Ferences Kö zlö n y Május hó XVII. évf. TARTALOM :

Ferences Közlöny 1937.

Május hó

XVII. évf.

TARTALOM : Terciárius naptár. Ami hiányzik. P. T akács Ince OFM .: A ferences v ezéreszm e a vállalkozó szeretet. Dr. B endefy L ászló : IV. Ince tervei, a tatárokkal a Szentföld v issz a ­ foglalására. A z orleansi szű z jubileuma. A ter­ ciárius rend népszerű sége. Pálffy E rzsébet grófnő : Szűz Mária é s a falovacska. H ainiss Elem érné : A z élettelen ka­ ca g á s . . . P. Roznik Rajnér OFM.: Krisztus útján. Hogyan szeressü k felebarátunkat? A legnagyobb tudomány. K állay István : Házkutatás. A szent hallgatás. P. S zab ad os A nzelm OFM.: T erciá­ rius felelősség. H. B oros Vilm a d r .: „Hálát adok neked, Istenem, hogy terem tettél!“ A spanyol kapucinusok vértanusága. A spanyol hősök életéből. S zerk esztői üzenetek. Rendünk világkrónikájaRendi élet. Könyvkritika.

¿ m i h iá n y z ik .

V an b ennünk sok lelkesedés, d o lg o zu n k is, áldozatokat is ho­ hogy kellőképpen érvényesüljön a z a m érhetetlenül n a g y erő, a m ely a 12,000 m a g ya r terciáriusban lüklet. A lobogó lelkesedés távoli pásztortüzek fényével világít és nem egyesülhet m indent m egszentelő tüztengerré, mert a z egyes rendi­ község ek kellő összefogása hiányzik. M indenki csak a m aga céljait tartja fontosnak és nem gondolnak arra, hogy a z összefogásban az erő! M iként a z egyes terciáriusok eg yesü ln ek a rendiközségben, úgy a terciárius községek e g g y é forrnak a na g y kö zö s célban, am elyet a Terciárius S zövetség országos eg ységgé alakít. A z e g y e ­ d ü l álló fűszálat észre se veszi a z ember, de a fűtenger hím es vi­ rágaival szem et-szívet gyönyörködtet, m egnyugtat. A z elvétve h a n g ­ zó árva kiáltás elvész a pusztában, a na g y karok ezern yi egysége a zo n b a n m int hatalm as orgona, fölem elően hat. A nagy eg yü ttm ű kö d ésn ek előnyei kibeszélhetetlenek. Olyan intézm ényeket valósíthatunk meg, a m e ly ek tekintélyt szerezh etn ek a terciárius gondolatnak és lehetővé teszik , hogy egyre szélesebb körben hódítson a szeráfi szellem . H a zá n k b a n körülbelül 200 rendi­ község m űködik, m égpedig egyik-m ásik igen tekintélyes szá m ú terciáriussal. És ennek dacára kénytelenek v a g y u n k szo m o rú a n m e g ­ állapítani, hogy a terciáriusoknak nincsen központi otthonuk, ahol szervezeteik lábukat m egvethetnék. K ívánatos a z idősebb tagok szám ára üdülő, ahol a ferences ifjúságunk is jól érezhetné m agát... M indez nem lehetetlen, m iként a külföldi példák m utatják, csak következetes m u n k a és öntudatos összetartás kell. E rezze m inden terciárius és v a la m en n yi rendiközség, hogy m in d n y á ju n k lelki-testi hasznára válnak ezek a z in tézm én yek és növelik a szeráfi, a ter­ ciárius m o zg a lm a k erejét és folytonosan kom olyabb elem eket vo n ­ nak m a g ukhoz. H iszen m a ott is érdeklődnek S ze n t Ferenc lelki világa iránt, ahol nem is sejtjük, csak tőlünk függ, hogy a fakadó rü g yek virágokká erő sö d h essen ek! A z em berek boldogan b ízzá k m a g ukat azokra, akikben erőt és lelkiséget tapasztalnak, m ert a so k bizonytalanság és kapkodás után m int m elengető napsugár hatol szív ü k b e a m egállapodott lel­ kek zavartalan derűje, kifogyhatatlan és törhetetlen apostoli lendü­ lete é s . . . eleven kapcsolata a z élettel. H a tehát a z a v á g y u n k, hogy a terciárius eszm éb en a régi idők és a m odern napok m egújítóját lássa m indenki, akkor m a g u n k is em elked jü n k a z ö n ző ér­ d e k ek fölé és lépjünk ki a zárkózottságból, és sze n t odaadással szen teljü k m inden erőnket a nagy közösség szo lg á la tá ra ! Jól tudjuk, hogy s z á z és s z á z lélek várja ezt a lendületes rnunkát, de so kszo r m a g u k a z egyes rendiközségek elöljárói m eg ­ á lló n a k és félnek attól, hogy e z a kilépés nem sikerül, a buzgóság ellanyhul és a k e zd e m é n y e zé s abban m a r a d . . . K özeledik pü n kö sd ünnepe. A rendiközségeket járja át a Szentlélek ihlete és tüze, hogy zu nk . . . de valam i gátolja,

132

P. T a k á c s In c e :

h a zá n k terciárius serege bátran és áldozatosan léphessen azokra a z utakra, a m elyeket egyre követelőbben sürgeti a m ai kor. írja m eg m indenki, mit tartana ebből a szem p o n tb ó l fontosnak, hadd induljon m eg lapunk hasábjain a z a nagy nyilvános m egbeszélés, am elyből a zu tá n közösen m egállapítanák, m ik a tennivalók.

A f e r e n c e s v e z é r e s z m e : a v á lla lk o z ó s z e r e te t.* ) Irta

P . T a k á c s Iu c e OFM .

E két szónak értelme sokat fejez ki. A szerzet az erények összefogója, mely hasonlóvá tesz Istenhez. Innét van az, hogy éppen Szent Ferencre vonatkozólag az Egyház és a közfelfogás őt az Istenhez legközelebb álló Szeráfokhoz hasonlítja. A szeretet fogalmában bennvan az isteni és emberi szeretet. Az isteni szeretet az, amely a mélyen vallásos ember minden cselekedetének kiindulópontja, forrása és rugója. Ebből táplálkozik az igazi szentferenci tevékenykedés; a szeretet tehát a titka úgy a Povefcellóban, m int szerzetében és ennek említósreméltó nagyobb működésében összes cselekvényeiknek. A felebaráti szeretet pedig azt az erényt jelöli meg, amelyet az Istenből táplálkozó szeretet gyakorol, másokban ébresztget és amely a másokkal való érintkezésben mind gyakrabban előcsillámlik. Vagyis a felebaráti szeretet azt a roppant kiterjedésű és sokféle működéstzárja magában, amely tulajdonképpen az istenszeretetnek aprópénzre váltása az emberek között. Az egy névvel, de kettős tartalommal megjelölt szeretet az, amely a franciskánuson keresztül összeköti az eget a földdel; emiatt m úlja szinte önmagát fölül az önmegtagadásban, a hősiességben, az eré­ nyekben. Istennek szentferenciesen gyakorolt szeretetéből fakadnak az összes többi erények: egyedül Isten m iatt tud nagy bűnbánóvá lenni, mély­ ségesen alázatossá, önmegtagadóvá, apostoli lelkűvé, missióssá, világotjáró, de Isten dicsőségét és a lelkek javát kereső utazóvá, a bélpoklosok ápoló­ jává, a betegek és szegények gondozójává, nagy szónokká és finom lelkű művésszé. Mindennek rugója a szeráfikusan gyakorolt Istennek égedelmes szeretele és az em iatt eszközölt felebaráti együttérzés, részvét. Em iatt válik a ferences Isten Szegénykéjének nyomdokaiban evangéliumi értelemben szegény, a földiekben nincstelen, — de lelkiekben gazdag, önm agát teljesen Istennek átadó és az ő gondviselésére ráhagyatkozó, önmagáról teljesen megfeledkező egyéniséggé, amely annyira megkülönbözteti minden más tipusu em berfajtától. Mindazok az összetevő árnyalatok, amelyek a szeretet színképét alkotják, amelyeket m ár Szent Pál felsorol, hogy t. i. «A szeretet türelmes, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik föl, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat, nem örvend a gonoszságnak, de együtt örvend az igaz­ sággal; mindent eltűr, mindent elhisz, m indent remél, mindent elvisel»,1) a *) R é sz le t a n e v e s tö rté n é s z S Z E N T F E R E N C R E N D J E c. é rté k e s m ű v é b ő l, 3 0 6 — 3 08 o ld a la k r ó l. K a p h a tó k ia d ó h iv a ta lu n k b a n 4 P -é rt, p o rtó m e n te s e n .

A feren c es v e z é re sz m e : a vállalkozó szeretet.

133

s z e rá fi Atya követésében az Istent szerető ferences léleknek is sajátos tulaj-1 Jonsága és kincse. A szeretetnek másik fajtája: a felebaráti szeretet csak a k k o r tökéletes, ha Isten szeretetéből táplálkozik. Erre céloz Szent Jánosnak ez a levezetése: «Szeretet az Isten és aki a szerctetben marad, Istenben m a r a d és az Isten őbenne»; és amit néhány sorral följebb m ond: «Ha szeret­ jü k egymást, Isten bennünk lakik és az ő szeretete tökéletes bennünk».2) E t­ tő l a kettős szeretettől áthatott franciskánus ráveti magát a nyomorait világra és megkísérli annak minden baját-jajját, erkölcsi és testi rothadását, sz o ciális romlását megszüntetni. Az Istent szereti akkor, amidőn nem tudja nézni az embereknek erkölcsi vajúdását, segít nekik vigaszával, tanácsával, le lk i megkönnyebbítéssel. Ugyanez a szeretet sugallja neki, hogy ápolja a bélpoklost, gondozza a gyógyíthatatlan szenvedőt, hirdesse az evangéliumot a m ár elveszelődő emberiségnek. S m it jelent a vállalkozó jelző a szeretet mellett? Azt, hogy a francis­ kánus hihetetlenül naiv, hiszékeny, optimista, egyszerű lélek. A legképtelenebb és a legnehezebb dolgok végrehajtására vállalkozik, m ert Isten szeretete hajtja, űzi, szinte kínozza. Nem nézi a veszedelmet, az összeroppantó vihart, nem számít évekkel előbbre, nem akarja látni a nehézségek részleteit, hanem azt mondja a prófétával: ecce ego, miite me, íme én csekélyke ember itt vagyok, szolgálatodra állok, Uram! Szentpáli gondolkodással Isten leghaszontalanabb, legkisebb eszközének tekinti magát bármily súlyos körülm é­ nyek között is hajtotta végre hőstetteit. Mivel Isten szeretete szívében van, azért elpusztíthatatlannak érzi magát, illetve tud kockáztatni m indent; vál~ lalkozik a legnagyobb lehetetlenségekre, amikor is nem a sikert és ered­ ményt nézi, hanem az ő vele parancsoló, őt szerető és szeretetet váró Istent lebegteti szemei előtt. Olyan a ferences vállalkozó szeretet, m int a vész­ madár, a procellaria, amelyről a tengerészek és természettudósok írnak, tudnak; ez a m adár ugyanis a tenger fergetegében, a hullámzó víztömeg bömbölésekor abba beleveti magát, viteti magát és olt keresi eledelét, m ert az ösztöne úgy diktálja azt neki. A vállalkozó szeretet áldozata, az egyszerű és alázatos lelkű ferences beleveti magát a munka és áldozatosság, a ve-' szedelem és nehézségek hullámaiba, s m intha csak itt érezné jól magát, — az Isten iránti szeretet sugallja ezt neki — még lelki hasznot hajt magának abból, amikor a vállalkozás iszonyú kellemetlenségei, sikertelenségei közepette össze­ tett kezekkel, égreemelt szemekkel imádkozik a mindig gyermekded lelkű és elpusztíthatatlan anima jranciscana. Celanói Tamás többször is említi, hogy Szent Ferenc beszélt fiainak arról: Isten az ő szerzetét a világ végéig fönn­ tartja. Ügy hiszem ebben igaza van Francescónak, mivel úgy az ő, mint fiai lelki életének alapja, tevékenységüknek a bélyege a szeretet, amely pedig Istenre vonatkoztatva olyan tenger, amely fönntartja azt. aki bele tudja magát vetni és engedi általa vitetni magát az örök cél: Isten felé.

’) I. Kor. 13. 4 - 7 . 2) János I. 4. 16; 4. 12.

IV . I n c e p á p a t e r v e i a t a t á r o k k a l a S z e n t fö ld v is s z a f o g la lá s á r a . Ir t a D r B e n d e fy L á sz ló .

