H
H
hadzs (ar.) zarándoklás Mekkába, a muzulmánok szent helyére a Kábához, v. Medinába, Mohamed sírjához
hadzsi (ar.) Mekkába v. Medinába zarándokló vagy ilyen zarándokutat megtett muzulmán
háfiz (ar.) az arab világban olyan tudósok megtisztelõ címe, akik az egész Koránt könyv nélkül tudják
haggada (héb.) 1. a Talmud egy része; 2. az Ószövetség tanító, oktató népszerû magyarázata; 3. a zsidó húsvét két elsõ estjének ima- és szertartásrendje
Hagia Sophia (gör.) a bizánci építõmûvészetnek a 6. sz.-ból származó remeke Isztambulban; eredetileg templom, ma múzeum (a. m. szent bölcsesség)
hagiográfia (gör.) a szentek életének leírása és kutatása
hagiográfus (gör.–lat.) a szentek életrajzírója, hagiográfia szerzõje
hagiolátria (gör.) a szentek tisztelete
hagyomány az atyák hitének, tanításának, életvitelének tiszteletben tartása és átvétele, valamint továbbadása. A rk. szóhasználatban az egyház hitének egyik forrása a bibliai kinyilatkoztatással együtt
1/6
H
halacha (héb.) zsidó vallási törvények és szokások, hagyományok összefoglaló megjelölése
halleluja (héb.) “dicsérjétek az Urat!”, a Zsoltárok Könyvébõl való szófordulat, mely az egyházi életben sokszínû formában jelenik meg
három királyok napkeleti bölcsek; az újszövetségi elbeszélés szerint a gyermek Jézust imádó személyek (Mt 2,1-12)
héber 1. a Bibliában Izrael népének egyik neve; 2. a zsidó nép nyelve az ókorban (ma Izraelben az újhéber nyelvet, az ivritet beszélik); 3. zsidó
hebraista (lat.) a hebraisztika tudósa, szakértõje
hebraisztika (lat.) a zsidó mûveltséggel, elsõsorban a héber nyelvvel és irodalommal, valamint a zsidók történelmével foglalkozó tudományág
hebraizmus (lat.) 1. tõsgyökeres héber nyelvi jellegzetesség; 2. a héber nyelvbõl vett szó v. fordulat más nyelvben
héder, chéder (héb.) zsidó elemi iskola
hedzsra (ar.) Mohamed menekülése Mekkából Medinába, ahol az elsõ muzulmán gyülekezet megalakult; a muzulmán idõszámítás kezdete (Kr. u. 622)
Hegyi beszéd Máté evangéliuma 5-7. fejezete; Jézus erkölcsi tanításainak legfontosabb összegzése; a keresztyén kegyesség és erkölcs egyik fõpillére
2/6
H
Heidelbergi Káté a Magyar Református Egyház egyik hitvallási irata (1562)
hellén görög
hellenista (gör.–lat.) az ókori görögség kultúrájával, elsõsorban az ógörög nyelvvel és irodalommal, valamint történelemmel foglalkozó tudós
hellenizál 1. a görög mûveltséggel foglalkozik, azt kutatja; 2. (el)görögösít
hellenizmus (gör.–lat.) a Nagy Sándor hódításaitól Egyiptom római meghódításáig terjedõ mûvelõdési korszak, amelyet ógörög, kis-ázsiai és egyiptomi mûvelõdési elemek összeolvadása jellemez
hellenofil (gör.) görögbarát
henoteizmus (gör.) vallási felfogás, mely sok istent képzel el, de egyhez közülük úgy fohászkodik, mint egyetlenhez
heretikus (gör.–lat.) eretnek (személy, tan stb.)
herezis (gör.) 1. eretnekség; 2. az apostoli tanítást és életgyakorlatot tagadó magatartás; 3. hivatalos, kötelezõ nézetektõl eltérõ felfogás
hermeneutika (gör.) a bibliai szövegek értelmezésének, magyarázatának elveit és szabályait vizsgáló tudományág
3/6
H
hérosz (gör.) hõs, félisten
heterodoxia (gör.) 1. tévhit, eltévelyedés, elhajlás, eretnekség; 2. a hivatalos egyházi felfogástól eltérõ vallási tantétel
hic iacet (lat.) “itt nyugszik” régi sírfeliratokon gyakori kifejezés
hierarcha (gör.) fõpap
hierarchia (gör.) 1. rangsor; az egymás fölé rendelt hivatalok, tisztségek, rangok szigorúan megállapított és betartott sora; 2. igazságok hierarchiája, a keresztény hit és a katolikus hitigazságok rendszere; 3. értékek hierarchiája, a Szentháromság misztériuma minden más titkok forrása, a hit igazságának hierarchiájában a legalapvetõbb vonás. A szellemi és lelki értékek mindig megelõzik az anyagi és ösztönös élet értékeit
hieroglif(a) (gör.) 1. képírás jele; 2. olvashatatlan v. nehezen kibetûzhetõ írás: titkosírás; 3. rejtvény, talány
hierográfia (gör.) titkosírás
hierokrácia (gör.) papi uralom
hieromantia (gör.) áldozatokból való jóslás
high-church (ang.) anglikán egyháznak szigorúbb, a katolicizmushoz közel álló ágazata
4/6
H
himnusz (gör.–lat.) ünnepélyes ének; egyházi népének; istentiszteleti ének a gyülekezetben; egy-egy magasztos stílusú szentírásbeli szakasz: a szeretet himnusza (1Kor 13); a feltámadás himnusza (lKor 15); a Lélek himnusza; a hit modelljeinek himnusza
hinduizmus (hindi–lat.) India vallásában és filozófiájában a középkortól az újkorig uralkodó nézetek összessége; a Visnu és Siva istenek tiszteletén alapuló vallások, amelybe a buddhizmus és a brahmanizmus is beleolvadtak
Hiób-hír rossz hír, vészhír, lesújtó hír (a bibliai Jób nevébõl)
hodzsa (ar.) muzulmán pap, hitoktató
holokauszt (gör.) 1. áldozat; 2. felajánlás, engesztelõ áldozat; 3. teljes pusztulás; 4. a zsidóságnak a hitlerizmus által történt majdnem teljes kipusztítása Európában
homiletika (gör.) egyházi ékesszólás: az egyházi beszéd, igehirdetés elmélete és története
homília (gör.) a rk. szóhasználatban a Szentírás szövege alapján mondott szentbeszéd; pr. használatban az igehirdetés egyik fajtája, amely szigorúan követi a bibliai szöveg logikáját és sorrendjét
horoszkóp (gör.–lat.) a csillagok állása alapján végzett jóslat
hostia (lat.) ostya
hozsanna (héb.–lat.) 1. kérlek segíts meg!; 2. üdv, dicsõség Istennek a nem zsidó vallásban
5/6
H
hozsonnázik ujjong
hugenotta (fr.) francia kálvinista a 16-18. sz.-ban
humerale (lat.) vállkendõ; rk. papok miseruhájának egyik része
husziták Husz János, 1415-ben máglyahalálra ítélt cseh vallásújító mozgalmának tagjai
hymnológia (gör.) az egyházi énekekrõl szóló tan
hyposztázis (gör.) filozófiai kifejezés, mely eredetileg konkrét valóságot, lényeget jelentett, a teológiában pedig isteni személyt
6/6
