Főszerkesztő: Dr. Csornay Boldizsár régészeti örökségvédelmi főigazgató-helyettes, intézményvezető Szerkesztő: Dr. Kvassay Judit, Schilling László

2010 – 2011

Főszerkesztő: Dr. Csornay Boldizsár régészeti örökségvédelmi főigazgató-helyettes, intézményvezető Szerkesztő: Dr. Kvassay Judit, Schilling László Nyomdai előkészítés: Bicskei József, Kovács Katica, Nicklas Larsson Kiadó: Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ

2010 – 2011

Tájékoztató az MNM NÖK 2010 – 2011. évi tevékenységéről Budapest, 2013

4

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETŐ

5

RÉGÉSZET Topográfia

6

Ásatások

7

Laboratórium

39

Feldolgozás

46

MŰEMLÉKVÉDELEM Műemléki kutatás / Épületkutatás

47

Műemléki tervezés

55

NEMZETKÖZI PROGRAMOK

65

MUNKATÁRSAK

68

TISZTELT OLVASÓ! Köszöntöm a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ nevében. Az elmúlt időszakban az intézmény életében jelentős változások történtek, miközben folyamatosan ellátta feladatait. Jelen kiadványunk az általunk végzett munkát mutatja be röviden. A 2010 – 2011-es időszakot nagy és gyors változások fémjelezték. Az intézmény önálló státusza megszűnt, feladatai is átalakultak, miután nagyberuházásokhoz kötődő megelőző feltárásokat saját jogon többé nem végezhetett. Ezzel párhuzamosan az intézmény élén két alkalommal is történt vezetőváltás, 2010. augusztus 1-től 2011. március 30-ig Hable Tibor örökségvédelmi főigazgató-helyettes, követte Dr. Virágos Gábort, majd 2011. április 1-től 2012. április 30-ig Kárpáti Zoltán mb. szakmai vezető irányította a Nemzeti Örökségvédelmi Központot. Az intézmény székhelye is változott, 2010 teléig a budapesti központ Óbudán, az Árpád híd tövében működött (1036 Budapest, Dugovics Titusz tér 13 – 17.), majd pedig elköltözött Újbudára (1113 Budapest, Daróci út 3.). 2010. július végéig a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (K.Ö.SZ.) a régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 18 / 2001. (X. 18.) NKÖM rendelet alapján a nagyberuházásokhoz kapcsolódóan országos illetékességgel és feladat ellátási kötelezettséggel működő, az oktatási és kulturális miniszter által felügyelt örökségvédelmi intézmény volt, és mintegy 370 főt foglalkoztatott. 2010. július 31. napjával a nemzeti erőforrás miniszter határozata alapján, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat beolvadással történő megszüntetéséről szóló 1 / 2010. (VIII.13.) NEFMI határozatban deklaráltak alapján a Magyar Nemzeti Múzeum tagintézményévé lett a K.Ö.SZ. Nemzeti Örökségvédelmi Központ (NÖK) néven. Az idézett 2010-es NEFMI határozatban foglalt rendelkezések alapján a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat általános jogutódja a Magyar Nemzeti Múzeum, a NÖK pedig immáron magával az anyaintézmény nagyságával vetekedő méretű szervezeti egységként a Magyar Nemzeti Múzeumon belül végzi a feladatait. A régészeti feladatellátást a régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 5 / 2010. (VIII. 18.) NEFMI rendelet szabályozta (2013. január 1. napjáig). A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ két szakterületen végez több évtizedes saját tapasztalatokra alapozott munkát. Az egyik a régészeti, a másik a műemléki örökségvédelem körébe tartozik. A régészet területén főbb feladatai: a nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző feltárások esetében szakmai koordinációs, adatnyilvántartási és szükség esetén kapacitás kiegészítő teendők. A műemlékvédelem területén pedig komplex kutatást és műemléki tervezést végez. Kiemelt feladatunk, hogy az uniós támogatásokból megvalósuló, elsősorban állami műemlékek helyreállítása során tervezői, kutatói és restaurátori kapacitásunkkal vegyünk részt, azok megvalósulását elősegítsük. A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ a felsorolt feladatait ugyan fokozatosan csökkenő létszámmal, de az említett időszakban is ellátta, emellett az előző évek feltárásain előkerült leletanyag feldolgozását, illetve azoknak a befogadó múzeumoknak való átadását folyamatosan végezte. Kérem a Tisztelt Olvasót, fogadja kiadványunkat érdeklődéssel, ismerje meg tevékenységünket, melynek célja közös múltunk emlékeinek óvása és feltárása, valamint annak megismertetése. Dr. Csornay Boldizsár örökségvédelmi főigazgató-helyettes intézményvezető

BEVEZETŐ

5

RÉGÉSZET

6

Topográfiai Osztály A Topográfiai Osztály elsődleges feladata a 2010 – 2011-es évben is a nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző régészeti feltárások tervezéséhez szükséges lelőhely-diagnosztikai vizsgálatok, örökségvédelmi hatástanulmányok elkészítése volt. A 2010. évben folytattuk és befejeztük a Nabucco Gázvezeték nyomvonalának régészeti hatásvizsgálatát, illetve részt vettünk különböző, elsősorban ÉK-magyarországi környezetvédelmi (hulladékgazdálkodási, csatornázási és vízügyi) projektek örökségvédelmi előkészítésében. A jogszabályok által előírt feladatok sikeres, megfelelő szakmai színvonalú teljesítése érdekében az Osztály tudományos alap- és módszertani kutatásokat folytatott. Ezek között kiemelt szerepet kapott a hagyományos kutatások (adattári gyűjtés, terepbejárás) módszertani fejlesztése és az innovatív (távérzékelési, térinformatikai) eljárások kidolgozása és alkalmazása. A Topográfiai Osztály részt vett, a több intézmény együttműködésével megvalósult TÉKA (Tájérték Kataszter) programban. A kiválasztott projektterületek terepi lelőhely-felmérését 2010-ben végeztük el. Ugyanebben az évben kezdődött az ARMSRACE (Archaeological and Relief Modeling of the Sárvíz-valley for Reconstruction of Ancient Climate Events) projekt, amelynek során a Sárvíz völgyében, mintegy 50×10 km-es terület különböző távérzékeléses módszerekkel (LiDAR, hiperspektrális és digitális kamerával) készült felmérés. Az Intézmény Perkáta határában végzett nagyfelületű feltárásaihoz kapcsolódóan, 2011 tavaszán megkezdtük a Cikolai-víz vízgyűjtő területének (kb. 300 km2) szisztematikus régészeti topográfiai felmérését. A 2008-ban megkezdett Észak-Bükk Kutatási és Örökségvédelmi Program részeként 2011 nyarán – az ELTE Régészettudományi Intézetével együttműködésben, és az I. számú Régió munkatársainak részvételével – műszeres lelőhely-felderítést végeztünk Dédestapolcsány – Verebce-bérc bronzkori és vaskori lelőhely-komplexum területén, az NKA és Nagyvisnyó község önkormányzatának támogatásával. Kutatási eredményeinkről, örökségvédelmi javaslatainkról publikációkban, tudományos és társadalmi eseményeken, konferenciákon rendszeresen beszámolunk. Reményi László

Budapesti Központi Regionális Iroda tevékenysége A 2010-es év során munkánkat a nagy felületű feltárások, számos régészeti megfigyelés és a területi koordináció határozta meg. A régióhoz tartozó megyékben az év során 10 nagyberuházásokhoz kötődő projekt keretében 33 próba-, illetve megelőző feltárásra került sor. Ebből 17 esetben a területileg illetékes múzeum, illetve az ELTE Régészettudományi Intézete végezte az ásatást. Az általuk folytatott munkák közül is kiemelkedik méretével és leletgazdagságával a Nagykunsági árapasztó építését megelőző, részben korábban feltárt 19 lelőhely, ahol közel 140000 m2-en a területre jellemző szinte összes régészeti kultúra nyomát megtalálták. Gyöngyösön, Seregélyesen, Perkátán, Csepelen elkerülő út, Budapest XI. kerületében lakópark építése tett szükségessé megelőző- és próbafeltárásokat, melyeket kollégáink végeztek. Az év során munkatársaink 20 szerződés keretében végeztek szakfelügyeleti munkát, olyan projektekben, mint a Fejér megyét érintő 400 kV-os távvezeték létesítése, a Komárom-Esztergom megye Ny-i oldalán bővülő szélerőműpark, vagy a Nógrád megyei Ráróspusztán újra felépülő, Szlovákiát Magyarországgal összekötő közúti híd építése. A projektek egy része csak 2011-ben zárult le. A 2010 nyarán hozott jogszabályi változások miatt 2011-ben egyre inkább a feldolgozási munka vált elsődleges feladatunkká. Emellett a 62. sz. főút Perkátát elkerülő szakaszán, két lelőhelyen szeptemberig folytak a feltárások, ahol a 2009-ben elkezdett ásatáson mintegy 100000 m2-en több, mint 5000 sír került elő. A terepi munkák kifutása és a korábban bekövetkezett változások miatt év végével az iroda munkatársainak létszáma közel 20 fővel csökkent. Fullár Zoltán

RÉGÉSZET

7

RÉGÉSZET

8

Perkáta – Nyúli-dűlő (Fejér megye) Magyarország eddigi legnagyobb középkori temetőfeltárása, a Fejér megyei Perkáta mellett zajlott 2009 – 2011. között, a 62. sz. főút építése kapcsán. A mintegy 60000 m2 területen egy középkori falu és temploma, valamint a település három temetője került elő. Az ezt megelőző időszakból egy késő bronzkori település-, temetőrészlet és egy kelta telep objektumai láttak napvilágot. A középkori falut az oklevelekben emlegetett Kétperkáta egyik településrészével azonosíthatjuk. A feltárt temetőkben mintegy 5200 halott nyugodott, részben egymásra ásott sírgödrökben. Az Árpád-kor legelején létesült falu korai és későbbi temetője izgalmas tanulságokkal szolgált a magyarság kereszténységre való áttérése szempontjából. Kimutatható, hogy a 10. sz. végén vagy a 11. sz. elején megnyitott temetőt még akkor is használták, mikor már létrejött az új, biztosan keresztény, templom körüli temető. Az Árpád-kori falu lakossága átvészelte a tatárjárást, a 13. sz. vége felé mégis elnéptelenedett a település. Ide később kunokat telepítettek be. A templom körüli temetőben feltárt kun sírok részben még pogány szokásaik miatt kivételesen gazdag leletanyagot rejtettek, mivel a korabeli magyar hagyományokkal ellentétben a halottakat útravalóval és ékességeikkel temették el. Az Árpád-kori és a kun temetőhöz is szorosan kapcsolódik egy kétszer átépített, egykoron boltozott, gótikus templom feltárt maradványa. Az épület veszély esetén egyfajta várként is szolgált: széles és mély árok övezte, és ezen belül palánkfal is védte. A falu a templom és a temető körül terült el. A település életének a török hódoltság vetett véget, ezt követően, a mai Perkáta területén létesült újra. Kovács Loránd Olivér

Perkáta – Homokbánya (Fejér megye) A Dunaújvárost Székesfehérvárral összekötő 62. sz. főút Perkátát elkerülő szakaszának építéséhez kapcsolódóan folytattunk megelőző feltárást. A lelőhely a településtől ÉNy-i irányban helyezkedik el a Piskolaipatak Ny-i partján lévő domboldalon. A feltárt terület 39000 m2 nagyságú volt. A legkorábbi régészeti korszakot a középső neolitikus (Kr.e. 5500 – 5000) leletanyag képviselte a patakparti részen. Kiterjedtebb megtelepedéssel találkoztunk a késő bronzkor időszakából. Több nagyméretű, cölöpszerkezetes épületet tártunk fel. A lelőhely legintenzívebb régészeti korszaka az avar időszak volt. A négyszögletes, földbe mélyített épületek csoportokban helyezkedtek el, Ny-i irányban fokozatosan ritkultak az objektumok, majd egy avar sírcsoport 19 sírból álló részlete zárta a lelőhelyet. A középkori objektumok főként a patakparthoz közel eső terület É-i oldalán jelentkeztek. A sűrű középkori régészeti jelenségek alapján két periódussal számolhatunk, a 13. sz.-tól a 15 – 16. sz.-ig. Kovács Katalin

Martonvásár – Bicske magasfeszültségű távvezeték és alállomás (Fejér megye) A Martonvásár és Bicske közé tervezett 400 kV-os távvezeték nyomvonalán, valamint a létesülő 400 / 120 kV-os magasfeszültségű alállomáson az OVIT Zrt. és a MAVIR Zrt. megbízásából folytattunk régészeti feltárásokat és szakfelügyeletet, amelyek négy lelőhelyet érintettek. A Bicske – Pócaljai-dűlő I. lelőhely próbafeltárását 2010 januárjában végeztük. Bizonyítható volt, hogy a területen nagy kiterjedésű Árpád-kori település helyezkedik el. A megelőző feltárására 2010 áprilisa és júliusa között került sor. Az ásatás során az Árpád-korra (12 – 14. sz.) keltezhető falu egy részét sikerült feltárnunk. Az objektumok többsége négyzetes alaprajzú, földbemélyített, kőkemencés ház volt. Ezek közül kiemelendő a terület D-i részén kibontott épület, amely a többihez képest közel kétszer akkora alapterületen helyezkedett el. Ny-i falának alapozását kősorral erősítették meg, hasonlóan a belső teret elválasztó fal alapjához. Az épületek mellett az egykor itt élt emberek mindennapi életében használt munkagödreit, külső kemencéit és az általuk kiásott árkokat tártuk fel közel 27200 m2 nagyságú felületen. Gelencsér Ákos, Nemes György

RÉGÉSZET

9

RÉGÉSZET

10

Seregélyes, 62. sz. főút elkerülő (Fejér megye) A nagyközséget D-ről elkerülő út építésével érintett nyomvonalon, a NIF Zrt. megbízásából 2010 nyár végén 11 km-es szakaszon végeztünk próbaásatásokat. Az előzetes terepbejárások során 11 lelőhelyet azonosítottak munkatársaink, melyeket a leendő út 30 – 1100 m hosszan vág át. A munkát a sok eső, a belvíz és a megtalált rengeteg lőszer jelentősen hátráltatta. Hat kisebb munkaterületen nem sikerült objektumokat megfigyelni vagy csak lelet nélküli árkokat találtunk. A Rác-völgy dűlő és a Rác-völgy dűlő III. lelőhelyeken késő neolit, késő bronzkori, kelta kori és avar kori leletek kerültek elő, ezt a két lelőhelyet csak a vasútvonal választja el, tehát valószínű, hogy ugyanazon település részei. A Mészáros-tanyánál avar kori, a Belmajornál avar kori és Árpád-kori települést vágtunk át. A terepbejárásból kb. 25 ha-nak ismert Réti-földek lelőhelyen 2×1100 m hosszan szondáztunk. Innen vannak a leglátványosabb eredmények: kelta kori tárgyak, avar kori temető, nagy kiterjedésű Árpád-kori település. Az É-i árokban előkerült avar temetőben 21 sírt tártunk fel, melyek egy kb. 65 m széles sávban szóródtak. A sírok egymástól 2 – 5 m-re helyezkedtek el, a halottakat a hátukon, nyújtva, ÉNy – DK-i irányban fektették. A sírgödrök lekerekített sarkú téglalap alakúak, csaknem mindegyik végében kis gödrök voltak a halotti kerevet számára. A sírokat a mai felszíntől számítva 50 – 170 cm mélyre ásták, kettő csontváz részben, kettő teljesen a talajvíz alatt volt, ezeket szivattyúzás közben tártuk fel és dokumentáltuk. Az összes felnőtt sír rabolt lehetett, a rablások a felsőtestre-fejre irányultak, a 19 felnőtt közül a koponya egyetlen esetben volt a helyén. Csaknem mindegyik felnőttnek a lábfejénél volt egy kis, kézzel formált fazék, a további leggyakoribb mellékletek a vaskések és vascsatok voltak, állatcsontot hét sírban találtunk. A legérdekesebb melléklet egy pár, geometrikus díszű, egymással megegyező, külső felületén arany, belső oldalán bronz, préselt varkocsszorító. Nagy Nándor Norbert

Scott és Csoma 1 Szélpark (Komárom-Esztergom megye) A beruházás Komárom – Esztergomi-síkságon található területe több régészeti lelőhelyet érintett Ács, Csém, Kisigmánd és Nagyigmánd határában, amelyek egy része már korábban ismert volt. Néhány esetben csupán a kivitelezési munkálatokhoz kapcsolódó szakfelügyelet során sikerült a lelőhelyet felfedezni, majd feltárni. A projekthez kapcsolódóan 2009 októbere és 2010 áprilisa között, kilenc területen összesen 46120 m2-en folyt régészeti kutatás. A lelőhelyek többsége a bronz-, római-, illetve a középkorra keltezhető, emellett szórványos emlékek kerültek elő a réz-, illetve az avar korból. Nagyigmánd – Kettes-dűlőben egy késő bronzkori, oszlopos szerkezetű földfelszíni házakból és különböző méretű gödrökből álló település vált ismertté. A leletanyagot a korszak karakterisztikus, fényezett, esetenként grafitos felületű, síkozott díszítésű kerámiája jellemzi. A legtöbb esetben a Kr. u. 2. sz.-tól az 5. sz. elejéig keltezhető római kori telepnyomokra bukkantunk. A tanyasias jellegű települések rendre valamilyen egykori vízfolyás vagy forrás közelében alakultak ki. A császárkori kerámiát döntően a korongolt, szürke színű edények uralják. Kisebb számban a kor luxus kerámiájának tartott terra sigillatából és annak helyi utánzatából találtunk néhány töredéket. Több épületelem is felszínre került: megmunkált mészkődarabok, egy korinthoszi oszlopfő töredéke, padlótégla és tetőcserép töredékek, valamint egy kémény oromdísz részlete. Az Ács – Öbölkúti-dűlőben feltárt mintegy 40 temetkezés többsége a késő császárkorra tehető. A jószerével bolygatatlan sírok a korszak jellegzetes ékszereit és használati tárgyait rejtették. Az Ács és Csém határában előkerült szórt szerkezetű, falusias középkori településnyomok az Árpád-korra keltezhetők, feltárásaink pedig kiválóan kiegészítik a térségre vonatkozó okleveles adatokat. A korszak jellegzetes veremházai mellett több gödröt, kemencét, valamint nagyon sok árkot tártunk fel, amelyek betöltésében vonaldíszes fazekak, cserépbográcsok és érmék feküdtek. Czifra Szabolcs

RÉGÉSZET

11

RÉGÉSZET

12

Gyöngyös – Lovas-tanya (Heves megye) A város Ny-i elkerülő útjának kivitelezéséhez kapcsolódóan, a NIF Zrt. megbízásából 2010 júliusa és októbere között végeztünk régészeti feltárást. A nyomvonal érintett szakaszán, a Tarján (Toka)-patak partján húzódó magas parton egy lelőhelyet sikerült azonosítani, ahol közel 1 ha-t vizsgáltunk át. A munka során négy korszak telepnyomait tártuk fel. Már a munka megkezdésekor látszott, hogy a patakhoz közelebbi területen várható nagyobb objektum koncentráció. Ennek a területnek a K-i részén többnyire csak karcolt és festett díszítésű edénytöredékekkel, valamint miniatűr edényekkel és igen sok kőeszközzel jellemezhető középső újkőkori (Kr.e. 5500 – 5000) gödröket tártunk fel. Ugyanennek a területnek a Ny-i részén rajzolódott ki a középső vaskor (Kr.e 7. sz. – 5. sz. vége) szkíta időszakára keltezhető, két 3×3 m-es alapterületű veremház, hét gödör és egy árok. Az egyik gödör alján egy emberi csontváz feküdt. A késő vaskorból (Kr.e. 5. sz. vége – 1. sz. vége) mindössze egy-két kis alapterületű, négyszögletes alaprajzú, földbe ásott épületnyom került elő. Betöltésükben a jól ismert grafitos, esetenként fésűs díszű fazekak, szitulák és tálak mellett egy aprócska fibula és egy csontgomb látott napvilágot, melyek a kelta lakossághoz köthetők. A fentiekhez hasonló alaprajzi formát mutat a lelőhely két Árpád-kori épülete. Mindkét veremház tapasztott padlóval és kőpakolásos kemencével épült. Szintén a középkorra keltezhető egy külső kemence, amit már a humuszrétegben dokumentáltunk. Kerámiaanyaga a korszak jellegzetes díszítőelemeit hordozza: hullám és vízszintes vonalak, fenékbélyegek. Bóka Gergely

