ÍJ., ÉVFOLYAM.
<938. SZEPTEMBER HÓ
9. SZÁM.
GÓRÓGKATOIIKUS ÉLET
HITBUZGALMI FŐSZERKESZTŐ:
FOLYOIRAT
SEREGHY
FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS K I A D Ó : P A P P
LÁSZLÓ
GYÖRGY
DR.
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: NYÍREGYHÁZA, BETHLEN-U. 5 ELŐFIZETÉSI DlJ EGÉSZ ÉVRE 1 P 60 F.
POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZAM: 17.271
Mint a napsugár. Kavargó világot élünk. Nem is olyan régen a zsidó vezetők alatt álló nemzetközi bolsevizmus azért akarta eltiporni az Egyházat, mert az szerinte a nemzeti eszme szolgálatára áll; ma pedig a nemzeti szocializmus eszméi mögött rejtőző néhány istentagadó azért akarja béklyóba verni, mert szerintök az Egyház nemzetközi és a kereszténység egy a zsidósággal. Mi hát az igazság? Ha valaki, akkor épen mi — katolikusok — tudjuk igazán értékelni a nemzetet. Minden nemzet Istennek egy-egy nagy gondolata és ép ez adja a nemzetnek legfőbb értékét. A mi nacionalizmusunk Istenben gyökerezik. De épen ezért ezeknek a gyökereknek végén mi megtaláljuk Istent, az ős Talajt, a megrendíthetetlen Alapot, a változatlan, örök, végtelen Létezőt. És az ő szemével nézve le ennek a zűrös világnak szövevényeire és keresve a világrendben a nemzet helyét, meg kell állapítanunk: a nemzetnek, az államnak fontos szerepet szánt az Isten a világban. Földi javaink szempontjából valóban a legfőbb hatalom az államot illeti meg. De vannak dolgok, amiket minden szuronyával és tankjával sem tud hatalma alá hajtani. Ilyen a napsugár, a föld vonzóereje, a fizika és kémia törvényei, minden igazság. A napsugár nem rontja le az országhatárokat, de otthon van minden országhatáron belül, mert felülről jön. S a napsugarat mégsem akarják kiirtani. Csak a lelkek napsugarát, az igazságot. Pedig az igazság nem rontja le az ország határokat, hanem otthon van minden országhatáron belül; de nem is szorítható kínai falak közé. Nincsenek különbejáratú német, magyar, kínai igazságok, hanem csak igazságok! Például az, hogy kétszer kettő négy, ép úgy igaz a Hítler-ifjak masírozása közben, mint a Hortobágyon, vagy a Jangcsekiang partján. Hát akkor bűne-e a katolikus Egyháznak, hogy nem áll meg egy birodalom határain belül? Bűn-e, hogy az igazság egyetemes ( katolikus), mint a napsugár? Bűn-e, hogy az Egyház nem csap fel szellemi szatócsnak, s nem mérecskél külön zacskóban külön-külön zsidó, német, francia igazságot? 125
Erre persze csak pílátusi feleletet tudnak adni: „Mí az igazság? " „Vallási igazságokról — mondják — nem beszélhetünk, mert a vallás lényegében csak a vérség, a faj függvénye. A négereknek jó a maguk bálvány-vallása; a zsidóság is kitermelte a maga vallását, aminek csak változata a kereszténység: a germán német népnél tehát nincs keresnivalója. Mily megdöbbentően igaz Szent János evangélista szava: „Tulajdonába jöve, de övéi be nem fogadák őt." Mert tulajdonába jött Krisztus Betlehemben épügy, mint Berchtesgadenben, vagy a Nyírségen, ha az emberek ezt le is akarják tagadni. Krisztus tanítása épúgy igaz, ha elnémítják is a hitvalló ajkakat s ki is irtják valahol a hitet, mint ahogy a napsugár is ragyogó, ha be nem eresztjük is. Legfeljebb az emberek maradnak sötétségben. De mi, akik Isten lábánál ülünk, látjuk a világ múlandóságát, mint hullnak a lombok, halnak meg emberek, pusztulnak erdők, lepett el sivatag évezredek alatt városokat és kultúrákat; országok helyét hiába keressük többé, s nemzetek sokaságát elnyelte a történelem árja. De a végtelent szomjazó, az abszolutum igényeivel fellépő biztos igazságot kereső léleknek kell egy megingathatatlan talaj, kőszikla, biztos pont a világ zűrzavara fölött: a relatív tényezők fölött szükséges egy abszolút, minden e-világiságtól független, végtelen, örök igazság! A faj jó arra, hogy egy állam alapjául szolgáljon, népi életmódot kitermeljen, esetleg a vallás külsőségeire hasson; de az igazságokat nem a fajok termelik ki, mint a napsugarat sem. A vallás lényege: az ember viszonya az Istenhez, tehát Isten örök akaratában van lehorgonyozva. Ha tehát O szólt az emberekhez, nekünk csak egy. feladatunk lehet: azt elfogadnunk, s csak ez lehat aztán a vallásnak egyetlen helyes reális formája. Az igazság Annál van, aki a fajokat teremtette s felettük áll, s aki az évezredek árjában erős isteni kézzel nyúlt bele s nyúl ma is a történelembe. S ez a kéz biztos és örök. Mi ennek hiszünk. A keresztény hit túlível a földön. Nem rontja le a nemzeti különbségeket, nem nemzetközi a szó lejáratott értelmében, hanem helyesebben nemzetekfölötti. Egyszerűen a szellem tértelen birodalma már. Nem e világból való, amint Krisztus sem való e világból, Krisztus, ha a zsidó népben nevelkedett is, nem a zsidó faj kitermelése; ő Istene.mber és minden nemzeté. „Nagy a te kereszted ereje, Uram, — énekeljük — mert az egy helyen ásatott le a földbe, mégis hatása kiterjedt az egész világra", reánk, magyarokra is. Nekünk nem kell fehérlóáldozat és új pogányság. Mi hiszünk Krisztus istenségében, az abszolút Igazságban, hogy beteljesedjék rajtunk az írás: „Akik pedig befogadták őt, hatalmat ada nekik, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, kik™ hisznek az ő nevében, kik nem a vérből, . . . hanem az Istentől születtek." (Ján. 1, 12—13.) Theodoulos. 126
ÜDVÖZLÉGY É L E T A D Ó K E R E S Z T ! Messze tündöklik a templom tornyáról. Ott áll az ikonosztázion ormán. Csendben húzódik meg az oltáron a szentségház árnyékában, de szikrázva villog az áldozat gyertyafényében. Ékessége és áldása hajlékodnak. Eszmét képvisel közületek asztalán. Virraszt, int és vár utak szegletein. Árnyékával borítja a feltámadást váró síri nyugovásunkat. Most ott pihen a templom közepén, kehely takarón, diszkoszon, mint valami kiterített áldozat. Gyertya pislákol mellette, koszorú ékesíti, az emberek porba hullanak előtte, csókjaikkal melengetik. Felmagasztalják. Mert Krisztus is felmagasztalta. Valaha szégyenfa volt, halálra ítélt bűnösök bitófája. De egyszer, mikor az Isten Szeplőtlen Báránya, a világ bűnével a vállán, szenvedett ki rajta, a nagy Isten-engesztelés áldozatának oltárává magasztosult. S most több, hatalmasabb, mint Mózes csodatevő vesszeje. Mert, csapása kettéválasztja a bűn tengerét s a rajta megváltott ember a kereszt nyitotta úton keresztül eljuthat az ígéret földjére. Több, erősebb, mint a puszta rézkígyója. Mert a hozzá menekülő az örök halál fullánkja ellen kap gyógyulást. Több, maradandóbb, mint az Éden elvesztett Élet-fája. Mer aki a jó és gonosz tudás fájának gyümölcsét ízlelte, azt nem űzi el tőle az angyal tüzes karddal, hanem