VÖRÖSMARTY MIHÁLY GIMNÁZIUM I. ÖSSZEFOGLALÓ ISKOLATÖRTÉNET
BUDAPEST 2006
Az iskola alapítása Az 1867-től fennállott Osztrák-Magyar Monarchiában a Magyar Királyság önállóan alakította oktatáspolitikáját. Az újabb kori magyar oktatás alapjait a kiegyezést (1867) követő politikai rendszer, a dualizmus törvényhozása rakta le. A magyar oktatás alsó foka a négy évfolyamú elemi iskola. elvégzése után a továbbtanulók számára a felsőfokú tanulmányokra felkészítő középiskolába vagy a gyakorlati jellegű szakiskolákba, illetve polgáriba vezethetett az út. Meghonosodott a középiskolák addig kialakult két típusa: a gimnázium és a reáliskola. A 8 évfolyamos, érettségivel végződő gimnázium mellett a 2/6 osztályos reáliskolákban, a természettudományi tárgyak kaptak nagyobb óraszámot, s a latin és görög nyelv helyett modern nyelveket oktattak. 1867 után, a főváros fejlődése, a polgárosodás szükségessé tette további reáltanodák felállítását. Iskolánk 1871-ben Pest második, a hamarosan egyesült három városrész harmadik reáliskolájaként alakult meg, a nagykörút építésével együtt dinamikusan fejlődő Józsefvárosban. Létesítését eredetileg is főreáliskolaként tervezték, de a mielőbbi működés, a feltételek fokozatos megteremtése érdekében 1871-ben alreálként indult, saját épülete elkészültekor, 1874-ben lett főreáliskola. Az iskolafenntartó: a főváros törvényhatósága, a Fővárosi Tanács. A tanárokat a fővárosi közgyűlési „beválasztás” véglegesíti – élethosszig – állásaikban. Az első 25 év A háromosztályos „Pest-józsefvárosi reáltanodá”–ban, a három évfolyamos alreáliskolában az első három tanévben (1871/72–1873/74) 254 fiútanulóval, az igazgató Felsmann Józseffel együtt mindössze 8 tanárral kezdődött el a tanítás. A 210 helybeli és 44 vidéki tanuló, nagyobb részben kispolgári szülők (iparos, kereskedő, gyári munkás, földműves) gyermeke. A hitfelekezet szerinti megoszlása: 75 % katolikus, 16 % izraelita, 9 % evangélikus és református. Az éves tandíj 10 Ft. A tanárok havi fizetése közel 130 Ft. A tanítási nyelv a magyar, az intézet jellege felekezeten kívüli, a heti tanórák száma 27. A rendes tantárgyak: hittan, magyar nyelv, német nyelv, földrajz és történelem, természetrajz, természettan, vegytan, szám- és mennyiségtan, mértan, szabadkézi rajzolás, szépírás. Ez az iskola egyenrangú a polgárival, ipari foglalkozásokra készítette elő tanítványait. Ezt mutatják a gyakorlati tantárgyak és műhelygyakorlatok is. Felsőbb évfolyamra a közeli főreálba (ma: Eötvös Gimnázium) iratkozhattak be a továbbtanuló diákok. Az alapítás gondolatától az − ideiglenesen a Bodzafa utcában (Rökk Szilárd utca) bérelt épületben történt − tanítás megkezdéséig 1 esztendő telt el. Az iskola igazgatója már az első tanév végén TUDÓSÍTVÁNY-t, részletes beszámolót adott közre az iskolai történésekről, tanárokról, diákokról. 1874-ben a negyedik iskolai évét az intézet már saját épületében kezdte el (az akkori Zerge, a mai Horánszky utcai épületben), négyosztályossá lett, és főreáliskolai rangra emelkedett. Hivatalos neve: Budapesti fővárosi VIII. kerületi Főreáliskola. A teljes főreáliskolai szerkezet 1874–1878 között felmenő rendszerben jött létre. A kétemeletes, 20 m párkány-magasságú, 1848 m2 beépített, téglalap alapterületű, 89 különböző méretű helyiségből álló, központi fűtéses, gázvilágítású iskolaépület másfél év alatt épült fel. Az iskola belső udvarának közepén ásott, vörös márványkút szolgált vízvételre. A létrehozás (tervezés, építés, bebútorozás) költsége kereken, akkori 400.000 Frt volt.
2 Az iskola klasszikus arányokat tükröző eklektikus épületét Diescher József nagy hírű építész tervezte. Ez időben a főreáliskola már rendelkezett: a természetrajzi és földrajzi terem mellett állat-, növény-, ásvány- és földtani gyűjteménnyel, a vegytanterem mellett szertárral, méregszobával, vegytani üvegkamrával, laboratóriummal. A képzőművészeti órákhoz mintázó-terem, a fizikához desztilláló-helyiség, olvasztókemence és hűtő tartozott. Volt bonckamra, nyári tornakert, téli tornaterem, mértanirajz-termek szertárral és rajztábla-tárral, továbbá szabadkézirajzterem. Volt gondosan összeválogatott könyvtár és ünnepélyes alkalmakat is szolgáló díszterem a második emeleten. Az épületben lakása és irodája volt az igazgatónak az első emeleten, mellette helyezkedett el a tanári szoba. A kísérleteket előkészítő laboránsnak és a portásságot is ellátó iskolaszolgának a lakása a földszinten kapott helyet. Az iskola épülete, pontosabban annak második, körlépcsős lépcsőháza ad lehetőséget egy különleges, a Föld tengely körüli forgását bizonyító, a mennyezetre felfüggesztett súllyal elvégezhető, Foucault francia fizikus nevéhez fűződő ingás kísérletnek. 1876 januárjában Ferenc József császár és király meglátogatta az iskolát. Egy hónappal később, februárban a nagy dunai árvíz idején ez az iskolaépület is befogadta az árvízi menekülteket. Az 1876/77. tanév kezdetekor érvénybe lépett A budapesti-józsefvárosi főreáliskolába járó tanulók fegyelmi szabályai c. követelmény. 1877/78-ban, a 8. osztály megnyitásával lett teljes szerkezetű nyolc évfolyamos főreáliskola. E tanévben, 1878 május–júniusában tartották az első érettségi vizsgálatokat magyar, német és mennyiségtan tantárgyakból. A végzős diákok elsősorban a műszaki egyetemen tanulhattak tovább. 1884 szeptemberében 526 tanulóval kezdődik a tanév. Ez időben ez az ország legnépesebb reáliskolája. Idézet az 1890/91. tanévről készült kritikus hangvételű beszámolóból: „.…gyakori a szülők panasza a tanulók túlterhelése miatt, de a tanároknak a tanulók lanyhaságai miatti felszólalásai sem kevesbedtek. Ezen iskola ugyan mindenkor azon volt, hogy közvetlenül beható, gyakorló, az értelmet fejlesztő, inkább a tanuló öntevékenységét igénybevevő oktatást nyújtson, de így sem lehetett felmutatni valamennyi tanulóra nézve olyan eredményt, minőt a tanári testület mindenkor elérni óhajtott. Némelyek az okot abban vélték rejleni, hogy növekedő számban felkeresik a reáliskolát oly elemek is, melyek sem a kellő készültséget, sem a tanuláshoz szükséges kedvet nem hozzák magukkal. Feltűnő volt azon törekvés, hogy aránylag sok szülő igyekezett gyermekét a tornázás alól fölmenteni és a felsőbb osztálybeli tanulók általában nem nagy kedvvel vettek részt a tornázásban.” Az 1890-es évektől kezdve a tanév 3 tanulmányi időszakra oszlik mégpedig szeptember 1-től karácsonyig, innen március 31-ig, majd június végéig. A tanulókat évenként négyszer osztályozzák és év végi bizonyítványt kapnak. Az érdemjegyek: 1-jeles, 2-jó, 3-elégséges, 4elégtelen. A tanárok heti óraszáma 18. Az 1890/91. tanévben megvalósulhatott az iskolavezetés kérése: a fővárosi tanács engedélyezte a rendes tantárgyak csak délelőtti tanítását. Az 1892/93. tanévtől – a fővárosi tanács rendelete szerint − március 15-éről iskolai ünnepélyeken kell megemlékezni. 1896 a millennium éve, az iskola fennállásának 25. éve. A tanulók száma 627. Az ebben az évben kiadott, gondosan szerkesztett évkönyvben az igazgató beszámol a felejt-
3 hetetlen iskolai ünnepélyekről, áttekintő táblázatokat közöl a tanulmányi eredményekről, tudósít a hivalkodás nélküli, de megnyugtató körülményekről. 1896. november 18. - az ünnepségek napja. Délelőtt istentiszteletre és a főváros által adományozott, selyemből készült nemzeti színű iskolazászló és a fővárosi színeket megjelenítő szalag beszentelésére került sor a Mária utcai Jézus-szíve templomban. Este az iskolaépületben volt a műsoros ünnepély, amelyen hatósági személyek, az iskola volt és jelenlegi tanárai, más középiskolák tanártestületeinek képviselői, volt növendékek és szülők is részt vettek. Az 1897/98 tanév igazgatói értékelése: „A szeptember 7-én megkezdett tanítás a tanév végéig zavartalanul folyt. Az intézet erkölcsi és fegyelmi állapota egészében megnyugtató volt. Az ifjúságnak egész éven át tanúsított szorgalma és előmenetele kielégítőnek, sőt egyes osztályokra és tantárgyakra nézve örvendetesnek mondható. Az intézet egészségi állapota, különösen az ifjúságé, általában jobb, mint az előző évben.” 1899 az iskolatörténet egyik szomorú éve, tragikus hirtelenséggel meghalt Péterfy Jenő a magyar irodalom tanára. Az igazgatói méltatás szerint: „Dr. Péterfy Jenő rendes tanár halálával az iskolát érzékeny veszteség érte. 1876 óta volt alkalmazva intézetünknél és tudományos képzettsége, irodalmi munkássága, buzgó tanári működése által az iskola és a tantestület díszéhez tartozott ….” Ellentmondásos személyisége ellenére kevés tanár vívhatta ki olyan mértékben diákjai, kollegái szeretetét, mint Péterfy Jenő. 1902-ben a Zerge utcából Horánszky utca lett. Horánszky Nándor az 1838 és 1902 között élt ügyvéd, törvényszéki bíró, országgyűlési képviselő és aki 1902-ben kereskedelemügyi miniszter volt – ebben az utcában lakott. 