Határon Túli Magyarok Hivatala. Romániai magyarság. T a r t a l o m: Előszó Történelem Általános adatok 7. 3

Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala

Romániai magyarság 2000. T a r t a l o m:

Oldal

Előszó …………………………………………………………………….

2

1. Történelem ………………………………………………………………

4

2. Általános adatok ………………………………………………………

7

3. Jogi helyzet ………………………………………………………………

13

4. Érdekképviselet ……………………………………………………….

15

5. Gazdaság ……………………………………………….………………..

23

6. Civil társadalom ………………………………………………………

26

7. Oktatás …………………………………………………………………….

27

8. Művelődés, kultúra, tudomány ………………………………………

30

9. Egyházi intézményrendszer és vallásgyakorlás ……………………

32

10. Tömegtájékoztatás ………………………………………………………

34

Jelentés a romániai magyarság helyzetéről

– 2/ 34 –

HTMH – 2000.

Előszó Az évtizedeken át tartó kényszerű elfojtás után a diktatúrák 1989-es összeomlását és az 1990-es első szabad választásokat követően az egyéni és a közösségi felszabadultság élményével egyidőben a Kárpát-medencében a nemzetállami törekvések reneszánszának lehetünk tanúi. Érthető ez mindaddig, amíg a nemzeti értékek vállalásával a múltból és a hagyományok világából, a történelemből azok a gondolati tartalmak aktualizálódnak, amelyek a békés társadalmi és szellemi építkezés szándékát szolgálják. Ha azonban a nemzetállami törekvések – ahogyan az elmúlt évtized során a volt Jugoszlávia területén lejátszódó tragikus események mutatják – türelmetlenséghez, kizárólagossághoz és erőszakos érdekérvényesítéshez vezetnek, egész régiók, végső esetben pedig a kontinens békéjét és jövőjét veszélyeztetik. Ma ugyanis Közép- és Kelet-Európa térségében az önépítkező polgári nemzetállammal még mindig fenyegető módon állnak szemben a posztkommunista nemzetállamiság hatalmas hadseregei, politikai intézményei és a hagyományos nemzeti értékek mentén építkező demokratikus társadalmakat ma is fenyegeti a totalitáris politika eszközeit átmenteni igyekvő nemzeti diktatúrák erőszak-világa. Az sem kizárt, hogy mindez egyetlen országon belül jelentkezik. Az új nemzetállamok vajúdásának különösen érzékeny pontja a nemzeti kisebbségek jelenlétének tudomásul vétele, elfogadása. A totalitáris örökség kényszereitől megszabadulni képtelen közösségek nemzetteremtő szándéka csak a totalitarizmus jegyében foganhat, ennek megfelelően ország- és otthonépítő eszközeiket is a diktatúrák kelléktárából válogathatják. Az erőszak eszközeivel létrehozott nemzetállam a tolerancia legkisebb jelét sem tanúsítja más nemzetek, és főleg nem a területükön élő nemzeti kisebbségek sajátos világával, értékrendjével szemben. Minden ilyen esetben a nemzet és az állam feloldhatatlan ellentétéről van szó, s a közösségteremtő értékrend és a hatalmi érdekérvényesítés közötti kompromisszum nagyon nehezen képzelhető el. E tekintetben ma egyetlen járható út létezik: ha az európai törekvésekkel összhangban fokozatosan a háttérbe szorul, leépül az állam szerepe és jelentősége, a nemzeti értékrend pedig visszatalál eredeti forrásához, a hagyomány és a kultúra humánumához. Az állam szerepének visszaszorulásától egészen egyszerűen azt várjuk, hogy erőszakos módon semmilyen hatalmi eszközzel ne lehessen beleszólni az egyéni és a közösségi értékrendek vállalásának kérdésébe. Ezen a küszöbön átlépve ugyanis mint jelenség egyszerre megszűnik az esetek többségében kirekesztő módon használt „nemzeti kisebbség” fogalom, és politikai akadálya sem lesz a különböző azonosságtudatú közösségek egy régión belüli együttélésének. 1989–1990-ben az utódállamok területén élő magyar nemzeti közösségek történelmünkhöz híven, a békés eszközökkel történő társadalomépítés útját választották, ami azt is jelentette, hogy az erőszakos asszimiláció veszélyével szembenézve a nemzeti integráció kínálta lehetőségeket tekintették az általuk képviselt, a közösség jövőjét biztosító politika alapelvének. Az elmúlt évtized során e szempontokat követve dolgozták ki közösségi önrendelkezésük – az önkormányzatiság, az autonómia – alapelveinek rendszerét, s tettek határozott

HTMH – 2000.

– 3 / 34 –


erőfeszítéseket a szuverén politikai közösséggé válás érdekében. Tény, hogy szándékaikat és törekvéseiket erősítették az Európában napjainkban kiteljesedő integrációs folyamatok és a kisebbségi, kollektív jogok törvényes biztosítására irányuló törekvések is, mint amilyen az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezménye, vagy A regionális és kisebbségi nyelvek Európai Chartája. A Határon Túli Magyarok Hivatala, mint kormányzati koordinációs szervezet e rendszeren belül jutott meghatározó szerephez. Egy évtizedes története során mindvégig figyelemmel kísérte a határon túli magyar érdekképviseleti szervezetek és politikai pártok munkáját, támogatta társadalomszervező törekvéseiket és közvetítette jogos követeléseiket az európai és a nemzetközi fórumok felé. Kormányzati hivatalként olyan szakmai és szakértői munkát biztosított a magyar nemzeti közösségek számára, amelyre mindenkor számíthattak, s amelyek az integrációs folyamatok kiszélesedéséhez és elmélyüléséhez vezettek. Feladatának maradéktalan vállalásához, közvetítő tevékenységéhez azonban eleven kapcsolatokra és naprakész ismeretekre van szüksége. S hogy ennek megteremtése és felépítése milyen összetett folyamat, azt mutatják a most elkészült országjelentések is, amelyekből kitűnik: a közösségi jogaiért közel nyolc évtizede küzdő határon túli magyar kisebbségek érdekeinek képviselete és eredményes támogatása csakis és kizárólag a társadalmi–politika valóság és a gazdasági adottságok részletes ismerete alapján történhet. Magyarország polgári kormánya az ezredfordulón elérkezettnek látta az időt a nemzeti egyeztető fórumként működő Magyar Állandó Értekezlet létrehozására. Elsősorban ez indokolta a határon túli magyar kisebbségek elért eredményeit értékelő összefoglalók, helyzetjelentések elkészítését. A nemzeti integrációs folyamatok kiteljesedését biztosító MÁÉRT szakértői bizottságai ugyanakkor az uniós csatlakozás európai követelményeit is szem előtt tartva az egész Kárpát-medence demokratizálásának is megkerülhetetlen fórumaivá váltak. Mindannyiunk reménye szerint most jött el az ideje annak, hogy a magyarság huszadik századi kényszerhelyzetéből kilépve, kiszolgáltatottságát meghaladva, az európai értékekkel összhangban hozzálásson a hagyományainak megfelelő, intézményes formában is létező társadalma újraépítéséhez. Ebben a munkában a Határon Túli Magyarok Hivatalára is új, a korábbiakhoz képest mindenképpen összetettebb feladatok várnak. Szabó Tibor


– 4/ 34 –

HTMH – 2000.

Jelentés a romániai magyarság helyzetéről 1. TÖRTÉNELEM Magyarok Erdélyben IX. sz. vége – X. sz. – A magyarok megtelepedése Erdélyben, a kereszténység felvétele. XI. sz. –

Erdély közigazgatási megszervezése. A gyulafehérvári római katolikus püspökség alapítása. Feltehetőleg ekkor telepedett meg Erdélyben székely-magyar népcsoport.

XII. sz. –

Megkezdődik a szászok betelepítése. A magyar királyok kiváltságlevelekkel erősítik meg a magyar, székely és szász közösségek korábban kialakult szokásjogait.

XIII. sz. –

Első gótikus építkezések, hiteles helyek (loca credibilia) Gyulafehérváron, Kolozsváron, a kelet-magyarországi Váradon. A „tatárjárás” (1241) elpusztítja, részben elnépteleníti Magyarországot és Erdélyt, ami lehetővé teszi újabb népcsoportok, köztük a románok betelepedését is. A nemesek „általános gyűlésének” (congregatio generalis) első okleveles említése (1288). Az első említések románok által lakott területekről („terra Blachorum”): Fogaras – 1222; Omlás, Hátszeg – 1247).

XIV. sz. –

A székelyek „általános gyűlésének” (congregatio generalis) első említése (1344). Végérvényesé válik a hűbéri rendszer megszilárdulása Erdélyben is.

XV. sz. –

Humanista központ a kelet-magyarországi Váradon, reneszánsz építkezések (Várad, Gyulafehérvár, Gyalu). Oklevélben rögzítik a három történelmi erdélyi közösség (magyar, székely, szász) szövetségére épülő erdélyi alkotmányos jogrendet (Unio Trium Nationum – 1437). Hunyadi János erdélyi vajda és Magyarország kormányzója, Kolozsvár szülötte, Hunyadi Mátyás uralkodása.

XVI. sz. –

Székely Dózsa György parasztháborúja (1514). Magyarország osztrák és török fennhatóság alá kerül, megalakul az önálló Erdélyi Fejedelemség magyar fejedelmekkel. A Tordai Országgyűlés a világon először mondja ki a vallásszabadságot (1568). Jezsuita akadémia létesül Kolozsváron (1581). Dávid Ferenc, Szenczi Molnár Albert, Heltai Gáspár

– 5 / 34 –

HTMH – 2000.


működése. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király uralkodása. XVII. sz. –

Akadémia Gyulafehérváron neves külföldi tanárokkal. Bocskai István, Bethlen Gábor és a két Rákóczi György fejedelemsége („Erdély aranykora”). Apáczai Csere János megírja és kiadja a Magyar Encyclopaediát (1653). Erdélyi törvénykönyv: Approbatae Constitutiones (1655) és Compilatae Constitutiones (1669). Misztótfalusi Kis Miklós könyvnyomtató és betűmetsző tevékenysége.

