HARCOSOK TÖRZSE TITKOK ERDEJE ERIN HUNTER

ERIN HUNTER

HARCOSOK TÖRZSE TITKOK ERDEJE EGMONT

Schrödinek, aki már a Csillag törzzsel vadászik, és Abbey Crudennek, aki találkozott az igazi Tűzszíwel Külön köszönet Cheriéi Baldrynak Tilos a művet vagy bármely részletét bármiféle információhordozón, akár grafikusan, elektronikusan, mechanikusan, fotó− vagy fénymásolási eljárással vagy bármely más módon sokszorosítani, továbbítani, közvetíteni és tárolni a jogadó előzetes írásbeli engedélye nélkül.

Fordította: Márton Andrea Eredeti szöveg © Erin Hunter, 2003 Minden jog fenntartva! A mű eredeti kiadása az Egyesült Államokban 2003-ban jelent meg a HarperCollins Children^ Books kiadó gondozásában A mű eredeti címe: Warriors − Forest of Secrets Kiadja az Egmont-Hungary Kft., Budapest, 2007. A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője Szerkesztette: Justh Szilvia Nyomdai előkészítés: P.R.S. Bt. Nyomdai kivitelezés: Gelbert Nyomdaipari Kft. Felelős vezető: Geller Róbert ügyvezető igazgató www.egmont.hu

SZERVEZETEK VILLÁM TÖRZS VEZÉR KÉKCSILLAG − szürkéskék nőstény, pofáját ezüstszőr borítja az orra körűi HELYETTES VÖRÖSFARKÚ − kis cirmos kandúr, különle-

ges vörösesszőke farokkal NÖVENDÉKE: POROSMANCS 0RV0SMfl65Kfl PETTYESLEVÉL − gyönyörű szép, sötét cirmos nőstény, különleges pettyes bundával nflR60S0K (kandúrok és nőstények, kiscicák nélkül) OROSZLÁNSZÍV − hatalmas, aranyszínű kandúr, oroszlánszőrhöz hasonlító, vastag bundával NÖVENDÉKE: SZÜRKEMANCS TIGRISKAROM − kandúr, sötétbarna színben játszó bundával, szokatlanul hosszú, elülső karmokkal NÖVENDÉKE: HOLLÓMANCS FEHÉRVIHAR − nagy, fehér kandúr NÖVENDÉKE: HOMOKMANCS SÖTÉTCSÍKOS − vékony, szürkésfekete árnyalatú kandúr HOSSZÚFARKÚ − sápadt színű, fekete csíkos kandúr SZÉLVIHAR -. gyors, különféle színekben pompázó kandúr FŰZFAKÉREG − nagyon sápadt nőstény, szo-kadan árnyalatú kék szemmel EGÉRBUNDÁS − kicsi, sötétbarna nőstény

NÖVENDÉKEK (hat holdnál idősebbek − kiképzésben vesznek részt, hogy harcosokká váljanak) POROSMANCS − kandúr, bundája sötétbamás SZÜRKECSÍKOS − hosszú szőrű, zömök kandúr HOLLÓMANCS − kicsi, vékony fekete kandúr, mellkasán vékony, fehér csíkkal; farka hegye is fehér HOMOKMANCS − világos narancsszínű nőstény

KIRÁLYNŐK (viselős vagy már ellett nőstények) JÉGBUNDÁS − gyönyörű fehér bundája és kék szeme van PETTYESFEJŰ − kicsi, csinos, többféle színben játszó szőrű cica ARANYVIRÁG − sápadt narancsszínű bundája van FOLTOSFARKÚ − világos színekben játszó macska, a legidősebb királynő

IDŐSEK (volt harcosok, akik nyugalomba vonultak) CSONKAFARKÚ − nagy, sötétbarna színű kandúr; farka vége csonka KICSIFÜLŰ − szürke kandúr, nagyon rövid a füle. A Villám törzs legidősebb kandúrja FOLTOSBUNDÁS − kicsi, fekete-fehér kandúr FÉLSZEMŰ − sápadtszürke nőstény, a Villám törzs legidősebb macskája. Gyakorlatilag süket és vak TARKAFARKÚ − csinos cirmos nőstény macska, szép, tarka bundával

ÁRNYAK TÖRZSE VEZÉR TÖRTCSILLAG − kandúr, hosszú, sötétbarna színekben játszó szőre van HELYETTES FEKETEMANCS − nagy, fehér kandúr, hatal mas, éjfekete színű mancsokkal 0RV0SMfl6SKfl NEDVESORRÚ − kicsi, szürkésfehér kandúr HAR60S0K RÖVIDFARKÚ − barna szőrű kandúr NÖVENDÉKE: BARNAMANCS SZIKLA − ezüstszínekben játszó kandúr NÖVENDÉKE: NEDVESMANCS KAROMARCÚ − harci sebekkel tarkított pofájú, barna kandúr NÖVENDÉKE: KICSIMANCS ÉJCSÍKOS − fekete kandúr KIRÁLYNŐK HAJNALFELHŐ − kis, különféle színekben játszó szőrű macska MÉZVIRÁG − fekete-fehér nőstény IDŐSEK HAMUBUNDÁS − vékony, szürke kandúr

SZÉL TÖRZS VEZÉR MAGASCSILLAG − fekete-fehér kandúr, különösen hosszú farokkal

FOLYÓ TÖRZS VEZÉR GÖRBECSILLAG − hatalmas, világos színű kandúr, törött állkapoccsal

HELYETTES TÖLGYSZÍV − vörösesbarna kandúr TÖRZSEKEN KÍVÜLI MACSKÁK SÁRGAFOGÚ − széles, lapos arcú, öreg, sötétszürke nőstény macska MASZATKA − kövérkés, barátságos, fekete-fehér kiscica, az erdő szélén lakik egy házban ÁRPA − fekete-fehér kandúr, az erdőhöz közel, egy tanyán lakik

PROLÓGUS Az erdőt, a menőket és a mocsarakat a tél tartotta fogságában. Mindent hó borított, és halványan csillogott az újhold fényében. Az erdő csendjét nem törte meg más, mint a faágakról időnként leeső hó surrogása és a szélben hajladozó száraz nád halk zizegése. Még a folyó hangját is elnémította az egyik partjától a másikig húzódó jégtükör. A folyó szélén valami megmozdult. A nádasból nagy termetű, vörösesbarna kandúr lépett elő, a hideg ellen felborzolt bundával. Türelmedenül rázta le mancsáról a havat, ahogy minden lépéssel újra és újra belesüppedt a puha takaróba. Előtte két kölyök botorkált, akik időnként halkan, fáradtan nyivákoltak. Belesüllyedtek a hóba, lábukon és hasukon a szőr jeges csomókká állt össze, de valahányszor megálltak, a kandúr előrébb noszogatta őket. A három macska megpihent ott, ahol a folyó kiszélesedett, és a parttól nem messze egy kis sziget látszott, melyet nádas vett körül, itt-ott száraz nádszálak törtek át a jég felszínén. A sziget belsejét csupasz, levél nélküli fűzfák hófödte ágai rejtették el. 11 ERIN HUNTER −

HARCOSOK TÖRZSE − Már majdnem ott vagyunk − nyávogta bátorítón a vörösesbarna kandúr. − Kövessetek! A kandúr a nád között átvágott egy keskeny, fagyott ösvényen, lecsusszant a partra, és a sziget száraz, fagyott talajára ugrott. A két kölyök közül a nagyobbik utánaszaladt, de a kisebbik elesett a jégen, és szánalmas nyivákolás közepette összegömbölyödött. Egy pillanatnyi várakozás után a kandúr odaugrott mellé, és megpróbálta felállítani, de a kölyök túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy megmozduljon. A kandúr vigasztalón megnyalta a kicsit a két füle között, majd a grabancánál fogva felemelte, és átvitte a szigetre. A fűzfák mögött bokrok szabdalta szabad tér húzódott. A földet hó takarta, melyen rengeteg macskalábnyom látszott. A tisztás üresnek tűnt, de fényes szemek ragyogtak elő a bokrok rejtekéből, és követték a kandúrt, aki a legnagyobb bokorhoz vezette a kicsiket, és ádépett a törött ágak alkotta külső falon. A kinti jeges levegő után az óvodában meleg és tejszag fogadta őket Egy mohából és hangából rakott puha fészekben sötétszürke nőstény etetett egyeden apró kiscicát. A nőstény felemelte a fejét, amint a kandúr közelebb jött, és gyengéden letette a szájában cipelt kölyköt. A második kölyök betámolygott mögötte az óvodába, és megpróbálta befúrni magát a fészekbe. − Tölgyszív? − nyávogta a nőstény. − Mit hoztál? − Kölyköket, Szürketó − válaszolta Tölgyszív. − Befogadod őket7 Szükségük van anyára, aki gondoskodik róluk. 12 TITKOK ERDEJE − De… − Szürketó borostyánszínű szeme döbbenten kitágult − Kinek a kölykei ezek? Nem tartoznak a Folyó törzsbe. Honnan szedted őket7 − Az erdőben találtam rájuk. − Tölgyszív nem nézett a nőstény szemébe beszéd közben. − Szerencse, hogy egy róka nem előzött meg. − Az erdőben? − nyávogta a királynő hitetlenkedéstől reszelős hangon. − Tölgyszív, ne beszélj velem úgy, mintha akkora agyam lenne, mint egy egérnek. Melyik macska hagyná kint az erdőben a kölykeit, főleg ilyen ítéletidőben? Tölgyszív vállat vont − Talán gonosz macskák vagy a Kédábúak. Honnan tudjam? Nem hagyhattam ott őket, ugye? − Orrával megbökte a kisebbik cicát, aki mozdulatlanul feküdt, csak bordái emelkedtek és süllyedtek, ahogy szaporán lélegzett − Szürketó, kérlek.., a többi kölyköd meghalt, és ezek is meg fognak halni, ha nem segítesz nekik! Szürketó szemét fájdalom felhőzte. Lenézett a két kölyökre. Apró, rózsaszín szájuk tágra nyílt, miközben szánalmasan nyávogtak. − Elég sok tejem van − nyávogta Szürketó, félig magának. − Persze hogy befogadom őket. Tölgyszív megkönnyebbülten felsóhajtott, száját párafelhő hagyta el. Felemelte az első kölyköt, majd a másodikat, és Szürketó mellé helyezte őket Szürketó gyengéden saját kölyke mellé, a hasához nyomta a kicsiket, akik azonnal mohón szopni kezdtek.

− Még mindig nem értem − nyávogta Szürketó, miután a csöppségek elhelyezkedtek. − Mit keres két kölyök az erdőben a tél közepén? Az anyjuk futóbolond lehet 13 ERIN HUNTER −

HARCOSOK TÖRZSE A vörösesbarna kandúr egyik hatalmas mellső mancsával megtapogatta a mohát − Nem loptam őket, ha erre gondolsz. Szürketó egy hosszú pillanatig bámult rá. − Nem, szerintem sem − nyávogta végül. − De nem mondtad el a teljes igazságot, ugye? − Annyit mondtam, amennyit elég tudnod. − Nem, nem annyit! − Szürketó szeme haragosan megvillant − Mi van az anyjukkal? Én aztán tudom, milyen elveszíteni egy kölyköt Egy macskának sem kívánom azt a fájdalmat! Tölgyszív felemelte a fejét, és mélyen Szürketó szemébe nézett. Halk morgás tört fel a torkából. − Az anyjuk valószínűleg egy gonosz macska lehet. Ilyen időben azonban ne indulj a keresésére. − De Tölgyszív… − Csak viselj gondot a kicsikre, kérlek! − Az aranyvörös macska felállt, és határozottan a kijárat felé fordult − Hozok neked ennivalót − nyávogta vissza a válla fölött Miután Tölgyszív elment, Szürketó lehajolt, és végighúzta nyelvét a kölykök bundáján, hogy megmelengesse őket. Az olvadó hó majdnem minden illatukat elmosta, de Szürketó még enyhén érezte rajtuk az erdő, az avar és a jeges föld szagát És mindezek alatt ott volt még egy illat, bár nagyon halványan… Szürketó abbahagyta a nyalogatást Tényleg jól érezte, vagy csak képzelődik? Ismét lehajtotta a fejét, és kinyitotta a száját, hogy belélegezze a kölykök szagát. 14

TITKOK ERDEJE Szürketó szeme nagyra tágult, és pislogás nélkül az óvodát szegélyező árnyékok közé bámult. Nem tévedett. A két anyátlan kölykön, akiknek származását Tölgyszív nem volt hajlandó felfedni, eltéveszthetedenül egy ellenséges törzs szagát érezte! 15

1. FEJEZET A jeges szél Tűzszív arcába csapta a havat, ahogy a vízmosáson a Villám törzs tábora felé igyekezett. Szájából egy nemrég megölt egér lógott. A hó olyan sűrűn hullott, hogy alig látta, hová lép. Szájában összefutott a nyál − orrlyukában ott gőzölgött a zsákmányegér illata. Előző éjszaka óta nem evett, mivel egy ideje nyomorúságán kevés a zsákmány. Mardosta az éhség, de nem akarta megszegni a harcosok törvényét. Előbb a törzset kell jóllakatni. A hó hidegét elsöpörte a Tűzszíven átvillanó büszkeség, ahogy eszébe jutott a három nappal ezelőtti csata. Csatlakozott a többi Villám törzsbeli macskához, hogy megvédjék a Szél törzset, amikor a fennsíki macskákat megtámadta az erdő két másik törzse. Sok macska megsebesült a csatában, így még fontosabb volt, hogy az egészséges harcosok friss zsákmánnyal térjenek haza. Ahogy Tűzszív átnyomakodott a táborba vezető rekettye-alagúton, véledenül megmozdította a feje felett lelógó tüskés ágakat, így nyakába zuhant egy adag hó. Füle megrezzent,

TITKOK ERDEJE ahogy a hideg halom a fejét érte. A tábort körülvevő tüskés fák valamennyire menedéket nyújtottak a szél elől, de a közepén elterülő tisztás üres volt; ilyen nagy hóban a macskák inkább behúzódtak a barlangjukba. A hótakaró alól törött fatuskók és egy kidőlt fa ágai kandikáltak ki. A növendékek barlangjából egyeden mancs nyoma vezetett az óvodát rejtő tüskebokor felé. A nyomot látva Tűzszívnek eszébe jutott: most már nincs növendéke, hiszen Szénmancs súlyosan megsérült a Mennydörgő ösvény mellett. Áthaladt a havon a tábor szívébe, és friss fogását a harcosok barlangja melletti zsákmányhalom mellé ejtette. A halom szánalmasan kicsi volt. A fellelhető zsákmány sovány volt és ványadt, aligha

elég egy éhező harcosnak. Hízott egérnek nyomát sem látják tavaszig, az pedig még nagyon messze van. Tűzszív épp elfordult, hogy visszamenjen vadászni, amikor hangos nyávogást hallott maga mögül. Megfordult A harcosok barlangjából a Villám törzs vezérhelyettese, Tigriskarom nyomakodott elő. − Tűzszív! Tűzszív tisztelettudóan, lehajtott fejjel odaügetett hozzá a havon át, de tudatában volt annak, hogy a borostyánszemű, hatalmas harcos merőn figyeli. Hirtelen átfutott rajta minden Tigriskarommal kapcsolatos kétsége. A vezérhelyettes erős volt, tisztelet övezte, és kiváló harcos, de Tűzszív tudta, hogy sötétség honol a szívében. − Ma nem kell újra vadászni menned − morogta Tigriskarom a közeledő Tűzszívnek. − Kékcsillag téged is kiválasztott, Szürkecsíkossal együtt, hogy elmenjetek a Gyűlésre. ERIN HÜNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Tűzszív füle izgatottan megrezzent. Nagy kiváltság volt részt venni a Gyűlésen, ahol minden teliholdkor összegyűltek a négy törzs vezérei. − Jobb, ha most eszel − tette hozzá a sötét bundás vezérhelyettes. − Holdkeltekor indulunk − A Magasszikla felé indult, ahol Kékcsillagnak, a törzs vezérének a barlangja volt, de útközben megállt, és hatalmas fejét Tűzszív felé fordította. − Vigyázz, ne feledd a Gyűlésen, hogy melyik törzsbe tartozol − sziszegte. Tűzszív érezte, hogy dühében feláll a hátán a szőr. − Miért mondod ezt7 − kérdezte vádlón. − Azt hiszed, hűtlen lennék a saját törzsemhez? Tigriskarom szembefordult vele, és Tűzszív igyekezett nem összerezzenni a macska megfeszített vállában bujkáló fenyegetés láttán. − Láttalak a legutóbbi csatában. − A vezérhelyettes hangja mély mormolás volt, és fülét lelapította, ahogy köpte a szavakat. − Láttam, hogy hagytad megszökni azt a Folyó törzsbeli harcost. Tűzszív felnyögött, és megjelent előtte a Szél törzs táborában lezajlott csata. Tigriskarom igazat mondott. Tűzszív valóban hagyta, hogy a Folyó törzs egyik harcosa sértedenül elmeneküljön, de ennek nem hűdenség vagy gyávaság volt az oka. Az a harcos Ezüstpatak volt A Villám törzs többi tagja nem tudta, hogy Tűzszív legjobb barátja, Szürkecsíkos szerelmes Ezüstpatakba, de Tűzszív képtelen volt bántani barátja szerelmét Tűzszív mindent latba vetett, hogy lebeszélje barátját az Ezüstpatakkal való találkozásokról, hiszen kapcsolatuk 18

TITKOK ERDEJE ellenkezett a harcosok törvényeivel, és mindkettejüket nagy veszélybe sodorta. Tűzszív azonban azt is tudta, hogy sohasem árulná el Szürkecsíkost. Egyébként Tigriskaromnak nem volt joga ahhoz, hogy bármelyik macskát is hűtlenséggel vádolja. A csata közben csak állt, és nézte, amint Tűzszív a Folyó törzs egyik harcosával küzd, és elfordult ahelyett, hogy a segítségére sietett volna. Ráadásul nem ez volt a legszörnyűbb vád, amit Tűzszív Tigriskarom ellen fel tudott hozni. Gyanította, hogy Tigriskarom megölte a Villám törzs előző vezérhelyettesét, Vörösfarkút, és azt tervezi, hogy a mostani vezértől is megszabadul. − Ha azt hiszed, hűtlen vagyok, mondd meg nyugodtan Kékcsillagnak − válaszolta Tűzszív kihívón. Tigriskarom kivicsorította fogait és félig lekushadt, majd kieresztette hosszú karmait − Nincs szükség arra, hogy ezzel zavarjam Kékcsillagot − sziszegte. − Elbírok egy magadfajta házimacskával. Tekintete kicsit hosszabb ideig állapodott meg Tűzszíven. Tűzszív döbbenten vette észre, hogy a borostyánszínű szemben a bizalmadanság mellett félelem is fészkel. Nem tudja, mennyit tudok, gondolta Tűzszív hirtelen. Annak idején Hollómancs, aki Tűzszív barátja és Tigriskarom növendéke volt, végignézte Vörösfarkú meggyilkolását Tigriskarom megpróbálta megölni Hollómancsot, hogy elhallgattassa, ezért Tűzszívnek el kellett vinnie őt Árpához, a magának való macskához, aki a Szél törzs területének túlsó végén lakott, a Kédábúak közelében. Tűzszív megpróbálta elmondani Hollómancs történetét Kékcsillagnak, de a törzs vezére képtelen 19

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE volt elhinni, hogy bátor vezérhelyettese bűnös lenne. Ahogy Tigriskaromra meredt, Túzszív csalódottsága visszatért, úgy érezte, mintha egy kidőlt fa szögezte volna a talajhoz. Tigriskarom ezután szó nélkül megfordult, és elosont. Ahogy Tűzszív figyelte távozását, a harcosok barlangjából mocorgást hallott, és Szürkecsíkos dugta ki a fejét az ágak közül. − Mégis mi a nyavalyát csinálsz? − nyávogta. − Miért kell így összetűzni Tigriskarommal? Varjúeledelt csinál belőled! − Egy macskának sincs joga engem hűtlennek nevezni! − vitatkozott barátjával Tűzszív. Szürkecsíkos lehajtotta a fejét, és párszor gyorsan megnyalogatta a mellkasát − Sajnálom, Tűzszív! − mormolta. − Tudom, hogy mindez miattam és Ezüstpatak miatt van… − Nem, ez nem így van! − vágott közbe Tűzszív. − Ezt te is tudod! Tigriskarommal van baj, nem veled. − Megrázta magát, hogy megszabaduljon a bundájára rakódott hótól. − Gyere, menjünk enni! Szürkecsíkos kilépett a barlangból, és egyenesen a zsákmányhalomhoz ment. Tűzszív követte, kiválasztott egy pockot, és odavitte a harcosok barlangjához, hogy megegye. Szürkecsíkos mellételepedett. A bokor közepén Fehérvihar és több idősebb harcos aludt összegömbölyödve, de egyébként a barlang üres volt Az alvó testek felmelegítették a levegőt, és a fák sűrű gallyain át alig esett be a hó. Tűzszív beleharapott a pocokba. A hús kemény volt és rágós, de olyan éhes volt, hogy mennyeinek érezte. Túl gyor20 TITKOK ERDEJE

san elfogyott, ám mégis jobb a semminél, és biztosítja számára az erőt, melyre a Gyűlésre utazáshoz szüksége van. Amint Szürkecsíkos néhány mohó falással végzett az evéssel, mindketten leheveredtek, és egymás hideg bundáját nyalogatták. Tűzszív megkönnyebbülten mosakodott megint így Szürkecsíkossal, azok után, hogy egy ideig úgy tűnt, Szürkecsíkos Ezüstpatak iránt érzett szerelme tönkreteszi barátságukat Bár Tűzszív még mindig aggódott barátja tiltott viszonya miatt, a csata óta Szürkecsíkossal felélesztették barátságukat, és kapcsolatuk megint olyan szoros volt, mint régen. Bízniuk kellett egymásban, ha túl akarják élni a hosszú telet, ráadásul Tűzszív tudta, hogy szüksége van Szürkecsíkos támogatására Tigriskarom növekvő ellenségessége miatt. − Kíváncsi vagyok, milyen híreket hallunk ma este − mormolta Tűzszív barátja szürke fülébe. − Remélem, a Folyó törzs és az Arnyak törzse megtanulta a leckét A Szél törzset többé nem lehet elzavarni a területéről! Szürkecsíkos nyugtalanul megmozdult − A harc nem csupán a területéhség miatt tört ki − mutatott rá. − A zsákmány még a szokásosnál is gyatrább, és a Folyó törzs éhezik, mióta a Kétlábúak betörtek a területükre. − Tudom − Tűzszív vonakodva biccentette meg a fülét, megértette, hogy barátja meg akarja védeni Ezüstpatak törzsét − De erre nem az a megoldás, hogy egy másik törzset elűzünk a területéről. Szürkecsíkos egyetértőn mormolt valamit, majd elhallgatott. Tűzszív sejtette, mit érez a barátja. Csak pár holdtöltével ezelőtt lépték át a Mennydörgő ösvényt, hogy megkeressék és hazahoz21

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE zák a Szél törzset Szürkecsíkos azonban a Folyó törzzsel is rokorv szenvezett, mert szerelmes volt Ezüstpatakba. A kevés zsákmány égető problémát jelent mind a négy törzsnek, legalábbis addig, amíg a tél el nem ereszti az erdőt kegyetlen, jeges szorításából. Tűzszív ellustult Szürkecsíkos nyelvének simogatásaitól, így amikor a barlangot szegélyező ágak megreccsentek, felugrott Tigriskarom lépett be, nyomában Sötétcsíkossal és Hosszú-farkúval. Ahogy elhelyezkedtek a bokor közepén, mindhárman perzselő pillantást vetettek Tüzszívre. Tűzszív félig lehunyt szemmel figyelte őket, és azt kívánta, bár hallaná, amit beszélnek Nem volt nehéz kitalálni, hogy ellene szervezkednek. Tűzszív izmai megfeszültek, ahogy ráeszmélt, addig nem lesz biztonságban a törzsén belül, amíg Tigriskarom árulása titok marad. − Mi a baj? − kérdezte Szürkecsíkos felemelt fejjel. Tűzszív kinyújtózott, és igyekezett megnyugodni. − Nem bízom bennük − mormolta, fülével Tigriskarom és társai felé intve.

− Nem hibáztatlak érte − nyávogta Szürkecsíkos. − Ha Tigriskarom tudomást szerezne Ezüstpatakról… − Szürkecsíkos megborzongott Tűzszív közelebb húzódott barátjához, bundáját vigasztalón az övéhez nyomta, de még mindig próbálta kihallgatni Tigriskarom és társai beszélgetését. Úgy rémlett neki, a saját nevét hallja, és hajlott rá, hogy kissé közelebb osonjon, de elkapta Hosszúfarkú pillantását − Mit bámulsz, házimacska! − sziszegte a fekete csíkos kandúr. − A Villám törzs csak hűséges macskákat akar. − Szándékosan hátat fordított Tűzszívnek. 22

TITKOK ERDEJE Tűzszív azonnal talpra ugrott. − Ki jogosított fel téged arra, hogy megkérdőjelezd a hűségünket7 − köpte a szavakat Hosszúfarkú figyelemre sem méltatta. − Elég volt! − nyávogta Tűzszív harciasan Szürkecsíkosnak. − Egyértelmű, hogy Tigriskarom rosszindulatú pletykákat terjeszt rólam! − De mégis, mit tehetsz ellene? − Szürkecsíkos, úgy tűnt, belenyugodott Tigriskarom ellenségességébe. − Újra beszélni akarok Hollómanccsal − nyávogta Tűzszív. − Lehet, hogy emlékszik még valamire a csatából, valamire, amit felhasználhatok, hogy meggyőzzem Kékcsillagot − De Hollómancs már a Kétlábúak tanyáján él. Át kellene menned a Szél törzs területén. Hogy magyaráznád meg, hogy ilyen sokáig maradsz távol a tábortól? Ettől Tigriskarom hazugságai csak még igazabbnak tűnnének. Tűzszív azonban már tudta, hogy vállalja a kockázatot. Még sohasem kérdezte Hollómancsot a sok holdtöltével ezelőtt lezajlott csata részleteiről, amelyben Vörösfarkú meghalt. Akkoriban sokkal fontosabb volt Hollómancsot eltüntetni Tigriskarom szeme elől. Tisztában volt vele, hogy pontosan ki kell derítenie, mit látott Hollómancs. Egyre biztosabb volt abban, hogy barátja mindenképpen tud valamit, ami bizonyíthatja, milyen veszélyes TigriskáíQm a törzsre nézve. − Ma este elmegyek − nyávogta Tűzszív halkan. − A Gyűlés után elslisszolok a többiek mellől. Ha zsákmánnyal térek vissza, mondhatom, hogy vadászni voltam. 23

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Nagy kockázatot vállalsz − mondta Szürkecsíkos, és gyorsan, kedvesen megnyalta Tűzszív fülét. − De Tigriskarom az én gondom is. Ha elhatároztad, hogy elmész, én is megyek veled. Mire a Villám törzs macskái, soraikban Tűzszíwel és Szürkecsíkossal, elhagyták a tábort és a Négyesfa felé indultak az erdőben, elállt a havazás és kitisztult az ég. A telihold fehér fényében a hófödte talaj szinte ragyogott, a faágakon és a köveken dér csillogott. Enyhe fuvallat érte el őket, mely megreszkettette a hó felszínét, és sokféle macska illatát hozta feléjük. A megszentelt völgyben négy törzs területe találkozott, és a négy törzs minden teliholdkor fegyverszünetet kötött, és összegyűlt a meredek oldalú tisztás közepén álló négy hatalmas tölgyfa alatt. Tűzszív beállt Kékcsillag mögé, aki már lekushadt, hogy az emelkedő tetejére vezető utolsó pár farokhosszt kúszva tegye meg. Lepillantott a tisztásra. A tölgyek közötti tisztás _keze-pén szikla magasodott, csipkés széle feketén rajzolódott ki a hó hátterében. Ahogy Tűzszív Kékcsillag indulási jelét várta, figyelte, hogy alattuk a macskák üdvözlik egymást. Észrevette a Szél törzs macskáinak pillantásait és felborzolt nyakszőrét, ahogy szembekerültek az Arnyak törzse és a Folyó törzs harcosaival. Láthatóan egyikük sem felejtette el a nemrég lezajlott csatát. Ha nem volna fegyverszünet, most is egymás bundáját tépnék. Tűzszív felismerte a Szél törzs vezérét, Magascsillagot, aki az Oriásszikla mellett ült helyettesével, Halottmanccsal. Nem 24

TITKOK ERDEJE

messze tőlük egymás mellett ült Nedvesorrú és Sárosbundás, az Arnyak törzse és a Folyó törzs orvosmacskája. Ahogy a többi macskát bámulták, szemükben visszatükröződött a hold. A Tűzszív mellett álló Szürkecsíkos izmai megfeszültek, sárga szeme ragyogott az izgatottságtól, ahogy lebámult a tisztásra. Tűzszív követte pillantását, és meglátta az árnyékból kiemelkedő Ezüstpatakot: gyönyörű, ezüstfekete bundája csillogott a holdfényben.

Tűzszív elnyomott egy sóhajt. − Ha begzélsz vele, vigyázz, ki figyel! − figyelmeztette barátját − Ne aggódj! − nyávogta Szürkecsíkos. Mellső mancsa türelmetlenül tapodta a földet, ahogy várta a pillanatot, amikor megint együtt lehet a Folyó törzs macskájával. Tűzszív Kékcsillagra nézett, és várta, hogy megadja a jelet, amire lerohanhatnak a tisztásra, de ehelyett azt látta, hogy Fehérvihar odamegy Kékcsillag mellé, és lekuporodik a hóba. − Kékcsillag! − hallotta Tűzszív a nemes harcos suttogását. − Mit fogsz mondani Törtfarkúról? Elmondod a többi törzsnek, hogy menedéket nyújtunk neki? Tűzszív feszülten várta Kékcsillag válaszát Törtfarkú neve egykor Törtcsillag volt, ő volt az Arnyak törzsének vezére. Megölte saját apját, Bozontcsillagot, és ellopta a Villám törzs kölykeit Visszavágásként a Villám törzs segített Törtcsillag törzsének elűzni őt az erdőből. Nem sokkal később Törtcsillag egy csapat gonosz macskával megtámadta a Villám törzs táborát A harcban a Villám törzs orvosmacskája, Sárgafogú kikaparta a szemét, így Törtfarkú mostanra csak egy vak és legyőzött fogoly volt Bár Törtfarkút megfosztották a Csillag törzs adta nevétől és 25 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE

szigorú megfigyelés alatt tartották, Tűzszív tudta, a többi törzs elvárná, hogy a Villám törzs megölje az egykori vezért, vagy elűzze, hogy magára hagyatva pusztuljon el az erdőben. Nem örülnének a hírnek, hogy Törtfarkú még életben van. Kékcsillag tekintete még mindig az alattuk lévő tisztáson ülő macskákon pihent. − Nem mondok semmit − válaszolta Fehérviharnak. − Ez nem a többi törzs gondja. Törtfarkú most már a Villám törzs felelőssége. − Bátor szavak − morogta Tigriskarom Kékcsillag túloldaláról. − Vagy szégyelljük beismerni tettünket7 − A Villám törzsnek nincs mit szégyellnie azon, hogy könyörületes volt − vágott vissza Kékcsillag hidegen. − De nem látom értelmét annak, hogy keressük a bajt − Mielőtt Tigriskarom válaszolhatott volna, Kékcsillag talpra ugrott, és szembefordult a Villám törzs többi macskájával. − Figyeljetek! − nyávogta. − Senki sem beszélhet a gonosz macskák támadásáról, és nem említheti meg Törtfarkút! Ezek az ügyek csak a törzsre tartoznak! Kékcsillag megvárta, amíg az összegyűlt macskák egyetértő nyávogásai elhalnak. Aztán megbillentette a farkát, hogy jelezze, a Villám törzs macskái csadakozhatnak a többi macskához a tisztáson. Kékcsillag lerohant a lejtőn, Tigriskarommal a nyomában. A sötét harcos hatalmas mancsa felverte maga után a havat. Tűzszív utánuk iramodott. Ahogy kicsusszant a bokrok közül a tisztásra, meglátta, hogy Tigriskarom a közelében állt meg, és gyanakvó szemmel méregeti. 26

TITKOK ERDEJE − Szürkecsíkos! − sziszegte hátra Tűzszív halkan a válla felett. − Szerintem ma este nem kéne elmenned Ezüstpatakkal. Tigriskarom már így is… Tűzszív hirtelen rájött, hogy Szürkecsíkos már nincs vele. Körülnézett, és meglátta barátját, amint eltűnik az Oriásszik-la mögött. Egy szívdobbanással később Ezüstpatak megkerült egy csapat Arnyak törzsbeli macskát, és utánament. Tűzszív felsóhajtott. Tigriskaromra nézett, és azon tűnődött, vajon észrevette-e távozásukat. Tigriskarom azonban már elsietett, hogy csadakozzon a Szél törzshöz tartozó Cson-kabajszúhoz, így Tűzszív felborzolt szőre lassan lelappadt a vállán. Miközben nyugtalanul járkált a tisztáson, Tűzszív egy csapat idős macska mellett találta magát. Foltosbundás is ott volt a Villám törzsből, és mások, akiket nem ismert Egy fényes levelű magyalbokor alatt kuporogtak, ahol a hó nem volt olyan mély. Szürkecsíkos letelepedett, hogy hallgassa beszélgetésüket, de fél szemmel Szürkecsíkos nyomát kémlelte. − Emlékszem egy olyan télre, ami még ennél is rémesebb volt − egy öreg, fekete macska beszélt, akinek orra ezüstszürkévé őszült, oldalát pedig sok-sok csata sebei tarkították. Rövid, foltos bundáján a Szél törzs illata érződött. − A folyó majdnem három holdon át be volt fagyva. − Igazad van, Varjúbundás − helyeselt egy királynő. − A zsákmány is kevesebb volt, még a Folyó törzsnek is. Egy szívdobbanásra Tűzszív meglepődött, hogy a két, nemrég ellenségnek számító törzs idős

macskája hogyan tud ilyen nyugodtan beszélgetni egymással anélkül, hogy kígyót-békát 27 ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

kiabálnának egymásra. De hiszen idősek, jött rá, hosszú életük során elég sok csatát láthattak. − Ezek a mai fiatal harcosok… − tette hozzá az öreg fekete macska, és röviden Tűzszívre pillantott − nem tudják, mi az igazi nehézség. Tűzszív a bokor alatti avart rugdosta, és igyekezett tiszteletteljes képet vágni. A közelében fekvő Foltosbundás barátságosan felé intett a farkával. − Ez abban az évben lehetett, amikor Kékcsillag elveszítette a kölykeit − emlékezett a Villám törzs legidősebb macskája. Tűzszív hegyezni kezdte a fülét. Eszébe jutott, hogy Foltos-farkú egyszer mondott valamit Kékcsillag kölykeiről, akik azelőtt születtek, hogy Kékcsillag lett a Villám törzs vezérhelyettese. De Tűzszív sohasem tudta meg, hány kölyke született Kékcsillagnak, és mennyi idősek voltak, amikor meghaltak. − Emlékszel, micsoda áradás volt abban az évben? − Tűzszív gondolatait a múltba révedő Varjúbundás szakította félbe. − A szurdokban a folyó majdnem a borzlyukakig emelkedett. Foltosbundás összerázkódott. − Nagyon jól emlékszem rá. A Villám törzs nem tudott átkelni a patakon, hogy eljöjjön a Gyűlésre. − Macskák fulladtak meg − emlékezett szomorúan a Folyó törzsbeli királynő. − A zsákmányállatok is megfulladtak − tette hozzá Varjúbundás. − Az életben maradt macskák majdnem éhen haltak. − A Csillag törzs óvjon meg attól, hogy idén is ez legyen! − nyávogta Foltosbundás hevesen. Varjúbundás csak úgy köpte a szavakat 28 TITKOK ERDEJE − Ezek a fiatal macskák nem bírnák ki. Akkoriban keményebbek voltunk. Tűzszívnek muszáj volt tiltakoznia. − Most erős harcosaink vannak… − Téged meg ki kérdezett? − morogta a rosszkedvű, öreg kandúr. − Alig vagy nagyobb, mint egy növendék! − De mi… − Tűzszív elhallgatott, amint a levegőt éles nyá-vogás töltötte be, és a többi macska is elhallgatott. Tűzszív a fejét az Oriássziklán álló négy macska felé fordította. − Ssss! − sziszegte Foltosbundás. − A Gyűlés mindjárt elkezdődik. − Fülét kedvesen megrezzentette Tűzszív felé, és lágyan dorombolta. − Ne is törődj Varjúbundással! Még a Csillag törzsben is képes lenne hibát találni. Tűzszív hálás pillantást vetett Foltosbundásra, majd maga alá húzva lábait elhelyezkedett, és figyelt. Magascsillag, a Szél törzs vezére azzal kezdte, hogy elmondta, macskái hogyan gyógyulnak fel a nemrégiben az Árnyak törzsével és a Folyó törzzsel vívott csata után. − Egyik idős macskánk meghalt − nyávogta −, de a harcosaink élni fognak, hogy egy napon majd újra harcolhassanak − tette hozzá jelentőségteljesen. Éjcsillag lelapította fülét, és összehúzta szemét, Görbecsillag fenyegető morgást hallatott. Tűzszív hátán felállt a szőr. Ha a vezérek elkezdenek harcolni, a macskák is csatázni kezdenek. Történt ilyen már egy Gyűlésen is? − tűnődött. Talán még Éjcsillag, az Arnyak törzsének okos, új tejére sem kockáztatná meg, hogy magára haragítja a Csillag törzset azzal, hogy megszegi a szent fegyverszünetet! 29

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Ahogy Tűzszív aggódva figyelte a haragos macskákat, Kékcsillag lépett elő. − Ez jó hír, Magascsillag − nyávogta nyugodtan. − Mindannyian örvendezzünk, hogy a Szél törzs ismét erőre kapott. Kékcsillag szeme ragyogott a holdfényben, ahogy az Árnyak törzse és a Folyó törzs vezéreire pillantott. Ejcsillag elfordult pillantása elől, Görbecsillag pedig kiismerhetetlen arckifejezéssel félrehajtotta a fejét Először Törtfarkú kegyeden parancsa nyomán az Arnyak törzse kergette el a Szél törzset, hogy

kiszélesíthessék saját vadászterületüket. Aztán a Folyó törzs előnyt kovácsolt az el-űzetésből, és az elhagyott területen vadászott. De miután elüldözték Törtcsillagot, Kékcsillag meggyőzte a többi vezért, hogy az erdő sorsa mind a négy törzsön múlik, és a Szél törzsnek vissza kell térnie. Tűzszív megborzongott, ahogy eszébe jutott a hosszú és nehéz vándorút, melynek során ő és Szürkecsíkos megtalálták és visszahozták a Szél törzset fennsíki otthonába. Erről eszébe jutott, hogy ismét át kell kelnie a fennsíkon, hogy megkeresse Hollómancsot, és nyugtalanul megrezzent. Nem örült ennek az utazásnak. Legalább a Szél törzs barátsággal viseltetik a Villám törzs iránt, gondolta. így útközben nem támadnak meg. − A Villám törzs macskái szintén lassan gyógyulnak − folytatta Kékcsillag. − Ezenkívül az utóbbi Gyűlés óta két növendékünk harcossá lett A nevük Pprosbundás és Homokvihar. Helyeslő nyávogások hangzottak az Oriásszikla alól, Tűzszív észrevette, hogy nagyrészt a Villám törzs és a Szél törzs 30

TITKOK ERDEJE soraiból. Megpillantotta Homokvihart, aki büszkén magasra emelte gyömbérszínű fejét. A Gyűlés innentől sokkal békésebben zajlott. Tűzszívnek eszébe jutott az előző Gyűlés, amikor a vezérek azzal vádolták egymást, hogy saját területükön kívül vadásznak, de ezt most egy macska sem említette. Ezért Törtfarkú és a vezetése alatt álló gonosz macskák voltak a felelősök, de úgy tűnt, a hír, hogy ezek a gonosz macskák megtámadták a Villám törzs táborát és csúnyán legyőzettek, nem terjedt el. Kékcsillag titka a vak Törtfarkúról biztonságban volt. Amikor a Gyűlésnek vége lett, Tűzszív körülnézett, Szürkecsíkost kereste. Ha elmennek Hollómancshoz, hamarosan indulniuk kell, amíg a Villám törzs többi macskája még a völgyben van, és nem veszik észre, merre távoznak. Tűzszív elkapta Hosszúfarkú növendékének, Gyorsmancsnak a pillantását, aki az Arnyak törzse fiatal macskáinak gyűrűjében ült Gyorsmancs bűntudatosan félrenézett. Máskor Tűzszív odahívta volna magához, és megmondta volna neki, hogy keresse meg nevelőjét a hazavezető úthoz, de most csak az érdekelte, hogy minél hamarabb megtalálja Szürkecsíkost Amint meglátta a felé igyekvő Szürkecsíkost, el is feledkezett Gyorsmancsról. Ezüstpataknak nyoma sem volt − Hát itt vagy! − kiáltotta Szürkecsíkos, sárga szeme csak úgy ragyogott. Tűzszív látta, hogy barátja élvezte a Gyűlést, bár kételkedett benne, hogy a beszédek nagy részét hallotta volna. − Készen állsz? − kérdezte. − Hogy elmenjünk és felkeressük Hollómancsot7 31 ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

− Ne olyan hangosan! − sziszegte Tűzszív, és nyugtalanul körülnézett. − Igen, készen állok − nyávogta Szürkecsíkos halkabban. − Bár nem mondom, hogy nagyon örülök neki. De csak így lehet Tigriskarmot lerázni a nyakamról… vagy van más ötleted? Tűzszív megrázta a fejét. − Ez az egyeden megoldás. A völgy még mindig tele volt macskákkal, akik négy különböző irányba készültek távozni. Úgy tűnt, egy macska sem figyel Tűzszívre vagy Szürkecsíkosra, amíg el nem érték a Szél törzs fennsíkjára vezető emelkedőt. Akkor azonban valaki felnyávogott mögöttük. − Hé, Tűzszív! Hová mentek? Homokvihar volt. − Oöö… − Tűzszív kétségbeesett pillantást vetett Szürkecsíkosra. − A kerülő úton megyünk − rögtönzött gyorsan. − Sároskarom a Szél törzsből azt mondta, hogy látott egy fészek-aljnyi nyulat a mi területünkön. Gondoltuk, hozunk egy kis zsákmányt − Tűzszív hirtelen megriadt a gondolattól, hogy Homokvihar esedeg felajánlja segítségét, ezért így szólt − Kérlek, mondd meg Kékcsillagnak, ha megkérdi, hol vagyunk. Rendben? − Persze − Homokvihar ásított, és kimutatta hófehér fogait. − Majd gondolok rátok, amikor összegömbölyödve elhelyezkedem a finom, meleg kuckómban! − Farkának egy billentésével elsietett Tűzszív megkönnyebbült, mert nem szívesen hazudott Homokviharnak. 32 TITKOK ERDEJE

− Menjünk, mielőtt még más is meglát! − nyávogta Szürkecsíkosnak. A két fiatal harcos becsusszant a bokrok menedékébe, és megmászta az emelkedőt A tetején

Tűzszív megállt, és visszanézett, hogy biztos legyen benne, nem követik őket Aztán Szürkecsíkossal együtt átvágtak a völgyön, majd a fennsík és a Kétlábúak tanyája felé vették az irányt. Ez az egyetlen megoldás. Futás közben Tűzszív ezt ismételgette magában. Ki kell derítenie az igazságot Nemcsak Vö-rösfarkú és Hollómancs, hanem az egész törzs érdekében. Meg kell állítani Tigriskarmot…, mielőtt alkalma nyílik rá, hogy újra gyilkoljon. 33

2. FEJEZET * Tűzsziv óvatosan megszaglászott egy ösvényt, melyen a Kédábúak letaposták a havat A Kédábúak tanyájából fény áradt, és valahonnan kutyaugatást hallott. Eszébe jutott, hogy Árpa egyszer azt mesélte, a Kédábúak éjszakára eleresztik a kutyáikat. Remélte, hogy megtalálják Hollómancsot, mielőtt a kutyák észreveszik őt és Szürkecsíkost. Szürkecsíkos átbújt a kerítés alatt, és odament hozzá. A jeges szél testére lapította bundáját. − Érzel valamit7 − kérdezte. Tűzsziv felemelte a fejét, hogy beleszagoljon a levegőbe, és azonnal megérezte azt a szagot, amit keresett. Gyenge volt, de ismerős. Hollómancs! − Erre! − nyávogta. Végigment az ösvény mentén, a föld jeges volt a mancsa alatt. Óvatosan követte a szagot az istálló ajtajáig, amelyen jókora lyuk volt ott, ahol elkorhadt a fa. Szimatolt, és magába szívta a széna és a macskák friss, erős szagát 34

TITKOK ERDEJE − Hollómancs? − suttogta. Amikor nem jött válasz, han-gosabban megismételte. − Hollómancs? − Te vagy az, Tűzszív? − meglepett nyávogás hangzott fel az ajtó túloldaláról, a sötétségből. − Hollómancs! − Tűzszív átnyomakodott a lyukon, és boldog volt, hogy már nem éri a szél. Az istálló illatai körüllengték, és összefutott szájában a nyál, amint megérezte az egérszagot. Az istállóban csak annyi fény volt, amennyit egy magasan a tetőbe vágott apró ablakon át a holdfényből beszüremkedett. Ahogy szeme hozzászokott a sötétséghez, Tűzszív észrevett egy macskát, aki csupán pár macskafarok-hossznyira állt tőle. Barátja még gömbölyűbb lett, szőre még fényesebben csillogott, mint mikor Tűzszív legutóbb látta. Tűzszív rájött, hogy milyen soványnak és csapzottnak tűnhet mellette. Hollómancs boldogan feldorombolt, és odament Tűzszív-hez, hogy összedörgölje vele az orrát − Üdv itt nálunk! − nyávogta. − Jó látni téged! − Téged jó látni − nyávogta Szürkecsíkos, és az ajtón lévő lyukon át bemászott Tűzszív után. − Biztonságban visszavittétek a Szél törzset a táborába? − kérdezte Hollómancs, mert Tűzszív és Szürkecsíkos Hollómancsnál töltötte az éjszakát, amikor hazavezették a Szél törzset − Igen − nyávogta Tűzszív −, de ez egy hosszú történet Most nem… − Mi folyik itt? − egy másik macska nyávogása szakította meg beszélgetésüket 35

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Tűzszív megfordult, és harcra készen, lelapított füllel meredt az idegen fenyegetés felé. Majd felismerte Árpát, a feketefehér magának való macskát, aki megosztotta otthonát Hollómanccsal. − Szia, Árpa! − nyávogta megnyugodva Tűzszív. − Beszélnünk kell Hollómanccsal! − Ertem − nyávogta Árpa. − Fontos dolog lehet, ha ilyen időben átkeltetek a fennsíkon. − Igen, valóban fontos − helyeselt Tűzszív. A Villám törzs egykori növendékére pillantott Sürgető küldetésüktől szinte viszketett a bundája. − Hollómancs, egy percet sem szabad veszítenünk! Hollómancs zavartnak tűnt − Tudod, hogy annyit beszélgethetsz velem, amennyit csak akarsz. − Akkor itt hagylak titeket! − ajánlotta fel Árpa. − Vadász-szátok nyugodtan! Elég sok itt az egér! − Barátságosan bólintott a látogatók felé, és kinyomakodott az ajtó alatt. − Vadásszunk? Tényleg? − nyávogta Szürkecsíkos. Tűzszív érezte, hogy mardossa az éhség.

− Persze − nyávogta Hollómancs. − Miért nem esztek először? Aztán elmondhatjátok, hogy miért jöttetek. − Tudom, hogy Tigriskarom ölte meg Vörösfarkút − ismételte Hollómancs. − Ott voltam, és a saját szememmel láttam. A három macska a Kédábúak istállójának szénapadlásán heverészett. A vadászat nem tartott sokáig. Miután a hófödte erdőben kétségbeesetten kutattak zsákmány után, az éhes 36

TITKOK ERDEJE Villám törzsbeli macskák számára úgy tűnt, az istálló színültig van egérrel. Most Tűzszívnek kellemesen melege volt, hasát pedig degeszre tömte. Szeretett volna összegömbölyödni és elaludni a puha, illatos szénában, de tudta, hogy azonnal beszélnie kell Hollómanccsal, ha azelőtt akarnak Szürkecsíkossal visszaérni a táborba, mielőtt észrevennék eltűnésüket − Mondj el nekünk mindent, amire emlékszel! − sürgette Hollómancsot, és bátorítón bólintott felé. Hollómancs előrebámult, szeme elsötétült, ahogy képzeletben visszatért a Napos Szikláknál lezajlott csatába. Tűzszív látta, hogy magabiztossága fogyatkozni kezd. A fekete macska kezdett elveszni az emlékeiben, és újraélte mindannak félelmét és súlyát, amit tudott − Megsérültem a vállamon − kezdte Hollómancs. − Vörösfarkú, tudjátok, akkoriban ő volt a vezérhelyettes, azt mondta nekem, hogy bújjak el egy sziklamélyedésben, amíg biztonságosan el nem szökhetek. Már épp indulni akartam, amikor megláttam, hogy Vörösfarkú megtámadja a Folyó törzs egyik macskáját Azt hiszem, a szürke harcosnak Kőbundás volt a neve. Vörösfarkú ledöntötte Kőbundást a lábáról, és úgy állt fölötte, mintha bele akarná mélyeszteni a karmait, hogy súlyosan megsebesítse. − Miért nem tette? − szúrta közbe Szürkecsíkos. − Tölgyszív bukkant elő a semmiből − magyarázta Hollómancs. − Vörösfarkú tarkójába mélyesztette a fogát, és lerángatta Kőbundásról. − Hollómancs hangja megremegett, ahogy lelki szemei előtt újra leperegtek a csata képei. − Kőbundás elszaladt. − A fekete macska elhallgatott, és önkén37 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE

telenül lekushadt, mintha félne valamitől, ami nagyon közel van hozzá. − És aztán? − súgta Tűzszív halkan. − Vörösfarkú kérdőre vonta Tölgyszívet. Megkérdezte tőle, hogy vajon a Folyó törzs macskái tényleg képtelenek egyedül megharcolni a saját csatáikat7 Vörösfarkú bátor volt − tette hozzá Hollómancs. − A Folyó törzs vezérhelyettese kétszer akkora volt, mint ő. És akkor… Tölgyszív mondott valami különöset. Azt mondta Vörösfarkúnak. − A Villám törzs egyetlen macskája sem fogja bántani azt a harcost. − Tessék! − Szürkecsíkos addig húzta össze a szemét, amíg csak egy vékony, sárga csík látszott belőle. − Ennek nincs értelme. Biztos vagy benne, hogy jól hallottad, amit mondott? − Teljesen biztos − mondta Hollómancs. − De a törzsek állandóan harcolnak − nyávogta Tűzszív. − Mi olyan különleges Kőbundásban? − Nem tudom − Hollómancs vállat vont, húzódozott a kutakodó kérdések elől. − Vörösíarkú mit tett, miután Tölgyszív ezt mondta neki? − kérdezte Szürkecsíkos. Hollómancs füle megrezzent, szeme tágra nyílt. − Ráugrott Tölgyszívre. Leverte a lábáról, és egy nagy, föléjük magasodó szikla alatt küzdött vele. Én… nem láttam őket, csak az acsargásukat hallottam. Akkor morajló hang hallatszott, és a szikla rájuk zuhant! − Hollómancs reszketve elhallgatott. − Kérlek, folytasd! − nyávogta Tűzszív. Nem szívesen okozott Hollómancsnak kellemeden pillanatokat, de meg kellett tudnia az igazat 38

TITKOK ERDEJE − Hallottam Tölgyszív kiáltását, és láttam a szikla alól kilógó farkát. − Hollómancs lehunyta a szemét, mintha el akarná hessegetni a látványt, majd ismét kinyitotta. − Akkor hallottam meg magam

mögött Tigriskarmot. Azt parancsolta, hogy menjek vissza a táborba. Elindultam, de pár lépés után rájöttem, nem tudom, hogy Vörösfarkúnak nem esett-e baja a sziklaomlásban. így visszakúsztam a mellettem elrohanó Folyó törzsbeli harcosok mellett. Mikor a sziklához értem, Vörösfarkú futott elő a sötétből. Farka felállt, szőre felborzolódott, de jól volt, úgy láttam, egy karcolás sem esett rajta. Vörösfarkú egyenesen belerohant Tigriskaromba, aki az árnyékban várakozott. − Akkor történt, hogy… − kezdte Szürkecsíkos. − Igen − Hollómancs karma begörbült, ahogy visszaképzelte magát a csatába. − Tigriskarom megragadta Vörösfarkút, és a földhöz szögezte. Vörösfarkú küzdött, de nem tudott kiszabadulni. És… − Hollómancs nagyot nyelt, és a földet bámulta, állát mancsára ejtette. − Tigriskarom Vörösfarkú torkába mélyesztette a fogát, és mindennek vége volt. Tűzszív közelebb húzódott hozzá, és testét Hollómancs oldalához nyomta. − Tehát Tölgyszív akkor halt meg, amikor rázuhant a szikla. Baleset volt − mormolta. − Nem macska ölte meg. − Ez még mindig nem bizonyítja, hogy Tigriskarom ölte meg Vörösfarkút! − jegyezte meg Szürkecsíkos. − Nem értem, hogy ez mennyiben van a segítségünkre. Tűzszív egy pillanatig elbátortalanodva bámult barátjára. Majd szeme tágra nyílt, és izgatottan felült. 39

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − De, igen! Ha bizonyítani tudjuk a sziklaomlást, az igazolja, hogy Tigriskarom hazudott, amikor azt mondta, hogy Tölgyszív ölte meg Vörösfarkút, ő pedig Vörösfarkú halálát akarta megbosszulni azzal, hogy megölte Tölgyszívet − Egy pillanat! − vágott közben Szürkecsíkos. − Hollómancs, a Gyűlésen nem szóltál semmiféle sziklaomlásról. Ügy beszéltél, mintha Vörösfarkú ölte volna meg Tölgyszívet − Tényleg? − Hollómancs pislogott, és Szürkecsíkosra összpontosított − Nem állt szándékomban. Higgyétek el, tényleg így történt!. − Kékcsillag ezért nem hallgat meg minket − folytatta izgatottan Tűzszív. − Képtelen elhinni, hogy Vörösfarkú megölt volna egy másik vezérhelyettest. De Vörösfarkú nem ölte meg Tölgyszívet. Kékcsillagnak most már komolyan kell vennie minket! Tűzszív agyában egymást kergették a felfedezések. Ujabb kérdéseket akart feltenni Hollómancsnak, de érezte barátján a félelem szagát, és szemében látta a régi, űzött tekintetet, mintha a történet elmesélésével visszatért volna a Villám törzsnél töltött idők minden boldogtalan emléke. − Tudsz még valamit mondani nekünk, Hollómancs? − nyávogta halkan Tűzszív. Hollómancs megrázta a fejét − Ez nagyon sokat jelent a törzsnek − mondta Tűzszív. − Remélhetőleg most már meg tudjuk győzni Kékcsillagot, hogy Tigriskarom valóban veszélyes. − Ha meghallgat minket − jegyezte meg Szürkecsíkos. − Kár, hogy elmondtad neki Hollómancs első történetét 40

TITKOK ERDEJE − tette hozzá Tűzszívnek. − Most, hogy Hollómancs mindent megváltoztatott, Kékcsillag nem fogja tudni, mit higgyen el. − Nem változtatott meg mindent! − tiltakozott Tűzszív, amint Hollómancs összerezzent Szürkecsíkos ingerült hangjára. − Csak félreértettük, ennyi az egész! Valahogy meggyőzöm Kékcsillagot − tette hozzá. − Legalább most már tudjuk az igazságot. Hollómancs kissé vidámabbnak tűnt, de Tűzszív látta rajta, hogy nem akar többet a múltra gondolni. Elhelyezkedett a fekete macska mellett, bátorítón nyávogott, és a három macska egy ideig nyalogatta egymást. Majd Tűzszív feltápászkodott. − Ideje indulni! − mondta. − Vigyázzatok magatokra! − nyávogta Hollómancs. − És legyetek óvatosak Tigriskarommal! − Ne aggódj! − biztosította Tűzszív. − Megadtad nekünk azt, amivel elbánhatunk vele. − Szürkecsíkossal a nyomában átcsusszant az ajtó alatt, és nekivágott a hónak. − Nagyon hideg van idekint! − morogta Szürkecsíkos, ahogy leugrottak a kerítésről a Kédábúak tanyája szélén. − Pár egeret magunkkal kellett volna hoznunk, hogy jóllakassuk a törzset − tette hozzá.

− Igen, persze − vágott vissza Tűzszív. − És mit mondanál Tigriskaromnak, ha megkérdezi, hol szereztél ilyen kövér egereket ebben az időben? A hold lemenőben volt, lassan pirkadni kezdett. A hó hidege fokozatosan áthatolt Tűzszív vastag téli bundáján, és az istálló melege után még jegesebbnek érezte. Lába sajgott a fáradtságtól. Hosszú éjszaka volt, és még át kell kelniük a 41 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Szél törzs területén, mielőtt saját táborukba érnek. Tűzszív folyton arra gondolt, amit Hollómancstól tudott meg. Biztos volt benne, hogy barátja igazat mond, de nehéz lesz meggyőzni a törzs többi tagját Kékcsillag már így sem volt hajlandó elhinni Hollómancs eredeti történetét De ez akkor volt, amikor Tűzszív még azt hitte, hogy Vö-rösfarkú ölte meg Tölgyszívet. Kékcsillag nem tudta elfogadni, hogy Vörösrarkú szükségtelenül öljön meg egy másik harcost. Most Tűzszív megértette, hogy valójában Tölgyszív véletlenül halt meg… De hogyan vádolhatná Tűzszív bármivel is Tigriskarmot, hacsak nincs valami a birtokában, amivel alátámaszthatná azt, ami Hollómancs mondott? − A Folyó törzs macskái biztos tudják − döbbent rá hangosan, és megállt a fennsíki emelkedő egyik sziklás kiszögellése alatt, ahol a hó nem volt olyan mély. − Mit7 − kérdezte Szürkecsíkos, és odament mellé, hogy osztozzanak a menedéken. − Mit tudnak? − Azt, hogy hogyan halt meg Tölgyszív − válaszolta Tűzszív. − Biztosan látták Tölgyszív testét Meg tudják mondani, hogy egy sziklaomlás miatt halt meg, vagy egy másik harcos csapásától. − Igen, ezt a testén lévő jelek is bizonyítanák − helyeselt Szürkecsíkos. − A Folyó törzs macskái azt is tudnák, mire gondolt Tölgyszív, amikor azt mondta, hogy Kőbundást egyetlen Villám törzsbeli macskának sem szabad megtámadnia − tette hozzá Tűzszív. − Beszélnünk kell a Folyó törzs egyik harcosával, aki részt vett a csatában. Talán magával Kőbundással. 42 TITKOK ERDEJE

− De nem sétálhatsz be csak úgy a Folyó törzs táborába, hogy megkérdezd tőlük − tiltakozott Szürkecsíkos. − Gondolj arra, mekkora volt a feszültség a Gyűlésen… túl kevés idő telt el a csata óta. − Ismerek egy Folyó törzsbeli harcost, aki téged szívesen fogadna − mormolta Tűzszív. − Ha Ezüstpatakra gondolsz, igen, őt megkérdezhetem − helyeselt Szürkecsíkos. − Most pedig nem mehetnénk vissza a táborba, mielőtt teljesen lefagy a mancsom? A két macska ballagott tovább, bár kissé lassabban, mert erőt vett rajtuk a fáradtság. Már látták maguk előtt a Négyes-fát, amikor észrevettek három macskát, akik a domboldalon másztak felfelé. A szél a Szél törzs járőrcsapatának szagát vitte el Tűzszív orrához. Mivel nem akarták magyarázgatni, miért vannak a Szél törzs területén, Tűzszív menedéket keresve gyorsan körülnézett, de hó lepett mindent, és egyetlen szikla vagy bokor sem volt a közelben. Ráadásul egyértelmű volt, hogy a Szél törzs macskái meglátták őket, mert irányt változtattak, hogy találkozzanak velük. Tűzszív felismerte a vezérhelyettes, Halottmancs ismerős, jellegzetes járását. Mellette Tépettfülű és növendéke, Futómancs lépkedett. − Szia, Tűzszív! − kiáltotta Halottmancs, és zavart tekintettel bicegett oda hozzájuk. − Elég messze vagytok az otthonotoktól. − Oöö… igen − ismerte be Tűzszív és tisztelettudóan fejet hajtott. − Csak… megéreztük az Arnyak törzse szagát, és errefelé vezetett minket. 43

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Az Arnyak törzse itt van a területünkön! − Halottmancs bundája egészen felborzolódott. − Azt hiszem, elég régi szag volt − szúrta közbe Szürkecsíkos sietősen. − Nincs miért aggódnotok! Ne haragudjatok, hogy átléptük a határotokat! − Titeket szívesen fogadunk! − nyávogta Tépetüulű. − A törzsetek segítsége nélkül a többi törzs elpusztított volna minket a csatában. Most már biztosak vagyunk benne, hogy távol tartják magukat tőlünk. Tudják, hogy ha velünk akarnak ujjat húzni, a Villám törzset is számításukba kell venniük. Tűzszív zavarba jött Tépettfülű dicséretétől. Régebben ő és Szürkecsíkos valóban segítettek a Szél törzs macskáinak, de most kellemetlennek tűnt számára a gondolat, hogy bármelyik Szél törzsbeli macska a területükön látja őket.

− Jobb, ha elindulunk visszafelé − mormolta. − Ügy tűnik, itt már minden csendes. − A Csillag törzs világítsa meg utatokat! − nyávogta Halottmancs hálásan. A többi Szél törzsbeli macska jó vadászatot kívánt Tűzszív-nek és Szürkecsíkosnak, majd továbbindultak saját táboruk felé. − Ez rossz jel volt − nyávogta Tűzszív, ahogy Szürkecsíkossal lementek a Négyesfához. − Miért7 − kérdezte Szürkecsíkos. − A Szél törzs macskái nem bánták, hogy beléptünk a területükre. Most már barátok vagyunk. − Használd az agyad, Szürkecsíkos! − nyávogta Tűzszív. − Mi lesz, ha a következő Gyűlésen Halottmancs megemlíti 44

TITKOK ERDEJE Kékcsillagnak, hogy itt látott minket7 Kékcsillag elgondolkodik majd, hogy mit kerestük errefelé! Szürkecsíkos megállt. − Hogy az egér rúgja meg! − köpte a szavakat − Erre nem is gondoltam! − Összenézett Tűzszíwel, aki saját nyugtalan érzelmeit látta viszont barátja szemében. − Kékcsillagnak nem fog tetszeni, ha megtudja, hogy Tigriskarom után nyomozunk. Tűzszív vállat vont − Reméljük, hogy még a következő Gyűlés előtt el tudjuk intézni az egészet. Gyere, muszáj valami zsákmányt találni, hogy azzal menjünk haza. Ismét elindult, és egyre jobban felvette a ritmust, így végül a két macska már szinte száguldott hazafelé. Ahogy elhaladtak a Négyesfa völgye mellett és beléptek a saját területükre az erdőben, Tűzszív kissé megnyugodott, és megállt, hogy mélyet lélegezzen a levegőből, hátha érez valami zsákmányszagot Szürkecsíkos reménykedve körülszaglászta egy fa gyökereit, de csalódott képpel tért vissza. − Semmi − morogta. − Egy szem egér sem, de még egy egérbajusz se! − Nincs időnk tovább keresgélni − döntött Tűzszív. Látta, hogy az ég már világosodik a fák felett Fogytán volt az idő, és minden szívdobbanással nőtt az esély, hogy a táborban észreveszik elmaradásukat. Ahogy elérték a vízmosást, a hajnali fény egyre erősebb lett Lábuk fájt a megerőltetéstől, izmaik merevek voltak a hidegtől. Tűzszív némán haladt elöl a sziklák között a rekettye-alagút felé. Belépett az alagút ásító szájába. Boldog volt, hogy 45 ERIN HUNTER −

HARCOSOK TÖRZSE végre itthon lehet Ahogy a tábor területére ért, olyan hirtelen állt meg, hogy Szürkecsíkos hátulról nekiütközött. − Mozogj már, te nagy szőrcsomó! − mondta Szürkecsíkos kifulladtán. Tűzszív nem válaszolt. A tisztás közepén, pár raroktávnyi-ra Tigriskarom ült Fejét hatalmas válla alá ejtette, sárga szeme diadalmasan csillogott − Elmesélnétek, merre jártatok? − morogta. − És miért tartott olyan sokáig visszatérni a Gyűlésről? 46

3. FEJEZET − Nos.7 − kérdezte kihívón Tigriskarom. − Azt gondoltuk, elmegyünk vadászni. − Tűzszív felemelte a fejét, hogy állja a vezérhelyettes borostyánszínű tekintetét. − A törzsnek szüksége van zsákmányra. − De nem találtunk semmit − tette hozzá Szürkecsíkos, és odament Tűzszív mellé. − A zsákmány az odújában pihent, ugye? − sziszegte Tigriskarom. Olyan közel ment Tűzszívhez, hogy a

végén az orruk is összeért, majd ugyanezt tette Szürkecsíkossal is. − Hogy lehet az, hogy egérszagotok van7 Tűzszív összenézett Szürkecsíkossal. Olyan messzinek tűnt az, amikor a Kédábúak istállójában vadásztak, hogy teljesen elfelejtették, még érezhető lehet rajtuk az egérszag. Szürkecsíkos kétségbeesetten nézett vissza rá, szeme tágra nyílt az idegességtől. − Erről Kékcsillagnak is tudnia kell! − morogta a vezérhelyettes. − Gyertek utánam! Tűzszív és Szürkecsíkos nem tehetett mást, engedelmeskedett. Tigriskarom átvezette őket a tisztáson Kékcsillag bar47 ERIN HÜNTER −

HARCOSOK TÖRZSE lángjához, mely a Nagyszikla lábánál volt A bejáratnál függő zuzmófüggönyön keresztül Tűzszív látta a törzs vezérét, aki összegömbölyödve aludt a helyén, de ahogy Tigriskarom benyomakodott a barlangba, Kékcsillag azonnal felemelte a fejét, és felült. − Mi a baj, Tigriskarom? − nyávogta Kékcsillag zavartan. − Ez a két bátor harcos vadászni ment − Tigriskarom hangjából csak úgy sütött a megvetés. − Telezabálták magukat, de a törzsnek egyeden árva zsákmányt sem hoztak. − Igaz ez? − Kékcsillag jeges kék szemét a fiatal harcosokra fordította. − Nem járőrözni voltunk − mormolta Szürkecsíkos. E? igaZ, gondolta Tűzszív. Szigorúan véve nem szegték meg a harcosok törvényét azzal, hogy nem hoztak zsákmányt, de tudta, hogy ez nem mentség. − Megettük az első zsákmányt, amit elfogtunk, hogy jó erőben legyünk − nyávogta. − Aztán pedig nem találtunk többet. Szerettünk volna hazahozni valamit, de nem jártunk szerencsével. Tigriskarom felhorkant, mint aki Tűzszív egyetelen szavát sem hiszi el. − Akkor is − nyávogta Kékcsillag −, most, hogy ilyen kevés a zsákmány, minden macskának előbb a törzsre kell gondolnia, és meg kell osztania a többiekkel azt, amije van. Nagyot csalódtam mindkettőtökben. Nem tehetett róla, Tűzszív szégyellte magát. Kékcsillag hozta őt házimacskaként a törzsbe, és ő be akarta bizonyítani, hogy megérdemli a bizalmát. Ha kettesben lett volna Kék48

TITKOK ERDEJE csillaggal, megpróbálta volna megmagyarázni késésük igazi okát. De így, hogy Tigriskarom mereven bámulta őket, ez lehetetlen volt Egyébként Tűzszív még nem állt készen arra, hogy elmondja Kékcsillagnak Hollómancs legutóbbi verzióját a Napos Szikláknál lezajlott csatáról. Előbb beszélni akart a Folyó törzs macskáival, hogy mindent megtudjon Tölgyszív haláláról. − Sajnálom, Kékcsillag! − mormolta Tűzszív. − A sajnálattól egy gyomor sem lesz tele − figyelmeztette Kékcsillag. Meg kell értened, hogy a törzs szükségletei előbbre valók, főleg télen! A következő napkeltéig a törzsnek fogtok vadászni, nem pedig magatoknak. Miután az egész törzs evett, utolsónak kiválaszthatjátok a saját ételeteket. − Pillantása ellágyult. − Mindketten kimerültnek tűntök. De elvárom tőletek, hogy delelő előtt elinduljatok vadászni. − Igen, Kékcsillag! − Tűzszív fejet hajtott, és kihátrált a barlangból. Szürkecsíkos követte, bundája felborzolódott az izgatottságtól és az ijedségtől. − Azt hittem, Kékcsillag lerágja a farkunkat! − nyávogta, ahogy a harcosok barlangja felé igyekeztek. − Akkor tekintsétek szerencsésnek magatokat! − A mély hangú morgás mögülük jött Tűzszív átpillantott a válla fölött, és meglátta a mögöttük lépkedő Tigriskarmot − Ha én lennék a törzs vezére, mindkettőtöket példásan megbüntettelek volna! Tűzszív érezte, hogy szőre égnek mered a dühtől. Acsarogva elhúzta a száját, foga kivillant Ekkor figyelmeztető szisze49 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

gést hallott Szürkecsíkos felől, és elharapta, amit mondani akart, megint elfordult Tigriskaromtól. − Úgy is van, házimacska! − gúnyolódott Tigriskarom. − Osonj csak szépen vissza a vackodba! Kékcsillag talán bízik benned, de én nem! Ne feledd, hogy láttalak a Szél törzzsel vívott csatában! − Elhaladt a két fiatal harcos mellett, és előttük furakodott be a harcosok barlangjába.

