Helyzetkép 2011. október - november
Gazdasági növekedés A világgazdaság ez évi kilátásai az utóbbi hónapokban valamelyest kedvezőtlenebbé váltak. A mértékadó prognózisok a fejlett országokban szerény növekedést várnak, lefelé mutató kockázatokkal, más térségekben is csökkenő, de még mindig jelentős növekedést valószínűsítve. A magyar gazdaság lehetőségeit természetesen jelentős mértékben a nemzetközi konjunktúra határozza meg. Ugyanakkor a hazai gazdaság mozgásterét egyre inkább specifikus, az úgymond nem ortodox gazdaságpolitika következményei határolják be. A KSH nyilvánosságra hozta a harmadik negyedév gazdasági teljesítményének részletes adatait. Az már az előzetes információkból is látható volt, hogy a gazdasági növekedésben a mezőgazdaság előző évinél lényegesen jobb teljesítményének kitüntetett szerepe van; a most megismert számok ezt alátámasztják, illetőleg bemutatják a magyar gazdaság stagnálását, torz szerkezetét is. A bruttó hazai termék a harmadik negyedévben 1,4%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest és 0,5%-kal az előző negyedévhez viszonyítva. A növekedés forrása elsősorban a mezőgazdasági termelés, kisebb részben az ipari export volt. A mezőgazdaság teljesítménye átlagosnak minősíthető, az előző évi igen alacsony szinthez képest azonban az agrárium hozzáadott értéke nagyon jelentősen, 28,5%-kal nőtt. A mezőgazdasági termelés gyors bővülése az ágazaton belül is kizárólag a növénytermesztésnek volt köszönhető, azaz az előző évihez képest kiemelkedő terméseredményeknek, mivel az állattenyésztés teljesítménye – az előző évekhez hasonlóan – stagnált. A mezőgazdaság összességében 1,3%-kal járult hozzá a GDP növekedéséhez. Megemlítendő, hogy a növénytermesztési eredményeket a dolog természeténél fogva a harmadik negyedévben számolja el a statisztika, így az év egészében már kevésbé emeli a GDP dinamikáját. Az ipar hozzáadott értéke a harmadik negyedévben 3,5%-kal növekedett, különösen a feldolgozóipar 4,6%-os bővülésének következtében. Mindkét mutató lényegesen szerényebb
2
érték a korábbi időszakokhoz képest. Az ipar hozzáadott értéke 2010 második felében és 2011 első negyedévében még kétszámjegyű emelkedést mutatott: az első negyedévben 11%-ot, a második évnegyedben 6,3%-ot. A feldolgozóipar hozzáadott értéke 2010 harmadik negyedévében még 17,2%-kal, a negyedikben 17%-kal, 2011 első negyedévében 13%-kal, a másodikban már csak 7,3%-kal bővült. Az ipari termelés növekedése az exportra termelő vállalkozásokra koncentrálódott. A teljesítmény emelkedésében kitüntetett szerepe volt a járműgyártásnak, a fémfeldolgozásnak, a gumigyártásnak és a műanyagiparnak. A mezőgazdasági termelés jelentős bővülésének következtében az élelmiszer-feldolgozás is számottevően növelte termelését. Az építőipar teljesítménye hosszabb ideje csökken; a harmadik negyedévben ennek mértéke a korábbi időszakokénál is sokkal nagyobb, 14,3% volt. A szolgáltatások bruttó hozzáadott értéke 0,9%-kal csökkent. A szolgáltatási ágazaton belül a legnagyobb visszaesés a pénzügyi szolgáltatásokban következett be, ahol a második negyedévi 8,2%-os zuhanás után a harmadik negyedévben 5,6%-kal csökkent a teljesítmény. A kormányzati szabadságharc kitüntetett harcmezejének tekintett bankok elleni küzdelem eredménye nem csupán az ágazat teljesítményének radikális csökkenése, hanem az egész nemzetgazdaság fejlődésének leállása; a kormány non ortodox gazdaságpolitikája abban is eltér az általánostól, hogy Széchenyi hitelről vallott felfogását is negligálja. A következmények Széchenyi vélekedését támasztják alá. A szakmai, tudományos és műszaki tevékenység teljesítménye is jelentősen, 4%-kal csökkent a harmadik negyedévben, ugyancsak egyértelműen bizonyítva a kormányzati szándékok súlyosan elhibázott voltát. A kereskedelem és szálláshely-szolgáltatás teljesítménye 1,9%-kal csökkent. A szolgáltatási szektoron belül a szállítási teljesítmény – az export tevékenységgel összefüggésben – némileg, 0,5%-kal, míg az infokommunikáció hozzáadott értéke jelentősebben, 1,4%-kal nőtt a harmadik negyedévben az előző év azonos időszakához képest. Ha a bruttó hazai termék felhasználási oldalát nézzük, a háztartások tényleges fogyasztása stagnált, a kormányzattól származó társadalmi juttatások értéke 0,9%-kal csökkent. A közösségi fogyasztás 1,4%-kal visszaesett az előző év azonos időszakához képest. E folyamatok eredményeként a végső fogyasztás az előző évihez képest 0,2%-kal csökkent. Igen jelentősen, 8,6%-kal zuhant a bruttó állóeszköz-felhalmozás; a beruházások e jelentős visszaesése előrevetíti az ez évi kedvezőtlen gazdasági teljesítményt. Gyakorlatilag csak a korábban megkezdett járműipari nagyberuházásoknál volt számottevő teljesítménynövekedés, ezen kívül néhány exportra termelő iparágban emelkedett a bruttó állóeszközfelhalmozás, a többi ágazatban nagyon jelentős visszaesés következett be. Mivel az első negyedévben még 2,5%-kal, a másodikban 1,5%-kal nőtt a bruttó hazai termék, az első háromnegyed évben összességében 1,8%-kal emelkedett a GDP. A gazdasági folyamatok alapján a múlt évi gazdasági növekedés feltehetően 1,5% volt. Ugyanakkor a mezőgazdasági teljesítmény nélkül a bruttó hazai termék csak 0,5%-kal nőtt. A külgazdasági feltételek 2012-ben várhatóan némileg romlanak, így a feldolgozóipari export kevésbé növeli a gazdasági teljesítményt, ugyanakkor a járműipari nagyberuházások befejezése jelentősen emeli a gépjárművek kivitelét. A gazdaság helyzetét meghatározó tényezők elsősorban
3
belgazdasági természetűek. A dilettáns gazdaságpolitika látványos kudarcot vallott, ezért a kormány – noha ennek éppen az ellenkezőjét kommunikálja – erőteljes restrikciós gazdaságpolitikát valósít meg, amely törvényszerűen recesszióba fordítja a gazdaságot. A non ortodox politika bukására utal, hogy 2011-ben annak ellenére, hogy – az egyébként súlyosan elhibázott – adópolitika a GDP arányában 2,5%-os keresletnövekedést indukált, ez gyakorlatilag nem mozdította meg, illetve rossz irányba tolta a gazdaságot. Ennek oka, hogy a kormányzati cselekvésben domináltak az adóátcsoportosítás hatását lerontó tényezők, így a kiszámíthatatlan jogi és gazdasági lépések, a visszamenőlegesen kivetett, drasztikus mértékű különadók, az agresszív kormányzati lépések, a multinacionális vállalatokat és különösen a bankokat a magyarság ellenségének beállító törekvés, amelyek elriasztották a működőtőkét, eltántorították a tőkeerős cégeket a beruházásoktól, és ami a legsúlyosabb következmény: gyakorlatilag leállt a hitelezés. A kormány tehát rákényszerült arra, hogy ebben az évben szigorú restrikciós gazdaságpolitikát kövessen, az adórendszeren keresztül GDP arányosan 3%-os kereslet csökkenést hajtson