H _ ,V V _V__>/__ \čã',šl__V___v,>>Vv >
ëã__”š4ı7V_Š
É>ĂI/_ UhMvä%^kãvý_ Ã^\%“wˇ_ Kç`%A _§W“Á§_*WČ_”“Š`ã_% V§š^%m^2_VN"§
muuuvmgui
“ı<ıll Íıši
mí!
` ,Í ``|
__.>2/:Í___ _ 9 V ,Ifi /„fu V SŠ _`_
_“hA%w_“w _
Šä
__W\__\N `:ln`;___` _V > `
1_ _V `V Hmı __"I _,Am_Í_I`_? _V'XÍ ,__QV,ıIÁ;ıI, >V Iı,,__ (-_,ı_i._:___ `!;t,_>:`;*š}-}F{___, . / vq_ (was, _ ,;_IliMP“ˇ_ HW4_J/'mU„w”„_4â{W_`
_;M_b _^Ã_ Í `_`_v_Í,_
I`_N_v_V_fš_y „_ _AW _`ä_,__$„ Q_`v_
6 ny P1I_1 `
ink 3„_ AV _:EŠR _“
_ Aă_ ë_/_ __,
ívxıŠ`J/UiI___V_§`/_ _§$_ýy%7š_ë§vUˇ§ãáŠ`§2ãyı_§ _\
EV_`1\ _ _
U_ˇ“_I„Ă w_mü"
_*#1 ,
\ Í*_`
_Á" `
_?
%_ŠH_l à A_
`
M_ ,NA" _ _:`_'{UŠ2_v1w_ãIg_v A
V^`_ ~`_ _ I;
Dr. Korek József
A muzeológia alapjai
Tankonyvkiadó, Budapest, 1988
Egyetemi segédkönyv Kiadását a művelődési miniszter rendelte el
Bírálta Dr. Kodolányi János
v'
-
_ fu
\×
J
.L .
..
1'
_
fx”
.\ ' 1
z
.-'Ű
._" Ã? _ -' . _-~„ı.`L',~'
~«:~- ,_- „1
çz
© Dr. Korek József, Budapest, 1987
ISBN 963 18 1387 8
Tartalomjegyzék
Előszó
_ _ . . . . . . . _ . . . _ . . . _ . _ . . . . . . _ _
A muzeológia . _ . . . _ . . . _ . . _ _ . . . . . . _ . . . _ _ A) Fogalma és főbb irányai . . . _ . . . . . . _ . . . _ . . _ _
B) Muzeológia a szocialista országokban _ . . . . . . Szovjetunió, Csehszlovákia, Német Demokratikus Lengyelország, Magyarország . . . . . . _ . . _ C) Muzeológiai tendenciák a kapitalista országokban _ Mügyűjtés . . . . _ . . _ A) Gyűjtemények az ókorban Egyiptom, Mezopotánıia, Pergamon; Róma, Kína . B) Középkori gyűjtemények
. . . . . . görög . . .
. . . _ _ . . . . . . _ . . városállamok: . . _ . _ . .
_ . . . _ . _ Köztársaság, . . _ . . . _ . . _ . . _ _
. . . . . . Athén, _ . .
. . . _ _ _ . . . _ . . Alexandria, . . . . . _
_ . . _ . . . . . . _ . . . _ . . _ _
C) Az újkor kezdete . . . . . . . . _ . . . . . . . . . . . . _ _ D) A magyarországi műgyűjtés vázlata . . . . . _ . . . _ . . _ _ _ A múzeumok főbb típusainak kialakulása . . A) Művészeti múzeumok . . . . . _ . . _ _ Alte Pinakothek, Glyptothek, München Ermitázs, Leningrád . . . _ . . . _
_ . . .
Metropolitan Museum of Art, New York
. . _ .
. _ . _
_ . . .
. . . .
. _ . .
. . . .
. . _ .
. . . .
_ _ _ _
. . _ _
. . _ . . . . . _ _
Vatikáni múzeumok . . . _ . . _ . . . _ . . . _ . . _ _ Cluny, Musée _ . . . . . . _ _ . . . . . . _ _ _ . _ _ _
Victoria and Albert Museum, London _ . . . . . . . _ . . _ B) Történeti múzeumok
. _ . . . . . . _ _ . . _ . . . _ . . _ _
Régészeti múzeumok . . . . _ . _ . . Dán Nemzeti Múzeum, Koppenhága Egyiptomi Múzeum, El-Kahira, Kairó Történeti Múzeum, Moszkva . . . . Palotamúzeumok _ . _ . . . . . . . _
. . . . .
_ . . . .
_ . . . .
. . . . .
. . . . .
_ . . _ .
. . _ . .
. . _ . _
. . _ . .
. . . . .
_ _ _ _ _
_ _ _ . _
A moszkvai Kreml (Kincstár) Fegyvertára . . . . . _ . . _ _
Palota Múzeum, Peking . . . . . . . _ . . . . . . . . _ _
Hadtörténeti múzeumok
_ . _ _ _ . _ _ _ . . . . . . _ _ _ _
Heergeschichtliches Museum, Bécs . . _ _ _ _ A Magyar Hadtörténeti Múzeum létrejötte _ . . C) Néprajzi múzeumok . . _ . _ _ . . . _ _ _ _ _ _ Nordiska Museet, Stockholm . _ . _ . . _ . A párizsi Musée de l'Homme _ . _ . _ _ . . Museum für Völkerkunde zu Leipzig _ . . . . Szabadtéri múzeumok _ _ _ . _ _ . _ . _ . D) Természettudományi és műszaki múzeumok _ . _ . Deutsches Museum, München . _ _ . . . _ . Politechnicseszkij Muzej, Moszkva _ _ . _ . . Museum of Science, Boston, USA _ _ _ _ _ _ Smithsonian Museum of History and Technology, Magyar Mezőgazdasági Múzeum _ _ _ . . . .
74 75 75 76 76 78 79 80 81 82 82 83 84
A magyar múzeumügy története . . . . _ _ _ l_ _ _ _ . _ . . . _ _ A) Korai múzeumalapítások az Osztrák-Magyar Monarchia területén B) A Magyar Nemzeti Múzeum alapítása (1802-1867) . . . _ . _ _ _ Harc a múzeumi önállóságért _ _ _ . . . _ _ _ _ . . . _ _ _ _ C) A kapitalizmus korának múzeumügye Magyarországon (1867-1919)
85 85 87 87 96
1. Az első rendeletek _ . . . _ . . . _ _ _ . . . . . . _ . _ _ 2. A múzeumi pro l kiszélesedése _ _ _ _ _ _ . _ . _ _ _ _ _ _
97 99
_ . _ .
_ . _ _
_ _ . .
. . _ .
. . . _
. . _ .
_ . . _
. . . .
. _ . _
_ . _ .
. . _ _
. . . _ . . . _ _ . . _ _
. . _ _
A ma múzeuma _ _ _ _ . _ _ _ _ _ _ . . _ _ . . _ . . _ A) Új vonások a múzeumi gondolatban _ _ _ _ _ _ . . _ . . B) A magyarországi múzeumok új útjai _ . . . _ _ _ _ _ _ _ 1. Az 1949. évi 13. sz. törvényerejű rendelet 2. Magángyűjtemények . . _ . _ _ _ . _ _ _ _ _ _ _ . _ 3. Múzeumtípusok . . . _ _ _ _ . _ . _ . _ . _ _ Á _ _ _ C) A múzeumügy szervezete és főbb, érvényben levő jogszabályai 1. Az 1963. évi 9. sz. rendelet . . . _ _ _ . _ . _ _ . . . 2. Az 1975. évi 6. sz. tvr. 3. Az 1981. évi 19. sz. tvr. . . _ . . _ _ . _ _ _ . . . _ . 4. Múzeumi törvények a szocialista országokban . _ _ . _ . D) Múzeumépítészet _ _ - _ _ _ _ . _ _ _ . _ . _ _ . _ _ . _ E) Gyűjtőmunka és tudományos feldolgozás . _ _ . . _ . _ _ Adattár, fotótár _ _ _ _ _ . _ _ _ . _ . _ _ _ . . . . _
. _ . . . . . . _ . . _ _
. _ . _
_ _ _ _ _ _ . _ _ . _
74
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
D) A Tanácsköztársaság múzeumügye E) A két világháború között . . . _ 1. Az 1922. évi XIX. tc _ _ _ . _ . 2. Az 1929. évi XI. tc. _ _ _ . _
. . . . . _ . . . . _ _ _ _ _ . . . _ . . _ _ _ _ _ _ . . _ _ _ . USA _ _ _
_ _ _ _
_ _ _ _
103 106 107 109
_ _ _ . _ _ . _ _
113 113 117 118 120 121 123 123 126 127 129 131 142 147
_ _ _ _
_ _ _ _
_ _ _ _
. _ _ . _
_ _ _ _ _
_ _ _ _ _
Az anyagmeghatározás néhány kérdése és veszélyei . . (A hamisítás: festészet, szobrászat, ötvösség, kerámia, F) Gyűjteményi, műtárgyvédelmi munka _ . _ _ _ . _ . 1. Gyűjteményanyag _ _ _ . . _ . _ _ . . . _ _ _ 2. Leltározás _ . _ _ _ . . . _ _ . _ . _ . _ . . 3. Gépi nyilvántartás _ . _ . . _ _ . . _ . . . . .
4. Raktározás
_ . _ csont, . . . _ _ _ . . _ . . _
_ _ _ papír) . _ _ . _ _ _ _ _ . _ _
. _ _ . . . _ . . _ _ _ . _ _ . . _ _ . _ . _ _
Tömör raktározás _ _ _ _ 5. Anyagmegóvás _ . . . _ . _ 6. A múzeumi anyag károsodása, a) A levegő páratartalma _ _
b) Fényhatások
_ _ _ _ _ _ . . _ . higiéniája _ . _ _ .
. . . _
_ . _ .
_ . . _
. . . .
. . . _
. . . .
_ _ _ .
_ _ _ _
. . _ _
_ _ _ _
_ _ _ _
149 149 157 157 159 160
162 164 167 169 169
_ . _ . . _ _ _ . _ _ _ . _ . _ . . _ _ _ _
171
c) Biológiai kártevők . _ _ . . _ _ _ . . . _ _ . _ _ _ _ _ _ d) Tűzvédelem _ _ _ . . _ . . _ _ _ _ _ _ . _ . _ _ . _ _
172 173
e) Biztonság (Betörés és rablás elleni védekezés) _ . _ . _ _ _ _
176
f) Egyéb károk _ . _ . _ _ _ . _ _ . . . . _ . . _ _ _ _ _ G) A múzeumok közművelő tevékenysége . _ . _ _ _ . . . . . _ _ 1. Kiállítások . . . . . . . . . . . _ . _ _ . . . . . _ . _ _
179 180 180
2. Kiadványok . . . . . . . . . . _ . _ . . . _ _ . . . . _ _
203
3. Szóbeli kommunikáció _ H) Múzeumi ügyvitel . . . _ 1. Szakmai adminisztráció . 2. Hivatali ügyintézés . _ . 3. Gazdálkodás, költségvetés
. . . _ _
_ _ _ . .
. _ . _ .
_ _ _ _ _
204 211 212 213 214
A múzeumok együttműködése más intézményekkel . _ . _ . . . _ _ A) A múzeumok munkájával kapcsolatos intézmények . . . . _ _ _ _
221 221
1. Műemlékvédelem _ . _ . . _ . . . _ . . . . _ . . _ . _ _ _ 2. Könyvtárak _ . . _ . _ . . _ _ _ . _ . . _ . _ _ . _ _ _
221 229
3. Levéltárak . _ _ . _ . . . . . . . . . _ . _ _ _ . _ _ _ _ _
230
4. Művelődési otthonok . _ _ _ . _ _ _ _ . . _ _ _ _ _ _ _ _ _ B) A múzeumok és a Magyar Tudományos Akadémia _ _ _ _ _ _ _ _
231 233
C) Az egyetem és a múzeum kapcsolata
. . _ . _
. . . . _
_ . _ _ .
. . . . .
. _ _ . .
. . . . .
_ . _ . .
. . . . .
_ . . _ .
_ _ _ _ _
_ _ . . .
_ _ _ _ .
_ _ _ _ _
_ _ _ _ _
_ _ _ _ _ _ . _ _ . . . _ _
234
D) A múzeumi szakterületek főbb hazai és nemzetközi szervezetei _ _ _ E) A múzeumok jövője . _ _ . . _ . . . _ . . . . _ . . _ _ _ _
235 238
Mellékletek _ _ _ . _ _ _ . _ . . . . _ . _ _ _ _ _ _ _ . _ _ _
243
Előszó Az egykor csak a fejedelmek, kiváltságos gazdagok előjogát képező gyűjtemények tulajdonosaik gyönyörködtetésére keletkeztek, majd a XVIII. század második felétől kialakuló nyilvános múzeumok megnövekedett szerepük ellenére szűk körre
korlátozódtak. A nemes alapítási célokat -- az oktatást, a műélvezetet - gátolta a szaktudományok fejletlensége, a bemutatás hiányos módszere, s így csak a művészeknek, illetve a szellemi pálya képviselőinek nyújtott ismeretet. Az egyszerű ember - Móra Ferenc szavaival élve - ha belépett a múzeumba, épp hogy hozzádörgölőzhetett a tudáshoz, s elvitte magával, ami ráragadt. A múzeum kapuinak szélesre tárulása a második világháború után indult. De senki sem hitte, hogy a távolságok összezsugorodásával a tömegméretű világturizmus révén és elsősorban a látni, tudni vágyás miatt a múzeumok szerte a világon a kommunikáció kiemelkedő intézınényévé válnak oly fokon, hogy a látnivalót kínáló közel 50 000 múzeumi lehetőség révén az emberi kultúra kiemelkedő örökségét egyes helyeken már a túllátogatottság veszélye fenyegeti.
Hosszú út vezet az első áldozati tárgyaktól a széles pro lú tudományos és művelődési intézményekig a világban és hazánkban is. A szaktudományok mellett szükség volt egy új tudományág kialakulására - a muzeológiára -, amely a múzeumok gyűjtő, megőrző és bemutató tevékenységével fontos társadalmi igényt elégít ki, fejleszti az emberek tudását, alakítja személyiségét, növeli kreativitását, és új gondolatokra serkent kulturált környezetben. A magyar múzeumügy a világháborút követő újjáépítés után Közép-Európában az élvonalba került. A korszerű múzeumi törvény megteremtette az alapokat az egységes nyilvántartás bevezetésére, a magántulajdonban levő műtárgyak védetté nyilvánításával új utat jelölt ki, az adattárak felállításával megvetette az alapjait a tudományos és közművelődési munkának. A kicsi, de igen lelkes múzeumi szakembergárda történeti szemléletű, didaktikus kiállításaival európai hírnévre tett szert. A gya-
korlati erősség mellett azonban a múzeumügy elméleti kérdéseinek kimunkálásában elmaradtunk szomszédainktól, ahol a muzeológia irodalma egyre nagyobb hangsúlyt kapott. A képzés csupán a régészet, a néprajz és a művészettörténet szakon indult, és kezdettől a gyakorlati ismereteket hangsúlyozta. A tananyag a tapasztalat volt, s az
összegzést ORoszLÁN ZOLTÁN muzeológiájában, illetve a szerző egyetemi jegyzetében kívánta megfogalmazni. Részmunkák különösen a legújabb kori történelmi és irodalmi muzeológia terén folytak. 7
A gyakorlati képzés igénye alapján készült jelen munkánk is. „A muzeológia alapjai” c. tankönyv, amely a könyvtárnyivá duzzadt szakirodalomból csupán összegző vázlatot kíván nyújtani az egyre szakosodó muzeológusoknak. Felvázolja a muzeológiának mint önálló tudománynak a helyét a tudományok rendszerében, megjelöli a tárgyát és a szocialista s néhány kapitalista országban jelentkező irányzatokat_ Megrajzolja a gyűjtemények, a múzeumi gondolat hosszú fejlődési szakaszát az ókortól a középkoron át napjainkig, lehetőség szerint az általános fejlődés vonalába ágyazva a múzeumi gondolat magyarországi kibontakozását. A talán hosszúnak tűnő múzeumtörténet szükséges, mert oktatási gyakorlatunk igazolja, hogy az egyre differenciáltabb szaktudományi oktatásban mennyire hiányzik a művelődéstörténet, a múzeumi múlt ismerete. A tankönyv gerincét a ma múzeumának munkája adja. Alapjaiban változott meg szemléletében és gyakorlati tevékenységében. A gyűjtemény mellett a közönség szolgálata lépett előtérbe. Ennek jelentkeznie kell az épület belső kihasználásában, legyen az régi vagy modern épület. Szolgálnia kell a műtárgyvédelmet is a levegő páratartalmától a biztonsági berendezésig. Műtárgyaink legkiemelkedőbb darabjai átlag száz éve kerültek múzeumainkba, és ezek fokozott védelme kiemelkedő kötelesség, mert az idő múlásával a károsodás a mértaní haladvány arányában nő. A múzeum Janus-arcából a közönség a kiállításokat és az egyre sokasodó szolgáltatásokat látja. A ma múzeumának a sokrétű kommunikáció a legfőbb feladata, s a múzeumok jövője attól függ, hogyan tudják a sokirányú elvárást olyan szinten
teljesíteni, hogy vonzása ne csökkenjen, hanem állandósu1jon_ Ezért építi be a muzeológia módszerei közé a szociológiát, pszichológiát, múzeumpedagógiát, hogy kiállításait a régen járt ösztönös út helyett a tudatosan kikísérletezett tapasztalatok alapján építse és hasznosítsa. Az alapkövetelinény és a fogalmak tisztázásán túl, már kivitelezett példákon - a mellékletekben - mutat be megoldásokat, amelyek indítékot adhatnak a mindig új utat kereső, korszerű ismeretközlés és közönségkapcsolat
vonatkozásában. Mindig visszatérő kérdés, hogy a muzeológus a választott szakmáját kívánja művelni, húzódozík a szakmai adminisztrációtól, a gazdálkodás buktatóitól, pedig nem dughatja fejét a homokba, mert az ésszerű gazdálkodás fokozottabb helyet kap a
múzeumi életben is, és így szükséges, hogy az induláshoz az alapismereteket megszerezze. A múzeumok szoros kapcsolatot tartanak fenn tudományos, oktatási intézetekkel, más közgyűjteményekkel, a kömyezet- és műemlékvédelemmel, a szakterület hazai és nemzetközi szervezeteivel_ Kapcsolatuk szélesítése, a közösen végzett fel-
adatok lehetnek a felemelkedésnek újabb lépcsőfokai a múzeumok hármas - tudományos, megőrző, kommunikáló - feladatrendszerében_ 1986. december Dr. Korek József
8
I. A muzeológia
A) Fogalma és főbb irányai Muzeológia: a múzeumi tevékenység elmélete és gyakorlata. A fogalom a leírás fokán jelentkezik legelőször, és ezért muzeográ a néven jelölik. Egyik legkorábbi
képviselője SAMUEL VAN QUICCHEBERG holland orvos, aki ,,Inscríptiones vel tituli Teatri amplissimi” (München, 1565) c. művében a reneszánsz ritkasággyűjtemények és
kincstárak elméleti megfogalmazását, a gyűjtemények leírását és osztályozásának módját adta. A XVI-XVII. századi gyűjtemények katalógusait a muzeográ a körébe sorolják, elsősorban leíró módszerük miatt. A muzeográ a mint terminus techni-
cus C. F. NEIKELıUs ,,Muzeográ á”-jában (Leipzig, 1727) jelentkezik. Munkáját elsősorban természettudományi anyagra alapozza, meghatározza a gyűjtemény fogalmát, a múzeumépület tervezését, a gyűjteményi anyag felállítását, alapjaiban Quiccheberg munkásságára építve. A tudományos rendszerezés céljából folytatott gyűjtés
jegyében CH. KINNE ,,Instructi rerum naturalium”-ja (Uppsala, 1753) köti össze elsőként a természettudományos és a múzeumi szemléletet. A szaktudományok kifejlődésével jelenik meg a muzeológia kifejezés az 1880-as évek legelején, akkor a múzeumokban művelt tudományok gyakorlati tevékenységét értették rajta. Tudományként való
felfogása J_ GRAEssÉnél jelentkezik 1883-ban. A múzeumokkal való elméleti foglalkozás az első világháborút követően indult meg, amikor a múzeumban mint intézményben feladatköri változásnak kellett bekövetkeznie az arisztokratikus és szakcentrikus magatartás miatt. A válságból való kijutás az első szocialista államból, a Szovjetunióból indult el, ahol a múzeum a tanítás, a tudatformálás egyik alapintézményévé vált az új pedagógiai módszerek bevezetése révén. A másik irányzat az USA-ban kezdődött szociológiai és pszichológiai módszerekkel, a sokrétű múzeumi szolgáltatás elindításával. Annak ellenére, hogy mintegy hannincöt egyetemi tanszék, számos muzeológiai intézet, az ICOM szervezetében működő bibliográ ai központ foglalkozik muzeológiával, mint önálló tudomány még kialakulóban van, s fogalmai sem egyértelműek_ Egymás mellett él a muzeológia és a muzeográ a elnevezés, és többségében muzeológián az elméletet, muzeográ án a gyakorlatot és a múzeumtechnikát értik. A szakirodalom a muzeológiát szak- és általános muzeológiára osztja. E fogalom körül is vita van. Az egyik tábor szerint csak szaktudomány létezik, és annak múzeumi vonatkozása nem külön stúdium, hanem a szak praktikuma. A másik tábor önálló tudománynak tartja, és a szakmából adódó sajátosságokból alakítja ki a szak9
muzeológiát. Ennek megfelelően annyi szakmuzeológia lehet, amennyinek anyagát gyűjtik a múzeumok. Így a szakirodalomban polgárjogot nyert a történeti, irodalmi, műszaktörténeti, agrártörténeti stb. muzeológia. Az általános muzeológia az elméleti kérdések tudománya, s a szakági muzeológia ezekből fejlődve, a szakági sajátosságokkal együtt alakítható ki. Tárgya a tudományos dokumentáció területe, a múzeumi tevékenység egésze, különös súllyal a szerzeményezési, az állagvédelmi és a közlési munkára vonatkozóan, amelyet a múzeum fogalmának, működésének legfőbb követelményei közé sorolnak. 1. Gyűjtőmunka: A múzeumi tevékenységek között első helyen a gyűjteményképzési tevékenység szerepel. A múzeum alapja a gyűjtemény. A gyűjtemény fogalma, tartalma változó sajátság, amely kifejezi korát, szaktudományi állapotát, kifejezi azt a célt, amelynek szolgálatába kívánják állítani. A gyűjtemény legkisebb egysége a természet és a társadalom tárgyi világából kiválasztott múzeumi tárgy, amelynek nem kritériuma a dimenzió. A gyűjtés célja a természet és a társadalom minél teljesebb megismerése forráskeresés útján. Ez több szinten folyhat. Legrégibb formája a hagyaték, vásárlás, ajándékozás, csere, de az így szerzett tárgyak sokszor nem teljes forrásértékűek, mert információjuk hiányos. A forrásérték növelése érdekében a szerzeményezés tudatos, tervszerű munkává vált. A múzeumi gyűjtemények tulajdonképpen az egyes szaktudományok gyűjteményei,
amelyeket azok sajátos módszereivel gyűjtenek össze. Ez a legáltalánosabb felfogás. A másik felfogás a tárgyban nem a forrásértéket keresi, hanem a tárgy dokumentumértékét. A kettő nem azonos fogalom. A dokumentum magasabb kategória, és a sok lehetséges tárgy közül csupán a kiválasztott tárgyat jelöli. Ezért nem kell minden forrásnak dokumentumnak lenni, de minden dokumentum egyben forrás is. Ez a felfogás szűkíti a gyűjtemény fogalmát, és módszerei bizonyos mértékben különböznek a szaktudományok módszereitől. Abből kiindulva, hogy a tárgy legjellegzetesebb tulajdonsága a muzealitás, csupán a kiválasztás szempontjainak megfelelő tárgyak al-
kotják a gyűjteményt. E felfogás szerint a gyűjteményi anyag olyan nagyobb folyamat része, amely szelekcióval kiválasztott muzealitása révén folytatja útját a megőrzésen keresztül, lehetőséget kapva a kommunikáció valamely területén. A gyűjtemény akkor válik teljessé, ha annak tudományos feldolgozása is megtörténik, és nyilvánosságot kap. A magyar múzeumi törvény azt mondja ki, hogy a múzeum közművelődési és tudományos intézmény. A múzeumban folyó tudományos munka kapcsolódjék a tárgyi anyaghoz, illetőleg a pro ljához tartozó szaktudományhoz; 2. A műtárgyvédelem magában foglalja az anyagmegóvást, a nyilvántartást és a táro1ást_
a) Anyagmegávás: A múzeumi tárgyak megóvása a muzeológia egyik speci kuma, legújabban kifejlődött elmélete és gyakorlata. Ebbe a témakörbe három fő tevékenység tartozik; a tisztítás, a konzerválás és a restaurálás. A képző- és iparművészet egyes remekeinek területén ez a tevékenység már a XVI. században megkezdődik 10
művész vagy ügyes kezű mester révén, de mint szakma a XIX. század utolsó negyedében alakul ki önálló művészrestaurátor-képzéssel_ A történeti és egyéb anyag tudatos védelme alig hatvanéves múltra tekint vissza a természettudományi módszerek és eljárások egyre szélesebb körű alkalmazása következtében. A korábbi hivatalsegédi, iparos tevékenységet tudományos restaurátori munka váltotta fel az ehhez szükséges általános restaurátori egyetemi végzettséggel, ilyen képzés hazánkban 1974 óta működik a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Az anyagmegóvás célja, hogy a kulturális örökség, a tárgy történeti, művészeti értéke minél hosszabb időre biztosított legyen. Elsődleges feladat a károsodás, a pusztulás megelőzése, ezért a tárgyak anyagának és természetének megfelelően meg kell teremteni a legjobb feltételeket a klimatizáció, a fény- és porvédelem stb. terén, amelyet a műtárgyhigiénia fogalmi körébe sorolnak. Az állagmegóvás legáltalánosabb formája a tárgy felületi kezelése, a tisztítás, amely lehet mechanikus vagy vegyi. A konzerválás az a tevékenység, amely a tárgy megtartására, gondozására, megvédésére irányul a környezet károsító hatásával szemben. A restaurálás a tárgy olyan kiegészítése, ill. helyreállítása, amely az eredetit lehetőleg megközelíti, de eközben a tárgy maga nem károsodhat. Az állagvédelmi munkát a természettudomány területén a preparálás fogalma jelzi. A műtárgy- és műemlékvédelem főbb elveit az ICOM kezdeményezésére összehívott bizottság a Velencei Kartában összegezte 1964-ben. Ezt általánosságban a világon mindenütt elfogadják. A legfőbb elvek az alábbiak: a tárgy állapotát, a keze-
lés során alkalmazott anyagot és eljárást dokumentálni kell. Erre szolgál a restaurálási napló, jelentősebb tárgynál a dosszié a rávonatkozó anyaggal, beleértve a röntgenfénykép-felvételeket és minden, a tárgyhoz szükséges anyagvizsgálatot. A történeti bizonyítékokat nem szabad megrongálni, meghamisítani vagy eltüntetni. A beavatkozást a minimumra kell csökkenteni, és a legmesszebbmenően tiszteletben kell tartani a tárgy történeti, esztétikai egységét. A beavatkozással szemben támasztott főbb követelmények az alábbiak: Ha technikailag lehetséges, a beavatkozás legyen reverzibilis, ne zárja ki a későbbi, esetleges restaurálási és konzerválási munkát, és ne gátolja a tárgyban rejtőző információ későbbi feltárását. Legnagyobb mértékben őrizze meg a tárgy eredeti anyagát, és a
szükséges pótlások színben, tónusban, formában és arányokban harmonikusan illeszkedjenek az eredetihez_ A kiegészítés ne legyen feltűnőbb az eredetinél, de mindenképpen különbözzék attól. b) Nyilvántartás: A gyűjteményi anyag számbavétele kezdettől feladata volt a múzeumoknak, de tartalma és színvonala változott. Általános kötelezettség a leltárba vétel, amely a tárgy nyilvántartásának első hivatalos része, amit a muzeológiában elsődleges számbavételnek tartanak. A leltározás szabályait a fenntartó hatóság írja elő meghatározott formai követelmények mellett. Ez általában a szakszempontokat
követi. A muzeológiában a másodlagos nyilvántartást katalogizálásnak hívják, amelyet kartonokon valósítanak meg. Célja a tárgyra vonatkozó valamennyi információ felvétele. Tartalmazza a részletes leírást, a tárgy állapotának pontos rögzítését. Meg11
határozza a tárgyat az analógiák és az irodalom segítségével. Ide kerülnek azok az összefüggések is, amelyek a tárgyat és a rávonatkozó dokumentációt egységes egészszé teszik. Így kerül a kartonra a múzeumi adattárakban őrzött dokumentumanyag jelzete, legyen az gyűjtési napló, levéltári anyag, lm- vagy hanganyag. Ez a munka sohasem befejezett, a tárgyon történt változások, az új értékelés rákerülnek a kartonra, segítve vele az összefüggések feltárásának lehetőségét. A nyilvántartás legmagasabb fázisa a harmadlagos nyilvántartás, ekkor teszik az anyagot alkalmassá a számítógépbe való betáplálásra_ Ezzel az elsődleges, egydimenziójú leltározás a programoknak megfelelően alakíthatóvá válik.
c) Tárolás: A szaktudományok kialakulásával a tudatos gyűjtőmunka eredményeképpen megsokszorozódtak a gyűjtemények, szükségszerűen kialakultak a raktárak s a velük szemben támasztott követelmények. Az anyag védelme miatt raktárnak a múzeum legjobb fekvésű helyiségeit kell kijelölni, megelőzve a kiállítási szempontokat. Alapelv: úgy kell kialakítani a raktárakat, hogy azokban optimális körülmények között valamennyi tárgy számára hely legyen, beleértve a kiállításon levőket is. Általánosságban elfogadott az az álláspont, hogy a raktárakban nem lehet elhelyezni olyan anyagot, amelyben korrózió, állatkártevő van, vagy amelyen gombásodás észlelhető. A raktárban csak leltározott anyagot tárolhatnak, a fel nem dolgozott anyag számára külön raktár létesítendő. A raktár akkor tölti be hivatását, ha az anyagot úgy helyezik el benne, hogy az a tudományos, muzeológiai célnak a legjobban megfeleljen. Rendszerébenıelsősorban a
tudományos vonások tükröződnek. Leggyakrabban használt a rendszertani, a kronológiai, a tematikai, illetve a bekerülés sorrendjében kialakított raktár. A hosszú gyűjtőmunka során bizonyos raktárberendezések állandósultak, amelyek formában, anyagban változnak, de lényegükben változatlanok. Ilyen pl. a rovar ók, ill. -szekrény, a növények tárolására a herbáriumi mappa, a metszetek számára készült téka vagy éremszekrény. A raktározás terén a szabványosítás igénye jelentkezik, s részben olyan megoldások alkalmazása, amelyek az egész világon jelentkező nyomasztó helyhiány csökkentésére irányulnak (tömör raktározás). A raktár legmagasabb foka a tanulmányi raktár. Benne az anyag minden darabja áttekinthetően van elhelyezve. Szakemberek számára készül, elsősorban tudományos célból. A raktárak kezelése történhet központilag vagy osztályszervezetben. A központi kezelés állagvédelmi osztályt igényel. Az anyagot a tudományos osztályoktól vagy kutatóktól az állagkezelő osztály veszi át, s az azzal járó valamennyi feladat munkakörébe tartozik. Ez a forma általában a szovjet múzeumokban általános, de a korszerű múzeumszervezési elvek miatt szerte a világon terjedőben van. A másik forma a decentralizált, ahol a raktárak a pro l szerint illetékes osztályhoz tartoznak megbízott gyűjteménykezelővel_ Mindkét raktárra egyaránt érvényes, hogy kutatni benne csak elkülönített helyiségben lehet.
12
3. Kõzlés (kommunikáció) _' A múzeumot meghatározó kritériumok között társadalmi igényekből fakadóan egyre erőteljesebben szerepel a kiállítás mint a múzeumi kommunikáció legfontosabb formája. A kiállítás célja, tartalma, formája a mindenkori múzeumi felfogás és kultúrpolitikai szempontok miatt állandó változásban van. A múzeumi kiállításnak mindig van tartalmi mondanivalója, nevelő célja. Minden múzeumi tárgy a természet vagy a társadalom meghatározott darabja. A múzeumi tárgyak izoláltak, kiemelten állnak a környezetből, a folyamatokból, összefüggésekből, ezért önmagukban - az ismeretelmélet visszatükrözési folyamatában _ csak az érzékelés számára adottak. Ezért a tárgyat alkalmassá kell tenni a benne rejlő muzealitás betöltésére úgy, hogy visszahelyezzük környezetébe, funkciójába, beillesztjük összefüggéseibe, a fejlődés törvényszerűségeibe, és ezzel a már ismert tudati kapcsolódást, feldolgozást segítjük elő. A kiállítási tevékenységben a muzeológia abban játszik szerepet, hogy a korábbi empirikus tapasztalatok mellett megteremti a kiállítás témájának és a vizuális kommunikáció céljából való megértésének az előfeltételeit. A cél megvalósítása érdekében az első világháborút követő időktől kifejlődik a pedagógia alkalmazott ágaként a múzeumpedagógia, a didaktika, bevonult a múzeumba a pszichológia és a szociológia, amelyeknek a kiállítás témaválas ztásától kezdődően a kivitelezésen át a hasznosításban is jelen kell lenniük, hogy megteremtsük a tárgy és a látogató közötti kapcsolatot. A múzeumpedagógia külön diszciplína a pedagógia határterületén. Tárgya és feladata a látogató aktivitásának céltudatos irányítása a múzeum speci kus eszközei-
vel, a tudat, a tudattartalom bővítése és elsajátítása érdekében, továbbá a múzeum mint kulturális intézmény kapcsolata a művelődési intézmények rendszerével, elsősorban a tanulók és a felnőttek aktivizálása érdekében. A múzeumdidaktika elsősorban módszert jelent, amelyen a tárgyak speciális elrendezését és szemléltetését értjük. A kiállítás fő tényezője a kiválasztott eredeti tárgy, amelynek forrásértéke az illető témában a legkifejezőbb. Vannak tárgyak, amelyek önmagukban hordozzák a tudati és érzelmi tartalmat (pl. képzőművészet), itt az a feladat, hogy ezeket optimálisan hozzáférhetővé tegyük. Legtöbb esetben a tárgyak egymástól nem elszigeteltek, hanem összefüggő rendszer tagjai. Az összefüggéseket közvetítő eszközök segítségével, a didaktika módszerével lehet megteremteni. A tematikától függően a leggyakrabban alkalmazott segédletek az alábbiak: a) a témához kapcsolódó ábrázolás, fénykép, gra ka, összefüggéseket mutató diagram, a környezetet ábrázoló diorámák, hang, lm; b) a témához kapcsolódó modell, makett, tárgymásolat, tudományos rekonstrukció; c) a verbális információ. D. F. CAMERON igen találóan úgy fogalmazta meg, hogy a múzeum nyelvében a tárgyak a főneveknek felelnek meg, a köztük levő kapcsolat az ige, a közvetítő segédletek a melléknevek és a határozószavak. A múzeumpszicholágia egyrészt a múzeumi környezet megteremtésében játszik szerepet, másrészt a tudatformáló és esztétikai ízlésnevelés eredményességében jelentkezik. Ezek egy része technikai eszközökkel segíthető elő, pl. tér, megvilágítás, klíma, színhatás, kényelem stb. Másik része kifejezetten múzeumi tényező, a bemuta13
tás módja, a közlési eszközök jellege. A sokrétű követelmény miatt a kiállítás egyre
komplexebb összetételű szakemberek közös munkájával készül, amelyben a karmester a rendező muzeológus; a tartalom és a forma egységét segíti elő a belsőépítész, a vezető gra kus, a világítási szakember és a kivitelezők sora. A kiállítás az egyetlen olyan műfaj, amely egyedül képes a tárgy háromdimenziós megjelenítésére úgy, hogy környezetében a többi kommunikáció jelentését nem zárja ki.
A múzeumszociológía elsősorban mint intézményt vizsgálja a múzeumot, és arra keres választ, hogy miért látogatják a múzeumot, hogyan szereznek róla információt, milyen a látogatók kor, nem és foglalkozás szerinti összetétele, hogyan jelentkeznek a múzeumi szolgáltatások igénybevételében a települési sajátságok mint jelentősen befolyásoló tényezők. Fontos része az ízlés és a hatékonyság vizsgálata, amelyben a művészetszociológia, művelődésszociológia mutat fel eredményeket. E vizsgálatok érint-
keznek a múzemnpszichológiával. A kiállítások felosztására nagyon sokféle nézőpont jöhet számításba, amely befolyásolja a kiállítás módszerét is. Időtartamot véve alapul, állandó és időszaki kiállítást különböztet meg a muzeológia_ Az időszakin belül lehetséges a vándor- (mo-
bil) kiállítás. Az állandó kiállítás időtartama 10-12 év, és a múzeum legkiemeltebb (tematikus, monogra kus) anyagát adja. Az időszaki kiállítás a múzeum többi anyagának bemutatásával új látogatási lehetőséget jelent széles témaválasztással, míg a vándorkiállítás a múzeumtól távol fekvő helyekre viszi ki tematikus kiállításait, felkeltve vele a múzeumi látogatás igényét.
A múzeumi kommunikáció rendszerében a kiállítás és a gyűjteményanyag köré csoportosíthatók a múzeumnak mint kulturális nevelőintézménynek a tevékenységei. A permanens tanulási igény, a megnövekedett szabadidő, a megváltozott életvitel
strukturális változást eredményezett a múzeumok belső szervezetében a közművelődési részlegek kifejlődésével. Ezeknek a kíváncsiság, az érdeklődésfelkeltés, a kutatás és a játék mint az emberi magatartás fontos tényezőinek jegyében kell munkálkodniuk a gyermekkortól kezdve az idősebb korig az életkori sajátosságoknak megfelelően. A múzeum pro ljából adódóan szervezi meg közművelődési szolgáltatásait annak érdekében, hogy azok minél kedvezőbbek legyenek az igénybevevő számára.
Legrégebben kialakult formái a tárlatvezetés, a kiállításhoz vagy gyűjteményhez kapcsolódó előadások, írásos anyagok, a lmvetítés, a zenei, irodalmi rendezvények, amelyek csak akkor tartoznak a múzeum kommunikációs rendszerébe, ha beillesz-
kednek a múzeumi kiállítás tematikájába, illetőleg a gyűjteményi anyagból adódnak. Legkiterjedtebb ága az iskolatípusokhoz kötött múzeumpedagógiai forma. A törekvések arra irányulnak, hogy a személyiségfejlődés kreatív formái kerüljenek előtérbe, lehetőleg a közösségi szellem erősítésével. Ilyen formák a társadalmi gyűjtés, a pályázatok rendszere, a vetélkedők, klubok, szakkörök, múzeumi táborok. A múzeumi
kommunikáció korábbi egysíkúsága és statikussága helyett egyre inkább a sokoldalúság és az aktivitás irányába lép előre a muzeológiában alkalmazott tudatos módszerek segítségével. A múzeumi kommunikáció az állandó útkeresés állapotában él, s
egyre inkább a kulturális központ irányába fejlődik, amely addig előremutató, míg az a múzeum jellegéből adódik.
B) Muzeológia a szocialista országokban SZOVJETUNIÓ A nagy októberi forradalom határkő az oroszországi múzeumok történetében. Az egyházi és a magángyűjtemények államosításával központi művészeti, történeti, néprajzi múzeumokat hívtak létre, alapot teremtve a tartalmi munka, a múzeumi cél-
kitűzések újrafogalmazására és a szocialista társadalom építésének szolgálatába való állítására.
E célból a muzeológia a gyakorlatban inkább előtérbe került, mint az elméletben. Az 1930-ban megtartott összoroszországi múzeumi konferencia határozta meg a
muzeológia tudományának alapjait azzal, hogy az eredeti tárgy a muzeológia kutatásának tárgya, és a feldolgozó és kommunikációs munka a gyűjteményekre épül. A Tudomány és Kultúra Állami Bizottsága a muzeológiát mint tudományos diszciplínát a 680. sz. alatti határozatba jegyezte be. 1955-ben jelent meg a szovjet Muzeológiai kompendium, amely inkább gyakorlati jellegű, benne a kiállítás mint a múzeum feladatának végső célja a legjobban kidolgozott fejezet. A történeti kiállítások a tartalmi, ill. didaktikai kivitelezés kérdéseire adnak útmutatást. A kiállítást témákra, egységekre és tárgyakra bontotta a
kompendium. Kivitelezésben a háromzónás rendezést ajánlja, ahol az alsó zónában 80-120 cm között vitrinekben kapnak helyet az eredeti tárgyak. A második zóna 120-180 cm között a tartalomhoz kapcsolódó dokumentáció, makett, modell, táblázat - tehát segédlet -, amely a funkciót és az összefüggéseket adja. A harmadik zóna a művészeti anyag, illetőleg az utólag megfestett képek, rajzok, akvarellek a témában szereplő személyekről, eseményekről. A szovjet múzeumi törvény (1975) az állam kötelességévé teszi a gyűjteményi anyag (nemzeti fond) állandó fejlesztését. Ezt a megfogalmazást vette át az NDK múzeumi törvénye is (1979). A Lomonoszov Egyetemen a Filozó ai Tanszék mellett az ötvenes évektől működik a Múzeumi Tanszék, ahol jelentős elméleti munka folyik. PISCHULIN 1974-ben következőképpen de niálja a muzeológiát: „A marxista leninista muzeológia tudományos diszciplína, amely az élet keletkezésének, fejlődésének törvényszerűségeit ku-
tatja, azok társadalmi funkcióit és realizálását a társadalmi fejlődés különböző korszakában. Tárgya a múzeumügy elmélete, a múzeumok története, a múzeumi munka metodológiája. Alapja a dialektikus és történelmi materializmus.” RASGON, a moszkvai Történeti Múzeum osztályvezetője közel azonosan határoz-
ta meg a muzeológiát: Tudományos diszciplína, mely a múzeumok keletkezését és fejlődésének vonalát kutatja. Szociális funkciója konkrét, tevékenysége a társadalom
formálásához kötődik, azt realizálja; a gyűjtést, a konzerválást és a tudományos nevelőmunkát végzi. 15
1980-ban Rasgon de nícióját továbbfejlesztette Stránský hatása alapján, és így szerinte a muzeológiai tudomány az ismeretelmélet processzusa és továbbadása a múzeumi tárgyak segítségével, amelyek szemantikus és emocionális információkkal rendelkeznek. A múzeum speciális dokumentációs, kommunikációs intézmény, szociális funkciója megvalósításának a különböző társadalmi-gazdasági feladatok szabnak határt. Moszkvában jelenleg Muzeológiai Laboratórium és a Kultúrakutatás Intézete működik. A Lomonoszov Egyetemen 200 órában tanítanak általános muzeológiát az alábbi tematikákban: - a múzeumi munka általános elvei és módszerei, _ a múzeumügy története a Szovjetunióban, - a muzeológia története.
csEHszLovÁK1A A muzeológiának három centruma van: a legrégibb a prágai múzeumi kabinet, amely részben a Prágai Nemzeti Múzeum kötelékében működik. A másik a brnói J_ E. Purkyne Egyetem lozó ai karán levő múzeumi központ. A harmadik a bratislavai muzeológiai kabinet. Csehszlovákiában a muzeológiának három fő felfogása van. Alapjait az 1950-
60-as években NEUSTUPNY régészprofesszor, a prágai Nemzeti Múzeum osztályvezetője fejtette ki. Álláspontja szerint a muzeológiának nincsen saját tárgya, módszerei a tudományszakok szerint változnak és azokhoz igazodnak. Ez a megállapítás áll a gyűjtőmunkára éppen úgy, mint a kiállításokra_ Magasabb síkon a gyűjtés a tudományos kutatás részlete és a múzeumi gyűjtemény is csupán az egyes tudományszakok rendszeresen felhalmozott forrásegyüttese. A prágai iskolához tartozik J _ BENEŠ, a Kulturális Minisztérium nyugalmazott osztályvezetője ( lozó a), aki a muzeológiát önálló tudománynak tartja, és megkülönböztet általános és speciális muzeológiát. Az általános muzeológia főbb kérdéseit az alábbiakban látja: - a múzeumügy elmélete, - a múzeum szerzeményezési munkája, - a múzeumi tömegkommunikáció módszere, - a gyűjtemények védelme, leltározás, katalogizálás, - a múzeumi munka tervezése, gazdálkodása, múzeumjog. Beneš és Neustupný felfogása abban közös, hogy a muzeológia a múzeumról szóló ismeret. Igen nagy volumenű muzeológiai munkájában Benešnek talán az 1980-ban közreadott de níciója fejezi ki legjobban a felfogását: A muzeológia a múzeum szakelmélete, amely a muzeológia és a múzeumi gondolkodás történetének tanulmányozása alapján a jelenlegi gyakorlat, vezetés, szervezés, a kádernevelés, valamint a rokon szakok és segédtudományok elméleteinek kiértékelése alapján az ismeretanyagot rendszerezi, a célokat, a módszereket és a munka eszközeit a muzeológia 16
területén a fejlett szocialista társadalom szükségleteinek megfelelően megfogalmazza azzal a rendeltetéssel, hogy a gyakorlati munka színvonalát emelje, és ahhoz marxista leninista orientáltságú elméleti bázist teremtsen.
Lényegesen eltér ettől Z. Z. STRÁNSKY elmélete, amelyet több munkában kifejtett. A muzeológiát tudománynak tartja, de hogy mint tudomány elismerést nyerjen, a jelenlegi tudományok tudományának három alapkritériumát kell kielégíteni: a) a történetiség kritériumát, b) az objektív társadalmi szükségesség kritériumát, c) a tudományos megismerés belső logikájának kritériumát. a) Stránský szerint a muzeológia már túljutott bizonyos fejlődési fokon, van önálló története. b) A múzeumok közvetlen érdeke, hogy az emberiség mai és jövő fejlődését segítse. Tehát olyan ismereteket kell az embernek a múzeumokban szereznie, amelyek
műveltségi alapul szolgálhatnak, hogy a múzeumok további élete és fejlődése megfeleljen a társadalom követelményeinek. c) A muzeológia mint tényleges tudományos diszciplína elkülöníthető, s így belső logikájának megfelelően rendelkeznie kell a következőkkel: 1. a megismerési fo-
lyamat meghatározott tárgyával, 2. speci kus módszerekkel, 3. sajátos terminológiával, 4. saját elméleti rendszerrel. 1. A múzeumi intézmény. Mai formája társadalmilag kialakult történeti fejlődés
eredménye. Ez a forma nem öncél, érvényes a múzeumra is, hogy eszköz, de nem önmagáért való. A muzeológia tárgya ebből kifolyólag nem lehet a múzeum, csak a múzeumügy belső tartalma éppen úgy, mint a pedagógiában, ahol a tudományág tár-
gya nem az iskola, hanem a benne folyó oktató-nevelő munka rendszere, módszere. A muzeológia tárgyát az ember speci kus valóságközelítésében kell keresnünk. Ez abban jut kifejezésre, hogy bizonyos tárgyakat szelektál, új valóságba helyezi át, és saját igényeinek megfelelően, új módon értékeli azokat. A muzeológia segítségével el kell jutni az ember és a valóság speci kus kapcsolatához, és meg kell ismerkedni a valóságnak azzal az oldalával, amelyet Stránský muzealitásnak nevez. Ez nem egyszerűen tárgy, több annál, amely magán viseli hordozójegyeit, ezáltal elkülönül más gyűjteményi forrásjellegű tárgyaktól. A tudományok rendszerében a dokumentációba helyezi. 2. A metodológiai rendszer legmagasabb szintjét az általános jellegű módszerek alkotják. Stránský ebben három szintet különböztet meg. Az első a kutató által mű-
velt alaptudomány-szintű rendszer. A második a szakterület megismerésének speci kus vonásai. A harmadik szint a módszerek és technikák szintje, amelyek összekötik az elméletet a gyakorlattal.
3. A tudományos megismerés a szaknyelvben ölt formát. Az ICOM nemzeti bizottságai egyre több országban készítették el a terminológiai szótárt, hogy a fogalmakat tisztázzák. Így elkészült a szovjet, keletnémet értelmező szótár annak a munkának a részeként, amelyet az ICOM Magyar Nemzeti Bizottsága szervez, és 20 nyel-
ven fogja megjelentetni_ Ebből 1986-ban az első részlet angol, francia, német, orosz, spanyol és magyar nyelven már megjelent. Stránský szerint a muzeológia rendszere a következő:
- genetikus szempont: a muzeológia története, - rendszertani szempont: a szelekció elmélete, _ a tezaurálás elmélete,
_ a kommunikáció elmélete, - alkalmazási szempont: muzeográ a.
A szelekció A muzealitás a muzeális gyűjtemények tárgyainak minőségi tulajdonsága. A szak-
irodalomban a tulajdonságokat hordozó tárgyak kérdésében igen ellentétesek a vélemények. Neustupný szerint a múzeumi gyűjtemény minden darabja valamely tudományág szférájába tartozik. J_ Beneš a múzeumi tárgyat olyan anyagi képződmény-
nek tartja, amelyet környezetéből kulturális értéke miatt megőrzésre és az ismeretanyag dokumentálására kiemeltek, hogy a nevelés és művelés céljait szolgálja. S. Streicher szerint a múzeumi tárgy gyűjtött, meghatározott, restaurált, amelynek funk-
ciója van a kutatómunkában és a kiállítás révén a köznevelői tevékenységben. Stránský aktív és passzív kiválasztást különböztet meg. A muzeológus sokszor a véletlenre, a természetes szelekcióra bízza magát, ami nem megbízható. A szelekció során az eredeti tárgy a valóság dokumentálásává válik. Ebben a primer dokumentációs kapcsolatban a valóság közvetlenül nyer bizonyítást. A realitás és a dokumentum közé nem kerül közvetítő láncszem, ami az infonnációátvitel egyéb csatornáin gyakori. Tehát ez a fajta dokumentáció egyedi, ismételhetetlen és nem helyettesíthető. A kiválasztás után a muzeáliák elnyerik többdimenziós jellegüket, forrásaivá válnak egyfelől a tudományágazatoknak, másfelől olyan diszciplínáknak, amelyeket a kutatás a jövőben fog felhasználni.
A tezaurálás Tárgya a muzeális realitásoknak érték szempontjából eredő mozzanata, a meg-
őrzés. A tezaurálás elméletét Stránský három témára osztotta : rendszertan, dokumentáció, megőrzés. A gyűjtemény rendszerességének elemei a tárgyak belső összefüg-
géseiből keletkeznek. Ezt szolgálja a leírás, az osztályozás, amely lehetővé teszi értékelésüket és információtartalmuk kihasználását.
18
A felhalmozott anyag rendszere A műemlékvédelem in situ, a muzeológia in fondo őrzi meg a tárgy értékeit. A leirásnak mindig a lényegre kell vezetnie, és a több dimenziósságot kell fejlesztenie.
A gyűjteményfondnak az egyes tárgyak belső összefüggéseivel összhangban rendszerré kell épülnie. Különböző külsejű tárgyak alkothatnak rendszert, ha a dokumentációs összefüggések megvannak. Egy gyűjtemény kialakítása absztrakt és konkrét síkon történik. Az első sík a megismerési folyamatnak és fogalmi rendszernek az eredője, a konkrét sík a fond megvalósulásában nyilvánul meg. Módszertani szempontból Stránský a halmozott anyag (tezaurus) és a gyűjteményi fond fogalmát különbözteti meg. Az előbbi a fond absztrakt formájának te-
kinthető, ami azt jelenti, hogy belül is bővíthető, és ezáltal a gyűjteményképző tevékenység programadója lehet. A tudományos közlés nem jár közvetlen kötődéssel a felhalmozott múzeumi tár-
gyak és a halmozás elméleti vonala között. Ezért szükséges a másodlagos dokumentáció bevezetése, amely több szintű: 1. leletdokumentáció (elsődleges leírás),
2. alapdokumentáció (morfológiai szinten), 3. magyarázó dokumentáció (rendszerező színvonalú). Az 1. szint lezárt, mert a leletállapot gyakorlatilag nem ismételhető. A 2. és a 3. szint nyitott, új ismeretek befogadását teszi lehetővé. A másodlagos dokumentációnak nemcsak a gyűjteményi fond feldolgozása és további értékelése szempontjából van jelentősége, hanem a gyűjtemény teljes információanyagával történő műveletek biztosításának fontos eleme. A kommunikáció
A kiválasztott és megismert értékek akkor nyernek értelmet, ha egyidejűleg a társadalmi tudat részévé válnak. Ez kommunikáció útján történik. Stránský három formáját különíti el: 1. kiállítás, 2. kiadványok, 3. általános kommunikáció. A koráb-
bi gyakorlattal szemben Stráı ıký nagy fontosságot tulajdonít a szemantika, a pedagógia, a pszichológia és a szociológia felhasználható módszereinek. Stránský kommunikációs elméletében azonos funkcióban érvényesülő tömeg- és egyéni formákat különböztet meg, s ezek a tanítás, szórakoztatás, a dokumentáció elemeinek is hordozói_ De különböznek is abban, hogy azok optikai, akusztikus, audiovizuális elemekhez kötődnek, térben vagy időben függésben állnak anélkül, hogy a közvetítésben kötöttséget jelentenének. A kommunikáció elméletében a múzeum is egyfajta közlési formának tekinthető, de funkciójegyeiben más formákkal egyezik. Így a múzeumi kommimikáció jellege több dimenziós, nem csak vizuálisan vagy nem csak idő- és térbeliségében hat. A múzeumi kiállítás jellegzetes közlési forma. Nemcsak a tárgy érzékelésének bizonyos adatait közli a nézővel, hanem a vele kapcsolatos mondanivalókat is. A láto19
gató a jelenségek lényegének megismerésére törekszik, ez vezet el a jelenségek lényeges megismeréséhez, a rendszeres tudományos ismeretekig. A bemutatás egyik fő kérdése az elvontnak a konkréttal való kifejezése, vagyis érzékeltetni a jelenségtől, annak lényegéig mutató utat. A muzeológiának kell szolgálnia az eredeti tárgyakra felépített közlés karakterét és törvényszerűségeit. Stránský a kiállításban három fő típust jelöl meg: a) gyűjteménybemutató, b) múzeumi kiállítás, c) kiállítás. Ez nála rangsort is jelöl, illetve tartalmi és formai kü-
lönbözőségeket, amelyeket nem fejt ki bővebben. A kommunikáció egyéb formái nem tartalmaznak elméletében új elemeket. Összegezve Stránský elméletét, a muzeológia a meghatározott tárgy megismerésének szemszögéből rendszerbe foglalható, speci kus megismerési folyamata alapján rendszerezhető, és annak önálló és speci kus rendszere kialakítható.
NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A Német Demokratikus Köztársaság múzeumügyében a Lipcsében létrehívott középfokú oktatást adó múzeumi középiskola jelentette az újítást azzal a céllal, hogy a helytörténeti múzeumokban dolgozó középkáderek ellássák a nyilvántartást, de fő-
képpen a kiállítások rendezését. Ebben az időben alakult meg a Kulturális Minisztérium háttérintézménye, az Institut für Museumswesen, amely konferenciák tartásával és kézikönyvek kiadásával mozgósított az aktuális munka megoldására. Az 50-es évek végén jelenik meg H. A. KNORR kézikönyve a múzeumi anyag leltározásáról és a kiállításrendezés alapjairól_ Gyakorlati tudnivalókat ad elmélet nélkül. A keletnémet muzeológia kifejezetten a történeti múzeumok szempontjából világította meg a muzeológia fogalmát, amely pregnánsan jelentkezik W. HERBST „A történeti múzeum és a szocialista társadalo m” c. könyvében. Herbst lozó ai alapon adja a történeti múzeumok viszonyát a marxista-leninista történettudományhoz a szocialista társadalomban. Hatására az európai szocialista államokban a legújabbkori történeti muzeológia fogalma tűnik
fel, illetőleg annak sajátos jellegét próbálják meghatározni. A sajátos jelleg abban áll, hogy a marxista-leninista történettudomány alapján a törvényszerű társadalmi fejlődés minden lényeges területén felkutatják, gyűjtik és
kiállítják a tipikus, illetve részben egyedülálló forrásokat. A szocialista történeti múzeumokat úgy de niálja W. Herbst, hogy azok a történettudomány sajátos részlegei időben, tematikailag vagy területileg körülhatároltan foglalkoznak a társadalom gazdasági, szociális, politikai és kulturális fejlődésével. A múltat és jelent eredeti forrásaiban kutatják, majd ábrázolják a lényeges összefüggéseket, folyamatokat és tör-
vényszerűségeket. Herbst szocialista történeti múzeum fogalmán a táj-, területi és történeti múzeumokat érti, illetőleg idetartoznak a néprajzi, népművészeti múzeumok,
etnológíai, őstörténeti, archeológiai múzeumok, a nemzeti emlékhelyek. Elhibázottnak taıtja Herbst az 1964-ben az NDK-ban közzétett tézístervezetet a múzeumtudo20
mányhoz, amely ,,a természet és a társadalom eredeti tárgyi bizonyítékainak a rendszeres gyűjtésére, felkutatására és megőrzésére szolgáló, történelmileg feltételezett létesítményeknek” nevezte a múzeumot. Herbst szerint a múzeumok a tudománnyal fejlődtek, és a tudomány differenciálódásával párhuzamosan specializálódtak_ Ezért a marxista muzeológia olyan problémákat vizsgál, amelyek a múzeumok összes fajtáiban azonosak. A múzeumnak mint ideológiát formáló szellemi-kulturális központnak a társadalmi funkciói: - a muzeológia viszonya a szaktudományokhoz, - a muzeológia témája, _ a muzeológiai tipológia és az osztályozás kérdései, ~ a kiállítások problémái és határai a különböző pro lú múzeumokban, - a kiállítások különböző formái, sajátságai és speci kus hatása a szocialista meggyőződés kialakítására, megszilárdítására, - a konzerválás és restaurálás, - a múzeumok története, szervezése, - a múzeumi jog,
- a múzeumpedagógia. Herbst munkásságát követően indult meg a harmadik hullám, amelyhez E.
HüNscH, J _ AVE, S. ENNENBACH tartozik. Hünsch szerint ,,a muzeológia különböző diszciplínáknak a múzeumra vonatkozó rendszerét jelenti, és a maga területein a mindenkori szaktudományi módszereket alkalmazza. A muzeológia így biztosítja a felkészültséget a múzeumi tudományos kutatómunka minden formájának alkalma-
zásához, a gyűjteménymunka célszerű megszervezéséhez, valamint számos eljárást a tudományos képzés folyamatában”. Az 1975-ben megjelent muzeológiai szótárban a muzeológia társadalomtudományi diszciplína, amelynek része a múzeumelmélet, a múzeumi metodika és a múzeumügy története. A tudományok tárgya a társadalom és a múzeum viszonya, valamint a
múzeum speciális, tudományos, kulturális teljesítménye. Ezt az időszakot jellemzi a Schule und Museum munkacsoport (Patzwall, Ave
irányításával), amely konferenciájával és azonos című folyóiratával a múzeumi kommunikáció különböző formáit elemzi, illetőleg a kollégáknak és pedagógusoknak ad útmutatót. A legújabb fejlődést I. JAHN disszertációja jelenti, amely 1980-81-ben
jelent meg. Természettudományos képzettségű múzeumigazgató, és a muzeológiát mint önálló tudományágat tárgyalja, zömében egyetértve Stránský elméletével, de azokat a természettudományra transzponálja.
1980-tól folyamatosan jelennek meg K. SCHREINER muzeológiai munkái, amelyek a keletnémet szakirodalomban a legösszetettebben és a legnagyobb terjedelemben foglalkoznak a muzeológiával. Eddig öt füzet jelent meg, a következő címekkel: A muzeológia tárgya és feladata;
21
A múzeum mint intézmény hordozója a különböző tudományszakoknak;
Az interdiszciplináris együttműködés szükségessége és a muzeológia más tudományokkal való integrálása;
A múzeumelmélet és a metodika; A múzeumügy története.
LENGYELORSZÁG A muzeológiai fogalom kialakításában legnagyobb részt MALıNowszKınak, BANAcErnak, SwiEcznvısKmek, de főképpen GLUzıNsKınek van érdeme. Gluzinski szerint a múzeumokat négyféle funkció jellemzi: a gyűjtés, a megőrzés, a feldolgozás és a kiállítás. Szerinte a négy funkció egyike sem eredeztethető a múzeumokban mű-
velt hagyományos tudományszakokból. Ezek a tudományszakok tanulmányozzák a múzeumi tárgyakat, de egyik sem gyűjti azokat anyagi valóságukba n. A muzeológia és ezen alkalmazható tudományszakok megismerési célja nem fedi egymást. Szerinte
a muzeológia feladata: „A múltnak a múzeumban összegyűjtött és annak gyűjteményeiben megőrzött maradványaiból komplex ismeretanyag birtoklása, amely adott történeti tényekhez fűződik.” Romániában Liviu Stefanescu, Jugoszláviában Anton Bauer, illetve a zágrábi múzeumi kabinet fejt ki gyakorlati tevékenységet.
MAGYARORSZÁG A magyar muzeológia nem áll lejjebb, minta szomszédos államok e téren; jóllehet az élenjáró „elméleti muzeológiát” végző kutatók a magyar gyakorlat eredmé-
nyeit elismerik, de felvetik elméleti hiányosságait. Pedig a lánglelkű szervező RÖMER FLóRıs vagy HAMPEL JózsEF a kialakuló szaktudományokban a bronzkortól a korai középkoron át a magyar ötvösségig a tudomány akkori állapotában szintetizálni tudott európai szinten is, kimagaslóan, bekapcsolva a magyar eredményeket a világ tudományosságába. Vagy a két világháború igen sanyarú gazdasági viszonyai mellett kevés ember végzett olyan színvonalú ismeretterjesztő munkát Európában, mint MÓRA FERENC, akinek régészeti előadásain, történeti regényein egy egész nemzet
apraja-nagyja csüngött_ Vagy BANNER JÁNos, aki a frissen feltárt Tut-ankh-amonsírról tartott előadásaiból 10 lléres beléptidíjjal megindította a szegedi egyetem régészeti tanszékének folyóiratát, a Dolgozatokat_ Rajtuk kívül a kiváló kutatók sorát vonultathatjuk fel, akiknek tudása hozta létre a gyűjteményeket, a nemzetközi szinten megírt publikációkat, jóllehet az ellenforradalmi kurzus a „politika mentes” tudományt és a magyar kultúrfölényt várta és kérte tőlük. Ennek következtében - bár sovinizmusba, fasizmusba soha nem torkollott - a kiállítások csak a hozzáértők számára szóltak, a rendszertant, a kronológiai, tipológiai vagy a l'art pour l'art módszert követve. Ennek ellenére igaza van Móra Ferencnek, aki úgy vélte, ha a falusiak 22
bejönnek a szegedi piacra, és a vonatindulásig betérnek a múzeumba, hozzádörgölőd-
nek a tudás ajtófélfájához, és valamit visznek is abból haza magukkal. A felszabadulás után dinamikus fejlődésnek indult a magyar múzeumügy, úgyannyira, hogy nem szerénytelenség azt állítani: az európai országok élvonalába került az egységes nyilvántartás bevezetésével és a marxista elmélet alapján a kiállítások dia-
lektikus és didaktikus bemutatásával. Általános elismerést váltott ki világszerte a hódmezővásárhelyi kiállítás 1949-ben (a szerző és WAGNER NÁNDOR belsőépítész munkája), vagy LÁszLó GYULA didaktikus kiállítása 1950-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban, vagy VÉRTES LÁSZLÓ meghökkentőer: merész kérdésfelvetése a szinte telje-
sen mobilizált megoldásokkal az emberré válástól, a neolit forradalomról készített kiállításával 1960-ban. Sajnos, elmulasztottuk közölni a forgatókönyvet és a kiviteli megoldásokat, így sok szocialista és nyugati ország múzeumaiban visszaköszöntek ötleteink, egyedülállóan előremutató megoldásaink tartalmi és formai vonatkozásban
egyaránt. A kritikában jogos az, hogy valóban keveset írtunk a ,,muzeológiáról”, pedig
nálunk is van annak története. Egyik úttörője OROSZLÁN ZOLTÁN professzor volt, aki 1955-ben kiadott muzeológiai jegyzetével megpróbálta segíteni a régész, a néprajzos, a művészettörténész hallgatókat, megadni számukra a múzeumi alapokat a múzeumok történetéről, jogrendjéről, a kiállításrendezés rejtelmeiről. Jelentős munkát végzett BARBARrcs LAJos a Mezőgazdasági Múzeum igazgatóhelyettese ,,a mezőgazdasági muzeológia” egyes kérdéseinek kimunkálásával, a külföldi irodalom ismerteté-
sével. Egymás után jelennek meg az irodalmi, történeti, munkásmozgalmi muzeológiáról készült kompendiumok, és szinte nincs olyan szakága a múzeumok gyűjtőpro ljának, amelynél ne hódított volna teret a divatos muzeológia.
Jelentős előrelépés történt a szolgáltató múzeum kommunikációs munkájával. Tartalmában a tudatformálás, a műveltségátadás és az ízlésfonnálás lépett előtérbe. Fontossá vált a rétegmunka, a személyiség kifejlesztése, a kreativitás, az önálló továbbképzés elindítására való impulzusadás, a szórakozva tanulás azoknál a látogatóknál, akikből a jövő új igényű látogatói lesznek.
A történeti muzeológia műveléséből Hetés Tibor elméleti munkája emelhető ki az 1971-ben kiadott tamılmánykötetben, amely a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum I. füzetében jelent meg. A munkásmozgalom-történet muzeológiájának kimunkálásában Esrr BÉLA, Szrrcossv FERENC, PANcsov1Ts IsTvÁN szerepe jelentős (MMM III. f_). Az irodalmi muzeológiában BARŐTI DEZSŐ, a művészettörténelemben MUCSI ANDRÁS, ÉRY GYÖNGYI elsősorban a kiállítások tartalmi és formai jegyeit értelmezték.
A sok apró részletkérdésről a Múzeumi és Restaurátori Módszertani Központ által megjelentetett és folyamatosan megjelenő muzeológiai bibliográ ák adnak számot. Miután nagy vonalakban felvázoltam a különböző szocialista irányzatokat a muzeológia területén, jogos a kérdés, mi a magyarok álláspontja a muzeológiát illetően. Szakáganként igen vegyes, különböző, de egyre erősödik az a felfogás, hogy a muzeológia önálló tudomány. A nézetek közül saját téziseimet vázolom, mert a részletek a tankönyv egyes fejezeteiben kirajzolódnak. 23
A muzeológia a múzeumban művelt tudományok, tevékenységek összessége. A múzeum alapja a gyűjtemény, erre épül a tudományos feldolgozás, a komplexen értendő műtárgyvédelem és végcélként a kommunikáció múzeumi formái. Önálló tudomány, amely szorosan kapcsolódik a szaktudományi ágazatokhoz, de törvényszerűségei általánosíthatók a múzeumi tevékenység minden területén, különös súllyal közösen jelentkezik a kommunikáció terén, és ezt általános muzeológiának tartom. A múzeumokban művelt tevékenység hordozója a múzeum, és így a muzeológia lényegében a múzeumi gondolat tartalmi és formai jegyeinek összessége egy adott korban, meghatározott politikai és társadalmi viszonyok között. Minden korszak megteremtette a maga múzeumi koncepcióját, ami a politikai és társadalmi viszonyok mellett megvalósított a gyűjtő vagy a fenntartó szerv érdeklődése, gazdagsága, és a szaktudományok mindenkori szintjétől függően annak rendszerével. Ez a megállapítás áll a rabszolgatartó társadalom gyűjteményeire csakúgy, mint az abszolút monarchia múzeumnak nevezett gyűjteményeire és a mai múzeumokra is, legyen az szocialista, kapitalista vagy a fejlődő világban működő. A gyűjtemény az az alap, amelynek célja, rendeltetése évezredek alatt változott, és annak története csak a dialektikában szemlélendő. Módszerének alapja mind a gyűj-
tésben, mind a rendszerezésben, meghatározásban mindig a legfejlettebb tudományos módszer. Egy harrnadkori földtani gyűjteményt nem hozhat létre lozófus, de Tróját sem áshatja ki többet egy autodidakta, legyen az mecénás vagy tanár. Mind a gyűj-
tésben, mind a feldolgozásban csak a legmodernebb tudományos eredményekkel lehet a munkát végezni, az interdiszciplináris követelmények korszerű betartásával. Régészetet művelni csak természettudományos módszerekkel lehet - légi fényképezés, geo zikai kutatások, uoreszcensz kronológia, dentrokronológia _ éppen úgy, mint az antropológiában, ahol vércsoport-meghatározás vagy egyéb humángen etikai módszerek nélkül dolgozni nem lehet. A múzeumok azonos feltáró és feldolgozó munkát végeznek, mint az akadémiai intézetek, laboratóriumok. De feladatuk még több a sokrétű kommunikáció miatt. A gyűjtemény védelem-komplexitásán a leltározást, katalogizálást, raktározást, tárgyhigiénét értjük, a konzerválás, a preparálás a legfejlettebb technikával folyik., és célja, hogy a nemzeti és össznépi kulturális értékeket, örökségeket minél tovább megőrizze a restaurátori etika, a Velencei Karta általánosan elfogadott normáinak gyelembevételével. A kommunikációban legfontosabb teendő az állandó kiállítás létrehívása. A forgatókönyvet a legjobb szakemberek írják, ne a múzeumpedagógus. A tartalmat nem lehet alárendelni a formának. Itt lép be a pszichológia, múzeumpedagógia, szociológia és egyéb tudományágak, amelyekből a múzeumra vonatkoztatható elméleti és gyakorlati szempontok belekerülnek a kiállításba. E munkát team végzi, szakemberrel, belsőépítésszel, gra kai vezetővel, világítás és klimatikai szakemberekkel együtt, köztük a múzeumpedagógussal is.
24
Az egész világon divatossá vált, hogy minden múzeumi szakágnak kialakult a saját muzeológiája. Ezt a felfogást nem vallom_ Módszerben, tartalomban és célban nincs különbség egy régészeti kiállítás és pl. egy Lenin vagy egy Kun Béla emlék-
kiállítás között. Mindhárom történeti jellegű, csak a forrásanyaga más. Minél régebbi időre nyúlunk vissza a történelem folyamatába, annál kevesebb a forrásanyag, és nő a tárgy forrásértéke. Ugyanakkor a hozzánk közel eső korszakokban óriásira duzzad a forrásanyag, más a muzealitása, és így nagyobb a szükséges szelekció is. Mindig az eredeti tárggyal kell bizonyítani a tartalmi mondanivalót, nem verbálisan, illetőleg segédhordozókkal, hanem a tárgyban, illetőleg a leletegyüttesben vagy tárgycsoportban levő bizonyító jelleg alapján. Ezért csak a történeti muzeológiát ismerem el szakági muzeológiának. Van természettudományi muzeológia, ebbe beleértem a műszaki múzeumokat, a tudománytörténetet. Lehet, de kétségeim vannak a művészeti muzeológia létezésében_ Itt az a paradoxonhelyzet áll elő, hogy a mű _ legyen az képzőművészet, zene vagy irodalom ~ a tartalmi tényező, és csupán segédlet hozzá a szerzőre, műre vonatkozó két vagy három dimenziós dokumentáció, illetve a jobb meg-
értést szolgáló didaktikus kellékek. Határesetek vannak. A szakmai idézett muzeológiában az ágazatok egymást átfedik. Ebben az esetben a fő ágazat az irányadó, amelyet bátran kombinálhatunk ahhoz illő módszerekkel.
C) Muzeológiai tendenciák a kapitalista országokban A múzeumok alakulása a kapitalizmus virágkorában robbanásszerű múzeumi alapításokat eredményezett az Amerikai Egyesült Államokban. A magántőke, a konszernek hatalmas gyűjtemények alapjait vetették meg a művészet és a technika területén elsősorban. Ezek azonban az imperializmus kialakulásának időszakában hanyatlásnak indultak. Csökkent a látogatottság, a gyűjteményre fordított összeg, és már az
első világháború előtt a múzeumok válságáról cikkeztek_ A kivezető utat a közlés új formáiban látták, illetőleg a koncepcióváltásban.
Amerikában divat, hogy a kérdéseket sarkítottan kell feltenni. Példa erre W. E. WASHBURN tanulmánya: ,,Grandmotherology and Museology”_ A tanulmány lényege, hogy a szerző kétségbe vonja a múzeumi munka speciális voltát.
Egy másik amerikai szerző, W. A. BURNs „The Curator _ as Canary” című tanulmányában körvonalazta a muzeológia új fogalmát, amelynek lényege, hogy a muzeológia olyan tudomány, amely a múzeumban őrzött tárgyak gyűjteményeivel, azok rendezésével, adminisztratív ügyeivel foglalkozik. Megítélése szerint ez a régi múzeumi fogalomból adódik, amely nem vette tekintetbe a múzeum nevelő szerepét. Pedig a kiutat már ez jelentette, amely különösen igaz a 30-as évek nagy gazdasági 25
világválsága után. Egymás után szűntek meg a tudományos jellegű múzeumok, és a
váltás a második világháború után következett be, amikor az Európából átszállított műkincsek értékben és mennyiségben meghatványozták a gyűjteményeket. Kifejlő-
dött a magas kiállítási technika, a rétegnevelés különböző formája, de egyben jelentkezett a business, amely jellemzője az amerikai kulturális életnek is. G. E. BURCAW az idahoi egyetem múzeumának igazgatója egyetemi tankönyvet írt „Bevezetés a muzeológiába” címmel, amelynek lényege a prakticizmus. Ismert muzeológiai folyóirata az USA-nak a Curator.
Anglia a polgári alapítású múzeumügy szülője. Igen sokféle múzeum alakult ki, közöttük sok az egyetemi gyűjtemény, ez előzménye is a British Múzeumnak. A kiváló szakemberképzés mellett a 60-as évektől jelentkezik a muzeológia, amelynek egyik
tanszéke a Leicesteri Egyetem Múzeumi Tanulmányok Osztálya. Itt lényegében postgraduális képzés folyik, különböző szakon végzett emberek (régészek, természettudó-
sok, művészettörténészek, építészek stb.) meghatározott felvételi vizsgák után 2-3 éves tanfolyamokat végeznek, és muzeológiából oklevelet nyernek. Ez alatt az idő alatt minősítő vizsgán kell átmenniök, illetőleg disszertációt írnak, és záróvizsgát tesz-
nek. A témákat A-H-ig terjedő csoportokba osztják, és legalább három csoportból szabad választás után meg kell ími a kb. egy ív terjedelmű értékelést. Legjobban talán az tájékoztat a képzés rendszeréről, ha a csoportokba eső főbb témákat leírom. Pl. az A, B szakmai téma, a C, múzeumtörténet és elmélet:
- a múzeumügy története és fejlődése, - a mai múzeumok típusai és funkciói, - a múzeumok célja, nevelési és társadalmi értékük, - a múzeumok jövője. D témacsoport: Múzeumszervezés és ügyvitel: - a múzeumokat érintő törvények, - az ellenőrző testületek, szervezet és eljárás, _ pénzügyek és technikai ügymenet, - kapcsolódó szervezetek, helyi nemzeti és nemzetközi, - személyi állomány: szervezet, kinevezés, szolgálati feltételek és ellenőrzés. E) Épület: tervezés, berendezés, felszerelés, működés és szolgálat: - biztonság: felelősség és műszaki vonatkozásai. F) A gyűjtemények dokumentálása: okmányok és tájékoztatások beszerzése a tárgyakra és gyűjteményekre.
G) Közönségkapcsolatok. Hogy e nagy témacsoportokon belül néhány részletet is bemutatunk, annak oka az egész angolszász múzeumi munkára jellemző. Pl. a Gyűjteménygyarapítás: A módszer szakmai, de vannak muzeológiai aspektusai is, ilyenek a selejtezés elvei, a gyűjtés etikája, a terepmunka és a szállítás, az anyag osztályozása, nyilvántartása, katalogizálása, sokrétű műtárgyvédelem a legfejlettebb technika mellett.
26
A közönségszolgálat rendkívüli módjai:
Tudakozó és felvilágosító szolgálat, gyűjteményi utalók hozzáférhetősége, meghatározott körből bibliográ ai elkészítése, anyag, illetve egész kiállítások kölcsönzése
iskoláknak, egyéb szerveknek, reprodukciók, modellek, emléktárgyak előállítása és eladása, a videotechnika adta lehetőségek maximális kihasználása, illetve számítógép tudományos célra történő felhasználása terminálokkal, ahonnan lehívhatók pl. a rendszerbe bekapcsolt amerikai, angliai, franciaországi, NSZK-beli, továbbá a Benelux államokban található pl. Monet-képek. A tárgyak a képernyőn színesben jelennek meg, és szalagon megvásárolhatók.
Az oktatói gárda a legképzettebb vendégelőadókra épül, hazaiakra és külföldiekre. Az oktatás jellege a tantárgyak olyan fokú gyakorlása, hogy a múzeumi szolgálatra teljes értékű szakembereket képezzen. A gyakorlati munka a város múzeumaiban történik. Mindenféle oktatás, ami a múzeumi adminisztrációval, pénzügyekkel, tervezéssel, bemutatással kapcsolatos, mindig a valóságos helyzetre alapozódik. A tény-
leges terveket, beszámolókat a múzeumoktól kölcsönzik, és azok szolgálják e témakörben a bázisanyagot. Ilyen módon a hallgatók két lábbal a valóság talaján maradnak, és a tanulmányozásra érkező múzeumigazgatóhoz hasonlóan ők is kapcsolatban maradnak a napi problémákkal, és ez már azt az érzést kelti bennük, hogy ez a szakmájuk_ Nem érdektelen, hogy igen magas a tandíj, amelyet vagy ösztöndíjakból fedeznek kiírt pályázat útján, vagy az az intézmény fedezi, amelyik a postgraduális kép-
zésre küldte a hallgatót. A múzeumi tanszék közismert professzora H. RAYMOND
SrNGLETON_ A legismertebb angol múzeumi folyóirat a Museum Jornal. Franciaországban a felnőtt oktatás a legjobban megszervezett a világon. Kialakulásában az ipari forradalom és a szakmunkásképzés minőségének emelése és a komplex oktatás játszik fő szerepet. A világon a legkiválóbb muzeológiai szakértőként emlegetik G. H. RIVIERE professzort, aki a Sorbonne-on tart muzeológiai előadásokat. Alapgondolata, hogy a múzeumokban végzett munka módszere azonos a szaktudományok módszerével, és ebben Neustupný nézetei felé hajlik. Muzeológián
a múzeum történetét érti, míg muzeográ án a technikai eszközöket, illetve berendezéseket. Az általános muzeológia mellett megkülönböztet speciális muzeológiát. A francia múzeumokat kiváló építészet, illetve a művészi rendezés jellemzi. Mesterei a világításnak, és a fényeffektus kihasználásával a tárgy értékét jelentősen emelik. Egyre problematikusabbá válik a múzeumok szerepe, amióta szerte a világon kialakultak a közművelődés új arculatú központjai. Ebben vezető szerepet játszik a Pompidou-központ. Alapelve az egész napos foglalkoztatás és szórakoztatás biztosítása az óvodás kortól az agg korig. Hasonlóak ezek a magyarországi művelődési központokhoz, de méreteikben ugyanaz a különbség jelentkezik, mint egy magyar ABCüzlet és pl. a montreali bevásárlóközpont között. Oda a föld alatti folyosór`ól gurulnak be a gépkocsik, és a megvásárolt élelem szállítószalagon, önműködően kerül a kocsik csomagterébe_ 27
A Pompidou-központban négyezer négyzetméter terület áll rendelkezésre a különböző kiállítások rendezésére. A tér exibilis és a legmodernebb technikával beépített. Vannak benne színház- és mozitermek, éttermek és foglalkozási kabinetek_ Az egész világon terjedőben levő kulturális központok komoly vetélytársai a legnagyobb múzeumoknak is. Egyik problémája jelenünknek a központ és a múzeumok viszonya. Az alapkülönbség abban van, hogy a központoknak nincs gyűjteményük, de anyagi alapjaikkal bármilyen kiállítást vagy rendezvényt nanszírozni tudnak. Az érdeklődés óriási, messze meghaladja a múzeumokét_ A Német Szövetségi Köztársaságban a második világháború pusztításai igen súlyosak voltak, és a kevés szakember miatt igen lassan indult meg a múzeumi munka. Jellemzői az egyetemi tanszékek mellett kialakult természettudományi gyűjtemények. A berlini gyűjteményi egység kettéosztásával a territoriális területen új épületekben helyezték el a megvásárolt művészeti anyagot. Itt működik az egyetlen nyugatnémet Muzeológiai Intézet. Fő pro lja a természettudomány és a művészet. Külön iskolát nem képeznek, általában az angol és a francia muzeológiai módszereket követik. 1974-ben megjelentették a Denkschrift Museum Compendiumot, amelyben részletezték a gyűjtemények állapotát, a bennük folyó múzeumi munkát, különös súllyal
a pedagógiai tevékenységre. Az azóta eltelt időben megélénkült a gyakorlati és elméleti munka publikációja. Erre utal KARIN-SOPHIE RICHTER-REICHENBACH ,,Grundlagen einer museumdidaktischen Konzeption zur Verrnittlung zeitgenössischer Kunst
an Jugendliche und Erwachsene” című munkája (1978), vagy HANs-JoAcHrM KLEINMONIKA BACHMAYER „Museum und Ölfentlichkeit” (1981) vagy „Das Museum und die Dritte Welt 1981” c. művek.
Irodalom : Összefoglaló művek:
BENoısT, L.: Musée et muséologie. Paris, 1960. Handbook for museum curatos_ London, 1954.
NEUsTUPNý, J_: Muzeum a veda. Praha, 1968. STRÁNsKý, Z.: Zur Auffassung der Museologie. Brno-Berlin, 1966. STRÁNSKY, Z.: A muzeológusképzés. Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ, Budapest, 1978.
STRÁNSKY, Z.: Einführung in die Museologie, Museologické sešity supplementum, Brno, 1971. RAsGoN, A. M.: 50 Jahre sowjetische Museumswissenschaft. Neue Museumskunde, 1968, 2. OROSZLÁN, Z.: Általános muzeológia. Budapest, 1955. SCHREINER, K.: Einführung in die Museologie. Heft. 1. Neubrandenburg, 1982. 28
Muzeológiai periorlikák _'
Bilten informatica muzeologica, Zagreb. Biuletyn informacyjny zarzadu muzeów i ochrany zabytków. Warszawa. Mouseion, Bulletin de l'Of ce international des musées. Paris, 1926-1940. Muzeologické sešity. Brno, 1969.
Muzejr'ıi a vlastivčdná práce. Praha, 1963. Muzejnoje delo v SSSR. Moszkva, 1968. Muzei i pametnici na kulturata_ So a, 1960. Museumskunde und privater Sammlungen. Berlin, 1905.
Neue Museumskunde. Theorie und Praxis der Museumarbeit. Berlin, 1958. Revista Muzeolor_ Bucuresti, 1964. Muzeum, Metodický študijniý a informačný materiál. Bratislava, 1953.
Múzeumi Híradó. 1945-56. Múzeumi Közlemények. 1961.
ICOM News. (Nouvelles de l'ICOM.) Paris, 1948. Museum. ICOM 1926-tól. The Museologist_ Rochester, 1935.
Museums Journal. London, 1901. Bulletin d'information. Paris.
Musetuns service. New York, 1926. Curator. New York, 1958. Részletesebben lásd Muzeológiai folyóiratok jegyzéke. MK, 1971. 3. 102-119. _l; Bibliográ/ia.` Bibliographie zur sowjetischen Museumskunde. Neue Museumskunde, 1967. 4.
RAGGHIANTI, CARLO L.: Arte fare e vedere. Valleccki, Firenze, 1974. Das kunst- und kulturgeschichtliche Museum im 19. Jahrhundert_ Prestel-Verlag, München, 1977.
ENTZ GÉZA: Muzeológia - műemlékvédelem
restaurálás. MRMK. 1975.
STRÁNSKY, Z.: A muzeológusképzés. Muzeológiai Füzetek. MRMK. 1978.
A magyar múzeumok kiadványainak bibliográ ája_ I. Évkönyvek és folyóiratok repertóriuma. a) Muzeológia és restaurálás (1975) b) Természettudományok (1976) c) Régészet, történelem (1977) d) Néprajz (1976)
e) Művészetek, irodalom- és művelődéstörténet ( 1977) IV. Évkönyvek, folyóiratok, sorozatok, önálló kiadványok, kiállítási vezetők, katalógusok. 1975 (1976-1984. évf.)
A műgyűjtemények hasznáról. Szemelvények a magyar múzeumügy XIX. századi irodalmáról. Muzeológiai Füzetek. 2. MRMK. 1979. 29
Il. Műgyűjtés
A) Gyűjtemények az ókorban A műgyűjtés kezdete, oka, célja régóta foglalkoztatja a kutatókat_ A polgári fel-
fogás az ember veleszületett ösztönének tartja a gyűjtési hajlamot, s a temetkezési szokások révén létrehozott kincsesházakban látja a legelső gyűjteményeket. Ezeket
váltotta fel a templomi kincs, amelybó'l az első ókori gyűjtemények kialakultak. A termelőerők fejlődése, az osztálytársadalom kezdetei, a hatalomnak és a vagyonnak kevesek kezében való összpontosulása, a korlátlan hatalmat jelentő katonai demok-
rácia, a legyőzött területeken ejtett zsákmány, a rabszolgák kizsákmányolása teremti meg a tezaurálás vágyát, legyen az fegyver, rabszolga vagy éppen ritka használati tárgy.
EGYIPTOM. A Nílus völgyében i. e. az öntözéses gazdálkodás, a többlettermelés, a hatalomnak a papi rend és a kiváltságosok kezében való egyesülése már a IV. évezredben kialakította a korai rabszolgatartó társadalmat, és létrejött az egyiptomi óbirodalom (i. e. 3300-2300). A fáraók és a papi rend óriási vagyont halmozott fel a rabszolgamunka révén, amelynek ma is látható emlékei síremlékekben, palo-
tákban, templomokban maradtak ránk. Legkorábbi emléke a szakkarai lépcsős piramis i. e. 2950 körül, legmagasabb alkotása pedig a 2800 körül épített Kheopsz-piramis, 146,5 m magas, alapjának élszélessége 230 m, és a piramisba 2,3 millió, egyenként 2,5 tonna súlyú vágott kőtömböt helyeztek el. Az egyiptomi hit szerint az elhunyt
földi tettei fölött az alvilági bíróság ítél. A piramisfeliratok az ég túlvilágával szemben az alvilágban jelölik meg a továbbélés helyét. A halotti szertartások után a „halottak könyvével” ellátott elhunyt - ha az alvilági 42 bíró által igaznak találtatott ~ eljut a Jaru mezejére, s ott folytathatja földi életét, és tovább szánt Ozirisz földjén. A piramisok mint kultuszhelyek őrizték meg az egyiptomi óbirodalom kincseit, bár a fel-
tárások rablásokról tanúskodnak. Az újbirodalmak korában (i. e. 1580-1100) új templomtípus alakult ki sok melléképülettel, és azokat szinte templomvárossá bővítik. Ennek kiváló példái Luxor és Karnak. Kifejlődik az óriás méretű szobrászat, amelyet a 20 m magas, 73 m hosszú Sz nx képvisel. A palotákban kialakulnak a kincstárak, a templomokban a könyvtárak. A bennük őrzött portrék, szobrok kőből, aranyból, fából nemcsak értéket képviseltek, hanem a hatalom kifejezői is voltak.
MEZOPOTÁMIA_ A Tigris és az Eufrátesz déli részén két világbirodalom alakult ki, Babilónia és Asszíria_ Babilónia lakói, a sumerok a történelem hajnalán 31
(i. e. 3000 körül) hatalmas városokban éltek (Ur, Lagas, Larsa, Lippur) papkirályok uralma alatt. Írásuk a puha agyagnak megfelelő ékírás, amelyből több százezer agyagtábla maradt fenn a templomi levéltárakban és könyvtárakban. A mari királyi palota
romjainál több mint 20 000 táblát találtak. A leghíresebb a ninivei könyvtár volt, ahol a különböző törvények kópiáját őrizték meg az i. e. 1760 körüli években az óbabilóniai Hammurabi könyvtárában. Az időszámításunk előtti hetedik században Aszszurbanipal Nivinében szorgalmas gyűjtőmunkával hatalmas könyvtárat létesített a babilóniai és asszíriai irodalmi alkotásokból, ezek emlékét is több mint 20 000 agyagtábla-töredék őrzi. Az i. e. IX. században a várostoronyban trófeagyűjteményt rendeztek be. Nabukodnezár (604-562) újbabilóniai központi palotájában az „emberiség csodakabinetjét” állította fel fantasztikus kincsekkel, amelyben országa minden népének kincseit bemutatta. Az eddig ismert legrégibb gyűjteményt rendszeres gyűjtéssel hozták létre az i. e. VI. században a babiloni Bel-Shalti-Nennar hercegnő ré-
vén, aki leánya volt az utolsó újbabiloni királynak. Ehhez a gyűjteményhez már katalógust is készítettek (Museological Working Papers. Stockholrn, 1/1980. 19).
GÖRÖG VÁROSÁLLAMOK. A Kréta mükénõi műveltség az i. e. ni-rr.
évezredben virágzott. A nagyszabású palotaépítkezések a korai minószi korban kezdődtek, és a középső minószi korban (2000-1550) érik el virágkorukat. A korszak
közepén építették a knosszoszi, phaisztoszi, hágia-triadai palotákat. Hatalmas raktáraikkal, a paloták színezésével megkapó látványt nyújtanak. E palotákban kincstárak, könyvtárak kaptak helyet. J. Evans, a knosszoszi palota ásatója az egyik te-
remben 2000 agyagtáblát talált. A késő minószi korban (i. e. 1550-1200) a lerombolt palotákat újraépítették, és nagyszerű freskókkal díszítették. Rendszeres kereskedelmet folytattak Egyiptommal, ahová bort, bíbort és olajat szállítottak. Az i. e. VI. században alakulnak ki a görög városállamok. Ezek közül Spárta és Athén jutott vezető szerephez. A műtörténet szempontjából Athéné az elsőség azért, mert az i. e. V. században felépült az Akropolisz, az építészet mesterműve. Ez volt a városállam városi és művészi központja. Az Akropolisz tetején állt Athéné Parthenosz
istennő temploma, a Parthenon. A templom belsejében emelkedett a 12 m magas, álló alakos istennő szobra elefántcsontból és aranyból. Az Akropolisz bejáratánál épült a márvány Propüleía. Bal szárnyában helyezték el a festménygyűjteményt (Pinakothekát), jobb szárnyába a művészi gyűjtemény került ötvösművekkel, áldozati ajándékokkal. Gondoskodtak az értékes tárgyi anyag védelméről. Időnként részletes leltárokat készítettek a tárgyakról, felírták súlyát, jellemző jegyeit és az isten nevét, akinek az áldozatot hozták. Bekerült az áldozattevő neve, állampolgársága, foglalkozása is a leltárba. Időről időre a templom tanácsa által választott áldozati
elöljáró ügyelt fel a kincstárra. A felvigyázónak nemcsak a biztonságos megőrzés volt a feladata, hanem a tárgyak ápolása, javítása. Irodalmi adatunk van arra, hogy a korróziós fémtárgyakat megtisztították. Athén mellett számos görög városban (Delphoiban, Olümpiában, Déloszban) paloták és templomok épültek kincstárakkal és igen kimagasló művészi szobrászattal.
32
Tudomásunk van arról, hogy Korinthosztól délre működött a sykioni festőiskola 370-ben. Itt dolgozott Ariszteidesz. A képzés 12 éves volt, amely idő alatt matematikát, 9 évig rajzot tanultak a növendékek egy talentum le zetése mellett. ALEXANDRIA. A kelet és nyugat egyik legfontosabb görög és keleti városa volt. Sztrabón a legjobban megerősített városnak írja le, falai 3,6 m szélesek, 15 800 mérföld hosszúak. A város Í/4-ét a királyi palota alkotja, amelyen oszlopsoros út vezet keresztül. Sztrabón leírásában az oszlopos udvar közepén Pompeíusz oszlopa állt, melyhez hátul csarnokot kapcsoltak a könyvtárral és a Propüleonnal, ebben a művészeti gyűjtemény volt. Ammianus mondja róla már a köztársaság korában, hogy
hatalmas oszlopcsarnokaival és gyönyörű szobraival, a mííalkotások sokféleségével olyan gazdagon rendelkezett, hogy a római Capitólium után következett.
Az i. e. III. században Alexandriában a hellenizmus fővárosában I. Ptolemaiosz (+283) megalapította a Museiont vagy Musaiont, a mai múzeum névadóját. A múzsák a görög mitológiában a művészet és a tudomány védőistenei. A múzsák templomát, a múzsákrıak szentelt ligetet jelenti éppen úgy, mint a középkori Görögországban a múzsáknak szentelt helikoni Museion. I. Ptolemaiosz alexandriai székhelyét a tudomány és a lozó a központjává kívánta tenni. A város a görög világ tudós helyévé vált, a hellenisztikus kultúra kisugárzója lett, gazdag gyűjteményekkel és a legjelentősebb oktatóhelyekkel. Volt benne a gyűjtemények tudományos kutatásához könyvtár, előadóterem, étkezde, lakások, asztrológiai meg gyelőállomás és a kulturális tárgyak meg gyelését
szolgáló helyiségek. A tudósok az államtól zetést kaptak. Az egész görög világból ide kerültek a leghíresebb költők, lozófusok, történészek, matematikusok, zikusok, csillagászok, geográfusok, botanikusok, zoológusok és orvosok. A Museion alapítása és fejlesztése Arisztotelész (384-322) tanítására vezethető vissza. Az ő vezetése alatt keletkezett i. e. 335-ben a Lükeíon, az Athén melletti peripatetikus iskola, amely sok híres tudóst adott a görög világnak. A lozófus és jogtudós Demetriusz Phalerón (345-283), aki egy időben Athén ura volt, i. e. 307-ben kénytelen volt Athénből Alexandriába menekülni. Ez inspirálta I. Ptolemaioszt a Museion koncepciójának megalkotására. Ptolemaiosz Nagy Sándor féltestvére volt. Évekig nevelkedett a makedon udvarban, összekötve az ottlétet Arisztotelész tanainak hallgatásával. Az ő tanításai révén dolgozta ki a gyűjtemények kialakításának elvét, gyarapítását, rendszerezését és értelmezésének főbb szempontjait. A Museion alapításával megalkotta a gyűjtés tudományát, a gyarapítást és annak felhasználását. A természeti és kulturális tárgyakat használta fel bemutatásra _ Arisztotelész felfogása szerint , a természetismeretet direkt módszerrel illusztrálta, és felhasználta a logikai kategóriák megerősítésére. A hellenisztikus kultúrának egyik távolabbi központja a kisázsiai városállam, PERGAMON. Az Attalida királyok pompás székhelye volt sok szoborral, festménynyel és színes mozaikokkal borított palotákkal, templomokkal. A pergamoni Zeusz-oltár _ amelynek nyugati oldalát a berlini Pergamon Múzeumba szállították el eredeti helyéről, restaurálták és kiállították _ i. e. 180-160 között készült. 33
Athéné temploma mellett fekszik a könyvtár, amelyben 200 000 kézirattekercset őriztek. Oldalszárnyában a szobrok és mellszobrok gyűjteménye kapott helyet. A nagy épületegyüttesben voltak akadémiai konferenciák tartására szolgáló előadótermek, kutatást elősegítő helyiségek, hálószobák csakúgy, mint Alexandriában. A gyűjtésen és kutatáson kívül folyt benne képzés is. Gyűjteményében őrizték a történeti szobrokat, többek között Homéroszt és Hérodotoszt. Ha a kiemelkedők sorából hiányzott a hiteles szobor vagy kép, másolatokat készítettek. A teljességre való törekvést jelzi pl., hogy egyszer két festőt Pergamonból Delphoiba küldtek azzal, hogy csináljanak kópiát a leghíresebb görög festő arcképéről, Polügnotoszról (i. e. V. sz. közepe). Említésre méltó még, hogy III. Attalosz (l38_l33) Alexandriában botanikus kertet alapított.
Szerették a művészetet. Lucius Nummius római konzul, aki 146-ban meghódította Korinthoszt, mérhetetlen zsákmányt rabolt, közöttük a világhírű athéni politikus Ariszteidesz (i. e. V. század eleje) képét. Az Attaloszok királya óriási összeget,
600 000 szeszterciuszt, 130 000 arany márkát kínált fel a festmény visszaszállítására, kísérlete még így sem sikerült, mert a portrét Rómában Ceres istennő templomában állították fel. RÓMA. Pergamon, majd Alexandria után Ráma lett a központ, s a római impérium terjeszkedésével a világ minden kincse _ vagy mint hadizsákrnány, vagy mint tervszerű művészeti fosztogatás eredménye _ a római templomokba, a császári és hadvezéri palotákba került. Mitridatész több ezer arany- és ezüsttárgyat halmozott
fel, és csodálatosan csiszolt ónixgyűjteménye 2000-nél is több darabból állott. Különös gondot fordítottak a köztársaságban _ éppen úgy, mint a császárságban _ a görög szobrászat kiemelkedő alkotásainak gyűjtésére, eredetiben és másolat-
ban. Időszámításunk előtt 70-ben Gaius Verres praetort a gyűjtési szenvedély tolvajjá tette. Elrabolta a szirakuzai Zeusz-szobrot, kifosztotta Athén templomait, és elvitte a chirosi Apolló szobrát. A szobrokat művészi kézműves üzemekben állították elő rabszolgamunkában, ahol legfeljebb a vezető volt szabad ember, de ezeket sem zették jól. Diocletianus ediktumában találkozunk adatokkal a művészi díjazásról, amelyből látszik, hogy a képfestő háromszor annyit kapott naponta, mint a pék, a kovács vagy a kőműves. A bronzöntőt a kiöntött súly szerint zették. Arról is tudunk, hogy pl. Nagy Sándor alatt egy életnagyságú bronzszoborért 3000 drachmát, egy álló képért pedig 1000 drachmát zettek ki. Lucullus egy Fortuna-szoborért 60 000 sestertiust adott. Ar-
cephaleus szobrász Octavius lovagnak egy gipszmásolatot adott el 1 talentumért. Plinius tudósít arról, hogy a Clermonti Marcus-oszlop készítése 10 évig tartott, és a honorárium _ manipraetium _ 400 000 sestertius volt. A megrendelő látta el anyaggal a művészt, ha az anyag különösen értékes volt. Pheidiasznak Athéné parthenoni szobrához aranyban 44 talentumot bocsátottak rendelkezésére, ami ll52,6 kg aranynak felelt meg. Az aranyat hivatalos nomságban dolgozták fel, s jele a szobron látható, ellenőrizhető volt. A gyanúsítást ilyen nagy mennyiségű aranynál Pheidiasz sem kerülhette el, s őt is lopással vádolták. Úgy alkot34
ta meg művét kőből és aranyból, hogy az aranypalástot a faragott alakról le lehetett venni. Így a rágalmazókat a szobor elé idéztette, leemelte a palástot, amely hajszálra megegyezett a kapott arany súlyával. Hihetetlen mennyiségű műkincset zsákmányolt Caesar és Augustus. Vespasianus
Rhodoszból, Athénből, Delphoiból több mint 3000 szobrot hozatott el. Néróról jegyezték fel, hogy megbízásából egy általa felszabadított rabszolga, Acratus az akkor ismert félvilágot bejárta, s még a falvakban sem hagyta meg a műkincseket. Egyedül Rhodoszt kímélte meg, Néró kedvenc tartózkodási helyét, mely igen gazdag város volt. Erről a városról mondja Ariszteidesz, hogy a nagy földrengés után is maradt benne annyi táblakép és szobor, hogy a maradék más nagyobb városnak is elég lett volna. Az augustusi időktől általános divattá vált, hogy az előkelők házaiban, Vitruvius leírása szerint, az épület északra néző részén galériát építettek. Ebben képeket és
szobrokat őriztek. A műveket ,,öreg művek”-nek jelzik, s a mesterek nem voltak név szerint megnevezve. Tudjuk, hogy pl. Felix Pollius sorrentói villájában Pheidiasz,
Polükleitosz, Mürón alkotásai állottak. Hogy ezek eredetiek vagy másolatok voltak-e, aıTól nem beszél Vitruvius. Noniusz házában Praxitelész márványszobrát és Pheidiasz elefántcsont szobrát említi. A nagyzolás odáig ment _ egy gúnyos feljegyzés szerint _, hogy ha egy gazdag új palotát épített, mindenekelőtt legalább egy Polükleitoszt építtet bele. A kereskedelem igyekezett a keresletet kielégíteni. Martialis ad hírt arról, hogy a költséges luxustárgyak között tartják számon Polükleitosz szob-
rait és a korinthoszi bronzot, amelynek összetétele féltve őrzött titok volt. Caesar 80 talentumot adott a. diadoch-korabeli Timonachosz tomboló Ajax és Medea című műveiért. Polükleitosz szobráért 100 000 talentumot zetett, ami átszámítva ma 2 mil-
lió dollárnak felel meg. A luxust a zsákmányolásból és az elviselhetetlen adózásokból fedezték. A császár, a helytartó, a kisebb tisztviselők préselték az adókat. A gazdag bankárok pedig 3-15%-os kamatra adták ki pénzüket, amelyből mindig több kellett. Augustus 4 milliárd sestertiust hagyott hátra végrendeletében. A hatalmas pénzforgalomra még egy adat: 273-ban Rómában 40 000 pénzverő rabszolga dolgozott. A különböző gyűjtemények között a templomi gyűjtemények voltak a legnyilvánosabbak. Itt helyezték el az áldozati ajándékokat, akár fogadalomból, akár nagy triumfálás során zsákmányolt, isteneknek átadott ajándékokból származtak. Augustus
5 áldozati templomot emeltetett Rómában hadizsákmányokból, és telerakta szobrokkal, áldozati edényekkel, természeti ritkaságokkal. Különös becsben álltak az ereklyék, amelyek neves emberekhez fűződtek. Így Vitellius írja, hogy Julius Caesar kardja Mars templomában volt. Servius Tullius király ruháját _ Plinius szerint _ szintén Rómában őrizték. Polükratész gyűrűje a római Concordia templomban volt látható. A természeti ritkaságok között Plinius egy 150 font súlyú kristályt említ, amely a
Capitóliumban volt, óriási csontokkal, kagylókkal, mamutfogakkal együtt.
