Médiafelügyeleti Főosztály
Iktatószám: MN/2026-22/2011. Tárgy: a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások bemutatását megelőző figyelemfelhívásra vonatkozó törvényi előírás megsértése Ügyintéző: személyes adat HATÁROZAT
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) az MTM-SBS Televízió Zrt.-vel (1145 Budapest, Róna utca 174., a továbbiakban: Médiaszolgáltató) szemben hivatalból lefolytatott eljárásban megállapította, hogy a Médiaszolgáltató a TV2 állandó megnevezésű adóján 2010. november 15. napján 18:29:49 órai kezdettel sugárzott Tények című műsorában megsértette a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások bemutatását megelőző figyelemfelhívásra vonatkozó törvényi rendelkezést, amely miatt a Médiaszolgáltatót 1.000.000,- Ft, azaz egymillió forint összegű bírság megfizetésére kötelezi. A bírságot a Médiaszolgáltató a határozat közlését követő hét napon belül köteles befizetni a Hivatal Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-00300939-00000017 számú pénzforgalmi számlájára. A pénzfizetési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén a Médiaszolgáltató késedelmi pótlékot köteles fizetni, amelynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. Az önkéntes teljesítés elmaradása esetén a Hivatal a Médiaszolgáltatóval szembeni bírság igényét közigazgatási úton érvényesíti. E határozat ellen az annak közlésétől számított 15 napon belül a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsához (továbbiakban: Médiatanács) címzett, de a Hivatalnál (1055 Budapest, Ostrom utca 2325.) benyújtandó, halasztó hatályú fellebbezéssel lehet élni. A Médiatanács másodfokú eljárásáért – amennyiben a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható – a fellebbezéssel érintett vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 400 Ft, de legalább 5000 Ft, legfeljebb 500 000 Ft összegű díj fizetendő. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés díja 5000 Ft. A díjat a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Magyar Államkincstárnál vezetett 1003200000300939-00000017 számú pénzforgalmi számlájára kell megfizetni. A Médiatanács, mint másodfokú hatóság a fellebbezést annak beérkezését követő naptól számított negyven napon belül bírálja el. Indokolás A Hivatal a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 41. §-ának b) pontja alapján hivatalból hatósági ellenőrzés keretében vizsgálta a Médiaszolgáltató TV2 állandó megnevezésű médiaszolgáltatásában 2010. november 15-én 18:29:49 órai kezdettel sugárzott Tények című műsorszámot (a továbbiakban: Műsorszám). A hatósági ellenőrzés megállapítása szerint a Médiaszolgáltató a Műsorszámban nyugalom megzavarására alkalmas összeállítást tett közzé, amely körülményre a sugárzás előtt elmulasztotta felhívni a közönség figyelmét, ezért felmerült az Rttv. 5. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértése. A fentiek alapján a Hivatal a 2011. május 4-én kelt, TA/2026-4/2011. ügyiratszámú határozatában (a továbbiakban: elsőfokú határozat) megállapította, hogy a Médiaszolgáltató a kifogásolt műsorszámmal megsértette az Rttv. 5. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést.
1
A Médiaszolgáltató fellebbezése alapján a Médiatanács a 889/2011. (VI. 29.) számú határozatában (a továbbiakban: másodfokú határozat) az elsőfokú határozat indokolásának részbeni megváltoztatása mellett helybenhagyta az elsőfokú határozatban foglalt döntést. A másodfokú határozat bírósági felülvizsgálata során a Fővárosi Törvényszék a 6.K.33.692/2011/8. számú ítéletével a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságként eljáró Hivatalt új eljárás lefolytatására kötelezte. A fentiek következtében a Hivatal az Mttv. 184. §-ának (1) bekezdése cf) alpontjában foglalt hatáskörében, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. § (1) bekezdése alapján hivatalból 2013. január 17. napján hatósági eljárást indított a Médiaszolgáltatóval szemben, mely tényről a Ket. 29. § (3) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezésnek megfelelően az MN/2026-20/2011. ügyiratszámú végzésében a Ket. 29. § (5) bekezdés szerinti tartalommal értesítette a Médiaszolgáltatót, tájékoztatta a hatósági ellenőrzés megállapításairól, valamint a Ket. 51. § (1) bekezdés értelmében felhívta a figyelmét arra, hogy az eljárás során nyilatkozattételi és a Ket. 68. § (1) bekezdése szerinti iratbetekintési jog illeti meg. A Médiaszolgáltató a tértivevény tanúsága szerint 2013. január 23-án vette át a hatósági eljárás megindításáról értesítő végzést, és a Hatósághoz 2013. február 7-én érkezett beadványában élt nyilatkozattételi jogával. A Médiaszolgáltató vitatta a hatósági ellenőrzés megállapításait, az Rttv. 5. