GYÜLEKEZETI HÍRADÓ. 12. szám NEGYEDÉVENTE MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ I. NEGYEDÉV

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Az egész éves szolgálatot megköszönve kívánunk mindenkinek áldott új évet!

12. szám NEGYEDÉVENTE MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ

2004. I. NEGYEDÉV

2004. I. negyedév

tartalom Bevezető gondolatok

3

Reformáció

4

Erdélyi László: 2004-ben sem fog szunnyadni a mi őrizőnk Dr.Hangyás László: Dobom-e a követ, vagy beépítem...?

Úrvacsora

Bodnár János: Miért nem jössz el?

6

Evangélizáció

7

Közösség

8

Keresztség

10

Halász Edit: Minden péntek este egy különleges alkalom Dr.Erdélyi László: Egy keresztény nem keresztény II.

Vendégünk Vasile Cazan karnagy

Galgóczi Ferenc: “...mert tudom kinek hittem...”

Taglétszám alakulása

Események

Borbáth Zoltán látogatása Ócsai Sándor születésnapi köszöntése Zenei Találkozó A zene nem ismer határokat A “”Laudate Domini”” Kórus Budapesten

Család

Gondolatok egy édesanyáról Házaspárok találkozója Fóton Családi Szombat Délután Ottócska és az eső Apró bölcsességek

11 12 13 14 15

Ifjúság

16

Kultúra

17

Zene

18

Dr.Szigeti Jenő: A keresztény házasságok... Nyári István: Művészet és szolgálat

Cséfalvay Dániel és Henter Nikol hangversenye... Gyülekezeti kórusvezetők bemutatkozása Megalakult gyülekezetünk Fúvós-zenekara

Apró bölcsességek A H.N.Adventista Egyház Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H- 1062 Budapest Székely Bertalan u.13. Telefon: 3318-964 www.tagnet.org/terezvaros

Megemlékezzél

19

Kapcsolatok

20

Egészség

21

Lelkészek: Bodnár János - Erdélyi László Dr.Szigeti Jenő

Gyülekezeti szolgálatok

22

A gyülekezet vezetője: Dr.Erdélyi László

Szolgálati beosztás Útravaló

23 24

Jubileumok Békéscsabán és Nyíregyházán Kutasi Miklós: Pomázi misszió Dr.Abaházi Attila: A szív- és érrendszeri betegségekről Gyökössy Endre: A félelem Kun István: A szó elszáll, a hang megmarad Könyvajánló

A lapot szerkesztette és készítette: Halász Edit és Dr.Erdélyi László

Kedves olvasóink! Minden véleményt és hozzászólást szívesen veszünk kiadványunkkal kapcsolatban. Várjuk folyamatosan azokat az írásokat, amelyek a gyülekezet életéről és a közösség tagjainak mindennapi tapasztalatairól szólnak!

2

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2004. I. NEGYEDÉV

Bevezető gondolatok Erdélyi László:

2004-ben sem fog elszunnyadni a mi őrizőnk

Ha nem ismerném tapasztalatból a mennyei és földi dolgok közötti öszszefüggéseket, s nem lenne sok olyan tapasztalatom, amely megerősített abban a bizonyosságban, hogy ez a törvényszerűség egyéni életünk vonatkozásában is érvényes, akkor feltettem volna a kérdést: hogyan jutott eszébe Marikának és Miklósnak, ott az ország nyugati határánál, hogy azon a héten, amikor szememet műtötték érettem imádkozzanak. Hiszen ők nem tudtak erről. Pénteken este, gyülekezetbe jövet a Nyugati térnél fordultam be a Váci útra, amikor a mobiltelefonon közölték: ezen a héten értetek imádkoztunk. Számomra ez több volt annál, hogy jól esett. Hogyan működik ez tulajdonképpen? Isten indítja az egyik testvért, hogy imádkozzon a másikért, hogy Ő meg tudja őrizni és áldani? Vajon őrző angyalunknak szüksége van egy kis emberi segítségre? És ha van elég emberi segítség, akkor a mi őrizőnk már el is szunnyadhat? (Zsolt 121:3). Amikor valamivel foglalkozunk és gyermekünk vagy unokánk odajön, hogy segítsen nékünk, nem azért fogadjuk el „segítségét”, mintha előbbre vinné munkánkat, hiszen talán éppen hátráltat bennünket. De tudjuk, hogy neki van rá szüksége, mert így tanul bele az életbe. Olykor kezébe adjuk a kalapácsot is, hogy verjen be egy szöget, mert így el tudja mondani, hogy együtt csináltuk. Isten azért avat be bennünket munkájába, mert nekünk van rá szükségünk. Azért hív oda, ahol Ő cselekszik, hogy részesítsen bennünket is abban az áldásban, amelyet testvérünknek kíván nyújtani, hogy együtt tudjunk örülni az örülővel és sírni a síróval. Ez az ő iskolája, amelyben tanít, nevel bennünket, és megajándékoz a másik testvérünk részére adott áldások örömével. Elmúlt egy év ismét. Mennyit tanultunk Krisztus iskolájában? Számtalan esetben megtapasztaltuk áldását életünkben. Láttuk, hogy körülöttünk másokat is megáldott. Hány ilyen áldott tapasztalatnak voltunk mi is beavatottjai? Nézők voltunk-e vagy együttmunkálkodók a mi szerető Istenünkkel? Igaz, hogy nem mi gyógyítjuk meg a beteget. Nem mi oldjuk meg egy testvérünk problémáit. Nem mi térítjük meg a tévelygőt nem mi változtatjuk meg egy bűnös gondolkodásmódját. De adhatunk TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

egy pohár vizet, megfoghatjuk a csüggedt kezét, megsimogathatjuk a beteg lázas arcát, segíthetünk vinni mások terhét, mondhatunk egy kedves szót, eligazítást adhatunk a helyes út megtalálásához, imát mondhatunk érte az Úrhoz. Hidd el, a nagy munkát Isten végzi, és arra is, amit tettél, Ő indított Lelke által, de ő nem olyan önző, hogy kizárna bennünket az eredmények és az áldások fölötti örömből. Nem úgy tesz, mint ami az életben oly gyakran megtörténik, amikor emberek számot vetnek az eredményről: „ugyan, mi az, amit te végeztél?! Mindent én tettem!” Ő hagyja, hogy azt érezzük: együtt munkálkodtunk Vele. Sőt, anynyira nagyvonalú az Úr, hogy nekünk tulajdonítja azt is, amit Ő tett. (Olvasd el Mt 25:34-40.) Jézus, az Ő hatalmával és erejével megsokszorozza tetteink értékét, nagy jelentőséget tulajdonít mindennek amit az Ő nevében tettünk. Ha ennek tudatában készítjük éves tervünket, bátrabbak lehetünk az Úr ügyében végzendő szolgálatok vállalásában, és biztonsággal tekinthetünk előre az emberileg kiszámíthatatlan jövő felé. Isten munkatársának lenni, ma a legnagyobb kiváltság és a legértelmesebb elkötelezettség. És ehhez nem kell semmiféle emberi jogosítvány. „Csak” benne kell éljünk a mennyei „térerőben”, hogy meghalljuk, ráérezzünk arra, amikor az Úr felkínálja számunkra azt, hogy elfogadja készségünket, igyekezetünket. Így válhatunk Isten munkatársaivá. A sok bizonytalansági tényező mellett, amely az elmúlt évben különösen jellemzővé vált világunkban; amikor a terrorizmus egyre jobban eszkalálódik annyira, hogy ma már nincs biztonságos hely, megnyugtató az a tudat, hogy van egy hatalmas Istenünk, akinek a szeretete, az oltalmazó ereje, a gondviselése és kegyelme nem változott. „Nem szunnyad el a te őriződ.” Ha a világban zajló eseményeknek és jelenségeknek valaha is volt mondanivalója, akkor ma hangosan hirdetik azt, hogy az Úr eljövetele nagyon közel van. Nem szabad megengedni magunknak a szavakkal való játszadozást, hogy ezek régi kifejezések, hogy ezt mondták elődeink is, és ezzel vigasztalták magukat a hithű emberek a korábbi századokban. Magának az emberiségnek, a természet világának, az ember tűrőképességének van határa, és ha az Úr még sokáig nem

jönne el, akkor minden összeomlana, az emberiség elpusztítaná magát és az Úr már csak holtakat és testi lelki roncsokat találna. A legbiztosabb oltalom ebben a bomladozó világban az a hatalmas Isten, aki ebben az évben is kész kiterjeszteni fölénk gondviselését, és megengedi, hogy munkatársai legyünk, sokak áldására.

Szabolcska Mihály

Ének az új évben Fölszállok hozzád, magas sziklaszálam, Te változatlan minden változásban, - Én Istenem! Csak Tégedet ölelve Száll nyugalom, száll bizalom szívemre, Látván idődnek örvénylő folyását, Esztendeidnek sebes elfutását. Fövényszem én, e zúgó habba vetve, Honnan vegyek szót hála-énekembe? Kegyelmedet, Uram, miképp dicsérjem? A múlt évvel, hogy nem fogyott el éltem… Hogy napról-napra, habról-habra átvisz, S elértem ím ez új év hajnalát is. Búban, veszélyben őrizőm Te voltál, Szívem ha vérzett: fölibém hajoltál. Adtál sebet, de azt be is kötözted, Be azt is, amit emberek ütöttek, S bár vágyaimból vágyak még maradtak Legyen úgy minden, ahogy Te akartad! Ez esztendőt is leteszem kezedbe, Én lábaimnak ösvényt Te mutass, Te. Vezess, Uram amit Te rám bocsátasz, Nem félek, én, legyen bár száz halál az: -Óh, engem a sír bízvást eltakarhat, Megnyugtat ott is az, hogy Te akartad! Hadd ölellek hát, erős sziklaszálam: Te változatlan minden változásban, S neved a nyert diadalom szavával Az elzúgó időben hadd kiáltsam! Mert, mit szívemnek – ha Te vagy vezére – Évek halása, évek születése! 2004. I .NEGYEDÉV

3

Reformáció Dr.Hangyás László:

Dobom-e a követ, vagy beépítem egy házba? Mire gondolunk, amikor ezt a szót halljuk: reformáció? Bizonyára mindannyian tudjuk, hogy a latin szó jelentése visszaalakítás, kicsit tágabb értelemben visszatérés, de vajon hová? Hogyan maradt meg emlékeinkben a XVI. századi reformáció, amely nagyon komplex jelenség. Úgy is lehet mondani, hogy a reformáció egy folyamat, amely akkor elkezdődött és a mai napig tart. De kire és mire kell emlékeznünk, és hogyan? Vajon Lutherre inkább, vagy Kálvinra, Melanchtonra, vagy az anabaptistákra, esetleg a hugenottákra? Mi az, amit a reformáció most jelent nekünk? Valójában milyen ellentétek csaptak össze akkor Európában? Úgy gondolom, az egyik nagy vitakérdés az volt, hogy cselekedetek-e, vagy hit? Pál apostol, aki átélte mindezt, természetesen más formában, mint farizeusból lett keresztény, nagyon jól megérezte és megtapasztalta azt, hogy milyen feszültség van a hit és a cselekedetek között. Küzdelméről és új látásáról a következőképpen ír a Galata levélben a 3. fejezet 22-26 versében. „De az írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Mindek előtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kiny ilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” Hogyan is van tehát? Ha azt mondjuk, hogy Írás, akkor ebből az következik, hogy bűnösök vagyunk. Mégpedig mindannyian. Ha azt mondjuk, hogy ígéret, akkor Jézus Krisztus – akiben viszont igazak vagyunk mindannyian, különbség nélkül. Pál apostol azt mondja, hogy mielőtt eljött ez a hit, a törvény alatt őriztettünk. Más szavakkal, a törvény volt a mesterünk, a törvény volt az, amely egyértelműen megmondta, hogy mit kell és mit nem kell tenni, mi az, ami jutalmazandó és mi az, ami büntetendő.

4

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Ez az állapot tartott az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig, és akkor a törvény szerepe megváltozott. Akkor a törvény egy másik mestert tárt az ember elé, úgy olvastuk: „Krisztusra vezérlő mester” lett a törvény. Az igazi mester tehát nem a törvény többé, hanem maga Jézus, hogy hitből igazuljunk meg. Ha pedig hitből igazulunk meg - Pál apostol így folytatja - akkor „mindnyájan Isten fiai” vagyunk Jézus Krisztusban. Hogyan is történik ez a változás, hogy a törvény alól a kegyelem alá, az egyik mester alól a másik mester mellé kerülünk? János evangéliumában a 8. fejezet 1-11 versében egy különleges történetet találunk, amiből megérthetjük, mit jelent az egyik mestertől a másik mesterhez, a törvény alatti állapotból a hitbe jutni. „Az írástudók és a farizeusok pedig egy aszszonyt vivének hozzá, akit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? - Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. – Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre. De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. És újra lehajolván, írt vala a földre. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymás után kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig, és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!” Ebben a történetben benne van a reformáció, bármilyen különösnek is tűnik. Benne van a törvény, de benne van a kegyelem. Itt van azonban a törvény fintora is, mert ezek az emberek a törvényre hivatkozva odahoztak egy asszonyt, és azt mondták, hogy a törvényben meg-

parancsolta nekünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg”. A törvényben két helyen olvashatunk arról, hogy mi volt a büntetés ilyen esetekben (3Móz 20:10; 5Móz 22: 22). Mindkét helyen azt találjuk, hogy mind a férfi, mind az asszony köveztessen meg. Csak az egyik felet nem lehetett büntetni, hiszen a törvény másképpen szólt. Van ebben a történetben valami nagyon különös. El tudom képzelni, hogy nem volt ott egyetlen nő sem ezen az asszonyon kívül, csak férfiak. Ott volt a kő, és az asszony állt középen, holott nem egyedül vétkezett. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Azt kérdezték Jézustól, hogy „Te mit mondasz” nekünk? Jó, hogy a törvény így szól, de Mester, ha Te vagy az igazi mester, mit fogsz mondani nekünk? Kell-e nekünk még a törvény, vagy meg lehet oldani egy ilyen nehéz helyzetet másképpen? Dobhatjuk-e a követ? Csak egy szó kellett volna. De volt egy mögöttes ok is - János ezt csendesen megjegyzi - hogy „ezt pedig azért mondták, hogy megkísértsék őt”. Valójában nem csak az asszony ellen irányult a dolog, ez csapda is volt. A férfiak egy asszony segítségével egy másik férfinek csapdát akartak állítani, hogy majd meg tudják őt fogni, „hogy legyen őt, mivel vádolniuk” – mondja a Biblia. Nem különös ez a helyzet? Néha a férfiak nem tudnak egymással mit kezdeni, csak egymásnak csapdát állítanak. Néha az asszonyok is hasonló helyzetbe kerülhetnek. Mit lehet ilyenkor tenni? Mi dönti el a dolgot? A törvény? Vagy a kő? Vagy az emberi ravaszság? Vajon hogyan lehet kikerülni egy ilyen csapdát? Úgy tűnik, Jézus először nem válaszol, legalábbis nem szóval, hanem írással, de ez az írás odakerül a porba, amihez le kell hajolni, és figyelni kell, hogy ő mit is ír. Lehet, hogy a következő pillanatban egy szellő elfújja a port és már nem is látják, hogy mit írt oda Jézus. 2004. I. NEGYEDÉV

