K É P E S G Y E R M E K L A P . M E G J E L E N I K M I N D E N HÓ 1-ÉN ÉS 15 FŐSZERKESZTŐ: SEIDL SÁNDOR. - 1 . ÉVF. 2. SZÁM. 1927. JANUÁR •..T-^\^'r-;
./>r^:;^v
C^^CT*^piT-f.
/
Hapsugár-vers. ( B o r k i Géza) Ér/ 7
Szép napsugár nyilazz le- ránk, Kacagj le ránk szelíden ! Mesélj el fényes titkokat Mi újság fönt az égen ? Felhők közül a kék azúr Küldött közénk követnek, Hogy hints a fákra szirmokat S a g y e r m e k a r c r a kedvet.
A rét is csupa k a c a g á s , H a csintalanul cicázol, H a meguntad a zöld füvön S lepkékkel móri vázol . . . É s mért, hogy a szív is i c l k a c a g fia c s i k l a n d o z z a a c s ó k o d ? É s micsoda c s o d á d készteti T a p s o l n i a kis k a c s ó k a t ?
Ó,jöjj, aranyozd be a bánatos őszt. Csengesd a tavasz k a c a g á s á t Hogy a mi ragyogó fiatal szemeink A z őszi halált ne lássák. A napsugarakban az Ég mosolyog A z Isten lelke c i r ó g a t : Jöjj hát ragyogó pici égi követ, T e d d boldoggá a s í r ó k a t !
M-t
Napsugár
2. oldal
1927
jan. 15.
A csuda. Ejnye, m i a c s u d a e z ? MI mászik az á g o n ? Forgaija a szemeit Hosszú s z a r v a c s k á k o n Csiga-biga, csavaros, Hátán v a n a h á z a .. . Cicuskák é s pipikék Felpíslognak rája. Míci, Muci s a Maci I l y e t sohse láttak ! Csibi, Csubi s a Csabi 'a állnak! —a—a. r
Hogy fogta meg a to! Régen is voltak ám oko^ lönöscn a gútai „p»^ Tudvalevő u g y a n ' pihenteszüek'" ban is ' nv '
'•
;
r
., ja <.el vág -eszei az ern y ő k fogantyúját, volt az öreg Símig >K pompás találékonysá' .ueg mese ek nektek. De n^ost ^JK pihenteszüről írok, aki ugyan undorlott volt Gután, de kerek 50 e v i g volt mester a gútai oskolában és ez alatt a hosszú idő alatt ráragadt a gútai csavaros észjárás Az öreg Henc bácsiról szól a nóta, aki v
2ster ? nemeiéit nevelte a sáros ..osn^k u g y a n sáros, de v á ..cm város, csak a bennszülöttek - .neben. Csak télen nevelte, akkor is cs2k fagyos i c ő b t n ; mert ha sár volt, a k kor igazán nem leetett kívánni az egyméter magas nebulóktól, h o g y a másfélméteres sárban elvergődjenek az iskoláig. Tavasszal meg a h b .őrzés vonta el az i s kolától a csemetéket, a m i tagadhatatlanul kellemesebb Foglalkozás, n int a rozoga p a d o k b a n az egyszeregyet m o n d a n i . Ő s z szel m e g ott volt a krumpliszedés, g y ü mölcsszüret, no meg megint a sár. A h o l p e d i g ez a három van, ott elfelejtődik a tudomány. Hát m o n d o m , az öreg Henc bácsi is egyik fő-főpihenteszü volt. H o g y milyen
1927.
Napsugár
jan. 15.
furfangos, leleményes, srófos azt bizonyítja ez a történet.
esze
volt,
A mesterné asszony panaszt tett, h o g y a konyhából eltűnt egy szép kés, a l e g szebb; szarvasagancsból volt a nyele, jó acéiból a pengéje. V a l a m e l y i k gyerek lopta el, mert csak azok jártak be a konyhába, ki fát hozni, k i fát vágni, ki fűteni. Vala melyiknek megtetszett a mutatós kés és a csizmaszárba d u g t a . Henc bácsi vallatóra fogta a gyerekek t t . „Kik jártak mama a k o n y h á n ? " — Hál m a j d n e m m i n d volt b e n n . „ — K i látta a k é s t ? — M i n d látták, ott volt a z . asztal szélén. — „Ki vit;e e l ? — Hát senki. Ennek már nem akadt gazdája. — H i j b a kérdezett, faggatott, vallatott az öreg mester, csak nem bírta kisütni a tolvajt. u
Henc bácsi megvakarta a pihent fejét, amelyben a pihent esze már d o l g o z n i kezdett. M e g s z ó l a l t : „No hát akkor, ha nem jelentkezik ez illető, m a j d m e g c s í p jük m á s k é p ! Behozom a mindentudó k a kasomat, m a j d az megmutatja, hogy k i a tolvaj." K i m e n t az iskolából és nemsokára be jött egy nagy k o s á r r a . A kosár le volt bontva egy fekete kendővel. A kendő alatt gyanúsan mozgott v a l a m i .
3. oldal
D e az öreg Henc bácsi már akkor ment is hozzá és kihúzta a gyerek csizmája szárából az agancsnyelü kést. Odamutatta az osztálynak: „Látjátok f i a i m , a mindentudó kis k a kasom m e g m u t a t t a , k i a to vaj M e r t én bekentem a hátát k o r o m m a l . A k i n e k tiszta volt a lelkiismerete, az meg merte s i m o g a t n i a kakast, annak kormos lett a keze. De ez tisztán húzta k i a kezét a kendő a l u l , mert nem volt bátorsága hozzáérni a kakashoz így fogják m e g a t o l v a j t . " A gyerek legjobban szeretett volna k á m forrá válni, különösen m i k o r a többiek hazamentek, ő p e d i g o t t m a r a d t . Azt h i szem, valamennyien t u d j u k , hogy m i t c s i nált vele a pihenteszű Henc bácsi. Fényes krajcárt biztosan nem adott n e k i . A n n y i t t u d o k , hogy a Seregü Laci t ö b bet nem lopott és megrezzent, valahány szor kakaskukorékolást hallott.
„Hát gyerekek, itt van a kosárban az én mindentudó kis k a k a s o m . M o s t t i sorbaalhok és egyenként elmentek a kosár mellett. Szépen a kendő alá nyúltok és végigsimítjátok a kakast* Akinél m a j d k u korékol, az lopta el a kést. Mert ennek a kakasnak o l y a n természete van, hogy nem tűri, hogy tolvaj érjen hozzá." A gyerekek sorbaálltak, szépen e l v o n u l tak a kosár mellett, a kendő alá nyúltak és megsimitották a k a k a s hátát. A kakas azonban csöndben maradt, p e d i g már majdnem m i n d e n gyerek elvégezte a pró bát. N e m kukorékolt. A z o n b a n n e m is kellett. Szólt helyette a mester ú r :
Ottó, Éva, A n n a , Ede
„No f i a m Seregü Laci, a d d ide a kést, mert nálad van !"
Könyvet, tollat, írópapírt,
A gyerek elfehéredik mint a fal és csak dadogva, nehezen nyögte k i : „Nincs n á l a m , n e m én l o p t a m e l . "
G y o r s a n , gyorsan, gyeitek i d e i E g y nagy titkot m o n d o k n e k t e k : Legolcsóbban hol vehettek Festékeket, tintát, r a d í r t ? A „Virradat"
könyvesboltban
Vásároltok legolcsóbban !
4. oldal
Napsugár
1927.
jan. 15.
Beteg a baba. Irta: Géza bácsi. (A beteg Baba fekszik a kis kocsiban; a kis Mama aggódva hajol föléje)
Mama: Hozta Isten, doktor u r a m ! Nézze ezt a kis bogaram; Két nap óta nagyon beteg. Mondja kérem, remélhetek? Doktor; Megmondom én mindjárt: hires orvos vagyok, Beteget sokáig szenvedni nem hagyok! T u d s ember vagyok, úgy nézzen rám kérem, Legelőször is hát a lázát megmérem ! (Egy collstokot vesz elö a zsebéből géli vele a beteget) Mama:
és mérecs-
D o k t o r bácsi, igy könyörgök: Nem vagyok én szegény ördög, Minden kincsem önnek szánom, Gyógyítsa meg a kis lányom! Doktor: Hm, hm bizony, kérem nagyok i t t a bajok ! Ennek a betegnek minden része s a j o g ! Itt a könyökénél fáj a mandolája S i t t a füle mellett dagadt a bokája ! . . . Mama:
Mama: Jaj, jaj, beteg a kis B a b a ! Tudnam csak, hogy m i a b a j a ! . . . A szemére nem jón álom, Fáj a szivem, úgy s a j n á l o m ! Doktor
bácsi b e l é p :
J ó napot kívánok, én vagyok az orvos : Okos ember vagyok én, csak a fülem k o r m o s !
Édes kicsi beteg lányomj Elájulok, ugy sajnálom! M o n d j a kérem, mit kell tennem ? Patikába kell-e mennem ? Doktor: Nem kell önnék menni messze patikába, Mert még megrándulna önnek is a l á b a . Minek is fáradna? Van énnálam m i n d e n :
1927. jan. 15.
