Ferences K ö zlö n y

Ferences Közlöny 1937.

Á p rilis hó

X V II. évf.

TARTALOM : Terciárius naptár. Fehérben járnak. H. Boros Vilm a dr.: Ilyen a keresz­ tény nő. Pálffy Erzsébet grófné: A boldogság útja. Apróságok X. Pius pápáról. Terciárius karitász Hong-kongban. Marczali Imre : A z Isten vár kapu­ jában. P. Roznik Rajnér O F. M.: Krisztus útján. K áilay István : Káprázat. Két albán ferences. Tisztelet az Egyesült Államok fe­ rences vértanúinak. Pálffy Erzsébet grófné: Matt Talbot. A terciáriusok olvassák Szent Fe­ renc életét. P. Szabados Anzelm O. F. M .: A Bold. Szűz M ária hét örömének rózsafüzére. A szent hallgatásról. Misszió Damaszkuszban. Rendi élet. Rendünk világkrónikájaKönyvkritika. Szerkesztői üzenetek.

lercianus naptar l\)ó( április hóra. 2. Elsöpénteki önfelajánlásért TBvil. 4. Fehérvasárnap. Szt. Benedek 1. r. hv. TBvil. 14. Szt. József védelme TBvil. 10. A fogadalom megújítása TB. 23. Egyed 1. r. hv. TBvil. 24. Sigm. Szt. Fidél I. r. vt. TBvil. 28. B. Luctieziusz 111. r. hv. első terciárius TBvil. 30. Cott. Szt. Benedek—József I. r. hv. TBvil. Erénygyakorlat e hónapra: Védelemre olyan sokan szorulnak, mert kev.sen tudnak a saját lábukon minden körülmények között megállani. A jóság egyik szép jele az is, hogy kiterjeszti védő karját az ilyen tehetetlenek fölé, hogy ráne­ velje ŐKel az önnéllóságra. A helyes lelki élet ugyanis bizonyos lelki nagykorú­ ságra, saját lábunkon való járásra úgy segít, hogy amellett mindig figyelünk az irányító, vezető és támogató kézre is I Alázatosságra oktat, hogy bátrak legyünk! TB. jelenti, hogy aznap csak a rendiek nyerhetnek rendi templomban teljes búcsút. TBvil jelenti, hogy aznap világiak is nyerhetnek rendi templomban teljes búcsút. ÁF. általános feloldozás teljes búcsúval.

Terciárius naptár 1937 május hóra6. Áldozócsütörtök. ÁF TB 7. Elsőpénteki önfelajánlásért TBvil 13. Regaláti Szt. Péter 1. r hv. TBvil 15. Pünkösd böjtje : szigorú böjt. 16. Pünkösd ünnepe. ÁF 17. Baylon Szt. Paskál 1, r. hv. TBvil. 18. Kant. Szt. Félix 1. r. hv. TBvil 19. Szt. Ivó 111. r. hv. TBvil Kántorbőjt (enyhített). 20. Sziénai Szt. Bernardin 1. r hv. TBvil 21. Kántorbőjt (szigorú böjt). TB 22. Kántorbőjt (enyhített). 23. Szentháromság vasárnapja ÁF TBvil 27. Úrnapja ÁF TBvil 30. bzt. Ferdinánd királv 111. r. hv, TBvil 31. Merici Szt. Angéla 111. r. szűz TBvil Erénygyakorlat e hóra: Semmise mutatja biztosabban a lélek állapotát, min! az, miként viselkedik az Oltáriszentséggel szemben. Akit Jézus szelleme éltet, az szívesen időzik a szentségi Jézus közelében, örömest áldoz időt arra, hogy máso­ kat is Hozzá segítsen, és boldog, ha Urának szenlélyét ékesítheti Vonz-e léged az Oltáriszentség ? És hat-e rád átalakítólag ? Mivel viszonozod Jézjs szeretelét?

A F e r e n c e s Közlöny el őfi zetési ára: Magyarországon negyedévre 0 90 P, Romániában egy évre 5‘— P, J ugoszláviában egy évre 50 dinár, Amerikában egy évre 1'50 dollár. E g y e s s z á m á r a : 30 f i l l é r . Lapzárta minden hó 12-én. — Megrendeléseket, reklamációkat a FERENCFS KÖZLÖNY kiadóhivatala címére: Budapest, *•, I l c i n r i c h Is tv á n - u tc a 5. kéziratokat és a lap szellemi részére vonatkozó leveleket pedig a FERENCES KÖZLÖNY szerkesztősége címére ugyanoda kell küldeni. — Kéziratokat nem adunk vissza Lapunk közleményeit, cikkeit csak a szerkesztő külön engedélyével sza­ b id más lapban megjelentetni, akkor is csak lapunkra való hivatkozással. I’ o s t a t a k a r é k i h c f ' i z c t ő l a p u n k s z á m a : 5 1 ..I N I . Telefon:

S 1 EM T

I

K E M IM E

címen megjelenik rendünk története P- T a k á c s Ince OFM tollából. Legszebb húsvéti ajándék ! A gyönyörű kiállítású, 400 oldalas mű n l l K ii lü z h e t e t l e n azok­ nak, akik Szt. Ferenc fiai és tisztelői. Ára n á l u n k * P .

fehérben járnak a z üde lelkek és gyerm eki elfogulatlansággal n ézik a világot. Nem zavarja meg őket a z em berek durva tülekedése, nem ijeszti meg ártatlan szívüket a felcsapó ösztön ök pocsolyája. N em ér fel h o z­ z á ju k az árm ány, mert kezü ket maga Jézu s fogja. A szívtelen ek acsarkodásától sem rem egnek meg, hiszen tiszta lelkiism eretük tükTén nem ejthet foltot a pokol á d á z gyűlölete. Fehérbe öltöznek, miként a m ező k liliom ai, am elyeket Isten ékesít. Nyílt tekintetükből a z igaz lelkűiét fénye tündöklik. E rezni rajtuk, hogy dicsőségük belülről vagyon, mint azoké, akik a N agy­ király je g y e se i és kedveltjei. H om lokukon a z örök tájak hangulata pihen, mint akiket nem érdekel túlságosan e z a földi lét. Testüket is csak segítőtársnak tekintik és vigyáznak, hogy hű ségesen és en ­ gedelm esen d o lg o zzé k együtt a z égi honba vágyó lélekkel. M iként belőlük szin te fény árad szerteszét, úgy dalol hang­ ju k b ó l a belső ö sszhang. Jól esik k ö zelü k b en élni és bőséges for­ rásaikból meríteni. H iszen pálm ák m ódjára virágoznak a kietlen vidéken és gyüm ölcsüktől hány eltikkadt erősödik m e g ! Ö svényeiken ezrek törtetnek fölfelé és tám ogató karuk s z á z és s z á z m egrokkant inat em el föl. A k ik széd eleg n i k ezd en ek b eléjü k fogózn ak és a ki­ ket a viharok hánynak, náluk keresnek m egnyugvást és bátorságot. H iszen olyan könnyű a lépésük, am ilyen m egállapodott a lényük, am elyet nem ingat erre-arra a hangulatok kiszám íthatatlan szeszély e. Már puszta m egjelen ésü k is lecsillapítja a fölkavart ke­ délyeket, mert úgy hatnak, mint Isten hírnökei, akikre bizton ha­ gyatkozhatunk. N em követelnek m aguk szám ára tiszteletet és m égis m indnyájan m egnyílunk előttük. S za v u k balzsam ként hullik lelki sebeinkre és csodá s erőt k ö lcsö n ö z nekik Jézu s meghitt barátsága. E z a fehér ragyogás a zonban arról is beszél, hogy nagy k ü z­ delm ek elő zték m eg ezt a z állapotot. N ekik is m eredek és görön ­ gyös utakon kellett fölfelékú szn iok, amíg lassanként biztossá vált léptük. H ányszor kicsúszott lábuk alól a talaj, de so h se keseredtek 6/: annál szerén yebben d e bízóbban ragadták meg feléjük nyúló karodat. A rcu k o n a bánat k ön n y eivel és szív ü kb en szereteted ser­ kentő tü zével végre m égis győztek. É s am ikor m egtanulták, hogy iskolában rád és helyetteseidre szabad hallgatni, akkor kezdték rajtuk vonásaidat észrevenni. Nem hasonlíthat ugyanis H o zzá d az, aki önm agát előtérbe szereti he­ lyezni. H iába a fehér ruha, ha hiányzik a fénye, am elyet csak Főied kaphat . . . É s ebben a m enyegzői köntösben óhajtun k lako­ m ádon ré sztv e n n i! A d d , hogy eg ész valónk eszerint a la k u ljo n !

