GLAGOLIKA - szlovák írás

GLAGOLIKA - szlovák írás A szlovák kultúra első írásos dokumentuma szt. János evangéliumának következő szavaival kezdődik: „Kezdetben volt a Szó, a Szó az Istennél volt, s az Isten volt a Szó.“ Ezzel a történelmi dokumentummal a szlovákok a 9. században a világtörténelem színpadára léptek. A szlovák kultúra legkezdetén nem egy nőstényfarkas áll, amely szoptatta Romulust és Rémust, mint a rómaiaknál, sem az emberi áldozatokról szóló hírek, sem más nemzetek mitolóogiai regéi; a szlovákok kezdetén Isten Szava áll! Ilyen mélyen nyúl bele az evangélium a történelmükbe és kultúrájukba. A szlovák nemzet kulturálisan a keresztség és Isten szava felvételével született. (Jozef Tomko bíboros, Nyitra 2006) Az írott kultúrának mindjárt a bevezetőjében értek el elismerést az akkori társadalmipolitikai élet legfelsőbb szintjén azzal, hogy az ó-szlovák nyelvet 868-ban a római katolikus egyház negyedik liturgikus nyelvének ismerték el Rómában. Szimbolikusan a szlovák kultúra a betlehemi jászol oltárán, a Havas Boldogasszony Bazilikában született. Ilyen nagyszerű volt a szlovák kultúra születésének történelmi pillanata. A szlovák nemzet - mint az összes szláv nemzet közül az első - kapott írást és a szlovák nyelv már a 9. században jelent meg, mint önálló kultúrnyelv. Ez a nemzetek történetében szokatlan forduló a solúni (görögországi Thessaloniki) testvérek - szt. Cirill és szt. Metód - korszakalkotó műve volt. A 863. évben következett be az új írás keletkezésével, amelyet ma Glagolika (glagolita írás) név alatt ismerünk, és amelyet a szlovákok számára állított össze Konstantin Filozófus, aki később a Cirill szerzetesi nevet vette fel. Ő volt a szlávok irodalmi és liturgiai nyelvének első kodifikálója, mely nyelv alapját az ó-szlovák nyelv képezte. A Cirill- és Metódféle bibliai fordítások szakértők állítása szerint - még ezer év után is meglepetésszerűen hatnak a maguk tökéletességével. Teológiai, nyelvi és stilisztikai szempontból a Cirill- és Metódféle fordítást a mai szakemberek is zseniális műnek értékelik. A liturgiai könyvek lefordítása után Konstantin és testvére szt. Metód a szlovákok földjére érkeztek, hogy itt megalapítsák a szlávok első iskoláját. Rastislav fejedelem székhelyén, Devínben (Dévény) megalapították az első szlovák nemzeti nyelvű egyetemet és az első iskolarendszert, amely nem csak a felső társadalmi réteg számára készült. Abban az időben, Európában ez egyedülálló jelenség volt, mert a görög és a latin nyelven kívül semmilyen más nyelven oktatás nem folyt. Rövid idejű, 21 éves (864 – 885) fennállása ellenére, ezt az egyetemet a kiváló irodalmi-pedagógiai európai központok közé sorolják, és a teljes szláv írásbeliség bölcsője lett. A glagolika korának szellemi és kulturális fenoménje lett, amelynek köszönhetően az ószlovákok már a 9. században besoroltak a keresztény világ legjobbjaihoz. Az összes szláv szellemi és világi kultúrájának elővédjévé és központjává lettek, ezért az ó-szlovák nyelvet lehet a „szlávok latinjának” is nevezni. Később az ún. egyházi szláv nyelvvé fejlődött, amelyet a mai napig több szláv nemzet is liturgiai nyelvként használ. A nemzeti hagyomány joggal eleveníti fel minduntalan szt. Cirill és szt. Metód, a szlovák, sőt, az összes szláv történelem legnagyobb személyiségeinek nagyszerű művét. KEGYELETES ÍRÁS „a szlovák betűk szentebbek és tiszteletreméltóbbak, mert szent férfiú alkotta meg őket...” E szavakkal állt ki a 10. században a szlovák apostolok közvetlen tanítványa, Chrabrý szerzetes (szt. Naum), a glagolika, a szent ó-szlovák írás védelmére és kiemelte 1

