Határon Túli Magyarok Hivatala. Romániai magyarság T a r t a l o m: Előszó Történelem Általános adatok Jogi helyzet

Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala

Romániai magyarság 2004. T a r t a l o m:

Oldal

Előszó ………………………………………………………………………….

2

1. Történelem …………………………………………………………….

4

2. Általános adatok ……………………………………………………..

7

3. Jogi helyzet ……………………………………………………………..

12

4. Érdekképviselet ……………………………………………………….

15

5. Gazdaság ……………………………………………….……………….

26

6. Civil társadalom ………………………………………………………

30

7. Oktatás ………………………………………………………………….

31

8. Művelődés, kultúra, tudomány …………………………………..

35

9. Egyházi intézményrendszer és vallásgyakorlás ………………..

37

10. Tömegtájékoztatás ……………………………………………………

39

Jelentés a romániai magyarság helyzetéről

– 2 / 40 –

HTMH • 2004.

Kedves Olvasónk! A 2003-as év legfontosabb történéseivel és adataival kiegészített, aktualizált füzetekkel ötödik kiadásához érkezett a határon túli magyar közösségek helyzetét ismertető régiójelentéseket tartalmazó, 2000 nyarán elindított, megújult sorozatunk. A megelőző esztendőhöz hasonlóan az elmúlt év is az integrációs folyamat felgyorsulása – s ennek részeként Magyarország 2004. május 1-jén bekövetkezett EU-taggá válásának előkészületei – jegyében zajlott, a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény 2003 júliusában hatályba lépett módosítását követően pedig új lendületet vett a kedvezménytörvény gyakorlati megvalósítása. A magyar EU-csatlakozásról szóló szerződés 2003. április 16-án, Athénban történt aláírása óta eltelt év alatt valamennyi EU-tagállam jóváhagyta a csatlakozási szerződést és idén május 1-jétől Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja. Ez a körülmény természetesen alapvetően meghatározza mind szomszédságpolitikánkat, mind a szomszédos államokban élő magyar kisebbséghez való viszonyunkat. Míg korábban – az egyes országok helyi sajátosságait tekintetbe véve – többé–kevésbé hasonló megközelítést alkalmazhattunk a Kárpát-medencében élő magyar közösségeket illetően, Magyarország EU-csatlakozásával ez a helyzet megváltozott. Alapvetően más megközelítést igényelnek a Magyarországgal egy időben csatlakozó országokban (vagyis a Szlovákiában és a Szlovéniában) élő magyarok, más lehetőségekkel szembesülnek azok, akik a közeljövőben csatlakozó szomszédos országokban (Romániában és Horvátországban) élnek, és megint más kihívások elé néznek azok, akik olyan országokban (Szerbia és Montenegró, valamint Ukrajna) élnek, amelyek csak hosszabb idő múlva kapcsolódhatnak be az európai vérkeringésbe. A magyar–magyar kapcsolatok terén a magyar kormánynak kettős törekvése van. Fontosnak tartjuk egyrészt a rendszerváltozás óta elért eredmények, értékek és a kiépült magyar–magyar kapcsolatrendszer megőrzését, fenntartását és átemelését az Európai Unióba. Folytatódni fog a Magyar Állandó Értekezlet és a magyar–magyar parlamenti képviselők találkozójának munkája, európai keretek között megőrizzük a kedvezménytörvény által biztosított kedvezményeket és támogatásokat. Másrészt az EU-csatlakozásban rejlő lehetőségeket igyekszünk a magyar–magyar kapcsolatok ápolása szempontjából minél jobban kihasználni, beépítve mindazokat a pozitívumokat és újdonságokat a magyar–magyar kapcsolatrendszerbe, amelyeket a tagság számunkra nyújt. Az EU-tagállamokban élő magyarokkal az EU-tagság hatására intenzívebbé válnak a kapcsolatok, egyre több közös ügyünk van, újabb szálakkal kapcsolódunk egymáshoz, egyre több nemzetközi testület munkájában fogunk együtt részt venni, megszaporodnak a véleménycsere, a találkozás lehetőségei. Az EU-tagság közelebb hoz minket a velünk együtt csatakozó országok magyarságához, ugyanakkor nem szabad, hogy eltávolítson azoktól, akik most még nem jöhettek velünk. Közös felelősségünk, hogy az EU-ba bekerülő és az egyelőre kívül maradó nemzetrészek között ne emelkedjenek szellemi, lelki falak. Ezért Magyarország a csatlakozás után megkülönböztetett figyelmet fog fordítani az EU-tagság előnyeiből még nem részesedő magyarokra. Nem engedhetjük meg, hogy ők bármilyen szempontból is az EU-bővítés veszteseiként éljék meg azt a folyamatot, amely éppen a kapcsolatok szorosabbá válásáról szól.

HTMH • 2004.

– 3 / 40 –


Az Unióhoz való csatlakozás egyúttal vízválasztó Magyarország európai identitását illetően is. Ez az az időszak, amikor az újonnan érkező országok elfoglalják helyüket a tagállamok szövevényes érdekrendszerében, kijelölik azokat a prioritásokat és kapcsolódási pontokat, amelyek mentén az Unión belül a jövőben politizálni fognak. Az új tagok első megnyilvánulásai, „bemutatkozásai” az Unió fórumain ezért nagyon fontosak. 2003. október 4-én Rómában az EU Kormányközi Konferenciájának nyitó ülésén a magyar miniszterelnök négy lényeges kérdést emelt ki, amelyek Magyarország számára fontosak az EU alkotmányos szerződésének véglegesítése során. Ezek közül első helyen szerepelt, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását és védelmét a Kormányközi Konferencia tűzze napirendre és ezt az alapelvet megfelelő formában foglalja az Alkotmányos Szerződésbe. A kormány kisebbségi ügy iránti elkötelezettségét jelzi – természetesen a magyarországi nemzetiségekre is tekintettel –, hogy szilárdan kiállt amellett, hogy az Európai Unió alkotmánytervezetében utalás történjék a kisebbségek kollektív jogaira. A Magyar Országgyűlés Európai Uniós Bizottságának 2003. október 8-ai ülésén a parlamenti pártok képviselőinek egyetértésével született meg az Európai Unió Alkotmányának Szerződéséhez a kisebbségek jogainak kérdésében beterjesztett javaslat, amely így fogalmazott: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – beleértve a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait is – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás és a megkülönböztetés-mentesség társadalmában.” Nem a magyar kormányon múlott, hogy az Európai Tanács 2003. december 13–14-ei brüsszeli ülésén ez a javaslat néhány ország ellenállása miatt csak némileg legyengített formában – a kollektív jogokként értelmezhető kisebbségi jogok helyett a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak megjelölésével és a magyar javaslatban szereplő nemzeti és etnikai jelző elhagyása révén a javaslatnak kizárólag a kisebbségi jogok formulájára szűkítetésével – kerülhetett be a dokumentumba. Lényeges körülmény, hogy EU-taggá válásunk nem igényli a kedvezménytörvény módosítását. A huszonötök Európájában, a sokféle érdek és ellenérdek erőterében a kormány arra törekszik, hogy megvesse azokat az alapokat, amelyekre az elkövetkezendő években, évtizedekben a magyarok építhetnek az Unió keretein belül. A kormány ezeknek az elveknek megfelelően alakítja a szomszédos országokkal való kapcsolatait is, ehhez igazítja politikai lépéseit. Megegyezésre és megállapodásokra törekszik, s ha szükséges, olykor komoly gesztusokra is képes a szomszédságpolitika eredményessége érdekében. Éppen ezért a határon túli magyarok számára fontos kedvezményeket biztosító törvény módosításáról a kormány hosszú hónapokon át egyeztetett a szomszédainkkal. Ennek köszönhetően végül is olyan EUkonform jogszabály született, amelynek alapján hosszú távon és akadályok nélkül biztosíthatók a törvényben rögzített kedvezmények a határon túli magyarok számára. A magyar kormány és a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati tevékenység koordinálásáért felelős Határon Túli Magyarok Hivatala az új, megnövekedett lehetőségekkel is élni kíván annak érdekében, hogy minél hathatósabban tudja segíteni a határon túli magyar közösségek szülőföldjükön történő boldogulását. Bálint–Pataki József


– 4 / 40 –

HTMH • 2004.

Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 1. TÖRTÉNELEM Magyarok Erdélyben IX. sz. vége – X. sz. – A magyarok megtelepedése Erdélyben, a kereszténység felvétele. XI. sz. –

Erdély közigazgatási megszervezése. A gyulafehérvári római katolikus püspökség alapítása. Feltehetőleg ekkor telepedett meg Erdélyben a székelymagyar népcsoport.

XII. sz. –

Megkezdődik a szászok betelepítése. A magyar királyok kiváltságlevelekkel erősítik meg a magyar, székely és szász közösségek korábban kialakult szokásjogait.

XIII. sz. –

Első gótikus építkezések, hiteles helyek (loca credibilia) Gyulafehérváron, Kolozsváron, a kelet-magyarországi Váradon. A „tatárjárás” (1241) elpusztítja, részben elnépteleníti Magyarországot és Erdélyt, ami lehetővé teszi újabb népcsoportok, köztük a románok betelepedését is. A nemesek „általános gyűlésének” (congregatio generalis) első okleveles említése (1288). Az első említések románok által lakott területekről („terra Blachorum”): Fogaras – 1222; Omlás, Hátszeg – 1247).

XIV. sz. –

A székelyek „általános gyűlésének” (congregatio generalis) első említése (1344). Végérvényesé válik a hűbéri rendszer megszilárdulása Erdélyben is.

XV. sz. –

Humanista központ a kelet-magyarországi Váradon, reneszánsz építkezések (Várad, Gyulafehérvár, Gyalu). Oklevélben rögzítik a három történelmi erdélyi közösség (magyar, székely, szász) szövetségére épülő erdélyi alkotmányos jogrendet (Unio Trium Nationum – 1437). Hunyadi János erdélyi vajda és Magyarország kormányzója, Kolozsvár szülötte, Hunyadi Mátyás uralkodása.

XVI. sz. –

Székely Dózsa György parasztháborúja (1514). Magyarország osztrák és török fennhatóság alá kerül, megalakul az önálló Erdélyi Fejedelemség magyar fejedelmekkel. A Tordai Országgyűlés a világon először mondja ki a vallásszabadságot (1568). Jezsuita akadémia létesül Kolozsváron (1581). Dávid Ferenc, Szenczi Molnár Albert, Heltai Gáspár működése. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király uralkodása.

XVII. sz. –

Akadémia Gyulafehérváron neves külföldi tanárokkal. Bocskai István, Bethlen Gábor és a két Rákóczi György fejedelemsége („Erdély aranykora”). Apáczai Csere János megírja és kiadja a Magyar Encyclopaediát (1653). Erdélyi törvénykönyv: Approbatae Constitutiones (1655) és Compilatae Consti-

– 5 / 40 –

HTMH • 2004.


tutiones (1669). Misztótfalusi Kis Miklós könyvnyomtató és betűmetsző tevékenysége. XVIII. sz. –

A II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc leverése (1711) után megszilárdul az osztrák uralom. Erdély nagyfejedelemségként (Grossfürstentum) az Osztrák Birodalom tartománya lesz. Székely és román határőrezredek felállítása (1762–68). Erdély etnikai arányainak átalakulása:

1720 1786

Román 49,6 % 58,0 %

Magyar 37,2 % 29,4 %

Szász 12,4 % 11,6 %

Az első magyar lap megjelenése (Erdélyi Magyar Hírvivő, 1789) Kolozsváron. Ugyanitt megalakul az első magyar színtársulat (1792). XIX. sz. –

Kőrösi Csoma Sándor angol–tibeti szótára révén európai hírnévre tesz szert. Bolyai János megfogalmazza a nem euklideszi geometriát (Appendix, 1833). A liberális reformnemzedék szellemi–politikai mozgalma (Wesselényi Miklós, Bölöni Farkas Sándor), 1848–49: forradalom és szabadságharc a Habsburg-uralom ellen. Társadalmi reformok: jobbágyfelszabadítás, közteherviselés. Az Erdélyi Múzeum Egyesület megalakítása (1859). Újraegyesülés Magyarországgal (1867). Egységes magyar közigazgatás, megszüntetik a székely és szász közigazgatási különállást. A kolozsvári egyetem megalapítása (1872), a Székely Nemzeti Múzeum megalapítása (1879), Kolozsváron megalakul az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE, 1885), a Nagybányai művésztelep létrehozása (1896 – Iványi Grünwald Béla, Ferenczy Károly, Hollósy Simon, Thorma János).

XX. sz. –

Egyetemi Könyvtár Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesület gyűjteményére alapozva (1906). Az első világháború után 1920-ban a trianoni békeszerződés szentesíti Erdély Romániához csatolását. Az itt élő magyarság kisebbségi sorba kerül.