XVIII. sz. – A II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc leverése (1711) után megszilárdul az osztrák uralom. Erdély nagyfejedelemségként (Grossfürstentum) az Osztrák Birodalom tartománya lesz. Székely és román határőrezredek felállítása (1762–68). Erdély etnikai arányainak átalakulása: Román magyar szász 1720 49,6 % 37,2 % 12,4 % 1786 58,0 % 29,4 % 11,6 % Az első magyar lap megjelenése (Erdélyi Magyar Hírvivő, 1789) Kolozsváron. Ugyanitt megalakul az első magyar színtársulat (1792). XIX. sz. –

Kőrösi Csoma Sándor angol–tibeti szótára révén európai hírnévre tesz szert. Bolyai János megfogalmazza a nem euklideszi geometriát (Appendix, 1833). A liberális reformnemzedék szellemi–politikai mozgalma (Wesselényi Miklós, Bölöni Farkas Sándor), 1848–49: forradalom és szabadságharc a Habsburg-uralom ellen. Társadalmi reformok: jobbágy-felszabadítás, közteherviselés. Az Erdélyi Múzeum Egyesület megalakítása (1859). Újraegyesülés Magyarországgal (1867). Egységes magyar közigazgatás, megszüntetik a székely és szász közigazgatási különállást. A kolozsvári egyetem megalapítása (1872), a Székely Nemzeti Múzeum megalapítása (1879), Kolozsváron megalakul az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE, 1885), a Nagybányai művésztelep létrehozása (1896 – Iványi Grünwald Béla, Ferenczy Károly, Hollósy Simon, Thorma János).

XX. sz. –

Egyetemi Könyvtár Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesület gyűjteményére alapozva (1906). Az első világháború után 1920-ban a trianoni békeszerződés szentesíti Erdély Romániához csatolását. Az itt élő magyarság kisebbségi sorba kerül.

Magyarok Romániában Románia az 1920. június 4-én megkötött trianoni békeszerződés útján – Erdély hozzácsatolásával – nyerte el mai nyugati határait. A román történelemtudomány


– 6/ 34 –

HTMH – 2000.

álláspontja szerint e határváltozás jogi alapja a gyulafehérvári román nemzetgyűlés 1918. december 1-jei kiáltványa (Románia nemzeti ünnepe), amely kimondta Erdély Romániával történő egyesítését. A modern román állam megteremtésében kiindulópontnak tekintett „Gyulafehérvári Nyilatkozat” széleskörű jogokat ígért az „együttélő népeknek”, de ezeket Románia sohasem biztosította számukra. Az 1923-as alkotmány egységes nemzetállammá nyilvánította Romániát és utalás sincs benne a kilátásba helyezett jogokról. Az egymást követő román kormányok ugyanakkor a trianoni szerződés előtt (1919. december 9.) aláírt kisebbségi szerződést sem vették figyelembe, azt a román törvényhozás sohasem ratifikálta. A Romániába átkerült magyar nemzetrész tragédiaként élte meg a változást, de a kezdeti passzivitás után az erdélyi és partiumi magyarság hamarosan az önszerveződés útjára lépett. Alkalmazkodott az új körülményekhez, és megmaradt egyházi és kulturális intézményeire támaszkodva létrehozta új civil szervezeteit és politikai pártját: az Országos Magyar Pártot. Az egymást követő román kormányok nemzetiségi politikája arra irányult, hogy megfossza a romániai magyarságot anyagi hátterétől és intézményrendszerétől, vagy – ha erre nem volt lehetőség – legalábbis korlátozza a magyar intézmények önkormányzati lehetőségeit. Az igazságtalanságok ellen fellépő magyar sérelmi politika szinte teljes egészében eredménytelen maradt. Ennek ellenére a romániai magyar egyházak és a romániai magyarság újonnan létrejövő gazdasági, kulturális, politikai intézményei sikeresen teljesítették közösségmegtartó feladataikat, biztosították a magyar közélet erdélyi folytonosságát. A II. bécsi döntés és az azt követő események kitörölhetetlen, ma is érzékelhető nyomokat hagytak Erdély román, magyar és német lakosságának emlékezetében. A későbbi román nacionalizmus mindmáig az akkori események egyoldalú és eltorzított bemutatásával próbálja manipulálni a román tömegeket. 1945 után úgy tűnt, hogy az új hatalom a nemzetiségi kérdés méltányosabb megoldására törekszik. Az 1945. február 6-án kibocsátott 86. sz. törvény (Nemzetiségi Statútum, amelyet formailag mindmáig nem hatálytalanítottak) első ízben biztosított kollektív jogokat a nemzeti kisebbségeknek. Előírta, hogy azokon a területeken, ahol a nem román nemzetiségűek a lakosság legalább 30 %-át teszik ki, szóban és írásban használhatják anyanyelvüket a közigazgatási intézményekben és a bíróságokon, és e nyelvek ismeretét – a román nyelv ismerete mellett – kötelezővé tette az e területen hivatalban lévő köztisztviselők számára. A Statútum előírta az anyanyelvi oktatás biztosítását minden szinten, valamint a nemzetiségi uszítás és

HTMH – 2000.

– 7 / 34 –


az etnikai diszkrimináció büntetését is. A gyakorlatban viszont a Nemzetiségi Statútum soha nem került alkalmazásra. A kommunista hatalomátvétel után az ún. államosítás (1948) lehetővé tette, hogy a magyarságot teljesen megfosszák vagyoni alapjaitól , intézményeitől és iskolarendszerétől, minimálisra szűkítve az erdélyi magyar egyházak működési lehetőségeit is. Ettől kezdve egyre kiszolgáltatottabbá válik a nacionálkommunista román állam önkényének, amely – akárcsak a két világháború közötti román állam – 1956-tól kezdve ismét a romániai magyarság fokozatos felszámolására törekedett. A törvények ugyan formálisan biztosították az anyanyelv szabad használatának jogát (sőt ezt a Ceauşescu idejében hatályos alkotmány is kimondta), de a magyar nyelvet a '60-as évektől kezdve fokozatosan kiszorították a közéletből. Az 1989-es decemberi események nem hozták meg a kommunista–nacionalista kisebbségpolitika várt felszámolását. Az új alkotmány és a ‘90-es évek jogalkotása messze elmaradt mind a romániai magyarság jogos igényeitől, mind pedig a ‘89-es fordulatot megvalósító román politikai elit ígéreteitől. Ugyanakkor ismét lehetővé vált a romániai magyarság önszerveződése. Még 1989 decemberében megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely felvállalta a romániai magyarság érdekvédelmét és politikai képviseletét. Az RMDSZ, bár számos, egymástól markánsan különböző érdekcsoportból és platformból tevődik össze, mindmáig megőrizte egységét. Az 1996-os novemberi választások után az RMDSZ a kormánykoalíció tagja lett. Így lehetősége nyílt arra, hogy befolyást gyakorolva a törvényhozásra és a közigazgatásra, tevékenyen részt vegyen Románia politikai életében. 2. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: 237.500 km2. Összlakosság: 22.810.035 fő (a legutóbbi, 1992-es népszámlálás szerint). Népsűrűség: 95,7 fő /km 2 Etnikai csoportok : román – 89,5 %, magyar – 7,1 %, roma – 1,8 %, német – 0,5 %, ukrán – 0,3 %, orosz–lipován – 0,2 %, török – 0,1 %, szerb – 0,1 %, tatár – 0,1 %, szlovák – 0,1 %. Vallások : ortodox (86,8 %), római katolikus (5,1 %), református (3,5 %), görög katolikus (1 %), pünkösdista (1 %), baptista (0,5 %), adventista (0,3 %), unitárius


– 8/ 34 –

HTMH – 2000.

(0,3 %), muzulmán (0,2 %), evangéliumi keresztény (0,2 %), ágostai hitvallású evangélikus (0,2 %), órítusú keresztény (0,1 %), óortodox (0,1 %), zsinatprezsbiteri evangélikus (0,1 %). Népegészség : csecsemőhalandóság – 20 ‰, átlagéletkor – 74,8 év (nők), 68,1 év (férfiak). 1990 óta csökkenő népesség. Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: törvényhozás – kétkamarás parlament (Szenátus, Képviselőház), végrehajtó hatalom – kormány (miniszterelnökség), igazságszolgáltatás – Legfelső Bíróság. Közigazgatás: 40 megye, Bukarest (főváros); főváros – Bukarest (Bucureşti, 2.060.000 fő), nagyobb városok – Constanţa, Iasi, Temesvár (Timişoara), Kolozsvár (Cluj-Napoca), Galac (Galaţi), Brassó (Braşov). 263 város (ebből 82 municípium), 2.685 község, 13.000 falu. Városi lakosság: 67 %. Politikai pártok (1999): koalíció: – Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) (Partidul Naţional Ţărănesc Creştin Democrat – PNŢCD); – Demokrata Párt (DP) (Partidul Democrat –PD); – Nemzeti Liberális Párt (NLP) (Partidul Naţional Liberal – PNL); – Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) (Uniunea Democrată a Maghiaria din România – UDMR); – Román Szociáldemokrata Párt (RSZDP) (Partidul Social Democrat Român – PSDR) – Román Ekológiai Párt (REP) (Partidul Ecologic Român – PER) ellenzék: – Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) (Partidul Democraţiei Sociale din România – PDSR); – Szövetség Romániáért Párt (SZRP) (Partidul Alianţei pentru România – APR)

HTMH – 2000.