Ilyen a keresztén y nő. Irta I I . B o r o s V il m a
Mindig valami fájó érzés tölt el, ha olyan jó lélek költözik el az élők sorából, aki után nem maradtak nagy alkotások. Igaz, hogy ez eléggé földies gondolkozás, mert hiszen tudjuk, hogy az Úr Istennél minden jóteltnek örök értéke van, Mégis fáj látnom, hogy sok szent és példaadó élet csendben és halkan múlik el, úgy hogy csak egv-két hozzájuk közel álló lélek melegedett lelkűk szépségének és jóságának fényénél. Ilyen áldott, j óságos embert temettünk el a napokban, Volf György­ nek, a nagy magyar nyelvésznek özvegyében. Hogy a sváb születésű Volf Györgyből olyan igaz magyar érzésű ember lett, az jórészt ízig-vérig magyar feleségének köszönhető. Volf György, a törökbálinti sváb paraszt­ fiú, naponta ministrált az angolkisasszonyok pesti templomában. A sekres­ tyében megismerkedett a templom fiatal orgonistájával, Miiller Józseffel, aki akkor Budaörsön tanítóskodott. Mint egyszerű sváb parasztszülők gyer­ mekeiben, mindkettőjükben a tudás kiolthatatlan vágya égett. Müiler Budaörsről gyalog járt be orgonáim, egy pékné gyermekeit zsemléért tanította. A sekrestyében kötött barátságuk sírjukig tartott, s bennünk, gyermekeikben folytatódott. Mert a két jóbarát két nővért vett feleségül, akik éppen olyan elválhatatlanul szerették egymást, mint ők. A két meny­ asszony egészen egyforma halványlila ruhában állt az oltár előtt. A lila selyemnek már csak foszlányait őrzöm, de emlékük elevenen él bennem. A két jóbarát finom érzékű muzsikus volt, s egyetemi társaikkal quartettek éneklésével töltötték szabadidejüket. A ceglédi polgármester fia meghívta őket egyszer, hogy énekeljenek egy primicián. S a két jóbarát a polgármester két leányában megtalálta hűséges, odaadó hitvesét. Volf Györgyből a legnagyobb magyar nyelvészek egyike lett, akinek sírját ez a felírás díszíti: Szívében a magyar szó, Szavában a magyar szív. Miiller Józsefből fizikatanár lett, aki az első magyar fizikai tankönyvet írta angol eredeti után a magyar tanulóifjúság számára. ízig-vérig magyar érzés járta át mindkettőt. Leányiskolák akkor még nem voltak, mert Veress Pálné nem harcolta még ki a nőknek azt a jogot, hogy tanuljanak. Volf Györgyné mégis férje leghűségesebb munkatársa lett. Odaadó buzgalommal másolta a régi códexek írásait, mikor férje azokat a Nyelvemléklár-ban kiadta. Először váltak így hozzáférhetővé nyelvemlékeink, először vált lehetővé, hogy Ráskay Lea írásából Árpádházi boldog Margit csodálatosan szép legendáját olvashassuk. Ma az egyetemen hosszú, keserves fáradság árán betűzzük ki egy-egy oklevél néhány sorát. Volf Györgyné pedig egész códexeket, magyart és latint másolt le a nyomda számára, hibátlan, finom, hűséges írással. Volt, hogy a códex megsérült, s olvashatatlan részeinek m egfej­ tésén a nyelvészek: llunfalvy, Budenz, Szarvas Gábor fejüket összedugva tanácskoztak. S amit ők nem tudtak megoldani, a fiatal asszony, aki minden előképzettség nélkül, csak szerető szívétől vezetve élte bele magát férje munkájába, finom női meglátásával eltalálta a helyes megoldást.

jlyen a keresztény nő.

101

valóban felesége volt férjének; mindenben osztályosa, munkájában társa, lelkének vigasza, aki sugárzó szépségével, vidám jóságával beragyogta az

otthont. Mindig akadt ideje a háztartás mellett, hogy férjének segítsen, és gyermekeit lelkének egész szeretetével és jóságával nevelje. És ez a béke és ez a derű megmaradt lelkében a sors csapásai után ¡s. Kisfiát elragadta a kolerajárvány, férjét élete delén elveszítette. Egymás­ után temette el szeretteit, de a mosoly sohasem fogyott el ajkáról. Fáj­ dalom és szenvedés meg nem törték, csak mélyebben érzővé és szeretőbbé tették. Mindenkinek segíteni — ez volt a törekvése. Ha kellett, templomra gyűjtött; ha kellett, szegényeknek varrt ruhát; egy percig sem maradt munka és imádság nélkül. Mikor már csak ritkán tért magához egy-egy p e r c r e , halála előtt pár nappal megértette, hogy vasárnap van és kérte imakönyvét és szemüvegét, hogy imádkozhasson. Az utolsó években rettentő idegfájdalom gyötörte. Sohasem panasz­ kodott miatta, még orvosának sem. Néha azonban önkéntelenül összerándult a kínzó fájdalomtól, Ilyenkor hirtelen elmosolyodott, s mintegy bocsánatkérően fordult hozzánk: — Fáj egy kicsit! — De ha már nem lennék, nem volna minek fájnia. Én kértem, hogy még köztetek maradhassak; — mondta máskor — azt már nem kívánhatom a jó Istentől, hogy még csak ne is szenvedjek. Máskor meg így nyugtatott meg bennünket: Ilyen korban mindenkinek van már valami baja. Jó, hogy az én fájdalmam olyan, hogy másnak nem kellemetlen. — Szeretek köztetek lenni — mondogatta gyakran. — Hálás vagyok az Istennek érte, ha még élnem enged. De szívesen megyek, ha magához hív. És szépen, derűsen elkészült a halálra. Hosszú betegsége alatt mindig, ha állapota rosszabbra fordult, fölvette a szent kenetet és nagy áh itattak megáldozott. — Olyan volt az élete, mint egy szenté, — mondta gyóntató atyja. Minden nap készen volt arra, hogy ez lesz az utolsó. Szeretteit újra meg újra egymásra bízta, mindenkinek megköszönt mindent, Mikor már beszélni nem tudott, csak simogatott és megcsókolta ápolónőjének a kezét, hogy háláját kifejezze. Íme, ilyen egy keresztény élet vége! — Ezt éreztem mindig, mikor csendes, halk elmúlását magam előtt láttam. Nem lehet róla nagy dolgokat írni. mert nem tett mást, csak mindent odaadott az Istennek és szeretteinek. Keresztény volt, igaz keresztény; csendes, igénytelen szolgálója a jó Isten­ nek. De ahogy fogyott testi ereje, úgy lett mindig jobban uralkodó benne a lélek. Lassankint egészen megérett az tJr Isten kertje számára. Lassan lehámlott róla minden földi, minden emberi. Nem éreztük, hogy kicsi beteg teste is vergődik közöttünk, csak fényes, meleg lelkét éreztük, amely átölelt bennünket. Az Egyház transitusnak, átmenetnek nevezi a halált, s a szentek halálát ünnepli mennyei születésnapjukul. A keresztény halál igazán boldog ünnepe annak, hogy a lélek belép az örökkévalóság szépségébe, amelynek visszfényét már életében magán viselte.

