hírlevél
13
kiadja az INNOVATÍV Gyógyszergyártók Egyesülete
2007/2.
Ön hogyan értékeli a 17/2007. Kormányrendeletet? A gyógyszerfelírási szabályokkal kapcsolatos hitek és tévhitek
Mérföldkövek a gyógyításban II.
AbbottAlconAltanaAmgenAstellasAstraZenecaBayer-ScheringBerlin-Chemie Boehringer IngelheimBristol-Myers Squibb GenezymeGlaxoSmithKline IBSA Janssen-Cilag Lilly HungáriaLundbeckMerckMSDNovartisNovo NordiskOrganonPfizer Roche Schering Schering-Plough Servier Solvay UCB Wyeth
Beköszöntô
Tisztelt Olvasó! A kormány által indított egészségügyi reform keretében lassan egy éve lesz, hogy lényeges változtatásokat vezettek be a gyógyszerellátásban is. Mint egyszerû gyógyszerfelhasználó, nemigen veszünk észre semmi javulást, mint gyógyszergyártó pedig… A számunkra súlyos következményekrôl hosszan lehetne beszélni. Az egészségbiztosítási alapban rövid távon jelentkezô eredmények hangzatos kommunikációja mögött valójában súlyos megszorítások állnak. A készítmények támogatásának drasztikus – felére – csökkentése miatt a betegek nem érzékelik, hogy a gyártók a termelôi árakat csökkentik, sôt, a térítési díj általában jóval magasabb lett. A mindenféle használatos receptfelíró szoftverek miatt a gyakori gyógyszerváltással a betegellátást megnehezítették, de a 2008 januárjától (vagy áprilisától?) életbe lépô orvosbüntetô szankcióval már nem csak a betegek, de az orvosok gyógyszerválasztási szabadságát is korlátozzák.
2
A konvergenciaprogram érdekében bevezetett költségcsökkentô rendelkezéseket hatástanulmányok elkészítése és a szakmai szervezetek véleményének meghallgatása nélkül hozták meg. Így az intézkedések egy része nemcsak életképtelen, hanem egyes jogászok szerint több ponton alkotmányellenes. Számos gyakorlati probléma merült fel a jogszabályok többféle értelmezésébôl és a pontatlan OEP-adatszolgáltatásból adódóan, megnehezítve a vállalkozások létezését a gyógyszerpiacon. A gyógyszerkassza az idei évre elôirányzott keretét valószínûleg nem lépi túl, azonban ennek az az ára, hogy a költségeket az állam helyett a betegek és a gyártók fizetik meg. Sajnos az egészségügyi reform megszorításai vállalatainkat az eddig megszokott támogatások – a tudományos rendezvények, továbbképzések, betegtájékoztatás – visszaszorítására kényszerítik, egyszerûen nincs mibôl finanszírozni. A hozzánk fordulóknak gyakran kell mondanunk, hogy az esetleges támogatás összegét már plusz adó formájában be kellett fizetnünk, ott van az APEH-nél… Mostani Hírlevelünkben a „minôségi és hatékony gyógyszerrendelés ösztönzésérôl” (van-e benne egyáltalán ösztönzés?) szóló rendelet ellentmondásaival és problémáival foglalkozunk. A rendeletet felkért orvosok, jogász és egészségügyi közgazdász is véleményezi különbözô szempontok szerint.