– 9 / 34 –


– Nagy-Románia Párt (NRP) (Partidul România Mare – PRM) – Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) (Partidul Unităţii Naţionale Române – PUNR) – Alternatíva Romániának Párt (ARP) (Partidul Alternativei pentru România – PAR) Munkaerő: 11,2 millió fő (mezőgazdaság – 8 %, ipar és kereskedelem – 38 %, egyéb – 34 %). GDP/fő: kb. 1.700 USD (1998). Árfolyam: 18.000 ROL/USD (1999. december). Infláció: 41 % (1998). Külső államadósság: > 8 milliárd USD. Munkanélküliség: 6,3 % (1996). Összes külföldi tőkebefektetés: 2,7 milliárd USD (1990–1998). A legutóbbi, 1992. évi népszámlálás hivatalos adatai szerint a Romániában magukat magyarnak valló lakosok száma 1.624.959, míg becsült adatok szerint a magyar anyanyelvűek száma meghaladja az 1,8 millió főt. A romániai magyarság legnagyobb része a mintegy 103 ezer négyzetkilométernyi erdélyi területen él 12 másik népcsoporttal együtt, ezek aránya azonban két kivétellel – cigányok és németek – nem éri el az 1 %-ot. A magyar etnikum Erdélyben a lakosság mintegy 20 %-át teszi ki. Elsősorban Székelyföldön (Hargita, Kovászna és Maros megye) alkot zárt tömböt, amely az erdélyi magyarság 35–37 %-át tömöríti. Itt a román lakosság számaránya általában nem haladja meg a 12–15 %-ot (Székelyudvarhelyen és környékén pl. alig 2 %). Az erdélyi magyarság közel 28 %a él a magyar határ mentén (Szatmár, Bihar, Arad és Temes megye), 16–18 %-a Közép-Erdélyben, 18–20 %-a pedig interetnikus diaszpórában. Erdélyen kívül Románia más területein is élnek magyarok. E népesség sajátos kultúrájú részét alkotja a moldvai csángó közösség, amely a középkor óta a Kárpátokon kívülre, a történelmi Moldvába több hullámban kitelepült magyar csoportokból alakult ki.


– 10/ 34 –

HTMH – 2000.

1. ábra

Tájegységek Romániában 2. ábra

Magyarok Romániában

HTMH – 2000.

– 11 / 34 –


A román állam mintegy hét évtizedes betelepítési politikájának eredményeként – amely előbb Erdély középső részei, majd a magyar határ melletti területek etnikai öszszetételét változtatta meg – a magyarság számaránya csökkenőben van, bár a '89-es romániai változásokat követően lelassult az iparosítással összefüggő, felülről irányított betelepítési folyamat. Ennek következményei elsősorban az erdélyi városokban szembetűnőek: a magyarság egyes kulturális központjai, mint Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagybánya, Nagyenyed, Torda, Zilah mára többségében románok által lakott településekké váltak, a hajdan szinte teljesen magyar Marosvásárhelyen pedig a lakosok fele a románságból kerül ki. 1992-ben összesen 175 olyan település volt Erdélyben, ahol a magyar etnikum aránya meghaladta az 50 %-ot.

3. ábra

Magyarok az erdélyi megyékben


– 12/ 34 –

HTMH – 2000.

4. ábra

Erdély nemzetiségi összetétele és a magyarok számának alakulása 1910 és 1992 között A XX. század második felében a romániai magyar lakosság számának növekedése lelassul. A Székelyföld kivételével – ahol a születések száma meghaladta a halálozásokét – a magas halandóság miatt a népesség fogyása jellemző. Az Erdélyen kívül élő magyarok körében szerényebb mértékű a csökkenés. Jelentősen hozzájárult a magyar ajkú lakosság csökkenéséhez az elvándorlási folyamat is: becslések szerint 100 ezerre tehető azon magyarok száma, akik az 1970-es évektől napjainkig elhagyták Romániát. 5. ábra

A természetes szaporulat Erdélyben 1910 és 1992 között

HTMH – 2000.

– 13 / 34 –


3. JOGI HELYZET Az 1991-ben elfogadott és népszavazással is megerősített alkotmány szerint Románia nemzetállam, amelynek hivatalos nyelve a román nyelv. Az alkotmány több alapvető kisebbségi jogot rögzít: az etnikai identitáshoz való jogot (6. §), az anyanyelven való tanulás jogát (32. §), a parlamenti képviselethez való jogot (59. §), az anyanyelv használatának jogát a bírósági eljárásban (127. §). A kisebbségi jogok használatának azonban a törvényi szabályozás elégtelensége vagy hiánya miatt a gyakorlatban nincsenek elégséges garanciái. A hatalmi pozícióban lévő pártok 1991 és 1996 között – fenntartva a kisebbségi kérdés politikai kezelésének lehetőségét – nem törekedtek e vonatkozásban a törvényhozási keretek kialakítására. A romániai nemzeti kisebbségek 1991 óta szorgalmazzák a kisebbségi törvény elfogadását — a magyar nemzeti közösség politikai képviselete 1993-ban konkrét szövegtervezetet nyújtott be. Az akkori kormány nem foglalkozott érdemben a javaslattal, annak ellenére, hogy Romániának az Európa Tanácsba történő tagfelvétele során a szervezet Parlamenti Közgyűlése ezt kötelezettségként szabta meg, aminek végrehajtására Románia ígéretet is tett. A Ciorbea-kormány 1997 őszéig, majd a Vasile-kabinet 1998 decemberéig vállalta a törvény megalkotását, ez azonban mindeddig nem történt meg. A Romániában hivatalosan elismert egyházak 1990 óta igénylik egyházügyi törvény elfogadását, amely biztosítaná a felekezeti iskolahálózat működtetéséhez való jogot — anyanyelven is. Ennek hiánya a magyarság szempontjából különösen hátrányos. Ezzel szorosan összefüggő kérdés az államosított felekezeti ingatlanok ügye. Míg a román kormány 1992-ben 80 ingatlant juttatott vissza az eddig ugyancsak jogfosztott görögkatolikus felekezetnek, a történelmi magyar egyházak kártalanítása nem történt meg. A '96-os választások után a kormány két sürgősségi rendeletet is kibocsátott – amelyekkel elvben egyebek között a magyarság számára is visszajuttatott közösségi és egyházi javakat –, viszont e rendelkezéseknek mindeddig csupán néhány ingatlan esetében sikerült teljességében és ténylegesen érvényt szerezni. Az 1994-ben elfogadott közigazgatási törvény a román nyelv kizárólagos használatának előírásával visszalépést jelent a Ceauşescu-korszakhoz képest is. A Ciorbea-kabinet az 1997/22. sz. sürgősségi kormányrendelettel elvben módosította ugyan – lehetővé téve a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a közigazgatásban azokon a településeken, ahol számarányuk a 20 %-ot meghaladja –, de a kormányrendelet végrehajtását akadályozzák, parlamenti törvényerőre emelése mindmáig nem történt meg.


– 14/ 34 –

HTMH – 2000.

Az 1995-ben életbeléptetett oktatási törvény a többségi nyelv és kultúra fennhatóságát, kollektív jogát érvényesítette, korlátozva az anyanyelvű, valamint egyházi oktatás lehetőségeit. Az 1997/36. sz. sürgősségi kormányrendelet az oktatási törvény kisebbségellenes előírásait törölte ugyan, de az ennek alapján 1999-ben elfogadott új oktatási törvény számos korlátozást tartalmaz a kisebbségi nyelvű oktatás terén: nem teszi lehetővé a magyar nemzeti közösség számára az önálló állami magyar egyetem felállítását. A belső törvényhozás hiányosságait csak részben pótolják azok a nemzetközi és kétoldalú egyezmények, amelyekhez Románia csatlakozott. Az Európa Tanács kisebbségvédelmi dokumentumai közül a Keretegyezményt a nemzeti kisebbségek védelméről 1997ben ratifikálták, míg a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának ratifikálása – az 1997-es aláírást követően – folyamatban van. Az 1996-ban kötött magyar– román alapszerződés amellett, hogy rögzíti a kisebbségi identitás védelméhez szükséges jogokat és az ezzel kapcsolatos állami politika általános elveit, további nemzetközi dokumentumokat emel jogi érvényre: Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól (ENSZ, 1992), EBEÉ Koppenhágai Dokumentum, valamint az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201(1993). sz. Ajánlása. Noha az alkotmány elsőbbséget élvezőnek ismeri el a Románia által aláírt és ratifikált nemzetközi dokumentumokat az ország törvényeivel szemben, azok alkalmazása a gyakorlatban ellentmondásos, gyakran nincs lehetőség a dokumentumban foglalt jogok érvényesítésére. 4. ÉRDEKKÉPVISELET A romániai magyarság politizálásának keretéül elsősorban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szolgál, amely nemcsak politikai párt, hanem nemzeti és demokratikus alapon működő, aktív kisebbségvédelmet folytató szervezet. A többi magyar politikai tömörülés – Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Magyar Kisgazda Párt – korlátozott támogatással rendelkezik, tagsága a választásokon az RMDSZ-t támogatja. Az 1989-es decemberi változást követően több erdélyi városban, (Temesvár, Kolozsvár, Marosvásárhely), valamint a Székelyföldön beindult önszerveződési folyamat eredményeként létrejött szövetségnek jelenleg mintegy félmillió tagja van. Az RMDSZ a Romániában élő magyarság különböző területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és részben helyhatósági szinten ellátja a romániai magyar nemzeti közösség közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszerveződés különböző formáit.

HTMH – 2000.

