H K Sze Kázmér, Zorán Adorján, Adrián Leonóra, Inez Tamás, Tomaj Zoltán Franciska, Fanni, Rebeka Ildikó, Melissza. Cs P Szo V

MÁRCIUS

Március

45

MÁRCIUS

2010 • MÁRCIUS • BÖJTMÁS HAVA

Tudtátok, hogyha a „mama“ szó betûi közül egyet elvesztek, hármat meg megváltoztattok, akkor azt kapjátok, hogy: „sör“? Csodálatos, nem? *** A nejem szerint túl kíváncsi vagyok. Legalábbis folyton errõl írogat a naplójában.

1

H

Albin, Albina

2

K

Lujza

3

Sze Kornélia, Nelli

4

Cs

Kázmér, Zorán

5

P

Adorján, Adrián

6

Szo Leonóra, Inez

7

V

Tamás, Tomaj

8

H

Zoltán

9

K

Franciska, Fanni, Rebeka

10

Sze Ildikó, Melissza

***

11

Cs

Szilárd, Borsika

A világ fele optimistán tekint a jövõre, a másik felének nincs pénze drogokra.

12

P

Gergely

*** Van egy legenda, hogy a Titanicon a zenekar az utolsó pillanatig játszott. Az MSZP a víz alatt is. *** A törhetetlen dolgokban az a jó, hogy velük minden mást össze lehet törni. *** Nem azért küzdöttem fel magam a tápláléklánc csúcsára, hogy vegetáriánus legyek.

13 Szo Krisztián, Ajtony 14

V

Matild, Tilda

15

H

Nemzeti ünnep, Kristóf

16

K

Henrietta, Vidor

17

Sze Gertrúd, Patrik

18

Cs

Sándor, Ede

19

P

József, Bánk, Józsa

20 Szo Klaudia, Alexa 21

V

Benedek, Napsugár

22

H

Beáta, Izolda, Lea

23

K

Emôke

24

Sze Gábor, Karina, Miléna

***

25

Cs

Irén, Írisz, Irina

Ha a menyasszony szülei az örömapa és az örömanya, akkor a lányuk az örömlány???

26

P

Emánuel, Larissza

*** Helikopter zuhant a város temetõjére. A mentõalakulatok eddig 1325 holtesttet ástak ki a törmelékek alól...

46

27 Szo Hajnalka, Alpár 28

V

Gedeon, Johanna, Hanna

29

H

Auguszta

30

K

Zalán

31

Sze Árpád, Benô

1920. március 1. (90 éve történt) Nemzetgyûlés elsöprô többséggel választotta meg Magyarország kormányzójává Horthy Miklóst. Egy törvénycikk értelmében a kormányzó sérthetetlen volt, és a királlyal azonos büntetôjogi védelemben részesült. A Nemzetgyûlés gyakorolta a törvényhozó hatalmat, a kormányzó pedig – a Nemzetgyûlésnek felelôs minisztériumon keresztül – a végrehajtó hatalmat. 1885. március 1. (125 éve történt) Megszületett Pethô Sándor publicista, író, történész, a Magyar Nemzet címû lap alapítója.

1910. március 16. (100 éve történt) Megszületett Gerevich Aladár vívó, minden idôk legeredményesebb magyar olimpikonja. Harmincnégyszeres magyar bajnok (kard egyéni, kardcsapat, tôr egyéni, tôrcsapat, párbajtôrcsapat). 1932. és 1960. között 7 olimpiai aranyérmet, 1 ezüstérmet és 2 bronzérmet szerzett. A elsô aranyérmet 22 évesen, míg az utolsót a római olimpián 50 évesen nyerte. A 10 olimpiai érmén túl még 19 világ- és Európabajnoki arany-, ezüst- és bronzérmet szerzett. 1960. március 16. (50 éve történt) A szlovákiai Vágsellyén megszületett Kaszás Attila színmûvész (Cha-cha-cha, Napló gyermekeimnek).

1930. március 8. (80 éve történt) Civil engedetlenségi mozgalmat kezdett Indiában Mahatma Gandhi.

1980. március 18. (30 éve történt) A pleszecki ûrrepülôtéren egy Vosztok rakéta az üzemanyag-feltöltés közben felrobbant. A szerencsétlenségének 50 halálos áldozata volt. Az eset csak 1989-ben került nyilvánosságra.

1890. március 9. (120 éve történt) Tizenöt évi sikeres kormányzás után Tisza Kálmán benyújtotta lemondását és visszavonult.

1770. március 20. (240 éve történt) Megszületett Johann Friedrich Hölderlin, német lírai költô.

1535. március 10. (475 éve történt) Tomás de Berlanga püspök felfedezte a Galápagos szigeteket.

1685. március 21. (325 éve történt) Megszületett Johann Sebastian Bach, német zeneszerzô.

1930. március 10. (80 éve történt) Megszületett Iharos Sándor atléta, aki 1955-ben a világ legjobb sportolója volt.

1900. március 23. (110 éve történt) Meghalt Zsolnay Vilmos keramikus.

1940. március 10. (70 éve történt) Elhunyt Mihail Afanaszjevics Bulgakov szovjetorosz író, akinek fô mûve A Mester és Margarita. 1910. március 10. (100 éve történt) Kínában beszüntették a rabszolgaságot. 1985. március 11. (25 éve történt) Kinevezték Mihail Gorbacsovot a Szovjet Kommunista Párt új elnökévé. 1810. március 12. (200 éve történt) Megszületett Hunfalvy Pál nyelvész, etnográfus. 1885. március 14. (125 éve történt) Erkel Ferenc: István király c. operájának ôsbemutatója volt az Operában. 1890. március 15. (120 éve történt) Gróf Szapáry Gyulát választotta a kormányzó Szabadelvû Párt Magyarország miniszterelnökének, amely tisztséget 1892. 11. 19-ig töltötte be.

1910. március 23. (100 éve történt) Megszületett Akira Kurosawa, Oscar díjas japán filmrendezô. Oscar-díjas filmjei: 1951-ben A vihar kapujában, 1955-ben A hét szamuráj és 1975-ben a Derszu Uzala. 1910. március 25. (100 éve történt) Meghalt Mikszáth Kálmán író. 1990. március 25. (20 éve történt) Magyarországon 44 és fél év után ismét teljesen szabad országgyûlési választást tartottak. 1990. március 25. (20 éve történt) Észtország népe arra szavazott, hogy függetlenné váljanak a Szovjetuniótól. 1885. március 29. (125 éve történt) Megszületett Kosztolányi Dezsô költô, író, publicista. 1900. március 31. (110 éve történt) Megszületett Szabó Lôrinc költô.

