Fűzfa Balázs. irodalom _12 \ tanári útmutató

Fűzfa Balázs

irodalom _12 \ tanári útmutató

2

mottó

„Hallunk és látunk sokat, igen sokat, de azok csak akkor válnak ránk nézve hasznosakká, midőn magány és nyúgalom elegendő időt adnak a fontolgatásra. Ilyenkor principiumokat választunk és hagyunk el; s ne hidd, hogy a tanuló fejeknél az ily választás és elhagyás igen gyakran elő ne forduljon. Aki sohasem lát magában tökéletet, mindég közelebb van ahhoz, mint a csalhatatlan.”* (Kölcsey Ferenc)

* K. F. Összes művei, Budapest, Franklin Társulat [é. n.], 613.

3

tartalom

Tartalom Bevezetés..........................................................................................................................................................................4 A tankönyv használata.........................................................................................................................................7 Általános elvek.....................................................................................................................................................7 Tanmenetvázlat, órabeosztási javaslatok..........................................................................................11 Szakirodalom..............................................................................................................................................................21 A szakirodalom-használat elve a tankönyvben...................................................................21 Monografikus kézikönyv a tanításhoz.........................................................................................21 A tanulmánykötet tartalomjegyzéke............................................................................................22 Egyéb szakirodalom.....................................................................................................................................24 A digitális irodalom jegyzéke...............................................................................................................29 Témabibliográfia, tematikus folyóiratszám..............................................................................29 (Szak)„irodalom”..............................................................................................................................................30 A szerzőnek az irodalomtanítással kapcsolatos fontosabb munkái.................32 Függelék..........................................................................................................................................................................34 A tankönyvsorozat koncepciója.......................................................................................................34 Az irodalom(tanítás) funkcióváltása..............................................................................................34 Az irodalom(tanítás) eszközrendszerének megváltozása...........................................35 A kánonok átalakulása...............................................................................................................................35 A leendő tankönyvsorozat általános elvei és módszertana....................................................36

4

bevezetés

Bevezetés Bizonyára szokatlan, hogy egy leendő tankönyvsorozatnak az utolsó darabja lát napvilágot először… Ennek oka, hogy világunk töredezettsége, rokonszenves sokfélesége, bátorító szabadságélményei kellő biztatást adtak a Krónika Nova Kiadónak s jómagamnak ahhoz, hogy az egyes kötetek megjelenésének sorrendje is kifejezze az irodalomról és annak tanításáról való gondolkodásunk lényegét: az alkotó és élményközpontú szövegértésre való törekvést. Ez a tankönyvsorozat ugyanis mindenekelőtt e két fontos érték jegyében fogant, igyekezvén kialakítani, alkalmazni annak viszonylag új módszereit is.1 Ráadásul tankönyvem a lényeget tekintve tulajdonképpen „tanári kézikönyv” is, hiszen először a tanárnak szükséges végigjárnia azt az utat, amelyet a munka során majd diákjaival együtt szeretne megtenni – vagy instrukciói alapján velük önállóan megtetetni. A könyv szemlélete, mindennapi kezelésmódja, nyitott kérdései, nem-lineáris gondolatvezetése bizonnyal szokatlan lesz a magyartanárok számára; mindenekelőtt azért, mert nem a szokásos értelemben lehet belőle tanulni. Ezt pedig ténylegesen a Tisztelt Kolléganőknek és Kollégáknak kell először elfogadniuk. Abban bízom, hogy az élményközpontú irodalomtanítás, az örömelvű olvasás érdekében minél többeket sikerül meggyőznöm arról, hogy érdemes az irodalmi művekkel ekként foglalkozni. Az Útmutató Függelékében közölt koncepció tartalmazza azokat az elméleti megfontolásokat,2 amelyek jegyében eme érettségi-központú3 irodalomtankönyv(-sorozat) készül(t). Itt is jelzem azonban a legfontosabbat, amely az utóbbi két évben – lényegében a koncepció kidolgozása óta – vált érzékelhetővé társadalmunkban, s került így gondolkodásom homlokterébe. Meggyőződésemmé vált a legutóbbi években, hogy kizárólag rajtunk, magyartanárokon múlik, meddig tudjuk megőrizni tantárgyunk ma még viszonylag magas presztízsét a közoktatásban. Félő ugyanis, hogy az elkövetkező időkben elkerülhetetlen jelentőségvesztéssel kell számolnunk. 12. évfolyamos tankönyvem ezért mindenekelőtt az irodalom szerepvállalásának új útjait keresi – e könnyen megjósolható veszteség elkerülése érdekében. Ha a közeli jövőben ugyanis sikerül új típusú irodalomtanítási eszményeket és módszereket kidolgoznunk, akkor nem lehet hiábavaló másfélszáz év hagyományrendjének, Kölcsey Ferenc, Arany János és Babits Mihály tanári örökségének vállalása.

1 Vö.: „Nem szöveget kell megtanulni értelmezni, hanem arra kell rájönnünk, […] hogyan tehetjük lehetővé azt, hogy a szöveg nekünk kérdéseket tegyen fel, velünk párbeszédet folytasson” (Bókay Antal, Bevezetés az irodalomtudományba, Bp., Osiris, 2006, 233). 2 A koncepció elkészülte után körülbelül háromnegyed évvel jelent meg Szegedy-Maszák Mihály főszerkesztésében A magyar irodalom történetei I–III. c. szintézis (Bp., Gondolat, 2007), mely alapjaiban „rázta meg” a magyar irodalomtudományt, benne elsősorban az irodalomtörténet-írás és a kanonizáció megszokott formáit. Minden ellentmondásossága ellenére úgy véljük, eme nagy munkával rokon a mi tankönyveink irodalomszemlélete is. 3 A kétszintű érettségi koncepcióját és „történet”-ét lásd bővebben és összefügéseiben: Horváth Zsuzsanna, A magyar nyelv és irodalom érettségi vizsga kultúrafelfogása = http://www. oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=uj_ erettsegi-03_horvath_kulturfelfogas [2008. július 5.]

5

bevezetés

Kölcsey ekképpen fogalmaz az Iskola és világban: „…az iskolai években csak methodust kellene szerezni, mely szerint azután tanulgassuk azt, amit választanunk kell. Egy ily methodusnak megszerzése nélkül felette nehézzé tétetik a való tudomány; s ha való tudományt nem szerezhetünk magunknak, jobb semmit sem tudnunk”.4 Babits pedig szintén egyértelmű, amikor így ír: „Gondolkodni és beszélni: nem lehetne rövidebben és mégis teljesebben megjelölni egész középiskolai tanításunk célját”.5 Új szemléletű tankönyveim e szándék jegyében születtek tehát: gondolkodni szeretnének tanítani – irodalmi alkotások segítségével. Vagy másképpen szólva: az irodalomnak a gondolkodni tanításban való nélkülözhetetlenségét szeretnénk nyilvánvalóvá tenni a tanárok és a diákok számára egyaránt – s reménykedem benne, hogy talán még a szülők és a döntéshozók számára is. Végül pedig hadd tegyem hozzá, ami szintén az utóbbi néhány évben vált egyértelművé: elkerülhetetlen közoktatásunk egészében a környezettudatos gondolkodás előtérbe kerülése. Ugyancsak rajtunk, tanárokon múlik, hogy ebben az irodalomtanítás mekkora szerepet lesz képes és hajlandó vállalni. Az irodalomtanítás jövője ezen is múlik. * Arányaiban jóval kevesebb a kötetben a szerzői közlés, mint azt megszokhattuk egy irodalomtankönyvben. Úgy vélem, diákjaink az információkat elsősorban már nem (tan)könyvekből szerzik be. Ezért arra törekedtem, hogy elsősorban az önálló gondolkodáshoz, illetve az ismeretek válogatásához, elrendezéséhez nyújtsak segítséget. A mai irodalomtanítás feladatai ezért is módosultak. Ma már elsősorban arra kell megtanítanunk diákjainkat, hogy miképpen bánjanak a világ szövegszerű jelenségeivel. Először is technikailag, vagyis az a kérdés, egyáltalán hol és hogyan érhetnek el (hiteles) szövegeket elektronikusan és papíron. Továbbá: hogyan lehet megállapítani, hogy egy műszöveg pontos és megbízható-e? Milyen szabályokat kell és illik betartani bármilyen szöveg felhasználásához szerzői jogi értelemben? Stb., stb., stb. Ezek és az ezekhez hasonlóak lennének ma már – legalábbis e tankönyv, leendő tankönyvcsalád szerzőjének felfogása szerint – az igazán fontos és tanítandó kérdések, problémák az irodalom tantárgy vonatkozásában. Másképpen szólva: ma már elsősorban nem az ismeret, hanem a keresés jelenti a tudást. Az ismeret a civilizációtörténetben majdnem mindig helyhez kötött volt, s ezért is jelentett értéket már önmagában – gondoljunk

4 Kölcsey Ferenc, Iskola és világ = K. F., I. m., 613–614. 5 Babits Mihály, Stilisztika és retorika a gimnáziumban. Egy tantárgy filozófiája tanulók számára, Nyugat, 1910/3 = www.epa.oszk.hu/00000/00022/00044 9/01290.htm [2008. július 5.]

6

bevezetés

a középkori egyetemistákra! De éljünk ma a világ bármely pontján, ugyanazokhoz az ismeretekhez másodperceken belül hozzájuthatunk. Vagyis az ismeretek megkeresésének útja és azok szelektálása, illetve új minőséggé való összerendezése és értelmezése korunkban az igazi tudás. Legfeljebb eddigi tudásfogalmainkat kell átértelmeznünk… Továbbá: a modern irodalomtanítás fentiek miatt sem elsősorban irodalomtörténetről kell hogy szóljon – s nem is csak a befogadásról –, hanem egyre inkább az önálló, kreatív szövegértésről és szövegalkotásról is. Hogy általa a körülöttünk lévő világ legyen jobban érthető, világosabban elgondolható. Hogy könnyebb legyen eligazodni benne. Végül is, azt hiszem, az irodalom és annak tanítása mindenekelőtt ebben segíthet bennünket.6 Mindezek okán meglátásom szerint tehát a keresés-kutatás, illetve a szövegekkel való közösségi és önálló munka – Ottlik Géza szavával szólva: a „szöszölés” – lehet az irodalomtanítás legfontosabb területe. Tankönyvemben ezért szintén szokatlanul sok a (nem feltétlenül számonkérő) kérdés, feladat, s ezért igyekeztem minél több projekt jellegű munka lehetőségét is felvetni. Abban is nagyon reménykedem, hogy a tankönyv újszerű vizualitása számos olyan rejtett tartalom felfedezésére nyújt lehetőséget és alkalmat, amelyekre akár jómagam is azt mondhatnám szerzőként, Arany Jánossal szólva: „Gondoltam fenét!” Az oldalpárok kialakításakor ugyanis arra törekedtünk, hogy a tankönyv alapkoncepciójából adódó metaforikus jelentésképzést helyezzük előtérbe.7 Amiképpen a tankönyv előszavában jelzem a diákok számára is: ez a könyv nem a mindent elmondás szándékával született, nem(csak) lineáris elveket követve, hanem koncentrikusan, metaforikusan, sőt olykor asszociációk mentén képeződő jelentéseket követve íródott-szerkesztődött. Arra biztatva Tisztelt Olvasóját, hogy ő maga is alakítsa ki a saját ízlését, irodalomszemléletét, szövegértelmező készségét – a vágyat a szövegekkel való találkozásra.8  Merthogy legfőképpen abban reménykedem, hogy könyvem olykor akár egyszerű belelapozásra, nézegetésre-olvasgatásra is csábítja majd diák és felnőtt olvasóját egyaránt…9 Szombathelyen, 2008. júliusában A szerző

6 Vö. Hankiss Elemér szavaival, aki így ír a fogyasztói társadalomban élő ember sorsdilemmáiról: „…életünk […] kettőssége ma talán még sarkítottabb és drámaibb, mint volt a korábbi évszázadokban. Találóan írták le a kutatók fogyasztói civilizációnkat az örök karnevál és a haláltánc kettősségeként. Ebben a korban élve személyiségünkre, énünkre mindenképpen rányomja bélyegét a triviálisnak és az egzisztenciálisnak, a triviálisnak és a tragikusnak […] rejtélyes és káprázatos kétértelműsége” (H. E, Az ezerarcú én, Bp., Osiris, 2005, 511). 7 Vö.: „…én habozás nélkül magával az irodalommal azonosítanám a nyelv retorikai, figurális potenciálját …” (Paul de Man, Az olvasás allegóriái, Bp., Magvető, 2006, 21). 8 Vö.: „…az irodalom mint művészet minden nyelven jelölt beszédmód. Egyik meghatározó sajátossága szerint éppen azáltal, hogy a dolgokra való utalás rögzített, tehát egyértelmű kapcsolatformáját számolja fel – a jelentések átvihetősége érdekében” (Kulcsár Szabó Ernő, Az esztétikai [?] tapasztalat nyomában. Irodalmi tankönyveink az évtized nyitányán = Uő.: Az új kritika dilemmái. Az irodalomértés helyzete az ezredvégen, Bp., Balassi, 1994, 109 – a későbbiekben: K. Sz. E., Az esztétikai [?] tapasztalat…). 9 Vö.: „meg kell tanulnunk inkább olvasni a képeket, mint elképzelni a jelentést” (e Paul de MAN-idézet forrását lásd a 28. sz. lábjegyzetben!).

7

a tankönyv használata

A tankönyv használata Általános elvek 1. A tankönyv szöveggyűjtemény is egyben: tartalmazza az érettségihez minimálisan szükséges alkotásokat – a regények, drámák kivételével –, ide értve hosszabb verseket, novellákat vagy azok részleteit is. 2. Legfontosabb didaktikai elv a szépirodalmi szövegek, illetve a képek és a szakszövegek, kommentárok, jegyzetek, térképek, újságkivágások stb. közötti összefüggések felismerése, felismertetése. A tankönyv igyekszik állandó és dinamikus egymásra reflektálási lehetőséget biztosítani a szöveg–kép–értelmezés viszonylatrendszerben. 3. Sok időt szükséges ezért biztosítani diákjaink számára a saját gondolatok megszületéséhez, a valóban önálló, máskor az egymással és akár a velünk – a tankönyvszerzővel vagy a tanárral – is vitába szálló munkához! 4. Újfajta tankönyvi szövegtípust képviselnek a Ráadások. Ezek olyan írásokat, képeket tartalmaznak, amelyek mintegy „magasabb szinten” szólnak az adott tankönyvi egység lényegéről, valamely kiemelt gondolatáról stb. Sok mindenre alkalmasak lehetnek egy-egy osztály érdeklődésétől függően, s további, hasonló művek gyűjtésére is ösztönözhetnek. Gyakran a világirodalmi alkotások is itt jelennek meg, jelezve, hogy elsősorban a magyar irodalomra tett hatásuk okán érdekesek számunkra.1 5. A tankönyv jellegéből adódóan nem szükségszerű a benne való lineáris haladás. A tartalomjegyzék által sugallt sorrend sokféleképpen átalakítható, és saját elképzeléseinkhez idomítható. 6. A különböző szövegtípusok elkülönítéséhez, kezeléséhez a hátsó belső borítóra nyomtatott mintaoldal nyújt segítséget (főszöveg, emelt szintű, középszintű érettségihez szükséges szövegek, műszövegek stb.). A viszonylag sokféle szövegtípus a mindennapi használatban remélhetőleg nem okoz nehézséget a képernyőn nevelkedett tanulóknak s a tanároknak sem. 7. Igen erős hangsúlyt kap a könyvben a vizualitás mellett az (otthoni) internetes keresés, a hálózaton és az adatbázisokban való munka. Nem hiszem, hogy ennek szükségességét ma különösebben indokolni volna szükséges. 8. További általános elvként hangsúlyozzuk a tanítás során a környezettudatos gondolkodás fontosságát (lásd a kötet első lapjait!), mely több vonatkozásban előkerül a főszövegben is, de a könyv teste, papírja, továbbá általános létszemlélete is erre szeretne biztatni.