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértését nyilatkozata szerint alaptalannak tartotta, és az eljárás megszüntetését kérte. A Médiaszolgáltató álláspontja szerint a szóban forgó műsorszegmensben nem tűntek fel olyan képek, képhatások, amelyek alkalmasak lettek volna a nyugalom megzavarására. A Médiaszolgáltató szerint a nyugalom megzavarása alatt a köznyugalom értendő, azaz, hogy az átlagos tűrőképességgel rendelkező emberek nagy számban borzadnak el vagy veszítik el türelmüket vagy lesznek idegesek, felháborodottak, stb. a látottak/hallottak alapján. Véleménye szerint a nyugalom megzavarásáról csak akkor lehet szó, ha a hétköznapi vizuális ingerekhez képest kirívóan brutális, erőszakos, felháborító stb. a bemutatott képsor, figyelembe véve azt is, hogy milyen az a mediatizált világ, milyenek azok a vizuális ingerek, amelyekkel az átlagos televíziónéző szembesül. A Médiaszolgáltató szerint maguknak a kép-, vagy hanghatásoknak kell a nyugalom megzavarására alkalmasnak lennie, amelyről a jelen esetben nincs szó, hiszen a hatósági ellenőrzés által is elismerten, a riport ugyan részletesen beszámol (szóban) a brutális gyilkosság részleteiről, azonban sem a kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas jelenetek, sem pedig a nyugalom megzavarására alkalmas képsorok nem tűntek fel a műsorban. A Hivatal a rendelkezésre álló adatok alapján az alábbi tényállást állapította meg, és azt az alábbiak szerint értékelte: A Médiaszolgáltató által 2010. november 15-én 18:29:49 órai kezdettel közzétett Tények című műsorszámban az alábbiak voltak láthatóak, hallhatóak. A műsorszám főcímét megelőző felvezetőben a két hírolvasó az ominózus eseményt ismertette: „Kalapáccsal verte agyon újszülött gyerekét egy pár Vecsésen. A lány a garázsban szült, a csecsemő fejjel esett a földre.” A főcím utáni headline-ban szintén első helyen szerepelt a brutális bűneset. A képernyő alján a „Megölték gyereküket” felirat volt olvasható, miközben a bírósági tárgyalás képei voltak láthatóak a két vádlottal, akiknek arca nem került bemutatásra. A hírolvasók kommentárja a következőképpen szólt: „Fojtogatták a kisbabát a szülés után. Miután megölték, az ágyneműtartóba dugták el.” A műsorszám logójának ismételt megjelenése és a műsorvezetők felkonferálása után elkezdődött a műsor, amelyben a hírolvasók visszatértek a vezető hírhez: „Jó estét kívánunk, fojtogatta, utána pedig agyonverte újszülött gyerekét egy pár Vecsésen. Mindketten börtönbüntetést kaptak. A fiút hét, a lányt öt évre ítélték. Őt azért csak ennyire, mert még fiatalkorú volt, amikor gyilkolt. A lány vallomása szerint a barátja a szülés után azt kiabálta, hogy – idézem – »Miért nem halsz meg, te gyerek?!«” Eközben a műsorvezető melletti ablakban 2
egy kalapács közeli képe jelent meg, alatta pedig a „Kalapáccsal agyonverte” felirat. A hírolvasó így folytatta: „Végül a lány a barátja parancsára kalapáccsal agyonverte a gyereket, utána pedig az ágyneműtartóba tette.” Ezután kezdődött maga a riport, a képernyő alján pedig az „Agyonverte a szülés után” felirat volt látható. Narrátor: „A 19 éves Személyes adat és volt barátja, Személyes adat még szabadon sétált be a tárgyalóterembe. A tárgyalás végén viszont már mindkettejüket bilincsben, vezetőszáron vitték el a rendőrök. Az ítélet szerint ugyanis közösen ölték meg újszülött gyereküket. Az utolsó szó jogával csak a férfi élt, azt mondta, nem bűnös.” Ez alatt a tárgyalóterembe érkező vádlottak voltak láthatóak hátulról, majd az, ahogy elvezették