35
A fogadahni tárgyak a legváltozatosabbak voltak. Augustus a Concordia templom részére 4 elefántot készíttetett fekete obszidiánból, míg Caesar gyöngyből páncélt Venus templomába. E példák alapján az ókori templomi tárházakban a középkori ritkaságok és művészi tárgyak kincstárainak őseit kell látnunk. A gazdagok egyik szórakozása az utazás volt. A templomokban vezetők (perigetes) mutatták meg a nevezetességeket csakúgy, mint a városi vezetők (exegetes), akik a város nevezetességeiről tájékoztatták a római birodalom fontosabb pontjain. Az utas első útja mindig a templomba vezetett, mert mint Plinius írja: ,,. _ .multa valde praetiosa ideo videntur qua sunt tempio dicta”. A látogató ezután megnézte a város nevezetességeit. Déloszban meg kellett néznie azt a pálmafát, amely alatt Apolló született, mint arról Cicero i. e. 51-ben kelt útjáról ír. A rómaiak által Trójával azonosított Ilion a legjobban látogatott helyek egyike volt. Az itteni templomban volt látható Páris és a homéroszi hősök fegyverzete. A másik típusú gyíijtemény rendszerezett volt. Példa erre az a hat gemmagyűjtemény, amelyet Caesar zsákmányolt, és a Venus templomban helyeztetett el. Különleges gyűjteménynek minősíthető a császári mellképek tára. Trajanus kezdte el gyűjtésüket, és 200 évig folytatták. Kiterjedt a gyűjtés a császárok mellszobrára (legtöbbször több példányban), a császári család tagjaira, majd medaillonokra; ezek az istenképeket az eredeti másfélszeres nagyításában mutatták be. Később kiterjesztették a gyűjtést a tudósok, lozófusok, írók mellképére is. Leggyakoribb a villákban kialakított gyűjtemény, ahol a falakat festmények dí-
szítették képtárként. Szép példája a pompeji Casa d'oro, melynek feltárt falain 192 kép volt, kertjében 12 szobor és 9 mellszobor állt márványból. Leggazdagabb Hadrianus császár villája, amely a műkincsek mérhetetlen gazdagságát őrizte. A templomokat gyakran könyvtárral kötötték össze. Rómában az I. században 28 könyvtár működött, drága pergameneket, papiruszokat őrizve. Eléggé közismert, hogy Caesar tanácsára _ egyeduralmi törekvéseinek leplezéseként _ Asinus Pollio a nép számára a libertusszal bezárólag megnyitotta régiséggyűjteményét. A gyűjteményi anyag nyilvánosságára Agrippa gondolt, aki az antik művészeti emlékeket rendszeres gyűjteménybe kívánta egyesíteni, elgondolása azonban a templomok ellenállásán megtorpant. KÍNA. Rómában a II. századtól kezdve a Spartacus-lázadás ellenére is egyre nagyobb arányokat öltött a rabszolgatársadalom elnyomása, ugyanez a törekvés nyilvánult meg a kínai birodalomban is. Tjin-Si-Hvangdi egyesítette az ókínai birodalmat, és magát a Tjin birodalom császárának nyilvánította. Folytatói a Han-dinasztia uralkodói lettek (i. e. 206_i. sz. 220). A királyi hatalom és az isteni eredet ideológiája a konfucianus tanításokban mindenütt előtérben állott. Konfucianus tana bővülve az őskultusszal, az uralkodó osztály ideológiájává és államvallássá lett. A hatalom koncentrációja a tartomány uralkodóinak kezében roppant kincset halmozott fel. A gyűjtés a társadalmi elit presztízsévé és esztétikai szükségletté is vált. A Han-dinasztiától kezdve jött szokásba, hogy a császárnak bemutatott műtárgyakat, elsősorban a fest36
ményeket a kincstárnok pecséttel látta el, és így ez egyben a műtárgyak legkorábbi revíziós gyakorlatát is jelenti. A kínai császárok voltak az elsők, akik szisztematikus gyűjteményeket alakítottak ki. Tjin-Si-Hvangdi megrendelte a festmények eredetiben vagy másolatban való összegyűjtését, és felállította „szépírás” gyűjteményét a birodalom fővárosában. A Han-dinasztiában, a császári udvarban tűnnek fel először költők, tudósok, történészek. Vu-Di (i. e. 140_86) a királyi udvarban könyvtárat hozott létre, Hien-Ti (i. e. 190-220) pedig portrégalériát. Hasonló gyűjtemények alakultak ki az indiai birodalom területén is. A rabszolgatartó birodalom mérhetetlen kincsei, a művészeti javak gyűjtése az előkelők, gazdagok magánkedvtelése maradt, dísz, vagyon, pompa a maguk halha-
tatlanságára. A mérhetetlen pénz viszont, amit a középítkezésekre, terek, kutak építésére fordítottak, valóban halhatatlan lett, és még romjaiban is a nagy művészetet hirdeti.
B) Középkori gyűjtemények A felbomló rabszolgatartó társadalom európai hatalmának megdöntésében a népvándorlás népeinek nyomása és a belső okok játszották a főszerepet. A kibonta-
kozó feudalizmus rendszere, a világi hatalom ereje, a középkori partikuláris szellem nem kedvezett a központi gyűjtemények kialakításának. A korszellem meghatározója az egyház, a pápaság mindenek fölötti hatalma volt. A termelés intenzitásának erős csökkenése, a meglevő értékek lerombolása a roppant gazdagság után nagy szegénységet okozott. Az egyház tanítása szerint kárpótlást ezután a túlvilági boldogságban találhat az ember. Róma bukása után ugyan még egyszer Bizáncban feltűnik az ókori kultúra fénye, de a képrombolások után végleg összeomlott a pogány kultúrák hagyománya, és kifejlődött a bizánci művészet. A kialakuló feudális udvarokban a világi. kultúra még csíráiban sem volt meg. Helyette az egyház vette kézbe a tanítást, a hittérítést, s egyegy kolostor körül alakultak ki a középkori tudomány, elsősorban a hittudomány és a művészet műhelyei. A kialakuló szerzetesrendek központjai, mint Tours, Monte Cassino, Bobbio, Canterbury, York, Cluny, Fulda, Reichenau igen nagy szerepet töltöttek be a középkori szellemiség, a keresztény művészet kialakításában. Az új művészet középpontjában a templom állott a freskófestészettel, szobrászattal. Az alkotók a szerzetesrend egyházi és világi tagjaiból kerülnek ki, a megbízó legtöbbször a kegyúr _ legyen az király vagy világi hűbérúr _, szellemében egyházi maradt. Az ajándékok, a fogadalmi tárgyak, később a szentföldről visszatérő zarándokok által hozott ereklyék, a természeti ritkaságok, az akkori ismeretek mellett megmagyarázhatatlan természeti jelenségek és a templom vagy monostor, kolostor fenntartására adott, kincseket érő felszerelések, arany ötvöstárgyak és miseruhák tömegéből ala37
kultak ki a szerzetesi gyűjtemények, könyvtárak. Ez utóbbiakban a szerzetesek egyházi
tevékenységeiken felül az antik költők, írók, tudósok műveinek másolásával is hervadhatatlan érdemeket szereztek. Általános szokás volt, hogy a rendházak megküldték egymásnak másolásra a náluk levő kéziratokat, így azok néha több száz példány-
ban forogtak közkézen, s ezzel csökkent az elkallódás veszélye. A XII. században kezdenek létesülni az egyetemek, az erősödő világi hatalom alapításaként, amelyek a skolasztika tudományának új, magasabb szintű intézményeivé fejlődve, a világi kultúra, az udvari élet kibontakoztatásainak bázisai is lesznek. A hit volt az alapja a kuriozitásoknak. Csak így fordulhatott elő, hogy a XII. században Szent Andrásnak 5 testét, 6 fejét, 17 kezét és lábát őrizték, vagy Szent György 30 csontvázát tisztelték a különböző kolostorokba látogatók. Szent Johannának
10 feje, Annának 2 teste, 8 feje, 6 karja volt, a rekordot Szent Júlia tartotta 20 testtel és 26 fejjel. Jézus Krisztus keresztjén kívül _ melyből a világ minden pontjára eljutott egy-egy darab _, 19 kolostorban őrizték a haját. (R. Hoffmann, J. Schreck, H. Ulrich, H. Wolle, Geheimnisse der Religion, Berlin, 1958. 43.) Az ereklyék nemcsak kuriozitások, hanem meghatározott tartalmak hordozói.
Szent György a lovagiasság mintaképe, Nepomuki Szent János a vizek, árvizek, hidak védőszentje, Borbála a tüzérek, bányászok védelinezője. A települések szerkezetének megismerésében is jelentkezik szerepük, azzal, hogy meghatározott helyen állítják fel ezen szentek szobrait. Az ereklye szimbolizálhat közjogi méltóságot, akár ereklyetartóba helyezzék
(Szent István jobbja, Szent László hermája), akár kincstárba, mint a koronákat. A magyar történelemben a Szent Korona igen jelentős ereklye, csak azt az uralkodót tekintették törvényes magyar királynak, akit ezzel megkoronáztak. Amikor az országnak nem volt uralkodója, az ország testét jelképezte, és nevében hoztak ítéletet. MAGYARORSZÁG. A középkori Európa más országaihoz hasonlóan, Magyarországon is a hűbéri társadalmi rend jellemzői alakultak ki. A hatalom a király, az egyház és a főurak kezében összpontosult. S ami mindezt szimbolizálta, a gazdag-
ság és a pompa relikviáí, a király és a nagybirtokosok kincstáraiban gyűltek össze. A királyi kincstár két célt szolgált. Kezdetben az egyházak részére adományozott. Erre álljon itt I. István király nagyobb legendájának részlete: „Ez a hívő fér minden cselekedeteit teljességgel Istennek szentelte. . . birodalmát. . _ Mária oltalma alá helyezte. És hogy védelmének kegyét annál nagyobb mértékben elnyerhesse, királyi székhelyének városában, amelyet Fehér-nek neveznek azon örök szűz tiszteletére és nevére, híres és nagy bazilikát kezdett építeni csodás művészettel, a szentély falain rekeszes mennyezettel, márványlapokkal kirakott padozattal. Aki ezt látta,
szavaink igazságáról tanúságot tehet. Számlálhatatlan itt a palástoknak, ruháknak és más ékességeknek minden fajtája, az oltárok körül legtisztább aranyból készült, a legdrágább kövek sorozatait magukban foglaló táblák vannak. A kincstár bőségesen tele van mindenféle kristály-, ónix-, arany- és ezüstedényekkel.” (Varjú Elemér fordítása: Szent István király legendái. Bp., 1928. 34). A kincstárt camera néven említi.
38
A kincstár másik funkciója a tezaurálás volt. Ez egyrészt a háborúskodás költségeit szolgálta, másrészt azt a mérhetetlen felszerelést, ruházatot tárolta, amelyre a király igen kiterjedt udvartartásának szüksége volt. Nem igényelték a műalkotás
örömét, inkább a megrendelőknek, a templomoknak adták át a remekműveket. A rendi, püspökségi kincstárak mellett a korai szakaszban már kialakult a királyi kincstár, mert nemcsak az alapítás céljaira adományozott, hanem családi vonatkozású eseményeknél is ez volt az alap. Az utóbbira IV. Béla király unokájának, Kunigundának esete a jó példa. Vejéhez, Ottokárhoz menekült, „nem mulasztván el annyi kincset elvinni magával a királyi kincstárból, amennyit csak lehetett. Nem kis dologról volt szó; még Attilától maradt holmik is szerepeltek az elhurcolt drágaságok között; emlegetnek királyi koronát, kardot, nyerget, tányérokat és más drágaságokat. Ezek aztán ott is vesztek Csehországban. IV. István, amikor 1272-ben Ottokárral ki-
egyezett, propter bonum pacis lemondott róluk.” (Theimer, Monumenta Hist. Hung. I. 298). A későbbiek folyamán a könyvtárak fejlődtek erőteljesebben; a XII_XIV. században az esztergomi főszékesegyház, a szepességi és pozsonyi főkáptalan, a veszprémi, Váradi, zágrábi püspökségek emelkedtek ki jelentősen. A főpapok közül Pál veszprémi (1276), Mutmér szepesi (1273), László esztergomi (1277) prépostok könyvtáráról tudunk, ahol a kéziratok, kódexek mellett ötvöstárgyak is voltak, sőt festmények is. A káptalani könyvtárak a világi papság tudományos érdeklődése mellett a káptalani főiskolák céljait is szolgálták.
A XIII. században hazánkban is egyre erősödik a központi hatalom. II. Endre leánya, Erzsébet 4 éves korában lett Hermann thüringiai herceg jegyese. Káprázatos kelengyét kapott. Montbaudert, Erzsébet életrajzírója ad hírt arról, hogy ezüst bölcső, ezüst fürdőkád, cizellált arany- és ezüstvázák, elefántcsontdíszek és ékköves ékszerek tömege alkotta a hozományt. Mérhetetlen gazdagságra tettek szert az Anjouk. Róbert Károly visegrádi három-király-találkozóján fehér és vörös bor folyt a díszkutak vízköpőiből. Bon ni és Thuróczi krónikájából tudjuk, hogy János cseh
király csodálatos ajándékokat kapott, köztük 50 db aranyozott ezüst edényt, egy 200 márka értékű mosdómedencét és kannát, 2 gazdag veretű lószerszámot és nyerget, továbbá 200 márkára becsült két drága kelyhet. Aranyozott sakk-készletet is ajándékoztak neki, amely valóságos ötvösremek volt, korhű ábrázolásban a király, a királyné és a bábuk. Róbert Károly felesége még bőkezűbb volt. Közismert, hogy Lajos 1347. évi zarándokútja során Aachenben kápolnát építtetett, és dús egyházi kincsekkel ajándékozta meg. Két plasztikus díszű címer, 2 kisebb címer, 2 ezüst kehely, 2 ereklyetartó, 3 zománckép ma is megvan. 1440-ben V. László koronázásakor Erzsébet elzálogosította királynői kincstárát 2500 forintért. Az akkor felvett leltár 30 tételt tartalmaz: köztük egy aranykoronát 6 lat súlyban, 996 szemből álló gyöngynyakéket 5 lat súlyban, azonkívül násfákat, karpereceket. De pénzzavara csak fokozódott, és 1442-ben Pohl Simon bécsi polgártól 700 magyar aranyforintot vett fel, s akkor már ötvöskincseket, monstranciákat is
elzálogosított. 39
Keleti Országok JAPÁNban a gyűjtemények kialakítása a császársághoz, illetve a kolostorokhoz kötődik. A császári kincstárat, a Nandis Shósós-int 795-ben alapította Shómi császár
özvegye, aki a császár végrendelete értelmében a Todaji kolostort létesítette, hogy benne őrizzék Japán műkincseit. A mai napig sértetlenül őrzi ősi épületében a 3800 műtárgyról készült leíró katalógust, amelyet a legkorábbi megmaradt gyűjteménykatalógusnak tartanak. A Shósós-in mellett több szerzetesi kincstár volt, benne igen
jelentős műalkotásokkal. KÍNA. A buddhizmus elterjedésével mérhetetlen hatalom egyesült a templo-
mokban, kolostorokban, pagodákban. A IX. század közepén Kínában 40 000 templom és kolostor működött, több mint 700 000 baráttal és nővérrel. A buddhizmus, ellentétben a kereszténységgel, viszonylag toleráns volt a múlt emlékeivel, így a művészet, kultúra és tudomány átöröklődött. A Tang-dinasztia (618_907) uralkodói kerámia gyűjtésében jeleskedtek, és a korszak művészi jellemzője a festett agyagszo-
bor volt. A Sung-dinasztia (960_1279) idején állították elő az első porcelánt, festőakadémiát létesítettek, amelyben több császár is festett. Hui-Csung császár ásatásokat végzett, és mintegy 10000 darab archeológiai tárgyat állított ki. Képtárában 6396 festményt őrzött, közöttük 231 névvel szignáltat. A gyűjteményt illusztrált katalógussal, nyomtatott formában adta ki. (Basin, The museum age, New York, 1967. 23.) INDIA. A tudomány és a művészet virágkora a IV_IX. század, ekkor épültek
a templomok, szobrokkal, festményekkel díszítve. Az indiai templomok nemcsak g jtőhelyek voltak, a műkincsek megőrzői, hanem a középkori képzés központjai is, egynéhány közülük egyetemi szinten. AZ ARAB VILÁG. Az arab kultúra és tudomány virágkora a VIII-IX. század. Az iszlám befolyása egyesítette az ősi kultúrát az antik örökséggel, s különösen sokat tett a történeti művek megmentéséért, közöttük pl. Arisztotelész munkáinak közlésével. Központjai: Bagdad, Damaszkusz, Mekka, Szamarkand, Kairó és Cor-
dóba Spanyolországban. A templomokban, mecsetekben, palotákban alakultak ki az iszlám művészet gyűjteményei. Mamun kalifa Bagdadban (8 13-833) megnyitotta a „bölcsesség házát”; az antik írásokat itt fordították arab nyelvre, és ez lett alapja egy nagy könyvtámak és obszervatóriumnak.
40
C) Az újkor kezdete A ,,világi” kultúra kialakulása, az anyagi javak megbecsülése és előtérbe helyezése, az új talajból fakadó szellemi áramlat, a reneszánsz már az újkor kezdetét jelenti. Az ókor szelleme támadt fel az irodalomban és a művészetben egyaránt. A gazdag fejedelmi családok rivalizálnak az udvartartással a tudomány és a művészetek támogatásában. A Doriák Genovában, az Esték Modenában, a Gonzagák Mantuában, a Farnésék és Borghésék Rómában levő csodálatos palotáiban képtárak jöttek létre koruk nagy alkotásaiból. Velencében Domenico Grimani érsek régészeti gyűjteménye görög vázákból állott, amelyet 1523-ban III. Henrik is meglátogatott. (Egy váza a Szépművészeti Múzeumban is található ebből a gyűjteményből.) A Mediciek mérhetetlen gazdagságát több generáció, de főként Cosimo I. alapozta meg. A pápai gyűjtemény egyik alapja az 1471-ben VI. Sixtus alapította antikvárium, ez a Capitóliumon volt, és őse a Conservatorok palotájában elhelyezett vatikáni és lateráni múzeumnak. Anyagát a római fürdők, galériák, paloták leletei alkották. A régészeti leletek megmentésével, a műemlékek felügyeletével Raffaellót bízták meg inspektori minőségben. Elindult a gyűjtemények nyilvánosságra hozatalának gondolata. Így I. Ferenc, Toscana nagyhercege 1581-ben megnyitotta családi gyűjteményét a nyilvánosság számára, amelyben 6 Tizian- és Raffaello-kép volt. Ebben az időben virágzik a Pitti-palota, II. Cosimo hatalmas gyűjteménye.
Az antik szellem Itáliában sajátos gyűjteményeket, képtárakat hozott létre a könyvtárak mellett. Másképpen alakult a gyűjteményképzés az Alpoktól északra eső területen. A reformáció megosztotta a középkori egységet. Egyik oldalon a katolikusnak megmaradt királyoknál, elsősorban a Habsburgok, Bourbonok udvarában, valamint a főuraknál az egyházi és világi gyűjtemények egész sora keletkezik, míg Luther és Kálvin puritanizmusa nem kedvezett a festménygyűjtemények kialakításának, annál jobban elősegítette viszont az ötvösgyűjtemények létrejöttét. A korlátlan királyi hatalom nagyon kedvezett az udvari gyűjtemények kialakításának, amelyeket a művészeti és ritkasággyűjtemények testesítenek meg. Szokásba jött a XIV. századtól kezdve, hogy a királyi, nagyhercegi, fejedelmi gyűjtemények katalógusát kiadják. Ehhez pedig rendezni kellett a nagyon is vegyes összetételű gyűjteményeket. Legelőször elkülönült a felszerelések gyűjteménye (Rüstkabinet), majd az ősök galériája, végül a műgyűjtemény, amely két részre tagolódott, a na-
turáliára és articosára. A rendszerezésre SAMUEL QUICCHEEERG holland orvos 1565-ben Münchenben megjelent munkája adott példát. Quíccheberg a „Theatrum sapieııtiae”-t 5 osztályba és különböző alosztályokra (inscriptiones) osztotta. Az I. osztály történeti jellegű. Az alapító személyekre vonatkozó anyagot ölelte fel. Ide kerültek a származásfák, a történeti tabellák a családi portrékkal. Itt kell elhelyezni a szövetségesek (rokonok) képmásait. Ide kerülnek a térképek, a városról készült metszetek, épületek, események ábrázolásai. Lényegében az első osztály az ősök galériája. 41
A ll. Osztály a kincstár. Alosztályaı: a szobrok, művészi alkotások minden műfaja: pénzek, medaillonok, aranyművesség, ötvösművek, antikvárium, régi edények, ásatásból származó leletek, egzotikus eszközök. III. osztály a természetiek osztálya. Ebben legfontosabb az ember és anatómiája. Ide kerül a szerves és szervetlen világ anyaga, az ásvány, az állat- és növényvilág. A IV. osztályba osztandók a technikai művek, a skolasztikus mechanika, a matematika, asztronómia, muzsika eszközei. Ide kerülnek a gépek, repülőszerkezetek, a kézművesek szerszámai, a szobrászok, az öntők, az ácsok, az aranyművesek és alkimisták, valamint az orvosok eszközei. Itt helyezhetők el a vadász-, madarász-, halászszerszámok. Ebbe az osztályba sorolandónak véli a távoli országok eszközeit és ruháit, amelyek a nagy felfedezések után először jelentkeznek Európa gyűjteményeiben. V. osztály a képtár és rézkarcgyűjtemények. Festmények kerülnek ide, technikai eszközök bemutatásával együttesen: kézirajzok, verőpéldányok, nyomódúcok. Quiccheberg rendszere jól tagolt osztályozás, a maga nemében egyedülálló munka, amely a múzeumok megalakulásáig nem fejlődött tovább. Hogy mennyire hatott Quiccheberg rendszere, azt Tiroli Ferdinánd főherceg ambrasi gyűjteménye példázza mint a Kunst- und Wunderkammert legjobban reprezentáló formája. ˇ
Tiroli Ferdinánd (1520-1595) dédunokája I. Miksának és Burgundiai Máriának, így kezében a Habsburg-ház osztrák és spanyol ágának kincsei és a francia udvar értékei egyesülhettek. Anyai ágon Margaretha főhercegnőtől is értékes gyűjteményt örökölt, 1563-ban a Habsburgok műkincseit a bécsi művészeti kincstárban egyesítette. Ugyanakkor két bátyja _ II. Miksa és Károly stájerországi főherceg _ a grazi Kunstkammert alapítja meg. Hatalmas uralkodókkal áll rokonságban: mint V. Károly, II. Fülöp, a spanyolok királya, V. Albrecht bajor király, II. Alfonz, Vilmos mantuai herceg, Francesco Medici Toscanából, V. Vilmos bajor király, VII. Albert Hollandia helytartója. A rokoni kötelékek beláthatatlan lehetőséget adtak roppant gazdagságok egyesítésére. Mint korának sok nagyja, ő is mutatott művészi hajlandóságokat. Kezdetben az építészetben tevékenykedett. A Prága melletti Stern kastély (ott volt helytartó) tervei és kivitelezése alapján készült. Jegyzetfüzetei szerint mint parktervező és szökőkútépítő is kitűnt. Híres volt esztergaműhelye, csakúgy mint vegykonyhája. Üveghutájá-
nak Velence volt a példaképe, ebbe Murano művészetét ültette át. 1584-ben allegorikus komédiáját kinyomtatják, Innsbruckban pedig zenekompozícióját is bemutatják. Gyűjteményének elhelyezésére apjától örökölt ambrasi kastélyát választotta, amelyet 1563 után átépíttetett. Merians művészi topográ ája szerint külön épületben volt a Kunstkammer, a Rüstkammer, a római régiségek és a könyvtár. Ezek külön épülettömböt alkottak a lakosztály mellett. Halála után idősebb a, Károly főherceg 42
sy; ˇ ,,;j
.
,1__:_»-:'
"1 Š._
,_'-li.- \.
,L
V
/~ .« `Da.-_(-`„'z-.:ı..l>,.- - . , \\. Á _ _,irlıloıi Iv\`ıı\Í.ıi-ıı kzL
~ },.'L:_`.-...__ 'ˇ ' .. -__ ._ .. _ . -J L- _ " ' -_r :T T': j 1 ~ ,z
A `
1
.~-l I l
D
§ný>
J. ábra. Tiroli Ferdinánd ambrasi kastélya a gyűjteményi épületekkel. Metszet, 1593. (Schlosser után)
örökölte a gyűjteményt, de nem örökölte apja gyűjtőszenvedélyét. Utódja nem lévén, a gyűjteményt II. Rudolf császár 170 000 guldenért vásárolta meg 1605-ben. Ferdinánd végrendelete alapján a gyűjtemény ott maradt Ambrasban, azonban 1665 után kezdett széthullani, elsősorban azáltal, hogy I. Lipót császárhoz az udvari könyvtár állt közel, és Lambecius könyvtámok megszerzi számára az ambrasi kéziratokat, ősnyomtatványokat. 1703-ban a bajor_francia okkupáció során ládákba csomagolták és elrejtették. Sok tárgy megsérült, elveszett. VI. Károly és Mária Terézia összpontosító tevékenysége révén az újból megalapított Münzkabinet részére az antik
gyűjteményt Bécsbe vitték, majd 1801-ben a képek is odakerültek. Az ambrasi gyűjteményt Tiroli Ferdinánd személyes ügyének tartotta, de mellette állott custosa, a holland GERHARD VAN R00, korábban kamarása, 1590-től könyvtárosa, ambrasi művészi kamarás, aki elkezdte írni az Annales Habsburgicae gentis c. művét (1592, Innsbruck), és ő tevékenykedett legtöbbet a gyűjteményben is. Ferdinánd irányításával ők végezték a roppant levelezést államfőkkel, művészekkel. Végezték a gyűjtemények leltározását, rendezték azokat. Előkészítették a fegyvertár katalógusának kiadását, amely ebben a műfajban az első Magyarországra került nyomtatott példány (Innsbruck, 1593. J. Bauer).
43
r. FEGYVERTÁR A fegyvertár volt Ferdinánd kedvelt gyűjteménye, így érthető, hogy a katalógusba még élete folyamán, saját felszerelésének leírását maga készítette el. Nem sajnálta a pénzt, hogy ambrasi gyűjteményébe a legnagyobb ,,vorpantheont” hozza össze elhalt és élő uralkodók páncéljaíból, fegyvereiből, hadtörténeti emlékeiből. A darabok proveniencia hitelessége adja a fegyvertár legfőbb értékét, és alapja az osztrák császári udvar fegyvergyűjteményének, amelyhez hasonlót testvérgyűjteménye, a madridi Armeria képvisel. Közismert volt, hogy a főherceg fegyverkollekciójáról illusztrált díszkiadvány is készült, amelyet azonban már nem ért meg. Először Johannes Agricola adta ki Innsbruckban 1601-ben Fontana von Dominik 125 rézkarcával, amely legszebb emléke a nagy gyűjteménynek. 1603-ban német fordításban is megjelent. A fegyvertár nem kerülte el sorsát. 1805-ben a francia megszállás során a francia páncélokat, fegyvereket elvitték Napóleon számára, így I. Ferenc páncélja is nemzeti tulajdonként Párizsba került. A később visszaadott műtárgyakat I. Ferenc parancsára 1816-ban a Belvederében állították ki. Katalogizálták, és újjászületett Csipkerózsika-álmából, de már nem Ambrasban, hanem Bécsben. Nevét hosszú ideig megőrizte.
rr. KÖNYVTÁR A könyvtár 4000 műből állott, szinte mind bőrkötésben, az akkori szokásnak megfelelően teológiai, jogtörténeti felállításban. Különösen a kéziratok gazdagsága volt szembetűnő, fajta szempontjából. Közöttük a legnevezetesebbek: I. Maximilianus híres „Hősök könyve”, amelyben a német irodalom legrégibb kéziratai vannak, I. Vencel díszkötete csakúgy, mint számos korai allegorikus kódex. A könyvtárban kapott helyet a híres metszetgyűjtemény: ennek nagyobb részét még Ferdinánd életében anyaguk szerint kötetekbe rendezték. A régi gyűjtéscsoport-együttesek igen tanulságos képet adnak. Ezek közé tartozott Dürer művészeti könyve, mely a nagy mester rajzait és rézmetszeteit tartalmazta. Jellemző volt, hogy az igen gazdag illusztrációs könyveket _ mappákat _ nem a könyvtárban, hanem a műgyűjteményben őrizték. A könyvtárban volt viszont az ősgaléria legnagyobb része elhelyezve, de kortársaitól eltérően, nem kiemelten. Csupán portrék és régebbi emlékek kaptak helyet. A falakat a herceg érzelemvilágának megfelelően fegyverekkel dekorálták.
ırr. NAGYKINCSTÁR Az 1596. évi leltár alapján csupán vázoljuk a kincstár felállítását, amely a XVI_ XVIII. századi műgyűjteményeknek egyik legteljesebb forrása. A gyűjtemény 18 cirbolyafenyőből készült szekrényben volt elhelyezve a falak mentén, egymással szemben felállítva, amelyhez két keresztbe állított egység csatla44
kozott. A felállításban elsősorban a technikai elvek érvényesültek. Íme néhány szekrény bemutatása: 4. A fehér szekrényben zeneeszközök álltak. Egyik fő darabja egy pompás citera volt gazdag faragással, festéssel, amely Lucretia Romana ajándéka volt, Lautenmacher Girolamo munkája. Különösen gazdag sorozattal rendelkezett különböző alakzatokat feltüntető modellekből (bástya), amelyekhez trükkös mechanizmusok szolgáltatták a zenét a különböző gurák útján. Egyik legdrágább ajándék volt egy kürtmű, amely a zenei és a technikai bravúr csodálatos egyesítése volt. 5. A testszínű szekrényt művészi órák, asztronómiai, optikai és matematikai eszközök töltötték meg. Található volt itt távcső, kompasz, horoszkóp, amelyeket legtöbbször zeneszekrényekkel, mechanizmusokkal kombináltak, a legjobb augsburgi mesterremekek tréfás megnyilvánulásaival. 7. Ez a szekrény kuriozitásokat és műszereket egyesít. Ördöngös zárszerkezetek láthatók benne, mint a teljesen vasból készült szék Bacchus szentélyéből, amelybe ha valaki beleült, fogva tartotta, amíg ki nem ,,engesztelték”. A 9. szekrény tengerentúli ritkaságokat tartalmazott, amelyeket a spanyol_ portugál felfedezők a bennszülöttektől zsákmányoltak. Különösen nagyra értékelték a „tollmozaikokat” a színes kolibri tollakból készült ruhákat. Ezek 1524-ben V. Károly ajándékaként kerültek a gyűjteménybe. Jórészük a bécsi Hofburg ereklyegyűjteménye, ill. az Etnográ ai Múzeum dísze ma is. Ezután egy keresztben álló szekrény következett számozás nélkül, tele csodálatos
elefántcsont-faragásokkal. A másik, keresztben álló ókos szekrényben kizárólag kuriózumokat helyeztek el. Volt itt olyan hasábfa, amely kővé vált, amikor azt egy hitetlen parasztember káromkodás közben a védőszent névnapján aprítani akarta. Itt volt Júdás köteléből egy darab, egy ág a libanoni cédrusból, amely a salamoni templom épületéből maradt fenn. E „csodálatos ereklyéket” mint a templomi gyűjtemények értékeit még hosszú századokon át a katolikus ereklyegyűjteményekben mutogatták. A 12. szekrényben korallmunkák állottak, amelyek ritkaságuk és különlegességük miatt különösen nagy becsben voltak. Kiemelkedőnek ír le a katalógus egy strucctojás-kompozíciót korall gurákkal, amely XVI. századi augsburgi mestermű. Kiemeli még a leltár II. Rudolf kis szekrénykéjét, csodálatos korall szobraival és elefántcsont miniatúráival. 14. A kerámia szekrény. Különösen nagy érték volt a porcelán, amely KeletÁzsiából származott. Ennek rendszeres importálását a hollandok kezdték el a XVII. században. Sok a terra sigillata és az indiai fajansz is. Különösen gazdag kollekció volt Christop Gandtner szobraiból. 15. Éremtár a görög-római korból. Értékére utal, hogy Patin francia orvos az 1673. évi utazási tudósításában a gyűjteményt a párizsi kabinet után következőre helyezi. Kitűnő a gemmagyűjtemény, amelyet a Montforki örökösöktől vásároltak. Az antik pénzek gyűjtése a rómaiak alatt is dívott, s a reneszánsszal megújuló általánosabb gyűjtőkörré válik; kezdetben ugyan még csak görög és római érmekre, medalionokra szorítkozva. 45
Azért mutattuk be néhol részleteiben a tiroli gyűjteményt, hogy az általános képen túl fogalmat nyerjünk a XVI_XVIII. század fejedelmeinek művészi érdeklődéséről, illetve a Quiccheberg-féle osztályozási elvtó'l való eltérésről. Magyar vonatkozása miatt II. Rudolf gazdag gyűjteménye is igényt tarthatna részletesebb ismertetésre, amely magán viselte az uralkodó patologikus vonásait.
Gyűjtőszenvedélye az őrültségbe hajszolta. Gyűjteményét az akkori Európa legnagyobb műgyűjteményének tartották. A festmények között Coreggio, Dürer, Ra aelló, Tizian, Holbein képei voltak a legjelentősebbek, ezért Este kardinális az Alpoktól északra eső terület legjobb gyűjteményének tartotta a Hradzsini csoda láttán. Rengeteget áldozott ötvösművekre is _ Abendio Jamrıitzer, Miseroni, de Vr`ies Spodger, Heinz Savery, sok müncheni, augsburgi mester alkotásával volt tele gyűjteménye.
Az eredetiek mellett sok volt a másolat is, különösen ha a tárgyat _ roppant gazdagsága ellenére _ nem tudta megszerezni. Szomorú sorsot ért meg a gyűjtemény. Először a bajorok, a szászok, végül a svéd zsoldosok fosztották ki és gyújtották fel, és ami még megmaradt belőle, azt egy II. József korabeli aukción elárverezték. A gyűjteményt 4 teremben helyezték el, 37 almáriumban, amely szekrénytípusként a hazai gyűjteményekben is elterjedt. A gyűjtemény nagyságát tekintve elég arra utalni, hogy az 1648. évi summás leltár 800 festményt említ. A Habsburg-ház másik ágának értékei Madridban halmozódnak fel, különösen
II. Fülöp uralkodásától kezdve, az általa épített Escorial palotában. Két gyűjtemény vált naggyá: a képtár, a későbbi Prado, amelyet 1785-ben neoantik stílusú új palotá-
ban helyezett el IV. Károly, ahol Velazquez, Goya remekeit őrzik. A másik az ereklyetár, amely 1515 ereklyetartóból állott 1785-ben, arany-ezüst foglalatban, ékkövekkel sűrűn telerakva. Több mint 100 teljesen megmaradt szent és vértanú csontvázát tartották itt, 144 koponyát, 366 kar- és 1427 kézcsontot. Ezek között tartották számon Szt. Antal fél karját, Szt. Teréz fél lábát. Itt is volt részlet Jézus kötelékéből, 2 tövis a koszorúból, egy darab ecettel átitatott spongya, edény,
amiből ivott és a kereszt egy darabja. Szt. Ágoston tintatartója az Escorial egyik büszkesége volt. A XV. század végével Nyugat-Európában megindul a feudalizmus bomlása, kialakul a manufakturális kapitalizmus, változást hoznak a polgári forradalmak, amelyek a nagy francia forradalomban tetőznek 1789-ben. Amerika felfedezése (1492), a tengeri utak nyugatról, India felfedezése (1498), majd Távol-Kelet (15l9_1522-ig), óriási mértékben kitágítja az addigi ismereteket, valamint gyűjtési lehetőségeket. A művészetek mellett egyre nagyobb teret kap a természettudomány és a történelem. Toscanában 1569-ben I. Cosimo végeztet ásatásokat Etruriában. Az alkimisták kísérletei révén felfedezik Európában az üvegporcelánt, és megjelenik a „Museo degli Argenti” típus. A természettudományban kialakulnak a kabinetek, amelyek közül legismertebb II. Cosimo gyűjteménye, amelyet a bolognai
egyetemen tanító ULYssE ALDROVANDI rendezett. 1567-ben egyetemi botanikus ker-
46
i l
1 i
l l
2. ábra. Musei Wormiani Historia. Metszet, 1655. (Schlosser után)
tet létesített. Herbáriuma kétezer növényi rajzot, kétezer állatot, négyezerötszáz ásványt tartalmazott, gyönyörű fametszeten kiadva. A gyakorlat és az elmélet a XVII. században jelentősen előretört az orvosok és E kutatók révén. A XVII. században felfedezik az alkoholos konzerválást, és kifejlődik az injekciós metódus. Az orvostudományban az anatómia lép új utakra. Ezek kö zött a koppenhágai OLAF WORM emelkedik ki, aki a Museum Wormiani Historia neví kabinetjében kombinálja a természettudományt az archeológiával. Gyűjteményé népszerű szöveggel jelentette meg 1655-ben Münchenben.
Híres tudományos múzeum jött létre Veronában, a Museum Calceolarium, é: természetrajzi anyaga miatt a legjobbak között tartották nyilván a bolognai MuSe( Cospianót, amelyet zikai és mechanikai gyűjteményei miatt Mobile Mechanicónal is neveztek. 1567-1569-ig lezajlott a holland polgári forradalom, majd az angliai 16421649-ig újabb lökést adott a kapitalista termelésnek. Ez már a felvilágosodás korsza ka, melynek szellemi áramlata Hollandiából valamint Angliából indul ki, és a feuda lizmus megcsontosodott tézisei helyett új lozó át ad Európának. A skolasztika tana
4.
formálissá válnak, az új hordozója, a materializmus terjed. Elég, ha Francis Baconre utalunk, aki a kísérleteken alapuló materialista teóriát felismerte. Őt követi Hobbes, Locke, Newton, a holland Grotius és Spinoza. A felvilágosodás eszméi a XVIII. századi Franciaországban teljesednek ki Bayle, Meslier, Montesquieu, Voltaire, Rousseau, Lametrie, Diderot és Marat munkái révén. Németországban Leibniz, Oroszországban Lomonoszov és Radiscsev hirdetői az új tanoknak. Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716) az 1700-ban alapított berlini akadémia első elnöke volt. Eredményességét a gyűjtőkkel való széleskörű levelezésével érte el. A növény- és állatvilágban a svéd Linné (1707_1778) megteremtette a rendszertant, különösen az Instrukcio Musei Rerum Naturalium (1753), illetve az Instrukcio peregrinatoris (1759) c. munkájával. A természettudósok tevékenysége mellett a pedagógiai munka kerül előtérbe, mert a gyűjtemény célja a polgári társadalomban a tanítás. Kiemelkedő JAN AMOs CoMENIUS (Komensky, 1592-1670), munkássága, aki a didaktikus nevelés elvét honosította meg Sárospatakon Lorántffy Zsuzsanna udvarában.
Kiváló pedagógus volt AUGUsT HERMANN FRANCKE (1663-1727) Halléban, a halléi alapítvány megalapítója. Célja a földművelés elősegítése elsősorban az eszközanyag felgyűjtésével és azok pedagógiai ismertetésével, amellyel az iskolamúzeum prototípusát alkotta meg. Az abszolút királyi hatalom, mint a néhány példa is mutatja, a XVI. század közepétől fogva hatalmas, tudatos gyűjtésen alapuló, művészeti értékkel bíró, óriási
gyűjteményeket hozott létre, amelyeket a múzeumok kialakításában az egyik fő típusnak tarthatunk. A gyűjtemények múzeummá válásának útját a gyűjtemények elrendezése, de legfőképpen a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele jelzi. A királyi, fejedelmi udvarokhoz tartozott a gyűjtemény, mely nemcsak gazdagságot, hanem rangot is jelentett. A fejlődést legjobban francia példán mutathatjuk be. A francia udvar első nagy mecénása I. Ferenc, majd XIV. Lajos, akinek pénzügyrninisztere, Colbert megszerzi a gyűjteményhez szükséges milliókat. 1661-ben 220 000 livre-ért megvásárolja Mazarin bíboros gyűjteményét, amely 676 képet, 300 szobrot, 411 szőnyeget és 400 kéziratot tartalmazott. 1671-ben 280 000 livre-t vesz fel Jabach bankártól, és ezen a pénzen megszerzi Károly mantuai herceg gyűjteményét. A szépen gyarapodó anyagot a Louvre-ban az Apollo Galériában állítják fel, és 1681-ben megnyitják a nyilvánosság előtt. E nyilvánosság kezdetben a Festészeti Akadémia művészeinek szólt, akiknek lehetőségük nyílt hetenként egyszer a gyűjtemények látogatására. A gyűjtemény 123 400 db-ot tartalmazott, 6000 művészeti tárgyat és 520 kötetet, amelyekbe a metszeteket, rajzokat fűzték össze. Megkezdik az időszakos kiállításokat egy-egy akadémikus képeiből 1667-től kezdve. A gyűjtemény egyre gyarapodik, Amadée de Savoya orléans-i herceg 2000 tárggyal gyarapítja a Palais Royalt. Jean de Jullienne, Lalive de Jully 319 festményt, 1000 metszetet és 300 bútort ajándékozott az udvarnak. Ehhez járult Antoine Grozat 400 festménye és 20 000 rajza, amelyet már XV. Lajos vásárol meg 100 000 livre-ért.
48
3. ábra. A kirchcrianai múzeum címlapja (Hollandia). Metszet, 1678. (Schlosser után)
Közben megkezdődik Versailles és a luxembourgi palota műkincsekkel való
megtöltése. XVI. Lajos korában a Louvre Grand Galériáját Muséum Royal des Arts-nak nevezik, s ANGıvıLLıER rendezi be 1776-ban. A francia forradalom döntő változást hozott a gyűjtemények további sorsában. A convent 1792.-ben a királyi gyűjteményekből kialakította a múzeumokat: a Muséum des Arts a Louvre-ban 1793. aug. 10-én nyílt meg 500 képpel. Azután a Salon Carré a nagy galériában létrehívta a Muséum des Monumentes-ot, a francia történelem
múzeumát, a Muséum des Arts et Métiers-t, a technika múzeumát és a Muséum d”Histoire-t, a történelem és a természettudomány múzeumát. Kissé eltérő a római egyházi gyűjtemények útja, amíg eljutnak a nyilvánossághoz. Az antikváriumtól kezdve, amelyet 1471-ben IV. Sixtus alapított, a gyűjteményeket XIV. Benedek, II. Gyula, XIII., XIV. Kelemen pápák fejlesztették naggyá, és amely 1782-ben Pius-Clementin múzeum néven szerepelt, de csak VII. Pius alatt, 1822-ben vált nyilvános múzeummá. A fejedelmi, pápai gyűjtemények mellett a másik utat a British Museum példája jelenti. Az anglikán vallás puritánsága is hozzájárult, hogy nem a képtárak és az egyházi ötvösség lett a fő gyűjtési irány. Az egyetemek lettek a gyűjtemények központjai, különös súllyal a természettudományra és az etnográ ára, ami azzal függ össze, hogy
az angol polgári forradalom után Anglia veszi át a tengeri hajózás hegemóniáját és a felfedezések irányítását. Oxfordban JOHN TRADESCANT kabinetje alakul ki, olyan
természettudományi gyűjtemény, amelyben vannak ritkaságok is, de van botanikus kertje, sok etnográ ai és mechanikai anyaga is. 1659-ben ELrAs ASHMOLE gyűjteményét minden kikötés nélkül Oxfordra hagyja, így azt 1683-ban a hozzácsatolt laboratóriummal és könyvtárral együtt megnyitják;
Lényegében ehhez hasonló polgári alapítású a British Museum. OLIVER SLOANE 1751-ben természettudományi kabinetjét és könyvtárát ajándékozza a nemzetnek, amelyet 1753-ban a parlament szentesít, s ez jelenti az újkori múzeum születésnapját.
1753-ban elhatározta az angol parlament, hogy a Royal Society tagjának, Sir HANS SLOANE-nak (1660_1753) gyűjteményét, könyvtárát megszerzi egy-egy nyilvános állami múzeum számára. Sloane halálakor 80 000 gyűjteményi anyaggal rendelkezett, amelyet igen csekély összegért (20 000 angol fontért) átengedett az államnak. Ez mintegy negyede volt az általa invesztált összegnek. Az ő állománya képezi az alapját az 1759-ben megnyitott British Museumnak, amely kéziratokat, nyomtatványokat, pénzeket, természeti, történeti és művészettörténeti tárgyakat tartalmazott. A British Museum ezzel vált az első nemzeti múzeummá. Azzal is külön úton járt a később kialakuló nemzeti múzeumok között, hogy nemzeti összefogással alakult meg a parlament, majd a külföldre távozott angolok gazdag adományaival. A gyerekek tízéves korig nem látogathatták. Kezdetben havonként egy látogatói kártya volt ér-
vényben. A meghatározott napon 11_12 óra között a látogatóknak az előcsarnokban kellett gyülekezniük, és 15 személy esetén vezetővel látogathatták meg a múzeu-
mot. Egy idő után a csütörtök lett az állandó nyitvatartás napja, és naponta nyolc 50
_ ...`..-.=.~.: *iz -"=»si - mr
`:"'.“":=1-_Ll'lz!5fi-EÍ' -`~_ Fgšllëlš
,;.._,„E'~1=
L..
z: -. áfa* '.17-'_.
_.,..-1' ,„
._
iız _ .:»_~-- -;`.-' fz- ,z-.'».,-__~f,,"ı;r
z
`
_ , -_ __
A' afg -
ˇ
_
.. H :ız,
~:;1.." .. ._ '-`z_ `-_-'ı"-. ' _. ..::......_. -».._.'.,.-:.~.!.If1l§ãlš .ı" -'74.*~'.'*'ˇi.` . .z . `
- - ~> ıízf -*:ı:ı:sı:'ıTr='=ıL-ı.ç:zı=::zzı,Tı:1'='fˇ"“Í”'::"*í*ílííi:E;š:ı}§1q "'_"1'f'~-„."-*---ff ..*-=`==`:-f:;=2`ˇ12E=.E .ä`z-:E-:zE1.2.;-E„fz~--z-.~ M" ˇ' - Í-=:â*ˇ_-'Eš;i.-.-É.:<.:*::;::.;:f.\:ı:;::z:::':z1`1-r:'::.>:..
».
»_ . Á. '-"
,_
. ..st`
.'1-
- i'
--1"-*Í
s..,`.
~-
i
ˇ
f- `
.z';Í`:-_'-_-_-_
z-:
l
Lj__
z?.'”,'_. iz _-3-ëšz` s ~z
-.----.-___`F~-
„
_
,__
-
.;`.
Í`:-.~`§._- '~3=zE'-í.. _ :z-.:-:-.Z. l _ -Li: '.:-..._ -4.r-ãff.-'-1==.-:_'.`.-'z;`.z -`_-.-'_-_:-z - _ :.»?-3/'_'..É~ë,-_=Zzz: zz-;
. _.
. -` :.- j.“_§š.,< _ Á.. "-.v
.`
L
_ z.-._-z..5-J
-___ » .z ' „A_.) _ gt.~.\
~" Ír ,,ı"`»
IB :`j3'_ .`.`~l':r" ,..,f__~'
z.~_.`:___"=^
Il; :ı:_, 1 ,_^ ^_,'" ,' _c;-`~ë`_,'7-.*.“.::_'5__3.`__§_ :" ` -« ';Š3:`*::::~;"' .V";- Í*_=~ . :z='-"-
_ 'zf _ K -_ *__,F _-;«“v.%„,f,-'?. '. H _^«"`.z~.z`z'. - 1; “mr/Š..--i';:E::Í;E:ëf;. .. f"^ 1'„li „_ .K f.. """ ˇ' ' ' z_. 1 _,-1 ._„_.-'`. ' _'` _f""ˇ' :T'R8 -_Íz 'fvf -õ7- _- z-õ.-~`*'ı.r'~f>-zE':ã-';E3“çzzz 2 __.~',;il" ı.~`>_5:.1z~L .s . : -.ll --1. ` „__ _ ı„ .V. zi-ˇ ~___ f 1.t. ~;- H:._~_._z.__z._~.-.-- _-„z.-mıısıııııë ; G -_=. ız~`_`»--~' . !l z”` . .z „Q .._~`.; .z--:___ 'E _ E: . . , .. _ `I.* .J-\ YÍZ "-._ 2 1"-=:_._-_. 'Í' .-_..-1 E1; „ı,ı _ \'„;_ _\\ _ __" _ _'_,:' . _ - --z*~(:;;z.f;ı.'*, Íz z`.A,. . ı_. '-K,«-:_-_-`,.. -z_; 'ë3š,`-;'<.~_- j_l-.-_'-,`~?'F-» '-z-,3:~~ 1-'~_~_„
rf*
"':\ Á-i„°»Í,.:i»_Í,.-,.;_:.~š-'--,, -,pı'§j.;É:-'~'4õ`:í-->`s;-fe. '..`-_.~;`-šı.-` _ az _ 253 ,„_z_
.
-
_-
A
':.-."' - -
.
`
,-,,_._'ű___.
.
_.,.-
._
.f"".'."×.z_-»zz.-„-:-.= -z'-'ti-'we-'ri«~;;s.. _, _` ,, ...z - _ __-„s
r _.
_r_f.-f,.Ir WA -
'-4
_
rint-'“.
-
. ~l-_>.\__;., :)_%_„_Ãf ..__§,_,j
-.vi
Az ült,É ..:,\,
á “
\\\i'
1* \„
' ~=
1 * .` ˇ'
3: fı .~\1'äl*&if
-
1*'
'zf' ..~Y
4'z -"\§tt'Á*" `1`,z';-`_1.- ˇ
“,.---V-“ff .
F
_
_
z
_
-
.
-
r
-_:'
“-.
_
ˇ'
._
.;-`_._.__;. .___
.
'Íí
»
05
~ ~.f.z.-; 1.1 -
. __.-_-.__ _ ~ ~ `ˇ`--
"ˇˇ"'ˇ_ˇˇˇ"""" _-- - _ . _ ,.
.-_* ...fz
' .
" Tz;."-1.;-:,-`f-'.
'
,» ,
-,~,_-_.«~__--`,
`
G
="zfŠ`Fíi`,,-,_1.. - =.-\
___-
' .f
ri! `
I
_____,_,_„i___;_ ;__,_,__.,,,_t_._=_,_,,-._ _
"`
`
_
'-Ȓv '
`.'..-'.'Í' ':'-'Í
ll" IČÍ-/„ii
fa
..
§ãÍ
«
jlu -_ J .-\_. Q„.- 'I;.»'ı-
-_i
..
." H ` I ˇ/ l;t"ŠšilllÍii%lf.
._
'
.,, l`ı.!r<,\iv|i H.. .
,
*.zˇı`lT.'“,'*-
`
zi
„_
*;"",:`.f.,.,`_'zz:z.~f'f!ll1!.Q '~ -`
; :_
_. __ _-L.-_.
--_
F. .`z`fÍ<č~; . „HIV ...A-.~.
_ _- _. '_-1.
:Q ,-
__: 95* E' .-`-:.» - ._.:
'_
:_-ı:-.~.-:
-;:-<-_....f„+'-~..«\'.
ll
.×Í-*ıI,f_É`É<=; `__f;=:-.`,-'_.z.-;'.`.-~.-t.«=^
fu. ' E-
`"=~»`
_
Tv. .ı.ı..-ı`.::i-'_ .f;z_ J*-ı_~
:=- 1? _
4
VV “ af, še1 se `.-`Ši+»O-.°a .z ..-_ __L ...__
' 'I
r
1--`».-;:__~'_-_. f - ;-_`+»„,-___.5 -1` A1.,-., _ * ëzz.._;»>4fs;_2`_a*>a»-~=-_..l ~ z IL Š? '41 ' "'.~”l:-C-..-z “ - _ F-`- '_ `>_...i_...-.-__ "`f*'.r."F"`”*F`?" ;`f,ë,“"" f i V"V i'i'/'Í:`.`“`:'7"`2T';"_`` 'ˇ/` *F ˇ " _ Ar *Z *'21 "~z -1._--_ I' -»j `f - "~ ~`z.-fel:-;.-'šai:.E; 1 _ˇ!
9-
_
1*:
4 _:. ' /'11`<„__
:f~'-"`*`"` ., ....-
"-r`
-=-_ 5*-'Í
' > -'-_.
_._`_:_-`
;;*f_ -:_ '
.,_~_ _`_
vg-zisr' .
_-ze...
_ _ _. f-0, 1'
=_ >-E:
_.
' __ ._
__?Q _..-.l.z_ Er- _ »ı~A:» .-1 'T-J. ,Á,_,.;_ ,__ ___;
.
ıljıl
`*_-F
_
.z. _., «_-'_ -'-A-:ıı-azt-“az _ ._
:iz
-=f~`*`
_._.«T^Im.
~
““"
'*'
G*
-.>r,_ -> s;„„,.
:fia
Í- ~ 'Ál'r
_-
Í
ll '-L~.'2 L5 ~`».-E§ .fr
.f"1..ı»'t-.`2 " `=-
_; -__Š„;__`-`,~,_ _. ,| .___ _ ,__-§,:_-.Á _. _-ri ı
`-ll. ..=.z.-_--_- -""~ ˇ' ;í -gk--= -- `
e
zi.:
S.
ti' `
s
.s________ _ _ .-`.zx
_ -
“L _
=
`1f`HWlWL"=»
zf f»;s_=z (E.- “is-z . ,- ' ` - i . TJ. -1:4..-._-1 ıtâzlfzíiˇ fér . ,{"z
Íz
" ˇ »
_
-Q 'p
.
-._
,__-_ »_ ..
.
I- `~`!'i*I.>"" ˇ "f ' `
7'
" -.
„..
. _ ,H
- _ '~l'=.z-»if __ - 4:-
N z Í
-
EL- -
_ _
fää ' ˇ”'. `^ ~ is " "*"iˇ “ˇ`".`L`<“ë„f«~a. šiiiii 'fix *li 'Iı“*`ˇ3i,Š lšiliii '
il
" z
É. ; ZŠii`͡ii;i
` ._.:'.-.L
.
. "zh - -_«1;.`f“`=`:ˇ."?;zz-`»*“Í_.-
_& _.\ı4Lm&.u:
$143
i _ _
.~`-.§×_~< a§*»;.~zıí5;':_\\" v
.
-
--..z._:1.r.,\, z --».׫--zz^~:-~
ýzggu _. __
' . r'z "'..
',-f
_,
;-.*=*z*=:-;, :ge*teke KW1 .L-ëf=F-fe.-(z 1" ff `-.-t;»`*Q »- "11 ii *ŠÉÍ ıltz. 'ˇ*erÍ lát
-2:'
Ísün
_
„_
_. - _. 1--._ . 1- ,» . 'Vä2Čf?'ı1Z."Jäëi*51*>fãzw74ä!Í§Í ". . .IV _«>5'l"'..`.-"1-2;-;'t «_L-.-3-« _-1%* .3'_,.'*' 7-! _ ~= -f gif. ÍČÍF-9,8 .i. f ' e_?..,r_*'. ._ i "~|,:i` 'ˇ`_T-ˇ---_-*“""“` .D '-5' _ ˇ ` „, -.. ~31. 2 .___ M-;_, 1,;,É .- _ - -“ *'32-'“ _ ,z ıgzl-..z»-ez .- _ 1-- .~"«:. I-ll'
zii'z=“z*ˇ ',~ '-'-=|.-..\_ ij'__ __ m
.
=ıi_-.Wiki
`»`-I "" -.«»?`ff§a`ë“i`Šf-< A3'-`~5...*--«ë.«“Š~*`* .zs-.t-.ı1' * :-« -_. H ` -_ J-;-'Š' ˇ _'-,';i`-já-";i:(`»;».~_-=,.~„,2;a7-;-
/-A
4,1 1_\f._ .<.h„s.s\.. _ D1
kő
`Q§_ı
_ ________.____..__.___,___,__., ._.___
`-.
f:~:-Ö~«:'~f' m' `.'=`Í4Í*@Í 1' ^
:ŠÍQ 9 .,-..
ıV`,I'Ü._ I ---
z.._._.,_.„ _ z _ __.__
--.> =;-1'-` z;-.ı..- f- . .»
A010.. _ >` „ JE) ıı LP __-Š; '=~'.zr-E=_zzzz i ˇ <,.z.: - 'í'-".;= fl- Í' V' -
N
_ „ _ -.__...
----------
-
-z `~~""*“`ˇ'“'ˇ`ˇˇ`“ˇ*"„„“4'.`:ë`zã«1-ëzáãšt'~Í.-'*?>>z,`:f*i: ._ ”`.;-re ˇ- _-zi?-ͧ«Lzâíš? *"~*“`i '*“`^**“'*'-*F*í`t3~*?' *?`f*Í`ˇ“ r_“fL-1f\i=ff _ 'Í ,_____ _,-.<. _:._ãIı,f.1 .__-:'24 _ _V___ z _ _ . ._ ,_ ____,.-- ;~ T*1T**.l»1ë++ë=fff _.: ._,_v"f-I=w"t§`... há, _=_.. . ._,., .15 _ »
„_
_ _ _.
_;`„, _. _,___Í'j'i»v§,.,._,.;,_:,§r____
“ .-_ -2'_-.`«.z-_-
:
'_
__- _______
_
>__' ..-,:,§4.ë=._" -1 . ` _ fz».-.!..-`.-,iz.az-1.;z_z.>_`1`-' "' _-._.,___... ____&_,_ , ˇ
4. ábra. Neickelius Museographiájának címlapja, 1727. (Schlosser után)
51
csoportnál több nem látogathatta. Később hozzácsatolják az oxfordi könyvtárat,
Harley, majd Robert Cotton gyűjteményeit, amely így hatalmas múzeummá terebélyesedik. Neíckelius Museographiája 1727-ben összegezte a természeti gyűjteményekre vo-
natkozó ismereteket. Az épületre vonatkozóan a tájolást tartja fontosnak, és a DK-i irányítást megfelelőnek. Fontos a száraz, biztonságos elhelyezés. A boltozatokat és falakat nem kell díszíteni, fehéren kell hagyni. A terem hossza kétszer annyi legyen, mint szélessége, bejárata középre essék, hogy a terem mindkét oldala egyszerre legyen látható. Az egymáshoz kapcsolódó termek esetében is ez a jó megoldás. Berendezésé-
hez az ívmagasságig beépített, fából készült szekrényeket tartja megfelelőnek, amelyeknek polcozata 1, vagy 1,5 könyök magas legyen. Az alsó részben ókok helyezendők el, a fal másik oldalán ókos szekrények. A nevében is első muzeológiai munka érdekessége, hogy amikor már hatalmas gyűjtemények, illetve paloták állnak a képtárak rendelkezésére, még mindig a Kunst-
kammerek számára ad tanácsot és osztályozást, tulajdonképpen Quiccheberg 1565-ös rendszerét ismételve. _ 4 szekrény a természeti ritkaságokról szól. Legfelső részébe a kisebb állatokat és madarakat helyezik el, mindig úgy, hogy a nagyobb, kitömött állat legyen alul. A nagyságrend határozza meg az osztályozás alapját a spirituszos konzerválási készítménynél is. A második repositariumba a halak, kígyók kerüljenek hasonló rendben.
A harmadikban az ásványok, fossiliák legyenek elhelyezve. A negyedikbe a tengeri állatok, kagylók, csigák, amelyek a szemnek, kedélynek is kedvesek. Mindkét falon van még szabad hely, amelyre két állvány állítható. Az egyikben anatómiai anyagot kell elhelyezni, mindenekelőtt az emberre vonatkozókat, múmiákat, balzsamozott testrészeket, csontvázakat ~ gyermekek, felnőttek - és különböző balzsamozott emberi, állati szerveket. A hatodikba Curiosa Arti caliák kerülnek, a művészi anyagok, amelyben egyik elv az legyen, hogy az antik és korabeli külön rendszerezendő. A terem bejárati részéhez közel egy hosszú, széles asztalt kell helyezni a tanulmányozásra. Az asztal mindkét oldalára glóbus helyezendő el. A fal díszítésére bálnát vagy krokodilt tegyünk ki. A bejárathoz 2 félelmetes oroszlánt, medvét, tigrist állítsunk ki kitömve.
52
D) A magyarországi műgyűjtés vázlata Az európai fejlődésnek megfelelően a magyar királyi udvarban is kialakult a kincstár, amelyet okleveleink domus tavernicus (1434) néven emlegetnek. Ez utóbbi változatból alakult ki a tárház igen találó fogalma. A tárház kezdetben nemcsak a kincsek befogadására szolgált. Itt őrizték az okleveleket, a ,,privilegia et inscriptiones regni et regnicolaı`ius” a királyi könyveket, ,,annales regnie Hungariae” és a registrum köteteket, az állami élet gyakorlati dokumentumait. Középkori szokás szerint itt tartották a díszes okleveleket, kódexeket. A tárház először Mátyás korában lép ki általános értékmegőrző szerepéből azáltal, hogy a humanista szellem nálunk is megteremti azt az udvari kultúrát, ahol a könyv és az ötvöstárgy már elsősorban örömet okozó tárgy, amiben gyönyörködni lehet, a korábbi, csupán vagyoni érték helyett. Mátyás Európa egyik leggazdagabb uralkodója volt, bőkezű mecénás, aki a Bibliotheca Corvinával örökre beírta nevét az európai és magyar művelődéstörténet-
be. Udvara vonzotta a külföldi humanistákat. Nem sajnálta a pénzt arra, hogy udvarába csalogassa a költőket, történettudósokat, csillagászokat, művészeket, orvosokat. Hosszabb-rövidebb ideig Budán tartózkodtak Marzio Galeotti, Antonio Bon ni történetírók, Johannes Regiomontanus, Marcus Ilcus csillagászok, Magister Johannus Petrus, Francesco Fontana orvosok, Petrus Ransanus történetíró, Hiero-
nymus de Temo, Callimachus Experiens költő, hogy csupán a legjobban ismerteket említsük. Szép számmal találtunk magyar humanistákat is Mátyás udvarában, közöttük Vitéz János esztergomi érseket, Báthori Miklós váci, Janus Pannonius pécsi püspököt, Szatmáry (Bakócz) Ferenc óbudai prépostot, Váradi Péter kalocsai érseket,
Thuróczi János protonotariust, Drág `y Tamás királyi személynököt. Ők a legismertebbek, akik kisebb könyvtárral és kincstárral maguk is rendelkeztek. Mátyás 1470-ben új palotát építtet Budán, a Novum Palatiumot, a renzei Cimenti Camica terveivel és kivitelezésével, aki a Várpalota udvarára helyezte a könyvtárat. Így elhelyezve azt a legrnagasabb rangra emelte, korábbi elrejtettségéből a
központba állítva. A könyvtárba menő oszlopos, árkádos udvaron áthaladva, a trónterem ajtajához lehetett jutni és onnan a könyvtárba. Az egykorú források Sacellum
sapierıtiae vagy Musarum sacellum néven magasztalják, amely építészetileg a trónteremmel egyenlő értékű volt. Két teremből állott. Az egyik négyszögletes, boltozatos
helyiség volt, két ajtóval. Egyikét a királyhoz érkező tudósok használhatták, a másikat a király, midőn a szomszédos kápolnában rejtve kívánt imádkozni. Mennyezete a csillagos eget utánozta Mátyás horoszkópjával. A másik terem mennyezetén is csillagos égbolt volt, és az ajtóval szembeni falra földgömböt tartó puttókat festettek. Az első terem három falán polcok sorakoztak, rajta kisebb könyvekkel, míg az alsó, intarziás szekrényben a nagyobb formátumúakat tartották. A polcokon álló kódexeket aranyszövésű függönyökkel óvták a portól. A könyvtár célját a boltozatot tartó 53
vörös márvány oszlopfej felirata fejezte ki: Mattias princeps invictus ingenis voluptate Opus hoc condidit generosum. Kódexek már korábban is voltak más magyar gyűjteményekben, de még nem rendszerezték őket, és nem voltak nyilvánosak. Mátyás megnyitotta könyvtárát a tudósok előtt, sőt kölcsönözni is lehetett belőlük. Heltai Gáspár 1575-ben ezt írja: ,,Megépítteté a szép librariát avagy a könyvtári házat és szörze jeles könyveket mind deák, mind görög könyveket.” Az ő leírásából tudjuk azt is, hogy évi 33 000 arany forintot fordított kéziratok másolására. A megmaradt Corvinák arról tanúskodnak, hogy a könyvtár összetételében is kifejezte Mátyás egyéniségét. A könyvek között szentírás és liturgia 15 db, ókori klasszikusok 57 db, ókeresztény írók 5 db, humanisták művei 24 db, földrajz 2 db, csillagászati munka 7 db, orvostudomány 2 db, matematika 3 db, építészet 3 db, jogtudományi mű 2 volt. A könyvtár nagyságára nézve nincs biztos adatunk. Fogel József 500-ra teszi, mások szerint ennél nagyobbnak kellett lennie, mert Handó György kalocsai érsek könyvtárában 300 kéziratot őriztek, és Farkas Bálint Váradi püspök 203 művel rendelkezett. Bár az 500 mű sem lebecsülendő szám. A vatikáni könyvtárban IV. Jenő pápa idején 1443-ban 340, V. Miklós pápa idején, 1455-ben már 1160, és1484-ben 3650 művet találunk. Bessarin kardinális 800-900 kódexet mondhatott magáénak. Az estei herceg gyűjteménye 1480-ban 300, Lorenzo Medici könyvtára 1495-ben 742 kódexet őrzött. A könyvtár mellett a tárház gyarapítása volt Mátyás szenvedélyes törekvése,
ezért személyesen hívott meg művészeket udvarába. Budán dolgozott Aristotile Fioravante, Paschone Michelievich, Filippino Lippi, Ercole de Roberti. Megrendeléseket adott Verocchiónak, aki egy .bronzreliefet alkotott Darius és Nagy Sándor alakjaival. A tárház a legbelsőbb várban az „Instwanvar”-ban volt elhelyezve egy bonyo-
lult épületben, amely még az Anjouk alatt épült. Eleinte egy, később több boltozatos helyiségből állott. Látogatását csak nagyon ritkán engedélyezte, 1483-ban diplomáciai meggondolásból Bartolomeo de Maraschi castellói püspök, pápai követ meglátogathatta. A püspök a látogatásról készült leírásában gemmákról, szőnyegekről, különböző ezüstvázákról és arany tárgyakról tesz említést. Tudjuk, hogy a Bartolomeo püspök által említett gemmák mindig szívügyei voltak Mátyásnak. 1488 89ben tárgyalásokat folytatott a mantuai könyvtárral érem- és gemmagyűjteményének megszerzéséről. 1487-ben Merész Károly burgundiai herceg gyémántkeresztjét kí-
vánta megszerezni Beatrix számára. 1489-ben antik Bacchus-szobrot vár Lodovico Sforzától. Ezek az adatok mutatják, hogy tárháza nem a nyersarany, aranytárgyak, érmek halmaza volt, hanem a válogatott ötvösmunkák, asztali edények, kárpitok,
díszes lószerszámok gyűjteménye, amelyek túlmutatnak azon a törekvésen, hogy a király hatalmát, gazdagságát érzékeltessék. Mindezt a tudatos gyűjtés és műélvezet összekapcsolódása hozta létre. Ez tűnik ki Leonardo da Vinci ,,Trattata della pittura” c. könyvéből, aki Mátyást a festészet, a művészet kedvelőjeként szerepelteti művében,
és őt teszi meg bírának a művészetek vitájában.
54
Mátyás udvarából sem hiányozhatott a fegyvertár. Nagyon kevés adattal rendelkezünk, de a szétszóródott, különböző udvari gyűjteményekbe került darabok sejtetik annak gazdagságát. Az innsbrucki Ambras gyűjtemény 1583-as leltárában olvasható: „Mer din schwert von khonig Matthias die klingen halb geöczt die schaiden halb von leder halb silberne. . .” 1629-ben Martinus Zeiller ad tudósítást „Des Königs Matthiae in Ungarn Wehr die er gebracht des die Böhmen von Wien gelegen sei”. (Itinerarium Germaniae Strassburg 1632, 531). A kardot Miksa zsákmányolta magyarországi hadjárata során, s onnan került Zsigmond tiroli herceg birtokába. Mátyás halála után, a központi hatalom széthullásával, a török hadjáratok meg újulásával eljutunk Mohácshoz, majd az ország három részre szakadásához. A török
hadjáratok megindulása és a török veszély elhárítása egyre több pénzt követelt volna, de kiapadt a kincstár, s a zászlósurak csak az ország határain belüli háborúhoz adták haderejüket. A szükség az egyházi vagyon igénybevételéhez vezetett, amelyet
pedig X. Leó pápa kifejezetten tiltott. László pécsi prépost és Bornemissza Péter mint királyi biztos járták az országot, hogy összeszedjék az egyháztól az arany és ezüst edényeket, amelyeket a török elleni háború miatt VII. Kelemen pápa engedélyezett. A begyűjtés méretére nézve elég utalnunk annyiban, hogy a Váradi egyházkerülettől
a kincsek felét kérte a király. Ekkor pusztult el Gellért püspök ezüstkoporsója, amelyet Nagy Lajos király készíttetett ereklyetartónak. Ez az ötvösművészeti remek 219
márka súlyú volt. A csata Mohácsnál 1526. aug. 29-én dőlt el. Sem pénzt, sem muníciót nem csinál-
hattak, hasztalanul pusztultak el a műkincsek. A sok kincs csak a pénzváltóknak hozott hasznot, és teljesen válságba sodorta a pénzverést. Ferdinánd még főherceg korában hozzálátott a pénzreformhoz, új pénzverőt állított fel a Behaim család égisze alatt, s ettől kezdve a vert pénzeken megjelenik a kibocsátási év. Mohács után Mária királynő első tette az volt, hogy az egyébként nem üres bu-
davári kincstárat kísajátította magának. Ebben Thurzó Elek segédkezett neki. Amit csak lehetett, hajóra raktak, hogy Pozsonyba szállítsák. A színültig megtelt 72 hajó el is indult. Visegrádon megálltak, hogy az ottani értékeket is hajóra rakják. A kápolnából 45 értékes tárgy került egy ládába. Közben Orbán Endre esztergomi várnagy és Pál szatmári főispán Esztergom táján megtámadták a hajókaravánt, mert Zápolya híveiként nem nézték jó szemmel, hogy ez a nagy kincs az idegen származású király birtokába jutott. Pozsonyban a kincseket át kellett volna adni Máriának. Bornemiszsza János pozsonyi gróf közölte, hogy a kincs az országé, és az csak a megválasztott királynak adható ki. A kincseket lepecsételt ládákban őrizték. Bornemissza János,
Nádasdy Tamás, Szalay János elhatározásával 1527. július 13-án követeket küldtek Ferdinándhoz, és közölték, hogy a néhai Lajos király vagyontárgyait sértetlenül viszszaadják, kivéve azt, amit a vár fenntartására kellett fordítani. Ferdinánd követe a
kincsek összeírásának parancsát hozta. A leltár 118 tételből állt. A 118. tétel királyi kard ezüsttokban, aranyövvel, 19 márka 8 lat súlyban, amelyet a leltár Ferdinánd számára rendeltnek jelöl 8 pompás lófelszereléssel együtt. A többi aranyról nem intézkedik, beolvasztásra ítéltetett. 55
Készült egy másik leltár is, amelyben könyvek, oklevelek, magyar és török fegyverek, műtörténeti tárgyak voltak 4447 forint becsértékkel.
A C leltárba kerültek a visegrádi kincsek, a textíliák, miseruhák és ötvöstárgyak. Erről úgy rendelkeztek, hogy Budára kell vinni. Az 1527. okt. 27-i királyi rendelkezés szerint az AB anyag küldessen fel Bécsbe, az aranyat, ezüstöt válasszák szét, olvasszák meg, és veressenek belőle pénzt. Behaim Tamás 1618 márka ezüstöt és 24 márka 9 lat aranyat vett át. Ez szolgált az új pénzverés alapjául. Ferdinánd az ország műkincseit hadizsákmánynak tekintette. Így 1528. júl. 4-én, amikor Trencsént elfoglalta, úgy rendelkezett, hogy a kincsekből pénzt veressenek. Podmaniczky püspök halálával a nyit-
rai püspökséget Roggendorf kapta. Az ott őrzött szt. Zoard koponya-ereklyetartóból pénzt veretett. Oláh Miklós 1530. nov. 10-én kelt leveléből tudjuk, hogy először Thurzó Elek ajánlott fel 10 000 forintot az ereklyetartóért, de nem lehetett megváltani, beolvasztották. Hadjárataik során a templomokat sem kímélték. Castaldo császári biztos 52 társzekér harácsolt kincset szállíttatott az udvarba. Ebből került jónéhány darab az ambrasi gyűjteménybe is, melyről már volt szó. Ferdinánd aktív hadvezérként részt vett az 1556. és 1566. évi Szolimán elleni hadjáratban. Babócsa, Sellye, Szigetvár időszakos felszabadítása jelentős gyűjteménygyarapítást jelentett neki. Ferdinánd a simulékony gyűjtők típusához tartozott. Maga is küldött ajándékot úgy, hogy a megajándékozott tízszeres-hússzoros értéket adjon vissza. Így jutott birtokába Zrínyi Miklós sisakja és Thury György ezüst pallosa, amit a velencei paktum alapján 1933-ban visszaadtak. 1581-ben Magyarország megszerezte Báthori István lengyel ki-
rály fegyverzetét és II. Lajos páncélját. Ezek szintén azok közé a tárgyak közé tartoznak, amelyeket a bécsi gyűjteményből a trianoni békeszerződés kiadni rendelt hazánknak.
A késői reneszánsz aranykora és különösen Mátyás király tevékenysége igen széles körben hatott az egyházi és világi főurakra. Ezek közül is kiemelkedők Bakócz Tamás
érsek kincsei. Az esztergomi főszékesegyház kincstárában a Mátyás király kálvária a korai gótikus ötvösművészetnek ma is legnagyobb remeke. Bakócz mellett Oláh Miklós, Verancsics Antal, Bornemissza Pál és Thurzó Tamás tűntek ki pompás vagyonukkal.
A gyűjtésben a humanisták jeleskednek. Ezek között is kiemelkedik ZSÁMBOKI JÁNOS (1531-1584) polihisztor. Sorsa tipikus: székely diák, aki kikerült a wittenbergi egyetemre, Itáliában már 20 éves korában művei jelennek meg. 21 éves korában a bo-
lognai egyetem tanára. Orvos, természettudós, történetíró, lozófus, 44 nagyobb és több kisebb műve maradt fenn. Pályafutása alatt könyvtáros volt az udvarnál; de nu-
mizmatikával is foglalkozott. Ő rendszerezte az udvari könyvtárat. Több mint 3000 darabból álló önálló kéziratos gyűjteménye a legértékesebb XVI. századi gyűjtemény
volt. A császári könyvtárban nem nagyon zették meg szakértelmét. Évi 50 forintos jövedelme később 200-ra emelkedett ugyan, de évekig nem folyósították. Peres ügye
volt a Garay családdal, mert sem földben, sem pénzben nem kapta meg a megállapodott értéket. 1576-ban a királytól kért segítséget, felajánlva könyvtárát Rudolfnak,
amely 50 görög, latin kódex mellett 3000 kötetből állt. Hosszas alkudozás folyt a gyűj56
temény eladása körül, amely végül is 500 könyvre, 80 kódexre és a Priapos-szoborra köttetett meg, 2500 forint értékben, 50 dukát foglalóval. Rudolfjóváhagyta a vételárat, de pénze nem lévén, utasította a magyaróvári harmincadhivatalt, hogy Zsámboki kö-
vetelését 6%-os kamattal zesse ki. A mosonmagyaróvári kamarában sem volt pénz, s az tovább utasította a nagyszombati, majd a Galgóczi harmincad kamarát a zetésre, az pedig tovább ruházta adósság fejében két nürnbergi marhakereskedőre. Így
azután nem csodálható, ha Zsámbokinak 1584-ben bekövetkezett halálakor a közben 6200 forintra felszaporodott értékből még mindig 4000 forint ki zetetlen maradt. Rudolf gyűjteményét igen sok magyar anyag is gyarapította. Ismert, hogy Nagy
Lajos király korában Meszesi Demeter nagyváradi püspök Kolozsvári Miklós két ötvös ával, Mártonnal és Miklóssal három monumentális bronzszobrot készíttetett Árpád-házi Istvánról, Imréről, Lászlóról. A szobrok 1370-ben készültek el, és a székesegyház előtti téren állították fel. Meszesi utóda Czudor János megbízására készítette el Kolozsvári Márton és György László király lovasszobrát, amelyet 1390-ben Zsig-
mond és Mária jelenlétében avattak fel. Rudolf szemet vetett a szobrokra, ezért 1598. nov. 15-én felszólította Mátyás főherceget, hogy küldesse azokat Prágába. Mátyás főherceg válaszában hivatkozott a helyzetre, de főképpen a néphangulatra, amely nem engedi meg a szobrok elmozdítását. Később bosszúból arra ad utasítást, hogy a négy szoborból ágyút öntsenek. Ha a szobrokat nem is, de más ereklyéket sikerült meg-
szereznie, A török elől a váradi kincstárat Báthori István ecsedi várába szállították. Ezek között volt László koponyaereklyéje. Ezt Rudolf Szokoly György révén megsze-
rezte. De hozzá jutott a Bocskai korona is. A koronát annak idején Achmed szultán parancsára Mohamed nagyvezér csináltatta. Átadása 1605-ben, a Rákosmezőn történt. A koronával, amelynek súlya a 3000 latot is megközelítette, egy köves szablyát is kapott Bocskai azzal, hogy az fejedelemről fejedelemre öröklődjék. Amikor Bocskai 1606. dec. 29-én meghalt, a fejedelem örökösétől, Homonnay Drugeth Bálinttól kéri a
király a koronát. Nem kapja meg, míg 1609-ben a XX. törvénnyel Mátyás kiadatja a koronát. Thurzó György nádor 1610-ben végrehajtja a törvényt. Sárospatak várából
elindulnak a kinccsel, melyet július 30-án át is vesz Bécsben a király. A könyvtár mellett elsősorban a numizmatikai gyűjtés és a gyűjtemények közreadása fejlődött ki. Ebben hazai gyűjtőink élenjártak. Így tudunk arról is, hogy Zsámboki János saját numizmatikai gyűjteményét 1564-ben kiadta Emblemata címmel. Szamosközi István 1593-ban Padovában kiadott könyvének két fejezete szól az erdélyi pénzverésről is. Draskovich Miklósról és Gáborról tudjuk, hogy 1650-ben III. Ferdinánd nem az udvari tudósokat kéri fel 470 római érme meghatározására, hanem a két Draskovichot, akiknek gyűjteményét I. Lipót 160 000 forintért vette meg. E gyűjtemény teljes magyar és erdélyi sorozatot tartalmazott; mintegy 15 000 db antik éremből állott. Mint láttuk, magyar dinasztia hiányában központi magyar kincstár nem alakulha-
tott ki. Az ország három részre szakadásával az erdélyi fejedelmi udvar lett volna a várományos országos gyűjtemény kialakítására. A pompaszeretet nem hiányzott, főleg a családi vagyonok alkották. Izabella Erdélybe vitte kincseinek egy részét, de azok 57
az ország elhagyásával jórészt elkallódtak. Báthori Zsigmond beteges ember volt, értékeit elkótyavetyélte szolgái között. A Báthori család gazdag kincstárát teljesen szétszórták.
Rendszeresen gyűjtött műkincseket Bethlen Gábor. Végrendeletében olvasható, hogy II. Ferdinándra pompás lószerszámot hagyományoz. Brandenburgi Katalinnak 50 000 tallért és 50 000 forintot hagy. A végrendelet 12 tételben sorol fel arany pohárszéki eszközt, 18 tételben ezüstneműt, 24 virágos ábrájú kupát, 24 kereszttalpas, 24 hólyagos kupát, 24 talpas poharat, 18 üvegpoharat arany talpazattal, 15 egybejáró cápás poharat, 7 tételben csészéket, tányérokat, amelyekből 500 db van. Részletesen
sorolják fel a fegyvereket és a ruhatárat is. A végrendelet körül 25 évig pereskedés folyt Brandenburgi Katalin és Rákóczi György között. 1635-ben készült el az a megállapodás, amely szerint készpénzben és aranyértékben 122 688 forint 44 denárt adott
ki Rákóczi György Brandenburgi Katalin részére. Rákóczi György Magyarország és Erdély leggazdagabb főura volt. A tokaji bor
és a fellendülő kereskedelem megsokszorozta vagyonát, mely 1642-ben 10 millió forintra rúgott. Sárospataki kincstárában 1642-ben 224 000 forintot őriztetett.
A Rákóczi-családban összegyűlt mérhetetlen kincs sem volt elég a váltságdíj kizetéséhez. I. Rákóczi Ferencért 2 millió forint váltságdíjat kértek, végül is 1,5 millióban állapodtak meg, amely rajnai forint készpénzben és zálogösszegben volt zetendő. Ekkora összeg még a Rákócziak kincstárában sem volt. Báthori Zsó a és Zrínyi Ilona megválnak ékszereiktől, egy medaliont 88 000 forintért, egy násfát 50 000 forint ér-
tékben váltanak be, amelyet a selmeci hutában beolvasztanak. Erdélyen kívül a Zrínyíek csákvári, a Nádasdyak sárvári kastélyában gyűlt össze számottevő műérték. A költő Zrínyi és öccse, Péter hatalmas fegyvertárral rendelkeztek, valamint kincstárral, amiben a tezaurált érték mellett kifejezetten gyönyörködtetésre készített, megszerzett tárgyak is voltak. Ezek a kincsek a Wesselényi-féle öszszeesküvésben való részvétel miatt vagyonelkobzás révén az udvarba kerültek. Ez igen jó kiegészítő jövedelme volt a császárnak, be nem vallott céllal. A vagyon egy része a Habsburgok gyűjteményeit gazdagította, másik része a Pálfyak családjához került 3300 forint vételár mellett, és a vöröskői gyűjtemény alapját képezte. A gyűjtemény alapítója Pálfy Rudolf, aki a XVIII. században játszik lényegesebb szerepet. Különösen a szoboranyag volt jelentős a 40 külföldi kép mellett.
A XVIII. században a magyarországi műgyűjtés európai szintre emelkedik. Kiszélesedik mind az egyházi, mind a világi főuraknál, kialakulnak a művészeti centru-
mok. A gazdag sorból elég Esterházy Imre (1663-1745) esztergomi érseket és Esterházy Károly (1628-1699) egri püspököt, Migazzi Kristóf (1714-1803) váci püspököt vagy Batthyány Ignácot (1741 1797) megemlíteni díszes könyvtárával, régiséggyűjteményével és ásványgyűjteményével. A világiak közül Esterházy Pált és Miklóst említhetjük, de az Apponyiak, Pálfyak, Nyáryak kastélyaiban egyránt előtérbe lép a
képgyűjtés, az előbbi századok ötvös- és fegyvergyűjtési irányzatával szemben. Itt már nem vagyoni tezaurálásról van szó _ bár azt is megtaláljuk -, inkább a gazdag
háztartás pompás kellékeként, díszeként hozzák létre a gyűjteményt. 58
Q Legjelentősebb az Esterházy-gyűjtemény, amely 250 éves rendszeres gyűjtési tevékenység eredménye. Alapjait Pál vetette meg, majd virágkorát Miklós alatt érte el
(ýl833). Képtára 1156 festményt, 3500 rajzot szárnlált, és a bécsi Esterházy palotában Bécs egyik nevezetessége volt. A gyűjtemény a Szépművészeti Múzeum alapját vetette meg (1871. évi XI. tc.). Hatására kezdett gyűjteni Fay János és Ráday Gedeon, utóbbiak könyvtára mellett metszetgyűjteménye is kiemelendő. Egy 1814. évi kimutatás
10 302 kötetes könyvtárát 134 000 forintra becsüli. A század végén indulnak meg azok a gyűjtések _ mint Széchényi Ferenc, Viczay Mihály, Marczibányi István, Jankovich Miklós, Teleki Sámuel, Pyrker László gyűjté-
se -, amelyek már szerepet játszanak első nemzeti gyűjteményünk történetében, a Magyar Nemzeti Múzeum kialakulásában.
Irodalom .'
- QUKCCHEBERG, S.: Inscriptiones vel tituli Theatri amplissími. . . München, 1565. - NEıcKELıUs, C. F.: Museographia, oder Anleitung zum rechten Begriff und nützlicher Anleitung der Museorum oder Ratitätenkammern. Leipzig und Breslau, 1727.
- SCHLOSSER, J.: Die Kunst und Wunderkammern der Spãtrenaissance. Leipzig, 1928. - LHOTSKY, A. : Die Geschichte der Sammlungen I. Wien, 1941,-45.
- SıKLóssY LÁSZLÓ: Műkincseink vándorútja Bécsbe. Budapest, 1919. - ENTZ GÉZA: A magyar műgyűjtés története. Budapest, 1934.
59
III. A múzeumok főbb típusainak kialakulása
A) Művészeti múzeumok Alte Pinakothek, Glyptothek, München Bajorországban a központi királyi gyűjtemény kezdete a XVI. századra tehető.
1528-30 között délnémet mesterek elkészítették IV. Vilmos palotája részére az antik és bibliai idők híres fér ainak és asszonyainak hőstetteit ábrázoló képciklust, közöttük Albrecht Altdorfer Nagy Sándor csatáját és IV. Vilmos életének illusztrációit, amelyek a család genealógiájának megörökítését is célozta. E képciklus alkotta e gyüjtemény alapját. V. Albrecht (1550-79) már túljutott azon a felfogáson, amit a reneszánszban vallottak, miszerint a gyűjtés célja a történelem illusztrálása. Úgy vélik, hogy a művészet a történelem dicső tetteinek eszköze. A manierizmus korában az érték nem művészi értéket jelent, hanem egyszeri, legtöbbször meg zethetetlen művé-
szi teljesítményt. Albrecht itáliai utazása során indítja el azt a gyűjtőtevékenységet, amely a müncheni művészeti gyűjtemények alapját veti meg. Miksa idejében (1597-
1651) már 778 festmény van leltárban. Jelentős volt II. Miksa mecénási tevékenysége, aki 1698-ban 105 képet vásárol meg Gisbert van Ceulentől 90 000 forint értékben, amelyek között 12 Rubens, 13 Van Dyck kép található. Jelentősen bővült a gyűjtemény a mannheimi és düsseldor gyűjteményekkel, s így a wittelsbachi és a pfalzi uralkodói ág gyűjteményei egyesültek. E királyi gyííjteményből 1822-ben kezdték életre hívni az állami gyűjtemény egységes hálózatát. 1825-ben kezdték meg LEO VON KLENZE tervei alapján a múzeum építését, mely 1836-ban nyílt meg. Legnagyobb egysége a régi képtár: Alte Pinakothek. Az új képtár alapkőletétele 1846-ban történt, és 1853-ban nyílt meg. A régi és az új képtár a Schack-képtárral együtt alkotja a bajor állami gyűjteményt. A Glyptothek Lajos trónörökös 1804 5. évi itáliai útján szerzett
szoboranyagával indul, majd 1809-10-ben Dillis festő, Canova és Thorwaldsen segítségével értékes antik szobrokkal, illetőleg másolatokkal vált gazdag gyűjteménynyé. A kincstár Albrecht alatt épült JACOPO STRADA tervei alapján, s neve antikvárium volt. A XVII. sz.-tól kezdve különböző speciális gyűjteményeket hoztak benne létre, ezek közül a kora barokk festészet, szobrászat, különösen annak mellszoborgyűjteménye emelkedett ki. Mellette az iparművészeti anyag lett híres, a bútor-, kerámia-, továbbá a kárpit- és a szőnyeggyűjtemény, amely a brüsszeli manufaktúra legteljesebb együttesét őrzi. 1803-ban a szekularizált káptalani és szerzetesi műtárgyállomány is ide került, így kifejezetten hatalmas gyűjteménnyé fejlődött. Itt látható még ma is a legszemléletesebben Európában a „régi kincstár”, mert a ,,rezidence” múzeum 10 földszinti termét kincstárnak megfelelően állították fel, de modern installációban. Az 61
anyag csoportosítása részben a kronológiai elvet követi, illetőleg meghagy bizonyos
tematikus csoportokat, mint a templomi kincsek, ereklyetár, egzotikus tárgyak Ázsia, Amerika, Afrika területéről, mint ez a késői középkorban volt. Magyar eredetű leg-
jobb darabja István feleségének, Gizellának zománccal díszített keresztje, amelyet a művészettörténészek 1006-ra datálnak. Különösen kiemelkedő a corpus ligrán granulációs technikával készült szobrászati munkája. _
Ermitázs, Leníngrád Oroszország területén- is hasonló volt a fejlődés menete. A cári udvarban a kincs-
tár és a fegyvertár kialakulása a XVI. sz.-ra nyúlik vissza. A műalkotásszámba menő tárgyak gyűjtésének élén a kolostorok jártak, különösen a kijevi Trinica Szergijevan és a novgorodi Szo ja templom kincstára.
1714-ben I. Péter Petersburgban újjászervezi a kincstárat, és összeköti az általa alapított tudományos akadémiával (1724). Elsősorban a természettudományi anyag gyűjtésére rendezkedett be kiváló tudósok közreműködésével. Ott dolgozott többek között LOMONOSZOV, aki jelentős mértékben gyarapítja és dolgozza fel a gyűjteményt. A Péter és utódai által végzett hatalmas méretű udvari építkezések, az európai
szellem behatolása kialakította az új rezidenciát, a környező nyári palotákat, amelyek szinte megkövetelték azoknak művészeti tárgyakkal való benépesítését. A már megle-
vő anyagból II. Katalin 1764-ben megalapítja a művészeti gyűjteményt, az Ermírázst, a világ legnagyobb művészeti és kulturális gyűjteményének alapját. Az elnevezés a francia eremitage (= remetelak, kertilak) szóból származik. A Téli Palota építése so-
rán 1765-ben VALLIN DE LA MOTHE építette, és II. Katalin intimebb összejöveteleinek helyéül szolgált. Itt állították ki az új szerzeményű képeket is. 1763-1765 között új épületet kapott a palota, amelyet átjáróval kötöttek össze,J. M. FELTEN tervei alapján, majd a XIX. század közepén LEO VON KLENZE tervei szerint új épülettel egészítették ki zárt épülettömbbé. A gyűjtemények kialakítása óriási összeggel indult. Így megvásárolták a drezdai H. Brühl gyűjteményét 1799-ben, Koblenz gróf brüsszeli gyűjteményét, Párizsból a
Croze-féle gyűjteményt 1772-ben, Londonból lord Walpole gyűjteményét 1779-ben és Baudion gróf párizsi gyűjteményét 1781-ben. A korszellemnek megfelelően 1781-87 között a Quarenghi Galériával bővült. Quarenghi a vatikáni Raffaello freskók másolatának átültetését végezte el. A XIX. sz. első felében a kifejlődő önkényuralom miatt a gyűjtemény nyilvános-
sága erősen csökkent speciális szervezettsége miatt. A gyűjteménygyarapítás nem állt le, a nyugati orientáció tovább tartott, de új érdeklődés is mutatkozik a régészet és
történelem iránt. Különösen nagy jelentőségű a természettudományi és etnográ ai expedíciók felújítása. A természettudományi jelleg az egész évszázadban tartott. Linné írta, hogy nagyobb örömet nem érzett, mint amikor szibériai növényeket kapott Szentpétervárról, amelyeket tanítványa, Grigori Demidov küldött. Cuvier is gyűjtött 62
Oroszországban francia múzeum számára, és Darwin Világjáró útja során a Beagle hajóról kirándulást tett orosz földre. Híres orosz expedíciók vezetői voltak: Krusen-
stein, Langedorf, Littke, Miheneho és Matejenov, expedícióik során egészen kivételes értékű természettudományi és etnográ ai gyűjteményeket hoztak létre. 1820-ban megindulnak a Fekete-tenger menti ásatások (Pantikapaionban), amelyet Chersoneszosz követett a szkíta fejedelmi kurgánok feltárásaival. Soha nem látott gazdag anyag került elő.
A képtár számára megszerzik Malmaison (1814), Duchess (1829), VI. Vilmos holland király és Barbarigo velencei palotájának képtárát. Az antik gyűjteményt Loyd Brown kollekciójával, Pizetti váza- és szoborgyűjteményével gyarapítják, s megvásárolják a Demidoff-féle gyűjteményt és a Laval-féle híres szobor- és kisbronzgyűjteményt. 1852-től ismét teljesen nyilvánossá teszik a múzeumot, és újabb virágzása következik be. 1862-ben vásárolják meg a camponai etruszk gyűjteményt. 1866-ban kerül a képtárba a milánói Lotta-gyűjtemény, benne Leonardo da Vinci Madonna Littájával
és Raffaello Conestabile Madonnájával. Megszerzik Semenof Thyanshansky holland és amand gyűjteményét és vele Leonardo egy másik Madonnáját is. Az 1884-ben Párizsban megvásárolt A. H. Bazilevsky-gyűjtemény az európai középkori iparművészet és a Carszkoje Szeló-i Arzenál megszerzése a keleti gyűjtemény alapjait képezte. A régészeti anyag Saburov és Bludov gyűjteményeivel bővült, illetőleg 1859-től a ré-
gészeti bizottság hivatalosan egész Oroszország területéről ide küldeti a régészeti anyagot.
Új korszaka 1919-ben kezdődik, amikor az egész Téli Palotát teljesen átadják múzeumi célra, és bekerülnek az államosított nagy magángyűjtemények is: Sztroganov, Myalev, Chowalor, Duornovo, Oldenbourg; és ezzel a világ leghatalmasabb gyűjteményét hozták létre. Méreteire jellemző a 75 100 mz kiállító terület; 332 kiállí-
tási terem az állandó kiállítások számára, több mint 2,5 millió műtárgy, évi 5 millió látogató s mintegy 25 000 tárlatvezetés évente. Osztályai a következők: 1. Régészeti
gyűjtemény, amely magában foglalja a paleolit, a Kaukázus neolit- és bronzkorát, a dél-európai gyűjteményt, a szkíta-szarmata anyagot, az észak-európai gyűjtemény pedig a szibériai anyagot. Olyan nagy leleteket őriznek itt, mint a Majkopi kincs, a kuba-
ni kurgánok kincsei, a Novokerkaszki kincs, a contesti vagy moldavini kincsek. Itt őrzik az altaji Pazíryk kurgán egyedülálló kocsitemetkezését az i. e. V. sz.-ból, amelyben a szőnyegek, a ruhák, a lószerszámok, a tetovált múmiák és a gerendavázas sírépítmény a legkiemelkedőbbek. 2. Ókori kultúra gyűjteménye görög és római osztály-
ból, illetve a Fekete-tenger északi partja görög városainak részlegeiből áll. 3. NyugatEurópa művészete 17 csoportra osztva. 4. Orosz kultúrtörténet és művészet. 5. A keleti népek művészete, Bizánc, közel-keleti és távol-keleti csoportokkal. 6. Az ókori népek gyűjteménye, amelyben az egyiptomi anyag kiemelkedő és Castiglione 1826. évi expedíciójából való. A szovjet korszakban a Turaev-expedíció hozott jelentős tudományos anyagot. Kitűnő a kopt gyűjtemény, amelynek alapja V. G. Bock 1888-1889. évi gyűjtéséből származik. 7. A nurnizmatika, amelynek alapjait a Bremsen-gyűjtemény adta 1771-ben, s ehhez a palotagyűjtemény járult 1787-ből. Több mint 1 milliós állo63
mányával a világ második legnagyobb éremtára. 8. A muzeális könyvtár, amely 1762ben alakult, s a francia enciklopédisták számos eredeti kéziratát is őrzi, illetőleg az európai és orosz kéziratok ritkaságait találjuk itt.
Számos régi alapítású múzeum közül megemlítjük az alábbiakat: - Orosz Múzeum, Leningrád, 1898; --
Tretyakov Galéria, Moszkva, 1892; Puskin Művészeti Múzeum, Moszkva, 1912; Ukrán Művészeti Múzeum, Kijev, 1899; Radjinszkij Múzeum, Szaratov, 1898.
Metropolitan Museum of Art, New York _A múzeumot 1870-ben alapították. Épülete 1879-98-ban épült, végleges hom-
lQkz_a_ta_ 1,SLQ2;be,n készült el. ,Gyűjteményei felölelik az ókori kelet, Távol-Kelet, Európages az Amerikai Egyesült Államok művészetét és kultúráját. Az ötezer év kultúráját átfogó _rnúzeum 1 200 000 db műtárgyat őriz. Gyűjteményeit elsősorban vásárlás, ajándékozás, illetőleg expedíciók szervezésével begyűjtött anyagból gyarapítja. A múzeum óriási fejlődése az első világháború előtt kezdődött, amikor a banktőke az euró-
pai jelentősebb művészeti magángyűjteményeket felvásárolta a Metropolitan számára. E__tendç_n_ci_a még fokozódott a II. világháború után, amikor még európai közgyűjte-
ményekből is világszínvonalú remekeket vásároltak meg elsősorban a Morgan Tröszt érdekeltségébe tartozó_extrapro to_n.__A_közöltftdatok alapján mintegy 10 milliárd dollár értékű műtárgy vándorolt át AmerikábáEurópából. Ennek egy része a magángyűjtemények dísze. Legjelentősebb gyűjteménye az európai képzőművészet, amely 3000nél több darabot képvisel 700 mesterművel, közöttük két Raffaellóval, 30 Rembra_ndttal.Antik gyűjteményében Egyiptom 36 000 tárggyal szerepel, de ugyanilyen gazdag az iszlám és a távol-keleti gyűjtemény is. ,Középkori anyaga külön épületben van elhelyezve, a The Cloisterben, az amerikai gyűjteményi anyaggal együtt. Ennek legérdekesebb része a Pierpont-_l\j/Iorgan-hagyaték,, amelyókeresztény és bizánci műtárgyakban__gazdag_. A világ legnagyobb művészi fegyvergyűjteménye is ebben a múzeumban található, 40 000 válogatott eredeti fegyveranyaggal,l30 000 metszet, festmény ábrá-
zolásával, közöttük több Dürer-rajzzal és XV. századi európai, főképpen olasz művészek lovagi tornára, fegyverkészítésre vonatkozó metszeteivel. _Magyar vonatkozású anyag is található a Metropolitanben, elsősorban a népván-
g1orlás_k_o_rából, amelyek egy Párizsban elárverezett magyar gyűjteményből kerültek a 30-as években a múzeumba. Itt láthatja a közönség Munkácsy Zálogházban című alk9_t,ását is. Jelenleg a világ második leglátogatottabb múzeuma, 4-5 millió az évenkénti látggýitgttsága. A gyűjteménygyarapítást befolyásoló tényező, hogy a hagyatékok, ajánd_čl;QZások_,értéke kedvezően befolyásolja az adományozót az adózásban. 64
'
„F >
_. `
rr
1 ,.