Nyugat-dunántúli Regionális Iroda tevékenysége A kezdéskor közel 50 – jelenleg 30 – fős stáb Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém, és Zala megyék területén fejti ki tevékenységét. A jelzett időszakban – részben a 2009-ben megkezdett beruházások folytatásaként – elsősorban elkerülő utakhoz kapcsolódó megelőző régészeti feltárásokat végeztünk Hévíz, Enese, Ligetfalva, Szeleste, Vát, Szombathely és Veszprém határában. Ezen kívül további kutatások történtek a lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó beruházás, valamint Badacsonytomaj területén. Folytatódtak a feltárási munkák a kiterjedése és régészeti jelentősége okán egyaránt kiemelkedő jelentőségű ménfőcsanaki lelőhelyen is. A feltárások mellett számos szakfelügyeletet láttunk el, és több örökségvédelmi hatástanulmányt is készítettünk. A feldolgozási munkák lezárásaként 5 lelőhely leletanyagát átadtuk a befogadó Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának, a teljes feldolgozási dokumentációval egyetemben. A régióban folytatott tevékenységről a munkatársak közreműködésével a Tudományos-népszerűsítő füzetek sorozat 3. köteteként napvilágot látott 2010-ben a lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó megelőző feltárásait bemutató „Vízelőtti régészet” c. kötet. 2011-ben pedig megjelent a VIA – Kulturális Örökségvédelmi Kismonográfiák sorozat 2. köteteként a Szombathely – zanati késő bronzkori urnatemető monografikus közlése. Ilon Gábor

RÉGÉSZET

13

RÉGÉSZET

14

Győr – Ménfőcsanak-Széles-földek (Eperföldek), Bevásárlóközpont (Győr-Moson-Sopron megye) A beruházás területe a Budapestet Béccsel összekötő M1 autópálya győri szakaszától D-re található. A 2009. évben megkezdett tevékenységünket 2010 márciusa és novembere, illetve 2011 márciusa és szeptembere között folytattuk. A megelőző feltárás során 277165 m2 nagyságú felületen, 11506 db, nagy mennyiségű leletanyagot tartalmazó jelenséget tártunk fel. A területet átszelő vízfolyás teraszait az elmúlt évezredekben folyamatosan lakták. Ezt rézkori lakóépületek, késő bronzkori földbemélyített és felszínre épített, valamint több kora vaskori földbeásott ház, köztük 3 szövőház is bizonyítja. A kelta település valószínűleg megérte a római kori foglalást, így lakóinak kulturális öröksége beépülhetett a hódítók emlékanyagába. A római kor teljes időszakát lefedő települési jelenségek többnyire földbemélyített építmények, valamint két kőalapozású, többosztatú lakóház és egy oszlopszerkezetes épület. Mindössze néhány földbemélyített építményben találtuk meg a tüzelőberendezés nyomait. Ezért az épületek lehetséges funkciója terménytároló és / vagy istálló. Az összes jelenség kb. 35 – 40 %-a a római kor emléke. A területen több korszak temetkezései is előkerültek. A rézkorból csontvázas, a középső bronzkorból hamvasztásos-urnás, csontvázas, a késő bronzkorból hamvasztásos-urnás, a római korból hamvasztásos és csontvázas sírokat ismerünk. Ezektől eltérő módon, különböző korokban árkokba, gödrökbe 4 – 5 egyént temettek. A kiemelkedő leletek közé tartozik egy-egy középső- és késő bronzkori ékszer és viseleti együttes, több mint félszáz szkíta bronz nyílhegy, valamint egy római kori éremkincs. Különös jelenség egy a Halomsíros kultúrához köthető gödör, amely – többek között – agyag épületfrízt, és egy feláldozott gyerek edénybe tett maradványait rejtette. A népvándorlás kori langobardok emléke néhány pajzs- és ékszertöredék, az avar korhoz gödrök és árkok köthetők. Honfoglaló őseinktől csupán néhány szórvány ékszer maradt ránk. Az Árpád-korból egy kemencebokor és néhány füstölőgödör a falu szélét sejtetik. Ilon Gábor

Győr – új Mosoni-Duna híd (Győr-Moson-Sopron megye) A Jedlik hídhoz kapcsolódó utak, csomópontok és közművek kivitelezői munkálatai során (II. és III. ütem) 2010 márciusa és 2011 decembere között régészeti szakfelügyeletet láttunk el. Az új híd a korábbi Vásárhelyi Pál gyaloghíd helyén a Mosoni-Duna ÉK-i, bal oldalán fekvő Révfalu városrészt és a folyó DNy-i, jobb oldalán fekvő Győr – Sziget városrészt köti össze. A Győr - Szigetben korábban ismert, három érintett lelőhely közül a Semmelweis u. 10. néven nyilvántartott falmaradványok, és a Kiss Ernő u. D-i házsora alatt jelentkező római sírok további kiterjedése nem volt megfigyelhető, mivel a közműárkokat többnyire a modern korban erősen bolygatott talajban nyitották. Győr - Szigetben Simor János tér lelőhelyről római és középkori kerámiatöredékek voltak ismertek. A megfigyelés során, a téren lévő Római Katolikus Plébániatemplom K-i (Erkel Ferenc u.) és D-i oldalánál (Semmelweis u.) 2010 augusztus és szeptember folyamán erősen bolygatottan embercsontok kerültek elő, néhány kora újkori kerámiával, bronzkereszttel, és vastárggyal. A vázak eredeti elhelyezkedése nem volt megállapítható, az előkerült maradványok legalább 25 egyénhez tartozhattak. A templom körüli temető beépített, bolygatott nyomairól van szó, amely minden irányban tovább folytatódhat. Legkésőbb 1712-től, a plébániatemplom felszentelésétől temetkeztek ide 1844-ig, de várható korábbi temetkezések előkerülése is. A Győr – Töltésszer-Feszítőoszlop újonnan bejelentett lelőhelyen egy villanyoszlop helyén, 220 cm mélységben sírt tártunk fel. A K – Ny-i tájolású, háton fekvő, nyújtott csontvázas temetkezés felsőtestén 12 db bronzgomb maradványait találtuk, amelyek alapján kora újkori lehet. A lelőhely kiterjedése ismeretlen. 2011 márciusában Győr – Szigetben, a Radnóti u-i tömbáttörés helyén végzett talajcsere közben két helyen élére állított nagykérődző lábközépcsontokból álló szerkezetet tudtunk megfigyelni, amelyek 18 – 19. sz-i házalapokhoz csatlakozhattak. Bontásuk során kevés mázas kerámia és vastöredék került elő. 17–18. századi, angliai párhuzamok alapján padló része lehetett. Melis Eszter

RÉGÉSZET

15

RÉGÉSZET

16

Sopron – Szombathely – Szentgotthárd, GYSEV vasútvonal korszerűsítése (Győr-Moson-Sopron megye) A vasútvonal korszerűsítése 2010 márciusában két lelőhelyen összesen 1069 m2 megelőző feltárását tette szükségessé. Lövő É-i részén, a Vasútra-dűlő D-i részén, a vasúti töltés árka és a mellé telepített akácos által bolygatott területen 13 régészeti jelenséget tártunk fel: nagyrészük gödör, illetve cölöphely, valamint két K – Ny-i irányú árok részlete. A kerámiaanyag legnagyobb része őskori, a kora bronzkorra tehető, meglehetősen szórt települést jelez. A leggazdagabb leletanyagú objektum égett rétegében egy henger alakú agyagnehezéket találtunk. Az egyik árokból egy középkori kerámiatöredék került elő. A vasúttól K-re lévő dombháton a terepbejárási adatok alapján valószínűleg intenzíven lakott római kori telep fekszik. Nagycenk vasútállomástól DK-re, a Szőlőlábak nevű határrészen, a vasút D-i oldalán 392 m2-en végeztünk megelőző feltárást. Szórványként néhány középkori és őskori kerámiatöredéket, valamint kőeszközt találtunk. A hatástanulmány alapján intenzív őskori, középkori és római kori település valószínűleg jobban megfogható a vasúti töltéstől É-ra és D-re, távolabb eső bolygatatlan részeken, amelyek azonban kívül estek a beruházási területen. A vasútvonal korszerűsítési munkái alatt, 2010. október – novemberben, a teljes munkaterületen régészeti szakfelügyeletet végeztünk. A földmunkák alatt csak szórványosan kerültek elő régészeti leletek, leletmentést nem tettek szükségessé. Melis Eszter, Eke István

Badacsonytomaj – Paprét, Szőlőskert Hotel és Borászda (Veszprém megye) Badacsonytomaj Ny-i részén, a Badacsony D-i lábánál tervezett négycsillagos hotel és borászda építését megelőzően 2010 – 2011-ben végeztünk régészeti feltárást. A lelőhelyen már a 19. sz. végén római kori épületmaradványok kerültek elő. 1929-ben útépítés során ismételten egy nagyobb római kori épület falait bolygatták meg. A 2010. évi próbafeltárás célja a korábbi adatokból ismert római kori épületek helyének pontos meghatározása volt. Ezt a területen 2008-ban végzett archeomágneses felmérés is segítette. A próbakutatás során két római kori kőépület részletét tártuk fel, valamint egy középső bronzkori és egy Árpád-kori település részlete is napvilágra került. 2011-ben a tervezett épületek alapterületén folytattunk kutatást. Hasonlóan az előző évhez, a legidősebb leleteket a középső bronzkori Dunántúli mészbetétes edények népének leletei jelentették. A települési jelenségek mellett, ugyanebből a korszakból elszórtan három hamvasztásos sír is előkerült. A munka során sikerült meghatároznunk az előző évben megtalált római kori épületek pontos kiterjedését, illetve funkcióját is. Az egyik feltehetően raktár volt, a másik bronzműves műhelyként működhetett. Ezt az épületben előkerült bronzolvasztó kemencék bizonyítják. Az ásatás egyik legkiemelkedőbb ingó örökség emléke, egy bronzból készült körző. A római villagazdaságot, az előkerült pénzek alapján, a 4. sz. végén hagyhatták el tulajdonosai. Az Árpád-kori település kisméretű, földbe mélyített házai a laposabb D-i lejtőn helyezkedtek el, míg a sütőkemencék a házaktól kissé távolabb kerültek elő. Eke István

RÉGÉSZET

17

RÉGÉSZET

18

Veszprém – Gelemér (Veszprém megye) A lelőhely Veszprémtől mintegy 5 km-re K-re található. 2010 májusa és júniusa között, a 8. és a 72. sz. utak csomópontjánál épülő le- és felhajtó sávok területén 13745 m2-en megelőző feltárást végeztünk, melynek során hét korszak emlékeit tártuk fel. Az őskort egy kőeszköz-nyersanyagot és félkész kőbaltákat tartalmazó neolit gödör, középső rézkori, tűzdelt barázdás díszítésű edények töredékeivel keltezett nagyobb tároló gödrök, valamint késő rézkori, badeni kerámiát tartalmazó jelenségek képviselik. A lelőhely D-i felében pedig középső bronzkori, mészbetétes kerámiát tartalmazó, felszíni építményekhez tartozó oszlophelyek, kisebb tároló gödrök kerültek elő. A lelőhely K-i részén késő bronzkori ép bögréket, nagyobb méretű tálak és edények töredékeit tartalmazó depóit, valamint egy cölöpszerkezetű épület két sorban elhelyezkedő oszlophelyeit tártuk fel. A lelőhely DNy-i részén egy 26 sírból álló, a középső avar kor elejére (7. sz. 2. fele) keltezhető bolygatatlan temetőrészletet találtunk. A Ny – K-i tájolással, nyújtott, háton fekvő helyzetben eltemetett halottak mellett edénymellékletek, használati eszközök, kések, kova és fenőkő, sarló, illetve három élű nyílhegyek, a női sírokból orsógombok voltak. Gyakori mellékletek voltak a szemes üveggyöngyből álló nyakékek, gömbös, granulációs technikával díszített bronz és ezüst fülbevalók, hajkarikák, préselt és öntött bronz övveretek, szíjvégek, övcsatok, függesztő füles bronz díszek. A legjelentősebb sírból kardjával, harci bárdjával, íjával és öntött bronzveretes övével eltemetett harcos temetkezése került elő. A 8. sz. főút mindkét oldalán kerültek elő az írott forrásokból Gelemér néven ismert Árpád-kori település legkorábbi, 10 – 12. sz-i periódusához tartozó objektumok. Ezek között téglalap és négyzetes alaprajzú, kőből rakott kemencékkel és ágasfás-szelemenes tetőszerkezettel rendelkező veremházakat, szabadon álló, kőalapozású, többször megújított agyagtapasztásos sütőkemencéket, kemencebokrokat és aknakemencéket, valamint agyagnyerő és egyéb funkciójú gödröket, oszlophelyeket tártunk fel. Szvath Márton

71. sz. főút Keszthelyt elkerülő szakasz (Zala megye) A várost É-ról és ÉK-ről elkerülő út munkálataihoz kapcsolódóan 2009 novemberében a KÖSZ, 2010 – 2011-ben jogutódja, az MNM NÖK a kivitelezővel egyeztetve folytatta a földmunkákkal párhuzamosan zajló régészeti szakfelügyeletet. Ennek során két helyszínen tapasztaltunk régészeti érintettséget, mindkettőn új, korábban ismeretlen lelőhelyet lokalizáltunk. 2010 tavaszán Keszthely – Rezi-dűlőben egy 2,1×1,3 m nagyságú, szürkésbarna, erősen paticsos betöltésű objektumot észleltünk, melyből római korra datálható kerámia és fém leletek kerültek napvilágra. Ebből az egyetlen jelenségből a lelőhely mérete és iránya nem határozható meg, feltehetőleg ettől É-ra húzódik, és a 71. sz. út a D-i szélét érinti. 2010 őszén Keszthely – Murvás-dűlőben egy vízfolyástól enyhén emelkedő lankás domboldalon a humuszolás során 25 objektum foltja rajzolódott ki. A vízfolyáshoz közelebbi részen a humusz 40 – 45 cm vastag, alatta sárga homok réteg volt, ez alatt észleltük a jelenségeket. A domboldalon feljebb haladva már csak 20 – 25 cm a humusztakaró, és itt közvetlen a humusz aljában találtunk kerámiatöredéket és a régészeti objektumok foltjait. A foltok gödrökre, cölöphelyekre, félig földbe mélyített házra, egy kővel rakott kemencére és annak hamus gödrére utaltak. A hozzájuk tartozó leletek zömében a római korra keltezhetők, valamint jellegtelen őskori és néhány középkori kerámiatöredéket is találtunk. Itt a jogszabályi változások miatt feltárást nem végezhettünk, erre a területileg illetékes múzeum jogosult. Mivel erre 2010-ben nem került sor, így a régészeti szakfelügyelet keretében a lelőhelyet 2010 decemberének elején – téli állagmegóvás céljából – földdel betakartuk. Tokai Zita Mária

RÉGÉSZET

19

RÉGÉSZET

20

76. sz. főút 8 – 11. szakasz (Zala megye) A 76. sz. út DK – ÉNy-i irányban halad át Zala megye É-i felén, a 7. sz. és a 8. sz. főutakat kötve össze. Az út rekonstrukciójának földmunkálatai 2010 júliusában indultak és 2012 végén fejeződtek be. Itt a két ligetfalvi lelőhelyen megelőző feltárást, a többi területen régészeti szakfelügyeletet végeztünk. Ligetfalva – Erdő-főd lelőhelyen a feltárásra kijelölt terület régészetileg teljesen fedett volt, és széleit egyik irányban sem értük el. Két őskori gödör és egy Árpád-kori telep részletének 40 jelensége került itt napvilágra. Ligetfalva – Kis-rét lelőhelyen az út É-i oldala mellett egy nő csontvázas sírját és 160 telepjelenséget tártunk fel, főleg gödröket és cölöphelyeket, valamint néhány kemencét, tüzelőhelyet és árkot. Ezek 5 korszakra datálhatók: középső neolitikum, kora rézkor, késő bronzkor, Árpád-kor és késő középkor. A lelőhely egyes részeken két rétegű volt, a magasabban jelentkező Árpád-kori objektumok alatt vastag sárga agyagos réteget, majd alatta őskori jelenségeket figyeltünk meg. A leletek zöme kerámia, a kevés fémlelet legszebbike, egy csontnyelű vaskés. Mindkét ligetfalvi lelőhely esetében a szakfelügyeletkor a 76. sz. út D-i oldala mellett is észleltük a régészeti érintettséget. Ezek feltárását a jogszabályi változás következtében már a területileg illetékes múzeumnak kell elvégeznie. Szentgyörgyvár – Gyümölcsös lelőhelyen vízvezeték-kiváltáskor az árokban 4 bronzkori objektum profilja rajzolódott ki. Zalacsány térségében 2 helyszínen bolygattak meg régészeti jelenségeket: Meleg-hegy Dél lelőhelyen az Árpád-korban, a tilaji útelágazásnál a középkorban állt település. Utóbbi kemencéit egykor a Zalacsányi-patak melletti domboldalba vájták be, és a jobb hőtartás céljából kerámiatöredékkel rakták ki az aljukat. A leletek közül két 12. sz-i ezüst dénár emelendő ki. Tilaj – Bükk-tető lelőhelyen rézkori és bronzkori telepek nyomait észleltük. A leletmentés legérdekesebb jelensége egy „méhkas alakú” verem volt, melynek alján, párhuzamosan két nyúl csontváza feküdt. A már korábban is nyilvántartott lelőhelyek mindegyikén sokkal nagyobb kiterjedést és több időszakbeli megtelepedést állapítottunk meg, egy helyszínen pedig egy új, korábban ismeretlen lelőhelyet lokalizáltunk. Tokai Zita Mária

76. sz. főút 12 – 15. szakasz (Zala megye) Az út 12 – 15. szakaszain a régészeti szakfelügyeletet 2010 májusa és 2011 szeptembere között végeztük. Itt 8, már korábban ismert régészeti lelőhelyen került sor leletmentésre, melyeken a korábbiaknál nagyobb kiterjedést és több időszak megtelepedését figyeltük meg. Ezek a lelőhelyek, a rajtuk előkerült leletekkel és jelenségekkel É-Zala újkőkortól a középkorig terjedő időszakának településtörténetéhez szolgálnak újabb adatokkal. Nagykapornak térségében 3 helyszínen észleltünk régészeti érintettséget: Padári elágazó lelőhelyen középső rézkori és népvándorlás kori, Kapocs-hegyháton őskori, Cseri-dűlő lelőhelyen késő népvándorlás kori teleprész került napvilágra. Utóbbi helyszínen a feltárást nehezítette, hogy a domb rézsűjében, helyenként 4 m magasan rajzolódtak ki a jelenségek, melyeket létráról lehetett csak kibontani. Alsónemesapáti területén 5 lelőhelyet érintettek a földmunkák. Bucsai-erdő lelőhelyen egy vörösre átégett, nagy felületben elszenesedett gabonaszemeket tartalmazó késő rézkori vermet és egy középkori gödröt észleltünk. Kastélyhely régészeti lelőhelyen a domboldalon eltávolított 20 – 30 cm-es humuszréteg alatt, és az útalapozásra előkészített felületen 8 objektum foltja rajzolódott ki, melyek késő középkor-török koriak. Itt a jogszabályi változások miatt feltárást nem végezhettünk, erre a területileg illetékes múzeum jogosult. Irtások I. és II. lelőhelyeken őskori és a népvándorlás kori jelenségek voltak. Legintenzívebbnek Szenttamás – dűlő lelőhely bizonyult, ott közvetlenül a humusz alatt és attól 1,5 m mélységben is jelentkeztek a megtelepedésre utaló nyomok. Itt a rézkortól a késő középkorig bukkantunk leletekre. Közülük kiemelkedik egy a Kr. e. 2. sz-ból származó kelta ház. A lelőhely középkori leletei és objektumai a dűlő nevével ellentétben nem az egykori Szenttamás településhez tartoztak, mert az innen D-re mintegy 800 m-re feküdt, hanem Betefalvához, ami 1335-ben tűnik fel először a forrásokban. Ez sikerként könyvelhető el, mivel a korábban okleveles forrásokból csak névről ismert, és a török időkben (17. sz. második felében) elpusztult Betefalva azonosításával eggyel csökkent a lokalizálatlan középkori falvak száma. Tokai Zita Mária

RÉGÉSZET

21

RÉGÉSZET

22

Dél-dunántúli Regionális Iroda tevékenysége A 2011. év jelentős törést hozott, megkezdődtek a létszámcsökkentések, elvándorlások. Ennek elsődleges oka a jogszabályi változások miatt drasztikusan csökkenő terepi munkák, hiszen míg 2010-ben 94 régészeti lelőhely feltárását végeztük el, és több mint 3000 órát töltöttünk terepen régészeti szakfelügyelet során, addig 2011-ben ez a szám 3 régészeti feltárásra és néhány tucat órányi szakfelügyeletre csökkent. Ugyanakkor Régiónk folytatta a TÉKA (Tájérték Kataszter) programot a Marcali kistérségben, újabb jelentős területeket bejárva és több száz új lelőhelyet azonosítva. Munkatársaink segítséget nyújtottak több alkalommal is a Műemléki Főosztálynak, hogy alvállalkozó bevonása nélkül sikerüljön határidős munkákat elvégezni (Boldogkőváralja, Sirok). Jelentős előrehaladás volt 2010-ben, hogy végre felállt a komplett geodéziai csapatunk, amelynek segítségével már teljes lelőhelyek terepi felmérését és digitális feldolgozását is el tudtuk végezni. Szintén ez év második felétől lendült meg igazán a régészeti leletanyagok feldolgozása, ami azért volt fontos, mert régiónkra korábban jellemző volt, hogy a kevés régészre jutó sok terepi munka miatt a leletanyagok tudományos feldolgozásában országos szinten hátrányba kerültünk. Az intézményi átalakulást követően 2011-ben ez a folyamat is lelassult a személyi változások miatt. A leletek feldolgozása szempontjából pozitívum volt, hogy ebben az időszakban saját restaurátor-csapatunk segítségével a leletanyagok nagy részének restaurálását helyben követhettük nyomon, antropológusunk és geológusunk magas szakmai színvonalú munkájának segítségével a lelőhelyek régészeti értelmezését végeztük. Fontos változás volt 2011-ben, hogy a regionális iroda új telephelyre költözhetett. Ez a lépés amellett, hogy az intézményünk számára jelentős költségmegtakarítást eredményezett, lényegesen javította a raktárhelyzetünket és a dolgozóink munkakörülményeit is. Ligner Jácint

