Határon Túli Magyarok Hivatala. Ausztriai magyarság T a r t a l o m: Előszó A bevándorolt magyarság 4

Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala

Ausztriai magyarság 2001.

T a r t a l o m:

Oldal

Előszó ………………………………………………………………………….

2

1. A bevándorolt magyarság ……………………………………………

4

2. A burgenlandi (őrvidéki) magyarság ……………………………….

6

3. Magyar szervezetek az Osztrák Köztársaságban ………………

11

Jelentés az ausztriai magyarság helyzetéről

–

2 / 14 –

HTMH · 2001.

Előszó Közel esztendeje, amikor Hivatalunk közreadta a határon túli magyar közösségek helyzetét ismertető régiójelentéseket tartalmazó, megújult sorozatot, elhatározott szándékunk volt – és erre a kiadványsorozatot bemutató sajtótájékoztatón is ígéretet tettünk –, hogy a régiójelentéseket éves rendszerességgel felfrissítjük. Ígéretünknek megfelelően az Olvasó most az eredetileg az 1999-es esztendő végéig terjedő időszakot átfogó jelentéseknek a 2000-es év legfontosabb történéseivel és adataival kiegészített, s bizonyos vonatkozásokban az idei, 2001-es évre is kitekintést nyújtó, „javított” kiadását tartja kezében. Milyen is volt az a millenniumi 2000-es esztendő, amelynek kiemelkedő eseményeit, adatait immár az új kiadás is tartalmazza? Az elmúlt év egyik legjelentősebb történése kétségkívül a déli szomszédunknál bekövetkezett demokratikus fordulat volt, amelynek eredményeként újabb szomszédos országban kerültek kormányzati pozícióba a magyarság képviselői és legitim szervezetei. Egy ilyen jelentőségű változás könnyen túlzásokra ragadtathatja még a témában jártas szakembereket is, indokolt tehát az események hangulati elemeitől való kellő távolságtartás, a ragaszkodás a realitásokhoz. Ha ezzel a magunk számára kötelezőnek tartott mértéktartással tekintünk 2000-re, megítélésem szerint akkor is elmondhatjuk, hogy a mögöttünk hagyott esztendő nem kevés eredményt hozott a határon túli magyarsággal kapcsolatos törekvéseinket illetően. A polgári kormány 1998-ban történt hivatalba lépésekor újrafogalmazta a külpolitikai cselekvési irányokat, kiindulási alapja azonban továbbra is az 1990-ben kialakult össznemzeti konszenzussal elfogadott és alátámasztott külpolitikai törekvések három fő iránya maradt: az euro-atlanti integráció, a regionális együttműködés – beleértve a jószomszédi viszonyok kialakítását – és a nemzetpolitika. A kormány az elmúlt esztendőben is nagy figyelmet fordított arra, hogy az említett cselekvési irányzatok között olyan valódi egyensúly jöjjön létre, amelynek keretében egyik irányvonal sem kerekedhet a másik fölé, egyik sem érvényesülhet a másik ellenében, hiszen ezek az irányzatok nemcsak szervesen kiegészítik, hanem feltételezik is egymást, szoros összefüggésben vannak egymással. A kormány határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája arra irányul, hogy ezeket a közösségeket úgy támogassa, hogy a III. évezred kihívásaira szülőföldjükön tudjanak válaszolni, azokkal ott szembesüljenek. Ez a szándék tükröződik a szomszédos államokban élő magyarokról készülő törvényben is, amely Trianon óta első ízben próbálja meg rendezni az anyaország és a különböző országokba szakadt nemzetrészek közötti kapcsolatokat. A kormány által 1998 óta megvalósított külpolitika szerint az eredményes és sikeres euroatlanti politikának elő- és alapfeltétele térségünk stabilitása, amelyre viszont pozitív hatást érhetünk el a határon túli magyar közösségek helyzetének rendezésével.

HTMH · 2001.