végre, azaz még többet vegyen el, mint amennyit a múlt évben az adókban kiengedett. Megjegyzendő, hogy a 2011. évi adóváltozások a társadalmi alapokat is megrengető adóátrendezést jelentettek: az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével egyidejűleg jelentősen csökkentették az adójóváírást és megemelték a nyugdíjjárulékot, amellyel a foglalkoztatottak háromnegyedének csökkent a nettó keresete, ugyanakkor a minimálbér-emelésen keresztül jelentősen növekedett a kis- és középvállalkozások bérterhe. Az adóátrendezés összességében bevallottan a magas jövedelműeket kedvezőbb, az alacsonyabb jövedelműeket lényegesen kedvezőtlenebb helyzetbe hozta, másrészt nem deklaráltan preferálta a multinacionális cégeket és nem kedvezett a kkv szektornak. Ezt a helyzetet némileg árnyalta, hogy a különadókon keresztül a Fidesz-politika célkeresztjébe került ágazatokat, illetve cégeket méltánytalan helyzetbe hozta, miközben a Fidesz holdudvarához tartozó vállalkozásokat szemérmetlenül támogatta. 2012-ben tovább folytatódik ez a politika, nyilván a rögtönzések száma és amplitúdója sem csökken, ami a kiszámíthatatlanságot csak fokozza. A miniszterelnök politikájának egyik sajátossága a korrekcióképtelenség. Nem képesek belátni az intézkedések akár katasztrofális következményeit, így a kormány tovább halad a szakadék felé. Az egykulcsos személyi jövedelemadó ugyan végül nem valósult meg a beígért – és még ma is hangoztatott – formában, mivel 202 ezer forintos jövedelem felett fennmaradt a fél-szuperbruttó, azaz az e határ feletti jövedelmek nem 16%-kal, hanem 20,3%-kal adóznak. Ugyanakkor teljesen megszűnt az adójóváírás, 1 százalékponttal emelkedett az egészségügyi járulék. Ennek következtében 19%-kal emelkedett a minimálbér, 15%-kal a garantált szakmunkásbér, amely gyakorlatilag ellehetetleníti, illetve a szürkegazdaságba tolja a kisebb vállalkozásokat. Ehhez társult az általános forgalmi adó 2 százalékpontos emelése, a jövedéki adók ismételt drasztikus növelése, új adónemek – nagy kreativitásról tanúskodó – bevezetése, mint a közgazdaságilag nehezen indokolható baleseti adó, a környezetvédelmi termékdíj, a népegészségügyi termékadó. Hatástanulmányok feltehetően nem készültek, mivel nem áll össze a keresletszűkítés logikus rendszerré, így nem is érheti el hatását. Gyakorlatilag kormányzati pótcselekvést jelentenek a költségvetés egyensúlyba tartása érdekében.
4
A költségvetési kiadások csökkentésénél a legerőteljesebb kiigazítást – ebben következetes a kormány – a szociális juttatásoknál hajtják végre: érzékelhetően csökken a kiadások reálértéke, szűkül a jogosultak és a jogosultságok köre. Összességében jelentősen csökken a lakossági vásárlőerő. A következmény a szükségszerű, érzékelhető mértékű recesszió: várhatóan 1-1,5%-kal csökken 2012-ben a GDP. Az eddig szinte egyedüli húzóerőt jelentő feldolgozóipari export kilátásai kedvezőtlenebbek a múlt évinél, a hazai értékesítés hosszabb ideje stagnál, a lakossági fogyasztás ismét számottevően csökken. Azaz a gazdaság lefelé menő spirálba került; az értelmes gazdaságpolitika ilyen esetben intézkedéseivel megszakítja a folyamatot és a konkrét körülmények mérlegelésével olyan intézkedéseket hoz, amelyek élénkítik a gazdaságot. A jelenlegi kormány egyrészt maga taszította ebbe a helyzetbe a gazdaságot, hiszen 2010 májusában a megalakuló kormány konszolidálódó helyzetet örökölt. Ezt a szituációt azonban nem volt képes szakmailag értékelni a kormány, mert elvakította az ideológiai megközelítés dominanciája, a voluntarista szemlélet és a 8 éves demagóg, populista politika következtében előállt csapdahelyzet együttese. Másrészt – ha lehet ezt egyáltalán fokozni - ennél is súlyosabb hiba, hogy a kormány konfrontatív politikája gyakorlatilag ellehetetlenítette a gazdaságpolitikai elképzelések megvalósítását, a kiszámíthatatlanság, a visszaható hatályú jogalkotás, a piacgazdaság alapvető szabályainak durva – és meglehetősen primitív – megsértése a működőtőke távozásához, a befektetők elriasztásához vezetett. A következményeket a kormány képtelen értékelni; ragaszkodik a szabadságharc folytatásához, láthatóan az utolsó töltényig harcolni akar, bízik a nem ortodox gazdaságpolitikában, mint valamiféle csodafegyverben. Európa közepén, az Európai Unió tagjaként egy tízmilliós piaccal rendelkező ország nem mehet szembe mindennel és mindenkivel. A kudarc sajnos előre/láthatóan/ kódolva van. Marad az egyre kínkeservesebb rögtönzések sora, a látszat- és kényszerintézkedések sorozata, amely természetesen magában hordozza a csőd kézzelfogható kockázatát is. A gazdaságpolitika számára külön kockázatot jelent a túlterjeszkedő állam, az irracionális intézkedések, a jogszabályi környezet folyamatos változása, a jogérvényesítés bizonytalansága. Az államháztartás nagyarányú hiánya is rátelepszik a gazdaságra. A múlt évben a költségvetésben feltehetően GDP arányosan 4,2%-os többlet keletkezett, de ez kizárólag a nyugdíjpénztári vagyon döntő, a GDP 9,6%-át kitevő részének, erőszakos és jogellenes államosításából adódott. Ha eltekintünk ettől az extra bevételtől, akkor a múlt évi hiány a GDP 5,4%-át tette ki. Tehát a kormány a nyugdíjpénztári vagyon és a négy ágazatra kivetett – szintén jogellenes és közgazdaságilag irracionális – extraadók terhére alkalmazott a múlt évben kiengedő költségvetési politikát, amely a felsorolt tényezők miatt mégsem hoz/hat/ott sikert. Azaz az államháztartás helyzete fenntarthatatlan. Az idei évben csak drasztikus intézkedésekkel lehet 3% alatt tartani a deficit szintjét. A decemberben elfogadott költségvetési törvény ennek feltételeit nem teremti meg. Amikor a kormány számára novemberben egyértelművé vált, hogy elfogyott körülötte a levegő, rövid időre előtérbe került a józanság és a gazdaságirányítás kezdeményezte a tárgyalások megkezdését a Nemzetközi Valutaalappal az államháztartás finanszírozási feltételeinek megteremtése érdekében. A döntés nyilvánvalóan rögtönzés volt, mert néhány héten belül olyan intézkedések sorát hozta a
5
