GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. 6 lépés - a megújulás felé H ETEDNAPI A DVENTISTA E GYHÁZ B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZETE

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

IDŐSZAKOSAN MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ - 2010.

OKTÓBER

37. SZÁM

„Keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”

A TARTALOMBÓL:

6 lépés - a megújulás felé „Induljatok el!” Láma Őszentsége a stadionban „Mint ősszel a falevelek” Szép és igaz beszéd Szív-és pénzügyek Internetfüggők veszélyben „Csendesedjetek...”- advent idején

H ETEDNAPI A DVENTISTA E GYHÁZ B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZETE

tartalom Lelkészi köszöntés Dr. Tokics Imre: A Budapest Terézvárosi Gyülekezet küldetése Események

3 4

Kirándulás Keszthelyre Idősek Partyja Kapcsolatok Misszió

5 6 7

Média evangélizáció Gyülekezet

A Mena család felvétele gyülekezetünkbe

8

„Induljatok el” Gyülekezet

9

6 lépés a megújulás felé Küldetés

12

Dr. Erdélyi László: Készen az indulásra? Jegyzet

14

Erdélyi László: „Mint ősszel a falevelek” Lelki élet

16

Dr. Szigeti Jenő: A Dalai Láma Őszentsége a Stadionban Vallási hírek

17

Elmélkedés

18

Erdélyi László: Szép és igaz beszéd Művészeti Estek programajánlat

19

Egészség

20

A modern életvitel túlterheli az emberi agyat Gadzálkodás

21

Szív-és pénzügyek Advent ideje közeledik

22

Szolgálati beosztás

23

Könyvajánlat

24

Gyermekek délutánja A Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H-1062 Budapest Székely Bertalan u. 13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.adventista.hu/terezvaros e-mail: [email protected] Lelkész: Dr. Tokics Imre A gyülekezet vezetője: Dr. Erdélyi László A lapot szerkesztette és készítette: Dr. Erdélyiné Halász Edit

Programjainkról és gyülekezetünk életéről naponta új híreket közlünk weboldalunkon:

A G YÜLEKEZETI H ÍRADÓ 1200 példányban megjelenő időszakos tájékoztató. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat.

LELKÉSZI KÖSZÖNTÉS

A Budapest Terézvárosi Gyülekezet küldetése Elhívatásunk és küldetésünk Az életünk egyik fontos kérdése, hogy mit fogalmazunk meg az elhívatásunkkal és küldetésünkkel kapcsolatban. Ugyanis, ha nehézséget, bizonytalanságot érzünk ezzel kapcsolatban, akkor baj van a miszszióval. Újra és újra tudatosítanunk kell önmagunkban és közösségünkben a küldetéstudatot. Közösségünk jövője függ attól, hogy világosan és egyértelműen felismerjük-e mire küldött el bennünket Isten, vagy csupán langymeleg állapotban a túlélésre törekszünk-e? Isten eszközévé válni, talán ez a legnagyobb kihívás a 21. század elején.

Médiamunka fontossága A média egy új helyzetet és lehetőséget eredményezett gyülekezetünk életében. Amikor ez az írás megjelenik, akkorra már a Pax Tv közvetíti a gyülekezetünkben folyó Jelenések sorozat első előadásait. Folyamatosan megjelenünk a Digi Tv és a Kontakt Rádió adásaiban. Látszólag mégsem történt robbanásszerű változás a közösségünk életében, hacsak az nem, hogy megtanulunk rendszeresen, és kitartóan dolgozni és végezni missziómunkánkat egy új eszközön keresztül.

Elhívatásunk és az Ige Istenünk a Szentírás szavain keresztül világosítja meg számunkra a fontos és kevésbé fontos feladatunkat. Az olyan küldetéstudat, amely nem a bibliai gondolatokból növekszik ki, hamar elhal. A Szentlélek által Isten világosítja meg elhívatásunkat és megbízatásunkat. Néha menekülünk, mint Amittai fia, Jónás. A próféta csupán egyetlen helyre mehet el, és ez Ninive, ahová legkevésbé váygyik. Isten az elhívásban feltétlen engedelmességre vágyik. Mehetünk hajókkal Tarsísba, ha Isten Ninivébe küldött el bennünket, előbb-utóbb Ninivébe kell eljussunk. Isten vezetésére vagyunk utalva, és szükséges reá hagyatkoznunk. Vagy elfogadjuk a vezetését, vagy elmenekülünk - nincs harmadik út. Még akkor sem, ha tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy mi nem lehetünk sem Jónások, sem apostolok. Elhívatásunkat soha nem választhatjuk el küldetésünktől. Hívónk és küldőnk ugyanaz az Isten.

Az elhívatásunk soha nem válhat számunkra dicsőítő eszközzé. Alázat nélkül sem egyént, sem közösséget nem hív és nem küld el az Úr.

Elhívatásunk és a közösség Az újszövetségi „koinonia” olyan közösséget jelent, amely a Megváltó életébe való belépésünket jelenti. Ez a koinonia nem azt jelenti, hogy csupán azokkal lépek közösségbe, akik úgy gondolkodnak, mint én, olyan megoldási utakon járnak, amelyen én járok, hanem a teljes krisztusi közösség azt jelenti, hogy a más gondolkodású emberekkel is közösséget vállalok, amint Isten tette, hiszen úgy szerette az egész világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érette. Amikor Istennek hívó szava bárhol megszólal, ott mindig történik valami, akár az igehirdetésben, akár a médiában, vagy a könyvmisszió terén. Új élet indul meg és ez elsősorban a közösségi életben látható. A közösség megújulásának döntő ismertető jele, hogy a gyülekezet élő és tapasztalatokat, eredményeket termő közösségé válik. Jézus a búcsúbeszédében azt mondta tanítványainak, hogy nem ti, hanem én választottalak benneteket…, hogy gyümölcsöt teremjetek (Jn 15). Az elhívás megtapasztalásában valami végtelen nyugalom van, ugyanakkor egy határozott parancs is megtalálható benne.

Elhívatásunk célja Az elhívatásunk nem a mi önző vágyaink kielégítése érdekében, hanem a mások javára, a gyümölcstermés érdekében történik. A közösség elhívása az egyének elhívásából áll össze. Minden tagnak megvan a maga külön kegyelmi ajándéka, amelyet a közösség felismer. Hová küld bennünket az aratás Ura? A világba, ahol sok az aratni való, de kevés a munkás. Meg kell látnunk, hogy a szekularizált világban sokan várják az evangéliumot. Ne meneküljünk Tarsísba, hanem menjünk el Ninivébe, ahová az Úr küld bennünket. Elhívatásunk állandó feladata, hogy tanuljunk, tanuljunk sokat az Úrtól és egymástól. Aki nem tanul, az lemarad, és nagyon távolra fog jutni azoktól, akikkel Isten naponta csodákat hajt végre. Misszió nincs közösség nélkül, még Jónás esetében sem! Nagy kísértés, hogy

a közösségtől elszakadt néhány ember végezze a missziót!

Elindulunk Az elindulásnál sokkal jobban kell tartanunk a belső akadályoktól és nehézségektől, mint a külső nehezítő körülményektől. Fontos, hogy a belső terhektől is meg kell szabadítanunk a lelkünket, és a bűnbánat és ima után meg kell tennünk az első lépéseket az elinduláshoz. A széthúzás az egyik legerősebb belső akadály és nem terem jó gyümölcsöt. Minden tag egy-egy kis fényforrás a misszióban. Bárki csatlakozik a misszióhoz, a világosság növekszik, és ha kiesik közülünk egy is, a fény csökken. Olyan lelki szintet kell elérnünk, amely méltóvá tesz minket a munka folytatására. A feladat előttünk áll, nagy kérdés, hogy előre, vagy hátra indulunk-e el? Le kell mondanunk a langymeleg kényelemszeretetről, meg kell tanulnunk terhet hordozó munkásokká válni. A Szentlélek vezetése mellett megújulásra és reformációra van szüksége gyülekezetünknek. Jobban kell szeretnünk egymást, mint eddig tettük, hiszen ez Krisztus új parancsa. Ahol az emberek szeretik és tisztelik egymást, ott a misszió hatékony lesz. Ne a hibákra és fogyatékosságra koncentráljunk, hanem Isten vezetésére. Fejlődésünk legnagyobb gátja nem a világ ellenállásában keresendő, hanem a saját gyengeségünkben. A Szentlélek befolyásának az egyik látható jele, hogy a teljesen eltérő jellemű és vérmérsékletű emberek egyetértenek és közösséget alkotnak a munkában. Isten lelke kizárólag olyan egyéneken keresztül nyilvánul meg, akik harmonikus egységben vannak egymással. A Terézvárosi Gyülekezethez tartozók egy család tagjai vagyunk. Amikor egységesen elindulunk, senki nem maradhat hátra, mindenkire szükségünk van. Imádkozzunk, dolgozzunk, és hittel induljunk el! Elérkezett az idő, amikor számítanunk kell arra, hogy az Úr nagy dolgokat fog tenni érettünk. Most van a munkára való felkészülés és elindulás legalkalmasabb ideje, mind az egyéni, mind a közösségi vonatkozásban. Dr. Tokics Imre lelkész

B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. október

3

ESEMÉNYEK Kirándultunk Keszthelyre és Balatonlellére Csodálatos nap, gyönyörű tájak, magas szintű kultúra, és nagyon jó hangulatú közösség. Nagyjából ezek jellemezték az augusztus 1-jei keszthelyi kirándulásunkat. Mindenki arról beszélt, hogy Isten milyen gazdagon megáldotta ezt a napot. Minden úgy sikerült, ahogyan terveztük. A szép időjárás, a Balaton körbeutazása, a gyönyörű kastély és a város sétáló utcájának megtekintése, a szeretetteljes vendéglátás Balatonlellén,

a kellemes fürdőzés, mind segítették az igazi kikapcsolódást, és az egymásra figyelést. A kirándulás fő célja a beszélgetés, és a közös élmény szerzés volt. Hazafelé még rendőri felvezetést is kaptunk, mert egy igazán szorgalmas járőr, - a 100 éves Nimsz nénire való tekintettel - kivezette az autóbuszunkat a baleset miatt keletkezett dugóból. Hálásak vagyunk Istennek ezért a napért, és minden áldásért, amellyel közösségünket építi.

2010. július 29-én, csütörtökön délben helyeztük nyugalomba Bodnár Istvánné, sz. Török Mária testvérünket. A temetésre hazajött leánya, Valika és a veje Ferenc Amerikából. A szertartást dr. Hangyás László lelkész tartotta, aki együtt keresztelkedett Marikával 1970. december 26án. Elmondta, hogy ez volt a legszebb karácsony életükben. A sírnál dr. Tokics Imre mondott beszédet, felhívva figyelmünket arra, hogy az igazi élet a halállal kezdődik, amely után a feltámadás és az örökélet vár reánk. A gyülekezet néhány tagja szép búcsúztató énekeket énekelt, amely mindenki szívét áhítattal töltötte el. A következő szombaton este pedig a gyülekezetben is megemlékeztünk Máriáról, a család részvételével. TESTVÉRI ÓRÁT tartottunk 2010. július 24-én délben. A téma a gyülekezet sáfársági helyzete, a tizedfizetés és a média evangélizáció finanszírozása volt. A gyülekezet egyetértett abban, hogy a tized megfizetése hitünk egyik fontos bizonyítéka. Aki ugyanis nem hisz abban, amit Isten ígért, hogy az adakozókat bőségesen megáldja, az lényegében nem hisz Istenben. Istennek nem csak a létezésében kell hinnünk, hanem ígéreteiben is. A másik fontos kérdésben sem volt vita: az evangélizáció költségeit össze kell adnunk, és nem üzleti alapon kell kezelnünk a missziót. Ez is Isten műve, ő gondoskodik a megfelelő ellátásról, de csak a mi közreműködésünkkel. Nekünk minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, a többit Ő elvégzi. Három szombaton voltunk az ÖRÖM ISKOLÁJÁBAN. Dr. Szigeti Jenő tanította a hallgatókat arra, hogyan kell megszervezni egy jó beszélgetést néhány barátunkkal, ismerősükkel. Van Istennek egy csodálatos ajándéka, a beszélgetés képessége. Ez nem más, mint a gondolatok, érzések kicserélése, belső emberünk megnyitása a másik ember előtt. A misszió mai lehetősége, nyitott ajtaja az, hogy pozitívan gondolkodó, gondjaikat és örömeiket egymással kicserélő baráti köröket hozunk létre. A témákhoz az „AZ ÖRÖM ISKOLÁJA” című kis munkafüzet ad segítséget, néhány gondolat felvetésével, hogy minek is lehet örülni az élet életben?