Magyarok Romániában Románia az 1920. június 4-én megkötött trianoni békeszerződés útján – Erdély hozzácsatolásával – nyerte el mai nyugati határait. A román történelemtudomány álláspontja szerint e határváltozás jogi alapja a gyulafehérvári román nemzetgyűlés 1918. december 1-jei kiáltványa (Románia nemzeti ünnepe), amely kimondta Erdély Romániával történő egyesítését. A modern román állam megteremtésében kiindulópontnak tekintett „Gyulafehérvári Nyilatkozat” széleskörű jogokat ígért az „együttélő népeknek”, de ezeket Románia sohasem biztosította számukra. Az 1923-as alkotmány egységes nemzetállammá nyilvánította Romániát és utalás sincs benne a kilátásba helyezett jogokról. Az


– 6 / 40 –

HTMH • 2004.

egymást követő román kormányok ugyanakkor a trianoni szerződés előtt (1919. december 9.) aláírt kisebbségi szerződést sem vették figyelembe, azt a román törvényhozás sohasem ratifikálta. A Romániába átkerült magyar nemzetrész tragédiaként élte meg a változást, de a kezdeti passzivitás után az erdélyi és partiumi magyarság hamarosan az önszerveződés útjára lépett. Alkalmazkodott az új körülményekhez, és megmaradt egyházi és kulturális intézményeire támaszkodva létrehozta új civil szervezeteit és politikai pártját: az Országos Magyar Pártot. Az egymást követő román kormányok nemzetiségi politikája arra irányult, hogy megfossza a romániai magyarságot anyagi hátterétől és intézményrendszerétől, vagy – ha erre nem volt lehetőség – legalábbis korlátozza a magyar intézmények önkormányzati lehetőségeit. Az igazságtalanságok ellen fellépő magyar sérelmi politika szinte teljes egészében eredménytelen maradt. Ennek ellenére a romániai magyar egyházak és a romániai magyarság újonnan létrejövő gazdasági, kulturális, politikai intézményei sikeresen teljesítették közösségmegtartó feladataikat, biztosították a magyar közélet erdélyi folytonosságát. A II. bécsi döntés és az azt követő események kitörölhetetlen, ma is érzékelhető nyomokat hagytak Erdély román, magyar és német lakosságának emlékezetében. A későbbi román nacionalizmus mindmáig az akkori események egyoldalú és eltorzított bemutatásával próbálja manipulálni a román tömegeket. 1945 után úgy tűnt, hogy az új hatalom a nemzetiségi kérdés méltányosabb megoldására törekszik. Az 1945. február 6-án kibocsátott 86. sz. törvény (Nemzetiségi Statútum, amelyet formailag mindmáig nem hatálytalanítottak) első ízben biztosított kollektív jogokat a nemzeti kisebbségeknek. Előírta, hogy azokon a területeken, ahol a nem román nemzetiségűek a lakosság legalább 30 %-át teszik ki, szóban és írásban használhatják anyanyelvüket a közigazgatási intézményekben és a bíróságokon, és e nyelvek ismeretét – a román nyelv ismerete mellett – kötelezővé tette az e területen hivatalban lévő köztisztviselők számára. A Statútum előírta az anyanyelvi oktatás biztosítását minden szinten, valamint a nemzetiségi uszítás és az etnikai diszkrimináció büntetését is. A gyakorlatban viszont a Nemzetiségi Statútum rendelkezései soha nem kerültek alkalmazásra. A kommunista hatalomátvétel után az ún. államosítás (1948) lehetővé tette, hogy a magyarságot teljesen megfosszák vagyoni alapjaitól, intézményeitől és iskolarendszerétől, minimálisra szűkítve az erdélyi magyar egyházak működési lehetőségeit is. Ettől kezdve egyre kiszolgáltatottabbá válik a nacionálkommunista román állam önkényének, amely – akárcsak a két világháború közötti román állam – 1956-tól kezdve ismét a romániai magyarság fokozatos felszámolására törekedett. A törvények ugyan formálisan biztosították az anyanyelv szabad használatának jogát (sőt ezt a Ceauşescu idejében hatályos alkotmány is kimondta), de a magyar nyelvet a ’60-as évektől kezdve fokozatosan kiszorították a közéletből.

HTMH • 2004.

– 7 / 40 –


Az 1989-es decemberi események nem hozták meg a kommunista–nacionalista kisebbségpolitika várt felszámolását. Az új alkotmány és a ’90-es évek jogalkotása messze elmaradt mind a romániai magyarság jogos igényeitől, mind pedig a ’89-es fordulatot megvalósító román politikai elit ígéreteitől. Ugyanakkor ismét lehetővé vált a romániai magyarság önszerveződése. Még 1989 decemberében megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely felvállalta a romániai magyarság érdekvédelmét és politikai képviseletét. Az RMDSZ több, egymástól markánsan különböző érdekcsoportból, különböző ideológiákat képviselő platformból tevődik össze. 2003-ig a szervezet megőrizte egységét, amikor is az RMDSZ-ből kivált politikusok létrehozták a Magyar Polgári Szövetséget, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a Székely Nemzeti Tanácsot. 1996 és 2000 között az RMDSZ mint a demokratikus kormánykoalíció egyik tagja részt vett a központi irányításban. Több mint nyolc évtizedes kisebbségi léte során a romániai magyar nemzeti közösség érdekképviselete először került olyan helyzetbe, hogy kormányzati felelősséget vállalhasson. Az RMDSZ részvétele a román kormánykoalícióban olyan új lehetőséget jelentett, amelyet addig nem volt alkalma kipróbálni: hatalmi pozícióba kerülve vehetett részt az ország irányításában, nagyobb eséllyel kísérelhette meg célkitűzéseinek megvalósítását. A koalíciós kormányzás felelősségének vállalása több vonatkozásban előrelépésként értékelhető a magyarság szempontjából: A 2001 és 2004 közötti parlamenti ciklusban az RMDSZ nem vállalt kormányzati szerepet, de a 2001-es, majd a 2002-es és 2003-as évre megállapodást írt alá a kormányzó Szociáldemokrata Párttal annak parlamenti támogatásáról az általános reform, Románia európai és euro-atlanti integrációja, valamint a kisebbségi jogok bővítésének területén. 2. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: 237.500 km2. Összlakosság: a 2002-es népszámlálás adatai szerint 21.698.181 fő. Népsűrűség: 91,4 fő/km2. Etnikai csoportok (a 2002-es népszámlálás adatai alapján): román – 91 %, magyar – 6,7 %, roma – 1,1 %, német – 0,2 %, ukrán – 0,3 %, orosz–lipován – 0,1 %, török – 0,1 %, szerb – 0,1 %, tatár – 0,1 %, szlovák – 0,1 %. A többi kisebbség részaránya 0,1 % alatt van. Vallások (a 2002. évi népszámlálási adatatok szerint): ortodox – 86,7 %, római katolikus – 4,7 %, református – 3,2 %, görög-katolikus – 0,9 %, pünkösdista – 1,5 %, baptista – 0,6 %, adventista – 0,4 %, unitárius – 0,3 %, muzulmán – 0,3 %, evangéliumi keresztény – 0,2 %, ágostai hitvallású evangélikus – 0,1 %, órítusú keresztény – 0,1 %, óortodox – 0,1 %, evangélikus–lutheránus – 0,1 % .


– 8 / 40 –

HTMH • 2004.

Népegészség: csecsemőhalandóság – 20 ‰, átlagéletkor – 74,8 év (nők), 68,1 év (férfiak). 1990 óta csökkenő népesség. Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: törvényhozás – kétkamarás parlament (Szenátus, Képviselőház), végrehajtó hatalom – kormány (miniszterelnökség), igazságszolgáltatás – Legfelsőbb Bíróság. Közigazgatás: 40 megye, Bukarest (főváros); főváros – Bukarest (Bucureşti, 1.926.334 fő), nagyobb városok – Constanţa, Iaşi, Temesvár (Timişoara), Kolozsvár (ClujNapoca), Galac (Galaţi), Brassó (Braşov). 263 város (ebből 82 municípium), 2.685 község, 13.000 falu. Városi lakosság: 67 %. Politikai alakulatok a Parlamentben (2001): kormánypárt: – Szociáldemokrata Párt (SZDP) (Partidul Social Democrat) ellenzék: – Nagy-Románia Párt (NRP) (Partidul România Mare – PRM); – Demokrata Párt (DP) (Partidul Democrat – PD); – Nemzeti Liberális Párt (NLP) (Partidul Naţional Liberal – PNL); – Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) (Uniunea Democrată Maghiară din România – UDMR). Munkaerő: 11,2 millió fő (mezőgazdaság – 8 %, ipar és kereskedelem – 38 %, egyéb – 34 %). GDP/fő: kb. 2.511 USD. Árfolyam: 32.595 ROL/USD, 41.117 ROL/EUR (2003. december). Infláció: 14,1 %. Államháztartási hiány: 2,4 %. Munkanélküliség: 7,2 % (2003. december). Összes külföldi tőkebefektetés: 10,36 milliárd USD (1990–2003). A 2002. évi népszámlálás adatai szerint a Romániában magukat magyarnak valló lakosok száma 1.447.544-re csökkent a tíz évvel korábbi 1.624.954-ről, részaránya pedig 7,1 %-ról 6,7 %-ra esett vissza. Más nemzetiségek aránya is csökkent, a román többségi lakosságé pedig 89,5 %-ról 91 %-ra növekedett, annak ellenére, hogy a népességfogyás

HTMH • 2004.

– 9 / 40 –


a román lakosság körében is jelentős volt. A romániai magyarság legnagyobb része a mintegy 103 ezer négyzetkilométernyi erdélyi területen él 12 másik népcsoporttal együtt, ezek aránya azonban két kivétellel – cigányok és németek – nem éri el az 1 %-ot. A magyar etnikum Erdélyben a lakosság mintegy 20 %-át teszi ki. Elsősorban Székelyföldön (Hargita, Kovászna és Maros megye) alkot zárt tömböt, amely az erdélyi magyarság 35–37 %-át tömöríti. Itt a román lakosság számaránya általában nem haladja meg a 12–15 %-ot (Székelyudvarhelyen és környékén pl. alig 2 %). Az erdélyi magyarság közel 28 %-a él a magyar határ mentén (Szatmár, Bihar, Arad és Temes megye), 16–18 %-a Közép-Erdélyben, 18–20 %-a pedig interetnikus diaszpórában. Erdélyen kívül Románia más területein is élnek magyarok. E népesség sajátos kultúrájú részét alkotja a moldvai csángó közösség, amely a középkor óta a Kárpátokon kívülre, a történelmi Moldvába több hullámban kitelepült magyar csoportokból alakult ki. A román állam mintegy hét évtizedes betelepítési politikájának eredményeként – amely előbb Erdély középső részei, majd a magyar határ melletti területek etnikai összetételét változtatta meg – a magyarság számaránya csökkenőben van, bár a ’89-es romániai változásokat követően lelassult az iparosítással összefüggő, felülről irányított betelepítési folyamat. Ennek következményei elsősorban az erdélyi városokban szembetűnők. A magyarság egyes kulturális központjai, mint Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagybánya, Nagyenyed, Torda, Zilah mára többségében románok által lakott településekké váltak, a hajdan szinte teljesen magyar Marosvásárhelyen is 50 % alá (49%) csökkent a magyarság lélekszáma. Az ezredfordulón összesen 175 olyan település volt Erdélyben, ahol a magyar etnikum aránya meghaladta az 50 %-ot. 2003-ra ez a részarány csökkent. A magyarok több mint fele – 758.208 – városokban lakik, községekben 676.169-en élnek. 1. ábra

Tájegységek Romániában


– 10 / 40 –

HTMH • 2004.

2. ábra

Magyarok Romániában 3. ábra

Magyarok az erdélyi megyékben

HTMH • 2004.

– 11 / 40 –


4. ábra

Erdély nemzetiségi összetétele és a magyarok számának alakulása 1910 és 2002 között A XX. század második felében a romániai magyar lakosság számának növekedése lelassul. A Székelyföld kivételével – ahol a születések száma meghaladta a halálozásokét – a magas halandóság miatt a népesség fogyása jellemző. Az Erdélyen kívül élő magyarok körében szerényebb mértékű a csökkenés. Jelentősen hozzájárult a magyar ajkú lakosság csökkenéséhez az elvándorlási folyamat is: becslések szerint több mint 100 ezerre tehető azon magyarok száma, akik az 1970-es évektől napjainkig elhagyták Romániát. 5. ábra

A természetes szaporulat Erdélyben 1910 és 2002 között


– 12 / 40 –

HTMH • 2004.

