GYÜLEKEZETI HÍRADÓ 11. SZÁM NEGYEDÉVENTE MEGJELENÕ TÁJÉKOZTATÓ IV. NEGYEDÉV

GYÜLEKEZETI

HÍRADÓ

11.

SZÁM

NEGYEDÉVENTE MEGJELENÕ TÁJÉKOZTATÓ

2003. IV. NEGYEDÉV

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ

Kedves Testvérek! Amikor lapzártához érünk, a békéscsabai gyülekezet akkor ünnepli századik évfordulóját. Így a gyülekezetért mondott hálaimánk kissé megelõzi lapunk jókívánságát. De hiszen az elõbbi a fontosabb. Az ima. És a Terézvárosi Gyülekezet szeptember 27-én imájában is megemlékezik az ünneplõ gyülekezetrõl. Minden gyülekezet történetének megvannak a jellegzetes tapasztalatai, amelyekrõl nem szabad megfeledkeznie. Ezekben a tapasztalatokban benne vannak a magvetõk könnyei és az aratók örömei. Ez különösen elmondható a békéscsabai gyülekezetrõl. Az elsõ csabai adventisták már korábban is bibliás emberek voltak, akik hallva, hogy Kolozsvárott új bibliai felismerést hirdet egy amerikai misszionárius, azonnal elküldték követüket azzal a megbízatással, hogy nézzen utána a dolognak. Bottyánszky Mátyás, a csabai nazarénusok képviselõje fel is kereste Huenergardt testvért, és egy hétig otthonukban idõzött, hogy ne csak szavait hallja az új tan képviselõjének, hanem megfigyelhesse életét is. Mélyen szántó eszmecserékkel, kölcsönös látogatásokkal vegyes három év következett. Isten Lelke végül is meggyõzte a szíveket és a döntés megtörtént az igazság mellett. Közben Budapest testvéri közössége is készül száz éves jubileumára. Ugyanaz a testvér, aki Békéscsabán lerakta a gyülekezetalapjait, fõvárosunkban is munkát kezdett.

Amikor a múltra emlékezünk, akkor Istennek mondunk hálát azért, amit emberi eszközök által cselekedett. Hisz2

2003. IV. NEGYEDÉV

szük, hogy jelenünk a múltunkban gyökeredzik és a jövõbe mutat. A jubileum alkalmából terveinkben szerepel egy kiadvány létrehozása, melyben méltóképpen megemlékezünk elõdeink munkásságáról, gyülekezetünk múltjáról, Isten népének ebben a gyülekezetben élt és élõ közösségérõl. Megkíséreljük összefoglalni - a még rendelkezésre álló forrásokból gyülekezetünknek a lelki életben, a közösségi programokban, a zenei és egyéb gyülekezeti szolgálatokban végzett, a magyarországi egyházunkban meghatározó munkásságát. Ezúton is kérjük testvéreinket, hogy akiknek egyházunk elmúlt idõszakával kapcsolatban bármilyen dokumentum - levél, fénykép - van birtokában, bocsássa azokat rendelkezésünkre, hogy mennél hitelesebben tudjuk bemutatni az adventi üzenet budapesti útját. (el)


2003. IV. NEGYEDÉV

Az Íge mindig szól A meleg nyári hónapokban is folyamatosan hallhatunk elõadássoroazatokat péntek esténként. Az elõadásokra visszaemlékezve elmondhatjuk, hogy jó értelemben véve “elkényeztetett” helyzetben vagyunk, hiszen a péntek esti alkalmakon Isten különös áldásaiban részesülhetünk már hónapok óta. Az elõadók gondolataikat átadva a gondoktól, a hajszától terhelt hétköznapok után megnyugvást hoznak lelkünknek. Mindazok, akiknek lehetõségünk van a péntek estéket együtt tölteni, tapasztaljuk, hogy megpihenünk az Úr házában. Az elõadásokon elcsendesedünk, nyugalom, figyelem vesz körül és ez különleges hangulatot, áhitatot sugároz. Az elmúlt hónapokban hallhattunk a bölcsesség-irodalomról a Bibliában, a Példabeszédek és a Prédikátor könyvének tanulmányozása által. A bölcsességet csak fáradsággal és igyekezettel lehet megszerezni. Aki azonban elérte, annak áldást hoz. Igaz istenismerettel ajándékoz meg. A megismerés nem gondolati, értelmi folyamatot jelent, hanem bizalmas, személyes kapcsolatot Istennel. Ezt követõen A második thessalonikai levélbõl a Krisztustváró ember hálaadásának gondolatait ismerhetjük meg. A jövõben is folytatódnak a péntek esti elõadások. Október 18-tól december végéig tart majd a következõ elõadássorozat, melynek témája Isten földi egyháza. Az elõadók: Bodnár János, Erdélyi László, Hangyás László, Szigeti Jenõ és Tokics Imre. Ezen programunkkal célunk az, hogy megszólítsuk azokat a barátainkat és testvéreinket, akik életük elmúlt idõszakában eltávolodtak a gyü-

lekezettõl, és meghívásunkkal a régi kapcsolatot szeretnénk újból feléleszteni. A meghívók már elkészültek. Továbbra is várjuk mindazokat , akik a fárasztó, rohanó hétköznapok után szeretnének péntek esténként szívükben elcsendesedve hallgatni Isten üzenetét. Másnap, szombatnapon a népes gyülekezettel együtt ünnepelve ismét másként örülhetünk a közösség áldásának. Arról is szólnunk kell, hogy elõadóink Szigeti Jenõ, Erdélyi László és Bodnár János - fáradságot nem kímélve végzik szolgálatukat hétrõl hétre. Szigeti és Erdélyi testvérek mögött már több évtizedes szolgálat áll. Mi viszont csak azt látjuk, hogy fiatalokat megszégyenítõ energiával utaznak, dolgoznak, prédikálnak, tanítanak, szerveznek - fáradoznak érettünk, majd szolgálatuk után a késõ esti órákban térnek haza. Nagyra értékeljük mindezt, és köszönetünk mellett kérjük Istent, hogy szolgálatukhoz adjon testi és lelki erõvel még hosszú-hosszú évekig! Üdvözlõ levelet küldtünk Tony Campbell testvérnek, akire mindig sok szeretettel és szép emlékekkel gondolunk. Kértük, hogy írjon nekünk szolgálatáról, munkájáról, hogy imáinkban és gondolatainkban megemlékezzünk Róla. Megerõsítettük abban, hogy szeretettel várjuk vissza Magyarországra, amennyiben ideje és lehetõségei engedik. Várjuk válaszát, melyet a következõ Híradóban közlünk majd. 3


