GROTIUS Borhi László A nagyhatalmak kelet-közép-európai politikája 1918 után (Kutatási összefoglaló)
Bevezetés Az európai nagyhatalmak –Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Olaszország – 1918 utáni közép-kelet-európai politikájára irányuló kutatási projekt (OM NKFP) célja az vol t ,hogyf e l mé r j ük,t é r s é g ünkmi l y e npol i t i ká r as z á mí t ha taj övőbe na zEur ópa iUni ó na gy ha t a l ma i na kr é s z é r ől a múl tt a pa s z t a l a t a ia l a pj á n.Me l y e k a ne ve z e t t or s z á g ok kül pol i t i ká j á na ka z oka ze l e me i ,a me l y e kda c ol vaa zi dőve laj övőbe ni sme g ha t ározzák majd térségbeli politikájukat? Egyáltalán lehetnek-eamúl t ba nol y a nt á mpont ok,a me l y e kaj övő külpolitikájára nézve útmutatást adnak, vagyis létezik-ekor s z a koka tá t í ve l őf ol y t onos s á ga nagyhatalmi politikában? Arra a kérdésre is választ kerestünk,hogymi ké nthe l y e z he t őe la régió az említett országok általános külpolitikai értékrendjében. Nem utolsó sorban el akartuk helyezni Magyarországot a többi közép kelet európai ország között a fontosság szempontjából, és választ kerestünk arra, hogy a korábbi prioritások továbbra is érvényben maradnak-e? Milyen megfontolások alapján támogatták a nagyhatalmak egy-egy kis ország nemzetközi törekvéseit egy másik kis ország rovására? Vajon a rokonszenv szempontjai játszanak-e szerepet, mintahogyan ma is sokan hi s z i k,va gyave z e t ő or s z á g ok ha t a l mi szempontjai, esetleg e két elem valamilyen ötvözete? Projektünk másik fontos célja az volt, hogye l s őa l ka l omma lama gy a rt ör t é ne t í r á s ba nana gy ha t a l ma ks z e mpont j á ból ,ahus z a di k s z á z a dot á t í ve l őe n dol g oz z uk f e lt é r s é g ünk nemzetközi kapcsolatainak történetét. E t a nul má ny okki i ndul ópont j a ,hogyak i sá l l a moks or s á te l s ős or ba nne ms a j á tkül pol i t i ká j uk döntötte el, hanem a nagyhatalmak irántuk folytatott politikája. A nemzeti külpolitikák alkalmazkodóképessége, vagy annak hiánya csak átmenetileg befolyásolhatta a kis országok sorsát. Sz á motke l lve t nia z z a l ,hogyat ör t é ne l e ms or á nva nna ki s mé t l ődőmi nt á k,a me l y e ka ze gy e s történelmi eseményeket összekötik, de minden egyes történelmi esemény egyben egyedi és megismételhetet l e n.Vona t koz i ke z a kül pol i t i ka t ör t é ne t é r ei s .Bá ra zá l l a mok kü l s ő mozgásterét bizonyos állandók befolyásolják, mint például a földrajzi elhelyezkedés, a vé dhe t ő, va gy s e be z he t ő ha t á r ok, a na gy ha t a l mi kör ny e z e t ,( a me l ya ká r mé ga közgondolkodáson is raj t aha gy ha t j aany omá t )e z e kat é ny e z őkne me ng e di kme g ,hogy t ör vé ny s z e r ű s é g e ke tá l l a pí t s unkme gé sa z ts e m,hogyki e l é g í t őma gy a r á z a t ota dj a na ka z egyes történelmi helyzetekre. Németország külpolitikájának története például aligha redukálható egyetlen oly a ns z e mpont r a ,mi ntpé l dá ulaf öl dr a j z ie l he l y e z ke dé s bőls z á r ma z ó bi z t ons á g id e f i c i t r ea dot tvá l a s z oks or oz a t á r a .Va gy i samúl tne mt e ki nt he t őol y a nl e me z n e k, amelyet a jelennek csak le kell játszania. Hitler Németországának külpolitikáját nem magyarázza meg a biztonságért való aggódás szempontja, és szinte semmi köze sincs a császárkorszak sokkal hagyományos imperializmusához. A nemzeti szocialista korszak német külpolitikájának a rasszista ideológia németországi térhódítása magyarázza meg, vagyis egy oly a nt é ny e z ő,a me l yc s a k ritkán határozza meg egy állam viselkedését a nemzetközi színtéren. Ugyanakkor az NSZK második világháború utáni külpolitikáját sem lehet megérteni anélkül, hogy figyelembe vennénk a hitleri hagyaték terhét a német gondolkodásra. Biztonság és a hatalmi terjeszkedés e gy é bké ntugy a na nna ka zé r mé ne kaké tol da l a :a miaha t a l má tnöve l őor s z á gs z e mpont j á ból c s a kvé de l mii nt é z ke dé s ,ave l es z e mbe ná l l óh a t a l om né z őpont j á bóla za g r e s s z i ór ava l ó e l őké s z ül e t ,a me l ye l l e ni nt é z ke dé sme g t é t e l é tteszi szükségessé. Tekintve, hogy az államok
1
GROTIUS vi s e l ke dé s é ts z á mt a l a ne l őr ene ml á t h a t ót é ny e z ős z a bá l y oz z a ,at ör t é né s z e ks z i nt emi ndi g t é ve dne k,a mi kora ze l j öve ndőtpr óbá l j á kme g j ós ol ni .Te há tamúl te l e mz é s ec s a khá t t e r e t szolgálhat a jelen alaposabb megértéséhez és értelmezéséhez, és csak támpontot adhat a j övőr ené z ve . Európa nagyhatalmainak harca a kontinentális hegemóniáért önrombolónak bizonyult és f e l őr ül t ea zé r i nt e t t e ke r e j é t ,vé g s ős or ont e há tvi l á g ha t a l mis t á t us á t .Ol y a nf ol y a ma t o ka t indított el, melyek eredményeként elvesztették azt a képességüket, hogy a világ ügyeit a ke dvüks z e r i nta l a kí t s á k.Sőt ,aha r ma di kba l ká nihá bor út a nús á gas z e r i nt ,Eur ópas a j á t vá l s á ga i ts e m ké pe sönma gar e nde z ni .Eze l s ős or ba nar e l a t í vg a z da s á g ié ska t ona ipot e nc i ál drasztikus csökkenésének tudható be. Az utolsó félig-meddig európai hatalom, a Szovjetunió is saját külpolitikájának áldozata lett, összeomlása világhatalmi törekvések szolgálatába á l l í t ot te s z me ié sg a z da s á g it üz e l őa ny a g gy or se l é ge t é s é ne k kös z önhe t ő.Aze l s ős or b a n Németország és Franciaország ambíciói által szított hatalmi harc a kontinentális egyeduralom me g s z e r z é s é r tt öbb,e l őr ene ml á t ha t óköve t ke z mé nny e lj á r t .Eur ópaügy e i ne ki nt é z é s ee gy félig Európán kívüli diktatúra, a Szovjetunió, illetve egy korábbi gyarmat, a második világháború által mérhetetlen gazdasági és katonai és gazdasági túlsúlyra szert tett hatalom, a zEgy e s ül tÁl l a mokke z é beke r ül t .Mi ndke t t őtané me ta g r e s s z i óhí vt abeEur ópá ba .Bá r ös s z e oml á s á tköve t őe na zor os zbi r od a l om mé gmi ndig a világ második legnagyobb katonai ha t a l ma ,a ze ur ópa ipol i t i ká ból( l e g a l á bbi si dől e ge s e n)ki s z or ul t .AzEgy e s ül tÁl l a mok s z e r e pene ms z űntme g ,é se nne kj övőj ee gy r ej obba nme g os z t j aakont i ne ns t .Egyf r a nc i a , Paul Cambon már 1901-be ne l őr el á t t aa za me r i ka iha t a l om f e l e me l ke dé s é t :„ Öt ve né vmú l va az Egyesült Államok uralja majd a világot és Európa ügyeibe való beavatkozásuk története l e s zma j daj övős z á z a dpol i t i ká j a ” .( Ada mt hwa i t e )A múl ts z á z a dküz d e l me ine mc s a ka politikai és gazdasági hatalomról szóltak. Európa hatalmas tömegeket mozgósító ideológiák küz de l mé ne kas z í nt e r ei svol t .Aze l s ővi l á ghá bor ú,ma j daha r mi nc a sé ve kga z da s á g i válsága sokak szemében diszkreditálta a liberális elveken nyugvó demokrácia intézményét. Úgy ,t űnt ,hogy Eur ópa j övőj e ké tt ot á l i se s z me ,a kommuni z mus é s a ná c i z mus küz de l mé be ndőlma j de l ,a me l y e kl á t s z ól a ga l t e r na t í vá thi r de t t e kakor á bbir e ndkul t ur á l i s de ka de nc i á j aé sga z da s á gic s ődj ehe l y e t t . Európa önromboló küzdelmeit paradox módon Ausztria-Magyarország indította el abból a célból, hogy nagyobb biztonságra tegyen szert a Szerb kihívás megszüntetésével, és ezzel megszilárdítsa bel- és külpolitikai helyzetét. Ehelyett a végeredmény a Monarchia felbomlása lett. A Monarchia, illetve a cári birodalom felbomlása miattke l e t ke z e t tha t a l miűr be nl é t r e j ö t t utódállamok látták a legnagyobb kárát az európai hatalmi harcnak. Ausztria-Magyország f e l boml á s a a gy őz t e s e k pi l l a na t ny ié r de ke i ts z ol g á l t a ,á m ha ma r os a n ki de r ül t ,hogy a s t a bi l i t á s á te l ve s z t ő,ki c s i ny e skonf l i k t us oká ltal kísértett, gazdaságilag elaprózódott térség kül s őe s z köz ökke lne ms t a bi l i z á l ha t ó.Aze gy má s s a le l l e ns é g e s ,va gyi ng a t a gt a l a j oná l l ó s z öve t s é g be ná l l óut ódá l l a mokne ms oká i gé l ve z he t t é kne mz e t if ügg e t l e ns é g üke t .El őbba keleti életteret (és nem a versailles-ir e nds z e rr e ví z i ój á t )köve t e l ő,f a j ihá bor útvi s e l ő Né me t or s z á gá l doz a t a il e t t e k,ma j dhos s z úi dőr eapr ol e t á rvi l á g f or r a da l om z á s z l a j aa l a t t t e r j e s z ke dőSz ovj e t uni óbi r oda l om kl i e nsá l l a ma i ké nts z ol g á l t a k.1918 és 1990 között KeletKözép-Európa áll a ma ic s a kr övi di de ivol t a kme s t e r e is a j á ts or s ukna k.„ Kol dusá l l a mo k” voltak, amelyek biztonságuk és gazdasági fennmaradásuk érdekében mindig valamelyik nagyhatalom támogatására szorultak. Kicsinyes torzsalkodásaik miatt huzamos ideig egyik rokonszenvét s e mt udt á ke l ny e r ni .Ana gy ha t a l ma kr e g i oná l i spol i t i ká j á ta z onba na l a pve t őe n ne m ar okons z e nvha t á r oz t ame g ,bá re zat é ny e z ős e m vol tt e l j e s e ne l ha ny a g ol ha t ó,ha ne m saját biztonságpolitikai érdekeik, amelyeket a régió önrendelkezésének szempontja elé hely e z t e k.Vé g s ős or onaNy uga tahus z a di ks z á z a df ol y a má nké ta l ka l omma li súgyí t é l t e me g ,hogybi z t ons á g á ta ze l é g í t ikial e g j obba n,hal e mondake l e te ur ópa it é r s é g r őla z aktuálisan legagresszívabb hatalom javára. Az 1930-as években a megbékítés politikája 2
GROTIUS keretein belül Németország, majd 1945-be n,avi l á g é gé s tköve t őe n,ha t a l mii mpot e nc i á ba s ül l y e dveaSz ovj e t uni ój a vá r amondot tl ea zEl bá t ólke l e t r ef e kvőt e r ül e t e kr ől .Az1989– 1990-be nl e z a j l ot tr e nds z e r vá l t á s tköve t ő kor s z a k na gy e r e dmé ny e ,hogy Ke l e t -KözépEurópa többé már nem leírható térség, hanem a kontinentális biztonság és stabilitásnak a nagyhatalmak által garantált része. Az e l s ő vi l á g há bor út köve t őe n a ke l e t -közép-európai térséget a nagyhatalmak biztonságpolitikai szempontjai alapján rendezték újra, és emiatt a nemzeti önrendelkezés elve c s a kr é s z be nva l ós ul ha t ot tme g .Bá rs z á mí t a nil e h e t e t tal e gy őz öt t e kr e va ns i z mus á r a ,r e mé l ni l e he t e t t ,hogyagy őz t e s e ks z á má r ake dve z őt e r ül e t ir e nde z é sl e he t ővét e s z ima j da ze l őbb i e k feltartóztatását. Ezt köve t őe n mi nd a f r a nc i á k,mi nd a br i t e k ar é g i ós t a bi l i z á l á s á r a törekedtek, de egymás nagyhatalmi törekvéseinek a rovására. Ráadásul azt várták, hogy a térség stabilizálását a régió államai maguk végzik el, nagyhatalmi garancia nélkül. Igyekeztek olyan térségbe l ior s z á g r at á ma s z kodni ,a me l y e kké pe s ne kl á t s z ot tave z e t ős z e r e pbe t öl t é s é r e , de ilyet nem találtak. Anglia például már a húszas évek közepére kiábrándult Csehszlovákiából, mivel nem volt képes a kiegyensúlyozó szerepre vonatkozó elvárásnak megfelelni. Egymással szemben Párizs, London és Róma is a hatalmi egyensúly politikáját folytatta. Vagyis egyetlen hatalom sem tehetett szert hatalmi túlsúlyra és ennek érdekében mindegyik klienseket keresett, a kezdetben talán a legnagyobb sikerrel Franciaország. Ezzel párhuzamosan a kelet közép európai államok is igyekeztek lavírozó politikát folytatni. A f r a nc i akl i e n s ne kmi nős ül őCs e hs z l ová ki aahús z a sé ve kköz e pé nne m köt öt tol y a nvé de l mi s z e r z ődé s tPá r i z z s a l ,a me l yNé me t or s z á ge l l e ni r á ny ul tvol na . Amikor a harmincas években a német túlsúly elviselhetetlenné vált, életbe lépett a vonatszerelvény effektus, és a térség országai Németország mellett kötelezték el magukat. Csak a kiszolgálás mértékében mutatkoztak különbségek. Olaszország nem volt képes ellensúlyozni a német hatalmat, és minden korábbi fenntartása ellenére német segédlettel i gy e ke z e t tme g va l ós í t a nikül pol i t i ka it ör e kvé s e i t .A há bor útköve t őe nl e e gy s z e r űs ödöt ta hatalmi képlet. Nyugat-Európa hatalmai nem tudtak, és nem is akartak beleszólni KeletKözép-Európa sorsába. Nagy-Britannia kifejezetten megtagadta támogatását az Egyesült Államoktól, amikor korlátozni kellett volna a szovjetek regionális törekvéseit. NyugatEurópa elfogadta a térség politikai státusát, és csak a Szovjetunió, illetve a kommunista r e nds z e r e kme r e vs é g es z a bot tg á t a taka pc s ol a t okgy or s a bbnor ma l i z á l á s á na k.Vé g s ős or o na Sz ovj e t uni ós t a bi l i z á l t a a köz t eé s Né me t or s z á g köz öt te l t e r ül őt é r s é ge t ,a mia ké t világháború között nem sikerült. Bár De Gaulle Franciaországa meghirdette az Európa az európaiaké programot, ami az Egyesült Államok távozása mellett a szovjet szerep valamilyenfajta korlátozását vonta volna maga után Kelet-Európában, Franciaország sokkal na gy obbl e l ke s e dé s s e lűz t ea ze l őbbi ,mi nta zu t óbbic é l t .Sz á má r augy a ni saMos z kvával kiépített különleges viszony beleszólást engedett a világpolitikába. Németország a keleti s z e r z ődé s e k me g köt é s é ve le l i s me r t ea ze ur ópa is t a t usquót .Azot té r vé ny e s ül ős z ovj e t e l l e nőr z é ss z i nt ekí vá na t osvol t ,c s a kal a kos s á gs a ny a r ús or s á nke l l e t tvolna változtatni valamelyest. A szovjet rendszer összeomlása, amely a Nyugat szempontjából számos kockázati elemmel járt, helyreállította kelet európai országok szuverenitását, de a versailles-i rendszer végleg összeomlott. Ezúttal azonban nem következett bee l l e ns é g e sha t a l mir i va l i z á l á sa zös s z e dől t r e nds z e rr o mj a i n,s őt ,Ke l e tEur ópa bi z t ons á g á té sg a z da s á g is t a bi l i t á s á ta ze ur óp a i nagyhatalmak garantálják. Továbbra is érvényben maradt a stabilitás elve kül- és belpolitikai szempontból egyaránt. Nyugat Európa és az Egyesült Államok is elvárta a nyugati integrációs szervezetekhez csatlakozni vágyóktól, hogy meghonosítsák az ottani demokratikus i nt é z mé ny e k e t . Az 1945 ut á ni f e j l ődé s na gy e r e dmé ny e , hogy a de mokr a t i k us
3
GROTIUS be r e nde z ke dé s űor s z á g okne mf ol y t a t na kháborút egymás ellen. Kelet Közép Európa nemzeti külpolitikái nem tehetik kockára a béke és stabilitás állapotát. 1. A párizsi békerendszer Ré g ót at a r t j ama gá tké tt é vhi t .Aze gy i k,hogyFr a nc i a or s z á ge gy ma g af e l e l ősat r i a noni békéért, a másik, hogy Magyarország Clemenceau személyes ellenszenvének volt az áldozata. Történeti kutatásokból azonban évtizedek óta tudni, hogy bár a szimpátia kérdése nem volt teljesen irreleváns az új békerend megalkotói számára, egyéb szempontok bi z ony ul t a kdönt őne k.Má s r é s z tebé k e r e nde z é sne m Fr a nc i a or s z á gművevol t ,ha ne m Na gy Britanniáé és Franciaországé közösen. A két másik hatalom, amelyik részt vett a magyar ha t á r oka tk i j e l öl őbi z ot t s á g okmunká j á ba n,Ol a s z or s z á gé sa zEgy e s ül tÁl l a mokj ós z e r i ve l csak statisztált. De a bé ke r e nds z e rl é t r e j öt t é be nvé l e t l e ns z e r űe l e me ki sf ont oss z e r e pe t kaptak. Kecskés Gusztáv rámutatott tanulmányában, hogy a francia külpolitikai hagyományosan abból a szempontból ítélte meg Kelet Európát, hogy hol állt a francia- német rivalizálásban. (Kecskés) Az 1860-aski e gy e z é s tköve t őé ve kbe naf r a nc i akül pol i t i kaúgy t a r t ot t a ,ho gyaMona r c hi af ont ose l e mea ze ur ópa ie gy e ns úl y na k,j övőj é taf r a nc i abi z t ons á g pr i z má j á nk e r e s z t üls z e ml é l t é k.Aze l s ővi l á g há bor úki t ör é s e korgy öke r e s e nme g vá l t oz ot ta már akkori st e ki nt é l y ve s z t e t tMo n a r c hi ame g í t é l é s e :ne mt öl t öt t ebef unkc i ój á t ,s őt , Né me t or s z á ge l őőr s e ké ntf unkc i oná l t .Deaf r a nc i akor má nyc s a k1917–1918-ban fogadta el aMona r c h i af e l boml a s z t á s á na k pr og r a mj á t .Ez z e le gy i dőbe n af r a nc i apol i t i ka ie gy r e nagyobb figyelmet szentelt a lengyel kérdésnek, 1917 márciusában önálló lengyel hadsereg felállítása mellett döntött és elismerte a Lengyel Nemzeti Bizottságot. Egy helyreállított Lengyelország ugyanis az orosz szövetséges 1917-e s ki e s é s e mi a t tf e l é r t é ke l ődött Németország keleti ellensúlyaként. A versailles-i tárgyalások során a franciák számára a r a j na iké r dé sut á nf ont os s á g ba nLe ngy e l or s z á gme ge r ős í t é s eköve t ke z e t t .A l e ngy e lpé l da f e l e r ős í t he t t e a Mona r c hi a s z l á v né pe i ne k f ügg e t l e ns é g i t ör e kvé s e i t , a me l y e k megszilárdíthatták a Németországgal szembeni keleti védelmet. Oroszország elvesztése me ge r ős í t e t t eCl e me nc e a uté sPi c honta bba n,hogyvé g r e ha j t s á kaMona r c hi af e l os z t á s á t .A g e r má ne xpa nz i óe l l e nivé dőöve tme g f e l e l őe ne gé s z í t he t t ekiaz új államok létrehozása Ke l e t e n. Dönt ő mome nt umna k s z á mí t ot t a Mona r c hi a f e l boml a s z t á s á ba n, hogy megszakadtak a Monarchiával folytatott titkos béketárgyalások, Oroszország felmondta a francia–or o s zs z öve t s é g e t ,Né me t or s z á gé saMona r c hi as z or osg a z da s á gie gy üt t működé s t e l ői r á ny z ós z e r z ődé s tí r ta l á ,é sme g v a l ós ul nil á t s z ot tané me tMi t t e l e ur opa -terv. (Kecskés). Biztonságpolitikai megfontolások alapján nem csak a Monarchia felbomlasztása jöhetett szóba. A francia vezérkar egy 1917-es irata szerint értelmetlen lett volna Németország me ggy e ng í t é s e ,mi ve lke l l őe l l e ns úl y tké pe z he t e t tAng l i á va ls z e mbe n,ugy a na kkore gy Le ngy e l or s z á g be ke be l e z é s eá l t a lme g e r ős í t e t tAus z t r i as e g í t he t e t tvol na Né me t or s z á g ellensúlyozásában. A francia politikát anglofóbia hatotta át: egyes elképzelések szerint Európát három pillérre, Franciaországra, Németországra és Ausztriára kellett volna felépíteni. Né me t or s z á g otme gke l l e t tvol nakí mé l ni eabé ke s z e r z ődé s ne k,e l l e nke z őe s e t be nat e ng e r uraként Franciaország gazdasága és gyarmatai kiszolgáltatott helyzetbe kerülhettek Angliával szemben. Ám a tárgyalásos béke Németországgal megbukott azon, hogy az utóbbi nem akarta visszaadni Elzász-Lotaringiát. (Adamthwaite) Kezdetben Nagy-Britannia esetében sem volt háborús cél a Monarchia megszüntetése. El l e nke z ől e g, még 1918. január 4-én a háborús kabinet kijelentette, hogy a háború után Ausztria-Ma gy a r or s z á g na kol y a nhe l y z e t beke l lke r ül ni e ,hogydé lke l e tEur ópá r ae r őt e l j e s befolyást gyakorolhasson. Nagy-Britannia csak akkor döntött a Monarchia feloszlatása mellett, amikor a különbéke tárgyalások zátonyra futottak. Bár a Foreign Office ma gy a r e l l e ne st i s z t vi s e l ő i ne kbe f ol y á s anőt t ,aHá bor úsKa bi ne tl e g t öbbr a ng i dősmi ni s z t e r e
4
GROTIUS ellenezte, vagy legalábbis rossz néven vette a Habsburg Birodalom feldarabolását. Megosztott volt a Foreign Office is: Sir Robert Cecil külügyminiszter-helyettes a Monarchia s z öve t s é g ia l a pont ör t é nőá t s z e r ve z é s é ts ür ge t t e ,„ hane ma ka r unkol y a nt r a g é di á t ,a mi tmé g e l ké pz e l nii st úls z ör ny ű” . Még azok is tudatában voltak egy gyenge és ellenséges államokból álló zóna veszélyeinek, akik elavult formációnak tartották a Monarchiát, és nemzetállamokkal akarták helyettesíteni. Lord Curzon külügyminiszter 1918. decemberében úgy vélte, hogy az új rendezés csak akkor lehet jobb, mint a régi, ha a létrehozás alatt álló kis államokat rá lehet bírni arra, hogy szövetségi kapcsolatra lépjenek egymással. Kétségtelen, hogy számos befolyásos brit diplomata, publicista és történész magyarellenes volt és ellenezte a Monarchia fennmaradását. De a magyarellenesség korántsem volt általános. George Clerk szerint Magyarország magasabb civilizációs szintet képviselt, mint újdonsült s z oms z é dj a i .( Bá t ony i )Ma gy a r or s z á gpr e s z t í z s ec s ökke ntabr i tve z e t ők ör ökbe n,dene me z okozta a Monarchia, illetve a történelmi Magyarország vesztét. Tekintsük át röviden, hogy miként alakultak Magyarország határai. 1918 novemberében a csehszlovák csapatok önkényesen átlépték Magyarország határait, és követelték ha dműve l e t e i kj og os s á gá na ke l i s me r é s é t .Vi xa l e z r e de s ,abuda pe s t ika t ona imi s s z i óve z e t ő j e közölte, hogy a belgrádi konvenció nem vonatkozik Magyarország északi határaira, a csehszlovák határt nem léphetik át, területi követelésekkel is csak a békekonferencián léphetnek fel. Hasonlóan vélekedett felettese, Henrys tábornok is. Clemenceau köztársasági elnök azonban érvénytelennek nyilvánította a belgrádi konvenciót és úgy foglalt állást, hogy akonve nc i óFr a nc he tD’ Es pe r e yma g á na kc i ój avol t ,ac s e hs z l ová kha ds e r e gs z öve t s é g e s ne k t e ki nt he t ő, „ j og ava n( amé gne m kör ü l ha t á r ol t ! )s z l ová kt e r ül e t e ke l f og l a l á s á r a . ”Va l ój á ba na konve nc i ótPá r i z s ba nf og a l ma z t á ké ss z ós e m vol ta r r ól ,hogyD’ Es pe r e yne m köt he t ime g . I dőköz be na z onba n me g vá l t oz ot ta f r a nc i á k ke l e te ur ópa i konc e pc i ój a . Er e de t i l e g Clemenceau a térség egészében francia jelenlétet képzelt el, ezért a konvenció a stratégiai pont okme g s z á l l á s á tf r a nc i ac s a pa t oks z á má r at a r t ot t af e nn.De c e mbe re l e j é r ea z onba ndönt ő fordulat következett be: összeomlott az Oroszországgal kapcsolatos politika, és Románia j e l e nt ős é gef e l é r t é ke l ődöt t .Rá a dá sul Nagy-Britannia nem vállalt garanciát a francia-német ha t á rs é r t he t e t l e ns é gé é r t .Hi á ny z ot tat é r s é gme g s z á l l á s á hozs z üks é ge ska t ona ie r ői s ,í gy Clemenceau kénytelen volt engedni szövetségeseinek, akik ellenezték, hogy Franciaország egymaga szállja meg a régiót. A határok kijelölése stratégiai alapon történt. A jugoszláv–román határ kapcsán a ha t á r me g á l l a pí t óbi z ot t s á ge gyol a s zt a g j avi l á gos a nf og a l ma z ot t :„ mi n de nva s út vona l na k, amely elengedhetetlen egy ország gazdasága és stratégiai biztonsága szempontjából, az adott á l l a mt e r ül e t é nke l lma r a dni a ,mé ghai de ge nl a kos oká l t a ll a kot tt e r ül e t e nha l a di sá t . ”Eza z elv döntött például a színmagyar Csallóköz hovatartozásáról is, amelyet Sátoraljaújhely és az ipolyi vasútvonal összefüggésében szemléltek, és Csehszlovákiának adták. Sátoraljaújhelyt kettéosztották, hogy az ottani vasúti csomópont a szövetséges Csehszlovákiához kerülhessen. Clemenceau már 1918 novemberében a német terjeszkedés akadályaként emlékezett meg Romániáról, holott Bukarest 1918-ban átállt a Központi Hatalmak oldalára. A stratégiai érdekek miatt a magyar–román határ-megállapításnál sem vették figyelembe az etnikai elveket. Bár a határmegállapí t óbi z o t t s á ga me r i ka iké pvi s e l őj ee t ni ka ia l a ponj a va s ol t aa Szatmárnémeti–Na gy vá r a dvona lMa gy a r or s z á ghozc s a t ol á s á t ,af r a nc i á ka„ r omá nha t á r vé de l mé be n”Romá ni á na kí t é l t é k.Hi s z e n,a hogyké pvi s e l őj ük,La r oc heki f e j t e t t e ,Romá ni a léte stratégiai kérdés ,a me l y„ g a r a nc i á ka tköve t e la kkori s ,haRomá ni aé sMa gy a r or s z á gne m áll háborúban egymással. Ha Németország a lengyelekkel és a csehszlovákokkal harcol, és a szövetségeseknek utánpótlással kell ellátniuk ezeket az államokat, Magyarország jóindulatára szá mí t a ni ”k oc ká z a t t a lj á r na .Ez é r tke l lmi né lt öbbvona lRomá ni a ,i l l e t veLe ngy e l or s z á gé s Szlovákia között. A francia álláspont találkozott a britekével, akik igyekeztek érveket szállítani annak alátámasztására. A baráti országok által birtokolt vasútvonalakon a 5