Szürkecsíkos hosszan, reszketve engedte ki a levegőt. − Tűzszív! − nyávogta ünnepélyesen. − Vagy te vagy a törzsek legbátrabb macskája, vagy egy dühöngő őrült vagy! A Csillag törzsre kérlek, ne mérgesítsd fel Tigriskarmot még jobban! − Nem kértem tőle, hogy gyűlöljön! − mutatott rá Tűzszív dühösen. Ahogy becsusszant a faágak között, meglátta, hogy Tigriskarom elhelyezkedik a vackán, közel a barlang közepéhez. A sötét harcos ügyet sem vetett Tűzszívre, kétszer-háromszor fordult egyet, aztán álomba merült. Tűzszív saját fekvőhelyéhez ment Mellette Porosbundás és Homokvihar feküdt elnyúlva. Homokvihar felült Tűzszív közeledtére. − Tigriskarom azóta keresett téged, hogy visszajöttünk a Gyűlésről − suttogta. − Átadtam az üzeneted, de szerintem nem hitt nekem. Mit műveltetek, hogy ennyire a begyében vagytok? Tűzszívet megnyugtatta Homokvihar együtt érző pillantása, de nem tudott elfojtani egy hatalmas ásítást − Ne haragudj, Homokvihar! − mormolta. − Aludnom kell egy kicsit! Később beszélünk! 50

TITKOK ERDEJE Félig-meddig azt hitte, Homokvihar megsértődik, a nőstény macska azonban felállt, és odament hozzá. Ahogy Tűz-szív elhelyezkedett a földet takaró puha mohán, Homokvihar lefeküdt mellé, és oldalát az övéhez nyomta. Porosbundás kinyitotta egyik szemét. Tűzszívre pillantott, majd felhorkant, és tüntetően hátat fordított neki. Tűzszív azonban túl fáradt volt ahhoz, hogy Porosbundás féltékenysége miatt aggódjon. Ahogy lecsukódott a szeme, utolsó érzése Homokvihar meleg bundája volt, ahogy az övéhez simul. Tűzszív végigment a vadászösvényen. Egész teste energiától vibrált, és kinyitotta a száját, hogy megérezze a zsákmány illatát. Tudta, hogy álmodik, de érezte, hogy a zsákmányt várva megkordul a gyomra. Feje felett páfrányok hajladoztak, világos, gyöngyszínű fény esett rájuk, mintha telihold ragyogna a felhő nélküli égen. Minden páfránycsomó, minden fűszál csillogott, és az ösvények mentén sűrűn nőtt kankalinok szinte önmaguktól tündököltek. Tűzszív a tavasz nedves, meleg fuvallatát érezte maga körül. A jeges, hóborította tábor kilencéletnyi messzeségbe került tőle. Ahogy az ösvény felfelé kanyarodott, egy másik macska lépett elő valahonnan. Tűzszív megállt, és dobogó szívvel ismert rá Pettyeslevélre. A cirmos előrelépdelt, végül puha, rózsaszín orrát az övéhez nyomta. Tűzszív arcát Pettyeslevél arcához dörzsölte, és dorombolni kezdett Amikor Tűzszív először jött az erdőbe, Pettyeslevél volt a Villám törzs orvosmacskája. Aztán az Árnyak törzse 51

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE egyik betolakodó macskája hidegvérrel megölte. Tűzszívnek még mindig nagyon hiányzott, de Pettyeslevél szelleme időről időre meglátogatta álmaiban. Pettyeslevél egy lépést hátralépett − Gyere, Tűzszív! − nyávogta. − Mutatni akarok valamit − Megfordult, és lassan, puhán ellépdelt, időnként visszanézett, hogy Tűzszív követi-e. Tűzszív utánaszaladt, és csodálattal bámulta a Pettyeslevél bundáján megcsillanó holdfényt Hamarosan elérték a domb tetejét Pettyeslevél kivezette a páfrányalagútból, és egy magas, sziklás hegygerincre vitte. − Nézd csak! − intett felemelt fejével. Tűzszív pislogott Az ismerős fák és mezők helyett ragyogó víztükör tárult a szeme elé, ameddig csak ellátott A visszatükröződő fény elvakította, így behunyta a szemét Honnan került ide ez a sok víz? Már azt sem tudta, hogy ez még törzsi terület-e. Az egységes ezüstös ragyogásban eltűntek az ismertetőjelek, melyek alapján azonosíthatta volna a tájat Pettyeslevél édes illata körbelengte. Hangja egész közelről suttogott Tűzszív fülébe. − Ne feledd, Tűzszív, a víz eloltja a tüzet! Tűzszív ijedten ismét kinyitotta a szemét Hideg szellő borzolta fel a víz felszínét, mely áthatolt bundáján is. Pettyeslevél eltűnt Ahogy Tűzszív minden irányba elnézett, az egykori orvosmacska nyomát kutatva, a fények egyre halványodtak. A meleg és a mancsa alatt érzett puha fű is eltűnt Egy szívdobbanás múlva csak hideg és sötétség vette körül. − Tűzszív! Tűzszív! Egy macska bökdöste. Tűzszív megpróbált elfordulni előle, de ismét hallotta saját nevét

Szürkecsíkos hangja volt 52

TITKOK ERDEJE Tűzszív kényszeritette magát, hogy kinyissa a szemét, és meglátta az aggódva fölé hajló szürke macskát. − Tűzszív! − ismételte Szürkecsíkos. − Ébredj fel! Mindjárt delel a nap! Tűzszív nagy nyögések közepette feltápászkodott, és kimászott a helyéről. Sápadt, hideg fény szűrődött be a barlangot rejtő ágak között Fűzfakéreg és Sötétcsíkos még mindig aludtak, de Homokvihar és Porosbundás már elment − Mormoltál valamit álmodban − mondta Szürkecsíkos. − Jól vagy? − Mit7 − Tűzszív még nem rázta le magáról teljesen az álmot Mindig keserű volt ébredéskor rájönni, hogy Pettyeslevél meghalt, és soha többé nem beszélhet vele, csak az álmaiban. − Mindjárt delelő van! − ismételte Szürkecsíkos. − Mennünk kell vadászni! − Tudom! − nyávogta Tűzszív, és küzdött, hogy végre teljesen felébredjen. − Akkor igyekezz! − Barátja még egyszer megbökte, mielőtt kiment a barlangból. − Találkozzunk a rekettyealagútnál! Tűzszív megnyalta egyik mancsát, és megdörzsölte vele az arcát Ahogy kitisztult a feje, hirtelen eszébe jutott Pettyeslevél figyelmeztetése: „A víz eloltja a tüzet!” Mit akart ezzel mondani? Tűzszívnek eszébe jutott Pettyeslevél korábbi jóslata, miszerint a tűz menti meg a törzset Ahogy követte Szürkecsíkost a barlangból kifelé, Tűzszív rájött, hogy borzong, de nem a hidegtől. Erezte, hogy a baj úgy sűrűsödik, mint a nehéz esőfellegek. Ha a víz eloltja a tüzet, mi menti meg a törzset7 Pettyeslevél szavai azt jelentik, hogy a Villám törzsre szomorú sors vár? 53

4. FEJEZET Tűzszív a vízmosás felé ment, a hó ropogott a talpa alatt. A nap ragyogott a sápadtkék égen, és bár sugarainak még nem volt ereje, Tűzszív a puszta látványtól is reménykedni kezdett, hogy a tavasz már nincs messze. Mögötte Szürkecsíkos megismételte Tűzszív gondolatait. − Egy kis szerencsével a nap előcsalogatja a zsákmányt. − Akkor nem, ha meghallják a lábdobogásod! − incselkedett vele Homokvihar, ahogy elszaladt mellette. Páfránymancs, Szürkecsíkos növendéke hűségesen tiltakozott. − Szürkecsíkos nem is dobog! − De Szürkecsíkos csak egy jól nevelt morgással válaszolt. Tűzszív érezte, hogy lábában új energiák áramolnak. Bár a mai vadászat tulajdonképpen büntetés volt, senki sem mondta nekik, hogy egyedül kell vadászniuk, és jó volt barátok társaságában lenni. Tűzszív megrándult, amint eszébe jutott Kékcsillag hideg tekintete, amikor megdorgálta őket azért, hogy csak saját maguknak vadásztak. A hazugságért azzal kárpótolja Kékcsillagot, hogy annyi zsákmányt hoz, amennyit csak elbír. A törzs54

TITKOK ERDEJE nek nagy szüksége van rá. Mire Tűzszív és Szürkecsíkos elhagyta a barlangot aznap délelőtt, a tábori raktár szinte teljesen kiürült, és majdnem az összes macska elment vadászni. A vízmosásnál Tűzszív meglátta a reggeli járőrözésről visszatérő Tigriskarmot. Egy mókus lógott a szájából, hosszú farka a havat söpörte. A vezérhelyettes szeme fenyegetőn összeszűkült, ahogy elhaladt Tűzszív mellett, de nem tette le zsákmányát, hogy megszólaljon. Az emelkedő tetején Homokvihar elrohant, míg Szürkecsíkos megmutatta Páfránymancsnak, hogyan kell a fák gyökerei között egereket keresni. Ahogy figyelte őket, Tűzszív képtelen volt elnyomni szomorúságát. Eszébe jutott Szénmancs, aki az ő növendéke volt Ha nincs a baleset, most ő is itt lenne velük. A Mennydörgő ösvénynél történt szeren-csédenség után azonban lesántult, és kénytelen volt a törzs orvosmacskája, Sárgafogú mellett maradni.

Tűzszív elhessegette a komor gondolatokat, előrekúszott, és kinyitotta a száját, hogy ellenőrizze az erdő illatait. A hó felszínét enyhe szellő rezegtette meg, és ismerős illatot hozott felé. Nyúl! Tűzszív felemelve fejét meglátta a barna bundás állatot, amint egy páfránycsomó alatt szaglászik, ahol pár fűszál kidugta a fejét a hó alól. Tűzszív lekushadt, és egyik mancsát a másik elé téve óvatosan becserkészte a nyulat. Az utolsó pillanatban a nyúl érzékelte a közeledtét, és felugrott, de már késő volt. Mielőtt megnyikkant volna, Tűzszív lecsapott. Tűzszív győzedelmesen visszaindult a táborba, magával vonszolva a nyulat. Ahogy belépett a tisztásra, megkönnyeb55 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE

bülten látta, hogy a reggeli járőrözés után ismét megnőtt a zsákmányhalom. Kékcsillag ott állt a halom mellett. − Ez szép munka volt, Tűzszív! − nyávogta, ahogy Tűzszív odavitte a nyulat a halomhoz. − Elvinnéd Sárgafogúnak a barlangjába? Tűzszív, vezére dicséretétől felmelegedve, átrohant a tisztáson. Az időjárástól megbarnult és törékeny páfrány-alagút vezetett a tábor elszigetelt részére, ahol egy kettéhasadt szikla belsejében volt a Villám törzs orvosmacskájának barlangja. Ahogy Tűzszív áthaladt a páfrányok alatt, meglátta a barlang nyílásában fekvő, mancsait mellkasa alatt nyugtató Sárgafogút Szénmancs ott ült előtte, szürke bundáját felborzolta, és kék szemét az orvosmacska széles arcára függesztette. − Tehát, Szénmancs − hallatszott az öreg macska reszelős nyávogása − Félszemű mancsa berepedezett a hidegtől. Mi a teendő ilyenkor? − A fertőzés ellen körömviráglevelet kell használni − válaszolta azonnal Szénmancs. − A cickafark írja felpuhítja a párnákat, és segíti a gyógyulást. Ha fájdalmai vannak, mákszemet kell adni neki. − Nagyon jó! − dorombolta Sárgafogú. Szénmancs kihúzta magát, szeme büszkeségtől ragyogott. Tűzszív túlságosan is jól tudta, hogy az orvosmacska igencsak fukarkodik a dicsérettel. − Vidd el Félszeműnek a balzsamot és a leveleket! − nyávogta Sárgafogú. − A mákszemekre nincs szüksége, hacsak a vágások nem lesznek csúnyábbak. 56

TITKOK ERDEJE Szénmancs felállt, és elindult a barlangba, amikor megpillantotta az alagút mellett álló Tűzszívet. Vidám nyávogás-sal, még mindig furcsán bicegve odasietett hozzá. Éles megbánás hasított Tűzszívbe. Szénmancs energiája kifogyhatatlan volt, amíg baleset nem érte a Mennydörgő ösvény mellett. Most már sohasem futhat rendesen, és fel kellett adnia azt az álmát, hogy a Villám törzs harcosa lesz. Szénmancs lelkét azonban nem tudta megtörni a Mennydörgő ösvény szörnyetege. Ragyogó szemmel nézett fel Tűz-szívre. − Zsákmány! − kiáltotta. − Nekünk? Remek! − Már ideje volt! − morogta Sárgafogú, aki még mindig a barlangjában üldögélt. − Egyébként nagyon ránk fér az a nyúl! − tette hozzá. − Napkelte óta már vagy a fél törzs itt volt, ki erről panaszkodott, ki arról. Tűzszív átvitte a nyulat a tisztáson, és letette az orvosmacska mellé. Sárgafogú megbökte egyik mancsával. − Kicsit több hús is lehetne a csontjain − jegyezte meg morogva. − Rendben, Szénmancs, vidd el a körömvirágleveleket és a cickafarkot Félszeműnek, majd siess vissza! Ha gyors leszel, talán marad még neked egy kicsi a nyúlból! Szénmancs dorombolt, és ahogy elment mellette, farka végével megsimogatta Sárgafogú vállát. Tűzszív puhán felnyávogott. − Hogy van Szénmancs? Kezdi megszokni az ittlétet 7 − Jól van! − csattant fel Sárgafogú. − Ne aggódj már állandóan miatta! 57 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Tűzszív is azt kívánta, bár ne aggódna. Szénmancs az ő növendéke volt, és nem tehetett róla, de

részben felelősnek érezte magát a balesetéért Vissza kellett volna tartania attól, hogy elmenjen a Mennydörgő ösvényhez. Majd összeszedte magát, mert eszébe jutott, hogyan történt a baleset Tigriskarom azt üzente Kékcsillagnak, találkozzanak a Mennydörgő ösvény mellett, de Kékcsillag túl beteg volt ahhoz, hogy elmenjen. Kevés harcos volt a táborban, Tűzszívnek pedig fontos küldetése volt macskamentát kellett hoznia Kékcsillag zöldköhögésére. Megmondta Szénmancsnak, hogy ne menjen el helyette Tigriskarommal találkozni, de Szénmancs figyelmen kívül hagyta a parancsot A baleset azért történt, mert Tigriskarom szagnyoma túlságosan közel volt a Mennydörgő ösvényhez. Tűzszív ráadásul azt gyanította, hogy ez csapda volt, ami Kékcsillagnak készült, és Tigriskarom a felelős. Amikor Tűzszív elbúcsúzott Sárgafogútól és ismét vadászni indult, újra sürgető kényszert érzett, hogy napvilágra hozza Tigriskarom bűnösségét. A meggyilkolt Vörösfarkú miatt. Az elkergetett Hollómancs miatt. A lesántult Szénmancs miatt. Es a törzs összes mostani és leendő macskája miatt, akiket veszélybe sodorhat Tigriskarom hataloméhsége. Egy nap telt el a büntetés óta. Tűzszív elhatározta, hogy nincs több vesztegetnivaló ideje: meg kell látogatnia a Folyó törzs területét, biztosan kell tudnia, hogyan halt meg valójában Tölgyszív. Lekuporodott az erdő szélén, és a befagyott folyót kémlelte. A jégből és hóból kikandikáló nádat megrezegtette egy hirtelen jött szellő. 58

TITKOK ERDEJE A mellette álló Szürkecsíkos beleszimatolt a levegőbe, hátha megérzi más macskák szagát. − Érzem a Folyó törzs szagát − suttogta. − De a szag régi. Azt hiszem, biztonságban átkelhetünk. Tüzszív rájött, sokkal jobban aggasztja az, hogy a saját törzsükből találkoznak valakivel, mint egy ellenséges járőrcsapattal. Tigriskarom már így is árulással gyanúsítja őket Ha a vezérhelyettes megtudná, mit művelnek, varjúeledelt csinálna belőlük. − Rendben − suttogta Szürkecsíkosnak −, menjünk! Szürkecsíkos magabiztosan ment elöl a jégen, súlyát lent tartva, így a mancsa nem csúszott meg. Tűzszív először csodálattal bámulta, majd rájött, hogy Szürkecsíkos sok holdtölte óta átkel titokban a folyón, hogy találkozzon Ezüstpatakkal. Óvatosabban követte barátját, attól félt, hogy súlya alatt hirtelen beszakad a jég, és a fagyos víz lehúzza. Itt, a Napos Szikláktól lefelé a folyó volt a két törzs közötti határ. Tűzszív szőre felállt idegességében, ahogy átment a folyó jegén, és vissza-visszatekintgetett a háta mögött, nehogy kövesse őket valaki a saját törzsükből. Amint elérték a távoli partot, bebújtak egy nádas menedékébe, és beleszimatoltak a levegőbe, a Folyó törzs macskáinak nyomát kutatva. Tűzszív érezte Szürkecsíkos ki nem mondott félelmét, a szürke harcos testének minden izma megfeszült, ahogy körbenézett a nádasban. − Mindketten őrültek vagyunk! − sziszegte Tűzszívnek. − Megígértetted velem, hogy ha találkozni akarok Ezüstpatakkal, csak a Négyesfánál találkozunk, és most megint itt vagyunk a Folyó törzs területén! 59 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

− Tudom − válaszolta Tűzszív −, de ez az egyeden megoldás. Beszélnünk kell a Folyó törzs egyik macskájával, és valószínűbb, hogy Ezüstpatak előbb segít, mint bárki más. Tűzszív ugyanúgy aggódott, mint barátja. Körülvette őket a Folyó törzs macskáinak szaga, bár egyik szagnyom sem volt friss. Tűzszív úgy érezte, mintha megint házimacska lenne, és elveszetten bolyongana a félelmetes és ismereden helyen. A nádas mögött megbújva a két macska felfelé indult a folyó mentén. Tűzszív próbált halkan lépkedni, mintha zsákmányt követve, hasa a havat súrolta. Sajnos tisztában volt vele, hogy narancsszínű bundája szinte világít a hóban. A Folyó törzs macskáinak szaga egyre erősebb lett, úgy számolta, közel lehet a tábor. − Milyen messze van még? − nyávogta halkan Szürkecsíkosnak. − Nincs messze. Látott ott feljebb azt a szigetet 7 Olyan területre érkeztek, ahol a folyó elkanyarodott a Villám törzs területétől, és kiszélesedett. Nem sokkal előttük náddal körülvett kis sziget emelkedett ki a fagyott talajból. A sziget széléről fűzfák hajoltak a mélybe, lelógó ágaik vége belefagyott a jégbe. − Egy sziget7 − visszhangozta Tűzszív meglepetten. − De mi van, ha a folyó nincs befagyva?

Átúsznak a szigetre? − Ezüstpatak azt mondja, ott nagyon sekély a víz − magyarázta Szürkecsíkos. − De én még sohasem jártam a táborukban. Mellettük az ösvény kissé felfelé kanyarodott, távolabb a parti nádastól. Felül sűrű rekettye és galagonya nőtt, a hó alól pedig időnként fényes, zöld magyallevelek kandikáltak elő. 60

TITKOK ERDEJE A nádas és a menedéket adó bokrok között azonban puszta síkság terült el, mely nem nyújtott búvóhelyet zsákmánynak vagy macskáknak. Szürkecsíkos, aki eddig lapos kúszásban haladt, most felemelte a fejét, beleszagolt a levegőbe, és óvatosan körülnézett. Majd figyelmeztetés nélkül előrerohant, és felszaladt az emelkedőn. Tűzszív futott utána, mancsa itt-ott megcsúszott a hóban. Mikor elérték a bokrokat, berontottak az ágak közé, megálltak, és levegő után kapkodtak. Tűzszív egy felriasztott járőrcsapat nyávogása után fülelt, de a táborból egy hang sem hallatszott. Lerogyott az avarra, és mélyen, megkönnyebbülten fellélegzett. − Innen látjuk a tábor bejáratát is − mondta Szürkecsíkos. − Itt szoktam várni Ezüstpatakra. Tűzszív remélte, hogy Ezüstpatak hamarosan felbukkan. Minden pillanat, amit itt töltöttek, növelte felfedezésük esélyeit Megváltoztatta helyzetét, hogy jobban belássa az emelkedőt és a szigeti tábort, bár csak a mozgolódó macskák körvonalait tudta kivenni. Annyira koncentrált, hogy bepillanthasson a szigetet védő vastag bokrok közé, hogy csak akkor látta meg a mellettük elhaladó macskát, amikor az már csak alig egy farokhossznyira volt. A nőstény macska apró mókust cipelt a szájában, szemét a fagyott földre szegezte. Tűzszív lekushadva megmerevedett, és készen állt ugrani, ha a macska felfedezné őket. Tekintetével kísérte az elhaladó nőstényt Szerencsére a zsákmánymókus szaga valószínűleg elrejtette a Villám törzsbeli betolakodók szagát 61

ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Hirtelen meglátta, hogy a Folyó törzs vezérhelyettese, Pár-ducbundás vezetésével egy négy macskából álló csapat lépett ki a táborból. Párducbundás ellenségesen viselkedett a Villám törzzsel azóta, hogy járőrcsapatának élén összetalálkozott Tűz-szíwel és Szürkecsíkossal, amikor azok a Szél törzs hazakísérése után hazafelé tartottak. Azt ezt követő harcban a Folyó törzs egyik macskája életét vesztette, és Párducbundás nem felejtett könnyen. Ha most felfedezné Túzszívet és Szürkecsíkost, az esélyt sem adná meg nekik, hogy megmagyarázzák, mit keresnek a folyó innenső partján. Tűzszív megkönnyebbülésére a járőrcsapat nem errefelé tartott. Ehelyett átmentek a befagyott folyón a Napos Sziklák felé. Hogy a határon járőrözzenek, gondolta Tűzszív. Végül egy ismerős, világos színű, ezüstös alak jelent meg. − Ezüstpatak! − dorombolta Szürkecsíkos. Tűzszív figyelte, ahogy a Folyó törzs macskája óvatosan átlépked a befagyott folyón a túlsó part felé. Tényleg gyönyörű, döbbent rá Tűzszív, finom rajzolatú a feje, és vastag a bundája. Nem csoda, hogy Szürkecsíkos ennyire odavan érte. Szürkecsíkos felállt, és már oda akart kiáltani neki, amikor két másik macska bukkant fel a táborból, és szaladt, hogy utolérje Ezüstpatakot. Egyikük a sötétszürke harcos volt, Feketekarom, akit a Gyűléseken hosszú lábáról és karcsú testéről lehetett felismerni, a másik pedig egy kisebb macska, akiről Tűzszív azt gondolta, Feketekarom növendéke lehet. − Járőrcsapat − mormolta Szürkecsíkos. A három macska nekiállt megmászni az emelkedőt Tűzszív félig türelmetlen, félig ijedt sziszegést hallatott. Remélte, 62

TITKOK ERDEJE hogy tudnak kettesben beszélni Ezüstpatakkal. Hogy lehetne elválasztani társaitól? Mi lesz, ha Feketekarom kiszagolja a betolakodókat7 Végül is az ő szájából nem lógott zsákmány, amely a betolakodók szerencséjére eltompította volna érzékeit. Feketekarom haladt elöl növendékével, Ezüstpatak pedig egy-két farokhosszal mögöttük ment. Ahogy a járőrcsapat elérte a bokrokat, Ezüstpatak megállt, és óvatosan fülelt, mintha egy ismerős, de váratlan illatot érzett volna meg. Szürkecsíkos rövid, éles sziszegést hallatott, Ezüstpatak füle pedig

megrezzent a hang irányába. − Ezüstpatak! − nyávogta Szürkecsíkos halkan. A nőstény fülelni kezdett, és Tűzszív kiengedte a tüdejében tartott levegőt. Ezüstpatak meghallotta őket − Feketekarom! − szólt előre Ezüstpatak a harcosnak. − Van itt egy egér a bokorban, megpróbálom elkapni. Ne várjatok rám! Tűzszív hallotta Feketekarom válasznyávogását Pár pillanat múlva Ezüstpatak átcsusszant a bokrokon, amíg el nem érte azt a helyet, ahol a Villám törzsbeli ifjú harcosok kucorogtak. Testét Szürkecsíkoshoz nyomta, hangosan dorombolt, és a két macska nyilvánvaló örömmel dörgölte össze az orrát − Azt hittem, csak a Négyesfánál akarsz találkozni velem − nyávogta Ezüstpatak, miután befejezték az üdvözlést − Mit keresel itt? − Elhoztam Tűzszívet, hogy találkozzon veled − magyarázta Szürkecsíkos. − Szeretne kérdezni tőled valamit. Tűzszív azóta nem beszélt Ezüstpatakkal, hogy hagyta elmenekülni a csatában. Rájött, hogy erre Ezüstpatak is emlé63 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

kezhet, mert kecsesen fejet hajtott felé, és nyomát sem mutatta a védekező ellenségességnek, amit Tűzszív akkor érzékelt rajta, mikor Szürkecsíkossal való kapcsolata elején megpróbálta eltántorítani a nőstényt attól, hogy barátjával találkozzon. − Igen, Tűzszív? − Mit tudsz a Napos Szikláknál lezajlott csatáról, amikor Tölgyszív meghalt 7 − vágott bele Tűzszív rögtön. − Ott voltál? − Nem − válaszolta Ezüstpatak. Egy pillanatig elgondolkodott. − Nagyon fontos a dolog? − Igen, nagyon fontos! Meg tudsz kérdezni egy olyan macskát, aki ott volt7 Szükségem lenne… − Mondok jobbat! − vágott közbe Ezüstpatak. − Idehozom Ködösmancsot, beszélj vele te magad! Tűzszív összenézett Szürkecsíkossal. Tényleg jó ötlet ez? − Minden rendben lesz− nyávogta Ezüstpatak, mintha kitalálta volna, mi aggasztja Tűzszívet − Ködösmancs tud rólam és Szürkecsíkosról. Nem tetszik neki a dolog, de nem árul el. Eljön most is, ha megkérem. Tűzszív habozott, majd egyetértőn félrehajtotta a fejét. − Rendben van! Köszönöm! Alig fejezte be, amikor Ezüstpatak megfordult és kisietett a bokrok közül. Tűzszív figyelte, ahogy a hóban a tábor felé bandukol. − Hát nem gyönyörű? − mormolta Szürkecsíkos. Tűzszív nem szólt semmit, hanem letelepedett, és várt Minden egyes múló pillanattal idegesebb lett. Ha ő és Szürkecsíkos még egy kicsit a Folyó törzs területén maradnak, a Folyó törzs macskái hamarosan rájuk találnak. Szerencséjük 64

TITKOK ERDEJE lesz, ha ép bundával megússzák. − Szürkecsíkos − kezdte −, ha Ezüstpatak nem tud… Abban a pillanatban meglátta az ezüstös színű macskát, ahogy ismét átkel a jégen. Mögötte egy másik macska lépkedett. Felrohantak az emelkedőn, és Ezüstpatak bevezette társát a bokrok közé. Az ismeretlen macska vastag, szürke bundás, kék szemű, karcsú királynő volt Tűzszív egy pillanatra úgy érezte, valahonnan ismerős neki. Úgy döntött, valószínűleg az egyik Gyűlésen láthatta. Amikor a királynő meglátta Tűzszívet és Szürkecsíkost, megállt Szőre gyanakvón felállt, füle pedig a fejéhez lapult. − Ködösmancs! − nyávogta Ezüstpatak. − Ez itt… − Ezek Villám törzsbeli macskák! − sziszegte Ködösmancs. − Mit keresnek itt? Ez a Folyó törzs területe! − Ködösmancs, figyelj… − Ezüstpatak megpróbálta barátnőjét orrával Tűzszív és Szürkecsíkos felé noszogatni. Ködösmancs szinte gyökeret eresztett Tűzszív nem tehetett róla, de megijesztette a nőstény

szemében lángoló nyílt ellenségesség. Ostobaság lett volna azt gondolnia, hogy a Folyó törzs a segítségére lesz? − Róla megtartottam a titkodat − emlékeztette Ködösmancs Ezüstpatakot, és Szürkecsíkos felé biccentett − De nem fogom tartani a számat, ha elkezded idehurcolászni az egész Villám törzset. − Ne légy nevetséges! − vágott vissza Ezüstpatak. − Nincs semmi baj, Ködösmancs! − szúrta közbe Tűzszív gyorsan. − Nem vettünk el tőletek zsákmányt, és nem azért jöttünk, hogy kémkedjünk! Beszélnünk kell egy olyan macs65

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE kával, aki részt vett a Napos Sziklák melletti csatában, amelyikben Tölgyszív meghalt − Miért7 − Ködösmancs összehúzta a szemét − Ezt., nehéz megmagyarázni − nyávogta Tűzszív. − De semmi olyanról nincs szó, ami árthatnak a Folyó törzsnek, A Csillag törzsre esküszöm! − tette hozzá. Úgy tűnt, a fiatal királynő megnyugodott, és engedte, hogy Ezüstpatak egyre közelebb tolja, míg végül már Tűzszív mellett ült Szürkecsíkos felállt, és lehajtotta a fejét, hogy kikerülje a lelógó ágakat. − Amíg beszélgettek, Ezüstpatak és én magatokra hagyunk titeket Tűzszív tiltakozásra nyitotta a száját, megrémült a gondolattól, hogy egyedül maradjon az ellenség területén. De Szürkecsíkos és Ezüstpatak máris kicsusszant a bokrok közül. Mielőtt eltűntek a kemény galagonyabokrok között, Szürkecsíkos még visszanézett. − Ó, Tűzszív! − nyávogta halkan. − Mielőtt visszamész, ne felejts el meghemperegni valami erős szagú dologban, hogy elrejtsd a Folyó törzs szagát! − Zavartan pislogott − A rókatrágya épp megfelelő! − Várj, Szürkecsíkos! − Tűzszív talpra ugrott, de nem volt értelme. Szürkecsíkos és Ezüstpatak eltűnt − Ne aggódj! − nyávogta mögötte Ködösmancs. − Nem eszlek meg! Megfájdulna tőled a hasam! − Tűzszív megfordult, és látta, hogy a nőstény kék szemében vidámság csillog. − Te 66

TITKOK ERDEJE vagy Tűzszív, ugye? − folytatta Ködösmancs. − Már láttalak a Gyűléseken. Azt beszélik, valaha házimacska voltál. − Hangja hűvös volt, alig rejtett gyanakvás bujkált benne. − így igaz − ismerte be Tűzszív nehezen, és beléhasított az ismerős, szúrós érzés, ahogy mindig, amikor múltja miatt az erdőben született macskák megvetésével találkozott. − De most már harcos vagyok. Ködösmancs megnyalta egyik mancsát, és lassan elhúzta a füle mellett, míg szemét Tűzszívre függesztette. − Rendben − nyávogta végül. − Én harcoltam abban a csatában. Mit szeretnél tudni? Tűzszív várt egy pillanatig, míg összeszedte gondolatait Talán ez az egyetlen alkalom, hogy megtudja az igazat, nem szabad hibát elkövetnie. − Bökd már ki! − morogta Ködösmancs. − A kicsinyeimet hagytam ott, hogy eljöjjek és beszéljek veled. − Nem tart sokáig − ígérte Tűzszív. − Mit tudsz, hogyan halt meg Tölgyszív? − Tölgyszív? − Ködösmancs lebámult a mancsára. Miután nagy levegőt vett, ismét felnézett Tűzszívre. − Tölgyszív az apám volt, nem tudtad? − Nem, nem tudtam − nyávogta Tűzszív. − Sajnálom. Sohasem találkoztam Tölgyszíwel, de úgy hallottam, bátor harcos volt. − A legjobb és legbátrabb volt − helyeselt Ködösmancs. − Nem lett volna szabad meghalnia. Baleset volt Tűzszív érezte, hogy meglódul a szíve. Pontosan ezt akarta tudni! 67

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Biztos vagy benne? − kérdezte. − Nem egy macska ölte meg? − Megsérült a csatában, de nem annyira, hogy abba haljon bele − nyávogta Ködösmancs. − A csata után a leomlott sziklák alatt találtuk meg a testét. Az orvosmacskánk szerint a sziklaomlás ölte meg.

− Tehát nem macska volt felelős a haláláért… − mormolta Tűzszív. − Hollómancsnak igaza volt! − Tessék? − A kékesszürke királynő összeráncolta a homlokát − Semmi! − nyávogta Tűzszív sietősen. − Semmi fontos! Köszönöm, Ködösmancs! Pontosan ezt akartam tudni! − Akkor, ha ennyi volt.. − Nem, Ködösmancs, várj! Van még valami! Ebben a csatában az egyik macskánk hallotta, amint Tölgyszív azt mondja: egy Villám törzsbeli macska se bántsa Kőbundást Tudod, mit értett ezen? A Folyó törzs kék szemű királynője egy pillanatig némán bámult valahová a távolba. Majd határozottan megrázta a fejét, mintha a vizet akarná lerázni magáról. − Kőbundás a testvérem − nyávogta. − Akkor Tölgyszív az ő apja is volt − eszmélt Tűzszív. − Ezért akarta megvédeni a Villám törzs macskáitól? − Nem! − Ködösmancs szeme kéken villant meg. − Tölgyszív sohasem akart megvédeni egyikünket sem. Azt akarta, hogy olyan harcosokká váljunk, mint ő, és hozzunk dicsőséget a törzsnek. − Akkor miért… − Nem tudom − Ködösmancs maga is zavartnak tűnt. 68

TITKOK ERDEJE Tűzszív megpróbálta nem kimutatni csalódottságát. De legalább most már bizonyosan tudta, hogyan halt meg Tölgyszív. Ugyanakkor nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy amit Tölgyszív mondott Kőbundásról, az valamiért fontos. Bárcsak megértené! − Az anyám lehet, hogy tudja − nyávogta Ködösmancs vá-radanul. Tűzszív fülét hegyezve fordult vissza hozzá. − Szür-ketó − tette hozzá Ködösmancs. − Ha ő nem tudja megmagyarázni, akkor egy macska sem. − Megkérdeznéd tőle? − Talán… − Ködösmancs arckifejezése még mindig óvatos volt, de Tűzszív rájött, hogy most már ő is kíváncsi Tölgyszív szavainak jelentésére. − De lehet, hogy jobb, ha magad beszélsz vele! Tűzszív meglepetten pislogott, hogy Ködösmancs ilyen ajánlatot tett neki, mikor először annyira ellenségesnek tűnt − Beszélhetek? − kérdezte. − Most? − Nem − döntött Ködösmancs egy pillanatnyi szünet után. − Most túlságosan veszélyes lenne tovább maradnotok. Párduc-bundás járőrcsapata hamarosan visszatér. Egyébként Szürketó már idős, alig hagyja el a tábort Egy kis időbe telik majd meggyőzni, hogy eljöjjön. De ne aggódj, majd kitalálok valamit! Tűzszív habozó egyetértéssel hajtott fejet Lényének egy része türelmetlenül várta, mit mondhat Szürketó, de másik része tudta, hogy Ködösmancsnak igaza van. − Honnan tudjam, hol találkozom vele? − Üzenetet küldök Ezüstpatakkal − ígérte Ködösmancs. − Most menj! Ha Párducbundás itt talál, nem tudlak megvédeni! 69

ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ Tűzszív rákacsintott. Szerette volna hálából megnyalni a fiatal királynőt, de félt, hogy viszonzásul megtépi a fülét Úgy tűnt, Ködösmancs leküzdötte ellenségességét, de nem akarja, hogy Tűzszív elfelejtse: két különböző törzsből származnak − Köszönöm, Ködösmancs! − nyávogta Tűzszív. Nem felejtem el neked. És ha bármit is tehetek érted… − Csak menj! − sziszegte Ködösmancs. Ahogy Tűzszív el-slisszolt mellette a bokrokon át, némi vidámsággal a hangjában hozzátette. − És ne feledd a rókatrágyát! 70

5. FEJEZET − Eí sem hiszem, hogy mit művelek! − morogta Tűzszív, ahogy a rekettyealagúton benyomakodott a táborba. Talált egy friss rókatrágyahalmot az erdőben, és addig hempergett benne, amíg orrfacsaróan nem bűzlött. Most már egy macska sem jönne rá, hogy a Folyó törzs területén járt. Az más kérdés volt, vajon beengedik-e így a harcosok barlangjába… Legalább a visszaúton sikerült elkapnia egy mókust, így nem üres manccsal tért haza. Ahogy kilépett a rekettyealagútból, Tűzszív meglátta a Nagysziklán álló Kékcsillagot. Rájött, hogy biztosan nem hallotta a hívó szót, mert az összes többi macska kezdett előbújni odújából, hogy összegyűljön a szikla alatt. Tűzszív a zsákmányhalomra helyezte mókusát, és csada-kozott a többiekhez. A tisztás túloldalán Pettyesfejű kicsinyei botorkáltak elő az óvodából, majd a sor végén megjelent maga Pettyesfejű is. Tűzszív fehér bundájáról könnyedén felismerte testvére kölykét, akinek a Felhőkölyök nevet adták a törzsben. Hercegnő, Tűzszív testvére, aki a Kédábúak tanyáján lakott, nem óhajtotta feladni kényelmes házimacskaéletét, 71 ERIN HUNTER −

HARCOSOK TÖRZSE de Tűzszívnek a törzsről szóló történetei megragadták, és a törzsnek adta elsőszülött fiát. Eddig a törzsbeli macskáknak nehezükre esett elfogadni az újabb házimacskát, bár Pettyesfejű úgy bánt vele, mint a saját kölykével. Tűzszív saját tapasztalatából tudta, milyen eltökéltnek kell majd lennie Felhőkölyöknek, hogy kiharcolja helyét a törzsben. Ahogy közelebb lépett, Tűzszív meghallotta, ahogy Felhő-kölyök hangosan panaszkodik Pettyesfejűnek. − Én miért nem lehetek növendék? Már majdnem akkora vagyok, mint Jégbundás bamba, narancsszínű kölyke! Tűzszív hirtelen érdeklődéssel pillantott körbe. Kékcsillag biztosan most tartja meg Jégbundás másik két kölykének névadási ünnepségét Testvéreik, Páfránymancs és Szénmancs pár holdtöltével ezelőtt nyerték el növendéknevüket, és Tűzszív sejtette, hogy ez a két kicsi már nagyon vágyhat saját névadási ünnepségére. Tűzszív örült, hogy időben visszaért a nagy eseményre. − Ssss! − suttogta Pettyesfejű Felhőkölyöknek, ahogy maga köré gyűjtötte kölykeit, és helyet keresett maguknak. − Hatholdas korodig nem lehet belőled növendék. − De én most akarok növendék lenni! Tűzszív hagyta, hadd magyarázza el Pettyesfejű a törzsi törvényeket a makacs Felhőkölyöknek, és az összegyűlt macskák élén ült le, Homokvihar mellett. Homokvihar ijedten odakapta fejét, amikor Tűzszív leült. − Tűzszív! Merre jártál? Olyan szagod van, mint egy egész holdtölte óta döglött rókának! 72

TITKOK ERDEJE − Bocsánat − mormolta Tűzszív. − Baleset volt. − Minden macskához hasonlóan ő is utálta a saját szagát, és nem szívesen hazudott Homokviharnak arról, hogyan is szerezte ezt a sajátságos illatot. − Maradj távol tőlem, amíg el nem oszlik! − Homokvihar szavai komolyak voltak, de vidámság csillant a szemében, ahogy egy farokhossznyira húzódott el tőle. − És mosakodj meg, mielőtt bejössz a barlangba − mordult fel egy ismerős hang. Tűzszív megfordult, és meglátta maga mögött Tigriskarmot. − Nem fogok úgy aludni, hogy ez a szag van az orromban! Tűzszív zavartan félrehajtotta a fejét, ahogy Tigriskarom elosont mellette, majd felnézett a feje felett álló Kékcsillagra. − Azért gyűltünk egybe, hogy két törzsi macskának növendéknevet adjunk. − Kékcsillag lepillantott oda, ahol Jégbun-dás büszkén üldögélt, farkát szépen mancsa köré csavarva. A két macska a két oldalán ült, és ahogy Kékcsillag beszélt, a narancsszínű kölyök − aki bátyjára, Páfránymancsra hasonlított − türelmedenül talpra ugrott.

− Igen, lépjetek előre mind a ketten − hívta őket Kékcsillag meleg hangon. A gyömbérszínű macska előresietett, és megállt a Nagyszikla alatt. Testvére nyugodtabban követte. A kis nősténynek anyjáéhoz hasonló fehér bundája volt, kivéve a hátán lévő gyömbérszínű foltokat és gyömbérszínű farkát. Tűzszív egy pillanatra lehunyta a szemét. Nem is olyan régen kapta meg Szénmancsot növendékének. Félig-meddig azt kívánta, bár lehetne az egyik kölyök nevelője, de tudta, hogy 73

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE ha Kékcsillag kiválasztotta volna erre a tisztségre, már szólt volna neki, hogy tudja, mi vár rá. Talán soha többé nem választja ki őt, gondolta hirtelen szívfájdalommal, miután olyan csúfos kudarcot vallott Szénmanccsal. − Egérbundás − nyávogta Kékcsillag. − Azt mondtad nekem, készen állsz elfogadni egy növendéket. Te leszel Tüskemancs nevelője. Tűzszív figyelte, ahogy Egérbundás, egy drótszőrű, barna bundás kis nőstény előrelépett, és odaállt a narancsszínű kölyök mellé, aki előreszaladt, hogy találkozzon vele. − Egérbundás − folytatta Kékcsillag −, bátor és okos harcos vagy. Add át bátorságodat és bölcsességedet új növendékednek! Amíg Kékcsillag beszélt, Egérbundás épp olyan büszkének látszott, mint az újonnan elnevezett Tüskemancs. Tanító és növendéke összeérintette orrát, és a tisztás szélére húzódott. Tűzszív hallotta Tüskemancs kíváncsi nyávogását, mintha már most kérdésekkel bombázta volna új tanítóját. A gyömbérfoltos fehér kölyök még mindig a Nagyszikla mellett állt, és felnézett Kékcsillagra. Tűzszív elég közel volt hozzá, hogy lássa, a kicsi bajsza remeg a várakozástól. − Fehérvihar − kezdte Kékcsillag −, most, hogy Homokvihar harcos lett, fogadhatsz új növendéket Te leszel Fényesmancs nevelője. A nagy, fehér macska, aki az összegyűltek élén elnyújtózva hevert a földön, most felállt, és odament Fényesmancshoz. Fényesmancs ragyogó szemmel várta. 74

TITKOK ERDEJE − Fehérvihar − nyávogta Kékcsillag −, kiváló képességű és nagy tapasztalattal rendelkező harcos vagy. Tudom, hogy minden tudásod átadod ennek a fiatal növendéknek. − Természetesen − dorombolta Fehérvihar. − Üdvözöllek, Fényesmancs! − Lehajolt, hogy összeérintse vele orrát, majd odakísérte az összegyűlt macskákhoz. A többi macska köréjük csoportosult, és a növendékek új nevét hangoztatva gratuláltak nekik. Amikor Tűzszív odament, hogy csatlakozzon hozzájuk, meglátta az alagút mellett álló Szürkecsíkost Barátja észrevétlenül térhetett vissza a táborba, mialatt a törzs macskái Kékcsillag beszédét hallgatták − Mindent elintéztem − nyávogta Szürkecsíkos halkan, és odasietett Tűzszívhez. − Ha holnap süt a nap, Ezüstpatak és Ködösmancs meggyőzik Szürketót, hogy jöjjön ki a táborból egy kis sétára. Délidőben találkozunk. − Hol? − kérdezte Tűzszív. Nem volt biztos benne, hogy két egymást követő napon szívesen lépne a Folyó törzs területére. Veszélyes volt ilyen sok friss Villám törzs szagjelet hagyni maguk után. − Van egy csendes tisztás nem messze a határtól, a Kétlá-búak hídja közelében − magyarázta Szürkecsíkos. − Ezüstpatakkal régen ott találkozgattunk, amíg… Tűzszív megértette. Szürkecsíkos betartotta ígéretét, hogy csak a Négyesfánál találkozik Ezüstpatakkal, és csak azért vállalta a külön veszélyt, mert barátja annyira meg akarta tudni, mi történt a Napos Sziklák melletti csatában. − Köszönöm − mormolta Tűzszív őszintén. Ahogy odament a zsákmányhalomhoz, hogy kiválasszon magának valamit, mancsa várakozásteljesen viszketni kezdett. 75

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Nagyon várta a következő delelőt, amikor kideríti, mit tud Szürketó erről a rejtélyről. − Ez az a hely − suttogta Szürkecsíkos. Ö és Tűzszív csak pár nyúlugrásnyival lépték át a Folyó törzs határát a folyótól feléjük eső részen. A föld mély völgybe torkollott, melyet csipkebokrok vettek körül. A hó itt felhalmozódott, és egy kis, jégcsapokká fagyott patak mély árkot vágott két szikla közé. Tűzszív arra gondolt, hogy

tavasszal, ha elolvad a hó, ez csodálatos rejtekhely lesz. A két macska átbújt az egyik csipkebokor alatt, és lefeküdt a száraz avarba, hogy kényelmes fészket készítsen a várakozás idejére. Tűzszív az idevezető úton elkapott egy egeret, amit ajándékként elhozott Szürketónak. Oda tette le, ahol a levelek a legszárazabbak voltak, és megpróbált megfeledkezni saját éhségéről, majd maga alá húzott manccsal leült. Tudta, hogy ezzel a találkozóval veszélybe sodorja magát és a barátait, nem szólva arról, hogy megszegte a harcosok törvényeit, és hazudott a törzsnek, de azt gondolta, hogy mindez a törzs érdekében történik. Tűzszív csak azt kívánta, bár biztos lehetne abban, hogy az általa választott út a helyes. A gyenge téli napsütés megcsillant a havon. A delelő eljött, majd elmúlt, és Tűzszív azon tűnődött, lehet, hogy már nem is jönnek, amikor megérezte a Folyó törzsbeli macskák szagát, és panaszkodó, öreges hangot hallott a folyó közeléből. − Ez túl sok már öreg csontjaimnak! Halálra fagyok! − Csacsiság, Szürketó, csodálatos napunk van − ez Ezüstpatak hangja volt. − Jót fog tenni neked a séta. 76

TITKOK ERDEJE Tűzszív panaszkodó horkanást hallott válaszul. Három macska jelent meg, egyenesen a völgy felé tartottak. Kettő közülük Ezüstpatak és Ködösmancs volt. A harmadik, idősebb macskát Tűzszív még sohasem látta. Az öreg nősténynek foltos bundája és sebhelyes orra volt, mely az időtől megőszült Az öreg macska félúton megállt, és megmerevedett, ahogy beleszagolt a levegőbe. − Itt Villám törzsbeli macskák vannak! − sziszegte. Tűzszív meglátta, ahogy Ezüstpatak és Ködösmancs aggódva összenéz. − Igen, tudom − vigasztalta Ködösmancs az idős macskát. − Nincs semmi baj. Szürketó gyanakvó pillantást vetett rá. − Hogy érted azt, hogy nincs semmi baj? Mit keresnek itt ezek a macskák? − Csak beszélni szeretnének veled − mondta Ködösmancs kedvesen. − Bízz bennem! Egy szívdobbanásig Tűzszív azt hitte, hogy az öreg macska megfordul, nyivákolni kezd, fellármázza a többieket, de megkönnyebbülésére Szürketó kíváncsisága erősebb volt. Ködösmancs után haladt, és időnként utálkozva lerázta mancsáról a puha havat. − Szürkecsíkos? − nyávogta Ezüstpatak óvatosan. Szürkecsíkos kidugta fejét a bokorból. − Itt vagyunk. A három Folyó törzsbeli macska benyomakodott a tövises menedékbe. Szürketó teste megfeszült, ahogy szembekerült Tűz-szíwel és Szürkecsíkossal, sárga szeme ellenségesen villogott, 77 ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

− Ez Tűzszív, ez pedig Szürkecsíkos − nyávogta Ezüstpatak. − Ők a… − Majd ők ketten − vágott közbe Szürketó. − Remélem, tudnak adni valami jó magyarázatot − Tudnak, bizony! − biztosította róla Ködösmancs. − Ezek rendes macskák…, már ahhoz képest, hogy a Villám törzs tagjai. Hadd magyarázzák meg! Ezüstpatak és ő várakozásteljes pillantást vetett Tűzszívre. − Beszélnünk kell veled − kezdte Tűzszív, és érezte, hogy bajsza vége idegesen megrezzen. Egyik mancsával előretolta a friss zsákmányt − Tessék, ezt neked hoztam. Szürketó megszemlélte az egeret. − Nos, legalább viselkedni tudsz, Villám törzsbeli vagy, vagy sem. − Lekuporodott, és nekilátott az egérnek, evés közben kivillantak kortól megcsorbult fogai. − Girhes, de azért megjárja − mondta teli szájjal két falás között. Amíg evett, Tűzszív megtalálta a megfelelő szavakat. − Szeretnélek megkérdezni valamiről, amit Tölgyszív mondott a halála előtt. Szürketó füle várakozón felmeredt. − Hallottam, mi történt a Napos Sziklák melletti csatában − folytatta Tűzszív. − Mielőtt meghalt, Tölgyszív azt mondta az egyik harcosunknak, hogy Kőbundást egy Villám törzsbeli harcosnak sem szabad bántania. Tudod, mit érthetett ezen? Szürketó addig nem válaszolt, amíg az egér utolsó cson-tocskáját is el nem tüntette, és meglepően rózsaszín nyelvével körbe nem nyalogatta az orrát. Majd felült, és mancsa köré

kanyarította a farkát. Egy hosszú pillanatig elgondolkodva 78

TITKOK ERDEJE vizsgálta Tűzszívet, végül a harcos úgy érezte, hogy Szürketó minden gondolatát ismeri. − Azt hiszem, el kell mennetek − nyávogta végül Szürketó a két fiatal Folyó törzsbeli macskának − Menjetek el. Te is − tette hozzá Szürkecsíkosnak. − Kettesben akarok beszélni Tüzszívvel. Látom, ő az, akit igazán érdekel a dolog. Tűzszív elharapta a tiltakozást. Ha ragaszkodik hozzá, hogy Szürkecsíkos is ott maradjon, a Folyó törzs idős macskája talán egyáltalán nem lesz hajlandó megszólalni. Ránézett barátjára, és saját zavarodottságát látta tükröződni Szürkecsíkos sárga szemében. Vajon mit akar mondani Szürketó, amit még saját törzse sem hallhat7 Tűzszív megborzongott, de nem a hidegtől. Valami azt súgta neki, itt egy titok lappang, mely sötétebb, mint a varjú szárnyának árnyéka. De ha ez a Folyó törzs titka, el sem tudja képzelni, mennyiben érintheti a Villám törzset Az egymással váltott pillantásokból ítélve Ködösmancs és Ezüstpatak is zavarban volt, de tiltakozás nélkül kihátráltak a bokrok közül. − A Kétlábúak hídja mellett megvárunk − nyávogta Ezüstpatak. − Nincs rá szükség − nyávogta Szürketó türelmedenül. − Öreg vagyok, de nem magateheteden. Visszatalálok egyedül is. Ezüstpatak vállat vont, és a két Folyó törzsbeli macska kihátrált, nyomukban Szürkecsíkossal. Szürketó némán ült, amíg a távozó macskák illata el nem halványult 79

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Most pedig… − kezdte − Ködösmancs azt mondta neked, hogy én vagyok az anyja, és Kőbundásé is? − Igen − Tűzszív idegessége kezdett szertefoszlani, és helyét tisztelet foglalta el. Tisztelni kezdte Szürketót, ahogy megérezte az ősi ellenséghez tartozó királynő időnkénti szeszélyes viselkedése mögött a bölcsességet − Nos − morogta az öreg macska −, nem én vagyok. − Ahogy Tűzszív szólásra nyitotta a száját, Szürketó folytatta. − Én neveltem fel mindkettejüket, de nem én szültem őket Tölgyszív hozta el hozzám őket tél közepén, amikor csak néhány naposak voltak. − De honnan szerezte Tölgyszív a kölyköket7 − szakadt ki Tűzszívből. Szürketó szeme összeszűkült − Azt mondta, hogy az erdőben talált rájuk, lehet, hogy gonosz macskák vagy Kédábúak hagyták őket magukra − nyávogta. − De nem vagyok ostoba, és a szaglásom mindig is kitűnő volt. A kicsiknek valóban erdőillatuk volt, de azalatt éreztem még egy másik szagot is. A Villám törzs szagát 80

6. FEJEZET − Micsoda? − Tűzszív annyira meglepődött, hogy alig jutott szóhoz. − Azt mondod, hogy Ködösmancs és Kőbundás a Villám tötzs szülöttei? − Igen − Szürketó párszor megnyalogatta a mellkasát Pontosan ezt mondom. Tűzszív megdöbbent. − Tölgyszív ellopta őket7 − kérdezte. Szürketó szőre felállt, és acsarogva húzta el a száját − Tölgyszív nemes harcos volt. Sohasem alacsonyodna odáig, hogy kölyköket lopjon! − Bocsánatot kérek! − Tűzszív ijedten lekushadt, és lelapította a fülét − Nem úgy értettem…, csak olyan nehéz elhinni! Szürketó szipákolt, és bundája fokozatosan lelapult. Tűzszív még mindig küzdött azzal, amit az imént megtudott. Ha Tölgysziv nem lopta el a kicsiket, talán gonosz macskák csempészték ki őket a táborból…, de miért7 És miért hagyták magukra őket olyan hamar, amikor a Villám törzs szaga még érezhető volt a

bundájukon7 8!

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

− Akkor… ha a Villám törzs kölykei voltak, miért viselted gondjukat7 − dadogta Tűzszív. Melyik törzs fogadna be saját jószántából ellenséges kölyköket, főleg olyan időszakban, amikor kevés a zsákmány? Szürketó vállat vont − Mert Tölgyszív megkért rá. Lehet, hogy akkoriban még nem volt vezérhelyettes, de kiváló ifjú harcos volt Nem sokkal azelőtt adtam életet a saját kölykeimnek, de egy kivételével mind meghaltak a szörnyű hidegben. Rengeteg felesleges tejem volt, és szegény párák nem élték volna meg a következő napfelkeltét, ha egy macska nem törődik velük. A Villám törzs szaga hamarosan elpárolgott − folytatta. − S bár Tölgyszív nem mondta meg az igazat a kicsik származásáról, mégis tiszteltem őt annyira, hogy ne tegyek fel neki további kérdéseket. Hála Tölgyszívnek és nekem, erős kölykökké váltak, és most kitűnő harcosok, a törzsük büszkeségei. − Ködösmancs és Kőbundás tudja mindezt7 − kérdezte Tűzszív. − Figyelj ide! − mondta reszelős hangon Szürketó. − Ködösmancs és Kőbundás semmit sem tud, és ha elmondod nekik azt, amit az imént mondtam, kitépem a májad, és megetetem a varjakkal. − Fejét előreszegezte, és felhúzta ajkát, kimutatva fogait Szürketó agg kora ellenére Tűzszív megborzongott − Sohasem kételkedtek benne, hogy én vagyok az igazi anyjuk − morogta Szürketó. − Szeretem azt gondolni, hogy egy kicsit még hasonlítanak is rám. Ahogy Szürketó beszélt, Tűzszív érezte, hogy valami megmozdul az elméjében, mint amikor egy megrezzenő le82

TITKOK ERDEJE vél elárulja az alatta megbúvó egeret. Azt gondolta, hogy amit Szürketó az imént mondott, jelent valamit a számára, de mikor megpróbálta megfogalmazni a gondolatot, az elsiklott előle. − Mindig is hűségesek voltak a Folyó törzshöz − folytatta Szürketó. − Nem akarom, hogy most megosztódjon a hűségük. Hallottam a rólad szóló pletykát, Tűzszív, tudom, hogy valaha házimacska voltál, tehát te minden macskánál jobban megérted, milyen egy manccsal két helyen helytállni. Tűzszív tudta, hogy soha egy macskát sem kényszerítene rá, hogy átélje mindazokat a bizonytalanságokat, amiket neki kellett azért, mert nem tartozott teljes mértékben a törzséhez. − ígérem, hogy sohasem árulom el nekik − nyávogta ünnepélyesen. − A Csillag törzsre esküszöm! Az öreg macska megnyugodott és kinyújtotta mellső mancsát, farát a levegőbe emelte. − Elfogadom az adott szavad, Tűzszív! − válaszolta. − Nem tudom, segítettem-e egyáltalán. De ez megmagyarázhatja, hogy Tölgyszív miért nem engedte, hogy bármelyik Villám törzsbeli macska bántsa Ködösmancsot vagy Kőbundást Még akkor is, ha tényleg nem tudott semmit arról, hogy kerültek hozzá, ő is ugyanúgy érezte rajtuk a Villám törzs szagát, ahogy én. Ami őket illeti, csak a Folyó törzshöz hűségesek, de úgy tűnhetne, hogy Tölgyszív megosztotta hűségét miattuk. − Nagyon hálás vagyok neked! − dorombolta Tűzszív, és megpróbált olyan tisztelettudón beszélni, amennyire csak tudott − Nem tudom, mit jelent ez annak fényében, amit ki kell derítenem, de gondolom, nagyon fontos, mindkét törzset tekintve. 83

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Az meglehet − nyávogta Szürketó. Összehúzta a szemöldökét − De most, hogy mindent elmondtam, el kell hagynod a területünket! − Természetesen − nyávogta Tüzszív. − Azt sem fogod tudni, hogy itt jártam. És Szürketó… − mielőtt kibújt a bokrok közül, megállt, és egy pillanatig farkasszemet nézett az idős nősténnyel. − Köszönöm! Tüzszív agyában száguldoztak a gondolatok, amíg visszatért a táborba. Ködösmancs és Kőbundás ereiben a Villám törzs vére folyik! Most viszont teljességgel a Folyó törzshöz tartoznak, és fogalmuk sincs örökségükről! Tüzszív rájött, hogy a vérhűség és a törzsi hűség nem ugyanaz. Saját házimacskagyökerei őt sem tették kevésbé hűségessé a Villám törzs irányában. Talán most, hogy Ködösmancs igazolta, hogyan halt meg Tölgyszív, Kékcsillag hajlandó lesz

elfogadni, hogy Tigriskarom ölte meg Vörösfarkút Tüzszív úgy döntött, megkérdezi őt a másik dologról is, amit Szürketó mesélt Kékcsillag talán meg tudja mondani, elloptak-e valaha egy pár kölyköt a Villám törzs táborából. Amikor elérte a tisztást, Tüzszív egyenesen a Nagyszikla felé tartott Ahogy elért Kékcsillag barlangjához, két macska nyávogását hallotta odabentről, és Kékcsillag illata mellett megérezte Tigriskaromét is. Ahogy Tigriskarom kinyomakodott a barlang bejáratát fedő zuzmófüggönyön, Tüzszív gyorsan a sziklához lapult, remélve, hogy nem veszik észre. − Vadászcsapatot indítok a Napos Sziklák felé − szólt vissza a sötét harcos a háta fölött − Napok óta egy macska sem vadászott arrafelé. 84

TITKOK ERDEJE − Jó ötlet! − helyeselt Kékcsillag, és követte Tigriskarmot − Még mindig kevés a zsákmány. A Csillag törzs adja, hogy minél hamarabb eljöjjön az olvadás. Tigriskarom egyetértőn morgott valamit, majd elügetett a harcosok barlangja felé, de nem vette észre a szikla mellett kuporgó Túzszívet Amint Tigriskarom elment, Túzszív odasietett a barlanghoz. − Kékcsillag! − szólalt meg, ahogy a törzs vezére megfordult, hogy bemenjen. − Szeretnék beszélni veled. − Rendben van! − nyávogta Kékcsillag. − Gyere be! Tűzszív követte Kékcsillagot a barlangba. A zuzmófüggöny a helyére csusszant, és elzárta a kintről jövő hó fehér fényének útját A bágyadt benti fényben Kékcsillag szembeült Tűzszíwel. − Miről van szó? − kérdezte. Tűzszív nagy levegőt vett − Emlékszel Hollómancs történetére, miszerint Vörösfar-kú ölte meg Tölgyszívet a Napos Sziklák melletti csatában? Kékcsillag megmerevedett − Tűzszív, annak vége vanl − morogta. − Már megmondtam. Elég okom van azt hinni, hogy ez a történet nem igaz! − Tudom − Tűzszív tisztelettudóan meghajtotta a fejét − De megtudtam valami újat Kékcsillag csendben várt Tűzszív nem tudta volna megmondani, mit gondol. − Egy macska sem ölte meg Tölgyszívet, sem Vörösfarkú, sem Tigriskarom − folytatta, és idegesen jött rá, hogy most már késő meggondolni magát − Tölgyszív akkor halt meg, amikor rázuhant egy nagy szikladarab. 85

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Kékcsillag összevonta a szemöldökét − Honnan tudod mindezt7 − Én… megint elmentem Hollómancshoz − ismerte be Tűzszív. − A Gyűlés után. − Készen állt Kékcsillag dühére, de vallomása után a vezér nyugodt maradt − Tehát ezért késtél el − jegyezte meg Kékcsillag. − Meg kellett tudnom az igazat! − nyávogta Tűzszív gyorsan. − És én… − Várj egy pillanatot! − vágott közbe Kékcsillag. − Hollómancs először azt mondta neked, hogy Vörösfarkú ölte meg Tölgyszívet. Megváltoztatta a történetét 7 − Nem, egyáltalán nem! − bizonygatta Tűzszív. − Én értettem félre! Vörösfarkú részben felelős volt Tölgyszív haláláért, mert ő vezette a szikla alá, ami végül is maga alá temette őt De nem akarta megölni. És ez az, amit te nem akartál elhinni − emlékeztette Kékcsillagot − Hogy Vörösfarkú szándékosan meg akarna ölni egy másik macskát. Egyébként… − Nos? − Kékcsillag hangja olyan nyugodt volt, mint mindig. − Átmentem a folyón, hogy beszéljek a Folyó törzs egyik macskájával − vallotta be Tűzszív. − Csak hogy biztos legyek benne. Az a macska azt mondta, tényleg így történt, Tölgyszív a sziklaomlástól halt meg. − Lepillantott a mancsára, és mivel ismét ellenséges területre lépett, felkészült Kékcsillag dühkitörésére, de amikor felpillantott, a vezér szemében nem látott mást, mint élénk érdeklődést Kékcsillag aprót bólintott, mire Tűzszív folytatta. − Tehát tényszerűen tudjuk, Tigriskarom hazudott arról, hogyan halt meg Tölgyszív. Nem ő maga ölte meg, hogy meg86

TITKOK ERDEJE bosszulja Vörösfarkú halálát. Tölgyszív a sziklaomlástól halt meg. Nem lehet, hogy Tigriskarom Vörösfarkú haláláról is hazudott? Ahogy Tűzszív beszélt, Kékcsillag egyre zavartabb lett. Összehúzta a szemét, így a barlang homályában csak egy vékony kis csík látszott szeme kékjéből. A vezér hangosan felsóhajtott. − Tigriskarom kiváló vezérhelyettes − mormolta. − Ezek pedig súlyos vádak. − Tudom − helyeselt Tűzszív halkan. − De Kékcsillag, nem látod, hogy milyen veszélyes Tigriskarom? Kékcsillag lehorgasztotta a fejét. Olyan sokáig hallgatott, hogy Tűzszív eltűnődött, nem lenne-e jobb, ha távozna, de Kékcsillag nem küldte el. − Van még valami más is − kockáztatta meg Tűzszív. − Valami különös, ami két Folyó törzsbeli harcost érint Kékcsillag erre felnézett, a füle megrezzent Tűzszív egy pillanatig habozott, továbbítsa-e egy szeszélyes Folyó törzsbeli öreg macska pletykáit, de az igazság iránti vágya erőt adott neki, hogy folytassa. − Hollómancs azt mesélte, hogy a Napos Sziklák melletti csatában Tölgyszív megakadályozta, hogy Vörösfarkú megtámadjon egy Kőbundás nevű harcost. Tölgyszív azt mondta, hogy a Villám törzs egyik harcosának sem szabad megtámadnia Kőbundást Én… beszéltem a Folyó törzs egyik idős macskájával. Ez a nőstény azt mondta, hogy Tölgyszív vitte hozzá Ködösmancsot és Kőbundást, amikor még kicsik voltak. Tél volt, és az öreg macska szerint a kicsik meghaltak volna, ha 87 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

nem törődik velük valaki. Szürketó, ez az idős macska szoptatta őket Szürketó azt mondta, hogy…, hogy a kicsiken a Villám törzs szaga volt érezhető. Lehetséges ez? Loptak el valaha kölyköket a táborunkból? Pár szívdobbanásig Tűzszív azt hitte, Kékcsillag nem is hallotta őt, olyan csendben volt Majd felállt, és pár lépést előrelépett, amíg orruk szinte összeért − És te meghallgattad ezt az ostobaságot7 − sziszegte. − Csak azt gondoltam, hogy… − Nem ezt várom tőled, Tűzszív! − morogta Kékcsillag. Szeme jegesen ragyogott, nyaka körül felborzolódott a szőr. − Bementél az ellenség területére, és felültél mindenféle ostoba pletykának! Tényleg elhiszed, amit egy Folyó törzsbeli macska mond? Jobb lenne, ha inkább a saját kötelességeidre gondolnál, és nem azért jönnél ide, hogy meséket adj elő Tigriskaromról! − Egy hosszú pillanatig tanulmányozta Tűz-szívet − Talán Tigriskaromnak igaza volt, amikor kételkedett a hűségedben. − Én…, én… sajnálom − hebegte Tűzszív. − De azt hittem, Szürketó igazat mond. Kékcsillag hosszan kifújta a levegőt. Korábbi érdeklődése eltűnt, arckifejezése hideg és távoli volt. − Menj! − parancsolta. − Keress magadnak valami hasznos elfoglaltságot, olyasmit, ami hasznára van egy harcosnak! És soha, soha ne említsd ezt nekem többé! Megértetted? − Igen, Kékcsillag! − Tűzszív kezdett kifelé hátrálni a barlangból. − De mi lesz Tigriskarommal? Ö… − Menj! − Kékcsillag szinte köpte a parancsot. 88