Az 1992. évi valamint a legutóbbi, 2002-es népszámlálás közötti időszakban történt népességfogyás (–190.582 fő) elsőszámú okai azonban a vártnál jóval kedvezőtlenebb természetes népmozgalmi mutatók. 1992 és 2002 között a regisztrált természetes fogyás 107.000 fő, ami a romániai magyar népességfogyás 56 %-át teszi ki. A születési és halálozási arányszámok 1992-ben a magyarok esetében 0,56 %-os, 2002-ben pedig 0,72 %-os fogyást eredményeztek. A statisztikai adatokkal bizonyítható, a magyar és román belügyminisztériumok által jegyzett kivándorlás/bevándorlás 43 ezer fő. A népszámlálás által kimutatott fogyásból további 40 ezer személy státusa statisztikai adatokkal meghatározhatatlan. Ezek vagy más – Magyarországtól különböző – országba távoztak úgy, hogy a romániai nyilvántartás ezt a tényt nem regisztrálta, vagy pedig a népszámlálás időpontjában nem tartózkodtak otthon (vélhetően többségében munkaerő-migránsok), illetőleg a két népszámlálás között identitást váltottak. Mivel az asszimiláció mértéke alacsony – a vegyes házasságok aránya a rendszerváltást követően visszaesett –, valószínűsíthető, hogy a negyvenezres hiány elsősorban a külföldi munkavállalás eredménye. 3. JOGI HELYZET A 2003-as törvényhozási év legnagyobb horderejű eseménye az alkotmánymódosítás volt. Az októberi referendumon elfogadott alaptörvény módosításával befejeződött a nyelvi jogok kodifikációja, a korábban törvénybe foglalt nyelvi–kisebbségi jogok ezáltal alkotmányos garanciát kaptak. A módosított alkotmány pozitívuma a korábbi, 1991ben elfogadott változathoz képest, hogy szavatolja a magántulajdont, a felekezeti oktatást, a kötelező katonai szolgálat eltörlését, az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban, az állami hivatalokban, az igazságszolgáltatásban. Összességében erősíti a jogállamot, bővíti az alapvető emberi és kisebbségi jogokat, segíti az uniós jogharmonizációt. Az 1991-es alkotmánnyal szemben most nem született olyan új javaslat, amely hátrányosan érintené a magyar nemzeti közösséget. A kisebbségvédelem terén elfogadott lényeges módosítások mellett az általános jellegű módosítások is javítják a hatályos alaptörvényt. Ezáltal nyolcvan év után először rendeződik alkotmányi szinten a kisebbségek anyanyelvhasználatának kérdése. Tartalmaz egy különálló fejezetet az uniós integrációról is. A nemzeti szuverenitás bizonyos attribútumait az uniós intézményekre ruházza át, illetve egyes jogosítványoknak az unióval közösen történő gyakorlását irányozza elő. Rögzítésre került az is, hogy az uniós joganyag elsőbbséget élvez a belső jogrendszerrel szemben. Nem sikerült azonban törölni az alkotmány első pontjából a nemzetállam meghatározást. Az 1991-ben elfogadott és tavaly módosított alkotmány szerint Románia nemzetállam, amelynek hivatalos nyelve a román nyelv. A korábban alkotmányos szinten rögzített kisebbségi jogok használatának azonban a törvényi szabályozás elégtelensége vagy hiánya miatt a gyakorlatban hosszú ideig nem voltak meg az elégséges garanciái. A hatalmi pozícióban lévő pártok 1991 és 1996 között – fenntartva a kisebbségi kérdés politikai kezelésének lehetőségét – nem törekedtek e vonatkozásban a törvényhozási keretek kialakítására. Az 1996-os választások után létrehozott, tárca nélküli miniszter által felügyelt Kisebbségvédelmi Hivatal számos jogsza-

HTMH • 2004.

– 13 / 40 –


bályi kezdeményezést tett a kisebbségek helyzetének javítása érdekében, ezek életbe léptetése és végrehajtása viszont elmaradt a várakozásoktól. Áttörésnek tekinthető, hogy a köztisztviselők jogállásáról 1999-ben elfogadott 188/1999 számú törvény kötelezővé tette a kisebbségek nyelvét ismerő személyek alkalmazását azokban a közigazgatási egységekben, ahol ezek részaránya meghaladja a 20 %-ot. Az 1991-ben elfogadott közigazgatási törvény a román nyelv kizárólagos használatát írta elő. A Ciorbea-kabinet a 22/1997. sz. sürgősségi kormányrendelettel módosította ezt – lehetővé téve a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a közigazgatásban azokon a településeken, ahol számarányuk a 20 %-ot meghaladja –, de a kormányrendelet végrehajtását akadályozták, törvényerőre emelése sokáig nem történt meg. 2001-ben az új kormányzat az RMDSZ-szel kötött megállapodásba bevette ennek a kérdésnek a rendezését és a 20 %-os anyanyelvhasználati rendelkezést a román parlament törvényerőre emelte (215/2002 sz. törvény). Az 1995-ben életbeléptetett oktatási törvény a többségi nyelv és kultúra fennhatóságát, kollektív jogát érvényesítette, korlátozva az anyanyelvű, valamint egyházi oktatás lehetőségeit. A 36/1997. sz. sürgősségi kormányrendelet az oktatási törvény kisebbségellenes előírásait törölte és az ennek alapján 1999-ben elfogadott új oktatási törvény már szavatolja az anyanyelven való tanulás jogát az óvodától az egyetemig. Ugyanakkor nem tette lehetővé az erdélyi magyarság egyik legfontosabb igényének megvalósítását, az önálló állami magyar egyetem létrehozását. A romániai magyarok vagyonjogi és gazdasági helyzetének, valamint létbiztonságának javulását teszi lehetővé a föld és erdőtulajdon visszaszolgáltatását szabályozó 1/2000 sz. törvény, amelyet 2001-ben megerősítettek és az RMDSZ–SZDP megegyezésnek köszönhetően utólagos módosításai is kedvezően alakultak. Ugyanide sorolható az 1945 és 1989 között jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszármaztatásáról szóló 10/2001 sz. törvény. Ezt egészíti ki a 2002. évi 10. számú törvény, amely az eddigi legteljesebb körű visszaszolgáltatást, illetve kártalanítást irányozza elő. Ez az első olyan jogszabály, amelynek előírásai valamennyi elkobzott ingatlanra vonatkoznak – tehát nemcsak a lakáscélúakra –, és kártalanítást állapít meg a vissza nem szolgáltatható ingatlanok esetében. Ugyancsak kiegészítésként született meg a 2002. évi 426. számú törvény, amely büntetőjogi felelősséget állapított meg azok részére, akik a törvény végrehajtását késleltetik, illetve akik ezzel kapcsolatban visszaéléseket követnek el. A 2002. évi 501-es törvény az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkezett, de a tényleges visszaszolgáltatás csak 2003-ban kezdődött meg. Szintén 2003-ban kezdődött meg a jogtalanul elvett közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény parlamenti előkészítése, amelynek alapján az egykori kisebbségi civil szervezetek jogutódai visszakapják tulajdonaikat. A romániai nemzeti kisebbségek 1991 óta szorgalmazzák a kisebbségi törvény elfogadását — a magyar nemzeti közösség politikai képviselete 1993-ban konkrét szövegtervezetet nyújtott be. Az akkori kormány nem foglalkozott érdemben a javaslattal, annak ellenére, hogy Romániának az Európa Tanácsba történő tagfelvétele során a szervezet


– 14 / 40 –

HTMH • 2004.

Parlamenti Közgyűlése ezt kötelezettségként szabta meg, aminek végrehajtására Románia ígéretet is tett. Az 1996–2000-es kormányzati ciklus kezdetben 1997 őszéig, majd 1998 decemberéig vállalta a törvény megalkotását. A vállalások ellenére a törvény eddig nem került előterjesztésre. A Romániában hivatalosan elismert egyházak 1990 óta igénylik egyházügyi törvény elfogadását, annak reményében, hogy az biztosítaná a felekezeti iskolahálózat működtetéséhez való jogot — anyanyelven is. Az egyházügyi törvény ugyan nem született meg, de a módosított alkotmány önálló oktatási formaként ismeri el a felekezeti oktatást. Megvalósításához azonban még szükséges a tanügyi törvény ilyen irányú módosítása. Ezzel szorosan összefüggő kérdés az államosított felekezeti ingatlanok ügye. Míg a különböző román kormányok közel 100 ingatlant juttattak vissza az ugyancsak jogfosztott görög-katolikus felekezetnek, a történelmi magyar egyházak kártalanítása 2002-ig nem történt meg. Az előző parlamenti ciklusban a kormány három sürgősségi rendeletet és egy kormányhatározatot is kibocsátott – amelyekkel elvben egyebek között a magyarság számára is visszajuttatott 115 közösségi és egyházi ingatlant –, viszont e rendelkezéseknek csupán néhány ingatlan esetében sikerült teljességében és ténylegesen érvényt szerezni. Az előbbiekben említett 10/2001 sz. törvény az 1945 és 1989 között jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásáról előírja, hogy a közösségi tulajdon kérdését külön jogszabállyal kell rendezni. Az RMDSZ–SZDP 2002. évre szóló megállapodásának egyik sarkalatos pontja volt az egyházi és közösségi tulajdonokról szóló törvény elfogadása. A 2002. évi 501. számú törvény rendezte az egyházi ingatlanok kérdését, végrehajtása 2003-ban kezdődött el. Az országos restitúciós bizottsághoz 1.950 magyar kérés érkezett. 2003 végéig 130, magyar történelmi egyház tulajdonát képező ingatlan kapcsán született bizottsági határozat. A nehézkes indulás ellenére a tervek szerint 2004 végéig lezárul az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása. Késett a diszikrimináció-ellenes törvény megalkotása is. 2000-ben az RMDSZ által delegált kisebbségi miniszter kezdeményezte a diszkrimináció minden formáját tiltó és megelőző jogszabályt. Az ekkor született 2000. évi 137. számú kormányrendelet csupán 2002-ben emelkedett törvényerőre. Ez a törvény viszont a romániai kisebbségvédelem egyik legjelentősebb jogszabálya lett. Kormányhatározattal már 2001-ben megalakult a Diszkriminációellenes Tanács, amelyet héttagú testület vezet. A törvény előírásai értelmében minden olyan személy, akit bármilyen diszkrimináció ért, a Kisebbségvédelmi Hivatalhoz fordulhat, a testület azonban hivatalból is vizsgálatot indít. 2002-től kormányhatározat szabályozza a nemzeti szimbólumok használatát. Eszerint minden nemzeti kisebbségi közösség – így a magyar is – szabadon használhatja nemzeti szimbólumait. A belső törvényhozás hiányosságait csak részben pótolják azok a nemzetközi és kétoldalú egyezmények, amelyekhez Románia csatlakozott. Az Európa Tanács kisebbségvédelmi dokumentumai közül a Keretegyezményt a nemzeti kisebbségek védelméről 1997ben ratifikálták, míg a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának ratifikálása – az 1997-es aláírást követően – folyamatban van. Az 1996-ban kötött magyar– román alapszerződés amellett, hogy rögzíti a kisebbségi identitás védelméhez szükséges

HTMH • 2004.

– 15 / 40 –


jogokat és az ezzel kapcsolatos állami politika általános elveit, további nemzetközi dokumentumokat emel jogi érvényre: Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól (ENSZ, 1992), EBEÉ Koppenhágai Dokumentum, valamint az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201(1993). sz. Ajánlása. Noha az alkotmány elsőbbséget élvezőnek ismeri el a Románia által aláírt és ratifikált nemzetközi dokumentumokat az ország törvényeivel szemben, azok alkalmazása a gyakorlatban ellentmondásos, gyakran nincs lehetőség a dokumentumban foglalt jogok érvényesítésére. 4. ÉRDEKKÉPVISELET A romániai magyarság politizálásának keretéül elsősorban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szolgál, amely nem politikai párt, hanem nemzeti és demokratikus alapon működő, aktív kisebbségvédelmet folytató szervezet. 2003-ban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsának kezdeményezésére megjelent a romániai magyar köz- és politikai életben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, majd ennek részeként a Székely Nemzeti Tanács. A két szervezet jogilag, formailag nem létezik, bírósági bejegyzésüket nem kezdeményezték. A tanácsok az erdélyi magyarság önrendelkezésének és a Székelyföld autonómiájának megvalósítását tűzték ki célul. Az e szervezetek által elindított ún. autonómiamozgalom eredményeként 2003 nyarán létrejött a Magyar Polgári Szövetség, amely ugyancsak a romániai magyarság érdekvédelmi szervezeteként határozza meg önmagát. A Magyar Polgári Szövetség bejegyzett kisebbségi szervezetként részt kíván venni a román politikai életben, önálló erőként megméretni magát a 2004-es választásokon. Megjelenésével új fejezet kezdődik a romániai magyar érdekvédelemben: az egységes érdekképviselet helyét a politikai pluralizmus váltja fel. Az 1989. decemberi változást követően több erdélyi városban (Temesvár, Kolozsvár, Marosvásárhely), valamint a Székelyföldön beindult önszerveződési folyamat eredményeként létrejött RMDSZ-nek jelenleg mintegy félmillió tagja van. A szövetség Romániában élő magyarság különböző területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és részben helyhatósági szinten ellátja a romániai magyar nemzeti közösség közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszerveződés különböző formáit. Az RMDSZ tagja az Európai Demokrata Uniónak (EDU), az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának (FUEV), a Képviselettel Nem Rendelkező Népcsoportok Szervezetének (UNPO), valamint az Európai Néppártnak (EPP). Képviselői révén kapcsolatokat épít különböző nemzetközi szervezetekkel: Európa Tanács, Európai Parlament, EBESZ, Interparlamentáris Unió, Nyugat-Európai Unió.


– 16 / 40 –

HTMH • 2004.