Horvát Tranzit gázvezeték (Baranya megye)

Tájérték Kataszter program (Somogy megye)

2010-ben folytatódott a 2009-ben megkezdett, Városföld és Drávaszerdahely között építendő DN800 gázvezeték Dunától Nyra eső 70 km hosszú nyomvonalának régészeti feltárása. A munkák súlypontja fokozatosan a régészeti szakfelügyelet irányába tolódott, annak ellenére, hogy még mindig jelentős számú (26) lelőhely megelőző régészeti feltárása volt hátra. A régészeti szakfelügyelet során összesen 1242 munkaórát töltöttünk a terepen, az eltöltött időnek túlnyomó része a nyomvonal humuszolásának felügyeletével telt. A humuszolás során 51 régészeti lelőhelyet azonosítottunk, melyek közül 16 valamelyik korábbi lelőhelyhez kapcsolódott. A baranyai nyomvonalszakaszon így összesen 77878 m2 területet humuszoltunk régészeti feltárás céljából, ebből 41165 m2 volt a szerződésben meghatározott módon kiszámított régészetileg fedett terület. A feltárt lelőhelyek néhány kivételtől eltekintve mind településrészletek, feltűnő volt, hogy a nyomvonal hossza ellenére csak kevés temetkezést találunk. Valódi temető mindössze 3 lelőhelyen került elő, de az értékelhető leletanyag ezekben az esetekben is csekély volt. Ligner Jácint

2010 áprilisában kezdtük meg a TÉKA (Tájérték Kataszter) program Marcali Kistérségre vonatkozó régészeti kutatásainak terepi munkálatait. A kataszterezési-terepi munkálatok során törekedtünk a kistérség vizsgálat alá eső részeinek örökségi elemeit a lehető legalaposabban megismerni. A program keretein belül extenzív terepbejárással azonosításra került új lelőhelyek száma megközelíti a kétszázat (!), amelyek között a nagy kiterjedésű őskori telepek, földvár (Szőcsénypuszta), római-, illetőleg avar kori lelőhelyek mellett középkori települések (Balogd település és temploma, Bár és temploma, Bodony, Bőke és temploma, Csákány és temploma, Csöd és temploma, Gardos, Kisarad, Martonfalva, Merke, Móricfalva, Muszt, Németi) lokalizálása történt meg. Némely esetben korábban azonosításra került lelőhelyek területét is bejártuk, korszakolását, határait pontosítottuk, illetőleg javaslatot tettünk a szakhatóság felé azok rendezésére vonatkozóan. A bejárt mintegy 80 km2-nyi területen a régészeti jelenségek mellett – a felmérési munkacsoport építészeinek részletes gyűjtését kiegészítve – az épített örökség egyes elemeit (malmok, hidak, gazdasági-, illetőleg katonai épületek) is számba vettük az egyes települések környezetében. Tóth Bálint

RÉGÉSZET

23

RÉGÉSZET

24

Pécs, Európa Kulturális Fővárosa program (Baranya megye) A Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program keretében a feltáró munkák nagy részét sikerült 2009-ben lezárni, így 2010-re elsősorban régészeti szakfelügyeleti feladataink maradtak. Ebben az évben a látványos új épületek mellett elsősorban a pécsi közterek megújítása folyt, több, egymástól független helyszínen. A szakfelügyelet során sok esetben egyáltalán nem került elő régészeti jelenség. A Tettyén azonban sikerült egy malomrészletet, vélhetőleg egy papírmalom részét megtalálni. A kutatott területen egy keskeny, kőből és téglából épített csatornát találtunk. A leletek az újkorra datálták az épületrészletet, és így az beleillik a pécsi leírásokba, miszerint azon a helyen malmok álltak egykor. A tettyei romoktól Ny-ra sikerült feltárni a forrásokban szereplő lőportorony egy részét, melynek felrobbanása tette tönkre a Szathmáry palotát. Fontos építéstechnikai megfigyelés, hogy a feltárt részek gerendavázas kőfalak voltak. A jelenségek nem kerültek bemutatásra, geotextillel ellátva visszatemettük azokat. A Széchenyi tér szakfelügyelete során római és középkori leletek is előkerültek, de erősen roncsolt állapotban, néhol teljesen értelmezhetetlenül. Az Irgalmasok utcájában a korábbi munkák során már ismertté vált É – D-i irányú középkori út további részletét regisztráltuk. A 48-as téren sikerült a már ismert török temetőnek 4 újabb sírját feltárni, délebbre az eddig ismert síroktól és jelentősen, kb. 2 m-rel mélyebben azoknál. Orbán Gábor

Pécs, Ágostonos templom és kolostor csontvázanyagának antropológiai feldolgozása (Baranya megye)

Pécs, Ágostonos templom és kolostor petrográfiai és habarcsgeneteikai vizsgálata (Baranya megye)

A Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program keretein belül került sor a középkori Szent Ágoston templom és kolostor megelőző régészeti feltárására. Az előkerült 63 sírból 66 egyént lehetett elkülöníteni valamint két feltárt kriptából még további 29 ember csontmaradványait tudtuk azonosítani. A csontvázleletek fizikai antropológiai vizsgálatának alapvető célja, hogy általános képet adjon a temetkezési helyet használó népességről; a paleodemográfiai adatok, metrikus és morfológiai jellegek valamint a csontokon megjelenő kóros elváltozások kiértékelésén keresztül. A paleopatológiai analízis eredményeiből az eltemetett emberek életmódjára illetve a korabeli egészségügyi és higiéniás viszonyokra is próbáltunk következtetni.

Elsődleges feladatunk az épületek építéstörténetének meghatározása volt. A direkt régészeti módszerek alkalmazása mellett a falazatokon megfigyelt építőanyagbeli jellegzetességek miatt azok természettudományos módszerekkel történő vizsgálatát is elvégeztük. A közvetlen építéstörténeti megfigyeléseket további egzakt vizsgálatokkal egészítettük ki, amelyeknek segítségével a várostörténet egyházi építészetének összetett vizsgálatához szolgáltattunk további adatokat. Vizsgálatunk során az alábbi kérdésekre kerestünk választ: a kolostor építési fázisai elkülöníthetőek-e az építőanyag-vizsgálatok alapján; az egyes periódusok esetében megfigyelhetőek-e a tudatos és funkcionális jellegű építőanyag választás jegyei a kőzethasználat és a habarcstechnika tekintetében; az egyes építési fázisokban, a nyersanyag lelőhelyek térbeli kapcsolatai milyen összefüggésben vannak a falazat és a faragvány alapanyagával? A habarcstani vizsgálatok eredményeivel bebizonyítottuk, hogy a kolostorkomplexum legalább három főperiódusban épült, amelyet további alperiódusok egészítettek ki. Ezt támasztják alá a kőzettani vizsgálatok eredményei is, melyek szerint az egyes építési fázisokban eltérő arányban találhatóak meg a mecseki Miocén és Triász korú kőzetek. Jevtuhov Boglárka, Kárpáti Zoltán

Bár az antropológiai vizsgálatok eredményeinek kiértékelése még nem zárult le, két érdekesebb esetet mégis kiemelnénk. Két egyén csontmaradványain ugyanis olyan megbetegedésekre utaló elváltozásokat találtunk, melyek alapján a lehetséges diagnózist is fel tudtuk állítani. Az egyik esetben a TBC előrehaladott stádiumára jellemző, csigolyákat illetve bordákat érintő szimptómákat észleltünk, egy felnőtt nő koponyáján és szinte az összes vázcsontján pedig a szerzett szifilisz tüneteit figyelhettük meg. Ősz Brigitta

RÉGÉSZET

25

RÉGÉSZET

26

Balatonendréd – Lulla, neolit és bronzkori telep, bronzkori temető (Somogy megye) A két Somogy megyei települést összekötő út mentén jelentkező régészeti lelőhelyek közül régiónk munkatársai a Balatonendréd közelében található 4 lelőhelyet tárták fel, összesen mintegy 38000 m2 területen. A lelőhelyek közül kettőt érdemes igazán kiemelni a feltárt jelenségek és az előkerült régészeti leletanyag alapján, mindkét lelőhely feltárása két részletben történt 2010 – 2011-ben. Balatonendréd – Tekeres-dűlő-Kelet lelőhelyen késő bronzkori telepobjektumokat, valamint egy urnatemető részletét sikerült feltárni. Az urnák sajnos a felszínhez közel helyezkedtek el, így többségük töredékes állapotban került elő. A gödrök leletanyaga meglehetősen szegényes, többnyire durva falú házi kerámia volt. Jelentős mennyiségben kerültek elő kelta kori megtelepedésre utaló objektumok is. Utóbbiakból elsősorban a döngölt padlós, ágasfás-szelemenes veremházak érdekesek, valamint az ezekből előkerült fém használati tárgyak (aszimmetrikus pengéjű tőr, nyéltüskés ép lándzsahegy, sárkányfejes tőrmarkolat). Több állatalakos terra sigillata töredék és fémkeresővel megtalált pénzek utalnak a római kori anyagi kultúrára. Balatonendréd – Öreghegy lelőhely szintén több korszakban volt lakott. A körárokkal erődített neolit kori településből nagyméretű amorf gödrök, és számos zsugorított vázas temetkezés maradt ránk vörös festéses kerámia töredékeivel. A késő bronzkorban benépesült a dombtető, de ebből a korból jóval kevesebb telepobjektum került elő. Sikerült viszont feltárni a vélhetően a telephez tartozó urnatemető nyomvonalba eső részét. A gépi humuszolás során a 88 urna nagy részét in situ sikerült felszedni, így azok valódi feltárása már a restaurátor-műhelyben történt meg. Az urnák egy részében több fém használati tárgy is volt, valamint jellemzően egy-két kísérőedény. A temető anyaga a restaurálás során elsőbbséget élvezett, így az mára befejeződött, és megkezdődött tudományos feldolgozása. Petkes Zsolt, Füköh Dániel, Ligner Jácint

Villány – Arceter szántó (Baranya megye) Az épülő út nyomvonalán, amely Villány települést elkerüli, Villány – Virágostól délre az Arceter szántó területén 23298 m2-en 1189 objektumot tártunk fel. A lelőhely részben egy DNy-i fekvésű domboldal, részben egy mélyebb fekvésű terület, amelyet mocsaras rész vesz körül. A megelőző feltárás során kiderült, hogy a lelőhely folytatódik a K-i irányban levő dombtetőn, illetve, hogy alacsonyabb vízállásnál a jelenlegi vizenyős terület egy részén is megfigyelhetők település nyomok. A lelőhely nagy része sűrűn borított régészeti jelenségekkel, amelyek egy részét kisebb-nagyobb mértékben károsította a területen megfigyelhető erőteljes erózió, a vékony humuszréteg miatt a mezőgazdasági művelés és egy második világháborús lövészárok-rendszer. A területen legkorábban a dombtetőn, a neolitikum időszakában telepedtek meg. A domb alján a késő neolitikum, korai rézkor emlékei figyelhetők meg. Kisebb-nagyobb gödrök mellett nagy számú cölöphely, földfelszíni építmények nyomai kerültek elő. Ezen kívül a feltárás középső részén két téglalap alakú, É – D tájolású alapárkos ház rajzolódott ki egymás mellett. A lelőhely D-i részén újabb két alapárkos épület feltárására került sor. Ezek lényegesen nagyobb méretűek, megközelítőleg négyzet alakúak és nemcsak az árkokban találhatók cölöplyukak, hanem az árokkal párhuzamosan is cölöphely-sorok futnak. Három zsugorított csontvázas sírt bontottunk ki a területen, melléklet híján bizonytalan, melyik népességhez tartoznak. A lelőhely teljes területén a legnagyobb számban a késő bronzkori telepjelenségek figyelhetők meg, gödrök és cölöphelyek formájában, közöttük 6 urnás temetkezéssel. A leletanyag főleg kerámia, nagyméretű tárolóedények, hombárok, turbántekercses peremű tálak töredékei, néhány bronztű. A lelőhely középső és D-i részén kelta, méhkas alakú gödröket és téglalap alakú földbemélyített házakat találtunk részben a bronzkori jelenségekre ráásva. A házak padlója tapasztott, amibe belemélyednek a tetőszerkezetet tartó cölöphelyek. Az egyik épület leégett, itt a padlón fekete faszenes-hamus réteget találtunk. Egy osztott tűzterű edényégető kemence, mellette sütőkemencével került elő a vizenyős rész közelében. Két temetkezést köthettünk ehhez a korszakhoz, egy csecsemő sírját edénymelléklettel és az egyik méhkas alakú gödör falához nyomva egy felnőtt csontvázát. Néhány gödörben római kori leletanyagot figyelhettünk meg. A terület középső és Ny – DNy-i részén késő Árpád-kori telepjelenségeket, köztük 8 sütőkemencét tártunk fel. A leletanyag nagy része itt is kerámia, főleg fazekak töredékei, amelyek részben a kemencék sütőfelülete alatt húzódó hőszigetelő rétegből kerültek elő, ezenkívül vaskéseket és egy ollót találtunk ebből az időszakból. Voicsek Vanda

RÉGÉSZET

27

RÉGÉSZET

28

Dél-alföldi Regionális Iroda tevékenysége A két évet felölelő időszakban a régióban kiépülő gázvezetékek (Horvát Tranzit gázvezeték, Kunágota MOL gázvezeték), autópályák (M44, M43, M9), áruházak (Szeged – Árkád) és egyéb jellegű beruházásokhoz kapcsolódóan összesen 9 projekt keretében került sor régészeti feltárási, illetve 14 – már a beruházás kivitelezéséhez kapcsolódó szakaszban – régészeti szakfelügyeleti munkákra. Az iroda munkatársai által végzett feltárások mellett több esetben a helyi múzeumokkal, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetével együttműködve került sor a megelőző régészeti feladatok ellátására. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetével közösen az M44 autópálya Tiszakürt – Kondoros közötti, valamint a 45. sz. főútvonal Kunszentmártont elkerülő szakaszán folytattuk a 2009-ben megkezdett munkálatokat. Az M9 gyorsforgalmi út nyomvonalának még 2008-ban indult kutatásai – a Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Igazgatóságával együttműködésben – szintén folytatódtak 2010-ben. 2010 októberében megkezdődtek az M43 autópálya Makó – Csanádpalota közötti szakaszának régészeti munkái is. A feltárásokat a Móra Ferenc Múzeum Csongrád Megyei Önkormányzat Megyei Múzeumával kötött alvállalkozói szerződés alapján a múzeum munkatársai végezték. Az adott szakaszon 26 nyilvántartott régészeti lelőhely található, ebből 21 lelőhelyen a tárgyi időszakban megkezdődtek, illetve részben befejeződtek a feltárások. A régészeti munkák várhatóan 2012-ben tovább folytatódnak. A Békéscsaba város csatornázásának és szennyvíztisztításának fejlesztéséhez kapcsolódó beruházás területén 54 ismert régészeti lelőhely megelőző feltárását, valamint a teljes nyomvonal régészeti megfigyelését a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságával kötött alvállalkozói szerződés keretében, a múzeum munkatársainak bevonásával valósítjuk meg. A 2009-ben megalakult topográfiai csoportunk az adott időszakban összesen 14 örökségvédelmi hatástanulmányt készített el a régió különféle beruházásaihoz kapcsolódóan, melyek közül volumenét tekintve kiemelkedő jelentőségű projekt volt a Nabucco gázvezeték létesítéséhez kapcsolódó terepbejárás és az örökségvédelmi hatástanulmány elkészítése. A nyomvonal Csongrád és Bács-Kiskun megyét 177 km hosszan szeli át, 23 település közigazgatási területét érintve. A vizsgált 200 m széles sávban 155, terepbejárási és adattári adatok alapján azonosított régészeti lelőhely található, amelyek lefedik a két megye régészeti örökségének gyakorlatilag minden korszakát. A leletanyag-feldolgozási munkálatok is folytatódtak a régióközpontban, melyhez kapcsolódóan 2011 folyamán kiépült kerámia restaurátor műhelyünk. Mindemellett több munkatársunk vett részt előadóként hazai és nemzetközi konferenciákon, valamint a régió iskoláinak tudományos ismeretterjesztő előadásain, illetve számos publikáció is napvilágot látott. Dr. Gyucha Attila

Horvát Tranzit gázvezeték megelőző régészeti feltárás, szakfelügyelet (Bács-Kiskun megye) 2009 augusztusa és 2010 májusa között végeztük el a Városföld és Drávaszerdahely között létesítendő Horvát Tranzit gázvezeték nyomvonalának régészeti feltárásait, 2010 augusztusában pedig lezárult a kivitelezéshez kapcsolódó régészeti szakfelügyelet is. A szerződésben szereplő 36 feltárandó lelőhely mellett a még 2009 decemberében megindult kivitelezési munkákhoz kapcsolódó régészeti szakfelügyelet során további 5 nyilvántartott, illetve 35 új lelőhely érintettsége bizonyosodott be. A létesítendő gázvezeték nyomvonalán irodánk 10 feltáró csapattal 61728 m2-t tárt fel. A feltárt lelőhelyek legkisebbike 30 m2, míg a legnagyobb 5208 m2 területű volt. A feltárások során előkerült leletanyag az őskortól a középkorig minden korszakot felölelt, melyek közül kiemelkedik a Szank határában feltárt tatárjáráskori kincslelet és a Bátmonostor mellett előkerült szkíta kori leletegyüttes. Az előbbi lelőhelyen a legkiemelkedőbb jelenség egy félig földbe mélyített épület részlete volt, melyben 34 ember maradványa feküdt másodlagosan szétdúlt állapotban. A feltáráson előkerült tárgyak között említést érdemel egy finom kidolgozású, arany, filigrán díszes, láncos-csüngős fülbevaló kettős piramis alakú töredéke, két különböző típusú, üvegbetétes aranygyűrű, egy aranyveretes és egy elektronveretes párta, az Alföldön egyedülálló, hiányos állapotban megmaradt, csuklós karú pénzváltó mérleg, valamint összesen 71 db, IV. Béla uralkodása idején vert ezüstpénz, denár és brakteáta. A 47. lelőhelyen – számos egyéb régészeti jelenség mellett – egy, a hazai kutatásban egyedülállónak mondható, szkíta kori jelenség is felszínre került. Az objektumból az Alföld szkíta korában (Kr. e. 7. sz. második fele, 4 – 3. sz. fordulója) használt fegyverek – akinakész, ellentett élű vasfokosok, vasbalták, vas lándzsahegyek, vas lándzsahegy védő, bronz nyílcsúcs – közel teljes köre került felszínre. Gergely Olivér, Gulyás Gyöngyi, Dr. Gyucha Attila, Wilhelm Gábor

RÉGÉSZET

29

RÉGÉSZET

30

Szeged – Árkád Bevásárlóközpont, szakfelügyelet és Szegedi Egyetem Rektori Épület megelőző feltárás, szakfelügyelet (Csongrád megye) A létesítendő Árkád Bevásárlóközpont kivitelezésénél végzett régészeti szakfelügyelet során előkerült lelőhely feltárására 2010 júniusa és szeptembere között. Összesen 9753 m2 nagyságú területen 209 régészeti jelenséget tártunk fel, jellegzetes 16 – 18. sz-i leletanyaggal. Szegednek ezzel a korszakával kapcsolatban eddig csak a várral, illetve a mellette található palánki, az alsóvárosi, a felsővárosi és középvárosi részekkel számolt a kutatás. A feltárásokat megelőzően rendelkezésre álló adatok szerint az Árkád környékén a legkorábban csak a 19. sz. elejétől számíthattunk volna megtelepedésre. Hasonló megfigyeléseket tettünk a 2010. év első harmadában az SZTE – Rektori Hivatal rekonstrukciójához kapcsolódó régészeti feltáráson 2009 decembere és 2010 áprilisa között. A több szakaszban végzett próba- és megelőző feltárások során összesen 480 m2 nagyságú területet kutattunk meg. A lelőhely a Palánk feltételezett területén kívül helyezkedik el, szintén 16 – 17. sz-i telepobjektumokkal és leletanyaggal jellemezhető, és nagyfokú hasonlóságot mutat az Árkádnál előkerült anyaggal. A katonai térképek a 18. sz-ban már lakatlannak mutatják mindkét területet, illetve a források alapján a későbbiekben a Rektori Hivatal környékén kapott helyet a nagy kiterjedésű gabonapiac. A Rektori Hivatalnál végzett feltárás során egy igen érdekes objektum is felszínre került. A sárga, agyagos altalajba 70 – 80 cm mélyen beásott, hat sorba rendezett, igen masszív, 60 – 70 cm átmérőjű cölöpökből álló építmény leginkább a Szeged városát kerítő egykori erődített városfalként értelmezhető. Deák Andrea, Gergely Olivér, Dr. Gyucha Attila