47

MÁRCIUS

Évfordulók

MÁRCIUS

Lelki útravaló

„Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól.“ Így imádkozott a tanítványaiért Jézus, immár kétezer esztendeje. Ebbõl kiderül, hogy a Mester nem azt várja, hogy a világból kivonulva kövessük õt. Nem kell remetévé válnunk. Bár csábító lenne a mai rohanó világból hosszabb-rövidebb ideig így kivonulni: elzártan élni, munkálkodni és elmélkedni évszázados falak mozdulatlanságában. Az Istennel való szoros közösséget és a teljes lemondást nem szabad egymással szemben kijátszani. Jézus követése nem unalmas és elzárkózó életbe való temetkezés. Keresztyénként nem kell lemondani az élet szépségérõl, vagy a tanulásról. Krisztus nem akar minket elzárni a család nyújtotta örömöktõl sem. Sõt, Õ maga hívja fel a teremtett világ szépségén keresztül a figyelmünket a Gondviselõ szeretetére: „Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül csak egy is. Ha pedig a mezõ füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitûek?“ Jézus Krisztusban tehát az élet örömének a teljességét tapasztalhatjuk meg mindennapjainkban. Természetesen a nyugalom perceire és a csend óráira is szükségünk van. Jézus is Megváltói szolgálatára úgy készült fel, hogy kivonult a pusztába negyven napra. Egyedül. De amikor szükségünk van rá, nem hagy egyedül minket: „íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.“ Bármi is legyen a munkánk, Jézus Krisztus követeivé válhatunk. Az egyik barátom mondogatta: „Attól, mert megtértem, még nem kell feltétlenül lelkésznek lennem.“ Most egy nagy cégnél tolmács, életével és mindennapjaival tesz bizonyságot az Úrról. Ez a legnehezebb és egyben a legtöbb is. Mert Krisztus tanítványaiként hat napot a világban töltünk. Azt a hatot úgy kell eltöltenünk, hogy a Mester tanítványaiként elmondhassuk: „mi vagyunk a föld sója és a világ világossága.” Nehéz ezt megvalósítani, amikor a buszon tülekedünk, vagy a fõnökünk öt perccel a munkaidõ lejárta elõtt adja oda a feladatot. De ilyenkor sem maradunk magunkra, ilyenkor is viselkedhetünk szelíden és szeretettel, mert Jézus, a mi fõpapunk könyörög értünk az Atyához: „Szenteld meg õket az igazsággal: a te igéd igazság. Ahogyan elküldtél engem a világba, én is elküldtem õket a világba: én õértük odaszentelem magamat, hogy õk is megszentelõdjenek igazsággal.” Jézus Krisztus imádságának szavai azonban nem üresen koppanó szavak csupán – mint nem egy esetben a mi ígéreteink – hanem önfeláldozó szeretet. Mert a Mester, annak ellenére, hogy igaz volt és bûntelen, a halálba ment, hogy mi élhessünk. Jézus önmagát adta bûneinkért, hogy élhessünk általa. Ünnepeink is bizonyságul szolgálnak erre: Karácsony, Húsvét, a Feltmámadás ünnepe, Pünkösd. Errõl tesz bizonyságot az a katolikus ifjúsági ének is, amely így szól: „Bármerre jársz, én várok rád, itt van a kéz, itt van a szó, mely szól hozzád. Lehet, hogy nem vonz már az ég és minden messzeség, Hát lépj ki a fényre! A kereszt a jel, a keresztbõl éled új erõ, Testvéri kéz, testvéri szó, mely éltetõ. Jöjj, mert örök haza vár, a béke rád talál, ne félj csak bízzál. Szeretetbõl él az új világ.” GYÕRFFY ESZTER

48

Beszélgetés Gábor Eszter mûvészettörténésszel Mûvészettörténet-történelem szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, dolgozott az Országos Pedagógiai Könyvtárban, a Képzõmûvészeti Lektorátuson, majd 1971-tõl a Szépmûvészeti Múzeumban. Több építészettörténeti munkája van. Egészen fiatalon egyike volt az 1970-es évek elején kiadott Mûvészeti Kislexikon kilenc szerzõjének, és ekkortájt jelent meg az Architektúra sorozatban egy könyve A CIAM magyar csoportja címmel. A Magyar Nagylexikon mégsem említi a nevét. 1996-ban és 2000ben két nagy kiállítást is rendezett a Szépmûvészeti Múzeumban. A lexikonban való szereplést nem ambicionálom. A CIAM-mal kapcsolatban el kell mondanom, hogy az építészet mindig is érdekelt. Debreceni vagyok, amikor 1960 körül az egyetemen szakdolgozati témát kellett választanom, mondtam Zádor Anna professzor asszonynak, hogy Péchy Mihályról szeretnék írni, a Debreceni Nagytemplom és a Református Kollégium alkotójáról. Azt mondta, szó sem lehet róla, Péchy Mihállyal Balogh István foglalkozik, akit az 1956-os ügyek miatt éppen akkor rúgtak ki a debreceni múzeum igazgatói székébõl, és helyeztek Nyíregyházára a levéltárba. A történethez tartozik, hogy sajnos nem írta meg a Péchy Mihályt, bár nagyon sokáig élt. Azt mondta a professzor asszony: nézd, fiam, itt van ez a CIRPAC-nak nevezett társaság, ez pont jó lehet neked, majd én beszélek a Granasztói Palival. Így jutottam el Fischer Józsefhez, aki azt mondta: jöjjön szatyorral, odaadok mindent! Fischer József egyik alapítója tagja volt a CIAM magyar nemzeti csoportjának, társai voltak például Molnár Farkas, Ligeti Pál, Forbát Alfréd, Major Máté, Körner József, Révész Zoltán, Kósa Zoltán, a nemrég elhunyt Preisich Gábor, az akkor már külföldön élõ Breuer Marcel. A CIAM 1928-ban Svájcban alakult modern nemzetközi építészeti mozgalom francia nevébõl (Congrès Internationale d’Architecture Moderne) alkotott betûszó; a mozgalom egyik életre hívója a svájci születésû Le Corbusier volt, a híres építész és képzõmûvész, és jelentõs szerepe volt benne a Bauhaust alapító Walter Gropiusnak is. A szervezet mûködésének kezdetén a széles tömegek lakáskérdésének megoldását jelölte meg legfontosabb feladatként. A magyar csoport, mely 1929ben alakult, inkább a mozgalom operatív szervének, a CIRPAC-nak elnevezését használta. Fischer régi szocdem volt; késõbb azt hallottam, hogy õ volt az 50-60-as években az illegalitásban mûködõ Magyar Szociáldemokrata Párt vezetõje. Erre a Mûvészettörténeti Intézet irattárában van is valami bizonyíték, Fischernek egy leírása. A Fõvárosi Közmunkák Tanácsának az elnöke volt 1945-tõl 1948-ig, amikor is Vas Zoltán kirúgta, és megszüntették a tanácsot; újjáépítési kormánybiztos is volt valamikor 1946–47-ben, és 1956-ban tagja volt a – kétnapos – második Nagy Imre-kormánynak. Elmentem Fischerhez, és valóban nagyon sok mindent kaptam tõle, amik késõbb a Mûvészettörténeti Intézetbe kerültek.

49

MÁRCIUS

„Ôrült érdekes dolgokat találtam...”

MÁRCIUS

A szakdolgozatom elég jól sikerült, és vagy a professzor asszony, vagy Major Máté mint szerkesztõ beajánlotta az Akadémiai Kiadónál akkor indult sorozathoz. Tíz év múlva meg is jelent. Úgy érzem, hogy kimondottan, alapvetõen szociális indíttatású, nagyon tisztességes mûvészetrõl volt szó. Másrészt formailag is jó irányú, de amikor túlfutottak rajta, és tömegtermeléssé vált az egész, akkor már nagyon máshova ért, mint ahova kellett volna. Azt nem mondom, hogy máshova, mint ahova akarták. Bizonyos méret felett már nem érzi jól magát az ember, ha valami túl nagy, az nyomasztó. Amiket az 1930-es években építettek, az még mindig a legjobb lakásállománya Budapestnek. – Egyébként a magyar csoport 1938-ban beszüntette a tevékenységét. A Kislexikon összefügg egy másik munkámmal: Németh Lajos professzor szerkesztett akkoriban egy nagy, kétkötetes mûvészettörténeti kézikönyvet, de az valakinek a trehánysága miatt nem készülhetett el, mert nem írta meg az 1890–1914 közötti idõrõl szóló historizmus fejezetet. Németh Lajos azt kérte, írjam meg én, jóllehet én ezzel a korszakkal sohase foglalkoztam addig, csak a XX. századi építészettel. Azt mondta, ennek a kézikönyvnek az a feladata, hogy a tudomány akkori állását rögzítse. Megírtam. Nem a mostani, nem is az akkori igényeim szerint, mert persze kutatásra nem volt idõ, csak a már publikált anyagokból dolgozhattam. Mellékesen, nagyon jó kritikákat is kaptam, de kiderült, hogy kifelejtettem a villákat. Restelltem magam, de így adódott. – Azóta többször is kitüntették. Kérem, beszéljen ezekrõl a díjakról és a díjazott munkáiról. Állami díjazásaim nincsenek. 2006-ban megkaptam a Molnár Farkas-díjat, ez voltaképpen életmûdíj, egy építész civil szervezõdés alapította. Kétszer kaptam meg az Opus Mirabile díjat, amit a Magyar Tudományos Akadémia Mûvészettörténeti Bizottsága alapított azzal a céllal, hogy az elõzõ évben megjelent, szakmailag legjobb publikációt kitûntesse. Két része van a díjnak, egyiket kiállításért, a másikat publikációért lehetett adni. Elõször 1997-ben kaptam meg a Szépmûvészeti Múzeumban 1996-ban rendezett Schickedanz Albert-kiállítás katalógusába írt tanulmányomért – igazában a háttérben ott volt az egész rendezésem, és az úgynevezett monografikus katalógus is a tárgyleíró résszel –; a díj másik részét akkor a Magyar Nemzeti Galériában rendezett, a középkorral foglalkozó nagyszerû kiállításért ítélték oda. Meglepetésemre a díjat 2007-ben is megkaptam, már nyugdíjasként, a Városligeti fasorról, egészen pontosan annak az 1800–1873-ig, tehát a fõváros egyesítéséig tartó idõszakáról írt tanulmányomért, amely a Magyar Mûemlékvédelemben jelent meg. Röviddel ezután megjelent egy német nyelvû, a külföldi olvasóközönség számára kissé átdolgozott változata. Az említett idõben létesült ott egy villanegyed, aminek nagyon érdekes az egész építéstörténete, tulajdonlástörténete, társadalomtörténete. Egyebek között az, hogyan jelent meg itt a pesti polgárság, azok, akik az év nagy részében a Belvárosban, a Lipótvárosban, a Terézvárosban laktak, ott „kint” pedig volt egy nagy kertjük és abban valamilyen kisebb-nagyobb házuk. Azután: hogyan cseréltek ezek az ingatlanok gazdát, kik építkeztek, kikkel építtettek, hogyan változtak az épülettípusok. Az is figyelemre méltó, és valamelyest jellemzõ az egész városra, hogy a polgárság nem magyar volt, hanem német, illetve az akkori idõkben, mondjuk 1848 elõtt ún. rácok. Nem csak a szerbeket, hanem mindenféle görögkeleti vallásút rácnak hívtak Pesten, tehát itt voltak görögök, és elég szép számmal macedón – mind közvetítõ kereskedõk az Oszmán Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia között. – Még Mária Terézia rendelte el, hogy a bécsi Prater mintájára itt is ültessenek fákat, csináljanak parkot a lakosok pihenõhelyéül; a fákat a város adta. – Gondolom, nem lehetett egyszerû dolog mindezeket kideríteni, de biztosan nagyon érdekes és örömteli munka volt. Kitaláltam magamnak egy módszert, hogyan tudom teljes pontossággal felderíteni, hogy kik voltak itt. A városegyesítés elõtti idõszakból Pestrõl sokkal teljesebb az információ, mint Budáról. Mert Pesten mûködött a Szépítési Bizottmány, aminek az iratai és tervrajzai rendesen meg-