1 „Csak az idegen jelformákra is nyitott és értő nemzeti irodalmi tudat képes önmagát összevethető teljesítményben becsülni, s mindig a kor szintjén fenntartani saját értékhagyományai folytonosságát.” (K. Sz. E., Az esztétikai (?) tapasztalat…, 110.)

8

a tankönyv használata 9. Különösen fontos továbbá annak megtanulása-megtanítása, hogy az egyes nyomtatott vagy elektronikus adatokra miképpen kell hivatkoznunk, hogyan kell egyrészt visszakereshetővé tennünk kutatási-keresési eredményeinket, másrészt pedig hogyan kell körültekintően bánnunk a szerzői jogokkal – erre is igyekszem példákat adni.2 10. Tanárként elsősorban azt szeretném, ha tankönyvem derűs és jókedvű órák tartásához járulhatna hozzá 11. A rejtett összefüggések feltárására a következő két oldalon közölt oldalpár lehet az egyik példa. Eme oldalpár (15–15. oldal) segítségével felfedeztethető jó néhány olyan gondolatsor, amelyből a 20. század mentalitás- és művelődéstörténetének egy-egy fontos eleme, jelentésmozzanata olvasható ki: a) a kenyér-motívum megjelenése a három képen; b) a kenyér mint rész-egész viszonyt kifejező metonimikus alakzat a három képen (az elsőn egész kenyér látható, a másodikon megszegett, a harmadikon kenyérmorzsa); c) a szegénység kifejeződései a ruhákban, a tekintetekben, a környezetben, a mozdulatokban stb.; d) a harmadik kép – és korunk – örkényes abszurditása (a hajléktalanok mögött ingatlanközvetítő iroda felirata látható); e) a motívumok összevetése a bal oldalon látható filmjelenetekkel, melyeknek fő témájuk ugyanaz: szegénység, kiszolgáltatottság; f) összevetés a bal és a jobb oldali képek között több más szempontból is (tematikusan, ábrázolástechnikailag, motivikusan, művészi megformáltság tekintetében stb.); g) a filmadaptáció és az eredeti mű viszonyának vizsgálata a két 14. oldali kép alapján; h) a művészi alkotás keletkezése, lényege, különbözése a véletlen alkotta jelentésektől; i) a megírtság, megalkotottság, adaptáció egyéb elméleti (vita)kérdései. Mindezeket nem mondja el a tankönyvszöveg, de reményeim szerint tanár és diák számára örömteli felfedezések forrása lehet több effajta „egymásba villanás”, amely felfedezésekhez aztán mindahányan hozzátehetik a saját és a családi élményeiket is. 12. A könyv szakít a tanítás pozitivista irodalomszemléletével. Ehelyett az irodalmat olyan saját elvű rendszerként igyekszik felfogni és értelmezni, mely az ön- és világmegismerés egyik legfontosabb eszköze lehet az ember számára.

A legfontosabb célok összességében:

a) a diák – és a tanár – gondolkodási szabadságának biztosítása; b) az „nyitott mű”-gondolat (Umberto Eco) következetes megvalósítása; c) élményszerzés irodalmi alkotások segítségével; d) az örömolvasásra való törekvés; e) képességfejlesztéssel történő felkészítés az érettségire.



2 Hadd idézzük ismét: „…ha való tudományt nem szerezhetünk magunknak, jobb semmit sem tudnunk” (Kölcsey Ferenc, I. m., 614.)

9

a tankönyv használata

10

a tankönyv használata

11

tanmenetvázlat, órabeosztási javaslatok

Tanmenetvázlat, órabeosztási javaslatok

12

tanmenetvázlat, órabeosztási javaslatok Témakör

Óraszám

Megjegyzések, javaslatok, órabeosztás

Első rész Áttekintés a két alkorszakról

12

Az Első rész a főbb tematikus egységek, korszakok, gondolkodásmódok bemutatása mentén szervezhető órákra lebontott tananyaggá, a hangsúlyokat szabadon helyezve egy-egy témára – az osztály érdeklődésétől függően. A fejezet alkalmat ad nemcsak a kreatív feladatmegoldásokra, az önálló kutatásra, hanem a sokféle könyvtári és internetes (gyűjtő)munkára is. Emellett kimondott törekvése, hogy az adott (kor)osztály minden tagja találjon benne olyasmit, ami érdekelheti őt (például: a Trabant mint autó és mint slágertéma, a berlini fal ábrázolásai, Illyés Gyula, Domonkos István verse, Digitális Irodalmi Akadémia, amatőr színjátszás). Kitűnő „retró-feladatok” – kapcsolódva napjaink ízlésdivatjához – is adhatók (akár külön a lányoknak, fiúknak) az elmúlt évtizedekkel kapcsolatban; a szülők, nagyszülők bevonásának lehetőségét itt is különösen hangsúlyozzuk! Eme órákon kell felhasználnunk, mozgósítanunk a korábban tanultakat is, vagyis sok-sok példával élve egymás mellett haladhat az elmúlt három év irodalomtanulásának áttekintése és a késő modernség, posztmodernség beszédmódjainak felmutatása, megért(et)ése. 4 órát javaslok a fejezetben rejlő motívum- és témakeresésekkel, feldolgozásokkal (ház-, kenyér-, szolidaritás–szegénység-, magányosság–közösségiség-, irodalom– film–színház–zene-motívumok stb.). 2 órát fordítanék a nyelvkérdés, illetve az „elméleti” problémák megvitatására. 6 órában foglalkoznék a posztmodernség szerzőivel és művészeti alkotásaival kissé tágabb kitekintéssel. (A könyvben többször alkalmaztunk fejezetnyitó képként itt jól értelmezhető alkotásokat: Miró, Hundertwasser, Dalí. Sőt más vonatkozásban Makovecz Imre Hagymaháza vagy a Holdra lépés pillanata is ide tartozhat – utóbbi mint korszakhatár-jelzés is.) Az irodalmi szövegeket műnemek szerint tárgyalnám körülbelül 2-2 órában – feltétlenül alkalmat adva az effajta művek alkotására, egyben parodizálására (házi feladat, órai munka stb.)!

13

tanmenetvázlat, órabeosztási javaslatok Témakör

Óraszám

Megjegyzések, javaslatok, órabeosztás

Második rész I. Életmű József Attila

11

A József Attila-életmű bemutatása a legegyszerűbben a Tartalomban jelzett alcímek szerinti haladással oldható meg 11 órában. Természetesen több más lehetőség is adódhat, melyekre nagyon biztatok minden T. Kolléganőt és Kollégát, hisz ez így önmagában még mechanikus is lehet. (Remélhetőleg a könyv sugallta feladat- és gondolkodási irányok miatt talán mégsem az.) Jómagam az Eszmélet középpontba állítását szorgalmazom. A fejezet összességében szeretne a tanárnak lehetőséget adni arra, hogy a tananyagot minden osztályban másképpen szervezze meg – az adott közösség érdeklődését ismerve helyezze át a hangsúlyokat. Igyekeztem sokféle továbbgondolási lehetőséget is felvillantani (ablak-motívum, „a város peremén”-motívum, az eszmélkedés toposza, a tárgyias költészet irányai stb.). A fejezet különösen fontos lehet a kiszolgáltatottság, elesettség, szolidaritáshiány, öntörvényűség helyzeteinek és magatartásformáinak érzékeltetésére, de önmagukban a József Attila-ábrázolások és fényképek is vizsgálhatók önálló vagy csoportos munkában stb. Kisebb vitát, beszélgetést bizonyára megér a fejezetnyitó képpár összehasonlítása (Varga Imre szobra, illetve Orosz István grafikája), A Dunánál-ábrázolások összevetése egymással, hasonlóképpen a gyerekillusztrációk vagy a megzenésítések külön világa. Mint föntebb is jeleztem, igyekeztem minél többfelé kinyitni a továbbgondolások lehetőségét, de különösen javaslom az eszmélkedés- és a csavargó-téma kidolgozását vagy József Attila költészetének ökokritikai szemléletű megbeszélését (lásd például az Elégiát: „Egy vaslábasban sárga fű virít”). Hasonlóképpen gazdag lehetőségeit kínálja az életmű, illetve a közölt szövegek összessége a tizenéves korosztályt érdeklő filozofikus vitáknak (gondoljunk például a Tiszta szívvel kapcsán érinthető egzisztenciális és poétikai, nyelvi kérdések sokféleségére!). A József Attila-versek – a szerzői jog kötelezettségének lejártával – ismét megtalálhatók az interneten. Sok-sok feladat adható ezzel kapcsolatban is! Az órabeosztást teljesen a saját, illetve az osztály ritmusához javaslom szabni azzal, hogy egy órát mindenképpen kreatív írásra fordítsunk: JA-utánzatok, parafrázisok alkotására, megvitatására (rajz, plakát, grafika, számítógépes montázs is lehet, nem csak szöveg!).

14

tanmenetvázlat, órabeosztási javaslatok Témakör

Óraszám

II. Portrék

16

Megjegyzések, javaslatok, órabeosztás A fejezet összeállítása nem követi a szigorú irodalomtörténeti sorrendet, inkább egy gondolatmenetet próbál fölrajzolni a Szabó Lőrinc-i lírafordulattól – amely erős kapcsolatban áll József Attilával, de Radnótival és Pilinszkyvel is – Weöres Sándorig. Közben a próza két óriását tárgyalhatjuk: Márai Sándort és Ottlik Gézát. Előbbi természetesen állítható párhuzamba Krúdyval és a modern magyar prózával, utóbbi művei pedig a posztmodern előfutáraként is értelmezhetők. A Márai-fejezet saját élmények bevonására is lehetőséget ad a filmadaptációk megvitatásától akár egy lehetséges saját „Krúdy–Szindbád-szakácskönyv” anyagának összegyűjtéséig… Ebben a részben találhatunk egy igazi tudományos hipotézist is a Huszárik-film kapcsán – a magyarból továbbtanulni szándékozók számára fontos feladat lehet. Az utolsó Márai-oldalpár pedig a Halotti beszéd-motívumot villantja fel több vonatkozásban, remélhetőleg többféle vitát előlegezve. Az Iskola a határon szövege és értelmezése – átvitt értelemben és szó szerint is – több okból átfogja az egész tankönyvet mint a század egyik kulcsalakzata. A töbszöri említés mellett a kötet jobb oldalainak élőfejében a regény indító része olvasható „banner”-ként. Nagy örömömre a látszólag véletlenszerűen egy-egy oldalra került szövegrészek gyakran intenzív kapcsolatot teremtettek az alattuk található gondolatokkal vagy képekkel. Érdemesnek tűnik a kötetet e szempontból is végignézni – akár feladatszerűen is! A szövegek effajta titokzatos együttműködésére más példák is kereshetők a könyvben és a mindennapi életben egyaránt (például: újságcímek egymás mellé olvasása vagy a közismert példa Weöres Sándortól: „Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő”)! Magát az élőfejben futó szöveget (Az elbeszélés nehézségei) az első órák valamelyikén javaslom értelmezni, a nyelvproblematika tárgyalásakor. Az Iskola erős kapcsolatba hozható az egész posztmodernséggel, Tandorival, Nemes Naggyal, Esterházyval – Ottlik kapcsán pedig többszörösen utalhatunk vissza a Nyugatra és az általa teremtett hagyományokra is. Szabő Lőrincnél a legbonyolultabb líraelméleti kérdések is érinthetők a továbbtanulni szándékozókkal (Semmiért Egészen), az osztály egésze számára pedig jól hasznosíthatónak látszik a Bradbury- és a McLuhen-paradigma megvitatása (könyv–számítógép-dilemma stb.). A Radnóti–Pilinszky-párhuzamokhoz kézenfekvő lehetőségek adódnak tematikusan és poétikailag egyaránt, melyek jól ellenpontozhatók a Weöres-líra „nyelven túli”-ságával, játékosságával, derűjével. Javasolt órabeosztás: Szabó Lőrinc: 2 óra; Radnóti: 4 óra; Pilinszky: 2 óra; Márai: 3 óra; Ottlik: 3 óra; Weöres: 2 óra.

15

tanmenetvázlat, órabeosztási javaslatok Témakör III. Látásmódok

Óraszám 12

Megjegyzések, javaslatok, órabeosztás Prózaírók keretezik a nagyfejezetet: Örkény István és Kertész Imre. Közben Nagy László, Nemes Nagy Ágnes és Szilágyi Domokos költészetére vethetünk néhány pillantást (itt sem kell feltétlenül ezt a sorrendet követni). A „pillantás” szó itt most szó szerint is értendő. Több helyütt is érdemes megvizsgálni a képek egymásban való tükröződését: A Kertész- vagy a Szilágyioldalpárokon elhelyezett fotók motívumaival kapcsolatban különösen sok mindenről lenne érdemes beszélgetni – vizsgáljuk csak meg a vers és a képek ös�szefüggését a 193–194. oldalon: ugyanaz az íves forma jelenik meg mindegyiken; vagy nézzük meg az auschwitzi krematóriumok és a szatmárcsekei fejfák formáinak döbbenetes párhuzamát (198–199. o.)! Hangsúlyos e részben a holokauszttéma, melyet az előző fejezetbeli Radnóti- és Pilinszky-versekhez, illetve az e részt záró Bächer Iván-tárcanovellákhoz kapcsolhatunk. A Sorstalanság-beli mondat „a koncentrációs táborok boldogságá”-ról pedig bizonnyal külön is megér egy egész órás vitát. Folytathatjuk „a lét abszurditásának megjelenítése irodalmi formákban” címmel egyik lehetséges vezérlő gondolatsorunkat például az Örkény-egypercesek, a Tóték és a Sorstalanság összehasonlító értelmezése segítségével. Elkezdhetjük bevezetni – ha eddig még nem tettük volna meg – a „nyelvrontás”, „nyelvroncsolás” fogalmát e művek, különösen a Kertész-regény kapcsán, mely jelenséget a következő fejezetben még bőségesebben illusztrálhatunk (Parti Nagy Lajosnál). Gyakran utalhatunk vissza a rútság művészi formákban való megjelenítésének kérdéseire is, melyek Baudelaire, József Attila, Szabó Lőrinc kapcsán már elő kellett hogy jöjjenek korábban. Itt is és a következőkben is különösen fontos lehet a nyelvrontás, a grammatikai hiba poétikai funkcióval való felruházódásának kérdésköre. Az utolsó két órát Ráadásban szereplő klasszikus Illyés-, illetve Németh Lászlószöveg alapos értelmezésére szánnám. Javaslatom: Örkény és Kertész: 3-3 óra, Nagy László: 2 óra, Nemes Nagy Ágnes és Szilágyi Domokos: 1-1 óra.

