„Az alföldi szép, nagy rónaságon”
LÁSZLÓ NOÉMI
ALFÖLD Amikor tenger födte, hullámból volt a lelke, utána sós homokját a Tisza medre szelte, a Berettyó, a Körös, a Bodrog és a Rába, zsombék, iszap, kavics közt ragyog ma pusztasága. Amikor hun vitézek Attilát eltemették, sárkány- és tündéráram földhalmait emelték, nyílvesszõk záporoztak, asszonyt hoztak királyok, tövis, boróka, nád közt fut ma az Ördögárok. Amikor délibábos mesék születtek róla, büszkén feszített rajta a kálvinista Róma, porzott a gulya, ménes az ostorcsattogásban, tajtékpipák kupakján fütyölt a könnyû áram, fütyölt az esti szellõ végig a földtenyéren, simult a tarka hímszál virágos vászonvégen, agyag forgott korongon, nõtt háló, guba, csipke, hajlik az árvalányhaj, árnyék hull mindegyikre.
– kószabószálunk ebben a Napsugárban. Nagy Magyar Alföld a neve a Duna-Tisza között és a Tiszától keletre táruló végtelen síkságnak. Találjátok ki, milyen útikönyvet hoztam magammal? Petõfi verseskötetét. Nála jobban senki nem ismerte és szerette a rónát, a pusztát, a lapályt, a síkságot – azaz az alföldet: „Lenn az alföld tengersík vidékin, Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönébõl szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom.”
Nagy sokára egy-egy Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok, Rajtok varjú károg, itt-ott egy mogorva Komondor csavarog. Tenger szántóföldek Terjednek szerteszét, rajtok áldott búza, Lefelé hajlanak, kalászaikat a Nehéz mag lehúzza.
Elmerengve nézi Ez a kútágas a távol délibábot, Nem tudom, mit nézhet rajta? hisz affélét Már eleget látott.
Gémeskutat mi is láttunk, de a délibáb – az alföldi fénycsoda – elbújt elõlünk.
Kószabósza a Kárpát-medencében – Napsugár, 2004. október
A Tisza 1920-ig magyar folyó volt forrásától a torkolatáig. Méltóságosan folydogált az alföld közepén, gyakran kiöntött, lápjai, mocsarai halak, vízimadarak tanyája, halászok, pákászok, csíkászok bõséges zsákmány-területe volt. Mára szabályozták a Tisza folyását, gátak épültek, tavakat hoztak létre. Megszûntek a tiszai árvizek, és a hajózható folyó mentén számos strandot, üdülõparkot építettek a gyermekek nagy örömére. „Pihen a komp, kikötötték.” (Petõfi)
A Tisza szõke vizében – ha meg nem mérgezik a gyárak – kövérre hízik a keszeg, a kárász, a ponty, a csuka, a harcsa. Ebbõl fõ a halpaprikás, a halászlé. A lápban nõszirom, tündérrózsa virít. Virág-e a tis zavirág?
Tiszadobon az Andrássykastély bokorlabirintusában bújócskázhatunk.
A Nyírségben az ötszáz éves, öreg hársfa törzsét csak nyolc méteres karral lehetne átölelni, koronája alatt egy egész falu népe elfér.
A szatmár csekei temetõ õrzi a Himnusz írójának, Köl csey Ferencnek a síremlékét. Körülötte az emberarcú, csónak alakú fejfák többezer éves múltunk mába nyúló emlékei.
Kószabósza a Kárpát-medencében – Napsugár, 2004. október
A Hajdúság Bocskai István fejedelem ide telepített hajdúiról – a harcias, bátor marhakereskedõkrõl, marhapásztorokról kapta a nevét. Fõvárosa Debrecen. Híres vásárváros volt már a kora középkortól. Nem véletlenül énekeljük róla: Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni... Debrecent a kálvinista Rómaként is emlegetik. Nagytemploma a legnagyobb magyar református templom. 1849-ben itt kiáltotta ki Kossuth Lajos Magyarország függetlenségét. A Református Kollégium a tudás tekintélyét sugározza. Csokonai Vitéz Mihály, a Ludas Matyi költõje, Fazekas Mihály, Kölcsey, Arany János és Móricz Zsigmond is tanult itt. Ilyen volt a debreceni diákok hajdani viselete. Bizony pipálnak tanulás közben, de õk nem kisdiákok, mint ti. Pulykakakas helyett inkább ezért a mézeskalácsért mennék Debrecenbe.