4


ESEMÉNYEK Idősek Kerti Partyja 2010 Újra megrendeztük a már hagyományos Idősek Kerti Partiját Érden. A gyönyörű időben majdnem tele volt a kert, sokan jöttek el a nyár végén egy kis kikapcsolódásra. Énekeltünk, dr. Tokics Imre megnyitotta Isten igéjét, imádkoztunk, ettünk-ittunk, beszélgettünk, sétálgattunk a kerti ösvényeken. Foglalkoztunk az állatvilággal (kutya, macska, madarak, bogarak, gyíkok, pókok, hangyák, stb...) és a növényvilággal is. Megnéztük a képeket az előző partikról, hogy lássuk, mennyit öregedtünk néhány év alatt, majd készítettünk csoportképet emlékül a következő partikra. Láthatólag (a fotóalbum igazolja) mindenki ki tudott kapcsolódni, egymásra figyeltünk, és a természetre, és nem gondoltunk hétköznapi gondjainkra. Célunk a közösségépítés volt, és a búcsúzáskor mindenki megerősítette, hogy ez sikerült, mert ismét jobban szeretjük egymást.

Gyülekezetünk legidősebb tagja Nimsz Lajosné betöltötte a 101-ik életévét. Nimsz néni már egy élő legenda számunkra, mert nem csak az élethez ragaszkodik kitartóan, hanem Istenhez és a gyülekezethez is. Nincsen rajta kívül olyan tagunk, aki feltétlenül jelen van minden istentiszteleten és imaórán. Amikor az imaórán felemeli hangját az Úrhoz, kiderül, hogy minden szót értett, ami elhangzott a beszélgetés során. Az utóbbi időben már az énekkari próbákon is szívesebben részt venne, minthogy otthon üljön egyedül. Igazi közösségi ember. De hasonlókat lehet elmondani több idős testvérünkről is, hiszen Király Mihályné 96 éves, Tebele Józsefné 95 éves, Nagy Györgyné 91 éves és mindannyian itt vannak közöttünk minden szombaton. Kárpáti Áron testvér októberben tölti be 90-ik életévét, tehát ő is belép a legidősebbek „klubjába”. Mindannyiuk életére Isten gazdag áldását kívánjuk.


5

KAPCSOLATOK Vendégségben a zsoltáresttel Meghívást kaptunk a Székesfehérvári Hermann László Zeneiskolába a „Gyönyörködjél az Úrban” című zenés, irodalmi zsoltár est előadására. A vendég szolgálat mindenkinek nagy élményt adott. A meghívók szeretete nem csak az énekkart, hanem a közönséget is meghatotta. A Tóka Szabolcs által vezetett zeneiskola munkatársai, és a helyi baptista gyülekezet tagjai a nagy meleg ellenére mindent megtettek az est sikeréért. A műsor pedig ismét bebizonyította: a zsoltárokat nem lehet úgy olvasni, vagy hallgatni, hogy azok hatással ne legyenek mindenkire. Gyülekezetünk nemrég újjáalakult énekkara - Oláh Gábor karnagy szerint - az előző előadáshoz képest tovább fejlődött. Már sokkal szebben szóltak az egyes szólamok, és jobban követtük a karmester vezénylését. A szólisták - Kiss Rózsa és Ráduly Irén ének, Csegedi Hunor trombita - igazi művészi fokon adták elő a szólóikat. A záró szám Tóka Szabolcs orgona improvizációja olyan koronát tett az egész műsorra, melyre sokáig emlékezni fogunk. A versmondók - Nyári István, Nyári Éva, Szigeti Gyopár, Tokics Mária, Makkos Norbert - által előadott zsoltárok és versek tartalmát a végén Tokics Imre lelkész foglalta össze és kiemelte: „Gyönyörködjél az Úrban... és megadja néked szíved kéréseit”.

Kiss Rózsa és Ráduly Irén

Különleges esküvői szertartásnak adott helyet gyülekezetünk 2010. július 25-én, vasárnap. Suha Katalin, a Shalom Messiási Zsidó Közösség vezetője, kötött házasságot Handbauer Péterrel. A ceremóniát Lengyel Péter, a Menóra Messiási Zsidó Közösség vezetője vezette, az ősi zsidó hagyományokat a mai keresztény szokásokkal összhangba hozva, a szertartás egyes elemeit elmagyarázva. Gyülekezetünk részéről dr. Tokics Imre egy zsoltár - héber és magyar nyelven - felolvasásával köszöntötte az ifjú párt, és felolvasásra került Erdélyi László üzenete, aki betegsége miatt nem tudott részt venni az esküvőn. A szertartást az Acapella együttes ének-szolgálata zárta, majd utána következtek a gratulációk és a vendéglátás. Hangyás László és felesége búcsúztatása HANGYÁS LÁSZLÓ lelkész testvérünk és felesége, Márta Amerikában vállaltak lelkészi szolgálatot. Búcsúztatásuk alkalmával Hangyás testvér megemlékezett arról, hogy gyülekezetünkben keresztelkedett, itt szentelték fel lelkésznek, és néhány évig szolgálati területe is volt a Terézvárosi Gyülekezet. Az ő munkásságának is köszönhető, hogy közösségünk figyelme a Jelenések könyve felé fordult, hiszen doktori disszertációját ebből a témából írta, és ismereteit átadta a gyülekezetnek előadássorozatok, prédikációk formájában. A mostanra országos hírűvé vált sorozatban is aktívan közreműködött. Ezen kívül Tony Campbell evangélizációs előadásainak fordításával is sokat segített missziós tevékenységünkben. Kívánjuk, hogy Isten áldja meg gazdagon a Cleveland-i Magyar Adventista Gyülekezet lelkipásztori szolgálatában. (http://www.clevelandhungarian adventist.org)

6


Vendég előadók A Jelenések könyvéről szóló sorozatunkon két kiváló vendég előadót is hallgathattunk. Gallusz László, a Belgrádi Teológiai Szeminárium megbízott rektora, és Kormos Erik, a Sátoraljaújhelyi Gyülekezet lelkésze magas színvonalú, nagyon érdekes és értékes előadásokkal járultak hozzá a Jelené-

Fent: Gallusz László Lent: Dr. Tokics Imre és Kormos Erik

sek könyve megértéséhez. Mondanivalójuk sok újdonságot, egyéni meglátást is tartalmazott, amely mind elnyerte a hallgatóság tetszését.

MISSZIÓ MÉDIA EVANGÉLIZÁCIÓ Gyülekezetünk média evangélizációja hatalmas lendületet vett azzal, hogy a PAX TV műsorára tűzte a Jelenések könyvéről tartott sorozatunkat. Ez egyben meggyőző bizonyítéka annak is, hogy valóban itt van az ideje a harmadik angyal üzenete hirdetésének. Az Úr olyan kaput tárt fel előttünk, amelyet már nem lehet bezárni. Ezt a munkát kitartóan kell folytatni!

A Terézvárosi Gyülekezetben több mint egy évig tartó sorozat keretében foglalkoztunk a Jelenések könyve teljes, átfogó magyarázatával

„AKKOR ÉS MOST” címmel ddr. Tokics Imre, dr. Szigeti Jenő, dr. Hangyás László, Erdélyi László, Gallusz László és Kormos Erik előadásában A sorozatot a PAX Televízió műsorára tűzte, és 12 héten át közvetíti felvételről. Az előadások

október 25-től, hétfőtől péntekig, 17 órakor kezdődnek! A PAX TV műsorra veszi a KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK előadásait is, valamint reggelenként egy rövid nap-indító áhítatot. Ezen kívül pedig segítenek az irodalmunk terjesztésében is az internetes boltjukon (webshop) keresztül: http://www.pax-tv.hu

Fent: Nyerges Pál (világításban) Alul: Sipos Pajos (sötétben)

A péntek esti előadássorozatunk így országos jelentőségűvé vált, amelynek továbbviteléhez csatlakozhat valamennyi közösség: - Terjeszthetik a hírt, reklámozhatják a műsort prospektusainkkal - Házi imaórákat, bibliaórákat, helyi beszélgetéseket tarthatnak a Jelenések könyvéről. - Összegyűjthetik a nézőkben felmerülő kérdéseket, amelyekre az előadók beszélgető műsor formájában válaszolhatnak. - Bevezethetik a műsort a helyi kábeltévé hálózatba – különösen ott, ahol a Pax Tv-t nem lehet fogni. - Megvásárolhatják a videó felvételeket, és újra levetíthetik a sorozatot a helyi gyülekezetekben. Ezekkel a tevékenységekkel országos mozgalommá lehet fejleszteni a Jelenések könyve tanulmányozását, amely világos beteljesedése a hármas angyali üzenetnek: „Amint a harmadik angyali üzenet hangos kiáltássá nő, amint nagy erő és dicsőség segíti a befejező munkát, Isten hűséges népe e dicsőség részese lesz.” (E. G. White) A Budapest Terézvárosi Gyülekezet és a „BOLDOG ÉLET” ALAPÍTVÁNY közösen finanszírozza a média evangélizációt. A gyülekezet tagjai közül sokan vállalták, hogy havi rendszerességgel adakoznak erre a célra. Vállalkozók is segítenek, főleg az eszközök beszerzésében és az alkalmazottak ellátásában. Ezen kívül természetesen minden külső felajánlást örömmel fogadunk, hiszen a média tevékenység költségei „határ nélküliek”. Minden forinttal a gyorsaságot és a minőséget tudjuk javítani, ezért minden adományt szívből köszönünk, és kérjük az Urat, hogy áldja meg az adakozókat. Az év vége felé közeledve, az adó egy százalékát is fel lehet ajánlani a „Boldog Élet” Alapítvány javára:

A média evangélizációra adományok felajánlhatók: A kedvezményezett neve: A kedvezményezett adószáma: Bankszámlaszám:

Boldog Élet Alapítvány 19011022-1-42 10200854-32511183-00000000

A média tevékenységet a „Boldog Élet” Alapítvány által bérelt stúdióban folytatjuk, amely gyülekezetünk mellett található. Két munkatársunk, Nyerges Pál és Sipos Lajos kitartó szorgalommal és lelkesedéssel készítik a filmeket, DVD-ket, reklámanyagokat. Munkájukkal most országos ismertséget szereztek Isten üzenetének, a Budapest Terézvárosi Gyülekezetnek, és saját maguknak is. Köszönjük!


7

GYÜLEKEZET

„Induljatok el!” Megjelentettük Ted N. C. Wilson: „Induljatok el!” című beszédének nyomtatott formájú kiadását. Ted Wilson, a Hetednapi Adventista Egyház 59. Generál Konferenciáján megválasztott új elnöke július 3-án, Atlantában, a Georgia Dome-ban hetvenezer adventista hívő előtt elmondott beszéde üzenet a világ adventhívő közössége felé. A nagy küzdelem végén vagyunk, és Isten ezt mondja:

„Induljatok el!”

OKTÓBER 23. - KÖZÖSSÉGI NAP célja:

Menjetek előre, hirdessétek a világnak az üdvösség és Krisztus közeli eljövetele jó hírét! Ted Wilson testvér, a Generál Konferencia elnöke, „Induljatok el!” című beiktatási prédikációjában meghirdette az egyház számára a lelki megújulás és reformáció idejét. Gyülekezetünk Bizottsága elhatározta, hogy csatlakozunk ehhez a felhíváshoz, és mint gyülekezet ELINDULUNK azon a keskeny úton, amely a mennybe vezet, az Istennel való örök együttlétre. Ezen az úton lépésről lépésre kell előre haladnunk, amely lépéseket

OKTÓBER 23-ÁN EGY KÖZÖSSÉGI NAP keretében határozzuk meg közösen, az egész Gyülekezettel. A felkészülés lépéseit bemutató tanulmányokat Ellen White írásaiból, a következő oldalakon foglal foglaljuk össze

»»»

150 éves egyházunk neve

Október 1-jén volt 150 éve, hogy felekezetünk a Hetednapi Adventista egyház nevet felvette. 1860-ban elődeink Battle Creek Creek-ben (Michigan állam) összegyűlve választották ezt a nevet annak a mozgalomnak, amelyhez akkor kb. 2500 hívő tartozott az észak-amerikai és dél-kanadai területeken.

8

- bűnbánatot tartani - elrendezni a testvéri kapcsolatainkat, konfliktusainkat - letenni eddigi lelki terheinket, felesleges „csomagjainkat” - odaszánni életünket Isten szolgálatára - cselekvési tervünkre áldást kérni - közösen imádkozni céljainkért.

OKTÓBER 23. - KÖZÖSSÉGI NAP programja: 10:45 12.00 13.00 15.00 16.00

Istentisztelet a fenti gondolatok jegyében Közös ebéd a gyülekezettel Testvéri óra, közös megbeszélés Közös felajánló és áldást kérő agapé vacsora Szünet

18.00 Keresztény Művészeti Est - hálaadó ünnepély Az Úr áldja meg közös elhatározásainkat, felajánlásainkat és könyörgésünket! Ma ennek a mozgalomnak több mint 16 millió megkeresztelt tagja van, és a legnagyobb protestáns felekezet, amely iskolák és kórházak hálózatát működteti világszerte. Azzal kapcsolatban, hogy az adventista egyház nevet választották, az egyik alapító, Ellen White így írt: A hetednapi adventista név előtérbe helyezi és hordozza hitünk igazi sajátosságát, és meggyőző az érdeklődők számára. A „hetedik nap” utal a felekezet istentiszteleti napjára, amely a teremtés emlékünnepe, és amelyet a negyedik parancsolat nyomatékkal erősít meg. Ugyanakor az „adventista” utal Jézus Krisztus második eljövetelére, adventjére. A jubileum jó alkalmat adott arra, hogy ismét elgondolkodjunk arról, mit jelent személyes és közösségi-gyülekezeti életünkben a hetednapi adventista öntudatunk. Ez az egyház hatalmas fejlődésen ment keresztül az elmúlt 150 évben. Mégis el kell gondolkodnunk azon, vajon ma is úgy hordozzuk-e hitvallásunkat – örökségünket, ahogy azt elődeink elindították? Legyen ez a jubileum jó alkalom arra, hogy azon is elmélkedjünk: miben kell továbblépnünk, többet tennünk „hetednapi adventista” hívők Krisztusért és a világért?


