Március
MÁRCIUS
FARKAS BÉLA ÉS KENDE FERENC: Lechner Ödön (1936) A magyar építészet kiemelkedô alakja, Lechner Ödön ötvözte legsikeresebben épületterveiben a századforduló szecesszióját a keleti és magyar motívumokkal. A Magyar Állami Földtani Intézet és a Postatakarékpénztár épülete mellett legfontosabb alkotása az Iparmûvészeti Múzeum, mely 1893 és 1896 között épült. A múzeum külsô díszítései, a mázas cserepek, a pirogránit díszítôelemek, az áttört virágmotívumok indiai, perzsa, mór és magyar népi hatásokról tanúskodnak.
2012 • MÁRCIUS • BÖJTMÁS HAVA 1
Cs
Albin, Albina
2
P
Lujza
3
Szo Kornélia, Nelli
4
V
Kázmér, Zorán
5
H
Adorján, Adrián
6
K
Leonóra, Inez
7
Sze Tamás, Tomaj
8
Cs
Zoltán
9
P
Franciska, Fanni, Rebeka
10 Szo Ildikó, Melissza 11
V
Szilárd, Borsika
12
H
Gergely
13
K
Krisztián, Ajtony
14
Sze Matild, Tilda
Lechner Ferencvárost választotta lakhelyül is, a Berzenczey utca 11. szám alatt építette fel saját házát.
15
Cs
Nemzeti ünnep, Kristóf
16
P
Henrietta, Vidor
Szobrát eredetileg 1936-ban a Liszt Ferenc téren avatták, majd 1948-ban helyezték el az Iparmûvészeti Múzeumnál.
18
V
Sándor, Ede
19
H
József, Bánk, Józsa
20
K
Klaudia, Alexa
17 Szo Gertrúd, Patrik
21
Sze Benedek, Napsugár
22
Cs
Beáta, Izolda, Lea
23
P
Emôke
24 Szo Gábor, Karina, Miléna 25
V
Irén, Írisz, Irina
26
H
Emánuel, Larissza
27
K
Hajnalka, Alpár
28
Sze Gedeon, Johanna, Hanna
29
Cs
Auguszta
30
P
Zalán
31 Szo Árpád, Benô 46
1702. március 11. – 310 éve történt Megjelent az elsô angol napilap (Daily Courant).
1562. március 01. – 450 éve történt A vassy-i vérfürdôvel megkezdôdtek a francia vallásháborúk. Lotharingiai Ferenc, Guise hercege legyilkoltatta az itt összegyûlt hugenottákat.
1942. március 15. – 70 éve történt Budapesten háború ellenes tüntetést tartottak. A tüntetést a Magyar Történelmi Emlékbizottság szervezte. A magyar parasztság nevében a kisgazdapárti Bajcsy-Zsilinszky Endre és a parasztpárti Kovács Imre közösen megkoszorúzták a Petôfi-szobrot.
1922. március 03. – 90 éve történt Budapesten megszületett Hidegkuti Nándor labdarúgó, edzô, a legendás Aranycsapat tagja. 1832. március 04. – 180 éve történt 41 éves korában meghalt Jean-Francois Champollion francia nyelvész és egyiptológus, aki 1822-ben a rosette-i kô segítségével fejtette meg a hieroglifákat. 1852. március 04. – 160 éve történt Meghalt Nyikolaj Vasziljevics Gogol orosz író. (Az orr; A revizor; A köpönyeg; Egy ôrült naplója; Holt lelkek) 1512. március 05. – 500 éve történt Megszületett Gerhardus Mercator németalföldi térképész és földrajztudós, az elsô modern térkép megalkotója. A Mercator-vetületnél a pólusok irányában nô a térkép torzulása, viszont merôlegesek egymásra a meridiánok és a szélességi körök. Ez a szögpontosság a hajózásban volt nagy jelentôségû. 1562. március 09. – 450 éve történt Nápolyban (halálbüntetés terhe mellett) betiltották a nyilvános helyen való csókolózást. 1842. március 09. – 170 éve történt A milánói Scalában bemutatták Verdi Nabucco címû operáját, majd ugyenezen a napon, 51 év múlva mutatták be Falstaff címû operáját. 1942. március 09. – 70 éve történt Magyarországon Kállay Miklós alakított kormányt, amelynek 1944. március 19-ig volt a miniszterelnöke. 1852. március 10. – 160 éve történt Amerikában kiadták az elsô papírpénzeket, 5, 10, 20, 50, 100, 500 és 1000 dolláros címletekben. 1892. március 10. – 120 éve történt Megszületett Arthur Honegger svájci származású francia zeneszerzô, a Hatok csoportjának tagja. 1942. március 11. – 70 éve történt Elindult az elsô deportáló vonat Párizsból Auschwitzba, a koncentrációs táborba.
1972. március 15. – 40 éve történt Budapesten több száz fô tüntetett a függetlenségért. A rendôrség szétverte a tüntetést. 1952. március 15. – 60 éve történt La Réunion (Indiai óceán) területén egy nap alatt 187 cm esô esett. 1887. március 21. – 125 éve történt Megszületett Kassák Lajos költô, író, képzômûvész, a magyar avantgarde legjelesebb képviselôje. 1982. március 22. – 30 éve történt Irán megtámadta Irakot. 1312. március 22. – 700 éve történt A vienne-i zsinaton V. Kelemen pápa feloszlatta a templomos lovagrendet. 1912. március 24. – 100 éve történt Megszületett Thurzó Gábor József Attila-díjas író, mûfordító. Eredeti nevén: Rutterschmidt Károly. 1882. március 24. – 130 éve történt Robert Koch német természettudós felfedezte a tuberkolózis baktériumát. 1472. március 27. – 540 éve történt Meghalt Janus Pannonius humanista, latin nyelven alkotó költô, a magyar világi líra elsô jelentôs képviselôje. Eredeti nevén: Csezmiczei János 1892. március 29. – 120 éve történt Megszületett Mindszenty József bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek. Eredeti nevén: Pehm József. 1912. március 29. – 100 éve történt A Déli-sarkról visszatérô Scott kapitány és társai életüket vesztették. 1982. március 29. – 30 éve történt Meghalt Carl Orff zeneszerzô (Carmina Burana). 1912. március 30. – 100 éve történt Meghalt Karl May német ifjúsági regényíró.