Kunágota MOL gázvezeték próba- és megelőző feltárás, szakfelügyelet (Békés megye) 2010 júliusa és októbere között került sor a létesítendő MOL gázszállító vezeték által érintett terület régészeti feltárására. A vezeték Kunágota és Kaszaper között fut. Az érintett, mintegy 12 km-es szakaszon 12 régészeti lelőhelyet tártunk fel, összesen 7841 m2-en, az előkerült változatos leletanyag a neolitikumtól az Árpád-korig több régészeti korszakot is felölel. A lelőhelyek közül említésre méltó a Nagybánhegyes – Tatár-árok, Kunágota MOL 9. lelőhely, ahol a nyomvonalban előkerült egy késő szarmata település és két temetőrészlet, valamint a Kunágota – Darabos tanya, Kunágota MOL 1. lelőhely, ahol szintén egy szarmata település- és temetőrészletet tártunk fel, melyek feltehetőleg egykorúak. A temetőrészletben 28 D – É tájolású sír került elő, melyek többsége rablott volt. A sírokban a szarmatákra jellemző bronz fülbevalók, fibulák, nyak- és karéket alkotó gyöngyök (üveg-, karneol- vagy borostyángyöngyök), vascsatok, vaskések és orsógombok, a lábrésznél kisméretű edények kerültek elő. Két bolygatott sírban egy-egy 2. sz-i római ezüst dénárt találtunk. A különlegesebb leletek között egy bronz balta alakú csüngőt, egy nagyméretű bronz dobozfibulát és egy nagyméretű, hengeres alakú bronz pixist említhetünk meg. A telepen 9, részben földbemélyített, négyszögletes ház nyoma került elő, melyek egyikének padlója alatt emberi váz feküdt. Gergely Olivér, Dr. Gyucha Attila, Herendi Orsolya

RÉGÉSZET

31

RÉGÉSZET

32

M9 autóút próba- és megelőző feltárás, szakfelügyelet (Bács-Kiskun megye) Az M9 autóútnak az 51. és 54. sz. főutak közötti, a 19+000 – 31+300 km szelvények közé eső szakaszán és a kapcsolódó közlekedési létesítmények területén, Dusnok és Nemesnádudvar között még 2008 novemberében kezdődtek meg a régészeti feltárások. A munkálatokat saját erőkkel, valamint a Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Igazgatóságával kötött szerződés keretében a megyei intézmény munkatársainak bevonásával végeztük. A beruházási területen 140000 m2 feltárása történt meg, a lelőhelyek keltezése az őskortól a szarmata koron keresztül az Árpád-korig terjed. Kiemelkedő jelentőségű eredmény egy középső rézkori temető előkerülése és feltárása (Nemesnádudvar – Karasica nyugati partja, M9 6. lelőhely). Irodánk munkatársai a Nemesnádudvar – Hajósi-úti-dűlő II., M9 10. lelőhelyen végeztek feltárást. A feltárásra kijelölt több mint 40000 m2 nagyságú, különböző talajtani adottságú felszínen az őskortól a népvándorlás korig számos régészeti kultúra megtelepedésének nyomai kerültek elő. A kapcsolódó régészeti szakfelügyelet során, 2010-ben 3 régészeti lelőhelyet azonosítottunk, valamint már korábban ismert lelőhelyeknél igazoltuk azok nagyobb kiterjedését. Gergely Olivér, Dr. Gyucha Attila

Észak-alföldi Regionális Iroda tevékenysége A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat kelet-magyarországi irodája 2009 júniusában jött létre a Borsod-Szabolcs-HajdúBihar megyék által lefedett régió örökségvédelmi munkáira, ezen belül elsődlegesen az akkor induló M3 autópálya Nyíregyháza – Vásárosnamény közötti szakasza régészeti feltárásainak elvégzésére. A terepi munkák az autópálya nyomvonalán még az év őszén elindultak, természetesen a munka nagy részét a következő két évben végeztük el. Emellett további nagyberuházásokat megelőző örökségvédelmi programok is szerepeltek a feladataink között, így 2010-ben a záhonyi térség infrastrukturális fejlesztése, a 4. számú főút Szabolcs és Hajdú-Bihar megyei rehabilitációja, Nyíregyháza Üzleti Parkja, Debrecen különböző infrastrukturális fejlesztései – Nyugati kiskörút, Debrecen elkerülő út – illetve számos régészeti felügyeletet is elláttunk ez idő alatt (beregi árvízvédelmi fejlesztés, Szabolcs megyei hulladékgazdálkodási program, Nyíregyháza szennyvíztisztító bővítése, stb.) Mindezek összesen 2010-ben 8 feltárással járó projektet és 8 szakfelügyeletet igénylő munkát jelentettek, amihez 4 külsős intézményt vontunk be ( ELTE, MNM, Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága), 2011-ben pedig 3 feltárással járó projektet és 1 régészeti felügyeleti munkát. 2010-ben 71 lelőhelyen több mint 625000 m2-t, 2011-ben 33 lelőhelyen közel 350000 m2-t tártunk fel. Különösen fontos kiemelni néhány olyan lelőhelyet, amelyek eddig a vidékről alig ismert korszakok reprezentánsai: Vásárosnamény – Perényi tanyától D-re a korai neolitikum második felében lakott telepet, Pócspetri közelében rézkori, vaskori leleteket, Ófehértó mellett nagy kiterjedésű bronzkori telepet és párhuzam nélkül álló temetkezést, Nyírparasznya határában vaskori települést, Kállósemjén határában avar temetőt tártunk fel. Értékes adatokat nyertünk a Magyhoz közeli Árpád-kori telepről, illetve rendkívüli gazdagsága miatt érdemes megemlíteni a Kántorjánosi – Homoki dűlő lelőhelyet, ahol a középső neolitikumtól a középkorig számtalan korszak emléke került elő. Ugyancsak nagyon gazdag leletanyagot eredményezett a Nyíregyháza – Mega Üzleti park feltárása, amelynek egy részét a nyíregyházi Jósa András Múzeum már be is mutatta a közönségnek. A záhonyi fejlesztéssel összefüggő ásatásokból Komoró, Fényeslitke és Tiszabezdéd határában gazdag újkőkori, rézkori és későbronzkori leletanyag vált ismertté. Ugyancsak nagyon gazdag volt leletekben a Debrecen elkerülő út részeként feltárt Debrecen – Tócó part régészeti lelőhely, ahol a középső neolitikumtól a török korig kerültek elő leletek. Ezt is a Déri Múzeum munkatársai ásták, mint ahogy az egykori mezőváros házainak maradványait is, amelyeket a Debrecen–Nyugati kiskörút I. ütemének kivitelezése kapcsán mentettek meg. A feltárásokkal párhuzamosan megkezdődött a leletanyag tisztítása és konzerválása, illetve az M3 autópálya nyomvonalán előkerült régészeti emlékek komplex, természettudományos vizsgálatokkal kiegészített feldolgozása. A két ásatási idényben feltárt mintegy 70 m3 leletanyagot a legnagyobb gondossággal eljárva dokumentáljuk és őrizzük. Dr. Kurucz Katalin

RÉGÉSZET

33

RÉGÉSZET

34

Nyírparasznya – III. forduló, M3 66 / 187 (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) Az M3 autópálya Nyíregyháza és Vásárosnamény közötti szakaszán 2009 – 2010-ben megelőző feltárást végeztünk. A 12384 m2 nagyságú feltárt területen 118 régészeti objektumot dokumentáltunk. 99 objektum a kora vaskori településhez tartozott, 10 pedig a késő bronzkorra keltezhető. A szkíta kori településnyomok a lelőhely É-i részén, a domb K-i lejtőjén helyezkedtek el. A lelőhelyen feltárt összes épület jurtaszerű, kör alakú volt, a fal mentén cölöp-, illetve karóhelyekkel. A házak környezetében hulladéktároló gödrök, valamint lépcsőzetesen mélyülő kutak helyezkedtek el. A lelőhely ÉK-i sarkában egy igen mély ciszterna került elő, melynek aknájához két lejáró vezetett. Külön említést érdemel a 29. számú nagyméretű gödör, melynek legfelső betöltésében egy ÉNy−DK-i tájolású, igen rossz megtartású emberi csontvázra bukkantunk. A mellette lévő, 30. számú gödör alján pedig egy fiatal szarvas csontvázát találtuk. Az előkerült leletanyag túlnyomó többsége kerámia. A korongolt edények hányada igen kicsi. Elsősorban a kora vaskor jellegzetes öblös urnáinak, felhúzott fülű bögréinek és behúzott peremű tálainak töredékei fordultak elő. Technikai kivitelük, formájuk egyértelműen a késő bronzkori Gáva-kultúrára emlékeztet. Az agyagtárgyak között viszonylag gyakoriak voltak a fonásnál használt orsógombok, melyek igen változatos alakban és formában fordultak elő. A kerámia mellett a leletanyag kisebb hányadát adták az állatcsontok, nagyobb részét pedig a megmunkált kőeszközök. Fémben igen szegény lehetett a nyírparasznyai kora vaskori település, mivel a vassalakon, vasszegeken és vaskarikán kívül csak egy bronz tűt és egy bronz pántkarperecet találtunk, melyet rovátkolással díszítettek. Berecz Barbara

Magy – Kauzsay-tanya, M3 70 (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) Az M3 autópálya, Nyíregyháza – Vásárosnamény közötti szakaszán lévő Magy – Kauzsay-tanya lelőhely előzetes régészeti feltárása során egy kora bronzkori és egy Árpád-kori településrészlet került elő, valamint szórványos szkíta leletek. A lelőhely Magy községtől Ny-ra, a közigazgatásilag a településhez tartozó Kauzsay-tanya településtől É-ra helyezkedik el, egy K – Ny-i irányban húzódó kisebb dombháton. A feltárás 2009-ben elkezdődött, de áthúzódott 2010-re is. A mintegy 56000 m2-nyi lelőhelyen a megnyitott, közel 18000 m2-nyi felületen több mint 500 jelenséget tártunk fel. Ezek kizárólag a feltárt terület középső, mintegy 250-300 m hosszú szakaszát jellemezték. A lelőhely korai fázisait objektumokkal nem, csak rétegtani megfigyelésekkel és szórványos leletanyaggal dokumentálhatjuk. A legkorábbi megtelepedés a korabronzkorban történt, kevés kerámia és egy kisméretű bronztőr jellemzi ezt a korszakot. Utána a szkíta kor következik, amelyet két szórványként talált nyílhegy képvisel. A lelőhely legintenzívebb időszaka az Árpád-kor. A feltárt területen egy klasszikus, 12 – 13. sz-i településrészletet sikerült megfogni, mely az okleveles adatok alapján Ómagy-gyal (Omagh) azonosítható. Az ÉNy – DK-i irányban elnyúló települést K – Ny-i irányban átszelő autópálya nyomvonalának feltárása során 26 lakóépületet, számos gödröt, vermet, kutat, valamint több, részben azonosíthatatlan funkciójú jelenséget tártunk fel. Az épületek megközelítőleg É – D-i, illetve K – Ny-i sorokat alkotnak. A település feltehetően külső támadás következtében a 13. sz. végén elpusztult. A pusztulásra utal a felület egy részén napvilágra került égési réteg mellett több leégett lakóház. A lakóházak egy részénél a leégett tetőszerkezet kivételesen jó állapotban maradt meg, a padlón in situ a háztartási eszközök: fazekak, mezőgazdasági eszközök. A döntően 14 – 20 m2-es, félig földbe mélyített, téglalap alakú lakóházak, ágasfás-szelemenes tetőszerkezetűek. Kemencéjük minden esetben az épület rövidebbik oldalának sarkában volt elhelyezve. Meneteles vagy lépcsős bejáratukat csak kivételes esetben sikerült feltárni, a kemencével átellenes, rövidebb oldalon. A település utolsó pusztulási fázisához köthető a lelőhelynek a nyomvonalra eső É-i részén, egy már felhagyott lakóházba temetett gyerek K – Ny-i tájolású sírja is. Érdekes a külső kemencék, illetve a gazdasági jellegű épületek (karámok, istállók) hiánya. A leletek döntő többségét a kerámiaanyag adja, de emellett jelentős a fémanyag is, melyet általános típusai (háztartási és mezőgazdasági eszközök) mellett 6 érme, 7 sarkantyú és több nyílhegy is jelez. Jelentős a lelőhelyen előkerült ékszerek száma is. Kiss Csaba

RÉGÉSZET

35

RÉGÉSZET

36

Kállósemjén – Máté-tag Nyugat, M3 194 (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) A lelőhelyen 13149 m2 nagyságú területet tártunk fel. Ennek K-i felét a temető, Ny-i felét egy avar telep objektumai foglalták el. A körülárkolt temető nyolc szabálytalan sírsorból áll. 150 sírfoltot sikerült azonosítani, amelyek közül 130-ban találtunk csontvázat. A többi esetben vagy jelképes sírról, vagy szórt hamvas sírról, vagy teljesen kirabolt sírról beszélhetünk. Rablás tényét 8 sír esetében sikerült megfigyelni. Kettős temetkezés két esetben került elő, az egyik a rabolt sírok közé tartozott. További egy esetben női temetkezés has tájékán egy csecsemő csontváza került elő. Általánosnak nem nevezhető, de több esetben is előkerült sírépítmény, illetve koporsós temetkezés. A temető nagyobb részét a jellegtelen avar sírok adják vaskéssel, vascsattal, állatcsontok által jelzett ételmelléklettel. Aránylag sok a fülbevaló és a gyűrű. A temető korábbi, a középavar kor végére keltezhető horizontját a préselt, szalagfonatos mintával díszített – több esetben aranyozott – ezüst övgarnitúrák jelentik. A felső határt a klasszikus griffes-indás öntött övgarnitúrás sírok jelentik. Ezen felső határt képező, a 8. sz. közepéről származó temetkezések jellegzetes példája a 97. sír, amelyben egy kisszíjvég egyik oldalán S alakú indamotívum, míg másik oldalán két, egymás alatt található, ellentétes irányba néző emberfej található. Két sírból került elő kengyelpár. Az egyik, hurkosfülű kengyellel eltemetett vitéz medencéje mellé helyezték fatokos, csontmarkolatú, keresztvas nélküli szablyáját. Egy másik sírban szintén a medence mellett került elő a kitűnő állapotban megmaradt szablya. Említést érdemel továbbá egy különösen jó állapotban fennmaradt boglárpár is. A teleprészlet feltárása során 21, kissé földbe mélyített, cölöpszerkezetes ház, 36 gödör, 4 árokrészlet, 1 kút, 2 szabadtéri tűzhely, és 1 kültéri kemence került elő. A telep anyaga szegényes, fazéktöredékekből, csonteszközökből áll, időben a temető időszakához kapcsolódhat. A lelőhelyen késő-rézkori telepjelenségeket is sikerült megfigyelni. A lelőhely feltárása során a megye legkeletebbi avarnak tekinthető lelőhelye került elő. A temető értékét tovább növeli, hogy az teljesen feltártnak minősíthető. Lukács József

Pócspetri – Bikaréti szivárgó, M3 212 (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

Pócspetri – Rét hát, M3 213 (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

Pócspetri határában 27700 m2 nagyságú területen végeztünk megelőző feltárást. A lelőhelyen a középső neolit településnyomok mellett néhány késő rézkori és kora bronzkori gödör kíséretében főként a vaskor időszakához, valamint a császárkorhoz köthető településnyomok jelentkeztek. A középső neolitikumra tehető objektumok főként nagyméretű gödrök, valamint 7 K – Ny-i tájolású sír. Egy váz karján vaddisznóagyarból készült karperec, koponyája körül vastag rétegben vörös okker maradványa mutatkozott.

Az általunk átvizsgált 36840 m2 nagyságú terület Pócspetri településtől 3 km-re, É-ra helyezkedik el.

A szisztematikus fémkeresőzés eredményeként rengeteg fém került elő. A tárgyak többsége a vaskori településhez tartozott, de azok mellett bronzkori, császárkori és középkori leletek is előfordultak. A vaskori településen főként épületnyomokat és tároló vermeket dokumentáltunk. A szkíta és kelta kori jelenségek egymás mellet elkülönülten helyezkednek el. A terület középső É-i részén egy ma is mocsaras területen, több – szerves anyagokban gazdagabb – vaskori objektumot tártunk fel. Az egyik gödörben előkerült kutyavázat és a mellette található kelta kerámiát vastag falevélréteg fedte. Jelentős felfedezés a vékonyra hasított deszkákkal bélelt téglalap alakú kút. Majerik Vera, Nicklas Larsson, Bóka Gergely, Sóskuti Kornél

A feltárás során előkerült 485 telepjelenség a késő rézkorra és a szarmata időszakra keltezhető. A rézkori jelenségek főként a feltárt terület K-i részén koncentrálódtak: több épület és egy feltehetőleg velük egykorú melléklet nélküli férfi sírja, melynek bordáinál egy kisgyermek maradványai feküdtek. Egyedülálló lelet a gödörből előkerült női alakot ábrázoló töredékes idol. Az objektumokból sok állatcsont került elő, köztük jelentős mennyiségű őstulok szarvtöredék. A kerámiák a korszakra jellemző kannelúrás, bekarcolt háló- és pontozott díszítésű tálak, edények, valamint gyakoriak a csészék. A szarmata épületetek között, a lelőhely középső részén egy fabélésű kutat találtunk. A faszerkezet a magas talajvíznek és a mocsaras közegnek köszönhetően megmaradt. Az alján egy összetört, nyers színű edény feküdt. Az objektumok többsége kör alakú gödör. A lelőhely Ny-i részén egymástól nehezen elkülöníthető, sekély objektumokat dokumentáltunk. Két vesszőfonattal bélelt gödröt is feltártunk, amelyek feltételezhetően szarmata korúak. Az előkerült terra sigillata leletek a Kr. u. 2. sz-ra keltezhetők. Nicklas Larsson, Majerik Vera

RÉGÉSZET

37

RÉGÉSZET

38

Ófehértó – Almezői-dűlő, M3 253 (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) Az M3-as autópálya Nyíregyháza – Vásárosnamény közötti szakaszán elhelyezkedő lelőhelyen a feltárás 2010 júliusában kezdődött és többszöri kényszerszünet után 2011 szeptemberében fejeződött be Ófehértó DNy-i határában. A lelőhelyen 51665 m2 nagyságú területen 779 objektumot tártunk fel, melyek a leletanyaguk alapján egy kora bronzkori és egy szarmata telephez, valamint egy szarmata körárkos temetőhöz köthetőek. A lelőhely K-i részén kora bronzkori telepjelenségeket észleltünk, melyek elhelyezkedésük alapján az Ófehértó – Almezői dűlő 18 – 19. lelőhely bronzkori telepe és a 253-as lelőhely összefüggése egyértelművé vált. A felszínt egy ÉNy – DK irányú domb vágta ketté, melynek K-i lábánál megjelentek a szarmata objektumok, majd a dombon kissé keveredtek a sírokkal, ezt követően a Ny-i lábánál sűrűsödtek, a lelőhely Ny felöli végét kettéválasztó csatornán túl pedig elvétve akadt néhány. A teleprészen több gödörben kutyavázat, háromban emberi temetkezést találtunk. Az egyik esetben zsugorított helyzetű ember mellé egy kutyát is eltemettek. Az egyik, kutyavázakat tartalmazó tárológödörben két kutya mellé egy macskát is elhelyeztek, a másikba pedig két kutyát fektettek. Néhány gabonatároló gödörben kiégetés nyomát is meg tudtuk figyelni. A fentebb említett csatorna közvetlen környezetében csak víznyerő-gödröket találtunk, a csatorna, illetve a Máriapócsi-főcsatorna között egy négyzet alakú (12×11,70 m) alapárkos, cölöpszerkezetes épület nyomait tártuk fel. Az épület egyik cölöphelyében szarmata kerámiatöredéket találtunk. A 74 szarmata sírgödör közel harmada – a rablások miatt – nem tartalmazott emberi vázat, és a maradék többségében nagyon hiányos vázakat találtunk. A bontáskor napvilágra került – rablás után megmaradt – leletanyag alapján a sírokba eltemetett egyének többségét eredetileg gazdag melléklettel (pl.: bronz fülbevaló, karperec, fibula, vaskés) látták el. A rablások mellett feltételezhető, hogy a talajviszonyok és a ruha anyaga – melyben eltemették az embereket – közrejátszott abban, hogy csontokban ennyire hiányos sírokat figyelhettünk meg. A szarmata telepet és a sírokat a leletanyaguk alapján a 4 – 5. sz-ra lehet keltezni. A feltárás során az Ófehértó – Almezői-dűlő 18 – 19. kora bronzkori telep Ny-i szélét találtuk meg, mely D-i irányban is folytatódott (Ófehértó – Almezői-dűlő 210. lelőhely). A mindhárom lelőhelyen feltárt kora bronzkori objektumok a tájból kissé kiemelkedő homokos platón, a szarmata objektumok pedig a platótól Ny-ra helyezkednek el. Cséki Andrea, Majerik Vera