– 15 / 34 –


Az RMDSZ tagja az Európai Demokrata Uniónak (EDU), az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának (FUEV), a Képviselettel Nem Rendelkező Népcsoportok Szervezetének (UNPO), valamint az Európai Néppártnak (EPP). Képviselői révén kapcsolatokat épít különböző nemzetközi szervezetekkel: Európa Tanács, Európai Parlament, EBESZ, Interparlamentáris Unió, Nyugat-Európai Unió. Az RMDSZ alapvető célkitűzése: a romániai társadalom, gazdaság, közigazgatás modernizálása, Románia európai integrációs pályára állítása, a romániai magyar nemzeti közösség hagyományainak, nyelvének, kultúrájának megőrzése és fejlesztése, amelyeknek eszköze az államhatárokon belüli önrendelkezés. Ezt saját oktatási, művelődési és más, az önazonosság megőrzését biztosító intézmények kialakítása, megerősítése révén kívánja gyakorolni. A kisebbségi társadalom problémáinak megoldását kizárólag demokratikus és jogszerű keretek között tartja lehetségesnek. Ennek megfelelően a Szövetség programjában az alábbi célokat fogalmazta meg: –

a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése, az állampolgárok közötti jogegyenlőség alkotmányos elvének tényleges megvalósítása;

–

olyan társadalmi feltételek kialakítása, amelyek lehetővé teszik a nemzeti identitás szabad megválasztását, megőrzését, ápolását;

–

a hatalmi ágak szétválásán alapuló jogállam megteremtése;

–

a helyi közösségek és közigazgatás anyagi függetlenségének megteremtése;

–

a magántulajdon sérthetetlenségének alkotmányos biztosítása;

–

a piacgazdaság működését szabályozó törvényes keretek megteremtése;

–

a jogtalanul elkobzott egyházi és közösségi javak teljes mértékű visszaszolgáltatása;

–

a nemzeti kisebbségek jogállásának rendezése az Európában létező pozitív gyakorlat alapján;

–

a nemzeti kisebbségek helyzetét szabályozó törvények elfogadása, mely biztosítja = az anyanyelv szabad használatát a magán- és közéletben, az igazságszolgáltatásban; = az önálló, kisebbségek által irányított anyanyelvű iskolahálózat kiépítését minden szinten és formában; = önálló kulturális intézményrendszert; = az anyanemzettel való szabad kapcsolattartást és információcserét.


– 16/ 34 –

HTMH – 2000.

Az RMDSZ legfőbb döntéshozó szerve a kongresszus. Az első két kongresszust Nagyváradon (1990) és Marosvásárhelyen (1992) tartották meg. A szövetség szerkezeti és politikai megújulását az 1993 januárjában, Brassóban megtartott III. Kongresszus határozatai alapozták meg, majd az 1995-ös kolozsvári IV. Kongresszus véglegesítette. Az 1997 októberében Marosvásárhelyen megtartott V. kongresszus az időközben kormányzati tényezővé vált RMDSZ tevékenységét értékelte, elfogadva az új helyzet megkövetelte cselekvési programot. A szövetség legutóbbi, Csíkszeredán tartott VI. kongresszusa bizonyossá tette annak igényét, hogy az RMDSZ a jövőben az eddiginél is határozottabb álláspontot képviseljen az erdélyi magyarság számára ígért jogi–intézményi reformok megvalósításában. A Szövetség struktúraváltásának lényege a belső önrendelkezést megjelenítő önkormányzati modell. Az RMDSZ a szervezeti önkormányzat elve alapján együttműködő kollektív és társult tagok szövetsége, amelyek a következők: – területi elv szerint szerveződő szövetségi területi szervezetek (21 megyei, tájegységi szervezet); – nem területi elv szerinti belső szerveződések — a különböző politikai ideológiákat képviselő platformok (Erdélyi Magyar Kezdeményezés, Magyar Ifjúsági Tanács, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Romániai Magyar Kisgazda Párt, Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete); – a nemzeti közösségi lét kérdéseinek megoldásában az RMDSZ partnereiként működő, Romániában bejegyzett jogi személyek: tudományos, kulturális és szakmai szervezetek (Bolyai Társaság, Erdélyi Kárpát Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége). Az RMDSZ által felvállalt önkormányzati modell teret biztosít a plurális társadalomban jelentkező politikai, kulturális és társadalmi szerveződéseknek. Ez a modell egyben a társult tagok autonómiájának szigorú tiszteletben tartása mellett a hatalmi ágak szétválasztását és kölcsönös ellenőrzését is feltételezi. Ezt az elvi célkitűzést követve alakultak ki az irányító testületek: – döntéshozó:

Szövetségi Képviselők Tanácsa Szövetségi Operatív Tanács

– végrehajtó:

Ügyvezető Elnökség

HTMH – 2000.

– 17 / 34 –

– konzultatív:

Szövetségi Egyeztető Tanács Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa Országos Önkormányzati Tanács

– ellenőrző:

Szövetségi Szabályzat-Felügyelő Bizottság Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottság Szövetségi Ellenőrző Bizottság


Az RMDSZ képviseletét a szövetségi elnök – vagy megbízó levél alapján az erre felkért személy – látja el, míg az ügyvezető elnök illetékességi területein képviseli a szövetséget. A döntéshozó szerv a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT), amely állást foglalni hivatott a közösség életét érintő minden fontos politikai kérdésben. A Szövetségi Képviselők Tanácsa mellett működik: – a Szabályzat-Felügyelő Bizottság (SZFB), amelynek feladata tisztázni az Alapszabály értelmezésével összefüggésben felmerülő kérdéseket és állást foglalni azokkal kapcsolatban; – az Etikai és Fegyelmi Bizottság (EFB), amely kivizsgálja a felmerülő etikai problémákat, és javaslatokat dolgoz ki megoldásukra az illetékes döntéshozó szervek számára; – az Ellenőrző Bizottság (EB), amely folyamatosan ellenőrzi a Szövetség pénzügyeit és vagyoni helyzetét. Az Egyeztető Tanács (SZET) az RMDSZ-hez társult szakmai, társadalmi és kulturális szervezetek, egyházi intézmények, személyiségek képviseleti, érdekegyeztető és döntéshozó fóruma. Ülésein megfigyelői státuszban részt vehetnek a nem társult szakmai, társadalmi és kulturális szervezetek is. Az Operatív Tanácsot (SZOT) a szövetségi elnök és az ügyvezető elnök hívják össze. Feladata a Szövetség létét és tevékenységét érintő döntések meghozatala különleges politikai helyzetekben. Tagjai: szövetségi elnök, tiszteletbeli elnök, ügyvezető elnök, az SZKT, a SZET és az OÖT elnökei, a Szövetség szenátusi és képviselőházi frakcióvezetői, valamint az ügyvezető elnök helyettese. Az Ügyvezető Elnökség (ÜE) a szervezet operatív kérdéseiben illetékes dönteni és eljárni, végrehajtja az SZKT határozatait és ellátja a Szövetség programjából eredő általános

– 18/ 34 –


HTMH – 2000.

teendőket. Élén az ügyvezető elnök áll, akinek munkáját a különböző területekért felelős alelnökök segítik. Az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) a Szövetség listáin megválasztott polgármesterek, alpolgármesterek és önkormányzati képviselők legfőbb képviseleti, érdekegyeztető és tanácsadó testülete. 1. táblázat Az RMDSZ vezető tisztségviselői Irányító testületek Szövetségi elnök

Markó Béla

Tiszteletbeli elnök

Tőkés László

SZÖVETSÉGI KÉPVISELŐK TANÁCSA

Területi szervezetek

Arad megye

Cziszter Kálmán

Beszterce–Naszód m.

Szilágyi János

Bihar megye

Kapy István

Brassó megye

Kovács Csaba

Bukarest

Vajda Ferenc

Péter Pál

Csíki terület

Bíró Albin

Területi szervezetekért Felelős alelnök Kormányzati

Nagy Zsolt Borbély László

Fehér megye Galac Gyergyó terület

Brendus Gyula Székely Levente Dézsi Zoltán

Önkormányzati

Madaras Lázár

Háromszék

Márton Árpád

Művelődési és egyházügyi

Sebesi Karen Attila

Hunyad megye

Borbély Márton

Oktatási és ifjúsági

Nagy F. István

Kézdiszék

Németh Csaba

Kolozs megye

Kónya–H. Sándor

Krassó–Szörény m.

Makay Botond

ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATI TANÁCS

Maros megye

Kincses Előd

Elnök

Máramarossziget ter.

Zaharánszky M.

Nagybánya terület Szatmár megye Szeben megye

Ludescher István Ilyés Gyula Nagy Ferenc

Szilágy megye Temes megye Udvarhely-szék

Seres Dénes Toró Tibor Verestóy Attila

Elnök

Dézsi Zoltán ÜGYVEZETŐ ELNÖKSÉG

Elnök

Takács Csaba

Alelnökök: Gazdasági és szociális

SZÖVETSÉGI EGYEZTETŐ TANÁCS Elnök

Kelemen Hunor Demeter János

SZÖVETSÉGI SZABÁLYZAT-FELÜGYELŐ BIZOTTSÁG Elnök Markó Attila

Elnök

SZÖVETSÉGI ETIKAI ÉS FEGYELMI BIZOTTSÁG Ungvári Zrínyi Imre SZÖVETSÉGI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG

Elnök

Takács Gyula

– 19 / 34 –

HTMH – 2000.