47
MÁRCIUS
Évfordulók
MÁRCIUS
Lelki útravaló Purim 5772. Ádár hó 13. napja idén 2012. március 7. napjára esik. Ezen a szerdán van Eszter böjtje, amely pirkadattól estig tart. A böjt vége 18:02. Az estével beköszönt a Purim, a Sorsvetés ünnepe. Eszter böjtjét pontosan egy hónappal Pészach elôtt üljük meg. Az esti ima, a Máriv után, és a reggeli ima, a Sáchrisz után is felolvassuk az Eszter könyvében leírt történetet rituális dallammal egy tekercsrôl az ún. Megilából. Arra emlékezünk, hogy a perzsa uralkodó, Ahasvérus, a minisztere, Hámán cselszövése ellenére, Eszter Királyné, eredeti nevén Hadassza, és nagybátyja, Mordecháj közbenjárására megmenekültek a kiirtatástól, egy egész ókori birodalomra kiterjedô pogromtól. A történet azzal vette kezdetét, hogy Ahasvérus nagy lakomát rendezett. Már az összes vendég ittas volt, így a király is, amikor Vásti királynét arra akarták rávenni, hogy meztelenül, koronával a fején jelenjék meg. Ô nemcsak megtagadta urának parancsát, de még jól le is teremtette. Tettével a király tanácsadói szerint minden feleséget engedetlenségre bátoríthat a férjével szemben. Ahasvérus dühében kivégeztette Vástit. A király új feleséget keresett a birodalom legszebb lányai közül, és Eszter lett az új királyné. Az udvarban eközben összeesküvést szôttek a király ellen. A gonosz összeesküvôket viszont a zsidó Mordecháj leleplezte. Egy másik esemény során Mordecháj nem volt hajlandó Hámán elôtt térdre borulni, hogy köszöntse ôt. Ezt a Midrás úgy magyarázza: Hámán a saját nyakába bálványképet akasztott. Lehet, hogy Mordecháj, hogy ne veszélyeztesse a zsidók fizikai létét, megalázkodhatott volna, azonban a bálványimádás a három fôbûn közé tartozik, melyet zsidó ember nem követhet el, inkább fel kell áldoznia saját életét. Hámán bosszút forralt, tanácsára Ahasvérus kiadta visszavonhatatlan parancsát, szabad prédává nyilvánította a zsidó népet és annak minden vagyonát. Ezt megtudta Mordecháj is, aki rávette Esztert, hogy az élete árán is, de mentse meg a zsidó népét, nyissa fel a király szemét. A király ráébredt, hogy becsapták, ezért Hámánt megbüntetette. Ugyanakkor saját kihirdetett törvényét nem vonhatta vissza. Más választása híján újabb rendeletet bocsátott ki, amellyel felhatalmazta a zsidókat, hogy fegyvert foghatnak, és megvédhetik magukat. Ez kétoldalúvá tette a harcot, és a zsidó közösség védekezhetett és túlélte a támadást. Purim a lakoma és vigasság napja, nem tilos dolgozni, de nem is szokás. Szokás, mintha csak farsang lenne, különbözô jelmezekbe öltözni – a szerencsétlenség és szerencse forgandóságának jelképeként –, valamint purimi játékokat rendezni, édességeket enni, mint például Hámán füle, avagy Hámán táska. Ôseink a nagy veszélybôl való csodás megszabadulásukat követôen négy micvát, kötelezettséget vettek magukra: a Megilát Eszter (Eszter könyve) felolvasása, a Misloách mánot, azaz „adagok” küldése, a Mátánot l'evjonim, megajándékozni a szegényeket, a Misté ill. szeudá, azaz ünnepi lakoma. Az elsô, hogy nemcsak felolvassuk, hanem meg is hallgatjuk Eszter tekercsét a zsinagógában, közösségben. A felolvasás alatt szabad, sôt kell hangoskodni is, kötelességünk Hámán nevének említésekor zajt csapni lábdobogással, kereplôvel. Másik kedves kötelezettség, az ún. Mislóach mánót, avagy sláchmónesz, azaz különbözô finomságok küldése barátoknak. A harmadik: adományt adni a szegényeknek, hogy ôk se nélkülözzenek az örömünnepen. Végül nagy lakomát csapunk, ahol a rabbik elôírását követve annyi alkoholt kell inni, hogy ne tudjunk különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között. A Megila olvasás micvája, közelebb visz önmagunkhoz és az Örökkévalóhoz, a Misloách mánot és a Mátánot l'evjonim micvája gyakorlásával emberi kapcsolatainkat rendezhetjük. A purimi lakoma micvája segítségével pedig a materiális világot is képesek leszünk a spirituális emelkedés eszközeként használni. DR. GÁDOR GYÖRGY
48
100 éves épületben él a diákközösség A Ráday utca 43-45. számú ház kívülrôl átlagos múlt századi, ferencvárosi háznak tûnik, amely épp az idén töltötte be 100. életévét. Tábla hirdeti rajta, hogy kollégium. Azt azonban csak az avatottabbak tudják, hogy a kollégiumon belül, a második emeleten van egy kisebb, mintegy 50 fôs összetartó közösség, amely külön várost, vagy inkább falut alkot a házon belül. E sorok írója is tagja volt e közösségnek, és azok az évek eddigi életének egyik legmeghatározóbb idôszakát jelentik. A „falu” hivatalos neve Széchenyi István Szakkollégium (röviden SZISZ). Saját újságja (a VaSZISZdasz), honlapja, önkormányzata, tisztségviselôi kara van, utóbbit maguk a diákok alkotják, maguk közül választják a tisztségviselôket. A szakkollégisták többségében a közeli Corvinus Egyetem diákjai, azaz közgazdászhallgatók, de vannak jogász, szociológus, sôt bölcsész tagok is. Bármelyik elsô- és másodéves egyetemista felvételizhet ide, és ha a szintén diákokból álló felvételi bizottság úgy dönt, felvételt nyer. A felvételivel pedig automatikusan kollégiumi férôhely is jár. De a SZISZ neve nem csak ezért cseng jól a budapesti egyetemisták körében. A sikeres felvételi után az új tagnak ugyanis minden félévben az egyetemi tanulmányok mellett szakkollégiumi órákat, „kurzusokat” is kell teljesítenie. A szakkollégium emellett rengeteg szakmai és közösségi programot szervez, egy részük belsô, azaz csak a tagoknak szól, más alkalmak (elôadások, szemináriumok) nyitottak a többi egyetemista számára is. A fô cél a honlap szerint „az egyetemi oktatást kiegészítve a reális, kritikus társadalomtudományi és közgazdaságtudományi felkészültség, gondolkodás és a közmûvelôdés elôsegítése a szakkollégiumban és az egyetemen; a nyitott, innovatív értelmiségi szakemberré és a demokrata, autonóm közösségi emberré válás ösztönzése.” Azt, hogy valójában milyen itt az élet, csak az tudja igazán, aki azt belülrôl látta, sôt, átélte. Mivel majdnem minden tag bent is lakik a Ráday utcai épületben, a szakkollégiumi lét „totális rendszert” jelent, azaz 24 órás identitást. A szobatársak, szomszédok éjjel-nappal együtt élnek, tanulnak, mulatnak, esetleg sportolnak, utaznak, szabadidejük egy részét is együtt töltik. Vagy oktatnak, hiszen a leendô szakkollégisták számára maguk a