– 3 / 14 –


A szomszédos államokkal kialakított és a rendszeres párbeszédre épülő kapcsolatokban nagy szerepe van és volt a szomszédainknál is – igaz, országonként eltérő mértékben, de – egyre inkább meghonosodott polgári pluralizmusnak és demokratikus értékrendnek. Ez akkor sem eredményezett a megszokottnál nagyobb változást a kétoldalú kapcsolatokban, amikor a magyarság legitim politikai szervezete vagy kikerült a politikai hatalomból, vagy kormányon maradva – vállalva a koalíciós feszültségeket – próbálta meg jogos és a partnerek által korábban már elfogadott igényeit a gyakorlatban is érvényesíteni. Természetesen az elmúlt esztendő sem volt mentes az esetenkénti feszültségektől, konfliktusoktól a határon túli magyarság szervezetei és az érintett országok állami, kormányzati szervei között. Elegendő, ha csupán felsorolásszerűen – és korántsem a teljesség igényével – olyan vitapontokra utalunk, mint az önálló állami egyetem létrehozásának kérdése és az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának változatlan rendezetlensége Romániában, vagy az ún. nevesítetlen földek problémája és a közigazgatási reform körüli véleményeltérések Szlovákiában. Mégis, a nem kevés vitás kérdés és az érintett magyar politikai érdekképviseleti szervezetek által tett számos kényszerű – esetenként fájdalmasan keserű – engedmény mellett is a határon túli magyar közösségek egyre inkább a térség stabilitásának markáns és nélkülözhetetlen szereplőivé válnak. Ama félig telt poharat persze, amely hasonlattal gyakran jellemzik a határon túli magyar nemzetrészek jogos elvárásaikhoz, igényeikhez viszonyított helyzetét, az elmúlt évben sem sikerült teletölteni — ám ez a realitásokból kiindulva aligha is volt elvárható. A pohár tartalma viszont számottevően gazdagodott, és alapvetően nem híg ígéretekkel vagy puszta illúziókkal. Azok pedig, akik számára a félig telt pohár már eddig is soknak bizonyult, most kényszerűen kevésbé durva módszerekkel igyekeznek fékezni a folyamatokat. Ha úgy tetszik, már önmagában ez sem lenne kevés eredmény. Ugyanakkor mindannyiunknak – az érintett határon túli magyar közösségeknek, az anyaországnak és az adott többségi társadalmak demokratikus fejlődésben, a régió stabilitásában érdekelt progresszív erőinek is – közös felelőssége, hogy a fékezni próbálók buzgalma továbbra se járjon érdemleges sikerrel.

Szabó Tibor


–

4 / 14 –

HTMH · 2001.

Jelentés

az ausztriai magyarság helyzetéről Az Osztrák Köztársaság területén jelenleg mintegy 50–70 ezer magyar (az 1991. évi népszámlálás alkalmával megvallott nyelvhasználat alapján 33.459 fő) él, akik eredetüket tekintve két fő csoportra oszthatók. Az egyik a Burgenland tartományban őshonos magyar népcsoport, amely az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés, valamint az annak területi rendelkezéseit korrigáló Sopron-környéki népszavazás és határkiigazítás alapján került osztrák fennhatóság alá. A másik a zömmel Bécsben és környékén, valamint a tartományi székhelyeken élő s különböző időszakokban menekült és letelepült diaszpóra. 1. A BEVÁNDOROLT MAGYARSÁG A magyarok valójában a mohácsi csatát (1526) követő idők óta folyamatosan kimutathatók Ausztriában, elsősorban Bécsben és környékén, de később (Pázmány Péterrel az élükön) Grazban is. Az 1910 .évi népszámlálás 215.390 magyar illetőségű személyt mutatott ki Alsó-Ausztria területén, közülük 10.399 bukovinai csángó volt; egyedül Bécsben 139.300 (71,13 %) magyar állampolgárságú személy tartózkodott. A Monarchia felbomlása következtében erősen megcsappant a magyarok száma; a vörös terror üldözöttjeit 1919 augusztusában a tanácsköztársaság menekültjei váltották fel. Nagyszámú politikai és gazdasági menekült érkezett Ausztriába 1944–45-ben, majd az 1956os forradalom leverése után. A II. világháború menekültjei – magyar katonai és polgári személyek – elsősorban a nyugati hatalmak által megszállt tartományokban húzódtak meg. Az ötvenes évek elejétől a menekültek többsége főleg a tengeren túlra távozott. Az 1944–45-ben emigráltak legszabadabban a francia megszállási övezetben tevékenykedhettek, ahol kisbarnaki Farkas Ferenc és Zákó András tábornokok vezetésével hamarosan megkezdődött a volt katonák szervezkedése. A szervezkedés központja Innsbruck volt. A karinthiai angol zónában Adonyi–Naredy Ferenc vk. alezredes állt a katonai személyek szerveződésének élére. 1947-ben megalakult a Honvéd Bajtársak Közössége, amely 1948. október 23-án Zákó tábornok javaslatára a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK) nevet vette fel. Grazban 1947-ben megalakult a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Asztaltársaság, amely 1949-től Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség néven tevékenykedett tovább. Tagjainak jelentős része később a tengerentúlon telepedett le. Ugyanakkor a kilencvenes évekig fennállt a szintén grazi központtal, 1949-ben alakult Christiana Hungaria – Keresztény Magyarok Egyesülete.