2. táblázat Az RMDSZ szenátorai

Név Csapó József Eckstein–Kovács Péter

Bizottság – tisztség Egészségügyi, környezetvédelmi és sportbizottság – tag Költségvetési, pénz-, bankügyi bizottság – tag (kisebbségvédelmi miniszter)

Frunda György

Jogi, kinevezési, fegyelmi, mentelmi és mandátumellenőrző bizottság – titkár Emberjogi bizottság – tag ET Közgyűlésének Jogi és Emberjogi Bizottsága

Hajdú Gábor Lőrinczi Gyula

(egészségügyi miniszter) Privatizációs bizottság – titkár Tanügyi és tudományos kutatási bizottság – tag Külpolitikai bizottság – tag Tanügyi és tudományos kutatási bizottság – tag Munkaügyi, népjóléti és munkanélküliséggel foglalkozó bizottság – alelnök Művelődési, művészeti és tömegtájékoztatási bizottság – tag Jogi bizottság – tag Gazdasági bizottság – tag

Markó Béla

Németh Csaba

Puskás Bálint Seres Dénes Szabó Károly – frakcióvezető helyettes

Verestóy Attila – frakcióvezető

Önkormányzati és területrendezési bizottság – elnök Honvédelmi, köz- és nemzetbiztonsági bizottság – tag Mezőgazdasági, élelmezésügyi és erdészeti bizottság – alelnök Nyugat-Európai Unió Közgyűléséhez rendelt Állandó Megfigyelők Küldöttsége A román Hírszerző Szolgálatot felügyelő képviselőházi és szenátusi közös bizottság – tag


– 20/ 34 –

HTMH – 2000.

3. táblázat Az RMDSZ parlamenti képviselői Bizottság – tisztség

Név Antal István

Ipari és szolgáltatásügyi bizottság – titkár

Asztalos Ferenc

Tanügyi, ifjúsági és sportügyi bizottság – alelnök

Bárányi Ferenc

Egészségügyi és családvédelmi bizottság – titkár

Birtalan Ákos

Közigazgatási, területrendezési és környezetvédelmi bizottság – tag

Böndi Gyöngyike

Munkaügyi és társadalomvédelmi bizottság – tag

Elek Barna

Mezőgazdasági, erdészeti és élelmiszeripari bizottság – tag

Garda Dezső

Tanügyi, ifjúsági és sportügyi bizottság – tag

Kakassy Sándor

Közművelődési, művészeti és tömegtájékoztatási bizottság – tag

Kelemen Attila frakcióvezető Mezőgazdasági, erdészeti és élelmiszeripari bizottság – alelnök Kerekes Károly

Munkaügyi és társadalomvédelmi bizottság – tag

Kónya–Hamar S.

a Képviselőház jegyzője

Kovács Csaba

Közigazgatási, területrendezési és környezetvédelmi bizottság – tag

Márton Árpád

Közművelődési, művészeti és tömegtájékoztatási bizottság – tag

Mátis Jenő

Költségvetési, pénz- és bankügyi bizottság – tag

Nagy István

Költségvetési, pénz- és bankügyi bizottság – tag

Pécsi Ferenc

Gazdaságpolitikai, reformügyi és privatizációs bizottság – tag

Ráduly Róbert frakcióvezető-h.

Ipari és szolgáltatásügyi bizottság – tag

Rákóczi Lajos

Védelmi, köz- és nemzetbiztonsági bizottság – tag

Székely Ervin

jogi, fegyelmi és mentelmi bizottság – tag

Szilágyi Zsolt frakciótitkár

Külpolitikai bizottság – tag

Tamás Sándor

jogi, fegyelmi és mentelmi bizottság – tag

Tokay György

Emberjogi, vallási és kisebbségügyi bizottság – tag

Vajda Ferenc

Visszaéléseket és korrupciót kivizsgáló valamint folyamodványi bizottság – tag

Varga Attila

Emberjogi, vallási és kisebbségügyi bizottság – tag

Vida Gyula

Gazdaságpolitikai, reformügyi és privatizációs bizottság – tag

HTMH – 2000.

– 21 / 34 –


4. táblázat RMDSZ-kormánytisztségviselők Név Hajdú Gábor Eckstein–Kovács P. Bara Gyula Borbély László Demeter János Kelemen Hunor Kötő József Pete István Birtalan József Lányi Szabolcs Erős Viktor Kerekes Gábor Varga Gábor Dézsi Zoltán Riedl Rudolf Bognár Levente Buchwald Péter Burkhard Árpád Czédly József Fekete–Szabó A. Gazda László Modok Gusztáv Winkler Gyula

Tisztség Miniszter Miniszter Államtanácsos Államtitkár Kormányfőtitkár-h. Államtitkár Államtitkár Államtitkár Alelnök Elnök Alelnök Alelnök Igazgató Prefektus Prefektus Alprefektus Alprefektus Alprefektus Alprefektus Alprefektus Alprefektus Alprefektus Alprefektus

Intézmény Egészségügyi Minisztérium Kisebbségvédelmi Hivatal Miniszterelnökség Területrendezési Minisztérium Kormányfőtitkárság Művelődési Minisztérium Nevelésügyi Minisztérium Mezőgazdasági Minisztérium Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Hivatala Tudomány, Technológia és Fejlesztés Ügynöksége Állami Vagyonalap Román Fejlesztési Ügynökség Szabadalmi és Védjegyhivatal Hargita megye Szatmár megye Arad megye Kolozs megye Maros megye Bukarest Szilágy megye Kovászna megye Bihar megye Hunyad megye

Az 1996. évi helyhatósági választások eredményeként az RMDSZ 139 polgármesteri helyet szerzett (5,06 %), míg a helyi RMDSZ-tanácsosok száma 2.438 (6,04 %), a megyei tanácsosoké pedig 133 (7,74 %). Figyelembe véve a függetlenként megválasztott helyi közigazgatási tisztségviselőket is, a romániai magyarság mint-egy 177 polgármesteri (6,44 %), 2.640 helyi tanácsosi (6,61 %), valamint 137 megyei tanácsosi (7,97 %) mandátumot mondhat magáénak. Ugyanakkor 2 megyei tanácselnökkel (Hargita és Kovászna), 6 megyei tanácselnök-helyettessel (Brassó, Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár és Szilágy) rendelkezik. Az 1996-os parlamenti választásokat követően az RMDSZ a 343 tagú bukaresti Képviselőházba (Alsóház) 812.653 szavazattal 25 képviselőt (7,24 %) juttatott, míg a Szenátusban (Felsőház) 836.790 szavazattal 11 szenátori helyet (7,69 %) szerzett meg a 143-ból.


– 22/ 34 –

HTMH – 2000.

Az 1996-os választások eredménye minőségileg új helyzetet teremtett a romániai magyar közösség számára is. Érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ részvétele a román kormánykoalícióban olyan új lehetőséget jelent, amelyet eddig nem volt alkalma kipróbálni: hatalmi pozícióba kerülve vehet részt az ország irányításában, nagyobb eséllyel kísérelheti meg célkitűzéseinek megvalósítását. A koalíciós kormányzás felelősségének vállalása több vonatkozásban előrelépés a magyarság szempontjából: - a kompromisszum eredményeképpen létrejött kormányprogramban helyet kaptak (közvetve vagy közvetlenül) az RMDSZ programjának fontos célkitűzései is (decentralizáció, nemzetközi jogszabályok jóhiszemű alkalmazása és a belső törvényhozás megfelelő módosítása, anyanyelvi oktatás szakmai és egyetemi szinten is, kisebbségi törvény és egyházügyi törvény megalkotása); - a kormányzati struktúra módosítása révén a kisebbségi kérdés koordinálására külön szerv – a miniszterelnök mellé rendelt miniszter által irányított Kisebbségvédelmi Hivatal – jött létre, amely érdemi politikai–szakmai jogosítványokkal rendelkezik; az oktatási és művelődési minisztériumban, illetve a egyházügyi államtitkárságon önálló vezérigazgatóságok foglalkoznak a kisebbségeket érintő szakterületekkel; - a központi és helyi adminisztrációban az RMDSZ (koalíciós részvételének arányában) fontos tisztségeket kapott: a szövetség az 1998. évi kormányátalakítás után is két minisztert (egészségügy, kisebbségügy) és hat államtitkárt (államtanács, kormányfőtitkárság, területrendezés, művelődés, oktatás, mezőgazdaság) állíthatott, kulcspozíciókra tett szert több központi állami intézménynél, két prefektusa (Hargita és Szatmár megyék), nyolc alprefektusa, valamint öt prefektúra-igazgatója működik a megyei közigazgatásban, továbbá vezető beosztásokkal rendelkezik kormányzati alárendeltségű megyei intézményekben. Mindezek viszont csupán azt a keretet jelentik, amely lehetőséget adhat a romániai magyarság jogos igényeinek, elvárásainak teljesítésére. Az 1996-os választások után a magyar–román államközi kapcsolatokban is történt előrelépés: Kolozsváron ismét működik a főkonzulátus, parafálták a diplomák elismeréséről szóló egyezményt, kormányközi vegyesbizottság alakult, s számos kétoldalú tárcaszintű együttműködési dokumentum született.. Az 1996. évi demokratikus változások tartalmi részét illetően ugyanakkor – különösen az 1997. novemberi kormányválság kezdetétől – fékeződni látszik az a lendület, amely a kormányalakítás és hatalomváltás körülményeit jellemezte. Ennek jelei a kisebbségi kérdéskörben is konkrétan érzékelhetők:

HTMH – 2000.

