Nevek helyett témák. Korunk > Archivum > Folyoirat > Augusztus Augusztus 2004 A kortárs román irodalom rétegei

Korunk folyoirat

Page 1 of 14

Korunk > 2001-2002 Archivum > Folyoirat > Augusztus 2004 Augusztus 2004 A kortárs román irodalom rétegei A kortárs román irodalom Fül Bevezető Áttetsző test Max Blecher A tiltott ajtó Gabriel Liiceanu Olvasatok a kortárs román irodalomról A kortárs román irodalom értékei Lulu Mircea Cărtărescu Tricephalos Ruxandra Cesereanu 2003: a pótlás és a műfaji átcsapások esztendeje Szonda Szabolcs

Toll Nosztalgiahíd Kántor Lajos Bandaháború Rigán Lóránd Jegyzetfüzet Székely Sebestyén György Mi a baj Bourdieu-vel? Egy művészetszociológus premisszáiból Keszeg Anna

História Az erdélyi zsidó közösség sorsa a második világháborút követő időszakban (1945–1948) Tibori Szabó Zoltán

1. Nevezzen meg öt román szerzőt (repreze utóbbi évtizedekből, akik Ön szerint siker kontextusban! Kérjük, indokolja röviden a válasz 2. Első megközelítésben úgy tűnik, jelenleg elméleti irodalom (olyan szerzők révén, mint An Horia-Roman Patapievici, Nicolae Balotă, Ma más kultúrák számára, mint maga az irodalom Hogyan kommentálná ezt a problémát? 3. A kultúrák közötti kommunikáció nem e véletlenszerű kíváncsiságra támaszkodik, inká kíváncsiságra. Például olyasfajta kérdésekre ado elképzelni, mint: mi(t jelent az Ön kultúrájáb avantgárd? Milyen intézményes változásokra l kontextusban az irodalom értékeinek ismer elképzelése néhány hasonló, hasznos vitát gerjesz

Ştefan Borbély

(kritikus, egyetemi docens, BBTE, Kolozsvár) Nevek helyett témák 1-2-3. Több okból kifolyólag is nehéz válaszoln mindjárt az ankét elején használt meglehetősen bizon azon, hogy a legutóbbi évtizedek? Az 1965. utáni idő az 1968 és 1971 közötti évek is, azok, amelyeket úg utáni román irodalom legliberálisabb, bár sajnálato 1971-ben, követve a keleti totalitárius rendszerek min „kulturális mini-forradalmat”? Vagy azt az időszakot, 1982-ben, a „mangáliai tézisekkel” ért véget? Ezekben beavatkozás és esemény történt, olyanok, mint a nacionalista, megalomániás hangok felerősödése a hiányoztak a földalatti liberális fellángolások sem, mi kezdeményezett textualizmus a maga jó értelemben v úgynevezett nyolcvanasok generációjának a beérése,

http://www.korunk.org/oldal.php?ev=2004&honap=8&cikk=715

1/3/2006

Korunk folyoirat

Mű és világa A regény mint rekonstrukció Pomogáts Béla A kolozsvári epizód Csapody Miklós Egy Cărtărescu-mű fordításáról Geréb Zita

Téka Mítoszváros, soha itt Gál Andrea Nő fehér ruhában. Háborúban. Virginás Andrea Dandyland, avagy a glaszékesztyű heroizmusa Papp Attila Zsolt Egy apa meg a lánya Szőcs Imre A szubjektivitás alakzatai Zabán Márta Időszerű szembenézés Vári Csaba Néma kövek vallomása Flóra Ágnes Új teljesítmény: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon Csetri Elek Olvasószolgálat

Talló Az írók megosztottsága K. E. Az írók megosztottsága K. E.