a kereszten patakzott krisztusi vér szeplőtelenre mossa; új, kegyelmi életre kelti. Életadó kereszt, mely aranyozott zománcképével, vagy ütöttkopott, rozsdamarta megfeszítettjével — némaságában is — szívbemarkolva szól. Hirdeti az apostol szavát: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki midőn Isten alakjában volt, nem tartotta az Istennel való egyenlőséget oly dolognak, melyhez erőszakosan ragaszkodjék, hanem kiüresítette önmagát, felvette a szolga alakját, emberekhez hasonló lett és külsejét tekintve úgy jelent meg, mint ember. Megalázta magát, engedelmes lett a haláláig éspedig a halálig a keresztfán." (Fii. 2, 5—8.) Az Isten megalázkodik, hogy az embert felmagasztalja. Azóta árad a kereszt áldása. Az Isten haragja megenyhül az elbukott emberiséggel szemben. Az ember bűnadóssága Istennél kiegyenlítést nyer. Isten végtelen szeretete újra árad a földre. A megváltott ember életében nem csak az Isten Krisztusára, hanem önmagára nézve is valósággá válik az égi szózat; „Ez az én szeretett fiam." (Mt. 3, 17.) Árad a kereszt áldása és az áldott kereszt hirdeti az istenfiúságot, amiről Szent Pál így ír: „Nem vettétek . . . a szolgaság lelkét, hogy ismét csak féljetek, hanem vettétek a gyermekkéfogadás 127
lelkét, amelyben azt kiáltjuk: Abba (Atyánk.) Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt bizonyságot, hogy az Istennek a fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is. Istennek az örökösei. Krisztusnak pedig társörökösei . . " (Róm. 8, 15—17.) Istengyermekség: Isten országának öröklése, üdvösség. Áldott Kereszt, mely az üdvösséget jelenti, az üdvösség útját hirdeti! Mert képviseli a kereszt Istenének kinyilatkoztatását s az Isten Fia vérével megpecsételt szigorú parancsát. Drága Kereszt! mely jelképezi a nagy engesztelés árát, Krisztus megváltó s az emberiség vezeklő szenvedését. Azért mondja Krisztus: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem." (Mt. 16, 24.) Kereszt-alakban mostak le az újjászületés vízével a keresztség szentségében, Kereszt-alakban áld Krisztus egyháza. A' kereszt oltalma alá menekülsz. Kereszt jelét rajzolod magadra, ha Istenedhez szólsz. Hordozd Isten kegyelmével keresztedet. Hódolj a kereszt előtt! Hódolj be a keresztrefeszített Krisztusnak, hogy számodra is ez legyen: Életadó Kereszt! Rohály Ferenc dr.
Kárpáti Szemle címen igen jól szerkesztett s rendkívül fontos hivatású lap jelent meg Budapesten. Főszerkesztője a görögkatolikus újságírás remek tollú, kipróbált harcosa: Balogh-Beéry László, felelős szerkesztője pedig Lyachovics László. Az új lap a megszállott Északkeleti Felföld u. n. kisebbségeinek politikai problémáit szándékozik tárgyalni. A lap egyes példányainak ára 10 fi.lL, az 1938-as csonka évfolyam előfizetési díja 60 fill. Szerkesztősége és kiadóhivatala: Budapest, VIII., Kender-utca 39. A kitűnően szerkesztett, minden sorában legszebb álmunkért harcoló lapot boldog örömmel üdvözöljük, s olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk.
Divatárúban forrás
Mayer Ágoston
T E L E F O N 537.
ŰRI- ÉS N Ő I D I V A T A RÜHÁZA N Y Í R E G Y H Á Z A , Zrínyi Ilona-u. 2.
legolcsóbb bevásárlási
128
Á szebb magyar jöYőffelé. A gondoktól agyongyötört magyar nép számára szebb és boldogabb jövő hajnalhasadását jelenti az a híres beszéd, melyet Magyarország miniszterelnöke, Imrédy Béla Kaposvár városában mondott el. Az egész ország felfigyelt erre a beszédre s nyomában ezrek homlokán simult el a kilátástalan jövő miatti aggódás ránca. Minden magyar ember szívét boldog büszkeséggel tölti el a miniszterelnök bejelentése, hogy a kormányzat mindent el fog követni a nemzet büszkeségének, a honvédségnek erőteljes további fejlesztésére. Mindenki helyesléssel kiséri a m. kir. kormány elhatározását, hogy minden házasulandót orvosi vizsgálatra kötelez el s ily módon biztosítja az eljövendő nemzedékek egészségét. Különösen nagy elismerésre méltó elhatározás, hogy a kormány hozzáfog a szociális bajoknak gyökerében való orvoslásához. Közel ezer ifjút rendeltek ki a községi jegyzők mellé, hogy azok felkutassák a magyar falú népének szociális bajait s megkeressék a segítés útját. Legelsősorban a nagy családokon akar segíteni az állam s a sok-gyermekes családapák és anyák gondjait kívánja enyhíteni. Ehhez persze temérdek pénzre van szükség. Imrédy Béla miniszterelnök rámutatott arra is, hogy hogyan fogják előteremteni a szükséges összeget. Szociális és családvédelmi alapot fog létesíteni a kormány s ennek az alapnak a javára meg fogja adóztatni azoknak a hagyatékát, akik gyermektelenül, vagy csak kevés gyermek hátrahagyásával haltak el. Emellett megmarad természetesen az örökösödési illeték is, amely százalékosan növekedni fog a vagyon nagysága szerint s annál nagyobb lesz, minél távolabbi rokonok örökölnek, Ebből a jövedelemből főként a sok-gyermekes családokat fogják támogatni. Korszakalkotó fontosságú továbbá a miniszterelnöknek az a bejelentése, hogy már újévtől kezdve bevezetik a családi munkabért, illetve a gyermeknevelési pótlékot a gyáripari és bányamunkásoknál. Ez azt jelenti, hogy ha egy gyár vagy bánya munkást alkalmaz, akkor a munkabér 4 %-át befizetik egy alapba. Éspedig a gyár vagy bánya tulajdonosa a munkabér 3 %-át, a munkás pedig annak 1 %-át. Ebből az alapból aztán minden munkás gyermekneveltetési pótlékot kap, éspedig minden 14 éven aluli gyermek után havi 5 pengőt. Egy 10 gyermekes munkás pl. havi 50 pengőt. Ha pedig az alapban maradna még valami felesleg, azt évenként kétszer, a nyári vakáció előtt és karácsony előtt szintén kiosztják a munkások gyermekei között. Rendkívül fontos rendelkezés lesz ez, mert hiszen megszünteti azt az igazságtalanságot, hogy ugyanannyi bért kap egy családtalan munkás, mint egy tízgyermekes munkás. A családi bér, illetve gyermekneveltetési járulék bevezeté129