A h oltloüság ú t j a lrtn r a n r E n s é b e t xrolii«'.

— ]\o és mi van Máriával? — kérdezte Albert, a Jármay család leg­ ifjabb tagja, aki öt évi távoliét után alig néhány órája érkezett haza, egyenesen Afrikából, ahol mérnök volt valami vasútépítésnél. — Még min­ dig olyan boldogtalan? Az öreg Jármay elmosolyodott. -— Nem ismernél rá, fiam. Aranyos jókedve van, úgy mint lánykorá­ ban. Ha eljön hozzánk, hát felvillanyozza az egész házat. — Ez érdekes újság — mondta a fiatalember és előrehajolt a kényel­ mes karosszékben. — Újra férjhezment? — Dehogy, dehogy, valami franciskánusnak vagy minek mondja magát. — Belépett Szent Ferenc harmadikrendjébe — igazította ki Jármavné. - - Azt mondja, azóta boldog. — No erre magam is kíváncsi volnék — jelentette ki Jármay Albert. — Első útam hozzá fog vezetni. Künn az előszobában megszólalt a csengő. Jármayné kisietett. Suttogó hangok szűrődtek be. — Mária! Ez biztos Mária! — kiáltott az öreg Jármay ragyogó arccal és megindult, az ajtó felé. Albert is felugrott. — No nem jöttök már be ti örökké fecsegő asszonyok? — kiáltott ki az öregúr tréfásan. — Már itt is vagyunk. Hallom Albert megérkezett. Micsoda kedves meglepetés! Igazán örülök, hogy fe ljö tte m ... Kitűnő színben vagy és mi­ lyen fekete a bőröd — mondta a fiatal asszony vidám mosollyal és testvéri szeretettel rázta meg a Jármay fiú kezét. — No persze, engem most már észre sem veszel — jegyezte meg az öreg Jármay nevetve. — Dehogynem, kedves Pista bácsi. Kezét csókolom. — Azt hiszem, kedves feleségem, legjobb lesz, ha mi most itthagyjuk ezeket a fiatalokat, hadd beszéljék ki magukat — mondta Jármay és bele­ karolt a szelídarcú, ősz asszonyba. A fiatalember átölelte a két öreg vállát, elkísérte őket az ajtóig, aztán visszajött Máriához. — Üljünk le. Talán oda az ablak mellé, a kanapéra. Emlékszel, kis­ lánykorodban is az volt a kedvenc helyed. És most beszélj. Mi van veled? Mióta nem láttalak, mintha megfiatalodtál volna. Arcodról eltűnt az a szomorú, mélabús kifejezés. Nevetni is megtanultál. Hogy csináltad? Beszélj? — Először te. Már előre kiszíneztem magamban mi mindent fogok hallani Afrikából. Milyen volt az ottani élet? — Nem mondhatok semmi különöset. Munka és munka, reggeltől estig megfeszített munka, ez volt az afrikai élet. Most letelt a szerződésem. Függőben hagytam a meghosszabbítást, mert kaptam egy ajánlatot. . . Esetleg itthon maradok. De térjünk vissza hozzád. Nehéz napjaid lehettek, szegénykém. . . De amint látom, most boldog vagy. A régi, napsugaras kis Mária.

