Főszerkesztő: Dr. Csornay Boldizsár Szerkesztő: Dr. Siklódi Csilla Felelős kiadó: Dr. Virágos Gábor főigazgató

2008

Főszerkesztő: Dr. Csornay Boldizsár Szerkesztő: Dr. Siklódi Csilla Felelős kiadó: Dr. Virágos Gábor – főigazgató

Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat 2008

Tájékoztató a K. Ö. SZ. 2008. évi tevékenységéről Budapest, 2009

4

Tartalomjegyzék

Bevezető

5

Régészet

8

Topográfia

10

Ásatások

12

Labor

39

Kutatás Geodézia

44 55

Műemléki tervezés

56

Nemzetközi projekt

66

Munkatársak

67

Tisztelt olvasó! A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat – e néven – 2007 áprilisa óta látja el az épített kulturális örökségekkel, különösen a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárásokkal és a műemlék épületek kutatásával kapcsolatos szakfeladatokat az ország egész területén. A 2008-as esztendő a szervezeti és személyi építkezés, valamint a kibővült működési kör konszolidációjának időszaka volt. Egy olyan struktúrát állítottunk fel, amely képes megfelelni a velünk szembeni elvárásoknak: az egész ország területén azonos gyorsasággal, az anyagi és emberi erőforrások hatékony kihasználásával látjuk el feladatainkat. Mindez megkívánta a regionális irodák létrehozását. Pécsi, szombathelyi és szegedi régészeti feldolgozó- és raktárbázisaink a feltárás és a kutatás teljes munkafolyamatát képesek ellátni, standardok és központi koordináció alapján dolgoznak. Az északkelet-magyarországi térséget kiszolgáló nyíregyházi iroda kiépítésére a projektekkel összhangban csak 2009-ben kell sort keríteni. A legfontosabb cél a szakmai követelményeknek megfelelő munkavégzés és a beruházók (az állami infrastrukturális fejlesztések esetében a teljes lakosság) érdekeinek összehangolása, az őskortól az újkorig terjedő időszak örökségének feltárása, megmentése, és a határidőre történő, az építőmunkához illeszkedő, ütemszerű területátadások teljesítése volt. A tavalyi év során a magyar régészet életében mindeddig példa nélküli kihívásnak feleltünk meg: kétmillió négyzetméternyi régészeti lelőhelyet tártak fel a szakszolgálat és a bevont intézmények munkatársai. Az immáron két éves Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat minden lépésével arra törekszik, hogy megrendelői számára az örökségvédelmi munkákat a lehetőségekhez képest még kiszámíthatóbbá tegye. A régészeti jelenségek és leletek, hasonlóan a bányászati vagy természeti kincsek előfordulásához, nem tervezhetők pontosan. Mivel a kulturális örökség kincsei ritkán mérhetők pénzben, így igen nehéz számszerűsíteni eredményeinket. A régészek olvasatában a lelőhely és a leletanyag a múltunkról közvetít adatokat, fontos információkat, melyek megőrzése, szakszerű dokumentálása és kezelése a köz érdekében, állami szolgáltatásként történik. Ezen értékek gyors közkinccsé tétele intézményünknek legalább olyan fontos feladata, mint a megrendelőkkel való együttműködés. Tevékenységünknek ezt az oldalát is erősítettük, igyekeztünk minél többet átadni eredményeinkből a társadalom számára. Megújult honlapunkat (www.kosz.gov.hu) mindenki számára elérhető információs felületté fejlesztettük, rendszeres sajtótájékoztatókon számoltunk be munkánkról, részt vettünk a kulturális örökségi rendezvényeken, múzeumi kiállítások és szakmai bemutatók megvalósításában működtünk közre. Igyekeztünk a határon túli tudományos közönséggel is megismertetni eredményeinket. Nemzetközi együttműködésekben, projektekben, tudományos konferenciákon vettek részt munkatársaink, s megjelentünk kiállítóként a legjelentősebb európai műemlékes seregszemlén, a Lipcsei Vásáron is. A magyar emlékhelyek sorsának, állapotának felügyelete kapcsán a Kárpát-medencén túl eljutottunk Nyugat-Tibetbe is Kőrösi Csoma Sándor nyomában. A 2008-as év bizonyítja, hogy az állami szolgáltatásként végzett régészeti feltárások és műemlékes kutatások komoly tudományos eredmények elérését teszik lehetővé, amennyiben magasan képzett szakemberek végzik, akik biztosan támaszkodhatnak a gazdasági viszonyokhoz is alkalmazkodó, abba szervesen illeszkedő szervezet infrastruktúrájára és főleg az összehangolt csapatmunkára. Meggyőződésem, hogy a kötetben bemutatott eredményeink minden másnál jobban és beszédesebben mutatják be Intézményünk munkáját. Dr. Virágos Gábor – főigazgató

Bevezető



Bevezető

6

Az óbudai Krúdy-ház környezete A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat központja abban az óbudai épületcsoportban található, amelynek egyik háza Krúdy Gyula utolsó lakhelye volt. Az épületegyüttes és közvetlen környezete szemléletesen mutatja azt az állapotot, amikor az egymást követő történeti korszakok épített öröksége egymásra rétegződött, egymás mellett látható. Ennek a helyzetnek a bemutatása egyben példa a szakszolgálat tevékenységének összetettségére is. Krúdy műveiből ismerhetjük a szomszédos Kiskorona és Kéhli vendéglőket, olvashatunk a Szent Péter és Pál plébániatemplom tornyának árnyékáról, de a történelemmel foglalkozó szakemberek és érdeklődők számára még sokkal több érdekes, fontos információval bír a környék. Óbuda központjában egy szűk területen találkozhatunk az aquincumi katonai tábor maradványaival, az Árpád-kori királyi központ, a középkori város emlékeivel, a török kiűzése utáni időszak földesurainak, a területet birtokló Zichy-családnak a kastélyával, a 19. századi iparosodott polgárváros templomaival, magán- és középületeivel majd a szocialista városépítészet „kellékével”, a mai városképet meghatározó lakóteleppel. Míg az utóbbiak az utca embere számára is jól elkülöníthető módon vannak jelen, addig a város török hódítás előtti emlékei az álló épületek között és alatt rejtőztek. Ezek a maradványok a 19. században meginduló régészeti kutatások majd az építkezésekhez kapcsolódó ásatások eredményeként váltak ismertté. Itt Óbudán, ahol az építés és pusztítás egyszerre van jelen, a régészet értékmentő szerepe mindenki számára nyilvánvaló módon jelenik meg. A szakszolgálat épületének közvetlen környezetére ugyanez jellemző. Első látásra feltűnik a rövid utcasornyi, három földszintes, fedett szekér-bejáróval elválasztott, alápincézett ház és a föléjük magasodó tízemeletes lakótelepi panelépületek kontrasztja. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy az épületek megjelenéséből kiolvasható, az építési idejükre jellemző „korszellemről”, életmódról, életformáról konkrét információkat szerezzünk.

3

2

Más a helyzet az egykor itt állt országos jelentőségű középkori épületek esetében. A mai Kálvin-közben a 13 század elején épült királyi vár Székesfehérvár és Esztergom mellett az Árpád-kori Magyarország központja volt, de a tatárjárás után elvesztette stratégiai szerepét. Károly Róbert feleségének, Erzsébetnek adományozta, ettől kezdve a mindenkori királyné birtokolta. A vár helyén ma a refor1 királyi vár

1

2 klarissza kolostor

3 Szent Margit kápolna

7 mátus templom és Kós Károly első megvalósult terve, a parókia épülete áll. Ennek építésekor kerültek elő azok a néhol 3 m vastag falak, amelyek alapján a vár rekonstrukciója elkészülhetett. A vár közelében alapította Erzsébet királyné a klarissza apácák kolostorát, ahova halála után 1380-ban eltemették. A kolostor romjait az 1970-es években tárták fel, ezek ma a Mókus utcai iskola udvarán tekinthetők meg. Ugyancsak a közelben, a mai Szent Péter és Pál plébániatemplom helyén állott Szent Margit kápolnában temették el 1502-ben végakarata szerint Antonio Bonfinit, Mátyás király udvarának jeles krónikaíróját, humanista tudósát. Az egykori templom szentélyét a kockakő burkolatban eltérő színű kő jelzi, a mai templom falára 2008-ban került fel Bonfini sírkövet idéző emlékműve. A több évtizedes régészeti kutatásoknak köszönhetően a Krúdy ház környékén egy akkora területen találhatóak középkori emlékek, amekkorát (vagy ennél sokkal nagyobbat) a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat egy-egy munkaterületén ma már egy-két hónap alatt feltár. A szakszolgálat fő tevékenysége a nagyberuházások területének örökségi szempontból való vizsgálata, az ott fellelhető értékek megelőző feltárásokkal való megmentése, feldolgozása és a nagyközönséggel való megismertetése. Az infrastrukturális beruházások, nagyméretű ipari és kereskedelmi létesítmények, stb. építése nélkül nem lenne mód ezeknek a területeknek a kutatására, olyan nagy, összefüggő felületű ásatásokra, amelyeknek a 2008-as eredményeiről készített első jelentéseket a jelen kötetben gyűjtöttük össze. Egyetlen év „termése” alapján is elmondhatjuk – a példánál maradva – ahogy Óbuda is kevesebb lenne az ásatások nélkül, úgy a magyarság, a Kárpát-medence és az emberiség történetéről is kevésbé részletes képet rajzolhatnánk a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat szakembereinek munkája nélkül.

Bevezető



RÉGÉSZET

8

RÉGÉSZETI IGAZGATÓSÁG A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat megalakulása után a régészeti szakmai feladatainak ellátására az intézményen belül kialakította a Régészeti Igazgatóságot, amelynek feladatkörébe a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti munkák komplex ellátása tartozik a projekt-előkészítéstől a gyakorlati terepi régészeti feladatok ellátásáig. A projekt előkészítés hatékony eljárásrendje alapján gyors és pontos ügyintézést biztosít a megrendelőknek, a projektek teljesítése, a határidők betartása a beruházónak jól nyomon követhető. Az együttműködő területi referens régészek és műszaki ellenőrök folyamatosan segítik a projekt-koordinátorok munkáját, így mind a belső, adminisztratív jellegű, mind a terepi munka háttere folyamatosan biztosított. A 2008-ban a projekt-koordinációs csoport 55 beruházóval került kapcsolatba közülük a legjelentősebb a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. volt. Az igazgatóság keretein belül működő topográfiai csoport feladata a nagyberuházások építési engedélyezési eljárásaihoz kötelezően előírt, az egyes beruházások megvalósulásához kapcsolódó kulturális örökségvédelmi feladatok ellátását megalapozó örökségvédelmi hatástanulmányok elkészítése, illetve elkészítésének koordinálása. A 2008. évben a K.Ö.SZ. 127 örökségvédelmi hatástanulmányt készített, illetve koordinált, ezek közül 84-et közvetlen feladatellátással. A terepbejárások több mint 1500 régészeti lelőhelyet érintettek, amelyek közül a korábban ismeretlen lelőhelyek száma megközelítette a 700-at. A lelőhelyek előzetes felderítésére légifotózást és geofizikai méréseket is alkalmaztunk. A kiadott ásatási engedélyek alapján összesen több mint 250 régészeti feltárást folytattunk, melyeket részben a szakszolgálat munkatársai részben bevont intézmények végeztek. A feltárások jelentős része a közlekedési infrastruktúra fejlesztéséhez kapcsolódott, melyek

9 közül a legjelentősebbek a 85, 86, 74, 76, 67 főutak, M43, M9 és az M6 autópálya nyomvonalán végzett régészeti feltárások, illetve az országhatár–Beregdaróc–Hajdúszoboszló és Városföld–Algyő között épülő stratégiai gázvezeték építése. 2008-ban a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat saját ásatásaiból összesen több mint 1700 M30-as ládányi leletanyag került felszínre. Ebből 2008-ban 916 láda leletanyag tisztítását végeztük el, 795 láda tisztítása pedig folyamatban van. A feltárt lelőhelyek közül 23 lelőhely teljes leletanyaga már restaurálásra is került, ezek elsődleges feldolgozása folyamatban van. 2008 folyamán összesen 33497 tétel került beleltározásra. A beleltározott leletanyagból publikálásra, illetve tudományos feldolgozásra 536 darab tárgy került kiválasztásra illusztrálásra, 4000 tárgy pedig fotózásra. A lelőhelyekről, illetve a reprezentatívnak ítélt leletanyagokról összesen 54 természettudományos vizsgálat készült. A feladatellátási igény 2008-ban jelentősen növekedett. A bővülő kapacitás koordinációja és a feladatellátás szervezése miatt ebben az évben megkezdtük az önálló szakszolgálati régiók kialakítását, 2008-ban átadtuk a dél-dunántúli és a nyugat-dunántúli központot valamint elkezdtük a dél-alföldi régió szervezését, személyi állományának kiválasztását, központjának létrehozását. Ennek eredményeként a saját erőből ellátott munkák száma jelentősen emelkedett, az új struktúrába bekapcsolódó tapasztalt munkatársaknak köszönhetően szakmailag is tovább fejlősött. A saját feltárásainkat mutató térképről is leolvasható, hogy a területi irodáink körzetében a feladatellátás legnagyobb részét már mi magunk vállaltuk. Ez a folyamat az év második felére felerősödött, amelynek eredményeként 2009-ben várhatóan egy infrastruktúrájában és szakemberek tekintetében is megerősödött Szakszolgálat készen áll megfelelni az újabb régészeti kihívásoknak. Belényesy Károly

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

10

Topográfiai csoport A Topográfiai Csoport elsődleges feladata a nagyberuházások építési engedélyezési eljárásaiban, a további szükséges örökségvédelmi feladatok ellátását megalapozó örökségvédelmi hatástanulmányok elkészítése. Tevékenységünk azért is nagyon fontos, mert már a tervezés időszakában segíteni tudunk a beruházónak a terület örökségi szempontú felmérésében. Igyekszünk a legjobb közelítésben megadni a lelőhelyek várható kiterjedését, intenzitását. Ezek meghatározásában nemcsak a terepbejárási, vagy a már ismert adattári információkra támaszkodunk, hanem a műszeres diagnosztikai módszerek (fémkereső, geofizika, stb.), a távérzékelés új- és még újabb lehetőségeit is felhasználjuk. A már bevettnek tekinthető légi felderítés, légifotók készítése mellett 2008-ban lehetőségünk volt egy lézerszkennert kipróbálni, és az így kapott eredményeket összevetni a hagyományos felderítés eredményeivel. Ezzel az eljárással a növényzettel fedett területek felszíni formáiról, domborzati viszonyairól is jó adatokat kaphatunk. Az év során csoportunk illetve a bevont intézmények által végzett terepbejárások több mint ezerötszáz régészeti lelőhelyet érintettek, amelyek közül a korábban ismeretlen lelőhelyek száma megközelítette a hétszázat. Reményi László



11



1. 2. 3. 4. 5.

Bátaszék Bezi Biatorbágy Budapest Daruszentmiklós

6. 7. 8. 9. 10.

Enese Hímesháza Hódmezővásárhely Kecskemét Kóny

RÉGÉSZET

Nagyobb régészeti feltárások

11. 12. 13. 14. 15.

Lánycsók Mernye Nemesbőd Paks Palotabozsok

16. 17. 18. 19. 20.

Pécs Rábapatona Sátorhely Siklós Szebény

21. 22. 23. 24. 25.

Szeleste Szombathely Szűr Vát Véménd

RÉGÉSZET

12

Településmaradványok Biatorbágyon Biatorbágy Törökbálinttal határos részén, az M1-es autópálya és az M0-ás autóút találkozásánál a 2007. óta folyó feltárásokon öt régészeti korszak (neolitikum, bronzkor, vaskor, római kor és avar kor) emlékei kerültek elő. A vaskori falu (La Tène kultúra, Kr. e. 4–1. század) lakói a kelta eraviszkuszok voltak. A téglalap alakú fölbemélyített házak, kemencék, tároló vermek megérték a római foglalást. A korszak kiemelendő emléke egy Pannóniára jellemző, pecsételt kerámiából álló sorozat, amely változatos motívumkincsével, mennyiségével tűnik ki, felveti az áru közeli gyártásának lehetőségét. A Kr. u. 1. századtól megkezdődött az őslakosság romanizációs folyamata, például a hadseregből leszerelt veteránok letelepítésével. A terület római korának egyik legjelentősebb emléke egy villagazdaság – majorság. Az épületegyüttes egy központi lakóépületből, a gazdaságot övező négyzetes kerítőfalból, valamint a kerítőfal belső oldalán és a főépület körül elhelyezkedő gazdasági épületekből – őrlőhelyiség, pince, műhelyek, istállók, személyzeti szállás állt. A gazdaság egy nagy tűzvészben megsemmisült, ennek pontos ideje két éremkincslelet segítségével meghatározható. A 238–268 között vert ezüst érmek, ún. antoninianusok elrejtésének oka a Kr. u. 260-ban a Pannónia provinciát ért, a Duna-Tisza közéről érkező szarmata roxolánok nagy erejű támadása lehetett, amely során a provincia jelentős részét végigpusztították. A vizsgált terület kerítőfalak, és a kerítőfalakhoz tartozó árokrendszerek hálózzák be. Az egymást derékszögben metsző, közel négyzetes háló a római kori területkitűzés maradványa. Több hektár nagyságú avar telepet tártunk fel, csoportokba rendezett négyzet alakú házakkal, egyik sarkukban kőkemencékkel, tároló vermekkel és a közöttük húzódó árokrendszerrel. A telep fő korszaka a kerámia leletanyaga alapján a Kr. u. 8-9. századra, az ún. későavar periódusra keltezhető. Az avarok a még látszó és használható római területkitűzés rendszerébe települtek be, valamint használatba vették a villagazdaság még látható romjait is, számos avar kori objektum – házak, gödrök, cölöplyukak – került elő a villagazdaság területéről. Miklósity Szőke Mihály

