FONOMI MIK ÁLVA IRVA-OLVASÓ i = MÓDSZER. =

281832

FONOMI MIK ÁLVA IRVA-OLVASÓ i = MÓDSZER. =

SZERKESZTI ÉS KIADJA: NÓVÁK GYULA TANÍTÓ.

I. KIADÁS.

MINDEN JOG FENNTARTVA. SZERZŐ SAJÁTJA.

ÁRA 1 K 40 F.

Kedves Kartár6 Ur! A marcali-segesdi róm. kath. tanítói kör az 1908. évi ta­ vaszi közgyűlésén bemutatott „Fonomimikálva Irva-olvasó Módszer"-emrő\ a következő jegyzőkönyvi elismerést adta: „Nóvák Gyula segesdbogáti kartársunk az őszi rendkívüli közgyűlésen röviden már ismertette fonomimikai módszerét. Az ekkor megnyilatkozott közkívánatra most folytatta ismertetését. Érdekes és tanulságos előadása a közgyűlés osztatlan tetszésé­ vel találkozott. Különösen azért az újításáért üdvözöljük öt, hogy a mesét és jelet nem a nyomtatott, hanem az írott alakkal hozza kapcsolatba. Ami sajtó alá rendezett módszertanát illeti, a köz­ gyűlésnek osztatlan véleménye szerint is, csak nyereséget jelent a módszeres tankönyvirodalomra nézve, mert oly művel gazda­ godnék, mely a fonomimika előnyeit kihasználva, ismét össze­ hozná az irás és olvasás szétválasztott tanítását. Egyházmegyei tanfelügyelőnk siet megjegyezni, hogy iskolalátogatásai alkal­ mával az olvasás tekintetében sok helyen tapasztalta az uj módszerek áldásos következményeit. írás tekintetében azonban nem vett észre feltűnő haladást; egyedül Nóvák kartársunk ta­ nítványairól jegyezte fél, hogy kitűnően írnak is. Ez a körül­ mény is bizonyítja módszerének életre valóságát. A közgyűlés jeles kartársunk ügybuzgalmáért teljes elismerését és örömét nyilvánítja és tanulságos előadásáért jegyzőkönyvi köszönetet szavaz. Haeberle János s. k., egyleti jegyző. Egri Károly s. k., egyleti elnök." ABC-imről módszerem kellő felvilágosítást nyújt, azok hi­ szem, hogy páratlanul fognak állani az eddigiekkel szemben, de ezek csak a jövő tanévben adatnak ki. Kérem kartárs urat, hogy a jövő tanévre ezeknek iskolájába való bevezetését szívesked­ jék keresztül vinni. A kartársak és édes hazánk apróságai iránt érzett szere­ tetem volt a szülő anyja e szerény műnek; nagy volna csaló­ dásom, ha hasonlót hasonlóval nem viszonoznának kartársaim. Azért is azon kérelemmel járulok kartárs ur elé, szíveskedjék munkám terjesztésében tőle telhetőleg részt venni. Azon biztos reményben, hogy kérésemnek szívesen tesz eleget, előre is hálás köszönettel adózom. Segesdbogát, (up. Felsősegesd, Somogy m.) 908. év aug. hó. őszinte kartársi szeretettel: NOÜAK G Y U L A *

FONOMIMIKALVA IRVA-OLVASÓ i MÓDSZER, i

SZERKESZTI ÉS KIADJA: NÓVÁK GYULA TANÍTÓ.

I. KIADÁS.

MINDEN JOG FENNTARTVA. SZERZŐ SAJÁTJA.

ÁRA 1 K 40 F,

S Z A B Ó L I P Ó T K Ö N Y V N Y O M D Á J A K A P O S V Á R . 980| 190S.

Előszó Midőn e szerény munkát a magyar tanítóság elé bocsátom, teszem ezt legfőbbként azért, hogy kartársaimnak az irás-olvasás tanítását az eddig ismeretes módszerek valamennyijénél célra­ vezetőbbé és vonzóbbá tegyem s igy e fölötte nehéz tárgyat velők ugy a részletekben, mint teljes egészében megkedveltes­ sem. De teszem azért is, hogy az irvaolvasó- és fonomimikázó módszerek követőit egy helyre: a fonomimikázva irvaolvasók táborába gyűjtsem. Hogy pedig e célomat elérhessem, a gyermek naiv lelké­ hez mért vonzó mesék vagy beszélgetések keretében játszva, rajzolgatva — anélkül, hogy a gyermekek tudatában volnának annak, miszerint ők most tulajdonképpen tanulnak — ismerte­ tem meg a betűk irott és nyomtatott alakját s azok hangját. Mivel pedig módszerem elsősorban az irott alakkal dolgozik, — ez alakul ki először a mese keretében, azután jön csak a nyomtatott betű, mely szintén ugyanazon mese terméke, — hiszem, hogy azokat, kik a fonomimikai módszerektől épen a nyomtatott alakkal való kezdés, vagy inkább az olvasás és irás külön-külön tanítása miatt idegenkedtek, szerencsés lehetek módszerem követésére megnyerni, a fonomimikázókat pedig azon állításuktól, miszerint a nyomtatott alakokhoz könnyebb volna a természetből vett hasonlóságokat találni, vagy hogy az olvasás és irás együttes tanítása a hat éves gyermekre terhelő volna, el fogom téríthetni. Munkám tehát annyiban tér el az eddig általánosan ismert módszerektől, hogy az irvaolvasó és fonomimikai módszereket testvéries ölelkezésben mutatja be. Betű származtatásaimhoz ár^bár uj meséket és a legtöbb helyen uj hangutánzatöt jés jelt adok," mégis ezekhez gerincül Toincsányiné Cukrász Róza műve szolgált. Tökéletes munkát ember még nem alkotott, e munka sem lesz az, de útmutató lehet a tökéletesedés felé s hogy ezt minél jobban megközelíthesse, kartársaim segítségét kell kikér­ nem, kik egy-egy jobb eszmével e szerény mű javításán közre-

működve, a tanítóságnak és a gondjaikra bizott kis analfabé­ táknak dolgát könnyítik, édes hazánknak pedig a tanügy terén hasznos szolgálatot tesznek. Fogadjátok tehát ^ m u n k á t szíve­ sen kartársaim és n. becsű közreműködésteket ennek tökéletesí­ tésében ne vonjátok meg tőlem. Segesdbogát, Somogym., up. Felsősegesd.

A szerző.

A régi és uj módszer vázlatos ismertetése; azok előnyei és hibái. Hazánk tanítósága ma két táborra oszolva, tanítja az írást és olvasást, t. i. a hangoztató irvaolvastatók és a fonomimikázók táborára. Nézzünk be először az irvaolvasás követőihez! Tudjuk magunkról, kik még talán mindannyian benne voltunk e módszer lelket-ölő, száraz munkájában, mint üté ki homlokunkat a veritek, mig csak ez egyszerű szónál: ír, meg tudtuk értetni, hogy mikor ezt a szót kiejtjük, két hangot hal­ lunk, először: /-t, azután: r-t Mikor aztán már hosszas magya­ rázgatás és a hüvelyk s mutató ujjakon történt szemlél­ tetés után hüvelykujjunkat felmutatva kérdeztük, hogy melyik is az első hang? feleletül a gyermek is felmutatta hüvelykujját s azt felelte: ez e! Vagy pedig ha helyesen eltalálta is az első hangot, a második már bizonyára ir volt, tehát együtt mind a kettő. Ilyenkor aztán a flegmatikusabbak vagy egyet nevetve kis nebulójuk ötletes feleletén, egyszerűen az napra megelégelték e tudományt, vagy ernyedetlen kitartással küzdöttek a nehézségek legyőzésén; a vérmesebb, lobbanékonyabb természetűek pedig magukból kikelve, mindenféle „kedves" titulusokkal látták el a mindinkább megzavarodott kis buksi fejűt, aki most már, hogy haragvó tanítóját megengesztelje, minden ujját végig mutogatja, hogy: ez e! ez e! (az első hang). Végre is a tanitó a megőszülés és megőrülés gondolatai mellett átkozza magában azt az órát, mikor e gyötrelmes pályára lépett. Ha aztán a megmegujuló küzdelem után a gyermekek nagyobb többsége mégis megtudta e két hangot egymástól különböztetni, megelégedve az elért sikerrel, megmutattuk a hang képét: a betűt; ezt a gyermekekkel utánoztattuk; többszöri leiratással és hangozta­ tással pedig azt megörökíteni igyekeztünk. Hátra volt azonban még egy „mumus", mely a tanítót és tanítványt egyaránt ijeszt­ gette: az összefoglalás. A magánhangzóhoz való foglalása a mássalhangzónak még csak a könnyebb oldala volt e munká­ nak, de a mássalhangzóhoz való foglalása a magánhangzónak éppen olyan gyötrő munka, mint a hangok szétválasztása s

nincs a tanitó részére egy elfogadható tanács, mely után in­ dulva, könnyíthetne dolgán: meg kell tehát a gyermekeknek is e magyarázattal elégedniök, hogy ha a r áll elől és az / utána, így foglaljuk össze: rí. Több betű ismertetése és összefoglalása után azonban mindinkább gyérülnek az emiitett nehézségek, mig végre teljesen el is tűnnek s mire végig jártuk a Golgota kálváriáit, utunk végén ott látjuk szenvedéseink édes jutalmát, a megváltást: tanítványaink amit olvasnak, azt le is tudják írni s amit irnak, el is olvassák. De hogy hány %-a az osztálynak? az megint más kérdés. Előnye e módszernek, hogy az irást az olvasással egy­ szerre tanítja; mert a betüalakot hang nélkül, vagy viszont, ép ugy nem tudom elképzelni, mint az embert lélek nélkül, vagy viszont. Amint az emberi test lélek nélkül élettelen hulla, ugy a betű hang nélkül élettelen kép marad csupán. — Hátrányai e mód­ szernek, hogy 1. a szóhangokat, mint a nyelv önálló elemeit felfogatni nem tudja s azért is ezeknek felfogatására irányuló törekvése túlságosan elvont, nem szemléltető. 2. A betü-alak felfogatása sem eléggé szemléltető. 3. A betü-alakok és hangok összefoglalása is merev, gépies. Ezen felsorolt hibákból kifolyó­ lag a gyermek agya száraz anyagokkal tömetvén csak meg, tudásvágyának csirájában való elfojtását nagyban elő­ segítjük, ami pedig egy hivatásos tanítónak célja bizonnyára nem lehet. Nézzük meg ezek után a fonomimikázókat! Ezek játékos-, illetve mesélgető módszerükkel keresik az utat a gyermek lel­ kéhez; leereszkednek hozzájuk, hogy őket magukhoz emeljék. És ez csak így lehet helyes és észszerű, mert az a hat éves gyermek bizony csak a játékért él és csak rövid-, felfogásához mért vonzó mesékre tud figyelni, de hogy elvont fogalmakkal tömjük fejletlen agyát, ez sem hozzá nem való — sem hozzánk nem méltó elbánás. A fonomimikának ma már kiterjedt irodalma van, de mi­ kor én e munkámat megírtam, csak Tomcsányiné Czukrász Róza munkáját ismertem, azért is módszerem az övének hiá­ nyait igyekszik pótolni s az ő irányával foglalkozik tüzeteseb­ ben. Később ismertem csak meg Horváth Istvánnak az „Olvasás tanítása" cimü kritikai munkájából, — mely kitűnő pedagógiai munka a budapesti tanitó-testület pályázatán 150 K jutalommal első helyre biráltatott —, Munkácsi (Zsurek) Antal, dr. Göőz József és Péter József hasonló irányú munkáit, kik szintén T. C. R. módszerét igyekeznek tökéletesíteni. Legközelebb állanak ezek közül munkám irányához Munkácsi és Péter J. Munkácsi ugyanis az irást és olvasást egybe kapcsolja, Péter J. pedig a