őket, illetve újra a férfi vádlott fejének közeli részletei. Az utolsó szó jogán Személyes adat szólalt meg a tárgyalóteremben, hangja a felvételen eltorzításra került: „Annyit kívánok elmondani, Tisztelt Bíróság, hogy csatlakozom a védőm által elmondottakhoz, és én ezt a bűncselekményt nem követtem el.” Narrátor: „A férfi korábban azzal fenyegette barátnőjét, hogy elhagyja, ha terhes lesz. A tizenhat éves lány ezért titkolta terhességét. A szülés estéjén barátja házában voltak. A garázsban szült, itt talált rájuk a férfi. Az ítélet szerint ezután mindketten fojtogatták a gyereket, majd a még fiatalkorú, 16 éves lány a barátja parancsára kalapáccsal agyonverte. Utána pedig a garázsban lévő franciaágy ágyneműtartójába rejtették a testét. A férfi édesanyja nyilatkozott a Tényeknek, de azt kérte, hogy az arca és a hangja ne legyen felismerhető. Azt mondta, a fia ártatlan.” Ezt követően újra tárgyalótermi képek voltak láthatóak, amelyeken a két vádlott különböző szögekből került bemutatásra, de az arcuk nem volt kivehető. Majd megjelent a következő felirat a képernyő alján: „Állva szült a lány, a baba fejjel lefelé a padlóra esett, és már akkor megsérült.” A riporter az elítélt férfi édesanyját kérdezte: „Mit szól ehhez az ítélethez?” A férfi édesanyja, akit hátulról mutatott a kamera, a hangja pedig eltorzításra került, így válaszolt: „Le vagyok döbbenve, és nem tudok szóhoz jutni, mert egyáltalán nem erre lehetett számítani, mert mi naivan azt hittük, hogy ha valaki nem követ el semmit, akkor azért nem bűnhődik, de hát most már látjuk, és menet közben is láttuk, hogy ez nem feltétlenül így van. Nincsen ellene semmilyen konkrét bizonyíték…” Narrátor: „Személyes adat ügyvédje azt mondja, őt meggyőzte a védence az ártatlanságáról.” Személyes adat , Személyes adat ügyvédje: „Megdöbbentett ez az ítélet, egyáltalán nem számítottunk rá, természetesen fellebbeztünk, és engem a két és fél év alatt meggyőzött a védencem az ártatlanságáról…” Narrátor: „A fiatal nő a tárgyalások során nem tagadta, hogy köze van a kisbabája halálához. Az ő ügyvédje szerint viszont példát akarnak statuálni a büntetéssel.” Ez alatt a lány és a kísérője volt látható, amint a folyosón vártak, illetve a tárgyalóteremben ültek, a lány zsebkendőt szorongatott, de az arca nem került bemutatásra. Személyes adat , Személyes adat ügyvédje: „Hát, a bíróság avval, az indoklásába azt is belefoglalta, hogy el vannak szaporodva a megye területén az újszülöttek sérelmére elkövetett emberölések, de én mondom, hogy példát is szeretne mutatni az ítélet evvel…” Narrátor: „Mindkét fiatal előzetesbe került. Személyes adat , aki már a tárgyalás alatt is többször sírt, összeomlott, amikor ezt megtudta.” Ekkor az volt látható, ahogy a lány szemmel láthatóan remegő kezeire feltették a bilincset. Majd visszavágtak a tárgyalóteremben lezajlottakra, amikor a bíró kihirdette: „Ma már nem mehetnek haza.” E pillanatban a lány hangosan felzokogott, a fejét fogta, majd az egyik asztalra borulva a sírástól rázkódott, miközben a kamera ráközelített. Bíró: „Azonnal intézkedni fog a bíróság – maradjon, Személyes adat – a fogdába vételről…” Narrátor: „A nő többek között mostani párjától, Személyes adat pedig az édesanyjától búcsúzott.” Majd látható volt, amint az elítéltek megölelték a hozzátartozóikat. A narrátor így folytatta: „Az asszony azt mondta a Tényeknek, hogy megromlott a két fiatal viszonya, miután a nő a fia ellen vallott.” Látható volt, ahogy Személyes adat készültek megbilincselni. A férfi édesanyja: „Onnantól kezdve nem tartotta embernek sem, hogy ilyen szinten átvágta a fejét, és végig megvezetett bennünket, és hogy egyáltalán ezt a bűncselekményt elkövette.” Narrátor: „A tárgyalás után veszekedés tört ki a bírósági folyosón, amikor Személyes adat az édesanyjától kapott csomagot hozzávágta volt barátnőjéhez. Az ügy másodfokon folytatódik.” A riport zárásaként a veszekedés képeit mutatták, amelyek egy része az elítéltek arca miatt kitakarásra került, de jól látható volt a lány remegő keze, valamint a kiabálás hangjai hallatszottak, amiből ki lehetett érteni a „fenyeget” szót.