Az RMDSZ alapvető célkitűzése: a romániai társadalom, gazdaság, közigazgatás modernizálása, Románia európai integrációs pályára állítása, a romániai magyar nemzeti közösség hagyományainak, nyelvének, kultúrájának megőrzése és fejlesztése, amelyeknek eszköze az államhatárokon belüli önrendelkezés. Ezt saját oktatási, művelődési és más, az önazonosság megőrzését biztosító intézmények kialakítása, megerősítése révén kívánja gyakorolni. A kisebbségi társadalom problémáinak megoldását kizárólag demokratikus és jogszerű keretek között tartja lehetségesnek. Ennek megfelelően a Szövetség programjában az alábbi célokat fogalmazta meg: ● a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése, az állampolgárok közötti jogegyenlőség alkotmányos elvének tényleges megvalósítása; ● olyan társadalmi feltételek kialakítása, amelyek lehetővé teszik a nemzeti identitás szabad megválasztását, megőrzését, ápolását; ● a hatalmi ágak szétválásán alapuló jogállam megteremtése; ● a helyi közösségek és közigazgatás anyagi függetlenségének megteremtése; ● a magántulajdon sérthetetlenségének alkotmányos biztosítása; ● a piacgazdaság működését szabályozó törvényes keretek megteremtése; ● a jogtalanul elkobzott egyházi és közösségi javak teljes mértékű visszaszolgáltatása; ● a nemzeti kisebbségek jogállásának rendezése az Európában létező pozitív gyakorlat alapján; ● a nemzeti kisebbségek helyzetét szabályozó törvények elfogadása, ami biztosítja ♦ az anyanyelv szabad használatát a magán- és közéletben, az igazságszolgáltatásban; ♦ az önálló, kisebbségek által irányított anyanyelvű iskolahálózat kiépítését minden szinten és formában; ♦ az önálló kulturális intézményrendszert; ♦ az anyanemzettel való szabad kapcsolattartást és információcserét. Az RMDSZ legfőbb döntéshozó szerve a kongresszus. Az első két kongresszust Nagyváradon (1990) és Marosvásárhelyen (1991) tartották meg. A szövetség szerkezeti és politikai megújulását az 1993 januárjában, Brassóban megtartott III. Kongresszus határozatai alapozták meg, majd az 1995-ös kolozsvári IV. Kongresszus véglegesítette. Az 1997 októberében Marosvásárhelyen megtartott V. kongresszus az időközben kormányzati tényezővé vált RMDSZ tevékenységét értékelte, elfogadva az új helyzet megkövetelte cselekvési programot. A szövetség legutóbbi, 1999-ben, Csíkszeredában tartott VI. kongresszusa elemezte a kormányzati szerepvállalás eredményeit és hiányosságait, pozitív ténynek értékelte az RMDSZ aktív jelenlétét a romániai döntéshozó és végrehajtó testületeikben és elfogadta az RMDSZ prioritásait a következő időszakra. A Szövetség struktúraváltásának lényege a belső önrendelkezést megjelenítő önkormányzati modell. Az RMDSZ a szervezeti önkormányzat elve alapján együttműködő

HTMH • 2004.

– 17 / 40 –


kollektív és társult tagok szövetsége, amelyek a következők: ● területi elv szerint szerveződő szövetségi területi szervezetek (21 megyei, tájegységi szervezet); ● nem területi elv szerinti belső szerveződések — a különböző politikai ideológiákat képviselő platformok (Erdélyi Magyar Kezdeményezés, Nemzetépítő Platform, Reform Tömörülés, Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Romániai Magyar Kisgazda Párt, Szabadelvű Kör, Szociáldemokrata Platform, Demokratikus Új Baloldal, Romániai Magyar Nők Fóruma, Romániai Magyar Vállalkozói Platform) ● a nemzeti közösségi lét kérdéseinek megoldásában az RMDSZ partnereiként működő, Romániában bejegyzett jogi személyek: tudományos, kulturális és szakmai szervezetek (Bolyai Társaság, Erdélyi Kárpát Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége). Az RMDSZ által felvállalt önkormányzati modell teret biztosít a plurális társadalomban jelentkező politikai, kulturális és társadalmi szerveződéseknek. Ez a modell egyben a társult tagok autonómiájának szigorú tiszteletben tartása mellett a hatalmi ágak szétválasztását és kölcsönös ellenőrzését is feltételezi. Ezt az elvi célkitűzést követve alakultak ki az irányító testületek: – döntéshozó: – végrehajtó: – konzultatív: – ellenőrző:

Szövetségi Képviselők Tanácsa Szövetségi Egyeztető Tanács Szövetségi Operatív Tanács Ügyvezető Elnökség Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa Országos Önkormányzati Tanács Platformok Konzultatív Tanácsa Szövetségi Szabályzat-Felügyelő Bizottság Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottság Szövetségi Ellenőrző Bizottság

Az RMDSZ képviseletét a szövetségi elnök – vagy megbízó levél alapján az erre felkért személy – látja el, míg az ügyvezető elnök illetékességi területein képviseli a szövetséget. A döntéshozó szerv a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT), amely állást foglalni hivatott a közösség életét érintő minden fontos politikai kérdésben. Az Egyeztető Tanács (SZET) az RMDSZ-hez társult szakmai, társadalmi és kulturális szervezetek, egyházi intézmények, személyiségek képviseleti, érdekegyeztető és döntéshozó fóruma. A szövetség egészét érintő kérdésekben (például költségvetés, ügyvezető alelnökök megerősítése, az ellenőrző testületek tagjainak megválasztása) a Szövetségi Képviselők Tanácsával közösen hoz határozatot.


– 18 / 40 –

HTMH • 2004.

Az Operatív Tanácsot (SZOT) a szövetségi elnök, akadályoztatása esetén pedig az ügyvezető elnök hívja össze. Szükség szerint határozatokat hoz a Szövetség működésére és szervezésére vonatkozó olyan kérdésekben, amelyek nem igényelnek alapszabályzatvagy programmódosítást. Tagjai: szövetségi elnök, tiszteletbeli elnök, ügyvezető elnök, az SZKT, a SZET és az OÖT elnöke, a Szövetség szenátusi és képviselőházi frakcióvezetői, valamint az ügyvezető elnök helyettese. Az Ügyvezető Elnökség (ÜE) a szervezet operatív kérdéseiben illetékes dönteni és eljárni, végrehajtja az SZKT határozatait és ellátja a Szövetség programjából eredő általános teendőket. Élén az ügyvezető elnök áll, akinek munkáját a különböző területekért felelős alelnökök segítik. Az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) a Szövetség listáin megválasztott polgármesterek, alpolgármesterek és önkormányzati képviselők legfőbb képviseleti, érdekegyeztető és tanácsadó testülete. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2003 január 31-e és február 2-a között Szatmárnémetiben megtartott VII. kongresszusán létrehozták a Platformok Konzultatív Tanácsát (PKT). A PKT az RMDSZ-en belül a pluralizmus jegyében különböző politikai nézeteket valló csoportosulások fóruma. A Szövetség ellenőrző testületei, amelyeknek tagjait az SZKT és a SZET közös ülésen választja meg öt évre: · a Szabályzat-Felügyelő Bizottság (SZFB), amelynek feladata tisztázni az Alapszabály értelmezésével összefüggésben felmerülő kérdéseket és állást foglalni azokkal kapcsolatban; · az Etikai és Fegyelmi Bizottság (EFB), amely kivizsgálja a felmerülő etikai problémákat, és javaslatokat dolgoz ki megoldásukra az illetékes döntéshozó szervek számára; · az Ellenőrző Bizottság (EB), amely folyamatosan ellenőrzi a Szövetség pénzügyeit és vagyoni helyzetét. A 2000. júniusi helyhatósági választások eredményeként az RMDSZ 148 polgármesteri helyet szerzett (5,01 %), míg a helyi RMDSZ-tanácsosok száma 2.451 (6,17 %), a megyei tanácsosoké pedig 135 (7,86 %). Ugyanakkor a romániai magyarság politikai érdekképviseleti szervezete 4 megyei tanácselnökkel (Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár), 9 megyei tanácsi alelnökkel (Beszterce–Naszód, Bihar, Brassó, Hargita 2, Kolozs, Kovászna 2, Szilágy) rendelkezik. A 2000. évi őszi parlamenti választásokon az RMDSZ a 345 tagú bukaresti Képviselőházba (Alsóház) 736.863 szavazattal 27 képviselőt (7,83 %) juttatott, míg a Szenátusban (Felsőház) 751.310 szavazattal 12 szenátori helyet (8,57 %) szerzett meg a 140-ből.

– 19 / 40 –

HTMH • 2004.


1. táblázat Az RMDSZ vezető tisztségviselői Irányító testületek Szövetségi elnök

Markó Béla

SZÖVETSÉGI KÉPVISELŐK TANÁCSA Elnök

ÜGYVEZETŐ ELNÖKSÉG Ügyvezető elnök

Frunda György

SZÖVETSÉGI EGYEZTETŐ TANÁCS Elnök

Kelemen Hunor

SZÖVETSÉGI OPERATÍV TANÁCS Elnök

Markó Béla Tagok

Takács Csaba – ügyvezető elnök Frunda György – az SZKT elnöke Kelemen Hunor – a SZET elnöke Demeter János – az OÖT elnöke Verestóy Attila – a szenátusi frakció vezetője Kelemen Atilla – a képviselőházi frakció vezetője Borbély László – az ügyvezető elnök helyettese

Takács Csaba

Ügyvezető alelnökök Önkormányzati

Kerekes Gábor

Oktatási és ifjúsági

Nagy F. István

Művelődési és egyházügyi Szép Gyula Területi szervezetek

Nagy Zsolt

Gazdasági és szociális

Kerekes Gábor

ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATI TANÁCS Elnök

Demeter János

SZÖVETSÉGI SZABÁLYZATFELÜGYELŐ BIZOTTSÁG Elnök

Markó Attila

SZÖVETSÉGI ETIKAI ÉS FEGYELMI BIZOTTSÁG Elnök

Ungvári Zrínyi Imre

SZÖVETSÉGI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG Elnök

Takács Gyula

– 20 / 40 –


HTMH • 2004.

2. táblázat Területi szervezetek Megnevezés

Elnök

Arad megye

Király András

Beszterce–Naszód megye

Szilágyi János

Bihar megye

Lakatos Péter

Brassó megye

Kovács Attila

Bukarest

Czédly József

Csíki terület

Ráduly Róbert

Fehér megye

Rácz Levente

Felső-Háromszék

Baka Mátyás

Galac

Székely Levente

Gyergyó terület

Rokaly József

Háromszék

Albert Álmos

Hunyad megye

Winkler Gyula

Kolozs megye

Kónya–H. Sándor

Krassó–Szörény megye

Makay Botond

Maros megye

Kelemen Attila

Máramaros terület

Gerstmayer József

Nagybánya terület

Ludescher István

Szatmár megye

Ilyés Gyula

Szeben megye

Jakab Elek

Szilágy megye

Seres Dénes

Temes megye

Halász Ferenc

Udvarhelyszék

Verestóy Attila

– 21 / 40 –

HTMH • 2004.


3. táblázat Az RMDSZ szenátorai

Bizottság – tisztség

Név

Megye

Eckstein–Kovács Péter

Kolozs

Jogi, fegyelmi és mentelmi bizottság – tag

Frunda György

Maros

Emberjogi, vallási és kisebbségügyi bizottság – elnök

Kereskényi Sándor – frakciótitkár Markó Béla Németh Csaba Pete István

Szatmár Maros Kovászna Bihar

Kulturális bizottság – tag Külpolitikai bizottság – tag Munkaügyi és szociális bizottság – tag Gazdasági bizottság – tag Mezőgazdasági bizottság – titkár A Szenátus alelnöke

Puskás Bálint

Kovászna

Seres Dénes

Szilágy

Közigazgatási és területrendezési bizottság – elnök

Sógor Csaba

Hargita

Tanügyi és tudományos kutatási bizottság – tag

Szabó Károly – frakcióvezető-helyettes

Szatmár

Védelmi, köz- és nemzetbiztonsági bizottság – tag

Vajda Borbála

Călăraşi

Verestóy Attila – frakcióvezető

Hargita

Költségvetési, pénz-, bankügyi bizottság – tag

Privatizációs bizottság – tag Egészségügyi és családvédelmi bizottság – tag Visszaéléseket kivizsgáló bizottság – tag


– 22 / 40 –

HTMH • 2004.

4. táblázat Az RMDSZ parlamenti képviselői Név Antal István Asztalos Ferenc Birtalan Ákos Borbély László Böndi Gyöngyike Erdei D. István Garda Dezső Kelemen Attila – frakcióelnök

Bizottság – tisztség Ipari és szolgáltatási bizottság – elnök Tanügyi, tudomány-, sport- és ifjúsági bizottság – Hargita alelnök Kovászna Költségvetési, pénz-, bankügyi bizottság – titkár Maros Az Állandó Bizottság titkára Máramaros Munkaügyi és szociális bizottság – tag Szatmár Ipari és szolgáltatásügyi bizottság – tag Hargita Visszaéléseket kivizsgáló bizottság – tag Megye Hargita

Maros

Mezőgazdasági bizottság – alelnök

Kelemen Hunor

Hargita

Kerekes Károly Kónya–Hamar S. Kovács Csaba Tibor Kovács Zoltán Makkai Gergely Márton Árpád – frakcióalelnök Pataki Júlia – frakciótitkár

Maros Kolozs

Művelődési, művészeti és tömegtájékoztatási bizottság – tag Munkaügyi és szociális bizottság – tag Külpolitikai bizottság – tag

Brassó

Közigazgatási és területfejlesztési bizottság – titkár

Bihar Maros

Mezőgazdasági bizottság – tag Közigazgatási és területfejlesztési bizottság – tag Művelődési, művészeti és tömegtájékoztatási bizottság – titkár

Kovászna Bukarest

Egészségügyi és családügyi bizottság – tag

Pécsi Ferenc

Szatmár

Ráduly Róbert Székely Ervin Szilágyi Zsolt Tamás Sándor Tokay György Toró T. Tibor Varga Attila – frakcióalelnök Vekov Károly

Hargita Bihar Bihar Kovászna Arad Temes

Gazdaságpolitikai, reformügyi és privatizációs bizottság – tag Információ és távközléstechnológiai bizottság – tag Jogi és mentelmi bizottság – tag Külpolitikai bizottság – tag Jogi és mentelmi bizottság – tag Emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság – alelnök Védelmi és nemzetbiztonsági bizottság – tag

Szatmár

Emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság – tag

Kolozs

Tanügyi, tudomány-, sport- és ifjúsági bizottság – tag Gazdaságpolitikai, reformügyi és privatizációs bizottság – titkár Költségvetési, pénz-, bankügyi bizottság – tag

Vida Gyula

Szilágy

Winkler Gyula

Hunyad

– 23 / 40 –

HTMH • 2004.