1
\ .-'D
`g,_\ „- '„-
f i
iii! " :L `.'-`--.. `.Í"
f--ak' ` 'é~.>„..` _ _.~
..-„-„L
~;W...'f,;ˇfi`
.
|
Í
vı
mi
,
\ıäã`\
“iz I
R, -:I-.M.`;_._
„ z=~ .., .--
ııfı.
Wñlqăl
'li `
`
-_
1.8* Ms- ~~~.
"Í
r" .,'i"`*.~".l t 'iı:«`1í
,lt ,w
-„;-%_-; ._„ -/4-_
3;
`
`-ti ...
,
l!"ı`-" `\ I I .f
.
5. ábra. Kínai festő, festmények a szalonban, restaurálás. Ming-dinasztia, XV. sz. (Carlo Ragghiant után)
65
Vatikáni Múzeumok
(Musei Vaticani e Gallerie Ponti cie) Vatikánváros alapjait II. Gyula pápa rakta le (1503-1513). Három csoportra oszlik a palotaegység: I. Régi múzeumi csoport. Ebbe tartoznak a szobrászati gyűjtemények, a Museo Pio-Clementino és a Museo Chiaramonti, továbbá az etruszk, az asszír és az egyiptomi gyűjtemények. II. A modern gyűjteményi csoport: képgyűjte-
mény (Pinacoteca Vaticana), a könyvtár (Museo Profano della Biblioteca), a Museo Sacro, továbbá a Stanze di Raf1`aello, Loggia di Raffaello és a Capella Sixtina. III. A műgyűjteményrendszert a Musei del Laterano egészíti ki. I. A szoborgyűjteményben eredeti görög, főként hellén alkotásokat őriznek: közöttük a Laokoón-csoport, az Alvó Ariadne, a Knidoszi Aphrodité és a Belvederei Apolló szobrokat. Leghíresebbek a több mint 300 darabból álló szoborgyűjteményben a császárok, írók, művészek márványból, mészkőből készült portréi. II. A Pinacoteca Vaticana létesítését VI. Pius pápa kezdeményezte (1775-99).
Mostani épülete Luca Beltrami tervei szerint készült 1932-ben. Kimagasló alkotások sora található itt Giotto, Fra Angelico festményei, Melozzo da Forli freskói, Raffaello Apostol-sorozata (fali kárpit) és Folignói Madonnája.
A Sixtus-kápolnát IV. Sixtus pápa építtette (1471-84). Festészeti díszítését Mózes és Jézus életéből vett jelenetekkel a XV. század legjelentősebb mesterei készítették: Perugino, Pinturiochio, Botticellí. A kápolna e nagy értékű freskóit is túlszárnyalják
Michelangelo hatalmas művei, mennyezetfreskói és a kápolna zárófalára festett Utolsó ítélet. Utóbbit III. Pál pápa megrendelésére alkotta (1535-41), míg a mennyezetfreskókat II. Gyula pápa felkérésére 1508-12 között. III. A Musei del Laterano, azaz a laterani bazilika mellett elhelyezett gyűjtemé-
nyek. A Museo Profano a világi szobrokat őrzi, a Museo Christianót IX. Pius pápa alapította (1854). Itt főleg a katakombákban talált szarkofágok és tárgyak a nevezetesek. A Vatikáni Múzeum minden vasárnap ingyen tekinthető meg. Magyar vonatkozása is van a múzeumnak, 1982-ben nyitották meg a Szent István kápolnát, a legkiválóbb magyar képző- és iparművészek alkotásával.
Cluny, Musée, Clunyi Múzeum A francia forradalom következtében a Louvre királyi gyűjteményéből három nagy múzeum keletkezett, közöttük a történeti múzeum, a Musée des Monurnents
Francais, Cluny. A felállítás feladatát LENOIR kapta, aki számításba vehette a szekularizált egyházi műtárgyállományt és a főuraktól elvett kincseket. Az adottság a II-IV. századi római kori palotából, illetőleg annak romjaiból megmaradó fürdő volt, és az 1490-ben hozzáépült Hôte1Cluny. Lenoirnak két elgondolása volt, az egyik, hogy a fürdő épületében elhelyezi a francia kőszobrászat és síremlékek remekeit, illető66
.Í az:-<-zi-zzz.-
fıııııl
_ za'-ı«ı-ı 4. H-11', .„.. „ A„„A.-
, ..,„._..,.._z....` -,f
Í il*
ıçıa ıı..z-f ,-.O-:jt ı Iııc ı A-.ııı
õ ıg-ııı ııııııı
1*- P
0 Q rıııııııuyıı
I
1;`
_,.qıııııııA.Iııv--ıı-»
Lu-..' »_-z- .- «' .„ . „. .
..vv^7`ı
.Vi
.
.h_____...__-ll.
0
'ı,,.- V
g,
-
t
sz. ı.-..-ılı
'Yz
A2.- z.; . „. 1
.šı
L
qıııı-7;
Hal-»If
esze... Í'
_ ““*-~"
V
`
JT;
.
"'.
l`
-f :k-
'.-z`:-_
" Í
iı
_`
.___
'^.`”A`
.zV
I~.~" “_
~ *.`=.*š" »gt-:'-.5,-af .,
; .1:ír:.- il'
=.-Í;'Íe;_` Ã. .;- _
-.
` ."-"1"f'.„z. _ .ı:„ i E24
.
;Í* „ ` „igi .'
.
„
„
f
ãb .,. ,.,, . .í.`;.',T-`-".-„^-il „_ f,_ -.:.-fõ «×z_,, - _ . ._..,.„.,!.ı»`, 43;. ':-..'*`:.~.'i-? -ˇ' _.-' .:_.z-V
"
t «- ,«.?;z,§ı-5; .
.
-
si” ,
„,,_ ,
_
-
É-' .V -
*Í `--2, -F;-Else-5 . '
Ű] ,,ı_;ÍA§~:'_!-1-71 .-1, ~13..-„.:";t,I. .. -'. -z.
§ fı
Í
`
-}_-t _
.. -of-;ä í :tét Fr Í.
'
~:1, .f`~ 10'~: *
' „ .
z,
'.'.*×._._{` _y\_` rx.
`
Én
` *rı
>"
_ -
. I
una
' Ü. . r= y
_ ;
zl .4
I..
_"'
_ T' la a ` fit;
8 .. fi'z' _ Éítfi . l _ H.-“ff . .. ,__`__:,„.,i.?..t.:-!..“".`Í -.× , , ._; .__; .~, ..,_:;_ .
1
,
..,„,-r-:«:f"
__
- ,$;§:„.' -
I..~ 4*
`
1.
Ihr;-ı
..»............. .„ a.-.... _. ...a ........-.. ...._„..„ _-.~ --»---- --ev
~~ ~
6. ábra. A clunyi múzeum alaprajza. 1818. (Alain Erlande-Brandenburg után) 67
eg az apátság épületében tizenkét interieurt csinál a XII-XVI. századból. A fürdő néreteire jellemző, hogy 327X2l0 méter alapterületű, amelyet csak a trieri (550>< >< 320 m) múl felül. A rekonstruált fürdőben állította fel BENEZECH építész tervei sze`int a síremlékeket, közöttük a Dagobert sírját és a Pere Lachaise temetőből Héloíse Es Abélard síremlékét. Itt volt La Fontaine, Descartes, Moliêre szarkofágja is. Az špületet, ill. a múzeumot 1833-ban nyitották meg. Lenoir halála után a gazdag mű-
gyűjtő és régész SOMMÉRARD lett a múzeum igazgatója. Koncepciójában a síremlékek ıelyére a középkori gótikus reneszánsz kőemlékek mellett iparművészeti bútorok, ötfösművek kerültek. 1842-ben nyílt meg új formájában. Évi látogatottsága 16 000 fő 'olt. Ettől kezdve rohamos gyarapodásnak indult a múzeum, 1847-ben 2586, 1858-ban i770, 1881-ben 10 345, ma mintegy 30 000 kimagasló műtárgy kap benne helyet. Idekerültek a Sainte Chapelle szobor és építészet tagozatai, a Saint-Denis közép:ori műemlékei. E múzeumi rendezés gondolata páratlan, mert egyesíti magában a gall-római pítőművészetből és a késő francia gótikából kialakított múzeumépület-együttest,
7. ábra. Római kőtár a clunyi apátságban, 1818. (Alain Erlande-Brandenburg után)
8
l
z -
'*-i-
'
O
_: l.:ı cíızııııhru de l"ı';ıııçui.~. ıcr :`ı l`lı(ı'.cl de (`luıı_\ cıı h\`_:«,ı. 8. ábra. Francia szoba a clunyi múzeumban, 1839. (Alain Erlande-Brandenburg után)
hozzáillő tartalommal. Az 1950-es években gyökeres átalakítás történt ismét a mú zeumban. A frigidáriumba kerültek a római kőemlékek - sír- és épületmaradványok szobrok ~, a trepidáriumba és a caldariumba a francia kőemlékanyag a VIII-XIV század közötti időből. Az apátsági épületben, 24 szobában az egyetemes középkor
művészet van kiállítva szakági csoportosításban a VIII-XV. századig, elsősorbaı francia anyagra alapozva. Kitűnő a Limoges-i zománc terme, és szenzáció a kör alaki
teremben elhelyezett képkompozíció „Hölgy az egyszarvúval”.
Victoria and Albert Museum, London Az iparművészeti múzeum gondolata az 1851. évi londoni világkiállítás alkalmá val született meg. Elhelyezésére a híres Kristály-palota szolgált. Korábbi neve a Soutl Kensington Museum volt, amelyet 1837-ben alapítottak ipari oktatás céljára. Ebből 61
illetőleg a világkiállítás anyagából született meg a Museum of Manufactures. 1857ben nyitotta meg Viktória angol királynő és férje Albert herceg, akiknek nevét 1899 óta viseli (Victoria and Albert Museum). Épülete 1909-ben épült. Eredetileg az volt a feladata, hogy közreműködjék a tanerők képzésében, művészeti könyvtárak, iskolák
alapításában, pályadíjak kitűzésében és kiállítások rendezésében. Később egyre inkább művészeti múzeummá alakult, és ma, mint a világ legnagyobb iparművészeti
múzeumát tartják számon. Anyaga felöleli az egész világ iparművészetét, a porcelánt, az üveget, a fémművességet, a textíliát. Itt őrzik Ra `aello 7 nagy gobelinjét, itt láthatók a XVI. századi Ardebil perzsaszőnyegek. A múzeum anyaga 145 teremben nyert elhelyezést. Felfogására jellemző, hogy megkülönböztet elsőrendű gyűjteményeket, amelyekben stílus, kor és országok szerint mutatja be a kiemelkedő anyagot, ezenkívül vannak a tanulmányi gyűjtemények, amelyekben a fennmaradó anyagot mutatják be a nagyközönségnek is. A múzeumot hatalmas művészeti könyvtár egészíti ki, kb. 300 000 darab.
B) Történeti múzeumok Régészeti Múzeumok Dán Nemzeti Múzeum, Koppenhága Dániában az 1241-ben írott jütlandi törvénykönyvnek van egy cikkelye, a ,,Danefä”, amely kimondja, hogy az eke nyomán a földben talált ezüst- vagy aranytárgy a király tulajdona, feltéve, hogyha nincs más törvényes tulajdonosa. A törvény hatályát később kiterjesztették az érmekre és más ritkaságokra is. A földbe rejtett kincsekre vonatkozó cikkely Dániában a mai napig is érvényben van, s jóformán semmit sem változott 700 év alatt. A törvény a király és az egyház érdekeit szolgálta. A dán királyok többsége állandó pénzügyi nehézségekkel küzdött, és valószínű, hogy a ,,Danefä” alapján beszedett tárgyak többségét beolvasztották, s belőle pénzt vertek. Az egyház a kereszténység előtti hiedelmeket akarta eltörölni, melyek szerint bármely értéket, amit az ember életében a föld alá rejt, a túlvilágon birtok-
ba veheti, és élvezheti. A király szerepét az elrejtett kincsekre vonatkozó törvénycikkel kapcsolatban a múlt században átvette a dán állam, amelyet nemzeti múzeumuk képvisel. Szakértője dönti el, hogy a törvény hatálya alá tartozik-e, és megfelelő jutalmat kap-e a találó a nemesfém mindenkori piaci értékének megfelelően. Az aranynál azonban gyakoribb Dániában is a kőbalta, amelyről azt tartották, hogy védelmet nyújt a villám okozta tűz ellen. Ezért helyezték ki a szalmatetős házakra villámhárítóul ,,a mennykövet”, mert az ember bízott oltalmazó erejében. 70
Dánia első múzeumi gyűjteményeit a XVII. század első felében alakították ki, részben az 1475-ben alapított koppenhágai egyetem tudósai, a nemesség és a király. Ekkor alapították a Királyi Művészeti Gyííjteményt, az Európa más országaiban található ,,Ritkaságok kabinet”-je mintájára. Ettől az időtől kezdve a királynak beszolgáltatott, talált kincseket a Királyi Művészeti Gyűjteményben helyezték el, később pedig
részét képezte a Skandináv Régiségek Múzeuma gyűjteményeinek. Az utóbbit 1807ben alapították, vele együtt létrehozták a régiségek védelmével foglalkozó királyi bizottságot. Az oktatás 1739-tó'l kezdődően kötelezővé vált, és a történeti emlékek iránti félelem és tisztelet is oldódott. A sírdombokat nem védelmezték többé a kísértő szellemekről szóló hiedelmek, a halottak iránti tisztelet nem vonatkozott többé a pogány ősatyákra. Mivel törvény nem védte a sírhalmokat, a kincsrablók, illetőleg a parasztok tették a föld színével egyenlővé, mert akadályozta a földművelést. A dán kutatók becslése szerint a sírhalmok mintegy 4/5-ét szántották el. A ma még megmaradt 20 000 sírdombot védi a környezetvédelmi törvény, és e zömében viking időből származó sírhalmok a dán táj jellegzetességei. A Régiségek Múzeumából alakult ki a koppenhágai Dán Nemzeti Múzeum. Mai érdekessége az őskori épületek rekonstrukciója a késő vaskori időtől kezdődően, amelyből régészeti skanzent hoztak létre. Kísérleteket folytatnak a házak elpusztulása után megmaradt építőanyagok átalakulásának meg gyelésére, illetve egykori technikával állítják elő a csodálatosan retusált fegyvereket, bal-
tákat, lándzsákat. Ausztriában működik még egy régészeti skanzen, amelyet Hampel J. hozott létre,
és több mint 32 objektumot tartalmaz. A régészeti tárgyak korának megfelelő technika előállításával a halléi múzeum foglalkozik, és eredményeit rendszeresen publikálja. A Régészeti Múzeum feltűnően gazdag textilanyagban, mivel a tőzeg tökéletes épségben megőrizte a harcosok ruházatát a teljes fegyverzettel együtt. A skandináv államokban a régészeti feltárás és a műemlékek védelme a műemléki hatósághoz tartozik. Az országos jelentőségű emlékek kivételével mint pl. a Stockholm környéki viking királysírok, a helyi hatóságokhoz tartoznak a fenntartás és karbantartás vonatkozásában. A műemléki hivatal előadója évente megszemléli a műemléket, legyen az sír, runás kő vagy sziklarajz, s előírja a védelmet. Ebbe beletartozik a komplex környezetvédelem, az emlékek kertészeti munkái, a téli lefedés, mindig deszkával, illetőleg a közönségnek mutatott sziklarajzok átfestése a kijelölt szakember útján. Ennek költségei az elöljáróságot terhelik, csakúgy, mint az őrzés, amelyet önkéntes alapon oldanak meg. Jellemző a megbecsülésre és az érdeklődésre a számos baráti kör, kutatóközösségek, amelyeket sohasem a megtalálás dicsősége hajt. Sohasem fordul elő rombolás, mert az évszázadok alatt kialakult hagyománytisztelet a hely, illetőleg az ország történetének megismerését szolgálja.
71
Egyiptomi Múzeum El-Kahira, Kairó
Egyiptom művészeti emlékeinek igen gazdag múzeumát 1857-ben alapították Kairóban. Görög-római stílusú épületét M. DOURGNON francia építész tervezte, és a múzeum 1900-ban nyílt meg. A múzeum azokat a műtárgyakat gyűjti, amelyek a keresztény kor kezdetéig Egyiptomban készültek. Az anyag legkorábbi része magángyűjteményekből szerveződött a XIX. század
közepétől kezdődően zömében ásatás útján. Az óbirodalom korából kimagaslik Khafra (Khephren) fáraó dioritból készült szobra, Sheikh-el-Beled falu bírájának faszobra, az Írnok, Ra Hotep és Nofretete szobra. Az újbirodalom korának legnagyobb kincsei a Tut-ankh-amon sírjából előkerült tárgyak, szarkofágok, aranyleletek. Carnarvon és Carter tárta fel őket 1922-ben.
A világ nagy nemzetei a legfontosabb lelőhelyeken ásatási intézeteket hívtak életre, amelyek egy-egy nagy objektum vagy egész város feltárását és tudományos fel-
dolgozását végzik. Az új egyiptomi törvények szerint anyagot kivinni az országból csak restaurálás és tudományos feldolgozás végett lehet, és elkészültük után vissza kell azokat szállítani. A Kulturális Minisztérium Egyiptomban központi raktárat hozott létre, ahonnan a szerződésben meghatározott műtárgyakat kapják a különböző expedíciók.
Történeti Múzeum, Moszkva A moszkvai Vörös tér jellegzetes épülete a vörös téglából épült Történeti Múzeum.
Az épületet V. SHERWOOD építész és A. SZEMJONOV mérnök tervei szerint építették, s 1883. június 8-án nyitották meg. A régészeti anyag alapjait a moszkvai Archeológiai Társaság alapozta meg, mert sikerült megszerezniük néhány kiváló gyűjteményt, így Bakhroukine és Billoncourt magángyűjteményét. 1917 határkő e múzeum életében is. 1918-ban jelent meg a műemlékek és régiségek regisztrálásáról szóló határozat, melynek értelmében a magángyűjtemények kiváló darabjait állami tulajdonba vették, és a kisebb közgyűjtemények anyagát beolvasztották a törzsgyűjteménybe. A múzeum anyaga 42 kiállítóteremben kapott helyet, az
épületben raktárak, irodák is vannak. Kezdetben vegyes pro lú volt, de zömében szláv anyaggal, jelenleg az orosz föld és az orosz nép történeti anyagát mutatja be.
A gazdag régészeti anyag ásatásból származik, amelyet B. RÜBAKOV, A. Sz1vrıRNov dolgozott fel. A történeti rész a novgorodi hercegség anyagával kezdődik, amelyből kiemelkedik Miciszlav evangéliuma 1103-ból. Gazdag anyagával tűnik ki a szuzdali terem a XII-XIII. századból. Leggazdagabb Nagy Péter és Nagy Katalin interieur részlete. Nagy teret szenteltek az 1812-i győzelemnek, Kutuzov relikviáinak, és zsákmányolt francia zászlók díszítik a termet. 72
A Történeti Múzeum a tárgyi anyagon kívül régi kéziratokat, okleveleket őriz
igen nagy mennyiségben. Külön gyűjteményei között legnagyobb a numizmatikai kabinet több mint 1 millió darabbal, a fegyvergyűjtemény közel 50 000 darabot számlál.
Palotamúzeumok A moszkvai Kreml (Kincstár) Fegyvertára Oruzsejnaja Plata Moszkovszkovo Kremlja A Kreml egyik palotájában látható a világ egyik leggazdagabb kincstára, amely 6 nagyobb anyagcsoportot foglal magába: 1. Leggazdagabb az orosz és külföldi harci és díszfegyverek gyűjteménye, amelyből a kiállítás négyezer darabot mutat be és igen sok teljes hadi öltözetet is. A legrégebbi darab Nyevszkij sisakja 1216-ból. 2. Legtöbb látogatója a történelmi és uralkodói jelvényeknek van. Ezek koronák, jogarok, trónusok a XIII-XVII. századból, nagyobb részben moszkvai, illetve kül-
földi remekek. Legrégibb a Monomakhos-korona, híres a „kazáni korona”, IV. István aranykoronája a XVI. század közepéről. 3. Orosz arany és ezüst ötvös tárgyak. A XII-XV. századból viszonylag kevés
az emlék, de a XVII-XVIII. században fellendül a Kreml műhelye, ahol a legkiválóbb orosz és külföldi ötvösök dolgoztak. A XVIII. század végétől kezdve az ötvösközpont Pétervár lesz. 4. Orosz és külföldi lófelszerelések. Gazdag a török, a perzsa és az orosz anyag, a nyugati dísznyergek és több hintó, szán is látható a kiállításon. Koruk XVI-XVIII.
század. 5. Régi textíliák és díszruhák. Kiemelkednek a moszkvai metropoliták bizánci szövetből készült egyházi ruhái a XIV-XVI. századból, és feltűnően gazdag a perzsa anyag. 6. Külföldi származású követségi ajándékok és ékszerek, amelyeket az orosz cá-
rok kaptak. A XV-XIX. század között szinte valamennyi állam ötvösremekeit megcsodálhatjuk a hamburgi, nürnbergi, augsburgi mesterektől, sok a francia ezüst asztali készlet és ékszergarnitúra. A legkorábbi porcelán a kínai küldöttségtől származik a XVI. századból. Palota Múzeum, Peking
A hajdani császári palotát alakították át múzeummá. A hatalmas épületkomplexum területe udvarokkal, kertekkel 130 hold, s több mint 150 pagodát foglal magába. Az épületek a XV. századtól a XVIII. század végéig épültek. A látnivalók: 1. császári lakosztályok, 3. alkalmi kiállítások. 2. szakkiállítások, 73
Leggazdagabbak a szakkiállítások, amelyeket állandóan bővítenek. A legfonto-
sabb műtárgyakat kiemelték más gyűjteményekből, és itt mutatják be. Jellegzetes a kínai festészet, amelynek darabjai az i. sz. I. századból valók a Han-dinasztia idejéből. Ezek nyilvántartása szabályozott volt, s Valahányszor a képet a császárnak bemutatták, a kincstár kezelője bélyegzőt ütött rá. A palota déli oldalán nyert elhelyezést a történeti kiállítás, amely a pekingi ősember korával kezdődik, és a Csing-
korszak bukásáig (1912) terjedő időt öleli fel. Jelenleg a világ leglátogatottabb múzeuma, évi 10-12 millió a látogatók száma. Hadtörténeti múzeumok Heergeschichtliches Museum, Bécs
Európa valamennyi udvarában a középkortól kezdve divatosak a fegyvertárak, mint ezt I. Ferdinánd őrgróf ambrasi gyűjteményében láttuk. A XVI-XVIII. sz.-ban
váltja fel ezeket az Arsenal, amely már az állandó hadseregek hadászati anyagát tartalmazza. Az Arsenal mellett a német nyelvterületen a Zeughaus elnevezés az általános, amely részben fegyverraktár, részben a fegyverek és felszerelések gyűjtőhelye. A Heeresmuseum, Bécs (Hadtörténeti Museum) alapját az ambrasi gyűjtemény képezi, amelyet 1806-ban hoztak vissza Bécsbe, és kiegészítették a Hofburg katonai
gyűjteményével. 1889-ben a Hofburgban a királyi és császári fegyveranyagból és felszerelésekből óriási gyűjteményt hoztak létre, amelyet az egykori Arsenal XVII. szá-
zadi épületében rendeztek be. Ez a múzeum mai székhelye a Belvedere-palota mellett, a Landstrasser Gürtel parkjában, a Modern Művészeti Múzeum és a Hugo von Hofmannstahl szülőháza közelében van. A Hadtörténeti Múzeum párját ritkító gyűjteménnyel rendelkezik az Osztrák Birodalom teljes területéről és a Habsburg-ház uralkodóinak fegyvereiből, felszereléseiből. Őrzi azokat a hadtörténeti anyagokat, amelyek befolyásolták az európai országok határainak kialakulását, így pl. a 30 éves háború, a török felszabadítási harcok, a napóleoni hadjáratok, Radetzky marsall és Ferenc József csatáinak tárgyi, térkép- és stratégiai anyagából. Ebben a múzeumban őrizték a magyar történelem nagyjainak emlékanyagát is, így pl. Mátyás pajzsát, melyet 1848-ban visszaadtak a Magyar Nemzeti Múzeumnak, de az abszolutizmus visszavitette, s jelenleg a párizsi Hadtörténeti Múzeumban őrzik. Az Arsenalban őrizték II. Lajos páncélját, az ún. Ulászló-kardot, amelyet a pápa adott a királynak keresztes hadjárat vezetésére. E darabok és sok más, értékes páncél az 1930-ban megkötött velencei szerződés alapján került a Magyar Nemzeti Múzeumba. A Hadtörténeti Múzeum felállítási módszerében is egyedülálló a hadi múzeumok sorában. Bábuk során mutatják be az egyenruhák történetét, a lovaspáncélokat sematikus gurán adják lovagi küzdelmi jelenetben; a gazdag lófelszerelések didaktikusak, sokszor a naturalizmus határát súrolják. Gyakran dolgoznak terepasztallal, a teljes csatajeleneteket egykorú ólom gurákkal jelenítik meg, és ezeket felhasználják a hadi oktatásban is. 74
A Magyar Hadtörténeti Múzeum létrejötte
A közös hadügy miatt nem lehetett szó a kiegyezést követő időszakban az önálló magyar hadtörténeti múzeum felállításáról. Egy 1867-ben közölt sajtócikk megállapítja, hogy a Bécsben levő Hadtörténeti Múzeum inkább osztrák, mint közös, és helyette két hadi múzeumot kellene létrehozni, egy osztrákot Bécsben és egy magyart Budapesten. Az önálló magyar hadtörténeti múzeum létrehívására kiváló alkalom volt a millenniumi hadtörténeti kiállítás, amelyen a Magyar Nemzeti Múzeum java
anyaga mellett több főúri gyűjtemény volt látható. Az 1900-ban tartott párizsi világkiállítást is fel lehetett volna használni önálló múzeumalapításra, a Párizsban megnyílt nagyszabású huszárkiállítás kapcsán. CSÁK ÁRPÁD, a Balatoni Múzeumegyesület titkára 1914-ben beadvánnyal fordult a Hadügyminisztériumhoz, kérve a Hadtörténeti Múzeum felállítását. (Az aktán a következő olvasható : ,,Gesehen! Die Frage wäre seiner Zeit eingehen kommissionell
zu beraten.”) 1907-ben pro memoria készült a Magyar Hadimúzeum létesítésére. Ebben a harcoló alakulatok fegyvereit, zászlajait kívánták elhelyezni. Jellemző, hogy 1917. szeptember 9-én a Heeresmuseum készített egy tervezetet: Ein Projekt für ein volkstümliches Kriegsmuseum, amelyben népszerű hadimúzeumot
javasol olyan anyaggal, amely a Heeresmuseum számára nem kell, és csak részleteket tartalmaz. 1917-ben előterjesztést juttattak el a Minisztertanácshoz, ahol a múzeum feladatát, szervezetét három egységben jelölték meg:
a) Magyar Pantheon (képek, szobrok a háború legkiválóbb hőseiről, trófeák) b) Múzeum a katonai, a harctéri és a hátországi teljesítmények bemutatására c) Magyar Hadilevéltár A tervezetet az őszirózsás forradalom után 1918. november 15-én elfogadták. Ez a dátum a Hadtörténeti Múzeum születésnapja. Anyagát a Múzeum krt. 2325. számú házban helyezték el. A Hadügyi Népbiztosság megemelte a létszámot, ekkor már a múzeum 1200 tárgyból, 24000 fotóból és 1000 szakkönyvből állott. 1920-ban költözött a Mária Terézia laktanyába, majd 1929-ben mai helyére, az egykori Nádor laktanyába. Itt 1937-ben nyílt meg, és abban az évben már 26 000 látogatója volt. 1943-ban 35 000-en és 1985-ben 201 229-en tekintették meg kiállításait.
C) Néprajzi múzeumok A néprajzi múzeumok a néprajz fogalmának változásával, alakulásával _ etnográ a, etnológia - egyidőben alakultak ki a XIX. század közepétől kezdődően. Európában a nemzeti, illetőleg egyetemes népismereti múzeumok, a nemzeti jellegű intézmények mellett az antropológiával kapcsolatot tartó irányzatok fejlődtek ki, elsősorban amerikai hatásra. 75
Nordiska Museet, Stockholm
ARTUR HAsELıUs (1833-1901) a Nordiska Museet megalapítója. Mint tanár elévülhetetlen érdemeket szerzett a svéd helyesírás megalkotásában, amely még ma is az ő munkásságán alapszik. Az északi államokat évszázadokon át tartó politikai, művészeti, etnikai szempontok késztették arra, hogy egységben lássák művelődéstörténetüket, azok közös és eltérő vonásait. Haselius e népek paraszti társadalmának tárgyi anyagát gyűjtötte, és igen gazdag gyűjteményét 1872-ben a svéd államra hagyományozta. A múzeum 1878-ban vette fel a Nordiska Museet elnevezést, és Haselius koncepciója alapján fejlődött tovább e nagy hírű gyűjtemény. A múzeum Djurgârdsbrunsvägen szigetén fekszik, s mai épülete 1907-ben készült el. Két nagy egységből áll. Az egyik a svédek és az északi népek művelődéstörténete a XVI. századtól kezdődően. Ez is két részre tagozódik, a nemesség, fő-
nemesség és a polgárság anyagára. A korai művelődéstörténetből kiemelkedik a királyi fegyver- és címertár, benne Gusztáv Adolf apró növésű lova teljes felszereléssel, amellyel a király a lützeni csatát 1662-ben megnyerte. A főnemesség, polgárság művelődéstörténeti anyaga elsősorban a viseletben kiemelkedő, de az életviszonyokra is jellemző, megkapó enteriőröket mutat be. Külön termékben kapott helyet Strindberg és Ryberg neves írók és Emil Sjörgen, a romantikus zeneszerzés kimagasló alakja.
A polgárságot bemutató anyaga a céhek szerepét hangsúlyozza. A legnagyobb terjedelmet a másik nagy"egység, a paraszti kultúra bemutatása és
tudományos feldolgozása teszi ki. Dánok, norvégok, nnek s természetesen a svédek paraszti kultúrájából legjobban vonzza a látogatót a rendkívül gazdag népviselet, a háziszőttesek, a szőnyegek sokasága. Különleges a menyasszonyi koszorúgyűjtemény az északi népek világából, amely posztó alapra varrt arany és ezüst díszítéseivel párat-
lan gazdagságot tükröz, és egyes népeknél még ma is használatban van.
A párizsi Musée de l'Homme A néprajzi gyűjtemények közül típusában, koncepciójában külön úton jár a Musée de l”Homme (az Ember Múzeuma). Története szorosan kapcsolódik gyűjteményeink történetéhez, és ugyanakkor összefügg az embertan tudományának franciaországi fejlődésével. A gyűjtemény alapjait I. Ferenc király kozmográfusa, THÉVET gyűjtötte a brazíliai Tupinamban, az indiánoktól származó tollköpenytől és buzo-
gánytól kezdve egészen napjaink népi használati tárgyaiig. Akadnak olyan felfogások is, hogy a gyűjtemény alapját azok a votív tárgyak vetették meg, amelyeket Harun al Rasid hozott keletről Nagy Károlynak, és ezek az ajándékok kedveltették meg az uralkodóval az egzotikus tárgyakat. Az tény, hogy V. Károly óta mindig gyűjtöttek ilyen tárgyakat a francia királyok. I. Ferencben olyan erős volt az érdeklődés, hogy különlegességgyűjteményének gazdagítása érdekében az egész világba szétküldte a ınegbízottakat. 76
Ezzel párhuzamosan 1612-ben a Tuileriákban, majd a királyi, később a nemzeti könyvtár éremtárában elhelyezett gyűjteménnyel egy másik gyűjtemény is formálódott, mégpedig XIII. Lajos 1639-ben kiadott rendelete alapján a királyi gyógynövény-
kertben. A XVII. századtól kezdve a gyűjtés már részben oktatási célzatú volt, elsősorban az antropológiai tárgyakra nézve. XIV. Lajos uralkodása idején Marquette megküldi a híres festett bőröket Illinoisból. XV. és XVI. Lajos alatt újabb festett bőrök és egyéb tárgyak érkeznek Amerikából Franciaországba a királyi hercegek oktatásának céljára. 1793-ban vált a Király Kertje Természettörténeti Múzeummá, és az ezekkel a régi királyi gyűjteményekkel egyesített részlegek vetették fel a különálló etnográ ai
múzeum létrehozásának ötletét DOUDEAUVILLE részéről. Az ötlet megvalósítására csak az 1878-i világkiállítás alkalmával került sor, és ekkor született meg a Trocadéróban az Etnográ ai Múzeum. Fantasztikus épület volt ez, hamis mór stílusban, itt halmozódtak egymásra a különböző gyűjtemények. A Különlegességek Gyűjteménye és az Etnográ ai Múzeum között időbeli és felfogásbeli különbség feszült. Kezdetben csodálkozással, megvetéssel vagy éppen határtalan vágyakozással fedezték fel a távoli népeket, míg a XIX. század végére már nyilvánvalóvá vált, hogy megismerésükre azért van szükség, hogy megértsük őket. Ez az ismeretanyag hozzájárult a család, az állam és a magántulajdon elméletének kialakításához (l. Morgannál és Engelsnél). A tudományos és muzeológiai alapelvekben JOMARD geoetnográ ának nevezte az
1828-ban St. Germainben létrehívott múzeumot, és BARTHÉLÉMY már földrajzi osztályozást állított fel, tehát megszűnt kincs lenni az egzotikum, mégis hosszú idő kellett ahhoz, hogy a népek közötti megértés elemévé váljon a messze idegenből behozott tárgy. 1928-ban a Természettörténeti Nemzeti Múzeumhoz csatolták a Trocadéro
Etnográ ai Múzeumot. Ezt PAUL RIVET professzor Antropológiai Laboratóriummá szervezte át. Ezzel új funkciót kapott a gyűjtemény. Függősége megmaradt, de új koncepció szerint működött, amelyben az ember zikai tanulmányozásán kívül a szociális-kulturális szempontok is a kutatás tárgyává lettek. E két téma annyira szorosan összefonódott Rivet célkitűzéseivel, hogy az a „Mai ember és az ősember antropológiája” elnevezésű tanszék felállításához vezetett. Ezzel kialakul a paleantropológiai kutatás, összekapcsolva a zikai antropológiát
az etnológiával. Közben a Trocadéro tönkrement, le kellett bontani, és helyébe a Chaillot-palota épült fel, ebben nyílt meg 1937-ben a Musée de l'Homme. Rivet G. H. RIVIÉRE-t nevezte ki aligazgatónak, és már 1930-ban közzétették „A Trocadero Etnográ ai Múzeumának újjáépítése” című munkájukat. Ezzel vált a Musée de l'Homme az etnológiai eszme központjává, egyrészt szabályszerű múzeum lett, másrészt mint kutatólaboratórium tudományos eredmények forrása. Rivet alatt a múzeum három nagy egységet ölelt fel: a történelem előtti őskort, az antropológiát és az etnológiát. Mindegyik osztály élén egy-egy professzor állt tanszéki jelleggel. Ezek kapcsolódtak a Természettörténeti Nemzeti Múzeumhoz, és felettcs hatóságuk az Oktatásügyi Minisztérium egyetemi államtitkársága volt. Az Etnológiai Laboratórium földrajzi egységek 77
szerint tagolt. Igen gazdag a magyar anyaga. Hozzátartozik az összehasonlító tech-
nológiai osztály, az etnomuzikológía, organológia és a zenei archívum. Az antropológiai anyagban az anyaországi paleolit gyűjtemény a leghíresebb, de Algéria, illetőleg a volt francia gyarmatok legkorábbi emberi anyaga is ott található. A régészeti
jellegű anyagban kiemelkedőek a franciaországi barlangfestészet levett példányai, továbbá az algériai Hoggar-hegység karcolt és festett sziklarajzai. Kiváló példányai lát-
hatók az afrikai achelli típusú szakócáknak, amelyekről egyre biztosabbá lesz, hogy koruk nem az emberiség hajnalát jelzi, hanem a mezolitikum és neolitikum átmenetét. Igen fejlettek a szolgáltató osztályok, mint a restaurátor laboratórium, a rajz- és a
fényképtár, a fényképműhely és a könyvtár. A Musée de l'Homme feladatait a kutatás és az eredmények továbbadása jelenti. A kutatásban a hangsúly a tudomány és a természet, illetőleg a tudomány és az ember közötti kölcsönhatáson van. A kutatásban a szociológiai és az etnológiai témákat helyezik előtérbe, s ezek módszerei játszszák a fő szerepet. Az ember anyagi kultúráját vizsgálják, és a tárgyi anyag bemutatásával terjeszthetik az ismereteket a legszélesebb körben. A korábbi években a megrendezett kiállítások egyes országok monogra kus bemutatása volt. Az utóbbi időkben előtérbe kerültek az esztétikai témák. A vélemények a tematikai váltásban meg-
oszlanak, bár abban egyetértés van, hogy csak magas szinten szabad kiállítást rendezni. Általános vélemény, hogy a jövő kiállítási formája a tematikus kiállítás az egész múzeum együttműködésével. Ilyen téma lehet: az ember és a halál a földkerekségen. E témát komplexen, a természettörténeti múzeummal együtt lehet bemutatni,
bevonva a geológiai, biológiai és egyéb adottságokat is. A múzeumnak azért van különös varázsa, mert a kutatást és a bemutatást szintézisbe tudta hozni. Museum für Völkerkunde zu Leipzig Az etnográ a mint elnevezés 1701-ben a nürnbergi Ethnographische Bildergalerie névvel jelenik meg, de mint tudomány csak 1829-ben a Societé Ethnologie társaság megalakulásával kezdődik, amely 1859-ben a Societé d'Anthropologie-val bő-
vül. GALLATIN és SCHORLKRAFT 1842-ben Amerikában megalapítják az Ethnological Society-t, amely később Smithsonian Institution néven a néprajz legfőbb pártfogója lett. Németországban VIRCHOW 1870-ben megalakítja a Gesellschaft für Ethnologie und Urgeschichte társaságot, majd ugyanebben az évben WEINHOLD megalapította a Verein für Volkskunde folyóiratot, egyben a lipcsei Etnográ ai Múzeum alapjait is
lerakta. A múzeum egyik nagy egysége - a magyar szempontból is érdekes _ észak-
ázsiai népek gyűjteménye, amelyből állandó kiállítása is van. A terület, ahol e népek élnek a Szovjetunió háromnegyed része, Szibériában. Ötvenmillió ember él a tund-
rán, a tajgán, köztük a burjátok, korjákok, csukcsok, jakutok, ajnuk (1500 ember). A gyűjtemény komplex módon került kiállításra, a paleolitikumtól kezdve bemutatja
a szellemi és anyagi kultúrát. Csatlakozik hozzá az antropológia. 78
A kiállítás történetiségében kerül bemutatásra, párhuzamosan a régészeti, antro-
pológiai és néprajzi anyaggal. A kis népek gyűjteményei között kiemelkedik a namír gyűjtemény, amelyet F. Dörrieies kereskedelmi utazása (1880, 1888) és A. Jakobsennel való együttműködése teremtett meg. Jelentős a csukcs gyűjtemény, amelyet 1900ban a Párizsban rendezett szibériai kiállításon vásároltak meg, illetőleg F. Umlauff gyűjteménye tett gazdaggá. Az evenki nép tajgai vadászok és rénszarvastenyésztők gazdag anyaga Alexander (1909) gyűjteményéből való. A jakutok most mintegy hárommillió négyzetkilométeren, 240 000 lakost számlálnak, a rájuk vonatkozó anyagot részben Párizsban vásárolták 1900-ban, illetőleg 1906-ban a szentpétervári etnog-
rá ai és antropológiai múzeumból szerezték. A másik jelentős gyűjtemény a kelet-ázsiai, amelyből kiemelkedik Ausztrália, Óceánia, Indonézia népeinek kollekciója. Impozáns a kínai bemutató, mely felöleli a csukutieni előemberrel kezdődő időt egészen a szocialista Kínáig. Nemcsak a népélet, hanem az ipari termékek -- közöttük a porcelán (1904) -, a kézművesség és a képzőművészet is bemutatásra került. Az anyag legnagyobb részét Eikstedt 1927-ben végzett expedícióján szerezte. A lipcsei népismereti múzeum tipikus példája a komplex etnológiai múzeumnak, amelyben az archeológia, antropológia, a széles értelem-
ben vett népi anyaggal együtt kerül bemutatásra, osztálytagozódás nélkül. Lényegében egy nép kulturális öröksége együtt jelentkezik. A magyarországi fejlődésre elsősorban a bécsi iskola hatott a XIX. század második felében, ahol a korábbi katolikus missziós gyűjtések után a kolonizált terüle-
teken szakemberek folytatták a gyűjtést. A természeti népek anyagi és szellemi kultúráiból vonták le a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit (Morgan, Engels), amelyek az azóta összegyűjtött új anyag miatt jelentős változáson mentek át a törzs, nem-
zetség, család fogalmában vagy a matrilineáris és patrilineáris származás terén. Szabadtéri múzeumok Két fő típusra különül, az egyik a régészeti, amelyet romterületnek, in situ múzeumnak is neveznek. Legkorábbi példája Pompeji város bemutatása, amelyet a Vezúv i. sz. 79. augusztus 24-i kitörése eltemetett. Rendszeres ásatások. Bourbon Károly uralkodása alatt, 1748-ban kezdődtek el. Az ásatások folyamán az épületek páratlan épségben kerültek felszínre. Napfényre kerültek a fórum, számos templom, törvénykezési csarnokok, két színház, az am teátrum, stukkókkal díszített termák és számos falfestménnyel, értékes szobrokkal, remekművekkel díszített polgári házak. Az ókori művészet szem-
pontjából különös fontossága van az előkerült falfestményeknek és mozaikoknak, az előbbiek alapján határozták meg a római festészet stílusváltozatait. A mozaikok között a Casa del Faunóban talált Nagy Sándor-féle mozaik a legjelentősebb. A feltárások azóta is, a mai napig tartanak. Hazánkban a mai Óbuda helyén előkerült Aquincum - alsó Pannónia fővárosa _ a legkorábbi római rommező, régészeti szabadtéri múzeum. SCHÖNWIESNER 79
ISTVÁN 1790-ben, a mai Flórián tér területén találta meg az egyik katonai fürdő ma-
radványát. Később a Pap-földön és a régi Csiga-dombon folytatott ásatások hozták felszínre a polgári am teátrumot. 1890-ben kezdte meg KUZSINSZKY BÁLINT a rendszeres feltárásokat, és alapította meg az aquincumi múzeumot, amelynek középső részét 1894-ben építették, s mai formáját 1929-ben nyerte el.
Az utolsó 25 esztendőben a HAJNŐCZY GYULA tervei szerint végzett rekonstrukció a kiemelkedő mozaikokat, festményes termeket zárt térben helyezte el, néhány anastylosisos rekonstrukcióval érthetővé tette a romokat, illetőleg a korabeli növényeket mutató kertépítéssel római hangulatot teremtett.
A másik szabadtéri múzeumtípus a skanzenmúzeum, amely Stockholmban alakult. Artur Haselius 1895-ben több hektárnyi területet vásárolt meg a djurgarazborni szigeten, abból a célból, hogy Svédország különböző területéről a népi építészet remekeit, ill. az ipari műemlékeket összegyűjtse. A múzeum élő típus, gazdasági udvarral, állat- és növényvilággal. A paraszti udvarokon ott találjuk a Dél-Svédországból
telepített tanyákban a libákat, szarvasmarhákat, áll a faluban a templom, amely működik, és ritkán még esküvőket is tartanak benne. Különösen gazdag ipari emlékekben, ezek közül is kiemelkednek az üvegfúvók, amelyek a XVII. században indultak fejlődésnek, és virágkorukat a XIX. század második felében érték el. A legidősebb gyárat Orreforsban létesítette a Kosta-cég 1741-ben. Célkitűzése az volt, hogy a svéd parasztságot és polgárságot ízléses, alkalmazotti művészettel kialakított háztartási felszerelésekkel lássák el, amelyeket olyan nagy művészek segítettek, mint Carl
Malmsten, Wilhelm Kãge, Elsa Gullberg, Gulmar Nylend. A szabadtéri múzeumok reneszánsza az 1930-as években indult meg, s tart a mai napig, kiterjedve történeti, természetrajzi területekre is.
D) Természettudományi és műszaki múzeumok A természet világának megismerése az őskortól kezdődően az ember érdeklődé-
sének középpontjában állott, és ezért a természet világának tárgyi anyaga, annak gyűjtése korán megkezdődött, illetve megkísérelte a természeti erők megmagyarázását. (Plinius, Thalész, Püthagorasz.) A kuriózumgyűjtést követően a természet élőlényeinek, ásványi, geológiai anya-
gának, növényeinek gyűjtésében három nagy korszak különül el: g 1.1650-1820-ig tart, ez idő alatt a fő kereskedelmi utak és felfedezések révén alakultak ki a nagy természettudományi múzeumi központok (Párizs, Brüsszel, Amszterdam, Bécs, Róma, Berlin, Moszkva, Leningrád, Prága). Ehhez a korszakhoz fűződnek a nagy expedíciók, azok anyagának monográ aszerű feldolgozásával Alexander von Humboldt járt az élen. 80
2. korszak: 1860-1910-ig tart, amely összefügg a gőzhajózás elterjedésével, illetőleg a kontinensek belsejének részletesebb megismerésével. Ebben az időben jutnak el a sarkvidékekre az első tudósok. Az általuk összegyűjtött anyag a tudomány korszerűbb módszereivel rendszerezve teljes forrásértékű anyagot eredményezett.
3. korszak: 1950-nel kezdődik, amelyet nemzetközi összefogás és a komplex tudományos módszer jellemez. A gyűjteménygyarapításban és feldolgozásban a korábbi rendszertan és taxonómia helyett előtérbe lép a logenetika, az Ökológia, annak különböző részei, így az autökológia és a synokológia. Az ipari forradalom óta a tudományok matematikai, zikai alapkutatásai léptek előtérbe, kialakítva a technikát, technológiát, a műszaki múzeumok alapjait. Az alkímiát felváltotta a kémia, és az e tudományból kifejlődő iparágak: a gyógyszeripartól kezdve a műanyagiparig. Az energiafelhasználás táguló lehetőségei _ a széltől az atomig _ létrehívják a tudományos (Science) múzeumtípust, amelynek elterjedése egyre általánosabbá válik. A természettudományi gyűjteményre a Természettudományi Múzeum Növény-
tárának példáját idézem. Alapjait 1810-ben KITAIBEL PÁL alapozta meglnövénygyűjteményével. Őt követte SADLER JÓZSEF orvos gyűjtése hazánkban és Németországban. Jelentős eredményéketˇërt elaszázad közepén_KovÁTs GYULA, nemcsak a hazai növényanyag begyűjtésével, hanem annak publikálásával is. A Növénytár életében döntő HAYNALD LAJOS kalocsai érsek 12 000 darabból álló növénygyűjteménye Görög-
ofszágbõı és mıiábõi. "
A századfordulón _FR1vALszKY IsTvÁN és. NÁNDOR munkássága volt jelentős, és gyűjteményük 1898-ban 120000 herbáriumlapot tartalmazott. Tudománytörténeti érdekesség K_ossuth Lajos növénygyűjteményének beker_ülése a múzeumba 18.94-ben. A gyűjtemény 19EÜ-`5íı`i`550“0`00 herbáriumlapot tartalmazott, 85 alumínium szek-
rényben. Az anyag kimagasló tudósai: JÁVORKA SÁNDOR, ANDREÁNszKY GÁBOR, ZÓLYOMI BÁLINT, Soó REzső, BOHUS GÁBOR. A Növénytár főbb gyűjteményei: Flora Hungarica, Herbárium Carpato-Pannonicum, Flora Europaea, Collectio Macro- et Mycromicetum, Collectio Palaeo-
phytica.
Deutsches Museum, München A legnagyobb szabású technikatörténeti múzeum Európában Münchenben jött
létre, s ez a Deutsches Museum. OSKAR VON MILLER, a bajor villamostársaság elnöke 1903-ban elhatározta, hogy a tudományos élet, az ipar, az igazgatás összefogásával új típusú múzeumot alapítanak. Az alakuló ülésen olyan nagyságok voltak jelen, mint Rudolf Diesel, Karl von Linde, W. Konrad Röntgen, Ferdinand von Zeppelin, Gustav Krupp. A német és a nemzetközi tőke volt a gazdasági alap, a súlyt a nagy feltalálók adták, a rendszeres munkát pedig a szakemberek ezrei. Az alapelv az volt, hogy a 81
technika és tudomány nincs határokhoz kötve: az emberiség egészének közkincse, ezért mindent be kell mutatni, ami a tudományt és technikát előbbre vitte. E magasztos elvek már kezdetben nagyon eltorzultak, mert jórészt a tőkét kellett szolgálniuk, amely a múzeumban elsősorban az ipari propagandát, a szakmai bemutatás lehető-
ségét látta, hogy befektetett márkáit sokszoros haszonnal lássa viszont a növekvő pro tban. A nemzeti szocializmus uralomra kerülésével a múzeum motorja, Miller leköszönt, és FRITZ TODT elnöklete alatt az intézmény működése a nyílt fasizmusba torkollott. A múzeum a szigeten épült 1925-ben, amelyet tovább bővítettek 1932-ben, 1935-
ben újabb részek megnyitásával. 1938-ban készült el végleg. A háború alatt a gyűjtemény 1/5-e elpusztult, az újjáépült múzeum tartalmában, technikájában korszerű intézménnyé vált, amelynek méreteire jellemző, hogy jelenlegi kiállításainak végigjárása során 13 km hosszú utat kell megtenni.
Politechnicseszkıj Muzej, Moszkva Különös jelentőségre tett szert a Politechnikai Múzeum Moszkvában. A múzeıunés természetbarátok, antropológusok, etnográfusok egyesületébe tömörülő orosz természettudósok kezdeményezésére jött létre 1872-ben. Mai épülete 1874-77 között
épült régi orosz stíluselemek felhasználásával. Különös jelentőséget kapott az 1905. évi forradalom idején. 1905-ben itt ülésezett a népgyűlés, 1917-ben pedig a forradalmi katonai bizottság szálláshelye volt. Kifejezetten tanító jellegű múzeum, amely bemutatja a technikatörténetet is, de tevékenységét az élő technikára összpontosítja. A technika megismertetését, helyi sajátságainak bemutatását tartja elsőrendű feladatának, egyúttal az újítómozgalom első számú intézménye is.
Museum of Science, Boston, USA A bostoni tudományos múzeum egyik legrégebbi alapítású (1830) intézmény, amelyet a bostoni Természettudományi Társulat hívott létre, majd 1864 óta New England Museum of Natural History néven működik. Új nevét 1950-ben nyerte. A hatalmas anyag korszerű raktározást és kiállítást kívánt, ezért 1950-ben megkezdődött az óriási méretű építkezés 11 millió dollár értékben. Természetesen e hatalmas összeg nem állt rendelkezésre, ezért részletekben épült fel. 1951-ben átadták a Planetá-
riumot, majd a Morse Auditoriumot 400 férőhellyel. 1961-ben lett kész a Thomson Memoral, amelyben az elektronika kiemelkedő kutatójának állítottak emléket. Ez-
után belekezdtek egy hatemeletes tömb építésébe, amelyben tantermek, irodák, szakkiállítások kaptak helyet az eddiginél nagyobb térben, újabb 3 millió dollár költséggel.
82
Ma Amerika egyik legjelentősebb műszaki tudományos múzeuma. Külön érdekessége, hogy tudományos kutatással nem foglalkoznak, a múzeum személyzete kizárólag a közművelődést szolgálja. Kiállításainak fő témája a mindennapi élet természeti és történeti vonatkozásai, a műszaki technika tudományos alapjainak ismertetése, a biológia alapjai, illetve a
tudomány hasznosítása az iparban. Kiállításaira, mint mindenütt Amerikában, a technikai csúcsok a jellemzők, legtöbbször meghökkentő kivitelezésben. Ebben a múzeumban látható a Tom Tomik, az első, Amerikában épült mozdony, 1830-ból.
Leglátogatottabb a Charles Riverre, a 10 000 tonnás hajóhíd életnagyságú utánzata, de itt látható az első villamos világítótorony lencséje 1898-ból, amely elsőként jelezte a New York-i kikötőbe érkező hajókat. A határozott oktatójelleget jelzik a külön-
böző klubok, műhelyek, a atalkorúak és az idősebb korosztályok számára is. (Nyárády_Szilágyi_Várhegyi: A világ műszaki múzeumai. Bp., 1961).
Smithsonian Museum of History and Technology, USA
Az Egyesült Államokban kialakult műszaki múzeumok zöme a XIX. sz. végéről való, illetőleg a XX. sz.-ban alapították. Azzal a céllal hozták létre, hogy élő tevé-
kenységet kell bemutatnia, s nem lehet csak a műszaktörténeti emlékek raktára. Felismerték, hogy a tudomány-technika nem valami megismerhetetlen a laikus számára, meg kell mutatnia a szerkezetet, a jelleget olyan méretekben is, ha kell, mint a szív 1500-szoros nagyítása, amely mintegy 4-5 m-es nagyságban mindenki számára érzékelhetővé teszi a véráramlás útját. Itt alkalmazták először általánosan a bemutatás korszerű követelményeként a teljes gépszerkezetek metszetét. Az USA múzeumainak egyik sajátossága, hogy általában nem állami alapítá-
súak, hanem városi, illetőleg alapítványokból keletkeztek. A legnagyobb a Smithsonian Institution, amely a legkülönbözőbb múzeumokat, intézményeket tartja fenn, közöttük művészieket éppen úgy, mint természettudományiakat vagy műszakiakat. A műszaki anyag lényegében az 1876. évi philadelphiai világkiállításból keletkezett, neve Smithsonian Museum of History and Technology lett. Az alapítvány névadója
James Smithson angol tudós, a Royal Society of London tagja (aki 1829-ben halt meg). Végrendeletében 1,5 milliós vagyonát az államra hagyta, hogy a tudás növelésére és terjesztésére fordítsák. Az alapítványt 1846-ban törvényben deklarálták, s ma az USA legelső tudományos szervezete, amelynek tevékenységét a kormányzótanács irányítja. Ez a State Department, mely felelős tevékenységéért, hatáskörébe tartozik a National Collection of Arts, a National Gallery of Art, a National Museum, a Na-
tional Air Museum.
83
Magyar Mezőgazdasági Múzeum A mezőgazdasági múzeumok elődei a főiskolák tanszékei mellett kialakult gyűj-
temények voltak. Ebből a szempontból Magyarország élenjáró a világban. FEsTETıcs GYÖRGY 1797-ben Keszthelyen megalapította a Georgicont 5 tanárral. Az Akadémiát követően a mezőgazdasági oktatás rendszerét építette ki, így 1804-ben a mezőgazdasági szakot, majd az erdészetet és vadászatot, kertészetet, mérnökiskolát, 1808-ban befejezésül a ménesmesteri és lovászati iskolát. A főiskolán a begyűjtött taneszközök, modellek az oktatáshoz kapcsolódtak. Jelentős anyaga megmaradt a Keszthelyi Agráregyetem Georgicon gyűjteményében. Magyarországon, a fővárosban a millenniumi mezőgazdasági kiállítás alapozta meg a gyűjteményt, illetőleg lendületet adott az állandó múzeum kialakításához, s épületének megépítésére. Az 1900-ban hozott törvénnyel, kétmillió koronával építik fel Vajdahunyad várát, amelynek belső berendezésére még külön 400 000 koronát biztosítanak. A múzeum 1907-ben nyílt meg. Ma is Európa egyik élenjáró mezőgazdasági intézménye, kitűnő gyűjteményekkel és didaktikus kiállításokkal.
Célkitűzése a leendő agrárszakemberek oktatása, illetőleg a továbbképzés segítése a tudomány legújabb eredményeinek alapján. Kiemelkedik vadászgyűjteménye, lótenyésztése, takarmánytermesztése, ekegyűjteménye. Kutatójellegű múzeum, s egyik központja a magyarországi archeozoológiának.
Irodalom: Das kunst- und kulturgeschichtliche Museum im 19. Jahrhundert. Studien zur Kunst des 19. Jahrhunderts. München, 1977. Band 39.
COLEMAN, L. V.: The museum in Amerika. Washington, 1939. vol. I_III. BAZIN, G.: The museum age. Brüssel, 1967. COULD, C. : The Musée Napoléon and the creation of the Louvre. London, 1965. 100 let Goszudarsztvennij Isztoricseszkij Musej. Moszkva, 1972.
GERBscHEwsKı, A.: Die staatliche Ermitage. Leningrad, 1960. GEOFFREY, B.: Art Tresaures of British Museums, London, 1957. LERMAN, L.: The Metropolitan Museum of Art. New York, 1969.
84
IV. A magyar múzeumügy története
A) Korai múzeumalapítások az Osztrák-Magyar Monarchia területén A polgári forradalmak Nyugat-Európában, a hozzájuk kapcsolódó szellemi áramlatok mind gazdasági, mind kulturális vonatkozásban a XVIII. sz.-ban érik el a Habsburg-birodalmat, Mária Terézia uralkodása alatt. Az iskolai oktatás állami programmá válik, amelyben a fő szerepet a katolikus klérus viszi, a jezsuiták, a piaristák és a Benedek-rend. Az egyházi iskolákban kialakulnak a természettudományos kabinetek, pl. 1751-ben a prágai Collegium Clementinum vagy Morvaországban a Bohuslav Balbin jezsuita 1715-ben megalapított Fizikai Kabinetje. II. József abszolutizmusa új vonásokat hoz egyrészt a gyűjtemények kialakításában, másrészt a kialakulófélben levő múzeumok megjelenésében. A nemzeti nyelvek igénye az egyes országok, népek történetének felkutatására a társulatok tömegét hozza létre, amelyek előkészítői a nemzeti és az országos múzeumoknak. Ugyanakkor lapok is indulnak.
Elég, ha a Măhrische Gesellschaft der Natur- und Vaterlandskundéra (1794) vagy a meginduló folyóiratokra mint a Prager Gelehrten Nachrichtenre (1771) vagy a Hazai Tudósításokra (1806) utalunk.
A XVIII. sz. végén _alakul_ ki Nagyszebenben a Bruckentha_l_l`\/plúzeum. Alapítója Samuel Bruckenthal erdélyi szász polgár, aki hosszú iévekwinunkájával könyvtárat, kéziratgyűjtenférıyf állított föl 1777-ben, és azt megnyitotta a közönség előtt is.
A könyvtár r ~`=lÍ<-Šit .áSvái1ysyűjt@mënye. pénz.-.,é.s.. fëtaıénxgyűjlšylénre volt kiemelkedő. Végrendeletében 1802-ben könyvtárát és múzeumát a nagyszebeni gimnáziumra hagyta 36 000 Ft értékben. '_1_802-ben gróf Teleki Sámuel Marosvásárhelyen adja át a közönségnek gazdag \könyvtá`Íã`t és ásváiiygýűjternényét. Ugyanebben az évben tesz__alapít__ványt gróf
S_zÉcHÉN.Yı FERENC. a.._Magyaı..Nétnzeti. M-úzeurn alapítására. A Duna-medence területén jelentős szerepet töltött »be a grazi Joanneum. Az
eszme JOHANN VON ÖsTERREıcH őrgróftól származik, aki 1806-ban megkezdte J. Hormayr szervezéséve čé'p`g'ýüjféményének megalapítását helyi és hazai művekből. Tirol elvesztése 1805-ben meggyorsította a gyűjtemények szervezését, elsősorban természettudományi vonalon, 1_81l. július 16-a a Joanneum születésnapja, amikor Ferenc császár elfogadja Johann őrgróf múzeumi alapítványátl A múzeum megnyitása 1812-ben __történik., A Joanneum későbbi fejlődése során megőrizte természettudományi és művészeti központúságát, kifejlődött a nagy fegyvergyűjtemény, és ma is _ ezen a néven Ausztria egyik leglátogatottabb múzeuma kimagasló műtárgyanyaggal és
közművelődési munkával. 85
Cseh- és Morvaországban az iskolai gyűjtemények mellett a nemesség körében
alakultak ki jelentős magángyűjtemények. Magántársaság működik 1775-78-ig, kiemelkedő tagjai: F. A. NosTrTz, F. J. KrNsKY és J. DonRovsKY, akiknek vezetésével megkezdődik a prágai Nemzeti Múzeum alapításának szervezése. Hasonló célért
dolgozott gróf PRoi
intézmény minél előbbi kialakítását. A XIX. század elején kialakuló nemzeti múzeumok létrehívásában többféle eszme és koncepció tükröződik. Ezek között a demokratikus alapítású közintézmény az egyik típus. Ennek példája a svájci, zürichi nemzeti múzeum megalapítása, hogy a kantonokra osztott Svájcnak legyen központi mú-
zeuma. A múzeumok tartalmában általában a természettudomány és a művészet domborodik ki. A másik a nemzeti jellegeket hangsúlyozza, és része annak a folyamatnak, amelynek révén a Habsburg Monarchiában élő népek saját nyelvüket akarják hivatalossá tenni, fel akarják tárni saját nemzeti múltjukat, természeti kincseiket, és mindehhez kapcsolódva nemzeti múzeumot kívánnak szervezni. A Hradsin mint királyi gyűjtemény nem lehetett a nemzeti múzeum alapja, hisz
az az osztrák császárok tulajdonát képezte, ezért csak nemesi, ill. polgári alapítású lehetett, amely hosszú munka során 18,18-ban teljesült be Prágai Nemzeti Múzeum néven. A már említett gyűjteményeken kívül az eszmei alapításban fontos szerepet ját-
szott F. M. PELZEL történész, valamint az ismert költő és nyelvújító PUCHMAYER. A kulturális intézmények sora jött létre, a Művészetbarátok Társasága, és 1800-ban létrehívták a Szépművészeti Akadémiát egy galériával. Továbbfejlesztették az 1817 óta fennálló mérnöki iskolát, amelyet 1803-ban Politechnikai Intézetté alakítottak át. A zenebarátok munkája révén megszületett a Prágai Konzervatórium. A nemzeti intézmények sora után kikristályosodott a múzeum feladatköre és
gyűjteményi rendszere. A Prágai Nemzeti Múzeum alapításakor a következő gyűjteményeket ölelte fel: 1. A hazai történelem anyaga, benne a régiségek, nemesi leve-
lek, numizmatikai gyűjtemény és levéltár. 2. A csehországi természettudományi anyag, növénytan, állattan, geológia, 3. A cseh találmányok, termékek, modellek és g_e'peki 4. Hazai művészeti munkák, a zenével bezárólag. 5. A cseh irodalom Bohemicagyűjteményčl 8 A Hradsin az Osztrák Magyar Monarchia felbomlásával került Csehszlovákia
tulajdonába, s ma is önálló múzeumként működik a királyi várban. Karintiában a Joanneum hatására 1811-ben alakult meg a ,,Carinthia”, azzal a céllal, hogy a hazaszeretet és a haza megismerésére gyűjtse össze annak történetét,
statisztikáját, földművelését, zikai különlegességeit. 1843-ban Karintia, Kraina és Steiermark gyűjteményei egyesültek Klagenfurt, ill. Laibach (ma Ljubjana) székhely-
lyel. A laibachi múzeum ANKERSHOFEN lovag hatalmas pénz- és más gyűjteményanyaga révén megalapozta a pénz-, fegyver-, római régiségek, pecsétnyomók gyűjteményét, illetőleg nemzeti könyvtárát és levéltárát. 1846-ban Meinrad von Gallenstein,
86
az ottani líceum professzora természettudományi múzeummal gazdagította az intézményt.
Galícia területén gróf J. M. OssoLrNsKr Tenczynben értékes adománnyal vetette meg az ottani nemzeti múzeum alapját. 1794-től gyűjtötte a szláv történelem és iroda-
lom könyvanyagát. 1804-ben gróf ZAMovsKYval együtt nyilvánossá tette könyvtárát, Zamoscban. A város 1809-ben Oroszországhoz került, és Lemberget választotta alapítványa, magánkönyvtára, valamint gyűjteménye székhelyéül, amelyben metszetek, térképek, pénzek, gipszöntvények, festmények, kéziratok, továbbá természettudományi anyag voltak. A könyvtár és a gyűjtemény fejlesztésére külön 8000 Ft-ot biztosított. Ferenc császár a felajánlott gyűjteményt 1827-ben szentesítette, így vált a múzeum a lengyel tradícióápolás és szellemi élet központjává.
B) A Magyar Nemzeti Múzeum alapítása (1802-1867) Harc a múzeumi önállóságért A középkor tudományos és kulturális arculatának az egyetemek a legtipikusabb
intézményei. Ezek mellett a művelődés új fellegváraiként a polgári társadalom akadémiákat, múzeumokat és könyvtárakat hozott létre. A nemzet múzeumának gondolata a kialakuló nemzeti államok törekvéseinek szükségszerű velejárója, mely szervesen kapcsolódik az egyesítési célokhoz, illetve függetlenségi harchoz. A felvilágosodás eszméi, a francia forradalom tanai azokban
az országokban is hatottak, ahol a feudalizmus bástyája, a császári, királyi hatalom ereje megdönthetetlennek látszott. A magyar nyelv hivatalos nyelvvé tétele az irodalomban és a tudományban Magyarországon is összeforrt a nemzeti kultúra megteremtésével, a múzeumi gondolattal a nemzetté, a függetlenné válási szándékokkal.
A Magyar Nemzeti Múzeum megalapítása §zéonÉNY1 FERENC nevéhez fűződik, aki tudiatosugyűjtőtevékenységével a Bessenyei általikezdeményezett, majd__Kazinczy vezeTésével kiteljesedett művelődési mozgalomnak új intézmény megalapításával kívánt szolgálatára lenni. 1_8_(_)2__már_ciusában, a kora ifjúságától nagy gonddal és áldo-
zatokkal szerzett, Magyarországra vonatkozó gyűjteményét a hazának adományozta. A gyűjtemény akkor 11 884 nyomtatványt, 1150 kéziratot, 142 térképetés rézmetszeteket, 2029 nemesi címert, 2655 érmet _ köztük 702“aranyérmet , továbbá régiséget, néhány képmást tartalmazott. Az adomány 100 000 forint értékű volt, ami a maga korában igen tekintélyes összeget jelentett. Az 1807. évi országgyı'_ílés 24. törvénycikke a nemzet birtokába vette az új intézményt, megörökítette Széchényi Ferenc érdemeit a nagy értékű gyűjtemény adomá87
7. ábra. Gróf Széchényi Ferenc. Czetter Sámuel metszete, 1798. (Magyar Nemzeti Múzeum, Kép csarnok)
Š8
,-\'
...KB/'ZÍX'/I //T/H'
^ ˇN\"'
_---._ '\
,
A1 A fo .\
ˇ/
.
e:Čf\L] gp
Í*zzz
\_ 1
w
`j_'ˇ'KC_)+"
Nl'.\lÜRlˇ.\'l
,.
I”
"""\
/.
_!
.
ÍIl'ÍŠ(Šz\Rl.E
,zl ı`1:r/1.4 1. ı?Öız` lııstituti .Yatioııalis
S Z itt: ii ı~f:.`\'Yı.\.\`ı
I-ge”
„ _,
if-.fe .
~
->
"{'
A+. ×
i,.s
, P'
_,«
`---.
Ü
.. k.`4
-. .
,il _. .. _ -
`.`
.
I
.
..<
»,-
-
Í.
.,_,
A.
Y .
R
'
' “_ˇ
ls*
„pai” l
.I \_.-. ' - `
.
.
~
,.
.f - Í'
1
T
__
'f`*
._
..
I
_ V ;
ˇ .
„
\ .
1*-_ Í
3É \
”
Q
.._
.
„'äf I
3- `
!
__`. ˇ'
»
_ '1
«`
, '
'-,
K-
Í:
. `”
v“
Í.
1,
\
,,
ls
.
zlzčyl/f.ı `/////z';.×;{„,-„
' ` Vs.
ii' _
f.
„ V,-` '~ 14/ *Ü .::.`,_~. L
..
„Íz 7
_-ˇäblčff -?.lf)~.f-:ill
\:- ,~ P
'
I P
las _ `. Mz
* H w-.f»-«~'HÍiı-<,*ˇ"
`` ` z ıiilıirz' . ` I` > ..~
`“. '
V Í
z.J
.h 4
`
J Íıwzfwf
/tb!!! 10. ábra. Széchényi Ferenc numizmatikai gyűjteményének katalógusa, 1807. (Magyar Nemze Múzeum, Éremtár)
nyozásáért, és megállapította: ,, . . .hisque fundamenta erigendi Musaei Nationalis zelo laudabili posuerit”. A fundációt a hazai irodalmi és tudományos körök kitörő lelkesedéssel fogadták, amely talán legjobban Szabolcs vármegye rendjeinek 1808. febr. 28-án kelt leveléből tűnik ki: ,,. . .színmutatást nem esmérő magyar szívünkben belső örömöt éreztünk azon, hogy találtatott ma is olyan nagy haza , aki nemzetünk pallérozására, anyai nyelvünk virágzására s hazánk történeteinek igaz ösméretére vezető útnak feltalálá-
sára ily nagy áldozatokat teszen. . .” Az új intézménynek meg kellett küzdenie a nagyszámú, bécsi udvari gyűjtemé-
nyek jogalkotásban biztosított előnyeivel; s a saját területén előkerült kincsek összegyűjtési jogát is ki kellett harcolnia, valamint nagy gondot kellett fordítania a gyűjtemények kialakítására. ,József nádor főherceg _ akire az alapító levél a múzeum kormányzását bízta _
már 1804-ben rendeletet adott ki a hazai nyomdászoknak az általuk nyomtatott minden könyv egy példányának díjtalan beküldésére a Széchényi Könyvtár részére. Nehezebb volt a felbukkanó kincsekből származó hátrányok leküzdése. Ősi szokásjog alapján a földben talált kincsekre (arany, ezüst, bronzdepot, éremlelet) a scus igényt tartott, s rendelet írta elő a leletek Bécsbe küldését. Ezen az alapon került a császári gyűjteménybe a Szilágysomlyón talált 22 nagyméretű, V. századi medalion és az 1799-
ben Nagyszentmiklóson talált 23 aranyedényből álló kincslelet. A római jog szerint a talált kincs a földtulajdonost és a találót fele-fele arányban illeti meg. A kancelláıia és a helytartótanács a XVIII. sz.-ban úgy rendelkezik, hogy 150 Ft-ot meghaladó kincs esetén a scust 1/3 érték illeti. A Császári és Királyi Kamara 1776-ban a gr. Szirmai József telkén talált kincs esetében úgy rendelkezett, hogy a kincs értékét 3 részre
osztották: az állam, a földesúr és a találó között. Mivel a találó a leletet eltitkolta, 14 héten át lecsukva tartották és bántalmazták. 1792-ben a 13 940-es udvari kancelláriai rendelet először mondta ki, hogy ha a kincs bejelentését eltitkolták, a találónak eső rész a „feladónak” (feljelentő) jusson. A kancellária a bécsi gyűjtemények érde-
kében a legteljesebb zaklatás mellett végre is hajtotta a rendeletet, amely szinte kizárólag a jobbágyot, zsellért sújtotta, mert ő kapált, aratott, szántott, nem a nemes, a földesúr. A rendeleteknek e hátrányos következménye éles visszhangot keltett, s végül
sikerült megtörni a jeget azzal, hogy 1812-ben kamarai rendelet alapján Bécs után a Magyar Nemzeti Múzeum is válogathat ki érmeket, és felértékelt áron megválthatja. A küzdelem következő állomása 1816, amikor a kamara engedélyezi, hogy a Budai Magyar Királyi Kamaránál Bécsbe küldés előtt a Magyar Nemzeti Múzeum számára is lehessen belső fémértékben érmeket kiválasztani. A kiválasztást a pesti egyetemre is kiterjesztette.
A gyűjtemények gyarapítására és anyagi alapjainak megteremtésére a nemességet is igyekezett megnyerni a nádor, ezért az 1807. évi országgyűlésre emlékiratot készíttetett Miller Ferdinánddal. A Museum Hungaricum _ a Nemzeti Gyűjtemények _ elintézésének feltételei, Buda 1807. évi latin_magyar szövegű elaboratuma, a magyar muzeológia első tanulmánya. ` 90
Ordo ÜÍÜYI-Im
Napi-Rend
pro ıııllru ad
A' Mıgyır Nıırrmi
.\l\ı.~ı~ Lm z .\ ıtiorııılc
Hungaricum,
CH!!! i 1 =͡-18-' ı= ıreıc nrıliruııs lr.|'ıiıuıiı pubÍ.. A inn: z zi»ı:~.ıı.~. rıı l..uıl.ıl-ıin ı.Í-1 Cıııılıııludeı sl r -`.' 'nl-I -\ııı.u5.\ııı din prnliıi |\.ılıA-amur, <|ıı ı.ı .`z .A l'lııı.:um- rııııı lıuııu ıliıııiuı ir.. íj... . ı -.- „.Ir ;\.ıııuıı.1ıt , ııgıılıırııırıiiıc Objr.-; v.. V \-- - .:ını\ı:n. pro bcııı-|ıl.'ıı..o pn u. I z “!« itt-:`-ı;;ıııı Jııılíı bt-ımıfıiını (infarzz, z ılz.-z;.ııı.ı , is Itıılız-mı.: lie;-ii ll.:rz 'ıí 1.. l^ıwıvı|ıi~_ .\ız.`hı-Dııcıı z\.u|Írııv,
I: ....z.. J...z|.hi_ 1\t,;„ı Hu„;.ırı.ı Paız. ..z \E vu. .\`.\ııuı..ılı llzıııgırıro lin: pr.-ın:ilIu
A -;:l:. .'ı ...zzi |)ın. I _..-... .\ lızı .I pm ıı:t`5~ırieıı:I.ı Bibliotheca. _1.' .-z »„ .\ Pzmrıı pru Cınııııollel nummı-
zzz A
.«,....„...
JJ. z. „in 5; .\'.ıblKı1/ıı pro Cunera Nııuı-J;
l'rDı|ı:\.:ı:..:ır:
_
_
z|ııı~.„. .... .z~r.ı nıı~ı.ı m.wıı::ı„.ı vu-ju: dur erım m.
Ă „_„ Ewıs :zum pıııııı-rıdı.ımı vııue fıııam vn|-«nin:.--ı ı-rr mııııı ııııni dıcuıfuııı ıdlıuı paıu: ıi-z-.ız~.-Az l).\!..„ Duıııiııícíı űr Feliıı, aıquc lem|.„,_-_ z;_ı„ j„.!zıcrr\_ ııtulıunıur, El Sc_rıı\ı.ı pur,- „v„ry ,\ı;|.. c|:ıu|:ı hnbcrııur; fıluo ıíılıılıırnıııııı `|,.`.,„ zolwııltus, quotidin, lııırıı pıı aıı hd „Leuoııuııı au-ıll'u.
$l1.Qt$=Ül`Í9llllll,tl V
Íiyujıcınónyes 'l`árıııılı Szcrnlt'-Iıiıi-re.
Min:hu;;v ınındcıı ibl elıcııdı-lıı Xoı- lıınfızkben .non diılırrıvx Íuık.ı\. .ıx:ıl|.Alı.1n In; vagyon “rr hogy hi-ıcıılıcuı bııeıwuı ı„ı|.ul\ |$\t.lzk nıırglıııırnıva, A' nırllyıkııı :ıı lııırııınıl llııku-
Lıgsiı, 'ı tiyujııııııııızj-zrı ırııız, um-ıı ıızmI-.-ını, lıuzflı-I-tmıı-iı wtgzını. 'z rzıgııık „ız\-m.ıı,.ııı:-ı\lııı.ırınılehc 'rn:ug\>anz\t;éıı()C'.ıl`ıavi 's Kir-ılyı Fô - Hrrırırglrjgt-ııı'l\_ Intel". Ălagyar lIrl`ı.ı5 Nndnr lı|-.ınıııı .ıııılı lt:pgzflınrl. l*.ırını.wI;ııjai.ı I. ı' .\lAy`\.ır .\ı:ıııxfıı (íj-Íıj(cııı<`n_\'ı-1 T.Arııık Iırmlılcfıre I' Lıwclıuıııtllı Xıyı-Hıııd Iıılııorıaıuıı meg. ııgvınıııı //1 ıfűıı es 73A'ıf.zrııSAnııl.ıı|ısıııı.ı'liuı_v\-ı..rı. hrddın cı f'ı'ı.ırlı`rrı u' Penıdııı ıs lhgıfégeliır. » .\`:rrdrirı 11 Sıombaloıı ı' ıırmúlmi _ıll\o|ıniııynh G ızjıeınénnyrı. ` ' Eu-n nıpulilon reggrlı likııeı 0r.ıı6'|, ıiıeııkıııqig. ılcluıáıı pedig bnınıı-ıuıl, hııig Íııılınıl ı` Bem:ııcıcl. Egedúl ı' Vıfıınıpolıun, Uuııepehıı, rı ı` xifıuıgııaı iılcyclıor ıaıva ıınılınalı ı Pılnıılı. Egvilıbcrinı, ı` Iııııclı ıı a' fundılın, lıuxy ol\.ı:hıll`ıın: ı` fıır rııelicgynll ûnl hûı ll mııulrıı rııp mıgiclınhe: ı' líbnyvınrban, lcăıuan Íılıdw
kal miııdzıı ılııdály nélkül ıcllyaıı n-čıı.
ı-ıx ',"::'ıd>|ı:uıu ru
-Š“.lltq'JIl|'ıi)tI1 tlldllfllil Í illffllllig-
Q.: l-ru rılírrı ırrtl-- rnfrın 1-Frnılılrn Štııftıltrn. hr lrlwımrcrıhf m-.`.-bIll~ı`ı .ıl|.;rı1ırí~ı .ırı„ırn::lIr.Tı IÍI: tr:-'ı ı:rı:~ Ff Ã:.:c :rr `!l?n1\rI-:ı|.ırıˇ»r( zrrrtfn. ıgı brımı t.: T.ı|'ıI*.-iı ıııl`l-rruıhrv.-ıı,H-1.1.-:iuıırr ı`:\fi Srlzzbın l`:ı'=4»!ı::ı, ruhrr !-`íz.ıd\rn. |ı ífíiíf Lrfíwı
lırıumn ulrr -rrriı ıırı-.clnm t*ı.ı(ııı'!:~ı: ~.-("e;.`.':' mırrın lfmvıı: \.- ıı.-.ıı ıııı P-fmılrn 'č*t!'fI^-l`.Z!. \f;,`_»; [r.'|. .\lrnıql,i`!`l\_!ılHlL9rıbrr_ır.xs _Irlˇ.'rl\__f,}_z
'!*.ı:.ııınu! Eu R.-nı.ır„4z,»ı)ı7ııı.;.ırız ı'fı.~(iz:r;' 'íuır `uır fluıznıııızızı rˇu hungıı órn §'i:rın'.il'f,; '."íııinı:ı'ı rıfjııııını mcfrrn. álf:-ˇ - j-“il ,
» Š7ı'\-<ıl.:.('uı:> Irnııııilsg ıu: 'f:}ˇ:dHı;'unˇ.|; Pr: 'l'ıllıtr`.~.`!. _ g z ,_ 5,1!
3..-'ıı-ı.z.(u„.~ Rrrñııa fa: t.: :“mıı:uııqiııız"§ Sımırırl' ur ns "fZ.:nı!.ır :ıE:.. `Tí 3 Éštııııı-rdı u D .zizıuiëznr gi.: ru :*I:z:ı~_1
I .ılı In X sr ırıtt. -. _ Hu lr.'ızrl~.|rr:.ınnI:ı: I.ı::.1 r,-H? l"r ı';,-.-.- `,:::::;L 2i_rrmııK.ı.|« rrrı -. rıı ı.- Uhr' >\Z:.{:`:1;:.roıı .z hı K- llbr. rtl .{aıı:r jah: 1*.-ıtíıró .'tI'; Élt! ııı Zvııı un! Ăıíl .Hıín un Nıırn ıuıııˇtltl- `
[ı.ıııl~ıı\ rriııııı-.mı Eııııı iıııb H: Zılr ru d\l:rˇ:
lltbrıırnı frnrım l~..`|ıııI-ırıı, hr iiııórr ıı.' l.`1ˇ_~ =. .zxh ıı-zınıüıııı. ıuıııt an I-rhíıımınırı: Zıııımıı. H `1*:».:fz x
lıoıhrl' ungıbııııııt lxíudıtıı.
:
-i ; .. _.1:
11. ábra. A Magyar Nemzeti Múzeum látogatásának első szabályzata, 1811. (Országos Széchényi Könyvtár)
A bevezetőben a nemzet becsületére hivatkozik, s a vagyonosokat arról igyekszik meggyőzni, hogy „nemcsak magunk, hanem Hazánk hasznára is kelletik gazdagok-
nak lennünk, minden igazsággal is egy részt örökségünknek Hazánk magának kívánhatja”. A múzeumot, ,,ezen'Magyar Tudományoknak szentelt Oltárt” fel kell ékesíteni könyvekkel, iratokkal, történelmünk eseményeit, városainkat és várainkat be-
mutató ábrázolásokkal, híres fér ak képmásaival. Kerüljenek ide a magyar földön talált emlékek, eszközök, az érmek, az ötvösművek. . . „A Nemzeti Gyűjteményes Tárháznak magában kell foglalni mindazt, ami a nemzeti literatúrához tartozik.” A Museum Hungaricum gyűjtőprogramja kimeríti a nemzeti közgyűjtemény fogalmát, de Széchényi példája nemigen talált követőkre. 1821-ig a 231 ajándékozó
közül mindössze 29 a műemlékeket birtokló arisztokrácia. A legelső ajándékozó Kindli Mátyás szűcsmester volt. A Természetiek Tárát _ a Természettudornányi Múzeıun elődjét _ 1808-ban Széchényi felesége, Festetics Julianna ásványgyűjteménye alapozta meg. 1806-ban három kötetben Schönwiesner szerkesztésében megjelent az éremgyűjtemény katalógusa (Catalogus nummororum Hungariae ac Transsilvaniae. Pest, 1806), majd \
91
C lt\I*lLE L l O T H E C A _
I
l\l_lfˇS'If`.l;_ l\ˇ.-XTIONALIS Il V`}šCARlCl. 6i\I
C.\T..»\L(')(`zVS 1 _Í;_-,ˇ ııısroıııcnı cru-rıcvs
:.D;'rıQ\'ı>"r.i'rt"z\1, R.uu'rATvM, _
ET
PBETIOSORU-_\I ET!
enınLıoTnEcA ˇAÁNTIQVARIIA. ETˇNVMARIA
ızıvsnul ırıırırvrr
_
B V D Á Égi'
1-nzı szeııtı ımııısıvx \'ıı„\9lsb`ı'ıı.:ıı ıvıeıllcıts IUNCÍXY
12. ábra. A Magyar Nemzeti Múzeum első leltárkönyve, 1825. (Magyar Nemzeti Múzeum)
1820-ban az első katalógus a Cimeliotheca Musei Nationalis, egyben az első leltár,
amely négy részlegre és 47 alcsoportra tagolódott. A Magyar Nemzeti Múzeum életében az 1832-36. évi országgyűlés hozott jelentős változást, amely a „nemzeti művelődés díszére” megalkotta a 36. törvénycikkelyt, ebben jóváhagyta JANKOVICH Mıkrıós (1773-1846) gyűjteményének megvásárlását: 63 000 könyv 1266 ötv_öst_árgy 174 fegyver, 7000 érem. Ezenkívül félmillió forintot 'ajánlott meg az új múzeumépület felállítására úgy, hogy az összegek nem az adózó népet terhelték, hanem: „Egyedül a nemesi rendre fog felosztatni és attól lész beszedendő.”
Az épület PGLLACK Minxu tervei szerint készült. Aıapkõıeıõıeıe 1837. június
22-én volt. 1847 júliusában bontották le a homlokzat állványát. V A külföldön megjelenő műemléki rendeletek, a régészeti leletek/kivitelének tilalma zi monarchiában is felvetette a kincs fogalmának módosítását. Az V. Ferdinánd által 1846-ban elrendelt általános polgárjogi törvény megszüntette a scus jogát, a kincs fogahnán nem változtatott, de bevezette a nyilvános gyűjtemények elővételi jogát. A törvény Magyarországon nem került bevezetésre. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1846. évi ülése sürgeti a hazai műemlékek fenntartását, majd az 1847. évi soproninagygyűlésükön az Archeológiai Szakbizottság határozatot hozott arra: ,,Az országgyűlésbe küldendő követeket oly törvény alkotására utasítsák, hogy minden a föld gyomrából napfényre kerülő régi maradványok és kincsek belső becsük megváltása mellett a Magyar Nemzeti Múzeum számára hivatalosan megszereztes-
senek.” Kérik, hogy az ,,ős- akár a középkorból Magyarországon felfedezett régiségek és műemlékek az archeológia, ill. történelem számára megőriztessenek és semmi szín
ı
13. ábra. A Magyar Nemzeti Múzeum épülete, Kossuth követte választásának alkalmával, 1848. (Magyar Nemzeti Múzeum, Képcsarnok)
_?
af'
93
alatt az országból ki ne vitessenek”. A régiségek védelmének fő szószólója e szerep-
körében kifejlődő Magyar Tudományos Akadémia lett, amelynek egyik megnyilvánulása 1847-ben HENSZLMANN I. felirata, aki a nemzet becsületét szívén viselő ma-
gyarokhoz ,,apel1á1”_ Sokkal hatásosabb és példamutatóbb volt KossUTH LAJOS cselekedete, aki mint a Honvédelmi Bizottmány ehıöke 1848. november 30-án kiadott rendeletével úgy intézkedett, hogy a sáncásásnál előkerülő régészeti leletek 'a lelőhelyek pontos megjelölésével a gyűjteménybe küldessenek. A honvédelmi niiniszter az óbudai fegyverraktárban szabad válogatást engedélyezett. A nemzetgyűlés a Roth
tábomoktól Ozorán zsákmányolt zászlókat a múzeumban helyeztette el. A Világos utáni idők végromlással fenyegették a múzeumot, és adóval sújtották. 1850-ben megalakult a K. K. Centralkomission zur Erforschung und Erhaltung der
Baudenkmãler. Hatásköre hazánkra is kiterjedt.z 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia keretein belül megalakul az Archaeológiai Bizottság azzal a céllal, hogy a hazánkban létező, “vagy még feltalálható, mind őskori,`mind középkori régiségtani becsű maradványok műtörténeti felügyeletét ellássa. Ennek köszönhető, hogy 1859ben a Centralkomission hatásköre megszűnt, mert a magyar helytartótanács az osztrák
központosítással szemben a művészettörténeti felügyeletet a Magyar Tudományos Akadémiára kívánta bízni. Ezek az eredmények az 1860 óta jelentkező politikai fordulatban lelik okukat, s tükrözi a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1866. évi rimaszombati vándorgyűlése, amely törvénytervezetet készített a régiségek fenntar-
tására és kisajátítására. Itt fogalmazzák meg először, hogy ezek a „nemzet pártfogása alá helyezendők”.
A magyar múzeumügy első szakasza 1867-ben zárul, betetőzésül a császári gyűjtemények jogtalan előnyeinek megszüntetését biztosító pénzügyminiszteri rendelettel, amely kimondja, hogy a kincseket többé nem kell Bécsbe küldeni, és a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve a Pesti Egyetem váltja meg, lemondva az állam részesedéséről. Az Érem- és Régiségtár, a Természetiek Tára mellett létrejött a képtár is, amely PYRKER LÁSZLÓ egri érseknek köszönhető. A 190 olasz, holland mester művét tartalmazó átadott kollekció KISS BÁLINT rendezésében 1846. márc. 19-én nyílt meg. Elkészült a vezető is MÁTRAY GÁBOR tollából. A képtár felállításával a magyar múzeumügy zfelszámolta kezdeti numizmatikai, archaeológiai érdeklődését, és a könyvtári, levéltári szemlélet mellett a festészet is megkapta a hivatalos megbecsülés és elismerés pecsétjét. Lényeges előrehaladás történt a belső muzeológia menetében. KUBIIWI ÁGOSTON (1799-1873), akinek nevéhez fűződik a Fővárosi Állatkert és az Ásványtani Társulat megalapítása, 1846-ban új gyarapodási napló vezetését indít.otta el. Már azzal is úttörő munkát végzett, hogy a latin helyett a leltározás nyelve a magyar lett. Módszere
messze meghaladta korát. Teljesen szakított a középkor óta megcsontosodott felállási csoportokkal, a gyarapodási napló vezérelve szerint az időpontot, a táfgycsoportot, a
darabszámot helyezte előtérbe. A leltári számozásban a három számcsoportos rendszert vezette be, amelyben az első az évszámot, a második a tételszámot, a harmadik a darabszámot jelentette. A tételszám lényegében az együttest jelezte, ami egy aján94
Í I I
„
A
Ji. rr L
I
I I
>
f I
I.
,
l
II i
íĂ _
l I
I
.
\
I
.
14. ábra. A Magyar Nemzeti Múzeum első magyar nyelvű leltárkönyvének első oldala, 1846. (Magyar Nemzeti Múzeum)
I
z
,j
I I :_
,
_
95
_ .I
I
-
-
dékozásra, egy tényleges régészeti leletegyüttesre, összetartozó egységre vonatkozott.
A tárgyak azonosításához szükséges méretek, rajzok feltüntetésével új utakat mutatott a muzeológiában, amit a legmesszebbmenően kívánt fokozni azzal, hogy a származásra, eredetre vonatkozó adatok részletes bejegyzésével a későbbi tudományos feldolgozás alapjait vetette meg. Követelménynek tekintette az emlékanyag publikációját, s ennek lehetőségeit is meg akarta teremteni.
Már ebbena korszakban megkezdődik a régészeti anyaggyarapítás legfejlettebb módszerének bevezetése. ÉRDY-LUTZENEACHER JÁNOS (1796-1871) hazánk első ásató régésze. Első feltárása a székesfehérvári királysírok. A feltárást 1848. december 22-én
Kossuth Lajos is megtekintette.
C)I Á kapitalizmus korának múzemnügye Magyarországon
(1867-1919) _/
A kiegyezést követő időszak, a kapitalizmus rohamos hazai fejlődése új utakat nyitott meg a múzeumok előtt. Egyik lényeges vonása, hogy az egyetlen múzeum mellett igény jelentkezik az Erdélyi Nemzeti Múzeum létrehozására, illetve széles múzeu-
mi törekvés indul el vidéken - elsősorban társadalmi kezdeményezésre _ amely különböző társulatok, egyének munkájával akarja összegyűjteni a saját, szűkebb hazájára vonatkozó történeti emlékeket, a táj természeti kincseit, művészeti alkotásait; s újkéntjelentkezik a_ népikultúra tárgyi emlékeinek gyűjtési igénye is. Ez a kor a kifejlődő szaktudományok időszaka, s egyre lehetetlenebb betölteni a
polihisztor-képességű tudós szerepkörét, ezért a mindent felölelő, nagy nemzeti gyűjtemény elképzelése, az összefoglaló gyűjtőmúzeum típusa nem felel már meg a kor követelményeinek. A szaktudományok kialakulása feszíti szét a Magyar Nemzeti Múzeum egységesnek vélt kereteit is, és az anyaintézetből való kirajzás folyamata megkezdődik, kibővülnek a' múzeumi pro lok, létrejönnek a szakmúzeumok, megszületik az emlékmúzeumok, a szabadtéri múzeumok alapításának gondolata. Megindul a rendszerező tudományos munka, elsősorban a tudományos kutatás szintjén álló tipológia leíró módszerével. Megjelennek a múzeumok önálló publikációi, nemcsak katalógus, hanem egyéb formákban is. A műtárgyvédelem és a műemlékvédelem terén a magántulajdon szentsége további korlátokat szab a kor követelményeihez alkalmazandó törvények kibocsátásának, mégis megszületik az első törvény a műemlékekről, míg az ,,ingó” emlékek védelme elsüllyed a bizottságok rengetegében. A folyószabályozás, a vasútépítés gigantikus üteme ontotta a régészeti leleteket, az archaeológia előkelő passziója lett a birtokos osztálynak, s az értelmiségi középréteg érdeklődését is felkeltette (tanár, pap, jegyző stb.). Minden múzeum első darab96
jai szinte kivétel nélkül a régészet, a numizmatika köréből kerültek ki. RŐMER FLóRIs (1815-1889), a lankadatlan szorgahnú propagátor elévülhetetlen érdeme, hogy felkeltette az igényt a helyi művelődéstörténeti társulatok alapítására, amelyek később egy-egy múzeum alapját képezték. Ő alapította a Régészeti Társulatot, amelynek tagjai vidéken régészeti, történeti társulatok, egyesületek keretében anyaggyűjtést, `megőrzést végeztek, sőt kisebb bemutatókat is rendeztek. A Társulat szigorúan épült
a társadalmi hierarchiára. Mindenütt a helyi közigazgatás vezetői, a főispán, az alispán, a szolgabírák, a földbirtokosok, az egyház képviselői az alapító tagok, akik egy-
szer s mindenkorra 100 forinttal vagy koronával váltották meg tagságukat; a rendes, ill. pártoló tagok évi 2-5 forint tagdíjjal a működés gazdasági alapjait vetették meg.
A titkár, agyűjteményőr személye a néhány lelkes múzeumbarát közül került ki, akik csekély tiszteletdíjellenében látták el az ügyvitelt, gyarapították a gyűjteményeket, és
mindenesként próbálták meg lajstromozni és megfelelő útmutatások szerint rendszerezni, kiállításra előkészíteni az anyagot. Ma szinte hihetetlennek tűnik, hogy olyan nagytekintélyű tisztifőorvosnak, mint JŐSA ANDRÁS, a múzeum tiszteletbeli őrének milyen erőfeszítésébe került, hogy két szekrényt csináltasson fejlődő régészeti gyűjteménye számára. Könnyen ment viszont egy vacsora egybehívása, ill. nem múlt el alkalom, hogy egy kiállítás megnyitásakor vagy előkelő személyiségnek a városba ér-
kezésekor ünnepséget ne rendeztek volna.
1. Az elű rendeletek A régészet iránti érdeklődés, a múzeumi terület vezető egyéniségeinek archaeológiai tevékenysége, a Magyar Nemzeti Múzeum nagy triászának (PULSZKY FERENC
1814-1897, RÓMER FLóRrs 1815-1889 és HAMPEL JózsEı= 1849-1913 érdemeként a rendeletek özöne látott napvilágot, a még rnindig hiányzó múzeumi- és műemléki törvények ellensúlyozására. ` ˇ
A közmunkaügyi miniszter 1868-ban rendeletet adott ki, amelyben előírja a vasúti igazgatöságoknak, hogy a vasútépítés során előkerülő leletekről az MTA Régészeti Bizottságát és a Kolozsvári Nemzeti Múzeumot kell értesíteni. Hasonló
rendeletetadott ki a belügyminiszter 1868-ban a törvényhatóságokhoz, hogy mozdítsák elő a régészeti leletek megmentését. A fellépő telekspekuláció, a városok új arculatának kialakulása egyre sürgetőbbé tette a múlt emlékeinek védelmét. Ezért a Magyar Mérnök és Építész Egyesület is indíttatva érezte magát, hogy felirattal forduljon 1870-ben a képviselőházhoz a hazai műemlékek védelmében, a történeti építészeti emlékek barbár lebontása miatt. Talán ennek tudható be, hogy az 1871. évi XVIII. törvény végre kimondta, hogy a törvényhatóság jóváhagyása után hajtható végre minden olyan határozat, amely történeti és műemlék fenntartására, átalakítására, lebontására vonatkozik. A tervezetek egymást érték. Végre 1872-ben PAULER GYULA miniszter elrendelte a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának felállítását a műemlékek lajst1
97
romozására, osztályozására. Megtörténnek az első.összeírások. A bizottság tagjai:
SCHULEK FRIGYES, RÓMER FLóRIs, STEINDL IMRE, `PULszKY FERENC, ARÁNYI LAJOS és FORSTER GYULA, akik bevésték nevüket a régészet és műtörténet védelmére alakult jogalkotásba. A közvéleményt is felcsigázta a 30 éve húzódó törvény, amelyet végre 1881. már-
cius 28-án hirdetett ki a parlament elnöke. Ez a törvény 1881. XXXIX. tc. néven vonult be a magyar jogalkotásba. A törvény műemléken a földben vagy a föld felszínén levő minden olyan építményt és tartozékát érti, amely történelmi vagy művészeti értékkel bír. A törvény négy fejezetet tartalmaz: I. A műemlékek és azok gondozása;
II. Műemlékek fenntartása céljából szükséges kisajátítás; III. Büntető szankciók;
IV. Műemlékek Országos Bizottsága (MOB). A törvényelőírja a műemlék kötelező bejelentését. A bejelentést a községielöl-
járóságon kell megtenni. A bejelentés elmulasztása 5-100 forinttal bírságolható. Valaınivel szigorúbb a törvény a rongálókkal szemben, a bontást végzőket 50500 forinttal sújthatják, és költségükre a helyreállítást is megkövetelhetik. Bár az így
elkövetett cselekmény kihágás, csak olyan pénzbírsággal sújtható, amely szabadságvesztésre át nem változtatható.
A VKM esetről esetre dönti el, hogy melyik emlék tartandó fenn, valamint abban is dönt, hogy a részben felszínre került emlék feltárására ásatlások eszközöltes-
senek-e. ` A törvény legfőbb hibája az volt, hogy csak lehetőséget adott, de nem teremtette meg az anyagi alapot a védelemhez, mert a tulajdonos vagy önként vállalta a fenntartást, vagy csak állami támogatással védték, vagy nem vállalta, de nem volt pénz a kisajátításhoz. A templom esetében pl. a fenntartást elrendelhetik, ha nem használják, de ha használatban van, az állam az országos alap terhére fedezi a védelmet.
Az egyik legtöbbet vitatott kérdésben viszont előrehaladás történt; ez pedig az ideiglenes vagy végleges kisajátítás kimondása olyan esetben, ha a föld tulajdonosa nem egyezik bele a területén végzendő ásatásba. A törvény létrehívta a MOB-ot, amelynek elnöke, előadója, titkára (építész), rendes és levelező tagjai (10-20 fő)
vannak, és 5 évre kapnak megbízást. A törvényt a parlamenti vita során élesen bírálták azzal, hogy leszűkítve foglalkozott a történeti és művészeti értékekkel, és létrehozott egy újabb bizottságot, amely részben a pénzügyi alapok biztosítására, részben az ingó műemlékvédelem előkészí-
tésére kapott megbízást.
,
A kormány tehetetlenségét látva, a megyék -ragadták meg a kezdeményezést.
1885-ben alakult meg a Sopron Várrnegyei Régészeti Társulat, és már 1886-ban szabályrendelet készült a Sopron szabad királyi város területén levő műemlékek kötelező gondozása tárgyában. A szabályrendelet kimondja: „Aki történeti vagy műemléki értéket felfedez, tartozik a városi levéltárban és a városkapitányi hivatalban je98
lenteni, és a talált régészeti tárgyat átadni.” Bármely építkezés, legyen új vagy javítás
valamely műemléken, az építészeti hatóságnál bejelentendő. Az ásatást a tulajdonos köteles eltűrni, ha másképpen nem, kisajátítás mellett. Régészeti ásatásokat csak tudományos személy végezhet. Tilos a helytörténeti értékekkel való kereskedés. Ezeknek kivitele a városból tilos. »Büntetésképpen 50-500 Ft szabható ki, amelynek 3/4 része a múzeumot illeti szükségleteinek fedezésére, 1/4 részét a bejelentő kapja. Az igen drákói szabályrendelet nem jutott jogerőre. A kifejezetten múzeumi témát az időközben létrehívott Múzeumok és Könyv-
tárak Országos Főfelügyelősége kapta örökül, és 1902-ben WosINszKY MÓR vezetésével és FoRsTER GYULA közreműködésével újabb bizottság küldetett ki. 1908-ban készült el a törvényjavaslat az ingó emlékek védelméről, amelyet 1911-ben módosítot(tak, csak azért, hogy íróasztal ókba kerüljön.