tagok tartanak kurzusokat, és az is gyakori, hogy végzett, egykori tagok tanárként a közösség közelében maradnak, és kurzusokat tartanak. Életre szóló baráti és szakmai kapcsolatok születnek. A végzettek is összetartanak, rendszeresen találkoznak, támogatást is nyújtanak: a szakkollégiumnak anyagilag, a tagoknak szakmailag. A szakkollégium számos tagja futott be késôbb karriert a politika életben, mint ahogy a közszolgálatban, vagy az üzleti, gazdasági világban is. A szakkollégiumi lét emlékezetes eseménye a kollégiumi gyûlés, amelynek ülései a közösség parlamentjeként a közügyek megvitatásának színterét jelentik. Itt választják meg – a szokásos, hol puha, hol keményebb kampány után – a tisztségviselôket, itt dôlnek el a szakmai és közösségi munka legfontosabb kérdései is. Az alkalmakon bárki felszólalhat. Mindezzel a résztvevôk a demokratikus döntéshozatalt is gyakorolják. Érdekesség, hogy korábban nagy belsô vita bontakozott ki arról a javaslatról, hogy legyen-e „kabinetkormányzás”, azaz a szakkollégiumi gyûlés csak a diákbizottság (DB) titkárát, azaz a szakkollégium diákvezetôjét válassza meg közvetlenül, míg a DB-tagokat a DB-titkár kérje fel. Ez sértette volna a demokratikus elvet, ugyanakkor
49
MÁRCIUS
25 éves a Széchenyi István Szakkollégium
MÁRCIUS
a javaslat támogatói szerint hatékonyabb rendszert idézett volna elô. Végül a szakkollégiumi gyûlés leszavazta e javaslatot, így megmaradt a DB-tagok közvetlen választása. A szakkollégium sohasem világnézeti vagy ideológiai alapokon, egyes politikai pártokhoz kötôdôen szervezôdött, hanem a szakmaiság jegyében. Van azonban néhány közös pont, amelyben a tagság egységes. Ilyen például a kapcsolattartás a határon túli területekkel. A kezdetektôl fogva szoros kapcsolat áll fenn a határon túli magyar diákszervezetekkel. A 90-es évek elején ez a viszony elsôsorban a felvidéki magyar egyetemisták – az akkori Csehszlovákia különbözô egyetemein, nem utolsósorban Prágában mûködô – szervezeteivel volt erôs. Az évtized közepére ez a kapcsolat egy kicsit meggyengült, gyakorlatilag az október 6-i aradi koszorúzásokra korlátozódott. Erre azonban a mai napig hagyományosan minden évben sor kerül. A határon túli magyar egyetemistákkal kiépített szálak megerôsödéséhez segített hozzá az 1994-ben elsô alkalommal Lakitelken pénzügyi és közép-európai politikai eszmetörténeti témában megszervezett nyári egyetem (PNYE), amely szintén hagyományt teremtett. A Szakkollégium története az 1980-as évek elejére nyúlik vissza. 1980 augusztusában a Közgazdaságtudományi Egyetemen megalakult a Közép-Európa Kör, amely elôadások szervezésével hívta fel magára a figyelmet, elsôsorban a közép-európaiság gondolatát állítva a középpontba. 1984-ig ezek a klubestek eseti jellegûek voltak, de késôbb a szervezôgárda bôvülésének köszönhetôen az elôadások megsûrûsödtek, sôt szakmai önképzôkör jellegû programokra is sor került. Az évtized derekára a Kör tematikája kibôvült társadalompolitikai, politológiai és egyéb kérdésekkel. A csoport immár Közgáz Társadalomtudományi Klub néven hetente két-három elôadást is szervezett, nem ritkán 100 fô feletti létszámmal, amely jelezte, hogy szükség van ilyen estekre. A Klub a klubmozgalomban is jelentôs szerepet töltött be. Tagjai azonban elmélyültebb szakmai munkát akartak végezni, s így elérkezettnek látták az idôt szakkollégiummá alakulásra. 1986. október 26-án a Ráday utcai kollégium 207-es szobájában gyûltek össze a Közgáz Társadalomtudományi Klub tagjai, és itt határozták el a szakkollégium megalapítását, melyet a két nappal késôbbi klubgyûlésen hagytak jóvá. Az egyetem fenntartásokkal fogadta, míg a többi di-
50
1312. MÁRCIUS 22. – 700 ÉVE TÖRTÉNT A vienne-i zsinaton V. Kelemen pápa feloszlatta a templomos lovagrendet, melyet 1118-ban keresztes lovagok alapítottak a Szentföldön. Európa minden országában jelen voltak, adományokból és bankipénzügyi tranzakcióikból származó vagyonuk a királyokéval vetekedett. Mintegy „állam az államban” mûködtek, csak a pápa parancsolhatott nekik. 1307. október 13-án IV. „Szép” Fülöp francia uralkodó egyetlen éjszaka leforgása alatt lefoglalta a rend vagyonát, és eljárást indított ellenük a kereszténység meggyalázása miatt.
51
MÁRCIUS
ákszervezet többsége egyértelmûen támogatta az új szakkollégium megalapítását. Az akkori új oktatási törvény értelmében öntevékeny csoportot csak bejelenteni volt szükséges, míg új kollégiumot csak az egyetem alapíthatott, ezért az egyetlen lehetôség a Széchenyi István Szakkollégiumi Csoport megalakítása volt, és annak bejelentése az egyetem felé. Így 1987 februárjában Gyöngyösön, 30 alapító taggal megalakult a Széchenyi István Szakkollégiumi Csoport, amely mûködését a magyar kollégiumi tradíciók, valamint az angol college rendszer tapasztalatai és hazai alkalmazásának lehetôségei határozták meg. A Szakkollégium Széchenyi István nevét vette fel, nemcsak a kiváló politikus és szakember elôtt tisztelegve ezzel, hanem elsôsorban a felelôsségteljes és a közösség iránt elkötelezett személyt állítva példaként a tagok elé. A „házigazda” Földes Ferenc kollégiummal csak fokozatosan sikerült elfogadtatni, hogy a szakkollégium saját szempontjai alapján veszi fel a tagjait, és ennek során nemcsak a szociális helyzetre van tekintettel. A szakkollégium néhány év alatt elérte, hogy 51 ággyal szabadon rendelkezzék egyetlen emeleten, s így a bentlakó közösség kialakulásának és fenntartásának egyik alapfeltétele teljesüljön. 