50

51

MÁRCIUS

maradtak. Budán ilyen nem volt. Átnéztem az egész, 1873-tól 1926-ig vezetett telekkönyvi állományt erre a területre vonatkozóan, és egy egyszerû ûrlaprendszerben feldolgoztam magamnak. Ezek mindig visszautaltak arra, hogy honnan írták át a telkeket, és ezen az alapon kutattam végig az egész fasort, amíg eljutottam a parcellázásig. Csak egy-két telek esetében nem mûködött ez. Õrült érdekes dolgokat találtam, például egy családi kapcsolatot. Egy kiterjedt evangélikus család tagjairól van szó, akik különbözõ ágról, de mind Észak-Magyarországról, vagy a Szepességbõl, vagy Pozsony környékérõl kerültek Pestre. Ezek a Zsigmondyak, sok gyerekkel. Összeházasodtak a Schulek családdal. Nagyon szép, ahogy nevelték egymás gyerekeit, hogy árva gyerekeket vettek magukhoz, a sajátjaikként nevelték, kiházasították õket. A házasodásukban az volt elsõrendû fontosságú, hogy a feleség lutheránus legyen. Ha a fiúk különbözõ helyeken tanultak, akkor hoztak onnan lutheránus feleséget. Az anyakönyvekben fedeztem fel, hogy ugyanonnan hozott a következõ generáció is. Mindenféle jótékonysági tevékenységük volt. Vajon mit jelenthetett nekik az, hogy a nõegyletüket támogatta József nádor harmadik felesége, aki protestáns német hercegnõ volt? – Ez az oka annak, hogy ott létesült a híres fasori evangélikus gimnázium és templom is? Természetesen. Vásároltak négy telket, és úgy építették rá az iskolát, mellette a templomot. Beljebb meg ugyanígy a reformátusok, elemi iskolát és templomot. Ez az Árkay-féle református templom építészetileg talán még jelentõsebb, mint az evangélikus. – Az elõbbihez még elmondok valamit: a Mátyás templomot restauráló és a Halászbástyát építõ Schulek Frigyesnek, akit általában mindenki ismer, volt egy Vilmos nevû, két évvel fiatalabb öccse, kiváló szemész professzor. A maguk idején õ volt az ismertebb, azonban a páciensei idõvel meghaltak, és Frigyes maradt a közismert név, a fennmaradt alkotásai alapján. Nem tudom, hogy a ma élõ, ismert Schulekek melyiküknek a leszármazottai. – A Fõvárosi Önkormányzat kiadásában sok évvel ezelõtt indult egy sorozat, „a mi Budapestünk”, tetszetõs formájú, tematikus tartalmú zsebkönyvekkel. Ebben a sorozatban két igényes munkája is megjelent, egyik Az Andrássy út, a másik a Budapesti villák. Van egy jó húsz éve tartó kutatási témám, az Andrássy úti villanegyed. Az 1980-as években Soros György kötött a Magyar Tudományos Akadémiával egy szerzõdést kutatások segítésére. Adott – pontos munkatervvel megkötött témára – kétéves ösztöndíjat, és szigorúan meg is kérték a munka teljesítését. Én megpályáztam A villa és városi palota Budapesten témát, amelyrõl hamarosan kiderült, hogy ez túl sok, és végül is az Andrássy úti villanegyedre korlátozódott. Az ösztöndíjat elnyertem, anyagilag függetlenedtem. Két évig annyi pénzt kaptam havonta, amennyi a fizetésem volt, és tárgyi kiadásokra valami minimális hozzájárulást, amibõl tudtam a levéltárban fénymásoltatni. Azelõtt napi nyolc órát dolgoztam, két gyerekem, s a háztartás mellett sok idõm nem volt tudományra, kutatásokra. Kértem szabadságot, de a könyvtárban a külföldi szerzeményezést megtartottam, heti néhány órában elvégeztem. És akkor végigkutattam az Andrássy útnak a külsõ, a Köröndtõl a Hõsök teréig terjedõ részét, a Szondi utcától a fasorig terjedõ szélességben. Fantasztikus mennyiségû anyagot néztem át, de élveztem. Ennek volt elõzménye: 1971-tõl 1988-ig a Szépmûvészeti könyvtárát vezettem. A Szépmûvészeti Múzeumban történt betörés után megkaptuk igazgatónak azt az embert, aki helyett én írtam meg azt a bizonyos fejezetet Németh Lajosnak. Rögtön tudtuk, hogy baj lesz, lett is. Egyszer csak azt mondta, hogy a könyvtár vezetése alól felment engem, de nem rúg ki. 1989-ben ez az ember tudta, hogy nem az õ idõszaka következik, lemondott. Utóda kiváló kollégám, Mojzer Miklós lett, akivel évekkel korábban arról beszéltünk, hogy kiállítást kellene csinálni Schickedanz Albertrõl, aki a múzeum épületét tervezte. Mikor Mojzer odakerült igazgatónak, kérdeztem, megcsináljuk a Millennium 100. évfordulójára? Megrendeztük, én fõfoglalkozásként tehettem, életemben elõször. A kiállí-

