110
111
Férfiak „háztűznézőben” 1910 körül Balról jobbra: Pesha Sándor, Dórits István dr. (a dohány káros hatását novellában ecsetelgető dohányos!), Raics Náda és Raics Zora a Dobozi u. 1. sz. ház egyik ablakánál.
Dórits István dr., felesége Raics Zora és sógornője Raics Náda a Dobozi utcai ház kertjében 1915 után
112
113
114
115
Szentendre, Petőfi u. 2. E hangulatos kúria volt az író háza házasságkötése előtt.
Az író unokahúga, Pesha Fedóra a Dobozi utcai ház hangulatos parkjában a 30-as évek közepe táján Szentendre, Dobozi u. 1. A hajdani Raics-ház ma Nyaranta itt lakott a család.
A háttérben az Opovacska templom tornya látható.
116
117
Függelék
Az író és családjának nyughelye a szentendrei Saborna (Száborna) temetőben
118
119 Az előző oldal magyar fordítása Dority1 István: született a Bánátban található Kovinban2 (Kevevára), 1883. nov. 21-én — meghalt Budapesten 1932. ápr. 10-én. Írói álneve: Stiród István. Apja: Szvetozár (Dority), anyja: Emilija Magyarevity, a budai püspök: Jeremija Magyarevity (1822-1896) lánya. Tanulmányait Budapesten, a piaristák gimnáziumában végezte, majd jogot tanult, ledoktorált, és a (Magyar Királyi) Kereskedelmi Minisztérium tisztviselője volt 1909-től haláláig. 1914-ben feleségül vette Zora Raityot. Eredeti munkái főleg magyar nyelven, fordításai szerbhorvátról magyarra, az alábbi budapesti napilapokban és folyóiratokban jelent meg: Nemzeti Hírlap (1900), Fővárosi Lapok (1901), Ország-Világ (1901-1909), Pesti Napló (1902-1903), Magyar Szalon (1903), Jövendő (1905-1906) Magyar Szemle (1905-1906), Croatia (1906), Szentendre és Vidéke (1907-1908)3. Baráti kapcsolatot tartott fenn Veljko Petrović4-al. Mileta Jakšić, Milan Rakić és mások verseit fordította. Magyar nyelvű színpadi darabjának címe: Ezüst szív. A budapesti „Pátria” irodalmi és értelmiségi klubnak volt a tagja. (A „BIBLIOGRAFIJA” és a „LITERATURA”, részben az író 1902-ben megjelent kötetének (Négy elbeszélés) novelláit sorolja fel, részben pedig olyan Dórits István dr.-al kapcsolatos irodalomkritikákat közöl, melyek mind szerb nyelvűek, így ezek a magyar olvasók számára lényegtelenek, ergo: nem fordítottam le.)
A Leksikon pisaca Jugoslavije (Jugoszláv írók lexikona) Dórits István dr.-t bemutató cikkelye
1. A szerb nevek jelentős része „ć” betűre végződik, mely „ty”-nek olvasandó. A szerb írók esetében meghagytam a „ć”-t. (Szerb származású magyar lakósok általában „ts”-el, vagy „cs”-vel néha „ty”-vel, „ch”-val írják a nevüket). A szerb nyelvben nincs „ó”. 2. Szerbiában két Kovin nevű város van. (Ez a bánáti). 3. Gulyás Pál nem említi ezt a lapot, (sem az »Ezüst szív« c. drámát) a Magyar írók élete és munkáiban. (Az író három legérettebb verse csak itt olvasható, több korábbi munka ismétlésével együtt.) 4. A XX. század közismert szerb írója volt. (Lásd a következő oldalt.)