Napsugár
5. oldal
Itt van az orvosság a belső zsebemben ! Tíz forint az ára, de használat előtt, M i e l ő t t beadná, kérem, rázza meg ő t ! Mama: Itt az á r a ; adja ide Be is adom én izibe. Nem is teketóriázom, Egy kettőre meg is r á z o m ! (Felkapja a beteg Babát és erősen rázni kezdi.) Doktor : Szerencsétlen flótás, mit csinál ott kegyed? Az üveget rázza, ne a kis beteget! N o majd megmutatom, kérek egy kanalat! Ott látok heverni egyet a pad alatt! (Megrázza az orvosságot, tőit belőle a kanálba és beadja" a betegnek.) Mama: Szegény lányom bárcsak újra Hamarosan meggyógyulna ! . . . Még csak azt szeretném tudni, Szabad-e neki tortát adni? Máma vettem egyet neki, Ha doktor úr megengedi! Doktor: Betegnek a torta nem szokott jót tenni, N e k i orvosságot szabadna csak e n n i ! De hol az a t o r t a ? M a j d én megvizsgálom: Talán megengedem, ha jónak t a l á l o m ; Mama: Itt van kérem, ez az itten, Cukrászdában máma vettem Finom linzer, csokoládés, Még a szine is parádés! (A doktor felveszi, nézegeti, majd beleharap és gyorsan megeszi mind.) Mama: Pardon, pardon kis doktorkám, Ez nem j á r j a : az én t o r t á m ! Ugy megette, mint az orkán M i n d leszaladt a nagy torkán ! Doktor: Bocsánatot kérek, nem akartam kérem De nagyon finom volt. Ez lesz hát a bérem. Ilyen tortát bátran adhat a Babának. De most már elmegyek: betegeim várnak. Tessék venni jó nagy tortát a lányának: Holnap is eljövök. Jó napot k í v á n o k ! i
A doktor elmegy, a mama pedig ráhajol beteg Baba ágyára.
a kis
Életmentő írásjel Az írásjelek helyes alkalmazása sok g o n d o t okoz a tanuló gyermekeknek. N é m e l y i k talán azt is g o n d o l j a : „ U g y a n , m i n e k e z ? " H o g y a pont vagy vessző m i l y e n fontos lehet sokszor, a következő eset bizonyítja. A m i k o r még a hatalmas cár uralkodott a nagy Oroszország népei fölött, igen sok szor megtörtént az, hogy az embereket v a l a m i vétség miatt száműzetéssel b ü n tették. E l k ü l d t é k őket a messze Szibériába, melynek zord éghajlatát nem m i n d e n k i bírja. E g y ilyen ember, a k i hivatalnok volt Oroszországban, utol létként, kegyelmi kérvényt 1 Ez sietségeben ezt a röv írta a kérvényre. „Szibéria Később arról értesült a cá ítélt j á r - k e l Szt.-Pétervárban, Oroszország volt fővárosában s egyre dicséri a cár nagy i r g a l m á t . Erre elkérte az ügy iratait s csodálkozva látta, hogy ő m a g a írta rá a d ö n t é s t : a fenti három szót.* D e idegen kéz a „ n e " szócska mögé vesszőt tett, m i r e a végzés így hangzott: „Szibériát ne, k e g y e l m e t " , holott az volt a szándéka, hogy az elitélt b ű n h ő d j é k s „Szibériát, ne k e g y e l m e t " , de ő vessző nélkül írta. Az elfe lejtett Írásjel így megmentette az ember életét, mert a cár haragja i d ő k ö z b e n e l szállt, s annyiban hagyta a dolgot. De f o r d í t v a is megtörténhetett volna, ha k e gyelmező szándékát épen a hiányzó veszsző hiúsította volna meg, s ha egy rossz a k a r a t ú tisztviselője nem a „ n e " szócska után tette volna a megmentő vesszőt, h a n e m elébe.
B4
6. oldal
Napsugár
1927.
jan. 15,
Szépike és a Csúfsá (7/7Ű:
Géza
Szegény ártatlan kis Szépike ott állt az udvaron szakadó záporban és nem értette az egészet. Csak a kis szive fájt n a g y o n és csak annyit , t u dott, hogy a két gonosz nénje ellene haragította valamivel az ő szeretett édes apját, és hogy most már nincs otthona : mehet világgá. M é g egyszer vissza akart menni a házba, de a két lány elkezdte őt dobálni kövekkel és tűzifával; sőt m é g az apja is megfenyegette őt az a j t ó b ó l . Erre a kis v i l á g szegénye elindult be a nagy fekete e r d ő be. A fák egymás után maradoztak el mögötte, a bokrok tépték a ruháját, a szél hangosan kacagott az ágak között, az
bácsi.>
eső hideg zuhataga pedig csak verte az arcát, mintha m é g ők is a két gonosz testvér szövetségesei volnának. Fázott és sirt és n a g y o n - n a g y o n fájt a szive. A z ágak szúrása, a szel g ú n y o l ó dása, az eső h i d e g s é g e : az m i n d semmi v o l n a , ha az édesapja szeretné. A z fájt csak n e k i , az a kemény nézés, az a f e l emelt ö k ö l , azok a szivtelen szavak! K i s szivét szorongatta a bánat és szeméből úgy hul.'ott a k ö n n y , m i n t a z á p o r e s ő ! í g y ment már hosszú-hosszú ideje. Ö b i z o n v nem tudta m e n n y i ideje mehetett már. Egy napja, két napja, vagy egy hete? Éhségét erdei b o g y ó k k a l és vadmézzel elaltatta és csak m e n t - m e n t előre a szúrós i n d á k között. N a g y o n messze járt már h a z u l r ó l . M á r haza se talált v o l n a A szive m é g m i n d i g fájt, a szeme m é g m i n d i g tele volt könnyel . . . A m i n t m e g y , egyszerre csak keserves jajgatást h a l l . N e m volt emberi hangzás* a jajgatásnak, de o l y szívremegtető volt, a m i l y e n csak egy halálveszedelemben lévö ember jajgatása lehet. Szépike sietett a
1927. jan. 15.
4
Napsugár
h a n g felé. A jajgatás m i n d i g élesebben hallatszott és végre meg is h t t a , honnan ered. Hát egy emberalak keze-lába k a p á lódzott egy fa mellett: a feje ellenben nem látszott, mert bele volt szorulva a farepedésbe. A nyakát szoritotta a repedés Két széle úgy, hogy a fejét nem birta k i h ú z n i és úgy jajgatott, mint a k i már meg akar fulladni. Szépike nézte és igen elcsodálkozott Micsodás lábak e s e k ? N e m olyanok, m i n t az emberi lábak. Micsodás kezek e z e k ? Nem olyanok, mint az emberi kezek. D o hogott a kis szive nagy f é l é l m é b e n : el is akart f u t n i onnan, de j ó szive azt súgta neki, hogyha valaki vagy valami bajban van, akkor segíteni kell rajta. Jaj csak ezek a lábak ne lennének olyan utálatosak, olyan feketék és olyan szőrö s e k ! Jaj csak ezek a kezek ne lennének o l y a n u n d o k o k , olyan kígyóformájúak, — gondolta magában a kislány. De mégis legyőzte félelmét is, undorodását is és kezdte széjjelfeszegetni a fa repedését, hogy ez a valaki vagy inkább v a l a m i ki tudhassa h ú z n i a fejét. De a d o l o g nem m e n i olyan k ö n n y e n . Gyenge kis kezével nem igen sokra m e n t : keresed hát egy vastag ágat, beledugta a repedésbe és azzal nagynekezen sikerült is annyira szétfeszí teni a nyilast, hogy a bennszorult fej sza baddá válhatott.
7. oldal
disznóserte, fényes fekete békabőr az arcon : egyszóval u n d o k , u n d o k , u n d o k volt az egész szörnyeteg. Szépike nem is tudta elfojtani u n d o r o d á s á t : — Pina, de csúf szörnyeteg v a g y ! A megszabaditott csúf teremtmény há lásan letérdelt először a kis megmentője előtt és v a l a m i furcsa síró-makogó hangon igy s z ó l t : — K ö s z ö n ö m , h o g y megmentettél kis l e á n y ; ne félj t ő l e m , nem bántlak és nem is f o g o d m e g b á n n i , hogy segitettél r a j t a m . E n g e d d meg, hogy megcsókoljam a r u hád s z é l é t ! — D e h o g y e n g e d e m ! Énhozzám b i z o n y ne n y ú l j , hiszen meghalnék a f é l e l e m t ő l ! K i vagy te és hogy kerülsz ebbe a helyzetbe? — H o S S Z Ú az én történetem, szép kis b a b a ! Nem régen m é g gazdi k i r á l y f i v o l t a m , de egy csúf akit az apám megégetett, a má átkozott engem és azóta v szörnyű csúfság. Csillagszemű k i r á l y f i v o l t most az a nevem, amit az elö k i s z a l a s z t o t t á l : Szörnynek h A n y á n elájult, a m i k o r meglá* kergetett l u z u l r ó l és én itt b o l y o n g t a m , a m i k o r a boszorl utóiértek, megkínoztak és e szorítottak. H a te n e m jössz gítes* r a j t a m , a k k o r itt puszi ^ nyű k í n o k közölt étlen-szomj m e g szép kis baba, hogy n a r u h á d szegá'yéí! T u d j a Isten, hogy s h o g y n mos" már nem u n d o r o d o t t tői kis Szépiive. T u d t a most már, g ö t t a rút k ü l ' ő m ö g ö i l ne n nyeteg l a k o - i k , hanem egy s e m b j r , aki misofc gonoszság, áldozata, épen ú g y , m i n t ő, R zett most már a szegény Csúf: mele.? hangon S Í Ó ' Í h o z z á : — " S z e g é n y csúf k i r á l y f i ! Te u g y a n b e r n e vagy a b i j b i n ! Csak lega'ább t u d n á az e m b e \ hogy a v i r á z s l a t o t h o * y t n lehet megtörni L á t b i , é:i U o l y t n ".uzu'ról k i taszított árva vagyok . . . Legyünk t á r s a k és v á n d o r o l j u n k együtt ! %
N o de meg is ijedt ám akkor a k i s S z é p i k e ! Jesszus, micsoda fej volt a z ! N e m emberi fej, de nem is állati fej, hanem valami csúf keveredés. Rossz volt ránézni. K i d ü l l e d t csúf nagy szemek, utálatos nagy d i s z n ó o r r m á n y , félelmetes előre n y ú l ó k r o k o d i l u s s z á j : a haj helyén bozontos s ü n -
(Vege
következik.)