betü-alak, hang és jel között szoros összefüggést keres. De eltérnek munkám irányától abban, hogy mind a nyomtatott betűket ismertetik elsősorban s csak ezekből alakítják ki az írottakat. Hogy ez nem helyes eljárás, azt „A betűk ismertetése" cimü fejezetben igazolom be. Mivel tehát én munkám megírása­ kor csak T. C. R. módszerét ismertem, az ő nyomdokait követve indulok útnak is oda, hol szeretteim várnak. Csakhogy ott, hol egy kettéágazó, szűkebb és szélesebb, de ismét egybefutó ut között kell választanunk, ő annak dacára, hogy a szeretteihez vitt kincseket a szük uton csak apránkint viheti el, mégis ezt választja, én pedig a szélesebb uton egyszerre, minden nehézség nélkül viszem el azokat. Más szóval: C. R. előbb végig halad valamennyi hang ismertetésén, s mikor már ezekkel elkészült, kezdi csak a nyomtatott betűket megismertetni és legvégül ezekből alakítja ki az irott alakokat. Ezen eljárását igazolandó, Elemi Sándornak „Az irvaolvasás tanmódszere kritikai világításban" cimü munkájára hivatkozik, ki a tanítói gyűléseken az irás és olvasás együttes, vagy külön tanításáról elhangzó szakvéleményeket összegyűtjvén s azokat egymással szembeállítván, azon elvet vonja le, hogy nem szabad az irást és olvasást egyszerre, egymással oly szoros összefüg­ gésbe hozni, hogy egyik a másikat az előrehaladásban gátolja. Én ez állításban csak annyit tartok igaznak, miszerint úgy ne tanítsunk, hogy ezek egyik a másikának hátramozditói legyenek. És ha eltaláltuk azon helyes utat, melyen haladva, ezeket egy­ szerre, megerőltetés nélkül vihetjük tanítványaink elé, ez állítá­ suk elveszti jelentőségét. Ha már alkotunk és alkotásunkban a tökéleteshez közel akarunk járni, vegyük a legfőbb Alkotót példaképül, aki bizonnyára először az emberi test részeit for­ málta s azokat egyenkint rakván össze, csak mikor teljesen elkészült, lehelte bele az éltető isteni szikrát; tehát nem meg­ fordítva, hogy t. i. először lelket lehelt, melyre a még formátlan agyag testet mintegy ráhúzta és csak azután igazgatta volna hol lemetszéssel, hol megtoldással, hogy kialakuljon a helyes forma. De ha E. S. és T. C. R. elismert szaktekintélyek is, kik­ nek szavai nyomósak a pedagógiában, vájjon elhomályosithatják-e Comenius Amost, ezt a korát századokkal megelőző peda­ gógiai fényes napot? És ő nem-e az ellenkezőt mondja Elemi­ ve! és Cukrászszal az ő „Orbis Pictus"-ában?! (Látható világ), melynek „Az előljáró beszédje" igy szól: „Adjátok ezt a köny­ vet a gyermekek kezébe, hogy gyönyörködtessék magukat a ké­ peknek megszemlélésével, hogy semmit ne lássanak, amit meg nem tudnának nevezni és semmit ne nevezzenek, amit meg

nem tudnának m u t a t n i . . . Engedgyék meg nekik azt is, hogy a maguk kezével utána leírhassák a képeket, ha vagyon arra való kedvek; sőtt ha nem volna is, szerezni kell nekik: először hogy a dolgokra reá figyelmezni és azokrul elmélkedni szokja­ nak, azután, hogy eszekbe vegyék a részeknek egymás között való egyenlőségeket és illendőségeket; végtére azért is hogy a kezek (kezeik) gyakorlott és gyors légyen, az mely dolog sokat használ ez világi életre tartozandó dolgoknak serény véghezvitelire." E mű „az apródokat a képek megszemlélésével tanéttya" és legfőbb elve, hogy „az, mi érzékenységeinkkel megfogható dolgok, az érzékenységeknek igazán elemeiben adassanak". Ámbár ezen színarany pedagógiai igazságok nem közvetlen az irás- és olvasásra vonatkoznak, mégis nem-e E. S. és C. R. állás­ pontja ellen vannak-e, mikor ők olyat neveztetnek, amit meg nem mutatnak és „az érzékenységekkel' könnyen megfogható dolgot: a betűképet nem adják „az érzékenységnek igazán elemében." 4

C. R. és több hasonló irányú szerző épen ezen álláspont­ juk által akadályozzák meg a tanítóság általános behódolását a fonomimikázók táborába. Ezek után könnyen átláthatjuk előnyeit és hátrányait C. R. munkájának és a vele hasonló irányú legtöbb módszernek. Előnyük, hogy a gyermekek felfogásához mért mesék keretében játékszerüleg — szemléltetésre törekedve, — igyekeznek az irás és olvasás tanításának nehéz problémáját megoldani; hátrányuk, hogy nem ismerik azon módot, mellyel a hang irott és nyom­ tatott jegye minden nehézség nélkül, egy füst alatt alakitható ki a meséből; ezért külön tanítják a hangokat, külön a betű­ ket, ezekből is először a nyomtatottakat s mikor már mimizálás után jól olvasnak, kezdenek csak írni tanulni a gyermekek.

Módszerem iránya. Módszerem irányát azon elv szabja meg, mely a fonomimikának egyedüli célja, hogy t. i. e három tényező: betüalak, hang és jel a mese által oly szoros összefüggésbe hozassanak, hogy ezek egyikének bármelyike a másik kettőnek képzetét azonnal felelevenítse a gyermek lelkében. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha ezen emiitett három tényező: betüalak, hang és jel a szükség kívánta egymásutánban egyszerre alakul a mesé­ ből, nem pedig ha hang és jel ismertetése után hetek, sőt hó-

napok telnek el, mig megismerik a betü-alakot is s a betűk vala­ mennyijének megismerése után jön csak azok íratása. A betüalak, hang és jel szoros összetartozandósága alatt azt értem, hogy azon tárgy adja a hangot is, mely a betűkép­ hez hasonlít, a jel pedig, mint a visszaemlékezés kitűnő esz­ közé, a mese tárgyalása folytán ezekkel összefüggésben legyen. Ezen nehéz feladatot azonban sok betűnél magam s e m ' tudom érvényesíteni s ezeknél meg kellett elégednem a mesével, mint összetartó kapoccsal, mely az események lánczszemszerü egymás­ utánja által, vagyis képzettársítás utján vezet a betüalakról a hang és jel, vagy egyik bármelyikéről a másik kettő felismeré­ sére. Az események egymásból való folyását ép oly jó segítő­ nek tartom a visszaemlékezés felelevenítésére, ha más tárgy adja is a betü-alakot s más a hangot, mintha egyugyanazon tárgyból alakul mindkettő. Pl. ki állithatja, hogy az 5 betű alak­ ját és hangját a gyermek nehezebben sajátitná el, mint a z-jét? Pedig az s-nél a betüalakot a horog, a hangot a gyermek adja s a jel a madár felé lebbegetés. A z-nél a kukoricaszár­ ból kialakul a betű képe, az adja a hangot is s a gyermek a kukoricalevél mozgását utánozva, kialakul a jel is. Ez utóbbi egységes levezetés, de a gyermek felfogó képessége eltérést egyiknél sem mutat; én legalább nem tapasztaltam. Módszerem szerint tehát az irott betüalak, (ahol lehet a nyomtatott is) a hang és a jel egy mesének egy időbeli szár­ mazékai, miknek kialakulása annyira megerőltetés nélkül törté­ nik, hogy mire a tanító a mese végére ér, a gyermekek már leírták a betüalakot, megmutatták az emlékeztető jelt és meg­ ismerték a betű hangját a nélkül, hogy tudatában volnának komoly foglalkozásuknak: a tanulásnak. Minthogy azonban a betűk íratásához fogni addig, mig a gyermekek az előgyakorlatok keretébe tartozó vonalakat jól és könnyedén utánozni nem tudják, céltalan dolog lenne, ezeknek begyakorlása után pedig a betűk bármelyikén kezdhetjük az íratást, ABC-mben nem a könnyebb betüalakról a nehezebbre való átmenet szabja meg az ismertetés sorrendjét, hanem inkább azon szándékom, hogy oly betűk ismertessenek először, melyekből értelmes szavak, illetve rövid, értelmes és magyaros mondatok alakithatók. E mellett még arra is tekintettel kell lennem, hogy oly betűk ismertessenek először, melyeknek irott és nyomtatott alakja között könnyebb összefüggést találtam, vagyis melyeknek nyom­ tatott alakja az irott alakra vonatkozó mese tartalmából is kialakitható, hogy igy az irás és az olvasás tanításának legalább kezdetén ne kelljen „irott" és „nyomtatott betűkről", mint elvont fogalmakról szólni.

A mássalhangzóknak a magánhangzókkal való összefogla­ lásának megkönnyítése végett pedig azon mássalhangzók ismer­ tetésének kell előnyt adni, melyek utóhang nélkül is könnyen és hosszabb ideig hangoztathatók, miáltal a gyermeknek alkalma és ideje van a következő magánhangzót eltalálni és hozzáfog­ lalni anélkül, hogy a mássalhangzó és magánhangzó hangozta­ tása közt megszakítás történnék. Ilyen mássalhangzók a követ­ kezők: f. h. j . 1. m. n. r. s. v. z. Ha aztán ezekkel az összefog­ lalást már jól tudják, — mi módszerem szerint haladva, semmi nehézséggel sem jár, — nem fog a „c. b. d. g. k. p. t." han­ gokkal való összefoglalás sem nehézségekbe ütközni. Ezen elveim figyelembe vétele mellett szerkesztettem meg ABC-met, melyben az egyes betűk ismertetése előtt levő képek — mint a mese szereplőit, a kialakult betűt és jelt feltüntető szemléltető eszközök — a fonomimikálás emiitett tényezőit célozzák a gyermek lelkében maradandóvá tenni. Ily irányt követve, vagyis a fonomimikának és az irvaolvasásnak egybekötésével vélem én az irás-olvasás tanítását egyedül célravezetőnek, melyen aztán a sikeresebb mesék és hangutánzatok már csak annyit változtathatnak, mint az emberen egy rosszul, vagy jól szabott ruha, t. i. az ember, — a lényeg — marad ugyanaz, csak az alak változik, előnyösen vagy megfordítva.

Mily eredményt lehet elérni módszeremmel? Osztatlan vegyes hat osztályban 25 első oszt. növendékem volt az 1907/8. tanévben, midőn saját módszerem szerint kezd­ tem meg az irás és olvasás tanítását A beiratkozások szep­ tember 20—25.-e között folytak le. Október 19-ére végeztem az irási előgyakorlatok begyakorlásával. 21-én kezdtem meg az első betű tanítását az iskolámban használni szokott Csizmadia féle Abc nyomán. Összesen 18 tanítási napot kellett elmulasz­ tanom valamennyi betű megismertetése közben, mivel e napo­ kon 2—3—4 tanítványom hiányzása miatt, — nehogy azok elmaradjanak a többiektől — tovább nem mehettem. Február 8-án végeztem az utolsó nagy betű ismertetését. Tehát okt. 21-től febr. 8-ig 110 nap telt el; ebből leszámítva az említett 18 elmulasztott napot, meg az ezen időközbe eső ünnepeket és csütörtöki heti szünnapokat, továbbá a karácsonyi és húsvéti szüneteket, mik összesen 36 napot, az előbbivel pedig 54 napot tesznek ki, maradt tanítási nap 56, vagyis nem egészen két hónap. Ez idő elteltével 25 I. oszt. növendékem mindegyike kivétel nélkül épen úgy irt és olvasott mint az

irva-olvasó módszer szerint tanítva azelőtt május vége felé irt és olvasott 16— 18-ból 10—12, a többi pedig a kis betűk mellett maradt. Jó lélekkel mondhatom el azt is, hogy ez a tanítvá­ nyoknak semmi megerőltetésébe sem került. Március elején már III—IV. osztályos olvasókönyvet — vagy bármely magyarul irott könyvet — adhattam kezükbe, azokból ép ugy olvastak, mint ABC-jükből és legfölebb a helyes szótagolás ellen vétettek ittott. Rövid, néhány szóból álló mondatokat egyszeri elmondás után hibátlanul írtak le és ha véletlenül ki is maradt egy-egy betű, mily kedves jelenség volt az, mikor az a kis hat éves gyermek leirott mondatát újra átolvasva, észrevette a hibát. Ilyenkor mintegy meghökkenve néz tanítójára s röstelkedő mo­ soly kíséretében lázas sietséggel törli le a kihagyott betű után következőket, hogy újra és helyesen irja le azokat. Ilyenkor, mindig szerettem volna homlokon csókolni azt a kis „írástudót"! Ha meg visszagondolok a régi irva-olvasó módszerrel való tanításra és összehasonlítom a mostanival, önkénytelenül lelki szemeim elé tárul a purgatórium és mennyország képe, amint az előbbeniben szívszorongva várják a szenvedő lelkek a ha­ ragvó Istennek egy-egy ujabb büntetést hozó szavát, míg az utóbbiban a boldog lelkek epedve óhajtják a Urnák üdvét, boldogságot hozó igéit.

Utasítás az előgyakorlatok tanításához. Annyira talán egy felületesen végzett munka sem boszulja meg magát, mint a betűk alakításához szükséges vonalak tüze­ tes begyakorlásának elhanyagolása. Sokan vannak mégis, kik e fontos körülményre kevés gondot fordítanak és megelégszenek néhány — az első egy-két betűhöz szükséges vonal ismerteté­ sével, a többit csak közvetlen a betű ismertetés előtt tárgyalják. Már itt az előgyakorlatoknál is érvényesülnie kell a szemlélte­ tésnek, mert száraz, elvont dolgok nem találnak visszhangra a gyermek lelkében, azért e vonalak is már a természetből vett tárgyaknak képeiként kell, hogy szerepeljenek. A következőkben elmondom, mily eljárást szoktam én követni az egysaes vonalak megismertetésénél. A vonalközök ismeretére vonatkozólag elég ennyit tudni a gyermeknek: kisvonalköz, nagyvonalköz. És hogy egy kis vonalközt két nagyvonalköz követ. (Álló vonal, felülről lefelé és alulról fölfelé húzva.) Egyik magasabb növendékemet kiállítom a padok elé, középre. T.: Jóska, állj szépen, egyenesen! Mit csinál most Jóska? Qy.: Egyenesen áll. T.: (A pálcát felállítja.) Nézzetek a pálcára!