sére már eddig is történtek kísérletek. Néhány főpapi birtok vezette be eddig a gazdasági cselédek és munkások számára. Példájukat mások is követték. Ez azonban nem volt tökéletes elintézése a kérdésnek, mert félni lehetett attól, hogy egyes birtokosok esetleg épen ezért nem alkalmaznak nagycsaládú cselédeket és napszámosokat, hogy ne kelljen viselniök a gyermekneveltetési járulékok költségeit. A törvény értelmében azonban minden gyár és bánya tulajdonosa köteles lesz megfizetni a munkabér 3 %-át, a munkás pedig annak 1 %-át, akár családtalan, akár pedig nagycsaládú munkásokról van szó, Egyetlen fogyatékossága a törvénynek, hogy csupán a gyári és bányamunkások gyermekeiről gondoskodik. Mégis a legnagyobb örömmel üdvözöljük, mert meg vagyunk arról győződve, hogy legközelebb már a gazdasági cselédek és munkások gyermekeiről is hasonlóképen fog gondoskodni a kormány. Nagyon örvendetes továbbá a kormánynak az a terve, hogy gondoskodni kíván arról, hogy szabad idejében minden munkás — a falú munkásai is — testi és lelki felüdülésben részesüljön. Mint a külföldi, főként olaszországi példák mutatják, rendkívül fontos az, hogy a munkásságnak legyen szabadideje s azt testetleiket üdítő szórakozással és önműveléssel töltse el. A kisiparosoknak munkát, a kiskereskedőknek hitelt biztosít a kormány. Az adózás terén is fontos újításokat vezetnek be, amiknek az a célja, hogy a terheket a gyengébb vállak helyett az erősebb vállak viseljék s főként, hogy a családvédelem gondolata az adózás terén is érvényesüljön. A többgyermekes családoknál nagyobb lesz az adómentes létminimum. Rendkívül fontos a kormány terve a földbirtokok rendezésével kapcsolatban, Megállapította a miniszterelnök, hogy az irányzat a nagybirtokok csökkenése és a kisbirtokok szaporodása felé halad. De ha a jól kezelt nagybirtokból rosszul kezelt kisbirtok lesz, akkor a nemzet szenved miatta. Arról kell tehát gondoskodni, hogy a nagybirtok nem rosszul kezelt, hanem jól kezelt kisbirtokká váljék. A tervbe vett törvényes rendelkezés módot ad a kormánynak arra, hogy a nagybirtokon kishaszonbérleteket honosítson meg, A 300 holdon felüli kötött birtok egyharmadrészét s az 500 holdon felüli szabad birtok egynegyedrészét lehet igénybevenni kishaszonbérletek céljaira. Sokezer hold föld fog ilyen módon átmenni a szorgalmas, de kevés pénzű emberek bérletébe. Házhelyekről is gondoskodni kiván a kormány s 80.000 védett gazda adósságait fogja véglegesen rendezni. Végül erős kézzel fogja rendezni az összeférhetetlenséget, megszünteti az álláshalmozást s biztosítja a zsidó-törvény maradéktalan végrehajtása által a társadalmi egyensúlyt. Amikor az Eucharisztikus Kongresszus alkalmával hallottuk Magyarország miniszterelnökének, Imrédy Bélának, ennek az aszkéta-arcú nagy magyar embernek bámulatosan mély tartalmú 130
megnyilatkozását, — éreztük, hogy ettől a férfiútól még igen sokat remélhet ez a sokat szenvedett, küzdelmes sorsú magyar nép. A kaposvári beszéd már tetteket jelentett be! A kaposvári beszéd nem politikai esemény — az ilyesmi bennünket nem is érdekel, — hanem sokkal több: a szebb és boldogabb magyar jövő alapjának lerakása. Segítse az Ür Isten azokat, akik erre az építő munkára vállalkoznak, hogy művüket be is fejezhessék.
„JELEN VOLTAM". A hatalmas korzikai — Napoleon — nagy díszszemlét tartott Párizsban, Győzelemhez szokott ezredei előtt ellépve, feltűnt neki egy viharedzett katonaarc. Mintha látta volna valahol! Előlépési parancsol. Ott voltál-e Rivolinál? — Jelen voltam! És Marengonál? — Jelen voltam. És a pyramisoknál? — Jelen voltam, És Austerlitznél? — Jelen voltam. A francia császár azonnal kinevezte az öreg bajtársat kapitánnyá és személyesen tűzte fel mellére a becsületrend keresztjét. * Ha imádkozzuk a Hiszekegyben: „És ismét eljövend dicsőséggel ítélni eleveneket és holtakat" . . . . úgy vélem, mintha szemeim előtt az utolsó ítélet villáma cikáznék. Amaz óriási seregszemlénél, — a világtörténelemben ilyen nem volt — mindannyian előhívatunk a Királyok Királyától s megkérdezi: Ott voltál-e, amikor a vasárnapi harangszó templombamenésre intett, Isten irgalmassági leghivatalosabb kihallgatásánál? Ott voltál-e, ha böjtöddel mások előtt hitedet meg kellett vallani? Ott voltál-e, amikor a húsvéti idő gyónásra és szentáldozásra hívott? Ott voltál-e, amikor a haza választásoknál a szavazócédulát nyomta a kezedbe, hogy csak olyan férfiakra szavazz, akiknek férfias bátorsága garancia arra, hogy az Egyház jogaiért sorompóba állnak, főként a házasság szentségének becsületéért vívott küzdelemben ! ? Jó nekünk, ha mindezekre a kérdésekre örömmel és büszkén felelhetjük: Jelen voltam! Akkor majd Krisztus nemcsak olyan becsületrendféle érdemrendet tűz mellünkre, hanem a választottak és a kárhozottak kettős arcvonala előtt az örök élet koronáját adományozza. P. Gunz
Pál dr. O. P. 7
VÉRZŐ EMBERISÉG. Az elégedetlenség hamúszínü fátyla alatt vergődik az emberiség. Hangos panaszoktól sűrű a levegő. Kétségbeejtő zivatarok előjelét látjuk feltűnni a láthatáron, s mi vonakodunk a ránkmért kereszttől.... Itt is, ott is fölszakadoznak a világ sebei, csúnyán véreznek és fertőznek tovább, de nem gyógyulnak. Mert a gyógyulás drága balzsamát nem ott keressük, ahol kellene 1 Minden bajunk és nyomorúságunk okát gazdasági okokra vezetjük vissza, pedig lelki fekélyekből származtak és származnak azok. Az emberi szívekben az indulat és a vérhullám hömpölyög. A gyűlölködés vér-szagúvá tette a földet. Fogcsikorgatva szeretjük egymást!... Bűnös eszmék lángbetűi égnek a rohamra készülők lobogóin. Az ösztönök tombolása viharzó életet és nem jobb napokat, sóvárgott jobb sorsot eredményez. Embertestvéreink nagyrésze korunk fertőző betegségében szenved: az anyagias önzésben. Előttük csak az élet megfogható, testi szervekkel érzékelhető része számít; a lélek utolsórendű csekélység! Tekintsünk csak önmagunkba. Ugy-e a magunkét féltjük, mások és a köz javával nem törődünk, önzők vagyunk — ne tagadjuk ! Lelkünk lázong a hatalmasok a földi javakban, jogokban dúskálók ellen, de vájjon szánjuk-e, segítjük-e a nálunknál is gyöngébbeket ?! Vagy kegyetlenül letapossuk embertestvéreinket, kik velünk együtt a gigászi küzdelemben a mindennapi morzsák után kapkodnak? !.. És ha Isten jóvoltából bejutottunk a „Jobbélet" kapuján, az utánunk jövőket bebocsájtjuk-e ? Meghallgatjuk-e siralmasan könyörgő zörgetésüket ?! Tudunk-e szívből szánakozni, részvétet érezni mások szomorúságában és ritka örömében ? ! .. Feleljünk hitsorsos testvéreim ! Lelkünk igazságos harangja megszólal és — félrever ! . . . Vagy hallgat ? ! . . Lelkiismeretünk szava, ez az isteni hang az égi antennán, mely drága cselekvésre bír. Vagy kirugjuk lábunk alól azt az összekötő hidat, mely a siralomvölgyéből az örök Kánaánba vezet. Mert az emberi lélek az a láthatatlan híd, mely az ígéret földjére, Istenhez visz ! Mennyi megoldhatatlannak látszó problémát oldott már meg a véges emberi elme ? De ime tehetetlen a lélek problémájával szemben ! Ez örök titok, melynek egyedüli megoldója Krisztus. Ő az örök Orvos, ki gyógyító balzsamot nyújt a tátongó lelki sebekre. Hitsorsos Testvérem! Ne késlekedjünk vérző lelki sebeinkhez hívni az Örök Gyógyítót mig nem késő, nehogy elvérezzünk a szomorú kétségek és marcangoló megpróbáltatások éjszakáiban! PAPP ARZÉN.