Laboratórium A Siklósi Vár imafülkéjének laboratóriumi vizsgálata (Baranya megye) 2010-ben a „Megújuló vár a Tenkes alján” projekt keretében (Norway Grants, EAE Grants finanszírozás) elkezdődött a siklósi vár K-i és D-i szárnyának felújítása. Az itt található sarokszoba régi vakolatának eltávolításakor került napfényre egy imafülke ajtajának kerete. A feltöltés teljes kibontása után vált világossá, hogy milyen ritka képzőművészeti értéket találtunk. A várban a Garaiak korából több képzőművészeti emlék maradt fenn, mint a Perényiekéből. A Perényi korból nagyon gazdag itáliai mesterjegyeket hordozó kőfaragványok maradtak ránk. Az imafülke festészettechnikailag a reneszánszhoz áll közelebb, vagyis korban a Perényi családhoz, de ezt az állítást további kutatásokkal is meg kell alapozni. Festészettechnikai szempontból a kormeghatározáshoz össze kell hasonlítani a különböző időszakokból előkerülő vakolatokat, pigmenteket és azok kötőanyagait ahhoz, hogy az időrendet pontosan fel tudjuk állítani. A vakolatok vizsgálatánál jól elkülönülnek a különböző építési periódusokban használt töltőanyagok fajtái és azok részaránya. Az imafülke Ny-i falán A4-es méretű, ikonra emlékeztető képecskék láthatók, három sorban. Az egyes kompozíciók alatt egy-egy mécses volt, a rögzítés helye a helyszínen látható, a képek felszínéről vett mintákból pedig kimutattuk a viaszt, a rajta úszkáló korommal együtt. A viasz kimutatásánál a hőérzékenységet és az oldhatóságot vizsgáltuk. Értékes, történeti pigmentek találhatók az imafülkében, ezeket mikroszkópos vizsgálattal és ionkimutatással vizsgáltuk. Sikerült meghatározni, hogy Mária köpenyének festéséhez lapiszlazulit használtak. Nagyon sok felületet zöldre festettek, amelyekben kimutatható volt a réz ionos formában. Fazekas Gyöngyi, Szilágyi Gáborné

RÉGÉSZET

39

RÉGÉSZET

40

Miből készült a „mészbetét” díszítés a középső bronzkori Mernye – Nagy-árok lelőhelyen? (Somogy megye)

Hallstatt típusú kerámiák egy szkíta településen. Import-e az importnak vélt kerámia? (Pest megye)

A Mernye – Nagy-árok lelőhely megelőző feltárására a Kaposvár térsége, kistérségi szennyvízelvezető rendszer projekt keretén belül került sor. Célunk a bronzkori dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának szórthamvas temetkezésében lévő kerámiák díszítésére használt inkrusztáció összetételének vizsgálata volt. A korábban elvégzett elemzések alapján az égetett és porrá zúzott csont és vízzel oltott mészpép keveréke mellé adagolhattak kagylóhéj töredékeket és / vagy mészkő törmeléket. Ám a receptúra állhatott csak és kizárólag oltott mész és mészkő, valamint kaolinit és kvarc keverékéből is. Ezek ismeretében joggal merül fel a kérdés, hogy vajon a mernyei mészbetétes kerámiák inkusztrációja milyen anyagok keverékéből áll? A kerámiák inkrusztált díszének röntgen pordiffrakciós vizsgálatát az MTA Földtani és Geokémiai Intézetével együttműködve végeztük el, mely azt mutatta, hogy az inkrusztáció égetett csont porának felhasználásával készült. A lelőhelyről vizsgált mészbetétek esetében csak ezt a receptet figyeltük meg. A „mészbetét recept” változatosságát további lelőhelyek bevonásával vizsgáljuk. Dr. Kreiter Attila, Tóth Mária, Viktorik Orsolya

Nagytarcsa – Urasági dűlő 16. lelőhely feltárására az M31 autópálya építését megelőzően került sor. A lelőhelyen egy vaskori szkíta település került elő, ahol a dunántúli Hallstatt kultúra kerámiái is jelen voltak. Az utóbbiak a formai jegyeik alapján importnak tekinthetők a lelőhelyen. A lelőhelyről kora vaskori típusú kerámiák petrográfiai vizsgálatát végeztük el, valamint a kerámiák nyersanyagát az MTA Izotópkutató Intézetével együttműködve lézer ablációs, induktív csatolású tömegspektrometriai vizsgálatnak vetettük alá. Továbbá, a kerámiák kiégetési hőmérsékletét az MTA Földtani és Geokémiai Intézetével együttműködve röntgen pordiffrakciós vizsgálattal elemeztük. Az elemzések alapján a Hallstatt kerámiák egy részét helyben készíthették. Az eredmények alátámasztják, hogy a két kultúra kereskedett a kerámiákkal, de az is kiderült, hogy a nagytarcsai fazekasok Ny-i formákat is másolhattak. Vizsgálataink alapján sokkal szorosabb és békésebb lehetett a kapcsolat a Dunától K-re és Ny-ra élő kultúrák között, mint azt korábban gondoltuk. Dr. Kreiter Attila, Czifra Szabolcs, Széles Éva, Tóth Mária, Viktorik Orsolya

„New Glume Wheat” leletek Magyarország területéről (Győr – Ménfőcsanak-Széles-földek; Hódmezővásárhely – Kopáncs I., Olasz-tanya) (Győr-Moson-Sopron, Csongrád megye) A ’new type of glume’ wheat vagy ’new glume’ wheat (továbbiakban NGW) néven ismert búzafaj jelenlétét először 2000-ben görögországi neolit és bronzkori lelőhelyek botanikai anyagában fedezték fel. Faji hovatartozása a mai napig nem tisztázott. Első említése óta 39, a neolitikumtól a vaskorig keltezett, Németország és az Anatóliai-fennsík közötti területről mutatták ki jelenlétét. Morfológiai tulajdonságában mind az alakor (Triticum moncoccum L.) mind pedig a tönke (Triticum turgidum ssp. dicoccum Schrank.) búzafajok jellegzetességeit hordozza, ugyanakkor a tönköly (Triticum aestivum L. subsp. spelta (L.) Thell.) villákhoz kevésbé hasonlít. A szőlőmag morfometriához hasonlóan a külső alaktani tulajdonságok, és azok mérése lehetővé teszi, hogy közelebb jussunk egy-egy búzához kapcsolódó maradvány meghatározásához, bár a fajokon belüli variabilitás, és a fajok közötti hasonlóság olykor-olykor megnehezíti a kutatómunkát. A NÖK ásatásai közül eddig két lelőhelyről sikerült kimutatnunk a fenti tulajdonságokkal bíró, feltételezhetően a NGW-hez kapcsolható maradványokat. Győr – Ménfőcsanak határában épülő bevásárlóközpont helyén feltárt Széles-földek lelőhely kora vaskori anyagában 1 db pelyvaalap és 1 db villatöredék, valamint 2 db szemtermés keltette fel a figyelmünket (ház és gödör objektum), míg Hódmezővásárhely – Kopáncs I., Olasz-tanya késő rézkori lelőhelyről (47. sz. főút négynyomúsítása) 9 db, rossz megtartású, de többé-kevésbé mérhető, szenült pelyvaalapot és villatöredéket sikerült feltárnunk. A villamaradványokon 4 különböző mérést kell elvégezni: pelyvaalap szélessége, törési heg szélessége, a villa szélessége (a törési heg felső részénél mérve), a törési heg teteje és a pelyvaalap kiindulási pontja közötti távolság. Az általunk morfológiai jegyek alapján „új típusú” pelyvás búzának meghatározott maradványok paraméterei átfedést mutatnak az alakor és a tönke villáinak paramétereivel, ugyanakkor egyes maradványok egyértelműen az NGW arányaival rendelkeznek, így az NGW jelenléte bizonyíthatónak tűnik a Kárpát-medence vas- és rézkorából. Kenéz Árpád, Dr. Pető Ákos

RÉGÉSZET

41

RÉGÉSZET

42

Objektumon belüli térhasználat elemzés, avagy hogyan hasznosíthatta a belső tereket a régészeti korok embere (Győr-Moson-Sopron megye) A régészeti korokban élt kultúrák élettevékenységét nem csak az ásatásokon nagy számban előkerülő tárgyi leletanyagon keresztül, hanem az emberi tevékenység hatására létrejövő antropogén rétegek és üledékek vizsgálatával is nyomon követhetjük. Ahhoz, hogy az emberi megtelepedéssel és az élettevékenységgel összefüggésben kialakuló anyag-felhalmozódásban kódolt környezeti és kulturális összefüggéseket megfejtsük a természettudományok szerteágazó tárházából kell a célnak megfelelő módszertant kiválasztani. A Győr – Ménfőcsanak határában épülő bevásárlóközpont munkálatait megelőző régészeti feltárás során Széles-földek lelőhelyen felszínre került épületobjektumok belső terét a felületükre vetített 50×50 cm-es kvadrátokban mintáztuk meg. A komplex archaeobotanikai (fitolit-, mag- és terméselemzés) és régészeti talajtani vizsgálatot azzal a céllal végeztük, hogy az egyes objektumtípusok belső térhasználatában jelentkező azonosságokat és különbözőségeket megismerhessük, illetve, hogy információt szolgáltassunk a jelenségek régészeti értelmezéséhez, lehetséges funkcióik meghatározásához. Az objektumok anyagában megtalált és meghatározott mikro- és makro-archaeobotanikai maradványok arra utalnak, hogy az építmények belső terében gabonaanyag (szár, levél, pelyvalevelek, kalászorsó töredékek, gabonaszem töredékek stb.) került felhalmozásra. Az objektumok felszínére vetített eloszlástérképek együttes értelmezése, valamint az adatok statisztikai kiértékelése lehetővé tette a belső tér használatára vonatkozó hipotézisek felállítását. Míg az egyik kelta korú (Kr. e. 3. sz.) objektum esetében nem lehetett egyértelmű térhasználati különbözőségeket kimutatni a belső térben – azaz differenciált területhasználat nem volt detektálható – addig az egyik római kori bennszülött (Kr. u. 1. sz.) objektum esetében két, funkciójában egymástól jól elkülönülő térrészt tudtunk rekonstruálni. A vizsgált épületobjektum egykori használata során a következő tevékenységeket feltételezhetjük: széna- vagy szalmatárolás, almos istálló kiskérődzők számára, trágyatároló. Ez utóbbi a megtalált grafittöredékek fényében akár a kerámiakészítéssel kapcsolatos térhasználatra is utalhat. Dr. Pető Ákos, Kenéz Árpád

Félkész bazalt kőeszközök deponált leleteinek vizsgálata Veszprém – Gelemér lelőhelyről (Veszprém megye) Veszprém külterületén egy útkereszteződés kiépítését megelőző régészeti feltárás során igen érdekes leletek kerültek napvilágra. Az ásatás Szvath Márton vezetésével zajlott, míg a leletek feldolgozását Antoni Judit végezte el. A természettudományos vizsgálatokat az MNM NÖK Leletdiagnosztikai Laboratóriumában hajtottuk végre. Egy nagyjából kerek alakú, sekély gödörben kilenc, első látásra alig felismerhető kődarab pihent. A kövek mindegyike bazalt anyagú, és együttesükben tananyagként szolgálhatnak a csiszolt kőeszközök készítési fázisaihoz. Hasonló raktárlelet Magyarországon dokumentált módon még nem került elő. A forrásterület pontos meghatározásának nehézségét az adta, hogy a Kárpát-medencében és környezetében bazalt több geológiai korban és területen is előfordul a felszínen (2. ábra), továbbá hogy kizárólag roncsolás mentes módszerekkel történő vizsgálatra (mikroszonda, prompt-gamma aktivációs analízis) kaptunk engedélyt. A leleteket összevetettük a Miháldy- és az Ebenhöch-gyűjtemények bazaltmintáival is. Sikerült olyan in situ ásványkémiai adatokon, valamint teljeskőzet-kémiai adatokon alapuló diszkriminációs diagramokat készítenünk, amelyek segítségével a Kárpát-medence bazalt lelőhelyeinek anyagai megbízhatóan elkülöníthetők egymástól. Ezek alapján a Veszprém – Gelemér lelőhelyről előkerült 9 darab kőeszköz biztosan egyazon lelőhelyről származik. Ez a lelőhely a Balaton-felvidék – Kisalföld vulkáni területen van; kizárható a Pannon-medence és környezetének összes többi Plio-Pleisztocén és idősebb bazaltos előfordulása. Adataink szerint a legvalószínűbb forrásterület a Boncsos-tető és környezetének lávapadjai lehetnek, legjobban az e lelőhelyről gyűjtött lávakőzet hasonlít a Veszprém – Gelemér lelőhelyről előkerült bazalt kőeszközök nyersanyagára. Mivel Dunántúlon számos helyről ugyanezt a típusú nyersanyagot azonosítottuk (Miháldy- és Ebenhöch-gyűjtemények, Szentgál), ez a nyersanyaglelőhely egy nagyon jó minőségű, széles körben elterjedt nyersanyagtípus forrása lehetett a neolitikumban. Oláh István

RÉGÉSZET

43

RÉGÉSZET

44

Rendkívül gazdag kőbalta és csiszolt kőeszköz leletek Diósviszlóról (Baranya megye) A Diósviszló és Márfa közötti szántóföldről egy nagyon gazdag csiszolt kőeszközökből álló leletegyüttes került elő. E terület É-i részén került feltárásra a Diósviszló HT-104 nevű régészeti lelőhely. A 128 db kőeszköz többsége jó állapotú, nagyméretű kőbaltatöredék (D), ám teljesen ép kaptafa alakú (B) és nyéllyukas balták (G), ékvésők (K), félbehagyott nyéllyukas balták (H), teljes nyéllyuk-furadékok (I), valamint felső-őrlőkövek, alsó őrlőkő-töredékek, ép ütőkövek és fenőkövek és átfúrt talizmán is találhatók köztük. A nyersanyagok forrásterületét sok esetben sikerült meghatároznunk makro- és mikroszkópos, valamint nagyműszeres elemzési módszerekkel. A gyűjtemény és a HT 104 lelőhely kőzetanyagának típusaiban és nyersanyagában sok egyezés figyelhető meg. A nyersanyagok többsége lokális, a Mecsekből származik, azonban találtunk egy nagyon ritka ásványokat tartalmazó fonolitot is, amely Csehországból (Želenickỳ Vrch) származik. E mellett Železnỳ Brod, Felsőcsatár, a Balaton-felvidék, a Kis-Kárpátok (Bazin), sőt egy esetben Svájc területéről származó nyersanyagot is kimutattunk. Oláh István

Őskori kagylós temetkezés Ófehértó – Almezői-dűlő 18 – 19. számú lelőhelyen (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) A feltárására az M3-as autópálya Nyíregyháza és Vásárosnamény közötti szakaszának munkálatait megelőzően zajlott, melynek során kora bronzkori és szarmata telep került elő. A kora bronzkori objektumok egyikében két emberi csontvázat tártunk fel, amelyből a fiatalabbik egy „kagyló ágyon” feküdt. A leletegyüttes terepi begyűjtésénél arra törekedtünk, hogy a későbbi laboratóriumi vizsgálatok során minél több információt kaphassunk a kagylóréteg szerkezetére és keletkezésére vonatkozóan. A részletes laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a kagylóréteg megközelítőleg 270 – 300 db, közel hasonló vastagságban, egyenletesen egymásra rétegzett kagylóteknőből áll. A meghatározott anyagban az elsősorban édesvízi festőkagyló (Unio pictorum (L.)) volt az uralkodó, a hegyes folyamkagyló (Unio tumidus Retzius) alárendeltebb volt, de még így is nagyszámban került elő. A tompa folyamkagyló (Unio crassus Retzius) viszont meglehetősen ritka volt az anyagban. Érdekességképpen egy kurta fialócsiga (Vivparus contectus (Millet)) töredékes példánya is előkerült. Az eredmények alapján a vizsgált fajok mindegyike előfordulhatott a lelőhely közelében a bronzkorban, vagyis az ez idáig ismeretlen funkciójú kagyló ágyhoz helyben gyűjtötték a kagylókat. Gulyás Kis Csaba, Cséki Andrea

Traumás elváltozások az Árpád-kori Tihanyi Bencés Apátság temetőjében (Veszprém megye) Az MNM NÖK Épületkutatási Osztályának munkatársai 2010 márciusa és júniusa között a Tihanyi Bencés Apátság felkérésére megelőző feltárást végeztek egy tervezett turisztikai fogadóépület helyén. A lelőhely az Apátság épületegyüttesének közelében elterülő dombháton, a tihanyi Csokonai Ligetben helyezkedik el. A területén Árpád-kori temetkezéseket tártak fel, amelynek embertani anyaga az MNM NÖK megőrzésébe került. Az embertani feldolgozás során 42 egyént vizsgáltunk meg. A nem- és életkoreloszlás alapján a népességben igen jelentős férfitöbblet volt kimutatható (47,6%). Szembetűnő volt a traumás elváltozások gyakori előfordulása: a temető alacsony egyénszámához viszonyítva jelentős számban, azaz 8 esetben (27,6%) fordult elő a felnőtt és juvenis (15 – 19 év) életkorú egyének között, ezek közül is a leggyakoribb a bordák törése volt, mely 5 esetben fordult elő (17,2%). A tihanyi Csokonai-Liget temetője esetében az embertani eredmények értelmezéséhez a régészeti és történeti források adatai a későbbiekben további magyarázattal szolgálhatnak. László Orsolya

Különleges állatcsont-lelet Hódmezővásárhelyen (Csongrád megye) A 47. sz. főút négynyomúsítása kapcsán nyitott homokbányák területén, Hódmezővásárhely – Kopáncs I., Olasz-tanya lelőhelyen egy késő rézkori település maradványait tárták fel az MNM NÖK munkatársai, Herendi Orsolya régész vezetésével 2009-ben. A település objektumaiból nagymennyiségű állatcsont-anyag került feldolgozásra (8800 db csont), aminek vizsgálatával a településen egykor élt emberek állattartási-, vadászati- és húsfogyasztási szokásaiba nyertünk bepillantást. Az egyik gödörkomplexum anyagából egy ritka faj maradványát sikerült azonosítani: oroszlán (Panthera leo) bal oldali sarokcsontja (calcaneus) került elő, ami nagy valószínűséggel perzsa oroszlán (Panthera leo persica) alfajként határozható meg. Ez a nagyragadozó hazánk területén a neolitikum végén és a rézkorban jelent meg, amikor is a klímaváltozás eredményeként új vadfaunahullám (ún. holocén 2. fauna-hullám) érkezett a Kárpát-medencébe. Ekkor egyes fajok elterjedési területüket megnövelve nagyobb számban jelentek meg hazánk területén (pl. bölény, őstulok, vadló, maraloid gímszarvas) és új fajok is elérték a Kárpát-medencét. Az oroszlán elterjedési terültének Ny-i határát érhette itt el. Őskori lelőhelyekről, ezzel a lelettel, eddig összesen öt előfordulási helye vált ismertté ennek a nagyragadozónak Magyarországról. Kovács Zsófia Eszter

RÉGÉSZET

45

RÉGÉSZET

46

Feldolgozási Osztály Az Osztály tevékenységi köre 2010. január 1-vel, a Leletdiagnosztikai Labor leválásával alakult ki: – A feltárási dokumentációk készítésének szervezése, koordinálása; határidőre történő elkészülés és a minőség ellenőrzése; archiválása és a hivatalos szervek felé továbbítása. – Az egyes lelőhelyek leletanyagának elsődleges feldolgozása, mely magában foglalja a selejtezés, a számozás, az elsődleges nyilvántartásba vétel, a tárgyfotózás és a rajzolás, valamint a feldolgozási dokumentáció szervezését, irányítását, elvégzését, nyilvántartását és archiválását. – Az intézmény régészeti tevékenységeivel kapcsolatos digitális dokumentációkat tartalmazó digitális archívumot rendszerezi és bővíti, valamint folyamatosan fejleszti a régészeti adatok rendszerezését szolgáló Ré-Gis adatbázist. – Részt vesz a tudományos eredmények feldolgozásában, közzétételében, koordinálja az intézmény régészti kiadványainak összeállítását, szerkesztését és terjesztését.