1987 ôszén a tagság elfogadta mûködési alapelveit, illetve a szervezeti és mûködési szabályzatot, nem sokkal késôbb az Egyetemi Tanács egyhangúlag elismerte az alapítás tényét. Az évek során sikerült a szakkollégium gazdálkodását is professzionális módon, alapítványi formában megszervezni, amire nagy szükség is volt, mivel egyre több és nagyobb összegû pályázati forrás állt a kollégium rendelkezésére. Az 1989-ben létrehozott Széchenyi István Szakkollégium Alapítvány a mai napig meghatározó szerepet tölt be a gazdálkodás megszervezésében. A magas szakmai színvonal kezdettôl fogva az egyik legfontosabb alapelv volt. A 90-es években már fizetett tanárok vezette, szigorú számonkéréssel, a kizárás szankciójának figyelembevételével szervezett kurzusokból álló, a tutori képzési is lehetôvé tevô rendszer épült ki. A tagsági viszony kritériumai közé tartozik félévente legalább egy kurzus elvégzése. Aki ezt nem teljesíti, az automatikusan kizáródik, amire sajnos minden évben van egy-két példa. A szakmai rendszer 2001-ben nyerte el jelenleg is mûködô formáját: négy különbözô sávon (szociológia, pénzügy, kormányzati gazdaságtan, jog és közgazdaságtan) végzik a tagok szakmai tanulmányaikat. Megjelent az opponensi rendszer, amelynek keretében a tagok beszámolóit nem tanáruk, hanem egy külsô – a témában szakértô – személy bírálja el. Létrejött a hétvégi intenzív képzést az egyéni kutatómunkával párosító ún. repülô-egyetem. A szakmai munka egyik fokmérôjének tekintett tudományos diákköri dolgozatok versenyében a szakkollégium tagjai mind mennyiségi, mind minôségi szempontból megállták, és napjainkban is megállják a helyüket. A Széchenyi István Szakkollégium 2012-ben negyedszázados évfordulót ünnepel. A szakkollégisták is hozzájárulnak ahhoz, hogy Ferencváros élô, nyüzsgô, színes, fiatalos városrész. Boldog születésnapot, és még többször ennyi évet, kedves SzISz! Forrás: szisz.hu SZABÓ ZSOLT
MÁRCIUS
Erdélyi Féniks Tóthfalusi Kis Miklós emlékezete Erdély, s így a magyarság szellemi életének számos kiválósága kapott végsô nyughelyet a kolozsvári Házsongárdi temetôben. Közéjük tartozik a magyar mûvelôdéstörténet XVII. századi kiemelkedô egyénisége, Tótfalusi Kis Miklós nyomdász, betûmûvész, író, mûvelôdés-politikus, képzett teológus, grammatikus. Rövid életébôl hét évet külföldön töltött, és olyan elismertségre, dicsôségre tett szert, amilyen addig nem jutott még külföldön élô magyar embernek. Majd hazajött Erdélybe, s egy-kettôre akadályoztatás, gáncsoskodás, ellenségeskedés, támadások, rosszindulat vette körül, ami testileg-lelkileg összetörte, s végül korai halálát is okozta. A Szatmár megyei Nagybánya-közeli Alsó-Misztótfaluban született 1650-ben (akkor: Magyarországi Részek, Partium; ma: Románia, román neve Tautii Magheraus). Ô maga Misztótfalusinak, vagy M.Tótfalusinak írta a nevét, s a vele foglalkozó erdélyi irodalom általában ezt a névalakot fogadja el, míg Magyarországon a Tótfalusi honosodott meg. (Síremlékén is ez szerepel.) Iskolába szülôfalujában, majd Nagybányán járt, tizenhat éves korától a nagyenyedi kollégiumban tanárnak és prédikátornak készült, bölcseletet, református teológiát, szónoklattant tanult; a kollégiumban, a diákközösségben különbözô tisztségeket töltött be. Enyedi professzorai közül ketten a Nyugat-Európában nem sokkal korábban felbukkant karteziánus (René Descartes – Cartesius, 1596–1650) és coccejánus (Johannes Koch – Cocceius, 1603–1669) eszméket vallották és hirdették, s Tótfalusi (több, ott tanuló erdélyi társával egyetemben) egészen a hatásuk alá került. 1677 és 1680 között Fogarason volt iskolaigazgató (jó jövedelemmel), és készült, hogy Hollandiában teológiai tanulmányokat folytasson. 1680-ban az erdélyi református püspök, Tofeus Mihály megbízta ôt, hogy az egyháza számára Hollandiában kiadandó Biblia ügyében tárgyaljon az amszterdami Elzevir könyvkiadó családdal, s szerezzen ismereteket a könyvkiadásban. Kis Miklós még az év ôszén elutazott; úgy gondolta, hogy teológiai tanulmányai mellett a másik feladattal is meg fog birkózni, de hamar rájött, hogy választania kell. A betûmûvészet és könyvészet mellett döntött, mert kortársai szerint: „gyermekkorától fogva nagy dolgok végrehajtásának ... égô lelkülete hatotta át”, ô maga pedig így gondolkozott: „... a dicsôséget ... soha el nem érhetem, kivált ha prédikátor leszek.” „Megvallom, örökké olyan természettel bírtam én, hogy, Istenben bízván, olyan dolgokhoz fogtam, melyekhez kezdeni mintegy istenkísértés volt.” A fentebb említett eszmék szerint a Biblia az alap, a könyvek könyve, ezért el kell érni, hogy az mindenkihez eljusson, s mindenki tudja is olvasni („Ha valaki többre nem mehet, bár csak a maga születési nyelvén tudja olvasni az írásokat, csak ezzel is nagy sok jókra segítheti magát”). Ekkor már régóta nem volt kétséges, hogy a Bibliát anyanyelven kell kiadni (Rotterdami Erasmus 1516-ban fogalmazta meg ezt az igényt, s még abban a században a legtöbb európai országban meg is valósították a programját). Magyar nyelvterületen a teljes Bibliát elsôként Károli Gáspár gönci prédikátor fordította le (társaival együtt) magyar nyelvre, és 1596-ban Vizsolyban adta ki (korábban
52
53
MÁRCIUS
csak az Újszövetség fordítására és kiadására került sor); ez további négy kiadást ért meg Tótfalusi Kis Miklós színre lépéséig. Az addigi legutolsó kiadás 1661-ben történt, s már az évtized végén igény mutatkozott egy újabb, kis formájú Biblia kiadására, ami azonban igen jelentôs anyagi áldozatot kívánt. Az erdélyi református eklézsia hosszas elôkészületek után amszterdami kiadásról határozott. A protestáns Hollandiához fordulásban politikai meggondolás is szerepet játszott, mivel ekkor már a Habsburgok igen erôteljesen igyekeztek Erdélyt is bekebelezni. (Az Erdélynél jóval gazdagabb és mûveltebb, polgárosult Hollandia sok erdélyi értelmiségi számára volt irigyelt és követendô példa; Bethlen Miklós ezt írta Kisnek: „Csak lopd el Hollandiának mesterségeit, és csináljunk Erdélybôl egy kis Hollandiát.”) Tótfalusi az ugyancsak amszterdami illetôségû Blaeu nyomdászvállalkozásnál kezdett tanulni, hogy a tanultakat majd otthon alkalmazza a hazája javára („Magamat nemzetemnek közönséges hasznára szántam...”). Elfogadta javaslatukat, hogy a betûmetszést (= betûk acélbélyegzôbe, ún. patricába vésését) is tanulja meg, sôt még fizetni is hajlandó volt ezért. Elhatározásáról levélben tájékoztatta egyik jóakaróját, Pápai Páriz Ferencet (1649-1716; orvos, író, filozófus, 1680-tól a nagyenyedi kollégium tanára), aki válaszában – többek között – ezeket írta: „Ez a mesterség nem tesz téged érzéketlenebbé a tudományok iránt; ez ugyanis – mondom neked – az összesek közül az egyedüli, amelyik valósággal árasztja magából az értelmet”. Kis Miklós alig egy esztendô alatt olyan elômenetelre tett szert, hogy amikor 1681 ôszén tudomására jutott az erdélyi rendek újabb döntése, mely szerint a Bibliát otthon kell kinyomtatni, elhatározta: ô fogja megszervezni otthon a megfelelô nyomdát. Ám Erdélynek a nyomda felszereléséhez nem volt elég pénze, a politikai helyzet is zavaros volt (az erdélyi hadaknak a törökkel együtt Bécs ellen kellett vonulniuk). Tótfalusi a betûmetszésben és könyvnyomtatásban olyan jártasságra tett szert, hogy számos európai országból kapott megrendeléseket, beleértve Örményországot és Grúziát: a latin mellett görög, héber, örmény, grúz betûket is metszett, a fennmaradt írásminták szerint gyönyörûen. Tudása és szorgalma jelentôs vagyonhoz juttatta („néha targoncával tolták a pénzt szállásomra”), ami arra bátorította, hogy ami Erdélynek olyan nagy gondot okozott éveken keresztül, azt ô a magánvagyonából megvalósítsa: kis formájú, olcsó, hibátlan Bibliát nyomtatni. 