STANS PAP. GYAKORLATI
SZAKKÓZLÓNY.
SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK
LÁGLER SÁNDOR
KÁLMÁN DEZSŐ
ev. pap.
ev. ref. pap.
ELÖFIZETÉSI
ÁRA:
_Jm--,
Egész évre 4 frt; fél évre 2 frt; negyed évre 1 frt. Egyes számok ára 40 Kéziratok, előfizetési pénzek, felszólamlások a szerkeszWkhöz intézendó'k Kölesdre (póstahely, Tolna vm.). .
szám
Jelen
279 Este . . .. A magyar keresztyén népirodalom érd ében , • 279 Válasz tiszt ndő Szaláy József ak... . 284 fiA protestÍlns népirodalom u 288 Az anya esedezése Jézus lábainál . 292 :
t a r t.a lma: Az égő csipkebokorról Szeretet a világ alaptörvénye . . Gyászbeszéd . tsztevételek . KIlHinfélék Boriték.
1886.
KECSKEMÉT, NYOMATOTT
TÓTH
LÁSZLÓ
298
KÖNYVNYOMDÁJÁBAN.
ill!\IIII\111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111!lllllillllllllllllllll!11111111111111111111111111111111111111111111
)
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
ELÓFIZETÉSRE FELHIV ÁS A
"PROTESTANS GYAKORLATI
••.•
hetedik
PAP"
SZAKKÖZLÖNY
évi folyamára
•.••
1886. jan.-decz.
P:LŐFIZETÉSI-Dld
.
Egész évre 4 forint, fél évre 2 forint, negyed évre 1 forint. számok ára 40 kr. Megjelel.ik havonkint
Egyes
2-3 iven.
Előfizetési pénzek vagy jelentkezések legczélszerűbben postautalványon, illetőleg levelező-lapon a szerkesztőkhöz küldendők Kölesdre (postahely Tolna vm.) __ Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk a II1-ik, 1V-ik, V-ik és Vf-ik évfolyamokból ; az 1-ső és If-ik évfolyamokból csak csonka példányok állanak rendelkezésünkre. Kölesd, 1886. augusztus hava. Lágler
Sándor.
Kál mán Dezső.
I '
PR o1l,--1 Megjelenik
ANS P Ap. -
havonként
2-3
------~
-~------
-
iven.
Kiadók
Előfizetési ára: egész évre 4 forint, fél évre 2 forint, negyed évre t forint. Egyes számok ára 40 kr.
Lágler
c§- --~_._---
és felelős szerkesztők:
Sándor
Kálmán
Kölesden , Tolna vm. ------,
Hetedik évfolyam.
9. szám.
Dezső
ev. ref. pap,
ev. pap,
- -
--
--»00
Kölesd \ szeptember \ 1886.
Este. A nap lement, de feljöttek a csillagok, Valamennyi Isten szemeiként ragyog; Istennek szemei, vigyázzatok reám, Ha aludni megyek, a sötét éjszakán! Oh mily fénynyel ragyog a sok csillagtábor , Az ég felvont sá trán , fenn, magasan, távol; De bár én itt alant a földön bujdosom, Van nékem is, sokkal fényesebb csillagom. Ez hinti bé útam tündökletes fénynyel, A sivatag pályán hiven ez vezérel, Ez biztat, vigasztal, ha jön a végálom, Általa nyugodt és szép leszen halálom. Fényes hajnalcsillag, én édes Jézusom, Vezérelj engemet e tövises uton; Sírnak éjjelére Te deríts világot, Hogy e fénynél lássam ama' szebb világot!
Sántha Károly. A magyar keresztyén népirodalom érdekében. A magyar ker. népirodalom érdekében rég óhajtottam nehány .sort irni s teszem aztmost , midőn e lapok szerkesztője újra szóba hozta e fontos tárgy at. a
280 Mindenekelőtt őszintén sajnálom, hogy sok tekintetben nem érthetek egyet nt. Kálmán Dezső úrral; de tudva azf., hogy ő az igazság őszinte barátja levén, elve az, mi egykori kedves tanárunké: "audiatur et altera pars" s igy reménylem, enged szólanom. Legelőször is - bár tudom, hogy most divat s a népszerűséghez egyházi téren szükséges dolog kárhoztatni az ángliustőszintén megvallom , én nem tudom kárhoztatni s elitélni őket. Ők minket nagyra becsülnek, lovagias nemes népnek tartanak, hozzánk őszinte szeretettel vonzódnak, boldogulásunkért , előhaladásunkért mindenképen munkálkodni készek. Ifjainkat szerető gonddal nevelik s még pap korukban is gondoskodnalf róllok , népünket Bibliával s vallásos iratokkal ellátják, a velök érintkezőket buzditják , lelkesiti, segéllik , ifjú erőinket az irodalomba bevezetik, s igy talán sok örökre szunnyadó tehetséget a munkára felébresztenek. Mert hisz csak egy pillantás azokba az angolok által kiadott vallásos iratokba , meggyőzhet mindenkit arról, hogy 'azokat a "laposnyelvlí iratokat" egyházaink jelesebb férfiai forditották és irták: Farkas J., Komárorny L., Csiky L., Csák J., Czékus , Győry V., Nagy Imre, Fa, Kecskeméti, s tán nem vétek a szerénység ellen, ha az igazsághoz hűen nevemet is e jelesek kőzé igtatom. - Hát ilyen körülmények között gáncsolni az ángolöknak érdekünkben tett nemes és önzetlen munkálkodását , én nem tartom az igazsághoz méltó nak , igazi keresztyén érzülethez illőnek , nevűnkre , jellemünkre becsülethozónak. Én érdekünkben tett s teendő nemes s igazi önzetlen munkálkodásukat köszönöm s kérem őket, csak világoskodjanak e téren tovább is előttünk mindaddig, mig mi a gáncsolás teréről egykor a tettek mezejére lépve, igyekezi"ink népünk vallásos szükségletét a keresztyén népirodalom terén is kielégiteni. . Ja, de ezen iratok a nazarenismust terjesztik, mondja nt. Kálmán Dezső úro . Hogy ezt megczáfoljam , azt hiszem, elég lenne csupán a fentebb emlitett írókra és forditokra hivatkoznom; de ha ezek daczára is fentartja állitását a szerkesztő úr , kérem megnevezni egyenesen azt a bűnös iratot, mely ezek között a nazarenismust terjeszti?? Mondhatom, hogy nincs közöttök egy sem. Hanem mint minden keresztyén irat, hirdeti és prédikálja mind a keresztyénség három fő sarkalatos tanát, az em b eri nem bűnösségét, a Krisztus által való megvál tás szii.kségességét,
281 s a megváltottaknak az isteni kegyelembe s a megszentelődésbe való folytonos, gyarapodó előmenetel t. Ha ezen tanokat nazarenus tanoknak gondolná a szerkesztő úr, akkor én is háláadással vallom magam - a világ összes református hivei theológusával együtt - nazarénusnak lenni. De hogy nem terjesztik ezen iratok a nazarenismust , arra nézve elég lett volna különben azon egy bizonyitékot felhoznom , hogya nazarénusok ezen iratokat nem is olvassák. A nazarénus két könyvet olvas, aBibliát és a Sion hárfát, az ezen kivül levő könyvekkel úgy van, mint a mohamedán a Koránnal. A mi jó: benne van ezen két könyvben, a mi nincs benne: az nem jó. Egy úton azonban tagadhatatlan hogy terjeszti a nazarenismust - de ezen úton a Biblia legjobban terjeszti azt, - s ez a következő. A megnemtért ember veszí a kezébe ezen iratokat és olvassa. Olvasások alkalmával bűntudatra ébred. Érez az ember valami terhet magán, sattói megmenekedni akar, s ég valami vágy, az üdvösség után való vágy a lélekben, s azt kielégíteni akarja. S a szegény ember igy megy a templomba ezen kérdésekre óhajtva feleletet nyerni: "jó mesterem , mit cselekedjek, hogy az örök életet megnyerhessem? Atyámfiai, mit cselekedjünk, hogy az örök életet elnyerhessük?" 'S hall a templomban üres bombasztokat , száraz moralizálást, szintelen , se hideg, se meleg beszédeket az absolut szép , jó és igazról. Itt nem tanul semmit, hát elmegy-a paphoz s kérdi, s a pap maga is, nem levén megtért ember, azt feleli, a mit nekem igen sok pap felelt már ily lelki' kérdésekre ... hogy azt se tudjuk, hogy vajjon vagyon-e megtérés, megváltás s újjászületés, megszentelődés ... Hát igy nem csoda, hogy a felébredt lélek kielégitést sem templomainkban, sem a pappal való társalgás kőzben nem nyerhetvén , megy a felébredt lélek mindaddig , mig társakat nem talál, a kik meg nem tanítják őt arra, hogy csak hidjen az Úr Jézusban, ragaszkodjék őhozzá, imádja őt s igyekezzen minden tőle telhetőleg neki szolgálni, akkor bűneitől megszabadul , a megszentelődésben napról. napra előbbre megy en , mindaddig , mig majd földi napjai eltelvén, a dicsőség országába vitetik az Úr .Iéznstól. Ha az angolok által kiadott vallásos iratok ez úton terelik népünket a nazarenismus karjaiba, az szomorú bizonysága lelkészeink gyengeségeinek s hit dolgaiban való tudatlanságaiknak , s é
a*
283 előadni, hogy azok a bűnös lelket megrázzák , bűntudatra ébreszszék, Krisztushoz vezéreljék, s ott bűneiből megtisztitsák, s aztán a megtisztitottat a szentségben, kegyességben s jó cselekedetek gyakorlásában napról-napra előbbre vigyék. S ezt nem lehet elérni sem az •Uram bátyám" -féle stilussal, sem Mikszáth K.-féle éles ötletekkel, ezt csak az evangyéliomi tanoknak tiszta, meg nem elegyitett hirdetésével lehet elérni. Ezt teszi a londoni trakt társulat kiadványa s ezt kell nekünk is tenni, ha sikert akarunk elérni s nem akarjuk hasztalan vágni a fát. S ez a meggyőződésem most nt. Kálmán Dezső úr czikke után, mondhatom , erősebb mint valaha. Eddig ugyanis nem tudtam azt, hogy mi az a magyarosság. s a nép szája ezerint való irás. Hát ma már ezt is tudom, nt. Kálmán Dezső úr tanított meg reá, s ez nem más mint .számolás fajunk vérmérsékletévei, sajátságaival , észjárásával stb., mert a mi népünk ilyen meg ilyen (kedélyes, izgékony, hamar fellohbanó, heves, könnyen felinditható, humoros,dőlyfös) s ezekből az eredeti sajátságaiból való kiforgatás nélki:il kell azt nevelni, fejleszteni. Ezekhez még hozzátehette volna, hogy •istenkáromló , ünneprontó, gyengédtelen , fajtalan, iszákos, templomkerülő , másét szeretö ,irigy stb., mert ezek is sajátságai. Hát ugyan kérem, hová vezetne az, ha rni ezeket a vétkeket, más nemzetek meg más vétkeket kőtnének ki nemzeteik számára mint eredeti sajátságokat, s azokra reá imák, hogy .noli tangere", mert ezek az én népem sajátságai s azokból kiforgattatni nem engedem őket. Ez oda vezetne, hogy más evangyéliom kellene minden nemzetnek. Más evangyéliom azonban nincs, mint a mely egyszer hirdettetett. E szerint az emberek két táborra oszolnak, meg nem tért és megtért testi és lelki, az Ádámban megromlott s Krisztusban újjászületett. Ezek igazi jellemzése ott van a galatabeliekhez irt levélben, az V-ik részben s abból megitélheti mindenki , hogy az emberiség melyik osztályához tartozik. Krisztus, az apostolok az emberiségnek csak e két osztályát ösmerik s a meg nem tértnek azt prédikálják , hogy térjenek meg, hagyják el elébbi cselekedeteiket, a megtérteket pedig intik, hogy nevekedjének a szentségben s tiszta életben. A ki igy tanit, az az evangyéliom ezerint tanit , a ki pedig nemzete egy vagy más hibáját szerető édes anyaként annak kárára legyezgeti, azépit-
284 • geti, az nem jár el az evangyéliom szellemében s nem forrón . szeretett népe érdekében. Ennyit akartam elmondani.