Hogyan áll ez is az asztalon? Gy.: Egyenesen. (Még az iskolá­ ban szemléltethető egy-két függélyes helyzetű tárgy állásáról kérdezősködünk, mikor ismét visszatérünk az álló gyermekhez.) Nézzetek ismét J-ra! Mindenitek nyújtsa előre a jobb kezét ki­ nyújtott mutató-ujjal úgy, hogy ujjatokat J. fejének irányítsá­ tok! Most lassan húzzátok lefelé ujjatokat J. fejétől a lába fejéig! Most meg lassan a lába fejétől a feje tetejéig! A többi függőleges helyzetű tárgyon ezeket megismételjük. Még jobb, ha kezeikbe tollszárat, vagy palavesszőt adunk, már itt ügyelve annak helyes tartására s igy végeztetjük az előbbeni gyakorla­ tokat. T.: Most a táblára irok egy olyan egyenesen álló vona­ lat, mint ahogyan J., vagy a pálca állott. Húzzatok ti is ezen vonal tetejétől az aljáig a levegőben ilyen álló vonalat! Most meg alulról fölfelé húzzátok ujjaitokat! Ezekhez hasonló gyakorlatok után, ha az osztály nem tul népes, páronkint mindenik gyermekkel iratunk a nagy táblán fokonkint kisebbedő öt-hat álló-vonalat, a kis vonalban végez­ vén az utolsót. Ha az osztály tul-népes, meg kell elégednünk a palatáblára íratással, de ne mulasszuk el soha a tüzetes átné­ zést és javítgatást s ne tűrjünk hanyagul végzett, elhamarkodott irást; a nehezebb kezüeket pedig vegyük elé egyenkint, gyako­ roltassuk őket mindaddig, mig szükséges. Ha az első napi eredmény nem kielégítő, ne menjünk to­ vább, másnap ismét gyekoroltassuk ezeket. Eme — a termé­ szetből vett tárgyak irányának a levegőben való megjelölése, illetve annak utánzása által a gyermek kezét célozom a helyes irányra rávezetni, de egyúttal a kéz könnyed tartását is ered­ ményezik ez előgyakorlatok. A táblára a krétának vagy pala­ vesszőnek gyengéd ráhelyezésére és tartására pedig mindig nagy gond fordítandó, mert régi igazság az: „ahogyan kezdünk, ugy végzünk". — — (Fekvő vonal.) Este, ha elálmosodtok, állva alusz­ tok-e el? Gy.: Lefekszünk. T.: Ugy-e ily helyzetben van akkor testetek, mint a pálca, mikor az asztalon fekszik? (A többi el­ járás az előbbeniek szerint.) (Jobbra, balra dőlt vonalak felülről lefelé és viszont.) T.: Láttatok már részeg embert? Meg tud-e az a lá­ bán egyenesen állani? Ugy-e jobbra­ balra dőlöng, igy, mintha pálcám volna a részeg ember? (T.- Az asz­ talon jobbra-balra dőlöngve vezeti a pálcát, mintha menne.) Most nézzétek merre dől!? Gy*: Jobbra! T.: Hát most? Gy.: Balra! (jobbra és balra dőlt helyzetben is ismétlendők az álló

vonalnál elmondottak, t. i. a pálca irányainak felülről lefelé és viszont történő levegőben íratása.) Több tárgyon szemléltetendők ezek is. Pl. a tanitó a gyer­ mekek jobbja felé kinyújtja bal karját s azon ismételteti az előbbenieket. Minél többször ismétlődnek ezen — az írást meg­ előző — gyakorlatok, annál sikeresebb lesz a táblán való Íra­ tás. Egy napi anyagnak a jobbra dőlt vonal is elég. (Kampó vonás álló és jobbra dülő helyzetben.) — Ki lá• tott már juhász-botot? Ugy-e ilyen kampó van a végén? T.: a botot lerajzolja: Ez a kampó arra való, hogy ha a juhász egy juhot meg akar fogni, ezzel kapja el a juh lábát. T.: Bevisz egy hajlós vesszőt, azt kampó alakra hajtja, igy szemléltetvén nagyobb alakban a juhászbot kampóját; ezt álló, majd jobbra dőlt helyzet­ ben alulról felfelé kezdve és lefelé végezve után kisérteti a gyer­ (Kettős mekekkel a levegőben, de ezt már az egyesekkel is végez­ kampóval.) Az előbbetesse, hogy annál biztosab­ niek szerint ban meggyőződjék a görbü­ történik az let helyes utánzásáról. Kö­ ismertetés, vetkezik aztán a táblán ira• de a kettő összeköté­ tás. (Az alsó kampós vonal IJ sével. ezen eljárás megforditottja): (Hajlított nádpálcza vonal. [Kö­ töttvonal.]) Elek apja 1 ilyen görbe végű nádpálczátvett a vásáron:

az orrát meg­ rúgta. Elek erre mérges lett, a pál­ cát a görbéjével a földre állította:

L

1

a felső vé­ gét lehaj­ lította és összekö­ tötte, igy:

Elek az apja tudta nélkül kivitte e pál­ cát és hajlitgatni kezdte. De egyszer kicsúszott az egyik vége a kezéből és erre aztán azt mon­ dotta a pál­ cának: „no most rugd meg az or­ romat, ha tudod!" (A tanitó ezt

természetben is könynyen bemutathatja egy kampós végű haj­ lós vesszőn.) A többi eljárás, mint előbb.

0

(Az eltátott száj vonala.) Annuska este álmos volt és

nagyot ásitott, igy: (T.: mutatja.) Figyeljétek meg, milyen az eltátott száj alakja! N. gyere ide s tégy ugy, mintha ásítanál! T.: Nagyban is kicsiben is le­ rajzolja. Nagyban, hogy a levegőben való iratás érvényesüljön; kicsiben, hogy a száj alakjának megfelelő képet ábrázolja. — Ha ilyen, vagy ehhez hasonló eljárást követünk, sem nekünk, sem a gyermekeknek nem lesz nehéz dolgunk sem a kezdet elején, sem a folytatásnál és oly alapot nyerünk, melyre bátran építhetünk tovább. De ismét felhívom kartársaim figyelmét ezen igazságra: „Ne siess, mert elkésel!"

Utasítás ABC-m használatához. Ámbátor a következő szakaszban tárgyalt betüismertetéseket oly részletességgel irom le, hogy azok után egy laikus is eligazodhatnék, mégis van egy-két dolog, mit e helyen kell elmondanom: 1. A mássalhangzóknak mindig csak tiszta hangját han­ goztassuk és hangoztattassuk, tehát nem „bö, rö, mö", vagy „em, en" stb. 2. Kerüljük továbbá azt, hogy kezdetben a gyermeknek tudatára hozzuk a „betű" fogalmát. E végből tankönyveiket se engedjük haza vinni, mig legalább 10—12 betűt s az azok keretébe tartozó szavakat nem ismerik, illetve nem olvas­ sák és irják, ne hogy a dologhoz nem értő szülők, vagy fel­ nőttebb testvéreik, kik kedvteléssel tanítják a kicsinyeket, egyegy „rö", vagy „vö" betűvel akadályt gördítsenek a gyermek további helyes utja elé. Evégből én a tankönyveket hazamene­ tel előtt elszedem tőlük, szigorúan meghagyom, hogy szüleik ne tanítsák otthon őket és csak 2—3 hét múlva adom haza könyveiket, az előbbeni tilalom ismétlése mellett. De megha­ gyom még azt is nekik, hogy otthon legfölebb csak kétszer olvassák át a felhagyott leckét, nehogy a sablonos beemlézés az olvasás kárára legyen. A tanulásra itt nem kell egyet sem serkenteni, soha nem látott búvárkodással mélyednek köny­ veikbe és irnak tábláikra. Ha valamelyik a könyvét otthon elpiszkolta, nem kell nagyobb büntetés, mint egy pár napig könyvét az iskolában fogni. Meghatott egy izben egyik kis leánynak siró könyörgése, hogy engedjem haza vinni könyvét, többet nem piszkolja be. Azon kérdésemre pedig, hogy félsz ugy-e a szüléidtől, hogy

megbüntetnek, amiért könyvedet nem vitted haza? azt felelte, hogy: „nem azért sir, hanem akkor nem tud miből tanulni, meg irni". Hátha még az én ABC-m kerülhet kezükbe, mely „a képek megszemlélésével tanéttya az apródokat!" Mennyire jobban fog­ nak elszomorodni, ha ezt nem vihetik haza! 3. A betűk ismertetésével sem szabad szakmány módra sietni, akár osztott akár osztatlan iskolában tanítson is a tanitó. Mert mig az egyikben több idő fordítható a tanításra, de több növendék is van, tehát több dolgot is igényel, addig a másik esetnél kevesebb növendékre kevesebb idő is esik, s igy egyiknek sem lehet előnye a másik felett. Egy napon egy betű ismertetéssel meg kell elégednünk, csak ott teszünk kivételt, hol egy meséből ugyanazon alakú betűk ismertetnek, mint pl. e, é; o, ó; ö, ő, stb. 4. ABC-mben egy-egy kisbetű ismertetés után nem veszek fel nagy gyakorlatokat, mivel itt ugy a betüképek, mint a hang felidézése úgyszólván feledhetetlen a gyermek előtt, nincs szük­ ség tehát az előbb megismertek hosszas gyakoroltatására. 5. Tapasztalataim után indulva ABC-m olvasmányainak / része szótagolva van megírva, mert helyesen iró és olvasó tanítvá­ nyokra nem számithatunk, ha a helyes szótagolással való olva­ sás és irás ez évben vérükbe nem megy át. A szótagolt gyakorlatok alatt eleinte ugyanazon, később vegyes sor­ rendben következő, összeirt gyakorlatok arra valók, hogy azokat a gyermekek a fenti minta szerint szétválasszák, vagy a fentie­ ket az alábbiak szerint összeírják. Eleinte ezzel is több a dolog, de annál könnyebb, minél tovább megyünk. Az egyszerű betűk ismertetésének vége felé pedig már az előbb álló szótagolt gyakorlatokban elő nem forduló szavakat is veszünk fel. Igy óhajtom lassankint a gyermekek önálló gondolkozásának és ítélőképességének útját egyengetni. A szótagolásra felvett gya­ korlatok felváltva, hol az irott, hol a nyomtatott alak alatt van­ nak, hogy a nyomtatott alakról való leírást már kezdetben gyakorolják. A nagy betűk olvasmányainál a szótagolás máiválasztó vonalak nélkül vannak, csupán kevés üres hely szolgál a szótagok elkülönítésére s hogy a szótagok és szavak közötti különbség is észrevehető legyen, az egyes szavak közötti üres tér kétszerese a szótagok közöttieknek. 6. Az egyes kis betűk meséjénél azért vettem az ismer­ tetett betűkkel kezdődő neveket, mert ezek a mesék az ABC nagy betűinél olvasmányul szolgálnak. Ezekben tehát a nagy betű alakja többször előfordulván, annak képe jobban meg­ örökíttetik a gy. lelkében. E mesék ismétlődésének azonban más hivatásuk is van, ez pedig nem egyéb, minthogy a gyer3

4

mek előtt már elmondott mesék tartalmát újból — most már saját olvasásuk által — felelevenítvén, a gyermekeket az elolvasottakra való ráfigyelésre, mintegy észrevétlenül rávezetjük. Ahol uj mese vagy elbeszélés is van, azoknak jól megérte­ tése végett szükséges, hogy a tanitó annak tartalmát előbb élő­ szóval elmondja a gyermekek előtt. 7. Végül még azt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy az egyes szavak és mondatok jelentését is kérdezzük ki, illetve magyarázzuk meg és amit egy-egy gyermek elolvasott, azt tudja el is mondani. Csakis igy vezethetjük fokonkint rá a gyermeket a tudatos olvasásra.

A betűk ismertetése. Valamennyi fonomimikai módszert követő iró a nyomtatott betüalakkal kezdi az olvasás tanítását s ezek egyes alkotó vo­ nalainak lemetszése, majd az írottakat alkotó egyes vonalak hozzáragasztása által nyerik az irott alakot. Eljárásukat indoko­ landó, a nyomtatott betűk egyszerűbb alakjára hivatkoznak. Szerintük ezeknek utánzása, valamint alakjuknak az emlékezet­ ben való megtartása könnyebb lévén, ezek elsősorbani ismerte­ tése jobban harmóniában áll a fejletlen gyermeki aggyal, mint az írottak komplikáltabb összetételei. De kérdem ezektől: miért volnának a nyomtatott betüalakok egyszerűbbek az irot^ (szerintem hajlított vesz­ taknái? Az álló-, fekvő-, # | szővonal) képezhet csak jobbra-, balradőlt-, fél- és ml kivételt, mely a nyomtaegész-ives, alsó- és felső ff / tott alakoknál egyáltalán kampó vonalak (horogvotf nem fordul elő. Ha tenal) nem-e ép úgy alkotórém hát az alkotó vonalak szei a nyomtatott, mint irott rí mindkét betüalaknál köalakoknak?