Napsugár
8. oldal
A
madárfészek.
onyára jól ismeritek a vörösfarku ~ at. Csicsergő, eleven kis madárka, í v e s e b b e n a ház közelében fészkel, pajta vagy padlás tetejének v a l a m e l y .renda-szögletében építi m e g a lakását, e g é s z nap e l e s é g után lát s rengeteg k u kacot, legyet visz éhes fiainak Történt egyszer, h o g y egy vörösfarku pár üres konzervdobozba fészkelte be magát. Egy vadőr lakása közelében talál tak rá, s tojáskáikat is odarakták. De hogy a csuda m é g n a g y o b b legyen, egy c s a v a r g ó k a k u k - a s s z o n y s á g is o d a csem pészte a magáét. A z t hogy kiköltötte a f ö r ö s f a r k - m a m a , észre sem vették a csem pészgyereket s mindkét szülő g o n d d a l etette édes gyerekeivel együtt. De a m o s toha csemete j o b b étvággyal fogyasztván a sok f i n o m r o v a r c s e m e g é t , o l y r o h a m o r
jan.
15.
kis fotográfus.
Ide figyeljetek kis pajtikáim ! Nézzétek m e g jól ezt a négy k é p e t ! A L a c i k a f e l csapott fényképésznek és le a k a r j a f o t o g rafálni a huncut kis gidát D e a pajkos g i d a nem becsüli meg Lacika művészetét é s m e g o s t r o m o l j a a fényképező a l k o t mányt. N o , de m e g j á r t a ! Beleszorulta " > a huncutnak a s k a t u l y á b a !
Furcsa
1927.
írjátok le egy kis mesében
ezt az ese
tet Aki legügyesebben le tudja írni a mesét, egy szép képeskönyvet fog kapni
a szerkesztő bácsitól. É s a nyertes mesét ki is fogjuk n y o m t a t n i a Napsugárban, hogy a többi kis pajtika is örömmel o l vashassa a szépen megírt mesét. Fel a munkára g y e r e k e k !
san hízott, h o g y nemcsak a vörösfarku testvéreit n y o m t a agyon, hanem a konzervdobozba is úgy beleszorult, hogy k i sem bújhatott belőle. Ám azért tovább tömték az önfeláldozó nevelő szülők. T u d j ' Isten, m i lett volna vele, ha közben rá n e m t a lál a vadőr. Hiába próbálgatta kiszabadí tani a meghízott k a k u k - f o g l y o t , sehogy sem fért át a doboz nyilásán. Ollót kellett vennie, a bádogdobozt felvágnia, m i r e kiszabadította kis mihasznát. — Megmérted a l á z a d a t ? a hőmérő? — Nem! — Sülyedt? — Nem! — Hát? — Eltörött!
Emelkedett
1927.
jan.
15.
Napsugár
9. oldal.
SZEGET-SZEGGEL. I r t a : J E L E N E K MÁRIA I I . o. t . Ide figyeljetek: arról szól a mese, Hogyan büntette meg a sakált a teve. Egy teve és sakál éhesen kószláltak, M i k o r egy vízparton egymásra találtak. Csillagokat láttak már az éhségükben: Napok óta nem volt étel bendöjükben . . . A víz másik partján termett sok cukornád, És a part homokján nagyon sok rák mászkált. Igy szólott a sakál: „Menjünk oda koma, Ottan mindkettőnknek terem jó l a k o m a ! " Felvette a sakált hátára a teve S egy kis úszás után túlsó parton leve. A sakál nekiment a tömérdek ráknak, A teve pedig az édes cukornádnak. De a kicsiny sakál már régen jóllakott, M i k o r még a teve nagyban falatozott. " N o most vigyél vissza" mondta a tevének, De az éhes teve ezt még nem tevé m e g : „Én még éhes vagyok: várj amíg jóllakom." De a komisz sakál türelmetlen nagyon; Elkezd üvölteni torka-szakadtából, Hogy jöttek a népek a szomszéd házakból, Megfogták a tevét és félholtra verték, Azután otthagyták a faképnél szegényt. Amikor jobban lett, így szólt a sakálnak: ,Gyerünk haza komám, gyermekeim várnak!" Felvette hátára a teve a sakált É s a víz közepén ilyen szóval megállt: „Ej, miért is daloltál oly erős éneket És miért hoztad nyakamra az embereket?" „Tudod teve komám, szokásom az nekem, Hogy ebéd után nótám énekelgetem." „Szép szokás, — a teve így szólott nyugodtan — Én meg ebéd után hemperegni szoktam. Nem tehetek róla, szokásom ez nékem" S lebukott s a sakál megfulladt a vízben , . . Jól mondja a közmondás, hogy szeget-szeggel! Rosszaságért rosszal bűnhődik az ember.
A
k i s
D ö n
A kis Döncikére Rossz nap virradt Harisnyakötő jét Sehol se találja.
máma
Harisnyaköiőjét Sehol se találja: S most mindig lecsúszik Egyik karisnyája. És mivel lecsúszik Egyik harisnyája, Fél, h o g y mit szól h o z z á Majd a mamuskája ! Már sejti, hogy mit szól Majd a mamuskája: Mintha már érezné, Mintha már is fájna!
M-t
i
10.
oldal
Napsugár
Szomorú kis karácsonya volt szegény Prutyinak és Z u p i n a k . A z elmúlt év f o lyamán elkövetett sok-sok turpisságaik miatt, büntetésből nem kaplak karácsony fát, sem j á t é k o k a t ! Borzasztó büntetés, de előrelátható volt, hisz' olyan rakoncátla nok voltak egész éven át. Megérdemelték, de azért m i , a k i k gyönyörködhettünk a szép karácsonyi ünnepen, mégis nagyon sajnáltuk szegény kárvallottakat. Ott ültek, késői bánattal, k o m o r arccal a szentestén, sötét szobában és nézlek e g y m á s t ; vagy elfordultak, ha re telték egymás elött p e reget ő könnyeiket.
1927.
jan.
15.
tettek, a m i csak kifért belőlük; a végén már mauák is hitték. Aztán . . . aztán nagyot sóhajtottak és odébb álltak E l m e n ő b e n a fiúk utánuk kiáltottak, hogy holnap mennek megnézni azt a „csudafát". „Tyű a ragyogója*, hát most aztán m i l e s z ? " kérdezte P r u t y i . N e m jöttek zavarba. Már m á s n a p kora reggel készen volt a terv Kanóra jött, hogy édes a n y j u k piacra ment és előreláthatólag 11 ó.a előtt nem jön haza T e h á t m u n k á r a ! Az udvaron levő féltett kis fenyőfácskának levágják a csúcsát. A kegyetlen csonkítás közben P r u t y i f o l y t o n m a g y a rázta, hogy a fenyőfának is v a n visszaszerző ereje, mint a gyíknak. Ha levágják a farkát, az rövidesen utána nő. H o g y ez lehetőleg már 11 órára meg is legyen, a maradék regeeli cacaóval ö n t ö t ték meg, a szegény lefejezett fácskát. A z tán a pincéből hozott uritököt kettévágva, az egyik felébe mélyesztették a gyantavért izzadó kis fenyőt. „Hát mivel fogjuk d í s z í t e n i ? " N e m könnyű d o l o g , — semmiből díszes karácsonyfát összehozni. Bizony nagy ö t letességre volt szükség, de ők győztek. Az éléskamra nyitva volt. Hajrá !