2003. IV. NEGYEDÉV

Egy keresztyén nem keresztyén “...Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned...” Ján. 17.20-23 “Jézus nem azért jött, hogy új erkölcsi rendet vezessen be, se nem azért, hogy vallásos gondolatainkat és érzelmeinket gazdagabbá tegye, hanem azért, hogy egy közösséget hívjon életre. Nyilvános mûködésének elsõ napjaitól kezdve azon fáradozott, hogy kialakítsa azt a közösséget, amely késõbb gyülekezetének alapjává lett. Olyan embereket gyûjtött maga köré, akiknek eredetileg nem sok közük volt egymáshoz, és õket formálta azzá a közösséggé, amely késõbb megváltoztatta a világot.” Egy keresztyén nem keresztyén! Nincs keresztyénség közösség nélkül “A kereszténység közösségi vallás. Szükségünk van a többi keresztyénnel való közösségre ahhoz, hogy egyáltalán hitre juthassunk, és különösképpen is szükségünk van rá, hogy hitünk növekedni tudjon és érettebbé válhasson. Szükségünk van a többi keresztyénre, akik serkentenek, bátorítanak és helyreigazítanak bennünket. Szükségünk van emberekre, akikkel néha súrlódásaink vannak. Hogyan is lehetnénk képesek egyedül megszabadulni kötöttségeinktõl, megváltoztatni életstílusunkat, külsõleg és belsõleg egészségesek maradni, hitet, reményt és szeretetet továbbadni? Ki óvja hitünket az egyoldalúságoktól, és attól, hogy meginogjon? Ki töltheti fel “emocionális tartályunkat”, ha tudnánk ugyan Isten szeretetérõl, de nem éreznénk is? Ki segíthet bennünket “jókedvû keresztyénségre”, amely az imádkozásban örömét leli, s nem csak kötelességnek tekinti. Éppen ezért a hit keresztyén értelmezés szerint mindig személyes, de sohasem magánügy.” (K. Douglass) 4

A keresztyén gyülekezet a keresztyén ember életének legfontosabb színtere. Ez az õ “új családja”. “Ma az egyház tagjainak többségébõl hiányzik az a meggyõzõdés, hogy Jézus egy új családba helyezett bennünket. Lehet, hogy ma az emberek nem igazodnak oly mértékben a családjukhoz, mint egykor -”új családjukhoz” azonban még ennyire sem...” A gyülekezetek a világosság és az áldás központjai: Alig van manapság gyülekezet, amely tagjainak igazi otthont nyújtana, és valódi családi közösséget kínálna. Azt viszont, hogy az egyház legyen valakinek elsõdleges élettere, nem elég megkövetelni, meg kell adni rá a lehetõséget is.” Nekünk sem volt sok közünk egymáshoz, lehet, hogy most is még kevés, de Jézus bennünket is közösséggé tudna formálni, ha hagynánk magunkat. Mit tehet értem a közösség? Segít a hitre jutásban, a növekedésben, az érésben, serkent, bátorít, helyreigazít, olykor fékez, biztonságban tart, segít levezetni a belsõ feszültséget, megváltoztatja és egyensúlyban tartja életstílusunkat, segít a feltöltõdésben, továbbadja felénk Isten szeretetét, segít felismerni kegyelmi ajándékainkat, életünk rendeltetését, felemel, ha elesünk, stb. A legfontosabb tudnunk azt, hogy küldetésünket csak közösségben valósíthatjuk meg! (lásd: „ha akármit kértek...” Jn.14:13-14, „ahol ketten vagy hárman... ” Mt 18:20, „Mi Atyánk...” Mt 6:9) Ha nincs egység, nincs erõ :„Ha holtakat nem ébreszt, mit ér a trombitaszó?” Ha nincs bennünk erõ, miért küszködünk?


2003. IV. NEGYEDÉV

Ha ér valamit....

A vezetés feladata az egység munkálása Ha a vezetés nem az egységre törekszik, nem alkalmas a szolgálatra. Ha a vezetõk egységet akarnak létrehozni nem szabad ellenállni, akadályozni, kritizálni. Mindig csak azt a vezetést kell támogatni, amelyik az egységre törekszik. Példának áll elõttünk, ahogyan az apostolok létrehozták, megkapták, megõrizték és továbbfejlesztették az egységet. Mit tehetünk a gyülekezet közösségének fejlõdéséért? Érdeklõdnünk kell egymás iránt (igyekszünk egyre több információt adni tagjainkról), be kell engednünk másokat is a magánéletünkbe (“szívük, lelkük, egy vala”). Oda kell mennünk azokhoz is, akiket idegennek gondolunk, vagy valamilyen más elõítélet van bennünk. Le kell gyõzni az elõítéleteket. Meg kell szüntetni a státuszkülönbségeket, kerülni kell a formaságokat, le kell gyõznünk a kisebbségi érzést egymással szemben. Részt kell vennünk a közös programokon, bibliaórákon, kirándulásokon, teaestéken, stb.Ha ezt megvalósítjuk, megtapasztaljuk, hogy minél jobb a családtagok viszonya, annál kevesebb szabályra van szükség. Dr.Erdélyi László

Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetbõl fakadó intelem, a lelki közösség, a bensõség és együttérzés, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekesztek. Semmit se tegyetek vetélkedésbõl vagy hiú dicsõségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is. Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. (Fil 2.1-5) Bízzál, mindig bízzál a másikban minden látszat ellenére is, kudarcok ellenére is! Ha azt mondod a másiknak: veled semmire sem lehet menni, akkor az a másik, aki már amúgy is sokat bajlódott magával, meg sem kísérli, hogy valamit tegyen. (M. Quoist) Gyorsan ítélkezel! Hamar megvan a véleményed embertársadról. Pálcát törsz fölötte, és a pálca törve marad. Csak Isten képes az embert egészen kiismerni. A lélek birodalmát csak Õ tudja teljesen áttekinteni. Tehát csak Õ ítél igazságosan. A mi ítéletünk mindig téves, mert mi csak egy réteget láthatunk az emberbõl. (J. Rosche) Felebarátom is éppen olyan ember, mint én vagyok. Az õ sorsa lehetne az én sorsom is! Isten képmása, akárcsak én. Õt is Krisztus váltotta meg, akárcsak engemet. Isten azt parancsolja nekem, hogy õt úgy szeressem, mint magamat. Amit neki teszek, Jézus úgy tekinti, mintha neki tettem volna. Nemn lehetek tanítványa tehát, ha nem szeretem az embereket. (F.Lelotte) 5


N

Y Á R I

Élménybeszámoló a görög partokról

A nyári szabadságokat gyülekezetünkbõl egy népes csapat, mintegy 21 fõ – négy család közöttük 10 gyerek - közösen töltöttünk el Görögországban. Az utazás célja a pihenés mellett a közös élmények gyûjtése és közben Pál apostol missziútjának nyomon követése volt. A napot közös Biblia olvasással és imádsággal kezdtük, majd együtt, vagy a családok maguk keltek útra, hogy élményekben gazdag kirándulásokat tegyenek. Jutott idõ a pihenésre és olvasásra, tanulásra is. Bodnár János lelkészünk hosszas pihenõket tartott, elvonulva és gondolatait rendezgetve készült fel a következõ hónapok szolgálataira. A nyaralás alatt újabb barátságok szövõdtek, és nagyon jó hangulatban telt el. A csapat itthon is tartja a kapcsolatot, legutóbb a Döbrei családnál voltunk vendégségben. (Bodnár Zsóka és a gyerekek) Csoportkép a parádsasvári kastély elõtt (Abaházi Attila és Kulcsár Lili felvétele) ((mert õk is ott voltak!))

6

2003. IV. NEGYEDÉV

M O Z A I K

Hegylakók barangolásai Baráti társaságunk tervei ezen a nyáron magasra törtek és hazánk legmagasabban fekvõ pontján, Kékestetõn töltöttünk egy hetet 15 fõs csapatunkkal. Kényelmes szállásunkat Abaházi Attilának köszönhettük, aki egyben a szanatórium vezetõ fõorvosa is. Napközben a Mátra magaslatait és a környék minden nevezetességét bejártuk (bevalljuk õszintén, nem két lábon, hanem négy keréken - persze “csak idõtakarékosságból”?!). Voltunk a varázslatos miskolctapolcai barlangfürdõben, a mátraderecskei mofetta szárazgõz fürdõben, ellátogattunk a megrendítõ recski munkatábor emlékhelyére, az eger-szalóki sófürdõbe, és számos templom, múzeum, üveggyár-látogatás szerepelt programunkban. Esténként hol a humor, hol pedig az elmélyült baráti beszélgetések kaptak teret, de bármit is tettünk, egy volt a fontos: örüljünk egymásnak, felejtsük el a problémákat és erõsítsük a baráti-testvéri köteléket. Néhány nap volt csupán, mégis ezután feltöltõdve indultunk tovább a mindennapi gondok sûrûjébe. (h.e.)