13

Az egykori Akalacs falu Paks, Cseresznyés lelőhelyen, M6 autópálya Az M6-os autópálya építése kapcsán Paks határában egy középkori településrészt, templomot és temetőt tártunk fel, amelyet az írásos forrásokban Akalacs néven említett faluval lehet azonosítani. Feltártuk a település több épületét, ezek a házak a késő középkorra jellemző többosztatú, cölöpszerkezetes háztípusba sorolhatók. Jellemző leletanyaguk közé tartozik a kerámia és a mindennapi használathoz tartozó vaseszközök (sarló, patkó, sarkantyú). Az egyik ház bontása során egy láncpáncél darabját is sikerült feltárni. A korszakban nem ritka az építési áldozat. Az egyik ház bontásakor közvetlenül a ház előtt egy agyagedénybe rejtett saskoponya, alóla pedig egy kiskutya csontjai kerültek elő. Az ásatási terület szélén egy elrejtett pénzkincset találtunk, a 2365 bécsi dénárt vászonzacskóban helyezték a cserépfazékba. Az érmek és a kerámia is a 14. sz-ra keltezhető. A fazék és fedő anyagvizsgálata alapján feltételezhető, hogy a vizsgált minták nyersanyaga ugyanabból az üledékből, de némileg eltérő helyről származtak (Kreiter Attila). A textilfoszlányok egy finom szövésű vászonból származnak, amelyet egy kisméretű fém övbújtató segítségével erősítettek össze (Richter Éva). A település közepén, a legmagasabb ponton épült fel a patkóíves szentélyzáródású templom, amelynek köveit a falu elnéptelenedése után, főleg a 19. században a környék lakói elhordták, mára csak az alapozási árkok maradtak meg. A templom építésekor használhatták a templomtól 10 méterre K-re feltárt mész- és téglaégető kemencét. A templomot minden oldalról a falu 15-16. századi temetője vette körül, sikerült megfigyelni az egykori kerítőfal árkát is. Néhány sírban az egykori viseletre utaló nyomokat lehetett megfigyelni (övcsat, aranyszállal átszőtt textilmaradványok, ruhakapcsok). A leggazdagabbak a pártával illetve pártaövvel - a hajadon lányok jellemző viseletével - ellátott sírok. Általában textil- vagy bőrszalagra felvarrt gyöngyökből, préselt bronzlemezekből álltak. A középkori település alatt, mintegy 120 centiméternyi homokkal elfedve egy kora-római (1-2. századi) katonai tábor maradványai kerültek elő. A tábor szélessége 80 méter, belsejében sátrak helyeire utaló cölöphelyeket találtunk. A tábortól É-i irányban hat késő római (4. századi) sírt tártunk fel. Ács Zsófia, Dávid Áron, Hargitai András

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

14

Bátaszék, római postaállomás, M6 autópálya Az épülő M6-os autópálya Szekszárd-Bóly közé eső szakaszán több mint 5000 m2-es területen neolitikus, vaskori és római kori objektumok, leletek kerültek elő. A dombhát alsó részén 15 kora császárkori hamvasztásos sírt sikerült feltárni, némelyik sír mellékletében megfigyelhető a kelta bennszülött jelleg. A sírok a korra jellemző gazdag melléklettel rendelkeztek (érme, mécses, ládika tartozékok, kulcs, üvegedény-töredékek, kerámiakorsó). A római korhoz köthetőek azok az ún. nyújtott vázas sírok is, amelyek közül kiemelkedik a 22 darabos gagát karkötővel eltemetett nő sírja. A terület legjelentősebb felfedezése az az épület, amely a patakmeder Ny-i, ÉNy-i oldalán szintén egy magaslaton állt. A légifotón jól kirajzolódik a lekerekített sarkú, megközelítőleg négyzet alakú épületegyüttes (45-50 m) és az azt körülvevő árok, fossa. Egy 19x34 méter alapterületű, szabályos téglalap alakú, K–Ny-i tájolású épület állt az árkokkal határolt terület É-i felén. A főfalakat (75 cm vastagságú, 2,5 római láb), a fal külső oldalán tetőomladék sáv rajzolja ki, amely a fal teljes vonalában megfigyelhető. Több tégladarabon figyelhetőek meg emberi és állati (kutya, macska, kecske) lábnyomok. Néhány téglán táblajáték bekarcolások láthatóak, kerültek elő feliratos és bélyeges téglák is. Az épületkomplexum az elsődleges feltételezések szerint a limes-hez kapcsolódó, központi funkciót betöltő, nagyobb szabású építmény (lóváltó- vagy szálláshely) lehetett. Ezzel magyarázható az előkerült nagymennyiségű érme- és más fémlelet. Több bronzérmét az ókori Moesia Superior provincia egykori székhelyén, Viminaciumban (ma: Kostolac, Szerbia) vertek. Itt rövid ideig (i. sz. 239–256/257 között) provinciális pénzverde is működött, innen látták el pénzzel a Thráciában és Macedóniában állomásozó csapatokat. Az előkerült tárgyak a 2–4. századra datálhatóak, a nagy mennyiségű rheinzaberni terra sigillata és érmeleletek alapján az épület fénykora a 2-3. századra tehető. Az épület számos részéből az itt található köveket kitermelték, és – feltételezhetően a középkorban – más épületekhez használták fel. A kerítő árkon kívül eső területen különálló objektumok, cölöplyukak kerültek elő. Ugyancsak ezen a területen tártunk fel egy téglával kirakott kemencét, amelyben kevés leletanyag került elő, de a környezetében található három kút feltételezhetően a kemence salakanyagával lett feltöltve. A kút betöltése, a kemence – a leletanyagok alapján – egyidős az épülettel (2. sz. vége – 3. sz. eleje). Majerik Vera, Nicklas Larsson

15

Avar településrészlet Daruszentmiklóson, M6 autópálya Az épülő M6-os autópálya Tolna megyei szakaszának É-i részén, Dunaföldvár és Daruszentmiklós között került elő egy avar település részlete, amely a 7-8. századra tehető az előkerült leletanyag alapján. A feltárt több mint 9000 m²-es területen a hajdani településnek a széle került elő. Ezt a feltárás egész területén végighúzódó árkok magyarázzák. Az árkok többnyire egymással párhuzamosan haladnak, többsége K–Ny irányban fut, néha visszakanyarodva egy területet határol. Az egyik legalább 10 kutat, valamint gödröt kerített körbe. Az egyik kutat fagerendával bélelték, egy másik betöltéséből háromlyukú furulya került elő, melyet sikerült is megszólaltatni. A feltárt településrészben 12 épületet sikerült feltárni. Az épületek többsége 1,5-2×3 m nagyságú volt, két rövidebb oldala mentén egyegy cölöplyukkal. Volt példa a ház hossztengelyében elhelyezkedő három cölöphelyes megoldásra is. A feltárt épületek egyikében sem volt tüzelőberendezés, égett foltokat mindössze két épületben sikerült megfigyelni. Nem kizárt, hogy felszíni épület nyoma lehet az a 15 cölöphely, amely egy területen, viszonylagos rendben jelentkezett. Előfordult, hogy két ház, kis eltolódással, de azonos irányítással, fedte egymást. Nem valószínű, hogy a ház megújítása lett volna, inkább a település hosszú fennállását bizonyítja, amint az árokba ásott kút, illetve a már betöltődött kútba ásott árok is ezt mutatja. Sok esetben sikerült megfigyelni időbeni egymásutániságot. A feltárt településrészben négy temetkezés is előkerült. A talajviszonyoknak miatt meglehetősen rossz állapotban maradtak meg. Az egyik sírban mellékletként ezüst fülbevaló, egy másik, feldúlt sírban pedig egy trapéz alakú vascsat volt. Az egyik csontváz árokból került elő. A három betájolható sír irányítása DNy–ÉK-i volt. A lelőhely folytatódik K-i, valamint É-i irányban is. Az autópálya építés a közeljövőben lehetővé teszi az É-i irányba folytatódó feltárásokat. Kemsei Dóra

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

16

Neolitikus és kelta sírok Bátaszéken, M6 autópálya A közel 16 000 m² nagyságú feltárt területen neolit objektumok és egy vegyes rítusú kelta temető sírjai kerültek elő, folytatásaként a lelőhely Alsónyék területére eső, korábban feltárt neolit telepnek és kelta temetőnek. A neolit objektumokat egy K–Ny-i irányú, 1 m szélességű, „V” profilú árok zárta le. A feltárt objektumok jelentős része agyagnyerő gödör volt, betöltésükben a késő neolitikus lengyeli kultúra bütyökdíszes és vörös festésű kerámiája, számos állatcsont, kagylóhéj, agyagnehezék, magkő, pattintott kőpenge és szilánk került elő. A gödrök közelében két, egyenként 10–11 m hosszú, É–D-i irányú gerendavázas szerkezetű ház cölöplyukai voltak. A felületen 10 zsugorított csontvázas, K–Ny-i, ill. Ny–K-i tájolású sír került elő. A lelőhely ÉK-i részén feltárt vegyes rítusú kelta temetőrészben 9 csontvázas, 5 sír pedig hamvasztásos rítusú volt. A csontvázas sírok mindegyike D-É-i tájolású volt, mellékletként bronz bokapereceket, karpereceket, fibulákat és grafitos kerámiát tartalmaztak. A hamvasztásos sírok egyikében egy 80 cm hosszú kard és azon keresztbe fektetve egy vastőr volt. Egy másik sírban a hamvak mellett 2 vaskard, azokra helyezve vastőr, grafitos, kihajló peremű tálak, kisméretű kerámia kantharosz, 3 kiöntőcsöves tál és a sír DNy-i sarkában állati csontváz volt. Gelencsér Ákos

17

Őskori, Árpád-kori leletek Mernyén kistérségi csatornázás Mernye határában, a Nagy ároktól É-ra levő, nyilvántartott régészeti lelőhelyen a Kaposvár térsége, kistérségi szennyvízelvezető rendszer szennyvízárok ásása során 10 régészeti jelenséget figyeltünk meg. A lelőhely egy dűlőút két oldalán, homokos talajú domboldalon helyezkedik el. Az átlag 80 cm széles közműárokkal mintegy 150–180 m szakaszon érintett lelőhelyen 3 árok, 3 verem és 3 csontvázas sír, illetve egy hamvasztásos sír került elő. A legkorábbi objektum, két méhkas alakú verem, a késő rézkori badeni kultúra bolerázi fázisához tartozik. Mindkét veremből nagyobb mennyiségű kerámiatöredék, kevesebb állatcsont került elő, mindkettőben vastag, hamus réteget figyeltünk meg. Az egyik csontvázas sír rábontása során került elő egy középső bronzkori, a dunántúli mészbetétes edények kultúrájához tartozó szórthamvas temetkezés. Az ovális sírgödörben 14 edényt találtunk, közöttük állatcsontokkal. Az edények „mészbetétjének” elemzése egységesen hidroxiapatit, vagyis csontból készített inkrusztrációt mutatott. A vizsgálatok szerint a csontot megégették, mielőtt porrá zúzták. Nagy valószínűséggel kizárható az edényekkel történt egyidejű kiégetés (Tóth Mária, Kreiter Attila). A csontvázas sírok közül kettő DNy–ÉK-i tájolású, egymástól 1,5 méterre kerültek elő, egy kora Árpád-kori soros temetőhöz tartozhattak. Az egyik sírban fekvő kislány mellett ezüst gyűrűt, koponyájának jobb oldalán pedig egy bőr szalagon két hajkarikát és egy ezüst lemezt találtunk. A fenti temetkezésektől 5 m-re, az egyik rézkori gödör bontása során egy harmadik, a többivel ellentétes tájolású sír is előkerült, amelyet combközéptől felfelé szétdúltak. Skriba Péter

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

18

A Dél-dunántúli Regionális Központ tevékenysége 2008-ban Az országban először Pécsen jött létre a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat vidéki régészeti bázisa, ezzel júliusban megindult a feladatellátás regionális szinten történő megosztása. Jelenleg több mint 40 munkatárs dolgozik itt, akik már az első évben példaértékű teljesítményt nyújtottak. A Szakszolgálat nagy erőkkel vett részt Pécs 2010-es Európa Kulturális Fővárosa program beruházásainak előkészítésében. A beruházások engedélyezési tervdokumentációihoz számos örökségvédelmi hatástanulmány készült, továbbá két beruházási területen a régészeti kutatások is megtörténtek. (Tudásközpont, Konferencia és Koncert Központ) Az M6 autópálya Szekszárdtól–Pécsig tartó szakaszának építése során az építés üteméhez igazodva, a munkagépeket kísérve biztosítottunk szakfelügyeletet. Ennek eredményeképpen további 17 új régészeti lelőhelyet sikerült azonosítani, így az autópálya nyomvonalán a már ismert lelőhelyekkel együtt csaknem 300 000 m2 felület feltárása vált szükségessé úgy, hogy az építési munka folyamatosan haladt. Több nemzetközi szinten is kiemelkedő régészeti lelőhely megmentését kellet szakmailag magas színvonalon, de erőltetett menetben elvégezni. A jól kialakított stratégia és a több intézmény összefogásával létrehozott nagy létszámú terepmunka-csapat megfeszített munkája lehetővé tette, hogy a feltárásra biztosított időszak végén az előirányzottnál nagyobb területeket sikerült visszaadni az építőknek. Emellett számos, a régióban történő magán- illetve önkormányzati beruházásnál, útépítésnél kell, kellet a Szakszolgálat munkatársainak tevékenykedniük (pl.: pécsi Corso-ház, PTE Science Building, siklósi termálfürdő, sávolyi MotoGP pálya, 56 sz. közút felújítása, hosszúhetényi és kaposfüredi elkerülő útak stb.). Kárpáti Zoltán

19

Római kori leletek a pécsi Balokány-ligeti teniszpályákon

Árpád-kori településnyomok a pécsi Búza téren

2008-ban két ütemben végeztünk régészeti próbaásást az Európa Kulturális Fővárosa 2010 program keretei között létesülő Pécsi Konferencia és Koncert Központ területén, a Balokány-ligeti teniszpályákon, illetve a PEAC sportpályán, az épülő Tudásközpont helyén.

A leendő Corso-ház helyén, mintegy 7000 m2 nagyságú telekcsoporton végeztünk régészeti próbaásatást a területet egykor átszelő, és a történelmi városrészt keletről határoló Tettye-patak mellett.

A feltárás során előkerült az egykori budai külvárosi temető egy része is, amelynek sírjait a régészeti munkákkal párhuzamosan a pécsi temetkezési vállalat szakemberei exhumálták. Gyakori volt a fémlemezből készült koporsó, amelyet rendszeresen díszítettek lemezből domborított figurális ábrázolásokkal és vallási jelképekkel. A régészeti szempontból „modern” temető alatt, az Universitas utca mai felszínétől csaknem 2 m mélyen római kori kőépület(ek) omladékát figyeltük meg. A jelentős mennyiségű római kori falazótégla, tetőcserép, és falazásra alkalmas törtkő a budai külváros dombjairól lezúduló felszíni vizek hordalékaként került ide. A vízjárta, vizenyős Balokány területét a római korban többek között vízelvezető árkokkal próbálták lakhatóvá tenni. Az épített örökség közelségére utal a vízelvezető árkok által határolt területen, az épülettörmelék alól napvilágra került néhány római kori szemétgödör és cölöplyuk is. A korabeli mindennapokat tükröző leletek alapján a terület a 4. században biztosan használatban volt. A feltárás eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a római kori városmagtól akár 1 km-re is számítani lehet épített római örökségi elemekre a mai város területén. Kárpáti Zoltán

Már az ásatás legelején sikerült meghatározni az újkorban téglaboltos kőmederbe foglalt patak nyomvonalát. A törtkövekből igényesen rakott, téglával boltozott nagyobb méretű csatornához hasonlító építményhez igazodtak a 19. és a 20. században felparcellázott és beépített Búza tér épületei. A telkek alatt húzódó mélypincék kialakításakor ugyancsak figyelembe vették a patak által szabott kereteket. Az újkori telkeken állt egykori épületek alatt, mellett Árpád-kori településnyomokat azonosítottunk. A feltárt járószintek, árkok, szemétgödrök alapján valószínűleg 13. századi majorság részleteit találtuk meg. A patak jobb partja mentén húzódó birtok központi része az ásatási területtől nyugatra, azaz a történelmi városmaghoz közelebb lehetett. A feltárt jelenségek nagyban hasonlítanak az egykori Buda, a mai Óbuda külterületén korábban azonosított Árpád-kori birtokrendszer emlékeihez. Külön érdekessége volt az ásatásnak, hogy az egykor erősen vízjárta területen megfigyelt záporpatakok ideiglenes medreinek hordalékában jelentős mennyiségű késő középkori és török kori leletanyag került napvilágra, amely a középkori városmag felső részeinek mindennapi szemetéből mosódott le. A rendkívül gazdag anyagból kiemelkedik számos vörös festésű későközépkori asztali edény, illetve törökkori talpastál töredéke. Kárpáti Zoltán

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

20

Siklós-Várfürdő 2008 decemberében és 2009 januárjában végeztünk próbaásatást a siklósi strand területén az ott létesítendő gyógyfürdő által érintett telekrészen. A majdani épületek helyén nyitott árkokban sűrűn jelentkeztek régészeti objektumok, melyek körvonalait azonban sok esetben modern beásások, elsősorban a strandhoz szükséges közművek árkai keresztezték. A próbafeltárás során bebizonyosodott, hogy a strand teljes területén régészeti lelőhely található, így a korábbi medenceépítésekkel ezt a lelőhelyet súlyosan károsították. Az eddig feltárt objektumok alapján, a lelőhelyen egy középkori falu és egy késő neolit település maradványai találhatók. Az előkerült leletanyag mindkét település tekintetében meglehetősen szegényes volt, de a településekhez tartozó házak feltárására még csak ezután kerül sor, így a leletanyag is jelentős mértékben bővülhet.

Kárpáti Zoltán, Ligner Jácint

Véménd, Forrás-dűlő, M6 autópálya 2008. augusztus közepétől szeptember közepéig az épülő M6 autópályához kapcsolódó létesítmény kialakításra kerülő területén, Véménd, Forrás-dűlőben végeztünk megelőző régészeti ásatást. A lelőhely a Dél-Baranyai-dombság mezőgazdaságilag megmunkált 220 m tengerszint feletti magasságú dombhátán fekszik. A feltárás során avar kori település részletei kerültek napvilágra. A főként kemencéket és szemetes gödröket tartalmazó lelőhely leletanyagát nagyrészt az avar kori házi kerámia alkotta, de számos pasztagyöngy is előkerült. Kárpáti Zoltán, Gutay Mónika

21

Szebény, Émentető-dűlő M6 autópálya

Palotabozsók, Szérűskertek M6 autópálya

Az M6-os autópálya Szekszárd–Bóly közötti szakaszának építése során, Szebény közelében került elő az a mintegy 6500 éves település részlete, amelyet 2008 augusztusában tártunk fel. A kárpát-medencei neolitikum késői szakaszára keltezhető, lengyeli kultúrának nevezett népesség települése az autópálya nyomvonalára merőlegesen a dombháton húzódott végig, így az építkezés éppen keresztülvágja azt.

A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat 2008. augusztustól októberig az épülő M6 autópályához kapcsolódó 5606 sz. út Palotabozsok Szérűskertek területén megelőző régészeti feltárást végzett.

A lelőhely objektumai ritkán, egymástól távol, nagy területen szóródva helyezkedtek el, melyből arra következtethetünk, hogy azok egy kisméretű, rövid ideig lakott település szélét jelzik. A feltárt objektumok többsége anyagnyerő- és szemetesgödör, de előkerült két szabadtéri tapasztott tűzhely maradványa is.

A lelőhelyen árkokkal övezett jelentős kiterjedésű objektumcsoportot bontottunk ki. A gödörkomplexum feltehetőleg a helyszínen működött agyagkitermelő-, kézműves műhellyel hozható kapcsolatba.