Reformáció Ezért Jézus újra elkezd írni. Egy darabig olvassák, azután megint jön a szél, és elfújja a port és összezavar mindent, és nem lehet elolvasni. És Jézus csak ír… Azután egyszer csak fölegyenesedik – a történet szerint – körülnéz, és azt mondja nekik „aki közületek nem bűnös…” Jézus nem azt mondta, hogy aki nem bűnös ilyen bűnben, mint az asszony, hanem, aki azt meri állítani, hogy nem bűnös, azaz joga van elítélni egy másikat, aki úgymond bűnös - vegye a követ és dobja először. Aki nem bűnös, az vesse az első követ. Melyik a nagyobb: a törvény, vagy a bűn? Melyik a nagyobb mester: a törvény szava, vagy a bűn, ami a lelkiismereten keresztül vádol minket, és azt mondja, látod milyen vagy? Szépen felöltözve idejöttél, most a törvényre hivatkozol, és azt mondod, ennek a személynek meg kell halnia, mert áthágta a törvényt. Ha azonban a szívedben ott van az irigység, a gyűlölet, a féltékenység, a harag, meg minden más, különb vagy-é te? Aki nem bűnös, az vesse az első követ – mondta Jézus, de választ nem kapott. Úgy tűnik, hogy senki nem mozdult. Lehet, hogy jobban szorították a követ, mind addig. Lehet, hogy egymásra néztek ezek az emberek, és azt várták, hogy valaki mozduljon, és dobja az első követ. De nem mozdult senki sem. A történet szerint Jézus lehajolt és folytatta az írást. Aztán megint jött a szél, összezavarta, amit odaírt a porba, aztán Jézus írt tovább, csak írt és írt… azután valami történt a tömegben, mert ahelyett, hogy dobták volna a követ, az egyik megfordult - lehet, hogy ledobta a követ, de lehet, hogy vitte magával - és elment. Aztán jött a következő, és ő is elment, köztük a vének, a bölcsek, a tudósok, mentek, egyik a másik után. Végül elment az utolsó is. Ezután egy érdekes fordulat következett. Ott maradt az asszony és Jézus. Akkor Jézus felállt - már nem látott senkit, hiszen messze jártak – csak ketten maradtak, és párbeszéd lett belőle. Már távol volt a tömeg, mindenki ment haza, mindenkit vádolt a lelkiismeret. És ott állt az asszony, a szívében még mindig a szégyen. Talán remegett, az arca vörös lehetett, nem tudta mi következik. Talán mégis repül a kő? Talán Jézus lesz az, aki nem megy el, hanem megkövezi? Mi fog most történni? - gondolhatta az asszony. Vajon mi következik most, repül a kő és vége? TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Helyette jött egy kérdés: „Aszszony, hol vannak a vádolók?” Mi is történt valójában, az egész talán csak egy rossz álom volt? Valójában nem történt semmi, csak mi ketten vagyunk itt, én írok a porba, te itt állsz előttem és nézed, hogy mit történik. Hol vannak a vádolók? Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy ki az, aki nem bűnös, akkor nem lehet vádoló, mert mindenki bűnös. Másrészről mindenki vádolhatna mindenkit, és mindannyian kövezhetnénk. Hol vannak a vádolók? Mi történt ezekkel az emberekkel, hová tűntek? Vagy „nem kárhoztatott Téged senki sem?” – kérdezi még egyszer Jézus. Valami rossz emlék ez? Mi is történt? Az asszony csak annyit mond csendesen „Senki, Uram”. Nincs vádoló! Mi történik ilyenkor a bűnnel? Megszűnt a bűn is, vége a bűnnek? Hol a másik bűnös?

Keresi-e Jézus a másikat? Hol van a férfi? Őt is ide kellett volna hozni, őt is meg kellett volna kövezni, ha a törvény szerint járnak el. De Jézus azt mondja, ha nincsenek vádolók, én sem leszek az, nem vádollak, nem kárhoztatlak, ne gondold, hogy lehajolok és felkapok egy követ és én foglak agyonkövezni. Nem! Jézus nem a törvény, de mégis az. Csakhogy Jézus nem a törvény köve. Jézus a sarokkő, amire építeni lehet. Ő nem az a kő, amelyik repül, eltalál és meghalsz. Jézus a sarokkő, amelyre felépül egy egész ház, az egyház, és benne mi lehetünk a további kövek. Nem úgy, hogy repülünk és kövezünk, hanem úgy, hogy beépülünk. Ha nem vádol senki sem, ha nincsenek vádolók, akkor senki sem kárhoztat. Csak egy maradt hátra: „Eredj el” – mondja Jézus – „és többé ne vétkezzél”. Ez a reformáció. Az egyik mester a törvény, mely azt mondja, repüljön a kő. A másik mester, aki életet ad, aki a sarokkő, Ő azt mondja, épülj rám. De ahhoz , hogy őrá épüljünk, döntenünk kell.

Erre hívta Jézus az asszonyt is: „Eredj el,” de úgy, hogy „többé ne vétkezz”. Eredj el úgy, mint aki megszabadult. Gondoljuk el, mit érezhetett az asszony, amikor azt a tanácsot kapta, hogy eredj el, de azért ne feledkezz el a dologról, mert valami mégiscsak történt, de ne történjen mégegyszer. Ez a reformáció. Erre kell emlékeznünk. Mit érne nekünk a törvény Jézus nélkül? Mit érne a kő, ha sosem lenne belőle ház, ha csak arra lenne jó, hogy egymást agyonkövezzük, hogy egymást vádoljuk, vagy egymást kárhoztassuk. Nem maradt senki sem, Jézus volt egyedül, és Jézus önmagában megoldotta ezt a nehéz kérdést, anélkül, hogy vádolhatták volna. Nagyon érdekes, azt szerették volna, hogy megkísértik őt, hogy legyen mivel vádolniuk. Most pedig az, akit vádolni akartak, azt mondja ennek az asszonynak „én sem vádollak”. Én nem vádolom őket sem, akik elmentek, de neked is azt mondom, hogy eredj el, menjél el békességben, menjél el szabadon. Csak vigyázz magadra. Erre kell emlékeznünk. Ha nem ezekre emlékezünk, nem értjük mi a reformáció. A reformáció lényege ez, hogy megérdemelném a büntetést, a követ, de valaki azt mondta nekem, hogy menj el, és ne vétkezzél, és nem dobott rám követ. Ha ezt meg tudjuk tanulni Jézustól, akkor leszünk keresztények. És akkor már mindegy lesz, hogy hogyan neveznek bennünket: keresztény, vagy keresztyén. Mert így is, úgy is krisztusi. Ámen. Szóljon ekképpen a mi imádságunk is: Drága Jézusunk! Te odaálltál az asszony mellé, és csak a porba írtál, nem vésted kőbe a bűnöket. Csak a homokba írtál, mert az akartad mondani, hogy van más megoldás is, mint a kő. A kő nem jó semmire sem, ha egymás ellen fordítjuk, és akkor sem, ha belevéssük a bűnöket. Köszönjük, hogy bölcsen elkerülted a csapdát, hogy nem tudtak vádolni semmivel, és te sem vádoltál senkit. A lelkiismeret vádol mindenkit. Milyen jó, hogy ezek az emberek hallgattak a lelkiismeretükre és elmentek. Az asszonynak pedig adtál egy lehetőséget, hogy újra elinduljon. A megigazítás valójában azt jelenti, hogy újra elindulhatunk, hogy nincs vád, nincs ítélet felettünk. Új Mesterünk van, aki csak annyit mond „eredj el”. Te bennünket is így akarsz ma elküldeni, hogy menjünk el, és többé ne vétkezzünk. Add, hogy ezt a keresztény lelkületet és magatartást meglássák rajtunk az emberek! Ámen. 2004. I .NEGYEDÉV

5

Úrvacsora Bodnár János: „Ha Ma még a lelkész és a gyülekezet kérdezi meg, hogy „Miért nem jössz el az úrvacsorára?” Nemsokára Jézus előtt fogunk állni. Ő azt szeretné mondani: „…menj be a te Uradnak örömébe!” Vajon mondhatja-e azoknak is, akik nem tartották fontosnak az úrvacsorát? Emlékezzünk vissza keresztségünkre és az „első szeretetre”, mi rövidebb vagy hosszabb ideig meghatározó volt hitéletünkben. Nagyon vártuk a keresztség napját, amikor Jézus vére által megtisztulhattunk. A hullámsírban ott maradt a régi természetünk. Elindultunk egy új élet reményében az Úrral és az Ő népével, a gyülekezettel. Keresztség után elszomorodtunk, amikor bűnös emberi természetünk miatt mulasztásokat és hibákat követtünk el. Ezért negyedévről-negyedévre, közösségünk gyakorlata szerint vártuk az úrvacsorát, hogy bűnbocsánatban részesülhessünk. Várod-e még a negyedév első szombat délelőttjét, amikor úrvacsorára készül a gyülekezet? Öröm látni az úrvacsorázó gyülekezetet, de fájdalmas tudni azt, hogy némelyek nem veszik el az életet Isten asztaláról. János evangéliuma 6:53. verse azt mondja: „Ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek.” Ez a gyakorlati életünkben annyit jelent, hogy fizikailag élünk, de lelkileg halottak vagyunk a szent jelképek nélkül. A kovásztalan kenyér az Úr Jézus értünk megtört testét, az erjedetlen szőlőlé pedig értünk kifolyt vérét jelképezi. Ezért jegyezte fel János evangélista Jézus szavait:

6

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Miért nem jössz el?

nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek.” „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.(Ján 6:54.)” Kevesen gondolnak arra, hogy az úrvacsorától távol maradó ember nemcsak önmagát, hanem a gyülekezet közösségét is gyengíti. Ugye te nem szeretnéd bajba sodorni gyülekezetedet? A végső időkben Krisztusban megerősödött hívő emberekre van szükség, akik erős és missziólelkületű gyülekezeteket alkotnak. Nemcsak távolmaradásunkkal gyengülhetünk és gyengíthetjük gyülekezetünket, hanem akkor is, ha a megfelelő előkészületet nem tesszük meg. Erre mondja Pál apostol: „Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.(1Kor 11:30.)” Döbbenetes valóság ez! Amikor „bódult bénultság üli meg Isten gyermekeit” (E.G.White), az egyént és a gyülekezetet, akkor ebből a lelki rabságból csak Jézus megtört testét és kifolyt vérét jelképező szent jegyek magunkhoz vétele által találhatjuk meg a kivezető utat. „A küzdelemmel és viszállyal teli világban e szertartásban való gyülekezeti részvételünk hozzájárul az egyház egységéhez és szilárdságához, bizonyságot téve a Krisztussal és egymással való közösségünkről.” Jöjj az úrvacsorai asztalhoz, hogy felébredj a lelki alvásból, és helyreállhasson lelki életed! „Minden gyülekezeti tagnak részt kell vennie ebben a szent szertartásban, mert Krisztus a Szentlélek által találkozik népével, és megerősíti jelenlétével.

Még ha méltatlan szívek és kezek osztják is szét a szent jegyeket, Krisztus akkor is ott van, hogy szolgáljon gyermekeinek. Isten gazdagon megáldja mindazokat, akik Krisztusba vetett hittel járulnak az Úr asztalához. Mindazok, akik mellőzik a mennyei kiváltságnak eme alkalmait, nagy veszteséget szenvednek. Az Úr asztalánál tapasztaljuk meg a legerősebben és legmélyebben a közösség érzetét. Itt közös talajon találkozunk. Leomlanak a bennünket egymástól elválasztó korlátok. Itt felismerjük, hogy míg a társadalomban sok minden elválaszt bennünket, Krisztusban megvan minden, ami szükséges egyesítésünkhöz. E szertartás alkalmával megújítjuk az Úrral tett hűségfogadalmunkat, újból elismerve, hogy részesei vagyunk annak a csodálatos egyezségnek, amely által Jézusban Isten közösségre lép az emberiséggel. Az úrvacsora átfogja a Golgota és a második advent közti időszakaszt. Összekapcsolja a keresztet a mennyel. Egybekapcsolja a megtörténtet és a bekövetkezőket, ami az Újtestamentum világnézetének lényege. Összefogja a Megváltó áldozatát és a második eljövelelét, - a felkínált üdvösséget. Azt hirdeti, hogy Krisztus addig is jelen van a Lélek által, amíg eljön láthatóan.” (Mit hisznek az adventisták?) Ha most megfelelő lelkülettel és előkészülettel járulsz az Úr asztalához, megerősödsz és reménységgel telik meg szíved. Ma, ha az Ő hívó szavára hallgatsz, eljövetelekor bemehetsz a Te Uradnak örömébe!

2004. I. NEGYEDÉV

Evangélizáció Minden péntek este egy különleges alkalom Nem könnyű, ha a missziós csapat, mintegy 15 fő, a gondosan előkészített evangélizációs porgram kezdetén az eredményt remélve egy váratlan helyzettel kell szembesüljön. Kezdés előtt öt perccel a teremben csak néhány testvér, a szolgálatra felkért énekesek helyes üres, az orgonista sehol, a forgalom miatt az előadó is még késik. Ekkor sokminden átfut az előkészítők agyán: “Most mit nem csináltunk jól? Miben hibáztunk? ” Személyes levéllel küldtünk el 350 meghívót. Nyomtattunk még ezret a testvérek részére a meghívások céljára. Imádkoztunk, szerveztünk, programmal készültünk, mondtuk, szóltunk, izgultunk, igyekeztünk, nem utolsó sorban az öt előadó (szubjektív, emberi mértékkel a „legjobbak”) odaszánással készültek. Akkor most mi a probléma? Erre mondja Hangyás testvér bölcsen: „Legyen mindig három terved a váratlan helyzetekre!” Jó, egyszer majd csak megtanuljuk ezt is. Bár mindig van több orgonista, Szigeti Jenő testvér is péntek este mindig itt van „kéznél”, nálunk a műsort sem probléma pótolni, de akkor mi is, ki is hiányzik? A közönség. A meghívott vendégek – többnyire az egyházunkkal több évtizede kapcsolatban álló, de a gyülekezetet nem látogató barátaink, akik eltávolodtak az adventista egyháztól akár lélekben, akár csak nem érzik annak súlyát és fontosságát, hogy személyes odaadással gyakorolják hitüket – ők nem jöttek el. Szomorúak vagyunk, ennek okát és a további kapcsolattartás lehetőségeit még alaposan átgondoljuk. A korábbi sorozatokon résztvevő vendégek közül néhányan eljöttek most is, akiknek nagyon örülünk, érdeklődésüket odafigyeléssel és személyes kapcsolatokkal támogatjuk.