16

tanmenetvázlat, órabeosztási javaslatok Témakör IV. A kortárs irodalomból

Óraszám 8

Megjegyzések, javaslatok, órabeosztás Két szerzőt emeltem ki a kortárs irodalomból, Orbán Ottót és Parti Nagy Lajost. Mindkettejüket többször említhettük már az előző évfolyamok során korábbi költők műveivel összefüggésben (intertextualitás). A harmadik egységben a szándékolt dilettantizmus mint a posztmodern magyar irodalmat meghatározó jelenséget igyekszem bemutatni néhány alkotó (Balla D. Károly, Hizsnyai Zoltán és mások) és mű segítségével. A legtöbb játékra, parodizálásra, humorra, kreatív írásra bizonnyal ez a fejezet adhat lehetőséget. Bánjunk szabadon ezekkel a művekkel, alkottassuk újra őket, írassunk sok-sok hasonlót, hogy lássák diákjaink: dilettáns módon írni nem is olyan egyszerű! Fő célunk, hogy az ízlésüket alakítsuk, hogy jártassá tegyük tanítványainkat az értékes és értéktelen elkülönítésében – még egy réteg bevonásával: a szándékoltan „rossz”-nak megírt művek mégis-értékességének feltárásával! Bizonnyal a posztmodernség sokszínű jelentésépítkezésének lényegéhez juthatunk el e szövegek segítségével. Ez is egyik olyan fejezete a könyvnek, melynek több előzménye megtalálható rövidebben vagy másképpen az Első részben, így maga a dilettantizmus is. Ugyanott olvashattunk már Tandori Dezsőről, Esterházy Péterről, Nagy Gáspárról, Mándy Ivánról, Mészöly Miklósról és másokról viszonylag hosszabban, esetleg többször is. Ha akkor kihagytuk, most szükséges ideemelni őket a kortárs irodalomhoz. Ha akkor foglalkoztunk velük – mint ezt jómagam is tenném –, akkor most tegyük hozzá a korábban elhangzottakhoz eme újfajta intertextuális szövegépítési módszer jellemzőit! A Ráadásban foglaltakat ebben az esetben feltétlenül vitára bocsátásra javaslom. Az utóbbi évek érettségijeinek egyik fontos kérdése volt a számítógép szerepe az emberiség életében, erről bizonyára sok-sok tapasztalatuk és véleményük van diákjainknak. (Erős kapcsolat építhető ki ennek kapcsán az előző fejezettel: Szabó Lőrinc, Bradbury, Truffaut, McLuhan stb.). A fejezet négy egységére 2-2 órát szánnék.

17

tanmenetvázlat, órabeosztási javaslatok Témakör V. Világirodalom

Óraszám 8

Megjegyzések, javaslatok, órabeosztás A késő modernség és a posztmodernség néhány jellegzetes, meghatározó alakját, művét felvillantja fel a fejezet. Gondolatmenete az idézett szövegekre építhető – ebben a részben hozzuk a leghosszabb műrészleteket, azon igyekezvén, hogy e darabokból az egészre való rálátás esélye is megmutatkozzék. A groteszk-abszurd Kafka-történet, a Thomas Mann-i példázat súlyos kérdések megbeszélésére nyújthat alkalmat – akár a švejki vagy čapeki humorral oppozícióba állítva. A cseh irodalom nagy korszakára (korszakaira?) akár egy egész órát is érdemes rászánnunk a mondott szerzőktől Hrabalig (és Páralig). Mindenképpen jó volna megnézni az osztállyal a Sörgyári capricciót vagy a Szigorúan ellenőrzött vonatokat Jiří Menzeltől, s ezzel vissza lehetne csatolni ismét a hatvanas évek filmművészetéhez is. (Vagy ha nem vettük azt az egységet a tanév elején, akkor ide is beilleszthető a Fellinire, Bergmanra, Antonionira, Jancsóra történő hosszabb utalás.) Mindenképpen elemzésre javaslom a Ráadás-beli Borges-novellát és a García Márquez-részleteket a Száz év magányból. Borges kapcsán többféle irodalomtudományos vitába is belebonyolódhatunk, mindenképpen érdemes visszautalni az I. rész zárlataképpen már előkerült motívumokra (Bábeli könyvtár stb.). Használjuk ki itt is a lehetőséget, hogy diákjaink több nyelvet tanulnak, keressünk példákat az eredeti szövegek és a műfordítások összevetésére (lásd pl. a Száz év magány első mondatát ebből a szempontból is!). Ha lehetséges, és műsoron van a környékünkön valamelyik fejezetbeli műből színházi adaptáció, feltétlenül nézzük meg az osztállyal! Órabeosztás: a fejezet négy egységére mechanikusan 2-2 óra jut ugyan, de természetesen elképzelhetőek más hangsúlyok; a Kafka-elbeszélés értelmezése például igénybe vehet akár két órát is – ami a posztmodern témáknál megtérülhet!

18

tanmenetvázlat, órabeosztási javaslatok Témakör VI. Színház- és drámatörténet

Óraszám 6

Megjegyzések, javaslatok, órabeosztás A tankönyv egyik legfontosabb gondolati ívének, visszatérő motívumának szánom az állandó színházi hivatkozásokat, utalásokat. E fejezet a 20. század színháztörténetének három jelentős állomását dolgozza fel – pontosabban igyekszik ötleteket adni a feldolgozáshoz. A harmadik egység mindenképpen a legnépszerűbbnek és a legszórakoztatóbbnak tűnhet tanítványaink számára. A Tasnádi-darabokat bizonyára rendkívül fogják élvezni, minden kedves olvasót biztatok ezek dramatizálására, továbbírására – vagy akár csak A magyar Zombi szövegezésmódjának utánzására: például hogyan is kell a legbanálisabb dolgokról rímes időmértékben beszélni!? Remélhetőleg adódik alkalmunk megtekinteni valamelyik darabot az osztállyal, illetve ha nincs módunk erre, akkor legalább a Ragtime című Forman-filmet részben vagy egészben nézzük meg! – S írjunk mi is egy parafrázist hozzá! Minden évfolyamon javaslom a színházas fejezet tárgyalásakor a színházi szerepek-foglalkozások megbeszélését, tisztázását, gyakorlását (dramaturg, díszlettervező, súgó, világosító stb.). Különösen fontos mozzanat lehet a színházi lapok, folyóiratok tanulmányozása, de itt kerülhet elő – akár éppen ezekkel kapcsolatosan – a sztárok életével való foglalkozás, a tömegkultúra–magas kultúra, a bulvárosodás néhány kérdése is. Vélhetően felmerül kérdésként az íróknak a televízióhoz és az internethez való kapcsolódása. Természetesen külön megbeszélés tárgya lehet – esetleg ismét, ha a bevezető órákon is foglalkoztunk vele – a fejezetnyitó kép, amely több rétegben indíthatja el a közösségi beszélgetést. A három nagy egységre alapvetően 2-2 órát szánnék, az Ottlik-játékot (A Valencia-rejtély) otthoni olvasmánynak ajánlom – akár írásbeli értelmezéssel. Ha eddig még nem tanítottuk, akkor lehetséges és szükséges tisztázni ezzel kapcsolatban a rádiójáték műfaját, s érdemes beszélgetni – esetleg ehhez is példákat gyűjtetni egyéni munkával – a magyar írók, költők rádióhoz való viszonyáról. A téma átvezethető „Az irodalom és a kultúra kapcsolata” témakörhöz is.

19

tanmenetvázlat, órabeosztási javaslatok Témakör VII. Az irodalom és a kultúra kapcsolata

Óraszám 6

Megjegyzések, javaslatok, órabeosztás A fejezetet az egyiptomi írnok szobra keretezi. Összegzésnek szánjuk ezt a képet, melyben megjelenik jelen és múlt, szent és profán éppen úgy, mint hétköznapi irodalom és művésziség, az író és az irodalom eszköz-szerepe és alkotó felfogása egyaránt. Úgy gondolom, a figurára és a Kányádi-versre, továbbá a könyvet záró Balla D. Károly-képversre nagyon sok minden felfűzhető, ami egyrészt irodalom ugyan, de már sokkal több is annál. (A záró képvers például ballagási jókívánság is a szerzőtől…) A kötet utolsó fejezetében kiemelt helyzetben a detektívtörténet áll, amely remélhetőleg nemcsak filmes élmények felelevenítésével beszélhető meg az órákon, hanem szövegismeret is társul azokhoz. Elsődleges célunk volna itt is az ízlésfejlesztés; vagyis hogy tanítványaink tudják megkülönböztetni egymástól a lektűrt és az esztétikailag értékes irodalmat. Olvassanak – nem szadisztikus – krimit is természetesen, csak tudják, hogy mit olvasnak! Sok-sok lehetőségét kínálják a képregények is ebben a fejezetben az egyéni tehetség megmutatkozásának, de a nyelvtudás, a kétnyelvűség (Jadviga párnája stb.) vagy a regionális kultúra, a helyi írói kultuszok ismerete is jól kamatoztatható. (Erre könyvünkben már korábban is adtunk példát; most ezek is összevonhatók.) Elővehetők, írathatók továbbá útleírások mint átmeneti műfajú alkotások, de az irodalomnak különböző tudományokkal való érintkezési pontjai is hangsúlyozhatók (pl. pszichológia, földrajz stb.), amiképpen a digitalizáció adta új és új lehetőségek is (versírógép, Százezermilliárd vers stb.). A könyvben korábban is több olyan témakört érintettünk, amelyre érdemes vis�szautalni – főleg az irodalmi kultuszok, emlékhelyek kapcsán! Az irodalom és a kultúra kapcsolata fejezetcím alatt Az irodalom határterületei és a Regionális kultúra címszavakat egybevonva tárgyaljuk az érettségi utolsó két témakörét, körülbelül 3-3 órát szánva egyikre is, másikra is – természetesen ismét az arányok szabad változtatásának lehetőségével.

20

tanmenetvázlat, órabeosztási javaslatok Témakör

Óraszám

Megjegyzések, javaslatok, órabeosztás

VIII. Dolgozatok

4–8

A tanév során 2-4 alkalommal írathatunk 2-2 órás értekező vagy érettségi mintájú dolgozatot a választott vizsgaszinteknek megfelelően. A második félévben – az esetleg már bevett gyakorlat szerinti szükséges óracserével – 3 órás dolgozatot szerencsés íratni.

IX. Ismétlés

9–13

Az utolsó hetek óráit egyfelől az irodalom fő témáinak, motívumainak, beszédmódjainak hosszmetszeti és tematikus áttekintésére fordíthatjuk, másfelől az érettségire való konkrét, feladatszerű készülésre szánhatjuk – különös tekintettel a helyi tanterv, illetve a regionális tétel megszabta témákra. Végül pedig remélhetőleg érdemes lesz átlapozni újra a tankönyvet, s visszaidézni az elmúlt hónapok emlékezetes pillanatait a képek és a szövegek segítségével!

Bóna András: a rettenet napjai hétfő. kedd. szerda. csütörtök. péntek. szombat. vasárnap.

21

szakirodalom

Szakirodalom A szakirodalom-használat elve a tankönyvben Tankönyvünkben – az általános szokásoktól eltérően – teljes bibliográfiai leírással adjuk a szakirodalmi hivatkozások lelőhelyét. A címleírásokban az ELTE BTK Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének Kovács Sándor Iván professzor készítette szabványát követtük, mely itt tekinthető át: Szöveggyűjte­mény a régi magyar irodalomból II. rész, szerk., Kovács Sándor Iván, Bp., Osiris Kiadó, 2000, 868–870. Nemritkán hozzuk egy-egy szakmunka borítójának képét, melynek további bibliográfiai adatai ennek alapján egyszerű kereséssel megtalálhatók a neten. (Lásd például a Kedves Tanárok és Diákok! című bevezetést vagy a József Attila-fejezetet!)

Monografikus kézikönyv a tanításhoz A tankönyvben lábjegyzetben hivatkozott szakirodalmon kívül elsődlegesnek az alábbi munkát tekintjük, mely a Krónika Nova Kiadó gondozásában a tankönyvsorozat előkészítése során született: Irodalomtanítás a harmadik évezredben, főszerk. Sipos Lajos, szerk. Fűzfa Balázs, Bp., Krónika Nova, 2006, 960 oldal. E monografikus igényű kötet már a kétszintű érettségi tematizációja jegyében készült, a tanulmányok összességében az irodalom és az irodalomtanítás legmodernebb felfogásával közelítenek tárgyukhoz. Biztos háttérismeretet nyújtanak a tanárok számára az új tankönyvsorozat tanításához. Szerkesztésekor törekedtünk arra, hogy a tankönyvből az új koncepció jegyében immár kimaradt, de korábban megszokott fejezetek, témák itt még szerepeljenek a tanárok számára (például a legújabb életrajzi kutatások bemutatása egy-két alkotónál stb.). A kötet a korábbi változat – Irodalomtanítás az ezredfordulón, főszerk. Sipos Lajos, Celldömölk, Pauz–Westermann, 1998 – teljes átdolgozásával született. Anyagának fele teljesen új, de a korábbi tanulmányokat is felfrissítették a szerzők.