A leletanyag meglehetősen szegényes, a kerámiatöredékek között volt ugyan néhány finoman kidolgozott vörös festéses edény töredéke, de a túlnyomó részük durva anyagú, igénytelen készítésű tárolóedény. Voicsek Vanda, Ligner Jácint

A lelőhely a Dél-Baranyai-dombság mező­gazdaságilag megmunkált, agyagos szerkezetű, 162 m tengerszint feletti magasságú területén fekszik.

Kutatásunk révén hazánkban egyedülálló, nagy mennyiségű és jól értékelhető, Kr. e. 1700–1300 közé tehető dunántúli mészbetétes edények népének kultúrájához tartozó durva és finom mészbetétes kerámiaanyag került napvilágra. A leletanyagban több épen maradt, szépen kidolgozott, a Szeremle-csoport hatását mutató kerámia is szerepel. Kárpáti Zoltán, Gutay Mónika

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

22

Lánycsók, Gata-Csotola, M6 autópálya A lelőhely Lánycsók határában, Kisnyárád mellett található. Az M6 autópálya és a környező földutak építése miatt a lelőhelyből 3,2 hektár feltárására került sor. A déli fekvésű domboldal, aljában patakkal kedvező feltételeket teremtett a megtelepedésre. 8000 ezer évvel ezelőtt a korai neolitikum időszakából a StarĆevo-kultúra gödreit és egy kemencebokrot tártunk fel. A lelőhelyen legnagyobb számban a középső bronzkori ún. dunántúli mészbetétes edények népének kultúrájához köthető jelenségek kerültek elő. Ennek a közösségnek a jellemzője, hogy nagyméretű 500–1500 m2 kiterjedésű, 2–3,5 m mélységű gödörkomplexumokat hoztak létre, amelyeket anyagnyerőhelyként, munkagödörként, később szemetesgödörként használtak. A gödrök mellett árkok tagolják a felületet, a bronzkori települést északon is egy árok határolja. A hamvasztásos sírokba több edényt is helyeztek mellékletként. A település egyik ÉK-DNy-i irányba futó árkában öt emberi csontvázat találtunk, a zsugorított, oldalra fektetett halottak mellett háton, vagy a hasán fekvő, kicsavart kezű-lábú váz is előkerült. Ezek az árokba dobált halottak talán külső támadók lehettek. A területen néhány népvándorláskori sír is található. Mellékletként vascsat, vaskés, bronz karperec, gyöngyök, egy bronz csipesz és egy csontfésű került elő. A lelőhely nyugati részén egy kb. 30 m széles sávban, honfoglaláskori temető sorokba rendezett sírjai (127 db) jelentkeztek. Jelentős a csecsemő, illetve gyereksírok száma. A szegény, köznépi temetőben viszonylag kevés melléklet volt. Főleg bronz, ritkábban ezüst hajkarikák, karperecek és gyűrűk, néhány ruha- és csizmaveret, vaskés, és bőrlyukasztó vasár és gyöngyök találhatók a sírokban. Voicsek Vanda

23

Szűr, Völgyföldek, M6 autópálya Az M6-os autópálya Szekszárd–Bóly szakaszának építése során három, egyenként csaknem 20 méter átmérőjű, és több mint 2 méter mély gödörkomplexumok kerültek elő, amelyekben kemencék és a hozzájuk tartozó hamusgödrök bonyolult rendszerei voltak. Ez a három nagyméretű munkagödör egy középső bronzkori, a mészbetétes kerámia népének kultúrája településének része lehetett, bár lakóépületeket az autópálya nyomvonala által érintett területen nem találtunk. A munkagödrök betöltésében, a kemencék közelében talált nagyszámú ép edény mind gazdag mészbetétes díszítését, mind igényes kidolgozottságát tekintve magas fokú kézműves képességekről árulkodik. A kemencék környékéről több ép, vagy félig ép edény került elő, amelyek mind formájukban, mind anyagukban, mind pedig díszítésükben nagyon egységesek. Az edényeken megfigyelhető sablonszerűen ismétlődő díszítőmotívumok, és az edények azonos méretei is arra utalnak, hogy a település bizonyos edénytípusok tömeggyártására és exportjára specializálódott kerámiaműves központ lehetett mintegy 3500 évvel ezelőtt. A leletanyagban az edények mellett nagy mennyiségű faragott-csiszolt csonteszköz található, kiemelkedik egy kétoldali megmunkálású pattintott nyílhegy. A legérdekesebb lelet az egyik nagy munkagödör falában kiképzett fülkéből került elő. A hegedű, korong és félhold alakú idolok, valamint a sematikusan ábrázolt állatszobrocskák vagy egy kultikus szertartás kellékei, vagy valamilyen őskori játék elemei lehettek. Voicsek Vanda, Ligner Jácint

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

24

Hímesháza, Rigó-dűlő, M6 autópálya

Hímesháza-Rózsadomb, M6 autópálya

A lelőhely az M6-os autópálya Szekszárd–Mohács közötti szakaszán Hímesháza ÉK-i határában található egy ÉNy–DK irányú domb tetején. 2600 m²-t tudtunk feltárni belőle, a terepbejáráskor azonosított telep nagy része az autópálya nyomvonalán kívül esett.

A Hímesháza DK-i határában található ÉNY–DK irányú domb tetején feltárt 2156 m²-en 2 épület, 4 sír, 1 árok és sok gödör került elő a késő neolitikus lengyeli kultúra időszakából. Az objektumok elszórtan, „bokorban” helyezkedtek el.

Egy épület, 10 gödör, 3 árok került elő, leletanyaguk alapján a lengyeli kultúrához köthetőek. Egy 3x3 m nagyságú lekerekített négyzet alapú, enyhén méhkasos alakú, a nyesett felszíntől 120 cm mély, félig földbemélyített épület betöltési rétegének elbontása során K–Ny irányú, vízszintesen elhelyezkedő elszenesedett gerendákat bontottunk ki. A gerendák az objektum egész területén É–D-i irányban 20-30 cm távolságban követték egymást, valószínűleg a tetőszerkezet elemei lehettek. A sárga agyagrétegben cölöp- és karólyukak helyeit is sikerült rögzíteni. Az objektum ÉNy-i negyedében, a vörösre átégett rétegben egy anatómiai rendben fekvő kutya vázát találtuk. Cséki Andrea

A sírokban a csontvázak zsugorított/félig zsugorított testhelyzetben voltak eltemetve. A 29. számú sírban több mellékletet is találtunk a váz mellett. A váz félig zsugorított és hason fekvő helyzetben helyezkedett el. Az É felé néző koponya és a lábszárak baloldalra fordítottak. A csontváz jobb alkarcsontja teljesen, a bal pedig a jobb lapocka alá volt felhúzva. A kézfejcsontok egymáson keresztezve helyezkedtek el. A bal láb kevésbé, a jobb láb teljesen fel volt húzva, illetve visszahajlítva. A koponya körül edénytöredékeket, kagylókat és állatcsontokat, a sír ÉNy felé eső részében egy tálkát, a medencecsont magasságában pedig követ és állatcsontot találtunk. A sírban valószínűleg egy nőt temettek le. Cséki Andrea

25

Sátorhely, Újistállópuszta lelőhely, 56 sz. főút Az 56. főút rekonstrukciója során Udvar és Kölked között húzódó lelőhelyen 8000 m2-en egy nagyméretű kelta települést tártunk fel, amely megélte a római hódítás időszakát. Különböző méretű négyszögletes, földbemélyített, tapasztott falú házak között nagy mennyiségű tárológödröt, sütőkemencét és egy osztott tűzterű edényégető kemencét találtunk. A sütőkemencék többsége vájt, sütőfelületük alá hőszigetelésként gyakran kerámiát vagy követ tapasztottak. A nagyobb méretű gödrök, gödörbokrok gyakran munkagödörként funkcionáltak. A terület északi, északnyugati részét árkok tagolják, amelyek között nagy mennyiségű cölöplyuk található, egykori cölöpszerkezetes építmények nyomai. Ezt a részt a kelet felé egy paliszádkerítés zárja le, amely az erősen mélyülő, egykor vizenyős területet határolta. Az egyik árokra ráásva egy Ny–K-i tájolású népvándorláskori sírt tártunk fel, melléklete vaskés, vascsat és egy kis fazék volt. A leletanyag nagy része a terület déli felében került elő. Kevés állatcsont, nagy mennyiségű kerámia, behúzott peremű tálak, hombárok, mély tálak töredékei, grafitos anyagú seprűdíszes edénytöredékek. Néhány objektumban a kelta kerámia mellett finoman iszapolt, néha festett római edények töredékei, továbbá orsógombok, agyagnehezékek, csiszolt csonttárgyak, köztük egy geometrikus mintával díszített zabla, vastöredékek, vasfibula, üveg karperecek darabjai kerültek elő. A lelőhely középső részén néhány rézkori, badeni kultúrához köthető gödröt tártunk fel, kevés állatcsonttal, csiszolt csonteszközökkel, sok durva és finom kerámiatöredékkel, egyikben egy emberi koponyával. Az egyik gödörben egy nagyméretű tárolóedényt és 12 díszített tálat helyeztek el egymásra halmozva. Voicsek Vanda

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

26

A Nyugat-Dunántúli Regionális Közpot 2008-ban 2008 nyarán kezdődött a 86. sz. főút Vas megyei, majd szeptemberben a 85. sz. főút Győr-Moson-Sopron megyei feltárási projektjeivel párhuzamosan a régiós iroda szervezeti felépítése, az új regionális régészeti feldolgozó központ és raktárbázis épület kialakítása. A megelőző feltárások során (december első hetéig) a vasi Szeleste elkerülő és a Vát–Szombathely szakaszon összesen 11 helyszínen, 129 489 m²-t tártunk fel, továbbá 2 lelőhelyen 7111 m²-en negatív eredményű próbafeltárást végeztünk. A lukácsházi víztározó területén próbafeltárással – részben pozitív eredménnyel – 5422 m²-t kutattunk meg. Mindezek a munkálatok 7 régész irányításával folytak. A győr-moson-sopron megyei ún. Enese elkerülő szakaszon ugyanebben az időszakban 3 régész vezetésével 6 helyen 84.993 m²-t kutattunk meg. Területi felügyelőnk feladata az összes feltárás előkészítését (bozótirtás, tűzszerészet, terület átadás-átvétel, stb.), valamint a Vas és Zala megyékben folyamatban lévő 400 kV-os távvezeték és a bobai delta vágány (MÁV beruházás) építésével párhuzamos saját és múzeumi régészeti tevékenység koordinálása volt. Közben megindult – részben a terepi tevékenységgel párhuzamosan – az embertani (Tóth Gábor) és állattani (Nyerges Éva Ágnes) leletek meghatározása, valamint a feltárási dokumentációk feldolgozása. A csaknem 900 m²-es épület belső felújítását és berendezését követően december 5-én a speciálisan felszerelt szombathelyi bázis (Szófia u. 33-35.) régiós sajtótájékoztatóval egybekötött megnyitóján a régió 3 db VW Mixto terepjárót is átvehetett. December első napjaitól indult meg helyben 8 fővel (2 kerámia restaurátor, 6 mosó) a restaurátori tevékenység is. A tervek szerint összesen 209 db M30 és 47 db M10 láda (kő, kerámia, üveg, fém, állatcsont, homo) leletanyag feldolgozását kell elvégezniük 2009. júniusának végére. A karácsony előtti napokban szerződéskötésre került sor a MVM Zrt-vel, mely alapján a 400 kV-os távvezeték régészeti munkálatairól – támogatásukkal – kiadványt jelentethetünk meg 2009 utolsó negyedévében. Ilon Gábor

27

Enese, Pippani-dűlő, M85 főút

Enese, Szabadság u. 72., M85 főút

A tervezett főút nyomvonala több kisebb-nagyobb dombon (régészeti lelőhelyen) halad keresztül, ezek egyikén 2008-ban 6375 m²-t tártunk fel. Az itt előkerült régészeti jelenségek a kora rézkortól a kora bronzkor végéig tartó időszakra datálhatók.

A lelőhely egy É-D-i irányú dombháton helyezkedik el. Az utóbbi évek során itt épített házak alapozási munkálataival különböző korszakokhoz (őskor, népvándorláskor, középkor) tartozó leletegyütteseket bolygattak meg.

A felszínre került öt nagyméretű (16–18 x 7 m), alapárkos ház egyértelmű bizonyítékai az őskori falu létezésének (rézkor, Kr. e. 4500–3800 körül).

Az egykori települések – az őskortól kezdődően – a széles dombháton jöttek létre, egy mára mocsaras, egykor vízzel teli lapály mellett. A geológiai nyomok alapján egy patak, esetleg valamelyik ősfolyó medre, illetve ártere lehetett.

A viszonylag jól kivehető árkokban kisebb-nagyobb cölöpök alkották a falak vázát; az adatok alapján az épületek, illetve a település szerkezetének e részlete is rekonstruálható. Az egyik kora bronzkori gödörből került elő egy kitűnő állapotban lévő rövid bronz tőr pengéje. A házak mellett egy kemencebokor és egy kút valamint több árok (kerítő, vízelvezető-, stb.) is feltárásra került. Az őskor utáni megtelepedést egy bolygatott kora avar kori sír és a felszínen, néhány középkori (13–14. sz.) kerámiatöredék jelzi. Dr. Antoni Judit

A 40–50 cm vastag, a dombhát felé elvékonyodó humusz, illetve szubhumusz-réteget 1092 m²-en letermelve kerültek elő a régészeti jelenségek. Dr. Antoni Judit

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

28

Bezi, Nagy Sarok, M85 főút Győrtől 12 km-re, a 85. sz. főút Enesét elkerülő új nyomvonalán a legnagyobb csomópont Bezinél kerül kialakításra. A mintegy 5 hektáros területen az őskorban egymás után több népcsoport is megtelepedett. A késő neolitikum/kora rézkor idején az emberek kisméretű, téglalap alakú házakban laktak itt, agyag falu épületeik alapárkát több esetben is megtaláltuk. A nagy élelemtároló vermek gödreiben voltak azok az edények, cseréptöredékek, kő és csonteszközök, amik alapján meg tudtuk határozni, hogy mikor, mely népesség használta az egykoron itt állt építményeket. A rézkor középső időszakában újabb népcsoport érkezett ide, a feltárás nyugati végében előkerült házaik már jóval nagyobbak (kb. 8 m x 18–20 m-esek), belterületük 1/3 résznél közfallal megosztott, az alapárkok nagyok és mélyek. Az eddig megtalált épületalapok a település szélső házai lehettek, a további telepnyomok előkerülése az építendő út nyomvonalában várható. A kb. Kr.e. 2500 évvel ezelőtt a Lajta vidékről ide költöző kora bronzkori emberek faluja a terület déli részén, szinte teljes kiterjedésében feltárásra került. Megközelítőleg 1 hektáron az eltávolított humuszréteg alatti homokos altalajon elszórtan kirajzolódtak a házhelyek. A házak „körvonalát” (a korábbi népektől különbözően) alapárok nélkül, közvetlenül a talajba ásott, döngölt, a fal vázát alkotó 6 vagy 8 faoszlop helyének szabályos rendben megjelenő foltjai jelölik. A házak között tároló építmények, méhkas alakú vermek, kemencék, agyagkitermelő gödrök voltak. E kora bronzkori népesség (Litzenkerámia) tárgyi hagyatéka eddig csak szórványosan került elő az ÉNyDunántúlon, most először vált lehetővé települési sajátosságainak megfigyelése, leletanyagának teljes körű megmentése. Egry Ildikó

29

Rábapatona, Országúton felüli dűlő I., M85 főút

Rábapatona, Országúton felüli dűlő II., M85 főút

A főút Enesét elkerülő szakaszán a rábapatoni bekötőúttal szemközt, a felszínből enyhén kiemelkedő dombháton 3829 m²-en végeztünk feltárást.

A lelőhely, amelyből 22 137 m2-t tártunk fel, a rábapatonai bekötőúttal szemben, a főút É-i oldalán található.

Az átlagosan 40–50 cm vastag humuszréteg alatt szürke agyagos, márgás altalajban előkerült régészeti objektum legnagyobb része cölöphelyekből állt. A közöttük lévő betöltődésében jelentős mennyiségű őskori, kora bronzkori kerámia töredéket, állatcsontokat, köveket találtunk. Az egyik objektum oldalában tüzelésnyomok voltak. A feltárás K-i végében függőleges oldalú vermek kis csoportja került kibontásra, egyik betöltődésében római kori (1–2. sz.) kerámia töredékek voltak. A lelőhelytől mindössze 200 m-re levő 8. lelőhelyen feltárt árokrendszer nagy valószínűséggel szintén a római korba tartozik, így maga a település a 7. és 8. lelőhelyek melletti, építési területen kívüli részen lehetett. A kutatott felületen áthaladt egy K – Ny irányú sekély árok is, amely parcella határ volt. Egry Ildikó

Az átlagosan 60–70 cm vastag humuszréteg alatt összesen 239 régészeti objektumot (munkagödrök, szabályos kerek vermek, házak helyét jelző oszlopgödrök) tudtunk kibontani és dokumentálni. A kora bronzkor időszakába tartozó leletek a teljes kutatott felületen előkerültek. Egy 20 m belső átmérőjű, 1,5 m széles szabályos körárok talán egy szétszántott halomsír maradványa lehet. A feltárás É-i felében egy több száz méter hosszan kirajzolódó árokrendszer került elő. Az árokrendszer sajátosságai, valamint a közeli 7. lelőhelyen előkerült kora római kori leletanyag alapján feltételezhető, hogy a létesítmény a római korba tartozott. A jelenlegi főúttal majdnem párhuzamosan fut egy másik, átlagosan 3 m széles árok, amely az egykori országutat szegélyező vízelvezető árok lehetett. Egry Ildikó

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

30

Kóny, Proletár-dűlő II., M85 főút

Vát, Rátka-patak K-i oldala, M86 főút

A lelőhelyen 5046 m²-en 311 objektumot dokumentáltunk.

A nyomvonalba eső lelőhelyen 12 324 m² került feltárásra. Az 1350 jelenség többsége a kora bronzkori harangedényes kultúrához, kisebb része a római korhoz köthető.

A legkorábbi leletek a neolitikum középső szakaszából, a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája idejéből származnak: a körülbelül hétezer évvel ezelőtti település nyomai mellett 3 hasonló korú sír került napvilágra. Az egyik esetben a testet szokatlan, háton fekvő testhelyzetben helyezték el (lábszárcsontjait a combcsontok alá hajlították, fejét feltehetőleg alátámasztották) az ovális alakú sírgödörben. A másik esetben a csontváz bal oldalán fekvő, zsugorított helyzetű, edénymelléklete(i) töredékesek. A harmadik esetben egy sekély, kerek szájnyílású, méhkas alakú tárológödörben bukkantunk egy bal oldalán fekvő, erősen zsugorított testhelyzetű csontvázra.

A harangedényes kultúra feltárt telepjelenségeinek többsége az egész területen sűrűn jelentkező cölöplyuk volt, amelyekből kisszámú állatcsont és finomkerámia mellett főleg kézzel formált, házikerámia töredékei kerültek elő. Feltártuk a felület Ny-i részét határoló sekély árkot, Ny-i oldalán nagyméretű, szabályos távolságokba rendezett, kerek vagy lekerekített négyzet alakú gödrökkel. A kora bronzkori megtelepedést még egy földbe mélyített téglalap alakú ház, néhány cölöpszerkezetes felszíni épület és kisebb méretű gödör ill. gödöralj is bizonyítja.