MÁRCIUS

táshoz a múzeum három nagy csarnokát, köztük az ún. reneszánsz csarnokot is megkaptam. Az szép idõszak volt. Hihetetlen mennyiségû vázlatot találtam fõleg az Országos Levéltárban, és kidolgozottabbakat a Budapest Történeti Múzeumban – ezeknek az intézményeknek adta oda Schickedanz özvegye a hagyatékot –, és persze sok mindent Schickedanz unokájánál, Piroska néninél, akinél voltak az ágynemûtartóban, és a padláson mindenféle papírok: tanulmányrajzok, vázlatok, születési bizonyítvány, iskolai bizonyítványok. A leveleket sajnos lekéstem, azokat a néni még megjelenésem elõtt elégette. Hetenként egyszer-kétszer elmentem hozzá, irogattam, méregettem, és meséltettem õt. Egyébként a Sziléziából származó Schickedanz-család is a pesti evangélikus polgársághoz tartozott, és az Albert esetében is Pulszky Ferenc volt a támogató, aki rajta kívül másokat is segített, már korábban is. A kutatásaim során találkoztam azzal, hogy a fiúkat támogatta az egyetemen, majd az álláshoz jutásban is. Halála után a legkisebb fia, Pulszky Garibaldi is segítette Schickedanzot. – Mégis milyen csúnyán megtámadták az Országházban Pulszkyt. Az a fia volt, a kiváló mûvészettörténész Károly. Azt hiszem, Herczeg Ferenc írta róla, hogy irritáló volt, mert nem Karcsinak hívták, hanem Sárlinak (Charly), nem kolbászt evett, hanem osztrigát, nem vörösbort ivott, hanem pezsgõt, és elvette feleségül Márkus Emíliát, a színésznõt. Egy nemesember! Persze Ferencet is piszkálták, mert nem körszakálla volt, hanem kis hegyes, franciás szakálla, és rettentõen zavarba ejtõ volt a fantasztikus okossága és mûveltsége. Mindig kilógott a sorból. Mind a hat gyereke nagyon mûvelt volt. – Rengeteg Schickedanz-festményt is kiállított. Biztosan még egy csomó lappang is. Schickedanz építész létére jobban szeretett festegetni meg rajzolgatni. A millenniumi munkák kezdetekor, még a Mûcsarnok építésekor, amit szintén õ tervezett, társult hozzá a bécsi építész Herczog Fülöp, egy jó üzletember, aki amolyan menedzser is lett mellette. Õ tervezte a Hõsök terén létesített Millenniumi emlékmû építészeti részét is, a miniszterelnök Schickedanzot és Zala Györgyöt bízta meg pályáztatás nélkül, arra hivatkozva, hogy rövid az idõ 1896-ig. (1927-re lett kész az emlékmû, 12 évvel Schickedanz halála után!) A Szépmûvészeti Múzeum megtervezésére pályázat után kapott megbízást. A levéltárban és a Kiscelli Múzeumban szebbnél szebb vázlatterveket találtam. Érzékelhetõ volt, hogy ült otthon, gondolkodott és rajzolt. Ez a kiállítás felverte a festményei árát, úgy hogy szegény Piroska néni és lányai konszolidált körülmények között élték utolsó éveiket. De valljuk meg, hogy festõként õ egy tucatból az egyik volt. – Akármi jutott is Magának attól az átmeneti igazgatótól, volt benne jó is: így foglalkozhatott igazából Budapest legszebb jelképei közül néhánnyal, mint a Hõsök tere és annak egész környéke, az Andrássy út és környéke, a Fasor, az Országház. Egyik volt kedves kolléganõmmel többször mondtuk: valahogy csak meg ne tudja, hogy tulajdonképpen jót tett velem. A Schickedanz Albert 1846–1915, valamint az Országház-, vagyis Buda-pesti országháza-tervek 1784–1884 kiállítást már Mojzer Miklósnak köszönhetem, aki viszont tudatosan tett jót velem, amikor azt mondta, hogy ezt is meg kell csinálni, és része volt abban, hogy alaposan megcsinálhattam. Már a Schickedanz-kiállítást úgy akartam megrendezni, hogy mindazoknak a pályázatoknak a teljes anyagát bemutassam, amelyekben õ szerepelt. Ezt különbözõ okokból nem tudtam megtenni, helyileg is túlméretezett lett volna. Megmaradt tehát ez az Országház-pályázati remek anyag. Mondtam Mojzer Miklósnak, valakivel meg kellene csináltatnia. Azt felelte: menjen el nyugdíjba és csinálja meg. Volt pár keresetlen szavam, aztán megegyeztünk. Érdekességként: a Szépmûvészeti Múzeumban Schickedanz tervrajzai nem maradtak meg, csak a leltárkönyvben, de az Országház terveit – a pályázók között olyanok vannak,

52

53

MÁRCIUS

mint Otto Wagner, aki azért nem akárki volt – a Parlament Múzeum õrizte, majd az 1950-es években egyben átadták az Országos Levéltárnak, a megépült épületre vonatkozó anyag kivételével. Azt megtartották maguknak. Mindenféle jó tervek voltak Gerstertõl, Steindltõl is, amikhez megírtam a pályázat történetét. Meg kell jegyeznem, hogy a különbözõ Ország-, illetve Képviselõházak (Sándor utca, Magyar Nemzeti Múzeum, a várbeli ideiglenes Országház), valamint az 1840-es tervpályázat történetét korábban Komárik Dénes, Pereházi Károly, ifjú Bibó István, Kelényi György nagyjából feldolgozták. – Mi az oka annak, hogy az 1840-es évekbeli pályázat, amit a Feszl Frigyes megnyert... Ez vagy ezer helyen olvasható, de nem nyerte meg, el sem bírálták. A jóindulatú és lelkes Vámos Ferenc dobta be tévesen a köztudatba. Komárik Dénes tisztázta ezt a kérdést korábban, és a katalógusunkban is. – Foglalkozott Kozma Lajos villáival is. Érintõlegesen csak, a kiállítása kapcsán. Valamikor készültem egy kis könyvet írni róla, de a múzeumi munkától nem tudtam, és abbahagytam. Kozma Lajost borzasztóan fontosnak tartom, mert õ volt az, aki egyrészt a század elejének a gondolkodását közvetítette a két háború közötti idõben az építészet terén, másrészt sokkal mívesebb és igényesebb volt a részletek tekintetében, mint azok, akik a háború után kezdték az építészeti munkát. Igaz, mindig nagyon pénzes megrendelõi voltak, tehát a lehetõsége is sokkal nagyobb volt arra, hogy keresztülvigye, amit akart. – A múzeumi állás elõtt, a Képzõ- és Iparmûvészeti lektorátusban mivel foglalkozott? Az egy különleges intézmény volt, egyesek cenzurátusnak is hívták. Mikor odakerültem, évente államilag meghatározott fix összeget fordítottak képzõmûvészetre. Egy bizottság pályázaton, vagy egyenes megbízásban kiadta a munkát a nyilvántartott mûvésznek, és alkotás közben különbözõ fázisokban a zsûrik megbírálták, ami néha rémes volt. Legnagyobb eredményem akkor volt, amikor elértem, hogy Nagy Sándor, a szabolcsi paraszt fiúból lett szobrász, aki jól faragott, de nem tudott mintázni, gipszminta nélkül kifaraghatott egy kõszobrot. Utána egy kolléganõmmel kettõnket kijelöltek, hogy mi zsûrizzük az ország összes kiállítását. Megismertem sok kiváló mûvészt, az országban mûködõ mûvészek 80-90%-át, közöttük sok kiváló embert – csak néhány nagyot említek: Csohány Kálmán, Kondor Béla, Ország Lili, Bálint Endre, Kiss Nagy András –, de a napi munkám örökös kínlódás volt, szerettem volna onnan elkerülni; azonban most, annyi év után visszatekintve azt mondom, hogy mégis csak jó volt. – Szeretném, ha beszélne a családjáról. Hogy került ide, van-e a Ferencvároshoz kötõdése? És végül: ugye most is dolgozik valamin? A férjemmel találkozott, õ szerkesztõ volt, a Napi Gazdaságtól ment nyugdíjba. Két gyermekem van: a lányom lengyel szakon végzett és most informatikusként dolgozik, neki is két gyermeke van, egy végzés elõtt álló bölcsészhallgató lánya és egy harmadéves építészhallgató fia. A fiam matematikus, az ELTE-n tanít. Több mint 38 éve költöztünk ebbe a lakásba. A házat ismertem elõzõleg is, tudtam, hogy jó, és a lakásunk is az. A kötõdésem vegyes. Szeretem ezt a vidéket, a Dunát, a panorámát, de az utcai közlekedés rettenetes zaja – fõleg a teherautóké, kamionoké – a zárt ablakon keresztül is behallatszik, és hát már egyre kevésbé van kedvem lejárni, nézzen ki, mi van itt. Lebontották a Közraktárakat, letiporják a parkot, locsolásra már nemigen van pénz, ami fû kipusztult, nem pótolják. A munkáról: valóban dolgozom, az Andrássy útról szóló tanulmánykötetem, remélem, hamarosan meg is jelenhet. – Én is remélem, és köszönöm a beszélgetést. KEÖVES FERENC