Ma m ár szinte mesének, lehetetlenségnek hangzik, hogy valaha a róm ai pápa szövetségre akart lépni a tatárokkal annak ellenére, hogy az istentelen nép 1 2 3 7 — 12/12 között egész Keleteurópát, beleértve hazánkat is elpusztította. S mégis történelmi tény, hogy IV. Incének ilyesféle tervei voltak. Erről számolunk be röviden a következőkben. A X III. század derekán a Szentföldet az általában mamelukoknak nevezett egyiptomiak tartották markukban. IV. Ince pápa mindenáron vissza akarta foglalni a kereszténységnek e legdrágább kincsét s tervéhez szerette volna szövetségesként megnyerni a mongolokat is. Eléggé érthető: Ince pápa elgondolása: a tatárok megjelenése, Oroszországban s hazánkban véghezvitt pusztításaik rémületbe ejtették egész Európát. IX. Gergely keresz­ teshadjáratot is hirdetett ellenük, igaz, hogy minden eredmény nélkül. Ince úgy tervezte, hogy rászabadítja a tatárokat Egyiptomra s közben pedig az ő kereszteshadai megteszik a magukét a Szentföldön. Közbeját­ szott azonban egy nagy tévedés is, az újra kisértő Johannes presbiter legendája. Tervének keresztülvitelét Ince pápa egy kipróbált, tudományokban járatos, korában neves utazóra, Piano da Carpino ferencrendi szerzetesre bizta. A küldetésnek kettős célja volt: meg kellett nyernie a mongol kán jóindulatát a kereszténység számára, továbbá a moldvai nagyfejedelemmel kellett tárgyalnia a szkizmatikus görög Egyháznak a római Egyházzal való egyesítéséről. Hogy Carpino erre az útra egyáltalán vállalkozott, sőt hogy ez útnak a gondolata egyáltalán felmerülhetett, az Juliánusz érdeme. Mert Juliánusz híradásai nélkül bajosan merészkedett volna bárki is, főleg a nagy tatárdulás után Ázsia titokzatos belsejébe! Carpino 12 /i 5 ápr. iG-án kelt útra és csak 12 4 7 őszén tért vissza Lyonba, miközben m egjárta Karakorumot, a mongol kánok székvárosát. Carpino óriási, nagyrészt ismeretlen vidékeken át vezető útat tett meg. Közben éles szemmel m indent megfigyelt és a látottakról, tapasztaltakról részletes, pontos jelentésben számolt be. Carpino kitűnő megfigyelőnek bizonyult. «História Mongolorum, quos nos Tartaros appellamus» c. köny­ vében a középkori geográfusok előtt teljesen ismeretlen óriási kiterjedésű vidékről adott igen hű tájékoztatást. Leírásai ugyan kissé rendszertelenek, de nagyon reálisak. Semmi meseszerűség sem tarkítja m unkáját, m int pl. az arab írókét. Értékben azok felett áll, legfeljebb Ibn Batuta vetekedik vele. Piano da Carpino útja nyelv- és művelődéstörténeti szempontból is igen fontos. Ugyanis Karalevszky Ciril atya a vatkiáni okmánytárban meg­ találta Kujuk kán eredeti levelét, a pápának szóló választ, amelyet Carpino hozott haza magával. A levél értéke nyelvtudományi szempontból, egyene­ sen felbecsülhetetlen. A bevezető sorokat török, az érdemleges tárgyi részt perzsa, a befejező bekezdést és a keltezést pedig arab nyelven vetették papírra. Végül a pecsét mongol szavait ujgur írásjegyek rögzítik. (V. ö. Revue d ’ histoire ecclési­ astique, Louvain 1900. ff. XVIII. /t2 /i.)

IV. Ince p á p a tervei a ta tá ro k k a l a Szentföld visszafo g laláséra.

135

Ince pápa nagyon is tisztában volt azzal, hogy az, amit akar, t. i. kánt szövetségessé tenni, nem könnyű feladat. Előrelátható volt, hogy ezt a célt egyetlen követség kiküldésével nem érheti el, ezért a nagy ] ’gyházfejedelem m indjárt több követséget is megbízott tervének végre­ hajtásával. Elsőnek Carpino csoportja indult el. M indjárt utána a portugáliai származású Laurentius ferencrendi szerzetes vezetésével kelt útra a má­ sodik követség. Megbízólevelük, akárcsak Carpinóé, 1 2 !\5 márc. 5-én kelt s szövege is amahhoz nagyon hasonló. Erről az utazásról nagyon keveset tudunk. Még azt sem tudjuk megállapítani, hogy Laurentius csoportja egyáltalán eljutott-e a tatárok közé, vagy egyébként mi történt vele. Sorsu­ kat illetően teljes bizonytalanságban vagyunk. Vannak olvan források, amelyek azt álltíják, hogy Laurentiust a tatárok meggyilkolták, viszont más adatok szerint 12 56-ban Spanyolországban buzdította a híveket keresztesháborúra. A tatárok közé induló, harmadik követséget a domonkosrendi Anzelmus (Azelinus, Anselinus) atya vezette. Valószínűleg csak a lyoni zsinat megnyitása után (12 45 jún. 28.) keltek útra. A követség Palesztina érintésével hatolt mindinkább keletnek. Anzelmusznak minden törekvése az volt, hogy mielőbb egy előkelő tatár vezérrel találkozzék, m ert elsősorban is azzal szerette volna felvenni a tárgyalások' fonalát. Ez meg is történt, azonban a megbeszélések odavezettek, hogy a nagykánhoz való továbbutazásuk teljesen lehetetlenné lett. Az eset részletei a következők: Anzelmusz mindenekelőtt Akkonba vitorlázott, ahol azidőben igen sok szerzetes működött. Ezek közül választotta lei útitársait. A Szíria és Egyiptom szultánjaival folytatott tárgyalások hosszabb időt vettek igénybe és csak ezek befejeztével, 12 46 vége felé került sor a továbbutazásra. Mintegy 5o napi úttal elérték a pápai követok Perzsia határát, 1247 máj. 2 4-én pedig Bacsu tatár vezér táborába érkeztek. A négy dominikánus­ ból álló társaság nagy kerülővel, Tifliszen, Georgián át közelítette meg Bacsú táborhelyét. A követeknek m ár első megjelenése sem váltott ki valami rokonszenvet tatár részről, mivel nem hoztak semmiféle ajándékot sem. A tatár vezérek és fejedelmek, sőt még a köznép is megszokták már, hogy az idegen követek értékes ajándékot hoznak nekik, hódolatuk jeléül. Ehhez járult még, hogy Anzelmusz sehogy sem akarta belátni, hogy a latár vezér­ hez, m ár mint Bacsuhoz való jutásnak reá — m int keresztény papra — nézve drága ára van. Hozzátartozott ugyanis a hivatalos formaságokhoz, hogy a követeknek a vezér előtt térdet kell hajtaniok. Ebből kifolyólag kitört a botrány. Bacsú oly éktelen haragra gerjedt, hogy első mérgében a pápai követeket halállal akarta büntetni. Ha a vezér hat felesége közül az egyik nem áll pártjukba s ha a vezért nem intik főemberei, hogy ne szenynyezze be nevét védtelen idegen követek vérével, a szerzetesek bizonyára életükkel fizettek volna Anzelmusz oktalan viselkedéséért. Bacsú pedig, ha már életben hagyta őket, átvette tőlük a pápa levelét, amelyet először latin­ ból perzsára, m ajd perzsából tatár nyelvre fordíttatott át s így továbbította azt a nagykánhoz. A követek pedig egyik napról a másikra várakoztak a válaszra, hogy visszaindulhassanak. Arról m ár szó sem volt, hogy ők maguk is elutazhas­ Iv u ju k

136

Az o rle á n si szű z jubileum a.

sanak Kujuk udvarába. Végre, mikor kilenc hét múlva sem érkezett a nagy­ kántól válasz, Bacsú íratott válaszlevelet a pápának, de azt sem bizta a barátokra, hanem két tatár bizalmasa csatlakozott a szerzetesekhez s azok vitték el a levelet Róma és a keresztény világ fejéhez. A levélben Bacsú igen fennhangon ád választ a pápai levél ama tár­ gyára, amely a szövetség esetleges megkötésére vonatkozott. Ha a pápa továbbra is meg akarja tartani világi hatalmát, — írja a tatár vezér,—-akkor jelenjék meg személyesen a nagykán színe előtt s mutassa be annak hódo­ latát, am int azt a világ többi hatalmasai is tették. Majd odadörgi: «Aki elismeri, hogy a nagykán az Isten fia ,és a világ ura, s annak aláveti magát, az megmenekül, de aki a meghódolást elmulasztja, azt elpusztítjuk». A pápa a két tatár követet több ízben is kihallgatáson fogadta s végül gazdagon megajándékozván, bocsátotta őket útjukra. Hogy mi célja volt ezeknek a tárgyalásoknak, nem látjuk világosan. Egy angol krónikás azt írta, hogy II. Vatácesz görög császár ellen akarták fordítani egyesült erejüket. Sokkal valószínűbb, hogy közös, ősi ellenségük, a mamelukok ellen próbáltak valami szövetséget összehozni, ha egyáltalán volt ilyes­ féléről szó. Ezideig ugyanis okmányszerű bizonyítékaink arre vonatkozóan nincsenek. (Folytatjuk.) A z o r le á n s i s z ű z ju b ile u m » .

Ebben az évben ünnepli a katolikus világ a tcrciárius Jeanne de’ Arc születésének 52 5. évfordulóját. Ennek emlékére S. Dié püspöke a szent szülőfalujától másfélkilométerre lévő S. Jean de Bois-Chénu bazilikában öröklámpát helyezett el. A bazilika azon a helyen emelkedik, ahol a i5 éves Johannát Szent Mihály, Szent Katalin és Margit felhívta, hogy teljesítse küldetését: szaba­ dítsa fel Franciaországot az angol iga alól. Domremyhen, a terciárius Johanna szülőfalujában még ma is áll szüleinek háza: négy alacsony, sötét kis helyiség, amelyekben azonban az ereklyékre számot tartó zarándokok egy szegényes faszekrényen kívül nem hagytak más bútorzatot. Eredeti állapotát megőrizte a község temploma is, ahol Johanna naponta imádkozott. Érdekes megemlíteni, hogy Domremy község a francia forradalomig teljes adómentességet élvezett, hálából, hogy egv ilyen nagy szentet őshőst adott hazájának, Franciaországnak. A t e r c i á r iu s r e n d n é p sz e r ű sé g r e .

Egyik brixeni folyóiratban olvassuk: «A terciárius rend egyre emelkedő népszerűségnek örvend. Ez három okra vezethető vissza. Az egyik a korszellem. A harm adikrend vallási reformszükségletből született s ma ugyancsak igen hevesen óhajtoznak reform után. A második az, hqgy ma vallásos tökéletesség után vágyódik az ember, és a terciárius rend sokkal mélyebben és teljesebben fogja át a lelket, m int bármely más társulat vagy vallásos egyesület. A harm adik ok, amiért a terciárius rend sokak szemében rokonszenves, a csendes, de kitartó és gyakorlati munka, különösen karitatív téren: Actio, de nem lármás és feltűnő, hanem nyugodt és szerény!» Tehál vonzó példa és okos szó növeli a terciáriusok népszerűségét!

S z ííz M á r ia é s a f a lo v a c s k a . Ir t a

P & lffy E rs s é b e t ífrrtfnö.

Ezt a történetet egy édesanya mondotta el, akinek tisztaszemű, mo­ solygóarcú, diplomás nagy fia a hónap első szombatján m indig meggyónik és megáldozik a Szűzanya tiszteletére. A falovat karácsonyra hozta a Jézuska Jancsikának. * Világosszürkére festett, feketesörényes, sárga szerszámos paripa volt, amolyan gyári tucatmunka, de Jancsikának mégis a világ legdrágább kincsét jelentette. Meg nem vált volna tőle egy percre sem. Reggel oda kellett állítani a mosdóasztalhoz, különben nem mosako­ dott. Ebédnél egy kis zsámolyra állította a széke mellé és időnkint aggo­ dalmas tekintetet vetett rá, nem történt-e valami baja. Csak olyasmit játszott, amiben a lovacska is résztvehetett.. . A leg­ hosszabb sétákra is rendületlenül magával cipelte... Este pedig a lovacskával a karjában húnyta álomra szemét. Nagy barátok voltak. Sokszor elpanaszkodott a lovacskának: — Látod, látod, hogy elvert apuka, m ert felmásztam a fára és elszakadt a nadrágom. Látod, milyen irigy a Klárika. Egy szemet sem adott csokoládéjából. Látod, hogy összeszidott anyuka, pedig csak azért húztam meg Klárika haját, m ert meg akart téged rú g n i... A ló sohasem felelt, de Jancsika könnytől homályos szemével úgy látta, hogy ilyenkor mindig búsan lehorgasztja a fe jé t... Egyszer elveszett a lovacska. Jancsika a park végében legeltette nagy buzgalommal és szeretettel biztatgatta, lakjék csak jól. Közben apuka hívta valamiért. Egy pillanatig* gondolkozott, magával vigye-e a lovacskát is, de aztán mégis otthagyta, hisz úgyis m indjárt visszajön... Vissza is jött, de a lovacskát sehol sem találta. Elveszett a magas fűben. Volt nagy sírás, keresés, de m inden hiába, a lovacska nem került elő. Beesteledett. Jancsikét lefektették. Nem jött álom a szemére. Egyre zokogott. Anyuka odaült ágya mellé és vigasztalta, m ajd holnap megkeresik. — l)e addig megeszik a farkasok — sírta keservesen. — Szegény kis lovacskám! Anyukám, ha szeretsz, hívjad haza, m ert megszakad a szívem! Mit tehetett anyuka? Apukával kim ent a parkba és a nagy kocsi­ lámpa fényénél addig kutattak, amíg végre ráakadtak az elveszettre. Ezen az estén nem volt boldogabb kisfiú a világon Jancsikénál. *

Egyik szombati napon anyuka sétálni ment Klárikéval az erdőbe és sok szép virágot szedtek. Hazajövet a kapuban találkoztak apukéval és Jancsikéval, aki termé­ szetesen kezében a falovacskát szorongatta. Megindultak most m ár mind a négyen a szép nagy nemesi kúria előtt illatozó orgonabokrokhoz. Itt volt ugyanis a kedves kis lourdesi barlang és anyukának az volt a szokása, hogy a sétákon szedett világokat a Szűzanya lábához helyezte.

138

A z élettelen k acag ás.

így volt most is. Anyuka és Klárika letették a harmatos gyöngyvirágokat, aztán ke­ resztet vetettek és egy kis im át mondtak. Jancsika tágranyilt szemmel bám ult anyukáról apukára, apukáról Klárikára. Klárikáról a Szűzanya szobrára. Anyuka és Klárika virágot adtak a Szűzanyának. Ő is adni akart valamit. De m it?! Nagy izgalom fogta el. Bájos, napbarnított arca kipirult. Keze apuka kezében gyengén remegni kezdett. Bánézett Máriára, majd a falovacskára... Hirtelen kiszakította magát apuka kezéből, odafutott a szoborhoz. — Nesze Máriácska! — mondta túláradó szeretetlel a hangjában és a drága falovacskát odatette Mária lábához, a virágok közé. *

Huszonöt esztendő telt el azóta. Jancsikából m ár rég János lett. De a falovacska még mindig ott áll a lourdesi Szűzanya lábánál, hogy tanúskodjék a gyermeki szív önfeláldozó szeretetéről. *

Nem hosszú, fárasztó im ákra kell az édesanyáknak tanítaniok kicsiny gyermeküket, hanem élő példával szerettessék meg az érző kis szívvel a jó Istent és a Jézuska édesanyját. A szavak ugyanis elkopnak, szétfoszlanak, gyökértelenek m aradnak. . . Csak az áldozatkész szeretet éli túl a gyermekkort és m arad őrző­ angyala fiai és leányai lelkének az élet sok kísértésében és viharában. Szent Ferenc elve: Oly nagy a jó, amelyre várok, hogy kedves nekem érte minden gyötrelem!