szt. Cirill érdemeit: „Ő egyedül tette ezt rövid idő alatt, ők meg sokan sok év alatt – ők pogányok, ő szent.” Ennek az érvnek az erejét majd csak akkor fogjuk megérteni, ha tudatára ébredünk annak, hogy szt. Cirill az Evangéliumot és a Zsoltárokat körülbelül egy év alatt fordította le (862 – 863), úgy, hogy először fel kellett állítania az egész fonológiai és ortográfiai rendszert. Csak az ábécé összeállítása más kultúrákban hosszú évekig tartott. Az Ó-szövetség lefordítását szt. Metód fejezte be két gyorsíróval együtt, amint ez életrajzában pontosan le van írva, 8 hónap alatt. Hasonlítsuk össze: a 18. században az egész Kamalduli biblia szlovák nyelvre történő lefordítása az átírással együtt 15 évig tartott. Szt. Cirill és szt. Metód természetfeletti teljesítményét az a tény is kiemeli, hogy a gyors technológiák mai korában a Kamalduli bibliát a számítógépbe 3 fő írta be, és csak a puszta beírás, fordítás nélkül 4 évig tartott. Chrabrý szerzetes ezért is mutat rá Konstantin Filozófus kivételes személyiségére és ezt a Szent Lélek hatásával indokolja. Ha betekintünk szt. Cirill életrajzába (Bizánc, Thessaloniki 827 -  Róma 869) azt látjuk, hogy valóban egy rendkívüli szellemről van szó. Konstantin Filozófus a 9. század legjelentősebb személyiségeihez tartozott. Széleskörű apostoli tevékenységében a magas görög műveltség és filozófia világa a mély keresztény misztika világával találkozott, Kelet a latin kultúrával, Bizánc Rómával, és mindez harmonikusan egyesülve az ő személyében, egy korszakalkotó misszióba torkollott a szlovákoknál. A maga korában Bizánc és Róma legnagyobb tudósaihoz tartozott. Személyiségének rendkívüli jelenségét Rómában is olyan jelzőkkel méltatták, mint: „valóban csodálatos filozófus, legtanultabb férfiú, apostoli életű tanító”. Azt a tényt, hogy nem retorikai nagyításról van szó, bizonyítja Konstantin Filozófus életműve, amelyből a mai napig merít az összes szláv nemzet. A Glagolika írásról mint szent betűkről a 890. év előtt Konstantin Preslavský is ír. Hasonlóképpen fejezte ki magát II. Adorján pápa is, beszélnek erről további korabeli életrajzok is, mint pl. a Bolgár legenda, és Naum élete is. Hogy szt. Cirill kortársai miért tartották a szlovák betűket szentnek, ennek magyarázatát megtaláljuk feljegyezve a Ţití Konštantína (Konstantin élete) és a Ţití Metoda (Metód élete) c. írásokban. Mindkét történelmi dokumentumban egybehangzóan többször ismétlődik azon állítás, hogy Konstantin Filozófusnak az „Isten írást jelenített meg a szlovákok számára“. A solúni testvérek, Konstantin és Metód próféta szellemét a saját haláluk jóslata is igazolja. Mind a ketten megkapták az Istentől saját haláluk napjának ismeretét – szt. Cirill 50 nappal, szt. Metód pedig 3 nappal előtte. A szlovák betűk egyediségéről és megjelenéséről van szó a bizánci diplomáciai levelezésben is. III. Mihály bizánci császár hivatalos államférfiúi levelében Rastislavot, a szlovákok fejedelmét a nagy Konstantin császárhoz hasonlította. Ezzel aláhúzta az ő elvi történelmi jelentőségét, mert ahogy Konstantin megnyitotta a világ keresztény korszakát, úgy nyitotta meg Rastislav a szlávok keresztény korszakát.

GLAGOLIKA Szt. Konstantin Filozófus a Glagolikát egy idea, vagy egyfajta kulcs szerint állította össze, amit az Istennel volt misztikus kapcsolatában kapott. Ennek az első szlovák írásnak az eredetéről, még a 910. év előtt ír Metód tanítványa szt. Naum O písmenách (A betűkről) c. írásában. Itt keletkezésük évét is pontosan megjelölte – az időszámításunk szerinti 863. évben. A glagolika egy 38 jelből álló eredeti grafikus rendszer, amely kifejezi a szláv nyelv minden sajátosságát. Fonológiai szempontból a görög és a latin írást is meghaladta. A glagolikában, a héber és a görög ábécéhez hasonlóan, a betűknek számértékük is volt. Azonban Konstantin a glagolika ábécé számára új, a görögtől független számrendszert alkotott (3. ábra). 2