kormány a devizahiteleseket segítő kedvezményes árfolyamon lehetővé tett végtörlesztés igénybevételi lehetőségeinek kiterjesztésétől az MNB önállóságát csorbító, – az Európai Unió szabályait sértő – jegybankot érintő törvényi környezetig, amelyek az IMF együttműködő szándékát durván provokálják. A kormány azt is csak látszólag fogadta el, hogy a költségvetést a negyedik negyedévre kialakult új helyzetben módosítani kell. Az már a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor is világos volt, hogy az abban foglalt számok nem valósak, de akkor azt lehetett gondolni, hogy a kormány képtelen volt határidőre összeállítani a tervezetet és majd az utolsó pillanatban a – kialakult szokásoknak megfelelően – képviselői indítványokkal – átírja szinte az összes számadatot. Nem ez történt. A miniszterelnök ugyan a novemberi európai csúcsértekezleten történt kínos szereplését követően Brüsszelből megüzente, hogy átalakítják az egész költségvetést, az ő fogalmazásában újratervezésre adott utasítást. Úgy látszik, vagy ő vagy a gazdasági minisztere nem ért a GPS-hez, mert a költségvetés főszámait változtatás nélkül fogadták el; a második körben végrehajtottak néhány - nem alapvető - módosítást, de ettől még a törvény érdemben nem változott a benyújtott eredeti tervezethez képest, azaz ez az év végrehajtható költségvetés nélkül indult, amire még nem volt példa. Feltehetően már februárban rákényszerül a kormány a költségvetés átfogó módosításához, - amely csak azért nem lesz pótköltségvetés, mert ezt a fogalmat nem tartalmazza a január elsején hatályba lépett államháztartási törvény, - és amely jelentős megszorításokat eredményez majd; ezek az intézkedések ugyanis a jelenlegi helyzetben és politika mellett elkerülhetetlenek. A múlt év elején készített Széll Kálmán terv megszorítást előrevetítő elképzelései a mai napig kidolgozatlanok. Ezek elkerülésére alkalmazta a kormány a múlt évben az egyszeri intézkedéseket. A magánnyugdíjpénztárak teljes ellehetetlenítését azért hirdette meg decemberben a kormány, mert így hozzájuthat az eddig még megmaradt 260 milliárdnyi nyugdíjpénztári vagyonhoz, valamint az évente 45 milliárd forintot kitevő tagdíjhoz. Csakhogy ezek az intézkedések egyre durvábban sértik az európai jogelveket, egyre nehezebben érvényesíthetők. Nem lebecsülve a Fidesz vezérkar elszántságát a „cél szentesíti az eszközt” felfogás alkalmazásában, és elismerve e gárda hallatlan kreativitását, már igencsak a lehetőségek határán vannak. Ha sarkalatos törvénybe, akár a – Fidesz alkotmányt helyettesítő ideiglenes - alaptörvényébe betonozzák be a „hülyeséget”, a kétharmaddal elfogadott szabály még „hülyeség” marad. Hiába foglalták a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény sarkalatosnak minősített fejezetébe a közteherviselés alapvető szabályának tekintett arányos, azaz egykulcsos személyi jövedelemadót, az közgazdaságilag még nem lesz megvalósítható. A gazdaságpolitika számára az év elején a legfontosabb kérdés az államháztartás finanszírozhatósága. A hiteltelen gazdaságpolitika, a szabadságharc eddigi vesztes ütközetei olyan mértékben bizonytalanították el a befektetőket, hogy nincs esély a nemzetközi piacon hitelt felvenni, miközben szükség lenne az idei finanszírozáshoz 5 milliárd euróra és egyre nehezebben és egyre nagyobb kamatfelárral lehet értékesíteni a diszkontkincstárjegyeket és az államkötvényeket. Az Államadósság Kezelő Központnak ez évben 4 600 milliárd forint értékben kell forrást bevonnia a piacokról a lejáró hitelek megújítására és az államháztartási hiány finanszírozására, melyre a jelenlegi helyzetben igen kicsi az esély. A devizahitel
6
felvételéhez még előkészületeket sem tett a kormány, mert nyilvánvalóan nincs realitása annak, hogy a magyar kormány hitelt kapjon a nemzetközi piacokon. Nem véletlen, hogy a magyar ország-kockázati felár 600 bázispont felett van /ez a felár 2010 áprilisában még csupán 170 bázispont volt/. Az állampapírok értékesítése is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, egyre gyakrabban nem lehet eladni az előre eltervezett mennyiséget. A hozamok is egyre nőnek, azaz az államadósság finanszírozása egyre többe kerül. A december végére kialakult hozam 8% közelében van még az éves lejáratú diszkontkincstárjegynél is, míg az államkötvények hozama 9,5% felett van minden futamidőben. Ha ez a helyzet hosszabb ideig fennmarad, önmagában is finanszírozhatatlanná teszi az államadósságot, mert ilyen nagyságú kamatot nem lehet kitermelni, de ez az állapot már be sem következhet, mert a befektetők látva az állampapír kibocsátás pilótajáték jellegét meg sem vásárolják az ilyen hozamú kötvényeket. Az említett kreativitással a kormány esetleg a jegybanki tartalék felhasználásával óhajtja finanszírozni a költségvetést. Azon túlmenően, hogy a december végén – az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság komoly figyelmeztetései ellenére elfogadott jegybankra vonatkozó alaptörvényi szabályozás az MNB és a PSZÁF úgymond összeolvadásáról sérti az uniós jogot, ezért eleve érvénytelen, a tartalék kormány általi igénybevétele ezen túl sem érheti el a célját. Ha a befektetők ezt a lépést érzékelik, azonnal elfordulnak Magyarországtól, tömegesen eladhatják a kezükben lévő állampapírokat, amely csőd közeli helyzetet idézhet elő, mivel az állampapír állomány közel négytizede külföldiek birtokában van. A másik következmény a forint árfolyamának gyors zuhanása. Ennek valódi problémáját jól mutatja, hogy a kormány a magánnyugdíjpénztári vagyonból a GDP arányában 5 százalékponttal csökkentette az államadósságot, az adósság év végére mégis meghaladta az év eleji étéket, mert a forint árfolyama lényegesen gyengült a kormány hiteltelen gazdaságpolitikája miatt. Az államadósság csaknem fele devizában denominált. Azaz ez az út járhatatlan. A gazdaság idei kilátásai tehát azon múlnak, hogy a kormány képes lesz-e felhagyni a szabadságharccal és tudomásul venni a realitásokat. A legvalószínűbb szcenárió a szabadságharc folytatása, azzal a változással, hogy a kormány egyre több csatában lesz kénytelen a fegyverletételhez folyamodni, így akár kaphatunk külső forrást és működhet az államháztartás, de egyik válsághelyzetből evickél majd a kormány a másikba és folytatódik a rögtönzések sorozata. A hitelesség visszaszerzésére így nincs esély. A várható gazdasági kilátás így a bruttó hazai termék tehát 1-1,5%-os csökkenése, a recesszió következtében magas szinten, 11%-on beragad a munkanélküliség, újabb 1-2%-kal csökken a reálkereset és 2-3%-kal a lakosság reáljövedelme. A kormányzati intézkedések hatására a múlt évinél lényegesen magasabb, 5% felett lesz az infláció. Különösen aggasztó, hogy a kormány tudatosan képviselt politikája miatt a társadalmi különbségek tovább nőnek, jelentős lesz az alacsony jövedelmű rétegek további elszegényedése, nő a létminimum alatt és a mélyszegénységben élők száma. A területi különbségeket is figyelembe véve sajnos reális esély van a társadalmi feszültségek igen jelentős éleződésére, szociális válság kialakulására. És nem lehet lebecsülni annak a veszélyét sem, hogy a realitásérzékét régen elvesztett miniszterelnök esetleg valamelyik csatában későn ad engedélyt a fegyverletételre. Azaz ez a kínlódások sorozatával együtt járó gazdaságpolitika magában hordozza a fentieknél is súlyosabb gazdasági és szociális válság kockázatát.