TITKOK ERDEJE Tűzszív mancsa belesüppedt a homokba, ahogy igyekezett engedelmeskedni. Amint kiért a barlangból, megfordult, átrohant a tisztáson, és csak akkor állt meg, amikor már több rókafarokhossznyira volt Kékcsillagtól. Teljesen összezavarodott. Először úgy tűnt, Kékcsillag felkészült arra, hogy végighallgassa, de amint megemlítette az ellopott Villám törzsbeli kölyköket, nem volt hajlandó tovább foglalkozni az üggyel. Jeges szél borzongatta végig Tűzszívet. Mi lesz, ha Kékcsillag eltűnődik azon, miként tudott beszélni a Folyó törzs egyik tagjával? Mi lesz, ha tudomást szerez Szürkecsíkosról és Ezüstpatakról? És mi lesz Tigriskarommal? Egy rövid időre Tűzszív abban a hitben ringatta magát, hogy sikerült megértetnie Kékcsillaggal, milyen veszélyes a vezérhelyettes. Ezer ördög és pokol, gondolta. Most már egy ellenvetést sem akar hallani Tigriskarommal

szemben. Eltoltam! 89

7. FEJEZET Az összezavarodott és boldogtalan Tűzszív a harcosok barlangja felé vette az irányt. Mielőtt odaért, habozott. Nem akarta kockáztatni, hogy találkozzon Tigriskarommal, de ahhoz sem volt kedve, hogy beszélgessen a barátaival. Ehelyett szinte öntudadanul a Sárgafogú barlangja felé vezető páfrányalagút felé indult. Szénmancs bicegett ki onnan, éppen összeütköztek. Tűzszív hangos nyekkenéssel fenékre esett, Szénmancs pedig beterítette hóval. − Ne haragudj, Tűzszív! − lihegte Szénmancs. − Nem láttam, hogy jössz! Tűzszív lerázta bundájáról a havat. Szénmancs látványára kissé könnyebb lett a szíve. Egykori növendékének szeme pajkosan csillogott, szőre szerteszét állt. Akkoriban festett így, mikor még Tűzszív növendéke volt. Tűzszív a baleset után egy ideg attól tartott, hogy ez a Szénmancs örökre eltűnt. − Mi ez a nagy sietség? − kérdezte tőle. − Gyógynövényeket keresek Sárgafogú számára − magyarázta Szénmancs. − Ebben a nagy havazásban annyi macska volt beteg, hogy kezdenek kifogyni a készletei. Annyit 90

TITKOK ERDEJE szeretnék összegyűjteni, amennyit csak lehet, mielőtt besötétedik. − Jövök, segítek neked − ajánlkozott Tűzszív. Kékcsillag azt mondta, keressen magának valami hasznos elfoglaltságot, és még Tigriskarom sem találna semmi kivetnivalót abban, hogy gyógynövényeket gyűjtöget az orvosmacskának. − Remek! − nyávogta Szénmancs boldogan. Egymás mellett átmentek a tisztáson, és a rekettyealagút felé tartottak. Tűzszívnek kicsit lassítania kellett, hogy Szénmancs lépést tarthasson vele, de ha Szénmancs észre is vette, nem törődött vele. Mielőtt elérték volna az alagutat, Tűzszív macskakölykök nyivákolását hallotta. Megfordult, és az idősek barlangja melletti kidőlt fa ágai közé bámult Egy csapat kölyök vette körül Törtfarkút, akinek a faágak között jelöltek ki menedéket Amióta Kékcsillag oltalmat adott Törtfarkúnak, az Árnyak törzsének egykori vezére magányosan élt odújában, és harcosok őrizték felváltva. Nem sok macska járt arrafelé, és a kicsiknek semmi okuk nem volt, hogy ott legyenek − Gonosz áruló! − Felhőkölyök hangja visítva szárnyalta túl a többiekét Tűzszív riadtan figyelte, ahogy a fehér kölyök egyre közelebb bodadozott, egyik mancsával Törtfarkú oldalába bökött, és elugrott mellőle. Az egyik kölyök utánozta, és azt kiáltotta Törtfarkú felé. − Úgyse kapsz el! Sötétcsíkos, aki a vak macska mellett őrködött, meg sem próbálta elküldeni a kölyköket Egy rókafarokhossznyira ült, és kárörvendő csillogással a szemében maga alá gyűrt mancsát tanulmányozta. 91

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Törtfarkú reményvesztetten forgatta ide-oda a fejét, de felhős, vak szeme miatt nem tudott visszavágni. Sötét színekben játszó bundája foltos és fénytelen volt, széles pofáját pedig sebhelyek tarkították. Az egyik ilyen karmolás okozta seb oltotta ki a szeme világát. A valaha fensőbbséges és vérszomjas vezérnek nyoma sem volt Tűzszív aggódó pillantást váltott Szénmanccsal. Tudta, hogy sok macska szerint Törtfarkú megérdemli a szenvedést, de nem tehetett róla, az öreg és tehetetlen egykori vezér láttán elfogta a szánalom. Ahogy a piszkálódás folytatódott, Tűzszív-ben felébredt a düh. − Várj meg! − nyávogta Szénmancsnak, és a tisztás széle felé sietett. Látta, hogy Felhőkölyök lecsap Törtfarkú farkára, és éles fogaival harapdálni kezdi. Törtfarkú

bizonytalan lábakon elbotorkált előle, és mancsával feléje csapott. Sötétcsíkos azonnal talpra ugrott, és odasziszegett neki. − Ha hozzányúlsz ahhoz a kölyökhöz, te áruló, miszlikbe aprítalak! Tűzszív túl dühös volt ahhoz, hogy beszéljen. Felhőkölyök felé ugrott, megragadta a grabancánál fogva, és ellódította Törtfarkú mellől. Felhőkölyök tiltakozva nyávogott. − Hagyd abba! Ez fáj! Tűzszív durván leejtette a hóba, és mély hangon felmordult − Menjetek haza! − parancsolta a többi kölyöknek − Menjetek haza az anyátokhoz. Most! A kölykök félelemtől tágra nyílt szemmel bámultak rá, majd eloldalogtak, és egyenként eltűntek az óvoda bejáratán. 92

TITKOK ERDEJE − Ami pedig téged illet… − sziszegte Tűzszív Felhőkö-lyöknek. − Hagyd békén azt a kölyköt! − vágott közbe Sötétcsíkos, aki odament Felhőkölyök mellé. − Nem árt senkinek. − Te maradj ki ebből, Sötétcsíkos! − morogta Tűzszív. Sötétcsíkos elhaladt mellette, és majdnem fellökte, mielőtt visszaosont a fogolyhoz. − Házimacska! − vicsorgott oda a háta mögött Tűzszív izmai megfeszültek. Rá akart ugrani Sötétcsíkosra, hogy visszatolja torkán a sértést, de leállította magát A törzs harcosainak most nem szabad egymással harcolniuk. Egyébként is fontosabb dolga van Felhőkölyökkel. − Hallottad ezt? − szólt, és lepillantott a fehér kölyökre. − „Házimacska!” − És? − mormolta Felhőkölyök lázadozó hangon. − Mi az a házimacska? Tűzszív nagyot nyelt, amint rájött, hogy Felhőkölyök még nem tudja, mit jelent származása a törzsnél. − A házimacska olyan macska, aki a Kédábúakkal él − kezdte óvatosan. − Egyes törzsbeli macskák nem hisznek abban, hogy egy házimacskának született macskából valaha is jó harcos lehet És rólam is ezt gondolják, mert én is, akárcsak te, a Kédábúak egyik tanyáján születtem. Tűzszív szavaira Felhőkölyök szeme egyre tágabbra nyílt. − Hogy érted ezt? − nyávogta. − Én itt születtem! Tűzszív rábámult − Nem, nem itt születtél − nyávogta. − A te anyád Hercegnő, az én testvérem. A Kédábúak egyik tanyáján lakik. 93

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Akkor adott téged a törzsnek, amikor még nagyon kicsi voltál, hogy igazi harcos lehessen belőled. Felhőkölyök pár pillanatig mereven állt, mintha hóból és jégből faragták volna. − Miért nem mondtad ezt eddig nekem? − követelőzött − Sajnálom − nyávogta Tűzszív. − Én… azt hittem, tudod. Azt gondoltam, Pettyesfejű elmondta. Felhőkölyök pár lépést hátrált A szemében lévő döbbenet lassan hideg megértéssé változott. − Hát ezért gyűlöl a többi kölyök − köpte a szavakat. − Azt hiszik, nem veszik hasznomat, mert nem ebben a nyavalyás erdőben születtem. Micsoda ostobaság! Tűzszív megpróbálta megkeresni a megfelelő, bátorító szavakat Eszébe jutott, milyen izgatott és boldog volt Hercegnő, amikor fiát a törzsnek adta, és hogy ő, Tűzszív, hogyan ígérte meg, hogy Felhőkölyöknek csodálatos élete lesz mellette itt, a törzsben. Most arra kényszerítette Felhőkölyköt, hogy elgondolkozzon a múltján, és a rá váró nehézségeken, melyekkel meg kell küzdenie, mielőtt a törzs befogadja. Mi lesz, ha a kölyök úgy gondolja, hogy Hercegnő és Tűzszív rossz döntést hozott? Tűzszív felsóhajtott. − Lehet, hogy ostobaság, de ez így megy. Én már csak tudom. Figyelj! − magyarázta türelmesen. − A Sötétcsíkoshoz hasonló harcosok szerint a házimacskák rosszak. Ez azt jelenti, hogy nekünk kétszer olyan keményen kell dolgoznunk, hogy bebizonyítsuk: a házimacskavér nem szégyellni való! Felhőkölyök felegyenesedett. 94

TITKOK ERDEJE − Nem érdekel! − nyávogta. − Én leszek a törzs legjobb harcosa. Megverekszem bármelyik macskával, aki azt mondja, hogy nem én vagyok a legjobb. Elég bátor leszek, hogy megöljem az olyan vén törvényenkívülieket, mint Törtfarkú. Túzszív megkönnyebbülten látta, hogy Felhőkölyök túljutott a felismerés döbbenetén. Abban azonban nem volt biztos, hogy a kölyök megértette a harcosok törvényének jelentését − A harcos dolga több a puszta gyilkolásnál − figyelmeztette Felhőkölyköt. − Az igaz harcos, a legjobb harcos nem kegyetlen vagy gonosz. Nem karmol meg olyan ellenséget, aki nem tud visszavágni. Hol van ott a becsület 7 Felhőkölyök lehajtotta a fejét, és nem nézett Tűzszív szemébe. Tűzszív remélte, hogy a megfelelő szavakat mondta. Körülnézett, hogy megkeresse Szénmancsot, és látta, hogy az egykori növendék odament Törtfarkúhoz, hogy megnézze a farkát, amit Felhőkölyök összeharapdált − Nem sérült meg − nyávogta a vak kandúrnak. Törtfarkú mozdulatlanul feküdt, üres tekintetét mancsára függesztette, és nem válaszolt Tűzszív habozva odament, és orrával addig bökdöste az öreg macskát, amíg az fel nem állt − Gyere! − nyávogta. − Menjünk vissza a helyedre. Törtfarkú megfordult, és hagyta, hogy Tűzszív visszakísérje a törött ágak mögötti, levelekkel bélelt mélyedésbe. Sötétcsíkos megvető farkbiccentéssel vette tudomásul, hogy elhaladtak mellette. − Jól van, Szénmancs! − nyávogta Tűzszív, miután Törtfarkú elhelyezkedett − Menjünk, keressük meg azokat a gyógynövényeket! 95

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Hová mentek? − kapta fel a fejét Felhőkölyök, és újult energiával odaugrott melléjük. − Én is jöhetek? Amikor Tűzszív habozott, Szénmancs azt nyávogta. − O, hadd jöjjön, Tűzszív! Csak azért kerül folyton bajba, mert unatkozik. És elkel egy kis segítség. Felhőkölyök szeme boldogan ragyogott, és hangos dorombolás tört fel a torkából, erőteljes hang apró, bolyhos kis testéhez képest. Tűzszív vállat vont. − Rendben. De egy rossz mancsmozdulat, és mész vissza az óvodába, mielőtt kimondanád, hogy „egér”! A bicegő Szénmancs a vízmosáson át a völgybe vezette őket, ahol a növendékek gyakorlatozni szoktak. A nap már lemenőben volt, és hosszú, kék árnyékokat vetett a hóra. Felhőkölyök előttük ugrándozott, bekukkantott az üregekbe, és képzeletbeli zsákmányokat üldözött. − Hogy tudod megtalálni a gyógynövényeket a hó alatt? − kérdezte Tűzszív. − Nem fagy meg minden? − Bogyók még ilyenkor is vannak − mutatott rá Szénmancs. − Sárgafogú azt mondta, keressek borókát, az jó a köhögésre és a hasfájásra, meg rekettyét, amiből borogatást lehet készíteni törött csontra és sebekre. Ó, és keressek bengekérget a fogfájásra. − Bogyók! − Felhőkölyök oldalazva rohant feléjük − Rengeteg bogyót keresek nektek! − Elszáguldott a völgy oldalán növő egyik bokorcsoport felé. Szénmancs vidáman megbillentette a farkát − Nagyon lelkes − jegyezte meg. − Ha egyszer növendék lesz, gyorsan fog tanulni. 96 TITKOK ERDEJE Tűzszív elégedetlen hangot hallatott. Felhőkölyök energiája a növendék Szénmancsra emlékeztette. Viszont Szénmancs sohasem gúnyolt volna ki egy olyan szánalomra méltó macskát, mint a vak Törtrarkú. − Nos, ha az én tanítványom lesz, jobb, ha elkezd hallgatni rám − mormolta. − Ó, igen? − Szénmancs ingerkedő pillantást vetett Tűz-szívre. − Nagyon keménykezű nevelő vagy, minden növendéked reszketni fog a bundájában! Tűzszív belenézett Szénmancs nevető szemébe, és megnyugodott. Szokás szerint vidámabb lett attól, hogy Szénmanccsal volt együtt Abbahagyhatja az aggódást Felhőkölyök miatt, és folytathatja a megkezdett munkát.

− Szénmancs! − kiáltotta Felhőkölyök a völgy mélyéről. − Itt nagyon sok bogyó van! Gyertek, nézzétek meg! Tűzszív elfordította a fejét, és meglátta, hogy a fehér kölyök egy kis, sötét levelű bokor mellett kuporog, mely két szikla között nőtt. A szárak mentén élénkvörös bogyók nőttek. − Finomnak látszanak − nyávogta Felhőkölyök, ahogy a két macska közelebb jött. Kinyújtotta a nyakát, hogy jót harapjon belőlük. Ugyanebben a pillanatban Szénmancs feljajdult Tűzszív meglepetésére előrelökte magát a havon, és fúriaként rontott előre, ahogy csak sebesült lába engedte. − Ne, Felhőkölyök! − kiáltotta. Szénmancs nekiment Felhőkölyöknek, és fellökte. Felhőkölyök döbbenten felkiáltott, és a két macska a földre zuhant Tűzszív odarohant. Attól félt, hogy Felhőkölyök talán megse97

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE besítette az amúgy is sérült Szénmancsot, de amint elérte őket, Szénmancs lesöpörte magáról a kölyköt, és lihegve felült. − Hozzányúltál? − kérdezte. − N-nem! − hebegte Felhőkölyök zavartan. − Én csak… − Nézd! − Szénmancs arrébb tolta Felhőkölyköt, amíg a kölyök orra majdnem hozzáért a bokorhoz. Tűzszív még sohasem látta Szénmancsot ilyen mérgesnek. − Nézd meg jól, de ne nyúlj hozzá! Ez a tiszafa. A bogyója olyan halálos, hogy elnevezték halálbogyónak. Már egytől is meghalhatsz. Felhőkölyök szeme akkora lett, mint a hold. Most az egyszer elnémult, és rettegve meredt Szénmancsra. − Minden rendben − nyávogta Szénmancs kedvesen, és párszor nyugtatólag megnyalogatta Felhőkölyök vállát − Most nem történt baj. De nézd meg jól, nehogy legközelebb újra elkövesd ezt a hibát! És soha, hallod, soha ne egyél meg olyasmit, amiről nem tudod, mi az! − Igen, Szénmancs − fogadkozott Felhőkölyök. − Akkor menj, és keress bogyókat! − Szénmancs megbökte a kölyköt, hogy felálljon. − És ha találsz valamit, szólj nekem. Felhőkölyök elsietett, egyszer-kétszer még visszanézve a válla felett. Tűzszív nem emlékezett rá, hogy látta-e valaha is ilyen legyőzöttnek. Bármilyen merész is volt, most nagy megrázkódtatás érte. − Szerencse, hogy itt voltál, Szénmancs! − nyávogta Tűzszív, és hirtelen elszégyellte magát, mert nem tudott eleget ahhoz, hogy figyelmeztesse Felhőkölyköt − Nagyon sokat tanultál Sárgafogútól. 98 TITKOK ERDEJE − Nagyon jó tanár − válaszolta Szénmancs. Lerázta bundájáról a havat, és Felhőkölyök után ment az emelkedőn. Tűzszív mellette ballagott, ismét lelassítva lépteit, hogy együtt haladhassanak. Most azonban Szénmancs észrevette. − A lábam meggyógyult, már amennyire ez lehetséges − nyávogta halkan. − Nagyon fogom sajnálni, ha el kell hagynom Sárgafogú barlangját, de nem maradhatok ott örökké. − Megfordult, hogy Tűzszívre nézzen. Minden csintalanság eltűnt tekintetéből, helyette fájdalom és bizonytalanság sütött a kék szeméből. − Nem tudom, mihez kezdek majd. Tűzszív odahajolt, és arcát vigasztalón az övéhez dörzsölte. − Kékcsillag tudni fogja. − Talán − Szénmancs vállat vont − Kicsi korom óta olyan akartam lenni, mint Kékcsillag. Olyan nemes macska, aki egész életét a törzsnek áldozza. De Tűzszív, mit áldozhatok most fel én? − Nem tudom − ismerte be Tűzszív. Egy macska életét könnyen lehet követni a törzsön belül: először kölyök, aztán növendék, majd harcos, néha királynő, majd végül tiszteletnek örvendő idős macska, aki visszavonul az öregek közé. Tűzszívnek fogalma sem volt arról, mi lesz azzal a macskával, aki sérülése miatt nem élheti a harcosok életét, nem mehet járőrözni, nem vadászhat és harcolhat, mint a többi harcos. Még az óvodában lévő kicsikre felügyelő királynők is harcosok voltak valaha, és olyan képességek birtokában vannak, melyek segítik őket megvédeni és felnevelni a kölykeiket 99

ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Szénmancs bátor volt és intelligens, a balesete előtt végtelen energiát és elhivatottságot mutatott a törzsi élet iránt. Csak nem dobják el mindezt7 Ez Tigriskarom hibája, gondolta Tűzszív sötéten. O állította a csapdát, ami a balesethez vezetett. − Menj, látogasd meg Kékcsillagot! − javasolta hangosan. − Kérdezd meg, mi a véleménye! − Talán megkérdezem − Szénmancs vállat vont − Szénmancs! − Felhőkölyök hangos nyávogása szakította félbe beszélgetésüket. − Gyere, nézd meg, mit találtam! − Jövök, Felhőkölyök! − Szénmancs elbicegett, és közben vidáman odaszólt Tűzszivnek. − Lehet, hogy most a halálos estikét találta meg. Tűzszív figyelte, ahogy Szénmancs elmegy. Remélte, hogy Kékcsillag talál módot arra, hogy értékes életet biztosítson Szénmancsnak a törzsön belül. Szénmancsnak igaza volt: Kékcsillag nagy vezér, és nem csak a csatában. Minden macskájára gondot viselt Tűzszív ennek tudatában még inkább összezavarodott, amikor eszébe jutott, hogyan reagált Kékcsillag Szürketó hírére. Miért viselkedett Kékcsillag olyan különösen, amikor megmondta neki, hogy két Folyó törzsbeli harcos a Villám törzsben született7 A történet annyira feldühítette Kékcsillagot, hogy inkább szemet hunyt a Tigriskarom jelentette veszély felett is. Tűzszív megrázta a fejét, ahogy lassan Szénmancs után ballagott Rejtélyes, mélyen eltemetett titok övezi ezeket a macskákat, és kezdte úgy érezni, erején felül áll, hogy valaha is megérthesse, mi az. 100

8. FEJEZET Tűzsziv lekuporodott az óvodában, és figyelte, ahogy egy alom-nyi kölyök szopik. Egy pillanatra izgatottság töltötte el, hiszen ezek az apróságok jelentették a törzs jövőjét Aztán valami megmozdult elméjében. A Villám törzsnek nem voltak ilyen apró kölykei. Honnan vannak? Hagyta, hogy tekintete a kölykökről az anyára vándoroljon, de nem látott mást, csak egy ezüstszürke bundát. A királynőnek nem volt arca. Tűzsziv lenyelt egy rémült kiáltást. Ahogy bámult, a királynő ezüstös alakja halványulni kezdett, és nem hagyott hátra mást, csak sötétséget. A kicsik nyávogtak, rémülten, elveszetten sipítoztak. Fagyos, hideg szél támadt, és elsodorta az óvoda meleg illatát. Tűzsziv felugrott, és megpróbálta követni a szánalomra méltó kölykök hangját, mely elveszett a szélfútta sötétségben. − Nem talállak titeket! − kiáltotta. − Merre vagytok? Aztán puha aranyfény ragyogott fel. Tűzsziv meglátott egy másik macskát, aki vele szemben ült, mancsa közt pedig ott voltak a kölykök. Pettyeslevél volt az. 101

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Tűzszív kinyitotta a száját, hogy beszéljen hozzá. Pettyeslevél végtelen kedvességgel nézett rá, mielőtt a látomás szertefoszlott, és Tűzszív ott találta magát a harcosok barlangjának mohás fekhelyén. − Muszáj ilyen zajt csapnod? − morogta oda Porosbun-dás. − Egy macska sem tud aludni miattad egy szemhu-nyást se. Tűzszív felült. − Bocsánat! − motyogta. Muszáj volt a barlang közepére pillantania, ahol Tigriskarom aludt A vezérhelyettes korábban már panaszkodott a zaj miatt, amit Tűzszív álmában csap. Megkönnyebbülésére Tigriskarom nem volt ott. Tűzszív az ágak közt beszűrődő fényből megállapította, hogy a nap már a fák koronája fölött jár. Gyorsan megmosakodott, és igyekezett nem kimutatni Porosbundás előtt, mennyire megrázta az álom. Rettegő, magányos kölykök…, kölykök, akiknek az anyja eltűnt Jóslat volt7 Ilyen fiatal kölykök nem is voltak most a törzsben. Vagy az álom az egykori Villám törzsbeli kölykökről szólt, Ködösmancsról és Kőbundásról? Lehet, hogy az igazi anyjuk valahogy eltűnt7

Amíg mosakodott, Porosbundás még egyszer utoljára ránézett, és kinyomakodott a barlangból, csak Tűzszív maradt ott, meg a szokott helyén alvó Hosszúfarkú és Szélvihar. Tűzszív észrevette, hogy Szürkecsíkosnak nyoma sincs, és a fekhelye is hideg, mintha már hajnalban elhagyta volna. Elment, hogy találkozzon Ezüstpatakkal, találgatta Tűzszív. Megpróbálta megérteni barátja érzelmeinek erősségét, de 102

TITKOK ERDEJE nem tehetett róla, aggódott érte. Vágyott a bonyodalmak nélküli napok után, amikor még mindketten növendékek voltak. Tűzszív kidugta a fejét az ágak közül. A hófödte tábor csillogott a hideg téli napfényben. Olvadásnak semmi jele nem mutatkozott A csalános mellett Homokvihar kuporgott egy darab zsákmány fölött. − Jó reggelt, Tűzszív! − üdvözölte vidáman. − Ha enni akarsz, jobb, ha sietsz, amíg még marad valami zsákmány. Tűzszív rájött, hogy a gyomrát mardossa az éhség. Ügy érezte, egy egész holdtölte óta nem evett. Odament a zsákmányhalomhoz, és látta, hogy Homokviharnak igaza volt. Csak pár darab maradt Kiválasztott egy seregélyt, és odavitte a csalánoshoz, hogy Homokvihar mellett egye meg. − Ma vadásznunk kell! − mondta két falás között. − Fehérvihar és Egérbundás már el is mentek az új növendékeikkel − mondta Homokvihar. − Fényesmancs és Tüskemancs alig várták! Tűzszív eltűnődött: vajon Szürkecsíkos is elvitte a növendékét 7 Egy pillanattal később azonban Páfránymancs lépett ki a harcosok barlangjából. A világosbarna bundájú macska körülnézett, mielőtt odasietett Tűzszívhez. − Nem láttad Szürkecsíkost7 − kérdezte. − Sajnálom − vont vállat Tűzszív. − Már elment, mire felébredtem. − Soha nincs itt − nyávogta Páfránymancs szomorúan. − Ha ez így megy tovább, Gyorsmancs előbb lesz harcos, mint én. Még Fényesmancs és Tüskemancs is. 103 ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

− Butaság! − nyávogta Tűzszív. Hirtelen dühös lett Szürke-csíkosra és a Folyó törzs nőstény macskája iránti rögeszméjére. Egy harcosnak sem áll jogában így semmibe venni a növendékét! − Nagyon jól haladsz, Páfránymancs! Ha van kedved, eljöhetsz velem vadászni! − Köszönöm! − dorombolta Páfránymancs, és máris vidámabbnak tűnt. − Én is jövök − ajánlkozott Homokvihar, és lenyelte reggelijének maradékát, majd megnyalta a szája szélét. Homokvihar ment legelöl, amikor a három macska áthaladt a rekettye-alagúton. − Na, Páfránymancs − mondta Tűzszív, amikor elérték a kiképzővölgy szélét −, hol lehet igazán jó zsákmányt találni? − A fák alatt − válaszolta Páfránymancs, és farkával arrafelé biccentett − Az egerek és a mókusok a fák alatt keresgélnek diófélék és magok után. − Jól van! − nyávogta Tűzszív. − Lássuk, igazad van-e! Beljebb mentek a völgyben. Közben elhaladtak Pettyesfejű mellett, aki boldogan figyelte a hóban ugrándozó kölykeit. − Jó lesz, ha kicsit kiszaladgálják magukat − magyarázta. − A hó annyira nyughatadanná teszi őket! Felhőkölyök a tiszafa alatt ült pár alomtársával, és fontoskodva magyarázta nekik, hogy ez a halálbogyó, és soha, soha nem szabad enniük belőle. Tűzszív, akit szórakoztatott a kölykök komolysága, üdvözlésképpen odanyávogott, ahogy elhaladtak mellettük. A fák alatt, a völgy mélyén a hótakaró már nem volt olyan vastag, és a fehérség alól itt-ott elővillant a barna föld. Ahogy a 104 TITKOK ERDEJE

három macska előrébb ment, Tűzszív apró talpak surrogását hallotta, és megérzett egy egeret Ösztönösen vadászállásba kushadt, és előrecsúszott. Alig helyezte súlyát a mancsaira, nehogy elijessze a zsákmányt Az egér nem volt tudatában a veszélynek, Tűzszívnek háttal egy leesett magot eszegetett Amikor Tűzszív egy farokhossznyira megközelítette, ráugrott, és zsákmányával a szájában győzedelmesen fordult vissza barátaihoz. − Szép fogás! − dicsérte meg Homokvihar.

Tűzszív egy kis földet kapart a zsákmányra, amíg visszajön érte. − A következő a tiéd, Páfránymancs! − mondta. Páfiránymancs büszkén felemelte a fejét, és lekushadva előreosont, szeme ide-oda járt Tűzszív észrevett egy csipegető feketerigót egy magyalbokor alatt, de most visszafogta magát. A növendék szinte Tűzszíwel egy időben vette észre a madarat. Óvatosan, mancsról mancsra közelítette meg. Hátsója ide-oda ringott, ahogy felkészült az ugrásra. Tűzszív figyelte, és azt gondolta, hogy egy szívdobbanásnyival több ideig fogta vissza magát A feketerigó megneszelte, és feljebb röppent, de Páfránymancs egy hatalmas ugrással utánavetette magát, és elkapta a levegőben. Egyik mancsát zsákmányán tartva odafordult Tűzszívhez. − Rosszul időzítettem − ismerte be. − Túl sokáig vártam, ugye? − Talán − válaszolta Tűzszív. − De ne aggódj annyira. Elkaptad, és ez a lényeg. − Amikor visszamész, elviheted az öregeknek − nyávogta Homokvihar. 105

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Páfránymancsnak végre jókedve lett. − Igen, én… − kezdte. Szavait szörnyű sikoly szakította félbe a kiképzővölgy felől. Tűzszív megfordult. − Ez az egyik kölyök volt! Tűzszív Páfránymanccsal és Homokviharral az oldalán a hang irányába rohant Kiszaladt a fák közül a dombtetőre, majd körülnézett − Nagy Csillag törzs! − hápogta Homokvihar. A három macska alatt egy nagy testű, fekete-fehér állat magasodott fel. Tűzszív megérezte a borzszagot Még sohasem látott borzot közelről, bár gyakran hallotta csörtetésüket a bokrokban. A borz egyik hatalmas, kampós karmú mancsával benyúlt a két szikla közötti résbe, ahol Felhőkölyök rejtőzött. − Tűzszív! − kiáltotta Felhőkölyök. − Segíts! Tűzszív érezte, hogy minden egyes szőrszála az égnek mered. Leugrott a völgybe, és támadásra készen kieresztette karmait. Félig-meddig észlelte, hogy Homokvihar és Páfrány-mancs ott szalad mellette. Tűzszív a borz oldalába mélyesztette karmait, mire a hatalmas állat csattogó állkapcsokkal, üvöltve nekitámadt. Nagyon gyors volt Lehet, hogy el is kapta volna Tűzszívet, ha oldalról Páítánymancs nem ugrik rá és nem karmol bele a szemébe. A bon arra fordította a fejét, ahol Homokvihar harapott bele az egyik hátsó lábába. Erősen kirúgott, így levetette magáról Homokvihart, aki elgurult a hóban. Tűzszív ismét támadott, hogy belekarmoljon a borz oldalába. Vörös színű vércseppek hullottak a hóra. A borz 106

TITKOK ERDEJE morgott, de most már hátrált, végül ahogy Homokvihar felállt és közelített hozzá, köpködve megfordult, és elszaladt a vízmosás felé. Tűzszív Felhőkölyök felé fordult − Megsérültél? Felhőkölyök előmászott a sziklamélyedésből; egész testében reszketett. − N-nem. Tűzszív megremegett a megkönnyebbüléstől: − Mi történt7 Hol van Pettyesfejű? − Nem tudom. Játszottunk, aztán egyszer csak megfordultam, és nem láttam a többieket. Gondoltam, megkereslek téged, és akkor megjelent ez a borz… − Felhőkölyök rémült kiáltást hallatott, és fejét mancsára hajtva lekuporodott Tűzszív kinyújtotta a nyakát, hogy vigasztalón megnyalogassa, amikor meghallotta Homokvihart − Tűzszív, nézd! Tűzszív megfordult. Páfránymancs féloldalt feküdt, egyik hátsó lábából vér szivárgott a hóra. − Semmiség − nyögte Páfránymancs, és nagy bátran fel akart kelni. − Maradj fekve, amíg megnézzük! − parancsolta Homokvihar. Tűzszív odarohant, és megszemlélte a sebet Megkönnyebbülésére a vágás hosszú volt ugyan, de nem mély, és a vérzés majdnem teljesen elállt

− Szerencséd volt, a Csillag törzsnek legyen hála érte! − nyávogta. − Es megmentettél egy csúnya harapástól. Nagyon bátor tett volt, Páfránymancs! A növendék szeme felragyogott Tűzszív dicséretére. 107

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Nem igazán nevezném bátornak − nyávogta remegő hangon. − Nem volt időm gondolkodni. − Egy harcos sem cselekedhetett volna jobban − nyávogta Homokvihar. − De mit keres itt egy borz fényes nappal? A borzok általában éjszaka vadásznak. − Biztosan éhes, ahogy mi is − találgatta Tűzszív. − Különben nem támadna meg egy olyan nagy állatot, mint Fel-hőkölyök. − Visszafordult a kicsihez, és gyengéden megbökte, hogy felálljon. − Gyere, menjünk szépen vissza a táborba. Homokvihar segített felállni Páfránymancsnak, és mellette ment, amíg visszabicegett a völgy, majd a vízmosás felé. Tűzszív követte Felhőkölyköt, aki a sarkában volt. Ahogy elérték a vízmosást, Pettyesfejű rontott elő, kétségbeesetten szólongatva Felhőkölyköt. Mögötte más macskák jelentek meg, akiket előcsalogatott a táborból az anyamacska rémült kiáltozása. Tűzszív észrevette Szélvihart és Porosbun-dást. Aztán szíve elnehezült, ahogy Tigriskarom lépett ki az alagútból. Pettyesfejű odaugrott Felhőkölyökhöz, és ideges nyálasokkal végigsimogatta. − Merre jártál7. − dorgálta meg. − Már mindenhol kerestelek! Nem lett volna szabad így elrohannod! − Nem rohantam el! − tiltakozott Felhőkölyök. − Mi folyik itt? − Tigriskarom előrenyomakodott a macskacsoport élére. Tűzszív elmagyarázta, míg Pettyesfejű folyamatosan nyugtatgatva lenyalogatta Felhőkölyök felborzolt bundáját 108

TITKOK ERDEJE − Elűztük a borzot − mondta a vezérhelyettesnek. − Páfránymancs nagyon bátor volt. Amíg Tűzszív beszélt, Tigriskarom égő, borostyánszínű szemmel bámult rá, de Tűzszív magasra tartotta a fejét. Most nem volt oka arra, hogy bűntudata legyen. − Jobb, ha elmész Sárgafogúhoz, és megnézeted a lábadat! − mordult oda a vezérhelyettes Páfránymancsnak. − Ami pedig téged illet… − Megfordult, és fenyegetőn Felhőkölyök fölé tornyosult − Hogy voltál képes ilyen veszélybe sodorni magad? Azt hiszed, a harcosoknak nincs más dolguk, mint téged megmenteni? Felhőkölyök lelapította a fülét. − Sajnálom, Tigriskarom! Nem akartam veszélybe kerülni! − Nem akartál! Nem tanított meg senki arra, hogy ne kóborolj el így? − Még csak kölyök − tiltakozott Pettyesfejű szelíden, és kedves, zöld szemét a vezérhelyettesre fordította. Tigriskarom acsarogva fordult felé. − Már eddig is több bajt okozott, mint az összes többi kölyök együttvéve! − morogta. − Itt az ideje, hogy megtanulja a leckét! Cserébe végezhet egy kis igazi munkát! Tűzszív kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon. Most az egyszer Felhőkölyök valóban nem akart bajt okozni, ijedtsége éppen elég büntetés volt azért, hogy elcsavargott Pettyesfejű mellől. De Tigriskarom folytatta. − Menj, és viseld gondját az öregeknek! − parancsolta. − Takarítsd ki a piszkos fekvőhelyeket, és hozz friss mohát! Ellen109 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE

őrizd, hogy van-e elég ételük, és nézd át a bundájukat, nincs-e bennük kullancs! − Kullancs! − kiáltott fel Felhőkölyök. Félelmének utolsó cseppjei is elpárologtak a dühtől. − Azt már nem! Miért nem keresik meg a maguk kullancsát7 − Mert már öregek − sziszegte Tigriskarom. − Kicsit jobban meg kell értened a törzsi törvényeket, ha egyáltalán növendék akarsz lenni. − Felhőkölyökre pillantott − Most menj! És addig dolgozz, amíg azt nem mondom, hogy elég! Felhőkölyök egy pillanatra harciasnak tűnt, de még ő sem akart kétszer szembeszegülni

Tigriskarommal. Perzselő kék szeme összevillant a vezérhelyettes tekintetével, majd a kölyök elszaladt az alagút felé. Pettyesfejű kimerülten felsóhajtott, és utánament. − Mindig mondtam, hogy nem volt jó ötlet házimacskákat engedni a törzsbe! − morogta Tigriskarom Porosbundás-nak. Beszéd közben Tűzszívre pillantott, mintha arra akarná rávenni a fiatal harcost, hogy tiltakozzon. Tűzszív félrenézett − Gyere, Páfránymancs! − mondta, és lenyelte a mérgét Nem volt értelme vitába bonyolódni. − Menjünk el Sárgafogúhoz! − Megyek, megkeresem a zsákmányunkat! − ajánlotta fel Homokvihar. − Nem szeretnénk, ha a borz kaparintaná meg! − Elindult felfelé a vízmosáson. Tűzszív köszönésképpen utánanyávogott, majd az alagúthoz baktatott Páfránymanccsal együtt A növendék csúnyán sántított, és kimerültnek tűnt. 110

TITKOK ERDEJE Ahogy közeledtek a rekettyealagúthoz, Tűzszív meglepetten látta, hogy Törtfarkú biceg kifelé, mellette Sárgafogúval. Két őr, Sötétcsíkos és Hosszúfarkú szorosan mellettük ment. − Őrültség, hogy így kivisszük − morogta Hosszúfarkú. − Mi lesz, ha elszökik? − Elszökik? − kérdezte reszelős hangján Sárgafogú. − Gondolom, azt is elhiszed, hogy a sündisznók repülni tudnak. Nem szökik ez sehová, te ostoba szőrgolyhó! − Egy simább szikláról óvatosan letisztogatta a havat, és odavezette Tört-farkút Törtfarkú leült, vak arcát a nap felé emelte, és beleszimatolt a levegőbe. − Szép napunk van − mormolta Sárgafogú, és vékony, szürke testét Törtfarkúéhoz nyomta. Tűzszív még sohasem hallotta az öreg nőstényt ilyen gyengéden beszélni. − Hamarosan elolvad a hó, és megjön a tavasz. Jó, kövér zsákmányunk lesz. Akkor majd többet ehetsz. Ahogy hallgatta őket, Tűzszívnek eszébe jutott, amit senki más nem tudott: az, hogy Sárgafogú Törtfarkú anyja. Ezt még maga Törtfarkú sem tudta, és semmi jelét nem adta, hogy hallotta Sárgafogú kedves szavait. Tűzszív összeráncolta a szemöldökét az orvosmacska szemében megjelenő fájdalom láttán. Sárgafogú kénytelen volt elengedni magától Törtfarkút, amikor megszületett, mert az orvosmacskáknak nem lehetnek kölykeik. Később pedig, a gonosz macskák támadásakor, megvakította, hogy megmentse választott törzsét. Ennek ellenére még mindig szerette a fiát, jóllehet ő maga nem jelentett többet Törtfarkúnak, mint a Villám törzs bár111 ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

mely másik macskája. Tűzszív majdnem együtt nyávogott Sárgafogúval együttérzésében. − Erről szólnom kell Tigriskaromnak! − nyávogta Sötétcsíkos fontoskodva, és körbejárta a sziklát, ahol a macskák ültek. − Nem adott semmiféle olyan parancsot, miszerint engedjük, hogy a fogoly elhagyja a tábort Tűzszív odaosont mellé, és orrát Sötétcsíkos arcába nyomta. − Amikor legutóbb ellenőriztem, még Kékcsillag volt a Villám törzs vezére − köpte a szavakat. − Mit gondolsz, kire fog hallgatni? Rád vagy az orvosmacskára? Sötétcsíkos hátsó lábára állt, és elhúzta a száját, kivillantva éles fogait. Tűzszív a háta mögül hallotta, hogy Páfránymancs riadtan felsziszeg. Tűzszív megfeszült, várta az idősebb harcos támadását, de mielőtt kitört volna a harc, Sárgafogú dühös morgása véget vetett az indulatoknak. − Hagyjátok abba ezt az ostobaságot! Mi történt Páfrány-manccsal? − Lapos arca megjelent a szikla szélén, és ráncos volt az aggodalomtól. − Megkarmolta egy borz − mondta Tűzszív, és még egy utolsó pillantást vetett Sötétcsíkosra. Az öreg orvosmacska kissé mereven leugrott, és megszemlélte Páfránymancs lábát, majd végigszimatolta a sebet. − Életben maradsz! − morogta. − Menj a menedékembe, Szénmancs ott van, kapsz tőle pár gyógynövényt, amit majd rá kell nyomnod a sebre! − Köszönöm, Sárgafogú! − nyávogta Páfránymancs, és elbicegett. 112

TITKOK ERDEJE Tűzszív követte, de mielőtt belépett a rekettyealagútba, visszanézett. Sárgafogú visszamászott a sziklára, testét megint hozzányomta Törtfarkúhoz, és gyengéden nyalogatta a bundáját. Tűzszív

hallotta az orvosmacska reszelős hangját, úgy duruzsolt, ahogy a királynők szoktak a kölykeiknek. Törtfarkú azonban ugyanolyan tartózkodó volt, mint mindig. Még oda sem fordult a nőstényhez, hogy beszélgessen vele. Tűzszív szomorúan bement az alagútba. Kevés erősebb kötelék van, mint ami anyát és kölykeit köti össze. Sárgafogú még mindig érezte ezt a kötődést, a sok fájdalom után is, amit Törtfarkú okozott, aki megölte az apját, vérszomjas uralma során tönkretette saját törzsét, és gonosz macskái élén megtámadta a Villám törzset. De Sárgafogú elméjének egy részében Törtfarkú még mindig az ő kölyke volt. Hogyan választhatták el Ködösmancsot és Köbundást az anyjuktól? − tűnődött Tűzszív. Miért vitte el őket Tölgyszív a Folyó törzshöz? És a legfontosabb: a Villám törzs macskái miért nem indultak a keresésükre? 113

9. FEJEZET Sdrgafogú barlangjában Tűzszív elmagyarázta, mi történt, míg Szénmancs megnézte a Páfránymancs lábán lévő karmolást, és borogatást hozott rá. − Jobb, ha itt pihensz ma este − mondta a szürke nőstény a növendéknek. − Biztos vagyok benne, hogy a lábad egy-két napon belül a régi lesz. − Vidáman beszélt, hangjában nyoma sem volt keserűségnek amiatt, hogy saját lába sohasem gyógyulhat meg. Majd Tűzszívhez fordulva hozzátette. − Az előbb járt nálam Felhőkölyök. Azt mondta, elmegy az öregek barlangjába kullancsot keresni, így adtam neki egy kis egérepét. − Az meg mire jó? − kérdezte Páfránymancs. − Ha az egérepét ráteszed a kullancsra, az hamarosan lepotyog − mondta Szénmancs. Kék szeme vidáman csillogott. − Csak ne nyalogasd meg utána a mancsodat! Elég keserű! − Biztos vagyok benne, hogy Felhőkölyök élvezni fogja − grimaszolt Tűzszív. − Azért kár, hogy Tigriskarom megbüntette, mert szerintem nem az ő hibája volt, hogy megtámadta a borz. 114

TITKOK ERDEJE Szénmancs vállat vont. − Tigriskarommal nem lehet vitatkozni. − így van − helyeselt Túzszív. − Azt hiszem, megyek, és megnézem, minden rendben van-e Felhőkölyökkel. Amint belépett az öregek barlangjába, orrát megcsapta az egérepe bűze. Kicsifülű az oldalán feküdt, míg Felhőkölyök kullancsok után kutatta át szürke bundáját Az idős macska összerezzent, ahogy Felhőkölyök a hátsó lábára dörzsölte az egérepe egy részét − Óvatosan, kicsike! Ne engedd ki közben a karmod! − Nem engedtem ki − mormolta Felhőkölyök, de arca eltorzult az undortól. − Tessék, kész van! Végeztünk, Kicsifülű! Tarkafarkú, aki komolyan figyelt, Tűzszívre pillantott. − A rokonod nagyon hatékony, Tűzszív! − mondta reszelős hangján. − Ne, Felhőkölyök − mondta, ahogy a kölyök elindult felé az egérepével átitatott mohadarabbal. − Biztos vagyok benne, hogy nincs bennem kullancs. És a helyedben nem ébreszteném fel Félszeműt − a kidőlt fatörzs felé biccentett, ahol az öreg macska összegömbölyödve aludt − Nem köszönné meg, hogy felzavartad. Felhőkölyök reménykedve körülnézett, de több idős macska nem volt ott. − Akkor elmehetek? − kérdezte. − Félszeműt később is meglátogathatod − nyávogta Tűzszív. − Addig is jobb lesz, ha kicseréled a piszkos derékaljat. Gyere, segítek neked. − Ügyelj rá, hogy az új elég száraz legyen! − morogta Kicsifülű. 115

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

Tűzszív és Felhőkölyök együtt kikaparta a régi mohát és hangát, majd több fordulóval kihordták a táborból. Tűzszív megmutatta Felhőkölyöknek, hogy úgy szedheti le mancsáról az egérepét, ha beledörzsöli a hóba. − Most menjünk és hozzunk friss mohát! − nyávogta. − Gyere, tudok egy jó kis helyet! − Fáradt vagyok − panaszkodott Felhőkölyök, ahogy Tűzszív után baktatott. − Nem akarom ezt csinálni. − Pedig nagy kár, mert muszáj! − vágott vissza Tűzszív. − Fel a fejjel, rosszabb is lehetne! Meséltem már neked, hogy növendékkoromban teljesen egyedül kellett ellátnom Sárgafogút7 − Sárgafogút7 − Felhőkölyök szeme kitágult. − Pfuj, biztosan folyton zsémbeskedett! Megkarmolt7 − Csak a nyelvével − válaszolta Tűzszív. − Az is elég éles! Felhőkölyök röviden, dorombolva felnevetett Tűzszív megkönnyebbülésére abbahagyta a panaszkodást, és amikor elérték a sűrű mohás részt, derekasan kivette részét az ásásból, és utánozta Tűzszívet, aki megmutatta neki, hogyan kell lerázni a nyálka nagy részét Mohával teli szájjal visszatérőben voltak a tábor felé, amikor Tűzszív meglátta, hogy egy macska csusszan ki a rekettye-alagútból, és elindul felfelé a vízmosás oldalán. Az összetévesztheteden hatalmas test és csíkos bunda Tigriskaromé volt. Tűzszív összehúzta a szemét A vezérhelyettes szinte alattomosnak tűnt. Ide-oda nézelődött, mielőtt elhagyta az alagutat, és olyan gyorsan eliszkolt a vízmosás szája felé, ameny116

TITKOK ERDEJE nyire csak lehet Tűzszívnek hirtelen rossz érzése támadt. Valami nincs rendben. − Felhőkölyök! − nyávogta, és letette mohadarabját a földre. − Vidd el a saját adagodat az öregeknek, és gyere vissza az enyémért! Van egy kis dolgom! Felhőkölyök egyetértőn mormogott valamit teli szájjal, majd eliramodott az alagút felé. Tűzszív megfordult, és visszarohant oda, ahol Tigriskarom eltűnt. A vezérhelyettest nem látta ugyan, de illatnyoma és a hatalmas mancsnyomok a hóban elárulták Tűzszívnek, merre ment. Tűzszív ügyelt rá, hogy lemaradjon, nehogy Tigriskarom megérezze vagy meglássa. A nyom egyenesen a Magasfenyők irányába haladt, a Favágó telep mellett. Tűzszív ijedten döbbent rá, hogy Tigriskarom a Kétlábúak tanyája felé tart. Szívében félelem ébredt Lehet, hogy a vezérhelyettes fel akarja keresni a testvérét, Hercegnőt7 Talán annyira dühös Felhőkölyökre, hogy bántani akarja az anyját7 Tűzszív sohasem mondta el a törzsnek, hol él Hercegnő, de Tigriskarom számára nem lett volna lehetetlen megérezni a szagát Felhőkölyök után. Tűzszív lekushadva, óvatosan osont tovább. Ahogy a nyom egy rekettyésen haladt át, a szeme sarkából mozgást érzékelt. Egy egér motoszkált a bokrok alatt. Tűzszív nem akart megállni vadászni, de úgy érezte, az egér szinte könyörög, hogy elkapja. Ösztönösen követőpozícióba kushadt, ahogy megközelítette a zsákmányt Egyetlen ugrással az egéren termett, és csak egy pillanatig tartott eltemetnie a hó alá, majd ismét követni kezdte Tigriskarmot. 117

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Tűzszív most gyorsabban haladt Félt, hogy amíg vadászott, a vezérhelyettes már el is végezte, amit akart. Ahogy megkerült egy kidőlt fatörzset, szó szerint összeütközött Tigriskarommal, aki a másik irányba akart elosonni. A vezérhelyettes meglepetten hőkölt hátra. − Te egéragyú! − sziszegte. − Mit keresel itt? Tűzszív első reakciója a megkönnyebbülés volt Tigriskaromnak nem volt ideje elérni a Kédábúak tanyáját és bántani Hercegnőt. Majd rájött, hogy a borostyánszemű vezérhelyettes gyanakvással kémleli. Nem szabad megtudnia, hogy követtem, gondolta kétségbeesetten Tűzszív. − Én… csak azért jöttem, hogy megmutassam Felhőkö-lyöknek, hol találhat mohát a fekhelyek kibéleléséhez − hebegte. − Aztán azt gondoltam, vadászok egy kicsit. − Egy zsákmányt sem látok − morogta Tigriskarom.

− Itt van eltemetve. − Tűzszív fejével abba az irányba bökött, ahonnan jött A harcos szeme összeszűkült. − Mutasd meg! Tűzszív dühös volt, hogy a harcos nem hitt neki, de meg is könnyebbült, hogy szerencséjére elejtette az egeret Visszavezette Tigriskarmot a nyomon, és lekaparta az imént eltemetett egérről a havat − Meg vagy elégedve? A vezérhelyettes összeráncolta a szemöldökét Tűzszív szinte olvasott a gondolataiban. A sötét harcos nagyon szerette volna valamiért hibáztatni Tűzszívet, de most nem járt sikerrel. Végül azt morogta. 118

TITKOK ERDEJE − Megjárja! − lehajolt, hogy megemelje Tűzszív egerét, majd elmasírozott a tábor felé. Tűzszív figyelte, ahogy elmegy, majd rohanni kezdett az ösvényen a Kétlábúak tanyája felé. Legalább kiderítheti, hol járt Tigriskarom. Időről időre forgatta a fülét Tigriskarmot még arra is képesnek gondolta, hogy megfordul, és követi őt, de nem hallott semmit, és végül lassan megnyugodott. Tigriskarom szaga a Kétlábúak tanyáját övező egyik kerítés mellett ért véget Tűzszív ide-oda járkált a fák alatt, és a talajt vizsgálta. A havat sok mancs taposta szét, túl sok volt a nyom ahhoz, hogy olvashasson belőlük. Több macska járt erre, és nem is olyan régen. Tűzszív undorodva felhúzta az orrát. A macskaszag összekeveredett a rég elhullott zsákmány és a Kétlábúak szemetének bűzével. Tigriskarom szagát kivéve képtelen volt azonosítani őket. Tűzszív mélyen elgondolkodva mosakodni kezdett. Nem lehetett kideríteni, hogy Tigriskarom vajon találkozott-e ezekkel az ismeretlen macskákkal, vagy csak áuSaladt a nyomukon. Már éppen indulni akart a tábor felé, amikor nyávo-gást hallott maga mögött. − Tűzszív! Tűzszív! Tűzszív felugrott, és megfordult. A Kétlábúak kerítésének tetején testvére, Hercegnő ült. Tűzszív azonnal a kerítéshez rohant, és felugrott mellé. Hercegnő mély hangú dorombolásban tört ki, és arcát Tűzszívhez dörgölte. − Tűzszív, olyan vékony vagy! − kiáltotta, ahogy elhúzódott tőle. − Eszel eleget7 119 ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Nem, a törzsben egy macska sem lakik jól − ismerte be Tűzszív. − Ebben az időben kevés a zsákmány. − Most nem vagy éhes? − kérdezte a testvére. − Van egy tál étel a Kédábúaknál a helyemen. Megeheted, ha akarod. Tűzszív pár szívdobbanásig elcsábult. Szájában összefutott a nyál a gondolatra, hogy olyan étellel tömheti meg a hasát, amit előzőleg nem kell elejtenie. De végül győzött a józan ész. Nem térhet vissza úgy, hogy bundája csak úgy szaglik a Kédá-búaktól, és a harcosok törvénye megtiltotta számára az evést, mielőtt a törzset ellátta. − Köszönöm, Hercegnő, de nem lehet! − nyávogta. − Remélem, jól tartod Felhőkölyköt − nyávogta Hercegnő aggodalmasan. − Már napok óta figyelem, mikor jössz. Mondd, hogy van a fiam? − Jól van − válaszolta Tűzszív. − Hamarosan növendék lesz belőle. Hercegnő szeme büszkén felcsillant, Tűzszív bundája pedig felborzolódott a bizonytalanságtól. Tudta, milyen sokat jelentett testvérének, hogy elsőszülöttjét a törzsnek adta. Semmi kétséget nem hagyhat afelől, hogy a kölyök hogyan illeszkedik be a törzs életébe. − Felhőkölyök bátor és erős − mondta. − Es okos is. − És kotnyeles, elkényeztetett és tiszteletlen, tette hozzá magában. De biztos, hogy gyorsan tanul, ha megszokja a harcosok törvényeit. − Biztos vagyok benne, hogy remek harcos lesz belőle − nyávogta. Hercegnő dorombolt. − Persze hogy az lesz, hiszen te fogod tanítani. 120

TITKOK ERDEJE Tűzszív füle zavartan megrezzent. Hercegnő azt hitte, hogy Tűzszívnek könnyű harcosnak lenni. Nem tudta, milyen gondokkal küzd a törzsön belül, vagy hogy milyen nehéz helyesen dönteni, amikor olyan dolgok jutnak tudomására, melyek az egész törzset érintik. − Mennem kell! − nyávogta. − Hamarosan ismét eljövök látogatóba! És ha eljön a tavasz, elhozom Felhőkölyköt is. − Búcsúzóul kedvesen megnyalogatta Hercegnőt, aki még hangosabban

dorombolt a gondolatra, hogy viszontláthatja szeretett kölykét. Tűzszív visszaballagott Tigriskarom szagnyomán, és folyamatosan zsákmány után kutatott. Miután azt mondta Tigriskaromnak, hogy vadászni indult, tudta, illene megfelelő zsákmánnyal hazatérni. Lassanként egy ismeretlen hang hatolt el a tudatáig. Meg kellett állnia, hogy rájöjjön, mi lehet az. Valahol víz csepegett. Körülnézett, majd meglátott egy ezüstös cseppecskét egy tüskés ág végén. A csepp megduzzadt és ragyogott a napfényben, mielőtt lehullott, apró lyukat vájva a hóba. Tűzszív felemelte a fejét. Most már mindenhol csöpögött körülötte a víz, és meleg szellő borzolta a bundáját. Boldogan jött rá, hogy a kemény tél ideje lassan lejár. Hamarosan eljön a tavasz, és ismét rengeteg zsákmányuk lesz! Az olvadás megkezdődött! 121

10. FEJEZET Amikor Tűzszív visszaért a táborba, meglátta Kékcsillagot, aki épp az óvodából lépett ki. Gyorsan letette az egeret a zsákmányhalomra, és odasietett hozzá. − Igen, Tűzszív, mi az? − kérdezte a vezér. Hangja nyugodt volt, de Tűzszív elszomorodott, mert a Kékcsillag hangjából hiányzó melegség azt jelentette, nem bocsátotta meg, hogy az eltűnt Villám törzsbeli kölykök után kérdezősködött. Tiszteletteljesen lehajtotta a fejét. − Kékcsillag, a Kédábúak tanyája mellett vadásztam, és… − Miért ott? − vágott közbe Kékcsillag. − Néha azt gondolom, túl sok időt töltesz a Kédábúak közelében. − Én… csak azt gondoltam, talán van arrafelé zsákmány − hebegte Tűzszív. − Egyébként, amíg ott voltam, idegen macskák szagát fedeztem fel. Kékcsillag azonnal éber lett, hegyezni kezdte a fülét, és élénken nézett Tűzszívre. − Hány macskáról van szó? Melyik törzsbe tartoznak? − Nem vagyon biztos benne, hányan lehetnek − ismerte be Tűzszív. − De legalább öten vagy hatan. Viszont egyik 122

TITKOK ERDEJE törzs szaga sem volt érezhető rajtuk. − Felhúzta orrát, ahogy felidézte a szagokat. − Varjúeledelszaguk volt, ami azt jelenti, hogy nem házimacskák voltak. Kékcsillag eltűnődött, és Tűzszív megkönnyebbülésére úgy tűnt, ellenségessége lassan szertefoszlik. − Milyen régi volt a szag? − kérdezte Kékcsillag. − Elég friss volt De egy macskát sem láttam arrafelé. − Kivéve Tigriskarmot, tette hozzá némán, de úgy döntött, a történetnek ezt a részét nem osztja meg Kékcsillaggal. A vezér nem volt abban a hangulatban, hogy újabb vádakat hallgasson meg helyetteséről, és egyébként sem volt bizonyítéka rá, hogy Tigriskaromnak bármi köze van az idegen macskákhoz. − Lehet, hogy a Kétlábúak gonosz macskái? − találgatott Kékcsillag. − Köszönöm, Tűzszív! Megmondom a járőrcsapatoknak, hogy jól nézzenek körül arrafelé, ha ott járnak Nem hiszem, hogy fenyegetést jelentenének a törzsre, de sohasem lehetünk elég óvatosak. Tűzszív a tábor felé igyekezett, szájában egy pocok lógott. A nap ragyogott a kék égen, és bár csak két nap telt el a Hercegnővel való találkozás óta, a hó nagy része elolvadt. A rügyek növekedtek, és apró zöld levelek kezdtek megjelenni a fák ágain. De ami még fontosabb: a zsákmányállatok újra feltűntek az erdőben. Már most könnyebb volt magasabb zsákmányhalmot emelni, és több holdtölte óta először a törzs végre jóllakhatott. Amikor Tűzszív a tisztásra érkezett, a királynők épp a régi fekhelyaljat pakolták ki az óvodából. Miután zsákmányát a 123 ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

halomra ejtette, Tűzszív odament segíteni, és örömmel látta, hogy Felhőkölyök is ott

buzgólkodik. − Megmutatom a többi kölyöknek, hol van az a sok jó moha! − nyávogta a kölyök büszkén, ahogy elbotorkált egy adag régi mohával. − Jó ötlet! − helyeselt Tűzszív. Észrevette, hogy bár Tigriskarom felszabadította kötelessége alól, Felhőkölyök továbbra is segített az öregeknek. Talán a kölyök végre kezd némi hűséget érezni a törzs iránt, amely befogadta. − Azért ügyelj a borzokra! Abban a pillanatban meglátta az óvodából kilépő Aranyvirágot, aki egy nedves mohalabdát görgetett maga előtt. Még meg nem született kölykeitől gömbölyű hasa mélyen a földre lógott. − Szia, Tűzszív! − nyávogta. − Nem csodálatos ismét látni a napot7 Tűzszív barátságosan megnyalogatta a királynő bundáját. − Hamarosan itt a tavasz − nyávogta −, a kölykeid jókor születnek. Ha… − Elhallgatott, és megfordult, mert hallotta, hogy mögötte Tigriskarom szólítja a nevén. − Tűzszív, ha nincs más dolgod, mint a királynőkkel pletykálkodni, lenne számodra egy feladatom! Tűzszív lenyelte a kívánkozó csípős választ. Egész délelőtt vadászott, és csak pár pillanatra állt meg beszélgetni Aranyvirággal. − Szeretném, ha elvinnél egy járőrcsapatot a Folyó törzs határához! − folytatta a vezérhelyettes. − Pár napja egy macska sem járt arra, és most, hogy a hó elolvadt, fel kell elevenítenünk a szagjelöléseket. Ügyelj arra, hogy egy Folyó törzsbeli 124 TITKOK ERDEJE macska se vadásszon a területünkön! Ha mégis ott találod őket, tudod, mit kell tenned! − Igen, Tigriskarom! − nyávogta Tűzszív. Úgy látszik, a sündisznónak szárnya nő, ha Tigriskarom őt szemelte ki arra, hogy vezesse a járőrcsapatot! Majd rájött, hogy Tigriskarom túl okos ahhoz, hogy nyilvánosan ellenséges legyen vele. A vezérhelyettes ügyelt rá, hogy úgy bánjon vele, akár a törzs összes többi macskájával, arra az esetre, ha Kékcsillag észrevenné. Akkor sem bízom benned! − gondolta Tűzszív. De hangosan így szólt. − Kiket vigyek magammal? − Akit csak akarsz! Vagy fogjam a mancsod én? − morogta Tigriskarom. − Nem, Tigriskarom! − mostanra Tűzszív már alig bírt magával. A legszívesebben jól belemart volna a vezérhelyettes sebhelyes orrába. Sietősen elbúcsúzott Aranyvirágtól, és a harcosok barlangja felé tartott. Homokvihar bent volt, fekve mosakodott, míg a közelben Szürkecsíkos és Szélvihar beszélgetett. − Ki jön járőrözni? − kérdezte Tűzszív. − Tigriskarom azt szeretné, hogy ellenőrizzük a Folyó törzs határát! Szürkecsíkos azonnal felugrott a Folyó törzs említésére, míg Szélvihar kicsit lassabban állt fel. Homokvihar abbahagyta a mosakodást, és Tűzszívre pillantott. − Már abban reménykedtem, hogy egy kicsit nyugtom lesz − panaszkodott. − Hajnal óta vadásztam. De a hangja vidám, nem pedig távolságtartón barátságtalan, mint akkor, amikor a törzshöz érkeztem, gondolta Tűzszív, és Homokvihar már fel is állt és megrázta magát. 125

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Rendben! − nyávogta. − Mutasd az utat! − Na, és Páfiránymancs? − kérdezte Tűzszív Szürkecsíkostól. − Nem akarod őt is magaddal hozni? − Fehérvihar és Egérbundás elvitte a növendékeket − magyarázta Szélvihar. − Az összes növendéket. Micsoda ostobaság! Zsákmányra vadásznak az öregeknek. Tűzszív kivezette őket a táborból, de ahogy felugrott a vízmosás oldalára, mancsa viszketni kezdett. Úgy érezte, több holdtölte telt el azóta, hogy utoljára hó nélküli talajon futott, és nem fagyott le a mancsa. Ki akarta nyújtóztatni izmait − A Napos Sziklák felé tartunk − nyávogta −, aztán pedig a határ mentén a Négyesfához megyünk. Sietős tempót diktált, ahogy áthaladtak a fák között, de annyira azért nem mentek gyorsan, hogy ne vegye észre a ragyogóan csillogó zöld hajtásokat a fakón, vagy a zöld száron előbukkanó kankalinok első bimbóit. Madárdal és a tavasz friss illata töltötte be a levegőt. Sétára lassított, ahogy a járőrcsapat elérte az erdő szélét. Maga előtt hallotta a folyó hangját, mely végre megszabadult jégpáncéljától. − Már majdnem a határnál vagyunk! − nyávogta halkan.