A késő kelta (Kr. e. 1. sz. második fele–időszámításunk kezdetéig) ill. a késő római korból (4. sz.) félig földbemélyített, téglalap alakú házakat tártunk fel, az Árpád-kort (12–13. sz.) pedig szintén településjelenségek képviselik. A régészeti objektumokból állatcsontok, kagylóhéjak, csont- és kőeszközök, kerámiatöredékek kerültek elő, a római korú ház betöltésében egy bronz fibula ill. egy csontfésű töredékét is megtaláltuk.

A római korra két nagyméretű kút és egy sekély, téglalap alakú épület utal. Mindkét kútból nagymennyiségű finom és durva római kerámia (többek között egy pannoniai pecsételt levéldíszes tál töredéke) és kevés másodlagos helyzetben levő bronzkori kerámia jött elő. Az egyik kútban megfigyelhető volt a faszerkezet lenyomata is. Dobozi Ágnes

A munkálatokat 2009-ben folyatjuk. Varga Krisztina

31

Szeleste, Szentkúti dűlő, M86 főút

Szeleste, Temető mellett, M86 főút

A négysávosra tervezett útszakasz 2008-ban feltárásra kerülő É-i két sávjában 4077 m²-en kizárólag középső újkőkori, a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájához tartozó régészeti jelenségek voltak.

A lelőhelynek az út nyomvonalába eső 8568 m² nagyságú területéből – két negatív kutatószonda nyitását követően a feltárandó területet csökkentve – 6417 m² lett megásva.

A régészeti leletanyagot az említett kultúra házi- és díszkerámiája (pl. arcosedény töredék) illetve kőeszközei – pattintott (kova és obszidián penge) és csiszolt (kővéső) –, valamint azoknak gyártási hulladékai képezik.

A domboldal D-i részén őskori kerámiatöredékek kerültek elő. A valahai őskori települést azonban a szőlőművelés jórészt megsemmisítette.

A lelőhely jelentőségét a feltárt cölöphelyek és alapárkok – amelyek több esetben hosszúházak részleteiként értelmezhetők –, valamint a hosszúházak melletti kísérő árkok, gödrök, gödörkomplexumok sokasága adja. Ezek egy nagyobb település részei, amely D-i irányból kapcsolódik a 2007-ben a szombathelyi Savaria Múzeum régészei által megásott területhez. A hajdani település valódi kiterjedése azonban a növényzeti fedettség miatt még a felszínen sem azonosítható. Nyerges Éva Ágnes

Az É-i, lapályosabb részen, újkori beásások között, két római árokszakaszt és nagy mennyiségű római leletanyagot tártunk fel, feltehetően egy római kori település Ny-i peremrészletéről van szó. A dombalji részeken (É) néhány középkori jelenséget (pl. egy kemence hamuzógödörrel, a domboldal „őskori/római” határán egy mélyszántással bolygatott bronzkori sírt találtunk (GátaWieselburg kultúra). A 30–40 év körüli nő (Tóth Gábor antropológus meghatározása) hiányos csontváza mellett 6 edény és 5 gyöngyszemből álló nyaklánc volt. Nyerges Éva Ágnes

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

32

Nemesbőd, Irtás-dűlő, M86 főút A Nemesbőd határában zajló megelőző feltárás az eredetileg tervezett 13 900 m² helyett 19 433 m² lett, mivel a humuszolás során kiderült, hogy a lelőhely Ny-i irányban folytatódik. Ezért kibővítettük a területet. A feltárt telepjelenségek kisebbik része a kora bronzkori Makó-kultúrához köthető. Gödreiből szalagfüles edények, patics, orsókarikák, tálak, egy kútból belsődíszes tál, csontár jött elő. Ehhez az időszakhoz kapcsolható egy töredékes állapotban előkerült urnasír is. A nyomvonalba csak kis felületen benyúló római kori (2–3. sz.) település szélén elsősorban ipari tevékenység folyt. Erre három kemence, több kisebb tüzelőgödör, egy földbe mélyített műhely és több vastárgy utal. Ide sorolható még: két felszíni épület, egy kút, egy melléklet nélküli csontvázas sír és egy bustum (téglasír) is. Dobozi Ágnes

Nemesbőd, Általúton kívül-dűlő, M86 főút A Nemesbőd melletti szakaszon római kori település és temető részletét tártuk fel. Az év végéig 22 238 m² felület gépi humuszolása és kézi bontása történt meg, de a feltárás még nem fejeződött be. A szórványos római kori telepnyomokat oszlophelyek (54) és gödrök (17) képviselik a felületen. A legfontosabb célunk az volt, hogy a nyomvonalban jelentkező római kori temető egészét feltárjuk. Ennek során 43 sírt bontottuk ki és dokumentáltunk. A legjelentősebb sírok: egy romanizált kelta családi (Tóth Gábor antropológus meghatározása szerint nő és férfi hamvai) vezetői temetkezés (szórthamvas, 1. sz. 3. negyede, bronz edénnyel, több sigillataval, Vespasianus éremmel és osztriga héjakkal), korai árokkeretes (egy kör és két négyszögletes), szórthamvasztásos sírok, aranyfólia gyöngyökkel, késsel, 2 urnába, korsóval eltemetett, téglasírok. A temető egyetlen biztosan kirabolt sírja egy téglasír, amelynek a derék és mellkasi részére ástak rá, így a lábnál a kelta hatást mutató tál és egy korsó megmaradt. A késői sírok közül a legérdekesebb a hagymafejes fibulával, üvegpohárral, késsel eltemetett csontvázas. Ilon Gábor

33

Nemesbőd, Csepregi-völgyre dűlő I., M86 főút A 15 054 m²-en feltárt 299 régészeti objektum nagy része cölöplyuk. Egy részük ÉNy– DK-i irányú, és gócszerűen sűrűsödnek (hajdani építményeket jeleznek), illetve K–Ny és É–D-i irányúak, valószínűleg egy jelenleg még ismeretlen korú települést kerítő paliszádkerítésként értelmezhetők. Ezen belül az egyetlen értelmezhető objektum egy talán terménytároló oszlophelyei. Pillanatnyilag meghatározhatatlan, egy nagyobb alapterületű, 12 oszlophelyes, ismeretlen funkciójú építmény kora is. Egy gödörkomplexumból és néhány gödörből előkerült anyag alapján először a kora bronzkori, eddig főleg a Budapest térségében megfigyelt harangedényes kultúra népe telepedett meg itt. Egy római kori utat jelentenek annak árkai, amely út É–D-i irányban metszi a nyomvonalat, de még azon belül (annak É-i szélén) elkanyarodik Ny felé, és az út átkel a Surányipatakon. A patakhoz közelebb az út egyik árkát vágó gödör talán a kora népvándorláskorra (germán?) datálható. A római kori úton keréknyomok kerültek kibontásra. Több késő avar kori/9. századi, Árpád- és késő középkori gödör, valamint két keltezhetetlen tüzelőhely lett feltárva. Ilon Gábor

Nemesbőd, Csepregivölgyre dűlő II., M86 főút Az előzetes geofizikai kutatás régészeti jelenségeket nem mutatott ki. A lelőhelyen 2008-ban 12 354 m²-t tártunk fel, még kb. 500–700 m² megkutatása marad 2009. év tavaszára. A területen egy késő római kori település és egy ezen (ennek romjain) megtelepedő kora (és késő) népvándorlás kori lakosság emlékanyaga található. Utóbbiak kerámiaművessége a rómait utánozza, ugyanakkor attól eltérő technológiai minőségű. Néhány avar korinak meghatározható kerámiatöredék is felszínre került. A feltárt jelenségek között vannak árkok, tűzrakóhely, gödrök és oszlophelyek. Az objektumok betöltéséből az alábbi állatok csontjai kerültek begyűjtésre: ló, marha és kecske vagy birka, valamint kutya. Fémdetektoros vizsgálat során a depók földjéből került elő: bronz érme, bronz kulcs, bronz lemez, nagyon sok vasszeg és ólomöntecs. Ilon Gábor

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

34

Szombathely, Zanat I/0, M86 főút A lelőhely a Kozár-Borzó patak K-i oldalán a 86-os úttól É-ra és D-re található. 5534 m2 területen 72 régészeti objektumot tártunk fel. A terület DK-i részén került elő két rézkori, zsugorított csontvázas sír, eltérő tájolással. A patakhoz közelebb eső részen késő vaskori gödrök voltak. A feltárt területen a legnagyobb számban Árpád-kori objektumok kerültek elő. 5 veremházat tártunk fel. A házak többségének fő szerkezeti elemét a rövidebb oldalak középvonalába ásott cölöplyukak alkották, gödrükben több más, karó- és cölöplyukat is megfigyeltünk. Általános volt az „ülőgödör” (munkagödör), és a ház közepén használt nyílt tűzhely. Mindegyik házban kőből és római téglából épített kemencét találtunk, tapasztott padló nyomait csak egy esetben tudtuk megfigyelni. A 34/71-es számú ház alapgödréhez hosszú, L alakban megtörő meneteles lejárat csatlakozott. A házban két, eltérő szerkezetű, kemence, a nyílt tűzhely körül pedig számos karólyuk volt. Előkerült egy ovális gazdasági épület is, alján két nagyméretű oszlophellyel. A házak környékén számos méhkas alakú tárolóvermet, sok kerek vagy szabálytalan gödröt találtunk, némelyeket egymásba ástak. A lelőhely ÉK-i részén egy közel 3 m mély kút, és a házak közötti területen két külső sütőkemence került elő, meneteles aljú munkagödrökkel. Feltártunk továbbá egy aknakemencét, tűzterében egy kutyacsontvázzal. A lelőhely DK-i részén sok cölöplyukat figyeltünk meg, ezek nagy része sorokba rendeződött, körülzártak többek között egy szabályos, 8 x 12 méteres területet is. Az Árpád-kori falu határát K-i irányban két párhuzamos, a patak irányához igazodó árok jelentheti. Az előkerült leletanyag alapján az Árpád-kori falunak ezt a részét a 11. századtól a 12–13. század fordulójáig lakhatták és valószínűleg a korai Zanattal azonosíthatjuk. Skriba Péter

35

Szombathely, Zanat I/1 lelőhely, M86 főút

Szombathely, Zanat I/2 lelőhely, M86 főút

A lelőhely Kozár-Borzó és a Zanati-patak egykori összefolyásától D–DNy-ra, az ártérből kiemelkedő dombon helyezkedik el, 4217 m² -en 65 régészeti objektumot tártunk fel.

A lelőhely a 86. számú főút új szakaszának két oldalán helyezkedik el, a környezetéből kiemelkedő domb D-i oldalán, az 1999-ben feltárt lelőhely folytatása É-i és D-i irányban. 6.320 m²-en túlnyomórészt bronzkori objektumokat tártunk fel.

A késő bronzkor–kora vaskor átmenet időszakából 39 db urnasír került elő. A mélyebbre ásott, bolygatatlan sírokban az urnán kívül esetenként 4–6 edénymelléklet, egy esetben 7 másik edény, valamint egy bronz kés és egy bronz tálka volt. A temető az Ilon Gábor által 1999-ben megkutatott és részben közölt (2001, 2004) temető folytatása. Széle három irányban lezárt, É-i irányban azonban túlnyúlik az út nyomvonalán. A síroknál későbbi őskori település objektumait, köztük egy hamus gödörhöz csatlakozó két kisméretű kemencét is feltártunk. A főúttól D-re 8 kerek, 1,5–2 m átmérőjű, tölcséres szájú hengeres falú verem jelentkezett, anyaguk alapján a rézkori badeni kultúrához tartoztak. A lejtő aljában, a lelőhelynek a patakhoz közeli részen 3 kelta kori gödröt, a lejtős domboldal közepén egy sekély késő középkori– kora újkori árok maradványát is feltártuk. Skriba Péter

A lelőhely DK-i részén egy bronzkori felszíni épület négy sorban elhelyezkedő cölöplyukai jelentkeztek. Ezen kívül néhány kisebb méretű sekély gödör, egy mélyebb, kiöblösödő verem és egy nagyméretű bronzkori gödörkomplexumot tártunk fel. A Ny-i részén több római kori jelenség is előkerült: néhány erősen faszenes betöltésű cölöplyuk, egy keskeny, rövid árok, valamint két gödör. Ezek közül az egyik egy nagyobb méretű szemetesgödör, melynek alján legalább két szarvasmarha darabolt csontjait találtuk meg. A másik egy szögletesedő formájú, egyenes aljú sekély jelenség, déli részén egy nagyobb fazék darabjaival. Ezt egy, részben a földbe mélyített, gazdasági funkciójú épület maradványának tarthatjuk. Skriba Péter

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

36

Szombathely, Zanat-Országúti dűlő, M86 főút

Lukácsháza, próbafeltárás az árvízcsúcs-csökkentő tározó területén

A lelőhely Szombathely Zanat településrészétől K-re, a 86. sz. főút É-i és D-i oldalán található, K-i határa az Tücsök–patak.

A megkutatott 5 helyszín a 87. sz. főút és a Gyöngyös-patak által közrefogott területen, a tervezett árvízcsúcs-csökkentő tározó építési helyszínén található. Az október 1–17. között elvégzett próbafeltárás során 5422 m²-nyi felület tártunk fel.

A lelőhelyen 130 gödröt, 76 cölöplyukat, 6 kemencét, 3 nyílt tűzhely nyomát és 1 kutat tártunk fel 19 370 m²-en. Az objektumok szórtan, 10–15-ös csoportokat alkotva jelentkeztek, többségükből a 13–14. századra datálható, nagy mennyiségű kerámia látott napvilágot. A vonaldíszes fazekak töredékei között található néhány bordásnyakú korsó szájtöredéke és egy belsőfüles cserépfazék pereme. Emellett jelentős mennyiségű fémleletet, köztük 5 darab sarkantyút találtunk. Az objektumok közül a hat különböző kialakítású kemence érdemel figyelmet. Kettő összedőlt, vagy szétverték, kettő háromszög alakú aknakemence, további kettő ívelt kialakítású aknakemence. Az ásatást 2009 tavaszán a kb. 1.5 ha nagyságú D-i felületen folytatjuk. Basticz Zoltán

Kőszeg–Kőszegfalvi-rétek dűlő I. lelőhely D-i részén 17 gödröt, 12 cölöplyukat és 5 árok részletét tártuk fel. Az objektumokból előkerült leletanyag alapján a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája, kora rézkori (lengyeli kultúra III.) és római kori településjelenségeket tudtunk elkülöníteni. 4 db 4. századi pénzérme és egy bronz állatplasztika egy késő római településre utalnak, amely a tározó és a 87. út közötti dombháton (jelenlegi humuszdepó helye) helyezkedik el, ezért indokolt ezen terület későbbi fokozott régészeti védelme. A lelőhely földrajzi adottságait figyelembe véve jelöltük ki a 8. sz. szondát a gát nyomvonalában, egy magasabban fekvő helyen. Ebben 5 objektumot tártunk fel, amelyek közül az egyik egy Árpádkori, mészkővel teljesen feltöltött mészégető kemence volt. Összegzésképp elmondható, hogy a Kőszeg, Kőszegfalvi-rétek dűlő I. valamint a Lukácsháza, Gyalogúti dűlő lelőhelyek régészeti lefedettsége nyert igazolást, így ezek megelőző feltárása szükséges. A kutatás 2009 tavaszától megelőző feltárásként folytatjuk. Basticz Zoltán

37

Dél-alföldi régió, Hódmezővásárhely-Kopáncs, avar temető A 47-es út szélesítése során 2008. novemberében Hódmezővásárhely határában egy kb. 100 sírszámú avar temető sírjai kerültek elő, amelyből az év végéig egyelőre 30 sírt tártunk fel. Jól felismerhető sírsorokba rendezve. Halotti építményeket, valószínűleg halotti kerevetek nyomait is sikerült megtalálni, néhány esetben koporsó maradványai kerültek elő. Két sírban is különleges, kettős temetkezést figyeltünk meg. Az egyikben egy halotti kereveten egy férfi és egy nő feküdt szorosan egymás mellett; a túlvilági útra ételt is helyeztek melléjük. A másik kettős temetkezés két gyermek maradványait rejtette, akik egymással szemben, az oldalukon feküdtek. Későbbi vizsgálatok deríthetik ki, hogy volt-e valamilyen rokoni szál a két felnőtt vagy a két gyerek között. Előfordult, hogy az elhunytak mellé helyezték eszközeiket is. A nők mellett csontból faragott, díszített tűtartókat és a fonáshoz használt orsógombokat, a férfiaknál többnyire késeket, illetve egy esetben fokost találtunk. Ételmaradványok több sírból is előkerültek, szinte kivétel nélkül juh vagy kecske maradványai voltak. A nők viseletéről főként az ékszereik alapján tudunk képet alkotni. Az ásatás során főként fülbevalókat és gyöngyöket találtunk, utóbbiakat változatos formában. A férfiak viseletéről főként a bronzból készült övdíszek árulkodnak. A szegényesebb sírokban inkább vasból készült egyszerű övcsatokat találtunk. A feltárt temetőrészt a mellékletek és viseleti tárgyak alapján a kései avar korra keltezhetjük, de a pontosabb időrendjét a temetőnek csak az ásatás befejezése után lehet megállapítani. Bácsmegi Gábor, Bóka Gergely

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

38

Dél-alföldi régió, Kecskemét-Mercedes gyár területén feltárt lelőhelyek Magyarország jelenlegi legnagyobb területű, nem nyomvonalas beruházása a kecskeméti Mercedes gyár építése, ahol 450 hektárnyi területen a terepbejárások 19 régészeti lelőhelyet lokalizáltak. A feltárásra kijelölt részen 2008 novemberben 6 saját és 3 társintézményi csapattal kezdtük meg a munkát. Kisebb „ünnepi megszakítással”, amíg az időjárási viszonyok engedték, január 26-ig folytattuk az ásatást. Szarmata településnyomok mellett egy 7-8. századi avar település közel 500 objektumát (kutak, földbemélyített épületek, szabadtéri kemencék, kerítőárkok, tárológödrök) tártuk fel és az I. építési ütem területét átadtuk a beruházónak. A több mint 120 000 m2 nagyságú felületen az avar kori településnek több fázisát sikerült különválasztani. A korábbi időszakban a településen főként szögletes és kerek, olykor többszörös összetételű karámokat kerítő árkok voltak. A második fázishoz tartoztak a földbemélyedő épületek, gödrök és a szabadtéri kemencék. A kevés számú földbemélyített épület téglalap alaprajzú, a nyeregtetőt egy vagy két cölöpre támaszkodó ágasfák tartották. Néhány épületnél a padlóra nyílt tűzhelyet építettek. A főzés és sütés főleg a szabadtéri, tapasztott oldalú kemencékben történt. Ezeket időnként megújítottak úgy, hogy sütőfelületüket újra és újra, több rétegben letapasztották. A két feltárt füstölő arra utal, hogy az itt élt avarok ételeiket füstöléssel is tartósították. A feltárt terület egy mélyebb részén egymástól viszonylag szabályos távolságra, nagyméretű, széles, mély gödörsort tártunk fel. A település közelében nem volt bővizű, állandó vízfolyás, mindennapi életükhöz, az állatok itatásához szükséges vizet ezekkel a kutakkal biztosíthatták. Az avar településen két felnőtt csontvázát tártuk fel. Az egyik egy gödörben, zsugorítva, szinte összekötözött testtartásban került elő, lábán vágás nyomával. A másik váz a település egy másik részén, háton, fejjel egy kemencében feküdt. A feltárt területen tapasztaltakból elmondhatjuk, hogy az itt élt népesség megtelepedésének kezdetén főként állattenyésztéssel foglalkozott, melyre nem csak a számos karám, hanem a növénytermelésre utaló tárolóvermek, tárolóedények hiánya is utal. A pásztorkodó, félnomád életmód mellett a későbbiekben fokozatosan nagyobb teret kapott a földművelés. A földbemélyedő kemencék és épületek a letelepült falusias életmód első nyomaiként tekinthetők. Gulyás Gyöngyi, Pópity Dániel, Sóskuti Kornél, Sz. Wilhelm Gábor