***
120
121
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái c. lexikonának Dórits István dr.-ra vonatkozó fejezete
A Ferencvárosi polgár c. újság megemlékezése az emléktábla-avató ünnepségről
122 A Szentendrei arcképcsarnok 2006-ban Elődeink alcímen megjelent második kötete már a »Jóka ördöge« c. mesejátékot és betétdalainak utólagos megzenésítését is megemlíti: „Dórits István dr. (Kevevára/Kovin - Jugoszlávia, 1883. okt. 21. — Budapest, 1932. ápr. 10.) Jogász, költő, író, műfordító. Szülei: ∼ Szvetozár és Magyarevity Emília,1 Magyarevits Jeremije2 (lásd ott) budai püspök unokája3. Miután fiatalon elvesztette édesapját, a család előbb Szabadkára majd Budapestre költözött, ahol nagybátyja, dr. Magyarevits Mláden főorvosként működött. Tanulmányait a piarista gimnáziumban és a jogi egyetemen végezte. 1909-től haláláig a Magyar Királyi Kereskedelmi Minisztériumban dolgozott. Tizenhét évesen, Stirod4 István néven a Nemzeti Hírlapban jelent meg első szépirodalmi munkája, Pávle Popovits5: A négy szegfű című elbeszélésének magyar fordítása. Saját írásai főleg magyar nyelven, fordításai (versek, novellák) szerbhorvátról magyarra, budapesti napilapokban és folyóiratokban jelentek meg: Nemzeti Hírlap (1900), Fővárosi lapok (1901), Ország-Világ (1901-1909), Pesti Napló (1902-1903), Magyar Szalon (1903), Jövendő (1905-1906), Magyar Szemle (19051906), Croatia (1906). Magyar nyelvű színpadi drámájának a címe: Ezüst szív. A budapesti Pátria Irodalmi és Értelmiségi Klub tagja volt. Írói munkásságának legértékesebb része a versfordítások, amelyek dióhéjban keresztmetszetét adják a szerb költészetnek. A század elején évekig lakott Szentendrén, a Petőfi u. 2. szám alatt. Később a nyári hónapokat családjával a Dobozi u. 1. szám alatti kertes nyaralóban töltötte. A helyi újságban (Szentendre és Vidéke Hírlapja) is publikált (1907-1908). Szentendrén neki volt elsőként detektoros, fülhallgatós rádiója. Szeretett fényképezni, sok családi fotó maradt utána. Felesége, Raity6 Zora hagyományos stílusban csendéleteket festett. ∼ Budapesten halt meg, de Szentendrén temették el a szerb temetőben, a Magyarevits család sírboltjában. ∼ zenész unokája évekkel ezelőtt kezdte el gyűjteni a nagyapja munkásságának emlékeit. Egyik művét, az Arany János: Jóka ördöge című verse alapján írt három felvoná-
123 sos verses mesejátékot nemrég zenésítette meg7. 2002-ben az ő közbenjárására Budapesten, a IX., Bakács8 u. 8. számú ház falán, ahol ∼ haláláig lakott, Ferencváros Önkormányzata emléktáblát leplezett le. Forrás: Leksikon pisaca Jugoslavija9 (Jugoszláv írók lexikona); Pethő Németh Erika - G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; ifj. Dórics10 István közlése. 1. Pontosabban: Magyarevics Emília, vagy Emilija Magyarevity. 2. Magyarevics Jeremiás, vagy Jeremija Magyarevity. (A róla szóló fejezetnél már helyesen van írva.) A Magyarevicsek neve újságban és lexikonban is „cs”-vel olvasható. 3. Magyarevics Emília a püspök lánya volt, az író volt az unokája. 4. Stiród (palindrom álnév) 5. Helyesebben: Pavle Popović, Pávle Popovity, vagy Popovits Pál. 6. Raics (Mária) Zorát „cs”-vel anyakönyvezték. 7. Ez a „művelet” jelenleg még folyamatban van. 8. Helyesen: Bakáts u. 9. Helyesen: Jugoslavije (nőnemű birtokos rag) 10. Dórits István dr. nevét Magyarországon „ó”-val és „ts”-el anyakönyvezték, de a fia és unokája neve 1948 után — hogy, hogy nem — „o” és „cs” betűkre változott.