– 23 / 34 –


- mindmáig nem került a parlament elé a kisebbségvédelmi, valamint az egyházügyi törvénytervezet; - nem történt meg a kisebbségi közösségi és egyházi javak helyzetének rendezése: a román kormány eddig két sürgősségi rendeletet bocsátott ki e tárgyban, viszont az eddigi rendelkezéseknek nem sikerült teljességében és ténylegesen érvényt is szerezni; - a közigazgatási törvény módosítását csupán sürgősségi kormányrendeletek segítségével lehetett keresztülvinni, késik annak parlamenti jóváhagyása; - a közigazgatási kormányrendelet értelmezése kapcsán kialakult „táblaháború”, a szélsőségesen nacionalista megnyilvánulások a magyar polgármestereket is elbizonytalanították a rendelet végrehajtásában; - az oktatási törvény, valamint a készülőben lévő akkreditációs törvény korlátozza az erdélyi magyarság jogait saját, állami anyanyelvű felsőoktatási intézményei létrehozásában; - a Bolyai Egyetem (önálló állami magyar egyetem) ügyének rendezése nem látszik megvalósíthatónak — az egyetem visszaállítására vonatkozó kezdeti „többlépcsős” kormányzati elképzelést is kersztülhúzta az 1999-ben elfogadott új oktatási törvény, amely a nemzeti kisebbségek számára csupán magánegyetem létrehozását engedélyezi. Az 1996-ban hivatalba lépett kormány kétségtelenül súlyos nehézségeket örökölt, elsősorban gazdasági téren. A társadalmi feszültségek kezelését a pártok meghatározó jelentőségűnek tartják, másodrendű kérdéssé minősítve a kisebbségi kérdést. Ez utóbbit a romániai magyarság ma – történelmi–érzelmi, de egzisztenciális okokból is – nagyobb intenzitással érzékeli, s a problémákat sem csupán gazdasági jellegűnek tekinti. A jelenlegi időszakot a magyar közösség kétszeresen is türelmi időszakként éli meg: egyrészt általában a kormány iránt, másrészt pedig a saját érdekvédelmi szövetsége iránt érzett bizalom kérdésének tekinti. Amíg azonban az általános, gazdasági jellegű nehézségek kezelését jobbára megértéssel fogadja, a kisebbségi gondok rendezését illetően nem csupán 7, hanem 75 év tapasztalataiból adódóan nagyobb a kételkedés. 5. GAZDASÁG Az 1989–90-ben bekövetkezett politikai változásokat gazdasági téren ellentmondásos intézkedések követték. A gazdasági szférában jóformán érintetlenek maradtak a hatalmi pozíciók. Bár programjaikban a különböző kormányok minden egyes alkalommal meghirdették a privatizáció felgyorsítását, a központi intézkedések tételes végrehajtására nem került sor, helyi szinten megakadályozták a piaci viszonyok kialakítását. A reform-


– 24/ 34 –

HTMH – 2000.

intézkedések elodázásával egyidejűleg a gazdaság minden területén eluralkodott a korrupció. A Romániában 1990 és 1995 között létrehozott alultőkésített kereskedelmi bankrendszer – elsősorban politikai nyomásra – alacsony kamatokra adott hitelt, ebből kifolyólag az érintett bankok rövid időn belül csődközeli helyzetbe kerültek, illetve csődbe mentek. Az 1996 őszi választásokat követően hivatalba lépett új kormány kezdeti lépéseit egyértelműen a visszafordíthatatlan reformfolyamat beindulásaként értékelik. Az IMF és a Nemzetközi Valutaalap támogatásával megkezdődött a veszteséges vállalatok felszámolása. A pénzügyi stabilizáció érdekében visszaszorították a belső fogyasztást, felszabadították a devizaárfolyamokat. A privatizáció felgyorsításától várták a fejlődés beindulását. Az energiaárak kivételével megszüntették a szubvenciókat, a kereskedelmi mérleg hiányát 403,3 M USD-ról 184,7 M USD-re csökkentették. Lépéseket tettek a lej konvertibilitása irányában, a beruházások ösztönzésére. Az új kormány felgyorsította a privatizációs folyamatot, és kezdeményezte a megfelelő jogi keretek kialakítását annak érdekében, hogy vonzóbbá tegye az országot a külföldi tőke számára. Románia teljes jogú tagja lett a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodásnak (CEFTA). Mindezek ellenére a gazdaság teljesítménye – elsősorban az ipari termelés gyors ütemű zsugorodása miatt – tovább csökkent. A folyamatos hanyatlás mögött a gazdaság tőkeszegénysége áll, elsősorban a tulajdonviszonyok radikális átalakításának elmaradása és a külföldi tőke hiánya miatt: a privatizáció még szinte érintetlenül hagyta a Ceauşescukorban létrehozott ipari óriásokat, a külföldi tőke beáramlása csökkenő tendenciát mutat. A feketegazdaság aránya becslések szerint eléri az 50 %-ot. A magyar–román gazdasági kapcsolatok mindig is jobbak voltak a politikainál, amit az 5. táblázatban szereplő adatok is alátámasztanak. A térségben először Romániában hoztak létre magyar érdekeltségű pénzintézetet, a PÁTER Bankot, amelyet a Budapest Bank alapított. Romániában jelenleg 2.700 magyar tulajdonú vállalkozás működik, öszszesen 84 millió USD alaptőkével. A számok azt mutatják, hogy mindkét irányból igen nagy az érdeklődés a gazdasági kapcsolatok fejlesztése iránt.

– 25 / 34 –

HTMH – 2000.


5. táblázat A román gazdaság és a magyar–román gazdasági kapcsolatok egyes jellemzői Megnevezés

1993

GDP (M USD)

1994

1995

1996

1997

1998

18,3

13,8

9,9

9,2

8,5

290

137

32

40

158

41

1.276

1.767

2.578

4.035

Külföldi tőkebefektetés (M USD)

129

1.143

324

542

310

215

Magyar export (M USD)

185

197

357

278

316

564

Magyar import (M USD)

86

119

130

146

155

188

34

103

169

263

…

…

94

152

203

275

…

…

…

…

1.450

1.276

2.194

2.700

…

…

20

23

52

84

Infláció (%) Árfolyam (ROL/USD)

7.939 10.983

Magyarországi székhelyű román tulajdonú vállalkozások Száma Alaptőkéje (M HUF) Romániai székhelyű magyar tulajdonú vállalkozások száma (db) alaptőkéje (M USD)

A romániai magyarság gazdasági helyzete ellentmondásos. A magánszférában az erdélyi magyarság bizonyos lépéselőnyhöz jutott, hiszen nagy részük ismerte a magyarországi helyzetet és modelleket, sokukat rokoni, baráti kapcsolatok kötik Magyarországhoz, amelyeket sikerrel kamatoztatnak az üzleti életben. Ennek köszönhetően a vállalkozásokra, kezdeményezésekre fogékony réteg körükben lényegesen korábban jelent meg, és hatékonyabban kezdett működni, mint a román lakosság körében. Az említett okokból a romániai magyarság számára létfontosságú a magánvállalkozásokban való részvétel. Ez az a terület, ahol a legkevesebb intézményes akadályba ütközik a magyar vállalkozó, ahol – mind a szolgáltatásban, mind a termelésben – igen könnyen találhatók jól jövedelmező, jelenleg ellátatlan területek. A kezdeti előny azonban a gazdasági szférában is megnyilvánuló nemzetiségi diszkrimináció miatt lemorzsolódni látszik. Jelenleg a Székelyföldtől eltekintve, a szórványmagyarság körében gyakoribbak a román nemzetiségűekkel kötött érdekszövetségek, sőt külföldi partnerekkel is hatékonyabb az együttműködés. Az állami vállalatok súlyos helyzete a munkanélküliség gyors növekedését váltotta ki. A veszteséges állami nagyvállalatok ellen foganatosított lépések nagyobb arányú elbocsátásokhoz vezettek. A munkanélküliek száma csupán 1996-ban, egy év alatt 224 ezerrel, 881 ezerre emelkedett. Az elszegényedés elsősorban a magyar munkásréteget sújtja, ami fokozza az elvándorlási hajlan-


– 26/ 34 –

HTMH – 2000.

dóságot, elsősorban Magyarországra. Most nem a végleges letelepedés a cél, hanem az ideiglenes munkavállalási engedély megszerzése. A külföldiek munkavállalását megszigorító magyar kormányintézkedéseket a legtöbben illegális munkavállalással, havi egyszeri hazatéréssel játsszák ki. Súlyos gondot jelent a mezőgazdaság állapota. A földek elhanyagoltak, művelésük messze elmarad a kor követelményeitől. Az egykori birtokosok által visszakapott földterületek jelentős része került újból magyar kézbe. Hiányoznak a megművelésükhöz szükséges eszközök, a vetőmag, a gazdák változatlanul bizalmatlanok a közös műveléssel szemben, és ami talán a legnagyobb gond, a falvak magyar lakossága erősen elöregedett. 6. CIVIL TÁRSADALOM 1989 után több, nagy hagyományú erdélyi magyar társadalmi szervezet alakult újjá, és számos alapítvány született. A romániai magyar alapítványok és egyesületek bíróságilag bejegyzett száma ma meghaladja a 300-at, tevékenységük a hagyományőrzéstől a kultúrán, művészeten, oktatáson, szociális gondozáson keresztül egészen a kutatásig, gazdaságfejlesztésig terjed. A teljesség igénye nélkül említést érdemelnek az alábbi önszerveződések: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Barabás Miklós Céh, Bolyai Társaság, Civitas Alapítvány, Collegium Transsylvanicum Alapítvány, Erdélyi Kárpát Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Korunk Baráti Társaság, Kriza János Néprajzi Társaság, Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Romániai Magyar Könyves Céh, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Romániai Magyar Zenetársaság, Szatmárnémeti Kölcsey Kör, Szórvány Alapítvány. Számtalan regionális vagy kimondottan helyi érdekeltségű művelődési társaság létesült, elsősorban a városokban. Zavartalan működésük akadálya legtöbbször a megfelelő anyagi eszközök hiánya. Ezek pótlására általában helyben nincs mód, legtöbbjük magyarországi szakmai vagy testvérvárosi kapcsolatai révén, valamint pályázatok útján jut támogatáshoz. Az önszerveződési folyamat jelentősen előrehaladt az ifjúság körében is. A szervezetek között említhetjük többek között az országos ernyőszervezetekként működő Magyar Ifjúsági Tanácsot (MIT), valamint Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségét (MISZSZ), a Romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetségét (MAKOSZ), a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) regionális és települési szintű szervezeteit, az egyetemi városokban működő diákszövetségeket összefogó Országos Magyar Diákszövetséget, továbbá az Állampolgár Menedzser Egyletet (ÁME; ifjúsági képzési, továbbképzési programok), a református fiatalokat tömörítő Ifjúsági Keresztyén Egyleteket (IKE), valamint az unitárius fiatalok Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletét.