39

Természettudományos laboratórium Az örökségvédelem sikeres társadalmasításához fejleszteni kell az előkerült leletanyag, a lelőhelyek és az épületek dokumentálásának és tudományos feldolgozásának technológiáit is. Több társtudomány bevonásával (archeobotanika, textilvizsgálat, geológia), az archeometriai tevékenység kiszélesítésével, a laboratórium felszereltségének növelésével sikerült olyan hátteret felállítani, amely a modern anyagvizsgálati követelményeknek is megfelel. Az anyagösszetétel, a környezet vizsgálatával nemcsak az előkerült leletanyagról, hanem készítőikről, a korszakban alkalmazott technológiáról, illetve az archeozoológiai, archeobotanikai maradványok elemzésével az életmódról, termelésről szerezhetünk értékes információkat. Ezzel párhuzamosan folytattuk azt a diagnosztikai munkát is (falnedvesség mérés, vakolatelemzés), amely a műemlékek kutatásában, helyreállításuk tervezésében nyújt segítséget. Dr. Kreiter Attila

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

40

Kerámiavizsgálat Az ásatásokon előkerülő kerámiaegyüttesek vizsgálatának célja, hogy információt kapjunk a kerámiák készítésének módjáról, nyersanyagukról, valamint a felhasznált soványítóanyagokról. A vizsgálatok segítségével a különbségek mérhetőkké és leírhatókká válnak, így a kerámiák egzaktabb módon hasonlíthatók össze, elősegítve a csoportalkotás, tipológiai besorolás finomítását. Azonos lelőhelyről, azonos korszakból származó kerámiaanyag vizsgálata során általában több összetételcsoportot lehetett elkülöníteni, így azt is vizsgáljuk, hogy megfigyelhető-e egyértelmű összefüggés bizonyos edénytípusok és összetételcsoportok között. Edénytípusok összefüggései bizonyos készítési eljárásokkal, nyersanyagokkal, illetve soványítóanyagokkal esetleg specializációra, illetve standardizációra is utalhatnak. A kerámiák készítéstechnikájának vizsgálata alapján a fazekas hagyományok alakulását, fejlődését kísérhetjük szemmel egyegy korszakon belül, illetve a régészeti korszakokon keresztül. Petrográfiai vizsgálat segítségével számos különböző nyersanyag/soványítóanyag kombinációt, vagyis kerámiakészítési receptet ismerhettünk meg. Hasonló edénytípusokon belül is nagy nyersanyagbeli változatosság lehet, illetve hasonló típusú nyersanyagok előfordulnak különböző típusú soványítással, illetve soványítás nélkül is. Különleges, pl. kelta grafitos soványítású edények esetében geokémiai vizsgálatokkal kimutattuk, hogy a grafitos kerámiák is helyben készültek, csak a grafitrögök származnak távoli területről, amit kereskedelem útján szereztek be. A grafittal megfigyelhető egyéb kőzettörmelékek alapján a grafit nagy valószínűséggel Csehországból származhat. Új ismereteket szereztünk a kerámiák készítéstechnikájára vonatkozóan is. Például, kelta kerámiák esetében bizonyítást nyert, hogy az edények nagy része laptechnikával készült, ezt követően pedig lassú korongon finomították tovább a kidolgozást. Sikerült kimutatnunk a laptechnikának egy módosított változatát is, amikor a kerámiát kisebb téglalap alakú lapokból építik, úgy, hogy ezek a kisebb lapok egy gyűrűt alkossanak, majd pedig erre a gyűrűre építik rá a következő sort, szintén kisebb téglalap alakú egységekből. A lapok összeillesztése jól megfigyelhető az edényeken, a korongolásra pedig vékony vízszintes vonalak utalnak az edények külső és belső felületén. Dr. Kreiter Attila

41

Geo-pedológiai munkák 2008-ban 2008-ban 22 ásatásról készült földtani jelentés vagy szakvélemény a Geo-Pedológiai Protokollnak megfelelően. Sok ásatáson bizonyítani lehetett, hogy az őskori és a római kori felszín tagoltabb volt a mainál, a középkoron keresztül napjainkig a felszín kiegyenlítődése folyamatos volt (erózió, talajképződés és antropogén hatás, pl. Bátaszék, Kálvária-domb, Paks, TO 18). Fagyhatás nyoma gyakori az „altalajon” (pl. Paks-Gyapa, Dunaszentgyörgy). A terepi talajtani megfigyelések és talaj-mikromorfológiai eredmények alapján megállapítható volt, hogy az őskori, majd római kori talajok között gyakoribbak az erdőtalajok (Lajvér) vagy jól fejlett csernozjomok, míg a római, majd arra települő középkori talajokon a környezet fokozatos szárazodásának nyomai jelentkeztek (pl. Perbál, Nagytarcsa, Paks, TO 18). Cigánd mellett az agyagvándorlás kovárvány csíkokban mutatkozott meg, jelezve a homokon egykor fejlődő barna erdőtalajt. (pl. Paks, TO 18). A római kortól a középkorig több alkalommal is futóhomok fedte el a régészeti szinteket. Több esetben a lejtős domborzati helyzet segítette elő az eróziót, így a kultúrrétegek csonkulását és a lejtő alján a lepusztult üledék és talajrétegek felhalmozódását (pl. Nagytarcsa: szarmata-, Versend: őskori rétegek). A fúrások segítségével nyomozható volt a római (pl. Szentendre), középkori (pl. Vác) kút és a régészetileg fontos szintek mélysége (Enese, Lajvér-TO 46, Üllő). Több esetben sikerült igazolni, hogy az ásatáson talált, régészetileg értelmezhetetlen objektumok fák kidőlése nyomán is kialakulhatnak, aminek komoly környezetváltozást jelző szerepe van (szél jég- vagy hóteher, pl. Fadd, Nagytarcsa). A bevont szakértőkkel végzett malakológiai vizsgálatok, a pollen és magok vizsgálata is minden esetben jól megerősítette, vagy kiegészítette a földtani és talajtani eredményeket. A földtudományos vizsgálatok régészetet segítő eredményei 2–3 D ábrasorokban is elkészültek. Dr. Horváth Zoltán

RÉGÉSZET



RÉGÉSZET

42

Archeozoológiai vizsgálatok A vizsgált csontanyagban archeozoológiai szempontból a badeni, kelta, római, szarmata, Árpád- és középkori leletanyag emelkedik ki. A kelta korszak legérdekesebb csontlelet-együttese a Dunaszentgyörgyről származó 3 eltérő korú őzbak anatómiai rendben fekvő teljes vázán kívül a Bátaszék-Kálvária lelőhelyen előkerült barnamedve alsó szemfog, valamint a nagyszámú halcsontok és pikkelyek. Az egyik gödörből vett 2 kg-nyi földmintából közel 13 ezer pikkelyt iszapoltunk ki, egy részük sügérből és küszből származik. Biatorbágy-Tópark lelőhelyen a római villa 2007-ben feltárt részéről a leletanyag többsége konyhahulladék volt, amit számos darabolt lelet is igazol, pl. mély, széles bárdolásnyomok láthatók egy szarvasmarha lapockán. A szarmata időszak kiemelkedő szépségű lelete egy agancsból készített, félkör fogólapos fésű (h:83 mm; sz:34 mm) Nagytarcsa, Uraságidűlő lelőhelyről. Három részből állították össze, nagyobb méretű, díszítetlen fésű volt. Fogaihoz közel három, azoktól távolabb jelenleg egy vasszegecs fogja össze. A három agancslapot összeragasztották, kötőanyaga hőre lágyuló állati vagy növényi eredetű természetes viasz. Az Árpád-kori lelőhelyek többségére általában csak kis mennyiségű halcsont a jellemző. Dunaszentgyörgy-TO-023. lelőhelyen azonban a meghatározható leletek közel 7%-át teszik ki a halak maradványai, ami jelentősnek mondható. Közöttük csuka, harcsa és pontyféle maradványait lehetett azonosítani. A kereszténység terjedésével általánossá vált a böjt a társadalom minden rétegében, jóval több hústalan napot írt elő az egyház, mint napjainkban. Az Árpád- és középkori Dabas 18. lelőhely egyik objektumából ritka lelet, egy közel teljesen ép farkaskoponya került elő, melynek nyakszirti bütykei környékén vágásnyomok láthatók. Tugya Beáta

43

Archaeobotanikai vizsgálatok eredményei Dunaszentgyörgy TO 23 Árpád-kori lelőhelyről A Dunaszentgyörgy Árpád-kori lelőhelyén 2008-ban történt feltárás során egy leégett ház padlójáról jelentős mennyiségű talajminta került begyűjtésre archaeobotanikai vizsgálat céljából. A gabonaszemek az épület ÉK-i sarkában található veremben koncentrálódtak, feltételezhetően az innen előkerült vesszőkosarakban tárolták őket. Az elemzett minták jelentős mennyiségben tartalmaztak gabonaféléket, főleg rozsot és ezek töredékeit. A növényi maradványok száma meghaladja a 10 000-et. Előkerültek még kenyérbúza, árpa, zab, törpebúza és tönkebúza maradványok is. Ez utóbbi jelenléte meglepő, hiszen az Árpád-korra már nem volt jellemző a termesztése. Az ún. gyomosító fajok közül a konkoly, a libatop, a ragadós galaj és a rozsnok fajok fordultak elő, melyek elsősorban az őszi kalászosokban jelentek meg. A rozsnok és a konkoly jelenléte a készletezett gabonában alacsony kaszálásra utal. Az eddigi archaeobotanikai adatok alapján elmondható, hogy a 12–13. századra az Alföldön, a Dunántúlon és az ország északi területein is hasonló kép rajzolódott ki. Megjelentek a hosszabb tenyészidejű gabonák, a kenyérbúza és a rozs termesztése elterjedtté vált. A Dunaszentgyörgy településen előkerült növénymaradványok szintén igazolják a fent említett adatokat. Berzsényi Brigitta

RÉGÉSZET



KUTATÁS

44

Kutatási Igazgatóság Intézményünk Kutatási Igazgatósága több szempontból is sikeres éven van túl. A részleg, amely a hagyományoknak megfelelően elsősorban a műemléki védettségű épületek építéstörténeti kutatását végzi, a műemléki kutatások mindenféle válfaját felvállalta. Készültek értékleltárak használatban lévő épületekben, falkutatások homlokzatokon és épületbelsőkben, továbbá régészeti feltárások olyan műemlékeknél, ahol az ingatlan nyilvántartott régészeti lelőhelynek számít. Másképpen fogalmazva: igyekeztünk betölteni azt a szerepet, amit – mint örökségvédelmi háttérintézménynek – a műemlékvédelem területén a Szakszolgálatnak szántak. A számos helyszíni kutatás eredményeként 26 különböző műfajú tudományos dokumentáció került ki a kezünk alól. Közülük kiemelkedik a Budapest, Császár-fürdőben végzett falkutatások befejezése (a régészeti munkákban a Budapesti Történeti Múzeum volt partnerintézményünk), folytatódtak a mihályi Dőry-kastély ásatási munkálatai, falkutatások és kisebb mértékű ásatások zajlottak a nyírbátori református és minorita templom területén, a veszprémi székesegyház és a sólyi református templom régészeti feltárásai újabb érdekes eredményeket hoztak, a várak közül pedig a regéci és a csobánci vár ásatása említendő. A kisebb léptékű munkák (pl. városi polgárházak falkutatása Egerben, Kőszegen, vagy olyan kisebb megfigyelések, előtanulmányok, mint pl. Máriabesnyőn a kapucinus rendházban és környezetében) ugyanúgy feladataink közé tartoztak, mint korábban, hiszen jelentőségüktől függetlenül kerülnek az épületek kutatásra. Ebből adódóan a legváltozatosabb feladatokat látjuk el. Érdekességként említhető, hogy nálunk készült a sárospataki ágyúöntő műhely régészeti feltárásának felmérési dokumentációja az ásatást végző múzeum felkérésére. Fülöp András



45 KUTATÁS

Kutatási igazgatóság nagyobb munkái

Tervezők:

1. Abaújvár 2. Balatonalmádi 3. Budapest 4. Csobánc 5. Eger

6. 7. 8. 9. 10.

Esztergom Fertőd Ják Mihályi Nyírbátor

11. 12. 13. 14. 15.

Pécel Regéc Sárospatak Sóly Veszprém

KUTATÁS

46

Abaújvár, református templom Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az országhatár közelében fekszik Abaújvár, amelynek a 11. században épült ispáni vára 14. század első feléig földesúri kézre került. A vár mellett kialakult települést 1394-ben Luxemburgi Zsigmond Perényi Péternek adományozta, aki új birtokán rangjához méltó templomot építtetett. A templom poligonális szentéllyel, mérműves ablakokkal, díszes nyugati kapuval épült, belsejét freskókkal díszítették. A templom helyreállítást megelőző kutatása megszakításokkal 1997 óta tart, melynek során a szentély belsejében napvilágra került egy korábbi templom négyzetes záródású szentélye. Idén ősszel a korai templom hajójának visszabontott alapfalait is megtaláltuk. Az új templom falainak építésekor a korábbi falak vonalához igazodtak, minden irányban egy-egy méterrel megnövelve a belső teret. Figyelemre méltó a hajó északkeleti sarkában előkerült, csekély déli eltéréssel keletnek tájolt váz részlete, melynek lábfejét a korábbi templom diadalív-falának építésével elpusztították. A váz és a fal viszonya alapján feltételezhető, hogy a korábbi templom építése előtt már temető és templom működött ezen a területen. Ez azonban további régészeti bizonyítékok híján még csak feltételezés. A templomhajó közepén, a még fel nem szedett kőburkolat elemei között másodlagos helyzetben, faragott oldalával lefelé fordított sírkövet találtunk. A kő szélén gótikus majuszkulával írt felirat fut körbe, kétosztatú mérművel díszített képmezejében Perényi címer, felette csőrös sisak látható. A felirat szerint a kőlap Perényi Péter sírját fedte. Markó Ágnes Sarolta, Rácz Miklós

Balatonalmádi-Vörösberény, református templom A vörösberényi középkori eredetű templom Balatonalmádi É-i részén található. Mai formájában egyhajós, DNy-i sarkánál toronnyal ellátott, É-i oldalának közepén egyetlen támpillérrel megtámasztott épület. Belül háromszakaszos csehsüveg boltozat fedi. A templomkertet újkori eredetű, támpillérekkel erősített kőfal veszi körbe. Jelenleg a templom K-i és Ny-i végfalán, va­lamint a torony D-i homlokzatán is nagyméretű repedések húzódnak. A belső térben a csehsüveg boltozat mezői a padlástérig átrepedtek, a padlástérben jól látható ahogy a falak és a boltozat elválnak egymástól, ezért a templomot 2006ban be kellett zárni. A Balatonalmádi Önkormányzat 2007-ben a vörösberényi református templom alapozásának kívülről, szakaszos betonozással történő megerősítését határozta el. A kivitelezés során a templom Ny-i zárófala előtt, annak középvonalában előkerült egy elbontott középkori torony támpillérének maradványa. Thúry László

47

Sóly, református templom

Fertőd, Esterházy-kastély

A műemlék református templom régészeti kutatására a templom tervezett felújítása adott alkalmat 2008 őszén.

A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága megbízásából komplex épületkutatást folytattunk az 1760-as években épült fertődi ún. Kiskastélyban.