A gyülekezet tagjai a szokásos módon élték meg a történteket. Aki péntek este eljön a gyülekezetbe az most is itt volt, a helyén, miért is ne tenné? Az első alkalommal mindezek a tapasztalatok igen elszomorították a szervezőket. Aztán mindenki megtette a maga észrevételeit: „Az a probléma, hogy éppen most tértünk át hét óráról hat órára….”, ”Sokan nem érnek ide hat órára a munkából.”, „A gyülekezet tagjainak többsége nem jár péntek este amúgy sem.”, „Már hamarabb sötétedik.”, „Az a probléma, hogy folyamatosan evangélizálunk, egymást követik a színvonalas előadássorozatok, és már nem kelt feltűnést egy újabb kezdete.” - és így tovább. Nézzük meg a reakciókat. Szinte kivétel nélkül azokat a kifogásokat fogalmaztuk meg, amik a kényelmi szempontjainkat zavarják, próbálják kizökkenteni, befolyásolni a mi jól berögzött életvitelünket. Kivétel az utolsó vélemény (kiemelve), ami pestiesen szólva, a „csúcs”. Az lehet a probléma, hogy túl sok az evangélizáció, túl sok a jó előadás, túl jók az előadók, túl aktuális a téma, túl…… avagy túl sok a kifogásunk, túl érdektelenek vagyunk, túl kimozdíthatatlanok, túl magabiztosak abban, hogy az ügy nélkülünk is megy. Igen, a munka halad, velünk, vagy nélkülünk. Ugyanakkor figyelemreméltó dolog történik - a péntek estéknek egy újabb szerepe alakult ki a gyülekezet életében. Hétről-hétre eljönnek a gyülekezetünkben rendszeresen szolgáló lelkészek, Tokics, Szigeti, Hangyás, Erdélyi, Bodnár, Ócsai testvérek, itt van a presbiterek többsége, és a háttérmunkát végzők. Az emeleten minden szoba foglalt, egyeztetjük a munka részleteit.

„Történt pedig egyszer…”, és mi történik ma? Újabb előadássorozat péntek esténként

Jézus példázatai olyanok, mint egy ajtó, ami Isten országába vezet. Ezért kezdte Jézus nagyon sokszor úgy, egyszerű köznapi példákra épített tanítását, hogy „Isten országa hasonlatos pedig…” Ennek a példázat-ajtónak viszont belül van a kilincse. A történetet amit Jézus elmondott, a legegyszerűbb ember is megérti, de azt amit a Mester mondani akar, csak azok tudják megérteni, akik a mindennapi élet dzsungelében is készek követni őt. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

A gyülekezet lelkipásztorai ezért elhatározták, hogy Jézus egyszerű és tanulságaiban még ma is élő tanításait megvizsgálják. Segédanyagul E.G.White l900-ban megjelent klasszikus munkáját, a „Krisztus példázatai” című könyvet tekintjük, mely egyházunkban azzal töltött be nagy szolgálatot, hogy a saját cselekedeteinkről, Krisztus köznapi evangéliumára irányította a figyelmet, élni tanított az evangélium egyszerű és

Előadások, ünnepélyek, jubileumi megemlékezések, könyvkiadás, alapítványi munkák, iskola, gyülekezeti osztálymunkák, vendégségek szervezése, és sok más egyéb kezdeményezés, újabb ötletek, tervek kerülnek felszínre a közös beszélgetésekben. Egyfajta szellemi műhely alakul ki, amiben jó együtt tanácskozni és alkalmas idő nyílik a párbeszédre, amire kevesebb lehetőség adódik a zsúfolt szombati programok között. A péntek estén távolmaradók emlékeiben élő „hagyományos” péntek esti visszafogott, kissé álmos istentiszteletek már rég a múlté! Ébredjünk fel, mert minden péntek este egy érték. Egy különleges előadás, egy alkalom a találkozásra, bekapcsolódni a közös munkába, és nem utolsó sorban egy lehetőség a változásra. Mi is a mi evangélizálásunk? Meghívók postázása és előadásokon való részvétel? Nem fejlődhet-e missziónk a személyes közreműködés és gyülekezeti kapcsolatok irányába? Hiszen amihez személyes részvételünket adjuk, az „felhajtóerő” a gyülekezeti közösségen belüli, illetve kívüli kapcsolatok építésében. Miért ne lehetne a passzív érdeklődés helyett aktív közremőködésünk a gyülekezet életében az alap, az iskola arra, hogy megtanuljuk a közösségi élet értelmét és tapasztalatát? Mit várhatunk el bárki mástól, amit magunk elmulasztunk? Talán van még egy kérdés a tudat alatt, a „kibúvó”: „Igen, ez jó, de miért nem inkább szombaton este?” A választ a kérdésre adjuk meg magunk: „Neked a szombat este megfelelőbb időpont len(Halász Edit) ne, és eljönnél?”

mégis örök tanításai szerint. Most a gyülekezet segítségét szeretnénk kérni. Elsősorban imáitokat. Segítsen bennünket szolgálattevőket Isten abban, hogy a mai emberek mai problémáira találjuk meg Jézus tanításaiban a választ. Másrészt azt kérjük tőletek, hogy ha van olyan ismerősötök, barátotok, akit a gyakorlati kereszténység kérdései foglalkoztatnak, hívjátok el ezekre az előadásokra, bármilyen hitet vagy nézetet vallanak. (Szigeti Jenő) 2004. I .NEGYEDÉV

7

Közösség Dr.Erdélyi László:

Egy keresztény nem keresztény II.

“... mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. ... nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: ... A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.(1 Kor 1:10, 26-31)”

Az újszövetség sokkal többet foglalkozik a keresztények egymás iránti testvéri szeretetével, mint az általános felebaráti szeretettel. Jézus komolyan gondolta a „családszerű” közösséget, bár lehet, hogy ez nem mindenkinek jelent egyfomán jót. Hiszen mindannyiunk életében jelen vannak a családi kötelezettségek, családi problémák. Felebarátainkkal hosszú és rövid távon nem tehetünk jobbat, mintha azon fáradozunk, hogy gyülekezeteink családszerű közösséggé váljanak. Az embereknek ugyanis nem csak gyorssegélyre van szükségük, hanem egy olyan helyre is, ahol Isten feltétel nélküli szeretetét megtapasztalhatják, és ahol átélhetik, hogy befogadja őket egy olyan közösség, amely építi, bátorítja, ösztönzi, korrigálja, hordozza és kíséri őket. Jézus egy új, jobb család felépítését bízta ránk, annak ellenére, hogy ez az új család sem csupa „szentekből” áll. “De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél. (Ján 17:20-23)“ - Jézus keresetlen, egyszerű szavakkal, önmagát ismételve és ezzel megerősítve fejezi ki mondanivalójának fontosságát. A feladat tehát, amelyet a mi gyülekezetünknek is meg kell valósítania: hogy egy olyan “családdá” formáljuk magunkat, amilyeneknek Jézus akarata szerint lennünk kell. Mielőtt azonban hozzákezdenénk e feladat megvalósításához, tisztáznunk kell, hogy Isten családja is minden egyéb, csak nem a “szentek birodalma”. A gyülekezetben szembetatláljuk magunkat minden olyan dologgal, amelyek nem felelnek meg a szeretetre épülő közösség eszményének.

8

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Az “új család” elsősorban realitás, nem pedig ideál. Ezt a realitást sok tekintetben jobbá tudjuk tenni, ha azonban ezt követelőzéssel és nyomásgyakorlással akarjuk elérni, eleve tönkretesszük az egészet.

“AKI JOBBAN SZERETI AZT AZ

ÁLMOT, AMELYET A KERESZTYÉN KÖZÖSSÉG FELŐL TÁPLÁL,

MINT MAGÁT A KERESZTYÉN KÖZÖSSÉGET, AZ ROMBOLJA EZT A KERESZTYÉN KÖZÖSSÉGET

- AKKOR IS, HA

SZÁNDÉKA EGYÉBKÉNT NAGYON TISZTELETREMÉLTÓ, KOMOLY ÉS ODAADÓ.”

Dietrich Bonhoeffer

MIRE ÉPÜL EZ A KÖZÖSSÉG? 1. A keresztyén közösség egészséges realizmusra épül. Nem arról van szó, hogy beletörődjünk a szeretetlen állapotokba, ha a keresztyén közösségről gondolkodunk, tisztában kell lennünk vele: abban nem tökéletes emberek vannak együtt nem tökéletes emberekkel. Bűnösök kerülnek kapcsolatba bűnösökkel. Olyanokkal, akik egoisták, indulatosak, közömbösek, érzéketlenek, túlérzékenyek, szemellenzősek, és így tovább. Ez az a nyersanyag, ezek azok a faragatlan kövek, amelyekből Jézus felépíti gyülekezetének épületét. Nincs köztük egyetlen egy sem - magunkat is beleértve -, akinek ne lennének meg a kiálló csücskei, lefaragni való élei, kitölteni szükséges

A MÁS KERESZTYÉNEKKEL EGYÜTT FOLYTATOTT ÉLET

NEM FELTÉTLENÜL KÖNNYEBB, DE ÉLETTELIBB.

üregei. Isten a tökéletleneket, a “világ bolondjait” választotta ki magának.

2. A keresztyén közösség Isten elhívására épül. Az emberi közösségek általában a kölcsönös szimpátián vagy a közös érdekeken alapulnak. A keresztyének közössége ezzel szemben egy elhívásra épül. A szimpátia és az érdekazonosság feltétlenül szerepet kap, de nem ezek jelentik a közösség alapját. “Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre1. (Kor. 1:9-10)” “Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.” Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben. Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is; Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; (Eféz 4:1-6 )“ “Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk (Csel 2:39.).” “Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; (1Pét 1:15-16)” Nem vagyunk “szentek” valamilyen morális minőségi követelmény szerint. A “szent” szó szerint annyit jelent, mint “Isten számára elkülönített”. Pál azt akarja mondani: ezek a “szentek” vagyis azok, akiket Isten arra választott ki, hogy keresztyénként másokért éljenek - ezt nem magányosan, hanem egymással közösségben kell hogy tegyék. A hangsúly nem a “szent” szón, hanem ezeknek az olykor eléggé sajátos szenteknek a közösségén van. 2004. I. NEGYEDÉV

Közösség Ne azt keressétek, hogy mit tehet a gyülekezet értetek, hanem hogy mit tehettek ti a gyülekezetért.

3. A keresztyének közössége a könyörületességre épül. Éspedig nem csak Isten könyörületesség ére, hanem a keresztyének egymás iránti könyörületességére is. Ennek megnyilvánulásai: türelem a másik ember tulajdonságai iránt, a másság elfogadása, saját vágyaink és elképzeléseink visszafogása, elmenni arra a bizonyos “második mérföldre” a másikkal (Mt 5,41), érintkezés azokkal, akik “érinthetetlennek” számítanak, elővigyázatosság a kritika gyakorlásában, szolgálatkészség valamint udvariasság, tapintat és respektus az egymással való érintkezésben. Ezeknek kell jellemeznie a keresztyének egymás iránti viselkedését. A “könyörületességnek” ez a “kultúrája” olyan, mint egy háló, amely kifeszül minden gyülekezeten belüli tevékenység és kapcsolat alá, s amely képes rá, hogy felfogjon bennünket, ha a gyülekezetben megint zűrzavar keletkezik.

4. A keresztyén közösség a lehető legtöbb ember odaadására épül. Ez a közösség abból él, hogy emberek odaadják magukat érte - amiként Jézus adta oda magát a gyülekezetért. Az a felfogás, hogy az “egyháznak ezt meg ezt kellene tennie”, ha sokan vallják, az egyház halálát jelenti, ha egyúttal nem vallják épp ilyen sokan, hogy az “egyház” nem más, mint mi magunk. Ne azt keressétek, hogy mit tehet a gyülekezet értetek, hanem hogy mit tehettek ti a gyülekezetért. Ha azt látjuk, hogy a gyülekezetnek valamilyen gondja van, neki kell látnunk, hogy megoldjuk, ahelyett, hogy arra várnánk: mások oldják meg. Isten nem csak arra tett képessé bennünket, hogy egy problémát felismerjünk, hanem arra is, hogy azt megoldjuk.

Ha az a dolgunk, hogy lássunk, de nem tesszük, vakká tesszük a közösséget. Ha az a dolgunk, hogy beszéljünk, de nem tesszük, némává tesszük a közösséget… Be kell töltenünk feladatunkat! Oda kell adnunk önmagunkat!

5. A keresztyének közössége egy látomásra épül. Jóllehet eszményi keresztyén közösség nem létezik, egyet-mást azért megtehetünk, hogy az a valóságos közösség, amelyben benne élünk, abban az irányban mozduljon el, amelyet Jézus jelölt meg követői számára. Az, hogy a mi keresztyéni közösségünk nem eszményi, nem az utolsó, hanem az első szó, amit ki kell mondani erről a témáról. A keresztyén közösség szeme előtt egy hatalmas látomásnak kell lebegnie.

E KÖZÖSSÉG

ARRA VÁLASZTATOTT KI,

A TÖBBIEKNEK SZÜKSÉGÜK

HOGY ISTEN ORSZÁGÁNAK

VAN RÁ, HOGY KÖNYÖRÜLETESEK

“ELŐŐRSE” LEGYEN.

LEGYÜNK IRÁNTUK, ÉS NEKÜNK IS ARRA, HOGY ŐK AZOK LEGYENEK VELÜNK.

És ha ez olykor nehezünkre is esik, tudatában kell lennünk, hogy az emberi könyörületesség mindig csak gyarló tükörképe lehet annak, ahogy Isten megkönyörült rajtunk (vö.Mt18:21-35). “Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.” (Mát. 18.21-22 ) “Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?” (Mát. 18.33) “Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is;(Kol. 3.12-17 )” TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Azt sem várhatjuk el, hogy másoknak ugyanazok legyenek a prioritásai, mint nekünk.

VAGY RÉSZESEI VAGYUNK A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁNAK

- VAGY MI MAGUNK

Kicsinysége és minden tökéletlensége ellenére azt kell már ma kiábrázolnia, ami a világ egészének jövendője lenne, ha Istenre hagyatkozna. Ezt kell tennie - és erre Isten kegyelme folytán képes is lehet. Az Isten szeretetéből táplálkozó élet valódi közösség Isten gyermekei között, olyan szeretet, amely egybefog embereket, hogy ezáltal bemutassa Isten szeretetét és az emberek higgyenek Jézusban.

VAGYUNK A PROBLÉMA.

EZ AZ A LÁTOMÁS, AMELY

Nem lehet szívügyünk olyasmi, aminek a megoldását másoktól várjuk el. Mi vagyunk a megoldás kulcsai!

SZEMÜNK ELŐTT LEBEG, ÉS

AMELYHEZ IGAZODHATUNK. EZÉRT VAN ÉRTELME MINDEN CSEPP VEREJTÉKNEK, ÉS MINDEN IGYEKEZETNEK, AMELYET ANNAK SZENTELÜNK,

“Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. (Róm. 12.1)”

SZERETETTELJESEBB KÖZÖSSÉG

“Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben. (Ef 4:16)”

A prédikáció Klaus Douglass: Az új reformáció c. könyvében szereplő gondolatok alapján készült.

HOGY GYÜLEKEZETEINKBEN ALAKULJON KI.

2004. I .NEGYEDÉV

9

Keresztség Galgóczi Ferenc:

“... mert tudom kinek hittem...”

Ha egy véletlen esemény megjelenik életünkben, amire nem számítottunk – jó, vagy rossz -, módosítja elképzelésünket, erre azt mondjuk, véletlen, valami közbe jött. Valóban a véletlenre hivatkozhatunk?