5. táblázat Megyei önkormányzati elnökök

Név

Megye

Demeter János

Kovászna megye

Szabó István

Szatmár megye

Virág György

Maros megye

Zsombori Vilmos

Hargita megye

6. táblázat

Megyei önkormányzati alelnökök Név

Megye

Baka Mátyás György Zsolt

Kovászna megye

Bunta Levente Petres Sándor

Hargita megye

Fekete–Szabó András

Szilágy megye

Kerekes Sándor

Kolozs megye

Kiss Sándor

Bihar megye

Markó Gábor

Brassó megye

Szántó Árpád

Beszterce–Naszód megye


– 24 / 40 –

HTMH • 2004.

7. táblázat Az RMDSZ által jelölt magyar tisztségviselők a központi és megyei szintű államigazgatásban (2001. december) Név Kozsokár Gábor Lokodi Emőke Szarka Edit Gáspárik Attila Varga Gábor Péter Elek Markó Attila Birtalan József Neményi József Demeter Attila Nagy Benedek Erős Viktor Murvay László Reman Domokos Bíró Albin Birtalan József Csendes László Csortán Ferenc Csortán Ildikó Ágoston Hugó Burkhárdt Árpád Csóka Tibor Dézsi Zoltán Riedl Rudolf

Tisztség Alkotmánybíró Tanácsos Tanácsos Alelnök Vezérigazgató Vezérigazgató

Intézmény Alkotmánybíróság Számvevőszék Számvevőszék Országos Audiovizuális Tanács Állami Szabadalmi és Védjegyhivatal Országos Ásványvízhivatal Tájékoztatási Minisztérium, Etnikumközi Helyettes államtitkár Kapcsolatok Hivatala Helyi Közigazgatás Minisztériuma, KöztisztviAlelnök selők Országos Ügynöksége Alelnök Országos Versenytanács Miniszteri tanácsos Kormányfőtitkárság Miniszteri tanácsos Művelődési és Vallásügyi Minisztérium Főfelügyelő Országos Értékpapírpiac Felügyelő Bizottság Főosztályvezető Nevelési és Kutatási Minisztérium Mezőgazdasági, Élelmezési és ErdőgazdálkodáFőosztályvezető-helyettes si Minisztérium Tag Biztosító Cégeket Felügyelő Ügynökség Alelnök Közalkalmazottak Ügynöksége Tag A szekuritáté levéltárát átvilágító bizottság Művelődési Minisztérium Tanácsos Művelődési Minisztérium Tanácsos Rádió Igazgatótanácsa Tag Alprefektus Maros megye Alprefektus Kovászna megye Alprefektus Hargita megye Alprefektus Szatmár megye

Az 1996-os választások eredménye minőségileg új helyzetet teremtett a romániai magyar közösség számára is. Érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ részvétele a román kormánykoalícióban olyan új lehetőséget jelentett, amelyet addig nem volt alkalma kipróbálni: hatalmi pozícióba kerülve vehetett részt az ország irányításában, nagyobb eséllyel kísérelhette meg célkitűzéseinek megvalósítását. A koalíciós kormányzás felelősségének vállalása több vonatkozásban előrelépésként értékelhető a magyarság szempontjából:

HTMH • 2004.

– 25 / 40 –


• a kompromisszum eredményeképpen létrejött kormányprogramban helyet kaptak az RMDSZ programjának fontos célkitűzései is (decentralizáció, nemzetközi jogszabályok jóhiszemű alkalmazása és a belső törvényhozás megfelelő módosítása); • a kormányzati struktúra módosítása révén a kisebbségi kérdés koordinálására külön szerv – a miniszterelnök mellé rendelt miniszter által irányított Kisebbségvédelmi Hivatal – jött létre, érdemi politikai–szakmai jogosítványokkal, regionális kirendeltségekkel; az oktatásügyi és művelődési minisztériumon belül létrejöttek a kisebbségi oktatás, illetve művelődés sajátos kérdéseivel foglalkozó államtitkárságok; • a központi és helyi adminisztrációban az RMDSZ (koalíciós részvételének arányában) fontos tisztségeket kapott: két minisztert és hat államtitkárt állíthatott, kulcspozíciókra tett szert több központi állami intézménynél, két prefektusa, nyolc alprefektusa, valamint öt prefektúra-igazgatója működött a megyei közigazgatásban, továbbá vezető beosztásokkal rendelkezett kormányzati alárendeltségű megyei intézményekben; • a törvényalkotás szintjén sikerült érvényt szerezni számos, az RMDSZ programjában prioritásként meghirdetett célkitűzésnek: kisebbségi nyelvhasználat a közigazgatásban (22/1997. sz. sürgősségi kormányrendelet), anyanyelven való tanulás joga az óvodától az egyetemig (új tanügyi törvény), polgári és szabadságjogok védelme (ombudsmanról szóló törvény), a volt közbirtokossági, egyházi vagy közösségi földtulajdonok visszaszolgáltatása (földalapról szóló törvény, a mezőgazdasági földterületek és erdők visszaszolgáltatásáról szóló törvény). Az 1996-os választások után a magyar–román államközi kapcsolatokban is történt előrelépés: Kolozsváron ismét működik a főkonzulátus, parafálták a diplomák elismeréséről szóló egyezményt, kormányközi vegyesbizottság alakult, s számos kétoldalú tárcaszintű együttműködési dokumentum született. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása során több konkrét kérdésben nem teljesülhettek az eredeti célkitűzések: nem került a parlament elé a kisebbségvédelmi, valamint az egyházügyi törvénytervezet, nem történt meg a kisebbségi közösségi és egyházi javak helyzetének rendezése, a román kormány által e tárgyban kibocsátott sürgősségi rendeleteknek sem sikerült – csekély kivételtől eltekintve – ténylegesen érvényt szerezni; a közigazgatási törvény módosítását csupán sürgősségi kormányrendeletek segítségével lehetett keresztülvinni, késett annak parlamenti jóváhagyása. Az 1996–2000-es időszakot az erdélyi magyarság fokozott várakozással élte meg. Az RMDSZ-nek mint a romániai magyar közösség érdekvédelmi szervezetének kormánykoalíciós tapasztalatai – eredményeivel és kudarcaival együtt – hosszú időre meghatározhatják az erdélyi magyarság politizálásának, érdekérvényesítésének irányait, lehetőségeit. A koalíciós kormányzás négy évét a magyar közösség kétszeresen is türelmi időszakként élte meg, amelyet egyrészt a mindenkori román hatalom iránti, másrészt pedig a saját érdekvédelmi szövetsége iránti bizalom kérdésének tekintett. A 2000-es választások után az RMDSZ-nek a kormánypárttal megkötött megállapodása eredményeként a román parlament elfogadta a kisebbségi nyelvhasználati jogokat bizto-


– 26 / 40 –

HTMH • 2004.

sító új közigazgatási törvényt, megkezdhette működését a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a földtörvényt a magyarság érdekeinek megfelelően módosították megerősítve a közbirtokossági tulajdonforma elismerését, megszületett a restitúciós törvény, és jelentősen növekedett a magyar nyelvű rádióadások időtartama. Az RMDSZ 2003. január 31-e és február 2-a között zajló kongresszusa módosította a szövetség programját és alapszabályzatát. Az új program tételesen megfogalmazza az európai integrációval kapcsolatos feladatokat. Az alapszabályzat-módosítás két legfontosabb eleme a tiszteletbeli elnöki tisztség törlése, valamint annak rögzítése, hogy a helyhatósági vagy parlamenti választásokon a szövetség ellenében, más politikai alakulat színeiben induló személyek elveszítik RMDSZ tagságukat. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) létrehozási folyamatának első állomása ugyanebben az időben, ugyancsak Szatmárnémetiben volt. A tiszteletbeli elnökséget elveszítő Tőkés László református püspök ekkor hirdette meg a spontán, alulról szerveződő autonómia-mozgalom szükségességét, amelynek végcélja az erdélyi magyar társadalmat egységbe foglaló EMNT létrehozása és a romániai magyarság háromszintű autonómiájának megvalósítása. Többhónapos szervezési munkát követően október 26-án Sepsiszentgyörgyön közfelkiáltással megalakult a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), december 13-án Kolozsváron pedig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Az SZNT elnöke Csapó József volt RMDSZ-es szenátor. Alakulásakor a székely tanács bejelentette, hogy 2004-ben a román parlament elé kíván terjeszteni egy székelyföldi autonómia-tervezetet. Az etnikai alapú területi autonómia koncepcióját Csapó József dolgozta ki, és mutatta be novemberben. Ezt követően az EMNT szakértőcsoportja is bemutatott egy korszerűbb, regionális autonómia-koncepciót. Az EMNT elnöke és egyben tiszteletbeli elnöke Tőkés László királyhágómelléki református püspök, ügyvivői Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor RMDSZ-es képviselők. A nemzeti tanácsok megjelenése a teljes román politikai paletta felháborodását váltotta ki. A román pártok a román integritás veszélyeztetésének, alkotmányellenes kezdeményezésnek nevezték a tanácsok megjelenését, valamint autonómia-tervezeteik bemutatását, és törvényen kívül helyezését kérték annak a két szervezetnek, amelyek jogilag, tehát törvényesen létre sem jöttek. November 7-én a Legfelsőbb Törvényszék mellett működő ügyészség vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy az SZNT létrehozása büntetőjogi eset vagy sem. A kivizsgálás megállapította, hogy nem történt alkotmányellenes cselekedet, mivel a tanács az alternatív mozgalmakban szerepet vállaló RMDSZképviselők révén a román parlament elé kívánja terjeszteni autonómia-tervezetét. 5. GAZDASÁG Az 1989–90-ben bekövetkezett politikai változásokat gazdasági téren ellentmondásos intézkedések követték. Bár programjaikban a különböző kormányok minden egyes alkalommal meghirdették a privatizáció felgyorsítását, a központi intézkedések tételes

HTMH • 2004.

– 27 / 40 –


végrehajtására nem került sor, helyi szinten megakadályozták a piaci viszonyok kialakítását. A reformintézkedések elodázásával egyidejűleg a gazdaság minden területén eluralkodott a korrupció. A Romániában 1990 és 1995 között létrehozott alultőkésített kereskedelmi bankrendszer – elsősorban politikai nyomásra – alacsony kamatokra adott hitelt, ebből kifolyólag az érintett bankok rövid időn belül csődközeli helyzetbe kerültek, illetve csődbe mentek. Az 1996-os választások utáni kormányintézkedések egyértelműen a visszafordíthatatlan reformfolyamat beindulását jelezték. Az IMF és a Nemzetközi Valutaalap támogatásával megkezdődött a veszteséges vállalatok felszámolása. Csökkent a belső fogyasztás, felgyorsult a privatizáció. Fokozatosan csökkentették a szubvenciókat, beleértve az energiaárakét is, és ez a folyamat még nem ért véget. Lépések történtek a lej konvertibilitása irányában és a beruházások ösztönzésére. Létrejöttek a kis- és középvállalatok támogatásának intézményei, regionális fejlesztési programokat kezdeményeztek, előrelépés történt a közösségi és magánjavak – erdők, földek – visszaszolgáltatására. Megkezdődött a megfelelő jogi keretek kialakítása annak érdekében, hogy az ország vonzóvá váljon a külföldi tőke számára. Románia teljes jogú tagja lett a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodásnak (CEFTA). A gazdaság teljesítménye ennek ellenére következetesen romlott. Míg a GDP növekedése 1996-ban +4,1 % volt, addig 1997-ben –6,6 %-ot, 1998-ban –7,3 %-ot, 1999-ben –3,2 %-ot, 2000-ben pedig +1,6 %-ot tett ki. 2000-től a gazdaság korábban folyamatosan csökkenő teljesítménye javulni kezdett. Az ipari termelés volumene 8,2 %-kal növekedett, de ez még nem befolyásolta kedvezően az életszínvonalat. A rossz gazdasági teljesítmény elsődleges okai a gazdaság tőkeszegénysége, a tulajdonviszonyok radikális átalakításának elmaradása és a külföldi tőke hiánya voltak. A feketegazdaság aránya becslések szerint elérte a 40 %-ot. A szükséges de népszerűtlen intézkedések késése, a korrupcióellenes intézkedések alacsony hatásfoka, a törvénykezés instabilitása a külföldi befektetések elmaradásához, a reformfolyamatok egészének fékezéséhez vezetett. 2003-ban a szerkezeti problémák és a kedvezőtlen nemzetközi konjunktúra ellenére folytatódott a gazdaság 2000 óta tartó növekedése. A román gazdaság ebben az évben figyelemreméltó makrogazdasági teljesítményt ér el, amely főként a belső fogyasztás növekedéséből fakadt. A GDP növekedése 4,9 %-os lett, az infláció 14,1 %-ra szorult vissza (2000-ben 40,7 %, 2002-ben 17,8 % volt.) Aggodalomra okot adó jelenségként az év utolsó harmadában hirtelen megnövekvő kereskedelmi és fizetési mérleghiány merült fel. A gazdasági reformok továbbvitelében ugyan történt előrelépés, ezek végrehajtása azonban a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan halasztást, késedelmet szenvedett. A látványos gazdasági fejlődés és a szerkezetátalakításban, valamint a privatizációban elért részeredmények elismerése mellett szinte folyamatos kritika érte Romániát a nemzetközi szervezetek és az országban tevékenykedő külföldi üzleti körök részéről a társadalom gyakorlatilag minden rétegét átható kor-