Az élettelen kacagás . . . A „bohócok“ árnyéka az élettelen kacagás. Ez éppen úgy ki­ séri őket, mint nyugtalan lelkiismeretük. Nem menekülhetnek előle. Hiába keresik a nyugalmat élvezetek mámorában vagy elzár­ kózó gőgben: mindig nyomukban sötétlik és fekete karja bér után nyúl. Kell neki lelkűk derűje, nyugalma, békéje, megállapodottsága . . . Közben mindig fülükbe zúg a léleknélküliek hasogató muzsi­ kája, hogy figyelmeztesse őket rettenetes rabszolgaláncukra, és el­ nyomja Krisztus lágyan zsongó és édesen simogató h i v o g a t á s á t . És amikor már kifáradtak és elvették tőlük minden kincsüket, akkor a hamu közt pislákoló m écses bizonytalan f e l - f e l l o b b a n á s á t egy szelíd és irgalmas Kéz észrevétlenül addig élesztgeti, amíg föl nem lángol . . . Akkor új világot fedeznek föl az égi tűznél: Isten és a felebarát szeretetét ! És élettelen kacagásuk boldog mosollyá halkul, derül, mert el­ kezdenek Jézusban megnyugodni és Szerinte alakulni . . . H ainiss E lem érné

IV. ......legalább húsúét táján a z Oltáriszentse'get m a g a d h o z vegyed!" K özeli előkészülei. (Folytatás.) A legideálisabb előkészület a szentmisehallgatással kapcsolat­ ban történhet. Ügy kell igyekezni, hogy már a szentmise kezdetére odaérjünk. Nagyon eredm ényesen segít az előkészületben annak meg­ gondolása, hogy most itt az oltáron újul meg „az Ür Jézus mérhetet­ len szenvedéssel bemutatott keresztáldozata. Ő semmit nem sajnált, végtelen szeretettel mindent feláldozott: fáradságot, lemondást, hír­ nevet, életet a mi üdvünkért. Ezek elénk meggondolása felgyújtja a hit és rem ény indulatát. M indössze csak az kívánatos továbbá, hogy ezt tudatossá tegyük önmagunkban. Hiszem, hogy itt az oltáron jelen v a g y . . . Reményiem jóságodtól, hogy elsegítesz az örökéletre, amiért Te annyit á ld oztál!.. A szeretet indulata ezek átérzéséből magától fellángol. . . Ad­ junk neki saját szavainkkal kifejezést. Mikor már a szeretet izzik bennünk, vizsgáljuk meg, nincs-e valami bűn, (legfeljebb bocsánatos lehet a gyakori áldozóknál, mert halálosat már csak nem követnek e l ! ?) hiba vagy fogyatkozás. Ha igen, kérjünk bánatteljesen bocsá­ natot, és Ígérjünk őszinte ig a z javulást. Ezután megvizsgáljuk még arranézve magunkat, minő hiányokat mutatnak az erénygyakorlatok ? Gondolati, érzelmi világunk miben nem egyezik még az Ur Jézusé­ v a l? ! .. És amikor ezeket a hiányokat (ki az, aki itt nem lát magá­ ban hiányokat?..) megállapítjuk, meggondoljuk, hogy a magunk nyomorúságából sohasem tudnánk a felfedezett és keservesen tapasz­ talt hiányokat pótolni, de mert minden áron szeretnénk lelkünket azoktól is megtisztítani, azért módot és lehetőséget kell keresnünk arra. Ezt a módot a legeredményesebben éppen az Ur Jézus testé­ nek ^vétele által szerezhetjük m eg . . . És most itt a lehetőség. Kész az Úr, hogy betérjen . . . Mily fönséges leereszkedése az örök Isten­ nek ! Jön az Ostya színe alatt a történeti Krisztus, minden hatalmá­ val. jóságával, szeretetével és kegyelm ével. . . Itt bőséges alkalom nyílik az epedő vágy felindítására... Majd alázatos lélekkel mondjuk : Uram, nem vagyok méltó . . . így előkészülve alázatos komolysággal, összetett kézzel, lesütött szemmel, nem lökdösődve, tolakodva, ha-

14Ü

P. Roznik R a jn é r 0 . F. M.;

nem szerényen, de a többitől el nem maradva, letérdelünk az Orasztalához. — Fejet kissé felemeljük, ajkat mérsékelten kinyitjuk nyelvünket az alsó ajkra helyezzük és mikor a Legszentebbet a paptól vettük, ihletett áhítattal fejünket lehajtjuk és mikor kissé át­ nedvesedett a Szent Kenyér a nyáltól, remegő lélekkel lenyeljük A lenyelés folyamata a tulajdonképpeni áldozás. „Vegyétek és egyé. tek“ . . . Ezután felkelünk ugyanily komoly járássaí helyünkre megyünk és végezzük a hálaadást. Imakönyvet csak akkor használjunk, ha a lelkiszárazság kipusztít minden gondolatot és érzést. Amig gondo­ lat és érzés van bennünk, addig saját szavainkkal beszélgessünk az Urral. (Itt tág tere van a magasabb imádságnak, az elmélkedő és főleg szem lélődő imának). Öröm, hála, im ádás érzelmei helyén valóak. De ilyenkor kell feltenni a kérdést m agunkhoz: ha az Üdvözítő semmit nem sajnált, hanem m indent értem áldozott, mit sajnálhatnék én Tőle az én lelki előm enetelem biztosítására?! itt megbeszélhetjük az Urral nehézségeinket, lelki fogyatékosságainkat, az erényekben való akadályainkat, egyszóval mindazt, ami nehezíti az Ő követését, a lelki előhaladást. M indezekhez alázatos bizalom­ mal kérjük segítségét. — Azt különösen szeretném hangsúlyozni, hogy az Ő nagy életfeláldozása láttára (szentmise) a mi áldozásunk se legyen valami egyéni áldozat-bemutatás nélkül. Valami önmeg­ tagadást (jaj, nem külön böjtöt értek, hanem értékesebbet), áldoza­ tos cselekedetet, bántalom-elviselést, nyelvfékezést stb. Ezek adják az egyéni buzgóságnak a tartalmat és ezek nyerik Tőle a különle­ ges kegyelmeket. Hogy egyesek miért nem tudnak a gyakori áldozás dacára sem előrehaladni, annak nem egyszer az az oka, hogy egyéni áldozatot, erős akarati próbákat nem vállalnak. M egelégszenek egy-két sablonos imával és a ztá n : pá Jézuska, mára rendben va­ gyu n k ! És megy minden, mintha nem is áldoztak v o ln a ... M eddig tartson a h á la a d á s? A hálálkodó érzelmek és örven­ dező gondolatok a vett nagy kegyelemért, a szentáldozásért tartsa­ nak mindaddig, míg a következő áldozásra meg nem kezdjük az előkészületet. A közvetlen hálaadás addig tartson legalább is, amed­ dig az Úr Jézus szentségi jelenléte tart. Ebben nem egyöntetű a hittudósok felfogása. Egyesek félóráról beszélnek, mások pár percről. Az általánosabb vélem ény azt tartja, hogy 8— 10 percig tart míg a szent Ostya felbomlik a gyomorsav működése következtében, tehát eddig van az Úr Jézus jelen. Illő, hogy legalább 8 — 10 percig tart­ son a hálaadás a templomban. Helytelen tehát, amikor mise után rögtön abbamarad az ima, még akkor is, ha oltárdiszítés címén történik is az. A k ik havonta legalább kétszer g y ó n n a k és átlagban n a p o n ta á ld o zn a k külön gyónás nélkül megnyerhetik mindazokat a b ú c s ú k a t , am elyeknek megnyeréséhez egyébként külön gyónás volna s z ü k s é g e s a pápai előírás szerint. Ezt a Szentszék külön kedvezményként a d t a a gyakrabban gyónóknak és napi áldozóknak. (Can. 931 ) H És otthona munkáját igyekszik pontosan végezni, hogy Neki tessék. Türelmes, szelíd, másokkal elnéző szolgálatkész, vidám, min'

K risztu s ú tjá n .

141

jenkinek mindene. És mindeneket őérette, aki oly jóságosán le­ e r e s z k e d e t t ma reggel h o z z á . . . Ilyen egy ideális áldozás. Így vagy ehhez hasonló módon áldozik egy szent! Ha a sok életnyomoruság, baj, szenvedély, feledékenység vagy fájdalom lopkod is el valamit belőle, de legalább igyekezet legyen arra, hogy ilyen módon áldozzunk. Mivel ilyen nagyon üdvös az Úr Jézussal való egyesülés, azok akik nem érzik vágyuk kielégülését a napi szentádozásban sem, vagy valami különös eset folytán talán nem járulhatnak az Úr szent a s z t a l á h o z , azok a lelkiáldozással igyekszenek kielégíteni az Úr Jézus iránt érzett szent áhítozásukat. Ezt annál inkább gyakorolhatják, m ert erre nem szab határt a napi egy esetben való végzésre az Egyház, mint a tényleges szentáldozásra. Akár állandóan ebben élhet valaki. És nagyon hasznos a lelki életben ennek gyakorlása... A módja már ismeretes. Röviden ismételve csak annyit mondok, hogy ép úgy lehet ,és kell végezni az előkészületet és a hálaadást, mint a valóságos Úrvételnél, csak magát a vételt képzeletben, lelki­ leg végezzük. — Akik gyakorolják, tapasztalják áldásos és üdvös eredményét. — Lehet egész röviden is végezni, ha kevés az idő.

Néhány megjegyzést kell még a mondottakhoz fűznöm. Sokak visszahúzódnak a gyakori szentádozástól azzal a kijelentéssel, hogy ők nem méltók arra! Hát ezeknek azt mondom, hogy senki sem méltó, még az angyalok s e m ! Istent méltóan teremtmény nem tudja fogadni. Az Egyház is éppen ezt jutatja eszünkbe közvetlenül a szentáldozás előtt, mikor 3-szor elmondatja velü n k : Uram, nem vagyok mél t ó. . . De itt nem a m éltóságot keressük, h a n e m a z Úr Jézu s tetszését, sőt határozott akaratát. „V egyétek és egyétek, e z a z én Testem ." Csak az a kér­ dés : K inek h a szn o s és kinek nem a g ya ko ri szen tá ld o zá s ? Erre a kérdésre az Úr Jézus földi helytartója X. Pius felelt, akit az Oltáriszentség pápájának neveznek, ő ugyanis 1910 ben szabatosan ki­ fejtette az_ Egyház hivatalos tanítását a gyakori szentáldozásra vonat­ kozólag. És ekkor a többek között elrendelte, hogy aki érzi magában a kegyelem indítását a gyakori szentáldozásra, az kérjen engedélyt gyóntatóatyjától. A gyóntatóknak pedig szigorúan meghagyta, hogy senkit vissza ne tartsanak, aki kegyelem állapotában van és helyes szándék vezérli. H elyes pedig a szándék, ha nem üres m egszokás­ ból,, holmi emberi tekintetekből, hanem azért, hogy általa Istent jobban szerethesse. Ebben a rendelkezésben megvan a felelet arra, kinek h a sz­ nos a szen tá ld o zá s és kin ek nem ? H asznos azoknak, akiknek nincs halálos bűnük és igyekeznek Istent jobban szeretni! Nyugodtan áldozhat tehát akár naponta is, aki fél a bűntől és akar jó lenni. Alaptalan félelem senkit ne tartson vissza.

