HITBUZGALMI HAVI FOLYÓIRAT

1906. február.

HITBUZGALMI HAVI FOLYÓIRAT a s s is i S z .- F e r e n c tis z te le t é n e k és I I I . r e n d jé n e k te rje a ilé s e , a S z e n t f ö ld é r d e k e in e k e lő m o z d it á ia i t t k a th o lik u i v a llá s - e r k ö lc s i é le t á p o lis á r a .

M E G JE L E N IK MINDEN HÓNAP ELSŐ NAPJAIBAN. Fűszerkesztő: T r e f á n L e o n a r d , sz.-fer.-rendi áld ozir K olozjvárt. Társszerkesztők: K is s A r is z t id , sz-fer.-rendi áldozár Szombat­ helyen, U n g h v á r y A n ta l, sz.-fer.-rendi áldozár Baján,

XIII. Leó Pápa 0 Szentsége 1903. Jimliis 17-énZicb; Gfola gróí p. t kamiras, pécsi püspök Ür Öméltósága által apástól! áldását kOldötte foljólratankntk. ..Hegáldom Szent Ferenc Hlraökét, szerkesztőit és munkitársait s mind­ azokat, kik e lapot olrassü." ' (X. riu s

P Á P A szavai

IWM. oklób er

6-in i sterkesztőböz.)

S Z E R E T E T N ÉLK Ü L. ^Inézein a látható világ csalóka fényét. Bűvös-bájos színben tűnik szemeim elé rohamos fejlődésében az ember, amint idegfeszitő erővel fejleszti a tudományt teszi virágzóvá az ipart, elevenné a kereskedelmi éle­ tet, s varázslóvá a művészetet. Az emberiség ma a tudományos haladás tetőpontján, a kultura magaslatán áll. Minden mi szemünkbe ötlik egy nagy város utcáin, lebi­ lincseli megfigyelésünket; jelenségek előtt állunk, melyek keletkezésük és fejlődésükben is nagyok, s önmagunkon hordozzák a rendkivüliség jellegét.

62

Tudományos fejlettségében úgy, mint ipari és művészeti haladásában, villamos agyrendszerében és fölcsigázott akarat­ erejében egyformán nagynak és hatalmasnak látja a szemlélő ezt a világot. M ár amennyiben mi rendszerint a külső után Ítélünk, s az érzékeink alá eső jelenségek befolyásolnak a fogalomalkotás nehéz munkájában. Pedig nagyon csalódunk, mert nem mind arany a mi fény­ lik. isten szemében a legtöbbször ott kezdődik az igazi nagy­ ság, hol a világ mindent csekélynek itél. Jelentéktelennek látszó dolgok Isten szemében nagyok lehetnek, s a világ által meg­ csodált jelenségek Isten előtt semmi jelentőséggel sem birnak. Nem szabad tehát elhamarkodni az Ítéletet, mert ha több bensőséggel, mélyebb megfigyeléssel vesszük szemügyre a nagy­ világ látképét, azt fogjuk ott tapasztalni, hogy a rendkivüli szinpompa a festményen csak fényes, csillogó máz. A szembe­ ötlő, erőszakolt ragyogás csak mesterséges villamfény. Tehát minden a mivel találkozunk, csak olyan délibábos csalódás. Nem valóság, nem eredeti, s az emberiség életének nem a lényeges tartalma. Olyan a mi világunk ez a sárteke, mint a diszkertekben használatos üveggolyó,

melynek

ragyogó mázán megtörik a

napsugár, visszatükrözi a virággal ékes tájék szinpompáját, szép, csillogó, s a gyermeklélek vágyainak netovábbja, de — belül üres. A ragyogó, csillogó világnak sem lehet tartalma bármilyen elbájoló legyen is, ha nincsen szeretete. Ember igazán szép csak a szeretetben lehet, valódi nagy­ ság határa a szeretetnél kezdődik. Szeretet tüzében válik az ember, s körülötte az Istenben minden

ragyogóvá.

Szeretetben

lesz

gazdaggá a szegény, s szeretet nélkül szükölködővé a gazdag. Ez minden. Az élet, annak valódi tartalma, lényege, fönn­ tartó eleme. Nélküle üres a sziv, puszta, elhagyott a lélek, céltalan, eredménytelen az élet. Szeretet nélkül az embernek nincs

értelme, jelentősége.

63

Amint elveszíti értékét a pénz, ha lekopik róla a jelvény. Amint megszűnik a tenyészet ott, hová nem hatolhat be a napsugár. Világok és országok, népek és nemzetek nagyságának, egyes emberek és családok boldogulásának, virágzásának hévmérője a szeretet, mely közöttük és bennük munkálkodik, s áldo­ zatokat hoz türelemben, lemondásban, s a békesség ápolásában. Innen van, hogy törpe emberek szeretni nem tudnak, s nem képesek a munka és fáradság áldozatára. Romlott köz­ felfogás, s a lelkek eldurvulása, családok, népek és nemzetek romlását vonja maga után. Féktelenség a szenvedélyekben, tehetetlenség az önuralomban, gyávaság a szenvedésekben — mind, inind a szeretet hiányának következményei. Mivé lesz az ember szeretet n élk ü l?!... Semmi, aminek haszna nincs, bánja hogy létezik, elviselhetetlen terhe önmagának. Isten, embertársaink és önmagunk helyes szeretete nélkül reánk nézve minden elveszett, más birtokunk nem marad mint a rettenetes megsemmisülés. Tehát éljünk úgy, hogy az igaz szeretetet önmagunkban tnegvalósitsuk, — szeressünk úgy, hogy az nekünk igazi életet szerezzen.

Aureus.

BE H S Z É P I S . . . Beh szép is itt élet! A szivem agy örül. Beh szépnek, jónak is lát Mindent köröskörül' A fák lombja lehajlik Nevet a holdsugár, Mig ezüstös fényével Tele a völgy s határ.

Beh szép is itt az élet.' lm, csevegve szalad Fehéren, taitékozva A z üde kis patak. Még az a sok csilláid is Mind alá szállá, hím Enyelgve ringatózik A patak hüs habján.

Beh szép is itt lenn élni! Ott tiilnan nincs virág Ott nincsen patak, zöld lomb Ezüstös holdvilág. A tavasz érkeztél ott Nem várják sohasem . . . — S a szivem fölsóhajt rá: Mégis — jobb odafenn!

—

Dohay M ariska.

L E V É L A SZ. F E R E N C HÍRNÖKÉNEK. Róma,

1906. január.

agadhatatlan, hogy szent Bonaventura megérdemelte az egész világ elismerését. A nagy szent és nagy tudós rászolgált arra, hogy az egész világ tisz­ telettel adózzék irói nagyságának, mert bölcse­ leti és hittudományi iratai az összes lehetséges tudnivalókat felölelik és nehéz volna egyetlen kérdést fölvetni, a melyre ő kimentő és szaba­ tos feleletet nem adna. Nem találhatunk egyetlen eszmét, vagy tárgyat, mellyel nem foglalkozott volna, hacsak vonatkozással is lehetett a bölcselet vagy hittudoinány valamely ágához. Sz. irási ismerete oly gazdag, hogy föltevésünk egészen alapos, mikor azt mondjuk, hogy a nagy szent és tudós az egész szent könyvet kívülről tudta. Azonban nem bölcseleti tudása és hittudományi müveiről akarok szoros értelemben Írni, bár ezek örökérvényű kincsei a tudománynak és az egyháznak, hanem a tMystíca Theologia» néven ismert azon müveiről, melyekben a közerkölcsiség javí­ tására és a tettekben nyilvánuló gyakorlati keresztény életnek tökéletesítésére hatott.

66

Szent Bonaventura magasan áll a lelki élet művelésének terén, «A lelki élet mesterei és az asketikiis irók között mondja Máriáról nevezett P. Honorât sarutlan karmelita és hírneves iró‘) sokan estek tévedésbe. Némelyek igen homá­ lyosan, mások elvontan, ismét mások nagyon képletesen irtak. De szent Bonaventura iratai teljesen mentek e fogyatkozá­ soktól?. Minden iratában világosság, szabatosság és okosság uralkodik. Felfoghatóvá teszi a legfönségesebb eszmét és fényt borit a legbonyolultabb kérdésre is. S habár a lelki élet utján szirtekkel és örvényekkel találkozunk, ö könnyedén győzedel­ meskedik minden akadályon, s a tévedés

veszedelme

nélkül

halad előre. Távol tartja magát attól a szigortól, mely sokszor lesújtja az embert, s higgadt bölcseséggel vezeti a lelkeket. Az ő tanitmánya

- mondja

V.

Sixtus

—

nemcsak

érveinek szabályossága, világos volta és a dolgok helyes meg­ határozásában tündököl, hanem rendelkezik bizonyos isteni erővel is, mely képes megindítani a lelket. Mikor tanit, akkor megindít, s behat a sziv

legmélyebb redőíbe, átveri mint a

szeráf éles dárdájával és elárasztja az áhitat édességével .°) Közmondássá vált, hogy a ki tudós és istenfélő akar lenni, az tanulmányozza szent Bonaventurát. Mert egészen világos, hogy a kik tanítanak, nem mindenkor hirdetnek áhítatot, még kevesebben vannak, kiknek irataiban a tudomány

és szentség

együttesen föltalálható. A párisi egyetem híres rektora Oerzon, így ír szent Bonaventuráról: A hittudósokat keruboknak nevezik; ámde szent Bonaventura bátran nevezhető egyszerre kerubnak és szerafnak, mert felgyulasztja a szíveket, mikor megvílágositja az értelmet ; Istenhez vezeti a lelket és véle egybefűzi az égő szeretet köte­ lékével»*) Szalézí szent Ferenc habár kiváló nagyrabecsülésben P . H o n o râ t. T ra d itio n des P e re s sur la co n te m p latio n , p. 54. P à r is s> B u lla :

Triumphantis Jerusalem.

*) D e ex am in e d octrinarum .

1708.

67

tartotta is az angyali tudort szent Tamást, mégis szent Bona­ ventura iskolájának nyújtotta az elsőséget, mert habár Sz. Tamás nagyobb fényben látszék is tündökölni mint szent Bonaven­ tura, mégis ügy tűnt föl, hogy a szeráfi tudorban több a láng, s azért mondta: Szeretnék inkább szeráf lenni mint angyal, hogy tudjak kevesebbet, de szeressek jobban . Számtalan tanuk közül, kik szent Bonaventura nagysága mellett szólanak, még csak Oerzon Ítéletét hozom fel a követ­ kezőkben ; Azt kérdezik tőlem, hogy melyik tudornak nyújtom az elsőséget? Komoly vizsgálat után azt felelem: Szent Bonaventurának, mert ő tanitmányaiban szilárd, biztos, istenfélő, igaz és ájtatos. Tanításainál fönségesebbet és üdvösebbet alig ismerek >, Elismert igazság az is, hogy ő irataiban a lelki élet minden részére kiterjed, habár nem írt bizonyos rendszerrel, mert csak akkor írt, mikor ilyen ügyekben férfi és női szer­ zetes testvérei tanácsot kértek, vagy midőn mint a szent Ferenc rendjének általános főnöke hivatalából kifolyólag oktatott. Hogy fogalmunk legyen szent Bonaventura asketikus mü­ veiről, szükséges azokat egy futópíllantással áttekintenünk. A hármas ut vagy A szeretet égedetme már első percben elragadja, elbájolja a keresztény olvasót, természetfölötti tájakra viszi és a leghősiesebb erények gyakorlatára lelkesití. A tíz parancsolatról szóló értekezésben nemcsak e szent törvényeket magyarázza, hanem egyúttal megtanít arra is: hogyan kell győzedelmesen harcolni rettenetes ellenségeinkkel, a kik akadályoznak előmenetelünkben. O ly könyv ez, melyet szükséges olvasni állhatatosan, mert sehol sem találunk az ő tanításánál szilárdabbat, az egyház szellemének megfelelőbbet. Többi misztikus műveiről következőleg fogok szólam.

P. Lásaló Polykárp.

BÖ LC S K E R E S Z T É N Y G O N D O LATO K. P / N i€ r « m b e r g Ö z sé h sp anyo l jezsujta m iív e ib ő l. L a t in b ó l:

Fr. I.eo a So.

F.merico O. C /).

51. em sokban különbözik a kétségbeesettől az, ki a világért sem eszik egy falatot sem és mégis élni akar. A kétségbe­ esés - kereszlényró'l szólva nem egyéb, mint az imádság hija. Az imádság ugyanis az a léleknek, mi az eledel a test­ nek, sőt aranyszáju szent János szavai szerint a léleknek lelke az. Ne reménykedjék, hogy a kegyelemben sokáig élni és győzni fog, ki nem támogatja magát mindegyre az imádsággal. 52. Nem akarni enni, pedig volna mit, ez a kétségbeesettek és őrül­ tek szokása; nem ehetni, ez a betegek tulajdonsága; nem enni, ez pedig szükölködésre vall. Az imádság a lélek eledele, a ki nem táp­ lálkozik vele az vagy kegyelem-szegény, vagy lelki beteg, vagy esze­ ment, ha ugyan a kétségbeesettek módjára a kárhozat szélén nincs. 53. Ha valamely vaknak azt mondanád, hogy királya előtt áll, nemde minden taglejtése tiszteletet árulna el ? S ugyan változtat-e a dolgon valamit az, hogy nem látod Istent, am ikor jól tudod, hogy a kit tisz­ telsz, melletted áll ? Nem a szem, a hit parancsol tiszteletet, Az angyal

egyetlen szava megrenditette egész Izraelt, Isten közelebb áll hozzád mint az a szó a néphez, miért nem imádod tehát szent Fölségét? miért nem reszketsz? miért nem rendülsz meg? 54. Hol találsz a szolgasereg közt csak egy oly hűséges szolgát is, ki soha urának oldala mellől el nem távozott? És lám! egész élete­ den át csaknem azt kell mondani, rabszolgaként van oldaladon a te őrző angyalod, kit soha egy percre sem űzhetsz el onnan a legnagyobb bűnökkel sem. Számláld csak, mennyi ideig, tán öO évig is szolgála­ todban volt, de ha csak 10 évig is, nem nagy ok ez is a hálaadásra? És mégis még rá sem gondolnak, még erre sem méltatják ezt a kitűnő szolgálatot, ezt a szolgálatkész szeretetet!

Mithridates emlékezetét máig is csodáljuk, mert 24 nyelvet beszélt, de jelesebb ki soha sem feledkezett meg egyről; a halálról; valósá­ gos csoda, hogy róla valamikor is megfeledkezhessenek. Egyetlen időpont, mely az örökkévalóságba nyúlik be és elnyeli egész életűnk összes gondját. Mert belélekzéssel csaknem azt mondom kileheléssel élünk a haldokló sóhajaival. Valahányszor fellélekzűnk, mindannyiszor gondoljunk a halálra. 56. Messziről tekintve javunkra szolgál a halál; ellenkezik ugyanis a természet szokásával, mely mindig működni kiván. Ha a halál beáll, ritkán válik javunkra; mielőtt eljönne, kell azt jóvá tennünk. Vesze­ delmes játék, akkor tanulni meghalni, mikor már úgyis meg kell halni. 57. Ha volna olyan orvosság, mitől a meghaltak fölélednének, mit nem adnánk érette? S ime az erény éppen ilyen orvossága a lélek­ nek, feltámasztja a halottat és visszaadja neki életüdeségét. De ezt senki sem szerzi meg, pedig ingyen osztogatják. (Fo lytatju k ).