B o ld o g s á g ú tjá n .

1U3

— Óh igen. Mióta szövetséget kötöttem Szent Ferenccel, oly könnyű és egyszerű az életem. Nem vagyok többé egyedül. Van életcélom, vannak kedves, jó ferences testvéreim, van otthonom, ahol mindig íölmelegszik a szivem. Sokszor úgy érzem magam, mint a rabmadár, amely kiszabadult kalitkájából és most szabadon repülhet és dicsérheti Istent. A fiatalember meleg szeretettel nézett rokona kedves, mosolygó arcába. — Jól esik, hogy' így beszélsz — mondta csendesen. — Azok a fiatal nők, akikkel lent Tangerben összekerültem, mások voltak. Afféle modern lények: se férfi, se nő. Sokszor megszöktem előlük és inkább egyedül ültem és olvasgattam kis lakásomban. Nem bírtam őket. Az idegeimet rágták szabados modorukkal és egymást túlkiabáló, hamis vidámságukkal. Hiányzott belőlük az igazi kedvesség és a nőies báj, ami például benned is megvan. — Te Berti, ne bókolj itt nekem, mert még megharagszom és belekapaszkodom a hajadba, mint kislánykoromban. Emlékszel? Mind a ketten nevettek. De mond csak, Mária, hogy kerültél össze Szent Ferenccel, te a nagyvilági, társaságbeli fiatalasszony? Nem nézett ki belőled, hogy egy szerzet tagja leszel. . . — Ott kell kezdenem, — mondta a fiatalasszony elgondolkozva, — hogy alapjában véve mindig vallásos voltam és rettenetes üresnek találtam azt az életet, amit férjem mellett kellett folytatnom. Hisz’ tudod, micsoda taposómalom volt. Jóformán egyetlen estét sem töltöítünk itthon. A házunk örökké vendégektől hangzott. Akadtak napok, amikor csak az ebédnél láttam kisfiamat. Pál azt akarta, hogy tündököljek, amellett mérhetetlenül féltékeny volt. Azok az örökös veszekedések, féltékenységi jelenetek. . . Sokszor azt hittem, megőrülök. Megesett. . . No de hagyjuk, szegény ember meghalt. Nyugodjék békében. — És aztán? — Amikor meghalt, teljesen egyedül álltam a világban. V rokonság elidegenedett tőlem, hisz tudod, Pál eltiltott tőlük, mert félt, hogy vala­ miképp befolyásolnának. Te már nem voltál itthon, apád és édesanyád pedig, gondolom, Annusnál voltak hosszabb időre. — Igen, azt hiszem, a húgom akkoriban várta az első kisbabát. — Kemény napokat éltem át. Hozzájárultak az anyagi gondok. A nyugdíj, amire számíthattam, aránylag nem volt nagy összeg, uram magán­ vagyonának roncsait pedig a temetés vitte el. Senkitől sem tudtam tanácsol kérni, mit is tegyek. — Hát az urad barátai? A fiatal asszony lehorgasztotta fejét. —• Nem is szerelek erről beszélni. Sejtelmed sincs, milyen becstele­ nek és irgalmatlanok tudnak lenni az emberek. Az asszonyok szemében megszűntem létezni, amikor megtudták, hogy vagyon nélkül maradtam, a férfiak p ed ig. . . Ha nincs a kisfiam . . . Tulajdonképpen neki köszön­ hetem, hogy összekerültem Szent Ferenccel, illetve az első ferencessel, l-gy volt, hogy Palikát szerettem volna előkészíttetni az első szentáldozásra és a tanítónője ajánlotta, forduljak a ferencesekhez. Így jött hozzánk

104

Pélffy Erzsébet grófné.