2:A mıízeunıi pro l kiszéleseılése A korszak jellemzője a múzeumi pro l szélesedése mind a gyűjtés, minda szervezés terén. Aipolgári társadalom egyre növekvő szakmunkás- és szakemberszükséglet kielégítését szolgáló szakoktatása és ennek valamiféle összekapcsolódása a múzeumüggýel egy sor szakmúzeum kialakításához vezetett. Colbert példájára a szakok-
tatási rendszer főeszközévé a szemléltetést állították, s azt jól szolgálhatták a létesítendő technikai, ipari, ipartörténeti, iparművészeti múzeumok. Keletkezésüket a kapitalista szabadverseny jegyében készült és a propagálás elsőrendű célját is szolgáló világkiállítások-gyorsították meg. Magyarországon Rómer Flóris e múzeumtípus leglelkesebb apostola. Ő foglalta össze az 1872-es országgyűlés előtt tervezetét azzal a nemes céllal, hogy az embereket a kömyezetüket alkotó művészi értékű berendezési
és használati tárgyak gyűjtésére és hasznosítására serkentse úgy, hogy a művészi forma tervezésén keresztül a közízlést is formálja. 1872-ben az Országos Iparegyesület kezdeményezésére alakult meg az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum. A gyűjteményanyag átadása 1881-ben súlyos csorbát ejtett a Magyar Nemzeti Múzeum alapítási dekrétumán. Az anyamúzeumból való kiválás a kézműtárral indult meg. 1870ben még 8 osztálya volt a Magyar Nemzeti Múzeumnak: Érem- és Régiségtár, Képtár, Néprajztár, Állattár, Növénytár, Őslénytár, Kézműtár és a Széchényi Könyvtár. A kézműtárban a technológiai, ipartörténeti anyag kapott helyet, amely az ipari forradalom óta jelentős oktatási szükségletté vált, s amelyet a nagy francia forradalom már ismertetett formában avatott múzeummá. Hazánkban az Országos Magyar Iparegyesület 1870-ben megalapította a Magyar Királyi Technológiai Múzeumot, amely hivatva volt a Magyar Nemzeti Múzeum feloszlatott gyűjteményanyagának
átvételére. Azok az irányzatok, amelyek Európában, Amerikában a különböző célokat szolgáló műszaki múzeumi típusokat létrehívták, hazánkban sajnos nem hatottak, s az egy életképes műszaki múzeum _ a Közlekedési Múzeum is _ csak a rnillennium gondolatában fogant (1896) meg. Nem volt határozott programja az Országos 99
Tanszermúzeumnak (megszűnt 1875), a M. Kir. Kereskedelmi Múzeumnak (1890)
és a Népegészségügyi Múzeumnak. Ezek az első világháború végére elsorvadtak, felszámolódtak.
Bár a néprajzi gyűjtés csírái még a múzeumok első korszakába nyúlnak vissza, kifejlődésük e korszakra esik. 1847 novemberében Reguly Antal nyelvész, etnográfus 92 darabból álló, szibériai expedíciójából származó gyűjteményét adta át a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Ezzel vetette meg a mai Néprajzi Múzeum alapját, a Néprajzi Tárat.
A folklór gyűjtése a Magyar Tudós Társaság működéséhez fűződik. Az összegyűjtött anyagból VÖRÖSMARTY Mn1ÁLY és TOLDY FERENC két kötetre valót kivălogatott, majd Pálóczi Horváth Ádám gyűjtött anyagával együtt ERDÉLYI JÁNOS adta ki Népdalok és mondák címen: I., II. 1847, III. 1848. A népzene és a tánc gyűjtése
az 1830-as években indul meg a népszokásgyűjtéssel együtt ; GARAY JÁNOS és CzUczoR GERGELY jeleskedett benne. I Érdekes, hogy amíg a régészetben a történeti emlékeket, a magyar ősök, a történelem dicső emlékét kívánták múzeumba vinni, s ez erősen a romantika hatása alatt állt, addig a néprajz egész Európában az egyetemes népi kultúra jegyében indult el, s csak a század végén jutott el nemzeti sajátságaihoz. Az Európán kívüli stratégiai
érdeklődés, a világ újrafelosztásáért kiújult harc, a kereskedelmi érdekek ismét divatba hozták az új tudományt, az etnográ át és az etnológiát, de most már tudomá-
nyos zëıú, fsıfsdzzčsmzızkaı õsszskõws. Hzzánıs ai kõzüı mms JÁN0s, az 184849-es szabadságharc honvédtisztje a legkiemelkedőbb utazó, aki Mexikóban, az akkor már híres Smithsonian Institution számára végzett természettudományos gyűjtőmunkát. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter bízta meg, hogy csatla-
kozzék az 1869-ben Távol-Keletre induló osztrák-magyar expedícióhoz, és végezzen a Magyar Nemzeti Múzeum számára régészeti, néprajzi, iparművészeti gyűjtést. 1870-ben tért haza 2500 tárggyal. Nagysikerű kiállítása után 1872. március 5-én nevezték ki a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának vezetőjévé. Ezt az önálló táralapítást tartják a Néprajzi Múzeum születésnapjának. 1889-ben megalakult a
Magyar Néprajzi Társaság, amely programja középpontjába a „hazai néprajzi múzeum ügyét” állította, ami a magyar anyag gyűjtésére és elhelyezésére vonatkozott. A korábbi időszakban Rómer Flóris buzgalmából kis hazai kollektíva kezdi
meg a gyűjtemény kialakítását. Az alapok lerakásában jelentős szerepet játszott a millenniumi kiállítás előtti világkiállításokon bemutatott népi céhes anyag, Xántus
János gyűjtései, HERMAN OTTŐ úttörő kezdeményezése a halászatról, valamint JANKŐ JÁNOS korszerű, igen eredményes elméleti és gyakorlati munkája. A millenniumi kiállításon felállított magyar falu az Európában már meghonoso-
dott ,,skanzen” ideiglenes kísérlete volt. Az erre a célra gyűjtött 10 000 tárgy lett a magyar néprajzi gyűjtés egyik alapja. A millenniumnak köszönheti megalapítását a Mezőgazdasági Múzeum is. A XIX.
században a mezőgazdaságban végbement forradalmi változások, a váltógazdálkodó rendszer, az új vonóerő: a ,,gőz”, a modernebb mezőgazdasági gépek, az új művelési 100
ágak, a szőlőkultúra nagyarányú térhódítása, az állattenyésztés sikerei már a reformkorban az érdeklődés homlokterébe állított/ák a mezőgazdaságot. Terménykiállítások mozgósították a kísérleti gazdaságokat, a bérlőket, a tenyésztőket és a nemesítőket. A nagyszabású bemutató megteremtette az alapot az Európában nem frekventált múzeumtípus számára, amely a későbbi múzeumok alapításának szolgált mintául. Á A kapitalizmus rohamos fejlődése révén Budából, Óbudából és Pestből főváros lett Budapest néven, mely igen gyorsan európai metropolissá vált. Az egyesült Budapestnek be kellett hoznia elmaradását a nyugati városokkal szemben, ezért sorra alkotta meg státusszimbólumnak tartott intézményeit, így egy olyan múzeumot is, amelynek megalapítására 1887-ben került sor Fővárosi Múzeum néven. Alapjait az aquincumi római táborváros feltárása vetette meg, 1894-ben nyílt meg az akkor felépült Aquincumi Múzeummal. Részben Budapest példája nyomán a vidéken is létrejöttek városi alapítású múzeumok: Szeged 1883, Besztercebánya 1889, Kecskemét 1897, Debrecen 1902, Pécs 1904.
_
A jóval korábban kialakult, társadalmi igénnyel létrejött múzeumokat később vették át saját intézményként törvényhatóságaink: Békéscsaba 1899, 1914, Gyula 1868, 1920, Kaposvár 1909, 1923, Jászberény 1873, 1930, Szentes 1897, 1925, Székesfehérvár 1873, 1910, Szombathely 1872, 1900, Tiszafüred 1877, 1948. A felsorolt múzeumoknak elődjei társulati tulajdont képeztek, de az igény, illetőleg a gyűjtemények súlya meghaladta a társadalmi fenntartás szerény lehetőségeit. Az izmosodó
vidéki gyűjteményekben a régészeti, néprajzi és helytörténeti pro l alakult ki általánosságban, helyenként már a szertári érték fölé nőtt a botanikai és a zoológiai gyűjtemény. A képtárak igénye későn jelentkezett, bár a művésztelepek keletkezése és az ajándékozások siettették létrejöttüket néhány múzeumban (Szeged, Hódmezővásárhely, Debrecen, Kecskemét). A képzőművészeti anyag gyűjtése terén hazánk is felzárkózott az európai színvonalhoz. A Pyrker-képtár után megvásárolta az állam az Esterházy-gyűjteményt is 1870-ben. 1875-ben a Magyar Tudományos Akadémia épületében állították fel az lpjolyi-gyűjteménnyel gyarapodott tárat Országos Képtár néven. Az európai művészeti múzeumok típusa alakult ki festmény, szobor, gra kai, rajz-, ,antik gyűjteményekkel, majd később a Modern Képtárral és a külföldi szoborgyűjteménnyel bővült, igen szerény anyagi lehetőségek mellett. Elsősorban anyagi nehézségek miatt nem került sor a gipszmúzeum létrehozására, amely a német művészeti múzeumok mintájára a nagy műalkotásokat akarta a művészképzés szolgálatába állítani, azontúl, hogy a kultúra örök értékű alkotásait egy helyen, együttesen kívánta a látogatónak bemutatni másolatok formájában. ˇ Az Országos Képtár megalakulása után az Országos Szépművészeti Múzeum megalapításáig (1906) két képtár működött, s a Nemzeti Múzeum épületében levő Nemzeti Képtár a hazai képzőművészetre specializálta magát. Későn és nehéz körülmények között fejlődött ki nemzeti képzőművészetünk. Markó Károly, 'Barabás Miklós képei, Ferenczy István szobrai jelentik a kezdetet, 101
amelyből - főként a kiegyezés utáni időben - alakultak ki a magyar történeti fes-
tészet, majd a magyar impresszionizmus, posztimpresszionizmus, fauveizmus, expreszszionizmus egyre áradó alkotásai. E kor szülötte az ernlékház, emlékmúzeuın gondolata. A romantika, a naciona-
lizmus hozta létre nemzeti zarándokhelyül. Felállításaikban különböztek csupán, közös céljuk a tisztelet, az áhítat kifejezése volt. Az Aradi Szabadságharc Emlékmúzeuma, az Erzsébet Királyné Múzeum a várpalotában, a Liszt Ferenc-szoba a Zeneművészeti Főiskolán, a Pető Társaság szobája, az Országház Deák-szobája, a Széchenyi-ereldyék a Magyar Tudományos Akadémia épületében szinte megközelíthetetlenek voltak a nagyközönség részére, így nem is szolgálhatták a haza as érzést, a haza ság magasztos eszzméjét, a célt, amiért életre hívták. A szaktudományok kialakulásával a múzeumok e korban kezdik meg tudománymegalapozói tevékenységüket a régészet, a numizmatika, a néprajz, a művészettörténet területén, melynek szinte kizárólagos bázisai lesznek. A leíró, tipológiai
módszerek mellett eljutnakzaz első szintézisig, megindulnak az anyagközlő katalógusok, amelyek az ötvösség, pénz- és régészeti mınikákban kulminálnak.
I A múzeumi anyag gyűjtésében, a különböző típusú gyűjtemények felállításában elsősorban az 1897-ben alapított és 1922-ig fennálló Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának és Főfelügyelőségének agilis tevékenysége folytán módszertani
kiadványok segítették a munkát. A megrendezett tanfolyamok a legújabb ásatási, gyűjtési rendszerekkel ismertették meg az ,,amatőrök'p'-et, a múzeum szolgálatába
szegődő tanárokat, jegyzőket, gondnokokat, magántisztviselőket, akik legtöbbször lléres tiszteletdíj mellett a múzeum rrıindenesei lettek, és kutatásaikkal segítették a szaktudományt. Az anyagfeldolgozást szolgálta a szakkönyvtárak szükségletének
felismerése, a tárgyak cédulakatalógusainak elkészítése, a különböző segédletek, utalók készítése. Az anyag karbantartásának, megőrzésének módszerei azonban még nem alakultak ki, csupán kísérletekről beszélhetünk, a képzőművészeti restaurálástól eltekintve. Ugyanígy kevéssé haladt előre a kiállítások tartalmi és esztétikai fejlődése. A szemlélet a régi maradt, csupán a műértőkhöz kívánt szólni a múzeum, így lassú elszigetelődés következett be.
l
J
102
D) A Tanácsköztársaság múzeumügye Az a fellendülés, amely a millennium jegyében ismét pezsgésbe hozta a múzeum-
ügyet, az ümıepségek után alábbhagyott, s a fellobbanó lángból csupán egy-egy új városi alapítású múzeum jelzi a fenntartó szervek áldozatvállalását. A 900-as évekre szinte kimerültek a múzeumokat fenntartó anyagi források, társadalmi bázisuk csaknem megszűnt, lelassult a gyűjteményfejlesztés, s a kialakuló szaktudományok magasabb követelményeinek _ különösen vidéken _ nem tudtak eleget tenni. Az egyre
apadó anyagiak, a katonai bevonulások rniatt szinte elnéptelenedett múzeumok kiállításai is bezártak az első világháború idején. A magyar múzeumügy mélyponton volt, amikor a proletárdiktatúra új célkitűzéseivel új korszakot indított el. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 22-i jegyzőkönyvének 28. pont-
jában ez áll: „Lukács György helyettes közoktatásügyi népbiztos jelenti, hogy a magánkézben levő muzeális értékű műkincsek bizottság útján összeírattatnak és közvagyonnak minősíttetnek. A Forradalmi Kormányzótanács az előterjesztést tudomásul veszi.” Ez az intézkedés a proletár állam első munkanapján született, s egyben jelzi az irányt is, amely felé haladni kívánt. A forradalom művelődéspolitikájának alapcélkitűzése volt, hogy a kultúra a szocialista építés eszköze legyen. ArTa törekedett, hogy a közművelődés a korábbi
partikuláris és anarchikus állapotokkal szemben központilag fogja át a művelődésügy egészét. A művelődés ügyét össztársadalmi üggyé emelte. Ezt tükrözik a vidéken létrejött művelődési osztályok, a Tanácsalkotmány. Művelődéspolitikája mindent a nép szolgálatába állított, s az irányítást a nép kezébe adta. Határozott célkitűzése volt a műveltségi szint emelése mind a felnőtt, mind az iskolai oktatással. A párt programja világosan kifejezi: ,,Az összes dolgozóra kiterjedő népfelvilágosító munka célja a produktív munkára és a társadalomban való öntudatos elhelyezkedésre való képzés, valamint a dolgozó népnek, mint a kultúra teremtőjének és élvezőjének az emberiség
eddig alkotott igazi nagy értékeivel való megismer_tetése.” A Tanácsköztársaság mondja ki elsőnek, hogy a nép kulturálódásának ügye állami feladat, s művelődéspolitikáját legjobban kifejezi a jelszó: „Ne legyen gyár könyvtár nélkül 1”
Célja volt a vidék és a falu kulturális elmaradottságának felszámolása. E magasztos célok megvalósítására a 133 nap nem volt elegendő, de az intézke-
dések, tervek bizonysága szerint a múzeumi terület számára is újat kívánt adni. E három, élesen kirajzolódó szempont:
1. A múzeumok tudományos munkásságában a marxista tudományos elvek érvényesítése, és az ehhez szüksége/s múzeumi pro lok kialakítása. ' 2. A múzeumok öncélúságának megszüntetése s népművelő munkára alkalmas-
sá tétele.
Í
3. A nemzeti értékek megbecsülése, a műkincsek birtoklási kiváltságainak megszüntetése ezek állami kezelésbe vételével. 103 1
` A legnehezebb örökség a Magyar Nemzeti Múzeum történetileg kialakult szervezetének meg atalítása volt, hogy az új művelődéspolitikai célokat megvalósíthas-
sa. E feladat elvégzésére hívták életre a Művészeti és Múzeumi Direktóriumot. Vezetője POGÁNY KÁLMÁN művészettörténész volt (Szépművészeti Múzeum); tagjai:
LEszNER MANŐ építész, BERÉNY RÓBERT festő, FERENCZY BÉNI szobrász, ANTAL FRıGYEs és WILD JÁNOS művészettörténészek. A természettudományi kérdésekkel a Természettudományi Társulatok Direktóriuma foglalkozott. A Nemzeti Múzeum önkormányzati szervezete helyett életre hívott Direktórium
tagjai: GYöRı=FY~-(ISTVÁN, ORoszLÁN ZOLTÁN, PETRovıcs ELEK és MELLER SIMON voltak. Az átszervezés vezérgondolata az önálló intézmények megteremtése volt; ahogyan azt az egykorú dokumentum írja: „A Magyar Nemzeti Múzeumot a mostani ósdi és hanyatlásba vezető, tarthatatlan állapotából kiemeljük, másrészt az újonnan létesítendő múzeumokat olyanformán rendezzük be, hogy ezek a közművelődés terén való értékes intézményekké, nemcsak a szorosan vett tudományosság, de a népművelés szolgálatában is lehessenek.” Önállóvá akarta tenni a Széchényi Könyvtárat, a Természettudományi Múzeumot, a Történeti Múzeumból Művelődéstörténeti Múzeumot, a Néprajzi Múzeumból Néptudományi Intézetet és Múzeumot kívánt létrehozni. A Magyar Nemzeti
Múzeum a következő osztályokból állott volna: I. Ántiquárium,
ll. Közép- és újkori művelődéstörténeti gyűjtemény, III. Történelmi képcsarnok, metszet- és rajzgyűjtemény, IV. Éremtár. A Néprajzi Múzeumból létesítendő új intézménynek a következő Osztályai lettek volna: I. Anthropogeographia és demographia, II. Néprajz és ergológia, III. Néplélektan és általános etnológia, Ă IV. Folklór, V. Népzene. (Ez utóbbi vezetésével Bartók Bélát bízták volna meg.) Megjegyezzük, hogy a Néprajzi Múzeum átszervezésére a legelső javaslatot
SEEMAYER WrLrı3ALD tette, aki a lipcsei etnográ ai múzeiım példájára kívánta az Országos Ember- és Néptani Intézetet életre hívni. A tervezet csak részben valósult meg. Az intézmény vezetésével _KóRIs KÁLMÁNt, a matyók lelkes kutatóját bízták meg. Tehát a Tanácsköztársaság átszervezésében a Magyar Nemzeti Múzeum helyett az alábbi múzeumok jöttek volna létre: " Természettudományi Múzeum, Művelődéstörténeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, V Iparművészeti Múzeum, 104
Néptudományi Intézet és Múzeum, Ráth György Múzeum, Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Ázsiai Tudományos Intézet.
Az átszervezés nem volt zökkenőmentes, mert a végnélküli vıiták fő célja az időhúzás volt, hiábavalónak bizonyult a gyűjtemények átalakítására tett minden javaslat, megvalósításuk ismételten zátonyra futott. Hiába buzgólkodott HARSÁNYI PÁL,
MÉszÁRos GYULA, SEEMAYER WILIBALD, VARJÚ ELEMÉR és KőszEom ELEMER. Sokkal lendületesebben folyt a Természettudományi Múzeum átszervezése.
A Természettudományi Múzeum LENDL ADOLF és FoGARAsı BÉLA előzetes szóbeli megállapodása alapján jött létre a Közoktatásügyi Népbiztosság május 12-i rendeletével. Igazgatója Lendl Adolf, az Állatkert tudományos igazgatója lett. Mellette
LAMERECHT KÁLMÁN, Soós LAJos, JÁVORKA SÁNDOR emelkedett ki. Az új intézmény a mostoha elhelyezésből akart kiszabadulni és az új múzeum épületét a Vérmezőre tervezte.
A Tanácsköztársaság idejében alakult meg HOPP FERENC végrendeletével a tanácshatalomra hagyott gyűjteményéből az Ázsiai Múzeum, amelyet az Ázsiai Tudományos Intézettel kívántak teljessé.terˇ1ni. Egyedülálló kezdeményezés a Kommunista Proletár Múzeum életrehívása. 1919. ápr. 9-én rendelet mondja ki: „A forradalom emlékeinek (jelvény, zászló, fény-
kép, szobor, röplap, kézirat, a forradalom eseményeihez fűződő tárgyak) összegyűjtése elsőrendű eszköze a proletárrnűveltség fejlesztésének. Ezeknek az emlékeinek közkinccsé kell lenniök.” Kezdetben e dokumentumok gyűjtésére a Fővárosi Múzeumot jelölték ki, de a munkát már_ április közepén átvette a Proletár Múzeum, amely Kun Béla javaslatára
jött létre. Az ő.elképze1ését vitte Kun Zsigmond közoktatásügyi népbiztos a Forradalmi Kormányzótanács elé 1919. ápr. 28-án, amely kimondta a Kommunista Proletár Múzeum megalapítását. A múzeum szervezésével DR. DIENER JózsEFet, DR. KREJcsI REzsőt és DR. RÉvÉsz MıHÁLYt bízták meg. A múzeum a Wenckheim-palotában, a Szabó Ervin Könyvtár mai épületében működött. Munkája segítésére létrehívta a Kommunista Proletár Gyűjtők Egyesületét. Az alakuló múzeumot az ellenforradalmárok szétdúlták, a kevés töredékanyag 1920-ban a Széchényi Könyvtárba került. ,. A múzeum munkájának átállítása nem ütközött olyan ellenállásba a múzeumon belül, mint a szervezet megváltoztatása. Átalakították a nyitvatartási időt. A korábban csak délelőtti látogatás helyett a dolgozók számára megfelelőbb időpontokat vezettek be. Megszaporodtak a tárlatvezetések. Megszervezték a Múzeumi Munkástanfolyamokat, amelyek a kutatók kezébe kívánták letenni a felnőttképzést. Ezeket a tanfolyamokat a múzeumban tartották, és szorosan kapcsolódtak a tárlatvezetésekhez. A népművelési munka új vonása volt a tanulmányi kirándulás felnőttek részére, amely a természettudomány és néprajz területén volt különösen sikeres. Bár nem volt hosszú életű a sok kezdeményezés, mégis utat mutatott kifelé a múzeumok zárt világából. A legradikálisabb intézkedéseket a magánkézben levő műtárgyak államosításával foganatosították. Az elődök mulasztásait kívánták ezzel pótolni. A gyors intézkedéseket az a félelem magyarázta, hogy az arisztokrácia és az egyház elrejti a szinte kizárólagos tulajdonában levő műkincseket; `” 105
Olyan kiváló szakgárdát lehetett a cél szolgálatába állítani, mint CSÁNYI KÁ-
RoLYt, az Iparművészeti Múzeum igazgatóját, CsERMELYı GYULÁt, `PAJoR KÁRoLYt az Iparművészeti Múzeumból, HOFFMANN EDıTet, FELvıNczr TAKÁcs ZoLTÁNt a Szépművészeti Múzeumból. Az 1919. júniusi jelentés szerint a Szépművészeti Múzeumban 1065, a Műcsarnokban 548 muzeális tárgyat helyeztek el. Közöttük az egykori tudósítások szerint
Herczogh Mór francia impresszionista remekeit és Greco képét, a Hatvani bárók gyűjteményéből Ingres- és Degas-képeket, Kohner Alfréd etruszk és kisbronz szobrait, Andrássy gróf gyűjteményéből Rembrandt képeit. A Műcsarnokban megrendezett kiállítás nagy élmény volt, sajnos az anyag a két háború között nagyrészt ka-
lapács alá került különböző bel- és külföldi aukciókon, illetve nyomuk veszett. A katalógus 587 művet sorol fel, az iparművészeti tárgyakat (porcelán, fajansz, fegyver) csoportosan említve csupán. A gyarapodáson túlmenően új gyűjtemények kialakítását is segítette több olyan rendelet, amely a műkincsek védelmét szolgálta, közöttük
a fegyverek kötelező beszolgáltatása, amely a Magyar Nemzeti Múzeumban a kisipari fegyvergyártás, vadászati eszközgyűjteményének alapjait vetette meg.
E) A két világháború között A múzeumügy átmeneti fellendülése a millennium görögtüzében, a pompás ünnepségsorozat után megtorpant, s a válság a háború éveiben a társadalmi érdeklődés ellanyhulása, a fenntartás gazdasági eszközeinek meggyengülése miatt tovább mé-
lyíjlt. A kivezető utat jelentő proletárhatalmi koncepció nem valósulhatott meg; a mégis elért eredményeket pedig az ellenforradalom fojtotta el, bosszúért lihegve követelt megtorlást elsősorban azokon, akik gondolataikkal, tetteikkel a haladás oldalán állottak. _ Az ellenforradalmi rendszer egyik első feladata volt, hogy a konszolidáció fo-
lyamatának megfelelő, ideológiai céljait szolgáló szerveket, intézményeket hozzon létre a kereszténység és a nemzeti gondolat jegyében. Talán csak a reformkor politi-
kusai, haladó gondolkodói látták olyan világosan a múzeum szerepét az általános közművelődésben, mint Klebelsberg kultúrpolitikai zászlóvivői, akik a múzeumok izmosodó demokratizmusát a legarisztokratikusabb elefántcsonttoronyba kívánták
visszaszorítani. Ezért találunk a kultuszkormányban soha nem tapasztalt ügybuzgalmat a múzeumügy terén. Ezt bizonyítja, hogy 25 év alatt három törvényt bocsátott ki, közöttük olyat is, amelynek kezdeményezése 60-70 évre nyúlik vissza, illetőleg,
amelyre már 1881-ben ígéretet tett a miniszter. ` Ezek közül kettő a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetére vonatkozott, amin nem lehet csodálkozni, hiszen a proletárdiktatúra múzeumi direktóriuma a megúj106
hodás első lépésének a Magyar Nemzeti Múzeum átszervezését tekintette. A decentra-
lizálás, az önállóság helyébe a központosítást, a Magyar Nemzeti Múzeum autonómiáját állította a szervezés középpontjába, melyet a Gyűjtemény Egyetem hangzatos egységébe vont.
1. Az 1922. évi XIX. tc.
A törvény a magyar múzeumügyet a Magyar Nemzeti Múzeum kezébe teszi. Önálló jogi személy lett, látszatra széleskörű autonórniával. Az intézmények megtartották látszólagos önállóságukat, de a közös gazdasági vezetés csak korlátozott lehetőséget adott az önálló cselekvéshez, ha erre egyáltalán lehetőség volt. A növekvő in áció egyre súlyosabb helyzetbe sodorta a múzeumot. A huszas évek elején az évi költségvetés a fűtésre sem volt elég, s az amúgy is megcsappant gyűjteménygyarapítás tovább lanyhult.
A Magyar Nemzeti Múzeum közös cím alatt egyesítette a nevében Nemzeti Múzeumot alkótó, még mindig egységet képviselő intézményt, benne a terrnészettudománnyal, néprajzzal, külön múzeumként szerepel a Szépművészeti és az Iparmű-
vészeti Múzeum. A Gyűjtemény Egyetem a Széchényi Könyvtárral és az Országos Levéltárral együtt alkot egységet, amelynek szervezésében már jelentkeznek a meglevő tudományos intézrnények, illetőleg ilyen jellegű szervek. Ez a még csírában levő
szervezet kristályosodott ki a harmincas évek elejére. Ennek eredménye az 1934. évi VIII. tc., a Magyar Nemzeti Múzeum autonómiájának és a Gyűjtemény Egyetemnek javított, ideológiailag jobban letisztult. megerősítése. A Gyűjtemény Egyetem köre kiterjedt a múzeumra, könyvtárra,'levéltárra is, és valamennyi jelentős bázisát egyesítette magában. Főképpen az általuk kiépített egyetemi gyűjteményekre alapozva, kiterjesztve ezeket 'a biológia, kémia, zika területére is. Ez abból adódott, hogy a
Magyar Tudományos Akadémia mint önálló társadalmi szerv önálló intézményeket nem tartott fenn, az átalakulás a szakminisztériumok fennhatósága alatt folyt, zömmel a kultuszkormányzat alatt, Ezért tartoztak a Gyűjtemény Egyetemhez a szegedi, debreceni, pécsi egyetemi könyvtárak, a tihanyi biológiai intézet, csillagvizsgá-
lók stb. A rendszer arculatát tükrözte a Magyar Nemzeti Múzeum 1938-ban Viktor Emmanuel olasz király budapesti látogatására készült kiállítása, amely nem szólt Dózsa György felkeléséről, s a jobbágy létezéséről sem vett tudomást. A XIX. század emlékanyagát átadta az Iparművészeti Tárnak, így a vezetésnek nem kellett meg-
birkóznia a polgári szabadságharc, Pető és Kossuth - a klérus ízlésének, politikai nézeteinek megfelelő _ bemutatásával. Visszalépéstftehát elsősorban a munka tartalma jelentett, a forma a rövidlátó kultúrpolitikának csupán kifejezője volt. A Gyűjtemény Egyetem élén a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa állott, hat évre megválasztott elnökkel és kétévenként változó helyettessel. A tanács tagjai: az országos múzeumok főigazgatói, a gazdasági igazgató, tízennyolc szakértő (kétharmad 107
részben egyetemi tanárokból), két tagot pedig a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára delegált. Ülései az Igazgatói Tanácsban, illetőleg szaktanácsi szinten folytak. Az ülések legfontosabb témája a cím és a besorolás volt, s ennek kiadása kivitelben nem maradt el a Tiszti Címtárak díszkiadásaitól. Erre mindig bőven volt fedezet, nem úgy, mint a gyűjteménygyarapításra és tudományos kiadványokra, amelyben pedig a súlyos nehézségek ellenére a ténylegesen dolgozó kutatógárda nagy aktivitást fejtett ki. A 1. 2. 3.
Magyar Nemzeti Múzeum közös neve alá 6 intézmény tartozott: Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár, Szépművészeti Múzeum, benne a Történeti Képcsarnok és a Hopp Ferenc Múzeum, 4. Természettudományi Múzeum, 5. Magyar Történeti Múzeum, benne a Régiségtár, Történeti Tár, Éremtár, Iparművészeti Tár a Ráth Múzeummal, Néprajzi Tár, 6. Vidéki közgyűjtemények Országos Felügyelősége, Országos Könyvforgalmi és Bibliográ ai Központ. Az új szervezetben a Történeti Múzeum ,,vízfejjé dagadt”, s visšzafejlesztette a
már önállósult néprajzi, iparművészeti múzeumot. Alapelgondolása az volt, hogy a magyar művelődéstörténetre vonatkozó tárgyi anyag egy múzeumban egyesüljön -
a képzőművészet kivételével. Nem a szervezet, a tartalom határozza meg a múzeumügyet, egy múzeum tevékenységét. Történeti felfogása a szellemtörténet volt, erre alapozta gyűjteményfejlesztési politikáját, kiállítását. A magyar történelem tárgyi anyaga a mindenkori uralkodó osztály csillogó tárgyaiból került ki, s hiányzott a jobbágy, a köznépzanyaga, s még a néprajzi anyagban is inkább a legtehetősebb paraszti osztály anyagát hordta raktáraiba. A kormányzat a kultúrfölényt hangoztatta, de ehhez nem adott megfelelő anyagi támogatást. 1932-ben a Magyar Nemzeti Múzeum 87 pengőt fordított ásatásra saját költségvetéséből. Amit a Kultuszminisztérium hivatalosan nem nyújtott, azt a múzeumi vezetés, a dolgozók összeköttetések alapján ,,koldulták össze”, és nem kuriózum, hogy az 1931. évi tiszaderzsi honfoglaláskori temető ásatásához szükséges pénzt a Szolnok megyei Takarékpénztár adta, 7 magánszemély adományával együtt. Az 1926-ban megindított Archaeológia Hungarica sorozat első kötete a Serfőzők Egyesülete és a Cukorgyárosok Egyesülete anyagi hozzájárulásával készült. Az igazságnak tartozunk ázzal a megállapítással, hogy a tudományosság bástyái mögé sáncolt kultúrpolitika a tehetséges múzeumi tisztviselők lankadatlan munkája következtében mégis felvirágzott, s á megindított új folyóirat, a monográ ai sorozatok a múzeumokban művelt tudományt európai színvonalra emelték, amely nem torzult el a fasizálódás előretörésével a nemzeti szocialista irányba.
108
2. Az 1929. XI. tc.
Jól tükrözi a két világháború közötti időszak múzeumi politikáját az 1929. évi XI. tc. a múzeum, könyvtár és levéltái némely kérdésének rendezéséről. Hat nagy fejezetet ölel fel, közöttük az állami felügyeletről, a közgyűjteményekről is szól. ,,Közgyűjtemény az a muzeális és könyvtári gyűjtemény, amelyet a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium közgyűjteménynek nyilvánít.” Ez az Országos Magyar Gyűjtemény Egyetem Tanácsának javaslata alapján történik. A VKM felügyeleti joga a Tanács útján érvényesül. Megadja a törvény a jogot az állami kezelésbe vétel elrendelésére, a gondatlan kezelés, a gyűjtemény veszélyeztetettsége esetére. Igen szigorú intézkedést hozott a múzeumfenntartó törvényhatóságok, városok kötelességeiről. „A múzeumok értékéhez, a tudomány és a közművelődés igényeihez mért épületben méltóképpen kell elhelyezni, őriztetésükről és kiadásaik fedezetéről, egyetemi városokban pedig arról is gondoskodni kell, hogy az egyetemi oktatás előmozdítására is szolgáljorı.” Kötelezővé teszi a rendezetlen anyag leltározását, a munkáról beszámoló jelentést, és évi tervet követel meg. A közgyűjtemények támogatására létrehívta a Közgyűjtemények Országos Alapját, amelyből a tanács, ill. a közgyűjteményi felügyelő javaslata alapján részesülhettek vidéki közgyűjtemények, gyűjteménygyarapítás, elhelyezés, könyvtárfejlesztés céljából. A II. fejezet a törvényhatósági és községi gyűjtemények személyzetéről szól. Igen határozott a törvény: „Tudományos állásra végleges minőségben csak azt lehet al-
kalmazııi, aki a közgyűjtemény irányának és gyűjtési körének megfelelő hazai országos közgyűjteménynél, külföldi nagyobb közgyűjteménynél vagy egyetemi intézetnél hasonló munkakörben legalább egy évig szolgálatot teljesített, és gyakorlati képessé-
géről a Tanácstól bizonyítványt kapott.” A III. fejezet az ingó műemlék és egyéb muzeális tárgyak felkutatását és védelmét tárgyalja. A törvény 18. §-a kimondja: az ásatásnak az 1881. XXXI. tc. 3. §-ban meghatározott célon felül régészeti, történeti, antropológiai, földtani és őslénytani emlékek felkutatása céljából is helye van. A törvény megalkotja a „Tiltott területek” fogalmát. A jelentősebb emlékeket rejtő területeket a VKM ásatás szempontjából „Tiltott területnek” nyilváníthatja, ahol csak a Tanács által kijelölt intézmény ásathat. Jelentős előrelépés történt a leletbejelentésbeıı és annak értelmezésében. A 20. § kimondjač ',,Előzetes hozzájárulással, de szakértő közegnek részvétele nélkül folytatott ásatás eredményeként előkerült vagy egyébként talált dolgot a találó 3 nap alatt a községilíatóságnál vagy a Magyar Nemzeti Múzeumnak bejelenteni tartozik.” A nem szabatos fogalmazás, a bejelentési kötelezettség törvénybe iktatása nem sokat változtatott a nagyfokú leletpusztításon. Elég felvetni Móra Ferenc karcolatait, ahol a ,,Nyílt levél a kultuszminiszterhez” c. írásában bátran kimondja, hogy parasztságunk tudatlan, intelligenciánk indolens, a leletek a magánosok vitrinjeibe vándorolnak, elkallódnak, vagy a kubikos ásója alatt eltöredezve elporladnak.
109
A földben rejlő tárgy jogviszonyának megítélésénél a korábbi magántulajdonszemlélettől természetesen a törvény sem szakadhatott el. A tárgy találóját és a földtulajdonost kártalanítás illeti meg a lelet értékének kétharmadában.
A rejtett, talált dolog értékének megállapításáról úgy intézkedik a törvény, hogy a bizottságba két tagot a tanács delegál, két szakértőt a tulajdonos jelöl meg, és ezek javaslata alapján a VKM állapítja meg az összeget.
Megteszi a törvény az első lépést a magántulajdonban levő műtárgyak bejelentési kötelezettségére nézve is: ,,Művészeti, tudományos, történeti vagy muzeális szempontból különösebb jelentőséggel bíró ingóságokat (ingó műemlék) a tulajdonos értesítése mellett nyilvántartásba kell venni.” A tanácsot elővásárlási jog illeti meg. De az megszűnik, ha a bejelentéstől szá-
mított 2 nap alatt a felet az elővásárlási jog gyakorlásának szándékáról nem értesíti, vagy ha az értesítéstől számított 7 nap alatt jogát nem gyakorolja. Ez olyan jog, amit
szinte alig lehet érvényesíteni ilyen megkötéssel. Kimondja a jogszabály azt is, hogy hatóságilag elrendelt vagy önkéntes árverés
esetében az elővásárlási jog addig gyakorolható, amíg az ingóság a legtöbbet ígérő által megvettnek nem jelentetett ki. A nyilvántartott ingóságot a tanács engedélye alapján lehet külföldre kivinni.
Ha megállapodás nem jön létre, kisajátításnak van helye. Ekkor a valódi és teljes kártalanítást kell zetni. A kivitelnél az engedély a KOA (Közgyűjtemények Országos Alapja) javára az érték 2_10%-át be zeti. - A törvény IV., V. fejezete a levéltárakról, ill. könyvtárakról intézkedik, itt talán érdemes fel gyelni arra, hogy a köteles példányt a Széchényi Könyvtár, a M. Kír. Központi Statisztikai Hivatal, az MTA Könyvtára és az Országgyűlési Könyvtár számára rendeli el. A rendelet kiterjed a litográ a, fotolitográ a, az anosztatikai nyomással készült művekre, ha előállítása a 25 példányt meghaladja. A VI. fejezet a büntető rendelkezéseket tartalmazza, elrettentő célzattal. Így a „Tiltott terület”-en végzett ásatás vagy jelentős kincs fogalmába tartozó depot be nem jelentése, a felajánlás nélküli elidegenítés vétség, és 6 hóig terjedő fogházbüntetéssel sújtható.
A tanács előzetes hozzájárulása nélküli ásatás kihágásnak minősül, 1 hónapig terjedő elzárással. A köteles példány megszegőit is kihágásnak mirıősíti, és a kiszabott pénzbírságot szintén a KOA-nak kell be zetni. A múzeumügy meghirdetett új reneszánsza megrekedt a múzeum falain belül és az igen kevés műgyűjtő, ill. kialakult múzeumi sznobok szalonjaiban. A gyűjtő- és feldolgozó munka megnövelte a gyűjteményi anyagot _ amelyet nem dolgoztak fel _, és tovább növelte a katasztrofális helyhiányt. Az anyaintézetből kiszakadt új intézmények anyaga viszonylag jó helyet kapott, de az iparművészet
terén már a megépülés pillanatában gondok jelentkeztek a terjeszkedő főiskola miatt. Az anyaépület gondjain segített a Lechner Jenő tervei szerint beépített padlástér, mert a műemléki külső nem szenvedett változást, a belső férőhely pedig 20%-kal megnőtt. A természettudomány egy Baross utcai házban, a néprajz pedig a millen110
niumkor kapott helyet a Városligetben, ahonnan egy felhőszakadás viharától beázva, a Könyves Kálmán körúti iskola egyik számyába került. Az általános pangás vidéken is érezhető volt. 27 múzeum működött, nagyrészük csak névleg, mert a szakemberhiány miatt _ néhány múzeumtól eltekintve _ még gyűjtőmunka sem folyt. Mindössze két új múzeum épült (Debrecen, Keszthely), ahol
az építészek iparkbdtak a kor új követelményeihez alkalnrazkodó épületet emelni. Teljesen megállt a gyűjtés az egyházi gyűjteményeknél, és az egyetemek mellett ki-
alakuló egyes gyűjtemények gyarapodása is leállt. Helyhiány miatt padlásra, pincébe került az anyag, pusztulásra ítélve. Ezek nem tömegigényt szolgáltak, hanem a professzor és a tanszemélyzet egyéni érdeklődését elégítették ki, melyet még a hallgatókhoz sem vittek ki.
A Gyűjteményí Egyetem eszméje nem valósította meg a múzeumok nemzeti értékeinek összefogását, zsákutcába futott, s az egyre jobban gomolygó viharfelhők, a háború újabb megpróbáltatásai, a múzeumügy súlyos veszteségeivel lezárta a polgári fejlődés korszakát. 1
Irodalom .°
_ A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Budapest, 1902. _ Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének évi jelentései 19011913. _ Múzeumi és Könyvtári Értesítő. I_X1I., Bp., 1907-18. -Magyar Minerva; magyarországi múzeumok és könyvtárak címkönyve I_V., 1900-.l9l5. _ BÁTKY ZSIGMOND: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Bp., 1906.
_ PosTA< BÉLA: Szabályminták múzeumok és könyvtárak számára. I_VII., Bp. 1908.
_ SZALAY IMRE: Tájékoztató múzeumok és könyvtárak építésére és berendezésére. Bp., 1909. _ A városi múzeumok feladatai és a Fővárosi Múzeum. Bp., 1913. _ GERELYES EDE: A magyar múzeumügy a két forradalom időszakában. 1918-1919. Bp., 1967. _ GERELYES E.: A Magyar Tanácsköztársaság múzeumi direktóriuma. Legújabbkori Történeti Múzeum Évkönyve. 1963-64.
_ BALAssA IVÁN: A Néprajzi Múzeum története a Magyar Tanácsköztársaság idején.
Ethnsgfzpiria, XLVII. 3-4, 1957. _ Népművelés, Könyvtár, Múzeum, Levéltárügy 1919., NPI, 1969. _ BANNER J.: Posta Béla százados ünnepén. Bp., 1962. _ Klss L.: Szabolcsmegyei Múzeum. Bp., 1965.
_ BALAssA I._BÉNı M.: Magyar Múzeumok. Bp. 1970.
°
111
V. A ma múzeuma
A) Új vonások a múzeumi gondolatban Az I. világháború történelmi határkövet jelent a múzeumi gondolatban is. A szov-
jet hatalom létrejöttével Európában két fő irányzat alakult ki. Európa nagy részében a múzeum és a könyvtár kutatói jellege lépett előtérbe, s az egyetemek mellett a hu-
mán tudományok jelentős részében központi szerepet kapott. Megnőtt a művészeti múzeumok fontossága. Különösen szorosan épült az egyetemi kutatásokba a természettudomány, amelynek szinte egyedüli hivatása a gyűjtés, a tudományos pub-
likáció lett.
-
A 30-as évek második felétől kezdve érződik a belső turizmus és a nemzetközi idegenforgalom első szolid hulláma. A múzeumok is új célt találhatnak a nevelésben és a szórakoztatásban. 1936-ban Európa nyugati részén a British Museum volt a leglátogatottabb, sőt a világ ranglistáján is vezetett közel 2 millió látogatójával és olvasó-
jával. Mellette a New York-i Metropolitan Museum volt a leglátogatottabb, 1,5 millióval. Amerikában teljesen új irányt vett a múzeumi gondolat. Fő célkitűzése a múzeum szórakoztató jellegének erősítése, mozgékony, nagyon széles közönségszolgálattal, újszerű foglalkozásokkal, különös súllyal a gyerrnekekre, az óvodáskortól a 14 éves korig.
A fokozódó érdeklődés közben a vegyes pro lú múzeumok helyett az egységesebb jelleget kezdték megvalósítani, ami különösen a művészeti múzeumoknál öltött
nagyobb arányokat. Elég, ha a Berry Museumot Bourges-ban, a barokk múzeumot Bécsben említjük. Hasonló elvek alapján született meg a kerámiai múzeum Limogesben, a kosztümmúzeum Párizsban, a dohányé Bergeracban.
Ismét feléledt a nemzeti múlt bemutatása, de most már nem elsősorban személyi kegyeleti jelleggel, kötelező koszorúzással, hanem inkább az ereklyéknek s a hozzájuk kapcsolódó tárgyaknak a bemutatásával. Így kapott új tartalmat a Goethekultusz Weimarban, Napóleon Ajaccióban, Greco Toledóban, Rubens Anwers-ben, Rodin Párizsban, Jeanne d'Arc Domrémyben, Linné Uppsalában.
A civilizáció nagyfokú elterjedésével, a táj gazdasági átalakulásával, változásával új irányzat következett be a múzeıırnalapításban: szabadtéri múzeumok, táj- és történeti házak létesültek. Különösen Európában és az USA-ban lett egyre nagyobb igény a népi, a városi, az ipari forradalom előtti gazdasági és történeti szempontú, kisipari és manufaktúra-tennelés megörökítése. Svéd neve után skanzennek nevezik a szabadtéri múzeumokat, amelyek lehetnek szabadtéri néprajzi múzeumok (SZNM), komp113
lex életformát adó szabadtéri múzeumok, történeti, sőt régészeti szabadtéri múzeumok. ` A szabadtéri múzeumok telepítésében két fő szempont érvényesül: az egyik, a
már meglevő épület vagy építmények (templom, házak) köré csatolva a többi megörökítendő objektum. Az SZNM-et „néprajzi parkok”-nak is nevezik. Ez a legtöbb ország felfogásában nemcsak a legkülönfélébb népi építészeti emlékeket öleli fel, ha-
nem a hétköznapi élet ipari és a városi ipari forradalom előtti manufaktúrákat is. ' A komplex szabadtéri múzeumnak legjobb példája Stockholmban a Nordiska Museet and Skansen 1891-ben alakult. A népi építészeten túl található benne gyógyszertár, színház, sőt a kogahomi kastélyból áttelepített barokk kert is. Korai alapítású (1899) az Osló környéki Bygdoy Norks Folkemuseum. Egyik legteljesebb nn
SZNM a Seurasaari-szigeten áll Helsinki közelében. Nagyon kedvelt forrna a Szovjetunió Balti Köztársaságaiban a Tallin melletti észt SZNM, a lett Riga környékén és a litván SZNM. Európa szinte valamennyi államában megtalálható a szabadtéri múzeum, legtöbbször országos jellegű, amelynek kitűnő példája a hollandiai Ar`nem
(1918). Dániában a koppenhágai Sorgenfri (1908) szintén komplex és országos típust ad. Ausztriában a Klagenfurt környéki karintiai, a Graz-Stübingi és a Link Klösterle-
Schmiede múzeumok azt mutatják, hogy regionálisan szerveznek, illetőleg a kismesterségekre specializálódnak. Nyugat-Németország területén igen sok van, így a bajorországi cloppenburgi (1916), a dutachi és a hamburgi Rieckhaus in Curslack. Belgiumban a Bokrijk szabadtéri múzeum volt az első. Anglia területén az 1938-ban lé-
tesült Isle of Man a Manx Open Air Folk Museum a legszámottevőbb. Romániában a bukaresti, a cluji (kolozsvári) és sibiui (nagyszebeni) ipari jellegű szabadtéri múzeum a legjelentősebb. Csehszlovákiában a Roznovč, a Muzeul Satului a legfontosabbak. Lengyelországban az igen sok szabadtéri múzeum közül a gdanski, a Krakkó-vajdasági nieborowi és a sanoki a legismertebb, valamennyi regionális, mivel a lengyel szakemberek ezt a formát tartják a legmegfelelőbbnek. Az NDK terü-
letén a schwerini a legismertebb. Az USA-ban az Illinois állambeli New Salem Village, a massachusettsbeli Old Sturbridge Village, a connecticuti Mystic Seeport, a Virginia állambeli Williambsburg csakúgy, mint a Montreal környéki indián falu inkább a városi, kikötői létesítmények
látványosságát adják. Kifejezetten történeti jellegű a Barcelonában épült skanzen, amely Spanyolország minden jellegzetes tájáról telepítette, illetőleg építette meg építészeti emlékeit. Egyetlen régészeti szabadtéri múzeum van Európában, Ausztriában, Asparn an Zaga, ahol Hampel 17 őskori, eredeti méretű rekonstrukciót ad. Magyarországon a múlt század 50-es éveiben a romantikus szemléletnek megfelelően felmerült, hogy a budai hegyvidéket szélmalmokkal népesítsék be. Az 1885. évi országos kiállításra felépült az első parasztház, s az 1896. évi millenniumi ünnep-
ségsorozatra Jankó János szervezésében létrejött a néprajzi kiállítás, amely a magyar és nemzetiségi házakat és udvarokat mutatta be. (Jankó J.: Az ezredéves országos kiállítás néprajzi faluja. Bp., 1897).
114
Az összetelepített szabadtéri néprajzi múzeum gondolata a felszabadulás után vetődött fel ismét. A népi emlékek védelmének új korszaka 1959-ben indult el az MTA Néprajzi Bizottságának, Építészettörténeti Bizottságának, a Magyar Építészmérnökök Szövetségének együttes kezdeményezésére azzal a céllal, hogy a védelmet, a bemutatás módszereit, lehetőségeit, szükségleteit mutassa meg. Napjainkban is tovább épül és két tájegysége már meg is nyílt a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak
Szentendrén. Elkészült a zalaegerszegi és részben a szombathelyi, valamint a nyíregyháza-sóstói regionális szabadtéri néprajzi múzeum. Egy másik típusa az emlékek bemutatásának az egyes épületek felépítése, ille-
tőleg „in situ” bemutatása. A népi építészet áttelepítésére példa a bakonyi ház Veszprémben, 1932-35 között, illetőleg a palócház Balassagyarmaton. Napjainkban ezeket tájházaknak nevezik, amin egyre inkább az „in situ” bemutatott objektumokat
értik, illetőleg építészeti együtteseket. Ilyen pl. a parádi palócház, a verpeléti kovácsműhely, a hódmezővásárhelyi_kopáncsi tanyamúzeum, a hollókői zárt falurészlet, ill. a szalafői egész szer. Részben összefonódnak ezek a népi műemlékekben már vé-
delemben részesített építményekkel. A szabadtéri múzeumok célja is elég eltérő Európában, méginkább az USA-ban, ahol a nemzeti parkokkal is össze vannak kötve. A tudományos bemutatás és módszer mellett egyre szorosabban összefonódnak az idegenforgalommal, egyre élőbbekké,
sőt üzleti vállalkozásokká válnak. Még olyan nagy múltú intézményben is, mint a stockholmi skanzen, minden évben ott tartják az egész hónapos karácsonyi vásárt, a
barcelonai „Spanyol táj”-ban üzletek sorai vannak, egyre több az olyan SZNM, ahol állatokat tartanak, anyagot és eszközt gyártanak, természetesen folklórműsorral egybekötve. ,,ln situ” bemutatóhelyek nagyon gyakoriak a régészetben és a geológiában. Így pl. a tatai és az ipolytarnóci geológiai park, a vértesszőlősi előember-településen át Aquincumon; Tác romterületein keresztül a történeti emlékhelyekig, pl. a mohácsi tömegsír, a sopronhorpácsi börtön. A történeti ernlékhelyek bemutatásának egyik formája a forradalmi emlékhelyek teljes megőrzése a Koreai Népi Demokratikus
Köztársaságban. A japán ellenes harci menet (1939. VI. 19_23.) 5 táborát és a csatahelyet feltártan, „in situ” mutatja be, amely az első győzedelmes akció lebonyolítását jelentette. A múzeumok tartalmi változása, számszerű növekedése a II. világháború után még fokozódott. A közlekedés kifejlődésével új népvándorlás indul meg, mely egyre szélesedik, és egyre nagyobb távolságokat szel át. Tömegek ostromolják a múzeumok kapuit, ami kikényszerítette, hogy módszereiket a megnyilvánuló érdeklődés kielé-
gítésére hangolják át, új célkitűzéseket, szervezeti formákat találjanak. A Szovjetunió létrejöttével a múzeumokról alkotott fogalom új tartalommal telt
meg, új szerepet kaptak a tudatformálásban, ízlésnevelésben, a politikai, népgazdasági célok tudatosítása terén. Soha nem láto ttfejlődés következett be. A cári Oroszországban 1917-ben mintegy 149 múzeum volt, számuk ma 1500 körül mozog. Ugrásszerűen nőtt a látogatók száma is. A moszkvai Kreml Múzeumot 1956-ban 800 000, 115
az Ermitázst 1,5 millió látogató kereste fel, ez utóbbinak 1964-ben 2 millió, 1972-ben már 3,5 millió látogatója volt, ma 4 millió felett van. Óriási szám ez, több, mint napi 10 000 látogató átlagban. A szovjet múzeumokban a tanító jelleg dominál, s ezért sok nyugati szerző a
nevelő múzeum típusába sorolja, ahol elsősorban az értelmi ráhatás a cél a művészi élményhatás mellett, de nem az érzelmi aspektus oldaláról tekintve. Ennek meg-
felelően alakult feladatuk is, amely a tudományos munkán alapuló köznevelést teszi a múzeumi cél középpontjába. ˇ A szovjet hatalom létrejöttével az új célkitíízéseknek megfelelően alakították ki a múzeumi hálózatot, gyelembe véve a régi alapítású múzeumok tradícióit: az anyag és a feladat átcsoportosításával új, nagyszabású intézményeket hoztak létre. Szakosították az orosz művészettel foglalkozó múzeumokat (Tretyakov Képtár, Orosz Múzeum, Orosz Művészeti Múzeum, Kijev). Létrehívták a szövetségi köztársaságok művészeti múzeumait (pl. Ukrán Múzeum, Kijev, Lvov). Ezek mellett különösen jelentősek azok a múzeumok, amelyek az orosz és a külföldi képzőművészet legnagyobb alkotásait őrzik, mint pl. az Errnitázs vagy Leningrád, Gorkij, Harkov és Taskent múzeumai. A szakosodást szolgálta a keleti kultúrák múzeuma vagy a Nyugat_Kelet művészetének múzeuma Kijevben, amely az 1919-ben köztulajdonba vett magángyűjteményekből állt össze, igen kitűnő egyiptomi, görög és római anyaggal.'A történelmi anyag szempontjából a központi Lenin Múzeum, a Forradalmi Múzeum, a Szovjet Hadsereg Központi Múzeuma vagy a leningrádi Haditengerészeti
Múzeum a legkiemelkedőbb múzeumi alapítások. Az állami múzeumokon kívül megnőtt a tájmúzeumok szerepe. Feladatuk szorosan kapcsolódik a helyi kultúrpolitikai célkitűzésekhez. Különös szerepet és jelentő-
séget kaptak az emlékmúzeumok, amelyekből mintegy 300-at tartanak számon. Új vonás a komplex művészeti egységek védelme és bemutatása. Ezek között Zagorszk, Pecsora, Szuzdal a kiemelkedők mint az orosz építő- és díszítőművészet gyöngyei. A célkitűzésnek megfelelően a múzeumok legjellemzőbb vonása a történeti ki-
állítások különleges tudatformáló szerepének módszeres érvényesítése, a tárlatvezetés és szakkörrendszer nagyméretű térhódítása, s a múzeum teljes bekapcsolása a kulturális életbe. A múzeumok szervezete a szükségletekhez igazodva erősen kiszélesedett. Általában megnőtt a dokumentációk fontossága, s ezzel a múzeumi archívumok, adattárak megszervezése. Ezek a tárgyakra vonatkozó iratos anyagot tartalmazzák, legyen az ásatási, gyűjtési napló vagy a tárgy konzerválásáról tanúskodó dokumentum, illetőleg a múzeum pro ljára vonatkozó kutatástörténeti bibliográ ai anyag. Ez egyrészt
a korszerű tudományos munkát, másrészt a megnövekedett, tartalmában új kommunikáció információs tevékenységét szolgálja: Napjaink múzeumának másik vonása a laboratóriumi jelleg előtérbe kerülése, elsősorban az anyagvédelem, továbbá az anyagmeghatározás, amely egyben a szakkutatási témákat is segíti. A laboratóriumok a múzeumok központi részei lettek nem-
csak a művészeti múzeumokban _ ahol már korábban is igen tekintélyes testületet 116
alkotott a konzervátorok szakembergárdája _, hanem a történeti jellegű múzeumokben is, ahol a műtárgyvédelem a mechanikai szintről a tudományos szintre került a kémiai, zikai módszerek általános elterjedésével. A múzeumok laboratóriumi munkája mellett a tömegekre való hatás céljából az attraktív oldal ugyancsak hangsúlyt kapott. Ennek megfelelően alakult át a szervezete, fejlődnek ki az új részlegek. Ezek között a közönségszolgálat, a „public relations”
kiszélesedése jellemzi a kort. A latin országokban a szalon, az angol nyelvterületen a klub válik a felnőtt és gyerrnekszolgálat legintenzívebb formájává. Különös fontosságot tulajdonítanak az iskolai szolgálatnak; a nagyobb múzeumokban ennek külön szervezetei vannak. Ez a nagy forgalom már felvetette a tárgyi anyag elfáradásának problémáját. A legjobb feltételek biztosítása sem elegendő a bekövetkező műtárgyromlás elhárí-
tására. Komoly módszertani kérdés a már túlhajtott múzeumlátogatás normalizálása. A sokféle igény a múzeum alapvető célkitűzéseinek megváltoztatásához, illetőleg a tevékenység arányainak, módszereinek megváltoztatásához vezetett. Az állandó kezdeményezés, a kísérletezés napjaink múzeumának legfó'bb ismertetője. Múzeum nélkül a népnek nincs lelke. Hivatása szép, mert mindenki számára örömet nyújt. Nehéz, sokrétű feladata van ma múzeumainknak, de bizonyos, hogy a holnap múzeuma sem
lesz problémamentes.
B) A magyarországi múzeumok új útjai
Az 1945. április 4-ével beköszöntött új történeti korszak a múzeumok történeté-
ben is határkövet jelent. Az új társadalmi, gazdasági berendezkedéssel elhárultak azok a legfőbb akadályok, amelyeket a birtokos osztály anyagi érdekei állítottak. Bebizonyosodott, hogy ideológiája miatt hova vezetett a nemzetvesztő politika. Kulturális életünket, benne a múzeumügyet is mind szervezetében, mind tartalmában új alapokra kellett helyezni. Azok a hatalmas veszteségek, amelyek az országos múzeumokat és vidéken a különböző megyei törvényhatósági fenntartással működött múzeumokat érték, arra intettek, hogy az egyetlen kivezető út a centralizáció. A teljesen megbénult országban legfontosabb feladat a termelés és a közlekedés megindítása volt. A múzeumépületekben az életveszély megszüntetése, azoknak tetővel való ellátása lett az elsőrendű feladat. Rom volt minden. A gyűjteményi kár még ennél is súlyosabb volt, mert legnagyobb részük nem volt pótolható. A Szépművészeti Múzeum anyagának egy részét nyugatra szállították, a Nemzeti Múzeum lapidáriumában összehordott művelődéstörténeti anyag (ötvös, kerámia stb.) kiégett, s úgy összeolvadt, hogy az 1962. évi fel117
újítás során a padlóburkolat alá folyt olvadt ezüstből, aranyból, bronzból több mint
3,5 mázsát szedtek ki. Keszthely mellett bombatalálat érte azt a szerelvényt, amely több vidéki múzeum összeszedett anyagát szállította volna nyugatra. Amit a bomba nem vetett szét, széthordta a nép. A kastélyok romokban, kifosztva, a bennük levő
műkincsek elpusztultak, vagy elrejtették azokat, illetve a menekülések és disszidálások révén nyugatra kerültek. A kevés szakemberállomány tovább fogyott, az időseb-
bek nyugdíjba vonultak, nem kívánva részt venni a számukra kilátástalan munkában. Fiatal alig volt, belőlük is tizedelt a háború, a deportálás; a középgárdából néhányan el is hagyták az országot.
1. Az 1949. évi 13. sz. törvényerejű rendelet A magyar múzeumok újjászületését a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949-O r r évi 13. sz. törvényerejű rendelete alapozta meg, rendelkezvén a múzeumokról es a műemlékekről. A népi hatalom kultúrpolitikájának elveit tükrözi a törvény első mondata: „A magyar történet, tudomány és művészet emlékeit és eredményeit mint közműve-
lődésünk örökbecsű emlékeit. . . védelemben kell részesíteni, és azokat az egész nép számára hozzáférhetővé kell tenni.” A törvény rendezi a közgyűjtemények, magán-ˇ gyűjtemények, a műemlékek, muzeális tárgyak fenntartására vonatkozó legfontosabb
kérdéseket, első ízben szocialista alapokon. Először jelenhetett meg a magyar törvényhozásban: ,,. . .a rendszeres ásatás vagy egyébként föld alól előkerült muzeális értékű íngóság tulajdonjoga az államkincstárt illeti”. A föld a nép lett, megszűnt az egyéni érdek, amely addig kerékkötője volt a haladásnak, amiért a legkiválóbbak annyit tettek. A törvény szellemére utal a marxista felfogás, amely megszüntette a kincs fogalmát azzal, hogy a bejelentési kötelezettséget a föld alól kikerülő valamennyi ingóságra kiterjeszti. A bejelentési határidőt 24 órában jelöli meg, és 30 nap határidőt biztosít a szükséges ásató munkák elvégzésére, a folyó földmunkák ideiglenes vagy végleges megszüntetésével. A közoktatásügyi miniszter 863_015_1952. VI. KM. sz. utasítása az ásatások szabályozásában több olyan új vonást mutat, amely a régészeti feltáró munka dokumentálásának alapjait jelenti. Előírja az ásatási naplót, és szabályozza annak vezetését. Kétféle ásatást különböztet meg: 1. rendszerest, 2. leletmentést. A dokumentálásnál a követelmények azonosak, csupán a megbízás módja változik. A napló mellett elrendeli a tudományos jelentés elkészítését, hogy értékelni lehessen a folyó munkákat. Az ásatási, terepmunkákról készült dokumentáció központi őrzési helyéül a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum Adattárát jelöli meg. Ez a nagyjelentőségű múzeumi rendelkezés alapja a múzeumi adattáraknak. Az adattárak nyilvánosak. A levéltárszerűen őrzött ásatási, gyűjtési adatokat bárki megtekintheti, adatait a gyűjtő hozzájárulásával fel lehet használni, amennyiben az még közöletlen. A rendelet két alapelvet valósít meg: megszünteti az addig kialakult gyakorlatot, 118
hogy a közpénzen vagy magánpénzen végzett ásatás eredményeinek felhasználása az ásató privilégiuma, a feljegyzések az ő szellemi tulajdonai. A másik cél az, hogy bázist teremtsen a tudományos kutatás számára, amely lehetőséget ad az ásatások eredményeinek felhasználására az új kutatási morál kialakítása mellett. Kibővíti a törvény a műemlék fogalmát: „A földben vagy a föld felszínén levő minden olyan építményt (épületet, épületrészt, földműt) és tartozékát, amelyek kiemelkedő történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi jelentőségűek, a vallás- és közoktatásügyi miniszter műemlékké nyilvánít.” A műemlékké nyilvánítást a telekkönyvi hatóság a telekkönyvbe bejegyzi. A fenntartás kötelezettsége a tulajdonost vagy a használót terheli. A fenntartási
kötelezettség kiterjed az építmények építészeti állagára és alkatára, homlokzatára és alaprajzára, továbbá az építmény minden tényezőjére (díszítés, vakolat, festés, korabeli berendezés). A törvény lehetőséget ad a kisajátításra, biztosítja a megtekintési jogot, s a tulajdonos terhére elrendelheti a fenntartási munkákat. Új fogalma a törvénynek: a védett terület. Csírája a „tiltott ásatási terület”, amely már az 1929. évi tc.-ben benne van. Most már nem az ásató vagy az intézet ér-
dekét képviseli a törvény. A műemléken kívül védelemben kell részesíteni annak építészeti és tájhelyi környezetét, valamint a történeti és régészeti jelentőségű földterü-
leteket is. A törvény azt a célt szolgálja, hogy a védett terület eredeti állapotában maradjon meg további kutatás céljára úgy, hogy a környezet megváltoztatása esetén is a
műemlék zavartalan érvényesülését lehetővé tegye. A védetté nyilvánítást és az ezzel járó korlátozást az érintett ingatlanok telekkönyvében fel kell jegyezni. A magángyűjteményeknél két fogalmat alkotott a törvény: a „nemzeti értékű” és „muzeális értékű” értéktárgyakat. A magángyűjtemény olyan tárgycsoport, amely muzeális tárgyakat tervszerűen, egy helyen gyűjt, őriz, raktároz, leltároz, kezel, a régészeti, képzőművészeti, iparművészeti, történeti, néprajzi vagy természettudományi tárgyak rendszeres gyűjtése révén. A gyűjtőt, illetve gyűjtemény fenntartóját kötelezi a bejelentésre, a táı`gyak ép-
ségben tartására, a gyűjtemény őrzésére és saját költségén történő megóvására. A rendelkezéstől eltérő esetben biztosítja a magángyűjteményeknek közgyűjtemény-
ben való elhelyezését, de már kizárólagos jogkörben. A magángyűjtemény ilyenkor addig marad közgyűjteményben, ameddig a fenntartó megfelelő biztosítékot nem nyújt arra, hogy kötelezettségeinek a jövőben eleget tesz. Ha a fenntartó ilyen biztosítékot a közgyűjteménybe helyezéstől számított 5 éven belül nem ad, a magángyűjteményt az államkincstár megválthatja. Lényegesen új motívum, hogy a vallás- és köz-
oktatásügyi rniniszter bírói út kizárásával határoz a megváltási ár tekintetében. Lehetőséget biztosít a törvény a kutatásra, a bemutatásra azzal, hogy minden évben két hónapot meg nem haladó időre kötelezhető a tulajdonos a hazai nyilvános kiállításra.
119
Ez a törvény biztosítja az állam elővételi jogát, de nem kétnapos határidőt ad, mint az 1929. évi törvény, hanem 30 napot. A nyilvántartott gyűjtemény elidegenítéséhez előzetes engedély szükséges, illetőleg feljegyzik az új tulajdonos nevét.
2. Magángyíijtemények A múzeumok mellett a magángyűjtők halmoztak fel sok értéket. A családi képek, ötvöstárgyak, ereklyék mellett kialakultak a kifejezetten szakági gyűjtemények, ahol nem is mindig a vagyon volt a fokmérője a gyűjtemény értékének, hanem a hozzáértés. Szinte minden múzeumi szakágnak minden korban megvannak a híres ma-
gángyűjtői, akik egyben a legfőbb mecénások is voltak. Elég utalnunk a Marczibányiakra, Telekiekre, Ipolyi Arnoldra a múzeumok alapítási korszakából. A XIX. sz.-i általános gyűjtőtevékenységet századuııkban a szakosított gyűjtők
váltják fel. A régészetben az ásatások előtérbe kerülésével a gyűjtők száma megcsappant, és igen szoros kapcsolat alakul ki a gyűjtők és a múzeum között. A tulajdonjog s a szenvedély hozta létre pl. a Lázár-féle magángyűjteményt a sághegyi bazaltbányából és a Vas megyéből összegyűjtött anyaggal. Népvándorlás kori anyaggal jeleskedétt a Fleissig-gyűjtemény. A kósdi kelta temető anyagát Kund Elemér gyűjtötte
össze. A magángyűjtők akkoriban szívesen ajánlották fel gyűjteményük egyes darabjait feldolgozásra szakembereknek, sőt sokan közülük az anyag publikációjával épí-
tői lettek a régészettudománynak. Sokkal jobban elterjedt a numizmatikai gyűjtés. A nagy elődök: Weszerle, Kiss Ferenc, Prokopius, Delhaes ösztönözték a késői utódokat is. A néprajzi magángyűjtés későn lép a mozgalomba, és a két háború között jelennek meg az első magángyűj-
temények, főként a népművészet körébó'l. A képzőművészet terén elsősorban a régiségboltok, a galériák tulajdonosai hoznak létre gyűjteményeket (Tamási-galéria), illetőleg a szabad pályán levő értelmiség teremt gyűjteményeket (pl. Gerlóczi), amelyek a háború közeledtével egy kicsit a tezaurálás felé tolódtak el. Kiemelkedő jelentőségű néprajzi magángyűjtemények a Matyasovszky-Zsolnay-, a Holló Valéria- és a -Wiener Tibor-féle gyűjtemények. Gyökeres változás állt be a gyűjtés vonalán a II. világháború után. Sok gyűjtemény elpusztult, szétszóródott, anyagi okokból gazdát cserélt. Az akkori gazdasági helyzet nem kedvezett új gyűjtemények létrehozásának, pedig az árak nagyon alacsonyak voltak, a világpiaci árak 5-10%-át sem érték el. Az új hullám 1958 után indult el, a „Ki mit gyűjt” mozgalommal, amelyet a Dorogi Kultúrház indított el. A lakáskultúrában történt fejlődés, a népművészeti igény felmerülése néprajzi és iparművészeti gyűjteményeket eredményezett, illetve egy-egy jó tárgy megszerzéséért az áldozatot sem sajnálták. Így a kezdeti lakásdíszből lassan gyűjtemény alakult ki. Különösen kedvelt a kerámia és a textília gyűjtése. Sokkal jobban elterjedt az éremgyűjtés. A viszonylag kisebb pénzű gyűjtők is megpróbálkozhatnak éremgyűjtemények összehordásával. A csere itt a legfőbb 120
gyűjtési forma, és a hozzáértés igen előnyös a gyűjtemény gyarapításához. A gyűjtésnek nagy lendületet adott a világszerte egyre gyakoribbá váló emlékérmek kibocsátása. Ugyanakkor a nagy értékek - nálunk 50-100'-500-1000 Ft-os címletek - a tezaurálást is megindították, s ezzel az anyagi erő vált a gyűjtemények kialakításának
legfőbb fokmérőjévé. Óriásira nőtt a gyűjtők száma, ma több mint 7500 gyűjtőt tartanak nyilván hazánkban. A Magyar Éremgyűjtő Egyesület megalakulásával, a vidéki hálózat kialakulásával összefogottabbá vált a mozgalom, s rendszeres lett a heti éremcsere-közvetítés, illetőleg a havi nagyobb aukció. A gyűjtésnél a vagyonszerzés szándéka lépett előtérbe, kevés a múzeumi területtel való kapcsolattartás, sőt jellemzőbb a gyűjtemények eltitkolása. A képzőművészeti gyűjtés elsősorban a mai modem festői alkotásokra, iparművészeti termékekre terjed ki. A megindult aukciók felverték az árakat, de éppen ezek
hozták felszínre a még lappangó XIX-XX. sz.-i magyar műveket. A vagyoni helyzet meghatározza a gyűjtést, nagy jövedelmű orvosok, mémökök és művészek között
találhatjuk e szakágak gyűjtőit. A muzeális értéktárgy fogalmát a törvény nem határozza meg. Tudományos, művészeti, történeti vagy közművelődési jelentősége szabja meg értékét. A „nemzeti és muzeális értékű” fogalom szoros kapcsolatban áll egymással, és arra törekszik, hogy a zárt együtteseket - a gyűjteményeket -, a kiemelkedő tárgyakat egyenlő
mértékben részesítse védelemben. A viszonylag későn hozott rendelkezések a magánkézen levő műtárgyak védelmé-
vel kapcsolatban már csak a meglevőkre vonatkozhattak, az ismertek védelmét szolgálhatták. A korábbi pusztulás jóvátehetetlen kár. A múzeumok szervezetében alapvető változást jelentő rendelkezés kimondta az 1934. VIII. törvénycikken alapuló Magyar Nemzeti Múzeum önkorrnányzati szervezetének és mint jogi személynek a megszűnését, és elrendelte vagyonának az állam-
kincstárra ruházását.
3. Múzeumtípusok
A Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzati szerveiben egyesített nemzeti közgyűjtemények önálló intézményekké váltak. A törvény megkülönböztet: nemzeti múzeumokat, amelyek sajátos gyűjtési körükben kimagasló országos érdekű, területileg és történelmileg teljességre törekvő tudományos vagy művészeti anyagot őrző tudományos gyűjtemények (Magyar Történeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Természettudományi
Múzeum). A törvény a nemzeti múzeumok alapításával, módosítással járó jogkört minisztertanácsi felhatalmazáshoz köti.
121
Közületi múzeumok az állam által fenntartott múzeumok. Gyűjtőkörüket tekintve lehetnek: a) helyi múzeumok, b) emlékmúzeumok, c) szakmúzeumok. A helyi múzeumok egy-egy helységre, a tájmúzeumok egy nagyobb tájegységre vonatkozó muzeális gyűjteményt tartalmaznak. Az emlékmúzeum olyan gyűjtemény, amely kimagasló történeti, tudományos vagy művészeti jelentőségű személyhez vagy valamely történeti eseményhez kapcsolódó emléktérgyakat őriz. A szakmúzeum valamely különleges szemponttal összeállított anyagot tartalmaz
(ipartörténet, hadtörténet, irodalomtörténet, mezőgazdaság stb.). A törvény leglényegesebb szervezeti eredménye, hogy először került központi
felügyelet alá a vidéki múzeumi hálózat. A fejlődés szempontjai között a szakági di erenciálódás a legjelentősebb, ami a múzeumi terület pro lját kiszélesítette. A múzeumi tevékenység kilépett az orvostudomány, a pedagógia, az irodalom, a színház-
történet területére is. Soha nem tapasztalt buzgalommal hozta létre az emlékmúzeumokat, emlékházakat az írók, képzőművészek, forradalmárok emlékére.
A hagyományos múzeumi ágak is tovább specializálódtak. Megalakult a nemzeti képzőművészet új intézménye: a Magyar Nemzeti Galéria a Fővárosi Képtár és a
Szépművészeti Múzeum magyar anyagából. A legújabb kori történeti gyűjtés és kutatás különösen fontos szerepet kapott, amelyet a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum testesít meg. A felszabadulás óta különböző elnevezések alatt (Párttörténeti Múzeum, Legújabbkori Történeti Múzeum) működött. A múzeumi és műemléki feladatok ellátására létrehívte a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alatt a Múzeumok és Műemlékek Országos Központját (MMOK). A magyar múzeumügy fejlődését az 1949. 13. tvr. határozta meg, s az azóta alkotott jogszabályok is azon alapulnak, összhangban a jogalkotásban is beálló szocialista törvényalkotás szellemével. A törvény elsősorban a meglevő múzeumi ágak problémáit kívánta rendezni, amelyből feltűnő módon hiányzik a technikatörténet, a szakmúzeumokra vonatkozó
alapelvek sora. Ennek oka, hogy a törvény-előkészítési. szinte kizárólag olyan szakemberek végezték, akik a „klasszikus” múzeumi ágazatokat művelték.
E hiányt pótolta az Elnöki Tanács 1954. évi 4. sz. törvényerejű rendelete a műszaki emlékek védelméről. A törvény a korábbi formák szerint de niál: „Műszaki
emlék minden olyan műszaki jellegű s a tudományos kutatás számára történeti jelentőségű tárgy (műszaki létesítmény, műszaki berendezés, mezőgazdasági jellegű műszaki létesítmény, gépalkatrész, szerkezet, szerszám, műszer vagy kísérleti eszköz stb .), amelyet a népművelési miniszter annak nyilvánít.”
122
1953. február 1-jén, a MMOK megszűnésével a közművelő intézményrendszer részeként a múzeumok átkerültek az akkor létesített Népművelési Minisztériumhoz. A 14.1954/0024 sz. minisztertanácsi rendelet a műszaki emlékek védelméről szóló, 1954. évi 4. sz. tvr. végrehajtásáról hozta létre a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csopoıtot, amely gondoskodott a végrehajtásról, és összefogta a meglevő műszaktörténeti múzeumokat és gyűjteményeket. Újakat is szervezve, kialakult a
műszaki múzeumok hálózata, amely közben minisztertanácsi határozattal országos múzeummá vált Országos Műszaki Múzeum néven. A 60-as évek elején kezdődött meg az oktatási és kulturális terület új jogszabály-
zatának kibocsátása, amely részben az elért eredményekre, az időközben kialakult szervezeti és koncepcionális változásokra épített. A kezdeti centralizáció a múzeumi területen igen eredményes volt, mert biztosította a hálózat eredményes, egyenletes fejlődését, ellátta a hálózatot az új képzés során megfelelően felkészült szakemberekkel. Megindult a belső múzeumi munka egységes gyakorlata, korszerű kiállításokat hozott létre azokon a helyeken is, ahol az 50 éves intézmények felállított kiállításairól csak a szél nyomása vitte le a port, és a múzeumok valóban a köznevelés szolgálatába állhattak azokban az épületekben, ahol addig jóformán csak az épület oromzatán szereplő „Közművelődésnek” felirat hirdette e célt. A tanácsok önállóságának fokozódása azt eredményezte, hogy mint az oktatási és egyes kulturális intézmények fenntartói a múzeumokat is beépítették a helyi neve-
lési célkitűzéseket megvalósító intézményi hálózatukba. Lépcsőzetesen, 1955-től kezdődően 1962-ig lezajlott a múzeumok tanácsi irányítás alá helyezése, és ez is indokolta, hogy elkészüljön a részben ma is érvényben levő 1963. évi 9. sz. törvényerejű rendelet a muzeális emlékek védelméről.
C) A múzeumügy szervezete és főbb, érvényben lévő jogszabályaı 1. Az 1963. évi 9. sz. rendelet Az új múzeumi törvény, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1963. évi 9. sz. törvényerejű rendelete a muzeális emlékek védelméről egységes keretbe foglalta a
különböző kiegészítő szakágakat, és koordinálta a kulturális terület, ill. a jogalkotás különböző területein kialakult szocialista jogelméletekkel. Új vonása a törvénynek, hogy inkább kereteket és hatásosabb megfogalmazást ad. Így pontosítja az Országos múzeum fogalmát, illetve a múzeum de nícióját. Az országos múzeumok sajátos gyűjtési körükön belül kimagasló, országos érdekű, területileg teljességre törekvő, muzeális gyűjteményt őrző, s azt a tudományos feldolgozó és népművelő munka szolgálatába állító tudományos intézmények. 123
Országos múzeumnak tekinthetők a
- Magyar Nemzeti Múzeum, - Szépművészeti Múzeum, - Magyar Nemzeti Galéria,
-p Iparművészeti Múzeum, - Néprajzi Múzeum,
- Természettudományi Múzeum, - Magyar Munkásmozgalmi Múzeum (151/1966 [MK. 14.] utasítás alapján), - Pető Sándor Irodalmi Múzeum,
- Budapesti Történeti Múzeum, _ Magyar Mezőgazdasági Múzeum
- Hadtörténeti Múzeum, _ Közlekedési Múzeum (1970/1050/XII. 20.) kormányhatározat és a - Műszaki Múzeum (1043/1972. MT) határozat alapján. A magyar múzeumokban az alábbi típusok ismertek:
1. országos múzeumok, 2. 3. 4. 5.
országos gyűjtőkörű egyes múzeumok, megyei múzeumok, tájmúzeumok, helytörténeti múzeumok.
Új fogalom a megyei múzeumi szervezet, amely a decentralizálás eredményeképpen született. A törvény a művelődésügyi miniszter hatáskörébe utalja, hogy az általa meghatározott körben, a tudományos és népművelési tevékenységen felül segítse a megye területén levő, szervezetébe tömörülő múzeumok és muzeális gyűjtemények munkájának összehangolását. Az országos gyűjtőkörű egyéb múzeumok tevékenysége valamely különleges szakszempontra megállapított anyag (pl. termelési ág, bélyeg, zene, sport stb.) gyűjtésére, feldolgozására terjed ki. A megyei múzeumok, a tájmúzeumok és a helytörténeti múzeumok egy-egy meghatározott területre, ill. tájegységre vonatkozó muzeális anyag gyűjtésével foglalkoz-
nak. A tájmúzeum is a korábbi törvény fogalmából került át, ahol közigazgatási határtól függetlenül jelentette az egységet (pl. Balatoni Múzeum). A tanácsi törvény alapján azonban létjogosultsága csak a megyei közigazgatási határon belül lehet, gyűjtőterületének meghatározása a megyei tanács jogkörébe tartozik. Lényegében tehát megszűnt kategóriának kell tekintenünk, mert a gyűjtőkör jellege szerint a
megyei múzeum tölti be ezt a szerepet. A múzeumok mellett vannak muzeális gyűjtemények, amelyek anyaguk és tevékenységük alapján
a) muzeális emlékhelyek (emlékmúzeum, emlékház, szoba), b) helytörténeti gyűjtemények, c) üzemi gyűjtemények,
d) szakgyűjtemények.
A muzeális emlékhelyek kimagasló személyhez, történelmi eseményhez fűződő emlékanyagot őriznek és mutatnak be. Részletes szabályzatuk a 103/1970 (MK. 2.)
MM sz. utasításában található. Emlékhely létesítéséhez már az előkészítő intézkedések és munkálatok megkezdése előtt a művelődésügyi, ill. kulturális miniszter elő-
zetes hozzájárulását kell megszerezni. Az emlékhelyek közül legjobban az irodalmiak fejlődtek. Kevés a történeti. Fejlődőben van a képzőművészeti, a Zenetörténeti, de nincsenek kellően képviselve a
tudósok és a feltalálók számára létesített emlékhelyek. Helytörténeti gyűjteményen egy adott helység történetével összefüggő emlék-
anyagot értünk. Üzemi gyűjtemény egy vállalat vagy szövetkezet által életrehívott, az üzem törté-
netével, fejlődésével foglalkozó muzeális gyűjtemény. A szakgyűjtemények a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés egyes területére vonatkozó vagy egyes intézmények (pl. tanintézet, művelődési ház stb.) működése során keletkezett muzeális gyűjtemények. Országos múzeum csak a minisztertanács határozatával alapítható. Országos
gyűjtőkörű múzeumot a szakminiszterek alapíthatnak a kulturális (művelődési) miniszter hozzájárulásával. A tanácsok által fenntartott múzeumok és a megye teriiletén levő muzeális közgyűjtemények tekintetében a kulturális miniszter a felügyelet
jogkörét a megyei tanács végrehajtó bizottságának művelődési osztálya, Budapesten a Főv. Tanács V. B. népművelési főosztálya útján gyakorolja.
Ha egy állami szerv, társadalmi szervezet, szövetkezet vagy jogi személy muzeális gyűjtemény létesítése céljából gyűjtést kíván folytatni, köteles azt a megyei múzeumhoz bejelenteni. A létesülő gyűjtemény nyilvántartásba vételével gyarapodását rendszeresen gyeli, és szakértői támogatásban részesíti. Ilyen gyűjtemény bemutatásához a megyei, ill. Főv. Tanács V. B. művelődési osztályának engedélye szükséges. A gyűjtemény fenntartója köteles a megyei múzeumnak az anyaggal kapcsolatos tájékozta-
tást megadni. Ezek a gyűjtemények régészeti anyagot nem tartalmazhatnak. A gyűjtött anyag muzeális gyűjteménnyé, védett magángyűjteménnyé nyilvánítható, ill.
egyes tárgyak védetté nyilvánítására is van lehetőség. Ha a fenntartó a muzeális tárgyak gyűjtését abbahagyja, köteles azt a megyei múzeumnál bejelenteni. A gyűjtött anyag elhelyezéséről a megyei múzeum javaslatára a kulturális miniszter dönt.
A hatályban levő múzeumi törvény a magángyűjtemények vonalán a korábbiak helyett a muzeális magángyűjtemény és az egyedi muzeális tárgy fogalmát használja. Alapvető változást jelent a permanens bejelentési kötelezettség. A korábbi törvények csak egyszeri bejelentést tettek kötelezővé. A végrehajtási utasítás kimondja, hogy az
általános bejelentési kötelezettségtől függetlenül, akinek tulajdonában (birtokában) az 1965. évi július 1. napja után olyan muzeális tárgy van, amelynek bejelentése nem történt meg, köteles azt a szerzéstó'l, a birtokba vételtó'l számított 30 nap alatt bejelenteni. Ez a rendelkezésiaz állami kereskedelmi szervek által értékesítés céljából át-
vett muzeális tárgyakra is vonatkozik.
'
125
A magángyűjtemények nyilvántartási rendszere, védelme is jellegzetesen magyar
sajátosság a szocialista múzeumok között. Legtöbb országban a műemléki felügyelőséghez hasonló szervezetek foglalkoznak a magángyűjteményekkel vagy egyes védett
tárgyakkal, de nincs országos szaknyilvántartási rendszer, ill. területi nyilvántartás. Kár, hogy a jól szabályozott rendszerrel a múzeumok személyi és technikai feltételek hiányában nem mindenben tudnak élni, és nem képesek a rendeletek végrehajtására.
Az is teljesen egyedülálló vonása a magyar múzeumügynek, hogy a műtárgyakvédelmét az állami kereskedelmi szerveknél forgalomba hozott, s így a kiviteli célokra szánt műtárgyakra is kiterjeszti. A muzeológusnak joga, sőt kötelessége az ott felmerülő tárgyak védetté nyilvánításának kezdeményezése, a kiviteli szemlében a műtárgyvédelem elveinek biztosítása. A múzeumi törvény lényeges változtatásokat hozott a régészeti tárgyak tulaj-
donjogát illetően. Feloldja a korábbi kizárólagos állami tulajdont a földből kikerülő régészeti tárgyak esetében, és összehangolja az 1959/V. törvénnyel (polgári törvény-
könyv). Főbb vonásaiban megegyezik a 13/1949. törvénnyel abban, hogy fenntartja a bejelentési kötelezettséget, a régészeti védett területet, a munkálatok felfüggesztési jogát, azonban ezt a korábbi határidő helyett népgazdasági érdekek miatt 8 napban
állapítja meg. Ezen a téren a törvény visszalépést jelent, és hátrányos a többi szocialista ország rendelkezéseihez képest. Új az utasításban az Ásatási Bizottság életrehívása, amely a Magyar Tudományos Akadémia és a Művelődésügyi Minisztérium közös szerve. Meghatározza az ásatásokban a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Műemléki Felügyelőség helyét. Lényeges vonás, hogy az ásatáshoz az illetékes megyei tanács művelődési osztályának hozzájárulását kell kémi. Mint a terület gazdáinak, az egyéb megyei szakigazgatási szervek munkájának koordinálásához
szükséges a fenti rendelkezés.
2. Az 1975. évi 6. sz. tvr. A földből előkerült anyag történeti értéke és védelme azt eredményezte, hogy az 1963. évi 9. sz. törvényerejű rendeletet módosítsák a tulajdonjog szempontjából. Az Elnöki Tanács 1975. évi 6. sz. tvr.-ben kimondotta, hogy a földben és a víz mélyén
talált régészeti leletek társadalmi tulajdont képeznek. A módosítás még két lényeges változtatást eszközölt. Az egyik az, hogy a veszélyeztetett területen a leletmentést 30 napos határidőre hosszabbítja meg, a másik, hogy az előkerült leleteket a helyi tanácsnál kell bejelenteni. A törvényerejű rendelettel egyidejűleg napvilágot látott a
végrehajtási utasítás is (2/1975. III. 7. KM), mely részleteiben intézkedik a bejelentésre, annak továbbítására, illetőleg a múzeum feladatára és a végzendő leletmentésre vonatkozóan. Így a községi tanács a megyei múzeumot közvetlenül értesíti a megyei művelődési osztály egyidejű tájékoztatása mellett, és gondoskodik a leletek átvételéről, szükség esetén a területen a munka felfüggesztéséről és a terület őrzéséről. A mú-
zeumok feladatává teszi a munkák haladéktalan megindítását és elvégzését úgy, hogy 126
az építkezés ütemében lehetőleg a népgazdaságot károsodás ne érje. A végrehajtási utasítás továbbra is meghagyja a Nemzeti Múzeumnak azt a feladatát, hogy amennyiben 30 napon belül a leletmentés nem végezhető el, javasolja a határidő meghosszabbítását, illetőleg ha a feltárás során olyan történeti érték kerülne elő, amely bemutatást igényel, az áttervezésre javaslatot tegyen. A törvény módosítása az 1949. tvr.-rel szembeni hátrányos helyzetet szüntette meg.
Rendezi az utasítás az Országos Természetvédelmi Tanács felügyelete alatt álló barlangokban folyó kutatásokat. A korábbi egységes gyakorlatot az új végrehajtási utasítás megosztotta úgy, hogy az ásatási engedélyeket a Magyar Tudományos Aka-
démia által végzett munkáknál az MTA szerve, a többinél - a műemlékieknél is - a kulturális miniszter adja. Így megszűnt a Magyar Nemzeti Múzeum egyetemes dokumentációs illetékessége, mivel az MTA által végzett ásatások dokumentációja nem kerül hozzá. A hatalmi versengés súlyos csorbát ejtett egy jól átgondolt, tudományos célokat is egyedül jól segítő, központi adattári célkitűzésen.
A törvény büntetőjogi szankciói sokat módosultak a régihez viszonyítva, s azóta is módosulnak. Megszűnt a bűntett meghatározása, és valamennyi szankció csak
szabálysértésnek minősül. Ez a rendelkezés már nem tér ki a műemlékekre, mert azt az 1964. évi III. sz. törvényben rendezték.
A fenti rendelkezéseken kívül a múzeumok munkája: a kulturális (művelődésügyi) miniszter 136/1965/MK, 12/MM utasításában a múzeumok ügyrendi szabályzatának, kiadásának, a 153/1966/MK, 14. sz. utasításában a múzeumok nyilvántartási szabályzatának kiadásán alapszik. Ezek mellett részfeladatokat szabályoz a 114/ 1968/MK, 5/MM utasítás a Központi Múzeumi Igazgatóság feladatköréről, a 167/ 1966/MK, 20/MM utasítása az Országos Múzeumi Tanács létesítéséről, a 172/1968/ MK, 17/MM utasítás az országos múzeumok szakfelügyeleti jogáról, a 125/1969/MK,
7/MM sz. utasítás a múzeumok műtárgymásoló tevékenységének szabályozásáról, a 206/1970/MK, 24/MM, PM sz. együttes utasítás a múzeumok által végzett szerződéses munkák vállalásáról és pénzügyi elszámolásának szabályozásáról.
3. Az 1981. évi 19. sz. tvr. A szocialista társadalom általános gyakorlata, hogy a társadalmi és gazdasági változások bekövetkezésével a szakági törvényerejű rendeletek 10 évenként megérnek
a módosításra. Ez következett be az 1963. évi tvr.-rel, amelyet 1975-ben már módosítottak, és az irányításban bekövetkezett változások miatt szükségessé vált a kiegészítés. Jelenleg ,,a muzeális emlékek védelméről szóló 1963. évi 9. sz. tvr.-nek a módosítása és kiegészítése tárgyában kiadott 1975. évi 6. sz. tvr.-rel és az 1981. évi 19. sz. tvr.-rel egységes szerkezetbe foglalt szöveg” van érvényben. Az egybefoglalt törvény 1984-ben jelent meg a Központi Múzeumi Igazgatóság kiadásában, amely a múzeumi törvényen és utasításon kívül a muzeális közgyűjtemények ügyrendi szabályzatát is magában foglalja. 127
A törvény új vonásai a következők: részletesebben határozza meg a múzeum feladatait, a védelem, a megőrzés, a tudományos feldolgozás és a hozzáférhetővé váló tétel szempontjából (1. §). Az országos múzeumok közé az 1032/1981. (X. 30.) minisztertanácsi határozat alapján bekerült a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Szentendre).
A muzeális magángyűjtemények és egyedi muzeális emlékek védelmében a tvr.-ben változás nincs, viszont a végrehajtási utasítás a védetté nyilvánítást, illetőleg annak megszüntetését az illetékes országos múzeum hatáskörébe utalta. A végrehajtási utasítás megváltoztatta a múzeumok típusait, s jelenleg a következő típusok vannak: a) b) c) d)
országos múzeumok, szakmúzeumok, emlékmúzeumok, tájmúzeumok.
Pontosabban határolta körül a végrehajtási utasítás (14. §/3.) a megyei múzeum pro lját: A megyei múzeum gyűjtőköre a megye muzeális emlékeire terjed ki. A megyei múzeum közreműködik a műemlékvédelmi célú, városméretű feltárásokkal összefüggő kutatásokban. A művelődési miniszter által meghatározott körben
segíti, szakmailag felügyeli, gazdaságilag irányítja a megye területén működő tanácsi fenntartású múzeumokat és egyéb muzeális közgyűjteményeket. A végrehajtási utasítás szerint az egyéb muzeális közgyűjtemények az alábbiak: a) helytörténeti gyűjtemények, b) szakgyűjtemények, c) múzeumi kiállítóhelyek, illetőleg emlékhelyek.
Változás történt a védett muzeális emlék, illetőleg gyűjtemény közgyűjteményben való elhelyezését illetően (15. §). A végrehajtási utasítás 30. §Ea a volt minisztériumi jogot az országos múzeumokra ruházza. A technikai haladás miatt szükségessé vált az ásatások kiegészítése a vizek medrében, e célból végzett kutatómunkára való kiterjesztéssel. A végrehajtási utasítás 32. §-a ásatásnak minősíti a műszeres kutatással végzett felderítést, illetve anyagszer-
zést. A végrehajtási utasítás a 36. § (3) bekezdése alapján a barlangokban végzendő ásatás esetén az ásatási engedély egy példányát az Országos Környezet- és Természet-
védelmi Hivatalnak is meg kell küldeni. (1988. jan. l-től Vízügyi és Kömyezetvédelmi Minisztérium.) A víz alatt végzendő régészeti kutatás esetén az engedély megadása előtt ki kell kérni az illetékes vízügyi hatóság hozzájárulását is.
128
Változás történt az ország történeti (régészeti) jelentőségű lelőhelyeinek védelmében (18. §). Bővült azzal, hogy ha a terület természetvédelem alatt áll, akkor az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökével egyetértésben kell eljárni.
Jelentősen módosult ennek végrehajtása (54. §). Lényege, hogy az eddigi csupán „jogi védelmet” megpróbálja kiszélesíteni azzal, hogy a védendő területen helyszíni tárgyalást tart, és határozatot hoz. Intézkedik arról, hogy a Művelődési Minisztérium által védetté nyilvánító jogerős határozat az illetékes földhivatalba kerüljön az ebből eredő korlátozásoknak az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzése végett. A Föld-
hivatal a bejegyzést elrendelő határozatot megküldi a történeti (régészeti) területek törzskönyvét vezető Magyar Nemzeti Múzeumnak is. A védelmet segíti az 54. § 5. pontja, amely elrendeli a védett területek egységes táblával való ellátását. A táblák
elhelyezésének és fenntartásának költségeit a fővárosi, megyei tanács végrehajtó bizottságának művelődési feladatot ellátó szakigazgatási szerve viseli. Amennyiben a védetté nyilvánítás kapcsán ingatlanrendezés szükséges, a műszaki
munkálatok elvégzéséről, a költségek viseléséről a megyei múzeum gondoskodik (6. pont). A védett terület ellenőrzését az illetékes megyei múzeum gyakorolja. Az ellenőrzés során a megyei múzeum évenként jelentést ad a Magyar Nemzeti Múzeumnak (7. pont).
4. Múzeumi törvények a szocialista országokban A szocialista országokban különös súlyt kap az ingó és ingatlan műemlékek védelme. Általában kettévált az ingó emlékek védelme és ennek jogi szabályozása, ellenőrzése, ez a Művelődési Minisztériurnhoz tartozik, illetve annak megfelelő elnevezésű szocialista minisztériumlıoz vagy bizottsághoz. Az ingatlan műemlékek védelme, a műemlékvédelem hazánkban az Építési és Városfejlesztési Minisztériumhoz, a többi szocialista országban a Művelődési Minisztériumhoz, ill. bizottságokhoz tartozik. A Szovjetunió érvényben levő új múzeumi törvényét 1981-ben hozták, és ez az SZKP KB 1981. évi határozata. A végrehajtási utasítást 1985-ben adta ki az összoroszországi kulturális miniszter. Az NDK-ban a múzeumi törvény 1981-ben jelent meg. Alapelveiben a szovjet múzeumi törvényt követi. Ennek megfelelően az ásatások fő intézménye a Tudományos Akadémia, illetőleg azok a kerületi múzeumok, amelyeket az oktatási miniszter irányít mint kutatóhelyeket; ezek: Német Történeti Múzeum, Dimitrov Múzeum,
Etnográ ai Múzeum, továbbá régészeti vonatkozásban: a weimari, a drezdai, a schwerini, a hallei múzeumok. A műemlékvédelem a műemlékvédelmi hivatalokhoz tartozik. Az NDK múzeumi törvény specialitása a műszaki emlékeknek minősülő modellek, nullszériák kötelező kötelespéldány-rendszere.
129
Csehszlovákiában a régészeti kutatásokat az Akadémia végzi, illetőleg engedé-
lyével néhány nagyobb múzeum kap önálló ásatási engedélyt (Pozsony, Kassa, Brünn, Prágai Nemzeti Múzeum stb.) Bulgáriában kulturális bizottság felelős az ingó és ingatlan műemlékek tárgyában.
Lengyelországban a múzeum- és műemlékügy a kulturális minisztériumhoz tartozik.
Romániában az ásatások legfőbb irányítója a Román Tudományos Akadémia, és a helyi jelentőségű ásatásokra a kulturális és oktatási miniszter által megbízott kulturális tanács ad engedélyt, és gyakorolja mind az ingó, mind az ingatlan műem-
lékvédelem jogát.
Irodalom : _ Le musée en tant que centre culturel. Sou rõle dans le développement de la collectivité. Paris, UNESCO, 1963.
_ RJVIÉRE, G. H.: The Organization and functions of the museum. Museum, 1949/4. _ Rol muzejev v kommunističeskom vospitanii trudjaščichsja.'Moszkva, 1966.
_ MAC MASTER, D. M.: Museum und Ötfentlichkeit I. Köln, 1964. _ RATH, K.: Museum und Öffentlichkeit II. Köln, 1964. _ BENEŠ, J.: Rozbor museálnych funkcii. Museum, 1967/3.
- COLBERT, E. H.: What is a museum. Curator, 1961/2. _ Museum und Schule in der DDR. Berlin, 1966. _ Stage regionnal d'etudes de l°UNESCO sur le role éducatif des musées. Paris, UNESCO, 1960. _ THOMAS, S. W.: What role for the modern museum? Museologist, 1962/5. _ PARR, A. E.: Is there museum profession? Curator, 1960/3. _ Teacting of museology. New York, 1965. _ A kulturális igazgatás kézikönyve. Budapest, 1977. _ A múzeumi törvény és végrehajtási utasítása. A muzeális közgyűjtemények ügyrendi szabályzata. Központi Múzeumi Igazgatóság, Budapest., 1984.