7
Foglalkoztatottság, keresetek
A szeptember és november közötti három hónap átlagában a KSH mintavételes lakossági felvétele szerint a foglalkoztatottak száma 3 870 ezer fő volt, 42 ezerrel 1,1%-kal több, mint egy évvel korábban. Az aktív munkanélküliek száma e három hónap átlagában 460 ezer fő volt, gyakorlatilag ugyanannyi, mindössze ezer fővel, 0,1%-kal több a megelőző évinél. A foglalkoztatottak létszámának többlete éppen megegyezik a részmunkaidőben dolgozó közfoglalkoztatottak számával. A munkanélküliségi ráta a megfigyelt időszakban 10,6% volt, gyakorlatilag ugyanannyi, 0,1 százalékponttal kisebb, mint egy évvel korábban. A 15-64 éves korosztály foglalkoztatási rátája 56,7% volt, némileg, 0,6 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál. A legjobb foglalkoztatási korúnak tekintett 25-54 éves korcsoport munkanélküliségi rátája igen magas, 9,8% volt, ugyanannyi, mint a megelőző év azonos időszakában. Rendkívül magas a – munkaerőpiacon egyébként csak kis számban megjelenő – 15-24 éves fiatalok 26,1%-os munkanélküliségi rátája; ez sem változott egy év alatt. Nagyon magas a tartós munkanélküliség; az álláskeresők 46,9%-a egy évnél is régebben volt munka nélkül. Az álláskeresés átlagos időtartama a megfigyelt időszakban csaknem másfél év, 17,3 hónap volt. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat – publikációs rendjétől eltérve – mindeddig nem tette közzé a regisztrált munkanélküliekre vonatkozó november végi adatokat. A múlt év első tíz hónapjában átlagosan 58 900 fő vett részt közfoglalkoztatásban, a megelőző évi létszámnak mindössze kétharmada. A múlt évben július hónapban alkalmazták a legtöbb, 73 500 közfoglalkoztatottat, létszámuk azóta folyamatosan csökken; októberben 65 400 főt alkalmaztak. A múlt évben a közfoglalkoztatottak alig több mint egynegyedét, 28,7%-át, mindössze 16 900 főt alkalmazták teljes munkaidőben; a 8 órában dolgozók átlagos bruttó keresete októberben 74 900 forint volt, tehát még a minimálbért sem érte el. A közmunkások háromnegyede pedig a szociális segélyt csupán 3 ezer forinttal meghaladó keresethez jutott. Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, valamint a költségvetési szerveknél és a nonprofit szervezeteknél az első tíz hónap átlagában 2 693 ezer főt foglalkoztattak, gyakorlatilag ugyanannyit, 0,2%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A foglalkoztatottak létszáma május óta csökken; azóta minden hónapban kevesebben dolgoztak a jelzett körben, mint egy évvel korábban. Októberben az alkalmazottak létszáma már érzékelhetően, 1,2%-kal kevesebb volt, mint az előző év azonos hónapjában. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma a múlt év első tíz hónapjában jelentősen, 1,6%-kal visszaesett a megelőző év azonos időszakához képest.
8
A versenyszféra megfigyelt vállalkozásainál a múlt év első tíz hónapjában 1 853 ezer főt foglalkoztattak, 1,6%-kal többet az egy évvel korábbinál. A költségvetési szerveknél ugyanebben az időszakban 676 ezren dolgoztak, 1,3%-kal kevesebben, mint egy évvel korábban. A közszférában a múlt év folyamán fokozatos volt a létszámleépítés; októberben 1,9%-kal dolgoztak kevesebben, mint a bázisidőszakban. A pedagógusok elbocsátása a tanév elejére már érzékelhetővé vált: októberben 3,9%-kal kevesebben álltak alkalmazásban, mint egy évvel korábban. A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete a múlt év első tíz hónapjában 209 900 forint volt, 4,6%-kal több az egy évvel korábbinál. A versenyszférában 214 200 forint volt a bruttó átlagkereset, 4,9%-kal magasabb a megelőző évinél, a költségvetési szerveknél regisztrált 204 800 forintos átlagos illetmény ugyanakkor 1,9%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. Ezt a jövedelemcsökkenést valamelyest enyhíti, hogy a közszféra alkalmazottainak 45%-a havonta átlagosan 5 200 forintos, a keresetbe nem tartozó kompenzációt kap az adó- és járulékváltozások negatív hatásának mérséklése érdekében. A nemzetgazdaságban a nettó kereset a múlt év első tíz hónapjának átlagában 139 200 forint volt, 5,8%-kal magasabb, mint a megelőző év azonos időszakában. A fogyasztói árak ebben az időszakban 3,9%-kal emelkedtek, így a reálkereset – nagy szórás mellett – 1,8%-kal emelkedett. A versenyszférában a fizikai dolgozók nettó bére 100 200 forint volt, 1,6%-kal magasabb, mint a megelőző év azonos időszakában, míg ugyanebben a szférában a szellemi dolgozóké 209 400 forint, igen jelentősen, 11,9%-kal több, mint egy évvel korábban. A fizikai dolgozók reálkeresete ennek megfelelően 2,2%-kal csökkent, míg az átlagosan több mint kétszer annyit kereső szellemi dolgozóké – a személyi jövedelemadó rendszerének megváltozása miatt, a kormány szándékának megfelelően - kiugrónak számító mértékben, 7,7%-kal nőtt. A szellemi dolgozók keresete azonban csak a versenyszférában nőtt, a közszférában – a kétharmad részben diplomával rendelkező – alkalmazottak reálkeresete drasztikusan csökkent a múlt év első tíz hónapjában. A közalkalmazottak nettó nominális keresete ebben az időszakban átlagosan 135 ezer forint volt, 2,8%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ez a költségvetési szektor egészében számottevő, 6,4%-os reálkereset csökkenést eredményezett. Ezen belül a közigazgatás és rendvédelem szervezeteinél csökkent a legkisebb mértékben, 3,9%-kal a reálkereset; az oktatásban 7,8%-os, míg az egészségügy és a szociális ellátás területén kiemelkedő mértékű, 9,5%-os volt a kereset vásárlóértékének zuhanása.