GROTIUS szövetségesek, ha úgy adódott, felvonulhattak Oroszország vagy akár Németország ellen. Ehhe zké pe s tat é r s é ge t ni ka is z é t da r a bol á s ane ms z á mí t ot t .Úgyt űntvi s z ont ,hogyl e he t ős é g nyílik Németország és Oroszország feltartóztatására. Bár a békekonferencián Lloyd George brit miniszterelnök, amikor szembesült a Magyarországtól elcsatolt területek kiterjedésével, ki l á t á s bah e l y e z t eaha t á r okMa gy a r or s z á gj a vá r at ör t é nőkor r i gá l á s á t ,dee hhe zmá rt úlk é s ő volt, hiszen ezeket a területeket már nyilvánosan a szomszéd államoknak ígérték.(Documents Diplomatiques, Ormos). 1. 2 A két világháború között Al i g hame g l e pő,hogyaf r a nc i á kabi z t ons á g is z e mpont oka tmi nde nmá sme gf ont ol á s á ná l e l őbbr et a r t ot t á k.Fr a nc i a or s z á g 30 0 ki l omé t e r e s ha t á r á t Né me t or s z á gga l ne m védik természetes akadályok. Poroszország 1871-e s gy őz e l me me g t ör t e Fr a nc i a or s z á g XVI I . század óta gyakorolt kontinentális hegemóniáját, 1914-ben 68 millió német négyszer annyi acélt és hétszer annyi szenet termelt, mint 40 millió francia. Még mindig a második legnagyobb szárazföldi hadsereggel rendelkezett Nyugat-Európában, lakossága csak a negyedik volt a kontinensen és népességének növekedése messze elmaradt Németországtól. De nem csak gazdaságilag és katonailag kezdett háttérbe, hanem lassan a francia nyelv. Franciaország kontinentális és nem világhatalomnak tartotta magát, Európa és a földközi térség fontosabb volt számára a gyarmatoknál. A há bor úut á nibé keaf r a nc i agy őz e l e me l l e né r es e ml e he t e t tf r a nc i abé ke :„ á l doz a t ok a t ” kellett hoznia a szövetségesek javára. Bár Foch és Clemenceau bosszúról beszélt, amely s z e r i nt üka„ f r a nc i al é tl e gf őbbc é l j avol t ,me l y r őlol ys oka tá l modt a k” ,mi ve lnem tudták, hogy Németország az összeomlás szélén áll nem foglalták el Berlint és nem követeltek f e l t é t e lné l k ül ime ga dá s t .Ez pe di ga l a pve t őe n be f ol y á s ol t a a bé ke r e nds z e r t .Tová bbi korlátokat jelentett a békecsinálás szempontjából, hogy a briteket és az amerikaiakat aggodalommal töltötték el a francia területi követelések, amelyek azzal fenyegettek, hogy Franciaország hatalmi túlsúlyra tehet szert Európában. Vagyis a francia biztonsági törekvések ellentétesek voltak a hatalmi egyensúly elvével. Emiatt nem valósulhatott meg a szövetségesek hatalmi koncertje Kelet-Európában. Nagy-Britannia támogatta az Elzászra vonatkozó francia törekvéseket, de ellenezte a Rajna, illetve a Saar-vidékre vonatkozókat, mivel úgy tartotta, hogy Németország meggyengítése a legjobb recept a bolsevizmusra és a francia hegemóniára. Hedlam-Morley, a Foreign Office történeti tanácsadója úgy vélte, a f r a nc i as z a ké r t ők „ úgy a l kudoz na k,mi n ta z s i dók…é sá l t a l á ba nz s i dók i s …a f r a n c i a kül ügy mi n i s z t é r i umból é sa za l a c s ony a bb r e ndű e mbe r e kből teljesen hiányzik az i g a z s á g é r z e t ,af a i r pl a yé sana gy l e l kűs é g . ”A ké tné pvi l á g l á t á s a ,é r t é ke ikül önböz t e k,é s c s a kne he z e ns i ke r ül tköz ösne ve z őr ej ut ni uk.Lor dCur z onúgyvé l t e ,hogyaf r a nc i á k t ör e kvé s e i k e t„ t úlgy a kr a na ze gy e ne s s é gé sal oj a l i t á shétköznapi szabályainak figyelembe vé t e l ené l külf ol y t a t j á k,a mivi s s z a t a s z í t óé ss é r t őanor má l i sbr i tös z t önöks z á má r a . ”Andr é Ma ur oi sme g j e gy e z t e ,hogy„ os t obahi baa z tg ondol ni ,hogya za ng ol okbut á bba k,mi ntmi va gy unk” .Bona rLa wa z tt á t og t aPoi nc a r é nak, amikor elhagyta a Gard du Nordot, hogy „ e l me he tapokol ba . ”( Ada mt hwa i t e ) Franciaország számára a nyugati és a keleti rendezés egymástól elválaszthatatlan volt. Németországot mindkét oldalról fel kellett tartóztatni, és Franciaországnak szüksége volt arra, hogy kisegítse keleti szövetségeseit. A Rajna-vidék elfoglalására nem csak azért volt szükség, hogy megvédje Franciaországot, hanem azért is, hogy ugródeszkaként lehessen használni a cseh és lengyel szövetségesek védelmére. Bár a versailles-i békerendszert á l t a l á ba nf r a nc i adi kt á t umna kt a r t j á k ,af r a nc i akor t á r s a kköz ült öbbe n„ Boc hebé ké ne k” g ondol t á k,Foc he e gy e ne s e n úgy vé l t e ,hogy e z„ ne m bé ke ,ha ne m e gy hús zé ve s
6
GROTIUS f e gy ve r s z üne t . ”( Ada mt hwa i t e )Azat é ny ,hogya zEgy e s ül tÁl l a mokne mr a t i f i ká l t aa sz e r z ődé s t ,t e há te l ma r a dtabé ke r e nds z e ra me r i ka iga r a nc i á j a ,a l á a kná z t aaf r a nc i á kve z e t ő s z e r e pé t .Fr a nc i a or s z á ge l s z i g e t e l ődöt tne mz e t köz i l e g :a zújke l e t -európai szövetségesek nem helyettesíthették Oroszországot, Angliát és az Egyesült Államokat. Véget ért a francia–brit antant, Curzon brit külügyminiszter úgy vélte, hogy Franciaország politikája ellentétes országa érdekeivel. Franciaország és Nagy-Britannia ismét vetélytársként szerepelt a nemzetközi befolyásért. Párizst aggasztották London globális ambíciói (bár Clemenceau szabad kezet adott Angliának a Közel-Keleten cserében a Rajna-vidékért), Anglia pedig t a r t ot taf r a nc i aka t ona ie r őt ől .( Ada mt hwa i t e ) .Fr a nc i a or s z á gs z á má r aabi z t ons á gé sa hegemónia szinonim fogalmak voltak. Franciaország és Anglia nem értett egyet a német jóvátétel kérdésében, de Kelet-Európa is ellentétek forrása volt. A francia vezetés brit garanciát várt az ottani rendezésre, de Lloyd George kifejtette, hogy országát sohasem érdekelték különösebben az ottani fejlemények. Franciaország a keleti biztonság megvalósításának két módját látta. A Poincaré és Clemenceau nevével fémjelz e t tpol i t i kaagy őz t e sut ódá l l a mokr ahe l y e z t eaha ng s úl y t ,mí g , Millerand és Paléologue Magyarország köré építette volna a francia vezetés alatt álló Közép Európát. Utóbbiak olyan konföderációt képzeltek el, amely a maximális program szerint osztrák, magyar, csehszlovák, jugoszláv és román részvétellel, minimális programként pedig lengyel, magyar és osztrák tagsággal. Vagyis, röviddel a közép-kelet-európai régió feldarabolása után a francia politika már egy újabb nagy területi egység összekovácsolásán fáradozott. A francia jelenlét megteremtésének számos eszköze volt: a gazdasági és kulturális behatolás, míg katonai missziók küldése a politikai befolyás növelését szolgálta. A Millerand–Paléologue féle magyarközpontú politika hamarosan megbukott és nem váltak valóra a franciák nagyszabású gazdasági tervei sem Magyarországon. Paléologue utódja, Berthelot immár a Párizs által eleinte kétkedéssel fogadott, nyíltan magyarellenes kisantantra (Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia) helyezte a hangsúlyt. Az új kormá ny f ő,Br i a nd, még egy darabig dunai konföderáció létrehozásán fáradozott, és titkokban támogatta a Habsburg-r e s t a ur á c i ót .Az t ,hogyak i s a nt a nt ,é sf ől e gCs e hs z l ová ki aaka t ona i l a gt e l j e s e n ki s z ol g á l t a t o t tMa gy a r or s z á g ott e ki nt e t t ee l s ős z á múe l l e ns é g é ne k, még a francia diplomácia i sé r t e t l e ns é gg e ls z e ml é l t e .Aki s a nt a nté s s z e r űt l e ns é gé r eut a l ,hogys z öve t s é g ir e nds z e r e ke ta t a g or s z á g okná le gy e nké nti se r ős e bb,ve s z é l y tj e l e nt őor s z á g oke l l e ns z okt a kl é t r e hoz ni .Bá r Franciaország kölcsönös katonai egyezmény tkí ná l tPr á g á na k,Be ne šc s a ka bba na ze s e t b e n lett volna hajlandó ilyet aláírni, ha az Magyarország ellen irányul, és nem akarta a kül önös ké p p e ng a z da s á gis z e mpont bólf e j l ődé s ne ki ndul tc s e hs z l ová k–francia viszonyt egy olyan egyezménnyel elrontani, ami Párizs szándékai szerint Németország ellen irányult volna. Ily módon a két ország között 1924-be na l á í r ts z e r z ődé sne mt a r t a l ma z ot tköl c s önös segélynyújtási egyezményt. Egy Magyarország elleni katonai garanciát a franciák egyenesen abszurdnak tartottak volna. (Ádám) Franciaország nem vállalt automatikus katonai garanciát kelet európai szövetségesei részére. Nem garantálta Lengyelország keleti határait, sem pedig Romániának Besszarábia katonai garantálására vonatkozó igényét a Szovjetunióval szemben. Franciaország törekvéseinek gátat szabott, hogy szövetségesei nem akartak a többi na gy ha t a l omma ls z e mbeke r ül nia mi a t t ,hogyt úl s á g os a nf ügg ővi s z ony bake r ül ne kPá r i z s t ól . Márpedig a két világháború közötti destruktív nagyhatalmi rivalizálás miatt az egyik nagyhatalom szimpátiája a másik elvesztését jelentette. A kelet-európai francia szövetségi rendszer alappillére Lengyelország volt, az 1921-e ské t ol da l ús z e r z ődé saf r a nc i a –lengyel status quot védte Németországgal szemben. Ugyanakkor a kisantantot is a francia kül pol i t i ká hozkí vá nt á k köt ni .El ős z öraf öl dr a j z ihe l y z e t é né lf og vakul c s s z e r e pe tka pó Csehszlovákiát, majd a keleti fal többi alkotóelemét, Romániát és Jugoszláviát. Csehszlovákia azonban vonakodott teljes egészében Párizs ellen elkötelezni magát, és ennek
7
GROTIUS nem csak a német kérdés volt az oka. Prága nem akart választani Párizs és London között tekintve, hogy szüksége volt a brit támogatására a gazdaság számára elengedhetetlen köl c s önökmi a t t ,é sa zOl a s z or s z á g hozf űz ődőj óka pc s ol a t oka ts e ma ka r t ae l r ont a ni , mert a Habsburg-ké r dé s be ne gy üt t működöt tRómá va l .A c s e hs z l ová koka t t óli st a r t ot t a k,hogya f r a nc i á kka lk öt e ndős z e r z ődé sbe l e vonha t j aőke tal e ngy e l –orosz konfliktusba. Kudarcot vallott a francia diplomácia a Balkánon is, hiszen 1924-ben nem sikerült me ga ka dá l y oz ni a ,hogyJ ug os z l á vi as z e r z ődé s tí r j ona l áRómá va l ,é se z z e le r ős í t s eMus s ol i ni be f ol y á s á taf é l s z i g e t e n.J ug os z l á vi as z e mpont j á bólé r t he t ő,hogyFr a nc i a or s z á gg a ls z e mb e n e l őbbOl a s z or s z á g ga lkí vá nj ar e nde z nikapcsolatait, hiszen lokálisan Olasz or s z á ge r őf öl é ny t élvezett és veszélyeztethette a délszláv állam területi integritását. Rivalizálás alakult ki Olaszország és Franciaország között a kelet-európai befolyás növeléséért. Párizs úgy értesült, hogy Csehszlovákia igyekszik csatlakozni a jugoszláv–olasz paktumhoz, amit meg akart akadályozni. Emellett igyekezett gátat vetni a román–olasz tárgyalások sikeres befejezésének. Ez utóbbira azért nem került sor, mert Mussolini váratlanul diplomáciai elismerésben részesítette a Szovjetuniót. Bár a Quai d’ Or s a yi gy e ke z e t tme gá l l a podniBe l g r á dda l ,e z út t a l szembe került a francia katonai vezetéssel, amely biztonságpolitikailag indokolhatatlannak t a r t ot t aa ze gy e z mé ny t ,é sa me l y„ he g e móni á r ava l ót ör e kvé s ne kt űnt . ”Vé g ülaf e l e k álláspontja olyan távol állt egymástól, hogy elmaradt mind a francia–román, mind pedig a francia–j ug os z l á v me gá l l a podá s ,r á a dá s ul e r őt e l j e sf r a nc i at i l t a koz á se l l e né r e 1924 á pr i l i s á ba nBe ne šme gá l l a podot tOl a s zországgal. (Ádám) Fr a nc i a or s z á gé sOl a s z or s z á g ve t é l ke dé s e a kül pol i t i ka is a kkt á bl á n ol a s z gy őz e l e mme l vé g z ődöt t ,h i s z e navona t s z e r e l vé ny -ha t á ss z a bá l y a is z e r i ntJ ug os z l á vi ake l l őf r a nc i aka t o na i g a r a nc i ahí j á nal e g f e ny e ge t őbbhe l y iha t a l om me l l éá l l t .Csehszlovákia nem kötelezte el magát teljesen sehová, és igyekezett a három kontinentális hatalom között lavírozni. Romániát 1926-ba ns i ke r ül ts z e r z ődé s s e lFr a nc i a or s z á g hozköt ni ,a miRómá na kne ms i ke r ül t . Különösebb biztonsági vetülete azonban nem volt enne k as z e r z ődé s ne k.Dea mimé g rosszabb volt, Franciaország törekvései Kelet-Európában szembe állították a kelet-középeurópai rendezést eleve vegyes érzelmekkel fogadó Nagy-Britanniával. Londonake z de t e kt őlf og vas z ke ps z i s s e ls z e ml é l t eaMona r c hi af e l os ztását. Ezt jellemzi, hogyapá r i z s ibr i tde l e g á c i óve z e t őj ea zOs z t r á k–Ma gy a rMona r c hi aké pvi s e l őj es z á má r a címezte a meghívót a békekonferenciára, a hibát az utolsó pillanatban korrigálták. Ráadásul a br i tdi pl omá c i aké pvi s e l őié r de kt e l e n s é gge lé se l őí t é letekkel szemlélték a térséget. Harold Ni c hol s onpé l dá ulká r t é konyf a j na kt a r t ot t aama gy a r oka t :„ Akutundor r a lt e ki nt e t t e mé s t e ki nt e kmé gmi ndi ga r r aat ur á nit ör z s r e ,a me l ys oka tr ombol t ,dene mt e r e mt e t ts e mmi t . ”A ha t á r ki j e l öl őbi z ot t s á ge gy i kt a g j a ,A.W.A.Le e pe rne mr e j t e t t evé kaa l á ,hogy„ a l i gv a n ne mz e tavi l á g on,a me l y e tke vé s bék e dve l e k,mi ntama gy a r oka t . ”Dene mj á r t a ks ok ka l j obba nac s e he ks e m.AWa rOf f i c epr á ga iké pvi s e l őj es z e r i ntac s e hs z l ová kok„ s z üks é g t e l e n gy űl öl e t e tke l t e ne k,a me l y e ts oké vb et e l i kma j de l t ünt e t ni . ”EgyPr á g á baa kkr e di t á l tbr i t di pl oma t a„ os t obá na ké ss z űkl á t ókör űne k”t a r t ot t aac s e hpol i t i kus oka t .( Bá t ony i ) Londonban nem sikerült abban sem egyetérteni, hogy melyik országot tegyék meg brit közép-európai politika köz pont j á na k .He l y iköz pont ké nthá r om f ővá r osi ss z óbaj öhe t e t t : Bécs, Prága és Budapest. Fontos szempont volt, hogy melyik országra teszi a hangsúlyt a francia politika, mert Párizs törekvéseit ellensúlyozni kellett. Továbbá a kiválasztott központtól azt vár t á k,hogye l ős e g í t s ear é g i óga z da s á g ié spol i t i ka ii nt e gr á c i ój á t ,ahe l y i egyensúly érdekében. Kezdetben az osztrák–csehszlovák közeledést támogatták, de a két or s z á gs z e r z ődé s é ne kma gy a r e l l e ne sk i t é t e l e ime g ké r dőj e l e z t é k,hogyva l óba nar e g i oná l i s stabilitás célját szolgálja-e a paktum. Eleinte a Foreign Office támogatta a kisantantot, mert a f r a nc i aé sol a s zpol i t i kae l l e ns úl y á tl á t t abe nne ,é sa bba nbí z ot t ,hogyi dőve lMa gy a r or s z á gé s Ausztria és tagja lehet. Csehszlovákia Magyarország megszállásával fe ny e ge t őz öt ta
8
GROTIUS magyarországi Habsburg restaurációs kísérlet kapcsán, és emiatt London elvesztette illúzióját e gyCs e hs z l ová ki ave z e t t epol i t i ka ié ska t ona it ömbi r á nt .AFor e i g nOf f i c eke s e r űe nj e gy e z t e meg, hogy minden Ausztriára vonatkozó brit tervet gúzsba kötnek a közép európai nacionalista érzelmek. (Bátonyi) Akárcsak a franciák, a britek is oda jutottak, hogy az 1918a tme ge l őz őhe l y z e tke dve z őbbvol t ,mi n ta mi tahá bor úut á nir e nde z é s s e le ll e he t e t té r ni . Olyannyira, hogy a Foreign Office Ausztria-Magyarország területét földrajzi egységként ke z e l t e .A pr á ga ibr i tna gy köve tme g j e gy e z t e ,hogyabé ke ,bi z a l om é se gy üt t működé sc s a k abban az esetbe érkezhet el Közép-Eur ópá ba ,ha he l y r e á l l na ka z 1914 e l őt t iha t á r ok. (Bátonyi) A brit külpolitika kezdeti magyarellenessége lassanként alábbhagyott, és a Tanácsköztársaság bukása után Nagy-Britannia igyekezett megvetni a lábát Budapesten. Ennek számos oka volt. Egy r é s z tabol s e vi ke l őr e t ör é s ,má s r é s z taf r a nc i a ,i l l e t veol a s zhe g e moni kust ör e kvé s e k megakadályozása. Budapest kiegészítette volna a Bécs-központú angol politikát. De l e g f őké ppe na z ,hogyaDuna -me de nc eös s z e bé kí t é s eé se gy üt t működé s ene m vol tl e he t s é ge s Magyarország nélkül. Anglia kulcs szerepet játszott a Horthy-rendszer létrehozásában, és Horthy, valamint Bethlen nagy tekintélynek örvendett londoni politikai körökben. Ugyanakkor a brit kül ügy mi ni s z t é r i um e gy i kt i s z t vi s e l őj eé l e ss z e mme lr á mut a t ot t ,hogya ma gy a r ok„ s z á na l omr amé l t óa nbí z na k ”a bba n,hogyabr i tha t a l om he l y r e á l l í t ha t j aar e nd e t Közép-Európában és átrajzolja a régió térképét. A br i tpol i t i kaf őké ntar e ndhi á ny aé sakommuni z must e r j e dé s emi a t ta gg ódot t ,é sa franciákat vádolták a bolsevizmus közép európai terjedésével. 1922-re Közép-Európa két táborra oszlott, és Budapest lett a brit befolyás második számú központja. A brit politika a gazdasági újjáépítést szorgalmazta, egyrészt azért, hogy megakadályozza a bolsevizmus magyarországi térhódítását, másrészt újra akarta integrálni a Duna-medence gazdaságát. Ugyanakkor London nem támogatta a magyar területi követeléseket, mert azzal a kockázattal járt, hogy elveszti befolyását a kisantant országokban. Célja érdekében a Foreign Office nagy j e l e nt ős é ge t t ul a j doní t ot t a ma gy a r –csehszlovák kapcsolatok javításának, ami hozzájárulhatott a térség gazdasági rendezéséhez. Prága és Bukarest is csak abban az esetben kaphatott kölcsönt, ha nem akadékoskodott a magyar kölcsön miatt. London szerint az 1923as magyar–csehszlovák tárgyalásokkal a brit politika három célt valósított meg: me ga ka dá l y oz t a Buda pe s tpé nz ügy iös s z e oml á s á t ,i dől e g e s e nl e c s i l l a pí t ot t a a ma gy a r irredentizmust és javította a közép európai gazdasági klímát. (Bátonyi) Csehszlovákia 1918-ba nabr i tpol i t i kar e g i oná l i ske dve nc evol t ,Sa mue lHoa r es z e r i nt„ f e nn ke l l e t tt a r t a niCs e hs z l ov á ki ae r e j é tb o l s e vi ké sma gy a r e l l e ne sha t a l omké nt ” .Le e pe rPr á g á t e gyol y a nr e g i oná l i st ömbve z e t őj e ké nts z e r e t t evol nal á t ni ,a me l y e tagy őz t e s e khoz na kl é t r e a vesztesek ellen. Lassanként azonban Prága elvesztette prominens szerepét a brit politikában. Részben azért, mert úgy találták, hogy túlzottan alávetette magát Párizs akaratának, részben, mert a csehszlovák politikát nem találták konstruktívnak a regionális megbékélés szempontjából, hiszen igyekezett megakadályozni a Magyarországnak nyújtandó né ps z öve t s é g iköl c s önt .Londonba n né ps z e r űt l e n vol ta z 1924-es francia–csehszlovák egyezmény, de Masaryk elnök igyekezett me ggy őz niabr i t e ke t ,hogya nna kaka t ona ir é s z e i ne mj e l e nt e ne ks e mmi t .Deas z e r z ődé sa múgyi sf e l há bor odá s tokoz ot t .Londons z á má r a Prága csak annyiban volt fontos, amennyiben független volt Párizstól és szerepet játszott a térség gazdasági kapcsolataina kahe l y r e á l l í t á s á ba n.Deas z e r z ődé s tköve t őe nCs e hs z l ová k i a é sBe ne še l ve s z t e t t el ondonihi t e l é t .A For e i gnOf f i c ea z1920-as évek közepén arra a következtetésre jutott, hogy Franciaország kelet európai szövetségi rendszere nem szolgálja a biztonságot. Egyre nagyobb figyelmet kapott a magyar kisebbség hátrányos helyzete, még Seton-Wa t s oni sa z tí r t aMa s a r y kna k,hogy„ ama gy a rki s e bbs é g ne kj e l e nt ősa l a pj ava na pa na s z r a . ”( Bá t ony i )Aká r c s a kMa gy a r or s z á gas z á z a df or dul ón,Cs e hs z l ová ki ae l ve s z t e t t e
9
GROTIUS londoni tekintélyét. Az 1938-a smünc h e nie gy e z mé ny ne ke ze gye ddi gne m ke l l őha ng s ú l y t kapott dimenziója. Franciaország célja Európa pacifikálása és megbékítése volt. Alapja a német–francia kiegyezés volt, Párizs feltételei alapján. Briand aki nem bízott a németekben, országa biztonságát Franciaország európai hatalmi túlsúlyára kívánta alapozni. Franciaország azért fogadta el Locarnót, mert a biztonság két oszlopa elkopott: a Rajna-vidék okkupációja 1935re lejárt, a katonai fölényt pedig aláaknázta a demográfia. Stresemann német kancellár kiegyezési hajlandóságát az motiválta, hogy Franciaország késve hajtotta végre a Rajna-vidéki kivonulás aktuális ütemét. Úgy gondolkodott, hogy amennyiben garantálja Franciaország nyugati határait, akkor Párizs nem teheti meg, hogy nem vonul ki a Saar-, illetve a Rajna-vi dé kr ől .Fr a nc i a or s z á gs z á má r a vi s z ontne m vol te gy é r t e l műe n e l őny ösany uga t iha t á r okme g e r ős í t é s e .Loc a r nougy a ni ss e be z he t őbbét e t t eFr a nc i a or s z á g keleti szövetségeseinek, Lengyelországnak és Csehszlovákiának a helyzetét, mert megnehezítette, hogy német támadás esetén Franciaország segítséget nyújtson. Egy német támadásra csak a Rajnán keresztül végrehajtott francia támadással lehetett volna válaszolni, amit azonban németellenes agresszióként is fel lehetett volna fogni. Az így kialakult patthelyzeten az segített volna, ha Nagy-Britannia is garantálja a keleti határokat, erre pedig nem került sor. Ennek következtében Franciaország fokozatosan levált a keleti szövetségi r e nds z e r r ől . Franciaországnak nézeteltérései voltak Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal is. Washington elutasította, hogy a háborús kölcsönök visszafizetését a német jóvátételhez kapcsolják, ami veszélyeztette a frank stabilizálását, és a francia gazdaság modernizálását. Enné li sna gy obbj e l e nt ős é gevol t ,hogyavol ts z öve t s é ge s e kne mé r t e t t e ke gy e ta ze ur ó pa i bi z t ons á g ké r dé s é be n.Aza kkordi va t ose l ké pz e l é ss z e r i nt ,a me l ya ze l s ő vi l á g há bor út me ge l őz ő kor s z a kf e gy ve r ke z é s i ve r s e ny é ne ks z omor ú kon z e kve nc i á j á t vont al e ,a bi z t ons á g o tne m af e gy ve r a r z e ná lma g a ss z i nt j enöve l i ,ha ne m pont os a ne l l e nke z ől e g ,a fegyverzetcsökkentés. Franciaország viszont a fegyverzetcsökkentést csak abban az esetben t a r t ot t ae l ké pz e l he t őne k,haKe l e t -Európa biztonsági garanciát kap, valamint ragaszkodott a tengeri, szárazföldi a légi fegyverzet és az ipari kapacitás összekapcsolásához. Churchill e gy e dülá l l ta z z a lavé l e mé ny é ve l ,ho gyEur ópae l s ővé de l mivona l aaf r a nc i aha ds e r e g ,me r t a többségi angol és amerikai vélemény szerint pontosan Franciaország lefegyverkezése s e g í t e t t evol nae l őané me t –francia megbékélést. Franciaország számára a biztonság a status quome g e r ős í t é s é tj e l e nt e t t e ,abr i t e ké sa za me r i ka i a kvi s z onte gye l é g e de t tNé me t or s z á g ot . A szinte feloldhatatlan biztonsági dilemma az volt, hogy Németország a francia hadseregre hivatkozva fegyverkezhetett. De francia fegyverzetcsökkentés esetén Németország kihasználhatta az alkalmat a fegyverkezésre, és ezzel megvalósíthatott egy német hegemóniát. A gazdasági válság megrendítette az európai rendet. Briand európai föderációs tervét Berlin és London is elutasította. Az 1930-as londoni tengerészeti konferenciát Tardieu úgy értékelte, hogy Amerika és Anglia megpróbálja Franciaországot lefegyverezni Németország javára. Egyé vve lk é s őbbPá r i z ské ny t e l e ne l f oga dniané me tj óvá t é t e l if i z e t é s e kf e l f ügg e s z t é s é r e vonatkozó Hoover-moratóriumot. Anglia felmondta az arany alapot, és ezzel összeomlott a 19. században létrejött, Nagy-Bri t a nni ave z e t ős z e r e pé r eé pül őne mz e t köz ig a z da s á g .Bá ra francia gazdaság kimagasló eredményt produkált, Franciaország nemzetközileg elszigetelt vol t ,é sne mt udt aá t ve nniAng l i as z e r e pé t .AzEgy e s ül tÁl l a mokf e l e me l t eavé dővá mokat és ezzel tovább mélyítette a nemzetközi gazdasági válságot. Összeomlott a francia–német megbékélés, részben, mert a két ország érdekei ellentétesek voltak –Stresemann sohasem mondott le a versailles-ir e nds z e rr e ví z i ój á r ól ,a mi r őlaf r a nc i á kha l l a nisem akartak –részben pe di ga z é r t ,me r ta ga z da s á g ivá l s á gé s a né me tna c i ona l i s t a őr ül e tme g mé r g e z t ea