HTMH · 2001.

– 5 / 14 –


Az 1939-es országgyűlés külföldre került tagjai és más politikai tényezők – a jogfolytonosságot hangoztatva – létrehozták a Történelmi Magyar Alkotmány Alapján Álló Törvényhozók Csoportja elnevezésű szervezetet, későbbi nevén az Uniót. A szervezet élén gr. Teleki Béla, az Erdélyi Párt volt elnöke, gr. Pálffy József és Máriaffi Lajos vezetésével az úgynevezett mérsékelt 39-esek állottak. Bonczos Miklós, a Lakatos-kormány volt belügyminisztere szociális programmal alapította meg a Magyar Szolgálat szervezetét. Ezek és más, hasonló platformon álló szervezetek szervezték meg – az irányító grémium igényével – a Bolsevizmus-Ellenes Nemzeti Erők (BENE) szervezetét, amely azonban a csúcsszerv szerepét nem volt képes betölteni. Megjegyzendő, hogy ezeknek a politikai jellegű, szűk körű szervezeteknek nem volt meghatározó jellegük az ausztriai magyarok életében, 1955 után pedig – Ausztria semlegességére tekintettel – egyenesen tiltották a politikai menekültek szervezeteinek működését. Az 1956-os forradalmat követően 181 ezer magyar menekült érkezett Ausztriába. Ebből 1959-ig 162 ezer fő más nyugati országokba távozott, 7.772 fő visszatért Magyarországra. Ausztria ez alkalommal – Svájchoz hasonlóan – messze lehetőségei felett fogadott be magyarokat, ami annak ellenére is tiszteletre méltó, hogy más nyugati országok is kivették részüket az Ausztriában megjelent menekült tömegek segélyezéséből. A magyar menekültek gondozását a belügyminisztérium irányította, illetve egyeztette, ugyanis nem csak ausztriai segélyszervezetek (pl. Caritas) és az Osztrák Vöröskereszt, továbbá a Forumhilfe és a Volkshilfe, hanem a Nemzetközi Vöröskereszt mellett különböző államok vallási és világi segélyszervezetei is bekapcsolódtak a menekültek gondozásába. Ki kell emelni, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa külön irodát nyitott Bécsben. Az Ausztriában akkor működő magyar (vonatkozású) segélyező szervezetek közül elsősorban a First Aid for Hungary (ausztriai megbízottja Lengyel Béla altábornagy volt), a Free Europe Citizen Service nevű szervezet, valamint a Taubinger László nevével jelzett Magyar Menekült Szolgálat említhető. Ezek az anyagi támogatás mellett tájékoztatással, ügyintézéssel segítették a menekülteket. Bécsben alakult meg 1956 végén a Politikai Üldözöttek Világszövetsége, későbbi nevén Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, 1957 elején pedig – Király Béla tábornok vezetésével – a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség. A szervezet később a Magyar Szabadság Szövetség nevet vette fel. Ezeknek a kimondottan politikai töltetű szervezeteknek alig volt szerepük az egyesületi életben, s meglehetősen rövid életűek voltak, mivel tagjaik jelentős része távozott a semleges Ausztriából. Annál jelentősebb szerepet játszott a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségének (MEFESZ) utódaként, Ausztria egyetemi városaiban megalakult Szabad Magyar Diákok Szövetsége, amelynek grazi és innsbrucki szervezete jelenleg is működik. Nem szabad elfelejteni, hogy 1957 és 1959 között Ausztriában ezren felül volt a beiratkozott magyar egyetemi


–

6 / 14 –

HTMH · 2001.