− Mostantól fogva ébernek kell lennünk! Lehet, hogy Folyó törzsbeli macskák járnak erre! Szürkecsíkos megállt, és kinyitotta a száját, hogy beigya a széllel érkező szagokat. − Nem érzek egy Folyó törzsbeli macskát sem − jelentette. Tűzszív eltűnődött: vajon Szürkecsíkos csalódott, hogy Ezüstpatak nincs a közelben? − Egyébként elég lehet a zsákmányuk 126

TITKOK ERDEJE most, hogy a folyón nincs jég − tette hozzá Szürkecsíkos. − Miért jönnének ide, és lopnák el a miénket7 − Szerintem a Folyó törzs mindenre képes! − morogta Szélvihar. − A bundát is lelopnák a hátadról, ha nem tartanád szemmel őket! Tűzszív látta, hogy Szürkecsíkos hátán felborzolódik a szőr. − Akkor gyertek! − nyávogta sietősen; próbálta elvonni barátja figyelmét, mielőtt az olyasmit mondana, amivel elárulja, hogy hűségét meg kellett osztania. − Menjünk! − Átrohant az utolsó fák között, és kiért a nyílt partra. Attól, amit ott látott, azonnal megtorpant, és villámként csapott bele álmának emléke. A macskák előtt a talaj enyhén lejtett a folyó felé − vagy ami valaha a folyó volt Az olvadó hótól megduzzadt víztömeg kiöntött medréből, és olyan magasra emelkedett, hogy Tűzszív mancsától egy nyúlugrásnyira nyaldosta a füvet A nád teteje még épphogy kilátszott, távolabb a Napos Sziklák csak szürke szigetek voltak egy ezüstösen csillogó tóban. Az olvadás valóban eljött, de a folyó kiáradt. 127

11. FEJEZET − Nagy Csillag törzsi − lihegte Homokvihar. A másik két macska egyetértőn felnyögött, de Tűzszívet elnémította a rémület. Azonnal felismerte a ragyogó víztömeget, és eszébe jutottak Pettyeslevél baljóslatú szavai: „A víz eloltja a tűzeti” Átjárta a hideg félelem, ahogy próbálta megérteni, hogy a víz milyen fenyegetést jelenthet törzse számára. így alig volt tudatában, hogy Szürkecsíkos próbálja felhívni magára a figyelmét, csak akkor jött rá, amikor a szürke harcos szorosan az oldalához nyomta magát. Rémület villant Szürkecsíkos borostyánszínű szemében, és Tűzszívnek nem kellett megkérdeznie, miért. Barátja Ezüstpatakot féltette. A part alacsonyabb volt a túloldalon, a Folyó törzs területén, így a megduzzadt folyó sokkal messzebb áradt. Ami a szigeten lévő tábort illeti… Tűzszív eltűnődött, mennyire lehet víz alatt. Aggodalmai ellenére megszerette Ezüstpatakot, és növekvő tiszteletet érzett Ködösmancs és Szürketó iránt is. Nem akarta elképzelni, ahogy kénytelenek voltak elhagyni táborukat; vagy ami még rosszabb, nem akarta elképzelni őket megfulladva. 128

TITKOK ERDEJE Szélvihar egészen a víz széléig merészkedett, és átbámult a folyón. − A Folyó törzsnek ez nem fog tetszeni − jegyezte meg. − De azért jó. Legalább így nem jönnek át a mi területünkre. Tűzszív érezte, hogy Szürkecsíkos megfeszül a Szélvihar hangjában felcsendülő elégedettségre. Figyelmeztető pillantást vetett barátjára. − Most nem járőrözhetünk a határ mentén − mutatott rá. − Jobb, ha visszamegyünk a táborba, és jelentjük Gyere, Szürkecsíkos! − tette hozzá nyomatékosan, látva, hogy a harcos kétségbeesetten nézegeti a megduzzadt folyót Amint Kékcsillag megtudta a hírt, felugrott a Nagysziklára, és felhangzott az ismerős kiáltás. − Azok a macskák, akik elég nagyok ahhoz, hogy saját zsákmányt szerezzenek, gyűljenek össze a Nagyszikla alatt törzsi Gyűlésre. A macskák azonnal előjöttek barlangjukból, és összecsődültek a tisztáson. Tűzszív elöl helyezkedett el, és büszkén látta, hogy Felhőkölyök Pettyesfejű után bodadozik, bár még túl fiatal ahhoz, hogy részt vegyen a Gyűlésen. Látta, hogy Sárgafogú és Szénmancs a páfrányalagút szájánál

ülve figyelnek. Még Törtfarkú is előbújt barlangjából, őt Egérbundás bökdöste ki. A napos délelőtt kezdett véget érni. A gyülekező felhők eltakarták a napot, a gyenge szellőből erős szél lett, mely átsöpört a tisztáson, és felborzolta a Nagyszikla alatt kuporgó macskák szőrét Tűzszív megborzongott, és nem tudta biztosan, hogy a hidegtől vagy a nyugtalanságtól. 129 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE

− Villám törzs macskái! − nyávogta Kékcsillag. − Táborunk veszélyben lehet A hó elolvadt, de a folyó kilépett medréből. Területünk egy része máris víz alatt van. Rémült kiáltások hangzottak a törzsből, de Kékcsillag hangja túlszárnyalta a nyávogásokat. − Tűzszív, mondd el a törzsnek, mit láttál! Tűzszív felállt, és elmondta, hogy a folyó majdnem ellepte a Napos Sziklákat. − Szerintünk ez nem hangzik olyan veszélyesnek! − nyávogta Sötétcsíkos, mikor Tűzszív elhallgatott. − Elég sok vadászterületünk maradt Aggódjon csak a Folyó törzs az áradás miatt! Egyetértő nyávogások hangzottak, bár Tűzszív észrevette, hogy Tigriskarom néma maradt A vezérhelyettes a Nagyszikla alján ült, és ide-oda tekergő farkától eltekintve mozdu-ladan volt. − Csendet! − köpte a szót Kékcsillag. − A víz olyan hamar ideérhet, hogy észre sem vesszük! Ez fontosabb, mint a törzsek közötti rivalizálás! Nem akarom azt hallani, hogy bármelyik Folyó törzsbeli macska meghalt az áradások során! Tűzszív forró ragyogást fedezett fel Kékcsillag szemében, mintha szavai többet jelentenének annál, amit mondott Teljesen összezavarodott, amint eszébe jutott, hogy Kékcsillag milyen dühös lett, mikor megtudta, hogy szóba állt a Folyó törzs harcosaival; mostani érzései viszont azt sugallták, hogy nincs híján az együttérzésnek. Az öregek közül Foltosbundás szólalt meg. − Emlékszem, amikor a folyó sok holdtöltével ezelőtt kilépett a medréből. Minden törzsből fulladtak meg macskák. 130

TITKOK ERDEJE A zsákmány is megfulladt, és bár mancsunk szárazon maradt, éheztünk. Ez nem csak a Folyó törzs gondja. − Jól mondtad, Foltosbundás! − nyávogta Kékcsillag. − Én is emlékszem arra az időre, és abban reménykedtem, hogy ilyen soha többé nem fordul elő. De mivel megtörtént, a következőket parancsolom. Egy macska sem járhat egyedül! A kölykök és a növendékek csak egy felnőtt harcos kíséretében hagyhatják el a tábort! A járőrcsapatok folyamatosan ellenőrizzék a vízszintet, Tigriskarom, legyen gondod rá! − Igen, Kékcsillag! − nyávogta a vezérhelyettes. − Vadászcsapatokat is küldök Sok zsákmányt kell felhalmoznunk, mielőtt a víz tovább emelkedik. − Jó ötlet! − helyeselt Kékcsillag. Ismét felemelte hangját, hogy az egész törzshöz szóljon. − A Gyűlésnek vége! Menjetek a dolgotokra! − Könnyedén leugrott a Nagyszikláról, és odament Foltosbundáshoz meg a többi öreghez. Tűzszív várta, hogy Tigriskarom kiválasztja-e őt a járőrözéshez, amikor észrevette, hogy Szürkecsíkos kezd eloldalazni a macskáktól. Tűzszív utánasietett, és a rekettyealagútnál érte utol. − Mit képzelsz? Hová mész? − sziszegte a szürke harcos fülébe. − Kékcsillag most mondta, hogy egy macska sem járhat egyedül! Szürkecsíkos rémült pillantást vetett rá. − Tűzszív, muszáj meglátogatnom Ezüstpatakot! − tiltakozott. − Meg kell néznem, hogy jól van-e. Tűzszív kétségbeesetten felsóhajtott Megértette barátja érzéseit, de aligha választhatott volna rosszabb pillanatot arra, hogy társát meglátogassa. 131

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Hogy akarsz átjutni a folyón? − kérdezte. − Megoldom − ígérte Szürkecsíkos komolyan. − Csak víz. − Ne légy egéragyú! − köpte a szavakat Tűzszív. Eszébe jutott, hogy amikor Szürkecsíkos alatt beszakadt a folyó jege, éppen Ezüstpatak mentette meg. − Egyszer már majdnem vízbe fúltál. Nem volt elég?

Szürkecsíkos nem válaszolt, csak ismét az alagút felé indult. Tűzszív visszanézett a válla fölött. A többi macska Tigriskarom utasításai szerint csapatokba tömörült, hogy járőrözni induljanak − Állj meg, Szürkecsíkos! − sziszegte Tűzszív, és az alagút bejáratánál megállította barátját − Várj meg itt! Amint biztos volt benne, hogy Szürkecsíkos úgy tesz, ahogy kérte, Tűzszív átsietett a tisztáson a vezérhelyetteshez. − Hé, Tigriskarom! − nyávogta. − Szürkecsíkos és én indulásra kész vagyunk. Ellenőrizzük a Folyó törzs határvonalát folyásirányban a Napos Szikláknál, rendben? Tigriskarom összehúzta a szemét. Nem tetszett neki, hogy Tűzszív maga választotta ki, melyik területen járőrözzenek. De nem volt oka nemet mondani, főleg mert Kékcsillag is hallótávolságon belül volt − Rendben van! − morogta. − Próbáljatok valami zsákmányt is szerezni! − Igen, Tigriskarom! − válaszolta Tűzszív, és fejet hajtott, majd megfordult, és visszarohant Szürkecsíkoshoz. − Jól van! − lihegte. − Járőrözünk, így legalább egy macska sem fog csodálkozni, hová tűntünk. 132

TITKOK ERDEJE − De te… − kezdte Szürkecsíkos a tiltakozást. − Tudom, hogy menned kell − nyávogta Tűzszív. − De én is veled megyek. Bűntudat cikázott át rajta. Még járőrözés közben sem léphetik át a törzsek határát. Kékcsillag dühös lenne, ha megtudná, hogy két harcosa az életét kockáztatja azzal, hogy az ellenség területére lép, amikor a törzsnek olyan nagy szüksége van rájuk. Tűzszív mégsem hagyhatta, hogy Szürkecsíkos egyedül menjen. Barátját elsodorhatja az áramlás, és akkor soha többé nem tér vissza. − Köszönöm, Tűzszív! − mormolta Szürkecsíkos, ahogy elhagyták az alagutat. − Ezt nem felejtem el neked! A két harcos egymás mellett mászta meg a meredek, sziklás emelkedőt. Ahogy bementek az erdőbe, és a korábbi járőrcsapat nyomát követve haladtak tovább, Tűzszív észrevette, milyen sáros mancsuk alatt a talaj. A megolvadt hó jobban fellazította a földet, mint egy hatalmas esőzés, még a folyó kiáradó, halálos víztömege nélkül is. Mikor elérték a fák szélét, Tűzszív látta, hogy a folyó még jobban megduzzadt Már majdnem teljesen ellepte a Napos Sziklákat, és az örvény szűk gyűrűkben kavargott körülöttük. − Itt sohasem jutunk át! − nyávogta. − Menjünk az áramlás irányába! − javasolta Szürkecsíkos. − Talán a lépőköveken átjuthatunk. − Megpróbálhatjuk! − nyávogta Tűzszív bizonytalanul. Már éppen követni akarta barátját, amikor úgy tűnt, hall valamit: vékony, nyávogó hang ütötte meg fülét a szél zúgása és az örvény morajlása ellenében. − Várj! − szólt − Te nem hallottad? 133 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE

Szürkecsíkos visszanézett, és mindkét macska megállt, feszülten hegyezve a fülét, hogy meghallja a hangot. Aztán Tűzszív újra hallotta. Rettegő, kétségbeesett kismacskák nyávogtak. − Hol vannak? − nyávogta, és körülnézett a fák között. − Nem látom őket! − Ott! − Szürkecsíkos a Napos Sziklák irányába biccentett a farkával. − Tűzszív, megfulladnak! Tűzszív látta, hogy az örvény egy rakás hulladékot és egy gallyakból készített fészket sodort a Napos Sziklákhoz. Két kölyök egyensúlyozott rajta bizonytalanul, apró szájuk tágra nyílt, ahogy segítségért kiáltoztak. Tűzszív úgy látta, az örvény azzal fenyeget, hogy elsodorja őket. − Gyere! − nyávogta Szürkecsíkosnak. − Valahogy el kell érnünk őket! Nagy levegőt vett, és beleugrott a vízbe. Azonnal csuromvizes lett, és bénító, jeges hideg kúszott fel a lábán. Minden egyes lépésnél meg kellett küzdenie a kavargó örvénnyel. Szürkecsíkos ott csapkodott körülötte, de amikor a víz elérte a hasát, megállt. − Tűzszív… − nyögte. Tűzszív megfordult, és nyugtatón bólintott felé. Megértette, hogy mennyire megrémíti a folyó Szürkecsíkost, hiszen pár holdtöltével ezelőtt majdnem belefulladt − Maradj ott!

− nyávogta. − Megpróbálom feléd lökni őket! Szürkecsíkos bólintott, mert túlságosan reszketett ahhoz, hogy megszólaljon. Tűzszív pár lépést tett előre, majd hagyta, hogy az örvény sodorja, és úszni kezdett, Ösztönösen kirúgott a lábával, hogy előrébb haladjon a fekete vízben. A kölykök 134 TITKOK ERDEJE

megakadtak a Napos Szikláknál. Ha a Csillag törzs segít neki, akkor feléjük sodródik. A szél felborzolta hullámok között egy pillanatra elveszítette őket szem elől, bár még hallotta rettegő kiáltásaikat. Majd az egyik Napos Szikla kemény, szürke felülete jelent meg előtte. Erősen kirúgott, bár egy ijesztő pillanatig attól félt, hogy azonnal elsodorja az áramlat. Az örvény kavargott. Tűzszív keményen taposta a vizet, de a folyó nekivetette a sziklának, még a szuszt is kiszorította belőle. Megkapaszkodott a kemény felszínen, a rohanó víz ellenében, és szemtől szembe találta magát a két kölyökkel. Mindkettő nagyon pici volt − valószínű, hogy még szopnak, találgatta Tűzszív. Az egyik fekete, a másik szürke, szőrük apró testükre tapadt, ragyogó kék szemükben rémület ült. Egy törött faágakból, levelekből és a Kédábúak hulladékából készített fészekben kuporogtak, de mikor meglátták Tűzszívet, megpróbáltak odabotorkálni hozzá. A fészek megingott, és sivításaik még hangosabbak lettek, ahogy a víz elérte őket. − Maradjatok nyugton! − lihegte Tűzszív, és őrülten taposta lábával a vizet az örvény ellenében. Gyorsan átgondolta, fel tud-e mászni a sziklára, és magával tudja-e húzni a kölyköket, de nem volt biztos benne, hogy a Napos Sziklákat mikor lepi el teljesen a víz. A legjobb terv még mindig az volt, hogy kihúzza a fészket Szürkecsíkoshoz. Visszanézett, és látta, hogy barátja már jó pozícióba helyezkedett a sodrás irányában, hogy elkapja a felé úszó fészket 135 ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

− A Csillag törzs segítsen meg! − mormolta Tűzszív. Ellökte magát a sziklától, és orrával irányította a fészket a vízben. A két kölyök vinnyogva az ágakhoz lapult Tűzszív maradék erejét összeszedve, mancsával és orrával egyre előrébb lökte a fészket Erezte, hogy a kimerültség kiszívja az erőt végtagjaiból. Bundája csurom víz volt, és annyira fázott, hogy lélegezni is alig tudott. Felemelte a fejét, kipislogta szeméből a vizet, és rémülten döbbent rá, hogy elveszítette szem elől Szürkecsíkost és a partot. Úgy tűnt, nincs más a világon, mint a csapkodó víz, a törékeny fészek és a két rémült kölyök. Majd közelről meghallotta Szürkecsíkos hangját. − Tűzszív! Tűzszív, erre! Tűzszív ismét megkapaszkodott a fészekben, és megpróbálta a hang felé irányítani. A fészek elugrott tőle, ő pedig a víz alá bukott Köhögve és köpködve ismét felküzdötte magát a felszínre, és meglátta a tőle csak pár farokhossznyira a parton fel-alá járkáló Szürkecsíkost Egy szívdobbanásig Tűzszív megkönnyebbült, hogy mindjárt kiérnek a partra. Majd homályos szemét ismét a kölykök-re fordította, és félelem járta át. A fészek kezdett széttöredezni. Tűzszív kétségbeesetten figyelte, ahogy a szürke kölyök alatt beomlik a fészek, és az apróság az örvénybe zuhan. 136

12. FEJEZET * − Ne! − nyávogta Szürkecsikos, és a fulladozó kölyök után vetette magát. Tűzszív elveszítette őket szem elől. A fészekben maradt kölyök kétségbeesetten nyávogott, és megpróbált megkapaszkodni az ágakban, melyeket lassan szétszedett az örvény. Tűzszív utolsó erejével előrelendült, fogát az apróság grabancába mélyesztette, és elrúgta magát a part felé.

Pár pillanat múlva követ érzett mancsa alatt, és sikerült felállnia. Ügy érezte, a fáradtságtól megkövültek a lábai. Ki-kecmergett a vízből, és a fűre ejtette a fekete kölyköt. A kölyök szeme csukva volt. Tűzszív nem volt biztos abban, életben van-e. Ahogy lepillantott a folyó irányába, meglátta a hullámok közül előbukkanó Szürkecsíkost, aki szorosan fogai között tartotta a szürke kölyköt. Odament Tűzszívhez, és gyengéden a földre tette a kicsit. Tűzszív orrával megbökdöste mindkettőt. Nagyon csendben feküdtek, de ahogy Tűzszív közelebb hajolt, látta, hogy oldaluk lassan emelkedik és süllyed. − Hála a Csillag törzsnek! − mormolta. Elkezdte nyalogatni a fekete kölyköt, ahogy az 137 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

óvodában látta a királynőktől. Nyelvével a kölyök összetapadt bundáját dörgölte, hogy felmelegítse. Szürkecsíkos lekuporodott mellé, és ugyanezt tette a szürke kölyökkel. A fekete kölyök hamarosan megmozdult, és jó adag vizet köhögött fel. A szürke kölyök lassabban reagált, de végül ő is felköhögte a vizet és kinyitotta a szemét. − Életben vannak! − kiáltotta Szürkecsíkos megkönnyebbülten. − Igen, de az anyjuk nélkül nem maradnak meg − mutatott rá Tűzszív. Óvatosan megszaglászta a fekete kölyköt A folyóvíz lemosta a törzsi szag nagy részét, de valamennyit még mindig érzett belőle. − Folyó törzs − nyávogta nyugodtan. − Haza kell vinnünk őket A gondolatra, hogy át kell kelniük a megáradt folyón, Tűzszívet szinte elhagyta maradék bátorsága is. Majdnem megfulladt, miközben kimentette a kölyköket, és nagyon elfáradt. Végtagjai merevek és hidegek voltak, bundája csuromvizes. Nem akart mást, csak bemászni a barlangjába, és egy holdtöltén át aludni. Szürkecsíkos, aki még mindig a szürke kölyök mellett kuporgott, úgy nézett rá, mint aki ugyanígy érez. Vastag, szürke bundája a testéhez tapadt, borostyánszínű szemében aggodalom lángolt − Gondolod, hogy átjutunk a folyón? − nyávogta. − Muszáj, különben a kicsik meghalnak! − Tűzszív kényszerítette magát, hogy felálljon. Grabancánál megfogta a fekete kölyköt, és elindult a folyás irányába. − Nézzük meg, át tudunk-e jutni a lépőköveken, ahogy mondtad. − Szürke138

TITKOK ERDEJE csíkos utánasietett, és átküzdötte magát a kiáradt folyó melletti nedves füvön a másik kölyökkel a szájában. Amikor a folyó szintje a szokott volt, a Folyó törzs macskái könnyedén átjutottak a lépőköveken. A leghosszabb távolság két szikla között csupán egy farokhossz volt, és itt a folyó mindkét partján a Folyó törzs uralta a területet. Most a kiáramlott víz teljesen ellepte a köveket. De ahol a kövek egy helyen megtörték a felszínt, egy száraz, kérgétől megfosztott fa feküdt keresztbe a folyón. Tűzszív arra gondolt, hogy néhány ága valószínűleg fennakadt a lépőköveken. − Hála a Csillag törzsnek! − kiáltotta. − Ezen a fán átkelhetünk. − Még szorosabban fogta a kölyök grabancát, és nekiindult a folyónak a fatörzs szilánkos vége felé. A kölyök, orra alatt alig egy egérhossznyira látván a fenyegető vizet, sivalkodni és rúgkapálni kezdett. − Maradjatok nyugton mind a ketten! − morogta Szürkecsíkos kedvesen, ahogy egy pillanatra letette a szürke kölyköt, hogy még szorosabban foghassa. − Megkeressük a mamátokat! Tűzszív nem tudta, hogy a rettegő kölyök elég nagy-e ahhoz, hogy mindezt megértse, de a kis test legalább ismét elernyedt, így könnyebb volt vinnie. Ahogy a fa felé vergődött, föl kellett emelnie a fejét, hogy a kicsi ne lógjon bele a vízbe. Ügy érte el a törzset, hogy úsznia sem kellett. Felugrott, megpróbált fogást találni a puha, korhadó fán. Amint felhúzta magát, azon kezdett aggódni, hogy sikerül-e megkapaszkodnia a sima, csúszós fatörzsön. Egyik mancsát óvatosan a másik után helyezve Tűzszív a túlsó part felé 139 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

lépdelt, míg alatta rohant a víz, és úgy nyaldosta a fát, mintha magával akarná sodorni a rönköt és a rajta lévő macskákat is. Tűzszív hátranézett, és látta, hogy Szürkecsíkos követi őt a szürke kölyökkel. Barátja elszántan ráncolta a homlokát A fatörzs távolabbi vége törött ágak szövevényévé alakult Tűzszív lehajolt, hogy átpréselje magát közöttük, ügyelve, hogy a kölyök bundája be ne akadjon a szilánkok közé. Ahogy keskenyedtek

az ágak, egyre nehezebb volt fogást találnia, és mikor már csak egy rókaugrásnyira volt a folyó túloldalától, egyszerűen minden elfogyott, ami elbírhatta volna a súlyát Tűzszív nagy levegőt vett, megfeszítette hátsó lábát, és ugrott Mellső mancsa a parton ért földet, míg hátsó lába őrülten taposta a rohanó örvényt Ahogy felloccsant a víz, a kölyök ismét mocorogni kezdett Tűzszív továbbra is keményen fogta a grabancánál, mellső karmait a puha földbe vájta, és addig kapart, amíg végül szilárdan nem állt a parton. Pár lépésnyit előrerugaszkodott, és gyengéden a földre tette a kölyköt Körülnézett, és meglátta Szürkecsíkost, aki kissé lejjebb húzódzkodott ki a partra. A földre tette a szürke kölyköt, és megrázta magát − Szörnyű íze van a folyónak − köpködött. − Nézd a jó oldalát − javasolta Tűzszív. − Legalább elrejti a szagodat. A Folyó törzs tagjai nem fogják megtudni, hogy te vagy az a harcos, aki átjársz a területükre. Ha egyszer rájönnének… Elhallgatott, amint a Szürkecsíkos melletti bokorból három macska bukkant elő. Tűzszív összeszedte magát, ahogy felismerte Párducbundást, a Folyó törzs vezérhelyettesét, és két harcost, Feketekarmot és Kőbundást Fáradt lábait járás140

TITKOK ERDEJE ra kényszerítve felemelte a fekete kölyköt, és végigment a parton, majd odament Szürkecsíkos mellé. A szürke harcos felállt, mindketten letették terhüket, hogy együtt nézzenek szembe az ellenséggel. Tűzszív azon tűnődött, hogy a Folyó törzsbeli harcosok hallották-e, amit Szürkecsíkosnak mondott. Tudta, hogy ő és Szürkecsíkos túl fáradt ahhoz, hogy kiálljanak egy friss, erős járőrcsapat ellenében. Szédült, ahogy megpróbált elég energiát összegyűjteni fáradt mancsaiba a harchoz. De megköny-nyebbülésére a Folyó törzsbeli macskák pár farokhossznyira tőlük megálltak. − Mi ez? − morogta Párducbundás. Aranypettyes szőre felállt, fülét pedig fejéhez lapította. Mellette Feketekarom acsargott. − Miért léptetek a mi területünkre? − Nem léptünk be a területetekre − nyávogta Tűzszív halkan. − Kihúztuk két kölykötöket a vízből, és haza akartuk vinni őket − Azt képzeled, csak úgy szórakozásból akartunk belefulladni a vízbe? − csattant fel Szürkecsíkos. Kőbundás előrejött, hogy megszaglássza a kölyköket − Igaz! − Kék szeme kitágult − Ezek Ködösmancs eltűnt kölykei! Tűzszív meglepetten szipákolt. Tudta, hogy Ködösmancsnak nemrég kölykei születtek, de arra nem jött rá, hogy ezek az ő kölykei. Most még hálásabb volt, hogy sikerült megmenteni őket, de tudta, hogy egyik macska sem sejtheti meg, hogy Ködösmancsnak barátai vannak a Villám törzsön belül. 141

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Párducbundás szőre nem lapult le a vállán. − Honnan tudhatjuk, hogy megmentettétek a kölyköket 7 − acsargott − Lehet, hogy el akartátok lopni őket! Tűzszív a nőstényre bámult. Miután kockáztatták életüket azért, hogy kimentsék a kicsiket a megáradt folyóból, most azzal vádolják őket, hogy el akarták lopni őket! − Ne légy ilyen egéragyú! − köpte a szavakat. − Amíg átmehettünk volna a jégen a táborotokba, egy Villám törzsbeli macska sem akarta ellopni a kölykeiteket Miért hiszed, hogy éppen most próbálnánk? Majdnem a vízbe fúltunk! Párducbundás elgondolkodott, de Feketekarom odaosont hozzájuk, és arcát agresszíven Tűzszív arcához dugta. Tűzszív acsargott, készen állt a harcra. − Feketekarom! − nyávogta Párducbundás élesem. − Hátra! Ezek a macskák majd mindent megmagyaráznak Görbecsillagnak, és meglátjuk, hisz-e nekik. Tűzszív tiltakozásra nyitotta a száját, de aztán néma maradt El kell menniük a Folyó törzs macskáival… Ilyen kimerült állapotban esélyük sincs, hogy csatát nyerjenek. De legalább Szürkecsíkos meg tudja látogatni Ezüstpatakot − Rendben − nyávogta Tűzszív. − Remélem, a törzsetek vezére látni fogja az igazságot, ha ott van az orra előtt Párducbundás végigvezette őket a folyóparton, míg Feketekarom felemelte az egyik kölyköt, és fenyegetőn osont Tűzszív és Szürkecsíkos mellett A sort Kőbundás zárta, aki a másik kölyköt vitte.

Amikor elérték a szigetet, ahol a Folyó törzs macskáinak tábora volt, Tűzszív látta, hogy egy széles, rohanó vízzel teli 142

TITKOK ERDEJE csatorna választja el a szigetet a szárazföldtől, és a víz a fűzfák lelógó ágai mentén csapkodja a partot. A nádon keresztül egy macskát sem lehetett látni, ezüstszínű víz locsogott a tábort rejtő bokrok között. Párducbundás megállt, szeme rettegéssel telt meg. − A vízszint emelkedett, mióta elhagytuk a tábort! − nyávogta. Ahogy beszélt, nyávogás hangzott fel háta mögött az emelkedő tetejéről, ahol korábban Tűzszív és Szürkecsíkos elbújt, hogy beszélhessenek Ezüstpatakkal. − Párducbundás! Itt vagyunk! Tűzszív megfordult, és meglátta a bokrok közül kiemelkedő Görbecsillagot, a Folyó törzs vezérét Világos színű bundája csurom víz volt, törött állkapcsa pedig mintha a járőr-csapatot és foglyaikat gúnyolta volna. − Mi történt7 − kérdezte Párducbundás, ahogy odaért a vezérhez. − A tábort ellepte a víz! − válaszolta Görbecsillag. Hangja üresen csengett a vereségtől. − Fel kellett jönnünk ide! Ahogy beszélt, két-három másik macska óvakodott elő a bokrok közül. Tűzszív látta, hogy Szürkecsíkos felderül, amint észrevette, hogy az egyik macska Ezüstpatak. − És mit hoztatok nekünk? − kérdezte Görbecsillag. Összehúzott szemmel nézett Tűzszívre és Szürkecsíkosra. − A Villám törzs kémeit7 Mintha nem lenne amúgy is elég bajunk! − Megtalálták Ködösmancs kölykeit − mondta Párducbundás, és biccentett Kőbundásnak és Feketekaromnak, hogy hozzák elő a kölyköket − Azt állítják, hogy a folyóból húzták ki őket 143

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Egy szót sem hiszek belőle! − köpte a szavakat Feketekarom, és letette a kölyköt. − Egy Villám törzsbeli macskában sem lehet bízni! A kölyök említésére Ezüstpatak megfordult, és visszarohant a bokrok közé. Görbecsillag előrelépett, és megszagolgatta a szánalomra méltó kis lényeket. Mostanra már kezdtek magukhoz térni a megpróbáltatásokból, és igyekeztek felülni, de még teljesen csapzottak voltak. − Amikor a tábort elöntötte a víz, Ködösmancs kölykei eltűntek − jegyezte meg Görbecsillag, és zöld szemét Tűzszívre és Szürkecsíkosra függesztette. − Hogy kerültek hozzátok? Tűzszív kétségbeesett pillantást váltott Szürkecsíkossal; a kimerültségtől mindketten indulatosak voltak. − Átrepültünk a folyón! − mondta Tűzszív gúnyosan. Hangos nyávogás szakította félbe. Ködösmancs rohant elő a bokrok közül, és odasietett hozzájuk. − A kicsinyeim! Hol vannak a kicsinyeim? − A két kis szőrgombóc fölé kuporodott, és olyan vadul nézett körbe, mintha azt hitte volna, hogy a többi macska el akarja venni tőle őket Majd sebesen elkezdte nyalogatni őket; mindkettőt egyszerre akarta megvigasztalni. Kőbundás szorosan melléült, és bátorítón nyávogott a fülébe. Ezüstpatak lassabban lépkedett elő, és leült apja, Görbecsillag mellé. Figyelmesen nézegette a Villám törzs macskáit Tűzszív örömmel látta, hogy Ezüstpatak pillantása közömbösen siklik át Szürkecsíkoson. Biztos volt benne, hogy a nőstény nem árulja el őket Újabb macskák jelentek meg, és kíváncsian köréjük gyűltek. Tűzszív felismerte Szürketót, aki semmi jelét nem adta, 144 TITKOK ERDEJE hogy valaha is találkoztak, valamint Sárosbundást, a Folyó törzs orvosmacskáját, aki leguggolt Ködösmancs mellé, hogy megvizsgálja a kölyköket. Egyébként az összes Folyó törzsbeli macska vizes volt, és testükhöz tapadó nedves bundájuk megmutatta, hogy még soványabbak, mint valaha. Tűzszív mindig azt hitte, hogy a Folyó törzs macskái kövérek és karcsúak, hiszen a folyóból mindig van mit enniük. Ez csak addig volt így, amíg Ezüstpatak el nem mesélte, hogy a Kédábúak tavasszal és nyáron a folyó mentén maradnak, és ellopják vagy elijesztik a zsákmány nagy részét A

Kédábúak télen elhagyták az erdőt, de a Folyó törzs most sem tudott vadászni, mivel a folyó befagyott. És ahelyett, hogy az olvadás meghozta volna a régen vágyott élelmet, az áradás teljesen kiszorította őket a táborukból. Ébredező szánalma ellenére Tűzszív látta a Folyó törzs macskái szemében a barátságtalanságot, lelapított fülüket és idegesen megrezzenő farkukat. Tudta, hogy neki és Szürkecsíkosnak keményen kell dolgoznia, ha meg akarják győzni Görbecsillagot arról, hogy valóban megmentették a kölyköket A törzs vezére legalább hajlandó volt esélyt adni nekik a magyarázatra. − Mondjátok el, mi történt! Tűzszív ott kezdte, hogy meghallotta a kölykök sírását, és meglátta őket a faágakból összetákolt fészekben úszni a folyón. − Mióta kockáztatják a Villám törzs macskái értünk az életüket 7 − tört ki Feketekarom megvetőn, ahogy Tűzszív leírta, hogyan tolta a kicsiket a partra az ár ellenében. 145

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Tűzszív elharapott egy dühös választ, de Görbecsillag rásziszegett a harcosra. − Csend legyen, Feketekarom! Hadd beszéljen! Ha hazudik, úgyis hamarosan kiderül! − Nem hazudik! − Ködösmancs felpillantott; még mindig kölykeit szaglászta. − Miért lopná el a Villám törzs a köly-keinket, amikor mindegyik törzsnek nehezére esik jóllakatni a tagjait7 − Tűzszív történetének van értelme − jegyezte meg Ezüstpatak nyugodtan. − El kellett hagynunk a tábort, és a bokrok között kellett menedéket keresnünk, amikor a víz ismét emelkedni kezdett − magyarázta Tűzszívnek. − Amikor eljöttünk Ködösmancs kölykeiért, csak kettőt találtunk meg közülük. A másik kettő eltűnt. Az óvoda egész padlózatát elsodorta a víz. Biztosan elvitte őket a folyó, így találtatok rájuk. Görbecsillag bólintott, és Tűzszív érezte, hogy a Folyó törzs macskáinak ellenségessége kezd szertefoszlani − kivéve Feketekarmot, aki megvető horkantással hátat fordított a Villám törzs harcosainak. − Ez esetben hálásak vagyunk nektek − nyávogta Görbecsillag, bár hangjában neheztelés érződött, mintha nem tudná elviselni a gondolatot, hogy adósa legyen két Villám törzsbeli macskának. − Igen − nyávogta Ködösmancs. Ismét felpillantott, szeme puhán, hálásan ragyogott. − Nélkületek a kicsikéim meghaltak volna. Tűzszív egyetértőn oldalra hajtotta a fejét. Majd élénken megkérdezte. − Tehetünk még valamit értetek? Ha nem tud146

TITKOK ERDEJE tok visszamenni a táborotokba, és kevés a zsákmány az áradás miatt… − Nincs szükségünk segítségre a Villám törzstől − sziszegte Görbecsillag. − A Folyó törzs macskái tudnak vigyázni magukra. − Ne légy ilyen ostoba! − szólalt meg Szürketó, és ránézett vezérére. Tűzszívben újfajta tisztelet támadt az idős macska iránt; arra gondolt, nem sok macska engedi meg magának ezt a hangot Görbecsillaggal. − Túlságosan büszke vagy, ez a te bajod! − mondta reszelős hangján Szürketó. − Hogy jutunk most élelemhez? Még akkor is, ha itt az olvadás, nem lehet halat enni. A folyót gyakorlatilag megmérgezték, és ezt te is tudod. − Tessék? − kiáltotta Szürkecsíkos. Tűzszív túlságosan megdöbbent ahhoz, hogy bármit is mondjon. − Minden a Kétlábúak hibája − magyarázta nekik Szürketó. − Tavaly tavasszal a folyó még tiszta volt, és hemzsegett benne a hal. Most csupa kosz a Kétlábúak táborából jövő szemét miatt − És a halakat megmérgezték − tette hozzá Sárosbundás. − Amelyik macska eszik belőlük, megbetegszik. Több macskát kezeltem idén hasfájás miatt, mint amennyit egész életemben azóta, hogy orvosmacska vagyok. Tűzszív Szürkecsíkosra bámult, majd ismét az éhes Folyó törzsbeli macskákra. Legtöbbjük nem is akart a szemébe nézni; mintha szégyellték volna, hogy egy másik törzsből származó macska tudomást szerez a gondjaikról. − Akkor hadd segítsünk nektek! − sürgette őket Tűzszív. − Amíg levonul az áradás és meg nem tisztul a folyó, zsákmányt szenünk a területünkön, és

elhozzuk nektek. 147 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Ahogy kimondta, máris tudatában volt annak, hogy megszegi a harcosok törvényeit, mely egyedül saját törzsének követelte meg a hűséget Kékcsillag dühbe gurulna, ha megtudná, hogy így osztozni akar a Villám törzs drága kincsnek számító zsákmányán. De Tűzszív képtelen volt rávenni magát, hogy sorsára hagyjon egy másik törzset, amely bajban van. Maga Kékcsillag mondta, hogy jólétünk attól függ, hogy négy törzs van az erdőben, emlékeztette magát Tűzszív. Biztos, hogy a Csillag törzs is e?;t akarja. − Tényleg megtennétek ezt értünk? − kérdezte lassan Görbecsillag; szeme gyanakvón összeszűkült. − Igen − nyávogta Tűzszív. − Én is segítek nektek − ígérte Szürketó, és Ezüstpatakra pillantott. − A törzs megköszöni nektek − morogta Görbecsillag. − Egy macskánk sem fog feltartóztatni titeket a területünkön, amíg levonul az ár, és visszatérhetünk a táborunkba. De azután ismét ellátjuk magunkat − Megfordult, és előrement a bokrok közé. Letört macskái követték, és időnként visszanéztek Tűzszívre és Szürkecsíkosra. Tűzszív látta, hogy nem mindegyikük bízott bennük vagy hitt abban, hogy valóban segítenek nekik. Ködösmancs távozott utolsónak. Orrával megbökte kölykeit, hogy felálljanak, és felsegítette őket az emelkedőn. − Köszönöm nektek! − mormolta. − Ezt nem felejtem el! Tűzszív és Szürkecsíkos egyedül maradt, amikor a Folyó törzs macskái eltűntek a bokrok között Ahogy ismét a folyó felé vezető emelkedőn lépkedtek felfelé, Szürkecsíkos hitetlen148

TITKOK ERDEJE kedve rázta meg a fejét − Vadászunk egy másik törzsnek? Biztosan őrültek vagyunk! − Mi mást tehetnénk? − vágott vissza Tűzszív. − Hagyjuk, hogy éhen haljanak? − Nem! De óvatosnak kell lennünk! Ha Kékcsillag megtudja, varjúeledel lesz belőlünk! Vagy ha Tigriskarom tudja meg, tette hozzá Tűzszív némán. Már gyanítja, hogy Szürkecsíkosnak és nekem barátaink vannak a Folyó törzsben. És lehet, hogy bebizonyosodik: igaza van. 149

13. FEJEZET Hideg, szürke reggel volt. Tűzszív vonakodva előmászott fekhelyéről, és odament Szürkecsíkoshoz, hogy megbökdösse. − Mmi… − Szürkecsíkos megrezzent, majd ismét visszabújt, és farkát orra köré húzta. − Menj innen, Tűzszív! Tűzszív lehajtotta a fejét, és megbökte a széles, szürke vállat. − Gyere, Szürkecsíkos! − suttogta barátja fülébe. − Vadász nunk kell a Folyó törzsnek! Erre Szürkecsíkos feltápászkodott, és hatalmasat ásított. Tűzszív ugyanolyan fáradtnak érezte magát, mint a barátja; minden idejüket és energiájukat felemésztette az, hogy egyszerre vadásztak a Folyó törzs számára, és teljesítették kötelességeiket a saját törzsükben. Már többször átkeltek a folyón zsákmányukkal, és eddig szerencséjük volt. Egy Villám törzsbeli macska sem tudta meg, mit művelnek. Tűzszív kinyújtózott, és óvatosan körülnézett a barlangban. A harcosok nagy része a mohadarabok között feküdt összegömbölyödve. Túlságosan mélyen aludtak ahhoz, hogy kellemeden kérdéseket tegyenek fel. Tigriskarom is csak egy sötét, bolyhos gombóc volt a fekhelyén. 150

TITKOK ERDEJE

Tűzszív kicsusszant a barlangot takaró faágak között. Először azt gondolta, hogy az összes macska alszik, de aztán meglátta Pettyesfejűt, aki megjelent az óvoda bejáratánál, és fejét felemelve beleszimatolt a levegőbe, majd azonnal visszafordult; úgy tűnt, nemigen tetszik neki a száraz, hideg szél, mely üdvözölte. Tűzszív visszapillantott Szürkecsíkosra, aki a mohadarabokat rázta le a bundájáról. − Oké! − nyávogta. − Most már mehetünk! A két macska átvágott a tisztáson a rekettyealagút felé. Ahogy odaértek, ismerős hang szólalt meg mögöttük. − Tűzszív! Tűzszív! Tűzszív megállt, és megfordult Felhőkölyök szaladt felé, és kiáltozott, − Tűzszív! Várj meg! − Tűzszív! − morogta Szürkecsíkos. − A rokonod miért mindig a legalkalmatlanabb pillanatban bukkan fel? − A Csillag törzs tudja − sóhajtott Tűzszív. − Hová mentek? − lihegte Felhőkölyök izgatottan, ahogy megállt a két harcos előtt, − Veletek jöhetek? − Nem! − mondta Szürkecsíkos. − Csak a növendékek mehetnek ki a táborból a harcosokkal! Felhőkölyök rosszalló pillantást vetett Szürkecsíkosra. − De hamarosan növendék leszek! Nem igaz, Tűzszív? − A „hamarosan” az nem „most” − emlékeztette Tűzszív. Küzdött magával, hogy nyugodt maradjon. Ha sokáig itt maradnak még, az egész törzs felébred, és kíváncsiskodni kezdenek, hová mennek. − Most nem jöhetsz velünk, Felhőkölyök! Különleges harci kiküldetésre megyünk 151

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Felhőkölyök kék szeme elkerekedett a csodálattól. − És titkos? − Igen, tidcos − sziszegte Szürkecsíkos. − Főleg a kíváncsiskodó kölykök előtt. − Senkinek sem árulom el − ígérte komolyan Felhőkölyök. − Tűzszív, kérlek, hadd jöjjek veletek! − Nem! − Tűzszív elkeseredett pillantást váltott Szürkecsíkossal. − Nézd, Felhőkölyök, menj szépen vissza az óvodába! Később talán elviszlek magammal egy kis vadászatgyakorlásra, rendben? − Rendben…, azt hiszem. − Felhőkölyök duzzogott, de megfordult, és elbaktatott az óvoda irányába. Tűzszív figyelte, ahogy a kölyök elérte a bejáratot, és eltűnt az alagútban. Pár pillanattal később már a vízmosáson haladt felfelé Szürkecsíkossal az oldalán. − Remélem, Felhőkölyök nem meséli el az egész törzsnek, hogy kora reggel különleges, titkos küldetésre indultunk − szuszogta Szürkecsíkos. − Emiatt fájjon később a fejünk! − mondta Tűzszív. A két harcos a lépőkövek felé tartott. A kidőlt fa még mindig ott volt, hogy segítse átkelésüket, és a közeli vadászat pedig azt jelentette, hogy kisebb távolságra kell elcipelni a zsákmányt, és kisebb az esélye, hogy meglátják őket. Mire elérték az erdő szélét, a nappali fény erősebb lett, de a nap hatalmas felhőtakaró alá bújt el. A szél esőszagot hozott feléjük. Tűzszív azt érezte, hogy minden okos zsákmány menedéket keresve elbújik. Felemelte a fejét, és körbeszimatolt A szellővel közeli, friss mókusszag érkezett orrlyukához. Ova152

TITKOK ERDEJE tosan osonni kezdett a fák között. Hamarosan meglátta zsákmányát egy tölgyfa lábánál az avarban. Ahogy figyelte, a mókus felült, és elkezdett rágcsálni egy mancsa között tartott makkot − Ha rájön, hogy itt vagyunk − lihegte Szürkecsíkos a fülébe −, egy szempillantás alatt fent lesz a fán. Tűzszív bólintott. − Kerüld meg! − mormolta. − Arról az oldalról támadd meg! Szürkecsíkos hangtalanul mozgott a fák árnyékában. Tűzszív a hosszú gyakorlások során tanult vadászpozícióba kushadt, és elkezdett a mókus felé lopakodni. Látta, hogy a mókus hegyezi a fülét, és ide-oda forgatja a fejét, mintha megijesztette volna valami. Talán megneszelte Szürkecsíkos mozgását, vagy megérezte a szagát Míg a mókus figyelme elterelődött, Tűzszív átosont a nyílt terepen. Majd karma az erdei

talajhoz szegezte a mókust, és Szürkecsíkos előrerohant, hogy befejezze a küzdelmet − Szép volt! − nyögte Tűzszív. Szürkecsíkos kiköpött egy adag szőrt. − Kicsit öreg és rágós, de megteszi! A két harcos addig vadászott, amíg meg nem ölt egy nyulat és néhány egeret. Addigra, bár nem látták a napot, Tűzszív tudta, hogy majdnem delelőre jár. − Jobb, ha elvisszük ezt a Folyó törzshöz − nyávogta. − A táborban hamarosan hiányolni fognak minket Az egyik egér és a mókus súlya alatt egyensúlyozva Tűzszív vezette barátját a kidőlt fához. Megkönnyebbülésére a víz 153

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE nem lett magasabb, és most, hogy már annyiszor végigcsinálták, az átkelés is könnyebbnek tűnt. Ugyanakkor Tűz-szívnek kényelmetlen érzése támadt, ahogy átfurakodtak az ágak között: tudta, hogy bármelyik Villám törzsbeli macska megláthatja, aki esetleg az erdő szélén járőrözik. Szürkecsíkossal átúsztak a maradék pár rókahosszt, és kiemelkedtek a vízből a Folyó törzs vadászterületén. Gyorsan lerázták magukról a vizet, és a bokrok felé iramodtak, ahol a Folyó törzs ideiglenesen tábort vert. Egy macska valószínűleg őrködhetett, mert ahogy közeledtek, Párducbundás lépett elő a bokrok közül. − Üdvözöllek titeket! − nyávogta, sokkal barátságosabban, mint amikor először találkozott velük, miután megmentették a két kölyköt. Tűzszív követte Párducbundást a védelmet adó galagonyabokrok közé. Eszébe jutott, hogyan bújtak el ott Szürkecsíkossal, amikor Ezüstpatakot várták. A Folyó törzs macskái keményen dolgoztak, mióta az áradás arra kényszerítette őket, hogy elhagyják a táborukat Friss mohát hoztak fekvőhelynek, és egy nagy bokor gyökerei mellett kapartak egy lyukat, ahol a zsákmányt tárolták. Ma a zsákmányhalom alig volt több mint néhány egér és feketerigó szánalmas kupaca, így égető szükségük volt a Villám törzs ajándékára. Tűzszív a halomra ejtette zsákmányát, és Szürkecsíkos ugyanígy tett. − Ujabb friss zsákmány érkezett? − Kőbundás jelent meg, mögötte Ezüstpatakkal. − Remek! − Először az öregeknek és a királynőknek kell enniük − emlékeztette Párducbundás. 154

TITKOK ERDEJE − Viszek valamit az öregeknek − ajánlkozott Ezüstpatak. Hosszú pillantással Szürkecsíkosra nézett, és azt nyávogta. − Segíthetsz nekem. Hozd azt a nyulat, jó? Tűzszív hirtelen megrémült. Ezüstpatak talán nem lesz olyan elővigyázatlan, hogy a saját táboruk kellős közepén kettesben marad Szürkecsíkossal. Hiszen a korábbi látogatások során távolságot tartott. Szürkecsíkosnak azonban nem kellett kétszer mondani. − Persze! − nyávogta. Megragadta a nyulat, és követte Ezüstpatakot, kifelé a bokrok közül. − Igazuk van! − nyávogta Kőbundás. − Tűzszív, nem hoznád el a mókust a szoptató királynőknek.7 Akkor ők maguk mondhatnak köszönetet neked. Tűzszív kissé meglepődött, de belement Követte Kőbun-dást, és eltűnődött, milyen furcsa az, hogy ha a Folyó törzs harcosára néz, tudja, hogy félig a Villám törzs szülötte. Főleg mivel Kőbundás nem tud erről. Az átmeneti óvodában Tűzszív örömmel látta viszont Ködösmancsot, aki elnyújtózva hevert, míg kölykei buzgón szoptak. Viszont nagyon aggódott Szürkecsíkos miatt, Amint üdvözölte a királynőket, és segített nekik megosztozni a mókuson, odamormolta Kőbundásnak. − Megmutatod, merre ment Szürkecsíkos? Vissza kellene mennünk, mielőtt észreveszik az eltűnésünket − Persze, erre gyere! − nyávogta Kőbundás. A hegygerinc egy távolabbi részéhez vezette, ahol három-négy idősebb macska kuporgott hanga− és páfrányágyon, és mohón ették a friss zsákmányt A nyúlból már nem sok maradt, kivéve néhány szőrcsomót 155 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Szürkecsíkos és Ezüstpatak némám figyelték őket. Egymás mellett ültek, bár nem értek egymáshoz, farkukat mancsuk köré tekerték. Amint meglátták Tűzszívet, felálltak, és odasiettek

hozzá. Szürkecsíkos sárga szemében izgatottság és félelem ragyogott. − Tűzszív! − robbant ki. − Nem fogod elhinni, mit mondott Ezüstpatak! Tűzszív maga mögé pillantott, de Kőbundás már eltűnt a bokrok között. Az öregek, akik az imént fejezték be az evést, álmosnak tűntek, és egyik sem figyelt különösebben Szürkecsíkosra. − Oké, mit7 − nyávogta Tűzszív, és érezte, hogy szőre nyugtalanul borzolódik. − De halkan beszélj! Úgy tűnt, Szürkecsíkos alig fér a bőrébe. − Tűzszív! − suttogta. − Ezüstpataknak kölykei lesznek tőlem! 156

14. FEJEZET Tűzszív dobogó szívvel nézett Szürkecsíkosról Ezüstpatakra. Ezüstpatak remegett a boldogságtól, zöld szeme büszkén ragyogott − Kölykei, tőled? − visszhangozta rémülten Tűzszív. − Mindkettőtöknek elment az esze? Ez kész katasztrófa! Szürkecsíkos pislogott, és nem nézett barátja szemébe. − Nem…, nem szükségképpen. Ügy értem, ezek a kölykök örökre összekötnek majd minket! − De két külön törzsből származtok! − tiltakozott Tűzszív. A Szürkecsíkos szemében megvillanó nyugtalanságból Tűzszív rájött, hogy barátja pontosan tudja, milyen bajt okozhatnak majd a kölykei. − Nem ismerheted el sajátodnak ezeket a kölyköket, Szürkecsíkos! És Ezüstpatak − tette hozzá a Folyó törzsbeli macskához fordulva − senkinek sem mondhatod el a törzsedben, ki a kölykeid apja! − Nem érdekel! − mondta Ezüstpatak, és gyorsan megnyalta a mellkasát. − Én tudom. Ez a legfontosabb. Ügy tűnt, Szürkecsíkos nem olyan biztos ebben. 157

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Ostobaság, hogy nem tudhatják meg! − mormolta. − Nem tettünk semmi olyat, amiért szégyenkeznünk kellene. − Közelebb nyomakodott Ezüstpatakhoz, és kétségbeesett pillantást vetett Tűzszívre. − Tudom, mit érzel − helyeselt Tüzszív hevesen. − De nincs értelme, Szürkecsíkos, te is tudod, hogy nincs. Ezek a Folyó törzs kölykei lesznek. − Szíve elnehezült a gondolatra, hogy ez mennyi gond forrása lesz a jövőben. Amikor ezekből a köly-kökből harcosok lesznek, lehet, hogy Szürkecsíkosnak harcolnia kell velük! Szét kell szakítania magát a saját vérei iránti hűség és a saját törzse, a harcosok törvénye iránti hűség között Tűzszív nem tudta, hogyan lehetséges mindez. Talán ugyanez volt a helyzet Ködösmancssal és Kőbundds-satt − tűnődött Tűzszív. Villám törzsbeli szüleiknek kellett valaha harcolni ellenük? Eszébe jutott Tölgyszív, aki próbálta megvédeni őket a Villám törzs támadásától; vajon a Folyó törzs harcosa ezt hogy magyarázta meg nekik? Leheteden helyzet volt, és most mindez újra kezdődik egy újabb alomnyi kölyökkel. De Tűzszív tudta, hogy most nincs értelme ezt elmondani. Ide-oda nézegetett a bokrok között, hátha jön valaki, majd így nyávogott − Ideje indulnunk! Már biztos magasan jár a nap! Hiányolnak minket a táborban! Szürkecsíkos gyengéden összeérintette orrát Ezüstpatakéval. − Tűzszívnek igaza van! − mormolta. − Mennünk kell! De ne aggódj! − tette hozzá. − Ok lesznek az erdő leggyönyörűbb kölykei! 158

TITKOK ERDEJE Ezüstpatak szeme összeszűkült a gyengédségtől, és mély hangú dorombolással válaszolt − Tudom. Majd csak megoldjuk valahogy. − Figyelte, ahogy Tüzszív és Szürkecsíkos elhagyják a bokrokat, és lemennek a lejtőn a megduzzadt folyóhoz. Szürkecsíkos folyton visszanézett, mintha nem akarná otthagyni Ezüstpatakot

Tüzszív úgy érezte, hogy egy hideg, nehéz követ cipel a mellkasában. Meddig mehet ez így, gondolta, amíg valaki rá nem jön? Még mindig nehéz volt a szíve az aggodalomtól, amikor áthaladt a fatörzsön, és visszaért a Villám törzs területére, bár megpróbálta elhessegetni magától a gondokat Most fontosabb volt eldönteni, mit mondanak, ha bárki észreveszi eltűnésüket − Azt hiszem, kellene egy kicsit vadásznunk − javasolta Szürkecsíkosnak. − Akkor legalább… Izgatott nyávogás szakította félbe, mely az erdő széléről jött − Tüzszív! Tüzszív! Tüzszív hitetlenkedve nézte, ahogy egy kis, fehér szőrgombóc robban ki az erdő szélén lévő tüskebokrok közül. Felhő-kölyök! − Ó, te jó szagú egérgané! − mormolta Szürkecsíkos. Tüzszív még inkább elnehezülő szívvel sietett át a füvön. − Felhőkölyök, mit keresel itt? − kérdezte. − Mondtam, hogy maradj az óvodában! − Követtelek titeket − jelentette be Felhőkölyök büszkén. − Egészen a tábortól idáig. − Ahogy a kölyök ragyogó kék szemébe nézett, Tüzszív rosszul lett a baljós érzéstől, mely elfogta. Esé159

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE lyuk, hogy a hajnali vadászat történetével visszaslisszolhatnak a táborba, elenyészett. Felhőkölyök biztosan látta, ahogy átkeltek a folyón. − Követtem a szagnyomotokat egészen a lépőkövekig − folytatta Felhőkölyök. − Túzszív, mit csináltatok Szürkecsíkossal a Folyó törzs területén? Mielőtt Tűzszívnek bármilyen válasz eszébe juthatott volna, újabb hang szólalt meg, egy mély, fenyegető morgás. − Igen, én is pontosan ezt szeretném tudni! Tűzszív úgy érezte, minden erő kimegy a lábából, ahogy meglátta a recsegő, barna tüskebokron át befurakodó Tigriskarmot − Tűzszív nagyon bátor! − nyávogta Felhőkölyök, míg Tűzszív bambán, félig nyitott szájjal állt, és agya a rémülettől tollpihévé változott. − Különleges, titkos harci kiküldetésre ment − ezt mondta nekem. − Valóban? − sziszegte Tigriskarom, és érdeklődő pillantást jelent meg a szemében. − És elmondta neked, mi ez a különleges harci kiküldetés? − Nem, de ki tudom találni! − Felhőkölyök remegett az izgalomtól. − Elment Szürkecsíkossal, hogy a Folyó törzsben kémkedjen. Tűzszív, ugye a… − Csendet, kölyök! − csattant fel Tigriskarom. − Nos? − szegezte neki a kérdést Tűzszívnek. Igaz ez? Tűzszív Szürkecsíkosra pillantott. Barátja szinte szoborrá merevedett, rettegő tekintettel meredt a vezérhelyettesre. Nyilvánvalóan semmilyen épkézláb hazugsággal nem tudott előállni. 160

TITKOK ERDEJE − Meg akartuk nézni, mekkora az áradás − nyávogta Tűz-szív. Végül is ez nem volt hazugság. − Igen? − Tigriskarom elhallgatott, majd kimérten ide-oda nézegetett, és így szólt. − Mi történt a járőrcsapatotok többi tagjával? Egyébként nem tudom, ki küldhetett el titeket − tette hozzá, mielőtt Tűzszív válaszolhatott volna. − Nem én, az biztos, pedig az összes többi járőrt én küldtem ki. − Csak azt gondoltuk… − kezdte Szürkecsíkos erődenül. Tigriskarom figyelemre sem méltatta. Hatalmas fejét olyan közel dugta Tűzszív arcához, hogy az érezte a vezérhelyettes forró, avas leheletét − Ha engem kérdezel, házimacska, túlságosan is jóban vagy a Folyó törzzsel. Lehet, hogy azért voltál ott, hogy kémkedj utánuk, de az is lehet, hogy azért, mert nekik kémkedsz. Mégis melyik oldalon állsz? − Nincs jogod vádolni engem! − Tűzszív hátán felállt a szőr a dühtől. − Hűséges vagyok a Villám törzshöz. Mély morgás tört föl Tigriskarom torkából. − Akkor biztosan nem bánod, ha elmesélem Kékcsillagnak a kis kirándulásotokat Majd meglátjuk, hogy szerinte mennyire vagy hűséges. Ami pedig téged illet… − Lepillantott Felhőkölyökre, aki megpróbálta bátran állni a vezérhelyettes borostyánszínű tekintetét, de egy-két

lépést azért hátrált − Kékcsillag azt parancsolta, hogy egy kölyök sem hagyhatja el egyedül a tábort Vagy azt gondolod, hogy a Csillag törzs törvényei ugyanúgy nem érvényesek rád, mint a házimacska rokonodra? − Most az egyszer Felhőkölyök nem válaszolt, kék szemében félelem csillogott. 161

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Tigriskarom megfordult, és visszaosont a fák közé. − Gyertek, csak vesztegetjük az időt! Kövessetek, mindannyian! − acsarogta. Amikor beértek a táborba, Tűzszív meglátta a Nagyszikla alján álldogáló Kékcsillagot Éppen egy járőrcsapat jelentését hallgatta, amelynek tagjai Fehérvihar, Hosszúfarkú és Egér-bundás voltak. − A patak kiáradt egészen a Mennydörgő ösvényig − hallotta Tűzszív Fehérvihar hangját − Ha a víz nem vonul le, nem tudunk elmenni a Gyűlésre. − Még mindig van idő, mielőtt… − Kékcsillag elhallgatott, amikor meglátta a felé közeledő Tigriskarmot − Igen, mi az? − Idehoztam neked ezeket a macskákat − morogta a vezérhelyettes. − Egy szófogadatlan kölyök és két áruló. − Áruló! − visszhangozta Hosszúfarkú. Kellemedenül csillogó szeme találkozott Tűzszív tekintetével. − Egy házimacskától pontosan ezt vártam! − vicsorgott. − Elég legyen! − parancsolta Kékcsillag. Hangjában felfedezhető volt egy cseppnyi acsargás. Biccentett a járőrcsapat macskái felé. − Ti elmehettek! − Visszafordult Tigriskaromhoz, ahogy azok távoztak. − Mondd el, mi történt! − Megláttam, ahogy ez a kölyök elhagyja a tábort − kezdte Tigriskarom, és farkával Felhőkölyök felé intett − Pedig azt parancsoltad, hogy egy kölyök sem hagyhatja el a tábort harcos kísérő nélkül. Utánamentem, hogy visszahozzam, de amikor a vízmosáshoz értünk, rájöttem, hogy szagnyomot követ − Elhallgatott és kihívón nézett Tűzszívre és Szürke162

TITKOK ERDEJE csíkosra. − A nyom a lépőkövekhez vezetett, nem messze a Napos Szikláktól. No, és mit látok, mit nem, ezt a két bátor harcost − köpte Tigriskarom a szavakat −, akik éppen visszafelé jönnek a Folyó törzs területéről. Amikor megkérdeztem őket, mit kerestek ott, előadtak valamiféle ostobáknak való történetet, hogy ellenőrizték, mekkorára duzzadt a folyó. Tűzszív felkészült Kékcsillag dühére, de a törzs vezére nyugodt maradt. − Igaz ez? − kérdezte. − A lépőkövektől visszafelé vezető úton Tűzszívnek volt ideje gondolkodni. Nem tudta elképzelni, mekkora bajba kerülne, ha megint hazudna Kékcsillagnak. Most, látva Kékcsillag bölcsességét és átható tekintetét, tudta, hogy igazat kell mondania. − Igen − ismerte be. − Megmagyarázhatjuk, de… − Tigriskaromra pillantott. Kékcsillag egy pillanatra lehunyta a szemét Amikor ismét kinyitotta, arckifejezése ugyanolyan kiismerheteden volt, mint mindig. − Tigriskarom, elintézem ezt az ügyet! Elmehetsz! Úgy tűnt, a vezérhelyettes tiltakozni akar, de Kékcsillag tekintete nyomán néma maradt Röviden bólintott, és elsietett a zsákmányhalom felé. − Tehát, Felhőkölyök − nyávogta Kékcsillag, és a fehér kö-lyökhöz fordult − Tudod, miért parancsoltam, hogy a kölykök és a növendékek nem járhatnak egyedül? − Mert a kiáradt folyó veszélyes − válaszolta Felhőkölyök dacosan. − De én… − Szembeszegültél velem, és a törzs törvényei értelmében ezért büntetést érdemelsz! 163

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Egy pillanatig Tűzszív azt hitte, Felhőkölyök tiltakozni fog, de megkönnyebbülésére a kölyök lehajtotta a fejét, és azt nyávogta. − Igen, Kékcsillag! − Tigriskarom nemrég megparancsolta, hogy segíts az idősek körül, ugye? Nagyon jó, folytathatod a munkát! Megtiszteltetés a törzs többi macskáját szolgálni, és meg kell tanulnod, hogy a törzsi törvényeknek engedelmeskedni is megtiszteltetés. Most menj, nézd meg, van-e számodra valami tennivaló! Felhőkölyök ismét fejet hajtott, és eliramodott a tisztáson át, magasra tartott farokkal. Tűzszív gyanította, hogy szeret az öregek körül sertepertélni, és a büntetés egyáltalán nem volt olyan rossz, mint amilyen lehetett volna. Ugyanakkor aggódott, hogy Felhőkölyök még mindig nem tanulta meg a

leckét, hogy tisztelnie kell a törzs törvényeit. Kékcsillag elhelyezkedett a földön, és mancsát maga alá dugta. − Mondjátok el, mi történt! − szólította a harcosokat. Tűzszív nagy levegőt vett, és elmagyarázta, hogyan mentették meg Szürkecsíkossal a Folyó törzsbeli kölyköket, és hogy vitték őket a Folyó törzs táborába. − Csakhogy nem tudtunk bemenni a táborukba − magyarázta. − Az egész tábor víz alatt van. A bokrok között tanyáznak a magasabb részeken. − Értem − mormolta Kékcsillag. − Nem sok menedékük van − folytatta Tűzszív. − És nagyon nehezen találnak zsákmányt. Azt mondták, hogy a Két-lábúak megmérgezték a folyót Ha a macskák esznek a halakból, megbetegednek. 164 TrTKOK ERDEJE

Ahogy beszélt, elkapta Szürkecsíkos aggódó pillantását, mintha a barátja veszélyesnek gondolná leleplezni a Folyó törzs ennyi gyengeségét Tűzszív tudta, hogy egyes macskák ezt jó lehetőségnek tekintenék arra, hogy megtámadják a Folyó törzset De biztos volt abban, hogy Kékcsillag nem tartozik közéjük. Sohasem próbálna előnyt kovácsolni egy másik macska nehéz helyzetéből, főleg nem télen. − Úgy éreztük, tennünk kell valamit − fejezte be Tűzszív. − Mi… felajánlottuk, hogy zsákmányt fogunk a Folyó törzsnek a saját területünkön, és azóta átjártunk hozzájuk a friss fogással. Ma Tigriskarom meglátta, ahogy visszajöttünk. − Nem vagyunk árulók − szólt közbe Szürkecsíkos. − Csak segíteni akartunk Kékcsillag odafordult hozzá, majd ismét Tűzszívhez. Arca komoly volt, de a megértés szikrája ott csillogott a szemében. − Megértem − mormolta. − Még tiszteletben is tartom jó szándékotokat. Minden macskának joga van a túlélésre, tartozzon bármelyik törzsbe. De ti is tökéletesen tisztában vagytok vele, hogy nem vehettek ilyen ügyeket a saját mancsotokba. Hazug módon kiosontatok a táborból. Hazudtatok Tigriskaromnak, de legalábbis nem mondtátok el neki a teljes igazságot − tette hozzá, mielőtt Tűzszív tiltakozhatott volna. − Valamint egy másik törzsnek vadásztatok a magatoké előtt. Ez nem harcosokhoz illő viselkedés. Tűzszív kényelmetlenül nyelt egyet, és Szürkecsíkosra sandított Barátja lehajtott fejjel, szégyenkezve bámulta a mancsát − Mindezt jól tudjuk! − ismerte be Tűzszív. − Nagyon sajnáljuk! 165

ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE − A sajnálat nem elég! − nyávogta Kékcsillag némi éllel a hangjában. − Mindkettőtöket megbüntetem. És mivel nem harcosokként viselkedtetek, megnézzük, mennyire emlékeztek abból, milyen volt növendéknek lenni. Mostantól az öregeknek vadásztok, és odafigyeltek rá, hogy mire van szükségük És amikor vadásztok, egy másik harcosnak kell felügyelni titeket − Micsoda? − Tűzszív nem tehetett róla, hogy a dühödt szó elhagyta a száját − Megszegtétek a harcosok törvényeit − emlékezette Kékcsillag. − Mivel nem lehet bízni bennetek, olyasvalaki megy veletek, akiben lehet bízni. Többé nem látogathatjátok meg a Folyó törzset − De… nem leszünk megint növendékek, ugye? − nyávogta idegesen Szürkecsíkos. − Nem − Kékcsillag hagyta, hogy egy pillanatra vidám szikrák villanjanak fel szemében. − Még mindig harcosok vagytok. A levélből nem lehet ismét rügy. De addig fogtok növendékként élni, amíg úgy nem döntök, hogy megtanultátok a leckét. Tűzszív kényszerítette magát, hogy egyenletesen lélegezzen. Olyan büszke volt rá, hogy a Villám törzs harcosa lehet, és most mardosta a szégyen, hogy elveszíti a harcosok előjogait. Azt azonban tudta, hogy Kékcsillaggal nem érdemes vitatkozni, és magában beismerte, hogy méltó volt a büntetés. Tisztelettudón fejet hajtott − Rendben van, Kékcsillag! − És nagyon sajnáljuk! − tette hozzá Szürkecsíkos. − Tudom! − Kékcsillag biccentett felé. − Elmehetsz, Szürkecsíkos! Tűzszív, maradj még egy pillanatig! 166

TITKOK ERDEJE Tűzszív meglepetten és kissé idegesen várta, mi mondanivalója lehet még Kékcsillagnak.