Egyedül csak

'I

zösek s csak az elhelye-

I zésben különböznek, mi* ért volna nehezebb az irott betűknek elsősorbani ismertetése? A gyermekeknek pedig egyáltalán nincs szükségük a nyomtatott betüalak utánzására. Kézügyesitő gyakorlatokul hagyjuk meg csak az irott alak al­ kotó vonalait, s ha valaki még többet óhajt e gyakorlatokból, elég teret találhat erre az egyszerűbb tárgyak lerajzoltatásával (mint pl. székek, asztal, falevél, alma, körte stb.) De nézzük meg csak pl. a nyomtatott á, g, s, betűk alakjait! Ezeket, valamint a nyomtatott betűk legtöbbjét is, csak a képzelődés teheti egy­ szerűbbekké az írottaknál. De hogy valamely tárgy képe maradandó nyomot hagyjon az ilyen kötött vonal:

a lélekben, azt nem annyira a tárgy egyszerű alakja, mint inkább az azt alkotó egyes részeknek tüzetes megszemlélése és elhelyezésük sorrendjének megfigyelése segiti elő. E helyen megemlékezem még a már köznapias szólásmóddá törpült „fejletlen gyermeki lélek"-ről is. Egyes irók ugyanis, kik nem találták meg a helyes utat, melyen haladva az irást az ol­ vasással párhuzamban, megerőltetés nélkül lehet tanítani, eljárá­ sukat igazolandó, a fejletlen gyermeki agyra hivatkoznak. Ez lehet hangzatos argumentum egy laikus előtt, de aki a dolog mélyére hatol, nem hiheti ezek állítását s nem lát benne mást, mint a félig végzett munka fölött érzett elégületlenség palástolását. Játék és mese a gyermek élete; az ezek által alkotott képzetek egész tömkelegével jön már fel az iskolába. Ha tehát mi is eme — a gyermek lelki világát érdeklő — tényezőket a betűk és hangok ismertetésénél ugy tudjuk alkalmazni, hogy az ő naiv lelkéhez mért meséket nem tekinti másnak, mint az ő lelki világát is érdeklő beszélgetést; a betüalakot pedig a mese tárgyának alak­ jaként; mit a veleszületett utánzási vágyból kifolyólag örömmel rajzol utánunk; vagyis egyáltalán nincs az ő komoly foglalko­ zásának tudatában; nem hiszem, hogy akadjon tanitó, ki ily eljárás mellett, terhelőnek mondja ki a betű és a hang egy időben történő felfogatását. Ezek előre bocsájtása után nézzük meg az egyes betűk ismertetésénél követendő eljárást: Ha az „ásit" szót elemeire bontjuk, a szó töve azon hang lesz, melyet ásítás alkalmával hallatunk, t. i. az á. Ebből „sít" gyakoritó igeképzővel képeztetik az „ásit" ige, épen ugy, mint a fá-ból fásit. Ebből kiindulva — mint legtermészetesebb hang­ utánzatot — vettem az „á" betű hangjának érzékeltetéséhez az ásitás utánzását.

a f

(írott alak.) Vigyázzatok gyermekek! Egy jó kis leányról,

Ágnesről akarok nektek beszélni. Á. tanítványom volt,

ki nemcsak az iskolában volt jó és szorgalmas leányka, hanem otthon is. Édes anyjának a házi dolgokban már nagy segítségére volt. — Korán szokott kelni s gyakran meg­ történt, hogy mire anyja felkelt Á. már a konyhát, udvart rendbe tette, a reggelit megfőzte, sőt a baromfiakat is meg­ etette. Ilyen szorgalmas kis leány volt Á. otthon is. — Egyszer Á. azon kéréssel jött hozzám: engedném ki őt az iskolából más­ napra, mert vendégeik érkeznek s anyjának akar egyben-másban segítségére lenni. Egyúttal engemet is meghívott szülői nevében másnap vacsorára. Ezen a napon Á. még korábban kelt, mint szokott s részint ezért, részint mert az egész napi N ó v á k G v . : Fonomimikálva i r v a - o l v a s ó m ó d s z e r .

2

dologban elfáradt, este az asztalnál elálmosodott és nagyot ásí­ tott, igy: á. (T.: mutatja.) Már tanultátok, milyen az eltátott száj alakja, de azért újból ide rajzolom a nagy táblára egyik kisvonal közbe. Ti is rajzoljátok le a palatáblátokra! — Á.-t anyja figyelmeztette, hogy ha ásit, ugy illik, hogy eltakarja a szá­ ját. Azt is megmondotta neki, hogy ha álmos, menjen lefe­ küdni. De Á. csak tovább akart még maradni és megpróbálta az álmosságot elűzni a szeméről. De bizony nemsokára könyö­ kére támasztva fejét, ismét bóbiskolni kezdett. Én megfigyeltem azt is, hogyan fektette fejét a jobb kezére. Igy volt, nézzetek csak ide! (T,: Ugy helyezi bal kezét az ajaka alá, hogy a kö­ zép-, gyürüs- és kis-ujjak az áll alá essenek, a mutató ujja a száj mellett merőlegesen, hüvelykje pedig elől elnyitva álljon. Amint reá néztem Á.-ra is. . . ~ , . sr\M Rajzoljátok ti is oda! De met ásított egyet, de az f \ | . a

D

t

M

l

ujjai is ott voltak az elta-

m

f

.o«

I

....

?. ,

szája

...

menet,, igy a

ekkor eszébe jutott anyja t

J/SJ^

t«e~

z e

mint ide rajzolom melléje:

t ^Ita^tt szája ele vitte igy: (T.: jobb kézzel mutatja.) Rajzoljuk meg a száj alakja mellé Á. kezét is egy jobbradőlt vonással! Most láthatjuk Á. ásitó szájának alakját amint két ujja a • ( T . : most újra elkérdezi nészája mellett szét-

m

^1

nyitva áll, balke-

m

I

hánytól az alkotó vonalak jelentését.)

zévelpedigaszám I / Aztán tovább kérdez ilyejátakarja elfedni. * ' t é n k é p e n : Ha álmos az ember, hol piheni ki magát? Gy.: Az ágyban. Ki vigyáz az alvó em­ berre? Gy.: A jó Isten. Hol lakik a jó Isten? Az égben. Merre van az, fönn vagy lenn? Fönn. Á. is lefeküdvén, honnan vigyá­ zott ő reá is a jó Isten, fölülről, vagy merről? Gy.: Fölülről. Hogy Á.-ra is a jó Isten • Ha ezután ilyet irok fölülről vigyázott, jelöla táblára, ti is utájük az ő ásitó szájának nozzátok az ásitást és alakja fölött ezt meg egy

m

V

kis vonással, igy:

m

I

/I

/

mivel ugy illik, hogy , /

a szátokat

eltakarjá-

tok, bal kezeteket min-

' V^v/ dig a szátok elé te­ gyétek, igy: (T.: ugy mutatja, hogy a balkéz összetett ujjai a száj mellett körülbelül 45°^-os szöget képeznek. Igy többször utánoztatja az ásitást a táblára irott betüképek után. Mikor Á. már elaludt, édes anyja bement hozzá és mellé hajolva, sokáig elnézegette az ő jó kis leányát. Mikor igy

a

melléhajolt jobb ke-

könyök hajlás

zét A. feje fölé he-

k é z f e i

£

\

lyezte, ilyenformán, ^ 1 még egyszer Á. megérezvén a szerető anya közel #voltát, feltekintett, egyet ásitott, igy: á ^ f aztán jó izüen Ha Á. mintha körül akarta I Aelaludt J fejének alakját az anyjának melléhelyezett kezével együtt látjá­ volna ölelni • tok, jusson eszetekbe, hogy Á. még akkor is ásitott egyet, mi­ kor anyja a kezét feje mellé tette. Hogyan tett akkor is? Most következik a palatáblára irt-irott alakoknak a gyermekekkel egyenkint, majd karban való hangoztatása (a balkéz jelezése pellett), aztán a tanitó által felrajzolt 2—3 nyomtatott alak ha­ sonló olvastatása, végül az „á"-t megelőző kép megismertetése az ABC-mben, melyen a mese szereplői és a kialakult betűk láthatók. Minden uj betű ismertetésénél gyakorolandó a jelről a hangnak és a betű alaknak, a betű alakról a hangnak és a jelnek, a hangról a jelnek és alaknak felismertetése.

s

(írott alak. Az előbb tanultak rövid átismétlése után.) Sándor nagyon szeretett ha­ lászni. Sokszor egész napokat a patak part­ ján töltött, hogy egy-két halat fogjon s azt anyjának haza vihesse. Elmondom, hogyan halászott S. Vett a boltban 2 fillérért egy ilyen kis acél horgot: (T.: felrajzolja és rajzoltatja.) Elővett aztán egy hosszú pálcát, arra vékony zsineget kötött és a zsineg végére rákötötte a kis horgot is. Aztán igy útnak indult a patak felé. A réten kellett keresztül mennie, ahol meg egy rakás szöcskét (némely helyen kabóca vagy sáska) szedett össze, a fejeiket leszedte és egy kis zacskóba rakta. Tudjátok mire kellettek ezek neki? A kis halak igen szeretik a bogarakat és ha egy a vizbe esik, a kis halak azt mindját elkapják. S. tudta ezt jól, azért a szöcske fejeket csaléteknek használta föl. Ugyanis a szöcske fejét rá­ tűzte a horogra s ugy dobta a vizbe a halak közé. Persze a halak nem sejtették a veszélyt, elkapták a szöcske fejét, de ekkor a horog beleakadt a (egyik kis szarva lefelé, szájába és S. kirántotta J4 a másik fölfelé állott.) a kis halat. Egyszer /m Jelöljétek ti is oda egy is a horogra rátűzmf m nagy ponttal a szöcste a szöcske kis szarvas >T m keféjét aztán szarvacs(csáp) fejét, igy: ' káit. (Közben megnézi

J

a tanitó az Írásokat s a hibásan írottak javítandók.) Igy elké­ szülve S. bedobta horgát a patakba és láttátok volna csak, mint örült, mert a halacskák mindjárt a horog felé kezdtek úszni. Egy nagyobb halacska már a száját is eltátotta, hogy bekapja a horgon levő sáska fejét, mikor hirtelen mindannyi ijedten a viz fenekére úszott. S. boszus lett és szétnézett, hogy mitől ijedhettek ugy meg azok a balga halak? Hát látja, hogy egy nagy halászó madár röpköd a patak felett, ettől ijedhettek ugy meg a kis halak. S. kikapta a vizből horgos ostorkáját és igy hessegette vele a halászó madarat: ssss! Mikor a kis horgot látjátok a szöcske-fejjel, jusson esze­ tekbe S. halászata és hogy hogyan hessegette el a halászó ma­ darat. Tegyetek ti is ugy kezetekkel, mintha ti is el akarnátok a madarat zavarni és hessegessetek ti is!

S

(Nyomtatott

k

Ha a S. horgán

a

k

alak.) Mikx>r S. (^J \ ostorát láthessegeW*és az V ' \ játok, akkor is ostorával a ha\ tegyetek ugy, lászó madár felé csap- V J \ mint S. tett. (Kökodott, a horog madzag\ vetkezik legalább ja ilyen alakot mutatott: \ egy sor íratása és azok olvastatása, karban is, egyenkint is.) Jel a kézzel föl­ felé lebbegetés. Következik a tanitó által felirt á hangnak karban való hangoztatása a megfelelő jel kíséretében; azután az á mellé közvetlen közelbe iratik az 5 is igy: ás. Most a tanitó tovább kérdez: Mikor a horgot látjátok, hogyan is tesztek? Gy.: Lebbegetve, hangoztatják: ssss. (Vigyázni kell arra is, hogy csak egyszer kiejtve, de hosszasan hangoztassák.) Most ide vigyáz­ zatok; én hangoztatom, amit a táblára irtam, ugy, hogy meg­ állás nélkül összemondom a kettőt. T. mimizálás mellett nyújtva a hangokat összefoglalja. Most hangoztassátok ti is az elsőt addig megállás nélkül, mig pálcámat a másikhoz viszem s akkor azt meg mindjárt utána megszakítás nélkül! (Karban is, egyenkint is hangoztatják, mig az összefoglalás tökéletes lesz.) Ezután a sás szó összefoglalása következik hasonló eljárással, majd a kialakult szavak fogalmának megismertetése. Mig a gyermekek kellő készséget nem sajátítanak el a betű hangok összefoglalásában, a tanitó a következő fokozatot tartsa be: 1. A tanitó mimikai jelekkel maga hangoztatja; 2. a gyermekekkel együttesen; 3. a gyermekek karban; 4. a gyermekek egyenkint. Megmutatandó még az Abc

képje és a szemközti oldalon lévő szavak olvasása következik karban és egyenkint; csendes foglalkozásul pedig az olvasot­ tak leíratása. (írott alak.) Rezsőék kertjében egy nagy cseresznyefa állott.

r

lgen szép czeresnye termett rajta, de mikor már érni kez­

dett, a verebek mindig rákaptak és felét is leették, mire teljesen megérett. R. apja mindenféle madárijesztőt tett már a fára, de bizony az okos verebek nem féltek azoktól semmit se és nyugodtan lakmároztak tovább Rezsőék nagy boszuságára. Egyszer azonban gondolt egyet R. apja. Kereplőt csinált, amilyennel a szőlőpásztor ijesztgeti a szőlőben a madarakat. (Gyermekjáték kereplőt rrnimmm ^ vastag pont azon banéhány fillérért vásárkor iflBffl rázdás keheket mutatja, be lehet szerezni.) Nézumiiu^ l y ^5^1 vitorla fő­ zetek ide, felrajzolom a / rogván, a középső kis kerepelő alakját: / ruganyos nyelv a baráz­ dákról le-leesvén, berregető hangot ád. Ezt a kerepelőt R. apja hosszú léchez Mikor a kerepelőt egy kis szél kötötte és a jffljfljjf megfújta, körös-körül forogni kezcseresnyefáX^NF dett a kerepelő, mikor is a ruganak ilyen be/ m nyos fanyelv és a barázdás kefelé hajló ágá- / I rék ilyen hangot adott: rrrr. Reg­ hoz kötötte: gélre nagy szél kezdett fújni: a verebek oda akartak szállni, de bizony a nagy berregetéstől megijedve, csak a szomszéd fákról lestek, mikor áll el az ijesztő szava. Egyszer csakugyan meg is állott, mert a szél elcsende­ sedett. Uccu, vesd el magad, szálltak a verebek a UJDOI cseresnye, egy jov fára! De alig csíptek bele egy-egy cseresnyébe, egy újból jövő szélroham megpörgette a kerepelőt és elkezdte nagy mérgesen a mondókáját: rrrr. Na hiszen, azt se tudták a verebek, merre repüljenek! Ugy megijedtek, hogy soha sem mertek többé a cseresnyefának, még csak közelébe se menni. Rajzoljátok ti is csak le a görbe ágat igy: Most / a kerepelőt nem rajzoljuk rajzol/ \ / ki egészen, csak a lécet és juk mel/ W a fogas kereket jelöljük meg lé a lé- / M rajta egy ponttal és hozzá cet is! / § a kis vékony fanyelvet: m e

a

/ 0 g 0 0 m >

/ ' ^ X H o g y

amely ugy pörgött, hogy: rrrr.