Figyeljük meg a véletlen szerepét: a volt adventista lány egy fiatal embert a gyülekezetbe visz, engem rávezet a keskeny útra, mely Istenhez vezet, és ő ezek után újra bekerült Isten népes családjába. Ez is véletlen volt? „Az Úr letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa van-é értelmes Istent kereső?(Zsolt 14:2)”

Nincsenek véletlenek! Mit akar a véletlen velem közölni? Sokszor nem is ügyelünk rá, esetleg bosszúsan legyintünk egyet, mert megint nem sikerült valamit megoldanunk. Mindig valami figyelmeztetés van a „véletlenben”! Tizenhét éves koromban a véletlenek sorozata alakította életemet! A munkahelyen éppen ebédeltünk, mikor egy munkás jött be, köszönt, átment a helyiségen, a másik ajtón távozott, ahogy becsukta maga után, megindult a beszéd: ez egy szombatista, mondták, nem eszik disznóhúst, nem iszik bort, és nem cigarettázik. Az ott dolgozók ismerték, Bíró bácsinak nevezték. Bíró bácsit akkor láttam először és utoljára. Engem különösebben nem érintett a Bíró bácsiról alkotott véleményük. Megnyugtattam magam és örömmel nyugtáztam, milyen jó, hogy én nem vagyok szombatista. Ez is véletlen volt, hogy én is ott legyek mikor a Bíró bácsi átment a termen? Néhány évvel később, lehetett az négy év is, egy barátommal vendéglőbe mentünk, megismerkedtem egy lánnyal, és udvarolni kezdtem. Egy alkalommal megkért, hogy a hét va-lamelyik napján látogatóba megy és legyek kísérője. Péntek estére esett a választása. A Székely Bertalan utcai imaházba tértünk be. Milyen a véletlen közjátéka? – a barátnőm ugyanis évekkel előtte adventista volt, (akkor ezt nem tudtam). Pestre kerülve az élet sötét oldalán találta magát.

Hatvanhat éve járom ezt az utat. Örömmel és lelkesedéssel végeztem a rám bízott feladatokat. Mi, akik e gyülekezetben együtt vagyunk, kit-kit Isten az ország különböző helyein szólított meg, mint értelmes, Istent keresőket, a keskeny útra vezetve, mely az örökkévalóság országába vezet. Ilyen volt a nagy „véletlen”, mely ifjúságomtól fogva megőszülésemig megtartott és irányította életemet. Maranatha! Keresztségi jubileumi ünnepélyes istentisztelet keretében köszöntöttük azokat a testvéreket, akik kerek évtizede, illetve több mint 60 éve kötöttek szövetséget az Úrral. Isten áldását kívánjuk további életükre! Nagy Józsefné, Stef Harold, Tóth Jánosné (10 év); Bíberné Trombitás Ildikó, Bodnár Jánosné, dr.Erdélyiné Halász Edit, dr.Manchin Róbert, Szabó B. Sándorné (20 év); Bodnár János, Menyhért János, Móricz Albertné, Simon Zoltán (30 év); Bernád Katalin, Csákány István, Kelemen Irén (40 év); Hegedűs Istvánné, Hunka Aranka, Kakula Sámuel (50 év); Kupi Sándor, id.Szabó Miklós, Szalló Ilona, (60 év); Oláh Istvánné (62 év); Majoros Lajosné (64 év); Csányi Zoltánné, Galgóczi Ferenc (66 év); Király Mihályné (68 év); Tóth Istvánné (69 év); Sárkány Sándorné (72 év); Szabó Balázsné (76 év)

Keresztségi ünnepély Szeretettel köszöntjük a december 13-én megkeresztelkedett új testvéreinket: Ivanovics Róbertet, Szász Enikő Klárát és Kirchmajer Gábort. Mindhárman bizonyságot tettek arról, milyen tapasztalatot szereztek Jézussal. Róbert még ma is csodálkozik azon, hogyan változhatott meg annyira az egész élete. Enikő rossz döntéseit hagyta maga mögött, hogy új életet kezdhessen. Gábor hosszú kutatás, keresgélés után találta meg közöttünk lelki nyugalmát. Mindhárman bizakodva néznek a jövőbe, mert a gyülekezeti közösség mellett olyan társakat is találtak, akikkel együtt szolgálhatnak Istennek. Kívánjuk életetekre Isten további vezetését és áldását!

A gyülekezeti névsor változásai Gyülekezeti levéllel érkezett: Chelcea Dorin id.Erdélyi László Erdélyi Lászlóné Ráduly Miklós Ráduly Tímea Szalló Ilona Keresztség: Ivanovics Róbert Kirchmajer Gábor Szász Enikő Klára

10

Halálozás: Gombos Irén Tóth Istvánné Törlés: Varga Oses Gyöngyvér Kizárás: Hegyi László Koplányi István Koplányiné Újszászi Éva Orbán József Szabó Tünde

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Taglétszám szeptember 30-án: Taglétszám december 31-én:

390 fő 392 fő

A gyülekezet növekedési grafikonja

2004. I. NEGYEDÉV

Események Borbáth Zoltán látogatása BORBÁTH ZOLTÁN Amerikában élő testvérünk október elején érkezett hozzánk családi-testvéri látogatásra. A népes Borbáth család tagjai egy évtizede köztünk vannak és többségük aktív tagja gyülekezetünknek. Így a temperamentum, a közvetlen testvériesség ismerős volt számunkra, mely Borbáth Zoltán testvérünk itt töltött napját is jellemezte. Arról, hogy őszinte baráti és testvéri érzéseket tapasztalt nálunk, kérésünkre írt üzenete tanúskodik: Néztem, hallgattam, odafigyeltem és megtapasztaltam, hogy a Terézvárosi Gyülekezet sok szép és hasznos dolgot tanít: Amint beléptem a helyiségbe, mosolygós arcok, vendégszerető testvérek vesznek körül. Ivóvizet kértem – üdítőt hozott egy udvarias testvérnő. Ahogy a terembe léptem, három idős férfi mellett akartam elmenni, de ők mindhárman felálltak, rám mosolyogva üdvözöltek, kezüket nyújtva az Úr áldását kérték reám. Ugyanezt tették másokkal is. A teremben lévőket is figyeltem, csendben egyik imádkozott, a másik Bibliát olvasott, vagy halkan üdvözölték egymást. Pontos időben megjelentek a szolgálattevők, Istent megtisztelő öltözékben. Az ének-ima, az Ige jó hatással volt a hallgatókra és reám is. Nem volt unalmas, fárasztó, de felüdítő volt.

Amit a legjobban csodáltam és igen tetszett, hogy a gyülekezet jó, egészséges, értelmes, szépen megszervezett, ahol mindenki megkapja helyét, feladatát a gyülekezeti szolgálatra. Nagy szerepe van a gyülekezetben a hangadónak. A pásztor nem fél attól, hogy a 12 apostola, a gyülekezetvezetők kezére bízza a testvérek gondozását, vezetését, nevelését. Annak is örvend, ha a diakónia jól működik. Arra is felfigyel, ha a szombatiskola tanítók nem csakhogy tanítanak, de ők tanulhatnak. Csodáltam, hogy a fiatalok is mennyire értékelve vannak a gyülekezetben – szavalnak, énekelnek, elmondhatják tapasztalataikat. A gyermekek a gyülekezet figyelmében vannak, külön nevelésben részerülnek, törődnek velük. Azt is megfigyeltem, hogy a fő orgonista már előre bejelenti az orgonistáknak, hogy mikor szolgálnak. Hogy az énekkar minden alkalommal dícséri Istent. Csodáltam az énekesek lelkesedését, szorgalmát, az engedelmességet. Hogy missziós programokkal más gyülekezeteket is bátorítanak. Hiszem, hogy Istent dícséri a jó szervezés és helyes életmód. Borbáth Zoltán”

Ezúton is küldjük a gyülekezet szeretetteljes üdvözletét Borbáth Béla testvérünknek. Isten áldása legyen további életén és szolgálatán.

Ócsai Sándor születésnapi köszöntése Amint haladunk előre az időben, és szaporodnak mögöttünk az évek, tudjuk, hogy ugyanakkor minden lépésünkkel rövidebb az, ami még előttünk van. A két útszakasz között az a különbség, hogy amíg azt, ami mögöttünk van, jól ismerjük, az előttünk levőt viszont csak az Úr látja. És ez elég kell, hogy legyen Isten szolgájának. Az idő múlásával éppen ezért egyszerre gazdagabbak és szegényebbek is leszünk. Gazdagabbak azzal, ami mögöttünk van, és egyre szegényebbek a jövő idővel. ÓCSAI SÁNDOR testvér mögött hosszú, tapasztalatokkal teljes idő van. 1957-ben hívta el az Úr az evangélium szolgálatába, és ez idő óta az ország különböző helyein, különböző beosztásokban végezte szolgálatát. 1964-ben szentelték lelkésszé. Mindkét egyházterületen dolgozott: Székesfehérvár, Békés, Békéscsaba, Miskolc, Hajdúböszörmény, Budapest. Volt kerületvezető, területi titkár-pénztáros, egyházterületi elnök és uniótitkár. Jelenleg az Adventista Teológiai Főiskolán tanít, mint nyugdíjas, és gondozza az óbudai körzet gyülekezeteit. 1959-ben feleségül vette Sajgó Líviát, akitől két gyermekük született: Gabriella és Tamás, aki maga is az evangélium szolgálatában áll. Ócsai Sándor testvért, mint a Terézvárosi Gyülekezet tagját, 70. születésnapja alkalmából Bodnár János és dr.Erdélyi László testvérek köszöntötték október 17-én az egész gyülekezet nevében. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Kívánjuk, hogy az Úr adjon még Ócsai testvérnek sok erőt és kegyelmet a mennyből, hogy akaratának megfelelően, a számára megszabott ideig hűséggel és eredményesen tudja végezni szolgálatát. Kívánjuk azt is, hogy szeretett családjával együtt legyen sok örömük az Úr szolgálatában. Az Ige szavai teljesedjenek életében: (el)

„Vas és réz legyenek a te záraid; és életeden át tartson erőd” (5Móz 33:25)

2004. I .NEGYEDÉV

11

Események Zenei találkozó

A White Kórus A Zenei találkozón vendégünk volt Miroslav Pujič testvérünk, a Transz-Európai Divízió Zenei osztályának vezetője is, aki elismerő szavakkal méltatta a rendezvényt. Gyülekezetünkben már hagyomány, hogy a Magyarországra látogató külföldi vezetőinket meghívjuk egy beszélgetésre a Gyülekezeti Bizottsággal. Pujič testvért feleségével és sógornőjével láttuk vendégül (aki nem más, mint Lazič Hajnalka, a szerbiai kiadónk magyar nyelvű fordítója). Fő témánk a gyülekezet zenei élete volt, amelyet szeretnénk minél színesebbé, a gyülekezet számára hasznosabbá fejleszteni. Nem kis gondot okoz a sokféle zenei stílus között megtalálni azt az összhangot, amelyet gyülekezetünk minden tagja elvár, és amelynek segítségével az egész gyülekezetben a harmónia válhat uralkodóvá. Hasznos tanácsokat kaptunk, és érdekes gondolatokat is, amelyeket feltétlenül érdemes tovább gondolnunk, ha fejleszteni akarjuk zenei életünket.

Zenei találkozó házigazdái voltunk november 8-án, melyen a Debreceni Kvintett, a Központi Kórus, az Advent Kamarakórus, a White Kórus és Férfikórus, valamint Vitáli Tímea hegedű és Kovács Ernőné fuvola, Farkas Berta szólóének és Nyári István szövegmondó szolgálatát hallhattuk. A programban résztvevő kilencven énekes és zenész elhelyezése nagy feladat elé állított minket - mint általában a különféle rendezvényeink alkalmával -, hiszen amúgy is minden szombaton megtelnek soraink és alig találni üres széket. Így a népes ünneplő gyülekezet létszáma meghaladta termünk befogadó képességét. Azonban a helyhiány ellenére az utóbbi évek egyik legszínvonalasabb zenei találkozóján vehetett részt, aki akár állva is, de végig hallgatta a kétórás zenei programot. Örülünk annak, hogy vendégeink is jól érezték magukat, amelyért Istennek vagyunk hálásak.

A bizottsági beszélgetésen vendégeink voltak: (balról jobbra az első sorban - Estéla Pujič, Miroslav Pujič, dr.Tokics Imre DET elnök, Lazič Hajnalka és Tokics Imréné Marika

A Laudate Domini Kórus látogatása alkalmával Vasile Cazan karnagy testvér mindenképpen szeretett volna találkozni Lehotka Gábor orgonaművész testvérünkkel, aki örömmel jött el szombat délután. Tervezgették, hogy a jövő évben Lehotka Gábor bemutatja orgonaversenyét, és más egyházzenei műveit Marosvásárhelyen és jó pár környékbeli gyülekezetet megörvendeztet muzsikálásával. Ifjú művésznövendékünk - Cséfalvay Dániel - is nagyon hamar barátságba került vendégünkkel. Nagy művészek, ha találkoznak...Így épül zenei életünk.

A zene nem ismer határokat

12

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2004. I. NEGYEDÉV

Események A marosvásárhelyi „Laudate Domini” kórus Budapesten Különös, felejthetetlen szombatunk volt november 22-én, amikor régen látott ismerősöket, testvéreket köszönthettünk gyülekezetünkben. Hozzánk látogattak egy rövid hétvégére marosvásárhelyi testvéreink. Kevesen tudják, hogy Marosvásárhelyen, a Dél-Erdélyi Egyházterület központjában van a világ legnagyobb magyar nyelvű gyülekezete, és ha a város körül egy negyven kilométeres kört írunk, akkor ezen belül több adventista él, mint az egész Magyar Unióban. Gyülekezetünkben is sok olyan testvér él, aki erről a területről telepedett át hazánkba. Ezért a vendéglátás örömében egymást túlszárnyalva vettek részt testvéreink, példát mutatva abban, hogy a legkisebb szolgálat, amivel másoknak örömet szerzünk, az bennünk is örömet szül. A LAUDATE DOMINI KÓRUS, amely ebben a formában csak néhány hónapja alakult, magas, művészi mércével mérhető produkcióra képes. Ezzel is tanítottak minket. Isten, már az ószövetségi istentisztelet idején sem fogadta el az embertől a selejtes, gyenge teljesítményt. Ma sincs másként. Testvéreink nemcsak „valamit” akartak énekelni, hanem legjobb tudásukkal meg akarták dicsőíteni az Urat. Jó, ha megtanuljuk, csak így lehet méltón dicsőíteni az Urat. Ennek az énekkarnak, ami példamutatóan a tagok „önszerveződésére” épül, Vasile Cazan karnagy testvérünk a segítője, aki nem csak Marosvásárhely, de Románia szerte ismert, a zenei élet jeles személyisége, a Marosvásárhelyi Filharmónia igazgatója. Zenei tálentumát kora ifjúságától fogva egyházunkban is kamatoztatta, zenekarokat, énekkarokat szervezve. A diktatúra nehéz évei alatt is ezek a zenekarok, énekkarok megőrizték fiatalságukat a gyülekezetben és adtak hasznos, értelmes elfoglaltságot. Cazan testvérünkben ugyanakkor olyan barátra, testvérre leltek aki mindig, mindenütt kész volt segíteni, szolgálni azzal, amit Istentől kapott.