Sólyon, a Szent István kápolnánál kelt a veszprémi püspökség 1009-ben István király által kiadott alapítólevele annak 13. századi átírása szerint. Kérdés volt, hogy a mai templom, amely a 16. század óta a református közösségé, azonosítható-e ezzel az épülettel. A gyülekezet az 1720-as években átépítette a templomot, festett fa karzattal és kazettás men�nyezettel látták el. A karzatot és mennyezetet 1903 óta az Iparművészeti Múzeum őrzi. A 2008-as feltárás során a mai templom korát éremlelettel a 13. század első felére keltezhettük. A templomban olyan korábbi maradványok és alapárkok kerültek elő, melyek egy, vagy több egymást követő korábbi, fából épült templomra engednek következtetni. Azonosítottuk az 1720-as években készült karzat helyét, mely alapot szolgáltat a múzeumban nem hiteles összeállításban látható karzat rekonstrukciójához. A hajóban és a szentélyben összesen 14 gyermek- és két felnőttsírt tártunk fel. A kettős felnőttsír sajátossága, hogy a két halottat – akik egy időben hunytak el – fordított tájolással, közös sírba temették el. A körülmények alapján az feltételezhető, hogy a temetkezésekre már a templom református használatának időszakában kerülhetett sor. A korábbi épületre utaló nyomok és a plébániatemplomoktól eltérő temetkezési jellegzetességek arra engednek következtetni, hogy itt állhatott a korai kápolna, s itt keletkezhetett az a királyi oklevél, melynek ezredik évfordulóját 2009-ben Sólyon ünnepli az akkor elsőként említett Veszprém, Kolon (ma: Zala), Fejér és Visegrád (ma: Pest) megye. Rácz Miklós

A kutatás során feltártuk a padlófűtéssel melegített Narancsház (Orangerie) egykori belső osztófal rendszerét és fűtőcsatornáit. A fűtésrendszer központja a pincéből fűthető kemence volt. A fűtőcsatornákban az első periódusában forró levegő áramlott, amely azonban nem érhetett el kellő hatásfokot, mert a második periódusban már magát a füstöt vezették át bennük. Az udvari kutatás során régészeti módszerrel tártuk fel a Kiskastély elbontott keleti földszintes szárnyát. A kutatást a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékével közösen végeztük. Koppány András, Thúry László

KUTATÁS



KUTATÁS

48

Nyírbátor (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), református templom 2008. márciusában korlátozott mértékű falkutatást és régészeti kutatást végeztünk a nyírbátori református (egykor Szent György) templomon, illetve külső környezetében. Megállapíthattuk, hogy a templom négy építési periódus során nyerte el mai kiterjedését és formáját. A téglából épített legkorábbi templom egy cca. 14 m hosszú, ismeretlen szélességű, téglány alaprajzú hajóból állt, melyhez ismeretlen – talán egyenes – záradékú szentély csatlakozott. Ebből az épületből csupán a D-i hajófal áll ma is, több méter magasságban. Ez a legkorábbi épületmaradvány a 13-14. század fordulójáról származhat. A második építési periódusban a templom hajóját É felé kibővítették, a hajó sarkait és hosszanti falait támpillérek erősítették. Valószínű, hogy ekkor a szentély formája is megváltozott, sokszögzáródású lett. E szentély alapfalai is a templombelsőben rejtőznek, csupán az É-i oldalához csatlakozó sekrestye alapfalai kerültek elő. Ebben a periódusban hozzákapcsolták a templomhoz és átépítették az addig külön álló, 12. századra tehető Krisztus teste rotundát is. Az oda vezető gótikus ajtó ma is megvan, továbbá a mai épületen több olyan építészeti elem található, mely ellentmond annak a korabeli feliratnak, mely szerint a mai templomot „alapjaitól fogva” Bátori András (1490-1535) emeltette, azaz részben korábbi formákat hordoz, részben pedig egy korábbi személyre, Bátori István erdélyi vajdára (1446 e.-1493) utal. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a második építési periódus a 1480 körül zajlott le. A harmadik építési periódusban, a 15-16. század fordulója táján kialakult a templom mai formája. A valóban Bátori András személyéhez köthető nagyarányú kiépítés során az épületen egyaránt alkalmaztak gótikus és reneszánsz elemeket. Ugyanebből az időből származott a sekrestye emeleti terét elfoglaló, mára már elpusztult, egykor gerendás mennyezetű oratórium is. A templomon még a 16. században jelentősebb átalakítás történt. Az eredeti D-i kaput kiemelték, a felette volt – a többi D-i ablakhoz hasonló – ablakot befalazták, s ugyanakkor helyezték el itt a ma is meglevő reneszánsz kaput. Ebben a kapuszerkezetben másodlagos helyzetben használták fel a templom építőjeként Bátori Andrást megnevező feliratos kőelemet. Talán ugyanekkor (de bizonyosan a stallumok elhelyezése miatt) történt, hogy a D-i ablakok könyöklőjének szintjét mintegy 1 m-rel megemelték. Kisebb hitelesítő feltárást végeztünk a Krisztus teste kápolna maradványainál is. Az eredetileg patkóíves szentélyű körtemplom akkor kapta sokszögű hajóját, tornyát, támpillérjeit és polygonális szentélyzáródását, amikor hozzákapcsolták a tőle D-re álló, ugyanekkor szintén átépített Szent György templomhoz. Simon Zoltán

49

Gyulakeszi-Csobánc, vár 2008-ban folytatódott a csobánci vár 2007-ben megkezdett állapotmegóvó romkonzerválása. A helyreállítás fedezetét a Csobánc Váráért Alapítvány által megpályázott 2008. évi NKA pályázat és az Alapítvány biztosította. A helyreállítás kiviteli munkáit megelőzően, és részben azokkal párhuzamosan, a falkoronával közel egy szinten levő omlásréteg legfelső szintjét vágtuk át több helyen, majd a falra merőleges átvágásokat dokumentálásuk után a kivitelező összebontotta, hogy a falazási munkához munkafelületet alakíthasson ki. Az átlag 60–80 centiméteres mélységben elvégzett bontást csak két helyen mélyítettük jelentősen. Egyrészt a falszakasz és az ún. Öregtorony találkozásánál, másrészt a falszakasz É-i végén az egykori korai várkapu közelében. A várfal belső oldala menti mintegy 80 centiméteres feltöltésből modern, 19–20. század eleji „leletanyag” került elő. Maga a feltöltés a vízszintesre kifeküdt egykori falazatból áll. Mindezek alapján nagy valószínűséggel a vár egész belső területére igaz lehet, hogy a legfelső 80–100 centiméteres feltöltés az elmúlt bő 100 év falomladéka. A vár D-i falszakaszáról egy 1910-es években készült fotón jól látható, hogy akkor ott még 3–4 méterrel magasabban álltak a falak. Lux Kálmán 1913as felmérésén ugyanígy jelentős, mára már elpusztult falszakaszokat dokumentált. A 2008-ban helyreállított falszakasz É-i végén a belső falsíkon felszínre került az egykori belső vakolat. A falszakaszhoz két másodlagos osztófal csatlakozik, É-i végén pedig egy beforduló falsarok roncsolt vége került elő. Az így háromosztatúnak feltételezhető épület É-i, viszonylag széles helyiségét faszerkezetes födém fedte, a két keskenyebb D-i helyiség a nyomokban alig megmaradt lenyomatok szerint dongaboltozatos volt. A vár külső síkja előtt történt átvágás során a 18. század közepétől egymásra rétegződött omladékrétegeket vágtuk át. A várfal külső síkja is vakolt volt; a több rétegű és egymástól a várfal függőleges felületén is eltérő vakolat alapján több átépítés, jelentős javítás hozzávetőleges területe is meghatározhatóvá vált. Koppány András

Sárospatak, vár, ágyúöntő műhely felmérése Az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem sárospataki várában működött ágyúöntő-műhely feltárását 2006-ban kezdte a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma. A K.Ö.SZ. a feltárt épületmaradványok felmérését, a kutatói megfigyelések és értelmezések rajzi rögzítését kapta feladatul. A rajzanyag ortofotós és falszövetrajzos nézetrajzokat, periodizált alaprajzot és térmodelleket tartalmaz. A ritka épülettípus szerkezetének felmérése és rekonstrukciója összetett és bonyolult feladat volt, két nagy építési periódus és a technológiai berendezések számottevő maradványai maradtak fenn, melyek megismerését az ásatásokon előkerült tárgyi leletanyag egészíti ki. A feltárás és felmérés folytatása várható a teljes épületegyüttes bemutatása érdekében. Rácz Miklós

KUTATÁS



KUTATÁS

50

Regéc, vár A 2008. évi feltárás során folytattuk a „Középső vár” udvarának tisztítását. A K-i szárny előtt vastag omladékrétegben haladtunk D felé. Ennek során kiszabadultak a palotaszárny D-i elemének földszinti nyílásai. A nyílások eredetileg kőkeretesek voltak, azok elemi azonban hiányoznak. A területen nagy mennyiségű koraújkori leletanyag került elő, melynek zömét 17. századi kályhacsempe-töredékek alkották. A jobban elpusztult Ny-i palotaszárnyban három kisebb helyiséget tisztítottunk meg az omladéktól. A részben ma is boltozott pince belmagassága eléri a 4 m-t. A pincét kitöltő omladék aljáról előkerülő tárgyak alapján a helyiség a vár 17. századi fegyvertára lehetett. Jelentős a felső szintről a pincébe hullott tárgyak mennyisége is, melynek zömét koraújkori kerámiatöredékek és késő reneszánsz, vegyes mázas kályhacsempék tették ki. Ugyancsak itt került elő legalább két, egykor a felső szinten állt reneszánsz ajtó több – részben vörösre festett – töredéke, valamint egy kandalló két konzolköve. Megkezdtük a „Középső vár” udvarának É-i harmadában levő, teljes egészében a föld alatt elhelyezkedő, kicsiny, 2,9 x 2,4 m-es alapterületű dongaboltozatos tér kitisztítását is. Ez a tér nincs kapcsolatban a vár egyik épületszárnyával sem, megközelíteni eredetileg is csak a boltozat közepén levő búvónyíláson át lehetett. A helyiség talán tömlöc volt. A már korábban megtisztított területeken három kutatóárkot nyitottunk a korábbi viszonyok vizsgálatára. Simon Zoltán

Pécel, Ráday-kastély, az istálló statikai megerősítéséhez kapcsolódó vizsgálatok A péceli Ráday-kastély épületegyütteséhez tartozó istálló ÉNy-i sarka az elmúlt években meggyengült. Amint azt a statikai vizsgálatok kimutatták, az épület Ny-i fala mozdult meg, komoly repedést okozva az épület ÉNy-i sarkánál. Az eddigi vizsgálatok arra mutatnak, hogy az istálló eredeti tömbje a kastély Ráday Gedeon-kori építkezéseivel egyidős. Az istálló már felhúzott falakkal szerepel az 1760-as évek végére datált Mayerhofferféle alaprajzon, mely a kastély együttes egészét ábrázolja. A habarcs-és téglaanyag (főleg az RG monogramos téglatípus) szintén a kastély ez időtájra keltezhető periódusaihoz hasonló. Az északi toldás korát nem ismerjük. A fedélszék alapján már inkább 19. századra keltezhető, talán az 1825-ös tűzvész utáni újjáépítések során emelték. Bartos György, Fülöp András

51

Ják, Rákóczi u. 34.

Mihályi, Dőry-kastély

Az egykori kisnemesi kúria tetőszerkezete igen rossz állapotba került, esetleges megroggyanása veszélyezteti az épület egyébként jó állapotban fennmaradt boltozott helyiségeit is. A tetőfelújítás előtt műemlékvédelmi értékfelmérést készítettünk.

2008 tavaszán lehetőség nyílt a 2006-ban elvégzett régészeti kutatás folytatására a kastély területén és környezetében. A kutatást részben az NKA-tól nyert pályázati pénz fedezte.

Az L alaprajzú, egytraktusos, földszintes, nyeregtetős kisnemesi lak az első periódusban L-alaprajzon két fiókos teknőboltozatú utcai szobából, az udvar felé csatlakozó szabadkéményes konyhából és a mögötte lévő kamrából állhatott. Ezt követően bővíthették az udvari szárnyat, majd az utcai szárnyat bővítették két alápincézett, az előbbiektől eltérő boltozatú szobával, valamint az udvar felé zárt verandával, az udvari szárny előtt nyitott tornáccal. Végül újabb toldásként istálló, szín épült az udvari szárny folytatásába. Az utcai homlokzat nyugodt ritmusú ablaknyílásait simított és höbörcsös vakolatból képzett tagolás kíséri. Az épület több korból származó, értékes nyílászárókat őriz, igen jó állapotú egy klasszicista kályha, továbbá a 19. század folyamán zárt tüzelésűvé alakított konyhai fűtőberendezés. Simon Anna

A kastély legkorábbi periódusát az az árok és a hozzá tartozó palánkfal maradványa adja, amit a K-i homlokzat előtt tártunk fel. Az árok egy fekete faszenes rétegbe mélyül, amelynek felszínén az épület ÉK-i felén 14. századi kerámiával datálható településnyom terül el. A fekete faszenes rétegből a kastélyudvar K-i felében előkerült finom üvegtöredék és a jó minőségű kerámiák – a palánk és árok megléte mellett – arra utalnak, hogy itt nemesi lakhely állhatott. A kastély következő periódusának kiépülését közvetlenül megelőzi egy nagyméretű tereprendezés, melynek során vaskos agyagréteget terítenek el. Ebbe vágták bele azokat a később visszabontott épületeket, melyek maradványai a kastély földszintjén nyugaton és keleten egyaránt előkerültek. A sárga agyagrétegből 15. század végi kerámia került elő. Az épület harmadik periódusa során a korábbi téglafalakat felhasználva épült fel a négy saroktornyos erődített udvarház. Az épület északi és keleti oldalán ekkor új árkot alakítanak ki. A jelenlegi kerítőfalon belül elhelyezkedő épületegyüttes alaprajzi rendszere azonban még eltért a jelenlegitől. A Niczky-szárny alatt egy a mainál egy traktusnyival szélesebb épület állt. Az épület közvetlen környezetében a keleti homlokzat előtt feltártuk az 1945-ig használt kerti út kavicsos felszínét. A Kis Rába keleti partján a park déli végén egy a 19. század első felében épült és 1945 után elbontott istálló épületét tártuk fel. A Kis Rába nyugati partján összességében megtaláltuk a második katonai felmérésen és egy 1907-es kataszteri térképen ábrázolt kertek útjait. A második katonai térképen ábrázolt, a folyó nyugati partján álló épületnek csak útalapként elplanírozott maradványát tártuk fel. Koppány András, Thúry László

KUTATÁS



KUTATÁS

52

Eger, a volt Lyceum Csillagvizsgáló tornyának belső falkutatása

Eger, Balassa u. 2., szondázó homlokzatkutatás

Az Esterházy Károly Tanárképző Főiskola - a volt Lyceum épületének udvarszint alatti bővítése mellett - a fennálló épület egyes részeinek tervezett átalakítása miatt előzetes szondázó kutatást végeztünk az érintett helyeken.

Az egyemeletes, 1757-es évszámos kapukerettel datált barokk lakóépület szondázó homlokzati falkutatására a tervezett homlokzat-felújításhoz kapcsolódva került sor. A korábbi felújítások során a homlokzat kőkereteit részben kicserélték. A ház építésének idejéből a vakolat alsó rétegének maradványait, a kőkereteken ezzel vélhetőleg egyidős meszelés nyomait találtuk meg. A kapualj hevederes keresztboltozata későbbi építési periódusból származik, ahogyan a homlokzaton azonosított több festésréteg is. Rácz Miklós

A csillagvizsgáló torony Josef Ignaz Gerl és Fellner Jakab tervei szerint 1765-1779-ig épült fel Esterházy Károly püspök megbízásából. Az archív tervek alapján jelöltük ki kutatószondáinkat, s így sikerült felderítenünk a torony helyiségeinek eredeti funkcióit, a fűtő- és közlekedőrendszer változásait. Javasoltuk a torony ablakká alakított földszinti, utcai bejáratának, valamint a padlásig felvezető lépcsőház és a padlásszinttől induló torony-lépcsőház eredeti összeköttetésének helyreállítását. Támogatjuk az építész javaslatát, amely a torony 4. és 5. emelete közötti utólagos (1925 utáni) födém bontásával az eredeti, magas légterű termeket állítaná helyre. Bartos György

Eger, Tűzoltómúzeum Eger belvárosának ÉNy-i részén áll a vizsgált épület. A területen korábban az egri püspökség malma állt, maradványai a mai épületek alatt húzódnak. A kutatás feladata az építéstörténet tisztázása volt. A Heves Megyei Levéltárban őrzött tervanyag 1897-től 1992-ig tartalmazza az átalakítások és új építkezések terveit, ezt egészítette ki a szondázó falkutatás eredménye. 1884-ben Samassa József egri érsek a már nem használt püspöki malmot magánpénztárából megvette és az 1874-ben alakult Egri Önkéntes Tűzoltó Egylet részére ingyen átadta. A rossz állapotú malomépületet 1897-ben átépítették, kibővítették. 1927-ben a régi szertárat elbontották, majd új szertár és mászótorony épült. 1943-ban újabb nagyméretű építkezésre került sor, közel mai formájában elkészült az Őrtanya, a szertár és melléképületei, az 1960-as években kibővítették a garázst. 1981-ben a Tűzoltóság a mai laktanyájába költözött. 1999-ben az Egri Tűzoltóság 125 éves fennállásának alkalmából egyedülálló Tűzoltómúzeum nyílt az épületben. Thúry László

53

Veszprém, volt börtönépület

Veszprém, Szent Mihály székesegyház

A veszprémi börtönt az 1850-es évek elején építették Szász Ferenc terve alapján, később többször átépítették.

2007-ben Tóth Sándor vezetésével kezdődött a veszprémi székesegyház homlokzati falkutatása, majd halála után 2008 folyamán több ponton régészeti feltárást, illetve a külső vakolatcsere során megfigyeléseket végeztünk.

Az U-alaprajzú épület, az udvarszint alatt 3, fölötte 2 szintes, míg a Jókai utcai hegyoldalban ötszintesként jelenik meg. A földszint udvari ablakainál találtunk eredeti, félköríves lezárású, ki-benyíló pallótokos szerkezetet.

Az É-i mellékszentély környezetében a leendő gázcső-árok nyomvonalán és az újonnan épülő lépcső helyén átbontott támfalszakaszból a Szent György-kápolnához tartozó 3 faragványt bontottunk ki.