1903 és 1911 között, Felsmann József nyugalomba vonulása után, Berkes Imre, matematika-fizika szakos tanár állt az iskola élén. Működése alatt az iskola sokat fejlődött, anyagiakban is folyamatosan gyarapodó, elismert intézet volt. Igazgatása idején iskolánkat a főváros egyik legjobban fegyelmezett nevelőintézetének tartották. Az 1903/04-es tanévtől a tanulók január végén félévi értesítőt, az iskolaév végén pedig bizonyítványt kaptak. 1911-ben Berkes Imre után, Horváth Cyrillben, a magyar és latin nyelv tudós tanárában, ismét kiváló vezetőre talált a főreáliskola. Az 1913/14-es tanévben az elavult gázvilágítást villany váltotta fel, ugyanekkor sor került az elavult szertárak teljes felújítására. Az 1914-18 közötti első világháború hatással volt az iskolai életre is. A tanárok közül többen rövidebb-hosszabb ideig harctéri szolgálatot teljesítettek, helyettesítésük legtöbbször az itthon maradott tanárok óraszámának növelésével valósult meg. A háborús tanévek a békebeliekhez képest megrövidültek. Télen fűtési szüneteket kellett elrendelni. Gyakran zavarták meg a tanítás menetét a háborús tájékoztatók, a hadikölcsönjegyzés, a fém- illetve a szederlevél-gyűjtésre vonatkozó felhívások. Az iskolai szünetek, a háborús tanfolyamok szaporodtak. A tanulók jelentős részénél hiányzott a rendszeres táplálkozás, a meleg ruha. Az igazgatói vélemény szerint „Nem áltatjuk magunkat: az eredmény kisebb, mint óhajtottuk. Tanulóink készültségét és az intézet régi színvonalát lehetetlen volt fenntartani.” A bevonuló tanárok és diákok, ezzel a harctéren elesettek száma is egyre nőtt. Az iskola tanítványai közül 36-an haltak hősi halált az első világháború idején. Az 1918. évi spanyolnátha-járvány felforgatta az iskolai élet és az érettségi vizsgák békés rendjét, ám a középiskola szerkezetében, a reáliskolai képzésben nem hozott jelentős változást. A dualista rendszer felbomlása, a történelmi Magyarország széthullása, az ország közjogi állását, gazdaságát gyökeresen átalakító történelmi eseménysor ellenére a középiskola alig
4 változott. Az 1918–1919-es forradalmi időszak már radikális reformelképzeléseket kívánt érvényesíteni. Különösen a március 21-én hatalomra jutott Tanácsköztársaság az internacionalizmus jegyében kezdeményezett az államélet, a gazdaság, a társadalom és a kultúra terén egyaránt gyors és mélyreható, a hagyományokkal szinte minden téren szakító átalakulást. A változtatások ellenzőit forradalmi törvényszék elé állítással fenyegették meg. Az iskola eddig volt igazgatóját leváltották, „vezető elvtárs” vette át az igazgatói teendők ellátását. A VIII. osztály túlnyomó többsége – az érettségi vizsgákat elhagyva - katonának állt. 1919 augusztusa után a nemzeti áramlat felülkerekedtével, a királyság-államforma visszaállítása, kormányzó-államfő, kétházas parlament (1926-tól), tőkés gazdasági rendszer jellemzi az országot. A korábbi igazgató, Horváth Cyrill, ismét átvette a vezetést. A tanévet augusztus 31-én nyitották meg, szeptember 1-jén megkezdődött a tanítás és „a munka tűrhető rendben folyt június végéig” Az 1920. szeptember 5-ével kezdődött iskolai tanév már egy új kor nyitánya. Az önállósult országban az iskolai ünnepélyeken, így október 6-án és március 15-én is, a nemzet életében fontos eseményekre való emlékezés került előtérbe. A tanítás hosszabb fűtési szünetekkel folyt, sőt január 24. és március 14. között az Eötvös József gimnázium (Reáltanoda u.) adott helyet az iskolának délutáni, rövidített óraszámban történt oktatásra. A nehéz körülmények mellett is működött az iskolai önképzőkör, énekkar, zenekar, cserkészcsapat. A tanévet június 21-én zárták. A tanári kar létszáma 23, a tanulók száma 591. A tanított tárgyak: vallástan, magyar nyelv, német nyelv, francia nyelv, történelem, földrajz, természetrajz, természettan, vegytan, mennyiségtan, rajzoló geometria, ábrázoló geometria, szabadkézi rajz, bölcsészet, torna. Az átlagos heti óraszám 30. A tanulók vallás szerinti megoszlása: katolikus 54, izraelita 31, protestáns 13, egyéb 2 %. A tanulók szüleinek foglalkozása: önálló iparos 18%, önálló kereskedő 13, önálló gazda 1, önálló értelmiségi 6, közalkalmazott 21, magánalkalmazott 20, egyéb 21 %. A fennállás második 25 éve, az 50. éves jubileum Az iskola fennállásának ötvenedik évfordulóját 1921.május 15-én együtt ünnepelték meg a főváros tanügyi vezetői, tankerületi főigazgatók, számos testvérintézet igazgatója, a nyugalmazott igazgatók, a korábban végzett, illetve a még ide járó diákok és a tanárok valamint a hozzátartozók. A hálaadó istentiszteleteken részvevők a iskola Dísztermében gyűltek össze, ahol az ünnepi műsor a következőket foglalta magába: a Himnusz eléneklése, zenekari művek és hangszerszólók, versek és emlékező felolvasások. Horváth Cyrill igazgató múltat értékelő, a jelen nehézségeit ecsetelő és a jövőbe mutató beszéde adta meg az évforduló szerény, de bensőséges tartalmát. „Legyen áldott minden jelenlevő, legyenek áldottak az elhunytak; akik valaha itt tanultak és tanítottak; a távollevők, akik ebben a percben ránk gondolnak; a ma ifjúsága és tanítóserege; és legyen áldott a jövendő, mely majdan a mi munkánkat folytatja.” Az ünnepség keretében megújított nemzeti színű selyemzászlót avattak. Az iskola címere a főváros címere, körbeírva az iskola nevével. Leleplezték az első világháborúban elesettek emléktábláját is, melyet az aulában helyeztek el.
5 Ebből az alkalomból kapta az iskola Vörösmarty Mihály nevét, nemzeti múltunk, irodalmunk példamutató nagy alakját állítva az ifjúság elé. Az 1921/22. (51.) tanévtől kezdve az iskola hivatalos neve: Budapesti VIII. kerületi községi Vörösmarty Mihály Főreáliskola. Az 50. évforduló kapcsán is készülődtek a Volt iskolatársak Szövetségének tagjai. Emlékalbumot akartak kiadni, az elmúlt évekre emlékezéssel, amely azonban a kor gazdasági nehézségei miatt nem készült el. A harmadik 25 év Az 1920-as években a középiskolákban új tantervet vezettek be. A tantárgy-struktúrát, az egyes tárgyak óraszámát és az óraszámok arányait tekintve ez nem nagyon tért el a dualizmus korabelitől. A tanítás tartalma és a nevelési szellem mégis változott. A Trianon utáni helyzetet tükrözve és ahhoz egyben alkalmazkodva is – a rendkívüli politikai, gazdasági és kulturális megrázkódtatástól - csökkent az érték-semleges intellektualizmus szerepe, s nőtt a világnézeti–politikai nevelés jelentősége, erősödött a keresztény és nemzeti szellem. E programmal összhangban a történelemtanításban feladták azt a régi elvet, hogy a legújabb kor eseményei nem valók az iskolai tantervekbe. Ehelyett kifejezetten megkövetelték, hogy a világháborúval, a proletárdiktatúrával, a trianoni békével is foglalkozzanak. A hazafias szellemnek az iskolák útján való ápolása és erősítése érdekében a középiskoláink ekkor vették fel a magyar irodalom és tudomány nagyjainak nevét. Folytatólagos volt az iskolai évkönyvek kiadása, bár 1918 után szűkszavúak lettek, csak statisztikát, tényeket közöltek. 1927-től azután újra bővebb terjedelemben jelentek meg, a korábban szokásos ismeretterjesztő értekezéseket is tartalmazták. Horváth Cyrill igazgatása alatt is tartalmas munka folyt. A tudós, precíz ember lévén, másoktól is hasonló tevékenységet várt el. Az iskola igazgatója – a toll avatott forgatója, az MTA tagja – minden elismerést megérdemel amiatt, ahogy a nehéz időkben vezette az iskolát. Írásainak sorai között olvasható, hogy törekedett ellenállni a tolakodó politikai mozgalmaknak. Az 1924-es középiskolai reform a reáliskolákat alapvetően nem érintette, továbbra is természettudományos műveltséget adtak, s a klasszikus nyelvek helyett németet és franciát tanítottak. Intézetünk reáliskolai jellege továbbra is biztosította a természettudományi stúdiumok számára a kiemelkedő lehetőségeket. Változást hozott viszont a törvény a továbbtanulást illetően: valamennyi középiskolai típust egyenlően jogosította a főiskolába lépés szempontjából. A törvény egyébként az eddigi kettő helyett három középiskolai típust állított fel: a gimnázium és a reáliskola közé beiktatta a reálgimnáziumot, amely valamivel több időt szánt a modern nyelvekre és a természettudományos tárgyakra, mint az eddigi gimnáziumi tananyag. Lényegében a gimnáziumot humán- és reáltagozatra bontotta. A (humán) gimnázium (a hagyományokat megőrizve) – erős latin, görög és történeti tanulmányokkal – széles körű klasszikus műveltséganyagot közvetített, míg a reálgimnáziumban a latinra alapozott modernebb humán ismeretanyagot, ennek keretében a német és a francia nyelvet tanították. 1926-ban az iskola kazánházat és radiátoros központi fűtést kapott. 1930 decemberében Lenkei Lehel a gimnázium mennyiségtan-, ábrázoló geometriatestnevelés szakos tanára, eddigi igazgatóhelyettese lett az igazgató, akit a későbbiekben több