Egyesületünk többször hangoztatta, hogy a rendelet nem életképes, szankciókkal nem lehet minôségi és hatékony betegellátást biztosítani. Kíváncsiak vagyunk, a szükséges módosítások megtétele után (amelyre egyébként még tervezet fázisban felhívtuk a figyelmet!) levon-e bármi következtetést a tárca a jogalkotás folyamatának jövôbeli alakítására, hogy mégis szükséges lenne a szakmai testületek véleményére is építeni? A gyógyszerkassza tehát jelenleg nem deficites, nincs szükség további elhamarkodott, a betegellátást megnehezítô rendeletek életbe léptetésére. Most lenne viszont lehetôség arra, hogy a gyógyszerkasszán történô spórolás helyett egy szélesebb körû egészségügyi szemlélet elôtérbe helyezésére fordítsa a tárca a figyelmet, ahol a költséghatékony új készítmények bevezetése, és általános népegészségügyi programok újraindítása is szerepet kapna. Az elmúlt egy év gyökeresen megváltoztatta az egészségügyi szereplôk – orvosok, betegek, intézmények és a gyógyszeripar – együttmûködését, egyelôre sajnos nem javult, hanem romlott a helyzet. A reform érdekében a szakmai párbeszédre szükség van. Egyesületünk továbbra is felajánlja partnerségét egy kiszámítható, hoszszú távon fenntartható egészségügyi piaci rendezéshez. Üdvözlettel, Székely Krisztina
Körkérdés Ön hogyan értékeli a 17/2007. Kormányrendeletet?
A minôségi és hatékony gyógyszerrendelés új szabályai a jogász szemével A gyógyszerrendelés új szabályait tartalmazó 2006. évi XCVIII. törvény („Gyógyszer Törvény”) és a 17/2007. (II. 13.) Kormányrendelet („Rendelet”) jogilag is több kérdést felvet, így például: (i) a Gyógyszer Törvény 44-45. §-ai alapján az orvos, illetve a gyógyszerész köteles tájékoztatni a beteget az alacsonyabb árú gyógyszerrôl és a gyógyszer rendelése, valamint kiadása során figyelembe kell venni a betegterhek csökkentésének szempontjait. A Rendelet ezzel szemben az adott ATC csoportra jellemzô, egy terápiás adagra jutó társadalombiztosítási támogatást veszi figyelembe, és a Rendelet egyértelmû célja a tb kiadásainak csökkentése. A fenti, a Gyógyszer Törvényben és a Rendeletben megfogalmazott két cél sok esetben nem valósul meg együttesen, hiszen sokszor a tb számára megtakarítást jelentô gyógyszer beteget terhelô térítési díja magasabb; (ii) a Rendelet olyan magatartást szankcionál (visszatérítési kötelezett-
séggel, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP) kötött szerzôdés felbontásával), amely jogszerû. A Gyógyszer Törvény ugyanis bizonyos feltételekkel lehetôvé teszi, hogy az orvos az alkalmazni rendelt szoftver által ajánlott készítménytôl eltérjen, tehát magasabb tb-támogatású, illetve térítési díjú készítményt rendeljen. Ezt a beteg kifejezetten kérheti is. Az OEP által alkalmazott
államigazgatási szankciót csak jogszabályba ütközô magatartás esetén lehetne alkalmazni (ilyen egyértelmûen jogszabályba ütközô eseteket sorol fel például a Rendelet 7. §-a); (iii) a Rendelet kizárólag objektív szempontok (a rendelt és kiváltott vényekre esô társadalombiztosítási támogatás mértéke) alapján szankcionálja az országos átlagtól eltérô orvost. A Rendelet a szankció alkalmazásakor figyelmen kívül hagy az orvostól független vagy általa nem befolyásolható tényezôket (például a szakorvosi gyógyszerrendelés, a kór-
házi gyógyszerbeállítás vagy az egyes orvosi szakterületek közötti különbségek). A Rendelet az országos átlagtól eltérô orvosokat bünteti, azonban így értelemszerûen mindig lesz olyan orvos, akit szankcionálnak; (iv) a Rendelet nem rendezi megnyugtatóan, hogy milyen megítélés alá esik, ha a beteg a gyógyszerrendelés szempontjából releváns tárgyhónapban nem váltja ki a vényt, vagy a gyógyszerész ajánlása alapján más (helyettesíthetô) gyógyszert vásárol meg, mint amit az orvos rendelt; (v) a (i)–(iv) pontokban foglaltak azt eredményezik, hogy az orvos – a szankció elkerülése érdekében – akár saját meggyôzôdése vagy a beteg kérése ellenére is a tb számára esetlegesen megtakarítást jelentô gyógyszert rendeli. A rendszer hatására nemcsak az orvos szakmai integritása, hanem az alapvetô alkotmányos és az Egészségügyi Törvényben (1997. évi CLIV. törvény) garantált betegjogok is sérülnek. A fenti problémák az egységes szabályozási koncepció hiányára és az alapvetô jogalkotási szabályok figyelmen kívül hagyására vezethetôk viszsza. Ez azonban nemcsak a jogalkalmazást, az orvosok részérôl a jogkövetô magatartást lehetetleníti el, hanem ezzel együtt alkotmányossági aggályokat is felvet. Dr. Bíró Helga, ügyvéd ©Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie 2007 Folytatás a 4. oldalon
Jogászt, háziorvost és egészség-gazdaságtani szakértôt kértünk fel arra, hogy válaszoljon a következô kérdésünkre: Hogyan értékeli és milyen problémákat lát a minôsített és hatékony gyógyszerrendelés ösztönzésérôl szóló 17/2007. Kormányrendeletben?