Az ún. parancsnoki szinten – azaz a földszinten – végzett kutatások során igazoltuk, hogy a bejárat eredetileg egy nagy osztatlan, téglány alakú térbe vezetett. A helyiségsorból érdekesnek bizonyult a Ny-i középrizalit szélességében elhelyezkedő 3 helyiség közül az É-i, melyben a restaurátori kutatás két enyves festésréteget tárt fel. A Ny felé néző mai ablakok utólagosak, egy beszűkítés eredményeképp jött létre a mai ablakkáva. A második tükrös enyves festés már ráfut az ablakbeszűkítésre. Az É-ról szomszédos helyiség felé ajtó nyílt egykor, egy időben az első periódusú festéssel, majd a második festés már átfut az ajtóbefalazáson. Fazekas Gyöngyi, Fülöp András

Feltártuk a 11. századi székesegyház déli keresztháza DK-i sarkának részletét, K-i falának és a hozzá csatlakozó, egykorú félköríves apszisnak maradványait. Ennek alapozásában másodlagos felhasználásban vakolt, festett falazókövek is voltak. Az apszist még a középkorban többször átépítették, pusztulása a török korra tehető. A jelenlegi keresztházfal előtt bolygatott omladékban gótikus ablakmérmű töredéke került elő. Feltártuk a D-i sekrestye barokk kori falát, benne az altemplomi szintről az emeletre vezető csigalépcső maradványát, a hozzá tartozó, a D-i mellékszentély-falban nyitott átjárót. A főszentély falfelületeit dokumentáltuk, elkülönítettük a gótikus falazatot és a későbbi javításokat. A D-i sekrestye barokk falazatából 1400 körüli zárókövet váltottunk ki. További, újkori tagozat-darabokat dokumentáltunk a D-i sekrestye falában. Simon Anna – Fülöp András

KUTATÁS



KUTATÁS

54

Budafok, volt Promontor Étterem Budafok központjában, az egykori Fő utcában ma üresen, funkció nélkül áll a romló állapotú Promontor Vendéglő. Feladatunk az épület és tulajdonosai történetének bemutatása, műemléki értékleltár készítése és szondázó falkutatás volt. A telken az Ábel család építtette az éttermet, amely az 1856-60 között készült II. katonai felmérésen is látszik. Az épület főhomlokzata a mai Kossuth Lajos utcára, rövid homlokzata a Magdolna utcára néz. A telek alatt három pince húzódik: egy kisméretű az utcai szárny alatt, a két nagyobb pince pedig a telek nyugati végében a domboldalba vágva. Az utcai szárny Magdolna utcai végében lakott a család, a többi helyiségben vendéglő, majd a család hentesüzlete működött. A hátsó traktusban borospince és borkimérés üzemelt. A II. világháború után az Ábel családot kilakoltatták, az egész épületegyüttest étteremmé és presszóvá alakították, a külső homlokzatok ekkor nyerték el ma látható kiképzésüket. Az utcavonalon álló épület belső térrendszerét teljesen elbontották, átalakították. Az épületrészek minden nyílásszerkezete, födéme modern, 20. századi. Thúry László

Esztergom, az egykori Szerencsés – Gróh-ház kutatása A Széchenyi tér 7. számú épület az egykori királyi város piacterének K-i oldalán áll. 1911-től Gróh József ügyvéd tulajdonában volt. Ő újíttatta fel a házat az 1920-as évek második felében, amely ekkor kapta külső és belső neobarokk elemeit. A legkorábbi részleteket a pincében találtuk: a középkori szakasz K-felé túlnyúlik a barokk épület határán. A falkutatás kezdetén kitűnt, hogy a D-i épületrészben kiterjedt felületeken őrződött meg értékes kifestés.1790-1792 között épül ki megközelítően L-alaprajzon a kétszintes barokk épület, amelyben a ma is meglévő földszinti boltozatok egy következő átalakításból valók. A Gróh-féle átalakítás a földszinten és a lépcsőházban főként a meglévő falak köpenyezésével járt együtt, ekkor a belsőben is készültek stukkót alkalmazó tértagoló szerkezetek. Megemlítendő még a lépcsőházra néző színes ólomüveg ablak. A festő-restaurátori kutatással három különböző korú kifestést azonosítunk. Az első, barokk kifestés az épület 1790 utáni kiépüléséhez köthető. Bizonyítja, hogy a főhomlokzat emeleti nyílásrendszere, valamint az egyik kályhafülke eredeti, és egyetlen ajtónyílás és asztalosszerkezet maradt in situ. A szobákat díszítő falképek közt található figurális, illetve tájképi ábrázolás architektonikus elemekkel. A barokk falképek feletti enyves (virágos) díszítő festés az 1800-as évek végén készülhetett. A harmadik, a Gróh-féle neobarokk átalakítás helyenként súlyosan károsította a barokk falképeket. Fazekas Gyöngyi, Simon Anna

55

Geodéziai csoport A műemlékvédelem feladatai között a helyreállítást, a feltárást és a tervezést megelőző előkészítő munkáknál, majd ezeket követő dokumentáció készítésénél kap fontos szerepet a geodézia. Az általunk elkészített rajzi és elektronikus dokumentáció alapja a műemléki helyreállítás többi résztvevő munkájának: régész, művészettörténész, restaurátor, építész, statikus, villamos tervező, gépésztervező, tájés kertépítész, épület-diagnoszta munkájának, valamint egyéb a munkákat érintő számításoknak (földtömeg, terület, térfogat, kihajlás, süllyedés) és ábrázolásoknak (szintvonalas helyszínrajz, szelvényezés, térmodell készítés). Az azonos rendszerben történő mérés a több éven keresztül tartó helyreállítások és kutatások egységes rendszerbe foglalható dokumentálását teszi lehetővé. A műemlék-helyreállításban 1993 óta működő Geodéziai Csoport az eltelt évek során olyan tapasztalatokkal bővült az általános geodéziához képest – a műemléki munkatársaknak köszönhetően -, melynek eredményeképpen szakmailag elfogadottan, teljes mértékben eleget tudunk tenni a kutatásokhoz és helyreállításokhoz kapcsolódó feladatoknak. Munkáink között szerepel a régészeti ásatások felmérése: Mihályi - Dőry kastély, parki ásatás; Sárospatak, vár - Ágyúöntő műhely feltárása. Építészeti felmérések (épületfelmérés, homlokzatmérés): Budapest I.ker. Bécsikapu tér 8., Budapest I.ker. Döbrentei utca 15., Budapest I.ker. Hunyadi utca 18.; Budapest I.ker. Országház utca 22.; Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat budapesti épülete Budapest III.ker. Dugovics Titusz tér 13-17.; Ipolydamásd - várrom felmérés; Páty - Váradi kastély; Nagybörzsöny – evangélikus templom. Táj- és kertépítészeti felmérések: Budai vár I.ker., Déli kertek; Máriabesnyő - templom környezete; Tiszadob – Andrássy kastéy, kertfelmérés. Szökrön Péter , Tölgyesi Levente

KUTATÁS



Műemléki tervezés

56

Műemléki Tervezési Igazgatóság 2008 februárjában alakult meg a Műemléki Tervezési Igazgatóság, amely az építészeti osztályt, a táj-és kertépítészetet, valamint a restaurátorokat foglalta magába. A már korábbi évekből nálunk lévő és tovább folytatható munkák mellett csak a közbeszerzésként meghirdetett tervezések révén nyílt módunk új feladatok ellátására is. Így nyertük el három budavári épület homlokzat-helyreállításának és a Döbrentei u. 15. sz. épület új funkciójára vonatkozó engedélyezési terveinek elkészítését. A fent említett tervezések az év második negyedévének végén kezdődtek meg. (Bécsi kapu tér 8., Országház u. 9., Hunyadi J. u. 18.) Ugyancsak közbeszerzési eljárással került az Igazgatóságra a pátyi volt Várady kastély polgármesteri hivatali funkcióra alkalmas áttervezése. A 2007-es évről áthúzódó munkák közül elkészültek a veszprémi volt jezsuita templom és apácakolostor-rom, valamint az ún. Margit romok helyreállításának kiviteli tervei (államilag kiemelt és támogatott nagyberuházások), a kisnánai vár, az ipolydamásdi vár, az Abasár Bolttető tervezői és tervezői művezetési feladatai. Folytatódott a visegrádi királyi palota és várkápolna részletterveinek készítése és tervezői művezetése. Az OKM, mint fenntartó által hozzánk rendelt feladatok közül folytattuk a Budavári Nagyboldogasszony templom tervezői művezetését, a Szépművészeti Múzeum térszín alatti bővítésének továbbtervezési munkáinak bonyolítását. Elkészültek a budai várban a volt HM épületének, a Déli Kerteknek és a kapcsolódó Jeni Mahalle és Nyulak kertjének tervezést élőkészítő munkái. A Műemléki Tervezési Igazgatóság feladatainak megszervezését az év elején addigi teljes létszámának figyelembevételével kezdte meg. Az év második-harmadik negyedévére létszámunk jelentősen csökkent. A csökkent létszám ellenére az intézményen belüli belső munkák tervezését is elláttuk, így a pécsi, a szombathelyi, szegedi regionális központok tanulmánytervét is elkészítettük, továbbá indultunk a Dublin, Henrietta Street-re kiírt műemlékes városközpont-rehabilitáció nemzetközi pályázatán. A pécsi konferenciaközpont egyszerűségét anyaghasználatával jól megfogó makettel részt vettünk az első nemzetközi modellfesztiválon is. Az év utolsó negyedében bízták meg Igazgatóságunkat a Körmend, Batthyány-Strattmann kastély Narancsházak és Kertészeti épületei, valamint színházépülete (volt Lovarda) tervezési feladatainak elvégzésével. Nem feledkezhetünk meg az Angkor Alapítvánnyal közös együttműködésben végzett Ny-tibeti programról, amelynek során elkészült Kőrösi Csoma Sándor zanglai lakhelyének felmérése, elsődleges állagmegóvása. Máté Zsuzsanna

57

Műemléki Tervezési igazgatóság tevékenységének helyszínei



1. 2. 3. 4. 5.

Bánfalva Bánhorváti Budapest Kaposvár Lónya

6. 7. 8. 9. 10.

Mór Nagybarca Nagybörzsöny Páty Sajóivánka

11. 12. 13. 14. 15.

Szeged Taliándörögd Tardona Tiszadob Veszprém

Műemléki tervezés



Műemléki tervezés

58

Veszprém, Domonkos templom és kolostorrom, Margit romok

Veszprémvölgy, apáca kolostorrom és volt jezsuita templom

A Benedek-hegy alján kanyargó Séd patak völgyében áll a domonkos apácák kolostorának romja, szerves részeként a körülötte kialakult városszövetnek.

A bazilita apácák veszprémvölgyi kolostorának alapítását a történeti adatok Szt. Istvánhoz kötik, megelőzte a püspökség alapítását. A tatárjárás után a ciszterci apácáké lett, ők építették újjá a 13. században a rendházat és a templomot, a 14. században a monostort bővítették. A török hódoltság után birtokaikat és a romokat a győri jezsuiták kapták meg (17. század). Ők kezdték el építeni a ma is látható barokk templomot, amely teljesen soha nem készült el a rend Mária Terézia-korabeli feloszlatása miatt.

Az 1930-as évek végén a feltárás után még látható volt a nyugati kapu kő lépcsősora és bejárati nyíláskeretének alsó szakasza, valamint a szentélyrekesztő falában lévő nyílás szárkövei. Az 50’-es években helyreállítási munkát végeztek, de a romterület pusztulása folytatódott, a helyszínen elhelyezett kőfaragványok nagy része eltűnt, a templom labdarúgó pályaként szolgált. A pusztulási folyamat megállítására a 60-as évek végén került sor, újra bemutatták a 13. századi egyenes záródású szentélyt. Napjainkra a templomtér újra focipályaként működik, a bemutatott építészeti részletek szétfagytak, elpusztultak. A jelenlegi helyreállítás a korábbi két helyreállítás összegzéseként valósul meg. Ennek elemeiként sor kerül az épületfalak és tereplépcsők, a sokszögzáródású szentélyfal és támpillérek, a lábazatok, szentélyrekesztő, D-i és Ny-i kapu és lépcső helyreállítására. A templomhajón és szentélyen belül minimális tereprendezés történik, bemutatjuk az eltűnt mellékoltárok helyét, az egyenes záródású szentélyt, a sekrestyeajtóval egybekapcsolt szentélylépcsőt és a valamikori oltárlépcsőt. Az oltár nem kerül bemutatásra, helyét „füves domb” jelzi. Máté Zsuzsanna

Az 1930-as években Rhé Gyula ásatásai az épületegyüttes kései periódusát hozták felszínre. Az „Árpád-kori templomok” program keretében 1999-2002 között végzett feltárások eredményeként kerültek elő a barokk templom közvetlen környezetében a 13. és 14. századi templomok alapfalai. 2007-ben Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata felvállalta a volt jezsuita templom műemléki ingatlanának területfejlesztését is. A területfejlesztés fő elemei: a romterület bemutatása, a volt jezsuita templom hasznosítása és a volt „kocsmaépület” hasznosítása, a területet kiszolgáló létesítmények elhelyezése. A templom tervezett új funkciója és a romterület újraértelmezett bemutatása együttesen az amortizálódott terület újraélesztését jelentheti. A kiszolgáló létesítményeket a már meglévő és a helyszín látványi megjelenésében megszokott épületekben helyezzük el. Máté Zsuzsanna

59

Lakóház homlokzat-helyreállítás engedélyezési terv 1014 Budapest, Bécsi kapu tér 8. A budai vár egyik legkedvesebb, 15. században épült, a 19. század elején jelentősen átalakított, majd az 1930-as felújítás során mai karakterét elnyerő, 1965-ben restaurált épületének homlokzata igen rossz állapotba került. A tervezett homlokzat-felújítás során az épület képét nem kívánjuk megváltoztatni, csupán a tagozatokat, festéseket értelmezzük újra. A részletesen felmért nyílászárók értékelemzése alapján az 1945 után beépült nyílászárókat cseréljük, a 19. századi szerkezeteket felújítjuk. Az épület nedvesedési problémáit komplex módon kezeljük. A 19. századi fedélszéket javítjuk, a héjazatot a meglévő ép cserepek felhasználásával cseréljük. Az épület színezésében visszatérünk a még nyomokban fellelhető eredeti vakolatfelületek festékmintáin fellelhető árnyalatokhoz. A megrendelő és építési hatóság visszajelzése alapján a terv a szerződéses lehetőségeken és a megrendelő Budavári Önkormányzat elvárásain túlmutató szakmai minőségben készült el. Wittinger Zoltán, P. Samu Viktória

Budapest, Döbrentei utca 15. lakóház helyreállítása A Döbrentei utcai saroktelken álló lakóház meghatározó képét klasszicista átépítés során kapta 1815-ben. A Budavári Önkormányzat az utcaszinteken közcélú funkciót tervez, az emeleteken és a tetőtérben igényes bérlakások kialakítását kérte. A földszintet könyvesboltként, vagy étteremként kívánják hasznosítani, ezért az engedélyezési tervek két változatban készültek. Egyik változatban a Döbrentei utcáról portálokkal nyílik meg az udvart körülölelő könyvesbolt. A másik változatban az udvart üvegtetővel fedtük le, az étterem szinte a teljes földszintet elfoglalja a fedett terasz köré szervezett fogyasztóterekkel. Az első emeleten a templom előtti tér felé cukrászdát terveztünk. A lakóépületben szintenként két lakást terveztünk az utcára néző eredeti tágas szobák tereinek visszaállításával, a tetőteret egy stúdiólakás foglalja el. A belső udvar körüli, jelenleg beépített árkádíves folyosónak ahol lehet, visszaállítjuk az eredeti térstruktúráját, a 2. emelten a teljes traktus szélességében üvegportál, mögötte a lakáshoz tartozó télikert kialakítását terveztük. Az utcai homlokzat helyreállítását a klasszicista előzményekhez visszanyúlva terveztük. Hild Csorba Bernadett

Műemléki tervezés



Műemléki tervezés

60

Budai vár, Déli kertek felmérése Az ún. Déli kertek a Palota út, Váralja utca, Szarvas tér, Várkertbazár, és a külső várfalak által határolt területet, valamint a várfalon belül található ún. Nyúlkertet és Újvilág kertet foglalja magába. A növényfelmérés a Déli kerteket érintő komplex kertépítészeti tervezés előkészítése. A terület növényállománya elsősorban idős fákból áll, legidősebb faegyede a Nagy Rondella alatt álló japánakác (Sophora japonica), melynek törzsátmérője meghaladja a 100 cm-t. A Nyúlkertben vegyes cserjeállomány és néhány kisebb fa, az Újvilág kertben egy fiatal hársfasor (Tilia), idős ostorfák (Celtis occidentalis), valamint néhány csavart alakra formázott örökzöld található. A várfalon kívüli területről elmondható, hogy kissé elhanyagolt állapotban van, jelentős a gyomosító fafajok jelenléte. Árvai Zsuzsa

Nagybörzsöny, evangélikus templom tető és homlokzat helyreállítás A nagybörzsönyi evangélikus templom építését 1847-ben kezdték meg Belcsák Károly tervei alapján, 1852-ben szentelték fel. Az egyhajós épület kései klasszicista stílusban épült, mai dísztelen külseje az egykori értékeket felidéző nagyvonalú, háromszakaszos csehsüvegboltozatos, csarnokszerű belsőt rejt. Terveink szerint rekonstruálnánk az épület szigorú homlokzatainak lizénáit tagoló kváderezést, a nyugati hajótest tetőszerkezetének meredek kontyolását, helyreállítanánk a felújítások során elértelmetlenedő tagozatait, párkányait. A tetőfedést cserélnénk, a homlokzatokat glettelés után festenénk újra. A belső térben a jelenlegi több színt használó kifestéstől eltérve az egykori enteriőrt felidéző elegáns fehér-szürke festéshez térnénk vissza. Wittinger Zoltán, P. Samu Viktória

Taliándörögd, tanítói ház megerősítése Az elhagyott, egykor tanítói házként működő épület a falu központjában található, a református templommal egy udvaron. A kőfalazatú, téglalap alaprajzú épület a főútról lekanyarodó, a klastromromhoz vezető út mellett található. Az út szintje az eredeti járószint fölött van, magasan a földbe ékelve az épületet, amelynek legsúlyosabb károsodásait az oromfalak kidőlése és a karbantartás hiánya okozta: a külső falakon jelentős repedések húzódnak. A kora, illetve a díszítőfestés-maradványai miatt („futókutya” mintázatú festés és egy sgrafitto felirat a 17-18. századból) műemléki értékekkel bíró épület megmentése érdekében jelentős beavatkozások szükségesek. Olosz Emese, P. Samu Viktória

61

Mór, Lamberg-kastély, műemléki értékleltár

Páty, Splény-Várady kastély hasznosítása

A kastélyban működő művelődési ház tevékenységét bővíteni kívánják, ehhez az épület kisebb átalakítását tervezik. A főépület sarkaihoz íves összekötő-folyosóval csatlakozó két, földszintes oldalszárny műemléki értékleltárát állítottuk össze. A kastély előudvarát közrefogó két párhuzamos, É-D irányú épület 1762-66 között épült, a Fellner Jakab tervezte barokk kastélyegyüttes részeként. Az 1960-70-es évek felújítási munkái során lecserélték a tetőszerkezeteket, két-két boltozat kivételével a födémeket, mind a külső, mind a belső vakolatokat és sok nyílászárót is, de az új nyílászárókat az eredetiek mintájára gyártották le, valamint az új homlokzati architektúra is a barokk rendszer másolataként készült. A keleti szárnyban kevesebbet, a nyugatiban többet változtattak az alaprajzon: itt a végigfutó oldalfolyosós elrendezés a középső nagytermet csonkította meg. Bartos György

A Műemlékjegyzék Várady kastélyként tartja számon a pátyi épületegyüttest, amelynek építtetője Splény Ignác volt. A kastély Splényné Szily Mária tervei szerint készült el 1825-re. A földszintes, kétmenetes, klasszicista stílusú kastélyt 1850-ben vásárolta meg Várady József. Az elkövetkező majdnem száz évben csak olyan, kisebb-nagyobb átalakítások történtek, melyek nem változtatták meg az épületek eredeti karakterét. A kastély és melléképületei, valamint a park a II. világháborút követően a helyi termelőszövetkezet birtokába került. Az 1990-es évek közepén új vasbeton födémet, valamint tetőt építettek. A melléképületek közül lebontották a romos, vagy fölöslegesnek ítélt részeket. A település önkormányzata 2008-ban meg­ vette a kastélyt, amelyben új igazgatási és kulturális központot tervez kialakítani. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat zártkörű közbeszerzési eljárás után kapott megbízást az együttes helyreállítási terveinek elkészítésére. Fülöpp Róbert

Tiszadob, Andrássykastély parkjának helyreállítása, I. ütem Az 1880-85 között, a Holt-Tisza mellett épült kastély. A neogótikus épület a historizáló várkastélyok modorában készült, építtetője gróf Andrássy Gyula miniszterelnök volt. A park építése a kastély építésével egy időben indult, az ártéri ligeterdőben alakították ki a 19. század jellegzetes tájképi stílusában. Andrássy Katinka visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a park a 20. század első felének minden kényelmi és szabadtéri sportolásra szánt kellékét is tartalmazta. A világháború után az értékes, nagyméretű fákat kivágták, a buxus-parterre egy része leégett. 1950 után a gyermekotthon igényeinek megfelelően alakították és építették be a parkot. A kertépítészeti terv a jelenlegi I. ütem a műemléki szempontból legértékesebb területrészt a kastély közvetlen környezetét és a pleasure-groundot tartalmazza. Dr. Szikra Éva, Árvai Zsuzsa