22

szakirodalom

A tanulmánykötet tartalomjegyzéke Előszó Első rész I. Az irodalomtanítás elméleti pozíciói Sipos Lajos: Iskolaszerkezet, irodalomfogalom, irodalomtanítás Magyarországon Bókay Antal: Az irodalomtanítás irodalomtudományi modelljei Kulcsár Szabó Ernő: Irodalomértésünk néhány örökletes előfeltevéséről Sári B. László: A kontextuális megközelítések lehetőségeiről Petőfi S. János–Benkes Zsuzsa: Az irodalomtudomány és a szövegtudományok Orbán Gyöngyi: Az irodalomóra mint hermeneutikai szituáció Zsolnai József: Az irodalompedagógia mint alkalmazott irodalomtudomány és alkalmazott pedagógia II. Horizontok az irodalomtanításban Gordon Győri János: Nemzetközi tendenciák az irodalomtanításban Arató László: A tananyagkiválasztás és -elrendezés néhány lehetséges modellje Gordon Győri János: Tanárszerepek irodalomórán Pála Károly: Irodalomtanítás és kompetenciafejlesztés Arató László: Szövegértés, szövegalkotás a magyarórán III. Műfaj, stílus, motívum Suhai Pál: Az alteritás kora az irodalomban Imre László: A műfajtörténet esélyei a harmadik évezredben – iskolában és iskolán kívül Olasz Sándor: A regényforma változásai a 20. századi magyar irodalomban Veress Zsuzsa: Az úr ölében / Az isten balján • Mikszáth Kálmán: A jó palócok (1882) – Bodor Ádám: Sinistra körzet (1992)

Czimer Györgyi: Szerepkonstrukciók dekonstruálása • Kérdések és válaszok az Esti Kornél énekében Tolcsvai Nagy Gábor: A metafora alakulástörténete a magyar lírai modernségben Vilcsek Béla: Szabadvers(szabad vers)-tipológia napjaink irodalmában Eisemann György: Nemzeti sztereotípiák mint történelmi allegóriák a romantikus és a modern magyar lírában Fried István: Meghatározók és meghatározottak • Az Osztrák–Magyar Monarchia szövegisége Fenyő D. György: Egy fabula – öt szüzsé • Kolhaastörténetek Gyeskó Ágnes: A csavargó alakja az irodalomban – egy toposz vizsgálata Vasy Géza: A művész és a clown • Kormos István: Szegény Yorick Tarján Tamás: A cirkusz (jel)világa a közelmúlt magyar irodalmának motivikájában Második rész I. Pályaképek Margócsy István: Petőfi és a romantika Szabolcsi János: Petőfi-problémák a középiskolában Nyilasy Balázs: Arany János költészete Fűzfa Balázs: Kommunikáció, erotika és magatartásszimbólumok Arany János néhány balladájában Gintli Tibor: Ady Endre Gintli Tibor: Ady újraolvasásának lehetőségei az oktatásban Sipos Lajos: Babits Mihály Jobbágyné András Katalin: Babits Mihály. A pályaképet összefoglaló óra Olasz Sándor: Kosztolányi Dezső Szegedy-Maszák Mihály: Kosztolányi: A cseh trombitás – kései művek előképe Gordon Győri János: Kosztolányi Dezső tanítása a középiskolában (Javaslat) Tverdota György: József Attila N. Horváth Béla: Az analitikus óda

23

szakirodalom II. Portrék Hargittay Emil: Az Egy katonaének mint az eszményítés verse Debreczeni Attila: Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz Bécsy Ágnes: Berzsenyi Dániel: A közelítő tél Arató László: Kölcsey Ferenc: Hymnus Mohácsy Károly: Vörösmarty Mihály Szózat című költeményének tanítása különböző korosztályú diákoknak Eisemann György: Anekdoták és különcök • (Beszterce ostroma, A sipsirica) Angyalosi Gergely–Forgács Anna: Megjegyzések Móricz novellisztikájáról – A Barbárok Rónay László: Márai Sándor: Szindbád hazamegy Kulcsár Szabó Ernő: A „szerelmi” líra vége • „Igazságosság” és az intimitás kódolása a késő modern költészetben – Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen Szegedy-Maszák Mihály: Radnóti Miklós és a holokauszt irodalma Kenyeres Zoltán: Weöres Sándor: Istar pokoljárása Radnóti Sándor: Pilinszky János: A szerelem sivataga Fűzfa Balázs: Ottlik Géza Iskola a határon című regényének modernségjegyei, idő- és térpoétikája III. Látásmódok Kovács Sándor Iván: Az író Zrínyi Miklós és a magyar irodalom Csíkvári Gábor: Az arany ember. Az értelmezés lehetőségei Bezeczky Gábor: A Szindbád ifjúsága mint műfajtörténeti probléma Kecskés András: Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek Cs. Varga István: Az emberi értékkapcsolatok regénytragédiája: Németh László: Iszony Nyiri János: Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról Görömbei András: Ki viszi át a Szerelmet Tarján Tamás: Örkény István: Tóték

Honti Mária: A „szó és szótlanság” költője – Nemes Nagy Ágnes verseiről Szabó B. István: Mészöly Miklós: Saulus IV. Kortárs irodalom Bednanics Gábor: A történő elbeszélés Görömbei András: Kányádi Sándor: Krónikás ének B. Gáspár Judit: „…Paradoxon vagy önmagad szemében…” • Nádas Péter Egy családregény vége című művének lélektani elemzése Tarján Tamás: Tandori Dezső: Hommage Tarján Tamás: Spiró György: Csirkefej N. Tóth Anikó: Grendel Lajos: Csehszlovákiai magyar novella Márton János: „Harmonia Caelestis”: Esterházy Péter tanítása Németh Zoltán: Az életmű mint irodalomtörténet • Tőzsér Árpád poetikái és a nyelvhasználat kérdései Fűzfa Balázs: Létezni részben, egészben • Nagy Gáspár és Parti Nagy Lajos egy-egy verseskötetének összehasonlító értelmezése Schein Gábor: Lefordíthatatlan szójátékok • Várady Szabolcs költészetéről Dérczy Péter: Vallomás a mindenségről és az irodalomelméletről • Orbán Ottó: Vojtina recepcióesztétikája V. Világirodalom Rajhona Flóra: Az antik irodalom világképe Márton János: A Biblia tanítása a 9. évfolyamon Horváth Géza: Johann Wolfgang von Goethe: Az ifjú Werther szenvedései. A menekülés dimenziói Péter Ágnes: Byron, Shelley, Keats Balassa Péter: A regényforma változásai a 19. századi francia irodalomban • Flabuert Bovaryné című regényének értelmezése Kroó Katalin: Bűn és bűnhődés – Gogol, Dosztojevszkij (Tolsztoj) Spira Veronika: Bulgakov: A Mester és Margarita Fűzfa Balázs: Az irodalmi posztmodernség kezdetei • Borges, Márquez, Hrabal

24

szakirodalom VI. Színház- és drámatörténet Bécsy Tamás: Drámatípusok. A konfliktusos dráma modellje: Szophoklész Antigonéja és Shakespeare Hamletje Bíró Ferenc: A Bánk bánról Görömbei Andrásné: Madách művének belső ellentmondásai a tanításban Bécsy Tamás: Beckett: Godot-ra várva Imre Zoltán: Szöveg és előadás néhány lehetséges kapcsolata a kortárs magyar színházban VII. Az irodalom határterületei Tverdota György: Irodalmi kultusz Praznovszky Mihály: Kéziratok, hasonmások (az irodalomórán) Hubert Ildikó: Régi szövegek az irodalomórán Bárczi Ildikó: Eredeti szöveg és műfordítás: Janus Pannonius Eck Júlia: Szövegbefogadás, szövegelemzés a kreatív dráma eszközeivel Gelencsér Gábor: Átmeneti idők • Huszárik Szindbádja Fenyő D. György: Sorstalanság – egy regény és egy film Domonkos Péter: Irodalom és filozófia Arató László: A populáris regiszter az irodalomtanításban Lackfi János: Kreatív írás avagy az irodalom mint mesterség VIII. Regionális kultúra Forgács Anna–Horváth Zsuzsanna: A regionális kultúra tanításáról Bokányi Péter: A nyugat-pannon irodalmi régió Csiszár Edit: Endrődi Sándor Alsóörsön N. Horváth Béla: Regionalizmus – kultúra. Baka István – Szekszárd

Egyéb szakirodalom Itt azoknak a műveknek a jegyzékét adjuk, melyek első renden befolyásolták a szerzőt irodalomszemléletének kialakításában, s bízvást ajánlja őket „újrafelhasználás”-ra. Ezek elsősorban irodalomelméleti jellegű munkák, ám irodalomtörténetiek, illetve egy-egy szerzőhöz kapcsolódók is találhatók közöttük. Természetesen nemcsak a 12. osztályos tankönyvvel állnak „vonatkozásban”, hanem a többi évfolyam számára készülő kötetekkel is. A szerzői monográfiák, szaktanulmányok közül csak néhányat emeltünk ide, ehelyett a kortárs irodalommal kapcsolatban bízvást ajánlom a Tisztelt Olvasó számára a Digitális Irodalmi Akadémia szerzői bibliográfiáit, melyek elérhetők a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapjáról (www.pim.hu), illetve közvetlenül ezen a címen: http://www.pim.hu/object.c55c8a86-a767-4882-aae9b00e5d5ac094.ivy Általában nem szerepeltetjük e jegyzékben azokat a köteteket, melyek a tankönyvben teljes címleírásukkal vagy legalább a borítójukkal megtalálhatók, s így adataik két-három kattintással elérhetők az interneten bármely keresőmotor segítségével. Néhány különösen fontos forrás adatait azonban ott is és itt is hozzuk. A magyar irodalmi posztmodernség, szerk. Szirák Péter, Debrecen, Kossuth Egyetemi, 2001. A magyar irodalom történetei III, főszerk. Szegedy-Maszák Mihály, Bp., Gondolat, 2007. A modern irodalomtudomány kialakulása, szerk. Bókay Antal, Vilcsek Béla, Bp., Osiris, 2001. A posztmodern, szerk. Pethő Bertalan, Bp., 1992. A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. Szöveggyűjtemény, szerk. Bókay A., Vilcsek B., Szamosi G., Sári L., Bp., Osiris, 2002. Antal László, A jelentés világa, Bp., Magvető, 1978 (Gyorsuló idő). A századvég szellemi körképe, szerk. Sándor Iván és mtsai, Jelenkor, Pécs, 1995.

25

szakirodalom A szövegvizsgálat új útjai, szerk. Szabó Zoltán, Bukarest, Kriterion, 1982. Az elbeszélés módozatai, szerk. Józan I., Kulcsár Szabó E., Szegedy-Maszák M., Bp., Osiris, 2003. Az értelmezés szükségessége. Tanulmányok Kertész Imréről, szerk. Scheibner Tamás és Szűcs Zoltán Gábor, Bp. L’Harmattan, 2002. Az irodalom elméletei I–V, szerk. Thomka Beáta, Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem–Jelenkor, 1996–1997. Bahtyin, Mihail, A szó esztétikája, Bp., Gondolat, 1976. Bahtyin, Mihail, A beszéd és a valóság, Bp., Gondolat, 1986. Bahtyin, Mihail, A szerző és a hős, Bp., Gond-Cura Alapítvány, 2004 (Gutenberg tér). Balassa Péter, A színeváltozás. Esszék, Bp., Szépirodalmi, 1982. Balassa Péter, A bolgár kalauz, Bp., Pesti Szalon, 1996. Bányai János, Könyv és kritika, Újvidék, Forum, 1973. Bányai János, Hagyománytörés, Újvidék, Forum, 1998. Bányai János, Egyre kevesebb talán, Újvidék, Forum, 2003. Barthes, Roland, A szöveg öröme, Bp., Osiris, 1976 (Osiris könyvtár). Barthes, Roland, S/Z, Bp., Osiris, 1997 (Horror metaphysicae). Bécsy Tamás, A drámamodellek és a mai dráma, Bp., Dialóg Campus, Bp.–Pécs, 2000. Bécsy Tamás, Drámák és elemzések. Tanulmányok. Dialóg Campus, Bp.–Pécs, 2002. Béládi Miklós, Helyzetkép (Jegyzetek a mai magyar szépprózáról) I–II, Jelenkor, 1982/4–5, 289–299, illetve 389– 397. Bényei Tamás, Apokrif iratok. Mágikus realista regényekről, Debrecen, Kossuth Egyetemi, 1997. Bényei Tamás, Rejtélyes rend. A krimi, a metafizika és a posztmodern, Bp., Akadémiai, 2000. Bevezetés a modern irodalomelméletbe, szerk. Jefferson, Ann; Robey, David, Bp., Osiris, 1995. Bevezetés az olvasás mesterségébe, szerk. Orbán Gyöngyi, Kolozsvár, Polis, 2002. Bodnár György, A „mese” lélekvándorlása. A modern magyar elbeszélés születése, Bp., Szépirodalmi, 1988. Bodnár György, Jövő múlt időben, Bp., Balassi, 1998.

Bohár András, A műalkotás státuszai = B. A., Nyitott kultúra felé, Budapest–Kaposvár, Magyar Műhely Kiadó– Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Kar, 2003, 105–131. Borbándi Gyula, A magyar népi mozgalom, New York, Püski, 1983. Elm, Theo, A parabola mint hermeneutikai műfaj = Narratívák 2, szerk. THOMKA Beáta, Bp., Kijárat, 1998, 105–117. Geertz, Clifford, Az értelmezés hatalma, Bp., Osiris, 2001 (Osiris könyvtár). De Man, Paul, Esztétikai ideológia, Bp., Osiris, 2000. De Man, Paul, Az olvasás allegóriái, Bp., Magvető, 2006. Derrida, Jacques, Grammatológia, Szombathely–Párizs– Bécs–Budapest, Életünk–Magyar Műhely, 1991. Dávidházi Péter, A hatalom szétosztása: (poszt)modernizáció a szövegkritikában, Helikon, 1989/3–4, 328–343. Dávidházi Péter, „Isten másodszülöttje”. A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza, Bp., Gondolat, 1989. Dávidházi Péter, Az ökokritikai hálóesélye (Ismertetés: Horgas Judit, Hálóval a szelet. Ökokritikai tanulmány a reneszánszról) = http://www.holmi.org/2007/04/azokokritikai-haloeselye Dobos István, Az irodalomértés formái, Csokonai, Debrecen, 1998 (Alföld könyvek). Eco, Umberto, Nyitott mű, Budapest, Európa Kiadó, 1998. Eco, Umberto, A tökéletes nyelv keresése, Bp., Atlantisz, 1998. Eco, Umberto, La Mancha és Bábel között, Bp., Európa, 2004. Elias, Norbert, A civilizáció folyamata, Bp., Gondolat, 1986 (Társadalomtudományi könyvtár). Esztétikai olvasókönyv, szerk. Orbán Gyöngyi, Kolozsvár, Polis, 2002. Faragó Kornélia, Térirányok, távolságok. Térdinamizmus a regényben, Újvidék, Forum, 2001. Filológia. Bevezetés a régi magyarországi irodalom filológiájába, Bp., Universitas, 2003. Ferencz Győző, Radnóti Miklós élete és költészete, Bp., Osiris, 2005. Forster, E. M., A regény aspektusai, Bp., Helikon, 1999.