KÉSZEN A BŰNBÁNATRA Rendezni kapcsolatunkat Istennel megújulás és reformáció által

1. lépés

„Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel!; azt mondja a Seregeknek Ura” (Zak 4:6)

Népünknek a szentségben való megújulásra van a legnagyobb és legégetőbb szüksége. Az erre való törekvést kell elsődleges munkánknak tekintenünk! Komoly igyekezetre van szükség az Úr áldásának elnyeréséhez. Nem azért van ez így, mintha az Úr nem lenne készséges ránk árasztani áldását, hanem mert készületlenek vagyunk annak elfogadására. Mennyei Atyánk nagyobb készséggel adja Szentlelkét az azt kérőknek, mint amilyennel földi szülők adnak jó ajándékokat gyermekeiknek. A mi feladatunk viszont az, hogy bűnvallomás, alázat, bűnbánat és komoly ima által eleget tegyünk azoknak a feltételeknek, amelyek mellett Isten áldásaiban részesülhetünk. A megújulásra egyedül imára jövő válaszként számíthatunk. Akiket Isten Igéjének tanításai vezetnek a Szentlélek jelenléte és kellő körültekintés kíséretében, azoknak csodálatos tapasztalatban lesz részük összejöveteleinken, és otthonaikba visszatérve egészséges légkört fognak árasztani magukból. A Szentlélek vezetése által kísért megújulásra és reformációra van szükség. A megújulás és a reformáció két különböző dolog. A megújulás a lelki élet megelevenedését, az értelem és szív erőinek megélénkülését, azaz a lelki halálból való feltámadást jelenti. A reformáció mögött pedig újjászerveződés, elgondolások és tanítások, valamint szokások és tettek megváltozása áll. A reformáció nem teremheti meg a szentség jó gyümölcseit, ha nem kapcsolódik össze a Lélektől indított megújulással. A megújulásnak és reformációnak el kell végezniük kijelölt feladatukat, és ebben a tevékenységben egyesülniük kell. (Szemelvények I. kötet 115. o.)

Egymást szeressétek A megtérés legfőbb bizonyítéka

2. lépés

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13:34)

Tanítványaival való utolsó találkozása alkalmával Krisztus azt a nagy kívánságát fejezte ki, hogy úgy szeressék egymást, ahogy Ő szerette őket. Krisztus újra és újra erről beszélt tanítványainak. Mikor egyedül volt tanítványaival a felház helyiségében, ez volt a legelső rendelkezése. A tanítványok számára új volt ez a parancsolat; mert nem úgy szerették egymást, ahogy Krisztus szerette őket. Ez a szeretet a nyilvánvaló bizonyítéka tanítványságuknak. „Erről ismer meg mindenki, - mondta Jézus - ha egymást szeretni fogjátok” (Jn 13:35). Mikor az embereket nem a kényszer, vagy az önérdek köti egymáshoz, hanem a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvényesülése mutatkozik meg, amely felette áll minden emberi befolyásnak. Ahol ez az egység megvan, az annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyre lett állítva az emberben, és szívükben új életelvek gyökereztek meg. (Jézus élete 585. o.) Az őszinte megtérés legfőbb bizonyítéka: Isten és emberek iránti szeretet. Aki Jézust elfogadta Üdvözítőjének, az mélységes és őszinte szeretetet érez mindazok iránt, akik vele egy hitet vallanak. (Apostolok története 181. o.) Nem szükséges, hogy elkezdjük megpróbálni egymást szeretni. Krisztus szeretetére a szívünkben vagyunk rászorulva. Ha énünk Krisztusban felolvad, akkor az igazi szeretet önkéntelenül is előtör majd. (Az evangélium szolgái 306. o.) Az 1-6. lépés felkészülési tanulmányai Ellen Gould White írásaiból összeállított idézeteket tartalmaznak. A teljes felkészülési anyag megtalálható gyülekezetünk honlapján.


9

KÉSZEN AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRE Az odaszánás „...szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.” (Róm 6:13)

3. lépés

Tedd meg ami tőled telik, aztán várj türelemmel, reményteljesen és örömmel, mert Isten ígérete nem maradhat el. A kudarc oka, hogy sokan, akik Isten munkáját anyagiakkal támogathatnák, nem hisznek igazán. Minél tovább tartják vissza pénzüket, annál kisebb lesz a hitük. Az ilyenek akadályépítők, s félelmetesen hátráltatják Isten munkáját. Kedves Munkatársaim! Legyetek őszinték, reménykedők és bátrak. Hittel tegyetek minden lépést! Ha a tőletek telhetőt megteszitek, az Úr meg fogja jutalmazni hűségeteket. Az életadó kútból merítsetek testi, szellemi és lelki erőt. Ígéretünk van arra nézve, hogy megszentelt, megtisztított, megfinomított és megnemesített érett korra fogunk jutni. Szükség van arra a hitre, ami majd képessé tesz bennünket annak meglátására, Aki láthatatlan. Amint szemeteket felé irányítjátok, mély szeretetet fogtok érezni azok iránt, akikért Ő meghalt, és erőt nyertek az új munkához. Mindannyiunknak tanulnunk kell, hogyan használjuk hűséggel a gyakran utunkba kerülő lehetőségeket arra, hogy reményt és világosságot vigyünk mások életébe. Hogyan is használhatnánk ezeket a lehetőségeket, ha gondolataink középpontjában énünk áll? Az én-központú ember számtalan olyan alkalmat elmulaszt, amikor tettével mások és saját maga áldására lehetne. Krisztus szolgájának kötelessége, hogy minden körülményben azt kérdezze: „Mit tehetek másokért?” Miután megtette, a tőle telhetőt, bízza az eredményt Istenre. Isten sokkal nagyszerűbb képességeket és lehetőségeket adott szolgáinak a munka előbbre vitelére, mint amilyeneket ők ma használnak. (Szemelvények I. kötet 80-84. o.)

Egységes cselekvés Egyesíteni lelki ajándékainkat „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” (Jn 17:11)

4. lépés

A gyülekezet, mint szervezet Isten eszköze, amely népe között a rendet és a fegyelmet fenntartja. Istentől kapott üzenetét nemcsak az egyes tagok személyes bizonyságtevése által juttatja el a világnak, hanem az egyháznak, mint Krisztus testének egységes bizonyságtevése által is. (Gyülekezeti kézikönyv) A különböző természetű emberek között uralkodó összhang és egység a legerősebb bizonysága annak, hogy Isten elküldte Fiát e világra, hogy megmentse a bűnösöket… Azonban ezt az egységet csak Isten Lelke hozhatja létre… Ha oly mértékben törekszünk az egységre, ahogyan Isten kívánja, akkor elérjük azt. Isten nem kíván sok intézményt, nagy épületeket és külső fitogtatást, hanem egy különleges, Istentől választott, kedves nép egységes cselekvését, akik egymással egyesülve elrejtik életüket Krisztussal Istenben. Mindenkinek meg kell állnia helyén és tisztségében. Mindenkinek helyes befolyást kell gyakorolnia gondolatai, szavai és cselekedetei által. Ha Isten minden munkása megteszi ezt, csak akkor lesz Isten műve teljes, részarányos egész; nem előbb.” (Tanácsok a gyülekezetnek 49. old.) Sátán jól tudja, hogy csak a rendet és egységes cselekvést kísérheti siker. Jól megfontolt törekvése az, hogy a hitvalló keresztényeket minél távolabbra vezesse a mennyei rendtől, ezért Isten hitvalló népét is megcsalja. Elhiteti velük, hogy a rend és fegyelem a lelkiség ellensége, hogy egyetlen biztonságuk, ha a maguk útját járják. Ezért ezek az elhitetett emberek elkülönülnek a keresztények azon közösségétől, akik arra törekszenek, hogy megalapozzák a ffegyelmet és az egységes cselekvést. Amikor a gyülekezetek élővé, dolgozó gyülekezetté lesznek, őszinte kérésükre megkapják a Szentlelket... Akkor a menny ablakai megnyílnak a késői eső zápora számára. (Az utolsó napok eseményei 121. o.)

10


KÉSZEN A CSELEKVÉSRE Isten háza: Az istentisztelet helyreállítása

5. lépés

„Az én házam imádságnak háza.” (Luk 19:46)

Isten végtelen nagyságának érzete és jelenlétének tudata igazi tiszteletet ébreszt iránta. Minden szívet mélyen befolyásoljon a láthatatlan Isten jelenlétének érzete. Az ima órája és helye szent, mivel Isten van ott jelen, és amidőn magatartásunkkal tiszteletet nyilvánítunk ki, az ihletett érzés elmélyül. „Szent és rettenetes az ő neve!” (Zsolt 111:9) Az alázatos hívő keresztény számára Isten háza: a menny kapuja. A dicsének, az ima, a Krisztus képviselői által mondott szavak Isten kijelölt eszközei, hogy egy népet készítsenek elő a mennyei gyülekezet számára, arra a magasztosabb istentiszteletre, ahova „nem mehet be semmi tisztátalan”. (Tanácsok a gyülekezeteknek 282. o.) A hívők közösségének szentélye: a gyülekezet. Az istentisztelet helyének és módjának szabályai vannak. Ne kezeljük közönyösen az Isten tiszteletéhez tartozó dolgokat! Isten megújhodást és reformációt kíván. A Biblia szavának, és csakis a Bibliának kell megszólalnia a szószéken. (Pátriárkák és próféták 388. o.) Ahol a nép Istene tiszteletére gyülekszik, egyetlen szó se hangozzék el, mely elterelhetné gondolataikat az egyetlen nagy központtól, Jézus Krisztusról, éspedig a megfeszítettről. Intő üzenetünk súlypontja, a harmadik angyal üzenete. Mellékes dolgokkal ne foglalkozzunk. Művünk súlypontja: „Hirdesd az Igét.” (Bizonyságtételek a lelkészeknek 155. o.) Alkalmazzátok a Krisztus-központú, bibliai megalapozással bíró istentiszteleti formákat és zenét a gyülekezeti szolgálati gyakorlatban! Azokat az istentiszteleti formákat, amelyek az előadás jelleget és az „én”-t emelik ki, fel kell váltani a Krisztus-központú, biblikus megközelítést egyszerűen és kedvesen visszatükröző felfogással. (Ted Wilson)

Induljatok el! Evangélizáció, evangélizáció, evangélizáció!

6. lépés

„Láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala: és a föld fénylett annak dicsőségétől.” (Jel 18:1)

Az Úr felszólítja népét, hogy vállalják el a misszió különböző ágainak szolgálatát. Az élet fő- és mellékútjain mindenkinek meg kell hallania az evangélium üzenetét. (A Szentlélek eljő reátok 147. o.) A világ evangélizálásának munkáját Isten bízta azokra, akik elmennek az Ő nevében, ezért legyenek Krisztus munkatársai és nyilvánítsák ki az elveszendőknek az Ő gyengéd, könyörülő szeretetét. Isten ezreket hív, hogy munkálkodjanak érte, de ne azoknak prédikáljanak, akik ismerik a jelenkori igazságot, hanem azokat figyelmeztessék, akik még nem hallották az utolsó kegyelmi üzenetet. A lelkek megmentéséért érzett sóvárgó vággyal munkálkodjatok! (Tanácsok a gyülekezeteknek 351. o.) Isten kegyelme vezeti az embereket világszerte arra, hogy induljanak előre. Folyamatosan, minden időben magasra kell emelnünk a nyilvános evangélizálás zászlaját. Isten kegyelme és a hármas angyali üzenet hirdetése mindenhol megváltoztatja az embereket. A Szentlélek munkálkodik mindazok szívén, akik szavaid és evangélizációs tanúságtételed által hallják a drága advent üzenetet… ahogyan világgá kürtölöd Isten kegyelmét. Az élet minden területére és vonatkozásába bele kell vinnünk az evangélizációt. (Ted Wilson) Krisztus igazságosságának üzenete hangozni fog a föld egyik végétől a másik végéig, hogy előkészítse az Úr útját. Ez Isten dicsősége, amely a harmadik angyal munkáját befejezi. (Az utolsó napok eseményei 142-144. o.)


11

KÉSZEN AZ INDULÁSRA AZ EGYHÁZON BELÜLI

KÉSZEN AZ INDULÁSRA ?

MEGÚJULÁST ÉS REFORMÁCIÓT MÁR TÖBB, MINT SZÁZ ÉVE SÜRGETI AZ ÚR.