Páter József. A leckék után elbeszélgettünk. Persze szóbakerült Szent Ferenc is. Beszélt nekem a ferences szellemről és elhozta Joergensen Szent Ferencről szóló híres könyvét i s . . . Remélem, te is meg fogsz ismerkedni Páter Józseffel. Kiváló ember. Rendkívül bölcs és olyan jóságos, amilyen csak e g y édesanya lehet. Hamarosan megnyílt előtte a lelkem. Elmondtam neki minden keservem et... Nagyon megértő volt. Vigasztalt, tanácsokat adott, iparkodott bennem a lelkiéietet helyreállítani. . . Lassanként kezdtem újra ember lenni. Egy szép reggel azon vettem észre magam, hogy valami régi kis d alt dúdolok . . . Egyszer aztán, néhány héttel kisfiam szentáldozása után ismét feljött hozzánk Páter József és kért, menjek vele, meg szeretné mutatni nekem a terciárius otthont. Természetesen elmentem és megnéztem mindent szegről-végre,, — Nem szeretne maga is idetartozni? — kérdezte a végén. — Én? — csodálkoztam rá. — De József atya, örülök, hogy kiszabadul­ tam ebből a rettenetes nyomasztó érzésből, ami évek óta ránmehezedett! És most huszonöt évemmel csuhába öltözzek és egész életemen keresztül vét­ keimért vezekeljek?. . . Ah, nem. Most, hogy ön talpraállított, neki akarok menni az életnek. Gondoltam beiratkozom az egyetemre és orvos leszek, vagy befejezem tanulmányaimat a Zeneakadémián. Ezzel nemcsak élet­ célom lesz, hanem még pénzt is kereshetek . . . A jó páter türelmesen végighallgatott. — Hiszen megteheti, hogy valami pályát választ, senki sem állja útját, — mondta aztán, —- de higyje el, ez nem fogja szívét boldogí­ tani . . . Magának nem veszekedés, tülekedés kell az élettel, hanem sok derű, jóság és szeretet. Éppen az, amit a terciárius rendben megtalál­ hat . . . Mert ami a fiatalságot, csuhába bujást, meg vezeklést illeti, nem tudom ki után ismételi ezt a badarságot. . . Szent Ferenc maga is fiatalember volt, a húszas évek elején, amikor megalapította rendjét és első társai is nagyrészt fiatalemberek__ A ferences szellem a vidámság, a mosoly, a bizakodás és a szeretet szelleme, és semmi köze ahhoz, amit a mi kedves világi testvéreink «csuhábabujásnak» neveznek... — Aztán meg a harmadikrend nem vezeklő, hanem bűnbánó rend, A bűnöket bánni és ezeket a jövőben kerülni minden tisztességes keresztény katolikus embernek kötelessége. Nem? Járhat azért maga, kedves gyergyiermekem, ha kedve tartja, társaságba, színházba, moziba, szórakozhat is, csak azt kell szem előtt tartania, hogy bűnt el ne kövessen és másokat se hozzon kísértésbe. . . Szent Lajos király is rósztvett az udvari lakomákon és mulatságokon és példát mutatott, hogy kell Istennek tetszően szórakozni... Szórakozásunk legyen tiszta, olyan, h o g y nyugodtan folytathatnánk még akkor is, ha Isten színe elé kerülnénk. . . — Talán még a ferences szegénységtől is retteg — folytatta tréfás mosollyal. — Hát ez sem olyan embjerevő farkas, mint aminek képzeli. Józan ember mindig vagyoni és társadalmi állásának megfelelően él és öltözködik; jóízlésü ember kerüli a divat túltengéseit, a feltűnést és nem mutogatja a bőrét mint a n ég e re k ... Tehát józanság, jó ízlés, ez az egész. — És még egy. Igaz, hogy az idős embernek is kell az otthon melege

B o ld o g s á g ú tjá n .

105

és derűje, kell az Istenbe kapcsolódás. Mennyivel inkább kell azonban ez a fiataloknak, akiket annyi veszedelem vesz körül és nem tudják merre is kanyarodjanak életükkel, úgy mint maga is gyerm ekem . . . — Nem válaszoltam. Néhány napig gondolkoztam P á t e r József sza­ v a in , aztán egy délután csak úgy hívás nélkül beállítottam a terciáriusokhoz. Néhány asszony és fiatal lány volt együtt. Kézimunkáztak. Templomi ruh ákat javítottak és téli holmit kötöttek a szegényeknek. Az egyik fel­ o lv a s o tt valami igen kedves ferences elbeszélést, aztán beszélgettek, taná­ csokat kértek és kaptak. Mondhatom, igen barátságos volt. — Ezután többször is eljöttem. Elmentem a közös kirándulásokra, zarándoklatokra; segítettem színdarabot rendezni. Páter József elküldött betegeket látogatni, meg a szegényekhez. Lassanként megismerkedtem az egyes terciárius testvérekkel, a ferences atyákkal és észre sem vettem, oda­ tartoztam a ferences családhoz. Páter Józsefnek igaza volt. Néhány héttel később életgyónást végeztem és egyszerre csak derekamon volt a ferences korda és nyakam körül a skapuláré. Most már három éve. — Nem bántad meg? — Sőt! Napról, napra jobban örülök, hogy ferences lettem. — És az egyetem, meg az akadémia? — Nem lett belőle semmi — mosolygott a fiatalasszony. — Életcélom a kisfiam meg a ferences családom. Ami pedig az elmaradt keresetet illeti, ezt is megoldottam. Kisebb lakásba költöztem, amint látod. Csak egy lányt tartok, ruhára, cipőre meg csak annyit költők, hogy mindig legyen egy, esetleg két elegáns, de egyszerű ruhám. Minek több? Mióta ferences lettem, megtanultam, hogy nem «csak» a ruha teszi az embert! így hát anyagi gondjaim nincsenek, sőt jut még arra is, hogy néhanapján egy kis örömöt szerezhetek néhány szegény terciárius testvéremnek és betegeimnek, adhatok ferences célokra egy-egy kisebb összeget. — És emellett boldog vagy? Mária arca kigyúlt, elgondolkozva nézett maga elé. — Igen, boldog vagyok, testvérem__ Elnevette magát. — Látod annyira megszoktam a testvérem szót, hogy téged is így szólítottalak. De hiszen még az lehetsz. Nem? A fiatal Jármay új cigarettára gyújtott. — Hogyne, — mondta halkan — hiszen én is szeretnék boldog lenni.