***
A budapesti Bakáts u. 8. sz. ház falán elhelyezett emléktábla
124
125
Magda Dórits István dr. novellái
Dori’s 2005. Dórits dr. verses mesejátékának címlapterve A novelláskötet címlapterve
126
127 Az előző oldal fordítása Március 22-én, Budapesten a IX. Bakáts u. 8. sz. épületnél leleplezték Stevan Dorić író és műfordító emléktábláját — Dr. Dórits István néven — aki saját korában ismertebb volt a magyar olvasóközönség körében, mint a miénkben. Amikor megkaptam a meghívót a fenti ünnepségre, kénytelen voltam elismerni, hogy ezen a néven „író, költő és műfordító”-ról — amint az a meghívón állt — semmit sem hallottam. Hála a lelkes unokának — aki a nagyapa nevét örökölte, és ha tudna szerbül, nevezhetnénk őt ifjabb Stevan Dorić-nak, így azonban maradjon inkább István — könyvtári kutatómunkája és az emléktábla kihelyezése érdekében kifejtett több éves kitartó kiállása lehetővé tette számunkra, hogy újra felfedezzük egy hajdani polgártársunkat és honfitársunkat, valamint az ő nem nagy terjedelmű, de a maga idejében jelentős munkásságát. Az unoka által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint Stevan Dorić 1883. október 21-én született Kovinban — nem a miénkben, hanem a Bánátban — apja Szvetozár, anyja Magyarevics Emília. Miután apját korán elvesztette, anya és fia elhagyták Kovint, és előbb Szabadkára, majd az 1800-as évek végén Budapestre költöztek, ahol az író nagybátyja: Dr. Magyarevics Mláden már ismert orvos volt — Budapest főorvos-helyettese — 1904-től pedig kinevezett budapesti főorvos, ami azt jelentette, hogy ő volt felelős az egész magyar székesfőváros egészségügyéért. Dr. Magyarevics Mláden minden bizonnyal komoly támasz lehetett özvegy nővére és az akkor még kiskorú unokaöccse számára. Stevan Dorić jogi tanulmányai befejezése után — most már dr.ként —elnyerte a kezdő segédírnoki állást a Magyar Királyi Kereskedelmi Minisztériumban, majd fokozatosan előrehaladva, végül 1931-ben miniszteri osztálytanácsossá nevezték ki. Gulyás Pál adatai szerint két alkalommal volt képviselő a városi tanács
128 ban, azonban nincs semmi bizonyíték arra vonatkozóan, hogy vajon Budapesten vagy Szentendrén. 1914. február 9-én feleségül vette Raics Zorát, 1915. április 5-én Mláden néven fia is született, és 1932. április 10-én elhalálozott. (Az író fia, Dorics /Mláden/ György dr. csak a magyar utónevét használta!) A szentendrei szerb temetőben temették el, ahol földi maradványai ma is nyugszanak a Magyarevics család kriptájában, mely családból egy püspök is származott: Magyarevics Jeremiás. Írói tevékenységgel igen korán kezdett foglalkozni. Alig 17 éves, amikor a Nemzeti Hírlap c. újságban 1900. április 15-én, 19-én, 22-én és 26-án — négy folytatásban — megjelent első fordítása, Pavle Popović elbeszélése. Címe magyar fordításban a A négy szegfű, ami „Četiri karanfila”-t jelent, azonban hogy éppen ez lenne az eredeti cím, azt nem állt módomban ellenőrizni. A többi íróink közül Stevan Dorić fordításai bemutatják a magyar közönségnek Branko Radičević-et, Jovan Jovanović Zmaj-t, Milan Rakić-ot, (Jovan Dučić-ot! — a legismertebb írók közül ő lema-radt) és még néhány ma már kevésbé ismert írót és költőt. Stevan Dorić fordításai a legolvasottabb magyar újságokban és folyóiratokban jelentek meg. Prózát és költeményeket egyaránt fordított, sőt népdalt (inkább népballadát!) is, de mégis az a benyomásunk, hogy a szerzők és műveik kiválogatásánál arra törekedett, hogy a magyar olvasóközönség számára egyfajta keresztmetszetét adja a szerb irodalomnak. 1902.-ben kiadja prózai fordításait Négy elbeszélés címen, amelyről igen elismerően írtak a Letopis Matice Srbskeben. Ami Stevan Dorić eredeti alkotásait illeti, úgy tűnik, hogy verseit és novelláit kizárólag magyar nyelven írta. Saját prózájának és költészetének tartalma és stílusa a XIX. századi magyar irodalom utolsó évtizedének járuléka, nem emelkedik ki az átlag fölé, de nem is marad alatta.