1683 nyarán jutott erre az elhatározásra: „Mondék magamban: hozzáfogok én, egy szegény legény lévén, és megmutatom, hogy egy szegény legénynek szíves devotioja többet tészen, mint egy országnak ímmel-ámmal való igyekezete.” Ezzel hármas kötelességnek kívánt eleget tenni:
MÁRCIUS
szolgálni vallását, hazáját, és mûvelôdéspolitikai elképzelését megvalósítani. Az Amszterdamban tanuló erdélyi diákokkal együtt hamarosan megkezdte a korábban ugyanott kiadott magyar nyelvû Biblia sajtóhibáinak a kijavítását, és igyekezett egységes helyesírást megvalósítani. A következô év elején már a nyomtatásnál tartott, nem tudva, hogy otthon a református rendek ismét a hollandiai kiadásról határoztak, de nem az ô munkájáról! A javítások miatt azzal vádolták, hogy a Bibliát meghamisította! Szerencsére akadt jóakarója is, aki sikerrel állt ki mellette, így folytatta a munkát. 1685 késô tavaszán befejezte az „aranyas” Biblia 3500 példányának elkészítését, díszes kötésben, hasonló díszes tokban, a lapszéleket aranyozva (innen a jelzô); méretek mm-ben: 105, 169, 50. (Az Európa Könyvkiadó 1991-ben fakszimile kiadásban megjelentette; mindenki megismerheti a szemet-lelket gyönyörködtetô munkát.) A következô évben külön is kiadta az Újtestamentumot, a rákövetkezôben a Zsoltárokat, 4200-4200 példányban. Mindegyikbôl küldött egy példányt Teleki Mihály erdélyi kancellárnak, ô pedig elhatározta: hazahívja Tótfalusit, aki továbbra is keményen dolgozott (és gyarapodott). Rendkívüli szorgalma, kitartása, akaratereje, és fölényes mesterségbeli tudása mellé óriási lemondások is társultak: „Néha egy holnapig is bizony bort nem ittam, és minél alábbvaló és olcsóbb eledellel lehetett, olyannal éltem; olyan szûkön-költô voltam, hogy véghezvihessem azokat, amikhez kezdettem Istenem indításából. ... Mert négy vagy öt ember dolgát vittem én véghez, úgyhogy abban a munkában hatvanesztendôs ember sem dolgozott annyit, mint én, kevés idô alatt... véghezvittem annyit (a nyomtatás iránt szólok), hogy gondot adott volna országnak is.” Közben lélekben már készült hazaköltözni, amire 1689 ôszén került sor: könyveit, felszereléseit némi nehézséggel hazajuttatta, s több hónapos utazás után, 1690 nyarán érkezett Kolozsvárra. Még az év végén megnôsült, felesége Székely Mária négy gyermeket szült neki, közülük két fiú még apjuk életében meghalt, s csak két leánya élte ôt túl. Otthon megkapta néhány elavult nyomda felszerelését, hogy azok felhasználásával szervezzen egy jó nyomdát, de két keserves éve ment rá, hogy a célra alkalmas épületet tudjon szerezni, illetve építeni. Idôközben ismét elkezdték támadni a Biblia-javítások miatt, és kritizálták hibátlan, szép Bibliáját. Hárman különös rosszakarattal támadták; közülük ketten késôbb kolozsvári lelkészek lettek! 1692-ben a nyomda elkezdte a mûködést, s a következô évben megjelent elsô kolozsvári nyomtatványa, amit hátralévô kilenc esztendejében még több mint száz követett. A sorozatos támadások miatt 1697 elején a Biblia javításainak védelmében latin nyelven megírta és kiadta az Apologia Bibliorumot, ezt követôen hamarosan végleg kenyértörésre kerül sor közte és lelkész ellenfelei között. Erdély elhagyására készült, de
54
A sírkô felirata Pápai Páriz Ferenc 1702-ben írt Életnek könyve... címû búcsúztató versének két utolsó (77. és 78.) versszakát idézi. E verset Erdélyi Féniks címen adta ki 1767-ben Bod Péter (1712–1769) lelkész, író, történész.
55
MÁRCIUS
nem tudta rászánni magát (errôl készült írásának csak töredékei maradtak fenn). Az év végén elkezdett írni egy különös, megrázó vitairatot, amelyet a következô év tavaszán adott ki, a következô címmel: M. Tótfalusi K. Miklósnak maga személyének, életének és különös cselekedetinek mentsége, melyet az irégyek ellen, kik a közönséges jónak ezaránt meggátolói, írni kénszeríttetett. Kolosváratt, 1698. esztendôben. Az egyre szenvedélyesebbé váló szövegben egyszerûen, határozott egyértelmûséggel elôadja indíttatását, életcélját, hollandiai kemény életét, nagy sikereit, majd az otthoni bántásokat, azok okozóit. (Az elôbbi idézetek innen származnak.) A református eklézsia válasza: a nagyenyedi zsinat az év nyarán arra kényszerítette, hogy a Mentséget vonja vissza, s az eklézsia elôtt kövesse meg fô rosszakaróit: Csepregi Turkovics Mihályt és Szathmárnémethi Sámuelt. Szót fogadott, és bár ettôl kezdve súlyos beteg volt egész hátralévô életében, a munkát nem hagyta abba. (Németh László: Eklézsia megkövetés címû drámájában nagyszerûen érzékelteti a légkört és Kis Miklós szélmalomharcát, megtörését, szenvedését; a dráma alapján készült tv-játékban Horváth Sándor nagy átéléssel remekelt Tótfalusi szerepében.) Az év végén ugyan az egyházi fôkonzisztórium orvosolt néhányat a panaszok közül, de ez már nem javított Tótfalusi Kis Miklós helyzetén és egészségi állapotán, 1702. március 20-án Kolozsvárott, hosszas szenvedés után meghalt. Holtában is bántották: a temetési szertartást két rosszakarója végezte. A Házsongárdi temetôben található, kôbôl készült síremléke egyik oldalán latin, a másikon a következô, bevésett magyar szöveg olvasható: TÓTFALUSI MIKLÓS NYUGOSZIK EZ HELYBE, MAGYARORSZÁG SZÜLTE, ERDÉLY FELNEVELTE, HOLLANDIA BETÛMETSZÉSRE S ÖNTÉSRE, SOK NEMZETEK NYELVEN HÍRREL KÉSZÍTETTE. MONGYAD ÚTON JÁRÓ, NYUGODGYÉK MEG TESTE, BUSULT LELKÉNEK JÖTT ISTEN BÉKESSÉGE. IDEGENSÉGÜNKET AZ ISTEN NE NÉZZE, TÁMASZSZON HAZÁNKNAK INKÁBB MÁST HELYETTE. Halálának 200. évfordulójára kolozsvári nyomdászok a síremlékét felemelték egy posztamensre, s rá – egyebek mellett – ezeket írták: Európai hírû nyomtató és betûmetszô, mai helyesírásunk megalapítója. Igazságáért ô is szenvedett. „Busult lelke” századok múltán örül diadalán. A múlt század közepén egy magyar-angol kutatópáros bebizonyította, hogy korábban a híres hollandiai Anton Jansonnak tulajdonított egyik antikva betû Misztótfalusi Kis Miklós újítása. KEÖVES FERENC