2003. IV. NEGYEDÉV

“ÉNEKELJETEK ISTENNEK... ...zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, aki jön a pusztákon át, akinek Jahve a neve, és örüljetek elõtte.” A Kórus tagjai elhatározták, hogy a fegyelmezett szombati szolgálatok “levezetésére” elvonulnak egy távoli helyre és kiéneklik magukból a vidámság, az öröm hangjait. Erre alkalmas helyet Balatonszemesen találtak, ahol egy felejthetetlen hétvégét töltöttek együtt. Természetesen a program célja a közös élmények szerzése volt, és hogy az ének hangján olyan emberteket érjenek el, akik még nem hallotak Jézus megváltó szeretetérõl. A péntek este és szombati szereplések alkalmával népes közönség elõtt énekeltek Balatonszemes központjában valamint a lellei üdülönkben.

A kórus szolgálata Balatonszemesen, ahol a város fõterén énekeltek a hallgatóságnak Jézus szeretetérõl Ez a hétvége is megerõsítette a kórus tagjait abban, hogy a közösség élménye és az együttes szolgálat olyan erõt ad a mindennapokban, mely pótolhatatlan. (bi-h-he)

ADRA gyerek táboroztatás Miskolcon Õszinte örömünkre szolgál, hogy beszámolhatunk egy újabb pozitív kezdeményezésrõl. Az ADRA tatabányai segítõi gondoltak egy nagyot, és belefogtak. Az elején csak néhányan, majd egyre többen segítettek. Közöttük a Terézvárosi Gyülekezet és az ADRA miskolci szervezete anyagi támogatással. A kísérõk önzetlen, szeretetteljes munkájukkal vettek részt. A tábor önellátó volt, maguk vásároltak be, fõztek, mosogattak. Gyülekezetünkbõl Csepecz Erzsébetet meghívták, hogy mint kísérõ és gyerektanító vegyen aktívan részta tábor mindennpai életében. A tábort rászoruló gyermekek üdültetésére

szervezték és ezt maximálisan sikerült teljesíteni. Közöttük volt egy édesanya öt pici gyermekével, és gyülekezetünkbõl is két gyermek vett részt. Kellemes élményekkel gazdagodva járhattak Lillafüreden, Diõsgyõrött a várnál is, és egy tájvédelmi körzet vadasparkját csodálhatták meg. Néhány nem hívõ szülõ gyermekét is meghívta az ADRA, akik eljöhettek. Õszinte, nyitott szívvel tanulták a kedves énekeket, hallgatták a közös áhitatokat. A csoport jól érezte magát, nagyon köszönjük a lehetõséget. Reméljük, hagyományt indítottunk útjára, és egyre több rászoruló gyermeken tudunk majd így mi is segíteni. (Csepecz Erzsébet) 7


2003. IV. NEGYEDÉV

ŐSZI NOSZT AL GIA DÉL UTÁN OSZTAL ALGIA ÉLUTÁN Ezévben is megrendeztük az ÕSZI NOSZTALGIA TALÁLKOZÓT -elsõsorban az egyedül élõ idõsebb “hölgyek” és barátok részére. Új arcokkal bõvült a kör (elnézést is kérünk, akik most kimaradtak), így is népes társaság , mintegy harmincan gyûltünk össze.

Egy nagyon szép délutánt töltöttünk együtt, csodálatos napsütésben, nyugalomban. Közhelyek helyett inkább megkérdeztük a találkozó résztvevõit: Mit jelentett számodra a vasárnapi együttlétünk? Ime a gondolatok, melyeket válaszul kaptunk: Közhelyek helyett, mármint, hogy a „na- Ez a nap volt életem egyik legkellemesebgyon jó, csodálatos”, csak annyit, hogy a ben töltött délutánja. Most ismertem meg közösségi élet féloldalas, ha „csak” a gyüle- az igazi testvéri szeretetet. Köszönet érte. kezetben látjuk egymást. A társasági élet- (Szilvássy Lajos) Éreztük a békét, szeretenek ezt a formáját is gyakorolni kell, hogy tet, örömet, Isten áldását együttlétünkön – közelebb kerülhessünk egymáshoz itt e föl- a menny elõízét.(Szilvássyné Sajgó Mari) dön is, akik a mennyben is együtt szeretnénk élni. (Erdélyi Laci és Ilonka) ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

A közösséget ápolta. Válaszfalak dõltek le. (Murányiné Magdi) ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

Ez a találkozás sok örömet, boldogságot jelentett számomra, sok áldásban részesültem. (Oláhné Edit) 8

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ Nekem nagyon sokat jelentett. Éreztem azt a nagy szeretetet és az egységet. (Sipkáné)

2003. IV. NEGYEDÉV

○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

Végtelen boldog voltam azért, mert az önzetlen szeretet nyilvánult meg mindenkiben. Bár az Új Földön is együtt lehetnék Veletek örömmel. (Nimsz néni) Számomra áldást és megnyugvást jelentett, mert éreztem azt a szeretetet, ami összeköt bennünket. (Székelyné Muci) Kikapcsolódást a gondterhelt hétköznapokból. Örömet, hogy találkozhattunk ifjúkori testvéreinkkel. Emlékezhettünk a múltra, beszélgethettünk a jelenrõl, jövõrõl. Közelebb kerülhettünk egymáshoz. (Tóth Béláné, Rózsika) ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

A menny elõízét jelentette, kérve Istent, áldja meg gazdagon vendéglátóinkat. (Berzenczeiné Manya)

A testvérekkel mindig szívesen vagyok, különösen, ha már õket régóta ismerem, mert így a téma is adott, a kedv is a megszokott, úgyhogy ez a néhány óra hamar elszállt. Szeretném, ha ez az összejövetel nem az utolsó lenne. (Zarka Nelli) Felüdülést jelentett a mindennapi életbõl való kikapcsolódás, a testvérekkel való találkozás és a közvetlen beszélgetés. Olyan mint egy igazi nagy családi összejövetel. (Mailinger Magdi és Feri) ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

A közelmúltban a gyerekeimnél voltam látogatóban. Hazautazás közben a gyülekezetre gondoltam, többek között az Erdélyi családra. Arra, hogy egyszer szívesen megnézném a szép kertjüket. Amikor hazaértem, ott volt a meghívó az asztalomon. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy meghívtak. Jól éreztük magunkat, közelebb kerültünk egymáshoz a jelenlevõkkel. Csak hazafelé menet jutott eszembe, hogy tulajdonképpen a kívánságom teljesült. (Marika)

Isten szeretõ gondoskodását jelentette, hogy adott testvéreket, akikkel megoszthatom örömeimet, bánataimat, jó volt látni, hogy akikkel beszélgettem, hasonló gondolkodásúak, mint én, és a hétköznapokban is igyekszünk adventista lenni, nemcsak szombaton. (Lukácsné Rózsika) 9