A törzs vezére megvárta, amíg Szürkecsíkos hallótávolságon kívülre került Majd megkérdezte. − Mondd, Tűzszív, meghalt bármelyik Folyó törzsbeli macska az áradásban? − Zavartnak tűnt, és most az egyszer nem nézett Tűzszív szemébe. − Meghalt valamelyik harcos? − Nem tudok róla − ismerte be Tűzszív. − Görbecsillag nem mondta, hogy meghalt bárki is. Kékcsillag összehúzta a szemöldökét, de nem kérdezett többet. Aprót bólintott, szinte csak magának. Majd rövid habozás után útjára engedte Tűzszívet. − Keresd meg Szürkecsíkost, és mondd meg neki, hogy mindketten ehettek! − parancsolta. Hangja ismét kifejezéstelen és komoly volt − És küldd ide hozzám Tigriskarmot! Tűzszív fejet hajtott, és felállt, hogy elmenjen. Ahogy átment a tisztáson, visszanézett Kékcsillagra. A szürke nőstény még mindig a szikla lábánál kuporgott, szeme a távolba mélyedt. Nem tehetett róla, de Tűzszív összezavarodott a vezér sürgető kérdései hallatán. Miért törődik annyira Kékcsillag a Folyó törzs harcosaival? − tűnődött Tűzszív. 167

15. FEJEZET − Nicsak, itt a legújabb növendékünk, Tűzmancs! − Tűzszív felnézett a pocokról, és meglátta a közeledő Hosszúfarkút, akinek farka libegett a levegőben. − Készen állsz a kiképzésre? − vicsorgott a harcos. − Tigriskarom küldött, hogy legyek a nevelőd! Tüzszív szépen lassan lenyelte a pocok utolsó darabjait, és felállt. Rájött, mi történhetett. Kékcsillag elmondta a büntetést Tigriskaromnak, aki nem fecsérelte az időt, hogy megszervezze az első járőrcsapatot. Természetesen azt a macskát választotta a vadászat felügyelőjének, aki a legkevésbé kedvelte Tűzszívet. Mellette Szürkecsíkos felugrott, és egy lépést tett Hosszú-farkú felé. − Vigyázz a szádra! − acsargott. − Nem vagyunk növendékek! − Én nem ezt hallottam! − válaszolta Hosszúfarkú, és nyelvével gondosan végignyalta a száját, mintha most nyelt volna le egy ízletes falatot. − Akkor jobb, ha felvilágosítunk! − sziszegte Tűzszív, és elkezdte csóválni a farkát. − Szeretnéd, ha a másik füledet is megtépném? 168

TITKOK ERDEJE Hosszúfarkú egy lépést hátrált Tisztán emlékezett Tűzszív érkezésére. Tűzszív keményen harcolt Hosszúfarkúval, és nem mutatott félelmet a harcos gúnyolódásai ellenére sem. Tűzszív tudta, hogy ha a többi macska hagyta is, hogy Hosszúfarkú megfeledkezzen vereségéről, tépett füle örökre emlékeztetni fogja rá. − Jobb, ha vigyázol magadra! − heveskedett Hosszúfarkú. − Tigriskarom leharapja a farkad, ha hozzám nyúlsz! − Megérné! − vágott vissza Tűzszív. − Nevezz csak még egyszer Tűzmancsnak, akkor megtudod! Hosszúfarkú nem mondott semmit, csak megfordult, hogy megnyalogassa világos bundáját Tűzszív lazított fenyegető állásán. − Akkor gyere! − morogta. − Ha együtt vadászunk, essünk túl rajta! Ő és Szürkecsíkos kilépett a rekettyealagútból, és elindult felfelé a vízmosáson. Hosszúfarkú utánuk ment, és hangosan utasítgatta őket, merre vadásszanak, mintha ő lenne a főnök. Amint azonban kiértek az erdőbe, Tűzszív és Szürkecsíkos egyszerűen figyelemre se méltatták. A nap hideg volt és szürke, és lassan szitálni kezdett az eső. Nehéz volt zsákmányra lelni. Szürkecsíkos valami mozgást látott a páfrányosban, és utánasietett Tűzszív már épp fel akarta adni a kutatást, amikor meglátott egy pintyőkét, amely egy mogyorőbokor gyökerei között kaparászott Lekushadt, és mancsról mancsra közelebb mászott, míg a madár észrevétlenül kapirgált tovább. Már épp ugrani akart, hátsója ide-oda járt, amikor Hosz-szúfarkú felnyivákolt − Ezt nevezed kushadásnak? Még egy há169

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

romlábú nyúl is jobban csinálja! − Amint megszólalt, a pintyőke ijedten elszállt, és éles hangon riasztotta a többi állatot Tűzszív dühösen megfordult. − Ez a te hibád volt! − acsargott − Amint meghallott téged… − Ostobaság! − nyávogta Hosszúfarkú. − Ne keress kifogásokat! Akkor se kapnál el egy egeret, ha a mancsod között ülne! Tűzszív lelapította fülét, és elővillantotta fogait, de ahogy felkészült a harcra, hirtelen eltűnődött, hogy Hosszúfarkú vajon szándékosan provokálja-e. Ha Tűzszív megtámadná, Hosszúfarkú szép kis történettel állhatna elő Tigriskaromnak. − Jól van − morogta Tűzszív a fogai között. − Ha olyan jó vagy, mutasd meg, hogy kell csinálni! − Mintha maradt volna még zsákmány azután az éktelen sivítás után, amit a madár művelt, miután elijesztetted − acsargott Hosszúfarkú. − Ki keres itt kifogásokat7 Mielőtt Hosszúfarkú válaszolhatott volna, Szürkecsíkos lépett elő a páfrányok közül, szájában egy pocokkal. Leejtette Tűzszív elé, majd földet kapart rá, amíg vissza nem térnek a táborba. Hosszúfarkú arra használta fel a közjátékot, hogy eloldalgott az alagút felé, melyet Tűzszív és Szürkecsíkos vágott a páfrányosban. Szürkecsíkos figyelte a távozó Hosszúfarkút − Mi baja van? Úgy néz ki, mint aki egértrágyát evett Tűzszív vállat vont − Semmi. Gyere, menjünk tovább! 170

TITKOK ERDEJE Ezután Hosszúfarkú békén hagyta őket, és napnyugtára a két fiatal harcos szép halom zsákmányt gyűjtött össze, amit visszavihetnek majd a táborba. − Vigyél párat az öregeknek is! − javasolta Tűzszív Szürkecsíkosnak, ahogy az utolsó darabokat is becipelték a tisztásra. − Én megnézem, hogy van Sárgafogú és Szénmancs. − Kiválasztott egy mókust, és eliramodott az orvosmacska barlangja felé. Sárgafogú a sziklahasadék előtt állt, Szénmancs pedig ott ült mellette. Tűzszív egykori növendéke boldognak és izgatottnak látszott. Nagyon egyenesen ült, farkát mancsa köré tekerte, kék szemét pedig Sárgafogúra függesztette, így hallgatta az öreg macskát. − Szétrágjuk a Jakab-napi aggófüvet, és összekeverjük szétnyomott borókabogyókkal − mondta reszelős hangján Sárgafogú. − Kitűnő borogatás lesz belőle a sajgó ízületekre. Megpróbálod elkészíteni? − Oké! − nyávogta Szénmancs lelkesen. Felugrott, és megszaglászta a gyógynövényhalmot, melyet Sárgafogú a földre tett. − Rossz íze van? − Nem − válaszolta Sárgafogú −, de próbáld meg nem lenyelni! − Egy kicsitől semmi bajod nem lesz, de a nagyobb meny-nyiségtől megfájdulhat a hasad! Igen, Tűzszív, mit akarsz? Tűzszív átment a tisztáson, és mellső mancsa között vitte a mókust. Szénmancs már a Jakabnapi aggófű mellett kuporgott, és szorgalmasan rágcsált, de üdvözlésképpen Tűzszív felé biccentett a farkával. − Ez a tiétek! − nyávogta Tűzszív, ahogy leejtette a mókust Sárgafogú elé. 171 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

− Ó, igen, Szélvihar mesélte, hogy ismét el kell látnotok a növendékek feladatait − morogta Sárgafogú. − Egéreszűek! Tudhattátok volna, hogy valaki rájön, ha segítetek a Folyó törzsnek! − Most már mindegy! − Tűzszív nem akart beszélni a büntetésükről. Megkönnyebbülésére Sárgafogú boldogan kész volt témát váltani. − Örülök, hogy eljöttél! − nyávogta. − Beszélni szeretnék veled. Láttad azt a borogatást7 − Orrával a megrágott levelekből készült zöldes pép felé biccentett, melyet Szénmancs kavargatott − Igen. − Kicsifülűnek lesz, most a barlangomban van. Még soha életemben nem láttam ilyen komoly ízületi merevedést Alig tud járni. Ha engem kérdezel, mindez azért van, mert a fekhelyét mostanában nedves mohával bélelték ki. − Hangja halk volt, de sárga szeme Tűzszív szemébe mélyedt. Tűzszív érezte, hogy elnehezedik a szíve. − Felhőkölyökről van szó, ugye?

− Azt hiszem − nyávogta Sárgafogú. − Nem figyelt oda, miféle mohát hozott a táborba. Ha engem kérdezel, még a vizet sem rázta le róla. − De megmutattam neki, hogyan… − Tűzszív elhallgatott Elég baja van magának is, gondolta. Nem jó, hogy Felhő-kölyök után folyton rendbe kell hoznia a dolgokat. Mély levegőt vett − Beszélek vele − ígérte. − Beszélj! − morogta Sárgafogú. 172

TITKOK ERDEJE Szénmancs felült, és kiköpködte a Jakab-napi aggófű darabkáit − Eléggé megrágtam? Sárgafogú megszemlélte a munkát. − Kiváló − nyávogta. Szénmancs kék szeme felragyogott a dicséretre, míg Tűz-szív elismerőn pillantott az öreg orvosmacskára. Megmelengette az érzés, hogy Sárgafogú érzékelteti Szénmanccsal, hasznos és fontos szerepet tölt be a törzs életében. − Most hozhatod a borókabogyókat! − folytatta Sárgafogú. − Lássuk, háromnak elégnek kell lennie! Tudod, hol tartom őket7 − Igen, Sárgafogú! − Szénmancs eliramodott a hasadék felé. Sántítása ellenére szaladt, farkát magasra emelve. A barlang bejáratánál visszanézett − Köszönöm a mókust, Tűzszív! − nyávogta, mielőtt eltűnt Sárgafogú utánanézett, és reszelős hangon dorombolt − Ez a macska aztán tudja, mit csinál − mormolta. Tűzszív helyeselt. Azt kívánta, bár saját rokonáról is elmondhatná ugyanezt. − Megyek, és most rögtön megkeresem Felhőkölyköt − sóhajtott, és orrát Sárgafogú oldalához érintette, mielőtt kilépett a barlangjából. A fehér kölyök nem volt az óvodában, így Tűzszív megpróbálkozott az idősek barlangjával. Ahogy belépett, meghallotta Csonkafarkú hangját. − így a Tigris törzs vezére egy éjszakán és egy napon át követte a rókát, és a második éjszakán…, szervusz, Tűzszív. Meghallgatod a történetemet7 173 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Tűzszív körülnézett. Csonkafarkú összegömbölyödve feküdt a mohán, mellette Foltosbundás és Foltosfarkú hevert Felhőkölyök a nagy harcos testének árnyékában kuporgott, kék szeme elkerekedett a csodálattól, ahogy elképzelte a Tigris törzs hatalmas, fekete csíkos harcosait Pár zsákmánycsont hevert a barlang padlóján, és a Felhőkölyök bundáján érezhető egérszagból Tűzszív rájött, hogy az öregek megkínálták a kicsit is. − Nem, köszönöm, Csonkafarkú! − nyávogta Tűzszív. − Nem maradhatok. Beszélni akarok Felhőkölyökkel! Sárgafogú azt mondja, hogy nedves mohát hozott fekhelynek. Tarkafarkú felhorkant − Micsoda ostobaság! − Sárgafogú hallgatott Kicsifülűre − nyávogta Foltosbundás. − Kicsifülű még akkor is panaszkodna, ha maga a Csillag törzs ereszkedne le az Ezüstcsíkról, hogy mohát hozzon neki. Tűzszív úgy zavarba jött, hogy felállt a szőre. Nem várta, hogy éppen az öregek keresnek mentséget Felhőkölyök számára. − Nos, nedves mohát hoztál vagy nem? − kérdezte, és a kölyökre bámult Felhőkölyök felpislogott rá. − Megpróbáltam jól csinálni, Tűzszív. − Igen, nos… − Tűzszív mancsával megkaparta a barlang talaját − Kicsifülűnek fájnak az ízületei. − Kicsifülűnek több évszak óta merevek az ízületei − nyávogta Csonkafarkú. − Sokkal régebb óta, mint ahogy ez a kölyök a világra jött. Törődj a saját dolgoddal, Tűzszív, és hagyd, hogy mi is törődjünk a magunkéval! 174

TITKOK ERDEJE − Bocsánat − mormolta Tűzszív. − Akkor megyek. Felhő-kölyök, a jövőben különösképpen ügyelj arra, nehogy nedves moha kerüljön a többi közé, oké? Elkezdett kihátrálni a barlangból. Ahogy elment, meghallotta Felhőkölyök nyávogását − Folytasd, Csonkafarkú! Mit csinált a Tigris törzs vezére?

Tűzszív örömmel ugrott ki a tisztásra. Folyton az járt az eszében, hogy Felhőkölyök talán nem figyelt oda a mohára, de úgy tűnt, a többi öregnek egy szava sincs ellene. Most, miután vadászott az öregeknek, szabadon válogathatott magának a zsákmányhalomból. Tűzszív épp a halomhoz indult, amikor meglátta Törtfarkút az odúja előtt feküdni. Tigriskarom mellette ült, és a két macska úgy beszélgetett, mint két régi barát Tűzszív, akit váratlanul megindított a látvány, megállt. Csak nem Tigriskarom lényének eddig ismeretlen, könyörületes oldala bukkant elő? Épphogy hallotta Tigriskarom halkan morajló hangját, bár túl messze volt ahhoz, hogy kivegye a beszélgetés szavait. Törtfarkú röviden válaszolgatott, és sokkal nyugodtabbnak tűnt, mintha elfogadná a vezérhelyettes barátságosságát. Tűzszívet hirtelen megrohanta az összes régi kétség amiatt, hogy talán igaztalanul vádolta meg Tigriskarmot Hiszen minden macska tudja, hogy Tigriskarom vad és bátor harcos, és hogy vezérhelyettesi feladatait megerőltetés nélkül, önbizalommal viszi véghez. Tűzszív még sohasem látta, hogy megmutatkozott volna benne az igazi vezér könyörületessége, csak most, Törtfarkú esetében… 175

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Tűzszív elméje meglódult Talán Kékcsillagnak igaza volt, és Tigriskarom ártatlan Vörösfarkú halálában. Talán Szénmancs balesete valóban baleset volt, és nem csapda. Mi van, ha egész végig tévedtél? − gondolta Tűzszív. Tegyük fel, hogy Tigriskarom valóban csak az, aminek látszik: hűséges és hatékony vezérhelyettes? De nem tudta meggyőzni magát arról, hogy ezt el is higgye. És ahogy lassan közelebb lépdelt a zsákmányhalomhoz, Tűzszív teljes szívéből azt kívánta, bár megszabadulhatna tudásának terhétől. 176

16. FEJEZET * Tűzszív kilépett a növendékek barlangját takaró páfrányok közül, és kinyújtóztatta mellső mancsát. Csak nemrég kelt fel a nap, és az ég máris halvány égszínkék volt, jó időt ígért a többnapos eső után. Tűzszív szerint a büntetés legrosszabb része az volt, hogy a növendékek barlangjában kellett aludniuk. Valahányszor belépett, Fényesmancs és Tüskemancs hatalmas szemeket meresztett rá, mintha nem akarnának hinni a szemüknek. Páfránymancs egyszerűen csak állandóan zavarban volt, míg Gyorsmancs − Tűzszív úgy gondolta, valószínűleg nevelője, Hosszúfarkú bátorítására − nyíltan vigyorgott rajtuk. Tűzszív nehezen tudott pihenni, alvását pedig álmok tarkították, melyekben Pettyeslevél futott felé, és figyelmeztetőn nyávogott valamit, amit ébredés után nem tudott visszaidézni. Most Tűzszív kitátotta száját, és hatalmasat ásított, majd letelepedett, hogy gyorsan megmosakodjon. Szürkecsíkos még aludt, de Tűzszívnek hamarosan fel kell ébresztenie, és keresnie kell egy harcost, aki felügyeli őket az újabb vadászó járőrözésen. 177

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Ahogy Tűzszív mosakodott, meglátta a Nagyszikla alatt üldögélő, beszélgetésbe merült Kékcsillagot és Tigriskarmot Nagyon vágyott rá, hogy megtudja, miről beszélhetnek. Aztán Kékcsillag biccentett a farkával, hogy odahívja. Tűzszív azonnal felugrott, és átszaladt a táboron. − Tűzszív! − nyávogta oda Kékcsillag a közeledő ifjú harcosnak − Tigriskarom és én úgy gondoljuk, elég volt a büntetésből. Te és Szürkecsíkos ismét teljes jogú harcosok lehettek. Tűzszív szinte elszédült a megkönnyebbüléstől. − Köszönöm, Kékcsillag! − nyávogta. − Reméljük, megtanultátok a leckét − morogta Tigriskarom. − Tigriskarom járőrcsapatot visz a Négyesfához − folytatta Kékcsillag, mielőtt Tűzszív válaszolhatott volna. − Két éjszaka múlva telihold lesz, és biztosnak kell lennünk benne, hogy eljutunk-e a Gyűlésre. Tigriskarom, magaddal viszed Tűzszívet is? Tűzszív nem tudta értelmezni a vezérhelyettes borostyánszínű szemében megvillanó fényt. Nem

elégedettség volt − Tigriskarom sohasem volt elégedett −, hanem valamiféle sötét elégtétel; mintha élvezné, hogy Tűzszív a felügyelete alá kerül. Tűzszívet azonban ez hidegen hagyta. Az viszont izgatta, hogy Kékcsillag ismét igazi harcosi feladattal bízza meg. − Jöhet − nyávogta Tigriskarom. − De ha rossz helyre nyúl a mancsával, azonnal tudni akarom, miért − Sötét bundája megfeszült, ahogy felállt − Keresek még egy macskát, aki velünk jön. 178 TITKOK ERDEJE Tűzszív figyelte, ahogy Tigriskarom áthalad a tisztáson, és eltűnik a harcosok barlangjában. − Fontos Gyűlés lesz a mostani − mormolta mellette Kékcsillag. − Meg kell tudnunk, hogyan birkózik meg a többi törzs az áradással. Törzsünk számára fontos, hogy ott legyünk. − Megoldjuk, Kékcsillag! − biztosította róla Tűzszív. De önbizalma egy pillanattal később szerte is foszlott, ahogy meglátta a barlangból előlépő Tigriskarmot A macska, aki utána kilépett, Hosszúfarkú volt Úgy tűnt, Tigriskarom a járőrcsapat harmadik tagját szándékosan úgy választotta ki, hogy hátrányos helyzetbe hozza Tűzszívet Tűzszív gyomrát kellemetlen előérzet szorította össze. Nem volt biztos benne, hogy el akar menni hármasban Tigriskarommal és Hosszúfarkúval. Még túl elevenen élt benne a Folyó törzzsel vívott csata emléke, amikor Tigriskarom végignézte, hogyan küzd meg Tűzszív egy vad harcossal, és meg sem mozdult, hogy segítsen neki. Hosszúfarkú pedig azóta ádáz ellensége, hogy betette mancsát a táborba. Egy pillanatig rémületes képek cikáztak Tűzszív agyában arról, hogy a két macska megtámadja őt az erdőben, és megölik. Úgy rémítgette magát, mint egy kölyök az öregek meséit hallgatva. Kétségtelen, hogy Tigriskarom képtelen dolgokat fog kérni tőle, Hosszúfarkú pedig a küldetés minden pillanatát élvezni fogja, de Tűzszív nem felt a kihívásoktól. Megmutatja nekik, hogy minden tekintetben velük egyenrangú harcos! Tisztelettudón elbúcsúzott Kékcsillagtól, majd Tigriskarom és Hosszúfarkú után iramodott, és mindhárman kisiettek a táborból. 179 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Ahogy áthaladtak az erdőn a Négyesfa felé, az ég mély égszínkékké változott, és a nap egyre magasabbra hágott. A páfrányokon megültek a csillogó harmatcseppek, melyek benedvesítették az alattuk elhaladó Tűzszív bundáját Madarak daloltak, a fákon pedig susogtak a frissen kinőtt levelek. Végre elérkezett a tavasz. Ahogy Tigriskarom után ballagott, Tűzszív figyelmét lekötötte az aljnövényzetben itt-ott előbukkanó zsákmány. Egy idő után a vezérhelyettes megengedte nekik, hogy megálljanak és vadásszanak maguknak. Tigriskarom szokatlanul jó hangulatban van, gondolta Tűzszív. A vezérhelyettes annyira elengedte magát, hogy megdicsérte a tűzbundájú harcost, ahogy ráugrott egy különösen fürge pocokra. Még Hosszú-farkú is megtartotta magának barátságtalan megjegyzéseit Ahogy folytatták útjukat, Tűzszív gyomra átmelegedett az imént elfogyasztott pocoktól. Kényelmetlen érzései eltűntek. Egy ilyen napon csak jókedvű tudott lenni, és biztos volt benne, hogy hamarosan jó hírekkel térhetnek haza Kékcsillaghoz. Majd elérték az emelkedő tetejét, és lepillantottak a patak felé, mely átvágott a Villám törzs területén, és elválasztotta a Négyesfától. Tigriskarom hosszú, puha sziszegést hallatott, Hosszúfarkú pedig csalódottan felnyávogott. Tűzszív osztozott elkeseredésükben. A patak általában elég sekély volt ahhoz, hogy a macskák könnyedén átkelhessenek rajta, és a sziklákon ugrálva még a mancsuk is száraz maradt Most a víz fénylő lepelként fedte el mindkét partot, és az áramlás gyorsan változott a patak eredeti medrében. 180

TITKOK ERDEJE − Van kedvetek átmenni rajta? − köpte a szavakat Hosszú-farkú. − Mert nekem nincs! Tigriskarom szó nélkül feljebb ment a patakparton, és követte a megáradt víztömeget a Mennydörgő ösvény felé. A terep kissé emelkedett, és Tűzszív hamarosan meglátta, hogy a ragyogó vízfelszínt itt-ott kiemelkedő fűcsomók és páfránytorzsák törik meg. − Nem olyan mély, mint ahogy Fehérvihar legutóbb jelentette − nyávogta Tigriskarom. − Itt megpróbálhatunk átkelni. Tűzszívnek megvoltak a kétségei, hogy a víz elég sekély-e, de megtartotta őket magának Tudta,

ha tiltakozna, megkapná a szokásos gúnyos megjegyzéseket lanyha házimacskagyökereiről. Ehelyett némán követte Tigriskarmot, aki már bele is gázolt a patakba. Észrevette, hogy Hosszúfarkú füle idegesen megrezzent, ahogy mellette csobbant a vízbe. Tűzszív érezte, hogy a lába körül kavargó víz nagyon hideg. Óvatosan, cikcakkvonalban indult lefelé a part mentén, egyik fűcsomóról a másikra ugorva. Vízcseppek csillantak a napfényben, ahogy tovaugrált Egyszer egy béka ugrott el a mancsai alól, amitől majdnem egyensúlyát vesztette, de karmait keményen egy vízzel átitatott fücsomóba mélyesztve sikerült megtartania magát. Beljebb az erős sodrás barnállott a felkavart sártól. Túlságosan széles volt ahhoz, hogy egy macska átugorhassa, és a lépőköveket teljesen ellepte a víz. Remélem, Tigriskarom nem várja el tőlünk, hogy átússzunk, gondolta Tűzszív megránduló arccal. 181

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Ahogy a szavak átfutottak elméjén, meghallotta Tigriskarom nyávogását. − Gyere ide! Ezt nézd meg! Tűzszív elindult a vízben Tigriskarom felé. A vezérhelyettes Hosszúfarkú társaságában már a patak szélén állt. Egy faág hevert előttük, melyet az áramlat úgy sodort oda, hogy a patak egyik partjától a másikig ért − Pontosan erre van szükségünk − morogta Tigriskarom elégedetten. − Tűzszív, ellenőrizd, hogy biztonságos-e, rendben? Tűzszív kételkedve nézegette a faágat. Sokkal keskenyebb volt, mint a kidőlt fatörzs, amin a Folyó törzs területére járkáltak át Végig gallyak álltak ki belőle, rajtuk még mindig ott voltak a levelek. A faág időnként megmozdult, mintha az örvény ismét magával akarná sodorni. Ha bármelyik idősebb harcos vagy Kékcsillag lett volna itt, Tűzszív megtárgyalhatta volna velük, mennyire biztonságos a faág, mielőtt ráhelyezte volna a mancsát De Tigriskarom parancsát egy macska sem kérdőjelezhette meg. − Félsz, házimacska? − ugratta Hosszúfarkú. Tűzszív gyomra határozottan összerándult Nem mutatja ki félelmét ezek előtt a macskák előtt, és nem adja meg nekik azt az örömöt, hogy jelentsék a törzs többi tagjának. Fogát csi-korogtatva rálépett a faág végére. Az azonnal lesüllyedt a mancsai alatt, és Tűzszív keményen belemélyesztette a karmát, hogy megtartsa egyensúlyát. Látta, hogy a barna víz alig egy egérhossznyira van tőle, és pár szívdobbanásig azt érezte, mindjárt belezuhan. 182

TITKOK ERDEJE Majd kihúzta magát Óvatosan előrearaszolt, mancsait egyenes vonalba helyezte. A vékony faág minden lépésénél megingott alatta. Gallyak akadtak a bundájába, és egyensúlyvesztéssel fenyegették. Így sohasem jutunk el a Gyűlésre, gondolta Tűzszív. Fokozatosan egyre közelebb ért a patak közepéhez, ahol a legerősebb volt az áramlás. Az ág úgy elvékonyodott, hogy a végén már alig volt vastagabb, mint a saját farka, és egyre nehezebb volt fogást találni rajta. Tűzszív megállt, és a megmaradt távolságot méricskélte: elég közel van a túlparthoz, hogy átugorjon? Majd a faág megingott alatta. Ösztönösen erősebben kapaszkodott karmaival. Hallotta Tigriskarom nyávogását. − Tűzszív! Gyere vissza! Tűzszív egy szívdobbanásig bizonytalanul megingott Majd a faág ismét meglódult, és hirtelen elszabadult: elsodorta a gyors folyású víz. Tűzszív lecsúszott az oldalán, és úgy tűnt, ismét hallja Tigriskarom kiáltását, amikor a hullámok összecsaptak a feje fölött. 183

17. FEJEZET * Ahogy a patakba zuhant, Tűzszívnek sikerült egyik mancsával megkapaszkodnia a faágban. Úgy érezte, mintha egy fából faragott, tüskés ellenséggel küzdene: gallyak szurkálták és akadtak a bundájába, míg lélegzete bugyborékolt a sötét vízben. Feje egy rövid időre kikerült a felszínre, de mielőtt levegőt vehetett volna, a faág átfordult, és ismét maga alá gyűrte. A rémület különösen nyugodttá tette, mintha lelassult volna az idő. Tűzszív lényének egy része azt súgta, engedje el a faágat, és küzdje fel magát a felszínre, de tudta, ha megtenné, kockára tenné az életét. Az áramlat túl erős ahhoz, hogy úszhasson benne. A víz ereje miatt nem tehetett mást, csak még erősebben kapaszkodott, és kitartott. Csillag törzs, segíts! − gondolta kétségbeesetten. Énekei éppen hívogató sötétségbe merültek, amikor a faág ismét megfordult, és felvitte őt a felszínre. Lihegve, köpködve belekapaszkodott, miközben mindenfelé víz hullámzott körülötte. Egyik partot sem látta. Próbált jobban kiemelkedni a vízből, de átázott bundája túl súlyos volt, és tagjai elnehezedtek a hidegtől. Nem tudta, mennyi ideig képes kitartani. 184

TITKOK ERDEJE Amint már éppen elengedte volna, valami hirtelen megállította az úszó faágat Teljes hosszában megrázkódott, és Tűzszív majdnem lezuhant róla. Ahogy erősen kapaszkodott, hallotta, hogy egy macska a nevét kiáltja. Megfordította a fejét, és látta, hogy a faág egy vízből kiálló sziklának ütközött, és fennakadt rajta. Hosszúfarkú a sziklán kuporgott, és felé hajolt − Mozgás, házimacska! − morogta. Tűzszív maradék energiájával végigkúszott az ágon. Galy-lyak csaptak az arcába. Erezte, hogy a faág ismét megmozdul, és a sziklára vetette magát, mellső mancsával kapart rajta, míg hátsó lábával a vizet taposta. Mancsa alig ért a sziklához, amikor a faág elsodródott alóla. Tűzszív egy pillanatra azt gondolta, ő is követi az ágat. A szikla sima volt, nem volt hol kapaszkodnia a karmával. Akkor Hosszúfarkú lehajolt, és Tűzszív érezte, ahogy foga a grabancába mélyed. A másik macska segítségével sikerült felhúzódzkodnia, és végül ott kuporgott a sziklán. Reszketve felköhögött pár nyelet vizet, majd felpillantott − Köszönöm, Hosszúfarkú! − lihegte. A harcos arca kifejezéstelen volt − Semmiség. Tigriskarom lépett elő a szikla mögül. − Megsérültél? − kérdezte. − Tudsz járni? Tűzszív reszketve felállt. Ahogy megrázta magát, vízcseppek repültek szanaszét a bundájáról. − J-jól vagyok, Tigriskarom − dadogta. Tigriskarom hátralépett, hogy kikerülje a Tűzszív bundájáról lerázott vízcseppeket 185 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

− Óvatosan, már így is elég vizesek vagyunk! − Odahúzódott Tűzszívhez, és gyorsan végigszaglászta egész testét − Indulj vissza a táborba! − parancsolta. − Tulajdonképpen mindannyian visszamehetünk. Ezen a vízen egy macska sem kelhet át. Ha mást nem, ezt mindenképpen bebizonyítottad! Tűzszív bólintott, és szódanul követte a vezérhelyettest az erdőbe. Jobban fázott és fáradtabb volt, mint valaha. Egyeden kívánsága volt összegömbölyödni és elaludni a napon. De míg végtagjai olyan súlyosak voltak, mint a kő, agyában félelem és kétség kergette egymást Tigriskarom az ágra küldte őt, amikor bárki láthatta, hogy milyen veszélyes. Tűzszív eltűnődött: lehet, hogy Tigriskarom szándékosan elmozdította a faágat, hogy ő mindenképpen a megduzzadt patakba zuhanjon? Ha Hosszúfarkú figyelte, akkor nem, döntött Tűzszív. Végül is Hosszúfarkú mentette meg. Bármennyire is nem kedvelte Hosszúfarkút, Tűzszívnek be kellett ismernie, hogy a világos színű macska betartotta a harcosok törvényét, és segített bajba jutott harcostársának. Tigriskarom akkor is megemelhette a faágat úgy, hogy Hosszúfarkú ne lássa, vagy talán Hosszúfarkú nem értette meg, ami történt Tűzszív szerette volna megkérdezni tőle, de tudta, ha megteszi, jelentené Tigriskaromnak. Majd Tigriskaromra pillantott, és látta, hogy a vezérhelyettes leplezeden gyűlölettel bámulja. Ahogy Tűzszív tekintete a borostyánszínű szemébe mélyedt, Tigriskarom szeme kimondadan

fenyegetéssel szűkült össze. Abban a pillanatban Tűzszív tudta, hogy Tigriskarom valahogy megpróbálta 186

TITKOK ERDEJE megölni őt. Most nem sikerült neki. De legközelebb? Tűzszív fáradt agya meghátrált a nyilvánvaló következtetés elől. Legközelebb Tigriskarom tesz róla, hogy ne valljon kudarcot Mire elérték a tábort, a meleg tavaszi nap megszárította Tűzszív bundáját, de annyira kimerült, ahogy alig tudta egyik mancsát a másik elé helyezni. Homokvihar éppen a harcosok barlangja előtt napfürdőzött. Amint meglátta őket, azonnal talpra ugrott, és odasietett Tűzszívhez. − Tűzszív! − kiáltotta. − Szörnyen nézel ki! Mi történt7 − Nem sok − mormolta Tűzszív. − Csak… − Tűzszív úszott egyet, ennyi az egész − vágott közbe Tigriskarom. Lepillantott a fiatal harcosra. − Gyere! Jelentést kell tennünk Kékcsillagnak. − Hosszúfarkúval a nyomában a Nagysziklához sietett Ahogy Tűzszív utánuk bodadozott, Homokvihar szorosan mellette haladt, meleg testét támasztékul hozzányomva. − Nos? − kérdezte Kékcsillag, mikor a macskák ott álltak előtte. − Találtatok átkelőhelyet valahol? Tigriskarom megrázta hatalmas fejét − Leheteden. A víz túl magas. − De minden törzsnek jelen kell lennie a Gyűlésen − mutatott rá Kékcsillag. − A Csillag törzs dühös lesz, ha nem találunk egy száraz útvonalat. Tigriskarom, mondd el pontosan, merre jártatok! Tigriskarom részletesen ismertette a délelőtt eseményeit, beleértve Tűzszív kísérletét, hogy átkeljen a folyón az ágon át 187 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

− Bátor tett volt, de ostoba − morogta. − Azt hittem, az életével fizet érte. Homokvihar csodálattal nézett rá, de Tűzszív ugyanúgy tudta, mint Tigriskarom, hogy nem volt választása, felmegy-e a faágra, vagy sem. − A jövőben légy óvatosabb, Tűzszív! − figyelmeztette Kékcsillag. − Most pedig menj el Sárgafogúhoz! Lehet, hogy megfáztál. − Jól vagyok! − mondta Tűzszív. − Csak aludnom kell, ennyi az egész. Kékcsillag szeme összeszűkült. − Ez parancs volt, Tűzszív! Tűzszív elfojtott egy ásítást, és tisztelettudón fejet hajtott. − Igen, Kékcsillag! − Gyere a barlangba, ha végeztél! − nyávogta Homokvihar. − Hozok neked egy kis vacsorát. Tűzszív köszönésképpen nyávogott valamit, majd bizonytalan lábakon elindult Sárgafogú barlangja felé. A tisztás üres volt, de mikor kiejtette Sárgafogú nevét, az öreg orvosmacska kidugta fejét a sziklahasadékból. − Tűzszív? Nagy Csillag törzs!, úgy festesz, mint egy fészkéből kiesett mókus! Mi történt veled? Ahogy Tűzszív elmagyarázta, Sárgafogú odasietett hozzá. Szénmancs kibicegett mögötte a barlangból, és leült Tűzszív mellé. Kék szeme tágra nyílt, ahogy meghallotta, hogy egykori nevelője majdnem vízbe fulladt Szénmancsot látva Tűzszívnek önkéntelenül eszébe jutott, amikor Szénmancs megsérült a Mennydörgő ösvény mellett 188

TITKOK ERDEJE − újabb baleset, amit Tigriskarom rendezett meg? Nem szólva Vörösfarkú hidegvérű meggyilkolásáról. Bár feje zúgott a fáradtságtól, Tűzszív eltűnődött, hogyan állíthatná meg Tigriskarmot, mielőtt még egy macska meghal a vezérhelyettes könyörtelen nagyravágyása miatt. − Jól van − mondta reszelős hangján Sárgafogú, félbeszakítva Tűzszív komor gondolatait − Erős macska vagy, és valószínűleg nem fáztál meg, de biztosra kell mennünk! Szénmancs, mik lehetnek a tünetek, ha egy macska bundája teljesen átázott? Szénmancs azonnal felnézett, farkát mancsa köré tekerte. Szemét Sárgafogúra függesztve

idézte. − Nehéz lélegzés, rosz-szullét, piócák a bundájában. − Jól van! − morogta Sárgafogú. − Akkor menj! Szénmancs nagyon óvatosan végigszaglászta Tűzszív egész testét, egyik mancsával széthúzva bundáját, hogy megbizonyosodjon róla, egyetlen pióca sem fészkelte magát a bőrébe. − A lélegzésed rendben van, Tűzszív? − kérdezte kedvesen. − Nem vagy rosszul? − Nem, minden rendben − nyávogta Tűzszív. − Csak egy egész holdtöltén át szeretnék aludni! − Azt hiszem, jól van, Sárgafogú! − jelentette Szénmancs. Arcát Tűzszívéhez érintette és párszor gyorsan megnyalta. − Csak ne sűrűn ugrálj a folyóba, rendben? Sárgafogú torkából dorombolás tört fel. − Jól van, Tűzszív, most elmehetsz aludni! Szénmancs füle meglepetten megrezzent. − Te nem vizsgálod meg? Mi van, ha elfelejtettem valamit 7 189 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

− Nincs szükség rá! − nyávogta Sárgafogú. − Bízom benned, Szénmancs! − Az öreg macska kinyújtózott, begörbítette keskeny hátát, majd kinyújtózott. − Régóta szeretnék mondani neked valamit − folytatta. − Olyan sok egéragyú macskát látok magam körül, hogy igazi felüdülés találkozni valakivel, akinek esze is van. Gyorsan tanulsz, és jól bánsz a beteg macskákkal. − Köszönöm, Sárgafogú! − tört ki Szénmancs, és szeme elkerekedett Sárgafogú dicséretére. − Maradj csendben, még nem fejeztem be! Öregszem, és ideje, hogy növendéket keressek magamnak Szénmancs, mit szólnál hozzá, ha te lennél a Villám törzs következő orvosmacskája? Szénmancs felugrott. Szeme csillogott, és remegett az izgalomtól. − Komolyan mondod? − suttogta. − Persze, hogy komolyan mondom! − morogta Sárgafogú. − Egyesektől eltérően én nem azért beszélek, hogy a saját hangomat hallgassam. − Ez esetben igen − mormolta Szénmancs, és méltóságteljesen felemelte a fejét. − Jobban szeretném, mint bármit a világon! Tűzszív érezte, hogy szíve gyorsabban ver a boldogságtól. Olyan sokat aggódott Szénmancs miatt; először azt hitte, meghal, aztán kiderült, hogy sérült lába miatt sohasem lehet harcos belőle. Eszébe jutott, mennyit töprengett kétségbeesetten, hogy mihez kezd majd Szénmancs az életével. Most úgy tűnt, Sárgafogú megtalálta a tökéletes megoldást. Az, hogy 190

TITKOK ERDEJE a fiatal nőstény ilyen boldog és bizakodó a jövőt illetően, több, mint amit Tűzszív valaha is remélt. Tűzszív könnyebb szívvel ment vissza a harcosok barlangjába, hogy osztozzon a zsákmányon Homokviharral, majd lefeküdt aludni. Amikor felébredt, a barlang fénye vörösen ragyogott a lenyugvó nap sugaraitól. Szürkecsíkos megbökte. − Ébredj fel! − nyávogta Tűzszívnek. − Kékcsillag Gyűlést hívott össze! Mire Tűzszív kilépett a barlangból, Kékcsillag már a Nagysziklán állt Sárgafogú volt mellette, és mikor a macskák összegyűltek, az öreg orvosmacska szólalt meg elsőnek. − Villám törzs macskái! − szólt reszelős hangon. − Bejelentésem van! Mint tudjátok, már nem vagyok fiatal. Ideje, hogy növendéket válasszak magamnak. így az egyeden macskát választottam, akit el tudok viselni. − Sárgafogú jókedvű dorombolást hallatott − És az egyeden macskát, aki elvisel engem. A következő orvosmacskátok Szénmancs lesz! Örömteli nyávogások hallatszottak. Szénmancs a szikla aljánál ült szeme ragyogott, bundája tisztán fénylett. Félénken lehajtotta fejét, ahogy a törzs gratulált neki. − Szénmancs! − Kékcsillag túlkiabálta a zajt − Elfogadod, hogy Sárgafogú növendéke légy? Szénmancs felemelte a fejét, hogy a vezér szemébe nézzen. − Igen, Kékcsillag! − Akkor félhold idején el kell utaznod az Anyaszájhoz, hogy a Csillag törzs a többi orvosmacska előtt elfogadjon! A Villám törzs minden jókívánsága legyen veled! 191

ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE

Sárgafogú félig leugrott, félig lecsúszott a szikláról, és odasietett Szénmancshoz, hogy összedörgöljék az orrukat A törzs többi tagja is az új növendék köré gyúlt Tűzszív meglátta Páfránymancsot, aki büszkén csillogó szemmel odafurakodott testvére mellé, de még Tigriskarom is odament hozzá, és váltott pár szót vele. Nyilvánvaló volt, hogy Szénmancs megfelelő választás erre a fontos pozícióra. Ahogy Tűzszív arra várt, hogy gratulálhasson Szénmancsnak, magában azt kívánta, bár saját gondjai is ilyen simán oldódnának meg. 192

18. FEJEZET A nap harmadszor nyugodott le azóta, hogy Tűzszív majdnem vízbe fulladt. A fiatal harcos barlangja előtt mosakodott, nyelvét végighúzta bundáján. Sokszor még mindig a szájában érezte a sáros vizet. Ahogy elfordította fejét, hogy megmossa a hátát, közeledő lépteket hallott. Amint felpillantott, éppen a fölé magasodó Tigriskarom szemébe nézett. − Kékcsillag azt akarja, hogy elmenj a Gyűlésre! − morogta a vezérhelyettes. − A barlangja előtt vár, vidd magaddal Homokvihart és Szürkecsíkost is! − Elosont, mielőtt Tűzszív válaszolhatott volna. Tűzszív felállt, és kinyújtózott. Körülnézett, és amikor meglátta a csalános mellett vacsorázó Homokvihart és Szürkecsíkost, odasietett hozzájuk. − Kékcsillag minket választott, hogy elmenjünk a Gyűlésre − jelentette be. Homokvihar éppen végzett egy feketerigóval, és rózsaszín nyelvével végignyalta a száját. − De el tudunk menni a Gyűlésre? − kérdezte zavartan. − Azt hittem, leheteden átkelni a patakon. 193 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE

− Kékcsillag szerint a Csillag törzs dühös lenne, ha meg sem próbálnánk − nyávogta Tűzszív. − Beszélni akar velünk, most azonnal! Talán van egy terve. Szürkecsíkos teli szájjal szólalt meg. − Remélem, nem azt várja tőlünk, hogy megint ússzunk! − Szavai ellenére szeme izgatottságtól fénylett, ahogy végzett a maradék zsákmánnyal, és talpra ugrott, Tűzszív tudta, hogy Szürkecsíkos előre örül annak, hogy viszondáthatja Ezüstpatakot, és eltűnődött, sikerült-e találkozniuk azóta, hogy a Folyó törzs számára folytatott balvégzetű vadászat után őt és Szürkecsíkost elcsípték, amint átkeltek a folyón. Tűzszívnek eszébe jutottak Ezüstpatak leendő kölykei, és elgondolkodott, vajon hogy lesz képes Szürkecsíkos arra, hogy egy másik törzsben lássa felnőni őket. Ezüstpatak képes lesz-e valaha elmondani törzsének, hogy a kölykök apja Szürkecsíkos, a Villám törzs harcosa? Tűzszív próbálta elhessegetni magától a kérdéseket, amint barátaival átsietett a tisztáson a Nagysziklához. Kékcsillag a barlangja előtt ült Fehérvihar, Egérbundás és Fűzfakéreg társaságában. Egy pillanattal később Tigriskarom és Sötétcsíkos csadako-zott hozzájuk. − Mint tudjátok, ma este telihold lesz − kezdte Kékcsillag, miután a macskák összegyűltek körülötte. − Nehéz lesz eljutnunk a Négyesfához, de a Csillag törzs elvárja tőlünk, hogy keressünk egy száraz útvonalat. Ezért csak harcosokat választottam, ez az út nem való időseknek vagy növendékeknek, sem pedig várandós királynőknek. Sötétcsíkos, ma járőröztél a patak mentén. Jelentsd, mit láttál! 194

TITKOK ERDEJE − A víz egyre alacsonyabb − nyávogta Sötétcsíkos −, de nem apad elég gyorsan. Elmentünk a Mennydörgő ösvényig, de úszás nélkül egy macska sem tud átjutni a vízen. − A patak ott keskenyebb − nyávogta Fűzfakéreg. − Nem ugorhatjuk át7 − Talán ha szárnyakat növesztesz − válaszolta Sötétcsíkos. − Ha viszont csak mancsod van… − De az a legjobb hely, ahol meg lehetne próbálni − ismételte Fehérvihar.

Kékcsillag bólintott. − Ott kezdjük − döntött. − Talán a Csillag törzs biztonságos helyre vezet minket. − Felemelkedett, és csendben kivezette a harcosokat a táborból. A nap már lement, és az alkonyi fények elhomályosították az erdő formáit A távolban bagoly huhogott, és Tüzszív hallotta a futkosó zsákmányállatokat az aljnövényzetben, de a harcosok túlságosan elfoglaltak voltak ahhoz, hogy vadásszanak. Kékcsillag a fák között egyenesen arra a helyre vezette őket, ahol a patak egy kemény sziklaalagútból bukkant elő, a Mennydörgő ösvény alatt. A Négyesfához vezető szokásos útvonaluk nem haladt ilyen közel a Mennydörgő ösvényhez, és Tűzszív eltűnődött, mit akarhat vezérük Amikor elérték az alagutat, látta, hogy a megduzzadt víz mindkét oldalon kiáradt, és visszaveri a kelő hold sápadt fényét A Mennydörgő ösvényt is víz borította, és ahogy a macskák figyeltek, egy szörnyeteg haladt el mellettük, mocskos vizet fröcskölve fel fekete, kör alakú mancsaival. Amint a szörnyeteg eltűnt a távolban, Kékcsillag a Mennydörgő ösvény kemény talajának víz lepte szélére vezette a macs195

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE kákát Megszimatolta a vizet, homlokát ráncolta a szagra, és óvatosan belehelyezte egyik mancsát − Elég sekély itt − nyávogta. − A Mennydörgő ösvény szélén átsétálhatunk a patak túloldalára, és az Arnyak törzsének határa mentén eljuthatunk a Négyesfához. A Mennydörgő ösvény szélén! Tűzszív érezte, szőre feláll a félelemtől, amint arra gondol, hogy szántszándékkal követniük kell a szörnyetegek nyomát. Szénmancs balesete megmutatta, mire képesek a szörnyetegek, pedig Szénmancs is csak az út szélén volt − Mi lesz, ha jön még egy szörnyeteg? − kérdezte Szürkecsíkos, hangot adva Tűzszív félelmének. − Oldalt maradunk − válaszolta Kékcsillag nyugodtan. − Láttad, milyen lassan ment az a szörnyeteg. Talán nem szeretik bevizezni a mancsukat. Tűzszív látta, hogy Szürkecsíkos még mindig kételkedik. Osztozott barátja aggodalmában, de nem volt értelme tovább tiltakozni. Tigriskarom úgyis csak gyávának bélyegezné őket. − Kékcsillag, várj! − szólt Fehérvihar, ahogy a törzs vezére belegázolt a vízbe. − Emlékszel, milyen alacsonyan van a területünk a patak másik oldalán? Folyton az jár a fejemben, hogy az is víz alatt lehet. Nem hiszem, hogy eljuthatnánk a Négyesfához anélkül, hogy belépnénk az Árnyak törzsének területére, ami magasabban van. A Tűzszív mellett álló egyik macska halkan felszisszent, és Tűzszíven újabb rémület futott át Egy csapat harcos be merje tenni mancsát annak a törzsnek a területére, akikkel csak 196

TITKOK ERDEJE nemrég háborúztak? Ha egy járőrcsapat rajtakapja őket, támadóknak tekintik majd őket. Kékcsillag megállt, és míg mancsát mosta a víz, visszanézett Fehérviharra. − Talán − ismerte el −, de meg kell kockáztatnunk, ha ez az egyetlen megoldás! Ismét elindult, nem hagyva időt a tiltakozásra. Nem tehettek mást, követniük kellett Tűzszív a Mennydörgő ösvény széle mellett lépkedett a vízben, Fehérvihar mögött. A sort Tigriskarom zárta, aki a hátulról jövő szörnyetegeket tartotta szemmel. Először minden csendes volt, eltekintve egyetlen szörnyetegtől, mely a Mennydörgő ösvény túloldalán haladt el a másik irányba. Majd Tűzszív ismerős morgást hallott, és egy közeledő szörnyeteg által felvert víz hangját − Vigyázzatok! − nyávogta Tigriskarom a sor végéről. Tűzszív megmerevedett, és a Mennydörgő ösvény szélén húzódó alacsony falhoz nyomta magát, amíg a szörnyeteg áthaladt a patakon. Sötétcsíkos a fal tetejére ugrott, és dühödten vicsorgott az elhaladó szörnyeteg felé. Egy pillanatig a lény különös, ragyogó fényeit visszaverte a bűzös víz, és hullám csapott fel belőle, Tűzszívet egészen a hasáig eláztatva. Aztán a szörny elment, és Tűzszív ismét fellélegezhetett. Amint elérték a patak túlsó oldalát, Tűzszív látta, hogy Fehérviharnak igaza volt. A Villám törzs oldalán lévő, alacsonyan fekvő terület víz alatt volt Nem tehettek mást, a Mennydörgő ösvény mentén kellett haladniuk tovább addig, amíg a magasabban fekvő területre értek, ami elég száraz volt ahhoz,

hogy haladni lehessen rajta. 197 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Tűzszív hálásan lépett a mancsfájdítóan kemény Mennydörgő ösvényre, majd felemelte a fejét, és kinyitotta a száját. Erős, bűzös szag érte el szaglószervét, az Arnyak törzsének szaga! Követték a Mennydörgő ösvényt a Villám törzs területén kívülre, és most egy maroknyi Arnyak törzse terület feküdt közöttük és a Négyesfánál tartott Gyűlés között − Nem lenne szabad itt lennünk! − nyávogta Fehérvihar nyugtalanul. Ha Kékcsillag hallotta is a megjegyzést, nem figyelt oda rá, hanem gyorsított a tempón, amíg szinte rohantak a víztől átitatott területen. Pár fa volt csak ott, és a rövid fű nem nyújtott fedezéket az áthaladó macskáknak. Tűzszív szíve gyorsan vert, és nem csupán a rohamtempótól. Ha az Arnyak törzsének macskái elkapják őket, nagy bajba kerülhetnek, de a Né-gyesfa nincs messze, és talán kitart a szerencséjük. Majd meglátott egy sötét, imbolygó árnyat, mely Kékcsillag felé tartott, aki a menet élén haladt. Újabb árnyak követték, és dühös nyávogás törte meg az éjszaka csendjét. Egy szívdobbanásig Kékcsillag gyorsított a tempón, mintha azt hinné, le tudják előzni a kihívókat Majd lelassított, és megállt Harcosai ugyanezt tették. Tűzszív lihegve állt: az árnyak egyre közeledtek, és meglátta, hogy Arnyak törzsbeli macskák, élükön vezérükkel, Ejcsillaggal. − Kékcsillag! − köpte a szót Ejcsillag, ahogy megállt a Villám törzs vezére előtt − Mi hozott titeket az Árnyak törzse területére? − Az áradás miatt csak így tudunk eljutni a Négyesfához a Gyűlésre − válaszolta Kékcsillag, hangja halk volt és nyu198

TITKOK ERDEJE godt − Nem akarunk ártani nektek, Éjcsillag! Tudod, hogy fegyverszünet van a Gyűlés miatt! Éjcsillag felszisszent, fülét fejéhez lapította, szőre felállt − A fegyverszünet csak a Négyesfánál érvényes − acsargott − Itt nincs fegyverszünet. Tűzszív ösztönösen védekezőpozícióba helyezkedett Az Árnyak törzsének macskái − növendékek, idősek és harcosok -némán, félkörben körülvették a Villám törzs kisebb csapatát Éjcsillaghoz hasonlóan az ő bundájuk is borzolódott, farkuk dühösen himbálódzott. Ellenséges szemükben visszaverődött a hold hideg fénye. Tűzszív tudta, ha harcra kerül a sor, a Villám törzs reménytelenül kisebbségben van. − Éjcsillag, nagyon sajnálom − nyávogta Kékcsillag. − Ok nélkül nem léptünk volna a területetekre. Kérlek, hagyjatok minket áthaladni! Szavai egyáltalán nem nyugtatták meg az Árnyak törzsének macskáit Szénbundás, a vezérhelyettes odaállt vezére mellé. Sápadt árnyként ragyogott a holdfényben. − Szerintem kémkedni jöttek − nyávogta puhán. − Kémkedni? − Tigriskarom előrefurakodott Kékcsillag mellé. Fejét olyan közel dugta Szénbundáséhoz, hogy szinte csak egy egérhossznyira voltak egymástól. − Mit kémkedhetnénk itt7 Meg sem közelítettük a táborotokat! Szénbundás felhúzta ajkát, és kivillantotta éles fogait − Csak szólj, Éjcsillag, és ízekre tépjük őket! − Azt próbáljátok meg! − morogta Tigriskarom. Pár szívdobbanásig Éjcsillag néma maradt. Tűzszív izmai megfeszültek. Mellette Szürkecsíkos halk, mélyről jövő mor199 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

gást hallatott. Egérbundás a legközelebb álló Árnyak törzsbeli harcosra vicsorított, Homokvihar világos szeme pedig harci készültséggel ragyogott − Lépjetek hátra! − morogta végül Ejcsillag a harcosainak. − Hagyjuk őket elhaladni! Azt akarom, hogy a Villám törzs macskái részt vegyenek a Gyűlésen! − Bár szavai barátságosak voltak, fogai közt szűrte őket Tűzszív hirtelen gyanakodva odasúgta Szürkecsíkosnak. − Hogy érti ezt7 Szürkecsíkos vállat vont − Nem láttuk az Arnyak törzsét az áradás kezdete óta. Ki tudja, miben sántikálnak? − Elkísérünk titeket − folytatta Ejcsillag összehúzott szemmel. − Csak hogy biztonságban

elérjétek a Négyesfát Nem szeretnénk, ha a Villám törzset elijesztené egy dühös egér, ugye? Egyetértő nyávogások hallatszottak az Arnyak törzse harcosaitól. Szétoszoltak, így minden oldalról körülvették a Villám törzsbelieket Ejcsillag rövid bólintással elindult Kékcsillag mellett A többi macska követte őket, az Arnyak törzsének járőrcsapata a Villám törzs harcosaihoz igazította lépteit A Villám törzs úgy ment a Gyűlésre, hogy minden oldalról ellenség vette körül. A hold akkor állt a legmagasabban, amikor Tűzszív és a többi Villám törzsbeli macska betömörült a völgybe a négy tölgyfa alá. Erős, hideg fény ragyogta be a Folyó törzs és a Szél törzs macskáit, akik már összegyűltek Mindannyian kíváncsian bámultak az emelkedőn lefelé haladó csoportra. Tűzszív tud200

TITKOK ERDEJE ta, hogy törzsének többi tagjával együtt foglyoknak tűnhetnek. Büszkén lépkedett, magasra tartott fejjel és farokkal, nehogy bármelyik macska azt mondhassa, hogy legyőzték őket. Megkönnyebbülésére, ahogy elérték a völgyet, az Arnyak törzsének macskái eltűntek az árnyak között. Kékcsillag egyenesen az Óriásszikla felé tartott, oldalán Tigriskarommal. Tűzszív Szürkecsíkost keresve körülnézett, és rájött, hogy barátja már el is tűnt Egy pillanattal később meglátta, ahogy megközelíti Ezüstpatakot, de az ezüstszínű nőstényt Folyó törzsbeli macskák vették körül, így Szürkecsíkos csak a közelben álldogálhatott zavartan. Tűzszív elnyomott egy sóhajt. Tudta, mennyire szeretné Szürkecsíkos ismét viszondátni Ezüstpatakot, főleg most, hogy kölykei lesznek, de különösen kockázatos volt a Gyűlésen találkozniuk, ahol bármelyik macska együtt láthatta őket − Mi bajod van? − Tűzszív szinte összerezzent Egérbundás hangjától. − Úgy nézel ki, mint aki forral valamit. Tűzszív a barna harcosra bámult − Én… csak azon gondolkodtam, amit Ejcsillag mondott − rögtönzött gyorsan. − Miért mondta, hogy azt akarja, hogy a Villám törzs macskái itt legyenek? − Egy dologban biztos vagyok. Nem kedves és segítőkész akart lenni − nyávogta Homokvihar, aki Fűzfakéreg társaságában odalépett hozzájuk. Megnyalta egyik mancsát, és végighúzta a füle mellett − Hamarosan megtudjuk. − Baj lesz − nyávogta Fűzfakéreg a válla fölött, mielőtt csadakozott a Szél törzs királynőinek egy csapatához. − Énem a mancsaimban. 201 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Tűzszív még nyugtalanabb lett, mint valaha. Ide-oda járkált a fák alatt, fél füllel a körülötte lévő macskákat hallgatta. Legtöbbjük ártalmatlanul pletykált, híreket cseréltek a törzsek között, és semmit sem hallott arról, mit tervez az Arnyak törzse. Azt viszont észrevette, hogy valamennyi Árnyak törzsebeli macska, aki mellett elhaladt, még mindig ellenségesen bámult rá. Azt is észrevette, hogy egyikmásik türelmedenül nézeget az Óriásszikla felé, mintha alig várná, hogy elkezdődjön a Gyűlés. Végül nyávogás hallatszott a szikla tetejéről, és az alant lévő macskák mormogása elhalt Tűzszív jó helyet talált magának a völgy szélén, ahonnan mind a négy vezért láthatta. Árnyékuk fekete volt az éjszakai ég alatt. Homokvihar leült mellé, és mancsát mellkasa alá helyezve lekuporodott, − Halljuk! − suttogta várakozón. Ejcsillag lépett elő, mereven mozgott az elfojtott dühtől. − Törzsek macskái, figyeljetek rám! − követelte. − Figyeljetek, és emlékezzetek! Tavaly tavaszig Törtcsillag volt az Árnyak törzsének vezére. Ő volt az, aki… Magascsillag, a Szél törzs vezére odalépett Ejcsillag mellé. − Miért mondod ki ezt a gyűlöletes nevet 7 − morogta. Szeme megvillant, és Tűzszívnek eszébe jutott, hogy Törtcsillag és társai hogyan űzték el a Szél törzset a területükről. − Gyűlöletes, igen − helyeselt Ejcsillag. − És több okból is gyűlöletes. Te is tudod az okokat, Magascsillag, mint minden más macska. Törtcsillag ellopta a Villám törzs kölykeit. Túl korán kényszerítette harcra saját törzsének kicsinyeit, akik 202

TITKOK ERDEJE

meghaltak. Végül olyan vérszomjas lett, hogy mi, a saját törzse, elűztük. És hol van Törtcsillag most7 − Ejcsillag hangja visítássá emelkedett. − Kint hagyták az erdőben, hogy ott pusztuljon el, vagy a Kédábúak hulladékain éljen? Nem! Vannak itt macskák ma éjszaka, akik befogadták őt. Ok a harcosok törvényeinek elárulói, és minden erdőbeli macska el-árulói! Tűzszív riadtan összenézett Homokviharral. Sejtette, mi következik, és Homokvihar zavart tekintetéből látta, hogy ő is. − A Villám törzs! − nyávogta Ejcsillag. − A Villám törzs ad menedéket Törtcsiliagnak! 203

19. FEJEZET Döbbent és dühös nydvogdsok hangzottak az Oriássziklát körülvevő macskák felől. Tűzszívet testének minden izma arra biztatta, hogy kússzon el a bokrok felé, és bújjon el dühük elől. Minden erejét igénybe vette, hogy ott maradjon, ahol volt. Homokvihar közelebb fészkelte magát hozzá, és Tűzszív megnyugtatónak találta teste melegét. Az Oriásszikla tetején Magascsillag megfordult, hogy szembenézzen Kékcsillaggal. − Igaz ez? − acsargott. Kékcsillag nem válaszolt azonnal. Méltóságteljesen előrelépett, és szembenézett Ejcsillaggal. A holdfény ezüstös fénybe vonta bundáját, így Tűzszív szinte azt hitte, hogy a Csillag törzs egyik harcosa leugrott az Ezüstcsíkról, hogy csatlakozzon hozzájuk. Kékcsillag megvárta, amíg minden lentről jövő zaj elhal. − Honnan tudod mindezt7 − kérdezte hűvösen Éjcsillag-tól, amikor elég hangosan tudott beszélni. − Kémkedtél a táborunkban? − Kémkedtem!? − köpte a szót Éjcsillag. − Nincs szükség kémkedésre, amikor a növendékeitek olyan könnyedén plety204 TITKOK ERDEJE

kálkodnak! A harcosaim az előző Gyűlésen hallották. Mersz itt állni, és azt mondani, hogy tévednek? Ahogy Ejcsillag beszélt, Tűzszívnek eszébe jutott, hogy látta Gyorsmancsot az Arnyak törzsebeli növendékek társaságában a múltkori Gyűlés végén. Nem csoda, hogy a fiatal macska bűntudatosnak látszott, hiszen mesélt barátainak a Villám törzs foglyáról, méghozzá nem sokkal azután, hogy Kékcsillag az egész törzsnek némaságot parancsolt! Kékcsillag habozott. Tűzszív hirtelen együtt érzett vele. A saját törzsében is több macska ellenezte, hogy menedéket nyújtsanak Törtfarkúnak. Akkor hogy védje meg magát a többi törzzsel szemben? Magascsillag lelapított füllel kuporgott Kékcsillag előtt. − Igaz ez? − ismételte. Egy pillanatig Kékcsillag nem szólalt meg. Majd határozottan felemelte a fejét − Igen, igaz − nyávogta. − Áruló! − köpte a szót Magascsillag. − Tudod, mit tett velünk Törtcsillag! Kékcsillag farkának vége megrezzent. Tűzszív még innen, a szikla alól is látta, hogy Kékcsillag testének minden izma megfeszül, és tudta, önuralma kell ahhoz, hogy nyugodt maradjon. − Egy macska sem merészel engem árulónak nevezni! − sziszegte. − Én merlek − vágott vissza Magascsillag. − A harcosok törvénye szerint nem vagy más, mint áruló, ha hajlandó vagy menedéket nyújtani annak a…, annak a rakás rókatrágyánakl 205

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE A tisztáson felugráltak a Szél törzs macskái, és egyetértésükről biztosították vezérüket − Áruló! Áruló! Az Oriásszikla lábánál Tigriskarom és Halottmancs, a Szél törzs vezérhelyettese felborzolt szőrrel néztek egymás szemébe, vicsorítottak, hogy kilátszottak éles fogaik, orruk pedig alig egy

egérhossznyira volt egymástól. Tűzszív is felugrott, harci ösztöne erővel töltötte meg mancsát. Szeme sarkából látta, hogy Fűzfakéreg dühödten acsarog a Szél törzs királynőire, akikkel pár pillanattal korábban még nyugodtan cseverészett Néhány Árnyak törzsebeli harcos fenyegetőn közeledett Sötétcsíkos felé, Egérbundás pedig odaugrott mellé, támadásra készen. − Állj! − Kékcsillag nyávogása hangzott fel az Óriásszik-láról. − Hogy szeghetitek így meg a fegyverszünetet7 Kockáztatnátok, hogy kivívjátok a Csillag törzs haragját7 Ahogy Kékcsillag beszélt, a holdfény halványulni kezdett. A tisztáson lévő összes macska mozdulatlanná dermedt. Tűzszív felpillantott, és látta, hogy egy felhő vonul el a hold előtt. Megborzongott Ez talán a Csillag törzs figyelmeztetése, mert úgy tűnt, a törzsek megszegik a szent fegyverszünetet7 A Csillag törzs dühének jeléül már korábban is eltakarták felhők a holdat, ami akkor a Gyűlés végét jelentette. Ahogy a felhő elvonult, a holdfény ismét felragyogott A válságos pillanat elmúlt. A macskák nagy része leült, bár még mindig gyanakodva méregették egymást Fehérvihar befurakodott Halottmancs és Tigriskarom közé, és sürgetőn nyávogott valamit a Villám törzs vezérhelyettesének fülébe. 206

TITKOK ERDEJE Az Óriásszikla tetején Görbecsillag előrelépett, és odaállt Kékcsillag mellé. Nyugodtnak tűnt Tűzszív rájött, hogy az összes törzs közül a Folyó törzsnek van a legkevesebb oka rá, hogy gyűlölje Törtfarkút. Hiszen az egykori vezér nem kelt át a folyón, nem lépett a területükre, és nem lopta el a köly-keiket − Kékcsillag! − nyávogta Görbecsillag −, mondd el nekünk, miért tetted ezt! − Törttarkú megvakult − válaszolta Kékcsillag tisztán csengő hangon, így minden macska hallotta a tisztáson. − Öreg, legyőzött macska. Nem jelent veszélyt senkire. Most már nem. Hagynád, hogy halálra éhezzen az erdőben? − Igen! − Ejcsillag hangja metsző és követelőző volt. − Semmilyen halál nem elég kegyetlen számára! − Habpatak bukott elő a szája szélén. Fejét agresszíven Magascsillag felé bökte, és így acsargott. − Megbocsátasz annak a macskának, aki elkergetett? Egy pillanatig Tűzszív eltűnődött, miért őrjöng így Ejcsillag, miért akarja feltüzelni Magascsillag gyűlöletét Most ő a törzs vezére. Mit árthat neki egy vak fogoly? Magascsillag elhúzódott az Arnyak törzse vezérétől, láthatóan megdöbbentette a gyűlölete. − Tudod, mennyit jelent ez a törzsemnek − nyávogta Magascsillag. − Sohasem bocsátunk meg Törtcsillagnak. − Akkor azt mondom, tévedtek! − nyávogta Kékcsillag. − A harcosok törvénye azt írja elő, hogy legyünk könyörületesek! Magascsillag, nem emlékszel, mit tett érted a Villám törzs, amikor legyőztek és elűztek? Megkerestünk titeket, és 207

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE hazahoztunk, és később mellettetek harcoltunk a Folyó törzs ellen. Elfelejtetted, mivel tartozol nekünk? Ahelyett, hogy Kékcsillag szavai megnyugtatták volna a Szél törzs vezérét, még inkább felmérgesítették. Felborzolt szőrrel odaállt Kékcsillag elé. − Talán a Villám törzs birtokában vagyunk? − köpte a szavakat Magascsillag. − Ezért hoztatok vissza minket, hogy bólintsuk a kívánságaitokra, és kérdés nélkül elfogadjuk minden döntéseteket 7 Azt gondolod, a Szél törzsnek nincs becsülete? Kékcsillag előrehajolt, és egyenesen szembenézett a Szél torzs vezérével. − Magascsillag! − nyávogta. − Igazad van abban, hogy egy törzs sem birtokolhat egy másikat Nem így értettem, amit mondtam. De emlékezz, milyen volt, amikor gyengék voltatok, és próbálj könyörületes lenni! Ha elkergetjük Törtfarkút, és hagyjuk meghalni, nem vagyunk jobbak nála! − Könyörületes? − köpte a szót Ejcsillag. − Ne gyere nekünk dajkamesékkel, Kékcsillag! Mikor volt Törtfarkú valaha is könyörületes? − Egyetértő nyávogások töltötték meg a levegőt Ejcsillag hozzátette. − Most el kell kergetnetek, Kékcsillag, vagy tudnom kell, mi okotok van magatoknál tartani.

Kékcsillag szeme csillogó sávvá keskenyedett. − Ne mondd meg nekem, hogyan vezessem a törzsemet! − A következőt mondom − morogta Ejcsillag. − Ha a Villám törzs továbbra is menedéket ad Törtfarkúnak, számíthattok rá, hogy bajba kerültök! Az Árnyak törzse majd tesz róla! − Es a Szél törzs is − acsargott Magascsillag. 208

TITKOK ERDEJE Egy pillanatig Kékcsillag néma maradt. Tűzszív tudta, hogy Kékcsillag tisztában van vele, milyen veszélyes egyszerre két törzset is ellenségévé tenni, főleg mikor saját macskái közül sem mind örült annak a döntésének, hogy gondját viselik Tbrtfarkúnak. − A Villám törzs nem fogadja el más törzsek parancsait! − nyávogta végül. − Azt tesszük, amit helyesnek gondolunk! − Helyesnek? − vicsorgott Ejcsillag. − Menedéket adni annak a vérszomjas… − Elég! − vágott közbe Kékcsillag. − Ne legyen több vita! Van még más is, amit meg kell beszélnünk a Gyűlésen, vagy elfelejtettétek? Ejcsillag és Magascsillag összenézett, és amíg haboztak, Görbecsillag lépett elő. Az árvízről és a Folyó törzs táborában esett károkról tartott beszámolót Hagyták beszélni, bár Tűzszív azt gondolta, nem sokan figyelhetnek rá. A völgy döbbent spekulációktól volt hangos Törtfarkút illetően. Homokvihar közelebb húzódott Tűzszívhez, és a fülébe nyávogta. − Ahogy Ejcsillag elkezdett beszélni, tudtam, hogy baj lesz Törtfarkú miatt − Tudom − válaszolta Tűzszív. − De Kékcsillag most nem küldheti el. Ügy tűnne, mintha beadná a derekát. Akkor egy macska sem tisztelné, se a Villám törzsből, se bármelyik másikból. Homokvihar halk dorombolással helyeselt Tűzszív megpróbált a Gyűlés további részére koncentrálni, de nagyon nehéz volt Tudatában volt az Arnyak törzse és a Szél törzs felől jövő ellenséges pillantásoknak, és azt kívánta, bár érne véget a Gyűlés. 209

ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ Ügy tűnt, végtelenül hosszú idő telt el, mire a hold kezdett lemenni és a macskák járőrcsapatokba oszolva készülődni kezdtek a hazafelé útra. A Villám törzs macskái néma egyetértéssel Kékcsillag köré tömörültek, amint vezérük leugrott az Óriás-szikláról, és védőgyűrűt alkottak körülötte. Tűzszív arra gondolt, mindannyian bizonytalanok, meddig tart ki a fegyverszünet Ahogy a harcosok körbeállták Kékcsillagot, Tűzszív meglátta Csonkabajszút, aki elcsusszant mellettük, hogy csatlakozzon egy csapat Szél törzsbeli macskához. Szemük összevillant, és Csonkabajszú megállt − Nagyon sajnálom ezt az egészet, Tűzszív! − nyávogta halkan. − Nem felejtettem el, hogyan hoztál haza minket! − Köszönöm, Csonkabajszú! − válaszolta Tűzszív. − Bárcsak… Elhallgatott, ahogy Tigriskarom nyomakodott elő a macskák gyűrűjében. Acsargott, és a fogát villogtatta Csonkabajszú felé, aki a Szél törzs macskái felé hátrált Tűzszív felkészült rá, hogy megfeddik, de a vezérhelyettes elhaladt mellette. − Remélem, most elégedett vagy! − acsargott Tigriskarom Kékcsillagra, ahogy elfoglalta mellette a helyét. − Most két törzs is a vérünket kívánja! Már réges-rég ki kellett volna hajítanunk azt a férget! Tűzszívet meglepte Tigriskarom ellenségessége a Villám törzs foglya iránt Hiszen nem sokkal ezelőtt látta, hogy Tigriskarom úgy beszélget Törtfarkúval, mintha megbékélt volna azzal, hogy a vak macska a törzsnél marad. De talán nem olyan meglepő, hogy mint mindenkit, őt is kihozta a sodrából a Szél törzzsel és az Arnyak törzsével történt összecsapás. 210

TITKOK ERDEJE − Tigriskarom, ez nem az a hely, ahol egymás között vitatkozhatunk − mondta halkan Kékcsillag. − Ha visszaérünk a táborba… − Mégis hogy akarsz visszaérni? − vágott közbe Éjcsillag, és átfurakodott a Villám törzs macskái között. − Arra nem, amerre jöttetek! Ha csak egy manccsal is beléptek az Arnyak törzse területére, darabokra szaggatunk titeket! − Megfordult és anélkül, hogy megvárta volna a választ, besiklott az árnyékba.