3
Körkérdés Ön hogyan értékeli a 17/2007. Kormányrendeletet? (folytatás a 3. oldalról)
A háziorvosokat érintô problémák Több oldalról lehet megközelíteni a problémáinkat. A Magyarországon forgalomban lévô, állami szervek által engedélyezett gyógyszereknek hatékonynak, és a minôségi követelményeknek megfelelônek kell lenniük. Amennyiben a háziorvost ezzel kapcsolatosan büntetik, a hiba elkövetôit az engedélyezôk között kell keresni. Miért fogadtak be olyan gyógyszert, ami nem hatékony? Ki ezért a felelôs?
Az „ösztönzés” [17/2007. (II. 13) Kormányrendelet] szó is sértô a gyakorló orvos számára. Az igavonó barmokat sem szokták éheztetéssel (pénzelvonás) ösztönözni, így csak büntetni lehet. Az már teljesen nyilvánvaló, hogy az orvost tôle független tényezôk alapján büntetik. Úgy mint a felíráskor nem ismerhetô „átlagérték”, valamint a páciensnek a szabad (térítési ártól független) választási lehetôsége. A statisz-
4
tikai átlagnak van egy alapvetô tulajdonsága. Mindig van alsó és felsô érték. A betegek szakmai alapon történô gyógyszerelését (ami számukra a legmegfelelôbb) gátolja a jogszabály. Ezzel a betegek gyógyulási esélyei sérülnek, és a jogszabály ezt a felelôsséget hárítja át a felíró orvosokra. Ami már szakmailag elfogadhatatlan, olyan gyógyszerek ár-összehasonlítása alapján büntetnek, amik egymással nem helyettesíthetôk, nem azonos a hatóanyag-tartalmuk. Az azonos hatóanyag fogalma közismert a beteget ellátó orvosok számára, de a tájékoztatást követôen a betegek és a „fogyatékos személyek számára is”, és hogy a kísérô anyagok is befolyásolják a gyógyszer hatékonyságát, valamint az általuk okozható mellékhatásokat. Úgy tûnik „a fogyatékos személy megérti az azonos hatóanyag-tartalmú szer” (ATC 5. szint) fogalmát, míg a jogalkotó nem, mert nem az azonos hatóanyagú gyógyszerek közötti felírást bünteti, hanem egy szélesebb hatástani csoporton belüli (ATC negyedik szint) felírást átlagolja. (idézet a 2006. évi XCVIII Tv. 44. § -ából, valamint az FPM.i OEP körlevelébôl: „negyedik szintû öt karakterû ATC csoportokban, továbbiakban ATC5”.) A háziorvosok gondjait növeli, hogy számos gyógyszert csak szakorvosi javaslatra írhatnak fel, ezek egy része emelt támogatású, ezért a tb számára a kedvezôtlen kategóriába kerülnek. Végezetül, a kollégák már biztosan
átnézték a megfigyelt 4. szintû ATC csoportba tartozó szereket, hajlandók lennének a tb-támogatás értéke szerint akár 3 havonta kicserélgetni ôket? Dr. Kertai Aurél, háziorvos
Az olcsóság nem lehet kizárólagos cél A gyógyszerkassza korrekciójára, szakmai kontrolljára komoly szükség volt. Az intézkedések jelentôs része, például egyes gyógyszerek kizárása a támogatottak körébôl, indokolt volt. Ugyanakkor számos intézkedés nem javította az ellátórendszer költséghatékonyságát.