Műemléki tervezés



Műemléki tervezés

62

Faberendezés felmérési program A magyarországi faberendezések 2007-ben elkezdett felmérését folytatva a kazincbarcikai kistérségben található Bánfalva, Bánhorváti, Nagybarca, Sajóivánka és Tardona református, valamint a Bánhorváti római katolikus templomok bútorzatát vettük górcső alá. Bánhorváti református templomában értékes, 18. századi festett faberendezése szakmai szemmel nézve nincs jó állapotban: rovarfertőzött, sérült. Ennek ellenére nagyobb átalakítást, átfestést nem szenvedett, így művészi, történeti értéke nem ismeretlen a helyiek számára, akik továbbra is őrzik, ápolják. A bánhorváti római katolikus templom berendezését a közelmúltban átfestették. Megjelenése ugyan nem az eredeti állapotot tükrözi, az átdolgozás azonban megnyugtató védelmet nyújt a műtárgyaknak addig, amíg megfelelő körülmények nem adódnak a szakszerű, eredeti állapotba történő helyreállításukhoz. A nagybarcai és a tardonai református templomokban egységes, 19. és 20. századi berendezések találhatók. Esetükben nagyobb hiányok, átalakítások nem tapasztalhatók, azonban rovarfertőzött faanyaggal és átdolgozott felületekkel kell számolnunk. Sajóivánkán ijesztő példáját láttuk annak, hogy mi történhet abban az esetben, ha az ott élők nem tudnak a környezetükben rejtőzködő értékekről. A református templomot a ma is meglévő, régi karzatok, padok, szószék mellett egy 1824-ben készült famennyezet is díszítette korábban. Hogy ez festett volt-e, nem tudjuk, de valószínűleg már soha nem is fog kiderülni, mivel néhány éve lebontották és megsemmisítették. A bánfalvai templom berendezési tárgyai különböző korszakból származnak. Érdekessége az, hogy a keleti karzat aljára korábbi, ismeretlen helyről származó festett deszkákat - feltehetőleg régi famennyezetek darabjait - szögelték fel utólag. Sajnos a templom művészettörténeti feldolgozása máig még nem történt meg, tehát csak remélhetjük azt, hogy az ott lévő értékeket továbbra is megőrzi a jó szándék. Bottyán Anikó

63

A tiszadobi Andrássy kastély faberendezéseinek kutatása A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat a K.Ö.SZ. faszobrász restaurátor munkatársait megbízta, hogy elkészítsék a kastély faberendezésének felmérését és meghatározzák a helyreállításhoz szükséges, vagy lehetséges megoldásokat. A kastély 1890-es években készült eredeti gazdag faberendezéséből napjainkra már csak a funkciójában szükséges, vagy a falhoz rögzített műtárgyak maradtak meg: az eklektikus stílusú tölgyfa lépcsőzet, a faburkolatok és a nyílászárók. Elvégeztük a faanyag állapotának felmérését, vizsgáltuk a rovarfertőzést, hiányokat, pótlásokat, sérüléseket és ezek százalékos arányát, a szerkezeti károsodásokat és mértéküket, valamint a felületeken lévő átdolgozásokat, meghatároztuk a későbbi átalakításokat. A kutatás összefoglalójában az eredmények szakrestaurátori véleményezésére is sor került, melyben a faberendezés értékének és állapotának megfelelően a helyreállítás sorrendjére, a szükséges minimális, és a teljes beavatkozásra is javaslatot tettünk. Radovics Krisztina

Lónya, református templom A 14. századi templom helyreállításának befejező ütemeként a fabútorzat restaurálása is elkészült. A faberendezés – a Ny-i karzat, a padok, a mennyezet és a szószékkorona – a tákosi templom padozatát is készítő Asztalos Lándor Ferenc festőasztalos és műhelyének munkája. A hangvetőn és a karzaton fennmaradt felirat szerint Csebi Pogány Klára, Lónyai Zsigmond özvegye megbízásából készült 1776-ban. A berendezés legdíszesebb darabja a faragott, festett szószékkorona. A virág- és levéldíszekkel ékesített pelikános korona ép, átfestetlen állapotban maradt meg napjainkig. A karzat feltárt eredeti felületei és az átfestési rétegek értelmezése alapján derült ki, hogy 1820-ban az új mennyezet készítésekor a régi lebontott deszkázatot faanyagként használták fel annak bővítéséhez. A bútorzat restaurálásakor a történeti és esztétikai hitelesség megőrzésére törekedtünk, hogy a festett berendezés értékei is láthatóvá váljanak a helyreállított középkori falképek mellett. Kiss Rita

Nyírbátor, minorita templom A 15. századi épület 1717-1725 között nyerte el ma ismert gótikus-barokk formáját. Ekkor készült a faberendezés is. A főoltár, a Krucsay-, a Pócsi-, a Szent Anna-, a Piéta mellékoltárok és a szószék, a hazai barokk fafaragás legszebb példái. A páratlanul gazdag bútorzat teljes egészében, jelentősebb átalakítások nélkül, az eredeti helyén megmaradt. A faberendezésben az építészeti tagozatok márványozása, a szobrok testszíne szen�nyezetté, az aranyozások fénytelenné váltak ugyan, de jelentősebb átdolgozás nem történt. A faanyag azonban nagymértékben rovarfertőzött, helyenként szivacsos állagú. Két esetben történt nagyobb léptékű szerkezeti beavatkozás: 1775-ben a kriptából feltörő talajvíz miatt a szószéket és a Krucsay-oltárt áthelyezték, illetve 1955-57 között végeztek konzerválási munkát. Fontos lenne a faberendezés mielőbbi, szakszerű restaurálása; a faanyag, a festett és fémszínezett felület konzerválása, valamint az eredeti barokk látvány hiteles helyreállítása. Bottyán Anikó

Műemléki tervezés



Műemléki tervezés

64

Nyírbátor, református templom, falképkutatás

Szeged-Tápé, Szent Mihály templom keresztelő kápolnájának falkutatása

1275-től a Gut-Keled nemzetség Bereck nevű családjáé Bátor község, melynek nevét birtokosai is felveszik. Az 1332-37-es pápai tizedjegyzék már említi a Szent György tiszteletére emelt kápolnát. 1479 után Báthori István vajda plébániatemplomot és kastélyt építtet. Erről tanúskodik a templom déli kapuja fölötti Báthori-címer és az 1488-as évszám. A hálóboltozatos karcsú templomhajóhoz a DNy-i sarkon torony, ÉK- pedig sekrestye csatlakozik. A nyolcszög három oldalával záruló szentély D-i falában álló hármas papi ülőfülke és az É-i falban látható szentségfülke a firenzei iskola magas színvonalú alkotásai. A templom a 16. század közepétől a reformátusok használatába kerül.

Az egyházi iratok feljegyezései szerint a templom már 1059 óta Szent Mihály tiszteletére van ajánlva. A gótikus templom keletkezésére két időpont is meg van jelölve: az egyik 1138-as, a másik 1290-es. A barokk templom 1754-ben épült, melynek a gótikus sekrestye lett a harangtornya. 1938-1940 között az addig egyhajós barokk templomot kereszthajósra bővítették.

A festőrestaurátori kutatás, az É-i falon a honfoglalás ezredik évfordulójára elhelyezett márványtábla mellett nyitott kutatóablak azt bizonyította, hogy értékelhető díszítőfestés nem volt a megkutatott területen. A falazatokon mindenhol megtalálható több cm-es, egységes, vastag, szürke vakolat arra mutat, hogy a kutatási pontokon kívül máshol sincs korábbi festett réteg.

A jelenleg látható szentély (keresztelő kápolna) a 13. században épülhetett. Ebből az időből származnak a felszentelési keresztek, a pasztoforiumot körbefutó díszítés és a bordák díszítése. Az ablakok a jelenleg láthatónál kb. fél méterrel lentebbről indultak. Korábban itt egy templom állhatott, D-i kapuval, vakolt külső homlokzattal, ezt a templomot a tatárok pusztíthatták el.

A reneszánsz ülőfülke és a pasztoforium eredetileg nem volt festve, a kő felületet olyan finoman munkálták meg, hogy az nem is igényelte a festést. Fazekas Gyöngyi

A figurális festés a 15. században készülhetett, a képmezők kiosztása miatt a D-i falon lévő ajtót be kellett falazniuk és a pasztoforiummal is kellett valamit kezdeniük: vagy belekomponálták a kompozícióba, vagy befalazták. A figurális festés súlyosan károsodott a barokk átalakítás alkalmával: újból megnyitották a D-i falon lévő ajtót, elhelyeztek egy hatalmas ablakot is, és vágtak egy ajtót az É-i falba is. Fazekas Gyöngyi

A figurális gótikus falképre vonatkozóan is két dátum található az irodalomban, az egyik 1380-ra teszi a keletkezését, a másik 1480ra. A falkutatás eredménye alapján mi úgy gondoljuk, hogy a falkép 1480-ban készülhetett.

65

Budapest, Andrássy u. 66. számú ház lépcsőházának szondázó falkutatása

Kaposvár, Szivárvány kulturális központ falkép kutatása

Az Andrássy út (egyik korai elnevezése 1787-től Kőmíves u.) építésének célja a Király u. forgalmának tehermentesítése. A kutatás elsődleges célja a 66-os számú neoreneszánsz épületben az volt, hogy a felújítást befolyásoló védendő vakolatréteg, illetve a korabeli festés jelenlétét igazolja, vagy kizárja. A vizsgálat eredményének ismeretében a következőket állapíthatjuk meg: A síkfödémű kapualj oldalfalait gazdag neoreneszánsz stílusú stukkók díszítik. A boltozott és síkfödémű mennyezetet hevederek választják el. Vizsgálataink alapján legalsó festett rétegként mindenhol sárgás, világos-barnás mészkő színű meszes festés került elő. A vakolatból kihúzott finom profilozású párkányok, pillér fejezetek, tagozatok, betétdíszek színezésekor a kő hatás utánzása volt a cél, ezért egységesen kezelték a felületeket. Lábazata vörös márványfestésű, kapcsolódva a lépcsőház eredeti vörös márvány lépcsőjéhez. Az oldalfalakon és a stukkódíszeken többrétegű átfestés, javítás látható. A finom profilozású díszítmények az átfestésektől megvastagodtak, elvesztették eredeti elegáns plasztikájukat. Fazekas Gyöngyi, M. Nagy Éva

A városi mozi épületét Lamping József építész tervezte 1927-ben, art deco stílusban. A rekonstrukció és a bővítés után multifunkcionális kulturális központ lesz. A külső és a belső tér díszítésének formavilága az egyiptomi ornamentikát idézi. Az ábrázolások az Ozirisz mítosz, illetve Hórusz az égi sólyom alakjához kapcsolódnak. A díszítések helyszíni vizsgálatát kiegészítettem mintavételekkel, és az így kapott eredményekkel együtt meg lehetett határozni az eredeti színezést. Sem az akantusszal díszített, homokkő színű lótusz fejezeten, sem az oszlop felett látható szárnyas napkorongon nem volt aranyozás. A napkorong eredeti színezése: a háttér vörös, a nap pedig okker színű volt. A mozi eredeti színvilága zömében fehér, arannyal és vörössel kombinálva. Az előcsarnok lótusz fejezetes oszloptörzse vörös műmárvány. Az elsődleges vizsgálat alapján aranyozás csak a hengeres oszlop lótusz fejezetén és a páholyt díszítő lótusz szárán, csészelevelén volt. Fazekas Gyöngyi

Műemléki tervezés



Műemléki tervezés

66

Zangla, Észak-nyugat India, Ladakh tartomány királyi palota felmérése és gyorsbeavatkozások A több ezer méter magas hegyekkel övezett Zangla a Himalája Ny-i nyúlványában, India Ladakh tartományában található. A településtől mintegy másfél kilométerre, egy kisebb hegy csúcsán álló romos épület az egykori királyi palota volt. Harmadik emeletén található az a kis szoba, melyben Kőrösi Csoma Sándor elkezdte a tibeti kultúra kutatását, a tibeti-angol szótár anyagának gyűjtését. A mészkősziklára épült építmény több építési periódus nyomait mutatja, az alsó szintek kőből, a köztes szintek vertvályogból, a legfelső pedig vályogtéglából készült. Az épület a függőleges irányú közlekedést biztosító és nagy közösségi tereket tartalmazó háromszintes D-i szárnyra, illetve a Csoma-szobát és az értékes szobrokat és textileket tartalmazó (ma is használt) szentélyt tartalmazó, négyszintes É-i szárnyra tagozódik. A felméréssel – melynek eredménye alaprajzok, metszetek, homlokzati rajzok illetve egy 3D-s modell – párhuzamosan folyt a legsürgősebb beavatkozások előkészítése – az eredeti építőanyaggal megegyező méretű és alapanyagú vályogtéglák készítése, a szükséges faanyag beszerzése és méretre vágása, stb.– majd kivitelezése – a Csoma szoba tömbjének falain található fő repedések tapasztása, födémszakasz újrakészítése, leomlott falszakasz visszaépítése, az É-i szárny zárófödémének helyreállítása, a szentély felett húzódó bevilágító újraépítése. A 2008. évi állagmegóvási munkák ellenére az épület állapota továbbra sem megnyugtató, különösen a déli szárny tartószerkezetei igényelnek sürgős beavatkozásokat, melyek immár szakszerű előkészítési munkák, tervek alapján készülhetnek. Olosz Emese

67

MUNKATÁRSAINK Főigazgatóság Dr. Virágos Gábor Dr. Csornay Boldizsár Dr. Bató Szilvia

Tölgyesi Levente Tugya Beáta Vénig György

Régészeti igazgatóság Belényesy Károly Ács Zsófia

Gazdasági igazgatóság

Dr. Antoni Judit

Bőtsch Enikő

Császár Katalin

Bálint Ferenc

Dr. D.Tóth Éva

Bodnár Bernadett

Balkács Attila

Egyházi Dóra

Homa Károlynét

Bányász Dia

Dr. Fancsalszky Gábor

Kalló Ferenc

Bárdos Nándor

Hóbor Szabina

Koczur Pálné

Basticz Zoltán

Dr. Horváth Zoltán

Kovácsné Sándor Erzsébet

Bek Krisztina

Kenéz Pál

Kőszegi Zsuzsanna Anikó

Berecz Barbara

Kovács Katalin II.

Merényi Viktória

Bernáth László

Dr. Kreiter Attila

Rieder Lajos

Bóka Gergely

Magyar Tünde

Szablya Dóra

Borbély Zsuzsanna

Moharos Péter

Sztaics Istvánné

Boromissza János

Dr. Siklódi Csilla

Tombácz Csilla

Czagány János

Skrach Éva

Zanati Balázs

Cséki Andrea

Borbély Anita

Bácsmegi Gábor

Sziklai István

Csippán Tamás

Szökrön Péter

Csuti Tamás

MUNKATÁRSAINK



MUNKATÁRSAK

68 Dávid Áron

Gyucha Attila

Kiss Enikő

Dobozi Ágnes

Hajdú Károly

Kiss László Levente

Dohány Nóra Klára

Halász Ferenc

Knipl István

Domján Anita

Hargitai András

Koller Melinda

Elmont Gábor

Hatos János

Kolonics Krisztián

Erőss Gábor

Herbály Róbert

Kolonits László

Fábián Szilvia

Herendi Orsolya

Koppányi Zsuzsa

Falchetto Alfred

Hetesi Szilvia

Kovács Attila

Farkas Gábor

Horváth Regina

Kovács Katalin I.

Farkas Zsuzsanna

Hrivnák Péter Pál

Kovács Sándors

Fekete Csanád

Ilon Gábor

Kovács Zsanett

Fenyvesi Anita

Jakab Bernadett

Kovácsné Nyerges Éva

Frank Tamás

Juhász László

Könczöl Lauras

Dr. Fülöp Endre Norbert

Kakassy Bernadett

Kreiter Eszter

Gaál Erika

Kárpáti Zoltán

Kriveczky Béla

Gecse Tamás

Kazsóki Ágnes

Kulcsár Zoltán

Gelencsér Ákos

Kékegyi Dorottya

Kulcsár Zoltánné

Gergely Olivér

Kemsei Dóra

Kulin Kitti

Gősi Sándor

Kisjuhász Viktória

Lakó Márta Éva

Gulyás Kis Csaba Attila

Kiss Attila

Larsson Nicklas

Gutay Mónika

Kiss Csaba

Lászlóffy Zsuzsanna

Gyergyádes Anita

Kiss Csaba Kálmán

Linzembold Csongor

69 Lovas Ana

Rácz Viktória

Udvardi László

Lőrincz Péter

Radics András

Vadas Lívia

Majerik Vera

Reményi László

Vágusz Anina

Markó László

Ritly Jenő

Vámos Balázs

Markóné Egri Ildikó

Romankovics Szilvia

Vámos Gábor

Maróti Zoltán

Sas Alexandra Klára

Varga Krisztina

Mázsa Renáta

Sike Barnabás

Veress Marcell

Melis Eszter

Skriba Péter

Víg Anita

Mészáros Orsolya

Stibrányi Máté

Vígh Attila

Miklósity Szőke Mihály

Strasszer Viktória

Voicsek Vanda

Móricz Eszter

Szabó Domán

Zandler Krisztián

Nagy Borbála

Szabó Sándor

Zsoldos Szabolcs

Nagy Gábor

Szécsényi Zoltán

Zsubori István

Novák Béla

Szeiler Veszna

Oláh István Csaba

Szilágyi Magdolna

Pál Róbert

Szvath Márton

Papp Lászlóné

Takács Tibor

Pásztor István

Tasnádiné Gábor Szilvia

Péter Dávid

Telekes Katalin Eszter

Peti Csaba János

Tevely Ákos

Présel Ferenc

Tóthné Szakál Georgina

Purtczl Bernadett

Török Ágnes Orsolya

Kutatási igazgatóság Fülöp András Arnóti Zsuzsa Bartos György Farbakyné Deklava Lilla Gálné Lászay Judit PhD Gere László Koppány András

MUNKATÁRSAK



MUNKATÁRSAK

70 Kovács Anikó

Garaguly Kinga

PhD Mentényi Klára

Hild Csorba Bernadett

Markó Ágnes Sarolta

Juhász Emőke Csilla

Rácz Miklós

Kaló Judit

Simon Anna

Kiss Rita

Simon Zoltán

Lukács Zsófia

Thúry László

Marinov Márta Olosz Emese

Műemléki Tervezési igazgatóság

Partiné Samu Viktória

Máté Zsuzsanna

Szabadics Anita

Albert Tamás

Tündikné Janó Irén

Árvai Zsuzsa

Wittinger Zoltán

Bengyel Gyuláné Bottyán Anikó Deák Zoltán Erdélyi Erika Fazekas Gyöngyi Fábiánné Vogel Eszter Fülöpp Róbert Gál Tibor

Radovics Krisztina Mária Rainer Péter

Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (K.Ö.SZ) 1036 Budapest, Dugovics tér 13–17. Telefon: 430–6000, Fax: 430–6012 honlap: www.kosz.gov.hu