Vigasz csak az volt, hogy, ha megvál toznak, a húsvét már lehet örömteli ün nepük. M e g is fogadták h o g y m e g j a v u l nak. Erre azonban kevés volt a kilátás. Ünnepek után természetesen sorra j á r ták bajtársaikat és bámulták a szép díszes fákat, a sok ajándékot: Vasút, laterna m a Száraz makarónit kis pálcikákra törtek. gica, építő szekrény, korcsolya, könyv stb. Az lesz a gyertya. De mert az nem égett, káprázott a szemük és fájt á szivük. De konyhalámpába áztatott spárgát fűztek a ezt még m i n d kibírták volna. M i k o r azon makaróniba — bélnek. S á r g a r é p a és k r u m ban itt is, ott is faggatták ő k e t : „Hát te pli szeleteket tüzdeltek cérnára és mint Prutyi mit kaptál, hát Z u p i ? M e k k o r a a láncot helyezték el. H o g y csillogó disz is f á t o k ? " A k k o r már elvesztették az egyen legyen. Z u p i feláldozta 15 darab új irósúlyt é s f o g a d a l o m ide — f o g a d a l o m oda, tollát, P u t y i a ceruzavédöjét, ceruzahegyemegtörtént az elsó v i s s z a e s é s : zőjét é s mindketten az i n g és n a d r á g „A m i fánk a p l a f o n i g ér, szebb, mint gyöngyházgombjait. Csörgő-villogó láncot akármelyiktek*, nagyobb c u k r o k vannak formáltak belőle. M á r ujjongtak is hogy rajta, a gyertyák nagyobb lánggal égnek, milyen szép. Hát h a még meggyújtják a olyat seholsem láttatok még. C s i l i n g e l , gyertyákat!! N a m o s t szaloncukorkát . . énekel és forog." K i p i r u l t arccal füllen Hát az bizony nem volt, de selyempapírt
1927.
jan. 15.
Napsugár
találtak . . . és végre is, nem kell senkit megkínálni. É s tettek bele szenet, fát, d u gót, kavicsot és egyébb ízetlen d o l g o k a t . Kívülről és messziről csalódásig hü v o l t . Sőt f i n o m drága portékának tetszett, a kis kockára vágott cipőcrém, amit édes a t y j u k borotvaszappanjáról lehántott staniolba csomagoltak szép m ó d o s a n . „Nem elég szines a f a " , — m o n d j a P r u t y i . É s máris vízbe áztatott c i p ő a d zagjukat hempergették paprikába. A hálószoba lámpájának zöld üveggyöngyei, a varrógép fiókjából kihalászott nikkoles g é p alkatrészek es a sárga centiméter végre
Kínos csend, — dermesztő m e g h a t o t t ság, — feszült várakozás és — és nehéz fojtó petróleumkorom töltötte be a kis szobát. S i d o l , só, szappan és p a p r i k a csiklandozta a pisze orrokat, facsart könynyeket a szemekből. — S z ó nem esett, hang nem hallatszott. Visszafojtott nevetés egyrészt és kimondhatatlan izgalom P r u tyiék részéről, kínossá tette a perceket. „Hej, csak vége v o l n a ennek az ün nepnek". B a n c i az egyik c i m b o r a négykézláb odacsúszott a f i h o z és még mielőtt m e g lehetett volna akadályozni, egy szalon cukrot bekapott . . . . (Fagybalzsam volt benne.) Csengettek I ! N y i l t a k a p u ! ! J ö n n e k a szülők !! Z u p i hirtelen elhatározással ráterítette
11. •oldal
már roskadásig megtöltötte a k i s fácskát. Márcsak felsőcsillag kellett. Prutyi kenyérgalacsínba tűzdelt sugárszerűen fogvájókat. C s i l l a g volt, de nem tetszett, inkább Z u p i Ötletét fogadták e l : Kivették a fali óra szép, aranyozott ingáját és azt szárával lefelé kötötték a fa csúcsára. É s m i k o r végre sóval behintették, s i d o l l a l bepermetezték jó bőven az egészet, hogy havas nak lássák, vihogva-újjongva körültáncol ták nagy müvüket. Csengettek!! Nyilt a kapu ! ! Jönnek a fiúk! !
kabátját az égő fára. J ö j j ö n a m i n n e k jönnie k e l l . Makaróni, paprika, papír, centiméter és a kabát, — a kabát égett, m i k o r édes atyja, édes anyja belépett.
A cimborák már régen o t t h o n kacagtak ( B u n c i kivételével), P r u t y i és Z u p i még m i n d i g pörögtek a sürü „ D r i c s " záporban. Dr . . . Dr . . . Dr . . . D r . . .
12. oldal
Napsugár
1927. jan. 15.
i l y e n é s hasonló keskeny árkokat, h o r nyokat. Mártsuk aztán ezt a faragott vé ge tt véget tintába vagy n y o m j u k stambilia vánkosra Fehér papiroson aztán, vonalzó mentén vagy körlap kerületén végig n y o m k o d v a máris tűrhető díszítést kaphatunk.
1. A hideg, fagyos tél ridegségét éneklő m a d a r a i n k l e g n a g y o b b része nem bi ja és így délvidékre költöznek. Csak egy kis h ű s é g e s csoport m a r a d nálunk, hősiesen megküzdve hóval, jéggel és kínzó é h s é g gel. Kedvesek, hasznosak, ezek a k i s d i dergők, ne hagyják tehát őket szenvedni, elpusztulni. Minden befelé nyiló kert, mező, erdő, udvar, vagy csendes uccára nyiló ablak párkánya lehet etető Erösitsünk esetleg kis peremével ellátott deszkát a párkányra, j o b b r a , balra k i s faágat vagy galyat szögelve, és készen is v a g y u n k már. Erre a deszkára szórjunk a napnak m i n d i g egy b i z o n y o s órájában ( p l . reggel 8 és d . u . 3 - k o r ) szárított u b o r k a vagy tökmagot, gabona szemeket; sárgarépa, burgonya, kenyér, zsemle, hús vagy egyéb hulladékot, morzsát. Csepegtessünk faggyúgyertyát az ágakra és akasszunk rá szalonnabőrkét és diót. Zárjuk be csen desen az ablakot é s lépjünk kissé hátra. N e m kell sokáig várni. Nemsokára jön a cinege, a veréb, b ú b o s pacsirta, a stiglic é s m á s kedves ismerősünk. Hálásan p i s lantanak be az a b l a k o n és mohón f a l a toznak. Minél n y u g o d t a b b a n viselkedünk, annál bizalmasabb lesz a kis társaság és annál több gyönyörűségünk telik benne. 2. P e c s é t , s t a m b i i i a vagy egyéb, n y o m tató, sokszorosítható f o r m a készítése m i n d i g is vágya volt az embernek. Művészi tökélyre vitték híres fametsző m ű v é s z e i n k : H o l b e i n , Dürer, Altdorfer és m á s o k . F o k ról fokra haladva és szorgalmasan g y a k o r o l v a m i is sok kedves, hasznos é s talán még művészi - ducot - azaz n y o m tató formát is t u d u n k m a j d készíteni. E l s ő k í s é r l e t : Ceruzánk vagy más ha sonló fapálcikánk .sima v é g é b e vágjunk éles zsebkéssel +
II
=
A
•
3. N e feledkezzetek m e g gyufa és egyéb skatulyák, szegek, dugók, spárga, stb. stb. gyűjtéséről. —
Folytatjuk.
—
Mire jó a Napsugár? Fehérlelkü kicsi III Színházai kíván: Előveszi kis újságját A z ő kedves Napsugárját: Ott találni á m ! Szőkehajú kicsi Zoli Szép mesét szeret: Előveszi kis Újságját, Az ő kedves Napsugárját: S talál eleget. A kékszemű kicsi G y u r i Kacagni akar: Előveszi kis újságját Az ő kedves Napsugárját: S nevet csakhamar! A kíváncsi kicsi Bözsi Óhajt képeket: Előveszi kis Újságját Az ő kedves Napsugárját: S talál szépeket.
1927.
jan.
15.
Napsugár
Sári néni kutyája. Sokszor esik szó arról, m e n n y i a rossz indulatú, hálátlan, csalárd ember. A z ú j ságok írnak róiuk, meg a népek is azt hajtogatják egyre. A családban is hallat szik e f é i e p a n a s z s z ó . A rossz szomszéd, a hűtlen b i r á t , a hálátlan cseléd, a tékozló fiú — m i n d szomorú csalódást o k o z n a k nekünk. T a l á n m a g u n k se v a g y u n k o l y k o r különbek. „Az emberek m i n d g o n o s z o k " — szokta m o n d a n i n a g y n é n é n , ha néha napján hozzánk ellátogatott. „Csak az á l latok hűek, csak azokban lehet bízni" — tette hozzá s házában tucatjával hancúroz tak a macskák, ugrándoztak a kutyák é ; csicseregtek a kalitkás madarak Égészen nem v o l t igaza a jó Sári néninek, de ő meg volt g y ő z ő i v e az emberek r o s s z a s á gáról és az áll l t o k r a pazarolta vénleányos szeretetét. A n n y i bizonyos, hogy k e d v e n ceiben sohasem csalódott, sőt a m i k o r m e g halt, legjobban élvezhette volna állatbarát ságának legszebb diadalát. Szegény Sári nénit kivitték a t e m e t ő b e Megsirattuk őt s süppedő sírhantjára néha napján néhány szál fehérrózsát vittünk. De k i képzeli el meglepetésünket, a m i k o r már az első a l k a l o m m a l , mindjárt másnap, ott találjuk sírján Spitz nevű uszkárját. M i n d i g mondogatta a m e g b o l d o g u l t , hogy az a leghüségesebb barátja. N e m csalódott. Sári néni állatait szélnek eresztették, a Spitz azonban hozzánk került Azaz d e hogy került, mert már a következő perc ben eloldalgott s ott találtuk később Sári néni sírhantján. Hiába csalogattuk haza, nem hajlott a szavunkra. Hiába becézget tük, csakhogy elhagyja a s í v á r , temetőt, ő mindvégig állhatatos maradt. Úrnőjének sírhantja v o l t a fej-alja. Ott feküdt egész nap, egész éjjel s órákig hallatta panaszos üvöltését. Hat esztendő telt el ezóta; Spitz még m i n d i g a t e m e t ő j é n l a k i k . Helyérő! csak percekre távozik el, hogy mohón bekapja azokat a falatokat, amelyeket m i , vagy más jószívű emberek neki elvisznek. Hiába próbálgatta a temetőőr, hogy elkergesse, hiába akarta legalább télire a halottas kamrába bekvártélyozni. A k u t y a m i n d e n
13. oldal
csalogatásnak határozottan ellenálott s ha valaki hozzá akar nyúlni, arra elszántan vicsorgatja fogait. Szegény Sári néni túlszigorúan ítélte meg az embereket. De a Spitzben nem csalódott. A hűségnek azt a jelét, amelyet kutyája mutatott, embertől valóban hiába várnók
KÉRÉS. Sladkovic
— Dr.