és főiskolai hallgatók száma. A meglévő egyesületekhez később újabbak társultak. Különösen fontos vallási vonatkozásban a katolikus és protestáns lelkészségek létesítése Bécsen és Kismartonon (Eisenstadt) kívül valamennyi tartományi székhelyen. Az első évtizedekben ők fogták össze a legtöbb magyart. Az 1970-es évek végétől az emigráció arculata itt is változást mutat. A közvetlen politikai jelleg mellett a szervezetek egyre inkább kulturális és identitásőrző jelleget öltöttek. A jelenlegi időszakban a Burgenlandon kívüli magyar egyesületek csúcsszerve az 1980ban alakult Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége (Zentralverband), eredetileg 21, napjainkban – megszűnés következtében – 15 tagegyesülettel. A régiek közül említhető az 1899-ben alapított Bécsi Magyar Munkásegyesület, és az 1918-ban alakult Szent István Egylet. A rendszerváltozás óta eltelt időszakban a bécsi magyar nagykövetség tárgyszerű, korrekt kapcsolatot alakított ki az ausztriai magyar közösségekkel. A Központi Szövetség 1987 ősze óta tartja fenn – jelenleg 100 tanulóval – a „Bécsi Magyar Iskolát” az osztrák fővárosban. Kezdeményezésére és közbenjárására 1996 óta folyik sikeres magyar nyelvoktatás négy, illetve öt bécsi általános iskolában, kereken 150 tanuló részvételével. A Bécs melletti Mödlingben 2000 októbere óta 30 tanuló részesül magyar nyelvoktatásban. Linzben 2000 februárjában indult be az ottani magyar egyesület keretében a magyar nyelv oktatása. A Központi Szövetség adja ki Ausztria egyetlen magyar nyelvű újságját, a Bécsi Naplót. Emellett léteznek egyéb időszakos egyesületi értesítők; így a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület jelenteti meg az Őrség című időszakos kiadványt. A bécsi magyarság régi igénye egy magyar tannyelvű gimnázium felállítása. Ausztriában önálló magyar párt vagy politikai szervezet nem működik. A Központi Szövetség kezdeményezte és harcolta ki a Bécsben és környékén élő magyarok népcsoportkénti elismerését, amit 1992-ben mondott ki az osztrák kormány. Ennek következtében 1993-tól 8-ról 16-ra emelték fel a Népcsoporttanács tagjainak számát. 2. A BURGENLANDI (ŐRVIDÉKI) MAGYARSÁG Őshonos magyar népcsoport Ausztria keleti, Burgenland tartományában él. Lélekszáma az 1991. évi népszámlálás alkalmával megvallott nyelvhasználat (Umgangssprache) alapján 6.763 fő, s a népcsoportra erős asszimilációs jegyek jellemzők. A folyamat gyorsulni látszik, de határozottabb támogatással lassítható. Nem tekinthető teljesen helytállónak az a vélemény, hogy a burgenlandi magyarság asszimilációja teljes egészében spontán jellegű folyamat. Közrejátszott ebben hosszú

HTMH · 2001.

– 7 / 14 –


ideig a Magyarországgal való érintkezés nehézsége, valamint a vegyes házasságok gyakoribbá válása, a magyar nyelv oktatásának elégtelensége, emellett a hagyományos, mezőgazdaságból élő családi struktúrák felbomlása és – ezzel párhuzamosan – a nyelvterületen kívüli városi központokban (Bécs, Graz, Wiener-Neustadt stb.) való munkavállalás elterjedése (ingázás). 1. ábra

Magyarok Burgenlandban A magyar nemzetiségű lakosság száma az 1920. évi népszámlálás és a területi elcsatolás óta mintegy egyhatodára csökkent. Az 1920. évi magyar, anyanyelvi jellegű összeírás szerint 24.867 fő, az 1981. évi osztrák, és a köznapi érintkezés nyelve alapján történt felmérés szerint már csak 4.973 fő vallotta magát magyarnak. A valóságban jelenleg mintegy ötezer, más becslések szerint tízezer főre tehető a magyarok, illetve a magyar kultúrkörhöz kötődő személyek száma. A terület össznépessége 1920-ban 294.849, 1981ben 269.771 fő volt, amelynek magyar lakossága az eredeti 8,4 %-ról, 1,5 %-ra csökkent. A túlnyomó többségben lévő német lakosság százalékos aránya a vizsgált időszakban 75,1 %-ról 91,0 %-ra növekedett, míg a magyar mellett legnépesebb horvát nemzetiségé a felére, 15,2 %-ról 7,0 %-ra csökkent.