Kiadványok A 2010 – 2011-ben megjelent kiadványok: Évkönyv és jelentés a K.Ö.SZ. 2008. évi feltárásairól Az Évkönyv első felében 20 projekt keretében végzett 60 feltárás képekkel gazdagon illusztrált összefoglaló jelentését tettük közzé. Helyés személynév, valamint korszak és jelenségtípusok szerinti mutatók könnyítik a tájékozódást a jelentések tartalmában. A kötet második felének 9 tanulmánya változatos mélységben és témakörökben merít az év feltárásai és terepmunkái eredményeiből. A K.Ö.SZ. Tudományos-népszerűsítő füzetei 2 A „Mikroszkóppal a régészet szolgálatában” beszédes címet viselő kötet közérthető formában mutatja be a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat Alkalmazott Természettudományi Laboratóriumában végzett, a régészeti kutatások szélesebb körű összefüggéseit feltáró természet- és környezettudományos vizsgálatokat. A K.Ö.SZ. Tudományos-népszerűsítő füzetei 3 A „Vízelőtti régészet” játékos című kötetben a Lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó építését megelőzően elvégzett régészeti feltárások legfrissebb eredményeit tártuk a nagyközönség elé. VIA – Kulturális Örökségvédelmi Kismonográfiák 2 Ilon Gábor, Sümegi Pál, Tóth Gábor, et alii: Szombathely – Zanat késő urnamezős korú temetője és a lelőhely más ős- és középkori emlékei. Természettudományos vizsgálatokkal kiegészített anyagközlés. Dr. Kvassay Judit

Műemléki Kutatási Osztály 2010 augusztusától kezdődően – története során először – intézményes formában is megjelentek a műemlékvédelmi feladatok a Magyar Nemzeti Múzeum tevékenységi körében. A Műemléki Kutatási Osztály ezt követően is változatlan formában folytatta a jogelőd műemlékvédelmi szervezetek kutatási tevékenységét. Az itt dolgozó régészek, művészettörténészek, festő- és farestaurátorok, továbbá egy geodéta a műemléki kutatások különféle fajtáit végezték a 2010 – 2011. évben. A sor elejére a több konzorciumi társintézménnyel közösen folytatott TÉKA (Tájérték Kataszter) program kívánkozik, melynek keretében két magyarországi kistérségben végeztük el helyi védett építészeti emlékek leltárba vételét (közösen a Műemléki Tervezési Osztállyal, a Topográfiai Osztállyal és a Pécsi Régióval). A projektet az EGT és a Norvég Finanszírozás mechanizmus tette lehetővé. Az ún. „roncsolás nélküli”, tehát szemrevételezésen alapuló, leíró jellegű vizsgálatok közé tartoznak az egyes épületekről készített értékleltárak is. A kutatások másik csoportját a „roncsolásos” vizsgálatok, restaurátori és falkutatások jelentették, de ebbe a körbe sorolhatók a régészeti feltárások is olyan műemlékileg védett ingatlanokon, melyek egyben nyilvántartott régészeti lelőhelynek is minősülnek. Ez utóbbi esetekben lehetőség nyílt e vizsgálati módszerek együttes alkalmazására is, hiszen szakemberállományunk ezt lehetővé tette és teszi. A régészeti feltárásokat az új jogszabályi környezetnek megfelelően a területileg illetékes megyei múzeumok alvállalkozójakén végeztük el. Ezzel szemben a többi kutatási metódust az építtetők, épülettulajdonosok közvetlen felkérésére tudtuk és tudjuk végezni. A most bemutatott példák csak egy kis ízelítőt adhatnak abból a mintegy félszáz, kisebb-nagyobb projektből, amelyekben a 2010 – 2011. évben részt vettünk. Mégis jól mutatják, hogy a legnagyobb partnereink maguk az állami szervezetek (pl. az egykori Műemlékek Nemzeti Gondnoksága), önkormányzati intézmények. A munkánk financiális hátterét jelentős részben – de nem kizárólag – „uniós források” biztosították. E projektekbe, mint ahogy minden más helyi kezdeményezésbe igyekszünk minél hamarabb bekapcsolódni, mert így lehet az építtető számára és magának az épületnek a számára is a lehető legjobb feltételeket megteremteni. Természetesen a helyszíni munkák és a dokumentációk elkészítése után a feladatunk még nem ér véget. Tudományos konferenciákon és népszerűsítő előadásokon, felsőoktatási intézményekben (Budapesti Műszaki Egyetem, Eötvös Loránd Tudományegyetem stb.) meghívott előadóként próbáljuk közkinccsé tenni tapasztalatainkat. Végül, de nem utolsósorban a tudományos publikációk említendők, melyek az írott szó erejével hatva igyekeznek rögzíteni mindazokat az építéstörténeti megfigyeléseket, amelyeket egy-egy műemlék kutatása során tettük. Ám a legnagyobb öröm mégis az, amikor egy műemlék épület – részben a mi munkánknak is köszönhetően, hiteles formában – megújul. Fülöp András

MŰEMLÉKVÉDELEM

47

MŰEMLÉKVÉDELEM

48

Sirok, vár falkutatása és régészeti feltárása (Heves megye) 2010 – 2012-ben került sor a Heves megyei Sirok várának részleges építészeti felújítására, melynek célja az alsóvár turisztikai hasznosítása volt. Az építtető a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (ma: Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ) volt, mely a „VÉGVÁRAK VILÁGA” Sirok, barlangvár turisztikai központ címmel nyert pályázatot. A hasznosítással érintett, 1562-ben épített, sarokbástyákkal megerősített alsóvárat még az 1960-as évek második felében Kovács Béla tárta fel. A fennálló falak kutatására ugyanakkor nem került sor. A mostani építkezésekhez kapcsolódóan a kivitelező által használt állványról lehetőségünk volt kutatni és dokumentálni az eddig lentről nem látható részleteket, geodéziai felmérésüket elkészíteni. Az így tett megfigyelések nem csupán a tudomány számára voltak értékesek, hanem együttműködve az építészekkel (Albert Tamás, Wittinger Zoltán, MNM NÖK, MTO) rögtön a művezetés során is hasznosítani lehetett a frissen szerzett adatokat, és ezzel hitelesebben lehetett számos részletet kialakítani. Megtörtént a bástyafalakban látható, másodlagos helyzetben található faragott kövek felmérése, melyek vélhetően egy közeli elbontott románkori templomból kerültek ide építőanyagként. 2011 őszén az alsóvárból a korábbi felsővárba vezető sziklalépcső érkező terénél újabb megelőző régészeti feltárást folytattunk (a Heves Megyei Múzeumi Szervezet alvállalkozójaként), melyben – technikusai révén – a NÖK pécsi régiója is közreműködött. Az ásatás tisztázta az eddig régészetileg nem ismert terület beépítettségét. Kiderült, hogy először egy várudvar volt itt, majd utóbb – az előkerült pénzleletek alapján – a 16. sz. első évtizedeiben egy épületszárnyat emeltek ide, melyet a 16 – 17. sz-ban válaszfalakkal feldaraboltak. Az ásatás során újabb adatokat nyertünk a felsővár – többször is megváltozott – megközelítési útvonalaira. Az előkerült leletanyag egyaránt tartalmazott magyar és török használati kerámiát, vastárgyakat (az utóbbiak a vár 1596 és 1687 közötti oszmán fennhatóságában kerültek ide). Az újonnan feltárt részek további helyreállításra várnak. Héczey-Markó Ágnes, Fülöp András, Szökrön Péter

Kutatás Fertőd, Eszterházy-kastély melléképületeinek környezetében (Győr-Moson-Sopron megye) A fertődi, Eszterházy kastély K-i melléképületéhez tartozó Marionette színház, Víztorony, Narancsház és a Kiskastély szárnyainak környezetében, 2010 – 2011-ben végeztünk helyszíni örökségvédelmi kutatást. Megbízónk a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (ma: Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ) volt. A kutatás során igazoltuk, hogy a 18 – 19. sz-i képi forrásanyagból kikövetkeztetett építési periodizáció in situ feltárható. Az első periódust azok az építkezések, tereprendezések jelentik, amelyek közvetlenül megelőzik a Víztorony építését. Erre utalnak azok az égett rétegsorok, amelyek a Víztorony és a későbbi épületek járószintje alatt helyezkednek el. Ezt a periódust 1760 elé kell datálni a képi forrásanyag alapján. A Víztorony 1762(63) – as felépülését követően ismételten rendezték a területet, megemelve annak szintjét, utakat, négyzetes ágyásokat kialakítva. A későbbi építkezések magukba foglalták a Víztornyot is, ezért feltételezhető, hogy a torony és az azt követő épületek építésének külső szintviszonyai jelentősen nem változtak. Erre utal, hogy a Marionette színház barokk járószintjeihez és lépcsős küszöbéhez illeszkedő külső szintek, ahol megmaradtak, mindenütt az altalaj sárga és vörösbarna homogén rétege felett húzódtak, egy viszonylag vékony kevert rétegen. Utóbbi réteg az 1760-as évek építkezései közben keletkezett, ennek felszínére rátöltve alakították ki a már rendezett utak, parterek alkotta barokk kertet. A mélyebben fekvő égett rétegsorok ez alatt az építési réteg alatt fekszenek a Víztorony és a Narancsház K-i felében. A Marionette színháztól D felé feltártuk az épület előterét a D-i kertrészektől elválasztó bokorsor ültetési gödrét, a nagy parterben pedig az épületegyütteshez – a benne foglalt Marionette színházzal együtt – tartozó barokk járószintet és a 18. sz-i kert ültetési gödreit. Az 1790-es évekre kialakult állapotot radikálisan érinette a színház magtárrá alakítása a 19. sz-ban, amikor nemcsak az épület belső struktúráját hanem környezetét is átépítették, mintegy 60 cm-rel emelve meg a külső járószintet. Ezen a szinten kerül kialakításra a ma is látható kert, útjaival, fasoraival és modern kerítéseivel. Koppány András

MŰEMLÉKVÉDELEM

49

MŰEMLÉKVÉDELEM

50

Pécel, Ráday-kastély, ún. Márványistálló és Képesház kutatása (Pest megye) 2010 őszén került sor a péceli Ráday-kastély istállójának, kerítésfalainak vizsgálatára, továbbá az ún. Képesház falkutatására, régészeti módszerekkel való feltárására. A munka előkészítő fázisa volt az az istálló és környezete uniós pályázati forrásból történő felújításának, hasznosításának, melynek projektgazdája a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (ma: Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ) volt. Ennek keretében az egykori ún. Márványistálló terében kiállító és rendezvényközpontot alakítottak ki, melyhez kapcsolódóan alkalmunk volt vizsgálni az 1770-es évek közepén már állt istálló építészeti részleteit, színezését. Megállapítható volt, hogy az istálló magja nagyrészt a szakirodalomból már ismert Mayerhoffer-féle tervrajz szerint készült el, de apróbb változtatásokkal. További pontosításokra volt lehetőségünk a kivitelezés közben tett megfigyelések során, ami arra irányítja rá a figyelmet, hogy ez a munkafázis nem hagyható el műemléképületeink felújításánál, helyreállításánál. Az istállót a 19. sz. első évtizedeiben egy jellegtelen épületrésszel megtoldották É felé, tetőszerkezetét átalakították, a helyreállítás ez utóbbi periódussal együtt célozta meg a bemutatást. Sikerült pontosítani az egykori kerítésfalak nyomvonalának változásait is, összevetve az egykori térképekkel. A projekt továbblépéseként falkutatási és régészeti módszerekkel vizsgáltuk az ún. Képesház (régészeti lelőhelynek nem minősülő) területét és környezetét. Megerősíthettük, hogy az épület eredetileg narancsház céljára épülhetett, szintén Ráday Gedeon elképzelésének megfelelően, ám kétséges, hogy huzamosabb ideig akként működött volna. Módunk volt szondázó kutatással az egykori barokk kertre vonatkozóan is adatokat nyerni, amelynek során többrétegű, többször változó alaprajzú kertet sejtünk. Az épület falkutatása során lehetőségünk volt a későbbi köpenyezések „lehámozásával” feltárni és rajzban rekonstruálni a D-i homlokzat eredeti architektúráját, ezzel a majdani helyreállítás számára adatokat szolgáltatni. Fülöp András

Sümeg, Püspöki Palota, külső homlokzatok falkutatása (Veszprém megye) A sümegi Püspöki Palota felújításának első üteméhez kapcsolódó falkutatást 2010 novembere és 2011 áprilisa között Sümeg város Önkormányzatának felkérésére végeztük el. A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (ma: Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ) kezelésében álló épület homlokzatainak rekonstrukciója Európai Uniós és a Norvég Finanszírozási Mechanizmusból származó források bevonásával, a Városi Önkormányzat pályázatával történt. A Palotában utoljára az 1950-es években zajlott tudományos kutatás, az utolsó nagyobb helyreállítás előkészítéseként. Dr. Koppány Tibor ekkor tett megfigyeléseit a jelen munka során módunk volt kiegészíteni, a palota építéstörténetét pontosítani. Az épület korai magja 17. sz-i, amelyet a Ny-i szárny foglal magába. A korai püspöki kúriát egy következő periódusban É-on L alakúvá bővítették, és részben alápincézték. Egy következő építési fázis során D-en emeltek egy alápincézett toldást, legkorábban ekkor épülhettek fel a szimmetrikussá váló Ny-i homlokzat sarkain a kiugró zárterkélyek. Ezt követően a D-i épületszárnyat bővítették tovább K felé egy kaput kialakítva, majd a K-i szárny felépítése után vált a palota U alaprajzúvá. A Padányi Bíró Márton veszprémi püspökhöz köthető építkezések a 18. sz. közepén ezt az állapotot formálták át a ma is látható zártudvaros rendszerré. A város felé néző homlokzat középrizalitja három periódusban alakult ki. Eredetileg a korai, 17. sz-i épülethez ragasztott toldás volt, ezt a rizalitot ábrázolja a sümegi plébániatemplom karzatán levő Maulbertsch-freskó, majd egy következő fázisban Ny felé bővítették egy erősebben kiülő, háromszintes épületrésszé. Végül a 19. sz. során az emeletét visszabontva a jelenlegi terasszá alakították. A helyszíni megfigyelések után az épület fő periódusai, átalakításai biztosabban meghatározhatóvá váltak. A fennmaradt kérdésekre további, a belső terekre is kiterjedő, kutatás adhat választ. Koppány András, Deákné Oszkó Ágnes, Héczey-Markó Ágnes, Jankovics Norbert, Simon Anna

MŰEMLÉKVÉDELEM

51

MŰEMLÉKVÉDELEM

52

Szécsény, Haynald – Velich ház, 2010 (Nógrád megye) Az épületeken 2006-ban homlokzatkutatásra került sor az emeletes épületrész DNy-i és DK-i sarkain, az oromfalak felületén. Mindkét helyen a D-i falsíkhoz illeszkedően azonosítható volt a városfal csorbázata, a Ny-i oldalon egy lőrés kávája és a D-i falsík mögötti téglasorban áthidaló boltövének indítása is megfigyelhető volt. A lakóház kutatása során a sarkokon végzett előzetes feltárásokon kívül kizárólag a D-i homlokzat vizsgálatára volt módunk. A 2010 őszén végzett kutatás során a városfal eredeti részleteinek azonosítására, az egykorú részletek dokumentálására és értelmezésére törekedtünk, emellett a többi építési periódusra utaló jelenségek dokumentálására is figyelmet fordítottunk. A városfal felső részén gyilokjáró helyezkedett el, ahonnan lőrések nyíltak a járószint feletti vékonyabb falazatban. Az emeleti falfelületen a falsík vizsgálata során 6 elfalazott lőrésrészletet azonosítottunk és tártunk fel. A lőrések biztosan nem egységes formát képviselnek. Több lőrés biztosan a városfal többi részének lőréseivel azonos szélességű és alaprajzú, egy, nagyrészt épen maradt lőrés azonban azoktól eltérően szélesebb és mélyített tükörként elhelyezett előfalazatban nyíló kulcslyuk alakú nyílással rendelkezik. A városfal kutatott szakasza mögötti telken a 19. sz. elejétől lakó Haynald család, majd öröklés nyomán a Velich család alakította ki nemesi rezidenciáit a városfal felhasználásával. Ezen épületek egyikében születhetett 1816-ban Haynald Lajos, későbbi kalocsai érsek, természettudós (1816 – 1891) Haynald István tanító-intéző fia. A kutatott ház helye eredetileg két telek között oszlott fel, melyeken eltérő beépítés jött létre, feltehetőleg egymástól részben függetlenül. Az emeletes épületrész megépítésekor annak homlokzatát a városfal egyenetlen felületét megőrizve, vékony simítással képezték ki és vörösre festették. Egy későbbi átalakítás és javítás nyomán, az 1930-as évek közepe előtt a homlokzatokat halvány sárgára festették, megtartva a rusztikus felületet. A városfal építészeti bemutatása során a lőréseket a kutatási eredmények figyelembe vétele nélkül, egységesen lőrés alakú nyílásokkal állították helyre. Rácz Miklós

Tolcsva, Dessewffy-kastély értékleltára, falkutatása (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) 2011 nyarán került sor az üresen álló tolcsvai Dessewffy-kastély falkutatására, melyben az új tulajdonos új funkciót kívánt létrehozni. Mivel a szakirodalomból – és egy évszámos ajtókeret alapján – eddig is tudható volt, hogy az épület reneszánsz részleteket tartalmaz, indokolt volt minél korábban, még az építészeti engedélyezési tervek elkészítése előtt ttisztázni az építéstörténetet, az esetleges kockázatokat, hogy építtető, tervező, hatóság egyaránt megalapozott döntést hozhasson. A falkutatásokra a restaurátori kutatások (Bottyán Anikó, Selmeczi Anna) után került sor. A házat a Bónis-családhoz szokás kötni, akik a 17. sz-ban laktak Tolcsván, ugyanakkor a történeti adatok tüzetesebb vizsgálata alapján nem zárható ki, hogy más volt a kastély építtetője. A kutatások során kiderült, hogy az épület valóban tartalmaz legalább egy, de inkább három építési fázist, esetleg periódust, melyek – az eddigi elképzelésekkel ellentétben – a mai épület teljes hosszán végighúzódtak. A legkorábbi korszak kisméretű, profilozás nélküli ablakaiból jó pár az eredeti helyén van (az egyik ablakkávában másodlagosan vagy harmadlagosan beépítve gótikus boltozati borda került elő). Az utolsó reneszánsz építési korszakban már a ház biztosan emeletes volt, ennek egykori, profilozott kőkeretei csak kis részletekben, roncsoltan maradtak ránk, ugyanis jobbára újabb ablakokat létesítettek a helyükön. Más reneszánsz faragványokat a 18. sz-ban újra összeraktak, de nem eredeti szerkezeti elrendezésükben. Hasonlóképp kétséges, hogy az 1659-es évszámmal ellátott ajtókeret számai nem később kerültek-e a kőkeretre, mint ahogy maga az ajtókeret is egy barokk kori falban helyezkedik el. A 18. sz-i átépítés a ház egészét érintette: ekkor már kéttraktusos volt, az emeleten a helyiségsor előtt folyosó húzódott, a homlokzat közepén és két sarkán egy-egy enyhe kiülésű rizalit épült, melyeket 1900 körül ismét átalakítottak. Az épület a kutatások befejeztével helyreállításra vár. Bartos György, Thury László

MŰEMLÉKVÉDELEM

53

MŰEMLÉKVÉDELEM

54

Eger, Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, „Líceum” (Heves megye) A Líceum Eszterházy Károly püspök kezdeményezésére 1765-től 1785-ig épült. 2009 – 2011. között az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, majd a felújítást végző Hunép Zrt. megbízásából kezdetben a KÖSZ, később a jogutód MNM NÖK munkatársaiként végeztünk régészeti megfigyeléseket a Líceum udvarán, a mélyföldszinten és a homlokzatok előterében. A extrém körülmények (talajvíz, gázolaj, szivárgó közművek, folyamatos bontási munkák) között végzett mélyföldszinti munka során igazoltuk, hogy a Líceum alatt Eger Árpád-kori településének egy része húzódott. Itt egy feldolgozóműhelyre, illetve földbemélyített halászkunyhóra, gazdasági épületekre, lakóházakra – köztük egy külső sarokkemencés házra – utaló objektumok és leletek kerültek elő. A Csillagvizsgáló torony alatt megtalált Árpád-kori ház 10 – 13. sz-i rétegsorokkal került elő, III. Béla király (1172 – 1196) pénze is jelzi, hogy a ház igen korai. A leletek alapján egy 10. sz-ban épült, a tatárjáráskor elpusztult épület maradványai váltak ismertté. A közelben egy gazdasági épületből előkerült vas alapanyagok és szerszám maradványok alapján egy kovács-vasolvasztó műhely képe bontakozott ki. A további leletek, épületmaradványok és építési-bontási törmelékes rétegek alapján a területet az Árpád-kor után is folyamatosan használták és lakták a középkorban a török foglalásig. A már elfeledett, részben betöltődött Árpád-kori objektumok mélyedéseit a 16 – 17. sz-ban szemétgödörnek használták. Így találhattunk egy-egy helyen „kincsleletként” összegyűlt jó állapotú török és török-kori, például habán kerámiát, valamint egy muskétacsövet is. Ahogyan a város terjeszkedett, úgy töltötték fel folyamatosan a mocsarat, így az újkori házakat, végül a Líceumot is már egy feltöltött, vizenyős területen húzták fel. A Líceum építésekor az itt álló kőépületeket elbontották és építőköveiket az új falakba beépítették. A csapadék és a szennyvíz elvezetését az udvar közepétől a mélyföldszinten át ÉK felé mai Bajcsy-Zsilinszky utcára vezető, boltozott barokk téglacsatorna biztosította. Kárpáti János, Thury László