130
D) Múzeumépítészet A múzeum épületei két építkezési formából alakultak ki: a galériából és a kabinetből. A galéria _ ha nem említjük a gyűjteményeket tartalmazó antik csarnokokat _ a reneszánsz fogadóteremből, szalonból alakul ki, ahol kezdetben a szobrok,
néha képek elsősorban a dekoráció szerepét töltötték be. A galéria elnevezés a XVI. sz. végétől, de inkább a XVII. században általában képtárat jelent. A kabinet szerényebb eredetű, a polgári lakás formájából alakult ki, és inkább az Alpoktól északra eső területen vált általánossá. A múzetunépítkezéseken is tükröződik az általános fejlődés. Kezdetben _ még a szakosodás megindulása előtt hatalmas, egymásba nyíló csarnokok, ill. nagytermek voltak az eszményképek, főleg a szobrok elhelyezésére. A már kifejezetten múzeum céljára emelt épületek _ különösen kezdetben _ a klasszicista stílust követték, s az antik templomeszménynek megfelelően építették fel
azokat. Európa első múzeumépülete a British Museum (1823_27). A müncheni Pinakothek (1825-1836) pazar galériás megoldással épült s az ugyancsak müncheni Glyptothek (1816-1830) hosszú teremsorai, folyosói megfeleltek annak a célnak, amire tervezőiket felkérték : legyen alkalmas mindenféle anyag befogadására. Az Európában negyediknek épült Magyar Nemzeti Múzeum is magán viseli tervezőjének zsenialitását és a kor múzeumi szemléletét. Az 1836-46 között épült palota 100 m hosz-
szú, 70 m széles tömbjével a legarányosabb építészeti remekmű. Nyolc hatalmas oszlopon nyugvó portikusza antik templomot idéz, amelynek tympanonján a tudomány és aművészet allegóriája szerepel. Az épület két udvarra épül a középen levő lépcsőház tengelyében. A hatalmas előcsarnokból jobbra és balra egy-egy teremsor indul ki, amely a belső udvarok mentén körfolyosókban kíséri a belső teremsort és a hátsó lépcsőházhoz kapcsolódik. Az emeleti részen a földszinti előcsamok helyének megfelelő hatalmas díszterem áll, előtte körkupola, amelyből a két udvart körülfogó teremsor és folyosó kiindul. Pollack Mihály kora felfogásának megfelelően, ezen termek egy részének _ mivel festményeket kívántak bennük elhelyezni _ felső világítást adott. A hatalmas előcsarnokot, a lépcsó'házat az épület jellegének megfelelően alkotta meg, s ez alkalmat adott a díszítésre, szobrok, falfestmények elhelyezésére. A szobrok a
magyar történelem nagyjait, a freskók a magyar történelem legfontosabb jeleneteit, ill. a tudomány és művészet allegóriáját ábrázolják Lotz Károly és Than Mór alkotásaiban.
Kettős teremsorral készült a Drezdai Képtár (1847), abból az elgondolásból, hogy a nagytermek kombinációja a kisebb kabinetekkel váltakozva igen alkalmas képtár számára. Különleges építészeti feladatot jelenthet az a kívánalom, ha a múzeum épületének ókori objektumok rekonstrukcióit kell befogadnia. Jellemző példa a berlini múzeum, amelynek nagyvonalú építészete a pergamoni oltárt, a babyloni Istar
palota rekonstrukcióját foglalta magába csakúgy, mint az Athéni Múzeum, amely görög, római, bizánci templomok rekonstrukciójának elhelyezésére vált alkalmassá. 131
Ezek az épületek a másik nagy múzeumi stílussal állnak kapcsolatban, a reneszánsz-
szal, ahol az udvarok zártak, és a szobrok befogadására alkalmas csarnokokkal épülnek. Ezekbe a csamokokba kerültek elsősorban a képzőművészeti akadémiák művészeti elméletei szerint a kiemelkedő szobrászati alkotások másolatai, a gipszmúzeumok, amelynek legjobban megmaradt képviselője a müncheni Glypthotek. Erre a célra épült
SCHICKEDANZ tervei alapján a budapesti Szépművészeti Múzeum épülete, korának kiemelkedő alkotása, a fővárosban az Országház után a második legnagyobb térfogatú épület. Dór, ion oszlopcsamokait az európai szobrászat legjobb másolataival rendezték be. Párhuzamos teremsora, a nagy termek és a kabinetek lehetőséget adtak az új elvek szerinti elrendezésre. A romantika által megkövetelt művészi zsúfoltság már nem volt fenntartható, amikor a látogatók száma megnőtt, és a rengeteg látnivaló között már nem lehetett szelektálni. Ezért volt szükség az anyag osztályozására, amely
a művészetek szakosodását is elősegítette. A Louvre-ban pl. a festményeknél 1799-ben a kronológiai szétválasztást kezdték el, 1810-ben a szobrok elkülönítését, de a lényeges
klasszi káció a XIX. sz. utolsó negyedében alakult ki. További muzeológiai elgondolás az, hogyan lehetne a kiemelkedő, az első, a má-
sodik, sőt a harmadrendű anyagot elhelyezni, mivel a múzeum a raktározást még nem ismerte, és kötelességének tartotta egész anyagának nyilvánosság előtti bemutatását. Goethe 1821. évi itáliai útján vetette fel elsősorban azt, hogy a rengeteg kép megfelelő elhelyezés nélkül nem lehet hatással a látogatóra, szükség van szelektálásra. Ez a gondolat hatott más tudományágra is, és először Londonban, a természettudomány
terén nyert megoldást 1886-ban. A képzőművészeti anyag szétválasztására több helyen történt kísérlet úgy, hogy a nagyteremben a fő mű, a kabinetekben a másodrendű anyag _ később emeletenkénti megoldással _ kapott helyet. Ennek legletisztultabb formáját 1907-1909-ben a Bostoni Szépművészeti Múzeum mutatta be, a fejlődő muzeológiai elvek szerint. Egyre világosabbá vált, hogy olyan épületeket kell tervezni, amelyek a múzeumok sokféle rendeltetésének megfelelnek. A korábbi kis számú előkelő látogató befogadásán túl egyik legfontosabb elv lett a nagy nyilvánosság előtt bemutatott kiállítás körforgalmának biztosítása. De gondolni kellett az anyag gyarapodására is, annak elhelyezésére, mert ha ennek érdekében a múzeumnak szánt épületet gyarapítani akarták, a hozzáépítéssel esetleg az elveszítette arányait. Az épületek megnyújtására elsősorban a felső világítás megőrzése miatt kényszerültek az építők. Ezt bizonyos fokig ellensúlyozták a kis termek oldalmegvilágításai, ami a kabinetek kialakítását segítette
elő. A múzeumépítészet különösen az első világháború után válik külön szakmává az építészeten belül, akárcsak a könyvtár vagy más középület tervezése. Mind formáját, mind rendeltetését tekintve érdekes kísérletek születtek. Megemlíthetjük ezek közül
első úttörőként VıcToR HoRTÁt, aki 1914-28 között készítette, ill. kiviteleztette tervét, a Tournai Múzeumot. A múzeum egy központi, 8 szögletű hall köré épült 10 hatalmas csarnokkal, amelyekben nincsenek Válaszfalak, és tetszés szerint alakítható. Alapvető szempontja a megközelíthetőség volt. Ez a megoldás lecsökkentette a ki132
V
.....„.
.ııpıı
.
.-)A^l.V
'51
`~
.A-J
J
~._.ı_ _1. J.
.
\
l
I
„
.,_f_.
»--._"L
. KJ.
:_ -.-„.~,..„..ı .
lt E ”2ˇ._-L:- u"'_'7*='“.
K
. .
6/ If.. 7 4
-n _
l
i-
,zı, x
I.„4\.'vı véıhı
". .ıı.z
A
f
ll. -.
_.
z.
_ 1
zııí 'ˇ
7
))>
"'.°ˇČ'T
z
ı1
.
I
Í
~"" -taıı ıııgí. . . '_ Y '
`ıı ill' '.'+.'\.ı~- - --z
`
l',;
15. ábra. Modern múzeum makettje és a világmúzeumhoz készült vázlatok. Corbusier, 1929-38 (Carlo Ragghianti után)
13
használatlan tereket, amelyek eddig jellemezték a múzeumot. Jól érzékelteti ezt Móra
Ferenc, aki a szegedi Közművelődési Palotát szivardobozhoz hasonlítja, amely magas, homlokzata elég széles, de belépve az előcsarnokba, azon túl nincs semmi. Az új múzeumépület egyik kísérleti formája volt São Paolóban a Művészeti Mú-
zeum épülete (1947), ahol egy 1000 m hosszú épületben oldották meg a képanyag kettős, ill. hármas múzeumi elrendezését. A harmadik múzeum inkább a tanulmányi raktár fogalmához áll közelebb. Új utakon jártak a houstoni (Texas) Szépművészeti Múzeum építésénél, amikor széles trapéz formára alakították a teremsort, vagy a yale-i Szépművészeti Múzeum 1953-ban létesült épületénél, amely háromszög formában, 5 emeleten ad lehetőséget képek elhelyezésére. A Rio de Janeiró-i modern művészeti múzeumok épülete 130 m hosszú, galériájának nincs válaszfala, olyan, mint egy szabad múzeum. A belső közlekedés kérdésének megoldására s a látvány miatt készítette WRIGHT a New York-i Guggenheim Múzeumot, amelyet a Guggenheim alapítványból hoztak létre. Az épület egy csavarmenetes, 6 emeletes épület, ahol a néző kényelmesen halad lefelé, és nézi a képeket, azonban a ferde talaj, a falak változó tájolása nem teszi teljessé a látványt.
Ezt a múzeumot tartották a legjobban kihasználható épületnek, mégis sok hely veszett el, és az óriási anyagnak csak 1/4-e került kiállításra.
A múzeumi téma századunk legnagyobb építészét, LE CORBUSIER-t is élénken foglalkoztatta. Elkészítette a világmúzeum tervét, amely a népszövetségi pályázat első
díját nyerte el. Ez lépcsőzetes piramis forma, 7 emeletes, mezopotámiai zikkundt alakú épület. Ugyancsak nem került kivitelre a párizsi Jelenkori Művészeti Múzeum terve, amely egy 14× 14 m nagyságú térrel indul, és korlátlanul növelhető. Ez volt az alapötlet a korlátlanul növelhető múzeumra 1939-ben. Négyszöges, spirális elven alapszik ez is, oszlopon nyugvó építkezés, természetesen belső térképezésében exibilis falakkal. Kivitelezett terve az Akmadabadi Múzeum Indiában, 1956-57-ben épült.
Oszlopokon nyugvó, négyzetes alakú, 2500 m2 alapterületű múzeum, amely 84>< 84 m-re fejleszthető, és 7000 mz-re bővíthető. Ugyancsak kivitelezésre került a Tokiói Nemzeti Múzeum 1959-ben. A modern technika a múzeumépítés terén is új lehetőséget nyitott a hagyományoktól eltérő múzeumok kialakítására. A sok elképzelés közül az automatikus mú-
zeum gondolatát említjük meg, amelyet M. CHARLES FRIÉSE közreműködésével Nantes város megrendelésére terveztek, azonban kivitelezésre nem került. Az automatikus múzeum egy K-Ny-i tengelyben elhelyezett 22 emeletes épület, amelynek közepén van egy liftszerűen működő kabin, 20 forgatható székkel. Az emeleti traktusban forgószínpadszerűen vannak a kiállítások, amelyeket a látogató ülve szemlélhet meg. A kép 30 percenként változik, közben megfelelő kommentárt s zenét hallgat hozzá a látogató. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy 1000 látogató egyszerre 1000 kiállító egységet láthat. A bázis, a kiállítási forgódobok az alagsorban vannak, onnan irányítják őket. Lehetséges egy másik megoldás is, ahol a közönség mindig x helyen ül, és elevátorok segítségével mozgatják a kiállítási egységeket, amelyek szintén emeletenként jobbról és balról helyezkednek el. Elsősorban képzőművészeti anyag kiállítására tartják alkalmasnak az automatikus múzeumot.
ı_
`
_.-L
»
~
7.5
16. ábra. Az alma-atai Művészeti Múzeum. Építészet E. Kouznetsova, O. Naoumova. (M. Lehmbruck után)
Mint több amerikai múzeumnál látjuk, a gondolat nem kivihetetlen, ha nem is az automatikus múzeumépítéssel, de a technikai adottságok birtokában a vizuális
megjelenítéssel. A San Franciscó-i városi múzeum lényegében óriási dioráma, amely egy kör alakú épületben mutatja be az 1906. évi földrengés előtti város makettjét, a következő jelenetben a földrengés pusztítását, majd a mai várost. A mechanizmust az alagsorban levő gépóriások működtetik. A műszaki múzeumban életnagyságban, makettekben jelenítenek meg technikai folyamatokat, gyárrészleteket. E szélsőséges kísérletektől eltekintve, az új építkezéseknél, amelyek akár állandó múzeum, akár világkiállítási bemutató céljára épülnek, akár átépítésről van szó, egyik alapelv a mozgatható elemekből összeállítható belső építési mód. A múzeumépítészetet azonban elsősorban mégis a múzeumban folyó munka új tartalma alakítja ki. A múzeumok új funkciójára megfelelő építészeti megoldást kell találni. Vonatkozik ez elsősorban a közönség fogadására, a múzeumban folyó valamennyi belső tudományos munka feladataira alkalmas építészeti megoldások elkülönítésére. A múzeum egyik része a közönségé. Központi előcsamokában kell elhelyezni a ruhatárat, a pénztárat, a kiadványok árusítását, az előadótermet, a különböző
kisebb munkaszobákat, a vezetők szobáját, a teremőrök szociális helyiségeit csakúgy, mint a forgalonmak megfelelő mellékhelyiségeket. Nem képzelhető el ma már modem múzeum büfé vagy nagyságának megfelelő étterem nélkül. Ezeket az olyan múzeumokban is kialakítják, amelyek nem múzeumi célra épültek. Kiállításainkat úgy kell bemutatni, hogy egy-egy egységet ne tömjünk tele anyaggal, mert elfárasztja a látogatót. A gyakorlat szerint 1000-1200 mz tér a legideálisabb nagyság egy-egy kiállítási egységnél. Az itt beiktatott pihenő után kezdődhet csak az új téma. 135
_ .__y__,
z
A-_. -„_ 1
I
-1
_,
/-1
`>__ __
.
. /ˇ` "-"'-Í
.
I`!,
.
\.
. esz.-- "_
_ '
-L* 1/f f\ z
-
./ /,z
z -/Č . "\
-' .,:,
I - *ˇ
4ııı “"'-“Fi
7. ábra. Utsunomiai (Japán) múzeum, alaprajz és homlokzat. Építésze: Kawasaki (M. Lehmbruck után)
36
__
.La
U ll'
_,,,_
,tux lı
L~._`-
z.:-_If.-§_`.-`-.__3l`1. . z ___.Fiirl “Í-_`3 aI-3-.: is.Í5:;-
Í z . 551-.:
" _.-._ ' -
._,
\._
`_
L*
Väıiıiín-
''f ' z`
..`;___Q`_
_-„ _, 2. zz,._
~.
“
L
'
'_
_
_
R
'
-__.
-"ıuz.-.-
_,
1z
'
'
ˇ
, ' ____`__`
`f"*' §..f.-
-\ -,__š\\
._
;
_:!` _
4
".. :
r
,_ '.
-(_
_.
l' .~ J-_ .__ 4I'_.
if' _. `»_ı`
5.
_
J
f „V
ıı _,~'
1 H
-*N:.faz zs fel '-2
`“"“
l
-_ _
I
_.“___. .
i
2 “`-`š.-.i" " ~+'1J-fë«J- f='-^`“"'t` ı Eı
L/“ˇ1.'_
`~_.-ÍŠJ `- A_
-__; -_-_--_ ı
H
/G_.
w !“"__
'-
-«^ ~ "` _ı .ılılllıul
* a
2%. V
.
,
z.-_. _
»^`~"
FL' y, L
T
\
- \“` ` -
"
-L. _, i_D|§iÉa;_1ıl2 _
Í .ˇ „_
' 1- fra \J
Í
__
-_ J ;\t-
Í*
.*
„
. _A/I '_`)'{'_.“ gat!! gII/,":z.4-_. 1'
_
_
"'R
. s
\__;
GI
JPˇ .Í
~\.
-Í'gi
P91._
.„ __
_.~mıw
.
__/till. _- I,^Lg... _ ' ,.zs _'.ˇ-
:Í ÁÍŠ“L'.`z_ ;"`f-" ___
.-ˇ-`.`. __
_
'
_
4-If 1*
:.:
'ii _.-"'f
+'
..+
3:-Q;
-Mi
_.4f
Fr
.
373;
_ __'ıııI_
il
V ˇ
e
Aı_
-
~ ,I
-
ı.
18. ábra. Modem Művészetek Múzeuma, Brüsszel, történeti kömyezetben. Épltésze: R. Bastin. (1. föbejárat, 2. hall, 3. időszaki kiállítások, 4. belső kert, 5. gyűjteményi raktárak, 6. múzeumtér, 7. múzeum utca, 8. új épületrészek, 9. parkolóhely.) M. Lehmbruck után
Teljesen el kell különíteni a múzeum kiszolgáló részlegét. Ez is nagyon összetett, ezért célszerű a munka folyamatának megfelelően megtervezni. Régészeti, néprajzi
anyagnál bevált az átmeneti raktár, ahová a gyűjtésből, ásatásból származó anyag kerül. Innen jut az anyag a restaurátor`i műhelybe. A régészeti anyag számára érdemes egy kerámiaműhely felállítása, ahol a kerámia feldolgozása mellett a gipszöntéssel
járó egyéb munkák, másolatok készítése is folyhat. Ajánlatos a terveket itt olyan módon kialakítani, hogy megfelelő csigasorok felállításával a kőemlékek szállítása, má-
solása, restaurálása is megtörténhessen. Feltétlenül biztosítani kell a különböző vegyszerek számára előírt berendezések létesítését, pl. a galvano-másolatoknál a keletkező ciánvegyületek eltávozására szolgáló és előírt elszívóberendezések beépítését. Külön tervezendő a laboratóriumok egysége, a mérő-, a röntgenszoba s a célnak megfelelő laboratóriumi szobák. A modern múzeumokban a restaurátor-műhelyekhez közel helyezkednek el a raktárak. Meg kell oldani a kutatók jó elhelyezését is, és biztosítani kell a szociális létesítményeket, az ebédlőt, a büfét. Gondot kell fordítani az adminisztrációs részleg központi elhelyezésére, a jó megközelítés biztosítására, a kö137
\
'
.
i
„só
.fqä
1 '
-
.- -.ı /„ ,J --"'/i .
/Í
/ff-*Í 21))
.__
__
4?
_
'_
Y
_
.I
Š
`
1
'
.=-- ,j
L” . --P'
0 Í
I
- __
,
r1
5.
_z,
-É `
f
lıu
. -
.
ÍD A Í' ' ı:_. _
" |t„_...
'fi
A
0* i
` .I I “'“"L'- ...v_
1.:: __i_ _._i~1:
L.;. -_-.:.-_3_? i*Miˇ”frt.~.mz. i
-1~/„__rúfilı ve 8 _ .-2.
__-
_ 1:1”
m
iwıl ˇ._ l blJ -ıl„Iı.mp.'.L ____
,
_ .
~
z
___..-
~\ˇ1`~.__.. ,
Ar ˇ-"Í . _iu_..____uz Au »mz / ` ` '-rf-v1v1*'I' “ " -' ' " _ ' " „_
I
'
i\
:-
Š__ Šzčj
""`.'"_"ˇ-Ft-'TP-
\
ı~.
_
----
.» __
__ __ __". ıítl
~,: :>;;_{'.{,;'~,E-V , 'zz.,,l_. I w 21:2. 'Í
_,
413;
_ _
l'.i _ 3-.
, . .;- :__;_. __
Yíííı1 atm.l_l\'fl 1
,
l,l'
_ ,; wı ı -,,_
»~»g ı___:§_= . ];«_=_.
\ı.tt-
`
ı..„,
ı
,,
_., .,..
Í
._ _ im.
ll
.-..
' ııı
` I,
ıı [A
I
_
1
I
, \
_
z
Hr
_____
,`
1
z
. z__ |„
z
\
n~.ııv1r .
__
IK hgy,-`_ ._,
ı
.:z:«- !.ııtı;-`~"~' ı _.,
J.-„_,.,„-Y
vk
_
ııl
-zi
:_ Ír'
V t
1;
ÉN 1 I
...ffi-:ııııffı
'lt
ıv
r
K
'
91.,..-._
ff- I"
L
1
K ı
*
*
_
__ . ._ «\ . L-
"" l
ı× 1
H I
_ \
A*
l| \
. “
D. ábra. Az ontariói tudományos központ, Toronto. Építészet R. Moriyama. (A: főbejárat, B: eloiótermek, C: kiállítótermek, D: tervezett bővítés a kiállítások számára, E: tervezett laboratóriumok, könyvtárak, foglalkoztató helyiségek.) M. Lehmbruck után
38
.
Nellékbejúrot
Vencëglátús
oo
Kõzzzsvzıõdëzi
programok tere időszakos
_
'
O f
-
_„ „
1.Kö|rf0rguı°m ,
(3.00 0 >
e
2.Körforgulom
ı
4
'
.
'
_
_
Nyilvános terület
-
.
'
G
Ű"
.zzfãfã =
našeˇ
Oo
ű Csomagolás
RuKfõr1.
-
Ruızrdzz.
D
ˇ
ü
O<>
B0
Az épület
.
ˇ
forqolml
V ellenőrzése
OO
'
O
OO
.
Kutcıtas 9
'
Dokumentéılús l_
Félíg nyilvános terület
k _ Tec ni uı . f ı ıë ek
:
li
|,`
,
`
_
oktatás Előudóterem
-
,u z
_
!
/A
h
z
.
Föbejdmt
. Műhely
6 Rčâtcıurúlds
I_
_ Félig rnagún (belső erület
Magán" (belsö) terulet
20. ábra. Múzeumépítészetí séma (M. Lehmbruck után)'
zönség részére külön bejárattal. Valamikor raktárat, ill. más célt szolgáló helyiséget
alig építettek, ma a hasznos légtér több mint 60%-át kiállításon kívüli célra kell tervezni úgy, hogy legalább 25 éves kifutása legyen a gyarapodó anyag és a személyzet elhelyezésére. Az új múzeumépítészet igen sok szakember közös munkája során alakul ki meg-
határozott program alapján. Erre vonatkozóan MANFRÉD LEHMBRUCK dolgozott ki igen szemléletes modellt, amelyből néhányat közlök. A múzeumépítészet egyik alapja a cél, illetve a rendelkezésre álló pénz.
Döntő szempont a múzeum helye a városban nemcsak urbanizációs szempontból, hanem lélektani szempontból is. A hely kiválasztásánál sok kívánalmat kell gyelem-
be venni, így a megközelíthetőséget tömegközlekedéssel, parkolóhelyekkel, közel legyen az egyetemhez, előadótermekhez. Előnyös a városrészközpontokban való elhelyezése is.
A belsőépítészet külön ággá fejlődött, s ez áll a múzeum belső kiképzésére is. Alapelv, hogy az anyag határozza meg a formát, a stílust, ezért nehéz általános érvé-
nyű normákat meghatározni. Általánosságban elfogadott, hogy a művészeti múzeu139
'I “hitel c ,,Q\
_<<\°
..e v=l<ıgk
oô iêfogf
~°l_
Q-". \'\“'
°> .
O
0,
04%'
*O „öv . kupûtdk
bo
Rendezvények 1< -F fo “O O_ O\9z`
+9
Időszaki kiállítások
Iskolai-
'oec/Q,/_ W-8e+@4_ 09 Jo/ Q 4'.r. ffr-, be
.X0
Oktütčsi
szolgálat
GYŰÍte'mények
03°; “V/ka O.
Z
Konferenciák Kcınyvtcır H
I
Í 'N
I
Információ
/ Étterem
)
Gyermekmegőrző
K. .'\.
p.'henés.,?.\
lgcızgotós; adminisztráció Bejárat \§`Q\\ /
Személyzeti bejáró
/\ /-
Üejárol-il
U Ö`|°<
21. ábra. Diagı-am az ideális múzeum megépítéséhez (M. Lehmbruck után)
mok számára 10~l2 m-es hosszú termek a legalkalmasabbak. Iparművészeti tárgyak kiállítására a kisebb egységek az ideálisak, s ezeket válaszfalakkal célszerű tagolni, hogy a tárgyak intimitása érvényesüljön. A termek hosszú sora a pszichológusok megállapítása szerint fejfájást okoz, fárasztó. Nagyon fontos a padlózat megválasztása is. A szobrokhoz a márvány, a kőpadló illik a legjobban. A festményeknél a fa vagy a tel-
jes szőnyegborítás a legmegfelelőbb, akárcsak a bútoroknál. A padló anyaga nagyban befolyásolja a fáradékonyságot, s ez az „egésznapos múzeumokban” bizony komoly gondot okoz. A többféle padló teszi a járást a legkönnyebbé, a szőnyeg a legfárasztóbb. 140
Az építészet mellett az épületgépészet biztosítja a jó üzemeltetést. Egyik fő fel-
adata az épület szellőzése, fűtése, hűtése. Itt a legfőbb problémát az jelenti, hogy a múzeumi tárgyak különbözően reagálnak a levegő hőmérsékletére és páratartalmára. Egyiptomban pl. - 4°, 4- 50° hőmérséklet-ingadozás mellett is kiválóan fennmaradtak a műtárgyak, mert megfelelő a páratartalom; optimális a 45°-65°. Ezért a páratar-
talmat 55°-ra tanácsos beszabályozni. Lényeges az állandó hőmérséklet biztosítása. Érdekes, hogy ebben az európai szakemberek a 15°-ot, az amerikai szakemberek a 21°-ot tartják optiınálisnak. Fűtésre egyaránt alkalmas a meleg levegő, a meleg víz, ami szén-, gáz-, olajtüzelésű kazánnal, ill. villannyal biztosítható. A múzeum valamennyi helyiségét fűteni kell, nemcsak a kiállítótermeket, a raktárakat is. A festmények, a fémek, különösen az ón nagyon megkívánja az egyenletes hőmérsékletet, nem szólva a bútorokról, amelyeknél szinte létkérdés az egyenletes temperatúra. A fűtésnél is több problémát jelent a világítás, akár általános világításról, akár egy-egy tárgy speciális megvilágításáról van szó. A műtárgy megvilágításánál ugyanis az esztétikai és a védelmi szempontokat is gyelembe kell venni. A megvilágítás elsőrendű múzeumi követelménye a terrnészetes fényforrás, így a felső tetővilágítás, mely föleg a festményeknél a legfontosabb. Ez bár a legjobb megoldásnak látszik, hátránya, hogy a fényt szűrve adja, zömét a padlóra bocsátva, és a festmény így mégsem kaphatja meg a legjobb világítást, mert azt még a tetőzet is megtöri. Jó a diagonális világítás, amely a templomokból került a múzeumi épületekbe, a már említett kabinetek megvilágítását szolgálta, viszonylag egyenletes fényszórással.
Bármennyire is idegenkedtek a múzeıunok a mesterséges világítástól - elsősorban a tűzveszély miatt -, be kellett ereszteniük a fényt. A villamos energia új tudományt fejlesztett ki, a világítás tudományát, amely egyre terjed. Modern kiállítás már nem nélkülözheti a fényeífektusokat. Szakmai téren ez is sok lehetőséget rejt magában. Így biztosítja pl. a súrolófényt, amelyet a szobroknál általánosan használnak, és alkalmas tárgyak, csoportok, részletek kiemelésére. Irodalom .`
- ALOI, R.: Musei Architettura Tecnica. Milano, 1962. - LE CORBUSIER: A jövő nagy városai. Bp., 1968. - UzsOK1 A.: A modern múzeum Le Corbusier terveiben. MK. 1970. 2. - GLASER-KRÜGER: Korszerű múzeum. - SZIRÁKI ZOLTÁN: Kiállítások és múzeumok színes megvilágítása. Tanulmányok a korszerű múzeumok berendezésére, felszerelésére és működése köréből. NPI.
1969. - BRAWNE, M.: Neue Museen. Planung und Einrichtung. Stuttgart, 1965. 208. - JESBERG, P.: Das Museum der Zukunft. Köln, 1970. - PARR, A. E.: Problems of museum architecture. Curator, 1961. 304-327.
- LEHMBRUCK, M.: Museé et archtecture. In: Museum, 1974. XXVI. 3/4. - Beleuchtung und Klima in Museen. Schriftenreihe Inst. für Museumwesen. Nr. 14. Berlin, 1979.
j
141
E) Gyűjtőmunka. és tudományos feldolgozás A múzeum feladatai között mindig első helyen szerepel a gyűjteményképzési tevékenység. Múzeum nem képzelhető el gyűjtemény nélkül. Gyűjtemény birtokában akkor is múzeumnak tekinthető, ha nem folytat kiállítási tevékenységet.
2500 év írott történelme folyamán a gyűjtés, a gyűjtemény fogalma tartalmában és szempontjaiban, módszerében változott, jellemezve korát, világnézetét, és kifejezve azt a célt is, amelynek szolgálatába kívánták állítani. Miután minden további múzeumi munka alapja a gyűjtemény, érthető, hogy ezen a téren nagyon eltérőek a vélemények. A gyűjtemény legkisebb egysége a tárgy. Mivel a
természet és a társadalom valamennyi tárgyát nem lehet begyűjteni, ezért a tárgy általános fogalmát a múzeumi tárgyra kell leszűkíteni, teljesen egyértelműen, mert a tárgy kritériuma, nem a dimenziója. A múzeumi tárgy alapja, annak különleges tulajdonsága, amelyet muzealitásnak vélnek. A fogalmon azonban nem minden különleges tulajdonságot értünk, hiszen ez
visszalépést jelentene a kuriozitás, a raritás felé, vagy esetleg olyan öncélú tevékenységet ölelne fel, amely nem lehet múzeumi érdek (pl. gyufacímke-, etikettgyűjtés). A tárgyat gyűjtés útján szerzik, és a muzealitás felismerése gyűjtésen alapszik.
A gyűjtés a kutatás egyik álláspontja szerint forráskeresés. Ez több szinten folyhat. Legrégibb formája a vásárlás, az ajándék, a csere, a hagyaték, legtöbbször nem nyug-
szik tudatos, megalapozott tudományos tevékenységen, s az így szerzett tárgyak nem mindig bírnak teljes forrásértékkel, mert környezetükből kiszakítva, információs értékük csorbult, hiányos. Ezért szükséges, hogy a szerzeményezési tevékenységet magasabb fokra emeljék, és ez a források tudományos kutatása. Ez tervszerű és céltudatos tevékenység, s így a múzeumi gyűjtemények tulajdonképpen az egyes szaktudományok gyűjteményei, amelyeket az illető szaktudomány módszereivel gyűjtöttek össze. Ebben a felfogásban a gyűjtemény között nincs különbség, pl. múzeumi vagy kutatóintézeti gyűjtemény között _ mindkettő gyűjtési módszerei azonosak. A mégis mutatkozó különbség csupán a nagyságrendben, az összetételben jelentkezik, amely a kutatás intenzitásának vagy orientációjának következménye. E felfogásban a múzeum jellegének megfelelően alakítja ki gyűjteményét úgy, hogy a párhuzamosságot lehetőleg elkerülje. A gyűjtés elsődleges célja itt az újabb ismeretszerzés, amely a szaktudományi feldolgozás után amennyiben az szélesebb érdeklődésre tart számot - a közművelődés vér-
keringésébe kerül. A kutatás másik felfogása a gyűjtésben nem a forrásértéket keresi, hanem a tárgy dokumentumértékét. A forrás- és dokumentumérték nem azon os fogalmak. A természetben és a társadalomban mutatkozó jelenségek nem mindegyike bír tárgyi for-
rásértékkel. A dokumentum már magasabb kategória és a sok lehetséges tárgy közül a kiválasztott tárgyat jelöli Ezért nem kell minden forrásnak dokumentumnak lenni, de minden dokumentum egyben forrás is. Ez a nézet a gyűjtést a dokumentumokra he-
lyezi, amelynek szempontjai különböznek a szaktudományok módszereitől. Abból 142
kiindulva, hogy a muzealitást fel kell ismerni, és a megismerés során szelektálandó az anyag, csupán a kiválasztás szempontjainak megfelelő tárgyak alkotják a gyűjteményt. E felfogás szerint a gyűjteményi tárgy egy nagyobb folyamatnak része, amely a szelekcióval kiválasztott muzealitása révén folytatja útját a megőrzésen keresztül,
lehetőséget kapva a kommunikáció valamelyik útján. E felfogás alapja az, hogy a tárgyat két alapvető kategóriába sorolja. Megkülönböztet ún. eredeti tárgyat vagy elsődleges forrásanyagot, amely a megismerés közvetlen tárgya. Ez az érzékelhető, tapasztalható sajátossága azonban ezekből csupán azokat a tárgyakat gyűjti be, amelyek bizonyító erejűek. A tárgyak másik nagy csoportja _ amelyet az ismeret közvetítőínek nevezünk, az objektív valóságról indirekt úton, tudományos tapasztalat útján hat a tudatra. Ezek gyűjtése az eredeti tárgyakkal együtt adja a gyűjteményifondot még akkor is, ha a megőrzés során különböző helyre kerül a tárgyi anyag -leltár vagy rak-
tár szerint -, illetőleg a rá vonatkozó más jellegű anyag az adattárba. Ez nagyon sokféle lehet, pl. hang-, képanyag. Talán egy példával érthetőbbé válik: egy zászló különösen fontos, elsőrendű, eredeti tárgy. A tárgyról mint érzékelhető valóságról szerzünk ismeretet a szín, nagyság, forma, ábrázolás, 'a rajta levő szöveg stb. alapján. De a tárgynak története is van, és esetleg ez adja meg a zászló teljes értékét. Lehet pl. róla készült lm, hangdokumentáció a zászló adományozásáról, funkciójáról, amelyek a lényegét adják a tárgyról szóló ismereteknek. Ezek között lehetnek a tárgyhoz kap-
csolódó, önálló tárgyak is, pl. fényképek, de lehet hangszalagra rögzített visszaemlékezés, amely a másodlagos dokumentáció szerepét tölti be, s a már ismertetett közvetí-
tő tárgyak csoportjába osztható. Nyilvánvaló, hogy a kétféle álláspont különböző módszereket kíván meg a gyűjtés vonalán, amelyek esetenként találkozhatnak. Ha a gyűjtőtevékenység célját a forráskutatásban, forrásértékben jelöljük meg, úgy az illető szaktudomány kutatási szempontjai kerülnek előtérbe, illetőleg a módszer ezzel azonosul. Másképpen vetődik fel a kérdés a múzeumi gyűjtemény kialakításánál. Nem lehet vitás, hogy az ásatás, a feldolgozás csak a szaktudomány legkorszerűbb módszereivel történhet. Nem szükségszerű azonban, hogy az ezzel a módszerrel összegyűjtött valamennyi anyag egyenlő legyen a múzeumi fonddal, a gyűjteménnyel. A múzeumi tárgy fogalma megköveteli, hogy az ásatás hatalmas nyersanyagából válasszuk ki a gyűjteményt, amely a régészeti anyagnál kétféle lesz. Az egyik természetesen az eredeti tárgyi anyag, a másik a rávonatkozó információs adattári anyag. Az eredeti tárgyi anyag
csak azokat a darabokat foglalja magába, amelyek kifejezik a muzealitás fogalmát. Ennek szempontja és mélysége nagyon eltérő. Elsődlegesnek a történeti szempontot kell tartanunk, amely a legalapvetőbb történeti kérdések dokumentálására alkalmas. A kiválasztás szempontjai között szerepelhet az esztétikai szempont is, amely a művészeti múzeumok antik gyűjteményeinél régóta kialakult, és ma is általánosan alkalmazott módszer. A gyűjteménybe nem kerülő anyagot a tárgyi gyűjteményi anyagtól el kell különítenünk, és vizsgálati anyagként kell tárolnunk a feldolgozás megtörténtéig. Ennek eredménye az adattárba kerül. Ez a vizsgálati anyag addig tartható fenn, amed143
dig arra szükség van. Ebbe a kategóriába kerül mindenféle vizsgálati anyag, az egye-
dileg fel nem vett cserépanyag éppen úgy, mint az egyedileg gyűjteménybe nem sorolt állatcsontanyag stb. Elképzelhető pl., hogy a cserépanyag újfajta dokumentálásával kiküszöbölhető ezek huzamosabb ideig való tárolása is. Mivel minden gyűjtőmunka
alapja a tervszerűség és a témagyűjtés, ez régészeti vonatkozásban határt szabhat a gyűjteményeknek. Egy múzeum nem gyűjthet teljességében minden korba és témába
tartozó anyagot, ezért szükséges az anyag olyan fokú szelektálása, hogy a gyűjtemény, a szerzeményezés két ellentétes elve összhangba kerüljön. A teljes forrásértékű anyag képezi a gyűjtemény bázísanyagát. Lehet ez teljes temető, telep vagy egy témára vonatkozó egység. Csak ilyenkor van értelme a teljes kutatási anyag tartós megőrzésének. A többieknél nagyobb fokú szelekció már megengedhető, természetesen csak a
feldolgozások elvégzése után, mindenkor ügyelve arra, hogy azok a kritikus tárgyak, amelyeken a feldolgozás megállapításai alapszanak, mindenkor a jövő kutatói rendelkezésére álljanak. A szaktudományi módszer meghatározója is a gyűjtemény értékének. Ennek egyik legjobb példája a numizmatika. Történeti forrásértékét nem kell bizonyítani; alapja a pénzveréstörténetnek csakúgy, mint a gazdaságtörténetnek, különösen azokban a korszakokban, ahol a megmaradt érem szinte az egyetlen forrásanyag, mert vagy nincs egyéb írásos forrás, vagy csak részadattal szolgál. Itt a teljes szériák gyűjtése a cél, ki-
terjesztve valamennyi kibocsájtásra, verdére s a változatokra. Ezek kiadása adja az éremcorpust, és az azután felbukkanó új típus vagy változat a szuplementekben kerül
kiadásra. Módszere tehát a rendszertan. A gyűjteménybe mindig egy tárgy kerül, a többi a duplumgyűjteménybe, az intézmény által meghatározott számban. A felesleges duplumpéldányokat a múzeum hasznosítja, selejtezi, vagy oktatási célra átadja.
E rendszertani gyűjtés a gazdaságtörténetre vonatkozóan nem ad teljes forrásanyagot, ezt az éremleletek feldolgozása és megőrzése biztosítja. A depotleletek az összetételre, az elrejtés időpontjára és a pénzforgalomra nézve adnak adatokat. A numizmatikában csupán mintegy 40-50 éve merül fel a történeti szempontú gyűjtési igény, amely nem csupán az érmek feldolgozását készíti el az adattár számára, hanem megőrzi a teljes
leletegyüttest is. A depot mint lelet így képez történeti értéket, ezért szükséges teljes megőrzése a korábbi kiválogatás helyett. Az éremleletgyüjtésnek is van határa. Forrásértékük miatt ez a határ egyelőre a XVIII. sz., mert ebben az időszakban a pénz kibocsátására vonatkozó forrásanyag olyan teljes, hogy az egységben megőrzött éremleletek a pénzforgalomra nézve általános értékű forrásanyagot már nem nyújthatnak. Viszont egy-egy éremleletet érdemes eltenni, mert alkalmas fontos esemény múzeumi bemutatására (pl. háborús elrejtések, értékmentés stb.). Minél közelebb jutunk korunkhoz, annál nagyobb a tárgyi világ, és másképpen alakul annak forrásértéke. A gyűjtemények kialakításánál a múzeum speci kumának és a tárgy muzealitásának egyre nagyobb szerepe lesz. Más egy történeti múzeum célja
a kapitalizmus korszakának bányászati anyaggyűjtésénél, más egy műszaki gyűjteménynél, s azon belül is különböző árnyalatok lehetnek. A történeti múzeum pl. a bányászatot a téma társadalmi-történeti szempontjai szerint gyűjti, keresi a művelés 144
általános módszerét, a tipikus eszközanyagot, az életmódra utaló osztályréteg szempontokat is gyelembe vevő megnyilvánulásokat, az öltözet, bútor, lakás stb. vonatkozásaiban. A források nem önmagukban, egyedileg utalnak a mozgalom mozzanataira, hanem csoportosan. Ezt nevezzük típuscsoportoknak. Ezek között van olyan, amelyik közvetlenül fejezi ki a történelmi minőséget, és olyan is, amely csak közvetett módon teszi. A muzealitás szempontjából természetesen azok az elsők, amelyek közvetlenül fejezik ki, és olyan fokon sűrítik a témát, hogy az tipikus voltával a megfelelő asszo-
ciációkat váltja ki (lásd FANcsovıcs GYÖRGY: A legújabb kori történeti muzeológia alapelveiről és követelményeiről. Tanulmányok az új- és legújabb kori történeti muzeológia kérdéseiről. MNM Füzetei II. Budapest, 1972. 63-82. l.). Minden történeti jellegű gyűjtőmunkát korszerűen csak témagyűjtéssel lehet végezni. Ez sokféle célkitűzéssel történhet. Lehet egy témára összpontosított; ezt nevezi pl. a néprajzi szakirodalom tematikus gyűjtésnek. De lehet egy nagyobb közösség részletére vagy teljességére kiterjedő gyűjtés is, s ezt monogra kus módszernek nevezik. Használt fogalom a horizontális és a vertikális gyűjtési módszer is. A horizontális módszer alaptípusát a tárgyak fajtája, milyensége határozza meg. Ezzel a módszerrel jöttek létre a múzeumok szakgyűjteményei: textil, kerámia, gazdálkodás, fegyver stb. Ez a módszer a területen élő különböző típusokat igyekszik felgyűjteni, vagy egy üzem tipikus termékeit, a készítés és a használat vonatkozásában. A régebbi, ilyen tematikushorizontális gyűjtési mód elsősorban a tipológiai sorokat gyűjtötte be, nélkülözve a
történetiséget, és a társadalom történeti alakulásainak kifejezésére csak korlátozottan alkalmas. A vertikális gyűjtési módszerben az időszak jelzi a döntő szerepet, benne a köz- és eseménytörténet elsődlegessége, amely csupán a leglényegesebb tárgyak összegyűjtésére szorítkozik. Túlzott leszűkítése papirosgyűjtemények kialakításához vezet. A tematikus gyűjtés akkor éri el célját, ha az előkészítéstől a tárgyak leltárba vételéig a legkorszerűbb tudományosságon alapszik. A gyűjtés végezhető egyénileg vagy munkalcözösségben, amelyet expedíciónak, ill. teamnek is neveznek még akkor is, ha az a saját országon belül történik. Ez az elnevezés a szovjet szakirodalomban általános, s mindig komplex, kollektív gyűjtőcsoportot jelent. A gyűjtés egyik alapja a saját, illetőleg a témába vágó gyűjtemények alapos ismerete és értékelése. A másik alap a gyűjtendő téma, illetőleg a korszak irodalmának teljes ismerete. Mindkét feladat óı`iási ismeretanyagot követel, és összetettebb témában csak a specialisták 'összefogása, kollektívája kísérelheti meg siker reményében a mélyreható, jó gyűjtőmunkát. A gyűjtés előkészítésére, az adatközlók felkutatására általánosan használt' a kérdőív, amelynek összeállítása a témában való elmélyülés tükre.
A kérdések határozzák meg az előkészítés, gyűjtés mélységét és használhatóságát. A nagyobb szériájú felméréshez ajánlatos olyan kérdőíveket szerkeszteni, amelyek gépi nyilvántartásra alkalmasak.
De akérdőívek nem pótolhatják a kutatást. Ezek értékelése újabb tartalommal bővíti a tematikát, segít meghatározni a gyűjtés helyeit, az adatközlőket. Az ilyen előkészítés után meginduló helyszíni gyűjtés alapkövetelménye a korszerű dokumentáció. 145
A tárgyaknak funkciója, története van. Akkor marad élő, ha a lehető legtöbb, róla szóló információt dokumentáljuk fényképpel, mozgó lmmel, videón, hangszalagon, kottán vagy a legaprólékosabb mérnöki felméréssel. Az anyag meghatározása, rendszerezése csupán első fázisa a tudományos munkának. A feltárt, begyűjtött anyag a publikációval kerül be a tudományos kutatás vérke-
ringésébe. Addig, amíg a múzeumok több tudományágban szinte kizárólagos kutatási központok voltak, nem merült fel a kérdés, hol van a múzeum és a szaktudomány kutatásainak határa, hogyan alakuljon a kutatási pro l, milyen arányban foglalkozzék a
szaktudománnyal a múzeum. A múzeum anyaghoz kötött intézmény, és ez meghatározója is a benne folyó kutatómunkának. Azonban nem szűkül le csupán a tárgyi anyag közreadására, az azok-
hoz kapcsolódó kérdések kimunkálására, hanem a téma egészébe ágyazva alapkutatásokat végez. Így pl. a Természettudományi Múzeum Állattárának fő tudományos feladata a magyar állatvilág legteljesebb felgyűjtése és kiadása. Azonban a rendszertani munka mellett biológiai, cönológiai, környezetvédelmi témákat is feldolgoz, amelyeknek nincs, vagy csupán áttételesen van tárgyi anyaga. A határt a kutató érdeklődése, eddigi eredményei, illetve a témák kutatásához szükséges műszerezettség kérdése határozza meg. Így pl. a történeti múzeıunokban a minél teljesebb forrásanyag összegyűjtésére és feldolgozására kell törekedni. Ez nem zárja ki, hogy pl. a köztörténetírásban vállalkozzék a múzeumi kutató önálló kutatásra. Nyilvánvaló, hogy Rákóczi gazdaságpolitikájának feldolgozása elsősorban levéltári kutatásokon alapul, és múzeumon
kívül is elvégezhető. A témának múzeumban történő feldolgozása ugyanakkor nemcsak a történettudomány számára nyereség, hanem a múzeumnak is, mert a szintézis komplex anyaggyűjtésre, illetőleg bemutatásra ad lehetőséget az önálló kutatás révén. Nem lehet kétséges, hogy nem állapíthatók meg szigorú pro lok a tudományos intézetek és a múzeumok között. Nem lenne helyes pl. úgy szabályozni a Zenetörténeti múzeum pro lját, hogy csupán hangszertörténettel foglalkozhat. Ugyanígy nem lenne célszerű az sem, ha a folklórkutatást csak a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának pro ljába sorolnák. A múzeumi tudományos publikációs munkának nincs külön módszere, módszere a szaktudományoké, a kötelezettség is azonos: a korszerű tudományosság. A vita akörül folyik a múzeumi tudományos munkában, hogy mennyiben érvényesül ,,a kutatási szabadság”, illetőleg a munkaidőnek milyen arányát töltheti ki a tudományos tevékenység. Nem lehet vita arról, hogy a feladatok kijelölésében a munkáltató célkitűzéseit érvényesíteni kell. Nem lehet a munkáltató beleegyezése nélkül tudományos témákat vállalni más intézmény megbízásából. Nem köthető szerződés, és nem vállalható olyan kötelezett-
ség, amely befolyásolja a munkatervben előírt feladatok teljesítését. A publikációs tevékenységre fordítható idő sematikusan úgy fogalmazódott meg, hogy a muzeológus munkájának l/3 részét gyűjtésre, l/3-át múzeumi gyűjteményi munkára és l/3 részét közművelődési feladatokra fordítja. Az anyaggyűjtés munkaigényessége miatt egyre kevesebb idő jut a publikációra, és így egyre nagyobb az elmara146
dás a tervezett és megvalósított témákban. A múzeumi területen általában tapasztal-
ható a túlméretezettség az ásatás, a publikációk terén. A sokféle múzeumi mımka miatt a felmerülő napi szükségletek következtében a munkaidő széttöredezik, és különleges munkamódszerre van szükség annak biztosítására, hogy a munka eredményes lehessen. Van mód arra, hogy meghatározott témák feldolgozására, nagyobb munkák befejezésére kutatónapot, alkotószabadságot biztosítson a vezető. A múzeum érdeke,
hogy érett publikációk készüljenek, mert ez növeli hazai és nemzetközi tekintélyét, erősíti közművelődési munkáját.
Adattár, fotótár A korszerű tudományos munka egyre teljesebb dokumentációt követelt. 1939-ben skandináv mintára archiváló csoport szervezésére került sor a Néprajzi Múzeumban Etnológiai Adattár néven. Mint KOVÁCS LÁSZLÓ írja: ,,Beigazolódott világszerte, hogy
a muzeológia régi módszerei mellett a tárgyi néprajzi gyűjtést nem lehet a kívánt mértékig megvalósítani. Végeredményben nincs is arra semmi szükség, hogy minden egyes tárgyat in corpus bevigyünk a múzeumba. Teljesen elegendő, ha minden tárgyból begyííjtjük a fő típusokat és teljes változataikat néhány példányban, és az anyag többi részét fényképek, rajzok és leírás segítségével visszük be a múzeumba, illetőleg az Etnológiai Adattárba.”
Ezek az elvek vezettek az 1949-ben kibocsátott múzeumi törvényben a múzeumi adattárak létesítéséhez. Anyaga két fő csoportra különül. 1. Kézirattár. Régészeti vonatkozásban idetartoznak a kötelezően előírt ásatási
naplók, a terepbejárásokról készült jegyzőkönyvek, a tárgyak konzerválására vonatkozó adatok . Néprajzi vonatkozásban a tárgyakra, illetőleg a népszokásokra vonatkozó gyűjtés, történjék az leírással vagy különböző technikai eszközökkel. Történeti vonatkozásban a visszaemlékezések, az egyes tárgyakról, irodalomból,
ill. az eladótól szerzett értesülések, pályázatok, dokumentumok. Művészeti területen a tárgyra vonatkozó adatok, a művészről szerzett értesülések, felhasználva a levéltárak, irattárak anyagából kigyűjtött részleteket. A kéziratok leltározására szakosított leltárkönyvek állnak rendelkezésre, s a mennyiséget az oldalszáınok mennyiségével jelzik.
2. A fotótár kétféle anyagot tartalmaz, negatívot és pozitívot. Mindkettő gyűjteményi tárgy, és nem segédanyag. Amióta csak fényképezés létezik a világon, a magyarok nemcsak ott vannak művelői között, hanem az élvonalban tartják őket számon.
Technikai vonatkozásban elég, ha utalunk PETZVÁL JózsEFre, DULovıTs JENőre, a fotósok közül VADAs ERNŐ, MUNKÁcsı MÁRTON, MOHOLY NAGY LÁszLó, ANDRÉ KERTÉSZ nevére. A fotózás kezdete 1840-re nyúlik vissza, és 1874-ben vette leltárba az első fotog-
rá át a Magyar Nemzeti Múzeum. Technikai vonatkozásban a legkorábbi a dagerro147
típia, de készültek ferrotípiák, callotípiák, zselatin ezüst felületek, termokópiák stb.
Ezek között az 1870-es években meghonosodott az ezüst zselatin fényképező papír, amely a századfordulóra a legdöntőbb fényképészeti alapanyaggá vált. Több mint egymillió fotót őriznek múzeumainkban. Ezek közül legnagyobb a Munkásmozgalmi Múzeum fényképgyűjteménye, amelynek alapját a Magyar Nemzeti Múzeum fotógyűjteménye képezi. A gyűjtemény közel 400 000 darabot tartalmaz. Az alábbi gyűjteményrészlegekből áll: 1. Portrék és csoportképek, 2. Városképek, 3. viselettörténeti képek, 4. fényképalbumok, 5. magyar eseménytörténet 18671945-ig, 6. magyar eseménytörténet 1945-től napjainkig, 7. nemzetközi eseménytörté-
net, 8. negatívgyűjtemény. A másik kiemelkedő fotótár a Néprajzi Múzeumban látható. Az első darabokat Xantus János, Teleky Sámuel, Pápai Károly adományozta a múzeunrmak, távoli, kül-
földi gyűjtőútjuk szerzeményeiből. A hazai anyag gyarapítását Jankó János, Vikár Béla indította el. Kiemelkedő eredményeket ért el Bátky Zsigmond, Györffy István és
Gönyei (Ébner) Sándor. A fotósok közül kiemelkedik Plohn József Hódmezővásárhelyről, Kövessy Dezső Szentesről és Hans Leder Zomborból.
A fotótár 15 szakcsoportra oszlik: 1. Gyűjtögető gazdálkodás, 2. halászat, 3. vadászat, 4. gazdálkodás, 5. állattenyésztés, 6. szállítás, közlekedés, 7. építkezés, 8. házberendezés, 9. táplálkozás és konyha, 10. mesterség, ll. ruházat, 12. hagyomány és tárgyai, 13. gyógyítás, rontás, 14. vigalom, játék, 15. egyház, kegyelet és tárgyai. A fényképgyííjtemény szerzői katalógusa 1-167 000-ig dolgozza fel a gyűjte-
ményt. A szakosított gyííjteményekkel rendelkező múzeumoknál egy tudományszakon belüli gyűjteményeknél fontos, hogy a különböző gyűjtemények, katalógus és szakmutató rendszere azonos szakcsoportokba osztva tartsa nyilván az anyagot. Így egyszerű az utalás az egyik gyűjteménynél a másik gyűjteményben levő testvéranyagra, s emellett gyorssá válik a gyűjtemények együttes használata. A Néprajzi Múzeumban 1985 decemberében 300 000 fénykép szerepelt a leltárban. A fényképek, a leíró kartonok pater noster rendszerű gépi tárolószekrényben vannak elhelyezve. A képek leltári számai alapján a keresett kép elektronikus kapcsolórendszer segítségével található meg. Az országos és vidéki múzeıırnok fotótárai hasonló elveken épülnek fel. Egyik fő probléma múzeumainkban a fényképészeti dokumentumok konzerválása, archiválása. A romlás okai részben kémiai, környezeti és légköri természetűek. Kémiailag a degradáció, a rossz xálás a legfőbb veszély. A környezethatásban a nedvességtartalom a meghatározó. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet az európai éghajlatnak megfelelően 19 °C;l:l °C, és relatív nedvességtartalomban 50%, ;J:2°Á,-ot javasol. A tárolás körülményei okozzák a veszélyeket, a zsugorodást, a zselatinpusztu-
lást, a gombásodást. A gombák és az actinomycetes kolóniák növekedése a képek felületén következik be, és színes vagy fakó foltokat okoz. A tárolás minden oxidáló elemtől mentes papírfélékbe, tárlókba történhet.
148
A lmek, mikro lmek archívumának teljesen zártnak, a légköri viszonyok változásától elszigeteltnek kell lennie. A nitrát lmek dobozát nem lehet légmentesen lezárni, hogy a keletkező gázok
eltávozhassanak. A fényképeket a lmekhez hasonlóan kell tárolni. A nitrát alapú képeket légmentesen kell elzárni, és a gyűjtemény egészétől a tűzveszély miatt elkülöníteni. Az acetát alapú képek stabilabbak, az ecetsav kevésbé rongálja a képet, mint a salétromsav, mégis ezeket is célszerű a gyűjteménytől külön, hűtve tárolni.
A színes lmek, fényképek fakulását a fény, a nedvesség, a hő és az anyag kémiai változása idézi elő. Az általános tárolási feltételek betartása mellett hasznos UV fényszűrő üvegeket, műanyagrétegeket alkalmazni a lmek és fényképek között. A tárolóhelyiségek bútorzata nem tartalmazzon oxidáló hatású ragasztókat, lakkokat, szeny-
nyezéseket, s ne legyen higroszkópos. Az adattárban lehet még: rajztár, múzeumtörténet és egyéb speciális gyűjtemény.
Az anyagmeghatározás néhány kérdése és veszélyei A hamisítás
A bányásznak a sújtólég, a muzeológusnak a hamisítvány a legfőbb réme, de míg az előbbi a technikai fejlődéssel csökken, a másik - a műtárgyak árának csillagokig való emelkedése miatt - új virágkorába jutott. Büntetőjogi szempontból a hamisítás, ha az nyerészkedési céllal történik, egyértelmű fogalom. Szakmailag azonban az eredeti és a hamisítvány között számtalan fokozat ismert. A hamisítás sokféle határesetével találkozunk a festészetben, szobrászatban, iparművészetben. Nehéz választ adni arra, hogy hamisítvány-e pl. az a réz-
metszet, amelyet napjainkban húztak le a lemezről, vagy minek tekinthető az aranyérem, amelyet eredeti verőtővel, azonos nomságú aranyból vertek. Mekkora hányadának kell eredetinek lenni a bútornak ahhoz, hogy korabelinek tartsuk, hol a határ a hamis és a valódi között. Közismert nehézség ez a festményeknél, amikor a mester és a tanítvány munkái összefonódnak.
A hamisításra elsősorban az anyagi haszon csábít. A reneszánsszal meginduló rendszeres gyűjtés és a kialakuló piac a műkereskedelem terén is természetes függvénye lett a kínálat-kereslet törvényeinek. A kereslet jóval meghaladta a kínálatot, s így az árak gyorsan emelkedtek. I. Ferenc francia király (1515-1547) pl. Leonardo da Vinci Mona Lisáját 4000 scudóért szerezte meg, ami 12 000 kg tiszta ezüst értékének felel meg s mintegy 150 000 dollárnak. A műtárgyakat kezdetben többnyire megrendelésre készítették, s így nem is kerültek kereskedelmi forgalomba. A kereslet növekedése életre hívta a régiségkereskedelmet. 1766-ban JAMES CHRISTIE Londonban a Pall Mallen
megnyitja az első művészti aukcióházat. Akkor egy Holbein-arckép 4 font 18 schillingért, egy Tiziano 2 arany guineáért cserélt gazdát.
149
A vásárlóképes gyűjtők nagyméretű beszerzései a XVIII. sz. végén magasra emelték az árakat. Nagy Frigyes pl. 1755-ben Coreggio ,,Léda a hattyúval” című festményéért 21 060 livre-t zetett ki. A divatáramlatok is szélsőséges tényezők a műtárgyak alakulásában. Alig hihető,
hogy 1895-ben Renoir képei éveken át nem találtak gazdára, és a Musée de Luxembourg (Paris) Gauguin „Madonna gyermekkel” c. képét még ajándékban sem volt hajlandó elfogadni. Claude Monet „Fehér pulykakakas” c. képe 1895-ben 96 frarıkért kelt el, de 1915-ben már 100 000 frankot kínáltak érte. A Cézanne-ok értéke pl. a két évtized alatt ötszázszorosára emelkedett. A századfordulón a felhalmozódott nagytőke, az újgazdagok vásárlásai ismét felemelik az árakat. De nemcsak a nagy műalkotások árai emelkednek, változnak a divattal, hasonló tendenciák mutatkoznak a kisebb jelentőségű művészeti tárgyaknál is. Jó példa erre az érem. Hol vannak már azok az árak, amelyeket a római érmeknél a Cohen-féle meghatározó könyv iránymutatóan megjelölt! A közönséges tallérok értéke 1948 óta negyvenszeresére nőtt.
Festészet A régi képeket négyféle eljárással hamisítják:
1. Fára, vászonra, fémre festett eredeti képet használnak fel. Ebben az esetben az eredetit egészen vagy részben eltávolítják. 2. A használt anyag régi, de a hamisítandó kép korának megfelelő. 3. Régi, de eredetileg más célokat szolgáló anyagot vesznek igénybe. Pl. szekrény hátából készítenek falitáblát, vagy régi textíliát feszítenek új vakrámába. 4. Új anyagot változtatnak régivé. A harrıisítónak tehát meg kell szereznie az anyagot, meg kell oldania a művészi munkát, amelyet vagy több mű elemeiből, saját koncepcióból, vagy motívumok másolásából pasticcióval készít, amikor ugyanannak a mesternek több képéből ragad ki részletet, ezzel hozva létre új művet. Ismerni kell a hamisítandó művész receptúráját, festői technikáját stb. Festéstechrıikai receptek, szerszámleírások már a korai bizánci időkből ismertek, és pontos előírásokat találunk Cennino Cennini Trattato della pittura 1390-ben írt munkájában, amely leírja a növényi festékek előállítását, az aranyozást és az áttetsző festési módot. Sem a legtökéletesebb ,,anyagbeszerzés”, sem a receptúra ismerete nem elegendő a bonyolult technikák utánzására, mert nélkülözi az egykorú szerszámokat, ami szintén áruló jel lehet a hamisítvány leleplezéséhez. Mivel védekezhet a muzeológia a hamisítványokkal szemben? Elsősorban azzal, hogy a lupét nem tekinti az egyedüli varázsszernek a meghatározáshoz, hanem a laboratóriumok munkáját is igénybe veszi. Általánosan használt a röntgen, amelyet csupán fémre festett képeknél nem alkalmazhatunk. Általános a kvarc- uoreszcencia lámpával történő megvilágítás is. E vizsgálat megnehezítésére a hamisítók a festékhez fémsókat kevernek, ami zavarossá, olvasha150
tatlanná teszi a felvételeket. Így a fémsók jelenléte majdnem bizonyító erejű a hamisílást illetően. A kvarclámpával történő vizsgálat kétséget hagyhat abban az esetben, ha a hamis kép több száz esztendős utánzat. Nagyon fontos a részletekbe menő vegyvizsgálat, de számításba jöhetnek különböző optikai vizsgálatok, sőt a daktiloszkópia
is, amelyet egy Leonardo-kép esetén alkalmaztak. Az egyre fejlődő interdiszciplináris kutatás megkönnyíti az anyag meghatározását, és igy a hamisítások könnyebben leleplezhetők. A fára, fémre, selyemre festett festmények, két oldalon festett fatáblák hagyományos transzmissziós röntgenfelvételén a hordozó sok esetben zavarja, vagy lehetetlenné teszi a festékréteg tanulmányozását. Ezekben az esetekben a re exiós radiográ a (ernissziográ a) segítségével kiküszöbölhető a hordozó zavaró hatása, lehetővé válik tisztán a festékréteg tanulmányozása. Új módszer a festékréteg tanulmányozására a Raman Laser mikroszondával történő in situ analízis. A mikroszonda segítségével szerves és szen/etlen vegyületek azonosíthatók. A mintát felépítő molekulák atomjai, illetve atomcsoportjai a monokro-
matikus lézersugarakat különböző módon szórják, ebből lehet következtetni az öszszetételre. A Raman Laser mikroszonda jól használható festményekből vett mikroméretű minták analízisére. A laminált papírokon a műanyagréteg alatt is azonosíthatók a festékek, sőt az üveggel borított festékréteg is elemezhető. A festmények hordozó festékrétegének vizsgálatánál az infravörös felvételek, illetve re ektográ a segítségével tanulmányozható legeredményesebben az előrajzolás technikája. Így a rajzon fekete pontok vékony vonallal összekötve adják a kontúrt.
Ez arra utal, hogy egy másik perforált rajzról vitték át kartonra. Az Orléans-i Madonna című Raffaello-képen erőteljesen látszanak a sablon használatának nyomai, feltételezhető, hogy ez Raffaello egyik tanítványának a munkája.
A hamisításoknak általánosan elterjedt gyakorlata, hogy a képet híres mester nevével vagy jelével szignálják. Az értéktelent értékessel helyettesítik, az eredeti szignót lecsiszolják, s újat tesznek rá, átalakítják kiegészítő ornamentikával, és az újat más helyre teszik. A felület átvilágításával a szigno eredetisége viszonylag könnyen eldönthető.
Szobrászat Az ismert nagy művek között kevesebb hamisítványt találunk, mivel azonban az egzakt vizsgálat lehetősége jóval kisebb, nehezebb is a felismerésük. Valamely kőszobrot a legritkább esetben lehet teljes bizonyossággal egy mesterhez kötni. A mesteri
másolat a középkorban, sőt korábban sem volt becsületbe vágó vagy büntetendő cselekedet. Erre a művészettörténelem Michelangelo példáját idézi, akinek megtetszett Bertoldo kőfaragó munkája. Lorenzo del Medici megbízásából parkja számára Bertoldo készített szobrokat. Ennek példájára Michelangelo kifaragta „Alvó Ámor” c. munkáját, és azt sáros földben megöregítette. Baldassare műkereskedő az antik műtárgyat 200 arany dukátért adta el Riario bíborosnak. Michelangelo a vételárból csu151
pán 30 arany dukátot kapott. Az egykori felfogás szerint ez a manipuláció nem minősült csalásnak, mert minden tudást megilletett az elismerés, és törvényileg ekkor még csak a pénzhamisítást büntették. A történethez tartozik, hogy Riario megtudta, miszerint a szobor nem 1500 éves, erre a műkereskedő vissza zette a 200 arany dukátot.
Az „Alvó Ámor” eltünt, és amit ma Torinóban mutogatnak, az egy XVIII. sz.-i hamisítvány. Kőszobrok egzakt tudományos vizsgálatára kevés a lehetőség. A kort igen bonyolult kémiai, zikai vizsgálatokkal közelíthetjük meg. Viszont a kő könnyen öregíthető, és számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy azonos nyersanyag aránylag könynyen beszerezhető. Legjobb példái ennek a Dossena-féle szobrok, amelyek 1918-
1930 között hozták lázba a múzeumokat és a műkereskedőket. Párizsban, a műkereskedelem központjában olasz tulajdonból származó csodálatos szobrok tűntek fel. Stílusuk alapján a festő Simone Mariníének tulajdonították a Madonna Szt. Antallal, a Madonna a gyermek Jézussal, az Angyali üdvözlet c. műveket. A hamisítót Aleco Dossenának hívták, aki szédületes csúcsteljesítményt nyújtott márványban és terrakottában. Mint frontról szabadságra Rómába érkező katona, Jandolo műkereskedőnek 100 líráért zsoldja kiegészítésére adta el első domborművét, amelyet a lövészárok
csendes óráiban készített. Leszerelése után belekezdett római műtermében archaikus. római, gótikus szobrok másolásába, hamisításába a megrendelők kívánsága szerint.
Csodálatos tompa patinát varázsolt szobraira, a köveket valamilyen folyadékkal kezelte. A nagy üzlet akkor robbant, amikor Dossena, felesége halálakor előleget kért.
és a kereskedő mohósága miatt csak úgy kaphatott volna, ha újabb alkotásokat ad át. Kész anyaga azonban éppen akkor nem volt. Ügyvédhez fordult, azt állítva, hogy egyetlen szobrot sem adott el valódi antiknak. Megrendelői tudták, hogy az ő alkotá-
sai, és azt az árat is kapta érte. Óriási lavina indult el ezzel, és nagy botránnyá fajult, a lebukás teljes lett. A Dossena-rejtély kulcsa abban keresendő : meg tudta teremtenia kapcsolatot a valóság és a látszat világa között. A művészettörténészek egyhangúan vallják, hogy Dossena megdöntötte azt a szemléletet, hogy a műalkotás idó'höz kötött,
és az csak egyszer, a maga korában jöhet létre. Abban is megegyeznek, hogy a Dossena-művek nem másolatok, s valamennyi kifejezője korának. Mégis valószínű, hogya
bostoni Museum of Fine Art sohasem adott volna akkora összeget a Mino de Fiesola remekművének hitt szarkofágért, sem a clevelandi Szépművészeti Múzeum Pisanónak tulajdonított Madomıájáért vagy a Metropolitan Múzeum egy görög istennőért, ha tudja, hogy a darabokat a római kőművesmester, Aleco Dossena alkotta. A történet befejezése a megszokott: a hamisítvány a múzeum pincéjébe kerül, a régiségkereskedő új üzlet után néz, a kutató megpróbál elővigyázatosabb lenni, s ,,az alkotó”, jelen esetben Dossena, 1937-ben egy római szegényházban hal meg. Új módszernek tekinthető a műtárgyak vizsgálata röntgen komputer-tomográ a (CAT) segítségével. A CAT új, roncsolásmentes módszer, amely nagymértékben kiterjeszti a hagyományos röntgenezési eljárások felhasználási lehetőségeinek határait. Míg a hagyományos módszerekkel minden részlet egy képen jelentkezik, a CAT segítségével rétegfotók készíthetők. A nagy felbontást adó CAT az egyetlen eljárás, amely152
lyel olyan tárgyak belsejéről is készíthető felvétel, amelynek fala nagymértékben elnye-
li a röntgensugarakat. Előnyös használatára jó példa, hogy egy tibeti Buddha- gura belsejében sikerült lokalizálni a benne elrejtett írásos papírtekercset. Minden kornak, művésznek megvan a sajátossága, s addig, amíg a kőszobrászat-
ban a tudományos vizsgálatok egzaktsága nem kap nagyobb szerepet, addig a felkészültség és az intuíció játszik nagy szerepet hamis és valódi felfedezésében. Különben is felmerülhet az, hogy egy ma élő művész alkotása közül melyik az eredeti, mivel a minta után, tetszés szerinti példány önthető. Melyik az eredeti Rodin „Tavasz”-ából; az, ami a budapesti Szépművészeti Múzeumban van kiállítva, vagy az, amelyik az algíri vagy Belgrádi Múzeumban áll? Mindegyik az, mert eredetirıek minősülnek azok az öntvények és faragványok, amelyet a mester maga cizellált, keze nyomát magán vi-
seli. A határt 25 példányban állapították meg. Hamisításra különösen a bronz- és a fémszobrok csábítanak, a kisplasztikai alkotások közül az antik kisbronzok a kedvelt témák. Ezekkel könnyű a szemet megtéveszteni, viszont a kémiai, zikai vizsgálat ma már több biztonságot ad. Fontos az ötvözet összetétele. A legtöbb szobor utánöntéssel készül, és a jó forma segítségével sok szobor önthető. Az öntés útján készült tárgyaknál rendkívül fontos a technika.
A mikrofotográ a jó felvilágosítást ad az öntésről, s ez jól hasznosítható a vitás kérdések eldöntésénél. Sokat mond az öntvény falának vastagsága, ami röntgenvizs-
gálattal tisztázható. Sokat árul el a patina, amelyet még ha olyan ügyesen visznek is fel a letisztított felületre, csak látszatra fogadható el. Mikroszkopikus vizsgálattal,
vegyi elemzéssel kimutatható a tényleges idő, és tanúsítja, hogy a múlt bizonyítéka nem utánozható.
Ötvösség A hamis és a valódi megítélése ennél a műfajnál sem könnyű. Bár szigorú céhszabályok védték az előállítást és az eladást, az utánzók, a hamisítók mégis mindig
megtalálták az utat készítményeik értékesítésére. Éppen ezért törekedett a kutatás arra, hogy minél teljesebben próbálja összeállítani a mesterjegyeket, legyen az európai
vagy egy országra szóló. Az aranyművességre vonatkozóan jó példája ennek Marie Rosenberg munkája: Der Goldschmiede Merkzeichen. Frankfurt, 1889, vagy hazai viszonylatban: Kőszegi Elemér: Magyar ötvösjegyek a középkortól 1867-ig című, 1935-ben megjelent műve. Persze az ötvösjegyek ismerete még nem tartja vissza a ha-
misítót,hogy megpróbálja előállítani a keresett ötvöstárgyakat; és nehézahamisítvány felismerése, különösen akkor, ha azonos ötvözetet használ. Itt nem mondhat sokat az anyagvizsgálat, a stílusbírálat is csak esetleges éppúgy, mint a technika. Fokozza a nehéz elbirálást, ha az ötvösmunkák módszerei lényegesen nem változtak. A régi szerszámok jól ismertek, s könnyen előállíthatók. A nyersanyag beszerzése sem nagyon nehéz, és így nagyobb mértékben függ a „siker” a szakmai színvonaltól. Lényege, hogy
jól ismerje a hamisító a tárgy technikáját, mert egy ötvöstárgy előállítható hideg és 153
meleg eljárással, öntött, kivágott, hengerelt vagy matricáról nyomott megoldással. Igen különbözők a technikák, és elsősorban ez segít a felismerésben. A jól képzett szakértők ellenére is vannak a múzeumokban hamisítványok. Szinte minden múzeumnak megvan a maga szomorú hamisítási története. A legnagyobb hamisítások sorába tartozik a Louvre-ban őrzött Saitaphernes-tiara. Ezt a három részből álló - szkíta korinak tartott _ koronát J. Ruhomovszkij odesszai ötvös készítette 1890-ben. Az elkészült koronához még legendát is kitaláltak az odesszaiak, azt ui., hogy az i. e. II. században Olbia előkelőségei tiszteletük jeléül ajándékozták meg vele Saitaphernes szkíta királyt. A 460 g-os színarany remekművet először az Österreichisches Museum für Kunstgewerbének ajánlották fel 100 000 aranykoronáért. Éppen pénzszűkében voltak Bécsben, de nem úgy Párizsban, ahol az ára közben megduplázódott, és 200 000 arany frankért meg is vásárolták a franciák. Cellininek, a híres renzei ötvösnek (1500-1547) a nevével fémjelezve közel 200 alkotás szerepel a múzeumokban, ezeknek nagy része hamis. Híres hamisítók között tartják számon Gio-
vanni Bastianinit, aki a múlt század második felében a reneszánsz legnagyobb mesterének, Donatellónak a műveit hamisította. A nagyok közé sorolják a Castellanti testvéreket a XIX. sz. első feléből, akik a római és etruszk tárgyak specialistái voltak. A fejlett természettudományos módszerek ellenére napjainkban is élnek hamisítók. A Metropolitan Múzeumban van a világ legnagyobb régészeti aranygyűjteménye. Mégis, 1982-ben a kiállításból ki kellett venniük 17 db színarany edényt, amelyet az elmúlt évtizedben úgy vásároltak meg, mint III. Thotmer (i. e. 1490-1430) egyiptomi
fáraó korában élt „Három hercegnő” kincsét. Súlyán és tekintélyes mennyiségén senki sem csodálkozott, hiszen a fáraó amarnai levéltárában azzal dicsekedett az egyik levél, hogy az egyiptomiaknak Szudánban és a keleti sivatagban „annyi arany áll rendelkezésükre, mint a sivatag pora”. A hamisítók azzal buktak le, hogy a hieroglif feliratokat nem aprólékos munkával kalapálták rá az edényre, hanem vésték. Az aranyat i. e. 3000 körül kezdik alkalmazni, tisztább a réznél, nagyobb a fajsúlya, jobban nyújtható és esztétikailag is előnyben van. A roncsolásmentes anyagmeghatározási módszerek segítenek kiküszöbölni a tévedéseket. Így pl. az aranyat lézerrel vizsgálják, a régi üveggyöngyöket ugyancsak lézerrel- de az aranyétól eltérő módon _ ellenőrzik. Az üveggyöngyöt olajba merítik, majd lézersugarakat bocsátanak rájuk. A sugár elhajlási szögét mérik. Az eljárást ezután megismétlik más törésmutatójú olajokkal is. Az elhajlási szögekből kiszámítható a gyöngy anyagának törésmutatója. Az ezüsttárgyakat mikrometallográ ai vizsgálatokkal lehet legeredményeseb-
ben vizsgálni. Használják hozzá a defektográ át, ezzel állapítják meg a korrodáltsági fokot. Az emissziós színképelemzéssel az anyagot és a komponensek arányát határozzák meg. A mikrometallográ ás vizsgálatok során mérik a mikrokeménységet, vizsgálják a homogenitást, az ötvözet törékenységének okait. Új módszerekkel mérhető a bronzpatina komponenseinek meghatározása infravörös spektroszkópia útján. Ennek a patinahamisításnál van jelentősége, mert ezzel a módszerrel az utólagos patinázás kimutatható. 154
Hamisítás előfordulhat elég gyakran érmeknél is. Az első pénzt a líbiai Gyges
i. e. 670 körül verette. Azóta folyik a hamisítás vagy azért, hogy a hamisító nemesfémmegtakarítással húzzon hasznot, vagy még inkább azért, hogy a gyűjtők számára
busás haszonnal adja el a haınisítványt. Az éremgyűjtőknél fejlődött ki az a módszer, hogy az ezüstöt a márványasztalra ejtik, s a csengéséből ,,jósolnak”, vagy megharap-
ják, sőt azt állítják, hogy az eredetit „ki tudják tapintani”. Kétségtelenül jobb módszer ezeknél a pontos mérés súlyban, átmérőben, a vegyelemzés és a mikroszkopikus vizsgálat, amely a feliratoknál adhatja a legtöbb segítséget a csalások felfedezéséhez.
Kerámia
A nom, régi kerámia kedvelt hamisítási terület, különösen abban az időben volt az, amikor a vizsgálati módszerek még igen kezdetlegesek voltak. A görög vázák
gyűjtése megsokszorozta a hamisításokat. A felismerésben jelentős segítség a mágneses vizsgálat. Elve, hogy az anyag vastartalommal szennyezett, és a szemcsék el-
helyezkedése utal a keletkezés idejére. A vasszilánkok beszáradásuk után is megőrzik mozgékonyságukat, s a föld mágneses mezőinek irányában helyezkednek el. Folgheraiter kiszámította az egyes korokra érvényes földmágnesség inklinációs értékeit. Így egy szabadon mozgó mágneses tű segítségével betájolható az agyagedény. A kilengés és az alapérték viszonya alapján kora megállapítható.
A mérés végezhető az ásatás helyszínén, mivel azonban a műszerezettség nagyobb apparátust kíván, a gyakorlatban úgy oldják meg, hogy a helyszínen egy kis „in situ” kockát (10>< 10 cm) vesznek fel mintának, és ezt betájolják. Így a laboratóriumi mérésnek már nincs akadálya.
Csont A hamisítások legnagyobb területe a csontfaragás. Az elefántcsont-faragványok hamisítása nagy értéke miatt gyakori. Az elefántcsont hamisításában a felület megfelelő archaizálása a legnehezebb, mert az hosszú időn át megtartja eredeti színét, és színváltozása halvány árnyalatokban megy végbe. Helyette sokszor mamutcsontot használnak fel, azonban ebben az esetben a csontot meg kell festeni, és még így sem érhető el a kívánt hatás. A ,,kishamisítók” szívesen specializálják magukat csontra, mert a nyersanyag az „utcán hever”, és az öregítés rusztikus módszere régóta közis-
mert. Ennek ellenére a magyar régészet legnagyobb hamisítása a csontok között ismert, az ún. brigetiói csontfaragványokkal. Brigetio (Szőny) régészeti jelentőségére az 1883-1884. évi Bécs_Budapest vasútvonal építése hívta fel a gyelmet, amikor a nyomvonal átvágta a tábor egy részét. Rengeteg lelet került elő. A kisebb ásatások is
megindultak, és Brigetio Európa-szerte híressé vált leletgazdagsága miatt. Talán ennek tulajdonítható, hogy mivel a kereslet egyre nagyobb lett, a „kínálatot is meg kel155
lett teremteni” hozz á. Ezt a lehetőséget használta ki az ügyes szőnyi csoport, amikor csont- és kőrégiségek előállításával kezdett foglalkozni. 1889-ben tűntek fel az első kezdetleges csontlemezek 6-8 cm nagyságban, rajtuk egy fejjel. A fogadalmi tár-
gyaknak tartott faragványok a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. 1890-94 kö_zött mintegy 300 db-ot vásárolt meg belőlük a múzeum. Ezek formában, tartalom-
ban, főképpen a fejfaragásokban egyre változatosabbá váltak. PULszKY FERENC feltétel nélkül eredetinek tartotta a ritka, egyedülálló darabokat; HAMPEL JózsEF kezdettől fogva nem lelkesedett értük, és csalást szimatolt. Közben komoly vevőkör alakult ki. A keresletnek megfelelően nőtt a választék formában, de főképpen a fejek
számában, mert az árfolyam a fejek számával arányosan gyarapodott. A kezdeti egy után következtek a 4-6, 10-20-100-ig terjedő fejfaragások. A mohóság itt is megbosszulta magát, mert a faragványok egyre gyanúsabbak lettek, amit még feliratokkal is tetéztek. A római történelem nem ismerése, a római felirattanban való járatlanságuk, főleg Szőny történetének hiányos ismerete miatt a feliratokban elkövetett hi-
bák leplezték le a faragókat, akik már megszokták a koronák tömeges özönlését. Újabb pénzzavarba kerülésükkor egy beavatott azt mondta: „Nem baj, majd lesz, ha a kriptát kinyitják” - utalva a csontfaragványok öregítésének helyére. Mintegy 3000 db csontot hoztak forgalomba elhullajtott agancsból, mészárosnál vásárolt csontokból, amit elásva, trágyában érlelve öregítettek meg.
Papír A papírhamisítás két műfajban gyakori. Az egyik a sokszorosított gra ka. Metszeten a fa-, linóleum-, acél- és kőlemezre rávitt ábrázolást értünk. A fametszet Ázsiában a VI. sz. végén, Európában a XIV. sz. végén jelenik meg. A linóleummetszet a
XIX. sz. végén keletkezett, magasnyomású gra kai lap. A rézmetszet mélynyomású eljárás, ahol a vésett lemez karcolataiba dörzsölik bele a festéket, és nedves, puha papírra mángorlásszerűen, présen készítik el a levonatot. A sokszorosított gra kák hamisítása nyereségvágyból történik. Új dúc esetében nagyító alatti összehasonlítással a hamisítás könnyen felismerhető. Az egykori dúcról történt utánhúzásnál a papír kémiai vizsgálata, ill. a papírvízjegyek nyújtanak segítséget. A másik műfaj az oklevéltan, ahol vagy az eredetivel, vagy a különböző korban készült átírásoknál találkoztuik. A hamisítás részben vagyoni, illetve kiváltságok biztosítása érdekében történt azzal, hogy a keltezést megváltoztatták, illetve átírták, megtoldva interpolálták. Ezáltal a kibocsátó akarata megváltozott, és ezért hamis. A vagyoni előnyök mellett tudományos vagy történeti cél, illetve ,,ősibb időre való visszavezetés” is okozott hamisítást. Ez utóbbi a történetírásban veszélyes. A védekezés a jó szakképzettség: az egyes évszázadok kancellári gyakorlatának, az oklevelek szerkezetének, a tisztviselőknek, a címeknek, a tartózkodási helyeknek
ismerete és a különböző időszámítások és írásmódok tudása perdöntő. KARÁCSONYI JÁNOS megvizsgálta az 1400-ig kiadott okleveleket, elsősorban FEJÉR Codex Diplo156
maticus c. és VENCZEL Árpád-kori Okmánytár c. munkája alapján, és a közel 20 000 oklevélből 200-300-at tartott hamisnak. Jó példa Venczel I. 66-71. sz. oklevele
1093-ból, amelyben a tihanyi apátság jogait és jövedelmének összeírását hamisítják meg. A Venczel II. 13. számú oklevélben Tibold a Miklós Végrendeletében Öszönyfaluról és a Rongocz menti malomról szól az oklevél. A kibocsátás éve a hamisítványon 1249. Feltehetőleg a XVIII. sz.-ban készült, benne olyan szavak szerepelnek -pl. allodium -, amelyek a kibocsátás évében még nem szerepelhettek. A ma technikája, az átvilágítás, a gépi feldolgozás lehetősége gyorsabban kimutatja a papírok hamisítvány voltát - közöttük az oklevelekét is -, mint a korábbi
összehasonlító módszer.
Irodalom:
- FILANK, ARNAU: Művészethamisítók, hamisítók művészete, Bp., 1963. - SCHÜLLER, S.: Falsch oder Echt, Bonn, 1963. - MENDEX, F.: Aus der Welt der Fãlscher, Stuttgart, 1953.
- CELLINI, B.: Életrajz, Budapest, 1961. - FrscmER, M.: Betrügerischer Kunsthandel, Zürich, 1946. - ALAPI GY.: A szőnyi hamis csontfaragványok, 1915. 29-30. - KARÁCSONYI J.: Hamis, keltezetlen oklevelek 1400-ig, Bp., 1902.
F) Gyűjteményí, műtárgyvédehni munka 1. Gyiijteményanyag A gyűjteményanyag számbavétele, megőrzése, állagának védelme kezdettől fog-
va feladata volt a múzeumoknak, de a munka intenzitása, tartalma és színvonala igen különbözött. A muzeológiai irodalom ezt a tevékenységet tezauráció néven említi,
melynek szűkebb és tágabb értelmezése van. Tágabb a múzeumi gyűjtemények kialakítására, annak csoportosítására vonatkozó elméleti tevékenység, illetőleg az ebből származó gyakorlati feladatok. Elméletileg magában foglalja a múzeum tudományos és közművelődési tevékenységében a megfelelő módszerek kidolgozását, a restaurálás, a konzerválás módszereit csakúgy, mint a tárolás rendszerét. Gyakorlatilag a leltározást, nyilvántartást, raktározást, továbbá a restaurálás fogalmába tartozó tevékenységet jelenti.
A fogalom elméleti kérdéseit STRANSKY' dolgozta ki a legátfogóbban, amelyeket a gyűjtemények rendszerezésére, dokumentációjára, illetőleg védelmére csoportosít. 157
A kultúra, a történelem hatalmas területének dokumentumai különböző helyen és módon alakulhatnak. Gyűjteményí szempontból képződhetnek; in situ - mint pl. a műernlékek, vagy: in fondo, a levéltárak, múzeumok gyűjteményei vonalán. A fond a szovjet muzeológiában a gyűjtemény fogalmának tematikusabban meg-
fogalmazott formája. A Szovjetunió múzeumi fondja a természettudományok, valamint az anyagi és szellemi kultúra körébe tartozó tudományos történeti vagy művészeti jelentőségű emlékek összessége, függetlenül keletkezésüktől, hollétüktől, anyaguktól, technikai kivitelüktől. Ezt a meghatározást az 1965. jan. 2-án kiadott rendelkezés mondja ki a Szovjetunió fondjairól. A múzeumok speci kumaik alapján alakítják ki fondjaikat, s összességükben alkotják a múzeumi fondot. A határozat kötelezővé teszi a fond állandó fejlesztését és feltárását, mivel e fondok a tudományos és a kommunista építőmunka további fejlesztésének elősegítését szolgálják. A fond név nagyobb történetiséget is jelent, és utal arra az eltérésre, amely a régi és a mai értelemben használt gyűjtemény fogalma között fennállt. A gyűjtőtevékenység tartalmi, metodikai változása magával hozta a gyűjteményi munka magasabb szintre kerülését, abból kiindulva, hogy a fond nem tárgyak halmaza, hanem azok rendszere. A jelenség és a megismerés összefüggenek, aminek a
gyűjtemény rendszerében is ki kell fejeződnie. A gyűjteményi tárgyak, amelyek genetikailag, tárgyilag nem álhiak összhangban, nem képezhetnek valódi múzeumi fondot. A fond a rávonatkozó dokumentációval együtt értelmezendő, még ha ezek nem egyazon részfondban őriztetnek is.
A gyűjteményi fond kialakítása két szinten folyik. Az egyiket absztraktnak, a másikat konkrétnek nevezhetjük. Az absztrakt.szint a megismerés, a konkrét szint pedig a gyűjteményi fond realizálása. Ez utóbbi sokkal kisebb, de növelhető, és ez a célja a munkának. A múzeumi gyűjteménynek alapsajátossága, hogy nem olyan moz-
dulatlan, mint korábban gondolták. Az anyag nem fetisizálható, hanem a célkitűzéseknek megfelelően kell kialakítani. Itt a régi statikus és dinamikus felfogások ke-
rülnek szembe. A statikus felfogás szerint a kollekció örök érvényű, a múzeumok feladata éppen őrző hivatása miatt minden tárgy megőrzése még akkor is, ha információs értéke lecsökkent, vagy csupán tudománytörténeti értéke van, ill. azokból a kötelezettségekből tevődik össze, amelyeket az adományozótól örököltünk. A dinamikus felfogás e célból indul ki, s ehhez alakítja módszerét. A muzeológia a gyűjtemények
permanens alakításának elvét vallja, amelynek legfontosabb feladata: a gyűjtemény minősítése és értékelése. Az újbóli gyűjteményi válogatást Stránský skartációnak nevezi. Csak az a gyűjtemény felel meg a célnak, amely összetételében szolgálja spe-
ci kumát, rendszere, dokumentációja kifejezi a szükségleteket.
158
2. Leltározás Minden múzeum megköveteli gyűjteményi anyagának nyilvántartását. Ez a leltározás hivatalos aktusa, s ezt elsődleges nyilvántartásnak is nevezzük. A leltározás csupán a tárgy nyilvántartásának egyik első része. Másodlagos nyilvántartás a katalogizálás, a gyűjteményi munka lényege a kutatásban és az ismeretterjesztési tevékenység szolgálatában áll. Feladata a tárgy muzealitásának megállapítása, melynek három fázisát különböztetjük meg: 1. leírás, amely a találás, bekerülés állapotát rögzíti. 2. A muzealitás muzeológiai leírása, a rávonat-
kozó analógiákkal, kormeghatározással, vonatkozó irodalommal. Ide kerülnek azok az összefüggések, amelyek a tárgyat és a dokumentációt egységes egésszé teszik. Így pl. a tárgyra vonatkozó adattári leírás, lm vagy hanganyag. A 3. fázis az értékelő, rendszerező, amikor a tárgy eddigi, egydimenziós nyilvántartása helyett a többdi-
menziós lehetőséget teremtjük meg, és alkalmassá tesszük számítógépek használatára. A katalogizálást a magyar múzeumi gyakorlatban leírókartonokon végezzük. A múzeumi nyilvántartás legfőbb elveit az alábbiakban rögzíthetjük: A múzeumok nyilvántartását a művelődésügyi miniszter 153/1966 (MK. 14.)
MM számú utasításában szabályozta, s az a közvetlen felügyelete alá tartozó múzeumokra, ill. ágazataira kötelező érvényű.
A nyilvántartás eszközei a szakleltárak és a leírókartonok. A szakleltározás a tudományos, de főképpen a társadalrni tulajdon védelmét jelenti, a leírókarton a tárgyak tudományos nyilvántartásának eszköze. Kétféle naplót különböztetünk meg: gyarapodási naplót, szakleltárt, ill. szekrénykataszteres nyilvántartást.
Gyarapodási naplón kétféle fogalmat értünk: először a központi gyarapodási naplót, amelybe a múzeum valamennyi tárgya bekerül, s mint alapleltárszerepel. Ez volt a múzeumi terület legelső leltározási módszere, általában 1-től végtelenig tartó sorszámozással. Kezdetben minden bekerült a naplóba, tárgyi anyag, papír, fénykép, tehát az adattári anyag, sőt a könyvek is. Ebbó'l készült később a gyűjtemények szakleltára. Ez a rendszer alakult ki a Néprajzi és az Iparművészeti Múzeumokban. A másik felfogás szerint a gyarapodási napló a gyűjtések, egyéb szerzési módok
mellett múzeumba kerülő, de azonnal nem leltározható anyag nyilvántartásba vételére szolgál. Szerepelnie kell benne a következő adatoknak: 1. gyarapodási szám,
2. a beérkezés kelte, 3. a tárgy megnevezése, 4. a lelőhely, 5. a megszerzés módja, 6. a gyűjtő neve, 7. darabszám (tételszám, bekerült szám), 8. adattári feljegyzés, 9. megjegyzés, vételár, elszámolási okmányszám, 10. leltári szám. A leltározás a szakleltárkönyvekben történik. Ezek: 1. általános leltárkönyv, 2. természettudományi (állat, növény, ásvány, kövület), 3. embertani, 4. régészeti, 5. régészeti állatcsont, 6. numizmatikai, 7. néprajzi, 8. képzőművészeti, 9. iparművé-
szeti, 10. történeti, 11. irodalomtörténeti, 12. műszaktörténeti, 13. adattári anyag, 14. fotóanyag-leltárkönyv.
159
A rendszeresített, a szaknak megfelelően rovatolt leltárkönyv a múzeumban
gyűjtött legtöbb szakág szükségleteiből alakult ki. A leltárkönyv hitelesített okmány, amelynek alaki és tartalmi vezetéséért a leltározó a felelős. Alaki követelmény: tartósan egybekötött, űrlapokból álló, számozott lapokkal, a hatáskörileg illetékes által hitelesítve (múzeumigazgató, osztályvezető), olvashatóság. Tartalmi követelmény a hitelesség. Bizonytalan adatokat bejegyezni nem szabad. A szekrénykataszter az egyedileg nehezen nyilvántartható anyagok nyilvántartására szolgál. E típusnál téma szerinti rokonságban, állandó jelleggel, számozott tárolási egységekben (doboz) kell az anyagot csoportosítani, és módszerét úgy kell kialakítani, hogy a társadalmi tulajdonvédelmi szempontoknak megfeleljen. Általában ebben a rendszerben tartják nyilván a természettudományi anyag nagyobb részét, a régészeti cserépanyagot, bizonyos legújabb kori adattári anyagot. Az egyes leltárkönyvek utasításai adják azokat a követelményeket, amelyeket a leltározás során be kell tartani. Különösen fontosnak ítéljük a leltári számra vonatkozó előírásokat, valamirıt az évszámra, a tételszámra, a sorszámra vonatkozó kötelmeket. A leírókarton a tudományos feldolgozást, a gyűjteményi értékelést szolgálja, amelynek lehetnek hagyományos egydimenziós és többdirnenziós fonnái. A hagyomá-1 nyos, a szakágaknak megfelelő előnyomott formulák, rajzzal vagy fényképpel. Ezek használhatóságát az utalók segítik.
3. Gépi nyilvántartás A múzeumi anyag kezdettől fogva csupán egydimenziós lehetőségekkel élhetett. Valójában már egy évszázada megrekedt az előrehaladásban, mert a rendszer döntő változást nem engedett meg. Ezért a nyilvántartás száz éve alatt nem fejlődött. A for-` mai változtatások, a különböző segédletek, utalók készítése javított ugyan az infor-: máción, de a rendszeren nem tudott változtatni. Az információ megszaporodása szükségessé tette az új lehetőségek beállítását,
amely a kíbemetika tudományával, a számítóközpontok kialakításával soha nem lá-` tott lehetőségeket nyitott meg. A lehetőségeket természetesen a múzeumok is meglátták, és kétféleképpen reagáltak. Az egyik tábor csodát várt az új technikától, a gépi leltározást, a nyilvántartást, a tudományos kutatás és inforrnáció hatványozott leheõ tőségeit, tehát mindent. A másik tábor féltette a múzeumok megszokott tempóját,
munkájának szolidságát, s ki nem mondva, a kutatásba már befektetett előnyöket. Persze az a tábor, amely mindent a gépi adatfeldolgozástól várt, már az első kísérletnél rájött arra, hogy a módszer nem gyors, és igen költséges. Arra is hamarosan rájöttek, hogy szétszórtan, önálló kezdeményezésekkel nem haladhatnak messzire, és sokkal nagyobb szakmai összhangra van szükség, mint amire jelenleg lehetőség van. Szükséges hozzá a központi archívum, amelyhez földrajzi központok csatlakoznak. 160
Ilyen jellegű centrumok már keletkeztek, s egyes államok már rendszerezték eddigi munkájukat. Határozott központ Anglia, Franciaország és az USA, valamint NyugatNémetország. Az Egyesült Államokban a Smithsonian Institut a Washingtoni Természettudományi Múzeum 50 milliós nagyságrendű gyűjteményét dolgozta fel szá-`
mítógépes technikával. A New York-i Modern Múzeum, a Metropolitan Museum művészeti anyaga, illetőleg a leicesteri (Nagy-Britannia) antropológiai múzeum teljes anyaga került eddig gépi módszerrel nyilvántartásba. Alig van viszont olyan ország, ahol egy-egy kisebb anyagféleségen feldolgozási kísérleteket ne végeztek volna. Hazánkban az első kísérletet - a céhtörténeti anyag nyilvántartásával - ÉRI
IsTvÁN végezte el a Veszprémi Egyetemnél. A céhtörténeti anyag számítógépes fele dolgozásában fontos szerepet játszott a Veszprémi Akadémiai Bizottság NAGYBÁKAY PÉTER kutató munkájával. Mintegy 12 000 múzeumi és levéltári adatot dolgozott fel. A gépi feldolgozás során biztosítható a teljes állagjegyzék, kívánságra szakosítottan céhekre vagy tárgycsoportokra, nevekre vagy területekre bontva stb. Itt teljes állagjegyzék felel meg a leltárnak, illetőleg a különböző kérdésekre adott válaszok a tudományos kutatás, a kiállítás számára az eddig csak vágyálomnak tartott lehetőségeket is megadják. A munka mintegy 2 évig tartott, felölelte a számításba jövő valamennyi lorráshelyet - múzeumot, magángyűjteményt, levéltárat ~, s mintegy 40 muzeológus vett részt benne, elsősorban a feldolgozó lapok kiállításával. Már az első kísérlet után leszögezhető néhány általános érvényű következtetés: a gépi feldolgozásra legalkalmasabbak azok a tárgyak, amelyeknél csoportok jöhetnek számításba, mint pl. kerá-
mia, pecsét, festmény, zászló, érem stb. A vegyes összetételű csoportokkal a munka nagyon elhúzódik. Teljes anyagcsoportot kell felvenni. Ezért a munka megindítása feltétlenül a Művelődési Minisztérium egyetértő támogatásával történhet, ami szükség esetén biztosítja az anyagfelvétel teljességét. Néha elég nagy az ellenállás, amely mögött legtöbbször a tudományos féltékenység bújik meg. Az eddig egyéni tulajdonban levő információs anyag köztulajdonná válik. A munka alapja az előkészítés, ezen dől el az adatlapok kitöltésének megalapozottsága. Ez a feladat veszi a leghosszabb időt igénybe. Csak akkor szabad az adatlapok tömegesebb kitöltését elkezdeni, ha egy kisebb szérián, ún. előfuttatáson meggyőződtek arról, hogy a témalap alkalmas a legjobb információ nyerésére. Hazánkban az MTA RB-nak keretében működő Régészeti Rendszerfejlesztő Munkabizottság készíti elő a régészeti anyag számítógépre vitelét. A mai számítógépes rendszerekben sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a programozási (szoftver) képességekre, mint magának a számítógépnek (hardver) a sajátosságaira. A régészetben két megoldást vetünk össze: a) A régészeti ismeretek modellezésén a régészeti adatok sajátos szerkezeti öszszefüggésein alapuló ún. ,,faktogra kus” adatbázis-kezelő rendszerek alkalmazását, illetve
b) a régészeti ismeretek kapcsolatait eleve nem rögzítő, a természetes nyelvben megfogalmazott összefüggéseket értékelő ún. „információ-visszakereső” szövegelemző programrendszerek alkalmazását. 161
A régészeti információs rendszernek kettős szolgáltatást kell biztosítania, egyrészt rögzíteni kell a régészeti kutatás tényeit, másrészt támogatni a régészeti elemzéseket. E kettős cél megvalósításához tisztában kell lennünk a régészeti információk
és azok használatának alapvető vonásaival. Ezt a sajátosan humán információs rendszert a következő vonások jellemzik: Az ismeretek térben és időben osztottak. Az információs rendszernek össze kell
kapcsolnia az adott időszakra vagy adott térre jellemző összefüggéseket, ugyanakkor össze kell fűznie az időben és térben elkülönülő ismereteket. A régészeti információs rendszer programozására külföldön (Anglia) bevált gyakorlat van, hazánkban apró kísérletek történtek. A magyar információs rendszer az angol példa adaptálása. Lényege a faktogra kus adatbázis, ahol a régészeti szakemberek meghatározzák a régészeti jelenségek, lelőhelyek, tárgyak, anyagok, dokumen-
tációk stb. elméleti összefüggéseit. Előnye az automatikus kezelés, hátránya viszont, hogy az általános összefüggésrendszert meg kell határozni, megfelelő módon rögzíteni. Az információ-visszakereső adatbázisoknál (szövegelemző) a jelenségek összefüggéseit nem kell előre meghatározni. A szövegelemző adatbázisrendszer az azonos fogalmakat összekapcsolja. Az igazán jól működő régészeti információs rendszer
megvalósításához mind a faktogra kus, mind a szövegelemző képességekre szükség van. A faktogra kus megoldás előfeltétele a megfelelő technikai felszereltség, mert bizonyított, hogy a mini és személyi számítógépek e célra nem megfelelőek. Ezért a
Magyar Nemzeti Múzeumban működő számítógépre kerül az anyag, amelyet a Közgyűjtemények Számítóközpontja (levéltár, könyvtár, múzeum) integrál. A kisebb gépre is 10 terminál kapcsolható, és a beütött információk színes képernyőn jelennek meg. A szakember mellett szükség van programozókra, illetőleg minimális személyzetre az adatrögzítés elvégzéséhez.