3
Az Rttv. 5. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében: „A vallási vagy hitbeli meggyőződést sértő, az erőszakos vagy más módon a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások bemutatása előtt a közönség figyelmét erre a körülményre fel kell hívni.” A Hivatal álláspontja szerint az Rttv. 5. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a nézőnek lehetősége legyen eldönteni, hogy kíván-e szembesülni az ilyenfajta tartalommal. Ebből következően a Hivatal kiemeli, hogy a szóban forgó rendelkezés nem tiltja a bűnügyi riportok közzétételét sem, csupán a megfelelő figyelmeztetéssel biztosítani kívánja a választás, illetve a felkészülés lehetőségét a nyugalom megzavarására alkalmas összeállítások előtt. A Médiaszolgáltató álláspontja szerint nem került sor a nyugalom megzavarására alkalmas képek, képi hatások bemutatására, mivel a bűncselekmény és a büntetőtárgyalás részletei szóban hangzottak el (a jogszabályhely szó szerinti értelmezésére hivatkozás). A Médiaszolgáltató ezen érvelése téves, mert a jogszabály megkerülésére ad lehetőséget. A jogszabály helyes értelmezése szerint az Rttv. 5. § (1) bekezdésében előírt kötelezettség azt szolgálja, hogy minden olyan tartalom esetén biztosított legyen a felkészülés és választás lehetősége, amely a nyugalom megzavarására alkalmas, legyen az kép, képi hatás, hanghatás. Ezzel kapcsolatban a Hivatal megjegyzi, hogy az eljárás tárgyát képező esetben a hírolvasói szöveges ismertetés egy pontján, amikor az ítélet és a bűncselekmény egyik részlete került közlésre, a hírolvasó melletti ablakban megjelent egy kalapács közeli képe, alatta "Kalapáccsal agyonverte" felirattal. Ez pedig megfelel a kép, képi hatás fogalmának, még akkor is, ha a bemutatott eszköz nem az volt, amellyel a bűncselekményt elkövették. Ilyen esetekben a tartalom egészét, tehát a kép(ek) és szóbeli közlések összességét, egységét kell vizsgálni, hogy az alkalmas-e a nyugalom megzavarására. A törvényi rendelkezéssel elérni kívánt jogalkotói szándék megkerüléséhez vezethetne az a gyakorlat, amely szerint nem szükséges előzetes figyelemfelhívás, ha az adott tartalom nem rendelkezik nyugalom megzavarására alkalmas képekkel, viszont a hatás kiváltására alkalmas szöveggel igen. A Hivatal a hírolvasói szöveget és a narrációt vizsgálva az alábbiakat állapította meg. A vizsgált hírműsorban szereplő hír tárgya egy újszülött megölése tárgyában hozott bírósági ítéletről szóló hír volt. Az elkövetés módjára, az elkövetés során használt tárgyra, és a tetteseknek az elkövetés során tanúsított gátlástalan magatartására, valamint arra tekintettel, hogy az újszülöttet saját szülei ölték meg, a bűncselekmény a közfelfogás szempontjából különösen kegyetlennek és morálisan elítélendőnek tekinthető. Az emberölés, mint az emberi élet kioltására irányuló cselekmény és az annak következtében beálló eredmény, azaz a sértett halála már önmagában megrázó hír, különösen, ha azt egy újszülött sérelmére követik el. A hírben szereplő emberölést azonban az átlagot meghaladó, rendkívüli embertelenséggel követték el, az morálisan különösen elítélendő. Az erkölcsi, emberiességi szempontok tehát a hír tárgyát képező emberölés esetében kiemelkedő jelentőséggel bírtak. A Médiaszolgáltató a vizsgált hírműsorban nem pusztán az emberölés és annak rendkívüli brutalitással való elkövetése tényéről és az annak tárgyában született bírósági ítéletről számolt be, hanem részletesen ismertette az elkövetés körülményeit és a tettesek részéről az elkövetés során tett kijelentéseket, mely számos, a nyugalom megzavarására alkalmas, felkavaró információt tartalmazott. A Hivatal a fentiekre tekintettel megállapította, hogy az újszülött sérelmére, rendkívüli embertelenséggel elkövetett emberöléssel kapcsolatos információk részletes ismertetése, illetve az ezzel kapcsolatosan bemutatott, a hatósági ellenőrzés által részletesen leírt képi- és hanghatások együttesen alkalmasak voltak arra, hogy a nézők nyugalmát megzavarják. Az Rttv. 3. § (1) bekezdése alapján a műsorszolgáltató önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik. A tartalom kialakításakor azonban köteles megfelelni a jogszabályi rendelkezéseknek – így különösen az Rttv., illetve 2011. január 1-jét követően az Mttv. rendelkezéseinek –, valamit eleget tenni a műsorszolgáltatási szerződésben vállalt kötelezettségeknek. Az Rttv. 5. § (1) bekezdése egyértelmű kötelezettséget állapít meg a Médiaszolgáltató számára: az erőszakos vagy más módon a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások bemutatása előtt a közönség figyelmét erre a körülményre fel kell hívni.