–

8 / 14 –

HTMH · 2001.

1. táblázat Az ausztriai magyarok tartományonkénti eloszlása az 1991. évi népszámlálás alkalmával megvallott nyelvhasználat alapján

Tartomány

Osztrák

Külföldi

Összesen

%

ezer fő Bécs

8,930

4,589

13,519

40,40

Burgenland

4,973

1,790

6,763

20,11

Alsó-Ausztria

2.389

3,051

5,440

16,29

Felső-Ausztria

1,182

2,036

3,218

9,61

Karintia

247

243

490

1,46

Salzburg

432

361

793

2,37

Stájerország

836

1,027

1,863

5,56

Tirol

347

324

671

2,00

Vorarlberg

302

400

702

2,10

19,638

13,821

33,459

100,00

Összesen

HTMH · 2001.

– 9 / 14 –


2. ábra

Burgenland nemzetiségi összetétele és a magyarok számának alakulása 1910 és 1991 között Az Ausztriában élő nemzetiségek – osztrák hivatalos szóhasználattal népcsoportok – jogállását az 1976. évi népcsoporttörvény, valamint a népcsoporttanácsok felállítását elrendelő 1977. évi rendelet szabályozza. Az 1955. évi államszerződés az általános emberi jogokon túlmenően, külön elismeri a horvát és a szlovén nemzetiség jogait, míg a magyar és cseh népcsoportot meg sem említi. Az 1976. július 7-én kelt ún. „Népcsoporttörvény” már öt ausztriai népcsoportra, így a magyarokra is vonatkozik. A jogszabály népcsoportnak nevezi „a szövetségi terület részein élő és honosságú, nem német anyanyelvű, és saját népi hagyománnyal rendelkező osztrák állampolgárok csoportjait” (1.§. 2. bek.). A törvény rendelkezik a népcsoporttanácsok felállításáról is, amit a szövetségi kormány 1977. január 18-ai rendelete részletesen szabályozott. A magyar népcsoporttanácsnak egész Ausztriában 16, szavazati joggal rendelkező tagja van. Ebből 8 fő kinevezett, 8 fő pedig az egyesületek által delegált személy. A népcsoporttanács összes tagjainak száma fele–fele arányban oszlik meg a burgenlandi, valamint a Bécsben és környékén élő magyar közösségek között. A törvény szerint a népcsoporttanács tagjai olyan osztrák honosságú személyek lehetnek, akik parlamenti képviselővé választhatók, és elvárható tőlük, hogy képviselik az illető népcsoport érdekeit. 1997-ben a népcsoporttanácsok elnökeiből és helyetteseikből összetevődő testület közös memorandumot dolgozott ki, amely valamennyi népcsoport kívánságát tartalmazza az iskolai oktatástól a nyelvhasználaton át, egészen a tömegtájékoztató szervek műsorainak a népcsoportok nyelvén történő alakításáig. A memorandumot 1997. június 24-én adták át a szövetségi kancellárnak és a parlament elnökének. A memorandum közvetlen kihatásaként 2000 júliusában kétnyelvű (német–horvát,


– 10 / 14 –

HTMH · 2001.