132
A GÖR. KAT. JÖVŐ SEREGSZEMLÉJE. A mi jövőnk nem a tankok és ágyuk ezreiben van; a mi jövőnk a mi ifjúságunk töretlen fényű szemében ragyog. Ezért felbecsülhetetlen fontosságú volt az a kezdeménves, mely fiatalságunk megbízottait az egész egyházmegyéből összehívta, hogy a kiküldötteken keresztül a magyar gör. kat. ifjúság minden egyes tagja megtalálja a másiknak kezét, s hitvallást tegyen egy igazabb katolikus, igazabb magyar, görög szertartásához igazabban ragaszkodó s igazabban szociális felépítésű jövendő mellett. A nyíregyházi gör. kat. legényegylet, ez a fiatal, lelkes, példátadó szerrezet, Kovács Gyula s. lelkésszel az élén már két hónappal előbb hozzálátott a nagy Legénynap megszervezéséhez. Körlevelek járták be az egyházmegyét, s szerte eljutott a felhívás: „Fel legények!..." S folytak a nagy előkészületek; kora reggeltől késő estig műhelyekben görnyedő fiuk ültek össze heteken át éjtszakába nyúló órákra, hogy lelkiismeretesen felkészüljenek a nagy napra. Kispapok és képzősök értekezlete. De bekapcsolódtak a magyar gör. kat. jövő munkálásába annak leendő hivatott vezetői, az egyházmegye pap- és tanítónövendékei is. A Legénynapot megelőző napra, augusztus 27-re, szombatra tűzték ki első közös értekezletük időpontját. Nagy, új lépés volt ez, mert jövendő papjaink és tanítóink ez alkalommal először ültek össze, hogy megbeszéljék problémáikat s megtalálják az utat a bensőséges együttműködésre. De külön öröm volt az, hogy a budapesi Központi Szemináriumban tanuló kispapjaink testülete először jelent meg Nyíregyházán, a püspökség székhelyén, igazi otthonában. Augusztus 26-án, pénteken este tartották a gör. kat. templomban a Szentlélek segítségülhívását s Mária-parak!iszt végeztek. Szombaton reggel dr. Mihalovics Sándor kar.onok-paróchus tartott elmélkedést az Oltáriszentségre irányzott életről, majd a temetőbe vonultak, ahol Simon Sándor V. é. h. h., jövő évi elnök, koszorút helyezett el Istenben boldogult nagy főpásztorunk sírjára, rövid beszéd kíséretében, melynek végén háromszor felcsengett az ének: „Boldog nyugalmat és örök emléket!" Ezután következett a papnövendékek zárt ülése, melynek legkiemelkedőbb pontja Kovács Gyula s. lelkész előadása volt: „Társadalmunk megszervezése" címen. A KlOSz-ban tartott közebéd után nagyvecsernye volt a templomban, melyet — mint valaha Ungvárott — a kispapok és képzősök két klíroszra végeztek. Utána Cseiényi István V. é. h. h. olvasott fel „Magyarság és görögség" címen, melyben a két 133
sors egymásbaazonosultságára és a görögkatolikusság nagy nemzeti missziójára mutatott rá. Damjanovich Pál „A szent ritus" című előadásában mélyítette el az objektív szent dolgok iránti szent áhítatott, a szubjektíve szentül kezelés elhatározását. Mindkét előadás hatását számos hozzászólás, beható megbeszélés tette maradandóvá. A képzősök és kispapok lelkesen jelölték meg az együttműködés útjait, s a képzősök elhatározták, hogy ők is egyesületbe tömörülnek. A továbbiakban bekapcsolódtak a Legénynap programjába. Fel, legények! Augusztus 27-én, szombaton délután már nagy számmal érkeztek a vidéki legénycsapatok, árvalányhajjal kalapjuknál. Az ünnepségeket este szentségimádás és a Szentlélek segítségül hívása vezette be, amit Melles Géza kanonok, káptalani helynökhelvettes végzett. Utána a legények a hívek sokaságától kísérve, a püspöki palota udvarába vonultak, ahol Szilvássy József karnagy vezetésével szerenádot adtak Melles Géza, Mihalovics Sándor kanonokok és egyházközség világi elnöke, Rajtik Miklós tiszteletére. A szerenád befejezése után az ipartestületi székház nagytermében az egyházi és világi élet előkelőségeinek jelenlétében nagyszabású Szent István-díszünnepélyt tartottak. A műsort a Legényegylet énekkara nyitotta meg. Kovács Gyula bevezető beszédében meleg hangon üdvözölte a megjelenteket, majd Solymár György országos főtitkár mondott magával ragadó ünnepi beszédet, melyben a legényegyletek hatalmas érték-konzerváló szerepére mutatott rá. Ezután Rakovits Miklós adott elő pompás csellószámokat, megérdemelt sikerrel. Majd a „Volt, van és lesz egy ország" c. színmű került bemutatásra, mely Szent István korát, annak görög vonatkozázait eleveníti meg. A műsort, amelynek szünetében a cserkész-zenekar adott elő szórakoztató számokat, a legényegyleti himnusz zárta be. Vasárnap reggel. A vasárnapi ünnepségek sorozatát szentmise vezette be, amelyet Melles Géza kanonok celebrált nagy asszisztenciával. Szentbeszédet Galamb György nyirpazonyi segédlelkész mondott. A szentmisén a legényegyleti tagok és az összes kispapok közös szentáldozáshoz járultak. A szentmise után a legényegylet résztvevői a Kolping- és Máriászászlók alatt, a cserkész- és nyirbélteki leventezenekar ütemei mellett az Északi-temetőbe vonultak, és megkoszorúzták néhai Miklósy István püspök sírját. A kegyeletes megemlékezés után a hősök emlékművéhez vonultak, ahol Kovács Gyula s. lelkész a hősi kötelességre utaló beszéd kíséretében megkoszorúzta az emlékművet. 134
A Kolping-legények egyensapkás csoportja és a vidékiek árvalányhajas csapata az érdeklődök sorfala között az ipartestületi székházba vonult, ahol 11 órakor számos egyházi és világi előkelőség és a termet színültig megtöltő lelkes közönség jelenlétében megkezdődött a közgyűlés. A legényegyleti dalárda ajkán felhangzott a Kolping-induló: Fel legények előre . . . Mihalovícs Sándor dr. kanonok, főesperes elnök üdvözölte a megjelenteket. Utána Kasza Bertalan dékán mély érzéssel és nagy hatással adta elő a „Fakozák" c. verset. • Zúgó éljenzés közben emelkedett szólásra vitéz Pintér József. A hit felemelő és magasztos érzéséről beszélt, amelynek át kell hatnia a keresztény ifjúságot. Majd az ifjúság helyzetével foglalkozott. Valamikor lenézett dolog volt a munkásság és munkásifjúság sorsával törődni. Ma már az új idők, új jele, hogy ráeszméltünk a népi és munkás szociális problémák jelentőségére. Mi örülünk ennek a nagy konjunktúrának, — mondotta — de hol voltak ezek a jelszavak köntösébe bújt agitátorok akkor, amikor már mi felémeltük szavunkat a liberális-kapitalista rendszer túlkapásai ellen. Sehol, csak most bújnak elő, hogy a munkásság hátán megsüssék az egyéni érvényesülésük pecsenyéjét. Az egész életét munkában töltő munkást könnyű megtéveszteni, Ezután számos példával illusztrálta, hogy miképpen akarják a munkásság tömegeit megtéveszteni és különböző irányzatoknak megnyerni. — Hová, merre menjen a munkásság? — tette fel a nagy kérdést. Krisztus után, mert a lelkek szabadság után vágynak. Ezért csatlakozzanak a Legényegylet zászlaja után, amely irányt szab és irányt mutat a jövő felé. Ezután Cselényi István V. é. h, h. adott elő saját költeményeiből, melyek a magyar sorsról szólnak a konstruktív ifjúság hangján. A vidéki kiküldöttek rövid, talpraesett felszólalásai következtek, mikre a vendéglátó egylet nevében Völgyesi János aldékán válaszolt. A bensőséges díszgyűlést Melles Géza kanonok szavai zárták