A glagolikát, mint az összes szláv teljesen első írását több 9. századi forrás igazolja, mindenek előtt a közvetlen résztvevők tanúságai, de ennek az írásnak az ellenfelei – a bajor püspökök is tanúsítják a Conversio c. írásukban. Végül is azt, hogy Konstantin Filozófus betűket talált ki, maga VIII. János pápa is igazolja és jóváhagyja a 880. évi Industriae Tuae bullában. A Glagolika eredetisége nem csak a betűk alakjában és a fonológiában nyilvánul meg, hanem elsősorban abban a szimbolikában, amely Krisztus evangéliumának a teljes lényegét mesteri rövidítésben ábrázolja. A glagolika csak az ó-szlovákok területén vált az írott kultúra általános eszközévé. Cirill és Metód sikeres missziója, amely során bevezették itt az ó-szlovák liturgiát, körülbelül három és fél évig tartott (864 – 867). Később, szt. Metód (már mint érsek) tevékenysége alatt 885-ig. Halála után Svätopluk, a szlovákok új uralkodója, a német Wiching püspöknek adta át a jogköröket. Ő a latin szertartás képviselője volt és ezért erőszakkal becsukatta a devíni (dévényi) ó-szlovák glagolita iskolát (886). Ezzel tönkretette az egész szlovák írásbeliséget, Cirill és Metód tanítványait pedig kínoztatta, és végül ki is zavartatta. A glagolika fokozatosan kipusztult annak ellenére, hogy a tanítványok egy része később Ochridban új glagolita iskolát alapított. Mert 30 évvel később Preslavban, a bolgár cár székhelyén, a szláv írásnak egy másik változata keletkezett – az ún. cirilika. A glagolita iskolát áthelyezték a Bolgár birodalom peremére Ochridba szt. Cirill és Metód jelentős tanítványaival – a Szlovák Klimenttel (Kliment Slovenský) és Naummal - az élén. Szt. Kliment Slovenský (+916) Bulgáriában az ó-szlovák liturgia első püspöke volt és nagy érdemei vannak a bolgár írásbeliség „aranykorának” megteremtésében. Bár a glagolita iskola itt megtartotta magát egészen a 12. századig, végül is a volt glagolita központokból a szláv világban a cirilika kezdett elterjedni, amellyel számos ó-szlovák eredeti glagolita iratot lemásoltak. A GLAGOLIKA SZIMBOLIKÁJA Ahogy a képen is látható (1a 2. kép), a glagolika képzőművészeti szempontból érdekes díszes jellegű tipikus körelemmel. A betűk többségét három - a kereszténység három legfontosabb szimbólumát megjelenítő - alapjelből alakították ki, ebből a kereszt és a kör – a végtelenséget, a háromszög – a legszentebb háromságot szimbolizálja. A glagolita ábécé első betűje a kereszt. Amíg más ábécék a kereszttel végződtek, addig a glagolita ábécé a kereszttel kezdődik. Itt a kereszt szimbolikusan és szó szerint is az emberiség egy korszakát zárta le, hogy megnyissa az újat. Az első szláv ábécében ez egy képletes jóslat, hogy a szlávoknak kaput nyit a keresztény világ kultúrtörténetébe. Különösen érvényes ez Szlovákiára, mert szt. Cirill és Metód érkezése óta Szlovákia a kereszténység központja lett az összes szláv nemzet számára, amelyek ez által láthatóvá lettek. Ettől kezdve a Cirilli és Metódi kettős kereszt lett a szlovákok szimbóluma. Mint a világ kevés államainak egyike a címerükben a kereszténység ennyire kifejező szimbóluma látható, sőt, ők az egyetlen nemzet, amelynek címerében a kettős kereszt van. A kettős keresztet, mint a szellem jelét Bizáncban úgy fogták fel, mint a pátriárka egyházi rangjának jelét. Az eredetileg rövidebb szára a Pilátus tábláját képezi annak feliratával: „Názáreti Jézus, a zsidók királya”, amely Jézus keresztre feszítésénél háromnyelvű volt: héber, görög és latin, ezek az egyházban hivatalosan is elismert liturgikus nyelvek voltak. Ezért a szlovákokat a kettős kereszt felső szára szt. Cirillnek az ún. pilátusiakkal, a negyedik liturgiai nyelvért – az ó-szlovákért vívott lelki küzdelmére emlékezteti. Ennek a nyelvnek a liturgiában történő jóváhagyásával a szlovákok besoroltak a kulturált nemzetek legjobbjai közé, Izrael és a két világnagyhatalom oldalán. Azt a szerepet, amelyet a görögök játszottak a kulturált világban, és Izrael népe a 3