Borka.
Dalolj hugom dalolj csak kedvesen ; De hangodból az édesanyád szava Csendüljön ki: az édes ősi nvelv! Fájó szivemnek ez csak a balzsama . . . Dalolj csak kedves: Szép szülőhonunk Csodás bájáról zengjen az éneked! Az énekedben égő tűz talán Új lángra gyújtja a kihűlt sziveket. Dalolj, hisz szép vagy: Hangod ugy remeg Mint hűvös hajnal bűvös csillaga Az ifjú lélek édes titkait Hadd mondja el az éneked szava! Dalolj, míg égnek arcodon a rózsák! Dalolj, ma még a szíved fiatal! Az évek múlnak . . . hamu lesz lángból Kihűl a sziv és elmúlik a dal.. . Nézd, forr a lelkem: csendesítsd daloddal Nyugalmat hints el lázas szívemen Békits meg! Vagy ne .. .: hisz úgyis hiába Jobb lesz nekem a harc, a küzdelem! Dalolj: szivednek rózsaillatával Oh lengd körül a sajgó lelkemet! Adj bánatot vagy békét, bút vagy víg mosolyt Mindegy nekem: csak halljam az éneked !
14.
Napsugár
oldal.
1927.
jan.
15
Ez csak minta, amely e játéknál hasz nálható, de bárki tetszésszerinti jegyzéket állithat ö s s z e m i n t főnök és csak azt használhatja. Lányok csak két kérdést k a p nak, tehát a nevük ís két szótagú, p l . Kürix, T e r ü d , Heapri, stb. F i u n e v e k : Muvusál, Geivéfra, Riodrivus stb.
Buluta
t
névváltozás.
A b u l u t a főnök tetszésszerinti jelmezben ül az asztalfőnél, előtte papir, ceruza és a „Napsugár" jelen s z á m a . Ö az. k i m á m a a buluta törzs tagjainak úi nevet a d . O t t állnak az asztal oldalánál és várnak. A főnök szólt egyet és k é r d i : „Akarsz-e új n e v e t ? " „Igen." „Hány banánt hoztál ?" „ 1 4 d r b o t . (Tetszésszerinti számot m o n d , 30-on alul.) „Hány d i ó t ? " „21 d r b o t . (Tetszésszerinti szám.) „Akkor járd el az ünnepi táncot." ( A z illető erre elkezd f o r o g v a t á n c o l n i ; hogy hányszor f o r d u l meg, az tőle függ. A főnök számolja fordulásokat, m o n d j u k p l . 6-ot.) Miközben a főnök ezeket kérdezi, az alábbi jegyzékből, a bevallott és feljegy zett számoknak megfelelő szótagokat be irja egymás után a p a p i r r a . A végén f e l áll és ünnepélyesen k i h i r d e t i az uj nevet: „A b u l u t a főnök ezúton adja tudtára a b u l u t a törzs m i n d e n tagjának, hogy a m a i n a p o n x B a n d i — ünnepélyesen felvette a „ T y u p e f g e i " nevet (14. 2 1 , 6.) Erre v a l a m e n n y i e n 3 szor elkiáltják m a g u k a t „ulüd, ulüd, ulüd !" Ez ismétlődik míg valamennyien u j nevet nem kaptak. Szótagok
1
2
3
jegyzéke:
4
5
US,
rió,
eil,
kü,
9
10
11
pri,
ég,
mú,
6
7
8
fox,
gei,
za,
ej,
12
13
14
15
16
jü,
ál,
tyű,
gár,
OX,
17
18
19
20
héa,
mup,
ót,
frá,
21
22
23
pef,
üd,
tor,
24
25
26
27
28
29
30
zei,
riz,
lics,
ul,
puk,
kiú,
vus.
I
1. Tóthkárolyi Violától.
2. Kőváry Nusitól.
ár ár ár
Vas
„á
Irma
b
a
3. Kubicsek Lajostól. • 1, •
• 1, •
1, 1, • • 1,
1,
re re re re re re
E g y ember Komárom felé i n d u l . Ú t k ö z ben három asszony jő vele szemközt. M i n den asszony hátán kis gyermek gubbaszt. M i n d e n gyerek ölében cicát tart. Hány élő lé y ér K o m á r o m b a ?
(
)
Az 1 . s z á n b a n közölt rejtvények helyes
megfej ése e z : 1. Egyedül 3. Egyszerű.
2.Nagypéntek.
Helyesen fejtették m e g : Spielmann test vérek, Hercog Ottó, Oszi és B a n d i , Reichfeld Imre, Tichler Béla, Stein M i n a , B a r n feld Ernő, Stöcker M a g d a . Könyvjutalmat k a p t a k : Spielmann test-
vérek, Stein Mina és Stöcker Magda. (Stein
M i n a postán kapja, Spielmann testvérek és Stöcker M a g d a menjenek el a j u t a l o mért a „Virrad t " könyvesboltba).
1927.
jan. 15.
Napsugár
Bloch Imre: Karácsonyi meséd a szegény Púpos Pistáról elég ügyes, de elkésett. Mayer Jenő: T a lálós meséd nagyon j ó ; nemsokára találkozni fogsz vele a napsugárban. Rejtvényeid közül is felhasználunk egypárat! Dezső Pál: Gratulálok, Palika, ügyesen és elevenen írtad meg az érdekes iskolai történetet. Máskor i s ! Szaza Oszkár: Vár juk ígéreted teljesítését, hogy sokat fogsz nekünk írni! A rejtvényed j ó . Hantos Bandi: Jókívánsá godat köszönjük. Jól teszed, ha nem számonkínt veszed a Napsugárt, hanem megrendeled. Mások nak is mondd meg. Nagy Janika: Ürülök, hogy tetszik a Napsugár. Fenyő Micike: Derék kislány vagy! 10 előfizetőt gyűjtöttél. Egy szép könyvet kapsz érte. Spielmann Mihály: Versed igen ked ves. Csak azért nem közöljük, mert igen dicséred benne a Napsugárt. Nekünk j o l esett, de tudod, nem akarunk szerénytelenek lenni Godavszky János: Meséd nagyon helyes. Máskor is küldj ilyeneket. Kubik Árpád: Jól van Árpád! Verseid még gyengécskék, de majd lesznek még jobbak is, m i ? Csak rajta, tovább i s ! Szabó Bözsike: Hogy mért nincsenek szines képek a Napsugár ban? Édesem, lesznek, ha minden olvasónk sze rez még egy két-elöfízetőt. Ha mindenki olyan buzgó és olyan ügyes lenne, mint te, akkor szép szines képeket is tudnánk közölni. Örülünk, hogy Anyukádnak is nagyon tetszik a Napsugár! Jelenek Marika: Versedhez gratulálok, a buzgó ságodat pedig köszönöm Írj m e g i r t ! Anyukának sok üdvözlet Mayer Géza: Rejtvényeid közül kettő igen jó. Incedy Lajos Popper Lacika , Ádler Margit, Wurum Mariska, Téthkárolyi Viola, Hantos Bandika. Tárnoky Imre, Weiner Márton: a rejt vényeket nem egészen jól fejtettétek meg. Ugy-e máskor majd hibátlan lesz? Tóthkárolyi Viola, Kőrös Kálmán, Batyai Misi, Bohon Imre, Vörös László, Szendy István, Jedlicska Aladár: rejtvé nyeitekből kiválasztjuk a jókat. Ügyes pajtikák v a g y t o k ! E. M. G. Bratislava: Versednek két okból adunk helyet: 1., mert a további kísérletre akarunk buzdítani és 2., mert megírására oly nemes élmény buzdított Téged, amely hatással
15.
oldal
volt emberszerető szivedre. A m i pedig kívánsá godat illeti, hogy a „Napsugár" a 4—6 közép iskolás tanulók „lelkivilágának" is megfeleljen, annak igen egyszerű okból nem tehetünk eleget. A lelkivilág alatt Te bizonyára a 14 évnél idő sebb tanulók értelmi fejlettségét érted. M i pedig csak addig a korig szándékozunk a gyerekeket szellemi és kedélytáplálékkal élelmezni Azt amit csak az érettebb fanulóságnak nyújtunk, a kis ábécé lovagok nem értik meg, de a fiatal gyere kek számára i r t dolgokat az idősebb is megérti. Sőt ma a gyermekirodalom oly irányú fejlődést mutat, hogy annak termékeit a felnőttek is eve zettél olvassák. Sokkal több báj és finom egy szerűség van a gyermekek számára i r t olvasmá nyokban, mint a nagyok kevésbé válogatott tárgyú és nyelvű irodalmában. Ha nem vagy blazírt, a „lelkivilágod" színvonalán alul mozgó Írásokban is gyönyörűséget találhatsz. Egyébként versed a következő számban jönni fog.