be
" H á r o m nagy kérdés. Délután vecsernye után három fontos problémáról volt szó. Mint kell legényegyletet vezetni — erről adott gyakorlati útbaigazítást vitéz Pintér József a lelkészeknek, teológusoknak, dékánoknak és más kiküldötteknek. Simon Sándor V. é. h. h. a zsidókérdést világította meg apologetikus szempontból, Bacsóka Béla V. é, h. h. pedig a szociális kérdés megoldásaképen vázolta a jövő társadalmát, az új rendiséget. Este 7 órakor a Legénynap résztvevői az országzászlóhoz vonulták, majd a polgári fiúiskola udvarára, Fellobogott a láng, az égő lelkű ifjúság örök jelképe, s a fiuk megmutatták, hogy kacagni, nemesül szórakozni, hogy kell. De nagy tábortűz voit ez az egész legénynap is, mely belevilágolt a nagy tiszántúli éjbe s a lelkünkbe örökre beleégett. 135
A CSODA,
Bizony én amondó vagyok, hogy az nem egészen úgy van! Csak lassabban azokkal a nagyhangú kijelentésekkel, hogy kutyából nem lesz szalonna, meg más efféle! Benke Mátyás uramról se hitte volna el senki ezelőtt egy fél esztendővel, hogy valaha még templomos ember válhatik belőle. Dehát hadd mondjam el szépen sorjában. Konok egy istentelen ember volt Benke Mátyás. Ahol csak tehete, böcsmérelte a vallást. Mindazonáltal ő okos embernek tartotta magát. Hogy más mit tartott felőle, az eddigelé ismeretlen vala az ő számára, mert ahol Benke Mátyás megjelent, ott másnak nem igen nyílott alkalma arra, hogy szóhoz juthasson. Benke Mátyásba annyi beszélő tehetség szorult, hogy folyton-folyvást ömlött belőle a szó, anélkül, hogy csak egy pillantásnyira is elakadt volna a nyelve zsilipje. Senki sem emlékezett arra, hogy valaha is megeshetett volna valahol, hogy más beszéljen és ő hallgasson. Ha vasárnap délután valamelyik kapu elé letette Benke barátunk a kísszéket, hallgathatták a szavát az egybegyűltek, míg meg nem unták. Ma meg különöskép eloldódzott a nyelve póráza. Ép most vonult át nagy gyönyörűséges énekszóval a szomszéd falúbéli processzió. Máriapócsra mentek. Fehér ruhás lányok . . . virágos Mária-kép . . . Hogy meglobogtatta a szellő a sok szép szalagot, amint tova suhant a zsongó harangszóval! Az emberek könnyes szemmel nézték. „Gyönyörű volt" szaladt ki egy nénikének a száján s ebben benne volt az egész falú elismerő véleménye, — hacsak épen Benke Mátyást le nem számítjuk, mert bizony ő másképen vélekedett. O „felvilágosodott szellem" volt s igyekezett ekkép oktatgatni az elmaradott jámborokat is: — Városon bezzeg ilyet már nem lát az ember! Mellesleg megjegyezzük, hogy a városi életet különösképen abból a nyolc hónapból ismerte Benke Mátyás, ami elismerés gyanánt jutott ki neki azon tehetséges ténykedéséért, hogy olyan akkurátosan le tudta írni a községi bíró nevét. Még a bíró uram maga se ismert volna rá, hogy nem a tulajdon keze vonása, ha az a név történetesen nem egy néhány száz pengős váltón szerepel, amely bizony sohasem volt a bíró uram kezében. No, de erről Benke uram is hallgatni szeret, hát mi se okoskodjunk tovább rajta, sőt talán eddig is többet mondottunk a kelleténél, szolgáljon azonban mentségünkre, hogy nem azon célzattal tettük ezen kitérésünket, miszerint Benke Mátyás becsületébe gázoljunk. Ellenkezőleg! Hogy igazat adjunk neki: a rácsos ablakok világából valóban nem láthatott processziót a városban. Ezek után hallgassuk hát tovább barátunk „népokosító" mondókáját: 5'ji »• > J 136
— Városon ma a nép már okos és felvilágosult. Falusi népnek való már csak az ilyen együgyű cécó manapság . . . Máriapócs . . . csodatévő kegykép . . . méghogy csoda is történhetett volna Pócson? Hát ezt az egyet ő már igazán nem tudja elhinni, mert nem hiheti! Csoda egyáltalán nincs, nem is volt soha és nem is lehet! így szövögette fejtegetéseit Benke Mátyás, az emberek meg furcsán néztek össze ennek a furcsa beszédnek a hallatára s talán még az a magasságos ég is elszörnyülködött ekkora nagy „bölcsesség"-től. Olyan takaros zápor kerekedett egy-kettőre az eddig csak komótosan sürjedő fellegekből, hogy ki-ki mentvén a saját bőrét, igyekezett hazajutni. így aztán megesett a nagy esett: Egyszer Benke Mátyásban is bentszakadt a beszéd fonala. * Az orvos szókimondó ember volt. Mikor a nyolc esztendős Benke Rózsikához hívták, akkor is szépítgetés nélkül megmondotta: — Nézze Benke, kell, hogy tisztában legyenek: kétoldali tüdőgyulladás és a szervezet nagyon gyenge. Legyenek elkészülve a legrosszabbra. Isten azonban még tehet csodát, — tette hozzá mintegy vigasztalásul — ismétlem azonban itt már csak csoda segíthet. Már régen elment az orvos, de Bénkének még mindig az agyában zakatolt a három utolsó szó: csak csoda segíthet" . . . csak csoda . . . Rózsika forró testtel vergődik, lázálmában néha felsikolt: „ott . . . ott . . . a Szűz Mária . . . milyen szépen szállnak vele a fehér ruhás lányok . . . a felhők felett". . . Benkéné tehetetlenül zokog . . . . . . Csak csoda segíthet . . . . . . S talán már századszor is, de újra az a vasárnap délután jut az eszébe Benkének. Még ő szomszédolni járt, Rózsika a többi gyermekkel elkisérte a búcsúsokat. Aztán a hirtelen támadt záporesőben futva igyekezett haza. Kifáradt, meghűlt, a többit megmondta az orvos. És mindez épen akkor tudott történni! „Benke Mátyás eddig csak te beszéltél, most aztán megkaptad minden eddigi szavadra a feleletet" — súgta a lelkében egy hang.