2003. IV. NEGYEDÉV

Egy közösség sokszínûsége A címlapfotón látható, milyen sokan gyûltünk üssze egy szeptemberi délután, hogy jobban megismerve egymást közösen beszélgessünk gyülekezeti szolgálatainkról. Igen, legtöbben az elmúlt években Erdélybõl költöztek Budapestre és itt élnek tovább. Sokan jöttünk az ország, a világ számos részérõl, és mind “a világból ” érkeztünk Isten népe sorai közé. Amint az elõzõ oldalakon olvastuk - egy “új család” tagjai lettünk, nem a vér szerinti, hanem az új, a Krisztuséi. Reméljük így érzünk mi mindannyian. Szabó Lídia és Ottó, Mailinger Feri

Csabai István és Emese, Debrenti Enikõ és Árpi Beszélgettünk arról, hogy miként tudjuk elképzeléseinket összehangolni a gyülekezeti szolgálatokban. Szó volt a kórus munkájáról és terveirõl. A jövõben új arcokat szeretnénk bevonni a szószéki szolgálatokba is. Szigyártó Izabella és Fini, Ráduly Miki és Tímea

Ezek az alkalmak arról szólnak, hogy itt a földön kell olyan közösséget ápolnunk egymással, mely alkalmassá tesz minket az örök élet áldásaira. Borbáth Pista és Edit, Papp Ica és János, Csengeri Misi és Hilda A találkozás, a kellemes esti beszélgetés midenkinek jól esett. Ahogy telt az idõ és gondolatok cserélõdtek, õszintén reméljük, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Az Úr minket egymás mellé rendelt, hogy a közösséget ápolva betölthessük küldetésünket. Ezen igyekszünk mindannyian.(h.e.) 10


2003. IV. NEGYEDÉV

Ifjú házasok találkozója Szeptember 13-án délután különleges találkozó volt a Bodnár családnál. Kilenc fiatal házaspár, akik az elmúlt hónapokban kötöttek házasságot - és az esketés szolgálatát Bodnár János lelkész végezte vettek részt ezen a vendégségen. A bõséges és finom ebéd után az õszinte és nyílt beszélgetés fõ témái egymás tapasztalatainak átadása, az induló házasságok problémái voltak. Elmondták, hogy a házaspároknak sikerült közös otthont kialakítaniuk, és ez nagyban segíti közös életük eredményes elindulását, egymás jobb megismerését, a mindennapi gondok kezelését, a közös hitélet gyakorlását. Minden család az esküvön egy családi Bibliát kapott. A férjek, mint a családok papjai közös naponkénti családi bibliaolvasással lelki támaszt nyújtanak a családoknak.

A házaspárok elmondták, hogy szeretnének a gyülekezet hasznos tagjai lenni. A gyülekezetben “védve vannak”, megtalálják azt a közösséget, ahol a testvérek és barátok körében támaszt és kikapcsolódást is kaphatnak a hétköznapok problémái után. Mind fiatalok, energiával teli, és készek arra, hogy erõsítsék a gyülekezetet munkájukkal, és mint házaspárok a családias hangulatot, a fiatalosságot és lendületet adják ebbe a közösségbe. Ezek a találkozók egymás jobb megismerését, a hasonló gondolkodás és egység erõsödését szolgálják. A következõ találkozót december elejére tervezzük. További áldást kívánunk a házaspárok életére és ezen találkozókra egyaránt. (Bodnár Zsóka)

Egy este Péterékkel Még egy (rövid) év. Kitartás! Eredményes munkát és sok áldást kívánunk Nektek a szolgálatban és a családban egyaránt! Kulcsár Laci, Tokics Marika, Kriszti és Péter Tokics Imre, Bodnár János és Zsóka

Ismét örültünk annak, hogy Zarka Péter, Kriszti és Dávid szabadságuk idejére hazaérkeztek, és most is egy kellemes estét töltött együtt egy húsz éves régi-régi baráti kör Érden. Péterék elmondták, hogy érzik menynyire várjuk Õket haza, mind a szolgálatba, mind pedig a baráti közösségbe. 11


Lányok, akik új iskolában tanulnak tovább Júniusban köszöntöttük az idén végzett diákjainkat. Most megkerestük azokat, akik felsõfokú iskolába jelentkeztek továbbtanulni. Arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan sikerültek a felvételi vizsgák és milyen lelki tapasztalatokat szereztek fiatal testvéreink életük nagy fordulópontján. Kérdéseinkre Borbáth Noémi, Simon Beatrix és Város Viktória válaszoltak. Kenyeres Erzsébetet külföldi tartózkodása miatt nem tudtuk elérni, de sok mindent megtudtunk az õ helyzetérõl is. Kérdezõ (K) -Hová sikerült a felvételi vizsgád, hol folytatod tanulmányaidat szeptembertõl? Borbáth Noémi (BN) – Elsõ helyen az ELTE Jogi karát pályáztam meg, de nem ide, hanem a Külkereskedelmi Fõiskola Külgazdasági Szakára nyertem felvételt. Simon Beatrix (SB) – Elsõ helyen a Veszprémi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Szakára adtam be felvételi kérelmemet, azonban a másodikként megjelölt Eötvös Loránd Tudományegyetemre vettek föl. Város Viktória (VV) – Az ELTE Biológus szakára jelentkeztem, de sajnos nem sikerült a felvételi vizsgám. Örömmel értesültem azonban a nyáron, hogy az Adventista Teológiai Fõiskola szeptemberben pótfelvételit tart. Gyorsan jelentkeztem hát ide és örömmel jelenthetem, hogy fölvettek a Hittanári szakra. (K): Nem okozott számodra nagy megrázkódtatást, hogy nem az elsõ helyen megjelölt iskolába vettek föl? (BN) – Egyáltalán nem, sõt örülök, hogy így alakult. Idõközben rájöttem, hogy ez a terület sokkal közelebb áll hozzám, mint a száraz jogi pálya. 14

2003. IV. NEGYEDÉV (SB) – Nem, ellenkezõleg. Amint közeledett az értesítés ideje a felvételik eredményérõl, egyre inkább azért drukkoltam, hogy ne az elsõ sikerüljön, hanem a másodikként beadott ELTE. Úgy látszik jól drukkoltam, mert ez sikerült, így az ELTE Bölcsész Karának francia szakos hallgatója vagyok szeptembertõl. (VV) – Elsõ pillanatra talán némi csalódást okozott, de nem keseredtem el. Most nagyon örülök, hogy az ATF-en folytathatom tanulmányaimat. Nagyon fontosnak tartom, hogy mély bibliai, teológiai képzésben részesüljek. (K) – Mik az új iskoládban szerzett elsõ tapasztalataid és mik a további célkitûzéseid? (BN) – Az új környezet még kissé idegen. Kicsit kényelmetlennek érzem, hogy a fõiskolai élet nálunk teljesen személytelen. Mivel kredit rendszerben tanulunk, mindenki maga állítja össze az órarendjét, ezért minden órán más-más diákok társaságában vagyunk. Úgy tûnik nincs egy szûkebb, bensõségesebb közösség, amihez tartozhatnánk. További terveim tekintetében szeretném az idegen nyelveket minél magasabb szinten elsajátítani és majdan jó külkereskedõ lenni. (SB) – Nagyon jól érzem magam, tetszik az egyetemi hangulat. Szeretem a mozgalmas dolgokat. Azonban nem szeretnék itt megállni. A francia szakot csupán indulásnak tekintem és már most azt kutatom, hogy milyen praktikus szakot találnék még, amelyik az egyetem elvégzése után több lehetõséget biztosít a munkavállalás terén is. Nem mondtam le a nemzetközi tanulmányokról sem és szeretnék legalább egy évet külföldi egyetemen is tanulni. Ehhez nagyon jó lehetõséget nyújt a francia nyelvtudás. (VV) – Mivel az ATF-re levelezõ tagozaton járok, lehetõségem van arra, hogy mel-