6 kritika is ért, hogy nacionalista szervezetekben illetve sajtóorgánumnál vállalt tevékeny szerepet. Ebben az évben AKARAT címmel megjelent az első diáklap. 1931 decemberében került sor a Vörösmarty-dombormű felavatására a főlépcsőházban, amely Demkó József alkotása. Részben ehhez az eseményhez kapcsolódott az újabb kísérlet – Volt Iskolatársak Szövetsége néven – az öregdiákok iskolához kötődésének megvalósítására. 1933-ban az előcsarnok – aula – mennyezetére Remsey L. festőművész felfesti a magyar történelem, tudomány, irodalom 36 nagy alakjának arcképét. Az 1934. évi középiskolai reform a régebbi reáliskola és a reálgimnázium fokozatos megszüntetését, illetve átalakítását írta elő, a három különféle középiskolai típust (gimnázium, reálgimnázium, reáliskola) megszüntetve bevezette az egységes középiskolát, egységesen gimnázium néven; évfolyamainak száma 8 lett, ezek elvégzése után érettségi vizsgálat következett. 1934-től az iskola megnevezése: Budapest Székesfőváros VIII. kerületi Horánszky utcai községi Vörösmarty Mihály gimnázium. Az új gimnáziumi tanterv főként a nyelvoktatásban hozott változást: a latin nyelvet nyolc évig oktatták, a francia helyébe III. osztálytól kezdve a német lépett, az V. osztálytól, a szülők választása alapján 3. nyelvként vagy a franciát vagy a görögöt tanulták. Az 1934. május 15-én az érettségizők először búcsúztak az iskolától a folyósok, tantermek körbejárásával, a „ballagással”. Az ismeretek szerzésének hasznos kibővítése valósult meg a különböző tárgyakhoz tartozó oktatófilmek vetítésével., majd az 1936-ban megindult rendszeres filmoktatással. A tanulók egy része a kötelező iskolai munka mellett önképzőkörökre, laboratóriumi gyakorlatokra járt. Az iskolában már az előző században is működött Petőfi Önképzőkörnek több tagozata (szakkör) is tevékenykedett. Különösen az ünnepélyek, hangversenyek, műsoros estek rendezésében segédkeztek. Nem igen telt el év, hogy az országos tanulmányi versenyeken valamelyik tantárgyból ne szerepeltek volna eredményesen, kiemelkedően az iskola tanulói A sportélet területén jelentős fejlődés volt tapasztalható. A Vörösmarty Mihály Kinizsi Sportkör – az igazgató tiszteletbeli elnöklésével – kitüntető figyelmet fordított az atlétika több szakágára, a tornász, úszó, céllövő, tenisz, labdarugó, vízilabda és gyephoki sportágakra, iskolai csapatokat hoztak létre, azokat a versenyekre benevezték, indították. Mindezek mellett az ifjúsági sakk-kör is tevékeny és sikeres volt. Az iskolában kirándulásokat, túrákat az alapítás óta folyamatosan szerveztek, de a legnagyobb kirándulók, túrázók a 30-as évek diákjai, tanárai voltak. A főváros vezetése kezdeményezte, támogatta az ország-ismertető diákutazásokat, „vonatkirándulásokat”. Az iskolai cserkészcsapat tevékenységében, – rajokba, őrsökbe szervezve – a tanulók 20-50 %-a vett részt. Többek között a rendszeres kirándulás-szervezések és a céllövészetben, a repülő-modellezésben elért eredmények is elismerést kaptak. VÖRÖSMARTY IFJÚSÁG címmel folytatódott a diáklap megjelentetése. A harmincas évek végén a diákoknak már kötelező a sapkaviselet, mégpedig Bocskai-sapka az iskola címerével. Az 1938-ban bevezetett középiskolai tanterv a hangsúlyozott valláserkölcsi nevelés mellett a nemzetismeretet, a nemzeti műveltséget állította középpontba.
7 A változások következtében 1940/41-ben volt az iskolában az utolsó főreáliskolai érettségi vizsga. 1941/42-ben tartották az egyetlen reálgimnáziumi érettségit (az érettségi vizsga tárgyai között a latin nyelvvel). 1942/43-ban az első gimnáziumi érettségivel egyöntetűvé és teljessé lett iskolánkban a gimnáziumi képzés. 1938 májusában a belső udvar díszkútjára, mint talpazatra felállították az 1,4 m magas „Pásztorfiú” szobrot, Horváth Géza alkotását. 1940-ben már folyt a második világháború. Nálunk még csak áttételesen érződött, később már a hadigazdálkodás, többek között a jegyrendszer bevezetése is éreztette hatását. Az 1940/41. tanévben a nyolcosztályos gimnáziumnak 27 – a rendes órarend keretén belül tanító – tanára, 475 beírt nyilvános tanulója, 2 tisztviselőnője, 4 altisztje, 3 takarítónője volt. A tanítás szeptember 9-én kezdődött és június 15-én fejeződött be. Az átlagos heti óraszám: 30. A tanárok kötelező heti óraszáma:18. Az átlagos tanári fizetés 200 pengő. A tanulók szüleinek foglalkozás szerinti megoszlása: kisiparos 13, ipari segédszemélyzet 6, kereskedő 6, közlekedési segédszemélyzet 4, közhivatali altiszt 4, kisbirtokos 2, köz- ill. magántisztviselő 30, tanár, tanító, pap 8, más értelmiségi 6, katonatiszt ill. altiszt 6, egyéb 15%. A tanulók vallás szerinti megoszlása: katolikus 72, protestáns 16, izraelita 12 % Az éves tandíj 106 pengő, amit a tanulók 59 %-a fizet; tanulmányi eredmény alapján 35 %uk részesül a 3 fokozatú tandíjkedvezmény egyikében, míg 6 % tandíjmentes. Az oktatott tantárgyak: hit- és erkölcstan, magyar nyelv, latin nyelv, német nyelv, francia nyelv, olasz nyelv, görög nyelv, történelem, földrajz, természetrajz, természettan, vegytan, mennyiségtan, ábrázoló geometria, szabadkézi rajz, egészségtan, közgazdaságtan, filozófia, szépírás, gyorsírás, torna, ének. Az iskola rendelkezett ifjúsági és tanári könyvtárral, fizikai, kémiai, földrajz, történelem, mértani, növény- és állattani, szabadkézi rajz, ének és zene, valamint torna szertárral. Tevékeny az iskolai Petőfi-önképzőkör, természetrajz-vegytani kör, fotókör, egyházi és világi énekkar, a 33 tagú zenekar, 8 sportágban a sportkör. Rajz, továbbá zongora és hegedűtanfolyamon vehetnek részt a diákok. A testnevelési órákat a hátsó-szomszédos Nemzeti Torna Egylet nagy tornacsarnokában tartották. Télen a fedetlen, salakos borítású hátsó udvar jégpályaként szolgált. Az 1941-ben nyugalomba vonult Lenkei Lehel helyébe Hittrich József lépett, aki matematika-fizika szakos tanárként, 30 éves pedagógus múlttal, többéves gimnáziumi igazgatóhelyettesi tapasztalattal vette át a vezetést. Humanista alapállással, széles látókörrel, nagy munkabírással vezette az iskolát a háborús és az azt követő nehéz években. A főváros ostroma előtti és alatti hetekben zsidó származásuk miatt üldözött 22 személyt mentett meg igazgatói lakásában bújtatva. 1945-ben az ő kezdeményezésével - az országban elsőként szerveződött meg a dolgozók esti gimnáziuma az iskolaépületben. A második világháború az iskola mindennapi életét is kizökkentette a megszokott kerékvágásból. Az 1941/42-ben bevezetett napi félórás testnevelési gyakorlat, a heti tanórákból egyre többet lefoglaló leventeoktatás és -foglalkoztatás, a honvédelmi ismeretek tantárgy tanítása 1942/43-tól, az ugyanakkor megszervezett légoltalmi oktatás, egybekötve légoltalmi gyakorlatokkal, a közlekedési nehézségek növekedése folytán a tanítás későbbre tett kezdése, emiatt megrövidített „órák” és kisebb-nagyobb fűtési szünetek jellemezték ezt az időszakot. Maga az iskolaépület kényszerű szükségletből otthonává lett különféle hivatali, iskolán kívüli intézményeknek: az épületben helyezték el – egyebek között – a VIII. kerület két élelmiszerjegy-osztó hivatalát, itt voltak a Székesfővárosi Népművelési Bizottság
8 tanfolyamai, közlekedési tanfolyamok, különböző követségi nyelviskolák, továbbá légoltalmi tanfolyamok, előadások. A 40-es évek elején az évente hatszor megjelent iskolai újság a Vörösmarty Ifjúság címet kapta és a tanuló ifjúsághoz, valamint az öregdiákokhoz szólt. 1943. szeptember-október hónapokban a tanítás szünetelt, a tantestület nagyobb része közigazgatási beosztásban dolgozott. A tanév november 2-án kezdődött, összesen 20 hétig tartott. 1944. március 19-e, az ország német katonai megszállása után április 1-je, szombat, volt az utolsó tanítási nap, 3-án, hétfőn az angolszász légierő megkezdte a főváros folyamatos légibombázását. Az érettségi vizsgákat megtartották, nemegyszer légiriadó miatt megszakították azt és a pincében lévő óvóhelyre vonultak. Egyre több hír jött tanulók és hozzátartozóik bombázás miatti hajléktalanná válásáról. Az 1944/45-ös tanév októberi megnyitásakor az ország keleti részén már harcok dúltak. Október 11-én az iskolaépületet hadikórház céljára foglalták le. A tanítás mintegy tíz napig délután, rövidített órákban a belvárosi Eötvös József Gimnázium épületében folyt. Az október 15-i, a háborúból való „kiugrási” kísérlet sikertelensége után – a nyilas hatalomátvételt követően – nehéz, üldöztetéssel is járó, embert próbáló időszak következett. Október 28. az utolsó tanítási nap. November 16-án a hadikórház elköltözött az épületből. December 24-én megkezdődött a főváros ostroma. December 28-tól az óvóhelynek kialakított pincerészekben az igazgató, az altisztek és családjaik, az igazgató által befogadott üldözöttek, az időközben betelepült katonai egységek (légvédelmi tüzérek, gépkocsizók, munkaszolgálatosok), kb. 600-700 ember tartózkodott. 