Számunk szerzői

Page 2 of 14

irodalomnak, még a forradalom utáni román iroda szűkítsük le a legutóbbi évtizedeket a nyolcvanas évek Jelenleg a román kultúrában egy erőteljes gener lehetünk tanúi. Egyfelől mind határozottabban jel maguk posztmodernizmusával mint természete megnyilvánulással, másfelől a román kultúra mind e téren egyre jobban visszatalál a nagyvilágban jelen lé Néhány egyéb, igen lényeges, kontextuális jelle abban, hogy egyszerűen válaszoljak az Ön által felt utáni román kultúra általános fejlődésével kap megvizsgáljuk e kultúra fejlődéstörténetét, különös amikor a zsdanovi ideológia nyomása némileg már román írók fejlődése morfológiai szempontból két, különböző úton haladt, amelyek azonban szoros kapcsolatban álltak egymással. Az első az önreflexió, a mítoszok és a spiritualizm kapcsolódik a két világháború közötti időszak nacion 1965 után a legjelentősebb képviselője Constantin No jelentős – művei a hetvenes, nyolcvanas évek e elindították. Volt ennek haszna is természetesen, ontológia gondos, tudományos, nagyszabású megismertetése – ami e nélkül az irányzat nélkül biz meg –, vagy Heidegger bevezetése a román kultúrába adott egy sor igencsak kétes értékű, sőt káro protokronizmus, a dácizmus, a trácizmus vagy az a hatása máig érezhető. A másik, esztétizáló irányzat az esztétikum autonó a művészi alkotás gőgös önelégültségét jelentette, szem vagy politikai tartalmat hordozó művekkel. Ez az i nagyon jótékony hatású műveit, mint például Eug Manolescunak a remek esszéit, tematikáját vag ugyanakkor azonban megnyitotta az utat olyan, melléktermékek előtt, mint a tárcairodalom és zsurná „ezopizmus”. Ez utóbbi igazából nem több, mint irodalmi szövegnek rejtett, másodlagos értelmet adta éberségét. Ami azonban a művészi stratégiát illeti, valami közös: az időnkívüliség. A kultúrát függetle pátosszal úgy tekintették, mint valamiféle exorcizál politika rájuk nehezedő irracionális, természetellenes nem szállt szembe nyíltan Ceauşescu totalitárius rend aki azonban szinte ismeretlen volt akkor, amikor eml kockáztatta az életét és a műveit azzal, hogy nemet m egyfajta marginalizáltságban, óvatosan, alkalmazko esztétikum, legalábbis a fantázia területén, a szem


1/3/2006

Korunk folyoirat

Page 3 of 14

szerepét játszotta. A minket itt és most foglalkoztató interkulturáli mindennek legkevesebb két következménye volt. A román kultúra fantomjait nem ismerő közönség sz hetvenes, nyolcvanas években született mű köz szövegmagyarázatot vagy megfelelő lábjegyzeteket k egy példa: a hetvenes évekre a román próza terület amely aztán tovább élt a nyolcvanas években is olya Uricaru, Ştefan Bănulescu, Mircea Ghiţulescu, Megalkotnak a maguk számára egy fantasztikus, territóriumot, amely biztonságos távolban van az benépesítik azt bizarr, különc, marginális figurákkal. nyújtja Nicolae Oprea Provinciile imaginare című kö elbeszélő irányzatnak, amelyet ma „eszképistának” ne irodalmi határain kívül zajlik a román kultúrában a „L táplálkozó nagy kalandja, amelyet olyan hisztérikus például Corneliu Mircea vagy Constantin Barbu. A nyilvánvaló a szintaktikai kötődés. Mindkettő azt sug művész) „kalandjának” a közvetlen időkörnyezeten k lezajlania. Emögött igazoló ideológiaként az az elk Történelem, a Rendszer, a Politika nyomása b megérinteni, még kevésbé eltorzítani az alkotó Belső L Tételezzük fel, hogy valaki le akarja fordítani a kor mint a Vladia, a Cartea Milionarului vagy az Omul számára, amely Hrabalt, Esterházyt, Szolzsenyicint v megérti-e majd, hogy az említett művek „időnkívü ellenállás” látnoki, konszenzuális megjelenítése, hog ragaszkodnak ehhez a történelemfölöttiséghez, hogy ellenséges, totalitárius érát, amelyben élniük adatott regényének (Omul de nisip) álmodozó, marginalizál nevében hordozza vegetáló, „növényszerű” életfo alázatosan meglapul annak az útnak a szélén, amelye Történelem. Megfelelő magyarázat, lábjegyzetek hi ajkú olvasó ezt a szubtilis „üzenetet”? A másik következmény az a tény, hogy mivel a rom be természetes módon és a megfelelő időben a ideológiai vitáiba, az ő esetükben az elnyomó pol forma és nem az eszmék területén zajlott. A legkevé hogy a hetvenes, nyolcvanas évek román szépirodal [ideaţie]. Ellenkezőleg, a regényhősök retten történelemről, hatalomról, győztesekről és legyő cenzúrával mindenkor számolni kellett, ezek a metaforikusak, az óvatosan megfogalmazott vélemény bújnak, és nem kötődnek semmilyen konkrét időhöz.