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ lette nyelveket tanuljak. Az idén szeretnék eljutni az angol középfokig, jövõre pedig olasz alapfokú vizsgát tenni. Emellett készülök a felvételi vizsgára, mert az ELTE-re jövõre is szeretnék felvételizni. Ha sikerül, az ATF-et akkor is folytatni fogom mellette. (K) – Szereztél-e valamilyen kiemelkedõ lelki tapasztalatot az érettségi és felvételi vizsgák viharaiban? (BN) – Természetesen igen. Az érettségi vizsgára történõ felkészülésre nagyon kevés idõm maradt. Valójában igazán csak a vizsga elõtti utolsó három napban tudtam intenzíven tanulni. És ami a csoda, hogy minden vizsgatárgyból a legjobb tételt húztam és a tanárok is egytõl egyig nagyon segítõkészek és jóindulatúak voltak. Így nagyon jól sikerült az érettségim. (SB) – Az egész érettségi egy nagy tapasztalat volt. A vizsgán a legjobb tételeket húztam, de ami a legkiemelkedõbb tapasztalatom volt, az, hogy a magyar írásbeli vizsgámat a tanárom (részben az érettségi elnöktõl való félelem miatt) rendkívül leértékelte és kettes osztályzatot adott rá. Az elnök azonban éppen ellenkezõleg, kiemelkedõ teljesítménynek értékelte a dolgozatot és felemelte az osztályzatot négyesre. A szóbeli vizsgán pedig lehetõséget adtak, hogy ezt az osztályzatot kijavítsam ötösre. Így lett a magyar irodalom vizsgám kettesbõl ötös. (VV) – nekem is az érettségi vizsgám jelentett nagy tapasztalatot. Minden nagyon könynyen ment. Sikerült a legjobb tételeket húznom. Azt tapasztaltam, hogy amíg a többiek görcsöltek , én nyugodt tudtam maradni, mert éreztem, hogy én nem vagyok egyedül. Jakó Esztertõl tudtuk meg, hogy Kenyeres Erzsikét fölvették a Széchenyi Egyetem kertészeti szakára, azonban év halasztást kért, mert idõközben megnyert egy nemzetközi pályázatotés így Hollandiába utazott. A pá-

2003. IV. NEGYEDÉV

Borbáth Noémi, Kenyeres Erzsébet, Simon Bea és Város Viktória lyázat egy nemzetközi kapcsolatépítési kurzus, amelynek keretében lehetõsége nyílik nyelvtanulásra, munkavégzésre és sérült gyermekekkel való foglalkozásra. Biztosak vagyunk benne, hogy õ is jó tanulmányokat és jó tapasztalatokat fog szerezni. Kedves lányok, köszönjük a beszélgetést és kívánjuk, hogy álmaitok váljanak valóra mind a tanulás, mind a magánélet, mind a hitélet területén. Isten áldása kísérjen benneteket. (sz.o.)

A Nevelési Osztály IV. negyedévi programja A nyári szabadság után a Gyermekiskola sorai lassan visszarendezõdnek a megszokott kerékvágásba, így az érdemi tanítónevelõ munka tovább folytatható. Az iskolakezdéssel a Nevelési Osztály programjai is új lendületet vesznek. A IV. negyedévben a következõ fõbb programok köré rendezzük tevékenységünket: Õszi ünnepély , Családi szombat (gyermekek, szülõk, nagyszülõk), Gyermekiskolák találkozója (a Józsefvárosi Gyülekezet Gyermekiskolájának meghívása), Idõsek napja (köszöntés), Tassi Idõsek Otthona meglátogatása, Õszi kirándulás (Családi nap), Szombatiskolai ünnepély (13. szombat). 15


2003. IV. NEGYEDÉV

Két zenésznövendékünk Bécsben 2003. augusztusában, Bécsben, egy nemzetközi zongoraversenyen a Budapest Terézvárosi Gyülekezethez tartozó két fiatal, Henter Nikol (9 éves) és Cséfalvay Dániel (17 éves) jelentõs sikert ért el. Velük készült az alábbi riportunk. Meséljétek el mi is történt ezen a versenyen? Dani: Mindketten a Bécsi Zenemûvészeti Egyetem elõképzõ tagozatán tanulunk. Tanárunk javaslatára jelentkeztünk a Panmusica Austria 3. nemzetközi zongoraversenyére. A verseny a Bösendorfer zongoragyár hangverseny-termében volt és három korcsoportban zajlott. Legalább tíz országból jöttek versenyzõk, többen Magyarországról is. Milyen darabokkal készültetek? Dani: A verseny több fordulós volt és sok darabot kellett vinnünk. Én Beethoven Mondschein szonátáját, a második fordulóban Schubert Moments Musicaux-jából három tételt – ez volt a kötelezõ, – a döntõben pedig Chopin cisz-moll Nocturne-jét és Liszt Sposalizio címû darabját játszottam. És te Nikol? Nikol: Én az elsõ fordulóra Mozart-tól a C-

16

dúr szonátát tanultam meg, a döntõre pedig Bachtól, Bartóktól, Chopintõl és Schumanntól vittem darabokat. Sokat kellett készülni? Dani: Elég kevés idõnk volt, mert a tanév végén más darabokkal foglalkoztunk és egy kicsit nyaralni is kellett. Tanárnõnk azt a célt tûzte ki elénk, hogy az elsõ fordulóban mindketten jól mutatkozzunk be. Ezután néhány nap alatt kellett a kötelezõ darabokat elõadásra kész formára hozni és a régebben játszott darabokat feleleveníteni. Mondjatok valamit az eredményekrõl. Nikol: A 9-13 évesek csoportjába kerültem, mert már elmúltam 9 éves és ott harmadik díjat kaptam. A csoportomban egy 13 éves japán kislány lett az elsõ, Kitai Yuka. Õ jó barátnõm, egy osztályba járunk az Akadémián. Dani: A 14-17 évesek csoportjában játszottam és elsõ lettem. A 18 év felettieknél szintén egy japán lány nyert. A verseny egy gálamûsorral zárult, amit a bécsi Lobkowitz palota Eroica termében tartottak. Itt kaptuk meg a díjakat és az ajándékokat, majd az elsõ helyezettek – így én is – koncertet adtunk.

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ Jelentett-e elõnyt, hogy unokatestvérek vagytok? Dani: Sokat együtt vagyunk a hétköznapokban is. Odafigyelünk egymás játékára. Drukkoltunk egymásnak és imádkoztunk egymásért. Sokan imádkoztak értünk a gyülekezetbõl is, akik tudták, hogy versenyen vagyunk. Így alkalmas idõben mindig megjött a segítség, ugyanis az elõadás percei döntik el, érdemes volt-e annyit gyakorolni. Nem csak a versenyeredményeknek örülünk, hanem az Úrral szerzett tapasztalatoknak is Úgy tudom a zongorán kívül játszotok más hangszeren is!