1945. január 3-án az épület déli szárnyát súlyos bombatalálat érte, amely a földszintig ható rombolással járt. Január 13-án gyújtóbombák hullottak a belső udvar kövezetére. Január 15-én a magyar katonák elhagyták az épületet, amelyet január 16-án a szovjet hadsereg egységei szálltak meg. Január 18-án a bennlakók felköltöztek az óvóhelyről, bár szórványosan, de kisebb lövedékek még érték az épületet. Február 12-én, az ostrom utolsó előtti napján még egy nagyméretű ágyúlövedék találta el az északi oldali oromzatot, a fal és a tetőzet egy részét. Az iskolaépületet az ostrom alatt 2 légibomba, 2 gyújtóbomba, rengeteg géppuskalövedék és kb. 50 kisebb-nagyobb ágyúlövedék érte. A légnyomástól csaknem valamennyi ablak betört. Február 24-e után a közelben lakó tanárok megkezdték az épület használhatóvá tételét. Jelentkeztek a tanulók is, mintegy 130 fő. Március 8-án megkezdődött a tanítás az alsó tagozatosok számára. Március 26-án a kirendelt építész-vállalkozó megkezdte a károsult épületrészek helyreállítását. Április 16-án megkezdődött a rendes tanítás. Az 1944/45. tanév utolsó tanítási napja július 7. volt. Mindössze 12 hét volt a szorgalmi idő. Az iskola az alapítás után 75 évvel Az 1945/46. tanévet – a háborút követően, az ország egész területén a harci események következtében kialakult romos állapot felszámolását célzó újjáépítéssel egyidejűleg – a rendkívül kiélezett politikai harcok, a súlyos gazdasági-pénzügyi helyzet nehezítette. A tanítás szeptemberben ugyan megkezdődött, de november 24-től márciusig nagyobb részben szünetelt – fűtőanyag, szén hiánya következtében. A tanári karban megjelent az első hölgy, az angol és francia nyelvet tanító Stephanides Károlyné. Jelentős volt a változás a diákok körében: többen életüket vesztették, hadifogságban voltak, volt, aki a zsidóüldözés áldozata lett, számosan elhagyták az országot vagy vidékre költöztek
9 míg mások a helyükbe érkeztek. A megélt viszontagságokról is szólnak: Bien György (1946) Az elveszett évek; Keményfi Béla (1956) Magyar leventék a sarkkörön túl; és Várnai György (1952) Kőtábla, Deszkapalánk, Vasfüggöny címmel megírt könyvei 1946. február 1-jén az ország köztársasági államformában folytatta életét. Az iskola igazgatását átmenetileg (fél évre, februártól augusztusig) Péch Zoltán, a magyar és német nyelv tanára vette át. Az iskola fennállásának 75. évében, 1946. július 14-én, szűk tanári körben elmondott beszédében visszafogottan emlékezett meg a jubileumról: „… Nem élünk jubileumi ünnepségekre alkalmas időket … Csodálatos intézkedése a sorsnak, hogy iskolánk 25 éves jubileuma a békebeli Magyarország millenáris évében, 1896-ban volt, az 50 éves évforduló már 1921-re, trianoni megcsonkulásunk első esztendejére esett, most pedig a 75 éves évforduló napjaiban aggódó lélekkel várjuk, hogy a világ sorsát intéző nagyhatalmak mennyi életlehetőséget engednek hazánk részére. Nincs tehát itt a megfelelő idő iskolai jubileumok megünneplésére. Ebben az órában kegyelettel gondolunk mindazokra, igazgatókra, tanárokra és növendékekre, kiknek élete és munkája összeforrott iskolánk 75 esztendejével.” Az 1946/47-es tanév kezdetekor Hittrich József visszavette az igazgatói teendők ellátását. Ebben a tanévben a délutáni órákban a Vörösmarty gimnáziumban kapott elhelyezést a Zrínyi Ilona leánygimnázium, amelynek épületét súlyos sérülések érték az ostrom alatt. A háború után fokozatosan szovjetizálódó Magyarország közoktatásügye mind az iskola-szerkezetet, mind a képzés tartalmát tekintve gyökeresen átalakult. Már 1945 augusztusában általános és kötelező lett a 8 osztályos általános iskola. A népiskola I–VIII. és a gimnázium, illetve a polgári iskola I–IV. osztályai helyett kellett általános iskola elnevezéssel az új, nyolc évfolyamos alapfokú képzést megszervezni. Az 1945-ös reform: középszinten a gimnáziumok és reáliskolák négyosztályossá válásával hozta a legnagyobb változást, az alap- és középfokú iskola korábbi 4+8 évfolyamos szerkezetét 8+4 évfolyamossá alakította. Az általános iskolák a régi elemi népiskolák, valamint a polgári iskolák és a gimnáziumok 1–4. osztályának az összevonásából alakultak ki. Az alsóés középfokú oktatás szerkezete ezáltal nagymértékben egyszerűsödött, lényegében kétszintűvé vált. A mindenki számára kötelező általános iskola funkciója kibővült. Megszűnt a tandíj. Az új rendszerre való áttérés fokozatosan történt. Az utolsó, nyolc gimnáziumi osztályt lezáró érettségi 1952-ben volt. Az átalakuló iskolarendszer új eleme lett a dolgozók iskolája. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. novemberi rendelete alapján továbbtanulásra jogosító speciális felnőttoktatási tanfolyamok indultak több szinten, így a gimnáziumokban is, amelyekben rövidített tanulmányi idő alatt folyt az erősen szelektált ismeretanyag átadása. A Vörösmarty Mihály Gimnázium az 1945/46-os tanévben a felnőtt dolgozók részére megszervezte, s átmenetileg, az erre vonatkozó törvény megalkotásáig miniszteri engedéllyel 1945 őszén az országban elsőként megnyitotta az esti iskolát. A miniszteri engedéllyel bevezetett helyi óratervben a rendes gimnáziumi óraszám némileg csökkent. A Vörösmarty Gimnázium egészen a ’80-as évek végéig adott otthont az épületében és részben tanári kara közreműködésével oktató, önálló Dolgozók Gimnáziumának. Az iskolai évkönyv – Hittrich József szerkesztésében - 1947 júniusában jelent meg utoljára. Ez az évkönyv még tartalmazta az iskolai év főbb eseményeiről szóló beszámolót, a tanári kar névsorát, az oktatott tantárgyakat; tartalmazta továbbá osztályonként a tanulók névsorát és az
10 egyes tantárgyakban elért érdemjegyeiket. A fiúgimnázium tanári testülete 26 főből állt (ebből 1 nő), további 4 vallástanár volt. 2 tisztviselőnő, 3 altiszt, 3 takarítónő és 3 fűtő segítette az intézmény működtetését. A tanítás 3 általános iskolai osztályban (V.- VI.) és 9 gimnáziumi osztályban (III. – VIII.) folyt. Az oktatott tantárgyak: hittan, magyar nyelv, latin nyelv, angol nyelv, francia nyelv, olasz nyelv, német nyelv, történelem, földrajz, számítás és mérés, mennyiségtan és mértan, ábrázoló geometria, természetrajz, vegytan, természettan, kereskedelmi ismeretek, gazdasági ismeretek, rajz és művészeti ismeretek, bölcselet, egészségtan, testgyakorlás, ének. A dolgozók gimnáziumában a téli évfolyam (szeptemberi kezdés) 11 osztályának (V-VIII) 290 férfi, 88 nő (döntően 20 és 35 év közöttiek), összesen 378 tanulója volt. A nyári évfolyamon (februári kezdés) 12 osztályban 302 férfi, 92 nő (többségében 20 és 30 év közöttiek), összesen 394 tanuló vett részt. 1948-ban, a fordulat évében a kommunista párt átvette a hatalmat és a proletárdiktatúra erejével megvalósította az államosítást, ennek keretében az iskolák államosítását is. A vallásoktatást felváltotta a marxizmus–leninizmussal, az ifjúság kommunista világnézeti és erkölcsi nevelésével. Bevezették a tanulók származás szerinti megkülönböztetését. Az államforma: népköztársaság. Az iskola igazgatója 1947 szeptemberétől 1949 augusztusáig Janovszky Antal, aki 1944-től az iskola magyar, történelem, latin szakos tanára volt. A kiváló felkészültségű tanár fegyelem-tartásáról és osztályozási szigoráról szól az emlékezet. Őt Szilas László követte 1949. szeptember-október hónapban, majd Pálmai Kálmán – aki 1945-től az iskola magyarnémet szakos tanára – kapott megbízatást és azt 2 évig, 1951 márciusáig teljesítette. Ekkor minisztériumi beosztásba került. 1951. április-május hónapokban Aszódi László látta el az igazgatói tisztséget. 1949 őszén valamennyi középiskola gimnáziumi címet kapott, így lettek általános, művészeti, zenei, testnevelési, ipari, közgazdasági gimnáziumok; iskolánk általános gimnáziumként működött tovább. Az iskola neve: Vörösmarty Mihály általános fiúgimnázium Az ÚJ IFJÚSÁG c. diáklap 1949-ben indult. 1950 decemberében életbe lépett az új, marxista-leninista világnézet alapján készített, gimnáziumi rendtartás. 1951-ben megváltozott az iskolának helyet adó utca neve; a Horánszky utcából Makarenko – a szovjet, marxista-szellemű pedagógia meghatározó személyisége nevét viselő – utca lett. Kisebb léptékű belső épület-átalakítás során a földszinti régi vegyműhely helyén (kis)tornaterem létesült zuhanyozóval. A díszterem színpadot kapott. Az iskolában is megtartandó állami ünnepek: április 4. - a „Felszabadulás ünnepe”, november 7. - a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe”, továbbá augusztus 20. az „Alkotmány ünnepe”. Az aula mennyezet-festését, ahol történelmi alakok, ország-vezetők arcképei is láthatók voltak, eltávolították.