Szalay József. Válasz 'I'ísztelendö Szalay József úrnak. ••
Audiatur et altera pars. Ime közöltük Szalay József úr czikkét, szóról-szóra, minden kihagyás nélkül. Most már rajtam a sor, hogy megtegyem reá észrevételeimet. Először is örömmel jelzem, hogy egyszer valahára az ellenvélemény táborából is megszólalt valaki. Tehát van reá alkalom, hogy a nagyfontosságú ügy feletti vitatkozásban úgy én, mint a velem egy véleményen levők már most nem levegőeget vagdalva harczolhatunk. . Hogy az angoloknak mi magyar protestánsok sokat, nagyon sokat köszönhetünk, különösen a biblia olcsóvá tétele és terjesztése, ifjaink felkarolása körül, mindezt el nem ismerni méltánytalanság lenne. De megenged czikkiró úr, hogy a magyar prot. Sion őreire nézve nem kevésbé lealacsonyitó az angoloknak az a köztünk missióskodó gyámkodása, mint a pápista plebánusok.ra oktroyált jezsuita missionáriusok prédikálása. A nálunk, református oknál számra gyengébb és nemzetiségi villongások által tépett ágostai hitvallású atyánkfiai is óhajtva vágyakoznak a németek gyámkodása alól kinőni, és önállóságra, nagykorúságra jutni, pedig a Gusztáv-Adolf-egylet nem süti reájuk a hitetlenség, a meg -nem tértség bélyegét. Mi, magyar reformátusok meddig fogjuk még az angolok asztalánál az ő szellemi plum-puddingjukat nyilvánosan dicsérni s szinlelni , hogy milyen jóízűen ettük azt, titkon pedig mellényünk alá rejteni, ha egészségünket vele megrontani nem akarjuk? Még csak annyi tekintettel sincs irántunk az angol, mint az afrikai szerecsenek iránt: ezek közt ha iskolát állit fel, abban szerecsen nyelven tanit , mig Magyarország fővárosában az angol missió-társulat iskolájában köztudomás szerint ném e t ü l tanitják a vallástant. Az angol missionárius, ha elmegy Indiába, elmegy Afrikába, megtanul indiánusul és szereesenül , mig a budapesti angol missiótársulat tagjai vajmi keveset konyitanak a magyar nyelvhez, és a "tract society" magyarországi főbizományosa Kőnig Rudolf még mindeddig nem tartotta érdemesnek megtanulni annak a
••
I
p
fo
285 nemzetnek nyelvét, a melynek fővárosában oly hosszú idő óta lelkészkedik. Látszik ezekből, hogy az angolok bennünket nem sokra becsülnek, min t nemzetet sem, mint evang. ref. protes táns keresztyéneket még kevésbé. Szalay úr •az angoloknak érdekünkben tett nemes és önzetlen munkálkodását gáncsolni nem tartja az igazsághoz méltónak , igazi keresztyén érzülethez illőn ek , nevünkre, jellemünkre becsülethozónak ". Tehát kimondani az ország és világ előtt a mi szivünkön fekszik, kimondani őszintén, hogy az angol szellemi konyha sütötte-főzte eledelek nem a magyarnak valók - ez nem méltó a keresztyén érzülethez , ez nevünkre, jellemünkre nem becsülethozó? Becsülethozóbb volna Szalay úr szerint a hizelkedés, a meghunnyászkodás? De mit is mondtam hát azokra az angolból forditott s a biblia-árúsok által terjesztett tractatusokra ? Azt állitottam s állítom ma is, hogy beszélnek a nép előtt merőben ismeretlen, a népet nem érdeklő személyekről, dolgokról, lapos, idegen izű unalmas nyelven. És ebben a nézetb en nem állok egyedül. Hogy az alább közlendő czikket ne emlitsem , Csécsi Miklós hasonlót mond , midőn 1882-ben igy nyilatkozik: •Igen jó megjegyzést tett K. tiszttárs úr (már mint én a Prot. Pap 1882-iki évfolyam 6. és 7-ik számában köszétett czikkemben) a Kőnig lelkész úr által terjesztett traktatusokra is. Ezek a tárgyak, a tartalomnal fogva idegenszerűek ; népünket hidegen hagyják, nem is emlitve némely darabnak a botránkozásig ro sz forditását.... Velem történt, hogy egy nem épen tanulatlan, de igen vallásos nőnek a hires .Pilgrims Progres" (zarándok útja) forditását ajándékoztam - s midőn pár hónap mulva a mű hatása felől tudakozódtam: nagy fanyarari felelte, hogya hol megértette, ott meg is unta; de nagyrészt meg sem értette .... Az ebből a tanulság, hogy nálunk a szellemi konyhának is magyarnak kell lenni". Lám, Csécsi M. kritikája még sokkal élesebb, mint az enyém, és ha ama traktatusok fordítói vagy eredeti írói között jó hangzású , irodalmilag ismert neveket tud is felhozni czikkiró úr , ezzellegföllebb csak annyit mond , hogy a rosszak között is lehetnek kevésbé rosszak, a laposok közt kevésbé laposak. De senkinek se juthat eszébe Szikszay .Ker. tanitás"-ait, Csiky .Hit-remény-szerete"-tét, Farkas bibliai földrajzát , régiségtanát , •Vallástisztitás bajnokai "-t, vagy a .Lázár Péter uram "-at lapos , idegen izű , unalmasnak mondani,
286 '. Én egy szóval sem mondottam azt, hogy azokat a tráktatu'sokat a nazarénusok olvassák, mert én is tudom, hogy azok csak a bibliát és Sionhárfát tartják olyannak, mint a mahomedanus a Koránt, Azokat a pietistikus irányú traktatusokat elolvassa a kálvinista meg a lutheránus ember s aztán vagy félreteszi, vagy lesz tőlük nazarénussá. Ekkor azután már egyformán irtózik puskától , adótói , könyvtől, templomtól, paptól, stólafizetéstől. Nevezeern meg azt a "bűnös" iratot, mely azok között a traktatusok között a nazarénismust terjeszti. Jól tudja czikkiró úr, csak olvassa végig figyelemmel, lajstromukat hozza évenként a "Prot. naptár", melyikek azok a rajongást kultiváló és e lelki betegséget, mint egészséges lelki állapotot dicsőitő könyvecskék. Mert, hogya rajongás lelki betegség, ezt tán nem fogja tagadni Szalay barátom? De félek mégis, van olyan betegség, például a tüdőbaj , melyben [1, kinek már fél lába a koporsóban van, azzal kérkedik, hogy ő neki a tüdeje milyen ép és egészséges! Fáy Andrásnak van egy meséje egy bizonyos állatról, .mely gazdája fogságában eltanulta ettől a köhögés mesterségét, és kiszabadulva, az erdők vadonában nagyban produká.lta. Nem méltó-e aztán egy állattársának ily kifakadása : "Mennyi jót és szépet tanulhattál volna az emberektől, miért tanultad és hoztad ide közénk épen ezt a nyavalyát?" Anglia és Skóczia egészséges hitélete mellett theológusaink miért tanulják el és hozzák haza épen azok lelki betegségét, a rajongást, vagy az ezzel rokon pietismust, azt a csak önmagát megtértnek és hivőnek , a többi embereket meg nem tért hitetleneknek tartó szenteskedést , azt apharizeusi lelki gőgöt, mely hálákat ad az Urnak, hogy ő nem olyan, mint egyéb emberek. Ime czikkiró úr is minő lelki gőggel süti rá tiszttársaira a meg nem tértség bélyegét s az üres nagyhangú száraz morál prédikálásának vádját. Csak egy lépés még és a nagy-becskereki templomon kivül minden magyar protestáns templom ördög barlangja és a nagybecskereki papon kivül minden magyar prot, pap ördög trombitája lesz nem sokára czikkiró úr előtt. Pedig hát annak a sok meg nem tért papnak bűntudatra és a megváltás szükséges voltának érzetére nem ébredt s a megszentelésben való folytonos gyarapodó előmenetelre nem inditott hallgatói tették lehetővé összerakott filléreikkel, hogy Nagy-Beeskereken diszes templom emelkedjék és az angol comfort minden kivánalmaival ellátott paplak épüljön.
1
287 Én azt egyszóval sem mondtam, hogy már meglevő néplapjainkat meg kell szűntetni ; én csak azt jeleztem, hogy nem a helyes úton járnak. S hogy ebben igazam van, mutatja ezt az oh körülmény is, hogy róluk beszél ve nem annyira sok évi fenállásról , mint inkább sok évi tengődésről szólhatunk. Előre is mintha hallanám czikkiró úr vádját: hogy ezek tengődésének ismét a meg nem tért papok az okai, kik ama népla-pokat nemhogy terjesztenék, hanem inkább félnek az azok által terjesztett evangyéliomi világosságtóI , a mely az ő meg nem tért voltukat napvilágra hozná. Tessék meghinni, ha valaki, mi megpróbáltuk , hogy megegyezik-e a magyar ember vallásos kedélyvilágával ezeknek tartalma, iránya? Terjesztettük, házaltattuk, ponyvára tettük, ingyen osztogattuk öregeknek , ifjaknak, gyermekeknek, de biz azoknak nem volt keletük se pénzért , se ingyen, valaminthogy a nálunk évenként megjelenni azokott bibliaárústól sem vesz népünk egyebet, mint bibliát, keresztyén tanitást s a tehetősebbek Csiky ,Hit-remény:. szeretetét", vagy Farkas elbeszéléseit a magyar ev. prot. egyház hitbajnokainak és vértanúinak életéből; a .Pálmaágak" .Hickling J ankák" , • Déli tenger szigetei" , •B űnös bara tj a", az •Afrikai rablófőnők" stb. csekély ára mellett is ott marad az asztalon. Pedig hát népünkre épen nem lehet rásütni a vallásos közöny bélyegét, mert hisz templomaink nem szoktak üresek lenni, és mondhatom, hogy nem üres bombasztokat , száraz moralizálást, szintelen se hideg, se meleg beszédeket szoktak hallani, hanem nyugodt lélekkel elmondhatjuk , hogy hirdetjük mi is - és hisszük, hirdetik többi paptársaink is -- nemcsak Nagy-Becskereken - a Krisztust, a ki meghalt a mi bűneinkért és feltámadott a mi igazságunkért. Ha czikkiró úr ebben kételkednék: ám lapozza végig lapunk hét éves folyamát : talál-e benne akár tőliink, akár bármelyik munkatársunktól való prédikácziót, mely Krisztust nem ismer? Visszatérve prot. néplapjainkra, azt mondorn : alakuljanak át a magyar nép vallásos lelki szükségleteihez képest, akkor majd élni és virágozni, és épiteni fognak. Hogy az élez és humor is lehet a népies vallásos iratokban használható fegyver: arról épen maga tesz t. czikkiró úr bizonyságot .Szivművelő" czimű füzeteben. En elmondtam , - hogy milyenuek képzelek egy jó magyar protestáns néplapot. Szalay úr itt is félreért engem, vagy tán készakarva félremagyaráz, mert különben nem hozná fel az •Urambátyám "-ot s az általa úgynevezett többi "bolond" lapo.