MÁRCIUS

Kézmûvesek dicsérete 50 év a Lónyay-utcában

Végh Árpád 1957-ben alapította „mûszeripari üzemeit”. Az alapító akkoriban a házmesterék fia volt, aki a Lónyay utcai kerékpármûszerésznél szabadult, aztán a Radiátor Gépgyárban tanult meg kiválóan hegeszteni, és a Finommechanikai Mûvekben dolgozott elõször mûszerészként, aztán a tehetséges fiatalembert „kiemelték” és technológus lett. Estin a Kandó Kálmán Technikumban szerzett oklevelet. 1957-ben az „üzem” a ház udvarán álló fáskamra volt, az elsõ mûködési forma a környékbeli motorkerékpárok javítása, elõször csak munkaidõ után, „fusiban”. A forradalom után a mester önállósította magát, „maszek” lett. Ki ismeri ma már ezt a félve tisztelt kifejezést, ami a magán szektor kifejezést takaró betûszó? Megtelt az udvar javításra váró motorokkal. Milyen nagy szám volt a Nagyvárad téri hentes oldalkocsis BMW-je! A bevételbõl megkezdõdött a saját géppark felépítése: az elsõ esztergapad ma is mûködõképes. A mûhely technológiai színvonalát jelzi, hogy dolgozhattak a KETI-nek (Kisipari Exportra Termeltetõ Vállalat), még van pár ezer tû azokhoz a lemezbõl sajtolt iskolai körzõkhöz, amik Kubába kerültek. Aztán jött a nagy ugrás a Svéd Golyóscsapágy RT. eredeti nevén SKF. Kis kortörténeti magyarázat: A népi demokrácia alatt megszûntek-felszámoltak-elmenekültek a külföldi tulajdonú cégek. De golyóscsapágyra szükség volt. Az SKF kereskedõ cégként maradhatott, és az állam – valutáért – vásárolt tõlük. Amire viszont nem jutott kemény „pénz”, azt az SKF legyártatta itthon. Ebbe a körbe került be a VÉMÛ, és ez a biztos megrendelõi bázis teremtette meg a fejlõdés alapjait. A rendszerváltás mindent megváltoztatott, az SKF már nem rendel, csak importál. De a váltásra már készen voltak az új termékcsaládok. Elsõként kezdték el – svájci ragasztóval és technológiával – fékbetétek ragasztását. Hengerfej javításban-felújításában ismét a csúcson vannak. Nem csak javítanak, hanem saját gyártású alkatrészekkel jelentõs hazai és külföldi kereskedelmet is folytatnak. A váltás nem csak technológiai-piaci értelemben zajlott sikeresen, hanem megtörtént az is, ami általában nem szokott sikeres lenni: Végh Árpád alapító fia, Végh László vette át és irányítja a céget. A biztos megrendelõi háttér elvesztése után az új termékek bevezetése, a viszonteladói kereskedelem kiépítse már az õ irányítása alatt történt meg. Büszkén beszél a klágenfurti gázüzemû autóbuszokba szállított VÉMÛ alkatrészek sikerérõl.Mi a cég fejlõdésének alapja? Az üzleti érzék, a szerencse, a jó munka megszerzése? Azt gondolom, hogy a fegyelem, a szakmai tudás és az ebbõl fakadó minõség. Hengerfejben õket keresi a Volvo, az Országos Mentõszolgálat, meg azok, akik máshol elakadtak. Még nekik ia fejtörést okoz a húszas évekbõl származó veterán Rolls Royce, aminek a hengerfejét nyers öntvénybõl kellene „megálmodni”. Menne is a dolog, ha elég jó volna az öntvény! Ez az a tõke, ami az övék, amire a kemény piaci viszonyok mellett is építhetnek. Büszke vagyok rá, hogy nem kellett elbocsátanom egyetlen munkatársamat se! – számol be cégvezetõi filozófiájáról Végh László. Kívánunk kitartást és változatlan belsõ tartást a nagyon is változó világban, és a késõi krónikásnak javasoljuk, hogy keresse a centenáriumát ünneplõ VÉMÛ-t. Orbán György

54

MÁRCIUS

Nyomortelep eltûnôben?! A rehabilitáció elérte a Dzsumbujt is Megnyerõ arcú, kissé borostás fiatalember jön szemben a két, még meglévõ háztömb között. Felismered? – Ismerõs, de nem. Budapest, IX. kerület. Illatos – Gubacsi út sarok, a Dzsumbujban vagyunk. Helyesebben, ami még maradt belõle, a telep egyharmadát már lebontották. Kísérõm Szántó Kata, a „néhai” Dzsumbuj Help vezetõje kérdezget, hogy felismerem-e ezt vagy azt, mutatja a befalazott lakásokat, eltûnõdünk, melyikben ki lakott. Magam is, Kata elõdjeként a Ferencvárosi Családsegítõ Szolgálat Dzsumbujba kihelyezett részlegének munkatársa voltam, de oly régen – 1998 és 2003 között –, hogy nem csoda, ha erõltetnem kell a memóriámat, hogy felismerjem a borostás fiúban Sz. Lacit, aki ördögfióka mivoltával vívott ki szûnni nem akaró odafigyelést a nyári táborozásaink során. Valami feldereng nála is, látszik az arcán, amikor köszönünk egymásnak, de nem állunk meg tisztázni a merengõ, majd tovatûnõ gondolatot; mindenki megy a dolgára. Pedig volna mit felidézni: akár a telep több mint 70 éves történetét, akár az itt élt emberek kivétel nélkül küzdelmes életét, akár az ide születõ, majd ugyancsak itt felnövekvõ gyerekek mindennapjait, akár a lakók érdekében létrehozott szociális intézmény, a Dzsumbuj Help sajátos viszonyát az itteni emberekkel. Igen, még mindig a Dzsumbuj. A minilakótelepet 1937-ben építették. „Budapesten az 1930-as évekre soha nem látott méreteket öltött a szegénység. Hatalmas nyomornegyedek jöttek létre a IX. és a vele szomszédos X. kerületben, a Zita-, a Mária Valéria- és az Auguszta-telepek. Ám nemcsak a hivatalosan is létezõ nyomornegyedekben tengõdtek szörnyû körülmények között az emberek. Akiknek ezekben sem jutott hely, azok maguk eszkábálta, sárfalú, kátránypapír tetejû tákolmányokban húzták meg magukat. Ferencvárosban, a kiserdõben jött létre egy ilyen illegális, ún. „vadtelepülés”, amelyet a köznyelv „néger faluként” emlegetett. A telepeken és a vadtelepüléseken élõk zöme munkanélküli volt. A mindennapi megélhetési gondok, a kibírhatatlanul zsúfolt, feszültségekkel teli környezet, az egyre aggasztóbb közegészségügyi és járványügyi helyzet intézkedésekre késztette a fõváros akkori vezetését. A két világháború közötti idõszak legjelentõsebb szociálpolitikai kezdeményezéseként Budapest három új lakótelep építésére szánta el magát: a Hõs utcában, a Bihari úton és az Illatos úton. Utóbbi a Dzsumbuj néven elhíresült szegénytelep.”1 Ambrus Péter A Dzsumbuj címû, sokat idézett szociológiai munkájában így ír a ragadványnév lakókra gyakorolt hatásáról: »A telepen élõk csak késõbb fogták fel, hogy ebben az elnevezésben ellenséges elõítélet-rendszer nyert megfogalmazást. Ez ugyan a szegényeket nem érte teljesen váratlanul, de volt benne számukra valami szokatlanul új is: lakóhelyük puszta ténye mindnyájukat egységesen megvetett és kitaszított kisebbségi létbe kényszeríttette, ami a „rongyos de tiszta”, „tisztességes” szegényektõl – azaz saját fajtájuktól is – mint még azoknál is megvetendõbbeket elkülönítette, sõt szembefordította velük. Ez a kisebbségi lét hamar alapélménnyé vált. Az ellenséges külvilággal

1

Kecskés Éva: Dzsumbujisták, 2004. 3. sz.