illetve német–magyar) helységnévtáblák felállítására került sor Burgenlandban. Az intézkedés következtében Felsőpulya (Oberpullendorf), Felsőőr (Oberwart), Alsóőr (Unterwart) és Őrisziget (Siget in der Wart) kapott új helységnévtáblákat. A kinyilvánított elvek és követelések olykor nem adekvát módon találkoznak a gyakorlattal. Ezt példázza az a tény is, hogy 1995 végétől a burgenlandi kábeltévé-társaság a csökkenő nézettségre hivatkozva radikálisan korlátozta a magyar nyelvű műsorokat közvetítő csatorna adásidejét. Ez a lépés érzékenyen érintette a magyar közösséget, amelynek tájékozódása és nemzeti identitásának fenntartása szempontjából fontos szerepet játszik a magyar tévéadás. Mindazonáltal, az Osztrák Rádió-Televízió burgenlandi rádióstúdiója heti félórás adást közvetít magyar nyelven. Szintén félórás tévéadásra évente két–három alkalommal kerül sor. A kisebbségi oktatást Burgenland 1994. évi Kisebbségi Iskolatörvénye szabályozza; a kisebbségi nyelv kötelező oktatását a népiskolákban és a polgári iskolákban az 1995. évi tartományi iskolatörvény írja elő. Az 1977. évi ún. nemzetiségi felmérés eredményei alapján négy magyar helységben – Felsőpulyán, Felső- és Alsóőrött, valamint Őriszigeten – kerülhetett sor a kötelező magyar nyelvoktatás törvényes bevezetésére. A magyar nyelvet tanító iskolák száma az 1980/81-es tanévben kilencre emelkedett. Az 1983/84-es tanévben a felsőőri, az 1984/85-ös tanévben pedig a felsőpulyai polgári iskolában heti három órában kötelezővé tették a magyar nyelv oktatását. A legújabb rendelkezések értelmében Alsóőrött (Unterwart) és Őriszigeten (Siget in der Wart) a népiskolában a magyar nyelv szabadon választható tantárgy, tíz további népiskolában pedig szabadon választható nyelvgyakorlat. Felsőőrött (Oberwart) és Felsőpulyán (Oberpullendorf) a polgári iskolában 1983 és 1995 között kísérleti kötelező tantárgyként tanították a magyart, az oktatás nyelve azonban német. Három további polgári iskolában a magyar nyelvoktatás szabadon választható tantárgy. Önálló magyar tanítási nyelvű gimnázium Burgenlandban 1920 óta nem működik. Az felsőlövői (Oberschützen) gimnáziumban az 1981/82-es tanévtől magyar nyelvű tagozat, a felsőpulyai gimnáziumban az 1987/88-as tanévtől ún. „pannon” osztály létesült, ahol a magyar vagy a horvát nyelvet kötelező tantárgyként oktatják. 1992-ben Felsőőrött (Oberwart) kétnyelvű gimnázium indult magyar és horvát tagozattal. Az óvodákban többnyire német vagy vegyes nyelven folyik a foglalkozás. Az iskolán kívüli magyar oktatás az ún. népfőiskolák keretében történik. Az ausztriai tanító- és tanárképző felsőoktatási intézményeknek nincs magyar tagozata. A burgenlandi magyarság mintegy kétharmada római katolikus vallású. Az alsóőri plé-

HTMH · 2001.

– 11 / 14 –


bánia 1988-ben a pannonhalmi Szent Benedek-rendi Főapátság joghatósága alá került, és ezzel újabb lehetőségek nyíltak meg a határon túli magyar római katolikus hívek lelkigondozása terén. A magyar katolikus lelkészek többsége Magyarországon végezte tanulmányait. Felmerült az igénye annak, hogy a továbbiakban a bécsi Pazmaneumban is képezzenek magyar papokat a nyugati szórványmagyarság számára. A burgenlandi református egyház egyetlen magyar gyülekezete Felsőőrött, az evangélikusoké Őriszigeten működik. A református és evangélikus gyülekezet asszimilációja előrehaladott, az istentiszteletek jelentős része német nyelven folyik. A protestáns egyházak lelkészképzése is jórészt Magyarországon történik. Az őshonos magyar népcsoport érdekképviseleti szerve az 1968-ban alakult Burgenlandi Magyar Kultúregyesület. 3. MAGYAR SZERVEZETEK AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁGBAN Zentralverband – Ausztriai Magyar Szervezetek és Egyesületek Központi Szövetsége Elnök: Dr. Deák Ernő Bornemissza Péter Társaság Elnök: nincs betöltve Dachverband – Bécsi Magyar Munkásegylet Elnök: Pokorny Anna Burgenlandi Magyar Kultúregyesület Elnök: Tölly Julianna Őrvidéki Magyar Kultúrintézet Vezeti: Dr. Galambos Iréneusz OSB Ausztriai Magyar Egyesületek Központi Szövetsége Ungrarischer Vereine und Organisationen in Österreich

–

Zentralverband

Alakult: 1980. február 7-én, Bécsben. Célja: Az osztrák állampolgárságú ausztriai magyarok közösségi (szervezeti) érdekeinek képviselete egyrészt az illetékes hatóságok előtt, másrészt külföldön. Ezt szolgálja a Burgenlandon kívül élő osztrák honosságú magyarok népcsoportonkénti elismertetése, ami a bécsi és alsó-ausztriai magyarokra vonatkozóan az osztrák kormány jóváhagyása ér-