SW4_
287 Én azt egyszóval sem mondtam , hogy már meglevő néplapjain- . kat meg kell szüntetni; én csak azt jeleztem, hogy nem a helyes úton járnak. S hogy ebben igazam van, mutatja ezt azon körülmény is, hogy róluk beszélve nem annyira sok évi fenállásról , mint inkább sok évi tengődésről szólhatunk. Előre is mintha hallanám ozikkiró úr vádját: hogy ezek tengődé sének ismét a meg nem tért papok az okai, kik ama néplapokat nemhogy terjesztenék, hanem inkább félnek az azok által terjesztett evangyéliomi világosságtóI , a mely az ő meg nem tért voltukat napvilágra hozná. Tessék meghinni, ha valaki, mi megpróbáltuk , hogy megegyezik-e a magyar ember vallásos kedélyvilágával ezeknek tartalma, iránya? Terjesztettük, házaltattuk, ponyvára tettük, ingyen osztogattuk öregeknek , ifjaknak, gyermekeknek, de biz azoknak nem volt keletük se pénzért , se ingyen, valaminthogy a nálunk évenként megjelenni szokott bibliaárústól sem vesz népünk egyebet, mint bibliát, keresztyén tanitást s a tehetősebbek Csiky "Hit-remény~ szeretetét", vagy Farkas elbeszéléseit a magyar ev. prot. egyház hitbajnokainak és vértanúinak életéből; a "Pálmaágak" .Hickling J ankák" , "Déli tenger szigetei", •B űnös barátj a", az "Afrikai rabIófőnők " stb. csekély ára mellett is ott marad az asztalon. Pedig hát népünkre épen nem lehet rásütni a vallásos közöny bélyegét, mert hisz templomaink nem szoktak üresek lenni, és mondhatom, hogy nem üres bombasztokat , száraz moralizálást, szintelen se hideg, se meleg beszédeket szoktak hallani, hanem nyugodt lélekkel elmondhatjuk , hogy hirdetjük mi is - és hisszük, hirdetik többi paptársaink is -- nemcsak Nagy-Becskereken - a Krisztust, a ki meghalt a mi bűneinkért és feltámadott a mi igazságunkért. Ha czikkiró úr ebben kételkednék: ám lapozza végig lapunk hét éves folyamát : talál-é benne akár tőlünk, akár bármelyik munkatársunktól való prédikácziót, mely Krisztust nem ismer? Visszatérve prot. néplapjainkra, azt mondom: alakuljanak át a magyar nép vallásos lelki szükségleteihez képest, akkor majd élni és virágozni, és épiteni fognak. Hogy az élez és humor is lehet a népies vallásos iratokban használható fegyver: arról épen maga tesz t. ezikkiró úr bizonyságot .Szivművelő" czimű füzetéhen. Én elmondtam , - hogy milyennek képzelek egy jó magyar protestáns néplapot. Szalay úr itt is félreért engem, vagy tán készakarva félremagyaráz, mert különben nem hozná fel az "Urambátyám "-ot s az általa úgynevezett többi "bolond" lapo.
288 kat, a melyekról tudja minden okos ember, hogy azok kizárólagosan a művelt intelligentia számára szerkesztvék s nem a földművelő polgár kezébe valók. Mondtam-e én , mint czikkiró úr reám fogja, hogy nemzeti vétkeinket, .bűneinket ne bántsa senki? Hisz épen én mondom, hogy "ennek a népnek ferdeségeit irtani, jó tulajdonságait fejleszteni - a nélkül, hogy eredeti sajátságaiból kiforgassa feladata a népirodalomnak". Hogy én azon sajátságok alatt, melyekből kiforgattatni magyal' népünket nem akarom, annak b neit r t.en m : ezt józanul és jó akarattal senki ki nem olvashatja szavaimból. Nem kell tehát más-más evangyélium minden nemzetnek, hanem igenis az evangyélium hirdetőjétől -legyen az pap, vagy legyen könyv avagy lap - annyit megkivánhatunk , hogy, ha Pál apostol, noha egy evangyéliumot hirdetett zsidónak görögnek, de , Pál apostol a zsidóknak lett zsidó, hogy megnyerje a zsidókat, a görögöknek lett görög, hogy megnyerje a görögöket, mindeneknek minden lett, hogy megnyerjen mindeneket - annyit, mondom, megki vánha tunk mi is, a "tract society" -től és minden protestáns népirodalmi vállalattói , hogy a "m a gyal' nak legyen magyar, ha a magyart meg akarja az evangyéliumnak igazán nyerni. A "Tract society" kiadványai közt pedig hiába keresünk olyant, mely a specificus magyar bűnöket ostorozná. Egy volt, azt is levették a repertoirról. Mindezeknél fogva, Szalay úr engem nem győzött meg a felől, hogy az angol "Tract society", a legnagyobb elismerésre méltó buzgalom és áldozatkészség mellett is, jó úton halad és jó eszközökkel működik mi nálunk. Sőt, Szalay úr czikke elolvasása után még jobban meg vagyok felőle győződve, hogy mindaddig, mig a mi népünk érzelmi és gondolkozási körébe magát . beletaláini , beleélni nem tudja, nálunk üres szalmát fog csépelni és .hiába fogja vagdosni a levegőeget". Ezeket akartam elmondani. A tárgyilagos eszmecserére a fontos tárgy felett lapunk nyitva áll. Isten velűnk, ű-
é
é
Kálmán Dezső. "A protestáns népirodalom". Mondhatom, nagy lelki örömmelolvastam Kálmán Dezsőnek a .Prot. Pap" mult július havi számában a fönebbi czim
---
RL
&
289
L
alatt megjelent czikkét. Sokat és sokszor el-elgondoltam én is mindazokat a dolgokat, miket ő elmond; olykor-olykor le is akartam őket irni: azonban csak maradtak, maradtak ... Szabad legyen tehát most nem ugyan azokat a dolgokat,. de egyet-mást, ide vonatkozólag, saját tapasztalatomból is elmoridanom. Hogy népünk olvasgatni meglehetősen szeret, azt nem szükséges bizonyitgatni; annak elég bizonyságai azok az u. D. olvasó-körök, melyek minden , csak kissé valamire valóbb faluban is fönállanak. És ezeket az olvasó-köröket abban az időben, melynek tartamára alakultak, a téli hónapokban, szorgalmasan látogatják is. Magam is tanúj a voltam, hogy az iskolaépületben feküvő 01vasókört egyesek olyan időben is fölkeresték , midőn, a mint mondani szokták, még az ebet sem kellene kiverni! S arra a kérdésünkre: nem fél a rossz időtől? - volt olyan, a ki azt felelte: de hát mit csináljak oda haza ezeken a hosszú estéken? Hogy az ilyen olvasókörök értelmes emberek vezetése és föliigyelete alatt, a kik, a hol szükséges, a kivánt útbaigazitásokat és felvilágositásokat is meg tudják adni úgy erkölcsi mint anyagi tekintetben is, milyen hasznosak, mindenki előtt ismeretes, a ki csak kissé akar és tud is gondolkodni! Hanem én nem ezekről akarok beszélni! S csak annak a bizonyitására hoztam föl őket, hogy népünk nem resteli az olvasást. S hogy milyen tartalmú, irányú és nyelvezetű műveket , szeret olvasni, azt is jóformán ismerjük mindnyájan. Tanuló koromban, mikor úgy nagy vakáczióra néha-néha haza mentem , milyen hűséges hallgatóim voltak nekem vasárnap délutánonkint! Ha most olyan hűségesen hallgatnák prédikáczióimat , mint akkor fölolvasásomat Petőfi .János vitéz "-éből, vag.y Arany János "Toldi" -jából , ugyancsak meg lehetnék vele elégedve! És milyen figyelemmel és odaadással hallgatták?! Mikor Kukoricza Jancsi, későbben János vitéz bra vuros tetteit hallották, talán sokszor akaratuk ellenére is kiszalajták szájukon: •Ejnye ! ebadta : de derék legény vót a!" És mikor Jánosnak odaadó ~ végtelen hűségét és szerelmét látták Iluskájához, alig fogytak ki a dicséretéből , hogy mennyire szerette Iluskáját, milyen hűséges volt hozzá! Hát még Toldi Miklós hatalmas tetteit? Mikor a farkasokat egymással rakásra veri, a bőszült bikát megfékezi s a nagy cseh vitézt levágja?! Szinte csillogtak a szemek, feszültek a karok! És aztán mikor végül édes anyjával találkozott s
ti
290 Elfelejtett mindent és futott elébe! Kimélve szoritá pánczélos ölébe l
•Ez- vót aztán a derék, az igazi gyerek ! Hogyan szerette édes .anyját!" Hogy az ilyen jelenségek nem kép'zelt, kigondolt valamik, azt, a kik a néppel közelebbi érintkezésben vannak, sőt ismerik, mindnyájan tudják. Mit bizonyitanak ezek? Azt, hogy. népünk, a mint ő mondja, az .istóriák"-at, ha fölfogás ának , eszejárásának megfelelő alakban és nyelvben advák elő, lehetnek különben akár költöttek, akár valók, nagyon szereti hallgatni, olvasni! Midőn azonban velök mulat , bennök gyönyörködik, tanul is belőlök, levonvan mindegyikből a levonható tanulságokat, ha mindjárt nem volnának is olyan szemmel láthatók. Körülbelöl hasonlót tapasztaltam a mult években az iskolás gyermekeknél is. Iskolánknak szép számú , gyermekek számára való olvasmánya van, részint u.n. "Jó könyvek", részint .Pálmaágak", És mig az előbb eni fűzeteknek , különösen a versben irottaknak, gyermekeink között ugyancsak nagy kelendősége volt, addig az utóbbiaknak alig akadt egy-két olvasója. Akkor is inkább erőltetésből vették el őket, mig amazokért 'valóságos ostromnak voltam kitéve. Igen természetesen a dolog okát kezdettem kutatni s utána tudakozódtam, hogy utóbbiakat miért nem akarják olvasni? A felelet igen egyszerű volt. A történetek, úgy mondák , igen szépek; hanem olyan országokban történnek meg, a melyekről sohse hallottunk s azt sem tudjuk, melyik világrész ben vannak, aztán meg olyan emberek fordulnak bennök elő, a kiknek nevét sem tudjuk kimondani, Ezt és ehhez hasonlót mindenki, a ki gyermekekkel bánik és tetteiket figyelemmel kiséri, akárhányszor tapasztalhatta. Hát ez mit mutat ? Azt, hogy annak a gyermeknek és vele együtt a népnek is, soh'se adjunk kezébe olyan olvasmányt, mely ismeretkörét egészen túlszárnyalja, előtte teljesen idegen világból van meritve. Azért nagyon is igaza van Kálmán D.-nek, midón azt mondja, hogy Koenig Rudolf terjesztette füzetes olvasmányok azt aczélt, melyet el akarnak érni, hogy t. i. a nép kezébe vallásos tartalmú, vagy a vallással összefüggő olvasmányt adjanak, éppenséggel nem érik el! De igaza van ám abban is, a mit néplapjainkról' mond,
291 .Nagyon' 'is kiri ' belőlök, egyikből épen' úgy, mint a rmásikból , hógy tanitani ,oktatni akarnak! "Hát hiszen az nem volna baj: sőt épen czéljokat képezné , ha útját-módját tudnák ejteni. Abban az alakban és azon a módon azonban, mint eddig próbálták, czéljukat nem érik el. A Jegtöbbször elbeszélnek egyes bibliai történeteketés pedig sokszor úgy, hogy amit a biblia egyszerű, természetes, élénk egymásutánban és elevenséggel elmond, azt ők hosszasan elnyujtják, czifrán fölsallangozzák és a tanulságot, törik vagy szakad; de szemmel láthatóan; kézzel foghatóan, belőle kivonják. Pedig erre egyáltalán nincsen szükség. Nincsen pedig azért, mert a mint fönnebb is mondám , népünk azt úgy is kivonja belőle, ha mindjárt nem olyan szembeötlő is; aztán meg, ha észreveszi, hogy őt mindenáron tanítani akarják, csak azért sem teszi! Ide vonatkozólag is szolgálhatok határozott adatokkal. A mult tél elején a "Téli Ujság" derék szerkesztősége fölkereste 'ref paptársamat , hogy akik bizonyos mennyiségben megrendelik a "Téli Ujság"-ot, kedvezményes áron kapják. Ő összeszedte a kivánt számú előfizetőket s megrendelte a mondott lapot. Mikor aztán egyideig már járt, úgy véletlen-készakarva, megkérdezteni egyik előfizetőt: Hogyan tetszik a "Téli Ujság?" nÉn bizony - mondá a kérdezett ~ nem olvasom; az első számot elolvastam , a többiről nem tudom, mi van benne. Az első lapon a képet aláirásával együtt látom s mindjárt tudom, mit akar. Ha újságot akarok olvasni, olvasok újságot; ha prédikácziót akarok hallgatni, elmenek a templomba, ott olvasás nélkül is hallhatok. A tisztelendő úr itt volt nálunk, aztán megrendelte: tehát most már csak hadd járjon!" A kitől ezt a nyilatkozatot hallottam, jóllehet újságot olvasó, azaz nem épen közönséges ember; de annyira még sem tanult, hogy már több nem férhétne rája! Ilyenek, úgy hiszem, a kik igy, cselekedtek, vannak akárhányan. Birálata, igaz, nem valami örvendetes jelenség; de nagyon is találá, még pedig többi, u. n. vallásos tartalmú népla punkra is! Annyi igenis igaz, hogy népünk olvasgatni ma már nem restel; de olvasmányait megválogatja. Adjunk tehát a kezébe olyan olvasmányokat, melyeket örömmel és mindamellett tanulsággal is olvashat. De hol vegyünk ilyen olvasmányokat? Ott vannak kiváló , jeles íróink? úgy a vers, mint aprózairók: azok
292 munkái között van akárhány olyan mű, melyet népünk tartalmánál , alakjánál és nyelvezetenél fogva is örömmel, és tanulsággal olvashatna! ütt vannak Petőfinek, Arany J.-nak, Tompának szebbnél-szebb elbeszélő s a nép részéről is kőnnyen érthető kőlternényei ; ott vannak Jókainak és a többi prózaköltőknek , a nemzeti, a népéletből merített kisebb elbeszélései! Miért ne lehetne ezekből, természetesen válogatva, füzetes kiadást rendezni s olcsó áron a nép kezébe adni? ütt vannak történelmünknek kiváló alakjai, akárhány! Miért ne lehetne azoknak életét, akár versben, akár prózában, a nép felfogásához mérten megirni s annak kezébe adni? Vagy ha épen protestáns népirodalomról van szó: nincsen-e a magyar reformáczió történelmében elégnél-elegebb esemény és egyén, minek feldolgozása, kinek életének megírása méltó volna a munkára s a hozzáértők tollára ?! A Luther-társaságnak épen a prot. népirodalom megteremtése és fejlesztése képezi egyik kitií.zött czélját! Majd talán hosszú-hosszú évek multával megmondhatjuk : eléri-e czélját? Szíves örömest rámondhatjuk az: Áment!