A C O LO SSEU M . II. ntiokial Sz. Ignác a Colosseum egyik legnagyobb vér­ tanúja; december 20-ikán szállott Ostiában partra, hogy meghalljon Krisztusért a Colosseumban. Trajánus császár uralkodásának 11-ik évében volt. A rómaiak fényes játékokkal készülnek az uj esztendó'höz. Ott ülünk mi i s . . .. Az arénát ma nem porond, hanem cinober borítja, Jupiter oltára különösen díszes: rajta fekszik az áldozati csésze és a kés. Fejünk fölött a széditó' magasságban a matrózok bámulatos ügyes­ séggel kúsznak a velarium kötelékein, rendezik a ponyvákat, a porzó hüsitök csó'hálózatát. Lábaink alatt a földalatti ketrecekben ordit a fene­ vad, hogy belereng az egész épület. Most nyílik meg a császárok kapuja és belép rajta a prétor, mert a császár messze keleten van ; 6't követik a hófehérruhás vesztaszüzek és a szenátorok. Tenger-nép hullámzik, zajong, mozog körben az üléseken és várja türelmetlenül a játékok kezdetét. Megkezdik — áldozattal Jupiternek. Íme, most lép fehér ünnepi ruhájában az áldozó az oltárhoz, melynek lábainál ott hever megkö­ tözve az áldozat. Kifeszitik tagjait, a fiamén dialis megragadja a kést, megfojtják, a nép tapsol és kezdó'dhetik a já té k .... Harsogó trombitaszóra lépnek be a császárok kapuján a venatores. Két sorban fölállanak; mindenki korbácsot tart kezében, hogy végigverjen azokon a szegény, mezítelen alakokon, kiket e sorfalon át kergetnek az arénára a halálba. E szegény áldozatok (bestiarii) leg­ többje ártatlan keresztény, köztük nem egy még apró gyermek. A csá­ szár ülőhelye előtt meg kellene állaniok, hogy tiszteletteljesen meg-

h^oljanak a zsarnok előtt és kiáltsák : ave Caesar, m orituri te salutant •Cézár, a kik a lialálba mennek, ü d v ö z ö l n e k . , de a keresztények kozul nem egy megáll, hogy felemelt fővel Isten büntető ostorát ke'rie le a zsarnok f e j é r e . . ‘ Van még biró fölöttünk. C ézár! a karthagói v é r t a n u k ....

kiáltják

o tt látom Satiirninus tisztes alakját. 80 éves aggastyán. A lán­ cot ahg cipelheti már, viszi helyette az ifjú Cyriacus. H og y bújnak össze, a megvert nyáj I Ö re g pásztoruk kiterjeszti föléjük áldó kezét és a míg zúgva tombol a nép : C hristiani ad leones, - ők égre emelik szemüket és megcsendül ajkukon életük e st-im ája..,. Szétverik őket, hogy egyszerre össze ne morzsolja őket a vad­ állat,

Ném elyiket karókhoz kötik,

másokat

hálókba csavarnak.

És a

vesztaszüzek megadják a jelt, hogy jöhet a fenevad. , , , Leomlik a ketrecek vasfala és eget rengető bömbölés és orditás után pár perc m úlva összetört koponyák, összemorzsolt csontok, szétroncsolt test­ részek boritják a vértől párolgó arénát. A nép vad tapsa, a vadálla­ tok orditásai között vannak, kik szent

énekeket zengedeznek, s bár

az oroszlán körme torkukon. Jézus édes neve mégis ajkukon, s midőn már nem szólhatnak, jobbjukkal mégis keresztet vetnek fénytől és vér­ től sugárzó homlokaikra. K ik voltak hát a h ő sö k? vérükben ?

Azok ott a padokon, vagy ezek itt

11

Valóban rettentlietetlenek voltak, mlnó'k csak az igazs.ig vértanul lehetnek, kiknek hitük lángolóbb a lángnál, mely testüket égeté, forróbb az olajnál, melyben tagjaik főttek, erősebb az oroszlánnál, mely szivü­ ket szaggatta, keményebb a vasnál, mely éltüket elvágá. . , . Ez volt a véres előadás ehö pontja. Szomorú befejezője volt a i'on/t'ctort's gyászos munkája, kik horgukat beleverve a holt tetemekbe, kihúzták azokat a spoliariumba. Ott pedig Mercur és Pliiló betetézte az embertelenséget. Az első, Mercur-istennek öltözködve, izzó vaskigyó])álcikájával végigvert a luillákon, adnak-e még életjelt magukról és ha igen, l’luto vaskalapácscsal agyonütötte azokat. ') Ezalatt künn az aré­ nán if)u rabszolgák fürge keze gereblyézte tisztára a véres földet, a szédítő magasságban óriási legyezőként járt a velarium, hullott le az illatos, párás, hüs, frissítő harmateső, ugrált és bukfencezett egész sereg bohóc, szólott az ének és a zene és készültek az előadás másoilik pontjára, a gladiátorok játékára. A gladiátorokat tömegekbe egyesítve (familiae gladiatorum) rab­ szolgákból, halálra itélt gonosztevőkből, sőt éhenkórász polgárokból is, egyes gazdagok és magán vállalkozók iskolákban (ludi) vivómesterekkel (lanistae) képeztették ki, s bérbe adták őket olyanoknak, akik nyilvános játékot akartak adni. Ezek a gladiátorok az általuk használt fegyverzet szerint többféle elnevezés alatt fordultak elő. így pld. a samnites tetötó'l talpig voltak felfegyverkezve, rövid kardjuk, hosszú pajzsuk és rostélyos sisakjuk volt. A threces hegyes görbe késsel, kerek pajzszsal és sisakkal harcoltak. A reiiarii hálóval, tőrrel és háromágú villával támadtak; a zsinegre erősített hálót ellenfelük fejére vetették, s akkor estek neki a villával, ha a hálóvetés nem sikerült, a retiarius futásnak eredt, hogy — mig ellenfele utol nem éri, - uj dobáshoz készülhessen. Az ellenfél pedig arra törekedett, hogy a retiariusnak leüsse a térdét és úgy szúrja le. A myrmillores vagy galU sisakján hal volt: mikor ezt üldözte ellenfele, célozva a halra kiáltotta: »nem téged támadlak, a halat üldözöm, mit futsz előlem g a llu s ....» »Non te peto, piscem peto, quid me fugis. Gallé? Az equites lóról vívtak lándzsával, az essedarii szekérről, a dimacliaeri két karddal, az andabatac teljesen zárt sisakban vakon. játék előtt a gladiátorok diszmenetben vonultak végig az arénán, bemutatták fegyvereiket annak, aki a játékot adta, mire előjáték követ­ kezett tompa vagy fafegyverekkel. Ha a megsebesült gladiátorban még ' ) S eneca, eprst. 93.

71

volt élet, de ellenfele hatalmában volt. sorsa a nézőktől függött. Ha kegyelmet (missio) akart kérni, mutatóujját a nézők felé nyújtotta ki A kegyelmet kendők lobogtatásával, vagy öklük összeszoritásával, az ellenkezőt pedig hüvelykujjuk befelé fordításával - a leszűrés jeléül és recipe ferrum ! ( újra fogd kezedbe a kardot-) kiáltásával adták tudtára. Különös vonzóerővel birtak azok az előadások, a melyekről már jó eleve jelezték, hogy sine missione történik. =) Ezek a rettenetes elő­ adások ugyanis arról voltak'hírhedtek, hogy azokon a szereplőknek egytől egyig meg kellett halniok. Mily rémes látvány volt, midőn a halálnak e martalékai trombitaszóra összemérték fegyvereiket, hogy

csak akkor tegyék le, ha a halál kiütötte a kezükből. És jaj volt nekik, ha gyorsan akartak végezni, ha első összecsapásra akartak meghalni. Tombolt dühében a nép, mert élvezetétől akarta megfosztani az a gladiátor, a kinek életét jó pénzen megvették. És ha gyáván viselték magukat, ostorcsapásokkal, égő fáklyákkal nógatják őket a küzdelemre.») A gyávákat rendesen halálra Ítélte a nép. De hogy egytől egyig Így elvéreztek (Trajánus császár alatt tízezernél több pusztult Így el) - ez még nem csillapította le a felbőszült nézőket. Parancsukra még I) lib

Cserép:

Rom . rég

127.

- =) Ho d ierna pugna non babel missionem. Apui.

ii;. — ’ ) Seneca ep. 37. Pe iro n . 117.

74

a kiszenvedett gladiátorok holttetemeit is többször kellett megforgatni és összeszurni. . . . Minden veszélyes csapásnál, minden halálos döfésnél örült tombolással ujjongja a nép: hoc habét, hoc habét! Megkapta a magáét és sátáni öröm ül az arcokra. A szerencsétlen áldozat összeszedi újra erejét és térden állva könyörög kegyelemért; győztes ellenfele reá térdel és várja, mit felel a nép. És ha ez halálra Ítéli, a halál maga ismét rémségcs: a győztes feléje tartja kardját és a szerencsétlennek meg kell annak hegyét fogni, torkának szegezni és igy saját kezével vezetni a hálálos szúrást. És ilyenkor láthatta Róma, hogyan örjöngenek e látványra még az ő szelíd és tiszta erkölcsü vesztaszüzei is és mind' pokoli élvezettel számlálják helyeikről felugrálva és kikelt arccal, hány sebből vérzik a haláltusájában vergődő áldozat. (V. ö .: Prudent. in symmach. II, V. 1100— 1115.) Újra szól vészesen a trombita, száz meg száz összeroncsolt vérző tetem tűnik el a halottak kapuján, a rabszolgák újra egyengetik a po­ rondot és készül az előadás harmadik pontja: a harc a vadállatolckal. De közben még más valamit rejtegetnek a nép számára. Díszes ruhába öltöztetett rabszolgák égő parázszsal teli serpe­ nyőt állítanak az aréna közepére. A nép hallott valamit Mucius Scaevoláról, de nem látta önfeláldozását. Egy arra kiszemelt áldozat mu­ tatja meg nekik. Már hozzák is a pretoriánusok. Rémülten néz a tűzre, melybe kezét kell tartania. Habozik. De hogy reákényszeritsék, ördögi eszközhöz nyúlnak. Szurokkal bevont ruhát itunica inccndialis) adnak reá és ha a habozásnak legkisebb jelét mutatná, fáklyákkal készek a hóhérok azt meggyujtani.' Ezalatt már megtörtént az előkészület a harmadik ponthoz. A Co­ losseum nyugati kapuján egész csapat felfegyverkezett gladiátor lép be, míg a nagy kapu alatt láthatatlan gépezeten pázsittal, bokrokkal, fák­ kal beültetett egész hegyek közelednek. Barlangjaikból és az odúik­ ból medvék, oroszlánok, tigrisek, bikák rohannak ki.* Újra kezdődik a mészárlás, újra folyik patakokban a vér, a taps fokozódik. Csak­ hamar össze-vissza fetreng ember és állat a véres porondon, már csak nehány alpesi medve és numidiai oroszlán jár vérben forgó szemek­ kel a roncsok között ujabb zsákmányt keresve___ majd lelapulnak a véres tetemek között és ropogtatják nyugalommal az emberi cson­ tokat . . . '

Martíal

V I I . 30. X ip h il

25. —

•

Dió

in

Ncron

75

De az a római kegyetlenség kifogyhatatlan. . . . Egyszerre csak a nézők óriási hahotája között egy bohóczruhába bujtatott rabszolgát taszítanak az arénára. Egyik kezében nyilt tenyerén tojást kell e rémséges csatamezőn átvinnie ; halálos ijedtségén, félelmén, a fenevadak mozgolódásán, orditásán kitünően tud mulatni ez az embertelen tömeg és jókedve a tetőpontra hág, ha látja, hogy őt is összetörték a vérengzö vadállatok....... És ezen a napon volt, hogy a Colosseum népét valami különös újdonság lepte meg; Trajánus levelét olvassa fel a császári emelvény­ ről a prétor. >Én, Trajánus, azt parancsolom, hogy Ignácot, aki azt állítja magáról, hogy a keresztrefeszitett Krisztust hordja kebelében, katonák megkötözve Rómába vigyenek, hogy ott a vadállatok eledele és az én szeretett népem gyönyörködésére legyen. ___ Százezrek tapsa a felelet. . . . Az aggastyán püspök, Ignác, pedig térdreborulva az arénán, csókokkal halmozza el a földet, majd pedig felkiált; .Az Urnák búzája vagyok ; a fenevadak fogai őröljenek meg, hogy Krisztus tiszta kenyere váljék belőlem.... , és pár pillanat múlva már csak csontok maradtak belőle. . . . ' Ki számlálja meg a vértanukat véres utjukon? Fényes diadalmenetükön az arénáról a felhőkön át az égbe? Eustachius, Martina, Tatíana és Prisca .... miért cseréltétek fel a konzulok és szenátorok tógáját véres ruháitokkal? Julius, Marinus, Alexander és Eleutherus, Abdon és Sennon. . . . és más számos ezer már ott állanak bíbortógájukban a bárány trónja előtt pálmával kezükben, az égben.... Mert hallatlan, hihetetlen, hogyan ölt és gyilkolt ez a római nép! Az év kétharmadát e Colosseumban töltötte és ha egy nap nem volt elég, folytatták éjjel-nappal, két, három, öt napon át is.= Sokszor oly izgató volt a játék, hogy a szenátorok, lovagok, sőt nők is a küzdők közé elegyedtek.... A szárazföldi csaták után a Colosseum arénáján még tengeri csatákat is (naum achiae) szoktak rendezni, mely célra az arénát vízvezető csövek segítségével nagy tóvá változtatták át. Leg­ nevezetesebb naumachia volt az, melyet Claudius rendezett 5i-ben Kr. u. a Fucínus taván. Ezen borzalmas tengeri csatában '«O hadi­ hajó 19,000 emberrel vett részt.’ Egy szép nap a Colosseum a^najá nem víz, hanem bor öntötte el és 36 krokodilus és vizi lo küzdött csolnakokban úszó gladiátorok ellen.‘ A játék volt a roma, népnek . Act. S in c e r S. Ignat, ap.

rép :

Ró m ai rég. 127. ‘

Solin.

34.

Ruinart. ^ = Cicero Dió, LV ., 635, o.

Epist. famil. V II I . 1 . - » C « -

76

mindene. Ezért még a voksát is odaigérte. A vadállatokat a leigázott tartományokból kapták, mint természetes adót, és mikor a fenevad már-már kipusztult, törvényt hoztak, mely megtiltotta az oroszlánok leölését Afrikában.' Száz éve már, vagy talán több is, hogy Constantinus kitűzte a győzedelmes keresztet és mégis Rómán a pogányságnak még több nyoma sötétlik. De a foltok legsötétebbje mégis csak az az átkos ragaszkodása Rómának a Colosseum véres játékaihoz. Ott térdel óra­ hosszat Róma püspöke az apostol sírjánál, kezeit tördelve kéri az apostolt, mentse meg Rómát e szégyentől. Ágoston püspök gyújtó szavai, Prudentius fel-fel zokogó költeményei nem jutnak el az elval:ult rómaiak szivéhez. A jobb keresztények rettegve látják, mint siet­ nek gyenge testvéreikkel a fennmaradt pogányok a Colosseumba, hogy embergyilkoláson legeltessék szemeiket. Pogányok és kereszté­ nyek ott ülnek már a padsorokon és türelmetlenül kiáltának játék után. És a Colosseum nem rendül meg alapjában, az annyi keresztény vérétó'l megszentelt aréna nem sűlyed el, az elhullott keresztények szellemei nem jelennek meg, hogy lángoló pallósukkal kikergessék az elvakultakat. •Megszólal végre a trombita : megkezdó'dik a játék . . . . Elmúlt •nár az előjáték. Eldobják a gladiátorok a fafegyvereket, harsog a tárogató, cseng az öldöklő kard, sötét por kél és az őrülten tapsoló nézők kiáltásaiba vad káromkodás, diadalkiáltás vegyül. Ott fekszik a gladiátor, ellenfele tőre már-már szivébe merül. Megadja-e a kegyelem­ döfést?... »Megállj, az élő Isten nevében, vissza 1! Egy porral lepett szőrcsuhás zarándok veti széjjel erős kézzel az útjába álló őröket. Vissza!' és a küzdők közzé rohan. Megálljatok, istentelen testvér­ gyilkosok ti!' kiáltja érces hangon és magasra emelve keresztjét csen­ det parancsol. — -Telemachus vagyok. Elhagytam messze hazámat a keleten, hogy itt lássam, minő a ti hitetek. Szégyen hát reátok, rómaiak!« . . . Néma, siri csönd. Csak a százados falak kiáltják vissza hosszan, rettenetesen: szégyen hát reálok, rómaiak! De hirtelen, mint zugó orkán hangzik fel; Le vele!- és ezer torok ordítja bőszült haraggal: »Le vele! üssétek le !. Kardjaikhoz kapnak a gladiátorok, mint vérszomjas vadak vetik magukat a merész idegenre, megtiporják, széjjelzuzzák. A kereszt az aréna porába hull, elborítja a zarándok Telemachus vére. .. . '

Cod. Theod.

t. V I. 92. o.