Egy pillanatig Kékcsillag zavartnak tűnt. Tűzszív tudta, máshogy nem lehet visszajutni a Villám törzs táborába, hacsak nem próbálják meg átúszni a patakot Megborzongott, amikor eszébe jutott a sebes örvény, mely majdnem az életét követelte. A Négyesfánál kell maradniuk, amíg levonul az ár? Majd megérezte a Folyó törzs szagát, és meglátta a harcosaival közeledő Görbecsillagot − Mindent hallottam! − szólította meg a világos bundás kandúr Kékcsillagot − Éjcsillag téved! Egy ilyen időszakban a macskáknak segíteniük kellene egymást! − Tüzszívre pillantott, és Tűzszív arra gondolt, hogy Görbecsillag nem felejtette el, hogyan segített nekik Tűzszív és Szürkecsíkos azzal, hogy zsákmánnyal látták el őket. Azonban erről Kékcsillag kivételével egy Villám törzsbeli macska sem tudott, és Tűzszív nyugtalan mormolást hallott az őt körülvevő harcosok között. − Felajánlok egy útvonalat − folytatta Görbecsillag. − Idefelé jövet a Kétlábúak hídjánál keltünk át a folyón. Ha arrafelé mentek, áthaladhattok a területünkön, és lejjebb átkelhettek a folyón, ahol egy kidőlt fa fennakadt a lépőköveken. 211

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Mielőtt Kékcsillag megszólalhatott volna, Tigriskarom odasziszegett − És miért bízzunk a Folyó törzsben? Görbecsillag figyelmen kívül hagyva a vezérhelyettest, borostyánszínű szemét Kékcsillagra függesztette, ahogy választ várt. Kékcsillag tisztelettudón félrehajtotta a fejét. − Köszönjük, Görbecsillag! Elfogadjuk az ajánlatot! A Folyó törzs vezére röviden bólintott, és megfordult, hogy kikísérje Kékcsillagot a tisztásról. A Villám törzs macskái még mindig pusmogtak egymás között, ahogy Kékcsillag elvezette harcosait a bokrokon át, fel a völgy széléig. Az Arnyak törzse és Szél törzs macskái rájuk sziszegtek, bár a Folyó törzs harcosai mindkét oldalon védőn körbevették őket Tűzszív rájött, hogy az erdő megosztottsága most már egy egyszerű Gyűlésen is érezhető. Megkönnyebbült, amikor elérték az emelkedő tetejét, és maguk mögött hagyták az ellenséges Gyűlést Észrevette, hogy Szürkecsíkos megpróbál odaoldalogni Ezüstpatak mellé, de az útjába került az egyik Folyó törzsbeli királynő, aki időnként gondoskodón megnyalogatta Ezüstpatak bundáját − Biztos vagy benne, hogy nem vagy fáradt7 − aggodalmaskodott a királynő. − Hosszú az út neked pedig kölykeid lesznek. − Nem, Zöldvirág, jól vagyok! − válaszolta nyugodtan Ezüstpatak, és tehetetlen pillantást vetett Szürkecsíkosra barátnője feje fölött A Villám törzs csapatát Tigriskarom zárta. Hatalmas fejét ide-oda ingatta, mintha bármelyik percben várná a Folyó törzs macskáinak támadását. 212

TITKOK ERDEJE Másrészt Kékcsillag nagyon is jól érezte magát a másik törzs társaságában. Amint eltávolodtak a Négyesfától, hagyta, hogy Görbecsillag vegye át a vezetést, míg ő hátramaradt, hogy csatlakozzon Ködösmancshoz. − Hallom, kölykeid vannak − nyávogta halkan. − Jól vannak? Ködösmancs kissé meglepődött, hogy a Villám törzs vezére megszólítja. − Kettőt.., kettőt elsodort a folyó − hebegte. − Tűzszív és Szürkecsíkos mentette meg őket − Sajnálom. Biztosan nagyon aggódtál értük − mormolta Kékcsillag, kék szeme együttérzéstől volt fátyolos. − Örülök, hogy a Villám törzs harcosai segíteni tudtak. Felépültek a kicsinyeid? − Igen, most már jól vannak, Kékcsillag − úgy tűnt, Ködösmancs még mindig zavarban van, hogy a Villám törzs vezére ilyen közvetlen hangon kérdezgeti. − Mindannyian jól vannak Hamarosan növendékek lesznek. − Biztos vagyok benne, hogy kiváló harcosok lesznek − nyávogta melegen Kékcsillag. Tűzszív figyelte, ahogy vezére és a Folyó törzs királynője egymás mellett halad, és arra gondolt, hogy ezüstöskék bundájuk milyen egyformán ragyog a holdfényben. Ugyanolyan karcsú, arányos testük volt és amikor át kellett ugraniuk egy útban lévő fatörzset, mindketten ugyanazzal a takarékos mozdulattal feszítették meg izmaikat A mögöttük lépkedő Kő-bundás testvére kiköpött mása volt csak az ő bundája még ezüstösebben ragyogott, mozgása pedig irigylésre méltón fürge volt 213 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Ha a különböző törzsekből származó macskák ilyen egyformák, gondolta Tűzszív, miért nem

tudnak egyformán gondolkodni? Miért kell olyan sok veszekedésnek és harcnak lenni köztük? Nyugtalan lett, mikor eszébe jutott az Árnyak törzse és a Szél törzs ellenségessége, és a Törtfarkú befogadása miatt érzett keserűségük Kékcsillag iránt Ahogy a híd felé haladt, figyelve, hátha megérzi a Kédábúak szagát, Tűzszív érezte, hogy a háború hideg szele söpör át az erdőn. A Gyűlés utáni második hajnalon a harcosok barlangjában Tűzszív arra ébredt, hogy Szürkecsíkos már elment A mohás fekhely, ahol barátja szokott aludni, teljesen kihűlt Elment, hogy találkozzon Ezüstpatakkal, gondolta beletörődő sóhajjal Tűzszív. Ez aligha volt meglepő, most, hogy Szürkecsíkos tudta, kölykei lesznek, de azt jelentette, hogy megint Tűzszívnek kell fedeznie távollétét. Tűzszív hatalmas ásítással kilépett a bokor ágai között, és lerázta bundájáról a mohát, miközben körülnézett a tisztáson. A nap kezdett elhaladni a páfrányfal mellett, és hosszú árnyékokat vetett a puszta földre. Az ég tiszta volt, felhődén és kék. A körülötte hangzó madárdal könnyű zsákmányt ígért. − Hé, Páfránymancs! − szólt oda Tűzszív a növendéknek, aki pislogva üldögélt barlangja bejáratánál. − Akarsz vadászni menni? Páfránymancs felugrott, és átszáguldott a tisztáson Tűz-szívhez. − Most7 − kérdezte, és öröm csillant meg a szemében. 214

TITKOK ERDEJE − Igen, most − nyávogta Tűzszív. Hirtelen átérezte a fiatal növendék vidámságát. − Örülnék egy szép, friss egérnek, na, és te? A rekettyealagút felé Páfránymancs Tűzszív mögött ballagott. Meg sem kérdezte, hol van Szürkecsíkos, jött rá Tűzszív. Szürkecsíkos sohasem vette komolyan nevelői kötelességeit, ébredt rá Tűzszív szomorúan. Már kezdettől sokkal jobban érdeklődött Ezüstpatak iránt. Ezalatt Tűzszív többékevésbé átvette Páfránymancs kiképzését, élvezte a munkát, és megkedvelte a komoly, narancsszínű kandúrt. Csak az zavarta, hogy a törzs iránti hűség nem jelent többet Szürkecsíkos számára. Félretette ezeket a gondolatokat, ahogy végigvezette Páfránymancsot a vízmosáson, kikerülve a sáros folyómedret, ahol a kiáradt víz lassan kezdett felszáradni. Egy ilyen szép, meleg napon nehéz volt szomorkodni vagy aggódni. Ahogy a víz napról napra apadt, elmúlt a veszély, hogy a Villám törzset kiönti táborából a növekvő áradat. A vízmosás tetején Tűzszív megállt. − Oké, Páfránymancs! − nyávogta. − Szaglássz körbe alaposan! Mit érzel? Páfránymancs felemelt fejjel, lehunyt szemmel állt, állkapcsa szétnyílt, hogy belélegezze a szellőt − Egeret − nyávogta végül. − Nyulat, feketerigót és… valami madarat, amit nem ismerek. − Az a fakopáncs − mondta Tűzszív. − Még valami? Páfránymancs koncentrált, és szeme riadtan kinyílt. -Róka! 215 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE

− Friss a szag? A növendék ismét szimatolt, majd megnyugodott, kissé szégyellte is magát − Nem, régi. Azt hiszem, két-három nappal ezelőtti. − Jól van, Páfránymancs! Most pedig menj el arrafelé, egészen a két tölgyig, én pedig erre megyek. − Pár pillanatig figyelte Páfránymancsot, ahogy a növendék lassan eltűnt a fák árnyékában, és időnként megállt, hogy beleszimatoljon a levegőbe. Egy bokor alatt szárnycsapkodás vonta el Tűzszív figyelmét Odafordult, és meglátott egy rigót, aki szárnyával verdesett, hogy megtartsa egyensúlyát, miközben egy gilisztát rángatott ki a földből. Tűzszív lekushadt, és mancsról mancsra közelebb kúszott hozzá. A rigó kihúzta a gilisztát és elkezdett enni. Tűzszív összehúzta izmait az ugráshoz. − Tűzszív! Tűzszív! Páfránymancs kétségbeesett nyávogása törte meg a csendet Mancsa száraz avaron taposott, ahogy átrohant a fák között Tűzszívhez. Bár Tűzszív rávetette magát a rigóra, azt túl sok minden figyelmeztette a veszélyre. Felrepült egy alacsony ágra, és riadtan vijjogott, míg Tűzszív mancsa az üres földet taposta.

− Mit képzelsz, mit művelsz? − fordult meg Tűzszív dühösen, hogy szembekerüljön a növendékkel. − Elkaptam volna azt a rigót, most pedig figyelj ide! Az erdő minden egyes zsákmánya a… − Tűzszív! − lihegte Páfránymancs és megállt előtte. − Jönnek! Ereztem a szagukat, aztán megláttam őket! 216 TITKOK ERDEJE

− Kiknek a szagát7 Kik jönnek? Páfránymancs szeme elkerekedett a félelemtől. − Az Arnyak törzse és a Szél törzs! − nyávogta. − Jönnek, hogy elfoglalják a táborunkat! 217

20. FEJEZET − Hol? Hány harcos jön? − akarta tudni Tűzszív. − Ott, arra. Páfránymancs farkával az erdő belseje felé intett. − Nem tudom, hányan vannak. Az aljnövényzetben kúsznak errefelé. − Oké! − Tűzszív agya sebesen járt, és megpróbálta figyelmen kívül hagyni gyorsan dobogó szívét. − Menj vissza a táborba! Figyelmeztesd Kékcsillagot és Tigriskarmot! Azonnal szükségünk van itt néhány harcosra! − Igen, Tűzszív! − Páfránymancs megfordult, és elrohant a vízmosás mentén. Amint Páfránymancs eltűnt, Tűzszív elindult az erdőben. Még óvatosabban lépkedett a feje felett összehajló páfrányok alatt. Először minden csendes volt, de hamarosan megérezte a betolakodó macskák bűzét, az Árnyak törzse és a Szél törzs szagát. Valahol elöl egy madár riadót fújt. Tűzszív elrejtőzött egy fa mögött. Még mindig nem látott semmit. Mancsa viszketett a várakozástól. Lelapította hátsóját, és ugrott. Karmait használva felszaladt a fa törzsén, míg végül elhelyez218

TITKOK ERDEJE kedett egy alacsonyabb ágon. Ott lekuporodott, és kilesett a levelek között. Az erdő üresnek tűnt, úgy látszott, egy bogár sem mozdul. Majd Tűzszív meglátta, hogy megrezzen egy páfrány. Valami fehérség villant meg, majd eltűnt. Pár pillanattal később egy sötét fej bukkant elő a fa alatt az aljnövényzetben. Tűzszív felismerte Ejcsillagot Ejcsillag halk felnyávogott. − Kövessetek! Az Árnyak törzsének vezére előlépett a páfrányok közül, és átrohant a nyílt terepen. Egy csapat macska osont utána. Tűzszív megfeszült, amikor meglátta, hányan vannak. Az Árnyak törzse és a Szél törzs harcosai együttesen jöttek ellenük, Tűzszív ott látta Magascsillagot, Szénbundást, Halottmancsot és Rövidfarkút, Nedvestalpat és Csonkabaj szút Ügy szaladtak egymás mellett, mintha egy alomból lettek volna. Nemrégiben ezek a macskák még egymás ellen harcoltak a Szél törzs hófödte táborában. Most pedig egyesítette őket a Törtfarkú és a neki menedéket adó Villám törzs iránt érzett gyűlöletük. Tűzszív tudta, hogy meg kell küzdenie velük. Bár a Szél törzs harcosait barátainak tekintette, ki kell állnia saját törzse és vezére mellett. Ahogy Tűzszív felkészült a leugrásra, egyetlen dühös nyá-vogást hallott a, tábor felől, és felismerte Tigriskarom hangjátcsatába hívta a harcosokat. Tűzszív a vezérhelyettes iránt érzett minden bizalmadansága ellenére megkönnyebbült. A Villám törzsnek most igazán szüksége volt Tigriskarom bátorságára és harci tudására. 219

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Tűzsziv lefutott a fán, talpra érkezett, és a csata irányába rohant Már nem akart elbújni a betolakodók elől. Amikor előbukkant a fak közül, látta, hogy a vízmosás tetején lévő szabad tér tele van hempergő, köpködő macskákkal. Tigriskarom és Ejcsillag dühödten karmolászva küzdött

egymással. Sötétcsíkos a földre szegezte a Szél törzs egyik harcosát Egér-bundás dühödten vicsorogva termett Szénbundás hátán. Hajnalvirág, a Szél törzs egyik királynője, végighúzta karmait Hosszúfarkú oldalán, aki üvöltve lerohant a lejtőn. Tűzsziv ereiben forrt a vér, ahogy dühösen ráugrott Hajnalvirágra. Eszébe jutott, hogyan segített a királynőnek cipelni a kölykét hazafelé a Szél törzs táborába, amikor Sötétcsíkossal hazavitték őket Hajnalvirág elugrott, ahogy Tűzsziv földet ért mellette, és hátrahúzódott, mielőtt belemélyesztette volna karmait Pár szívdobbanásig a két macska bámulta egymást Hajnalvirág szeme megtelt szomorúsággal, és Tűzsziv látta, neki is eszébe jut, min mentek keresztül együtt Tűzsziv nem tudta rávenni magát, hogy megtámadja, és egy pillanat múlva Hajnalvirág is elhátrált tőle, és eltűnt a macskák zsibongó tömegében. Mielőtt lélegzethez jutott volna, egy macska ugrott hátulról Tűzszívre, és a nedves földre döntötte. A fiatal harcos hiába kaparta a talajt, hogy felálljon. Nyakát elfordítva föltekintett, és az Árnyak törzse vad harcosával, Rövidfarkúval nézett szembe. Egy szívdobbanással később az Arnyak törzsebeli harcos foga a vállába mélyedt Tűzsziv fájdalmas kiáltást hallatott, és hátsó lábával Rövidfarkú hasába rúgott, nagy csomó barna szőrt tépve ki éles karmaival. Rövidfarkú vére ráfröcskölt, ahogy gyötrődve visszavonult, és eltűnt 220

TITKOK ERDEJE Tűzszív felállt, és lihegve körülnézett. A legádázabb harc most a vízmosás alján dúlt. Az ellenséges macskák előretörtek, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elfoglalják a tábort A Villám törzs nem tudta visszatartani a létszámfölényben lévő csapatot. És hol van Kékcsillag? Tűzszív hirtelen meglátta. Kékcsillag Fehérvihar és Poros-bundás társaságában a rekettyealagút bejáratánál kuporgott, hogy az élete árán is megvédje a bejáratot. Csonkabajszú és Nedvestalp már áttörték Tigriskarom védelmét, és Tűzszív rémülten látta, hogy Nedvestalp Kékcsillagra veti magát. Tűzszív végigrohant a vízmosás tetején. Az egész Villám törzsből csak ő és Sárgafogú tudta, hogy Kékcsillag a kilencedik, utolsó életében jár. Ha most meghal ebben a csatában, a Villám törzs vezér nélkül marad, vagy ami még rosszabb, Tigriskarom ellenőrzése alá kerül. Amikor az alagút bejárata fölé ért, Tűzszív egyenesen lerohant a lejtőn, mancsa alig érintette a veszélyesen meredek sziklákat, és lecsusszanva ott ért földet, ahol a legkeményebb a harc folyt. Foga Nedvestalp nyakába mélyedt, és lerángatta a harcost Kékcsillagról. A Villám törzs vezére karmaival addig tépdeste a szürke kandúrt, amíg az meghátrált, és elrohant. Tűzszívet és a többieket egy csapat harcoló macska rohanta meg a rekettyealagútnál. Tűzszív ösztönösen harapott és karmolt, bár nem tudta, kivel küzd. Éles karmok szakították fel homlokát, és vér szivárgott a szemébe. Lihegve levegőért kapkodott, és azt érezte, megfullad ellenségeinek borzalmas bűzétől. 221

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Aztán hallotta, hogy Kékcsillag a fülébe nyávog. − Átnyo-mulnak a falon! Vonulj vissza, védd a tábort! Tűzszív küzdött, hogy megálljon mancsain, ahogy a betolakodók az alagútban folytatták a harcot. A rekettye tüskéi éles karmokként szaggatták meg bundáját Itt lehetetlen volt harcolni, így megfordult saját tengelye körül, és visszanyomakodott a rekettyésen keresztül a táborba. A tisztáson Fűzfakéreg, Szélvihar és Homokvihar az óvoda védelmére siettek, hogy megvédjék a királynőket és köly-keiket. A sebeit gyorsan nyalogató Hosszúfarkú Törtfarkú barlangja előtt állt, Páfránymancs társaságában. A kidőlt fa ágai mögött Tűzszív kivehette az Árnyak törzse egykori vezérének sötét bundáját és világtalan szemét. Nem tehetett róla, zavart érzett, hogy megtámadják őket e miatt a kegyeden és gyilkos macska miatt. Először Éjcsillag és Csonkabaj szú rontott elő az alagútból, és átszáguldottak a nyílt terepen Törtfarkú barlangja felé. Majd Magascsillag átfurakodott a tövises sövényen, és csada-kozott hozzájuk. Öt a betolakodók újabb csapata követte. − Állítsátok meg őket! − nyávogta Tűzszív, és átrohant a tisztáson, hogy riassza a törzs harcosait. − Törtfarkút akarják! − Rávetette magát Ejcsillagra, és a poros földre küldte a fekete kandúrt. Közben felödött benne, hány macska akarhatja megvédeni az Árnyak törzse egykori vezérét. Sokan kétségtelenül boldogan adnák át őt a többi törzsnek. De Tűzszív abban is biztos volt, hogy ezek a macskák hűségesek maradnak. Bármit is éreznek szívük mélyén, harcolnak a Villám törzsért.

222

TITKOK ERDEJE Tűzszív a földre szegezte Éjcsillagot, és fogát a vezér csontos vállába mélyesztette. Ejcsillag küzdött alatta, majd felemelkedett. Tűzszív elveszítette egyensúlyát, és rájött, hogy csapdába került − az öreg harcos még mindig nagyon erős volt Ejcsillag csillogó szemmel villantotta elő éles fogait Majd hirtelen visszavonult, és elengedte Tűzszívet Tűzszív kidörzsölte szeméből a vért, és meglátta, hogy Páfránymancs ugrott rá a fekete vezér hátára, és mind a négy mancsával erősen kapaszkodott a bundájába. Ejcsillag hasztalanul próbálta lerázni magáról, végül megfordult, és Páfránymancs a földre zuhant. A növendék dühödt üvöltést hallatott. Tűzszív kieresztett karmokkal csapott Ejcsillag felé, de Magascsillag közéjük állt, és megpróbálta elérni Törtfarkú barlangját Tűzszív kétségbeesetten hátrálni kényszerült Majd Tigriskarom jelent meg. A hatalmas vezérhelyettes több sebből vérzett, bundája csupa sár volt, de borostyánszínű szeme még mindig harci tűzben égett. Egyik hatalmas mancsával Magascsillag felé sújtott, és ledöntötte a lábáról. Magascsillag ezután messzire elrohant. A Villám törzs újabb macskái jelentek meg: Fehérvihar, Egérbundás, Szélvihar, és maga Kékcsillag. A harc menete megfordult A betolakodók visszavonulót fújtak, az alagút és a tisztás körüli páfrányfalban lévő lyukak felé menekültek Tűzszív lihegve figyelte, ahogy Csonkabajszú eltűnt a menekülő harcosok csapatának végén. A harc véget ért Törtfarkú lehajtott tejjel kuporgott a helyén; világtalan szemét a földre meresztette. A harc során egy hangot sem hallatott Tűzszív eltűnődött: tudja-e, mit kockáztatott érte befogadó törzse? 223

ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ A közelben Páfránymancs feltápászkodott. Bundája csomókban állt, poros és véres volt, de a szeme ragyogott − Jól van! − nyávogta Tűzszív. − Ügy kűzdöttél, mint egy harcos! A növendék szeme még fényesebben ragyogott. Eközben a Villám törzs viharvert macskái összegyűltek Kékcsillag körül. Mindannyian sárosak voltak, véreztek, és ugyanolyan kimerültnek érezték magukat, mint Tűzszív. Először némák voltak, fejüket lehajtották. Tűzszív semmiféle diadalt nem látott győzelmükben. − Az egész a te hibád! − szólalt meg Sötétcsíkos, és dühösen nekitámadt Kékcsillagnak. − Te kényszerítettél minket arra, hogy itt tartsuk Törtfarkút, és most ízekre szedtek minket, mert megvédtük őt. Mikor hal valamelyikünk az ő védelmében? Kékcsillag zavartnak tűnt. − Sohasem hittem, hogy könnyű lesz, Sötétcsíkos! De azt kell tennünk, amit helyesnek gondolunk! Sötétcsíkos megvetéssel köpte a szavakat − Törtfarkúért? Pár egérfarokért én magam ölném meg! Több harcos egyetértőn nyávogott. − Sötétcsíkos! − Tigriskarom átfurakodott a macskák között, és odaállt Kékcsillag mellé, aki hirtelen öregnek és törékenynek tűnt a hatalmas, sötét harcos mellett. − A vezéreddel beszélsz! Légy egy kis tisztelettel! Egy szívdobbanásig Sötétcsíkos csak bámulta mindkettejüket, majd lehajtotta a fejét Tigriskarom elfordította hatalmas fejét, és végigjártatta borostyánszínű szemét a macskákon. 224

TITKOK ERDEJE − Tűzszfv, menj, hozd ide Sárgafogút! − nyávogta Kékcsillag. Tűzszív az orvosmacska barlangja felé fordult, és látta, hogy Sárgafogú már körbeszaglászik a tisztáson. Szénmancs szorosan a nyomában volt, A két macska gyorsan ellenőrizte a harcosok sebeit, és kiválogatták azokat, akiknek a legsürgősebb kezelésre volt szükségük. Ahogy Tűzszív a sorára várt, meglátott egy másik macskát, aki megjelent a tábor bejáratánál. Szürkecsíkos volt az. Bundája fényes és érintetlen volt. Néhány darab friss zsákmány lógott a szájából. Mielőtt Tűzszív megmozdulhatott volna, Tigriskarom otthagyta Szénmancsot, és előreszaladt, hogy találkozzon Szürkecsíkossal a tisztás közepén. − Merre jártál? − vonta kérdőre.

Szürkecsíkos zavartnak tűnt. Letette a zsákmányt, és így nyávogott. − Itt meg mi a csuda történt7 − Mégis, mit gondolsz? − acsargott a vezérhelyettes. − Az Arnyak törzse és a Szél törzs megtámadta a táborunkat, és el akarták vinni Törtfarkút Minden harcosra szükségünk volt, de úgy tűnt, te nem vagy itt. Merre jártál? Ezüstpataknál volt, válaszolta Tűzszív némán. Hálát adott a Csillag törzsnek, hogy Szürkecsíkos hozott haza némi ennivalót, így okát tudta adni, miért volt távol a tábortól. − Honnan tudhattam volna, mi történik? − tiltakozott Szürkecsíkos, és kezdett dühös lenni. − Vagy engedélyt kell kérnem, mielőtt kiteszem a lábam a táborból? Tűzszív összehúzta a szemöldökét Szürkecsíkosnak több esze is lehetne, mint hogy provokálja Tigriskarmot, de lehet, hogy a bűntudat tette nyugtalanná. 225 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Tigriskarom mélyről jövő morgást hallatott. − Az én ízlésemnek túl gyakran járkálsz el! Te is meg Tűzszív is! − Várjunk csak! − Tűzszív sietősen válaszolt. − Én ma itt voltam, amikor a macskák megtámadtak minket Es nem Szürkecsíkos hibája, hogy pont a támadáskor nem volt itt. Tigriskarom hideg pillantása előbb Szürkecsíkosra, majd Tűzszívre vándorolt − Legyetek óvatosak! − köpte a szavakat − Szemmel tartalak titeket! Mindkettőtöket! − Azzal megfordult, és visszaosont Szénmancshoz. − Mintha érdekelne! − mormolta Szürkecsíkos, de nem nézett Tűzszív szemébe. Míg Szürkecsíkos elvitte zsákmányát a halomhoz, Tűzszív odabicegett az orvosmacskákhoz, hogy megvizsgálják a sebét − Huhh! − morogta Sárgafogú, ahogy szakértő szemmel végigmustrálta Tűzszívet − Ha egy kicsivel több szőrt tépnek ki belőled, most úgy néznél ki, mint egy angolna. Szerencsére egyik seb sem mély. Megmaradsz. Szénmancs jelent meg egy csomó pókhálóval, amit óvatosan a Tűzszív szeme fölött lévő sebre nyomott Majd gyengéden hozzáérintette orrát az övéhez. − Bátor vagy, Tűzszív! − suttogta. − Nem igazán! − Tűzszív zavarba jött. − Mindannyian azt tettük, amit tennünk kellett! − De ez nem könnyű − mondta váradanul Sárgafogú reszelős hangján. − Valaha én is harcoltam, jól tudom. Kékcsillag! − folytatta, és szembefordult a vezérrel. − Köszönöm neked! Sokat jelent számomra, hogy kockára tetted a törzsed biztonságát azért, hogy megvédd Törtfarkút! 226

TITKOK ERDEJE Kékcsillag megrázta a fejét. − Nem kell köszönetet mondanod, Sárgafogú! Ez becsületbeli kérdés. Annak ellenére, amit tett, Törtfarkú megérdemli a könyörületünket. Az öreg orvosmacska lehajtotta a fejét. Halkan, hogy csak Kékcsillag és Tűzszív hallhassa, azt nyávogta. − Nagy veszélyt hozott arra a törzsre, amely befogadott engem, és ezt nagyon sajnálom. Kékcsillag közelebb húzódott hozzá, és vigasztalón megnyalta az orvosmacska szürke bundáját Egy pillanatra olyan volt az arca, mint a rettegő kölykét megnyugtató anyamacskáé. Tűzszívnek hirtelen eszébe jutott egy kép. A törzs vezére a Gyűlés éjszakáján halad az erdőben, s a holdfény három ezüstszínű bundán csillan meg: Kékcsillagén, Ködösmancsén és Kőbundásén. Tűzszív levegőért kapkodott. Tényleg ezt látta? Három egyforma macskát, akik nem lehetnek mások, mint rokonok? Azt tudta, hogy Ködösmancs és Kőbundás testvérek… és Szürketó azt mesélte, hogy annak idején a Villám torzs szaga érződött rajtuk. Lehetséges, hogy sok holdtöltével ezelőtt Kékcsillag kölykei nem haltak meg? Lehet, hogy Ködösmancs és Kőbundás a Villám törzs vezérének elveszett kölykei? 227

21. FEJEZET Miután Szénmancs ellátta a sebeit, Tűzszív elindult megkeresni Szürkecsíkost. Barátja gondterhelt ábrázattal kuporgott a harcosok barlangjában. Felpillantott, ahogy Tűzszív befurakodott az ágak között. − Sajnálom! − robbant ki Szürkecsíkos. − Tudom, hogy itt kellett volna lennem. De muszáj volt látnom Ezüstpatakot. A Gyűlés óta nem tudtam a közelébe kerülni. Tűzszív felsóhajtott Egy pillanatig eltűnődött, megossza-e Ködösmanccsal és Kőbundással kapcsolatos kétségeit barátjával, de most rájött, hogy Szürkecsíkosnak enélkül is van elég gondja. − Semmi baj, Szürkecsíkos! Bármelyikünk távol lehetett volna, vadászat vagy járőrözés miatt. De a helyedben pár napig most a táborban maradnék, és úgy intézném, hogy Tigriskarom gyakran lásson! Szürkecsíkos tűnődve kaparászott egy darab mohát. Tűzszív rájött, hogy valószínűleg már megbeszélte Ezüstpatakkal a következő találkozót. − Még valamit szeretnék mondani − nyávogta Tűzszív, és úgy döntött, nem bocsátkozik vitába −, Páfránymancsról. − Gyorsan 228

TITKOK ERDEJE elmondta, hogy a növendék milyen korán kelt, és hogyan érezte meg a támadó macskák szagát − És ő is jól harcolt − jegyezte meg végül. − Azt hiszem, ideje, hogy harcos legyen belőle. Szürkecsíkos egyetértőn dorombolt − Kékcsillag is tudja? − Még nem. Te vagy Páfránymancs nevelője! Neked kell javaslatot tenned! − De ott sem voltam. − Az nem jelent semmit − Tűzszív megbökte barátját − Gyere, menjünk, és beszéljünk Kékcsillaggal most rögtön! A Villám törzs vezére és harcosainak nagy része még mindig a tisztáson volt, Sárgafogú és Szénmancs pókhálót és mákszemeket osztogatott szét közöttük vérzés− és fájdalomcsillapításra. Pettyesfejű kihozta a kölykeit, hogy lássák, mi történik. Felhőkölyök is ott szaladgált, és a csatáról érdeklődve egyik harcost a másik után bombázta kérdéseivel. Páfrány-mancs is ott volt. Alaposan megmosakodott, és Tűzszív megkönnyebbülve látta, hogy sebei nem túl mélyek. A két harcos egyenesen Kékcsillaghoz ment, és Tűzszív még egyszer elmondta, milyen ügyes volt Páfránymancs, hogyan érezte meg az ellenséges harcosok szagát, és milyen bátran küzdött a csatában. − Páfránymancsnak köszönhető, hogy egyáltalán figyelmeztetést kaptunk a jövetelükről − nyávogta. − Szerintünk harcosnak kellene kinevezni − tette hozzá Szürkecsíkos. Kékcsillag elgondolkodva bólintott − Egyetértek. Páfránymancs értékei ma egyértelműen megmutatkoztak. − Felállt, macskái körébe lépett, és felemelte a 229

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE hangját. − Azok a macskák, akik elég nagyok ahhoz, hogy saját zsákmányt szerezzenek, gyűljenek össze a Nagyszikla alatt törzsi Gyűlésre! Aranyvirág azonnal kilépett az óvodából, nyomában Fol-tosfarkúval. Még Kicsifülű is előbicegett az öregek barlangjából. Amint összegyűltek Kékcsillag körül, a vezér felnyávogott. − Páfránymancs, gyere ide! Páfránymancs meglepetten felpillantott, és idegesen odasietett Kékcsillaghoz. Tűzszív látta rajta, hogy fogalma sincs róla, mi következik. − Páfránymancs, a mai nap te figyelmeztetted a törzset, és kiválóan harcoltál a csatában − nyávogta Kékcsillag. − Itt az ideje, hogy harcos legyen belőled. A növendéknek leesett az álla. Szeme izgalomtól ragyogott, ahogy Kékcsillag elmondta a

hagyományos szavakat − Én, Kékcsillag, a Villám törzs vezére, megkérem harcos őseimet, tekintsenek le erre a növendékre. Arra képeztük ki, hogy megértse és megtanulja a harci törvényeket, és harcosnak ajánlom őt nektek. − Lepillantott az előtte álló Páfránymancsra. − Páfránymancs, ígéred, hogy betartod a harcosok törvényeit, és ha kell, az életed árán is megvéded a törzset7 Páfránymancs kissé megremegett, de erőteljes hangon válaszolt − ígérem! − Akkor a Csillag törzs által rám ruházott hatalmamnál fogva harcosnevet adok neked: Páfránymancs, mostantól fogva legyen a neved Páfránybundás! A Csillag törzs nagyra érté230

TITKOK ERDEJE keli előrelátásodat és határozottságodat, és a mai naptól a Villám törzs teljes jogú harcosa vagy! Mikor beszédét befejezte, Kékcsillag előrelépett, és orrát Páfránybundás lehajtott fejéhez érintette. Páfránybundás tisztelettudón megnyalta a vállát, majd odament Szürkecsíkos és Tűzszív mellé. A figyelő harcosok egymás után ismételték az új harcos nevét. − Páfránybundás! Páfránybundás! − Körégyűltek, gratuláltak neki, és minden jót kívántak. Anyja, Jégbundás, hozzányomta orrát fia oldalához, sötétkék szeme vidáman csillogott. − Ma este egyedül kell virrasztanod! − nyávogta Homokvihar, és barátságosan megbökte Páffánybundást − Hála a Csillag törzsnek! Mi, többiek ma este szabadok vagyunk! Páfránybundás túlságosan boldog volt, hogy rendesen válaszoljon, így csak mély, örömteli dorombolást hallatott. − K-kö-szönöm, Szürkecsíkos! − dadogta. − És neked is, Tűzszív! Tűzszív olyan boldog és büszke volt, hogy a fiatal macskából végre harcos lett, mintha Páfránybundás a saját növendéke lett volna. Mindez egy kicsit kárpótolta azért, hogy Szénmanccsal ezt sohasem élhette át. A Csillag törzs más sorsot tartogatott Szénmancsnak. Most, hogy az ünnepségnek vége volt, Tűzszívet elborította a kimerültség. Már épp vissza akart vonulni a harcosok barlangjába, amikor meglátta a sietősen testvére felé bicegő Szénmancsot − Gratulálok, Páfránybundás! − nyávogta Szénmancs. Kék szeme ragyogott, ahogy összevissza nyalogatta Páfránybundás fülét 231

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Páfránybundás dorombolása elhalt, és gondterheltnek látszott. − Neked is ott kellett volna állnod velem! − mormolta, és orrával gyengéden megérintette Szénmancs sérült lábát. − Nem, én így érzem jól magam, ahogy vagyok − mondta Szénmancs. − Most kettőnk helyett kell harcosnak lenned! Nekem pedig a legjobb orvosmacskának kell lennem, akit ez az erdő valaha is látott! Tűzszív csodálattal bámulta a sötétszürke nőstényt Tudta, Szénmancs valóban boldog, hogy Sárgafogú növendéke lehet Kiváló orvosmacska lesz belőle. De kiváló harcos is lehetett volna. Különleges lélek kell ahhoz, gondolta Tűzszív, hogy ne irigyelje testvére győzelmét Mint mindig, Szénmancs sérülése most is Tigriskarmot juttatta eszébe. Tűzszív biztos volt benne, hogy a vezérhelyettes okozta egykori növendéke balesetét, őt pedig szántszándékkal vízbe akarta fojtani. Ugyanakkor ma Tigriskarom a Csillag törzs minden erejével harcolt Nélküle elveszítették volna a csatát Ha bebizonyítod az árulását, kérdezte magától Tűzszív, akkor ki védi meg a Villám törzset? A támadás utáni napokban Tűzszív megkönnyebbülve látta, hogy Szürkecsíkos betartja ígéretét, és a tábor környékén marad. Vadászott, járőrözött vagy Sárgafogúnak és Szénmancsnak segített feltölteni a készleteiket Tigriskarom nem szólt semmit, de Tűzszív remélte, hogy észrevette. A harmadik reggel azonban Tűzszív mocorgásra ébredt, és még időben nyitotta ki a szemét, hogy lássa a barlangból kisurranó Szürkecsíkost − Szürkecsíkos? − mormolta, de barátja válasz nélkül tűnt el. 232 TITKOK ERDEJE

Tűzszív óvatosan felállt, nehogy felzavarja a mellette alvó Homokvihart, és kiosont az ágak között. Pislogva ért ki a tisztásra, és még épp látta a rekettyealagútban eltűnő Szürkecsíkos alakját Meglátta a zsákmányhalom mellett kuporgó Sötétcsíkost is, aki egy pocokkal a szájában pillantott fel. Szeme az alagút bejáratát fürkészte.

Tűzszív úgy érezte, hideg kő van a gyomrában. Ha Sötétcsíkos meglátta a távozó Szürkecsíkost, ez azt jelenti, hogy hamarosan Tigriskarom is tudomást szerez róla. Akkor pedig a vezérhelyettes pontosan tudni akarja majd, merre járt Szürkecsíkos. Lehet, hogy utánamegy, és együtt találja Ezüstpatakkal. Tűzszív szinte öntudatlanul indult el. Kényszerítette magát, hogy fürgén lépkedjen, de sietség nélkül. Ahogy elhaladt a zsákmányhalom mellett, odaszólt − Jó reggelt, Sötétcsíkos! Megyünk vadászni. A korai vadászat mindig jó zsákmánnyal jár! − Anélkül, hogy megvárta volna Sötétcsíkos válaszát, belépett az alagútba. Amint elhagyta a tisztást, rohanni kezdett, és felszaladt a vízmosás tetejére. Szürkecsíkos már eltűnt, de a szaga erős volt, és eltéveszthetetlenül a Napos Sziklák felé tartott De megegyeztek abban, hogy csak a Négyesfánál találkoznak, gondolta. Tűzszív tovább lépkedett, és figyelmen kívül hagyta az aljnövényzetben motoszkáló zsákmányállatok hangjait Remélte, hogy még idejében utoléri és visszafordítja Szürkecsíkost, mielőtt barátja eléri Ezüstpatakot, és Tigriskarom kijön az erdőbe. Mikor azonban feltűntek a Napos Sziklák, Szürkecsí233 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

kosnak nyomát sem látta. Tűzszív megállt a fák szélénél, és beitta az illatos levegőt. Barátja ott volt valahol a közelben, ebben biztos volt, és Ezüstpatak szagát is érezte, de a két macska szagán felül Tűzszív más szagot is érzett, amitől felállt a hátán a szőr − a vér szagát! Abban a pillanatban különös, vékony hangot hallott a közelebbi sziklák közül, egy súlyos teherrel küzdő macska félreismerhetetlen nyávogását − Szürkecsíkos! − kiáltotta. Előrerohant, és felsietett a legközelebbi szikla meredek felületére. Amit onnan látott, attól azonnal megállt Alatta, egy mély vízmosásban, közte és egy másik szikla között Ezüstpatak feküdt egyik oldalára dőlve. Ahogy Tűzszív megbűvölten bámulta, Ezüstpatak testén erős görcs hullámzott végig, és lába megrándult. Újabb rémisztő kiáltást hatatott. − Szürkecsíkos! − kiáltotta elfulladtan Tűzszív. Szürkecsíkos Ezüstpatak mellett kuporgott, és vadul nyalogatta emelkedő és süllyedő oldalát. Tűzszív hangjára felpillantott. − Tűzszív! A kölykök! Jönnek a kölykök, és valami nagy baj van! Menj, hozd ide Sárgafogút! − De… − Tűzszív elharapta a tiltakozást. Mancsa máris mozgott, levitte a szikláról, és visszavitte a nyílt terepre a fák közé. Tűzszív úgy rohant, mint még soha életében, mégis lényének egy része azt súgta, hogy itt a vég. Most minden törzs macskája megtudja az igazat Szürkecsíkosról és Ezüstpatakról. 234

TITKOK ERDEJE Mit tesz majd velük Kékcsillag és Görbecsillag, ha mindennek vége? Mire észbe kapott, már a táborban is volt. A vízmosáson lerohanva majdnem összeütközött Szénmanccsal az alagút bejáratánál. Szénmancs tiltakozó nyávogással hátrált meg, és összeszedte az elejtett gyógynövényeket − Tűzszív, mi a… − Hol van Sárgafogú? − lihegte Tűzszív. − Sárgafogú? − Szénmancs azonnal komolyabb lett, ahogy meghallotta Tűzszív hangjában a rémületet. − Elment a Kígyós-sziklához. Ott nő a legjobb cickafark. Tűzszív újra útnak akart indulni, aztán zavartan megállt Túl sok időbe telne idehozni Sárgafogút a Kígyós-sziklától. Ezüstpataknak most rögtön szüksége van a segítségre! − Mi a baj? − nyávogta Szénmancs. − Van egy macska, Ezüstpatak, a Napos Sziklák mellett Kölykei születnek, de valami baj van. − Ó, a Csillag törzs legyen segítségére! − kiáltotta Szénmancs. − Várj meg itt, hozom a felszerelésemet − Eltűnt a rekettyealagút bejáratánál. Tűzszív várt, türelmetlenül összedörzsölgette mancsait, amíg végre ismét mozgást látott az alagútban. Azonban nem Szénmancs érkezett meg, hanem Páfránybundás. − Szénmancs elküldött Sárgafogúért! − kiáltotta oda Tűz-szívnek, ahogy elrohant mellette a vízmosás irányába. Végre ismét megjelent Szénmancs. Szájában levélbe csomagolt gyógynövénygöngyöleg volt

Ahogy közeledett, farkával Tűzszív felé biccentett, hogy mutassa az utat. Az út minden lépése kínszenvedés volt Tűzszívnek. Szénmancs mindent megtett, amit tudott, de sérült lába miatt las235

ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

sú volt. Úgy tűnt, az idő ólomlábakon jár. Tűzszívnek rémülten jutott eszébe álma az arctalan, elmosódó ezüstkirálynőről, akinek kölykei kétségbeesetten sírnak a sötétben. Ezüstpatak lett volna? Ahogy a Napos Sziklákhoz közeledtek, Tüzszív előrerohant Amikor elérte a szikla lábát, meglátott egy másik macskát kuporogni a tetején. A macska lebámult a vízmosásba, oda, ahol Szürkecsíkos és Ezüstpatak volt Hideg karmok markolták Tűzszív szívét Tigriskarom hatalmas testét és sötét bundáját nem lehetett összetéveszteni. Sötétcsíkos biztosan értesítette, és a vezérhelyettes követte Szürkecsíkos szagát Tüzszív bizonyára úgy ment el mellette , amikor a táborba futott, hogy észre sem vette. − Tüzszív! − morogta Tigriskarom, és odafordult, ahogy Tüzszív felugrott a sziklára. − Mit tudsz erről? Tűzszív lepillantott a vízmosásba. Ezüstpatak még mindig féloldalt feküdt, de a testét rázó görcsök remegésekké gyengültek. Már abbahagyta a nyávogást Tüzszív arra gondolt, túlságosan kimerülhetett Szürkecsíkos ott feküdt közvetlenül mellette. Mély, dúdoló hang szakadt fel mellkasából, sárga szeme a nőstény macska arcán függött Tűzszív arra gondolt, egyikük sem vehette észre, hogy Tigriskarom is ott van. Mielőtt Tüzszív válaszolhatott volna Tigriskarom kérdésére, Szénmancs vágtatott elő a szikla mögül, és lerohant a vízmosáson Ezüstpatakhoz. A földre dobta a göngyöleget, és megállt, hogy végigszaglássza az ezüstszínű királynőt − Tűzszív! − kiáltotta egy pillanattal később. − Gyere le ide! Szükségünk van rád! 236

TITKOK ERDEJE Tigriskarom dühös sziszegését figyelmen kívül hagyva Tűzszív leugrott a vízmosásba, karmát fájdalmasan végighúzta a puszta sziklán. Ahogy mancsa földet ért, Szénmancs odajött hozzá. Egy apró, csukott szemű, lelapult fülű kölyköt hozott magával. A kölyök sötétszürke bundája testéhez lapult − Meghalt7 − suttogta Tűzszív. − Nem! − Szénmancs letette a kölyköt, és Tűzszív felé tolta. − Nyalogasd, Tűzszív! Melengesd meg, keringjen a vére! Ahogy befejezte, megfordult a keskeny átjáróban, és visz-szament Ezüstpatakhoz. Teste eltakarta Tűzszív elől a történteket, de hallotta a növendék otvosmacska bátorító nyávogá-sát, és Szürkecsíkos ideges kérdéseit Tűzszív a kölyök fölé hajolt, és érdes nyelvével végignyalogatta az apró testet A kölyök hosszú ideig nem reagált, és Tűzszív már arra gondolt, Szénmancs tévedett, és a kölyök tényleg meghalt Majd érezte, hogy gyenge remegés fut végig rajta, és néma nyávogásra nyitotta kis száját − Életben van! − lehelte. − Mondtam! − szólt oda Szénmancs. − Nyalogasd tovább. Bármelyik pillanatban megérkezhet a következő. Ez az, Ezüstpatak…, nagyon jól csinálod! Tigriskarom lejött a szikláról, és fenyegető arccal álldogált a vízmosás szélén. − Ez a Folyó törzs macskája − sziszegte. − Elmondaná végre valaki, mi folyik itt7 Mielőtt bármelyik macska válaszolhatott volna, Szénmancs győzedelmesen felkiáltott − Sikerült, Ezüstpatak! − Pár pillanattal később megfordult, szájában ott lógott a második kölyök. Letette Tigriskarom elé. − Tessék. Nyalogasd! 237

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Tigriskarom rábámult. − Nem vagyok orvosmacska! Szénmancs szeme felizzott, ahogy megkerülte a vezérhelyettest. − Van nyelved, nem? Akkor nyalogasd, te haszontalan szőrgolyhó! Azt akarod, hogy a kicsi meghaljon? Tűzszív összerezzent Azt várta, hogy Tigriskarom ráveti magát Szénmancsra, és hatalmas

karmával felhasítja testét. Ehelyett a sötét színű harcos lehajtotta hatalmas fejét, és elkezdte nyalogatni a második kölyköt. Szénmancs azonnal Ezüstpatakhoz fordult Tűzszív hallotta a nyávogását − Ezt a növényt le kell nyelned! Szürkecsíkos, etess meg vele annyit, amennyit meg tud enni! El kell állítanunk a vérzést! Tűzszív egy pillanatra abbahagyta a buzgó nyalogatást A kölyök most már egyenletesen lélegzett, és úgy tűnt, elmúlt a veszély. Azt kívánta, bár tudná, mi történik az előtte lévő vízmosásban. Hallotta Szénmancs nyávogását. − Tarts ki, Ezüstpatak! Majd meghallotta Szürkecsíkos hangosabb, kétségbeesett hangját. − Ezüstpatak! Barátja rémült kiáltására Tűzszív nem bírt tovább magával. Otthagyta a kölyköt és addig nyomakodott előre, míg végül ott kuporgott Szénmancs mellett. Még idejében ért oda, hogy lássa, amint Ezüstpatak felemeli a fejét, és fáradtan megnyalintja Szürkecsíkos arcát. − Viszlát Szürkecsíkos! − suttogta. − Szeredek! Viseld gondját a kölykeinknek! Majd az ezüstszínű macska teste megborzongott. Feje hátrazuhant mancsa megmerevedett, és elnémult. − Ezüstpatak! − suttogta Szénmancs. 238

TITKOK ERDEJE − Ne, Ezüstpatak, ne! − Szürkecsíkos hangja nagyon halk volt. − Ne menj el! Ne hagyj itt! − A merev test fölé hajolt, és gyengéden megbökte. Ezüstpatak nem mozdult. − Ezüstpatak! − Szürkecsíkos hátsó lábára állt, és hátravetette a fejét Gyászos kiáltása belehasított a csendbe. − Ezüstpatak! Szénmancs pár pillanatig még kuporgott a nőstény macska teste fölött, bökdöste Ezüstpatak bundáját, de végül beismerte vereségét Felült, és maga elé bámult, tekintete üres és tompa volt. Tűzszív felállt, és odasietett hozzá. − Szénmancs, a kicsik biztonságban vannak! − mormolta. Szénmancs pillantásától megfagyott a szíve. − De az anyjuk meghalt! Elveszítettem őt, Tűzszív! A sziklák között még mindig visszhangzott Szürkecsíkos gyászos kiáltása. Tigriskarom jelent meg, elrohant a többi macska mellett, és hatalmas mancsával megpofozta a szürke harcost a füle mögött. − Hagyd abba ezt a nyivá-kolást! Szürkecsíkos elhallgatott, inkább a sokk és a kimerültség miatt, gondolta Tűzszív, semmint a vezérhelyettes iránti engedelmességből. Tigriskarom körülnézett. − Tehát most végre elmondja valaki, mi történt itt? Szürkecsíkos, ismered ezt a Folyó törzsbeli macskát7 Szürkecsíkos felnézett Szeme üres és hideg volt, mint a kavics. − Szerettem őt − suttogta. 239

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Micsoda? Ezek a te kölykeid? − Ügy tűnt, Tigriskarom igencsak megdöbbent. − Az enyém és Ezüstpataké. − A dac szikrája villant meg Szürkecsíkos szemében. − Tudom, mit fogsz mondani, Tigriskarom! Ne fáradj! Nem érdekel! − Visszafordult Ezüstpatakhoz, orrát bundájához nyomta, és halkan mormolva beszélt hozzá. Addigra Szénmancs eléggé összeszedte magát, hogy megvizsgálja a két kölyköt − Azt hiszem, életben maradnak − nyávogta, bár Tűzszív úgy gondolta, hangja kevésbé magabiztos, mint korábban. − Vissza kell vinnünk őket a táborba, és keresnünk kell egy királynőt, aki megszoptatja őket. Tigriskarom szembefordult vele. − Megőrültél? Miért nevelné fel őket a Villám törzs? Ezek korcsok Egy törzsnek sem kellenek majd! Szénmancs ügyet sem vetett rá. − Tűzszív, te hozd azt! − parancsolta. − Én viszem a másikat! Tűzszív egyetértőn megrezzentette bajszát, de mielőtt felemelte a kölyköt, odament Szürkecsíkoshoz, és testét barátja széles, szürke vállához nyomta. − Szeretnél velünk jönni? Szürkecsíkos megrázta a fejét

− Itt kell maradnom, és el kell temetnem − suttogta. − Itt, a Folyó törzs és a Villám törzs területe között. Ezután a saját törzse sem akarná megsiratni. Tűzszív úgy érezte, megszakad a szíve barátjáért, de többet nem tudott segíteni neki. − Majd visszajövök − ígérte. Bár nem érdekelte, Tigriskarom hallja-e vagy sem, halkan odaszólt neki. 240

TITKOK ERDEJE − Veled siratom, Szürkecsíkos! Bátor volt, és tudom, hogy szeretett téged! Barátja nem válaszolt. Tűzszív fogai közé vette a kölyköt, és otthagyta Szürkecsíkost a macska mellett, akit a törzsénél is jobban szeretett. Jobban, mint a becsületet, jobban, mint magát az életet. 241

22. FEJEZET Tigriskarom haladt elöl, és mire Túzszfv és Szénmancs elérték a tábort Ezüstpatak kölykeivel, már az egész törzs tudta, mi történt A harcosok és növendékek összegyűltek barlangjuk előtt, s némán figyeltek. Tűzszív érezte döbbenetük és hitedenkedésük szagát Kékcsillag az óvoda bejáratánál állt, mintha várt volna rájuk. Tűzszív félig-meddig azt hitte, hogy elfordul tőlük, és elutasítja egy másik törzs kölykeit, de Kékcsillag csak halkan azt nyávogta. − Gyertek be! A tüskebokor mélyén minden árnyékos és csendes volt. Pettyesfejű a kölykei mellett hevert, szürke és vörösesbarna bundájuk mellett hógolyóként világított Felhőkölyök teste. Mellette, bársonyos tollakkal bélelt mohaágyon Aranyvirág feküdt, és új kölykeit szoptatta. Egyikük világos vöröses színű volt, mint Aranyvirág, a másik pedig sötét színű. − Aranyvirág − mormolta Kékcsillag. − Kérdezni szeretnék valamit. Megbirkózol még két másik kölyökkel? Az anyjuk nemrég halt meg. Aranyvirág felemelte a fejét, és ijedt tekintete ellágyult, amikor meglátta a Tűzszív és Szénmancs szájából kilógó két, 242 TITKOK ERDEJE

szánalomra méltó kis szőrgombócot A kicsik halkan izegni-mozogni kezdtek, és vékony, éles hangon nyivákoltak − a félelem és éhség hangján. − Azt hiszem… − kezdte Aranyvirág. − Várj!− vágott közbe Foltosfarkú, aki Tűzszív mögött lépett be az óvodába. − Mielőtt bármibe belemész, Aranyvirág, előbb kérdezd meg Kékcsillagot, kinek a kölykei ezek! Tűzszív hirtelen ideges lett. Bár Foltosfarkú jó anya volt, elég heves természetű volt, és azt gondolta, hogy nem szívesen látna az óvodában olyan kölyköket, akik egyik törzshöz sem tartoznak. − Nem rejtenék el előle egy ilyen fontos tényt − nyávogta Kékcsillag nyugodtan. − Aranyvirág, ezek Szürkecsíkos kölykei. Anyjuk Ezüstpatak volt, a Folyó törzs egyik királynője. Aranyvirág szeme elkerekedett meglepetésében, és Pety-tyesfejű, aki felébredt szunyókálásából, hegyezni kezdte a fülét. − Szürkecsíkos biztosan több holdtölte óta elszökdösött, hogy találkozzon vele − sziszegte Foltosfarkú. − Melyik hűséges macska lenne képes erre? Mindketten elárulták saját törzsüket Azokban a kölykökben rossz vér folyik. − Ostobaság − köpte a szavakat Kékcsillag, hirtelen felborzolva nyakszőrét Tűzszív megrezzent, ritkán látta vezérét ilyen dühösnek. − Bármit gondolunk Szürkecsíkosról és Ezüstpatakról, a kicsik ártatlanok. Befogadod őket, Aranyvirág? Anya nélkül meghalnak. Aranyvirág habozott, majd hosszan felsóhajtott. − Hogy mondhatnék nemet7 Nagyon sok tejem van! 243 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE

Foltosfarkú helytelenítőn felhorkant, és tüntetőn hátat fordított, ahogy Tűzszív és Szénmancs Aranyvirág fészkébe helyezte a kicsiket Az aranyszínű macska föléjük hajolt, hogy a hasa felé

noszogassa őket, aztán a nyivákolás elhalt, ahogy a kölykök megérezték teste melegét, és buzgón szopni kezdtek. − Köszönöm, Aranyvirág! − nyávogta Kékcsillag. Tűzszív rájött, hogy Kékcsillag vágyakozó pillantással nézi a két kölyköt. Eltűnődött, hogy elveszített kölykeire gondol-e, és ismét megrohanták a kétségek: tényleg az történt a kicsikkel, amit mondtak? Lehet, hogy Kékcsillag egykori kicsinyei, Ködösmancs és Kőbundás, élnek és virulnak a Folyó törzsben? Sejti ezt vajon Kékcsillag? Gondolatai félbeszakadtak, amikor Szénmancs hirtelen megfordult, és kisietett a barlangból. Tűzszív utánament, és a barlang előtt kuporogva talált rá. Egykori növendéke mellső lábára hajtotta a fejét. − Mi a baj? − kérdezte tőle. − Ezüstpatak meghalt − Tűzszív alig hallotta Szénmancs halk válaszát − Hagytam meghalni. − Ez nem igaz! Szénmancs pislogva nézett fel. Szeme bánattól mély kút volt − Orvosmacskának kellene lennem! Eleteket kellene mentenem! − Megmentetted a két kicsit − emlékeztette Tűzszív. Közelebb húzódott hozzá, és arcát Szénmancs állához nyomta. − De nem mentettem meg Ezüstpatakot Együttérzés rohanta meg Tűzszívet Megértette, mit érez Szénmancs, és azt akarta mondani neki, hogy nincs értelme 244

TITKOK ERDEJE önmagát hibáztatnia, de nem találta a megfelelő szavakat Haszontalannak és szomorúnak érezte magát. Gyengéden megnyalta Szénmancs bundáját − Mi folyik itt? − Amikor Tűzszív felnézett, meglátta az előttük álló Sárgafogút. Az orvosmacska széles, szürke arcán zavart kifejezés ült. − Mit hallok, mi van Szürkecsíkossal és a Folyó törzs egyik királynőjével? Úgy tűnt, Szénmancs észre sem veszi, hogy nevelője ott van. Tűzszívnek kellett megmagyaráznia. − Szénmancs zseniális volt − mondta az idősebb orvosmacskának. − A kicsik nélküle meghaltak volna. Sárgafogú bólintott − Találkoztam Tigriskarommal − mondta reszelős hangján. − Páfránybundás elvitt a Napos Sziklákhoz, amikor összefutottam vele. Nagyon dühös volt a kicsik miatt De rád nem dühös, Szénmancs − tette hozzá. − Tudja, hogy a kötelességed teljesítetted, ahogy minden más orvosmacska tenné. Szénmancs erre felpillantott − Sohasem leszek orvosmacska − köpte a szavakat keserűen. − Semmi hasznom nem veszitek. Hagytam, hogy Ezüstpatak meghaljon. − Micsoda? − acsarogta Sárgafogú mérgesen, és meggörbítette vékony, szürke testét − Ez a legostobább dolog, amit életemben hallottam! − Sárgafogú… − próbált Tűzszív tiltakozni a szigorú hangra, de az orvosmacska ügyet sem vetett rá. − Megtetted, amit tudtál − morogta Sárgafogú. − Egy macska sem tehet többet 245

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − De az nem volt elég − jegyezte meg mélán Szénmancs. − Ha te ott lettél volna, biztos megmentetted volna. − Igen? Es ezt maga a Csillag törzs árulta el neked? Szénmancs, a macskák néha meghalnak, és ez ellen senki sem tehet semmit − Sárgafogú félig nevető, félig feddő, reszelős nyávogást hallatott. − Még én sem. − De elveszítettem, Sárgafogú. − Tudom. Ez nehéz lecke − együttérzés volt az öreg orvosmacska hangjában. − De én is veszítettem el macskákat, többet, mint ahányat meg tudok számolni. A világ összes orvosmacskája elveszít betegeket! Ezzel együtt kell élned! Tovább kell lépned! − Harctól sebhelyes orrával megbökte

Szénmancsot, és addig bökdöste, míg a fiatalabb macska remegő lábakkal felállt. − Gyere! Van dolgunk elég! Kicsifülű megint panaszkodik a fájó ízületei miatt. A barlang felé noszogatta Szénmancsot, és megállt, hogy válla fölött visszanézzen Tűzszívre. − Ne aggódj! − nyávogta. − Rendbe jön! Tűzszív figyelte, ahogy a két macska átvág a tisztáson, és eltűnik Sárgafogú barlangjában. − Megbízhatsz Sárgafogúban − a csendes nyávogásra megfordulva Tűzszív észrevette Kékcsillagot −, átsegíti Szénmancsot a nehezén! A törzs vezére az óvoda előtt ült, farkát takarosan mancsa köré csavarta. Az Ezüstpatak halála és Szürkecsíkos tiltott kapcsolata miatti kavarodás ellenére nyugodtnak látszott. − Kékcsillag − nyávogta Tűzszív habozva −, mi lesz most Szürkecsíkossal? Megbüntetik? 246

TITKOK ERDEJE Kékcsillag eltűnődött. − Erre még nem tudok válaszolni, Tűzszív − ismerte be. − Meg kell beszélnem Tigriskarommal és a többi harcossal. − Szürkecsíkos nem tehetett róla! − bukott ki Tűzszívből ragaszkodón. − Nem tehetett róla? Arról, hogy elárulta a törzsét és a harcosok törvényeit Ezüstpatak miatt? − Kékcsillag szeme felizzott, de hangja nem volt olyan dühös, mint ahogy Tűzszív várta volna. − Egyvalamit megígérek − tette hozzá. − Nem teszek semmit, amíg a zűrzavar el nem ül. Nagyon alaposan végig kell gondolnunk a dolgot − De azért nem döbbentett meg annyira, ugye? − kockáztatta meg a kérdést Tűzszív. − Kitaláltad, hogy ez történik? Azt várta, hogy Kékcsillag talán nem is válaszol. A vezér éles pillantása pár pillanatig fogva tartotta Tűzszív tekintetét. A fiatal harcos bölcsességtudatot és fájdalmat látott kék szemében. − Igen, gyanítottam − nyávogta Kékcsillag végül. − A vezérnek kötelessége tudnia dolgokat. És a Gyűléseken sem vagyok vak. − Akkor… miért nem állítottad le? − Reméltem, hogy Szürkecsíkosnak magától eszébe jut, hogy hűségesnek kell lennie törzséhez − válaszolta Kékcsillag. − Tudtam, hogy ha nem jut eszébe, valami előbb-utóbb akkor is véget vet ennek a kapcsolatnak. Csak azt kívánom, bár ne ilyen tragikus véget ért volna. Bár nem tudom, Szürkecsíkos hogy bírta volna ki, ha a kölykei egy másik törzsben nevelődnek fel. 247

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Ezt megérted, ugye? − Tűzszívből olyan gyorsan buktak ki a szavak, hogy gondolkodni sem volt ideje. − Veled is megtörtént. Kékcsillag megmerevedett, és Tűzszív összerezzent a szemében látott dühtől. Majd ellazult, és a düh helyét emlékekkel és veszteséggel teli érzelmek vették át. − Rájöttél − mormolta. − Gondoltam, hogy előbb-utóbb kitalálod. Igen, Tűzszív, Ködösmancs és Kőbundás valaha az én kölykeim voltak. 248

23. FEJEZET * − Gyere! − parancsolta Kékcsillag. Lassan átsétált a táboron a barlangja felé, és Tűzszívnek nem volt más választása, követte. Amint odabent voltak, Kékcsillag megkérte, hogy üljön le, és ő maga is letelepedett. − Mennyit tudsz? − kérdezte a vezér Tűzszívet. − Csak annyit, hogy Tölgyszív valaha két Villám törzsbeli kölyköt vitt a Folyó törzshöz − ismerte be Tűzszív. − Azt mondta Szürketónak, a nősténynek, aki szoptatta őket, hogy nem tudja, hová valók.

Kékcsillag bólintott, pillantása ellágyult. − Tudtam, hogy Tölgyszív hűséges marad hozzám − mormolta. Felemelte a fejét. − O volt a kölykök apja − tette hozzá. − Erre is rájöttél? Tűzszív megrázta a fejét. De volt értelme, hiszen Tölgyszív annyira a szivén viselte, hogy Szürketó gondozásába vegye a szánalomra méltó kölyköket. − Pontosan mi történt a kicsikkel? − akarta tudni Tűzszív, akit a kíváncsiság vigyázadanná tett. − Tölgyszív nem ellopta őket, ugye? 249 ERIN HUNTER −

HARCOSOK TÖRZSE A törzs vezérének füle türelmetlenül megrezzent. − Persze, hogy nem − tekintetét, mely találkozott Tűzszív pillantásával, hirtelen olyan fájdalom felhőzte, melyet a fiatal harcos korábban elképzelni sem tudott. − Nem, nem lopta el. Én adtam oda őket Tűzszív hitetlenkedve bámult. Nem tehetett mást, csak várta a nőstény macska magyarázatát. − A harcosnevem Kékbundás volt − kezdte Kékcsillag. − Hozzád hasonlóan én sem vágytam másra, mint szolgálni a törzsemet Tölgyszív és én egy kora téli Gyűlésen találkoztunk, amikor még mindketten fiatalok és ostobák voltunk Nem voltunk sokáig együtt Amikor rájöttem, hogy kölykeim lesznek, a Villám törzs számára kívántam megszülni őket Senki sem kérdezte, ki az apjuk. Ha egy királynő nem akar beszámolni erről, az ő dolga. − De aztán… − sürgette Tűzszív. Kékcsillag egy távoli pontra bámult, mintha a régmúltba nézett volna vissza. − Akkoriban a vezérhelyettesünk, Rőt-pettyes, úgy döntött, hogy visszavonul. Tudtam, jó esélyem van rá, hogy engem válasszanak a helyébe. Orvosmacskánk már elárulta, hogy a Csillag törzs fontos szerepet szán nekem törzsünk életében. De azt is tudtam, hogy a törzs sohasem fogadna el olyan vezérhelyettest, akinek kölykei vannak. − Tehát odaadtad őket7 − Tűzszív nem tudta elrejteni a hangjából kihallatszó hitedenkedést − Nem várhattál volna, amíg elhagyják az óvodát7 Biztos, hogy akkor is kineveztek volna vezérhelyettesnek, ha a kölykök már elég nagyok ahhoz, hogy vigyázzanak magukra. 250 TITKOK ERDEJE − Nem volt könnyű döntés − mondta Kékcsillag, hangja fájdalomtól volt reszelős. − Komoly tél volt. A törzs félig-meddig éhezett, nekem pedig alig volt tejem, hogy etessem a kicsinyeimet. Tudtam, hogy a Folyó törzsnél jó helyűk lesz. Akkoriban a folyó tele volt hallal, és a Folyó törzs macskái sohasem voltak éhesek − De elveszíteni őket… − Tűzszív együttérzése mellett igyekezett nem tudomást venni az éles fájdalomról, ami átfutott rajta. − Tűzszív, nincs szükségem rá, hogy emlékeztess, milyen nehéz döntést kellett hoznom! Sok éjszakán át ébren feküdtem, és azon tűnődtem, mit tegyek. Ami a legjobb a kölyköknek…, ami a legjobb nekem…, és ami a legjobb a törzsnek. − Nem voltak más harcosok, akik vezérhelyettesek lehettek volna? − Tűzszív még mindig küzdött azzal, hogy elfogadja, Kékcsillag olyan becsvágyó volt, hogy hajlandó volt túladni saját kölykein. Kékcsillag magabiztosan felszegte állát − De igen. Ott volt Bogáncskarom. Kiváló harcos volt, erős és bátor. De minden problémára a harc volt a válasza. Talán végig kellett volna néznem, amíg vezérhelyettes, majd vezér lesz belőle, és szükségtelen háborúkba sodorja a törzset7 − Kékcsillag szomorúan megrázta a fejét − Úgy halt meg, ahogy élt, Tűzszív. Pár évszakkal azelőtt, hogy csadakoztál hozzánk, megtámadott egy Folyó törzsbeli járőrcsapatot a határnál. A végsőkig vad és fensőbbséges volt Nem nézhettem tétlenül, hogy tönkreteszi a törzsünket. − Te magad adtad oda a kölyköket Tölgyszívnek? 251 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

− Igen. Az egyik Gyűlésen beszéltem vele, és beleegyezett, hogy elvigye őket Egy éjszaka kiosontam a táborból, és elvittem őket a Napos Sziklákhoz. Tölgyszív ott várt, és kettőt közülük átvitt a folyón.