55

MÁRCIUS

szembeni „Dzsumbuj identitás” azonnal kialakult. Még legalább egy évtized el fog múlni, amikorra úgy-ahogy létrejön a telep belsõ életét szabályozó normák mindenki által nagyjából elfogadott rendszere, és talán több, mire ez valódi, életmódot formáló belsõ erõvé válik. De az alapvetõ érték- és normarendszer, ami köré minden további szervezõdni fog, már ekkor megszületett. A „Dzsumbuj-tudat” igazi kisebbségi tudat.«2 E nagyon gyorsan kialakult elõítélet-rendszernek az okait keresve Ambrus Péter és csapata elsõsorban a telep szerkezetét teszi felelõssé, nem véletlenül. „A Gubacsi út és az Illatos út keresztezõdésénél lévõ szabálytalan alakú, kb. 100x50 méteres telken három négyszintes ház áll – ez maga a mini lakótelep. A házak nyújtott téglalap alakúak, és egyenként két-két épületbõl állnak, amelyeket közös, az épületrészek között önállóan álló lépcsõház köt össze. Az egymáshoz közelebbi oldalaikon futnak a függõfolyosók, amelyekrõl a lakások nyílnak. A három ikerház merõleges az Illatos útra, így onnan remekül be lehet látni a házak közötti, 8 méter széles udvarokba és a gangokra. Miután az élet – különösen jó idõben – itt zajlik, kívülrõl mindent láthat, aki kíváncsi rá. Már ez is nagyon zavaró lehet, azonban ennél sokkal siralmasabb a lakásokon belüli helyzet. A házak átadásakor, 1937-ben összesen 426 lakás volt a telepen, egyenként 28 m2es alapterülettel. A házmesterlakások és a viceházmester-lakások, saját wc-vel, és az elõbbiek két szobával rendelkeztek. A kezdeti idõszakban cca. 4500 ember élt itt, egy-egy szobában akár két család is, ha egyenként „csak” 3-4 gyereket neveltek. A lakások ugyanis eredetileg egyetlen helyiségbõl álltak, a szobát a konyharésztõl pusztán a padlózat anyagának különbsége választotta el. Falat csak 1965-ben húztak a két helyiség közé. Építészeti újdonság volt, hogy két lakás egy közös, 120 cm széles belépõbõl nyílt jobbra és balra, s a bejárati ajtóval szemben állt a két lakás közös WC-je. Ez a csöpp elõtér, az úgynevezett fülke láncolja össze a „fülkelakásokban” élõket, és teremt alig elviselhetõ társbérlõi viszonyt. A falak papírvékonyak, minden áthallatszik, a családok zárt ajtó mögött sem érezhetik egyedül, egymás között magukat. Az intimitás lehetõsége a telepen szinte nulla.3 A telep szerkezete, a fülkelakások kicsinysége, és különösen a bennük élõk nagy száma teszi nehézzé az ilyen, vagy hasonló helyeken lakó emberek életét. Ha mindez azzal a stigmával is együtt jár, hogy pusztán a lakcím alapján lenézés, félelem, menekülési szándék tükrözõdik a Dzsumbujban élõvel kapcsolatba kerülõ arcán, akkor még nehezebb, megalázó. Különösen gyerekként fájdalmas megélni ezt. A legnagyobb baj azonban akkor van, ha a felsorolt adottságok mellé a javak szûkössége is társul, amit a foglalkoztatottság, a munkalehetõségek hiánya okoz elsõsorban. Más, lényeges szociológiai tényezõk is nagyban befolyásolják egy család életének színvonalát: gyerekek, pontosabban eltartottak száma, a felnõttek iskolázottsága, amely a

2 3

Ambrus Péter: A Dzsumbuj, 1983. Kecskés Éva: Dzsumbujisták, 2004.

56

57

MÁRCIUS

munkaerõpiaci részvétel alapvetõ kritériuma, a lakás komfort fokozata, kulturális jellemzõk, jövedelem, egészségügyi helyzet és még sorolhatnánk. Márpedig a szegénytelepeken – a városok slumosodó részein, de immár vidéken is egyre több helyen, a csekély lakosságszámú leszakadó térségek kistelepülésein is –, a szegregálódás ab ovo nehéz, méltatlan élethelyzeteket eredményez. A társadalom perifériájára sodródó emberek gyûjtõhelyei, egyértelmû jellemzõjük a szegénység, mélyszegénység. Olyannyira élõ problémáról van szó, hogy a szociális ügyekért felelõs – aktuálisan változatos nevû – minisztérium, kutatásokat végeztetett: meghatározott paraméterek szerint az ország 33 kistérségében 721 szegregátum szerepel. E települések között egy sincs, amelyiknek az összlakossága meghaladná a 15 ezret, vagyis a nagyvárosi szegregátumok tovább növelik ezt az elképesztõ számot. Utóbbiak egyik legismertebbje a Dzsumbuj. Lassan már múlt idõben beszélhetünk róla, mert bár a ’70-es, ’80-as években jelentõsen csökkent a lakók száma – a panelprogram során a többgyerekes családok nagyobb részének sikerült elköltöznie –, de a gazdasági rendszerváltozás elsõ áldozatainak nagyvárosokba történõ áramlása ismét feltöltötte a telepet. E vesztesek az ország hátrányos helyzetû részeibõl, elsõsorban Észak- és Kelet-Magyarország területérõl érkeztek, ahol leghamarabb szûntek meg a munkahelyek, s az érintettek iskolázatlanságuk okán is, nem rendelkeztek olyan kompetenciákkal, amelyekkel a hatalmas változások közepette boldogulhattak volna. Mint a mesében, elindultak szerencsét próbálni, de ezek a mesék ritkán végzõdtek hepienddel, inkább csak a mindennapok túlélése jelentett és jelent ma is sikert. Felnõtt az akkori kisgyerekek generációja, és örökségként megkapták szüleik elhárító, létfenntartó mechanizmusait, amelyek bár a külvilág számára sokszor visszatetszõek, de nekik az életben maradást jelentik. Éppen ezért olyan nagy jelentõségû, hogy a minden szegénytelep egyik jelképét, a Dzsumbujt, különbözõ elképzelések mentén próbálta a helyi társadalom emberi lakóhellyé tenni. Ennek egyik eszköze volt a fülke lakások összenyitása, így különbözõ átépítésekkel 56 m2-es tereket birtokolhattak a szerencsésebb családok. Másik megoldási elképzelés a kihelyezett szociális intézmény, a már említett Dzsumbuj Help létrehozása. Sokfajta próbálkozás, ötlet, a szociális munka eszköztárának elemei dacára, az alapproblémákat ez sem tudta orvosolni, tüneti kezelés volt csupán, bár egyes családok, a gyerekek életében konkrét segítséget tudtak adni. Az ott dolgozó szakemberek törekvése is a telep mielõbbi megszüntetésének vágya volt – legalábbis lakóhelyként. Az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXXV. törvény megalkotása, valamint az uniós források megszerzésének ígérete lendületet adtak e törekvéseknek. A Külsõ-Ferencváros városrehabilitációs intézkedési tervének elfogadása már a konkrét megvalósulás fontos lépése, ehhez a vonatkozó szabályok szerint Integrált Városrehabilitációs Stratégia elkészítésére volt szükség, és nem utolsó sorban forrásokra, amelyekbõl a kerület cserére felajánlható lakásokat vásárolt a fõváros több kerületében. A döntéshozók is osztották a szociális szakemberek azon nézetét, hogy „szét kell szórni” a lakókat azért, hogy a devianciák,