Az
okos k o r c s m á r o s .
A jegyzőéknál disznótoros vacsora volt. Éjfél felé elfogyott a bor. A szakácsné fogta az 5 literes üveget é s elszaladt a korcsmároshoz. A jegyző úr négy liter borra adot. pénzt. A szakácsné bezörge tett a korcsmáros ablakán, beadta az 5 literes üveget és kért bele 4 liter bort. Igen ám, de a korcsmárosnak csak 3 li teres edénye v o l t . Sokáig törte a fejét, hogy hogyan f o g a háromliteres edénnyel 4 liter bort kimérni. Végre kisütötte . . . Hogyan ? Süssétek k i t i is ! ( A megfejtést a legközelebbi számban megtalálhatjátok.)
Tarnár: G > u r i , hány l lel í r j u k : s z é l ? Gyuri: H a erősen fúj 2-vel, ha g y e n gén 1-gyel. Rőmer Sándor. Kereskedő:
Légyfogót nem p a r a n c s o l ? Vevő: Köszönöm, van már nálunk elég légy.
Jancsi: Úgy vágyódom már vakáció után. Pista: De korán kezded, hisz még
csak január van ! Jancsi: De én nem is hagyok mindent az utolsó pillanatra, m i n t te.
lé.
Napsugár
oldal
1927.
jan.
15.
Roedl-féle tinták Ml
U J S Á G ?
ö t m é t e r r e l felemelt v á r o s . É s s z e l , tudással és munkával a mai ember valóban csodákat müvel. Hát nem csoda a villamos, a tengeralattjáró hajó, a repülőgép é s még ezer m á s e féle ? De ki hallotta már azt, hogy egy egész várost öt méterrel magasabbra lehessen emelni? S mégis megtörtént. N e m Amerikában, ahol a lehetetlen is lehetségesnek látszik, hanem Európában, Angliában. A szigetország parijához közel van egy városka, N o r t h w i c h , amelyet már n a g y o n veszélyeztetett a tenger árja. A gátak nem használtak a lakosság elköltözködni nem akart, elhatározták tehát, hogy a várost emelik, még p e d i g csak öt méterrel. Három évig tartott a m u n k a a nélkül, hogy közben az üzleti élet a legcsekélyebb akadályt is szenvedte volna. P e d i g van a városkában jókora épül is, köztük egy bírósági p a lota és három bankház. Az összes épüle tek száma meghal adja a kétszázat M i n d e z t úgy végezték el, hogy a benne élő embe rek alig vették észre. Mi közbe a lakosság aludt, reggelizett vagy bevásárlásait v é gezte, az épületek sorban feljebb és feljebb emelkedtem. H o g y a munkát megkönyitsék, előbb m i n d e n házból eltávolították a f e lesleges köveket. Aztán a ház alapzata alá tolták a gépeket, s úgy emelték a házat, hogy a l a k i s o k b a n se pohár, se ablak nem törölt össze Egy 15 méter hosszú gyü mölcskereskedést nemcsak emelték, hanem még 30 méterrel tovább is tolták. É s p e d i g beszappanozott fatörzsek segítségével. Szinte hihetetlen De hogy a m u n k a sze rencsésen befejeződött, a kis városka lakói n y u g o d t a n alhatnak. M o s t , hogy megtudtátok, minő nagy dolgokat mívelhet az emberi tudás, legye tek tisztelettel iránta. Sőt törekedjetek arra, hogy t i is sokat megismerjetek és részt vegyetek az emberiség előrehaladásában. :
elismerten
legjobbak!
Mindennemü tinták Tinta különlegességek. Szikes tinták. Iskolai goinbíestekck. Kiválóan finom folyékony kihozó tusok (fekete ós 26 in>s s/tnben). „P L A S T E L L A " mintázó anyag.
tinták, tusok, pecsélviaszkok, művészet- festékek g y á r a VII.,
Siernberkova 15.
A l a p í t t a t o t t 1861.
—
T e l e f o n 21783.
V e z é r k é p v i s e l e t : G a n g Adolf, L e v i c e .
Megjelenik havonként
kétszer.
Felelős s z e r k e s z t ő : S e i d l Sándov tar ár, Bratislava, G y u r i k o v i c s - u t c a 4. Szerkesztők : H a r m o s K á r o l y festőművész, Komárno, Dr. BorJka G é z a tanár, Komár- o. Jviadáscrt felelős: Neuhauser J c n ö , Komárno.
Kiadóhivatal : Komárno, J ó k a i - u . 5. Előfizetési á r a : egész évre 36 K c , félévre 18 Kő, negyedévre 9 K c , Nyomja a Virradat-könyvnyomda,
Komárno.
v mi* s
fii
ti *
K É P E S G Y E R M E K L A P . M E G J E L E N I K M I N D E N HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN. FŐSZERKESZTŐ: S E I B L SÁNDOR.-I. ÉVF. 3. SZÁM. 1927. FEBRUÁR 1 4-
r
V
lüli
A jóság dala. (Borka Géza) K i n t a réten bürök mellett, tüske mellett megterem
\
a virág is :
Széppel, rúttal, jóval rosszal v á l t a k o z ó ilyen rét a világ is . . .
/
Jaj Istenem, be szép volna, ha a réten mind csak virág virulna, A
szivekből a gonoszság, rosszakarat, á r m á n y , csalás kihullna ! !
Az
ember az embertársát, nép a népet igaz szívvel s z e r e t n é ,
A
szemünk a sunyi nézést, a fogunk a csikorgatást feledné !
A
kezünk se tudna ütni, csak a földre bukott testvért emelni,
Rózsabimbót becézgetni, szépen búgó galambokat nevelni ! . . . J ó s á g c s ö permetezne, minden ember nagy-boldogan kacagna ! U t a k mentén vakok, bénák nem ülnének
éhes szájjal v a c o g v a !
B e szép volna ez a világ, ha a réten csupa virág virulna ! J ó s á g t e r m ő szivünk fölé Istennek az áldó keze simulna ! !
ti
'tt/
tű
v
2.
Napsugár
oldal
1927.
febr. 1
N y i t v a volt az a b l a k : Hess, beröpült rajta A mulíkor m i h o z z á n k Tolvaj szándékkal e g y Tarkafarkú szarka.
Tetszett n e k i s z ö r n y e n A gyűrű, a gyémánt, Kiváltkép a g y ö n g y s o r ! N y a k á b a is tette S a tükör elé állt.
A tükrös asztalon Volt sok f é n y e s h o l m i : Gyűrű, g y ö n g y s o r , g y é m á n t N e m ís t u d o m így most Mindet e l s o r o l n i !
- S amig n a g y boldogan Magát nézegette, Nyílik á m az ajtó, S b e s u r r a n a Cirmos! ö é s z r e se vette . . .
K ö n n y ű kitalálni, Mi a m e s e v é g e : A mi Cirmosunknak A z n a p szarkabús volt A finom ebédje . . . - b g -
1927.
febr. 1.
Napsugár
3. oldal
Szépike és a Csúfság, (Irta:
Géza bácsi.)
A szegény Szörnykirályfi n a g y o n - n a g y o n megörült, hogy legalább ez a kislány nem utálja öt és nem kergeti el maga mellől. Hálásan csókolgatta Szépike ruhája szélét és m i k o r m e g i n d u l t a k , előre ment és féltő g o n d d a l hajtotta el Szépike elől a szúrós ágakat. Mentek, mentek, mendegéltek . . . S z é p csendesen elbeszélgettek, elmondták egymásnak életük sorját és bánataikat. A szegény csúf királyfi m i n d j o b b a n m e g szerette a kis Szépikét, a kislány pedig, ahogy megismerte a szegény Szörny sor sát, szenvedéseit és jó szivét, már nem nagyon u n d o r o d o t t tőle. A r r a már rájött, hogy többet ér a jó lélek a csúnya kül sőben, m i n t a szívtelenség és g o n o s z s á g , akármilyen szép arc m ö g é búj k. Az ő nénjei is szépek, de g o n o s z o k ; ez a sze gény szörny p e d i g o l y csúnya, hogy j ó formán rá sem igen lehet nézni, de beiül a szivében akkora j ó s á g és szépség van, amekkora csak elfér egy emberi szívben. Mentek, mentek, m e n d e g é l t e k ; egyszercsak egy vadrózsabokor alatt egy alvó alakot pillantottak m e g . N a g y csodálko zással látja ám a királyfi, h o g y ez a b o
szorkánynak egyik kislánya, a k i szintén ott v o l t , a m i k o r őt a többiek meg kínozták. Óvatosan odalopózko t ,k hozzá, hogy fel ne ébredjen és f a h á n c c s a l jól ö s s z e k ö t ö z ték a kezeií és lábait, hogy moccanni sem t u d o t t . A kis boszorkánycsemete f e l é b r e d t ; káromkodott, k a p á l o d o t t , de hiába, mert nem bírt kiszabadulnia. Végre könyörgésre fogta a d o l g o t és sírva kerte őket, hogy engedjék szabadon. M o n d t a , hogy neki haza kell mennie, éjfélre a b o s z o r k á n y ünnepségre, mert ha nem lesz idejében ott, akkor a bátyjai véresre kínozzak ígérte, h o g y ha szabadon egedik, akkor nekik adja a terülő-kendőjét, a m i n e k csak azt kell m o n d a n i , hogy „terülj kis k e n d ő m " é s máris telve van jobbnál j o b b ételekkel. A két vándor szám kivételt igen éhes volt már, hiszen csak erdei bogyókkal t á p lálkoztak egész úton. E g y m á s r a néztek é s azemük villanása azt mondta, hogy bizony már jó lenne valami jót falatozni. Elen gedték hát a kis boszorkány kezét é s m i kor megkapták a kendőt, elengedték a lábát is. A kis boszorkánycsemete azután nyirfaseprüjén elröpült szemeik elől.