4. Raktározás A múzeumi tárgyak őrzőhelye a raktár, a depositárium. E témában 3 kérdéscsoportot különböztetünk meg: a) állagvédelrni, b) berendezési, c) használati raktárt. a) Az állagvédelmet szolgálja az elhelyezés, a különböző anyagféleségek megfelelő őrzési feltételeinek biztosítása. Alapkövetelmény a száraz, jól szellőzött helyiség, az anyagnak megfelelő egyenletes hőmérséklet és a biztonság A múlt század múzeumépítészetének teljesen téves elképzelése volt, amikor a raktárat az alagsorba tervezte. A legtöbbször nyirkos, szellőzetlen helyiség ma is csak igen nagy költséggel alakítható át raktárnak. A padlástérbe helyezés sem volt szerencsés a nagy hőmér-
séklet-ingadozás miatt. Alapelvnek kell tekinteni azt, hogy fertőző anyag nem lehet a raktárban, legyen az korrózió vagy más szuvas, gombásodásból eredő kártevés. Ilyen tárgy nem hoz-
ható be a raktárba, azt elkülönítve kell kezelni. Alapelv az is, hogy a raktárban csak 162
leltározott anyag lehet. A leltározatlan anyagot külön, átmeneti raktárban kell tárohii. A gyűjtemény a múzeum alapja, ennek az anyag védelmében is tükröződnie kell.
b) A múzeumok több mint 150 éves gyüjtőmunkája során kialakultak bizonyos berendezések, amelyek formában, anyagban változhattak ugyan, de lényegükben változatlanok. Ilyen pl. a rovar ók, illetőleg a rovarszekrény, a növények tárolására
a herbáriumi mappa, illetőleg szekrények, a metszeteket, a rajzokat tároló mappa, illetőleg a téka. Ez a leggyakrabban használt papírméretek gyelembevételével AB-C nagyságra szabványosított. Alapelképzelés itt, hogy a nagyság szerint csoportosított anyagrész nem túl nehéz, zárt, pormentes dobozba kerüljön, s könyvszerűen álljon a polcon. Szabványosodott az érmek tárolása az érem ókokban, illetőleg az
azokat befogadó szekrényekben. Legjobban bevált a 150× 200)< 60 cm mély szekrénytípus, 70>< 55 cm nagyságú, 2-3 cm magas ókokkal. Ebben a szekrényben közel 80 ók helyezhető el, s mintegy 8-10 ezer érem tárolására elegendő. Az érmek különkülön nagyságuknak megfelelő, szabványosított, a ók méretét is számításba vevő, nyitott dobozokban fekszenek, alattuk a meghatározó cédulával. Egy teljes antro-
pológiai csontvázlelet raktározásához háromféle doboz szükséges. Egy a koponyának 30>(30× 30 cm nagyságban, egy a hosszú csontoknak 70× 30>< 30 cm-es és egy az aprócsontoknak, 40>< 30>< 30 cm-es. Angol ókos szekrényt igényel az ásványtani, geológiai gyűjtemény, és ez a típus felel meg a legjobban a paleolit gyűjtemény vagy a régészeti állatcsontgyűjtemény
számára is, a jellegüknek megfelelő ókmagasságokkal. Gyakorlatilag ez a legalkalmasabb a népvándorláskori anyagnak is, továbbá a különböző speciális történeti gyújteményeknek (pecsét, egyes ötvöscsoportok, pl. gyűrű vagy zár, lakat stb.). A régészeti, az iparművészeti anyagnak a polcos rendszerű állvány vagy a szekrény felel meg legjobban. Az ép tárgyakat szabadon, az apróbb tárgyakat dobozokban tárolják. A polcozásban a Salgó Dexion rendszer került előtérbe, amely a tipizált elemek sokfélesége rnjatt a kívánt formában szerelhető össze. Tetszetős kivitele, praktikussága mellett változtatható a polcrendszere: illetőleg a különböző berendezések összerakhatósága a rendszer külön előnye. Sok vonása közös a könyvtárak vasszerkezetű állványaival, amelyet R. Lippmann strassburgi lakatos készített elsőként 1890ben. Múzeumi raktározásra nem nagyon terjedt el, melynek Oka a viszonylag magas költsége. A Salgó-Dexion rendszer kapható zárt változatban is, de ennek használhatósága már nem olyan tökéletes, mint az állványos rendszeré. Legmegfelelőbb a
zárt szekrény, állítható polcokkal, amely különböző mélységekben nagyon sokféle anyag (régészet, néprajz, iparművészet, állatanyag stb.) tárolására alkalmas. Különleges formát igényel a fegyveranyag tárolása, amely szintén zártan helyezendő el, sőt lehetőleg úgy, hogy a korróziótól tökéletesen megvédjük. Legtöbbet árt a jól konzervált fegyveranyagnak a kézbe fogás. Még a legjobb védőanyag mellett is először a megfogott helyen károsodik, ezért általánosan a tárgyakat megfelelő nagyságú nejlonhuzatba teszik, s helyben beforrasztják. Ez a gyakorlat a legtöbb
anyag tárolásánál eredményes. 163
Kialakult a textil-, a zászlóanyag legkorszerűbb tárolási módja is. A zászlókat minden esetben le kell venni a nyeléről, s lapos, ókos szekrényben, teljesen kifektetve tárolandó. A lógó helyzet kifárasztja az anyagot, a felcsavarás töri, a hajtás elvágja, különösen a selyemfélét. Az öltönyök, kazulák részére sem megfelelő a zárt
térben való felakasztás, mint ezt sokáig tették. Súlyuk és megkopott anyaguk miatt nem bírják a megterhelést. A bútorok, nagyobb tárgyak tárolása a raktáron belül szabadon történik, illetve polcrendszer beiktatásával úgy, hogy minden tárgy a másik mozgatása nélkül hozzáférhető legyen. A festmények tárolására a sodronyfal a legalkalmasabb kihúzható kivitelben. Mind a tárolópolcokat, mind a szekrényeket célszerű szabványosítani, s a raktárat minél kevesebb egyedi típussal berendezni, mert így a berendezés utánrendelése gyorsabb és gazdaságosabb. Még fokozottabban áll ez a dobozokra. Ezek a raktári rendnek és a tárolás biztonságának az alapjai. A nyers kartondoboz a legjobb, bevonat nélkül. Az utóbbi időben elterjedt a műanyag doboz és a műanyag rekesz használata. A műanyag doboz előnye a papírdobozzal szemben, hogy nincs benne enyv, s ennek következtében nedves helyen sem megy tönkre. Hátránya, hogy deformálódik, különösen nagyobb súlyú megterhelés vagy nagyobb hideg, illetőleg meleg esetén. Előnyösen használható a plexi vagy más átlátszó anyagból készült, kisebb méretű doboz, mert fedelének leemelése nélkül látható a tárgy, tehát nem rongálódik annyira. Hosz-
szú használat után azonban fennáll a besárgulás veszélye, s bizonyos anyagfajtákra kedvezőtlenül hathat mindenféle műanyag. A rekesz elsősorban külső munkáknál használható, de csontanyag, cserépanyag esetén cserépkataszterre is igen előnyös. Jó tulajdonsága, hogy hordozóanyag nélkül, egymásba illesztésükből szinte tömör raktározás alakítható ki. Nagyobb múzeumok számára ki zetődő a könyvkötőműhely létesítése, amely a szükségletnek megfelelően készítheti a dobozokat is. Külföldön szinte minden múzeum maga állitja elő dobozszükségletét. E lehetőség hiányában különösen ajánljuk a nagyfokú tipizálást. A raktár használata akkor előnyös, ha létra vagy más eszköz nélkül a legfelső része is elérhető. A cél érdekében készítik a raktárakban a galériákat, illetőleg alakítják ki a könyvtári vastermekhez hasonlóan a raktári szinteket, amelynek ideális
magassága 2,20 m. Tömör raktározás. A gyűjteménygyarapítás üteme világszerte felvetette a raktározás gazdaságosabb módozatainak kidolgozását. Különösen a könyvtárak nagyméretű gyarapodása vetette fel a használati vizsgálatokat, és azt tapasztalták, hogy átlag egy tudományos könyvtárnál az anyag 10%-a kurrens, a többi holt anyag, ezért másfajta raktározást kíván az egyik, másfélét a másik. Még a modernnek tartott vas-
raktár sem bizonyult eléggé gazdaságosnak, s ez alakította ki a tömör raktározás gyakorlatát. Ez azon túl, hogy helykihasználás szempontjából a leggazdaságosabb, védelem szempontjából is igen előnyös, mert a legkevesebb fényt kapja. 164
Múzeumi vonatkozásban elsősorban a régészeti cserépanyag, a feldolgozott
antropológiai anyag, illetőleg a tudományos, vizsgálati anyag raktározásánál van lehetőség a tömör raktározás kísérletezésére. Meggondolandó, hogy a könnyű szerkezetű konténerrendszerek jobban megfelelhetnek a múzeumi anyag raktározására,
mint a könyvtári módszerek a gazdaságosabb tárolás szempontjából. A raktár akkor tölti be hivatását, ha az anyagot úgy helyezzük el benne, hogy az a tudományos és egyéb - pl. közművelődési _ szempontoknak is megfeleljen. Vannak gyűjtemények, amelyeknek kialakult rendszerük van. Ilyenek pl. az érem, a zoológia, a botanika vagy a metszetgyűjtemények stb. Az érmeknél általános felállítási mód a kor szerinti csoportosítás: ókor, középkor, újkor, s ezen belül is szigorú kronológiai sorrendben a hazai anyagok, uralkodók szerint rendezve, a többi országonkénti felosztásban. Az emlékérmeknél vagy más típusú vereteknél (kitüntetés, bárca,
zseton, jelvény stb.) a kialakult rendszer határozza meg a raktározást. Ilyen szempont lehet az országok, városok, események, művészek nevei alapján meghatározott szisz-
téma. A kialakított raktározási mód elsősorban a gyűjteménygyarapítást segíti, mert gyors tájékoztatást ad a gyűjteményben levő anyagról. Megvan a lehetőség a begyűj-
tött új tárgy és a meglevők összehasonlítására is, és ebből kitűnik a tárgyak állapota, pl. a meglevőkhöz viszonyítva, ami az érmek esetében lényeges az érték miatt. A természettudományi anyagot is elsősorban a rendszertan alapján helyezik el, ami biztosítja a gyűjteményi munka állandóságát. Ott, ahol a rendszertan nem alkalmazható, a raktározásban többféle elvet alkal-
maznak. Egyik a bekerülés, tehát a leltári számsorrendben való tartás. Ez csak ott követhető, ahol az anyag a raktározás szempontjából annyira homogén, hogy nagyobb helyveszteség nélkül megoldható. Ilyen a régészeti anyag még akkor is, ha tetemes különbség van nagyságban pl. a vatyai urna és az orsógomb között. Ebben a rendszerben érvényesül a lelet együtt-tartása, ami biztosítja a gyors megtalálást. Különösen előnyös ez a módszer, ahol a raktár szakosított, legalábbis a főbb korszakokı`a (őskor, ókor, népvándorláskor, középkor). E rendszer nagy előnye, hogy semmiféle külön segédletet nem igényel a raktár használhatóságára. Elég, ha az évszámot és a csoportszámot láthatóan feltüntettük a szekrényen, a polcon vagy dobozon. Azoknál az anyagoknál, ahol a leltári szám szerinti sorrend nem alkalmazható a méretek vagy az anyag különbözősége miatt, más rendszer ajánlatos. Ezekben az esetekben a raktározás szakosítottan történik, kronologikus, tematikus, esetleg földrajzi csoportosításban. Előnye, hogy tárolása a legkorszerűbb és a leggazdaságosabb lehet, s emellett könnyű, biztos áttekintést is ad. Ebben az esetben a leltárkönyvben meg kell jelölni a tárolási helyet, illetőleg hogy segédletek (karton, utalók) szükségesek a használathoz. Az egyes kisebb tárolókban elhelyezett listák leltári szám szerinti sorrend.ben vezetése szintén egyik módja a segédletnek csakúgy, mint a polckataszterek, őrcédulák vagy egyéb segédletek. A tudományos raktár legmagasabb foka a tanulmányi raktár. Alapelgondolása, hogy a tárgyak szabadon láthatók, tanulmányozhatók. A festményeknél ezen pl. a harmadik gyűjteményi anyag kialakítását értik, ahol az anyag falakon lóg, több sor165
ban, valamilyen rendszerben, legyen az tematikus, országonkénti vagy a festő és
iskolája köré csoportosítva. Régészeti vonatkozásban általában a kisebb csoportokra bontott anyagot nevezik tanulmányi raktámak. Pl. külön kezelve a bronzdepót vagy régészeti kultúrák szerint, vagy egyes tárgycsoportok szerint külön tartva a raktári
anyagot: borostyánt, üveget, kerámiát. Ez általában a szakközönség számára nyitott, de elképzelhető, hogy szélesebb érdeklődők számára is időnként nyilvánosan bemu-
tatható. Elterjedt szokás pl. a ,,nyílt napok” tartása, amelyen egy-egy tanulmányi raktárt a nagyközönségnek is bemutatnak. A raktárak kezelése történhet központian vagy osztályszervezetben. A központi kezelés egy állagvédelmi raktári részleget igényel, amely külön egysége a múzeumnak. Általában ez a forma alakult ki a szovjet múzeumokban, ahol egy fő állagkezelő irá-
nyításával a raktárak szakosított formában működnek. A tárgyi anyagot a tudományos osztályok meghatározzák, tárgykartonon átadják. Az állagkezelő osztály veszi
leltárba, helyezi a tárgyat a raktárba, és bármilyen célra - kiállítás, vizsgálat, restaurálás, kölcsönzés , az anyag mozgása csak rajtuk keresztül történhet. Igen sok nyugati művészeti múzeumban is hasonló rendszer alakult ki. A korszerűbb múzeumi szervezési elvek e megoldás felé irányítják hazai múzeumainkat is. Az anyag bizton-
sága, a raktárak használhatósága ennek a rendszernek az előnyét mutatja. Az állagkezelő részlegen belül az egyes anyagcsoportoknak megvan a maga gyűjteménykezelője, aki meghatározott terv szerint végzi munkáját. Ez kiterjed a revízióra és a tárgyak állapotát rögzítő leírásokra, a jegyzőkönyvekre, restaurálási jegyzőkönyvekre,
segédletek készítésére és a gépi feldolgozás előkészítésére. A másik forma a gyűjteményvezetői vagy kezelői rend, amelynél a múzeumigazgató által megbízott muzeológus a felelős a raktárért. Ez esetben a gyűjteményvezető
felel a gyűjtemény rendjéért, a raktár állapotáért, használhatóságáért, az anyag hiánytalan megőrzéséért. Munkájában egy középkáder segíthet, akit általánosan gyűjteménykezelőnek hívunk. A muzeológus irányításával, vele közös felelősségben végzi a raktári munkát. Feladatkörébe tartozik a raktári rendszer kialakítása, a raktár felállítása. Ennek használhatóságát segédletekkel, tárgyi, földrajzi mutatókkal segíti elő. Vezeti a mozgási naplót: az anyag kiadását és visszaadását rögzíti. Fontos szempont, hogy a raktárból tárgyakat csak ő emelhet ki, és rakhat vissza. A tárgyakkal való fog-
lalkozás csak jelenlétében történhet, az arra a célra kijelölt helyen, amely akkor megfelelő, ha a kutatóhelyiség elkülönül a raktártól. A restaurátorokkal együttműködve köteles a tárgyak állagát gyelemmel kísérni, és a szükséges intézkedés megtételére vagy a raktár osztályvezetőjét, vagy a múzeum vezetőjét megkeresni. A gyűjteménykezelő, a gyűjteményvezető kötelmeit, a kutatás módját a múzeumok ügyrendi, ill.
ügyviteli szabályzata vagy külön utasítás tartalmazza.
166
5. Anyagmegóvás Jellegzetesen múzeumi, illetőleg műemléki feladat a műtárgyak védelme, a muzeo-
lógiai munka egyik speci kuma. Gyökerei visszanyúlnak a gyűjtés kezdetére, de a tudatos tevékenységet csak a XVIII. sz. óta számítják. Először a képzőművészeti, azon belül a festményanyag állagmegóvása fejlődött ki, s csak a XX. sz. első évtizedeiben indul meg a mechanikai gyakorlaton túlmutató kémiai konzerválás. A fejlődés menetének megfelelően a restaurálást két nagy anyagcsoportba oszt-
ják: l. a művészeti, amelybe a festmények és a szobrok restaurátori tevékenységét sorolják; 2. az általános, amelybe az iparművészeti és a történeti emlékek tartoznak, igen széles tárgykörrel, a kerámiától a papírig. A természettudomány területén a műtárgyállomány megőrzése, tisztítása a preparálás fogalmába tartozik. Az anyag jó meghatározása az első lépés a megóvás irányába, mert már akkor
kialakul, hogyan kell a tárgyat tisztítani, megóvni, esetlegesen restaurálni. A következő lépés annak az eldöntése, milyen kezelést kell az anyagnak biztosítani. A konzervátor számára az az ideális állapot, amikor eredeti állapotában lehet a műtárgyat bemutatni, de ez a legtöbb esetben lehetetlen. Így fel kell állítani olyan programot,
amelynek alapján megkeresi a védelemnek azokat a lehetőségeit és eszközeit, amelyek a légköri elemek pusztításai révén, az erőszakos sérülésekből, illetőleg a tárgy termé-
szetéből adódnak. Különösen komplexen jelentkeznek ezek a problémák a képeken. A képeknél a
restaurálást megelőzően számos előkészítő munkát kell végezni. Ezek közül a legfontosabb az anyagvizsgálat, amely kiterjedhet a festmény alapját képező anyagra, a vászonra, fára, papírra stb., illetőleg a festékek összetételére. Ezeket az anyagvizsgálatokat általában vegyészek végzik, és csupán kezdetét jelentik az egyre bővülő vimgálatoknak, amelyek részben hozzátartoznak a tárgy meghatározásához. Ezek között a leghatásosabb a röntgentechnika művészeti módszereinek kidolgozása,
amely a német KOGEL és a francia BAYLE nevéhez fűződik. 1924-ben kísérletezték ki az általuk alapított laboratóriumban a képek átvilágításának módszerét, amely azóta automatikus fényképező módszerekkel segíti elő az értékelést. Nagy előnye ennek a módszernek, hogy az átvilágítással a felszín alá juthatunk, ezenkívül az esetleges rétegeket szakaszosan deríti fel csakúgy, mint a fa- és bronzszobor esetében, amikor a belső részleteket is megmutatja.
A vizsgálat után a képeknél az első művelet a tisztítás, amelyen a védőlakktól való mentesítést értjük. A lakk eltávolítása után a feladat a régi, esetleges restaurálások helyeinek pontos megállapítása, ennek eltávolítása olyan mélységben, ahogyan
ezt a laboratóriumi munkák igénylik és megengedik. Alapvető szabály, hogy kiegészítésre csak temperafesték használható. Különösen sok problémát vetnek fel a táblaképek, ahol a képhordozó is konzerválásra, esetleg megerősítésre szorul. A hordozót nagyon sokféle fából készíthették, s ez sokszor az országra, magára a művészre is jellemző.
167
A régészeti tárgyaknál a tisztításon a tárgyra rakódott szennyeződést vagy az
oxidréteg eltávolítását értjük. A tisztítás lehet zikai, illetőleg kémiai természetű. Sok esetben összemosódik a konzerválás fogalmával, amelyen a tárgyra rakódott
szennyeződés eltávolítását, illetve a tárgyban levő bomló anyag semlegesítését értjük az állapot megvédése érdekében, védőbevonat alkalmazásával. Restauráláson a tár-
gyon bekövetkezett változásoknak, töréseknek, hiányoknak a helyreállítását értjük. A rekonstrukció, a szerkesztés, analógiák alapján a tárgynak olyan fokú helyreállítása, ahol a törésfelületek nem érintkeznek. A konzerválás kémiai módszerekkel történik. A cél az lenne, hogy a tárgy belsejében vagy a felületén bekövetkezett bomlást megszüntesse. A kémiai módszer
megköveteli, hogy a fémek esetében fémtisztára kell a felületet előkészíteni, ha a tárgynak még van fémmagja. Ez a tárgyon keletkezett patinát leszedi, amely vagy már a maga korában kialakult, vagy a használat után képződött rajta. Alapelvnek tekinthető, hogy csak olyan anyag és módszer választható, amely a tárgyat nem ,,nyúzza
meg”, megőrzi a nemes patinát, s a lehetőségek határain belül megtartja a tárgy eredeti jellegét.
Alapkövetelmény, hogy a restaurálás során alkalmazott kiegészítés mind anyagában, mind kivitelében biztosan megkülönböztethető legyen. A természethű restaurálás kerülendő. Az is követelmény viszont, hogy a kiegészítés ne üssön el nagyon az alaptól, s ne zavarja az összhatást. Pl. a régen gyakori fehér gipsszel történt kerámiakiegészítés bántó és élvezhetetlen, utólagos festése sem a legjobb megoldás, helyette a
színében kevert gipszkiegészítés használatos, az eredetitől színárnyalatnyi eltéréssel. A kiegészített résznek el kell válnia az eredetitől, ami pl. a kerámián körülárkolással vagy süllyesztéssel keletkezik. Mindkét módszer zavaró. Helyébe a törésfelületek pontos megtartásával a szintre hozott kiegészítés az általános. A kiegészítésre a hiányzó applikációk, továbbá a mélyített vagy a plasztikus díszek felvihetők, ha ezek kétségtelenül bizonyítottak. A bizonytalan részek pótlása ezeknél a tárgyaknál is megengcdhetetlen. Egyrészt téves képet adnak a tárgyról, és úgy idegződnek be, másrészt csökkentik, vagy esetleg lehetetlenné teszik a tárgy tanulmányozási lehetőségeit. Példának a kökénydombi Vénusz I. körüli vitát említem, ahol a sok lehetséges forma mellett a restaurálás a csúcsos végződést választotta. A tűzkövesi analógia alapján a minden áron fejjel való kiegészítés éppen olyan elhibázott lett volna, mint a másik. Mivel mindkettő teljesen bizonytalan, helyesebb, ha nem kerül kiegészítésre, mert ez ebben az esetben már rekonstrukció, s csak rajzban vagy másolatokon kellett volna a különböző alternatívákat bemutatni. Különösen nagy körültekintésre van szükség a szobroknál, ahol az egyedi jellegek dominálnak. Itt a párhuzamok, analógiák alapján választott rekonstrukciót kerülni kell. Minden restaurátori munka alapja a hiteles dokumentáció. Erre a célra szolgál a restaurálási napló vagy a restauráló nyilvántartó dosszié, amelyben a restaurálásra, vizsgálatokra vonatkozó valamennyi dokumentum együtt van. Tartalmazza a röntgenfelvételeket, a különböző fázisban készült fotókat, a tárgy állapotának leírását, az alkalmazott konzerválás módszerét, a felhasznált vegyszereket, illetőleg a tárgy jelen állapotát. Ezek a dokumentumok a múzeum adattárába kerülnek.
6. A múzeıuni anyag károsodása. higiéniája A múzeumok és gyűjtemények egyik fő feladata a tárgyak megmentése. Ennek a feladatkörnek egyik ága a múzeumi higiénia. a) A levegő páratartalma. A műtárgy védelmének hatékonysága függ a levegő páratartalmától. A levegőbe mindig kerülhet nedvesség. A víz lehet szilárd, cseppfolyós vagy gáz-halmazállapotú. Ha a cseppfolyós vízből gáz-halmazállapotú gőz lesz, párolgás keletkezik. Az ezzel ellentétes folyamat a kondenzáció.
A levegő páratartalmának méréséhez szolgáló alapfogalmak: a telítettség, a kondenzáció, az abszolút és relatív páratartalom. A telítettség gőz alakjában van jelen a levegőben. Minél melegebb a levegő, annál több vízgőzt képes felvenni. Egy köbméter levegő 30 °C-on max. 31 g, 10 °C-on max. 10 g,
20 °C-on max. 18 g,
5 °C-on max. 7 g vízgőzt tartalmazhat.
22. ábra. A relatív páratartalom diagramja télen, nyáron, festmények, papírok és különbözö gyuy remények számára. (M. Lehmbruck után) ,F I .C
`\ _. ıı _`ı..:. :VI
,ı
.
ı A ` I
“U
\
.
-,\
__ j
UV 4 {
`
; \\
ý
..
-- 1
`
QQ.
_
xl
,_
g
. ..ı`. N. `
- _... .
kí
.~<~\ _ , \ _., `.
_ Y
_.\ ý`Q *
\
ı\
ip
:` ,.
_>_
_-, _
_ .__`..
.` _. -~._. .
iíff ., A
"
. -
'ˇ
es “In
xp
ı
- x.
z
-.
- „_
Wa itta is..kh
-f/fzzzazz×//z/-«';z//Lz/2;;×/ az za'
“H
,,
;itl'
:mzı11t77í:"~t7t5'§`tftiıw
f
, I l
ell
20 < _
Á.
10
ru-1--.._.'.ııı.;Hı„á,-I-f-ı»
5
sa- ' f 1/
ãeısišfzã.-A' ˇ r ˇ"""'*'-'.E=ffzE.:'.z'õ'
IM-_- É
1,1-, is .Í Í y
i 53 ii "
50
-,
\
,
\_
30
õ
._
,"\,_
\
. z... `y` - A . . 1. \
V AH-_--`_-\J
,; Í:`õ_`7` f'
4...
A
,\. .
z\-;- -; -` , «
_
\__ __
`1
„._I...,
×\
_ "
.
I
r
" -li
Á IB'
'
Á
I - 'I Í DÚI
ıíuı
IA? _.. `.,__ HIF ÉVI!!
I IrglhVII Í ıııimı ıı aã I ım
_ f,,,
-af”
I
Aág _-Á_-.W
»`
i
__
_ r 1 . I.ı
".
l
ˇ
T-` COI'-70|!
pour fété
Czzil 1:! |.-our H tvc'
n irıvvr
j
il
11)]/.7zŠ"'/»"-'.Í'É'a [n éle Š Züm Ú' Čnnlnıi Peımn es mi Zone de su ır lt. Arctııws Cı.-.šleıızııuns dıvcıses i . rf.-
169
A telítettség (S) azt a vizgőzmennyiséget jelenti, amelyet 1 m3 levegő adott hő-
mérsékleten maximálisan felvehet. Ha a levegő nem telített, a víz párolog. Kondenzációnak azt a folyamatot nevezzük, amelynek során a vízgőzből cseppfolyós víz lesz. Ha pl. egy m3 30 °C-os vízgőzzel telített levegőt lehűtünk 20 °C-ra, a
hűtési folyamat ideje alatt folyamatosan vízcseppek jelennek meg az edény falán. Kondenzáció különösen szennyezett levegő esetén okoz nagy problémát, mert ilyenkor nem tiszta víz kondenzálódik, hanem savak, amelyek megtámadják a műtárgyat. A levegő ritkán telített, általában kevesebb vízgőzt tartalmaz, mint amennyit az adott hőmérsékleten felvehetne. A g-ban megadott 1 mé vagy 1 kg száraz levegőre számított vízgőztartalmat abszolút páratartalomnak nevezzük (AH). Sokkal fontosabb a levegő víztartalmának s annak a vízgőzmennyiségnek az
arányát mérni, amelyet a levegő adott hőmérsékleten maximálisan felvett. Ez a hányados a relatív páratartalom, jele RH. Mivel %-os értékben szokás megadni, ezt a hányadost be kell szoroznunk 100-zal, tehát az RH= AH/S szorozva 100-zal. Ha pl. a hőmérséklet 30 °C, akkor az AH g/m3 10, a telítettség eléréséhez szükséges vízgőzmennyiség 31, tehát az RH= 33%. 20 °C-nál az RH= 55%, tehát 10 °C-nál az RH= = 100%. Lényeges, hogy 1 m3 levegő relatív páratartalma különböző hőmérsékleten kü-
lönböző abszolút páratartalom mellett azonos értékű is lehet. Ezen alapszik a klimatizáció, mert a zárt térben állandó relatív páratartalmat biztosíthat. A légnedvesség mérőműszerei a raktárakban, illetve kiállítóhelyiségekben alkal-
mazandók. A mérőműszereknek két típusa van: 1. kalibrálást igénylő készülék, 2. kalibrálást nem igénylő készülékek. Minden múzeumnak szüksége van egy pszichométerre, amely a speciális méréseket és a kalibrálást szolgálja. A higrométerből és a higrográfból a helyiségek száma és térfogata arányában van szükség. A múzeumi anyag különbözőképpen reagál a relatív páratartalomra. Legérzékenyebbek a szerves anyagokból készült tárgyak, mert jelentős mennyiségű szenet tartalmaznak és éghetők. Ilyen a fa, a papír, a bőr, a textília, a vászonkép, a festett táblák, a kitömött állatok. Ezek tárolására az 50-60%-os relatív páratartalom a javasolt. A szervetlen anyagokból készült tárgyak - kő, kerámia, üveg, fémek -- kevesebb problémát jelentenek, mert térfogatukat nem változtatják, és nem higroszkópo-
sak. 45%-nál alacsonyabb páratartalom javasolt a raktározáshoz. Nedves kömyezetből (talaj, víz) előkerült tárgyak esetén - a fémek kivételé-
vel - azokat a kezelésig 100%-os relatív páratartalmú környezetben kell tárolni: Az egyes anyagféleségekhez a kívánt klímaviszonyok biztosíthatók klímaszekrényekkel, illetőleg különböző rendszerű légnedvesség berendezésekkel. A légnedvesítők használata történhet közvetlen gőzbefújással, szelepen történő gőzbefújással és nyomással. Máshol szárítás szükséges, mint pl. nedves raktárak esetében. Ezen a légszárítók segítenek. A különböző berendezések mellett segédanyagként a kobaltsóval festett szilikagél is használatos. Kitűnően alkalmazható vitrinek mikroklímájának szárítására és ned170
vesítésére egyaránt. Száraz állapotában kék, nedvességgel telítve rózsaszíníivé válik.
100 °C felett regenerálható, és színe ismét kékre változik, tehát ismét felhasználható. b) Fényhatások. A míítárgykárosodás legfőbb okozója a fény. Háromféle fényforrás létezik a múzeumokban: a nap mint természetes fény, az izzólámpák, illetőleg a fénycsövek mint mesterséges fények. A múzeumi tárgyakat fényérzékenység szempontjából három főbb csoportra oszthatjuk: I. nem érzékenyek: kő, kerámia, fémek, elefántcsont, 2. érzékenyek: olajképek, lakkozott tárgyak, díszített fa, festetlen bőr, 3. rendkívül érzékenyek: textíliák, akvarellek, papírféleségek, kéziratok, miniatúrák, festett bőr, preparáturnok. A fénysugárzás a teljes sugárzási tartománynak csak egy kis részét képviseli. A teljes tartomány a következő sugárzásfajtákból áll: radio, radar, infravörös, ultraibolya, röntgen, gamma. Ezek mindegyike meghatározott hullámhossztartományt
képvisel. Minél kisebb a sugárzás hullámhossza, annál nagyobb a károsító hatása. Az emberi szem a sugárzási spektrumnak az ibolyától (400 nanométer) a vörösig (220 nanométer) terjedő részét értékeli. Ezt a tartományt látható fénynek nevezzük. A400 nm alatt levő tartomány nem látható, ezt UV (ultraibolya) tartománynak nevezA 720 nm feletti hullámhosszú sugárzás is láthatatlan, ez az ún. IR (infravörös)
sugárzás. Minden meleg test infravörös sugárzást bocsát ki. Ha egy tárgyat természetes fény, izzólámpa vagy fénycső világít meg, egyszerre kap UV látható és IR sugárzást.
A tárgyak védelmében 1. teljesen ki kell küszöbölni az UV sugárzást. 2. Csökkentenünk kell a láthatatlan infravörös sugárzást. 3. mérsékelni kell a látható fény menynyiségét. Az UV sugarak kiküszöbölésére szűrőket használnak. Ezzel csökkenthető a sugárzás. Az UV sugárzás kiszűrése csökkenthető a fénycső helyes megválasztásával. Az IR sugárzás különleges fényforrások és szű_ró'k használatával csökkenthető. A fénymérésre különböző luxmérők szolgálnak, amelyek közül a PU 150 típusú csehszlovák fényerősségmétert javasoljuk. Az izzólámpáknál a fényforrás meleg-
fényű, s ezért a műtárgyakra károsan hat IR sugárzásával. Legkedvezőbb a tetőtükrös világítási lámpák használata, ilyenek a Tungsragold- és Tungsrasilver-típusok. Jól használhatók a Tungsrapar-lámpák. Ezek a sajátos többréteges re ektorfelületeknek köszönhetően a keletkező hő mintegy 2/3-át eltérítik a fénynyaláb útjából, s így ,,hidegfényűek”.
A fénycsövek az izzólámpákkal ellentétben nem izzóspirál vagy izzószál révén állítják elő a fényt. A fénycső két végében elhelyezett elektródok között a villamos áramot elektronok közvetítik, amelyek mozgásuk közben híganyatomokba ütköznek, és gerjesztett állapotuk folytán a felvett energiát zörnmel UV sugárzás alakjában leadják. Mivel a Magyarországon beszerezhető Tungsram fénycsövek nincsenek ellátva UV
szíírőkkel, ezért ezek szííréséről gondoskodni kell. Ezt a célt szolgálja a SOLÁRFLEX, FASSOLAR fényszűrő folyadékbevonat és a SUN-X fényszűrő fóliabevonat.
171
A fényáıtalom a rendkívül érzékeny tárgyakat rongálja. A nemzetközi tapasztalatok előírása szerint a megvilágítás nemlépheti túl a 150 luxot, az e feletti tartomány már veszélyes a tárgyra. A koronázási palást megvilágítása 40 luxszal történik. Tájékoztatásul annyit, hogy egy nyári nap megvilágítási értéke 50-9-60 000 lux. Ha a
tárgyakat természetes fénnyel világítjuk, akkor függönyökkel csökkenteni kell a bejutó fényt, változtatni kell a kiállított tárgy helyzetét, illetve bizonyos idő után ki kell cserélni, ill. az eredeti tárgy helyett másolatot kell a tárlóba rakni. A fény károsító hatása a raktárakra is érvényes. A mesterséges világításnál ajánlatos időkapcsolót beszerelni, amely bizonyos idő után automatikusan kikapcsol, illetőleg kontaktkapcsolót, amely akkor kapcsol csak, ha a látogató a tárló előtt áll. c) Biológiai kártevők. Megjelenésüket, elszaporodásukat befolyásolja a környezet, a páratartalom és a fényviszonyok. Leggyakoribb a gombafertőzés, amely minden szerves anyag esetében előfordulhat. A gombák, mivel fotoszintetizálni nem tudnak,
kész szerves anyagból tudják csak a testüket felépíteni. Ezért életmódjuk vagy szaprota vagy parazita.
A múzeumi higiénia szempontjából viszonylag kis jelentőségűek a különböző penészgombák. Károsító hatásuk az anyag elszíneződésében nyilvánul meg. Bőmél és textíliáknál okoz kellemetlenségeket. Megelőzése a szárazon tartás, illetve a gyakori
szellőztetés. Sok kárt okoznak a farontó gombák. Ezek a faanyag minden összetevőjét fel-
használják táplálkozásra, de ezenkívül még a más szervezetek táplálkozására alkalmatlan lignint is felhasználják. Legveszedelmesebb fajtája a könnyező házigomba (Merulius lacrimans), megtelepedése után vízigénye csökken, és egészen száraz körülmények között is képes a faanyagot bontani, mivel bontás közben maga termeli a vizet. Könnyező gomba esetén a fa nyílászáró szerkezetek kidobandók, csak meghatározott helyre szállíthatók,
a talajt 3 m mélyen ki kell cserélni, a falakat pedig lángszóróval kell kiégetni. Könynyezőgomba miatt kellett lebontani Visegrádon a Fő utca 41. sz. alatti barokk épület termeit, vagy pl. a budai vár 2000 ásatási ládájának tartalmát kellett megsemrnisíteni. Gyakori a házi kéreggomba (Poria vaporaria), a pincegomba (Coniophora cerebella) és a lemezes tapló (Gloeophyllum abietinum). Gombakárosodás észlelésekor ajánlatos a Faipari Kutatóintézethez fordulni, ahol megadják a pontos diagnózist, illetőleg a védekezés módszerét, amely zömében permetezésből áll.
Jelentős károkat okoznak az állati kártevők is, közöttük is az alacsonyabb rendű rovarok. A portetűk rágással tesznek kárt könyveken, tapétán, szőnyegen, valamint visszamaradó ürülékükkel. Fajtái közül a sejtszárnyú portetű, a foltosszárnyú, a kisszemű, szárnyatlan portetű a leggyakoribb. Mivel csak magas páratartalmú helyen élnek meg, a nedvességforrás megszüntetésével, utána foszforhidrogénnel vagy más gázosító anyaggal kipusztíthatók. A fa műtárgyak legveszélyesebb ellenségei a szúfélék (Scolytidae vagy Ipidae).
Ezek néhány milliméter nagyságú, barna, illetve fekete színű bogarak, különösen a fe172
nyőket és a tölgyet támadják meg. A fában járatokat fúrnak, jelenlétüket apró lyukak jelzik. Kétféleképpen védekezünk ellenük, vagy merítéssel, illetőleg Xilamon vegyszerrel injektáljuk a faanyagot.
Az ezüstös ősrovar kedveli a keményítőtartalmú anyagokat, de megtámadja a műselymet is. 10-ll mm hosszú, répa alakú, ezüstös fényű, pikkelyekkel fedett állatka. Rovarirtó szerekkel pusztítható. Gyakori a csótány, legismertebb típusai a közönséges, a muszka és az amerikai csótány. Védekezésében fő követelmény a tisztaság. Irtása Lindán-tartalmú szerekkel történik, amelyhez piretrumo-rovarport adunk. A bogarak közül legismertebbek a múzeumbogárfélék (Porvák _ Dermestidae). Fajtái: közönséges múzeumbogár, nagy múzeumbogár, szűcsbogár. Védekezés: szel-
lőztetés, Paradiklórbenzol (Globol). Súlyos fertőzés esetén gázosító szekrényben szénkéneg és széntetraklorid 1: 3 arányú keverékével történik a fertőtlenítés.
A kártevők közé tartoznak a szijácsbogarak, kopogóbogarak (pl. a nagy kopogóbogár vagy „halál órája”, a dacos kopogóbogár) és a házi cincér. Ezek zömükben a faanyagot rágcsálják, s arról ismerhetők fel, hogy a fatárgyak alatt furatlisztet találunk szétszóródva. A múzeumokban a faanyagot Pentaklórfenollal vagy Xylamonnal kezelik rovarfertőzés ellen. Veszélyesek a lepkék és a molyok. Leginkább a molylepkék csoportjába tartozó lepkék lárvái, hernyói károsítanak. A ruhamoly hernyója mindenféle textíliát, különösen a gyapjúféléket, szőrből készült tárgyat károsítja. Védekezés ellene a szellőzte-
tés, napra való kitevés, porszívózás és globolozás. Leghatásosabb az Eulannal való kezelés, pusztítható ciánhidrogénnel vagy Lindán-tartalmú készítményekkel. Az emlősökhöz tartozó rágcsálók elleni védekezés - vándorpatkány, házi vagy fekete patkány, házi egér - hatósági feladat. A rágcsálók jelenlétét az illetékes KÖJÁL-nak jelenteni kell. d) Tűzvédelem. A múzeum első számú ellensége a tűz, mert az általa okozott kár helyrehozhatatlan. Ennek felismerése jelentkezik a legkorábbi múzeumépületek helyé-
nek kiválasztásában, mert a XVIII. sz. végétől Európában, különösen a HabsburgMonarchiában középületet - közöttük a múzeumokat - csak szabad térre lehetett építeni, hogy a tűzoltókocsik minden oldalról meg tudj ák közelíteni. Ezért nem engedélyezték a Hild által tervezett 1807-es első nemzeti múzeumi tervet a mai Szép utca területén. A tűztől való félelem miatt halogatták a mesterséges világítás bevezetését, a gázt, illetőleg az elektromosságot. A múzeumok szerepének megváltozása a tűzvédelem új útjait kereste meg. A tűzvédelem célját az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. a tűz keletkezésének megakadályozása,
2. a tűz létrejöttének azonnali észlelése, 3. az észlelt tűz tovaterjedésének megakadályozása,
4. a tűz eloltása úgy, hogy a múzeumi tárgyak és az esetleg bent tartózkodó látogatók a legkisebb károkat szenvedjék.
173
A tűzvédelem dinamikusan fejlődő szakágazat, amelynek legfontosabb szerve a National Fire Protection Association (NFPA). Évente megjelenő számos évkönyvében tartalmazza a kutatás legújabb eredményeit, és eljárásokat javasol. 1. A megelőzés már a tervezésnél kezdődik, mert célszerű tűzálló építőanyagot választani és alkalmazni. Ez vonatkozik a belső burkolóanyagokra, álmennyezetre,
falburkolatra, bútorzatra. El kell választani a raktár, ill. a kiállítási és az adminisztrációs helyiségeket. A villamos berendezések megválasztása, ill. azok szerelése csak a mindenkor érvényes szabványok alapján készülhet. A múzeumokat veszélyességi szempontból kategóriába sorolják. A legnagyobb tűzveszély a laboratóriumokban, műhelyekben van, ezért az előírásokat a minden múzeumban meglevő tűzvédelmi szabályzat írja elő. Ennek betartását a tűzoltóság évente ellenőrzi. A potenciális tűz szempontjából a fűtőberendezés a legveszélyesebb, ezért a legjobb megoldás, ha a hő távvezetéken érkezik (budai várkomplexum). Amennyiben az
épületben belül van a fűtó'berendezés, ill. a fűtőanyagtér, akkor a berendezéseket biztonsági tartozékokkal kell ellátni. A múzeumokban a tűz jelzésére füst- és hőérzékelő detektorokat alkalmaznak. Új múzeum esetén az épület különféle funkcióját ellátó részlegeit olyan tűzálló falakkal kell elválasztani egymástól, amelybe automa-
tikus lezáródású tűzajtókat építenek be. Az ajtókat a napközbeni használatra elektromos mágneses ajtózárral látják el. Ez azonnal kinyithatatlanul lezárja az ajtót, és a detektortól megkapja a tüzet jelző elektromos impulzust.
2. A tűz jelei láthatatlan vagy látható formában jelentkeznek. Ez alapszempont az észlelőrendszerek megválasztásában. A legáltalánosabban a termális detektorokat használják. Az állandó hőmérséklet értékelésére a kalibrált hőérzékelőket olyan helyiségben alkalmazzák, ahol a mennyezet alacsony. Legmodernebb változata a dinamikus hőérzékelő, amely a környezet mindenkori hőmérsékletében bekövetkezett hirtelen változást is jelzi. A látható, ill. érzékelhető tűz felismerésének az eszközei a füstérzékelők. Két fő fajtája van: az egyik a fotoelektromos érzékelő, amely akkor kezd működni, ha az
irányított fénysugár útjában olyan elnyelő vagy szóróhatás jelentkezik, amely aeroszolos jelenlétre, utal, és a felfogott fény erősségének csökkenése jelzést vált ki. Ezeket fénykibocsátó diódáknak nevezik (LED). Élettartama gyakorlatilag korlátlan. A másik fő típus az ionizációs vagy ionkamrás érzékelők csoportja, amely a részecskekoncentráció növekedésére reagál. Az ionizálódott részecskék által az elektromos áram áramlásában mutatkozó változásokat méri. A füstjelzők két alaptípusának riasztási ideje a detektor elhelyezésétől, ill. a keletkezett tűz formájától függ. A fotoelektromos detektorok érzékenyebbek a lassú, alattomos tüzekre, az ionizációs érzékelők gyorsabban jelzik a lángoló tűzből keletkezett láthatatlan égéstermékeket. 3. Alapszempont, hogy a tűzvédelrni szabályzatban előírtakat betartsák. Ez vonatkozik a vegyianyag meghatározott mennyiségének vegykarnrában történő tárolására, ill. a napi használatra, a közlekedési utak állandó szabadontartására, vagy pl. a tűzvédelmi berendezések folyamatos karbantartására és ellenőrzésére. Jó tudni, hogy
a tűzvédelmi előírásokban, ha egy tízliteres kannában 1 liter benzint tárolnak, az a tűzvédelmi előírások szerint 10 liternek számít.
4. Tűz akkor keletkezik, ha van éghető anyag, oxigén és az éghető anyag meg-
gyulladásához szükséges hőmérséklet. A múzeumokban, műemléki épületekben keletkező tüzeket 3 általános kategóriába soroljuk, eszerint oltásuk is különböző : a) Közönséges éghető anyagok, pl. papír,
textília, faanyag oltása hűtéssel, takarással, nedvesítéssel történik; b) olajok, zsírok, festékek és más éghető folyadékok oltása elfojtással vagy takarással; c) villamos berendezés által okozott tűz oltása az elektromosságot nem vezető anyaggal lehetséges. A tűz elfojtása akkor eredményes, ha az érzékelő jelzéseket a riasztás követi, és 5-10 percen belül vagy a helyi tűzoltóegység vagy a kivonult tűzoltó-apparátus megkezdi a munkát. A tűzvédelem egyik alapja a funkció szerint beépített vízcsaphálózat. A mú-
zeıunokban az automatikus vízpermetező készülékek felszerelése ajánlatos. Vita van a szakemberek között, hogy e rendszer szórásával nagyobb kárt és veszélyt okoznak a múzeumokban, mint a vízcsővel mégis általános tapasztalat, hogy a keletkezett tűzesetek 70%-át négy vagy ennél kevesebb szórófejje oltották el. Nem
javasolandó olyan helyiségekben, amelyben festmények, textíliák, kéziratok vannak, viszont műhelyekben vagy olyan kiállítási helyiségekben, ahol nem éghető anyagok vannak, pl. szobrok, ott igen hatásos. A vízzel való oltás alkalmazása sok speciális problémát vet fel, különösen akkor, ha a tárgyakat a tűz és a víz ellen is óvni kell.
Az oltóanyagok másik csoportjába a széndioxiddal működő berendezések tartoznak. Mivel meghatározott mennyiségű CO2 jelenléte szükséges a tűz oltásához, az alkalmazott koncentráció azt is jelenti, hogy az élet fennmaradásához szükséges oxigén
nincs jelen. A széndioxid alkalmazásakor ködjelenség is fellép, ami korlátozza a látást, tájékozódást, s alapja lehet a pániknak. Előnye, hogy alkalmazása nem hagy káros vegyi maradványokat, és tűzoltóképességük igen hatásos. Újabb keletű tűzoltóanyagok a halogenizált szénhidrogének, vagy röviden ha-
lonok. Működési elvük, hogy az oxigén és az éghető anyag között lezajló kémiai reakciót megszünteti, és ekképpen a tűz tovaterjedését meggátolja. Nincs káros
maradványa. A hatékony oltáshoz szükséges halonkoncentráció veszélyezteti az emberi életet, de kisebb mértékben, mint a széndioxid.
A tűzoltáshoz száraz és szilárd halmazállapotú vegyianyagokat is felhasználhatnak. Ennek legjobb fajtája a csővezetékre szerelt széndioxid és halonkészülékek egyidejű alkalmazása, amely a légfúvókákon át por állapotú vegyianyagot juttat a tűzre.
Legáltalánosabban elterjedt a hordozható tűzoltókészülék, amelynek elhelyezésére a tűzvédelmi szabályzat ad kötelező utasítást. Ameddig a vészjelzés nyomán a hivatásos tűzoltók vagy a biztonsági alkalmazottak a helyszínre nem érkeznek, az oltást a készülékkel meg kell kezdeni.
A tűzoltókészülék-típusok osztályozásának alapja az, hogy milyen típusú tüzek megszüntetésére alkalmazhatók. A szódás, savas készülékek alkalmazása körülményes, veszélyes, ezért lecserélendők. A széndioxidos oltókészülékek sem olyan általánosan használtak. A szárazvegyszeres készülékek a legelterjedtebbek, mert A B C osztályú tüzek oltására egyaránt alkalmazhatók. Az oltóközeg ammóniumfoszfátot tartalmaz. Tűz esetén azonnal használatba vehető, mert nem szükséges a tűz termé175
szetének előzetes meghatározása. A tárgyon csupán porszerű bevonat marad vissza, de ez nem káros. Előnye, hogy újratöltése kevésbé költséges. e) Biztonság. Betõrés és rablás elleni védekezés. A múzeumokat, műemlékeket, templomokat, romterületeket egyre jobban fenyegetik a károsító lopások, amelyek racionális vagy irracionális okokból történnek. A racionális indíték az anyagi előny szerzése, lásd Szépművészeti Múzeum, az irracionális a bosszú, elmebetegség vagy hasonló, pszichológiai okok, pl. a Pieta megrongálása. A műtárgylopás sem egyszerűen haszonszerzés, mert lehet annak politikai, vallási, személyi vonatkozása, pl. ellenállhatatlan vágy a tárgy birtoklására. A nagymértékben elszaporodott, nemzetközi méretűvé terebélyesedett műtárgylopás megakadályozására kiépült egy nagy választékú, biztonsági berendezéseket gyártó háttéripar, amely szinte napról napra újabb típusokat és rendszereket hoz létre. Ezért a biztonsági jelzőberendezéseknek csak főbb osztályait mutatom be, hisz a komplex védelem a múzeum, ill. a rendőrség feladata. A bíztanságijelzőberendezések osztályozása: A tudatos behatolásokat, rablásokat, tolvajlásokat meghiúsítani, ill. megakadályozni szándékozó berendezések és felszerelések a legegyszerűbbtől a legbonyolultabb eszközökig igen jó szolgálatot tesznek. Feladatellátásuktól (felhasználhatóságuktól) függően ezek igen nagy skáláját ismerjük, és a legkülönbözó'bb módon használjuk, hasznosítjuk, ill. alkalmazzuk őket.
A védelmi célokat szolgáló rendszereket három nagy egységre osztjuk fel: 1. a passzív, 2. az aktív és 3. a szuper aktív felszerelésekre és berendezésekre. Á I. A passzív berendezések és felszerelések közé tartoznak azok, amelyek a behatolást és az észrevétlenséget megnehezítik, de külön jelzést, jelzéstovábbítást nem adnak, ill. nem biztosítanak.
_ a nehezen leküzdhető kerítések (és ezek zikai állapota), _ a nyílászáró szerkezetek vasrácsai, vasajtói, vaslemez ajtói (és ezek zikai állapota), ezt azért hangsúlyozzuk, mert az elkorhadt, elrozsdásodott állapotú berendezések nem nyújtanak kellő védelmet, _ a kapukon és a nyílászárókon levő zárak, zárszerkezetek, speciális zárak, _ a különböző típusú vaslemez szekrények, páncélszekrények, széfek, _ a speciálisan _ pl. acéllemezek beépítésével _ kialakított trezorok (páncélszobák), _ a tárgyak védelmét is szolgáló berendezések, vitrinek, szekrények stb., _ a tárgyak rögzítését szolgáló anyagok, mint pl. különböző rögzítések csavarral, dróttal, damillal, ragasztóval, ragasztott üveggel stb.,
_ az adott tárgyak, tárgycsoportok megközelítését akadályozó kordonzsinórok, fa-, fém- és üvegmellvédek, korlátok, tükrök stb., _ területvilágítás, helyiségek világítása stb. 176
e
I/
"
-/' ,. __
j V
____._...-ˇ-...._._"..-„_-f:T_:`“iY'.ZÍ'.~f-l_`. _. .-Z.-1-.-:_-.-',_-ft--«»-„5'__`._......,'
.
..
`
1 E
`
-
`
_
.'ı_.'ˇ
-.-->~".`"`?-iiı'_~
'___"
'i=fE'f'~-'--»P-z
'
. ' = . Y-.-~ ff!" 1.-ı.+._"-~ -»~"t' , ˇ A _7___' * V-.Mz-my... ˇ 1 7.. 'f“"`-_,-L. „___-._ „...-- . . . ..-en--..... _ g.-_--1: .,. _-. - . . /--ˇ ii = “(73 ı 7 ,ri I 1 Ü Al' \ ` _.. ___ ,-1 I
y
`
“
V
@
@ ___ __
,_4,..„.-„_
-- `
|..p ~
1' ,...,,4_ ,
I
.. ,. ______ j
_
. -
'
|
'"' 7--
---
i .
_
`*'
o \
„_-_J:'7zÉ;-_... .I ;-.:z.~.: _
_
í""
.
`~._.„---.
THIRD FLOOR SECOND ETAGE
/ _
_,
-.
V
i"
E
E
l 1:-`._Z_/I //®
_ -8'-i.;""*`-~~ L--fi: _. .Á-
_.A
L-
.
'ˇ
Í
.
1.5.* ˇ
.
Fl
.
l
o /il
mp ;.@ -a
__.«ı-f:“""..ıı-
'll
nt' \@`_. “it
`ˇ`C`).
-r
ıv
"`_`_
3;
/ :zz:'E§'j 5.,.,
J/ /
|_t'»-,, _: ı..4 ~=_ _- --
_/
®___...
9
i
` rr.,
1
F.ıRs'E_FLoOR,
, a~Ez1-DE-cıwiõãussrs
KP
t. ábra. Séma háromszintes múzeumépület biztonsági berendezésére. 1. Ultraszonikus detektor, tűzoltó berendezés, 3. radarberendezés, 4. kézi kapcsolású légkondicionálás, 5. önszabályzó hőérő, 6. közelítést jelző detektor, 7. központi műszerfal, 8. ellenőrző berendezés ventillel, 9. vízrkulációs ellenőrzés, 10. helyi csengő, ll. betörést jelző vészcsengő, 12. érzékelők, 13. kézi tűzjelző, L padló alatti detektor, 15. fényelterelõ detektor, 16. mozgásérzékelő, 17. hőmérséklet-szabályozó. (R. G. Tillotson után)
2. Az aktív érzékelők és berendezések közé soroljuk azokat a készülékeket, ame- l
lyek önálló jelzés _ fény, kürt _ leadását biztosítják önmagukban vagy központoıı keresztül. Ezek nyugalmi állapothoz (adott toleranciát is ideértve) viszonyított zikai helyzet, ill. állapotváltozásban bekövetkező esemény miatt jeleznek. Ezek a tipusú
berendezések is igen sokfélék lehetnek: _ mechanikusak, pl. a nyílászáró szerkezetekre, általában az ajtókra felszerelt, s az ajtónyitásra megszólaló mechanikus csengők, _ elektro-mechanikus, pl. a nyílászárók nyitására megszólaló elektromos csen-
gők, vagy az ajtók nyitására kigy-ulladó fény, vagy a mozgásváltozásra, rezgésre, hőmérséklet-változásra, mágneses megszakításra, törésre (repedésre) stb' reagáló készülékek,
_ elektronikus berendezések, amelyek bizonyos hangerősségre, hőmérsékletváltozásra, pl. emberi test hőmérsékletére, fényerőváltozásra adják le jelzéseiket,
_ zárt láncú, egyszerı'.i (közönséges ipari) televízió, _ mozgó tükrök stb. 3. A szuper aktív felszerelésekhez és berendezésekhez tartoznak azok a készülé-
kek, amelyek a jelzést, vagyis a rendellenességet automatikusan az adott (levédett) objektumtól távolra, és szükség esetén több helyre továbbítják, vagy rögzítik az ese-
ményt, vagy annak visszajátszására, felidézésére alkalmasak. Ezekhez tartoznak:
_ a telealarm (telefonos biztonsági riasztóberendezés), _ olyan tv-készülék, amelynek a monitorján vagy annak egy részén a rendkívüli eseményt észlelve, az adott képet, ill. eseményt vissza lehet játszani és rögzíteni, _ a rendkívüli események bekövetkeztekor fényképet vagy lmet készítő jelző-
berendezések. A biztonsági jelzőberendezések jelzésének problematikája nagyon sok helyen felmerült. A készülék jelezhet: _ helyben, közvetlen a biztonsági berendezéssel ellátott tárgytól, _ az épületen belül egy meghatározott helyen, pl. irodában, portán, őrségkörletben stb.,
_ az épületen kívül az utcára, térre, vagyis a szabadba, _ valakinek a lakásán vagy a rendőrségen, más szervnél, pl. mentőállomás ügyeletén, kórház portáján stb. Kétségtelen, hogy a jelzés problémájának megoldása alapvető központi kérdésként vetődik fel. Fokozza a kérdés bonyolultságát még az is, hogy a jelzőberendezések
üzemeltetését milyen időpontban határozzuk meg, pl.: _ csak a látogatottság idején, esetleg ekkor csak a berendezések egy részét üzemeltessük,
_ csak zárva tartás idején, _ csak munkaszüneti napokon és éjjelenként, _ vagy pedig állandó jelleggel stb.
Mert pl., ha a jelzés megtörténik, de beavatkozás ezt nem követi, akkor ebben az esetben célunkat nem érjük el. A fentiek gyelembevételével tovább kell fokozni _ a helyi adottságok, körül-
mények szem előtt tartásával _ a már meglevő és kiépítendő biztonsági jelzőrendszer jelzés gyelésének, észlelésének lehetőségét és az azokra történő szakszerű, gyors intézkedés biztosításának lehetőségét.
Abban az esetben sem érjük el célunkat, ha a berendezések felderítése és ártalmatlanná tétele vagy kikapcsolása egyszerűen és könnyen hozzáférhetően végezhető el. E kérdés ésszerű megoldása igen körültekintő, a helyszíni tárgyi és személyi feltételeket maximálisan gyelembe vevő döntést igényel. Tennészetesen ez vonatkozik a biz-
tonsági jelzőberendezési típusok optimális kiválasztására is. Nem mindig és nem mindenütt a legújabb, a legkorszerűbb, a legdrágább, a legbonyolultabb berendezések
kiválasztására kell törekedni. A mechanikai és technikai védelem mellett az épület vagyonbiztonságát az őrszemélyzet látja el, amely a védendő objektum értékétől függően nagyon különböző és összetett. Az őrszolgálat kiterjed a kiállítótermek őrzésére teremőrök részvételével, éjszaka idejére _ éjjeli őrökre, ill. fegyveres őrségre, ez utóbbi az épület meghatáro-
zott körzetében teljesít szolgálatot. A teremőrök őrzési területe a kiállító termektől és azok áttekinthetőségétől függ. Nincs szabály ennek mértékére, de követendő gyakorlat, hogy itt nem szabad takarékoskodni, s alkalmat adni a rongálásra vagy a lopásra.
A szocialista országok múzeumaiban több teremőr teljesít szolgálatot termenként vagy két teremre vigyázva, de legtöbbször idősek, csökkent munkaképességűek. Akapitalista környezetben, főképpen a magán- vagy alapítványi múzeumokban atal, zömmel fér őröket alkalmaznak, akik nagyobb területre ügyelnek. Példaképpen a British Múzeum szabályzatából idézhetünk, mely szerint egy ember csak akkora területet őrizhet, amelyet kétpercenként állandó járóőrizet mellett bejár. f) Egyéb károk. A turizmus óriási fejlődése révén a múzeumok a legnagyobb
látogatást, forgalmat lebonyolító kulturális íntézményekké váltak. A világ több mint százezer múzeumát több mint egymilliárd látogató keresi fel évente. A látogatók ilyen mennyisége veszélyt jelent a műtárgyra, mert a sok ember kedvezőtlen mikroklímát
hoz létre, ezért a nagy múzeumok előre programozott számítógép segítségével iparkodnak ellenőrizni a közönség forgalmát. A tömeg nemcsak a műtárgyra veszélyes,
hanem elősegíti a lopást, valamint különféle rongálásokat. Elsősorban a tanulócsoportok körében jelentkező virtusság a szabadon álló tárgyak eltulajdonításához vezethet. A megelőzésben döntő szerepet játszik a múzeum gondossága. Minél keve-
sebb tárgy legyen szabadon. A vitrinek jól zárhatóak legyenek. A festményeket, metszeteket nem tükröző üveg alatt lehet bemutatni, a fali szőnyegeket elérhetetlen helyre akasztani, a falfestmények elé műanyagfóliát helyezni,
vagy kordonok, zöld növények alkalmazásával valódi vagy pszichológiai távolságérzetet kelteni. Olaszországban, Franciaországban, műemléktemplomokban alkalmazzák a belső részek átlátszó fallal való elválasztását, plexivel való elzárását. Ez esetben 179
nagyon fontos az anyag kiválasztása, mert ha a plexi pl. tűz esetén meggyullad, ez
tovább fokozza a meleget és a füstöt, a PVC anyagok pedig égés során mérgező gázokat bocsátanak ki. Nagy gond a múzeumokban, de különösen a műemlékeknél a rkálás, vésés. Kísérletek folynak olyan színtelen bevonatok előállítására, amelyeknek alkalmazása különböző klímaviszonyok mellett is eredményes, elsősorban a rkálások ellen. A bevonattal szemben fő követehnény, hogy ne repedezzen, ne színeződjék el, és kopásálló legyen. A rkálási nyomokat eltávolító tisztítószerekből sokféle kapható, amelyeket festékszóró pisztoly segítségével lehet a falra vinni. Ismert módszer a homokfúvás, amely eltávolítva a kalcithártyát, porózusabbá teszi a falat, és nehezebbé a rkálást.
Irodalom _ TILLOTSON, R.: Biztonság a múzeumokban. ICOM, Párizs, 1977. (Fordítás KMI, Bp., 1985). _ Múzeumi világítási és klímatechnikai berendezések, mérőeszközök. MRMK, évszám né cül. _ Restaurátor szakirodalom. I. Figyelő, MRMK, 1975. _ Múzeumi műtárgyvédelem. I. (l974_15. 1985).
- SALLAY-SEBESTYÉN: A könyvtár kézikönyve, Bp., 1956.
G) A múzeumok közművelő tevékenysége 1. Kiállítások A muzeológia a kiállításon a múzeumi kiállítást érti, amely önálló műfaj, és sajátos kifejezési formái vannak. Ha a kiállítást mint kommunikációt fogjuk fel, akkor a szemiotikát, a szemantikát, a struktúravizsgálatot és sok egyéb korszerű vizsgáló-
dási lehetőséget alkamazhatunk. Az emberiség ősi törekvése, hogy gondolatait valamilyen közlési rendszerrel átadja. A tűz- és dobjelektől a televízióig a kommunikációs szándék nem változott, csak az eszköz és a mondanivaló vált sokrétűvé. A kommuni-
káció létrejöttéhez kell egy adó, s kell egy vevő. Harmadsorban kell egy csatorna, kommunikációs híd, amely az adó híranyagát a vevővel közölni tudja. A kiállítás rendelkezik azzal az előnnyel, hogy miközben képes a tárgyak meg-
jelenítésére három dimenzióban, nem zárja ki a többi kommunikációs eszköz egyidejű jelenlétét sem. Tehát magában foglalja a szót, a hangot, a képet, a rajzot és minden 180
egyebet. Így nemcsak háromdimenziós kommunikációnak, hanem háromdimenziós komplex kommımikációnak lehet felfogni. Mivel a kiállításra el kell menni, így a kiállítás olyan kommunikációs eszköz, amely nemcsak a tárgyat és az összes egyéb
kommunikációs csatornát, hanem a látogatót is magába foglalja. A kiállítás és annak tervezése nem elégedhet meg azzal, hogy a tárgyak jelen vannak. Attól válik a tárgyhalmaz kiállítási egységgé, ha valamilyen koncepció jegyében
összefüggő egésszé szerveződik. Tehát a kiállítás első kelléke a koncepció. Minden kommunikációs tevékenység saját korszakának terméke, s így kifejezője az azt képviselő világnézetnek. Nem titkoljuk azt a törekvésünket, hogy az új ismeretanyag át-
adásában vagy a meglevő ismeretek elmélyítésében fő célunk a szocialista tudat formálása a kiállítás tartalmi mondanivalóján keresztül. A legtöbbet vitatott kérdés, hogy a tárgyi anyag, amely a múzeum specialitása, alkalmas-e a történelem bemutatására. Mintegy húsz éve Jean-Paul Sartre meglátogatta a Magyar Nemzeti Múzeumot, és programjában a „Magyarország népeinek története a honfoglalástól 1849-ig” című kiállítás megtekintése is szerepelt. Azzal a felfogással jött, hogy a történelmet nem
lehet a múzeum eszközeivel bemutatni _ lásd Napóleon Múzeum, Párizs _ s minden ilyen szándék csupán kísérlet. Ez utóbbiban egyetértettem vele akkor is, ma is. A kiállítás megtekintése utáni megbeszélésen Sartre már úgy nyilatkozott, hogy mégis be lehet mutatni a történelmet, mint ezt a kiállításon látta, de csupán annak váZát, mert a kiállítás nem képes kifejezni azt a sok motivációt, ami alakítja a történelmet. Igaza volt, igaza van. Mi nem tankönyvi illusztrációt akarunk bemutatni vagy
részleteket, mint pl. a személyiség szerepét _ amit egyébként nem tagadunk _, valamint a lelki motivációkat, hanem az alapvető társadalnıi, gazdasági összefüggéseket, a termelőerőket és a termelési viszonyokat. Mi úgy sorakoztatjuk egymás mellé a kiállításhoz kiválasztott forrásértékű tárgyakat, hogy a tárgy megfogható bizonyító erejével, belemagyarázás nélkül győzze meg a látogatót a történelem mozgatórugóiról. A múzeum kritériumai között szinte minden irányzat megjelöli a kiállítást. Azon
a felfogáson, amely a múzeumok fő feladatának a tudományos kutatást, s ennek megfelelően a gyűjteményt tekintette, változtatni kellett. Tények bizonyítják, hogy a társadalom érdeklődése elfordult azoktól a múzeumoktól, amelyek fő feladatuknak a
publikációs tevékenységet vélték, és maguk vállalkoztak arra, hogy egy-egy tudományszak kutatási feladatait átvállalják.
A muzeológia egyik és legfontosabb feladata világszerte a múzeumi kommunikáció sokrétű tevékenysége. A vélemények abban is megegyeznek, hogy itt első helyen a kiállítás áll. A kiállítás is a kommunikáció szerves egészéhez tartozik, azzal a különb-
séggel, hogy tulajdonsága miatt kiemeltebb szerepet játszik a társadalom befolyásolásában, a személyiség kialakításában. A marxista kommunikációs elmélet egyik alap-
tulajdonsága, hogy jellege többdimenziójú, több oldalról közelíti meg a valóságot, és azt történetiségében dialektikusan tárgyalja. Másik alapvonása, hogy integrált ismereteket kíván nyújtani, amelyeknek jelentősége éppen az ismeretek túlzott di eren-
ciálódása miatt különösen nagy. 181
A kiállítások felosztására sokféle nézőpont jöhet számításba. Az egyik osztályozás az időfaktort helyezi előtérbe, és így kétféle kiállítást különböztet meg: állandó! és időszakost. Ez utóbbin belül elhelyezés szempontjából még megkülönbözteti a vándor-
(mobil) kiállításokat. Ha a tartalom oldaláról közelítünk a kiállítás felosztásához, egészen más típusok rajzolódnak ki. A szovjet muzeológia a tematikus kiállítást használja a legáltalánosabban, amelyen elsősorban a történeti szemléletű kiállításokat érti. A cseh, keletnémet muzeológiában három fogalmat találunk, nem minden részletében azonos értelemmel. Az egyik típusnak az expozíciát tartják, amelyet talán a múzeumi felállítással
lehetne megjelölni. Lényege ennek a múzeumi gyűjteményanyagnak legteljesebb bemutatása, a múzeum speci kumára jellemző múzeumi fond bemutatása. Dominál benne az eredeti forrásanyag, azonban nem részleteket, hanem mélyrehatóan egészet kíván adni a témáról. Jellemzője a kiállítási tárgyak hitelessége és a kivitel nagyfokú vizualitásával a lehető legnagyobb érzelmi hatás elérése. Lényegében a kiállítások
állandó jellegű és gazdagságával legteljesebb formája. A másik típus a múzeumi kiállítás. Ezzel is érzékeltetni kívánják, hogy ez a kiállí-
tás több egyszerű közlésnél. Az ilyen típusú kiállítás a gyűjteményi anyag egy csoportjából a tudományos és gyűjteményképzés eredményeit mutatja be, a témára vonatkozó leggazdagabb tárgyi és dokumentációs anyaggal. A témakiválasztás sokfélesége miatt nagyon dinamikus. A téma kifejtésében részletesebb, dokumentálásában bizonyítottabb, mint a másik típusú. Időben és térben meghatározott, körülhatároltabb, rövi-
debb, térben is kisebb, mint az expozíció. A harmadik típus: a kiállítás. Ez is múzeumi töltésű fogalom, azonban szűkebb tematikájú kiállítást kívánnak vele kifejezni. Sok esetben vándorkiállításként szolgálhat. Van olyan felosztás is, amely monogra kus és tematikus kiállítástípust különböztet meg. A monogra kus pl. egy táj komplex természettudományi bemutatását célozza. amelyben a geológia, zoológia, biológia mellett az emberi tevékenység is sze-
repel.
.
A csupán felvetett felosztási javaslatok között nem nehéz felfedezni, hogy a különböző nevek alatt közel azonos tartalmak rejtőznek. Az expozíció és a múzeurni
állandó kiállítás közötti különbség érzékelése a magyar muzeológiában is fellelhető. A múzeum minden tevékenységében kifejezi gyűjteményi anyagát. Ezt gyelembe véve határozzák meg pl. a múzeumépítés programját. A Déri Múzeum tervezője, GYÖRGYI
DÉNES feladatul kapta Munkácsy Mihály Ecce Homo c. hatalmas vásznának központi elhelyezésére a képtár tervezését. A felállítás és a kiállítás közötti különbség jól látszik az olyan célkitűzéseknél, amikor meghatározott objektumot kell bemutatni, illetőleg olyan kiállítási koncepcióban, amelyben ilyen objektumok előfordulnak. Nem is nevezik a franciák kiállításnak a vár- és kastélybemutatókat; skanzenberendezésről írnak az északiak. Nem nehéz felismerni a monogra kus és az állandó kiállítási fogalom közötti hasonlóságot, közel azonos fogalmat takar a tematikus és az időszakos kiállítás. 182
A módszer és a célkitűzések más volta miatt különböző megítélések alá esnek a képzőművészeti kiállítások. Speci kumaik miatt bizonyos mértékben elkülönülnek a természettudományi és a társadalomtudományi múzeumoktól, mert művészeti
szemszögből ítélik meg tevékenységüket. Ez a különállóság a névhasználatban is egyre jobban szembetűnik. A galéria nemcsak a ma művészetének házát jelenti vagy egy speciális művészeti ág műfajintézményét, lehet általános művészeti intézmény, amely nevében galéria, teljesen azonos tartalommal, mint az európai használatban kialakult szépművészetek múzeuma. A művészeti kiállítások tartalmi és formai kérdései másképpen vetődnek fel, azonban módszerük különbözősége mellett is a múzeumi kiállí-
tások közé kell sorolnunk, s nem lehet egyetérteni Stranskýval és azokkal a muzeológiai irányzatokkal, amelyek a művészeti kiállításokat, elsősorban pedig a képzőművészeti jellegűeket, kifejezetten ki akarják rekeszteni a múzeumi kiállítások sorából. A kiállítás mint a múzeumok közművelő munkájának legfontosabb része, ill.
jelensége, szerves része a kultúrpolitikai célok megvalósításának. Feladata az ismeretanyag bővítése, a világnézeti nevelés szolgálata a vizuálisan érzékelhető bizonyító
anyag különös jelentőségével, a materialista gondolkodás kialakításának segítésére, az ízlés fejlesztésére, a haza as és proletár internacionalizmus érzésének ápolására. A múzeumi kiállításnak mindig van tartalmi mondanivalója és nevelő célja. A kiállítási tevékenység a marxista_leninista ismeretelméleten alapszik. Minden múzeumi tárgy meghatározott jelensége a természetnek vagy a társadalomnak. A marxista ismeretelmélet a visszatükröződési folyamatban két fő momentumot különböztet
meg: az egyik az érzékelés objektív oldala, a másik a gondolati világ jelenségeinek tükröződése. A múzeurrıi tárgyak izoláltak, kiemelten állnak a környezetből, folyamatból, összefüggésből, ezért önmagukban csak az ismeretelmélet első jelenségeként
érzékelhetők. A tárgyat alkalmassá kell tenni a benne rejlő muzealitás betöltésére úgy, hogy visszahelyezzük környezetébe, funkciójába, beleillesztjük összefüggéseibe, a fejlődés törvényszerűségeinek felismerésébe, és a már ismert anyaghoz való kapcsolódását segítjük elő. Ez a művelet tartalmi, művészi megformálása, kivitele a kiállításrendezés alapja. A téma tartalmát illetően a tárgyi lehetőségek határozzák meg a bemutatás módszerét. Lehet a módszer egyvonalú (mono-lineáris), amikor egy tudományszak gyűjteményanyagára támaszkodik. Ezek egy-egy szakma tematikus kiállításai. Lehet összetett (komplex), több tudományág eredményeire, valamint sokrétű tárgyi és dokumentációs anyag felhasználására támaszkodhat. A kiállításrendezésnek három fő fázisát különböztetjük meg: l. a kiállítás tartalmi előkészítése, 2. formai megtervezése, 3. technikai felépítése. A tartalmi előkészítésben a tématerv és a forgatókönyv a két csomópont.
A tématerv nem az első munkamenet, hanem az előkészítő munka első szakaszának eredménye. A téma megválasztását sok körülmény motiválja. Lényege, hogy a realitás talaján álljon, és olyan témák bemutatását vállalja, amelyet a múzeum speci ku183
mából adódóan megfelelő szinten oldhat meg. Követelmény, hogy a múzeumnak
elegendő elsődleges forrásanyag álljon rendelkezésére, illetőleg ha nincs, a téma kivitelezéséhez szükséges anyag kölcsönzéssel is megoldható. Legyen tanulság minden
kiállításrendező számára, hogy anyagkölcsönzésre épülő kiállítást csak akkor tervezzen, ha a kölcsönzésre a lehetőséget garantálják. Az előkészítés során el kell jutni oda,
hogy a kivitelezésre mind a tudományos feldolgozottság, mind a téma lényeges részéhez szükséges tárgyi anyagra nézve reális alap legyen. (l. melléklet) A tématerv tartalmazza a kiállítás címét, helyét, a felhasználásra kerülő termek számát. Határozza meg, hogy milyen réteg számára kívánja a bemutatást, a helyi, nem helyi vagy idegen érdeklődés fokozottabb kielégítését óhajtja-e. Világosan fogalmazza meg a tématerv a mondanivalót, a nevelési célt. Ezután következik a kiállítás tartalmi tagolása részletesen, valamennyi témát magába foglalóan. A résztematikára a tématerv összeállításakor még nem szükséges kitérni. Kívánatos viszont megjelölni a tématervben azokat a kivitelezési szempontokat, amelyek a kiállítás megjelenítésére vonat-
koznak, művészi és didaktikus vonatkozásaival együtt. Ajánlatos elkészíteni egy mellékletet, amely az anyag további előkészítését ütemezi az anyagkiegészítésben, az anyag kiállítás céljára való előkészítésében, a témák bemutatásához szükséges segéd-
letek összegyűjtésében, kidolgozásában. Számításba kell venni, hogy a tudományos előkészítéshez milyen segítség szükséges kutatókban, restaurátorokban, sőt anyagiak-
ban. Különösen jelentős ez a tennészetrajzi típusú kiállításoknál, ahol az anyaggyűjtés évszakhoz kötött, szinte a kiállítás teljes anyagát, az állat- és növényvilágot újból
kell begyűjteni, így a kiállítás előkészítése hosszú időt vehet igénybe. Gondoljunk pl. a diorámára, ahol egy kisebb fa beállítása esetén is 8-10 000 levél preparálásával kell számolni. Még a legjobban karbantartott anyag is külön előkészítést kíván. A festmények átvizsgálandók, áttisztítandók, a néprajzi textília mosással, vasalással felfrissítendő. Különösen az öltözet jelent időrabló munkát, ha mozgásban, életszerűen kívánjuk bemutatni. Nem lehet előre elkészíteni a babákat. Azokat a kiállítás megfclelő helyére lehet csak tervezni, abban a mozdulatban, beállításban, amely legjobban kifejezi azt, amit jelez. Lehet ünnepi öltözet, amelynek viselésében a testtartás is más, mint pl. a munkaruha hordásánál. A merev, élettelen bábu éppen olyan halott, mint a régi felfogásban kitömött madár, amely lényegéből nem sokat fejez ki. A tartalmi mımka következő szakasza a forgatókönyv megírásának előkészítése,
amely a jóváhagyott tématervre épül. Legelőször részleteiben kell meghatározni. a tematikai komplexumokat. Ezen a tematikus kiállításoknak tartalomban összefüggő részét értjük, amelyet meghatározott felületre konkretizálunk. Ilyen komplexumokból áll össze a forgatókönyv csakúgy, mint a lm, ahol a jelenetek az egységek. A komp-
lexumhoz a forrásanyagot ki kell válogatni. A tárgyak más-más forrásértékűek, amelyet az határoz meg, hogy a téma lényegét mennyire képes megközelíteni vagy kifejezni. Nem vitás, hogy az írásos forrásanyag legtöbbször már elsődlegesen informál, különösen, ha az ma élő nyelven jelenik meg, de ha ez középkori oklevélen jelentkezik _ latin vagy német nyelven, néha régi magyar nyelvhasználatú dokumentumokon is _, már csak segédlettel informál. Az anyagkiválasztás a kiállítás alapja, ezért ez 184
a legnehezebb része a tudományos munkának. A tárgynak két értékét kell gyelembe
venni. Az egyik a szaktudományi, amely mind a korszak, mind a rendeltetés, a készítő, az ábrázolás stb., terén a legteljesebb feldolgozottságot, illetőleg annak ismeretét teszi
szükségessé. A másik az általa nyújtott információs érték, a hozzá kapcsolódó, nem eredeti kiállítási segédlettel. A tárgyban csak az állapottá alakult eredményt látjuk, legtöbbször kiszakítva környezetéből, elszigetelten. Egy történeti kiállításon természete-
sen az eseménytörténet nem tükröződhet a tárgyak formájában, sokkal inkább a gazdaságtörténetben vagy a társadalmi struktúrában. Így a tárgyaknak különböző jelentősége lesz a nagy történeti mozzanatokban. Néhol a technikai oldala lép előtérbe, máskor szinte az írásos anyaghoz közel egyenlő értéket képvisel, pl. érem, emlékérem, zászló esetében. (2. melléklet) A kiválasztott kiállítási anyagot a külföldi szakirodalom kiállítási tárgy (exponát) néven jelöli, kifejezve ezzel azt, hogy nem akármilyen tárgyról van szó, hanem a gyűjteménynek arról a meghatározott darabjáról, amely információ adására alkalmas.
Mint ahogyan nem minden téma oldható meg, illetve alkalmas kiállításra, a tárgyak sem alkalmasak minden esetben a téma informálására. A kiválasztott tárgyat a téma
megértéséhez összefüggéseinek feltárásával kell megszólaltatni. Erre szolgálnak a segédletek, amelyeket az alábbiakban csoportosítunk: 1. a témához kapcsolódó modell, makett, tárgymásolat, tudományos rekonstnıkció;
2. a témához tartozó ábrázolás, fénykép, gra ka, összefüggéseket mutató térkép, diagram vagy a környezetet ábrázoló diorámák; 3. a szövegek; 4. elsősorban a szovjet muzeológia irodalmában szerepelnek önálló csoportosí-
tásban a művészi ábrázolások, amelyek vagy egykorúak a témában ábrázolt eseménnyel vagy annak későbbi művészi sűrítései. A modell és a makett között lényeges különbség van. A modell műszaki értelemben az eredetinek pontos mása, így tartalmában eredeti tárgynak minősíthető, hiszen annak meghatározott méretarányban kicsinyített változata. A műszaki múzeumoknak ez egyik legfontosabb gyűjteménye, mert a tárgyak nagysága miatt eredetiben csak kis részük gyűjthető be, állítható ki. A témának jól kidolgozott, nemzetközi szab-
ványai vannak. A modell mind a kereskedelmi életben, mind a kiállításban teljes mértékben pótolja az eredetit. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem kell egyetlen gőzmozdonyt sem begyűjteni, hanem azt, hogy a vonóerő teljes bemutatása a múzeumokban csak modellek segítségével történhet. A makett az eredeti tárgy külső formai jegyeivel megegyező, de neˇrn szükséges, hogy hajszálpontos mása legyen. Nincs kötve a működési állapothoz sem. A természetrajz vagy élelmezés körébe tartozó tárgyak
makettjét mulázsnak nevezzük (gombák, szalámi stb.). Másolat nagyon sokféle lehet. Hiteles másolatról akkor beszélünk, ha az méretben 'megegyezik az eredetivel, és anyagában, hatásában megközelítően az eredeti kül-
sejét adja. Fémtárgyak esetében a galvanoplasztikai eljárás adja a legtökéletesebb másolatot. A formából rárakódott rézlapra mind az ezüstözés, mind az aranyozás töké185
letesen rávihető, és a korszerű szilikon anyagok az elasztikus, sokszor felhasználható mintalevételt biztosítják. A másolat készülhet ötvöseljárással, anyagban és kivitelben
teljes utánzattal. Készülhet utánveréssel, amikor pl. meglevő verőtővel teljesen azonos veret állítható elő. Ez utóbbi a meglevő verőtővel vagy újbóli elkészítésével általános gyakorlattá vált az érmek kibocsájtásánál. Az újnak régiként való eladása viszont kimeríti a csalás fogalmát. A visszaélések elkerülése érdekében rá kellene veretni
a kibocsájtási évet. Néhol ilyenre is van példa. Készíthető másolat festményről, papírról, akár kézi, akár gépi úton. A nyomdák a legjobb kivitelben reprodukálják a kódexeket, fakszimiléket, kis szériában hatásosak a xeroxmásolatok, és ha régi papírra nyomják, szinte megkülönböztethetetlen az eredetitől. A másolat kiállítási elhelyezésének kérdése igen különböző. A művészeti múzeumok megengedhetetlennek tartják az eredeti és a másolat keveredését. Erre a célra szolgálnak a másolati múzeumok (kiállítások), legyen az kép, szobor, kisplasztika, iparművészeti vagy régészeti tárgy. Atársadalomtudományban _ általában történeti
jellegűeknél _ a másolatok használata elfogadott. Csupán az arány vitatott, részben a hatása, részben pedig az eredeti értékek őrzése miatt. Közismert, hogy sokféle anyag megsínyli a tartós kiállítást. A legkedvezőbb körülmények biztosítása mellett sem állíthatók ki csak bizonyos ideig a kódexek, oklevelek, kényes textíliák. Biztonsági okokból ahol hiányoznak a biztonsági feltételek _ a kivételes ötvöstárgyak, aranyleletek kiállításánál jogos a féltés, azonban ez nem okozhatja az eredeti műtárgy kivonását. Inkább az optimális feltételeket kell megteremteni a kiállítási tervekben, mert kü-
lönben az eredeti látványának szűnik meg a varázsa. Fontos követelmény, hogy a másolatnál minden esetben jelezzük, hogy másolat. Tiszteljük meg a látogatót az igazsággal. Fontos szerepe van a tudományos rekonstrukciának; ez igen sokféle lehet értékben és kivitelben. Értéken elsősorban azt értjük, hogy mennyire halad túl a munkahipotézis szintjén, mennyiben felel meg formában és funkcióban is az eredetinek. Lehet építészeti rekonstrukció teljes alaprajz után, vagy részleges, szerkezeti, kiszerkesztett részekből, műszaki rajzokból, leírások alapján. Lehet egy helyzet rekonstrukciója is _ pl. egy csata állása vagy valamelyik hadműveleti tevékenység _, s egy eseményhez, személyhez fűződő helyiség belső rekonstrukciója. Mindenkor a legszigorúbb tudományosság a kötelező. (3. melléklet) A szemléltetés eszközei közül legáltalánosabban használt a fénykép. Nem arról a fényképről van szó, amely tárgyi dokumentum. Eredeti tárgyi anyagnak minősül pl. egykori felvétel egy tüntetésről vagy egy személyről készült kabinetkép. A kiállításben a fénykép mint magyarázó, a megértést elősegítő eszköz jön számításba. A régészeti kiállításoknál ilyen az ásatási felvétel vagy a meg nem levő tárgy, ill. annak analógiája, néprajzban a tárgy viselésére, készítésére, használatára vonatkozó felvételek. Azzal, hogy a környezetbe helyezi, a fényképpel kiemeli a tárgyat izoláltságából, az összefüggésekre irányítja a gyelmet. A régészeti kiállításoknál gyakran alkalmazott analógiás fotómódszer a természeti népek köréből vett ábrázolás, amely azonban félreértésre ad alkalmat a látogatók többségében, mert nem az analógiát, hanem a népet 186
azonosítja vele. Ugyanígy hamis képzetet szül a különböző embertípusoknak fényképeken adott analógiája. Helyette inkább a tárgyakkal, illetve a tudományos rekonstrukcióval való kapcsolatba hozást ajánljuk. (4. melléklet) A fénykép különösen az újkori kiállításokon kap nagy szerepet. Dinamikája sok lehetőséget hord magában. Méreteinek fokozása vagy tömeghatása révén tartalmilag és érzelmileg egyaránt rendkívül hatásos lehet. Alkalmas az események sodrásának ábrázolására, vagy képi jelzéseivel szimbólummá válva az egész tematikát kifejezi, egy képben sűríti mindazt, amit a korról, a társadalomról elmondhatunk. Kedvelt
forma a fotómontázs, a tematikailag összekapcsolható fotó művészi megkomponálása, amely tartalrni és formai hatásaival egyaránt érvényesülhet. A tárgy magyarázatához a gra ka sokféle alkalmazása ad lehetőséget. Ezek között leggyakrabban használt a térkép, amely alkalmas az elterjedés, a szárrnazás ábrázolására. A jól kialakított térkép vizuálisan teszi érthetővé azonnal azt, amit csak
igen hosszasan lehetne szöveggel elmondani. Használási lehetőségét növeli, hogy alkalmazható rajta külön gra ka, tárgy, fénykép, s megoldható mozgó fényforrással is. Nehéz lenne pl. a régészeti viseletek bemutatásánál nélkülözni a gra kát. De a túlmagyarázás és az öncélúság hibájába esnénk, ha csak a művészeti hatás keltésére használnánk fel. Vigyázni kell a méretekre is. A gyakorlat megmutatta, hogy az életnagyságú ember- vagy lóábrázolás, applikált tárgyakkal szemléltetett viselet nem kelt jó hatást. Tartalmilag megfelel ugyan, de didaktikai és művészeti szempontból e helyett inkább kisméretű megoldásokat keressünk.
Általánosságban használják a gra konokat, amelyek a fárasztó szöveg helyett vizuálisan nyújtanak információt. Két alapformáját különböztetjük meg, a statikust és a dínamikust. Ha pl. valamilyen mennyiséget az idő függvényének változásában kívánunk ábrázolni, akkor a gra kon kitűnő szolgálatot tehet. A statikus ábrázolásnak egyik legegyszerűbb formája a körgra kon, amely nagyon sokféle viszonylat kifejezésére alkalmas. De ugyanezt ábrázolhatjuk dinamikusan is, igen sokféle változat-
ban. Az adatok összehasonlításának, összefüggéseinek bemutatására a sémákat, a diagramot használják. Azonban a legjobb tartalmú gra ka is csak akkor hat, ha stílusa, szí ne, kivitele, mérete megfelelő és jól elhelyezett, tehát igen fontos, hogy a tervező az anyagot dokumentációjával együtt úgy helyezze el, hogy az a kiállítás mondanivalójának gyors felfogását megkönnyítse. A gra ka és a fénykép keverése egy térségben általában nem szerencsés, de túlzás lenne akár egyiknek, akár a másiknak az ab,s/zolutizálása. Rajzoknál stílusban a naturalizmus és az absztrakt közötti rajzanyag a legmegfelelőbb. Itt kell megvonni a határt, mert az érthetőség érdekében az ábrázolás fényképszerű sem lehet. Az események, egy-egy jelenség jól sűríthetők rajzban vagy festményen. Különösen akkor van létjogosultsága, ha egész kort akar ábrázolni, sokféle tevékenység összesítésével. Sokat vitatott műfaja a régészeti, geológiai kiállításoknak az élőkép. Ki ne óvakodnék a romantikus felfogásban készült művektől, a régészeti vagy földtörténeti korszakokat ábrázoló képektől, amelyek a századforduló táján jöttek divatba, és
megújulásuk még ma is kísért. Nem tagadható létjogosultságuk, különösen akkor, 187
ha annak hitelessége tudományos elemző munkán alapszik. Mmdig a kivitel a kritérium. Meg lehetne kísérelni László Gyula javaslata alapján olyan megoldást, hogy a
valósághoz hű részek erősen, határozottabb ábrázolásban, a kevésbé biztosak halványabb, a nagyon feltételezett jelenségek még bizonytalanabbul lennének ábrázolva. Az így készült életkép felhívná a gyelmet a rekonstrukció tartalmi oldalára is.
A tárgyaknak, a témának a hatékonysága növekszik, ha azt topográ ai környezetbe állítjuk. A topográ ai környezet lehet in situ, pl. egy várkastély, vár, polgári lakás, ipari objektum stb., lehet a környezettől távoli, de annak miliőjével megegyező. Ennek egyik példája a dioráma, amely perspektivikus rövidülésekkel dolgozó három-
dimenziós kép. Általánosan használt a természetrajzi kiállításoknál egy táj vagy állat élővilágának bemutatására. A háttér a táj képe az ábrázolni kívánt időszakban, évszak, napszak szerint, az előtérben pedig a biotop kerül kiállításra, naturalisztikusan ábrázolva, a cselekmény dramatizálásával. Használják egész vagy féldiorámás megoldásban. Ez utóbbit inkább néprajzi, ill. régészeti jelenetek bemutatásánál alkalmazzák. A dioráma egyik változata a körkép, amely a jelenetet nem egy x pontból mutat-
ja be, hanem a kép hengerfelületére alkalmazva, bárhonnan nézve, más-más életképet ad. Állítólag a danzingi Breusig építészeti festő találta fel a XVIII. sz. közepén. 1778-ban Robert Parker készített egy körképet, amelyet 30 m átmérőjű rotundában állított fel, és az orosz ottát ábrázolta Spitheadnél. 1867-ben Párizsban a solferinói csata panorámája készült el. 1875-ben Philipp Leaux csinálta meg Párizs védelmének
körképét. Magyarországon Molnár Árpád és Trill Károly kísérletezték e műfajjal, s szobrászati eszközökkel dolgoztak, patkó formájú térségben. Ilyen kísérlet volt a Dante-féle pokol elkészítése. E műfaj legismertebb alkotása a Feszty Árpád festette
körkép a Magyarok bejöveteléről (Ópusztaszer). Önállóan, történeti kiállításokon nemigen használják, de különböző formájuk több helyen megtalálható. Elég utalnunk J. Kossák Kosciuszkó győzelme c. művére Lengyelországban vagy a borogyinói csata nagy körképére Moszkvában, vagy az 1214. pontra Phenjanban. Egyik változata a rıeoráma, ahol a henger palástján nem a horizont szerepel, hanem az épület belső része. Az elsőt François Alleux alkotta meg 1827-ben, a római Szent Péter-bazilika belsejét ábrázolva. Másik változata a pleoráma, amelynek képfelülete az önálló mezőhöz képest mozog, és az a látszat, hogy a néző mozgó járművön van. D. J. M. Daguerre 1822-ben Párizsban olyan diorámának nevezhető látképet készített, ahol két képet azonos alapfelületen helyezett el. Ezek különböző világítás
mellett tűnnek elő, hol az egyik, hol a másik látható. A dioráma története során sokféle értelmezést kapott, különösen képzőművészeti vonatkozásban. Diorámának nevezték a mélyedésbe helyezést háttérrel, ahol a plasz-
ticitást fényhatásokkal idézték elő. A lmtechnika ma már nem teszi szükségessé a nagy költséggel épített diorámákat, mert háttérként különböző felületekre vetítve több géppel egyszerre megoldható a teljes plaszticitás. A kiállítás tartalmi mondanivalóját, az érzelmi ráhatást segíti elő a művészeti alkotások alkalmazása, különösen történeti kiállításokon. Két módja lehetséges. 188
Az eseményekkel egykorú vagy közel egykorú ábrázolás felhasználása. Nem lehet
vitás, hogy Munkácsy Mihály Sztrájkja erősíti olyan kiállítás mondanivalóját, ahol az agrárszocialista mozgalmakat mutatják be. Az sem lehet vitás, hogy elhibázott lenne Munkácsy Honfoglalás c. festményének vagy vázlatának beállítása régészeti kiállításba. A képen látható tárgyak eklektikus összeválogatása zavart okoz. Az egykorú művészeti alkotásokat úgy tekintjük, mint ami felhasználható. Különösen jól használhatók a metszetek különböző fajtái;
A kiválasztott tárgyi anyag, a tartalmában összeállított szemléltető anyag (fénykép, gra ka, kiadvány stb.) összegyűjtése után kerül sor a forgatókönyv megírására. Használata a múzeumi területen a felszabadulás után honosodott meg, és szerkezetében a lm forgatókönyvéhez hasonlít. A forgatókönyv a kiállítás tartalmi vezérfonala, amely magában foglalja a tárgyi anyag teljes felsorolását, a kiállításhoz felhasználandó segédletet, a mondanivaló megértéséhez szükséges teljes szöveget, a kiviteli elképzeléseket olyan formában, amint azt az író megjegyzései jelzik a rendezőnek egy jelenet beállításánál. (5. melléklet) A forgatókönyv tematikai egységekben kerül megírásra, formájára hasábos beosztást használnak. Különböző helyeken a kialakult gyakorlat alapján 3 vagy 4 hasábos forgatókönyv készül. Az első hasáb tartalmazza az eredeti tárgyakat, legyen az két- vagy háromdimen-
ziós. Szükséges a méretek közlése, hogy a kivitelezésnél számíthassunk a tárgy terjedelmére. A második hasábba a kiállítási segédletek kerülnek: így a témakörhöz tartozó valamennyi fénykép, térkép, vázlat csakúgy, mint a különböző gra kák, amelyeket fotómásolatban vagy irodalrni hivatkozással közlünk. Ezek nem ragasztandók a forgatókönyvbe, hanem csak hivatkozunk rájuk, a rávonatkozó anyagot pedig külön mellékeljük, minden esetben a témaszámok pontos megjelölésével. Ide vagy a következő hasábba kerülnek a téma kivitelezésére vonatkozó utalások, gondolatok, utasítások. A harmadik hasábba kerül a felirat, amely magában foglalja a vezér-
feliratokat, az összefoglaló, magyarázó és tárgyfeliratot. V A kiállítás egyik alapvonása, hogy vizuálisan teszi lehetővé a folyamatok, az összefüggésekimegértését, éppen a tárgyi bizonyítékok megfoghatóságán keresztül. A legjobban megkomponált logikai és didaktikailag legmegfelelőbben kivitelezett téma sem teszi feleslegessé a szöveg jelenlétét a múzeumi kiállításban. Az is tény, hogy
az a kiállítás, amely szövegekkel mondja el azt, amit a kiállítás érzékeltetni nem tud, 'nem fedi a múzeumi kiállítás fogalmát. A szöveg, a felirat egyike azoknak az eszközök-
nek, amelyeknek segítségével információt adunk, segítjük az összefüggések megértését, illetőleg az ismeretanyag felfogásával további gondolattársulásokat teszünk lehe-
tővé. Feltétlenül szükséges a felirat, de hogy tartalmában, stílusában, kivitelében milyen legyen, az a kiállításrendezés legvitásabb kérdése. Az első alapelv, hogy a felirat csak azon a tartalmi szinten készülhet, amelyen a teljes kiállítás. Ha általános érdeklődésre számottartó igénnyel készül, úgy az általános műveltségi szint a mérvadó (nálunk ez az általános iskola 8. osztálya), ha speciális szempontjaink vannak, úgy
a rétegződés, ill. a cél érdekében kell kialakítani a szöveget, amely nyilvánvalóan más 189
lesz olyan témánál, amely csak gyermekeknek szól, mint annál, amely ismeretanyagot
kíván nyújtani pl. építészek számára. Minden szövegnek tömörnek, világosnak kell lennie. Kerülje a tudálékosságot ,ne legyen se szájbarágó, se mesélő. Követelménye a gördülékeny, magyaros stílus, hogy megfogja a látogatót. A szakirodalom a feliratnak három fő formáját különbözteti meg: 1. a vezérfeliratot, 2. az összefoglaló szöveget, 3. a tárgyfeliratot. . A vezérfelirat célja egy terem vagy egy tematikai egység kiemelt mottójának történeti jelzése találó idézettel. Általában a marxizmus_leninizmus klasszikusaiból, költők, írók, pohtikusok írásaiból idéznek. A rövid, ismert idézetek egységbe fogják a termet, és érzelmi hatással segítik annak tartalmi elmélyítését. E vezérfonál lehet a vitrinek felett, a terem bejáratánál vagy belekombinálva a tematikába, esetleg azoktól teljesen külön. Példának a „Magyar nemzet története” c. kiállítást vehetjük, ahol a látogatót kisebb dekorációs fal fogadja, a kuruc, a szabadságharc és a ma zászlói között Vörösmarty-idézettel: „A múltat tiszteld a jelenben, és tartsd a jövőnek.”
A kiállítás befejezése a túlerővel levert szabadságharc után Kossuth jövőbe vetett jhitét idézi: „Azt akarom, ha minden elveszne is Magyarországon, legalább az ne Vesszen el, hogy a nép nyakát a robot ne nyomjal” Az összefoglaló szöveg célja, hogy a témára vagy a teremre vonatkozóan _ illetőleg egyes kisebb témákra, összefüggésekre, tárgyakra nézve _ tájékoztatást adjon. Lehet ez a vitrinben, a vitrinen kívül, tablón, azonban azzal a céllal, hogy a tárgyi anyag mellett mindig alárendelt szerepe legyen. Ez a szövegtípus váltotta ki a szak-
emberekből a legtöbb vitát. A szövegellenesek szinte száműzték, a beköszöntő összefoglalás kivételével. A történeti, műszaki, természettudományi kiállításokon végzett felmérések szerint a látogatók 6-8%-a olvassa el teljesen az összefoglalásokat, a többi gyelmen kívül hagyja, különösen akkor, ha a felirat nem felel meg kivitelében. A szövegarányok helyes kialakítására sok-sok kísérlet után sem lehet csalhatatlan módszert ajánlani. A múzeumi kiállítás lényegéből adódóan a helyes álláspontnak
az alternatívák alkalmazását tartom, amely lehetőséget ad a legteljesebb, de a tárgyi anyagot mégsem helyettesítő feliratoknak. Ez az elhelyezéssel, valamint a szövegek
tipográ ájával oldható meg. Nagyon fontos, hogy a benne levő rendszert a látogató felismerje, a legszükségesebbekről azonnal áttekintést kapjon, s ha ideje, hajlama engedi, elmélyedhet a részletekben is.
A harmadik típus a tárgyfelírat. Igen sok cél mellett legáltalánosabb funkciója a tárgyra vonatkozó adatok sűrítése. Így a tárgy neve, szërzője, kora, rendeltetése.
A mindenki által ismert funkció kiírása nevetséges, pl.: asztal. Ha azonban a tárgy speciális tulajdonságra utal, akkor helyes kiírni: ókos asztal, kártyaasztal, német munka,iXIX. sz. első fele. A felirat elhelyezése lényeges, mely mindig legyen`ví'zszin-
tes, mert a ferde Ã-'labilitás érzését kelti. A függó'leges felkelti a gyelmet, és hangsúlyoz is. A betűk ne legyenek zsúfoltak, a sorközök távolsága ritmust fejezzen ki. A szöveg egyben dekorál is. Élnek is vele a tervezők, és a jó folthatás kedvéért tömörítik a betűket, pedig a közérthetőség a legfontosabb, amelynek párosulnia' kell a jó hatással. Lényeges a betű formájának megválasztása. Ez alkalmazkodik a gra kai 190
stílnshoz. Legkedveltebb az antikva. Elegáns, jól olvasható, különösen történeti kiállításoknál használják. Megkülönböztetnek reneszánsz, barokk, klasszicista és egyéb
antikvákat, továbbá lineárisat, talpasat és írottat. A felirat készülhet nyomdai vagy fotótechnikai úton, kézzel írva vagy festve, kivágott bétűkből, amely lehet fém, fa, papír, műanyag. Abetűsablonokat a cím- és vezérfeliratoknál kedvelik. Lényeges a betű színének megválasztása. Nagyon gyakori a fekete alapon fehér betű, amely jó olvashatósága mellett tiszteletet kelt. A meleg színek rokonszenvet váltanak ki. De a legszebb betűtípus, a legnemesebbnek ható Detűfestés is csak akkor hat teljesen, ha hibátlan. A helyesírásra különös gondot for-
lítsunk. Legtöbbet vitatott kérdés _'mint láttuk _ a kiállítás feliratai. Jogos fenntartások ehetnek a kiállításra vonatkozó feliratok szövegének terjedelmességével. Ezen a téren íj utat jelent a hajtogatással vagy lapváltással dolgozó feliratrendszer, igazi frontittörést a mikroprocesszorokra alapozott, magyarázatadó technika hoz. Ez ma már negvalósított, csak élni kell vele. A rendszer az információkat számítástechnikai tároóközegben tartja, ahonnan számítógép közbeiktatásával az egyes kiállított tárgyak :agy tárgycsoportok mellé helyezett képernyőn jelenik meg a kívánt magyarázat.
24. ábra. Ideális látószögséma. (M. Lehmbruck után) t„.\„.:-- .MA . 1
\
ı
l ,fr A „
jt.. ,
ıı
j.t~“ Dısı.ıı<ı:a'«ı>ıııı~.ıuAzıı reuma. mem
_
_
_
, . “ , 7,.
r" :' l ~ '
.
Í-ol
.
.__ .___ - A _
, `
53 × \.