11 1951 júniusában Windisch Istvánt nevezték ki igazgatónak, aki 1959-ig (nyugdíjazásáig) vezette az iskolát. Az 1951/52-es tanévtől az ötfokozatú osztályozás lépett életbe: 5-jeles, 4-jó, 3-közepes, 2elégséges, 1-elégtelen. 1952/53-tól az iskola tisztán négy-évfolyamos általános gimnázium lett. Az 1953/54-es tanévben, kísérleti jelleggel, önálló leányosztályt nyitottak a fiúgimnáziumban, 48 tanulóval. A tanévet, egyben a kísérleti évet, már csak 37 leánytanuló fejezte be – nincs folytatás. Az ötvenes évek első felében az iskola kultúréletében az irodalmi estek voltak jelentősek, ezek sorában pedig Vörösmarty Mihály halálának századik évfordulója alkalmából megrendezett emlékünnepély jelentette a fénypontot. 1955-ben az Oktatási Minisztérium közreadja az új rendtartást. Az 1956-57-es tanév kezdetekor, szeptemberben 37 fős a tanári kar (22 % nő), 16 osztályban 622 a tanulók száma. Az oktatott tantárgyak: magyar nyelv és irodalom, történelem, orosz nyelv, német nyelv, angol nyelv, francia nyelv, latin nyelv, matematika, ábrázoló geometria, természetrajz, fizika, kémia, földrajz, testnevelés, ének. Az újjáalakult önképzőkör működött, irodalmi és történelemi tárgyú előadások, szavalóverseny szerepelt a programban. Szakkörök is tevékenykedtek, nevezetesen: matematika, híradástechnika, kémia, természetjáró, művészettörténeti és fotószakkör. 1956 őszére Kempelen Imre igazgatóhelyettes így emlékezett: „ Az egyetlen kollegánk, aki ténylegesen részt vett a forradalmi eseményekben dr. Bellér Béla magyar-történelem szakos tanár volt… Baloldali elhajlóként helyezték ide a minisztériumból. Meg is ijedtünk, mert a kollégák között még kommunista sem volt. … Októberben tagja volt annak a küldöttségnek, amely a Parlament előtt petíciót készült átnyújtani. Túlélte a sortüzet egy tank alá bújva. Még a bukás után is forradalmi verseket szavalt a Rákóczi tér sarkán. Ezek után képzelhetni, milyen nehéz dolgunk volt ügyének elsimításával. Csak áthelyezték… Windisch István igazgatónak 1956 végén bizalmat szavazott a tantestület, de két gyerek 1957-ben feljelentette őt. A vádpontok között szerepelt, hogy ’56 októberének első évfordulóján nem lépett fel elég szigorúan a fekete gyászszalagot viselők ellen, és hogy egy tanulót (aki e tárgyból egyébként nagyon gyenge volt) lebeszélt az orosz nyelvi érettségiről „ Más emlékező írásokból és dokumentumokból is az iskolavezetés és a tanári kar féltő gondja tűnik ki, amellyel óvni kívánta diákjait mind a forradalmi (az akkori hivatalos megnevezés szerint ellenforradalmi) események alatt, mind utána. Ebben az időben két 12 éves diák, a későbbiekben a gimnázium tanulói, Csics Gyula és Kovács János – barátok –, egymástól függetlenül naplót írtak, amelyek 40 év múltán könyv alakban meg is jelentek. Magyar forradalom – 1956, illetve A magyar forradalom - 1956 címmel. 1957-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) és a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) szervezetei megalakultak az iskolában, hogy hatékonyan elősegítsék az ifjúság marxista-leninista szellemű nevelését. Egyes, a hivatalos álláspontnak megfelelő magatartású tanárok a dolgozók népi demokráciáját megdönteni kívánó ellenforradalomról beszéltek. A diákok nagy többsége, túlélési tudattal, az egyetemi, főiskolai továbbtanulási lehetőség érdekében is, továbbá családi hátterük józan ön-
12 mérsékletre intésére, visszafogottan nyilvánított véleményt – az empatikus tanári többségnek köszönhetően komolyabb következmény nélkül. A további években végrehajtott, részben strukturális, részben tartalmi változások következtében az oktatás szerkezete az évek folyamán jelentősen átalakult. Az 1956 és 1989 közötti iskolarendszer tartalmi és formai szempontból egyaránt az 1945 és 1950 között bevezetett oktatásügyi reformokon alapult. A reform nyomán új tantervek és tankönyvek születtek, s ezek révén mindjobban kiküszöbölődött az „ötvenes évek világnézeti sablonja”, a gimnáziumi oktatás mind jobban alkalmazkodott a társadalom és a gyors ütemben fejlődő technika követelményeihez. Az új tantervek és tananyag fokozatos bevezetése, az oktatás és a pedagógia korszerű módszereinek alkalmazása jellemezte ezekben az években iskolánk pedagógiai tevékenységét. Az 1958-59-es tanév már orosz-tagozatos osztállyal indult. Szeptemberben megalakult a szülői munkaközösség, amelynek fő feladata az iskola erkölcsi-politikai és anyagi támogatása volt. Ezen belül megalakult a kommunista szülők iskolai csoportja. 1958-ban sor került az általánosan képző iskolákban a gyakorlati nevelés fejlesztésére, majd 1961-ben az 5+1-es gimnáziumi rendszer bevezetésére: a hét egyik napján nem elméleti, hanem gyakorlati oktatásban részesültek a diákok. Ezzel olyan szakmai előképzettséggel kívánták felvértezni a gimnazistákat, amely az érettségi után a közvetlen termelőmunkára is alkalmassá tette volna őket. Iskolánk az 1959-60-as tanévben vezette be a gyakorlati foglalkozást. Tanulóink az Autójavító Vállalatnál, a GANZ-MÁVAG-ban, a MÜM. 9. Sz. tanműhelyében kaptak elméleti és gyakorlati oktatást. Lényegesen emelkedett a politechnikai képzés színvonala, amikor a VIII. kerületi Tanács Oktatási Osztálya központi tanműhelyt létesített a Dugonits utcában; diákjaink ezt követően itt vettek részt gyakorlati foglalkozáson. A fiútanulók asztalos, lakatos, forgácsoló, elektroműszerész szakokon, a leányok pedig szövő, illetve varró gyakorlati foglalkozásokon. Mind a fiúk mind a leányok részére műszaki rajzot is tanítottak. A fizika-, kémia- és rajz-tagozatos osztályok iskolánkon belül laboratóriumi foglalkozásokon és a kerámia műhelyben kapták a politechnikai továbbképzést. A gimnáziumi politechnikai képzés az oktatási reform egyik nagy tévedése volt, az 1970-es évek elején meg is megszüntették. Az iskola igazgatója 1959 és 1967 között Fischer Vilmos volt. Gyakorló tanári múlttal, helyezték át a gimnáziumba. Nagy műveltséggel, jó társalkodói adottságokkal rendelkezett. A vezetői teendők ellátását nagyobbrészt helyettesére, Kempelen Imrére hárította. 1959-től ismét volt diáklap: GIMNAZISTA címmel. A hatvanas évek elején – a megnövekedett tanulói létszám miatt - jelentős átépítésekre került sor. Megszűnt az igazgatói lakás, ennek helyiségeit az iskolai adminisztráció illetve az oktatás kapta. Új tantermek létesültek a második emeleti nagy rajzterem és a mértani szertár helyén, néhány nagyobb méretű tantermet pedig keresztfallal osztottak ketté. Az 1960-as évek közepétől a továbbtanulásra való jobb felkészülés érdekében a gimnáziumokon belül szakosított tantervvel működő tagozatos (nyelvi, matematikai stb.) osztályok nyíltak, ami az iskolareform egyik fontos vívmánya lett. Iskolánkban az 1963/64-es. tanévtől német és spanyol nyelvi szakosított osztály indult. 1968/69-ben fizika-, kémia- és rajz-tagozatos osztályok nyíltak. A származás szerinti differenciálást, azaz a munkás- és paraszt-származású fiatalok felvételi előjogait 1962-ben megszüntették.