10
GROTIUS nemzetközi légkört. Briandnak nem sikerült Európát alárendelnie a francia biztonság s z á má r a .St r e s e ma nns z á má r aLoc a r noa ze l s ől é pé svol tar e ví z i óf e l é, Briand számára a békerendszer elfogadásához. Németország újrafegyverkezésének kérdése rávilágított Franciaország biztonsági dilemmájára: ugyanolyan veszélyes volt elfogadni, mint elutasítani. Nagy-Britannia pedig nem volt hajlandó garanciát vállalni Franciaországért, és elutasította egy nemzetközi békefenntartó hadsereg felállítását is. Franciaországnak pedig nem volt olyan r uga l ma ska t ona iké pe s s é ge ,a me l yl e he t ővét e t t evol naabe a va t koz á s tt e l j e smoz g ós í t á s nélkül, tehát az opciói a háborús mozgósítás, vagy a belenyugvás közül kerültek ki. (Adamthwaite) 1.3 A második világháború felé Az európai nagyhatalmak 1933-ban négyhatalmi egyezményt kötöttek Olaszország, Fr a nc i a or s z á gAng l i aé sNé me t or s z á gr é s z vé t e l é ve l .Bá rFr a nc i a or s z á gne me r ős í t e t t eme g , az egyezmény zavart, bizonytalanságot, ellenségeskedést, megosztottságot szült a Duname de nc é be n ,a holol y bá t űnt ,mi n t h a a na gy ha t a l ma k Né me t or s z á g ke gy e i tke r e s né k. Megingatta a kisantant bizalmát a nyugati hatalmakban, Jugoszlávia és Románia Németországhoz közeledett. Ezzel együtt a francia külpolitikai kezdett a Szovjetunió felé kacsintani a keleti biztonság megteremtése érdekében: 1934 francia–szovjet megállapodást í r t a ka l áa z z a lahá t s ós z á ndé kka l ,h o gye l ős e g í t ie gyf r a nc i a –német és egy francia–olasz s z e r z ődé sa l á í r á s á ti s .( Ádá m,2)Ba r t h oumi ni s z t e r e l nök1934-be nkí s é r l e t e tt e t te gy„ ke l e t i ” Locarnóra a Népszövetség égisze alatt, a Szovjetunió, Németország, Lengyelország, a balti államok és Finnország részvételével. Felújította a kapcsolatokat Mussolinival, mivel Olaszország alkalmas lehetett arra, hogy megvédje Franciaország földközi tengeri szárnyát, á t hi da l j aake l e t ié sny ug a t is z öve t s é g ir e nds z e r e ke té sl e he t ővét e he t t e ,hogyPá r i z sa Rajnánál összpontosítsa katonai erejét. 1935-ben Laval megegyezett Mussolinival, akinek a ne mz e t köz is ú l y á tj e l e nt ős e nf e l é r t é ke l t eHi t l e rf e gy ve r ke z é s e .Aduna ipa kt um me g e r ős í t e t t e Locarnót, de meg sem említette az Olaszország áldozatául esett Abesszinát. Olaszországot meg kellett békíteni, mert Franciaország egyetlen kontinentális szövetségese volt, és egy francia–német háborúban 12 francia hadosztály szabadulhatott fel Mussolini semlegessége esetén. Emellett Róma az osztrák függetlenséget és Locarnót is garantálta. Laval csak abban az esetben lépett volna fel Róma ellen, ha Anglia garanciát adott volna Kelet-Európára, de e r r őls z ós e m vol t .Ugy a na kkoraf r a nc i abi z t ons á ge gypi l l é r e ,aNé ps z öve t s é ge l ve s z t e t t ea hitelét, és tovább élesedett a francia–brit ellentét. Egyre világosabbá vált, hogy a Duna-medence politikai-g a z da s á g ipr obl é má i tat é r s é ge l s ő világhá bor útköve t őf e l da r a bol á s a okoz t a .A g a z da s á g ivá l s á g köz e pe t t ee gy r e -másra születtek a térség újraintegrálásra vonatkozó tervek, de ezek az érintett országok, illetve egyik vagy másik nagyhatalom ellenállásán megbuktak. Nem volt egyetértés abban sem, hogye l ős z örag a z da s á g ie gy s é g e tke l l -e megteremteni és csak azután hajtható végre a térség pol i t i ka ir e n de z é s e ,va gye l őbbapol i t i ka ivi s z o ny oka tke l lr e nde z ni ,é sc s a ke z tköve t őe n ke r ül he ts o rr e g i oná l i sga z da s á g ie gy üt t működé s r e .1932-ben Tardieu francia miniszterelnök tervet dolgozott ki a Monarchia egységes piacának a helyreállítására. Egyben Magyarország és Ausztria a francia érdekszférába került volna. A Tardieu-terv nem számolt Németország r é s z vé t e l é v e l ,aHodž a -terv viszont igen. Eszerint a Duna-medence országainak közös vagy ha s onl ópr obl é má i te l ős z örg a z da s á g it é r e nke l l e t tvol naor vos ol ni .Hodž aNé me t or s z á g részvétele mellett számított Nagy-Britannia támogatására és a brit orientációt részesítette vol nae l őny be naf r a nc i á va ls z e mbe n,mi ve la zu t óbbi gazdasági szempontból nem jelentett s e mmi t . El hi bá z ot t na kt a r t ot t a Be ne š ny i t á s á t a Sz ovj e t uni ói r á ny á ba , he l y e t t ea Németországgal akart kibékülni. Tekintve azonban, hogy Németország elutasította a tervet, így tett a többi érintett ország is. (Ádám, 2)
11
GROTIUS Érvényesült a vonatszerelvény-e f f e kt us ,hi s z e ne gy r eke vé s bét űntúgy ,hogyNé me t or s z á g erejét bármely más hatalom képes lehet ellensúlyozni. Olyankor, amikor az agresszív, nagy e r őf öl é ny be nl e vőha t a l omma ls z e mbe nmá sor s z á gne m kí ná ls z öve t ke z é s il e he t ős é ge t ,a veszélybe sodort kis ál l a mokha j l a mos a kaf e ny e ge t őor s z á gmög éf e l s or a koz ni .( Wa l t ) Jugoszláviának szüksége volt a német gazdasági támogatásra, hiszen ilyen téren Franciaországra nem lehetett számítani. Ausztria bekapcsolását pedig Belgrád a Habsburgrestauráció veszélye miatt ne mt a r t o t t ae l f og a dha t óna k.Ahogy a naj ug os z l á vf ővá r os b a n f oga l ma z t a k: „ J ug os z l á vi a ha t á r oz ot t a n e l ut a s í t mi nde n ol y a n r e nde z é s t ,a mi a Németországtól és Olaszországtól való eltávolodásához vezetne, és amelyet Németország úgy foghatna föl, hogy akár csak köz ve t ve e l l e ne i r á ny ul . ” Romá ni a Ma gy a r or s z á g me ge r ős ödé s é t ől t a r t ot ta t e r v ka pc s á n. Be r l i nf i gy e l me z t e t é s t kül döt t Buka r e s t ne k: amennyiben a román kormány részt vesz a Prága által kidolgozott tervben, Németország felülvizsgálná kereskedelmi kapcsolatait Romániával. A román vezetés nem késlekedett Berlin tudtára adni, hogy Románia semmilyen olyan dunai paktumban nem vesz részt, amihez Németország nem csatlakozik. Magyarország magától is elutasította volna a részvételt, de erre a német diplomácia külön figyelmeztette is Budapestet. (Ádám, 2) A Foreign Office 1925 és 1933 között lassan lemondott arról, hogy egységesítse KözépEurópát. Nagy-Britannia politikai kivonulása Közép-Európából egybeesett a Creditanstalt összeomlásával, melynek következtében Ausztria elvesztette hagyományos kelet-középe ur ópa iköz v e t í t ős z e r e pé t .Aduna ivá muni ór avona t koz ót e r ve te l ut a s í t ot t á ka z z a l ,hogy„ öt kol dusuni ój á bólne ml e s zg a z da ge mbe r . ”„ I l l uz ór i kus na k”t a r t ot t á ka zOs z t r á k–Magyar Monarchia gazdasági egységének a helyreállítását. John Simon külügyminiszter 1934-ben úgyny i l a t koz ot t ,hogyAng l i á na kne mé r de kea zAns c hl us s ,dene mt a r t ot t ae l ké pz e l he t őn e k, hogyha r c ol j onAus z t r i af ügge t l e ns é g é é r t .„ Mi nde ná r ont á volke l lt a r t a nima g unka tKöz é pEur ópa pr obl é má i t ól . ” Az 1920-as évek végére Magyarország iránt is elfogyott az é r de kl ődé s .Be t hl e nol a s zor i e nt á c i ój amé gne mz a va r t aLondont ,me r tne mt a r t ot t á kRómá t e l é ge r ős ne k,hogykonkur e nc i á tj e l e n t s e nabuda pe s t ia ng olg a z da s á g ij e l e nl é t t e ls z e mb e n. Rothermere 1927-ben indított mozgalma a magyar területi revízió érdekében azonban ellentétes hatást ért el, és még azok is ellenezték, akik elvben támogatták volna. Arról volt szó ugyanis, hogy a kampány nem kedvezett az európai országok közeledésére irányuló politikának. Az évtiz e dvé gé nMa gy a r or s z á gmá rne m ka pot tköl c s öntaCi t y t ől .Ne vi l l e Chamberlainnek pedig csalódást okozott Bethlen külpolitikája. Az 1931-es válság olyan súlyos volt, hogy London már nem óhajtott részt venni a Duna-medence rekonstrukciójában. Nem csak a magyar politika hatott kiábrándítóan Londonban, hanem a csehszlovák is. A For e i g nOf f i c eKöz pont iOs z t á l y á na kv e z e t őj e ,Mi l e sLa mps ons z e r i ntac s e he k„ ugy a nol y a n r os s z a k[ vol t a k] ,mi n tat öbbi e k” .A kor á bba nna gyt e ki nt é l y ne kör ve ndőMa s a r y kot1930ban már nem szívesen fogadták volna hivatalos londoni látogatásra. A Központi Osztály új ve z e t őj e , Si r Or me Sa r g e nt e nne k ka pc s á n ki f e j t e t t e , hogy „ s e mmi okunk a r r a , hogy …bók o l j unkac s e he kne k.El l e nke z ől e g ,ne má r t a nane ki k,hai dőnké ntahe l y ükr e r a kná nkőke t . ”Mé g abban az évben egy szlávellenes követet neveztek ki Prágába, aki a cseheket kárhoztatta a közép-európai integráció elmaradásáért, és határmódosítást tartott szükségesnek egy tartós rendezés érdekében. Az 1930-as években brit diplomaták kezdték kétségbe vonni Csehszlovákia létjogosultságát, és a brit kormánynak nem állt szándékában Cs e hs z l ová ki a me l l éá l l nia né me t e kke ls z e mb e n,a me l y e tj e l e nt é kt e l e n,„ me s t e r s é g e s ” országnak tartottak. A Duna-medence rekonstrukciója kudarcot vallott, nem sikerült megvalósítani a szabadkereskedelmet. Emiatt a brit politika megváltozott és lényegében magára hagyta Közép-Európát. Miközben a közép-európai brit szerepvállalás csökkent, a francia és német befolyással r i va l i z á l ó ol a s zj e l e nl é te r ős ödöt t .Az e l s ő vi l á g há bor ú ut á na z ol a s z pol i t i ka ie r ők elképzelései nem mutattak nagy eltérést Közép-Eur ópá ti l l e t őe n,i gy e ke z t e ke l ke r ül nia z 12
GROTIUS Angliával való ütközéseket. Regionális kapcsolatait Róma az olasz–jugoszláv viszony függvényeként kezelte, amelyik ország szembekerült a délszláv á l l a mma l ,f e l é r t é ke l őd ö t t Róma s z á má r a .Ol a s z or s z á g ke z de t be n Cs e hs z l ová ki ai r á nt mut a t ot té r de kl ődé s t , és i gy e ke z e t tbe vonniJ ug os z l á vi ae l s z i g e t e l é s é be .Fő s z öve t s é g e s e Romá ni a vol t ,a nn a k Jugoszláviával szembeni területi követelései miatt. Magyarország ke dve z őt e r e pn e k ígérkezett az olasz gazdasági behatolás számára. Bár Róma általában támogatta a szomszédos államok Magyarország elleni területi követeléseit, Burgenland ügyében a számára egyébként fontosabb Ausztriával szemben Budapest mellé állt. (Horvát h)Aze l s ővi l á g há bor útköv e t ő ol a s zkül pol i t i ká ta„ vi t t or i amut i l a t a ”e l veve z é r e l t e ,ne mc s a k ar övi d de mokr a t i kus i dős z a kba n ,ha ne m Mus s ol i nii de j é ni s .Es z e r i ntagy őz t e sOl a s z or s z á gne m ka pt ame ga számára az antant által beígért területeket, a Földközi-tenger térségében továbbra is angol– francia hegemónia érvényesült, a délszláv állam elzárta a Balkánt az olasz expanzió számára. Emiatt a békerendszer revízióra szorult. Mussolini, akit külpolitikájában nemigen zavartak eszmei megfontolások, így példáulg a z da s á g ie l őny ökmi a t tvi s z ony l a gkor á ne l i s me r t ea Sz ovj e t uni ót ,na gy ha t a l mit e r ve ke ts z őt t .Át me ne t i l e ga z onba nki e gy e z e t tJ ug os z l á vi á va l , ba r á t s á g is z e r z ődé s tköt öt tCs e hs z l ová k i á va l . Mussolini úgy képzelte, hogy 1935 után Németország válik majd az európai politika meghatározó erejévé, a német expanzió elkerülhetetlen. Olaszországnak fel kellett készülnie katonailag, hogy biztosítsa határait, megszilárdítsa befolyását a dunai–balkáni régióban és megvalósítsa afrikai terveit. Ellentétben Franciaországgal, Olaszország számára a gyarmatok fontosabbak voltak, mint a kontinentális hadállások: inkább tett engedményeket a Balkánon és a Duna-medencében a tengeri és gyarmati uralom érdekében, mint fordítva. Ugyanakkor az olasz nagyhatalmi státushoz elengedhetetlenek voltak a Duna-medencében kiépített pozíciók, az európai peremhelyzet elkerülése miatt. Ehhez ki kellett szorítani a francia befolyást a Balkánról. A Balkán így az olasz gazdasági és politikai terjeszkedés színterévé válhatott. A balkáni terjeszkedés egyben biztonsági funkciót is betölthetett, amennyiben a né me te xpa nz i óme g f é ke z é s é ts e g í t he t t ee l ő.Aba l ká nipol i t i kar é s z e ké ntMus s ol i ni1926-ban s z e r z ődé s tk öt öt tRomá ni á va l ,me l y ne k ke r e t e i n be l üle l i s me r t eBuka r e s tf e nnha t ós á g á t Besszarábia fölött. Ezzel ugyan szembe került a Szovjetunióval, de csökkenthette Franciaország befolyását a kisantantra. 1927-be na z onba nMus s ol i niMa gy a r or s z á gg a lba r á t s á g is z e r z ődé tköt öt t ,a me l ye r ős í t e t t e Románia francia orientáltságát. Ennek az volt a célja, hogy megakadályozza Magyarország és J ug os z l á vi aköz e l e dé s é t .( Hor vá t h)Ma gy a rr é s z r őlt á mog a t á s ta ka r t a ks z e r e z niar e ví z i óhoz , de az olaszok Jugoszlávia elszigetelése mellett igyekeztek olyan tömböt létrehozni, amely r i vá l i s al e h e taf r a nc i á na k,é sme ge r ős í t iAus z t r i át Németország ellen. Olasz szempontból ne m vol tk i f i z e t ődőas z e r z ődé s ,hi s z e nItália szembe került a kisantanttal, és táplálta a revizionizmust, tehát német érdeket szolgált. Mussolini 1928-ban mégis felvetette a revízió jogosságát, amit talán nem gondolt komolyan, de kárt okozott a kisantanthoz és Le ngy e l or s z á g hozf űz ődővi s z ony á ba n. Bár 1929-be nMus s ol i nime g hi r de t t ea„ f a s i z muse gy e t e me s s é gé ne k”g ondol a t á t ,ne mt ör t é nt mélyreható változás az olasz külpolitikában, amely továbbra is a hatalmi politikai jegyében f oga nt .Bá rMus s ol i nit a r t ot tt ől e ,hogy Né me t or s z á g be ke be l e z iAus z t r i á t ,ké s z vol t feláldozni, ha Németország támogatja az olasz birodalmi törekvéseket. Ausztria függetlenségének fenntartásáért Franciaországtól várt engedményeket Afrikában. Abban bízott, hogy megállapodhat Németországgal a befolyási övezetekben: a németek keleti terjeszkedéséért cserében a közép európai olasz hegemónia elismerését és a Brenner-hágó garantálását várta. Ebben azonban csalatkoznia kellett. Ausztria függetlensége Dolfuss kancellár 1934-es meggyilkolása után veszélybe került és Mussolini felvonult a Brennerhá g ón é s z a kis z oms z é dj a vé de l mé be n.Ez tköve t őe n me ge gy e z e t tFr a nc i a or s z á gg a l ,é s
13
GROTIUS javasolta az olasz–magyar–osztrák vámuniót. 1936-ban a Rajna-vidék remilitarizálását köve t őe ni s mé tBe r l i nhe zköz e l e de t t ,é sl é t r e j öt taBe r l i n–Róma tengely. Ennek ellenére igyekezett gátat vetni a német hatalmi törekvéseknek Közép-Európában, és ennek érdekében igyekezett összekovácsolni egy horizontális tengelyt Róma, Varsó, Belgrád és Budapest részvételével. Addigra azonban Hitler végképp megroppantotta a nemzetközi rendet. Miután felmondta a párizsi béke diktátumát a fegyverzetkorlátozásról, 1936-ban a német hadsereg bevonult a demilitarizált Rajna-vidékre. Franciaország tétlenségét Hitler megállításának utolsó, s a j ná l a t os a ne l mul a s z t ot tl e he t ős é g e ké ntt a r t j as z á monat ör t é ne t í r á s ,dePá r i z st é t l e ns é g e va l ós z í nűl e g ös s z e f ügg öt tPá r i z ske l e t ipo l i t i ká j á va l .Fr a nc i a or s z á ge kkorka t ona i l a gé s pénzügyileg gyenge volt, a közvélemény nem akart leszámolni Hitlerrel, inkább a megbékítést pártolta. Diplomáciai tekintetben a francia vezetés Angliához volt kötve, és nem akarta tovább rontani a viszonyát Londonnal a Rajna-vi dé kmi a t t .A l oc a r nóis z e r z ődé s értelmében konzultálni kellett volna Nagy-Britanniával, egy olyan partnerrel, amelyik nem akart szembeszállni Hitlerrel. A jobboldali francia sajtó azzal vádaskodott, hogy a francia– szovjet egyezmény ratifikálása provokálta szükségtelenül a Führert. A közvélemény apátiája mi a t taköz e l g ővá l a s z t á s okra való tekintettel a ne mz e t gy űl é ss e ma ka r t avá l l a l niahá bor ú kockázatát, amit szövetségesek híján a franciák amúgy sem lettek volna készek. De a Rajnavidék átengedése kacsolódott Franciaország keleti politikájához is. A francia külpolitika 1932–1933-ba n va l ós z í nűl e gl e í r t aaRa j na -vidéket, tehát feladása részben tudatos stratégia eredménye volt, amely azon a feltevésen alapult, hogy a Rajnavidék remilitarizálása után Hitler kelet felé terjeszkedik majd. Tehát értelmen lett volna egy nyugati konfliktus kockázatát vállalni. Gamelin tábornok szerint Franciaország érdeke abban állt, hogy a konfliktus Közép Európában robbanjon ki, hogy a francia hadsereg biztonsági e r őké nts z ol gá l ha s s one gymá rl e köt öt tné me tha ds e r e ge l l e n.A f r a nc i a -ol a s zs z e r z ődé s szerintFr a n c i a or s z á ge xpe dí c i ósha de r őtkül dhe t e t tke l e t r ee gykoa l í c i ór é s z e ké nt .A Ra j na remilitarizálása szétzilálta Franciaország keleti szövetségi rendszerét. Katonailag úgy, hogy Németország fel tudta tartóztatni az esetleges lengyel, vagy csehországi offenzívára induló francia hadsereget. Politikailag Franciaország szövetségesei kétségbe vonták, hogy Párizs képes lenne-eme g vé de niőke t .Aus z t r i ape di gki e gy e z e t tNé me t or s z á gg a l ,me r taRa j na vidék remilitarizálása tarthatatlanná tette a helyzetét. 1937-t őlFranciaország a megbékítés politikáját folytatta, hajlandó volt engedményeket tenni Kelet-Európában, illetve elismerni a német befolyás fokozatos kiterjesztését Ausztriára és Csehszlovákiára. 1938 februárjában Cha ut e mpsmi ni s z t e r e l nökva l ós z í nűn e kt a r t ot t a, hogy Közép- és Kelet-Európa német kézre f ogke r ül ni .Ré s z be nas z üks é gdi kt á l t aké ny s z e r ből ,r é s z be na z é r t ,me r tas z i mpa t i z á l ta német revíziós törekvésekkel. A spanyol polgárháború miatt elidegenedett Olaszországtól, tehát a francia–ol a s zs z e r z ődé se l lenére sem számíthatott Róma támogatására egy keleteurópai beavatkozás esetén. A francia–s z ovj e ts z e r z ődé se l l e né r es e mé r e z t emi nde nkiúgy , hogy Franciaország bízhat Moszkva szándékaiban. Schwesithguth francia tábornok szerint pé l dá ul f é l ő vol t , hogy Mos z kva a z é r ta ka r„ s z or os a bba ne gy üt t működni , … hogy ös s z e üt köz é s beké ny s z e r í t s eFr a nc i a or s z á g otNé me t or s z á gga l . ”I l ymódon aSz ovj e t uni ó „ dönt he t nee gyki me r ül tEur ópas or s á r ól . ”( Ada mt hwa i t e )A f r a nc i a –csehszlovák–szovjet egyezmények egyébként katonai garanciát ígértek Csehszlovákiának, de mindkét na gy ha t a l om c s a ka bba na ze s e t be nvol tköt e l e st e l j e s í t e niar áe s őköt e l e z e t t s é g e t ,haamá s i k is megteszi, vagyis automatikus segítségnyújtásról szó sem lehetett. Franciaország 1936 után propaganda-offenzívájában igyekezett magabiztos képet kialakítani magáról (Kecskés) de a valóság egészen mást mutatott. Az 1930-as évek brit politikájának közép európai politikája jobbnak látta, ha a német g a z da s á g ie xpa nz i óna ka bba nat é r s é g be na dna kki f ut á s il e he t ős é g e t .Londonegyre kevésbé
14