HARTOS LAJOS
Takarékosság.
Szabott ár.
Férfi- és női gyapjúszövet különlegességek, selymek, mosóáruk, szőnyegek, ágygarniturák, sezlonteritők, ruha- és kelengyevásznak nagy raktára.
Nyíregyháza, Vay Ádám-utca,
(Takarékpalota) 137
Csak csoda segíthet, csak csoda! Az erőszak nem! A „feivilágosodottság" nem! És a kis tüzes test megint megvonaglik. Benkéné ijedten kapaszkodik az olvasójába. Most az ura nem szól érte, nem szidja a vallásosságáért, mint máskor; csak áll ő is roggyanó térdekkel és érzi, hogy most úgy a torkán akadt minden szó, minden hang, ahogy még soha. Itt csak csoda segíthet! De tud-e ő, a „felvilágosodott" Benke Mátyás hinni a csodában? S valahol a szíve mélyén titokban kénytelen elismerni, hogy az nagyon jó volna, ha tudna hinni benne. De csoda nem akar történni! A közeli halál lehelete érzik ki a piciny kebel zíhalásából. Benke Rózsika gyenge kis teste hogy is tudna megbirkózni azzal a nagy hatalmú kasszással, aki még a legerősebbet is letiporja, ha akarja , . . Szegény kis Benke Rózsika . . . * És a csoda megtörtént! A z ötödik éjszaka hajnal felé Benke Rózsika kinyitotta a két szemét és bágyadt mosolygással nézett az édesanyjára. Reggel enni kért és egy hét múlva kinn az udvaron számlálgatta a készülődő fecskéket. Benke Rózsika meggyógyult. Benke uramat meg a következő vasárnap hiába várták szomszédolásra, de még a többi vasárnapokon is! Mert, ha csoda volt a Benke Rózsika meggyógyúlása, akkor még nagyobb csoda volt, ami Kisasszony napján történt. Akkor ment a processzió a falúból Mária-pócsra és akár hiszi, valaki akár nem, — de az egyik zászlót Benke Mátyás vitte. És ahogy térdepelt a porban a Szűz Anya képe előtt; valóságos csoda volt! Erezte ezt a szíve mélyén boldog melegséggel Benke Mátyás is, amikor megújúlt lélekkel könnyein át felnézett a Képre. És akkor egy pillanatra úgy tünt fel neki, hogy a könnyes szemű Szűz mosolyogva néz le vissza rá. Bihari Bertalan.
Legjobb kalapot, sapkát Kertész István
VERESS-nél
látszerész
Nyíregyháza, Bethlen-utca 3. sz. Róm. kat. isk. épület.
vásárolhat. Minőségben és árban vezet. Nyíregyháza, Kossuth-tér 11. szám.
Zeiss-Punkta
Ungár ház.
Kész szemüvegek és minden optikai cikkek raktára
Í38
Róm. kat. templom mellett.
üvegek
lerakata.
Á legnagyobb hálátlanság. Tíberius császár idején élt Rómában Serenus nevű előkelő ember. Egyetlen fia volt, kit dédelgetve nevelt fel, minden kívánságát teljesítette; minden gyönyörűséget megszerzett számára. A fiú soha sem ismerte meg az élet nehézségeit, küzdelmeit, — hiszen még ki sem mondhatta óhajtásait, atyja már is teljesítette azokat. Persze a fiú mindig újabb s mindig lehetetlenebb kívánságokkal állott elő s atyja jóságát engedetlenséggel, durvasággal viszonozta. Kicsapongó életmódjával szégyent hozott apja ősz fejére s amikor úgy találta, hogy édesatyjának fájdalmas tekintete az egyetlen, ami megrontja az ő ocsmány bűnökben fetrengő kedvteléseit, elhatározta, hogy halálba küldi atyját. Elment a császárhoz s atyját bevádolta, hogy összeesküvést sző a császár élete ellen. A gyanakvó császár hitt a hamis vádnak s a tisztességben megőszült Serenust bilincsbe verette s maga elé vezettette. Előhivatta a császár az elvetemült fiút is, aki a bíróság előtt is megismételte vádjait. Serenus mélységes megdöbbennéssel emelte fel bilincsbe vert kezeit: „Fiam! Ezek a kezek öleltek téged gyöngéd apai szeretettel s te most bilincsekbe veretted azokat?! Hajam az érted való gondoskodásban őszült meg s te most szégyent hozol ősz fejemre?! Ajkaid, amelyeket én tanítottam beszélni, most hamis vádat szórnak reám?! Én neveltelek fel s te most halálba taszítasz?! Ez a hála jóságomért; ez a köszönet fáradozásaimért; így fizetsz szeretetemért?!" A császár, a birák, és a nép megrendülve hallgatták az ősz Serenus szavait. Elsápadt a fiú is s szédülve támolygott ki a császári palotából. De a nép dühe elől nem menekülhetett, köveket ragadtak s megkövezték. * Vájjon nem követtünk el mi sokkal nagyobb hálátlanságot, amikor jóságos Atyánkat, teremtő Istenünket halálos bűnnel bántjuk meg?!
Megbízható
CIPŐT Q T I R I \\ f\
H
OLCSÓ ÁRON
H
Ü
O
1
I L i r i U l
Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 2. sz. Róm. kat. parochia-épület,
TELEFON 579. 139
JERMÁK Irta: Popoff
Mihály.