129 Mindaz amit írt és fordított 1900 és 1909 között keletkezett. Később is írt ugyan, de már nem szépirodalmat, hanem társadalompolitikai cikkeket és irodalomkritikákat, többnyire műismertetők formájában, és nem a saját nevén, hanem „Stiród” álnév alatt. Stevan Dorić a maga idejében mindenképpen derék munkát végzett a fordítás terén, és jelentős közvetítő szerepet játszott a szerb és a magyar kultúra között. Örömünkre szolgál, hogy emléktáblája kihelyezésre került, ami emlékezetünkbe idézi őt. Megjelent: Budapest, 2002. április 11.
Megjegyzések: 1./ Ebben a fordításban — a cikk jellegére való tekintettel — nemcsak a szerb írók nevénél, hanem kivételesen Dórits István dr. esetében is a latin betűs szerb írásmódot követtem, kivéve ott, ahol az író dr.-ként a magyar nevén szerepel. A családtagok nevét magyarosan írtam. 2./ A zárójeles részek saját kiegészítéseim, magyarázataim.
***
130
A Jóka ördöge c. mesejáték kéziratának egyik lapja (III. felv.)
131
132 Veljko Petrović (Sombor /Zombor 1884 — Belgrád, 1967) a kor egyik legismertebb szerb írója volt. Pesti jogi tanulmányainak befejezése után a zágrábi Srbobran (1903-1906) a Croatia (1906) folyóiratok munkatársa és a Sloboda szerkesztője. 1911-ben lett szerb állampolgár. A balkáni háborúban a Branik c. lap tudósítója. Genfben a jugoszláv bizottság propagandairodájának tagja. Az I. világháború után a Művelődési Minisztérium reVeljko Petrović Dórits István dr. ferense. A II. világháború közeli jóbarátja volt alatt a németek letartóztatták, és a banjicai táborba vitték. A háború után 1962-ig a belgrádi Nemzeti Múzeum igazgatója volt. 1936-ban a Szerb Tudományos Akadémia tagja lett. 1953-1956-ig állt a Matica Srpska élén. Először költőként szerzett hírnevet. Lírájában a polgári konformizmus, a közöny eluralkodása, az ősök eszményeinek elárulása és egy életerős nép erényeinek pusztulása felett érzett elkeseredésének éles, keserű tónusban ad hangot, ami merőben új volt a szerb irodalomban. Bensőséges szerelmi líráját az ifjonti rajongás és a nosztalgiába hajló melankólia jellemzi, de lírai kifejezésmódja tapasztalatainak sokasodásával változott. Novelláiban szülőföldje, a Vajdaság életét, sorsának alakulását mutatja be, de írt az érvényesülés céljából hazáját elhagyó értelmiségiekről, a gyermekek világáról és az állatok szokásairól is. Háborús témájú elbeszéléseiben a hazafi nyilatkozik meg. Irodalomtörténeti munkássága szinte az egész szerb irodalmat felöleli, de írt esszéket Tolsztojról, Dosztojevszkijről, Gorkijról és Petőfiről is. Értékes a szerb festészet történetének kutatásában végzett munkája is.