HTMH – 2000.

– 27 / 34 –


7. OKTATÁS Az 1992-es romániai népszámlálás hivatalos adatai szerint a 12 éven felüli összlakosság 95,3 %-a iskolázott (általános, közép- vagy felsőfokú végzettségű), míg a magyarság esetében ez az arány kedvezőbb: 98 %, ezzel a nemzetiségek sorában az örmények, a németek és a horvátok mögött a negyedik helyet foglalja el. Nem ilyen kedvező a magyarság helyzete a felsőfokú képesítés terén: amíg az országos átlag (a 12 éven felüli lakosságra vonatkoztatva) 5,1 %, a főiskolát vagy egyetemet végzett magyarok aránya csupán 3,6 %. E tekintetben a romániai magyarság a 17 népcsoport között (a románt is ideértve) a 10-ik helyen áll. Legjellemzőbb a romániai magyarságra a középfokú képesítés (középiskola, szakközépiskola, szakirányú technikum): az országos 66,6 %-hoz (a 12 éven felüli lakosságra vonatkoztatva) mérten a magyarság 74,6 %-os számaránya a legkedvezőbb. Előbbiekből következik a csupán általános iskolai képzettségű magyarok viszonylag alacsony, 2 %-os (a 12 éven felüli lakosságra vonatkoztatva) számaránya. Ez a mutató az országos átlagot tekintve 4,7 %. Számarányánál és történelmi hagyományainál fogva a romániai magyarság természetes és jogos igényének tartja az óvodától az egyetemig terjedő anyanyelvi oktatását. A század elején Erdély igen fejlett magyar oktatási hálózattal rendelkezett, minden szinten magyar oktatás folyt: 1919 előtt csupán az elemi iskolák száma meghaladta a háromezret. A két világháború közötti román törvények a magyar oktatási rendszer fokozatos felszámolására törekedtek, ami különböző eszközökkel történt: pl. állami ellenőrzés alá vonták és magániskolákká fokozták le az egyházi iskolákat, különböző kedvezményekkel ösztönözték a román tanítók betelepülését a színmagyar területekre, míg képesítő- és nyelvvizsga hiányában magyar tanítókat bocsátottak el. A második világháború után – a történelmi körülményeknek köszönhetően – Észak-Erdélyben szinte érintetlenül megmaradt az 1940 és 1944 között újraéledt magyar nyelvű iskolahálózat (1.790 elemi – ebből 754 felekezeti –, 173 középiskola – ebből 69 felekezeti, 93 gimnázium, 38 főgimnázium, 14 kereskedelmi és 13 ipari líceum, valamint 15 tanítóképző). Három egyetemen és a kolozsvári műszaki főiskolán több mint 2.800 magyar diák tanult. Az 1948-as iskolareform felszámolta a felekezeti oktatást, 1959-ben megszűntették a magyar tannyelvű Bolyai Egyetemet. Az anyanyelvi oktatásban részesülők számaránya rohamosan csökkent.

– 28/ 34 –


HTMH – 2000.

6. ábra

Az összes romániai diákból magyar nyelven tanulók aránya 1948 és 1997 között Az 1989-es fordulat tulajdonképpen nem hozott számottevő változást a román állam oktatáspolitikájában. A beiskolázási adatok szerint, az összlakosság 7,1 %-át képviselő magyarok részvétele az anyanyelvi oktatásban a következőképpen alakult:

6. táblázat A magyar nyelven beiskolázottak részarányanak alakulása 1989/90 és 1996/97 között

Óvodai oktatás

1989/90 1991/92 1994/95 1995/96 1996/97 1997/98 % 5,3 6,4 6,6 6,6 6,5 6,7

Általános iskolák

5,3

5,1

4,9

4,8

4,8

4,9

Középiskolák

2,5

4,3

4,1

3,8

3,7

3,8

Szakoktatás

0,04

1,6

1,9

1,9

1,1

…

Felsőoktatás

4,3

4,3

n.a.

3,8

4,1

…

– 29 / 34 –

HTMH – 2000.


Az anyanyelvű oktatás folytonosságának hiánya, valamint a megoldatlan szakoktatás miatt a magyar diákok jelentős része már az általános iskola évei alatt román tagozatra kényszerül, különösen a szórványvidéken. Ezt jól szemlélteti az 1993. évi helyzet: 7. táblázat A román nyelven tanuló magyar diákok részarányának alakulása 1993-ban Megye

Általános Iskola

Gimnázium %

Arad Beszterce–Naszód Bihar Brassó Fehér Hargita Hunyad Kolozs Kovászna Máramaros Maros Szatmár Szeben Szilágy Temes

59,0 38,9 19,5 16,3 39,5 2,1 76,3 20,3 2,6 62,4 6,7 24,3 59,3 6,6 70,8

74,2 63,2 40,6 43,1 26,5 4,2 85,4 22,6 5,1 76,6 29,7 33,1 68,2 33,1 78,3

Az 1996. évi választások eredményeképpen kormányszerepet vállaló RMDSZ prioritásként kezdeményezte az oktatási törvény módosítását. Az azonnali módosítások lényege: - a kisebbségek nyelven történő szakmai oktatásra vonatkozó tiltás megszűntetése; - az anyanyelven történő felvételi vizsga lehetősége; - a román nyelv és irodalom oktatása a kisebbségi iskolákban, külön tankönyvek szerint; - a földrajz és a történelem anyanyelven történő oktatása; - világi oktatás lehetősége egyházi iskolákban, részben állami támogatással.


– 30/ 34 –

HTMH – 2000.

A mintegy három éves késéssel, 1999. július 1-jén elfogadott oktatási törvény csak részben elégíti ki az erdélyi magyarság oktatási igényeit. Minden szinten biztosítja a magyar nyelvű szakoktatást és a felvételi vizsgát, azon a nyelven, amelyen a diák elsajátította ismereteit. Lehetővé teszi a román nyelv tanulását sajátos program keretében az alsó tagozatokban és sajátos tankönyv alapján az általános iskolák felső tagozatában. Kis településeken – így szórványvidéken – is lehet létszám alatti anyanyelvű osztályokat működtetni. Az új törvény alapján az egyház nem csupán a számára szükséges személyzet képzésére jogosult, hanem működtethet – igaz csak magánintézményként – világi oktatást is. Úgyszintén lehetővé teszi magyar nyelvű csoportok, tagozatok, kollégiumok és karok szervezését a felsőoktatásban. Ezzel szemben korlátozó jellegű a kisebbségek nyelvén oktató felsőoktatási intézmények létesítésében: így magyar nyelvű állami egyetem nem, csupán multikulturális egyetem hozható létre, amelynek oktatási nyelvét külön törvény szabályozza. 8. MŰVELŐDÉS, KULTÚRA, TUDOMÁNY A kultúra, a közművelődés fejlesztésére az 1989-es fordulatot követő gazdasági és politikai körülmények között – különösen az 1996. évi választásokig – egyedüli lehetőségként az önszerveződés maradt. Szükségessé vált az önkormányzati alapon működő, a költségvetési keretekből arányosan részesedő saját intézményrendszer kiépítése. Az 1995-ig kialakított alternatív magyar közművelődési intézményrendszer alapját jelenleg több mint 300 egyesület, alapítvány, szövetség képezi, a hagyományőrzéstől a művészetig, amelynek infrastrukturális alapját az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület mintegy 12 ingatlanból álló „magyarház-hálózata” biztosítja. Az erdélyi magyar kulturális életet az 1995-ben 110. évfordulóját ünneplő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) fogja össze, amely hálózatként működik. Önszervező, intézményteremtő tevékenysége átfogja az egész nemzeti közösséget, célja a romániai magyarság kulturális autonómiájának megteremtése. A több mint két évszázados múltra visszatekintő erdélyi magyar színházi hálózat gyakorlatilag lefedi a magyarlakta területeket. Magyar társulat működik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Temesváron, Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredán, az egyetlen magyar opera Kolozsváron található. A nagy hagyományú színházak mellett az elmúlt években új kezdeményezéseknek is tanúi lehetünk, ilyenek a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a Marosvásárhelyi Színiakadémia Stúdiója, a nemrég alakult

HTMH – 2000.