T

ed Wilson testvér, a Generál Konferencia elnöke a megújulást meghirdető beszédében felidézte Ellen Gould White egyik látomását, amelyet az 1903ban kapott, s amely ezt a címet viseli: „Mi lehetett volna?” Isten ebben megmutatta, hogy mi volt az a két nagy dolog, amelyet meg akart tenni már az 1901-es Generál Konferenciai ülésen: „1. Újjászervezni az egyházat… ami megtörtént. Sok dolgot kaptunk ekkor, amit a mai egyházi struktúránkban is alkalmazunk. 2. Előkészíteni a Szentlélek kiárasztását…, amely nem történt meg, mert hitetlenség uralkodott az egyházban, és Isten választott vezetői, valamint a nép nem alázták meg magukat Isten előtt. Az egyház elmulasztotta azt az alkalmat, amikor elnyerhette volna a késői esőt.” Ez 109 évvel ezelőtt történt, és mi azóta várjuk, hogy kapjunk egy határozott jelet a megújulásra és a reformációra. Ted Wilson testvér azt kéri:

„NE VÁRAKOZTASSUK TOVÁBB ISTENT, NE AKADÁLYOZZUK AZT, HOGY MEGKEZDHESSE A KÉSŐI ESŐ KIÁRASZTÁSÁT, HOGY JÉZUS ELJÖHESSEN.”

Gyülekezetünk komolyan vette ezt a felszólítást, mivel pontosan megegyezik azokkal a gondolatokkal, amelyeket évek óta közösen olvasunk, megbeszélünk, és imában Isten elé viszünk az imaóráinkon. Ezeken a meghitt beszélgetéseken nagyon komolyan, és mélyrehatóan elemezzük a gyülekezet helyzetét, összevetve a világban történő eseményekkel, s mindezt megpróbáljuk a Prófétaság Lelkének tanácsai szerint értelmezni. A mi kis imaközösségünk is eljutott arra a következtetésre, hogy ez a három nézőpont soha nem mutatott nagyobb átfedést, mint most.

12

A Biblia és Ellen White által megjövendölt események mind a világban, mind a gyülekezet életében szó szerint megegyeznek azokkal, amelyeket az utolsó időkre, a késői eső kitöltetése előtti napokra jeleztek. Mindezeket pedig csak úgy lehet értelmezni, mint Isten határozott felszólítását: „INDULJATOK EL!” Ahhoz, hogy a helyes úton induljunk el, az első lépéseket a megtérésünkhöz hasonló módon kell megtennünk. Vagyis vissza kell mennünk a kiindulási ponthoz, és az elméletben már jól ismert feltételeket a gyakorlatban is teljes mértékben megvalósítva kell elinduljunk azon a keskeny, nehéz úton, amely az Istennel való találkozáshoz vezet bennünket.

1. LÉPÉS: AZ ELSŐ TEENDŐNK, RENDEZNI KAPCSOLATUNKAT AZ

ÚRRAL.

E nélkül minden további lépés reménytelen, és felesleges lesz. Az Úr csak akkor tud velünk jönni, elkísérni utunkon, ha előbb megalázzuk magunkat, megbánjuk bűneinket, és kitartó, komoly imában teszünk bizonyságot hitünkről, Őbenne való bizalmunkról. Isten szereti a bűnöst, de gyűlöli a bűnt. Ha mi nem határolódunk el saját bűneinktől, hanem inkább azonosulunk velük, akkor mi nem bűnösök leszünk, hanem magát a bűnt képviseljük. Ennek az első lépésnek a szükségességét a laodiceának szóló üzenet is megerősíti. Jobban kell tudnunk, hogy milyenek vagyunk valójában, és ezt a keserű valóságot kell bűnbánattal az Úr elé tárnunk. Ő meghallgat bennünket, megbocsátja bűneinket, és tovább vezet a keskeny úton a második lépés felé.

2. LÉPÉS: MÁSODIK TEENDŐNK, SZERET-

NI EGYMÁST.

Ha valóban sikerül újra megtérnünk, és megújítani kapcsolatunkat Istennel, akkor újból meg fogjuk hallani – de most már sokkal tisztábban és erősebben – azt a kérését, hogy szeressük egymást. Krisztus arra kérte tanítványait, hogy az Ő iránta való szeretetüket embertársaik felé mutassák ki:


„Amennyiben megcselekedtétek az egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Mt 25:40) Ellen White szerint megtérésünk legfőbb bizonyítéka, ha úgy szeretjük egymást, ahogyan Krisztus szeret bennünket. Mindaddig, amíg ennek eleget nem tudunk tenni, Krisztus parancsolata új lesz számunkra, jóllehet, úgy érezhetjük, hogy már eleget hallottunk róla. Arra is figyelmeztet bennünket, hogy ezt a szeretetet magunkból nem tudjuk kitermelni, bármennyire igyekszünk is. Ez a szeretet Krisztusé, ő adja nékünk, hogy továbbítsuk testvéreink felé. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha az első lépést sikeresen megtettük. Aki ennél a második lépésnél akadályokat lát, annak újból az Úrhoz kell fordulnia, bűnbánattal és könyörgéssel. Nagyon szépen fogalmazza meg Ellen White:

„HA ÉNÜNK KRISZTUSBAN FELOLVAD, AKKOR AZ IGAZI SZERETET ÖNKÉNTELENÜL IS ELŐTÖR MAJD.”

Másképpen szólva, ha az Úrral való kapcsolatunk élővé válik, az Ő szeretete áramlik belőlünk mások felé.

3.

LÉPÉS:

HARMADIK

TEENDŐNK, AZ

ODASZÁNÁS, A BUZGÓ CSELEKVÉS.

A mások iránti szeretet úgy kell, hogy kifejeződjön, ahogyan Krisztus kérte: egymás terhét hordozzuk, és szolgáljuk az emberiséget mind tetteinkkel, cselekedeteinkkel, mind pedig tanításunkkal. Az ehhez a munkához szükséges dolgokat: tehetséget, képességet, időt, anyagi javakat, lelki ajándékokat – mind-mind Isten biztosítja számunkra. Ezért fontos, hogy mindig tisztában legyünk azokkal a lehetőségekkel, amelyek számunkra adattak, és ezeket azokra a célokra használjuk fel, amelyeket az Úr kijelölt. Mindenünket szánjuk a munkára, és higgyük, hogy életünket az ő általa eltervezett módon vezeti, biztosítja megélhetésünket. Hittel tegyünk meg minden lépést!

KÉSZEN AZ INDULÁSRA HA MINDEN TŐLÜNK TELHETŐT MEGTESZÜNK, AZ ÚR MEG FOGJA JUTALMAZNI HŰSÉGÜNKET. A hűséges odaszánásnak, és szolgálatnak a feltétele azonban ismételten az első és a második lépés megtétele: „Amint szemeteket Krisztus felé irányítjátok, mély szeretetet fogtok érezni azok iránt, akikért Ő meghalt, és erőt nyertek az új munkához.” (E. G. White) Ha nem ez áll a munkánk mögött, akkor könnyen belesüllyedhetünk az érdekek harcába, és amit teszünk azt vagy félelemből, vagy önző számításból tesszük.

4. LÉPÉS: NEGYEDIK TEENDŐNK, EGYESÍTENI LELKI AJÁNDÉKAINKAT

Amikor Krisztus elbúcsúzott tanítványaitól, és elküldte őket a széles világra, hirdetni az evangéliumot, először figyelmeztette őket: Ne menjetek el addig Jeruzsálemből, amíg meg nem kapjátok a Szentlelket. A Szentlélek pünkösdi kiárasztásának feltétele viszont a tanítványok közötti egység létrejötte volt. Az Úr nem csak egyéni munkát vár el tőlünk, hanem azt is, hogy egységbe forrva mutassuk be a világnak az ő szeretetét. Ezért mondják az apostolok, hogy a gyülekezet Krisztus teste. Az építőanyagok felhasználása is nagyon jó példa erre. Sok értékes követ bányászhatunk ki, de minél jobban sikerül azokat összerakni, annál szebb, kívánatosabb, méltóságteljesebb épületet – „lelki házat” – emelhetünk belőlük. Minden megtervezett, és gondosan felépített épület többet ér, hasznosabb, méltóbban mutatja be alkotóját, mint egy kőrakás.

és egység a legerősebb bizonysága annak, hogy Isten elküldte Fiát e világra, hogy megmentse a bűnösöket… Azonban ezt az egységet csak Isten Lelke hozhatja létre… Ha oly mértékben törekszünk az egységre, ahogyan Isten kívánja, akkor elérjük azt.” (E. G. White)

5.

LÉPÉS:

ÖTÖDIK

TEENDŐNK,

ISTEN

TISZTELETE

Isten egységes népe együtt kell, hogy kifejezze tiszteletét. A lépésenként létrejött egység csak akkor maradhat fenn, ha közösen megbeszélt időpontban, együtt, egységesen állunk az Úr elé. Sokféle összejöveteleket tarthatunk, sok módja van az egymás iránti szeretet kifejezésének. Az istentisztelet módjának azonban szabályai vannak. A pontosság, az ünnepélyes öltözetben való megjelenés, a csendes áhítat, a dicsőítő szolgálatok, a komoly ének és zene, a szószékről elhangzó üzenet súlya mind meghatározója tiszteletünk módjának.

ISTENTISZTELETEINKET ÚGY KELL MEGRENDEZNÜNK, HOGY AZON AZ ÚR VALÓBAN JELEN TUDJON LENNI SZENTLELKE ÁLTAL, ÉS A VELÜNK EGYÜTT

6. LÉPÉS: HATODIK TEENDŐNK, MISSZIÓ A VILÁG MEGMENTÉSÉÉRT

Minden törekvésünk, igyekezetünk, a hit útján megtett lépéseink csak akkor válnak igazán a hasznunkra, ha azokat nem a saját üdvösségünk érdekében teszszük meg, hanem sokkal inkább mások megmentéséért. Ha megtettük az előző lépéseket, az Úr az evangélizálás olyan lehetőségeit tárja elénk, amelyeket el sem tudunk képzelni. Ezt megélte a mi gyülekezetünk is, a média evangélizációval kapcsolatban. Isten olyan kapukat nyit meg – a Jelenések könyvében leírt prófécia szerint – amelyeket ezután senki sem zárhat be. A mi feladatunk a hármas angyali üzenet hirdetése, azok közül is a harmadik, a legutolsó. Nincs komolyabb ügy, ami most a menny figyelmét jobban magára vonná. Abban a tudatban kell dolgoznunk, hogy a mennyei angyalok most nem azért izgatottak, hogy a „Sárkány”, vagy a „fenevadak” megteszik-e azt, ami meg van írva. Sokkal inkább Isten választott népének hozzáállása a feszültség oka.

A MENNYBEN MOST ÉRTÜNK AGGÓDNAK, BENNÜNKET AKARNAK SEGÍTENI.

ÜNNEPLŐ ANGYALOK IS ÉREZZÉK ŐSZINTE MEGALÁZKODÁSUNKAT.

Az Istentiszteleteken csak az Urat magasztaljuk, emberek dicsérete nem hangozhat el a szószékről. A megfelelő áhítat, a sok szívből tiszta, érthető kijelentéssel áradó ének és ima rögzítheti, megerősítheti bennünk az előző lépések élményét, erőt adhat a további utunkhoz.

Támogatnak bennünket a nyilvános üzenethirdetésben, az otthoni bibliaórákon, a könyvkiadásban, a sajtómunkában, a média evangélizációban, a vallásszabadsági küzdelmekben, és minden lehetőségben, amelyeket az Úr adott az Ő üzenetének hirdetésére.

INDULJUNK EL! Dr. Erdélyi László

AZ ÚR AZT VÁRJA EL TŐLÜNK, HOGY RAKJUK ÖSSZE EGY „LELKI HÁZZÁ” AZOKAT AZ EGYÉNI AJÁNDÉKAINKAT, AMELYEKET AZ Ő SZOLGÁLATÁRA ADOTT NÉKÜNK. Minden közösségnek el kell döntenie, hogy akar-e valódi templommá válni, vagy megelégszik azzal, hogy a sok csiszolatlan kő csak egymás mellett heverve, az emberekből szánalmat és megvetést váltson ki. „Az Úr arra vágyik, hogy választott szolgái megtanulják, hogy hoygyan dolgozzanak összhangban és egységben egymással… A különböző természetű emberek között uralkodó összhang

„...a víz kettévált, Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe...”


13

JEGYZET

„Mint ő sszel a falevelek” „Fogadjátok el a Prófétaság Lelkét, mint az egyik legnagyobb ajándékot, amit Isten a Hetednapi Adventista Egyháznak adott, nem csupán az elmúlt időkre vonatkozólag, mert a jövőben csak még inkább megnövekszik ennek fontossága.”