Szép számmal léteznek olyan gyógyszerek, amelyek drágábbak ugyan, mint a jelenlegi preferált alternatíva, alkalmazásuk összességében mégis hatékonyabb volna. Egy egészségügyi átalakításnál nem lehet kizárólag a
Szankciók A gyógyszerfelírási szabályokkal kapcsolatos hitek és tévhitek
Dr. Kaló Zoltán, egyetemi docens, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság elnöke
Az Országgyûlés által elfogadott „A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól” (továbbiakban Gyftv.) 2006. évi XCVIII. törvény 44-45. § elôírja minden orvosnak, hogy egy minôsített számítógépes program segítségével kell az azonos hatóanyagú gyógyszerek közül a legolcsóbbat felajánlaniuk a betegeknek. Itt mindjárt felmerül a kérdés, hogy kinek a legolcsóbb? A betegnek, az E. Alapnak vagy mindkettônek, ugyanis a törvény szövege nem egyértelmû – „E. Alap, illetve a beteg számára legalacsonyabb anyagi terhet jelentô gyógyszer…”. Ez azonban számos esetben nem esik egybe, illetve éppen ellentétes. Megérdemelne egy komolyabb elemzést, hogy elméletileg vajon van-e olyan csodaszoftver, amely meg tud felelni a kettôs elvárásnak? Ugyanakkor a legolcsóbb gyógyszer felírásától el lehet térni, ha orvosi indok szól egy másik szer mellett, vagy a beteg írásban jelzi, hogy a gyógyszerátállítás kockázatát nem vállalja, és ragaszkodik megszokott gyógyszeréhez. A törvény szerint a betegnek csak azt kell írásban igazolnia, hogy tájékoztatást kapott a 44. §-ban foglaltakról. Tehát: a betegek egyedi döntésük alapján maradhatnak a régi, jól bevált gyógyszereik mellett vagy megpróbálkozhatnak az olcsóbb
gyógyszerrel, vállalva az átállás esetleges kellemetlenségeit. A törvény elôírja jogszabály alkotását olyan feltételrendszer kidolgozására, mely lehetôséget teremt az orvosok számára a tb-kassza és a beteg számára egyaránt legkedvezôbb árú termék kiválasztására. A törvény végrehajtási rendelete mind a mai napig nem jelent meg, így minden olyan program, amit az orvosok használnak, nem minôsül minôsített szoftvernek. Az OEP honlapján jelenleg elérhetô szoftver csak az azonos hatóanyagú készítményeket tudja kezelni. Ez annyit jelent, hogy a szoftver a jelenlegi támogatott gyógyszerkincsnek körülbelül a felét tartalmazza csak. Nagyon fontos hangsúlyoznunk, hogy a SZOFTVER kizárólag a TÉRÍTÉSI DÍJ alapján különbözteti meg a készítményeket, vagyis a zöld sávba minden egyes hatóanyag esetében a beteg számára olcsóbb termékek kerültek. Tévedések eloszlatása végett fel kell hívni a figyelmet arra, hogy egy fix csoportba tartozó valamennyi készítmény (tehát az originális és az összes generikus készítmény is) pontosan ugyanannyi (referencia) támogatást kap a társadalombiztosítási kasszából. Így a jelenleg rendelkezésre álló szoftverek használata abban segíti az orvost, hogy az azonos hatóanyagú készítmények közül a beteg számára kedvezô árú lehetôségekrôl tájékoztatást tudjon adni a Gyftv. 44. §-a szerint, de nem segíti az orvost a Folytatás a 6. oldalon
költségmegtakarítás, az olcsóság elvét érvényesíteni. Az ellátórendszernek költséghatékonynak kell lennie. Fontos a háziorvosok ösztönzése a gazdaságilag ésszerûbb gyógyszerelésre, de a jelenlegi módszerek a költségminimalizálást szolgálják, az egészségnyereség-maximalizálás szempontjainak figyelmen kívül hagyásával. Ráadásul a patikusok ösztönzô rendszerének felülvizsgálata, a lineáris árrések korrekciója nagyon hiányzik a rendszerbôl. Jó példa az anomáliákra a kizárólag fiskális szempontokat szolgáló terápiás fixesítés: nem azonos hatóanyagú készítményeket vontak össze egy csoportba, függetlenül attól, hogy eltérô az indikációs körük, a hatásosságuk, a mellékhatásprofiljuk, az interakciós hatásaik, a dózis-hatás görbéjük. Egy másik rossz példa: a kórházi HBCSbe átsorolt gyógyszerek a gyógyszerkasszát csökkentik, de a teljesítményvolumen-korlát miatt az intézményeknek egyre kevesebb lehetôségük van ezeket a gyógyszereket alkalmazni, ráadásul a betegnek fölöslegesen kell befeküdni a kórházba ahhoz, hogy a készítményekhez jusson.