77

A római nép meggyilkolta Telemachust és keservesen megsiratta tettét. Nem kellett neki többé a gladiátorok embergyilkoló játéka. Honorius örök időkre betiltotta azokat. A rómaiak pedig azóta sürün szok­ tak elzarándokolni bűnbánó ruhában egy uj szent sírjához: az uj szent Telemachus volt, az idegen zarándok. Ez volt a gladiátori játékok vége. A Colosseum pedig, a keresz­ ténység véres hitvallásának kolosszális köemléke áll még és állni fog . . . . meddig? Béda Venerabilis azt mondja róla: mig a Colosseum áll, áll Róma, Róma pedig áll, mig áll a kereszténység, a kereszténység pedig áll, mig áll a világ___ A mig a Colosseum hatalmas, világitó, kővé vált Crédója örökké tartó, fönséges adorációvá nem válik!

I)r. H irschler Jóasef.

Ha cl is veszítesz mindent, csak arra vigyázz, hogy az Istent cl ne veszítsd soha.

^ • • Egyetlen jó vágyat sem hagy jutalom nélkül az Isten. *

•

Hiú tiszteletvágy pestise a lelki életnek. >1 lürhordá.s, rágalmazás és zúgolódás az ördög anyanyelve.

P Á R B E S Z É D A H ÍR N Ö K É S P É T E R T E R C IÁ R IU S K Ö Z Ö T T . Hírnök: Dicsértessék a Jézus Krisztus Péter! Péter: Mindörökké Ámen fó'tisztelendö ur. Ma mielőtt szabály­ magyarázatunkat megkezdenek — bocsánat — egy kiváncsi kérdést bátorkodom önhöz intézni. H .: Kiváncsi kérdést?! Mi az! P .: Szeretném tudni, hogy a ¡-Szent Ferenc Hírnök<-ének hány barátja van és váljon mily szorgalommal olvassák? H .: Ez tényleg érdekes kérdés, de négyszem között megbeszél­ hetjük. P .: Hány példányt küldenek szét hónaponkint a -Szent Ferenc Hírnökt-ébö\ ? H .: Nem nagyon sokat Péter! Pedig egy ilyen füzetnek járatása minden olvasni tudó emberre, de különösen minden terciáriusra nézve elkerülhetetlenül szükséges volna, mert csaknem megbecsülhetetlen lelki előnyére válna mindenkinek. És nem lesujtó-e, ha ennek dacára csak alig egy ezeren jártatják ? Pedig egy ilyen folyóirat megérdemelné, hogy legalább 20—25 ezeren, sőt még sokkal többen járassák. P . : Az igaz Páter ur. Sokszor sóhajtottam fel én is olvasás köz­ ben : bárcsak minden ember, de különösen minden terciárius járatná e folyóiratot és bárcsak az imakönyv után első helyet foglalna el lelki olvasmányainknál. Nem volna lehetséges, hogy legalább minden ter­ ciárius olvassa ezt az első sorban magáénak mondható lapot? A Páter ur nem eszközölhetne bejáratot neki minden terciáriushoz? H. ■ . Ezt magam nem tehetem egyedül Péter, ha a harmadrendiek is segédkezet nem nyújtanak. P . ; Mit tegyünk tehát mi harmadrendüek? H .: Nézd Péter itt nálunk körös-körül a falukon szétszórva sok harmadrendű van. Ezek közül igen sokan azt se tudják, hogy létezik

79

a >Szent Ferenc Hirnöke.< Pedig épen rájuk nézve volna a legkívána­ tosabb, hogy ezt a folyóiratot hónaponkint megkapják és belőle meg­ tanulják, hogyan kelljen élniök a harmadrendüeknek a világban. P .: Én is igy vélekedem. De hogyan segíthetünk mi ezen ? H .: Ez is könnyű. Te is többször találkozol harmadrendű férfiak­ kal és nőkkel. Ekkor megkérdezheted a többek között azt is, hogy járatják-e, olvassák-e a Szent Ferenc Hírnök.-ét? Gyakran fogod hallani ezen feleletet: Nem! Egyáltalán semmit sem olvasunk.P .: Tényleg ezen feleletet már többször hallottam. H . : Lásd, ezen harmadrendűeket most rá kellene venned, s ven­ netek, hogy ők is olvassanak valamit. A »Szent Ferenc Hirnöké.-ben sok tanulságost és épületest találnának. Minden meg van benne, mi vonatkozással van a harmadrendre. Azért azon harmadrendűek, kik ezt szorgalmasan olvassák, a harmadrenddel tisztábban is vannak, mint azok, kik egyáltalán semmit sem olvasnak. P .: Ezt meg fogjuk próbálni fötisztelendű ur! H .: Köszönöm Péteri Hanem most térjünk át a regula magya­ rázatra. Aíelyik pontról szeretnél felvilágosítást nyerni? P .: Az le van jegyezve kis könyvembe. így hangzanék: Ha veszélyes a betegség, a harmadrendű elöljárók intsék és buzdítsák a beteget, hogy lelke ügyét idejekorán rendbe hozza.» Mit szól ön ehhez? H .: Bizony sok mondani valóm volna ezen pontra vonatkozólag, mert sokan hibáznak ebben. P.-. Hogyan hibáznak ezen pontban? Mindjárt meg fogod látni, ha megmondom, mi volna teendőjük a harmadrendüeknek és egyál­ talán minden jó kereszténynek e tekintetben. Mihelyt valamelyik ház­ ban valaki betegségbe esik, úgy kellene, hogy az illetékes lelkésznek adják hirül az esetet. Nem szabad addig várni, mig a betegség veszé­ lyesebb fordulatot vesz, a mig az orvos pl. azt mondja, hogy nagy veszély forog fenn, nincs több remény. A plébános lelki atyja a hit­ községnek és ezért neki tudnia kell, hogyan áll a dolog lelki gyerme­ keivel. Mert valamint ha a családban valamelyik gyermek megbeteg­ szik, mindjárt tudtul adják a családapának: úgy ha a plébániának vala­ melyik gyermeke betegségbe esik, az illetékes lelki atyának 'S ‘udnia kell az esetet. A lelkésznek a betegek iránti kötelessege abban áll, hogy nekik a haldoklók szentségét kiossza. Neki érettük vigasztalni, bátorítani és egyáltalán minden űdveszköz altal a betegek­ nek segítségére is kell lennie. A lelkész ismeri is legjobban azon ido-

80

pontot, melyben a haldoklók szentségét ki kell szolgáltatni. Sajnos igen gyakran a lelkészt késó're tudósítják a betegségről. Csak akkor adják tudtára, mikor már a halálveszély bekövetkezett. És a következ­ mény az, hogy némely beteg lelki dolgát csak felületesen rendezheti, mert erejét elveszti arra, hogy lelkiismeretét alaposan megvizsgálhassa. Sót némelyek végszentségek nélkül múlnak ki. Bizonyos körökben még azon ostoba, s alaptalan nézetben, s aggodalomban is vannak a lel­ kész iránt, hogy a betegnek meg kell halni, ha a pap hozzá megy. Ellenben hol szokásban van a papnak a beteghez hivatása még akkor is, ha a halálveszély távol van, a betegek sem ijednek meg a lelkész jöttére és igy hozzá szoknak látogatásához és könnyebben meg job­ ban készülnek elő a halálra. H .: Ebben teljesen igaza van a Páter urnák. Ezen pontban én is sok megrovandót említhetnék fel. H. : Még egyet szeretnék neked és minden harmadrendűnek szi­ vére kötni. Ha megtörténik valamikor, hogy faludban valamelyik har­ madrendű vagy más is beteg lesz és hozzátartozói a papot arról nem értesítik, akkor ti tegyétek meg ezt. Különben a jövő alkalommal erről többet fogok mondani. Dicsértessék a Jézus Krisztus Péter! p .: Mindörökké, .Ámen főtisztelendő ur. Ezer köszönet. Legyen szerencsém minél hamarább !

H u m ii is.

XIII

LE Ó PÁ PA É S ASSZISZI SZ. FEREN C. II.

sz. Ferencet fiaiban is oly hőn tisztelő Pecci bibornok az akkor uralkodó IX. Pius pápához az alvernói szerény szerzetesek dicséretére a kővetkező levelet irta olasz nyelven:

Szentséges Atyám! vAlvernó szent hegyéről távozásom pillanatában, — hol miután nehány napig visszavonultam a midőn megyémbe térek vissza az itt levő szabályozott sz. Ferencrendiek példás családja alázattal meg­ kért, hogy kérelmét tegyem Szentséged lábaihoz, s apostoli áldásért esedezzem számukra«. ?E buzgó kérelem annál is inkább méltó a meghallgatásra, mert én magam is tanúja voltam ezen Rendháznak Szentséged magas sze­ mélye iránt tanúsított legbensöbb hódolatának, s azon imáknak, me­ lyeket különösen a szorongattatás e napjaiban nem szűnnek meg az Úrhoz küldeni Szentséged jóllétéért és szerencséjéért. Ennek hiteléül bizonyltom, hogy Szentháromság vasárnapján az egész Rendház (tag­ jainak száma kilenc) e szent célra szentelte meg az egész napot, s a papok szentséged szándékára mutatták be a vérnélküli áldozatot, s a laikus testvérek kezeimből megható buzgalommal vették maguk­ hoz az Ur testétí. >Ájtatos buzgalmuk lelkesedése ragadta a Pievi santo Stefano lakósait, s a szomszéd falvakból és helységekből összejött hívek soka­ sága is hozzájuk csatlakozott'. .A mi több, ama szent épületben hol szent Ferenc Krisztusnak legszentebb sebhelyeiben részesült az említett vasárnapon és az azt

82

megelőző két napon az Oltáriszentség nyilvános imádásra volt kitéve, s a jó szerzetesek nem szűntek meg éjjel-nappal alázatos ima és buzgó énekekkel kérni az isteni irgalmat Szentséged, az Egyház tiszteletre­ méltó fejének jóllétéért» . . . íAlvernó 1872. május 27-én legalázatosabb, legodaadóbb, s leg­ engedelmesebb fia Szentségednek: Pecci Joakim bíbornak perusiaí püspök >') E levél nagyon megörvendeztette IX. Pius pápát, s latin nyel­ ven irt válaszában hálás elismeréssel köszöni meg a szerzetesek buz­ galmát. A levél igy hangzik:

IX . Píus Pápa. »Kedves Fiunk, üdvöt és apostoli áldást». A vigasz kedves érzetével töltötték be lelkünket Alvernó sz. hegye kolostorából hozzánk intézett soraid, melyekben sz. Ferenc szabályozott szerzetes családjának kérelme folytán ugyanezen Rend­ háznak irántunk tanúsított fiúi hódolatát és odaadását tolmácsolod, s egyszersmind tudtul adod, mily buzgalommal sietnek vigaszt nyúj­ tani a szorongattatás napjaiban, melyekben élünk, hogy számunkra az isteni irgalmat biztosítsák, úgy Szentháromság vasárnapján, mint az azt megelőző napokon oly sok ájtatgyakorlatot vittek véghez. Hála­ telt szivvel fogadjuk szeretett Fiunk ama szolgálatot, melyet érdekünk­ ben végeztél. Az irántunk tanúsított szeretet nagy horderejét meg­ fontolván, e levélben felkérünk téged, hogy az említett szerzetes Rendház tagjainak szeretetünket viszonozd és nevünkben add tudtukra, hogy ájtatgyakorlataik nekünk vigaszt hoztak, s midőn erősen meg vagyunk arról győződve, hogy e szükségben folytonos imáikkal se­ gélyünkre lesznek, hálás szivünk és jóindulatunk jeléül, mellyel irán­ tunk tanúsított érdemeik miatt neked tartozunk, az isteni segítség bő­ ségét esdjük le számukra az Urtól és teljes szivünkből adjuk apos­ toli áldásunkat minden egyesre . . . >Kelt Rómában a szent Péternél, 1872. junius 15-én Pápaságunk 26-ik évében*-) E pápai leiratot főméltóságu Pecci bibornok kegyeskedett az alvernóhegyi sz. ferencrendi testvéreknek ajándékozni egy sajátkezüleg irt levél kíséretében, melyben míg egy részről ujabb bizonyítékát adja sz. Ferenc iránti tiszteletének az ő fiaiban, másrészről további kitar­ tásra inti őket sz. hivatásukban, s az egyház fejéhez ragaszkodásukban. *

*) A cta O rd in is Fratru m M ín o ru m

*

*

II. év f. 188 lap. — *) U g yan o tt.

M

Hiteles feljegyzések világánál hatoljunk le 1874-ig, midőn sz. Bonaventura hatszázados évfordulóját ünnepelte a szent Ferencrend Az ünneplők közt látjuk XIII. Leót is, ki akkor Perusia püspöke volt. Az említett év jul. 14-e előtt sz. Bonaventura ünnepének méltó megölésére nagy előkészületeket tettek sz. Ferenc fiai, különösen a minoriták. Jóllehet — mint már említettem — a hetvenes években kizavarták csendes nyughelyükből az olasz franciskánusokat, míndazáltal sz. Bonaventura örömünnepén lelkesedéssel állították a szeráfi tudóst a tisztelet oltárára, s hódoltak neki az elismerés tömjénével. »Az öröm e napjaiban — írja P. Buscomari') — sz. Ferenc minden fiának ajkán és arcán a szivöröm virága nyilt, s majdnem diadalittasok voltak (sz. Bonaventura dicsőségétől.) A Rend egyházai, s tor­ nyainak érclakói örömhangon hirdették, hogy nagy ünnep van; templomainkat a nép tömegesen látogatta, s bámulta a kárpitokkal ékesített, s fáklya fényözönben álló szent falakat, melyeken a nagy doktor, püspök és sz. bibornoknak magasra helyezett képe a hivőlc tiszteletének fénykörében díszelgett, hol ezek a szentnek képecskéit csókjaikkal halmozták el; a buzgóbbak az Oltáriszentséghez járultak; igen sok pap mutatott be mise áldozatot a szeplőtelen Bárány ímádására, s szent Bonaventura dicsőítésére; az ünnepélyes szent misét az orgona zengése, tárogatók harsonája, trombiták harsogása tették magasztossá, egyesülve a vonós hangszerek bájoló összhangzatával; zsoltárok és dicsénekek szálltak fel az égbe; a nagy egyház tanító (sz. Bonaventura) nagy tetteit a papok ajkai hirdették a népnek. A szeráfi tudós dicsérete tehát napkelettől napnyugatig visszhangzott a leviták és a nép ajkán, s ez időben a jámborok nyelve mindenütt tiszteletreméltó nevét hangoztatta . , .» (Fo lytatjuk.)

Eusebius.

1) S. Bo n ave n tu ra ben I V - V . lap.