A közelmúltban, két hónapon belül, két nagyon fontos publikáció jutott el gyülekezeteinkbe. Az egyik: Ted N. C. Wilson testvérnek, a Generál Konferencia most megválasztott elnökének üzenete, a másik a Magyar Katolikus Rádió egyik műsorának témája. Mindkettő időszerű jelzés arra nézve, hogy az Úrnak megvannak az eszközei művének győzelmes előrehaladásához és befejezéséhez. Ő bevégzi az Ő művét: velünk vagy nélkülünk. Benne van a két jelzésben az is, hogy az Úrnak vannak eszközei akkor is, amikor gyermekei elfeledkeznek küldetésükről. Ő fel tudja használni a szamarat, és a pogány királyt is, hogy érthetővé tegye akaratát népe és a világ számára, és a más hitet vallót is be tudja építeni tervének megvalósításába. Wilson testvér a Generál Konferencián elmondott üzenetében hivatkozik a Jelenések könyve 12. fejezetének 17. versére, amelyben az adventi nép megkülönböztető jelét ismerték fel elődeink. Ez a jel Jézus Krisztus bizonyságtétele, ami a Prófétaság Lelke. (Jel 19:10). Így szólít meg bennünket: „Hetednapi Adventista Testvéreim! Az Úr az Ő ajándékainak egyik legnagyobbikát adta nekünk a Prófétaság Lelke által. Ahogyan a Biblia nem idejétmúlt és nem elhanyagolható, éppúgy Isten végidei hírnökének a bizonyságtétele sem. Isten felhasználta az ő alázatos szolgáját, Ellen G. White-ot, hogy ihletett betekintést nyújtson nékünk a Szentírásba, a próféciák, az egészség, a nevelés, az egymással való kapcsolatok, a misszió, a családi élet témaköreibe, és még sok más kérdésre vonatkozóan.” „Olvassuk a Prófétaság Lelke írásait. Kövessük és osszuk meg másokkal a prófétaság Lelkét. Oly sok csodálatos könyvet adhatunk tovább másoknak, beleértve

14

azt a könyvet is, amelyet E. G. White úgy jelölt meg, mint amelyet minden másnál jobban kívánna terjeszteni. Ez ‚A nagy küzdelem’ c. könyv.” „A Prófétaság Lelke Isten utolsó időkben élő népének egyik azonosító jele, és kijelentései, tanácsai éppúgy alkalmazhatók, mint elődeink életében, mivelhogy magából a mennyből adattak nékünk. Isten hűséges maradék népeként, bárcsak soha ne tennénk hatástalanná azt a drága világosságot, amelyet az Úr Ellen White írásai által adott.” Amikor az Úr látja gyermekeinek törekvését, akkor megadja a lehetőséget arra, hogy az eszközök rendelkezésre álljanak. 1986-ban, amikor Ted N.C. Wilson testvér édesapjával, az akkori Generál Konferenciai elnökkel járt hazánkban, akkor jelent meg „A nagy küzdelem” c. könyv. Ehhez N. C. Wilson testvérnek az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével 1984-ben történt korábbi megbeszélése és részéről a 10 ezer példány költségének teljes fedezete segített. Abban a politikai légkörben Magyarországon ezt a könyvet nem tudtuk előzőleg kiadni. Egy másik segítséget is küldött akkor az Úr, egy katolikus szerkesztőn keresztül, aki a Vigília c. katolikus lapban megjelentetett egy fejezetet a Jézushoz vezető út c. könyvből, és csodálatos ismertetést adott a lapban Ellen G. White személyéről és munkásságáról. Ez segített a kiadási engedélyhez és ahhoz, hogy a könyvet 6000 példányban elkészíthessük saját nyomdagépünkön. Az Úr látta törekvésünket és kívülről is küldött segítséget. Ez év augusztus 20-án a Magyar Katolikus Rádió tűzte műsorára Ellen Whitenak és munkásságának ismertetését, mégpedig egy olyan témakörben, amelyben a divat elképzelhetetlen iramban diktálja a változásokat.


A szerkesztő hölgy – Sárospataki Sáros Horváth Katalin – „Ruha teszi?” c. műsorában azt bizonyítja, hogy az 1800-as években élt E. G. White, írásai és tanácsai ma sem idejétmúltak. Egy adventista sem tudna pozitívabb képet adni Ellen Whiteról és munkásságáról. 1949-1952-ben Budapesten Kormos Jenőné, Miskolcon id. Szigeti Jenő testvér megbízásából Boros Andorné testvérnő fordított White könyveket. Mechanikus írógéppel sokszorosítottuk hat példányos átütéssel a „Próféták és királyok”, a „Nevelés” és egyéb könyveket. Ez abban az időben életveszélyes vállalkozás volt. Az Úr sok áldást adott gyülekezetekben azokon a lelkészeken keresztül, akik felismerték ezeknek az iratoknak a jelentőségét. Jött az idő, és Magyarországon soha nem volt olyan nagy lehetőség az üzenetünket tartalmazó könyvek előállítására és terjesztésére, mint most. Amikor az Advent Kiadó építését elkezdtük és a cenzúra többé már nem korlátozta munkánkat, öt év alatt több mint 250 ezer E. G. White könyvet adtunk el. Majd volt olyan időszak, amikor a közvetítésünk által több mint 200 ezer szép kivitelű Jézus élete c. könyv került az emberek kezébe ajándékként, amit mások finanszíroztak. A könyvevangélistáink által elterjesztett könyvek száma ma már ellenőrizhetetlen. A „Jézushoz vezető út” című könyv példányszámának meghatározása, ame-lyet Magyarországon először egy református lelkész adott ki, teljesen lehetetlen. Nyugodtan állítható, hogy hazánkban a legolvasottabb női író, Ellen Gould White. Igaza volt, amikor azt mondta, hogy könyvei úgy fognak terjedni, mint ahogyan ősszel hullnak a falevelek. Az Úr gondoskodni fog az emberi és anyagi eszközökről. Olyan időkben élünk, amikor tömegek veszítik el azonosságtudatukat.

JEGYZET Hozzá járult ehhez az „Isten népe” tudat helytelen alkalmazása és a „kiváltképpen való nép” megtisztelő minősítéssel történő visszaélés, amely kiábrándította az embereket a vallásból. Ha ehhez járul még az ellenkező irányba történő „menekülés”, a „rejtett” öntudat, az, hogy már nem merjük vállalni prófétikus küldetésünket, akkor elveszítjük létjogosultságunkat, amiért elhívott bennünket az Úr. Ez ellen a legjobb védelem a Prófétaság Lelke írásaiban adott vezérlő elv. Népünk történelme egyértelműen igazolja, hogy akkor és ott, amikor és ahol a Prófétaság Lelkének iránymutatása által történt a vezetés, ott növekedett Isten műve. Ahol hanyatlás következett be, általában visszavezethető volt E. G. White írásainak, mennyből jövő tanácsainak elvetésére. Menj el egy gyülekezetbe, figyeld meg a könyves pulton kihelyezett könyvkínálatát, és véleményt alkothatsz a gyülekezet lelkészéről, az Úr ügye iránti elkötelezettségének mértékéről, vagyis arról, hogy milyen irányban elkötelezett, és valamit észre fogsz venni a gyülekezetben is. Ugyanez vonatkozik az egyház minden intézményére. Keresd „A nagy küzdelem”, a „Pátriárkák és próféták”, „Próféták és királyok”, „Jézus élete”, „Az apostolok története” c. könyveket. Ha ezek hiányzanak, ott valami más is hiányzik. Wilson testvér tovább idéz E.G. Whitetól: „A hetednapi adventistákat Isten választotta ki sajátságos népként, a világtól elkülönítve… Képviselőjévé tette, s a megváltási munka utolsó szakaszában követőivé hívta el őket.” E. G. White írásaiban komoly figyelmeztetést kapunk a Szentírás helyes hirdetésére is. E. G. White írásai a Szentírás megbízható teológiai magyarázói. Olvassuk, higgyük, alkalmazzuk a Prófétaság Lelke tanácsait! „Hadd ismételjem meg azt a meggyőződésemet, hogy semmiféle idejétmúlt vagy archaikus dolog sincs a Prófétaság Lelke írásaiban.” Örüljünk annak, ha az Úr olyan emberek szájába adja az időszerű felhívást, akik számunkra ismeretlen „világból” jöttek. De közben gondoljunk a számunkra kijelölt küldetésünkre is! Erdélyi László

KRITIKÁK KERESZTTÜZÉBEN Alig van olyan szervezet vagy mozgalom, amelynek különösen kimagaslóan alkotó személyiségeit ne érnének kegyetlen támadások, igazságtalan kritikák. Ilyen volt Ellen G. White, akinek a H. N. Adventista Egyházban betöltött szerepéről, munkásságáról egy cikk keretén belül nem lehet méltó jellemzést írni. Szolgálata nélkül, ha létezne is egyházunk, az egészen más egyház lenne. Amikor ezt mondjuk, nem a személyéről van szó, akiről a legnagyobb tisztelettel kell emlékezni, hanem arról a szolgálatról, amelynek bibliai-próféciai alapjai kétségbevonhatatlanok. Aki akár csak felületesen is ismeri egyházunk történelmét, az nem kérdőjelezi meg E. G. White szolgálatát, szolgálatának értékét. „Ellen White üzenetének tekintélyében nem kevesebbet kell látnunk, mint amit Isten tanított nekünk elmúlt történelmünk során, amelyen vezetett bennünket.” (J. J. Robertson). „Az adventista tanítás egyedülállósága a régi határköveken nyugszik. Ezek magukba zárják a szentélyről, Jézus visszajöveteléről, a hármas angyali üzenetről, az ember természetéről, a hetednapi szombatról és a Millenniumról szóló tanítást. Az a szerep, amelyet Ellen White ezeknek az igazságoknak a megfogalmazásában betöltött, mutatják prófétai szolgálatának tekintélyét.” Dr. John J. Robertson, aki fontos szolgálatokat töltött be egyházunkban, 1981-ben az Ellen White szolgálatát megkérdőjelezők és semmibe vevők látásának megtisztítása érdekében írt egy 116 oldal terjedelmű könyvecskét. Azoknak a kritikusoknak, akik attól félnek, hogy Ellen White írásai dogmákká válnak az egyházban, Robertson testvér ezt válaszolja: „A gyülekezet számára a veszély nem abban áll, hogy Ellen White írásait tekintélyként ismerik el, hanem abban, hogy elfeledjük elmúlt történelmünket.” Könyve utolsó mondatában így inti az Ellen White szolgálatát megkérdőjelezőket: „Sürgető kérésem ez: Gondoljuk csak meg, hogy nem Ellen White az, aki a vádlottak padján ül, hanem inkább mi, írásának olvasói.” A témával való foglalkozás időszerűségét főképpen az teszi indokolttá, amit Ellen White így fogalmazott meg: „Sátán legutolsó csalásának az lesz a célja, hogy hatástalanná tegye Isten Lelkének bizonyságtételét”. (Szemelvények II. 75.) (el) „Ruha teszi?” címmel divattörténeti kalandozásokról szóló sorozatot hallgathattunk a MAGYAR KATOLIKUS RÁDIÓBAN. A sorozat szerkesztője Sárospataki Horváth Katalin. Augusztus 20-án megismételték a tavaly, karácsony előtt sugárzott adást, amelynek témája Ellen G. White írásai a keresztények öltözködéséről. A műsor igen nagyra értékelte White testvérnőt és írásait, buzdítva a hallgatókat a világ legolvasottabb, és a legtöbb nyelvre lefordított írónője munkáinak olvasására. Gyülekezetünkben mi is foglalkozunk az istentiszteleten való megjelenéssel, (Lásd a Gyülekezeti Híradó 33. számának 8. oldalán található cikket) mivel ruházatunk - akár akarjuk, akár nem - kifejezi tiszteletünket, vagy éppen ennek ellenkezőjét Istennel és a közösségünkkel szemben. A műsor teljes hanganyaga Mp3 formátumban gyülekezetünk honlapjáról letölthető.