133
Az író fia, (Mláden) György és menye, Barsvári Márta 1946-ban Dorics György dr. (1915-1973) jogot végzett. A II. világháború alatt török kereskedelmi attaséként tevékenykedett Isztanbulban. 1945-1948ig a Magyar Kereskedelmi Minisztériumban dolgozott. 1948-ban a Pénzügyminisztérium miniszteri osztálytanácsosává nevezték ki. 195066-ig a Monimpex üzletkötője, végül 1966-1972-ig a Magyar Külkereskedelmi Bank Pénzügyi Osztályának csoportvezetője volt. Doricsné Barsvári Márta (1920-1997) Léván született, de a következő évben Mosonmagyaróvárra, majd Agárdra költözött a család. A Sacré Coeur-ben érettségizett. 1939-45-ig a Külkereskedelmi Hivatal gyorsés gépírója. 1944-ben férjhez ment, 1948-ban fia született: István. 1952ben angol, francia, német, olasz és spanyol nyelvvizsgát szerzett, majd az említett nyelvek gyorsírási vizsgáit is letette. Az 50-es években a Nikex és a Budavox külkereskedelmi vállalatok idegennyelvű levelezője, a 60-as években a Budapesti Müszaki Egyetem fordítója. 1970-től kezdett a fénykép precízitásával golyóstoll-rajzokat és akvarelleket készíteni, de később vaskos kontúrvonalai egyre elnagyoltabbakká, színei meseszerűen irracionálisakká váltak. Képeire időnként elgondolkodtató verseket is írt több nyelven. Az ő egyik drámai rajzának részlete látható a Jóka ördöge c. mesejáték címlaptervén. (131. o.)
134
135
Az ünnepi beszéd után Formanek Gyula a Ferencvárosi Önkormányzat képviseletében elhelyezi a megemlékezés koszorúját Foto: Jaksity Iván
Rusz Boriszláv, a Szerb Fővárosi Kisebbségi Önkormányzat elnöke, ifj. Dorics István, az író unokája és Rusz Boriszlávné, a Szerb Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola, Diákotthon és Gimnázium igazgatója az emléktábla-avató ünnepségen Foto: Jaksity Iván
136
137
Dórits dr. szépirodalmi munkáinak periodikái időrendben (Műfordítások esetében a szerb írók nevét, Dórits dr. munkáinál a művek címét szedtem kövér betűkkel. Az ismételt megjelenéseket is felsoroltam.)
A négy szegfű, (novella) Pavle Popović Nemzeti Hírlap 1900. ápr. 15, 19, 22, 26. Karácsonyéj (novella) Đorñe Zvekić Fővárosi Lapok 1901. márc. 24, 31; ápr.7. Atyám sírján (versfűzér) Ország-Világ 1901. június 16. Brankovits Vidoszava (novella) Jovan Jovanović Ország-Világ 1901. július 28, aug. 4. Őzike (novella) Ország-Világ 1901. szeptember 22. Ábrahám szerelme (novella) Milan Savić Négy elbeszélés (kötet) 1902. Magda (novella) Ország-Világ 1902. február Végrendelet (vers) Pesti Napló 1902. július 12. Mi az a szerelem? (vers) Pesti Napló 1902. november 5. Hiába! (vers) Pesti Napló 1903. január 29. A rabszolga (novella) Ország-Világ 1903. április 12. A gyár (novella) Ország-Világ 1903. augusztus 9. Knéz Lázár Házassága (szerb történelmi népballada) Magyar Szalon 1903. november A két baba (vers) Ország-Világ 1903. december 6. Adriánusz (novella) Ország-Világ Golgota (vers) Ország-Világ Prológ a verseskötetemhez (vers) Ország-Világ
1904. január (3 sz.) 1904. február (6. sz.) 1904. február (6. sz.)
Egy tavaszi napon (vers) Mileta Jakšić Ország-Világ Janye (novella) Ország-Világ Hajnal a tengeren (vers) Ország-Világ Oly vidám... (vers) Mileta Jakšić Magyar Szemle Némák... (vers) Mileta Jakšić Magyar Szemle Dráma (vers) Jovan Dučić Ország-Világ Éjjel (vers) Milan Popović Jövendő Némák... (vers, ismétlés) Mileta Jakšić Jövendő Mi vagy Te? (vers) Milorad Popović Š. Jövendő Ismeretlen sír (vers) Milorad Mitrović Ország-Világ
1904. február (6. sz.) 1904. ápr. (16. sz.) 1904. okt. (36. sz.)
1905. január 8. 1905. január 8. 1905. február 12. 1905. március 26. 1905. március 26. 1905. április 9. 1905. július 10.