– 31 / 34 –


székelyudvarhelyi és csíkszeredai önálló társulatok. Több bábszínház (Nagyvárad, Kolozsvár) is színesíti a palettát. A színészutánpótlást a Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola, a kolozsvári egyetem színházművészeti szaka és az utóbbi időben az egyes színházak mellett működő stúdiók biztosítják. A romániai hivatásos magyar táncművészet reprezentánsai a marosvásárhelyi Maros (volt Állami Székely) Népi Együttes, a Hargita Együttes, a Pipacsok Táncegyüttes stb. Jelentős szerepet tölt be a romániai magyarság kulturális életében az amatőr művészeti mozgalom, különösen a hagyományőrzés, a néptánc–népzene, tárgyalkotó népművészet, versmondás, színjátszás területén. Gyakorta tanúi lehetünk az erdélyi magyar műkedvelő mozgalom egész Romániát, esetenként a Kárpát-medencét is átfogó bemutatóinak, találkozóinak és fesztiváljainak. Ide sorolhatók olyan rendezvények, mint a szatmárnémeti népdalverseny, a zilahi zeneszerzői verseny, a különböző szavalóversenyek, bábos találkozók, színjátszó fesztiválok stb. Számos csoport közismert szereplője a magyarországi találkozóknak, fesztiváloknak is. A könyvkiadók gazdasági nehézségeik ellenére imponáló teljesítményt nyújtanak, azonban nem tudják kielégíteni az olvasói szükségleteket, a könyvtárak állományának pótlását, gyarapítását, különösen a klasszikus irodalom, a tudományos és enciklopédikus művek tekintetében. A könyvbevitelt a lakosság és az intézmények fizetőképessége, az árviszonyok különbözősége messzemenően hátráltatja. Az erdélyi magyarság „tudományos akadémiájának” szerepét az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) kívánja betölteni, amelynek tevékenysége az erdélyi magyar nyelvű tudomány művelése, tudományos előadások, ülésszakok szervezése mellett felöleli tudományos időszaki kiadványok – Erdélyi Múzeum, Múzeumi Füzetek, Műszaki Tudományos Füzetek – megjelentetését is. Az erdélyi magyar műszakiak szakmai anyanyelvi képzését, továbbképzését, ismereteinek bővítését szolgálja – többek között konferenciák, szakmai találkozók szervezésével és kiadványok (EMT Tájékoztató, Firka, Műszaki Szemle, Civil Info) közzétételével – az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT). A Kriza János Néprajzi Társaság a romániai magyar néprajzosok gyűjtőmunkáját irányítja és ösztönzi, tudományos tanácskozásokat szervez, könyvtári és dokumentációs központot működtet. A Regionális és Antropológiai Kutatások Központja tevékenysége a romániai magyar társadalomnak a kulturális antropológia módszerével történő vizsgálatára összpontosul. Kiemelkedő, az összmagyar tudományosság számára egyedülálló az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, melynek kötetei több évtizedes kutatómunka szintéziseként immár másfél évtizede kerülnek kiadásra.


– 32/ 34 –

HTMH – 2000.

Összességében a romániai magyarság számarányánál és súlyánál fogva rendelkezik mindazon szellemi és szervezeti potenciával, részben megfelelő intézményi háttérrel és tárgyi feltételekkel is, amelyek autonóm, fejlődésre képes magyar kultúra létrehozását biztosíthatják, ehhez azonban a román állam nemzetközi normáknak megfelelő jogi és pénzügyi kötelezettségvállalására, garanciájára is szükség van. A romániai magyar kultúra jelenlegi jogszabályi feltételeiről és állami finanszírozásáról ez aligha mondható el, s a támogatás mértéke messze elmarad a magyarság számarányától. Az érezhető diszkrimináció és a romániai gazdasági helyzet miatt a romániai magyar kultúra a jövőben sem nélkülözheti az anyaország fokozott támogatását. Erősödő igényként merül fel az anyaország és a romániai magyar közművelődés, tudomány intézményeinek, szervezeteinek közvetlen kapcsolata, a romániai magyar szakképzés egyes hiányosságainak (pl. népművelő-képzés, menedzserképzés, műemlékrestaurátor-képzés stb.) mielőbbi pótlása. 9. EGYHÁZI INTÉZMÉNYRENDSZER ÉS VALLÁSGYAKORLÁS A romániai magyarság lényegében négy vallásfelekezethez tartozik (római katolikus, református, unitárius és zsinatpresbiteri evangélikus). A különböző szabadegyházakhoz tartozó magyar hívők száma – ezek országos térnyerésével arányosan – növekvő tendenciát mutat. A római katolikusok négy erdélyi (Nagyvárad, Szatmár, Temesvár, Gyulafehérvár), illetve a Moldvai (Iaşi) valamint a Bukaresti Egyházmegyéhez tartoznak. A magyar római katolikusok több mint fele a Gyulafehérvári Egyházmegyéhez tartozik, amely ily módon a magyar katolikus élet súlypontja. 1991 augusztusában II. János Pál pápa e püspökséget érseki rangra emelte. A többi egyházmegye a Bukaresti Érsekséghez tartozik. Ez utóbbi 10 főpásztorból alkotott püspöki karában csak kettő magyar (Nagyvárad, Szatmár), egy német (Temesvár), a többi román, így a magyar katolikusok – bár egyházukban többségben vannak – országos szinten román irányítás alatt állnak. A csaknem kivétel nélkül magyar híveket számláló református egyháznak két egyházkerülete van (Nagyvárad, Kolozsvár). A teljesen magyar nemzetiségű unitárius egyház egy püspökséget ölel fel (Kolozsvár), a magyar evangélikus egyháznak ugyancsak Kolozsvár a székhelye.

HTMH – 2000.

– 33 / 34 –


8. táblázat A romániai magyarság vallási megoszlása az 1992-es népszámlálás adatai szerint Felekezet

Lélekszám Fő

Részarány %

Református

765.355

47,1

Római Katolikus

669.483

41,2

Unitárius

74.748

4,6

Evangélikus

19.500

1,2

Baptista

13.000

0,8

Adventista

8.125

0,5

Más vallású

69.873

4,3

3.250

0,2

1.624.959

100,0

Vallás nélküli Összesen

A hivatásos statisztikától eltérően – becslések szerint – a római katolikus egyház magyar nemzetiségű híveinek száma jóval meghaladja a 900 ezret, a református egyházé pedig 800 ezerre tehető, így a romániai magyar nemzetiségű lakosság összlétszámát több mint 1,8 millióra tartják. Amiként a romániai intézmények döntő többsége, a magyar egyházak is anyagi gondokkal küzdenek, állami támogatást nem élveznek, önfenntartók. A ‘89-es fordulatot követően a nyolc magyar püspökség létrehozta az erdélyi magyar püspöki konferenciát. Gondot jelent az új vallásügyi törvény hiánya, valamint vagyonjogi helyzetük tisztázása, elsősorban volt ingatlanjaik visszaszerzése: továbbra is állami tulajdonban van 468 római katolikus, 531 református, 266 evangélikus–lutheránus és 35 unitárius magyar tannyelvű iskola. A vallásügyi törvény megalkotásában – az elmúlt hét év számos konzultációjának és 17 beadványának ellenére – nem történt előrelépés. Ennek legfőbb akadálya az, hogy az ortodox egyház nemcsak az államvallás, hanem a nemzeti egyház rangját követeli a törvényben.


– 34/ 34 –

HTMH – 2000.

10. TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS A Ceauşescu-rendszer bukása, a sajtószabadság lehetősége pozitív változásokat eredményezett a romániai, ezen belül a magyar nyelvű tömegkommunikáció szempontjából is. E kétségtelen pozitív fejlemény ellenére elmondhatjuk, hogy az állami rádiózás és televíziózás keretei között működő magyar nyelvű adások csupán csekély mértékben elégítik ki a magyar nyelvű médiaszükségleteket. A központi magyar nyelvű tévéadás mindössze heti 3 órában sugároz, a rádióadás pedig napi egyórás; a területi – kolozsvári, marosvásárhelyi, temesvári – rádiók adása napi néhány óra. A média politikai függetlensége relatív, esetenként súlyos anyagi nehézségekkel is meg kell küzdenie. Valamelyest pótolják a hiányt a területi, nem állami televízió- és rádióadók (Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmár). A közel 60 magyar nyelvű írott sajtótermék közül csupán néhány részesül állami támogatásban (pl. Korunk, Művelődés, A Hét, Helikon), több szerkesztőséget a kilakoltatás veszélye fenyeget. Életben tartásuk nagymértékben függ az anyaországi támogatásoktól. A költségvetési támogatások az Illyés Közlapítvány alkuratóriuma mellett működő Sajtószaktestület pályázati rendszerében kerülnek elosztásra, ebből támogatják az újságírók szakképzését is, amelynek állami formája mellett (egyetemi szintű képzés Kolozsváron) megtalálható a magánoktatási forma is (Ady Endre Sajtókollégium, Nagyvárad). Szervezési és szakmai szempontból komoly szerepet játszik a romániai magyar sajtóéletet összefogó Romániai Magyar Újságírók Egyesülete (MÚRE). A fontosabb folyóiratok (a fentebb említettek mellett): Látó, Magyar Kisebbség, Székelyföld. A legfontosabb napilapok: Bihari Napló (15–20.000 pld.), Hargita Népe (20.000 pld.), Háromszék (20.000 pld.), Krónika (induláskor – 1999 októbere – kb. 35.000 pld.), Népújság (20.000 pld.), Romániai Magyar Szó (13.000 pld.), Szabadság (10.000 pld.), Szatmári Friss Újság (15.000 pld.). A hetilapok közül említést érdemel: Brassói Lapok (8.000 pld.), Erdélyi Napló (15.000 pld.), Európai Idő (18.000 pld.). Jelentések a határon túli magyarok helyzetérõl Ó

Kiadja: Határon Túli Magyarok Hivatala

+ 1518 Budapest 112, Pf. 43,

1016 Bérc u. 13-15. · (: 466-9406, 466-9434 • Fax: 385-2601 • Web-site: http://www.htmh.hu • E-mail:[email protected] Felelős kiadó: Szabó Tibor, a HTMH elnöke Sorozatszerkesztő: dr. Bátai Tibor Térképek és ábrák: Sebők László A kiadvány bírálatára a Teleki László Intézet „A kisebbségek régi és új szerveződései” kutatási programjában került sor

Határon Túli Magyarok Hivatala. Romániai magyarság. T a r t a l o m: Előszó Történelem Általános adatok 7. 3

Recommend Documents