26

szakirodalom Foucault, Michel, A szavak és a dolgok, Bp., Osiris, 2000 (Osiris könyvtár). Fried István, Író esőköpenyben. Márai Sándor pályaképe, Bp., Helikon, 2007. Fromm, Erich, Menekülés a szabadság elől, Bp., Akadémiai, 1993. Gadamer, Hans-Georg, A szép aktualitása, Bp., T-Twins, 1994. Gadamer, Hans-Georg, A nyelvek sokféesége és a világ megértése = A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. Szöveggyűjtemény, szerk. Bókay A., Vilcsek B., Szamosi G., Sári L., Bp., Osiris, 2002, 191–197. Gyermekirodalom, szerk. Komáromi Gabriella, Bp., Helikon, 1999. Gyímesi Éva, Cs., Teremtett világ (Rendhagyó bevezetés az irodalomba), Bukarest, Kriterion, 1983. Gyímesi Éva, Cs., Álom és értelem: Szilágyi Domokos lírai létértelmezése, Bukarest–Bp., Kriterion–Szépirodalmi, 1990. Györffy Miklós, Magyar elbeszélő szólamok, Pozsony, Kalligram, 2004. Hajdu Péter, Az anekdota fogalmáról = Romantika: világkép, művészet, irodalom, szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Hajdu Péter, Bp., Osiris, 2001, 66–81. Hall, Stuart, Kódolás, dekódolás = A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. Szöveggyűjtemény, szerk. Bókay A., Vilcsek B., Szamosi G., Sári L., Bp., Osiris, 2002, 426–433. Hamvas Béla, Regényelméleti fragmentum, Literatura, 1985/3–4, 227–266. Hang és szöveg, szerk. Bednanics Gábor, Bengi László, Kulcsár Szabó Ernő, Szegedy-Maszák Mihály, Bp., Osiris, 2003. Hankiss Elemér, A népdaltól az abszurd drámáig, Bp., Magvető, 1969 (Elvek és utak). Hankiss Elemér, Az irodalmi mű mint komplex modell, Bp., Magvető, 1985 (Elvek és utak). Hárs Endre, Én – túl a nyelven. Irodalom, antropológia, kultúra, Bp.,–Szeged, Gondolat–Pompeji, 2004. Hegel, Georg Wilhelm Friedrich, Esztétika, vál., összekötőszöveg és utószó Zoltai Dénes, Bp., Gondolat, 19792 (rövidített változat).

Hima Gabriella, Az irodalomtudomány jelenkori irányzatai, Bp., Eötvös, 1999. Horányi Özséb, Jel, jelentés információ, Bp., Magvető, 1975 (Gyorsuló idő). Horváth Kornélia, A versről, Bp., Kijárat, 2006. Identitás és kulturális idegenség, szerk. Bednanics Gábor, Kékesi Zoltán, Kulcsár Szabó Ernő, Bp., Osiris, 2003 (Osiris könyvtár). Imre László, „Felszabadult irodalom?”, Szombathely, Savaria University Press, 2007. Ingarden, Roman, Az irodalmi műalkotás, Bp., Gondolat, 1977. Irodalmi kánon és kanonizáció, szerk. Rohonyi Zoltán, Bp., Osiris–Láthatatlan Kollégium, 2001. Irodalomelmélet az ezredvégen, szerk. Ármeán Otília, Fried István, Odorics Ferenc, Budapest–Szeged, Gondolat Kiadói Kör–Pompeji, 2002 (Dekon könyvek). Iser, Wolfgang, A fiktív és az imaginárius, Bp., Osiris, 2001 (Osiris könyvtár). Jauss, Hans Robert, Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika. Irodalomelméleti tanulmányok, Bp., Osiris, 1997 (Osiris könyvtár). Jánosi Zoltán, A csodafiú-szarvas. Poézis, ember és univerzum Nagy László költeményében, Iszkáz, Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány, 2003. Kabdebó Lóránt, Szabó Lőrinc, Bp., Gondolat, 1985 (Nagy magyar írók). Kálmán C. György, Te rongyos (elm)élet!, Bp., Balassi, 1998. Kamarás István, Olvasó a határon (Az Iskola a határon fogadtatása és befogadása), Budapest–Szombathely, Pont–Savaria University Press, 2002. Kamarás István, Az irodalmi mű befogadása, Pannon Egyetem BTK Antropológia és Etika Tanszék–Gondolat, 2007. Kántor Lajos, Láng Gusztáv, Romániai magyar irodalom 1945–1970, Bukarest, Kriterion, 1971. Kanyó Zoltán, Szemiotika és irodalomtudomány. Válogatott tanulmányok, Szeged, JATE, 1990. Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok, szerk. Kalla Zsuzsa, Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 1997.

27

szakirodalom Kemp, Wolfgang, A festők terei (A képi elbeszélés Giotto óta), Bp., Kijárat, 2003. Kenyeres Zoltán, Korok, pályák, művek, Bp., Akadémiai, 2004. Kereszteződések. Dekonstrukció, retorika és megértés a mai irodalomelméletben, szerk. Bókay Antal, M. Sándorfi Edina, Bp., Janus–Gondolat, 2003. Koselleck, Reinhardt, Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája, Bp., Atlantisz, 2003. Kosztolányi Dezső, Lenni, vagy nem lenni, reprint kiad., Bp., Kairosz, é. n. [1999?]. Kristeva, Julia, A szöveg és tudománya = A modern irodalomtudomány kialakulása, szerk. Bókay Antal–Vilcsek Béla, Bp., Osiris, 2001, 555–565. Kulcsár szabó Ernő, A zavarbaejtő elbeszélés, Bp., Kozmosz Könyvek, 1984 (Az én világom). Kulcsár szabó Ernő, Műalkotás – szöveg – hatás, Bp., Magvető, 1987 (Elvek és utak). Kulcsár szabó Ernő, A magyar irodalom története, 1945– 1991, Bp., Argumentum, 19942. Kulcsár szabó Ernő, A szépirodalom „újralétesítése” (Esterházy írásmódja és a posztmodern nyelvhasználat kérdései a nyolcvanas évtizedben), Jelenkor, 1995. október, 853–862. Kulcsár szabó Ernő, Beszédmód és horizont, Bp., Argumentum, 1996. Kulcsár szabó Ernő, Az új kritika dilemmái. Az irodalomértés helyzete az ezredvégen, Bp., Balassi, 1996. Kulcsár szabó Ernő, Irodalom és hermeneutika, Bp., Akadémiai, 2000. Kulcsár-szabó Zoltán, Hermeneutikai szakadékok, Debrecen, Csokonai, 2005 (Alföld könyvek). Kulcsár-szabó Zoltán, Metapoétika. Önreprezentáció és nyelvszemlélet a modern költészetben, Pozsony, Kalligram, 2007. Kulin Katalin, Mítosz és valóság. Gabriel García Máquez, Bp., Akadémiai, 1977. Kundera, Milan, A regény művészete, Bp., Európa, 1992. Láng Gusztáv, A jelenidő nyomában, Bukarest, Kriterion, 1976.

Láng Gusztáv, Kiskatedra, Szombathely, Vas Megyei Pedagógiai Intézet, 1992. Láng Gusztáv, Dsida Jenő költészete, Bukarest, Kriterion, 2000. Láng Gusztáv, Látványok és szövegek, Miskolc, Felsőmagyarország, 2006. Lotman, J. M., Filmszemiotika és filmesztétika, Bp., Gondolat, 1977. Lotman, J. M., Szöveg, modell típus, Budapest, Gondolat, 1993. Lotman, J. M., Szöveg a szövegben = Kultúra, szöveg, narráció. Orosz elméletírók tanulmányai, szerk. Kovács Árpád, V. Gilbert Edit, Pécs, Janus Pannonius Egyetemi, 1994, 71–72. Lukács György, A regény elmélete = L. Gy., A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika – A regény elmélete, Bp., Magvető, 1975. Lyotard, Jean-François, Mi a posztmodern? = A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. Szöveggyűjtemény, szerk. Bókay A., Vilcsek B., Szamosi G., Sári L., Bp., Osiris, 2002, 13–19. Maár Judit, A drámai és az elbeszélő szöveg szemantikai vizsgálata, Bp., Akadémiai, 1995. Marceau, Félicien, A regény szabadon, Bp., Európa, 1978 (Modern könyvtár). Milbacher Róbert, „…földben állasz mély gyököddel…” A magyar irodalmi népiesség genezisének akkulturációs metódusa és pórias hagyományának vázlata, Bp., Osiris, 2000 (Doktori mestermunkák). Mill, John Stuart, A szabadságról. Haszonelvűség, Budapest, Magyar Helikon, 1980. Műelemzés – műértés, szerk. Sipos Lajos, Bp., Sport, 1990. Narratívák 1–3, szerk. Thomka Beáta, Bp., Kijárat, 1998– 1999. Nemes Nagy Ágnes, Szó és szótlanság, Bp., Magvető, 1989 (Összegyűjött esszék I). Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, A tünékeny alma, Pécs, Jelenkor, 1995 (Élő irodalom). Németh G. Béla, 7 kísérlet a kései József Attiláról, Bp., Tankönyvkiadó, 1982.

28

szakirodalom Németh G. Béla, 11+7 vers. Verselemzések, versértelmezések, Bp., Tankönyvkiadó, 1984. Odorics Ferenc, Az értelemadás kegyelme, főszerk. Szegedy-Maszák Mihály, A magyar irodalom történetei III, Bp., Gondolat, 2007, 495–506. Olasz Sándor, A regény metamorfózisa a 20. század első felének magyar irodalmában, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997. Olasz Sándor, Mai magyar regények, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003. Orbán Ottó-konferencia, Hungarológiai Közlemények, Újvidék, 1997, 1–2, 7–131. Orosz Magdolna, „Az elbeszélés fonala”. Narráció, intertextualitás, intermedialitás, Bp., Gondolat, 2003. Ottlik Géza, Éjszakai hajózás, vál., szerk. és összeáll. HORNYIK Miklós, Bp., Nap, 2006, 390. Pécsi Györgyi, Kányádi Sándor, Pozsony, Kalligram, 2003. Petőfi S. János, Benkes Zsuzsa, A szöveg megközelítései. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba, Bp., Iskolakultúra, 1998. Pillanatkép a hazai irodalomtudományról, szerk. Kenyeres Zoltán és Gintli Tibor, Bp., Anonymus, 2002. Pléh Csaba, A mondatmegértés a magyar nyelvben (Pszicholingvisztikai kísérletek és modellek), Bp., Osiris, 1998. Poszler György, A regény válaszútjai, Bp., Krónika Nova, 19973. Pók Lajos, Thomas Mann világa, Bp., Európa, 1975. Pók Lajos, Kafka világa, Bp., Európa, 1981. Ricoeur, Paul, Fenomenológia és hermeneutika, Bp., Kossuth, 1997. Ricoeur, Paul, Válogatott irodalomelméleti tanulmányok, vál., szerk., utószó Szegedy-Maszák Mihály, Bp., Osiris, 1999 (Osiris könyvtár). Ricoeur, Paul, Az élő metafora, Bp., Osiris, 2006. Rilke, René, Levelek egy ifjú költőhöz = R. R., Prózai írások, Bp., Európa, 1961, 5–59. Rincón, Carlos, Borges és García Márquez, avagy: a posztmodern periferikus centruma = A magyar irodalmi posztmodernség, szerk. Szirák Péter, Debrecen, Kossuth Egyetemi, 2001, 85–98.

Rockwell, Joan, A valóság a regényben, Bp., Gondolat, 1980. Romantika: világkép, művészet, irodalom, szerk. SzegedyMaszák Mihály–Hajdu Péter, Bp., Osiris, 2001. Rorty, Richard, Esetlegesség, irónia, szolidaritás, Pécs, Jelenkor, 1994 (Dianoia sorozat). Sándor Iván, Regényregény, Jelenkor, 1995/október, 863– 878. Sándor Iván, A regény jövője, Bp., Krónika Nova, 2002. Schein Gábor, Nemes Nagy Ágnes költészete = S. G., Poétikai kísérlet az Újhold költészetében, Bp., Belvárosi, 1995. Segre, Cesare, Tér és idő a szövegben = Kultúra és szemiotika. Tanulmánygyűjtemény, szerk. Gráfik Imre, Voigt Vilmos, Akadémiai, Bp., 1981. Spira Veronika, Hermeneutikai elemzés (Bulgakov: A Mester és Margarita) = Műelemzés – műértés, szerk. Sipos Lajos, Budapest, Sport, 1990, 163–169. Strukturalizmus I–II, vál., bev. és az összekötő szövegeket írta Hankiss Elemér, Bp., Európa, é. n. [1971]. Suhai Pál, Tudósítások a katedráról, Bp., Orpheusz, 2007. Szabó Zoltán, A magyar szépírói stílus történetének fő irányai, Bp., Corvina, 1998 (Egyetemi könyvtár). Szegedy-Maszák Mihály, Márai Sándor, Bp., Akadémiai, 1991. Szegedy-Maszák Mihály, Ottlik Géza, Pozsony, Kalligram, 1994. Szegedy-Maszák Mihály, „A regény, amint írja önmagát”, Bp., Korona Nova, 19982. Szegedy-Maszák Mihály, „Minta a szőnyegen”: A műértelmezés esélyei, Bp., Balassi, 1995. Szegedy-Maszák Mihály, Szó, kép, zene. A művészetek ös�szehasonlító vizsgálata, Pozsony, Kaligram, 2007. Szegedy-Maszák Mihály, Megértés, fordítás, kánon, Pozsony, Kalligram, 2008. Széles Klára, Van-e értelme a műértelmezésnek? Ha van, mi az, Bp.,–Berkshire, Panem–McGraw-Hill, 1996. Szilágyi Zsófia, Féllábú ólomkatona vagy levélnehezék? (A hiba az irodalmi műben) = Sz. Zs., A féllábú ólomkatona. Irodalmi mű-hibák, Pozsony, Kalligram, 2005, 17–32.

29

szakirodalom Szili József, A poétikai műnemek interkulturális elmélete, Budapest, Akadémiai, 1997. Szirák Péter, A magyar irodalmi posztmodernség értelmezéséhez = A magyar irodalmi posztmodernség, szerk. Szirák Péter, Debrecen, Kossuth Egyetemi, 2001, 9–53. Szirák Péter, Kertész Imre, Pozsony, Kalligram, 2003. Szirák Péter, Örkény István, Bp., Palatinus, 2008. Szó, elbeszélés, metafora, szerk. Horváth Kornélia, Bp., Kijárat, 2003. Szörényi László, „Multaddal valamit kezdeni”. Tanulmányok, Bp., Magvető, 1989. Szöveg és interpretáció, szerk., Bacsó Béla, szerzők: Heidegger, M.; Gadamer, H.-G.; Derrida, J.; Ricoeur, P.; Man, P. de; Danto, A., Cserépfalvi, h. n., é n. [Bp., 1991]. Tarjányi Eszter, Mikszáth Kálmán esete a detektívtörténettel, Literatura, 2005/1, 50–78. Tátrai Szilárd, Az „ÉN” az elbeszélésben. A perszonális narráció szövegtani megközelítése, Argumentum, Bp., 2002. Tények és legendák – tárgyak és ereklyék, szerk. Kalla Zsuzsa, Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 1994. Thomka Beáta, Metaforikus folyamatok a regényben, Híd, 1979/10, 1205–1214. Thomka Beáta, Történetgrammatika, történetmegértés, Híd, 1982/11,1302–1308. Thomka Beáta, A pillanat formái. A rövidtörténet szerkezete és műfaja, Újvidék, Forum, é. n., [1986]. Thomka Beáta, Térlátás, belső táj, tartam = A századvég szellemi körképe, szerk. Sándor Iván és mtsai, Jelenkor, Pécs, 1995, 299–330. Thomka Beáta, Az idő megalkotása, a helyek működése, Jelenkor, 1995, december, 1110–1114. Thomka Beáta, Beszél egy hang. Elbeszélők, poétikák, Bp., Kijárat, 2001. Tolcsvai Nagy Gábor, Pilinszky János, Pozsony, Kalligram, 2002 (Tegnap és Ma). Tolcsvai Nagy Gábor, A metafora alakulástörténete a magyar lírai modernségben (Történeti tipológiai vázlat) = Hang és szöveg, szerk. Bednanics Gábor, Bengi László, Kulcsár Szabó Ernő, Szegedy-Maszák Mihály, Bp., Osiris, 2003, 26–61.