GROTIUS szimpatizált Csehszlovákiával, és egyre nagyobb megértést tanúsított a szudétanémetek törekvései iránt. Valójában Hitler már az 1930-as évek közepén megnyerte a kelet-európai gazdasági csatát, és ilyen tekintetben magához közötte nemcsak Magyarországot, hanem Franciaország szövetségeseit, Jugoszláviát és Romániát is. Az évtized közepére Lengyelország is jobbnak látta, ha közeledik Németországhoz, akár még a franciákhoz f űz ődővi s z o nyr ová s á r ai s . Stresemann német kancellár politikája a versailles-i rendszer revíziójára irányult. A gazdasági válság, a weimari rendszer teljes politikai és morális bukása, a közrend összeomlása, a totális ideológiák iránt fogékony német lakosság akaratának eredményeként hatalomra jutott Adolf Hitler újat hozott a német külpolitika történetében. Faji alapokra helyezett külpolitikája számára a revízió csak propagandafogás volt. Ennél jóval többre vágyott: a német élettér ke l e t iki t e r j e s z t é s é r ea z„ a l a c s ony a bb r e ndű f a j ok” r ová s á r a .A né me te xpa nz i ót e h á t t á vl a t okba ns e m vol tvé de l mij e l l e g ű,é sc é l j a i tki z á r ól a g há bor úse s z köz ökke ll e he t e t t megvalósítani. Hitler, aki szerint a háború a nemzetek közötti kapcsolatok nemcsak elkerülhetetlen, hanem kívánatos eleme is volt, mindent ennek rendelt alá, így Németország kelet-közép-európai politikáját is. Hi t l e rme z őga z da s á g it e r ül e t e ke ta k a r tz s á kmá ny ol niané me tl a kos s á ge l l á t á s ac é l j á ból . Tekintve, hogy Hitler számítása szerint a rendelkezésére álló terület növekedése eredményeként a német lakosság szaporodására kellett számítani, minden elfoglalt terület t ová bbi a ke l f og l a l á s á tve t í t e t t ee l őr e .( We i nbe r g)Mé g pe di gol y a nt e r ül e t e ké ti s ,a me l y e k sohasem tartoztak Németországhoz. De Hitler hódításai nem csak a német nép biológiai és t e r ül e t ii g é ny e i ne kaki e l é g í t é s é ts z ol g á l t a ,ha ne m ané me tné p„ f a j it i s z t a s á gá na k”vé de l mé t is a náci ideológia által veszélyesnek ítélt idegen fajok alávetésével, kitelepítésével, illetve megsemmisítésével. (Fischer, Burleigh). Németország olyan területekre is ki akarta t e r j e s z t e nianá c ime g s e mmi s í t őpr og r a mot ,a me l y e ks oha s e mt a r t oz t a kné me tf e nnha t ós á g alá. Hi t l e rf e l f ogá s as z e r i nta „ f a j ok” t ör t é ne l miküz de l me t e r ül e t é r tf ol y t ,má sc s opor t ok ki űz é s é ve lva gyme g s e mmi s í t é s é ve l ,des oha s e ma s s z i mi l á c i ój á va l .A f öl de tnem lehetett békés úton megszerezni, ami a háború elkerülhetetlenségét jelentette. A németek az általuk igényelt terület nagy részét Oroszországtól akarták megszerezni. Németország keleti t e r j e s z ke dé s é tf öl dr a j z it é ny e z őka ka d á l y oz t á k.Ez é r tKöz é p-Európát e l őke l l e t tké s z í t e n ia kelet meghódítására. Ennek részeként szétzúzásra ítélte az általa megvetett Csehszlovákiát. Hitlernek biztosítania kellett a hátországát is, ezért le kellett számolnia Franciaországgal. Ez ut óbbivol taf őc é l pont j a ,amá s odi kpe di gCs e hs z l ová ki a .Pá r i z sme g bé kí t é s r et ör e kvő külpolitikája tehát kudarcra volt ítélve. Hitler csehszlovák-ellenességét nem csak a birodalmi terjeszkedés szükséglete, vagy a szudétanémet lakosság vélt vagy valós sérelmei táplálták, ha ne ms z e mé l y e sgy űl öl e tis. A csehek iránt érzett mély ellenszenve pedig a Bécsben eltöltött f i a t a l kor ié ve ké l mé ny i bőlt á pl á l koz o t t .( Bul l oc k)Va gy i se s z me i ,g e opol i t i ka i ,ga z da s á g i ,é s s z e mé l y e st é ny e z őke gy üt t e s et e s z ié r t h e t ővéHi t l e re gy e dül á l l ókül pol i t i ká j á t . Hitler egészen 1935-ig abban bízott, hogy az Anglia elleni háborút a Szovjetunió elleni ut á ni ge ll e he tha l a s z t a ni .Ez tköve t őe na z onba nké s z ül taNa gy -Britannia elleni fegyveres konf l i kt us r a .Gondol kodá s á ta ze l s ő vi l á g há bor út a pa s z t a l a t a if or má l t á k:e l t öké l t e ,hogy ez út t a lne m avé l e t l e nművel e s zah á bor úki r obba ná s á na ki dőpont j a ,e gy e nké nt ,é sn e m együttesen száll szembe ellenségeivel, egyikkel a másik után; szigorú diktatúrával veszi elejét a hátország felbomlásának; elkerüli a patthelyzetet és elejét veszi a németek elleni blokádnak. Béke –helyettesének, Rudolf Hessnek a szavaival –csak akkor volt lehetséges, ha egyetlen hatalom, teljes és vetélytárs nélküli szupremáciára tesz szert. (Weinberg) Közép Európa s z é t z ú z á s á n a ka ze l s ől é pé s eAus z t r i abe ke be l e z é s evol t . Ezzel a lépéssel Olaszország elvesztette a Németországtól független külpolitikai mozgásterét, és feladta a horizontális
15
GROTIUS t e nge l ygondol a t á t .Cs e hs z l ová ki ahe l y z e t et a r t ha t a t l a nnává l tkül s ős e g í t s é gné l kül .Ugy a ni s c s a ka zor s z á gny ug a t iha t á r a i te r ős í t e t t é kme g ,adé l i tne m,a z a zapuha ,dé l ia l t e s tf e l őli s támadható volt. (Lukes) Nehéz helyzetbe került Magyarország is, hiszen a gyenge Ausztria helyett a Német Birodalom jelent meg a magyar határon. Bár korábban a brit politika támogatta a dunai vámunió gondolatát, 1938-ban Lord Halifax kül ügy mi n i s z t e rki j e l e nt e t t e ,hogye gyné me t e l l e ne sduna ibl okkl é t r e hoz á s as ene mc é l s z e r ű, se nem megvalósítható. Sir Orme Sargent úgy vélte, hogy a brit politikának Görögországra és Törökországra kellene koncentrálnia. (Magyarics) Csehszlovákia magára maradt. Egyrészt r e g i oná l i s a ns z i ge t e l ődöt te l .Hi t l e rpol i t i ká j aaki s a nt a ntme g os z t á s á r as i ke r e s ne kbi z ony u l t , Jugoszlávia és Románia is Németországhoz közeledett. Bár 1937-be nt á r gy a l á s okke z dőd t e k Magyarország és a kisantant között, és ennek eredményeként Csehszlovákia hajlandó lett volna külön is megegyezni Magyarországgal, erre nem került sor. Részben, mert 1937. decemberi berlini látogatása után a magyar miniszterelnök lelkesedése alábbhagyott, és már nem tartotta olya nf ont os na kame ge gy e z é s t .Ré s z be npe di ga z é r t ,me r tBe ne šköz t á r s a s á g i e l nökki z á r t aaf őma gy a rköve t e l é st e l j e s í t é s é t ,aha t á r r e ví z i ót .Be ne šané me tve s z é l y t e c s e t e l ő ma gy a ré r ve k ha l l a t á na z t mondt a :a c s e h né p, a me l y i k a Német-római Birodalomban élt több évszázadon át, kibírja majd, ha néhány évszázadon keresztül egy má s i k bi r oda l mon be l ül ke l lé l ni e . ” Vé g ül a ki s a nt a nt t a la l á í r t bl e di e gy e z mé ny Csehszlovákiára vonatkozó részét Magyarország nem léptette érvénybe. (Ádám 2) Cserbenhagyták azok a hatalmak is, amelyek életre hívták. A francia Állandó Nemzetvédelmi Bizottság 1938. március 15-én úgy határozott, hogy nem adható közvetlen segítségnyújtás Prágának. Egyben Franciaország igyekezett Londonra hárítani a tétlenségért való f e l e l ős s é g e t .Sz e pt e mbe r20-án Párizs ultimátumot adott át Prágának, melyben követelte, hogy fogadja el a Szudéta-vidék átadásának tervét. A müncheni négyhatalmi konferencia után látszólagos közeledés történt Németország és Franciaország között, de Párizs nem hagyta teljesen cserben a s z öve t s é g e s e i té s me ge r ős í t e t t eal e ngy e l ,i l l e t ve a s z ovj e t s z e r z ődé s t . Hasonló politikát folytatott Nagy-Britannia is, amely nem volt hajlandó katonai kötelezettséget vállalni Csehszlovákiáért. London nemcsak kívánatosnak tartotta, hogy a cseh vezetés kielégítse a Szudéta-vidékre vonatkozó német követeléseket, hanem egyenesen követelte azt. A brit politika úgy gondolta, hogy Csehszlovákia feldarabolása a béke ára. De a br i ta t t i t űdbe nköz r e j á t s z ot ta zi s ,hogyac s e hs z l ová kkül - és kisebbségi-politika csalódást okoz ot tLondonba n.Az e l s őv i l á g há bor ú gy őz t e s é bőla má s odi ke l s ő ve s z t e s el e t t . Olaszország ugyan 1938 decemberében még felvetette egy olasz–jugoszláv blokk kialakítását a német expanzió ellen, de Belgrád elutasította. Róma 1939-ben barátsági és szövetségi s z e r z ődé s tköt öt tBe r l i nne l ,é se z z e lvé g é r vé ny e s e nme g s z űntmi nde nl e he t ős é ga r r a ,hogy Németország ellen regionális szövetségi rendszert lehessen létrehozni. Nem maradt más hátra ar é g i óki sor s z á g a is z á má r a ,mi nta z ,hogyal e g f e ny e ge t őbbha t alom mellé sorakozzanak fel, a bba nbí z v a ,hogyme g őr i z he t i kf ügg e t l e ns é g üke t .Köz é p-Európa sorsát az a két nagyhatalom döntötte el, amelyet nem hívtak meg az 1919-es párizsi tárgyalóasztalhoz. Hitler nem elégedett meg a müncheni döntéssel, teljesen szét akarta zúzni Csehszlovákiát, mégpedig f e gy ve r e se r őve l .Münc he ntt e há tka r r i e r j ee gy i k na gy c s a l ódá s a ké nté l t e me g ,hi s z e n e l l e ns é g e ime gf os z t ot t á k a gy őz e l e ml e he t ős é g é t ől .Fr a nc i aé sbr i tt á r gy a l ópa r t ne r e i r ől me g ve t é s s e lbe s z é l t :„ e l l e ns é g e i mf é r g e k,l á t t a m őke tMünc he nbe n” . 1.4. A második világháború Münc he ntköve t őe nHi t l e rf e l ké s z ül tahá bor úr aFr a nc i a or s z á gé sAng l i ae l l e n.I gy e ke z e t t J a pá nti sbe vonnia ze l őké s z ül e t e kbe ,deToki óte gys z ovj e t e l l e ne sháború i r á nté r de kl őd ö t t .
16
GROTIUS Ebben viszont Hitler nem volt érdekelt, mert nem akarta, hogy Moszkva a Nyugat mellé á l l j on.Ehe l y e t tl e ga l á bbi si dől e g e s e nme ga ka r te gy e z niSz t á l i nna l ,h i s z e núgyvé l t e ,a Szovjetuniótól mindent megszerezhet, miután leszámol Londonnal és Párizzsal. A nyugati hadjárat érdekében Hitler engedményeket követelt Lengyelországtól, és azt, hogy Varsó lépjen be az Antikomintern paktumba. Lengyelország elutasította Berlin feltételeit, emiatt Hitler módosította a háború forgatókönyvén, és úgy döntött, hogy leszámol Lengyelországgal, hogy a Nyugat ellen fordulhasson. (Weinberg) Bár 1939 augusztusában brit–lengyel kölcsönös segélynyújtási egyezmény született, Anglia végül hadat üzent Németországnak, de nem avatkozott közbe. Ennek az volt az oka, hogy a brit katonai vezetés reménytelennek ítélt e Le ngy e l or s z á g ka t ona ihe l y z e t é t ,é sf e l e s l e ge se r őpoc s é kol á s na k tartotta, hogy csapatokat küldjön a védelmére. (Magyarics) A prágai német bevonulás (1939 március) életre keltette a francia külpolitikát. Francia és brit garanciát kapott Lengyelország, Románia, Görögország és Törökország. Felpörgött a francia gazdaság, és a parlament e ne r g i kusl é pé s e ke tköve t e l t .Deame g bé kí t é se l e mes e mt űnte laf r a nc i apol i t i ká ból . Da l a di e rmi ni s z t e r e l nöka z tg ondol t a ,hogyHi t l e rbl öf f öl ,é se l e ge ndől e s zki t a r t a ni ,é s tárgyalásokat közvetíteni. Azt javasolta a lengyeleknek, hogy adják át Danzigot, és levelet írt Hitlernek, melyben felajánlotta a közvetítését. Augusztus 29-én rávette a lengyeleket, hogy több órával halasszák el a hadsereg mozgósítását. Bonnet Mussolini ötlete alapján egy újabb konferenciát javasolt, miután a németek már megindították az offenzívát. Hitler félt, hogy va l a kime g i nte l őá l le gyi l y e ng ondol a t t a l ,é sha l l a nis e ma ka r tr ól a .Ehe l y e t tbony ol ul t diplomáciai játszmába kezdett. Tudta, hogy a franciák angol támogatás nélkül nem fognak moz dul ni ,e z é r tat á ma dá sme g i ndí t á s ae l őt tol y a nt á r gy a l á s ij a va s l a t oka tt e r j e s z t e t te l ő London s z á má r a ,a me l y e ka l ka l ma s a k vol t a ka zi dőhúz á s r a ,bá rt udt a ,hogy s oha s e m t á r gy a l nakomol y a nas a j á tf e l t é t e l e i r ől . Bár a német támadás aktiválta az 1921-es francia–l e ngy e ls z e r z ődé s t ,Pá r i z sne ma ka r t ultimátumot átadni, mert úgy látta, hogy Lengyelország menthetetlen. A katonai hírszerzés ve z e t őj es z e r i ntFr a nc i a or s z á gt ör t é ne t es or á ns oha s e ml é pe t thá bor úbake dve z őt l e ne bb kör ül mé ny e kköz öt t .Ga me l i nve z é r ka r if őnök1939má j us á ba naf r a nc i a –lengyel vezérkari t á r gy a l á s oks or á nf é l r e ve z e t t eal e ngy e l e ke t ,é sa z z a lhi t e g e t t eőke t ,hogys z á mí t ha t na ke gy f e l me nt őof f e nz í vá r a .Le ngy e l or s z á g ota bba nahi t be ná l doz t á kf öl ,hog yké pesek lesznek ki t a r t a ni19 40t a va s z á i g ,a mii dőtny e r neFr a nc i a or s z á gs z á má r a .( We i nbe r g ,Ada mt hwa i t e ) Né há nyna ppa la z e l őt t ,hogyGude r i a npá nc é l os a iá t gá z ol t a kal e ngy e lha t á r on,Hi t l e re l őt t e me ge gy e z e t tf őr i vá l i s á va l ,Sz t á l i nna l .Ezaf e j l e mé nys okkol ta a világ közvéleményét, bár korántsem jött váratlanul. A Szovjetunió nem ismerte el a párizsi békét, és a status quót e l l e nz őkt á bor á hozt a r t oz ot t .Sz t á l i nme g f oga l ma z á s as z e r i nt„ aSz ovj e t uni óme ga ka r t a vá l t oz t a t niar é g ie gy e ns úl y t …deAng l i aé sFr a nc i aország meg akarta tartani. Németország is meg akarta változtatni az egyensúlyt, és ez a közös akarat a régi egyensúly megváltoztatására me g t e r e mt e t t ea za l a pj á taNé me t or s z á g hozva l óköz e l e dé s ne k. ”( We i nbe r g )Sz t á l i ns z í ve s e n részt vett volna a müncheni konferencián, de nem hívták meg. Tárgyalt ugyan a Nyugattal, de ez csak blöff volt: nagy árat akart szabni a Németországgal való megegyezésnek. Egyes t ör t é né s z e ks z e r i ntf e l t é t e l e z he t ő,ho gya z1939a ug us z t us á ba na l á í r tMol ot ov–Ribbentrop paktum célja a Szovj e t uni ór é s z é r őla z vol t ,hogy f e l ké s z ül he s s e n a há bor úr a .Enne k ellentmond, hogy Sztálin kifejezetten bízott abban, hogy a két nagyhatalom megállapodása t a r t ós na kb i z ony ul .Amibi z t os ,hogy a ze gy e z mé ny ,ma j da za z tk öve t ős z e pt e mbe r i megállapodás érdekszférákra osztotta föl Lengyelországot és a Balti térséget, illetve Hitler átengedte Besszarábia sorsának rendezését a Szovjetuniónak. A politikai megegyezést g a z da s á g ime g á l l a podá s oks or aköve t t e ,a me l y e kBe r l i ns z á má r avol t a kke dve z őe k.Né me t ipari terméke ké r té sf e gy ve r é r tc s e r é be n a Sz ovj e t uni ó na gy me nny i s é g űs t r a t é g i a i nyersanyagot szállított. Még az 1941. júniusi német támadás napján is gördültek át a szovjet
17
GROTIUS határon nyersanyaggal teli vagonok, holott a németek már régen nem, vagy csak alig szállították az ellentételt. Moszkva nem rejtette véka alá, hogy Németországgal akar osztozni az európai hegemónián. Amikor 1940-ben Cripps brit nagykövet az angol–s z ovj e tka pc s ol a t oke r ős í t é s é tj a va s ol t a , Mol ot ovkül ügy iné pbi z t osr é s z é r őle l ut a s í t á s ba nvol tr é s z e :„ ané me t e kt öbbe tí g é r ne k, ” mondta. (Dokumenti) Molotov 1940 novemberében Berlinbe látogatott. Sztálin felhatalmazta, hogy bármilyen feltétel alapján egyezzen meg Hitlerrel. Erre azért nem került sor, mert a tárgyalópartnerek nem tudtak megegyezni a törökországi szorosok státuszáról. Hi t l e ri gy e ke z e t tMol ot ové r de kl ődé s é tabr i tgy a r ma t bi r oda l om f e l ét e r e l ni ,deMol ot ov realistább volt annál, mint hogy hagyja volna magát eltéríteni a balkáni hegemóniára vona t koz ó t ör e kvé s e kt ől . A né me t ve z é ré s ka nc e l l á rf elkínálta Moszkvának az Antikomintern pa kt umba nt ör t é nő r é s z vé t e l t ,deSz t á l i ng ondol kodá s ii dőtké r t .A ké t hatalom közötti fennálló kérdések rendezését Hitler moszkvai látogatására halasztották. Erre, mint tudjuk, már nem került sor. Az angliai háború kudarca után a Führer úgy döntött, hogy leszámol a Szovjetunióval, melynek katonai erejét a finnországi háború tapasztalata alapján alacsonynak értékelte. Már 1940 nyarán utasítást adott a Barbarossa-terv kidolgozására, de va l ós z í nű,hogyc s a kanove mbe r ibe rlini tárgyalások kudarca után döntött véglegesen a há bor ú me g i ndí t á s á r ól .Sz t á l i n mi n d e r r őlmi ts e m s e j t e t t ,é st öbbs z ör é r de kl ődöt ta pa kt umba nt ör t é nőr é s z vé t e l r ől ,i l l e t veHi t l e rl á t og a t á s á r ól .Vá l a s z tne mka pot t . I dőköz be nSz t á l i nme gke z dt eac á r ibi r odalom helyreállítását: 1939-ben visszafoglalta a l e ngy e l e ká l t a la ze l s ő vi l á g há bor ú ut á n me g s z e r z e t t Nyugat-Ukrajnát és NyugatBelorussziát, megtámadta Finnországot, és 1940-ben annektálta a balti államokat. Hitler 1940 júniusában megadásra kényszerítette Franciaországot. Párizs kapitulációja hatalmas csapás vol t ,j e l e nt ős é g é te gybr i tt ör t é né s zMa gy a r or s z á g1526-os mohácsi vereségéhez hasonlította. Nagy-Britannia egyedül nézett farkasszemet az Európát felosztó totális diktatúrákkal. A brit vezetés 1939-ben komolyan fontolóra vette, hogy beavatkozik a szovjet–finn háborúba. Te r ve ke td ol g oz t a kkiaba kuis z ovj e tol a j me z őks t r a t é g i a ibombá z á s á r a ,ma j de xpe dí c i ós hadsereg Finnországba küldésére. Erre a finn kapituláció miatt nem került sor. (Barker) E. H. Carr, a Foreign Office-hozköz e lá l l ót ör t é né s zé skül pol i t i ka is z a ké r t őal ondoniTimes hasábjain arról írt, hogy Európában szovjet–német hegemónia fog érvényesülni. Valójában az uralkodó konzervatív pártot mélyen megosztotta a Németországgal szemben követendő stratégia kérdése. Lord Halifax a brit birodalom fennmaradása érdekében a kiegyezést j a va s ol t aHi t l e r r e l .Cs a ke gyha j s z á l onmúl ot t ,hogyne m őke r ül tabukot tCha mbe r l a i n he l y é r e .Ami koraki r á l yf e l ve t e t t e ,hogyőtne ve z néki ,köz öl t e ,hogy„ me g f á j dula gyomra a g ondol a t t ól ” .( J e nki ns )Chur c hi l lvi s z onta r r as z á mí t ot t ,hogya zEgy e s ül tÁl l a moke l őbbutóbb belép a háborúba és eldönti annak kimenetelét. A háború folytatására vonatkozó e l ké pz e l é s é tne m vol tkönny űe l f og a dt a t niakonz e r va t í vpá r t t a l ,me l y ben ellenfele, Halifax komoly befolyással rendelkezett. Nem nehéz belátni tehát, hogy Európa köztes régiója szinte kilátástalan helyzetbe került. 1940ny a r á nugy a ni smé gs e mmi l y e nj e l ene m vol take dve z ővé g ki f e j l e t ne k,é sc s a kke ve s e n kételkedtek abban, hogy Eur ópa j övőj é tNé me t or s z á g ha t á r oz z a me g.Ebbe be l e f é r ta kontinens felosztása Hitler és Sztálin között. Az 1930-a sé ve kvé g é t őlMa gy a r or s z á gmi nd e n e gy e sújk o r má ny f őj eDa r á ny i t ólBá r dos s y i ga z z a lapr og r a mma lke r ül tha t a l omr a ,hogy megállítja az ország további közeledését Németország felé, és mindegyik úgy távozott, hogy még közelebb került Berlinhez. Kétségtelen, hogy ebben szerepet játszott a náci ideológia ma gy a r or s z á g it é r hódí t á s a .Dedönt őe na z ,hogyne mi g e nvol tmá svá l a s z t á s .Ne mc s a ka revizionista országok cselekedtek így, hanem a status quo fenntartásában érdekeltek is. Egyedül a Szovjetunió kínálhatott volna –elméletileg - alternatívát. De a bolsevizmus ideológiája a kelet-közép-e ur ópa iur a l kodópol i t i ka ie r őks z á má r at a s z í t óbbvol t ,mi n ta
18
GROTIUS ne mz e t is z oc i a l i z mus é .Ebbe na zi dő s z a kba nar e g i oná l i ska t ona ié sg a z da s á g ina gy ha t a l om e gy é r t e l mű e nNé me t or s z á gvol t ,é sas z ovj e tpol i t i kae kkormé gne m mut a t ot té r de kl ődé s ta régió iránt. Igor Lukes kutatásaiból tudjuk, hogy az utólag fabrikált mítosszal ellentétben Sztálinnak eszébe sem jutott Csehszlovákia segítségére sietni 1939 márciusában. És l e g f őké ppe n Mos z kvá t ba r á t s á g is z e r z ődé sf űz t e Né me t or s z á g hoz ,é s ny e r s a ny a g szállításaival hozzájárult a német katonai sikerekhez. Sztálint váratlanul érte a német támadás, olyannyira, hogy provokációra gyanakodott, amikor e l ős z örme g ha l l ot t a ,hogyné me tc s a pa t okl é pt é ká taha t á r t ,é sc s a kór á kka lké s őbba dt akia parancsot a támadás elhárítására. A Pravda június. 22-i száma még az aratási munkálatokról számol tbe .Bá rané me t e kköz e lke r ü l t e kagy őz e l e mhe z ,Zs ukovt á bor nokz s e ni a l i t á s a ,a z a me r i ka iköl c s önbé r l e t is z á l l í t má ny ok,Hi t l e re l hi bá z ot ts t r a t é g i á j aé sa t é l ii dőj á r á s együttesen megmentették a Szovjetuniót. Hamarosan létrejött a nagy koalíció, ame l y r ől az év elején még álmodni sem lehetett. Ehhez szükség volt arra, hogy Japán belerángassa a háborúba az Egyesült Államokat, arra, hogy Hitler szükségtelenül hadat üzenjen Washingtonnak, és hogy Roosevelt elnök a japán támadás ellenére az európai hadszínteret t e ki nt s ee l s ődl e g e s ne k.Sz t á l i né s Ede n br i tkül ügy mi ni s z t e rmá r1941 de c e mbe r é be n tárgyalóasztalhoz ült egy angol–s z ovj e ts z e r z őd é sügy é be n.Má ri t tki r a j z ol ódt a kahá bor ú ut á nir e nde z é skör vona l a i .Sz t á l i nt e r ül e t iké r dé s e kr őli se gy e z ke dnia ka r t ,é se bbőlki de r ül t , hogy komol y é r de kl ődé s tt a nús í t Ke l e t -Közép-Európa ügyei iránt. Lengyelország tekintetében például ragaszkodott a német–szovjet egyezmény értelmében megszerzett területekhez, Erdélyt pedig Romániának akarta átadni. Eden hajlandó lett volna megegyezni a t e r ül e t iké r dé s e kbe n,deRoos e ve l tny omá s á r ae l á l l te t t ől .Vé g ülmé g i saké tkont i ne nt á l i s hatalom döntött Közép-Európa sorsáról, mert az Egyesült Államok stratégiai koncepciója szerint Európa ügyeiben Moszkva és London volt illetékes a világ négy nagyhatalma, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Br i t a nni aé sKí nae gy üt t működé s é ne kake r e t e i n belül. Vagyis Közép-Eur ópas or s aag l obá l i spol i t i kame gf ont ol á s a ia l a pj á ndől te l .Roos e ve l t amerikai elnök koncepciója pedig arra irányult, hogy stabilizálja a kontinenst a két érintett ha t a l om e gy üt t működé s eút j á n,t e ki nt e tné l küla r r a ,hogymi l y e nt á r s a da l mibe r e nde z ke d é s t képviselnek. Roosevelt nem gondolt kifejezett érdekszférák kialakítására, de a jelek szerint nem volt különösebb kifogása a szovjetek által megszállt területek bolsevizálása ellen. A térség országainak még annyi beleszólásuk sem volt sorsuk alakulásába, mint húsz évvel korábban. Egyedül Csehszlovákia profitált abból, hogy Londonban emigráns csehszlovák kor má ny működöt t ,hi s z e n Ká r pátalja kivételével megtarthatta 1937-es területét, annak ellenére, hogy az alkotmányos keretek között létrejött Szlovákia német bábállam volt. Ma gy a r or s z á gki ug r á s ipol i t i ká j a ,a me l ye l s ős or ba nKá l l a yMi kl ósmi ni s z t e r e l nökne vé he z f űz ődi k,a z o nar e mé ny e nalapult, hogy Magyarországot az angolszászok szállják majd meg. Í gye l ke r ül he t ől e t tvol naa zor s z á gné me t ,i l l e t ves z ovj e tme g s z á l l á s ai s .Ez tar e mé ny t táplálta, hogy Kállay, de a magyar diplomáciai kar nyugatbarát elemei közül is sokan abban az illúzióban éltek, hogy a Nyugat szerepet szán majd Magyarországnak a Szovjetunió feltartóztatásában. Valójában egyedül Churchill gondolt Duna-me de nc e iha dműve l e t r ea z angolszász szövetségesek politikai és katonai vezetésének köreiben, de komoly formában az angolszász részvétel Magyarország megszállásában nem merült fel. Magyarországra, Romániára és Bulgáriára olyan szempontból számítottak, hogy kiugrásuk a háborúból ki ké ny s z e r í t e né ,hogy né me tc s a pa t oka tvonj a na k kia ny uga t iha ds z í nt é r r ől ,é se z z e l megkönnyítsék a normandiai partraszállást. A brit és az amerikai politika is Magyarország né me tme g s z á l l á s á ta ka r t aki ké ny s z e r í t e nipont os a ne bbőla zokbólki f ol y óa n.( Bor hi ) Sem a brit, sem az amerikai hadvezetés nem készített soha olyan haditervet, amely a Dunamedence megszállásával számolt volna. Abban nagyjából egyetértettek a szövetségesek, hogy amá s odi kf r ont ot ,a z a zaHa r ma di kBi r oda l om e l l e nidönt őny ug a t iha dj á r a t otFr a nc i a or s z á g
19