`~
'
ˇ
„ ` Í
.z754'
. 90° .' ^`^
A
.
i V
-'f ~ ' l"`\_.
l \-!°°
L
L:-ıne de „Aroı-. ı.ıı<-eeımrıı,
590
_.--'ˇ
lo .!-_00
. `-
wo Min w
Í ' I _ .
ˇ '
' . Joó JC
'ı
“
:ˇ
.'“"" .
. „ ˇ)
- A. I
ı `
J 191
A rendszer a többnyelvűséget és a helyes szövegkarbantartást is lehetővé teszi. Ilyen látható a londoni Science Museumban. (David Wright: Idealized Struktures in Museums of General Technology, Museum Journal, 1983. 2/3 sz. 111-119).
A kiállítás megjelenítése a tervező munkája. Feladata a kiállítás művészi megtervezése és kivitele. Bár önálló munka, mégis a forgatókönyv írójával közösen végzett tevékenységen alapszik. A kiállítási tér belső építészeti kiképzése, valamint a belső
installáció megtervezése tartozik feladatába. A kivitelezés az ő irányításával történik, amely sok esetben külön szakember, illetőleg munkacsoport feladata. A tervező első feladata akiállítási tér előkészítése és az építészeti munkák elvégeztetése. Vonatkozik ez a termek belső építészeti munkáira, a világításhoz szükséges csatlakozások megtervezésére, a falakon és a padlózaton az általános, a vitrinekben a speciális világítások számára, a terrnek színének kiválasztására stb. Ahhoz, hogy az eddig felsorolt munkákat megkezdhesse, ismernie kell a tématervet. A fokozottabb együttműködés akkor kezdődik, amikor forgatókönyvírás közben folyik az anyag kiválasztása, a témák elkülönítése és a megoldáshoz szükséges segédletek összeállítása. A tervezőnek látnia kell a kiválasztott anyagot, részletesen ismernie kell a forgatókönyvíró bemutatásra vonatkozó elképzeléseit és az ezzel
összefüggő segédleteket is. A részletekbe menő témacsoportosítás adja meg a lehetőséget, hogy a kivitelezéshez szükséges installációt megtervezze. Ezek közül legáltalá-
nosabbak- a tagolófalak, a vitrinek, a posztamensek és a dobogók. Ekkor derül ki, hogy miből mennyire van szükség. Ezek ismeretében készíti el a művészeti tervet rajz-
ban, nagyobb, problematikusabb kiállításoknál makettben is. Nem szükséges minden teremről részletező makett, azonos elgondolás mellett elég egy termet elkészíteni. A makett méretarányos és színhű legyen. A művét zeti terv az egyes vitrinek belső felépítését még nem tartalmazza, úgyszintén a tablók részletei sem kerülnek megtervezésre, csupán az anyag, a méret és a kivitel általános művészeti szempontjai. Az együttműködés során kialakultak a rendezés főbb szempontjai is, amelyeket a tervező az installáció megtervezésekor érvényesít. Az elkészített forgatókönyv és a művészeti terv együttesen adja a kiállítás rendezési tervét, amelyet megvitatnak, jóváhagyással véglegesítenek. ˇ A rendezés szempontjait nagyon nehéz meghatározni. Nincs két egyforma ki-
állítás, egyforma feladat. Nem is szabad lennie, mert akkor elvész a sajátossága, sablonossá válik. A rendező és a művész együttes intuíciója teremti meg e sajátos műfajt a kivitelezők és a közreműködők széles stábjával. Van azonban néhány általánosítható tapasztalat, amelyet szem előtt kell tartani.
A kiállítás fordított lm. A moziban a közönség ül, és a kép mozog, a kiállításon viszont a közönség mozog és a téma áll (Gergely István belsőépítész). Ezért, ha szándékunk, hogy a közönség megértse gondolatainkat, úgy birtokában kell lennünk a komponálás eszközeinek, a tér és idő ritmizálásának. A kiállítások lehetnek passzívak, amelyeknek indítéka az esztétikum, és lehetnek aktívak, amelyek számolnak azzal, hogy a tartalom kérdése az első, és így telítődik, kifárad, lanyhul az érdeklődés. Ezért kell a tervezésben az időt és teret ritmizálni, 192
Legfontosabb tudnivalók szintje Közbensõ szintek
mondanivaló részletessége
Í
----Č
R » i t
`
-
-
Altcılónos tudnivalók sz_i_nt_je_;-. _
-_..f---
Í -
l
----- -~-ı>
Szakemberek szintje
`
*ol
<,
<.,
l
Í
Q] A kiállítás menete
25. ábra. A kiállítás érthetőségí szintjének gra konja. (Fekete Gy. után)
megalkotni az átlag és kiemelt szinteket, a témacsoportok nagyságát, hogy a legjobb hatást érjük el. Ennek illusztrálására adom Gergely István négy gra konját, ahol a vízszintes vonal az objektív tengely, a függőleges vonal pedig az intenzív tengely.
A kiállításlátogatás folyamatát tehát lineárisan fel lehet rajzolni, mert az élmények sorozatban jelentkeznek, térben és időben lezajló rendszerek. Az egész világon elfogadott tény, hogy a kiállítás teammunka, amelyhez a legkülönbözőbb szakképzettségű szakemberek folyamatos és egyenletes, tervszerű és szakszerű együttgondolkodása szükséges. Mindez annak érdekében történik, hogy olyan kiállítást hozzanak létre, amely a közönséget is együttgondolkodásra készteti. Minden kiállításnak van logikai görbéje, amit gra kusan is megközelíthetünk még a tervezés periódusában. Ennek a görbének a csúcspontjai jelentik a legfontosabb mondanivalókat, hullámvölgyei pedig a részlet-mondanivalókat. A csúcspontok vízszintes vonallal való összekötése azt jelenti, hogy a pontok egybeolvadása adja a
kiállítási tematikának azokat a sarkalatos mondanivalóit, amelyeknek észlelése, megértése nélkül nem szabadna a látogatónak elmennie egyetlen kiállításról sem. Az egyre mélyebben húzott vízszintes vonalak a mind részletesebb érdeklődésre számítás gondolatsorai, mint ezt Fekete György belsőépítész megállapította. Kell lennie egy vízszintes vonalnak, az általa szerkesztett gra konon a legvastagabbnak, amely az általános érdeklődés ismeret- és időmennyíségét jelenti. Ha csak nem kifejezetten szakkiállításról van szó (pl. műszerek), erre a vonalra kell tervezni a kiállításokat. A hullámvonal alsó holtpontjainak összekötése tartalmazza azt az anyagmennyiséget, amely csak a szakember számára válhat érdekessé. Hasonló görbét kell a technikai, installációs, általában a rendezési munkák számára is elkészíteni. A kiállítás eredményessége akkor lesz optimális, ha a két görbe egymásra helyezése után a kettő között 193
2`tás nten
HVODO ll _
érkezés
tóvoıds mennyiség - nogysógrend 1.terno-
csoport
ie'/.
I
2,tqmq-
csoport
26%
3161110-
4.témcı-
5.te'rrıu-
icsoport i csoport i csoport 15°/. 18% 25°/.
i
6 a. b, c. d ábra. A kiállításlátogatás ábrázolása koordinátán: a) témacsoportok szerint, b) átlag é: kiemelt szintek szerint, c) idõfaktor alapján, d) intenzitás-görbe. (Gergely I. után)
kien-ıelt szintek
z fë?
tds
az
lY
'ntenz
i z; 5:1; z;:;;;z1
1553:: z- z
3:; zzjzgz
:=§.§:ÍŠ
“Riz
_ _
ČIHCIQSZÍOÍQR
Í
!.I2lZ.Í'I
HVOHU SZ -
~
` i kis n si
érkezés
távozás
z
mennyiség - ncıgysógrend 1.témcıcsoport
2_te'mocsoport
ltelrnu- 4.te'rno-
5.temo-
csoport i Csoport i
csoport
i
kıemelt szintek
otlogszıntek
tosntszn-enıvono
érkezés
_
`_
ˇ
I _
i
.I
i
tó:/016:
mennyiség - nogyságrend
Megjegyzés 0 otlogszínteknël kb.$0/4-os, kiemelt szinteknél kb. 80%-os o terve zett hatásfok.
kiemelt szintek tds z ^nten ótlogszíntek tóvozds SZ HVODO -'
érkezés
mennyiség - nugysógrend
!
nincs lényeges eltérés, vagyis a tematikus fontosságok és a technikai attrakciók egybeesnek. Az eszközök egyidejű érvényre juttatása feltételezi a jó forgatókönyvet. Fekete György írása alapján kiállítási ideálja a következő: ,,Amelyikkel sugallani tudom a kiállítás mondanivalóját, és szándékát korszerű és tisztességes eszközökkel értem el. - Amelyiknek tartalmát a néző _ minden előzményével és követelményével együtt inspiráló módon tudja saját ismeretanyagába elhelyezni. - Amelynek tartalma és formája, mondanivalója és eszközei egyensúlyban lehetnek, egymást szolgálhatják, és egymást feltételezik; amelyből úgy mehetnek ki a látogatók, hogy ismeretszerzésük cselekvő szándékká nemesül, végül pedig amelynek menetében semelyik szempont nem önállósul. Sajnos, ilyet még nem sikerült csinálnom, megközelítéséről azonban nem mondhatok le.” (Fekete György tervezte a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállítását 1977-ben.) A kiállítás forgalmat bonyolít le, körforgalmat, ezért a közlekedés irányát is meg kell tervezni. Ennél gyelembe kell venni a várható látogatottságot, annak összetételét, a csoportok nagyságát, a terem áteresztőképességét, hogy a néző tömörülés nélkül, megfelelően irányítva járhassa be a kiállítást. Ezért, ha egy mód van, kerüljük az olyan megoldást, hogy a ki- és bejárás azonos ajtón történjék. Kerüljük a torlódást képező zugokat, a túlzsúfoltságot, amely a biztonság szempontjából külön megoldást igényel. Adjunk a látogatónak olyan útbaigazítást, kiállítási alaprajzot, hogy otthonosan érezze magát, könnyen tájékozódjék. Ez nemcsak a kiállítás mondanivalójának megfelelő befogadása végett fontos, hanem a jó közérzet érdekében is. Nincs szo-
morúbb látvány a csellengő látogatónál, aki talán még az eltévedéstől is fél. A modern múzeum alapcélja, hogy feloldja a gátlásokat, a megilletődést, amely századokon át jellemezte a múzeumokat, a gyűjteményeket. Az Ermitázsba pl. a század végén még csak nyakkendővel lehetett belépni, a megnyitott Louvre-ban frakkban volt kötelező a megjelenés, és a müncheni kincstárban gondosan szabályozták a borravalót is, mely
minimálisan 25 márka volt. A tervezésnél gondoskodni kell a látogató kényelméről. Erre szolgálnak a pihenők és mindazok a pszichológiai módszerek, amelyek a múzeumi elfáradást csökkentik. A fáradtságot előidéző szubjektív tényezők közül az egyhangúság kelthet először unalmat. A termek hosszú sora elrettenti a látogatót. A nagy termeket kisebb termekkel kell váltogatni. Erre alkalmasak a térelválasztók. A zikai elfáradás érzetét nagyban befolyásolja a padló. A szobor, kerámia, kőanyag kiállítására a kőpadló a legjobb. A kő és a márványfélék igen sok változata jöhet számításba úgy, hogy a fallal és az installációval összhangban legyen. Könnyen tisztán tartható, ezért használata egyre jobban elterjedt. Ugyanakkor hosszú távon nagyon fárasztó. Festmények, bútorok, várostörténeti anyag számára a melegebb hatást keltő parketta a legáltalánosabb.Legfárasztóbb a szőnyegpadló, a parafa és más műpadló. A padló megválasztása az összhatás szempontjából is nagyon fontos. Érdekesen befolyásolják a kiállítás összhatását a színek. Pszichikai hatásuk sokféle, ezért ezeket a célnak megfelelően, gondosan kell kiválasztani. A színek a térhatást is befolyásolják. A boltíves helyiségeknél színhatással emelhetők a teremmagassági 196
érzetek csakúgy, mint a világos és sötét színekkel a nagyobb vagy a kisebb térhatás. A spektrum színeit meleg (vörös, narancs, ibolya) és hideg színekre osztják (zöld, kék, sárga), amelyek különböző érzeteket keltenek. A meleg színeket aktív, a hidegeket passzív színeknek tartják, beszélnek pozitív és negatív színekről. A meleg színek ellenpárját az élénksárga, a hidegét a kék képviseli. A színek ritmust is kifejeznek, emellett szimbolikus jelentésük is van. A vörös a forradalmi hangulat kifejezője, de a feketének is van többféle jelentése, az ünneplőtől a gyászig. A színek élénkítő vagy andalító hatása, figyelemfelkeltő ereje régóta ismert a kiállítások rendezésénél. Alkalmazásuk a tengeren túlról hatolt Európába, ahol sokáig tartotta magát, sőt tartja ma is a múzeumi konzervativizmus. A kiállítások régi falszíne a tört fehér, az okkersárga, esetleg a szürke világos árnyalata volt, míg a vitrineknél a zsákszín, illetőleg a szürke váltakozott. Ez alól általánosságban az enteriőrszerű belső részek képeztek kivételt, ahol a fal színe az építészeti stílushoz, valamint a bútorhoz alkalmazkodott. A fal színét festéssel vagy tapétázással érjük el. A színek kiválasztása, kellő mértéktartása alapkövetelmény a múzeumi kiállításoknál. A nagyon élénk, sokszínű festés egy termen belül nem indokolt. Inkább időszakos kiállításoknál vagy egy nagy kiállítás bevezető terménél célszerű alkalmazni, ahol különösen lényegesek az asszociatív kapcsolatok. Itt egyik tárgy feltételezi a másikat, egyik rész kiemeli a másikat, határozott érzelemkeltésre alapoz. A színek megválasztásánál egyik legdöntőbb szempont, hogy a kiállítást természetes vagy mesterséges fény mellett mutatják-e be.
Természetes fény mellett is szükség van függönyre, amely nemcsak a műtárgyat védi, hanem elszigetel a külvilágtól, segít elmerülni a látottakba. A természetes fénynél is szükséges a világítás, a vitrineknél és a speciális tárgyaknál. Általános szabálynak tarthatjuk, hogy a nagyterem mindig világos színű legyen, a kisebb termek ennek sötétebb változatai, illetőleg a téma dinamízmusából adódó hangsúlyozó színezések. A színek alkalmasak a kiállítás mondanivalójának kiemelésére. Az összetartozók egységes, azonos alapot kaphatnak, a kiemelten kiválasztottakat színalátétekkel erősíthetjük. A következetesen keresztülvitt színhatás vagy rendezési elv vezeti a látogatót a lényeg megtalálásában, az összefüggések meglátásában. A fal, a segédletek, a vitrinbelsők és a feliratok között feltétlenül meg kell teremtenünk az összhangot. Alapszempontnak számít az elhelyezés és az arányok. Az alaprajzi elrendezésnek olyannak kell lennie, hogy távolabbról nézve is összhangban legyen, egyediségében
harmonizáljon; ez az összhang uralkodjék az épület stílusán, szerkezetén és a kiállítandó tárgyak tematikáján. Ügyeljünk arra, hogy az elhelyezés alkalmazkodjék a látószöghöz. Ezen annak a területnek a belátását értjük, amelyet átlagos magasságú ember
feje megmozdítása nélkül belát. Az Optimum tehát a 0,80-2,30 m közötti sáv. Az ez alatt vagy e felett elhelyezett tárgy már kiesik a látószögből, és ha szín vagy méret segítségével ki nem emeljük, a látogató nemigen veszi észre. Az arányokra nézve az aranymetszés szabályait vegyük gyelembe. A tárgyak természete, a tematika szabja meg az installációs segédleteket. Lényeges kellék a vitrin vagy a tárló. Ez a célnak megfelelően igen sokféle lehet, így egyedi vagy beépített. 197
álló, fekvő, körüljárható. Feladata a tárgyak védelme, biztonsága. „Szükséges rossz”, amelynek külön története van a múzeumi kiállításokban. Kezdetben a szalonok kecses
drága bútoraiból állott, majd egyesítette magában a raktárat és a kiállítóteret, amikor a földig érő, tömör szekrényekben alul raktárat, felül pedig a kiállított tárgyakat helyezték el. Mindig magán viselte a kor stílusát, és inkább külsőségeivel hatott, mint tényleges szerepét töltötte be. A modern rendezési elvek háttérbe szorították a vitrinek hangsúlyozását, igyekeztek azt minél személytelenebbé tenni, nem mindig alkalmazkodva a gyakorlati követelményekhez. A vitrin egyik lényeges követelménye, hogy biztonságos és pormentes legyen. Az ajtók leemelésével vagy oldalt való elmozdításá-
val járó megoldások megnehezítik a tárlóba helyezett tárgyak hozzáférhetőségét, illetve a rendezést. A tárlónak kulccsal kell záródnia. A méreteket a látómező adja,
az alsó magasság 90, a felső 190-220 cm között mozoghat. A különböző anyagok számára a 150 cm hosszú, 35-70 cm mély vitrinek a legmegfelelőbbek. A háttér lehetőleg cserélhető elemekből készüljön, hogy közép- vagy fal melletti állásban egy-
aránt használható legyen. Egy múzeumban 2-3 típust, cserélhető lábmegoldásokat ajánlatos alkalmazni a sablonosság elkerülésére. A kiállításrendezés harmadik fázisa a kivitelezés: a főbb elveiben, összhatásában már megtervezett kiállításnak vitrinekre, tablókra, egyéb részletekbe menő megkomponálása és felépítése. A rendező és kivitelező közötti összhang ennél a műveletnél a
legfontosabb, mert a szakmai érdekek fölé nem helyezhetők a művészeti szempontok. A tárgyaknak tárlóba helyezése sokféle kelléket kíván. Ezek a különböző nagyságú és
Jormájú posztamensek, konzolok, polcok, belógatott táblák stb. Ezek vagy a vitrin hátterébe kerülnek, vagy alulról, ill. felülről kerülnek beépítésre. Lényeges, hogy formája és anyaga ne hivalkodjék, inkább visszatartott legyen. Kezdetben az egyetlen belső tartozék az üvegpolc volt, majd a különböző fából készült idomok következtek. Aztán jött a plexikorszak, majd az üvegalátétek és a fémanyagok uralma. Ezek alkalmazásánál állandó kísérletezés szükséges, hogy minden tárgyhoz megtalálják a legmegfelelőbb formát és anyagot. Lényeges a tárgyak rögzítése, illetőleg olyan tárgyak applikálása, amelyek önmagukban nem állnak meg. Különösen a régészeti és az apró tárgyaknál gyakori,
hogy a kiállítási technika didaktikus szempontokkal is bővül. A legfontosabb szabály, hogy olyan megoldás nem alkalmazható, amely a tárgy bárminemű megrongálásával
jár. Tilos a befúrás, átfúrás, a felragasztás. Látszólag egy numizmatikai vagy régészeti tárgy megfelelő anyaggal történő felragasztása nem okoz lényeges kárt. Mégis elveszhet az érem verdefénye, ennek következtében csökken az értéke, illetőleg - régészeti tárgynál _ megnő a korrodálás lehetősége. Tilos a papíranyag ragasztása, átlyukasztása, mindennemű rongálása. Az apró tárgyak felerősítése visszahajlított gombostíível, műanyagszállal, illetőleg különböző függesztők segítségével történik.
Az elmúlt évtized kiállításaiban a tárgyak rögzítésénél eluralkodott a plexi, amely könnyen kezelhetősége miatt igen bevált, ugyanakkor idegenségével kirítt, s nagy tö-
megű használatával a tárgyak helyett élt. Különösen rossz hatású, ha a szemléltetési segédletek is ebből készülnek, gondolok itt az emberi kéz vagy modern szerszámforma 198
kivitelére. Elég gyakori, hogy nem kerülhető el a tárgyak elhelyezésénél a hátfalra
szerelés, pedig lehetőség szerint el kell kerülni, mert sokszor eltér ténylegesen betöltött funkciójától. Egyéb megoldásként az üveglapok közé helyezést, a perforált háttérbe
helyezést, illetőleg a mágneses háttereket javasolhatjuk. Az esztétikai szempontok nem mehetnek az anyag rovására. Vigyázni kell, hogy a leltári számok ne essenek áldozatul a kiállítás rendezésénél. Csak végszükségben távolítható el a leltári szám, de mindenkor gondoskodni kell annak pótlásáról, legyen az helyszínrajz a leltári számmal, aláhelyezett jelzés stb.
Meglehetősen gyakori a tárgyaknak szabadon való kiállítása. Önálló válfaja az enteriőr, amely vonatkozhat kisebb egységre vagy egy kastély teljes berendezésére. Mivel meglevő állapotot tüntet fel, vannak olyan nézetek is a muzeológiai irodalomban, hogy ez nem nevezhető kiállításnak, hiszen rendezési elvei és megjelenési formája elüt a múzeumi kiállításoktól. Ezt a felfogást nem osztom, de elnevezésében a már említett felállítás dominál benne. Egyet lehet érteni azokkal a szerzőkkel, akiknek álláspontja szerint az enteriőr eredeti legyen, vagy inkább maradjon el. A gyakorlatban ez az elv persze nem ilyen merev. Lényegében az enteriőrfelállítást követik a szabadtéri múzeumokban, ahol egy-egy táj jellegzetes építkezését, a hozzá tartozó gazdasággal együtt, belső berendezésére is jellemzően állítják fel. Lehetőleg komplett belsőket állítanak fel, vagy ha ez nincs, a tájra jellemző tárgyakat válogatják össze, formában és elhelyezésben egyaránt. Nehezebb feladat az, amikor rekonstruálni kell az egyes helyiségek funkcióit és berendezését. Váraink, kastélyaink sajnos, szinte ki-
vétel nélkül ebbe a kategóriába tartoznak. Történetük sokat változott az átépítések, pusztulások révén. Az egykori oklevelek, számadáskönyvek, végrendeletek sok adatot tartalmaznak az egyes helyiségek egykori berendezésének megállapítására. Néha segítenek a leletek is; egy stukkódísz vagy megtalált csempe visz közelebb az azonosításhoz. Példának a sárospataki vár bokályos csempéit említjük, amelyekről tudjuk,
hogy Konstantinápolyban készültek, sőt ismerjük a pótrendelés számláit is. A megtalált darabokat összeállítva, rá lehetett illeszteni a vakolatban megmaradt lenyomatra, így minden kétséget kizáróan megtudhattuk, hogy a lovagterem melletti fogadóterem falát díszítették. Az egykorú berendezések rekonstruálása igen sokrétű feladat még ott is, ahol megvan az egykorú tárgyak sora. A nagyon elnyűtt kárpitok, illetőleg a csak töredékben meglevők nem állíthatók ki. Gondoskodni kell legyártatásulcról, mely nagyon költséges, mert egyedi munka. Hasonló korabeli, más kárpittal való áthúzásuk elég
gyakori, amely a hamisítások miatt sajnos visszaélésre adhat lehetőséget. Általánosságban az enteriőrkiállításokban a tárgyakat helyreállított állapotban helyezik el, kivétel, ha a tárgy történetéhez tartozik annak rongált, sérült, különleges állapota. A nem kellően helyreállított enteriőr az elhanyagoltság érzetét kelti, nincs vonzása, ezért még ezt a nagyon költséges munkát is el kell végezni. Külön problémát jelent a szabadon álló tárgyak védelme. Még a sok tilalomtábla sem riasztja el a látogatót a tárgyak megérintésétől, mivel meg akar győződni valódiságukról. A távoltartó elkerítések, legyen az kordon, korlát, üvegfal, elektronika, 199
rontják a látványt. A legjobb megoldás a legdrágább, a nagy létszámban alkalmazott teremőrgárda vagy a csoportos látogatások biztosítása. Sok vonásában közös, de különböző is a képzőművészeti kiállítások rendezése. Közös abban, hogy ezen kiállításokban is határozott mondanivaló és eszmei tartalom van. Az előkészítésben és a kivitelezés esztétikai elveiben közös vonásokat találunk. Eltérés az, hogy általában nincs külön művészeti tervező, installátor, berendező; a forgatókönyvíró és a kivitelező azonos a művészettörténész vagy művész személyével, akinek irányításával a technikai munkatársak végzik el a berendezést. Megjelenési formájuk hagyományai a reneszánsz galériáktól kezdve fejlődtek. Egyik gyökere a paloták belső díszítéséhez nyúlik vissza, ahol a különböző rendeltetésű helyiségeket díszítette, témában is megfelelő festményekkel, szobrokkal. A másik gyökeret az ősgalériáknál, illetőleg a paloták külön képtáraiban találjuk, ahol a festőiskolák alkotásait megfelelő csoportosításban tartották, több sorban, raktárszerűen elhelyezve. Ezt a felállítási módot örökölték a kialakuló múzeumok képtárai is, s hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megfelelően szakosodjanak a művészeti gyűjtemények állandó felállításai. Példának a Louvre-t hozhatjuk fel, ahol 1793-ban kezdik az anyagot festményekre, szobrokra stb. szétválasztani, s mégis csupán a múlt század végén alakultak ki a kiállításai. A század elején kezdődik, vagy inkább az I. világháborút követően állandósul a több soros felállítás helyett az egysoros, a műalkotások levegősebb kiállítása. A kialakult rendezési elv a főművek kiemelése, amelyet helyileg a belépővel szembeni végfalon vagy a legnagyobb falon jelölnek ki. Ha a kép kisméretű,
drapériával vagy más módon emelik ki. Ilyen pl. az az egyre gyakoribb módszer, hogy a képet festőállványon helyezik el. A kisebb és nagyobb, fekvő vagy álló formákat úgy kell összhangba hozni, hogy az ábrázolások ne lógjanak ki a látómezőből, az összetartozók egymással szemben, jó ritmusban legyenek. Vigyázzunk a_ struktúra összhangjára. Gyakran alkalmazzák a színek és a formák kontraszthatását, amely a gyelem felkeltésének egyik bevált módszere. A művészeti kiállításokon kevés a felirat. Általános az összefoglalás és a tárgyfelirat az alkotó nevével, a mű címével, készítésének idejével. A művészeti múzeumok elsőrendű feladata, hogy az élményen kívül látni is megtanítsa a látogatót. A módszer nagyon különböző lehet. A tér, a szín, a formák tematikus kiállítása, a fokozatosság elve, a részletek bemutatása egy művön láthatóvá teszi azt, hogy egyetlen műből hogyan tűnik elő az egész társadalom érzésvilága, tudásanyaga vagy egy mű születése, a hozzátartozó vázlatokkal, tanulmányokkal. A kiállítás a múzeum és a közönség legerősebb kapcsolata. A közönség felé inkább csak ez az arculata vetül. Még az olyan múzeumoknál is, ahol a múzeum és közönség kapcsolata sok szállal függ össze, ott is legalább 80%-ban csupán a kíállításból alkothat véleményt. A nyilvánosság kötelez. Ezrek, százezrek, milliók merítenek ismereteket, kaphatnak művészi élményt, amely a lehető legjobb nyújtására, a lehető legmagasabb színvonalon való bemutatást teszi kötelezővé. Sokat vitázunk azon, hogy milyen szinten, kinek készítsünk kiállítást. A művészetekben mehet együtt a naturalizmus és a non guratív művészet, vagy a bécsi ke200
ringő és a beat, mert a művész nem a téma fotóját adja, vagy a 8 hangjegyet kapcsolt félhangokkal, hanem a benne megfogalmazott képet, kifejezést vagy annak szimbolikáját. Itt sok megoldás lehetséges, de ezek közül mi azokat választjuk, amelyek konstruktívak és a legmagasabb szinten is igazan fejezik ki a tartalmat és a formát. Etikai kérdés a kiállítás készítőinek feltüntetése. Ez nemcsak múzeumi probléma. Moliêre Fösvényének plakátján kis betűvel van kinyomtatva a szerző, és óriási betűkkel a rendező neve. A rendező csak azt tudja megrendezni, amit Moliêre megírt, és nagyon sajnálatos, hogy Moliêre-nek csak kis betű jut, nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon. Ezért azt javasolom, hogy a bevett szokástól eltérően, a szellemi alkotó nevét emeljük ki nagy betűvel, és a stáb a produktum arányában kerüljön a címlapra. Az elkészült kiállítással a muzeológus munkája még nem fejeződik be. Biztonsági szempontból a kiállított eredeti tárgyak fényképes kartonjait is el kell készítenie. Le kell fényképeznie az egyes vitrineket, egyéb részleteket úgy, hogy a kiállítás teljesen rekonstruálható legyen, s alkalmas arra, hogy hiteles dokumentációnak tekinthessük. Gondoskodni kell arról is, hogy a kiállítás a természetes elhasználódás ellenére is gondozottságot tükrözzön. Általános tapasztalat, hogy a legjobb állandó kiállítás is 10 év alatt - tartalmában, technikájában egyaránt - elavul. Nemzetközi tapasztalat az is, hogy a múzeum állandó kiállításainak 10-15%-át évente ki kell cserélni. A múzeum kiállítása csak akkor lehet hosszú időre tartós, ha kimagasló értékei folytán elsősorban a mindig új látogató szolgálatában áll. Az időszakos és vándorkiállítá-
sokra vonatkozóan nincsenek általánosított normatívák a bemutatás időtartamára nézve. Ez a célkitűzéstől, a helyi igényektől és a lehetőségektől függ. Egy bizonyos, a sok devalválja az értéket még akkor is, ha ez bővíti a választékot a különböző rétegek és érdeklődők között. A kiállítás önmagában csupán lehetőség az ismeretközlésre, az ízlésnevelésre vagy a művészeti élményre. Ahhoz, hogy a benne rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználjuk, igénybe kell venni a kommunikáció egyéb eszközeit is. Egyre jobban elterjed a műtárgyak kölcsönzése a hazai és a külföldi múzeumokban kiállítási célokra. Külföldre múzeumi tárgyat csak a Művelődési Minisztérium engedélyével lehet kölcsönözni a Magyar Nemzeti Bank kiviteli engedélyével, amelyhez biztosítás is szükséges. Ez kétféleképpen történik; első formája: a kölcsönkérő intézmény vállalja a biztosítást, s ebben az esetben megadjuk a tárgy értékét az általunk meghatározott valutanemben. Ennek megfelelően küldi meg a kölcsönkérő intézmény a biztosítási kötvényt. Erre adja meg a Magyar Nemzeti Bank a kiviteli engedélyt a kért határidőre. A másik formánál a biztosítást a rendező fél fedezi. Ez a gyakorlat a kulturális egyezmény keretében megkötött kiállításoknál általános, melyet a Művelődési Minisztérium nemzetközi propaganda főosztálya bonyolít le. Ebben az esetben a biztosítás a kiszállítástól a visszaérkezésig a kiállításrendező intézményt terheli. Az anyag összetétele befolyásolja a biztosítási tarifát, mert külön törékenységi díjat is felszámítanak üveg és ragasztott régészeti kerámia esetében. Általában a biztosítás az érték 0,5-1,5%-a között változik. A biztosítás forintértékben köthető, kivéve, ha az Állami Biztosító másik biztosítótársasággal közösen biztosít. A kiadott 201
biztosítókötvényen feltüntetik a globális értéket (a mellékleteken részletes tárgyankénti bontással) és az időpontot. A biztosító csak megfelelően dokumentált jegyzőkönyv, illetőleg a szállítással megbízott cég jelenlétében felvett jegyzőkönyvek alapján kötelezhető térítésre, ezért a kibontásra a megfelelő képviselőt meg kell hívni. Minden biztosításnál többet jelent azonban a múzeum számára, ha nem történik sérülés. Ennek alapja a jó csomagolás. Ezt a munkát a legtöbb múzeumban a restaurátorok végzik, de van lehetőség speciális vállalatok igénybevételére is, ami azonban eléggé költséges megoldás. Alapelv, hogy a műtárgycsomagolás nem háztartás, ahol minden található anyag felhasználható. Ezen a téren nagyok a követelmények. Először a tárgy méretei-
hez, súlyához illő, de könnyű és tartós Iádákat készíttessünk pántos tetőkkel, lakattal zárhatóan. Minden egyes tárgy önálló csomagolásának a legmegfelelőbb módját kell megtalálnunk. Legalkalmasabb a műtárgyhoz készült tok. Ez készülhet hagyományos anyagból vagy műanyagból. Legjobb a poliuretán csomagoló, ezzel minden tárgyra
külön méretezett dobozokat bélelünk. Jól használható a laticellel való kitöltés, illetve a habszivacsba ágyazás, göngyölés. A Iádákat ajánlatos könnyű műanyaggal kitömni úgy, hogy azok ne mozdulhassanak el. Vigyázzunk, hogy a ládák ne legyenek túlságosan nagyok, és forgatás nélkül szállítsák azokat. A ládán fel kell tüntetnünk a nyitás helyét, az alapállást, és rá kell festenünk a törékeny jelet.
Különösen nehéz a festmények megfelelő csomagolása, szállítása. A jó csomagolás feltétele itt is a láda, amelyet főleg kisebb festmények csomagolására használnak.
A képet kiveszik a keretből, selyempapírral védik, és vagy függőlegesen állítják, vagy arccal egymásnak fordítva helyezik a ládába, a vakrámákat mozdulatlanul erősítve hozzá. A képeket lehet vízszintesen is ládába helyezni, de ilyenkor festett felükkel felfelé kell fordítani, és a vakrámát szilárdan a ládához csavarozni. A nagy képeket általában leveszik a vakrámáról, és festett felületével kifelé, megfelelő méretű hengerre csavarják. Fahenger helyett egyre általánosabb és használhatóbb a cinkhenger. A csomagolás módjának megválasztása lényeges, és függ a szállítás időtartamától, a járműtől. Tengeri és légi szállításnál feltétlenül gyelembe kell venni a páratartalmat, a nedvességet, a nagy hőmérsékleti különbségeket. Hajórakománynál pl. minden tárgyat vízhatlan anyagba kell csomagolni, a láda belsejét is vízhatlan anyaggal kell kibélelni. Festményeknél igen fontos, hogy csak addig álljon becsomagoltan, amíg megérkezik. A raktárakban tartás, a hőmérsékleti különbség, illetőleg a szellő-
zetlenség végzetes károkat okozhat. A műtárgyak szállítására megfelelő rugózású járműveket kísérletezték ki azért, hogy a rezgés okozta legnagyobb veszélyt minél jobban elhárítsák. A megfelelő párnázás, a légkondicíonálás biztosítja a védelmet a sérülés ellen. Ezek „a muzeobuszok”
a legtöbbször mozgó kiállítások is, és különböző hozzáépítésekkel mintegy 150200 mz alapterületű kiállítóhelyiséget alkotnak, amelyben a szállított, mozgó kiállítást helyezik el. A busz elsősorban a vetítőterem szerepét tölti be. Bár belföldön nem szokás a biztosítás, találunk rá példát. A költségek ellenére néha szükséges a védelemnek ezt a módját is felhasználni. A jó csomagolás mellett 202
a legfontosabb szabály az, hogy értékes műtárgyakat nem szabad kísérő nélkül útjára
bocsátani. A kísérő éppen olyan velejárója a védelemnek, mint a biztosítás.
2. Kiadványok
A kommunikáció bemutatási formái mellett határozott egységet mutat a kiadási tevékenység. Addig, amíg a különböző múzeumi kíállításokat speci kumuk különböztette meg egymástól, a kiadási tevékenységben ezek a vonások megfelelő formában még nem alakultak ki. A múzeumi tárgy, a gyűjtemény kettős értékkel bír. Az egyik a szaktudományi, a
másik, a benne levő lehetőségnek az ísmeretterjesztésre való felhasználása _ tehát a múzeum sajátos, különleges kifejező eszköze -, melyből adódóan a múzeumi mun-
kát kétféle kiadvány ismerteti: 1. szakkiadványok, 2. ismeretterjesztő kiadványok. A szakkiadványok a múzeumok kutatómunkájának eredményei, amelyek egyben a múzeum közművelődési törekvését is megalapozzák. Ezt a tevékenységet a múzeum
jellege határozza meg. A tudományos munkák közlésére szolgálnak az MTA, a múzeumok és más szervek tudományos kiadványai. Ez lehet időhöz kötött (évi vagy más meghatározott időszakban megjelenő), vagy sorozat, illetőleg különkiadvány. Lehet szakosított, vagy tartalmazhatja a múzeum pro ljába tartozó sokrétű kutatói munkát. Tárgya miatt
jellegzetes kiadványtípus a corpı.ıs, a forráskiadvány. A corpus és a katalógus egymáshoz közel álló fogalmak. Egy-egy gyűjteményt vagy témát nagyobb egységben fog össze, lehetőleg teljességre törekedve. A mű kritikai jellegű, rendszerezett, közli a leírást, a származás minden lényeges adatát, a tárgy ábráját és a lehető legsokrétűbb meghatározást, valamint a vonatkozó teljes vagy fontosabb irodalmat. A művészeti
katalógusokban szokásos a származás részletes megjelölése és a tárgy fontosabb kiállítási adatainak feltüntetése. Lehet teljes és válogatott, s a különböző szempontok miatt igen sokféle metodikájú. A katalógust a múzeum alaptevékenységének minősítik, és a múzeumi publikáció legfontosabb formájának tartják. Különösen nagy a jelentősége a művészeti - s minden olyan múzeumi _ ágnál, ahol a gyűjtés nem a teljes anyagra terjed ki, és így a gyűjtemény körülhatárolt. Ilyenek : numizmatika, iparművészeti gyűjtemények, fegyvertár, néprajzi, ipartörténeti anyag, amelyek szinte igénylik a corpus- vagy katalógusszerű feldolgozást. Hasonló a forráskiadvány rendeltetése, legyen az levéltári anyag vagy mesekatalógus, esetleg visszaemlékezés, népzene vagy
tánc közlése a múzeum adattárából. Az ismeretterjesztő műveket a múzeum adja ki a nagyközönség számára. Ez rendszerint a kiállításhoz kapcsolódik, mely lehet vezető vagy katalógus. A katalógus részletesen közli a kiállított tárgyak jegyzékét, rendszerint rövid összefoglalással együtt. Általánosan bevezetett a festmények, szobrok és más művészeti alkotások kiállításánál akkor, ha fontosnak tartják a tárgyak egyenkénti felsorolását. A kiállítás körébe tartozó témákról gyakran tanulmánygyűjtemény vezeti be a katalógust. Ezt a 203
nagyközönséggel együtt a szakkönyvtárak is szívesen veszik, mert kielégíti a szakember és a műgyűjtő érdeklődését is. A vezető a kiállítás sorrendjében közli a témára vonatkozó adatokat és összefüggéseket, amelyeket a kiállítás vizuális megjelenése miatt - éppen csak felvillantott. Itt olvashatjuk a tárgyak történetére stb. vonatkozó ismeretanyagot is. A vezető lehet a kiállítás kisebb egységeihez _ vitrinekhez _ kötött, de ha általánosabb, már a kiállítástól függetlenül, önálló műként is felhasználható. A néhány lapos gyelemfelkeltő kiadványt hajtogatott formája miatt leporellának hívják. A gyelem ébresztését, a propagandát szolgálják a szórólapok, amelyeket az idegenforgalmi hivatalok vagy a szállodák recepciói ingyen kapnak. Ez a közönség szervezésének egyik igen jó eszköze a kiállítás látogatása céljából. A múzeumi tárgy jelentősége, anyagi lehetősége, a közönség igénye határozza meg a kiadványok körét. Általánosak a reprodukciók nyomatban, fényképen, dián, színes vagy fekete-fehér technikával. A közönség számára előnyös a nagyobb választék, a múzeum számára fontosabb a jó válogatás. Különösen vonzó, ha a reprodukciókra a múzeumnak kizárólagos joga van, mert ez gazdaságos, és egyben be is hozza a látogatót a múzeumba. A kiadvány mellett még nagyobb hatást kelthet olyan tárgyak vásárlási lehetősége, amelyeknek eredetijét a látogató a kiállításon látta. A már említett nyomat, dia mellett a műtárgyak másolata erre a legalkalmasabb. Nem tudományos műtárgymásolatról beszélünk itt, hanem a tárgy lényegét adó művészi szintű készítményről, amely készülhet eredeti rendeltetése szerint, vagy más funkciót adva számára, mindig
ügyelve arra, hogy az korát ne sértse. Ezeket a másolatokat a múzeum vagy maga készíti, vagy idegen vállalatok saját keretükben, vagy a múzeum rendelésére készítik.. Múzeumban csak olyan műtárgymásolatnak, utánzatoknak van helye, amelyeknek célja a nevelés és nem az üzleti vállalkozás. Hazánkban ez a szolgáltatás egyre jobban terjed. Ezt a munkát a Központi Múzeumi Igazgatóság műtárgymásoló osztálya a Művelődési Minisztérium által kiadott, működési szabályzatban, a tevékenység ellenőrzésével megbízott zsűrivel központilag végzi. A szakmai kérdéseken túl, a művészi és szerzői jogdíj sokrétűsége bonyolítja a kérdést, amely a műtárgy alkotójára, a tárgyat őrző intézınényre, a fényképész szakemberre is kiterjed.
3. Szóbeli kommunikáció A kommtmikáció harmadik csoportját a szóbeli közlések alkotják, igen széleskörűen és egyre bővülő pro llal. Ezek között a hagyományos forma a tárlatvezetés, mely általánossá csak a 20-as években válik. Dinamikus kibontakozását a II. világháború után kialakuló, óriási méretű külső és belső turizmus idézte elő. Ekkor válik általánossá a fó'hivatású tárlatvezető, az idegenvezető, a hostes, aki a múzeum vagy más szerv (idegenforgalom) alkalmazásában áll. Általában ezért a szolgáltatásért meghatározott összeget kell zetni, vagy az már eleve benne van a szervezett program költségében. A szakmai szempontok mellett a pedagógiai, pszichológiai feladatok is 204
előtérbe léptek, kifejlesztve a múzeumpedagógiát, amelyben a Német Demokratikus Köztársaság jár élen, életre híva egy széles körű társadalmi tevékenységet. Ezzel igen jó eredményt értek el elméletben és gyakorlatban egyaránt. A múzeumpedagógia egyre jobban bevonul a múzeumok gyakorlatába, és természetes, hogy a keletkező irodalom sok pozitív és negatív vonást tartalmaz. A külön böző országokban végzett felmérések a látogatottságot illetően igen nagy szóródást mutatnak, mert míg a Szovjetunióban a látogatók 80%-át a belföldiek teszik ki, Angliában 24%, Svédországban és az USA-ban 50%. Alapelvnek lehet tekinteni a múzeumpedagógia és a múzeum logikai kapcsolatát. Ez úgy jelentkezik, hogy az ismeretterjesztés irányának igazodnia kell a múzeum tematikus tartalmálıoz. Feladat a gyűjtemény jó interpretációja. Az oktatási program alapja tehát maga a múzeum. A tárgyakból és azok viszonylataiból automatikusan
ébred a kíváncsiság a múzeum munkája, gondja és belső élete iránt. A múzeumpedagógiának rnindig összhangban kell lennie a közönséggel. Tehát a program tekintettel van a látogatók összetételére. A rendezvénynek _ legyen az kiállítás vagy bármilyen egyéb tevékenység _ érdekesnek, értelmesnek kell lennie. (6. melléklet) A múzeumi ismeretterjesztésnek összhangban kell állnia a pedagógia általános céljával. Platónig visszavezethető az egyik klasszikus felfogás, amely szerint a tanuló üres edény, amelyet fel kell tölteni az emberi kultúra információival. A haladóbb felfogás szerint a képzett ember az oktatás eredményeként képes kibontakoztatni a
tehetség révén benne rejlő lehetőségeket. Eszerint a tanuló fejlődő rendszer, és a tanító a közvetítő, serkentő. Ez a rousseau-i modell. E két felfogás mellett még számos van, ezek közül nagyon általános, hogy a tanuló, a tanító és a tananyag három, meglehetősen elkülönült fázis, és az ismeretek adagolásában a tanítóra meghatározott szerep hárul. A feladat tehát az, hogy a tárgyak és a tanuló meglevő ismeretanyaga közvetítésével, nevelői segítséggel az új információk megleljék helyüket a látogató értelmi rendszerében. A múzeumi ismeretterjesztésnek a gyűjteményi tárgyakon kell alapulnia. A kiállítások az információt láthatóvá teszik. Sokan vallják, hogy az iskolák megtanítanak olvasni, de látni nem. Ebben segít a múzeum. Amit egy múzeumi tárgyról pusztán látvánnyal meg lehet tudni, az nem sok, és nem is elég. Ezért a részletek közlése felkelti a látogató érdeklődését a tárgy iránt. A hiba akkor következik be, ha a nevelőnek hiányosak az ismeretei, és a tanulóval együtt próbálkozik a kérdéseket megoldani. Kielégítő és helyes magyarázat esetén azonban két fontos képesség kifejlődését segíthetjük: a meg gyelését és az elkülönítőképességét. A múzeumpedagógiának a bizalom és a szakértelem érzetét kell keltenie a látogatóban. Sem a felnőttek, sem a gyermekek nem szeretik, ha túlterhelik őket, különö-
sen számadatokkal. A túlzással az oktatás hatását veszti, sőt riasztó is. Meg kell érezni a látogató telítettségi állapotát. Az ismeretterjesztésnek minőségileg a legmagasabb színvonalúnak kell lennie, tehát a múzeumpedagógia végső célja, hogy a látogatóban új eszméket ébresszen. 205
Tény az, hogy nem mindig a legjobban felkészült szakemberek vagy alkotók a legmegfelelőbb nevelők. Ezért ismeretterjesztést csak rátermett munkatársak végezze-
nek. A múzeumi információban három szint különíthető el: nominális szinten meg-
tudjuk a tárgy nevét, megismerjük az anyagokat, amelyből készültek, hol, ınikor és ki által. Funkcionális szinten derül ki, hogy a tárgy milyen célból készült, és annak miképpen felel meg. Az összefüggések szintjén válik világossá az, hogy mi a tárgy viszonya időben a korábban vagy későbben készült tárgyakhoz, a termelőerőkhöz, a tárgyakat használó emberhez, és mutatkozik meg az, hogy szerepet játszott-e a társadalom fejlődésében. A korszerű oktatás miatt a múzeum és az iskola kapcsolata sokat változott, és nem vitás, hogy a jövőt illetően a komplex ismeretek átadásában a múzeumok egyre
nagyobb szerepet kapnak. A magyar múzeumokban a látogatottság 25-30%-át a diákok teszik ki, vidéken helyenként elérik az 50%-ot is, és a holnap felnőtt múzeumlátogatói soraikból kerülnek ki. Az ifjúság nevelésének, személyiségének formálásában jelentős feladatot vállalhatnak a múzeumok, és egyre inkább, szerte a világon a nevelés szerves részévé válnak.
A múzeumlátogatások különböző szinten történnek. Szerezhet a tanuló csupán futó benyomásokat, amiből csak hangulati emlékei maradnak. Máskor az anyagot feldolgozzák a múzeumlátogatás során, és akkor az beépül a tanuló ismeretrend-
szerébe. Az eredményes munkának egyik feltétele a tananyaghoz való kapcsolás. Ezért a látogatást legcélszerűbb összefoglaló-rendszerező óra keretében lebonyolítani. A láto-
gatás kapcsolódhat egyetlen anyagrészhez is. Ebben az esetben is történhet az új anyag feldolgozása a múzeumban. A múzeumlátogatás formájában a vezetést vagy a muzeológus vagy a tanár végzi. Mindkét formának vannak előnyei és hátrányai, éppen ezért elképzelhető a kombinált megoldás is, amikor a muzeológus és a tanár együtt vezetik a tanulókat. A történelemóra a múzeumban a látogatás speciális fajtája. A múzeumi órára a
tanár más írott forrásokat is bevihet, sőt a zene hatásfokozó eszközeit is alkalmazhatja. A módszer is nagyon változatos lehet, mert dolgozhat együtt az osztály, de csoportos és egyéni feladatokat is kaphatnak a tanulók. A múzeumi órák egyik formája lehet a feladatlapos megoldás, amikor a tanár a kiállítás anyagát kérdésekben dolgozza fel, s az összeállított feladatlap megoldása a tanulók múzeumi feladata.
A múzeumok előre sokszorosított feladatlapok segítségével nagyban segíthetik az oktatás hatékonyságát. A foglalkozási termek, kamaratermek a legelőnyösebbek a múzetuni órák tartására, mert itt mód van arra is, hogy a tanuló az eredeti anyagot kézbe fogja. Ez élményt ad, és hatást gyakorol a tanulóra (7. melléklet). Pedagógiailag jól bevált formája a múzeum és az iskola kapcsolatának az ICOM égisze alatt tevékenykedő munkaközösség, amely ,,a ko ërmúzeumokat” (kit) honosította meg. Lényege az, hogy különböző korcsoportok részére _ 4-6, 7-10, 10_ 206
14 éveseknek _ állít össze nevelési céllal tematikákat a biológia, zika, kémia, művészet, művelődéstörténet, műszaki tudományok köréből, és azokat eredeti és másolati szemléltető anyaggal dokumentálja a hozzá szükséges magnetofon, lm és videó felhasználásával. Az ebből készíthető kiállítást a múzeumpedagógus a gyermekekkel
együtt készíti el. A nagy múzeumok központilag készítenek tematikákat, a kisebbek pedig a nagy példányszámban elkészült szériákat a szükségletnek megfelelően megvásárolhatják, és saját anyagukkal kiegészítve használják fel. Az ötletesség, az érdeklődéskeltő módszerek, a mindig újat adni akarás a lényege ennek a kísérletező nevelési formának.
A kutatómunkának különböző szintű lehetőségei vannak a múzeumokban az iskolák részére. Kis létszámmal az úttörőszervezet számára jól hasznosítható. Sok formája lehet ennek. Egyszerűbb az alkalmanként kitűzött feladat megoldása. Pl. egy középkori vár megtekintése, anyagának tanulmányozása a múzeumban, a rávonat-
kozó elérhető irodalom feldolgozásával, rövid értékeléssel. Vállalkozhat az őrs önálló kutatásra is. Fejlettebb forma a szakkör, amikor állandó együttes, tanári vagy muzeológus segítséggel meghatározott tematikát dolgoz fel. A tematika kiterjedhet egy község történetére, adott eseményre vagy korszakra. Az iskolai szakkörök sok-
szor kapcsolódnak a honismereti szakkörök munkájához. A honismereti táborozások leginkább a néprajz, helytörténet, ritkábban a régészet vonalán szerveződnek, megyei és országos szinten, részben a helyi szakkörvezetők, illetve az ifjúsági szakkörök részéről. A múzeum inkább szakmai fórumként működik ebben közre a tematika kidolgozásával, előadások tartásával, a gyűjtési módszerek helyi bemutatásával. A jól szervezett táborozás jelentős gyűjtőtevékenységet és gyűjteménygyarapodást jelent a múzeum számára. Egyre általánosabbak a hazai és nemzetközi ásatási táborok. A megyei és országos KISZ-bizottságok kezdeményezik ezeket, amelyeknek költségét a megyei tanácsok
vállalják. A napi 5-6 órai munkát a muzeológus irányítja. A tábor élelmezéséről, a kulturális programról a táborvezető gondoskodik. A résztvevők zetést nem kapnak, útiköltségüket a múzeum zeti. Nemcsak a feltáró munkába vonhatjuk be a tanulóitjúságot, sok-sok egyéb lehetőség is adódik. Művészeti szakközépiskolásoknál a rajzkészség hasznosítható kiállí-
tásrendezésnél. A szakközépiskolák ipari tanulói modellek, makettek készítésénél, technikai berendezéseknél adhatnak segítséget. A nyomdaipari szakmunkástanulók a kiadványokban segédkezhetnek. Van példa arra is, hogy tárlat- és idegenvezetést tartanak. Minden munkánál az a lényeg, hogy a tanuló aktivitását felhasználva, érezze
az alkotó jelleget, és tudását fejlessze. Napjaink divatja a vetélkedő, mely elősegíti az aktív múzeumlátogatást, a múzeumokban való kutató tevékenységet. A feladott kérdéseknek azonban legfőbb hibája,
hogy tárgyi ismeretre kérdez, így lexikális tudásra alapoz, pedig jobb, ha összefüggések keresésére, összehasonlításokra ösztönöz, amikor a tanuló egyéni álláspontját fejtheti ki.
207
Nagyon gyakori a tanulmányi verseny, amely sokszor kapcsolódik múzeumi 1 mákhoz. Az országos témák között többször szerepel a néprajz és helytörténı amelynek gyűjtéseit a múzeumok adattárai hasznosítják. Az eddigi, jobbára személyi kapcsolatokat szervezettebbé kell tenni, mert cs: így valósulhat meg a művelődéspolitikai határozatnak az a megállapítása, hogy a m
zeumok és iskolák kölcsönös együttműködése szükséges a korszerű műveltségg rendelkező közösségi embertípus kialakításához. Szintén általános formának tekinthető és minden múzeumban polgárjogot nye az előadásos közművelő forma. Intenzitásban és tartalomban ezen a téren nagyok múzeumok közötti eltérések. A múzeumépülethez ma már éppen úgy hozzátartozi az előadóterem, mint a kiállítási terem. Sőt ez a legnagyobb „kiállítási terem”, h
megfelelően hasznosítják. Korszerű múzeumban több is kell belőle, a kisebb egysc gek (szakkörök, oktatási csoportok, klubok) és a nagyobb, reprezentatív rendezve' nyek megmozdulásaira. Különösen nagy az igény a szakkörökre, a lmvetítésekre, videóra, a klubokra, amelyeknek módszere lényegesen nem különbözik a közműve lődés más intézményeinek hasonló tevékenységétől (könyvtárak, művelődési házak) abban azonban eltérhet attól, hogy a múzeum tárgyi anyagával bővül. A szórakozva tanítás sokféle útját keresik a múzeumok a felnőtteknél is. Nálul szintén kedvelt forma a vetélkedő; az egyéni és a csoportos formák, az érdekeltség a kollektív szándék igen jól kiaknázható a múzeumi ismeretterjesztésben akkor, hi módszerei pedagógiailag is megfelelőek. A sok-sok kezdeményezés, a befektetett
munka csak részeredményeket hozhat, ha az nem tudatos, pedagógiailag, pszichikailag, szociológiailag meg nem alapozott tevékenységből ered. A múzeumi köznevelést elméleti alapokra kell állítani, hogy a már kialakult gyakorlatot a célnak megfelelően hasznosíthassa. A múzeum nevelő hatásának feltétele a látogató ismerete, a tudatában végbemenő folyamatok az érzelem és az értelem szempontjából. Már kezdetben szükséges a szociológiai megalapozottság, a felmérések sora a látogatók összetételére, a különböző kategóriákra, műveltségére, indítékaira, benyomásaira stb. nézve. A statisztikai vizsgálatok a számbeli tendenciákat mutatják. Alapkérdés a felnőtt és iskolás, az egyéni és a csoportos látogatók arányának meghatározása, a látogatók áramlása a nyitva tartási időben, a különböző kiállítások hatékonyságának mennyiségi vizsgálata stb. Mindezek lehetőséget adnak a jobb szervezésre, újabb rétegek bekapcsolására, a tapasztalatok általánosítására. Nehezebb már a múzeumi rendezvény, a kiállítás hatásfokának vizsgálata. Általánosan kérdőíveket használnak, melyeken általános kérdésekre kell a látogatónak válaszolnia. A kiállítás hatása az elsajátított ismeretek mennyiségében, minőségében és azok átélésében rejlik. Az így kialakult belső folyamatot nem ismerjük meg, ez természetes, hiszen ennek csak külső megnyilvánulásait gyelhetjük meg. Abból, hogy a látogató melyik tárgy előtt mennyi időt töltött, még nem biztos, hogy megértette annak mondanivalóját, sőt a látotton kívül az esetleges hosszabb idő alatt egyébre is gondolhatott. A hatás leméréséhez az egzakt vizsgálati módszerek vihetnek közelebb. 208
Múzeumok száma, látogatottsága európai és néhány más országban Ország
Múze-
Bulgária Csehszlovákia
Magyarország Lengyelország
195 1 Látoga-
l.Il'1'l
tottság
85 387 68 148
2876 2819 5722
987 180 159 158 37
951 1902 5149 742
281
2980
283 92
2565 782
NDK Románia Szovjetunió
Ausztria Belgium
Dánia Finnország
Franciaország Görögország Hollandia
Nagy-Britannia NSZK Norvégia Olaszország Spanyolország Svájc Svédország
Törökország Jugoszlávia USA Kanada Japán India Irán
Irak Izrael
Egyiptom Tunézia
Kongó Nigéria Kuba Argentína
Brazília Chile
2079 80 142
210
4096 372 1964
Múzel.l1'I`1
156 495 173 345 552 316 1173 343 199 230 236 805 59 346 900 507 175 581 534 125 92 93 309 2881 654 310 155
1971 Látoga-
tottság 1 074 17 197 7 458 15 474 19 831 10 960 110 045 3 472 4 173 7 585 3 706 12 046 1 889 8 577 15 675 13 900 2 661 18 371 10 890 5 672 7 425 5 314 559 722 54 999 64 173 15 500
Múzel.l1'l'1
185 246 430 394 734 412 1323 90 137 286 623 1434 244 410 805 195 1112 610
1979 Látogatottság 15 497 12 855 14 295 21 300 45 799 16 331 132 851 5 177 4 586 9 622 4 112 11 000 8 582 12 794 35 4 44 13
300 573 395 897
267
15 359
397 4609 940 1503
13 597 352 736 39 112 98 487
32 15 86 54 21 1 5 58 277 409 69
l 963 664 8 433 6 659 981 6 650 1 725 5 653 10 730 198
Ilyen a tesztvizsgálat, amelyet a múzeumlátogatás előtt és után megközelítően hasonló elveken alkalmaznak, mint a programozott nyelvtanulásnál. Ez igen nehéz rendszer, egyrészt a tesztek elkészítése miatt, másrészt kevés a vizsgálatokra érett szakember. Könnyebbnek látszik a látogató személyes meg gyelése a kiállítás megtekintése közben, amikor a velük folytatott beszélgetés adja a hatásfok vizsgálatának eredményét. Általános a kérdőívek használata a múzeumokban, de azokból több különlegesebbet kellene készíteni a megfelelőbb módszerek kialakítására. Igaza van J . BENEŠ csehszlovák múzeumi teoretikusnak: „A múzeumokban még mindig csak improvizálnak, van, ami sikerül, van, ami nem, de mindezekből semmit sem dokumentálnak úgy, hogy a jövőben megelőzhessük e felesleges hibák megismétlődését.” A közölt statisztikai adatok nem tekinthetők teljesen egyértelműnek. Az UNESCO-statisztikába beletartoznak a múzeumokkal egy szervezetben működő szabadtéri múzeumok (állatkert, botanikus kert, rezervátum) is, így a múzeumok
száma, de főképpen a látogatóké megtévesztő lehet. A közölt statisztikából a múzeumok számára is inkább a tájékoztatás a lényeges, ugyanis a kutatómúzeumok, kiállítóhelyek, ill. gyűjtemények közé is egyenlőségi jelet húz a statisztika. Az európai országok statisztikájában általában csak a múzeumok, ill. szorosabb tartozékainak látogatottsága jelentkezik, a tengeren túli országoknál viszont a magas látogatószámot nem a múzeumi, hanem a szervezetéhez tartozó egyéb lehetőségek adják. A volt gyarmati országokban csak a fővárosokban alakultak ki múzeumok, s ma is csak inkább ott találhatók. _ Az UNESCO a statisztikai adatok közlésére az egyes
államokat felkéri, de az adatközlésre nem kötelezi, ebből adódnak a hiányosságok. (UNESCO: Stat. Jearbook, 1982-ből való adatok.)
Irodalom .' _ BALASSA, I.: A múzeumi kiállítások tudományos előkészítése. Múzeumi Módszertani Útmutató Füzetek. Bp., 1964/3.
_ MıcHAJLovsKAJA, A. L.: Musejnaja ekspozicija. Moszkva, 1964. _ LUcHURsT, K.: The story of exhibitions. London, 1951. _ SZÁNTŐ TıBoR: A betű. I_II. Bp., 1965. _ CZÉRE BÉLA: Modellek a műszaki múzeumokban. MK, 1970. 1. 55-72. _ LÁSZLÓ GYULA: Múzeumrendezés és köznevelés. MK, 1972. 2. 104_124. _ PETRıK O.: Gra konok a kiállításokban. MK, 1970. 2. 56. _ BORECZKY L.: A múzeumi kíállításokat tervező művész feladatai. MK, 1952. l9_
25. _ LÁSZLÓ GY.: Szemléltetés a régészeti kiállításoknál. MK, 1952. _ BÉRES A.: A múzeumok ismeretterjesztő munkájának módszertana. Debrecen,
1960. 71. _ KATONA IMRE: A múzeumi népművelés néhány kérdése. Népművelési Értesítő, 1963. 1_2. l91_2l8. 210
_ KOREK J. : A múzeumok helye a közművelődésben. MK, 1970. 3. 28-34. _ SzEzEPANsKı J.: A szociológia alapjai. Kossuth, 1968. _ HIEKBROCK, H._VoRwEG, M.: Bevezetés a marxista szociálpszichológiába. Bp. 1967. _ VıTÁNYı I.: A művészetszociológia módszertani alapjai. Magyar Filológiai Közlemények. 1964. 5. _ SzıoETı J.: A marxista_leninista esztétika alapjai. Bp., 1972. _ SZECSKŐ T.: Kommunikációs rendszer, közösségi kommunikáció. Bp., 1971. _ BENKŐ V.: Felnőttnevelés és népművelés. Bp., 1968.
_ SzÉKEssY V.: Die Besucherzahlen der Museumausstellwıgen in Spiegel der Statistik. Neue Museumskunde, 1969. 2. 153-182.
_ Múzeumpedagógiai segédkönyv. MRMK, 1981. -FRANK J.: A kisgaléria. A képzőművészeti tárlat berendezése, rendezése. Bp., 1976. Népm. Int.
_ GERGELY IsTvÁN: A kiállítás művészete. Elvi és gyakorlati problémák. Bp., 1979. _ Múzeum és közönség. MRMK, l_8. _ Korszerű múzeumi kiállítás. MRMK, 1976. _ UNESCO statisztikai évkönyv. 1982.
_ EBERHARD, BURGHARD: Ausstellung-Vitrinen im Aufgabenbereich der Museen. Inst. für Museumwesen. Heft. 20. 1984. _ VITRINEN, SCHÖNINGER: Werkstãtten OHG. Frankfurt am Main, 1985. _ A közművelődésről, szemelvények a magyar múzeumügy XIX. századi irodalmából. MRMK, 1981.
H) Múzeumi ügyvitel A múzeumi pálya közszolgálat. Működését általános érvényű rendelkezések határozzák meg, mint: az Alkotmány, a Munkatörvénykönyv, a Parlament által jóváhagyott törvények, az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletei, minisztertanácsi határozatok, szakminisztériumi rendeletek, utasítások, amelyekre a helyi rendelkezések épülnek. A törvények, rendeletek, utasítások betartása nem csupán állampolgári kötelesség, hanem tartalmi munka, az érdemi ügyintézés elengedhetetlen követelmé-
nye is. Az ezek ismeretével való lépéstartás éppen úgy kötelező, mint a szaktudományok fejlődéséé. Ezért a saját érdeken túl a köz érdekében is kötelező az ügyvitel fő
szempontjainak ismerete, az új, az érvényben levő jogalkotások, szabályzatok tanulmányozása és alkalmazása. A múzeumi területen a Magyar Közlöny, ill. Művelődésügyi Közlöny rendszeres gyelemmel kísérésével a muzeológus megfelelően tájékozód-
211
hat, de természetesen a múzeum megfelelő működéséhez még ezeken túl is számos jogszabályt kell ismernie, ami már egy-egy ügyintéző speciális képzettségéhez tartozik. A muzeológus számára itt három kérdéscsoporthoz kívánunk vázlatos eligazítást adni. J. Szakmai adminisztráció. Bár része a múzeumi ügyvitelnek, mégis kiragadjuk az egészből, mert az ide sorolható főbb feladatokkal a kezdő szakember azonnal találkozik, ahogy múzeumi szolgálatba lép. A múzeumok és a bennük működő szakalkalmazottak tevékenységüket munkaterv alapján fejtik ki, amely általában középtávú tervre épül, évi bontásokban. A középtávú tervek a múzeum működésének teljességére vagy csupán részleteire, pl. a tudományos kutatásra, a kiállításokra, a gazdasági fejlesztésekre terjedhetnek ki. A terv megjelöli a témákat, meghatározza célját, várható eredményeit, hasznosításának helyét. Körvonalazza a szükséges személyi és tárgyi feltételeket, rögzíti a végső célt, ahová a tervciklus befejeztével el kíván jutni. Az erre épülő éves munkaterv szerkezetileg két részből áll. A bevezető rész vázolja a megvalósítandó feladatokat, beágyazva azt a múzeumi vagy a szaktudomány egészébe. Tartalmi része feltünteti az elvégzendő feladatok nagyságát s a tervben feltüntetett határidejét. A terv kidolgozásához a szempontot a központi, megyei szintű vezetői állásfoglalások, határozatok, utasítások adják. A kutatással megvalósítandó
célok meghatározzák a gyűjtemény és a népművelés érdekeit. Hosszú évek tapasztalataiból kiindulva, még éves viszonylatban is nehezen tervezhető a múzeumi munka, sok a menet közben felmerülő igény. Vannak egzaktan nem tervezhető feladatok (pl. leletmentés), mégis kialakult néhány tájékoztató jellegű normatíva, amelyet érdemes gyelemmel kísérni. Általános tapasztalat, hogy az évi két hónapnál hosszabb ásatási
és gyűjtőmunka elmaradást eredményez a dokumentálásban, az anyag nyilvántartásában, és károsan befolyásolja a publikáció érettségét és elkészítését. A tervezéskor a pénzügyi hatásokkal is számolni kell, hogy a munkatervbe vett feladat reális alapokon nyugodjék. A múzeum egyik fő feladata a tárgyak megőrzése. Ennek a munkatervben is
tükröződrıie kell, mert a gyűjteménnyel való foglalkozás a kutatási és a közművelődési munka alapja. Ha a gyűjteményi munkát a már kifejtett szélesebb értelmezés szerint kívánjuk meg _ márpedig így kell tennünk _, a munkaidő egyharmada feltétlenül
szükséges. Mint láttuk, a feladat igen sokféle, mélysége is nagyon változó, függ a gyűjtemény állapotától, nagyságától. Az egyes feladatok elvégzésére nincsenek kialakult normatívák, azonban a tapasztalat szerint régészeti anyagnál 20-25 000 tárgy, néprajzi anyagnál 10 000, éremnél 50 000 db-os gyüjtemény kíván meg egy-egy szakmuzeológust. Nem nevezhető a terv megerőltetőnek, ha mintegy 1000-2000 tárgy beleltározását, 500-800 tárgy részletes tudományos kartonjának elkészítését vagy
1000-1600 adatfelvételt kívánunk meg gépi adatfeldolgozás céljára. A munkaterv készítésénél számolnunk kell a gyűjtőutak, ásatások során elkészült fényképfelvételek
meghatározási, leltározási, a segédletek elkészítési feladataival csakúgy, mint a konzerválás, a gyűjtemény használatával járó sokrétű munkával. 212
A nem nagyon vonzó gyűjteményi munkák elnagyolásával, megrövidítésével kívánják muzeológusaink a kutatásra fordítható időt megnyújtani. Ez a törekvés csak látszólagos előny, mert a meg nem felelő módon feldolgozott gyűjtemény tárgyainak keresgélésénél elveszítjük a korábban megnyert időt. Ugyanez a sorsunk a revíziós munkáknál is.
A muzeológus munkaideje harmadik harmadának a közművelődést kell szolgálnia. A kommunikáció kiterjedt lehetőségei közül ki kell választani azt, ami abból reálisan megvalósítható. A munkatervnek ez a része olyan feladatrögzítés, amely egyben
eseménynaptár is, de ugyanakkor mutatja a megvalósítás módját, az együttműködéshez szükséges feladatok megtervezését a rendezvény sikere érdekében. A végzett munkáról a felügyeleti szerv által meghatározott időben és formában jelentést kell készíteni. A jelentés a szöveges és adatszolgáltató statisztikákkal együtt
teljes. A jó jelentés elemző, értékelő, de egyben egzakt is. A jelentést úgy kell készíteni, hogy abból a szakágban végzett teljes tevékenység kitűnjék, s amely szinte már arra is alkalmas, hogy akár a szak, akár egy nagyobb közösség számára írásos beszámoló lehessen. Igényesség jellemezze ezt a munkát is csakúgy, mint a publikációs tevékenységet. A jelentésekhez adatszolgáltató lapok is tartoznak. Ez a statisztika elsősorban belső használatra szól, ebből állítja össze a Művelődési Minisztérium azt a kiadványt, amely
a múzeumok legfőbb adatait összesíti. 2. Hivatali ügyintézés. Minden intézménynek megvan a hivatali ügyvitele, amely az általánosabb érvényű szabályzatok alapján folyik. Az ügyvitel feladata a múzeum működésével kapcsolatos ügyintézés rendjének biztosítása. A 30/1969. sz. Korm. rendelet szabályozza az iratkezelés irányelveit. Ennek értelmében a múzeumok iratkezelési szabályzatot készítenek, és annak megfelelően szervezik meg az ügykezelést, hogy
feladataiknak eredményes és gyors megoldását, valamint tevékenységüknek hatékony ellenőrzését szolgálják. Az iratkezelési szabályzat az iratok, bármely technikai eljárás-
sal készült kép- és hangfelvételek, valamint a gépi feldolgozás során keletkezett adathordozók biztonságos őrzésének módját, rendszerezését, nyilvántartását, segédletekkel való ellátását, selejtezését, egészen a levéltárba való adásig szabályozza. Az iratok rendezése irattári terv alapján történik. Az irattári terv rendszerbe foglalja azokat az irattári tételeket (csoportokat), amely szerint a múzeum iratait tagolja. Ezeket ügykörének és szervezetének gyelembevételével úgy alakítja ki, hogy az az ügyvitel érdekeit szolgálja. A szerv iratait keletkezésük, beérkezésük időpontjában nyilvántartásba kell venni. Ezt a munkát iktatásnak nevezik, amely iktatókönyvvel és érkeztető bélyegzővel válik szabályossá. Az intézkedést kívánó kezdeményezés , ill. a válaszadás az ügyintéző feladatköre, múzeumokban a muzeológusé, ill. akire a feladatot szi gnáják. Az ügyiratban 8 napon belül intézkedni kell, s lehetőleg 30 napon belül el kell intlézni,
ami azt jelenti, hogy a kiadmányozás után megtörténik annak a megfelelő helyre való továbbítása. A kiadmányozás jogosultságát a múzeum igazgatója határozza meg. Az iktatott. elintézett ügyiratokat, a nem iktatott körlevelekkel együtt az irattárban 213
kell megőrizni és szakszerűen kezelni. Az irattárakat selejtezni csak az irattári terv alapján lehet. Nem selejtezhetők a múzeumi tárgyakra, a múzeum történetére vonatkozó iratok.3. Gazdálkodás, kõltségvetés*. A költségvetési szervek gazdálkodását először
1948-ban szabályozta a kormány, és ez a reform az új intézményi gazdálkodás alapját vetette meg. Az 1968. évben megjelent 107/1968. (PK 4) PM sz. utasítás lényeges előrelépést jelentett az intézményi önállóság irányában, de szellemében és hatásában nem volt mérhető az akkori gazdasági reformhoz. E rendelkezés 1980 végéig volt érvényben, mert a társadalomban és gazdaságban végbement változások szükségessé tették
az új középtávú és éves gazdasági rend megújítását. A VI. ötéves tervvel életbe lépett az 1979. évi II. sz. törvény, amely a közpénzek felhasználásának szabályait új szemléletben fogalmazta meg, és egyben új számlarendet is vezetett be. A társadalmi közkiadások alakulásának befolyásolására nem volt kellő hatású a korábbi középtávú tervezés, hiányzott az átfogó kielégítő információs rendszer. A fogyasztás és felhalmo-
zás pénzeszközei nem különültek el megfelelően, ugyanakkor merev sémák voltak a karbantartás és a felújítás területén. A könyvviteli és információs rendszer egyre nehezebben volt képes megfelelni a növekvő in formációigényből adódó feladatoknak, miközben az adminisztrációs munka erősen növekedett. Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. sz. törvény kimondja, hogy az állami
költségvetés a központi költségvetést és a tanácsok költségvetését foglalja magába. Önálló költségvetési fejezetet alkotnak a központi államhatalmi szervek, a Mi-
nisztertanács, a minisztériumok, a fővárosi és a megyei tanácsok, részben a felügyeletük alá, részben a területileg illetékességi körükbe tartozó költségvetési szervek. A költségvetést évente az Országgyűlés állapítja meg, és az Országgyűlés hoz határozatot a tanácsok középtávú pénzügyi tervéről is. A költségvetést a Minisztertanács terjeszti
az Országgyűlés elé, és gondoskodik hosszabb távon is a pénzfolyamatok kölcsönös összhangjáról, különös tekintettel a pénz vásárlóerejének megőrzésére. A törvényeket, valamint a népgazdasági tervezésre vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter készíti elő, illetőleg gyakorolja azokat a jogokat, amelyekkel őt a Minisztertanács fel-
ruházta.
* A kéziratot 1986. nov. 30-án zârtam le. A gazdálkodásban a változás 1988. jan. 1-jén kezdődött. Az új számlarendet, ill. a legfontosabb gazdasági rendelkezéseket a 925/1987. 15. Pénzügyi Közlöny (PM XII. sz.) számviteli közleménye tartalmazza. Lényege az általános forgalmi adó (ÁFA) és a személyi jövedelemadó bevezetése (SZJA). Megszűnt a rovatokon belüli tétel. Viszont a dologi keretekből csak a felettes hatóság által engedélyezett arányban zethetõ ki bér.
214
Az állami költségvetés fejezetekből áll. A megyék 01-020 fejezetet tartalmaznak. központi jellegű fejezetek között a Művelődési Minisztérium B/50 sz. alatt szerepel.
zen belül a kulturális szolgáltatások közül 8513 a múzeumok és levéltárak szolgálıtásának kódszáma. A fejezet azt jelzi, hogy az állami költségvetésben előirányzott és z országgyűlés által jóváhagyott kiadások és bevételek teljesítéséért, az ezzel összeLiggő szakmai tevékenység irányításáért melyik minisztérium a felelős. A Művelődési Minisztérium közvetlen felügyelete, illetve a szaktárcák felügyelete .latt álló országos és szakmúzeumok, továbbá a tanácsi irányítással működő múzeu-
nok költségvetését a szakminisztériumok és a tanácsok költségvetése költséghelyként artalmazza. Egy-egy költséghely előirányzata bevételi és kiadási előirányzatokból áll. A költségvetésben I. rovatcsoportz a társadalmi fogyasztás alapkiadásai. A rovat száma 11 12
megnevezése béralap személyi kiadások
13
készlet beszerzése
14
szolgáltatás
15
költségvetési be zetések
11. rovat: béralap A tétel
száma
megnevezése állandó főfoglalkozásúak bére
időszaki főfoglalkozásúak bére részfoglalkozásúak bére másodállásúak, mellékfoglalkozásúak bére külső helyettesek bére \D0\U\J>ıb)I\)i
alkalmi munkavállalások bére bérszintfejlesztés
A béralap a gazdálkodó szen/ költségvetésében jóváhagyott éves bérelőirányzat.
A béralap magában foglalja A) Az állandó és időszaki főfoglalkozásúak alapbérét, bérpótlékait, prémiumait, helyettesítési díjait, óra-, túlóradíjait, ügyeleti és készenléti díjakat.
B) A részfoglalkozásúak alapbérét, bérpótlékát, C) Az időszaki munkahónapokban, illetőleg részfoglalkozású munkaórákban kifejezhető állami munkák bérét. A béralap betartása kötelező.
11/ 1: Idetartozik a teljes munkaidőben, határozatlan időre alkalmazott munkavállalók bére. A 6 órás alkalmazás állandó főfoglalkozásnak minősül. 11/2: E tételen kell előirányozni, ill. elszámolni a napi teljes munkaidővel határozott időre alkalmazott munkavállalók bérét és bérjellegű ki zetéseit. Itt kell tervezni a múzeumi ásatásokat végző napszámbéreseket. 11/3: E tételen kell előirányozni, elszámolni a napi teljes munkaidőnél rövidebb időben foglalkoztatott munkavállalók bérét és bérjellegű kiadásait, függetlenül attól, 215
hogy munkaviszonyuk határozatlan vagy határozott időre szól. Itt szerepel a nyugdíjasok foglalkoztatásával kapcsolatos ki zetés, kivéve ha a nyugdíjtörvény szerint korlátozás nélkül foglalkoztatható. A részfoglalkozásúak átlagszámának megállapí-
tásánál az éves munkaórák összesített számát az egy teljes munkaidőben dolgozóra jutó éves átlagóraszámmal kell osztani. 11/4: Ha a dolgozó munkaideje az egyes munkaviszonyokban azonos időtartamra esik, a második munkaviszony a másodállás. Ha a munkaidők nem esnek azonos időtartamra, a második és további munkaviszony mellékfoglalkozásnak minősül. E tételen előirányzat nem tervezhető. Saját dolgozóval a munkakörébe nem tartozó munkaidőn kívül végzett tevékenységre kötött másodállás, mellékfoglalkozásúak bérét is ezen a tételen kell elszámolni.
11/5: Múzeumi területen nem tervezhető. 11/6: E tétel az ún. napszámbéres zikai munkavállalók bérének elszámolására szolgál. Az alkalmi munkások által teljesített munkaórákból, munkahónapokból számított átlaglétszám az intézmény átlaglétszámának részét képezi.
11/9: E tétel a költségvetési szerv éves bérfejlesztésének (bérautomatizmus) öszszegét foglalja magába. Ezt a bázis béralapszintre hozott irányzata alapján kell számításba venni a felügyeleti szerv utasítása alapján. Pl. 1985-ben a bérautomatizmus
6% volt. 1986-ban 5%. Ez szolgálja az áremelkedés és az életszínvonal közötti különbséget.
12. rovat: személyi kiadás A tétel száma megnevezése 1 munkavállalók jutalma munkavállalók segélye belföldi kiküldetés külföldi kiküldetés
\lO\Uı-ĂUJIQ
reprezentáció megbízási díj tiszteletdíj
E rovat azokat a személyi kiadásokat tartalmazza, amelyek munkaidőben nem, vagy egyértelműen nem mérhető teljesítményhez fűződnek, és általában nem rendszeres járandóságok.
12/1 : A jutalmat az intézmény vezetője, a szakszervezeti bizalmi, az illetékes szakszervezettel egyeztetett javaslat alapján engedélyezi. Sajnos, a jutalom mértéke nem azonos, mert az államigazgatási szervezeteknél 6%, kutatóintézetek tudományos dolgozóinál 5%, a felsőoktatási intézményeknél 2%, a közművelődés területén 1%. 12/2: A segélykeret dolgozónként évente 60,- Ft, amely az 1%-ban benne van. 12/3: A belföldi kiküldetés költségeinek felszámítását a 33/1951. évi rendelet szabályozza. A kiküldetésnél elszámolható a tényleges útiköltség (vasút, autóbusz,
magán-személygépkocsi), a napidíj 31,- Ft egész napra, 12 órán túl, szállásdíj, ami 216
lehet állami és magánszállás. Magánszállás esetében községekben 15,- Ft, a téli hónapokban 20,- Ft, a városokban 20,_, ill. 25,- Ft számolható el. Igénybe vehető az IBUSZ-szállás, illetőleg a falvakban a ténylegesen ki zetett szállás díja a községi tanács hivatalos igazolása mellett. Kiküldetés esetén utazási átalány is biztosítható az intézmény és a dolgozó megegyezése alapján. Magángépkocsi használata csak en-
gedélyezés esetén vehető igénybe, CASCO-biztosítás mellett. 12/4: Általában az intézmények nem tervezhetik, a fenntartók költségvetésében
szerepel. 12/5: Ezen a tételen kell előirányozni a költségvetési szerveknél felmerülő üdítő
és kávé kiadásait. Ennek összege az 1979. évre előirányzott összeg 75%-át nem haladhatja meg.
12/6: Ezen a tételen kell a megbízási jogviszonyban az alkalmilag nem zikai munkával, esetleg néhány órában foglalkoztatottak, illetőleg munkaórában ki nem fejezhető, létszámban meg nem határozható állományon kívüliek díjazásának előirányzatáról gondoskodni. Ebből zethetők a fordítói, szerkesztői, szerzői, rajzolási,
lektori mimkák, illetve a gépírói költségek. Ezek a díjazások jövedelemadó-kötelesek és progresszívek. 12/7: Ezen a tételen számolhatók el múzeumi területen a közművelődési tan-
folyamvezetők, oktatók, klubvezetők, bírósági kirendelt védők, igazságügyi szakértők díjai. A tiszteletdíjak jövedelemadó-kötelesek. 13. rovat: Készlet beszerzése A tétel száma megnevezése 1
Élelmiszer
Gyógyszer Vegyszer
Tüzelő-, hajtó- és kenőanyag
\O 0\lO\U1-IÃLADIQ
Irodaszer, nyomtatvány Szakmai (termelési) anyag Fogyóeszköz Fenntartási anyag, alkatrész Egyéb készlet
A különböző szakmai feladatok megfelelő összetételű anyagszükségletének felmérése normatív és tapasztalati adatok alapján történik. Az előirányzatokat olyan nagyságrendben kell tervezni, hogy azok a terhükre teljesített beszerzések folytán a költségvetési év fogyasztását visszapótolják.
13/4: Ezen a rovaton történik a fűtéshez, gépekhez és járművekhez szükséges fűtő- és kenőanyag beszerzése. A hőmérsékletre vonatkozóan a 11/1979. (VII. 17.) NIM rendelet intézkedik. 13/5: Tapasztalati alapon tervezik, és az előírások a legszigorúbb takarékosságot írják elő. 217
13/6: Múzetuni területen a restaurátor-műhelyek anyaga, lámpák, fénycsövek, szerelési anyagok, textília, bútorfák szerezhetők be ezen a rovaton. 13/7: E tételen előirányozható és elszámolható minden gép, műszer, berendezés, munka-, védőruha, amelynek összege az 50 000 Ft-ot nem haladja meg. Ezen a rovaton számolható el az ásatási zacskó, láda, apró műszerek. A munka- és védőruhákból a munkaügyi szerződésben meghatározott mennyiség vásárolható.
13/8: Múzeumi területen nem tervezhető. 13/9: Idekerülnek az 1-7 alá nem tartozó készletek, többek között tűzvédelmi eszközök és a kiadványok, folyóiratok, könyvek, valamint magánszemélyektől vásárolt áruk. Itt számolandó el a műrárgyvásárlásra fordítandó összeg.
14. rovat: Szolgáltatás A tétel
száma
megnevezése
1
távhő-, gőz-, gáz-, villamosenergia szállítás vásárolt élelmezés közműdíj posta
takarítás, mosás, tisztítás bérleti díj \gO0\l0\U1-IÁUJIQ
állóeszköz-fenntartás egyéb szolgáltatás
14/2: Kiküldetési költségnek nem minősülő személy- és áruszállítás költségeit
tartalmazza. Így a munkahely határán kívül lakó dolgozók utazási költségtérítését vasúton, autóbuszon, továbbtanuló dolgozók tanulmányaival kapcsolatban felmerülő utazási költségeit, termelési gyakorlatra beosztottak költségeit a különböző rendeletben előírt módon kell tervezni és elszámolni. Valamennyi személy- és áruszállítást, beleértve a taxit vagy XX-es gépkocsit e tételen kell elszámolni. 14/3: Konyhával nem rendelkező szerveknél előforduló apró anyagok, továbbá védőital, védőétel, amennyiben azt a zetésbe nem számolták bele, pl. restaurátorok.
14/5: Levél, távirat, csomag, posta ók, helyi, távolsági, külföldi telefonbeszélgetések, ill. készülékek, berendezések alapdíjai. Telex, televízió, URH használati díj. 14/9: Idetartozik a számítógép-feldolgozás gépórája, a lízing, a bíróság által meg-
állapított kártérítés, kötbérkamat, perköltség, kegyeleti költség. Ilyen címen azonban előirányzat nem tervezhető.
218
15. rovat: Költségvetési be zetés
A tétel
száma
megnevezése
1 2
közteher társadalombiztosítási járulék
-Pb)
ár- és díjbevételi járulék biztosítási díjak
15/1: Az életjárulékkal megvásárolt gyűjtemény havi összege vagy egész tétele e rovatról nem zethető, csak a gyűjteményvásárlás terhére számolható el.
15/2: Társadalombiztosítási járulék alapja a 11. béralaprovatot terhelő, bármilyen címen adott pénzbeli és természetbeni juttatás. A költségvetési szervek jelenleg 10%-os mértékű társadalombiztosítási járulékot kötelesek zetni.
A múzeumi költségvetésen kívül az alábbi források állhatnak a múzeum rendelkezésére:
1. Tudományos és fejlesztési kutató alap (OTKA). Az ötéves tervre pályázat útján hirdetik meg, és az összeget az intézményhez vagy a felügyeleti szerv költségvetési
osztál yához utalják. 2. Nemzeti örökségünk feltárása, feldolgozása mint tudományos fejlesztési alap Művelődési Minisztériumhoz telepített része, amelyet az Informatikai és Tájékoztató Központ bonyolít le meghirdetett pályázat útján ötéves tervciklusra. 3. Soros-alapítvány (Soros György), amelyből pályázat útján 2-3 éves belföldi
kutatói ösztöndíjakat, külföldi expedíciók költségeit, illetve külföldi utazáshoz devizát biztosít forint ellenében. 4. Különböző szervektől kapott támogatás központi vagy regionális keretből, pl. Vízügyi Hivatal, szanálásokkal kapcsolatos leletmentések (METROBER, Dunai Vasművek, városrehabilitációk).
5. Adományok, alapítványok.
219
VI. A múzeumok együttműködése más intézményekkel A) A múzeumok munkájával kapcsolatos intézmények 1. Műemlékvédelem
A múzeum- és műemlékügy közös tőből sarjadt. Történetük összefonódott csakúgy, mint kutatói, sőt szervezetei is. A múzeumokhoz kapcsolódó feltáró tevékenység még ma is közös vonása a múzeum- és műemlékügynek, jóllehet a műemlékvédelem
egyre távolodik a múzeumügytől, technikai, építészeti feladataiban is egyre jobban elkülönül. Műemléken minden olyan, a föld felszínén vagy a földben levő építmény és tartozékai értendők, amelyeknek esztétikai és történeti jelentősége van.
A műemlékvédelem kérdései is visszanyúlnak az ókorba. I. e. 480-ban a perzsák feldúlták Athént. A feldúlt Akropolist újból felépítették. Ezt a régészeti feltárások perzsa rétege bizonyította. A sok ókori adat közül elég Pausanias egyik adatára hivatkozni, amely szerint Héra templomának faoszlopait elkorhadás miatt lci kellett cse-
rélni. Augustusról írják, hogy 82 templomot állított helyre. Ezek a példák még nem jelentenek tudatos védelmet, hanem valamilyen okból _ legyen az hála vagy tisztelet _ az elpusztult, megsérült műemléket helyre kellett állítani..
A lerombolt, földbe süllyedt antik errılékek tudatos védelme a XII. sz.-ban jelentkezik először, amikor 1119-ben és 1162-ben rendeletet adtak ki Marcus Aurelius és Trajanus oszlopainak védelmére. Cola di Rienzi rendeletében megtiltja a római
emlékek lerombolását. X. Leó pápa Raffaellót régészeti felügyelővé nevezi ki, és megbízza a Rómában található emlékek lajstromozásával. Az első műemléki topográ a Rómáról jelent meg, ALBERTINUS: De mirabilibus urbis Romae, 1510. Ezt követte a
PoMPoNıUs Leatus: De romane urbis vetus 1515; MARcUs FALvıUs: De urbis antiquitatibus 1527; MARTIANI: Antiqua Romae, 1534. Itália különböző fejedelemségeinél 1606-ban jelentkeznek az első kiviteli tilalmak.
Érdekes, hogy nem a régészeti leletekre vonatkoznak az első korlátozások, hanem a festményekre, és megnevezik azokat a XIV-XVI. sz.-i festőket, akiknek alkotásait nem engedik ki a fejedelemségek határain kívülre. A műemlékvédelem fokozottan a
XVIII. sz.-ban indul meg, amikor 1750-ben megjelenik WINKELMANN munkája: Az antiquitas művészettörténete. Majd a híres Rosetti-kő megtalálásánál CHAMPOLLION megfejti a hieroglifák titkát, s elindul hódító útjára az ásó és tudománya. A tudomány előrehaladása most már az értékek tudatos kiválasztására irányult, amit Napóleon emelt tökélyre, kimazsolázva az elfoglalt országok műkincseit, különös súllyal Itáliára és Egyiptomra. A napóleoni zsákmányolás, a megindult múzeumalapítás 221
szükségessé tette a kiviteli tilalmak bevezetését és a műemlékvédelem alapjainak újbóli
lerakását. A gyűjtemények kialakítása során láttuk, hogy Rómában a pápák már a XV. sz.ban intézkedést tettek a műemlékek megóvására, mégis kőbányává változott a Colos-
seum. A XVII. sz.-tól kezdve egymást érik a Pápai Állam ediktumai az ásatások és a műemlékek kivitele tárgyában (Aldobrandino 1624, Sforza 1646, Spinola 1704).
A korábbi ediktumokból születik meg az ún. Pacca-törvény, amelyet az újkor legkorábbi állami törvényének tartunk. PACCA kardinális felmérte azokat a károkat, amelyek az 1800-as évek elején következtek be, és szükségesnek látta a korábbi ediktumok egybeépítésével megalkotni az új törvényt, amelyet az iratok és kéziratok védelmével egészített ki. Kötelezi a kereskedőket, könyvárusokat, mészárosokat, sajtárusokat, festőket, hogy 8 nap alatt tartoznak bejelenteni a náluk levő iratokat, és
csak a szemle és engedély után használhatják fel csomagolásra. Az 1820. április 7-én kelt Pacca-törvény 61 §-ból áll. Létrehívja a Szépművészeti Bizottságot, amely a Camerlengo (pápai kamara) véleményező tanácsa. A Camerlengo véleményező tanácsa nélkül semmilyen intézkedés nem történhetett. A régiségek, kin-
csek kereskedése engedéllyel történik. Az ásatási engedélyt csak azoknak adták ki, akik a telekre vonatkozó tulajdonukat vagy a tulajdonos engedélyét igazolták. A vállalkozóknak, amennyiben az ásatást végezni akarják, pontos helyszínelési jelentést
kellett küldeni a helyi bizottságnak, sőt még azt is szabályozták, hogy az ásatások milyen távol folyhatnak az utaktól, lakóházaktól, temetőktől. A talált tárgyakról
pontos leírást kellett készíteni, és minden héten bejelenteni. Elmulasztása esetén súlyos büntetést volt köteles zetni a megtaláló. Rendkívül érdekes és előremutató, hogy a felfedezett romokat azonnal be kellett jelenteni, hogy felmérésükre és rajzoltatásukra intézkedést tehessenek. Tiltja a törvény részleteiben a műemléki épületek
elbontását, bármilyen omladékos állapotban van is. Aki megteszi, azt kötelezik a helyreállítás költségeinek megtérítésére. Tilos a templomokból és Oratóriumokból a
műtárgyak eltávolítása, elidegenítése. A Pacca-törvény lényegében 1910-ig volt érvényben.
A magyar műemlékügy a XIX. sz. folyamán tudományként halad az építészet és művészettörténet határmezsgyéjén; a védelem terén pedig az 1881. XXXIX. törvényt az 1949. évi 13. törvényerejű rendelet helyezte hatályon kívül. A törvény műemléki fe-
jezetére a Szovjetunió szocialista műemlékvédelmének gyakorlata volt hatással. 1917ben a szovjet kormány az Izvesztyijában felhívást tett közzé Oroszország népeihez: a természeti kincseken kívül az ország népe óriási gazdagságot örökölt; csodás szépségű épületeket, ritka és nagy értékű, tanulságos és kiemelkedő tárgyakkal tele múzeu-
mokat, és felszólította a népet e kincsek megőrzésére, hogy az új szocialista társadalom embere, aki ezen örökség tulajdonosa lett, eddig még soha nem látott kultúrát
alkothasson. A Szovjetunióban műemlék fogalmán mindazokat az önálló építészeti alkotásokat, városi és falusi településeket értik, amelyek sajátos kulturális fejlődés eredményei vagy történeti események tanúi. 222
Magyarországon is a megváltozott tulajdonviszonyokat tükrözi az első szocialista tartalmú műemléktörvény azzal a céllal, hogy a magyar történet tudományos és művészeti emlékeit és eredményeit a közművelődés örökbecsű értékeiként fokozott vé-
delemben részesítse, és az egész nép számára hozzáférhetővé tegye. Lényeges előrelépés, hogy kiterjeszti körét a művészeti és történeti jelleg mellett a régészeti emlékekre, s a művészeti emléken belül a képző- és iparművészetre. E törvény a műemlék-
védelem jogi alapjait vetette meg. A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja megszűnésével a 2019/1953. MT határozat életre hívta az Építészeti Tanácsot, amelynek feladata az építészeti műemlékvédelem irányelveinek meghatározása volt. Hatáskörét a népművelési rni-
niszterrel együtt gyakorolta. A 2214/1955. MT határozatával megalakult az Országos Építésügyi Hivatal, majd az 1002/1957. sz. kormányhatározat alapján a hatósági feladatokat az Építésügyi Minisztérium vette át. Kezdetben a Várgondnokság és az ÉM Műemléki Csoportja látta el a műemléki hatósági feladatokat a város- és község-
rendezési főosztályon belül szervezett műemléki osztály felügyeletével, majd önálló hatóságként az Országos Műemléki Felügyelőség látja el a műemlékügy elméleti, építészeti és hatósági feladatait az 1964. III. építési törvény alapján a 30/1964. (XII. 2.)
végrehajtási utasítás, illetőleg az 1/1967. és a 8/1969. ÉVM határozata alapján. Műemlék hazánk történeti múltjának minden olyan pótolhatatlan, jellegzetes
emléke, amely az ország gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének tárgyi bizonyítására szolgál, építészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti és
néprajzi szempontból jelentős építmény és egyéb alkotás, annak tartozékai, továbbá a vele kapcsolatos képző- és iparművészeti alkotások. Városképi jelentőségűek az olyan építmények és annak külsőleg látható tartozékai, amelyek történeti vagy művészeti értékükre tekintettel nem minősíthetők műemléknek vagy műemlék jellegűnek, de külső megjelenésüknél fogva az adott jellegzetes
városkép kialakításában lényeges szerepük van. Műemlék jellegű terület a település olyan összefüggő része, amely a jellegzetes
településszerkezet történelmi kialakulását, fejlődését bizonyítja, továbbá az olyan városrész, tér, utca, útszakasz, ahol nagy számban található műemlékek, műemlék jellegű és városképi jelentőségű építmények együttese, ill. így együtt, jellegzetes város-
këpeı alkotnak.
'
Műemléki környezet a műemlék megjelenését, zavartalan érvényesülését biztosító építészeti és tájképi együttes. A műemlékvédelmi hatóság feladatait: a védetté nyilvánítást és annak megszüntetését, a műemlék megjelölését, a védett építmény hasznosítását, a védett épít-
mények fenntartását, a műemléki hatóság hozzájárulását igénylő munkákat, a védett építmények és területek hatósági ellenőrzését országosan az Országos Műemléki
Felügyelőség, a fővárosban a Budapesti Műemléki Felügyelőség, ill. az ÉVM által külön rendeletben meghatározott városokban a tanács építési szakirányítási szerve vegzı.
223
A jogi szabályok elsősorban a hatósági feladatok ellátását szolgálják, de mellet-
tük ki kellett alakítani az elméleti és építészeti alapokat is. Az elmélet elsősorban művészettörténeti szemléletből alakult ki, és vele együtt fejlődött. A kezdeti szakaszt az
esztétikai és történeti nézetek szembeállítása, félremagyarázása jellemezte. A műemléki helyreállítás első szakaszára a purizmus, a túlzott megújítás a jel-
lemző. A tiszta stílus igénye az elméleti rekonstrukciót önálló eklektikus alkotások hozzáadásával hozta létre. Ebben a felfogásban állították helyre a Notre-Dame-ot, a kölni dómot, Marienburgot, Karlstein várát, hogy csak néhány közismert műemléket említsünk, amelyek a legtisztább gót stílus képviselői, központi térre elhelyezve. Ez utóbbi szempont volt a purizmus egyik fő törekvése, mely lebontotta a hozzátartozó épületeket, így az magában állva érvényesült ugyan, de megfosztották a legfontosabb történeti folyamatok kontinuitásaitól, helyette kiszerkesztették a hiányzó stílusokat.
DELIO 1905-ben mérleget készített a XIX. sz.-i műemléki helyreállításokról, s azt kényszerült megállapítani, hogy nagyobb kárt okoztak, mintha sorsára hagyták volna.
DVORÁK 1910-ben megjelent kritikájában szintén elítéli a múltat, és hangoztatja, hogy a XX. század építészetének új utakra kell térnie, mert a romantika nem csábíthat a múlt emlékeinek különböző stílusban való újraálmodására. A római Pantheon helyreállítása új út kezdetét jelenti. Az építészek lemondtak arról, hogy az épületeket úgy állítsák helyre, amilyenek voltak, inkább arra korlátoz-
ták tevékenységüket, hogy a fennmaradt állapotot megtartsák. Meghagyták a későbbi hozzáépítéseket, így a kontinuitást nem tüntették el a műemlékről. Ezen elv alapján
került sor az athéni Akropolis, a granadai Alhambra és a versailles-i kastély helyreállítására. A megtalált helyes utat hamarosan újabb veszedelem fenyegette, a helytelenül értelmezett modernség, az urbanizálódás, a fokozódó merkantil szellem, az anyagi és a szellemi erők elégtelensége miatt. Rengeteg tapasztalat halmozódott fel, sok új kezdeményezés született ugyan, de eredmény nélkül. Az I. világháborút lezáró, összefogó kezdeményezés igénye - elsősorban a nemzeti erők összefogására _ már 1921ben, a párizsi nemzetközi művészettörténeti kongresszuson felmerült egy speciális
kongresszus összehívására. Az Institut Intemational de Cooperation Intellectuelle (a mai UNESCO elődje), ill. annak múzeumi szerve, az Of ce International des Musées 1930-ban Rómában egy, a képzőművészeti emlékek restaurálásával foglalkozó kongresszust rendezett, majd összehívták az 1931. évi athéni nemzetközi műemlékvédelmi konferenciát, amelyen 22 ország 125 résztvevővel képviseltette magát. Ez a kongresszus hozta létre az Athéni kartát, a műemlékvédelem első nemzetközi alapokmányát. A karta kimondja az összes államok egyetemes érdekeltségét az emberiség kulturális javait illetően, s közös akció megvalósítását javasolja a veszélyeztetett műemlékek megmentésére. A nemzeti érdeken felül ott áll az emberiség érdeke
és kötelezettsége. Foglalkozott a kongresszus a műemléki elvekkel, romvédelemmel, szervezési, törvénykezési kérdésekkel. Védendőnek mondja ki a városképi, táji környezetet. A sokat vitatott modern technikai kérdésekben elismeri a modern technika
létjogosultságát, és olyan esetben tartja kívánatosnak, amikor a megsemmisülés vagy 224
kicserélés helyett az elemek in situ konzerválását lehet vele elérni. Sürgette a nemzeti bizottságok létrehívását és a műemléki jegyzékek kiadását. Az Athéni karta hatására születtek meg a műemléki törvények, az olaszoknál a Carta Restauraro 1931-ből, amelyet az 1938. évi Instruktioni követett. Ez adott irányt az európai műemlékvédelemnek.