Mire kötelez az a parancs, hogy húsvét táján áldozzunk ?! Ez a legkevesebb, amit egy katolikus hívőnek teljesíteni kell. Ha már az Ur Jézus itt maradt, hogy lelkünket az örök életre táp-

142

P. R oznik R a jn ér 0 . F. M .:

lálja, legalább évente húsvét táján senki ne maradjon áldozás nél­ kül. Aki elmulasztja, már ezzel is halálos bűnt követ el. Hogy med­ dig tart a húsvéti gyónás és áldozás ideje, azt az egyes plébániákon hirdetni szokták. A legtöbb egyházm egyében nagyböjt első vasár­ napjától Szentháromság vasárnapjáig terjed. Aki oly lagymatag hite gyakorlásában, hogy ez idő alatt sem áldozik, azt a parancs sürgetőleg továbbra is kötelezi! H ány éves korban kezdődik a g yó n á s és á ld o zá s kötelezett­ sé g e? A gyónásé csak akkor, amikor már eszének használatát bír­ ja a gyermek. Mert csak akkor követhet el bűnt. Átlagban az áldo­ zásra is csak ezidőben kezdődik a kötelezettség. Ez az idő X. Pius óta a 7. életév körül van. Mig egyrészt az új törvénykönyv 854. paragrafusa szerint: a gyermekeket akik koruk fejletlensége miatt nem ismerik e Szentséget és nem vágyakoznak utána, ne engedjék a szentáldozáshoz, addig másrészt mindenképpen ajánlják az újabb utasítások és rendeletek, hogy ha a gyermek megismeri és vágyik utána hét (7) éves kora előtt is engedhető a szentáldozáshoz. Fő­ ként ha a gyermek halálosan beteg. Ez esetben meg is kell áldoztatni, ha az Oltáriszentséget meg tudja különböztetni a közönséges ételtől és gyermeki áhítattal tudja imádni. Egyébként megítélni a gyermekek készültségét a gyóntató és a szülők vagy azok helyette­ sei hivatottak. A plébános joga a felülvizsgálás, ő köteles őrködni, hogy észhasználat előtt ne menjenek áldozni, viszont akik ezt a kort elérték, minél előbb járuljanak az Úr asztalához. (Mindez a 854. cn.-ban) A m ily en szigorúan parancsolja a z E g yh á z, hogy évente leg­ alább húsvét táján mindenki, aki észhasználatát és a belátás korát eléri, áldozzék, éppoly szigorúan tiltja a na pjában egyszernél többször való áldozást, (cn. 857.) Kivételt képez az az eset, mikor valaki reg­ gel mint egészséges vagy legalább is nem mint veszélyesen beteg áldozott, később a nap folyamán életveszélybe kerül valami hirte­ len jött betegség miatt. Ekkor ugyanis nem csak szabad mégegyszer szent útravalóként áldoznia, de erre nagyon buzdít is az előírás (865 cn.) Ugyanez a paragrafus nagyon szívünkre köti, hogy a be­ tegek ne halasszák a végsőre a szentáldozást és általában a be­ tegek szentségeinek felvételét. És egyben buzdít arra, hogy a sú­ lyosan betegek is igyekezzenek gyakran áldozni. Külön kedvezm énye a betegeknek, hogy akik már l e g a l á b b egy Hónapja feküsznek és közeli felgyógyulásukhoz kevés a remény, hetenkint egyszer-kétszer úgy i s áldozhatnak, ha már o r v o s s á g o t , vagy valami folyadékféle táplálékot vettek magukhoz. De ha bírják, jobb, ha éhomra veszik a szentáldozást. — A halálosan betegek, mikor szent útravalóként kapják az Ú r testét, nem kötelesek éh­ gyomorral lenni. A napnak bármely időszakában áldozhatnak. Itt az isteni parancs sürget, az egyházi előírás, amilyen a szentségi böjt, nem kötelez. 1 A g yen g e elm éjűek a kisdededekkel egy elbírálásban r é s z e s ü l ­ nek. Ha azonban valami szellemi fejlődést mutatnak, á l d o z t a t á s u k r a

H ogyan sz e re ssü k fele b arátan k at ?

143

az vonatkozik, mint fentebb a 7 év körüli gyermekekre vonatkozólag irtam az új törvénykönyv 854. pontja alapján. Szentáldozást, miként már a szentmisével kapcsolatban írtam, nem lehet másért, sem élőért, sem megholtakért felajánlani. Ez a lélek tápláléka, csak annak használ, aki magához veszi. De fel lehet ajánlani az imát, mit vele kapcsolatban végzünk. Ha a pap nyilvánosan beteghez viszi a legm. Oltáriszentséget, pár lépésre előtte két térdre ereszkedünk, fejet lehajtva imádjuk az Úr Jézust. Mikor a pap pár lépéssel elhaladt, felkelünk. Esős, sáros időben nem kell letérdelni, csak mélyen meghajolni. P. R o zn ik R ajnér 0 . F. M.

H ogyan s

A felebaráti szeretetnek három erénye van — mondta egy ferences atya, — a türelem, a nagylelkűség és a szívélyesség. A türelemnél gondoljunk Szent Pál m ondására: «Egyik a másiknak vigye te r h é t» ... Felebarátaink számára jóságos Cirenei Simonnak kell lennünk. Saját keresztünket nyugodtan, csendben viseljük, másoknak pedig; segítsünk a kereszthordozásban! Legyünk nagylelküek! Nyilt szív! Nyilt ajtó! Nyilt kéz! Ilogy is mondta Szent F ere n c?. . . Necsak magunknak éljünk, hanem másokért is buzgólkodjunk: jó szót, jó példát, jó tanácsot, egy kis ajándékot, egy kis alamizsnát. Az adakozás senkit se tesz szegénnyé! A szívélyesség ad tartalm at szavainknak és cselekedeteinknek. Igye-i kezzetek m indig barátságosak, szeretetreméltók lenni! Hugó Victor, a híres francia író m ondja: Csak egy dolgot ne szeressünk tenni és adni: fájdalmat m á so k n a k !... Még ha felebarátunk rossz és gonosz is, legyen, előttünk mindig Szent Ágoston m ondása: «Gyűlöld a bűnt, de szeresd a bűnöst!» A le g n a g y o b b tu d o m á n y .

— Atyám, úgy szeretnék valami szép és lelkileg hasznos elmélkedési könyvet olvasni. Nem tudna nekem valamit ajánlani? — kérdezte a szent hírében álló Paquai atyát egyik terciárius. Az ősz ferences atya mosolygott. — Tudok. Ha aztán ezt a könyvet kívülről m egtanulja, elm ondhatja, hogy magáé a legnagyobb tudomány. A könyvet Szent Lukács evangélista írta. Szűz Mária elbeszélése alapján. A címe: Jézus Krisztus élete tizen­ kettedik évétől a harmincadikig. Az első oldalon ez áll: Erat subditus: illis — engedelmes volt nekik». A második oldalon ezt olvashatjuk; «Engedelmes volt nekik». A harmadikon megint csak ezt: «Engedelmes volt nekik». Ez az egész könyv. Az engedelmesség a legnagyobb tudomány. Engedelmesség Isten, szülő, elöljáró iránt. Ismered-e és tudod-e kívülről a legnagyobb tudo­ mány könyvét ?

H á z k u ta tá s . ír ta

K A U a y István .

Horváth Mátyásné hadi özvegy volt. Férje az egyik gimnázium katedrájáról ment a harctérre s onnan vissza se jött többé. . . Egy kis budai ház udvari lakásában húzódtak meg Gábor fiával és Ilonka leányával. A proletár-diktatúra javában dúlt a fővárosban. A tanár özvegyét a megvörösödött házbeliek «fiorváthné elvtársnővé» fokozták le, m íg a házmester, Patkó János, politikus és gyorstalpaló — házbizalmivá lépett elő. Patkó elvtárs nem tartozott a lángelmék közé. Éppen ezért saját elméjé­ nek erejéből nem sokra vitte volna házbizalmi hatalmával, ha nem áll a háta mögött minden hájjal megkent irányítója és sugalmazója: Schön elvtárs, akinek m ár egykori foglalkozása is stílszerű volt, amennyiben valamelyik vidéki vándorszíntársulatnál a súgónak «mélyenjáró» hivatását töltötte be. Most aztán Patkó elvtársnak szokta sugdosni, hogy mitévő legyen a kellő pillanatokban. A változott viszonyokra való tekintettel Horváthné elbocsátotta cse­ lédjét is; úgyse sok hasznát vehette. A diktatúra szelleme annak is nagyon felvágta a nyelvét. Egyik napsugaras vasárnapi délután Horváth Ilonka Schubert-dalokat zongorázott. Bátyja hegedűjével kísérte. Jólesett szívüknek ez a kis ábrán­ dozás a m indúntalan fülükbe tolakodó proletárinduló kiállhatatlan dalla­ mával szemben. Gábor csakhamar kedvetlenül dobta hegedűjét a dívámra s a nyitott udvari ablakhoz lépett. Utóbbi időben bosszankodva tapasztalták, hogy lakásuk ablaka alatt reggelenként nagy halom szemét éktelenkedik. Valamelyik «öntudatos» szomszéduk lehetett, de eddig még nem sikerült rajtacsípni az illetőt. Kénytelenek voltak eltűrni, ha nem akarták, hogy a szemükbe nevessenek. Már el is határozták, hogy a legközelebbi alkalommal maguk hordják ki a szemétkocsira. —- Csak kapnám rajta egyszer azt a gazembert, aki ezt csinálja — dünnyögte Gábor a foga közt — m ajd m eg tan ítan ám !... Folytatni akarta csendes füstölgését, amikor kellemetlen, sipákoló hang ütötte meg fülét. Ilonka is felkelt a zongora mellől és nyugtalanul figyelt. A házmesterné fenekedett, ügyetlenül tom pított hangon. — Nem sokáig pöffeszkednek azok s e . . . Sorra kerülnek rövidesen, elbánunk velük. . . Egy hang lepisszegte. Gábor elhalványodott. — Mit beszél ez? — suttogta. Ilonka is elsápadt. Mi lehet az? Hiszen ma nem kell sok, hamar viszik az embert a vész törvényszékre. Mindketten édesanyjukra gondoltak,; aki a másik szobában rendezgetett. A házmesterék íelől halk suttogás szűrődött feléjük. A házmester magáról megfeledkezve rikkantott fel. -— Mennyit érhetnek azok az ékszerek? Újabb általános csüssögés halkította le a szerepéből ki-kieső Patkó elvtársat. Csak a vihogó hangjuk hallatszott élesen. — Holnap itt lesznek. Úgyám! A bizottság.

H ázkutatás.

145

Gábor becsukta ablakukat. Hegedűjét a dívánról az asztalra tette, aztán leült s arcát kezébe temette. Ilonka édesanyját hívta ki. Most mi lesz? Semmi kétség: Mari, az elbocsátott cseléd súgta be nekik az, ékszereket. Pedig azokat a rendelet szerint be kellett volna jelenteniük. Most m ár a házból se lehet kivinni. Minden ablakból lesnek reájuk. Elrejteni képtelenség. Ha az a bizottság beállít, mindent fel fog forgatni. Ilorváthné leült egy karosszékbe s ölébe engedte fáradt kezét. Ez m ár komoly dolog! Mit kellene tenni? Egész délután erről tanakodtak. S a jn á ltá k az ősi családi emlékeket, de ez volt a kisebbik baj. Nagyobb veszedelem az, hogy most felelősségre vonják őket a bejelentés elmulasztása miatt. Minden rosszra el lehetnek készülve. Mi a vörösöknek egy-két burzsuj élete----Éjfélre járt, mire lefeküdtek. Alig nyújtóztak azonban el ágyukban, mozgolódást hallottak ablakuk alatt. Gábor odalopódzott. A sötétben Patkó házmester alakját pillantotta meg. Csakhamar észrevette, hogy egy ládából szemetet önt az ablakuk alá, a m ár ott poshadó szemét tetejére. — Ihhl A gazember! — nyikkant ki a harag Gábor ajkán — most hát megvagy! Ekkor azonban m ár ott volt édesanyja, magárakapott köpönyegében s megfogta fia karját. — Ne csinálj zajt! Kár minden szóért. Csak rontanál vele. Mélyet sóhajtott. — Jézusom, légy velünk! Visszafeküdtek. Kábult álom nyomta el m indnyájukat. Egy óra­ hosszat albattak. amikor Horváthné hirtelen felserkent álmából. Izgatottan ült fel és gyermekeit szólította. — Gyerekek — suttogta —■ rendkívüli álmot láttam. Mintha Szent Antal jeleni volna meg előttem és csak ennyit m ondott: cDobd ékszereidet a szemétbe!» Olvan világosan mondta, bogy szinte most is fülemben cseng a hangja. Gábor és Ilonka tágranvilt szemekkel hallgatták. A szemétbe ezeket a drágaságokat? A brilliáns gyűrűket, karkötőket, megannyi kedves emlé­ ket? Nem, ez lehetetlen. Az álom mindazonáltal erősen foglalkoztatta őket. Nem tudtak szabadulni hatása alól. Csak nagysokára aludtak el újra. Alig csendesedtek el, anyjuk újra felriadt. Szinte hebegett az izgatottságtól. — Gyerekek, ez m ár egyenesen megdöbbentő! A Szent ismét megje­ lent és most m ár szemrehányóan beszélt: «Hát nem akartok szót fogadni? Vesztetekbe rohantok?» Mindhárman felültek. Szinte hallatszott szívük dobogása. Horváthné törte meg a csendet. — Igaza volt. Kinyitotta szememet. Nincs semmi értelme. Szívünk­ ben éljenek az emlékek, ne a kincseinkben... Elhallgatott. Felkelt. A sötétben a szekrényhez tapogatód/ott és kivette az ékszeres dobozt. Egyenként megcsókolgatta az ékszeneket. Édes emlékek jutottak eszébe leánykoráról, szülői otthonáról. Két könnycsepp gördült le arcán. — Drága jó anyám! — sóhajtotta halkan. — Isten nyugosztalja... Ha tu d n á ...

146

Kóllay István:

Az üresen m aradt dobozba elhunyt férje tábori levelezőlapjait rakta be, m ajd becsukta s néhány percig tétován állott. Szent Antal mondta... Meg kell tenni! Körülnézett, m ár amennyire a sötét szobában tehette. Most hirtelen az ablakon akadt meg a tekintete. Kint van az a nagy szemétp halom. Legyen hát mindenkié ez a kincs. Gazdag ember úgyse kotorász a szemétben. Vigyék ki a szemeteskocsira. Ki akarták hordani a szemetet maguk, de most m ár nem teszik... Aki a szeméttelepen megtalálja, legyen vele boldog. Kibotorkált a konyhába, ott előkotorászott egy üres Franck-kávés dobozt. Az ékszereket belerakta s visszament a szobába. Ott csendesei^ kinyitotta az ablakot s a dobozt beleejtette a szemétbe. Azután óvatosan^ újra becsukta az ablakot. Az égbolt tiszta volt, ragyogtak a csillagok, egy! szellő se rebbent. Már éppen vissza akart térni ágyába, amikor észrevette* hogy a házmester újabb láda szeméttel oson ki ajtaján. Honnan a pokolból szed ez össze ennyi szemetet? Talán még a szomszédoktól is összekoldulja. Patkó lábú jj hegyen ért az ablak alá s a láda tartalm át ráborította a többi szemétre, úgy hogy az a Franck-kávés dobozt is befödte. Horváthné a lélekzetét is visszafojtotta. Csendesen keresztet vetett és lefeküdt. * Másnap reggel megjelent a bizottság. Ügy tettek, m intha a vizsgálódás általános lenne. Minden lakásba benéztek. Nyilvánvalóan nem is kutattak. Hiszen a többi lakó egy követ fújt velük. Végre a biztos elvtárs Horváthékhoz lépett be. Házkutatás lesz. A lakók addig menjenek ki a lakásból, Horváthék szótfogadtak. Kimentek az udvarra, ahol a lakók vigvorgó arca fogadta őket. Patkóné az ablak függönye mögül leselkedett. Ezalatt a bizottság ugyancsak alapos m unkát végzett a lakásban. Feltúrtak valamennyi szekrényt s belőlük mindent kidobáltak. Ugyanígy jártak az ágyak is. Szétbontották a cserépkályhát, felfeszegették a padlót. Felmentek a padlás­ ra, lementek a pincébe, benéztek a kamrába. Ékszernek azonban nyomát se találták. — Hová tették az ékszereket? — faggatta őket a biztos nagyot fújva. — Elajándékoztuk. —■ Kinek? — Szegényeknek. Hol laknak az illetők? — Szanaszét a világban . . . A biztos elvtárs dúlt-fúlt mérgében. Nagy dirrel-durral lépett ki a lakásból. Horváthék m agukra maradtak. A biztos szidta a házmestert, m int a bokrot. — Mi az ördögnek bolondított ide? Nincsen ezeknek semmijük. — De kérem —• mentegetődzött a házmester — a volt cselédjük mondta. — De azóta rég túladhattak rajta! Vannak rokonaik? — Van nékijük, de Kassán élnek. — No látja! Biztosan odahordták, még idejében. A házmester önérzetét roppantul sértette ez a kudarc, azért hát nem hagyta annyiban a dolgot. — Nézzék elvtársak, micsoda népség ez! Egész évben nem takarí­

H ázk u tatás.