A csendes orosz pusztákat vastagon megülte a hó. Az erdőkben vonítottak az éhségtől a farkasok. Estefelé csordába verődtek és egészen Moszkva falai alá csatangoltak el. Hideg téli szél ropogtatta a hólyagpapir ablakokat. Az ónkarikás máriaüveges templomok fehéren csillogtak az éjszakában. Gyémántjéggé fagyott Moszkva ezen az éjszakán. A kihalt uccák felett csak a cár palotája virrasztott: Rettenetes Iván dáridózott barátaival, testvéreivel hetek óta odafent. Folyt a bor, a káromkodás, kocogtak a fakupák, itt-ott felbugygyant a nóta. Ólmos fáradság, nehéz borszag és lélekölő félelem szorongott a gerendák alatt. — Hát a hegedősök? — mordult fel a cár. Három testőr ugrott egyszerre ébreszgetni az alvó hegedősöket. Elnyomta szegényeket az álom; a végnélküli tivornyában tépett citeráikra borulva aludtak, — Hagyjátok, aki aludni akar, alhatik. Előre farkasok . . . talán kutyák vagytok . . . nem farkasok . . . ilyenek a testőreim? Lenyakazni mind egy szálig . . . És bort ide, nótát A hegedősöket felnyalábolták a farkasbőrös testőrök és egymásután ütötték le fejüket az udvar sarkában. Piros foltok tarkázták mindenütt a palota udvarát. Olcsón mérték az emberéletet a cár udvarában. Rettenetes Iván félt a népétől. Hitszegéssel, árúlással gyanúsította a feleségét, fiát és a bgközelebbi rokonait. Feleségét kolostorba záratta, fiát pedig saját kezével fojtotta meg egyik mámoros hajnalon. Csak a farkasok testőrségében bízott. — Ezek a hazátlan, gyilkos, szökött nemesek borban, vígasságban és kegyetlenségben kitartottak a cárral. Nagy hírnévnek örvendett ebben az időben a szabad Don vidékén, esze, ereje és becsületessége révén Vaszilij limofejevics, — köznéven Jermák. Rettenettes Iván félt ettől a „haramiától". Egyik rajtaütése alkalmával Jermák a testőrök orra elől, — akik közül sokat a másvilágra küldött — rabolta el a halálraítélt bojár lányt, Ogyincova Máriát, akit aztán elvitt magával a Donra. Szép, akaratos, büszke volt ez a nemes hölgy, Ogyincova Mária: magas, karcsú, piros-fehér arcú, sötétszürke szemű, szelíd angyali lélek és a hangja, ha megszólalt, bársonnyal simogatta az ember szívét. Kozmetikai
és p i p e r e c i k k e k ,
Sport lllatszeriárhan Nyíregyháza,
140
Városháza-épület.
1
I
Megszerette a lányt Jermák, de nem férhetett hozzá. — Távozz tőlem, gyilkos! Miért hoztál ide engem, miért nem hagytál a hazai földön meghalni? — Hej, Mása, Mása, aranyszárnyú galambocskám, de na' gyon igazságtalan Vagy. Vájjon nem én szabadítottalak-é meg a rettenetes haláltól? Hát nem a Te szüleid miatt vágtam én le annyi. átkozottnak a fejét? k v folyt köztük napról-napra, hónapról-bótiaprá á vita. A kozák szerelméért a bojár láhy fcsák hidegséget és keserű könyilyeket adott. A lány megbetegedett, a bánáti a vágy emésztette. Ápoltáv gondozta Jermák, mint egy kis gyermeket. Nem aludti lietii evett, kiszáradt, megsárgult, mint ősszel a falevél, de mégis megmentette a szeretett leányt a halálból. Felgyögyiilt Mása, é§ a tüudöklő napnál is szebb lett, Egy napoii magához hivatta Jermákot: Vászjá, gyere hozzám, ülj közelebb. Jermák elcsodálkozott, ahogy a nevét meghallotta, Odament, de nem ült le. Ránézett a bojár lány, de úgy, hogy a kozáknak a szíve remegni, reszketni kezdett, mint a megsebzett madárka. — Megszerettelek, Vászja, de csak akkor leszek a tiéd, ha megesküszünk a templomban és a cár lesz a kiadó násznagy. — Hogy gondolod ezt drágám, hiszen ez lehetetlenség. Gyere hozzám úgy régi kozák módra: az öregek megáldanak és azzal én a tiéd, te az enyém. No csókolj meg. — Nem Vászja, csak az oltár előtt csókollak meg, Bármennyire igyekezett is meggyőzni, rábeszélni a leányt, az megmaradt megmásíthatatlan elhatározása mellett, A szerelem hegyeket képes megmozdítani . . . Pár nap múlva Jermák nagy lovascsapattal útnak indult. Mikor elbúcsúzott a lánytól ismét kérte: — Mása, talán sohase látlak többé, csókolj meg. — Nem, Vászja drágám, szerelmem, azt ne kérd. — Akkor hát Isten veled. — Isten áldjon . . . Vászja, Vászjám, megállj, hadd öleljelek, csókoljalak, áldjalak meg! . . . Ekkorra Jermákot csapatával együtt elnyelte a porfelhő, csak a lovak patáinak csattogása és a kozákok hetyke kurjantása hallatszott mind messzebbről.
*
Kegyetlen tél volt. A hidegtől pattogtak a fák, mintha csak
M A Y E R ISTVÁN Ó R Á S ÉS É K S Z E R É S Z - A R A N Y É R M E S M E S T E R
Alapítva 1890. Postatakarékpénztárt számla-szám 40.723. Telefon 298. N Y Í R E G Y H Á Z A , Z R Í N Y I I L O N A - U . 1. Nagy raktár. Legolcsóbb szabott árak. Kcszpéuz-áron hitelbe is vásárolhat.
141
lövöldöztek volna az erdőben; röptükben megfagyott varjak fekete foltokként hullottak a hóra. Rettenetes Iván a hajnali istenitisztelet után államügyeivel foglalkozott. Kegyesen fordult Morozov bojárhoz. — Nos mi újság, jó bojárom? — Nagy újság van, uram. Kereskedők jöttek messze keletről és azt mesélik, hogy a Te hatalmas nevedben meghódították egész Nyugatszibériát. — Hazudsz bojár. Talán részeg vagy? . . . Ugyan ki volna olyan vakmerő, hogy megverekedjék Kucsummal, a tatár fejedelemmel és még hozzá az ő földjén? — Jermák. — Jermák, aki megölte a legjobb testőreimet . . . Elrabolta Ogyincova Máriát? — O maga. — Hol vannak azok a kereskedők? Vezesd ide őket. A kereskedők beléptek, a régi szokás szerint drága ajándékokkal udvaroltak a cárnak. Aztán részletesen előadták mindazt, amit Jermákról és haditetteíről tudtak. — Magatok • láttátok Jermákot? Magatok beszéltetek vele? — Magunk. Mind igaz, amit neked beszéltünk. Jermák szeretné neked ajándékozni Szibériát, de attól fél, hogy haragszol rá a régi bűneiért. — Aki Oroszországért, nagyságáért és javáért dolgozik, annak számára nincs harag, csak jóindulat és kegyelem. Ha most itt volna Jermák, megölelném, megcsókolnám és elküldeném egész Szibéria meghódítására. Ez megmásíthatatlan cári szavam. — Felséges cárom, akkor bocsáss meg nekem! És az egyik hatalmas, szélesvállú kereskedő, ledobva csillogó páncélruhájáról a drága prémbundáját, földig borult a cár előtt. A cár felemelte, megölelte és megcsókolta Jermákot.
BITTNER LAJOS Ö T V Ö S M ŰVES
ARANYKOSZORÚS - MESTER
BUDAPEST, IV., PROHÁSZKA OTTOKÁR-U. 8. Készít és raktáron tart: szentségtartókat, kelyheket, cibóriumokat stb. e g y h á z i ö t v ö s m u n k á k a t . Aranyozás és ezüstözés!
142
Katolikus műiparos cég!