GROTIUS északi részén kell megnyitni. Emellett, és az amerikai ösztönzésre megnyitott olasz front mellett Churchill szeretett volna egy harmadik frontot is, melynek helyszínét hol Skandináviában, hol a Balkánon jelölte meg. A három szövetséges hatalom teheráni találkozóján a balkáni front mellett kardoskodott, de mint kiderült, csak kisebb mére t ű hadjáratot akart, ami elterelte volna a figyelmet a normandiai partraszállásról. Vagyis nem vol ts z óe gyol y a nna gy mé r e t űha dműve l e t r ől ,a mi l y e nama gy a rve z e t é sa ng ol ba r á tr é s z é n e k reményei között szerepelt, és amely Magyarország elfoglalására elegendől e t tvol na .Ehe l y e t t egy dél franciaországi partraszállás egészítette ki a normandiait, és ennek érdekében pa r t r a s z á l l ój á r műve ke tvont a ke la zol a s z or s z á g iha ds z í nt é r r ől .Eza z tj e l e nt e t t e ,hogya Churchill által szorgalmazott bécsi opció lekerült a napi r e ndr ől .A br i tmi ni s z t e r e l nök e l ké pz e l he t őne kt a r t ot t augy a ni s ,hogyaPi s a –Rimini vonalon keresztül eljusson Bécsbe –de ne m Buda pe s t r e .Sa j á tha dve z e t é s evi s z ontme ggy őz t e ,hogyane hé zt e r e pvi s z ony oke z tne m t e nné kl e he t ővé .( Bor hi ) A dönt ős z óta múgy i sRoos e ve l té sSz t á l i n mondt a ki .Roos e ve l ta há bor úl e h e t ő l e ggy or s a bbme g ny e r é s é ts z e me l őt tt a r t vane mt udt ae l ké pz e l ni ,hogybr i tbi r oda l mié r de ke k mi a t tmá s ut tt ör t é nj e n af őc s a pá s ,mi ntot t ,a holka t ona i l a g al e gc é l s z e r űbb.Sz t á l i n egyetértett. Rés z be nka t ona iokokmi a t t ,r é s z be nvé l he t őe na z é r t ,me r tne ma ka r tos z t oz nia Duna-medence megszállásában. A magyar diplomácia 1943 decemberében úgy értesült, hogy a nagyhatalmi döntés értelmében egész Kelet-Európában szovjet befolyás fog érvényesülni. Emiat tc é l s z e r űne kt űntf e l ve nniaka pc s ol a t otMos z kvá va li s .Er r et ör t é nt e kkí s é r l e t e k,de má rt úlk é s őn.A c s e hs z l ová ke mi g r á nskor má ny ve z e t őj e ,Be ne š1943-ban barátsági s z e r z ődé s tköt öt tSz t á l i n na l ,me r tt öbbémá rne m bí z o t ta bba n,hogyany ug a t iha t a l ma k képesek lesznek szavatolni országa biztonságát. Viszont abban bízott, hogy amennyiben baráti politikát folytat majd a Szovjetunióval, elkerülheti azt, hogy Sztálin bolsevizálja Csehszlovákiát. (Kaplan) A Szovjetunióval való kiegyezés politikáját követte a román vezetés is, amennyiben titkos kiugrási tárgyalásokat folytatott Moszkvával. A brit politika, akárcsak az amerikai, abban volt érdekelt, hogy a Szovjetunió részt vegyen a háború utáni békefenntartásban. Mind Londonban, mind Washingtonban elterjedt az a nézet, hogyaSz o vj e t uni óba nde mokr a t i z á l ódá s if ol y a ma tj á t s z ódi kl e ,a mil e he t ővét e s z ima j da szovjet hatalom integrálását a Nyugat által elképzelt nemzetközi rendszerbe. Mivel az a me r i ka i a kne m kí vá nt a kr é s z tve nnib e f ol y á s iöve z e t e kr őls z ól óme g be s z é lésekben, London magára maradt a Moszkvával folytatott alkudozásokban. Nagy-Britannia politikáját az a megfontolás vezérelte, hogy fenntartsa a brit hegemóniát a Földközi-t e ng e rt é r s é gé be n,vé g s ő soron a közel-keleti olaj biztosítása érdekében. Ehhez Görögországnak az angol érdekszférába kellett kerülnie. Ennek érdekében Churchill 1944 márciusában ajánlatot tett a szovjet vezetésnek, hogy Románia kerüljön a szovjet, Görögország pedig brit érdekszférába. Mi ve lMos z kvake dve z őe nr e a g á l tChur c hi l l1944 okt óbe r ében moszkvai megbeszélései során ismét felvetette a balkáni befolyási övezetek elkülönítésének kérdését. Szövetségesét, Roos e ve l t e tne mt á j é koz t a t t a ,s őt ,köz öl t eSz t á l i n na l ,hogya ze l nökf e l há bor odna ,hat udná , milyen nyíltan veti fel a kérdést. A Churchill–Sztálin, majd az Eden–Molotov megbeszélések alapján Magyarország, Románia és Bulgária a szovjet, Görögország a brit szférába került, Jugoszlávián pedig ötven-ötven százalékban osztoztak. Churchill nem szánta véglegesnek a felosztást és abban bízott, hogy a Vörös Hadsereg által megszállandó területek nem kerülnek szovjetizálásra. Az 1945-ös jaltai konferencián az angolszász hatalmak elfogadták a lengyel ha t á r okna kas z ovj e ti gé nys z e r i nt ie l t ol á s á tny uga t r a ,ahá bor úe l őt t iné me tha t á r okr ová s á r a , és beérték homályos ígéretekkel arra nézve, hogy a Moszkva által hatalomra segített kor má ny t„ de mokr a t i kuse l e me kke l ”e g é s z í t i kki . 1.5 Az új európai rend felé
20
GROTIUS A háború befejezésekor a brit stratégia arra koncentrált, hogy megtartsa a Közel-Keletet és, hogy fennmaradjon Nagy-Britannia nagyhatalmi státusa. 1944-ben a Foreign Office angol– s z ovj e te g y üt t működé s s e la ka r t af e l t a r t óz t a t niNé me t or s z á g ot .Na gy -Britannia nem attól tartott, hogy a Szovjetunió lesz az uralkodó hatalom Dél-Kelet-Európában, hanem attól, hogy a Szovjetunió tovább terjeszkedik nyugati, illetve déli irányban. A Post Hostilities Committee a Nemzetközösség biztonságában, és a közel-keleti olaj védelmében határozta meg a brit s t r a t é g i a ié r de ke t .Fe l t é t e l e z t é k,hogyMa gy a r or s z á g on„ ur a l kodó”( pr e dominant) szovjet befolyás fog érvényesülni. 1945-ben a Foreign Office újraértékelte a brit stratégiát, és az új megközelítést a Labour-kormány magáévá tette. Ez a koncepció visszautasította Churchill be f ol y á s iöve z e t e ke na l a pul ór e nde z é s é t ,mi ve la ze gy e nl ő vol taki sor s z á g ok c i ni kus cserbenhagyásával, és Nagy-Britannia nagyhatalmi szerepének a feladásával, amelyet egész Európában érvényesíteni kellett, nemcsak ott, ahol különleges érdekei voltak. Ennek ellenére, az új kurzus szellemi atyja, Sir Orme Sargent úgy vélte, hogy Magyarország és Románia az a ké tor s z á g ,a holme g e nge dhe t őadö n t ős z ovj e tbe f ol y á smé ga kkori s ,haa ze gy üt tj á ra kommunista rendszer bevezetésével. Ennek a két országnak nem volt hatása a brit pozícióra a Földközi-t e n g e rke l e t ime de nc é j é be n.( Ke nt )Vé g s ős or ona z onba na z„ új ”konc e pc i ós e m hozott változást a brit közép-európai politikában. A gyakorlatban London nem akart, és nem is volt képes szembeszegülni a közép-európai szovjet terjeszkedéssel. Franciaországban két koncepciót alakítottak ki Kelet-Közép-Európával kapcsolatban. Al a pve t őe ns z ovj e tbi z t o ns á g iz óna ké ntke z e l t é kat é r s é ge t .A„ r e a l i s t a ”konc e pc i ós z e r i nt le kellett számolni a térségben mindenféle francia politikai vagy gazdasági hegemónia gondolatával, és a Szovjetunióval való szövetség keretein belül kell fellépni. A térség államai ös s z e köt ők a pc s otj e l e nt he t t e kaSz ovj e t uni óé sFr a nc i a or s z á gköz öt t .Ez zel szemben a másik ve r z i óme ga ka r t avé de niac s e hs z l ová ké sa zos z t r á kké r dé s s e lös s z e f ügg őa l a pve t őf r a nc i a érdekeket. Eszerint a francia diplomáciának határozottságot kellett mutatnia, és felülkerekednie a térség államainak egymás közötti vitáin, hogy fontos szerepet tölthessen be a térségben. 1945-be na„ r e a l i s t a ”k o nc e pc i óke r e ke de t tf e l ül .A Qua id’ Or s a y nvi l á g os s á vált, hogy a szovjet befolyás lesz az uralkodó, és Közép-Európa többé nem játszhat szerepet a Németország elleni biztonságban. Megtörtént a leszámolás a közép-európai nagyhatalmi ambíciókkal. (Kecskés) Olaszország még drasztikusabban leszámolt a térséggel: a jugoszlávokkal szembeni t e r ül e t ve s z t é s ,ag ör ögs z i g e t e k,Al bá ni aé sagy a r ma t oke l ve s z t é s ee gy é r t e l műe nvé g e tve t e t t a Földközi-tenger keleti medencéjében é saBa l ká noné r vé ny e s ül őhe g e móni ame g s z e r z é s é r e i r á ny ul ót ör e kvé s e kne k.Ol a s z or s z á ge l f or dul tat é r s é g t őlé sNy ug a t -Európához csatlakozott. (Horváth) A kettéosztás felé haladó Németország elvesztette szuverenitását és minimális keres ke de l mika pc s ol a t okki é pí t é s é nt úl me nőe nne m vol t ,ne mi sl e he t e t tköz é p-európai politikája. Rövidtávon nem jelenthetett biztonságpolitikai kockázatot, ezért Ausztria kivételével Kelet-Közép-Eur ópa e l ve s z t e t t ea z ta bi z t ons á g pol i t i ka ij e l e nt ős é g é t ,a mi r e Né me t or s z á gf e l t a r t óz t a t á s ami a t ta ze l s ővi l á g há bor úut á ns z e r tt e t t . Összefoglalás Kelet-Közép-Eur ópa j e l e nt ős é g e Fr a nc i a or s z á g é s Nagy-Britannia szempontjából biztonságpolitikai volt, Olaszország számára biztonság- é sha t a l mipol i t i ka ij e l e nt ős é g ge l bír t , Né me t or s z á g pe di g e gy é r t e l műe n ha t a l mi pol i t i ka is z e mp ont okból kí vá n t a me g s z e r ve z ni .Aze l s ővi l á g há bor úgy őz t e s e imi nde ne ke l őt tat é r s é gs t a bi l i t á s á ba nvol t a k érdekelve, mert csak így látták volna biztosítottnak, hogy a térség ne válhasson egy újabb kontinentális konfliktus forrásává, és hogy ellen tudjon állni a bolsevizmus terjeszkedésének, i l l e t veané me tha t a l mie xpa nz i óna k.Br i tr é s z r őlke z de t be nna gys z i mpá t i á va lvi s e l t e t t e ka z
21
GROTIUS utódállamok törekvései iránt. Különösen Csehszlovákia nyerte el Londons z i mpá t i á j á t ,e l s ő s or ba nné há nybe f ol y á s oss z a ké r t ő–Seton-Watson, Leeper, Wickham-Steed, Nicholson és Namier jóvoltából, akik cseh- és szlovákbarátságukat mély magyarellenességgel párosították. Cs e hs z l ová ki aa z onba nr övi di dőa l a t te l ve s z t e t t el ondoniné ps z e r űs é gé t ,mi ve lne mt öl t öt t e bea z tas t a bi l i z á l ós z e r e pe t ,a me l y e te l vá r t a kt ől e .Ne m honor á l t á kPr á g abi g ot tpol i t i ká j á ta ne mz e t iki s e bbs é g e kke ls z e mbe n,é sa z ta zi n dokol a t l a na gr e s s z i vi t á s t ,a me l y e tabe ne š i politika a katonailag és gazdaságilag j e l e nt ős e nme ggy e ng í t e t tdé l is z oms z é dj ai r á ny á ba n mutatott. Gazdaságilag Nagy-Br i t a nni amut a t ot té r de kl ődé s tat é r s é gi r á nt ,dee z ti si nká bb csak politikai célokat szolgált, nevezetesen a térség politikai-gazdasági egységének a helyreállítását. Az 1930-as évek végén az elvárások inkább negatív értelemben nyertek megfogalmazást: Csehszlovákiától a német igények kielégítését várták, Magyarországtól pedig függetlenségének fenntartását, és azt, hogy ne vegyen részt a térségnek a németek által t ör t é nő s z é t verésében. A háború alatt a kis tengely-államok csak kevés brit szimpátiát élveztek, csak a feltétel nélküli megadás formulája alapján tárgyaltak velük. Franciaországot nem a szimpátia vezérelte a térség 1918–1920-as újraszervezésében, hanem kizárólag a sajá tbi z t ons á ga .Enne ké r de ké be nny í l t a nagy őz t e sut ódá l l a mokt ör e kvé s e i t támogatta, annak a reményében, hogy keleti bástyát képeznek majd Németország körül. Akárcsak London, Párizs is hamarosan észrevette, hogy a kis utódállamok nacionalista gazdasági és kül pol i t i ká j ake dve z őt l e ne bbá l l a pot ott e r e mt e t t ,mi nt haa zOs z t r á k–Magyar Mona r c hi af e nnma r a dtvol na .Ne ms e g í t e t t ee l őat é r s é gs t a bi l i z á l á s á také tha t a l om e gy má s közötti rivalizálása sem. London gyanakvóan szemlélte Párizs hegemonikus törekvéseit és igye ke z e t te l l e ns úl y oz niaf r a nc i abe f ol y á s t .Fr a nc i a or s z á gpe di gne mt űr t ee l ,hogyabr i t e k bá r mi l y e n ne mű be f ol y á s r at e gy e ne ks z e r ta f r a nc i as z öve t s é g ir e nds z e r be t a r t o z ó országokban. Franciaország a politikai behatolást nem tudta kiegészíteni gazdasági hadállások kiépítésével. Amikor Kelet-Közép-Európában gazdasági vákuum keletkezett, a német gazdasági terjeszkedést nem tudta ellensúlyozni. Nem sikerült harmonizálni a térségre vonatkozó francia és olasz politikát sem. Róma Párizs ellen politizált, bár felismerte a r e g i oná l i ss z e r ve z ődé sj e l e nt ős é gé tané me tha t a l mit ör e kvé s e kke ls z e mbe n.Vé g s ős or o na ny ug a t iha t a l ma ka tne mf űz t eönma g á ba nva l óg a z da s á g ié r de kből ,e t ni ka i ,va gykul t ur á l i s affinitásból fakadó különleges kapcsolat Közép-Eur ópá hoz .El őbb ané met terjeszkedést a ka r t á ka bbaa zi r á ny bat e r e l ni ,ma j d al é t f ont os s á g úé r de ke k me g őr z é s é he zs z üks é g e s megegyezés érdekében átengedték a Szovjetuniónak. 2.1 A kontinentális szakadás A má s odi kvi l á g há bor útköve t őe na zEgy e s ül tÁl l a mokf okoz a t os a nke z é beve tte a nyugati vi l á gve z e t ős z e r e pé t .El ős z örGör ög o r s z á gvé de l mé tve t t eá tag a z da s á g ivá l s á g bas ül l y e dt Nagy-Britanniától, majd a teljes Közép- és Közel-Keletet. Kelet-Közép-Európa tekintetében Washington igyekezett olyan megoldást találni, amely figyelembe veszi Moszkva biztonsági igényeit. Támogatott olyan területi korrekciókat a térség állami között, amelyek a kis or s z á g ok k öz öt t if e s z ül t s é gf e l ol dá s á ts e g í t he t t é ke l ő,é st á mog a t t a a de mokr a t i k us átalakulást, Magyarország esetében különösen a földreformot. Ezzel együtt az amerikai külpolitika szerette volna helyreállítani a kontinens gazdasági egységét, amelyet az újjáépítés szempontjából tartott fontosnak. Washingtoni elképzelések szerint legalábbis Magyarország és Csehszlovákia gazdasági értelemben a Nyugat része maradt volna. De az amerikai külpolitikának nem állt rendelkezésére olyan diplomáciai eszköz, amivel a Szovjetunió törekvéseit befolyásolni tudta volna. A vonalat Ausztriában húzták meg, annak stratégiai fontossága miatt. Ausztria egészének szovjet kézre kerülése ugyanis veszélybe sodorhatta volna Németország déli megszállási zónáját, valamint a szövetségesek olaszországi pozícióit. A vasfüggöny mögötti határokat a Szovjetunió alakította ki. Hiába támogatta volna az
22
GROTIUS amerikai és a brit politika kisebb határmódosítást Magyarország javára, a szovjetek döntöttek, é sar é g i óne m vol tke l l őe nf ont osa hhoz ,hogye mi a t taNy ug a tkonf r ont á l ódj é kMos z kvá v a l . J e l l e mz őe pi z ódvol t ,ho gyas z ovj e tc s a pa t okma gy a r or s z á g ié sr omá ni a iá l l omá s oz t a t á s á r a egy brit javaslat alapján lehetett megtalálni a jogi formulát. (Fülöp) Nyugat-Eur ópaa ze l köve t ke z őköz e lf é lé vs z á z a ds or á nne m ké r dőj e l e z t eme gaSz ovj e t uni ó kizárólagosságát Kelet-Európában és nem volt cél a kommunista rendszerek felszámolása. Bár fokozatosan normalizálódtak a kelet–nyugati kapcsolatok, ez nem jelentette a nyugate ur ópa i a kr é s z é r őla ke l e t -európai hatalmi viszonyok megváltoztatásának szándékát. A kont i ne ns úgy t űnt ,hos s z úi dőr ek e t t é s z a ka d:e gy g a z da s á g i l a gé s pol i t i ka i l a ge gy r e szorosabban integrálódó Nyugat-Európára, és egy elmaradott nagyhatalom szorításában ve r g ődőe gy r ei nká bbl e ma r a dóKe l e t -Közép-Európára. Olyannyira, hogy a kontinens szovjet uralom alatt nem álló részében a közbeszédben Európa fogalmába nem értették bele a vasfüggöny mögötti területeket. Al a pve t őe l t é r é smut a t koz ot tNy ug a t -Európa, illetve az Egyesült Államok kelet-európai politikája között. Washington sokáig nem fogadta el fait accompli-ként Kelet Európa tartós szovjet megszállását, a nyugat-európai hatalmak viszont szinte a ze l s ő pi l l a na t t óli g e n. Amikor például Washington tiltakozni akart Nagy Ferenc lemondatása ellen, és az ENSZ fóruma elé akarta tárni, Nagy-Britannia nem támogatta, és hiábavalónak, gátlástalannak ítélte az amerikai politikát. 1952-ig az Egyesült Államok akár a háború kockázatát is vállalva igyekezett destabilizálni a vasfüggöny mögötti kommunista rendszereket. Ez a politika azonban fokozatosan háttérbe szorult, mivel a Szovjetunió kifejlesztette, és célba is tudta juttatni a hidrogénbombát, ami a civilizáció pusztulásával járhatott volna. Tekintve, hogy a várakozások szerint a kelet-európai szovjet övezet érdekében Moszkva minden lépésre kész volt, Kelet-Európa a szovjet nukleáris elrettentés fogja volt. Ennek ellenére a hivatalos amerikai politika szerint Kelet-Eur ópas z ovj e tme g s z á l l á s a„ Eur ópas z í vé i g ”t e r j e s z t e t t ekia Szovjetunió hatalmát, ami veszélyeztette Nyugat-Európa, ezen keresztül pedig az Egyesült Államok biztonságát. Emiatt a Szovjetunió visszavonulása saját határai mögé az Egyesült Államok biztonságpolitikai célja volt. E cél megvalósítása érdekében többféle irányvonalat is ki dol g oz t a k Wa s hi ng t onba n, e gy e be k köz öt ta t é r s é g „ f i nl a ndi z á l á s r a ” vona t koz ó tárgyalásokat is a Szovjetunióval. Nyugat-Európa nem akadályozta meg Washington ilyen irányú próbálkozásait, de maga nem vett részt benne, mintegy a Szovjetunió és az Egyesült Ál l a mokkü l önmé r kőz é s e ké ntke z e l t eake l e t -európai status quo megváltoztatását. (Borhi) Németország kettészakadása nem volt eltervezve, de szinte elkerülhetetlen volt. A szovjetek eleinte a kettéosztás mellett foglaltak állást, az Egyesült Államok az egység fenntartása mellett. Párizs igyekezett olyan megoldást találni, amely felügyeletet garantált volna számára Németország ipari térségei felett. 1945-ben a Szovjetunió már az egységes Németország mellett foglalt állást, és az összes megszállási zónából jóvátételt követelt. Byrnes amerikai kül ügy mi n i s z t e ra„ r e a l i s t a ”e gy üt t működé sa l a pj á ná t e nge dt e ake l e t iz óná ta s z ovj e t jóvátételi követeléseknek, és a nagyhatalmak megállapodtak Németország négyhatalmi igazgatásában. Hamarosan azonban az amerikaiak arra jutottak, hogy biztonságosabb megoldás a nyugati megszállási zónákat konszolidálni, a szovjetet pedig magára hagyni. Sz t á l i nké tva s a tt a r t ot tat űz be n:f okoz a t os a nbol s e vi z á lta saját övezetét, de nyitva tartotta a ka puta ká rany uga t ide mokr a t i kusmode l la l a pj á nt ör t é nőúj r a e gy e s í t é s r ei s .A ny ug a t i a k vi s z onta t t ó lt a r t ot t a k,h ogya ze gy s é g e s ,des e ml e g e sNé me t or s z á ge l őbb-utóbb a szovjet politikai eszközévé válna, ezért 1947 és 1949 között fokozatosan létrehozták a nyugatnémet államot. Egy ponton a szovjet zónával kapcsolatos amerikai, illetve nyugat-európai érdekek élesen szembe kerültek. Ez pedig a kereskedelem volt. 1948-tól az amerikai vezetés szelektív gazdasági embargót ve z e t e t tbea„ ko mmuni s t at ö mb”or s z á ga ie l l e n.Ré s z be nakommuni s t a
23
GROTIUS r e nds z e r e k g a z da s á g i gy e ng í t é s é r e , vé g s ő s or on pe di g a kons z ol i dá l ódá s uk megakadályozására. Másrészt pedig a szovjet katonai potenciál gyengítése céljából. Washington igyekezett rávenni nyugat-európai szövetségeseit, hogy vegyenek részt ebben, és szankciókat helyezett kilátásba az amerikai, illetve a Cocom-e l őí r á s okme g s z e g őis z á má r a . Aza me r i ka ive z e t é skönny ű he l y z e t be n vol t ,hi s z e nc s a k né há nys t r a t é g i a ij e l e nt ős é g ű nyersanyagot hozott be a Szovjetunióból, amit nem könnyen, de más forrásból pótolni lehetett. Bár a népi demokráciák komoly fizetési nehézségekkel küzdöttek és gyenge mi nős é g űt e r mé ke ke tá l l í t ot t a ke l ő,me l y e kj e l e nt ősr é s z ee l a dha t a t l a nvol t ,Ny ug a t -Európa azonban nagyobb mértékben függött a kelet-ny uga t i ke r e s ke de l e mt ől ,e l s ős or ba na me z őg a z da s á g it e r mé ke ké sny e r s a ny a g ok i mpor t j á t ól ,é sa zi pa r ic i k ke k ke l e t -európai piacától. Az import érdekében a nyugat-európaiak még hivatalosan embargó alatt álló termékeket is szállított.Fr a nc i a or s z á gpé l dá ulr i t kaf é me ke té sg ör dül őc s a pá gy a ta dot te l Magyarországnak olyan gabonáért cserében, melynek a végcélja az NSZK volt. A kelet– nyugati kereskedelem engedélyezése miatt olyan súlyos nézeteltérés keletkezett a NATOországok között, hogy az amerikaiak attól tartottak, hogy megbomolhat a szövetségi rendszer kohé z i ój a . Ez é r t Ei s e n howe re l nök 1953 ut á nag a z da s á g i kont r ol l„ f oko z a t os é s vi s s z a f og ot t ”e ny hí t é s é r ől dönt öt t . Bá r a ny ug a te ur ópa i or s z á g ok e z t köve t őe na l e he t ős é g e khe z ké pe s tf e jlesztették keleti kereskedelmi kapcsolataikat, az amerikaiak a Nixon-adminisztrációig nem igen változtattak restriktív politikájukon, bár tudatában voltak, hogya za me r i ka it őkekomol yhá t r á ny bake r ül tany ug a t -európaival szemben egy gyorsan f e j l ődőpi a c o n. Kelet-Eur ópaj e l e nt ős é geahi de g há b o r úss z e mbe ná l l á ski a l a kul á s á ba na zot t a nie s e mé ny e k rámutattak a szovjet politika hajthatatlanságára. Egyetlen nyugati követelés sem valósulhatott meg a Szovjetunió által zárt zónaként, világháborús hadizsákmányként kezelt régióban. Csak egyetlen adat a szovjet szerep érzékeltetésére: Moszkva nagyon óvatos becslés szerint akkora összeget szivattyúzott ki a megszállási zónájából, mint amennyit az Egyesült Államok a Marshall-segély keretein belül Nyugat-Európának adott.Sz ov j e ts z e mpont bólpe di gúgyt űnt f öl ,hogyaNy ug a t ,e l s ős or ba na zEgy e s ül tÁl l a mokme ga ka r j af os z t a niaSz ovj e t uni ót há bor ús gy őz e l mé ne k a gy ümöl c s é t őlé sj ogos vé de l miöve z e t é t ől .Bá rKe l e t -Európa sorsának szerepét a háború utáni világpolitikában nem szabad alábecsülni, a kelet–nyugati konf l i kt usf őf or r á s amá ské r dé s e kkör ülkr i s t á l y os odot tki .Ez e kköz ü li sNé me t or s z á gvol ta legfontosabb. 2.2 Németország és az Ostpolitik Bár a felszínen a Szovjetunió, illetve a nyugati hatalmak nem sok mindenben értettek egyet Né me t or s z á gj övőj é ti l l e t őe n,e gydol og ba na z onba ni g e n:Né me t or s z á gne m vá l ha t ot túj a bb európai konfliktus forrásává. Továbbá, mind a Kelet, mind a Nyugat rossz szándékot fedezett föl a másik szándékaiban, tehát vigyázni akart arra, nehogy Németország egésze az ellenfél kezére kerüljön. 1948-ra a nyugati hatalmak eldöntötték, hogy a Szovjetunió feltartóztatásának egyetlen módja, ha Németország nyugati zónáit végleges állammá konszolidálják szuverenitásának korlátozásával, ami egyben garanciát jelentett a német nagyhatalmi ambíciók esetleges újjáéledése ellen is. A nyugatnémet állam létrehozása e l s ős or ba n a ny ug a t -e ur ópa i bi z t ons á g é r tf e l e l ős s é g e t vá l l a l ó Egy e s ül t Ál l a mok külpolitikájának következménye volt. Az amerikai stratégiai gondolkodás szerint ugyanis Eur ópaköz é ps őr é s z e ,a z a zNé me t or s z á gne m ke r ül he t e t te gy e t l e n ha t a l om ki z á r ól a g os be f ol y á s aa l á ,mi ve la kkorme g boml ot tvol naag l obá l i se r őe gy e ns úl y .Sz t á l i ne gyda r a bi g mé gr e mé ny ke de t tNé me t or s z á g na kas e ml e ge s s é ga l a pj á nt ör t é nőe gy s égesítésében, amely vé l he t őe ne l őbb-utóbb szovjet befolyás alá került volna.