147

tanak, nem söpörnek, osztán most egyszerre minden szemétjüket ki­ dobálták az ablakukon. A biztos összevonta szemöldökét. — Hát, ba kidobálták, m ajd vissza is hordják. Ezzel bement újra Horváthékhoz és kihívta őket az udvarra. Ezt a szemetet holnap reggel kiviszik a szemeteskocsira! Értették?! De hogy addig se rontsa itt a levegőt, most azonnal behordják az egészet a lakásukba. A házmester boldogan dörzsölte a tenyerét. A dolog jobban sikerült, mint gondolta volna. Ő ugyan olyanféle ítélkezést várt, hogy illő boravalp fejében vele hordatják ki az egészet a Horváthék költségén. De így még jobb. Megalázóbb. Micsoda mulatság lesz, ahogyan holnap m ajd cipelik kifelé a szemetet a Naccságosok! — Hogy én ezt megérhettem! — lelkendezett magában. A bizottság eltávozott. Horváthék persze behordták a szemetet. Már hogyne hordták volna b e ! .. . Másnap a gzemeteskocsi valami okból nem jött. Elkerülte az utcájukat. Bizonyosan Patkó elvtárs mesterkedett, hadd rontsa a levegőt az a sok szemét azoknál az úrikódusoknál. . . * Következő nap reggelén nagy meglepetés érte a fővárost. Rendkívüli újságkiadásokkal száguldoztak a rikkancsok. Megbukott a proletárdiktatúra!!» Horváthék m ár éppen erősen bosszankodtak, hogy az a sok szemét ott büzhödik lakásukban. Egyszerre csak Gábor rontott be a legfrisebb hírrel. — Édesanyám, Anyukám! Vége a szenvedéseinknek! A házmesterék már nagyban mozgolódnak, sugdolódznak, azt hiszem csomagolnak is. Jelentést kellene tenni! Nem volt rá szükség. Rendőrök jelentek meg a házban. Régen nyilván tartották őket illetékes helyen. Patkót, valamint sugalmazóját letartóztatták. Mielőtt azonban elvitték volna őket a rendőrségre, llorváthékat is kihallgatták. Ezek elmondták a minapi esetet. A rendőrőrm ester pillanatig gondolkozott, aztán Patkó felé fordult. — Azt a szemetet maga fogja kihordani! Még pedig most rögtön. A szemeteskocsi éppen itt áll a ház előtt. Gyerünk, gyerünk, m ert este lesz! Nem telt bele negyedóra. Horváthék lakása megszabadult a szeméttől. I’atkóné nagy ijedt buzgalmában még a konyhát is felmosta utána. Vz utolsó kosár szemét tetején gubbaszkodott az üres Franck-kávés doboz,. \ napokban még nagyhatalmú házmester m ár éppen indult kifelé a kosárral, amikor Gábor megállította. — Várjon csak! Ezt a dobozt ne vigye ki! A rendőrőrm ester kérdően nézett reá. Gábor gyorsan leemelte a dobozt. — Megtartom emlékül — pillantott a házmesterre. — Van talán benne valami? — kérdezte a rendőr. — Ebben voltak az ékszerek.

148

A szen t h allg atás.

— Aztán hogy- hogy nem tanállak rá ezek a cudarok? Gábor odam utatott Patkó Jánosra. — Ö h o r d t a ablakunk a lá a legkitűnőbb re jtek h ely et... Patkó János keservesen hunyorgatott furfangos szemével, megvakarta tarkóját és úgy dünnyögte. — No hát, sose hittem vóna, hogy én ilyen irtóztató nagy m arha vagyok. Megérdemlem a sorsomat. A következő percben m ár vitték is Patkó Jánost, meg a súgóját. Horváthék pedig? Bementek a szobába, körülállták Szent Antal szobrocskáját és úgy köszönték meg neki azt az «okos» á lm o t...

A s z e n t h a llg a tá s . (Folytatás.)

-— De vájjon nem nyomul be bensődbe újra meg újra a külvilág? — Szívem ajtónállója megakadályozza belépését. — Szabad tudnom, hogy hívják azt az ajtónállót? — Hallgatás a neve! Ezt az ajtónállót mindenkinek fel kell állítania, aki szívének szen­ télyébe zavartalanul akar visszavonulni. «Zárd be magad m ögött az ajtót» — m ondja Kempis Tamás — «és hívd Jézust, Szerelmedet magadhoz. Maradj vele celládban, m ert másként nem találsz ilyen békét». A szív csendjében, ahová a nap lárm ája nem hatolhat be, ahol a hivatás szórakozásai nem zavarnak, körülvesz bennünket Isten ihlete, olt meghalljuk az isteni Mester hangját, reánkszáll az Ég áldása és megszenteli munkával és fáradtsággal, reményekkel és csalódásokkal telt napi életünket. A szív csendjében megism erjük önmagunkat, tekinte­ tünket végső célunk felé fordítjuk és tisztábban látjuk, vájjon a helyes, úton haladunk-e. Egyidejűleg fölkel vágyunk az elmúl)íatatlan és az örök világ után, és amikor fokozódik bennünk, nagy gondolatok és elhatáro­ zások érlelődnek meg lelkűnkben. A lélek tápláléka a hallgatás, a szellem a magányban nyilvánulhat meg igazán! A szent hallgatás előfeltétele a jó imádságnak. Szent Jeromos m ondja: «A szentatyák a pusztában — a Szentlélek által oktatva — nagy szorgalomal tartották meg a hallgatást, m ert abban a szent szemlélődésre eszközt találtak.» «Hallgatásban és csendben gyarapodik az ájtatos lélek — m ondja Krisztus Követése — és megtanít az írás titkaira. Könnypatakokat talál itt, amelyekben éjjelenkint meg­ mosdik és megtisztul, hogy annál meghittebb legyen Teremtőjével, minél távolabb van minden világi zajtól». És maga Isten szól Ozeás próféta utján: «És kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek ■. Hogy miféle magányról van szó, azt megvilágítja Szent Gergely: «Testi magány nem sokat segít,

A szen t h allg atás.

149

ha hiányzik a szellem magánya». Ennélfogva m indenkor és m indenütt csendes áhítatban és összeszedettségben járhatunk, ha gyakoroljuk a szent hallgatást, és nem tágítunk a szellem magányától. Nem szükséges, hogy cellámba zárkózzam. Bárhol vagyok, üdülésen, munkaközben, vagy nyilvános összejöveteleken — m indenütt foglalkoz­ hatom a jó Istennel. A szív kapuja mindenesetre zárva legyen, m ert külön­ ben az ájtatos hangulat hamarosan szertefoszlik. Ha valamely fűtött szoba ajtait és ablakait kinyitjuk, a meleg ham ar eltűnik. Éppen ilyen ham ar hül le az áhítat tüze is, amely szentmise hallgatása, szentáldozás, vagy egyéb szent gyakorlat után fejlődött bennünk, ha szívünk ajtaján álló őr, a hallgatás elhanyagolja, vagy éppen beszünteti szolgálatát. A szent hallgatás sok bűnt akadályoz meg. «Valaki azt m ondta: Valahányszor emberek közé kerültem, mindig rosszabbá váltam. Ezt m agunk is tapasztalhatjuk, ha valakivel sokáig fecsegünk. Mert könnyebb egészen hallgatni, m int szavainkban nem vét­ kezni». (Kr. Köv. I. 20.) Ezzel ugyanazt m ondja Kempis Tamás, amit a Szentlélek mond a Példabeszédekben: «A sok beszéd nincsen bűn nélkül». Sirák könyvében ezt olvassuk: «Aki sok szót beszél, megsérti lelkét». És a Prédikátor könyvében: «A sok beszédben balgaság vagyon». Nem iga­ zolja-e a mindennapi tapasztalás ezt az igazságot? «Kezdetben — írja Szent Gergely — beszélünk valami jót, azután átcsapunk a haszontalan beszédre. Innen egy ugrás a fecsegéshez, amely a kötekedés útjára is letéríthet. A társalgás mind élénkebbé válik, és hogy látszatát adjuk a fontosságnak, nagyítjuk a dolgokat, vagy valóságokként mondunk el olyasmit, am it m agunk találtunk ki. Ilymódon észrevétlenül a hazugságok­ hoz és egyéb gonosz és káros beszédekhez siklunk. Kicsinyben kezdjük és nagyban végezzük. Igen gyakran fordul elő, hogy a kezdetbeli időtöltésből, végezetül súlyos bűnök és rágalmazások sülnek ki ;>. Hogy mindezeket a bűnöket elkerülhessük, kerítsük hatamunkba nyelvünket. Erőfeszítés nélkül ez nem fog sikerülni. Jakab apostol szavai szerint a nyelv megfékezése a lelkiélet mestermüve. Levelében így ír: «Aki szavaiban nem hibáz, az tökéletes férfiú». (Jak. 3, 2.) Ennek addigi kell bennünkel arra ösztönözni, hogy nyelvünket hallgatással fékezzük,, amíg nem uralkodunk rajta. Mi mindent érhetnénk el társadalmi élettünk­ ben, ha a nyelv bűneit, felebarátaink nyomorúságának, valamint elöl­ járóink rendeleteinek leszólásai és szapulásai révén elkövetett kis és nagy szeretetlenségeket elkerülhetnénk. Mindezek olyan hibák, amelyek kivétel nélkül nem jó szándékból történnek, és alkalmasak arra, hogy fájdalm at okozzanak és megzavarják a rendiközség életét. (Folyt, köv.)

P. Zumúrraga János ferences, Mexikó első érseke kiverette fogait, hogy a mexikóiak sziszegő nyelvét jobban elsajátítsa... és te mit teszel, hogy másokat meg ne bánts nyelveddel!^

T e r c iá r iu s f e le lő s s é g . í r t a I*. SzitbiUlOK A ii z c l i n O . F . 51.

«Nem kell-e mindenkinek a kapott adományokat a többiek rendel­ kezésére bocsátania?» — kérdi az 1918-ban elhunyt szentéletű francia leány: Marié Antoinette de Geuseur, élete végén m egírt naplójában. \aló b an , ő világosan látta, mennyire szegény a világ és milyen kevesen élnek Istenben. ÍNagy kegyelmeket nyert az Űrtói, és m ert másként nem volt reá m ódja, gyönyörű levelekben tárta fel lelkének mélységeit testvérei,' barátnői előtt. Mindent megtett, hogy a lelkeket Isten közelébe vonja s igazán nem aggasztotta a számadás, hogy a kapott talentumokat nem adta a pénzváltó asztalára. Az elkövetkező Eucharisztikus Világkonkresszusra igen sok külföldi vendég várható, akik között bizonyára szép számmal lesznek terciáriusokj is. Ám ezek az igazán vallásosságot, mélységet, buzgóságot kereső lelkek nem fognak-e vájjon megbotránkozni rajtunk, ha nem látnak m ajd m inket abban a virágzásban, azon a magaslaton, amelyen lennünk kellene? Nem vádolnak-e meg azzal, hogy «a kapott adományokat nem bocsátottuk mindenkinek rendelkezésére?» Az utolsó ítéleten szégyenkezni fogunk, m ert a mindenki előtt és egymás között való számadáskor tartozásunk lesz és hallani fogjuk a keserű szemrehányást, hogy nem éltünk alapító Atyánk szellemében, amely szellem azt kívánja, hogy nocsak önmagunknak éljünk, hanem mások javára és üdvére is m unkálkodjunk! Tájékozatlanság vagy bántó leintés. Midőn egyrik művelt leánynak azt ajánlottam, hogy foglalkozzék a ferences szellemmel és legyen terciárius, azt válaszolta, hogy bár nagyon szívesen követné a terciárius életet, m ert igen szereti Szent Ferencet, de — nem ismeri a harmadik rendet. Egy másik, éles szemű és bírálataiban alapos egyén csak ennyit m ondott a harm adikrendről: «Gyenge dolog az!» Kiérezhető volt azonban bírálatából, hogy nem a rendet becsülte le ilyen siralmasan, hanem ennek a szent és megtisztelő névnek a viselőit. Egyik esetben teljes tájékozatlanság, a másikban a bántó kézlegyintés ébreszt bennünket arra a tudatra, hogy magával az olyan nagy gyakorlati értékeket, mélységeket és szépségeket tartalmazó rendi szellemmel az emberek leg­ nagyobb része egyáltalán nincs tisztában. A szentpáli parancs. Megkapó az az erő és nyíltság, amellyel Szent Pál tanítványát, Timóteust buzdítja az Evangélium hirdetésére, sőt parancsként köti lelkére: «Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan, ints, kérj, feddj minden türelemmel és tudománnyal!» (Tim. II. f\, 2). Ugyanilyen hadiparancs-szerüen kellene m indnyájunkat buzdítani a ferences harmadikrend megismertetésére és megkedveltetésére is. Mert ha a pápák szerint Szent Ferenc Krisztus leghűségesebb követőinek egyike, akkor a ferences szellem hirdetése egyenlő az Evengélium hirdetésével. Aki Szent Ferencet hirdeti, az Krisztust hirdeti; aki Szent Ferencet meg­ szerette, az Krisztust szerette meg. Aki Szent Ferencet ismeri, annak okvetlenül nagyon jól kell ismernie Jézus Krisztust is. A Szentatya kívánsága. Méginkább megerősödik bennünk ez a meggyőződés, ha X III. Leónak