1/3/2006

Korunk folyoirat

Page 4 of 14

távolabbihoz. Nem Kunderához, nem Hannah Aren Foucault-hoz vagy a posztmodernekhez, egzisztencialistákhoz, Sartre-hoz vagy Camus-hoz. megjelenítés módja is a román irodalomban, mint a Például a szerb, a magyar vagy a cseh írók szinte groteszket mint a társadalmi és politikai rendre való irodalomban is voltak ilyen irányú próbálkozások, d mint máshol, és mindig pillanatnyi konjunktúra kérdé őket. Például Matei Călinescu Viaţa si opiniile lui Zac „titkos alapba” került, miután írója 1973-ban kint ma A. E. Baconsky Biserica Neagră című könyvének me cenzúra, Németországban jelent meg először 1976 1990-ben ismerhette meg. Petre Sălcudeanu Bibliotec ban megjelent regényét szándékosan félremagyarázták ami Thomas Mann Varázshegyére emlékeztetett a pol kárára (ez utóbbiakról nem is volt tanácsos értekezn olyan írók, mint Nicolae Breban, M. H. Simionescu é a nyolcvanasok közül Ştefan Agopian, Gheorghe Cră nem feledkeztek meg róla a maiak sem. Jó volna lef legalábbis néhányuk esetében – előbb nem teljes műv antológiákat kellene összeállítani. Ha sikerül felkel következhetnének a négyszáz, ötszáz oldalas regények Ezekkel a megállapításokkal el is érkeztem az Ön amely az esszéírók nagyobb népszerűségére vonatk vissza. Először is a keleti blokk irodalmai közül leginkább a rövidkritikát [foiletonismul critic] mint m olyan irodalmi folyóirat, amely kifejezetten erre a irányultságú volt a legtöbb román irodalomkritikus. dolognak tartanunk, inkább – Baudrillard szavaival mechanizmusként kell felfognunk. 1990-ig ez a műfa és súlyt biztosított azoknak, akik művelték, lehetővé Nicolae Manolescu, Eugen Simion, Mircea Iorgule mások, hogy fajsúlyosan jelen legyenek a kulturális é vettek az értékek adásvételének játszmájában, legitim vagy éppen fordítva, kizárták az irodalom berkeiből nem kedveltek. Az egész irodalmi élet ennek a narcizmusn kényszerképzetei, abszolutizálásai jól nyomon köve Naplójában. A világ eme nyugtalan sarkában leledző kultúra irodalmárai váltak leginkább az önmaguk g foglyaivá. Az irodalom valóságos homokozóvá le amelytől képtelenek voltak megválni. A barikád túls szemszögéből nézve ez igen hasznos dolog volt, mer és ezzel megkönnyítette szemmel tartásukat. A romá


1/3/2006

Korunk folyoirat

Page 5 of 14

íróktól félt, úgy általában, hanem a magános alkot hátat fordítottak a homokozónak, és máshová vitték határokon túlra). Az 1989-es forradalom bebizonyítot kevesen tartoztak. Talán egyedül Adrian Marino az, alkotói paradigmába illeszthető. Ennek a kon kényeztetésnek a talaján szökkent szárba és virágzott Az irodalmároknak gyorsaknak kellett lenniük, hog jelen a piacon, különben hamarosan megfeledkezte sziszifuszi munka egyet jelenthetett azzal, hogy a hiányoznia kellett a homokozóból, ez pedig kockáza egyet jelentett az öngyilkossággal. Hosszú távon ez az az említett esszéirodalom lényegét tekintve konzerv eltolódott az esztétikum és a kultúra felé, az ideológia az esszé az óvatosságnak egy formája volt, nem meggondolatlan gesztusa… Sokat nyom a latban a gyors átadhatóság is: az essz így jó választásnak bizonyul, ha meg akarjuk nemzetekkel. A műfaj nyelvezete mindenhol azono nehézkes magyarázatokra, szövegértelmezésekre, lá utáni években (ragaszkodom ahhoz, hogy így ne tiszteletet azoknak, akik akkor meghaltak) ehhez a k politikai kérdések tárgyalhatóságának a gyönyöre, val személyes szabadság, a külföldre való utazás lehető hogy – a gondolati kultúra és nem a szépirodalom te jelentős lemaradottság tapasztalható – a román látványosan behozta azt a távolságot, ami a Nyugattó elméleti szintézist nyújtó könyvünk a világ bármely r megállná a helyét. Csak kettőt említek azokon a nagy szólt: Caius Dobrescut (Semizei şi rentieri, 2001, egy, könyv) és Cătălin Avramescut (Filozoful crud. O is akinek könyve foucault-i elemzése annak, hogy m kultúrában a primitív, a jellegtelen és a hétköznapi. És ezzel meg is érkeztem – gondolom, az Ön nagy ankét központi kérdéséhez: mit fordítanék le? Hogya úgy? A válaszadás ez alkalommal sem könnyű. Sokáig elvárásokat. Például manapság léteznek privilegiz (gender studies, gay studies vagy a feminizmus), a piacra. Azt is tudom, hogy a legtöbb marginális hely sikerült megmutatnia magát, hogy ügyesen kihas esemény által nyújtott lehetőséget. Ez az esély Rom decemberében, csakhogy felelőtlenül eljátszotta azt. É Nyugaton igenis létezik egy sztereotípiák alapján mű módfelett bosszantó tud lenni. Amikor elküldenek egy már előre megrendelik tőlük a Pataréten kotorász