Áralakulás
Az ősz kezdete óta tapasztalható áremelkedési hullám októberben, illetve novemberben markánsabbá vált, a forint gyengülése és az adóváltozások miatt gyorsult az áremelkedések üteme. Az infláció viszonylag magas szinten beragadhat, ha a hazai fizetőeszköz helyzete nem stabilizálódik a közeljövőben.
9
Az ipari termelői árak a múlt év októberében 1,9%-kal nőttek az előző havihoz képest és 7%kal a megelőző év októberéhez viszonyítva. A feldolgozóipari termelői árak egy év alatt ennél nagyobb mértékben, 7,6%-kal, míg ezen belül a járműipari árak 8,5%-kal, a vegyipar termelői árai 15,3%-kal emelkedtek. Az ipar belföldi értékesítési árai egy év alatt 7,5%-kal, a feldolgozóipari árak 10,5%-kal, a vegyipari árak 14,3%-kal nőttek. A gyógyszeripar belföldi értékesítési árai ugyanebben az időszakban 2,4%-kal csökkentek. Az ipari export forintban mért értékesítési árai tavaly októberben 2,2%-kal nőttek a szeptemberihez és 6,6%-kal az előző októberihez képest. Az általánosnál magasabb áremelkedés oka a forint árfolyamának változása. A hazai fizetőeszköz a múlt év októberében egyetlen hónap alatt 4,2%-kal gyengült az euróhoz és 4,8%-kal az amerikai dollárhoz képest. Az ipari termelői árak az első tíz hónapban 3,5%-kal emelkedtek, ezen belül a belföldi értékesítési árak 5,9%-kal, míg a kiviteli árak csupán 1,8%-kal nőttek. Azaz az ipari export árainak emelkedése az utóbbi hónapokban, a forint gyengülése következtében gyorsult fel. A mezőgazdasági termelői árak emelkedésének üteme októberben – a múlt évi jó termésnek köszönhetően – tovább csökkent. Az októberi termelői árak még így is 13,4%-kal haladták meg az egy évvel korábbi árakat. A növényi termékek termelői árszintje a múlt év októberében 14%-kal volt magasabb az előző év azonos időszakinál. A gabonafélék ára az átlaghoz közeli értékkel, 14,7%-kal, az ipari növényeké igen jelentősen, 27%-kal, ezen belül az olajnövényeké 22,8%-kal, a gyümölcsöké 6,4%-kal emelkedett, a burgonyáé – az igen magas bázishoz képest - 36,9%-kal csökkent. Az élő állatok és állati termékek termelői ára októberben 15,9%-kal, ezen belül a vágóállatok ára 19,1%-kal emelkedett. A vágómarha termelői ára egészen kiugró mértékben, 49%-kal, a vágóbaromfié is jelentősen, 16,2%-kal nőtt. Az állati termékek egy év alatt 8,8%-kal drágultak; ezen belül a tej ára 12,6%-kal, míg a tojásé alig, mindössze 0,9%-kal emelkedett. A fogyasztói árak októberben felgyorsult növekedése novemberben is változatlan maradt, egy hónap alatt ismét jelentős, 0,7%-os emelkedést regisztrált a statisztika. A novemberi árszínvonal – az októberi 3,9%-ot követően – 4,3%-kal haladta meg az előző évit. Az átlagosnál nagyobb mértékben, 5,1%-kal drágultak az élelmiszerek. Egyes alapvető élelmiszer termékek ára kiemelkedő dinamikával nőtt: a cukoré 42,4%-kal, a margariné 24,4%-kal, a sertészsiradéké 18,6%-kal, a liszté 13,3%-kal, a tejé 8,8%-kal, a kenyéré 6,6%-kal. Ugyanakkor – a jó termésnek köszönhetően – az idényáras élelmiszerek tavaly novemberben 10,8%-kal olcsóbbak voltak, mint egy évvel korábban. Jelentősen, 21,4%-kal drágultak az üzemanyagok. A gyógyszerek ára novemberben 4,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A háztartási energia ára egy év alatt az átlagot meghaladóan, 6,3%-kal, ezen belül a palackos gáz ára 14,7%-kal, a távfűtésé 9,1%-kal, a vezetékes gázé 5,6%-kal emelkedett. A ruházati termékek ára az átlagnál kevésbé, 3,4%-kal, a szolgáltatásoké 2,5%-kal nőtt. Ez utóbbin belül ugyanakkor a csatornadíj 10%-kal, a szemétszállítás díja 6,4%-kal, a vízdíj 4,3%-kal emelkedett. A tartós fogyasztási cikkek ára egy év alatt 1,4%-kal csökkent.
10
A fogyasztói árak a múlt év első tizenegy hónapjában átlagosan 3,9%-kal emelkedtek. A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított árindex novemberben 4,4% volt.