T e rc iá riu s felelősség. sz a v a it olvassuk, aki így ír:

151

«Meg vagyok győződve arról, hogy korunk­ ban elhatalmasodó bajok ellen nincs még egy olyan üdvös segítség, biztosabb ú t és célravezetőbb eszköz, a világnak a keresztény erkölcsökre való visszavezetéséhez, m int a harmadikrend». Lapozzuk fel a Ferences Közlöny ig 3 5 . évfolyamát s olvassuk el P. Heidinger Jenő 0 . F. M. «Terciárius irodalmat» című fejtegetéseit. Valóban, rá kell döbbenünk, hogy mennyi a teendőnk, m ert igen sok az egészséges és életrevaló eszme, tervezgetés és gondolat, de kevés k e n d megvalósításra! Mit kellene tehát tennünk, hogy mulasztásainkat helyrehozzuk? Ferences délutánok. Mindenekelőtt komoly m unkára szólítjuk fel a rendi községek kulturális szakosztályait. Legalább negyedévenként rendezzenek előadást a harm adikrend szelleméről, céljairól, áldásairól, kötelességeiről és jogairól; Egy-egy műsoros előadásra szeretettel meghívjuk a buzgóbb híveket; talán valami kis felhívást is mellékelünk a jól ismert és a rendi élet iránt fogékony személyeknek. Előadókat, szónokokat kérünk fel. Éne­ kekkel, szavalatokkal, felolvasásokkal, ártatlan jelenetekkel élénkített feren­ ces délutánok rendezésével keltjük fel a harm adikrend szelleme iránt való érdeklődést. Egészen bizonyos, hogy többen fognak eljönni, m int gondolnék. Röpirat alakjában kiosztható ismertetéseket kellene össze­ állítanunk, melyek a ferences jellegzetességeket, a rend vonzóerejét, vidám­ ságát és életfelfogását emeljék ki tiszta, szemléletes módon. Áldozatos apostolkodás. Hogy ez ldsebb-nagyobb áldozatokba kerül, az csak természetes. Gondoljuk meg azonban, hogy mit áldozott értünk Krisztus! Mit áldozott Szent Ferenc Jézusnak! De gondoljunk arra is, hogy — a gonoszok m it áldoznak ügyük keresztülvitelére! Igen, áldozatot kell hoznunk! És pedig kinek-kinek a maga erejéhez és tehetségéhez m ért áldozatot. Fogjunk össze, és írjuk le röviden, ked­ vesen és megkapóan mindazt, ami kincsünk és értékünk. Osszuk szét a szomorú, kétségbeesett lélekmilliók között az evangéliumi öröm hír magv á t ... m ert ezért felelősek vagyunk! Ezt kaptuk, ezt kell adnunk. Elvárják tőlünk. T erjesszük a F e r e n c e s K öz l ö n y ti Egyik úriember azt kérdezte ,hogy m iért nem árusítják a Ferences Közlönyt a templomok előtt, hiszen felénk is kiált a nagy terciárius pápa szava: «Hő vágyunk, hogy a harmadikrend nap-nap után m indig jobban terjedjen. Tegyünk meg mindent, ha kell, hozzunk áldozatot; fődolog, hogy a re n d tagjainak száma a tízszeresére, húszszorosára, százszorosára emelkedjék. Akarjuk, hogy minden keresztény terciárius legyen!» Írjátok meg, kedves Testvéreim, hogy mire vállalkoztok, m it tesztek, m it tehettek és m i volt nekibuzdulástoknak eddigi eredménye? Azután mondjátok meg, hogy mi az akadálya a munka megindulásának, folyta­ tá sá n a k ... Csak azt ne m ondjátok, — hogy még el se kezdtetek! Akkor azután számíthatunk arra, hogy a terciárius szellem meg­ hódítja a művelt osztályokat, és ők is m agukra öltik a bűnbánó kordát és skapulárét, m ert belátják, hogy a sírvavigadó magyarnak egyedüli értéke az örömmel szenvedő ferences szellem.

„ H á lá t a d o k n e k e d I s te n e m , h o g y t e r e m t e t t é l !” H . K o r o s V ilm a
Ezek Szent Klára szavai. Élete végén mondotta őket, szenvedésben és szeretetben feláldozott élete végén. Chiara Scifi Assisi legszebb és leggazdagabb leánya, tizennyolc éves volt, amikor Szent Ferenc prédikációját hallotta. Otthagyta a grófi palotát az előkelő, gazdag életet, a gazdag kérőket, hogy kövesse Krisztust és Szent Ferencet, a szegénység és az önmegtagadás útján. Virágvasárnap éjszakáján a Porciunkula kápolnában maga Szent Ferenc vágta le aranyszőke haját, és adta rá a durva szőrcsuhát. Aztán elhelyezte a bencés apácák kolostorában, hogy védve legyen atyja haragja elől, m ert Favorini Scifi kegyetlenül haragudott a leányára. De hiába volt minden, Egy napon a kisebbik lánya, Ágnes is odaállt az édesanyja elé: — Anyám, én elmegyek Klára után . . . Gyöngéden szerette nővérét, s talán ez volt az első rugó, amely arra indította, hogy elhagyja a világot. Ezért az áldozat is nehezebb volt neki. Mikor m ár több zárdájuk van a nővéreknek, Szent Ferenc Ágnest Monticellibe küldi, míg Klára San Damianóban marad. A két testvér nem látja többé egymást. Lehetetlen megindulás nélkül olvasni Ágnes nővér leveleit, amelyeket Klárának írt: «Azt hittem, hogy mi ketten, akik egykor egvütt leszünk majd a mennyországban, együtt élhetünk itt a földön is, s talán egy sír fogad be kettőnket, akik olyan hasonló természetűek va­ gyunk. De jól látom, hogy tévedtem, m ert íme, egyedül vagyok, és műiden oldalról szenvedés vesz körül. Ó drága testvérem, és mesterem, m it tegyek, mit mondjak, minthogy nincs im m ár reményem arra, hogy viszont­ lássalak téged, vagy többi testvéreimet. Bárcsak legalább szavaim kifejez­ hetnék lelkem vágyódását, bár ebbe a levélbe beleönthetném mind a bánatot, amely rám nehezedik. A szívem ég keblemben a gondoktól, szemem nem szűnik meg sírni, és nincs bennem egyéb, m int bánat. Keresem a vigasz­ talást és nem találom. Mindig csak fokozódik szomorúságom, ha arra gondolok, hogy sohasem látlak viszont, sem téged, sem többi nővéreimet. Szívem 1
,

„H álát ad o k nek ed Istenem , hogy te re m te tté l!

153

m int Szent Klára. Finom és gyöngéd női lelke megérezte Szent Ferenc gondolatainak mélységeit, és életét tette rá, hogy megvalósítsa azokat. Csak, aki já rt a San Damianói kolostorban, az ismeri a lemondásnak és az odaadásnak azt a hősi fokát, amit Klára és nővérei gyakoroltak lelkűk jegyese, Krisztus szeretetéért. Szent Klára példájára a nők is mind SzentFerenc leányai szeretnének lenni, és az apostoli élet csodálatos virágai nyilnak Szent Klára leányaiban. Most Szent Ferenc fiai élnek és imádkoznak itten ugyanúgy, mint hétszáz évvel ezelőtt a nővérek. A pádon, ahol Szent Klára helye volt valamikor, mindig friss virág van. A páterek m egm utatják a látogatónak azt a parányi kis udvart, amelyet Szent Klára kertjének neveznek. Innen hallgatta Szent Klára, hogy lent a kertben Szent Ferenc énekli a N aphim nuszt. . . Énekelt az ő lelke is; egész élete himnusz volt Isten dicsőségére. Mikor ez a kristálytisztává nemesült lélek atyjával, Szent Ferenccel Istenről beszélgetett Santa Maria degli Angeliben, (Porciunkulában) a kolostor olyan fényességben tündökölt, hogy az emberek összesereglettek, m ert azt hitték, hogy tűz ütött ki. Klára betegségében még jobban vágyódott Szent Ferenc tanításai és vigasztalásai után. Ue Szent Ferenc ezt üzente neki egy testvér által; «Menj és mondd meg nővéremnek, Klárának, hogy ne legyen gondja és bánata. Most lehetetlen, hogy lásson engem, de akarom, hogy tudja: ő és nővérei látni fognak még engem haláluk előtt, s ez számukra nagy vigasztalás lesz». Vigasztalás, de nem olvan értelemben, ahogy a földi ember gondolja. Mert Szent Ferenc nemsokára meghal, s a testvérek m ár csak holttetemét viszik el San Damianóba. A kápolnában ott, ahol a nővérek a rács mögött áldozni szoktak, karjukon oly sokáig tartották fölemelve Szent Ferenc áldott testét, amíg csak Klára asszony és nővérei vigasztalásukra kívánták. A kis kápolna sírástól és jajszótól visszahangzott, m ert hisz, «ki ne kezdeti volna könnyezni, m ikor a béke angyalai ily keservesen sírtak» — mondja Celanói Tamás. Ez volt az utolsó Istenhozzád, amelyet Klára Szent Ferencnek, atyjának mondott. Még ezt az utolsó áldozatot is meg kellett hoznia Istennek, hogy elveszítse a mestert, a vezetőt. A testvérek gondoskodnak nővéreikről továbbra is. Bent Assisi városában szép kolostort és templomot építenek számukra, és Jelki vigasztalással is ellátják őket. Ebben a templomban őrzik ma Szent Klára épen m aradt testét. Arcán ma is az a lelki béke és derű honol: «Hálát adok neked Istenem, hogy teremtettél!» Hála legyen az Istennek, aki Szent Klárákat adott nekünk, vigaszul és ihletőül, hogy el ne csüggedjünk mérhetetlen nyomorúságaink láttán, hanem hősi példájuk után botladozó lábunk szent nyomukban botorkáljon Isten felé.

A s p a n y o l k a p u c in u s o k v é r ta n u s á g a . A kapucinusok rendje egyike azoknak, amelyek legsúlyosabb meg­ próbáltatásokon estek át a vörös spanyolok között, mert nekik Spanyolországban öt virágzó tartom ányuk v a n : délen az andaluziai, azután a castilliai, am ely Madridtól Santanderig terjed, a navarrai északtól kelet felé, és kataloniai, valamint valenciai. Ez a helyzet a különböző tartom ányokban, a római rendi generális­ hoz érkezett jelentések szerin t: A castilliai tartom ányban a m adridi kolostort a kommunisták elfog­ lalták és kórházzá alakították át, a templomot megszentségtelenítették s mindent elégettek, am inek vallásos jellege volt. Hat atyát agyonlőttek, a többiről nincs hír. M adridban egy szeráfi kollégiumot kiraboltak és kom­ m unista kaszárnyává alakították. A szerzeteseket első naptól fogva bebör­ tönözték, azután szabadonbocsátották. Ettől fogva senkise tud róluk, csu­ pán házfőnökükről, akit agyonlőttek. Valószínű, hogy a gigonbelieket is hasonló sors érte. Bilbaóban a kom m unisták a szerzeteseket szétkergették, azóta nyomuk veszett. Azok a kolostorok természetesen, amelyek a nemzetiek által elfog­ lalt területeken vannak, semmit sem szenvedtek. Az atyák teljesen szaba­ don tölthetik be hivatásukat és dolgozhatnak rendtartom ányaik fejlesztésén. Katalóniában, a sarria-barcelonai kolostor, a félszigeten lévő legelső zárdája teljesen a tűz m artaléka lett. Az igualdai szeráfi kollégium, a manrézai újoncház az oloti intézet, valam int a Barcelonában lévő Nuestra Senora de Pompei és a Nuestra Senora de Buenos Socorros kolostorokat kifosztották és kaszárnyákká vagy kom m unista és anarchista iskolákká alakították át. Ugyanez történt a tarragoniai és az Arenys de mar-i kolos­ torokkal. Ami a szerzeteseket illeti, nehéz megállapítani, mi lett a sorsuk. Tizennégynek közülük sikerült a szom szédos országokba szö k n i; a többiek vagy bevannak börtönözve, vagy elrejtőztek v a la h o l. . . Körülbelül húszán a dühöngök kezébe jutottak, miként P. Oriol József, akinek halála hősies volt. Felszólították, hogy káromolja Isten t: ő a Te Deumot kezdte énekelni. Durván bántalm azták, hogy valam ikép kicsikarják belőle a k áro m lást: erre a Credo éneklésébe fogott. Csakis a revorverek durrogása vetett véget hitvallásának. Még hörgött, amikor fejét kövekkel zúzták szét. A valenciai rendtartom ányban három kolostort teljesen szétromboltak. A licantében fogságban sínylődik Melchior de Berisa atya, a rendnek exgenerálisa, neves hitszónok és hittudós, aki nagy tiszteletnek ö r v e n d e tt Spanyolországban. Végül az andaluziai tartom ányban nyolc szerzetes haláláról és két zárdának kaszárnyává való történt átalakításéról tudnak, a többinek sorsa még ismeretlen és további aggodalom ra ad okot.

A s p a n y o l h ő s ö k ¿Jetéb ől.