– 28 / 40 –

HTMH • 2004.

rupció, a túlzott bürokrácia és a közigazgatás felkészületlensége miatt. Az eredmények elismerését jelzi azonban az, hogy a nemzetközi hitelminősítő intézetek (Standard & Poor’s, Fitch, Moddy’s) az év második felében egy–egy fokkal javították Románia besorolását. Ez annak is köszönhető, hogy az évek óta vontatottan haladó privatizációs folyamat 2003 utolsó harmadában felgyorsult, és néhány régóta húzódó privatizációs ügyeltben konkrét eredményeket hozott. Ekkor értékesítették a legnagyobb román bank, a Román Kereskedelmi Bank (BCR) részvényeinek 25 %-át, a brassói traktor- és teherautó-gyárat, az ARO terepjárókat gyártó üzemet, illetve több kohászati és acélipari üzemet, amelyeket a galaci Sidex kombinátot korábban megvásárló és azóta sikeresen működtető angol–indiai konzorcium vásárolt meg. Az ősz folyamán elindították az energetikai szektor magánosítását is. Meghirdették a nemzeti olajvállalat, a PETROM és a két legnagyobb gáz- valamint két villamosenergia-elosztó cég eladását. Az állami vállalatok magánosítását végző Privatizációs Hatóság (APAS) 2003-ban 309 értékesítésére írt alá adásvételi szerződést, a privatizációból befolyó összeg közel 300 M USD-vel gyarapította a költségvetés bevételeit. Az év végére 122 állami vállalat maradt az APAS portofóliójában, ami azt jelenti, hogy a magánosítási folyamat Romániában is a befejezéséhez közeledik. Az államháztartási hiány a tervezett 2,7 %-nál kedvezőbben alakult, 2,4 %-os lett. A romló kereskedelmi mérleghiány következtében a folyó fizetési mérleg 2,9 Mrd EUR-ra becsült, a GDP 5,8 %-át kitevő deficitje ugyan kedvezőbb adat az év végi pesszimista várakozásokhoz képest, de jelentősen nagyobb az USD-ben 4,8 %-osra tervezett , az IMF-fel is egyeztetett hiánynál, illetve a 2002-ben regisztrált 3,8 %-nál. 8. táblázat A román gazdaság néhány fontosabb jellemzőjének alakulása az 1999–2003. években Megnevezés GDP (folyó áron) Egy főre jutó GDP A GDP növekedése Infláció (dec./dec.) Munkanélküliségi ráta Export Az export változása Import Az import változása Az ipari termelés változása

Mrd USD USD % % % M USD % M USD % %

1999 35,6 1.585 –1,2 54,8 11,8 8,49 2,4 10,56 –12,2 –2,4

2000 37,0 1.649 2,1 40,7 10,5 10,37 21,9 13,06 25,6 7,1

2001 40,1 1.790 5,7 30,3 8,8 11,38 9,8 14,35 19,1 8,4

2002 45,7 2.106 4,9 17,8 8,1 13,87 31,8 16,48 174,8 6,0

2003 54,5 2.511 4,9 14,1 7,2 17,62 27,0 24,00 34,4 3,2

A külföldi befektetések az előzetes várakozásoktól elmaradtak, 2002-höz viszonyítva azonban 14 %-kal nőttek, és elérték az 1,25 Mrd USD-t. Az 1991-től összesített adat 10,4 Mrd USD. A külföldi tőkével létrehozott cégek száma 97.203 volt. A befektetett tőke szerint első helyen az ipar áll, ezt követi a szolgáltatási szektor, a nagybani kereske-

HTMH • 2004.

– 29 / 40 –


delem, a szállítás, a kiskereskedelem, az építőipar, az idegenforgalom és a mezőgazdaság. Az EU-országjelentés még nem adta meg Romániának a működő piacgazdaság minősítést. A magyar–román gazdasági kapcsolatok mindig is jobbak voltak a politikaiaknál. Romániában 2003. december 31-éig 4.392 magyar tőkeérdekeltségű cég volt bejegyezve, ezzel Magyarország a 7. legnagyobb befektető lett az országban. A bejegyzett cégek jegyzett törzstőkéje 264,5 M USD volt, ami a 13. helyet jelenti a romániai külföldi befektetők rangsorában, de valójában mintegy 550–600 M USD lehet a ténylegesen befektetett tőke értéke . A számok azt mutatják, hogy mindkét irányból igen nagy az érdeklődés a gazdasági kapcsolatok fejlesztése iránt. A kétoldalú forgalom bővülése összességében és irányonként is többszörösen meghaladta a teljes magyar külkereskedelmi forgalom hasonló mutatóit. Románia a magyar CEFTA-export egynegyedének célországa lett, aminek eredményeként Románia a tagországok között a magyar áruk legjelentősebb felvevő piacává lépett elő. A 2003. évi kétoldalú áruforgalom volumene 1,48 Mrd USD-t ért el, ami 38 %-os bővülést jelent. Ebből a magyar export 869 M USD-t, a román pedig 617 M USDt tett ki. Ezzel a teljesítménnyel Magyarország 3,6 %-kal részesedik Románia teljes külkereskedelmi forgalmából, míg import- és exportpartnerei rangsorában az 5., illetve a 7. helyen áll. A romániai magyarság gazdasági helyzete ellentmondásos. A magánszférában az erdélyi magyarság bizonyos lépéselőnyhöz jutott, hiszen nagy részük ismerte a magyarországi helyzetet és modelleket, sokukat rokoni, baráti kapcsolatok kötik Magyarországhoz, amelyeket sikerrel kamatoztatnak az üzleti életben. Ennek köszönhetően a vállalkozásokra, kezdeményezésekre fogékony réteg körükben lényegesen korábban jelent meg, és hatékonyabban kezdett működni, mint a román lakosság körében. Az említett okokból a romániai magyarság számára létfontosságú a magánvállalkozásokban való részvétel. Ez az a terület, ahol a legkevesebb intézményes akadályba ütközik a magyar vállalkozó, ahol – mind a szolgáltatásban, mind a termelésben – igen könnyen találhatók jól jövedelmező, jelenleg ellátatlan területek. A kezdeti előny azonban a gazdasági szférában is megnyilvánuló nemzetiségi diszkrimináció miatt lemorzsolódni látszik. Jelenleg a Székelyföldtől eltekintve, a szórványmagyarság körében gyakoribbak a román nemzetiségűekkel kötött érdekszövetségek, sőt külföldi partnerekkel is hatékonyabb az együttműködés. Az állami vállalatok súlyos helyzete a kilencvenes évek második felében a munkanélküliség gyors növekedését váltotta ki. A veszteséges állami nagyvállalatok ellen foganatosított lépések nagyobb arányú elbocsátásokhoz vezettek. Az elszegényedés fokozta a romániai magyarok elvándorlási hajlandóságát és külföldi, elsősorban magyarországi munkavállalását. Becslések szerint 2003-ban 1,7 millió román állampolgár dolgozott külföldön, s ezen belül nagy a magyar külföldi munkavállalók és illegális munkások részaránya. Románia 2003-ban az EU-tagországok, illetve más fejlett országok – így például


– 30 / 40 –

HTMH • 2004.

Kanada, USA, Izrael – egyik legfőbb munkaerő-szállítójává lépett elő. Egyedül a Munkaerő-migrációs Hivatal 40 ezer hivatalos munkaszerződést kötött a külföldi partnerekkel, amelyek főként 2–9 hónapos időtartamú mezőgazdasági idénymunkára, illetve építő- és vendéglátóipari munkahelyek betöltésére vonatkoztak. 2001-től folyamatosan csökkent a regisztrált munkanélküliség, az 1999. évi 11,8 % 2003-ra 7,2 %-ra esett vissza. A regisztrált munkanélküliek száma azonban csupán egy részét jelenti a valós adatnak. Tényleges jövedelem hiányában a mezőgazdaságban dolgozók jó része akár munkanélkülinek is tekinthető. Súlyos gondot jelent a mezőgazdaság állapota. Az ország lakosságának 46–47 %-a mezőgazdasági környezetben él, ami európai viszonylatban a legrosszabb arány. A földek elhanyagoltak, művelésük messze elmarad a kor követelményeitől. Az egykori birtokosok által visszakapott földterületek jelentős része került újból magyar kézbe. 2001-ben az RMDSZ szorgalmazására kormányrendelet erősítette meg a hajdani közbirtokossági tulajdonforma elismerését. Ebben az évben Hargita, Kovászna és Maros megyében több mint 120 hektár erdőt szolgálatattak vissza. Ugyanakkor hiányoznak a földek megműveléséhez szükséges eszközök, és a vetőmag. A gazdák változatlanul bizalmatlanok a közös műveléssel szemben, és ami talán a legnagyobb gond, a falvak magyar lakossága erősen elöregedett. 2002-ben pozitív elmozdulást hozott a mezőgazdaság vonatkozásában a 2001. évi 102. számú sürgősségi kormányrendeletet elfogadó 2002. évi 400. számú törvény. Több előírása közvetlenül érinti a magyar közösséget. E jogszabály révén lehetővé vált, hogy az 1945 és 1959 között erőszakkal elvett, majd a kollektív gazdaságokba bevitt földek viszszakerüljenek az eredeti tulajdonosokhoz; az egyházak és oktatási intézmények közbirtokosságokban található erdőterületeit nem adják hozzá az érintett intézmények más formában visszakapott erdőterületeihez, azaz az egyházak és oktatási intézmények a 30 hektáros erdőterületen felül az egyes közbirtokosságokban található résztulajdonuknak megfelelően még visszakapnak 20 hektárt. Törölték azt a megszorító rendelkezést, amely szerint a közbirtokossági tagok nem végrendelkezhetnek, nem adományozhatnak, és nem adhatják el résztulajdonukat. Amennyiben az egykori erdőterületek helyén ma mezőgazdasági terület van, a jogosult opciója alapján mezőgazdasági területet vagy erdőt kell visszaszolgáltatni; a közbirtokosságok pedig tagonként 10 hektár felső határig viszszakapják a kaszáló- és legelőterületeiket. 2003-ban a rendkívül gyenge gabonatermés ellenére közel 4 %-kal növekedett a mezőgazdasági termelés. A 14,8 M hektárt kitevő mezőgazdasági művelésre alkalmas terület 63 %-a, vagyis 9,4 M ha öntözhető. Ebből 2003-ban 9,1 hektárt műveltek meg, ami már növekedést jelent az előző évekhez viszonyítva. 6. CIVIL TÁRSADALOM 1989 után több, nagy hagyományú erdélyi magyar társadalmi szervezet alakult újjá, és számos alapítvány született. A romániai magyar alapítványok és egyesületek bíróságilag

HTMH • 2004.

– 31 / 40 –


bejegyzett száma ma meghaladja a 300-at, tevékenységük a hagyományőrzéstől a kultúrán, művészeten, oktatáson, szociális gondozáson keresztül egészen a kutatásig, gazdaságfejlesztésig terjed. A teljesség igénye nélkül említést érdemelnek az alábbi önszerveződések: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Barabás Miklós Céh, Bolyai Társaság, Civitas Alapítvány, Collegium Transsylvanicum Alapítvány, Erdélyi Kárpát Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Korunk Baráti Társaság, Kriza János Néprajzi Társaság, Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Romániai Magyar Könyves Céh, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Romániai Magyar Zenetársaság, Szatmárnémeti Kölcsey Kör, Szórvány Alapítvány, Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány. Számtalan regionális vagy kimondottan helyi érdekeltségű művelődési társaság létesült, elsősorban a városokban. Zavartalan működésük akadálya legtöbbször a megfelelő anyagi eszközök hiánya. Ezek pótlására általában helyben nincs mód, legtöbbjük magyarországi szakmai vagy testvérvárosi kapcsolatai révén, valamint pályázatok útján jut támogatáshoz. Az önszerveződési folyamat jelentősen előrehaladt az ifjúság körében is. A szervezetek között említhetjük többek között az országos ernyőszervezetekként működő Magyar Ifjúsági Értekezletet (MIÉRT), Magyar Ifjúsági Tanácsot (MIT), valamint Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségét (MISZSZ), a Romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetségét (MAKOSZ), a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ), az Itthon Fiatalon Mozgalom (IFM) regionális és települési szintű szervezeteit, az egyetemi városokban működő diákszövetségeket összefogó Országos Magyar Diákszövetséget, továbbá az Állampolgár Menedzser Egyletet (ÁME; ifjúsági képzési, továbbképzési programok), a református fiatalokat tömörítő Ifjúsági Keresztyén Egyleteket (IKE), valamint az unitárius fiatalok Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletét. 7. OKTATÁS Az 1992-es romániai népszámlálás hivatalos adatai szerint a 12 éven felüli összlakosság 95,3 %-a iskolázott (általános, közép- vagy felsőfokú végzettségű), míg a magyarság esetében ez az arány kedvezőbb: 98 %. Nem ilyen kedvező a magyarság helyzete a felsőfokú képesítés terén: amíg az országos átlag (a 12 éven felüli lakosságra vonatkoztatva) 5,1 %, a főiskolát vagy egyetemet végzett magyarok aránya csupán 3,6 %. Legjellemzőbb a romániai magyarságra a középfokú képesítés (középiskola, szakközépiskola, szakirányú technikum): az országos 66,6 %-hoz (a 12 éven felüli lakosságra vonatkoztatva) mérten a magyarság 74,6 %-os számaránya a legkedvezőbb.