MÁRCIUS
Kisa Judit reformkonyhája Tavaszi ételek (4 személyes receptek) Sóskaleves Hozzávalók: 30 dkg burgonya, 2 csapott kiskanál só, 50 dkg sóska, 3 evôkanál hidegen sajtolt olaj, 1 csokor kapor vagy két kiskanál szárított kapor, 4 evôkanál teljes kiôrlésû búzaliszt, 2 dl tejföl, 2 szál zöldhagyma, 10 dkg tofu, 2 tojás Elkészítés: A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, s enyhén sós vízben puhára fôzzük. A sóskát megtisztítjuk, megmossuk, csíkokra vágjuk. Olajon megfonnyasztjuk, közben a felaprított kapor felével ízesítjük. Ráöntjük a burgonyát, s ha felforrt, tejfölös habarással (1 deci hideg vízzel csomómentesre keverjük a lisztet, majd a tejfölt is) besûrítjük. Ekkor dobjuk bele a karikára szelt zöldhagymát. A tofut kockákra vágjuk, levesestálba szórjuk, a fôtt tojást rákarikázzuk, és a levest rászedve tálaljuk. Elkészítési idô: 1 óra. Zöldbabos rakott hal Hozzávalók: 80 dkg mélyhûtött vagy 1 kg friss zöldbab, 1 csokor petrezselyem vagy 2 kiskanál szárított petrezselyem, 2 csapott kiskanál só, 20 dkg árpagyöngy (gersli), 5 evôkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, 1 kiskanál pirospaprika, 1 kiskanál borsikafû, 30-40 dkg tengerihal-filé, negyed citrom leve, 3 gerezd fokhagyma, 1 csokor kapor vagy 2 kiskanál szárított kapor, 3 dl tejföl. Elkészítés: A zöldbabot 2 evôkanál olajon a felaprított petrezselyemmel és fél kiskanál sóval félig puhára pároljuk. (A mélyhûtött zöldbab saját levében fedô alatt lassú tûzön elkészül. A friss alá 4 evôkanál vizet kell önteni.) Az árpagyöngyöt dupla mennyiségû enyhén sós vízben kevergetve fedô nélkül addig fôzzük, amíg a vizet majdnem magába szívta. Ekkor fedôt teszünk rá, és levesszük a tûzrôl. 10 percig állni hagyjuk. Beízesítjük 3 evôkanál olajjal, pirospaprikával, borsikafûvel. A halat (ha kell, beirdaljuk), besózzuk, pár csepp citromlével meglocsoljuk. A zöldbab felét tepsibe vagy tûzálló tálba terítjük. Rárétegezzük az ízesített árpagyöngyöt, majd a halat. Befedjük a maradék zöldbabbal, melyre rálocsoljuk a zúzott fokhagymával, apróra vágott kaporral elkevert tejfölt. Sütôben 220 °C-on lefedve 30-40 perc alatt átsütjük. Elkészítési idô: 1,5 óra. Kusz-kusz saláta Hozzávalók: 1 csapott teáskanál só, 1 teáskanál natúr ételízesítô, 2 dl kusz-kusz (kb. 16-18 dkg), 20 dkg paprika, 30 dkg paradicsom, 25 dkg kígyóuborka, fél citrom, 2 evôkanál hidegen sajtolt növényi olaj Elkészítés: 3 dl vizet felforralunk, sóval, natúr ételízesítôvel ízesítjük. Ráöntjük a kusz-kuszra, majd 15 percig lefedve állni hagyjuk. Ennyi idô alatt teljesen átpuhul. Közben a salátához valókat megmossuk, lecsöpögtetjük, és apró kockákra vágjuk. A citrom levével és az olajjal összeforgatjuk, majd a kusz-kusz mellé vagy vele összekeverve tálaljuk. Elkészítési idô: 25 perc
56
375 évvel ezelôtt halt meg Pázmány Péter bíboros-prímás Mind hívei, mind kritikusai megegyeznek abban, hogy rendkívüli elme volt, akinek mind a magyar katolicizmus, mind a magyar széppróza nagyon sokat köszönhet („a magyar széppróza atyja”). A kiváló irodalomtörténészt, Klaniczay Tibort idézem: „Az ellenreformáció legnagyobb alakja õ, s ez az ellenreformáció halála után már néhány évtizeddel tûzzel, vassal, börtönnel, vesztõhellyel érvényesíti akaratát. Pázmány idejében azonban errõl még szó sincs. Nem a brutális erõszak, hanem a belsõ reform, a papnevelés, a prédikáció, a hitvita eszközeivel harcol és ér el nagy sikert.” „Pázmány erõteljes, zamatos, reális látásmódot sejtetõ stílusa fejlettebb és mûvészibb, mint bármely protestáns ellenfeléé, pedig Magyari, Alvinci, Szenci Molnár szintén kiváló stiliszták voltak. Prédikációs könyve viszont mint olvasmány is mûvészi ...” (Szerb Antal „ellenreformáció” helyett a rokonszenvesebb és kifejezõbb „katolikus restauráció”-t használta.) Pázmány nagy újítása volt szónoklataiban és írásaiban az élõbeszéd mint stílus; nyersen szókimondó, a mindennapi életbõl vett példákkal fûszerezett beszédei, írásai nagy hatással voltak „közönségére”. Kiterjedt levelezést folytatott magyar és latin nyelven; leveleinek egy részére jellemzõ „a prédikációkhoz való stiláris hasonlatosság”. Vitairataiban, prédikációiban mindig a Bibliából, valamint tekintélyes ókori szerzõktõl vett példákat hozott fel mondandója alátámasztására. Munkássága nem volt elõzmény nélküli, a legnevesebb katolikus elõdje a kiváló prédikátor hírében álló ferences szerzetes, Temesvári Pelbárt (1435–1504) volt, az õ többször kiadott prédikációit Európában több helyen is felhasználták. Latinul írta beszédeit, amelyek a magyarul író (és fordító) ún. Karthauzi Névtelen, a „néma barát” színes szentbeszédei egy részének az alapját is képezték. Ugyancsak ismert Telegdy Miklós pécsi püspök, érseki helynök, kiváló hitvitázó, valamint a szintén szerzetes Laskai Osvát, mindketten adtak ki prédikációgyûjteményt. Pázmány fellépéséig eltelt mintegy száz év; a török hadjáratok, valamint a reformáció terjedése erõsen lecsökkentette a katolikus papság létszámát, a közülük átállók a reformációt erõsítették prédikációikkal, írásaikkal. Pázmány Péter 1540. október 4-én született Váradon (késõbb Nagyvárad), kálvinista nemesi családban. Anyját korán elveszítette; mostohaanyja és Szántó István jezsuita páter hatására tizenhárom évesen áttért a katolikus hitre, és beiratkozott a Váradon nem sokkal azelõtt megnyílt jezsuita gimnáziumba. (Erdélyben addigra már erõsen elterjedt a reformáció, de Bocskai István fejedelem katolikus volt!) Négy évvel késõbb belépett a jezsuita rendbe, s a kétéves próbaidõ leteltével a grazi bölcsészkarra került. Ott három évig fõleg Arisztotelész mûveinek magyarázatával, illetve gyakorlatban a tárgyalt mûvekrõl való vitatkozással foglalkoztak. Ezután Róma kö-
57
MÁRCIUS
„…ujjomból szopott dolgokat nem írok”
MÁRCIUS