4
A Hivatal kiemeli, hogy jelen eljárásában nem a vizsgált hír közreadásának ténye vagy a nyugalom megzavarására alkalmas képi- és hangfelvételek közreadása miatt állapított meg jogsértést. A Médiaszolgáltató jogsértése abban állt, hogy a nyugalom megzavarására alkalmas képi- és hangfelvételek közreadása előtt nem hívta fel a nézők figyelmét az Rttv. 5. § (1) bekezdésében előírtaknak megfelelő módon. A Hivatal a jogsértés miatt alkalmazandó jogkövetkezmény meghatározása során az alábbi szempontokat vette figyelembe. Az Mttv. 186. § (1) bekezdése értelmében: „186. § (1) Amennyiben a jogsértés csekély súlyú és ismételtség nem állapítható meg, a Médiatanács, illetve a Hivatal - a jogsértés tényének megállapítása és figyelmeztetés mellett – legfeljebb harminc napos határidő tűzésével felhívhatja a jogsértőt a jogsértő magatartás megszüntetésére, a jövőbeni jogsértésektől való tartózkodásra, illetve a jogszerű magatartás tanúsítására, és meghatározhatja annak feltételeit.” Az Mttv. 187. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint: „Az (1)-(3) bekezdés alkalmazásában ismételtségnek tekintendő, ha a jogsértő a jogerős hatósági határozatban megállapított jogsértő magatartást ugyanazon jogalapon és jogszabályhely tekintetében, ugyanazon tárgykörben, háromszázhatvanöt napon belül legalább kétszer valósítja meg, ide nem értve a csekély súlyú törvénysértéseket.” Bár az ismételtség fogalmi elemei nem állnak fenn, a Hivatal a szankció kiszabásánál figyelembe vette, hogy a hatóság jogelődje, az Országos Rádió és Televízió Testület korábban – a 488/2010. (III. 17.) számú határozatában – az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott jogkövetkezményt alkalmazta a Médiaszolgáltatóval szemben az Rttv. 5. § (1) bekezdésének megsértése miatt. A Hivatal az Rttv. 5. § (1) bekezdés jelen esetben történt megsértését nem értékelhette csekély súlyú törvénysértésként – tehát kizárt volt az Mttv. 186. § (1) bekezdésében rögzített felhívás jogkövetkezmény alkalmazása –, tekintettel arra, hogy a csecsemő-gyilkosság részleteinek szóbeli közlése, illetve az összeállítás egyes képei nagymértékben alkalmasak voltak a nyugalom megzavarására. Az Mttv. 187. § (2) bekezdése szerint a Hivatal a jogkövetkezményt – a jogsértés jellegétől függően – a jogsértés súlyára, a jogsértés ismételtségére, folyamatosságára, időtartamára, a jogsértéssel elért vagyoni előnyre, valamint a jogsértéssel okozott érdeksérelemre, az érdeksérelmet szenvedett és veszélyeztetett személyek számára, illetve a jogsértéssel okozott kárra és a jogsértés piacra gyakorolt hatására, továbbá az egyedi ügyben értékelhető egyéb szempontokra tekintettel állapítja meg. A Hivatal az Rttv. 5. § (1) bekezdés megsértése tekintetében a joghátrány mértékének megállapítása során az Mttv. 187. § (2) bekezdésében rögzített mérlegelési szempontok közül a jogsértés súlyát vette figyelembe. Az Mttv. 187. § (2) bekezdésében meghatározott további mérlegelési szempontok – figyelemmel az Mttv. 187. § (4) bekezdésében meghatározott ismételtség fogalmára is – jelen jogsértés tekintetében nem értékelhetők. A Hivatal a hatályos szabályozási környezettel összhangban és a kialakított szankcióalkalmazási gyakorlatának megfelelően az Mttv. 187. § (3) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények közül a bírság alkalmazása mellett döntött, mivel a kérdéses jogsértés vonatkozásában e közjogi eszközt ítélte a legalkalmasabbnak arra, hogy a Médiaszolgáltatót visszatartsa a jövőbeni jogsértések elkövetésétől. A Hivatal úgy ítélte meg, hogy az egyedi