15

LELKI ÉLET A D alai

L áma Ő szentsége

a Stadionban - avagy, mi lett velünk, keresztények? Hetedik alkalommal járt hazánkban „Őszentsége” a XIV. DALAI LÁMA, polgári nevén Tendzin Gyacó, Tibet kommunisták által ellenőrzött vallási uralkodója. Néhány órányi magyarországi látogatásának eseményeiről a lapok beszámoltak. Két napon át – délelőtt és délután – a zsúfolásig megtelt Papp László Sportarénában tanította az embereket a békére és a toleranciára, meg arra, hogy a boldogságnak az az alapja, hogy egymást elfogadjuk. - Valaha ezt mi, keresztények megtanultuk Jézustól, csak mára elfelejtettük. - Látogatást tett az Országházban, a Felsőház termeiben fogadták a parlamenti képviselők. Itt 20 perces beszédet mondott. Sajtótájékoztatót tartott, ahol ügyesen azzal borzolta fel a kedélyeket, hogy kijelentette: „marxista vagyok, de elvetem a leninizmus és a sztálinizmust”. „Megemlítette, hogy a nyugati világ zsidó-keresztény gyökerű (- mi lassan elfeledjük -), és maga is azt tanítja, mindenkinek jobb, ha megmarad régi hiténél, ám rengeteg ember közül mindig van egy-egy, akinek számára a buddhista gondolkodás elfogadható” (Magyar Nemzet, 2010. szept. 21.). Azt üzente a magyaroknak, hogy legyenek optimisták és dolgozzanak keményen. Ez is megszívlelendő. Budapest díszpolgárává választották. Találkozott Tőkés Lászlóval az Európai Parlament alelnökével is. Mindezek a szép és igaz alapelvek, örök emberi igazságok, a Bibliából is jól tudható. Mégis a szakadó esőben ezrek és ezrek álltak sorba a Papp László Sportaréna jegypénztárai előtt, hogy bejussanak a Láma tanításaira, hogy áldását el ne mulasszák. Miért? Miért a Lámától kell újra tanulnunk a kereszténység ősi, alapigazságait, amit Jézus a Hegyi Beszédben

16

elénk tárt, amit mindenféle keresztény felekezet egyre kisebb sikerrel prédikál a szószékeiről? A kereszténység nem tannak, eszmerendszernek, elméleti igazságok, misztikus titkok hirdetésének indult, hanem egy olyan életformának, ami Isten teremtési rendjének megfelel. Jézus egy, az önzéssel, minden bűn gyökerével szembenálló értékrendet hagyott ránk örökül, ami uralkodás helyett szolgálni akar a másiknak. Mi ebből filozófiát, teológiát, dogmákat, ideológiákat gyártottunk, hogy az uralkodást szolgálatnak lehessen álcázni. Jézus tanításából valláspótlékként működő ideológiák lettek, hamis politikai hitek, amivel a gyakorlati kereszténységet szeretnénk pótolni. A Lámának kell jönni, hogy emlékeztessen a régen tudottra, mert a manipulációs eszmerendszerek annyira eltakarták a Jézusi alapot, hogy egy kereszténynek mondott ember, nem is emlékszik már rá. A gyakorlati szeretet által munkálkodó hitet (Gal 5:6) a tudással akarjuk pótolni. Nem az a keresztény, aki Krisztust követi a mindennapokban, hanem az, aki tudja a vallás alapelveit. Ezt gyakorlatban ugyan nem követi, csak azt hiszi el, amit a maga számára hasznosnak gondol. A maga módján vallásos, ahogyan ezt ma sokszor mondják. Ez az ember csak akkor akar hinni, ha egzisztenciálisan megszorult helyzetbe kerül, Isten csak akkor kell, ha valamiben eléri a rendelkezésére álló emberi lehetőségeinek határát. Így a hit az ész vészkijárata lesz csupán. Jézust mi már nem akarjuk követni, csak megidézni bizonyítékul. Vitatkozásainkban


szeretnénk, ha ő lenne a végső, megdönthetetlen érv, amit mindenkinek tiszteletben kell tartani. Jézust olyan csoda valakinek képzeljük, aki hasonlít egy végtelen hatalmú bankigazgatóhoz, akinek módjában áll minden óhajunkat kielégíteni, ha kellő formában kérjük azt. Létezésének az az igazolója, hogy minden elképzelésünket célba segíti. Ha csalódunk, akkor a „hit-piacon” más elképzelések, hiedelmek után nézünk. A Biblia egyre kevésbé győz meg minket arról, hogy nem jó, amit teszünk, másféleképpen kellene járnunk. Úgy érezzük, hogy Jézus egyre kevésbé hallgat ránk. Így alakult ki az egyre szélesebb körben terjedő „pláza-vallásosság”. Kimegyek az eszmék piacára. Innen is veszek egy kicsit, meg onnan is. A fő az, hogy tetszetős legyen az „áru” - no meg olcsó. Ne keljen sokat feladni abból, ami nekem jó. Ezért, menjünk el a stadionba a Láma nagy kirakodó vásárára. Ezt a jelenséget M. BENIKER a jeles német református teológus „eszperantó vallásosságnak” nevezi, ami a mai európai embernek azt a törekvését jelzi, hogy különböző vallásokból, ezoterikus nézetekből olyan hitet akar összetákolni, amiben az „én” a legnagyobb tekintély. (M. Beniker: Christliche Spiritualität. im. H. Krech/U.Hahn (hg) Luterische Spiritualität – lebendige Glaube in Alttag, Hannover, 2006, 46).

A tapasztalat azt mutatja, hogy a mai „vallásos” ember szívesen hódol a mai ezoterikus nézetek divatjának, mert ennek nincs gyakorlati következménye. Ez a vallásosság nem gyógyulást akar, hanem fájdalommentes életet. Használni akarja a vallást és nem követni. A maga képére és hasonlatosságára akarja alakítani Jézust is, de hinni, Isten akaratának engedelmeskedni nem akar. Nem vállalja Jézus útját. Az evangélium egyszerű és gyakorlati tanításai helyett keres csodatanítókat, akiknek szép és tetszetős tanításait be tudja építeni, kockázat nélkül, egyéni elképzeléseinek kártyavárába.

VALLÁSI HÍREK Ezeknek a hiteknek (vagyis hiedelmeknek) az az előnye, hogy korábbi nézeteink feladása nélkül lehet őket helyeselni, csodálni. Erre jó a nagytekintélyű Dalai Láma, vagy egy-egy „vallási megasztár” akiket misztikus aurával lehet koszorúzni, mindenféle következmény nélkül. A mai ember a mindent szabványosítani akaró fogyasztói társadalom lélekölő terhei elől szívesen menekül valami misztikusba, elvontba. Mivel egy falu lett a világ, ez elől a nyomasztó egyformaság elől hiányos ismereteink jó egérútnak látszanak a keleti vallások kevésbé érthető, misztikus tanításai. Divatos kibúvók ezek a kereszténység egyszerű, gyakorlati engedelmességet kívánó tanításai elől. Könnyebb divatos filozófiákról vitatkozni, egy-egy alig ismert keleti vallás furcsaságai előtt hódolni, mint életünket megváltoztatni - gyűlölet helyett szeretni. Ezért hát a régi ige elavultnak tűnik a gyorsan változó divatok (a trendi) világában. Új izgalmakra, élményekre van szükségünk. A nem követett, az életünkben soha meg nem valósuló evangélium nem old meg semmit, hitelét veszített filozófiává torzul ajkunkon. A mindennapi kötelességünk örömteli teljesítése mutatja meg, hogy mennyit ér a hitünk. Tanúskodni nem elméletekről kell szóban, vagy írásban, hanem Krisztust követő életünk szavaink aranyfedezete. A Láma tiszteletre méltó ember, mert elvei szerint él. De nem hódolni kell előtte, csodálva mondásait. Gyakorlati életünkben kell Jézust követni, mert üdvösségünk nem a hitelveink elfogadásán, hanem Jézus gyakorlati követésén múlik. A Láma látogatása alkalmával egy kis szabadegyházi gyülekezet az evangéliumok zsebméretű füzetecskéiből 8000 példányt osztott ki. Egy magyarul jól beszélő mongol fiatalember, aki a szertartás részeként „a tisztító víz” osztásánál segédkezett, kapott egy evangéliumot és az egyik keresztény fiatallal megismerkedett. Egy héttel később együtt olvasták Máté evangéliumát. Úgy tűnik, rá az evangélium jobban hat, mint miránk? Vagy talán a bizonyságtevő, áldozatos segíteni akarásában, észrevett valamit a krisztusi szeretet életformáló erejéből? A Láma jött, látott és úgy tűnt sikere volt. És mi hol voltunk? Szigeti Jenő

HÍREK - RÖVIDEN Úgy tűnik van, amiben megelőzzük az Egyesült Államokat A KDNP által az alkotmány előkészítéséhez felkért Magyar Katolikus Egyház szerint megjelenhetne az Aloktmányban a vasárnapnak, mint munkaszüneti napnak a védelme. Idézet dr. Erdő Péter bíboros-prímás, Esztergomi érseknek dr. Salamon Lászlónak (Alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnöke) küldött leveléből az alkotmány módosításával kapcsolatban: „Mind a család védelmével, mind a vallás szabad gyakorlásának jogával összefügg a vasárnap, mint munkaszüneti nap védelme, mely az Alkotmányban is megjelenhet.”

Kimondják az áment? Az egyházak több mint 90 százaléka elveszítheti kedvezményekre is jogosító megkülönböztető státusát, ha a kormány tervei szerint megrostálják a vallási közösségeket. „... A 185 egyházból mindössze 25-en tudhattak maguk mögött ezernél is több támogatót. Az egyszázalékos rendszer 1998-as indulásakor 56 egyház pályázott az adózók forintjaira. Az azóta felszökött egyház-alapítási láz aligha magyarázható a transzcendencia iránti fogékonyság ilyen gyors és nagymértékű növekedésével. Erre gyanakszik a kormány is, amely az üzleti haszonszerzés céljával alapított vallási közösségek, a bizniszegyházak elleni harc jegyében olyan törvénymódosítást készül az Országgyűlés asztalára tenni, mely az eddigi száz fő helyett tízezer támogatóhoz vagy százéves honossághoz kötné az egyházi státus elnyerését. Utóbbi még annál is szigorúbb feltétel lenne, mint amivel az első Orbán-kormánynak a 2002-es parlamenti végszavazáson elbukott egyik tervezete számolt. Az ugyanis a 30 éve szervezett formában működő vallási közösségeket is elismerte volna (azzal, hogy az 1948 és 1990 közötti időszak nem számítandó be). Hogy az új kritériumok mellett hány szervezet maradhatna állva, nehéz megállapítani. A tervek szerint ugyanis nemcsak az újakat, de a már bejegyzett egyházakat is felülvizsgálnák, s a tavalyi adófelajánlások alapján mindössze hat olyan egyház van, amelynek biztosan akad tízezernél több támogatója (katolikus, református, evangélikus, baptista egyházak, a Krisna-tudatúak és a Hit Gyülekezete). Ha ehhez hozzávesszük az elmúlt század viharos évtizedeiben (a holokauszt vagy az országrészek elcsatolása miatt) megfogyatkozott nagy múltú vallási közösségeket – zsidó hitközségek, unitáriusok, ortodoxok –, a magyarországi felekezetek száma egy tucat közelire olvadna. Az egyházak többsége – ha nem is ezzel a kizárólag a keresztény terminológiában használatos elnevezéssel, hanem például vallási közösségként – továbbra is elismerést, alkotmányos védelmet kaphatna, hangoztatják a tervezet kidolgozói. A megkülönböztető státus elnyerésével eddig automatikusan együtt járó kedvezmények elveszítése azonban biztosan hátrányosan érintené a bejegyzett szervezetek döntő többségét... (Forrás: hvg.hu) A vallásszabadság témájával, és az ehhez kapcsolódó aktuális kérdésekkel foglalkozó véleményt és állásfoglalást teszünk közzé gyülekezetünk honlapján és a Gyülekezeti Híradó következő számában.


17

ELMÉLKEDÉS

szép és igaz beszéd

A

mikor két ismerős találkozik az utcán, általában nem kell azon törni a fejüket, hogy miről is beszélgessenek. Különösen akkor nem, ha érdeklődésük és gondolkodásuk hasonló. Azonnal megindul a szóáradat, amit alig tudnak befejezni. Alig képesek elválni egymástól. „Majd legközelebb folytatjuk.” Olyan ez a kapcsolat, mint egy folytatásos regény. Állandóan új fejezetekkel bővül. Amikor a négyszemközti beszélgetés abba maradt, nincs tanú, aki tovább mondaná. Úgy gondolják, szavaiknak nincs következménye. A végkövetkeztetés: örülünk, hogy találkoztunk, legalább jól kibeszéltük magunkat. Amiről beszéltünk, maradjon közöttünk. Közben fogalmuk sincs, mennyi tanú és milyen feljegyzés teszi maradandóvá az elhangzott szavakat, az „alkotást”.

„A szép szavak nem mindig igazak; az igaz szavak nem mindig szépek. De a szép és igaz beszéd együtt: a szép és igaz élet pecsétje” (el).

Ritkán fordul elő olyan helyzet, mint Kármel hegyén, amikor Illés az ott öszszegyűlt egész társaságot leleplezte, kétkulacsos magatartásuk miatt: „Meddig sántikáltok még kétfelé?” Illés nagyon is jól tudta, hogy az embereknek van véleményük, amelyet a három és félév alatt sokszor el is mondhattak mindig aszerint, hogy kivel beszéltek: a bálványok felé húzókkal vagy azzal a néhányszáz hű-

telemben erköcsileg kifogásolható magatartás. Hát még a Biblia erkölcsi tanítása szerint!? Gyermekkoromban a gyülekezeti választásokon még nem alkalmazták a mostani szavazó cédulákkal való titkos szavazást. Kézfelemeléssel történt a szavazás. Mindenki ismerte mindenkinek az állásfoglalását. Ma nem tudom megmondani, melyik volna a helyesebb: titkos szavazás vagy a nyílt állásfoglalás.

ha csak azok beszélhetnének egymással, akik készek azt le is írni, tele volna a világ néma emberekkel... De ha ugyanez a két ember azt a feladatot kapná, hogy külön-külön írják le néhány oldalban, amiről beszéltek, és ez meg fog jelenni egy lapban, akkor már nagy bajban lennének. Attól is visszarettennének, ha szabadon választott témáról kellene cikket írniuk. Vagy ha fordítva: csak azoknak volna megengedve, hogy beszéljenek egymással, akik készek azt le is írni, tele volna a világ néma emberekkel, akik megszólalni sem mernének. Persze az is előfordulhatna, hogy néhány nagy beszélőnek egyszer csak torkán akadna a szó. Néhány hónappal ezelőtt idéztem valakitől egy cikket, amelynek az volt a refrénként ismétlődő lényege, hogy amikor súlyos dolgok történtek az egyházban, mindenki hallgatott. Úgy gondolom, ez nagyon is pontatlan megállapítás, mert inkább az volt a helyzet, hogy mindenki beszélt, csak nem ott, ahol kellett volna. Hallgatott a cikk írója is, illetve nem ott és akkor beszélt, amikor és ahol kellett volna. Minden esetben azt várta, hogy valaki szólaljon már meg végre ott, ahol kell. Helyette is. Azután valószínű arra várt, hogy eldönthesse magában, ki mellett érdemes szót ejteni.