megváltás történetében, azt a szerepet játszották a szlovákok a 9. században a szlávok világában. LELKI HAGYATÉK Konstantin Filozófus az írás képét és annak erejét úgy fogta fel, mint a szó további kiterjedését – Krisztust, és ezért kihasználta alakjának szimbolikáját, hogy belekódolja a Krisztus Glagolita-írás szellemi hagyatékát. Mindenekelőtt az első betű, az A – S betű – szimbóluma, az , „A szó Testté lett” gondolat piktográfiai kifejezése, mely gondolat az Újszövetség lényegét képezi. Az ábécé a Legszentebb Háromság jelével – -al fejeződik be, mely Isten nevét jelzi (1 és 8 ábra). , , A Glagolita-írás több betűje át van véve a héberből, , vagy abból van w . levezetve, ilyen betű mindenekelőtt a šin š – Szt. Cirill számára jellemző volt, hogy a szimbolika és a képek beszédével fejezte ki magát, és ezért a Šema és Šalom két szó héber spiritualitásának szimbolizmusát és misztikumát alkalmazta, melyekben el van rejtve az Ószövetség szellemi lényege. Főleg a Šalom szó a héber nyelv mély szimbolikájú kulcsszavainak egyike. Békét és üdvösséget jelent. A šalom szó lelki szimbolikája számára szt. Cirill a š – - betűt választotta egyenesen a héber ábécéből és vele egyesítette az ószlovák ábécét a héber ábécével. Azt a tényt, hogy valóban a konkrét šalom szóról van szó, a pokoj (béke) szó glagolita betűinek hármasa bizonyítja. A PoKoJ összes mássalhangzójának megvan a héber írás jellege, mely éppen a šalom szót jelöli s ugyanakkor a szlovákra fordított változatát képezik. Ez igazolja, hogy a šalom egyben kulcs is az Š, B, P, K és J szótagok titokzatos eltérésének magyarázatához (9 és 10 ábra). A Šalom az örök béke és boldogság képe, tehát az Isten és ember közötti teljesség állapota (Héber 3. és 4.), melyet a Biblia az általános megváltással köti össze. Ez az az indok, amiért az első szó, melyet Krisztus a Feltámadás után bejelent az apostoloknak, éppen a Šalom – Pokoj szó (Jn 20, 19), ahogy ezt a zsoltár is megjósolja (Zs 85,9): „ő bejelenti a békét a népének és szentjeinek“. Ezzel a Messiás közli az emberekkel, hogy megváltásuk bevégeztetett. Ezért a šalom szó a glagolita-írásban a legfontosabb üzenet hordozója és szemmel láthatóan, sőt, kétszeresen, héberül és szlovákul is, be van kódolva ebbe az egyedülálló keresztény ábécébe. A Glagolita-írásban minden betű ún. ábécés szóval v olt jelölve (11 ábra). Ezek szt. Cirill elveszett ábécés imádsága verseinek kezdő szavai voltak. Ha olvassuk a sorban egymás után következő betűk ábécés szavait, megállapíthatjuk, hogy értelmes szöveget adnak. Az ábécés szavak megfejteni való sorában Konstantin Cirill, mint a képletes beszéd virtuóza, a szlovákoknak egy figyelemre méltó gondolatot címzett: Krisztust Isteni betűkkel megszólítani jó dolog, (hogy) a föld bőségben (tartsa) az Életet, és mint emberek elmélkedjetek Ő a mi Békénk, mondván a Šalom szót Szent Háromságban! Ez egy Istentől jött írásos felhívás arra, hogy hirdessük Krisztust, aki életét adta értünk, hogy bővelkedjünk benne. Ezzel bevégezte a megváltásunkat – ŠALOM és kiengesztelte az emberiséget az Istennel, az Atya, Fiú és Szentlélek által, a Legszentebb Háromság titkában. szt. Cirill műveiben gyakran a Szent Írás szavaival fejezte ki magát, és így kijelentéseinek nagyrészét egyenesen Isten szavaival lehet megerősíteni. Ez ma lehetővé teszi igazi értelmük és jelentésük megtalálását. Az ábécés szavak megfejtése az Újszövetség gondolatait tartalmazza János 10,10 és levél az Efezusiakhoz 2, 13-22. Szent Cirillnek ez a Glagolita-írásban elrejtett üzenete az ábécé magasztosan lelki kulcsának a megfejtése, a kereszt nyitja meg és a Legszentebb Háromság jele zárja be. A Glagolika egy olyan ábécé, amelynek alfája és omegája a Kereszt és a Szentháromság. Pontosan Szt. János jelenései szellemében: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, mondja az Úr Isten... Én vagyok az első és az utolsó és az Élő“ (JJ 1, 8 és 17). Ezzel a Glagolita-írás 4

Krisztus egységes ikonjává válik, amely Őt mint az Elsőt, az Utolsót és az Élőt ábrázolja. Azoknak a betűknek a pozícióját az ábécé keretében, amelyek az Isten nevét fejezik ki, úgy lehet olvasni, mint a Megváltás történetének kronológiai lejegyzését: az elején áll az , a Krisztus, aki már az összes teremtmény előtt létezett, őt követi az Ószövetségben bejelentett „Béke fejedelem, a , középen áll a Megtestesített Szó, az , amely elhozta a -Šalom megváltást, és az egész ábécét, amely Krisztust, a Szót jelképezi, önmagába zárja és betetőzi a Szentháromság . (2 ábra). A Glagolika megjeleníti az írott kultúrát, amely a legmagasabb emberi civilizáció alapját képezi. Mert az ember mindenekelőtt a szóban különbözik az összes többi teremtménytől. Isten képére, az Örök Szó képére teremtődött az ember. Az írott szó a Szó külön megtestesülése, aminek köszönhetően az írott kultúrának külön hatalma, hatása van az emberre. Ezért a Glagolika, kifejezve a szó elemi formáját, mint egyedülálló keresztény ábécé, a Szó igazi ikonja. Krisztus képe, aki a Kezdet és a Vég, az Alfa és az Ómega. A közepében áll a Szó, amely testté vált az Istenanya által. A Šalom, mint az Evangélium magja, amely az emberek tökéletes megváltásáról szóló hír hordozója, ugyanakkor a fő üzenete is. Ezzel az egyedülálló keresztény szimbolikával az Isten által megjelenített Glagolika egyenesen felszólít az Evangélium hirdetésére. P R O G L A S (ELŐSZÓ) – A BETŰK ÜNNEPLÉSE