Jövedelem és fogyasztás
A kiskereskedelmi forgalom a múlt év eddig megfigyelt időszakában végig stagnált, az első tíz hónapban a forgalom volumene 0,1%-kal kisebb volt az egy évvel korábbinál. Az októberi forgalom volumene szezonálisan és naptárhatástól megtisztított adatok alapján 0,1%-kal kisebb volt az előző havinál és 0,6%-kal nagyobb az előző októberinél. Az élelmiszerforgalom az első tíz hónapban nagyon szerény mértékben, 0,3%-kal nőtt, az élelmiszereken kívüli termékek forgalma is csekély mértékben, 0,5%-kal emelkedett. Az iparcikkek eladása az első tíz hónapban 2,3%-kal, a ruházati termékeké 4,9%-kal visszaesett. A gyógyszerek forgalma a tíz hónap egészét tekintve stagnált, 0,1%-kal nőtt, de ezen belül – az első félévben tapasztalt felvásárlás következtében - az októberi forgalom volumene 4,5%kal elmaradt az előző évitől. Az üzemanyagok forgalma 1,9%-kal, a gépjármű és járműalkatrészek értékesítésének volumene 6,5%-kal kisebb volt az egy évvel korábbinál. A múlt év szeptemberében 2 670 ezer személy részesült nyugdíjban, a nyugdíjszerű ellátásokat is figyelembe véve pedig 2 902 ezer fő. Az ellátásuk átlagos összege 89 100 forint volt. A korhatárt már elért öregségi nyugdíjasok száma 1 454 ezer volt, ellátásuk átlagos összege 96 800 forint volt, míg a 380 ezer korhatár feletti rokkantnyugdíjas átlagosan 85 ezer forintot kapott. Szeptemberben korhatár alatti öregségi nyugdíjban részesült 253 ezer fő, míg korhatár alatti rokkantnyugdíjban 313 ezer fő. A januárban hatályba lépett törvény szerint ennek az 566 ezer nyugdíjasnak megszűnt a korábbi jogállása, nem minősülnek a társadalombiztosítási nyugdíjról szóló törvény szerint nyugdíjasnak, így az ehhez társuló jogosultságokra sem számíthatnak alanyi jogon. Azaz megszűnt számukra a jogbiztonság és a továbbiakban kizárólag a kormány kénye-kedvétől függ az anyagi biztonságuk. Semmilyen törvény nem garantálja például a járandóságuk reálértékének – legalább a jogszabályban létező – megőrzési kötelezettségét. Ebből a fenyegetettségből ez évben annyit valósított meg a kormány, hogy e kör jelentős részének korábbi járandóságára 16%-os személyi jövedelemadót vetett ki és megszűnt ezeknek az embereknek a nyugdíjas jogviszonyhoz fűződő több kedvezménye, azaz a múlt évben kapott ellátásuk reálértéke ezáltal mintegy 20%-kal csökkent. Megjegyzendő, hogy a korhatár alatti rokkantnyugdíjak átlagos összege a múlt év szeptemberében 73 ezer forint volt, azaz az átlagos nyugdíjnak alig több mint háromnegyede, 77,6%-a. A másik kör, amelynek egzisztenciáját – sajnálatos módon egyben emberi méltóságát – érinti a kormány nyugdíjasokat sújtó vehemenciája az egészségkárosodottak szociális járadékában és a rokkantsági járadékban, valamint rehabilitációs járadékban részesedett 206 ezer fő. Az előbbi két – korábban tartós – járadékban részesült kör átlagos járandósága novemberben 31 ezer forint volt, az átlagos nyugdíjnak mindössze egyharmada és csupán 2 500 forinttal haladta meg a rendszeres szociális segély összegét. Ha most a
11
kormány deklarált szándékának megfelelően a korábbi korhatár alatti nyugdíjasok megjelennének a munkaerőpiacon, éppen megkétszereződne a munkanélküliek száma és elérné az egymillió főt. Így érdemben megváltozva teljesülne a kormány kevés választási ígéreteinek egyik legmarkánsabb eleme: egymillió új munkahely ugyan nem jön létre, de egymillió munkanélküli jelenik meg a foglalkoztatási szolgálatnál. A múlt év novemberében némileg csökkent a lakosság betétállománya, a hó végén 7 691 milliárd forintot tett ki. A forintbetétek állománya gyakorlatilag változatlan maradt, mindössze 2 milliárd forinttal nőtt, míg a devizabetétekből 66 milliárd forint kivét történt. Ugyanakkor a magyar fizetőeszköz árfolyamának gyengülése 51 milliárd forinttal növelte a forintban kifejezett állományt, amely a hó végén 1 088 milliárd forintot képviselt. A lakosság hitelállományának változását a forint árfolyamának mozgása és a kedvezményes árfolyamon lehetővé tett végtörlesztés befolyásolta. A teljes hitelállomány november utolsó napján 8 655 milliárd forint volt. A kisebb részarányt képviselő forint hitelek állománya 37 milliárd forinttal nőtt a hónap folyamán, amelyből 22 milliárd forintot tett ki a végtörlesztéshez kapcsolódó ún. kiváltó hitelek összege. A devizahitelek állománya a törlesztéseken keresztül 178 milliárd forinttal csökkent, amelyből aktuális árfolyamon 195 milliárd forintot képviselt a végtörlesztésre került állomány. Ebből a törvényben rögzített ún. végtörlesztési árfolyamon az adósok 140 milliárd forintot fizettek vissza, míg a fennmaradó hányadot a bank veszteségként könyvelte el. November folyamán e tranzakciók ellenére a lakosság devizahitel tartozása alig csökkent, mert a forint árfolyamának jelentős gyengülése miatt a teljes állomány igen nagy összeggel, 195 milliárd forinttal emelkedett. A múlt év júniusában 1 700 ezer háztartásnak, az összes háztartás 45%-ának volt valamilyen hiteltartozása. Ezen belül 488 ezer családnak két, 400 ezernek három vagy több hiteltarozása is volt egyidejűleg. A többszörösen eladósodott családok száma az utóbbi két évben nőtt meg igen jelentősen: a kettős hitellel rendelkező családok száma duplájára nőtt, míg az ennél is több különböző hitel terhét viselő családoké egyenesen négyszeresére nőtt e két év alatt. A múlt év közepén 725 ezer háztartás, az összes háztartás 19%-a rendelkezett jelzálog alapú hitellel, ezek négyötöde lakáscélú kölcsön volt. A jelzálogalapú hitellel rendelkező háztartások 17,7%-ának, azaz minden hatodik érintett családnak voltak az első félévben törlesztési gondjai. A lakáscélú hitelt felvevő családoknál ennél valamivel kevesebben törlesztettek rendszertelenül, az érintett családok 16,6%-a, míg az egyéb célú jelzáloghitelek adósainak csaknem egynegyede, 23,7%-a küzdött fizetési nehézségekkel. A törlesztő részletek más kölcsöntípusoknál is rendre elmaradoztak a múlt év első felében. A személyi kölcsönöknél az adósok 17,2%-ának, a folyószámlahitellel rendelkező családok 27%-ának volt hátralékos tartozása. A legnagyobb gondok a devizaalapú hitelek törlesztésénél merültek fel. Ez azért jelent komoly problémát, mert a teljes lakossági hitelállomány kétharmada, 66,5%-a devizaalapú. Ezen belül a jelzáloghitelek dominálnak: a lakáscélú hitelek 34%-ot, a szabad felhasználású hitelek 27,8%-ot képviselnek, míg a gépjárműhitelek részaránya 2,8%. A múlt év első félévében 576 ezer családnak, az összes háztartás 15,2%ának volt lakáscélú jelzáloghitele. A családok közel felének, 287 ezer háztartásnak devizaalapú kölcsöne volt. Ugyanekkor 148 ezer családnak, a háztartások 3,9%-ának volt
12
egyéb célú jelzáloghitele; ezek csaknem háromnegyede devizaalapú kölcsön volt. A lakáscélú jelzáloghitelt igénybe vevő háztartások körében az átlagosnál valamivel nagyobb a magasabb jövedelműek aránya, így a legmagasabb jövedelmi tizedbe tartozó családok 14%-ának volt a kérdéses időszakban ilyen hitele, míg a többi jövedelemcsoportba tartozó családok 9-11%ának. A nem lakáscélú jelzáloghitelt jellemzően az alacsonyabb jövedelmű családok vették igénybe; az ilyen típusú – és jellemzően devizaalapú – kölcsönök 70%-át az alsó jövedelmi harmadba tartozó családok vették fel. Ez magyarázza azt a jelenséget, hogy az általános célú devizaalapú jelzáloghitelek visszafizetési hajlandósága a legproblematikusabb.