vetkezett, ahol négy évig teológiát tanult, s végül a hittudományok doktora lett; különösen nagy hatással volt rá kiváló hittudós mesterének, Robert Bellarminnak Vitatkozások a jelenkor eretnekeivel a keresztény hit vitás tételeirõl címû munkája. Áldozópappá szentelése után Grazban a rendi nevelõintézet tanulmányi felügyelõje lett. (A jezsuita szerzetesrendet a korábban hivatásos katona, a spanyol Loyolai Ignác alapította, a pápai jóváhagyást 1540. szeptember 27-én kapta meg. A rend célja: a katolikus hit védelme, megerõsítése, terjesztése, valamint katolikus nevelés.) A következõ évben, 1588-ban megbízták a grazi egyetem bölcsészkarának vezetésével, miközben dialektikát, fizikát, metafizikát tanított (elõadásainak jegyzetei a Budapesti Egyetemi Könyvtárba kerültek). Három év múlva a hazai jezsuiták fellegvárába, Vágselyére küldték, hogy szóval és írással vegye fel a harcot a protestáns terjeszkedéssel szemben. Prédikációi, vitakészsége felkeltette a nyitrai püspök, Forgách Ferenc figyelmét, aki megbízta, hogy megfelelõ választ adjon Magyari István sárvári lutheránus prédikátornak Az országokban való sok romlásoknak okairól címû, 1602-ben Sárváron kiadott „hasznos könyvecskéjére”. Magyari a híres „fekete bég”, a lutheránussá lett Nádasdy Ferenc sárvári udvarában teljesített szolgálatot, s mûve négy részében azt bizonygatta, hogy az ország minden bajáért a pápisták (katolikusok) a felelõsök. Pázmány a püspöki nyaralóban rövid idõ alatt elkészült válaszával: Felelet az Magyari István sárvári prédikátornak, az ország romlása okairúl írt könyvére, s az Nagyszombatban meg is jelent. (Már a bevezetõben világosan a „keresztyén olvasónak” tudomására adta, hogy Magyari nem számíthat semmi jóra: „künnyen eszébe veheti akárki is, ha ... az Magyari István írásának is kezdetit megtekinti, melyben (mivelhogy büdös és nyúló bornak poshadt káposzta cégére) tapasztalható hamisságokat hord nagy rakásba, hogy innen eszünkbe vehessük, minémû légyen az tudomány, melynek íly cégért emel ... egy olyan sócé prédikátor, mint Magyari István, ki csak alig gázolt be térdig az Philippi grammatikába, alig tud magyar írást, alig lépett Witembergába és mindjárt olyan dolgokat oly nyilván lát az szentírásban, melyekrül Szent Ágoston ... etc. ingyen sem gondolkodtak. ... Magyari ... a taligakenéshez értett többet, hogysem a vitézlõ fõemberek tisztihez. ... Végezetül ... megmutatom, hogy nem mi, hanem lutheristák okai minden nyomorúságainknak és kárvallásainknak.” Pázmányt ez évben Grazba hívták a skolasztikus hittudományi tanszék vezetésére. (Ott töltött négy éve alatt tartott teológiai elõadásainak vaskos kéziratkötege az Egyetemi Könyvtárban.) Egymás után jelentek meg mûvei: 1604-ben Bécsben Kempis Tamásnak Krisztus követésérõl négy könyvei címû nagyszerû fordítása, mely az idõközben elkészült több mint ötven magyar fordítás mellett ma is érdeklõdésre tart számot (vajon hol tett szert erre a magyar nyelvi mûvészetre, hiszen 19 éves korától az eddig eltelt tizenhat évbõl mindössze hármat tölthetett magyar, a többit idegen – német, olasz, latin – nyelvi környezetben?); 1605-ben Grazban Az mostan támadt új tudományok hamisságának tíz nyilvánvaló bizonysága címû könyve (a protestantizmus érvei ellen eddig felgyülemlett katolikus érvekrõl);
58
59
MÁRCIUS
1606-ban legnagyobb hatású mûve, a Keresztyényi imádságoskönyv. A következõ év õszén végleg hazajött, s hamarosan megkezdte – és éveken át folytatta – hitvitáját Alvinci Péterrel, kiváló protestáns vitapartnerével; több vitairat született mindkét részrõl. Ugyanígy folytatódott a harc szóban és írásban a lutheránusokkal is – „Öt szép levél”, 1609 –, ebben külföldi vitapartnere is akadt. 1613-ban adta ki nagy jelentõségû hitvédelmi mûvét, Az isteni igazságra vezérlõ kalauzt. (1616-ban a protestáns rendek követelték is a számûzetését.) Abban az évben püspök, s fél évre rá esztergomi érsek lett, õ koronázta meg II., majd III. Ferdinándot is. Befolyása egyre nõtt, de soha nem élt vissza vele, jóllehet a magyarországi politikai élet egyik fõ irányítója volt. 1629-ben a pápa kinevezte bíborossá. Õelõtte, utána hosszú ideig nem volt Magyarországon hozzá hasonlóan képzett és felkészült fõpap. Felismerte, hogy az ország érdeke a trón és Erdély békés egymás mellett élése és összefogása a török ellen. Fontosnak tartotta Erdély létét, és (viszonylagos) függetlenségét. Igyekezett az uralkodó és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem között békét teremteni, és kérte Bethlent is, hogy török hadakat ne hozzon keresztény magyarokra. „Nehéz dolog jósolni, de úgy gondolom, ameddig csak lehet, nem szabad a török sereggel harcba bocsátkozni.” (II. Ferdinándnak, 1630. december 30.) „Sokat gondolkodván a dologrul, és mind szeginy hazánknak és nemzetünknek szörnyû romlását megtekintvén, mind az felséged elébbi hozzám mutatott jóakaratját (melynek változására okot tudva nem adtam) szemem elõtt viselvén, mind pedig egyházi hivatalomhoz illendõ békességes gondolatokat elmémben forgatván, ez kis írásommal akarnám felségedet megtalálnom. ... Ennek felette viselje felséged szeme elõtt, mint ad számot az Istennek itílõ széki elõtt, enni sok ezer ártatlan keresztyénségnek testébe-lelkébe való rabságáért... Kérem felségedet, rántsa meg ott is a zablát azok szájában, kik a békességet nem kedvelik.” (Bethlen Gábornak, 1629. szeptember 14.) A protestáns Bethlen Gábor Magyarország helytartójának címezte. Egy késõbbi levelében pedig így szólította meg: „Fényességes és tisztelendõ nekünk jóakaratú barátunk.” Erdély és a törökök szándékait illetõen igen tájékozott volt; tartott tõle, hogy Rákóczi György lesz Erdély fejedelme („Úgy látom, hogy komoly veszélyek fenyegetnek, ha Rákóczi elnyeri a fejedelemséget”), de amikor ez bekövetkezett (1630. december 1-jén, Bethlen Gábor halála után egy évvel), és látta, hogy félelme alaptalan volt, barátsággal fordult feléje: „Nagyságos fejedelem uram, nagyra becsült barátom. Isten kegyelmednek kívánsága szerént való jókat adjon. ... Nem kell, uram, a keresztyénségnek ilyen szép bástyáját, mint Erdélyt, pogánynak hagyni.” (1636. október 5.) Az ebben az évben kiadott hatalmas prédikációkötetét – A római anyaszentegyház szokásaiból minden vasárnapokra és egynéhány innepekre rendelt evangeliomokrúl prédikációk – megküldte a kálvinista „Bibliás” fejedelemnek karácsonyi ajándékul.