O rd in is

Fratrum

M inorum

M inister Generális c. m ű v i­

UJ P Ü S P Ö K E IN K . ( l ’tolbó k ö zlem ény.!

itka öröm éne a katii. Magyarországot, midó'n a táviró szctvilte a liirt, hogy l’rohászka Ottokár dr. székesfejérvári püspök. Tisztelői már régen annak szánták. Mint az esztergomi i)apnövelde spirituálisa számos éven át jobb keze volt a prímásnak; a fiatal leviták lelkét 6' töltötte el az ő erö'teljes, tüzes, lángoló papi szel­ lemével, ő acélozta meg, hogy bátran reájuk tehette felszentelő kezeit püspökük. A páratlan erény és mély tudomány predesztinálta a püspöki székre, de az ezrek e vágyódása soká csak puszta ábránd maradt, mert Proliászka nem arra az útra lépett, mely Magyarországon eddig a püspöki székre vitt: a liberálisok ostora, a szabadkőművesek réme volt. Pedig ezeké volt a hatalom. De a lezajlott örökemlékü választások sok más, reánk katholikusokra nézve üdvös változás mellett meghozták Proliászka kinevezését is. A mindenható párt romjaiban hevert és a megszorult Fehérvárykormány, hogy kedvezzen a katholikusoknak, Prohászkát ajánlotta ö felségének a székesfejérvári püspöki székbe. Quae mutatio dexterae excelsi! Prohászka 1858. okt. 10-én született Nyitrán, a hol apja állami hivatalnok volt. Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán, Kalocsán a jezsuiták­ nál és Esztergomban végezte. 1874-beii clüljárói elküldötték a római

_85 _

."v T V r fr ' ‘-"'•‘■ •'■ “ ■Hungaricumba. a hol két tős doktor í M tanulmányait és mint kettds doktor tért vissza hazájába. Rövid káplánkodás után a szemiSráo ^ l í működött, mig 1904. április havában meg nem hívták a budapesti egyetemre. Egv évre reá az ősi Székesfejérvárnak lön püspöke.

•u semmiféle egyházi kitüntetésben nem része­ sült. Az alsóbb papság lelki épülésére eddig tetőtől talpig .feketében.

D R. P R O H Á S Z K A O T T O K Á R . S Z É K E S F E JÉ R V Á R I P C S P Ü K .

járt. Tudta róla mindenki, hogy minden külső cafrangnak ellensége. Az ő gondolatvilágában csak két distinctio létezett: az apostolokkal ö is csak preszbitert és püspököt ismert, és tényleg meg is történt vele az, ami nálunk bizony ritka dolog, hogy a közönséges papból egyszerre püspök lett! Fényes jövedelme, anyagi eszközei ugyan most sem lesznek, mert

86

a székesfejérvári püspökség nem nagyon ragyogó, de ott vannak Prohászka lelki kincsei, melyekkel ö csodákat fog művelni. Mert a mai katholikus újjászületés szép napjaiban egy Zichy Nándor, Majláth mellett Prohászka neve korszakalkotó. Hogy mit fog ő egyházmegyéjével tenni, azt kicsiben már meg­ mutatta Esztergomban. Az ös Sión ép úgy, mint a hatalmas fő egyház­ megye még most is Prohászka jegyében áll. Hatalmas ereje részint természetes, részint, de főleg természet­ fölötti okokra vezethető vissza. Természetes tehetségei bámulatosak. És e tehetségeket nevelte, iskolázta az a munkaerő, melyet szakadatlan aszkezisben és önmeg­ tagadásban edzett meg. Prohászka húsz más ember helyett dolgozott: tanitott, lelkipásztorkodott, újságot és folyóiratokat szerkesztett, részt vett a politikai és szociális mozgalmakban : theológus, természetbúvár, szociológus és szónok volt egy személyben. Számtalan cikkein kivül ö nagy műve dicséri lángoló elméjét és rajongó hitét: ezek közül a »Diadalmas Világnézet«, a mely az apologia himnusa; semmi más nyelv hozzá hasonlót nem ismer. De legnagyobb benne a szónok. Királyi szónok ő a szó legne­ mesebb értelmében. Szónoklatai meggyó'znek és elbájolnak. Mint a nagy zeneszerzők müveiben pazar a modulatió, oly pazar Prohászka beszédeiben a szó, kép, hasonlat. Különösen az ifjúsághoz tudott gyujtóan szólani. Szónoklata mindig fénypontja volt a kath. nagy­ gyűléseknek. A páratlan sikereknek főoka azonban mégis csak a természet­ fölötti. Lelkét az igaz vallásosság teljesen eltölti. Lelkében visszatük­ röződik mindaz, ami fönséges az ős, a közép- és az újkor keresztény­ ségén : a katakombák mély áhitata és a vértanuk törhetetlensége ép úgy, mint a középkor mély hite és önmegtagadása, avagy a modern kereszténység mélységes tudománya, szociális érzéke és sokoldalúsága. Aki látja őt, aki szemébe néz, leolvashatja arcáról, kiolvashatja szemé­ ből, hogy ez férfi, aki férfiassága egész öntudatában Istenbe merült és csak Istenért él és dolgozik. Tolla és szava már most is Magyarszág uj Pázmányává tette a közvéleményben. Az ur magasra emelte, hogy benne magasra emelje Magyarországot. *

Mint mindenki tudja, Prohászkával a többi újonnan kinevezett püspököt az a ritka szerencse érte, hogy Ő szentsége maga akarta őket felszentelni.

Mialatt Zichy és Balás mély csendben a német-magyar intézet­ ben lelki sz. gyakorlatot végzett, megérkezett az erdélyi püspök is Prohászkával. Úgy látszik, az elutazás nagyon gyorsan történhetett, mert a szemfüles piros reverendás kispapok Prohászka zsebében még ott találták annak a prédikációnak kéziratát, melyet Prohászka eluta­ zása előtt még tartott valahol. Azt mondják, a szószékről egyenesen a vasúthoz hajtatott. A Sixtina-kápolnában történt a fölszentelés. Jelen volt a fölszentelendők nagyszámú rokonsága fényes magyar viseletben, öt bíboros és számos püspök. A Szentatya pontban 8 órakor lépett a kápolnába; az ajtónál a három felszentelendő várta Várossy és Majláth segédkező püspökökkel Lélekemelő jelenet volt, midőn az Egyház ősz feje, az atyai jóságu X. Pius kiterjesztette, két kezét a lábainál térdelő püspökökre, hogy a szentek közbenjárását és az ég áldását leesdje fejükre. Meg­ rendítő szavak, a mikor a prefációt megszakítva feléjük fordult ismét és érchangon mondta: »Aki őket átkozza, legyen átkozott, aki őket áldja legyen áldott . . .1» A szertartások végén a pásztorbotot a szent atya adta kezükbe, megkezdette a -Te Deum-«ot, és a jelenlevők ujjongó éneke mellett végig vonult a három uj püspök a kápolnába és osztotta első főpásztori áldását . . . Sz. István napján ment ki Prohászka püspök az ősi római templomba, Santo Stefano Rotondó-ba, hogy a piros reverendás magyarok segédkezése mellett először énekelje pontifikális nagy miséjét . . . A főoltár előtt fehér márványlapra alvó férfi van faragva, lábainál pedig Írva van: Vándor, ha látod, hogy az, a ki a fagyos Dunánál született római sírban pihen : ne csodálkozzál: Róma mindnyájunknak édes anyja . . . » Ugyan volt-e aznap ember, ki szive túláradó boldogságában jobban érezte volna, hogy Róma mindnyájunknak édes anyja, mint Prohászka? Mint, O' Connell szivét ő is rég már Rómának hagyta .. . .

E G Y FER EN C R EN D I PÜ SPÖ K. szentferencrend megint egy uj püspököt nevelt az egyház­ nak, miként azt az évszázadok hosszú során át tette. P Goette Athandz, a németek közt általánosan ismert ferencrendi és chinai hithirdető, IQ05. november 13-án, épen azon időben, mikor a paderborni zárdában tartózko­ dott kapta meg a pápai bullát, melyben Lámpái (Kréta) címzetes püspökké és az észak-schensi vikáríátus apostoli helynökévé neveztetett ki. P. .^thanasius született Paderbornban, 1857. április 11-én. Nem tudom, hogy vájjon már bölcsője fölött zengedezték-e jövendő nagy­ ságát, de az Paderbornban közísmcretü tény, hogy a Ooette család­ ban nemes, fenkölt szellem honolt, mely azt eszközölte, hogy a 13 gyermek míndeníke derék, talpraesett emberré vált. A kilenc fiú kö­ zül négy az egyházi állást választotta és a mig egyik mint fiatal je­ zsuita Brazíliában meghalt, addig a más három, mint a Ferencrend tagja, több mint 20 év óta áldásosán működik a chinai misszióban. Négy fiút Aeskulap hódított magához. Ők mint praktikus orvosok működnek Berlinben meg Burgsteinfurtban. Végre a kilencedik szin­ tén Berlinben zeneigazgató. A leányok mindannyian a zárdái életre szentelték magukat. Kettő orsolyita, egy ferencrendi nővér Bécsben és egy a Jézus és Mária Neve-társulatának tagja Ipswich-ben (Angolország). A jámbor anya ugylátszik teljesen beleegyezett leányainak e lépésébe, a mint a saját szavaival kifejezte. Midőn ugyanis P. Remigius, az ő első szülöttje Chinából meglátogatta, igy szólt hozzá tréfásan: »Ha tud­ tam volna én is zárdába mentem volna». Anyám, felelte amaz, ezért nem lettem volna nagyon hálás irántad!» Püspökünk negyedik a testvérek sorában, gymnaziumi tanul­ iig ^

N

mányait Paderbornban végezte el. 1874. október 13-án felvette a szentferencend öltönyét Warendorf-ban. De a kitört német kultiirharc már a következő évben kiűzte öt hazájából. Hasonló sors érte öt testvérét még. Ö tehát több társával együtt Amerikába utazott, a hol elvégezve a filozófiát és theologiát 1881. január 15-én pappá szenteltetett St.-Luis-ban. Felszentelése után nemsokára felébredt benne az apostoli szellem, a hithirdetés ellenállhatatlan vágya és igy 1882-ben elöljárói engedelmével Chinába utazott. Idősebb testvére Remigius már meg­ előzte volt őt, a fiatalabb pedig, Kapisztrán követte példáját.

P . G O E T T E A T H A N A S IU S , A Z U J F E K E N C R E N D I P í S PO K .

Itt kezdődnek aztán a megpróbáltatások nehéz napjai l>. Atha­ nasius mindjárt kezdetben tapasztalhatta, hogy a missz.onánus elete a chinai birodalomban nem egyéb mint áldozat és ujra áldozat. Élete számtalanszor forgott veszélyben és k, tudja hette volna már. hacsak egy felsőbb égi kar nem örköd,k felette.

90

A kerület, mely először gondjaira bízatott, körülbelül 500 négyzet kílometer kiterjedésű volt 6000 hívővel Ezen nagy kiterjedésű helyi­ ségben, járatlan, zordon és minden tekintetben veszedelmes utakon hit és élet után szomjazó lelkeket felkeresni bizony nem kényelmes dolog. Ezt maga P. Athanasius ecseteli a múlt évben Németországba irt egyik levelében : *A gondozásomra bizott terület keletről nyugatra 120 és északról délre 170 kílometer kiterjedésű 25 stációval. Ezeket egy év lefolyása alatt legalább egyszer mind fel kell keresni. Hozzá járul még a betegek terhes ellátása, a mely nemcsak legtöbbször éjjeli nyugalmamból ver fel, hanem gyakran 2— 3 napot vesz igénybe. Pardon nincs; legyenek az útak még posványosabbak, a folyók még jobban megáradva. A kötelességtudat és szeretet erőssé tesznek arra, hogy minden akadályt elhárítva a szegény haldoklóknak elvígyem az utolsó vigasztalást. Nem rég történt meg, hogy egy ilyen utazásnál a ló egy megáradt folyamba bukott, a mi úgy a lóra, mint a lovasra végzetessé vált volna, ha az Ur szemmel láthatólag nem őrködik felettünk. Valóban az Urnák ezen csodálatos őrizete itt nagyon gyakori. Azért él köztünk hithírdetők között a szójárás, hogy nekünk nem egy, hanem két őrzó'angyalunk v a n !!; Különben a ki P. Athanasíust személyesen ismeri és a legujabbi időben vele érintkezésbe jött, az saját szemeivel meggyó'zó'dhetett arról, hogy 8 a mennyei bírodalom^-ban nem rózsás útakon sétált. Arcának minden vonása a munka, gond és fájdalom lenyomata. Az 1900-íki chinai keresztény üldözés megmutatta, hogy mily szilárd gyökeret vert szivében a keresztény szeretet erénye és hogy mennyire magáévá tette övéinek nemcsak örömeit, hanem fájdalmait is. Az üldözés alatt hűen kitartott mellettük, mint a jó pásztor nyája mellett. Majd a politikai zavarok és kedvezőtlen időjárás miatt beál­ lott rettentő éhínség alkalmával magára vette a koldulás terhes útját; bejárta nemcsak Európát, hanem Amerikát is, mindenütt gyűjtögetve, hogy híveit, kiket a lélek halálából kiragadott, most a testi haláltól is megmenthesse. E terhes vállalatra csak a legnagyobb szeretet képes. Méltán választotta P. Athanasius, most mint püspök a jelszót: Carítas Christí urget nos — Krisztus szeretete sürget minket! Észak-Schensi, az uj püspök víkáriátusa China belsejében fek­ szik, a Hoang-ho folyása által képezett nagy négyszég alakú terület északi részében. Katolikus lakóinak száma 25000, a kik 700000 pogány között elzárva élnek. Van 43 hithirdetó'je, 170 temploma és kápolnája számos iskolával; továbbá I árvaháza, 2 kórhaza és 2 menedékháza.

A keresztény karitász ezen intézeteit a ferencrendi nővérek és a Máriáról nevezett hithirdetönők vezetik. Maga P. Athanasius egyedül épitett 9 templomot és 6 kápolnát, 17 papi lakot és 7 iskolát. Az 1900-iki boxerlázadás alatt 187 keresztény szenvedett vér­ tanú halált. Azután nöttön-nőtt a keresztények száma, úgy hogy ide is alkalmazhatjuk Tertullian szavait: >Mag a keresztények vére-. P. Athanasius egy év lefolyása alatt egyedül 780 felnőtt pogányt keresz­ telt meg és 3000-et vett fel a katechumenek sorába.

1 D r . V n llm ar. porosz tábori püspök. 2. D r. Sc h c íd c r. padernborni píispok.

3 p Ath*nasiu5. észiV-schensi püsp.;;k. 4. D r. O ock cl paderbom i fcisi- püspök

Méltán füzhetjük tehát az uj püspökhöz a legszebb reményeket, hogy ö kit Krisztus szeretete sürget, ösztönöz meg nagyobb tettekre mindig’több és több lelket fog az egyedüli üdvözito hitnek megnyerni Isten tartsa sokáig!

P. Athanasiust 1905. november 30-án Vilmos paderbomi püs­ pök szentelte fel két más püspök jelenlétében. Az ünnepély fensége tanúskodott nemcsak a tény jelentőségéről, hanem arról is, hogy P. Athanasius már régóta köztiszteletben álló, kedvenc szerzetes. A város közönsége nem elégedett meg azzal, hogy nagy szülöttje tisz­ teletére az utcákat a ferencrendi zárdától a dómig fényesen kidiszitette, hanem még ajándékokkal is kedveskedett neki, t. i. egy remek kivitelű, értékes hordozható oltárral, mely egy hithirdetö előtt a leg­ kedvesebb, a legszükségesebb. Ehhez járult egy rennessaince stílben elkészített művészi emléklap, ideális festménynyel és a városi elöl­ járóság egyes tagjainak névaláírásával. A kép a ferenciek templomát és a városházat ábrázolja; e két épület felett pedig az assziszi pát­ riárka szemlélhető, egyesítve az egyházat és államot. A harmadrendűek a gyűrűt, a dómkerűlet lakói |)edig a pász­ torbotot ajándékozták. Ide csatolható még a privát ajándékok egész láncolata.

X epoiiiticeiiiií'.