– 32 / 40 –

HTMH • 2004.

Előbbiekből következik a csupán általános iskolai képzettségű magyarok viszonylag alacsony, 2 %-os (a 12 éven felüli lakosságra vonatkoztatva) számaránya. Ez a mutató az országos átlagot tekintve 4,7 %. Számarányánál és történelmi hagyományainál fogva a romániai magyarság természetes és jogos igényének tartja az óvodától az egyetemig terjedő anyanyelvi oktatását. A század elején Erdély igen fejlett magyar oktatási hálózattal rendelkezett, minden szinten magyar oktatás folyt: 1919 előtt csupán az elemi iskolák száma meghaladta a háromezret. A két világháború közötti román törvények a magyar oktatási rendszer fokozatos felszámolására törekedtek, ami különböző eszközökkel történt: pl. állami ellenőrzés alá vonták és magániskolákká fokozták le az egyházi iskolákat, különböző kedvezményekkel ösztönözték a román tanítók betelepülését a színmagyar területekre, míg képesítő- és nyelvvizsga hiányában magyar tanítókat bocsátottak el. A második világháború után – a történelmi körülményeknek köszönhetően – ÉszakErdélyben szinte érintetlenül megmaradt az 1940 és 1944 között újraéledt magyar nyelvű iskolahálózat (1.790 elemi — ebből 754 felekezeti, 173 középiskola — ebből 69 felekezeti, 93 gimnázium, 38 főgimnázium, 14 kereskedelmi és 13 ipari líceum, valamint 15 tanítóképző). Három egyetemen és a kolozsvári műszaki főiskolán több mint 2.800 magyar diák tanult. Az 1948-as iskolareform felszámolta a felekezeti oktatást, 1959-ben megszűntették a magyar tannyelvű Bolyai Egyetemet. Az anyanyelvi oktatásban részesülők számaránya rohamosan csökkent. 6. ábra

Az összes romániai diákból magyar nyelven tanulók aránya 1950 és 2000 között

HTMH • 2004.

– 33 / 40 –


Az 1989-es fordulat tulajdonképpen nem hozott számottevő változást a román állam oktatáspolitikájában. A beiskolázási adatok szerint a kilencvenes évek elején a teljes lakosság 7,1 %-át képviselő – az ezredfordulóra 6,7 %-ra csökkenő – magyarok részvétele az anyanyelvi oktatásban a következőképpen alakult: 9. táblázat A magyar nyelven beiskolázottak részarányának alakulása 1989 és 2003 között ’89–90 ’91–92 ’94–95 ’95–96 ’96–97 ’97–98 ’98–99 ’99–00 ’00–01 ’01–02 ’02–03 % Óvodai oktatás 5,3 6,4 6,6 6,6 6,5 6,7 6,5 6,3 6,8 6,53 6,58 Általános iskolák 5,3 5,1 4,9 4,8 4,8 4,9 4,8 4,8 4,75 4,74 4,83 Középiskolák 2,5 4,3 4,1 3,8 3,7 3,8 3,8 3,6 3,8 3,98 3,97 Szakoktatás 0,04 1,6 1,9 1,9 1,1 … 2,2 2,5 2,5 2,8 2,94 Felsőoktatás 4,3 4,3 … 3,8 4,1 … … 4,3 4,3 4,3 4,3 Oktatási szint

Az anyanyelvű oktatás folytonosságának hiánya, valamint a megoldatlan szakoktatás miatt a magyar diákok jelentős része már az általános iskola évei alatt román tagozatra kényszerült, különösen a szórványvidéken. Az 1999. július 1-jén elfogadott oktatási törvény csak részben elégíti ki az erdélyi magyarság oktatási igényeit. Minden szinten biztosítja a magyar nyelvű szakoktatást és a felvételi vizsgát, azon a nyelven, amelyen a diák elsajátította ismereteit. Lehetővé teszi a román nyelv tanulását sajátos program keretében az alsó tagozatokban és sajátos tankönyv alapján az általános iskolák felső tagozatában. Kis településeken – így szórványvidéken – is lehet létszám alatti anyanyelvű osztályokat működtetni. Az új törvény alapján az egyház nem csupán a számára szükséges személyzet képzésére jogosult, hanem működtethet – igaz csak magánintézményként – világi oktatást is. Úgyszintén lehetővé teszi magyar nyelvű csoportok, tagozatok, kollégiumok és karok szervezését a felsőoktatásban. Ezzel szemben korlátozó jellegű a kisebbségek nyelvén oktató felsőoktatási intézmények létesítésében: így magyar nyelvű állami egyetem nem, csupán multikulturális egyetem hozható létre, amelynek oktatási nyelvét külön törvény szabályozza. A jogszabályi korlátozások arra késztették az erdélyi magyar közösséget, hogy a magyar kormány támogatásával és az erdélyi magyar történelmi egyházak védnöksége alatt megkezdjék egy erdélyi magyar magánegyetemi hálózat kiépítését. A román alkotmánymódosítási tervezetet előkészítő parlamenti bizottsághoz – többek között – egy, az önálló, minden szintű felekezeti oktatás létrehozását szavatoló módosító javaslatot is benyújtott az RMDSZ. A parlament az alkotmánymódosítás során ezt a javaslatot fogadta el eredeti formájában, lehetővé téve ezáltal, hogy a felekezeti oktatás önálló oktatási formaként jöjjön létre az oktatás valamennyi szintjén. A hivatalos adatok szerint a 2000–2001-es tanévben összesen 2.367 iskolai intézményben folyt magyar tannyelvű oktatás. Ezek közül 1.283 önálló magyar intézményként, 1.084 pedig tagozat formájában működött. Szintek szerinti bontásban 1.121 óvodában,


– 34 / 40 –

HTMH • 2004.

450 elemi, 634 általános iskolában, valamint 140 középiskolában és 22 szak-, mester- és posztliceális iskolában folyt magyarul az oktatás. 2001-ben újraindult önálló intézményként az aradi Csíky Gergely középiskola, és a 2001–2002-es tanévtől jóváhagyták a Leövey Klára máramarosszigeti önálló magyar középiskola létrehozását. Ugyancsak ebben az évben született meg a marosvásárhelyi Bolyai János Líceum önálló magyar középiskolává alakulásának terve. A helyi románság ellenállása miatt nem vált lehetővé az azonnali rendezés: az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közötti megegyezés szerint a működő román osztályokat nem számolták fel, de a 2002–2003-as tanévtől nem indult újabb román osztály az egykori marosvásárhelyi református gimnáziumban. A 2002– 2003-as tanévben – szintén az RMDSZ és a kormányzópárt közötti megegyezés alapján – a brassói Áprily Lajos önálló magyar középiskola nyert létjogosultságot. Ugyanennek az egyezménynek a következményeként 9 csángóföldi iskolában tantervi keretek között beindult a magyar nyelv és irodalom oktatása. 2003-ban a magyar nyelvű óvodai és közoktatásban 186.218 gyermek tanult és 11.917 pedagógus tanított 2.322 intézményben. E mellett 623 iskolában 7.110 románul tanuló magyar diák kérésre magyar nyelv- és irodalomoktatásban vehetett részt 831 oktató irányításával, tehát a magyar nyelvű iskolák, osztályok és a magyar nyelvet is tanrendre tűző osztályok együttes száma közel 3 ezerre növekedett. A magyar nyelven tanulók részaránya 4,77 % volt. Az intézmények nagyobb része – 1.230 – önálló magyar intézményként, 1.092 pedig tagozat formájában működött. Szintek szerinti bontásban 1.120 óvodában, 417 elemi és 634 általános iskolában, valamint 133 középiskolában és 18 szak-, mester-, illetve posztszekundér iskolában folyt magyarul az oktatás. Óvodába 41.457 magyar gyereket írattak; a népességfogyásból adódó számbeli csökkenés ellenére ezen a szinten a legmagasabb – 6,58 % – a magyar gyermekek. Az elemi oktatásban – I– IV. osztályban – 50.036 magyar gyermek tanult, részarányuk 5,05 % volt. Általános szinten – V–VIII. osztályban – 55.702 magyar diák folytatta tanulmányait, részarányuk 4,61 %-ot tett ki. A középiskolákban 29.415 magyarul tanuló diákot regisztráltak, az ő részarányuk 3,97 %. Ezt egészíti ki a szak- és posztszekundér oktatás 7.950, illetve 1.658 tanulóval, 2,94, illetve 2,68 %-os részaránnyal. A magyar nyelvű iskolahálózat egyik jellegzetessége a felülreprezentáltság. Míg a magyarul tanulók részaránya 4,77 %, a magyar oktatási intézményeké 9,87 %. A felsőfokú oktatásban részesülő magyar diákok létszáma ugyan látványosan növekedett, részarányuk azonban változatlanul az 1989. évi 4,3 %-os szinten maradt. 2003-ban a romániai felsőfokú intézményeket 25.762 magyar hallgató látogatta. Közülük 21.259en állami, 4.503-an pedig magán-, illetve alapítványi egyetemen tanultak. Míg az előző tanévben magyar nyelven 8 egyetem 22 karának közel 70 szakán 7.483 hallgató tanult, addig 2003-ban 9.962-re emelkedett a magyar nyelven tanulók száma. Magyar nyelvű oktatás négy állami felsőoktatási intézményben folyik: a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a marosvásárhelyi Színművészeti egyetemen és a Bukaresti Egyetem hungarológiai szakán. A román tanügyi törvény a magánoktatás kategóriájába sorolja a felekezeti

HTMH • 2004.

– 35 / 40 –


oktatási intézményeket is. Ilyenek a kolozsvári magyar tannyelvű Egyetemi Fokú Protestáns Teológia Intézet, a gyulafehérvári Katolikus Teológia és a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem. 2001-ben megkapta az illetékes román hatóságoktól a működési engedélyt a magyar állam támogatásával létrehozott Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amely 9 marosvásárhelyi és csíkszeredai karral, 374 diákkal indult. A 2002–2003-as tanévben 14-re bővült a karok száma, a hallgatók létszáma pedig 915-re emelkedett. A romániai magyar felsőoktatási kínálatot egészítik ki a Gödöllői Szent István Egyetem, a Soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem, a budapesti Gábor Dénes Műszaki Főiskola, a Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája erdélyi konzultációs központjai, amelyekben a 2002–2003-as tanévben összesen 698 diák tanul. Az állami egyetemeken tanuló magyar hallgatók csak csoportokba és döntési joggal nem felruházott, saját költségvetéssel rendelkező önálló tanszékekbe, illetve karokba szerveződve tanulhatnak anyanyelvükön (kivételt jelent a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen működő református és katolikus teológiai kar). A magyar nyelvű képzési lehetőségek korlátozottak vagy teljesen hiányoznak a műszaki tudományok és a mezőgazdasággal kapcsolatos szakirányok terén, valamint a jogi, zenei és képzőművészeti oktatásban. Az RMDSZ 2001-ben az illetékesek elé terjesztette javaslatát két önálló magyar kar létrehozataláról a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, magyar részleg létrehozásáról a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a magyar nyelvű oktatás bevezetéséről a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián, a kolozsvári Agronómiai Egyetemen és a marosvásárhelyi Petru Maior Műszaki Egyetemen. Azóta minden évben megjelenik ez a javaslat is az RMDSZ és a kormányzó Szociáldemokrata Párt közötti együttműködési nyilatkozatban, de megvalósítása mindmáig az érintett intézmények szenátusának ellenállásába ütközött. Az egyetemi autonómia megsértése nélkül ugyanis nem lehet megkerülni ezeknek az intézményeknek a szenátusát. Jelenleg a két intézmény szenátusával folytatott tárgyalások eredményeképpen kivitelezhetőnek tűnik a Babeş– Bolyai Tudományegyetem két önálló magyar karának, illetve az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar részlegének felállítása. 8. MŰVELŐDÉS, KULTÚRA, TUDOMÁNY A kultúra, a közművelődés fejlesztésére az 1989-es fordulatot követő gazdasági és politikai körülmények között – különösen az 1996. évi választásokig – egyedüli lehetőségként az önszerveződés maradt. Szükségessé vált az önkormányzati alapon működő, a költségvetési keretekből arányosan részesedő saját intézményrendszer kiépítése. Az 1995-ig kialakított alternatív magyar közművelődési intézményrendszer alapját jelenleg többszáz egyesület, alapítvány, szövetség képezi, a hagyományőrzéstől a művészetig, amelynek infrastrukturális alapját az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület mintegy


– 36 / 40 –

HTMH • 2004.