ügyben, az ügy sajátosságai mentén végrehajtott mérlegelés alapján megállapított, a jogsértéssel arányos bírság kellő visszatartó erővel rendelkezik a további jogsértések tekintetében. A Hivatal az Mttv. 187. § (2) bekezdésében foglalt mérlegelési jogkörében a fokozatosság és arányosság elvének figyelembe vételével, az Rttv. 5. § (1) bekezdés megsértése miatt az Mttv. 187. § (3) bekezdés bb) alpontja alapján a kiszabható bírságmaximum (ötvenmillió forint) 2 %-ának megfelelő összegű, azaz 1.000.000,- Ft bírságot szabott ki a Médiaszolgáltatóval szemben. 5
A Hivatal külön tekintettel volt a jogkövetkezménynek a jövőbeni jogsértések elkerülését célzó hatására, illetve arra, hogy egy esetleges újabb jogsértés miatt alkalmazandó szankció esetén érvényesülhessen a fokozatosság elve, azaz az ismétléssel járó növekvő progresszivitás és a szankcionálás kiszámíthatósága, előreláthatósága. Az Mttv. 216. § (1) bekezdése alapján a törvény hatálya alá tartozó, a Médiatanács vagy a Hivatal előtt folyamatban lévő eljárásokban az Mttv. hatályba lépése után az Mttv. szabályait kell alkalmazni. A Hivatal a jelen eljárás lefolytatására vonatkozó eljárási jogosultságát vizsgálva megállapította, hogy az Rttv. 5. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek az Mttv. 14. §-ában foglalt rendelkezés feleltethető meg, s e rendelkezés esetében az Mttv. 184. § (1) bekezdése c) pontjának cf) alpontja alapján a Hivatal rendelkezik hatáskörrel. Az Mttv. 165. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a Hivatal határozata ellen a Médiatanácshoz lehet fellebbezést benyújtani. A fellebbezésről szóló tájékoztatás a Ket. 72. § (1) bekezdés da) alpontján és a 98. § (1) bekezdésén, a fellebbezés előterjesztésének határidejére vonatkozó tájékoztatás a Ket. 99. § (1) bekezdésén, a halasztó hatály és a fellebbezés előterjesztése helyének meghatározása a Ket. 101. § (1) és 102. § (1) bekezdésein, a másodfokú hatóság ügyintézési határideje az Mttv. 151. § (1) bekezdésén alapul. A fellebbezési díj mértékét a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének 5/2011. (X. 6.) számú, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság egyes eljárásainak igazgatási szolgáltatási díjairól és a díjfizetés módjáról szóló rendeletének (a továbbiakban: Rendelet) 17. § (18) bekezdése határozza meg. A Rendelet 18. § (2) és (3) és a 19. § (1) bekezdései a díjfizetés módja és határideje kapcsán az alábbiakat írják elő: „18. § (2) A díjfizetésre kötelezettnek a díjat a kérelem benyújtását megelőzően, átutalással kell megfizetni, a Hatóság Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-00300939-00000017 számú pénzforgalmi számlájára. Az átutalási megbízás közlemény rovatában a kérelmező nevét, adószámát és az eljárás tárgyát kötelező feltüntetni.” „18. § (3) A díjfizetés megtörténtének igazolását - a bankszámla megterhelését tartalmazó napi bankkivonatot (a továbbiakban: befizetési bizonylat) - a kérelemnek tartalmaznia kell. A befizetési bizonylaton a befizetés jogcímét fel kell tüntetni.” „19. § (1) Az e rendeletben nem szabályozott kérdésekre az Itv. 3. § (4) bekezdésében, 28. § (2)-(4) bekezdésében, 31. § (1)-(3) bekezdésében, (5)-(6) bekezdésében és 32. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.” Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerinti eljárási költség nem merült fel. Budapest, 2013. február 20.
Aranyosné dr. Börcs Janka, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatalának főigazgatója nevében és megbízásából
dr. Pap Szilvia főosztályvezető Kapják: 1. Személyes adat
6