/

V

e n

forgott körül-körül? Mih a n

o t

'y S adott? — Ismétlése az előbbenieknél elmondott eljá­ rásnak.

r

Nyomtatott alak. R. apja a fának befelé hajló ágát

a hajlásnál lemetszette, mert annak a lombja a

szelet felfogta, de esés közben egyik ága a kere­ pelő vitorláját leütötte s csak a léc maradt meg és a fogaskerék, igy : ekkor még egy nagyot berregett és többet aztán nem szólt. No de nem is volt rá már nagy szükség, mert másnap úgyis le­ szedték a cseresnyét. (ár, ás, sár, sás szavak olvastatása és íratása, mint előbb.) F (írott alak.) Ismertem egy kis leányt, Olga volt

O

d^k

a neve. 0 . sokszor magányosan

eljátszogatott

egész nap is, ha fiu testvérei nem voltak otthon Egyszer is magányosan lévén otthon, kért édes anyjától egy darabka szappant, meg egy kis tányért, kiment a kertbe a nagy diófa alatt levő asztalhoz, szappan buborékokat csinált s azok szép színében gyönyörködött. Ti szoktatok-e szap­ panbuborékot csinálni? Vigyázzatok ide! Megmutatom nektek ezt a játékot, de ha igy fogtok játszani, menjetek ti is a kertbe, mert a szobában az elpukkant buborék foltokat hagy maga után, a hol leesik. Nézzetek ide, hogyan csinálom meg! Ezt a kis drb. szap­ pant apróra forgácsolom és vizet öntök rá a tányérkára. Most jól megkeverem, hogy a szappan feloldódjék a vizben. Most hagyjuk állani egy kicsit, mig a szalma-fuvót elkészítem. A szalmát elvágom a bütykön fölül, hogy szeleljen; egyik végét keresztalakban bemetszem és széthajlitgatom. Most belemártom a szappanos lébe és előbb lassan, később pedig job­ ban kezdem fújni. Nézzétek meg jól, milyen alakja van az erő­ sebben fúvott bua gyen^-^v Olga is épen boréknak, meg mi- f \ gén fu- [ \ igy játszadokorcsakgyengénfu- m J votté [ ] zott a szapvom! Ugy-e az erő- I

/

meg

V

J

panbuborék-

sebbenfuvottéilyen: ^ ilyen: V—S kal,mikoroda ment Ödön, a szomszéd fia; de ennek az a rossz szokása volt hogy szerette mindenkinek elrontani a játékát. Ugy tett a rossz fiu most is. (Magyarázatul: a buborék felső réMikor 0 . M szén lévő pont a szalmaszál szétnyiépen egy ilyen m 1 tott vége, a vékony vége a szalma­ szép nagy bu- W / szál.) Ö. odaugrott és mutató ujjáborékot fujt: val megszúrta a hólyagot, mire az szétpukkant. 0 . megbotránkozásában csak annyit mondott: ó, mintha ezt akarta volna mondani: ó te rossz fiu, miért szúrtad

el a szép buborékot?! Hogyan tett a rossz Ö. a hólyagnak? Mutassátok meg ti is! Mit mondott erre 0.? Qy. felelik: ó. Rajzoljuk mi is oda Ha látjátok a buborék képét, a rossz fiu ujja heX \ y tegyetek ujjatokkal ti is ugy, lyét egy jobbra dőlt / J mintha elakarnátok szúrni és vonással a bubo- / \ J hallassátok O. megbotránkozó rék mellé: hangját! Aztán 0 . már nem is játszhatott tovább, mert a rossz Ö. mindenik hólyagot elakarta pukkantani. 0 . jó kis lány volt és szó nélkül tűrte Ö. csufolkodását, aki azzal akarta őt boszantani, hogy ujjával mindig ugy tett, mint mikor a buborékot elszúrta és hol rövidebben, hol hosszabban ejtette ki azon hangot, mit 0 . mondott megbotrán­ kozásában. Igy énekelgetett Ö.: o-o-ó-ó. T.: A jel kíséretében egyiket rövidebb, másikat hosszabb ideig hangoztatja s figyel­ mezteti a gyermekeket, hogy ők is egyszer rövidebben, máskor hosszasabban hangoztassák azokat, mit már le is irtak; a hoszszabb ideig hangzót azzal jelöljék meg, hogy tegyenek egy húzást föléje: ó. JF

O

f \

Ha a gyengén fúvott alakját látjátok is a buboréknak, akkor is tegyetek ugy ujjatokkal, mintha

\ 9

szúrni akarnátok és hangoztassátok, amit O. mondott. (Az ABC képe és az o, ó betűk alatt lévő szavak, mint előbb.) Figyelmeztessük a gyermekeket, hogy O-ról és Ö-ről holnap folytatjuk e beszélgetést. • • ff (írott alak.) Tegnap ott hagytuk félbe a be-

0

^"^

szélgetést O-ról és Ö-ről mikor Ö. a szomor-

kodó O-t igy csúfolta: o, o, ó. De Ö. akkor még nem tudta, hogy mindjárt rajtacsípik a go­ noszságán, de bizony ez megtörtént. — 0 . bátyja, aki jóval nagyobb volt Ö-nél és az öcscse, aki meg Ö-nél kisebb volt, meg egy harmadik pajtásuk épen akkor léptek a kertbe, mi­ kor Ö. O-t boszantotta. 0 . bátyja látván kis huga szomorú­ ságát, annak oka felől kérdezősködött. — 0 , jószivü kis leány volt és tudta, hogy ha Ö-t elárulja, e három fiu megveri azt, azért is hallgatott, de bátyja tovább kérdezte: ugy-e Ö. szo­ morított meg? 0 . rámutatott Ö-re (Tanitó mutat.) azt akarta mondani, hogy Ödön, de megbánva, hogy a rossz fiút el akarta árulni, elharapta a szót és csak ennyit mondott ki: Ö. Erre O. bátyja is Ö. felé mutatva, — mintegy kérdezve, — ezt mondotta: Ö? Ö. futni akart, de biz a három fiu elcsípte a frakkját; 0 . bátyja marokra fogta Ö. jobb fülét, öcscse meg a balt húzogatta harmadik fiu pedig, és ugy ki 0vezették . testvéreivel ki a jött rosszÖ. fiút előttazugrálván, utcára; a II

két öklét feje fölé emelte Ö-nek, igy csúfolván őt: ő-ö-ő! De mikor harmadszor azt mondotta, hogy: ő, gyengén rá is húzott ökleivel a fejére. Rajzoljátok ti ^ — Ily csúfosan járt a ^ r ^ \ isle!Rajzoljuk / \_/ k a r

játékrontó. Lerajzo-

m

J

oda, amint 0 . |

1 Ö^ÖI

lom nektek Ö. fejét I / bátyja ökölre V J ilyen kerek alakra: fogta a fülét/ v — S föcscsemég kisebb lé­ vén Ö-nél annak a keze lefelé állott: úgyis, mikor ráhúzott ökleivel a fejére : - é r — Mikor igy lát­ „ •• f f játok a rossz Ö. fejét fülönfogva és ököllel ijesztgetve, jusson eszetekbe, hogy ez azért volt, mert Olga rámutatott Ö-re ökleit és ennyit ki is tőmondott a nevéből, hogy Ö. O. bátyja rámu­ tatott és azt kérdezte: Ö? (Felváltva hangoztatása egyiknek is, másiknak is, a következő szavak Íratása és olvastatása: őr, sör, ó-rás, sá-ros, or-só, stb. E fokon már elkezdhetjük a gyerme­ kekkel egyes szavaknak a nagy táblára íratását diktálás után, miket a padban lévők palatábláikra szintén irnak. Ez ilyenképen történik: T.: felmutatja óráját s kérdi a gyermektől: mi ez? A gy. feleli: óra. T.: Hangoztasd ki lassan az óra nevét és ird fel a táblára! Ezután tovább kérdez: Ki csinálja az órát? gy.: az órás. T. ezt is hangoztatja a jelek kíséretében és felíratja. (A gyermek egyet szúrva a mutatóujjával, hangoztatja az d-t, ugyanezen ujját körbe forgatva az r-t, szája elé tartva ujjait az a-t, végül lebbegetve az 5-t. Még egyszer ismétli gyorsabb tem­ póban, azután azon sorrendben, amint hangoztatta a gy., le is irja.) A másik gyermekkel másik szót iratunk a fentiekhez ha­ sonló eljárás mellett. Qyakorlandó még a tanitó által mutatott jelek elolvastatása is és csupán a jel után való íratás; ezeket mostantól kezdve soha se mulassza el a tanitó, hanem minden uj betű ismertetésénél gyakoroltassa a fent elmondott módon.

0

r

1

• •

ff

00

m

d

i

Mikor a fiuk az utcára fülön fogva kivezették Ö.-t, elengedték füleit, itt már csak a fej rajza lát­ ható, de a pajtásuk még akkor is fenyegette ökleivel. (Jel az előre mutatás Ö-re.)

(írott alak.) Miskáék házán kőmivesek dolgoztak. M. ming ott volt mellettük, szerette nézni, hogyan dolgoznak. Reggel, ha felébredt M., mindig az volt az első, hogy ki­ nézzen az ablakon, jönnek-e már a kőmivesek. Egy regge-

len korán kelt és megint az ablakhoz ment. Kinyitván az abla­ kot, nézte, hogy jönnek-e már az ő emberei? De biz még oly korán volt, hogy épen akkor hajtotta a csordás a teheneket a legelőre. Elől jött a nagy bika. Haragosnak látszott, mert ugyan­ csak kapálta a port a lábaival, közbe-közbe egyet bődült igy: m. Miska most a bika hangját utánozva, ingerkedni kezdett a bikával, mondogatván: mmm. A bika erre megállott, harago­ san nézett M. felé, oda ment az ablakhoz, hol M. állott. M. nem ijedt azonban meg, mert olyan magasan volt az ablak, hogy a bika sehogyan sem érhetett fel odáig. M. most apja botját vette elő, ugy tett, mintha megakarná a bikát döfni, mi­ közben folyvást igy ingerkedett vele: m, m, m. A bika most dühében a falnak M. most elérte botjával a biszögezte szarvát f | kát és megdöfte annak fejét. és a frissen vakolt falon ilyen

/ /

I I

A bika erre kissé hátrább huzódott és az elöbbeni kanya-

kanyarulatottett: / I rulat mellé még egyet csinált: M. megint megszúr­ ta botjával a bika fe­ jét, mire ez még hát­ rább ugorva, még 1 ilyen kanyarulatot csinált szarvával: és megint elbődült, igy: m. Most jött a csordás és elhajtotta onnan a bikát. M.-t pedig megdorgálta helytelen cselekedetéért. (Jel: a fejjel a kanyarulat utánzása, illetve a döfésé.)

m

rm

M. ezután kiment és elakarta a karcolásokat simítani, az első és utolsó görbületet ^1 is simította, de ekkor jöttek a kőmivesek és mondták,

m

hogy csak hagyja ott, majd ők elsimítják, — tehát igy hagyta ott:

III

Irénkéék kert­ je alatt egy kis patak foly­ dogált. — Ide szokta I. le­ 4 * hajtani a kis récéket és a patak hídjáról apróravagdalt salátát szórt nekik a vizbe. Egyszer magával vitte kis húgát is, Ilonkát. A

— 26 —

,

hidra mentek mind a ketten és Ifanka hivni kezdte a lilicákat: li, li, li, li, li, miközben szórta nekik a saláta leveleket. A kis Ilonka is belemarkolt a salátába s ő is hivta a lilicákat. De ő még nem tudta igy kimondani, hogy li, li, li, li, li, hanem csak igy: i, i, i, i, i. Ide rajzolom nektek az Ilonka kezét, amint szórja a salátát, meg egy lilicát is, amint a vizén úszik. Ti a lilica csőre helyett csak egy jobbra dőlt vonalat rajzoljatok, az egész réce alakját meg rajzoljátok hozzá egy alsó kampóvonallal je­ lölve; az egyik • (Jel: az ujjak olyanforma tartása, saláta levélkét | mintha saláta leveleket hullatnánk.) meg, amely a \ lilicaföléesett, / I rajzoljátok

I

,

#

A patakban

ott, hol a kis

^

réce úszott, egy kis karó ál-

egy ponttal \ J B lott ki, e fölé is esett saláta föléje: ^ levélke, mikor Ilonka igy hí­ vogatta a kis récéket: i. i, i, i, i; azért, ha ezt látjátok is, tegyé­ tek ugy ti is, mint a kis Ilonka tett. (További eljárás, mint előbb.) (írott alak.) Vilma az erdőbe ment földi epret szedni.