2003. IV. NEGYEDÉV Nikol: Igen, én harmadik éve fuvolázom. Tavasszal második díjat kaptam az országos fuvolaversenyen, Kaposváron, pedig ott is én voltam a legkisebb. Nagyon szeretek fuvolázni is. Dani: Én több éve tanulok orgonálni. Október 16-án önálló hangversenyem lesz Budapesten, a Batthyány téri Szent Anna templomban. Walther, Bach, Haydn, Reger, Saint-Saëns darabokkal készülök. További sok sikert és áldást kívánok nektek! (Cs.) Nagyon büszkék vagyunk Rátok! Legyetek boldogok és sikeresek!!! (szerk.)

G’2003 MISSZIÓKONFERENCIA Szolnok, 2003. augusztus 4-9. „Növekedjünk együtt!” bíztatta naponta mind a 750 táborlakót a hatalmas sátorban kifeszített transzparens. És mi örömmel tettünk eleget a felszólításnak. Igaz, nem volt nehéz feladat, hiszen minden adva volt a növekedéshez. Korán reggeltõl gazdag lelki program várta az ország minden pontjáról (sõt a határon túlról) összesereglett testvéreket, akik már „kiéhezve” várták a 2003as Missziókonferenciát. A magyar egyház történelmét nézve idén rekordszámú volt a táborba jelentkezõk száma.Öröm volt találkozni az ország különbözõ részein lakó barátokkal és szintén öröm volt új ismeretségeket kötni; naponta együtt imádkozva megtapasztalni az élõ Isten közelségét.A külvilág-mintha tényleg egy másik bolygón lettünk volna- egy kicsit megszûnt létezni. Gondolataink egyedül Jézusnál és a közösségépítésnél idõztek. Élveztük a szolnoki Tiszaliget zöldellõ nyugalmát, a friss levegõt, a napsugarak pedig a szívünket is melengették.Vissza-visszacsengnek fülünkbe a külföldi testvérek áldásos tanításai és

szívünkbe zártuk a Newboldon tanító, szlovák származású Daniel Duda testvért, azangol Ted Wilson testvért, valamint a felejthetetlen és energikus tanzán Baraka Muganda testvért, aki a Generál Konferencia szolgálatában vezeti népünk ifjúságát világszerte. A délelõtti és esti áhitatok, prédikációk között természetesen a mozgásra is jutott idõ: séta, strandolás, foci, kenuverseny a Tiszán, valamint a fiataloknak vetélkedõk, érdekes programok biztosították a tábori élmények sokaságát. Az egy hét alatt újból megtapasztaltuk az imának, a Szentlélek közösségének és a testvéri szeretetnek átformáló hatalmát, melyre naponta szükségünk van, hogy együtt növekedve, Jézus közelségében a „szürke hétköznapok” színessé váljanak. Szívünkben új elhatározásokkal, lelkileg feltöltõdve tértünk vissza otthonainkba, és a sátor feliratát közvetítve buzdítjuk mi is testvéreinket, hogy „Növekedjünk együtt!” (Szökrönyösi Kati és Szabó Attila) 17


2003. IV. NEGYEDÉV

Keresztség - hat új testvérünk szövetségkötése

2003. évi III. negyedév gyülekezeti taglétszám változásai Gyülekezeti levéllel érkezett Boda Borbála Andrea Boda Hajnalka Gabriella Laczkó Dana Farkas Sándor Farkas Éva Deák Melinda Klára Sebõk Judit Domahidi Jolán Csilla Domahidi László Sinka Attila Gyülekezeti levéllel távozott Hevesi-Tóth Irén

Bori néni ...

18

Keresztség Enyediné Farkas Éva Molnár Imre Nagy Jenõné Edit Szép Árpád Szép Ibolya Város Viktória Halálozás Szolcsányi Györgyné Szente Borbála Taglétszám 2003.június 30-án 2003.szeptember 30-án

377 fõ 390 fõ

... mindig úton volt, legalább három szatyorral, ...legtöbbször éhesen - és MINDIG szolgálatban. Nem találtunk “beállított képet” Bori nénirõl, mert Õ mindig menetben volt. Õ nem ért rá fényképezkedni, enni, csevegni, megállni, mert valamelyik követségen, pályaudvaron még nem hallottak Jézus szeretetérõl.És neki fontosabb nem volt. Ott, az utolsó széksorokban tudott csak megnyugodni, az Úr házában, Õnála. Bori néni, pihenj békében! Emléked tisztelettel és szeretettel õrizzük.(h.e.)


2003. IV. NEGYEDÉV

A Kakula házaspár jubileuma A testvéri közösségben is köszöntöttük a Kakula házaspárt házasságkötésük 50. évfordulója alkalmából. Erdélyi László, a család kortársa és régi barátja üdvözölte õket e jeles alkalomból, felelevenítve megismerkedésük kezdetét. Egymás támogatása, a hûség és a kitartás kíséri azóta is útjukat. Kívánunk további életükre boldog, nyugodalmas éveket, szeretõ gondoskodást egymás iránt, jó egészséget és örömöt a gyermekekben és a családi körben. (h.e.)

Lehotka Gábor köszöntése Lehotka Gábor orgonamûvész, zeneszerzõ, egyetemi tanár, egyházunk tagja, idén ünnepli mûvész pályája 40 éves jubileumát. A Liszt Ferenc díjjal is kitüntetett Érdemes Mûvész életútja a magyar zenetörénet mellett a „Notre Dam” és a „Saint-Germain-Des-Pres” orgonáihoz is elvezetett, de élete mûvészi csúcspontját az „Avignon-i Festivalok” és a Grig-nan-i 19 regiszteres orgona megszólaltalása jelentették.A neves mûvész. orgonajátékát 50 hanglemezen hallhatjuk. Ezúton kívánunk sok áldást és jó egészséget további munkásságához.

Vendégünk volt David Meyer professzor David Meyer a dél-afrikai Tygerbergben a Stellenbosch Egyetem szemészeti tanszékvezetõ tanára. Magyarországi látogatásra egy konferencia kapcsán érkezett. Az interneten talált gyülekezetünkre és elõre jelezte érkezését, ezért vendéglátásáról idõben tudtunk gondoskodni. A fordításban Hangyás László volt segítségünkre, az ebéd meghívást a Kulcsár család vállalta örömmel. Köszönjük mindannyiuk szolgálatát, amellyel reméljük kellemes emléket szereztünk a távolban élõ és szolgáló testvérünk részére. 19


2003. IV. NEGYEDÉV

Szünidei Biblia Tábor Balatonlelle, július 2-8. Már hûvösebbbek a reggelek, korábban sötétedik, és elhangzott a szeptemberi becsengetés az iskolába, elkezdõdött egy új tanév. A figyelmünk már a közelgõ télre és az elõttünk álló feladatokra irányul. A nyári szabadságra, szündiõre jól esõ élményként gondolunk vissza. Emlékszünk a forró nyári napokra is a balatoni SZBT-re, melyen gyülekezetünkbõl 10 gyermek vehetett részt. A tábor ideje alatt tanítás, kézmûves foglalkozás, sport és természetesen játék és fürdés volt a napi program. A tananyag fõ témája: a család, közzösség, egység, testvériség, a szülõk szerepe, feladata, a gyermekek kötelessége volt. Ennek a gondolatnak keretében folyt a tanítás.Több figyelemre méltó vélemény hangzott el a gyerekektõl, amire a szülõknek érdemes felfigyelni. Felmérést végeztem a csoportomban és a kérdések között volt egy, amelyre a válaszok 88 százaléka ugyanaz volt. A kérdés: Mit szeretnél megváltoztatni a családotokban? A gyermekek azonos válasza: Kevesebb vagy egyáltalán ne legyen veszekedés, vitatkozás.Úgy gondolom, hogy mint szülöknek érdemes ezen elgondolkodni, és változtatni, ha a családon belül nincs meg az egység. Kulcsár Lili, a “Körmönfonó” csapat tagja