MÁRCIUS

rossz szomszédsági viszonyok ne termelõdjenek újra. Persze, minden szempont nem került a prioritások közé, amit a szociális utógondozás megkövetelne, de nem is szociális városrehabilitációról, hanem telepfelszámolásról van szó. A kritikát szakmai írásokban érdemes megfogalmazni. Még el kellett telnie jó pár évnek, amikor elérkezett – az építés évét leszámítva – az Illatos út 5/A/B/C. három lakótömbjének életében a legfontosabb dátum: 2009. június 4. Hosszú vajúdás után, ekkor kezdõdik meg a hivatalos felszámolás, az ’A’ jelzésû blokk tényleges bontásával. Amíg a dózerolás valójában elkezdõdhetett, a kerület döntéshozói számos intézkedéssel igyekeztek a folyamatot generálni. Voltak vitatható döntések is. A szociális elemeket, amelyek a lakók humánus elköltöztetését segítették volna, többnyire margóra helyezték, de az kétségtelen, hogy egy viszonylag korrekt eljárást dolgozott ki az önkormányzat arra vonatkozóan, hogy a bérleti jogviszonnyal rendelkezõ családok számára milyen módon biztosítják az elköltözést. A felajánlott cserelakások rendszere fõszabályként megfelelõ, a lebonyolítás is általában elfogadhatóan zajlott. Azonban a lakhatás pénzbeli megváltása igen cinikus megoldás, hiszen a 28 m2es, komfort nélküli lakások 1-1,5 milliós ellentételezése semmilyen lakásmegoldáshoz nem elég hitel és/vagy önerõ nélkül. Utóbbi a szóban forgó családoknak nem áll rendelkezésére, még akkor sem, ha a közbeszédben a „segélybõl élõk” bélyeg nagyon nem helytálló. Dolgoznak valahogyan, többnyire a fekete vagy a szürke gazdaságban. A kifizetés a hajléktalanságot generálja. Másik probléma az ún. önkényesek, a jogcím nélkül a telepen tartózkodók lakhatása. Nem érdemes egy rövid cikkben firtatni, hogy miként állhat elõ ma Magyarországon olyan helyzet, amikor emberek tömegének nincs hivatalos lakhatása, vö. a hajléktalanság kérdéskörével. Városi szegregátumokban gyerekes családok is elõfordulnak – igaz, valóban kevesen –, akiknél ez a helyzet. Számukra hivatalosan nem hoz megoldást a telep felszámolása. Nekik marad a vándorlás, a rokonság részérõl a befogadás. Albérlet ritkán a mai árak mellett. A szociálpolitikai kedvezmény befagyasztása a gyerekes családok lakhatási eszköztárát súlyosan érinti, és nem is annyira a szegénytelepeken élõkét, mert a szocpolos építkezésekre iparszerûen ráépült lakásmaffia tevékenysége következtében õk többnyire el szokták „adni” ezt a kedvezményüket, a hivatalosan igényelhetõ összeg töredékéért. Ezek a részletek is hozzátartoznak – és még ezer másik – egy szegénytelep életéhez, de vissza a Dzsumbujhoz. Igen, még mindig a Dzsumbuj. A Dzsumbuj Help 2001-es saját felmérése szerint akkor 778 ember élt a telepen, az összenyitások, lezárások következtében lecsökkent számú, 309 lakásban. Az ’A’ épület lebontása, és a másik két blokkból való folyamatos kiköltözések miatt, ma 91 lakásban, cca. 200-an élnek még. Ha valamelyik lakás kiürül, azonnal befalazzák, hogy ne lehessen

58

59

MÁRCIUS

elfoglalni, a telepen õrzõ-védõ szolgálat mûködik. Akik még nem tudtak elköltözni, igyekeznek a feltételeknek megfelelni, ami a bérleti díj és a rezsi költségek rendszeres fizetését jelenti, s reménykedve várják, vajon hol, milyen lakást ajánl fel számukra az önkormányzat. Akik már ezen túl vannak, talán többnyire elégedettek, a legnagyobb gondot a magasabb komfortfokozatú lakások fenntartásának megemelkedett költségei okozzák. Ez leginkább a panelbe költözõknél probléma, de a vízórával ellátott lakások is újdonságként jelentkeznek: a Dzsumbujban nem nagyon mérték a vízfogyasztást. Az áramvételezés sem minden lakásban volt szabályos, bár ez is kevesebbnél, mint amit a közvélemény mindig gondolt. Igen, a státusz-emelkedés költségekkel jár, bár a dzsumbujos lakásokért sem lényegesen nagyobb, sem sokkal magasabb komfortú nem járt, kicsivel azonban mindegyik jobb a réginél – legalább egy tusolóval. Általános nézet, hogy a magyar lakosság nem eléggé mobilis, nehezen mozdulunk, költözünk, még akkor is, ha ez életszínvonal emelkedéssel kecsegtetne. Megvan ennek az állításnak az ellentézise, is hogy mennyire lehet minden szempontból a röghöz kötöttségeket optimálisan felszámolni. Nincsen számottevõ bérlakás – pláne szociális – állomány, ma a saját tulajdon megszerzése életprogram. Annak elhagyása, minden járulékos következményével (gyerekintézmény váltás, biztos munka, ismerõsök, rokonok segítõ közelsége, stb.) bizony nem egyszerû. Egy rossz hírû, stigmaként megélhetõ szegregátumból elköltözni társadalmi emelkedést jelent, de a változások akkor is energiát igénylõek, a nagy ugrások nehezen megszokhatóak. Különösen idõsebb korban. Azok a dzsumbujisták, akik gondolni sem mertek arra, hogy egyszer valóban megszûnik a telep, és berendezkedtek, lehetõségeikhez képest befektettek, szépítették a lakásaikat, jogosan szeretnének hasonló színvonalú lakóteret, mint amit saját mikrokozmoszukban, a falaikon belül létrehoztak. Ez is egy szempont, ami szintén árnyalja a telepfelszámolásokat. Mégis: jól van ez így! Nincs hiteles információm arról, hogy mikorra fejezõdik be teljesen a Dzsumbuj felszámolása, talán a 2015-ös dátum reális, de ehhez amúgyis a kerület erõforrásainak, prioritásainak, terveinek ismeretére lenne szükség. Mindenesetre a Gubacsi – Illatos út sarkán már csak egy törmelékes, de sima terület található, aztán az a 8-10 nyárfa, amely az ’A’ és a ’B’ épület között az árnyat és az ózont adta. A maradék két, börtönszerû épület még áll, lehangoló befalazott ablakokkal. Az udvarokon rend van, nyoma sincs a szétszedésre váró autóroncsoknak, sokkal kevesebb gyerek akar folyton a szemetes konténerekben játszani. A változás visszavonhatatlanul elindult, s bár akik még ott laknak, egyre nehezebben várják, hogy rájuk is sor kerüljön, de a jövõképükben biztos pont a költözés lehetõsége. Az egyik fiatalasszony két helyen takarít, hogy két kicsi gyereke ellátása mellett fizetni tudja a rezsit, a világért nem maradna el a számlákkal. Adósságkezelésben is részt vesz, minden lehetõséget megragad, hogy el ne szalassza élete nagy esélyét: kikerülni a Dzsumbujból, ez önmagában óriási dolog, és „valami jobb környékre” – mondja. Közben egyfolytában mosolyog. A legnagyobb esélyt a gyerekek kapják a telepfelszámolással, és ez „minden pénzt megér”. Hogy nem megbélyegzettként, nem kell a lakhelyüket szégyellniük; hogy nem a környezet lehúzó tendenciája szerint elõre belátható rossz karrierek várományosai, hogy nem a kriminalitás és deviancia a kikerülhetetlen példa számukra; hogy lesz egy saját asztaluk, ami elfér, és tudnak tanulni mellette, és a serdülõ lányoknak sem okoz problémát a mindenki elõtt való mosakodás ... Ezek mind a telepfelszámolás közvetlen eredményei. Még mindig a Dzsumbujról beszélünk, de talán már nem sokáig. Inkább a többi szegregátumra kellene figyelnünk, már van egy fél, pozitív példa hozzá. 2009. november 15. KECSKÉS ÉVA