A nemzetiek elfoglaltak egy falut a vörösöktől. Amikor bevonultak, az egyik rommálőtt házban súlyosan sebesült vörös katonát találtak. Gránát­ szilánk sebezte halálra. Papot kért. Amíg a pap odaérkezett, elmondotta, hogy saját kezével 3a papot gyilkolt meg. Mindnyájan bátor «Éljen Krisztus Király!» kiáltással fogadták a halált. A katona őszintén megbánta bűneit és a halotti szentségek fölvétele után «Éljen Krisztus Király!» kiállással halt meg. (Oss. Rom.).

155

S zerkesztői üzenetek.

A ' eucharisztikus világkongresszus előkészítő évének megnyitása. A XXXIV. eucharisztikus világkongresszus valláspropagandaosztálya Breyer Istv án győri püspök elnöklete alatt ülést tartott. Mindenekelőtt az eucha­ risztikus szentév megnyitásának kihridesétést f. évi m ájus hó 3-ik napjában állapították meg. Az ünnepélyes megnyitást a budapesti Szent Istv án bazilikában a bíboros hercegprímás fogja kihirdetni. Utána ünne­ pélyes vecsernye lesz. Ezután a pesti Vigadó nagytermében ülést tartanak, am ely en a bíboros hercegprímás, valamint más közéleti előkelőségek mon­ danak beszédeket.

E M LÉ K BÉ LYEG EK AZ E U C H ARISZTIK U S SZ E N T ÉVRE. A magyar posta a maga részéről emlékbélyegek kiadásával járul hozzá a jövő évi kétszeresen szentév ünnepélyességéhez, amennyiben két­ féle bélyegsorozatot is fog kibocsátani. Az első sorozat Szent István bélyegekből fog állani, a másik sorozat különösen az eucharisztikus évre lesz tekintettel; ennek egyes címleteit bizonyos félárral hozzák forgalomba. Ezek az új bélyegsorozatok bizonyára a bélyeggyűjtő világ élénk érdeklődésével fognak találkozni. A SZENTFÖLDI NAGYBIZOTTSÁG Dr. Vitéz JÓZSEF FERENC Főherceg, ANNA Főhercegnő, ERZSÉBET Főhercegnő, MAGDOLNA Főhercegnő és FÜLÖP JÓZSIÁS szász-coburg-góthai kir. herceg fővédősége és Budapest vezető egyéniségeinek részvételével megalakult, hogy a MAGYAR SZENTFÖLD szép eszméjének megvalósításán dolgozzék. Aki ki akarja venni a munkából részét, forduljon a SZENTFÖLDI NAGYBIZOTTSÁG ügyvezető igazgatóságához: Budapest, I. Heinrich István-u. 5. Telelonszám : 16— 56— 26.

Szerkesztői üzenetek. Jú n iu s 6-án lesz a S zentkúti z a rá n d o k la t a B udai ren d ik ö z ség vezetése alatt. Kéri a budai rendiközség elöljárósága, hogy Budapest II. Margit-körút 23. sz. alá jelezzék részvételüket az egyes rendiközségek. A terciárius község már a uonatot is megrendelte. Ha valakinek erre vonatkozólag indítványa van, kérjük, for­ duljon közvetlenül a budai terciárius községhez. Ismertetést is kap innen. Maga a Ferences Közlöny szerkesztősége ebben az ügyben semmitse tehet. Ha mindenki fölkarolja ezt a zarándoklatot, akkor az csakugyan tekintélyes és épületes is lesz. Ez az illetékes elöljáróságok óhaja is 1 A te rc iá riu s szellem nem ismer a rendiközségben mást. mint rendi elöljá­ rót. Helytelen tehát az az itt-ott szokásos megszólítás, hogy elnök vagy elnöknő. Éppígy nem felel meg a rendi szellemnek az sem, hogy egyik-másik rendi tagot díszelnöknek választják meg. Ha letelt valakinek az elöljárósági ideje, lesz aláza­ tos alattvaló, miként az első rendben. Ez épületes és szükséges is. Érdemeinek el­ ismeréséül beválaszthatjuk az elöljáróságba, hogy tapasztalatait és bölcseségét a fendiközség javára továbbra is kam atoztassa, de mindig a mindenkori elöljáró iránt kijáró tisztelettel! A T e rc iá riu s K atekizm us kifogyott. Egyelőre minden megvan a Terciárius yezérkönyvben. Ha javulnak a viszonyok, kiadjuk az átdolgozott terciárius kate­ kizmust, am ely m ár az új egyházi döntések szerint készül el. B. Z. B udapest. Nem érkezett be eddig a rendiközség jelentése.

T 2 "'

' 77 '

A rezzo. A sargianoi ferences koostorban, Arezzo mellett eltemették a hí­ res ferences hitszónoknak, P. Somigli Theodornak földi maradványtól. P. Somigli negyven éven át prédikált Olaszországban, Európa fővárosaiban. Északafrikában és Amerikában, ahol csak egy kis olasz kolónia, vagy tele­ pülés volt. P. Theodor földi m aradvá­ nyai ideiglenesen a veranói kolostor­ ban nyugodtak, ahonnan most átszállí­ tották Sargianóba. S an S evero. A város lelkes hívei, püspöki felhívásra nagyarányú és szo­ katlan gyűjtést indítottak, am ennyiben összeadták a birtokukban található igazgyöngyöket, gyémántokat es rubi­ nokat, hogy azokat Szűz Máriának, mint a város pártfogójának feje körül alkalm azandó koszorúba foglaltassák. A megkoronázás nagyarányú lesz. Ünnepélyes kilencedet fognak tartani, s magán a koronázási ünnepségen szám os egyházi előkelőség fog rész venni. Az ünnepség fényét különféle felvonulásokkal, hangversenyekkel, ki­ világítással fogják eme ni. F irenze. A toszkánai főváiosban f. évi április 11-én, vasárnap terciárius napot tartottak. Az ünnepséget maga az érsek. Dalia Costa dal Coro Illés bíbo­ ros nyitotta meg, aki fényes segédlettel mondott ünnepi szentm isét a székesegyházban. Evangélium után i-z egy­ begyűlt te ciáriusokhoz magasszányalású szentbeszédet intézett, amelyben őket a nagy Rendalapító követésére lelkesítette. Rámutatott arra, hogy meny­ nyi lelki gyümölcsöt hozott a harm a­ dikrend a társadalm i élet minden osz­ tályában, különösen a nők táborában, akiknek lelkét megtöltötte a kolostorok szelleme s ha nem vonulhattak szer­ zetbe, otthonuk valamely kis szegletét alakították át szentéllyé. Fölemlítette többek között Magyarországi Szent Frzsébetet is, aki valóban át is élte az

Evangéliumot. A bíboros szavait rend­ kívül sokan hallgatták. Utána közös áldozás következett, amelyet m aga a bíboros szolgáltatott ki. Ugyanaznap délután a S. Maria No­ vella kolostor nagy ebédlőjében volt összejövetel, ugyancsak a bíboros-érsek elnöklete alatt. A tzorongásig megtelt hatalm as teremben sok rendi igazgató, pap, kispap és a firenzei Actio Cattolica szám os tagja is megjelent. Az össze­ jövetelen számos jeles hitszónok inté­ zett lélekemelő és lelkesítő beszédet az egybegyűltekhez. V atikáni h an g o k a B udapesti nem ­ zetközi E u ch arisztik u s K ongresszus­ ról. Az Osservatore Romano hosszabb cikkben foglalkozik a jövő évi buda­ pesti eucharisztikus világkongresszus­ sal. Hangsúlyozza, hogy bár még csak jövő év m ájusában fog megtartatni, máris a legnagyobb élénkséggel tör­ ténnek az előkészületek. Kiemeli azt a nagyszabású propagandát, amelyet ebben az irányban máris kifejtenek s azt a célt, hogy ez alkalom ra meg­ mozgassák a világ katolikusait Afriké­ tól Alaszkáig, Kínától Angliáig. A világkongresszus koronája az a monstreközösáldozás lesz, amelyet 2000 pap fog kiszolgáltatni. Megemlékezik arró. is, hogy a világkongresszus programmjának keretében a Szent Jobbot Buda­ pestről Esztergomba fogják szállítani, ahol ünnepélyes körmenetben fogják a bazilikába vinni. „F eren ces lelk iség Giotto festm é­ n y eib en “ volt a címe an ak az érte­ kezletnek. amelyet A ntonio Meccoli tartott Rómában január 7-én a mino­ riták székházéban. Az értekezlet célja Giotto halálénak hatodik s z á z a d f o r c u lójáról való megemlékezés volt. Giotto 1337 január 8-án halt meg. Ha Giottót művészi vándorútjában, valam int e vándorlások gyümölcseiként jelentke-

Rendi élet. műveiben szemléljük, könnyű meg­ győződnünk, hogy ő mindig szívesen dolgozott ferences környezetben. Szent F eren c R endje a legutolsó statisztika szerint (Acta Ordinis Fratrum Minorum 1937. I ) 104 tartom ányban és önálló biztosságokban 25,070 tegot szám ­ lál. Ez azt jelrnti, hogy az utolsó 2 év­ ben 1036-tal növekedett a rend tagjai­ nak száma. A ferences rend az egész világon el van terjedve, de főként Né­ metországban, Olaszországban, Spa­ nyolországban, Jugoszláviában, Hollan­ diéban és Amerikában. Örvendetes módon veti meg mindinkább a lábát a Távol Keleten is. Eddig már 127 kí­ nai és japán bennszülött tagja van. Az egyházi méltóságokat viselő ferenc sek a következő adatokban sze­ repelnek : 1 alkamerlengó, 10 érsek, 47 püspök, 1 apostoli nuncius, I apostoli delegátus, 26 apostoli vikárius, 5 miszszióvezötő, 10 apostoli prefektus, 1 apostoli széki prokurátor, 20 konzultor, a római kongregációkban és 10 apos­ toli penitenciárius (gyóntató). F e re n c e se k a m issziókban. Szent Ferenc fiai valóságos szerelmesei am iszsziósműveknek, am int ezt szent Alapító­ juktól örökölték s ahhoz évszázadokon át hűek is maradtak. Ma is első he­ lyen állnak a missziós területeken. A legújabb adatok szerint a ferences rend 81 missziósterület vezetésével van megz e tt

157 bízva, amelyeken 4021 hithirdető mű­ ködik. Ezek az elmúlt évben 23,212 fel­ nőttet és 221,611 gyermeket keresztel­ tek meg. A hitújoncok szám a a feren­ ces missziók területén 218,315; van 5656 templomuk vagy kápolnájuk, 6198 iskolájuk, 326,614 tanulóval. Ezekenfelül 22 nyomdájuk működik s a kór­ házak és gyógyszertárak százaiban te­ vékenykednek. Nem kevesebb, mint 3.90y,012 beteget kezeltek, illetve láttak el gyógyszerekkel az utolsó évben. Szűz M ária tisztelete Indiában. A Trichy kerületbeli odyarpalaymi törzsfő, legutóbbi látogatása alkalm ával Fran cis Péter kum bakom ani bennszülött püspöknek segítségét ígérte meg egy új fogadalmi templom építéséhez, amelyet Mi Asszonyunk, Menedékünk, (Segítő Szűz Mária) tiszteletére akarnak szen­ telni. Az alapkövet már el is helyezték. Mi Asszonyunk, M enedékünk első k á­ polnája a XIX. század első feléből származik, am ikor az olasz jezsuiták, akiket Tandjore király kiüzetett, díj­ talanul kaptak menedéket és területet Hualoor királytól; az adom ányozott területen a király egy emlékkövet állít­ tatott a következő felirattal; „Ezt a föl­ det senki sem bitorolhatja, mert azt Mindenki Istenének templomul ado­ mányoztam." 1833-ban, Mi Asszonyunk M enedékünk ünnepét a Szentszék is jóváhagyta. Ky.

R e n d i é le t . A b u d ap e st-p asa ré ti önálló terciárius község megalakult. A rendiközség meg­ szervezése 1931-ben vette kezdetét Bá­ nért Valérián volt rendi igazgató atya lelkes buzgólkodására, akinek irányítása alatt törekedtek a rendi testvérek az evangéliumi életet leghűebben megvaló­ sító Szent Ferenc Atyánk szellemének megismerésére és kialakítására. A fe­ rences lelkiségből fakadó apostolkodás révén a kis terciárius család tagjainak szám a egyre örvendetesebben gyara­ podott. A rendi élet további kifejlődéséhez és felvirágoztatásához szükségessé vált rendi elöljáróság m egválasztása folyó évi április hó 4-én történt a szokásos havi rendi összejövetellel kapcsolatban,

am ely az ezt megelőző három napos zárt lelkigyakorlatnak befejező ténye volt. Szabados Anzelm rendi igazgató atya elnöklete alatt létesült az új rendi elöljáróság Dr. Minich Károlynét, a régebbi idők legbuzgóbb rendi nővérét, a rendi elöl­ járóság tiszteletbeli tagjává választották. Elöljárónő lett: Ernst Aranka; titkárnő: Kiss Dóra. Tanácsosok: Ser«k Mihályné, Kolbert Istvánná, W iesler Ferencné és Kollarits József. Pénztáros: Hor­ váth Lajosné és Bíró Jolán. Könyvtá­ ros: Kováts Katalin és Velősy Klára. Isten bőséges kegyelme, a Szűzanya és Szent Ferenc Atyánk áld ása kísérje munkánkat. Rendi titkárnővér.