24
GROTIUS Az NSZK-na k,Ki s sJ .Lá s z l ós z a va i v a l’ ké s z e nka pot tkül pol i t i ká j avol t ’ , vagyis egyszerre ke l l e t tj óe ur ópa i na ké sa za t l a nt ior i e nt á c i óme ggy őz őké pvi s e l őj é ne kl e nni e ,a mis z a kí tást jelentett a német külpolitika addigi hagyományaival és az önkéntes integráció programját írta e l ő.( Ki s s )A Né me tSz öve t s é g iKöz t á r s a s á ge l s őka nc e l l á r j a ,Konr a dAde na ue rmá r1945ben felismerte, hogy belátható ideig a kontinens két részre szakad. Úgy vélte, csak egyetlen útl é t e z i k„ Né me t or s z á ga z on r é s z e is z á má r a ,a me l y e ke tne mf og l a l t ae lOr os z or s z á g ” . Ez e ke tar é s z e ke t ,a me l y e k„ Ny ug a t -Eur ópai nt e gr á nsr é s z é tké pe z i k, ”e l ős z ör„ me g f e l e l ő pol i t i ka ie gy s é gg éke l ls z e r ve z ni ”ma j dany ug a t -európai demokráciákhoz kell csatolni tartós i nt é z mé ny e ss z á l a kka l .Ade na ue rs z á má r aas e ml e g e s s é g ne m vol tvá l a s z t á s il e he t ős é g , Né me t or s z á g ott úl s á g os a ne r ős ne kt a r t ot t ae r r eas z e r e pr e ,é sa t t ólt a r t ot t ,hogys z ovj e t be f ol y á sa l á ke r ül ve hí df őké nts z ol g á l na a kommunista hatalomátvétel számára egész Nyugat-Eur ópá ba n.El g ondol á s as z e r i n ta zor os zve s z é l y tc s a kame z t e l e ne r őt a r t óz t a t ha t t a föl, amelyet az Egyesült Államokkal közösen kellett megteremteni. Célja a biztonság megvalósítása és a német szuverenitás helyreállítása volt. Adenauer tartott attól, hogy a nagyhatalmak Németország kárára megegyeznek egymással, ezért a Német Szövetségi Köz t á r s a s á g ot„ s z a ba dé sf ügge t l e n”t é ny e z őké nta ka r t al á t niot t honé skül f öl döne gy a r á nt .A nyugati integráció részben ezt a célt szol g á l t a .A s z uve r e ni t á spe di gas z upr a na c i oná l i sj övő kiindulópontja volt számára. (Ahonen) Ade na ue raha gy omá ny osha t a l mipol i t i kaka t e g ór i á i ba ng ondol kodot t ,é sEur ópá t„ ha r ma di k e r őké nt ”s z e r e t t evol nal á t ni ,a me l yavi l á g pol i t i kaj e l e nt őst é ny e z őj eakét szuperhatalom mellett. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Németország kapcsán. A színfalak mögött nosztalgiával gondolt arra a hatalmi státusra, amelyet Németország a Kaiserreich korában é l ve z e t t ,i l l e t ve Né me t or s z á g ne mz e t ie r e j é ne k„ s z o mor úé ss a j ná l a t os ” ha ny a t l á s á n s a j ná l koz ot t .Azúj r a e gy e s í t é ss z á má r aki s e bbj e l e nt ős é gg e lbí r t ,é své g s ős or ona kkort a r t ot t a e l ké pz e l he t őne k,a mi koraSz ovj e t uni óf e l a dj aahi de g há bor úss z e mbe ná l l á s t ,a me l ya zNDK és Kelet-Európa felszabadulását hozná magával. Már 1945-ben arról írt, hogy az orosz me g s z á l l á sa l a t tl e vőr é s z e kme g ha t á r oz a t l a ni dőr ee l ve s z t e k,é sany uga t iz óná kbóle z e kr ea területekre való tekintet nélkül államot kell formálni. 1955-ig nemcsak nem szorgalmazta az egyesülést, hanem kifejezetten károsnak t a r t ot t aa z NSZK be l s őé skül s ős z a ba ds á ga s z e mpont j á ból ,ame g os z t ot tNé me t or s z á g ott a r t ot t ame g f e l e l őne kaköz é p-európai biztonság szempontjából. Az egységesítés elutasítását nemcsak biztonsági okok motiválták, hanem személyes és politikai indokok is. Egyrészt kifejezett averziót érzett Poroszország iránt, másrészt attól tartott, hogy egyesítés esetén a szociáldemokraták többséget kapnának. Nem bízott a német népben, amelyet féltett Poroszország befolyásától. Csak úgy lehetett me g me nt e niőke ts a j á tma g ukt ól ,haa„ de mokr á c i aé sEur ópa ”j e l s z a vá va lany uga t -európai integráció intézményes keretei közé kerülnek. (Ahonen) Ez az elképzelés találkozott az amerikai, illetve nyugat-európai elképzelésekkel, amelyek arra vonatkoztak, hogy a demokratizálódás útjára lépett Németországot a kibontakozó nyugati katonai, politikai és gazdasági integráció kereteibe kell lehorgonyozni. Ezen az úton az 1954-e spá r i z s is z e r z ődé si nd í t ot t ae lany uga t -német államot, amely egyben l e he t ővét e t t e ,hogya zNSZK új r aöná l l ókül pol i t i ká tf ol y t a s s on.Enne ke l s őf ont oske l e t európai vonatkozása az 1955-ös NSZK–s z ovj e ts z e r z ődé svol t .Gomul kal e ngy e l or s z á g i hatalomra jutása Bonn számára azt jelezte, hogy a kelet-e ur ópa is z a t e l l i tá l l a mokr é s z é r ől l e he t ős é g ny í l i k bi z ony os f okú f ügg e t l e nségre, amely elvezethet a szovjet tömb de z i nt e g r á c i ój á hozé sa ze gy e s ül é s he z .Mi ndke t t őtaka pc s ol a t oknor ma l i z á l á s á va ll e he t e t t e l őmoz dí t a ni .A s z oc i á l d e mokr a t á k,a k i ka z é r tbí r á l t á kake r e s z t é ny de mokr a t á ka t ,me r tne m szorgalmazták az egyesítést, a diplomáciai kezdeményezés fontosságát hangsúlyozták, és gazdasági, politikai kapcsolatokat akartak létesíteni a szovjet tömbbel. A gazdasági a kereskedelem liberalizálását akarta elérni. A külügyminisztérium meg akarta szüntetni a Hallstein-doktrina alkalmazását a kelet-európai országokra, tekintve, hogy az NDK-t szovjet 25
GROTIUS nyomásra ismerték el. A kapcsolatok fokozatos normalizálását javasolta formális kereskedelmi kapcsolatok létesítésével, ami teljes diplomáciai kapcsolatokhoz vezethetett. Az NSZK-t mágnesként képzelték el, amely a szabadság irányában csábítja Kelet-Európát. Ade na ue rke r e s ke de l mika pc s ol a t okl é t e s í t é s é ts z or ga l ma z t a ,a me l y e taka pc s ol a t okl é pé s r ől l é pé s r et ör t é nőj a vul á s aköve t e t tvol na .Des z e mé l ys z e r i ntne mi ge nmut a t ot té r de kl ődé s ta térség iránt. Talán ez is magyarázza, hogy bár történt nyitás Kelet felé, nem vezetett eredményre. Az Ostpolitik e l őz mé ny e ir á mut a t na k,hogyany uga t né me tpol i t i kas z á má r a kelet-közép-európai partner Csehszlovákia és Lengyelország volt. Lengyelország és az NSZK köz öt tt i t kos é r i nt ke z é s ke z dődöt ta z 1956-os lengyel e s e mé ny e ke tköve t őe n,a me l ya r r amut a t ot t ,hogyVa r s óé r de kl ődé s tmut a t naadi pl omá c i a i kapcsolatok felvételére, de 1957-be nBonnme g há t r á l taköz e l g ővá l a s z t á s ok,i l l e t vea mi a t t , hogy Jugoszlávia elismerte az NSZK-t. 1959-be na zNSZK me gne mt á ma dá s is z e r z ődé s t ké s z í t e t te l ő Cs e hs z l ov á ki á va lé s Le ngy e l or s z á gga l ,me l y e kke la s z oc i á l de mokr a t á ki s diplomáciai kapcsolatokat akartak létesíteni. De az SPD, és az FDP is másodlagos kérdésnek tekintette a kelet-európaiakkal való hivatalos kapcsolatok létesítését, a nemzetközi enyhülésnek alárendelve. Bonn csak nehezen szánta rá magát konkrét lépések megtételére. Adenauer attól tartott, hogy az Ostpolitik meggyengítheti az NSZK nyugati kapcsolatait, elszigeteltséghe zve z e t he t ,é sa zNSZK„ a ze l l e nt é t e sé r de ke kj á t é ks z e r é vé ”vá l ha t .Fe l me r ü l t a zave s z é l yi s ,hogya zNDK j ogá l l á s af e l é r t é ke l ődi k.Br e nt a nokül ügy mi ni s z t e rúgyvé l t e , hogy hivatalos kapcsolatok létesítése a kelet-európai országokkal óhatatlanul felvetik az NDK s t á t us á na k a ké r dé s é t .„ Ka p c s ol a t ok l é t e s í t é s eas z a t e l l i tá l l a mokka l ür ügy e t s z ol g á l t a t n amá sor s z á gokna k,hogye l i s me r j é k”Ke l e t -Németországot, és ezzel aláássák az NSZKköz pont imí t os z á t ,me l ys z e r i ntané me tné pe gy e t l e nl e g i t i m ké pvi s e l őj e .Vagyis az a veszély, hogy a keleti politika az NDK elismerésének egy hullámát indíthatta el megakadályozta, hogy Bonn normalizálja a kapcsolatait a szatellit országokkal. De két keleteurópai ország tekintetében a közelmúlt történelme is súlyos tehertételt jelentett. Lengyelország esetében a határkérdés, Csehszlovákia esetében pedig a müncheni egyezmény j og iköve t k e z mé ny e i ,va gya z„ e l ve s z e t tt e r ül e t e ke n”é l őné me t e könr e nde l ke z é s e .Ez e ke ta problémákat különösen a két országból a második világháború után kitelepített mintegy tízt i z e nöt mi l l i ós ,j ól s z e r ve z e t té r de kké pvi s e l e t is z e r ve z e t e kke lr e nde l ke z ő, a né me t be l pol i t i ká ba i nt é z mé ny e s e né ss z e mé l y e s ka pc s ol a t okon ke r e s z t üli s be é pül ő né me t közösség tartotta a bonni külpolitika napirendjén. Varsó és Prága is azt várta, hogy az NSZK legalább implicite ismerje el véglegesnek az Odera–Neisse-ha t á r t .Ugy a na kkorany ug a t né me tpol i t i kus okny í l t a ne nne ka ze l l e nke z őj é r e kötelezték el magukat. A közbeszédben meghonosodott ortodoxia az Odera–Neisse-vonal elutasításáhozve z e t e t t ,aha t á rvé g s őr e nde z é s é tabé ke s z e r z ődé s r eha l a s z t ot t a ,a ddi gpe di g ragaszkodott az 1937-es határok jogi érvényességéhez. Nem szolgálta a szovjet csatlósok formális elismerése az NSZK érdekeit, mivel egy ilyen lépés csökkenthette a bonni álláspont hitelességét, és alááshatta a bonni kormány tárgyalási pozícióját a Kelettel szemben. Felmerült, hogy a magyar forradalom tapasztalatai miatt óvatosan kell bánni a kelet-európai országokkal, nehogy kikényszerítsenek egy újabb katonai akciót a Szovjetuni ór é s z é r ől , kül önös e nLe ngy e l or s z á g ba n,a me l yá l t a l á noshá bor úhozve z e t ne .Br e nt a nos z a va i va l :„ e l kellett kerülni azt a benyomást, hogy beavatkozunk Kelet-Eur ópaügy e i be ” .Ez e nt úl me nő e n a kancellár és külügyminisztere nem látta értelmét a kelet-európai kapcsolatok kiépítésének, tekintve, hogy külpolitikájuk a Szovjetunió akaratának a függvénye. A politikai megfontolások fontosabbak voltak, mint az üzletiek, a túl aktív üzletembereket a bonni politika visszahívta Kelet-Európából. Az ötvenes évek végére a kitelepített németek szervezetei által szorgalmazott ügyek, mint például a német–lengyel határ végleges státusának az elutasítása, vagy a német önrendelkezés
26
GROTIUS ügy ee gy r ei nká bbhá t t é r bes z or ul t a k.Br e nt a noúgyvé l t e ,hogyake l e t it e r ül e t e k„ ör ökr e elvesztek”Né me t or s z á gs z á má r a ,é sakor má nyne mt á mog a t náané me tönr e nde l ke z é s t a bba nas z é l s ős é ge sf or má ba n,hogyaki t e l e pí t e t t e kkí vá nj á k,va gy i spé l dá ulaSz udé t a -vidék újraannektálásának eszközeként. Adenauer titkos fejtegetéseiben nem rejtette véka alá, hogy ha j l a ndól e v e nnia zúj r a e gy e s í t é ské r dé s é tane mz e t köz ipol i t i kana pi r e ndj é r ől ,me r ta t t ól t a r t ot t ,hogyagy őz t e sha t a l ma ke l f oga dha t a t l a ná r a ts z a bná na ké r t e .Bá ra z1958-as berlini válság után az egyesítés problémáját a színfalak mögött egyre inkább csak humanitárius kérdésnek tekintették, melynek célja az NDK életkörülményeinek javítása volt, a ny i l vá nos s á ge l őt tmé gmi ndi gl á t s z ól a g osne mz e t ikons z e nz usé r vé ny e s ül ta revizionista keleti politikáról. Ennek pedig a politikai ára az volt, hogy nem lehetett nyitni Kelet-Európa felé. 1959-ben a kitelepítettek ellenállása miatt nem lehetett megvalósítani egy fontos ke z de mé ny e z é s t : me g ne m t á ma dá s is z e r z ődé s e k me g köt é s é t Le ngy e l or s z á gga lé s Csehszlovákiával. Az 1960-a sé ve ke l e j é nas z öve t s é g ikor má nykül s őny omá s r ae gy r ena gy obbé r de kl ődé s t mutatott konkrét kelet-e ur ópa ike z de mé ny e z é s e ki r á nt .Egy r é s z tme g s z űntBonn„ köl c s ön ka pot tvé t ó j a ” va gy i sa Ny uga tmá rne m t e ki nt e t t e ma g á é na k a Sz ovj e t uni óva lv a l ó konf l i kt us á t .Te há ta ze l s z i g e t e l ődé sve s z é l y emi a t talkalmazkodnia kellett az új helyzethez. (Kiss) A nyugati szövetségesek ugyanis egyre inkább a nemzetközi enyhülés akadályaként szemlélték Bonn hajthatatlannak látszó álláspontját az újraegyesítés ügyében. Emiatt az NDK és az Odera–Neisse-határvonal elismerését, valamint azt javasolták, hogy NyugatNémetország létesítsen diplomáciai kapcsolatokat a szocialista országokkal. De egyre na gy obbvo l tabe l s őny omá si sake r e s ke de l mika pc s ol a t okf e j l e s z t é s eé r de ké be n.Br e nt a no utódja, Gerhard Schröder aktívan szorgalmazta a keleti politikát. Schröder felismerte, hogy a szuperhatalmak egyre inkább kész tényként kezelik Németország me g os z t ot t s á gá t ,ugy a na kkora zOs t pol i t i kút j á ne l ől e he tmoz dí t a nia zúj r a e gy e s í t é shos s z ú távú célját. Kelet-európai jelenlétével az NSZK me ggy őz he t iake l e t -európaiakat, hogy az új r a e gy e s í t é sa zőé r de ke i ke ts z ol g á l j a .Cá f ol ha t j aa z také pe t ,hogya zNSZK mi l i t a r i s t a , r e va ns i s t aha t a l om;ga z da s á g ie r e j é ve lkós t ol óta dha ta z okbóla ze l őny ökből ,a me l y e ka z újraegyesítéssel várhatók. A policentrizmus támogatásával kialakulhat bizonyos fokú függetlenség, amely nyitottságot eredményezhet a nyugati célok, ideértve az egyesítés elfogadása iránt. Adenauerut ódj a ,Er ha r de l ődj é né lny i t ot t a bbvol ta zúj r a e gy e s í t é si r á nt .A kelet-európai nyitás abban nyilvánult meg, hogy Bonn támogatta a formális kereskedelmi kapcsolatok megkötését, és fontos döntéshozók egyre inkább elhatárolták magukat olyan e l ve kt ől ,a me l y e kgá t ol t á kany i t á s t ,mi ntaHa l l s t e i n-doktrína vagy az Odera–Neisse-határ ideiglenes jellege. A bonni külügyminisztérium úgy vélte, egyetlen ország sem támogatta a német területi törekvéseket, amelyek aláássák a nem-kommunista világ támogatását a német e gy e s ül é sügy é be n.Ez taf e l i s me r é s ta z onba na l i gköve t t é kt e t t e k.Ke r e s ke de l mis z e r z ődé s e k születtek ugyan, de a politikusok nyilvánosan ragaszkodtak külpolitikai dogmáikhoz. Ennek számos oka volt, melyek közül a legfontosabb a kitelepített csoportok ellenállása lehetett. Ezek a csoportok olyan feltételekhez kötötték a diplomáciai normalizálást, me l y e kr ől tudták, hogy nem elfogadhatóak a kelet-európai kormányok számára. A német–csehszlovák tárgyalások során a szudétanémetek problémája és a müncheni egyezmény jogi státusa akadályozta a megegyezést. A németek ragaszkodtak hozzá, hogy Nyugat-Berlin kerüljön be l eake r e s ke de l mis z e r z ődé s be ,Pr á g ape di gr a ga s z kodot thoz z á ,hogy a z NSZK ne ké r dőj e l e z z eme gCs e hs z l ová ki at e r ül e t ii nt e gr i t á s á ta z á l t a l ,hogyamünc he nie gy e z mé ny tab initio semmisnek nyilvánítják. Csehszlovákia hajlandó lett volna Berlin kérdésében engedni e gy f e nt ié r t e l mű e gy ol da l ú ny uga t né me tny i l a t koz a tf e j é be n,de Bonn e l ut a s í t ot t aa z ajánlatot. A német evangélikus egyház 1965-ben nyilatkozatot tett közzé mely szerint a l e g me gf e l e l őbbné me thoz z á j á r ul á same g bé ké l é s he za zl e nne ,hae l ut a sítaná a kitelepített
27
GROTIUS lobby által képviselt revizionista követeléseket. Az 1966-ban hatalomra került nagykoalíció ke l e t ipol i t i ká j á ti gy e ke z e t te gy„ bé ké se ur ópa ir e nd”ke r e t e i bei l l e s z t e ni ,a me l yané pe k megbékélése jegyében igyekezett javítani a kapcsolatokat anélkül, hogy azt a benyomást keltené, mintha meg akarná osztani a kelet-európai országokat. Kiesinger kancellár olyan fokozatos evolúciós folyamatot képzelt el, melynek eredményeként a Szovjetunió és szövetségesei felismernék, hogy a békés változás, kül önös e nané me tké r dé s be na zőj a vu ka t is szolgálja. Kifejezte szimpátiáját arra vonatkozóan, hogy a lengyelek biztonságos határok mög öt ta ka r na ké l ni ,é ski ny i l vá ní t ot t a ,hogyamünc he nie gy e z mé ny„ má rne mé r vé ny e s . ” Ugyanakkor kifejtette, hogy a keleti határokat csak a békerendezés állapíthatja meg véglegesen és a kormány minden kitelepített német érdekeit képviseli a szudéta németekét, a ki kne ká l l a mpol g á r s á g iköve t e l é s e ke té smá skul c spr obl é má ka tr e nde z nike l lmi e l őt ta müncheni egyezmény elveszti érvé ny e s s é g é t .El ős z örRomá ni á va lköt öt t e ke gy e z mé ny t , majd 1967-be nke r e s ke de l mis z e r z őd é s tí r t a ka l áCs e hs z l ová ki á va lé s1968-ban diplomáciai kapcsolatokat létesítettek Jugoszláviával. További siker azonban nem koronázta az e r őf e s z í t é s e ke t .Romá ni ae l s őké nt történt elismerése rossz lépésnek bizonyult, hiszen me ge r ős í t e t t e a Sz ovj e t uni óf é l e l mé t ,hogy a z NSZK e l l e nt é t e ta ka rs z í t a nia Va r s ói Sz e r z ődé ss or a i ba n. Az 1969-es SDP–FDP koalíció meg akarta újítani Bonn keleti politikáját és hajlandóságot mutattak arra, hogy olyan egyezményeket kössenek, amelyek tiszteletben tartják minden kelet-európai ország területi integritását. Az 1970-es szovjet, illetve lengyel egyezmények e l i s me r t é ka z1945ut á nis t a t usquót .Ugy a na kkoral e ngy e ls z e r z ődé shi va t a l osé r t e l me z é se szerint Bonn leszögezte, hogy nem képviseli az egységes Németországot. A kitelepített németek szervezetei azt várták a CDU-tól, hogy a szövetségi parlamentben világosan e l ha t á r ol j a ma gá ta ke l e t is z e r z ődé s e kt ől ,de a CDU/ CSU koa l í c i óna k ne m vol tmá s vála s z t á s a ,mi nte l f og a dnia z oka t .Te t t ee z ta z z a laf e nnt a r t á s s a l ,hogyas z e r z ődé sne m pr e j udi ká l j aa zúj r a e gy e s í t e t tNé me t or s z á gvé g l e ge sha t á r a i taj övőbe l ibé ke s z e r z ődé s e kb e n. Bár a CDU/CSU tartózkodott a szavazástól, Franz Josef Strauss, Bajorország tartományi mi ni s z t e r e l nöke é r vé ny e s ne k ny i l vá n í t ot t aas z e r z ődé s e ke t .Ugy a na kkorKohlka nc e l l á r 1984-ben arról beszélt, hogy az NSZK elismeri Lengyelország jelenlegi határait, de ez nem kötelezi az újraegyesített Németországot. Kohl azonban tisztában volt vele, hogy a területi revízió Németország javára nem lehetséges, de nem is kívánatos. Mivel azonban a kitelepített s z e r ve z e t e kl e ga l á bbal e he t ős é g é tf e nna ka r t á kt a r t a ni ,hogya ze gy e s í t e t tNé me t or s z á g visszakap bizonyos elveszett német területeket, Kohl nem f og l a l te gy é r t e l műe ná l l á s ta z Odera–Neisse-határ mellett. Még az 1989-ben Varsóban elfogadott közös nyilatkozat is nyitva hagyta a kérdést. Kohl csak 1990-ben változtatott irányt, amennyiben elfogadta a lengyel határ megváltoztathatatlanságát. A két németpa r l a me ntpe di ga z onoss z öve g ű nyilatkozatban fogadta el véglegesen a lengyel határt. Végül az Odera–Neisse-vonal részét ké pe z t e a ke t t ő pl us z né gy e s ,i l l e t ve a né me t –l e ngy e l ké t ol da l ús z e r z ődé s ne k. A szudétanémet kitelepítettek szervezeténeknek a CSU-n és a bajor tartományi kormányon keresztül végrehajtott beavatkozásai késleltették a német–csehszlovák tárgyalások menetét, amelyek 1997-re megbékélési nyilatkozathoz vezettek Németország és Csehország között. Lengyelország arra vonatkozó félelmei, hogy a kitelepített szervezetek visszakövetelhetnek korábbi német területeket, megterhelik a német–lengyel viszonyt. A kitelepített szervezetek Lengyelországgal szemben jelenleg is megfogalmazott követelései alátámasztják ezt a félelmet. Mindez azonban nem feltétle nülve t í t ie l őe gyr é g it í pus úNé me t or s z á gúj j á é l e dé s é t . Németország érdekelt volt a Nyugat keleti kiterjesztésében. Kelet-Közép-Eur ópake t t ős integrációja a történelmi német dominancia veszélye nélkül az európaizált Németország be f ol y á s á te r ős í t i ,at é r s é gs t a bi l i z á l á s á ts z ol g á l ómode r ni z á c i óts e g í t ie l ő.( Ki s s )Ugy a na kkor a politikai befolyásolás eszközévé válhat az a tény, hogy a térség egyes országai áruexportjuk j e l e nt ősr é s z é tNé me t or s z á gg a lbony o l í t j á k.Í gyac s e hki vi t e l40,ama gy a r37,as z l ová k27 28
GROTIUS százaléka kerül német piacra. Ezzel együtt nem lehet feltételezni, hogy Németország i gy e ke z neka t ona i l a g ,pol i t i ka i l a gva gyg a z da s á g i l a g„ me g s z e r ve z ni ”Ke l e t -Közép-Európát, a me l y e tt öb b émá rne mt e ki ntüt köz ő z óná na k.( Ki s s )Ne m vá l t oz t a kNé me t or s z á gr e g ionális prioritásai. Eszerint Lengyelország továbbra is a német külpolitika legfontosabb partnere Kelet-Eur ópá ba n.Le ngy e l or s z á g ke t t ős i nt e g r á c i ój a né l külugy a ni s a né me tkül - és bi z t ons á g p ol i t i ká na kj e l e nt őshá t r á ny o ka tke l l e t tvol nae l s z e nve dni e .Ugy a na kkor a korábbi bilaterális viszonyrendszer helyét az európai intézményi rendszer által biztosított intézményi keret vette át, amely német szempontból a geopolitikai környezet átalakítását és nem a bi r t okl á s ts e g í t ie l ő.( Ki s s )Ka t ona it é r e n a né me t –lengyel rivalizálás helyét a német katonapolitika és hadseregmodell exportja váltotta föl, a lengyel és a német hadsereg az európai egyetértés modellje lett. (Kiss) Ez sem fedtetheti azt a tényt, hogy az iraki s z e r e pvá l l a l á s ba na ze r ősa t l a nt is z á l a kka lr e nde l ke z őLe ngy e l or s z á gs z e mbe he l y e z ke de t ta francia–német tengellyel, és Varsó példáját követte a többi, az EU-hoz, illetve a NATO-hoz újonnan csatlakozott közép-európai ország. 2.3 Franciaország és a keleti politika Franciaország csak vonakodva vett részt a hidegháborúban. A nagyhatalmak konfliktusa me g f os z t ot t aFr a nc i a or s z á g otaKe l e té sNy uga tköz öt t ihí ds z e r e pé t ől ,é sa r r aké ny s z e r í t e t t e , hogy az Egyesült Államok által létrehozott szövetségi rendszerben alávesse hatalmi érdekeit a tömbérdeknek. Párizs diplomá c i a imoz g á s t e r el e s z űkül t ,é sc s a kaha t va na sé ve kr es i ke r ül t me g t a l á l ni aa z tas z e r e pe t ,a me l yahőná hí t ot tna g y ha t a l mis t á t us tb i z t os í t h a t t aas z á má r a .De Gaulle önálló kül- és biztonságpolitikája újrafogalmazta a francia szerepet a nyugati szövetségi rendszeren belül és a tömbrendszer meghaladásának igényével sikerült összeegyeztetnie a francia nemzeti érdeket a nemzetközi rendszer által szabott korlátokkal. (Bozo) 1958-ba nDeGa ul l ee l őt e r j e s z t e t te gyvi l á g -triumvirátusra vonatkozó elképzelést, amely az Egyesült Államok, Nagy-Br i t a nni aé sFr a nc i a or s z á gr é s z vé t e l é ve lműködöt tvol na . Te r vevé g s ős or ona r r ai r á ny ul t ,hogyFr a nc i a or s z á gbe l e s z ól á s tka pj onaNy ug a tnukl e á r i s politikájának meghatározásába. De Gaulle diplomáciai eszköznek tekintette javaslatát :„ me g kellett találnom a módját, hogy elhagyjam a NATO-t, hogy visszaszerezzem a szabadságot, a me l y e tane gy e di kköz t á r s a s á gf e l a dot t .Ez é r tké ny t e l e nvol t a m aHol da tké r ni ” .( Lunde s t a d) Kimondva, kimondatlanul azonban a francia függetlenséghez nem lett vol nae l e g e ndőaforce de frappe, a z a za zöná l l ónukl e á r i süt őe r ő.Pá r i z sa nna kbi z t ost uda t á ba nj á r t a ,j á r ha t t a külpolitikai külön útját, hogy aranyalapként számíthatott az Egyesült Államok stratégiai üt őe r e j é r e ,a me l ya zEl bá t ólny uga t r aké t s é g e tki z á r óa n garantálta nyugati szövetségesei bi z t ons á g á t . De Ga ul l e ma g a a z Egy e s ül t Ál l a moka t ol y a n „ t a r t a l é kna k” va gy „ f e gy ve r a r z e ná l na k”t e ki nt e t t e ,a me l y e ts z üks é ge s e t é na ze ur ópa i a kf e l ha s z ná l ha t na k. A háború utáni francia politika másik pillére az európai integráció volt. Az európai integrációs folyamatban kulminálódó francia–né me te gy üt t működé s he za z onba n pa r a dox módon hozzájárult az a nagyhatalom is, amelyik hagyományosan távol tartotta magát a kont i ne nsügy e i t ől :Na gy -Britannia. 1956-ban még a francia kormány a britekkel akart együtt haladni, nehogy magára maradjon a németekkel szemben. A szuezi válság azonban lökést adott Párizsnak ahhoz, hogy határozottan Európa felé forduljon. Amikor Eden brit miniszterelnök felhívta francia kollégáját, Guy Mollet, hogy Egyiptom francia–brit invázióját le kell állítani, az utóbbi megdöbbent. Mollet éppen Adenauerrel tárgyalt, aki nyomban me g r a g a dt aa za l ka l ma t ,hogye l őmoz dí t s aa ze ur ópa ii nt e gr á c i óügy é t :„ i t ta za l ka l om,hogy f e l é pí t s ükEur ópá t . ”( Lunde s t a d)Enne kme g f e l e l őe na z t á nDeGa ul l e1963-ban megvétózta a zá l t a l aa me r i ka i„ t r ój a il óna k”t a r t ot tAng l i at a g s á gá taKöz ösPi a c ba n,ma j dme g köt öt t ea z Elysée-s z e r z ődé s ta zNSZK-val, melynek célja az volt, hogy a két ország közös politikát dolgozzon ki a külügyek, a védelem, az oktatás és az ifjúsági ügyek terén.