MÁRCIUS

Kisa Judit dietetikus reformreceptjei Húsvéti (nagyböjti) menüsor – 4 személyre

Péntek leves Hozzávalók: 2 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyemgyökér, 1 kisebb zellergumó, darabka póréhagyma vagy 1 kis fej vöröshagyma, 2 csapott kiskanál só, 5 evôkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1 csokor petrezselyem, 2 kiskanál szárított majoránna, 2 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál ôrölt paprika, 2 babérlevél, 6 dkg vörös lencse, 6 dkg köles. A megtisztított zöldséget lereszeljük vagy apróra vágjuk. Olajon megpároljuk a sóval, és hozzáadjuk a felaprított petrezselyemzöld felét, a majorannát, a zúzott fokhagymát és az ôrölt pirospaprikát. Kb. 1 liter vízzel felengedjük, sózzuk, beledobjuk a babérlevelet, a megmosott lencsét és a kölest. 20 perc alatt puhára fôzzük. Tálaláskor a maradék petrezselyemzölddel díszítjük. Elkészítési idô: 1 óra. Ötlet: ízesíthetjük még felaprított paradicsommal vagy paradicsomlével – amit belefôzhetünk vagy tálaláskor önthetünk bele. Parajtorta Hozzávalók: A tésztához: 30 dkg teljes kiôrlésû búzaliszt, 10 dkg vaj, 2,5 dkg élesztô, 1 mokkáskanál méz, 1 mokkáskanál koriandermag, 1 dl tejföl, 1 csapott mokkáskanál só, 0,5 dl langyos víz, 2 evôkanál kukoricadara. A parajos töltelékhez: 1 kg paraj, 3+4 evôkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, 4 közepes fej vöröshagyma, 1 csapott kiskanál só, 4 gerezd fokhagyma. A tejfölös keverékhez: 2 dl tejföl, 3 tojás, 10 dkg reszelt sajt, fél mokkáskanál ôrölt szerecsendió, 10 dkg napraforgómag. Összemorzsoljuk a lisztet a vajjal, langyos vízben feloldott élesztôvel és a többi hozzávalóval. Puha tésztává dagasztjuk, és 30 percig langyos helyen kelesztjük. A parajt megtisztítjuk, megmossuk, csíkokra vágjuk, s 3 evôkanál olajon megpároljuk. Az apróra vágott vöröshagymát 4 evôkanál olajon üvegesre pároljuk a sóval és a szintén apróra vágott fokhagymával. Végül összekeverjük a parajt a hagymával, ez lesz a parajos töltelékünk. A tejfölös keverékhez dolgozzuk össze a tejfölt a tojással, a reszelt sajttal, ôrölt szerecsendióval és a napraforgómaggal. A tésztával kibélelünk egy tortaformát, úgy, hogy pereme is legyen. Szórjuk rá a kukoricadarát, hogy az esetleges nedvességet is magába szívja. A tésztára kenjük a parajos keverék felét. Erre öntjük a tejfölös massza felét, majd újra a spenótos keverék és a tejfölös keverék jön. Elômelegített sütôben, 180-200 °C-on kb. 30-40 percig sütjük. Elkészítési idô: 1 óra 30 perc. Ötlet: a friss parajt helyettesíthetjük 40 deka mélyhûtöttel is. Ha a tejfölös keverékhez füstölt sajtot adunk, remek ízt ad az ételnek. Gyümölcsös túrókrém Hozzávalók: 25 dkg túró, 2 dl natúr joghurt, 8 dkg méz (4 evôkanál), 5-6 levél citromfû, 30 dkg friss vagy mélyhûtött gyümölcs, 1 dl tejszín. A túrót összekeverjük a joghurttal, mézzel, apróra vágott citromfûvel és 25 deka apróra vágott gyümölccsel. Kelyhekbe vagy kompótos tálakba tesszük. Tetejét tejszínhabbal, a maradék egész gyümölccsel, citromfûvel díszítjük. Elkészítési idô: 10 perc.

60

MÁRCIUS

Ferencvárosi emléktáblák LÓNYAY MENYHÉRT (1822–1884) politikus, író emléktáblája a Lónyay utca 4-6. alatt Tanulmányait otthon, majd amikor családjával 1833ban Budára költöztek, a budai piarista gimnáziumban és a pesti egyetemen végezte. Egyetemi éveit Madách Imrével töltötte, õszinte, bizalmas barátság alakult közöttük. Néhány társukkal együtt irodalmi kört alkottak, ahol egymás írásait bírálgatták. 1839-ben bölcsészdoktorrá avatták. Iskolái végeztével Tanárky Gedeonnal és az õ testvéreivel beutazta Magyarország és Erdély nagy részét, majd nagyobb utazásokat tett külföldön, ahol közgazdasági szakismereteket szerzett. A gazdaságban és a megyei életben talált foglalkozást, és a közpályára készült. Bereg vármegye huszonegy éves korában egyhangúlag választotta meg követévé az 1843-as országgyûlésre; a gróf Széchenyi István terveit támogató Szabadelvû Párttal szavazott. Pozsonyban országgyûlés által kiküldött Országos Kereskedelmi Választmány munkálatait szerkesztette. 1847-ben befejezte utazásait, s hazatérve azonnal nagy feltûnést keltett Hazánk anyagi érdekei címû mûvével. Tevékeny részt vett a Szalay László, majd a Csengery Antal szerkesztése alatt megjelenõ Pesti Hirlapnak. Bereg megye immáron másodszor választotta meg követéül az 1847-es országgyûlésre, ahol aktívan részt vett az 1848 áprilisi törvények megalkotásában. Az 1848 júliusában újonnan megnyílt parlamentnek haláláig tagja maradt. 1848. szeptember 5-tõl 1849. augusztus 11-ig pénzügyminisztériumi tanácsos, 1849. május 6-tól augusztus 11-ig pedig a Szemere-kormány államtitkári teendõk megbízottja. A világosi fegyverletétel után õ is külföldre menekült és egy ideig Párizsban élt; a Collège de France-ban Michel Chevaliernak volt hallgatója. A király kegyelmében részesülve 1850-ben visszatért Magyarországra, ahol mezõgazdasággal és irodalommal is foglalkozott. Nagy szerepe volt hazánk pénz- és hitelintézeteinek létrehozásában. Egyik alapítója volt 1858-ban az elsõ hazai biztosító társaságnak, késõbb ennek az utódjának, a Pannonia Magyar Viszontbiztosító Részvénytársaságnak, amelynek elnöke lett, ugyanúgy, mint a Magyar Földhitelintézetnek gróf Dessewffy Emil együtt, kinek halála után az elnökségben a helyére lépett, és ezt a tisztséget húsz évig viselte. A Tisza-szabályozásának ügyében – mint a Felsõszabolcsi Társulat elnöke – , s az õ indítványára összehívott 1857–58-as nagygyûléseken vitt vezérszerepet. Az Országos Gazdasági Egyletnél a közgazdasági szakosztály elnöke volt. Ezeken kívül számos vidéki egylet, takarékpénztár, iparegylet és közhasznú vállalatok is neki köszönhetik létrejöttüket. 1867. febr. 20-tól 1870. máj. 21-ig magyar pénzügyminiszter az Andrássy-kormányban, 1870-71-ben közös pénzügyminiszter, 1871. nov. 14-tõl 1872. dec. 4-ig miniszterelnök és egyúttal honvédelmi miniszter. 1871-ben grófi rangot kapott. Az ellenzék élesen támadta pénzügyi politikáját, sõt egyéni feddhetetlenségét, mire lemondott. 1861-tõl az MTA alelnöke, 1871-tõl haláláig elnöke. 1885-ben neveztek el róla utcát Ferencvárosban.

61

MÁRCIUS D. L.

Magyarázkodó fohász Uram ha nem imádkozom akkor is Te tudod tudom csak látszólag némán állok elõtted és úgy érzem, nem kell bûneim sem bevallanom hiszen mielõtt megtörténnek, elõbb tudod, tudom, lásd, csak széttárt karokkal, mint fiad állok elõtted elõtted állok csak és szeretve várom széthullott szófûzéreimbõl összesöprött gyöngysorom én sorsom, hogy elviselhessem amikor adod hogy legyen meg a Te akaratod

62

D. L.

Nagyszombat Krisztus föld nélkül, a föld Krisztus nélkül forog, harmadnapig. Halálon túl, feltámadáson innen, kõveremben. A sír lezárva nekifeszülni ember meg se próbál. Hiába, még ha Lázár a sír szájához is jõ, a bibliai csoda fordítva nem ismételhetõ. Éjjel Jeruzsálem fényei, szombaton reggel feljön a Nap, de Jézus emberteste pénteken marad. Bûneink is magunkra maradtak, megbocsátás érkezhet-e még? Krisztust körbefogja vak fekete kõ, vak jelen vak jövõ. Belül csend, aloé illat kúszva kering, amíg a világ a holnapért aggódik odakinn.