Ej, holdacskám... (vers) Jovan Jovanović Zmaj Jövendő 1906. január 7. Az első sugár... (vers) Jovan Jovanović Zmaj Jövendő 1906. január 7 Halkan éjjel... (vers) Jovan Jovanović Zmaj Jövendő 1906. január 7 Szerelmi dal (vers) Milan Rakić Croatia 1906. Kalodában (vers) Milan Rakić Croatia 1906. Magány (vers) Mileta Jakšić Croatia 1906. A „kappan” története (novella) Ország-Világ 1906. március 18. Adriai szonettekből (vers) Jovan Dučić Magyar Szemle 1906. május 3. Halovány orcámat... (vers) Milan Popović Ország-Világ 1906. május 20.
.
138
139
Reggel (vers) Mileta Jaksić Magyar Szemle 1906. szeptember 27. Jövel, óh élet! (vers) Lesben (vers) Magda (novella, ism.) Golgota (vers, ismétlés) Tűz (vers)
Szentendre és Vidéke 1907. máj. 12. Szentendre és Vidéke 1907. máj. 19. Szentendre és Vidéke 1907. (22-27. sz.) Szentendre és Vidéke 1907. aug. 25. Szentendre és Vidéke 1907. szept. 1.
Kevély szonettek (3 vers) Dušan Malušev Ország-Világ 1908. március 23. Őzike (novella, ismétlés) Szentendre és Vidéke 1908. (34-36. sz.) Guszlám, guszlám... vers Branko Radičević Ország-Világ 1908. október 25. Ősz (vers) Mileta Jakšić Ország-Világ 1908. október 25. Kalodában (vers, ismétlés) Milan Rakić Ország-Világ 1909. március (10. sz.) Ezüst szív (színdarab) Sajnos e művet eddig egyetlen könyvtár katalógusában sem találtam meg. A Leksikon pisaca Jugoslavije említi, de nem közli sem a megjelenés dátumát, sem a kiadót. (Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái c. lexikonában nem szerepel.) Jóka ördöge (verses mesejáték három felvonásban) Kézirat! (Arany János elbeszélő költeményének „felhasználásával”) A 69 A4-es oldalt a könyvtár beköttette és mikrofilmen is rögzítette. Nehezen olvasható. Dátum nincs feltüntetve. E művet sem Gulyás Pál nem említi a Magyar írók élete és munkái c. lexikonban, sem Huzsvik György dr. a Leksikon pisaca Jugoslavijeben. Véletlenül találtam rá az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában, az »Ezüst szív« c. színdarab eredménytelen kutatása közben.
***
Tartalomjegyzék
Szerb versek műfordításai Knéz Lázár házassága Guszlám, guszlám... Az első sugár... Halkan éjjel... Ej holdacskám... Mi vagy Te? Ismeretlen sír Magány Némák... Oly vidám... Egy tavaszi napon Ősz Reggel Dráma Adriai szonettekből Szerelmi dal Kalodában Halovány orcámat... Éjjel Kevély szonettek
(népballada) ................................. (B. Radičević) ............................ (J. Jovanović) ............................. (J. Jovanović) ............................. (J. Jovanović) ............................. (M. Popović Šapčanin) ................ (M. Mitrović) .............................. (M. Jakšić) .................................. (M. Jakšić) .................................. (M. Jakšić) .................................. (M. Jakšić) .................................. (M. Jakšić) .................................. (M. Jakšić) .................................. (J. Dučić) .................................. (J. Dučić) .................................. (M. Rakić) .................................. (M. Rakić) .................................. (M. Popović) .............................. (M. Popović) .............................. (D. Malušev) ..............................
05. 16. 19. 20. 20. 23. 25. 27. 27. 28. 30. 31. 32. 35. 37. 40. 42. 46. 49. 51.
Prológ a verseskötetemhez ................................................ A két baba ......................................................................... Mi az a szerelem? ............................................................. Végrendelet .......................................................................
57. 58. 59. 59.
Saját versek
140
Epilógus Atyám sírján .................................................................... Hiába! ............................................................................... Golgota ............................................................................. Hajnal a tengeren .............................................................. Jövel, óh élet! .................................................................... Lesben .............................................................................. Tűz ...................................................................................