AFORIZMÁK. Akik igen bőven illatszerezík magukat, rendszerint bizo­ nyos fogyatékosságot takargatnak ezáltal. A pazarul költeke­ zőnek kétségbeesés, az ékszerrel dúsan fölcifrázott embernek pedig szegénység van a nyomában; igy akarnak port hinteni a világ szemébe. A társadalom maga teremti meg romlottsága által kol­ dusait és gazembereit. Am int az orgona más-más hangú sípjaiból andalító har­ mónia száll végig a templom hajóján, úgy lesz harmonikus száz meg száz külön gondolkozásu ember egyetértése, ha min­ denkit a szeretet vezérel és egy cél felé törekszenek. Az önszeretet legerősebb jellemvonása az emberi gyöngeségnek. A dohány keserű és erősen méregtartalmu, s mégis édes azoknak, a kik m egszokják.... Miért nem lehetne az élet nehézségeit is megszokni. . . •?

Julius.

SZ E N T FÖ LD I ÚTAM.

A le x a n d r iá tó l - P o r t-S a id -ig . ( F o ly t a t ís ).

zek után a város felé vettük útunkat. Egy komfortáblit rendelt számunkra miisztafa bátyánk, s ó' a kocsis mellett virított turbánjával. Azt mondhatom, hogy az egyptomi bérkocsik tisztaságra, eleganciára nézve kiállják a versenyt a legszebb és legcsinosabb bécsi vagy budapesti bérkocsikkal. A taxa nevet­ ségesen 'olcsó,' úgy, hogy zárdánkig nem került többe, mint a mennyit összesen kellett volna a villamoson fizetnünk. Számos utcán kellett végig , _ mennünk, mig szent Katalin zárdájához értünk, ez egy gyönyörű pálmaliget mögött van, mely szintén a zárda tulajdona. A jelenlegi alkirály ajándékozta a zárdának azér* mert az utcarendezésnél a városnak egy kis területet átengedett, s kapott érte hatszor akkorát. A zárda maga elég egyszerű, de csinos és tiszta, alsó folyosója pedig, a hol a plébánia hivatal, könyvtár és a beszélő szobák vannak, egy nagyvárosi palotába is beillene. A szent ferencrendiek vezetik itt a plébániát, s mindenütt, a hol csak zár­ dájuk van. Alexandriában 35,000 lelket gondoznak, a kik legtöbbnyire európaiak, nyelv szerint: franciák, olaszok, spanyolok, maltaiak (olasz és arab keverék), angolok és németek. Tizenhat áldozár végzi ezt a terhes munkát, nem számítva még hozzá az iskolák vezetését. A hitélet páratlanul áll. Csak azt említem meg, hogy böjti időszakban egész éjjel zsúfolásig van a templom, ugyanígy a szent gyakorlatok

95

vagy a szent kilencedek alkalmával is. A templom olasz stilü (cinquecenti) keverve barokkal, annak tulhajtásal és szeszélyességei nélkül • komóly, méltóságos. Különösen remek a főoltár, melynek képe szent Katalin vértanút ábrázolja, a mint az ötven tudóssal vitótkozik. Egy csalódás ért. A mint kinéztem a kórust a szentélytől elválasztó füg­ göny mögül, azt gondoltam, hogy csupa szerecseneket és burnoszos arabokat fogok látni, hát látok ott oly publikumot, mint a minőt budapesti templomunkban vasár- és ünnepnapokon a fél tizenkettői és tizenkét órai szent miséken láthatni. Május hónap volt, a Mária oltára gyönyörűen feldíszítve, a hogyan csak a keleti fantázia képes. Ez az oltár a győzedelmes Boldogasszony oltára volt. (S. María de victoría). Átellenben mennyezetes, párját ritkító művészies trónuson a Hózsafüzér királynéja szobra, szent Domonkos és szienai szent Katalin szobraival. Ez teljesen a pompái völgyi kép mintájára készült; az alexandrai hívek ajándékozták a templomnak. A remekmű a műve­ letlen keleten készült. Minthogy utitársaim közül csak az apát ur volt oly szerencsés helyzetben, hogy misézhetett, ő elővette kézi táskájából trappista ruháját és felöltözött; nyakába akasztotta két selyem zsinóron függő fakeresztjét, felhúzta apáti gyűrűjét és szent miséhez készült. Mond­ hatom, hogy nagyon tiszteletreméltó alak volt szerzetes ruhájában. Mi pedig az ő szent miséjét hallgattuk meg. Ignác atya ezután reg­ gelihez invitált bennünket. A ki Olaszországban kávézott, elképzel­ hető, milyen volt a reggelink, de hát a testvéri szeretet és szivesség, melylyel adták, Ízletessé tette. Ekkor ittam először a Nílus vizéből, mely mondhatom, hogy kitűnő, könnyű, tiszta és friss. A kis egyptomi kőkorsókban mindig hideg marad, még a legnagyobb forróságban is, a mi az afrikai hőségben valóságos Isten-áldás. A zárdafőnök nem lévén otthon, megállapítottuk Alexandria nevezetességeire nézve a programmot. Leszámítva, hogy e város az európai elengancia és a keleti piszok vegyüléke, nem sok nevezetes­ séggel dicsekedhetik. Tehát programmunk a következő volt: Pompejus oszlopa, az egyptomi ős sirkamrák, (katakumba), muzeum, katho­ likus temető és Nílus csatornája. Kocsira ültünk tehát, mert az időből nem futotta volna ki, hisz nem tréfa dolog egy Budapest nagyságú várost bejárni. , , , ,, A zárdából elindulva csupa európai modorban epult utókon mentünk keresztül, s ha turbános és kaftános alakok nem volnának, valamelyik nagyobb európai városban képzelné magát az ember.

»6

Boltok, kirakatok akár csak nálunk, villamos vasút, villamos világítás, vízvezeték, fényes bazárok, kávéházak mind nagy városra vallanak. Eg\ik szép fogat a másikat éri bogár-fekete, vagy szürke lovakkal; a bakon szerecsen kocsis és szerecsen inas. Ez azt mutatja, hogy a kocsis gazdája ur. A bent ülök mind fehérbe vannak öltözve, hölgyek, urak egyformán; czipöjük is fehér, a szalmakalap is fehér, csak a török tesz kivételkép fejére vörös tarbust (fez). Magától értetó'dik, hogy az itteni éghajlat kivánja a könnyű és fehér öltözéket. A csinos utcákból kikerülve, egyszer csak előttünk áll egy darab kelet: az arab város­ rész, európai fogalmat meghaladó rondaságával. Itt lakik a szegényebb arab, négyszögü, lapos tetejű házakban, kecskéjével, tehenével egy szobában. A jobbmóduaknak tevéjök is van, ennek már földszinten külön terme van! A tehén és kecske különös alakú, alig győztem bámulni, de szakáluk nem nagyobb, mint egy holdkóros német poétá­ nak. Szemétdombokon, döglött kutyák és macskák hulláin keresztül hajtva oda értünk Pompejus oszlopához. Magas homokdombon áll a Q8 láb magas gránit oszlop. Kör­ nyéke kietlen, néhány kisült, poros levelű pálmafa búsul mellette. Innét ellehet látni a tengerre és Mareotis tavára is. A mi ezen oszlop tör­ ténetét illeti, 2Q6 évben Diocletian császár tiszteletére emelték, tehát elnevezése téves. E téves elnevezésre az szolgáltatott okot, hogy Caesar a régi monda szerint Pompejus hamvait egy urnában ezen oszlop tetején helyezte el. Nem messze van innét, ha úgy lehet neveznem, egy homok­ város. Innét kerülnek elő Egyptom régi dicsőségének több ezer éves tanúi, s dicséretére legyen mondva á mai kormánynak, az ásatásokat nagy szorgalommal és figyelemmel végezteti. Itt vannak az ó egyptomi sirkamrák is. A homokvárosba kocsival be nem mehetvén, leszálltunk, Musztafa vezetőnk pedig az arab őrnek lefizette a belépési dijat: ötünkért három kis piasztert. (Egy kis piaszter 6 fillér, nagy piaszter 12 fillér.) Elfogott a bámulat, midőn beléptünk. Az őr feleresztette a villanyt és előttünk állt az ős Egyptomnak egy csodája. Mennyire különbözik ez a római katakombáktól. Szép utak, faragott oszlopok, oszlopfők, művészi érzékre valló cubiculumok, itt ott egy töredezett szobor mutatták, hogy mit volt képes alkotni az egyptomi műveltség. Egy kút is van benne, mely telve van vizzel, fenekét még eddig nem sikerült megtalálni. A katakomba óriási épülettömb a homok alatt, s csak nem régen ásták ki, arab vezetőnk azt mondta, hogy a régi keresztények is használták temetőhelyül, mikor a pogányság megszűnt;

97

legalább a sirüregek fölött elhelyezett epitaphiumok és a cubiculumokban látható ős keresztény symbolumok azt mondják. Iszonyú mély­ ségek fölött kellett egy szál padlón átmenni, libasorban, egymás ruhá­ ját fogva. Ha egy megszédül, s a padló megbillenik, az az egy az egész kompániát magával rántja a mélységbe. Hogy miért nem hidal­ ják át jobban? Erre a kérdésre csak vállat vonnak. Innét a muzeum felé vettük utunkat, de mert a Nilus csatorna nem messze volt tőlünk, tehát egy kis kerülőt tettünk. E csatornát Mehemed Ali alkirály 1820-ban fejezte be s 7.500.000 frankot áldo­ zott reá; 25.000 ember dolgozott rajta, s ezek közül 20.000 részint éhség és nélkülözések, részint különféle betegségek következtében halt meg. A csatorna partján számos hajót és csónakot láttam különféle árucikkekkel terhelve. Ez a csatorna látja el vizzel Alexandriát. Kér­ désemre, hogy vannak-e erre krokodilusok, azt mondták, hogy a kro­ kodil nagyon fél a gőzhajóktól, s azért az első vízesésig, Assnánig nem található krokodil, bátran fürödhetik benne bárki! A csatorna parton piszkos arab házak, apró korcsmák, lebujok voltak, de nem hiányoztak ám az egyptomi értelemben vett lacikonyhák sem, kinálva étvágygerjesztő és inycsiklandoztató (?) ételeiket, melyekbe előbb mil­ lió és millió légy kostolt bele. A piszok és bűz netovábbja volt itt; a lacikonyhás szakácsnőhöz képest a mi cigányasszonyunk szalon dáma! Útközben egy arab kocsis ránk mordult a bakról. Kérdeztem Ignác atyát, hogy mi baja van a jó arabusnak ? — azt felelte, hogy üdvözölt bennünket. Hja, más országok, más szokások! Minél feljebb mentünk, annál barátságosabb lett a partvidék. Erre már európai házak következtek, csinos, földszintes, hosszába épitett lakások, mint a minők a mi kisebb városainkat teszik oly bá­ jossá. Ablakok telve virággal; de nemcsak az ablakok, hanem a kapu tetőt, a háztető nagy részét pelargónia futja be, mely egész éven át virágzik, s dús folyondárként csüng le a ház ereszéről és a kapuról, mondhatatlan kedves képet mutatva. Sehol úgy nem diszlik a futó pelargónia, mint itt. Végre jöttek a gyönyörű parkok, bennük remek palotákkal, melyek az egyptomi és az európai stylek keverékei. A lép­ csők alján mindenütt egy szerecsen szolga szunyókál, kezében fe^verrel; arcát, melynél a legújabb lakkcipő sem lehet fényesebb, még fényesebbé teszi a forró nap. Ö a ház őrzője, vagy is keleti nyelven szólva: kavasza. A park mellett egy elhagyatott telek, telve gananal, törmelékkel, szemétdombbal. Vájjon kié lehet? Azt mondják, hogy

98

azok a szemétdombok szegény arabok lakásai. Mily kirivó ellentét! Közben láttuk Mellemet Ali lovasszobrát; ez már közeledést jelent az európai civiizációhoz, hiszen a török nem tűr meg semmiféle szobrot. Egyszer csak kocsink a muzeum előtt állt meg. Remek szép épület, teljesen az európai muzeumok mintájára berendezve. Csak rövid időt szentelhettünk az egyptomi régiségek szemlélésére, de a mit láttunk, bizony elfelejthetetlen nyomokat hagytak lelkűnkben. Meg­ hatva álltam az ős-keresztény siriratok előtt, ezek teljesen hasonlóka római katakombák sirirataihoz, ugyanolyan symbolumokkal, római sir­ iratok, urnák következtek ezután, majd pedig a múmiák különböző nagyságban: a kis babától kezdve a legöregebbig. Mind begöngyölve mint egy pólyás baba, hanem hát ezek a borítékok voltak rendkívül érdekesek. Némelyek kemény anyagból, cifrára festve egyptomi ala­ kokkal, betűkkel s mondhatom, hogy ez a festés nagy Ízlést árult e l; némelyek pedig be voltak szőve, ebben pedig már a szövő művé­ szet remekelt. Az arcra lárvák vannak téve s így az nem látható. Itt volt a kupola alatt Apis istenségnek, a bikának óriási bronz szobra is. A numizmatikai osztály, úgyszintén az irodalmi osztály is sok ér­ dekeset nyújtott, most volt alkalmam látni először papirusz-irodalmat. De minthogy az idő sürgetett, még a katholikusok temetőjét akartuk megnézni. Nem kellett igen messze mennünk, egy szép térségnél, egy fal­ lal kerített helyre értünk, ez volt a temető. Valóságos virágkiállítás van e temetőben, a mit Afrika flórája produkál, az itt mind feltalál­ ható. Tiszta fehér márvány sírkövek virágok közt, vagy azokkal be­ futtatva, remek látványt nyújtottak. Bementünk a kápolnába is, mely­ nek közepén egy üres ravatal van állandóan, élőiről e felírással: »Hó­ dié milii, cras iibi — ¡M a nekem, holnap neked!<^ Az oltár felől pe­ dig: tExultabunl Domino ossa hum iliata.t Ily szép temetőt, a római Campo SantOí-t leszámítva még sohasem láttam. Itt fogtak el először a baksis kéregetők, piszkos, nyomorék alakok. Chavadzsa baksís! Hadzsi baksis! nyöszörögték innen is, onnan is. Egyik még kocsin­ kig is elkísért, verejtéktől és bűztől füstölgő turbánját orrom alá tartva. Majd hanyat vágódtam, siettem is egy európai tíz fillérest beledobni turbánja mélyébe. Most azután elbocsátottuk kocsisunkat és gyalog indultunk a zárdába. Útközben képes levelezőlapokat vásároltunk, s bizony elő kellett vennem franczia tudományomat, ami csak éppen arra elég, hogy valahol el ne adjanak. De hát ez is sikerült, mert a német szót még

meg se akarják hallgatni, s fanyar mosolylyal kérdik, hogy nem tudunk valamely művelt, európai nyelven ? Ne nektek németek I - gondol­ tam magamban — s ti azt mondjátok, hogy nyelvetekkel az egész világra el lehet menni! Itt persze nagyban dolgozik a németek elleni ellenszenv. Tizenegy óra elmúlt, mikor a zárdába visszaértünk. Természetes, hogy első dolgunk volt képes levelezőlapjainkat kedves ismerőseink számára megírni és póstára adni. Társaimmal egy vendégszobában voltunk, de az teremnek is beillett, éppen ily nagyok ott szerzetes társaink szobái is. Nagy szoba kell az afrikai hőséghez; ablakai oly nagyok, mint nálunk a legmagasabb ajtó, az ágy minden oldalról fehér fátyollal van körülvéve a moszhitók vagy egyéb éjjeli férgek csípése ellen. Mindegyik szoba a legnagyobb kényelemmel van ellátva. Déli 12 órakor a vendégek ebédlőjében költöttük el ebédünket Ignácz atya társaságában, s utána tehettük csak tiszteletűnket a zárda­ főnök atyánál, ki tiroli eredetű, s nagyon megnyerő külsejű, ölmagas alak, övig érő szakállal. Igen szívesen fogadott bennünket. Egy kis sziesztára visszavonultunk vendégszobánkba, s igazi egyptomi czigaretta füstje mellett tárgyaltunk utunkról. Fél háromkor kocsira ültünk, hogy a délután 4 órakor induló hajón idejében ott lehessünk. Először az egészségügyi agenczíánál kellett jelentkeznünk, s megmutatnunk, hogy nem vagyunk betegek és ezt egy nyomtatott czédulán saját aláírásunkkal is kellett bizonyí­ tanunk. Mindezen óvintézkedés a keleten dühöngő járványos beteg­ ségek miatt van. E czédula nélkül keleten nem vesznek föl a hajóra, mert sem a kapitánynak, sem a publikumnak nincs kedve egy betegért negyven napig vesztegelni a kikötőben, anélkül, hogy partot érhetne. Keresztül esvén a vizsgálaton, hajónkra mentünk, melynek neve »Eu­ terpe« volt. Sokkal kisebb, mint ^Cleopatra^ és kevesebb kényelem­ mel berendezve. Itt Ignácz atyától szívélyes búcsút vettünk, nemkülön­ ben a jó Musztafa bátyánktól is, kinek kiadásai és fáradsága fejében húsz frankot fizettünk; ebbe a kocsik, belépési dijak, levelező-lapok, bélyegek stb. bele vannak értve. Átjött a .Cleopatra« kapitánya is hozzánk egy barátságos kézszorításra, ő is nagyon meg volt hatva, látva őt most, megbocsátottam neki a tegnapi >kis manőver«-t. (F o ly titá sa következik.)