Lourdesi gyógyulások. írták Dr. Valiét Ágoston és Dr. Dubuch Róbert. A Sopronban megjelenő Lourdes folyóirat kiadása. Dr-. Valiét Ágoston a franciaországi Bureau des Constatations Médicales elnöke, Dr. Dubuch Róbert pedig az Association Me'dicale Internatio­ nale de N. D. de Lourdes tagja. A két kiváló orvos 22 csodálatos gyógyulási esetet tárgyal teljes szakszerűséggel, és ismertetéseiket a szöveg közé nyom­ tatott 60 ábrával is szemléltetik. Ennek a könyvnek minden egyes fejezete pörölycsapás a világ hitetlenségére és kételkedésére. Nem m endemondák, még csak nem is szuggesztiós esetek sorakoznak itt egymásután. Hátgerin­ ceket, elgennyedt tüdőszárnyakat, hiányzó csontrészeket ilymódon pótolni nem lehet. Már pedig a felsorolt gyógyulások legtöbbje ilyen természetű. A betegek Lourdesban, a vízm edencébe történt megmártás után úgyszól­ ván pillanatok alatt, minden lábbadozás nélkül nyerték vissza egészségüket. Gennyes, üszkös, nyílt sebek tűntek el, törött és a betegség folyamán meg­ rövidült csontok egészüllek ki és nyerték vissza eredeti alakjukat és hosszú­ ságukat. És ezek a m egdöbbentően csodás esetek nem valahol a múlt század ellenőrizhetetlen hom ályában történtek, hanem a 22 gyógyulás közül 16-nak szereplői ma is élnek s állapotukról a könyvben megadott címen meggyőződés is szerezhető. Jellemző a nők nagyobb odaadására és benső­ ségesebb hitére, hogy a könyvben tárgyalt esetek közül 15 a női gyógyultak szám a. A 152 oldalas rendkívül épületes könyv ára fűzve 2'50 P, díszes vászonkötésben 3'50 P. Kapható szerkesztőségünk útján is.

Báthory István király. írta Veress Endre. Mickiewicz-kiadás. A mű Báthory Istvánt mint lengyel királyt m utatja be. Az aprólékos gonddal megírt vaskos kötet végigvezet a lengyel történelem nek azon a szakaszán, amely Báthory uralkodásának idejére esik. Szerző komoly, tudós m unkája révén plasztikus képet kapunk az „elllenségek rém ének“, a terror hostium nak“ szeretetreméltó, nem es egyéniségéről, legnagyobb ellenségének, Rettenetes Iván cárnak aljas, gyáva, Caligula-szerű figurájáról, és még egy sereg rendkívül érdekes egyéniségről. A három évig tartó lengyel-orosz h á ­ ború szinte a film izgalm asságával vonul el előttünk. Bár a mű f o ly a m a n a szerző protestáns felfogása kiérzik, az előforduló vallásos v o n a t k o z á s o k mindvégig tárgyilagosak. Egyébként, annak ellenére, hogy a könyv való­ ságos adattára az egykorú szokásoknak, divatoknak, viseleteknek, társasagbeli szabályoknak, vadász-praktikáknak, babonáknak és egyéb, ma mar mosolyra késztető furcsaságoknak, — mégis mindvégig lenyűgözően érdekes olvasm ány. A kö n y v k iá llítá sa , sz ed é stő l a d ísz e s kötésig, a v á c i K a p isz trá n n y o m d a m u n k á já t é s ízlését d ic séri. A 378 o ld a la s m ű á r a fű zv e 10 — P. K apható sz e rk e sz tő sé g ü n k ú tjá n is.

K önyvkritika.

159

Savonarola. Irta Pieró Misciatelli. Szent István-Társulat kiadása. Nem regény, hanem élettörténet. Hogy mégis regényes, azt Savona­ rola tragikus élete és halála m agyarázza. A könyv elolvasása után meg­ tudjuk az igazságot a VI. Sándor pápa és Savonarola közötti harcban, túlzások és szép.ítgetések nélkül. Szánjuk ezt a „gyémántkemény jellem ű“ dominikánust. Önkénytelenül is összerázkódunk azoktól a csúf cselszövé­ s e k tő l, amelyek körülvették és máglyára juttatták, és megundorodunk attól a történelemben annyiszor ismétlődő képtől, amelyet az eleinte hűséges hívek sunyi köpenyegforgatása, vagy nyilt átkozódása idéz fel lelkűnkben. A könyv óra fű zv e: 3'20 P.

Családi élet. Irta Radványi Kálmán. Szent István-Társulat ki­ adása. „A családi élet züllésének oka nem az erszényekben, hanem a lel­ kekben van — mondotta legutóbb Magyarország bíboros hercegprím ása — és m agukból a gazdasági nehézségekből kimagyarázni nem lehet.“ — A kezünkben lévő könyv elragadó közvetlenséggel tárgyalja a mai családi élet hibáit. H ányan leszünk vájjon, akik ebben a szellemes, de soha nem sértő „görbe tükörben“ m agunkra ism erünk? Valljuk be — ha nem is fenhangon, csakúgy befelé —, hogy a szerző elevenünkre tapintott. Ezt a könyvet m inden család apának és anyának el kell olvasnia. Nem baj az sem, ha némi alam uszisággal a szom szédainkra olvassuk is szentenciáit, fő az, hogy — magunkra alkalm azzuk. A mű ára fű zv e: 3'20 P.

Miatta. Ifj. Kállay István versei. A Ma ifjúságának gondolatvilága surran végig ezekben a versekben. Némelyik derűs, m intha csak a fiatal költő mindig mosolygó arca kandi­ kálna ki a sorok közül. Másutt futó felhőknek árnyéka kelt itt-ott borús hangulatot, m intha a versek gondolatformái Leonardo da Vinci napfény­ mentes világításában kapnának titokzatos színezetet. Aki elolvassa A n yá m című versét, pillanatok alatt a leikébe lát és megérti őt. A könyv ára 2‘— P. Kapható a szerzőnél, Szeged, Szivárvány-u. 51. Szerkesztőségünk útján is megrendelhető.

Felhők felett. Székely László meséi, gr. Csáky Andorné, szül. br. Benz Mária rajzaival. Szent István-Társulat kiadása. Kedves, bájos, magyar levegőjű, Andersen-ízű, tanulságaikban keresz­ tény irányzatú gyermekmesék. B érm aajándéknak kiválóan alkalm as. Ára csinos kötésben : 2'50 P. Ky.

Az Üdvözítő nyomában. írta H. V. Morton. Fordította Kosáryné Réz Lola. Két kötet. Palladis R. T. kiadása. Ára 16'— P. Mikor ezt a szép kiállítású és finoman illusztrált könyvet olvasgatom, mintha újra a Szentföld ihletett tájait járnám , annyira elevenen elém raj­ zol mindent. Fölnyitja a múltat és az egyes helyek életét is visszavará­ zsolja olvasója elé, hogy jobban megérthesse Szentföld kibeszélhetetlen világát. Művészi szemmel veszi észre értékeit és biztos kézzel állít bele bennünket a jelen lüktető életbe is. Mindezt azonban mindig a Szentírás, az Evangélium fényénél, hogy minket is átjárjon az az emelkedett gondol­ kodás és gazdagítson az a fenséges lelkület, am ely a szentföldi zarándo­ kot a krisztusi légkör megértésére és megszerelésére segítí, vonzza . . .

160

H irdetések.

Külön értéke a m űnek, hogy nem csak a szigorú értelem ben vett Palesz­ tinát ismerteti meg velünk, hanem Szíriát és Transjordániát is. Ez utóbbi­ ban hiányzik a Nebo hegyének leírása, de úgylátszik, akkor még nem folytak azok a híres ásatások, am elyek Nebót és szentélyeit az egész vilá­ gon ismertté tették a ferencesek ásatásai által. M achaerus várának a Calirrhoe források stb. festői leírása azonban szinte páratlan, és mindenki élvezettel olvassa. Elm ondhatjuk, hogy ez az értékes mű kedves olvasm ánya lesz mind­ azoknak, akik érdeklődnek a Szentföld iránt és a múltat szívesen látják a jelennel együtt. M indenkinek szeretettel ajánljuk. K apható kiadóhivatalunk­ ban is. mm.

A szen ved ők kilencede. Pálffy Erzsébet grófnőtől kedves ájtatossága, már ezreknek, mert mindenki megtalálja benne az írt sebeire. Ára 20 fill. Nagyban kedvezm ény.

L E N K E I L A JO S B É L A Ó RÁSM ESTER, ÉKSZERÉSZ

B U D A P E S T , II., K E R Ü L E T M A R G IT -K Ö R Ú T 1 8 . SZ* Ezüst-, aranyékszerek, órák!

O L C SÓ

BÉR M Á LÁ SI

A JÁ N D É K T Á R G Y A K !

Ó rajavítások jó tá llá ssa l!

Alapítási é v : 1903. G em e lli:

¿Trunkhahn posztógyár s z ö v e te i kcrzAset£em
Franciskanizm us 4'50 P. Pálffy E rz sé b e t g r ó fn é :

Bayloni Szt. Paskál élete 4*50 P.

IV. PDOHASZKA OTTOKÁR-U. 8. VI. TERÉZ-KÖPUT 8 .

VIDÉKBE MÉG MA KÉRJE SZÖVETMINTÁINKAT/ Á p o l ju k a jó zeuét!

T erciárius diploma 60 fillér. T erciárius V ezérkönyv 1'40 P. Zene

K ö z is m e r t

ápolás

és

a

—

lelki

ápol

A H

legjobb

II a ■* in ó ■■ i ■■ in

li

n e m e s o rg o n a h a n g sa i h á z i h a s z n á la tra , isk o lá k -, d a lá rd á k -, tem plom oknak* M a g y a ro rsz á g b a n v e ze tő h a rm ó n iu m c é g , legnagyobb h a rm ó n iu m r a k tá r:

Hörl Vándor Budapest, T e le fo n : 516-52.

—

I I ., T ö r ö k - u t c a 8 . s z á m . F iz e té sk e d v e z m é n y !

—

S ü rg ö n y eim : H arm onhörl.

A szerkesztesert és a kiadásért felelős : P. MAJSAI MÓR O. F. M. szentföldi biztos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, 1., Heinrich István-utca 5. K iadótulajdonos: A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett ferences rendtartomány. K apisztrán-nyom da Vác.

P rin ted in H ungary.

Művezető: Farkass Károly.

Terciárius naptár 1937 május hóra. 6. Á ldozócsütörtök. ÁF TB 7. Elsőpénteki önfelajánlásért TBvíl 13. Regaláti Szt. Péter 1. r. hv. TBvil 15. Pünkösd b ö jtje: szigorú böjt. 16. P ünkösd ünnepe. ÁF 17. Bayton Szt. Paskál 1, r. hv. TBvil. 18. Kant. Szt. Félix 1. r. hv. TBvil 19. Szt. Ivó III. r. hv. TBvil Kántorbőjt (enyhített). 20. Sziénai Szt. Bernardin 1. r. hv. TBvil 21. Kántorbőjt (szigorú böjt). TB 22. Kántorbőjt (enyhített). 23. S zen th áro m sá g v a s á rn a p ja ÁF TBvil 27. Ű rn ap ja ÁF TBvil 30. Szt. Ferdinánd király III. r. hv, TBvil 31. Merici Szt. Angéla III. r. szűz TBvil E ré n y g y ak o rla t e h ó ra : Semmise mutatja biztosabban a lélek állapotát, mint az, miként viselkedik az Oltáriszentséggel szemben. Akit Jézus szelleme éltet, az szívesen időzik a szentségi Jézus közelében, örömest áldoz időt arra, hogy m áso­ kat is Hozzá segítsen, és boldog, ha U rának szentélyét ékesítheti. Vonz-e téged az Oltáriszentség ? És hat-e rád átalakítólag ? Mivel viszonozod Jézus szeretelét?

Terciárius naptár 1937 június hóra. 1. B. Herkulán és társai 1. r. hv. TBvil. 2. B. H umiliana III. r. özv. TBvil. 3. B. A ndrás 1. r. hv. TBvil. 4. Jézus Szentséges Szíve és elsőpéntek TBvil. 13. Páduai Szent Antal I. r. hv. TBvil. 17. Szt. Teofil I. r. hv. TBvil. 20. B. Michelina III. r. özv. TBvil. 24. Keresztelő Szent János születése TB. 29. S zent P é te r é s P ál ap. TB. E rénygyakorlat e hóra: Krisztusban megnyugodni és boldogságunkat csak Őbenne keresni, ez a legnagyobb, amit elérhetünk. Nem okozhatunk Jézus Szent­ séges Szívének semmivel akkora örömet, mint ha Szent Ferenc Atyánk példájára csak Jézusban keressük vigaszunkat, ösztönzésünket és példánkat. Mindig ő t lát­ juk magunk előtt, folyton ő rá figyelünk és fáradalm ainkat sem m ibe vesszük, csak­ hogy ő szent Fölségének minél több lelket nyerjünk meg és dicsőségét előmoz­ dítsuk. _____

A Ferences Közlöny előfizetési ára: Magyarországon negyedévre 0 90 P, Romániában egy évre 5'— P, Jugoszláviában egy évre 50 dinár, Amerikában egy évre 1'50 dollár. E g y e s s z á m á r a : 30 f i l l é r . L a p z á rta m inden hó 12-én. — M egrendeléseket, rek lam áció k at a FERENCES KÖZLÖNY k ia d ó h iv atala cím ére: B udapest, 1#, I l e i n r i c h I s tv á n -u tc a 5. k éz irato k a t é s a lap szellem i ré s z é re vonatkozó lev elek et pedig a FERENCES KÖZLÖNY sz erk esz tő sé g e cím ére ugyan o d a kell k ü ld en i. — K éz irato k a t nem a d u n k v issza. L apunk közlem ényeit, cikkeit c s a k a sz e rk e sz tő külön en g ed ély év el s z a ­ bad m ás la p b an m egjelentetni, a k k o r is c s a k la p u n k ra való h iv atk o zással. P o s t a i a k a r é k i b e f iz e t ő la p u n k s z á m a : 5 1 .5 8 1 . Telefon: l - Q5fl-~«>.

Megjelent!

szem t

rendünk

f e r e h íc

b e m p je

Megjeloiit!

története P . T a k á c s I n c e OFM. tollából. Legszebb ajándék a testvérek n ek !

A gyönyörű kiállítású, 352 o ld a la s mű n é lk ü lö z h e t e t le n a z o k ­ nak, ak ik Szt. F eren c fiai é s tisztelői. Á ra n á lu n k ♦ P .