12 ingatlanból álló „magyarház-hálózata” biztosítja. Az erdélyi magyar kulturális életet a 2000-ben 115. évfordulóját ünneplő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) fogja össze, amely hálózatként működik. Önszervező, intézményteremtő tevékenysége átfogja az egész nemzeti közösséget, célja a romániai magyarság kulturális autonómiájának megteremtése. A több mint két évszázados múltra visszatekintő erdélyi magyar színházi hálózat gyakorlatilag lefedi a magyarlakta területeket. Magyar társulat működik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Temesváron, Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredán, az egyetlen magyar opera Kolozsváron található. A nagy hagyományú színházak mellett az elmúlt években új kezdeményezéseknek is tanúi lehetünk, ilyenek a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a Marosvásárhelyi Színiakadémia Stúdiója, a nemrég alakult székelyudvarhelyi és csíkszeredai önálló társulatok. Több bábszínház (Nagyvárad, Kolozsvár) is színesíti a palettát. A színészutánpótlást a Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola, a kolozsvári egyetem színházművészeti szaka és az utóbbi időben az egyes színházak mellett működő stúdiók biztosítják. A romániai hivatásos magyar táncművészet reprezentánsai a marosvásárhelyi Maros (volt Állami Székely) Népi Együttes, a Hargita Együttes, a Pipacsok Táncegyüttes stb. Jelentős szerepet tölt be a romániai magyarság kulturális életében az amatőr művészeti mozgalom, különösen a hagyományőrzés, a néptánc–népzene, tárgyalkotó népművészet, versmondás, színjátszás területén. Gyakorta tanúi lehetünk az erdélyi magyar műkedvelő mozgalom egész Romániát, esetenként a Kárpát-medencét is átfogó bemutatóinak, találkozóinak és fesztiváljainak. Ide sorolhatók olyan rendezvények, mint a szatmárnémeti népdalverseny, a zilahi zeneszerzői verseny, a különböző szavalóversenyek, bábos találkozók, színjátszó fesztiválok stb. Számos csoport közismert szereplője a magyarországi találkozóknak, fesztiváloknak is. A könyvkiadók gazdasági nehézségeik ellenére imponáló teljesítményt nyújtanak, azonban nem tudják kielégíteni az olvasói szükségleteket, a könyvtárak állományának pótlását, gyarapítását, különösen a klasszikus irodalom, a tudományos és enciklopédikus művek tekintetében. A legfontosabb magyar könyvkiadók: Pallas Akadémia (Csíkszereda), Mentor (Marosvásárhely), Polis (Kolozsvár), Kriterion (Bukarest). A könyvbevitelt a lakosság és az intézmények fizetőképessége, az árviszonyok különbözősége messzemenően hátráltatja. Az erdélyi magyarság „tudományos akadémiájának” szerepét az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) kívánja betölteni, amelynek tevékenysége az erdélyi magyar nyelvű tudomány művelése, tudományos előadások, ülésszakok szervezése mellett felöleli tudományos időszaki kiadványok – Erdélyi Múzeum, Múzeumi Füzetek, Műszaki Tudományos Füzetek – megjelentetését is. Az erdélyi magyar műszakiak szakmai anyanyelvi képzését, továbbképzését, ismereteinek bővítését szolgálja – többek között konferenciák, szakmai találkozók szervezésével és kiadványok (EMT Tájékoztató, Firka, Műszaki Szemle, Civil Info) közzétételével – az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT). A Kriza János

HTMH • 2004.

– 37 / 40 –


Néprajzi Társaság a romániai magyar néprajzosok gyűjtőmunkáját irányítja és ösztönzi, tudományos tanácskozásokat szervez, könyvtári és dokumentációs központot működtet. A Regionális és Antropológiai Kutatások Központja tevékenysége a romániai magyar társadalomnak a kulturális antropológia módszerével történő vizsgálatára összpontosul. Kiemelkedő, az összmagyar tudományosság számára egyedülálló vállalkozás az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, amelynek kötetei több évtizedes kutatómunka szintéziseként kerülnek kiadásra. Összességében elmondható, hogy a romániai magyarság számarányánál és súlyánál fogva rendelkezik mindazzal a szellemi és szervezeti potenciával, részben megfelelő intézményi háttérrel és tárgyi feltételekkel is, amelyek autonóm, fejlődésre képes magyar kultúra létrehozását biztosíthatják, ehhez azonban a román állam nemzetközi normáknak megfelelő jogi és pénzügyi kötelezettségvállalására, garanciájára is szükség van. A romániai magyar kultúra jelenlegi jogszabályi feltételeiről és állami finanszírozásáról ez aligha mondható el, s a támogatás mértéke messze elmarad a magyarság számarányától. Az érezhető diszkrimináció és a romániai gazdasági helyzet miatt a romániai magyar kultúra a jövőben sem nélkülözheti az anyaország fokozott támogatását. Erősödő igényként merül fel az anyaország és a romániai magyar közművelődés, tudomány intézményeinek, szervezeteinek közvetlen kapcsolata, a romániai magyar szakképzés egyes hiányosságainak (pl. népművelő-képzés, menedzserképzés, műemlékrestaurátor-képzés stb.) mielőbbi pótlása. 9. EGYHÁZI INTÉZMÉNYRENDSZER ÉS VALLÁSGYAKORLÁS A romániai magyarság lényegében négy történelmi egyházhoz (római katolikus, református, unitárius és evangélikus–lutheránus) tartozik. A különböző szabadegyházakhoz tartozó magyar hívők száma – ezek országos térnyerésével arányosan – növekvő tendenciát mutat. A 2002. évi népszámlálási adatokból a magyarságon belül csupán a református és unitárius felekezet esetében számszerűsíthető a változás. A többi vallásnál románok, németek és más nemzetiségűek is számba jönnek. A reformátusok lélekszáma 10 év alatt 698 ezerre, az unitáriusoké pedig 67 ezerre csökkent. A római katolikus egyházhoz tartozó hívek magas száma – 1.028.401 – azt jelzi, hogy e felekezeten belül növekszik a román anyanyelvűek részaránya. A római katolikusok négy erdélyi (Nagyvárad, Szatmár, Temesvár, Gyulafehérvár), illetve a Moldvai (Iaşi) valamint a Bukaresti Egyházmegyéhez tartoznak. A magyar római katolikusok több mint fele a Gyulafehérvári Egyházmegyéhez tartozik, amely ily módon a magyar katolikus élet súlypontja. 1991 augusztusában II. János Pál pápa e püspökséget érseki rangra emelte. A többi egyházmegye a Bukaresti Érsekséghez tartozik. Ez utóbbi 10 főpásztorból alkotott püspöki karában csak kettő magyar (Nagyvárad, Szatmár), egy német (Temesvár), a többi román, így a magyar katolikusok – bár egyházukban több-


– 38 / 40 –

HTMH • 2004.

ségben vannak – országos szinten román irányítás alatt állnak. 10. táblázat A romániai magyarság vallási megoszlása a 2002. évi népszámlálás adatai szerint Felekezet Református Római katolikus Unitárius Evangélikus Baptista Adventista Más vallású Vallás nélküli Összesen

Lélekszám ezer fő 698,5 584,1 66,8 17,4 11,6 7,2 59,0 2,9 1.447,5

Részarány % 47,2 41,2 4,6 1,2 0,8 0,5 4,3 0,2 100,0

A csaknem kivétel nélkül magyar híveket számláló református egyháznak két egyházkerülete van (Nagyvárad, Kolozsvár). A teljesen magyar nemzetiségű unitárius egyház egy püspökséget ölel fel (Kolozsvár), a magyar evangélikus egyháznak ugyancsak Kolozsvár a székhelye. Amiként a romániai intézmények döntő többsége, a magyar egyházak is anyagi gondokkal küzdenek, állami támogatásuk korlátozott. A ’89-es fordulatot követően a nyolc magyar püspökség létrehozta az erdélyi magyar püspöki konferenciát. Hosszú éveken át gondot jelentett az új vallásügyi törvény hiánya, valamint vagyonjogi helyzetük tisztázása, elsősorban volt ingatlanjaik visszaszerzése, mert továbbra is állami tulajdonban van 468 római katolikus, 531 református, 266 evangélikus–lutheránus és 35 unitárius magyar tannyelvű iskola. 2002-ben megindult egy részleges rendezési folyamat. Az egyházaktól 1945. március 6-a után törvénytelenül elvett ingatlanok jogállását szabályozza a 2002. évi 501. számú törvény, amely a 2000. évi 94. számú sürgősségi kormányrendeletet emeli törvényerőre. A jogszabály átvette az RMDSZ-tervezet több alapvető kitételét, s ezzel utat nyitott az egyházi ingatlanok jogállásának rendezéséhez. A végrehajtás nem ígérkezik könnyűnek, de egyes iskolaépületek – így például a kolozsvári Református Kollégium, az egykori Unitárius Kollégium, ma Brassai Sámuel Líceum vagy a marosvásárhelyi Bolyai Líceum – már visszakerültek az egyház tulajdonába. A 2003. évi alkotmánymódosítás pedig a felekezeti oktatás elismerését jelentette az egyházak számára. Hasonlóképpen előrelépést jelentett a törvényesen elismert felekezeteknek nyújtandó támogatásról szóló 2002. évi 125. számú törvény is, amely szubvenciókat állapít meg a világi alkalmazottak számára; elrendeli a költségvetési keret megállapítását a felekezeteknek nyújtandó támogatás céljából, és lehetővé teszi e költségvetési keret elkülönítését

HTMH • 2004.

– 39 / 40 –


a helyi költségvetésekből. A klérus javadalmazásáról szóló 1999. évi 142. számú törvényt módosító 2002. évi 354. sz. törvény az inflációhoz igazította a klérus és az egyházak világi alkalmazottainak javadalmazását. 10. TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS A Ceauşescu-rendszer bukása, a sajtószabadság lehetősége pozitív változásokat eredményezett a romániai, ezen belül a magyar nyelvű tömegtájékoztatás szempontjából is. E kétségtelen pozitív fejlemény ellenére elmondhatjuk, hogy az állami rádiózás és televíziózás keretei között működő magyar nyelvű adások még nem elégítik ki a magyar nyelvű médiaszükségleteket. A központi televízió heti három és fél órát sugároz magyar nyelven, a kolozsvári stúdió heti egy és egy negyed órát országos szórásban és három és fél órát regionális adásként. A marosvásárhelyi körzeti rádió magyar nyelvű adása 2001-ben 2 órás, a kolozsvárié egy órás ultrarövidhullámon sugárzott műsorral bővült. Így most Bukarestből naponta 1, Marosvásárhelyről 7, Kolozsvárról 5, Temesvárról 1 óra magyar nyelvű körzeti műsort szórnak. Az RMDSZ azt szorgalmazza – politikai eszközökkel is – hogy a jelenleg párhuzamos műsoridők összekapcsolása révén további bővítéssel és a szórás műszaki feltételeinek biztosításával a teljes magyarlakta területre gyakorlatilag egész napos magyar nyelvű rádióadás jöjjön létre Romániában. Hasonlóképpen igényli egy új, magyar és román nyelvű körzeti TV állomás létrehozását Marosvásárhelyen. Jelentős előrelépés történt viszont a magántulajdonban lévő audio-vizuális adók magyar nyelvű műsorai tekintetében. Az audio-vizuális törvény is előírja, hogy azokon a területeken, ahol a kisebbségek részaránya eléri a 20 %-ot, a kábelszolgáltatóknak kötelező az adott kisebbség nyelvén is műsort sugározni. Magyar nyelvű műsorok vannak olyan településeken, megyékben is, ahol jóval 20 % alatti a részarány. 2003-ra 20-ról 90-re emelkedett a magyarul is műsort szolgáltató médiumok száma. A média politikai függetlensége relatív, esetenként súlyos anyagi nehézségekkel is meg kell küzdenie. A jelenlegi hiányt valamelyest pótolják a területi, nem állami televízió- és rádióadók (Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmár). A közel 60 magyar nyelvű írott sajtótermék közül csupán néhány részesül közvetlen állami támogatásban (pl. Korunk, Művelődés, A Hét, Helikon). A romániai magyar sajtó életben tartásához elengedhetetlenül szükségesek az anyaországi támogatások. A költségvetési támogatások az Illyés Közlapítvány alkuratóriuma mellett működő Sajtószaktestület pályázati rendszerében kerülnek elosztásra, ebből támogatják az újságírók szakképzését is, amelynek állami formája (egyetemi szintű képzés Kolozsváron) mellett megtalálható a magánoktatási forma is (Ady Endre Sajtókollégium, Nagyvárad). Szervezési és szakmai szempontból komoly szerepet játszik a romániai magyar sajtóéletet


– 40 / 40 –

HTMH • 2004.

összefogó Romániai Magyar Újságírók Egyesülete (MÚRE). A fontosabb folyóiratok: Korunk, Helikon, Látó, Magyar Kisebbség. A legfontosabb napilapok: Bihari Napló, Hargita Népe, Háromszék, Krónika, Népújság, Romániai Magyar Szó, Szabadság, Szatmári Friss Újság, Nyugati Jelen. A hetilapok közül említést érdemel: Brassói Lapok, Bányavidéki Új Szó, Szilágyság, Erdélyi Riport, valamint a 2003-ban megújult A Hét. Az 1999-ben kísérleti jelleggel létrejött, hetilapként működő, majd 2001 július végén napilappá alakult egyetlen erdélyi magyar internetes portál, a Transindex 2003-ra a romániai magyar sajtópiac jelentős szereplőjévé lépett elő. Jelentések a határon túli magyarok helyzetérõl Ó

Kiadja: Határon Túli Magyarok Hivatala

+ 1518 Budapest 112, Pf. 43,

1016 Bérc u. 13-15. · (: 466-9406, 466-9434 • Fax: 385-2601 • Web-site: http://www.htmh.hu • E-mail:[email protected] Felelős kiadó: Bálint–Pataki József, a HTMH elnöke Sorozatszerkesztő: dr. Bátai Tibor Térképek és ábrák: dr. Sebők László ISSN: 1586–8125

Határon Túli Magyarok Hivatala. Romániai magyarság T a r t a l o m: Előszó Történelem Általános adatok Jogi helyzet

Recommend Documents