A Proglas az első, eredetileg Glagolita-írással a szlovákok nyelvén lejegyzett irodalmi mű. Egy irodalmi ékszer, a szlovákok, mi több, az összes szláv irodalmának és kultúrájának az őseredete. Művészi felépítése összemérhető minden idők legtökéletesebb irodalmi műveivel. A világ csaknem ezer évvel keletkezése után fedezte fel. A Proglas Szlovákia területén keletkezett a 864-867 években és szerzője Konstantin Filozófus. Megtaláljuk benne Konstantin ember-filozófiájának összefoglalását, ahol az ember mint intelligens lény érti a Szót és belőle él, elismerve az Istent mint a világnak és saját életének az alapját és forrását. Ehhez azonban el kell sajátítania a „betűk“ ismeretét, hogy az írott kultúra által felemelje lelkét az Isteni Szóhoz. Konstantin itt különös módon fordul a szlovákok nemzetéhez, akiknek az Isten betűket ajándékozott és ezzel a Szentírást is a saját nyelvükön. Himnikus mű, amely minden szempontból kiemelkedik és rendkívüli művészi és tartalmi kvalitásokkal rendelkezik. A szakemberek a Proglas-t az Isten által adott betűk időfeletti költői dicshimnuszaként jellemezték. Egyedülálló költői műnek tartották, amely a szellem hatalmas szélességével, a szó forró lelkesedésével, az igazságok és titkok képszerű megközelítésének hajlamával, és a nyelv szépsége iránti rendkívüli érzékkel íródott. Semmilyen más, az akkori régi időkben, és még jóval később is írott irodalomban nem találunk hasonló lelkes felhívást a nemzethez, hogy gondoskodjon a saját nyelvén írt könyvekről. A Proglas mutatja, milyen magas irodalmi szintet ért el mindjárt a kezdet kezdetén az irodalmi ó-szlovák nyelv, úgy is mint költői nyelv, méghozzá olyan időben, amikor Európa akkori nemzeteinél még nem volt szinte semmilyen megnyilvánulása a nemzeti nyelven írt művészi költészetnek. Ez a mű példaképe a tartalom és a forma ideális metrikai és grafikai egységének, mert a fontos betűk alakjai közvetlenül lépnek be a vers művészi szerkezetébe. Ezt azonban csak akkor látni, ha a vers glagolita betűkkel íródott, mert a cirill- vagy a latinbetűs átírás letörli a versnek ezt az üzenetét. A hármas számjegy a Proglas művészi felépítésének több szintjén is előfordul, amely a Szentháromság dicséretével végződik. A költeményben különösen kitűnik a háromszoros anafora három hármasa, méghozzá a 19-27.

5

verssorokban. Éppen ezekben van elrejtve a „slávnych Slávov sláva“ (dicső szlávok dicsősége) a SLOVo és a SLOVák szavak összekapcsolásával. SZÓ A SZLOVÁKOKHOZ Nomen – omen (latinból: név – jel) egy ismert latin közmondás, amely arról szól, hogy