5
Szankciók A gyógyszerfelírási szabályokkal kapcsolatos hitek és tévhitek (folytatás az 5. oldalról)
17/2007. Kormányrendelet szerinti szankciók elkerülésében, káoszt okozva ezzel a betegellátásban. Jelen szabályozás a gyógyszerkassza költségeire semmilyen hatással nincsen, ellenben az orvosok és a betegek gyógyszerválasztási szabadságát korlátozzák. A program tehát nem kötelezôen alkalmazandó, csak tájékoztató jellegû, mely alapján javaslatot tehet az orvos betegének. Természetesen a szoftver színkódjától függetlenül valamennyi tb által támogatott gyógyszer rendelhetô. A fentiektôl teljesen függetlenül, egy másik rendelet, a minôsített és hatékony gyógyszerrendelés ösztönzésérôl szóló 17/2007. Kormányrendelet tartalmazza a SZANKCIÓT, amely bünteti az orvosokat, ha az általuk felírt orvosságok után járó TB-TÁMOGATÁS magasabb, mint az országos átlag. A szankció az eredeti rendelet szerint a 2008. január 1-tôl lép életbe, a 2007 utolsó negyedévében kiállított és kiváltott vények összesített adatai alapján. A rendelet módosítása folyamatban van, de ez érdemi változást nem tartalmaz, csupán a szankció idôpontját tolták ki 2008 júniusára, tehát az áprilistól felírt és kiváltott gyógyszerek lennének az elsô büntetés alapjai. Hogyan értékeli és milyen problémákat lát a minôsített és hatékony gyógyszerrendelés ösztönzésérôl szóló 17/2007. Kormányrendeletben?
6
A kormányrendelet értelmében 35 hatástani csoport (ATC5) medicináit figyelik úgy, hogy az OEP hónapról hónapra úgynevezett országos, illetve orvosátlagot számol. Ki kell emelnünk tehát, hogy a szankcionálás alapja az egy hatástani csoportba tartozó gyógyszerek összessége, és NEM csak az azonos hatóanyagú gyógyszerek! Amennyiben az egyes orvos átlaga meghaladja az országosat – büntetést kell fizetni, amelynek mértéke a felírt gyógyszerek tb-támogatásától függ. Az országos átlag figyelmen kívül hagyja az egyes progresszivitási szinteket, így mind a háziorvosi, mind a szakrendelés egy kategóriába esik. A háziorvosok esetében a büntetés a kiutalásra kerülô kártyapénz csökkentését jelenti, a szakrendelôkben és a kórházaknál a szolgáltatónál történik pénzügyi elvonás, a magánorvosoknál pedig a szerzôdés visszavonására kerülhet sor.