P. K iss A risatid.

ja p

An i

utazáso m

.

(F o ly ta tá s .)

Kegyünk búcsút a hasztalan honfibútól, Mongollá és Mandzsúriá­ tól, lépjünk át Korea virágos, békés légkörébe, a hol azembe_ rek azért látszanak születni, hogy boldogok legyenek. Boldog kis ország Korea. Szinte hasonmása Japánnak; talajra, kiimára, gazdasági viszonyaira nézve is az, s a civilizáció féllábon sántikálván benne, nem zaklatják utolérhetetlen vágyak éjjeli álmait. Keres­ kedelme, ipara ép olyan zajtalan, csendes folyású, mint a tengeren túli testvéreié; bár közelébb esik Kinához, onnan sok olyan dolog szűrődik át hozzájuk, a mi haladásának alapkövét korábban fogja lerakni. Igaz, hogy egyúttal a khinai szellemet is magukba szivják, mely pedig tudvalevőleg, nem a szinarannyal került ki egy bányából. A khinai: keletázsiának a — zsidaja.

Koreában eleinte a Sárgatenger partján Hjöng-ganban, később Hajdcsuban tartózkodtam pár hétig, s mikor Port-Arthur napjai már meg voltak számlálva, s csupán idő kérdése volt, hogy a japánok merészsége, minden stratégiai kalkulust nélkülöző alattomos vakon­ dok munkája lábaikhoz döntse azt a fenséges erődöt, melyet nyilt, egyenes támadásokban, (a múlt dicső példáit véve zsinórmértékül) csupán egy magyar honvédsereg lett volna még képes meghódoltatni, de más alig, Porth-Arthur kezdő haldoklása idején — ismétlem, átköl­ töztem Japánba s ott gyűjtöttem azokat az adatokat (részben személyes tapasztalat, s megfigyelés folytán, részben mások, különösen egy nyugalomba vonult hajóskapitány (Fornier Alfonz) információja után.

im

melyeket dióhéjba szorítva, csupán a hirtelen zöldágra vergődött japán nép ismertetése végett, szakaszokra osztva, elmondandó leszek. •

Régen hallottam, de olvastam is, a mikor még a japánok csep­ pet sem érdekeltek jobban a cigányoknál, hogy Japánország egy szép virágos kert, tele illattal, madárdallal, festői völgyekkel, fodrozó víz­ esésekkel stb. stb. Nos hát ebben van valami igaz; de azt sem sza­ bad kihagyni, hogy vannak sziklái, köves vidékei, hepehupás, kopár, ingoványos tájai, különösen a két tenger (a sárga és japán tenger) ölelkezésénél. így van ez nálunk is; hegy völgy váltakoznak hazánk virágos ölén. Szépség dolgában pedig a mi panorámánk előbbre áll, csak más vonásokban. Hiszen kell-e remekebb, ékesebb földje a nagy mindenségnek a mi édes hazánknál, melyet a költő erős lelkesültségében »az Isten bokrétájának^ nevezett el ? Kell-e bájolóbb, elragadóbb képe a remeklő természetnek, mint a felvidék, a Tátra vidéke?! ....v a g y a Tátra bérces vidéke Liptóban?.... azután folytatólag, a hegygyei, sikkal egyformán díszelgő Bars megye? Látta-e kedves olvasóim közül valaki a Vág vidékét?.... a Bala­ ton felséges távlatát?... . Máramaros vadregényes helyeit?-- a déli­ bábos Békés, Csanád messzefutó síkságait?.... Hát Vaskóh és Réz­ bánya csodákban gazdag hegyeit, völgyeit Biharban ?. . . . a Jádvölgyet felhőverö szikláival. Ott van a hajdani Erdély, a székely megyék ezernyi szépsége, a hátszegi havasok.... Temes, Torontál kalászringató rónája, s még alig elsorolható tüneményes szépsége hazánknak. Nőt hát, ilyen nincsen Japán ! Japánban tarkabarka a nép, a meszszeséges távolság, a kelet« nimbusza felzaklatja az idegen képzeletét, rózsaszínben látja a vadhináros pocsolyát is, melyből bőven van Japán­ ban, s melyek csak úgy okádják a százrétü kórokat, nyavalyákat. Vannak fái, mint nekünk, van gyümölcse, virága, mint nálunk, s levegőjének temperamentuma alig különbözik a mienkétől. Éppen azért ki sem bírom találni, hogy mitől sárgul fakul meg a japán arc, s általában egész teste, mely idomtalan, csúnya, félszeg. Éppen mint a lelkíismerete, ha ugyan van. Tokió államban, közelebb esvén a Csendes Óceánhoz, az éghaj­ lat még inkább meleg, de a japántengerhez közel s már K o ^ a n - szemünket behunyva, az arcunk körül játszadozó szelbro azt hihetné az ember, hogy valahonnan a Vértes aljáról, vagy a Király­ hágóról csapong.

IK

Hosszú tavasza van, szakadó esó'kkel s mikor én Port-Arthur alá értem, ott még hónaljig való hóban kínlódott különösen az orosz hadsereg, mert lovaik megtagadták a szolgálatot, úgy, hogy társzeke­ reiket, ágyúikat a katonák maguk cipelték vállaikon, 60—70 ember, a hány alája fért, a hogy nálunk a sz. Mihály lovát viszik. Japánban a földet, minőségi osztályzatban nem sorozhatnák az l-ső osztályba, mert hol kavicsos, hol túl nedves, u. m. vizenyős, melynek egyetlen terménye a rizs. Ez a szomorú búzája a japánnak; ebből készit mindent, ezt rágja sülve, főve, s hogy a torkán ne akadjon, vagy hozzá ne tapad­ jon szája padlásához, iszik reá teát. S ezt issza egész nap, 8— 10-12-szer 20-szor. Nem azért, mert jó, hanem mert neki olcsó, hiszen ott terem neki, a kökény meg galagonya bokor-szerü apró cserjéken, levél alakban, csak le kell szedni, megforrázni, s készen van. A ki éppen finnyás szájú, vet a findzsába cukrot (ha van), mézet, ha amaz nincs, vagy a még közönségesebb nádmézet. A rizs és tea mellett kölest termel még és gyapotot, melynek bolyhait szorgalmasan szedik, s vagy nyers alakban, bálnákba csoma­ golva (mint a gyapjút) bocsátják kereskedésbe, vagy nőik felfonják, megszövik, megfestik, s a szükséghez képest meg is várják azt ruhá­ nak, a mennyiben - mint majd később szó lesz róla, a japán aszszony késziti, varja, s állitja ki úgy a saját maga, valamint a család­ hoz tartozók összes ruházatát, a sapkától kedve a cipőig vagy saruig. A gazdálkodás tehát kevesebb gonddal és munkaerővel történik Japán­ ban, mint nálunk. A japán primitiv készültségü ekéjével feltúrja a föl­ det, s mivel annak humusa kevésbbé kiélt, mint az európai földek általában, tehát csak alig tenyérnyi mélyedésig barázdál. S minthogy sem lova, sem öszvére, sem igavonó szarvasmarhája nincsen a japán­ nak (az utóbbi igen nagy kivétellel egyeseknek) tehát maga húzza az ekét, egy másik pedig (pl. felnőtt fia) igazítja az eke szarvát. Azután beleszórja a rizst vagy kölest, de aféle apró csövü, u. n. csinquántin tengerit (kukoricát) is láttam. Elvetvén, többé rá se gondol a japán ; a többit elvégzi a jó Isten, s ő majd csak learat. Terméseiben nem igen szokott csalatkozni, mert kéí tenger közé lévén ékelve, a gyakori ködök, s még gyakoribb esők megnevelik terményeit, melyek mind­ egyike éppen az ő talajuknak való: szeretik a nedvességet. (F o ly ta tju k .)

Zotnhory G yu la.

M A G Y A R PÜ SPÖ K Ö K S Z E N T E L É S E RÓMÁBAN. ár honi lapjaink kimerítően irtak erről a nem mindennapi eseményről, mégis folyóiratunk olvasói bizonyára szívesen fogják venni, ha a Szent Ferenc Hírnökében, egy szemtanú elő­ adása után, olvashatják új püspökeink föl­ szentelését. Tagadhatatlanul ritka esemény számba megy ez ünnepély, melyen a fölszentelő maga a Pápa Őszentsége; fölszentelő társai — Conconsecrantes - az uj kalocsai érsek és a még Rómában is nagy nép­ szerűségnek örvendő erdélyi főpásztor, — tehát két magyar főpap. Fölszentelendők: Zichy Gyula gróf, eddig Őszentségének szeretett titkos kamarása, a kinevezett pécsi püspök, dr. Balás Lajos rozsnyói és dr. Prohászka Ottokár székesfejérvári püspökök, szintén magyarok. A fölszentelésnél jelenlevő közönségnek is legnagyobb része magyar, s igy összegezve a mondottakat, bátran Írhatom, hogy Rómában IQ05. dec. 21-én valóságos magyar ünnep tartatott a Vatikán kedves Sixtinájában. És még valamit. Ez az ünnep egy csöppet sem volt kierősza­ kolt«, vagy .mondva csinált«, mert ezt valóban a szeretet készítette elő nemzetünk számára: Őszentségének hozzánk való atyai szeretete.

104

Ugyanis X . Pius Pápa már jóelöre kijelentette Zichy gróf kedves kama­ rásának : — Magam fogom a négy uj magyar főpap mindenikét fölszen­ telni, magyar conconsecransok közreműködésével és a Rómában levő vagy ide jövő magyaroknak jelenlétében. Hogy a lapok különféle megjegyzéseket fűztek a magyarok ezen nagy kitüntetéséhez, az bizonyos; de azért mi annál büszkébbek vol­ tunk erre, s egyúttal hálásak szentséges Atyánk iránt, ki nekünk e nagy napot szerezte. December 21-én már jóval 8 óra előtt mindnyájan összegyüle­ keztünk a Sixtina kápolnában. Az oltáron sz. Tamás apostol képe ékeskedik. Oltár, pápai trón, a bíborosok, a segédkező püspökök és papok, és a fölszentelendők kijelölt helye gazdagon diszitve. Majd a nagykövetek, diplomaták és főurak, főrangú hölgyek karzatai; papok szerzetesek, a festői ruházatu papnövendékek, mint a Collegium Oermanico-Hungaricum növendékei következnek, s a belépti jegygyei meghívott közönség minden egyes tagja elhelyezkedvén, lélegzetfojtva várja a rendkívüli ünnepség megkezdését. Pontban 8 órakor érkezett meg Őszentsége a magyar püspökök­ től kísérve, testét hófehér talárís födi bíbor mozettával, s rajta egy gyönyörűen hímzett vörös stolával, Meghinti szentelt vízzel környe­ zetét, belép a kápolnába, mire fölhangzik a Sixtina világhírű ének­ karának ajkáról a Tu es Petrus«. Őszentsége atyai mosolylyal ajkán osztja áldását a jelenlevőkre.... Gyönyörű szép jelenet.. , . Szelíd, jóságos tekintetével végig néz övéin Krisztus földi helytartója, s csil­ log szemeiből égő vágyakozása: hogyha életét nem is adhatja övéiért, legalább áldása bőségét árasztja mindazokra, kik közül nem szeretné hogy egy is elvesszen. . . . A pűspökszentelés maga elég hosszú, majd 2 és Va óráig elhú­ zódó szertartás, melyet a legapróbb részletekig leírni igazán hossza­ dalmas volna, s mégis Őszentsége olyan pontossággal, olyan erős és szép hangon, s annyira példás buzgalommal végezte, hogy mindnyá­ junkat elbűvölt. Főpapjaink egyike meg is jegyezte: Őszentsége valóságos példát mutatott nekünk, minő lélekkel, ájtattal és bensőséggel kell végeznünk a fölszentelés minden mozza­ natát. A főpapi jelvényeknek ünnepélyes megáldása és az evangeliumos könyv átadása a püspökszentelésnek megható jelenetei. Keztyüket, gyűrűket és a pásztorbotot Őszentsége adta át az uj püspököknek

105

jeléül annak, hogy ők most már az apostolok utódai, a hivő nép leg­ főbb pásztorai. S mindjárt gyakorolták is a hatalmat, mert végigmenve a terjedelmes kápolnán, áldást osztottak az egybegyűltekre. A szent mise és fölszentelés elvégzése után ugyanazon sorrend­ ben, a mint jött, el is távozott Összentsége. Kíséretében maradtak a jelenvolt bibornokok és a fölszentelő püspökök, az uj fölszenteltek is, elkísérvén egészen lakosztályáig. Őszentsége a reggelinél vendégeiül látta szívesen a jelenvolt öt bibornokot és a magyar püspököket. Jó kedvvel beszélgetett el kör­ nyezetével. Ez alkalommal köszönte meg Majláth Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök egy olasz nyelven tartott kis beszédben Őszentségé­ nek nagy kegyességét, melyben a magyarokat ismételten részesítette. Krisztus földi helytartója pedig örömének adott kifejezést, hogy derék főpásztorokat szentelhetett fel a magyar katholikus egyháznak. Délben Szechény Miklós gróf vatikáni nagykövetünk, este pedig Mery dél Val biboros-államtitkár vendégei voltak a magyar jlüspök urak, kik közül csak az erdélyi kegyes főpásztor és dr. Prohászka székesfejérvári püspök urak maradtak a karácsonyi szent ünnepekre nálunk. December 27-én, mély sajnálatunkra, ők is visszautaztak az édes haza földére, mi pedig itt maradtunk az örök városban, lelkűnk­ ben a feledhetetlen szép napok emlékével, szivünkben pedig azzal az imádságos vágyakozással, hogy a Mindenható adja bőséges áldását főpásztorainkra és apostoli működésükre. (Róma, 1906. január 10-én.)

P. L ászló Polykarp.

SZENT FERENC ,VIRÁGOS KERl'JE. B O S Z N IA I V É R T A N U K . (F o ly ta tá s .)

jidó'n a franciskánusok Bosznia és Bolgárország földjére léptek először, Krisztus egyházának legádázabb ellensé­ geivel gyűlt meg a bajuk. A különböző' eretnekek a görög szakadárokkal kezet fogva egyesültek, hogy Krisztus varratlan köntösét ~ egységes egyházát — széttépjék és sorsot vessenek rá. A szent Domonkos fiai által rájuk adott könnyed igát eldobva a különféle hamis tanok vas-jármát öltöt­ tek magukra. Bosznia valóban nagyon jó iskola volt a hitbuzgó papok egyéniségének a kialakulására, mert az ország telve lévén különféle eretnek felekezetekkel, tág terük nyilt szent Ferenc fiainak tehetségü­ ket az igaz hit megvédésében kifejteni- ' Minthogy sz. Ferenc rendjé> E r d é ly i Miizeur>i X V . 262 I,

107

nek boszniai rendtartománya azon korban, melynek keretében törté, netünk forog, magában foglalta az egész Balkán félsziget, sőt Magyarország és Erdély rendházait is, nemcsak a Boszniában, hanem Bul­ gáriában, Szerbiában, sőt az egész Balkán félszigeten garázdálkodó eretnekeket ,is tekintsük át röviden, hogy annál inkább meggyőződ­ hessünk sz. Ferencz fiainak apostoli működéséről.