Államháztartás, külgazdasági egyensúly
A külkereskedelmi forgalom – romló cserearányok mellett – továbbra is dinamikusan bővül, egyre nagyobb mértékben a gépjárműipari kivitel meghatározó szerepével. A múlt év első tíz hónapjában az export volumene 11%-kal, az importé 8%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet; ugyanakkor a dinamika csökkenését jól mutatja, hogy az októberi kivitel volumene csupán 6,6%-kal volt nagyobb az előző évi októberi szintnél, míg a behozatal volumene megegyezett az előző év azonos hónapjában regisztrált mennyiséggel. A külkereskedelmi mérleg aktívuma 1 631 milliárd forintot, illetve 5 941 millió eurót tett ki, 442 milliárd forinttal, illetve 1 608 millió euróval többet, mint a megelőző év azonos időszakában. A tíz hónap forgalmában a forintban mért árszínvonal az importban 3,5%-kal, az exportban 2%-kal nőtt, a cserearány számunkra 2%-kal romlott. Ennek oka a forint múlt év folyamán megfigyelt volatilitása volt; a magyar fizetőeszköz októberben az euróhoz képest 8%-kal, míg a dollárhoz képest 9,6%-kal értékelődött le. A múlt év első tíz hónapjában a külkereskedelmi forgalmat determináló árucsoport, a gépek és szállítóeszközök kivitele 10%-kal, a behozatala 4,9%-kal bővült; igaz ezen belül az októberi export volumen csupán 5,4%-kal nőtt, az import pedig 3,8%-kal visszaesett a bázisidőszakhoz képest. Az októberi megtorpanás egyik oka a híradástechnikai készülékek forgalmának jelentős, 25%-os csökkenése. Az energiaimport volumene a múlt év első tíz hónapjában 5%-kal nőtt; ezen belül a kőolaj és kőolaj termékek behozatala – az árak 30%-os emelkedése mellett – 7%-kal nőtt, míg a földgáz importja 10%-kal visszaesett. Az élelmiszerek exportja volumenben stagnált, míg a termékcsoport importja 6,9%-kal nőtt a bázisidőszakhoz képest. Az Európai Unió országaival lebonyolított forgalomban az első tíz hónapban az export volumene 9%-kal, az importé 11%-kal bővült, az előző évivel megegyező, jelentős, 8,5 milliárd eurós aktívum mellett. A többi országba irányuló kivitel dinamikusan, 18%-kal bővült stagnáló behozatal mellett, miközben ebben a relációban a forgalom egyenlege negatív, főként az energiaimport növekvő ára miatt. Az államháztartás – önkormányzatok nélküli – pénzforgalmi szemléletű konszolidált hiánya november végén 1 248 milliárd forintot tett ki, a költségvetési törvényben rögzített előirányzat
13
jóval több mint másfélszeresét, 181,5%-át. A deficit ugyanakkor a pótköltségvetéssel több mint kétszeresére emelt hiánycélnak csak 82,3%-át érte el. A múlt év első tizenegy hónapjában az államháztartás bevételei 11 948 milliárd forintot tettek ki, a módosított költségvetési előirányzat 92,1%-át; a kiadások 13 196 milliárd forintot tettek ki, az év közben megemelt előirányzat 91,1%-át. A gazdálkodó szervezetek az első tizenegy hónapban 944 milliárd forinttal gazdagították a költségvetést, amely az egy évvel korábbi hasonló időszak befizetéseinek csaknem másfélszerese, 148,7%-a. A jelentős többlet kisebb részben a társasági adókból, döntő részben az egyes ágazatokra kivetett különadókból származott. Az extraadók közgazdasági irracionalitását mutatja, hogy a négy ágazatból összesen 307 milliárd forint folyt be az államkincstárba, az összes gazdálkodó szervezet által befizetett adómennyiség csaknem egyharmada, 32,5%-a. A fogyasztáshoz kapcsolt adókból 3 039 milliárd forint bevétel realizálódott november végéig, 3,6%-kal több, mint egy évvel korábban. A lakosság befizetései 1 323 milliárd forintot tettek ki, 21,9%-kal kevesebbet az előző évinél. Ennek oka az elhibázott személyi jövedelemadó politika: a magas jövedelmű adózók javára a költségvetés 357 milliárd forint bevételről mondott le a bázisidőszakhoz képest. A költségvetés likviditását a múlt év novemberében az a 219 milliárd forintos befizetés javította, amely a nyugdíjreform és államadósság-csökkentő alapból került 39 milliárd forint erejéig a központi költségvetésbe, 180 milliárd pedig a nyugdíjbiztosítási alapba. Ez pénz a magánnyugdíjpénztári vagyon államosítását követő tőzsdei értékesítésekből származó bevétel, amellyel egyébként a múlt évben hatályos államháztartási törvénnyel ellentétesen gazdálkodik a kormány. A költségvetési kiadások alakulása a közszférában uralkodó kapkodást tükrözi. A költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok kiadásai a múlt év első tizenegy hónapjában 4 065 milliárd forintot értek el, 7,9%-kal többet a megelőző év azonos időszakában teljesített kifizetéseknél. A takarékosság egyoldalúan érvényesült: a költségvetési szervek ebben az időszakban 2 119 milliárdot használtak fel, a módosított költségvetési előirányzat 114,6%-át. Más előirányzatokon ugyanakkor sikerült csökkenteni a kiadásokat; így a családtámogatásokra és szociális juttatásokra tizenegy hónap alatt 570 milliárd forintot költött a kormány, 10 milliárddal kevesebbet az egy évvel korábbinál. A munkanélküliek ellátására fordított kiadásoknál is érvényesült a szigor: a november végéig kifizetett 117 milliárd forint 11 milliárddal kevesebb a megelőző év azonos időszakában e célra fordított összegnél. Az egészségbiztosítási alap 2 793 milliárdot elérő tizenegy havi költései 22 milliárd forinttal elmaradtak az előző évi azonos kiadásoktól; talán éppen ezt a kormányzati megtakarítást érzékelik az egészségügyi dolgozók és a betegek. A KSH most közreadott jelentése szerint a múlt év harmadik negyedévében a GDP arányos államháztartási hiány - a második negyedévi 4,2%-ot követően – 5,7%-ra nőtt. Ezzel összhangban van az MNB legutóbbi jelentése, mely szerint a bruttó államadósság a harmadik negyedév végén elérte a bruttó hazai termék 82,6%-át, 1995 óta a legmagasabb értéket. Az államadósság jelentős növekedése szükségszerűen következett be, mivel annak első félévi csökkenése nem a takarékos államháztartási működés következtében állt elő. A
14
kormány az adósságot részben az előző kormány által felhalmozott tartalékból, döntően a magánnyugdíjpénztári vagyon erőszakos államosításából ölébe hullott pénzeszközök egy részéből – időlegesen - építette le. A magas tényleges államháztartási hiány következtében az adósság – a kormány által láthatóan figyelmen kívül hagyott – közgazdasági összefüggéseknek megfelelően természetesen nő. Ehhez társul még az a tényező is, hogy a magyar államadósság mintegy fele devizában áll fenn, így a forint árfolyamának mélyrepülése tovább növeli az adósságrátát.