20

Csepecz Misi a ping-pong bajnokság második helyezettje (balról az elsõ)

A szorgalmas tanulókat zsetonokkal (tálentumokkal) jutalmaztuk, amit a tábor végén le lehetett vásárolni. Ez a módszer nagyon ösztönzõ volt. Tartottunk Bibliai Vetélkedõt, amiben mind a 94 gyermek 10 csoportban vett részt. A vetélkedõ alapján elmondhatjuk, hogy a gyermekek tájékozottak a Bibliai kérdésekben, zeneileg képzettek. Szerveztünk hét állomásból álló akadályversenyt is, ahol ügyességüket, találékonyságukat tehették próbára a gyermekek. A sport bajnokságokon, asztali teniszben Csepecz Misi II. helyezést ért el. Nagy élményt nyújtott a kézmûves foglalkozás. Lehetett festeni, rajzolni, gipszformát színezni, különbözõ fonásokat tanulni, könyvjelzõt készíteni. Sajnos az idõjárás csak az elsõ három napon volt felhõtlen, és a balatoni fürdésre a többi napokon nem volt lehetõség. A gyerekek sokat beszélgettek egymással, új barátságok születtek, jobban megismerték egymást. Hisszük, hogy ezek az élmények egy életre meghatározzák gyermekeink életét, jövõjét. (Bodnárné Zsóka)


2003. IV. NEGYEDÉV

Tanévkezdéskor Mit hoz ez a tanév? Örömet, sikereket, vagy kudarcot, bosszúságot, keserûséget? Mindannyian azt szeretnénk – szülõk és pedagógusok-, hogy a ránk bízott gyermekek fejlõdjenek értelemben, viselkedésben, egészségben. Sok szülõ szinte megkönynyebbül tanévkezdéskor, mert azt gondolja, ha kiválasztotta a legjobb iskolát, most már annak kötelessége tanítani és nevelni gyermekét. Pedig az iskola nem helyettesíti a szülõ gondos odafigyelését. Ebben az évben is reformokat vezettek be a közoktatásban. Ezek a reformok azt célozzák, hogy olyan ismeretanyagot gyûjtsenek a gyerekek, amelyeket alkalmazni képesek, ugyanakkor ne legyenek túlterhelve. Tanuljanak meg jól egy idegen nyelvet és legyenek képesek alkalmazni a számítástechnikát. A reformok szükségességén és a módszereken lehet vitatkozni, az viszont tény, hogy az elmúlt évek nemzetközi felmérései számunkra kedvezõtlen eredményt mutatnak. A 2000-ben végzett vizsgálatban Magyarország 31 ország közül a 23. helyen végzett. Ez a vizsgálat – amelyet a 15 éves gyerekek körében végeztek -, megállapította, hogy a magyar gyerekek csaknem fele nem tanul meg úgy olvasni, hogy értse is azt amit elolvasott. A gyerekek jelentõs része magolással tanul, mellyel sok lexikális ismeretanyagot szerez, de nem érti az összefüggéseket. A sok felesleges ismeret túlterheli a gyermekeket. Sokkal inkább az ismereteik alkalmazását kellene megtanulniuk. Függetlenül a reformoktól, nekünk - szülõknek - nem kell másokra várni. Nekünk is meg kell tennünk a magunkét. Mint szülõknek kötelességünk észrevenni minden jót és rosszat, ami gyermekünkben felszínre kerül.

Nincs olyan gyermek akit Isten ne ajándékozott volna meg talentumokkal. Van aki látványos ajándékot kapott, másokban mélyen szunnyadnak a lehetõségek. Szoros kapcsolatban kell lennünk gyermekeinkkel, hogy megismerjük õket. Fel fogjuk fedezni képességeiket és gyengeségeiket is. A szoros kapcsolat jóval többet jelent, mint megkérdezni tõle: Mi volt az iskolában? amire a válasz rendszerint: Semmi. Az iskolaév kezdetén segítsünk kialakítani a gyermek napirendjét és heti idõbeosztását. Ide tartozik a kötelezõ feladatokra, tanulásra szánt idõ, a különórákra és sportra szánt idõ és a nyugalomnap helyes megszervezése. A gyermekek így tanév elején könnyebben elfogadnak rendszabályokat és hajlandók értelmes célokért jó kedvvel dolgozni. Fontos az, hogy a gyermek megtanuljon tanulni. Vegyük a fáradságot - ha új tantárgyat kezd, vagy ha a régi nehezen megy neki -, hogy vele együtt tanuljunk. Nem az a segítség neki, ha megcsináljuk a házi feladatát, hanem ha vele együtt tanulunk. Közben megfigyelhetjük melyik az a módszer, ami számára hatékonyabb. Csak akkor hagyjuk abba a rendszeres közös tanulást, ha biztosak vagyunk benne, hogy önállóan is boldogul. Az együtt-tanulás több munkát igényel a szülõktõl, de bõségesen megtérül abban, hogy erõsíti a lelki kapcsolatot is. A gyermek a közösség iránti igényét elsõdlegesen a családban keresi. Ha nem találja meg hamarosan keres magának más társaságot, vagy magába fordul. A tanévkezdés nehéz feladatokat ró az egész családra. Nem csak anyagilag, de szervezésben, munkában is. A jól megalapozott kezdés, a kezdeti tanulási sikerek az egész évet meghatározzák. (Cséfalvay Erzsébet) 21


2003. IV. NEGYEDÉV

„Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek elõtt” Íme két tapasztalat a mindennapokból. Egy fiatalember és egy gyermek keresztyén példamutatása álljon elõttünk, hogy “az Úr a hûségünket és kitartásunkat megjutalmazza”. DÁN SÁNDOR testvér munkát keresett. Ha valaki dolgozni akar, nem szabad válogatnia sem a munka sem a munkaadó között. Élni kell a lehetõséggel, azzal, ami van, s az Úr a hûségünket és kitartásunkat megjutalmazza. Akadt is munka, amire megalkudtak a különös természetû munkaadóval. Hogy melyik volt „bevehetõbb” számára, az elõre nehezen volt látható. Az Úr azt mondja, hogy „beszédedrõl ismertetel…” Nos, gyorsan rájöttek mindketten arra, hogy „nem egy szõnyegen árulnak”. Sándor még csak értette a másik nyelvét, még ha nehezen is viselte el, hiszen nem régen még õ is abban a másik világban élt. Néhány éve, hogy megismerte az Urat és az õ gyermeke lett. És ugye, ha „családot” változtatunk, szokásaink is megváltoznak. Ez az, amit viszont a munkaadó nem értett. „Elõttem vallásos dologról ne beszéljen, mert én Istenben sem hiszek!” Hiába kínálta a könyvet is Sándor, durva visszautasítás volt a válasz. De a munka – Sándor munkája – prédikált. Lassan, de hatékonyan, mint az esõ a sziklát, úgy csiszolta a durvalelkû fõnököt. Amikor káromkodási roham jött rá, néhány szitokszó után már felszaladt a lakásukba, hogy ott öntse ki dühös szókészletét. Ezt bevallotta Sándornak: „Maga elõtt nem akarok káromkodni, de muszáj volt, mert dühös voltam.” A gazdának nagy értékei vannak a lakásában, ezért csak akkor lehetett dolgozni, ha 22