A bogomilek (Bulgáriában) azt tanították, hogy a világot nem Isten, hanem az ördög teremtette. Krisztusnak csak látszólagos teste volt, s következőleg csak látszólagosan halt meg. A szentségek ördögi jelek. A házasság felbontható. Templomaik nem voltak;' a misét és keresztet nem ismerték el. »Az igazliitü püspököket kigunyolták, a papokat viperáknak, a szerzeteseket rókáknak hivták. Magukat azon­ ban a világ világosságának, a mezők liliomának, mocsok és bűn nél­ küli szenteknek adták ki.? - »A ki ismeri e vallástannak mélyen bom­ lasztó hatását, az előtt könnyen érthetőkké válnak azon gyors sikerek, melyek a X IV és XV. században az ozmanokat az egész Balkánfélszi­ get feletti uralomra segítették, mert ez a tan aláásta a honszeretetet és meghasonlásra birta a népet minden osztályban, végre pedig az erkölcstelenség örvénye felé hajtotta. Mikor a törökök a félszigetre jöttek, az elnyomott bogomilok inkább szabaditókként, mint elnyo­ mókként tekintették őket ? • A pafarénusok (Boszniában) tana megegyezett a bogomilokéval, >a házasságot elvetették, miáltal a családi életet aláásták, a máshitüekkel való közlekedést eltiltották... . azt tanították, hogy semmiféle felsőségnek nem kell engedelmeskedni, hanem csak Istennek.... mi sem természetesebb, minthogy a pafarénusok felekezete.... sok tekintet­ ben a társadalmi életre is veszélyes volt.«-' A pápák követeik által sokat fáradoztak megtérítésükön, de az eretnekek makacsságán meg­ tört a buzgalom; minthogy szép szerével nem tértek meg, nem egy­

•

.A keresztény templomok előttük rossz szellemek lakóhelyei, a harangok

az ö rd ö g ö k zenéje voltak. 168 I

~

Jirecek -

M ayer -A bolgárok története- 169 I. - - L . o.

= . A (b o g o m il) patarénus felokezet, mely Boszniában elterjedve volt .. .

azon vélem ényb en volt.

hogy inkább fennállhat az ozmán

mmtsem a roma. ura­

lom alatt. A törökök legközelebbi támadása alatt e felekezet h ' ™

f

' '«b b e "^m

is véd ek ez tek. ( R a n k e - M ih á l) f li: .Szerbia és Törökország). biát a török p..sztitó kezére játszani, mint a honszeretet n.mes v.raga.t a kath. vallás bold o gító légkörében táplálni. 4 K la ic — Szam ota .Bo sznia története

63 I.

1«6 szer a magyar királyokat keresztes liadda! küldötték kiirtásukra' (Imre, II. Endre, IV. Béla---), de ők sem sem érhették el a kellő sikert! A bogomilok és patarenusok dühének nem egy szerzetes esett áldo­ zatul. .4 hesszichaszták sötét szobáikban köldökük szemléletébe mélyedtek, s körüle égi fényt véltek látni, a mi őket mennyei örömmel töltötte el. Ezen agyrém követőit köldökimádóknak is nevezték. Az'ádám iták magukat Adám és Éva bűnnélküli gyermekeinek állitották, azért mezítelenül jártak. A lélek halhatatlanságáról szóló tant megvetették, úgyszintén a házasságot is. Ők az ártatlanok »a távol hegyeknek völgyeibe és barlangjaiba vonulva a legféktelenebb kicsapongásokat űzték.«’ Hitük szeriet egy Marokán nevű megváltót vártak, ki nagy hadsereggel elfogja pusztítani a bűnös embereket, csak nekik, az ádámitáknak fog megkegyelmezni. (F o ly ta tju k .)

E usebius,

■ U . o. 70, 77. stb. 135 L e x ik o n

1 kötet.

I37 1. -

^'Jirecek i. h. U Jl. 1.

" U . o. l'J2 1. Mallas

( ; \ AK( )RLA' 1'I KJ:RHSZ'IÉw. .I s Isten parancsairól. (Fiilyta(ás).

emberi test tagjai között egy sincs, a melyet oly féltékenyen ‘ őrizne a természet, mint a nyelv. Mert eltekintve attól, hogy ez utoljára fejlődik ki, azonkívül még kétszeres védó'bástyával is van körülvéve, t. i. a fogakkal és az ajkakkal. És miért ez a nagy vigyázat? Megmagyarázom egy hasonlattal. A liatárvárak, a melyek valamely ország bejárását védik, annál inkább meg vannak tornyok­ kal árkokkal és bástyákkal erösitve, minél jobban fenyeget az ellen­ ség támadása arról az oldalról; igy a természet is a nyelvet a többi tagoknál jobban őrzi, azt a fogakkal és az ajkakkal, mintegy sáncok­ kal veszi körül; és azért csak miután az ember megöregedett, bölcsebb és megállapodott lett, vesziti el a fogat. És ezt mind azért teszi a természet, mert a nyelv a méltányosság és jogosság szabályait nagyon könnyen átlépi és sok veszélybe sodorja az embert. Ugyanez az oka annak is, hogy különböző parancsaiban az Isten is közremű­ ködik a természettel a nyelv megfékezésére. így pl. az Isten másodiü parancsa Isten nevét hiába ne vegyed csupán a nyelvnek szól és tiltja a káromkodást, eskűdözést és a fogadalmak megszegését. Fog­ lalkozzunk tellát most folytatólagosan e parancscsal. A mi a károm­ kodást illeti, arról igen körülményesen irt a Hirnök- olvasóinak eg>-

110

avatott Író a múlt évfolyamban, azért ezt most mellőzöm, hanem inkább írok számodra valamit kedves olvasó az esküdözésröl. Az eskü az, midőn az Istent vagy valami más szent dolgot hivunkbizonyságularra, hogy valamely dologigaz. Az ilyen eskü, tekintve azt, hogy az emberi szavahihetőség bizony méltán nagyon gyenge, sokszor szükséges, mert csak úgy hisznek nekünk, hogy egy magasabbb rendű, szentebb tanút hivunk bizonyságul, ép azért a második parancs nem tiltja egyáltalán az esküt, csak azt az esküt tiltja és kár­ hoztatja, a mely nem méltó az Istenhez, az Ö sz. nevét hiába veszi, gyalázattal illeti. A ki tehát esküszik, annak a következő' feltételeket kell szem eló'tt tartani, hogy a második parancs ellen ne vétkezzen. Az első föltétel, hogy az eskü érett megfontolással legyen, nem könnyelműségből vagy megszokásból, hanem a legnagyobb körül­ tekintéssel. Ugyanis bizonyságul hivása az Isten nevének, a melynek hallatára remegve borulnak térdre az égiek, földiek és földalattiak, legkevésbbé sem oly hitvány dolog, hogy azt nagy méltatlanság nélkül minden hiábavalóságba belekeverhetnénk. A szent dologgal szentül kell bánnunk és hogy ebben elég óvatosok legyünk, tartsuk meg aquinói sz. Tamás szabályát, a ki igy szól: j A z eskü hasonló az orvossághoz; miként az orvosságot minden okos ember csak arra használja, hogy a testet meggyógyítsa, úgy az esküt észszerűen csak az emberi szavahihetőség hiányának pótlására használhatjuk. És vala­ mint, ha valaki a magukban véve kitűnő orvosságokat is, mérték nél­ kül eszi, magának nagy betegségeket, sőt halált okoz: úgy a ki meg­ fontolás nélkül folyton eskűdözik, lelkét veszélyesen megsérti és tönkre teszi. Bizonyára ezen okból parancsolja meg az Ur Jézus az evan­ géliumban : Egyáltalán nem esküdni,- a mely nem tiltja az esküt, mint sokan rosszul magyarázzák; hanem azt akarja, hogy azt közön­ ségesen és megszokásból ne használjuk, olyan csinján bánjunk vele, mintha a törvény tiltaná. Lássunk csak néhány példát erre az óva­ tosságra. A régi pogányok annyira féltek isteneikre esküdni, hogy csak ilyen esküformákat használtak: Ezen ó'sz hajamra , Arra a száraz fára% A kardomra , A nyilamra^ stb. mondom. Sőt mi több, Cliniáról, í^ithagoras tanítványáról olvassuk, hogy öt nem lehetett egy igaz­ ságos és méltányos esküre rábirni, pedig ez által három talentum birságtól (a mi pénzünk szerint több ezer forint) szabadulhatott volna meg. A zsidók is nagyon féltek az eskütől, sőt az Isten szent nevét sem volt szabad kiejteniök; csak a papok tehették azt meg, azok is

in

csak akkor, mikor a templomban a népet megáldották. Az első keresz­ tények is annyira távol voltak minden esküdözéstó'l, hogy róluk az essenusok neve alatt igy ir a zsidó Flavius József: Az essenusokaz esküt úgy kerülik, mint a hamis esküt.- Ha esküt követeltek tőlük, a templomba mentek és ott szent borzalommal térdreborulva érintet­ ték a martyrok sirjait és úgy esküdtek, mintha csak más helyen nem is hívhatták volna vétek nélkül az Isten szent nevét tanubizonyságul. Szent Isten: I la azok a pogányok, zsidók és régi keresztények most föltámadnának és látnák, hogy a mai keresztények a bizalmas beszélgetésben, adás-vevésben, az újságok elmondásában, alig tudnak két szót mondani, esküdözés nélkül, milyen szavakkal tudnák kárhoz­ tatni ezt a vétkes szokást? Igy valóban bebizonyul, a mit sz. Ágoston mondott: Több az eskü, mint a szó. ■ Lépj csak be a kereskedők üzleteibe, a hol külön­ böző dolgokat árulnak, vigyázd meg a kézművesek beszédét, a kik portékáikat kínálják, nézd, mi történik ott, a hol egy ökröt vagy eg)' birkát eladnak, hallgasd meg, hogy beszélik el a korcsmában az újsá­ gokat, figyeld meg, milyen szavakban törnek ki, a kik magukat sértve érzik; bizonyára százszor is fogsz hallani ilyen kifejezéseket: Isten a bizonyságom, hogy nem adhatom ezt a posztót olcsóbban; telkemre mondom, hogy ez valódi aranyóra; kárhozzam el örökre, ha csalok: a milyen igaz, hogy az Isten él, olyan igaz a mit mondok; vakuljak meg, ha én tettem stb. stb. Oh keresztények! hát annyira elsilányodott előttetek a legszentebb Isten tekintélye, hogy mindenki a leg­ hitványabb dologra is az Istent hivja bizonyságul? Mit mondanátok a menyasszonyról, a ki szép selyem menyasszonyi ruhába öltözve a konyhába menne fazekakat mosogatni ? Nemde azt mondanátok: ez az ostoba semmi tekintettel sincs drága ruhájára? Az eskü nem pisz­ kos rongy, hanem aranyos ruha; akarom mondani, szent cseekmény, a melylyel az Istent minden csekélységért előrántjátok, mutatja, hogy ö t nemsokra becsülitek. A gyakori haszontalan esküdözés nagy tisz­ teletlenség tehát Isten iránt. (Fo lytatjuk.)

P. L'ní’ht'nry’ A ntal.

Szent Fere n c a k ülföldö n. T irolban

nem ré g általán os h a rn iad re n d i g y ű lé s tartatott, m elyen 6()(‘iü tag

je le n t m eg, kö zfilök 500-an p apok voltak.

O lassorsság.

Flo re n z b e n k ö z e le b b rő l e lh u n yt A u g n itu s C o n té

O laszo rsz ág

le g h íre se b b tudósa, m ély valláso ssá g u harm aclrendi v o lt. M id ő n felvette a harm ad ­ rend ruháját ezen nevezetes szavakat m o n d á t m ével halálo m ó rá já ig

akarom v iseln i.

Sz. F e re n c e ru h áját Isten k e g ye l­

M in t v a la m i d rága kin cset

öltö m ezt ma-

gan«ra azzal az erős tudattal, h o g y ezzel fo g n ak e lte m e tn i; én jó l tud o m , ho g y ez a p o k o li e llen sé g kisérlései e lle n erő s véd e le m .

A já m b o r tu d ó sn ak ó h a ja

teljesedett. P é ld á s h alállal m ú lt ki, m iután Sz. F e r e n c tették. S írjá n á l szám os

F erencrend i»

K a p u cin u s, D o m o n k o s rend i és h arm ad rend i

ta g adta m eg a vég tiszte le tet és im ád k oz tak a h ire s galm áért.

U 'estfá lia .

be is

n a g yo b b ru h ájáb a felö ltö z ­

P a d e rn b o rn b a n a fere n cle k

harm ad ren d i

te m p lo m áb an

tag

lelki

nyu­

szép ü n nep ség

folyt

le. U g y a n is 7 fere n cre n d i atya készü lt a kínai m issió ra. G o e tte A th a n áz atya a 23 é v ig m űk öd ö tt kinai m issio nárius, tartotta az ü nnep i V e n c e l ta rto m án yi fono k atya tartotta a b úcsúztató

beszédet. V é g r e

Straussfeld

beszédet, m e lyn e k vég eztével

k ü lö n á tn yú jto tta nekik a m issió keresztet.

M a d a g a szk á r

A z Ism ert eg> házellenes re nd eletek , m e lye k a szerzeteseket

F ra n cia o rsz á g b ó l kiűzték, a m ad agaszkári b é lp o k lo so k k ó rh ázá b ó l is kiakarta űzni a fran cia k o rm án y a

S zűz

M á riá ró l

ne vez ett

míssío<

n ő v é re it.

De

sz.

Fere n c,

hősies felá ld o zó leányai kérésére a k o rm án y saját kö ltsé g ü k ö n m egeng ed te az ott va ló m aradást. M iv e l p e d ig 800

1000 beteget áp o ln ak a keresztény k a th o lik u s v i­

lág h o z fo rd u ln ak segélyért. Á lljo n az a se g ítsé g akár p énzből, akár

takaró,

ruha,

lep ed ő v a g y m ás eg yé b b ő l. C i m : - - Franziskanerinnen-M íssionnarinnen M a rié n , St. I.e o p o ld sk lo ste r, W ie n , X . La g e rstrasse 154.*^

R óm a.

X . P iu s pápa, B re ta g n e e g yk o ri h arm ad ren d i h e rce g Blo ís-i

tiszteletét helyb e n h ag yta,

ö

K á ro ly

u gyanis sz. F e re n c atyánk b uzg ó szent életű fia volt.

UJ

/■ « •y a o rsza g l,« ,, A r s -b u I’, m ényé

' ''“ " " 'y

kifeiezte hangsúlyozták:

nsn, ré« jltalános b atn i.d itn d i gyűlést (artot-

h « ' nagyon sok zarándok is » harm adrtndröl tartott véle ­ Nem lehet soha eléggé tanácsolnia harmadrend

terjesztését különösen a plébániákon. A harmadrend Istentől választott azon

esz­

köz, m ely a keresztény szokások és erkölcsök megjavítását és teljes megváltoztatdsát elösegiíi, eszközli és befejezi.

f:saakam enka. Louisyille-ben nem rég dr. J. A. Oucbterlony egy kilünű orv o s halt meg, a ki tanár és iró volt. Svédországban született s N ew -Yorkb i utazott,

mint

ifjú,

hol az orvosi pályára adta m agát; a polgár háborúban, mint

katona orvo s működött. 1862. Louisville-be m.nt, hol a Lazarettekben dicséretesen cs nagy eredm énynyei működött. M int hű és buzgó

katholikus

példaképül szol­

gált tanár orvo stársai.s tanítványainak. Több orvosi társulatnak tagja volt, s a svéd k irálytó l

az

északi

csillag

renddel

G e rg e ly lovag rend keresztjével,

6

lett

kitüntetve. X II I .

pedig szerénységében

Leó

pápa pedig a sz.