Ipar, építőipar
Az ipari termelés növekedésének dinamikája a múlt év eddig megfigyelt időszakában szinte folyamatosan csökkent. Az októberi termelés volumene 3%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet és – munkanaptényezővel és szezonálisan kiigazított adatok szerint - 0,9%-kal elmaradt az egy hónappal korábbi kibocsátástól. A múlt év első tíz hónapjában összességében az ipari termelés 5,8%-kal bővült. Kiemelkedő volt a gépek és gépi berendezések gyártási volumenének 47,1%-os, valamint a járműgyártás 14,4%-os növekedése. A járműgyártás ma már a feldolgozóipari termelés egynegyedét képviseli. Az ipari export az első tíz hónapban 8,1%-kal, októberben mindössze 1%-kal nőtt a megelőző év azonos időszakához képest. Októberben a járműipari kivitel 5,9%-kal bővült, ugyanakkor a másik fontos alág, a számítógép és elektronikai termék exportjának volumene 8%-kal csökkent. Az ipar belföldi értékesítése a múlt év első tíz hónapjában 5,3%-kal, ezen belül októberben 6,3%-kal visszaesett. A múlt év októberében a feldolgozóipar belföldi értékesítése is 1,5%-kal csökkent. A legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál az első tíz hónapban az egy főre eső termelés 1,7%-kal nőtt - az előző évi alacsony bázishoz viszonyított - 3,9%-os létszámbővülés mellett. A feldolgozóipar statisztikai megfigyelési körbe tartozó ágazataiban az új rendelések állománya 9%-kal nőtt az előző év októberéhez képest; ezen belül az exportrendelések 11%kal gyarapodtak, míg az új belföldi rendelések 3%-kal visszaestek. Azaz továbbra sem növekszik az ipari termékek iránti belföldi kereslet. Október utolsó napján az ipar összes rendeléseinek állománya 17,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az építőipari termelés a múlt év októberében jelentősen, 8,5%-kal visszaesett az egy évvel korábbihoz képest és – szezonálisan kiigazított adatok alapján – megegyezett az egy hónappal korábbi kibocsátással. Az épületek építésénél különösen nagy, 16,8%-os volt a csökkenés az előző októberihez képest, míg az egyéb építményeknél – a korábbi hónapoknál lényegesen kisebb – 0,5%-os volt a visszaesés. A múlt év első tíz hónapjában a termelés 10,3%-kal maradt el a bázisidőszakitól. A múlt év októberében kötött új rendelések volumene 7,6%-kal kisebb az előző év azonos hónapjában megszületettekénél. Október végén az építőipar rendelésállománya katasztrofálisan alacsony volt: 37,1%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól.
15
Mezőgazdaság
A mezőgazdasági termékek felvásárlása az első tíz hónapban 5,4%-kal nőtt a megelőző év azonos időszakához képest. A növénytermesztési és kertészeti termékekből 5,5%-kal nőtt a felvásárolt mennyiség. Ezen belül eltérően alakult az egyes termékek októberi felvásárlása; amíg gabonafélékből a múlt évi kiemelkedő termés hatására 58,7%-kal többet, addig zöldségfélékből 32,8%-kal, gyümölcsökből 30%-kal kevesebbet vásároltak fel. Élő állatokból és állati termékekből októberben 13,3%-kal nőtt a felvásárolt mennyiség a bázisidőszakhoz képest.
Idegenforgalom
A kereskedelmi szálláshelyek forgalma az első tíz hónapban – a vendégéjszakák száma alapján – 1,4%-kal visszaesett, ezen belül a szállodáké ugyanakkor 4,6%-kal nőtt. Ebben szerepe volt – a féléves magyar uniós elnökséggel is összefüggésben - a külföldi vendégek növekvő számának. A múlt évben 3,2 millió külföldi vendég ugyanis 8,7 millió vendégéjszakát töltött kereskedelmi szálláshelyeken; a vendégek száma 4,6%-kal, az ott töltött éjszakáké 1,8%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest. Ugyanebben az időszakban a belföldi vendégek száma 2,3%-kal, az általuk igénybe vett éjszakák száma 4,6%-kal csökkent. A szálláshelyeket igénybe vevők összetételének változását mutatja, hogy az általános visszaesés közepette a négy csillagos szállodák forgalma számottevően, a hazai és a külföldi vendégeket tekintve egyaránt nőtt: a vendégek számát illetően 9,7%-kal, a vendégéjszakáké 8,3%-kal. A szállodák szobakihasználtsága 47,8%-os volt, 1,5 százalékponttal magasabb, mint egy évvel korábban.
Népmozgalom
A múlt év első tíz hónapjában 73 200 gyermek született, 3,1%-kal kevesebb, mint a megelőző év azonos időszakában. A születési arányszám 8,8‰ volt, 0,3 ezrelékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. Az első tíz hónapban 31 800 házasságot kötöttek, 1,2%-kal kevesebbet, mint a bázisidőszakban. Az első tíz hónapban 106 400 haláleset történt, 1,3%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A halálozási arányszám 12,8‰ volt, némileg, 0,1 ezrelékponttal kisebb, mint a megelőző évben. A csecsemőhalálozási arányszám 5,1‰ volt, ami csekély, 0,1 ezrelékpontos emelkedést jelent. A természetes fogyás az első tíz hónapban 33 300 főt tett ki; a nemzetközi
16
vándorlási különbözetet is figyelembe véve az ország népessége október végén 9 962 ezer fő volt.
Bűnügyi helyzet
A múlt év első tíz hónapjában 350 900 bűncselekményt regisztráltak, gyakorlatilag ugyanannyit, 0,1%-kal többet, mint a megelőző év azonos időszakában. A súlyosabb megítélésű bűntettek száma 2,5%-kal csökkent, míg a vétségeké 1,6%-kal nőtt. Budapesten ugyanakkor a bűntettek számának 3,7%-os növekedését, míg a vétségekének 3,4%-os csökkenését regisztrálták. A fővárosban a közbiztonság romlására utal, hogy a személy elleni erőszakos bűncselekmények száma jelentősen, 6,1%-kal nőtt, míg országosan 1%-os növekedést rögzített a statisztika. A sértettek száma ebben az időszakban 206 ezer fő volt, érzékelhetően, 6,2%-kal, ezen belül a fővárosban kiemelkedő mértékben, 10,7%-kal nőtt. Különösen kedvezőtlen, hogy a gyermekkorú sértettek száma az első tíz hónapban 35%-kal, Budapesten 54,7%-kal emelkedett. A múlt évben október végéig 90 500 bűnelkövető vált ismertté, 5,8%-kal, a fővárosban 10,1%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor a fiatalkorú elkövetők száma 9 ezer fő volt, 4,5%-kal, Budapesten 20,8%-kal több, mint a bázisidőszakban.
Budapest, 2012. január 6.
Dr. Katona Tamás
Az adatok forrása: KSH, MNB, NGM, BM, NFSZ, ÁKK, Eurostat. Megjegyzés: A statisztikai adtagyűjtési rendszerben az évközi adatok kisebb része a tárgyhót követő hónapban rendelkezésre áll, ilyen a fogyasztói ár, az államháztartási adatok; a statisztikai információk többsége a tárgyhót követő második hónapban kerül nyilvánosságra. Bizonyos adatok negyedéves gyakorisággal készülnek és általában a tárgyidőszakot követő második hónapban állnak rendelkezésre, ilyen a bruttó hazai termék és a beruházások, de a folyó fizetési mérleg adatait csak a 90. napon lehet megismerni. Ezért az elemzés a készítést megelőző két hónap, illetve az előző negyedév rendelkezésre álló adatait vizsgálja.