A II. világháború tragikus fordulatot hozott. A műemlékek nemcsak a hadszíntéren, de a hátországban is hadi célpontok lettek. Alig volt olyan ország Európában, ahol a műemlékek ne szenvedtek volna károkat, sőt egész városok dőltek romba (Varsó, Drezda). A háború világégésében megsemmisültek az Athéni karta magasztos eszméi, a nemzetközi elhatározások az emberi közös javak védelmére, azok megőrzésére. Az ellenséges támadások mellett a nép bosszúja pusztított el sok műemléket azokban az országokban, ahol a kizsákmányolás a Szovjetunió Vörös Hadseregének felszabadító háborúja nyomán megszűnt, és a földreformokkal megkezdődött a történeti igazságszolgáltatás. Különösen sok kastély belső berendezése pusztult el, s külsejük annyira megrongálódott, hogy csak nagy költséggel lehetett azokat helyreállítani, illetve kiegészíteni. Ez különben legerősebben Magyarországon jelentkezett. A szörnyű pusztulás új eszmei áramlatokat is hozott. Ezek közül az egyik a feltámasztás gondolata, az elpusztult műemlék újbóli felépítése. Legjobb példája ennek Varsó. Minden forrás birtokában, a lehető leghitelesebben állították helyre a régi óváros jellegzetes tereit, házait, királyi kastélyait, hihetetlen akarással, anyagi áldozatvállalással. De a legjobban sikerült rekonstrukció mellett is megrendült a bizalom a
műemlékvédelem elméletében, sőt gyakorlatának hitelességében is. A mindent újjáteremtő hullám átterjedt a Szovjetunió nemzeti műemlékeinek helyreállítására is, amelyet azonban még idejében leállítottak. Érett a gondolat a nagyon szerteágazó nemzeti törekvések egységesítésére, amelyet az 1964-ben összegyűlt műemlékvédelmi kongresszus végzett el, s maradandónak bizonyult a Velencei kartában, amely ma is érvényes állásfoglalása a nemzetközi műemlékügynek. A Velencei karta jellege inkább szűkebb szakmai körű, mint az Athéni kartáé, és gyelembe veszi a világháború még megmaradt következményeként kialakult két világrendszerből adódó társadalmi különbségen alapuló ideológiát. A karta hangsúlyozza a műemlékek humánus tartalmát, azokat az emberiség közös kincsének tekinti, és legnagyobb fokú védelmüket háborús kon iktusok esetében is a kormányzatok gyelmébe ajánlja. Javasolja mind a műemlékeknek, mind a múzeumoknak megkülönböztető jellel való ellátását külső és belső támadások ese-
tére; a katonai, hírközlő objektumoknak pedig ezek közeléből való kitelepítését ajánlja. A műemlék értékére nézve két kategóriát állít fel, az esztétikait és a történetit,
amelyek megfelelnek az általános és a nemzetközi szempontoknak is. Meghatározza az alapfogalrrıakat. Így a konzerválást tartja a műemlékvédelem elsődleges feladatának a szervesen hozzátartozó képzőművészeti és építőművészeti díszítésekkel, alkotásokkal együtt. Ezeket eredeti, belső berendezésük lényeges megváltoztatása nélkül,
225
eredeti helyükön, kömyezetükben kell megőrizni, konzerválni, karbantartani. A belső szerkezeteket egységes organizrnusként kívánja védeni. A környezettel való strukturális összefüggéseket is rendezni kívánja, és nem engedi azok megváltoztatását. Minden olyan művelet konzerválás, amely csupán az eredeti állapot fenntartására irányul, annak védelme érdekében. A meglevő állapot megváltoztatása már restaurálás, akár az eredeti szerkezet megerősítését, akár esztétikai, történeti értékeit kívánja feltárni. Valamemıyi modern
technikai eljárást elfogadja, ha azok kipróbált, bevált módszerek. Elítéli a stílusegységre való törekvést, mert minden kor hozzáadta a maga szellemi javát, s azt tiszteletben kell tartani. A helyreállítás után a hiányzó részek kiegészítésében az újat egyértelműen meg kell különböztetni a régitől, de a meglevőhöz hasonló illeszkedéssel.
Különös súlyt helyez a karta a régészeti feltárásokra, s - mint írja - meg kell ragadni minden lehetőséget a feltárt emlékek megőrzésére anélkül, hogy értelmét megváltoztatná. Kizárólag az anastylosís lehetőségét tartja engedélyezhetőnek a helyre-
állítás során. Aláhúzza a dokumentáció fontosságát, rajzra, szövegre, fényképre alapozva a munka minden lényeges momentumának rögzítését. A kutatók számára ar-
chívumok felállítását javasolja. A magyar műernlékvédelmet a felszabadulás óta a legteljesebb mértékben az elv-
szerűség és mértéktartás, a szakszerűség jellemezte. Felismerte a régészeti kutatások fontosságát, az alapot az előzetes feltárásokra, a felkutatásra helyezve a korábbi kizárólag művészettörténeti és építészettörténeti felfogás helyett. A hivatalos szakterület nagyobb lépésekkel haladt előre, mint a kapcsolatos hivatali apparátus és az általános közvélemény. A kritika sem ért el a lényegig, mert hol várépítéssel vádolták, hol bátortalansággal, hogy csak romokat építenek. A nemzetközi szakirodalom viszont példamutatóként értékeli a jellegzetes magyar műemlékvédelem elméletét és gyakorlatát.
A magyar terminus technicus műemlék-helyreállírásról beszél, amely a védelemmel kapcsolatos tevékenységek összességét jelenti. A műemlék lényege a hiteles történeti dokumentum értékében van. Ismereteket közöl, esztétikai élményt nyújt, öntudatra ható, ébresztő ereje van. Pogány Frigyes szerint értéktényezője történetiségén keresztül érvényesül, az általános kulturális érték, a tudomány, a művészet és az etika értékeinek megfelelő diiferenciálódásával. Az értékelésnél a következőket kell gyelembe vennünk: adat- és esztétikai érték, tudatforma, valamint a nevelő hatások. E fő
tényezők egyenként és különböző együtthatározóikban is jelentkezhetnek. A műemlék értékét ezek eredőjének tekinthetjük.
226
Műemlékállomány 1985. december 31-én épületfajták szerint M
MJ
VK
Lakóépület
496
1433
526
2455
Középület
435
853
113
1401
Egyházi épület
603
2084
29
2716
Népi műemlék
41
802
657
1500
Rom
226
132
1
359
Más egyéb
125
820
59
1004
Összesen :
1926
6124
1385
9435
Megnevezés
Összesen
Műemlékállomány 1985. december 31-én tulajdonforma szerint M
MJ
Állami, szövetkezeti
1266
2771
460
4497
Egyházi
603
2113
38
2754
Személyi
57
1240
887
2184
1926
6124
1385
9435
Összesen :
Összeállította: Koppány Tiborné Ellenőrizte: dr. Petravich András M = műemléki MJ = műemléki jellegű VK = városképi
VK
Összesen
Megnevezés
Műemlékállomány és műemléki védettséget élvező területek megyék szerint 1985. december 31-ig Megye Budapest Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád
Fejér Győr-Sopron Hajdú-Bihar Heves Komárom Nógrád Pest
Somogy Szabolcs-Szatmár Szolnok Tolna Vas Veszprém Zala Összesen:
M
MJ
VK
Össz.
375 99 39 28 155 30
386 417 169 153 404 113
103 212 36 56 34 62
864 728 244 237 593 205
MJT
MK`
1 1 l -
61
249
29
339
223 25 105 67 54 130
706 129 289 238 220 514
234 31 10 27 44 52
1163 185 404 332 318 695
42
290
32
364
_
73 31 20 137 175 57
195 122 204 373 719 234
21 9 12 92 235 54
289 162 236 604 1129 345
~ _ 2 4 -
2 7 33 4
1926
6124
1385
9435
22
172
.pl-ıpı -ı
~
[\)ı-Afgı-ı
ıı-Aı-ı -ı -ı
-§~O\0°ÍJO\l-*I)O\UıÜ\I`-hUJ\O
MJT= műemléki jelentőségű terület MK = műemléki környezet
Irodalom .' - POGÁNY F.: A történeti és esztétikai szempont a műemlékek értékelésében és helyreállításában. Bp., 1967. A Velencei karta és a magyar műemlékvédelem. 27-36. - MERÉNYI F.: Magyar Építéstörténet 1867-1967. Bp., 1968., Műszaki K. - DERCSÉNYI D.: Historical monuments in Hungary restauration et préservation. Bp., 1967., Corvina. - GERŐ L. :ˇMegelőző műemlékvédelem. Bp., 1950. - GERŐ L.: Építészeti műemlékek feltárása, helyreállítása, védelme. Bp., 1968.,Műszaki K. 228
_ VARGHA L.z Népi műemlékek védelmének problémái. Építési és Kõzlekeééemd. Közl., XI. 9. 1967, 243-261. 1. _ Műemléki jegyzék. Bp. 1966-67. Építészeti Tájékoztatási Központ.
2. Könyvtárak A könyvtár és a múzeum is szorosan összekapcsolódik nemcsak történetében, hanem a muzeális könyvanyag, a kéziratok szempontjából is. A Magyar Nemzeti Múzeum története az alapító nevét viselő Széchényi Könyvtár történetével egybeforrt,
és a közös szervezeti egységből csak 1945-ben lépett a teljes önállóság útjára. Megyei múzeumaink közös szervezetben és hajlékban voltak a könyvtárakkal, közös volt a felügyeleti hatóságuk, a Múzeumok és Könyvtárak Felügyelősége (lapjuk a Múzeumi
és Könyvtári Értesítő (1907-1912), a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának jelentése (190l_1913). A felszabadulás óta az Elnöki Tanács 1956. évi 5. sz. törvényerejű rendeletével szabályozta a könyvtárügyet. A dinamikusan fejlődő könyvtárhálózat és a különböző
szolgáltatások miatt az Elnöki Tanács 1976. évi 15. sz. törvényerejű rendeletével új könyvtári törvényt bocsátott ki a Minisztertanács 17/ 1976 sz. végrehajtási utasításával. Gyűjtőkörét és feladatát tekintve lehet: _ Nemzeti Könyvtár, azonos az Országos Széchényi Könyvtárral, _ általános tudományos és tudományos szakkönyvtárak, _ közművelődési könyvtárak, _ iskolai könyvtárak. A múzeumok a tudományos kutatás céljára könyvtárakat létesítenek, és tudományos szakkönyvtárakat működtetnek. Ezek az országos múzeumok (egyes szakok) báziskönyvtáraként működnek (régészeti, néprajzi, természettudományi, iparművészeti, képzőművészeti könyvtárak). A könyvtárak dolgozói a könyvtárakra vonatkozó besorolási rendeletek szerint kapják címüket, munkabérüket. A könyvtárak rendjére az általános könyvtárügyi előírások vonatkoznak, a gyarapítás, a kölcsönzés, az állománynyilvántartás, revízió, tájékoztatás és egyéb szakfeladatokra nézve. A könyvtá-
rak gyűjtési körébe eső anyagokból a múzeumok is gyűjtenek, mert a korai kiadványok, egykorú és helyi kiadású könyvek, röpiratok, nyomtatványok, újságok, plakátok történeti dokumentumok, és elsőrendű kiállítási anyaga nélkül a múzeum gyűjteménye nem teljes. A könyvtár a múzeumok gyűjtőtevékenységével a kéziratok esetében is érintkezik, elsősorban a Pető Irodalmi Múzeum és a vidéki múzeumok helyi jellegű irodalmi kézirataiban. Igen sok közös tevékenységet találunk az intézmények között, különösen a megyei szervezetnél, ahol a kiállításban, kiadványokban, közös rendezvényeken működnek közre.
229
Irodalom .`
_ ÉRI I.: Vidéki múzeumaink cserekapcsolatai. Múz. Közl., 1966, 109-135. _ KOLBAI O.: A megyei múzeumi szervezet könyvtári hálózatáról. Múz. Közl., 1969, 2. 20-27. _ HENCZ A.: A művelődésügyi intézmények és a működési igazgatás fejlődése. Bp., 1962.
_ KOVÁCS M.: A magyar könyv, könyvtárkultúra a szocializmus kezdeti szakaszán.
Bp., 1969. 3. Levéltárak A közgyűjtemények közül a levéltárakkal alakult ki a legszorosabb múzeumi
együttműködés, mivel azok a forrásanyag jelentős részét őrzik. A levéltárak szervezetéről, az anyag védelméről az 1969. évi 27. tvr. rendelkezik. Végrehajtási utasítása a 30/1969., a 16/1970 és a 130/1971, 101/1975 MM sz. rendeletekben található.
A gazdasági, társadalmi, politikai, jogi, honvédelmi, tudományos, mííszaki, művelődési vagy egyéb szempontból jelentős, történeti értékű iratokat levéltári anyagnak kell tekinteni, és védelemben részesíteni. Levéltári anyagnak tekintendő a jelentős történeti értékű, bármely eljárással készült kép- és hangfelvétel. Ez utóbbi anyagcsoportnak a levéltárakba kerülése, továbbá a kapitalizmus és
a szocializmus korszakainak, dokurnentumainak rendszeres gyűjtése bizonyos pro lrendezéseket eredményezett a két intézménytípus között. A törvénynek az idézett tétele nem rendeli el pl. a fotók mindegyikének levéltári őrzését, hanem csak a levéltári fogalomba tartozó fond részének teljességére terjed ki. A fondképző szerv teljes iratanyagába eddig is beletartoztak a kapcsolódó építészeti tervek, rajzok, fényképek,
mint pl. a tanácsok építészeti osztálya irattárának szerves tartozékai. Az egyes fondok külön darabjainak, duplumainak megszerzése nem ütközik törvényes rendelkezésbe a múzeumok részéről. Áll ez az iratanyagra is, ahol a legfontosabb elv a fondok egysége és azok kiegészítése. Az országos múzeumok, nagyobb gyűjteménnyel rendelkező vidéki gyűjtemények szaklevéltárnak minősülnek, s ilyen vonatkozásban a levéltári
szabályok érvényesülnek rájuk az anyag kezelésénél, fenntartásánál. A levéltári törvény az irattárak kezelési rendjét, selejtezését, a levéltári anyag védelmére a levéltárak hatáskörébe utalta. A múzeumok szoros kapcsolatot tartanak fenn a levéltárakkal. A honismereti szakkörök, a kiállítások, a történeti kutatások sok közös feladatot adnak, amelyekben az együttműködés, a közös munka elengedhetetlen. Irodalom .` _ RADEMACHER, H.: Zur Frage der Sammlungen in Museen und Archivmitteilungen. 1964/4.
230
4. Művelődési otthonok A múzeumok munkája szorosan kapcsolódik a művelődési otthonokhoz. Ezek létesítésének, működésének és irányításának alapvető szabályait a 2/1960 sz. Korm. rendelet és a végrehajtásra kiadott 3/1960 Műv. Min. sz. rendelet állapította meg: „A művelődési ház, otthon, kör vagy klub a dolgozók művelődését szolgáló intézmény. Célja és feladata, hogy segítse a lakosság világnézeti, politikai, szakmai, továbbá művészeti nevelését, általános műveltségének emelését, nyújtson ösztönzést és lehetőséget a társas élet formáinak kialakításához és a színvonalas szórakozáshoz. E kitűzött célokat és feladatokat a dolgozók tevékeny közreműködésével valósítja meg.” E széles körű feladatok ellátására művelődési otthont a tanácsok, vállalatok, intézetek, intézmények, szövetkezetek, szakszervezetek létesíthetnek és tarthatnak fenn egyénileg
vagy közösen. Az egységes irányítás és ellenőrzés érdekében kimondja a rendelet, hogy tekintet nélkül arra, hogy a művelődési otthont mely szerv létesítette és tartja fenn, a területileg illetékes községi, városi vagy kerületi tanács végrehajtó bizottságának szakmai irányítása és ellenőrzése alatt működik. A művelődési intézmény könyvtárként, művelődési házként, művelődési központként egyaránt működhet a művelődési miniszter 150/1968 sz. utasítása alapján.
A klubkõnyvtár lehetőséget nyújt a rendszeres könyvkölcsönzésre, a könyvek, újságok, folyóiratok helybeni olvasására, a televízió, rádió adásainak nézésére, illetőleg hallga-
tására, a társadalmi és termelési problémák kisebb közösségben való megvitatására. A művelődési házban a művelődés és a szórakozás többirányú lehetőségének biztosítására a klubkönyvtári feladatokon felül gondoskodni kell a szervezett keretek közötti ismeretterjesztés változatos kialakításáról, a társadalmi szükségletekről, az egyes rétegek igényeinek megfelelő, a helyi hagyományokra épülő népművelési közösségek (szakkör, baráti kör, klub stb.) szervezéséről és működtetéséről, valamint az ifjúság művelődési lehetőségeinek kiszélesítéséről. A művelődési központ olyan korszerűen berendezett és felszerelt intézmény, amelynek a művelődési ház működésén túli feladata: _ ankétok, tanfolyamok, szabadegyetemek, előadássorozatok szervezése; _ a tudományok legújabb eredményeinek, tudósok, szakemberek által történő rendszeres ismertetése; _ stúdiók, alkotói általános és rétegklubok, továbbá szakmai és baráti körök működtetése, a könyvterjesztésben közreműködés; _ hivatásos művészekkel előadott színdarabok, hangversenyek, kiállítások látogatására a lakosság megszervezése; _ az idegenforgalmi, utazási, sport- és vendéglátó szervek rendezvényeinek, kulturális programjának kialakításában és lebonyolításában való részvétel. A felsorolásból kitűnik, hogy a megyei művelődési központ két fő tevékenységet folytat. A helyben folytatott tervszerű, széles körű tudományos ismeretterjesztő tevékenység mellett módszertani segítséget nyújt a művelődési házaknak, a kluboknak. Utóbbinál tanulmányozza munkájuk tartalmát, hatékonyságát, módszerét, javasla231
tokat dolgoz ki, s azokat a szakszervezeti, vállalati, tanácsi szervek rendelkezésére bocsátja. Kezdeményező a művelődési otthoni tevékenység helyes arányainak kialakításában. A módszerek megfelelő általánosítása, teljessége érdekében tapasztalatcseré-
ket, míntaelőadásokat, mintaműsorokat és bemutatókat rendez. A közművelődési törvény (1976) a maga nemében egyetlen a világon. Célja az volt, hogy a közművelődéssel foglalkozó valamennyi intézmény, szervezet, szövetség, egyesület munkáját összehangolja a permanens továbbképzés érdekében, és biztosítsa a sokcsatornás támogatási rendszert. A közművelődést a Közművelődési Tanács hangolja össze, amely a művelődési miniszter tanácsadó szerve. Az elvi iránymutatáson kívül anyagilag is segíti a közművelődési tevékenységet azáltal, hogy a központi kulturális alapból támogat központi rendezvényeket, biztosít modern eszk özanyagot, illetve támogatja nagy értékű muzeális gyűjtemények, egyedi tárgyak megszerzését. A népművelést, helyesebben a felnőttekkel való foglalkozást a két világháború között a Szabad Művelődési Felügyelőség látta el a tankerületi főigazgatóságok keretén belül. Fő tevékenysége aranykalászos gazdatanfolyamok, illetve alapfokú ismeretterjesztő tevékenység volt, különös súllyal a földrajzi ismeretekre. 1948-ban, a kulturális forradalom kezdetén született meg a Népművészeti Intézet, amelynek célja a népi kultúra terjesztése és az öntevékeny együttesek segítése volt. 1969-ben szervezték át Népművelési Intézetté, amelynek fő feladata az állami szervek, tömegszervezetek, valamint a szövetkezetek által végzett, iskolán kívüli kulturális tevékenység tartalmának és hatékonyságának kutatása, tapasztalatok feldolgozása,
módszertani segítségnyújtás és programajánlások. Ebből az intézetből szakadt ki a Művelődéskutató Intézet 1980-ban. Jelenleg a Minisztertanács 1006/1986 sz. határozata hatályon kívül helyezte a Népművelési Intézetről szóló alapító okmányt, valamint a Művelődéskutató Intézet létesítéséről szóló kulturális minisztériumi rendeletet. A kultúra elméleti és gyakorlati kérdései kutatásának továbbfejlesztése, a közművelődési kísérletek gondozása, valamint az állami szervek, társadalmi és tömegszervezetek, a szövetkezetek és egyesületek által végzett közművelődési tevékenység szakmai segítése érdekében a Művelődéskutató Intézet és részben a Népművelési Intézet összevonásával 1986. március 1. hatállyal létrehívta az Országos Közművelődési
Központot. A központ feladata többek között a kulturális értékek alkotásával, befogadásával és társadalmi hatásával összefüggő kérdések vizsgálata; a közművelődés fejlesztését segítő kísérletek végzése; a kultúrakutatás, valamint a közművelődés szakembereinek képzésében, továbbképzésében együttműködés az illetékes felsőoktatási intézményekkel, illetve valamennyi érintett szervvel és intézménnyel. Ugyanakkor a gyakorlati szolgáltatások segítése érdekében a Népművelési Intézet keretében működő Közművelődési Információs Központot 1986. március 1-jei hatállyal önálló intézménnyé szervezték át, és Közművelődési Információs Intézet néven működik. Feladata: a közművelődés egyes területein az információs és gyakorlati szolgáltató rendszerek megszervezése, működtetése; a közösségi videózás tartalmi és technikai részének, egyes közművelődési akciók szervezésének segítése, 232
szabadidős és képzési programok kidolgozása, ajánlása; a számítástechnika elterjesz-
tése a közművelődés területén, illetve szakkönyvtári feladatok ellátása. Továbbra is ők minősítik a szakkörvezetőket, ill. karnagyokat.
Irodalom .' _ A művelődésügyi igazgatás kézikönyve II. Bp., 1972, 179-301. _ A művelődési otthonok helyzete és társadalmi szerepe. Bp., 1972. _ A művelődési otthonok munkája. ONT, 1965. _ Ifjúsági klubok. ONT, 1972.
B) A múzeumok és a Magyar Tudományos Akadémia A Magyar Népköztársaság legfelsőbb tudományos testülete a Magyar Tudományos Akadémia, amely az ország tudományos életének irányításában vezető szerepet
tölt be. Az 1825-ben Széchenyi István által alapított Akadémiát az 1949. évi XXVII. tvr. szervezte újjá. Jogállását, feladatait az 1969. évi 4. tvr. szabályozta, alapelveit az 1970. (II. 15.) sz. korm. rendelet hagyta jóvá. Az MTA egyik feladata a tudományos igazgatás, amelyen az elvi irányítást, tervszerűségének biztosítását, a kutatómunka irányelveinek összehangolását, a tudományos munka és a gyakorlati élet alkotó együttműködésének előmozdítását célzó tevékenységét értjük. Az Akadémia egyrészt tudományos testületként működik, másrészt intézményeit tudományos szakigazgatási szervként irányítja. 10 osztálya van: I. Nyelv- és irodalomtudományok (néprajz), II. Filozó ai és történelemtudományok (régészet, művészettörténet stb.), III. Matematika és zikai tudományok, IV. Agrártudományok, V. Orvostudományok, VI. Műszaki tudományok, VII. Kémiai tudományok, VIII. Biológiai tudományok, IX. Gazdasági és jog-
tudományok, X. Föld- és bányászati tudományok. A testület irányítása bizottságok útján történik. Így régészeti, művészettörténeti, néprajzi, agrártörténeti, történettudományi stb. bizottságok működnek, amelyeknek tagjait az Osztályelnök bízza meg a teljes tudományos területről: az egyetem, a múzeum, a könyvtár, az akadémiai intézetek területéről. Ezek a bizottságok ajánlanak témákat az egyes területek kutatási irányára nézve. Sorrendi javaslatot tesznek az Akadémiai Kiadónak, és véleményt mondanak a szakma legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseiben. 233
A tudományos utánpótlás tervszerű biztosításában központi szerepe van az Aka-
démia elnökségének és a felügyelete alatt működő Tudományos Minősítő Bizottságnak (TMB). Ennek feladata a jelöltek tudományos munkájának támogatása, az 1951ben bevezetett kandidátusi és doktori tudományos fokozatok odaítélése. Az ezek elnyerésére szervezett (aspiráns) képzés megszűnt, helyette tudományos ösztöndíjrendszer van érvényben. A TMB tudományáganként szakbizottságokat létesít mint döntéseket előkészítő szerv.
Irodalom :
_ LŐRINCZ LAJos: A tudományos kutatások állami irányítása. Bp., 1969.
C) Az egyetem és a múzeum kapcsolata Az egyetemek több mint 800 éves története sok szállal kapcsolódik a gyűjteményekhez, majd a múzeumok kialakulása után különösen egyes szakágakban _ ter-
mészettudomány, a társadalomtudományok múzeumban is művelt területe _ szinte az összefonódásig egybenőtt. Középkori vonatkozásban elég, ha a bolognai egyetemre utalunk, s az újkor kezdetén a cambridge-i egyetemet hozzuk például sok-sok más egyetem között, amelyek a gyűjtemények képzésével, azok feldolgozásában élen jártak, sőt sok esetben gyűjteményük felajánlásával egy-egy nemzeti vagy kiemelkedő múzeum megszervezésének alapjait rakták le. Az egyetemi oktatáshoz a gyűjteményképzés _ főleg a reneszánsz kortól kezdve _ szinte kötelezően nevelési szükségletté lépett elő, elsősorban a terrnészettudomány (biológia), illetőleg a letűnt korszakok emlékeinek gyűjtésénél, különös súllyal az antikvitás régészeti leleteire és pénzeire. A polgári forradalom kiszélesítette a kört az iparoktatás vonatkozásaiban az ötvösművekre, illetőleg a manufaktúraipar műszaki emlékeire, amelyeknek betetőzéseként a francia forradalom példájára az első műszaki múzeum is létrejött korábbi, néhány főiskolai-egyetemi gyűjtemény anyagának átengedésével. Ma az a helyzet, hogy különösen a természettudományok területén (geológia, zoológia, botanika, antropológia), az egyetemek a múzeumokkal egyenran-
gú, sőt az NDK-ban, NSZK-ban, USA vonatkozásában mind a gyűjteményben, mind az e tárgykörbe tartozó kutatásokban megelőzik a múzeumokat. Hazánkban is messzire nyúlnak vissza az egyetem, főiskola és múzeum kapcsolatai, az anyaggal, a muzeológiával való foglalkozás. A Nagy Lajos alapította pécsi egyetem, majd az 1635-ben alapított nagyszombati egyetem gyűjteményképzés vonatkozásai még kutatásra váró témák. Annyi már ismert, hogy az Érem- és Régiségtár 234
alapjait FISCHER LIPÓT éremgyűjteménye vetette meg, amelynek katalógusát 1762-ben készítette, majd új kiadását SCHÖNWIESNER LAJOS nézte át. A múlt században keletkeztek a fontosabb egyetemi gyűjtemények, ezek között
a legjelentősebbek: az Ásványtani és Petrográ ai Intézet és a Természettudományi Intézet gyűjteménye. Ez részben ma is működik az ELTE Természettudományi Karán. Az antropológiai gyűjtemény TÖRÖK AURÉL kezdeményezésére 1882-ben
keletkezett, anyaga részben a JATE Embertani Intézetében, részben az ELTE Embertani Tanszékén található. A régészeti, numizmatikai gyűjtemény az utóbbi tanszéken
1900-ban alakult, anyaga beolvadt a Nemzeti és a Szépművészeti Múzeumok anyagába. Ma a természettudományi gyűjtemények, növénytan, geológia, ásványtan, antropológia mellett a társadalomtudományok inkább szemléltető jellegű gyűjteményeket őriznek egyetemi és főiskolai intézményeinkben. Előtérbe került viszont az adattárak képzése, a bibliográ ai munkák megindítása, illetőleg a múzeumi tevékenység elméleti
és gyakorlati művelése. Elég, ha BANNER JÁNos, ORoszLÁN ZOLTÁN, LÁszLó GYULA, GUNDA BÉLA, TÁLAsl IsTvÁN, ZÁDOR ANNA, VAYER LAJos munkásságára utalunk, akik a muzeológia egyes ágaiban úttörő munkát végeztek. A szoros együttműködés
a képzés alatt (anyagismeret, múzeumi gyakorlatok, gyűjtő- és ásató munkákon való részvétel a hallgatók számára) és a közös kutatás a múzeum és a tanszékek között azt a célt szolgálják, hogy minél jobb szakembergárda dolgozzon a jövő múzeumaiban.
Irodalom .' _ LÁSZLÓ GY.: A korszerű régészeti múzeum. Kolozsvár, 1945. Erdélyi Múzeum-
egyesület kiadása. _ Régészeti kézikönyv. Bp., 1955. Szerk.: Banner J., Párducz M., Radnóti A.
D) A múzeumi szakterületek főbb hazai és nemzetközi szervezetei A szaktudományok kialakításának előmozdítására, a gyűjtőmunka életbentartására, a múzeum támogatásának elősegítésére Magyarországon is létrejöttek az országos jellegű szakmai társulatok, és a múzeum pro ljának megfelelően alakultak. A Ma-
gyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat 1878-ban alakult azzal a céllal, hogy a három tudományág fejlődését előmozdítsa, és eredményeit minél szélesebb körben ismertesse. Ezt a célt felolvasó-, vitaülésekkel, tanulmányi kirándulásokkal és
vándorgyűlésekkel oldja meg. A társulatnak rendes és tiszteletbeli tagjai vannak. 235
A társulat ügyeit a tisztikar intézi, amelyet a közgyűlés három évre választ. Tagjai: az elnök, az alelnök, a főtitkár, a titkár, a szakosztálytitkár, a pénztáros és az ellenőr.
Vagyonát és bevételét tagdíjakból, kiadványokból, rendezvényekből szerzi, illetve állami támogatás segítségével működik. A tisztikar tevékenységét a választmány segíti, amely 30-40 tagból áll, és megválasztása 3 évre szól. Ez a szerv dönt az új tagok fel-
vételéről, megállapítja a társulat programját, a munkatervet, és javaslatot tesz kitüntetésekre (a régészek számára Rómer Flóris- és Kuzsinszky Bálint-emlékérem, a művészettörténészek számára: Ipolyi Arnold és Pasteiner Gyula emlékérmek). A társulat legfőbb szerve a közgyűlés, amit évenként tartanak, de rendkívül is összehívható, ha a választmány vagy a tagok egyharmada kéri annak összehívását. A közgyűlés napirendjére tartozik a társulat általános működési irányának meghatározása, a tisztikarra
a választmány megválasztása, az alapszabály módosítása, a társulat vagyonát érintő jogügyletek jóváhagyása. 1968 óta a társulatból kivált éremtani szakosztály is önálló társulattá alakult Magyar Éremtani Társulat néven. A többi szakmai társulat megközelítően azonos céllal és szervezeti formában működik. Ezek közül a Magyar Néprajzi Társaság 1889-ben, a Magyar Történeti Társulat l870-ben alakult. A Néprajzi Társaság igen jelentős szerepet töltött be a Néprajzi Múzeum felvirágoztatásában, különösen azzal, hogy saját nagy könyvtárát átadta a múzeumnak. Ezzel Európa egyik legteljesebb néprajzi könyvtárának alapjait vetette meg.
Az egyes szakmáknak is van nemzetközi szervezete. A művészettörténészeket a Comité International d”Historie del'Art (CIHA) egyesíti soraiban. 1892-ben alakult,
1896-ban a második és 1969-ben a 12. kongresszusát tartotta Budapesten. A régészet legnagyobb területét az Union Internationale des Sciences Préhistoriques et Protohistoriques öleli fel, amely 1934-ben,Madridban alakult. Négyévenként, illetőleg a prágai 1966. évi kongresszus óta ötévenként tartja kongresszusait. Igen kiterjedt bizottsági hálózatot foglalkoztat, amely kiadványokat ad ld, így az Inventaria Archaeologicát, a Glossiére Archaéologique Poliglotte-ot, a Bibliographie Annuelle de l”Age de la Pierre Taillee-t. A numizmatikusokat a Nemzetközi Numizmatikai Bizottság (Internationale Numizmatik Comission) egyesíti soraiban, amely négyévenként ül össze. A néprajzosok nemzetközi szervezete a SIEF (Societé Internationale d'Ethnologie et de Folklore), amely 1964-ben alakult újjá. Célja az európai és az Európából
származott népek népikultúra-kutatásának segítése. A múzeumok nemzetközi szervezete az International Counsil of Museums (ICOM), a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, amely 1946-ban alakult. Az ICOM a múzeumok és a múzeumi szakma nemzetközi, nem kormányzati és hivatásos kép-
viseleti szerve, amely széles körű konzultációs és kooperatív kapcsolatot tart fenn az UNESCO-val, nemzeti és nemzetközi hatóságokkal, amelyek a múzeumokkal kapcsolatosak. Célja: a múzeumot segíteni, védeni; a múzeumok és a múzeumi szakma együttműködésének megszervezése, a múzeumok jelentőségének hangsúlyozása, kölcsönös megismerés és ennek előmozdítása.
236
Az ICOM egyéni, intézményi és nemzeti bizottságokból áll. Céljának megfelelően tevékenysége arra irányul, hogy minél szélesebb kapcsolatot hozzon létre a nemzeti bizottságokkal. 1983-ban 117 ország volt tagja az ICOM-nak. Az intézményi tagság száma 7356 volt, míg a világon létező és az ICOM által nyilvántartott múzeumok száma: 20 000. A kutatás és a múzeumok tapasztalatcseréjének elősegítése érdekében a szervezet munkabizottságokat és szakmai bizottságokat hozott létre. Néhány nemzetközi bizottságot jelölünk meg a jelentősebbek közül: _ Régészeti és Történeti Nemzetközi Bizottság (ICMAH) _ Képzőművészeti Nemzetközi Bizottság (ICFA) - Modern'Művészeti Nemzetközi Bizottság (CIMAM)
_ Európai Szabadtéri `Múzeumok Bizottsága 1982-ben Szentendrén tartotta találkozóját. Témája a szabadtéri múzeumok
és a társadalom közötti kapcsolat volt. - Viselettörténeti Nemzetközi Bizottság - Tudomány- és Technikatörténeti Nemzetközi Bizottság (CIMUSET) - Irodalnli Múzeumok Nemzetközi Bizottsága (ICLM) A magyar nemzeti bizottság kiadta az irodalmi múzeumok nemzetközi kézikönyvének első változatát, amely 250 irodalmi múzeum legfontosabb adatait tartalmazza. - A Múzeumi Nevelés Nemzetközi Bizottsága (CECA)
_ Dokumentációs Nemzetközi Bizottság (CIDOC) Két fő témában dolgozik, az egyik a bibliográ ai munkacsoport, amely kiadta a nemzetközi muzeológiai bibliográ a 15 kötetét. A másik a terminológiai munkacsoport, amely magyar irányítással dolgozik, 20 nyelven kívánja kiadni a nemzeti bizottságok által megbízott teamek mun-
kája nyomán a Dictionarium Museologicumot. 1986-ban megjelent az első kötet 6 nyelven: angol, francia, német, spanyol, orosz és magyar. _ Muzeológiai Nemzetközi Bizottság (ICOFOM) A bizottságot az 1977. évi moszkvai közgyűlés hozta létre. Párizsban 1982-ben a muzeológiai rendszer és az interdiszciplinaritás témáról folyt eszmecsere. 1983-ban Stockholmban, 1985-ben Zágrábban tartott konferenciát. Kiadták „A muzeológiai munka dokumentumai” című kiadványt, és rendszeresen megjelentetik a ,,Nouvelles Muséologiques” folyóiratot. - A Múzeumi Biztonság Nemzetközi Bizottsága (ICMS) 1978-ban kiadták a „Biztonság a múzeumban” című angol kiadványt, amely 1985-ben magyar nyelven is megjelent. Vándorkiállítást készítettek, amelyet több országban is bemutattak _ előadásokkal összekötve _, így hazánkban ıs. - Múzeum-építészeti és Múzeum-technikai Nemzetközi Bizottság (ICAMT) Fő tevékenysége: a meglevő épületek múzeumi célokra történő áttervezése,
illetőleg az építészeti kifejezések nemzetközi szótárának elkészítése. 237
Az ICOM 3 évenként tartja közgyűlését (1977 Moszkva, 1980 Mexikó, 1983
London, 1986 Buenos Aires), míg a nemzetközi bizottságok egy-két évenként, különböző helyeken, a vezetőség által meghatározott témában.
E) A múzeumok jövője Főbb vonásaiban végigkövettük a múzeumi gondolat útját a gyűjteményektől a rendszeres, szerzeményező, feldolgozó, megőrző és programot adó, nevelő, szolgáltató intézményig. Az út hosszú és egyenlőtlen volt, s ma is _ az utolsó negyven év óriási eredményei mellett _ még nagyobbak a különbségek az egyes földrészeken a múzeumok számában, tartalmi kérdéseiben, amelyek nagymértékben tükrözik az egyes országok társadalmi, gazdasági berendezkedéseit. A tudományos és technikai forradalom felgyorsulása, a távolságok összezsugo-
rodása, a légi közlekedés, a motorizáció révén a turizmus világméretű térhódítása a muzeológia területén is felveti a múzeumok kérdésének jövőjét. Nem lehet kétséges,
hogy a múzeumoknak mint a nemzeti és egyetemes kultúra örökségének, letéteményesének mindig megvolt és meglesz a szerepe. A kérdés az, hogy a kultúra más intézményei, a tömegkommunikáció, az elektronika, számítástechnika hihetetlenül gyors fejlődése mellett milyen érdeklődésre tarthatnak számot. A futurológia pesszimistán és mértéktartó józansággal látja az ezredfordulóig a múzeumok helyét a kulturális életben. A gazdaságilag fejlett európai, észak-amerikai és egyes ázsiai országokban a csökkenő gazdasági lehetőségek mellett erős visszaesésre számítanak a gyűjteménygyarapodásban, csökkenés várható a látogatottság terén is. Még jobban megerősödött az a korábbi megállapítás, hogy a múzeum a látogatóért van, és semmi sem szoríthatja háttérbe a látogató érdekeit. A már jelentkező tendenciáknál a sokféle útkeresést emelhetjük ki. A nagy történeti múlttal rendelkező országokban, pl. Olaszországban, Görögországban növelik a látványosságot műemléki és múzeumi bemutatóhelyekkel. Az új lehetőségek mellett mentesíteni kívánják a kiemelkedő idegenforgalmi
központoknak a kívántnál nagyobb érdeklődését. Franciaországban, Angliában, Ausztriában inkább a speciális múzeumtípusokat gyarapítják, és nagy szabású idő-
szaki kiállítások rendezésével, egy-egy témának a világ legjavát adó műkincseinek összehozásával iparkodnak az érdeklődést fenntartani. A sokarcú múzeumnak tehát a közönség felé tekintő arca lép előtérbe az egyéb tevékenységek háttérbe szorulá-
sával. A szocialista országokban a korábbi extenzív fejlődés helyett az intenzív fejlődés útja következik be, illetve a múzeumi tevékenység arányainak az átcsoportosítása. Hazánkban a 600 felé közelgő múzeum közül mintegy 120 tölti be a múzeum
hármas feladatát, a gyűjtő, a feldolgozó és a közművelő tevékenységet, a többi be238
mutatóhely, saját anyag nélkül. Az országos, szakmúzeumi hálózat lényegében kiépült, és az országos fotómúzeum és a kortárs képzőművészeti galéria kiépítésével lehet még számolni. A tényleges múzeumi funkciókat is betöltő intézmények várha-
tóan az új városi rangra emelt helységekben alakulnak, helytörténeti és képzőművészeti jelleggel, amely a mecenatúra fokozódásának lehet eredménye. Növekedni fog alkotóművészeink műveinek felajánlásából adódóan az emlékházak, s helyi kezdemé-
nyezésekből a népi műemlékek megmentése érdekében a tájházak száma. Az igazgatás terén jelentkező további várható decentralizáció révén a tájházak, egyes kiállítóhelyek gazdaságilag a helyi tanácsok hatáskörébe kerülnek, mert csak így biztosít-
ható állaguk fenntartása (8., 9. melléklet). Lényeges arányváltoztatással kell számolni a múzeumok jövőbeli feladataiban.
A múzeum alapja továbbra is a gyűjtemény marad, de ennek összetételében még mindig érvényesülnek a kialakulásiık óta meglevő tendenciák, a régészeti, néprajzi, numizmatikai irányultság. A múzeumoknak a tárgyi emlékanyag gyűjteményi központjainak kell maradniuk még akkor is, ha egyes szakágakban _ pl. régészetben _ a feltáró munka csökkenésével kell számolni. A kiterebélyesedett akadémiai intézményhálózat _ Régészeti Intézet, Néprajzi Kutatócsoport, Művészettörténeti Kutatócsoport _ egyre nagyobb szerepet tölt be a gyűjtés, illetve a tudományos feldolgozás
területén, de az általa begyűjtött tárgyi anyag a múzeumok gyűjteményeit gazdagítja; és ez a tendencia általában a szocialista országokban érvényesül. A tudománypolitikai célkitűzések nyomán fokozódik az egyetemi intézetek kutató jellege, amelyek-
nek tárgyi gyűjteményanyaga szintén a múzeumokban csapódik le. Az országos kutatási és fejlesztési terv, a szakminisztériumokra lebontott kutatási irányok pályázat útján történő elnyerése előtérbe helyezi az akadémiai intézeteket, az egyetemi tanszékeket, de megvan rá a mód, sőt a cél is az, hogy egy-egy témában olyan teamek alakuljanak ki _ függetlenül munkahelyüktől _, amelyek az elfogadott pályázatot a
leggyorsabban, a legmagasabb szinten, a legrövidebb átfutási idő alatt tudják megoldani. Megnőtt népünk érdeklődése a történeti kérdések iránt, s különös gyelem kíséri a atal generáció részéről a legújabb kor történetét. Óriási elmaradást hoztak be numizmatikusaink az elmúlt 40 évben, különösen az utolsó 25 évben fejlődött a szak-
muzeológusokban, gyűjteményi anyagban. A műtárgyanyag 8-10%-át kitevő történeti anyag arányaiban nem kielégítő, összetételében egyenlőtlen, nincs kellően dokumentálva a közelmúlt története. Ha ez nem változik, az utókor történeti átalakulásunk döntő korszakát nem fogja tudni bemutatni tárgyi anyaggal, s továbbra is azt az utat járjuk, hogy a morzsákat tesszük be a kiállítási vitrinekbe. Nagyobb szerepet
kell kapniuk a múzeumoknak a gyűjteményi szerzeményezésben a tudomány, a műszaki, a technikai eredmények terén. A továbbra is várható dinamikus gyűjteménygyarapodás miatt új szemlélet szükséges a raktári helyzet megoldásában és a műtárgyvédelem teljes területén. A múzeumi munka két kérdéscsoport köré tömörül. Ezek olyan feladatok, amelyekkel a jövőt
alapozzák meg. Közülük egyik a számítógépes nyilvántartás megoldása. Ez az alapja 239
a korszerű, tudományos közművelődési munkának. Ez hozza meg a gyűjteményi anyag korszerű feldolgozásának lehetőségét, s általa kapcsolódhatunk be a legkorszerűbb kommunikációs rendszerekbe. A már megkezdett lépéseket egységes keretben menetté kell fejleszteni, a különböző erekben csordogáló munkát folyóvá kellene kiszélesíteni, hogy az évezred végéig hazánk is elérje azt a szintet: részesülhessünk a belőle származó nagy előnyökből. Az egyre gyarapodó műtárgyállomány megköveteli az állagvédelem korszerű formáit, kezdve a klimatizációtól a restauráláson át a raktározásig. Ez a második fő kérdés. Óriási a lemaradás a korszerűtlen raktárak miatt, de hiánya gátja is a további anyaggyarapodásnak. Ennek megoldása igen nagy anyagi áldozatot követel, viszont ha meg akarjuk őrizni kulturális örökségünk javát, akkor többet kell érte tenni. Európai színvonalra emelkedett a konzerválás és a restaurálás, de létszámban az anyag nagyságához viszonyítva el vagyunk maradva, és ez az elmaradás még nagyobb a felszerelésben. A jó képzés ellenére hiányoznak a feltételek a korszerű, nagyobb volumenű munkához. Így továbbra is „kisipari munkával, de mesterfokon” folyik a munka, ezzel azonban nem lehet megmenteni tízmilliónál több egyedi műtárgyunkat, különösen olyan körülmények között, hogy a múzeumokba 60-80 éve bekerült anyag ebben az időszakban jut oda, hogy állapotában elérkezett az utolsó, 24. órához.
A műtárgyanyag megmentése nemzeti kötelesség. Hazánkban is előtérben marad a múzeumok közönség felé néző arca, azt remélve, hogy sikerül megváltoztatni a közvéleménynek azt a nézetét, amely a múzeu-
mot régen letűnt életforma és a tárgyi emlékek őrzőjének, a rozsdamarta vasak arzenáljának tekinti. Úgy gondolom, tovább kell keresnünk a közművelődés területén az új utakat, szakítani kell a nagyon megcsontosodott felfogásokkal, elsősorban a ki-
állítások vonalán. Nagyfokú egyöntetűség jelentkezik abban, hogy a sokpro lú megyei és a megyéhez tartozó múzeumok szinte minden szakágban állandó kiállításokat hozzanak létre, ezáltal az amúgy is kisméretű kiállítási terek tovább szűkülnek, s csupán kiemelkedő anyagának jelzésszerű bemutatására van lehetősége. Közönségének zöme a helyi, megyei és belső idegenforgalomból adódik, így a tartalmilag és
kivitelben egyaránt korszerű állandó kiállítások hamar elévülnek. A múzeumok ma már ismerik közönségük megoszlását, rétegződését, így jobban kellene igazodni igényeikhez, és éppen a jó muzeológiai munka lenne alkalmas az arányok kialakítására. Nagyobb gyelmet és teret kell fordítani az időszaki kiállítások rendezésére, és annak jelenlegi képzőművészeti irányultságát csökkenteni kell, elsősorban az élő művészek
számára más kiállító lehetőségek megoldásával. A sokrétű közművelődési munka révén a múzeumok kulturális szolgáltató íntézményekké váltak, kialakultak a testére szabott feladatok, a módszerek. Semmi sem pótolhatja az élmény tudatformáló ere-
jét, de tudni is kell azt jól hasznosítani. Elmaradásban vagyımk a robbanásszerű technikai lehetőségekben, és ha nagy anyagi áldozatok árán is _ a felszerelést, pl. videót _ megszerzi a múzeum, hiányzik az a szakember, aki kihasználttá tudja tenni, illetve olyan tartalommal tudja megtölteni azt, hogy a szórakozva tanulással, kreativitással élménnyé avassa a kínált szolgáltatást. 240
Néhány kérdésre hívtam fel a gyelmet, a közeljövőben várható szükségletre, amely meghatározója lesz a múzeumügy távlati jövőjének. Ezek fényében nem lehet kétséges, hogy a muzeológusokra, közművelőkre, restaurátorokra_de a fogaskerékszerűen kapcsolódó munkafolyamatok és célok miatt _ valamennyi múzeumi mun-
katársra nagy feladatok hárulnak. Olyan időszak következik, amikor a munkában mindenkor mindenkinek a legjobbat kell adnia. Az élet minden területére érvényes a
permanens továbbképzés szükséglete, és fokozottan áll ez a múzeumok szakalkalmazottaira. Szinte követhetetlen az óriásira duzzadt szakmai irodalom nyomon követése, a lépéstartáshoz szükségessé válik az informatika, számítástechnika olyan fokú elsajátítása, hogy képessé váljon a korszerű gépi feldolgozás végzésére, amelynek eredményei hosszú távon térülnek meg. Megszaporodtak a muzeológiai periodikák, s nem lehet meg a muzeológus a klimatizáció, a fényvédelem, a műtárgyvédelem új eredményei nélkül, mert a gyűjtemény felelőssége az ő vállán nyugszik. Nem tud érdemben részt venni a közművelődési munkában, ha nem ismeri a pszichológia, szociológia, pedagógia legújabb eredményeit. A muzeológiai irodalom rendszeres tanulmányozása nélkül nem tudja munkája hatásfokát felmémi, nem kap új ötletet a naponként megújuló kommunikációs módszerekre. Szép, de nehéz hivatás a muzeológusé. Szép, mert élményekben gazdag, nehéz. mert az eredmény állandó önképzéssel érhető csak el, és tudni kell tartalomban,
módszerben többször megújulni a múzeumi szolgálat alatt.
241
VII. Mellékletek
1. melléklet Békés megye története 1514-től. Munkácsy Mihály Múzeum, Békés-
csaba, állandó kiállítás, tématerv. Készítették a múzeum munkatársai 1962-ben. (Balassa Iván : A múzeumi kiállítások tudományos előkészítése. Bp. 1964 alapján) 2. melléklet A római pénzverés, példa az éremtani anyag felhasználására. A téma kivitelezése a Magyar Nemzeti Múzeum ,,A magyar föld népeinek története az őskőkortól a honfoglalás koráig” kiállításban valósult meg 1977-ben. Forgatókönyv: Bíróné
Sely Katalin, művészeti tervező : Fekete György. 3. melléklet Példa a régészeti tárgyak didaktikus bemutatására, rekonstrukcióra. Részlet a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának forgatókönyvéből, 1962.
Forgatókönyv: L. Kovrig Ilona (Balassa I. után, 1964). 4. melléklet Példa az embertani anyag felhasználására. A téma kivitelezése a Magyar Nemzeti Múzeumban „A magyar föld népeinek története az őskókortól a honfog-
lalás koráig” kiállításban valósult meg, 1977. Forgatókönyv: Korek J., Ecsedy I., Nemeskéry J. Művészeti vezető: Fekete Gy. 5. melléklet Részlet „Az erdő és ember Zalában” állandó kiállítás VI. terméből. Példa a komplex kiállítás rendezéséhez, Nagykanizsa, 1984. Forgatókönyv: Kerecsényi E. Művészeti vezető : Boreczky László.
6. melléklet Kérdőív ,,Az életmódváltozások Tolnában” állandó kiállítás hatásfokvizsgálatához. A forgatókönyvet írta: Szilágyi Miklós. A kérdőívet készítették: Andor M._Berta I._Bodnár M. A kiértékelést A múzeum és közönség 7. sz. füzetében közölték. 7. melléklet Feladatlap általános iskola 5-6. osztályosok számára. Téma: A hon-
foglalás. Kivitel: Magyar Nemzeti Múzeum ,,A magyar nép története a honfoglalástól 1849-ig” kiállításában, 1967. Forgatókönyvíró: Dienes István. A feladatlapot Borsányi László és Bedő Szilvia készítette.
243
8. melléklet Magyarország múzeumi hálózata megyénkénti és múzeumi kategóriák szerinti felosztásban. 1985. Összeállította: Gaál Péter. 9. melléklet Magyarország múzeumi hálózatának növekedése az 1981. I. l._l985.
XII. 31. közötti időszakban. Összeállította: Gaál Péter.
1. melléklet A Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba állandó kiállításának tématerve
1. A kiállítás címe: Békés megye története 1514-től. 2. A kiállítás elvi ideológiai célkitűzése: A megye gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének bemutatása. Ezen belül minden korszakban a középpontban a kizsák-
mányolt és kizsákmányoló osztályok harca áll. A kiállítás sokoldalúan bizonyítja, hogy a megye kizsákmányolt soknemzetiségű dolgozói nyelvi és kulturális külön-
bözőségeiket leküzdve szilárd egységben küzdöttek a nagybirtokrendszer ellen. Az elnyomott osztályok felemelkedéséért folytatott küzdelemnek a termelés, a tudomány, a kultúra és a művészet több kiemelkedő egyénisége is részese volt, ezért ezek emlékét méltóképpen megörökítjük a kiállításon. A kiállítás befejező része hangsúlyozza a felszabadulás után elért eredménye-
ket és megmutatja a fejlődés irányát és lehetőségeit. 3. Kik számára készül a kiállítás? Elsőrendűen a megye dolgozói számára, másodsorban az idegenforgalom részére. A kiállítás az általános iskola által nyújtott történelemtudásra épül, azt gazdagon kiegészítve jellegzetesen helyi adatokkal; 4. A kiállítás tartalmi ismertetése. I. terem. Békés megye története 1514-től a XIX. sz.-ig.
a) A megye jobbágysága Dózsa seregében. b) Békés megye a török hódoltság idején és a török kiűzése után. c) A Rákóczi-szabadságharc emlékei.
d) Békés megye újjászervezése, betelepítése a XVIII. század elején. Békés megye nemessége és jobbágysága.
e) Az 1735. évi parasztfelkelés. f) Gazdasági élet a XVIII. század második felében. Tessedik Sámuel munkássága. g) A Körösök halászata, folyószabályozások.
ll. terem. Békés megye a XIX. században. a) Békés megye a reformkorban. b) Céhes ipar és háziipar. c) A lakosság egészségügyi helyzete, kolerajárványok.
d) Békés megye az 1848-49. évi szabadságharcban, földosztó mozgalmak. 244
e) Parasztmozgalmak az abszolutizmus korában, az 1863. évi lázadás, szegénylegények, betyárok. f) Táncsics Mihály Békés megye országgyűlési követe.
g) A XIX. század mezőgazdasága, a parasztság életviszonyai, munkaeszközei. Házbelső, viselet. I h) Agrárszocialista mozgalmak (Orosháza, 1891. május 1.; Békéscsaba, má-
jus 2.; Battonya, június 21.). i) A nagybirtokos osztály életmódja (kastélyok, szobabelső). j) A polgárság kialakulása. Gazdag parasztok életviszonyai.
k) Úri közigazgatás. Csendőrség, börtön. terem. Munkácsy Mihály és Áchim András emlékezete. a) Munkácsy Mihály emléktárgyai, békési vonatkozások, festményei. b) Áchim András és a Békés megyei parasztmozgalmak a XX. század elején. terem. Békés megye az imperializmus korszakában. a) A gyáripar kialakulása. Az ipari munkásság szervezkedése. SZDP, szak: `f szervezetek. b) Az első világháború. Az életviszonyok romlása, rekvirálások. c) Az 1918. évi polgári demokratikus forradalom.
d) Tanácshatalom Békés megyében. e) Román megszállás, fehérterror, ellenforradalom. f) A Horthy-fasizmus időszaka. Az 1929-33. évi gazdasági válság. Az illegális kommunista szervezkedés. Kulich Gyula, Sebes György. Az endrődi sortűz.
g) A második világháború. Az illegális kommunista párt vezette antifasiszta mozgalom kibontakozása. A német megszállás. Kisgazdapárt, a szakszervezetek betiltása. A deportálások. A bombázások. A gazdasági élet szét-
züllése. A megye háborús veszteségei. h) A felszabadulás katonai és politikai eseményei.
terem. Békés megye a szocializmus útján. a) A népi demokratikus szervek megalakulása. Demokratikus pártok és tevé-
kenységük.
1
b) A földosztás.
c) Harc a reakció ellen a demokratikus vívmányok megvédéséért. A tanácsok megalakulása. d) Békés megye két évtizedes fejlődése (ipari, mezőgazdasági, kulturális és szociális létesítmények).
e) A szocializmus alapjainak lerakása. A mezőgazdaság szocialista átszervezése. f) Békés megye húszéves távlati terve. 245
5. A kiállítás megvalósításához milyen gyűjtő és feldolgozó munkára van még szükség: ` a) Elsősorban az utolsó két tererrıhez nem rendelkezünk megfelelő anyaggal.
Az MSZMP megyei bizottsága, a megyei tanács vb segítségével a legújabb kor anyagát az ipari, mezőgazdasági és kulturális területről össze tudjuk gyűjteni. A szükséges tárgyak, dokumentumok jegyzékét összeállítottuk és eljut-
tattuk a pártbizottsághoz és a tanácshoz. b) A gyűjtő és feldolgozó munka befejezéséhez 6 hónapra van szükségünk, a meg-
felelő anyagi fedezet a költségvetésben biztosítva van. c) A megye többi múzeumai is a szükséges anyagot a rendelkezésre bocsátják. Ennek jegyzéke a tématervvel egyidejűleg elkészült. Szükségünk van néhány
dokumenturnra, zászlóra és tárgyra a Legújabbkori Történeti Múzeumból, néhány Munkácsy-festményre a Magyar Nemzeti Galériától, néhány festmény-
re, tárgyra és dokumentumra a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumból. A jegyzékét összeállítottuk, és folyó hó 24-én az illetékes múzeumoknak kérésünket megküldtük. 6. A forgatókönyv megírásában kérjük a Magyar Nemzeti Galéria és a Legújabbkori
Történeti Múzeum egy-egy munkatársának segítségét.
.MMI _.
I
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
Kiéııtıõei termel
IV-JEÉ I
I
T
246
012345 `l0ITl -ı_ı_.ı__i%.i_ı
.
Í ıl
2. melléklet A római pénzverés 7. tárló A falra szerelt (konzolon) asztali tárló (50><100 cm) a római kor pénzverését
A rómaiak az i. e. IV. században kezd-
tek bronz- majd ezüst-, és aranypénze-
és a pénzfajtákat mutatja be. Az össze-
ket verni. Az as képezte a pénzláb alap-
foglaló szöveg a vitrínben kerül elhelyezésre, a vitrin felső harmadában. Középen köztársasági és császár kori pénzfajták egy-egy példánya: aureus,
ját. A korai čsászárkorban aureus, denar, quínar, sestertius, dupondíus, as és quadrans volt forgalomban. Caracalla
korától (198-217) új ezüstpénzt, az
didrachma, denar, quinar, sestertius
antonianust vezették be. Az egyre foko-
(AR), victoriatus, as, semis, triens,
zódó in ációt Diocletianus a follis bevezetésével és szigorú ármaximáló rendelettel próbálta megállítani. Constan-
quadrans, sextans, uncia, féluncia. A zárt vitrin alsó részén pénzátszámítási táblázat az i. sz. I-III. századból.
A pénz értéke, az árak feltüntetése a Diocletianus-féle pénzreform után. Súly
vagy darabszám szerint római szerzőktől vett adatok alapján. Az árak a termékkel gra kailag is ábrázolhatók. A pénzérték függvénye a munkabér. Néhány munka bérét táblázatban kellene feltüntetni, esetleg gra kában ábrázolni. Munkabérek, napi keresetek:
Napszámos
25 denar
Öszvérhajcsár Csatornatisztító Kőműves Mozaikfestő Falfestő
25 25 50 60 75
tinus (307-337) uralkodása idején solidus, siliqua, milíarense, továbbá centenionales volt használatban.
Az egyes fajták alatt a megfelelő felirat. 1 aureus=25 denar 1 denar= 16 as 1 quinar= 8 as 1 sestertius=4 as
1 dupondius=2 as 1 as=4 quadrans
denar denar denar denar denar
Árek e lv. ezázaelbzmz 1 római font=327,45 g 1 font sertéshús= 12 denar 1 font marhahús: 8 denar 1 db hízott liba=200 denar
4 db tojás=4 denar 1 citrom= 24 denar
40 db alma=4 denar 247
EJENZVERES
_
Í A rómaiak az ı.c. IV százzı-ıllıfııı 'fz~;z`lıl`l. ëırf-`«l.', .0 .»_ma|de zu sl es «.' `ı.an v D..én Ufel in,\ >*f_» j; _ lab az as volt. A kııraı (,:~..n-.1.<ık..»„r.. r. l _ I-, :lizmus (1). denar l`?ı, fli'“'”' *M ""`-f`*'f*×-"F "91 ,. dtıpo.-:uiıls (5), as (ül. vs qıınrlff`.l=~. ~ z l Voll ~ lor<`laIzımbzıı\. C ır:iı:.`zil.~ ».»ız`:ˇlI«l- llˇtif ŰÍÍÍ Hi
A tárló alsó részén a Római Birodalom térképe a verdehelyek feltüntetésével. Az egyes városok helyét egy-egy odavalósi verettel jeleznénk. A térképen feltüntetve: Vamulodunum, Londinum, Ambianum, Colonia Agrippinensis, Augusta Treveri, Lugdunum, Vienna, Arelate, Narbo, Tarraco, Mediolanum, Ravenna, Róma, Ostia, Aquileia, Siscia, Sirmium, Heraclea, Thessalonica, Viminacium, Serdica, Constantino-
, .
f:rı.ff.ljlé:ıi.'t. az rlııloninianusl (B) vezették be. Az f::.z-:r+.- tokrizodo inílzıciol Diocletianus a-ˇ-` lullıs: tft) bevvrıfëlé-sével és szigorú ármaxi-, rvınlfz reıirlelellrwrıkarla megállítani. ` 8 > lloıvalrıııtinıls (C10 «' 337) uralkodása idején
I 'f. "
*~ . '
«:ı,-hrlu:« 110). sıııqua (tt;. miliarense (12)
:m.'.1l,>n:ä rzeıitr-rıiılımlis [131 vol! használatbavı.
III-IV. századi pénzverdék: Kezdetben csak Rómában működött pénzverde. A császár kori in ációkövetkeztében a III. századtól egyre több verdére volt szükség. A verdék verdejelekkel of cina (műhely) és em1`.s`sı`o (kibocsátás) jegyekkel látták el vereteiket. A szöveg mellé rajzban kinagyított érem, több Verde, of cina és emissio jelzés feltüntetése.
polis, Nicomedia, Cyzicus, Tripoli, Antiochia, Alexandria, Carthago.
Példa az éremtani anyag felhasználására A téma kivitelezése a Magyar Nemzeti Múzeum „A magyar föld népeinek története az őskőkortól a honfoglalás koráig” kiállításban valósult meg. 1977. Forgatókönyv: Bíróné Sey Katalin, művészeti tervező: Fekete György. 248
3. melléklet Példa a tárgyak didaktikus bemutatására I. A kunágotai ezüstedények. 3 db. A bócsai fejedelmi sírlelet. A kiskőrösi női sír arany
ékszerei. A csengődi lelet. A szentendrei lelet.
II.
III.
A bócsai fejedelmi lele-
Avar fejedelmek temetkezései. Az avar vezetőréteg tagjai haláluk után ismegkülönböztetés-ben
tet egykori funkciójának megfelelően állítsukhelyre úgy, hogy a kettős övet pleksziből készíttetjük el, és arra applikáltatjuk fel a leleteket, kiegészítve plekszivel ké-
részesültek. Nem a közös temetőkbe kerültek, hanem nemzetségük kisebb rangú és vagyonú
szül el a tegez és a kard rekonstrukciója a meglevő eredeti tárgyak felerősítésével. A tárlóval szemben az avar kori te-
tagjaitól elkülönítve, társadalmi helyzetüket és rangjukatkifejezésre jut-
lepülés térképe kerül,
mozott lovukkal együtt temették el őket. 1. A bócsai avar fejedelem aranyveretes ket-
előtte talapzaton egy jurta makettje. Közvetlenül a jurtamakett mögött annak háttereként
tató öltözetben, rendszerint gazdagon felszerszá-
tős öve, tegeze, kardja
a térképre rávive sekély,
arra mutat, hogy vi-
reliefes megoldású kép egy kazah-kirgiz sátor-
selete hasonló lehetett a kelct-turkesztáni nomádok előkelőinek a falfestménye-
táborról. A kiskőrösi nyakdísze-
ket plekszilapra a gallér formájában kell elkészíteni és rárakni. Magyarázatul kisméretű színes gra ka készítendő a ravennai mozaikról.
ken megörökített öltözetéhez. 2. Aranyékszeres bizán-
ci udvarhölgyek a ravennai mozaikról. 3. Tárgyfeliratok, ezüstedények Kunágotáról.
4. Lószerszámdíszek Ozoráról
Részlet a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának forgatókönyvéből, 1962.
Forgatókönyv: L. Kovrig Ilona. Balassa I. után, 1964. 249
M-
ÜIÜÉ ÉÍ
__
8?
_
-
- -8-“il -(I :ŠÍL
ë %Õ
®lEd>í;K®L`1jg§i\i
IK
\®
l
fr. .f'>.
ıíč
õ `ı
-~
~
~_/
'o'A
'
af '\
-Qéltl
ˇ
ˇ -šıl \=2 lá/
-U
ıh-
4. melléklet Példa az embertani anyag felhasználására Az újkőkor és a rézkor embere Magyarországon
A 2. terem az újkőkort és a rézkort mutatja be. A bevezető keresztfal a neolitizáció el-
Az újkőkor embere Magyarországon.
terjedését, a földművelés és állattartás dií`l`úziós elterjedését mutatja be.
lése az i. e. VI. évezredben indult meg. A Dél-Alföld déli eredetű kora újkőkorí
A Kárpát-medence újkőkorí benépesü-
A zárókeresztfal az emberre vonatkozó
népessége gracilis, keskeny arcú, hosz-
ismereteket adja, részben a koponyák
szú fejű, alacsony termetű volt.
morfológiájára, részben az életkorra, a társadalomra és a benépesülés irányá-
A középső újkőkorban új embertani típus jelent meg. E valószínűleg nyugat-
ra vonatkozó elemzések alapján. Kivitelben a széleken az újkőkor és a
ról származó emberek magas termetűek, robusztusabb testalkatúak voltak.
rézkor összefoglaló felirata, középen az
A késői újkőkorban a Balkán-félsziget
embertani anyag (koponyák) és a témák megjelenítése gra kus megoldással.
felől újabb törzsek érkeztek az Alföldre. Leszármazottaik alakították ki a tell
250
Hazánk területén végbement neolitizá-
kultúrákat. Ebben az időben részber
ció - tartós megtelepedés, állattartás, földművelés _ a paraszti társadalom születése aktualizálódik a demográ ai forradalomban. A téma a kiskörei te-
alacsony termetű, részben magas terme tű, robusztusabb testalkatú, keskeny arcú emberek éltek. A népesség megte
lepedése a földművelő-állattartó élet módra való áttérés, a társadalmi fejlő
metővel mutatható be.
A várható élettartam megnövekedése, a
dés új szakaszát indította el. Az életmó( megváltozásának következménye a né pesedési forradalom. A csecsemő- é: gyermekhalandóság csökkent, ezálta emelkedett a várható élettartam, s 2
csecsemő- és gyermekhalandóság csök-
kenése 4 gra konban ábrázolandó. Megoldása lehet
gurális. A társada-
lom keretében a család új tartalmú megjelenése is jelzi a neolitizáció lénye-
népszaporulat emelkedésével felgyorsu a népesedés. Kezdetben a kisebb egysé
gét.
geket magába foglaló nagycsaládokor
belül 25-40 fő élhetett együtt. A gene rációs létszám 50-150 fő lehetett.
._;~
f
1,.,
.'l>j".~=
-v ugıgmınfiı-ı.ı.l~-vll íıuıı fiırufzer
.-sze
.- r
. H
8 U
1
-,
D K
. .,
űr.
- `“\`
.- z.
'\ V lt
-,'-z.._.._: `. ~; kr,-Z.V-V _.
. --.gt
z.-ı'.ie-`,L<\i l`-'kaz_ „'~§~.:V:"Í~l. iliš-:if
E
-»P1 _
.....„„...„....„ ...„..„...„.......
_
.-... ..........' -._.. .. _j\
9
-----
vg
_. ,. X...
I.-_.ı.z;. - ' "«_'.e-3, .z'.~?-~°.; .i;;_,`„_:§t.,-,k. Jl
251
Fér koponya Vaskút (Bács-Kiskun m.)
Robusztus, Cro-Magnon-i típusú, magas termetű fér . Korai újkőkor. Vaskút.
Körös kultúra Női koponya
Mediterrán, keskeny arcú, alacsony nő.
Kisköre (Heves m.)
Késő újkőkor. Kisköre.
Tiszai kultúra
Déli eredetű, gracilis, hosszú fejű fér .
Fér koponya Aszód (Pest m.) Lengyeli kultúra
Késő újkőkor. Aszód. Keskeny arcú, nom csontozatú fér , korai rézkor. Tiszapolgár-Basatanya.
Fér koponya
Tiszapolgár (Hajdú m.) Korai rézkor
A második Tiszai Vízlépcső során feltárt temető (37 sír) temetőtérképe. Ben-
Finom csontozatú, balkáni eredetű, rövid fejű fér , késő rézkor. Alsónémedi. Sztyeppei eredetű fér . Csontozata erőteljes. Magas termetű. Késő rézkor. Csongrád-Kettőshalom. A Kisköre határában feltártújkőkori temetőből 10 fér , 15nő, 12 gyermeksír került napvilágra. Az embertani elemzés-
ne három téma: a) az életkormegoszlás,
ből megállapítható, hogy e temetőrészbe az akkori lakosság 70-80%-át te-
Fér koponya Alsónémedi (Pest m.)
Badeni kultúra Fér koponya Csongrád-Kettőshalom (Csongrád m.)
Jamnaja kultúra l. téma: A kiskörei temető elemzése
életfa vagy
kördiagrammal ábrázolva
csecsemő 2-4 éves
25% 30%
5-9 éves
8%
10-14 éves 15-18 éves 20-29 éves
6% 3% 7%
30-49 éves
11%
50 felett 10% b) gyermekhalandóság, a felnőtt korú nők szerológiai vizsgálata alapján: megszületett leánygyermek,
életben maradt leánygyermek, megszületett úgyermek,
életben maradt úgyermek. c) A kiskörei népesség családi rekonstrukciója: 3 generáció. A kivitelezésben sematikus ábrázolás. 252
mették el. A 0-14 éves korban meghaltak aránya 69%, s így 12 gyermek számíthatott a felnőttkori évek megérésére. Az átlagéletkor 21-25 év. A kis közösség lélekszáma kezdetben 10-12 fő, azaz két elemi család. Ez 2-3 nemzedék folyamán mindöszsze 3-4 fővel 3 elemi családra növeked-
hetett. A temetőbe 3 generáció temetkezett.
2. téma: A születéskor várható életkor az újkőkorban és rézkorban.
Várható élettartam: Az újkőkorí és rézkori népesség várható
Gra konon ábrázolandó, a megadott adatok alapján, az átlag életkor a tiszapolgári, magyarhomorogi temetők alap-ı jan.
élettartama 21-31 év volt. A neolitizálódás kezdetén a kedvezőtlenebb életfeltételek miatt a csecsemő-, kisgyermekhalandóság elérte a 30%-ot. A maximális felnőtt halandóság a 25-30 közötti életévekben jelentkezett. A népesség 90%-a nem élte túl a 45 éves kort.
3. téma: A polgár-basatanyai kora és középső rézkori temetőben eltemetettek életkora nemek szerinti bontásban.
4. téma: A középső rézkor népességének változása. Az alaplakosság újkőkori eredetű, amelyhez délkelet felől új elemek csatlakoznak. Ezek egy része mediterrán, más része sztyeppei eredetű. A téma kivitelezése térkép segítségével
történik, amelyen a főbb kulturális cso-
A rézkor népei Akorai rézkor népessége a késő újkőkori lakosságból és a főleg déli irányból
fokozatosan bevándorló népcsoportok keveredéséből alakult ki. Egyes rézkori
közösségek zárt, szomszédaiktól szigetként elkülönülő életmódot folytattak,
portokat ábrázoljuk, és nyilakkal jelez-
s a belházasság törvényeirlek megfelelően csak egymás között házasodtak.
zük a benépesülés irányát. Felvethető a neolitizáció kialakulásánál javasolt megoldás: a diffúzió révén terjedő vál-
E zárt rendszer több generáció során az embertani típusok gracilizálódásához vezetett.
tozás színekkel történő ábrázolása.
A Kárpát-medence népességének embertani összetételében jelentős változást okoztak a késő rézkorban bevándorló új népcsoportok. A délről érkezők
többségükben az alacsony termetű, gracilis típus képviselői voltak, míg a sztyeppék felől bevándorló pásztor-
népek általában magas termetű, robusztus testalkatú, széles, alacsony arcúak.
A nagyobb lélekszámú, apró termetű, gracilis népcsoportok fokozatosan magukba olvasztották a keleti eredetű bevándorlókat, így a késő rézkor végére a gracilis, keskeny arcú, hosszú fejű típus vált általánossá. A téma kivitelezése a Magyar Nemzeti Múzeum „A magyar föld népeinek története
az őskőkortól a honfoglalás koráig” című kiállításban valósult meg. 1977. Forgatókönyv: Korek J., Ecsedy I., művészeti tervező: Fekete Gy. 253
5. melléklet Részlet az „Erdő és ember Zalában” állandó kiállítás VI. terméből (Nagykanizsa, a forgatókönyvet írta: dr. Kerecsényi Edit, 1984) Az erdő melléktermékei Tablón: Az erdő a fán kívül is sokféle nyersanyagot adott az embernek. Létfontosságú vegyi anyagokat, a kohászathoz faszenet, embemek és jószágnak élelmet, gyógyszert, a munkához kötözőanyagot. Bár az erdei melléktermékek később veszítettek jelentőségükből, gyűjtésüket pedig mindinkább korlátozták, sőt tiltották is, a nép _ fő-
leg a szegénység - „élte az erdőt”. Hamuzsírgyártás .'
Tablón: A hamuzsír (KZCO3) az üveg-, a salétrom- és a szappangyártás nélkülözhetetlen vegyianyaga. A hamut kádakban kilúgoz-
ták, majd a vizet elpárologtatva, a visszamaradó síkos masszát vasüstökben kifőzték, végül kemencében kiégették. Egy mázsa előállításához 60-70 m3 fa elégetésére volt szükség. A kitűnő mi-
nőségű magyar hamuzsírt magas áron vásárolták a nyugati országok. Mikor azonban Bécs az exportot Ausztriára korlátozta, és az árát q-ánként 7 Ft-ról 3 Ft-ra szorította le, a termelés csaknem megszűnt.
Gra kon: Magyarország
hamuzsírkivitele 17671780 között. Hamuzsírfőző
,,fabrika” rekonstrukciója. Hamuzsírfőző üst.
Tabló: mészégetés.
(Ezek forgatókönyvrészletét nem adjuk.)
Tabló : szénégetés. Tabló .' erdei legeltetés A majorsági gazdálkodás fejlődésével a földesúr egyre inkább saját
jószágát küldte makkra, fokozatosan megfosztva jobbágyait a legeltetés jogától. A bokros, csalitos erdők, a rideg marha, a makkos erdők pedig a sertések legeltetésére voltak ideálisak. A múlt század
Disznókonda a keszthelyi uradalomban (fénykép).
második felétől a tervszerű erdővédelem visszaszorította az erdei
Szemlér
állattartást. A bakonyi és rácsertést felváltotta az ólban teleltetett,
hály: Kanász (festmény).
nagy zsírhozamú mangalica, a rideg marhát pedig a kényesebb, ám jobban tejelő fajták. Vitrin: a kanász és használati eszközei.
Mi-
Kanászkürt, kanászbalták, öntőformák, a pásztorművé-
szettel kapcsolatos tárgyak. 254
Állóvitrin: cifraszűrös pásztor
Asztali tárló: iratok 1728-ban Kanizsa mezővárosnak a makkoltatás még csak 27 forintot jövedelmezett.
TGYM 72. 159. 1. pecsét. OL. P. 583.
Makkbérleti szerződés a Rajky családdal 1774-ből és 1784-ből.
Rajky cs.
A Skublics család 1809-ben 85 disznó után 280 Ft makkbért követel a magyaródi jobbágyoktól.
1784. II. cs. ZML. 15. Közgy. IR. 1809. márc. 4.
Kanizsa polgárai 1845-ben a bánfai és mikefai bükkösben 100-
OL. Batth.
100 sertést makkoltattak. A legértékesebb makk a bükkfáé, olajat
Korm. P. 1322/100. OL. P. 1317. Batth. 86. Olajütő prés
is ütöttek belőle.
Újudvarról. Tabló .' gyűjtõgetés
A gubacs a bőrcserzés és a textilfestés nélkülözhetetlen alapanyaga,
Magyargubacs
régen tölgyeseink egyik fontos terméke, egyben keresett exportcikk
preparátum.
volt. Fajtái közül a gubacsdarázs fúrásától a tölgyfaleveleken képződő magyargubacs, valamint a tölgymakk és tokja között fejlődő zsírosgııbacs volt a legjelentősebb. A magas csersavtartalmú gu-
Zsírosgubacs preparáturn. Csapody Vera
bacsból évszázadokon át tintát is készítettek. E célból a gubacsot
vízfestményei.
vízzel leöntötték, majd a folyadékot vasgáliccal és gumiarábikurnmal keverték. Gubacstintával írott folyamodvány. Gróf Sándor Vince jobbágyai könyörögve kérik vissza „ősi jogon bírt” erdejüket.
TGYM 81. 624. 1.
1772-ben Mária Terézia a gubacs exportálását is megtiltotta, s árát 30 mérőnként 62 Ft-ról 12-18 Ft-ra szorította vissza.
Tabló: az ausztriai gubacskivitel 1743-1790 között.
Gra kon: a megadott
mennyiségekVarga- vagy tímármesterség szerszámai
ről. Cserzővarga
ábrázolása. Szerszámok.
255
Batthyány herceg utasítja kanizsai tiszttartóját, ha kevés a makk,
OL. P. 1313. Batth. Körm.
szedessen gubacsot. Egy köbölért még 5 garast is adhat.
R. Sz. 30.
Asztali tárló:
OL. P. 1317. Batth. Körm. R. Sz. 85. Tablón.' „Ősi jogunk volt az erdő. Az erdőben sokféle van, amiből lehet élni.
Először szedtük az epret. Eper után jött a gomba. Azt sokat szettem, vittem eladni Kanizsára, csomóba raktuk, úgy árultuk. Vorgányát, csepürkét, tusakgombát, csibegombát, mogyoróallát, ga-
Vitrinben: gombák:
vargánya, úrigomba,
csá-
lambicát, nyúlgombát. Szoktunk szedni szedret, bicskét (csipke-
szárgomba,
bogyót) is, azt lekvárnak főztük, úgy adtuk el. Még a ruhafogasunkat is az erdő adta. Aki váratlanul sok földieperre vagy málnára
csiperke,
ga-
lambicák,
bukkant, egy közeli fa lehántott kérgéből bédót, kászót bökdösött,
kucsmagomba,
abba szedte.” Az 1879. évi XXXI. tc. II. fejezete az erdei gyűjtögetést mint lopást szigorúan bünteti.
rókagomba, őzlábgomba,
A vadalmából, vadkörtéből, bodzából ecetet vagy pálinkát főztek,
rű gomba.
a vadcseresznyét nyersen fogyasztották.
Kéregedények, gyűjtéskor
pereszke, kese-
használt kosárkák, fotók ezek készítéséről. A gyümölcsök bemutatása üveges prepa-
rátumban. Tablón: népi gyógyászat A népi gyógyászatban mindig nagy szerepet játszottak a gyűjtögetett növények. Az akác, a hársfa, a kamilla, a kankalirı és az üröm
A gyógynövé-
nyek
rajza,
virágából, terméséből, kérgéből teát készítettek. A nyírfalevél fővete vizelethajtó, a tüdőfűlevél, a kökény és a keskenylevelű útifű
esetleg színes fotója. Mindegyik alatt ma-
a hasmenés és a köhögés ellenszere. A csalán vértisztító tulajdonságú. Vele növendék állatokat is takarmányoztak. A galagonya, a fehér árvacsalán, az ezerjófű, a kakukkfű és a szagos müge főztét is itták.
gyar és latin neve, valamint a gyógyítás területe.
256
25'.
Tavasszal ácsfúróval megcsapolták a nyír-, a tölgy- és bükkfát,
s levüket hűsítőként fogyasztották a favágók. Otthon a tüdőbajosokkal s más lázas betegekkel itatták, sőt a jószággal is.
Beythe István, Melius Juhász és Diószegi Sá-
muel munkáiból fotók. Nyírvíz csapo-
lása. Bodzából készített fecskendő a szarvas-
marha gyógyítására. Vitrín.' gyűjtögetés Gesztenye, fagyöngy, tüskésszeder, tapló.
Ezek tárgyi anyaga.
Falon :
Még a közelmúltban is sokféleképpen hasznosult az iszalag. A kukoricaszárat és venyigét ezzel kötötték kévébe. Készítették belőle kukoricakast, a szőlőprésekhez gúzst, tyúkülő kosarat, sőt méhkast is. A fatengelyes ekére, kertajtóra, a lovak lábára gyertyánfa
éves hajtásából készítettek gúzst, bár használták e célra a többszörös összepödrött hársfaháncsot is. A fűzfa, gyűrűfa vagy mogyoró hasított vesszejével, szijácsával kosarat, szalmaedényt kötöttek.
Iszalagból kö-' tött kosarak.
Ökörkosár. nyííg, 25 méte-_
res gúzs kercsben.
te-
Fotó: préselés
gúzsos présen, házoromfal
iszalagból, kosárkötés.
Vesszőből kötött tárgyak, kosarak, félig kész is, szahnaedény, köpic. Kosárárus a
piacon. Tabló : erdei méhészet Az erdőjáró pásztorok, zsellérek jelentős jövedellni forrása amellett gyakran szenvedélye _ volt az erdő odvas fáiban tanyázó méhcsaládok kirablása. Szerencsés esetben 20-25 kg érett lépesmézet is találtak. A lépből otthon kiolvasztották a mézet, majd a visszamaradt sonkolyból - továbbfőzve -__ viaszt nyertek. Utóbbit el258
adták a mézesbábosoknak. Máskor a gazda óvatosan lefűrészelte az odút rejtő törzsdarabot, s otthon a terrnelésbe állította.
Fotó: az erdei méhészkedésről és a termelésbe állított
odúkról. Különféle típusú odúk. Lépvágó kések és üsztörgye. Viaszolfer
nyomódúca, viaszprés, méhkereső méhész-
álarcok,
mé-
hészfecskendők, mézpörgető.
Kanizsa városa már 1798-ban megtiltotta, hogy lakosai az erdőben
TGYM
méheseket állítsanak.
72. 4. .l.
okm.
Tabló: erdei termékek hasznosítása napjainkban
(A forgatókönyv részletét nem adjuk.)
6. melléklet „r
KÉRDOIV Kedves Látogatónk! Az ,,Életmódváltozások Tolnában” című kiállításunkkal újszerű módon próbáltuk bemutatni a megye társadalmi és gazdasági életének változásait. Mivel ilyen ldállítás, amely az életmódot állítja előtérbe, még nem volt, szeretnénk tudni, munkánk menynyire volt eredményes. Ezért kérjük, válaszoljon az alábbi kérdésekre!
1. Milyen gyakran szokott múzeumba járni? (A megfelelő válasz előtt álló számot karikázza be!) 1 _ havonta legalább egyszer _ legalább háromhavonta _ félévenként
_ évente egyszer _ ritkábban O\Uı-BLAJN
_ soha 259
Honnan tudta meg, hogy megnyílt ez az új kiállítás? 1 _ barátok, ismerősök, rokonok mesélték _ láttam a plakátját
_ olvastam az újságban _ láttam a televízióban _ hallottam a rádióban
- az iskolában mondták _ egyéb, éspedig: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ . O `lO\U'ı-§LıJl\) _ nem tudtam róla Miért határozta el, hogy megnézi a kiállítást ? (Több választ is be lehet karikázni l)
_ a kiállításokon mindig lehet érdekességeket, ritka tárgyakat látni _ unatkoztam és nem jutott eszembe más szórakozás _ brigádvállalás volt _ mindig eljövök, ha új kiállítás nyílik _ kötelező volt eljörmi az iskolával
_ szeretem a szép tárgyakat - hogy tanuljak _ már régebben is foglalkoztam ezekkel a dolgokkal \O 0\lO\Uı-|>bJl\ - ^ _ szerepelt a kirándulási programban
Az előző kérdésnél bekarikázta, hogy miért jött el megnézni a kiállítást. Kérjük, hogy most a bekarikázott számokat írja be fontossági sorrendben! (Ha például az előző kérdésnél bekarikázta a ,,brigádvállalást”, akkor ide a 3-as súmot kell beími.)
A legfontosabb ok: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Másodsorban fontos: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ Harrnadsorban fontos: . . . . . . . . . . . _ . . _ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ . Mi tetszett a legjobban a kiállításon ? (Kérjük, ha több dolog is tetszett, akkor is
csak egyet írjon!)
Miért tetszett ez?
6 Mi tetszett a legkevésbé a kiállításon?
Miért nem tetszett?
Szeretnénk tudni, hogy sikerült-e a kiállításrendezéskor jól elhelyezni a különböző dolgokat. Ezért kérjük, hogy az alábbiakban felsorolt eseményeket állítsa időrendbe! (1-est írjon amellé, ami a legkorábban történt, 2-est amellé, ami azután és így tovább!) . . . . . . . . . . . . _. ármentesítés . . . . . . . . . . . . . . székelyek betelepítése . . . . . . . . . . . . . . németek betelepítése . . . . . . . . . . . . . . bonyhádi zománcgyár megalapítása
Kérjük, hogy az alábbi kijelentések közül válassza ki azt az egyet, amelyikkel a leginkább egyetért, és karikázza be az előtte álló számot: 1 _ Az a jó a kiállításban, hogy minden teremben van fénykép is, és ez mind korabeli. 2 _ Kissé zavaros a kiállítás, mert összevissza vannak benne a különböző korokból származó dolgok. 3 _ Nem túl szerencsés a kiállítás, mert csak a fából, fémből és agyagból készült dolgokat mutatja be, holott napjainkban a műanyag nagyon fontos. 4 _ Az a jó a kiállításban, hogy külön-külön mutatja be az ipar, a mezőgazdaság, a bútorok, a politika meg a kultúra fejlődését. Kérjük, hogy az alábbiakban felsorolt termelőtevékenységek közül húzza alá azokat, amelyek Tolna megyére jellemzőek voltak: mezőgazdaság, textilipar, selyemhernyó-tenyésztés, villamosipar, vasipar, bányászat, bútoripar, bőripar, cipőipar, faipar, építőipar. Kérjük, hogy az előbb aláhúzott termelőtevékenységek közül hármat abban a sorrendben, hogy a lakosság mekkora részét foglalkoztatta: A lakosság legnagyobb részét foglalkoztatta: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Második legnagyobb foglalkoztató tevékenység: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Harmadik legnagyobb foglalkoztató tevékenység: . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
írjon le ....... ....._. ....... 261
A múlt század második felében szabályozták a Dunát. Véleménye szerint milyen hatása volt ennek: a) a szántóföld nagyságára?
b) a halászatra?
c) a parasztok vagyoni helyzetére?
A kiállításon számtalan gra kon, diagram és statisztika szerepel. Az Ön számára
melyik gra kon, diagram vagy statisztika mondta a legtöbbet?
Véleménye szerint Tolna megye központja, Szekszárd a századforduló óta hogyan fejlődött például Pécshez, Bajához vagy Kaposvárhoz képest? 1 _ jobban
2 _ ugyanúgy 3 _ kevésbé ı
r
ı
r
Véleménye szerint Szekszárd ilyen fejlődesenek mik voltak az okai? (Az alábbiak ban felsorolt okok közül karikázza be a megfelelőket!) 1 _ a kereskedelmi útvonalak változása IQ
_ az éghajlati és domborzati viszonyok _ az országos vasúthálózat kiépítése
_ az ipartelepítés Uı-BU) _ a Duna szabályozása
15. A kiállításon öt szobabelső látható. Véleménye szerint ezek:
1 _ fölöslegesek 2 _ kellenek, de ennyi épp elég _ többet kellett volna bemutatni _ ennyit kell bemutatni, de nem ezeket U1.hUJ _ nincs véleménye 16. Ha az a véleménye, hogy több szobabelsőt kellett volna bemutatni, vagy másokat, akkor az alábbiak közül melyiket látta volna szívesen: 1 _ barlanglakás a szekszárdi Benedek-szurdikból a XX. század elejéről _ konyha az 1950-es évekből _ lakószoba a nagymányoki bányászkolóniáról _ döbrőközi zsellérház a XIX. század végéről _ tolnai ácsmester lakása az 1910-es évekből _ mai lakás egy panelházban _ egy halásztanya a XVIII. századból 0 \`|O\lJ'ı-BUJIQ _ a Közérdek című újság szerkesztőségi szobája 1900-ból 17. Kérjük, hogy a kiállításon szereplő szobabelsők mellé írjon legalább egy olyan tárgyat, ami a lakásban lakók életéhez, munkájához kapcsolódhatott, de a kiállításon más helyen szerepel.
Sárközi szoba a XIX. sz. közepéről: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ Nemesi szobabelső a századfordulón: . . . . . . . . . . . . . . . . _ . . . . . . . . . . . . . . . . . _ _ Cselédszoba az 1930-as évekből: . . . . . _ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ _ Paraszt-polgár szobabelső: . . . . . _ . . . . _ . . . _ . . . . _ . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ . . . . _ _ _ Szálkai erdőmunkás szobája: . _ . . . . . _ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ . _ _
18. Az utolsó teremben levő hirderőoszlopon három fontos történelmi eseményhez kapcsolódó plakátok láthatók. Kérjük, nevezze meg ezeket a történelmi eseményeket:
Az alábbiakban néhány, személyére vonatkozó kérdést teszünk fel. Kérjük, hogy a megfelelő válasz előtt álló számot mindig karikázza be! 263
19. Neme: 1 _ fér ır 2-no 20. Életkora: 1 _ 10-14 éves 2 _ 15-18 éves
_ 19-24 éves _ 25-40 éves _ 41-60 éves O\U'ı-BU.)
_ 61 éves vagy idősebb
21. Iskolai végzettsége:
1 _ 8 általánosnál kevesebb _ 8 általános _ 8 általános+szakmunkásképző
_ középiskola _ középiskola+ szakmunkásképző O\U'ı-PU-)l\)
_ egyetem, főiskola
22. Jelenleg:
1 _ tanuló 2 _ dolgozó vagy háztartásbeli 23. Hol lakik jelenleg? 1 _ Tolna megyében 2 _ máshol
Köszönjük, hogy kérdéseinkre válaszolt!
7. melléklet
HONFOGLALÁS 895 körül a vándorló magyar törzsek bevonultak a Kárpát-medencébe. Ezt nevezzük honfoglalásnak. Az őshazáról és a vándorlásokról kevés írásos és tárgyi anyagunk van. Felhasználhatók a régészet tárgyi emlékei, régi idegen nyelvű útleírásokban található feljegyzések, a szókincs és a magyar mondakincs.
1. A túloldalon levő térképre rajzold be a magyarok útját az őshazától a Kárpátmedencéig! 264
2. ,,Közakarattal Álmos vezérnek azt mondták: . . .A mai naptól kezdve téged vezériinkké és parancsolónkká választunk, s ahová a szerencséd visz, oda követünk
téged. Majd pogány szokás szerint vérüket egy edénybe csorgatták és esküjüket ezzel szentesítették . _ _” (Gesta Ungarorum) Nevezd meg azt a helyet, ahol a fentiek történhettek! . . . . _ _ . . . . _ . _ . . . . . . . . . . . _ _
3. Keresd meg a Gardizi-idézetet! (,,A magyarok csinosak. . .”) Milyen tárgyakra gondolhatott azok közül, amelyeket itt látsz a tárlókban és a honfoglaló ősöket díszítették ? . . . _ . . . . . . . . . . _ _ . . . . . . . . . . . . . . _ . . . . . . . _ _ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . „ . „ . „ . . . . . . . . . . . . - . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
4. Milyen népeket találtak a Kárpát-medencében a honfoglaló magyarok?
. c :Š U-
qo!9°
Kúr d
.. "
\
`
E
80
.«
5: ,_,
:`
z
`-.
. É,
"""-.,
1.
0
JD __._ˇ' Š* " 7
O .\"-..:°*'*e,z
-„ı.
0 ıf '"".,
GA
.
.
.ˇ_
..
K.. E ,
a::,I_':
°
z
0 IJ i
. .gun . - e`;_' ___. - ._
ˇ"_ ˇ _' ÍÍ
Í Í:
.._____',`._' _IljÍ `""Í „_ ˇZZÍI _,,_.
Fekete-ýtfnier
Si '
Ő
°~Ve, *'^
7 f-_
7
`
..=:-
i
7 -:%ý_
\l*
_ _ _-'-'
' '_ `
.
.
.za
ÍÍ
ff
~` :,
_
't. fi'
`-`_"".=""K Ái""^z
"
12,,_. (1 „,
ýl §,.,,.,„ _.-`-'ta
gi-_'-=;
íz-
K
.
_
A° _` A \- P ° -:,
I
_ .\
A:
l
\
7:1.:
-`
zz:_°.,.;f__
j
.___\'* LLÉT”
"__\-_.
"__
uai
T-z- 7'z `.
=~ . -.- /*.=-*` Í
..._-L .Z-:Iz
265
TÁRSADALMI szERKEzET A vándorlások idején az ősi egyenlőség kezd megbomlani, megindul a tagozódás a
törzsi szervezeten belül. Ebben a társadalomban minden csoportnak külön feladata (szolgáltatása) van, s ez a társadalmi rétegek egymáshoz való viszonyát is meghatározza. Mielőtt a kérdésekre válaszolnál, alaposan gyeld meg a falitáblát! 1. Sorold fel a honfoglaló törzseket: . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
2. Mely foglalkozások találhatók meg még ma is családneveinkben? . . . . . . . . . _ . . .
3. Kik voltak a nagyfejedelem kíséretében? . . . . . . . . . . . _ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
4. Kiket neveztek regösöknek? Mit jelent a regölés? . . . . . _ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
5. A következő rajzon felismerhetők a függőségi viszonyok. Hasonlítsd össze a falitáblával és a kipontozott helyeket értelemszerűen töltsd ki!
Í l
Keszi
6e-1
Ü)
@___.f ˇ"" cm ç„Í.' ._._ _*7 <;@. __/ mi
ooo J'//\"s ı/xl /-\. Í
' `\ˇ ,_»'"
266
z' \`_/z " ^ \V_7' /'
\_`_{_ ˇ
Í/_\`
ÉLETMÓD A vándorló és honfoglaló magyarok a nomád pásztorkodás mellett földművelést is folytattak. (Ezt már tankönyvetekben is olvastátok, török eredetű szavaink is ezt
mutatják: eke, árpa, sarló, búza. _ .) Eszközeiket, szerszámaikat maguk készítették. Mielőtt a feladatlap kitöltéséhez hozzákezdenétek, gyelmesen nézzetek meg minden kiállítási tárgyat és képet! l. Mikben laktak a honfoglaló magyar pásztoremberek és földművesek? . . . . . . . _ . 2. Hogy képzeled el a jurta belsejét? Hogyan helyezkedhettek el a sátorban este az
emberek? Rajzold le és írd be a helyüket!
.-- '/
-\
./ 267
3. Hasonlítsd össze a lakóhely és a temetők rendjét! Milyen összefüggést veszel észre közöttük ? . . . . . . . . . . _ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ . . . . . . . . . . _ . . . . . . . _ . . . _ _
4. Rajzold a tálcára a törzsfő terítését (egy tálkát, egy csészét és egy korsót)! ZÍ
T
`_ \
\
./
\l \
//
5. Rajzolj le tetszés szerint egyet az edényekből!
6. Milyen ma is ismert foglalkozást űztek a honfoglaló magyarok? . . . . . . . . . . . . _ .
Találsz-e olyan foglalkozásnevet, amit nem ismersz? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ .
268
öLTözKöDÉs „A magyarok csinosak és jó kinézésűek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüst-tel vamrak kiverve
és gyöngygyel berakottak” _ írta Gardizi perzsa történettudós. Ezt a megállapítást alátámasztják a honfoglaló magyarok sírjaiban talált időálló tárgyak. Keresd meg azt a tárlót, melyben ezek a tárgyak láthatók!
1. Egészítsd ki a rajzot az itt található tárgyakkal és elképzelésed szerint színezd ki!
l /~, V \
.z _/ ll, íj 4-'V
Q§,f:_/6
2. Milyen lószerszámokat és díszeket ismersz fel? Rajzold be ezeket az ábrára!
J 4,
\.
l \ 3. Milyen anyagból készültek a ruházat díszei és a ló felszerelése? . . . . . _ . . . . . . . _ _
4. Rajzold le valamelyik tárgyról a díszítés egy részét, amelyik neked a legjobban tetszik! 5. A társadalom melyik rétegére voltak jellemzőek ezek a tárgyak ? Kikre vonatkozhat Gardizi idézete ? . _ . . . . . . . . _ . . . . _ . . _ . . . . . . _ _ _ _ . . . . . _ . . . . . _ _ _ . _ _ _ . _ . . . . . . . _ _
270
7.,.»..z_. ',Í. 'Gt . _ -.Í-_^..f,. , 4. ..._ l`,:If
_ _
Ál
\
-.
.„;
.`
-»z
N?
3. melléklet
Magyarország múzeumi hálózata, megyénkénti Múzeumi
Sor-
szám
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Megye megnevezése
Budapest Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér
Orsz. múz. Szakm. M
Ö
M
12
14
4
l
8. Győr-Sopron 9. 10. ll. 12.
Hajdú-Bihar Heves Komárom Nógrád
13. Pest 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.
272
Ö 13 1
2
1
1
1
1
1
Somogy Szabolcs-Szatmár Szolnok Tolna Vas Veszprém Zala Az ország területén összesen:
Megyei m. M
Ö
1 1
15
8
ı- @ı _Aı-
1 1 1 21
Ö
ı- .|>J:.ı-Aı-
bä lx)- IQ
2 3
O\I l`\)I l -#03*-^IăO\Llı-Iăb.ı>-I
ı_- lı- Aı- ı@_»ı-A ı
2 2 1
2 2 2
19
31
65
1 1
12
M
1
l 1
1
Tájm_
ll
és múzeumi kategóriák szerinti jelosztásban kategóriák Helyt. gyűjt. Szakgyűjt. Emlékh. M
O
M
Ö
Múzeumi kh. Egyh. gy. Magángy Ossz
MÖMÖMOMO
1
2
1 1 1
1
3 1 1
2
2
3 1
3 1
2
2
-B1-^(.ıJbJ\l
b.)>-I ăı-^O\
F-^Lı.)l\.)LJ |-I
1
[\)ı-ı ı-ı -ı O O Uır-IQ
l
5
2 1 1
10 22 3 15
1 1 3 2 1
i_l
1 1 4 1
>-ı\o »-ıu »-u.ı>-
17
54
1
1
l\.)1Jıl-U.)b >-Ihi-1 .1
4 6
3 5 5
ç>UıL„\l JN
2 1
-Iă\)O'l-^[\.)>-bkv-ONÍJIU JO
itt
2
1
`ıu4=- :O\ı×.<»-ı>Ncr\>-o»4>o.z\ı=.Ö
2
2
13
17
\ıÉo 4sı×.ı>-G'õ`u~ 29
70
53
83
178
282
2
4
354
630
9. melléklet
Magyarország múzeumi hálózatának növekedése az 1981. I. 1. és az 1985. XII. 31. Sorszám
Múzeumi kategóriák
1980. XII. 31. M O
1981. XII. 31.
M
Ö
Országos Múzeum Szakmúzeum Megyei Múzeum Tájmúzeum Helytörténeti gyűjtemény Szakgyűjtemény Múzeumi emlékhely Múzeumi kiállítóhely Egyházi gyűjtemény Magángyűjtemény
12 8 ll 28 14 15 48 135 9
14 19 19 58 42 40 77 201 14
12 8 11 28 14 18 49 142 9
15 18 19 58 44 44 79 214 14
Az ország területén összesen:
280
484
291
585
100
100
103,9
104,3
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
Százalékos növekedés
az 1980. XII. 31-i állapothoz viszonyítva A védett épületben elhelyezett múzeumi intézmények arányának évenkénti változása (%)
274
57,8
57,6
közötti időszakban 1982. XII. 31.
1983. XII. M
1985. XII. 31.
M
Ö
15 19 19 60 46 52 79 252 15
12 8 11 28 17 26 50 169 12 1
12 8 11 31 17 29 53 178 13 2
15 21 19 65 54 70 83 282 17 4
319
557
334
354
630
113,9
115,1
119,3
126,4
130,1
Ö
12 8 ll 28 14 20 49 150 9
15 18 19 59 44 48 79 235 14
12 8 11 28 15 23 49 162 11
301
531
107,5
109,7
56,7
31. Ö
1984. XII. 31. M
M
122,5
57,3
56,3
56,2
`
T:
"7 3**°ı'.
\-J*
“Nu
ltrr
Ft ~'„.Í3
(1.
Í
" .-
\
lıgwc
ıı\`ˇ ,
"`8-28 ll 1.*
275
Tankönyvkiadó Vállalat. A kiadásért felelős: Petró András igazgató. Szedte és nyomta az Alföldi Nyomda. Raktári szám: 41 112. A nyomdai megrendelés törzsszáma: 125.66-16-2. Készült Debre-
cenben, az 1988. évben. Felelős vezető: Benkő István vezérigazgató. Felelős szerkesztő: Sarkadi László. Műszaki lgazgatóhelyettes: Schröder Géza. Grafikai szerkesztő: Takács László. Műszaki szerkesztő: Jánosáné SzalkaiÁgnes. Akézirat nyomdába érkezett: 1987. október. Megjelent: 1988. július. Példányszám: 1000. Terjedelem: 24,67 (A/5) ív. Készült monószedéssel, íves magasnyomással, az MSZ 5601-59 és az MSZ 5602-55 szabvány szerint.