1/3/2006

Korunk folyoirat

Page 6 of 14

gyermekekről és a lerobbant kórházakról szóló c kultúránk, a nemzetközi tantárgyversenyeket nyerő emberek hétköznapi élete, mert az ilyesmiről szól magyarán piaci értéke. Manapság egy sokkal csú világban, mint azt a kultúránk alapján megérdemeln senkit. Hiába születnek itt magas intellektuális értékek mint Nicolae Balotănak a Lupta cu absurdul cím monográfiája, Andrei Pleşunak a Minima moralia cím Andrei Cornea esszéi, Mircea Cărtărescu zseniáli Crăciunnak a közelmúltban megjelent Pupa russa valószínű, hogy sikert aratnának. A román kultúra sor attól függ, hogy milyen mértékben sikerül javítani az ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy a nyu maguk az olvasók különbséget tesznek a kultúra és között, dicsőítve az egyiket és elmarasztalva a másika Ha volna hatalmam és pénzem (nagyon sok össztermékének egy kis százaléka), és ha sza munkatársaimat, azt hiszem, hogy a jól ismert neve helyett egy hosszú távú programra helyezném a hang arra, hogy más kultúrákkal is megismertesse mind tegnap és ma történt. Néhány kivételtől eltek jelentéktelenek éppúgy, mint jelentős írók –, amik fordítottak, elsődleges szempontként a nevet ve problematikát. Én magam fordítva járnék el: nem a válogatnék, hanem tematikák szerint. Gyűjteményes k egy bizonyos problémát járnak körül. Ezeket a könyveket nevezik Nyugaton readernek. Mondjuk, Egy olyan könyvvel, amely a románok kritikus ön úgyszólván megingathatatlan sztereotípia, hogy messianisztikusak, törzsi kultúrájúak, önelégültek. kultúra ezek miatt marad ismeretlen: a rájuk mé romantikus nemzeti szemlélet miatt a román szöveg vonatkozásban annyira megalomániásak, hogy egy kie olvasónak, aki a világ szkeptikusabb vagy legalábbis o egyszerűen nem veszi be a gyomra. Én belülről próbálnám lebontani ezt a sztereotíp művet publikálnék, amelyben a románok nem a ha önmagukra, hanem másképpen, szeretettel keveredő kevert megvetéssel. Kiválasztanám D. Drăghicesc mondjuk a Din psihologia poporului românt, Pom franceză asupra spiritului public în Româniat, átlapoz I. Caragialét, feltétlenül bevenném Ciorant és Noic Adrian Marinóval, Al. Paleologuval és Lucian B Martin könyvének, a G. Călinescu şi „com-plexele”