− Kettőt közülük? − Tűzszív megdöbbent − Tehát nem csak ketten voltak? − Hárman voltak − Kékcsillag lehajtotta a fejét, nyávogása alig hallható lett − A harmadik kölyök túl gyenge volt az utazáshoz. Ott halt meg mellettem, a folyónál. − Mit mondtál a törzs többi tagjának? − Tűzszívnek eszébe jutott a Gyűlés, amikor Foltosbundás csak annyit mondott, hogy Kékcsillag „elveszítette” a kölykeit. − Úgy… úgy intéztem, hogy azt higgyék, egy róka vagy egy borz lopta el őket az óvodából. Mielőtt elmentem, lyukat rágtam az óvoda falába, és mikor visszajöttem, azt mondtam, hogy elmentem vadászni, míg a kicsinyeim békésen aludtak. − Egész testében remegett, és Tűzszív látta, hogy hazugságának beismerése nehezebb volt Kékcsillag számára, mint elveszíteni egy életet. − Minden macska kutatott utánuk − folytatta Kékcsillag. − Én is kutattam, bár tudtam, hogy nincs remény rá, hogy megtaláljuk őket A törzsben mindenki nagyon sajnált − Fejét mancsára hajtotta. Tűzszív egy pillanatra elfelejtette, hogy Kékcsillag a vezére, odaszaladt hozzá, és gyengéden megnyalta a fülét Ismét eszébe jutott álma és az eltűnő, arctalan királynő, aki hátrahagyja síró kölykeit. Azt gondolta, hogy a királynő Ezüstpatak, de most rájött, hogy Kékcsillag is. Az álom egyszerre volt jóslat és törzsi emlék. 252

TITKOK ERDEJE − Miért osztod meg mindezt velem? − kérdezte. Amikor Kékcsillag felpillantott, Tűzszív alig bírta elviselni a szemében megbúvó fájdalmat − Több ok miatt is száműztem agyamból a kölyköket − válaszolta Kékcsillag. − Vezérhelyettes lettem, majd vezér, és a törzsemnek szüksége volt rám. De mostanában jött az áradás, és veszély fenyegette a Folyó törzset… a felfedezéseid után újra hallottam azt, amit már amúgy is tudtam… és most ismét van két kölyök, akik félig a Villám törzsbe, félig a Folyó törzsbe tartoznak. Talán most jobb döntéseket fogok hozni. − De nekem miért mondtad el? − ismételte Tűzsziv. − Talán ennyi idő után azt akartam, hogy valaki végre megtudja az igazat − nyávogta Kékcsillag összehúzott szemmel. − Azt gondoltam, hogy minden macska közül te érted meg a legjobban, Tűzszív. Néha nincsenek helyes döntések. De Tűzszív egyáltalán nem volt biztos benne, hogy megértette. Egyrészt elképzelte a fiatal, becsvágyó harcost, Kékbun-dást, aki még elképzelhetetlen áldozatok árán is a legjobbat akarja törzsének. Másrészt pedig látta a kölykeit sirató anyát, akiket olyan rég magukra hagyott, És ami még valódibb volt számára, mint bármelyik lehetőség− a született vezért, aki azt tette, amit helyesnek gondolt, és egymaga állta ki érte a fájdalmakat. − Nem mondom el senki másnak − ígérte. Rájött, mennyire bíznia kellett benne Kékcsillagnak, hogy így felfedje előtte titkait − Köszönöm, Tűzszív − válaszolta a vezér. − Nehéz idők állnak előttünk. A törzsnek nincs szüksége újabb bajokra. 253 ERIN HUNTER −

HARCOSOK TÖRZSE − Felállt és nyújtózkodott, mintha sokáig aludt volna. − Most beszélnem kell Tigriskarommal! Tűzszív, jobb, ha most mész, és megkeresed a barátodat! Tűzszív akkor tért vissza a Napos Sziklákhoz, amikor a nap kezdett lebukni, ragyogó tűzszalaggá változtatva a folyót Szürkecsíkos a folyóparton kuporgott, egy frissen ásott halom mellett, tekintetét a ragyogó vízen nyugtatta. − A parton temettem el − suttogta, ahogy Tűzszív odament mellé és leült − Szerette a folyót Felemelte a fejét arrafelé, ahol az Ezüstcsíkon kezdtek megjelenni az első csillagok − Most már a Csillag törzzsel vadászik − nyávogta halkan. − Egy nap megtalálom, és újra együtt leszünk Tűzszív képtelen volt megszólalni. Közelebb húzódott Szürkecsíkoshoz, és a két macska addig kuporgott némán, amíg a vérvörös fény elhalványult − Hová vitted a kölyköket7 − nyávogta végül Szürkecsíkos. − Ezüstpatakkal együtt kellett volna eltemetni őket

− Eltemetni? − visszhangozta Tűzszív. − Szürkecsíkos, hát nem tudod? A kicsik életben vannak! Szürkecsíkos leesett állal bámult rá, végül aranyszínű szeme felragyogott − Életben vannak.., Ezüstpatak kicsinyei…, az én kicsinyeim? Tűzszív, hol vannak? − A Villám törzs óvodájában − Tűzszív gyorsan megnyalta Szürkecsíkos bundáját − Aranyvirág szoptatja őket. − De nem tartja meg őket, ugye? Tudja, hogy Ezüstpatak kölykei? 254

TITKOK ERDEJE − Az egész törzs tudja − mondta vonakodva Túzszfv. − Hála Tigriskaromnak! De Aranyvirág nem hibáztatja a kölyköket, és Kékcsillag sem. Vigyáznak rájuk, Szürkecsíkos, hidd el nekem! Szürkecsíkos talpra ugrott. A hosszú virrasztás miatt kissé nehezen mozgott. Kételkedve nézett Tűzszívre, mintha nem hinné el, hogy a Villám törzs elfogadja a kölyköket − Látni akarom őket! − Akkor gyere! − nyávogta Tűzszív, és megkönnyebbült, hogy barátja ismét képes szembenézni a törzzsel. − Kékcsillag azért küldött, hogy hazavigyelek. Tűzszív ment elöl a lassan sötétedő erdőben. Szürkecsíkos a nyomában lépkedett, de időnként visszanézegetett, mintha képtelen lenne maga mögött hagyni Ezüstpatakot Nem beszélt, és Tűzszív hagyta, hadd merüljön el az emlékeiben. Mire elérték a tábort, a kíváncsian mormogó harcosok és növendékek csapata szétszéledt, és minden a régi volt Ezen a meleg, tavaszi estén Páfránybundás és Porosbundás a csalá-nos mellett kuporgott, egy zsákmányon osztoztak, a növendékek barlangja előtt meg Tüskemancs és Fényesmancs hempergett játékos harcban, míg Gyorsmancs figyelte őket Tigriskarom és Kékcsillag nem volt szem előtt. Tűzszív megkönnyebbülten felsóhajtott Azt akarta, hogy hagyják békében Szürkecsíkost, legalább addig, amíg megnézi a kölyköket Nem akarta, hogy harcostársai hibáztassák vagy ellenségesen viselkedjenek vele. Útban az óvoda felé elhaladtak Homokvihar mellett Homokvihar azonnal megállt, és ide-oda nézett Tűzszívről Szürkecsíkosra. 255

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Szia − nyávogta Tűzszív, és igyekezett olyan barátságos lenni, mint mindig. − Meglátogatjuk a kölyköket Találkozunk később a barlangban? − Te jöhetsz! − morogta Homokvihar, és Szürkecsíkosra pillantott. − Csak e?:t itt tartsd távol tőlem, ennyi az egész! − Magasra tartott fejjel és farokkal elvonult. Tűzszív szíve elnehezült. Emlékezett rá, milyen ellenséges volt vele Homokvihar, amikor csatlakozott a törzshöz. Jó időbe telt, míg megenyhült iránta. Mennyi időbe fog telni, mire ismét barátként tekint Szürkecsíkosra? Szürkecsíkos fejéhez lapította a fülét. − Nem akarja, hogy itt legyek. Egy macska sem akarja. − Én akarom − nyávogta Tűzszív, és remélte, hogy elég bá-torítón beszél. − Gyere, nézzük meg a kölykeid! 256

24. FEJEZET Tüzsziv egyik kőről a másikra ugrott, hogy átkeljen a sebes folyón. Az áradás visszahúzódott, és a lépőkövek ismét láthatók voltak. Ezüstpatak halálának másnapja volt. Az ég szürke volt, és szitált az eső, mintha a Csillag törzs is a meghalt nőstényt siratta volna. Tűzszív elindult, hogy megvigye a Folyó törzsnek Ezüstpatak halálhírét, bár nem kérte hozzá Kékcsillag

engedélyét. Ügy tűnt el a táborból, hogy senkinek sem szólt. Azt gondolta, Ezüstpatak törzsének joga van megtudni, mi történt, de gyanította, hogy a Villám törzsben nem minden macska értene egyet vele. Miután elérte a túlpartot, Tüzsziv felemelt fejjel állt, és a levegőt ízlelgette. Egy szagot szinte azonnal megérzett, és egy szívdobbanással később egy apró kandúr lépett elő az ösvény feletti páfrányok közül. A kandúr zavartan várt, majd lecsusszant a folyópartra, hogy szembenézzen Tűzszíwel. − Te vagy Tűzszív, ugye? − nyávogta. − Felismertelek a legutóbbi Gyűlésről. Mit keresel a folyónak azon partján, ami a miénk? 257 ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

Igyekezett magabiztosan beszélni, de Tűzszív érezte a hangjában megbúvó idegességet Nagyon fiatal macska volt − valószínűleg növendék, gondolta Tűzszív, aki nyugtalan, mert nevelője nélkül van távol a tábortól. − Nem harcolni vagy kémkedni jöttem − ígérte Tűzszív. − Ködösmanccsal kell beszélnem. Idehívnád nekem? A növendék habozott, mintha tiltakozni akarna. Majd győzött benne az engedelmesség, hiszen egy harcossal állt szemben, és elsietett a parton a Folyó törzs tábora irányába. Tűzszív figyelte, és olyan helyet keresett magának a parton, ahol észrevétlenül megbújhat Ködösmancs érkezéséig. Ködösmancs hosszú idő múlva jött, de Tűzszív végre meglátta ismerős szürkéskék bundáját, ahogy sietősen felé igyekezik. Ismerős, Kékcsillag miatt, döbbent rá hirtelen. Vezérének lánya tulajdonképpen anyja kiköpött mása volt Megkönnyebbülésére Ködösmancs egyedül volt Ahogy megállt, hogy beleszimatoljon a levegőbe, Tűzszív halkan odaszólt neki. − Ködösmancs! Itt vagyok, fenn! Ködösmancs füle megrezzent. Pár pillanattal később átfurakodott a páfrányokon, és ott termett Tűzszív mellett. − Mi a baj? − nyávogta aggódva. − Ezüstpatakról van szó? Tegnap óta nem láttam. Tűzszív úgy érezte, mintha megakadt volna egy csont a torkában. Kényelmedenül nyelt egyet − Ködösmancs − nyávogta. − Rossz hírem van. Annyira sajnálom… Ezüstpatak meghalt Ködösmancs hitedenkedő, tágra nyílt kék szemmel bámult rá. 258

TITKOK ERDEJE − Meghalt7 − visszhangozta. − Az nem lehet! − Mielőtt Tűzszív válaszolhatott volna, keményen hozzátette. − Elkapta a Villám törzs valamelyik harcosa a területeteken? − Nem, nem − válaszolta Tűzszív gyorsan. − A Napos Szikláknál volt Szürkecsíkossal, amikor a kölykök elkezdtek jönni. Valami baj volt., olyan sok volt a vér. Mindent megtettünk, amit tudtunk, de… ó, Ködösmancs, annyira sajnálom. Ahogy hallgatta Tűzszív magyarázatát, fájdalom suhant át Ködösmancs szemén. Hosszú, nyüszítő hangot adott ki, fejét hátravetette, karmaival a földet kaparta. Tűzszív közelebb húzódott, próbálta megvigasztalni, és érezte, hogy a nőstény testének minden izma merev a feszültségtől. De szavakkal nem tudott a segítségére lenni. Végül a szörnyű nyüszítés elhalt, és Ködösmancs kissé megnyugodott. − Tudtam, hogy nem lesz jó vége − mormolta. − Nem volt düh vagy vádaskodás a hangjában, inkább fáradt szomorúság. − Mondtam neki, hogy ne találkozgasson Szürkecsíkossal, de hallgatott rám? Most pedig… nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom viszont − Szürkecsíkos a Napos Sziklák mellett temette el − mondta Tűzszív. − Ha egy nap eljössz, megmutatom, hová. Ködösmancs bólintott. − Örülnék neki, Tűzszív. − A kölykei életben vannak − tette hozzá Tűzszív, hogy valamennyire enyhítse a királynő bánatát − A kölykei? − ült fel ismét éberen Ködösmancs. − Két kölyök − nyávogta Tűzszív. − Minden rendben lesz velük. 259 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE

Ködösmancs pislogott, és hirtelen eszébe ötlött. − Befogadja őket a Villám törzs, amikor félig a Folyó törzshöz tartoznak? − Az egyik királynőnk szoptatja őket − biztosította Tűz-szív. − A törzs dühös Szürkecsíkosra, de senki sem bántaná a kicsiket

− Ertem. − Ködösmancs egy kicsit eltűnődött, majd felállt. − Vissza kell mennem a táborba, és mindent el kell mondanom a törzsnek. Még Szürkecsíkosról sem tudnak. El sem tudom képzelni, mit mondok majd Ezüstpatak apjának. Tűzszív megértette, mit érez Ködösmancs. Sok harcos apa nem maradt a kölykei közelében, de Görbecsillag különösen jó kapcsolatot alakított ki lányával, Ezüstpatakkal. A halála miatt érzett gyász keveredik majd a dühvel, hogy Ezüstpatak elárulta a törzset, mert elfogadta Szürkecsíkost társául. Ködösmancs gyorsan megnyalta Tűzszív homlokát. − Köszönöm − nyávogta. − Köszönöm, hogy idejöttél, és ezt elmondtad. Aztán elment, gyorsan átfurakodva a páfrányok között. Tűzszív megvárta, amíg eltűnik, aztán lesietett a kavicsos folyópartra, és visszament saját területükre a lépőköveken. Tűzszívet az éhség ébresztette fel álmából. A harcosok barlangjának halvány fényén átnézve meglátta, hogy Szürkecsíkos már elhagyta a fekhelyét Jaj, ne! − gondolta Tűzszív ingerlékenyen. − Megint elment, hogy találkozzon Ezüstpatakkal! Aztán eszébe jutott minden. 260

TITKOK ERDEJE Két nap telt el Ezüstpatak halála óta. A döbbenet, melyet a törzs Szürkecsíkos viszonya miatt érzett, kezdett elhalni, bár Tűzszívet és Páfránybundást kivéve egy harcos sem állt szóba Szürkecsíkossal, vagy ment el vele járőrözni. Kékcsillag még mindig nem jelentette be, mi lesz a büntetése. Tűzszív kinyújtózott, és ásított. Éjszakai álmát Szürkecsíkos mocorgása és nyivákolása zavarta meg, de a benne bujkáló fáradtságnak komolyabb okai voltak Nem tudta elképzelni, hogyan tér magához a törzs attól a pofontól, melyet Szürkecsíkos árulásának felfedezése okozott. Bizalomhiány és bizonytalanság volt a levegőben, és megmérgezett minden beszélgetést, minden szokásos társalgást. Tűzszív határozottan megrázta magát, és kicsusszant az ágak között, majd a zsákmányhalomhoz ügetett. A nap kelőben volt, és aranyfénnyel hintette be a tábort. Ahogy Tűzszív lehajolt, hogy felvegyen egy kövér pockot, meghallotta, ahogy a nevén szólítják. − Tűzszív! Tűzszív! Tűzszív megfordult. Felhőkölyök rohant át a tisztáson az óvoda felől. Pettyesfejű és a többi kölyök lassabban követte, és Tűzszív meglepetésére Kékcsillag is velük volt. − Tűzszív! − lihegte Felhőkölyök, és megállt Tűzszív előtt. − Növendék leszek! Növendék leszek, most mindjárt! Tűzszív elejtette a pockot Öröm töltötte el, ahogy látta a kölyök izgalmát, de feltámadt benne a bűntudat is, mert teljesen elfelejtette, hogy Felhőkölyök a hatodik holdjához közelít. − Természetesen te leszel a nevelője, ugye, Tűzszív? − nyávogta az odaérkező Kékcsillag. − Ideje, hogy legyen még egy 261 ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

növendéked. Páfránybundással kiváló munkát végeztél, bár nem a te növendéked volt. − Köszönöm − nyávogta Tűzszív, és fejet hajtott a dicséret elismeréseképpen. Szomorú lett, ahogy eszébe jutott Szénmancs. Sohasem szabadul meg az érzéstől, hogy részben ő is felelős a balesetéért, és elhatározta, hogy Felhőkölyökkel okosabb lesz. − Mindenkinél keményebben fogok dolgozni! − ígérte Fel-hőkölyök tágra nyílt szemmel. − Én leszek a világ legjobb növendéke! − Azt még meglátjuk − nyávogta Kékcsillag, miközben Pety-tyesfejű vidáman dorombolt − Éjjel-nappal ezzel nyúz − nyávogta kedvesen. − Tudom, hogy mindent megtesz majd. Okos és intelligens. Felhőkölyök szeme felragyogott a dicséret hallatán. Úgy tűnik, túljutott azon, hogy megtudta: házimacska, gondolta Tűzszív. De öntelt, nyegle és felelőtlen, ráadásul nemigen van fogalma a harcosok törvényeiről, nem is beszélve a tiszteletben tartásukról. Helyesen tettem, hogy idehoztam? − tűnődött el ismét Tudta, hogy nem lesz könnyű Felhőmancs nevelőjének lenni. − Gyűlést hívok össze − nyávogta Kékcsillag, és a Nagyszikla felé iramodott. Felhőkölyök Tűzszívre nézett, majd utánaszaladt, a többi kölyök pedig ott bodadozott mögötte. − Tűzszív! − nyávogta Pettyesfejű. − Szeretnék kérni tőled valamit Tűzszív elnyomott egy sóhajt. Nyilván nem lesz ideje enni Felhőkölyök ünnepsége előtt. − Mi lenne az?

262

TITKOK ERDEJE − Szürkecsíkosról van szó. Tudom, min ment keresztül, de egyszerűen nem hajlandó elhagyni az óvodát. Állandóan a két kölyköt figyeli. Mintha azt hinné, hogy Aranyvirág nem tud vigyázni rájuk. Folyton az utunkban van. − Szóltatok neki? − Próbáltunk célozgatni. Foltosfarkú még azt is megkérdezte tőle, hogy vajon azt gondolja-e, hogy belőle is királynő lesz. De oda sem figyel arra, amit mondunk. Tűzszív egy utolsó, bánatos pillantást vetett a pocokra. − Beszélek vele, Pettyesfejű! Most ott van? − Igen, egész délelőtt ott volt. − Kihívom a Gyűlés miatt Tűzszív átsietett a tisztáson. Amint elérte az óvodát, hallotta, hogy Kékcsillag összehívja a Gyűlést a Nagyszikla tetejéről. Ahogy belépett az óvodába, meglepetten vette észre, hogy Tigriskarom kifelé tart Oldalt lépett, hogy a vezérhelyettes elmehessen mellette, és eltűnődött, mit kereshetett az óvodában. Aztán eszébe jutott, hogy Aranyvirág egyik kölykének a bundája hasonló sötét színekben játszik. Biztosan Tigriskarom az apjuk. Az óvodában meleg volt, és kellemes tejszag úszott a levegőben. Aranyvirág a helyén feküdt, Szürkecsíkos pedig ott kuporgott mellette, és szagolgatta a kicsiket. − Kapnak elég tejet7 − nyávogta Szürkecsíkos idegesen. − Olyan kicsik. − Csak azért kicsik, mert még nagyon fiatalok − válaszolta türelmesen Aranyvirág. − Majd megnőnek. 263 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Tűzszív odament, és látta, hogy anyjuk meleg teste mellett a négy kölyök buzgón szopik. A kis sötét kölyök határozottan hasonlított Tigriskaromra. Szürkecsíkos két kicsinye kisebbnek tűnt, de bundájuk mostanra megszáradt, és bolyhos lett, olyanok voltak, mint bármelyik más, egészséges kölyök. Az egyik ugyanolyan sötétszürke volt, mint Szürkecsíkos, a másik pedig anyjától örökölte ezüstszínű bundáját. − Csodálatosak − suttogta Tűzszív. − Szebbek, mint amit Szürkecsíkos megérdemel − horkant fel Foltosfarkú, aki Kékcsillag hívására elment mellettük. − Ne hallgass Foltosfarkúra! − nyávogta Aranyvirág, miután az idősebb királynő elment A kölykök fölé hajolt, és orrával megérintette az ezüstszínűt. − Olyan gyönyörű lesz, mint amilyen az anyja volt, Szürkecsíkos! − De mi lesz, ha meghalnak? − bukott ki Szürkecsíkosból. − Nem halnak meg − jelentette ki Tűzszív. − Aranyvirág vigyáz rájuk. Aranyvirág egyforma szeretettel és törődéssel nézte mind a négy kölyköt, de Tűzszív azt gondolta, a királynő fáradtnak és kimerültnek látszik. Talán túlságosan sok neki a négy kölyök. Elhessegette a gondolatot. Az anya és kölykei között erős a kötelék, emlékeztette magát, de a törzshöz való hűség is erős, és Aranyvirág mindent megtesz ezekért a kölykökért, mert félig-meddig a Villám törzs tagjai, és mert olyan jó szíve van. − Gyere! − Tűzszív megbökte Szürkecsíkost − Kékcsillag Gyűlést hívott össze. Növendékké nevezi ki Felhőkölyköt 264

TITKOK ERDEJE Egy szívdobbanásig Szürkecsíkos habozott, és Tűzszív azt hitte, nem megy el vele. Majd felállt, és hagyta, hogy Tűzszív menjen elöl, követte, és közben vissza-visszanézett a kölykök felé. A tisztáson már összegyűlt a törzs többi tagja. Tűzszív hallotta, hogy Fűzfakéreg boldogan bejelenti Egérbundásnak és Szélviharnak. − Hamarosan átköltözöm az óvodába. Köly-keim lesznek. Szélvihar elmormolta gratulációit, Egérbundás pedig vidáman megnyalta barátja fülét Tűzszív eltűnődött, ki lehet a kölykök apja, és észrevette, hogy Fehérvihar a távolból büszkén szemléli őket. Fűzfakéreg kölykeinek híre megerősítette Tűzszívet meggyőződésében. Bármilyen katasztrófával is kell szembenézniük, a törzsi élet megy tovább.

Tűzszív Szürkecsíkossal az oldalán a tömeg elejére lépett, a Nagyszikla alá. Felhőkölyök is ott volt, egyenesen és fontoskodva ült Pettyesfejű mellett. Tigriskarom is a közelben ült, arcán helytelenítő kifejezéssel. Tűzszív eltűnődött, mitől térhetett vissza a vezérhelyettes szokásos rosszkedve. − Villám törzs macskái! − kezdte Kékcsillag a Nagyszikla tetejéről. − Két okból hívtalak ide titeket, egy jó és egy rossz okból. Kezdjük a rosszal! Mindannyian tudjátok, mi történt pár nappal ezelőtt, amikor a Folyó törzsbeli Ezüstpatak meghalt, mi pedig menedéket adtunk kölykeinek, akiknek Szürkecsíkos az apjuk. Ellenséges suttogás futott végig a macskák tömegén. Szürkecsíkos összerezzent, majd lekuporodott, Tűzszív pedig vigasztalón odabújt mellé. 265

ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ − Sokan kérdezték tőlem, mi lesz Szürkecsíkos büntetése − folytatta Kékcsillag. − Alaposan átgondoltam a dolgot, és arra jutottam, hogy Ezüstpatak halála elég büntetés számára. Mi rosszat tehetne vele bárki, ami rosszabb lenne annál, mint amit eddig elszenvedett? Kihívó bejelentése dühös, tiltakozó nyávogásokat eredményezett. Hosszúfarkú felkiáltott − Nem akarjuk, hogy a törzs tagja legyen! Szürkecsíkos áruló! − Ha te leszel a törzs vezére, Hosszúfarkú, akkor majd te döntesz! − nyávogta hidegen Kékcsillag. − Addig is tartsd tiszteletben az én döntéseimet! Azt mondom, nem lesz büntetés! Azonban, Szürkecsíkos, három holdtöltén át nem vehetsz részt a törzsek Gyűlésein. Ezzel nem büntetni akarlak, csak el szeretném kerülni, hogy a dühös Folyó törzsbeli macskák megszegjék a fegyverszünetet, és megtámadjanak téged azért, amit tettél. Szürkecsíkos fejet hajtott. − Megértettem, Kékcsillag! Köszönöm! − Ne nekem köszönd! − nyávogta a törzs vezére. − De mostantól fogva dolgozz keményen, és harcolj jól törzsedért! Egy napon jó nevelője leszel a kölyköknek. Tűzszív látta, hogy Szürkecsíkos ettől kissé jobb kedvre derült, mintha meglátott volna valami reménysugarat. Tigriskarom viszont még jobban összeráncolta a homlokát. Tűzszív arra gondolt, hogy a vezérhelyettes komolyan megbüntette volna a harcost. − Most egy vidámabb kötelességemnek teszek eleget − nyávogta Kékcsillag. − Felhőkölyök betöltötte hatodik hold266

TITKOK ERDEJE ját, és készen áll rá, hogy növendék legyen. − Leugrott a szikláról, és farka egy mozdulatával magához intette Felhőköly-köt. Felhőkölyök odaszaladt hozzá. Szinte remegett az izgalomtól, farka magasan állt a levegőben, bajusza meg-megrez-zent. Kék szeme ikercsillagként ragyogott. − Tűzszív! − nyávogta Kékcsillag. − Készen állsz arra, hogy újabb növendéket vállalj, Felhőmancs pedig a testvéred kölyke. Te leszel a nevelője! Tűzszív felállt, de mielőtt odamehetett volna a Nagysziklához, Felhőkölyök előrerohant, hogy találkozzon vele, és felemelte a fejét, hogy összeérinthessék orrukat − Még nem! − mormolta Tűzszív a fogai között. − Tűzszív, jól tudod, milyen közülünk valónak lenni, pedig a törzsön kívül születtél − folytatta Kékcsillag, figyelmen kívül hagyva az izgatott Felhőkölyköt. − Számítok rá, hogy átadsz Felhőmancsnak mindent, amit tanultál, és segítesz neki olyan harcossá válni, akire az egész törzs büszke lehet. − Igen, Kékcsillag! − Tűzszív tisztelettudón fejet hajtott, és végre megengedte Felhőmancsnak, hogy összeérintse vele az orrát. − Felhőmancs! − nyávogta diadalittasan az új növendék. − Felhőmancs vagyok! − Felhőmancs! − Tűzszív érezte testvére kölykében a büszkeséget, ahogy a törzs tagjai körülvették az új növendéket, hogy gratuláljanak neki. Észrevette, hogy az idősebbek különösen nagy hűhót csapnak körülötte. De Tűzszív azt is észrevette, hogy a törzs egy része hátramaradt Tigriskarom el sem mozdul a szikla alól, Hosszú267 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

farkú meg odaosont mellé és leült. Ahogy Tűzszív hátralépett, hogy odaengedje a többi macskát az új növendékhez, Sötétcsíkos elsétált mellette, hogy visszavonuljon a harcosok barlangjába. Tűzszív hallotta Sötétcsíkos megvető, szándékosan hangos nyávogását. − Árulók és házimacskák! Egyeden rendes macska sem marad a törzsben? 268

25. FEJEZET * Tűzszív megállt a fák szélénél. − Várj! − figyelmeztette Felhőmancsot. − A Kétlábúak tanyája közelében vagyunk, óvatosnak kell lennünk. Mit érzel a levegőben? Felhőmancs engedelmesen felemelte a fejét, és körülszaglászott, Növendékségének első nagy kirándulásán volt túl, Tűzszív társaságában. Végigmentek a törzsi határ mentén, és megújították a nyomjelzőket Most Tűzszív egykori házimacskaotthona közelében voltak, ahol Felhőmancs anyja, Hercegnő élt. − Sok macska szagát énem − nyávogta Felhőmancs. − De egyiket sem ismerem fel. − Az jó − mondta Tűzszív. − Nagyrészt házimacskák, de akad köztük egy-két magának való macska is. Törzsi macskák azonban nem. − Megérezte Tigriskarom szagnyomát is, de nem akarta felhívni rá Felhőmancs figyelmét. Emlékezett arra a régi napra, amikor még hó borította a földet, és a Kédábúak tanyájáig követte Tigriskarom nyomát. Akkor a vezérhelyettes szaga sok különös macska szagával keveredett el. Most Tigriskarom szaga ismét érezhető volt. Tűzszív még mindig nem tudta megállapítani, találkozott-e más macskával, 269

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE vagy csak összekeveredett a szaguk. De miért merészkedne Tigriskarom ilyen közel a Kédábúak tanyájához, amikor megveti őket, és mindent, ami velük kapcsolatos? − Tűzszív, nem mehetnénk, hogy végre meglátogathassam az anyámat7 − követelőzött Felhőmancs. − Érzel kutyaszagot7 Vagy a Kédábúak friss illatát7 Felhőmancs ismét szimatolt, aztán megrázta a fejét − Akkor mehetünk! − nyávogta Tűzszív. Óvatosan körülnézett, majd kilépett a nyílt terepre. Felhőmancs túlzott óvatossággal követte, mintha meg akarta volna mutatni Tűzszív-nek, milyen gyorsan tanul. A tegnapi növendékké avatása óta Felhőmancs szokatlanul csendes volt Láthatóan erősen igyekezett, hogy jó növendék legyen, és komoly figyelemmel hallgatott mindent, amit Tűzszív mondott neki. Tűzszív azonban kénytelen volt feltenni magában a kérdést meddig tarthat ez a jelleméhez egyáltalán nem illő alázatosság? Utasította Felhőmancsot, hogy várjon, majd felugrott a kerítésre, és lenézett a kertbe. Elénk színű virágok nőttek a kerítés mellett, és a fű közepén néhány Kédábúbunda lógott egy tüskés, levél nélküli fáról. − Hercegnő? − szólt le halkan. − Hercegnő, itt vagy? A házhoz közeli bokron megrezzentek a levelek, és a cirmos Hercegnő puhán kilépett a fűre. Mikor meglátta Tűzszí-vet, vidáman felnyávogott − Tűzszív! Odaszaladt a kerítéshez, felugrott rá, és arcát Tűzszívéhez nyomta. − Tűzszív, olyan régóta nem láttalak! − dorombolta. − Jó látni téged! 270 TrTKOK ERDEJE

− Valaki mást is hoztam! − mondta Tűzszív. − Nézz le! Hercegnő átpillantott a kerítésen oda, ahol Felhőmancs ült a földön, és felnézett rá. − Tűzszív! − kiáltotta Hercegnő. − Ez nem lehet Felhőkölyök! Annyira megnőtt! Anélkül, hogy szóltak volna neki, Felhőmancs felugrott a kerítés tetejére, mancsával hangosan végigkaristolva a sima fát Tűzszív előrehajolt, és fogát a grabancába mélyesztette, hogy az utolsó pár

egérhosszon segítsen felkapaszkodni, így Felhőmancs hamarosan ott ült anyja mellett Felhőmancs tágra nyílt, kék szemmel nézett anyjára. − Tényleg te vagy az anyám? − kérdezte. − Tényleg én vagyok − dorombolta Hercegnő, és imádattal nézegette fiát − O, olyan jó újra látni téged, Felhőkölyök! − Már nem Felhőkölyök a nevem! − jelentette be a bolyhos hófehér kandúr büszkén. − Most már Felhőmancs vagyok. Növendék lettem. − Ez csodálatos! − Hercegnő elárasztotta fiát nyalogatásaival, és olyan buzgón dorombolt, hogy levegőt is alig kapott − Ó, olyan vékony vagy…, kapsz eleget enni? Vannak már barátaid ott, ahol vagy? Remélem, megteszed, amit Tűzszív mond neked! Felhőmancs meg sem próbálta megválaszolni a kérdések özönét Kiszabadította magát anyja mellől, és eltávolodott a kerítésen. − Hamarosan harcos leszek − dicsekedett − Tűzszív megtanít harcolni. Hercegnő egy pillanatra lehunyta a szemét − Biztosan nagyon bátor leszel − mormolta. Tűzszív egy pillanatra úgy érezte, Hercegnő megbánta, hogy fiát a törzs271

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE nek adta, de aztán az anya ismét kinyitotta a szemét, és kijelentette. − Annyira büszke vagyok mindkettőtökre! Felhőmancs még jobban kihúzta magát, ahogy élvezte anyja lelkes figyelmét Elfordította a fejét, hogy rózsaszín nyelvével gyorsan végignyalogassa bundáját, és amíg ezzel volt elfoglalva, Tűzszív azt suttogta. − Hercegnő, nem látsz errefelé idegen macskákat7 − Idegen macskákat7 − Hercegnő zavartnak tűnt, és Tűzszív eltűnődött, van-e értelme feltenni a kérdést. Hercegnő nem tudna különbséget tenni a gonosz vagy maguknak való macskák és a Villám törzs macskái között Aztán Hercegnő megborzongott − Igen, hallom éjjelenként a nyávogásukat A kétlábú gazdáim felébrednek, és kiabálnak velük. − Nem láttál egy nagy, sötét bundájú macskát7 − kérdezte Tűzszív dobogó szívvel. − Egy olyan kandúrt, akinek sebhely van az orrán? Hercegnő tágra nyílt szemmel megrázta a fejét − Csak hallottam, nem láttam őket − Ha látod azt a sötét színű macskát, maradj távol tőle − figyelmeztette Tűzszív. Nem tudta, miben sántikál Tigriskarom ilyen messze a tábortól, ha az illető tényleg Tigriskarom volt, de akkor sem akarta, hogy Hercegnő a vezérhelyettes útjába kerüljön. Hercegnő ettől annyira megijedt, hogy Tűzszív inkább témát váltott Bátorította Felhőmancsot, hogy mesélje el a növendékké avatását, és a határok mentén tett kirándulásukat Hercegnő hamarosan ismét boldog volt, és csodálattal adózott fia minden szavának. 272

TITKOK ERDEJE A nap már túlhaladt pályája legmagasabb pontján, amikor Tűzszív így szólt. − Felhőmancs, ideje hazamennünk! Felhőmancs kinyitotta a száját, mintha tiltakozni akarna, de időben észbe kapott. − Igen, Tűzszív! − nyávogta engedelmesen, és Hercegnőhöz fordult − Miért nem jössz velünk? Fognék neked egeret, és alhatnál a barlangomban. Hercegnő vidáman feldorombolt. − Szinte azt kívánom, bár mehetnék − válaszolta őszintén. − De tulajdonképpen házimacskaként boldogabb vagyok Nem akarok megtanulni verekedni, nem akarok kint aludni a hidegben. Hamarosan ismét gyertek el látogatóba! − Igen, megígérem − nyávogta Felhőmancs. − Elhozom − nyávogta Tűzszív. − És Hercegnő − tette hozzá, mielőtt leugrott a földre − ha látsz valami… furcsát errefelé, kérlek, szólj nekem! Tűzszív megállt a visszafelé vezető úton, hogy vadászhassanak. Mire ő és Felhőmancs elérték a vízmosást, a nap lassan lemenőben volt, vörös fényben fürdette az erdőt, és hosszú árnyékokat vetett a földre. Felhőmancs büszkén vitt egy cickányt, amit az öregeknek szánt. Legalább tele volt tőle a szája,

és Tűzszívnek nem kellett végtelen fecsegését hallgatnia. A harcos érezte, hogy az egész napos együttlét elfárasztotta, de be kellett ismernie, jobban le van nyűgözve, mint várta. Felhőmancs bátorsága és gyors észjárása kivételes harcos ígéretét tartogatta. Ahogy lekúsztak az árnyas vízmosáson az alagút felé, Tűzszív megállt. 273 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE

Ismeretlen szag bizsergette meg orrlyukait, mely az erdőn átfújó szellővel érkezett, Felhőmancs megállt és letette a cickányt − Tűzszív, mi ez? − Belekóstolt a levegőbe, és mélyen beszívta. − Ma reggel mutattad meg. Ez a Folyó törzs szaga! − Nagyon jó − nyávogta Tűzszív feszülten. Egy szívdobba-násnyival Felhőmancs megszólalása előtt maga is felismerte a szagot Felpillantott a vízmosáson, és meglátott három macskát, akik lassan átvágtak a sziklák között. − Ez tényleg a Folyó törzs. És úgy tűnik, errefelé tartanak. Menj vissza a táborba, és szólj Kékcsillagnak! Fontos, hogy megértse: nem támadásról van szó! − De én inkább… − A fiatal növendék elhallgatott, amint Tűzszív összehúzta a szemét. − Bocsánat, Tűzszív! Megyek! − Elsietett az alagút bejárata felé, és nem felejtette el magával vinni a cickányát. Tűzszív ott maradt, ahol volt. Felállt, és megvárta, míg a három macska közelebb ért. Felismerte Párducbundást, Ködösmancsot és Kőbundást Mikor már csak pár farokhossz-nyira voltak, megkérdezte. − Folyó törzs, mit akartok? Mit kerestek a mi területünkön? − Bár felelősségre kellett vonnia őket, hogy hívadanul léptek a Villám törzs területére, próbált nem túl ellenséges hangon beszélni. Nem akart felesleges további bajokat zúdítani a Villám törzsre. Párducbundás megállt Ködösmanccsal együtt, Kőbundás mögötte maradt − Békével jöttünk − nyávogta Párducbundás. − Vannak ügyek, melyeket el kell intézni törzseink között. Görbecsillag küldött, hogy beszéljünk vezéretekkel. 274

26. FEJEZET Tűzsziv megpróbálta elrejteni kétségeit, ahogy a három Folyó törzsbeli harcost levitte az alagúthoz, és bevezette a táborba. A törzsi macskák ritkán látogattak egymás területére, és eltűnődött, mi lehet olyan sürgős, ami nem várhat a következő Gyűlésig. Kékcsillag, akit Felhőmancs már riasztott, a Nagyszikla aljánál ült, és Tűzsziv rossz előérzete csak fokozódott, amikor meglátta mellette Tigriskarmot. − Köszönöm, Felhőmancs! − engedte útjára Kékcsillag a növendéket, ahogy Tűzsziv közeledett az újonnan jöttékkel. − Vidd el zsákmányodat az öregeknek! Felhőmancs csalódottnak tűnt, hogy elküldték, de tiltakozás nélkül távozott. Párducbundás odament Kékcsillaghoz, és tisztelettudón tejet hajtott. − Kékcsillag, békével jöttünk táborotokba − kezdte. − Van valami, amit meg kell beszélnünk. Tigriskarom hitedenkedő morgást hallatott, mintha a legszívesebben miszlikbe aprította volna a betolakodókat, de Kékcsillag ügyet sem vetett rá. 275

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Sejtem, mi hoz titeket ide − nyávogta a vezér. − De mit kell megbeszélni? Ami megtörtént, megtörtént. Szürkecsíkos büntetéséről a Villám törzs dönt. Tűzszív látta, hogy amíg Párducbundással beszélt, Kékcsillag fél szemét Ködösmancson és Kőbundáson tartja. Tűzszív most először látta együtt vezérét a Folyó törzs harcosaival azóta, hogy beismerte, az ő kölykei voltak. Azt gondolta, nem csak képzeli a vezér szemében látott vágyakozást, miközben rájuk néz. − Amit mondasz, igaz − helyeselt Párducbundás. − A két fiatal macska ostoba volt, de

Ezüstpatak halott, és Szürkecsíkos büntetéséről nem a Folyó törzs dönt, A kölykök miatt jöttünk. − Mi van velük? − kérdezte Kékcsillag. − Ezek a Folyó törzs kölykei − nyávogta Párducbundás. − Azért jöttünk, hogy hazavigyük őket. − A Folyó törzs kölykei? − Kékcsillag szeme összeszűkült. − Miért mondod ezt7 − És honnan tudtok róluk? − akarta tudni Tigriskarom, aki dühödten ugrott talpra. − Kémkedtetek? Vagy valaki elmondta nektek? Tűzszív félé fordult, ahogy beszélt, de Tűzszív szilárdan állt a földön, Ködösmancs pedig hallgatott, egy pillantással sem árulta el. Tigriskarom nem tudhatta biztosan, hogy elmondta Ködösmancsnak, és Tűzszív nem volt hajlandó megbánni tettét A Folyó törzsnek jogában állt megtudni, mi történt − Ülj le, Tigriskarom! − mormolta Kékcsillag. Gyors pillantást vetett Tűzszívre, aki rájött, vezére kitalálta, mit tett. 276

TITKOK ERDEJE Olyan biztosan tudta, mintha látta volna, hogy átússza a folyót, de nem adta jelét, hogy elárulná. − Ki tudja, talán a Folyó törzs egyik járőrcsapata látta, mi történt Az ilyesmit nem lehet sokáig titkolni. De Párducbundás − folytatta, és odafordult a látogatóba érkezett vezérhelyetteshez −, a kicsik félig a Villám törzshöz is tartoznak, és az egyik királynőnk nagyon jól gondjukat viseli. Miért adjam őket oda nektek? − A kölykök az anyjuk törzséhez tartoznak − magyarázta Párducbundás. − Ha Ezüstpatak életben marad, a Folyó törzs nevelte volna fel őket anélkül, hogy tudtuk volna, ki az apjuk, és ezért jog szerint minket illetnek. − Kékcsillag, nem küldheted el a kölyköket! − Tűzszív képtelen volt megállni, hogy nem szóljon közbe. − Szürkecsíkos csak értük él! Ismét morgás tört elő Tigriskarom torkából, de most Kékcsillag válaszolt. − Tűzszív, maradj csendben! Ez nem a te dolgod! − De igen! − nyávogta merészen Tűzszív −, Szürkecsíkos a barátom! − Csendet! − sziszegte Tigriskarom. − A vezérednek kétszer kell rád szólnia? Szürkecsíkos a törzsünk árulója. Nincs joga a kölykökhöz vagy semmi máshoz. Düh áradt szét Tűzszívben. Tigriskarom egyáltalán nem tiszteli Szürkecsíkos szörnyű fájdalmát7 Megkerülte a vezérhelyettest, és csak azért fogta vissza magát, nehogy ráugorjon, mert más törzsbeli macskák is látták volna. Tigriskarom acsarogva felé mutatta fogait. Kékcsillag dühösen biccentett a farkával. 277 ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

− Elég legyen! − parancsolta. − Párducbundás, beismerem, hogy a Folyó törzsnek van némi joga a kölykökhöz. De még kicsik és gyengék. Nem utazhatnak, főleg nem a folyón át. Túlságosan veszélyes. Párducbundás szőre felborzolódott, és szeme vékony csíkká szűkült. − Most csak kifogásokat keresel! − Nem! − mondta Kékcsillag. − Nem keresek kifogásokat! Kockáztatnád a kicsik életét 7 Gondolkodom azon, amit mondtál, megbeszélem harcosaimmal, és a következő Gyűlésen választ adunk. − Most pedig kifelé a táborunkból! − morogta Tigriskarom. Párducbundás habozott, mintha akart volna még valamit mondani, de egyértelmű volt, hogy Kékcsillag elbocsátotta. Pár feszült pillanat után ismét fejet hajtott, és megfordult, hogy távozzon, nyomában Ködösmanccsal és Kőbundással. Tigriskarom egészen az alagútig kísérte őket. Ahogy kettesben maradt Kékcsillaggal, Tűzszív érezte, hogy dühe lohadni kezd, de muszáj volt újra könyörögnie. − Nem hagyhatjuk, hogy elvigyék a kölyköket! Te tudod, mit érezne Szürkecsíkos! Kékcsillag elsötétülő pillantása nyomán eltűnődött, nem ment-e túl messzire, de a vezér halkan és nyugodtan válaszolt. − Igen, Tűzszív, tudom! Sok mindent megadnék, hogy megtarthassam ezeket a kölyköket De

mondd, a Folyó törzs milyen messzire menne, hogy elvigye őket 7 Harcolnának értük.7 Hány Villám törzsbeli harcos kockáztatná az életét olyan kölykökért, akik félig a Folyó törzshöz tartoznak7 278

TITKOK ERDEJE Tűzszív szőre égnek meredt a félelemtől, a Kékcsillag által vázolt eseményekre gondolva. Háborúban álló törzsek nyivákoló kölykök miatt, vagy a kettészakadt Villám törzs, melyben a harcosok egymással küzdenek meg. Ez volt a sors, melyet a Csillag törzs álmában előre jelzett törzsének, mikor Pettyeslevél figyelmeztette: a víz eloltja a tüzet7 Talán nem az áradás pusztítaná el a Villám törzset, hanem azok a macskák, akik a folyó melletti területekről jönnek? − Bátorság, Tűzszív! − sürgette Kékcsillag. − Még nincs harc. A Gyűlésig időt nyertem, és ki tudja, mi történik addig? Tűzszív nem osztozott Kékcsillag magabiztosságában. A kicsik gondja nem fog megoldódni. De nem tehetett mást, tisztelettudón meghajtotta fejét, és eliramodott a harcosok barlangja felé. És most, gondolta kétségbeesetten, mit mondjak Szürkecsíkosnak? Mire az Ezüstcsík végigért az égen, úgy tűnt, az egész Villám törzs tudja, miért jöttek a Folyó törzs macskái. Tűzszív arra gondolt, Tigriskarom elmondta kedvenc harcosainak, akik aztán továbbították a hírt a törzs többi tagjának. Ahogy Kékcsillag megjósolta, a vélemények megoszlottak. Sok macska azt gondolta, minél hamarabb megszabadulnak a félvér kölyköktől, annál jobb. Azonban voltak néhányan, akik hajlandók lettek volna harcolni értük, bár csak azért, mert ha odaadják a kicsiket, az a Folyó törzs győzelmét jelentené. Szürkecsíkos azonban mindvégig nem szólt egyeden szót sem; csendesen merengett a harcosok barlangjában. Egyszer 279

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE kiment, hogy meglátogassa az óvodát Amikor Tűzszív zsákmányt hozott neki, elfordította a fejét. Ahogy Tűzszív látta, Ezüstpatak halála óta nem evett; betegnek és soványnak tűnt. − Nem tehetnél érte valamit7 − kérdezte Tűzszív Sárgafogútól, amikor másnap ébredés után meglátogatta az öreg orvosmacskát. − Nem eszik, nem alszik… Sárgafogú megrázta a fejét − Egy növény sem gyógyít be egy megtört szívet − mormolta. − Csak az idő segíthet − Szörnyen érzem magam − vallotta be Tűzszív. − A barátságod segít neki − mondta reszelős hangján Sárgafogú. − Most talán nem tudja, de egy napon… Elhallgatott, ahogy Szénmancs megjelent, és letett egy csomag gyógynövényt Sárgafogú lába elé. − Ezeket kérted? − kérdezte. Sárgafogú gyorsan megszaglászta őket − Igen, ezeket − nyávogta. − Az ünnepség előtt már nem ehetsz − tette hozzá −, de én igen. Túl öreg és girhes vagyok ahhoz, hogy üres gyomorral menjek el a Magaskőhöz és vissza. − Lekuporodott a csomag elé, és elkezdte enni a növényeket. − Magaskő? − visszhangozta Tűzszív. − Ünnepség? Szénmancs, mi folyik itt? − Ma este félhold van − nyávogta boldogan Szénmancs. − Sárgafogú és én elmegyünk az Anyaszájhoz, hogy igazi orvosmacska-növendék lehessen belőlem. − Boldogan felnevetett Tűzszív megkönnyebbülten látta, hogy túl van az Ezüstpatak halála miatti sokkon, és örül új életének, annak, hogy orvos280

TITKOK ERDEJE macska lehet Szemébe visszatért a régi tűz, de kék mélységében újfajta bölcsesség és komolyság tükröződött. Felnőtt, gondolta Tűzszív, és különös szomorúságot érzett. Lelkes, néha szétszórt növendéke hatalmas belső erővel és hatalommal rendelkező macskává érett. Tudta, hogy örvendeznie kellene azon, milyen utat választott a Csillag törzs Szénmancs számára, lényének egy része viszont azt kívánta, bár ismét együtt vadászhatnának a régi ösvényeken. − Elkísérlek titeket, ha gondolod − ajánlkozott. − Legalább a Négyesfáig. − 0, megtennéd, Tűzszív? Köszönöm! − nyávogta Szénmancs.

− De a Négyesfánál ne tovább! − figyelmeztette Sárgafogú. Felállt, és nyelvével végignyalta a száját. − Ma este az Anyaszáj csak az orvosmacskáké. − Kicsit megrázkódott, majd átvezette őket a páfrányokon túl a tisztásra. Ahogy Tűzszív követte őt Szénmancs mögött, meglátta, hogy Felhőmancs a növendékek barlangja előtt mosakszik a fatörzs mellett Amint a fehér kandúr meglátta Tűzszívet, felugrott és odarohant hozzá. − Hová mész? − tudakolta. − Én is jöhetek? Tűzszív Sárgafogúra pillantott, és mivel az öreg macska nem tiltakozott, így válaszolt. − Rendben! Jó gyakorlás lesz számodra, és visszafelé vadászhatunk. − Amíg a nőstények mögött lépkedtek a vízmosásban, elmagyarázta Felhőmancsnak, hová mennek, és hogy utána Sárgafogú és Szénmancs egyedül indul tovább a Magaskőhöz. 281

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Az Anyaszáj néven ismert alagút belsejében van a Holdkő, ami ragyogó fehéren csillog, ahogy a hold fénye rávetül. Szénmancs avatási ünnepségét a Holdkő földöntúli fényében tartják majd. − Mi történik akkor? − kérdezte Felhőmancs kíváncsian. − Az ünnepség titkos! − morogta Sárgafogú. − Ezért ne kérdezgesd Szénmancsot, ha visszajön! Nem szabad elmondania neked! − De minden macska tudja, hogy különleges erőt kap a Csillag törzstől − tette hozzá Tűzszív. − Különleges erőt! − Felhőmancs szeme elkerekedett, és úgy bámult Szénmancsra, mintha azt várná, hogy ott, rögtön jóslatokba bocsátkozzon. − Ne félj, ugyanaz a Szénmancs leszek, aki voltam − biztosította Szénmancs vidám dorombolással. − Ez sohasem fog megváltozni. A nap egyre melegebben sütött, ahogy a négy macska a Né-gyesfa felé igyekezett Tűzszív hálás volt a fák mély árnyékáért, a hosszú fűcsomók adta friss hűvösségért és a narancsszínű bundáját súroló páfránylevelekért. Minden érzéke éber volt, és Felhőmancsnak is feladatot adott: szagoljon időnként a levegőbe és jelentse, mit érez. Tűzszív nem felejtette el az Árnyak törzse és a Szél törzs támadását Egyszer már elkergették őket, de ez nem jelenti azt, hogy többet nem próbálják megölni Tört-farkút Egyébként Tűzszív félig-meddig a Folyó törzs felől is támadást várt, Szürkecsíkos kölykei miatt Felsóhajtott Egy ilyen gyönyörű reggelen, amikor zöldellnek a fák, és a zsákmány szó szerint kiugrál a bokrok közül, várva, hogy elkapják, nehéz volt támadásra és halálra gondolni. 282

TITKOK ERDEJE Tűzszív aggodalmai ellenére a négy macska gond nélkül elérte a Négyesfát. Ahogy lesiettek a bokrokon keresztül a völgybe, Tűzszív hátramaradt, és lépteit Szénmancs eseden lépteihez igazította. − Biztos vagy abban, amit csinálsz? − kérdezte halkan. − Tényleg ezt akarod? − Persze! Nem érted, Tűzszív? − Szénmancs szeme hirtelen komolysággal, kutató pillantással mélyedt az övébe. − Annyit kell tanulnom, amennyit csak tudok, hogy egy macska se halhasson meg azért, mert nem tudtam megmenteni, mint Ezüstpatakot. Tűzszív összerezzent. Szerette volna valahogy meggyőzni barátját, hogy Ezüstpatak halála nem az ő hibája volt, de tudta, hogy hiába fecsérelné a levegőt. − És ez boldoggá fog tenni? Tudod, hogy az orvosmacskáknak sohasem lehetnek kölykeik − emlékeztette Szénmancsot. Eszébe jutott, hogyan kényszerült Sárgafogú arra, hogy elküldje magától Törtfarkút, és titokban tartsa rokonságukat. Szénmancs vigasztalón dorombolt. − Az egész törzs lesz a kölyköm − ígérte. − Még a harcosok is. Sárgafogú szerint néha annyi eszük van, mint az újszülötteknek! − Egy lépéssel Tűzszív mellé került, és kedvesen arcához dörzsölte az övét. − De mindig te leszel a legjobb barátom, Tűzszív! Sohasem felejtem el, hogy te voltál az első nevelőm. Tűzszív megnyalta a fülét. − Viszlát, Szénmancs! − nyávogta halkan. 283

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

− Nem megyek el örökre! − tiltakozott Szénmancs. − Holnap napnyugtára már otthon leszek! Tűzszív azonban tudta, hogy valamilyen értelemben Szénmancs örökre elmegy. Amikor visszatér, olyan erők és képességek birtokában lesz, melyeket nem egy törzsi vezértől, hanem a Csillag törzstől kapott Egymás mellett haladtak át a négy óriási tölgyfa völgyében és megmásztak a távoli emelkedőt, ahol Sárgafogú és Felhőmancs már várt rájuk. A hatalmas, nyílt mocsár előttük nyújtózott, hideg szél lebegtette meg a hangacsomókat − A Szél törzs nem támad meg titeket, ha észreveszik, hogy áthaladtok a területükön? − nyávogta Felhőmancs idegesen. − A Magaskőhöz minden törzs békében és biztonságban mehet − mondta Sárgafogú. − Egy harcos sem merne megtámadni orvosmacskákat. A Csillag törzs megtiltotta! − Odafordult Szénmancshoz, és megkérdezte. − Készen állsz? − Igen, jövök − Szénmancs még utoljára megnyalta Tűz-szívet, és követte az öreg macskát a mocsári füvön át A szellő felborzolta a bundáját, ahogy szaporán bicegett, miközben időnként hátrapillantott. Tűzszív nehéz szívvel nézett utána. Tudta, hogy barátja egy új és boldogabb élet küszöbén áll, de nem tehetett róla, ugyanakkor keserűen gondolt arra, milyen élete lehetetett volna. Tűzszív figyelte, ahogy a nap megmássza a fákat. − Tigriskarom azt akarja, hogy küldjem el Felhőmancsot egyedül vadászni − nyávogta Szürkecsíkosnak. 284

TITKOK ERDEJE A szürke harcos meglepetten felnézett. − Ez még túl korai, nem? Csak most nevezték ki növendéknek. Tűzszív vállat vont. − Tigriskarom szerint készen áll rá. Azt mondta, kövessem Felhőmancsot, és nézzem meg, hogyan teljesít. Szeretnél velem jönni és segíteni? Szénmancs visszatérésének másnapja volt, kora reggel. Tűzszív találkozott vele, amikor a nőstény kora este lecsusszant a vízmosáson. Bár szívélyesen üdvözölte, mindketten tudták, nem árulhatja el, min ment keresztül. Arcán még ott volt az elragadtatás, és úgy tűnt, szemében a hold csillog. Tűzszív igyekezett, hogy ne érezze úgy, barátja ismeretlen ösvényre lépett, és örökre elveszítette. Most Tűzszív a csalános mellett ült, és egy szaftos egérből lakmározott. A mellette kuporgó Szürkecsíkos elvett egy szarkát a zsákmányhalomból, de alig nyúlt hozzá. − Nem, köszönöm, Tűzszív! − nyávogta. − Megígértem Aranyvirágnak, hogy megnézem a kicsiket. Már kinyílt a szemük − tette hozzá büszkén. Tűzszív arra gondolt, Aranyvirág inkább annak örülne, ha Szürkecsíkos távol maradna, de tudta, Szürkecsíkost nem lehet meggyőzni róla, hogy elhagyja a kölykeit − Rendben! − nyávogta. − Akkor viszlát később! − Lenyelte az egér utolsó darabját, és elment, hogy megkeresse Felhőmancsot Tigriskarom aznap reggel igen elfoglalt volt Kiküldött egy járőrcsapatot Fehérviharral, hogy megújítsák a Folyó törzs 285 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

határa menti szagnyomokat, és egy másik csapatot Homokviharral, hogy vadásszanak a Kígyósszikla körül − így nem is mondta meg Tűzszívnek, hol vadásszon Felhőmancs. Tűzszív nem érezte, hogy különösebben figyelmeztetnie kellene mulasztására. − Menj a Kétlábúak tanyája felé! − nyávogta Felhőmancsnak. − Akkor nem kerülsz a többi járőrcsapat útjába. Engem nem látsz majd, de figyelni foglak! Találkozunk Hercegnő kerítésénél. − Beszélhetek vele, ha ott van? − kérdezte Felhőmancs. − Oké, ha elég zsákmányt szereztél addigra. De nem szabad bemenned a Kédábúak kertjébe megkeresni Hercegnőt. Sem a tanyára. − Nem fogok − Felhőmancs szeme ragyogott, hófehér bundája felborzolódott az izgatottságtól. Tűzszív emlékezett rá, ő milyen ideges volt első küldetése előtt. Felhőmancsból, vele ellentétben, csak úgy áradt a magabiztosság. − Most mehetsz! − nyávogta Tűzszív. − Próbálj delelőre odaérni! − Figyelte, ahogy a fiatal

növendék elrohan az alagút felé. − Ügyelj a ritmusra! − szólt utána. − Hosszú út vár rád! Felhőmancs ennek ellenére nem lassított, ahogy eltűnt a rekettyealagútban. Tűzszív vállat vont, inkább vidáman, mint dühösen, és körülnézett, hogy megkeresse Szürkecsíkost, de nem látta sehol. A félig megevett szarka maradéka ott hevert a csalános mellett. Biztos az óvodában van − gondolta Tűzszív, és elindult Feihőmancs nyomában, kifelé a táborból. A növendék szaga erős volt, és megmutatta, hogy a fiatal macska hol szaladgált ide-oda zsákmányt kutatva. Néhány 286

TITKOK ERDEJE szétszórt toll arról árulkodott, hogy elkapott egy rigót, aztán pár csepp vér a füvön arra utalt, hogy egy egér is áldozatául esett A Magasfenyőktől nem messze Tűzszív megtalálta azt a helyet, ahol Felhőmancs eltemette zsákmányát, hogy később visszamenjen érte. Tűzszívre mély benyomást tett, hogy növendéke már a kiképzés ilyen korai szakaszában is jól vadászik. Futásnak eredt, remélve, hogy utoléri Felhőmancsot, és meglátja, hogyan követi zsákmányát. De mielőtt elérte a Kédábúak tanyáját, meglátta a saját szagnyomán visszafelé rohanó Felhőmancsot. A növendék szőre égnek állt, szemében vad fény lobogott. − Felhőmancs! − Tűzszív előreszaladt, hogy találkozzon vele, és hirtelen félelem járta át testét. Felhőmancs hirtelen megállt, karmai alatt szanaszét repültek a fenyőtűk. Alig kerülte el az összeütközést Tűzszíwel. − Valami baj van! − lihegte. − Mi? − jeges karmok ragadták meg Tűzszív gyomrát − Hercegnővel? − Nem, nem, dehogy! De láttam Tigriskarmot, és vele volt néhány nagyon furcsa macska! − A Kédábúak tanyájánál? − nyávogta Tűzszív élesen. − Ahol akkor éreztük a szagukat, amikor meglátogattuk Hercegnőt7 − Pontosan! − Felhőmancs bajsza megrezzent − Összegyűltek a fák szélénél. Próbáltam közelebb jutni, hogy kihallgassam, mit beszélnek, de féltem, hogy meglátják a fehér bundámat így eljöttem érted. 287

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Helyesen cselekedtél! − mondta Tűzszív. Agya sebesen dolgozott. − Milyenek voltak ezek a macskák? Erezhető volt rajtuk bármelyik törzs szaga? − Nem! − Felhőmancs elfintorította az orrát − Varjúeledelszaguk volt! − És nem ismerted fel őket7 Felhőmancs megrázta a fejt − Girhesek voltak, és éhesnek tűntek. A bundájuk csupa csomó volt Szörnyűek voltak, Tűzszív! − És Tigriskarommal beszélgettek. − Tűzszív összeráncolta homlokát Ez a részlet aggasztotta a legjobban. Könnyen kitalálhatta, kik azok a különös macskák − biztosan az Árnyak törzse egykori harcosai, akik Törtfarkúval együtt hagyták el törzsüket, amikor a vezért eltűzték, és már okoztak bajt korábban is, ráadásul Tűzszív nem tudott más gonosz macskákról, akik mostanában az erdőben tanyáznának −, de az rejtély volt számára, hogy Tigriskarom mit művel velük. − Rendben! − nyávogta Tűzszív Szénmancsnak. − Kövess! És légy olyan halk, mintha egy egeret közelítenél meg! − Óvatosan a Kédábúak tanyája felé indult, egyik mancsát a másik elé helyezte a puhán reccsenő tűleveleken. Mielőtt elérte az erdő szélét, már megérezte az idegen macskák erős bűzét Csak Tigriskarom szagát nem tudta azonosítani. Amint megérett benne a gondolat, meglátta a tábor irányába vágtató vezérhelyettest átrobogni a fák között. Nem volt aljnövényzet, ami menedéket nyújtott volna a fenyőfák alatt. Tűzszív és Felhőmancs csak annyit tehetett, hogy elbújt a Kédábúak egyik szörnyetege által vájt ba288

TITKOK ERDEJE rázdában, és imádkozott a Csillag törzshöz, nehogy meglássák őket. Egy csapat girhes harcos szivárgott lassan Tigriskarom után. Álluk elszántan szétnyílt, szemük villámokat szórt Mindegyik macska olyan eltökélten haladt, hogy észre sem vették Tűzszívet és Felhőmancsot, akik alig pár nyúlugrásnyira kuporogtak rejtekhelyükön. Tűzszív felemelte fejét, és nézte, ahogy eltűnnek szem elől. Egy pillanatig megdermedt a rettegéstől és a hitetlenkedéstől. Többen voltak, döbbent rá, mint az a csapat, akik több holdtöltével

ezelőtt Törtfarkúval együtt elhagyták az Arnyak törzsét. Tigriskarom valószínűleg toborozhatott néhány magának való macskát is. Es egyenesen a Villám törzs tábora felé vezette őket! 289

27. FEJEZET − Fuss! − parancsolta Tűzszív növendékének. − Fuss olyan gyorsan, ahogy még soha életedben! − Már ő maga is rohant a fák között, nem várva meg, hogy Felhőmancs lépést tud-e tartani vele. Arra azonban kevés remény volt, hogy Tigriskarom és a gonosz macskák előtt ér a táborba, és figyelmeztetni tudja a többieket. Tigriskarom ma délelőtt az összes járörcsapatot elküldte, gondolta Tűzszív, és igyekezett leküzdeni a rátörő pánikot. Nekem fjedig azt mondta, menjek Felhőmancs után. Alig maradt valaki a táborban, hogy megvédje. Réges-rég kitervelte az egészet! Tűzszív átszáguldott a fák között, erős izmai összehúzódtak és elernyedtek, ahogy tovarohant. Amikor elérte a vízmosást, rájött, hogy nem futott elég gyorsan. Az utolsó gonosz macska farka éppen akkor tűnt el a rekettyealagútban. Amikor Tűzszív leugrott a vízmosás meredek széléről, Felhőmancs mellette ért földet. A harcos felnyávogott. − Villám törzs! Ellenségek! Támadás! − Berohant az alagútba, és abban a pillanatban egy másik kiáltást is hallott a táborból. 290

TITKOK ERDEJE − Hozzám, Villám törzs! Az ismerős harci kiáltás volt, de a hang Tigriskaromé volt. Egy gondolat férkőzött be Tűzszív döbbent agyába. Mi van, ha hibát követett el? Mi van, ha a gonosz macskák kergetik Tigriskarmot, nem pedig követik? Tűzszív akkor robbant ki a tisztásra, amikor Tigriskarom szétcsapott a gonosz macskák között, aki szétszóródtak támadása nyomán. Úgy tűnt, a vezérhelyettes megpróbálja elzavarni az ellenséget a táborból, de Tűzszív látta, hogy karmai be vannak húzva. Tűzszív szíve elnehezült. Tigriskarom bátor védekezése álca volt O hozta ide az ellenséges macskákat, és elég ravasz volt ahhoz, hogy leplezze árulását Nem volt idő tovább gondolkodni. Bárhogy is jöttek ide, a gonosz macskák megtámadták a tábort. Tűzszív gyorsan Felhőmancshoz fordult. − Menj, keresd meg a járőrcsapatokat, és mondd meg nekik, hogy jöjjenek vissza! − parancsolta. − Fehérvihar valahol a Folyó törzs határa mentén van, Homokvihar meg a Kígyóssziklához ment. − Igen, Tűzszív − Felhőmancs eliramodott az alagútba. Tűzszív a legközelebbi gonosz macskára, egy sötét foltos kandúrra ugrott, és karmát az oldalába mélyesztette. A macska acsargott, és megfordult, mancsával ütni készült Megpróbálta a földre szegezni Tűzszívet Tűzszív hasba rúgta, és a gonosz macska nyávogva elrohant Tűzszív talpra ugrott, és tekergő farokkal, felálló szőrrel lekuporodva körülnézett újabb ellenség után. Az óvoda bejáratánál Szürkecsíkos harcolt egy világos színű macskával. 291

ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ Ide-oda hemperegtek a földön, ahogy próbálták tépni és karmolni egymást Pettyesfejű és Foltosfarkú egy-egy náluknál kétszer nagyobb macskával küzdött. A harcosok barlangja mellett Egérbundás belemélyesztette elülső karmát egy hatalmas kandúr hátába, míg hátsó karmai az oldalát mardosták. Aztán Tűzszív döbbenten megállt A tisztás túloldalán Tört-farkú leütötte őrét, Porosbundást, és fogát a fiatal harcos nyakába mélyesztette. Porosbundás erősen küzdött, hogy kiszabaduljon. Bár

Törtfarkú vak volt, még mindig komoly ellenfélnek számított, és szorosan kapaszkodott Porosbundásba. Tűzszív elszörnyedve jött rá, hogy Törtfarkú régi, gonosz macskatársai mellett harcol, akik vele együtt hagyták el az Arnyak törzsét − nem pedig a Villám törzs mellett, akik olyan sok mindent kockáztattak, hogy megvédjék, amikor megsebesült és magára hagytak. Régi kép villant be Tűzszív agyába, az egymás mellett fekvő, beszélgető Tigriskarom és Törtfarkú képe. Az a pillanat nem a vezérhelyettes könyörületességet mutatta meg. Tigriskarom szövetkezett az Arnyak törzse egykori zsarnokával! Most nem volt idő gondolkodni. Tűzszív átrohant a tisztáson, hogy segítsen Porosbundásnak, de félúton beleszaladt egy gonosz macskába. Oldala égni kezdett, ahogy karmok hasították végig. Szemétől egy egérhossznyira zöld szemek mélyedtek az övébe. Tűzszív vicsorított, és megpróbált az ellenség vállába harapni, de a gonosz macska elrúgta magától. Karmok téptek a fülébe. Hasa szabadon maradt, és nem tudott megfordulni. Támadója hirtelen felnyávogott, és elengedte. Tűzszív szeme sarkából meglátta Tüskemancsot, a fia292 TITKOK ERDEJE tal növendéket, aki fogával belemart a gonosz macska farkába, és addig ráncigálta a porban, amíg az elmenekült Tűzszív zihálva felpattant − Köszönöm! − lihegte. − Szép munka volt! Tüskemancs röviden bólintott, majd elszáguldott az óvoda elé, ahol Szürkecsíkos még mindig keményen küzdött Tűzszív ismét körülnézett. Porosbundás eltűnt, Törtfarkú pedig a tisztás belseje felé támolygott, és különös nyávogást hallatott, melytől Tűzszív szívét hidegség járta át. Az Arnyak törzse egykori vezére még így, vakon is olyan rémítő hatalom birtokában volt, mely úgy tűnt, meghaladja a halandók birodalmának határait A tisztáson hemzsegtek az egymással harcoló macskák, de ahogy Tűzszív felkészült, hogy csatlakozzon a védőkhöz, hirtelen még jegesebb karmok ragadták meg a szívét Hol van Kékcsillag? Tűzszív egy szívdobbanás alatt rájött, hogy Tigriskarmot sem látja. Minden ösztöne azt súgta, hogy veszély közeledik. Elrohant Fűzfakéreg mellett, aki egy sokkal nagyobb ellenfél hátába kapaszkodott, és a fülét harapdálta, majd elsietett Kékcsillag barlangja felé. Megkönnyebbülésére hallotta bentről Kékcsillag nyávogását − Ezzel majd később foglalkozunk, Tigriskarom! A törzsnek most szüksége van ránk! Pár szívdobbanásig nem volt válasz. Majd Tűzszív meghallotta Kékcsillag meglepett hangját − Tigriskarom? Mit csinálsz? Válaszul acsargó morgás érkezett − Ne feledkezz meg rólam a Csillag törzs előtt, Kékcsillag! 293

ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Tigriskarom, mi ez? − Kékcsillag nyávogása most élesebb volt, de düh árnyalta, nem félelem. − Én vagyok a törzsed vezére, vagy elfelejtetted? − Már nem sokáig! − morogta Tigriskarom. − Megöllek, és aztán megöllek még egyszer. Annyiszor, ahányszor szükséges, hogy végre csadakozz a Csillag törzshöz. Itt az ideje, hogy én vezessem ezt a törzset! Kékcsillag tiltakozó válaszát a barlang kemény talajára érkező mancsok csattanása és dühödt acsargás némította el. 294

28. FEJEZET Tűzsziv előreugrott, és átszakította a zuzmófüggönyt. Tigris-karom és Kékcsillag a barlang talaján hempergett. Kékcsillag karma újra és újra végighasította Tigriskarom vállát, de a vezérhelyettes hatalmas súlya a puha homokpadlóhoz szögezte. Tigriskarom foga Kékcsillag nyakába mart, és erős karmai végigszántották a hátát.