– 12 / 14 –

HTMH · 2001.

telmében meg is történt. Rendeltetése: · képviselőtestület; · koordinációs szerv; · szerevezési központ. Tevékenysége: · a magyar nemzeti ünnepek (március 15-e, október 23-a) közös megrendezése; · 1980 márciusa óta kiadja a kéthavonként megjelenő Bécsi Naplót; 1985 óta a három nyelvű Őrség naptárt; a Dunai Tudós Társaságra (1497–1508) emlékeztetőn Sodalitas névvel kiadói tevékenységet folytat; · 1988 szeptembere óta fenntartja az úgynevezett Bécsi Magyar Iskolát; · kétévenként megrendezi a nyugat-európai és kisebbségi magyarok tanácskozását: Kisebbségnek lenni nem sors, hanem feladat (Eisenstadt–Kismarton, 1992.); A szórványmagyarság szervezettsége és kapcsolatrendszere (Innsbruck, 1994.); Tudat és történelem (1996. szept. 7–8., Felsőpulya–Oberpullendorf); Útkeresés a jövőbe (Kufstein, 1999.); · a tanácskozások anyagát megjelenteti; · 1991. szeptemberében ünnepi ülésen emlékezett meg a bécsi városházán Széchenyi István születésének 200. évfordulójáról és német nyelven tudományos tanácskozást rendezett; · 1995 óta „Bécsi Magyar Színház” – kisebbségi magyar színtársulatok vendégszereplése évente 2–3 alkalommal. · 1996. május 18-án Oberwart–Felsőőrött a Burgenlandi Magyar Kultúregyesülettel közösen ünnepi megemlékezés a honfoglalás 1100. és Ausztria első említésének 1000. évfordulója alkalmából; · 1996. október 26-án emlékünnepély Mosonmagyaróvárott és Andau–Mosontarcsán az 1956-os magyar forradalom 40. évfordulóján; · 1996. november 4-én fogadás keretében köszönetnyilvánítás az osztrák és a nemzetközi segélyszerveknek, valamint azon nyugati kormányok bécsi képviseleteinek, amelyek támogatták és befogadták a magyar menekülteket.

HTMH · 2001.

– 13 / 14 –


· 2000. szeptember 23-án Nyolcágú síp nemzetközi folklór fesztivál, nyolc országból érkezett magyar kórusok és tánccsoportok fellépésével a bécsi városháza dísztermében; október 20–21-én Tausend Jahre Lebensgemeindschaft in Zentraleuropa (Ezer év életközösség) címmel nemzetközi konferencia német nyelven. · Több mint tíz éve műsorismertetőt ad ki a bécsi magyar egyesületek rendezvényeinek meghirdetésével. · Időközönként kiállítások és koncertek rendezése. Tagegyesületek: Bécs: · Magyar róm. kat. lelkészség · Szent István Egylet · “Europa”-Club · Magyar Egyházszociológiai Intézet · Kaláka-club, Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége Graz: · Magyar róm. kat. lelkészség · Christina Hungaria, · Magyar Egyetemisták és Akadémikusok Klubja Linz: · Magyar róm. kat. lelkészség · Felső-Ausztriai Magyarok Kultúregyesülete · 80. sz. “Árpád” cserkészcsapat


– 14 / 14 –

HTMH · 2001.

Innsbruck: · Magyar róm. kat. egyháztanács · Innsbrucki Magyar Egyetemisták és Akadémikusok (Főiskolások) Szövetsége · Magyar Diákotthon Egyesület A Magyar Népcsoporttanács 16 tagból áll, közülük 8 a burgenlandi, 8 a bécsi (és alsóausztriai) magyarokat képviseli.

Jelentések a határon túli magyarok helyzetérõl Ó

Kiadja: Határon Túli Magyarok Hivatala

+ 1518 Budapest 112, Pf. 43,

1016 Bérc u. 13-15. · (: 466-9406, 466-9434 • Fax: 385-2601 • Web-site: http://www.htmh.hu • E-mail:[email protected] Felelős kiadó: Szabó Tibor, a HTMH elnöke Sorozatszerkesztő: dr. Bátai Tibor Térképek és ábrák: dr. Sebők László

Határon Túli Magyarok Hivatala. Ausztriai magyarság T a r t a l o m: Előszó A bevándorolt magyarság 4

Recommend Documents