Sajnálatos, hogy a rendelet a minôségi és hatékony gyógyszerrendelés ösztönzését tûzi ki célul, de a szankciókon kívül az ösztönzés sehol nem jelenik meg benne. A megtakarító orvosok eredménye sehol nem számít bele költségcsökkentô tényezôként az intézmény teljesítményébe. A szankcionáló rendelet kapcsán hangsúlyozni kell a rendelet ellentmondásait és kitérni a fôbb problémákra: • A minôségi és hatékony gyógyszerrendelésrôl szóló 17/2007. Kormányrendelet lehetetlen feltételek elé állítja az orvost. A jogszabályok ismerik az ún. terápiás fix támogatás lehetôségét. Ha az ATC csoporton belüli hatóanyagok azonos terápiás értékûek lennének, akkor az OEP megállapíthatott volna terápiás fix támogatást. Ezzel feleslegessé válna a Kormányrendelet. Miért nem teszi? Ennek egy oka lehet, hogy ezek a készítmények nem
Szankciók A gyógyszerfelírási szabályokkal kapcsolatos hitek és tévhitek
Költséghatékony gyógyszerek közül miért kell kiválogatni a költséghatékonyakat? A vényíró szoftverek színkódjai a betegek által fizetendô térítési díjat adják meg, míg a büntetôszankciónál a társadalombiztosítási támogatás mértékével számolnak. Így elôfordulhat, hogy valamely orvos ugyan a
zöld sávban lévô, az azonos hatóanyagú termékek közül az alacsonyabb térítési díjú készítményt írja fel, azonban mégis büntetést kell fizetni, amennyiben annak a hatóanyagnak a támogatása az adott terápiás csoportban relatíve magasabb. A szankcionálásnak semmi köze a receptíró szoftver ajánlásaihoz! • Az ár- és a támogatásváltozások miatt a vényíró programok havonta mást ajánlhatnak, tehát a beteget a rendelet elvárásai szerint havonta át kellene állítani más gyógyszerre – reméljük nem teszik. • Az orvos által felírt és beteg által kiváltott gyógyszer a helyettesíthetôség miatt nem mindig azonos. Azt sehol nem tartják nyilván, ha a felírás után (a patikában) helyettesítés történt, hanem a felíró orvos neve mellett a valójában kiadott készítményt rögzítik. • A háziorvos számos készítményt csak szakorvosi javaslatra írhat fel, de szankcionálásnál a vényíró orvost büntetik, nem a javaslatot tevôt. • A gyógyszerválasztásban ezekben a rendeletekben csak a financiális szempontok dominálnak. Elôfordulhat, hogy az orvos olyan gyógyszert kénytelen felírni, amivel semmilyen tapasztalat sincs. Ismeretes, hogy az azonos hatóanyagú és egyenértékûnek minôsített készítmények hatása, mellékhatása mindenkinél más, egyéni lehet. Ha az orvos nem szakmai szempontok, terápiás protokollok,
javaslatok és a beteg állapota alapján választ gyógyszert, hanem pénzügyi szempontok alapján, ki a felelôs a nem megfelelô gyógyszerválasztás következményeiért? A gyógyszerkassza betarthatóságának a kizárólag finanszírozási, a legalacsonyabb napi terápiás költség alapú döntéseket preferáló szabályai rövid távon járhatnak megtakarítással, viszont hosszabb távon a nem a beteg számára legmegfelelôbb terápia választása az indirekt költségek (emelkedô laborvizsgálatok száma, hospitalizáció) révén szinte bizonyosan a kassza növekedését fogja eredményezni. Szükség lenne a gyógyszerkasszán történô spórolás helyett egy szélesebb körû egészségügyi szemlélet elôtérbe helyezésére. A „minôségi és hatékony gyógyszerrendelés” elve alapjaiban sérül a kormány által jóváhagyott rendeletben, mely az alkotmányban biztosított alapvetô jogokat (így a lehetô legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jogot) nem biztosítja a betegek számára. Arról nem beszélve, hogy az Ebtv. 3. § (1) bekezdése alapelvként rögzíti, hogy az egészségügyi szolgáltatások azonos szakmai tartalommal illetik meg az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásaira jogosult személyeket. Az Ebtv. 21. §-a szerint a biztosított jogosult a járóbeteg-ellátás keretéFolytatás a 8. oldalon
azonos terápiás értékûek, és az elônyöket magasabb támogatással kell elismerni. • Tehát a rendelet azt várja el a gyakorló orvostól, amit az OEP nem tud megtenni. Arról nem beszélve, hogy a Gyftv. 22. § c), d) és f) pontjai szerint gyógyszer akkor részesíthetô társadalombiztosítási támogatásban, ha az adott gyógyszer felhasználásának költséghatékonysága igazolt; az adott gyógyszer a terápiás felhasználás szempontjából gazdaságosan és célszerûen rendelkezésre áll; továbbá a szükséges társadalombiztosítási forrás rendelkezésre áll, illetve biztosítható. A törvény 31. § (1) bekezdése b), c), e), h) és i) pontjai szerint az egészségbiztosítási szerv kizárja a társadalombiztosítási támogatásból a gyógyszert, ha költséghatékonyságával kapcsolatban igazoltan kétség merült fel; ha az E. Alap költségvetését az alkalmazásával elérhetô egészségnyereséghez képest aránytalanul nagy mértékben terheli; ha költséghatékonysága nem bizonyítható.