29
GROTIUS Pá r i z sl e g f ont os a bbke l e t ipa r t ne r emá rne m Va r s ó,va gyPr á gavol t ,mi nt1938e l őt t ,ha n e m Mos z kva .Ne m vé l e t l e nül ,hi s z e nDeGa ul l ekonc e pc i ój as z e r i nt„ aki sá l l a mokke ve s e t s z á mí t ot t a k. ”A Sz ovj e t uni óva lki é pí tett különleges kapcsolat Franciaország nemzetközi ambícióit szolgálta. Kelet-Közép-Eur ópaj e l e nt ős é gé tve s z t e t t eahá bor útköve t őf r a nc i a politikában. A szovjet tömb elzárkózása miatt a diplomáciai, politikai, gazdasági, kulturális és humanitárius kapcsola t okami ni mumr ac s ökke nt e k,bá raköl c s önöse l őny öka l a p j á n bizonyos kereskedelmi kapcsolatok fennmaradtak. Kelet-Európa szovjetizálása ellen a francia politikának nem volt különösebb kifogása, hiszen a számára amúgy is jelentéktelen térség s z ovj e te l l e nőrzése nem veszélyeztette a francia érdekeket. Akárcsak a német, vagy a brit politikában Kelet-Eur ópahomog é n,a r c t a l a nt ömbne kt űntf öl( l e spa y sdel ’ Es t ) .Ez z e l magyarázható, hogy a francia külpolitika számára az 1956-os forradalom inkább probléma volt, é sne m ki ha s z ná l a ndól e he t ős é g .Az1956-otköve t őma gy a r –francia kapcsolatokat sem a Kádár-rendszer megtorlásai terhelték meg, hanem az a tény, hogy Magyarország dömping áron adott el rádiókat Algériának, melyen a helyi lakosság a Magyar Rádió által sugárzott felforgató, franciaellenes adásait hallgathatta. A ha t va na sé ve ke l e j é nj e l e nt ősvá l t oz á s okt ör t é nt e kaf r a nc i akül pol i t i ká ba n.Azöná l l ó nukl e á r i sü t őe r őki é pí t é s el e he t ővét e t t e ,hogyDeGa ul l es z e mbe f or dul j on( e zne mj e l e nt e t t szakítást) az Egyesült Államokkal. Az 1963-as francia–né me ts z e r z ődé s pe di g intézményesítette a két ország megbékélésen alapuló viszonyát, bár Erhard 1963 végén a francia orientált védelmi politika helyett az amerikait választotta. Ezzel párhuzamosan Párizs hoz z á l á t ot ta z„ Eur ópaa ze ur ópa i a ké ”ví z i ój á na kme g va l ós í t á s á hoz .Enne kke r e t e i nbe l ül köz e l e de t tMos z kvá hoz .De kl a r á l tc é l j aat ömbpol i t i kaé sa„ j a l t a ir e nds z e r ”me g ha l a dá s a volt, bár eddigi ismereteink alapján nem világos, hogy a De Gaulle-i rendszerben a keleteurópai országoknak milyen státusuk lett volna. Az világos, hogy nem volt cél a kommunista rendszerek felszámolása, de a Szovjetunió privilegizált kelet-európai helyzetének f e l s z á mol á s as e m.Fr a nc i a or s z á gi gy e ke z e t tbő ví t e nike l e t -európai kapcsolatait gazdasági, politikai és kulturális téren egyaránt. Két ország kapott megkülönböztetett figyelmet: Le ngy e l or s z á gé sRomá ni a .Ebbe n vé l he t őe ns z e r e pe tj á t s z ot t a k at ör t é ne l mit é ny e z ők, vagyis a két világháború között korszak öröksége, Lengyelország földrajzi elhelyezkedése Németország és a Szovjetunió között, és, mint ez De Gaulle 1966-os varsói látogatásán ha ng s úl y ti ska pot t ,aNé me t or s z á gga lös s z e f üggőköz öst ör t é ne l mit a pa s z t a l a t ok.Sz e r e pe t játszott még a két ország frankofon beállítódása, ami a románok esetében még nyelvi r okons á gg a li spá r os ul t ,va l a mi ntBuka r e s tkül önut a s ,va gya nna kt e t s z őkül po l i t i ká j a– f r a nc i aj obb ol da l ikör ökbe nCe a us e s c u ta„ ke l e tDeGa ul l e -j a ké nt ”t a r t ot t á ks z á mon.Pá r i z s lengyelbarát külpolitikáját befolyásolhatta még a franciaországi mintegyné gy s z á z e z e rf ős lengyel emigráció. Egy-egy szatellit ország megítélésében nem játszott szerepet a belpolitikai helyzet, de a politikai berendezkedés sem. (Kecskés) Er r emá rc s a ka z é r ts e m vol tl e he t ős é g ,mi ve l1966ban De Gaulle látványos látogatást tett Moszkvában (bár hangot adott a szovjet politikai vetetéssel való nézeteltéréseinek), é se z tköve t őe nna gygy a kor i s á gg a lt ör t é nt e kkor má ny f ői látogatások. Különösebb materiális érdeke – gazdasági vagy biztonságpolitikai – a franciáknak sehol sem volt Kelet-Európában. Ezt tükrözi, hogy a gyakori miniszteri, vagy mé gma g a s a bbs z i nt űl á t oga t á s okna kc s a kr i t ká nvol tké z z e lf og ha t óe r e dmé ny e .Pá r i z s é r de kl ődé s es z i mbol i kusvol t ,a zöná l l ó,bl okko kt ólf ügg e t l e npol i t i z á l á sl á t s z a t á tke l t e t t e , illetve a tömbpolitikától való eltávolodás De Gaulle-i politikájának üzenetét hordozta. De Gaulle keleti politikájában némi törést a csehszlovákiai szovjet intervenció (1968) jelentett, bár a francia–c s e hs z l ová kka pc s ol a t o kgy or s a nnor ma l i z á l ódt a k,é sf e l é r t é ke l ődöt taf r a ncia kül pol i t i ká ba nas z ovj e tt ömbből1948-ba nki vá l tJ ug os z l á vi a .( Ke c s ké s )Ez tköve t őe nt e há ta keleti tömb országai közül a Szovjetuniót Lengyelország, Románia, illetve Jugoszlávia követte fontossági sorrendben. Az 1970-es években, akárcsak a korábbi évtized során 30
GROTIUS Románia önállónak ható külpolitikáját méltányolták Párizsban, ahol egyébként egy sor vi l á g pol i t i k a iké r dé s be nMos z kvaá l l á s pont j á tt á mog a t t á k.Fr a nc i ar é s z r őlCe a us e s c ur omá n pártvezér párizsi látogatásakor azt hangoztatták, hogy a két ország számos nemzetközi kérdésben hasonló álláspontot foglal el. Jacques Chirac miniszterelnök 1975-ös bukaresti látogatása Románia függetlenségi törekvéseit volt hivatott támogatni. Magyarország ebben az i dős z a kba nat ömbönb e l üli shá t r ake r ül taf r a nc i akül pol i tikai fontossági sorrendjében, melyet az akkori magyar külpolitika a két világháború közötti korszak hagyatékának tulajdonított. Ugyanakkor Kádár 1978-as és Lázár György 1979-es párizsi vizitje arra utalt, hogy a magyar belpolitikai változások miatt a magya rs z e r e pl a s s a nf e l é r t é ke l ődi kaf r a nc i a külpolitikában. Ez egyben arra is utalt, hogy egy addig elhanyagolt szempont, a belpolitikai he l y z e t ,i l l e t ves t a bi l i t á ss z e r e pef e l é r t é ke l ődöt t .Mos z kvaut á na ze l s ős z á múpa r t ne rmé g i s Varsó maradt, amit az is jel z e t t ,hogyi deve z e t e t tGi s c a r dd’ Es t a i nge l nöke l s őke l e t -középeurópai útja. Franciaország ugyanakkor nem kívánta megváltoztatni a fennálló helyzetet: egy 1977-ben kiadott lengyel–francia közös közlemény a szuverenitás és az egymás belügyeibe való be nem a va t koz á st i s z t e l e t be nt a r t á s á r ólbe s z é l t .Ső t ,a ze ny hül é spol i t i ká j á na kol y a n e r e dmé ny e ivol t a k,a me l y e ke tFr a nc i a or s z á gf e l t é t l e nülme ga ka r tőr i z ni . A hetvenes években Németország az Ostpolitik keretein belül folytatott egyre aktívabb kelet európai politikája aggodalmat okozott Párizsban. Az Ostpolitikkal szembeni fenntartások miatt Franciaország közeledett az Egyesült Államokhoz, Pompidou és Nixon egyetértett, hogy bár Nyugat-Németországot kulturális és gazdasági szálak kötik a Nyugathoz, potenciálisan a keleti irányba vonzódik. (Lundestad) Mindez nem ösztönözte a franciákat a r r a , hogy na gy obb e r őf or r á s oka t ve s s e ne k be Ke l e t -Európában a német befolyás ellensúlyozására. Erre utal, hogy 1974-ben megszüntették a kelet-európai térségbe irányuló francia rádióadásokat. Ez önmagában is a térség csekély fontosságára utal a francia külpolitikában, melynek célja a kelet-e ur ópa ia kt i vi t á s s a lva l ós z í nűl e gaf r a nc i akül pol i t i ka i f ügge t l e ns é gde mons t r á l á s avol t .A h e t ve ne sé ve kvé gé t őlg a z da s á g is z e mpont oki ss z e r e pet játszottak a térség iránt kialakított francia politikában. Ezek közé tartozott az a szempont, hogy milyen nyersanyagokkal rendelkezik az adott ország, illetve az, hogy piaca mennyire képes fogadni a francia exportot. Ezzel együtt a magyar–francia kereskedelmi forgalom csak egy hatodát tette ki a magyar–németnek, de a kiemelt fontosságú Lengyelország is csak a 28. volt a francia behozatal, és 20. a kivitel terén, míg azonban 1981-ig Franciaország második legfontosabb külkereskedelmi partnere volt. (Kecskés) A nyolcvanas évek elején változás következett be a francia külpolitikában: Mitterrand elnök vá l t oz t a t ot te l ődj e iAme r i ka -ellenes politikáján, és az európai rakétatelepítés, valamint az afganisztáni kérdés kapcsán az Egyesült Államok mögött sorakozott föl. Mitterrand 1982-ben megállapodott Schmidttel a francia– n é me tbi z t o ns á g pol i t i ka ie gy üt t működé sf e l új í t á s á ba n, 1983-ban megújították az Elysée-s z e r z ődé s té sf e l á l l í t ot t á k aFor c ed’ Ac t i on Ra pi de -ot, a me l yme ge r ős í t e t t e ,hogyFr a nc i a or s z á gha j l a ndóme g vé deni Németországot az Elbánál. Ugyanakkor az enyhülés örökségét sem kívánta maradéktalanul hátra hagyni. Többek között attól tartottak ugyanis, hogy egy visszatérés a hidegháborúhoz destabilizálhatja KeletEurópát. A francia politika számára a détente azt jelentette, hogy enyhülhet a Kelet-Európa f öl öt té r vé ny e s ül ős z ovj e te l l e nőr z é s ,é se s e t l e gat é r s é g„ f i nl a ndi z á l á s á r a ”i ss orke r ül he t . Ol y a nf or g a t óköny vi se l ké pz e l he t őne kl á t s z ot t ,h ogyKe l e t -Eur ópavi s s z a t é ra„ Komi nf o r m e l őt t ii dőkhöz ”a„ ne mz e t ikommuni s t a ”mode l l he z ,a me l yl e he t ővét e s z ias a j á t ost ör t é ne l mi t a pa s z t a l a t o k é s he l y z e t e k a l a pj á n va l ó f e j l ődé s t .( Boz o) Va gy i s a s t a bi l i t á s figyelembevételével Franciaország a kelet-európai rendszerek evolúcióját tartotta lehetségesnek és kívánatosnak, de a rendszerváltást, és a Szovjetunió teljes kiszorulását nem. Mitterrand még az 1981-es varsói puccs után is hitt abban, hogy a Szovjetunió kelet-európai domi na nc i á j af okoz a t os a n me g ké r dőj e l e z ődhe t . Az á l t a l ae l őí r tr e c e pt s z e r i nt t e há t bölcsességet kellett mutatni, de nem távolmaradást vagy közönyt. (Bozo) 31
GROTIUS Gorbacsov hatalomra kerülése után Mitterrand felújította a Moszkva és Párizs között kor á bba nf e nná l l ós z or os a bb,„ t ör t é ne l mij e l l e g ű”ka pc s ol a t oka t ,me l y ne kc é l j aas z ovj e t – a me r i ka ie ny hül é se l őmoz dí t á s avolt francia égisz alatt. Ugyanakkor nézeteltérés alakult ki az elnök, illetve Jacques Chirac miniszterelnök között Gorbacsov megítélésében. Az utóbbi, i l l e t veaQua id’ Or s a yke vé s bébí z ot tGor ba c s ovba n,mi ntMi t t e r r a nd,akülügyminisztérium pedig már az enyhülés szót sem szívesen használta. Emellett a szovjet–amerikai közeledés mi a t tFr a nc i a or s z á gmoz g á s t e r el e s z ű kül t ,demá se ur ópa ior s z á g oki se gy r ei nká bbMos z k va partnereivé váltak. Párizs többé már nem volt a kelet–nyugati párbeszéd privilegizált partnere. Franciaország attól tartott, hogy az új détente eredményeként szovjet–amerikai megegyezés jöhet létre Európa feje fölött, vagy pedig Moszkvának sikerül leválasztania az Egyesült Államokat Európáról. Emellett Párizs gyanakvással figyelte a szovjet leszerelési javaslatokat is, hiszen attól tartott, hogy Európa atomfegyver-mentesítését célozzák, má r pe di gaf r a nc i abi z t o ns á ganukl e á r i süt őe r őnny ug odot t .Emi a t ta zújs z ovj e tkül po l i t i ka Párizs számára nem esélyként jelentkezett a hidegháborús patthelyzet meghaladására, hanem biztonságpolitikai kihívást jelentett. (Bozo) Lassan átalakult Franciaország kelet-közép európai politikája is. Románia részben Ceausescu di kt a t úr á j ami a t t ibe l s őbi z ony t a l a ns á g ,r é s z be nme r taf r a nc i af é lúgyí t é l t eme g ,hogya gazdaság ie gy üt t működé sne m vé l tbe ,há t t é r bes z or ul t .A ny ol c va na sé ve ke l e j é npe di ga be l pol i t i ka ivá l s á gmi a t tLe ngy e l or s z á gi s .Fe l é r t é ke l ődöt tvi s z ontMa gy a r or s z á g ,mé g pe di g Ká dá rs z e mé l y e ,i l l e t vea mi a t t ,hogy„ mé r s é ke l tha t a l mic s opor t ok”kor má ny oz t á k.Ennek j e l e ké ntMi t t e r r a nda zös s z e ss z oc i a l i s t aor s z á gköz üle l s őké ntMa gy a r or s z á g r al á t og a t ot te l , e z tköve t őe npe di gKá dá rut a z ot tPá r i z s ba .( Ke c s ké s )Ha ma r os a na z onba ni s mé tl e hűl t e ka ka pc s ol a t ok,vé l he t őe na z é r t ,me r tama gy a rá l l a mt ólf r a nc i aüz l e t ikör ök nem kaptak megrendeléseket. A kapcsolatépítés tehát esetleges volt, nem épült hosszú távú stratégiára. 1987-e tkö v e t őe na z onba naf r a nc i adi pl omá c i á na ks z e mbeke l l e tné z ni ea z z a lat é nny e l , hogy kiszorul egész Kelet-Európából, mégpedig a történelmi rivális, Németország javára. 1988-r avi l á g os s ává l t ,hogyNé me t or s z á gá t ve t t eaf r a nc i ahe l y e taSz ovj e t uni óe l s ős z á mú kelet-európai partnereként. Párizst különösen az aggasztotta, hogy a genscheri külpolitika me gé r t őne kbi z ony ul tas z ovj e tl e s z e r e l é s it ör e kvések iránt. (Bozo) Me g i s mé t l ődnil á t s z ot tt e há ta ké tvi l á g há bor ú köz öt t imi nt a ,a mi korFr a nc i a or s z á ga harmincas évek végén elvesztette privilegizált szerepét a nyugat-európai szovjet külpolitika s z á má r a ,s őt ,a ze ur ópa ipol i t i ká tMos z kvabe l e e gy e z é s é ve lNémetország diktálta. A két t ör t é ne l mis z i t uá c i óa z o nba nne m vo l ta z onos ,s őt ,aha r mi nc a sé ve kvé g é ne kna gy pol i t i k a i t r e ndj epont os a nöt ve né vve lké s őbbv e t tvé g l e ge sf or dul a t ota ze l l e nke z ői r á ny ba .Hi s z e na Szovjetunió 1939-be nt e t t eme ga ze l s ől é pé s e ket Kelet-Eur ópae l l e nőr z é s ef e l é ,a me l y1945 után érte el a végkifejletét. A nyolcvanas évek végének szovjet külpolitikája viszont fél évszázad után megindult Kelet-Európa elengedésének irányában. Míg Németország 1939-ben Franciaország szétzúzására akart szabad kezet kapni Moszkvától, addig a nyolcvanas évek végén a két ország viszonyából teljes mértékben hiányzott az ellenségeskedés eleme. Míg a harmincas évekig a térség a francia biztonság (rogyadozó) pillérének számított, addig az évszázad vége felé ez az elem –talán Lengyelország kivételével –hiányzott a francia gondolkodásból. Bár Bonn és Párizs versengett a kelet-európai pozíciókért –Bonn nagyobb e r őbe f e kt e t é s s e l ,mi ntPá r i z s–Franciaország ezt nem akarta minden áron ellensúlyozni, hiszen a német térnyerés nem a francia biztonság kárára történt. Ez nem jelentette, hogy a németek keleti politikája nem okozott aggodalmat Párizsban. Attól lehetett tartani ugyanis, hogy a Genscher-féle Ostpolitik miatt az NSZK kevésbé lesz érdekelt a nyugati szövetségi rendszer stratégiai és politikai kohéziójának és Franciaország nukleáris s t á t us á na kf e nnt a r t á s á ba n.Kohla z onba ne l é beme ntaf r a nc i aa gg oda l ma kna ké se r őt e l j e s e bb e gy üt t működé s tj a va s ol taf r a nc i á kna k.Mi t t e r r a nd,a kif e l i s me r t e ,hogy c s a ka bba na z
32
GROTIUS esetben lehet elkerülni, hogy Németország kijátssza a Keletet a Nyugat ellen, ha nagyhatalmi szerepet kínálnak neki, mégpedig az európai konstrukción belül, fogadókészséget mutatott a ka nc e l l á rj a va s l a t á r a .Fr a nc i a or s z á g vá l a s z aa z„ újdé t e nt e -r e ”ané me t –francia viszony intenzívebbé tétele volt, ami a nyolcvanas évek végére új, minden addiginál intenzívebb szakaszba érkezett. (Bozo) Németországot Kelet-Európában is ellensúlyozni szerették volna, de a viszony elmérgesedése helyett végül a két ország kelet európai politikájuk ös s z e e gy e z t e t é s é be ná l l a podot tme g .Mi t t e r r a nd má ra ze l s őe l nökipe r i ódus a vé g é n merészebb kelet-európai politikát javasolt, hogy ne kelljen átengedni a kezdeményezést az a kt í va bba nf e l l é pőné me t e kne k. Franciaország 1988-ban késznek mutatkozott, hogy újra elfoglalja a térségben azt a helyet, amely történelmileg már korábban kialakult ezekkel az országokkal, és a kulturális, gazdasági kapcsolatok mellett a politikai párbeszéd fejlesztésére törekedjék. A párizsi magyar nagykövetség decemberben készült elemzése szerint a francia kormányzat kész eltávolítani, s őt ,aké s őbbi e kbe nl e vá l a s z t a nia ke l e t -európai országokat a Szovjetunióról a francia be f ol y á se r ős í t é s er é vé n.A r e nds z e r vá l t á se l őe s t é j é n Ke l e t -Európa szerepe a francia külpolitikában egyér t e l műe nf e l é r t é ke l ődöt t ,s őt ,pr i or i t á s s ává l t .( Ke c s ké s )Ér de ke smódon a z onba nma gaNé me t or s z á gi st á moga t t a ,hogyPá r i z sj e l e nt ős e bbs z e r e pe tt öl t s önbeKe l e t Európában. Erre még Genscher külügyminiszter hívta föl francia kollégája, Roland Dumas figyelmét. Bonn, illetve Párizs hajlandónak mutatkozott összehangolni keleti politikáját, melynek eredményeként 1988-ba nme ge gy e z t e k,hogykoor di ná l j á kama ga ss z i nt űke l e t e ur ópa il á t oga t á s oka t .Egy é r t e l műe nújs z e mpont oka l a pj á nj e l öl t é kkiat é r s é g e nbe l ül i pri or i t á s ok a t .A t ör t é ne l mime g f ont ol á s okvé g ké pphá t t é r bes z or ul t a k.Ehe l y e t ta„ ki e me l é s legfontosabb mércéje a gazdasági-t á r s a da l mivá l t oz á s oka za dot tor s z á gba nme g f i gy e l h e t ő mé l y s é ge ”vol t .( Ke c s ké s )Ez e ks z e r i nta ze l s őc s opor t baLe ngy e l or s z á gé sMa gy a rország került. Ugyanakkor a francia vezetés, amelyet váratlanul értek az 1989-es rendszerváltó események, nagy hangsúlyt fektetett a stabilitás kritériumára. Franciaország tartott a regionális káosztól. Ezért Mitterrand, akárcsak a harmincas évek francia diplomáciája egy konföderációs tervvel á l l te l ő,a me l y e ta z onba na zé r i nt e t t e k ,a ká r c s a kf é lé vs z á z a dda lkor á bba n,mos ts e m ne m támogattak. A stabilitásra való törekedés volt az a szempont, amely áthidalta a második vi l á g há bor úe l őt t i ,i l l e t veut á nikor s z akot. Párizs aggodalommal figyelte, hogy az átalakulás kicsúszik az irányítás alól, és mérsékeltebb tempójú reformfolyamatot kívánt. Tartottak ugy a ni s a Sz ovj e t uni ó r e a kc i ój á t ó l ,i l l e t ve a r e g i oná l i se l l e nt é t e k új r a é l e dé s é t ől . Lengyelországban kiszámíthatóbbnak látszott az átalakulás, mint Magyarországon, emiatt Va r s óBuda pe s te l éke r ül ta ze l s őc s opor t onbe l ül .Eme l l e t tg a z da s á g is z e mpont oki ss z e r e p e t játszottak: úgy ítélték meg, hogy Magyarország az NSZK gazdasági érdekszférájába került. Lengyelország esetében történelmi, érzelemi szempontok egyaránt mutatkoztak. A francia kelet-közép-e ur ópa ipol i t i ka is z e mpont j a iaköve t ke z őkvol t a k.Né me t or s z á ge l l e ns úl y oz á s a , de a né me t né lj óva lki s e bb e r őbe f e kt e t é s s e lé s vé g s ős or on a nna kt uda t á ba n,hogy Franciaország c s a kamá s odhe ge dűss z e r e pé tj á t s s z aa zNSZK mög öt t .Vé g ülne ms i ke r ü l ta két hatalom kelet európai politikáját összehangolni, és munkamegosztásra sem került sor. Franciaország attól félt ugyanis, hogy Bonn az ígéretes országokat, mint Magyarország magának tartja meg, míg ráhagyja az elmaradottakat, mint Románia. Másodszor, Jalta túllépése, de óvatos, evolúciós folyamat eredményeként, a Szovjetunió provokálása nélkül. Ahogy Mitterrand megfogalmazta az egyébként hasonlóan óvatos Bush elnöknek: nem szabad túl gyorsan haladni Kelet-Európában, nehogy destabilizáljuk Gorbacsovot. Harmadszor a szociáldemokrácia meghonosítása, melyben nyilvánvalóan számítottak a ha t a l monl e vőkr e .Vé g ülAzújf r a nc i ake l e t ipol i t i ká na kg a z da s á g ive t ül e t ei svol t ,mé g pe di g az, hogy piacot teremtsen a francia ipar számára.