60. 64. 65. 67. 68. 70. 73.
Dórits István dr. életrajza és szépirodalmi munkássága 75. Függelék ........................................................................... 117. Dórits dr. szépirodalmi munkáinak periodikái időrendben 136. *** A könyvben szereplő, és az adott helyen nem ismertetett néhány ritkán használt kifejezés magyarázata archimandrita: görögkeleti kolostorfőnök /görög szó a 81. oldalon/ (Pravoszláv püspökké csak szerzetes nevezhető ki.) chiméra: [kiméra] többféle állatból álló görög mitológiai szörny. (Dučić itt épületdíszekre céloz.) /görög szó a 33. oldalon/ idióma: nyelv, nyelvi alakulat, nyelvjárás /görög szó a 14. oldalon/ kóló: délszláv körtánc /szerbhorvát szó a 16. oldalon/ periodika: időszaki sajtótermék, ami alatt egy írásmű megjelenésének helye és ideje értendő /latin szó, több helyen olvasható/ palindrom (álnév): jelentése:„visszafolyás”, ami alatt egy író eredeti nevének megfordítása értendő /görög szó a 129. oldalon/ pesme — pjesme: mindkét szerb szó jelentése: vers /33. oldalon/ poéma: vers, költemény /latin szó, több helyen olvasható/ pravoszláv: az ortodox keresztény, vagy görögkeleti vallás elnevezése szlávok lakta területen. /szláv szó, több helyen olvasható/ prior: szerzetesrendek házfőnöke, perjel /latin szó a 91. oldalon/ Saborna (crkva): székesegyház (A szentendrei szerb temető neve is ez, mivel az a püspökség tulajdonában van.) /81. és 114. oldalon./
Egyik kedves barátom, aki a fenti 140 oldalt még nyomtatott változatban olvashatta, szívemet melengető megjegyzést tett: "Könyvecskédből árad a múltszázad elejének irigylésre méltó békés hangulata." Nem tagadom, hízott a lelkem, pedig tudatában voltam annak, hogy ez valójában nem az én érdemem, hanem egyrészt a korabeli embereké, akik a "Magyarország aranykora"-ként emlegetett virágzó korszakot létrehozták, valamint a szép székesfővárosunk szomszédságában csendesen meghúzódó mesebeli kis városkáé, Szentendréé. Valamennyi ismerősöm – beleértve a nálunk járt hajdani külföldi levelezőtársaimat is – csak lelkendezni tudtak Endre dalmátos hangulata láttán, ahol egykor jól megfért egymás mellett a szerb, a magyar, a horvát, a dalmát, a görög a bulgár és a szlovák is. Az sem lehet véletlen, hogy ennek a ma is élhető, emberléptékű dunai településnek a lakói hihetetlen lokálpatrióták. Szó se róla, van mire büszkének lenniük. Így aztán nekem már csak annyi feladatom maradt, hogy öregapám szépirodalmi munkáihoz egy megfelelő fogalmazványt "kanyarítsak", kiegészítve azt olyan illusztrációkkal: rajzokkal, akvarellekkel, korabeli fotókkal és egyéb ábrákkal, amik ennek a századelőnek nyugodt, gondtalan hangulatát, de egyben a kikerülhetetlen elmúlás feletti bús merengéseinek melankóliáját is hamisítatlanul visszaadják. Barátom fent idézett szavai szerint ez úgy lát-szik sikerült. A könyvben látható fekete-fehér, fényképek csaknem egy évszázadosak, méretük általában még a 6x9 cm-es méretet sem éri el. Különösen az egy centinél is kisebb résznagyítások elég gyakran élesebbek és tisztábbak kinyomtatva, mint a monitoron látható minőség. Nagy méretben azonban a PC képernyője többet képes láttatni, mint az eredeti, töredezett, néha számítógépen is alig re-tusálható papírképek. Az elforgatott fotók – főleg ha hosszabb szöveg is található rajtuk – valamint az itt gyengébb minőségben megjelenő ábrák a későbbiekben egy külön albumban is megte-kinthetők lesznek "Kiemelt képek" címen. Dori's