Örültünk annak is, hogy a régen hallott, új feldolgozásban felcsendülő énekek sok testvért, barátot vonzottak és erre a szombatra „kinőttük” gyülekezetünket, jó néhány testvérnek kényelmetlenséget okozva. Az a reményünk, hogy ez a szombat megerősíti az erdélyi és a magyarországi gyülekezetek kapcsolatait egymás hitének építésében és az Ige által ránk bízott feladatunkban. Az evangéliumot egymást szerető gyülekezetek közössége nélkül nem lehet eredményesen hirdetni. Reménységünk van arra, hogy gyülekezeteink kölcsönös látogatásai tovább folytatódnak, erősödnek. Az üldöztetés nehéz éveiben, a magyarországi testvérek áldozatkészsége megmutatta, hogy a szívünkben ott ég az egymás iránti szeretet lángja, de ezt újra és újra meg kell mutatnunk, újra és újra meg kell vallanunk, hogy elhiggye a világ, hogy Jézus küldetésében járunk. Visszagondolva a látogatás örömére, köszönetet mondunk Istennek a lehetőségért és minden testvéreink áldozatkész szolgálatáért. Istené legyen a dicsőség. Laudate Domini = Dicsérjétek az Urat!. (-i.-ő.) TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Megkérdeztük vendégeinket is, hogy érezték magukat nálunk - ezt ne mi mondjuk el -, és az alábbi válaszokat kaptuk: “Olyan családias, vidékies volt minden, mentes a nagyvárosi mentalitástól, amire mi számítottunk.” “Nagyon jól éreztem magam, jó volt a hangulat, a fogadtatás, finomak voltak az ételek. Köszönjük és várunk Vásárhelyre!!” “Jó szervezők vagytok! Kösz’ mindent! Éljen a magyar konyha!” “Itthon éreztem magam, mertem is kinyitni a számat. Evéskor ébresztgettem magam, hogy többet ehessek mint odahaza. Nem dicsérlek, mert én sem szeretem, ha velem ezt teszik, és elvégre mind magyarok vagyunk, ugyan úgy érzünk.” “Nagyon jól, otthont találtunk, meleg szeretetet, törődést, jó szervezést, príma volt a vendéglátás, ami az ételeket illeti nagyon jó volt, elváráson felüli! Isten áldjon érte, és máskor is gyakoroljátok a meleg vendégszeretetet, mindahogyan ezt eddig is éreztük! Köszönjük szépen!” “Szeretnénk megköszönni azt a sok szépet és jót, a sok-sok szeretetet, a finom ételeket, nagyon szeretnénk viszonozni. (Bartha család) ” “Én úgy éreztem engem it Budapesten, mindha otthon lettem volna! Nagyon iol etem itt is, és ahol voltam szállásolva. Köszönöm nagyon, nagyon szépen!!! (Tudom, hogy nem jól írtam!!!, de IGAAZZZ!!! Bordos Gáby (A kopasz)“ “A kaja kiváló volt, a “házigazdáknak” egy csillagos 10***! Igazán otthon éreztem magam. Bodros Hajnika (A kopasznak a felesége) - És megbocsássanak, ha valami nem volt jó! “ “A legboldogabb román vagyok, hogy alkalmam volt Magyarország fővárosába jönni, a központi gyülekezetbe, veletek közelebb éreztem magam a mennyhez. Ha nem találkoznánk ezen a földön, megtaláltok engem a mennyben a bejáratnál rögtön jobbra. (Gicu László)” “Szuper volt minden, köszönünk mindent. Éreztük, hogy testvérek vagyunk. Várunk Vásárhelyre.” “Szívből szeretetet kívánunk mondani a meleg fogadtatásért, vendégszeretetért, melyre nem is számítottunk. Isten áldjon meg Titeket minden útaitokokban. Találkozunk a Kristály Tengernél. Várunk a Vásárhelyi C gyülekezetbe! (Rusz család)” 2004. I .NEGYEDÉV

13

Család Ünnepek után - gondolatok egy édesanyáról Mária, tudtad-e? Mária, tudtad-e, hogy magzatod egy napon járni fog a vizeken? Mária, tudtad-e, hogy gyermeked az, aki megváltja fiainkat és leányainkat? Mária, tudtad-e, hogy fiad azért jött, hogy újjáteremtsen téged? Tudtad-e, hogy gyermeked, akit nemsokára megszülsz, majd újjá fog szülni téged? Mária, tudtad-e, hogy szülötted vissza fogja adni a vak szemevilágát? Mária, tudtad-e, hogy fiad egykor kezében fogja tartani a csillagokat? Mária, tudtad-e, hogy magzatod járt már ott, ahol az angyalok serege él? Tudtad-e, hogy amikor majd a kis csecsemő arcát megcsókolod Isten orcáját csókolod meg? Azután, a vak látni fog, a süket pedig hallani, és a halott fel fog támadni. A sánta ugrálni fog, a néma pedig énekelni, és magasztalni fogja a Bárány nevét.

Megérkeztek a Gavril ikrek

Mária, tudtad-e, hogy fiad az egész teremtettség Ura? Mária, tudtad-e, hogy gyermeked egy napon uralni fogja a népeket? Mária, tudtad-e, hogy szülötted a Menny tökéletes Báránya? Tudtad-e, hogy alvó gyermeked, a te szented, a nagy VAGYOK?

Házaspárok találkozója Fóton

Örömmel vettük a hírt július 9-én, hogy megszülettek Gavril Gál Enikő és Gavril Gál Steliča gyermekei: Roland és Richárd. Az ikerpár születésükkor teljesen egyforma “paraméterekkel” érkezett, mindkettőjük súlya 2450 gr és hossza 50 cm volt. A kisbabák szépen fejlődnek és szüleikkel együtt jönnek a gyülekezetbe. Az apróságok két szép babakosárban alszanak csendben az istentisztelet alatt a sekrestyében. Ebből gondoljuk, hogy békés, jó gyerekek, amire a szülők is büszkék lehetnek. Gratulálunk a gyermekekhez és Isten gazdag áldását kívánjuk a megszaporodott család életére! Áldáskérés Roland és Richárd, valamint a szülők életére

14

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Ismét találkozót tartottunk mi, fiatal házaspárok a Bodnár családnál. Nyolc házaspár gyűltünk össze, hogy egy délutánt együtt töltsünk. Ez alkalommal egy kérdőív kitöltésével „teszteltük” a párkapcsolatunkat. A kérdések arról szóltak, hogy mennyire ismerik a párok egymást, mit beszélnek meg egymással, vajon egymáshoz valók-e, miben illenek össze, mennyi szabadidőt töltenek egymással? A válaszok biztosan okoztak néhány meglepetést, de minden kapcsolat buktatókkal, elvárásokkal, örömökkel és szép pillanatokkal teli. Három párnak a közelmúltban volt az esküvője és a friss élmények képeit is megnéztük közösen. December 6-a lévén mikuláscsomagokat is adtunk egymásnak. Ezeken a találkozókon a párok baráti közösségében egy nagy családot alkotunk, és ez nagyon jó érzéssel tölt el mindenkit. E népes családban egymásnak támaszai lehetünk. Köszönjük Zsókáéknak a vendéglátást! A találkozók folytatódnak! (Szabó Emőke) 2004. I. NEGYEDÉV

Család Családi Szombat Délután

Generációk együtt az Úrért 2003. október 25-e szombat délutánján 11 család 40 tagja készült lázasan, hogy szolgálatukkal megörvendeztessenek bennünket. A családok az ének, a zene, a költemény és a tapasztalatok által bizonyságot tettek arról, hogy milyen nagy erő és áldás rejlik a hívő család közösségében. Isten tervének szándéka az, hogy az atyák a fiakat megtanítsák az Ő útjára, és ebben a tanulásban a példaadást, a családi fészek melegét nem pótolhatja semmi más a gyermekek számára. Isten szeretetét elsősorban a családban, a legszűkebb és legszorosabb közösségben élhetjük meg. Ezért közös felelősségünk, hogy vigyázzunk rá, hogy ápoljuk és építsük azt erőnk szerint. Ez annál is fontosabb, mert a mi nagy családunk, a gyülekezetünk, sok kis család közösségéből épül fel. (szo) A programból nem hiányzott a jókedv és a humor sem. Íme néhány példa erre:

Apró bölcsességek Gyerekek, hogy telt a mai nap – kérdezem amikor hazajöttem a munkából – Ottócska sietősen válaszoja: a kis tesónak ma is rossz napja volt – hála az Úrnak. Apika! Ha én is olyan nagy bácsi leszek, mint te, akkor Anyikát átveszem tőled feleségül. Szombat délelőtt a gyülekezetbe készült a család. A gyerekek már fel voltak öltöztetve és amíg Anya készült, Ottócska felügyeletére bízta a kistesót. Ő elővett egy Bibliát és bölcs magyarázatba kezdett: Szilárdka, Sátán nem tudja, hogy mit kell a Bibliával csinálni, ezért mi olvassuk azt. A gyülekezetbe érkezve Bodnár testvér megkérdezi Ottócskát: - Hogy vagy Ottóka? - Ottócska lelkendezve válaszolja: Nagyon jól! – Na ennek nagyon örülök, válaszolja János bácsi. És hogy van a kistestvéred? - Ő jól van. - És hogy van anyukád? - Ő is jól van. Hogy is van ez? Ők csak jól vannak, te pedig nagyon jól? Igen, ők csak jól vannak, de én nagyon jól. Azóta, ha megkérdezi valaki Bodnár testvért, hogy van, ő is azt válaszoja: köszönöm, nagyon jól! TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Tapasztalat

Ottócska és az eső

Egy júliusi pénteken történt, hogy szokásunk szerint heti nagybevásárlásra indultunk a két gyermekkel. Ottócska már nagyfiú, ezért ő mutatja az utat, merre is kell mennünk. Közben serényen tanítja a kistesót, Szilárdot, az utca veszélyeire, magyarázza mit jelentenek a KRESZtáblák és hogy amikor a lámpa piros, akkor tilos! Megmutat a testvérének – aki minden mozdulatát lesi – minden galambot és kutyát, észrevesz az aszfalt közül kibújó minden kis fűszálat és az alatta dolgozó kis hangyát és boldogan állapítja meg, milyen szép is a természet. Név szerint ismeri az utcaképtől elválaszthatatlan személyeket, Gyuri bácsit az alkoholista hajléktalant, aki mindig kiürült üvegjei fölött bóbiskol valamelyik kapualj lépcsőjén, ismeri a kutyáját sétáltató csontváz nénit – akit csak így nevezett el, mert olyan sovány szegény. Történt azon a bizonyos pénteki napon, hogy ezt az idilli hangulatot hirtelen, sűrűn tornyosuló, félelmetes fekete felhők zavarták meg. Egy szempillantás alatt olyan sötét és olyan félelmetes lett minden, hogy ettől még Apa is megijedne, ha itt lenne – pedig ő nagyon bátor ember. De már kezdett is nagy cseppekben esni az eső. – Jaj, most mit tegyünk? Erre nem voltunk felkészülve. Miközben azon tanakodtam, hová is dugjam gyermekeimet a lezúduló felhőszakadás elől s már éppen szaladni kezdtem velük, Ottócska a megoldás örömétől tágra nyílt szemekkel kiáltotta: Anya! Van egy ötletem! – Mi lenne az Ottócska? – Imádkozzunk a Drága Jézushoz, hogy állítsa el az esőt. Ebben már igazat adtam a gyermeknek. Sebtében el is mondtam egy imát, csak úgy futás közben: Drága Jézusom, segíts, hogy ne ázzunk meg.– Nem úgy Anya!– és megállásra kényszerített, kulcsoljuk össze a kezünket és csukjuk be a szemünket! Erre most már tényleg nincs idő, meg aztán furcsán is néznének ránk az emberek: nem szokás az Andrássy út forgatagában családi áhitatot tartani. Az unszolásra mégis engedtem a gyermek kérésének. Összefogtuk a kezünket – közben én titokban körülnéztem, hányan tanúi a mi kis jelenetünknek – és elmondtam az előbbi háromszavas imát. Ezt azonban Ottócska már nem tűrhette tovább. Anya hallgass, majd én imádkozom! Becsukásra kényszerítette a szememet s közben még kikukucskált, nem csalok-e? Ezután elkezdte, szépen, megfontoltan, választékosan – ahogy szokta. Köszönjük Drága Jézus, hogy el segítetted Apát vinni a dolgozóba és hogy ott a számítógépen dolgozhat. És köszönjük a hamikát, amit megrendeltünk Tőled. És köszönöm, hogy megnézhettem a Dórát a Nickelodeonon és hogy brumbázhattam és Ábel is jól tudott játszani. És Drága Jézus, köszi szépen, hogy el segítettél hozni Anyikával együtt a bevásárlásra. És köszi szépen, hogy az utcán a néni adott enni a galamboknak és hogy nem halnak meg. És Drága Jézus segíts meg, hogy elálljon az eső és kisüssön a nap és el tudjunk menni a Hunyadi piacra és tudjunk bevásárolni és ne ázzunk meg. – Úgy mint azoknak, ámen. Amíg Ottócska az imát mondta, elfeledkeztünk a viharfelhőkről, elfeledkeztünk a körülöttünk siető emberekről, mert valami láthatatlan kéz vett körül bennünket. Amikor kinyitottuk a szemünket, boldogan láttuk, hogy a felhők mögül előbújt a nap és ragyogóan szikrázott. – Ottócska lelkendezve felkiáltott: Látod Anyika, a Drága Jézus meghallgatta az imánkat! Én meg elfolytott hangon csak ennyit tudtam válaszolni: Igen Ottócska, meghallgatta, mert Ő nagyon szeret bennünket… és letöröltem az esőcseppet az arcomról, amely a szememből csordult ki… (Szabó Lídia) 2004. I .NEGYEDÉV

15

Ifjúság Dr.Szigeti Jenő:

A keresztény házasságok bölcsője körül is világosságot kell teremteni „Amit Isten megteremtett, arról ne szégyenljünk beszélni” Előadások a fiataloknak a szerelemről „Amit Isten megteremtett, arrol ne szégyenljünk beszélni” – mondta Theodor Bovet, aki a XX. Század egyik legjelentősebb ifjúságnevelője volt. A mai fiataljaink egyik legfontosabb életkérdése: a párválasztás, hiszen a keresztény családok alapja egy döntésen alapszik.

Az egyik a PORNÓ, aminek a képletét igy lehet felírni: szex – szerelem és a PRŰDSÉG, ami nem más mint: szerelem – szex. A mai fiatalságunk legnagyobb gondja, hogy tiltások egész sorát mondjuk el, de kevés pozitiv példát látnak. Azt akarjuk minden áron megtanítani, hogy mi az ami tilos, de arról nem beszélünk amit Isten örömünkre, áldásunkra alkotott.