MÁRCIUS
A hazája és népe boldogulását mindig szem elõtt tartotta, ezért is törekedett békére: „Én igazán mondom, hogy látni nem akarnám utolsó romlását szegény hazámnak, hanem elõbb halálomat kívánnám.” (Bethlen Gábornak, 1629. szeptember 14.) „Én mind hivatalom szerént, mind az sok körülálló dologra nézve mindenkor és most is arra hajlottam, hogy ha lehet, kárunkkal is veszteségben tartsuk ezt a hazát, és ennyi galibái között õfelségét a török hadba ne elegyítsük.” (Eszterházy Miklós nádornak, 1633. szeptember 17.) „Én csupán lelkiismeretemnek szándékoztam eleget tenni, mert hitemre, rettenetesen vétkeznék, ha akár hallgatással, akár egyetértéssel részesévé lennék a nép elnyomásának, amelyrõl úgy látom, hogy semmit sem gyümölcsözik, mivel ebben a télies idõben a szerencsétlen parasztok üres hajlékukat elhagyva kóborolnak. A legtöbb falut ugyanis elhagyták a katonaság kicsapongását már tûrni nem tudó parasztok.” (II. Ferdinándnak, 1630. november 21.) Egy hónappal késõbb: „Ha vétkeink nem akadályozzák meg, remélem, megérem Felségtek végsõ boldogságát, amikor a keresztyén fejedelmek figyelme a töröktõl elnyomott népek szabadságára fordul.” Politikusi minõségében folytatott levelezésérõl mindig tájékoztatta az uralkodót: „Egy utóiratot csatolt a fejedelem, amelyet elküldök Felségteknek, ebbõl átláthatja majd a török hadjárat helyzetét.” (II. Ferdinándnak, 1636. augusztus 26.) Realitásérzéke a Habsburgokhoz kötötte, ám vak nem volt! Kemény Jánosnak (késõbb erdélyi fejedelem) írta: „...látod, édes öcsém, nékünk elégséges hitelünk, tekéntetünk van mostan az mi kegyelmes keresztény császárunk elõtt, de csak addig durál [tart] az a német nemzet elõtt, míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni [virágzani], azontúl mindjárt contemptusban [megvetettségben] jutván, gallérink alá pökik az német, akár pap, barát, vagy akárki legyen.” Számos fõúri családot õ térített vissza a katolikus hitre; e térítésben több segítõtársa is volt. „Protestáns Magyarországban született és katolikus Magyarországban halt meg.” (Riedl Frigyes irodalomtörténész) A fiatalon elhunyt Zrínyi György fiai, Péter és Miklós nevelését õ irányította (részben errõl is szól Sumonyi Zoltán Pázmány címû drámája). Több fontos intézményt – iskolákat, nevelõintézeteket, nyomdákat, könyvtárakat, jezsuita kollégiumokat, papneveldét, Nagyszombatban 1635-ben egyetemet (a Budapesti ELTE jogelõdje) alapított. 1637. március 19-én hunyt el Pozsonyban. Sírját a közelmúltban találták meg az ottani Szent Márton székesegyházban, az egykori koronázó templomban. Emlékét maradandó mûvei mellett egyetem, utca- és sétánynév, valamint szobor õrzi Budapesten. KEÖVES FERENC
Ferencvárosi könyvismertetôk Ferencvárosi szél Igazi irodalomtörténeti szöveggyûjteményt tanulmányozhat az, aki kezébe veszi ezt a több mint 40 évvel ezelôtt összeállított kötetet. Tomai József szép költeményének címét viseli a könyv, s valóban, a teljesség igényével minden irodalmi írást, verset, novella- vagy regényrészletet elolvashatunk benne, amelynek valamiféle közvetlen kapcsolódása van Ferencvároshoz. Megtalálhatjuk benne az elsô – még német nyelvû – királyi leiratot, melyben az uralkodó kegyesen hozzájárul, hogy róla nevezzék el ezt a városrészt, de itt van Wesselényi Miklós napló-
60
Budapest Fôváros IX. kerület tanácsa, 1970.
Ferencvárosi emléktáblák TÁNCSICS MIHÁLY (1799–1884) író, publicista, politikus Üllõi út 23. Tanítóképzõt végzett Budán, ezt követõen szolgadiákként gimnáziumot Kecskeméten, Nyitrán és Pesten. Jogi tanulmányait nem fejezte be, érdeklõdése az irodalom és a magyar nyelvészet felé fordult. Nevelõ volt Szalmássy báróéknél Dukán és Pesten a Rudnyánszky családnál, 1835-tõl Kolozsvárott Teleki Sándor mellett. A Pesti Hírlap megjelenésétõl Kossuth mellé állt. A cenzúra miatt nagyrészt külföldön megjelent politikai röplapjaiban és népkönyveiben a reformellenzék programjának elfogadtatásáért, megvalósításáért, az érdekegyesítés paraszti bázisának megteremtéséért harcolt. Felvetette a jobbágyság minden váltság nélkül történõ megváltásának, a feudális viszonyok forradalom útján történõ felszámolásának lehetõségét. 1847 márciusában elfogták és sajtóvétségért bûnvádi eljárást indítottak ellene. Börtönébõl 1848. márc. 15én szabadította ki a pesti nép. A szabadságharc bukása után in effigie kivégezték, nyolc évig rejtõzött. Felesége saját házuk alatt készített számára rejtekhelyet, s itt élt 1857 májusig, az amnesztia kihirdetéséig. Illegalitásban írt röpirataiban 1848-49 tanulságait elemezte, ellenállásra szólított az önkényuralom ellen és felkelést készített elõ. 1860-ban ismét letartóztatták, felségsértésért 10 évre ítélték. Az 1867-es kiegyezéskor csaknem megvakulva szabadult. 1869-ben csatlakozott az Általános Munkásegylethez, mely elnökévé választotta. Arany Trombita c. lapja 1869 júliusától a munkásegylet közlönyeként jelent meg. A dualizmus rendszerével haláláig szembeszállt.
61
MÁRCIUS
részlete 1838-ból, vagy akár Jókai Mór elmélkedése a „Franzstadtról”. A kötet legértékesebb jellegzetessége, hogy az irodalmi szemelvényekbôl színes képet rajzolhat az olvasó Ferencváros hajdani kisiparosairól – azok régen kihalt vagy megváltozott szakmáiról –, egykori hangulatos kiskorcsmáiról, vágóhídjairól, malmairól, gyárairól, kórházairól és tudományos intézeteirôl, valamint iskoláiról. A szerkesztôk szándéka szerint a kötet jubileumi kiadványnak készült, hogy az olvasó annak birtokában gondolhasson vissza a sokszor felhôkkel, máskor terhekkel telített elôzményekre és a ferencvárosi elôdökre.
Kosztolányi Dezsô: „A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései” címû ciklusból Harmincnyolcadik kiadása megjelent a „Modern könyvtár” huszonkétezredik számában Mint aki halkan belelépett. És jönnek távol, ferde illatok Mint kósza lányok és hideg cselédek Kiknek bús kontyán angyal andalog Mint aki halkan belelépett. Mint aki halkan belelépett Valamibe... s most tüszköl s fintorog Mint trombiták és roppant trombonok S a holdvilágnál szédelegve ferdül Nehéz boroktól és aranyló sertül Úgy lépek vissza mostan életembe Mint kisfiú, ki csendes, csitri, csempe S látok barnát, kókuszt, koporsót, képet Mint aki halkan belelépett. XIII Én nyafogok Az életben, mint kevesek Én nyifegek Távol mezôkön bôrzô levesek Én nyühögök Valami van, valami nincs Én szepegek Valami kósza, kótya kincs Én szüpögök Az éjbe, késôn és korán Én szipogok Az orromon, e roppant trombitán.
62
