Gyűrűsférgek törzse Szerkesztette: Vizkievicz András
A gyűrűsférgek eukarióta, többsejtű, szövetes, valódi testüreges, valódi szelvényezett, mindhárom ősszájú, kétoldali csíralemezzel rendelkező, szimmetriájú állatok. A gyűrűsférgek már a valódi (másodlagos) testüregesek közé tartoznak – a többi állattal egyetemben – mivel a testüreg a mezodermán belül jön létre és kizárólag az határolja. A laposférgek testürege vitatott – őstestüreges avagy nincs testürege, mert azt a mezoderma teljesen kitölti –, a fonálférgek ún. áltestüregesek, ahol a testüreg a mezoderma és az endoderma között jön létre. Óriási az evolúciós jelentőségük. • Szabályos mezoderma. • Valódi (másodlagos) testüreg. • Valódi külső, belső szelvényezettség. • Keringési rendszer megjelenése. Példaállat a földigiliszta. Élőhely Laza, nedves, humuszos talajokban. Testfelépítés • • • • • •
Hossza akár 35 cm. Trópusi fajok elérhetik a m-es hosszúságot is. Szelvényezett, mivel teste azonosan ismétlődő szakaszokból – szelvényekből - áll, számuk változó, 180 is lehet. Színe vörösesbarna. Háti oldal domború, sötétebb, hasi oldal laposabb, világosabb. A test elülső egyharmadában található a nyereg 27-32. szelvény között. Minden szelvényen – az első kivételével – 4 pár kitin serte van.
1
Bőrizomtömlő • • •
• •
A testfelületen vékony kutikula van. Hámrétegben sok érzéksejt (mechanikai és fény) és nyálkamirigysejt – nyálkás bőr (légzés). A simaizom réteg összenő a hámréteggel – bőrizomtömlő. • Körkörös, • hosszanti rétegek. A hidrosztatikai vázuk van, azaz a test alakját a testüreget kitöltő folyadék nyomása határozza meg. Mozgása féregmozgás. o Elülső szelvények körkörös izomrétege összehúzódva megnyújtja a testet, előre nyúlik és a serték megkapaszkodnak, o majd ezek összehúzódva megrövidülnek és maguk után húzzák a hátsó szelvényeket. o
•
http://www.arkive.org/earthworm/lumbricus-terrestris/video-00.html
Bőrlégzése van. Táplálkozás
• • •
Geofág, bomló szerves táplálkozik. A fejlebeny tele érzéksejtekkel. Előbél o o o o o
• • • •
maradványokkal
Szájnyílás (2. szelvényen) Szájüreg, kiölthető garattal, táplálékfelvételre szolgál. Nyelőcső Begy (tárolás) Zúzógyomor (homokszemekkel őrlés)
Középbél - keresztmetszetben U alakú - falának mirigyei emésztőnedveket termelnek. Kizárólag sejten kívüli emésztés jellemző, itt zajlik a felszívás. Utóbél, vízfelszívás, bélsár tárolása, ürítése. Javítja a talajt, humuszképző, ürüléke ásványi anyagokban gazdag, mivel a szerves anyagokból felszabadítja a szervetlen ionokat. Rendkívül hasznos. Légzés
Diffúz légzés a bőrön át, külső gázcsere a nyálkás bőrön keresztül, a belső gázcsere a hajszálerek és a szövetek között zajlik. Keringési rendszer •
Zárt! A vére egy zárt érhálózatban kering, a nyelőcső körüli szívekből artériák vezetik el a vért, majd
2
• •
kapillárisokon keresztül a vénákba jut, majd vissza a szívekhez. Vére piros színű, vérplazmában oldott hemoglobintól. Fehérvérsejtjei a kórokozóktól védik meg.
• • • •
Fontosabb erek: Háti, hasi és az ezeket összekötő szelvényenként 2 pár haránt véredény. Szíve a nyelőcső körüli kb. 6 pár harántedény, 15-20/min. A vér a háti edényben hátulról előre (billentyűk), majd a szíveken keresztül a hasi edényekbe áramlik. A nagy ereket hajszálerek kötik össze, behálózva a testfalat és a szerveket.
Szaporodás • • •
• • • • • • • • • •
Hímnős állatok (gyűrűsférgek többsége váltivarú). Megtermékenyítésük „külső”. Fejlődésük közvetlen, azaz lárvaalakjuk nincs. A hím ivarnyílás a 14. szelvényen van, itt távoznak a hímivarsejtek. A női ivarnyílás a 13. szelvényen van, itt távozik petesejt. A másik egyed hímivarsejtjei az ondótartályban tárolódnak. 8. szelvény. Párzáskor ellenkező irányban egymásmellé kerülnek. A nyereg mirigyei sűrű váladékot termelnek. A hím ivarnyílás a másik egyed ondótartályához kerül, kicserélik a hímivarsejteket. Szétválnak, a nyeregváladéka megszilárdul, az állat hátrafelé kihúzódik belőle, miközben belehullnak a petesejtek és az ondótartályból a másik egyed hímivarsejtjei. A megtermékenyítés az így létrejövő petetokban, a kokonban megy végbe. A peték a kokonban fejlődnek.