Tomasevszkij, Borisz, Irodalomelmélet = A modern irodalomtudomány kialakulása, szerk. Bókay Antal– Vilcsek Béla, Bp., Osiris, 2001, 268–286. Tóth Réka, Az írás mint szöveg, a szöveg mint írás, Helikon, 1998/4, 553–569. Tverdota György, József Attila, Bp., Korona, 1999 (Klas�szikusaink). Újraolvasó. Tanulmányok Szabó Lőrincről, szerk.: Kabdebó Lóránt, Menyhért Anna, Bp., Anonymus, 1997. Ungvári Tamás, A regény és az idő, Bp., Gondolat, 1977. Uszpenszkij, Borisz, A kompozíció poétikája, Bp., Európa Könyvkiadó, 1984. Vári György, Kertész Imre. Buchenwald fölött az ég, Bp., Kijárat, 2003. Vasy Géza, Nagy László = http://dia.pool.pim.hu/html/ szakirodalom/nagy_laszlo/nagy_vasy_nagy_laszlo.htm Wellek, René; Warren, Austin, Az irodalom elmélete, Bp., Gondolat, 1972. Zalabai Zsigmond, Tűnődés a trópusokon, Bratislava, Madách, 1981. žmegač, Viktor, A modernség és posztmodernség diagnózisához, Literatura, 1990/1, 3–10.

A digitális irodalom jegyzéke

Itt ama források adatait hozzuk, amelyek az irodalom digitalizációjával és a digitális irodalommal kapcsolatban megjelentek a tudományos publikációkban, illetve a napi- vagy hetilapokban az utóbbi években. – Mindkét fogalom fontos a jövő irodalomtanítása szempontjából: egyrészt a korábban született irodalmi alkotások digitalizálásáról van szó, másrészt az olyan művek születéséről, amelyeket már nem lehet kinyomtatni, mert két dimenzióban való megjelenítésük jelentésvesztéssel járna (lásd erről a tankönyv esszéjét: 230–233. o.!). Témabibliográfia, tematikus folyóiratszám A hipertext = Helikon, 2004/3 [tematikus különszám, benne: Kappanyos András, Hipertext. „A számító-

30

szakirodalom gép és a humán tudományok”; Aarseth, Espen J., Nem-linearitás és irodalomelmélet; Bolter, David Jay, Ekphraszisz, virtuális valóság és az írás jövője; McGann, Jerome, A hipertext alapjai; Simanowski, Hiperfikció; Tóth Tünde, Online kritikai szövegkiadás Magyarországon az ezeredfordulón; Hipertext bibliográfia, összeáll. Kappanyos András stb.] Az új média = Vigília, 2003/1 [tematikus összeállítás, szerzők: Balázs Géza, Blaskó Ágnes, Draskovits Imre, Reinhold Esterbauer, Milosevits Péter, Orlovszky Géza, Szűts Zoltán]. Vass László, Bibliográfiák, repertóriumok a szövegtan idegen nyelvű szakirodalmából. Hipertext – hipermédium = http://www.jgytf.u-szeged.hu/~vass/vbrsp.htm

(Szak)„irodalom” A kultúra átváltozásai. Kép, zene szöveg, szerk. Jeney Éva, Szegedy-Maszák Mihály, Bp., Balassi, 2006. A látható könyv. Tanulmányok az irodalmi medialitás köréből, szerk. Hász-Fehér Katalin, Szeged, Tiszatáj Alapítvány, 2006 (Tiszatáj könyvek). A magyar nyelvi kultúra jelene és jövője I–II, sorozatszerkesztő Glatz Ferenc, szerkesztette Balázs Géza, Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2004. Arcanum DVD Könyvtár I., Bp., Arcanum Adatbázis Kft., 2001. Az Arcanum Adatbázis Kft. CD-ROM kiadványai (Verstár, Az ember tragédiája 25 fordításban; Mikszáth Kálmán Összes művei [kritikai kiadás]; Shakespeare Összes művei stb.) Az esztétikai tapasztalat medialitása, szerk. Kulcsár-Szabó Zoltán, Szirák Péter, Bp., Ráció, 2004. Az internetkorszak kommunikációja, szerk. Balázs Géza, Bódi Zoltán, Bp., Gondolat–Infonia, 2005. Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban, szerk. Guglielmo Cavallo–Roger Chartier, Bp., Balassi Kiadó, 2000. Az olvasás rejtekútjai. Műfajiság, kulturális emlékezet és medalitás a 20. századi magyar irodalomtudományban, szerk. Bónus Tibor, Kulcsár-Szabó Zoltán és Simon Attila, Bp., Ráció, 2007 (Ráció–Tudomány). Balla D. Károly honlapja: http://www.hhrf.org/ungparty

Balogh József, Hangzó oldalak, Bp., Kávé Kiadó, 2001. Barabási Albert-László, Behálózva, Bp., Magyar Könyvklub, 2003. Bence György, Tartalomszűke, Népszabadság, 2003, november, 15 (Hétvége melléklet). Benke Gábor, Informatikai alkalmazások az irodalomtudományi kutatásban, Literatura, 2003/1, 98–106. Biasi de, Pierre-Marc, Horizontális kiadás, vertikális kiadás. A genetikus kiadások tipológiájának vázlata, Helikon, 1998/4, 415–441. Bocsor P., Müllner A., Németh Gy., Odorics F., Szécsényi T., E. P., fuharosok, Szeged, Szegedi Egyetem Bölcsészettudományi Karának Irodalomelméleti Csoportja–Pompeji Alapítvány, 2000 [CD-ROM]. Bölcsészettudományi Informatikai Önálló Program [Balassi Bálint, József Attila és más szerzők műveinek hálózati kritikai kiadása; továbbá: Horváth Iván, Az internet fenomenológiája; Szűts Zoltán, A hypertext; Pálfi Norbert, Irodalom, szöveg, információ stb. – részben jelszóhoz kötve] = http://magyar-irodalom.elte. hu/biop/index.html Braun Tibor, Egyetemes lángelme – a hálózatok új tudományának előfutára: Karinthy Frigyes = http://www. matud.iif.hu/03dec/024.html Dávidházi Péter, A hatalom szétosztása: (poszt)modernizáció a szövegkritikában, Helikon, 1989/3–4, 328–343. Dessewfy Tibor, Provokatív evangélium: kultúra az információs korban, Kritika, 2003/9, 15–17. Eco, Umberto, Bábeli beszélgetés = http://www.caesar.elte. hu/progmat/kultura/humor/babel.html Font, Jean-Marc, Quinou, Jean-Claude, A számítógép. Mítosz és valóság, Bp., Európa, é. n. (eredeti cop.: 1968) (Modern könyvtár). Fűzfa Balázs, A másik irodalom I–II–III–IV = Életünk, 2002/6, 522–527; 2003/9, 811–816; 2004/3, 270–276; 2004/6, 516–521. (Másodközléseik a Könyv és Nevelésben, illetve a 12. osztályos tankönyvben, lmf.) Fűzfa Balázs, „…Sem azé, aki fut…” Ottlik Géza: Iskola a határon című regénye a hagyomány, a prózapoétika, a hipertextualitás és a recepció tükrében, Bp., Argumentum, 2006.

31

szakirodalom Gács Anna, Miért nem elég nekünk a könyv? A szerző az értelmezésben, szerzőség-koncepciók a kortárs magyar irodalomban, Bp., Kijárat, 2002. Gács Anna, Hipertext, hipermédia = h t t p : //s z a b a d b o l c s e s z e t . e l t e . h u / i n d e x . php?option=com_tananyag&task=showElements&id _tananyag=39 Gothot-Mersch, Claudine, A genetikus szövegkiadás: a francia terület, Helikon, 1989/3–4, 388–401. Hima Gabriella, A textustól a hypertextig, Alföld, 1998/2. Horváth Iván: Magyarok Bábelben; Az internet fenomenológiája [digitális könyvek] = http://magyar-irodalom. elte.hu/gepesk/index Horváth Iván [riporter: Thullner Zsuzsanna], Irodalomtudomány – irodalom – informatika, Szépirodalmi Figyelő, 2004/3, 80–84. Kappanyos András, Irodalom a digitális közegben, Literatura, 2003/1, 59–79. Kulcsár-Szabó Zoltán, Irodalmiság és medialitás a költészetben, Alföld, 2004. április, 34–59. Kulcsár-Szabó Zoltán, A gép poétikája = Pillanatkép a hazai irodalomtudományról, szerk. Kenyeres Zoltán és Gintli Tibor, Bp., Anonymus, 2002, 401–420. Kulcsár-Szabó Zoltán, Író gépek, Irodalomtörténet, 2006/2, 143–161. Landow, George P., Hipertextuális Derrida, posztstrukturalista Nelson? = www.multimedia-G_P_ Landow Manguel, Alberto, Az olvasás története, Bp., Park, 2001. Martin József, Kérdések a kombinatorikus költemények vizsgálatához, Literatura, 2005/1, 5–26. McLuhan, Marshall, A Gutenberg-galaxis, Bp., Trezor, 2001. Miklós Pál, Olvasás és értelem, Bp., Szépirodalmi, 1971. Monok István [riporter: Tóth Tamás], Nemzeti bibliotéka a világhálón, Magyar Hírlap, 2004, július 3–4, 22– 23. Müllner András, A hipertextuális közlés anomáliái, Literatura, 2003/1, 80–97. Müllner András, A császár új ruhája. Esszék a könyv és a hipertext kapcsolatáról, valamint más médiumokról, Bp., Jószöveg, 2007.

Némedi Andrea, A posztstrukturalista kritika mint hipertext = Szövegek között VII (Irodalomelméleti tanulmányok), szerk. Fried István és Huba Márk, Szeged, SZTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék, 2003, 65–104. Némedi Andrea, Vom Buch zum internet? Eine Analyse der Auswirkunen hipertextueller Strukturen auf Text und Literatur, Helikon, 2003/1–2, 117–119. Némedi Andrea, Sabrina Ortmann: netz literatur projekt – Entwicklung einer neunen Literaturform von 1960 bis heute, Uo., 119–122. Némedi Andrea, Literatur.digital. Formen und Wege einer neunen Literatur, Roberto Simanowski (Hrsg.), Uo., 122–124. Nyíri Kristóf, A virtuális egyetem filozófiájához = http:// nyitottegyetem.phil-inst.hu/kmfil/kutatas/nyiri/ve_fil. htm Nyíri Kristóf, Hálózat és tudásegész = A századvég szellemi körképe, szerk. Sándor Iván és mtsai, Jelenkor, Pécs, 1995, 117–136. Nyíri Kristóf, Információs társadalom és nemzeti kultúra = http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/kmfil/kutatas/nyiri/ nk.htm Nyíri Kristóf (Kérdezett: Zsugán-Gedeon Gyula), Külső memóriák kora, A Hét, 2005. május 12. Oláh Szabolcs, Az átlelkesített zengés apológiája. Ong értekezése a szó technicizálódásáról = Történelem, kultúra, medialitás, szerk. Kulcsár Szabó Ernő, Szirák Péter, Bp., Balassi, 2003, 116–145. Parragh Szabolcs, Betűkbe zárt világ – poszt-literalitás az irodalomelméletben = http://parszab.hu/tanulmanyok/ bzv/index.html Petőfi S. János; Benkes Zsuzsa, A multimediális szövegek megközelítései: Kérdések – válaszok = http://mek.oszk. hu/01800/01814/ Petőfi S. János, A hipertextuális irodalom a perszonal computer elterjedt alkalmazásának korában = http://www. jgytf.u-szeged.hu/~vass/szemm082.htm Rankov, Pavol, Borges mágikus könyvtára és az internet, Jelenkor, 2003, 11, 1132–1135.

32

szakirodalom Szemiotikai szövegtan III, szerk. Petőfi S. János–Békési Imre–Vass László, Szeged, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, 1995. Szóbeliség és írásbeliség, szerk. Nyíri Kristóf, Szécsi Gábor, Bp., Áron, 1998. Tóth Réka, Az írás mint szöveg – a szöveg mint írás. Hol és merre tart ma a genetikus kritika?, Helikon, 1998/4, 553–569. Tóth Tünde, Online kritikai szövegkiadás Magyarországon az ezredfordulón, Helikon, 2004/3,417–441. Történelem, kultúra, medialitás, szerk. Kulcsár Szabó Ernő, Szirák Péter, Bp., Balassi, 2003. www.dokk.hu [interaktív költészeti portál] www.hpebook.hu [e-book-tár] www.inaplo.hu [írókra, költőkre vonatkozó webtartalmak] www.kontextus.hu [irodalmi portál] www.konyvkiadas.lap.hu [könyvkiadók gyűjtőhelye] www.kultura.hu [kulturális gyűjtőportál] www.litera.hu [irodalmi portál] www.mek.iif.hu [Magyar Elektronikus Könyvtár – az OSZK honlapján] www.mekka.hu www.mokka.hu [egyesített könyvtári katalógus- és keresőrendszer] www.nava.hu [Nemzeti Audiovizuális Archívum] www.neumann-haz.hu [Digitális Irodalmi Akadémia hatvannál több magyar író gyakran letölthető műveivel és a róluk szóló szakirodalmi bibliográfiákkal, fotókkal, életrajzokkal – melyek általában szintén letölthetők – s a digitális irodalom szerzői jogi elveinek alapvetésével, illetve egyéb, igen jól használható, tematikusan rendezett adatbázisokkal, diafilmekkel stb.] www.oszk.hu [Országos Széchényi Könyvtár] www.papiruszportal.hu [kulturális portál] www.konyvtar.lap.hu [induló keresőoldal] www.terasz.hu [irodalmi szekció egy nagyobb portálon]

A szerzőnek az irodalomtanítással kapcsolatos fontosabb munkái Könyvek 1. A remény pedagógiája (Beszélgetések Zsolnai Józseffel és Zsolnai Lászlóval), Szombathely, Vas Megyei Pedagógiai Intézet, 1990. 2. Miért szép (Verselemzések), Celldömölk, Pauz– Westermann, 1997, 19882. 3. Klasszicizmus, romantika, realizmus az irodalomban (Középiskolásoknak, érettségizőknek, felvételizőknek), Bp., Önkonet, 2000. 4. Emelt szintű érettségi írásbeli. Feladatlapok javítási-értékelési útmutatóval, 2005, Bp., Krónika Nova, 2005. 5. Emelt szintű szóbeli érettségi. Irodalmi tételek és feladatok megoldásokkal, 2005, Bp., Krónika Nova, 2005. 6. Ráadás. Emelt szintű írásbeli érettségi. Irodalmi tételek és feladatok megoldásokkal, 2006, Bp., Krónika Nova, 2005. 7. irodalom­_12, Bp., Krónika Nova, 2008. Tanulmányok, recenziók 1. A szabadság mint létmód, Új Pedagógiai Szemle, 1991/5, 48–50. 2. (Nem) iskolás fokon (Ismertetés: Sipos Lajos szerk., Irodalomtanítás I–II.), Élet és Irodalom, 1995/21. 3. A halál mint kísértés, Élet és Irodalom, 1996/21. 4. Az élményközpontú irodalomtanítás néhány lehetősége = Irodalomtanítás az ezredfordulón, főszerk. Sipos Lajos, Celldömölk, Pauz–Westermann, 1998, 334–346.1 1 Az esszétanulmány arról szól, hogy az irodalomórákon tárgyalt szerzők életének mennyire hangsúlyos része a betegség, illetve műveik mennyire erősen tematizálják a szomorúságot és a halált. Ennek kapcsán fölmerül a kérdés a dolgozatban, hogy a későbbi kisiklott életutaknak, a tömeges depressziónak nem lehet-e közvetett előzménye akár maga az irodalomtanítás, illetve annak deformált tematikája – vagyis a nyelvileg, poétikailag annyiszor szépen megformált halál nem lehet-e későbbi rossz kísértések eredője?