1/3/2006

Korunk folyoirat

Page 7 of 14

fontos fejezetét és végül befejezném Daniel Barb Sentimentul românesc al urii de sine vagy Liviu összeszedett szemelvényekkel. Mindezt azért, hog messianisztikus önmaguk felé fordulásáról alkotott e súlyos és bűnös előítéletnél. Létezik egy jóval szarka témafelvetésnek, amely sokkal árnyaltabbá teszi a kép Azután – példának okáért – összeszednék egy jelentkezik a román kultúrában a város. Ez hasznos v egyesek szinte kizárólagosan rurális jellegűnek tartj Bukaresthez kötődő próza is, hogy csak Ion Marin Hortensia Papadat-Bengescu vagy Ion Barbu m belefoglalnám a kötetembe Matei Călinescut (Via Lichter), a regényíró Petru Popescunak a Prins és patriei című írásait, esetleg néhány esszét. Nem feledk Andrei Pleşuról, Radu Albaláról és Petru Creţiáról sem C. Mihăilescuhoz vagy éppenséggel Adrian Maj nyomornegyedekről írt és nemrég megjelent könyve érdemelne. Hasonló stílusban szerkesztenék readers rurális tematikáról, a Kelet megjelenéséről a román az ortodox életérzésről vagy a román transzs nyolcvanasokról. Lehet, hogy naiv vagyok, mégis ú tematikus sorozatoknak volna esélyük arra, hogy felk természetesen csak akkor, ha lesz elég okos ember, Azt is remélem, hogy ha ilyen sorozatokat akarnék nyugati román emigráció támogatására. Gondolko nevükön a dolgokat: a jelen pillanatban a román ku sokkal inkább a külső segítők jóindulatától, mintsem függ. És ezzel el is érkeztem az Ön által felvetett utolsó k alapuló transzkulturalitás kérdéséhez, amely szerint mechanizmusokat annak érdekében, hogy köze határainkon belül és kívül élő román és nem román nehéz kérdés. Olyannyira nehéz, hogy talán jobb nehogy az történjen, hogy a megkövezésünkhöz magu A magam részéről úgy hiszem, hogy két kultúr kommunikáció, ha az illető kultúrák belülről szilárda elmélyült gondolkodásra, amelyből nagy műve kellőképpen szilárd az önbecsülésük ahhoz, hogy Megvizsgálva a jelenkori román kultúrát azonba önértékelési zavarral is küzd, és emiatt éppen most s mintsem az, hogy milyen módon kapcsolódhatna pillanatban a román kultúra és a többi kultúra közötti önemésztő magábafordulás, amely az előbbit kínozza dolgozza, a kultúrák közötti kommunikációra nincs v


1/3/2006

Korunk folyoirat

Page 8 of 14

legnyilvánvalóbb jele, hogy megszakadt a kapcso írókkal is (a németek már nem számítanak, mert ahogyan Noica mondta). A mellettünk élő embe mennyire képtelen a román kultúra regionális ker semmi közünk sem volna a határainkon kívül é magyarokhoz vagy oroszokhoz. Egy olyan időszakba sem foglalkoznak a szakemberek, a mi egyetemein határokon átívelő regionalizmus kérdését sem a kul pedig a politika terén. Jogosan éri bírálat ezt az önc ellensúlyozandó, hadd említsek meg két példát: a T Babeţi és Cornel Ungureanu által vezetett A treia E vagy a Kolozsváron élő Mircea Muthu professzor mun românesc (2002., 3 kötet) című könyvét azonnal le megközelítésében, mind pedig módszerében hiánypótl Amikor „többféle önértékelési zavarról” beszélek történelemhez való viszonyára gondolok. 1989 de rendben volt, még akkor is, ha a történelem helyét gy után azonban sok minden, ami addig sziklaszil széthullott. Manapság alig akad olyan eseménye a rom értékelnének legalább két- vagy háromféleképpen, és kényelmetlenek. Egy olyan kultúra számára, mint a ro patetikus módon a tradíció és az emlékezés értékform forradalom utáni historiográfiai relativizmus, valam történészeknek az újbóli felbukkanása, akik a t másféleképpen értékelik, olyan élményt jelent személyiségválsággal. És mindaddig, amíg a dolgok v ez a válság csak tovább mélyül, és azzal a paradoxonn kilábalás érdekében a románok megtanulnak majd a ahelyett hogy a szomszéd szépen kövezett udvarát tap Szigorúan a kultúra területén maradva, ez az iden hogy újra kell tárgyalni olyan témákat és történések mindenkorra elintézetteknek tartottak. Jó példa erre a Ennek jegyében fogant Mihail Sebastian megrázó Jur (megjelenésének éve: 1996). A nyomában lezúduló Mircea Eliadét. Az előbbi könyv folytatásának tekinth evreului în cultura română (2001) című ragyogó e tabunak számított, senkinek sem volt bátorsága bes 1995-ben jelent meg Z. Ornea Anii treizeci. Extrema Leon Volovici Ideologia naţionalistă şi „problem mindkettő azzal a szándékkal, hogy újraértékeljen bizo irányvonalakat. A temesvári Victor Neumann hason mondhatnám, hogy mindenki örömére… Ugyancsak jó példa lehet Constantin Noica, akine kevesen olvassák (nagy kár!), mégis mindenki