Apróságok X , P i u s pápáról.

Don Giuseppe káplánt (később X. Pius pápát) „perpetuum mobile“nek, „örökké mozgó'-nak nevezték ismerősei, mert sohasem lehetett tétlenül látni. Mindig dolgozott valamit vagy valamin. A munkát nem lealázó valaminek tartotta, hanem egyenesen annak az állapotnak, ami bennünket embereket hasonlatossá tesz az örök tevékenységből álló, az egész világot teremtő és fenntartó Istenhez. Az alacsonyabb rendű munkát sem vetette meg. Nem egyszer kötött maga elé fehér kötényt és a plébánosa konyháján nagy igye­ kezettel gyúrta a tésztát.

T c r c i á r i u s k a r it á s z Hong-koiig-l>an.

Hong-Kongban (Kína), jobban mint bárhol, lépten nyomon talál­ kozhatunk szegény kulikkal, kínai vagy hindu munkások nyomorúságos látványával. Ezeket a szerencsétleneket a gyarmatokon alkalmazzák, ahol munkában nincs is hiány, de munkájuk végeztével teljesen hajlék nélkül vannak. É jjeli pihenőjük abból áll, hogy lekuporodnak valahol a járdá­ kon, úgy hogy a nép őket «útonalvóknak» nevezi. Nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy ezt a siralmas helyzetet orvosolják. Különösen két év óta állandósult az erre irányuló mozgalom. Legutóbb a Hong-Kongban megjelenő «South China Morning Post»-ban célzást tettek az «Agence Lumen» néven működő intézményre, s rámutattak arra, hogy a katolikusok éppen nem maradnak protestáns testvéreik mögött abban a szorgoskodásukban, hogy a szegény kulik számára hajlékról gondoskodja­ nak. A cikk Szent Ferenc ottani menedékhelyét említi meg, amelyet Shamshuipo-ban nyitottak meg az «utcánalvók» számára. A menedék- 1 helyet Szent Ferenc harmadikrendjének tagjai alapították s munkájukban meleg szívvel támogatta őket Valtora püspök. Egyik rendi tag például mindennap esti 10 órától reggeli 6 óráig áll a kulik rendelkezésére, hogy segítse őket és gondoskodjék szükségleteikről. A szükséges pénzalapot azok a magánadományok biztosítják, amelyek a rendi tagoktól és a mozgalom barátaitól folynak be.

A z Isten-vár kapujában. Az élet idáig nem volt nehéz, Csak virágok .közt haladt az út; Kacagó vígság s madárdal mellett Értem el az Isten-% vár kaput. Álmom, mit arany fonállal szőttem, Olyan volt, mint himes, zöld mező. És a csalódás nem borult reá, Mint észbontó gyászos szemfedő. Éltem, úgy éltem, álom-királynak, Hogy csak örömről mesélt a múlt. Fájó magam bús sírkeresztjére Cipruságként: a vigasz borult. De akart az élet Éltetője És vezetett az új égi Út, S most már tudom, ha máskép is volna Kinyitnám az Isten-vár kaput. Marczali Imre.