33

szakirodalom 5. Irodalomtanítás az ezredfordulón (Kerekasztal-beszélgetés, vezette Kerber Zoltán) = Új Pedagógiai Szemle, 1999/9, 118–128. 6. A szövegértés világértés? Toldi Miklós és a Soproni Ászok, Fordulópont, 2001/2, 103–109. Uaz: Könyvtári Levelező/lap, 2001/5. 1. és 26–29; Igen, 2001. június, 12–15; Irodalmi Vademecum, 2001. szeptember–október 7. Iskola a határon? (A szövegértés világértés II), Könyvtári Levelező/lap, 2001/10. 5–8. Uaz: Fordulópont, 2001/3, 105–109. 8. A magyartanár-képzés összeomlásárul (A szövegértés világértés III), Könyvtári Levelező/lap, 2001/11, 10–11. Uaz: Fordulópont, 2002, 87–89. 9. Iskola a határon? Irodalomtanítás ma és holnap, Élet és Irodalom, 2002. május 2. 10. Az irodalom mint önreflektív pedagógia, Fordulópont, 17. szám [2002], 96–99. 11. Élményközpontúság a tankönyvekben? = Irodalomtankönyv ma, szerk. Fűzfa Balázs, Budapest–Szombathely, Pont–Savaria University Press, 2002, 23–44. 12. A felvilágosodás és a XIX. század irodalma tankönyveinkben = Irodalomtankönyv ma, szerk. Fűzfa Balázs, Budapest–Szombathely, Pont–Savaria University Press, 2002, 90–100. 13. Irodalomtanítás és irodalomtankönyv – holnap = Irodalomtankönyv ma, szerk. Fűzfa Balázs, Budapest–Szombathely, Pont–Savaria University Press, 2002, 137–141. 14. A tankönyv mint (kutatási) téma (Ismertetés: Karlovitz János, Tankönyv – elmélet és gyakorlat; Dárdai Ágnes, A tankönyvkutatás alapjai), Mentor/ Támpont, 2002. december, 15–17. 15. A papírkor végén = Könyvtári Levelező/lap, 2003. március, 13–17. Uaz: Fordulópont, 2003, tavasz, 84–91. 16. Irodalomtanítás ma és holnap, Eső, 2003/ősz, 76–81. 17. Iskolaszerkezet és irodalomtanítás Magyarországon (társszerzők: Forgács Anna, Sipos Lajos) = Iskolaszerkezet és irodalomtanítás a Kárpát-medencében, szerk. Sipos Lajos, Bp.–Szombathely, Pont–Savaria University Press, 2003, 5–89.

18. A tananyag eróziója az „új magyar felsőoktatásban”, Fordulópont, 2004/1, 51–54. 19. A szövegértés – világértés = A magyar nyelvi kultúra jelene és jövője, sorozatszerkesztő Glatz Ferenc, szerkesztette Balázs Géza, Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2004, 161–167. 20. Olvasni életre-halálra? = A magyar nyelvi kultúra jelene és jövője, sorozatszerkesztő Glatz Ferenc, szerkesztette Balázs Géza, Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2004, 193–206. 21. 12 év irodalomtanítás után miért nem válnak tömegesen olvasóvá a fiatalok? = www.opkm.hu

Az „Élményközpontú irodalomtanítás” sorozat kötetei (a kutatási koncepcióalkotó megalkotója és sorozatszerkesztő) (Budapest–Szombathely, Pont–Savaria University Press)

1. Irodalomtankönyv ma, szerk. Fűzfa Balázs (2002) 2. Kamarás István, Olvasó a határon (Az Iskola a határon fogadtatása és befogadása) (2002) 3. Druzsin Ferenc, A nevetés költészete (2003) 4. Iskolaszerkezet és irodalomtanítás a Kárpát-medencében, szerk. Sipos Lajos (2003) 5. Irodalomtanítás a világ kilenc oktatási rendszerében, szerk. Gordon Győri János (2003) 6. A megértés felé, szerk. Fűzfa Balázs (2003)

34

függelék

Függelék A tankönyvsorozat koncepciója1 „…végső soron sohasem a műalkotás, hanem mi magunk volnánk a tét” 2 (Kulcsár Szabó Ernő)

Az irodalom(tanítás) funkcióváltása Mára már Magyarországon is bizonyossá vált, hogy tovább nem tartható a középiskolai irodalomtanítás irodalomtörténetre való alapozottsága és koncentráltsága3 – mindenekelőtt az alábbi okok miatt: 1. Európa e régiójának 1989 utáni politikai átrendeződése révén megszűnt az irodalomtanítás – történelmi okokból – eddig nálunk egyik legfontosabbnak tartott funkciója, a „haladó eszmék közvetítésének kötelezettsége”. 2. Az elmúlt években a PISA típusú vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy bármilyen fontosnak is tartjuk a kulturális örökség közvetítésében az irodalmat (irodalomtörténetet) és magát az irodalomtanítást, ezeknek egyre kisebb szerep jut a mindennapi életben való későbbi eligazodásban. Vagyis egyre több holt anyagot tanítunk, miközben a társadalom igénye mindinkább az alkalmazkodóés kommunikációképes, nyelveket beszélő, minél több „kulturális szótár”-t4 használni képes fiatalok iskolai képzésére, nevelésére irányul. 3. Az irodalomtanítás nemzetközi tendenciái5 is egyértelműsítik, hogy a világban már több évtizede háttérbe szorultak az irodalomtanítás politikai-világnézeti funkciói, s előtérbe kerültek a kommunikációs és kompetencia alapú, a szövegértésre koncentráló tanítás-nevelés alapelvei és taneszközei. 4. Ugyanezek a tendenciák jelzik az irodalomtörténet háttérbe szorulását a magyartanításban, s az irodalomnak elsősorban mint kulturális közegnek – be-

szédmódnak – a használatára vonatkozó tanítási módszerek, tananyagok szükséges és elengedhetetlen előtérbe kerülését. 5. Hasonlóképpen erősen érzékelhető igény mutatkozik – fentiekkel összefüggésben – az irodalom jelenének megismerésére, az iskolai kánonba való beemelésére, továbbá az irodalom új típusú, illetve eddig figyelmen kívül hagyott jelentésrendszereinek megértésére (gondoljunk például „A nyelvrontás poétikai elvének szerepe a mai magyar lírában”6 vagy az „Írói hibák, tévedések mint poétikai jelentésképző mozzanatok”7 című, könnyűszerrel elképzelhető, ám eddig az irodalomtanításban vagy az irodalomkönyvekben meg sem említett témakörökre). 6. A funkcióváltás kevésbé érzékelhető, de talán másik legfontosabb jellegzetessége, hogy az irodalomtanításnak a jövőben egyre inkább a világban létrejövő szöveges és egyéb típusú szimbólumok, szimbólumrendszerek megértésére, gyors működtetésére kell felkészítenie a diákokat. 7. A kétszintű érettségi mindezen elvárásoknak – 1–6. – igyekszik eleget tenni a vizsga strukturális és tartalmi újjászervezése által. Egy leendő tankönyvsorozatnak feltétlenül számolnia kell az új érettségi preferenciáival, sőt bizonyos értelemben túl is kell lépnie azokon, még előrébb kell látnia – vagyis már nemcsak a jelen állapotot kell figyelembe vennie, hanem erőteljesen szükséges a jövő, a várhatóságok felé fordulnia (mind irodalmi-tartalmi, mind technológiai értelemben). 8. Fentiekkel összefüggésben várható, hogy az irodalomtanításban – és az egész magyar oktatási rendszerben – végre előtérbe kerül a reproduktivitással szemben a produktivitás, az ismétléssel szemben az örömelvű alkotás elve, összességében a kutatásnak mint állandó szellemi készenlétnek a tanítása, illetve az erre való felkészítés, a szellemi javak önélvezetén alapuló kreatív gondolkodási és létformák gyakorlása. 8

35

függelék

Az irodalom(tanítás) eszközrendszerének megváltozása

A kánonok átalakulása

1. Az elmúlt másfélszáz év megszokott s szinte egyetlen taneszköze az olykor szentírásként kezelt tankönyv volt. Az irodalomtankönyvek eme utóbbi szerepét – hogy egyetlen lehetséges véleménynek tartsuk a benne foglaltakat – mindenképpen el kell felejtenünk, s meg kell barátkoznunk ama ténnyel is, hogy gyermekeink, tanítványaink ma már legalább olyan hatásfokkal (sőt!) szereznek információt az interneten szörfölve, mint egy valóságos könyvtárban téblábolva. 2. A közelmúltban alapvetően átalakultak az irodalomtanítás „alapanyagá”-nak, magának a könyvnek, illetve az írásművek születésének technikai körülményei, a könyvnyomtatás munkafolyamata és technológiája, a folyóiratok, a heti- és napisajtó jellege és összetétele. Látnunk kell ezzel összefüggésben, hogy az írásművek nagyobb része ma már eredendően nem kézzel írva, még csak nem is írógépen születik, sőt ezt a nagyobbik részt ki sem nyomtatják papírra, hanem mindörökre „megmarad” egy virtuális világban. – Mindezen technológiai változások következtében új beszédmódok, új poétikák és új irodalmi értékrendszerek, értelmezési módok, eddig ismeretlen korpuszok, textúrák születtek és vannak születőben; közöttük digitális kritikai szövegkiadások is. 3. Ugyanekkor megváltozni látszik nemcsak az írás, hanem az olvasás technológiája is. Sokkal nagyobb teret nyer az eddig megszokott, alapvetően lineáris, néma és individuális olvasástípus mellett a gyorsolvasás, a dinamikus olvasás, a képernyőolvasás, s helyenként megjelentek a közösségi, illetve a hangos olvasás alkalmai is a hétköznapokban.

1. individuális szakmai kánon  A (magyar)tanárok sajátságos helyzetére jellemző, hogy már eddig is kénytelenek voltak szakmai életük során kánonváltás(oka)t elviselni, ám mindenképpen új tendencia várható a jövőben azzal, hogy ilyesfajta kánonváltás – immár nem politikai, hanem mentális, közízlésbeli, tudományos stb. okokból – egy szakmai életút során többször nemcsak lehetséges, hanem szükséges is lesz. Erre pedig gondolni kellene már a tanári képesítés megszerzése idején, illetve eleve ilyen típusú átrendeződések lehetőségeire szükséges felkészíteni már középiskolai tanítványainkat is. Egy új tankönyvsorozatba tehát bele kell kódolni – a könyvek struktúrájába és szövegébe egyaránt – az állandó változtatási lehetőségeket. 2. közösségi-tudományos szakmai kánon  Az 1989 után újraíródó irodalmi hagyomány egyre mozgékonyabb, dinamikusabb: egyfelől az oktatásban mind erősebb az igény a jelennel való állandó szembesülésre, a posztmodern irodalom tananyagbeli reflexiójára, másfelől pedig az egész magyar irodalomtörténet újraírását követhettük és követhetjük nyomon az ezredforduló körüli években – az irodalomtudomány egészének átalakulása közben (filozófiák, elméleti preferenciák, kutatási módszerek stb.).9 Különösen tekintettel kell lennünk egyfelől „az irodalomtudományok kultúratudományokká tágulásá”10-ra, vagyis arra a már részben bekövetkezett horizontváltásra, mely egyáltalán az irodalomtanítás tárgyának kijelölését érinti.11 Másrészt a szöveg- és papírkor utáni gép-12 és képkorszak – melyben már javában benne élünk –, illetve az irodalom (költészet) egyaránt egyik legfontosabb alkotó- és szervezőeleme, a költői kép lehetséges párhuzamaira az eddigieknél sokkal nagyobb hangsúlyt érdemes fektetnünk.13

36

függelék

3. irodalomszemlélet  Alapvető kérdés, hogy mi kerül be a tananyagba, hogy milyen szemlélet alapján választjuk ki a tankönyvben is tárgyalandó műveket. Az oktatásügyi dokumentumok meghatározzák a mindenképpen tárgyalandó művek körét – ezek természetesen nem hagyhatók ki. Ugyanakkor azonban célszerű elmozdulást kezdeményeznünk az egyes életműveken belül, ahol a NAT és a Kerettanterv erre lehetőséget ad – a derűs életszemléletű, humoros, ironikus, a mai kor embere életszemléletének, illetve a diákok életkori sajátosságainak jobban megfelelő művek tárgyalása felé.14 4. kanonizáció  Egyfajta de- és rekanonizálásra is kísérletet teszünk bizonyos művek, szerzők esetében; tankönyveink anyagát ama fő szempont szerint igyekszünk kiválasztani, hogy a tárgyalandó művek elsősorban szerzőjük életművének, saját műfajuknak, illetve a kortárs befogadó világának legyenek reprezentánsai, s így nyújtsanak szellemi örömöt s élvezetet a mai fiatal olvasó számára. 5. magyar irodalom – világirodalom  A világirodalmat elsősorban a magyar irodalommal való közvetlen összefüggéseiben tárgyaljuk, de általában sem választjuk el őket élesen egymástól sem a könyvek szerkezetében, sem szövegezésében.15 A leendő tankönyvsorozat általános elvei és módszertana 1. Tankönyveink a hatályos kerettantervi szabályozás „B” változatának elveit16 is szeretnék figyelembe venni, ám összességében az „A” változat elvárásai szerint rendezik a tananyagot érettségi-előkészítő jellegűvé. 2. Emellett a tankönyvek felépítése a kétszintű érettségi előírásait és fogalomrendszerét tekinti mérvadónak, s szemléletük elsősorban nem irodalomtörténeti jellegű, hanem problémacentrikus.