1/3/2006

Korunk folyoirat

Page 9 of 14

(Mellesleg Noica összes műveit lefordításra javas egyik-másik esszéje technikailag megközelíthet filozófusnak, aki ad magára, ismernie kellene az românesc în cumpătul vremii. Şase maladii ale spirit a Despărţirea de Goethe című 1976-os művét. Annak a témát, Noica nemcsak egy heideggeri gyökerekkel r iskolát hozott létre, de megteremtette hozzá az intelle működő intézményes mechanizmusait is, amely a „p Liiceanu és Andrei Pleşu) révén valósul meg. E tekinthető a mai román kulturális életben. A G (Társadalmi Párbeszéd Csoport), amely a 22 című elemét átvette ennek az intellektuális „igazoló” m esszencialista, ontologikus vonalon kívül és ezzel eg létezik egy másik, liberális vonal is, amelynek legje Adrian Marino szintézisjellegű munkái jelentik. Csup ez a két opció ellentétező struktúrákban, amikor m efféle dolgokról. Ez mindkét táborban személyes m hozta magával. A harmadik példát a rövidkritika műfaja szolgáltatj a román kultúra szimbolikus mezejében. A kritikusok frissen publikált könyvekről írt kritikákkal, pillanatny véletlenszerű – értékrangsorokat állítva fel, minteg szimbolikus vezető pozícióit. A vasfüggöny felem irodalmi műfaj, elsősorban metodológiai szempontból hogy befutott kritikusaink alig hallottak Kunderáról még kevésbé a cyberculture-ról vagy a posztmodernek stílusában (szelíd impresszionizmus, elmosódott tem kilencvenes évek irodalmi terméséről. Az én vélemén nem túl népszerű a zsurnálkritika romániai művelő Opoziţii constructive című kötet Incizia de catife Manolescu vagy Eugen Simion és mások (jók vagy c esztétizáló rövidkritika kiszorulásának nemcsak az amelynek az irodalmi folyóiratok a piacgazdaság me Az ok sokkal inkább belső, metodológiai, a rendsz önrombolás sodorja a hagyományokhoz ragaszkodó akut identitásválságba, amelytől oly sokan szenvedn felpanaszolják, hogy nem becsülik meg őket ke alkotnak a hetvenes évek stílusában, egy olyan közön rendelkezik e stílus befogadásához szükséges érzék irodalomban a valódi értékek nagyon gyakran egészen folyóiratok vagy akár a televíziók irodalmi műsora megtörténik majd a természetes biológiai erózió é Jelenleg azonban még intézményes szinten is kitart abban a mesterségesen gerjesztett „ellentétben”, a


1/3/2006

Korunk folyoirat

Page 10 of 14

ASPRO között fennáll. Mit tehetne a „Másik” ahhoz, hogy a román írók udvarias válaszokat kapja? Hogyan kellene megé összekötő hidat úgy, hogy a szakadék mindkét oldalá volna, ha becsületesen bevallanám, hogy nem tudom Az első: a párbeszédből ki kellene hagyni a politikát hogy az Erdélyben élő két kulturális közössége áthághatatlan pszichológiai és politikai falak válasz megkeseredett gyanakvással méregeti egymást. Önt is – legjobb szándékkal megszervezett – ankétért. „valakinek a szekerét tolja”. Tertium non datur: ez eg szabadulnunk tőle, mielőtt tartósabb építkezéshez ke válogatás emberi minőségére vonatkozna: elköteleze bíró személyeket kellene keresni, olyanokat, mint Vi Ovidiu Pecican, Caius Dobrescu, Cătălin Avramescu, Christian Moraru, Sanda Cordoş és mások, és határo kellene őket bevonni, tisztességesen megfizetve m magától. Egy konkrét meghívással zárnám ezt a szöveget: 2 Foucault munkásságának szentelt konferenciát bölcsészkaron. Ki szeretne előadással jelentkezni?