V

felegyenesedett és volt öl- kosárkája, mikor észreveszi, V. amint hogy igy a valami kigyót Már félig tögette rá a nyelvét. A látta, anynyira meg­ kigyó farkának vége és a lábára ütődött ijedt, foga hát is puhára alépett valami.hogy Oda a néz, ott, hol V. rálépett, vacogni látja, hogy le­ egy hosszú kigyó farkára lépett,kezdett a melybele, az­ tán rávágódott a cipőjére. V. ijedten ugrott félre,á hideg de a kigyó törve lógott igy: mintha rázta volna, miközben szájával ilyen forma hangot adott: vvvv. T.: felrajzolja:

v ee

0 / v

Mikor a fogai igy va­ cogtak, mutató és kö­ zépső ujját vacogó aj­ kai mellé tette, igy:

(írott alak.) Elek apja egy ilyen kampósvégü nádpálcát vett a vásáron:

u

miközben még min­ dig igy tett szájával: vvvv. A nádpálcát lehet jól hajtogatni, a nélkül, hogy eltörnék és újra visszaugrik egyenesre. Elek, mikor az apja nem volt benn, elő­ vette a nádpálcát és

hajtogatni kezdte. A kampóját lefelé fordítva, igy hajtotta meg: Igen, de a bot vége kicsúszott a kezéből és Elek f J orrát ugy megrúgta, hogy majdnem betörött. Elek I S orrához kapott (ez a jel) és keservesen kezdett ^| é ilyenformán sirni: eeee. (T.: orrát fogva, siró hanVr gon hangoztatja az e-t.) Rajzoljátok ti is ugy le a pálcát, ahogyan össze volt hajtva! Hogy tett Elek, mikor a páíca megütötte az orrát? Elek bizony megharagudott a pálcára, zsebé­ ből egy madzagot vett elő, összekötötte a pálcát és a sarokba dobta. Most aztán )^Ekkor azonban belépett E. apja; E ijedten meg is maf \ kapott a pálca után, hogy felvegye, de nem radt a pál/ J vehette föl, mert apja haragosan rákiáltott, ca ilyen J^ ^ £ y hagyja ugy és azt kérdezte tőle, hogy helyzetben: [ / ki kötötte össze ugy a pálcáját? E. magára mutatván, azt akarta mondani, hogy: én, de félelmében csak ennyit ejtett ki: é. (Az é fölött levő hú­ zás E. kezefejét jelzi, amint nyúlt az összekötött pálca felé.) Y Ha igy látjátok a pálcát begörbítve, az E. kezefejének képe nélkül, — orrotokhoz nyúlva, utánozzátok E. siró hangját. Ha pedig kezefejé­ nek képét is látjátok fölötte, mutassatok ti is magatokra és csak annyit mondjatok mennyit E. mondott, (é). (írott alak.) Már beszéltem nektek a kígyóról. A mi vidé00

n

h o

künkön csak hasznos kígyók vannak, mert ezek sok kárté­

kony bogarat elpusztítanak. Néha azonban kárt is tesznek, amenynyiben hasznos békákat és még a mézet gyűjtő kis méheket is elfogdossák és megeszik. Egyszer egy kigyó a kert­ ben ólálrögtön odacsuszott és kezdte a méhecskodott, hát kéket kapkodni. De a méhek sem akarmeglát ott ^^^^k *ák engedni magukat és egyik, a melyi-

j^^^^^

egy méhkast a föl- ^ ^ ^ ^ ^ dön: harapott a kas ^

ket el akarta kapni, megszúrta a kigyó orrát. Erre a kigyó nagyon mérges lett, farkára támaszkodva felegyenesedett, bele ^ k^\ ^ bizony ° k kis e

u

tetejébe és fel a J^^W^ \ karta dönteni. — Egy kicsit el is / k § ^ 2 J Í \ * U

%

I I 1 J

m

é

e r r e

h

a

s

m i n c

* kiröpült és a gy mellett röpködve, igy dönögtek hangosan:

k i

ó

f ü l e

döntötte, igy: ^^^j ** nnnn. (T.: a füle körül ujjá­ val körforgást csinál; ez lesz a jel, Itt is csak a körvonalak rajzolandók.) A kigyó bizony megijedt és elinalt onnan. Követ­ kezik az elmondottaknak kikérdezése, összefoglalások, irás, jel után olvasás, szótagoltatás stb. (Ezen figyelmeztetéseket to­ vábbra mellőzöm, de nem kell róluk megfeledkezni, eredmé­ nyes csak igy lesz munkánk.)

n U

Ez azon kis lyuk képe, melyen a méhecskék ki-be röp-

ködtek. Hogyan

döngicsél a méhecske, ha kiröpül a

kijáró lyukon^ Ha ilyent láttok, akkor is utánozzátok a méhek röpködését és döngicsélését! f (írott alak.) Egyszer az erdőben sétáltam, mikor <é

t

ilyenforma hangok ütötték meg a fülemet: ú-ú, u-

u-u. (A vastagabb és huzásos betűk hosszabban ejtendők ki, a vékonyabbak és húzás nélküliek rövidebben.) Ez kutya-ugatás — gondoltam magamban — és arra néztem, a merről a hang jött. Az erdő kissé sötétes volt, tehát hogy jobban lássak, szemem fölé helyeztem a kezemet, igy: (T.: vízszintes helyzetbe teszi kezefejét szemei felett és ez lesz a jel.) Mikor igy oda tettem a kezemet, ismét hallottam az elöbbeni hangokat. Ekkor már a kutyát is megláttam egy nagy fa alatt. Amint közelebb megyek, a fa mellé támasztva egy do­ hányzacskó állott, balról pedig a pipa-szurkáló lógott le róla, jobbfelől meg (A gyermekek a pipának csak a M

egy rövid, egyenes szárú

ft

I

görbületét utánozzák.) Ezek mel-

I

lett ugatott a kutya. Nem tudtam

pipa volt mel- / I MM * ^' * dolgot és a k u t y á t lé támasztva: %F el akartam zavarni a zacskó és pipa mellől, hogy azokat haza vigyem és ha akad gazdája, annak visszaadjam. De biz a kutya nem engedett oda, felém fordult és még erősebben ugatott: u, u, u, u. Egyszer csak egy vadászt látok közeledni, ki szintén szemei fölé tette kezét és felénk nézett, honnan az ugatást hallotta. Odaérve, kutyája farkcsóválva futott hozzá, mert a kutya a vadászé volt; de a mint nekem mondotta a vadász, eltévesztették egymást és ő már egyet pihent is, gondolván, hogy kutyája majd csak rátalál; de nem győzte bevárni és tovább ment. Hát ez a pipa készség kié itt? — kérdeztem én. Tyhü, az ebugattát! — monda ő — ezt meg itt hagytam, mikor pihenés után felkeltem. Ezért uga­ tott hát az én kutyám, mert megismerte zacskómat, pipámat és engem ide akart hivni. Jól van Hektor! — szólt a vadász, meg­ simogatva kutyáját — okos állat vagy! (Kérdések a hang, jel és betű alak alkotó vonalaira nézve.) V Itt is a zacskót látjátok, de szurkáló nélkül, jobb m

U

t

H (H

r e

v

n

a

oldalon pedig az egyenes pipaszár látható pipa

nélkül. Eddig a gyermekeknek nem volt még tudo­ mására adva, hogy ők „betűképeket" és „hangokat" tanulnak, e fokon már meg lehet velük ezek fogalmát értetni minden nehézség nélkül, körülbelül ilyen eljárás mellett: Minek T. fölrajzol egy hát széket. Mit rajzoltam a táblára? Qy.: Széket. a képe ez?

Qy.: A széké. T.: Mit mondtok mikor ilyet láttok? (szék.) Majd létrát, ablakot stb. rajzol a tanitó, ugyanilyen kérdéseket téve. Ezek után egy irott és egy nyomtatott alakját irja fel valame­ lyik betűnek, pl. az s-nek. Hangoztassátok most ezt! (Először az Írottra, majd a nyomtatott alakra mutat.) Mi is hát ennek a képnek a neve? Qy.: s-t hangoztatják. Látjátok, a hangoknak is vannak képei; amit itt láttok, az a 5 hangnak a képe. A han­ gok képeit betűnek mondjuk. — Most Jóska kijön a táblához és felírja a m hang képét! (J. felirja.) Ezt az alakját, vagy képét a m hangnak irott m betűnek hivják, mert ha papirosra, vagy táblára akarjuk a m hang képét irni, ilyet irunk és nem ilyet, amilyent én most ide rajzolok: m, mert ezeket csak a könyv­ nyomdában nyomják a könyvekbe, azért ezt nyomtatott m betű­ nek hívjuk. Még egy pár hasonló példa. Ezek ismertetése után az olyan nyomtatott betű-alakra, melynél csak megerőltetéssel vagy ugy sem lehet az irott és nyomtatott alak közt összefüg­ gést találni, egyszerűen azt mondjuk, ilyen a nyomtatott alakja és ennek is ugyanazon hangja van, mint a mit leirtatok. Most már a könyvük is haza adható, figyelmeztessük azonban ismé­ telten őket, hogy senki se tanitsa őket és ha valamit elfeledtek volna, — amire nem igen van eset, — tőlem, vagy olyan na­ gyobb iskolástól kérdezzék meg, kik ezt tudják. Könyveikre pe­ dig nagy gondot fordítsanak, el ne piszkolják és el ne. szakgassák, mert az ilyen rendetlen gy.-től büntetésül elveszem a könyvet.

Z

(írott alak.) Zoltán szüleivel a kukorica földre ment,

hogy a kukorica letörésében ő is segítségére legyen szüleinek. Amint már jól benn voltak a kukorica föl­ dön, apja Zoltánt egy zsákért küldte, mely a kuko­ ricaföld végén volt letéve. Amint Z. megy kifelé, valami zizegést hall közvetlen a füle mellett. Szét néz, hogy mi lehet az, hát ott áll mellette egy lefosztott kukorica szár, igy jobbra dőlve; csak a tetején meg az alján maradt meg egy-egy levél; a felsőt a szél fújdogálta és az zizegett igy: zzzz, a másik levele egé­ szen a földre volt hajolva. Z. a kukorica levél mozgását igy utánozta az ujjaival: (T.: előre nyújtott kézzel ujjait mozgatja.) és a hangot is utánaf^ mondta igy: zzz. kt az irott alak rajtolandó.

Z a

A nyomtatott itt hasonló az írotthoz, a változást a

leveleken a szélfuvás okozta. (írott alak.) Annuska kis testvérét, Arankát ringatta a böl-

csőben, miközben keze mintha igykisjártbaba a rángatásnál: (T.: igy karját tatgatta előre-vissza Arankát: mozgatja, ajaja, ringatna.) Aranka! Eközben ajaja. A kis al-

Aranka is, mintha Annuskát akarta volna utánozni, igy hangi­ (T.: szemben és az volt a csált a, a, a, lévén a gyer­ szokása, hogy a, a. Eköz­ mekekkel, el­ bal kezének az ben kis szá­ lenkező kéz­ ujját a szájaja el volt zel mutatja.) ba dugta, igy tátva igy: A jobb keze két (Emlékeztek-e még Ágnesra?) kis ujja pedig ép Azt már tudjátok, hogy az alvó ugy volt mellé emberekre és gyermekekre is a téve, mint mikor jó Isten onnan felülről vigyáz, Ágnes ásított: azt most tehát nem is rajzolom fel és épen erről fogjátok megismerni, hogy nem az Á. szájá­ nak és ujjainak képe van itt, hanem Á.-é, akit mikor igy rin­ gattak: (T. mutatja) ekkor igy tett: a-a-a-a. A. feje fölé hajkézfej, tott kézzel a böl­ csőre dőlve, rin­ könyökhajlás. gat Annuska:

D

0

a

o

(írott alak.) Ceciliának volt egy

C szép cirmos cicája. C. is nagyon

a

Ti is raj­ zoljátok le a cirmost, de fejét csak egy ponttal, a teste alak­

szerette a Cirmost, de a cica is C-t.balra Ha Cecilia válla felé muta­ ját pedig Hogy tett tott igy: (T.: vállára mutat.) és csak anypúposodó vonal­ C, mikor nyit mondott: c! a Cirmos mindjárt fel­a lal, farkát pedig 1 C-t hivta? ugrott C. vállára és odaült ilyen formán : jobbra dőlt vo­ stb. nallal, tehát igy:

C

c

A cica később farkát maga alá húzta és ráült, itt a farkát tehát nem rajzoljuk ki. Virága még nem volt, mert még kora tavasz volt. Hedvig napon­ (írott alak.) Hedvig nagyon kint többször szerette a virágokat. Virá­ megnézte kedves gos kis kertjében sokfajta, virágait, reggel szebbnél-szebb virágot te­ pedig mihelyt nyésztett. — Mindjárt a bejáratnál ilyen két águ liliomja volt:

h

fölkelt, hozzájuk szaladt és azok mosolyogva bólingattak feléje, mintha „jó reggelt" akartak volna köszönni kis ápolónőjüknek. Egy reggelen azonban öröm helyett nagy szomorúság érte H.-t Amint kis kertjébe akart menni, látja, hogy dértől fehér min­ den. Jaj! most vége az én szép virágaimnak! — sóhajtott és szomorúan ballagott a kis kert felé. A bejáratnál mindjárt liliomja tünt szemébe, mely tele volt fehér zúzmarával. H. föléje hajolt és rálehelt, igy: (T.: mutató és középső ujjaira lehel: h; ezek jelképezik a liliomot.) De ekkor mi történt? Amint a dér fagya fel­ a másik = a kettő : * Í i ^ ^ ( A engedett, a pedig gyermekek után raj^ szegény li­ zolják.) Ha a liliom­ igy haj­ liomerőtle­ lott le: nak lehajtott leveleit nül hajlott látjátok, tegyétek bal­ meg ott, kezetek mutató- és köhová H. le­ zép-ujját szátok elé, le­ helt. Egyik heljetek rá, lehelés köz­ levele igy: ben hajlítsátok meg ujjaitokat, mintha a liliom hajlanék meg.

h

Ha a lili­ omnak egyik leve­ lénél is, má­ siknál is a görbü­ letet levágjuk, ilyeténképen:

9 A

nyomtatott

h

betüalakot nyerünk.