18

ségessel, akik megmaradtak őszintén az Úr mellett. Illés felszólítására szemtőlszembe kellett volna megnyilatkozniuk. Erre már nem volt bátorságuk, hiszen eladták magukat az idők folyamán mindegyik oldalon. Most, ahogy Illés felszólítására óvatosan körbenéztek a tömegen, eszükbe jutottak az egymással folytatott beszélgetések. Igyekeztek elkerülni a többszörös beszélgető partner tekintetét, nehogy elárulják önmagukat. Képzeljük el: szembenézni a baráttal, akivel egyek voltunk, a jelenlevő Baál és Astarót papok elítélésében, de nyilvánosan együtt áldoztunk a bálvány istennek. Szembenézni azokkal a papokkal, akik a bálványoknak szolgáltak, de igyekeztünk velük is a jó kapcsolatra. Kellemetlen helyzet. Mindenki hallgatott. Azok is, akiknek volt valamilyen véleményük külön-külön. Nem kifizetődő ilyen helyzetben a saját vélemény hangoztatása. A hallgatás kényelmesebb. Van is erre egy nagyon bevált népi bölcsesség: „Ne szólj szám, nem fáj fejem!” Fájjon másoknak, fájjon a közösségnek. Az „Értelmező szótár” szerint a kétfelé sántikálás, nem egyenes eljárás átvitt ér-


Ott Kármelen nyíltan kellett volna állást foglalni. Nyíltan egymás szemébe nézni. Nyíltan vállalni, a magánbeszélgetéseken kifejtett állásfoglalást. Nyíltan vállalni az Urat vagy Baált! Visszavonhatatlanul színt vallani az egész nép előtt. Lehet, hogy egy titkos szavazás hozott volna valami-lyen eredményt, vagy ilyen helyzetben a teljes hallgatás a megoldás? Ez egy másik kérdés: mit mondjak ilyen helyzetekben? Bíróságokon a tanúnak esküdni kell arra, hogy csakis az igazat fogja mondani. Mégis, amikor bonyolult ügyekről van szó, alkalmazzák az előzetes letartóztatást annak érdekében, hogy az érintett feleknek ne legyen alkalmuk összebeszélni. Csakis az igazat! Ha ezt az elvet be lehetne tartatni, akkor lehet, hogy az utcán találkozó két ember talán kevesebbet beszélne egymással, de összehasonlíthatatlanul értékesebbek lennének szavaik. Másak és őszintébbek lennének szavaink, ha tudnánk, hogy a négyszemközt elmondottakat a nyilvánosság előtt is vállalnunk kell. Elmaradoznának a mások háta mögötti kritikák, rosszindulatú megjegyzések és több idő maradna az építő jel-

MŰVÉSZETI ESTEK legű beszélgetésekre, a lelki természetű, közös elmélkedésre. Nem volna nehéz a kármeli helyzethez hasonló körülmények között a színvallás. A közelmúltban halt meg egy régi, hűséges testvérnőnk. Halála előtt néhány nappal még meg tudtam látogatni. Az ápoló nővér, aki megmutatta, hol fekszik, annyit mondott tájékoztatásul, hogy nem kommunikatív. A szeme hunyva volt, és nagyot hallott. Amikor közel hajolva szólítottam, s a nevemet mondtam, mosoly borult az arcára. Megismert. A nevemet ismételte. A reménységünkről beszéltem neki – pontosabb meghatározás, hogy vele – amire teljes értelemmel válaszolt. Amikor nem értett néhány szót, rákérdezett. Azt mondták, hogy csak az ige szavaira kommunikatív. Ha valaki más témával szólította, arca rezzenéstelen maradt. Már évek óta teljes érdeklődése a lelki dolgok felé fordult. Csodálatos élmény volt vele beszélni. Pál apostol szavait kellene megvalósítanunk emberi kapcsolatainkban: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak” Ez az ige kifejezi a szólásnak a helyén való alkalmazását, a beszéd tartalmát, a tanítást, intést, és megtanít felelősen használni az embert minden más élőlénytől megkülönböztető képességét, a beszédet, hogy ne kelljen gyáva, szégyenletes hallgatásba mélyednünk ott, ahol Isten állásfoglalásunkat kéri. A Krisztus beszédének bennünk lakozása által megtanulható a szép és igaz beszéd, amely a szép és igaz élet pecsétje. Erdélyi László

A zene Isten egyetemes nyelve. Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni . ..

2010. őszi-téli programsorozat I STENEM

VAGY TE , AZÉRT HÁLÁT ADOK NÉKED !

október 23. szombat este 6 óra

A Budapest T Terézvárosi Gyülekezet Énekkarának hálaadó hangversenye Közreműködnek:

S ZOTYORI N AGY G ÁBOR VEZÉNYEL :O LÁH

D EBRENTI

ENIKŐ ,

C SODÁT november 13. szombat este 6 óra

ORGONA .

GÁ BOR ,

N YÁRI I STVÁN VERS

K ORMOS G ÁBOR

VIRÁGZIK A JELEN

Zenés Irodalmi est Túrmezei Erzsébet verseiből

K ÖZREMŰKÖDIK :

A F ÓTI Z ENEBARÁTOK E GYESÜLETÉNEK É NEKKARA

HŰ PÁSZTOR AZ ÚR december 4. szombat este 6 óra

december 26. vasárnap este 6 óra

A W hite Kórus és az Advent Kamarakórus közös koncertje. Műsoron klasszikus szerzők egy- és kétkórusos alkotásai vonós kamarazenekar kísérettel. Vezényel: Féki Gergely, Viktor Zsuzsa

Adventi orgona hangverseny

Közreműködik Tóka Szabolcs és Tóka Ágoston önálló koncertje

A KERESZTÉNY MŰVÉSZETI ESTEK 2010. őszi program-sorozatában négy előadásra kerül sor a Terézvárosi Adventista Kápolnában. Az első előadást gyülekezetünk énekkara tartja október 23-án este, melyre kórusunkat Oláh Gábor készítette fel. Témája a hálaadás Istennek. Ezután egy zenés irodalmi est következik november 13-án, Túrmezei Erzsébet verseiből összeállítva, Nyári István rendezésében. December 4-én két kórus lesz a vendégünk, a White kórus, és az Advent Kamarakórus. Műsoruk végén a két kórus együtt énekel majd. Az idei utolsó művészeti est, a már hagyományos adventi orgonakoncert lesz, Tóka Szabolcs és Tóka Ágoston előadásában. A művészeti estek rendezésével nem csak a zene és a költészet felemelő értékeit kívánjuk bemutatni a hallgatóknak. Az elhangzó művek a szerzők Isten iránti érzéseit, tiszteletét közvetítik, mely által mi is Isten és egymás felé fordulhatunk a szeretet által. Ezt kívánjuk minden vendégünknek! B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. október

19

EGÉSZSÉG

A

MODERN ÉLETVITEL TÚLTERHELI AZ EMBERI AGYAT

Az elektronikus levelek, az internet, a televízió és az egyéb médiumok naponta százezernél is több, azaz másodpercenként 23 szóval bombázzák az emberi agyat - állítják kutatók. A kutatást végző San Diegó-i Egyetem szerint az emberi elmét túltöltő információknak még agykárosító hatásuk is lehet. Ezt azzal magyarázzák, hogy a túlfeszített információfeldolgozás az egymástól való elkülönülés mellett a koncentrációképesség rövidülésével jár - olvasható a The Daily Telegraph internetes kiadásában. „Az eredményekből egyértelműen látszik, hogy a rövidül az összpontosítás ideje, és ez valószínűleg nem tesz jót a mélyebb gondolatoknak” - mondta Roger Bohn, a tanulmány társszerzője. Az Egyesült Államokban hamarosan hivatalosan is „elmezavarrá” nyilváníthatják az internetfüggőséget. „Az internet függőség egy általános rendellenességnek tűnik, mely kiérdemelte, hogy bekerüljön a DSM-V-be” (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders / Mentális rendellenességek statisztikai és kezelési kézikönyve) - írja a The American Journal of Psychiatry szaklap. Ami minden internetfüggőben közös, hogy az illető hajlamos elveszíteni az időérzékét és elhanyagolni az alapvető igényeit, ezt nevezzük túlzott használatnak. Ezentúl a függők feszültté, dühössé vagy depreszszióssá válnak, ha nem férhetnek hozzá szeretett számítógépükhöz, sőt a hétköznapokban egyre jobb számítógép felszerelést, egyre több szoftvert szeretnének birtokolni és egyre több időt szánnak a gépezésre. Végül pedig az előbbiek miatt kialakult kellemetlenségek miatt hajlandóvá válnak kompromisszumokat kötni az életük során, hazudni arról, hogy miért is nem haladtak a megbeszéltek szerint, de az is jellemző, hogy szociálisan elzárkóznak, folyton kimerültek lesznek. Az internetes közösségi oldalak különösen ártalmasak lehetnek az emberek lelki egészségére, mert csökkentik a személyes kapcsolatokat - állítja a kérdést tanulmányozó szakember, Aric Sigman.

20

A számítógépek megszállottjait és az okostelefonokhoz nőtt felhasználókat annyi felületes információ éri, amellyel a gondolkodás mélységét és az érzéseket veszélyeztetik” - magyarázta a kutató. A tanulmány szerint az átlagos napi információmennyiség 34 gigabájt adatmennyiségnek felel meg, és ezzel egy hét alatt még egy átlagos laptopot is túl lehet terhelni.

Bár az olyan oldalakat, mint például a Facebook, azzal a céllal indították útjára, hogy gazdagítsák a társasági életet, az embereket mégsem viszik közelebb ténylegesen egymáshoz - hívta fel a figyelmet Sigman a Biologist brit szaklapban. Legyen szó akár játékról, az egyre népszerűbb szerencsejátékról, vagy közösségi oldalról, tény, hogy észrevétlenül beszippanthat bárkit a háló. Az sem segít, ha valaki nem ért a „gépekhez”, sőt talán a laikus nagyobb veszélyben van, mint a gyakorlott netező. Függő vagy-e? Aki a cikk elolvasása után még mindig nem tudta eldönteni, hogy ő maga veszélyeztetett-e, az válaszoljon a következő kérdésekre igennel, vagy nemmel. 5 igen válasz után érdemes elgondolkodni. • Bele tudsz feledkezni teljesen az internetezésbe? • Egyre több időt kell eltöltened ahhoz a neten, hogy elégedett legyél? • Többször próbáltad már sikertelenül kontrollálni a netezésre fordított időt, visszavenni kicsit vagy teljesen abbahagyni? • Nyugtalan, szeszélyes, depressziós, ingerlékeny vagy, mikor megpróbálsz kevesebbet netezni? • Több időt töltesz online, mint amenynyit eredetileg terveztél? • Veszélyeztetted vagy kockáztattad már valamilyen kapcsolatodat, munkádat, tanulmányaidat, karrieredet az internet/ online játék miatt? • Hazudtál már családtagjaidnak, kezelőorvosnak vagy bárkinek, hogy elrejtsd a netes léted kiterjedtségét? • Az online világba menekülsz-e a problémáid elől?


Robert Freedman, a cikket megjelentető AJP szerkesztője szerint egy önsegítő csoport lehet az első és leghatékonyabb segítség az internetfűggők számára. Miután valaki felismerte a függőségét és bevallotta magának, a legjobb, amit tehet, ha lecseréli virtuális társaságát egy igazira. A mobiltelefonok használata is fontos, szinte nélkülözhetetlen részévé vált az emberek mindennapjainak. Sajnos azonban egyre többen vannak azok, akik szinte létezni sem tudnak a mobil készülékük nélkül. A jelenségre a Floridai Egyetem egészségügyi szakemberei hívták fel a figyelmet, akik szerint a mobiltelefonok használata néhány ember számára egyre súlyosabb problémát jelent. Jó példa erre, hogy sokan idegesek lesznek, amikor rájönnek, hogy a kedvenc készüléküket véletlenül otthon hagyták. Másoknál inkább az figyelhető meg, hogy gyakorlatilag egész idejüket a telefonon történő babrálás tölti ki, például azt ellenőrizve, érkezett-e új üzenetük. Ahogy a számítógépeknél és az internetnél már megszokott, a mobiltelefonoknál is kezd kialakulni a függőség. Persze, kevesen ismerik el, hogy valóban túlzott mértékben függnek a mobiltelefonjuktól, ez azonban önbecsapás. „Nem feltétlen arról van szó, hogy valaki állandóan telefonálni akar, sokkal inkább arról, hogy állandóan elérhető akar lenni” - jelentette ki a témával kapcsolatban Lisa Merlo, a Floridai Egyetem munkatársa. A kutató azonban rávilágított: a mobilfüggőség felismerése azért különösen nehéz, mert teljesen normális, elfogadott dolog a mai világban, hogy valakinek mobiltelefonja van és azt gyakran használja. Vagyis nehéz megkülönböztetni a már függő személyt a csupán nagyon elfoglalt embertől. „Amennyiben valaki komolyan ideges lesz, ha valamiért - például egy rendezvényen vagy a repülőgépen - ki kell kapcsolnia a mobil készülékét, akkor már elkezdhet aggódni. Nem árt naponta egyes időszakokban inkább kikapcsolni egy kis időre a mobiltelefont és még csak rá sem gondolni” - tanácsolta a szakember. (Forrás: SG.hu)

GAZDÁLKODÁS

S zív-és p énzügyek

L ELKISÉGÜNK

FONTOS

RÉSZE , HOGY MIKÉNT GONDOLKODUNK A PÉNZRŐL , ÉS HOGYAN KEZELJÜK AZT .