Ioana Bot

(kritikus, egyetemi docens, BBTE, Kolozsvár) Ami átjuthat a határokon 1. Alighanem azoknak a szerzőknek lenne esélye „helyi érdekűek” abban az értelemben, hogy esetük nagyon konkrét kontextuális utalások a meghatározó hanem a posztmodern, nem az ezópusi nyelvű iro hagyományokig vezethető vissza ugyan, de ki érti me irodalom, amely az irodalmi megszólaláson belül szé beszél, olyat, amelyet nem kell folyton magyarázó láb Azt gondolom, elsősorban a lírai költészet határokon...), amelyet a nyugati olvasóközönség e értékelnek. Nem feltétlenül a kortárs költészetre gon még mindig él, és jelen van az olvasói köztudatban. A Vişniec sikereit vagy az avantgárddal és abszurd érdeklődést). Végül az esszé, illetve a történelmileg is próza kapcsán bizonytalan vagyok, bár természetesen


1/3/2006

Korunk folyoirat

Page 11 of 14

jelentős sikereinek példája. Ebben az esetben mégis játszott a szerző, a fordítók, illetve a kiadók csodálatra És természetesen az esszé, igen, az esszé, az való de – erre még visszatérek. A nemzetközi elismertetés stratégiájának fontos (egyebek mellett) az, hogy a fordításra javasolt s lehessenek a piacon siker esetén – ezek ébren tartha Max Blechernek bizonyára sikere lenne, de kevese Blecher-szöveg van, amely a közönség kíváncsiságát f Szeretnének olvasni egy ötös toplistát? Ám legyen. 1. A nyolcvanas nemzedék költőnőinek versei – Marin. 2. Simona Popescu: Exuvii. 3. Börtön-emlékiratok, amilyenek például Lene tăcută; Evadarea imposibilă. 4. Ştefan Augustin Doinaş és Şerban Foarţă ver fordító, aki nekiveselkedne egy efféle feladatnak? Tal 5. Mircea Dinescu versei. Látom, hogy javaslataim többsége nélkülözi a kon beszédmód-típusokra gondolok (mindegyik sze „nyelvjárása”), amelyek nagy veszteségek nélkül amelyek érthetőek lennének abban az értelemb találhatnának, akiknek a számára bizonyos megold Kulturális állatfaj az ember, attól függetlenül, hogy m nem marslakók számára készülő fordításokban kell go 2. Elsősorban az említett esszéíróknak má megküzdeniük a csoportérdekekkel és -szimpátiákk amelyek továbbra is napirenden vannak a román ku nélküli recepcióban lehetett részük, ugyanakkor esetük stratégiái is beváltak – ennek fontosságáról idehaza s Némelyiküknek (Balotának, Călinescunak) megvo legyenek, ne itt. Illetve, hogy egyetemi tanárok, köz világban, korábban, mint mások. Pleşu vagy Liiceanu kapcsán stíluskutatóként nem rendkívül elegáns, gazdag, kifinomult nyelvet, am ugyanakkor jól fordítható. Felmerült már Önökben a lefordítani a Dinescu (számunkra ízes) pamfletjeit, közölt rövid szövegei könnyedén fordíthatók, bár ugy (De vajon milyenfajta pamfletekről?) Lehet, hog Liiceanu egyik-másik gondolata, de a mondatfűzésé figyelni. Pleşunak nincs mindig igaza, de élvezet fi kivételesen gazdag eszköztárát vagy allegóriáinak élő ráadásul fordíthatók is! Olykor bűnös módon lenéz szerző típusát. Elég baj.


1/3/2006

Korunk folyoirat

Page 12 of 14

3. Vitát gerjesztő problémákat tudnék sorolni. A vi nehezebb a dolgom. Nálunkfelé gyakori, hogy túl soka Próbáljuk meg mégis. Bár azt gondolom, a tehets nálunk jobban érzékeli ezeket a problémákat, és ott várnánk. Mi, kritikusok, utána aztán kommentáljuk ez – Milyen olvasót képzel el, miközben ír? – Hogy mutat az Ön számára a (közösségi, indiv milyen mértékben építi fel önmagát erre is vonatkozta – Milyen hatalommal rendelkezik ma egy író? – Hogyan kellene – kellene-e egyáltalán – újragond – Hogy viszonyul a közelmúlt történelméhez? Annak a lehetőségét is vállalva, hogy esetleg furc egy másfajta „irodalmi tesztet” is: – Ha egy utolsó szöveget kellene írnia, melyik mű verset írna, vagy egy politikai-közéleti pamfletet-esszé – Mi jelenti egy író számára a szabadságot?