Ferkó egy vasárnap délután a szobában tanulgatott, mikor egyszerre énekhangok ütötték meg a fülét. Ki­ néz, hát látja, hogy egy sereg fiu és leány hosszú pálcákra akasztott kendőkkel bucsust játszanak. Ő is hamar kiugrott a szobából és közéjük keveredett. Kérte a zászlóvivő fiukat sorba, hogy vi­ hesse ő is egy kicsit a zászlót, de biz azok közül egy sem akarta neki átadni. Na hát nem is kell! Mondta F., hisz ti bucsust játszotok és keresztetek sincs! Én majd csinálok es legelői fogom vinni! Nem találván alkalmas fát a kereszthez, kis juhászos botjára kötött keresztbe egy ilyen kis fát: de hogy a kereszt valamivel díszesebb legyen, a kampóra egy szalagot is szögelt; azzal szaladt vele kifelé és a többi elé állt.

A szél fúj­ dogálta a szalagot, igot, j / mikor is igy állottaisza- / lag olykor­ olykor :

f •

Ez tetszett Ferkónak és ha a szél nem le­ begtette, akkor ő fújta, igy: (T.: mutató ujjára fuj.) A szalag ilyenkor mindig úgy volt a kereszten elhajolva, mint mutattam. (A gyermekekkel rajzoltatandó.)

(Szalag nélkül a kereszt.) Jel: a mutató ujj fúvása.

(Írott alak.)

Ezzel aztán szünet nélkül pat­ togtatott. Egy izben már anyja is megunta hallgatni a pattogtatást s rászólt J.-ra, hagyja már Jánosnak min­ abba! De J., mintha nem is hal­ den öröme lotta volna, csak tovább csapko­ abban telt, ha dott és pattogott ostorával. De ostorral pattogtat­ meg is bűnhődött szófogadatlanhatott. Volt is neki ságáért, mert amint épen a na­ ilyen gombos nye­ pon sütkérező cicát akarta meg­ lű ostorkája: csapni, az ostor ugy megvágta kézefejét, hogy J. jajgatva rázta kezét: (T.: mutatja.) miközben igy jajgatott: jjjj. A kis ostort meg mér­ Rajzoljátok le ti is a > a gombja földön fekvő ostor gében ugy ledobta, alakját! — (Először a hogy a vé­ nyelét, azután az os­ géről a kis nyél tort, végül föléje a gomb letö­ letörött gombot!) Ha rött és jóval igy látjátok az ostort, odébb gu­ jusson eszetekbe, hogy rult az os­ azért dobta azt le J., tortól. Az mert nagyon meg­ ostorigyfecsapta a kezét és te­ küdt a föl­ gyetek ti is ugy, mint dön : J. tett!

J

o s t o r

Az ostor nyél nélkül nyújtottabb helyzetben a gombbal. Vagy egyszerűen: ez a nyomtatott alakja.

(Az / hangnak nehéz a természetből megfelelő hangot ta­ lálni, ha azt az alakkal is összefüggésbe akarjuk hozni. Mégis legjobban megfelel neki azon hang, melyet egy szük szájú edénynek viz alá merítésekor annak száján az elpattanó bubo­ rékok adnak.)

1

(írott alak.) Lajosnak hozott apja a vásárról egy kis korsót. Persze

L.-nak első dolga volt, hogy vizet merítsen bele a kúton. Igen ám, de a korsó füle nem ment rá a kut-ostor vastag hor­ gára s igy nem is tudott L. vizet meríteni. De L.-nak nem azért volt kovács az apja, hogy L. is ne tudott volna már va­ lamit ebből a ^ A felső üres részére mesterségből. i I madzagot kötött, az Elő is vett egy 1/ alsó részére meg a vékony vas¥ kis korsót akaszpálcát és azt A totta és leeresztette ilyen formára /m a kútba. Mikor a hajlította I i kútba eresztte, a kis S z összé : 17 korsó a viz alá merült és csak a horog - ^ Z ^ J J ^ B maradt a viz felszínén : miközben a korsóból feljövő kis buborékok ily hangot adtak: 1111. (Először ezt csak leheletszerűen, később erősebben kell han­ goztatni.) Ott volt L. kis huga is, Lina, akinek tetszett a korsó beszélgetése és lefelé mutatva a horog felé (lefelé mutatás a jel), mondotta: Nézd csak L., ott a horog mellett a hólyagocskák igy tesznek 1-1-1-1. Ha ti is ilyen kis horgot láttok rajzolva, mutassatok ujjatokkal lefelé, mintha a kútba mutatnátok és utánozzátok az elpukkanó hólyagocskák hangját! írjátok le most a 1 hang képét! Ez a Linuska ujjának a képe, amint lefelé mutat és mon­ dogatja : 1-1-1-1. Most következnek a rövidebb ideig hangzó mássalhang­ zók, de itt már e fokon az összefoglalások semmi nehézséggel sem járnak. Ha azonban egyeseknél mégis nehézségbe ütköznék az összefoglalás, figyelmeztessük a gyermekeket, hogy az illető hangnak addig csak a jelét mutassák, mig a másik hangot el­ találják és csak azzal együtt, egyszerre ejtsék ki az illető hangot. (írott alak.) Gizellának azon rossz szokása volt, hogy minden-

g

félét a szájába vett, mint pl.: fillért, gombot stb. Anyja pedig

már többször figyelmeztette, hogy hagyjon fel e rossz szokásával, mert egyszer a torkára szaladhat valami és megfulladhat tőle. Egy izben, mikor édes anyja nem volt benn,

a varrógépen meglátott egy gombot, melybe hosszú cérnaszál volt fűzve. Ezt is mindjárt a szájába vette, azzal le is ült és a gépet kezdte hajtogatni, pedig ez meg volt neki tiltva. Amint ott ül, hirtelen belép édes anyja; G. megijedt, mert a géphez nem volt szabad neki nyúlni. Azonban a gomb a torkára sza­ ladt és ott megakadt. Erre G. fuldokolni kezdett. Most már édes anyja is megijedt és kérdezte G.-t, hogy mi a baja? G. elké­ kült és szólni sem tudott; csak a száját tátotta el és mutató ujjával a szájába mutatott. (Ez a jel.) De hát mi van ott? kérdé anyja. G. ki akarta mondani, hogy gomb, de biz, nem tudta kimondani, csak ennyit: g. Ekkor látta meg anyja a szája szé­ lén lógó cérnaszálat. Hamarosan összehajtotta a cérnát, hogy Rajzoljátok le erősebb legyen és igy a gombot sze­ ti is! — Most rencsésen kihúzta. meg az ujját is, Ide rajzolom most amint a szá­ G. kitátott száját: jába mutatott:

0

Itt meg az összehaj­ tott cérnát

Mit tudott csak mondani G., mi­ kor a torkára mutatott? stb.

is!

g

t

A kihúzott gomb, a rajta keresztül húzott cérnán lát­ ható csomóval és a cérnának a ledobás utáni helyzete, amint az asztalon feküdt.

(írott alak. Ha egy szilárd és vastagabb fát, vagy akár

falat megütünk, tökéletes / hangot nyerünk; a pad desz­ azonban nem fát: ennek a hangnak felel meg, azért gas éskája vastag, alul már hajlott is ezen ne érzékeltesse a tanitó.) Most a tetejét átfúrtaT.:és Láttatok-e egy gömbölyű húzott - át rajta: már fát ruha, fogast? De tudom, olyant még m egy lécet sző­ ném láttatok, fel amilyet a TóniEgy• izbengezettalól erre akgatták a ruhákat. T. anyjatá-kiakgatta a apja csinált. Kifaragott egy ma- f j tékul! — e h h e z

m a s z

b a l r ó

ruhákat szellőzni és a ruha-állvány üresen állott. T. amint a szobába ment, a ruhatartó tövében valami fényes tárgyat vett észre. Oda megy, hát látja, hogy az egy korona, mely bizonynyára valamelyik zsebből eshetett ki. Lehajolt és felvette, de e közben füle az állványhoz ért, melyben valami rágásszerü han­ gokat vett észre. Mindjárt gondolta, hogy szú rág a fában. T. megakarta azt ijeszteni s azért is két ujjával megütötte az áll­ ványt. Figyeljétek csak meg, ha én erre a kemény fára, vagy a falra ütök két ujjal, milyen hangot hallunk?! Ugy-e ilyet: t-t? Ha tehát ti látjátok a ruha-állványt, ti is tegyetek úgy, mintha rá akarnátok ütni, hogy a szút megijesszétek és utánozzátok a megütött fa által adott hangot, t = lécnélküli állvány. (Leirás stb.) • • r * (írott alak.) Ürmös gazdának volt két öreg lova, meg egy három éves csikója. Befogta egyszer a két öreg lovát, melléjük meg a csikót lógósnak, hogy az is tanuljon hámban járni. Amint felült a kocsijára, melléje vette két éves kis fiát is, aki már most is nagyon szerette a lovakat hajtani; azért is Ürmös gazda, hogy kis fiának örömet szerezzen, kis ostort adott kezébe, az öreg ló gyeplüszárához pedig balról egy madzagot kötött, hogy a kis fiu is gyeplüt fogjon kezébe. Amint felültek a kocsira, Ü. gazda kezébe vette » « most még a lóagyeplüszáratésel- I | gósét, mely jobb­

UU

indultak. Lerajzo- I lom nektek a 2 öreg F ló gyeplüszárát: megjelöljuk még a kisfiú mad-

I I I F F /

I F

ról volt az öregekéhezerősitve:

* Rajzoljátok ti is le a következő sor­ / rendben: először a kis fiu madzagját, azután a két öreg ló- és végül a

zagját is li I I i k ó gyeplüszárát. Ü. gazda most egy balról: / kicsit gyorsabb ügetésre akarta ösztö­ nözni a lovakat, azért is ostorával a két öreg ló gyeplüszára közé kettőt suhintva, igy biztatta őket: gyü^íe, gyü! A kis fiu is utánozta apját, de ő nem tudta még kimondani, hogy gyü! hanem csak' ennyit mondott, mikor az öreg lovak közé suhintott ostorkájával, hogy ü, ű! Hogy megtudjuk, melyik lovaknak kellett a biztatás, a két öreg ló gyeplüszára fölé két pontot, vagy két húzást teszünk igy: (Jel: a suhintás utánzása.) • • A két öreg gyeplő szára a madzag és lecsatolt lógós szár nélkül, az alsó kiálló darabhoz szokta Ü. gazda a lógós gyeplüszárt csatolni. c s

(írott alak. Az alábbi történet kevés másitással, Ibrony szabolcsmegyei községben megtörtént. Gyermek voltam még, de emlékemben maradt az eset.) Tanitó: Rossz tréfát a legények. Ugyan­ is a fonóban arról beszélgettek, hogy melyik közülök a legbátrabb. Minde­ nik maga magát tar­ totta legbátrabbnak de ekkor közbeszólt egy öreg bácsi: Az lesz fiuk a legbát­ rabb, aki most éj­ félkor kimegy a te­ metőbe. Láttam ott mindjárt a bejárat­ nál egy régi sírke­ resztet, melyen a hit, remény és szeretet jelei vannak vasból ráerősítve. (Tanitó felrajzolja):

csináltak

egy

faluban

egyik

éjjel

A horgony bal fele le van törve, csak egy kicsiny tartja; aki azt a letört da­ rabot el meri hozni, az lesz a legbátrabb legény, mert azt mondjak, hogy ha azt letöri valaki, azt egy láthatatlan kéz mefogja és nem ereszti el. Erre bi­ zony a sok bátor legény mind hallga­ tott és egyetlen egy mert rá vállalkozni, kit Böröc Bélának hivtak. Ez azt mon­ dotta, hogy ő el­ hozza. Nyakába is akasztotta göndör szőrű subáját, (ott gubának hívják, hosszú fürtökből összeszőtt fekete színű téli felső ruha) és útnak indult. Kis vártatva a többi legény is összebeszélt, hogy meg kellene lesni, mit csinál a temetőben B. B. Lassan kihúzódtak tehát és a temető árkából lestek B.-t. Szép holdvilágos téli éjjel volt, látták jól, mint megy B. a kereszt felé. Amint odaért, letörte a már félig meddig eltört vasat és még nagy hetykén azt is mondta: „na fogj meg, ha akarsz!*' és várt is egy kicsit, de az­ tán subája belső zsebjébe téve a letört vasdarabot, megfordult, hogy tovább menjen. De csodák csodája! a subáját megfogta valami. Most aztán úgy megijedt a bátor legény, hogy még a szava is elállott; nagy sokára, amint húzta subáját (T.: hátra­ nyúl, mintha a subát húzná), csak dadogva tudott megszólalni ezeket mondván: b-b-b-bocsásd a subámat! De biz az nem bo­ csátotta és utóbb már csak épen annyit tudott dadogni: bbbb és ijedtében elájult. A többi legény ezt bámulva nézte, de mégis sokan voltak, bátorságot véve B. B. segítségére mentek. Mikor odaértek, hát bizony inkább nevetni való kedvük támadt, mert

ami a B. subáját fogva tartotta, nem volt más, mint a remény­ (Leirás.) Ehhez könyörgött ugy B., hogy: ség jelének b-b-b-bocsásd el a subámat! B.-t pajtá­ ép horga. sai hazavitték, de sokáig beteg volt az Abba akadt ijedségtől és mikor újból egészséges lett, B. subája nem mert többé bátorságával dicsekedni, és amint el­ mert mindjárt kicsúfolták, igy: bbbb. — rántották Tanulság: Csak jó tréfákat kell csinálni, B. subáját, nem olyanokat, melyből baj származegy fürt ott hatik és szent dolgokból nem kell tré­ is maradt rajta: fát űzni. Egyszerűen megmondjuk, hogy a nyomtatott melynek hangja ugyanaz, mint amit leírtak.

alakja.