Minden család házassággal kezdődik és minden házasság egy döntéssel indul és ezt a döntést még Isten sem teszi meg helyettünk. Az első emberpár teremtésekor is Ádámnak dönteni kellett. Isten ezért a teremtett lényeket elvezette előtte, de az ember nem talált magához való társat. Dönteni csak ugy tudjuk megtanítani az utánunk jövő generációt, ha az ige és személyes tapasztalatok alapján tapasztalatainkat átadjuk az utánunk jövő generációnak. Ennek elősegítésére október 25. és december 6. között fiataljaink számára szemináriumot tartottam a következő témákról: „Miért nehéz ma fiatalnak lenni?, „Miért vagyunk szerelmesek?”, „Rossz dolog-e a szex?”, „Mi a házasság?”, „Ő-e a nagy Ő?”. Örülünk, hogy fiataljaink nagyon aktivan látogatták az előadásokat és sok hasznos, elmélyült lelkigondozói beszélgetést tudtunk folytatni. Ma két P-betűs szörny teszi tönkre a házasságot, a férfiak és nők Istentől rendelt viszonyát.

Terheket akarunk a fiatalok vállára helyezni, de nem tanítjuk meg az Isten által teremtett ember természetes örömeire fiataljainkat. Minden pedagógus gyakorlatból tudja, hogy egy gyermek soha nem azt csinálja, amit mondanak, parancsolnak neki, hanem azt amit lát, amit utánozni, követni tud. Nem a tilalmak, hanem a pozitív példák alakítanak minket . Ezért a keresztény házasságok bölcsője körül is világosságot kell teremteni. Ezt szolgálta ez az előadássorozat.

Megkérdeztünk néhány fiatalt a párválasztás kérdéseiről tartott beszélgetésekről:

Jenő bácsi hozzánk szólt, hozzánk fiatalosan és ezért meg tudtunk nyílni előtte. Az sem volt zavaró, hogy lányok és fiúk együtt vettünk részt ezen, sőt fiatal házaspárok is ott voltak, még ők is tudtak tanulni a hallottakból. Én most úgy gondolom, hogy a „tökéletes házasság” megvalósítható, úgy érzem, hogy most képes lennék rá, de ahhoz egyrészt kellene egy partner, meg persze „mindig kettőn áll a vásár. Borbáth Melinda - Számomra teljesen új dolgokat hallottam és nagyon örültem neki, mert éreztem, hogy nagyon hiányzik. Az külön öröm volt, hogy a barátom is eljött velem, és őt is megérintette a beszélgetések témája. Az egymáshoz való viszonyunkban sokat segít, hogy miként tud jól működni egy kapcsolat. Fontos kérdés az is, hogy mindehhez a szülők hogy viszonyulnak. A párommal is sokat beszélgettünk a hallottakról.

Borsos Tibor - Engem különösen érdekelt, hogy a szerelemről ki hogyan beszélt, szégyenli-e vagy nem? Annak ellenére, hogy az előadások nagyon sokat segítettek a helyes véleményt kialakítani, ennek ellenére nagyon nehéz őszintén beszélni önmagamról, mert a beszélgetésben résztvevőkkel kevésbé ismerjük egymást. Például amikor szó volt arról, hogy hasznose a szexualitás, volt aki azt mondta, hogy nem, pedig nekem más a véleményem. Mégsem mondtam el egészen nyíltan, mert ilyen kérdésekről két barát egymás között, vagy a nagyobb testvérével, esetleg a szüleivel beszélget inkább, de nem ilyen körben. Kóter Eduárd - Már az első előadástól végig sokan részt vettünk a beszélgetéseken, és szerintem mindenkinek nagyon tetszett. Többen mondták, hogy olyan kérdésekre is választ kaptak, amiken egész eddigi életükben gondolkodtak, és a válaszokat megértve most már máshogy gondolják az egész életüket.

16

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Nagyra értékeljük Szigeti Jenő testvér fáradozását fiataljaink érdekében! A közvetlen hang, az “atyai” tanácsok, a tabuktól mentes beszélgetések formálhatják gondolatainkat és terelik döntéseinket a helyes irányba. KÖSZÖNJÜK!

Voltak olyan kérdések, amikről eddig én sokkal visszafogottabban, konzervatívabban gondolkodtam, és most kiderült számomra, hogy nem feltélten láttam jól a dolgokat mindenben. Most már úgy érzem, hogy az ideális, biblikus házasság megvalósítható, és magamat is alkalmasabbnak látom erre, mint korábban. 2004. I. NEGYEDÉV

Kultúra Nyári István:

Művészet és szolgálat

Versmondás a szószéken - Szolgálat vagy szereplés? A 150. zsoltár szavai jutnak eszembe, miközben - a “kijelölt” szombat közeledtével - verset keresgélek a szolgálathoz. Van még néhány nap időm, de minél jobban szeretnék megfelelni a feladatnak, s ehhez már most el kell kezdenem a készülődést. De hát miért ilyen korán? Pedig milyen egyszerűnek tűnik, választok egy verset, elolvasom néhányszor, felmegyek a szószékre és elmondom. Ennyi. - Valóban? Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat! Ebben a versben benne vagy te és én, és mindenki, aki már találkozott Istennel s akik ezután tapasztalják meg az ő csodálatos jóságát, szeretetét, gondoskodását. Ha nem tudod énekkel, tánccal, zenével, versírással, versmondással dicsőíteni, hát dicsőítsd azzal, amid van: amit kaptál Tőle, hiszen ezernyi dolog van - ki ki saját adottsága, tehetsége révén - amivel ezt megteheted. De maradjunk a versmondásnál. A legfontosabb dolog az alázat.Nem színpadra készülsz (bár erre ott is szükség van), hanem szószékre! Nem szerepelni, hanem szolgálni! -Istent dicsőíteni, az Ő üzenetét közvetíteni a gyülekezetnek. Ezért kell körültekintően, lelkiismeretesen készülnöd a feladatra. Először is meg kell tanulnod beszélni. “A beszéd olyan talentum, amelyet nagy igyekezettel kell csiszolni. Isten ajándékai közül egyikkel sem lehet nagyobb áldást árasztani, mint beszédünkkel. A beszéd a bizonyítás és meggyőzés eszköze. Beszéddel mondunk imát, dicsőítjük Istent és hirdetjük másoknak a Megváltó szeretetét. Milyen fontos tehát ezt a képességünket fejlesztenünk, hogy nagyon sok áldást áraszthassunk vele... Bibliaversek, dicsénekek, jelentések és egyéb szövegek olykor érthetetlenül hangzanak el a gyülekezet előtt, néha pedig úgy, hogy semmi erő nincs bennük és teljesen hatástalanok maradnak.” (E.G.White: A beszéd)

Nyári István előadói estje Újpesti Kamaraszínház 2003. november 15. este 6 óra

Barátok-hallgatók sora várta az előadás kezdetét. Már hat óra volt, amikor egy fiatalember tolókocsiját segítettük be szomszéd barátnőimmel a bejárati ajtón. Az előadás elkezdődött. István előlépett és ismerős hangján megszólaltak a hangok. A kis termet csend és szavak, feszültség és megnyugvás, letisztuló gondolatok és felkavart lelkek töltötték meg. Egy ember érzelmei, küzdelme, szép és bánatos napjai - egy barátunk üzenetei szóltak felénk. Egymást követték a versek, s a gyertyafény homályában megszűnt a külvilág. Egyedül, a sötét sorok között, egyedül a magam harcaival hozzám és hozzájuk is érkezett az Úr örömhíre, amely a világon bárhol, bármikor, bármely hangon elérhet. És szólt ma este is, és szól mindazok által, akik életük, hivatásuk, elhivatottságuk révén hirdetik Jézust és megváltó kegyelmét. Az utolsó próza és taps után a lámpafénynél visszaérkeztünk a valóság-környezetbe, s szomszédomhoz odafordulva halk sírást hallottam. “Olyan mélyen érintett, ne haragudj, úgy elérzékenyültem. Tudod, olyan szomorú lettem, és elesett. De, most már minden rendben, mehetünk.” Hazafelé átbeszéltük életünk örömteli és nehéz gondjait és tudjuk - Ő is tudja: az Úr velünk lesz és segít. ( hem ) TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Sokszorosan igaz ez a versmondókra. A versmondás nem egyenlő a szöveg elmondásával! A beszéd a versmondás eszköze is. A szép artikuláció, a helyesen hangsúlyozott verssorok, a megfelelő hangerővel kiejtett szavak, a költemény jó értelmezése, alapvető követelménye az “igazi” versmondásnak. A szolgálatra való felkészülés első lépése a vers kiválasztása. Ha teheted, először feltétlenül tájékozódj, hogy az alkalom, ahol elmondod a verset, milyen gondolatokat, mondanivalót kíván, és odaillő verset válassz! Órisái felelősség a vers kiválasztása! Tengernyi vers közül te vagy az, aki eldönti, hogy akkor, ott, amikor felállsz a szószékre, amikor az egész gyülekezet csak rád figyel, azalatt az idő alatt, ami csak a tiéd - mit mondasz a hallgatóknak? Nem elég, hogy a vers tartalmilag igazodjon az eseményhez! “Jó” versnek is kell lennie! Rossz, összeeszkábált, rozoga alkotmányokat - amelyek úgy néznek ki, mintha versek lennének, de valójában nem mondanak semmit - tilos a gyülekezetben elmondani! Fércművekkel - amelyek igénytelen előadásra is csábítanak - nem lehet Istent dicsőíteni! A jó vers olyan üzenetet hordoz, amely ad nekem valamit. Felhívja a figyelmet egy jelenségre, egy dologra (jóra vagy rosszra, szépségre, vagy fertelemre) mindenesetre elgondolkodtat, s még arra is késztethet, hogy változtassak az életemen. Mindezek természetesen nem merítik ki a fogalomkört, de érzésem szerint tükrözik a lényeget. Magadnak kell eldöntened, hogy a vers, amit választottál, megfelel-e a fenti kritériumoknak, vagy nem. Kiállsz-e vele, vagy nem. Felvállalod-e, vagy nem. Tudsz-e rajta keresztül valami maradandót hagyni a szívekben, vagy nem. (A felkészülés következő lépése a vers kidolgozása, értelmezése, előadása. Erre a későbbiekben visszatérünk). Félreértés ne essék, nem előadóművészi teljesítményt várunk el azoktól, akik verset mondanak a gyülekezetben, hiszen a versmondás képessége olyan tálentum, amely - az élet más területén megnyilvánuló (és minden emberben másként meglévő) tálentumokhoz hasonlóan - az Úr ajándéka. De aki vállalja, hogy szembe áll a szószéken a gyülekezettel és verset mond, az lelkiismeretesen készüljön fel: teljes szívvel, értelmével, idegrendszerével. Mert ez nem szereplés, ez szolgálat. Eszköze az Úrnak! S, ha ezt teszi, a versmondó felnő a feladathoz, a költemény szárnyalni kezd, megáll a levegő, a csönd betölti a termet és Jézus jelenléte érzékelhető lesz az imaház falai között.

Üzenet Kedves István! Tudod, a pillanat varázslatos érzése, amikor a sötét csendben megáll a lélegzet, visszatartott a szusszanás, rezzenéstelen a test, késleltetett a nyelés, minden mozdulatlan és nyugodt-feszült, s az egész lényed átjárja a hála, az öröm, az aggódás, az “olyan árvaság” ... és az odaadás. Uram, olyan jó így is, itt fent Veled, a Hegyen. Ez a pillanat a Te művészi alkotásod volt. Köszönet érte. Egy hallgató - 8.sor.6.szék 2004. I .NEGYEDÉV

17

Zene

Cséfalvay Dániel és Henter Nikol hangversenye a Batthyányi téri templomban

A templom ünnepélyes légköre párosult a fiatal művészek életerőt és derűt sugárzó előadásával. Az orgona szárnyaló hangjaiban Dani kivételes interpretálását és technikáját, ugyanakkor egy fiatal művész fejlődésének egy lépcsőfokát fedezhettük fel. Ha nem ismernénk az arcot, a kedves mosolyt, akkor is éreznénk, hogy fiatal, optimista előadó keze alatt születnek a megszólaltatott dallamok. Nem csupán a szerző instrukciói mutatkoznak meg, a háttérben a fiatal előadó erőteljes, bátor üzenete tör elő. Szolgálat a közönség, az emberek felé, és alázat a zene és minden szép és nemes előtt. A művek kiválasztása igényességet, viszszafogottságot, minden hivalkodástól és virtualitástól mentes művésziességet mutatnak. Az előadóknak nem a lenyűgözés és kápráztatás a céljuk, hanem a felüdítés, a lelki megnyugvás adománya a hallgatók és önmaguk számára. Nikol fuvolajátéka könnyű dallamokat varázsolt elő, gyermek-

ként elérve a felnőtt szíveket. Nemcsak ő szeretetreméltó leány, hanem a megszólaltatott zenéből is közvetlensége és szeretete árad mindenki iránt. A mi dolgunk, hogy elfogadjuk és vigyázzunk rá. Azonban a hangverseny áhitatában a háttérben a felkészülés nehéz órái, napjai húzódnak. Bizonyára végeláthatatlan sora a félretett, elmulasztott programoknak, a lemondásnak sok más dologról, még több baráti találkozóról, kikapcsolódásról, játékról, vasárnapi cukrászdákról, még egy új ruháról, a korlátlan szórakozásról, a felhőtlen szabadságról. Mindezt egy olyan célért, melyért minden nap, minden órában dolgozni, küzdeni kell. A cél nemes: a művészet által elérni, gondozni és nevelni az emberi szíveket, ott lenni a felemelkedett emberi pillanatokban, vagy felkarolni és vígasztalni a szomorúságban. Ez a hivatás nem kevés. Lelki és testi áldozatot, odaszánást és elkötelezettséget kíván. A zene csodálatos út a gondolatok és érzések közvetítéséhez és megértéséhez. Ez a szellemiség vezeti a kis művészeket, mely biztosítéka annak, hogy céljukat, Isten és az emberek szolgálatát, nem veszítik el szem elől. Isten áldja meg a fiatalok és szüleik fáradozásait, örömeit és lemondásait továbbra is ezen az úton, ebben a szolgálatban. Kedves Dani és Nikol! Előttünk nőttök fel és legszebb éveitek részesei lehetünk. Hadd legyünk büszkék rátok, támogatva további lépéseiteket a művészet és a felnőtté válás örömeiben és küzdelmeiben egyaránt. (Halász Edit)

Gyülekezeti kórusvezetők bemutatkozása

Sebők Judit, Borbáth István, Halász Istvánné, Debrenti Enikő, Borbáth Lavénia

Szép dallamok töltötték be a termet december 6-án délután, amikor gyülekezetünk kórusvezetői egymás után álltak a karvezetői pulpitusra, hogy más-más karintéssel, mégis azonos lelkülettel vezessék a kórust az éneklésben. A múlt érett zenei tapasztalatai találkoztak a fiatalok lendületével, és ezek együttese alapozza meg és mozgósítja tovább az énekkar lelkesedését, szolgálatát minden kóruspróbán, szombatnapon, ünnepen és a vendégszolgálatokon. Isten adjon erőt minden karvezetőnek és kórustagnak a Tőle kapott szolgálata betöltéséhez! Cazan tanár úr vezényli a Terézvárosi Fúvós-zenekart

Megalakult gyülekezetünk Fúvós-zenekara Hetek óta szorgalmasan és kitartó lelkesedéssel tartja próbáit új 15 fős Fúvós-zenekarunk, melyért megbecsülésünket érdemlik. Egyik nevezetes próbájukat Vasile Cazan igazgató-karnagy úr vezényletével tartották, melyen tanár úr elmondta szakmai tanácsait és a kottákba belejavítva igazított ki minden hangot és minden zenészt. Bárcsak közelebb lehetne hozzánk, gyakrabban lenne szükség szakmai útmutatására, de ez a rövid alkalom is nagy lendületet adott a zenészeknek a további felkészüléshez.