7
Tudomány Mérföldkövek a gyógyításban II.
(folytatás a 7. oldalról)
ben gyógyászati céllal rendelt gyógyszer árához nyújtott támogatásra, amennyiben annak árához a külön jogszabályban meghatározott hatóság támogatást állapít meg, továbbá azt a finanszírozott egészségügyi szolgáltató e feladatra kijelölt orvosa, illetve az egészségbiztosítóval e feladatra szerzôdést kötött orvos rendeli, és a rendelés a külön jogszabályban foglalt szakmai szabályok szerint történik. Az Ebtv. tehát az adott betegség gyógyítására alkalmas valamennyi készítményhez valamennyi biztosított számára egyenlô hozzáférést tesz lehetôvé. A Rendelet ezt a hozzáférési lehetôséget az orvos szankcionálásán keresztül indirekt módon, ráadásul világosan lefektetett, a hozzáférési esélyegyenlôség megtartását biztosító szabályok nélkül igyekszik a társadalombiztosítás számára legolcsóbb készítményre korlátozni. A kezelôorvos szaktudása és tapasztalata alapján az adott beteg adott betegségére kiválasztható legjobb terápia helyett a beteg a legolcsóbb gyógyszerelésben részesül majd az esetek egy részében. Az orvos így elkerüli az esetleges szankciót, de ki foglalkozik a beteg érdekével?
Impresszum
A betegségek kezelésében mérföldkônek számító felfedezéseket gyûjtötte csokorba az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete a Mérföldkövek a gyógyításban II. címû kiadványában. Az Egyesület azért hozta létre a nagyobb orvosi rendelôkben és a Jövô Háza Gyógyerdô kiállításán is hozzáférhetô ingyenes kiadványát, hogy minél szélesebb körben felkeltse a figyelmet a gyógyszeripari innováció iránt. A kiadványnak, mely már egy elindított sorozat második tagja, elsôdle-
Kiadja: Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete a Professional Publishing Hungary Kft. gondozásában Felelôs kiadó: Székely Krisztina Szerkesztôség: MOM Park, Sas Irodaház 1124 Budapest, Csörsz u. 45. Tel.: 250 4876, fax: 250 4877, e-mail:
[email protected]
8
gesen az a célja, hogy bemutassa azokat a tényeket, melyekrôl ma már sokszor elfelejtkezünk, melyek egyértelmûen bizonyítják, hogy a mindig újat keresô gyógyszerkutatás milyen nagyszerû eredményeket ért el az elmúlt száz évben. Ezen eredmények gyümölcseit, azaz a gyógyszereket az orvos naponta alkalmazza betegei gyógyulása érdekében, és talán sokszor maga sem gondol arra, hogy a rendelt tablettában, injekciós ampullában lévô kis mennyiségû fehér por menynyi munka, tudás, hatalmas technikai felkészültség és természetesen pénz árán született meg. Jelen összefoglalónkban az orvoslás hat különbözô témakörét érintjük. Az egyes szakterületek neves szerzôk tollából származó, tömör, frappáns írásokon keresztül ismertetik meg az olvasót a fájdalomcsillapítás, a vér, a tüdô és légutak betegségeinek, az emésztôrendszeri betegségek, a vírus okozta betegségek és a családtervezést segítô gyógyszeres terápiák múltjával és jelenével.