a név előre jelzi a viselőjét. A szlávok a nevüket a szó fogalmából vezetik le. A szlávok és a szlovákok illetve a szó átkapcsolásának ötlete nem újkeletű. Első esete már a 9. szd.ban észlelhető, mindjárt a szláv írásos kultúra hajnalán, szimbolikusan azzal, hogy Isteni szóval (Slovom) keletkezett, s az ó-szlovákok nyelvén leírt első szavak így hangzottak: „Na počiatku bolo Slovo a to Slovo bolo u Boha…“ („Kezdetben volt a Szó és ez a Szó az Istennél volt...“). János szerinti Evangélium bevezető mondata volt ez. Amikor Konstantin Filozófus lefordította az Evangéliumot ó-szlovák nyelvre, a Proglas himnikus költeménnyel fejezte be, ahol a Slovo és a Slováci fogalmak szimbolikus átkapcsolásával összefüggésbe hozza Krisztus szavát (Slovo-Krista) a szlovák nemzettel, amelyhez ebben a költeményben fordul. IV. Károly krónikása a 14. században úgyszintén a slovo fogalmából vezette le a Szlávok (Slovan) nevét. Ezt a nézetet elfogadták a szlavisztika alapítói Pavol Jozef Šafárik és Jozef Dobrovský, de Ľudovít Štúr is. Hasonlóképpen a 20. század legnagyobb nyelvésze Roman Jakobson és a mai szlavisztika sok személyisége. Josip Bratulič horvát szlavista még azt a gondolatot is kimondta, hogy a szlovákok egyenesen a szó fiai, azért, mert mint nemzet keresztség által születtek. Legmélyebb indoklását a Szlávok viszonyának a Szóhoz a szlovák nyelvész óriás, Ľudovít Štúr adta. Szerinte a szó a szellem legtökéletesebb kifejezője, mert a saját tulajdonságával a legtalálóbban képes visszatükrözni a szellem jellegét. Štúr a saját etnográfiai tanulmánya alapján feltételezte a szlávok alkotó hozzájárulását mindenekelőtt a szó területén: „igazságosan és jelentősen kapta nemzetünk a Slovan (szláv) nevet, azaz slovný (szavas), spevavý (énekes) nemzet megnevezést. A szónak egyébként is a szláv életben mély értelme van.“ Ebben a szellemben az Isteni Szó, amelyet szt. Cirill átadott a szlovákoknak, végül is az összes szlávhoz el kellett jutnia. Ilyen nemes szándéka volt már kezdettől fogva Rastislav királynak, aki a Krisztusba vetett hitet a szláv világ minden sarkába el akarta vinni. A hitet terjeszteni a nép nyelvén, otthon és a haza határain túl, ez abban az időben forradalmi gondolat volt, amely azonban természetes alapra lett felállítva, mivel akkor még a szláv nyelvi egység létezett. Annak ellenére, hogy a szlávok Európa alapvető részét foglalták el, sőt Ázsiáét is, egyesítette őket a nyelv és az eredeti kultúra. A Solúni (Thessaloniki) testvérek missziója az ó-szlovákok révén becsatlakozta a szlávok szélesen kiterjedt törzseit az Egyház Krisztusi misztikus testébe. Ezzel mindkét testvér besorol a legnagyobb bibliai szenélyiségekhez: Mózeshez és Áronhoz, valamint Péter és Pál apostolokhoz. Kortársai Konstantin Filozófust apostolokkal egyenlőnek, II. Adorján pápa pedig rámutatott Cirill és Metód missziója ősapostoli jelentőségére azzal, hogy szt. Cirillt úgy temettette el, mint pápát – az Egyház fejét. Konstantin Cirill is tudatában volt e történelmi pillanat nagyságának, ezért dicsőítette a PROGLAS c. nagyszerű himnikus költeménnyel, amelyben hódolatát fejezte ki a Szót, azaz Istent ábrázoló Isteni betűknek. ŠEMA SZLOVÁKIA (SLOVENSKO) Konstantin Filozófus szerint a filológia és a misztika, a nyelv és a beszéd a Szellem megnyilvánulása, amely el kell hogy vezesse az embert az Istenhez. Ezért az új ábécének 6

elsősorban a keresztény élet szolgálatában kellett volna állnia először a szlovákoknál, és az ő feladatuk volt elvinni ezt az egész szláv világba. Így a szlávok nyelvi egysége, a Glagolika betűivel megerősítve és Isten Szavával felemelve, beolvadt volna egy lelki egységbe. Ezzel beteljesedett volna – a kezdetektől a szlávok (Slovanok) nevében elrejtett ősi küldetés – vinni a Szó (Slovo - Krisztus) fáklyáját a pogányság sötétjébe. Ezt a gondolatot mindenekelőtt Konstantin PROGLAS c. dicshimnuszában találjuk, amelynek üzenetét a Glagolika üzenete egészíti ki és tetőzi be. Konstantin Filozófus azzal a bibliai felkiáltással, hogy „Šema Israel“ – Figyelj, Izrael!, amellyel az Isten megszólította a maga kiválasztott népét, a Proglasban a szlovákokhoz fordul és ezzel összeköti őket Izrael kiválasztott népével. Így jelzi azt a megdöbbentő gondolatot, hogy az Isten a Szó stafétabotját nyújtja az újonnan kiválasztott népnek, ahogy Jézus mondja az Evangéliumban a zsidóknak: :„Tőletek az Isteni királyság elvétetik és az a nemzet kapja, amelyik meg fogja hozni a termést“ (Máté 21, 43). Szt. Cirill mint próféta így jósolja meg Isten újkori kiválasztott népét, amelyért élete utolsó pillanatában is imádkozik: „ha mindannyiukat egybegyűjtöd egyetértésben, tedd őket kiválasztott néppé, ... és lehelj a szívükbe fiaiddá fogadásodnak szavát (Gal 4,6), mert ez a te ajándékod, hogy (őket) méltatlanokat elfogadtad Krisztusod hírmondóinak.“ Ezeket a gondolatokat megint csak megerősíti Kliment Slovenský Dicsérő szó Cirillnek és Metódnak c. írása. Itt közelebbről megvilágítja, hogy ez a kiválasztottság a keresztény hit tanúságában és hirdetésében nyugszik. És mert az Isten a maga ígéreteit nem változtatja (Róma 11,29), több mint 1100 év után ezt a jóslatát megismétli és megerősíti az Egyház feje – II. János Pál pápa a következő szavakkal: „Szlovákiának különleges feladata van a harmadik évezred Európájának építésénél. Szlovákia arra hivatott, hogy felkínálja Európának mindenekelőtt Krisztusban való hitének ajándékát és Szűz Mária iránti odaadását“. Így fordult a szlovákokhoz mindjárt az első Rómába vezető össznépi útjuknál 1996-ban. II. János Pál pápa ezzel megerősíti nemcsak a kiválasztást, hanem főleg azt, hogy a szlovákok nemzetéről van szó, amelyre az Isten rábízza ezt a szolgálatot. Csak ennek az ismeretnek a fényében lehet teljes mértékben érzékelni Cirill és Metód misszióját és megérteni, hogy éppen ez a kiválasztás az az ok, amiért Isten külön belenyúl a megváltás történetébe és megjeleníti a szlovákoknak az írást! Itt állunk a kiválasztott néppel kapcsolatos további párhuzam előtt, mert egyetlen más nemzet, Izraelen kívül nem mondhatja, hogy közvetlenül az Isten adta neki az írást, ahogy erről a biblia ír az Exodus könyvében 32, 15. Ez a szöveg arról szól, hogy a héber írás Istentől származik, számunkra pedig ez válasz arra, hogy miért van összekapcsolva az ó-szlovák ábécé a héberrel – mert mindkettő az Isten műve. Konstantin Filozófus itt is parafrázissal él, ill. közvetlenül a Szentírásból idéz, ezért az a szókapcsolat, hogy: „Krisztust Isteni betűkkel hirdetni...“, mint amilyet a glagolita rejtvény bevezetőjében használt, utalás erre a bibliai szövegre. Az Isteni ujjal megírt táblákkal kapcsolatos gondolatokat és a betűkről, melyeket az Isten újra adott, az Ószövetséghez hasonlóan, szt. Kliment is újra megerősíti, amikor a Dicséret Cirillnek és Metódnak c. írásában Mózeshez és Áronhoz hasonlítja őket. Ez megmagyarázza a következő különös mondatot is Mihály bizánci császár Rastic szlovák fejedelemhez írt diplomáciai levelében: „Ez csak a régmúlt időkben történt (Izraelitáknak a sivatagban) és már nem történik. (De az Isten) most tett így, a mi időnkben, hogy ti is beszámítsátok magatokat a nagy nemzetek közé, akik az Istent a saját nyelvükön dicsérik:“ Itt az Ószövetség kettőssége az Újjal ismétlődik, mert ahogy Mózes kapta Izrael népe számára a Törvény tábláit az Isteni írással együtt, úgy szt. Cirill átvette az Istentől az írást, hogy ezzel elhozza az Újszövetséget a Szlovákoknak.