18

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2004. I. NEGYEDÉV

Megemlékezzél Jubileumi megemlékezések

A közelmúltban két gyülekezetünk emlékezett alapításának

évfordulójára. Békéscsaba 100 évre, Nyíregyháza 90 évre tekintett vissza. Mindkét gyülekezetről olvashattunk az Adventhírnökben. Akkor miért emlékezünk újból és újból, a régiekre? Nincs fontosabb dolog, amivel foglalkozhatnánk? Mond-e nekünk valamit a múlt? Mindenesetre, saját múltunk és Isten egész népének a múltja igen. A Biblia történetei az elmúlt idők emlékezetére tanítanak. A hegymászók a magas csúcsra érve megfordulnak és viszszatekintenek az útra, amelyen jöttek, és a völgybe, ahonnan elindultak. Az út, amelyen az Úr vezette népét, telve van tapasztalatokkal, Isten jelenlétének és gondviselésének bizonyítékaival. Isten az Ószövetség idején is gyakran visszafordította népének tekintetét a múltba. Különösen akkor tette ezt, amikor a nép elfeledkezett arról, hogy mindent az Úrnak köszönhetnek, hogy egyedül benne bízhatnak. A jubileumi megemlékezések üzenete egész magyarországi közösségünket megérinti. Ezen belül sok áldást nyerhetünk abból is, ha visszatérünk személyes életünk emlékhelyeire. Ha nincsenek ilyenek, akkor szegények vagyunk, újból kell kezdeni az életünket. Mi most az adventmisszió budapesti történetének megemlékezésére készülünk. Hogyan járulhatunk hozzá személyesen a múlt emlékeinek feltárásához? Íme, egy példa. Kézdi Miklós testvér hozzájárulása: „Kedves Erdélyi Testvér! Megpróbálom összeszedni azokat az emlékmorzsákat, melyeket dédnagyanyámtól és hitben mindvégig kitartó Anna lányától – az én nagyanyámtól – illetve apámtól hallottam. A pontatlanságokért előre is elnézést kérek, mivel majd negyven esztendő távlatában kell keresgéljek. Az évszámok lehet, hogy nem teljesen pontosak, de amit leírok, a jelenlétemben, családi beszélgetések során vagy nekem elmesélve hangzottak el. Dédnagyanyám, Budai Istvánné sz. Steiner Erzsébet 41 éves korában vesztette el férjét. A korai halál oka a mértéktelen étel és ital fogyasztása volt. A Szent István (Dreher) Sörgyárban volt művezető. Négy gyermekkel maradt özvegyen sashalmi házrészükben. Egy ízben az Aréna úton (a mai Dózsa György út) jártában egy mértékletes, egészséges életmódot hirdető plakátra lettek figyelmesek két idősebb lányával Irénnel és Annával, az én nagyanyámmal. Ez kb. 1903-ban lehetett. Ez az első budapesti adventista missziós előadások egyike volt. Végighallgatták az előadássorozatot. Dédnagyanyám 1905 körül vált a közösség tagjává. Két vagy három éven keresztül házrészük egyik megüresedett szobája Huenergardt testvér otthona volt. A prédikátorral való testvéri jó viszonyra az a néhány levelezőlap is emlékeztet bennünket, amelyet Huenergardt testvér írt nagyanyámnak és nagyapámnak 1922-ben, az Egyesült Államokba történt hazautazása során. Egyet ha jól emlékszem, még Bécsből, egyet pedig Hamburgból a hajóra szállás alkalmával. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Nagyanyám, Budai Anna 1910-ben vagy 1911-ben keresztelkedett meg. Érdekes adalék még, hogy német származású König Walter nevű nagyapámmal 1911-ben ismerkedtek meg egy szombati napon a Rákóczi úton. Nagyapám Németországból a szombat megtartásának problémája miatt keresett és kapott állást Magyarországon. Itt tartózkodásának első szombatján – nem lévén ismerős, a magyar nyelvet nem beszélte még, - az első embert, akiről úgy gondolta, hogy felvilágosítást kaphat az adventista gyülekezet hollétéről, megszólította. Akit megszólított, éppen az Anna nagyanyám volt. Nagyanyám kísérte el az Aréna úti gyülekezetbe. 1912-ben össze is házasodtak.” Eddig a visszaemlékezés. Vannak közöttünk testvéreink, akik még visszaemlékeznek az alapító tagokra. Vannak, akik adventistaként átélték a két világháborút, akik megélték a második világháború záró fejezetében Budapest ostromát. Vannak, akik tehetetlen tanúi voltak zsidó hittestvéreink elhurcolásának, de voltak olyanok, akik többek életét megmentették, miközben saját életüket tették kockára. Sok minden történt, ami olyanná formált bennünket, amilyenek vagyunk. Kis egyházunk három jelentős korszakban élet meg hitéletét. Az első az ún. „Keresztény Magyarország” korszaka volt. Akik benne éltek, tudják, mit jelentett Krisztus megvallása a társadalom által megvetett szekta tagjaként, és mit jelentett szektás szülők gyermekeként iskolába járni. Mégis, ebben a korszakban erősödött meg egyházunk. Ennek a korszaknak gyülekezeteire jellemző volt a létért való küzdelem és a tudatos missziói elkötelezettség. Szembeszállva a betiltó rendeletekkel, az üldözésekkel, hűséggel végezték a munkát. Az eredményeket a gyülekezetek fejlődése igazolta. A másik korszak a „szocialista, vagy ateista Magyarország” volt. Az akkori hatalom azt a látszatot keltette, hogy a kisegyházaknak a történelmi egyházakéval egyenlő jogokat biztosított. Akik akkor éltek és szolgáltak, tudják, mit jelentett felelősséggel és hűséggel végezni a bizonyságtevést. A legnehezebb időkben is, amikor a lelkészek csak gyülekezetekben prédikálhattak, folytak az evangélizációk. Ezek az idők nyilvánvalóvá tették a hitvallók valóságos lelkületét. Sokan elbuktak, de a közösség túlélte a hitszegők által gerjesztett veszélyeket. A kettő között, a háború után volt egy rövid időszak, amikor szegény volt az egyház, de a misszió előtt nagy kapuk nyíltak. Ekkor volt a legeredményesebb az egyház missziója. A harmadik korszakban benne élünk. Ez a nagy lehetőségek korszaka. Magyarországon soha nem volt olyan nagy szabadság az evangélium hirdetésére, mint most. Amikor a múltat vizsgáljuk, nem feladatunk a jelen értékelése. A múltról való helyes számvetés azonban őszinte önvizsgálatra készteti a jövőbe tekintő nemzedéket. (Erdélyi László)

Arra szeretnénk kérni testvéreinket, bocsássanak rendelkezésünkre minden olyan anyagot – írásbeli vagy szóbeli emléket –, amely beilleszthető a budapesti misszió történetébe. 2004. I .NEGYEDÉV

19

Kapcsolatok Kutasi Miklós:

Pomázi Misszió, avagy öt év a növekedés tükrében „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18:20) Gyülekezetünk anno 1998 táján (oly régen volt, de szerencsére igaz volt) Kárpáti Magdi kezdeményezésére Pomázon egy előadássorozat megtartására kérte Szigeti Jenő testvért. Nagy izgalommal és lelkesedéssel ezt a sorozatot még továbbiak követték és egy kitartó csapat, Jenő testvér, a Jakó házaspár, Halász Edit, Kárpáti Magdi és még néhányan egyengették a vendégek, barátok összejöveteleit, a kis közösség alakulását. Évek múltak és a Pomázi Biblia Kör rendszeres összejöveteleinek száma már kétszáz felé jár! Ez alkalmakon a Biblia tanulmányozása, gondolataink átadása fontos, biztos ponttá vált személyes életükben, de mindemellett figyelnek, gondolnak egymásra, örömmel találkoznak hetente, és ha közbejön valami, már hiányzik a találkozás. Fejlődnek és ismereteik mélyítése által Istenhez mind közelebb kerülve formálódik életük és hitük. Isten áldja meg a Pomázi Biblia Körben résztvevők életét - mindennapi döntéseit, harcait és örömeit! Öt éve történt egy őszi délutánon, amikor a postaládámból egy szórólap fordult ki. Lehajoltam érte, felemeltem, majd kiváncsian forgattam a kis papírlapot. Vajon mi lehet ez? Egy kettéhajtott formátumú meghívó volt a kezemben, mely a Pomázi Művelődési Házba invitált. Mindenféle kusza gondolatok cikáztak agyamban. Ki dobta be? Mi ez az egyház? Talán egy újabb „szekta”, akik minket akarnak megnyerni céljaiknak? Vagy valami más? Egész délután a kezem ügyében volt a papírdarab, hol ide tettem, hol oda … Gyanakodva néztem … Bele-bele pillantottam, végül elolvastam az egész szöveget, kiváncsiságom nem hagyott nyugodni. Utolsó pillanatig tusakodtam önmagammal, hogy menjek-e vagy sem?! Ha nem tetszik eljöhetek. De az érdeklődésem hajtott belülről …, végül döntöttem. ELMENTEM! Így kezdőtött számomra a „POMÁZI” missziós kapcsolat. Később rájöttem, jó döntés volt! Azt hiszem a Szentlélek munkája is benne volt ebben, hogy „akkor” és „ott” megismerkedtem olyan személyekkel, akik hatással voltak további életemre. Az első előadás után egyszerűen nem tudtam szóhoz jutni, annyira tetszett, a másodikon, vagy harmadikon még egy könyvet is „nyertem”, aminek nagyon örültem. Lenyűgözött az előadó tudása, a kísérők kedvessége, akik kedélyesen elbeszélgettek nemcsak velem, hanem a többiekkel is. Őszintén mondom, jól esett! A Pomázi Biblia Kör csoportja

Zaklatott világunkban egy óra lelki felüdülés volt, mint sivatagi utazónak az oázis. E szellemi oázis lett azután az a hely, ahol Dr.Szigeti Jenő „Tanár Úr” jóvoltából hétről-hétre tanulmányozhatjuk a Bibliát, amelynek üzenetét oly kisugárzó erővel tudja átadni nekünk. Évek alatt, volt előadás forró nyári délután az emeleti teraszon, esős novemberi estén a teremben, ahol az esővíz majd a nyakunkba csurgott… Ott voltunk, amikor csak lehetett! Emlékezetesek maradnak a karácsony előtt házi ünnepségek, ahol süteményt, teát, üdítőt fogyasztottunk, baráti beszélgetések közepette. Ott voltunk és vagyunk ma is, egymás között, s remélem leszünk az új 2004. esztendőben is! VALÓDI SZERETETKÖZÖSSÉG ALAKULT! Ehhez kérjük az Úr megtartó segítségét! Kutasi Miklós okleveles belsőépítész

“... A mi Istenünk kegyelme van mindazokon, akik őt keresik...” (Ezsdrás 8:22) “Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” (Mikeás 6:8)

A római kút Felszökken a víz, s átfolyik a márványcsésze öblibe, túlcsordul most a második, a vizét zuhogva önti le, megtölti a másikat s már víz pezseg a mélyiben, mindegyik vesz, mindegyik ad, árad, s pihen. C.F. Meyer (Fordította: Kosztolányi Dezső)

20

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2004. I. NEGYEDÉV

Egészség Dr.Abaházi Attila:

A szív- és érrendszeri betegségekről A stressz az EU-ban a második legnagyobb foglalkozás-egészségügyi probléma

Hazánkban a címben szereplő szervek betegségei adják a legtöbb halálozási okot. A kérdés aktualitását ez adja meg. A megbetegedés okaként főleg az érelmeszesedést kell figyelembe venni. Jogosan felvetődik a kérdés: milyen tényezők tehetők felelőssé az érelmeszesedés kialakulásában, mik azok a rizikófaktorok melyekkel számolnunk kell. Nos, ezek a következők: elhízás, mozgáshiány, magasvérnyomás, cukorbetegség, túlzott só, bőséges zsír- és szénhidrát fogyasztás, szorongás és a stressz. Az utóbbi időben a kutatók körében a legnagyobb figyelmet a szorongás és a stressz nyerte el. Természetesen nem elhanyagolható a hibás táplálkozásból adódó következmények sem. A kutatók véleménye szerint az embert ért állandó pszichés hatások (stressz) tartósan megemelik a vérnyomást, növelik a vércukor értékét ami alapját képezi az érelmeszesedésnek. Mindennapi fokozott pszichés terhelés már komoly kockázati tényező a betegség kialakulásában, ezért a stressz az EU-ban a második legnagyobb foglalkozásegészségügyi probléma. Az embereknek stresszhatással kell számolniuk a munkahelyükön, a közlekedésben és az otthonukban is. Ezek pedig kiváltják a szorongást. A szorongás kialakulásánál figyelembe kell venni : a szociális helyzetet

(pl. családi állapot, családját is egyedül el kell tartania, amiért komolyan aggódik, lakásviszonyok, munkakörülmények, távol az otthontól, családtól). Munkahelyi szociális konfliktusok: megfélemlítés, teljesíthetetlen követelmények támasztása, képzettségét és erejét meghaladó elvárások megjelenése, munkahely megtartásának kérdése, megélhetési és létbizonytalansági gondok. (pl. nyugdíj előtti elbocsátások). Személyiségvonások: életkor, egészségi állapot, vérmérséklet, ügyesség hiánya, nem megfelelő alkalmazkodó képesség, illetve probléma feldolgozó- és megoldó képesség). Ezen tényezők szerencsétlen együttes megléte estén valóban kialakulhat a betegség és végzetessé is válhat. Találunk-e megoldást ebben a kritikus helyzetben? Természetesen a szorongás ellen mi Istenben hívők igen. Vegyük elő a Szent Bibliát és keressük meg az alábbi szövegeket: Mt 6,25-34; Zsolt 46; 90; 34; 55,23; Fil 4,6-7; 1Pét 5,6-7. Természetesen mi magunknak is kell tennünk lépéseket sorsunk, életkörülményeink megváltoztatásáért, egészségünk megtartásáért, esetleg visszanyeréséért. Ezekről a kérdésekről bővebben a következő számban fogok írni.