4.
oldal
Napsugár
1927.
febr.
1.
N o , nézzük csak meg, nem csapott-e be bennünket a b o s z o r k á n y ? Kiterítették a kendőt a földre és elmondták a mondó k á t : „terülj kis k e n d ő m " , hát, uramfia, egy pillanat alatt tele lett a kendő j o b b n á l j o b b eledelekkel ! Leültek melléje, jóízűen falatoztak az ételekből és egészen megfrissültek tőle. Hát erre már nem lesz g o n d u n k — mondták és az ételmaradékokat szétszórták a kis m a d a r a k n a k . A kendőt összehajto gatták és leültek a selymes fűre p i h e n n i . A z eső már elállt; a nap vígan ragyogott az ég nyugati részén A hosszú éhség és szomjúság után jóllakottan pihentek és a virágok kíváncsian hajoltak bele Szépike arcába és nagy szemmel bámulták a szép-
N e k i is megjött a kedve és versenyt d a lolt a madarakkal „ A szegény elátkozott királyfi csak a l u d t . Ö nem ébredt fel a madarak éaekére, mert ő jobban el volt fáradva és j o b b a n m e g volt kínozva. Szépike csak nézte a rút a r c o t : így álomban kissé békésebb volt, de még így is csúf, n a g y o n csúf volt E l volt csúfítva rajta m i n d e n , a m i az emberi arcon s z é p . . . A csúf Királyfi álmodott. Elrontott arcán v a l a m i mosolyféle suhant át és szája m o zogni k e z d e t t : — É d e s Szépikém, gyönyörű kis ő r a n g y a l o m , mennyire szeretlek téged ! Jaj, csak ne lennék ilyen rút, h o g y te is sze rethetnél engemet és elvihetnélek o r s z á -
ségét. M i n d e n virág arrafeié hajolt és cso dálkozva hallgatta a lány a szépségéről szóló jel intéseket, melyeket a hozzá l e g közelebb álló virág adott tovább. A virá goktól átvették a hírt a bokrok, a b o k r o k tól a fák és nemsokára tele lett az erdő a hírrel, hogy egy csodaszép tündérkis asszony jár az erdőn. A hírre a n n y i madár és a n n y i kisnyúl sereglett oda, m i n t h a madár és nyuszibúcsújárás lett volna. M i kor a kis madarak meglátták Szépike gyönyörűséges szépségét, olyan jók dvre kerekedtek, hogy nótájukkal majd felvették az erdőt. A nagy nótázásra felébredt a Szépike. A z t hitte, Tündérországban jár, m i k o r a sok-sok madár dalát meghallotta.
g o m b a királynénak, T e lennél a l e g r a g y o góbb királyné és én lennék a l e g b o l d o gabb király ! Szépike szivébe a k k o r a szánalom l o pódzott be, hogy maga se tudta, hogyan, csak odahajolt az álmodó csúf arc fölé é s könyörületből egy szánó csókot csókolt a homlokára. Ebben a pillanatban megzendült az erdő : nagy b o l d o g kacagás lett az egész világ; a nyuszikák tapsoltak örömükben és a Szörny-királyfi felébredt. Szépike ránéz, hát m a j d az álla esett le a c s o d á l k o z á s t ó l : egy szép, piros arcú, erős, csillogószemü dalia állt előtte. (Vége következik.)
Farsangi
játék.
( E g y felvonásban.)
Második leány (jelentkezve):
Személyek:
Piroska, a játék rendezője. Első fiúcska, (Egészség). Második fiúcska, ( S z o r g a l o m ) . Első leányka, (Tisztaság) Második leányka, (Takarékosság). I. Kar, (több leányk ) . II. Kar, (több fiúcska).
Vidám farsang napja van m a , Legyen víg hát m i n d e n k i , K i n e k rendben a szénája, A n n a k szabad játszani. Álljatok be j ó gyerekek, Kéz a kézben f i g y e l j e t e k ! kezet
fogva
kört
alkotnak.)
M i n d e g y i t e k sorban m o n d j a , M e l y játék a kedvence. M o n d j a nyíltan, szép h a n g o s a n : Játszani m i t szeretne?
Első fiú (feltartva ujját) : Bújócskát. . .
Első leány (jelentkezve): Fogócskát.. .
Második fiú
(jelentkezve) :
Lapdafélét.. .
(Gyerekek a k a r b ó l : H o l az ollót, ne nézz hátrát, futóversenyt, versfaragást, s több eféle játékot is lehet emlegetni.)
Piroska (a legkisebb g y e r e k h e z ) : Újjszopócska, tiéd a szó.
Újjszopócska:
Piroska (félkörbe állítja a g y e r e k e k e t ) :
(A gyerekek
Körbe-körbét. . .
„ S z e m b e k ö t ő s " csak ez a j ó .
A többi gyerek: Éljen, éljen Ú j j s z o p ó c s k a ! H e l y e s ! É l j e n ! Játszunk, r a j t a ! Piroska (az egyik g y e r e k h e z ) : Kösd be testvér szemeimet, M e g f o g l a k most b e n n e t e k e t . . . ( E l ő r e nyújtott kézzel tapogat. Jobb kezé ben pálcája van : azzal akar valakit elérni. A gyerekek vígan szétrebbennek. Végül m e g f o g egy fiúcskát.) Kihez ért most p á l c i k á m ? M o n d d a neved, m o n d d meg á m ! . F o g l y o m vagy — s míg nem m o n d o d T o v á b b bizony nem eresztlek.
Első fiúcska
(piros-pozsgás, pufók nebuló): É n vagyok a jó E g é s z s é g , Pofikám is m u t a t j a ;
képű
6
Napsugár
oldal
Sokat eszem, sosem elég - — G y o m r o m , hasam az jó bírja. Nincsen bajom, nagyot alszom — T í z órát is n a p j á b a n ; J ó levegőn, meleg N a p o n Érzem magam legjobban. ( A z egész gyereksereg körültáncolja a kis fiúcskák) I. Kar ( t a p s o l v a ) : J ó l csinálja, jól c s i n á l j a ; H a d d hízzék a pofikája! II. Kar ( t a p s o l v a ) : Kincs, kincs az e g é s z s é g ; Nincs, nincs ennél j o b b még. Piroska (kilép a körből, a gyerekek m e g állnak) : Ú j a b b játék k e z d ő d i k ; Sorra jön a másodiK. J ó e g é s z s é g f o g l y o m lett ő kapja a kendőmet. ( B e k ö t i a fiúcska szemét. M o s t ez próbál valakit m e g f o g n i Pálcikája végre meg érint egy jól résült, gondosan, háziasszonyosan öltözött csinos leánykát.) Első fiú (letépi szeméről a k e n d ő t ) : Libácskát kerestem, K i s fruskát szereztem, T a k a r o s és tiszta Akár egy cicuska, M o n d d meg k i vagy h á t ? D e frissen, az angyalát.
Első leány (lesütött szemmel,
szerényen,
szemérmesen) Én v a g y o k a Csín, a Tisztaság, Nálam m i n d e n k i csak rendet lát. Sehol egy porszem vagy pókháló, Rendben a t o l l , füzet, vonalzó, Tísz?a a ruhám, a cipőm is, A vásznam fehér, a m o s á s a f r i s s . I. Kar ( t a p s o l v a ) : J ó l csinálja, jól csinálja, S z é p a leány tisztasága. ( k ö r b e - k ö r b é v e l , hármas tánclépésben.) Takaros, szép tisztán, N e m festhet az a lány, A k i n e k nincs t a l á l Sok gyöngyén, aranyán Kívül m á s éke á m . N i n c s hab a s z a p p a n j á n ,
II. Kar
ütemre,
1927.
feb.
1.
Kefe a ruháján, P o r o l ó asztalán — — Nélkülük igazán Csúnya a legszebb lány. Piroska (megállítja a sáncot és az éneket); Ú j játékot kezdünk ismét, (Beköti az Első leányka
szemét.)
B e k ö t ö m a kislány szemét, „Vakulj meg a kendő alatt, így f o g d m e g a h a r m a d i k a t !" (Ismét fogdosás. Végre megérinti pálcájá val a Második fiúcskát Ez magas gallért visel és szemüveget az orrán. Igen tudós az ábrázata. A z E l s ő leány leveszi a kendőt.)