− Áruló! − nyávogta Tűzsziv. Tigriskaromra vetette magát, és a szeme felé karmolt. A vezérhelyettes meghátrált, és kénytelen volt elengedni Kékcsillag torkát. Tűzsziv érezte, hogy karma végighasítja a vezérhelyettes fülét, és vércseppek hullnak szerteszét. Kékcsillag félájultan a barlang oldalához gurult. Tűzsziv nem tudta megállapítani, mennyire sérült meg. Fájdalom hasított belé, ahogy Tigriskarom erős hátsó lábával megrúgta az oldalát Tűzsziv mancsa megcsúszott a homokban, elveszítette egyensúlyát, és a földre zuhant Tigriskarom ott tornyosult fölötte. A vezérhelyettes borostyánszínű szeme az övébe mélyedt. − Egértrágya! − sziszegte. − Elevenen megnyúzlak, Tűzsziv! Már nagyon régóta várok erre! 295 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Tűzszív összeszedte minden erejét és harci tudását. Tisztában volt vele, hogy Tigriskarom megölheti, ennek ellenére különös felszabadultságot érzett A hazugságok és csalások ideje lejárt, a titkok, Kékcsillag és Tigriskarom titkai lelepleződtek Már csak a nyílt küzdelem maradt. Csapása Tigriskarom torkát célozta meg, de a vezérhelyettes félrehajtotta a fejét, és Tűzszív karmai ártalmadanul szántottak végig vastag bundáján. Mégis, az ütéstől Tigriskarom szorítása kissé engedett, így Tűzszív arrébb gurult, és még idejében kikerülte a nyakára irányuló gyilkos harapást − Házimacska! − gúnyolódott Tigriskarom, megfeszítve izmait, hogy ismét támadjon. − Gyere és küzdj úgy, ahogy egy igazi harcos! − Tűzszívre vetette magát, de Tűzszív az utolsó pillanatban félreugrott. Ahogy Tigriskarom próbált megfordulni a szűk barlangban, mancsa megcsúszott egy vértócsán, és furcsán az oldalára zuhant. Tűzszív élt a lehetőséggel. Éles karmai nyílt sebet ejtettek Tigriskarom hasán. Nyomában vér bugyogott fel, és eláztatta a vezérhelyettes bundáját Tigriskarom magas hangú nyávo-gást hallatott Tűzszív ráugrott, karmaival ismét végigszántotta a hasát, fogait pedig Tigriskarom nyakába mélyesztette. A vezérhelyettes hiába harcolt, hogy kiszabaduljon, egyre gyengébben küzdött, ahogy a vér távozott belőle. Tűzszív elengedte a nyakát, és egyik mancsát Tigriskarom kinyújtott mellső lábára, másikat pedig a mellkasára helyezte. − Kékcsillag! − kiáltotta. − Segíts lefogni! Kékcsillag mögötte kuporgott a mohával bélelt fészekben. Vér csurgott le homlokáról, de nem ez aggasztotta Tűzszívet leg296

TITKOK ERDEJE jobban, hanem Kékcsillag szemének pillantása. A vezér üres, felhős kék szemével, döbbenten bámult maga elé, mintha mindannak a pusztulását nézné végig, amiért egész életében dolgozott. Amikor Tűzszív rákiáltott, Kékcsillag akkorát ugrott, mint akit álmából riasztanak fel. Álomszerű lassúsággal áthaladt a barlangon, Tigriskarom hátsójára ugrott és így csapdába ejtette. Bár Tigriskarom sebei egy kisebb macskát rég elkábítottak volna, a vezérhelyettes még így is harcolt, hogy kiszabadulhasson. Borostyánszínű szeme gyűlöletben égett, ahogy átkokat szórt Kékcsillagra és Tűzszívre. Árnyék hullt a barlang bejáratára, és Tűzszív rekedt zihá-lást hallott. Elfordította a fejét, azt várva, hogy valamelyik betolakodó jön, de az érkező macska Szürkecsíkos volt. Rémület hullámzott át Tűzszíven, ahogy meglátta barátját Oldalából és egyik mellső mancsából dőlt a vér, és száján is vér bugyogott elő, ahogy dadogott, − Kékcsillag, mi… − elhallgatott, és rájuk meredt. − Tűzszív, mi történt7 − Tigriskarom megtámadta Kékcsillagot! − mondta Tűzszív gyorsan. − Egész végig igazunk volt! Tigriskarom áruló! Azért hozta ide a gonosz macskákat, hogy megtámadjanak minket! Szürkecsíkos csak bámult, majd hirtelen megrázta magát, mintha most mászott volna ki valami mély vízből. − Elveszítjük a csatát − nyávogta. − Túl sokan vannak. Kékcsillag, szükségünk van a segítségedre. A vezér ránézett, de nem válaszolt. Tűzszív látta, hogy szeme még mindig ködös és a távolba mered, mintha Tigriska297

ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE rom árulásának beigazolódása gyógyíthatatlan sebet ejtett volna a lelkén. − Majd én jövök! − ajánlkozott Tűzszív. − Szürkecsíkos, segítenél Kékcsillagnak lefogni

Tigriskarmot7 Majd akkor törődünk vele, ha a csatának vége. − Megpróbálhatod, házimacska! − acsarogta Tigriskarom homokkal teli szájjal. Szürkecsíkos átbicegett a barlangon, és elfoglalta Tűzszív helyét, karmát Tigriskarom mellkasára helyezve. Egy szívdobbanásig Tűzszív habozott, nem volt biztos benne, hogy a sebesült Szürkecsíkos és a sokkos állapotban lévő Kékcsillag képesek-e lefogni Tigriskarmot. De a vezérhelyettes folyamatosan vérzett, és ellenállása láthatóan gyengült. Tűzszív gyorsan megfordult, és kirohant. Első pillantásra úgy tűnt, a tisztás gonosz macskákkal van tele. Olyan volt, mintha elűzték volna a Villám törzs tagjait. Majd Tűzszív itt-ott ismerős alakokat látott − Hosszúfarkú küzdött egy hatalmas kandúr alatt, Foltosbundás éppen félreugrott egy girhes szürke macska támadása elől, és megfordult, hogy kimeresztett karmaival végigszántsa orrát, majd a gonosz harcos hasának ugrott. Tűzszív megpróbálta összeszedni maradék erejét. A Tigriskarommal vívott harc kimerítette, és a vezérhelyettes okozta sebek lángoltak a fajdalomtól. Nem tudta, meddig képes még kitartani. Ösztönösen átfordult, ahogy egy narancsszínű nőstény megpróbálta a hátába mélyeszteni karmait. Fél szemmel meglátott egy karcsú, kékesszürke alakot, ahogy átrohan .a tisztáson, és kihívón nyávog. 298

TITKOK ERDEJE Kékcsillag! gondolta meglepetten, és megrémült, mi történhetett Tigriskarommal. Majd rájött, hogy a harcos, akit lát, nem Kékcsillag, hanem Ködösmancs! Tűzszív nagy erőkkel kiszabadult a narancsszínű macska karmai közül, és talpra ugrott. A Folyó törzs macskái özönlöttek elő az alagútból. Párducbundás, Kőbundás, Feketekarom… Mögöttük Fehérvihar és járőrcsapata jött. Erősek voltak, tele energiával: dühösen tekergő farokkal és kimeresztett karmokkal vetették magukat a betolakodókra. A felmentő csapat hirtelen megjelenésétől megrettent gonosz macskák szétszéledtek. A narancsszínű nőstény döbbent nyávogással rohant el. Mások követték. Tűzszív pár lépést utánuk ment, sziszegéssel és köpködéssel gyorsítva menekülésüket, de nem volt szükség rá. Éppen akkor lepték meg őket, mikor már biztosnak hitték győzelmüket, és mivel vezérüket, Tigriskarmot fogságba ejtették, a gonosz macskáknak már nem volt miért küzdeniük. Pár szívdobbanás múlva elmentek. Az egyeden itt maradt ellenség Törtfarkú volt, akinek csúnyán vérzett a feje és a válla. A vak macska a földet kaparta, és úgy nyivákolt, mint egy beteg kiscica. A Folyó törzs macskái aggodalmas nyávogások közepette összegyűltek. Tűzszív odabicegett hozzájuk. − Köszönöm − nyávogta. − Sohasem örültem még egy macskának sem ennyire. − Felismertem az Arnyak törzse néhány egykori harcosát − mondta Párducbundás komolyan −, akik Törtcsillaggal mentek el. 299

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Igen − Tűzszív még nem akart beszélni Tigriskarom árulásáról. − Honnan tudtátok, hogy segítségre van szükségünk? − kérdezte zavartan. − Nem tudtuk − válaszolta Ködösmancs. − Azért jöttünk Kékcsillaghoz, hogy elbeszélgessünk a… − Ne most! − vágott közbe Párducbundás, bár Tűzszív kitalálta, mit akart mondani Ködösmancs: „a kicsikről”. − A Villám törzsnek időre van szüksége, hogy magához térjen. − Kegyesen meghajtotta fejét Tűzszív felé. − Örülünk, hogy segíthettünk! Mondd meg vezérednek, hogy hamarosan visszatérünk! − Igen, megmondom − ígérte Tűzszív. − Es még egyszer köszönjük. − Nézte, ahogy a Folyó törzs macskái távoztak, majd ismét körülnézett. Erezte, hogy vállát lehúzza a fáradtság. A tisztás vérben fürdött, szőrcsomók hevertek mindenfelé. Sárgafogú és Szénmancs vizsgálni kezdte a sebesült macskákat. Bár Tűzszív nem látta őket harc közben, mindkettejük oldalát ellenséges karomnyomok borították. Tűzszív nagy levegőt vett. Ideje volt, hogy Tigriskarommal foglalkozzon, de nem tudta, képes-e összeszedni hozzá az erejét Sebei fájdalmasan lüktettek, izmai minden egyes lépésnél tiltakoztak. Ahogy Kékcsillag barlangja felé bicegett, egy hang szólalt meg a háta mögött. − Tűzszív! Mi történt itt?

Ahogy megfordult, meglátta Homokvihart, aki járőrcsapata élén most tért vissza a táborba, Felhőmancs ott lihegett mögötte. Homokvihar úgy nézett körül a tisztáson, mint aki nem akar hinni a szemének. Tűzszív fáradtan megrázta a fejét 300 TITKOK ERDEJE

− Törtfarkú számkivetettjei − nyögte. − Megint? − köpte a szót undorodva Homokvihar. − Talán Kékcsillag most már kétszer is meggondolja, hogy menedéket adjon Törtfarkúnak. − Még ennél is bonyolultabb a helyzet − Tűzszív úgy érezte, képtelen elmagyarázni. − Homokvihar, megtennél nekem valamit7 És megtennéd, hogy most nem kérdezősködsz? Homokvihar gyanakodva nézett rá. − Attól függ, mi lenne az. − Menj Kékcsillag barlangjába, és lásd el az ottani teendőket! Jobb, ha viszel magaddal egy-két harcost is! Páfrány-bundás, vele mennél? Kékcsillag majd megmondja, mit kell tennetek Legalábbis remélem, tette hozzá magában Tűzszív, ahogy Homokvihar összehúzott szemmel intett Páfránybundásnak, és a Nagyszikla felé indultak. Minden esemény közül az aggasztotta legjobban Tűzszívet, hogy Kékcsillag mennyire elveszítette hajlandóságát, hogy vezesse a törzsét Tűzszív bénultan állt a tisztás közepén, és figyelte, ahogy Sárgafogú megvizsgálja Törtfarkút, és félig tuszkolja, félig húzza a barlangja felé. Az Árnyak törzsének egykori vezére alig volt eszméleténél, és vércsík folyt le a szája szélén. Egyértelmű, hagy még mindig vigyáz rá, gondolta zavartan Tűzszív. Még ezek után sem felejti el, hogy az ő kölyke volt. Tűzszív elfordult Sárgafogútól, és meglátta, hogy Homokvihar előlép a Nagyszikla alatti barlangból. Mögötte Tigriskarom haladt furcsán sántítva. Bundája véres és poros volt, egyik szeme csukva volt Megállt, majd összecsuklott a szikla előtt 301

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Páfránybundás szorosan a nyomában haladt, éberen vigyázva, nehogy a vezérhelyettes támadásba lendüljön vagy menekülőre fogja. Mögötte Kékcsillag lépdelt, lehajtott fejjel, farkát a porban húzva. Tűzszív legrosszabb félelmei visszatértek. Ügy tűnt, az erős vezér, akit Tűzszív tisztelt, eltűnt, és helyette csak egy törékeny, sebesült macska maradt Utoljára Szürkecsíkos bicegett elő a barlangból, és oldalára dőlt a Nagyszikla árnyékában. Szénmancs odasietett hozzá, és idegességgel vegyes aggodalommal kezdte vizsgálni sebeit. Kékcsillag felemelte a fejét, és körülnézett. − Gyertek ide mindannyian! − mondta reszelős hangon, és farkával intett. Míg a törzs többi tagja összegyűlt, Tűzszív Szénmancshoz sietett, és megkérdezte. − Tudnál adni valamit Tigriskarom sebeire? Ami csillapítja a fájdalmait7 − Tűzszív azt hitte, semmit sem akar jobban, mint legyőzni Tigriskarmot, most azonban úgy érezte, nem tudja végignézni, ahogy a nagy harcos elvérzik a porban. Szénmancs felpillantott Szürkecsíkos vizsgálata közben. Tűzszív megkönnyebbülésére nem kérdőjelezte meg, hogy ellássa az áruló vezérhelyettest. − Persze − nyávogta. − Hozok valamit Szürkecsíkosnak is! − Elbicegett Sárgafogú barlangja felé. Mire visszatért, a törzs macskái már elfoglalták helyüket. Tűzszív látta, hogy összenéznek, és nyugtalanul találgatják, mit jelenthet mindez. Szénmancs előbicegett egy gyógynövénycsomóval a szájában. Pár levelet leejtett Tigriskarom elé, a többit pedig Szür302

TITKOK ERDEJE kecsíkosnak adta. A vezérhelyettes gyanakodva megszaglászta a leveleket, majd enni kezdett. Kékcsillag egy pillanatig nézte őt, majd beszélni kezdett. − Előállítom Tigriskarmot mint foglyot! O… Aggodalmas mormolás vágta félbe nyávogását. A törzs macskái döbbenten, hitetlenkedve néztek egymásra. Tűzszív látta, hogy nem értik, mi történik. − Foglyot7 − visszhangozta Sötétcsíkos. − Tigriskarom a helyettesed! Mit követett el?

− Mindjárt elmondom! − Kékcsillag hangja most erősebb volt, de Tűzszív látta, milyen erőfeszítésébe kerül ez. − Az imént Tigriskarom rám támadt a barlangomban! Megölt volna, ha Tűzszív nem érkezik időben! A tiltakozás és hitetlenkedés hangjai még magasabbra csaptak. A tömeg végén egy öreg macska különös nyávogást hallatott Sötétcsíkos felállt Tűzszív tudta, hogy ő Tigriskarom egyik legerősebb támogatója, de még Sötétcsíkos is bizonytalannak tűnt. − Itt valami tévedés lehet − motyogta. Kékcsillag felemelte a fejét − Azt hiszed, nem ismerem fel, ha meg akarnak meggyilkolni? − érdeklődött szárazon. − De Tigriskarom… Tűzszív felugrott − Tigriskarom a törzs árulója! − köpte a szavakat − Ö hozta ide a gonosz macskákat! Sötétcsíkos közelebb lépett. − Soha nem tenne ilyet! Bizonyítsd be, házimacska! 303

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Tűzszív Kékcsillagra pillantott. A vezér bólintott, és közelebb intette. − Tűzszív, mondd el a törzsnek, amit tudsz! Mindent! Tűzszív lassan odalépett Kékcsillag mellé. Most, hogy a mindent leleplező pillanat eljött, különös módon habozott megtenni. Olyan volt, mintha lebontaná a Nagysziklát − utána semmi sem lesz a régi. − Villám törzs macskái! − kezdte. Hangja vékony volt, mint egy kiscicáé, elhallgatott, hogy visszanyerje fölötte az uralmat − Villám törzs macskái, emlékeztek Vörösíárkú halálára? Tigriskarom azt mondta, Tölgyszív ölte meg, de hazudott! Tigriskarom ölte meg Vörösfarkút! − Honnan tudod? − A hozzászóló Hosszúfarkú volt, szokásos vicsorgó képével. − Nem voltál ott a csatában. − Onnan, hogy beszéltem valakivel, aki ott volt − válaszolta Tűzszív komolyan. − Hollómancs mesélte. − Ó, ez aztán igazán hasznunkra van! − morogta Sötétcsíkos. − Hollómancs halott Bármit mondhatsz, nem tudod bizonyítani. Tűzszív habozott Hollómancs szökését titokban tartotta, hogy megvédje Tigriskarom elől, de most, hogy Tigriskarom fogoly, elmúlt a veszély. És mindent el kell mondania. − Hollómancs nem halt meg − magyarázta halkan. − Mivel túl sokat tudott, és Tigriskarom megpróbálta megölni, elvittem a táborból. Még hangosabb kiáltozás tört ki. Minden macska kérdezősködött és tiltakozott Míg Tűzszív várta, hogy elüljön a hangzavar, Tigriskaromra pillantott Ahogy Szénmancs gyógy304

TITKOK ERDEJE növényei hatni kezdtek, a hatalmas harcos kezdte visszanyerni ereje egy részét Félig feltápászkodott, és készemmel meredt a tömegre, mintha bármelyik macskát harcra hívná, aki túl közel merészkedik. A Hollómancsot érintő hír megdöbbenthette, de bajuszának egyetlen szála sem rezdült Amikor a zaj nem akart szűnni, Fehérvihar felemelte a hangját − Csendet! Hadd beszéljen Tűzszív! Tűzszív köszönetképpen fejet hajtott az idős harcos felé. − Hollómancs azt mondta, Tölgyszív akkor halt meg, amikor egy szikla rázuhant. Vörösfarkú elmenekült a sziklaomlás elől, és egyenesen Tigriskarom karmai közé futott. Tigriskarom ráugrott, és megölte. − így igaz − emelte fel a fejét Szürkecsíkos. Még mindig az árnyékban feküdt, ahol Szénmancs gyógynövényeket nyomkodott a sebére. − Ott voltam, mikor Hollómancs mindezt elmondta Tüzszívnek. − Én pedig beszéltem néhány Folyó törzsbeli macskával − tette hozzá Tűzszív. − Ugyanezt a történetet mondták el. Tölgyszív a sziklaomlástól halt meg. Tűzszív várta a tiltakozást, de néma csend volt. Különös hallgatás ereszkedett a törzsre. A macskák egymást vizslatták, mintha barátaik arcán magyarázatot találhatnának a szörnyű felismerésekre. − Tigriskarom akkor azt hitte, ő lesz a vezérhelyettes − folytatta Tűzszív. − De Kékcsillag helyette Oroszlánszívet választotta. Majd Oroszlánszív meghalt az Arnyak törzsével vívott csatában,

és végül Tigriskarom elérte célját De a vezérhelyettesi poszt nem 305 ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

volt elég neki. Szerintem… csapdát állított a Mennydörgő ösvény mentén Kékcsillagnak, de helyette Szénmancs esett áldozatul. − Beszéd közben Szénmancsra pillantva látta, hogy az orvosmacska szeme tágra nyílik, szája meglepetésében tátva marad. Kékcsillag is megdöbbentnek látszott. − Tűzszív elmondta nekem a gyanúját − mormolta. Hangja remegett. − Nem hittem…, nem tudtam hinni neki. Megbíztam Tigriskaromban. − Lehajtotta a fejét. − Tévedtem. − De hogy hihette Tigriskarom, hogy vezérré választják, ha megöl téged? − kérdezte Egérbundás. − A törzs sohasem támogatta volna. − Szerintem ezért tervelte ki ezt a támadást − kockáztatta meg a közbevetést Tűzszív. − Azt akarta, hogy azt higgyük, az egyik számkivetett macska ölte meg Kékcsillagot Végül is − Tűzszív hangja megkeményedett − ki képzelné, hogy Tigriskarom, a hűséges vezérhelyettes mancsot emelne vezérére? − Elhallgatott. Egész testében reszketett, és olyan bénultnak érezte magát, mint egy újszülött kismacska. − Kékcsillag! − szólalt meg Fehérvihar. − Most mi lesz Tigriskarommal? Kérdését dühödt nyávogáshullám követte. − Öljük meg! − Vakítsuk meg! − Űzzük el az erdőből! Kékcsillag mozduladanul, lehunyt szemmel ült Tűzszív érezte a hullámokban belőle áradó fájdalmat, az árulás okozta keserű döbbenetet, miután felfedezte, hogy helyettese, akiben olyan régóta megbízott, szíve legmélyéig gonosz. 306

TITKOK ERDEJE − Tigriskarom! − nyávogta végül Kékcsillag −, mit tudsz felhozni a védelmedre? Tigriskarom körülnézett, és sárga tekintetét Kékcsillagra függesztette. − Előtted védekezzem, te gyenge, hitvány macska, aki harcosnak képzeled magad? Miféle vezér vagy te? Békében élsz más törzsekkel! Segítesz nekik! Alig büntetted meg Tűzszívet és Szürkecsíkost, mert segítettek a Folyó törzsnek, és elküldted őket, hogy hozzák haza a Szél törzset! Én sohasem mutattam volna ilyen házimacskákra jellemző puhányságot! Visszahoztam volna a Tigris törzs korszakát Én naggyá tettem volna a Villám törzset! − És hány macska halt volna meg ezért? − mormolta Kékcsillag, szinte önmagának. Tűzszív eltűnődött, eszébe jutott-e Bogáncskarom, az öntelt, vérszomjas harcos, akit nem engedhetett, hogy helyette legyen vezérhelyettes. − Ha nincs más mondanivalód, akkor száműzetésre ítéllek! − jelentette be elcsukló hangon a vezér. Úgy tűnt, minden szót úgy kell kipréselnie magából. − Most elhagyod a Villám törzs területét, és ha holnap napnyugta után bármelyik macska rád talál, jogában áll megölni! − Megölni? − Tigriskarom hangjában önérzetesség csengett. − Szeretném látni, ki merészelné megpróbálni! − Tűzszív legyőzött! − kiáltotta Szürkecsíkos. − Tűzszív! − Tigriskarom világos borostyánszín szemét ellenségére fordította, és Tűzszív érezte, hogy szőre felborzolódik a benne látott zabolátlan gyűlölet láttán. − Még egyszer kerülj az utamba, te bűzös szőrgolyó, és meglátjuk, ki az erősebb! 307

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE Tűzszív talpra ugrott, a düh adott neki erőt − Bármikor, Tigriskarom! − köpte a szavakat − Nem! − morogta Kékcsillag. − Nem akarok több harcot! Menj el innen, Tigriskarom, most azonnal! Tigriskarom lassan felállt Hatalmas fejét ide-oda forgatta, ahogy végignézett a macskák tömegén. − Ne gondoljátok, hogy végeztem veletek! − sziszegte. − Egy napon vezér leszek! És az a macska, aki velem jön, nem szenved majd hiányt semmiben! Sötétcsíkos?

Tűzszív előrenyújtotta a nyakát, hogy lássa Tigriskarom legfőbb követőjét Várta, hogy esedeg Sötétcsíkos feláll, és odamegy Tigriskaromhoz, de a karcsú harcos a helyén maradt, és vállát szánalmasan behúzta. − Bíztam benned, Tigriskarom! − tiltakozott Sötétcsíkos. − Azt hittem, te vagy a legjobb harcos az erdőben! De te szövetkeztél azzal a… azzal a zsarnokkal! − Tűzszív tudta, hogy Törtfarkúról beszél −, és nekem nem szóltál róla. Most pedig azt várod, hogy veled menjek? − Szándékosan félrenézett. Tigriskarom vállat vont. − Szükségem volt Törtfarkú segítségére, hogy kapcsolatba léphessek egykori harcostársaimmal. Ha ezt személyeskedésnek veszed, az már a te bajod! Hosszúfarkú? Hosszúfarkú idegesen összerezzent − Menjek veled, Tigriskarom? Száműzetésbe? − Hangja megremegett − Én… nem! Nem tehetem! Hűséges vagyok a Villám törzshöz! És gyáva vagy, tette hozzá némán Tűzszív, megérezve a macskák tömegébe visszahúzódó Hosszúfarkú félelmének szagát 308

TITKOK ERDEJE Tigriskarom arcán most először jelent meg valamiféle bizonytalanság, hogy az a néhány macska, aki bízott benne, cserbenhagyta. − Na, és te, Porosbundás? − követelte a választ − Gazdagabb élet vár rád velem, mint bármikor is a Villám törzsben! A fiatal, barna macska felállt, és átment az őt körülvevő macskák között egészen Tigriskaromig. − Felnéztem rád! − nyávogta tiszta, csengő hangon. − Olyan akartam lenni, mint te! De Vörösfarkú a nevelőm volt! Neki többel tartozom, mint bárki másnak! Te pedig megölted őt! − Gyász és düh reszkettette meg lábait, de tovább beszélt − Megölted Vörösferkút, és elárultad a törzset! Inkább meghalnék, semhogy kövesselek! − Megfordult, és elment A figyelő macskák között elismerő nyávogások hangzottak, és Tüzszív hallotta Fehérvihar suttogását − Jól mondtad, fiatal barátom! − Tigriskarom! − vágott közbe Kékcsillag. − Elég legyen ebből! Most menj! Tigriskarom egészen felegyenesedett, szeme hideg dühvel égett − Megyek! De visszajövök, ebben biztos lehetsz! Mindannyiótokon bosszút állok! − Bizonytalanul ellépett a Nagyszikla mellől. Ahogy közelebb ért Tűzszívhez, megállt, és acsarogva félhúzta száját − Ami pedig téged illet.. − sziszegte. − Tartsd nyitva a szemed, Tüzszív! Hegyezd a füíed! Nézegess sűrűn magad mögé! Mert egy nap megtalállak, és akkor varjúeledel lesz belőled! − Most te vagy varjúeledel! − vágott vissza Tüzszív, és megpróbálta elrejteni a gerincén végigfutó rettegést 309 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

Tigriskarom köpött egyet, majd elindult. A törzs macskái szétváltak, hogy utat engedjenek neki. Minden szem követte. A nagy harcos nem ment teljesen biztos lábakon. Tűzszív rájött, hogy Szénmancs gyógynövényei ellenére is fejhatnak a sebei, de nem állt meg, és nem is nézett vissza. A rekettye-alagút elnyelte alakját, és eltűnt. 310

29. FEJEZET * Ahogy Tűzszív nézte eltűnő ellenségét, egyáltalán nem érezte a győzelem elégedettségét. Sőt, ami önmagát is meglepte, szomorúságot érzett. Tigriskarom olyan harcos lehetett volna, akinek tetteit kölykök

generációinak adják tovább − ha a hűséget választotta volna a nagyravágyás helyett. Tűzszív legszívesebben hangosan siratta volna a veszteséget. Körülötte ismét nyávogás tört ki, ahogy a macskák sürgetőn megtárgyalták a különös eseményeket. − Ki lesz most a vezérhelyettes? − kérdezte Szélvihar. Tűzszív Kékcsillag felé pillantott, hátha van valami bejelentenivalója, de Kékcsillag már a barlangja felé tartott a Nagyszikla alatt. Fejét lehajtotta, mancsát pedig úgy húzta maga után, mintha beteg lenne. Most még nem lesz bejelentés. − Szerintem Tűzszív legyen a vezérhelyettes! − jelentette ki Felhőmancs izgatott ugrálások közepette. − O remekül végezné a dolgát! − Tűzszív? − Sötétcsíkos szeme összeszűkült. − Egy házimacska? 311

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − És mi a baj azzal, ha valaki házimacska? − Felhőmancs felborzolta szőrét a sokkal nagyobb harcos előtt. Tűzszív már épp fel akart állni, hogy közbeszóljon, amikor Fehérvihar benyomult Sötétcsíkos és a fiatal növendék közé. − Elég legyen! − morogta. − Kékcsillag megmondja, kit választott, mielőtt a hold a legmagasabban jár. Ez a hagyomány. Tűzszív hagyta, hogy válla elernyedjen, miközben Felhőmancs elbukdácsolt, hogy csadakozzon a növendékekhez. Látta, hogy növendéke nem fogta fel a történtek komolyságát. Az idősebb harcosok, akik jól ismerték Tigriskarmot, úgy néztek össze, mintha egy világ omlott volna össze bennük. − Nos, Tűzszív… − pillantott fel Szürkecsíkos, ahogy Tűzszív csatlakozott barátjához és Szénmancshoz −, mondd, akarnál vezérhelyettes lenni? − Fájdalom volt a szemében, és szája szélén még mindig csorgott a vér, de sokkal elevenebbnek tűnt, mint Ezüstpatak halála óta bármikor. Mintha a harc és Tigriskarom gonoszságának napvilágra hozása kissé elterelte volna a figyelmét a gyászról. Tűzszív érezte, hogy akaradanul is izgatottan felborzolódik a szőre. A Villám törzs vezérhelyettese! Majd rájött, hogy milyen nehéz dolga lenne, össze kellene szednie a szétesett csapatot, és ismét igazi törzset kovácsolni belőlük! − Nem! − mondta Szürkecsíkosnak. − Kékcsillag sohasem választana engem. − Felállt, és megrázta a fejét, mintha gondolataitól akarna megszabadulni. − Hogy érzed magad? − kérdezte. − Nagyon fájnak a sebeid? 312 TITKOK ERDEJE − Rendbe jön − nyávogta Szénmancs. − De a nyelvét is megkarmolták, és még mindig vérzik. Nem tudom, mit kell csinálni a megkarmolt nyelvvel. Tűzszív, idehívnád nekem Sárgafogút7 − Persze. Tűzszív akkor látta Sárgafogút utoljára, amikor maga után vonszolta Törtfarkút a barlangjába. Az öreg orvosmacska nem jelent meg Tigriskarom elítélésére. Tűzszív átsietett a tisztáson, és belépett a páfrányalagútba. Ahogy a puha páfránylevelek között haladt, meghallotta Sárgafogú hangját Volt benne valami − talán kedvesség, ami olyan szokatlan Sárgafogútól −, amitől kissé tovább maradt az árnyas páfrányok alatt − Feküdj nyugodtan, Törtfarkú! Elveszítettél egy életet! − mormolta Sárgafogú. − De rendbe fogsz jönni! − Hogy érted? − acsargott Törtfarkú. Hangja gyenge volt a vérveszteségtől. − Ha van még egy életem, miért fájnak még mindig a sebeim? − A Csillag törzs begyógyította azokat a sebeket, amelyek megöltek − magyarázta Sárgafogú, még mindig azon a lágy hangon, amitől Tűzszív hátán felállt a szőr. − A többi sebet azonban egy orvosmacskának kell ellátnia. − Akkor mire vársz, te vén, bolhás golyhó? − sziszegte Törtfarkú. − Láss hozzá! Adj valamit a fájdalomra! − Rendben, adok! − Sárgafogú hangja hirtelen metsző hideg lett, és Tűzszívet elfogta a félelem. − Tessék! Edd meg ezt a bogyót, és a fájdalom örökre elmúlik! Tűzszív kikukkantott a páfrányok közül, és látta, hogy Sárgafogú valamit elővesz. Óvatosan három világospiros bogyót 313

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE

helyezett a sebesült Törtfarkú elé, és mancsával odatolta, hogy elérhesse. Tűzszív hirtelen újra az erdőben találta magát egy hideg, havas téli napon. Felhőmancs egy kis, sötét levelű bokrot bámult, amin sötétvörös bogyók voltak, és Szénmancs azt mondta: „A bogyója olyan halálos, hogy elnevezték halálbogyónak. Már egytől is meghalhatsz.” Tűzszív nagy levegőt vett, hogy figyelmeztesse, de Törtfarkú már nekilátott a bogyóknak Sárgafogú sziklakemény arccal állt fölötte. − Te és a törzsem elzavartatok, én pedig idejöttem − sziszegte Törtfarkú fülébe. − Fogoly voltam, ahogy te is. De a Villám törzs jól bánt velem, és végül annyira megbíztak bennem, hogy az orvosmacskájuk lehettem. Te is kiérdemelhetted volna a bizalmukat De most, bízik majd benned még valaki ezek után? Törtfarkú megvető sziszegést hallatott. − Azt hiszed, érdekel? Sárgafogú még közelebb kuporodott hozzá, szeme tűzben égett. − Tudom, hogy téged semmi nem érdekel, Törtfarkú! Sem a törzsed, sem a becsületed, sem a saját rokonod. − Nincsenek rokonaim! − köpte a szavakat Törtfarkú. − Tévedsz! A rokonod közelebb volt hozzád, mint valaha álmodtad! Az anyád vagyok, Törtfarkú! A vak harcos torkából különös, reszelős hang tört elő, mintha iszonyú nevetést fojtana vissza. − A pókok már hálót szőttek az agyadban, vén dög! Az orvosmacskáknak nem lehetnek kölykeik! − Ezért kellett elküldnem téged magamtól − mondta Sárgafogú, és szavaiból keserűség sütött − De sohasem szűntem 314

TITKOK ERDEJE meg vigyázni rád… soha! Amikor fiatal harcos voltál, olyan büszke voltam rád! − Hangja mély acsargássá változott − Aztán megölted Bozontcsillagot A saját apádat. Megölted a törzsünk kölykeit, és rám hárítottad a gyilkosságot Az egész törzsünket elpusztítottad volna. Itt az ideje, hogy véget vessek ennek az árulásnak. − Véget vess? Hogy érted ezt, te vén… − Törtfarkú megpróbált felállni, de lábai nem engedelmeskedtek, és nehézkesen az oldalára zuhant Hangja sipítássá vékonyodott, amitől Tűzszív hátán a hideg futkosott − Mit műveltél? Nem…, nem érzem a mancsaimat! Nem kapok levegőt… − Halálbogyót adtam neked − Sárgafogú szeme vékony csíkká szűkült, ahogy Törtfarkút nézte. − Tudom, hogy ez az utolsó életed, Törtfarkú! Az orvosmacskák mindig tudják! Többé egy macskának sem esik bántódása miattad! Törtfarkú szája rémült, döbbent kiáltásra nyílt Tűzszív úgy vélte, megbánást is hallott hangjában, de a vak harcos már képtelen volt szavakba foglalni érzéseit Végtagjai rángtak, mancsa a földet kaparta. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, ahogy levegőért kapkodott. Tűzszív képtelen volt tovább nézni, és elhátrált Reszketve lekuporodott a páfrányalagút végében, amíg Törtfarkú utolsó nyávogása is elhalt Aztán eszébe jutott Szénmancs kérése, és kényszerítette magát, hogy visszamenjen. Most, miközben átnyomakodott a páfrányok között, gondosan elég nagy zajt csapott, hogy Sárgafogú meghallja. Törtfarkú mozdulatlanul feküdt a kis tisztás közepén. Az öreg orvosmacska ott kuporgott mellette, és orrát az olda315 ERIN HÜNTER − HARCOSOK TÖRZSE

Iához nyomta. Ahogy Tűzszív odament, felemelte a fejét Szemében fájdalom lángolt, öregebbnek és törékenyebbnek tűnt, mint valaha. De Tűzszív tudta, milyen erős, és hogy a Törtfarkú miatt érzett fájdalma nem pusztítja el. − Mindent megtettem, amit tudtam, de meghalt − magyarázta Sárgafogú. Tűzszív nem mondhatta el az orvosmacskának, tudja, hogy hazudik. Sohasem mondja el senkinek, amit látott és hallott Megpróbált nyugodtan beszélni. − Szénmancs küldött érted. Kérdezi, mit tegyen, ha valakinek megkarmolták a nyelvét Sárgafogú olyan nehezen állt talpra, mintha ő is érezné a halálbogyók bénító erejét. − Mondd meg neki, hogy jövök! − szólt reszelős hangon. − Meg kell keresnem a megfelelő gyógynövényt! Bizonytalan lábakon bodadozott a barlangja felé. Egyszer sem fordult meg, hogy visszanézzen Törtfarkú mozduladan testére.

Tűzszív azt hitte, képtelen lesz aludni, de olyan kimerült volt, hogy amint elnyúlt fekhelyén, azonnal mély öntudadanságba süllyedt Azt álmodta, hogy egy magas helyen van, szél honolja a bundáját, és az Ezüstcsík csillagai jeges tűzzel ragyognak a feje fölött Meleg, ismerős illat kúszott orrlyukába. Megfordult, és meglátta Pettyeslevelet. Az egykori orvosmacska odasietett hozzá, és gyengéden összedörzsölték orrukat. − „A Csillag törzs hív téged, Tűzszív! − mormolta. − Ne félj!” − Majd el316

TITKOK ERDEJE halványult, és eltűnt. Nem maradt utána más, csak a szél és a csillagok. A Csillag törzs hív? − gondolta zavartan Tűzszív. Akkor haldoklóm? A félelem felébresztette, és megkönnyebbülten kapkodott levegőért, ahogy ott találta magát a barlang gyér fényében. Harci sebei még mindig fájtak, és ahogy felállt, végtagjai mereven tiltakoztak, de ereje lassan visszatérőben volt Mégis nehezen lett úrrá reszketésén. Pettyeslevél megjósolta a halálát7 Majd rájött, hogy nem csupán a félelem miatt érzett hűvösséget A barlang, mely általában meleg volt az alvó testektől, hideg volt és üres. Kintről sok macska nyávogását hallotta. Amikor kilépett, hogy csadakozzon hozzájuk, látta, hogy már majdnem az egész törzs összegyűlt a tisztáson. A hajnal sápadt fényei éppen most kezdtek feltűnni. Homokvihar átnyomakodott egy csapat macskán. − Tűzszív! − nyávogta sürgetőn. − A hold elhagyta legmagasabb pontját, de Kékcsillag nem nevezte meg az új vezérhelyettest! − Tessék? − Tűzszív riadtan bámult a világos narancsszínű nőstény macskára. Akkor megszegték a harcosok törvényeit! − A Csillag törzs dühös lesz! − mormolta. − Muszáj, hogy legyen új vezérhelyettesünk! − folytatta Homokvihar, és farkát idegesen ide-oda tekergette. − De Kékcsillag még a barlangjából sem hajlandó előjönni. Fehérvihar megpróbált beszélni vele, de elküldte. − Még mindig sokkos állapotban van Tigriskarom miatt − mutatott rá Tűzszív. 317

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − De ő a törzs vezére! − vágott vissza Homokvihar. − Nem gömbölyödhet össze a barlangjában, és nem feledkezhet meg rólunk! Tűzszív tudta, hogy Homokviharnak igaza van, mégis együtt érzett Kékcsillaggal. Tudta, mennyire számított Tigriskaromra, és milyen hűségesen védte Tűzszív vádjaival szemben. Hiszen őt választotta vezérhelyettesévé, és bízott benne, hogy segítségére lesz a törzs vezetésében. Nagy megrázkódtatás lehet számára a felismerés, hogy egész végig tévedett, és soha többé nem számíthat Tigriskarom erejére és harci tudására. − Kékcsillag nem felejti el, hogy… − kezdte, és elhallgatott. Kékcsillag lépett ki a barlangjából, és a Nagyszikla felé botorkált Öregnek és kimerültnek tűnt, ahogy leült a szikla előtt. Meg sem próbált felmászni rá. − Villám törzs macskái! − mondta reszelős hangon. Alig volt elég hangos ahhoz, hogy az ideges mormolás közepette hallani lehessen. − Figyeljetek rám, kinevezem az új vezérhelyettest! Már minden macska felé fordult, és a tisztáson riasztó csend lett. − Ezeket a szavakat a Csillag törzs előtt mondom ki, tehát őseink lelkei hallhatják és jóváhagyhatják döntésemet − Kékcsillag ismét elhallgatott, és olyan sokáig bámulta mancsát, hogy Tűzszív azt hitte, elfelejtette, mit akart mondani. Talán még mindig nem döntötte el, kit akar új vezérhelyettesnek. Egy-két macska nyugtalanul sugdolózni kezdett, de ahogy Kékcsillag felemelte a fejét, elhallgattak. 318

TITKOK ERDEJE − Az új vezérhelyettes Tűzszív lesz! − jelentette be Kékcsillag tiszta hangon. Miután beszélt, ismét felállt, és súlyos léptekkel visszament a szikla mögé. Az egész törzs megdermedt Tűzszív úgy érezte, tüskét döfnek a szívébe. O legyen a vezérhelyettes? Vissza akarta hívni Kékcsillagot, hogy megmondja: itt valami tévedés van. Hisz csak nemrég nevezték ki harcosnak!

Aztán meghallotta Felhőmancs vékony, vidám hangját. − Tudtam! Tűzszív az új vezérhelyettes! Mellette Sötétcsíkos acsargott. − Ó, igen? Nos, én nem fogadom el egy házimacska parancsait! Pár macska odament Tűzszívhez, hogy gratuláljon neki. Szürkecsíkos és Homokvihar az elsők között volt, Szénmancs pedig lelkesen dorombolt, és rávetette magát Tűzszívre, hogy alaposan megnyalogassa. Tűzszív azonban látta, hogy más macskák csöndben elosontak, és egyáltalán nem szóltak hozzá. Egyértelmű volt, hogy ugyanúgy megdöbbentek Kékcsillag választásán, mint Tűzszív. Pettyeslevél erre gondolhatott álmában, amikor azt mondta, hogy a Csillag törzs hívja? Új felelősség várja törzsén belül? „Ne félj!” − mondta Pettyeslevél. Jaj, Pettyeslevél, gondolta Tűzszív kétségbeesetten, ahogy félelem és bizonytalanság futott át rajta, hogyne félnék? 319

30. FEJEZET

− Nos, törzsünk vezérhelyettese − nyávogta Fehérvihar halkan a füléhe −, mit szeretnél, mit tegyek most7 Tűzszív rájött, hogy Fehérvihar kérdése valóságos volt, és hálás pillantást vetett a nagy fehér harcosra. Tudta, hogy Fehérvihar elvárhatta, hogy őt nevezzék ki vezérhelyettesnek, és támogatása értékes lehet majd Tűzszívnek az elkövetkezendő időben. − Igen…, most… − kezdte Tűzszív, és lázasan gondolkodott, mik a legfontosabb teendők. Hirtelen rádöbbent, hogy megpróbálja elképzelni, mit tett volna ebben a helyzetben Tigriskarom. − Etel! Mindannyiunknak enni kell! Felhőmancs, kezdd el hordani az ételt az öregeknek! A többi növendéket pedig küldd az óvodába, hogy segítsenek a királynőknek! − Felhőmancs farkát tekergetve elrohant. − Egérbundás, Sötétcsíkos, keressetek magatoknak két-három harcost, és induljatok járőrözni! Osszátok fel a területet magatok között! Azonnal friss zsákmányra van szükségünk! És vigyázzatok a gonosz macskákkal vagy éppenséggel Tigriskarommal! Egérbundás nyugodt bólintással elindult, és magával vitte Páfránybundást és Fűzfakérget. Sötétcsíkos viszont olyan 320 TITKOK ERDEJE

hosszan bámult rá, hogy Tűzszív eltűnődött, mit tegyen, ha a sötét harcos nem hajlandó engedelmeskedni. Keményen állta a tekintetét, és végül Sötétcsíkos elfordult, odanyávogott Hosszúfarkúnak és Porosbundásnak, hogy kövessék. − Ezek mind Tigriskarom támogatói! − jegyezte meg Fehérvihar, ahogy nézte a távozókat. − Szemmel kell tartanod őket! − Igen, tudom! − vallotta be Tűzszív. − De megmutatták, hogy hűségesebbek a törzshöz, mint Tigriskaromhoz, nem? Remélem, elfogadnak, ha nem taposok a farkukra! Fehérvihar önkéntelenül is felnyögött. − Van számomra valami teendő? − kérdezte Szürkecsíkos. − Igen − Tűzszív gyorsan, szívélyesen megnyalta barátja fülét. − Menj vissza a fekhelyedre, és pihenj! Tegnap csúnyán megsérültél. Hozok neked egy kis ennivalót. − Ó, jól van! Köszönöm, Tűzszív! − Szürkecsíkos visszaadta a nyálast, és eltűnt a barlangban. Tűzszív a zsákmányhalomhoz ment, és ott találta Szénmancsot, aki egy szarkát kotort ki az egyre apadó halomból. − Elviszem Kékcsillagnak − ajánlkozott. − Meg kell néznem a sebét. Aztán pedig viszek valamit Sárgafogúnak is. − Jó ötlet! − nyávogta Tűzszív. Önbizalma kezdett visszatérni, ahogy sürgős parancsai nyomán úgy tűnt, a dolgok lassan ismét a helyükre kerülnek. − Mondd meg neki, ha segítség kell a növények összegyűjtésében, Felhőmancs segít neki, ha ellátta az öregeket − Oké! − Szénmancs felnevetett. − Tűzszív, te aztán tudod, hogyan dolgoztasd meg a növendékeket! − Szájába vette 321

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE a szarkát, és azonnal undorodva a földre ejtette. A halott madár húsa lefoszlott a csontról, és fehér kukacok hemzsegtek rajta. Iszonyú bűz csapta meg Tűzszívet, aki megborzongott. Szénmancs meghátrált, nyelvével többször végignyalta a szája szélét, ahogy a rothadó tetemre bámult Sötétszürke szőre felborzolódott, kék szeme tágra nyílt − Varjúeledel − suttogta. − Varjúeledel a zsákmányhalomban. Mit jelenthet ez? Tűzszív el sem tudta képzelni, hogy kerülhetett oda a rothadó szarka. Egy macska sem hozta volna oda, ennél még a legkisebb növendéknek is több esze volt. − Mit jelenthet ez? − ismételte Szénmancs. Tűzszív hirtelen rájött, hogy Szénmancs nem gyakorlati okokat keres arra, hogyan kerülhetett a kukacos szarka a halomba. − Szerinted ez rossz előjel? − nyögte. − A Csillag törzs üzenete? − Lehet − Szénmancs megborzongott, és hatalmas kék szemével Tűzszívre nézett − A Csillag törzs még nem szólt hozzám, Tűzszív, a Holdkőnél tartott ünnepség óta nem. Nem tudom, ez rossz előjel-e, vagy sem, de ha igen… − Kékcsillagnak szól − fejezte be Tűzszív. Szőre felállt, ahogy rájött, hogy ez a növendék orvosmacska új hatalmának első jele. − Neki akartad vinni a szarkát Rémület hullámzott át rajta, ahogy végiggondolta, mit jelenthet a baljós előjel. A Csillag törzs azt akarná üzenni, hogy Kékcsillag vezérsége belülről rohad, annak ellenére, hogy Tigriskarom belső fenyegetése megszűnt7 322

TITKOK ERDEJE − Nem! − mondta határozottan Szénmancsnak. − Ez nem lehet! Kékcsillag gondjainak vége! Valamelyik macska figyelmeden volt, és véledenül varjúeledelt hozott, ennyi az egész. De maga sem hitte a saját szavait, és azt is látta, hogy Szénmancs sem hiszi. − Megkérdezem Sárgafogút − nyávogta Szénmancs, és zavartan rázta meg a fejét − O tudni fogja! − Szénmancs gyorsan elvett egy pockot a halomból, és sietősen átbicegett a tisztáson. Tűzszív utánaszólt. − Ne mondd meg senkinek Sárgafogún kívül! A törzsnek nem szabad tudni róla! Majd én eltemetem! Szénmancs válaszul megbillentette farkát, és eltűnt a páfrányok között. Tűzszív körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, egy macska sem hallotta beszélgetésüket, vagy látta a rothadó szarkát Addig nem nyugodott, amíg elég földet nem kapart ki, hogy elföldelje a gonosz lényt De még akkor sem tudta kiverni a fejéből. Ha a rothadó, kukacokkal teli szarka rossz előjel, miféle katasztrófákat tartogathat még a Csillag törzs a Villám törzsnek és vezérének? Mire a nap delelőn állt, a törzs megnyugodott A vadászó járőrök visszatértek, és minden macska torkig jóllakott Tűzszív arra gondolt, ideje meglátogatni Kékcsillagot a barlangjában, hátha vezére szeretne elbeszélgetni vele a törzs irányításáról. Figyelmét a rekettyealagút mozgása vonta el. Négy Folyó törzsbeli macska jelent meg, ugyanaz a négy, akik előző nap 323

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE részt vettek a csatában: Párducbundás, Ködösmancs, Kőbun-dás és Feketekarom. Párducbundás egyik foltos válla fölött alig begyógyult seb látszott, és Feketekarom fülének hegye is tépett volt − bizonyítva, hogyan harcolt a Villám törzs védelmében, amikor elűzték a gonosz macskákat. Tűzszív azt kívánta, bár azért jönnének, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a Villám törzs harcosai jól vannak. De lelke mélyén tudta, hogy jövetelük oka Szürkecsíkos és kölykei. Igyekezett elrejteni, milyen nehéz a szíve, és átsietett a tisztáson, majd fejbólintással üdvözölte Párducbundást − nem harcosként üdvözölte a vezérhelyettest, hanem egyenrangú félként. − Üdvözöllek! − nyávogta Párducbundás, szeme meglepetten megvillant Tűzszív új viselkedése láttán. − A vezéretekkel kell beszélnünk! Tűzszív habozott, és azon morfondírozott, mennyit mondjon el. Egy álló napba tartana elmagyarázni Tigriskarom árulásának teljes történetét, és hogyan nevezték ki Tűzszívet vezérhelyettesnek Egy szívdobbanás alatt úgy döntött, semmit sem mond a látogatóknak. Bármilyen barátságos is most a Folyó törzs, esetleg megtámadhatnák a törzset, amely gyengének látszik. Elég, ha

a következő Gyűlésen tudják meg a történteket Újra fejet hajtott, és elment megkeresni Kékcsillagot Megkönnyebbülésére a törzs vezére barlangjában volt, és éppen befejezte az evést Tigriskarom támadása óta most volt először igazán önmaga. Ahogy Tűzszív bejelentette magát a barlang bejáratánál, Kékcsillag felpillantott, és lenyelte egere utolsó falatját Végignyalta a szája szélét, és így szólt. 324

TITKOK ERDEJE − Tűzszív? Gyere be! Sok mindenről kell beszélnünk! − Igen, Kékcsillag! − nyávogta Tűzszív −, de nem most! A Folyó törzs harcosai itt vannak. − Ó! − Kékcsillag felállt és kinyújtózott. − Vártam őket, bár reméltem, hogy nem térnek vissza ilyen hamar. − Kilépett a barlangból, és odament a várakozó harcosokhoz. Mostanra Szürkecsíkos is előkerült, és híreket cserélt Ködösmanccsal. Tűzszív remélte, hogy nem mond neki túl sokat, ahogy tisztes távolban letelepedett a Folyó törzs járőrcsapatától. Más macskák is köréjük gyülekeztek. Kíváncsian várták, mi lehet a Folyó törzs látogatásának oka. Miután Kékcsillag üdvözölte az újonnan jötteket, Párduc-bundás szólalt meg elsőnek. − Sokáig beszélgettünk Ezüstpatak kölykeiről, és úgy döntöttünk, hogy a Folyó törzshöz tartoznak. Két Folyó törzsbeli kölyök meghalt tegnap. Túl hamar születtek. Az anyjuk, Zöldvirág, beleegyezett, hogy szoptassa ezeket a kicsiket. Szerintünk ez a Csillag törzs üzenete. A kicsiknek jó dolguk lesz. − Itt is jó dolguk van! − csattant fel Tűzszív. Párducbundás rápillantott, de még mindig Kékcsillaghoz címezte szavait − Görbecsillag azért küldött minket, hogy magunkkal vigyük a kicsiket − Hangja nyugodt volt, de határozott, egyértelműen jelezte, hogy hite szerint törzsének joga van a kicsikhez. − Egyébként − tette hozzá Ködösmancs −, a kicsik most már nagyobbak, és a folyó eléggé leapadt ahhoz, hogy biztonságban átvihessük őket Gond nélkül kibírják a táborunkba vezető utat. 325 ERIN HUNTER − HARCOSOK TORZSÉ

− Igen − nyávogta Párducbundás, és helyeslő pillantást vetett a fiatal harcosra. − Már korábban is elvihettük volna a kicsiket, de minket is épp annyira foglalkoztat az egészségük, mint titeket. Kékcsillag felállt. Bár mereven mozgott, és még mindig kimerültnek tűnt, legalább kívülről látszott rajta a vezérhez illő tekintély. − A kicsik félig a Villám törzs szülöttei − emlékeztette Pár-ducbundást − Már mondtam nektek, döntésemet a következő Gyűlésen közlöm! − Ez nem a te döntésed! − a Folyó törzs vezérhelyettese hangjának jeges éle volt. Szavaira tiltakozó nyávogás szakadt fel az összegyűlt macskákból. − Arcádan! − köpte Homokvihar, aki ott ült Tűzszív közelében. − Kinek képzeli magát, hogy besétál ide, és megmondja, mit csináljunk? Tűzszív odament Kékcsillaghoz, és belesuttogott a fülébe. − Kékcsillag, ezek Szürkecsíkos kölykei! Nem küldheted el őket! Kékcsillag füle megrezzent − Mondjátok meg Görbecsillagnak − mondta nyugodtan a látogatóknak −, hogy a Villám törzs harcolni fog, hogy megtartsa ezeket a kölyköket Párducbundás acsarogva elővillantotta fogait, míg a Villám törzs macskái egyetértőn nyávogtak. Aztán hangos kiáltás harsant fel. − Nem! 326

TITKOK ERDEJE Tűzszív szőre égnek meredt. Szürkecsíkos volt az. A nagy, szürke macska odaállt Kékcsillag mellé. Tűzszív összehúzta a szemét, amikor meglátta a Villám törzsbeli macskák gyanakvó pillantását, amellyel Szürkecsíkost méregették, és látta, hogy elhúzódtak előle, amerre haladt De úgy tűnt, Szürkecsíkos megkeményítette magát ellenségességükkel szemben. Először a Folyó törzs járőrcsapatára, majd saját törzsének macskáira pillantott, és így szólt − Párducbundásnak igaza van! A kölykök az anyjuk törzséhez tartoznak Szerintem hagynunk

kell, hogy elvigyék őket Tűzszív megmerevedett. Tiltakozni akart, de nem talált rá szavakat. A törzs többi tagja néma maradt, Sárgafogút kivéve, aki azt mormolta. − Ez megőrült! − Szürkecsíkos, gondold át újra! − sürgette Kékcsillag. − Ha megengedem, hogy Párducbundás elvigye ezeket a kölyköket, akkor számodra örökre elvesznek Egy másik törzsben nőnek fel. Nem fogják tudni, hogy a rokonuk vagy. Egy nap talán harcolnod is kell ellenük Tűzszív hallotta a Kékcsillag hangjában megbúvó fájdalmat, és látta, hogy tekintete Ködösmancsra és Kőbundásra téved. Szavai olyan keserű tudásról tanúskodtak, hogy Tűzszív elcsodálkozott, hogyan hallgathatja vezérét bárki úgy, hogy nem jön rá az igazságra az egykor elveszett kölyköket illetően? − Megértettem, Kékcsillag! − helyeselt Szürkecsíkos. − De már elég bajt okoztam ennek a törzsnek Nem kérem tőlük hogy harcoljanak a kölykeimért − Elhallgatott, és Párducbundáshoz fordulva hozzátette. − Ha Kékcsillag beleegyezik napnyugtakor elviszem a kicsiket a lépőkövekhez. Szavamat adom rá! 327

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE − Szürkecsíkos, ne… − tört ki Tűzszív. Szürkecsíkos sárga szemét barátjára fordította. Tűzszív fájdalmat látott benne, és mérhetetlen boldogtalanságot, de valami olyan elszánást is, amitől rájött, hogy barátjának olyasmi jár a fejében, amit Tűzszív még nem tud. − Ne… − ismételte halkan, de Szürkecsíkos nem válaszolt Homokvihar belefúrta orrát Tűzszív bundájába, és pár vigasztaló szót mormolt, de Tűzszív túlságosan üresnek érezte magát, hogy válaszoljon. Félig-meddig tudatában volt annak, hogy a másik oldalán Szénmancs megböki Homokvihart, és azt suttogja. − Ne most, Homokvihar! Nem mondhatunk semmit! Hagyjuk békén! Kékcsillag hosszú másodpercekig állt lehajtott fejjel. Tűzszív látta, hogy vezére sietősen összeszedett ereje hogyan párolog el az összetűzés során, és mennyire szüksége lenne a pihenésre. Végül a vezér megszólalt − Szürkecsíkos, biztos vagy benne? A szürke harcos felemelte a fejét. − Egészen biztos! − Ebben az esetben − folytatta Kékcsillag −, beleegyezem követeléseitekbe, Párducbundás. Szürkecsíkos napnyugtakor elviszi a kicsiket a lépőkövekhez. Párducbundás meglepettnek tűnt, hogy ilyen gyorsan megnyerte a vitát Összenézett Feketekarommal, mintha azt latolgatná, hátha árulás történik. − Akkor bízunk az adott szavatokban! − nyávogta, és visszafordult a Villám törzs vezéréhez. − A Csillag törzs adja, hogy betartsátok ígéreteteket! − Fejet hajtott Kékcsillag felé, és el328

TITKOK ERDEJE vezette a macskákat Túzszív figyelte távozásukat, és ismét odafordult Szürkecsíkoshoz, hogy könyörögjön neki, de barátja már eltűnt az óvoda irányába. Ahogy a nap lebukott a fák között, Tűzszív a rekettyealagút mellett várt. Feje fölött levelek susogtak, és a levegőben a késő tavasz meleg illata érződött, de Tűzszív alig volt tudatában környezetének. Csak Szürkecsíkos járt a fejében. Semmiképpen nem hagyhatja, hogy barátja odaadja a kölykeit Még egyszer utoljára meg kell próbálnia lebeszélni. Végül Szürkecsíkos felbukkant az óvodából. Merev, bizonytalan lábakkal terelgette maga előtt két kölykét A kis, sötétszürke kandúron már most látszott, milyen kemény harcos lesz belőle, míg a nőstény ezüstös bundájával anyja kiköpött mása volt, ugyanazt a gyorsaságot és szépséget hordozta magában. Aranyvirág utánuk jött az óvodából, és félrehajtott fejjel hozzáérintette orrát a kicsikhez. − Minden jót nektek, drágáim! − nyávogta szomorúan. A két kölyök zavartan nyávogott, ahogy Szürkecsíkos arrébb tolta őket Aranyvirág saját kölykei orrukkal megbökdösték Aranyvirág oldalát, mintha meg akarnák vigasztalni. − Szürkecsíkos… − kezdte Tűzszív, és előrelépett, ahogy barátja közeledett a kölykökkel. − Ne mondj semmit! − vágott közbe Szürkecsíkos. − Hamarosan megérted! Eljössz velem a lépőkövekig? Nekem… szükségem van a segítségedre, hogy átvihessem a kölyköket − Persze, ha szeretnéd − Tűzszív bármibe beleegyezett volna, ami a leghalványabb esélyét

tartogatja annak, hogy meg329

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE győzhesse Szürkecsíkost, gondolja meg magát, és tartsa meg a kicsiket A két harcos áthaladt az erdőn, ahogy korábban olyan sokszor. Mindegyikük egy kölyköt cipelt; az apróságok rugdalóztak és nyávogtak, mert a saját lábukon akartak menni. Tüzszív nem tudta, barátja hogy lehet képes odaadni őket Kékcsillag is ugyanezt érezte, amikor utoljára megnézte a saját kölykeit, mielőtt odaadta őket Tölgyszívnek? − tűnődött magában. Mire elérték a lépőköveket, a lenyugvó nap vörös fénye elenyészőben volt. Kezdett felkelni a hold, és a folyó ezüstös szalagja visszatükrözte a sápadt eget. A víz folyamatos mormolása betöltötte a levegőt, a part menti hosszú fű friss és hűvös volt Tűzszív mancsa alatt. Tűzszív egy puha fücsomóra tette le a kölyköt, akit vitt, és Szürkecsíkos gyengéden mellé helyezte a másikat. Majd egykét lépéssel odébb ment, és biccentett Tűzszívnek, hogy kövesse. − Igazad volt − nyávogta. − Nem tudok megválni a köly-keimtől. Hirtelen öröm hullámzott át Tűzszíven. Szürkecsíkos meggondolta magát! Hazavihetik a kölyköket, és együtt nézhetnek szembe a Folyó törzs fenyegetésével, bármi is legyen az. De szíve megfagyott, ahogy Szürkecsíkos folytatta. − Én is velük megyek. Ezüstpatakból csak ők maradtak nekem, és ő azt kérte, hogy vigyázzak rájuk. Meghalnék, ha elválasztanának tőlük. Tűzszív elnyílt szájjal bámult barátjára. − Micsoda? Az nem lehet! − lihegte. − Te a Villám törzshöz tartozol! 330 TITKOK ERDEJE

Szürkecsíkos megrázta a fejét. − Már nem. Nem akarják, hogy közéjük tartozzak, azóta, hogy kiderült Ezüstpatakkal való kapcsolatom. Soha többé nem bíznak meg bennem. Nem tudom, egyáltalán akarom-e, hogy bízzanak bennem. Azt hiszem, már nem maradt bennem hűség a törzs iránt. Szavai ellenséges karmokként téptek Tűzszív gyomrába, mintha megpróbálnák darabjaira szaggatni. − Ó, Szürkecsíkos! − suttogta Tűzszív. − És velem mi lesz? Én szeretném, hogy maradj! Rád bíznám az életemet is, és sohasem árulnálak el! Szürkecsíkos sárga szemében bánat ragyogott − Tudom! − mormolta. − Egy macskának sem volt soha olyan barátja, mint te vagy. Az életemet adnám érted, ezt te is tudod! − Akkor maradj a Villám törzsben! − Nem lehet. Ezt az egyet nem tehetem meg érted. A kicsinyeimhez tartozom, ők pedig a Folyó törzshöz tartoznak. Ó, Tűzszív, Tűzszív… − hangja fájdalmas kiáltássá torzult − Kettészakadok! Tűzszív közelebb húzódott hozzá, megnyalta a fülét, és érezte a barátja erős testét megreszkettető remegést Olyan sok mindenen mentek keresztül együtt! Szürkecsíkos volt az első törzsi macska, akivel szót váltott, amikor eltévedt házimacskaként kóborolt az erdőben. Ö volt az első barátja a Villám törzsben. Együtt folyt a kiképzésük, és együtt nevezték ki őket harcosnak. Vadásztak a forró nyári napokon, amikor a levegő illatozott és döngicséltek körülöttük a méhek, és a kemény 331

ERIN HUNTER − HARCOSOK TÖRZSE télben, amikor az egész világ megfagyott Együtt fedezték fel az igazságot Tigriskaromról, és együtt kockáztattak mindent Kékcsillag dühe ellenére. És most mindez véget ért. De a legrosszabb az volt, hogy Tűzszív nem talált érveket, hogy meggyőzze barátját Hiszen Ezüstpatak iránt érzett szerelme miatt a Villám törzs még mindig bizalmadanul viselkedett Szürkecsíkossal, és semmi jelét nem adták, hogy valaha is teljesen elfogadnák a kölykeit Ha harcoltak volna azért, hogy megtarthassák őket, csak a törzs becsülete miatt tették volna. Tűzszív nem látott jövőt a Villám törzsben Szürkecsíkos vagy a kölykei számára. Végül Szürkecsíkos eltávolodott tőle, és hívta a kölyköket. A kicsik odabotorkáltak hozzá, és vékony, magas hangon si-pítoztak. − Itt az idő! − nyávogta Szürkecsíkos halkan Tűzszívnek. − Viszlát a következő Gyűlésen!

− Már nem lesz ugyanaz! Szürkecsíkos egy hosszú pillanatig a szemébe nézett. − Nem, nem lesz ugyanaz! Majd megfordult, és átvitte az egyik kölyköt a lépőköveken. A kicsit a grabancánál szorosan fogva biztonságban átugrált a túlpartra. Odaát egy szürke árny csusszant elő a nádasból, és megvárta, amíg Szürkecsíkos visszatér a következő kölyökkel. Tűzszív felismerte Ködösmancsot, Ezüstpatak legjobb barátját Tudta, hogy sajátjaként szereti majd ezeket a kölyköket De egy macska sem érezhetett olyan barátságot Szürkecsíkos iránt, mint Tűzszív, négy hosszú évszakon át 332

TITKOK ERDEJE Soha többé, zokogta a szíve. Soha többé nem megyünk együtt járőrözni, soha többé nem játszunk, soha többé nem beszélgetünk a barlangban vadászat után. Soha többé nem nevetünk együtt, és nem osztozunk a veszélyben. Vége. Nem tudott mást mondani. Kétségbeesetten figyelte, ahogy Szürkecsíkos a második kölyökkel elérte a túlpartot Ködösmancs összeérintette orrát a szürke harcoséval, és lehajolt, hogy megszaglássza a kicsiket Néma egyetértéssel ö és Szürkecsíkos megfogtak egy-egy kölyköt, és a négy macska eltűnt a nádasban. Tűzszív sokáig ott maradt, és a partot csapkodó ezüstvizet figyelte. Amikor a hold a fák fölé emelkedett, kényszerítette magát, hogy fölálljon, és visszamenjen az erdőbe. Olyan szomorúnak és magányosnak érezte magát, mint azelőtt sohasem, de ugyanakkor érezte, hogy bensője legmélyéből sürgető energiák áramolnak fölfelé. Felfedte az igazságot Tigriskaromról, és megakadályozta, hogy a vezérhelyettes még nagyobb pusztítást végezzen a Villám törzsön belül. Kékcsillag érdemein túl kitüntette azzal, hogy a törzs második legfontosabb pozíciójára választotta. Mostantól fogva így élhet majd tovább, vezére irányításával, valamint Pettyeslevél és a Csillag törzs figyelő tekintete alatt. Léptei önkéntelenül is meggyorsultak, és mire Tűzszív elérte a vízmosást, már szaladt, a halványlila alkonyatban itt-ott megvillant lángszínű bundája. Lelkesen tért vissza a Villám törzshöz, hogy vezérhelyettesként elkezdje új életét. 333