Gyökössy Endre: A félelem (részletek)

Belülről is jelentkezhetnek félelmek és szorongások Mindenképpen jó, ha tudjuk, amit a lelkigondozónknak elmondunk, elnevezünk, az mind el is tűnhet, ha azzal a Jézus Krisztussal is tudatosan együtt vagyunk, aki félő és reszkető tanítványaihoz szól így: Bízzatok, én VAGYOK, ne féljetek. Ezt valójában csak úgy lehet félelmek között is, átélni, megtapasztalni, ha Rá tekintünk. Amint egykor a vízre kilépő Simon Péter. Míg Jézusra nézett, ő is lépkedett a hullámokon, amikor levette a tekintetét Mesteréről, süllyedni kezdett, mert csak a hullámokat látta. Bármilyen kegyesen hangzik, ez a valóság. Gondoljunk a szakadék fölött kifeszített drótkötélen egyensúlyozó artistára aki lehetőleg nem a kötélre néz, hanem előre, a célra: ahova meg akar érkezni. Vagy arra az emberre, aki sötétedés után bozótos csaliton halad át, s akaratlanul is fölfelé, az égre tekintget, megkeres egy csillagot, hogy tájékozódjék. Ennek már a fénye is bátorítja, erősíti, nemcsak vezeti. Ha félelmeink tárgyára tekintünk “lebukunk”, pánikba esünk, vagy kétségbe. Vagy éppen elveszünk, mert a félelem vonzza a félelem tárgyát. Örök lélektani törvény ez. Ennek az ellentörvénye az a mozdulat, amellyel Jézus szembefordul azokkal a názáretiekkel, akik előbb kiűzik őt a városból, majd felhurcolják egy hegy szakadékáig, hogy onnan letaszítsák. Ő azonban átment köztük, és eltávozott. Íme az ellentörvény: szembefordulni, átmenni köztük és eltávozni a bennünket fenyegető félelmek szorításából, vagy félelmetes emberektől Jézussal. Ha azonban állandósul, rögződik a félelem, ha már betegséggé, pszichózissá, neurózissá válik, szakorvosra is szükség van. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Még két gyógyító, meditációra alkalmas Igét ajánlanék: 1. Ne félj, mert én veled VAGYOK, ne csüggedj, mert én VAGYOK Istened! Megerősítlek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. A veled VAGYOK az első pünkösd óta már azt jelenti: benned VAGYOK - Ez magyarázza az ősgyülekezet tagjainak és mártírjainak a magatartását, erejét. És azóta is mindenkiét, akiben benne van. 2. “Ugye, két verebet egy fillérért adnak, és egy sem esik közülük a földre Atyátok tudtán kívül”? Nem állítja Jézus, hogy a verebecskék közül egy sem eshetik a földre, de azt mondja, hogy az Atya tudtán kívül - nem. Egyik tenyeréből így eshetünk át a másik tenyerébe. Mennyire más a gondviselő Isten, mint ahogy olykor elképzeljük! Következésképpen egészen más a gondviselés is, mint ahogy ez a vallásos köztudatban él. Nem afféle mennyei baleset- és életbiztosítás, hanem az, aminek Pál apostol vallja: “Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, szorongattatás vagy üldözés, éhezés vagy mezítelenség, veszedelem vagy fegyver? Hiszen meg van írva: Teérted gyilkolnak minket egész nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat. De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál; sem élet; sem angyalok, sem fejedelmek. sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent a Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” Az Istentől elválaszthatatlan, az “elszakíthatatlan” ember mitől is félhetne még? 2004. I .NEGYEDÉV

21

Gyülekezeti szolgálatok Kun István:

A szó elszáll, a hang megmarad A Terézvárosi Gyülekezet életében többen végeznek olyan szolgálatot, amely háttérmunka nem látványos, nem tárul közvetlenül elénk erdményessége, vagy fáradságai. Azok, akik ezeket a feladatokat végzik, szeretettel, szorgalommal szolgálják a közösséget, mert talentumuk nemcsak a vállalt feladat teljesítése, de alkalmasságuk az emberek lelki szükségletének felismerése: “Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”Hány testvérünk és barátunk él olyan helyzetben, hogy nélkülöznie kell a testvéri közösség áldásait! Azok részére a diakónia áldásos eszköze a hanganyagok eljuttatása. Emellett a missziómunka egyik fontos támogatója is ez a gyülekezeti szolgáltatás. Gyülekezetünkben már régóta működik az istentiszteletek hanganyagainak rögzítésével illetve a hangosítás megvalósításával foglalkozó diakóniai szolgálat, amelyet én csak egyszerűen magnófelelősi szolgálatnak hívok, mert ebben benne van a kazetták rendelésre való elkészítése és a hangosítás is. Ezen túlmenően az istentiszteleti kazetták kölcsönzése is hozzánk tartozik. Azért írok többes számban, mert a valóságban ez már-már családi tevékenységgé fejlődött, Ildikó húgom is nagy segítségemre van a feladatok elvégzésében. A következőkben látni fogjátok, hogy miért is kell olykor besegíteni. Éves szinten körülbelül 1700 darab kazetta megrendelést kell teljesítenünk, ami nagyjából heti 32 darab kazetta elkészítését jelenti. Többször előfordult már, hogy egy-egy evangélizáció után rengeteg megrendelés érkezett, adódott olyan helyzet is, amikor néhány hét alatt több mint 300 kazettát kellett (volna) elkészíteni. Ezt csak azért írom le, mert sokan nem értik, hogy néha miért olyan lassú a kazetták másolása, és miért nem kapják meg időben a szalagokat.

Kevesen tudják, hogy ezt a szolgálatot valójában a kazetta megrendelők működtetik. Általánosságban elmondhatom, hogy a nagyobb magnójavításokat illetve berendezés vásárlásokat leszámítva teljesen önfenntartó módon működik a missziónak ez az ága, ami azt jelenti, hogy a kazetta eladásokból származó bevételek fedezik a mesterkazettára és egyéb segédeszközökre fordított kiadásokat, és olykor kisebb fejlesztésre is nyílik lehetőség. A missziós eszközöket folyamatosan tökéletesíteni kell a világ szükségleteihez mérten, ezért mi sem maradhatunk le, így további céljaink közé tarozik a minőségi fejlesztés is. Kísérleti jelleggel - nagyjából egy hónapja - CD felvételeket is készítünk, elsősorban a gyülekezetben elhangzó sorozatokról és zenei hanganyagot szolgáltató eseményekről, amelyeket szintén meg lehet majd rendelni. Ennek eredményeként dr. Szigeti Jenő testvérnek a Thessalonikabeliekhez írt II. levélről szóló sorozata teljes egészében, most már CD-n is megrendelhető, és folyamatban van az Egyedül, vagy közösségben című sorozat CD hanganyagának elkészítése is. Látjátok, hogy ezzel újabb „púpot” vettünk a hátunkra, ezért további szíves türelmeteket kérjük az esetleges másolási késésekkel kapcsolatban. Azonban én örülök ezeknek a „púpoknak”, mert ez nem teher, hanem egy újabb lehetőség embertársaink elérésére. Végül szeretnék köszönetet mondani dr.Lukács Pálné testvérnőnek, Rózsikának, aki rendszerbe foglalta, és így megalapozta a Kazetta Missziót, valamint Drahotta Sándor testvérnek, aki műszaki berendezésekkel támogatta a missziónak ezt az ágát. Kedves István és Munkatársaid! A gyülekezet nagyrabecsüléssel veszi szolgálatotokat, melyért ezúton is köszönetet mondunk. Kérjük, továbbra is ilyen lelkesedéssel és kitartással lássátok el ezt a feladatot, mellyel áldás és öröm jut el imacsoportokhoz, kórházi ágyak betegeihez, illetve otthonainkba egy-egy esti elmélkedéshez. Köszönet Nektek!

Történet egy készülő könyvből Az elmúlt hetekben készült el dr.Rajki Zoltán testvérünk új könyve, mely Huenergardt János testvérnek, az első magyarországi lelkipásztornak állít emléket. Egy régen elhunyt testvérünk, a mindnyájunk által szeretett Tóth János bácsi mesélte még 1983. április 3-án róla a következő történetet. A jövő évben ünnepeljük a budapesti gyülekezetek megalakulásának százados fordulóját. Erre is emlékeztessen a régi történet. „Huenergardték nagyon kevés fizetésből, nagyon egyszerűen éltek. Örültek, ha asztalukra nyáron egy-egy paradicsom, vagy paprika jutott.” „Egyszer a Greguss u. 4. szám alá, ahol Huenergardték laktak és a Duna Únió központja is volt, bekopogtatott egy sokszoknyás parasztasszony. Huenergardt nyitott ajtót: - „Jó napot kívánok, milyen ügyben tetszik jönni?”

22

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

– kérdezte szeretettel. „Hát keresztelkedni jöttem” – mondta Huenergardt legnagyobb meglepetésére.– „De ki készítette magát a keresztségre” – kérdezte Huenergardt meglepetten. – „Az Úr Jézus Krisztus!” – „Hogy-hogy?!” – „Tudja, nem voltunk otthon és mikor megjöttünk, egy folyóiratot találtunk bedobva az ajtón. Végigolvastam és úgy találtam, minden szava igazság. Megrendeltem a benne hirdetett könyveket is, elolvastam és azóta aszerint élek”. Ez az asszony lett a rákospalotai gyülekezet megalapítója.” Huenergardt testvér többször mondogatta: „Ha az Úr Jézus a jó pásztor, akkor én vagyok a kutyája”. Tóth Jani bácsi, aki egyszerű, alkalmi munkából tengődő ember volt élete végéig, könnyes szemmel mondogatta: ”én meg a kutya férge”. (sz.j.) 2004. I. NEGYEDÉV

Szabó Ottó

Nagy Mónika

Borbáth Melinda

Simon Bea

Marosán Eszter

Cséfalvay Dániel

Nagy Mónika

Borbáth Melinda

Simon Bea

Cséfalvay Dániel

Nagy Mónika

Simon Bea

Marosán Eszter

10.

17.

24.

31.

Febr. 7.

14.

21.

28.

Márc. 6.

13.

20.

27.

Szabó Miklós

Nagy Mónika

Cséfalvay Dániel

Szabó Miklós

Nagy Mónika

Cséfalvay Dániel

Szabó Miklós

Nagy Mónika

Cséfalvay Dániel

Szabó Miklós

Orgonista

Abaházi Attila

Cseke Zoltán

Cséfalvay Dániel

Nagy Mónika

Cséfalvay Miklós Cséfalvay Dániel

Jakó Gyula

Erdélyi László

Szabó Ottó

Kiss Domokos

Abaházi Attila

Magyari Albert

Cséfalvay Miklós

Borbáth István

Jakó Gyula

Cséfalvay Dániel

Jan. 3.

Áhitat

Orgonista

Szombatiskola

2004.

Nap

Szabó Ottó

Fekete István

Abaházi Attiláné

Szabó Ottó

Fekete István

Abaházi Attiláné

Szabó Ottó

Fekete István

Abaházi Attiláné

Szabó Ottó

Fekete István

Abaházi Attiláné

Szabó Ottó

Hirdető

Kiss Domokos

Szabó Ottó

Abaházi Attila

Szigeti István

Borbáth István

Magyari Albert

Erdélyi László

Cseke Zoltán

Szabó Ottó

Abaházi Attila

Jakó Gyula

Cséfalvay Miklós

Erdélyi László 3Móz 27:30-32,34 Ráduly Miklós 1Kir 3:3:5-14 2Krón 31:5-6 Döbreiné Cs.Zita 1Kor 1:22-24 Zsid 7:1-2 Abaházi Attiláné Mát 9:9-13 Zsid 7:4-6 Szabó Lídia Mt 5:9 Zsid 7:7-10 Rajki Zoltán 3Móz 19:15-18 5Móz 14:22-23 Tarnai Attila 2Kir 6:17 5Móz 14:28-29 Sebők Judit Jób 29:12-16 Neh 13:5, 12 Borbáth Melinda 1Kor 3:9-17 Neh 12:44 Nyári István Gal 6:1-5 Péld 3:9-10 Romhányi Zsuzsa Jn 3:30-31 5Móz 26:12-13 Koska Mariann 1Sám 17:17-18 1Móz 28:22 Szigyártó Izabella Zsid 12:22-28

Mal 3:10-12 Cseke Zoltán

Hálaige és textus olvasó Kórus

Szolgálat Vers / zene Bodnár János

Igehirdető

ÚRVACSORA

Téma

Hangyás László Erdélyi László Bodnár János

Dán Ilona Szoboszlai Csilla Kórus Nagyné Sz.Kinga Lánykórus Nyári István Kórus

Berzenczey Károlyné

Rohánszky Lászlóné

Simon Zoltán

Szigeti Jenő

Bodnár János

Erdélyi László

Kiss Jánosné Császi Emese

Kurucz Margit Nagy Mónika Gazsi Petra Borbáth Edit és Melinda Kórus

Hangyás László

Henter Nikol Lánykórus

Simon Zsolt

Fekete István Kórus

Szigeti Jenő

Szigeti Jenő

Abaházi Attiláné Lánykórus

Nyári István Cséfalvay Dániel

Hangyás László

Kórus Császi Emese

Mózsi Etelka

Borbáth Béla

Murányi Árpádné

Kurucz Imréné

id.Szabó Miklós

Dán Ilona

Oláh Istvánné

Lesitz Lajosné

Egyházunk jelene és jövője

„Látogasd meg testvéreidet…”

Nagy, nagyobb, legnagyobb

Hogyan lehet a törvényt betölteni?

Bírálható-e az egyház?

„A vaknak én szeme valék…”

Hol van a többség?

A felebaráti szeretet

Boldogok a békességre igyekezők

Mit látok én és mit lát Jézus a másikban?

Jel, bölcsesség és kereszt

Nagy Mónika Lásd, megadom neked, Menyhért János Simonné Mailinger Dr.Erdélyi László amit kértél Mónika

Szilvássyné Sajgó Mária

Hálaima Adakozásnál

Délelőtti istentisztelet

SZOLGÁLATI BEOSZTÁS

Óravezető

2004. I. NEGYEDÉVI

Útravaló Arról, hogy mindig útközben élsz Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké vásorok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben. (Márai Sándor)

Ott vagy, ahol éppen most vagy Milliónyi vágyat dédelgetsz, Más helyekről és más tettekről. De hát nem vagy ott, ha nem itt. Érezd át legteljesebben ezt a pillanatot. (Scott Shaw)

A bölcsesség maga az út A bölcsesség nem állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga az út; a te bölcsességed az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat. (Tatiosz)

Arról, hogy minden nap tovább kell menned S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetelen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél!.. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréshez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy. (Márai Sándor)

Elmúlt egy esztendő...

Újévi várakozás...

Köszönet

Jöjj Velem

Köszönök minden percet, minden órát, napot. A Beléd kapaszkodó áldott gondolatot. Köszönöm a virágot az ablakom alatt, a simogató napfényt, az áldott sugarat. A hóval fedett táj fehér-habú báját, s az alvó téli föld mélyen nyugvó álmát.

Itt álmodik még bennem a múlt, de már az új év harangja kondul. Hívogat az élet templomába és felzeng lelkem zúgó orgonája s lelkemben a hála felbolydul. - Voltál erőm, reményem, hitem. Leszel minden: Megtartó hatalom! A jövendőm Istene is Te lény: sóvárgó szívem Neked átadtom. - Jöjj velem jövendő utamon!

Az Úr kezébe teszem le az elmúlt év napjait, minden órát, minden percet, örömeit, bánatait.

(Páskulyné Kovács Erzsébet)

24

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

2004. I. NEGYEDÉV