Műemléki Tervezési Osztály 2010 újabb változást hozott a műemlékvédelem intézményrendszerében és így osztályunk életében is. Az átszervezések során a KÖSZ Műemléki Tervezési Igazgatósága az MNM NÖK Műemléki Tervezési Osztálya lett. Osztályunk az építőipart és mérnöktársadalmat sújtó válság éveiben is folyamatosan szolgálta munkájával a műemlékvédelmet, annak ellenére, hogy jelentős létszámcsökkentést kellett végrehajtanunk. Partnereink továbbra is az egyházak, önkormányzatok, állami vagyongazdálkodó szervezetek, esetenként magánszemélyek. Munkáink között templomok, városi lakóházak, kastélyok, várak, romok, 20. sz-i épületek, ezeknek parkjai szerepeltek. Az általunk tervezett munkák esetében továbbra is törekedtünk a műemléki hitelesség fenntartására, az adott műemlékre szabott építészeti instrumentumok minőségi használatára. A korábbi években megkezdett tervezési munkáinkat folytattuk, a kivitelezés során tervezői művezetést végeztünk, illetve új tervezési megbízásokat is teljesítettünk, melyeknek egy része már kivitelezésre is került. Folytatódott a Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) templom tervezői művezetése, terv készült a Szentháromság tér rendezésére. Terveket készítettünk több budavári lakóház helyreállítására; a Veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban tanulmányi raktárak és látványtárak kialakítására. A Kisnánai vár 1999-ben elkezdődött helyreállítási programjának újabb lépéseként folyt helyreállítások eredményeképp több és jobban hasznosítható belső tér jött létre a megújuló kiállítás számára. Elkezdődött a Hatvani Grassalkovich-kastélyban kialakítandó Vadászati Múzeum és ehhez kapcsolódóan a kastélykert rekonstrukció tervezése. Megkezdődött a Siroki alsóvár és környezetének rendezése, ehhez kapcsolódóan módosítottuk a korábbi engedélyezési tervet. Terveink felhasználásával folyt a szécsényi Városfalak rekonstrukciója. A magyar tudástranszfer részeként osztályunkon készült el a kambodzsai Siem Reapbe tervezett régészeti bázisközpont épületének tanulmányterve. Kollégáink tervezési és művezetési feladataik ellátásán kívül aktív résztvevői voltak a több intézményt összefogó, a Norvég Alap által finanszírozott TÉKA (Tájérték Kataszter) programnak, melynek keretén belül a marcali és zsámbéki kistérség kulturális örökségét rögzítették településszintű felméréssel. Táj-és kertépítészeink a tervezési és művezetési munkák mellett jelentős szerepet vállaltak a „Kertörökségünk- Történet kertek Magyarországon” című kiadvány szerkesztésében. Wittinger Zoltán

MŰEMLÉKVÉDELEM

55

MŰEMLÉKVÉDELEM

56

Abasár, Aba tér (bolt tető-tető) és környezete – programterv (Heves megye) Az Abasári Polgármesteri Hivatal kérésére Intézményünk munkatársai, művészettörténész-muzeológus, régész kollégák és pályázatíró segítségével 2010 – 2011. évek folyamán olyan tervezési programot állítottunk össze, amellyel szándékunk szerint előkészítettük az „Észak-Magyarországi Operatív Program, Turisztikai attrakciók fejlesztése” elnevezésű pályázaton való sikeres részvételt. Ütemezett programtervünkben javaslatot adtunk Abasár hosszú távú kulturális és turisztikai fejlesztési lehetőségeire – a természeti, történeti értékeire és kulturális örökségeire alapozva. A lehetőségeket térképeken ábrázoltuk, fejlesztési célterületeket és prioritásokat határoztunk meg. Ennek alapján szűkítettük le első legfontosabb lépésként az építészeti és tájépítészeti tervezés helyszínét a település központjára, az Aba-térre és környezetére. Itt találhatóak az Aba-nemzetségi romok, a művelődési ház és a domb alatti pincerendszer. A Bolt-tető magaslatán egy olyan 11. sz-i uralkodói központ épületei maradtak fenn Aba Sámuel nevéhez kapcsolódóan, amelyek az országban egyedülállóak. Az egykori királyi palota romjainak egy részét és a belső pillérekkel tagolt körkápolna romjait már feltárták, jelenleg ideiglenes tető védi és további régészeti kutatásra vár. Terveink szerint egy szabadtéri nézőtérrel kombinált kilátó kerülne a romok fölé. A 20. sz. közepén épült művelődési házat látogatóközponttá alakítjuk át, multifunkcionális múzeumi és rendezvényi tereket, kávézót, ajándékboltot, ruhatárat, vizesblokkot helyezünk el benne. A lelátót híddal összekötjük az új látogatóközpont teraszával. Lehetőség szerint a pincerendszert is bevonnánk az épületegyüttesbe, lifttel összekötve a pincétől a tetőteraszig. Az Aba tér is átalakul, dekoratív díszburkolattal és zöldfelülettel, gyepes ülődombbal és díszvilágítással, amely szabadtéri előadásoknak is méltó helyszíne lehet. Máté Zsuzsanna, Biró Zsófia, Remeczki Rita

Budapest, az Aquincumi Múzeum fejlesztésének II. üteme A BTM Aquincumi Múzeuma 2011 első negyedévében kezdte meg „Pannónia provincia Program” megnevezésű projektjének megvalósítását, amely a Köztigon Építész Stúdió Kft. tervei alapján valósul meg. Az pályázati indikátorok teljesítésének maximális figyelembe vételével újra kellett gondolni a műszaki megoldásokat. Az új tervezési feladatokra, új tervezési programmal a BTM egyszerűsített közbeszerzési eljárást bonyolított le, melyet Intézményünk nyert meg. A tervdokumentáció az ún. mezőőr és útkaparó házak átalakítására, helyreállítására; a római városfal nyomvonalán épülő kerítésfal – kőtár és beléptető épület kialakítására, valamint az ELMÜ épület pinceszintjén virtuális élménytér létrehozására készült. Az engedélyezési tervek 2011 szeptemberében, a kiviteli tervek novemberben készültek el. Az új kőtár kialakítása, a romterület É-i részén korábban megépült kerítés és kőtár funkcionális és szerkezeti egyszerűségét követi. A régészeti feltárások azt igazolták, hogy a falmagot keskeny, lapos kövekből építették. A kerítésfal kialakításakor, ezt a belső falmagot kívántuk felidézni, nagyméretű acéltartók között szárazon rakott kőfalként megjelenítve. A kerítésfalat a valamikori fossa nyomvonalán helyezzük el, a városfal pedig burkolatban kerül bemutatásra. Az ELMÜ épület pinceszintjén a volt kapcsolótérbe virtuális élménytér kerül, ahol számítógépes játékok állnak rendelkezésre a római kor megismerésére. Az előtérben pedig múzeumi foglalkoztató helyiség létesül. A 19. sz-ban épült mezőőr és az útkaparó házat különböző hozzátoldások és korábbi átalakítások tették felismerhetetlenné. Elsődleges célunk az épületek építéskorabeli külső megjelenésének helyreállítása volt. A volt mezőőr házban a történelmi játszótérhez kapcsolódó foglalkoztató helyiség, a volt útkaparó házban pedig a területet ellátó közönségforgalmi vizesblokk kerül elhelyezésre. Máté Zsuzsanna, Biró Zsófia, Lukács Zsófia, Dr. Vándor András

MŰEMLÉKVÉDELEM

57

MŰEMLÉKVÉDELEM

58

Az Egri Eszterházy Károly Főiskola „Líceum” homlokzatának helyreállítása (Heves megye) A Főiskola épületének helyreállítási tervei több lépcsőben készültek el, ami nem szokatlan a magyarországi helyreállítási gyakorlatban. Intézményünk jogelődje, az ÁMRK, majd később a KÖSZ 2004 – 2009 között készítette el a Líceum homlokzat helyreállításának engedélyezési és kiviteli terveit. Az épület belső helyreállításának és korszerűsítésének tervezésére a Botos Építésziroda Kft. kapott megbízást. Az Eszterházy Károly Főiskola „Líceum a természettudományért” c. projektje sikerrel zárult, így a kivitelezés 2010-ben elkezdődhetett. A 2004-ben készített engedélyezési tervek készítésekor, csak szondázó jellegű fal-, és restaurátorkutatásra nyílt lehetőség. A restaurátor kutatások célja az épület építéskorabeli homlokzat, és nyílászáró színeinek megállapítása volt. A kutatás az emeleti szinteken tört fehér színezést talált, de a földszintre sávos kialakításánál korábbi réteg nem volt fellelhető. Az ekkor készített színezési tervek az eredményekre támaszkodva tört fehér falszínt és a tufa kő nyíláskeretekkel megegyező „lábazati” színezést irányoztak elő. A nyílászárók közül fennmaradt kevés korai ablak alapján, megállapítható volt azok eredeti (zöldes-barna) felületkezelése. A kivitelezés megkezdésekor az állványzatról, lehetővé vált a teljes homlokzati felület festőrestaurátori kutatása, ami megváltoztatta korábbi elképzelésünket. A korábban készített, (és már akkor is többször átdolgozott) színterveket az eredmények alapján újragondoltuk. Az így létrejött színterv, a barokk homlokzatok megszokott rendjétől különböző, ami csakis a homlokzati architektúra többszöri és alapos megfigyelése és a kutatási eredmények helyes értelmezése által jöhetett létre. Máté Zsuzsanna, Dr. Vándor András, Bengyel Gyuláné

Veszprémvölgy (Veszprém megye) A Séd-patak völgyében álló műemlék-együttes funkcióba állítása hosszú múltra tekint vissza. A 2010. évi felújítás egy Európai Uniós pályázat részeként valósulhatott meg, a „Kolostorok és kertek a Veszprémi vár tövében” elnevezésű projekt keretén belül. Az engedélyezési és kiviteli tervek 2007 – 2008 között elkészültek, de csak 2010 tavaszán kezdődött meg a kivitelezési munka.A terület súlypontjában áll a barokk templom, amely időszakosan üzemelő rendezvény és kiállító teremként hasznosult. Az ehhez szükséges háttérfunkciókat a szocreál stílusú volt kocsma és porta felújított épületeiben helyeztük el. A templom tömeg és térarányaival, külső homlokzatszerkesztésével, valamint belső, páros, kompozit oszlopfős falpilléreivel és gazdag tagozatú főpárkányával egyedülálló példája a jezsuita rend építészetének. A közel 200 éve álló, befejezetlen és felszentelés nélküli templom eredeti homlokzatai és belső részletei önmagukban is beszédesen tárták fel a múltat, ez határozta meg a helyreállítás metodikáját. Az épület történelmi kisugárzásának megőrzése érdekében a templom egészét mintegy műtárgyként kezelve és restaurálva, hagytuk a templomot saját magáról mesélni. Ez az elv főként a belső térben érvényesül. A templomot D-ről és Ny-ról ölelik körül a kora középkori és késő gótikus, több építési fázisban épült kolostoregyüttes romjai. A legkorábbi periódust az egyenes szentélyzáródású templom és hozzá kapcsolódó torony adja. Újabb és újabb átépítésekkel épült fel az a trapéz alakú udvar köré szerveződő kolostor, melyet a török hódításkor hagytak el az apácák. A 15. sz-ban a régi templom mellé nagyméretű gótikus templom épült, melynek romjaira emelték később a jezsuita templomot. A romterület bemutatásánál a terület enyhe lejtését használtuk ki az egyes periódusok falazatainak értelmező megjelenítésére. Máté Zsuzsanna, Biró Zsófia, Olosz Emese, Dr.Vándor András, Bengyel Gyuláné, Remeczki Rita

MŰEMLÉKVÉDELEM

59

MŰEMLÉKVÉDELEM

60

Budapest, I. ker. Döbrentei u. 15. lakóház és Mesemúzeum A Döbrentei utcában a régi utcaszinthez igazodva, a süllyesztett járda szintjén áll a több periódusban épített klasszicista épület. A Budavári Önkormányzat az épület felújításával felvállalta a kis alapterületű, leválasztott lakások megszüntetését, az egykori polgári lakások visszaállítását, a tetőtérben stúdió-lakás kialakítását. A homlokzat új színezést kapott és sor került a Döbrentei utcai domborművek két hiányzó elemének rekonstrukciójára. Az Attila út felől az egykori kőkeretes ajtó megnyitásával üzlet vagy cukrászda, a Döbrentei utcai szinten Mesemúzeum kapott helyet. Az udvart korábban barokk kosáríves folyosók fogták közre, melyet a függőfolyosók megtartása mellett a lehetőségekhez mérten bemutattunk. Legjobban a földszinten nyílt erre lehetőség, ahol a múzeumi tereket az udvartól az ív alatt elhelyezett üvegportál választja el, megmutatja a belső boltozatok vizuális egységét. A Mesemúzeum angol-aknáit üvegfödémmel fedtük le, itt tematikus „kuckók” kapnak helyet. A vizesblokk egy boltozat alatti gipszkarton „dobozba” került. Hild-Csorba Bernadett, Biró Zsófia, Gál Tibor, Erdélyi Erika, Dr. Vándor András, Olosz Emese

Budapest, I. ker. Tárnok u. 14. lakóház homlokzat, tető és kapualj helyreállítás kivitelezése A Budai Vár egyik karakteres épülete ez a zártsorú beépítésű, barokk korban átalakított lakóház. Az épület magját alkotó 14. sz-i lakóházat, a 15. sz-ban üzletek kialakításával az utcavonalig bővítették. A 16. sz. elején geometrikus mintázatú, színes falfestéssel díszítették a homlokzatot. Az 1950-es években visszaállították a kőkonzolokon és reneszánsz indafestésű, szegmensíves boltíveken nyugvó kiugró emeletet. A Budavári Önkormányzat megbízásából a terveket 2009-ben készítettük. A kivitelezés 2011 tavaszán zajlott. A feltárások pontosították a geometrikus mintázatot. Beigazolódott, hogy a 16. sz-i festett vakolat színe nem maradt meg. A restauráláskor eltávolították a károsodott rekonstrukciós vakolatot és az eredeti részeket konzerválták. Az 50-es évek óta megszokott színvilágon nem változtattunk. Megtörtént a geometrikus mintázat újraosztása és az emeleti homlokzatot keretező vörös színű szalag baloldali és felső felfestése. Megtisztítottuk a kőkereteket, felújítottuk a nyílászárókat, a fedélszerkezetet részben, a tetőfedést teljesen cseréltük. Biró Zsófia, Garaguly Kinga, G.Árvai Zsuzsa, Dr.Vándor András, Bengyel Gyuláné

Budapest, I. ker. Fortuna u. 3. Pest-Buda Étterem

Budapest, I. ker. Bécsi kapu tér 8. lakóház homlokzat és lakásfelújítás

A kétemeletes épület földszintjén már a 19. sz-ban is működött vendéglátó-hely. A Pest-Buda Éttermet a földszinten kis konyhával, pincében borozóval 1984-ben alakították ki. Az építtető azzal keresett meg bennünket, hogy korszerűen felszerelt, nagy kapacitású konyhával, földszinti fogyasztóterekkel a mai kívánalmaknak megfelelő, magas szintű vendéglátást akar megvalósítani a nagy múltú étteremben.

A budai Vár egyik legemblematikusabb épületének tervezési munkáit 2008 – 2009-ben végeztük el. A kivitelezés 2009 – 2011-ben történt.

A pincei boltozott terekbe került a látvány-konyhának is beillő kiszolgáló rész, a földszinti boltozott helyiségekbe a vendég-tér. A korábbi bejárat helyén az utca felé az ablakok helyére ajtók kerültek, megnyitottuk a kis hangulatos udvar és a kapualj felé is a teret. A homlokzat mai képét Csemegi József alakította ki, meghatározó eleme a rekonstruált félköríves kőkeret. A kőkeret alatt nyílik az étterem bejárata, valamint a lakóépület kapualja. A meglévő kőkeretbe keret nélküli teli üvegszerkezetet terveztünk, a szimmetriát finoman megbontva a lakóház bejáratán kapu-imitáció készült speciális fóliával. Hild-Csorba Bernadett, Wittinger Zoltán, Juhász Emőke Dr. Vándor András

Az épület magját alkotó 15. sz-i két ház az 1687. évi vártérképen még külön építve látható. Az 1686-os ostrom után a 18. sz. első évtizedeiben egy épületként építették újjá. 1824-ben korai klasszicista stílusban; majd 1930-ban Abos Bruno tervei szerint alakították át, ekkor épült a hengeres sarokerkély. Mostani megjelenése az 1965-ös felújításakor alakult ki. A tervezett homlokzatfelújítás az épület kialakult képét nem kívánta megváltoztatni, a tagozatokat, festéseket értelmeztük újra. Az 1945 után beépült nyílászárókat cseréltük, a 19. sz-iakat felújítottuk. Az épület nedvesedési problémáit komplex módon kezeltük, innovatív lábazati rendszerrel. A SZEK Budapest gyűjteményében lévő háború előtti fotó alapján a sarokerkélyre visszaépítésre került az „1755 Petropoli” felirattal ellátott, Esterházy Miklóst valamint Erzsébet cárnőt ábrázoló íves plasztika. A jelenet a Szent András rend 1755. évi adományozását örökíti meg. Wittinger Zoltán, P. Samu Viktória, Olosz Emese

MŰEMLÉKVÉDELEM

61

MŰEMLÉKVÉDELEM

62

Ják, római katolikus volt bencés apátsági templom műemléki helyreállítás I. ütem építési engedélyezési és kiviteli tervek elkészítése, tervezői művezetés (Vas megye) 2011-ben készítettük el a tervezett teljes műemléki helyreállítás I. ütemének engedélyezési és kiviteli terveit, kivitelezésre 2012-ben került sor. Régóta gondot okozott a főhajó padlásterébe bejutó jelentős mennyiségű porhó, ami átnedvesítette az amúgy is erős páraterhelésnek kitett épületszerkezeteket. Sor került a főhajó fölötti tetőszerkezet felmérésére, faanyagvédelmi és tartószerkezeti vizsgálatára. A meglévő cserépfedést és lécezést, fémlemez szerkezeteket elbontották. A fedélszerkezetre porhó elleni páraáteresztő fólia került, új kettős hódfarkú cserépfedés készült, kovácsoltvas hófogó kampókkal. A csatlakozó fémlemezszerkezetek kénmájazással előpatinázott vörösréz lemezből készültek. A tornyok ikerablakai egységes, vörösfenyő anyagú, falamellás toronyablakokat kaptak. A tervezett teljes homlokzatfelújítás az épület kialakult képét nem kívánta megváltoztatni, az építészeti megoldások is ehhez a koncepcióhoz igazodtak. P. Samu Viktória, Ráth Miklósné Tóth Ibolya, Fülöpp Róbert, Olosz Emese, Szökrön Péter

Heves, római katolikus plébániatemplom, homlokzat felújítás és parkrekonstrukció kiviteli terve 2011 (Heves megye) Az egyhajós, keletelt, poligonális szentélyzáródású templom a 13. sz-ban épült, majd a 15. sz-ban gótikus stílusban alakították át. Az 1770-es években építették át barokk stílusban. 1969-es felújítása során homlokzatán gótikus ablak- és ajtórészleteket tártak fel, mutattak be, ezzel a barokk homlokzat az egységességét elveszítette. 2003-ban elkészült a tetőszerkezet és a héjazat felújítása. A most tervezett homlokzat helyreállítás a korábbi munkálatok óta tönkrement szerkezetek teljes rehabilitációját irányozta elő: a homlokzati vakolatrendszer, a festés, a lábazati szigetelés, a nyílászárók és kőkeretek teljes felújítását tűzte ki célul. A tervezett helyreállítás során a gótikus elemek korábbinál jóval finomabb érzékeltetése mellett a barokk homlokzat rekonstrukciója fog megtörténni. Az épület nedvesedési problémáit passzív módszerekkel igyekszünk orvosolni. Tervet készítettünk a templomot körülvevő szélesebb környezet, a város magját adó egykori piactér környezetrendezésére. Albert Tamás, Wittinger Zoltán, Remeczki Rita

Zalaszántó, Tátika vár állagvédelem, régészeti feltárás (Zala megye) Zalaszántó község közvetlen közelében a Keszthelyi hegységben található Tátika vára. Állagvédelmét az önkormányzat kezdte az ezredforduló körül. Korábban elkészült a több szint magas várfalak és boltozat elsődleges megerősítése, kiegészítése, feltárásra került a középső várudvar az emelet-magas törmelék alól. A vár Ny-i területét övező erősen mállott, több méter magas támfalak állagvédelmét az MNV Zrt. megbízásából terveztük 2010-ben. Az állagvédelem célja a több évszázados körítő várfalak stabilizálása, pusztulásának megfékezése volt. A D-i várfalszakasz nagymértékben elpusztult, helyenként külső síkját csak a szikla lenyomataiból sikerült rekonstruálni.A várfalhoz É felől, kívülről egy boltozott helyiség csatlakozott, melynek érdekessége a sziklába vésett lépcsője a várfalon keresztül, és a külső falán előkerült kőkeretes ajtaja. Az állagvédelemnek köszönhetően a vár Ny-i része egyelőre csak kívül, de végre kiszabadult a föld alól, az erős erózió, és növények takarásából. Hild-Csorba Bernadett, Gerák Miklós, Dr. Vándor András

Rezi, vár védőépület (Zala megye) A Keszthelyi hegységben található Rezi vár romja. A bronzkori földvár sziklás peremén állnak a középkori vár megmaradt emeletmagas falai. Az elmúlt évek alatt a régészeti feltárások eredményeképpen a kaputorony láthatóvá vált. A szinte már kötőanyag nélküli falak védelmét és az üzemeltetéshez szükséges helyiségeket új védőépület biztosítja. G. Turco hadmérnök 1572 körül készített rajza szerint több emelet magas torony lábazati szintje maradt ránk. Elpusztult felmenő szerkezeteiről, nyílásrendjéről hiteles adat nem áll rendelkezésre. A „kapuszoros” feltárt K-i fala megkérdőjelezte azt a korábbi feltételezést, mely szerint toronypár állhatott a kapu két oldalán. A sok bizonytalanság miatt a rekonstrukció lehetőségét elvetettük, egyszerű tömegű és anyag-használatú védőépület megformálására törekedtünk. Az egykori lábazati szintet síkban metszve, befejezetlen, absztrakt épülettömeget terveztünk pontra lejtő, ferde tetővel. A K-i kaputoronyban az őrzés, porta, a Ny-i helyiségben a kiállítótér kapott helyet. Napelemekkel működtetett elektromos hálózat termeli az energiát. Hild-Csorba Bernadett, Gerák Miklós, Dr. Vándor András, Bengyel Gyuláné