A Tisza fõvárosa Szeged. Délalföldi város, itt folyik a Tiszába a Maros. Tutajok szállították ide Erdély sóját és fáját. Az 1879-es nagy árvíz a várost elpusztította. Lakói megfogadták, hogy új és szebb Szegedet építenek, s ha ez sikerül, nagytemplomot is emelnek Isten dicsõségére. Szeged felépült, és 1929-re elkészült a Fogadalmi Templom, a Dóm is.
Ha augusztus 20-án jártunk volna Debrecenben, a virágkarneválon ilyen csodákat láttunk volna.
MÓRA ÉS A TRÉFAMESTER Móra Ferenc, aki nemcsak író, de régész, s mint ilyen sokáig a szegedi múzeum igazgatója is volt, egy tavaszon táviratot kapott birtokos barátjától: „Szántás közben agyagedényre bukkantunk, valószínûleg régi római.” Az író csapot-papot otthagyva vonatra ült, és utazott a barátjához, aki egy jókora gödörhöz vezette, benne furcsa formájú, fedeles agyagedény. Móra óvatosan kiemelte, és izgalomtól reszketõ kézzel felnyitotta, de rögtön elhatározta, hogy nem adja a leletet a múzeumnak. n Az edény belsõ falára ugyanis ez a feliebbe s e c vic ? rat volt bevésve: „Julius Caesar Mi a eliratban üdvözli Móra Ferencet...” af
Ezt a felvételt a szegedi Dóm téren készítettem egy szabadtéri elõadáson.
Kószabósza a Kárpát-medencében – Napsugár, 2004. október
A kunok és a jászok már a magyarság szerves részei, de azért sajátos színfoltot jelentenek az alföldi tájakon. Kiskunsági ö-zõ tájszólásban írta Petõfi ezeket a tréfás sorokat: Hírös város az aafõdön Kecskemét, Ott születtem, annak öszöm könyerét. Süvegöm a jobb szömömön viselöm, Mindön embör elõtt mög se emelöm. A vármögye emböreit pej lovam Csak olyan jól megösmeri, mint magam. „Ez a város születésem helye, Ha érköznek, nagyot nyerít – rátermök; Mintha dajkám dalával vón tele.” S ha rajt vagyok, gyühetnek már õkeemök! Petõfi szülõháza Kiskörösön Cifra palota, zöld az ablaka, Gyere ki, te tuba rózsa, vár a viola!
A Cifrapalota létezik, mégpedig Kecskeméten.
Kitaláltátok, ugye, hogy mi a „foglalkozása” a versbeli lovasnak? Betyár. Lehet, hogy épp Rózsa Sándor, a puszták szabad fia, aki rabolt ugyan, a nép mégis szerette, mert csak a gazdagoktól vett el, a szegényeket segítette.
Kecskeméti piacon almát árul hét asszony. Egyiké piros, másiké csíkos, harmadiké cirmos, negyediké pettyes, ötödiké zöld, de édes, hatodiké sem közönséges, hetediké olyan fajta aranyalma, hogy aki azt megeszi, lányságát vagy legénységét már nem soká élvezi. Weöres Sándor
Kérdi a juhosgazda Rózsa Sándortól: – Hol a bárányom, Sándor? Mögötted? – Mög.
Árpád magyarjai Ópusztaszeren tartották az elsõ országgyûlést. Ma az emlékpark és a Feszty-körkép ejt ámulatba itt. A 113 méter hosszú, 13,5 méter magas festmény a honfoglalást eleveníti meg.