Kiválasztás Kiválasztószervei a vesécskék, szelvényenként pár. A kiválasztás két szakaszból áll: • szűrés, • visszaszívás. • A szűrés a kapillárisok falán keresztül történik a testüregfolyadékba. • A testüregből a csillós tölcséren át bejutnak a vesécskébe a víz, ionok és a bomlástermékek. • Ezután az elvezető csatornába kerülnek, ahol megkezdődik a visszaszívás, vagyis az állat visszaszívja, amire még szüksége van. A többi anyag kikerül a külvilágba.
3
Idegrendszer • • • • •
Dúcidegrendszer, hasdúclánc. Minden szelvényben a hasi oldalon 1 (pár dúc) található. A szelvényenkénti dúcpárok az adott szelvényt idegzik be. A dúcokat idegrost kötegek kapcsolják össze (kötéllétra). Központja az agydúc (érző információk) és a garatalatti dúc (táplálék felvétel) (garatideggyűrű).
Érzékelés • • • •
Bőrizomtömlőben levő érzéksejtekkel, ún. receptorok segítségével. Szeme nincs, csak fényérzékeny sejtek találhatók elszórva a bőrizomtömlőben. Mechanikai érzéksejtek mindenhol megtalálhatók a testfalban. Kémiai érzéksejtek a fejlebenyben találhatók. Rendszerük
•
Giliszták családja, Mo-on kb. 60 faj, pl. közönséges földigiliszta, trágyagiliszta, stb.
•
Csővájóférgek Pl. a tubifex o fenéklakó, mocsarakban, iszapos, lassú folyású vizekben a maga által vájt üregben él. o Magyarországon is gyakori. o Kedvelt tápláléka az akváriumi halaknak.
•
Nadályok o Pl. orvosi pióca, hazai édesvizekben él. 7-10 cm. o Elől szívókorong, mélyén szájnyílás, melyben 3 kitines ún. állkapocs található. o Véralvadást gátló hirudint termel. o Szívógarat, amely a vért a tasakokból álló raktározó gyomorba juttatja. o Hátulsó tapadókoronggal rögzíti magát pl. vízinövények leveleihez.
4
Kiegészítés Korábbi rendszerek óriási törzsfejlődéstani jelentőséget tulajdonítottak a gyűrűsférgeknek, úgy gondolták, hogy bizonyos csoportjaikból fejlődtek ki az ízeltlábúak. A mai modern rendszerek már eltérő fejlődési ágba sorolják a gyűrűsférgeket, úgy tűnik, hogy inkább a puhatestűekkel hozhatók evolúciós kapcsolatba.
5
A laposférgekkel, fonálférgekkel, a puhatestűekkel, ill. az ízeltlábúakkal együtt az ősszájú állatok törzscsoportját alkotják. Az embrionális fejlődés során a hólyagcsíra betűrődésével kialakuló bélcsíra legelső nyílása, az ősszáj, amely a kifejlett állat szájnyílásává alakul, a test ellenkező pólusán pedig megjelenik egy új nyílás, az állat leendő végbélnyílása.
A szivacsok, ill. a csalánozók a bélcsíra stádiumig jutottak el, ugyanakkor nem állapítható meg egyértelműen az ősszáj, ill. a bélcsíra külső és belső sejtrétegének a sorsa, ezért ezeknél az állatoknál nem használjuk ezeket a fogalmakat. • A szivacsok álszövetes állatok, ezért az endoderma, ill. az ektoderma kifejezések nem pontosak (hiszen a csíralemezekből szövetek differenciálódnak) e helyett inkább a bélcsíra külső, ill. belső sejtrétegéről beszélünk. Ráadásul a szivacsok embrionális fejlődése során az embrió kifordulásai miatt az említett két sejtréteg többször is helyet cserél. • A csalánozóknál pedig a fejlődés során az eredeti ősszáj gyakran bezárul, és az állat csak később fejleszt egy másik szájnyílást. Ugyanakkor rendszertani kategóriaként ma már nem annyira használatos az ősszájú fogalma, mivel az ide sorolt állatok úgy tűnik, nem képeznek annyira egységes csoportot, ezért e helyett a rendszerezés alapjául inkább a test szimmetria- és testüreg-viszonyai szolgálnak. Lásd korábban.
Az állatvilág egy másik igen korán elkülönült ágát az újszájú állatok képviselik, ahol az embrionális fejlődés során a bélcsíra ősszájából leggyakrabban végbélnyílás lesz, a szájnyílás pedig új képződményként, az embrió ellenkező oldalán képződő betűrődésből jön létre. Fontosabb csoportjaik: • •
Tüskésbőrűek törzse Gerinchúrosok törzse • Előgerinchúrosok altörzse • Fejgerinchúrosok altörzse • Gerincesek altörzse
E két csoport fejlődése már a földtörténeti ókor kezdetén kb. 590 millió éve elvált egymástól.
6
Összefoglalva
7