13 1963-tól vált általánossá (a korábbi fiú illetve leánygimnáziumok mellett) a középfokú oktatásban a koedukáció. Iskolánkban az 1963/64. tanévben kezdődött a vegyes osztályok tanítása. Az egykori fiúgimnázium tanulóinak nagyobb részét ettől kezdve fokozatosan a lányok alkották. 1963-ban a VIII. kerületi Tanács vette át a fővárostól az iskola fenntartását. A VIII. kerületi Tanács VB Oktatási Osztálya – mint iskola-fenntartó – 1964 decembere és 1967 júniusa között 9 millió forint beruházással felújította, korszerűsítette az iskolát. A fizikai előadó és szertár korszerűsítése már korábban, a ’60-as évek elején megkezdődött. A kémiai előadó teljesen új felszerelést kapott, ezáltal alkalmassá vált arra, hogy megfelelő feltételeket biztosítson a kémia oktatása számára. Új biológiai előadóval gyarapodott az iskola. Ezekben az években kezdődött meg a szemléltető eszközök beszerzése; filmvetítő gépek, diavetítők, magnetofonok álltak az oktatás szolgálatába. Az átépítés során diákjainkat és a tanári kart a VIII. kerületi Bem József Gimnázium (Ludovika tér) fogadta be, két ízben is ott folytak le az érettségi vizsgák. A tanítási órákat részben délelőtt, részben délután kellett megtartani. Ez időtől nem találhatók az 1962 előtti időszakban érettségizettek nagy tablói: feltehetőleg a felújítási munkák során is károsodtak, megsemmisültek. 1967-től Csáti József látta el az igazgatói tisztséget, aki adminisztrációs beosztásból, tanári gyakorlat nélkül került az iskola élére, és akit 1970-ben leváltottak. Átmeneti, márciustól-szeptemberig terjedő időben Kempelen Imre, az iskolában 1940-től tanító, az igazgatóhelyettesi tisztséget 1946-tól 1972-ig ellátó, történelem-földrajz szakos tanár vezette a gimnáziumot. 1970 szeptemberétől 1977–ig Pákozdi Endrét nevezték ki igazgatónak, aki ugyancsak adminisztratív beosztásból, a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulattól (TIT) érkezett, kevés tanári gyakorlattal. A 100. év 1971-ben, az alapítás 100. évében a BUDAPESTI VIII. KERÜLETI VÖRÖSMARTY MIHÁLY GIMNÁZIUM-ban 43 fős tantestület, 4 évfolyamon, 23 tanulócsoportban 869 tanulót (57 % leányt) tanított. Az iskolában általános, kémia-fizika, rajz és nyelvi (orosz, német, spanyol) tagozatos osztályokban folyt a tanítás. A tantárgyak: magyar irodalom, magyar nyelv, idegen nyelvek (orosz, német, angol, spanyol, olasz, latin), történelem, földrajz, matematika, biológia, kémia, fizika, rajz, művészettörténet, pszichológia, testnevelés, ének-zene, politechnika. Az oktatást segítette a kb. 10.000 kötetes könyvtár, a kémia-, biológia-, fizikaszertár. Az oktatás kiegészítéseként irodalmi szakkör, irodalmi színpad, filmklub, énekkar, képzőművészeti szakkör és sportkör működött. Ebben az évben adták át az idegen-nyelv oktatást elősegítő, korszerűnek mondható nyelvi stúdiót. Az alapításra emlékező centenáriumi ünnepség-sorozat október 27-től december 4-ig tartott. Ének-zenei vetélkedő, szavalóverseny, képzőművészeti kiállítás, az iskola 100 éves pedagógiai tevékenységére emlékező ünnepi tantestületi ülés, a centenáriumi album aláírása, az iskolai Vörösmarty-szobor, a Kerepesi temetői Vörösmarty-sír, a nyéki Vörösmarty szülőház megkoszorúzása, az iskola öregdiákjainak baráti találkozója, az iskolai „fordított nap” követte egymást. Bemutató előadást tartottak fizikából, kémiából, idegen nyelvből, valamint értékelték a történelem, az irodalom, a matematika, a fizika és a kémia iskolai tanításának
14 tapasztalatait, új módszereit. Bemutatták az érdeklődőknek az iskolaépületet és a könyvtárat. A Vörösmarty-est, irodalmi műsor, a költő-író műveiből állt össze. A fő ünnepélyre november 29-én a Corvin-filmszínházban került sor. A Himnusszal kezdődött, az igazgató ünnepi beszédével, kitüntetések, oklevelek, jutalmak átadásával, irodalmi, művészeti műsorral folytatódott és a Szózattal zárult a megemlékezés. Az ünnepségsorozat december 4-én az iskolaépületben tartott Vörösmarty-bállal fejeződött be. Ebben az időszakban az iskolának nincs zászlaja. Az iskola címere: pajzs-alakú, vörös-kék mezőben stilizált VMG betűk láthatók Az évforduló alkalmából kiadták: A BUDAPESTI VIII. KERÜLETI VÖRÖSMARTY MIHÁLY GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE AZ 1970/71 TANÉVRŐL – 100 ÉV. c. összeállítást. Kihirdették az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvényt, amely az oktatás hatékonyságának növelését, illetve az iskolai fegyelem javítását, a szociális segélyezés problémáinak megoldását, továbbá a kultúra és sport szélesebb körű elterjesztését kívánta elősegíteni. Ez a törvény írta elő, hogy háromévenként ifjúsági illetve diákparlamenteket kell tartani. A specializáció irányába tett újabb lépésként az 1970-es évek végén bevezették a fakultációt, azaz a diák érdeklődésének megfelelő többletórák rendszerét. Ezzel lényegében az 1945 előtti szakosodáshoz tértek vissza. A különbség az volt, hogy akkor intézmények között, most pedig egy intézményen belül érvényesült a szakosodás. Az 1950–51-ben létrehozott technikumok, amelyek érettségivel rendelkező középszintű gazdasági vezetőket képeztek, ugyancsak nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ezek helyett és részben ezekre alapozva hozták létre a szakközépiskolákat, amelyek a technikumoktól eltérően nem középszintű gazdasági vezetőket, hanem a gimnáziumi szintet megközelítő műveltséggel rendelkező szakmunkásokat képeztek. Bár nem adott automatikusan szakmunkás-bizonyítványt, biztosította a lehetőséget annak megszerzésére. A gimnáziumok és a szakközépiskolák közötti különbség részben a közismereti tárgyak oktatására fordított óraszámban, részben maguknak a közismereti tárgyaknak a meglétében vagy hiányában mutatkozott meg. Az 5+1-es forma felszámolása után a gimnáziumok közismereti tárgyainak óraszáma fokozatosan nőtt, s közel duplája volt a szakközépiskolainak. További különbség, hogy a szakközépiskolákban második idegen nyelvet nem, orosz nyelvet, magyart és történelmet is csak alacsonyabb óraszámban tanítottak. Hiányzott az ének-zene és a művészettörténeti oktatás is. A matematikára viszont több idő jutott, mint a gimnáziumokban. A középiskola e két típusa közötti különbség ennyiben a régi gimnáziumok és reáliskolák közötti munkamegosztásra emlékeztetett. A Vörösmarty gimnáziumi típusa ekkorra azonban megszilárdult, nem merült fel a reáliskolai múlthoz közelebb álló szakközépiskolai típusra való áttérés. 1973 szeptemberétől új gimnáziumi Házirend lépett életbe a tanulók számára. A hetvenes évek közepétől kezdve – a téli szünetet megelőző héten - Vörösmarty Napok rendezvénysorozat kezdődött. Ennek keretében szavalóversenyt, matematikai versenyt, komplex-humán csoport-vetélkedőt, idegen-nyelvi társalgási teadélutánt, több tréfás vetélkedőt rendeztek, sor került diákigazgató választásra, ő 3 napra átvette a „hatalmat”, végül bál zárta a Vörösmarty Napokat. 1977-től 1979-ig Fehér Márta volt az igazgató, aki a józsefvárosi Kálvária téri Zrínyi Ilona leánygimnáziummal érkezett a koedukációs iskola-egyesítés jegyében. A leánygimnázium épületére a felsőoktatás tartott igényt. 1977-ben felépült az iskola hátsó udvarán az új tornacsarnok.
15 Az 1978-ban megtartott Diákparlamenten felvetett javaslatok a Vörösmarty-napok megtartásával, a könyvtár nyitvatartási idejével, külföldi országismereti vetélkedők megszervezésével, az iskolai étkeztetési körülmények javításával, iskolatej biztosításával, sport-rendezvények szervezésével, a ballagás körülményeinek jobbításával, a csoportos színház-látogatások támogatásával, végül, de nem utolsósorban a munkafegyelem megszilárdításával voltak kapcsolatosak. Az 1978/79-es tanévben 51 fős tanári kar (61% nő) 24 osztályban 723 tanulót oktatott – nevelt. Az oktatott tantárgyak: magyar nyelv és irodalom, történelem, orosz nyelv, angol nyelv, német nyelv, francia nyelv, spanyol nyelv, latin nyelv, földrajz, matematika, fizika, kémia, biológia, világnézetünk alapjai, rajz és műalkotások elemzése, testnevelés, ének-zene, gyakorlati foglalkozás (szabás-varrás, autószerelés, műszaki rajz). A két iskola összevonása, a beolvadás meglehetősen feszült két éve után az igazgatót nyugdíjazták. 1979-cel zárult egy olyan időszak, amelyben az iskolának 33 év alatt 12 igazgatója volt. 1979-ben, még kinevezéssel, Fenyvesi Balázsné vette át az igazgatást, aki történelem szakos tanári képesítéssel, a kőbányai X. kerületi Tanács Oktatási osztályáról érkezett. A '80-as években országszerte elindult iskolakísérletekkel egyidejűleg a Vörösmarty Gimnázium is kereste sajátos lehetőségeit. Ennek következményeként az évfolyamonkénti öt tanulócsoportból két speciális osztályt hozott létre. 1979/80-tól működik a drámatagozat, 1982/83-tól az élsportolói osztály. Tanterve szerint mindkettő általános gimnáziumi osztály, a drámatagozaton kiegészítve drámaelméleti és kreatív színházi gyakorlat tárgyakkal. A tagozat a humán tárgyakkal együttműködve fejleszti a tanulók esztétikai fogékonyságát, általános kreativitását, kommunikációs képességeit. Az elmúlt közel két évtized sok országos és nemzetközi elismerést, sikert hozott diáknak, tanárnak és intézménynek egyaránt. Diákszínjátszó fesztiválok arany, ezüst, bronz minősítései, olasz, francia és angol nyelvű színjátszó-győzelmek jelzik ezt, illetve az Amerikai Egyesült Államokban rendezett Értelem Odüsszeája elnevezésű kreatív világversenyen elért első, második, ill. negyedik helyezés. Az élsportolói osztályt a speciális megjelölés nem tanterve, hanem pedagógiai gyakorlata alapján illeti meg: az iskolai és sport elfoglaltságot egyeztető módszereivel, a felzárkóztató egyéni foglalkozásokkal segíti az iskola a diákokat a sikeres sport és tanulmányi fejlődésben. Jól bevált forma a sportban már sikereket elért tanulók eredményes gimnáziumi tanulásához, továbbtanulásuk elősegítéséhez az 1986-tól kiadott kitüntetés létrehozása. A Magyar Népköztársaság, majd később A Magyar Köztársaság jó tanulója, jó sportolója kitüntetést szinte minden évben megkapta egy-két tanulónk. Az 1981 decemberében tartott Diákparlamenten az igazgatói beszámoló 3 évre visszatekintve számot adott a tanítás eredményességéről, a továbbtanulás, a felsőoktatásba való bejutás lehetőségéről (103 érettségizettből 67 jelentkező, 23 felvett), az iskolai fegyelem javulásáról, a diák-önképzés módjairól (énekkar, kerámia-szakkör, sportkör, színjátszócsoport, fotókör, sakk-szakkör működtetése), iskolarádióról, diák-szociális kérdésekről (ebédelési lehetőség, ösztöndíj, segély) és a diákfórumok iskolai működtetéséről. 1982-ben országosan bevezették az 5 napos munkahetet, ezzel együtt az 5 napos iskolai hetet is.