3. Ennek jegyében köteteinkben a tananyagszervezés általában koncentrikus (téma, modul, motívum stb. szerint), illetve a jelentősebb szerzőknél (életművek) portré jellegű – az irodalomtörténet érzékelhető háttérmotívumként való jelenlétével. 4. Az egész szöveghez képest szinte 50%-nyi kreatív, humoros feladat, kérdés, projektmunka szerepel majd a tankönyvekben – kutatásra, alkotásra, az irodalommal való élményszerű foglalkozásra biztatva az olvasókat. 5. A sorozat szemléletmódjára nem az eldöntöttség és befejezettség, változtathatatlanság, hanem a gondolkodtatás, az Umberto Eco-i szemlélet lesz jellemző: vagyis hogy minden irodalmi műnek an�nyi értelmezési lehetősége van, ahány olvasója. 6. A kreatív írás szépirodalmi lehetőségeit is szeretnénk megteremteni (verselés kötött és szabad formákban, novella-, drámaírás stb.). 7. Hasonlóképpen fontosnak tartjuk, hogy diákjaink megismerkedjenek az irodalomszakma határterületeivel, néhány irodalomhoz közeli hivatás jellemzőivel (tartalmi szerkesztő, olvasószerkesztő, műszaki szerkesztő, grafikus, korrektor, nyomdász stb.). – Elképzelhetőnek tartjuk, hogy tanítványaink maguk tervezzenek, szerkesszenek verseskönyvet, újságot stb. – tankönyvünk az ilyen munkához is szeretne ötleteket, adalékokat nyújtani. 8. A színjátszást általában, illetve a drámajátékot különös fontossággal kezeljük. 9. A korábban megszokott szöveghordozók mellett a CD-ROM, a DVD és az internet fokozott használatát erősítjük. 10. A legérdeklődőbb diákok számára biztosítjuk a lehetőséget az irodalomtörténeti, irodalomtudományi kutatás módszertanával való megismerkedésre (elsősorban gyakorlati munka segítségével).

37

függelék

1 Az elképzelés a Krónika Nova Kiadó kérésére készült 2006 nyarán, a tankönyvsorozattal kapcsolatos munkafolyamat elindulásakor. Lényegében változatlanul – a csak akkor aktuális néhány mondat és link híján, néhány stiláris javítással, illetve a szerzői bibliográfia átszerkesztésével az Útmutató végére – szerepel e tanári kézikönyvben (és az ugrópontok frissítésével). 2 Kulcsár Szabó Ernő, Irodalom és hermeneutika, Bp., Akadémiai, 2000, 18. 3 Lásd például Kerber Zoltán kutatásösszegzését 2003-ból: „A középiskolai tanárok körében végzett 2003-as OKI PTK-s obszervációs felmérés megerősítette, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgy korszerűsítése elodázhatatlan. A tantárgy megítélése a diákok körében fokozatosan romlik. A korábban kedvelt tantárgy mára nehéz, magolni való tantárgy lett, mel�lyel valamilyen vizsgára, felvételire, érettségire kell készülni, s a tantárgy eredeti céljai, melyeket minden tantervi dokumentumban olvashattunk az elmúlt másfél évtizedben, lassan, de biztosan háttérbe szorultak. A tanárok maguk is érzik a megváltozott helyzetet, rosszul is érzik kicsit magukat a bőrükben, de hatásos megoldásokat nem tudnak a problémákra. A tanári munkát befolyásoló tényezők közül a tankönyvek és taneszközök helyzetén is változtatni kell. Hiányoznak az érdekes, motiváló, az idővel arányos tananyagtartalmú tankönyvek, másrészt ideje lenne korszerű, az IKT [információs és kommunikációs technológiák] lehetőségeit kihasználó taneszközöket kifejleszteni, annak ellenére, hogy a magyartanárok ezt kevéssé igénylik még. A magyartanárokat tovább kell képezni a korszerű tanulásszervezési módszerek megismertetésére, illetve az IKT alkalmazására. A szövegértési és olvasási képességek fejlesztése mellett kitüntetett szerepet kellene kapnia a kreatív szövegalkotási gyakorlatoknak. Az irodalomórákon jóval nagyobb szerepet kellene adni a diákokat érdeklő olvasmányok, ifjúsági irodalom, TV-műsorok, filmek megbeszélésére. Ezek segítségével talán közelebb lehet hozni őket az irodalom megértéséhez és megszerettetéséhez” – http://www.oki.hu/ oldal.php?tipus=cikk&kod=kozepfoku-Kerber-magyar [2008. július 6.] – Továbbá Uő: A magyar nyelv és irodalom tantárgy helyzete egy felmérés tükrében – http://www.oki.hu/ oldal.php?tipus=cikk&kod=kerdoives-Kerber-Magyar [2008. július 6.] – Az irodalomtörténeti jellegű tananyagszervezés alól kevés, bár jelentős kivétel ismert, ilyen például az Arató–Pála szerzőpáros jegyezte (nem teljes) tankönyvsorozat: Arató László, Pála Károly, I. Bejáratok, II. Átjárók, III. Kitérők, Bp., Műszaki, 1991–2001 (sorozatcím: A szöveg vonzásában).

Sikeres kísérletet tesz az irodalomtörténetiség dominanciájának megszüntetésére Domonkos Péter és a Diószegi–Fábián szerzőpáros is, de sorozataikra egészében mégsem ez jellemző (Domonkos Péter, Irodalom 1–4, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998–2001; illetve: Diószegi Endre–Fábián Márton, Irodalom I–II., Bp., Raabe Klett Kiadó, 1998, 1999 [szintén nem teljes sorozat]). – Lásd még saját tankönyvkutatásunk eredményeit az alábbi kötetben: Irodalomtankönyv ma, szerk. Fűzfa Balázs, Bp.–Szombathely, Pont–Savaria University Press, 2002 (Élményközpontú irodalomtanítás). 4 Richard Rorty fogalma (R. R., Esetlegesség, irónia és szolidaritás, Pécs, Jelenkor, 1989). 5 Lásd Gordon Győri János e témával kapcsolatos írásait, különösen pedig az általa szerkesztett kötetet: Irodalomtanítás a világ kilenc oktatási rendszerében, szerk. G. Gy. J., Bp., Pont, 2003 (Élményközpontú irodalomtanítás). 6 Lásd – más szöveghelyek mellett – a Parti Nagy Lajos-szakirodalomban, például: Payer Imre, A rontott újraírás poétikája Parti Nagy Lajos költészetében, Bárka, 2003/1, 73–81. 7 Például: Szilágyi Zsófia, Irodalmi mű-hibák = Sz. Zs., A féllábú ólomkatona, Pozsony, Kalligram, 2005, 7–16, illetve Uő: Féllábú ólomkatona vagy levélnehezék (A hiba az irodalmi műben) = Uő., Uo., 17–32. 8 Lásd bővebben a magyar pedagógiának, illetve a 11–14 éves korosztálynak a kutatáshoz való viszonyáról, illetve arról, hogy már ekkora gyerekek is képesek önálló kutatómunkát végezni: Zsolnai József, A tudomány egésze, Bp., Műszaki, 2005, különösen: 21–30. 9 Lásd például és különösen az alábbi műveket: SzegedyMaszák Mihály, „Minta a szőnyegen”: A műértelmezés esélyei, Bp., Balassi, 1995; Kulcsár Szabó Ernő, A magyar irodalom története, 1945–1991, Bp., Argumentum, 19942; Uő., Az új kritika dilemmái. Az irodalomértés helyzete az ezredvégen, Bp., Balassi, 1996; Uő., Beszédmód és horizont, Bp., Argumentum, 1996; Hima Gabriella, Az irodalomtudomány jelenkori irányzatai, Bp., Eötvös, 1999; A modern irodalomtudomány kialakulása, szerk. Bókay Antal, Vilcsek Béla, Bp., Osiris, 2001; Irodalmi kánon és kanonizáció, szerk. Rohonyi Zoltán, Bp., Osiris–Láthatatlan Kollégium, 2001; A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. Szöveggyűjtemény, szerk. Bókay A., Vilcsek B., Szamosi G., Sári L., Bp., Osiris, 2002. Irodalomelmélet az ezredvégen, szerk. Ármeán Otília, Fried István, Odorics Ferenc, Budapest–Szeged, Gondolat Kiadói Kör–Pompeji, 2002 (Dekon könyvek). Szegedy-Maszák Mihály, Magyar irodalomtudomány a huszonegyedik század elején = http://www.matud. iif. hu/06jul/03.html [2008. július 6.]

38

függelék 10 Kulcsár-Szabó Zoltán, A közvetlenség visszatérése? (Materialitás és medialitás az irodalmi kommunikációban) = K.-Sz. Z., Hermeneutikai szakadékok, Debrecen, Csokonai (Alföld könyvek), 84–116; idézet: 86. Lásd még: Történelem, kultúra, medialitás, szerk. Kulcsár Szabó Ernő, Szirák Péter, Bp., Balassi, 2003. 11 Lásd mindezen következményeket általában és bőven kifejtve, illetve koncepcionalizálva az itt tervezett könyvsorozat elméleti alapját is képező „nagymonográfiá”-ban: Irodalomtanítás a harmadik évezredben, főszerk. Sipos Lajos, Bp., Krónika Nova, 2006. 12 Itt természetesen a „számítógép” metonímiájaként használjuk a szót. 13 Kulcsár-Szabó Zoltán, Kép és jelentés a retorikai olvasásban = K.-Sz. Z., I. m., 198–214; különösen: 213, illetve az idézet Paul de Mantól: „meg kell tanulnunk inkább olvasni a képeket, mint elképzelni a jelentést” (202) (kiemelés az eredetiben, a forrást is lásd ott – F. B.). – Továbbá: a hatályos jogszabályok (adataikat lásd az Útmutató végén) tételesen előírják a tankönyvekben a képek relatív számát, sőt azt is, hogy a szövegnek konkrétan és milyen arányban kell kapcsolódnia a képekhez. 14 Lásd erről például a Papiruszportal nevű internetes folyóirat kezdeményezte vitát a Kiből lesz az olvasó? című, Fenyő D. György szerkesztette kötet (Animus, Bp., 2006) kapcsán s ott a legutóbbi írást Bokányi Péter tollából (2006. aug. 28): http:// www.papiruszportal.hu/site/?lang=1&f=&p=35&n=947 [2008. július 6.] – illetve a szerkesztővel készült interjút, melynek végén egy új tananyagkánon-ajánlás is olvasható: „A magyartanítás jelentős megújulás, módszertani és tartalmi átformálódás előtt áll” – interjú Fenyő D. Györggyel: http://www. papiruszportal.hu/site/?lang =1&f=&p=5&n=892 [2008. július 6.] 15 Korábban ugyanerre tettünk kísérletet Klasszicizmus, romantika, realizmus az irodalomban című (tan)könyvünkben (Bp., Önkonet, 2000).

16 „Ez a kerettanterv-változat a magyar középiskolákban uralkodó kronologikus tananyag-fölépítés kizárólagosságának oldására született kompromisszumos javaslatnak tekintendő. Sajátossága, hogy a gimnázium első évében, azaz a kilencedik évfolyamon közvetlenebbül célozza meg a képességfejlesztést, és a műértő olvasóvá nevelést nem rendeli alá az irodalomtörténet időrendi logikájának. (…) // A kilencedikes anyag afféle »bevezetés a műértelmezésbe« jellegű részprogramnak tekintendő, amelynek laza kereteit egyrészt műnemi fogalmak (pl. Drámai művek olvasása), másrészt átfogó irodalomelméleti, esztétikai, szövegtani kategóriák (Hétköznapi és művészi kommunikáció, Az ismétlődés és a hiány), harmadrészt a műértelmezés iskolájától az irodalomtörténet tanítása felé átvezető témakörök (pl. Az irodalom nagy kódjai 2.; A Biblia és a magyar irodalom) alkotják. (…) // E változat a kilencedik évfolyamon elsősorban magyar és elsősorban 19–20. századi művek tanítását kívánja sugallani. Távoli korok – eredetileg nem magyar nyelvű – irodalmának megismerése előtt, illetve részben helyett, 19. és 20. századi magyar novellák, regények és versek közös értelmezésével kíván az irodalomtörténeti tárgyalásmód belépése előtt egyfajta olvasói érdekeltséget és értelmezői rutint kialakítani a diákokban. Abból indul ki, hogy az újabb irodalom talán közelebb áll a diákbefogadókhoz, illetve abból, hogy a 12. évfolyamon túl késő a mai, illetve a közelmúltbéli irodalom tanításához hozzáfogni. // A lírafejezet (»Lírai művek olvasása – ­ kreatív-produktív gyakorlatok«) címében is arra utal, hogy ez a tantervváltozat tananyag-elrendezésében is helyet kíván biztosítani az irodalom aktív, együttalkotó megközelítésének. // Mind a kilencedikes tanterv utolsó fejezetei, mind a 10. évfolyam indítása kifejezi, hogy ez a változat a világirodalmat inkább csak a magyar irodalomra tett hatásában vizsgálja, és a hatás és befogadás folyamatait figyelve újból és újból kilép az időrendből. A mechanikus történetiség helyett az irodalmi konvenciók természetének és történetének vizsgálatára, illetve a szövegközi kapcsolatok működésének tanulmányozására sarkall.” (Kerettantervi segédletek a középfokú oktatás tantárgyaihoz és tantervi moduljaihoz [Horváth Zsuzsa, Magyar nyelv és irodalom] http://www.okm.gov.hu/ main.php?folderID=390&ctag=articlelist&iid=1&articleID=6 89 – kiemelések az eredetiben, F. B.)

érettségi-központú irodalomkönyvek műszövegekkel \ irodalom_12 \ tanári útmutató

© Dr. Fűzfa Balázs PhD, 2008 © Krónika Nova Kiadó, 2008

Kiadja a Krónika Nova Kiadó Kft. 1085 Budapest, Stáhly utca 2/a Telefon (06-1)365-4797 Fax (06-1)385-1941 E-mail [email protected] Honlap www.kronikanova.hu Felelős kiadó Sz. Kuncze Magdolna ügyvezető igazgató Felelős szerkesztő Fábián Teréz Tipográfia és design Szabó László