— Mivel ajándékozzalak meg téged ezért, Vaszilij Timofejevics? — Szeretem Ogyincova Máriát, meg akarok esküdni vele Moszkvában. Légy a kiadó násznagyom, felséges cárom, Ugy Mása, mint én teljesen árvák vagyunk. — Jól van, úgy legyen. De előbb hozd el nekem élve, vagy holtan Kucsumot, a tatárok fejedelmét, 1852 október 16.-án, Szolunszkij Szt. Dimitrij napján, kinek képe Jermák zászlóit díszítette, foglalta el Jermák Iszkert, Szibéria fővárosát. Ezért a tettéért Jermák szabadcsapata Rettenetes Ivántól a „kiszolgált cári sereg" nevet és Jermák maga a Szibéria fejedelme címet kapta. Csakhogy a puszták mélyén Kucsum boszszút esküdött Jermák ellen. 1584 augusztus 13-án Jermák hadseregének egyik felével az Irtis folyó keleti partján táborozott. Az egész tábor aludt, a hosszú menetelés fáradalmait pihenték ki, bár mennydörgött, villámlott. Csak Jermák nem aludt, mély gondolatokba merülve virrasztott. Egyszer csak hirtelen ott termettek a tatárok. Húsz ember támadta meg Jermákot és közülök élő nem maradt. Rengeteg ember elpusztult az egyenlőtlen harcban, néhány pedig meneküléssel mentette meg életét. Jermák számára sem maradt más választás, mint a menekülés. Belevetette magát az Irtisbe, hogy tartalékcsapatához jusson. Már majdnem átúszott a túlsó partra, de súlyos páncélja és vérző sebe legyőzték erejét. Elmerült a folyóba közvetlenül a part előtt. Emberei hallották szivettépő kiáltását : — Mása, Mása, aranyos napsugaram, imádkozz értem ! * Popoff Mihály emigrált orosz prépost — jelenleg a debreceni egyetemen az orosz nyelv lektora — Szenvedések és Szenvedélyek címen igen érdekes, a végtelen orosz mezők levegőjét, az orosz lélek küzdelmeit, egy jobb sorsra érdemes nép temérdek megpróbáltatásait elénk vetítő könyvet írt. Akik számára nem érdektelen az orosz nép lelke, azoknak melegen ajánljuk ezt a könyvet, melyből a fenti részletet is vettük. Megrendelhető a szerzőnél. (Debrecen, Egyetem.)
Olvasóinkhoz. Mindazokat, akik még nem fizették be az előfizetési dijakat, ezúton kérjük fel, hogy tartozásaikat mielőbb rendezni szíveskedjenek. A nyomdánál súlyos adósságunk áll fenn, amit csak úgy tudunk rendezni, ha az előfizetések pontosan befolynak. A termények értékesítéséig szívesen várakoztunk, most már azonban minden körülmények között szükségünk van az előfizetési díjakra. 143
EGY SPANYOL VÉRTANÚPAP UTOLSÓ KÍVÁNSÁGA. A spanyol polgárháború kitörése óta igen nagyszámú pap és Szerzetes esett áldozatul a Vörös terrornak; Mirldegyikük a hithűségnek és a hősiességnek legmagasabb emberi példáját adja, de étek közül is külön figyelmet érdemel Öon Lladö, egy bárcelöriaí kárionok, aki mártírhalált halt Spanyolország földjén. Amikor papi pályára lépett, külölönösen a Mária-tisztelet terjesztése terén végzett igen mélyreható hitéleti munkát. Csakhamar széles körökben ismertté tette nevét s különösen prédikációival nagy tömegeket tudott vonzani. Személyének népszerűsége miatt a spanyol polgárháború kitörésekor a vörösek fogságába esett, akik őt golyóáltali halálra ítélték.
Tankönyvek az összes elemi és közé^io nU iu nuu , új, egységesített füzetek í r ó s z e r e k l e g n a g y o b b raktára
Uis^boli könyv- és papír kereskedése NYÍREGYHÁZA Bethlen-utca 2.
HASZNÁLT TANKÖNYVEK FÉLÁRON 144
Feljegyezték rólá, hogy amikor elfogták, imádkozott pribékjeiért, hogy Isten bocsássa meg bűneiket, mert nem tudják, mit cselekednek. Börtönbe zárták, ahonnan — jól tudta — számára nincs többé menekülés. Mégis sorsában teljesen megnyugodva kijelentette: — Boldognak értem magam, hogy az önök kezére kerültem. Lelkem szolgálatára többet rierii is tehetnek azáltal, hogy elragadják tőlem az életet, mert életemet szívesen áldozom az üdvösségért. Három kívánságom van. Az egyik, hogy kegyelmezzen meg önöknek az Isten. A második, hogy az én halálom önök közül az egyiknek megtérését segítse elő. A harmadik, pedig, hogy ezáltal megmentsem lelkemet. Ritka nyugalommal mondotta ki ezeket a szavakat, azután szemét szelíden azoknak csapatja felé fordította, akik körülvették őt. Ekkor hirtelen a katonák közül az egyik eldobta fegyverét, térdre hullott Don Lladó előtt és kijelentette, hogy ő is meg akar halni Krisztusért. A vörös őrök erre ezt a katonát is megragadták és a mártir-pap mellé a falhoz állították. Egyetlen sortűz következett s mindkettő véresen esett össze. (N. U.) — Anyagtorlódás számunkból kimaradt és a Szívgárda-rovat. pótoljuk.
miatt jelen a Hírrovat Legközelebb
Miért búsul a magyar?! Beszámoltak az újságok arról, hogy a bíróság valuta-csempészésért elítélte a Galíciából bevándorolt Roskes Owsej posztógyárost, Ennek a zengzetes nevű galicíánernek van Bécsben egy többszázezer pengő értékű háza. Annak jövedelmét be kellett volna jelentenie a Nemzeti Banknak, ő azonban ezt elmulasztotta s így megkárosította az államot. Spekulált és manipulált a pengő kárára. A bírósági tárgyalás során kisült, hogy ez a lengyel zsidó 1920-ban jött Magyarországra, — azóta még egy szót sem tanult meg magyarul — ellenben szerzett egy gyárat, melynek értéke — saját bevallása szerint — 360.000 pengő, — nem is szólva többszázezer pengő értékű bécsi bérházáról. Amikor ezeket az épületes dolgokat olvassuk, az- Uj Nemzedékkel együtt felvetjük a kérdést: mit keres Magyarországon ez a galiciáner? A feleletet ő maga adja meg: havi ezer pengőt. Ennyit vallott be ő. Mi azonban tudjuk, hogy ennél sokkal többet. Mert ha valaki 18 év alatt 360.000 pengőt gyűjt össze, állnak évenként 20.000 pengőt kell félretennie. Roskes Owsej azonban nemcsak gyűjtött, hanem főúri módon élt is. Autókon járt, pezsgős palackokat durrogtatott s előtte semmi sem volt megfizethetetlen. S miből mindez?! A magyar nép véres verejtékéből. Mert Roskes Owsej úr lódent gyártott; annak az ára folyton emelkedett, a magyar ember pedig mindig rongyosabban járt. Amikor becsületes magyar emberek egész életükön át keserves munkával tudnak összekuporgatni pár talpalattnyi földet, — amikor magyar asszonyok, kik férjüket, fiaikat áldozták fel a hazáért, koldusbotra kényszerülnek, —amikor árvák, kiknek apjuk vérzett el a harctéren, kenyér nélkül kódorognak az utcán, — akkor bejön ebbe az országba egy hagyma-szagú galiciáner s a magyar ember verejtékéből palotát épít és gyárat alapít. De arra már nincs ideje, hogy legalább nyelvünket megtanulja. Ellenben arra van ideje, hogy a nemzet gazdasági erejét megrontsa s a magyar pengő kárára spekuláljon. Mert a Roskes Owsejek vígan manipulálnak, — azért búsul a magyar! Lapunk legközelebbi — októberi megjelenni. Lapzárta október 1-én.
— száma
október
16-án fog
FŰSZERT, CSEMEGÉT olcsón — jó minőséget
vitéz Tornay István üzletében — Nyíregyháza, Zrinyi Ilona-utca 9. sz.