Tolnai
József,
bőnyi hely. ev. pap.
Az anya esedezése Jézus lábainál. Alapige:
Máté XX: 20-28.
Az evangeliom lapjairól olvassuk, hogy egy anya megáldás végett Jézushoz vivé gyermekét, ki is reá vetvén kezeit, a szeretetteljes mennyei kezeket, azonnal megáldá a gyermeket. Ez egyszerű, de kedves, megható kép hány szülének szolgált már idáig is például, intelmül , mikor gyermekét keresztelni küldé , vagy iskolába vitte, vagy imádkozni először tanitá?! De nemcsak a gyermekeket kell az Urhoz vinni megáldás végett i a felnőtteknek sokszor ~ég nagyobb szükségök van erre. Vigyáznunk, őrködnünk felettük folytonosan, hogya világ csabitó lelke valamikép el ne tántoritsa őket. Az édes anyai gondoskodásnak ily figyelemreméltó nyilvánulásával találkozunk mai szövegünkben. Egy anyát látunk itt, ki gyermekeit a már virágzó
293 ifjakat, Jakabot és Jánost, Jézus elé állitja s lábainál érettök esedezik. l\1i mindnyájan tanulhatunk e szép jelenetből. Allitsuk azért magunk elé tükörül az anyát és a fiakat, s legyen elmélkedésünk tárgya: Egy anya esedezése Jézus lábainál sannak er e d m ény e! - tekintetbe vévén itt: Először is ~z anya kérését, azután az Urnak hozzá intézett kérdését, s végül a fiak pályafutását. Az an y a kérése. "Méne Jézushoz - mond az irás - a Zebedeus fiainak anyja az ö fiaival egybe, térdre esvén és akarván ~öle valamit kérni. Jézus pedig monda neki: mit akarsz új Es ö felele: paromcsoljad., hogy az én fiaim üUenek a te országodban , egyik jobb, másik balkezed lelöl". E merész kérésben van tagadhatatlanul sok kifogásolni való. .. De ne siessünk az itélettel, ne kárhoztassuk el nemes szándékaért a jószivíi anyát, mert van az ő kérésében szép és elismerésre méltó is. Mindjárt szép és dicsérni való az, hogy e kérést gyermekei érdekében intézi az anya Jézushoz. Már pedig minden kérés, mely egy anyai szivből gyermekéért fakad, szép és dicséretre méltó, kivált ha nemes indokból származik. Mikor például az anya alvó kisdede felett, vagy beteg gyermeke ágyánál imádkozik, vagy eltévedt fia érdekében kéri a Megváltót, hogy könyörüljön rajta , téritené vissza még' egyszer az eltévelyedtet a jó útra. Es az ilyen kérés meg' is hallgattatik. Legyen szabad ide vonatkozólag egy rövid példát elmondanom ! Egy mélyen megszomorodott édes anya keserű könyhullatások közt panaszoiván egykor lelkésze*) előtt, hogy az ő szép tehetségű gyermeke, a kiért már oly sok könyet hullatott s oly sokszor és oly buzgón imádkozott, letért a tiszta erkölcsiség útáról s most a *) Ambroziua.
294 lejtő 'ssélére jutott: a lelkész biztatólag igy, válaszolt neki: Ne félj jó asszony! a fiú, kiért ily drága anyai könyék hullanak és ily magasztos fohászok emelkednek ég felé, nem veszhet el ... A lelkész jóslata teljesült ... Az eltévelyedett fiúból idők multával egy derék, hirneves egyházi férfiú 'lett, a hires Agoston. ' Imádkozzatok ti is szülék gyermekeitekért ! És ha imátok nemes indokból származik, higyjétek el , nem fog az eredmény nélkül elhangzani. Szép és dicséretreméltó továbbá Salome kérésében az, hogy fiait az Isten országában, mint nagyokat s a Megváltó lábaihoz közel óhajtja látni. Igaz, hogy ez merész .anyai óhajtás, de mégis szép és dicsérendő. Hát ti szülék, mit óhajtotok gyermekeitek számára? Talán a ti vágyaitok is jly magasak, ily fenszárnyalók? a ti sziveteken is hasonló magasztos czél fekszik? Vajha úgy volna! Amde fájdalom, sok anya inkább óhajtja a gazdag vőlegényt s a csillogó menyasszonyi koszorút leánya számára, mint az örökkévalóság dicsőségét. .. Már pedig, .ki gyermekét iga,zán szereti s jövője iránt komolyan érdeklődik és úgy tekinti azt, mint Istentől reábizott leg,drágább földi kincset: 'annak nem csupán világi jókat, magas állást, földi jó szerencsét kell az Urtól kérnie, hanem igenis kérnie kell szivjóságot , jellemszilárdságot, egyeneslelkűséget ... mert ezek által lehet ő a legnagyobb anyagi jólét közepette is valóban boldog . . Ime, af.! meg vizsgáltuk az anya kérését s találtunk abban sok szépet s ránk nézve tanulságost , de miután sok kifogásolni valót is láttunk abban: hallgassuk meg, mit ;mond arra a ssivek és lelkek ama nagy ismerője Jézus. Az Urnak
kérdése.
"Felelvén Jézus, monda: nem tudjátok, mit kértek. MegihatJátok-e a pohárt, melyet én megiszorn s megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel. melylyel én megkeresztelkedem 6J Ime ,igy szólott Jézus! Feltesszük, hogy nemes in,dokból származott Saloménak Jézushoz intézett kérése, mindamellett is nem egészen ment az némi önző anyai nagyravágyástóI , női hiúságtól, mely fényleni, ragyogni
295 szeretne még a túlvilágon is az ő fiaival, s a magasztos czél mellett rendesen elfeledi a terhes, tövisos útat, a dicsőség mellett a nehéz küzdelmet , mely egyedül vezet Isten országába. Azért mondja az Ur: "Nem tudjátok, mit kértek". Mily gyakran illik e szó a mi kéréseinkre is! Mily sok hitvány földi salakkal vegyesek a mi óhajtásaink is! Mily gyakran méreg az, miért egykor annyit reménykedtünk s az egek urához összetett kezekkel esedeztünk! "Nem tudjátok, mit kértek!" Mondjátok meg, nem illik-e ez a szemrehányó szózat gyakran mi reánk is, midőn például csendes, középszerű sorsunkkal meg nem elégedve, fényt, gazdagságot hajhászunk , vagy hirnév és dicsőség .után esengünk? ! Pedig sohasem kellene felednünk, hogy minél nagyobb a méltóság, annál nehezebb a terhe, minél magasabb az állás, annál mélyebb , széditőbb a bukás s minél gazdagabb valaki, annál több a gondja. Nem ismeritek-e azt a régi, de ma is találó rövid elbeszélést, midőn Dioniziusnak egy vendége megirigylé gazdája fejedelmi sorsát? Figyeljetek! elmondom röviden: A király, hogy éreztesse vendégéveI a magas rang terhét és előnyeit, felöltözteté őt fényes ruháiba, egy perczre átengedi neki trónját, fejére illeszté ragyogó koronáját s azután asztalához ülteté. A vendég felségesnek találja helysetét ... Amde a mint esetleg az asztalnál feltekint, éles, villogó tőrt lát vékony lószőrön feje felett függni. .. Mit jelent ez? Kérdé összeborzadva. Ez jelenti - válaszol mosolyogva a király - a tőrt és veszedelmet, melynek egy uralkodó minden lépten-nyomon ki van téve, - csak egyél tovább ... de a vendégnek nem esett jóizűen többé semmi s lelkendezve várá a pillanatot, hogy ideiglenes fejedelmi helyzetét felválthassa szegény, örömtelen életével ... Maradjatok meg ti is, óh szülék, gyermekeitekkel öröm. mel abban a helyzetben, melyet Isten számotokra kimutatott, s ne vágyakozzatok magas rang és elérhetetlen fényes méltóság után. Ha pedig valami földit kértek, Salamonnal ezt kérjétek: "Szegénységet: avagy gazdagságot ne adj nekem Uram, hanem táplálj engemet hozzám illő eledellel". De hát - kérdhetné valaki - folyvást a mindennapiság szűk korlátai között vesztegeljünk-e ? S elölve magunkban b
296 minden nemesebb becsvágyat, ne törekedjünk-e felfelé, semmi szebb és magasabb czél után? De igen, van egy magasztos czJl, mely felé törekedni szent kötelességünk. E czélpedig nem más, mint Istenországa és annak dicsősége ... Amde, ki azt elérni óhajtja, annak küzdésen keresztül vezet oda útja. És épen itt van már helyén Jézusnak ama két ifjúhoz intézett kérdése, kik őt a dicsőségbe akarják követni: "Megihatjátok-e (; pohárt, melyet én megiszom ?" Az Idvezitőnek jobbjára és baljára vágyakoztok ti tüzes ifjú szivek? Tudjátok-e, mit kivántok ezzel? Nélkülözést, szenvedést és halált; mert ezeken át visz az út a hir és dicsőség templomába. Ezeken át jutottak oda egykor a történelern nagy alakjai, ezeken át jutott oda mag'a a világ megváltója is ._. Akartok-e tartani ővele? akartok-e ekként, e nehéz úton bejutni a' dicsőségbe? . . . Félre akkor minden nagyravágyással, mert valamint az embernek fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon másoknak: úgy, ki közöttetek nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok!" De nemcsak ama két ifjúhoz , hanem mihozzánk is hangzanak e szavak. Igaz, hogy ma már nem áll keresztfa a Krisztus követői számára, sőt a vész is elvonult, mely egykor az első keresztyénekre várakozott; a máglyák kialudtak 1 a vérpad megsemmisült 1 a véres üldözések elenyésztek; de a küzdés a nélkülözés megvan még ma is, és tán örökre is megmarad az eszmék, igazságok fenkölt lelkű bajnokainak számára. A ki tehát Krisztus zászlója alá esküszik, annak küzdeni és nélkülözni kell még ma is a dicsőségért 1 és mindenre késznek és elszántnak lennie. Megmivelhetitek-e ti ezt? megihatjátok-e e poharát Jézusnak? Mert ne feledjétek, hogy csak igy juthattok be a dicsőségbe, miként ez világosan látható végül: 1
A fiak
p l y af'u t s b I. á
á
á
ó
Midőn Jézus kérdőre fogván az ifjakat, hogy készek-e tűrni, szenvedni s ha kell meg is halni Isten országának szerit ügyéért, a fiak felelének neki "Umm! mi mindezeket meqmivelhetjúk",
297 Merész felelet ez, Atyámfiai! De miként a bátor saskeselyűt már első röptéből fölismerhetni: úgy ismerte fel Jézus a fiak e határozott feleletéből a leendő hitbajnokokat. Azért mondja aztán nekik: "Ugy látom, az én poharamat bizonyára megisszátok és azzal a kereeztséqqel meqkeresztelkedtek , melylyel én megkeresztelkedem". Es valóban úgy történt. A merész igéret beteljesült, a dicső testvérpár életében s átszenvedett keserű küzdelmeiben. Mikor János hitbuzgalmáért Pátmóza szigetére számíizetett és ott a bánat fájdalmas poharát itta: akkor itta ő az ő mesterének keserű poharát ... Mikor Jakab Heródes parancsára vértanúi halált szenvedett: akkor keresztelkedett ő meg az ő Urának keresztségéveI , a golgotai vérkeresztséggel . .. Most váltatott be merész igéretök, most teljesedett be a szerető jó anyának vágya, reménye; habár egészen más értelemben is, mint azt az anyai sejtelem előre képzelé. De hát a kért fényes jutalmat, az álmodott hirt, dicsőséget elérék-e? Igaz, az Ur e felől nem biztositá őket, mert a jó keresztyénnek nem jutalomért, hanem erkölcsi kötelességérzetből kell harczát megharczolnia, pályáját megfutnia ; de azért az ő küzdelmök '. önfeláldozásuk még sem maradt jutalmazatlanul ; mert habár nem oly értelemben ülnek is az ő uroknak jobbján, mint azt egykor az anyai sziv óhajtá, e földön ,. de ott ülnek a mennyben és nevök, emlékök bizonyára él ma is a történelem lapjain s az érdeklődök szivében. .. a keresztyén egyház egén pedig, folyvást, mint első rangú csillagok fénylenek.