Ki látott már köztetek kuglizót? (Persze, többen láttak már. [Hogyan játszanak azon? stb. kérdések levezetéséül.]) T.: De tudom, olyan kuglizót még nem láttatok, a mi­ lyent Károly gazda csinált az ud­ varon az ő gyermekeinek. Lerajzo­ lom nektek, vigyázzatok ide! A földbe egy jó magas oszlop volt leásva, mely a tetején le volt gör­ bülve, a görbéjéhez volt akasztva egy karikán forgó léc, igy: A kis gyermekek pedig ugy játszadoztak vele, hogy a lécet hátra húzták, akkor aztán amelyik több babát talált egyszerre, az lett a nyertes. Mikor nem játszottak, a lécet nem hagyták ott lógva, hanem a dúcba vert szöggel megakasz­ tották. —- Ez előtt állottak a babák igy :

Károly gazdáék nagy kakasa, ha a kuglizó igy nyugalomban volt, rendeseri egyetkettőt kukorékolva, felugrott erre és ott kukorékolgatott tovább. Volt az udvaron egy ki­ sebb kakas is, ez föltette magában, hogy egy­ szer ő is felrepül rá, hogy lássák a tyúkok és csibék, milyen nagy legény már ő is! Egyszer aztán büszkén sétálgatott a kuglizó fa felé:

Éppen oda is ért és egy nagyot akart kukorékolni, hogy min­ den tyúk oda nézzen és lássák, milyen nagy legény már ő. A nagy kakas észrevevén hiúságát, odaszaladt és nyakon csipte a hetvenkedőt (Tanitó mutatja: két ujjával hátul a nyakát megfogja) és a nagy kukorékolásból csak ennyit ejthetett ki: k. — Csak mennyit ejthetett ki a kis kakas a. kukorékolásból, mi­ kor igy nyakon csipte a nagy kakas? A nagy kakas aztán úgy megtépázta a kis hetyke le­ gényt, hogy az orrát a kugli fához támasztva, ülve maradt (azért nem látszik a lába):

k

itt sem tudok a meséből eredő hasonlatot, tehát meg

kell a „nyomtatott alak" magyarázattal elégednünk, hisz ezt már fölösleges is magyarázni, a gyermekek önma­ guktól, minden figyelmeztetés nélkül olvassák, ugyan­ azon jelet használva. Ahol a nyomtatott alak magyarázat nél­ kül áll, ahhoz (írottnem találtam elfogadható ismertetést. (a kis vonások a va­ dász tarisznyájából le­ lógó madzagok.) Ha az­ tán kedve jött a pipálásálak.) ra, leakasztotta a pipát a Pál gaz­ tarisznyájáról és pipálni da nagy kezdett, igy: (T.: egyik vadász volt, de ujját a szájába értetve, pipálni is nagyon a pipászeretett. Ha el­ lást utá indult vadászni, nozza, a pipa is min­ miköz­ dig ott lógott ta­ ben a p risznyáján egy hangot madzagon: hangoz­ tatja.) A csak a körvonalakat rajzolják, igy: tanulók p (Nyomtatott alak.)

P

d

(írott alak.) Dani egyszer a városban volt és a mellettük elha­

ladó katonákban gyönyörködött. Különösen a dobos tetszett meg neki, mert az még sokkal szebben tudta a dobot verni, mint otthon a kis-birójuk. D. kérte apját, vegyen neki is egy dobot, mert ő igen szeretne olyan szépen megta­ nulni dobolni, mint az a katona bácsi. Az apja vett is neki egy szép kis dobot. D. már az uton hazafelé menet -dobolgatott és

nem sok idő múlva ugy belejött, hogy még a kisbirónál is jobban tudott dobolni. Amint egyszer hazafelé jön az iskolából, a kisbiróyal találkozott, amint dobolni indult a Községház udva­ ráról. D. annyira rimánkodott a kisbirónak, hogy adja oda neki a dobot, meg a cédulát is, amire a hirré adandók voltak irva, hogy végre az engedett és oda adta neki. D. aztán vigan per­ getve a dobot, útnak indult a faluba. Egy darabig szépen ment a dolog és sok helyütt meg is dicsérték D.-t, hogy jól tud do­ bolni, de ott kezdődött a baj, mikor a Dőriék háza elé ért. Innen három kutya a nagy dobszóra kiszaladt és ugyancsak szorították az újdonsült kisbíró uramat. D. elakarta a kutyákat ijeszteni és ak­ Dob alakja a húrral, korát ütött a d o b mely a rezgés végett ra, hogy az azon tétetik rá.) Ide rajzo­ keresztül húzott lom a dob alakját, a hur elpattant: ( mint a hur lelóg róla:

G

(Rajzoljátok le ti is!)

A kutyák bizony erre nemhogy megijedtek volna, hanem még jobban közeledtek hozzá. D. most már szorultságában nem tudott mást tenni, mint az egyik dobverőt a másik után a ku­ tyákhoz dobta. Szerencséje volt, hogy a kutyák a dobverő után szaladtak és mikor szájukba vették, dühösen rágni kezdték. De a harmadik nem kaphatta fel egyiket sem, pedig éppen ezt dobta meg vele, tehát ez is szeretett volna egyet a másik ket­ tőtől elvenni, hogy bosszúját kitöltse a dobverőn. Ezen aztán szépen össze is vesztek. Ezalatt D. egérutat nyert és elfutott. Hanem most már bánta mégis, hogy a dobverőket eldobálta, mert a kisbirótól is félt, meg aztán nem tudott mivel dobolni. Ezen a bajon azonban g és ezzel ütötte tovább a dobot. mégis segített valami| De mivel már a dobról a húr képpen, mert talált az

I

i s

uton egy ilyen görbe kis botdarabot:

I j X^J

g ö t t

ddddd. Ide rajzolom a görbe bot darabot is: melléje, mintha D. ütné vele a dobot:

d

leszakadt, meg csak fél dob-

verővel ütötte tovább, nem pör[ szépen, csak igy tett: 0

y a n

Rajzoljátok le ti is melléje! (Kérdé­ sek. Jel: dobolás utánzása összefogott ököllel.)

d

Mikor D. végigjárta a falut, a botdarab görbe

felét lemetszette, bevitte a dobot a községház­ hoz, senki se vette észre és ott egy sarokba le is állította, a botdarabot pedig melléje állította: A lelógó hurt útközben leszakította.

A kétjegyű mássalhangzókról. Ha a hat éves gyermek előtt elmondott mesékben találunk is oly állításokat, vagy rajzokat, melyek a felnőttek kifejlettebb gondolkozásával szemben igazságként meg nem állhatnak, ne gondoljuk azt, hogy ez a hat éves gyermek gondolkozásával is szembe helyezkedik. A gyermek hiszékeny lelke kétkedés nél­ kül fogad el mindent tanítójától, azt csak igaznak és jónak hiszi, ami tanítójától ered. De már az ellen bizonyára fellázadna igazságérzete, ha a külön-külön más mesékkel ismertetett kétjegyből álló betüképekről ismét más meséket hallana. Megrendülne a tanítója igazmondásában való hite, ez pedig bizonnyára egyi­ künknek sem lehet célja. Tehát uj meséket ezeknél nem adok, de felhasználom ezen hangok természetes eredetét az ismer­ tetésre. A kétjegyű mássalhangzók kétféle összetételt mutatnak: egyik részük s-sel, másik részük y-nal. Az s-sel összetettek ezek: cs, ds, zs, sz. Nézzük most, mily eredményre jutunk, ha pl. a c-t és s-t oly gyors egymásután­ ban ejtjük ki, hogy mintegy egybefolyjanak? A cs hangot kapjuk eredményül! A többinél megejtett kísérlet ugyanezen eredmény­ hez juttat. Az elmondottak után én tehát az összetétel mindkét hangjának jelét megtartva, oly gyors egymásutánban mutatta­ tom a jelt és mondatom ki a hangjukat növendékeimmel, hogy azok mintegy maguktól rájőve az uj hangra, könnyen megértik a tanitó erre vonatkozó magyarázatát és a gyors jelek által tett különbég az uj hang eltalálásában, nagyban segítik őket. Egy nap alatt az s betűvel való összetételű mássalhangzókat akár mind könnyen megismerik, csak nagyobb gyakoroltatás szükséges. Az y-os összetételnél az y-t mint lágyító jelt ismertetjük meg ekképen: Juliska anyja tésztát gyúrt és Ju­ liska kérte anyját, adjon neki is egy darabot, hogy kis tepsijében kisüthesse. Anyja adott is neki egy jókora darab tésztát. J. kettészakítva, egyiket ilyen kifli alakra hajlította:

a

másikat meg ilyenre :

Mikor J. a tésztát formálgatta, igy nyomkodta a tésztát az ujjaival: (T.: há­ rom ujjával mintha a lágy tésztát nyomkodná össze.) A kis tepsije oly szük volt, hogy a két tészta alak összeért igy:

/

Ugy-e, a tészta lágy, azért lehet mindenféle alakra nyomkodni? Ha ti ezután valamelyik betű mellett a lágy tészta formáját lát­ játok, ez azért lesz ott, hogy az előtte való betűt lágyabban kell kimondani. Hogy pedig eszetekbe is jusson, megmutatjátok a betű jele mellett a lágyitás utánzását is, mintha ti is meg­ akarnátok azt a betűt lágyítani, mint J. a tésztát. Ezek után, hogy a kemény és lágy hangot érzékeltessem, a falra ütve két ujjal, kérdezem: milyen hangot ad a fal? Gy.: t. T.: Melyik lá­ gyabb, a fal-e vagy a tenyeretek? Qy.: A tenyerünk. T.: Most tartsátok magatok elé a tenyereteket, (az ujjak felfelé legyenek, hogy a t jelével vízszintes irányban üthessenek) és üssetek bele! Ez is olyan hangot ád, mintha a falat ütjük meg? Ugy-e nem? Ez ilyen hangot ád: ty. Most tegyétek le tenyereiteket és mu­ tassátok a t jelét a lágyitás jelével! és hangoztassátok azon hangot, mit a tenyeretek adott, írjekor megütöttétek. (Jel a három ujjal való nyomkodás utánzása.) Először mutattatik a t jele, azután azonnal a lágyitás jele. Mi lesz tehát a í-ből, ha mel­ lette van a lágyító jel? (a ty betűt közben felírjuk, hangoztat­ juk és jeleztetjük. — Az y-nal való összetételnél mindenütt ugyanazon eljárás követendő.) Az s-sel való összeköttetésnél azonban nehogy azon es­ hetőség álljon elő, miszerint a gyermek, ha tisztán a tanitó mimizálása után olvas, (tehát nem irás után) a két betű jelt a gyors mozdulat dacára is külön-külön olvassa, a következő változás ajánlatos: cs-nél. A c jelét csak kissé, tehát nem tel­ jesen a vállra hajlítva mutatjuk és rögtön az 5 jelét, sz-nél az 5 jelét nem alulról, hanem a fej irányától kezdjük s a z-jét a föllendités legmagasabb pontján. A zs-nél a z jelét fejmagas­ ságban s onnan kezdjük az 5 fellendítését. A nagy betűknél ABC-m adja meg a követendő irányt. Ott azok vannak első sorban ismertetve, melyek a kis betűk­ höz hasonlítanak, mint pl.: v, V; z, Z; u, U; stb., azután pedig azok, melyekben az alkotó vonalak részben rokonok, mint pl.: A, M, N, C, 0 , stb.