Al. Cistelecan

(kritikus, főszerkesztő-helyettes, Vatra, Marosvásárhe A pillanat kedvező 1. A listát, amelyet kér, nehéz elkészíteni, bár nem abból az ezerből vagy valamivel többől, akik valam abból a közel ezerből, akik rajtuk kívül még a belépé megnevezni. Éppen ezért ez az öt „exportképes” n ugorjon bárkinek. Annak az öt embernek a neve, akik nép ajkán kellene hogy éljen, a folklór részeként. Nem áll a helyzet. Abban a pillanatban, amikor listákban elkezdődnek a tétovázások is. Persze Önöket nem hanem a mögöttük lévő opció. Igen, azt gondolom, va idők irodalmában, akiket a román irodalom fordí visszafogottság nélkül. És ezt anélkül mondom, hog arról az irodalmi marketingtevékenységről, amely kellene előznie egy hasonló vállalkozást. Csupá ízlésközösségre alapozok, amely reményeim szerin értéket, bárhol is jöjjön az létre. Eltekintenék att korábban főszerep jutott a román irodalom exportja amelyet némelyik mű a nyugati olvasóközönség szám


1/3/2006

Korunk folyoirat

Page 13 of 14

románok ma már nem olyan „festőiek”, amilyen realitástöltet viszont, anélkül hogy egzotiz-musról le érvekkel szolgálhatna az önérték mellé. Egy telj javasolnék: két költőt és két prózaírót, illetve egy oly is ír. A költők: Mircea Ivănescu (akinek a „kivitelét” kezdeni), illetve Ion Mureşan. A prózaírók: Petru C Liftnicul című művével), valamint Gheorghe Crăci russa című könyvével. Mircea Cărtărescu az, aki min volna. Olyan nevekről van szó (bár talán nem mind diszkrétebben vagy offenzívebben – bekerültek a hiszem, együttesen, „csomagban” mintegy dióhéjban jelenlegi stílusbeli és szemléletmódbeli sokszínűségét 2. Alighanem igaz a megállapítás. Legalábbis első l könyvek könnyebben bekerülnek a hivatkozások (nagyrészt egyetemi emberekből álló) közösség, amel amely mozgásba lendíti őket. Nem kötelező, hogy „ hogy (egyszerűen?) egy-egy tudományterületen has Egy szűkebb értelemben vett irodalmi műnek azonb ahhoz, hogy létezzen. Másfelől a befogadói közeg m eltér a miénktől. Bár kissé jobban odafigyelnek má azoknak a műveknek van elsődleges fontosságuk lapunknak van külföldi irodalmaknak szentelt rova amely nem egyszerű improvizáció, hanem ott áll mö Ha pusztán erre, a kommentárokra alapoznánk, m külföldi irodalmak sikeresek nálunkfelé. A piacról promóciós technikákat jelent, amelyek költségeihez a szolgáltatnak elegendő érvet. A probléma, amelyet át a külföldi kiadók számára biztos vagy legalábbi jelentsenek ezek az írók. 3. Romániának jelen pillanatban két előnye van. kizárólag kulturális jellegűek-e, arról lehetne beszé afelé, hogy beilleszkedjék az európai struktúrákba, a „dokumentálódási” erőfeszítést kell hogy jelentsen a erőteljes konjunkturális érdeklődést). Ugyanakkor (Alighanem még erre a helyzetet átszínező kvázi előta pillanat ez, amikor Romániát valósággal felkérik, hog nincs szükség arra, hogy ő maga nyomulósnak és p esélyt az „örök és feledhetetlen Románia” hangn valahogy így hívták az egyik elhíresült propagandaalb vet, úgy arat” bölcsessége teljesedik be. Ha viszont o amely nagymértékben épít majd a létező elvárásokra, a periferikusság komplexusaitól. Az Önök kérdése azonban nem erre a konju legalábbis részben e konjunktúráktól független megk


1/3/2006

Korunk folyoirat

Page 14 of 14

Európa valószínűleg valamiféle irodalmi euró megvitatásra kerülő problémák európaivá válásá kiadványok és konferenciák bizonyára ki szeretnék posztmodern helyzete Európa teljességében, nem c Bizonyára lesznek majd afféle tematikus vezérfonal amelyek áthaladnak majd Románián is, amely így együtt bekerülhet ebbe a körforgásba. Csak ne érje fel Nem tudom, milyen „intézményes változásokra” len létezik-e valójában kulturális intézményrendsz kétségtelenül létezik, de nem vagyok benne biztos, h Talán inkább a beszélgetéseknek egy, a fentiekben kellene létrehozni.


1/3/2006

Nevek helyett témák. Korunk > Archivum > Folyoirat > Augusztus Augusztus 2004 A kortárs román irodalom rétegei

Recommend Documents