*
*
*
Az Ur még ma is meghallgatja az anyai szivek kérését s a nemes lelkek kivánságát, kik az ő zászlója alá óhajtanak esküdni s örömmel szolgálatába fogadja őket, Fel azért! esküdjunk mi is e szent zászló alá! Es ha hiv en , kitartássalharczolunk, akkor mi érettünk is nem hiába esedeztek egykor a szerető édes anyai szivek; az életpálya végén mi is el fogjuk nyerni jutalmunkat. Amen. Gerok nyomán
Szabó József. szalonnai ev. ref. pap. b*
298 A z é g öcs Alapige:
ip ke b o kor r Ó 1. II. Móz. lll: 4-10.
A felolvasott történet azon időkorra esik, midőn az Izrael fiai Egyiptomban raboskodtak. E rab nemzetből való volt maga Mózes is. O már csecsemő korában különös véletlenből az egyiptomi király , Faraó udvarába kerülvén, ott azon szerencsében részesült , hogy a király leányának fogadott fia lőn. Korán mutatkozó kitűnő tehetségeiért az egyiptomiaknak minden tudományába beavattatott s igy oly mű veltségre tett szert, melylyel az akkori időknek szinvonalán állhatott. Ha ő csak szerencséjének akart volna élni, ott a király közelében még bizonyosan nagy méltóságra jutott volna. Mózes azonban nem az az ember volt, kinél a szerencse kedvező szelei elfújják a sziv nemesebb érzelmeit; ő ott a királyi udvar fényözönében sem felejtette el, hogy az ő nemzete rabnemzet , hogy zsarnokoskodik azon épen az a fejedelem, a kinek ő kegyeivel él. A honfi érzés ki-ki vezette őt a királyi udvarból raboskodó testvéreihez. Fájt neki, midőn látta, hogy miként görnyedeznek azok a nehéz munkaterhek alatt; tniként kegyetlenkednek rajtok az egyiptomi felügyelők s hogy vesz erőt nemzetén mindinkább a zsarnoki itélet, mely annak végelnyomoritását, sőt kiirtását czélozza. Oh mily lelkesedve igyekezett rajtuk segiteni , neki ek sza badságot sserezni ! -- de még erre nem volt sem elég bölcsesége, sem elég önbizalma s tehetetlenségének érzete csak élesitette fájdalmait. S ime a mint egy ily látogatáskor ott bajlódik velük, észreveszi, hogy egy honfitársát veri egy egyiptomi em bel'. Ezt látva, különben is izgatott vére egyszerre felforr és az egyiptomit iszonyú hevében agyonüti. Ez a megrázó jelenet kihatott egész további életére. Mózesnek a királyi udvarnal nem volt többé maradása; ott hagyta a nagyúri kényelmet, a reá várakozó fényes jövendőt; csak fájdalmat visz magával többet és nagyobbat: népe iránti reménytelenségét, tehetetlenségének érzetét s iszonyú tettének kinzó tudatát. Ily lélekkel bujdosva sorsa őt a Midiániták papjához vezeti, hol annak leányát, Czipporát feleségül nyeri, juhainak pedig őrizője lesz a
299 pusztákon. Ámde a magával hozott emlékek itt sem hagi nak nekie pihenést, sőt a puszta magány csendjében annálinkább ostromolják őt; népének nyomora, annak megszabaditása s a megölt ember vére minden lépten-nyomon lelkére kiáltanak. Szurdalja keblét a hegyes ösztön; lelke mintha csipkebokor volna, az is mintha égne, de e csipkebokor, az ő erős lelke a tűzben meg nem emésztetik. Valamely benső hang erőlteti őt, hogy hozza ki a népet Egyiptomból, mert ő van arra hivatva; majd a mi bűn terhe van, igy az is megkönnyül; s ő e hangot, a lelkiismeret szavát hiába igyekszik csendesiteni. Hogy tniként adta meg magát Mózes e szónak, s miként 1ett ez által nagygyá, népe szabaditójává , Isten emberévé: annak fejtegetésébe most nem bocsátkozom. Maradok csak azon előadásnál , melyet előttetek a szent könyvből felolvastam s mely épen az ő benső küzdelmét mutatja. 1. A lelkiismeretben Isten szól; II. a z o nél etv isz o n y o k sze r int s z 1, m e l y e k k z t az ember nevelődött; s Ill. inti az em ber thi vat á sár a. Ezen tanulságokat vehetjük mi a felolvasott előadásból s ezeket veszem én is most elmélkedésem tárgyaivá. ó
ö
1. Midőn Mózes közelednék az égő csipkebokorhoz, hogy megértené a csodálatos hatást, "sz6litá őtet Isten a csipkebokorból - mondja az irás. Az a jelenség, a mi Mózes előtt csodálatos volt, előttünk is első tekintetre valami érthetetlen, titokzatos dolognak tűnile fel. Minthogy azonban "a melyek rnegirattak, a mi tanulságunkra irattattak meg" (Rom. 15: 4), azért ebben is kell tanulságnak , értelemnek lenni, s meg is találjuk azt, csak figyelmesen keressük. Azon előzetek után, a mik Mózessel történtek , semmis em hasonlitott jobban amaz égő csipkebokorhoz, mint az ő sajgó lelkiismerete; hasonlitott ez valami olyanhoz, a melynek szúró tövisei vannak, valami olyanhoz, a mi ég, de meg nem emésztetik- s a miben az Isten szava hallatszik. Igen! mintha az az égő csipkebokor a Mózes lelkiismeretének hasonmása, külső képe lett volna, melyből ő hozzá az Isten szólt.
300 Ragadjuk meg a gondolatot, K: H.! hogy a lelkiismeretben Isten szól. Tévelygés volna azt hinni, hogy a lelkiismeretet csak a nevelés oltaná az emberbe. Még midőn az emberiség gyermekkorát élte s a nevelésről szó alig lehetett, már abból az ősrégi időből megható példáit hagyta fenn az emlékezet a lelkiismeret nyilatkozatainak. A hajdani mesés világ fúriái a rossz lelkiismeretnek valának személyesitői; Prometheüsz bensejét a bűntudat szakgatá s Kaint ez tette bujdosóvá. Velünk született tulajdonunk a lelkiismeret, Isten oltotta ezt keblünkbe, az ő szava ez bennünk, A lelkiismeret az a mi benső tanácsadónk, mely folyvást mutogatja, hogy mi a jó , mi a rossz; mit kell tennünk , mit pedig kerülnünk ; s tanácsával a megválasztásban oly bölcseséget tanúsit , milyennel csak az Isten bir. Ez mondja a szülőnek, hogy táplálja nyomorult, béna gyermekét., a kitől ő a visszafizetést sohasem várhatja; ez inti az erőst, hogy kimélje a gyengét s inti a tudatlant, hogy hallgasson az okosabbra. Keblünkben lakik a biró, ki itéletet mond - kérdjük vagy nem kérdjük - minden tetteinkre, és mi őt az itélettételben hijába igyekeznénk elhallgattatni; szent az, a mit ő mond, mintha Isten mondaná. Ennek munkája az, hogy az ügyesen lappangó gonosztevő halálos ágyán vallja meg rossz tettét, a mi lelkére nehezül; ez kényszeriti a halálra itélt bűnöst arra, hogy a vesztőhelyen erkölcsi predikácziót tartson. A lelkiismeret osztozik az Istennek végetlen tulajdonaiban. Mintha mindentudó volna, nem lehet az ajaknak oly elejtett szava, a kéznek oly titkos cselekedete, mit ez a kebelben észre nem venne s arra valamit ne mondana. Mindenütt jelen van, valahol csak Isten képére teremtett emberek lakoznak s ~em mehet ember oly rejtekhelyekre , hol tőle elmaradna. Örökkévaló is, mert elkiséri e földi pálya vándorát a koporsóig, a siron túl pedig -- hitünk szerint -- ez lesz a megátalkodott számára az az emésztő féreg, mely soha meg nem gal, és a hű sáfárnak ez lesz az örök jutalmazója. Am pengessen hát némely világ szerint bölcselkedő ellenkező tudományt az Isten lételéről; hadd erőlködjék bár a gonosztevő vakmerően kiirtani szivéből az Isten félelmét s hadd szóljon igy kincseihez a kevély gazdag: é n
•
301 biz o dal m a 111! de valamig a lelkiismeret meg nem szűnik tanácsolni és biráskodni az emberi kebelben; valamig ez miuden tetteinket észreveszi s mindenütt és mindenkor követ bennünket: mindaddig velünk van, mindaddig mutogatja magát nekünk az Isten, mert a lelkiismeretben Isten szól. II. Figyelemre méltó továbbá a felolvasott előadásban, hogy Isten a csipkebokorból azon életviszonyok szerint, azon szokások és miveltséghez képest intézi szavait Mózeshez , a melyek közt ez nevelődött. A régi keleti népeknél midőn valaki főem ber elé vagy szent helyre lépett, a mély tisztelet ,kifejezéséül le kellett előbb vetnie Iábbelieit , s ime az Ur igy beszél Mózeshez: "Old le a te saruidat lábaidr6l, mert a föld, a melyen állasz, szent föld". Mózesnek a Fara6 udvarában is volt alkalma megismernie népének és atyáinak vallását; kisded és gyermekkorában ott is a saját édes anyja gondjai alatt volt,' később pedig kijárt onnan atyja fiai látogatására. Csak természetesnek látj uk tehát, ha, ő az egyiptomi bálványimádó vallás helyett népének és atyáinak tisztább vallását tette meggyőződésé\-é. Épen ezért mondja neki az Ur: "Én vagyok a te atyádnak Istene, Abrahámnak, Izsáknak, Ják6bnak Istene". Mózes pedig érezvén méltatlanságát , "fél vala Istenre nézni". Az egész jelenet alatt úgy bánik Isten Mózessel, mint a bölcs nevelő növendékével : egészen annak lelki fejlettségéhez méri szavait, hogy az őt minélinkább megérthesse. A lelkiismeretben is midőn szól Isten az emberhez, azon életviszonyok szerint intézi szavait, melyek közt az ember nevelódott. A mai kor szokásai és fogalmai egészen mások, mint valának Mózes idejében; épen azért, midőn mi e szent helyen a templomban megjelenünk, ama benső szó a tisztelet külső kifejezését nem úgy kivánja már tőlünk, hogy oldjuk le saruinkat, hanem hogy ünnepies, tiszta ruhában s fedetlen fővel jelenjünk meg itt, kezeinket pedig imára kulcsoljuk. De nem is ez a külsőség a fődolog, a mit j61 meg kell jegyeznünk, hanem a vallásnak benső mivolta. E tekintetben is Isten a lelkiismeret-
I
303 tizzel sáfárkodik. És a ki eszerint él, azt Isten a lelkiismeretben édes. helybenhagyásával jutalmazza , még a legszigorúbb körülmények között is érezteti vele az emberi boldogságot s ez által mintegy buzditja őt továbbra is hiven sáfárkodni. A ki pedig hivatását vagy elmulasztja, vagy azzal ellenkezőt tesz: az legyen készen arra, hogy az Isten kárhoztató itélete előbb-utóbb feltámad lelkében, mely aztán őt mindaddig megfosztja az élet örömeitől, mindaddig pokol1á teszi az életet számára, a mig csak bűneiben vesztegel s vissza nem tér az elhagyott ösvényre. Ha azért egész boldogságunk attól függ, hogy hivatásunkat mennyiben teljesítjük: bármely dolgainkban, akár mint családtagok, akár mint polgárok, akár mint keresztyének forduljunk mi a tájékozásért önlelkiismeretünkhöz; Isten szól abban mi hozzánk s az ő szavának engedve mind hivatásunkra, mind üdvünkre nézve a legjobbat teszszük. Ne felejtsük el hát, K. H.! hogy az az Isten, a ki egykor Mózessel szóba állt, nekünk is megszólal a lelkiismeretben; néha fedd és dorgál zordonan , mintha szavai szurdalnák s égetnék szívünket; máskor helybenhagyásával kedvez, mintha keblünkben szelid angyal lakoznék. Tartsuk figyelemben, hogy Isten azon életállapothoz képest szól hozzánk, a melyben vagyunk; gazdaghoz vagy szegényhez, tudóshoz vagy tudatlanhoz egyiránt lehajol s mindenkihez annak értelme szerint szól. Jegyezzük meg különösen azt, hogy a mikor szól , mindig hivatásunkra emlékeztet sennek betöltéseért adja az üdvösséget. Ezen tanulságokkal menjünk ki majd e szent hajlékból a világ zajába s őszintért kivánom , hogy ezekkel ott a sokféle kisértetek közt megálIhassunk és rajtuk győzedelmet vevén, elvehessüle egykor az életnek koronáját , mely az igazakat készen várja az egekben. Amen.