7

CIRILL ÉS METÓD MISSZIÓJÁNAK BETELJESEDÉSE Az Isten által a szlovákoknak megjelenített írás Cirill és Metód missziójának egyedülálló, magasztos jelleget ad. Valami szokatlan dologról van szó, ami megváltoztatja a történelem menetét, és amihez az emberi ész és akarat, vagy az önállósodni akaró Rastislav uralkodó politikai szándéka nem ér fel. Ezek mind már csak az Isteni terv külső megnyilvánulásai. Egy misszió ez, amellyel az Istennek saját konkrét tervei vannak. S úgy tűnik, hogy ennek beteljesedése még előttünk van. Amikor a szlovák Glagolita iskola elpusztítása után az ó-szlovákok a hirdetés feladatát nem teljesítették, a Glagolika elveszett. Nem védte meg a Glagolita iskola sem, amelyet szt. Kliment Slovenský alapított a Bulgáriában élő többi tanítvánnyal együtt, mert a Bolgárok a Glagolita-írást nem fogadták el. Csak ott maradt fenn, ahol valóban betöltötte egyházi hivatását, éspedig a Horvátországi glagolások szent liturgiájában. De az ősi küldetést Isten nem vette el a szlovákoktól. Választásából egy állandó kötelezettség következik, hogy úgy, ahogy Izrael volt a világ számára a sokistenség tengerében az egyetlen isten világítótornya, úgy kéne, hogy a mai új pogány világban a szlovákok legyenek Krisztus Szavának világítótornya. A történelmi eseményekből látni, hogy a korszakalkotó kezdet ellenére a Cirill és Metód missziója látszólag sikertelenül végződött. Szt. Metód halála után a tanítványait kikergették Svätopluk birodalmából, és bár a környező szláv nemzetek befogadták őket, a Glagolika elveszett. Ennek az írásnak az elvesztésével, amelynek volt ereje a nyelv és a kereszténységgel megerősített kultúra megtartására, a szlávok egysége is elveszett. És nemsokára, 1054-ben, Nyugat és Kelet, Bizánc és Róma között viszály keletkezett. Az Egyház egységének kapui teljesen bezárultak. Az Isteni tervben, ahogy ez később megmutatkozott, a szlovákoknál a bizánci missziónak, az összes szlávnál pedig a folytatásának a viszály erős gátjává kellett volna lennie, de nem fogadták el. Egységre hívó üzenete a feledésbe merült. De az Isten a tervét nem felejtette el és Fatimai Szűz Mária ajkával megemlítette Oroszország megtéréséről szóló üzenetben. Ott 1917-ben Szűz Mária Szeplőtelen Szívének szentelésén kívül imádságokat kért ennek a nagy szláv országnak a megtéréséhez, sőt mi több, úgy vezette be, mint az egész világ megmentésének feltételét. Így a 20. században ismét felvetődött a lelki egyesülés kérdése, mint ahogy eredetileg szt. Cirill vetette fel, amikor a szlovákoknál teljesített misszióval összekapcsolta Rómát Bizánccal. És ennek az egységnek alapjául akkor is és ma is a kiterjedt szláv világnak kellett volna lennie. Több jel is mutatja, hogy Cirillnek és Metódnak a 9. században erőszakkal leállított missziója valójában csak ma teljesedik be, több mint ezer év után. Elsősorban az Egyház hivatalos álláspontjából látni, a nemzeti nyelv liturgiában történő elismerésével. Ezzel a gondolattal szt Cirill és Metód több mint ezer évvel megelőzték a kort, mert a nép nyelvén szóló liturgiát a Római Katolikus Egyháznál csak a II. Vatikáni Zsinattal vezették be a 20. század 60-as éveiben. Csak 1111 év után kapták meg a szlávok apostolai a legnagyobb elismerést, amikor 1980-ban II. János Pál pápa szt. Cirillt és Metódot Európa védőszentjeivé kiáltotta ki szt. Benedek nyugati szenttel együtt. Egész Európának címzett kihívás volt ez, hogy ismerje el és ismerje meg saját gyökereit a saját közös lelki és kulturális örökségében. Ugyanakkor egy próféta gesztus és Európa számára az egység jele volt ez. Ez a két Bizánci a nehézségek közepette is meg tudta őrizni Rómával az egységet. Híd voltak az akkori még szét nem osztott egyház két keresztény hagyománya között. Ennek az egységnek a valós jelei a mai napig csak a görög katolikusok, akik a Cirilli és Metódi idők óta őrzik a bizánci liturgiát, miközben a római egyházban maradnak.