Első
leány:
Hosszú póznát f o g t a m tán ? M o n d d a neved, P ó z n á c s k á m ! Második fiú (lassan, nagyképűen, k o m o l y a n ) É n vagyok a Szorgalom, N a g y kanállal beadom N e k e d is a sok t u d á s t ; Sokra viszed így, meglásd. H o m l o k o m r a m i n d e ráncot Rávéste a s z o r g a l m i g o n d . Sebaj, mert a szorgalom D r á g a kincs e világon. É n viszem a törekvőt Felfelé; én megteszem őt D o k t o r n a k , sőt miniszternek S szerzek n e k i becsületet. A n n a k , a k i hűn követ, Én jelentek legtöbbet. (Elővesz egy könyvet s elkezd benne b ö n gészni. Megtapogatja homlokát, mintha nagy tudományú kérdésen elmélkednék I. Kar (körültáncolja) Pántlikás g a l a m b o m , Furcsa a s z o r g a l o m .
Piroska (elkapja
a Szorgalom kezéből a könyvet, m a j d nagyot bókol előtte.) Ejnye, ejnye D o k t o r u r a m , N e m látja, hogy v i g a l o m v a n ? N i n c s ma m u n k a , nincs tanulás, G y e r m e k ön ma, gyermek s nem m á s . (Beköti a szemét.) Fuss P ó z n á c s k á m , fuss és fogj Fürge lábú, víg g y e r e k e t !
Második fiú (sok
meg
kísérletezés után végre egy kövér kis leányt k a p e l ) :
1927.
febr.
Napsugár
1.
7. oldal
T y ű , de n a g y o n melegem lett . . . Iskolában j o b b az élet. Mondjátok hát, t i kis vadak Kezeim közt, k i is maradt ? (Leveszi a
Második
kendőt.)
leány:
Ha van szemed, nézzél, mire meglátod Magad előtt a Takarékosságot. Ha v a n jólét, rend és ha van boldogság, Az én érdemem, mert semmit k i n e m ád Hiába, k i garast garasra halmoz, K i n e m v o n , nem oszt, csak összead, szoroz! Asszonyi erény ez főleg, vele m i n d jól jártok. Becsüljétek meg, lányok, a takarékosságot ; I. Kar ( t á n c o l n a k ) : Jól csinálja, jól csinálja, H a vigyáz a garaskára. II. Kar ( t á n c o l n a k ) : T i k tak takarékos A z asszony, hogyha okos. Piroska (megállítja a kart és beáll a k ö r b e ) : Vége most a mulatságnak, J ó Kedve lett mindnyájunknak. örvendeztünk, és v i g a d t u n k , Okosat is h a l l o t t u n k . Nincsen mára folytatása: Holnapé a tanulsága. K i m i t hallott, tartsa meg, így tesz m i n d e n j ó gyerek. A Kar ( t á n c o l v a ) : Jól csinálta, jól csinálta, Nőjjön m e g a szoknyácskája. II. Kar ( t á n c o l v a ) : Vége van hát, vége van hát. M i n d e n k i n e k jóéjszakát !
Mindkét kar ( é n e k e l v e ) : Jóéjszakát!
A Napsugár szerkesztősége egy n a g y szabású g y e r m e k r a j z k i á l l i t á s r e n d e zését vette tervbe. Eredeti, önálló, o t t h o n i , magánszorgalmi (nem iskolai) rajzok é s festések kiállítása lesz, amelyen c s a k i s a N a p s u g á r olvasótábora vehet részt. A kiállítás tavasszal lesz, de már most kérünk m i n d e n rajzolni, festeni szerető fiút é s lányt, hogy ilyenfajta munkáikat őrizzék meg, n e k ü l d j é k m é g e l és ügyeljenek e rovat K i á l l í t á s fejezetére. A nyomtató (duc) legegyszerűbb f o r májával már a múlt számunkban m e g i s merkedtünk. A z ott említett pálcika helyett lehet f o k o n k i n t nagyobb és nagyobb a l a p formát lehet használni, de csak tömör, sürü rostu fa alkalmas, amilyenek általában a vad gyümölcsfák. Ilyen szárazságból e g y két korongot levágva és a metszés helyét smirglipapírral lesimítva, igen a l k a l m a s anyagot k a p u n k . Ebbe már aztán egyszerű egyenes vonalakból összeállított betűket, m o n o g r a m m o k a t vagy csillagmintákat lehet vésni. Figyeljünk a b e t ű t v é s é s é n é l : a b e tűket fordítva kell a dúcra rajzolni é s v é s n i ! A kés, amellyel dolgozunk, l e g y e n m i n d i g jó é l e s ! Tehát egy köszörűkő o k vetlen szükséges. Jókedvvel és e r e d m é nyesen csak j ó szerszámmal d o l g o z h a t u n k .
(s. s.) Figyeljétek m e g , hogy m e n n y i érdekes és elmés szerkezettel találkozunk a hétköz napi életben. Nézzétek meg p l . a g á z h a risnya vagy az egyptomi cigaretta, a t r a bucco szivar kis dobozát (édes apátoktól kérjé ek el az üresen) vagy akár a v a r r ó lük, a g o m b o k és sok m á s használati cikknek csomagolását. Észre fogjátok v e n n i , hogy bizonyára sok próba, kísérlet előzte meg, míg végre i l y e n praktikus, e l m é s megoldásra talált a tervező.
Napsugár
oldal
Álarcos bálban. Farsang van most mindenfelé M o s t vannak a bálok, Á l r u h á b a n , maskarában T á n c o l n a k a párok. M i c i k e és Lacika is M a s k a r á b a bújnak. V a n keletje az edénynek, Réginek és újnak. Laci fején gyorssforraló, Sodrófa a botja, A z arcán meg a reszelőt Álarc gyanánt h o r d j a . M i c i m e g a rézüstjüket Tette a fejére — Fazékfedő csillog rajta, K a n á l a kezébe. Szépek vagytok, L a c i , M i c i Ilyen maskarába; Elmehettek m u l a t n i is, D e csak tollas b á l b a !
A kis maskara K i ez a m a s k a r a ? M i lehet a n e v e ? Jelmezben a teste Álarcban a feje. K i lehet ? M i lehet ? K i kéne találni
—
Hiába ; nem t u d j u k : Az arcát nem
látni!
Pedig a jelmezén Rajta van a n e v e : M é g a vak is látja Hogyha
/
a szeme!
1927
Napsugár
febr. 1.
9. oldal
N e m tudja, hogy á l m o d i k - e ? M e r t betoppan egy barátja, Kinek karján
ajándéka:
Egy kosár, mely teli s tele Legfinomabb ételekkel. D e most jön csak az igazi,
Az
ezredesné
karácsonya.
Mögötte még jön valaki, Gyönyörű karácsonyfával.
Szomorúan ül szobájában
É s egy téli jó kabáttal,
S z e g é n y özvegy ezredesné.
Köszönetet nem is várva
Fényes nap v a n , karácsony van
Haza mennek az emberek
S nincs más vele, m i n t az emlék.
Hazamennek j ó tudattal,
D e mégis v a n ott v a l a k i ;
Egy szegényt boldoggá t e t t e k . . .
E g v kis madár, egy kanári,
E. M. G. Bratislava.
M a tizennégy éve kapta, Férjének volt ajándéka. S mert nincs kivel beszélgessen B e s z é l kicsi madárkához, K i emlékezik az időkre,
Irta: N e u w i r t h B é l a , I I . o. fg. t.
M i k o r vendég járt a házhoz Karácsonykor. — régen volt az! A k k o r szegény férje élt még S „ezredesné" nagy szó volt az 1 K é s ő b b jöttek rosszabb idők. Férje meghalt s a szegény nő K i s nyugdíjból élt azután. N e m voltak már víg lakomák, D e még három-négy
vendégnek
A d h a t o t t egy kis vacsorát,
—
H a n e m , m i k o r m á s ország lett A kis város melyben lakott, Rossz dolga lett, mert azután Nyugdíjat már a l i g kapott. A k k o r szegény lett igazán,
—
E l ő s z e d i a képeket, M e l y e k neki megmaradtak, Nézi férjét, a szülőket S még sokakat, k i k meghaltak. Aztán leül vacsorázni, (Vacsorája kenyér s tea,) S készülődik lefeküdni, M i k o r n y i l i k az ajtaja. S z e g é n y özvegy
—
ezredesné
Melyik nagyobb s z a m á r : a ló v a g y a s z a m á r ? A gazda megrakott egy lovat s szamarat. A két állat nyögött a nagy teher alatt. A szegény szamarat alig bírta lába Hátraszól a lónak, k i ballag nyomába. „Kedves komám kérlek, könyörülj meg rajtam, Vedd át terhem felét: nagyon elfáradtam." De az ostoba ló nem hallgatott rája. E z t a tettét később százszor is megbánja! M e r t a gyenge szamár hamar összeroskadt, S mivel a jó Isten bünteti a rosszat, — A ló is megkapta, amit megérdemlett: Rátették a szamár hátáról a terhet. Sőt még, — m i a lovat szörnyen bosszantotta — Az úr a szamárnak bőrét is rádobta! A k i kicsiny terhet nem vállal szívesen, Vigyázzon, hogy nagyobb nyakába ne essen ! !
Csak mig a csekély készlet t a r t ! Kitűnő p a p í r b ó l készült
20 lapos polgári iskolai r a j z t ö m b darabja 7 k o r o n á é r t kapható a .Virradat" könyvkereskedésben.