Gödöllei József, némedií ref. h. pap.
304
Szeretet a világ alaptörvénye. Alapige:
I. János IV: 7-12.
A régi görögök, - kik annyi Istent imádtak, hogy Pál apostol méltán haragudhatott rájuk, midőn templomaikat , oltáraikat s képeiket látá, - egy homályos, titokzatos és ijesztő lényben hittek, a ki az egész világ, sőt a többi istenek felett is uralkodhatott. E sötét, ellenállhatatlan hatalmat, kinek szava ellen nem volt fellebbezés sem földön, sem mennyben, kinek határozata ellen a legerősebb Isten sem tehetett semmit, - a sorsnak vagy a vas szükségszerllségnek nevezték. Nekünk szebb hitünk van. Mi is hiszünk egy lényben, a ki mindenek felett uralkodik, egy hatalomban, a melynek maga, az Isten, a szent és mindenható Isten is enged, mert hisz ez képezi lényegét. Mi is hiszünk egy világtörvényben , mely szerint mindennek alkalmaznia kell magát mennyben és földön, de e hatalom nem rettenetes, hanem üdvöt és boldogságot hozó; evilágtörvény , K. A.! a szeretet , az örök szeretet. Az a keresztyénségnek legboldogitóbb kijelentése, hogy hihetünk az örök szeret.etben, mint a világ alap törvényé ben. Azért is nevezik vallásunkat a szeretet vallásának, nemcsak mivel szerétetet hirdet és követel a földön, hanern mert azt hirdet a mennyben is, midőn azt mondja: "A z Isten s z e r e t e t". Azért nevezik Jánost a szeretet a,postolának , mert szája és szive mindig telve van az örök szeretet igéjével, amely uralkodik a mennyben s a melynek épen azért uralkodnia kell a földön is. S valóban ha az apostol nem is irt volna többet, mint mai szerit leczkénk hat versét, - már akkor is megérdemelné e szép czímet. Különösen most olvashatjuk nagy lelki örömmel ez igét, most a nyomorúság idején, midőn oly jól esik a világ önzése közepett e szót hallani: Az 1 s ten sze re tet. Elmélkedjünk azért a mai szent órában e tárgy felett: Sze r et e t a v il ága
1a p tör v é Il Y e.
Lássuk, miként van e törvény megirva 1. Az égben, mert az Isten szeretet, II. A ker esz t fán, m e r t Kr isz tus i il sze r e tet
és
305 Ill. S aj á tsz i vei nk ben, mer tak ere s z t Yé n ség is sz eretet. Szeretet a világ alaptörvénye, e boldogitó igazságot vegyük ma szivünkre. S e törvény meg van irva:
I. Az égben, m e r t az Isten s z e r e te t ; lényege és cselekedete szerétet. A ki pedig nem s z e r e t i, nem ismer i az Ist e nt; mer t a z Ist ens z ere tet. Az Isten szeretet! Nagyobb és dicsőbb szót ennél még emberi ajakról nem hallottunk. Felkutathatod világ összes bölcseinek könyveit, ily mély értelmű mondásra, ily boldogitó igazságra, mel y e három szócskában rejlik: "a z Ist ens z ere tet, - nem fogsz találni. Sőt ha az egész irást átkutatod , az első laptói az utolsóig, tapasztalni fogod, hogy e mondás képezi annak elejét és velejét. Mert tniként egy csepp rózsaolajban száz rózsalevél ereje és illata van összenyomva , úgy egyesül a mondásban is az ige minden vigasztaló ereje. Az Isten szeretet! Ennél szelidebb és magasztosabb, ennél emberibb és istenibb neve még nem volt az Urnak. Az indiaiak egy Istent száz névvel is megtisztelnek; a szeritirás száz és száz, szebbnél szebb nevet ád Istennek; de egy név sem, melyet eddig az emberi áhitat és kegyesség kitalált, fejezi ki oly mélyen az ő lényegét, mint e név: A z Ist ens z ere tet. Az Isten szeretet! Miért nem: Az Isten Mindenható, Örökkévaló avagy Mindentudó? Igaz, hogy ezek is isteni tulajdonok, de nem fejezik ki oly szépen az Isten valódi lényegét. Igaz, hogy Isten Mindenható, m er t ő mondotta és lett, ő parancsolta és előállott"; de mig többet nem tudok róla, addig csak kezét, de nem szivét ismerem. Igaz, hogy az Úr örökkévaló, '"h a az ég és a föld elmúlnak, az ő országa meg nem romol és uralkodása mindvégig m e g ta r t" ; de mig többet nem tudok róla, addig végtelen tökéletességének csak kis részét ismertem meg. Igaz, hogy az Isten szént , igaz és mindentudó, a ki asziveket megvizsgálja; de mig egyebet nem tudok róla, addig csak reszkethetek előtte a helyett, hogy bíznám benne: Igaz, hogy az Isten
a
l'
306 az örök bölcseség, hogy gondolatai oly magasan állnak a miéink felett, mint az ég a föld felett; de mig többet nem tudok róla, addig csak bámulhatom , de nem szerethetem. - Az Isten szeretet! Ez a szeretet a legszebb drágakő az ő koronájában ;' alapja 1 énye g éne k s minden egyéb dicsősége csak ennek szolgál. Mindenható! Előtted csodálkozom; Orökkévaló! Előtted szédülök ; Bölcseség! Előtted meghajlom - Szeretet! Ó te reád borulok S örökre ott maradok.
Az Isten szeretet , a lényege szeretet, de a cse 1 eke det e is szeretet. "A z Ist en t soh a sen kin em 1 t ta, mert ő lakozik hozzámehetetlen világosságban. S ha előtte még a Szeráfok is betakarják szárnyukkal arczukat, hogyan láthatom én őt, hogyan higyj em én , a mit Isten igéj e mond , hogy az Isten szeretet? Azért kell hinnem , mert cselekedete is szeretet , mert szeretetének ragyogó nyomait láthatom cselekedetében is. Mi teremté a világot más, mint a szeretet, a mindenható szeretet? Ha megnézem a világot mindennel, a mi benne van, a lábairnnál fakadó virágocskától az ég legtávolabb csillagáig, a hideg kovakőtől az első emberarczig; ha megnézem önmagam s látván ; hogy mi vagyok, kérdem: honnan mindez ? Miért van mindez ? Oh akkor nem adhatsz más feleletet mint : Az Isten szeretet , ki engem s az egész világot semmiből teremté. Szeretet a világ alaptörvénye! Továbbá mi tartja fenn a világot? Hogyan van az, hogy tengernyi bűnöm daczára is még megvagyok , hogy a világ fennáll, daczára romlottságának , hogy fejünk felett a kék ég még most is oly nyájasan ragyog s az ezernyi csillagok még most is úgy tündökölnek pompájukban, mint egy kor a paradicsom felett? A szeretet , az örök szeretet az aranyláncz, melyen a mindenség csüng. S ha e láncz elszakad, akkor ti, én s az egész világ minden csillagjával és napjával, ezer darabra törve, hullunk alá az enyészet tátongó mélyébe. De legyetek nyugodtak, a láncz nem fog elszakadni: az Isten szeretet! Szeretet tartja fenn á
il
világot. Es mi kormány~zza
, azt?