8

A SZLÁVSÁG REJTETT EREJE A 19. században élt legnagyobb szlovák költő P. O. Hviezdoslav verseiben próféta módon megénekelte a szlávok egységét, amely majd csak a második évezreddel virrad ki: Szlávok, lám, elrejtve ama erő, amit az Isten kegyességből elbújtatott, hogy megújítsa a szent életet! A szláv nemzetek pozitív tulajdonságai és az élő kereszténységhez való közelségük miatt éppen a szlávoknál nyílt meg a keresztény vallások egyesítésének reális lehetősége. A szláv együvé tartozás gondolataival a történelemben a legrégibb időktől találkozunk, kezdve Rastislav szlovák fejedelemmel, aki saját nyelven beszélő tanítót kért nemcsak a saját nemzetének, hanem azt akarta, hogy a keresztény kultúra a környező szláv nemzetekhez is eljusson. A középkorban szélesebb körű szláv tudat a 12. században jelenik meg az oroszoknál Nestor évkönyvében és a 14. századi lengyel krónikákban. A szláv kölcsönösség gondolatát a 17. század elején is megtalálhatjuk a déli szlávoknál. A 18. században J. G. Herder német filozófus a maga történelem filozófiájában dicső jövőt jósolt a szlávoknak és ezzel felélesztette náluk az egység gondolatát. A 19. században, Szlovákiában, főleg Štúréknál, új érvek is megjelentek, amelyek a szlávok küldetéséről tanúskodtak, és megjósolták elkövetkezendő korszakuk jellegét. Összefüggött ezzel a Cirill és Metód kultusza a keleti liturgia, valamint a szláv egyházi nyelv iránti érdeklődés felélesztése. Így ismét a Cirill és Metód kultusza játszott központi szerepet a szlávok kölcsönös közeledésében, mert mindkét szertartású katolikusok ugyanúgy, mint az evangélikusok és a pravoszlávok is egyformán kiálltak mellettük. Szlovákia, tekintettel a földrajzi fekvésére, mint a nyugat-európai és kelet-európai keresztény kultúra metszéspontja, ideális területnek látszott az összeurópai jelentőségű keresztény felekezetek közötti párbeszéd keletkezéséhez és befejezéséhez. A szláv világon belüli központi feladatra Szlovákiát nemcsak a földrajzi fekvése predesztinálja, hanem a szlovák nyelv központi helyzete is, ahogy ezt Galeotto Marzio olasz tudós is elmondta, aki 1487-ben azt írja, hogy a szlovák nyelv az összes többi szláv nyelvnek az anyja. Ezért törvényszerű, hogy megint csak éppen Szlovákiában, a szláv kultúra ősi központjában született meg a szláv kölcsönösség gondolata, amely meggyökeresedett. A lengyel szlávbarátság sugalmazója a szlovák és a cseh nemzeti megújhodás példája volt. Akkor a szláv gondolat feljegyezte a lengyel és az orosz messianizmust, amely természetesen nemcsak az ország nagyságából, hanem a lengyelek és az oroszok történelmi és szellemi potenciáljából is keletkezett. És bár a 19. és a 20. század történelme megmutatta, hogy az út nem arra vezet, a szláv idea életben maradt. És ahogy a Glagolika mutatja, erős kezdetét az a pont képezi, amelyben az Isten elhatározta megjeleníteni a szlávoknak a betűket.

9