és alázatosságában har­

m ad rend i lett. Tem etésén 200 orvos s 300 tanuló, továbbá sok pap, több száz elő­ kelő p olg ár s nag>- népsokaság jelent meg s adta meg a végtiszteletet a jámbor és tudós harniadrendi tagnak.

Törökország.

Verában

Konstantinápoly

mellett,

már 30 éve működnek a

harm adrendű nővérek az ifjú nőnem nevelésén a város nag)- javára s áldására. A hajadonok, kik már az évek hosszú során azűd vho zó tanban neveltettek, a keresz­ tény

életet a társadalom

különböző

rétegeiben sokkal

nagyobb

eredménynyel

ébresztették fel. mint a missionáriusok tehették volna. A nővérek szoros összeköt­ tetésben

vannak előbbeni növendékeikkel a -Mária gyermekeinek

congregatiója

által és ig y a keresztény élet mindig erösbödik és virul.

Szent Ferenc hazánkban. Ssahadka.

Ö rökk é im ádva legyen az édes Jézus sz. Szive ' Legmél.vebb hódo-

l.ittal és alázatt,il köszönöm Jézus szent Szivének, hogy oly sok nehéz ügyemben m egsegített. M in d ig Szent

Antalt kértem közbenjáróul. Sok hitetlent ajánlottam

Sze n t A n ta l pártfogásába, kik segítségét kérve meghallgatva lettek. Most is fontos ügyben kértem ,iz édes Jézust és Szent Antalt. Kérem a kedves 111. rendű testvé­ reim et, fo g la lják kérésem imáikba. H a meghallgatva lesz, ez utón meg nöm . É n

im ádkozom Steinhubel beteg testvérért,

is köszö­

hog>- m ielőbb meggyógyuljon

és szo lgáljon Istennek. yTárkány. Imádkozom, hogy az édes Isteni sziv minden bajtól megóvja. S m inden

111.

r.

tagért

imádkozom. Ö rök hála és dicséret édes Jézusnak és Szűz

M á riá n a k , hogy szent Ferenc III. rendjébe felvétettem. K. A. Erzsébet uj tag. Győr E z e r hála szent Józsefnek, hogy meghallgatta kéresemet. Mdr-mar azt hittem , hog y ügyem el van veszve, midőn a kilenc napi ájtatosság ulolso nap­ ján m egnvertem a kért

kegyelm et.

Valóban

már

úgy tekintem öt, mmt szerető

atyám at és bizton rem ényiem , hogy ezentúl is meghallgat b en .

minden bajos ugyem-

Ú jó la g ig az sz ív b ő l m o n d o k h álát neki.

H á late lt szívvel mondok köszönetét az “ Sz iv é n e k a bold. Szüzanyának és védöszertelmnek hogy k « b e "já rá s u k ált 1 e,^, ré g óhajtott kegyelm et megnyertem . Kérem e lap kedves olvasóit, hog, erettem imádkozzanak, hogy pályámon mindig kitartással haladhassak.

114 H á la le g ye n Jé z u s isteni Jó z se fn e k , h o g y töb b b a jo in b o l kise ({ite lt.

VebreceH han IS van A lv e r n ó

S z iv e , a bold.

Szü. ^

és szent

Ö rö n m .e l I.,d «to m a ked ve s olvasó kk al, hogy a mi i . n Z m f n k

szent

F e re n cn e k

szép

o lajfestésü

képe,

e g yé n az U d v ö z itö se b h e ly e it kapja. E « i k

ab b an

az

a la k b a i

•, Z n i

b uzg ó t e r c i á r t .ö b L e k ndá

ko zásá b ol készíttette, e p ik te stvé r p e d ig ötágú g y ertyatartó t készíttetett alá. Szépen

Wo a /ka Nándor H a la (C s a k

í v ¡an„.1r 14-én „,a g a m éltóságos dr prépost-plébános, p üsp ök ur áld o tta meg, s szép beszédet tartott'

Istennek, m ár városu n k b an is tö b b fiai és le án yai vannak ap o sto lk ad ja n ak

lelkesen

a h arm ad rend

é rd ek éb e n !

K a p ly o n y b a n tették le tö b b en a szent fo g alm at és ö ltözte k

Vebrece,.. to s

im a ju k b a

K é re m a b u zg ó o lv a só k a t és rend i testvéreket,

e^y

szegény

özvegy

anyát,

kinek k é l g jö n g e

fo g la ljan a k áj'tabeteges fia van

s

Egy m m ,H a n lerciáriu^

nem tud nak segH eni rajta.

i,aekely-LiU ,arhrlye„

szent F e re n c n e k '

S zerk) L e g k ö z ele b b be Gebcy Andor

u jra m egkezd te áld ásos m űködését a szent A n ta l bi-

zottság. A harm ad ik esté lyt ja n u á r 9-én tartották a kö vetke ző m ű s o r r a l: S z a v a l t : N ő sz Ilo n k a. É n e k e lt: r». C h ry so sto n i, h arm o n iu m m al k ís é r te ; N é m e th G y u la ének és zenetanár. F e lo lva sá st ta rto tt: S c h ille r Irm a p olg . le á n yisk o lá i ig az gatónő’ S z a ­ v a l t : O rb á n D o m o k o s fö g im n . V I I . o. t. É n e k e lt: B a ra n y a i M a rg it. A z estélyt Mar.íth Jó zse fn é , S p a lle r Jó z se fn é és B á lin t V e ro n k a rendezték, m iért is hálás kö szö­ netét m o nd a szent A n ta l b izottság. D e ezen kö szö net első sorb an

özv

Tam ásy

P é te rn é ú rnőt illeti, ki m in t e in ó k n ő fárad hatatlan b u zg alo m m al intézi szent Antal üg yeit. Isten segítse nem es m u nk ájáb an.

Margi! núvir.

Bu d ap esten a szent Is tv á n kórház kap uján vézna, bete­ ges a ak jo tt ki, té továzva néz széjjel, láb ai p ár p e rcre g yö k e re t vern e k . . . de daccal fe lv e ti fejet, s m int m ik o r v a la m i b iztos jó ju t eszünkbe m e g g yo rsítja az im ént ta m o ly g o lépéséit. Lá tsz ik azonban, h o g y a fé lig h alo tt testnek m ég m eg­ le vő összes e rejet m ind láb ain ak ak arja adni, csak célj,át e lérn i tudja. Ig y halad va eg ysz erre m egáll a fere n cre n d ie k te m p lo m a előtt. Lassan, v o ntatva, felhangon m o n d ja : N e m veve n e k fel a kó rházb a A z t m o n d ja az insp e kció s orvo s, m aga m ég tud a lábán álln i, de hány van, aki m o z d u ln i sem tud, azoknak kell a hely. E r r e e tűnt a ternplom b e lsejéb e n és a tö visse l k o ronázott, sze n ve d ő K risztu s szobra ele borult. N e m tud o tt Im ád k oz ni. E r e je foj^yott, a három napos é h sc;; j/yötürte, szem ei e io ít e lh o m á lyo so d o tt m ind en, csak a D u n a lassú, s o m p o lyo g v a g ö rd ü lő hab jait latta. S zin te váj^yat érzett a zug ó hab o k közzé d o b n i m agát s vele véget vetn i e kínos életnek. A\ilyen jó lesz ott, a habok ö le lő karjai között, fii/.te to ­ váb b g o nd olatait, e lfeled ni m ind ent éhezést, kint, szenvedést, n yo m o rt . . . Lép ések, zaja hallatszik. Eg)- páter m ent v é g ig (a nevét nem írom ki). O d a rohan. A tyám , en g y ó n n i akarok, — de u t ó ljá r a ! Ü ló ljá r a ? Le á n y o m , azt ilye n biztosan nem m o n d ­ hatja, eletunk a jo Isten kezében van, vég ét nem hatd rozliatjuk meg. D e igen, utólja ra m ert en m e g a karo k halni. N em , nem b íro k élni. H e te k óta b etegen állás né l­ kül te n g őd öm , nm cs erőm to v áb b éhezni és nézni ezt a n yo m o ru lt vilá g o t. E lv e s z ­ tettem m m d, kiket szerettem , nincs senkim és sem m im , m i e fö ld h ö z kötne. A páter szelíd, jó ság o s szem ei ném án függ tek a b eszélőn s v ég re ig y s z ó lt : N a jö jjö n gyónje k m eg . . . M o st kérem áld oz n i szeretnék. Á ld o z n i akar ? M a g a o ly a n jó l e á n y . . . . t r r c e g y drb. ezüst pénzt csúsztatott a leány kezébe. M e n je n im ádkozzék szent A n ta l­ nál, ké rje n tőle segítséget, sok e m b er talált n ála m enedéket, annál inkább m eghallgatja az ártatlan sziveket. O h an n yi sok jó t kaptam m ár tőle, ho g y nem is merem ke rn r Lá tja , ho g y m in d ig m eghallgatta, annál n a g yo b b b izalo m m a l fo rd u ljo n most hozzá 8 ha im ád kozott, m enjen e g y ven d é g lő b e , e g yé k va la m it s aztán jö jjö n viszsza áld ozni. Á ld o z n i? H a jó l la k ta m ? H is z éppen nem szabad áldozás előtt enni. jó , JÓ, é n ezt jó l tudom , de m agát ak k o r fo g o m áld o z tatn i és ettől nem állo k el. J ó l van, g o n d o lta m agában, ha nem áldoztat, m egyek, m ajd egy kis id ő m ú lva

115 visszajövök, áldozom és meghalok. Sz. Antalnál buzgón, tokáig imádkozott s aztán e lin d u lt cél nélkül. A lig halad egy negyed órát, nem birt tovább menni, lábai alatt ingo tt a talaj, borzasztó szédülés fogta el és a mint segítségért széjjel néz, ott van előtte a szent Antal gyógyszertár, diszitve a nagy szent szobrával. N i, ni, ni . . . szent Antal ! O h , én ¡de bemegyek, igy töpreng és a jó pátertől kapott pénzre valami o rvo sságot kérek. N ag y nehezen bevánszorog és ott ősszeroskadt. A jelenlevő doktor m ind járt m egvizsgálja és kér hat koronát, hogy orvosságot adhasson. H at koronám az nincs. E n n y i van csak (m utatja a pénzt), ezt is egy franciskánus atyától ételre kaptam . A doktor g o n d o lk o z ik .... Adok én magának most ingyen orvosságot és estefelé bem ehet egyik kórházba, majd addig Intézkedem. M ost pedig menjen és e gyék valam it, mert az éhség teljesen e lg yö n g iti___ A nyáron az Adriatengeren eg yü tt hajókáztunk, két kis g>ermek nevelése volt rábizva, tehát visszakapta egész­ ségét és álláshoz is jutott. M indennap virágot vitt a cirkvenicai kis kápolnában le vő szent Antal szobrához. A gyerm ekek is m indig jöttek, sőt alig várták az odamenést. A kisebbik fiucska m indig bekiáltott a ro sté ly o n ; Angyalka, mond meg szent A ntalnak N orb ertke és a néni szereti, azért küldi ezt a virágot 1 Oh, Jöjjetek ti szegények és gazdagok, egészségesek és betegek, szomorúak és vigak, kérjük mi is Őt. V ig y ü n k virágot, a szeretet, a bizalom, a tiszta sziv virágát, küldjük neki az áhitat szárnyain, hisz biztos, hog>* szent Antal segit.

KÜLÖNFÉLÉK. Kétes bizonytalanságával rémitget a jövő. Talán soha sem volt a politikai Magyarország fölött olyan borús az ég, mint napjaink­ ban. Am azért elcsüggednünk nem szabad, mert a jók buzgó imá­ jára, erényes emberek érdemeiért elhárítja fejünk felül a veszélyt a magyarok Istene. Az Urban való erős hit és bizalom minden körülményeK között meghozza gyümölcsét. Franciaország üldözi és kiűzi, Angolország befogadja és megkoszorúzza a francia szerzeteseket. Úgy történt az eset, hogy a cambridgei egyetemen 4000 hallgató közül az első jutalmat egy francia szerzetes nyerte el, a ki a párisi egyetemen nem végezhette be tanul­ mányait, mert Franciaországból, mint szerzetest, mint a népbutitó klerikalizmus hivét száműzték. A cambridgei egyetem mint legdso és legjelesebb növendékét, megkoszorúzta. Hol van itt a logika es a józan emberi érzés?! r. , r ^ Szent Antal árvái - mert ilyenek is vannak — Szent f-crenc H irnöke utján is fordulnak a jó lelkekhez segítségért Van ugyanis Kolozsvárott egy árvaház, melyben 60-70 apátlan, tolt kis gyermek gondoztatik. Eleiem, ruha, ^ . yen t^éh tűzre való fa kell nekik, hogy meg ne fagyjanak, illetve "e hal anak. Megjegyezzük, hogy ennek az árvaháznak nincsen ^ tisztin a szent Antal jósága és a h e g y e s JO te v o k gondoskodása tartja fönn, s az is bizonyos, hogy szent Antal nevében alakult, s áll fönn

mai napig is ez intézmény. A kinek fölösleges fillére van, igazán jót tesz, szent Antalnak pedig bizonyosan örömet szerez, ha ezeknek a szegény árva gyermekeknek juttatja. Szerkesztőségünk elfogadja az adományokat, s az intézöség kezéhez juttatja! Segilsiink a szent Antal szegény árváin! A M a g y a r Szem le egyetlen szépirodalmi, művészeti és kritikai hetilapunk uj gazdát cserélt, amennyiben szerkesztését Gergely József, az Egyházi Közlöny eddigi jeles tollú, s minden irányban egyenes törekvésü szerkesztője vette át. A régi jó Magyar Szemlét megszok­ tuk, nagyon szerettük, s minden keresztényiesen és komolyan gon­ dolkozó ember csak örömmel üdvözölheti az uj Magyar Szemlét, mely folytatása ugyan a réginek, de nemes ambícióval törekszik most ver­ senyre kelni a publikumot megtévesztő, s magát modernnek nevező, szecessziós irányú és erkölcsű szépirodalmi sajtóval. Igazán szüksé­ günk volt egy minden igényt kielégítő, s bevallottan keresztény irányú szépirodalmi és művészeti hetilapra. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. Előfizetési ára egész évre 12 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. kér. Esterházy-utca 15. sz. Az „Ő ra n g y a l“ , képes gyermekujság, hónaponként kétszer jele­ nik meg Győrött. A lap igen élénk tartalmú : elbeszélések, mulattató történetek, a gyermekek által eljátszható színdarabok, továbbá versek és ismeretterjesztő cikkek vannak benne 7 -14 éves gyermekek szá­ mára. Szebbnél-szebb, igazán művészi kivitelű vallásos és mulattató tárgyú képek tarkítják lapjait. Előfizetési ára egy évre 2 kor. Kívá­ natra mutatványt is küld a szerkesztőség. N agyh ét szent napjai címen márciusban egy imádságos könyv fog megjelenni kiadásomban, melyre már most felhívom az ájtatos hivek figyelmét. A könyv magában foglalja az összes nagyheti szer­ tartásokat részletes magyarázatokkal együtt, továbbá passiókat, lamentációkat, próféciákat, a megfelelő énekeket, mise- és más imádságo­ kat. Egy fűzött példány ára a most jelentkezőknek és megrendelők­ nek postával együtt 1 K. 10 fillér lesz. Kérek szives pártolást! Tiszte­ lettel. Tiszabábolna. U. p. Ároktő, Borsodmegye. Babik József, plébános.

Bűcsus napok ja n u á r hónapban. Szent Péter és társai vé rta n u k ünnep en 2 2 'é n kortanai xzent Margit ünnepen, ki a

5-én X III

ie n e d « k .

teljes b úcsú. X l í . K e le m e n pápa I I I . reiul lafíja vu lt. teljes búcsii