33
GROTIUS Akárcsak 1870 óta eltelt korszak minden fordulópontjánál, az 1980-as dekád végén Fr a nc i a or s z á g kül pol i t i ká j á ta Né me t or s z á g hoz f űz ődő vi s z ony a ha t á r oz t a me g .Mé g kísértettek a múlt árnyai. Párizs kifejezetten tartottané me te gy e s ül é s t ől ,a ká r c s a kal ondoni ve z e t é s .A br i té sf r a nc i a ve z e t ők i gy e ke z t e k köz öspl a t f or mott a l á l ni .Tha t c he r ,a ki németellenes érzelmeket vallott, valamilyenféle konföderációt képzelt el a két Németország között. Mitterrand kifejtette, hogy amikor veszély leselkedett, Franciaország és Anglia mi ndi gkül önl e g e ska pc s ol a t oka tl é t e s í t e t t .„ Enne kmos ti s mé te l é r ke z e t ta zi de j e . ”Aze l nök Kelet-Be r l i n bei se l l á t oga t ot t ,hogyl a s s í t s aa ze gy e s ül é s if ol y a ma t ot ,mondvá n,hogy„ a z NDK-nak és Franciaorsz á g na k mé gs ok köz ös t e e ndőj e va n. ” Fr a nc i a or s z á g mé ga korábbinál is jobban igyekezett Németországot az unióhoz kötni, amely elvezetett Maastrichthoz. (Lundestad) Bár Bonn szerette volna összehangolni keleti politikáját Párizzsal, Mitterrand erre ne volt hajlandó. Franciaország elutasította a nukleáris politikával kapcsolatos konzultáció intenzívebbé tételére vonatkozó német kívánságot is. Németország pe di gl e l a s s í t ot t aa ze ur ópa iga z da s á g ié smone t á r i suni óhozve z e t őf ol y a ma t ot .Mi t t e r r a nd számára az európa ii nt e g r á c i ómé l y í t é s evá l ta ze l s ős z á múpr i or i t á s s á ,mi ntahi de g há bor ú köz e l g ől e z á r á s á r aa da ndól e g me g f e l e l őbbvá l a s z .( Boz o)Eza z z a lma gy a r á z ha t ó,hogya z 1989-es annus mirabilis során Franciaország status quo hatalom volt, amely tartott a keleteur ópa if e j l e mé ny e kf r a nc i as z e mpont bólne g a t í vna kvé l tköve t ke z mé ny e i t ől .Va gy i sa t t ól , hogy megbomlik a Nyugat kohéziója, miközben a Szovjetunió távlati céljai nem változnak. Franciaország képtelen volt alkalmazkodni a gyorsan kibontakozó kelet-európai fejleményekhez, de a nyugati integráció felgyorsításának igénye azzal is magyarázható, hogy Pá r i z sí gya ka r t ame g t e r e mt e niake l e t ivá l t oz á s okhozame g f e l e l őf e l t é t e l e ke t . Ar e nds z e r v á l t á s tköve t őe nt ová bbr ai sas t a bi l i t á sf e nnt a r t á s avol taf r a nc i apol i t i ka célja, a mia dé l s z l á v há bor ú mi a t tmé gi nká bb f e l é r t é ke l ődöt t .Emi a t ta f r a nc i a pol i t i ka szorgalmazta a nyugati integráció kiterjesztését azokra a volt keleti tömbhöz tartozó országokra, amelyek arra a leginkább érettek voltak. Az integrációs érettség volt az a s z e mpont ,a me l yvé g s ős or onme g ha t á r oz t aFr a nc i a or s z á gke l e t -európai ország prioritásait is. Lengyelország ezek közül is a legfontosabb szerepet tölti be, és ennek a relációnak a kiemelt fontosságát bizonyítja a weimari háromszög. Csehország helyzetét rontja, hogy párizsi megítélés szerint túlságosan német befolyás alatt áll. Romániának rossz az országimázsa, de ami ennél is súlyosabb, Bulgáriával együtt túlságosan atlantista álláspontot képviselnek, legalábbis a francia vélekedés szerint. (Románia és Bulgária Amerika-barát álláspontját csak e r ős í t e nif og j a ,hogya zEgy e s ül tÁl l a mokt á ma s z pont oka tkí vá nr é s z e s í t e nie z e kbe na z országokban.) Figyelemre méltó ugyanakkor, és a két világháború közötti reflex túlélésére ut a l ,hogyaNATO bőví t é ss or á nPá r i zs szembekerült az Egyesült Államokkal, ugyanis a Washington által szorgalmazott tagjelöltek –Csehország, Lengyelország és Magyarország – mellett Románia tagsága mellett kardoskodott. Ezen a ponton Németország az amerikaiak mellé állt. Franciaország támogatta Magyarország uniós tagságát, és a francia kormány Eur ópá é r tf e l e l ősmi ni s z t e r e ,Noe l l eLe noi rat a g j e l öl t e kköz ülMa gy a r or s z á g r al á t og a t ot t e l ős z ör .J a c que sChi r a c2004-es budapesti látogatása a nemcsak az európai uniós csatlakozás e l őt t iut ol s ól á t og a t á svol te gyt a g j e l öl tor s z á g ba n,deaf r a nc i aá l l a mf őe gy e t l e ne r r ea zé vr e t e r ve z e t tt é r s é g be l iút j ai s .Ma gy a r or s z á g r ólat é r s é g„ l e g könny e bb” ,ki s z á mí t ha t ó,j ópa r t ne r ké peé lapá r i z s ive z e t őkör ökt uda t á ba n.Ös s z e köt őka poc s ké ntt e ki nt i kUkr a j na ,i l letve Szerbia felé, a kétoldalú áruforgalom az 1990-es szint ötszörösére emelkedett. A térségbe e xpor t á l tf r a nc i at őke40 s z á z a l é kaMa gy a r or s z á g on va ne l he l y e z ve .Fr a nc i a or s z á g ma Ma gy a r or s z á g ha r ma di kl e g f ont os a b be xpor t pi a c aé s ha t odi kl e g j e l e nt ős e bb be hozatali forrása. (Kecskés) Mindez száznyolcvan fokos fordulatot jelent a két világháború közötti korszakhoz képest, a mi korMa gy a r or s z á g otar e g i oná l i sme g bé ké l é se gy i kf őke r é kköt őj e ké ntt a r t ot t á kny i l v á n. Megvalósult egy másik félévszázados francia –és brit –törekvés, amely a Németország és az 34
GROTIUS Ukr a j na köz öt t it e r ül e t e k,vé g s ős or on pe di g a kont i ne ns e g é s z é ne ks t a bi l i z á l á s á r a vonatkozott: a párizsi békerendszer által szétvert Mitteleuropa-térség legnagyobb része egy f r a nc i aé g i s zé sve z e t ős z e r e pa l a t tmegvalósult, Németországot is magában foglaló gazdasági és politikai integrációs egység kereteibe került. Nagy-Britannia és Kelet-Európa Nagy-Britannia hagyományos kelet-európai politikája fontosabbnak tartotta a térség stabilitását, mint az önrendelkezését. A pozitív érdekek hiányának tulajdonítható, hogy szinte semmi ellenállást nem tanúsított, amikor Németország, majd a Szovjetunió hegemóniája alá ke r ül t .Ése z z e lma gy a r á z ha t óat é r s é gi r á ntmut a t ot tóva t osé sc s a kga z da s á g ié r de kl ődé s t mutató brit politika a második világháború, illetve a rendszerváltás között. London ugyan biztonsági kihívást látott abban, hogy a Szovjetunió megszállva tartotta Kelet-KözépEurópát, de abban is, hogy a térségben kirobbanó forradalmi megmozdulások veszélybe sodorhatják a kontinens biztonságát. Ezért abban bíztak, hogy a helyi kommunista rezsimek reformokat vezetnek be az elégedetlenség féken tartására. (Hughes) Akárcsak Franciaország vagy Németország, Nagy-Britannia is a status quo fenntartásában, és a kommunista rendszere kl a s s ú,e vol úc i ósj e l l e g űá t a l a kul á s á ba nvol té r de ke l t . A brit vezetés számára kelet-közép-európai térség homogén tömb volt, és a térség országait kelet-európai, vagy keleti, illetve szovjet tömb országoknak hívták. Nagy-Britannia a Varsói Sz e r z ődé s t ,i l letve Kelet-Közép-Európa szovjet megszállását fenyegetéséként fogta fel. Ugyanakkor a szovjetek és a kliens államok közötti konfliktusok veszélyeztette a kontinentális stabilitást. Attól is tartani lehetett, hogy a kommunista rendszerek összeomlása miatt felélednek a regionális konfliktusok, esetleg Németország ismét kiterjeszti hegemóniáját. A csehszlovákiai puccs, illetve a berlini válságig a kelet-európai ha t a l omá t vé t e lke vé sa ggoda l ma tokoz ot taWhi t e ha l ls z á má r a .Ez tköve t őe nNa gy -Britannia csatlakozott az Egyesült Államokhoz, és támogatta a kommunista rendszerek destabilizálására irányuló törekvéseket Albániában, a balti államokban és Ukrajnában. Ezeknek a kísérleteknek a kudarca, illetve a koreai háború a kelet-európai politika újragondolását váltotta ki. Eszerint az amerikaiak gátlástalansága, és nem a szovjetek agresszivitása veszélyeztette a békét. Kelet-Európa a Szovjetunió létfontosságú biztonsági érdekeit képezte, és a szovjet hatalom elleni felkelések nem csak kudarcra vannak ítélve nyugati beavatkozás nélkül, hanem a kelet-nyugati feszültség veszélyes eszkalációjához is vezethet. Érdekes módon a brit elemzés több ponton egyezett az amerikaiak helyzetértékelésével, és emiatt az Egyesült Államok is felhagyott a kelet-európai rezsimek e r ős z a kosde s t a bi l i z á l á s á r at e t tkí s é r l e t e kke l .( Hug he s )Va gy i sa zöt ve ne sé ve ke l e j é t őlab r i t ( é sa za me r i ka i )pol i t i kaa l a pve t őe ni s mé tde f e nz í vl e t t . Lengyelország példája arra utalt, hogy lehetséges kommunista rendszerek és alattvalóik közötti feszültség feloldása, és ebben a Nyugat is segíthet, amennyiben a gazdasági és egyéb r e f or moka te s e t l e ge s e n be ve z e t ő ke l e t -európai országokkal szorosabb kereskedelmi, kulturális és tudományos kapcsolatokat alakít ki. Ez az álláspont, amely a hatvanas évek elején alakult ki, még mindig a kontinentális béke szempontjából veszélyesnek, illetve reménytelennek tartotta a kommunista ellenes felkeléseket. Úgy tartották, hogy az enyhülés, i l l e t veabe l s ől i be r a l i z á l á se gy má s ts e g í t őf ol y a ma t ok,me l y ne kahos s z út á vúha t á s aa kommunista dogma eróziója, illetve a kelet–nyugati feszültség enyhülése lesz. A szovjet e l l e nőr z é sgy e ng ül é s é tac s a t l ós okf öl öt ta ze vol úc i ó,é sne m af or r a da l om hoz z ame g .A Foreign Office-ban uralkodó, bár nem egyedüli vélemény szerint a Szovjetunió hajlandó beleegyezni a lassú változásokba Kelet-Európában. Harold Wilson miniszterelnök és kormánya támogatta a Kelet-Európa ellen 1948-tól bevezetett stratégiai embargó enyhítését.
35
GROTIUS Aká r c s a kaké tvi l á g há bor úköz öt t ,Ang l i á na kc s a kg a z da s á g ié r de ke if űz ődt e kat é r s é gg el va l ó ka pc s ol a t ok e r ős í t é s é he z ,a ke l e t –nyugati viszony kül,- illetve biztonságpolitikai szempontjait nem tartotta fontosnak. Emiatt De Gaulle-al ellentétben Wilson egyetlen keleteurópai országba sem látogatott el miniszterelnöksége idején. (Hughes) Az e ny hül é s if ol y a ma t hozva l óe l köt e l e z e t t s é gakont i ne nt á l i ss t a bi l i t á sme g e r ős í t é s ec é l j á ból jellemezte a brit politika válaszát az 1968-as szovjet beavatkozásra Csehszlovákiában, holott az intervenció csapást mért arra az elképzelésre, miszerint a Szovjetunió hajlandó elfogadni a kommunista rendszerek evolúciós demokratizálódását annak érdekében, hogy kelet-európai uralmát fenntarthassa. A britek szinte ösztönösen ellenezték a forradalmakat, az 1956-os magyar válság kapcsán a Foreign Office illetékese szeret t evol nal e hűt e niabuda pe s t i „ f or r óf e j űe ke t . ”1968-ba ni st a r t ot t a kac s e hs z l ová ki a ir e f or mf ol y a ma tvé g ki me ne t e l é t ől .A Foreign Office arra jutott, hogy a Nyugat nem sokat tehet a kelet-európai reformerek érdekében, és Angliának nem szabad semmi olyat tennie, amely ronthat a csehszlovák– sz ovj e t vi s z ony on.A Ny uga t ne m t a r t ot t av a l ós z í nűne k,hogy Mos z kva me g s z á l l j a Csehszlovákiát, és kizárt minden fajta megtorlást arra az esetre, ha mégis megtenné. Vé g s ős or onLondons z a va kba ne l í t é l t eabe a va t koz á s t ,dei gyekezett elkerülni minden olyan lépést, amely hátrányosan érinthetné London diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatait a kelet-európai országokkal. Ezt a következtetést pedig azért vonhatták le, mert brit elemzések szerint az invázió nem takart szovjet fenyegetést a NATO tagállamok részére. Bár Stewart kül ügy mi n i s z t e rs z e r i ntabe a va t koz á s ba nr é s z t ve vőkke lne ml e he t e t túgyf ol y t a t ni ,mi n t ha mi sem történt volna, a Wilson-kormány minden olyan szankciót elvetett, amely a nyugateurópai kereskedelmi konkurencia malmára hajthatta volna a vizet. Bár a szovjet–angol ka pc s ol a t okme g r oml ot t a k,e zc s a kr é s z be nvol taDunaha dműve l e tköve t ke z mé ny e ,é smá s okoknak volt tulajdonítható. (Hughes) Hasonlóan visszafogott volt a brit kormányzat az 1981-es lengyel válság során, és az 1982-ben bevezetett szankciók nem mentek messzire. London támogatta a Nyugat-Eur ópá bave z e t ős z ovj e tgá z ve z e t é kme g é pí t é s é tWa s hi ng t on na l s z e mbe n.Ne m c s a k a ke r e s ke de l mié r de k ve z e t t e a br i t e ke t .Ne m t űnt e ke la z ok a hagyományos brit külpolitikai megfontolások sem, amelyek a francia és német befolyás ellensúlyozására törekedtek a kelet-közép európai térségben. (Magyarics) A nyolcvanas években bizonyos változás állt be Nagy-Britannia politikájában. Ebben (akárcsak Franciaország esetében) szerepet ját s z ot ta r é g i óg a z da s á g ij e l e nt ős é g é ne k f e l é r t é ke l ődé s eas úl y ospr obl é má kka lküs z ködőbr i tga z da s á gs z á má r a ,des z e r e pe tka pot ta hagyományos brit egyensúly politika a németekkel szemben. Ezen a ponton Magyarország l e t tLondonl e g j e l e nt ős e bbr e g i oná l i spa rtnere. Ebben az a szempont játszott szerepet, hogy Budapest alkalmat kínált a kommunista államok differenciált kezelésére. Nagy-Britannia hagyományos regionális partnerei, Lengyelország és Csehszlovákia erre a szerepre alkalmatlanok voltak. A brit stratégia az volt, hogy minél intenzívebb gazdasági kapcsolatokat építsen ki a keleti államokkal, számon kérje az emberi jogok betartását, és a s e gé l y e ke tös s z e ka pc s ol j á kabe l s őr e f or mokka l .Ugy a na kkor1985ut á n–akárcsak a francia külpolitika –a britek ügyelni kívántak arra, hogy ne okozzanak problémákat Gorbacsovnak. (Magyarics) Amikor azonban a hegemón hatalom megroppanásának következtében lezajlott a rendszerváltás, a brit politika arra koncentrált, hogy a régió ne süllyedjen az etnikai vagy egyéb konfliktusok mocsarába, és a biztonságpolitikai vákuum betöltése céljából támogatta a NATO keleti terjeszkedését annak ellenére, hogy Nagy-Britanniának továbbra sincsenek „ köz ve t l e nbi z t ons á g ié r de ke iat é t s é g be n. ”Ezha t a l ma svá l t oz á s tj e l e nt e t ta z1920-a tköve t ő i dős z a khoz ké pe s t ,a mi korNa gy -Britannia (és Franciaország) számon kérte ugyan a regionális stabilitást, de garanciát nem vállalt érte. Ezzel együtt a brit politika továbbra is s z á mon ké r t ear e g i oná l i se gy üt t mű ködé s if or má ka t .A kor á bbi hoz ké pe s tnőt tNa gy-
36
GROTIUS Britannia gazdasági jelenléte: az 1990-es évek végén a szigetország például Magyarország öt ödi kl e g j e l e nt ős e bbpa r t ne r evol ta zEU-n belül. Konklúzió Ta l á nne m me g l e pő,hogya ze ur ópa ina gy ha t a l ma kke l e t -közép-európai politikája a jelenben nagyrészt szakí t á s tj e l e ntakor á bbi ,k é tvi l á g há bor úköz öt t ikor s z a kka l ,é se bbe nj e l e nt ős s z e r e pe va n a má s odi k vi l á g há bor út köve t őé r a pol i t i ka i -gazdasági változásainak. Ugy a na kko rné há ny a l a pve t őe l e m t úl é l t ea zi dők pr óbá j á t ,é s má i g me g ha t á r oz óa térségünket érint őna gy ha t a l mipol i t i kas z e mpont j á ból . A pá r i z s ibé ke s z e r z ődé s e ke tköve t ői dős z a kba nj e l l e me z ővol t ,hogyake l e t -közép-európai államoknak választaniuk kellett nagyhatalmi patrónusaik között. Vagy az egyik, vagy a má s i k.Pé l da ké nte ml í t h e t őFr a nc i a or s z á gé s Nagy-Britannia versengése Magyarországért 1920-ban, vagy még inkább az a tény, hogy Prága részben azért vesztette el nagy-britanniai presztízsét, mert London túlságosan franciabarátnak ítélte meg a csehszlovák vezetést. Varsó közeledése Németországhoz 1935-ötköve t őe ne l i de ge ní t e t t eFr a nc i a or s z á g ot .Bá ra z1960 -as évek enyhülési politikája egymással rivalizáló kelet-európai politikákat szült, ez, a két világháború közötti korszakkal ellentétben nem vezetett különösebb konfliktushoz az érintette nagyhatalmak között, és nem fogalmazódott meg olyan követelmény sem az érintett regionális államok felé, hogy azok válasszanak nagyhatalmi partnereik közül. Olyannyira, hogy a nyolcvanas évek végén az NSZK és Franciaország között szóba került, hogy hangolják össze kelet-európai politikáikat, bár ez a szándék a francia kételyek miatt nem realizálódott. Bár Franciaország volt az egyetlen, amelyik támogatta korábbi kedvence, Románia NATO tagságát, ez az alighanem illúzión alapuló gesztus, illetve az azzal való német szembeszegülés nem robbantott ki konfliktust Párizs és Berlin között. Vi z s g á l a t a i n kr á mut a t t a k,hogyana gy ha t a l ma kr e g i oná l i spr i or i t á s a ini nc s e ne kkőbevé s ve . Nagy-Britannia számára a lokális kedvenc Csehszlovákia volt közvetlenül 1918-a tköve t őe n, majd (jóval kisebb támogatottsággal) Magyarország, amely viszont 1944–1945-ben Romániával együtt a lista végére került. Németország számára a legfontosabb partner Le ngy e l or s z á gvol té sma r a dtama ina pi g ;ahi t l e r ikor s z a kba nBe r l i ne l s ős z á múe l l e ns é g e Csehszlovákia volt. Ma francia megítélés szerint Csehország német befolyás alatt áll. Lá t vá ny osaf r a nc i apr i or i t á s okvá l t oz á s a :a ze gy kors z i nt ee l s őRomá ni aa zut ol s óhe l y r e került, holott még a hetvenes években is a francia politika helyi kivételezettje volt. Magyarország, bár nyilván nem stratégiai partner, mint Lengyelország, a francia politikai kedvelt partnere. Figyelemre méltó példája a korábbi reflexek túlélésének, hogy Párizs Romá ni á ti sa ze l s őkör be na ka r t aaNATO-ba vinni. Talán a leglátványosabb változás az olasz politikában zajlott le. Mussolini uralma során a közép-európai régió hatalmi, biztonsági és gazdasági okok miatt térségünk Olaszország fontos partnere volt, és Róma nagy e r őf e s z í t é s e ke tt e t taf r a nc i abe f ol y á ski s z or í t á s á r a .A há bor útköve t őe na zonban Róma t e l j e s e ne l f or dul te t t őlat é r s é g t ől .Ar e n ds z e r vá l t á s tköve t őe ni si nká bbc s a ka za dr i a it é r s é gr e fordít figyelmet, a rendszerváltásban, illetve az azóta eltelt mintegy másfél évtized során csak kevés figyelmet szentelt Kelet-Közép-Európának. Új fejlemény volt 1945 után, hogy Nagy-Br i t a nni aé sFr a nc i a or s z á gi dőr őli dőr ega z da s á g i a l a pon köz e l e de t ta t é r s é g he z .Mí g 1945 e l őt ta g a z da s á g is z e mpont ota l á ve t e t t é ka politikainak, addig az 1980-as években a gazdaság önmagában is fontos szempontként jelent meg Párizs és London politikájában, amennyiben a térséget piacként kezdték tekinteni az áru, i l l e t vet őke e xpor ts z á má r a . Végül, talán a legfontosabb változás, hogy Kelet-Közép-Európa biztonságát a nagyhatalmak szavatolják. Többé már nem leírható része a kontinensnek Kelet-Közép-Európa. A két 37
GROTIUS világháború között a régión kérték számon, hogy maga biztosítsa a nyugati hatalmak hátországát. De amikor a helyzet úgy kívánta a nyugati biztonság érdekében feladták KeletEur ópá t ,s őt ,úgyvé l t é k,hogya za múgyis kezelhetetlennek vélt régió jobb kezekben van olyan nagyhatalmak kontrollja alatt, amelyek amúgy talán Nyugat-Európa felé terjeszkednének. Mára térségünk a kontinens biztonságának, egységének integráns része, melynek tagjai visszanyerték a hidegháború során elvesztett önálló arculatukat. Egy e se l e me kne m vá l t oz t a k.El e j é t őlavé g é i gkul c ss z óas t a bi l i t á s .Ak á r c s a ka z1920-as, 1930-a sé ve kbe n at é r s é gs t a bi l i t á s ae l s ős z á mús z e mpont ,hi s z e n at é r s é gi ns t a bi l i t á s a biztonsági kockázatokat rejt. Nem véletlen, hogy a nyugati hatalmak igyekeztek minden á l t a l unk t á r gy a l ti dőr e ndie gy s é g be n kül önf é l ef or má ka tt a l á l nie nne k as z e mpont n a k bi z t os í t á s á r a .Aká r c s a kamá s odi kvi l á g há bor úe l őt t ,a z tköve t őe ni sar e g i oná l i si nt e gr á c i ó látszott a megoldásnak. Az érintettek, illetve Németország, majd a Szovjetunió, ilyen-olyan indokkal elutasították ezeket a próbálkozásokat. A két világháború közötti korszak dilemmája vol t ,hogyag a z da s á g ii nt e g r á c i óf e l őlha l a dj a na kapol i t i ka if e l é ,a va gyf or dí t va .Ag or di us z i csomót át vá g va ,a zuni ónbe l ülake t t ő pá r huz a mos a nz a j l i k.Önma gá ba ni ss t a bi l i z á l ó t é ny e z ő,hogyNy ug a t -Európa már nem kezeli külön térségként Kelet-Közép-Európát, a ke t t ő, e ggy é vá l t . Ugy a na kkor a r e g i oná l i se gy üt t működé s if or má ka tt ová bbr ai s szorgalmazzák, de a nagyhatalmi kontroll igénye nélkül. Bá rapr i or i t á s okvá l t oz t a k,va gy i sne m kőbevé s e t tt ör t é ne l mis z e mpont okha t á r oz z á kme ga regionális kedvenceket, a prioritásképzés kritériumai közül számos állandó maradt. Ilyen például a soft power, vagyis egy ország azon képessége, hogy politikai berendezkedése, kulturális vonzereje, országimázsa mennyire képes támogatást vonzani. Kelet-Európa egészének soft power-j é te r ős í t i ,hogye l t űnt e k,va gya z okat é r s é gné pe i ve ls z e mbe nie t ni k a i a l a púe l őí t é l e t e k,a me l y e kanagyhatalmakat a két világháború között jellemezték. Továbbra is vonzó, avagy taszító lehet a belpolitikai berendezkedés, a gazdaság és kulturális politika, a kisebbségi politika. A prioritás képzés tartós elemei közé tartozik az egyes államok politikai vez e t é s é ne ke l f oga dot t s á ga .J e l l e mz ő pé l da Be ne ss z e mé l y e s pr e s z t í z s é ne ke l ve s z t é s e Londonban, Pilsudskié vagy Ceausescué Párizsban. Kádár személyes vonzereje a nyugati f ővá r os okb a nr é s z be ne l l e ns úl y oz t aMa gy a r or s z á gvi s z ony l a g osr e g i oná l i sj e l e nt é kt e l e ns é g é t a hetvenes, nyolcvanas években. Kétségtelen azonban, hogy bizonyos állandók me g ha t á r oz óa kma r a dt a k,i l l e t vema r a dna kaj övőbe ni s .I l y e naf öl dr a j z ie l he l y e z ke dé s ,a l a kos s á gs z á ma ,at e r ül e t iki t e r j e dé s ,é sar é s z be ne z e kbőlf a ka dóg a z da s á g i ,pol i t i ka isúly, amely Lengyelországot kiemeli térségünk országai közül. Magyarországnak azt a következtetést kell levonnia, hogy a történelem nem ítélte balsorsra és kitaszított egyedüllétre. Ezzel együtt az élen maradásért meg kell küzdeni. Felhasznált irodalom Adamthwaite, Anthony: Gr ande urandMi s e r y :Fr anc e ’ sbi df orPowe ri nEur ope ,1914– 1940. London, 1990. Arnold. Ahonen, Pertti: After the Expulsion: Western Germany and Eastern Europe, 1945-1990. Oxford, 2003. Oxford University Press. Ádám Magda A kisantant és Európa 1920–1929. Budapest, 1989. Akadémiai Kiadó. Ádám Magda (2): The Versailles System and Central Europe. Ashgate, 2004. Variorum. Barker, Elisabeth: British Policy in South Eastern Europe in the Second World War. London, 1976. MacMillan. Bátonyi, Gábor: Britain and Central Europe 1918–1933. Oxford, 1999. Clarendon Press.
38
GROTIUS Borhi, László Hungary in the Cold War, 1945–1956 –Between the United States and the Soviet Union. Budapest–New York, 2004. CEU Press. Bozo, Fréderic: Two Strategies for Europe: De Gaulle, The United States and the Atlantic Alliance. Lanham, 2000. Rowman and Littlefield. Bullock, Alan: Hitler and Stalin –Parallel Lives. London, 1998. Fontana. Burleigh, Michael: The Third Reich: A New History. London, 1991. Pan Books. Document sDi pl omat i que sFr anc ai ss url ’ hi s t oi r eduBas s i nde sCar pat e s . Volume 2. Rédacteur en Chef: Magda Ádám. Budapest, 1995. Akadémiai Kiadó. Dokumenti vnyesnyej polityiki 1940-1942. Tom 23 knyiga 2. Moszkva, 1998. Mezsdünarodnüje otnosenyija. Fischer, Klaus: Nazi Germany: a New History. New York, 1995. Continuum. Fülöp Mihály: Abe f e j e z e t l e nbé k e :AKül ügy mi ni s z t e r e kTanác s aé samagy arbé k e s z e r z ődé s , 1947. Budapest, é.n. Héttorony Kiadó. Hor vá t hJ e n ő:Olaszország és Kelet-Közép-Európa. NKFP-tanulmány. Hug he s ,Ge r a i nt :„ Br i t i s hPol i c yt owar dsEas t e r nEur opeandt heI mpac toft he’ Pr ague Spr i ng’ ,1964–1968. Cold War History. Volume 4, Number 2, January 2004. Jenkins, Roy: Churchill: A Biography. (New York, 2001. Farrar, Straus and Giroux. Kecskés Gusztáv: Franciaország és Kelet-Közép-Európa. NKFP-tanulmány. Kent, John: British Imperial Strategy and the Origins of the Cold War, 1944–1949. Leicester, 1993. Leicester University Press. Kiss J. László: Németország és Kelet-Közép-Európa. NKFP-tanulmány Lundestad, Geir: The United States and Western Europe since 1945. Oxford, 1993. Oxford University Press. Magyarics Tamás: Nagy-Britannia és Kelet-Közép-Európa. NKFP-tanulmány Ormos Mária: Padovától Trianonig 1918–1920. Budapest, 1984. Kossuth Könyvkiadó. Soutou, Georges-Henri: L’ Al l i anc ei n c e r t ai ne .Le sr appor t spol i t i c o-stratégiques francoallemands depuis 1954. (Paris, 1997. Fayard. Walt, Stephen: The Origins of Alliances. Ithaca, 1987. Cornell University Press. Weinberg Gerhard: A World at Arms: a Global History of World War II. Cambridge, 1994. Cambridge University Press.
39