Ujból
a szeretet , az örök-
307 bölcs szeretet. Mi az, a mi aranyfonálként húzódik át e világ zűrzavaráu , vonul át a földi lét minden bánatán s örömén, mi az egyéb, mint a szeretet, az áldásthozó és segitö , az intő és megszentelő , a vigasztaló és megbocsátó szeretet! Igen, az Isten szeretet , cselekedetének" alaptörvénye is a szeretet. Ezért örömmel és megnyugvással tekintek fel az égre, hol csillagirással van feljegyezve e szó : Az Isten szeretet! De az örök szeretet magának egy más trónt is állitott fel; nem oly tündöklöt , mint az ég, csak egy egyszerű fát; nem csillagirással, hanem vérrel van oda feljegyezve e szó: Az Isten szeretet! Szerétet a világ alap-. törvénye s e "törvény meg van Irva II. a keresztfán, mert Krisztus is szeretet. Benne legmélyebbre szállt és legmagasabbra emelkedett a szeretet. Leg m é 1Yebb res z állt. Ebb ő l tet sze t t meg Ist e n nek hozzánk való szerelme, hogy amaz ő egyetlen fiát elbocsátá Isten e világra. Hogy e szavakból mennyire kitűnik Isten szeretete, a világtalan is láthatja s a kőszivű is érezheti. Isten szeretetét sejthetjük ugyan már cselekedeteiből s világkormányzásából is; de azért még mindig betolakodhatik közénk és szeretete közé az élet nyomorúságának érzete, úgy hogy százszor is kell kérdeznünk: igaz-e, hogy az Isten szeretet? De ime e szeretet testet öltött Krisztusban , leszállott a földre egy fájdalommal terhelt életben s kinnal tele halálban. Azért ha valaki kételkednék Isten szeretetében: az nézzen csak Krisztusra s lássa az örök szeretetet, miként vándorol, gyógyit, segit, tanit és vigasztal az e földön a Megváltó személyében. Hadd lássa, miként önti el drága vérét, tniként szenved és tűr az a keresztfán és higyje, hogy az Isten szeretet , mert Krisztus is szeretet. Benne szállt legmélyebbre az isteni szeretet. És emelt fel minket legmagasabbra. Isten elbocsátá szeretetét e világra, hogy éljünk ő általa. Ebben vagyon a szeretet! nemhogy mi szerettük volna az Istent, hanem hogy őszeretett minket és elbocsátá az ő
308
o
fiát", h gy lenn EJ engesztel ő áldozata m i b n e in kért. Ime, mily n;agasra emelt fel minket az örök szeretet Krisztusban. Elet, ménnyei üd v, megbocsátás, ez az, mit az örök szeretet a keresztfáról ád mindenkinek , a ki azt el akarja fogadni. A bűn átkából a mennyei Atyának gyermekkörébe , a halálból az életbe, a pokolból az égbe emel minket, a Krisztusban megjelent szerétet. S vajjon vari-e dicsőbb és magasztosabb ajándék, mint örökélet szegény bűnösnek adva, mennyei békesség szeretet nélküli szivbe csepegtetve, végtelen kegyelem halálra érdemes embernek ajándékozva? Názárethi Jézus a zsidóknak ama királyok! E szót iratá fel Pilátus a keresztfa fejére. Mi keresztyének egy más feliratot is látunk ott, ez az, hogy az Isten szeretet. Oda van irva a Megváltó keresztjére: szeretet a világ alaptörvénye, s irva marad örökre, daczára minden bűn és sz~nvedésnek. íí
Ill. A szeretet törvényének be kell irva lennie a m i s s iv n k b e is, m e r t a keresztyénség is szel' e tet. Sze r e tet Ist eni r n t. Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből , teljes lelkedből és teljes elmédből. Szebb összekötő kapocs Isten és ember közt nem léte zik , mint a szeretet. Adni, nem adhatok neki semmit, áldozatom által nem lesz gazdagabb, szolgálatomrnal nem lesz dicsőségesebb, d~9séretemmel nem lesz boldogabb. De szer e t n i tudom Ot; ez a legjobb áldozat, mit neki hozhatok; szeretnem szabad őt, ez keresztyén és gyermekjogom az Atya iránt; s z e r e tn e m kell az Istent, ez hálámnak legszentebb kötelessége; s z e r e t n i akarom az Istent, ez szivemnek legnagyobb öröme és boldogsága. Mert ha nem az iránta való szeretet szivemnek legfőbb törvénye, tetteimnek forrása, ha csak hiszek benne - de nem szeretem , ha csak félek tőle - de nem szeretem , ha csak engedelmeskedem neki - de nem szeretem, - oh akkor még nem vagyok igazi keresztyén. A keresztyénség szeretet embertárs a ink iránt is. ü
á
309 "Szerelmesim, szeressük egymást: mert a szeretet Istentöl vagyon, valaki szereti attyafiát , Istentől sziiletett , és esméri az Istent". "Ha egymást szeretjiik , az Isten mi bennünk lalcozik, és az ő szeretete mi bennünk megteljesedett" . Halljátok, halljátok, K. A.! magától a tanitványtól - ki egykor a mester ölén pihent, - hogyakeresztyénség szeretet embertársaink iránt is. Mert a szeretet által leszünk Istenhez hasonlókká. Keresztyén akarsz lenni és Istennek gyermeke? Oh akkor mutasd is meg, hogy szereted-e felebarátaidat igazán, tiszta szivből , ősziutén, Ne mond , hogy hitedben van keresztyénséged; ha nem tudsz szeretni , akkor hited sem ér semmit; Isten lényegéről fogalmad nem lehet, mert az Isten szeretet s a ki nem szeréti attyafiát, az nem ismeri az Istent. Ne mond,· hogy bűnbánatodban és megtérésedben van keresztyénséged, hogy mennyit könyeztél bűneid felett ; hogya világróllemondtál , hogy újjászülettél , - ne mondd, mert ha nem tudsz szeretni , akkor még nem születtél újjá, mert: "Valaki szereti attyafiát, csak az született Ist e n t ő 1. Ne mond , hogy cselekedetedben van keresztyénséged, hogy soha embertársadnak nem ártóttál , hogy nem követtél el még senkin igazságtalanságot; ne mond , mert ha nem a szeretet minden tettednek főtörvénye, a szeretet , mely nem keresi csak az ő maga hasznát, akkor még nem vagy jó keresztyén. Ne mond, hogy az em berek nem érdemesek szeretetedre, mi vel csak gúnyt és megvetést aratsz lelked legtisztább érzéseiért; ne mond, hogy nem akarod szeretetedet érdernetlenekre pazarolni! Hogyan? Hát nem tudod, hogy az Isten szeretet, áldásthozó és megbocsátó szeretet a bűnösök iránt is? Avagy nem támasztja ő is fel az ő szeretetének .napját mind a gonoszokra, mind a jókra és ád esőt mind az igazaknak, mind a hamisaknak? Igen, K. A.! szeretetnek kellene uralkodnia tniképen a mennyben, úgy itt alant a földön is. De vajjon igy van a valóságban? Mi, kormányozza a világot? Milyen a mi keresztyénségünk? Ármány és csel uralkodik e földön, de nem a szeretet; önzés és haszonlesés szivünk legfőbb törvénye, de nem a szeretet. Betűimádás és szép szavak hangoztatása, önhittség és mások
310 szeretetnélküli megitélése a mi keresztyénségünk, de nem a szeretet. Az égben aranybetűkkel van megirva : Az Isten szeretet; a keresztfára vérbetűkkel van felirva: Krisztus a szeretet; de a földön, oh ott még sok hiányzik, mig a szeretet lesz legfőbb törvényként bevésve minden keresztyén országban, községben, házban és sziv ben ! Oh nézzétek, mily szép, mily dicső , mily boldogitó eszeretet, engedjétek őt közöttünk élni és uralkodni. Sze rel mes im, sz eres s ü k eg y m ás t! Ti szülők, gyermekek, testvérek, szomszédok! szeressétek egymást, m e r t asz ere tet Istentől v a g y o n s a ki szeret , az Istentől született. Hadd égjen akkor a mi szivünkben is lángbetfikkel e szó : Igen, igy már a keresztyénség is szeretet. Amen.
König Béla,
Gerok után.
izményi ev. segédpap.
Gyászbeszéd Kis Bella, Ntű Kiss Péter tóth-györki ev. lelkész 19 évet élt kedves, szeretett leánya felett.
Szomorú
halotti
gyülekezet!
Nem egyszer szoktunk szép halált emlegetni, nem egyszer szoktuk mondani , hogy egyik-másik embertársunk milyen szép halállal mult ki! De hát lehet-e a halál szép , a mikor műve oly irtózatos, mikor tudjuk róla, hogy nem irgalmaz sem csecsszopónak , sem ifjúnak, sem aggastyánnak, ha egyszer órája ütött ; mikor látjuk a véghetetlen kint és fájdalmat, melyet a legszentebb kötelékek megsemmisitése által azok szivében okozott", kik elhúnyt kedveseiket siratják. Lehet-e a halál szép ? Igen, szomorú halotti gyülekezet, vannak esetek, sokszor elhúnynak embertársaink oly módon, oly viszonyok és körülmények közt, hogy méltán mondjuk halálukat szépnek. Ime a példa előttünk! Egy ifjú .leány holt tetemei nyugosznak abban a leoporsóban. A koporsót virág borit ja , mert a ki benne nyugszik, sem más, mint egy elhervadt virág. Igen, hervadt virág! A viruló ha-
311 jadon, a kedves ifjú lány, a szerető testvér, a szülék kincse, reménysége, szemefénye: Kis Bella nincs többé! Ki ne érezné ki ne látná, hogy az ő halála a milyen gyászos, olyan szép halál! Erről fogunk most szélani s legyen e szólásunka gyászdal, melylyel a kedves leányt sirjába kisérjük. A mi gyászdalunk hadd zengjen koporsója felett, sirja felett: gyászos a halálod, szép a halálod, ifjú lány, m e rt 1
I. meghaltál az ifjúság aranykorában! Mert az ifjúság valóban aranykorát éli. Az élet súlyos terheit még n em hordozza, az életgondokat nem ismeri, zavartalanul és önfeledten élvezi a jelennek édes örömeit. A világ oly szép neki, mint a minőnek azt tiszta lelkében megalkotá. A bánat, ha éri is , olyan csak, mint a bárányfelhő, VéRZszel nem fenyeget, hirtelen támad, hirtelen eltűnik. Szeret önzetlenül, lángolón és aztán mindig és mindenek felett remél, és a képzelet oly boldognak és gyönyör(lnek festi a várvavárt jövőt. Milyen gyászos, ha most jő a halál, és az ifjúnak örömet, boldogságct , ifjúságot, mindent itt kell hagynia! Milyen szomorú , hogya szerétettel tele sziv megszűnik dobogni , mindent remélve mindent elveszif ! Es mégis milyen szép az ilyen halál ! Meghalni ifjan, aranyálmok közepett, akkor, mikor a sziv legboldogabb, a világ legszebb, az emberek legjobbak, a reménység boldog világában óh mennyivel sokkal szebb, mint meghalni reménytelenül, keserű lemondással, kétségbeesve. Ilyen gyászos és szép volt a halála az idvezültnek is. A mi végső gyász dalunk hadd zengj en koporsója felett, sirja felett: gyászos a ha'lálod, szép a halálod, ifjú lány, most meghaltál az ifjúság aranykor á ban, és mert II. meghaltál az életbelépés kü s z ö.b n ! Az életbe voltaké.p akkor lépünk először, mikor a .szülei házat elhagyva, önállóan kezdünk .munká'lódni azon a helyenés é
c
312 abban a hivatási körben , a melyet Isten számunkra kijelölt s melyre ifjúságunkban készültünk. E hely, e hivatási kör az élet munkamezeje , a melyen tehetségeinket , szorgalmunkat érvényesitjük és méginkább kifejthetjük, a hol legnemesebb szándékainkat megvalósithatjuk, czél-. jaink és feladatainkért küzdünk, harczolunk. E téren boldogitjuk családunkat, kedveseinket , teszünk hasznos szolgálatokat embertársainknak , vagyunk részesei a legszebb örömöknek. Milyen gyászos, ha az ifjú az életbelépés küszöbén hanyatlik sirjába, a pályát meg nem futva, a mi után epedett, el nem érve! Eljutni majdnem aczélhoz, készen állani az élet harcz ára , megszerezni mindazt, a mire az életben szükség lesz, s aztán a halál fuvallatára egyszerre csak összeesni , óh milyen elszomoritó ! Mint mikor a vihar fát dönt le, mely teljes virágjában volt, hogy soha többé ne gyümölcsözzék, mint mikor a vihar hajót roncsol össze, közel a révparthoz , közel akikötőhöz. És mégis milyen szép az ilyen halál! Meghalni küszöbén a nehéz életútnak , melyen annyi tövis terem, oly sok az emésztő gond és szenvedés, soknak oly kétségbeesett az élet harcza, mentve lenni mindettől, mi szép! Nem ismerni a nemtelen indulatokat és szenvedélyeket , melyek e harczot sokszor oly végzetessé teszik, a nagyobb csapásoktól és keserűbb csalódásoktóI érintetlen szivvel menni a halálba, rui szép! Ilyen gyászos és szép volt a halála az üdvözültnek is! A mi végső gyászdalunk hadd zengjen koporsója felett, sirja felett: gyászos a halálod, szép a halálod ifjú lány, mert meghaltál az ifjúság aranykor á ban, a z éle t bel é p é s k ü s z b é n , és mert ö
Ill. maghaltál szived jóságában! A bánatos szivű édes apa eszavakkal tudatta velem a gyászhirt: "Meghalt a !pi kedves Bella lányunk, a ki mindig olyan jó volt". Am hadd nevezzék a szülét szeretőnek , a barátot hűnek , az ellenséget nagylelkünek, a gazdagot j6tévőnek, a ka-
313 tanát szebb Pedig tük, retet
vitéznek, a fejedelmet bölcsnek: egy ifjú leány legjellemvonása az, ha azt mondják felőle, hogy jó. azt mondjuk az édes szülékkel mi is, a kik ismerhogy az ő kedves leányuk egész lénye jóság, szeés szelidség vala. Csak a jó sziv tud oly mélyen érezni, mint ő érezett, a minek többször kifejezést adott halálos betegségében is. Mikor már egészen elsorvadott , magára tekintve, véghetetlen fájdalommal, de mégis szelid meghyugvással igy szólt : "Nézzétek, mi voltam és mivé lettem!" Azután még egyszer kivánta hallani kedvencz dalát, melynek tartalma egészen az ő szomorú sorsára illett. Hallotta is és elsiratta benne aranyos ifjúságát és zokogtak a szülék és a kis testvérkék. Oh mi gyászos az ilyen halál! mennyi örömnek és boldogságnak kútfeje leendett egy tiszta sziv , meanyire boldogithatott volna másokat is, ha idő előtt el nem porlad! Nincsen-e megirva : "boldogok, a kiknek szivök tiszta". És mégis mi szép az ilyen halál! Meghalni a szivnek jóságában, szeretve és szerettetve, sirva és siratva, mennyivel sokkal szebb, mint meghalni 'bűnös lelkiismerettel, kinos emlékekkel, mindenkitől elhagyatva. Ilyen gyászos és szép volt a halála az idvezültnek is! A mi végső gyászdalunk hadd zengjen koporsója felett, sirja felett: gyá s z o s a hal álo d , sz é p a hal á lod ifj ú 1á n y, m e r t meg hal tál a ~ ifj ú s ága ran y k or á ban, a ~ éle t be lép é s k ü s z b é n é s s ziv e d jós ág ban. "Es a halandó embernek napjai hasonlatosak a fííhöz és mint a mezőnek virága, úgy virágzik. Es mikor a szél által mégyen rajta, nem lészen többé és nem ismeri többé azt az ő helye". A halál mennél szebb, annál közelebb a vigasztalás. De én nem vigasztallak gyászos szülék, csak egyre emlékeztetlek. Isten a ti kedves leányotokban egy kincset bizott volt reátok, azzal a feltétellel, hogyha majd viszszakéri , visszaadj átok neki. Most eljött a számadás órája, az Ur visszaköveteli reátok bizott kincsét, melynek ti 19 éven át hűséges őrizői valátok. Adjátok hát vissza kedves leányotokat Istennek, ha zokogva is, de azzal a megö
á
c*
314 nyugtató tudattal , hogy hűségesen gondját viseltétek.' És rebegjétek az utolsó Istenhozzádot hittel tele lélekkel: "megnémulok , és meg nem nyitom az én számat, mert te 'cselekedted azt". Amen. Endreffy János, ~~~._---
-'
-~~~,-._-
domonyi ev. pap. -'
--.