õ is otthon volt, mert lakásának kulcsát senkinek sem adja oda. Ezt meg is mondta Sándornak. De ha egy fél napot emiatt nem lehetett dolgozni, megfizette az egész napi bért. Ha egész napot nem dolgoztak, akkor fél napi bért fizetett. Sándor türelmes volt és imádkozott. A fõnök egyre szelídebb lett. A munkabér mellett már ajándékokat is adott: tûzifát és egyebeket. Névjegykártyát csináltatott Sándornak. Már egy érdekesnek látszó könyvet is elfogadott, és a lakáskulcsot is otthagyta Sándornak, hogy távollétében is tudjon dolgozni. Szeretné – mondta a fõnök – ha továbbra is barátok maradnának. Ha Sándor hazalátogat Erdélybe, akkor õ szívesen elviszi kocsival, mert még nem járt arra. Dán Sándor feleségével, Ilonkával a Terézvárosi gyülekezet hûséges tagjai. Tudják, hogy a szavakkal való bizonyságtétel csak akkor lehet eredményes, ha keresztyéni magatartásunkkal is igazolni tudjuk szavainkat. Adja az Úr, hogy életüknek láthassák gyümölcstermését!

A balatoni Szünidei Biblia Táborból egy kislány igazi tapasztalattal tért haza Vasárnap két kislánynak, akik testvérek voltak, látogatója érkezett, akitõl a lányok pénzt kaptak ajándékba fagyira. A kisebbik lány gyorsan elkapta a pénzt és a nadrágzsebébe gyûrte. A nagyobbik testvér és a felnõtt is kérte,hogy ne õ tegye el a pénzt, de a kistestvér erõsködött hogy õ tud vigyázni rá. Kezdett esteledni és a kislány észrevette, hogy elveszett a fagyira való pénz. Kétségbeesetten jöttek, hogy segítsünk nekik megkeresni. Minden helyet a-

TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ hol játszottak, a szobájukat, ágyukat, táskájukat végigellenõriztük,a gyerekeket megkérdeztük, hogy talán látták-e a pénzt, de az nem lett meg. A vacsorán kihirdettük, és kértük, hogy a becsületes megtaláló adja vissza. De semmi válasz nem volt. Felmentem a kislánnyal a szobájába. Beszélgettünk a történtekrõl, átgondoltuk a hibát, és a beszélgetés végén imádkoztunk. Elsõ helyen bocsánatot kértünk az Úrtól az önzõ és a felelõtlen magatartásért. Ígértük, hogy többé ez nem fog megtörténni. Majd segítséget kértünk, hogy megtaláljuk az ajándékot. A kislány megkönnyebbülten mondott áment az ima végén.

2003. IV. NEGYEDÉV Másnap reggel sütött a nap és enyhén fújt a szél. Két másik kislány a parton sétált és beszélgettek. A reggel fényében a szemük megakadt a vízparti homokozón, ahol megpillantották a fagyi-pénzt. Boldogan vették fel és szaladtak átadni a jogos tulajdonosának. A pénzt a reggeli harmat nem érte, mert a pénz száraz volt, a homokozó sara sem piszkolta össze, a szél sem vitte el, és így megtalálták. A két testvér boldogan mesélte el a pénz történetét mindenki tanulságára. Az esetbõl tanultak a lányok és az egész tábor is. Nincs lehetetlen és elveszett helyzet, amibõl az Úr ki ne szabadítana.

Hírek a távolból } USA - A Katona család küldött üdvöz- } SVÉDORSZÁG - Szeretett barátunk, letet: “..mi jól vagyunk, Timi 22 éves és fodrász-kozmetikus, Dia 20 éves és egy bankban dolgozik, este pedig iskolába jár, épitészmérnök szeretne lenni. Dávid most nyolcadikos, még nem tudja mi akar lenni. Feri ugyanabban a gyárban dolgozik, ahol kezdte nyolc éve, és nagyon szereti. Én pedig egy öregotthonban nõvérkedem négy éve és én is nagyon szeretem a munkámat. Szeretettel küldjük üdvözletünket mindenkinek a gyülekezetben! Vali, Feri és a gyerekek” Szeretttel gondolunk mi is rátok! Vigyázzatok magatokra, az Úr áldását kívánjuk a családra és egész életetekre!

Árvai Irénke már nincs közöttünk, a közelmúltban elhunyt. Irénke még fiatalon tagja volt gyülekezetünknek. Legutóbb 1984-ben, egy ifjúsági találkozó alkalmával látogattuk meg õket többen, a régi barátok. Emlékeinkben õrizzük kedves mosolyát. Isten adjon megnyugvást férje és két leánya, édesapja, Henrik bácsi és testvére, Attila szívében. Adjon erõt nékik tovább menni az életben, míg mindannyian találkozunk a Mennyben ! Kakula Ildi, Erdélyi Laci és Edit, Árvai Irénke, férje és a lányok , 1984-ben

} EGYIPTOM - Jó hírünk, hogy az egyiptomi “Daha-sza”-i gyülekezet megkapta az engedélyt arra hogy újraépítsük, miután a mecset építése miatt az összedölt. Az új helyen már több látogatónk lesz, fõleg a nõ testvérek, akiknek a mohmedán negyedben nem volt lehetõségük elmenni sötétedés után, és több keresztény látogatóval is számolhatunk itt majd. (Zarka Péter) 23


2003. IV. NEGYEDÉV

Tanévnyitó ünnepség AZ ADVENTISTA TEOLÓGIAI FÕISKOLÁN A tanévnyitó ünnepségre érkezett vendégek, Orville Woolford testvér, a Transz-Európai Divizió nevelési osztályának vezetõje, valamint Andrea Luxton, a Generál Konferencia képviseletében a délelõtti istentiszteleten is szolgáltak. Andrea testvérnõ elmondta nekünk, hogy a gyülekezetbe lépve elsõ benyomásra erõt és aktivitást érzett a gyülekezetben, amelyet a csa- nyegét, miszerint a gyülekezet közösségének szentsége, annak ládias testvéri közössé- szolgálata kell betöltse életünket.Woolford testvér elmondta, günk sugárzott. hogy bár fontos egyházvezetõi tisztséget lát el, számára a legkedvesebb szolgálat a londoni központi gyülekezetben ellátott presbiteri tisztsége. A gyülekezet élõ közössége ad erõt neki a mindennapi szolgálathoz és küz-delemhez.Isten áldása nyugodjon meg vendég testvéreink szolgálatán, és reméljük, hogy kapcsolatunk a jövõben sem szakad meg velük. (el) A gyülekezet lekésze és presbiterei, Hangyás László, O.Woolford, Andrea Luxton, Tokics Imre és id.Erdélyi László

Mi is örülünk annak, hogy fáradozásaink nem hiábavalók, hogy örömünk másokra is hatással van. Vendégeinket meghívtuk egy testvéri beszélgetésre a bizottság tagjaival. Mély gondolatokkal teli, õszinte és nyílt beszélgetésben volt részünk. Mind a vendég testvérek, mind magunk örömmel fedeztük fel hasonló gondolkodásunk lé24

GYÜLEKEZETI HÍRADÓ 11. SZÁM NEGYEDÉVENTE MEGJELENÕ TÁJÉKOZTATÓ IV. NEGYEDÉV

Recommend Documents