16 Az 1984 novemberében megtartott Diákparlament napirendjén az igazgatói beszámoló és a beszámolóval kapcsolatos kérdések-válaszok szerepeltek. Az érintett témák: folyósóügyelet fenntartása, a fűtés javítása, iskolarádió működtetése, a büfé választékának jobbítása, az ebédeltetés hibái, a fakultációs oktatás kiterjesztése, a sporttevékenység szélesítése, a dohányzás lehetőségének megszüntetése, az audio-vizuális taneszközök megjavítása. 1985-től pályázat útján kaphattak kinevezést az igazgatók. Fenyvesi Balázsné pályázata alapján további 5 évre kapott megbízást. 1987-ben változtatásokkal új Házirend szabályozta az iskolai életet. 1987 novemberében a Diákparlamenten az igazgatói beszámoló a nevelő-oktató munka tárgyi és személyi feltételeinek rosszabbodásáról, az iskolaépület állagának romlásáról, a zsúfoltságról, a szűkös költségvetési keretről, másrészről egyes audio-vizuális eszközök beszerzéséről, számítógép kabinet kialakításáról, a könyvtár állományának kismértékű bővítéséről tett említést. Az iskola tanulóinak egyharmada volt KISZ-tag. Az előző évben 152 fő érettségizett, 62 fő felsőfokú oktatásra felvételizett, 41 fő ugyan megfelelt, de csak 16 főt vettek fel. Vörösmarty-napok, iskolai vetélkedők megtartása, énekkar, színjátszó csoportok, sportkör működése, csoportos opera-, hangverseny- és színházlátogatás, szalagavató-bál, továbbá nyári szak-, illetve építőtábor jellemezte az iskolai életet. Ebben az időszakban is csak 150 fő (23 %) ebédeltetésére volt lehetőség. 1988 áprilisában iskolaközi kölcsönös kapcsolattartás részeként Bajorország Neumarkt városának Willibald Gluck gimnáziuma fogadta a VMG 34 diákját és 2 tanárát nyelvgyakorlási céllal, amiről a helyi újság, a Neumarkter Tagblatt is hírt adott. 1989. október 23-tól Magyarország államformája: köztársaság. Az 1989-ben kezdődött rendszerváltoztatás a népi demokratikus államforma megszűnését, a szocialista rendszer felbomlását, az állami tulajdon lebontását, a polgári demokratikus intézményrendszer, valamint a tőkés gazdasági rendszer visszaállítását, kialakítását is jelentette. Ebben az évben megszűnt az Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) és a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) iskolai szervezete is. Az oktatás területén is elkezdődtek a változások. Az állami fenntartású iskolák mellett és helyett az önkormányzati, az egyházi és a magániskolák is létjogosultságot kaptak. Az orosz nyelv kötelező oktatásának eltörlése s a nyugati nyelvek tanításának terjedése mellett ennek legfontosabb jele a 8+4-es iskolaszerkezet kizárólagosságának megszüntetése volt. A művelődési és közoktatási tárca kezdeményezésére lehetővé vált a 8 és 6 osztályos gimnáziumok szervezése. Így az 1990-es évek végére egy olyan vegyes iskolaszerkezet alakult ki, amelynek meghatározó elemei alsó- és középfokon továbbra is a 8 osztályos általános és a 4 osztályos középiskolák maradtak, ám mellettük nagy számban alakultak 6 és 8 osztályos gimnáziumok. A közoktatásban végbemenő legfontosabb tartalmi változás a korábban kötelezően előírt marxista szemlélet kiiktatása volt. Rövidesen alternatív tankönyvek jelentek meg, amelyek a múlt pluralista értelmezését tették lehetővé. 1990-től Szebehleczky Judit, – az iskolában 1979-től tanító, egyben igazgatóhelyettesi teendőket is ellátó, történelem-latin-görög szakos tanárnő – kap megbízást az iskolavezetésre. 1991. december 13-án az iskola 120 év előtti alapítására emlékező gálaműsorra került sor a Nemzeti Színházban (Hevesi Sándor tér). Az ünnepélyen megjelentek: volt igazgatók,
17 tanárok; résztvevők, szereplők voltak a régi tanítványok – neves előadóművészek, színészek, koreográfusok, sportolók,– az ünnepi beszédet az igazgató, Szebehleczky Judit mondta. Az évforduló kapcsán megjelent a VMG évkönyve az 1991/92-es tanévről, benne iskolatörténeti részletek, kisebb tanulmányok, beszámolók, a tanári kar és a diákok névsora, tanulmányi eredményei. Időközben visszaadták az iskola utcájának korábbi nevét, így az ismét Horánszky utca lett. Az állami ünnepek: augusztus 20. - Szt. István napja, az államalapítás ünnepe, március 15. – az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepe, október 23. - az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepe. Az iskolaszerkezet átalakulási folyamatába a Vörösmarty Mihály Gimnázium is bekapcsolódott. A négy évfolyamos képzést megtartva az 1993/94. tanévtől felmenő rendszerben egy osztályban bevezette a 8 évfolyamos képzést is. 1994-től azonban Oktatási Minisztérium a 6 évfolyamos alapiskolai és 6 évfolyamos középiskolai szerkezetet részesítette előnyben, így iskolánk is váltott. Öt 8 évfolyamos osztály beiskolázását követően az első hat évfolyamú osztályok az 1998/99. tanévben kezdték meg tanulmányaikat. Így az 1990-es évek végére vegyes iskolaszerkezet alakult ki a Vörösmarty Gimnáziumban, egyidejűleg 8, 6 és 4 évfolyamos osztályokkal. Az 1993/94-es tanévben megkezdett nyolc évfolyamos képzés kifutó rendszerben 2004/2005-ig tovább működött, az első nyolc évfolyamos osztály érettségijére 2001-ben került sor. 1991-ben Szebehleczky Judit kezdeményezésére, a tantestület, a szülői választmány és a gimnáziumi diákönkormányzat részvételével az iskola létrehozta a Vörösmarty Alapítvány-t, hogy elősegítse az oktató-nevelő munka személyi és tárgyi feltételeinek korszerűsítését, a hátrányos helyzetű, de megfelelő tanulmányi eredményű tanulók támogatását, a kiemelkedő tanulmányi és közösségi munkát végző tanulók jutalmazását, a diák és tanári szakmai tanulmányutak támogatását. Az Alapítvány fő támogatói a szülők, volt tanítványok, szponzorok lettek. Az Alapítvány kuratóriumának tagjai: az iskola igazgatója (elnök), a diákmozgalmat segítő tanár, a Szülői Munkaközösség elnöke, a iskolai Diákbizottság vezetője és tanulmányi felelőse. Az Alapítvány éves, átlagos bevétele (és ennek megfelelően kiadása) kereken másfél millió forint. Az 1991. év eseményeinek sorába az iskola néhány szaktantermének névadó ünnepsége is beletartozott. Horváth Cyrill nevét a könyvtár, Felsmann József nevét az idegen nyelvi szaktanterem, Bibó István nevét a történelem szaktanterem, Gulácsy Lajos nevét a rajzterem, Egressy Béni nevét az ének szaktanterem, Toborffy Zoltán nevét a kémia előadóterem kapta. 1992-ben helyezték el a második emléktáblát az aulában, amely a 2. világháborúban elesett, illetve az 1945 után üldözést szenvedett diáktársak emlékére készült. Megújított tartalmú Házirend lépett életbe e tanévben. Az iskola új címere: vágott pajzs vörös mezőben, kék pólyával – egymás alatti elhelyezésben: nyitott könyv lúdtollal, a VMG betűszó, majd az alapítás éve, 1871. 1993-ban új közoktatási törvény lépett hatályba. A gimnáziumban 1994-ben jött létre - az 1993-ban megalkotott közoktatási törvény alapján – az ISKOLASZÉK, az iskolai oktató-nevelő munkát elősegítő, a nevelőtestület, a szülők, a tanulók és az iskola-fenntartó képviselőiből álló testület. Feladata az iskolai nevelő és oktató munka segítése, az iskola fenntartásában és működtetésében érdekelt szervezetek együttműködésének előmozdítása. Az elnök (Szülői Munkaközösség képviselője) és a titkár
18 (a gimnázium igazgatója) előkészítő munkája alapján a testület üléseinek napirendjén az iskolai munkatervek, a munkáról szóló beszámolók, a költségvetés, a vezetőválasztással kapcsolatos kérdések, az iskolai felvétel eseményei továbbá az évfordulós ünnepségek megszervezése szerepeltek. 1995-ben Kerner Istvánné Gállos Erzsébet, a gimnáziumban 1969 óta tanító matematika-fizika-technika szakos tanár kapott megbízást pályázata elfogadása után az iskola vezetésére, az igazgatói teendők ellátására. A rendszerváltoztatás, az átállás, jelentős változások időszakában a kiegyensúlyozottságra törekvés a meghatározó, vezérlő elv. 1995-tól minden iskola számára előírták saját pedagógiai program és ennek részeként helyi tanterv készítését. A pedagógiai program hosszú távra szóló, a nevelő–oktató munka egészét átfogó stratégiai szakmai program. Mint dokumentum az iskolákban folyó képzés egészére vonatkozik. Meghatározza a nevelés, a tanítás–tanulás folyamatának pedagógiai elveit, tanterveit, gyakorlatát, működésének feltételeit. Korábban ezt a keretet a központi Tanterv és utasítás szabályozta. Az új törvény szerint ennek helyébe lépett: a nemzeti alaptanterv (amely az iskolai pedagógiai program elvi alapja), a kerettanterv (nem szabályozóként, hanem mintatantervül, kínálatként szolgál az iskolák számára a helyi tanterv kiválasztásához/megalkotásához, megfelelő tankönyvcsaládokkal) és a helyi tanterv. Az 1995-ben kiadott és 1998. szeptember 1-jétől hatályos Nemzeti Alaptanterv (NAT) a hagyományos tantárgyi struktúrát részben megszüntetve olyan „új műveltségi területeket” (ember és társadalom, ember és természet stb.) vezetett be, amelyek több régi tantárgy integrált oktatását célozták. Nem határozta meg a kötelező tantárgyakat, óraszámokat, az egyes évfolyamok követelményeit, hanem műveltségi területeket jelölt meg és az életkori sajátosságokhoz igazodó szakaszok (4., 6., 8. és 10. évfolyam) követelményeit adta meg. A műveltségi területek pontos tartalmát és óraszámát ugyanakkor nem írta elő, hanem az egyes iskolák szaktanári munkaközösségeire bízta a helyi tantervek és mikrotervek (tanmenetek) elkészítését. Az első pedagógiai programot 1997-ben kellett megalkotni. Megalakult – a közoktatási törvényben foglaltak alapján – a VMG Diákönkormányzata (DÖK) is, amelynek a gimnázium minden tanulója tagja lehet. Célja: a diákélet fellendítése, a diák-megmozdulások lehetőségének megteremtése, támogatása, a diákjogok szervezett védelme, az esetleges problémák gyűjtése, rendszerezése, feldolgozása. A Szervezeti és Működési Szabályzatban foglaltak szerint osztálybizottságok (5 fő), osztálygyűlések, iskolai diákönkormányzat, iskolai diákbizottság (IDB) és végül a diákközgyűlés/iskolagyűlés a szervezet hierarchiája. A Közgyűlésnek állandó napirendi pontjai: az IDB titkár beszámolója, az iskola igazgatójának beszámolója és az IDB megválasztása. A DÖK feladatai (a Házi-rendben foglaltakra is tekintettel), többek között: éves program összeállítása, a mindennapi élet szervezése (pályázatok, versenyek, közös munkák), diákhagyományok őrzése, kapcsolat-tartás az iskolai szervezetekkel, érdekképviselet, információ-áramoltatás. A Diákönkormányzatnak döntési, véleményezési és javaslattevő jogai vannak. A fennállás 125. éve. 1996-ban a 68 fős tantestület (73 %-a nő), 20 osztályban 615 tanulót tanított (60 % leány). Az 1996 márciusában szervezett 5 napos esemény- illetve rendezvénysorozat keretében az iskolai Vörösmarty dombormű megkoszorúzására, képzőművészek – volt tanárok és diákok – kiállítására, szakmai előadásokra, idegen-nyelvi klubdélutánokra, színjátszók bemutatóira és a Vörösmarty Diákszövetség ünnepi összejövetelére is sor került.