--~.
Észrevételek a ref mél t. Con ven t ált al birálat vége tt letekhez kiadott kölcsönös tűzkár ellen alapszabályai felett.
egyhá zkerübizto intézet
1. §. Mindenekelőtt már elvben elvetendőnek véli biráló a kölcsönös biztositás eszméjét, mert a magyar köznépnél általában nem áll oly erős lábon a lelkiismeretesség, miszerint kizárható volna azon aggály, hogy a gyarló lábon vagy épen összeomláshoz közelálló egyházi épületek újból, sőt fényesebben megépítését szándékos tűztá~asztással ne vágynék eszközöini az emberi gyarlóság a közjó megrontására. 2. §. A tiszáninneni ref egyházkerület épen a közelebb letelt biztositási tiz éves cyclus után a következő 10 évre szerződött már a Fonciere pesti intézettel. De eltekintve az eddig mondottaktól, 3. §. kifogásolható a tervezett bizto dij 1/'1. % magasságáért! Ugyanis mig a szegény egyházak nád- és zsuptetölékei olcsón biztosithatóknak mutatkoznak, addig a vagyonosabb , voltaképen csak népesebb, de szintén csekély vagy semmi alappal, tőkepénzekkel nem rendelkező egyházközségek tetemesen nagyobb mérvű épületeik kevésbé gyulékony zsindely-,. eserép-, czink- és palabetőzetéért 1/'1.% dijakkal túl fognának terheltetni. 4. §. A késedelmi kamatok követelése is túlzott akkor, midőn a földhitelintézet az egyházi, sőt általában a jótékonyezélű tőkék után sem ád többet 5,%-nál. 7. §. A nem magunknál biztositók tűzkáraik pótlására nem 'fogván kapni segélyt' a közalapból: egygyel több oka lesz és ürügye népünknek, zúgolódva, sőt kényszerrel fizetni a közalapadót, melylyel nemcsak hogy meg nem barátkozott a lefolyt három év alatt, sőt annak további folytatásával magát megcsaltnak, rászedettnek hiszi. 15. §. A biztositási összegen felüli kárért jelzett felelőssége , J
315 az elöljáróknak föltétlenül elítélendő a szegénység szempontjából. Mert a legtöbb, semmi alappal sem rendelkező egyház terhére kőnnyű megrendelni a teljes értékű biztositást; de a fedezet a különben is már majdnem az elviselhetlenségig terhelt prot. buzgóság erszényére nem nehézkedhetik. Annálfogva az ezen érdem• hangoztatott felelősség azt eredményezné, hogy az egyházben tanács tagjait csupán vállalkozni nem akarás ért sujtó büntetéssel lennénk, ha lehetnénk képesek előállitni. Pedig máris ott állunk, hogy a nép szine-java az egyházügyeknek nem a község inye szerinti, de kötelességhűn elintézéseért bántalmaztatás - szemben és hátmögött rágalmaztatás okáért - a presbiteriumba lépéstől fázik, sőt el is oldalog, nevetve mint észszerűtlent , a büntető paragraphust, Megjegyzendő végül, miszerint csak illusió a kölcsönös biztositás eszméjéből folyó tervezetnek előnye. Mert a számok kérlelhetlenül beszélnek, sőt le is győznek bennünket: 20 évi befizetése a tiszánninneni kerületnek a biztositó intézethez 109,136.34 20 évi kiadás a) tlí.zkár.~k ~s költségekre: 121,229.52} "" " b) 20% díj VIssza: 20,470.20 145,092.38 "" " c) 5% illeték: 3,392.66 Tehát az intézet vesztesége 35,956.04 mint ez a főtiszt. püspöki hivatalnál föltalálható részletes kimutatásból mindenki megtudhatja. Kelt Sályban, 1886. augusztus 14. Édes Ábrahám, e. m. t. biró. Eszrevételek
a magyar
o r s z. ref.
lelkészi szabály
és tanári tervére.
nyugdijintézet
Csupán csak a tűzelleni kölcsönös biztositás tartaléktőkéjére támaszkodás mutatkozik számitásba sem vehető alapul a fentebb jelzettek után, mig az egyházak osztályozása szerinti adókulcs következőképen lenne módositható: 4-ik osztályú lelkész és tanár fizetni valója. 4 frt, '8 3-ik 16 2-ik 32 1-ső Édes Ábrahám.
316 Észrevételek
a magyar
országos .r e f; lelkészi és tanári gyámintéz et alapszabályaira:
özv. árva-
7. §. Az új lelkész azonnal vagy legfölebb l/l. év alatt helyét elfoglalni köteles. Kérdésbe tehető: "az özvegy kiszoritásával-e?" Mert ezen eljárás nemcsak túlszigorú , de embertelen is lenne; mig másrészről a kiköltözködő talán népes családdal biró, a legkellemetlenebb szorongásnak, legtöbbször az özvegy családjával naponként surlódásnak lenne kitéve a helytöltő miatt. 8. §. Az özvegyet illető osztalék annak halálával miért ne adatnék ki a bármily számú árváknak? Hiszen a kiskorúaknak még több szükségök van a segélyre, ha az anya saját illetményéből is nem gyámoJittatnak, mint teljes árvaság előtt! Mig ellenben az anya, férjhez menetele esetére, méltón van indokolva az, hogy egy gyermek csak 25 frt osztalékot kapjon, miután a mostoha apában új kenyérkeresője akadt a családnak. Édes Ábmhám.
K ülö n fél é k. Kérdések. 262. A "születési anyakönyvi kivonat" -féle táblázaton ott van a "netaláni elhalálozás ideje" cziműrovat is; kérdés,a szület. anyakönyvi kivonat kiszolgáltatása mellett szabad-é ezen halálozási rovatot is csupán az 50 krnyi bélyeg felragasztásávalelőforduló esetekben - kitölteni; vagy pedig ragaszkodni kell ahhoz, hogy ahány anyakönyvi adat, annyi 50 kros bélyeg?? Riecsánszky Endre, ev. s.-lelkész. 263. Ki tud arról bizonyosat, hogy adó alá tartozik-e a pap azon jövedelme is, mely a stólákból származik?! S ha nem, mely törvény alapján nem képezi az ilyen jövedelem adó tárgyát?! Tk.
Szel'kesztöi mendanivalék, Azon t. előfizetőinknek , a kiknek előfizetése ez évnegyeddel lejár t úgyszinte azoknak, a kik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, szives figyelmükbe ajánljuk a mellékelt utalványlapot. A protestáns népirodalom mérhetlen fontosságú ügye miatt - a mult számunkban félbeszakított czikkek folytatása - jövőre következik. Irodalmi rovatot jövő számunk hozand. Egy előfizetőnknek. Megkaptuk. Köszönjük.
"Csalánlevelek". Elbeszélések, képek, rajzok és apróságok az életből. Irta Kálmán Dezső. Ára 1 frt. Kapható a szerzőnél. (A csinos kiállitású kötet méltán figyelmet ébreszt a szerző tehetsége iránt. Kálmán Dezső ez apró rajzok után itélve, hamar észreveszi az emberi gyarlóságokat ; találó ötletei, csipős megjegyzései nem hiányoznak s tolla eléggé élénk arra, hogy követni tudja az iró szellemének csapongásait. A kötetben foglalt darabok, úgy látszik, nem első kisérletei s már régibb gyakorlata van a toll forgatásában. Eleven előadása, s az a tapintat, melylyel mellösni tudja a feleslegest, erre mutatnak. --"Nemzet".) (Kálmán Dezső ,Csalánlevelek" ezimű kötete dícséretés kivételt képez a provinczián megjelentetni szokott könyvek között. A szerző neve egyébiránt tágas körben ismeretes a ,Prot. Pap" czimű folyóiratból. Ismeretes továbbá "R had a ma n tus" is, kinek a "Tolnamegyei Közlöny" tárczájában megjelent sikerült humoros közleményeivel gyakran találkoztunk. - Most előttünk fekvő kötete tizenegy darab különféle dolgozatát foglalja magában, s mindegyike meggyőz arról, hogy igazi iróval van dolgunk, a ki éles megfigyelő tehetsége, folyékony irálya, tiszta világ-nézlete s főleg jóízű humora által képes olvasót lekötni, s maga iránt rokonszenvet ébreszteni. - ,Szekzárd Vidéke".)
NYOMTATVÁNYOh egyház:i 1) 2) 3) 4) 5) 6) 7) ~) 9) 10)
ügyek
kez:elésére. 2 frt 80 :Itt. 2» 80 » 2" 80 " 1" 30 " ,,90 " " .90 " " 90·" " .90 " " 80 " j, 80 "
Keresztelési anyakönyv 50 iv 1 frt 60 kr.; 100 iv Házasultak anyakönyve 50 » 1 » 60» 100» Halotti anyakönyv 50 " 1 " 60" 100» Családi értesitő 50 " - " 75" 100» Keresztelési kivonat 50 darab 55 kr., 100 db Esketési " 50» 55» 100» Halotti " 50" 55" 100" Kimutatás (árvaügyben) 50" 55" 100" Elbocsátó-levél 50" 50 " 100 '0 Eljegyzési lap 50" 50» 100» (Csomagolás és postadíj nélkül.)
Jelzett nyomtatványok a "Protestans Pap" czimű szakközlöny szerkesztősége utasitásai nyomán - jó minőségű erős papiroson - készitvék , s a fennjelzett árakon kaphatók: Tóth László nyomdatulajdonos. nál Kecskeméten. Adókönyv mintát nem czélszerű készletben tartani, mert a hány gyülekezet, annyiféle adónem , kivált a terményekben. Az itt jelzett nyomtatványokat minden tekintetben czélnak megfelelőknek tartjuk s jó lélekkel ajánljuk . .» A "Pr. P. 8z6'I'keszt8s6ge. ú