Kószabósza a Kárpát-medencében – Napsugár, 2004. október
A Hortobágy, a Nagykunság, a Kiskunság a pásztorok Vajon melyik hazája. Megtanultam sokféle nevüket és rangsorukat is. felén harap? Megismerni a kanászt ékös járásáról... no meg bocskoráról, keskeny karimájú kalapjáról. A kanász vagy kondás a disznócsordát, a kondát õrzi. Neki van a legalacsonyabb rangja a pusztán. A juhász az egyetlen pásztor, aki nem ostorral, hanem okos pulival, komondorral no meg bottal terelgeti a rábízott nyájat. Minden kisbojtár arról álmodozik, hogy számadó juhász lesz belõle. A gulyás a címeres, nagyszarvú szürkemarhát legelteti. A marhacsordát gulyának hívják, a bográcsban fõtt húsos-paprikás ételt gulyásnak. Csikóslegény vagyok, Mind közül a legbüszkébb, a legrangosabb Hortobágy eleje, a csikós. Széles karimájú kalapjában darugulyás, ha nyalka is, toll, bõ, sötétkék inge-gatyája csak úgy utánam a helye. lobog a szélben. Kifordítom, beTiszán innen, Dunán túl, fordítom, mégis Túl a Tiszán van egy csikós nyájastul, bunda a bunda... Kis pej lova ki van kötve szûrkötéllel, A ködmön röPokróc nélkül gazdástul. vid, báránybõr kaTiszán innen, Dunán túl, bátka. A szûcsTúl a Tiszán van egy juhász nyájastul, mester bõrrátétOtt fõzik a jó paprikást, tel, hímzéssel díMeg is eszik kis vellával, szíti. fakalánnyal bográcsbul. Ilyen bõ, hímzett subája csak a sokjuhos nagygazdának volt. 14 rackajuh bõrét is beledolgozták. Az egyszerûbb suba pásztorok, fuvarosok téli-nyári „háza” volt. Hidegben szõrével befele, esõben, melegben szõrével kifele viselték. Kiterítve asztal, derékalj és takaró, összehajtva szék volt. A suba szegény testvére a guba. Gyapjúból szövik hosszú fürtösre, hogy a báránybõrhöz hasonlítson. A csikósok ünnepi viselete volt a özent a k posztóból varrt cifraszûr. A legügyel e j t i ubá on m sebb szûrszabók a karcagi kunok voltak. Vaj ondás: guba g al? áv m ba sub val, su
Kószabósza a Kárpát-medencében – Napsugár, 2004. október
HORTOBÁGY ANTALFFY GYULA nyomán
Régen olyan kopár volt, hogy köröskörül szabadon futhatott rajta a tekintet, még a fák sem állták útját. Egy-egy pásztortanya, sárból vert karám, csendesen legelészõ fehér gulyák, szélsebesen vágtató ménesek, szürke juhnyájak bukkantak fel. Az állatok télen-nyáron kint éltek a szabad ég alatt. Gulyások, csikósok, juhászok és kondások vigyáztak rájuk. Csendesen terelgették állataikat, s közben el-elgyönyörködtek a délibáb csalóka játékában. Érdekes természeti tünemény a délibáb. Akkor keletkezik, amikor a pusztán hirtelen fölmelegszik a levegõ. A távoli tárgyak képét megfordítottan, közel kerülve látjuk a magasban. A délibáb a messzi pásztorkunyhókat palotákká növeli, s a távolban legelészõ teheneket tízszeres nagyságban toronymagasra emeli a levegõbe. A végtelen síkságon a Hortobágy folyócska kanyarog. A híres Kilenclyukú híd vezet át rajta. E kõhíd mellett tartották a nevezetes „hídi vásárokat”. Rengeteg ember megfordult ilyenkor a Hortobágyon. Külföldrõl is érkeztek állatkereskedõk. A vásár után este nagy mulatság kezdõdött. Megszólalt a furulya, a cimbalom meg a bõrduda. Nagy szabad tûzhelyeken sercegve pirult a malacpecsenye.
A csikósok nyereg nélkül, szõrén ülik meg a lovat. A lovászgyerekek már 5-6 éves korukban lóháton száguldoznak a végtelen pusztaságban. Nem csoda, ha felnõtt korukra – a turisták nagy bámulatára – a ló hátán állva, a hasa alá bukva, hátáról le- majd újra felpattanva tudnak vágtatni, ostordurrogtatva hajtják a ménest vagy a fogatot.
A négylovas fogathajtásban Magyarország 2004-ben ismét világbajnok lett.
A „kilenclukú” híd Magyarország leghosszabb kõhídja. (Csontváry Kosztka Tivadar festménye)
Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszú gémû kútnál Széles vályú kettõs ága várja. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik, S pattogása hangos ostoroknak. Petõfi Sándor: Az alföld
IDÕJÓSLÁS SZABÓ KÁLMÁN gyûjtése
Herman Ottó, nagy tudósunk, egy alkalommal a kiskunsági Bugacon a madarak vonulását tanulmányozta. Gyalog sétált a pusztán, mikor összetalálkozott a számadó juhásszal, aki figyelmeztette, hogy menjen vissza a majorba, mert hamarosan zivatar jön. Herman Ottó megkérdezte, hogy mibõl gondolja, hiszen szép, derült idõ volt. – Ha a szamár elmarad a birkáktól, s nem akar kijönni, akkor pár órán belül megjön a zivatar – felelt a juhász. Herman Ottó nem hitt a szamár idõjóslásának, és folytatta útját. Pár óra múlva öreg tudósunk elázva sietett visszafelé. Mikor a juhásszal ismét találkozott, bosszankodva szólott: – Nem maradok én tovább egy napig sem Bugacon, mert itt a szamarak okosabbak, mint az emberek.
Kószabósza a Kárpát-medencében – Napsugár, 2004. október
Szolnok Debrecen
Jászság
Hortobágy Kószabósza a Kárpát-medencében – Napsugár, 2004. október