A S ZENTÍRÁS 2350 VERSÉBEN

TÖBB MINT FOGLALKOZIK

A PÉNZZEL ÉS A TULAJDONNAL .

Emlékszel hány éves voltál, és hol tartózkodtál, amikor az első fizetési papírodat megkaptad? Milyen izgalmas pillanat volt meglátni a nevedet az első sor végén, ahol az szerepelt: átutalva X. Y.-nak…! A következő, amit észrevettél, az átutalt összeg volt. Micsoda? Utána a tekinteted a levonásokra tévedt. Ha abban az áldásban volt részed, hogy olyan családban nőttél fel, ahol tizedet fizettek, és még adományokat is adtak, akkor talán egyetértettél Ogden Nash amerikai költővel, miután az első fizetésedet szétosztottad a „császár”, Isten és a saját eltervezett kiadásaid között: „Óh, pénz, pénz, nem feltétlen tartozom azok közé, akik téged szentnek tartanak, de gyakran elcsodálkozom azon, hogyan tudsz olyan gyorsan eltűnni, mikor olyan lassan érkezel.” Mint Jézus Krisztus elkötelezett követőinek az a feladatunk, hogy tanítványokat neveljünk, és felkészítsük őket „szolgálatuk betöltésére” (Ef 4:11-12). Ezt kell tennünk mindennapi életünk „piacterén”, és anyagi dolgainkban is. Másképpen kifejezve, a lelkiségünk abból áll, amit hiszünk; és amit hiszünk, az alapján cselekszünk a mindennapi életben; és keresztény életünk ezekből a tapasztalatainkból áll. Úgy találhatjuk, talán váratlan az, ahogy Jézus a pénz kérdésére utal a szívvel, a lelkiséggel és mindennapi cselekedeteinkkel kapcsolatban, inkább, mint bármelyik más témára. Erre tekintettel Greg Ogden megjegyzi: „Jézus meglehetősen szkeptikus volt az ember ellenálló képességét illetően, a pénz csábításával szemben. Mi hajlamosak vagyunk a pénzt

csupán semleges csereeszköznek tekinteni. A valutát használjuk az üzleti életben. Ezzel ellentétben Jézus úgy tekintett a pénzre, mint aminek ereje van, hogy megszerezze rajongásunkat. A ’Mammon’ keresése, a pénz istenítése bálványimádáshoz vezethet.” Ezért olyan fontos észrevenni ennek a kockázatát, és lelki leltárba venni, mi iránt vagyunk szívünkben elkötelezettek, és hogyan kezeljük a pénzünket. Tanulmányozzunk át figyelmesen két témát, amikre a lelkünk védelmében szükségünk van:

Isten szentsége

Darrell Johnson azt mondja, hogy két törvénye van a léleknek, ami „küzd az ellen, hogy megtudjuk, ki is valójában az Isten.” Az első: „Mindannyian túl gyakran létrehozunk egy olyan istenképet, amilyennek látni szeretnénk Istent. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját képünkre teremtsük meg az Istent”. A másik, amelyre szívünk hajlik: hogy „gyakran elnyomjuk, elfojtjuk Isten saját magáról adott kinyilatkoztatását.” Találkozni az élő Istennel és szentségével, félelmetes tapasztalat lehet. Isten szentsége előtt tudatába kerülünk Isten és saját magunk mérhetetlen különbözőségének. Johnson megjegyzi „Találkozás a szent, élő Istennel, szétzúzza önrendelkezésünk mítoszát, azt a hitet, hogy az ember a végső tekintély, önmaga ura. Tudnunk kell, hogy Isten jelenlétében csak por, és hamu vagyunk. Minden lélegzetvételünk Isten kegyelméből való ajándék. Amikor valaki visszautasítja, hogy alázatosan meghajoljon a szent Teremtő előtt, akkor

elfojtja magában az igazságot Istenről, azért hogy a saját megszokott életét folytassa. (Róm 1:18-23) A mélyebb és közelebbi vizsgálódás Istenről felfedi, hogy ezt a feszültséget a kegyelemmel lehet feloldani. „Jézus Krisztus által és Jézus Krisztusban, közeledni merünk a világegyetem Teremtőjéhez, és így szólítjuk meg Őt, ’Abba, Atyánk’.”

Isten tulajdonában van minden A második lelki védelem, amit jó, ha elménkbe vésünk: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (1Móz 1:1) Amíg az uralkodás jogát kiterjesztette az emberre, addig teremtésének tulajdonjogát sohasem ruházta át az emberre. Éppen ezért, ha elfogadjuk, hogy Istené minden ezen a földön, akkor döntéseink, erőforrásaink kezelése – beleértve pénzünket is – hozzá kell tartozzon lelkiségünk gyakorlatához. A feltett kérdés nem ez lesz: „Uram, mit akarsz, mit tegyek a pénzemmel?”, hanem sokkal inkább ez: „Uram, mit kívánsz, mit tegyek a Te pénzeddel?” Nem olyan nehéz ezt értelmileg elfogadni; a kihívás inkább abban rejlik, hogyan élünk e közhely szerint. Ha a hűség és nagylelkűség szellemében jártasak leszünk a családi költségvetés kérdésében, akkor istentiszteletünk részévé válik a tized és adományok viszszaadása Teremtő Istenünknek. (Dr. Maria Ovando-Gibson, a Generál Konferencia Sáfársági Osztályának helyettes igazgatója Fordította: Tyentés László)

„ Uram, mit kívánsz, mit t e g y e k a Te p é n z e d d e l ? ” B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZET H ÍRADÓJA 2010. október

21

ADVENT IDEJE KÖZELEDIK

Csendesedjetek el ...

Advent idején

Az advent közeledtével lassan gondolatban készülődünk az ün-

nepekre, tervezgetjük az ajándékok, az ünnepi asztal meglepetéseit. Mégis a lelkünk mélyén leginkább a pihenésre vágyunk, és tudjuk, hogy el kellene kezdeni szép lassan valami mással is feltöltődni az egész évi munka, rohanás, fáradság után. Gondolsz-e, készülsz-e már arra, hogy adventi csendet és nyugalmat teremts az otthonodban és a szívedben? S, vajon tudsz-e majd az adventben néhány percre elcsendesedni? Minden zajnak el kell némulnia benned, hogy meghalld Isten hangját ebben a csendben, aki szól hozzád: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”

Ajándékozz Istennek egy órát, amikor beszélgetsz majd vele,

Mondd el a kétségeidet, hogy alkalmas vagy-e Isten követé-

és visszagondolsz az elmúlt hónapokra, a megtett utadra – Vele,

sére, amikor oly sokszor elmenekültél az Úrtól, a szolgálat elől

vagy nélküle.

és még most is menekülsz, ahelyett, hogy megállnál, szembe

Mondd el a gondjaidat, hogy úgy érzed, a mai korban nem

néznél az Úrral, és csendben megkérdeznéd: Uram, mit akarsz,

lehet Istennek megfelelő életet élni, nem tudsz eleget tenni az Ő

hogy cselekedjem? Uram, mi a terved, ami tudom, hogy jobb,

elvárásainak. Sokszor úgy gondolod, hogy nincs időd és alkal-

mint az én kudarccal teli elképzeléseim?

matlanok a körülmények is arra, hogy küldetésed, keresztényi szolgálatod, megbízatásaid elvégezd, így te egyszerűen másfelé mentél, úgy döntöttél, hogy másra fordítod az időd, az erőd, a pénzed, mint amit Ő kért és várt tőled. Mondd el, hogy miért választottad olyan sokszor döntéseidben, dolgaid rendezésében azt a megoldást, amit te láttál jónak. Miért válaszoltál tanácsaira úgy, hogy te másként gondolod. És miért utasítottad el őt, mert szerinted vannak ügyek, amikben Isten úgysem tud segíteni. Mondd el tévedéseidet, mikor azt hitted, hogy a keresztséged okán védve vagy minden negatív erő és befolyás ellen, vagy rád nem érvényesek a „bűnös” emberiség számára elhangzó intések és a megújulásra, a naponkénti megtérésre szóló komoly figyelmeztetések.

Testvérem…. advent idején csendesedj el és ismerd meg Istent! … Aki az emberi zajban is szól hozzád, ha kész vagy meghallani Őt. … Aki nélküled is véghezviszi tervét, de jobban szeretné, ha Veled együttműködve tehetné meg. … Aki megoldást kínál az életed minden kérdésére, és jobb, a legjobb utat kínálja, a magad járta zsákutcák helyett. ... Aki élő reménységet kínál számodra, nem úgy, hogy majd csak jobbra fordulnak és megoldódnak a gondjaid, hanem az élő Krisztus ígéretét, hogy életed ő oltalmazza, vezeti és eljön érted személyesen. Folytonos adventi csendben, várakozásban kellene lennünk, mert Krisztus egyszer visszajön értünk erre a világra. Mondd

Mondd el, hányszor jöttél az Úr elé, Isten házába Igéjét hallgat-

el ezt az adventi üzenetet, akinek csak lehetőséged nyílik: más-

ni úgy, hogy szíved és gondolataid tele voltak a saját kész terveid-

hogy gondolkodó munkatársaidnak, főnöködnek, családtagod-

del, megoldásaiddal, és az elhangzó üzenet el sem jutott hozzád.

nak, barátaidnak, szomszédodnak.

Amikor imádkoztál, közölted az Úrral, hogy mi az, amit kérsz és

Legyen más ez az advent!

elfogadsz Tőle, és mi az, amit nem. És volt, amikor úgy jöttél Is-

Csendesedj el, add át magad Krisztusnak teljes szívedből és

ten elé, hogy nem bíztál abban, hogy betegséged, szétesett családi

éljen benned a boldog reménység az advent meghitt napjaiban

életed, elvesztett munkahelyed gondjait Isten valóban megoldja.

– és tovább, míg Ő visszajön érted.

22


SZOLGÁLATI BEOSZTÁS

Könyvajánlat

A TERÉZVÁROSI KÖNYVMISSZIÓ ÉS A „BOLDOG ÉLET” ALAPÍTVÁNY KÖZÖS KIADVÁNYAI

TED N. C. WILSON: „INDULJATOK EL!” Ted Wilson, a Hetednapi Adventista Egyház 59. Generál Konferenciáján megválasztott új elnöke hetvenezer adventista hívő előtt mondta el beszédét, mely üzenet a világ adventhívő közössége felé: a nagy küzdelem végén vagyunk, és Isten ezt mondja: Induljatok el!

ERDÉLYI LÁSZLÓ: EGYETEMES ADVENTTÖRTÉNET A Hetednapi Adventista Egyház íróit kezdettől fogva az a szándék vezette, hogy valósághű leírásokban örökítsék meg az adventi üzenettel kapcsolatos történelmi esemé-nyeket, és összegezzék elődeink Biblia-magyarázatait. Ez a rövid történelmi vázlat a sarokköveket – vagy ahogy az elődök nevezték, a pilléreket – helyezi az olvasó elé.

DR. SZIGETI JENŐ: MIÉRT ENGEDI MEG ISTEN...? 3. KIADÁS A világ sok ezer kérdésére nincs csak egyéni válasz. Ha meg akarjuk válaszolni a címben feltett kérdést, fontos megvizsgálnunk azt, hogy mi történt a 21. századi ember Istenről alkotott fogalmával?

DR. MED. JESZENSZKY PÁL: NÉZZ SZEMBE A RÁKKAL!

„Az idő közel.

Úgy kell terjeszteni kiadványainkat, ahogy ősszel hullnak a fák levelei...

A betegségtől mindenki fél, de különösen igaz ez a rákbetegségek esetében.E könyv célja felhívni mindenkinek – egészséges és betegségben szenvedő embereknek – figyelmét a megelőzésre elsősorban a megfelelő életmód és táplálkozás hangsúlyozásával. Egy szemléletváltáshoz kívánok segítséget nyújtani tények, valamint személyes tapasztalatok segítségével.

Szórjátok, mint ősszel a faleveleket!”

Megrendelés - Cím: 1062 Bp., Székely B. u. 13., e-mail: [email protected] Tel: 06 30 269 5529

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. 6 lépés - a megújulás felé H ETEDNAPI A DVENTISTA E GYHÁZ B UDAPEST T ERÉZVÁROSI G YÜLEKEZETE

Recommend Documents