19 Az 1996. március 8-i záróeseménynek, az ünnepi gálaműsornak – amelynek ünnepi szónoka a gimnázium igazgatónője, Kerner Istvánné Gállos Erzsébet volt és amelyben felléptek a gimnázium nevessé lett egykori és akkori diákjai – a Magyar Honvédség Művelődési Háza (Stefánia út) adott otthont. Az évforduló alkalmával kiadták A VÖRÖSMARTY MIHÁLY GIMNÁZIUM JUBILEUMI ÉVKÖNYVÉ–t a gimnázium alapításának 125. évében. A jubileumi év kapcsán újjáalakult a VÖRÖSMARTY DIÁKSZÖVETSÉG (VDSZ). Az iskola szervezeti egységeként működő egyesület soraiba várja mindazokat, akik az iskolában legalább egy évet tanultak vagy tanítottak. Céljai: az iskola májusi ballagási ünnepélyén az 50 éve érettségizettek részvételének szervezése, októberben baráti összejövetel, közgyűlés megtartása, évente egy, a Szövetségről illetve az iskoláról szóló tájékoztató Hírlevél kibocsátása, továbbá a hagyományápolás jegyében a gondolati (írásos) és tárgyi emlékek begyűjtése. Ebben az évben ismét megjelent diáklap: VMG LAP címmel. 1997-ben a gimnázium létrehozza honlapját a világhálon. Az évtized végén, majd az azt követő években a gimnázium vezetése, Zimonyi Zoltán igazgatóhelyettes, magyar-történelem szakos tanár kezdeményező részvételével az oktatási szerkezet változtatását, a honlap bővítését, az új szerkezetű diákújság megjelentetését, a digitális évkönyv megszerkesztését és közreadását, a hagyományőrzés gyakorlását továbbá az iskolai életet részletesen szabályozó házirend kidolgozását és alkalmazásba vételét valósítja meg. Az oktatási miniszter 2000-ben a pedagógiai programok felülvizsgálatával új tartalmi szabályozó dokumentumot vezetett be, a kerettantervet. Az iskoláknak a kerettantervek alapján kellett elkészíteni – illetve felülvizsgálni – helyi tantervüket, a kormány által kiadott Nemzeti Alaptanterv pedig a kerettantervek elkészítéséhez szolgált alapul. 2004-ben ismét felül kellett vizsgálni a pedagógiai programot és 2004. szeptembertől új fejezetekkel bővítve lett az iskola alapdokumentuma. A Nemzeti Alaptanterv továbbra is a magyar közoktatás alapvető dokumentuma maradt, a kerettantervek a NAT-ban körvonalazott követelményrendszerre és műveltség-tartalomra épültek. 2000. szeptemberében a tanévnyitáskor párizsi-kék színű, selyem iskolazászlót avattak, amelynek közepén az iskola címere, alatta aranybetűkkel az iskola neve látható. 2000 novemberében a névadó, Vörösmarty Mihály születésének 200. évfordulója alkalmával a gimnázium is részese volt az országos megemlékezéseknek: irodalmi emlékülés, komplexhumán verseny Vörösmarty és kora címmel, Vörösmarty etűdök megnevezéssel Országos Diákszínjátszó Találkozó és korabeli öltözékes „reformkori bál” megszervezésével, megrendezésével. 2001-ben már a fennállás 130 évére emlékeztek. Ennek jegyében is kitüntetéseket alapított az iskolavezetés a gimnázium javára végzett kiemelkedő munka elismerésére: Emlékplakett diákoknak, Emlékplakett pedagógusoknak illetve Babérkoszorús jelvény külsőknek – elnevezéssel. Ez év októberétől a Díszterem előtti folyosó Gulácsy galéria néven képzőművészeti alkotások bemutatásának színterévé vált. 2001-ben új, „ITT ÉLNED” címmel folytatódott a gimnázium diáklapjának kiadása. A diáklap reprezentációs közvélemény kutatása eredményét közli a 2004. márciusi számában az iskola előnyeiről: liberális tanítás, alapvetően jó hangulat, barátságok kialakulása, tago-
20 zatos osztályok megléte, a drámai-tagozat előadásai, az iskola könnyű megközelíthetősége, a rendszeresen megrendezett kiállítások (Gulácsy Galéria); és hátrányairól: a nem kielégítő kommunikáció az iskolavezetés és a diákok között, több iskolai program hiánya, az iskolaépület állapota, hiányos felszereltsége, nagy osztálylétszámai, a Diákbizottság nem kielégítő működése. 2004. július 1-től az iskolafenntartó ismét a főváros, a Fővárosi Önkormányzat. Az iskola neve: Vörösmarty Mihály Gimnázium. 2004-ben jelent meg először az iskola digitális évkönyve, amely a tanév eseményeiről, a tantestületről, az iskola osztályairól, tanulóiról, dolgozóiról, szertárairól, könyvtáráról, az aktuális tanév mérlegéről tájékoztat. A 2005/06. tanév szeptember 1-jén kezdődött, 55 tagú tantestülettel (83 % nő), 520 tanulóval (60 % leány). Az oktatás összesen 20 osztályban, 3 tagozaton folyt. A tanév 42 hét, amelyből 3 hét iskolai év-közi (őszi, téli, tavaszi) szünet volt. A tanítás heti átlagos óraszáma: 30. A kötelező heti tanári óraszám: 22. Az iskola éves költségvetése 260 millió Ft. A tanári bruttó-fizetés átlaga 165 ezer Ft, a nettó 102 ezer Ft. A 6 évfolyamos képzés (az általános iskola 6. osztálya után) főképpen az angol nyelv elsajátítását segíti. A drámai illetve az élsportolói tagozat képzése 4 évfolyamos (az általános iskola 8. osztálya után), a felvételi létszám osztályonként: 35 – 35 fő. Ebben a tanévben összesen 96 fő tett érettségi vizsgát. Az iskolában oktatott tantárgyak: magyar nyelv és irodalom, történelem, emberismeret, etika, angol, olasz, francia, spanyol, német és latin nyelv, matematika, fizika, informatika, biológia, kémia, földrajz, rajz, ének-zene, tánc és dráma, testnevelés; a dráma-tagozaton: drámaelmélet, kreatív mozgás, kreatív ének, beszédtechnika, kreatív színházi gyakorlat. Az oktatást fizikai, kémiai, biológiai, rajz és számítástechnikai szaktantermek illetve szertárak továbbá kerámiaműhely segítették elő. A földrajz és a történelem tanításához szaktárgyi felszerelések és térképgyűjtemény állt rendelkezésre. A könyvtár – a tanári segédanyaggal együtt - 21 ezer kötetnyi, amelyet mintegy 40 folyóirat és 200 videokazetta egészít ki. A tanév kezdetével életbe lépett a módosított, megújított Házirend, amely a gimnázium mindennapos működését részletesen szabályozta. Kiterjedt a tanulói jogok és kötelességek gyakorlására, az iskolai munkarendre, a tanórai és tanórán kívüli foglalkozásokra, az iskolai helyiségek használatára, továbbá a juttatásokra, ruházatra, dicséretre, jutalmazásra és büntetésre. „SULIDAL” lát napvilágot Pap Gábor énektanár jóvoltából, amely az iskolai életről, a diák gondolatokról szól – az évnyitók és évzárók részévé válik. 2006 augusztusával Gállos Erzsébet munkája elismerésével címzetes igazgatóként nyugdíjba vonult. A 2006/07-es tanév kezdetére Koromné Beck Zsuzsanna kapott igazgatói megbízást, aki 1988 óta a gimnázium matematika-fizika szakos tanára, az előző években a diák önkormányzatot segítő tanár, többszörös osztályfőnök. Ebben az évben VDSZ, a Vörösmarty Diák Szövetség 24 korábbi évfolyam 34 osztályával tart kapcsolatot az osztály-összekötőkön keresztül, szervezi többek között az évenkénti, október végi közgyűlést, baráti összejövetelt.