MŰEMLÉKVÉDELEM

63

MŰEMLÉKVÉDELEM

64

Szeged – Tápé, Szent Mihály plébániatemplom környezetének rendezése, kertépítészeti engedélyezési terv (Csongrád megye) Tápé Árpád-kori település, első okleveles említése 1059-ből származik. A templom a helység központi részén található, közel a Tisza védőgátjához. A katonai térképek tanúsága szerint környezetében nem volt díszesebb kerti kialakítás. A Szent Mihály templom mai formája több, jelenleg is jól elkülöníthető szakaszban alakult ki. A jelenkori kiépítés É – D-i iránya és a korai K – Ny-i tengely erős merőleges szimmetriát sugall. Ezt a kerti úthálózat feszes rendszerével követtük le, mely tervezett téglaburkolatával a középkori kolostorok hangulatát idézi. A tervezett új funkciók: szabadtéri misézés területe a szabadtéri oltárral, búcsúk idején felállítható sátornak szabad terület, árnyas pihenőhelyek, kisebb díszkút, körbejárható úthálózat körmenetek idejére, virágos élő sövénykerítés kialakítása. A kertépítészeti kialakítás lényeges eleme a változatos, de templomkertbe illő növényanyag ültetése. A kiválasztott növények egy része valamilyen bibliai vonatkozással rendelkezik, míg mások a hagyományos kolostorkertek és falusi kertek jellemző növényei. Remeczki Rita

Kertörökségünk - történeti kertek Magyarországon Történeti kertek - arborétumok, közterek, kastélyparkok - közel 150 helyszín az ország legkülönbözőbb pontjairól. Ma már lassan ezer körül van azoknak a kerteknek a száma Magyarországon, amelyeket történeti szempontból; természeti-, műemléki-, kertépítészeti értékeik alapján jelentősnek ítélünk, történeti kertként tartunk számon. Legtöbbjük igen rossz állapotban, elhanyagoltan, egykori pompáját csak nyomokban megőrizve idézi az „eltűnt Paradicsom” képét. Csupán néhány kerti elem – szökőkút, kerítés, díszes kapuzat, lépcső, elvadult facsoport, kiszáradt tó – jelzi, hogy hajdan díszes kert volt itt. Sokat csak a korabeli források alapján tudunk beazonosítani, mégis odafigyeléssel, komoly anyagi ráfordítással, még megmenthetők lennének ezek a különleges, élő örökségünket képző kertek. A Kertörökségünk kötet 2011-ben jelent meg; 150 történeti kert ismertetőjét tartalmazza néhány adattal, érdekességgel, régi térképlappal. Megjelenését támogatta: Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Civertan Kft, Nemzeti Kulturális Alap, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Dr. Szikra Éva, Remeczki Rita, Farkas Ágota

NEMZETKÖZI PROGRAMOK Bronze Age Körös Off-Tell Archaeology (BAKOTA) Az MNM NÖK és a University of Toronto együttműködésében 2011-ben indult el a nemzetközi kutatási program második fázisa a Békés – Jégvermi-kert, Lipcsei-tanya (Békés 103.) lelőhelyen. 2011 tavaszán összességében 3 ha területet lefedő intenzív terepbejárásra és szisztematikus felszíni gyűjtésekre került sor. A leletanyag értékelése során kirajzolódott leletkoncentrációk különböző korszakokhoz köthető megtelepedések és egy – ezektől részben elkülönülő – bronzkori urnatemető jelenlétét támasztották alá. Az eredményeket figyelembe véve október hónapban vette kezdetét a lelőhely komplex vizsgálata, amelynek során különböző geofizikai felmérésekre, fémkereső műszerrel történő vizsgálatra és régészeti feltárásra került sor. A feltárások során – egyéb típusú objektumok mellett – 6 temetkezés került elő, három különböző rítust képviselve (urnás, szórt hamvasztásos, csontvázas). A kutatás kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel egyrészt a békési lelőhely az első temetőre utaló adat a Körös-vidék középső bronzkorából, másrészt a korszakból ismert további temetőkkel való összehasonlító elemzés az Alföldön feltételezett gazdasági és politikai szempontú szerkezeti változatosság mélyrehatóbb megismerése tekintetében fontos információkkal szolgálhat. Dr. Gyucha Attila, Dr. Paul R. Duffy, Parditka Györgyi

Körös Regional Archaeological Project (KRAP) Az MNM NÖK és a chicagói Field Museum együttműködésében, a Körös Regionális Régészeti Program keretében 2010 és 2011 márciusában és áprilisában multidiszciplináris kutatásokat folytattunk a Békés megyei Szeghalom – Kovácshalom neolitikus telljén és az azt övező mikrorégióban. A hosszú távú tudományos program jelen fázisának célja a neolitikus tellek kialakulásának vizsgálata, illetve a tellek és az azonos periódusban lakott környező települések közötti kronológiai, strukturális, funkcionális és szociális kapcsolatok kutatása. A 2010 – 2011 években a jelenlegi adataink szerint mintegy 50 ha területre kiterjedő újkőkori lelőhelyen végeztünk felszíni gyűjtéseket, melyek eredményei eddig összességében mintegy 33 ha megtelepedési viszonyairól szolgálnak információkkal. A gyűjtött kerámiaegyüttes vizsgálatai arra utalnak, hogy bár – kisebb területeken egyéb korszakok leletanyagai is előfordulnak – a lelőhely teljes területén a szakálháti és kora tiszai jellegű leletanyag dominál. A tell és közvetlen környezetére koncentrálódó magnetométeres vizsgálatok a két év során 24 ha-t tettek ki. Az anomáliák eloszlása azt jelzi, hogy a neolitikus település legintenzívebben lakott részei a telltől Ny-ra és D-re húzódtak. A geofizikai vizsgálatok több tucatnyi ÉNy – DK-i tájolású hosszúházra, illetve egyéb telepobjektumra utalnak az egykori település teljes területén. Az előzetes eredmények alapján 2011-ben a feltárások is megkezdődtek a lelőhelyen. A szisztematikus felszíni gyűjtések és a magnetométeres felmérések eredményei alapján feltételezhető neolitikus házhelyekre nyitottunk rá két, kisméretű szelvényt a lelőhely D-i részén valamint K-i szélén azzal a céllal, hogy képet alkothassunk a tellt közvetlenül övező, adataink alapján a neolitikum – és főképpen a kora tiszai időszak – során intenzíven lakott településrész stratigráfiai viszonyairól, illetve, hogy információkhoz jussunk a külső telepen és a lelőhely peremterületein azonosított épületek relatív időrendjét, építéstechnikai és funkcionális sajátosságait illetően. Dr. Gyucha Attila, Dr. William A. Parkinson

NEMZETKÖZI PROGRAMOK

65

NEMZETKÖZI PROGRAMOK

66

Neolithic Age Settlements in the Körös Area (NASKA) Az MNM NÖK és a University of Leicester együttműködésében, valamint a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszéke és az Echthelion Bt. közreműködésével Neolitikus települések a Körös-vidéken címmel kutatási program indult a Csárdaszállás 8. és 26. sz. késő neolitikus lelőhelyeken. A program 2011. évi célja a a különböző korszakokban egymás mellett létesült telepek, szisztematikus terepbejárása, szerkezetük meghatározása, illetve a lelőhelyek környezetének rekonstrukciója volt. Ehhez kapcsolódóan 2011 őszén a Csárdaszállás 26. lelőhelyen mintegy egy ha területen végeztünk magnetométeres vizsgálatokat, melynek eredményei egy árokkal körülvett, koncentrált, akár jelentősebb rétegsorral is rendelkező tiszai településre utalnak. Ugyanebben évben, a geofizikai vizsgálatok eredményeire támaszkodva szisztematikus felszíni gyűjtést végeztünk, mintegy 7000 m2-nyi területre kiterjedően. A téli időszakban a lelőhelytől É-ra található csatornában végeztünk pollen- és talajtani fúrásokat. A Csárdaszállás 8. lelőhelyen kb. 7500 m2-en végeztünk magnetométeres méréseket. Ennek alapján a területen egy szórtabb szerkezetű településsel kell számolnunk, melyet nem övezett árok és az anomáliák is tisztább képet mutattak a koncentrált településhez képest. A lelőhely közelében található egykori mederben végzett talajtani és pollenfúrás eredményei szerint már a korai neolitikum idején megindult a meder környezetében az ember természetformáló tevékenysége, amely a késői neolitikum idején csúcsosodott ki. Bácsmegi Gábor, Dr. Roderick B. Salisbury

Apsara Régészeti Bázisközpont tanulmányterv (Kambodzsa, Siem Reap) 2010-ben készítettük el a kambodzsai Siem Reap városába tervezett régészeti bázisközpont tanulmánytervét, amely az angkorvati örökségvédelmi helyszín régészeti bázisát adta volna. Megformálásában kétféle kulturális kötődést céloztunk meg. Egyrészt, hogy a magas színvonalú tudományos munkát magába foglaló épület tömegében, formájában, technológiájában jelezze ezt a világszínvonalú tevékenységet; másrészt „tanulni” kívántunk a khmer építészeti hagyományokból, beleértve a hatvanas évek khmer építészetének modernizmusát is. Az épületben elhelyezendő funkciók és technológiák „szétfeszítették” azt a hagyományos tömegformálással megfogalmazható kubust, amellyel az ősi hagyományokon nyugvó khmer építészet válaszol a klimatikus viszonyokra. Az épület hangsúlyosan modern külsőt kapott. Kettős átszellőztetett külső burokkal terveztük, a belső vasbeton- acél- üveg réteg fogja körül a helyiségeket, látja el a falak védő és hőszigetelő funkcióját. A külső réteg árnyékolóként és a nagy mennyiségű csapadékvíz elvezetésére szolgál; játékos zsaluként árnyékol, a belső homlokzatokra szinte egész évben árnyékot vet. A tető a szakrális épületek tetejének sziluettjét idézi meg. A tetők alatt a száraz, forró évszakokban folyamatosan jár a levegő, a felmelegedő felső réteg alatt az egész épületet hűtő légmozgás alakul ki. Az épület körüli csapadékbefogadó medencék és növényzetük a forró évszakban az épület klimatizálásában kapnak szerepet. Az épület régészeti technológiai sora szigorúan ellenőrzött, zárt rendszert alkot. Így biztosítható a bekerülő leletek teljes feldolgozása és raktározása, a szükség szerinti elsődleges, vagy teljes restaurálás elvégzése. A központ egyben tudományos kutatóbázisként is szolgált volna, ahol könyvtár, kutatószobák és jelentős számítástechnikai technológiai háttér állt volna rendelkezésre, segítve mind a terepi, mind a lelet-feldolgozási, mind az utólagos összegző tudományos kutatási munkát. Wittinger Zoltán

NEMZETKÖZI PROGRAMOK

67

MUNKATÁRSAK

68

MUNKATÁRSAINK Főigazgatóság Dr. Virágos Gábor (2010.07.31-ig) Hable Tibor (2011.03.30-ig) Kárpáti Zoltán (2012.04.30-ig) Babits Márta Jogi és Adminisztrációs Osztály Dr. D. Tóth Éva (2011.08.15-ig) Dr. Pintér Roland Kecskés Anita Kovács Anna Kovács Katica Kreiter Eszter Lengyel Dénesné Lengyel Nikolett Pakotásné Rokolya Tímea Trautmann Erzsébet Dr. Volák Petra Munkaügyi Osztály Tombácz Csilla (2011.06.30-ig) Pluhár Lászlóné Homa Károlyné Kőszegi Zsuzsanna Anikó

Gazdasági Főosztály Szabó Angéla (2010.06.19-ig) Kócsáné Horváth Erika (2011.03.30-ig)

Zádor Tamás Pénzügyi Osztály Wolfné Magyar Ida Szablya Dóra Petrikó Ágnes Kovácsné Sándor Erzsébet

Kontháné Benkő Klára Merényi Viktória Számviteli Osztály Mércséné Szabó Mária Koczur Pálné Szőke Józsefné Sztaics Istvánné

Logisztikai Főosztály Frankovics Tibor (2010.09.19-ig) Kempf-Gyüge Szilvia (2011.06.30-ig) Schubert Béla Ákos (2012.03.31-ig) Ács Bettina Benedek Miklós Ervin Fitos Róbertné Fodor Előd Gálvölgyi Ildikó Gergely Tamás Haász Attila Halász Adrienn Major Sándor Strelisky László Szeőke Sándor Vénig György Vona Pál Műszaki Osztály Gátas József (2010.07.12-ig) Bajdik István Almádi László Ács Zoltán Bíró László Boda Csaba Böőr Károly Fullajtár Tamás Horváth László

Jeszenszki Györgyné Jusztusz Gyula Klujber László Kocsis János Komlódi Péterné Kovács Zoltán Mózes Gergely Rieder Lajos Skerleczné Péter Katalin Túri Ferencné

Régészeti Főosztály Belényesy Károly (2011.04.30-ig) Kárpáti Zoltán Egyházi Dóra Pap Károly Prisztás Hajnalka Szeiler Veszna Projekt-koordinációs Osztály Bögri Norbert Fábián Szilvia Gaál Erika Kolonics Krisztián Magyar Tünde Matiz Noémi Nagy Borbála Szilágyi Magdolna

I. Regionális Iroda (Budapest) Feltárási Osztály Kovács Katalin (2010.12.31-ig) Fullár Zoltán Ács Zsófia

Bányász Diána Benke András Bóka Gergely Boromisza János Czékus István Czifra Szabolcs Dávid Áron Dobozi Ágnes Eleki Nándor Fodor Péter Fűköh Dániel Gelencsér Ákos Gere Natália Grósz Dóra Grósz Edit Herbály Róbert Hetesi Szilvia Kevevári Zsolt Kisjuhász Viktória Kiss László Levente Kovács Loránd Olivér Mesterházy Gábor Nagyné Hodik Mónika Dr. Nádasdi-Mészáros Orsolya Nagy Ferenc Nagy Gábor Nagy Nándor Norbert Nemes György Petkes Zsolt Rechner Balázs Sas Alexandra Klára Szabó Gergely Szalai Tamás Tóth Gusztáv Flórián Vámos Balázs Varjaskéri Máté Balázs

Zsiga Zsolt Zsoldos Attila Feldolgozási Osztály Dr. Kvassay Judit Bicskei József Czagány János Falchetto, Alfred Gáspárné Dr. Szilágyi Katalin Jelinek Gabriella Kazsóki Ágnes Kenéz Pál Kodolányi Judit Kulcsár Zoltánné Lakó Márta Mészáros Melinda Miklósity Szőke Mihály Németh Borbála Peuser Lóránt Rácz István Dr. Redő Ferenc Romankovics Nóra Romankovics Szilvia Schilling László Skriba Péter Skriba-Tóth Judit Szegleti Katalin Telekes Katalin Eszter Tolnai Katalin Víg Anita Restaurálási és Alkalmazott Természettudományi Laboratórium Dr. Kreiter Attila Dohány Dorottya Mónika Dohány Nóra Klára Fodor Tímea Gulyás Kis Csaba

Péter-Hóbor Szabina Kevevári Gergely Kovács Zsófia Eszter László Orsolya Mázsa Renáta Nyerges Éva Oláh István Csaba Dr. Pető Ákos Skrach Éva Szilágyi Gáborné Szőcs Bence Véninger Péter Viktorik Orsolya Vitus Ákos Topográfiai Osztály Reményi László Fekete Csanád Hrivnák Péter Pál Koller Melinda Kovács Ferenc Kovács Katalin Lászlóffy Zsuzsanna Padányi Gulyás Gergely Stibrányi Máté Török Ágnes Orsolya

Földi Áron Halász Ferenc Hatos János Horváth Ciprián Káldy Péter Kovács Zoltán Könczöl Laura Lakatosné Sövegjártó Erika Markóné Egri Ildikó Mátyus Magdolna Melis Eszter Molnár Szabolcs Radics András Ritly Jenő Skriba Pál Spolár Erika Dr. Szőnyi Eszter Szvath Márton Takács Tibor Tokai Zita Mária Dr. Tomka Péter Dr. Tóth Gábor Tóth Zoltán Ferenc Vágusz Anina Wolf Ernő

II. Regionális Iroda (Szombathely)

III. Regionális Iroda (Pécs)

Ilon Gábor Áncsán Zoltán Bek Tamás Binder Hajnalka Börzsönyi István Bőtsch Enikő Csácsicsné Domán Edit Csuti Tamás Eke István Faiszt Szabina

Kárpáti Zoltán (2011.12.31-ig) Ligner Jácint Bek Krisztina Birkás Péter Bodródi Miklós Bősz Attila Domján Anita Drávavölgyi Péter Elmont Gábor Gutay Mónika

Gyökeres Anita Jevtuhov Boglárka Kóra Mária Katalin Kulin Kitti Linzembold Csongor Lovas Anna Nagy Balázs Nagy Norbert Nagy Tibor Nagyné Lehotai Mónika Orbán Gábor Ősz Brigitta Pap Pál Pungor Krisztián Rácz Viktória Simó Attila Somogyi Gábor Strasszer Viktória Szabó Domán Szabó Zoltán Tóth Bálint Tóthné Géczy Dorina Vadas Lívia Voicsek Vanda Zöldvölgyi Janka Zsoldos Szabolcs Zsubori István

IV. Regionális Iroda (Szeged) Dr. Gyucha Attila Alács Attila Bácsmegi Gábor Bárdos Nándor Bárkányi Magdolna Bedő Valér Bene Zsuzsanna Benedek András

MUNKATÁRSAK

69

MUNKATÁRSAK

70 Bodnár Zoltán Bognár Margit Bottyán Katinka Czigléczki Tibor Császi Dávid Csenkey-Sinkó András Dankó Judit Deák Andrea Frank Tamás Gera Róbert Gergely Olivér Gulyás Gyöngyi Gyűrösi Tímea Halasi Viktória Herke József Hargitai András Herendi Orsolya Kádár László Kajtár Norbert Katona Sándor Kékegyi Dorottya Knipl István Kovács Sándor Kovács Zsófia Eszter Krammer Zoltán Kulcsár Kornél Kulcsár Zoltán Molnár Zsolt Nagy Norbert Béla Német Dániel Ollai Tibor Paja László Pál Róbert Parditka Györgyi Pataki Péterné Pópity Dániel Pópity Richárd Remes János

Sóskuti Kornél Sultis László Szabados György Szabó Dénes Szöllősi Géza Takács Gábor Tarjányi László Tasnádiné Gábor Szilvia Tihanyi Anikó Tóth Renáta Vojnitsné Katona Erika Weisz Attila Wilhelm Gábor

Magyar Csaba Majerik Vera Németh Andrea Paróczai Petra Pásztor István Rácz Orsolya Reszler József Péter Sarnek Tamás Sike Barnabás Szabóné Kovács Eleonóra Szász Csaba Takács Enikő Varga Károly

Kiss József Lukács Zsófia Marinov Márta Németh Zita Olosz Emese Partiné Samu Viktória Rainer Péter Ráth Miklósné Remeczki Rita Schuszter Ádám Dániel Sóvári Jánosné Szabadics Anita

V. Regionális Iroda (Nyíregyháza)

Műemléki és Tervezési Főosztály

Dr. Kurucz Katalin Berecz Barbara Bernáth László Cséki Andrea Cservenákné Kasza Edit Csóri Zsuzsanna Erdei Krisztina Farkas Gábor Gerliczki Ákos Giczi Dávid János Judit Karsainé Hanusi Erzsébet Kelemen Péter Kiss András Kiss Csaba Kiss Csaba Kálmán Kovács Zoltán Kriveczky Béla Krizsanóvszki Máté Larsson, Nicklas Ligeti Gábor Lukács József

Dr. Csornay Boldizsár Dr. Siklódi Csilla

Fülöp András Arnóti Zsuzsav Bartos György Bottyán Anikó Deákné Oszkó Ágnes Fazekas Gyöngyi Héczey-Markó Ágnes Jankovics Norbert Kárpáti János Kiss Rita Koppány András Kovács Anikó Kupovics Renáta Rácz Miklós Selmeczi Anna Simon Anna Szökrön Péter Thury László

Mérnöki Projektiroda Máté Zsuzsanna (2010.02.28-ig) Wittinger Zoltán Albert Tamás Bengyel Gyuláné Bernáth Attila Bíró Zsófia Deák Zoltán Erdélyi Erika Erdélyi Szabó Zsuzsanna Fábiánné Vogel Eszter Farkas Ágota Dr. Farkas Attila Fülöpp Róbert Garaguly Kinga Gerákné Árvai Zsuzsa Hild-Csorba Bernadett Juhász Emőke Csilla Kiss Attila József

Épületkutatási Osztály

Gyűjteményi Osztály Dr. Fancsalszky Gábor Novottny Tibor Sziklai István

Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ (MNM NÖK) 1113 Budapest, Daróci út 3. Telefon: 430-6000, Fax: 430-6012 honlap: www.mnm-nok.gov.hu