Előkészület a szentáldozásra. A testi előkészület. megkívánja, hogy külsőleg is kifejezésre juttassuk benső ünnepies hangulatunkat, mely a szentáldozás gondolatára eltölti lelkünket. E célból elengedhetetlen a tisztességes mosakodás, és bár szerény, de tiszta ruház­ kodás. Az öltözködésre nézve egyházi előírás intézkedett úgy, hogy nem szabad megáldoztatni azt, aki botrányos, kivágott ruhában jelenik meg. De ugyancsak helytelenül cselekszik, aki feltűnően «kikészítve», festékesen és erősen rúzsosan járul az Ür asztalához. Azt a munkatöbbletet, mit a tisztességes megjelenésen túl a tisztességtelenig kifejt, inkább lelkére for­ dítsa, százszor előnyösebb lesz számára! ■ — Bár törvény nem írja elő, de illő, hogy a katonák áldozás alatt fegyverüket letegyék. — A testre vonatkozólag az Egyház még szigorú feltételként — halálos bűn terhe alatt — megköveteli, hogy az áldozó éhgyomorral legyen. Azaz éjféltől kezdve se ételt, se italt ne vegyenek magukhoz. 11a tehát valaki egész kicsiny mennyiséget is vett magához, mégha véletlenül is, éjfél után csak pár másodpercre is, nem járulhat a szentáldozáshoz. É jfélt az első óraütés jelei. Tehát nem az utolsó. Ha az órák azonban különbözően mutatják az éjfélt, követhetjük a legkésőbbit is, ha egyébként az óra pontosan szokott járni. Nem pontosan járó órát a pontosak mellett nem követhetjük, ha az késik, a jóljárókhoz képest. A szentáldozásig tartandó böjtöt szentségi böjtnek nevezzük. 1) Hogy a szentségi böjtöt feltörjük és így a szentáldozástól elmamaradjunk, kell hogy az, amit magunkhoz veszünk, étel, vagy ital jellegét bírja. Ezért ha valaki lenyel vasat, üveget, fát, hajat, körmöt (rágcsálás közben), cérnát, selymet, gyapjúszálat, nem töri meg a szentségi böjtöt, mehet áldozni. Orvosságot, akár por alakban, sem szabad bevenni, mivel azt a szervezet feldolgozhatja a maga előnyére. Az előbb elsoroltak emészthetetlenek, nincs ételjellegük. 2) A magunkhoz vett ételt, vagy italt a szájon keresztül kívülről vegyük és nyeljük le. Aki tehát szájat mos ,s a vizet kiköpi, vagy ételt kóstol, de le nem nyeli, mehet áldozni, Ugyancsak mehet áldozni az, kinek nyelve, foga (tehát a szájban lévő rész), vérzik, még ha lenyeli is, mivel nem kívülről került a szájába. Ha azonban külsőleg vérzik az ajka, vagy folyik az

108

P. Roznik Rajnér 0 . F. M.

orra vére, vagy sírás közben könnye kerül a szájába, és lenyeli, nem mehet áldozni, mert kívülről jutott szájába. Ha orra befelé vérzik a garaton keresztül, ha lenyeli is, mehet áldozni. 3) Evés, vagy ívás jellegéi öltse fel az ételnek vagy italnak gyomrunkbajutása. Ha lélekzés közben esőcseppeket, vagy hópelyheket nyel valaki, nem sérti a böjtöt, mert nem ivott e közben, hanem lélekzett! Ha szájmosás, után valami csekélység visszamaradt és a nyállal elegyedett, mehet áldozni, mert a nyállal vegyült pár csepp, — nyálnak számít. És nyálat lenyelni,, nem jelent ivást. A lelki előkészület. ugyancsak kétféle lehet: távoli és közeli. A távoli előkészület egy folytatólagos életnívó a lélek életében, melynek kettős követelménye van; legyen meg a kegyelmi állapot, azaz, legyen ment a súlyos vétektől és legyen a lélekben általános igyekezet a tökéletesség után. Miként az előzőkből láthattuk az Űr Jézus azért rendelte az Oltáriszentséget, hogy legyen Isten fönségéhez mért illő áldozatunk (a szentmise) és Isten gyermekének megfelelő táplálékunk (a szentáldözás). Isten gyer­ meke pedig csak akkor az ember, ha nincs halálos bűne, tehát kegyelmi életet él. A szeretet által Istenben él és így Isten az ő lelkében lakozik. Ez a kegyelmi együttélés Istennel a leglényegesebb feltétele a szentáldo­ zásnak. De egyébként is, az Oltáriszentségben az Úr Jézus szentséges Teste és Vére lelkünk tápláléka, táplálékot pedig csak élő tud magához venni. A lélek élete csak az Isten kegyelme által tartható fenn. Nem olyan értelemben veendő ez, mintha a lélek Isten kegyelme, szeretete nélkül ténylegesen meghalna, hiszen természeténél fogva halhatatlan, hanem át­ vitt értelemben kell érteni: a boldog őrök életre feljogosító igénye csak akkor van, ha nincs súlyos vétekben, tehát, ha Istent szereti, vele ke­ gyelmi összeköttetésben él. Kegyelmi állapot nélkül «ítéletet eszik magának» az áldozó; örök kárhozatra sújtó Ítéletet, mert nem különbözteti meg az Úr Testét a közönséges ételtől! Ha tehát valaki áldozni akar és nincs meg a halálos bűntől mentes tiszta lelkiismerete, akkor előzetesen feltétlenül meg kell gyónnia. Csak ha töredelmesen jó gyónásban megtisztította lelkét, akkor hárította el az áldozás legnagyobb akadályát. Ha a lelkét így rendbehozta, akkor készülődhet a szentséges pillanatra tovább. — Egy másik feltétele még az eredményes szentáldozásnak, hogy legyen a lélekben egy általános vágy a keresztény tökéletesség után. Hassa át az Isten félelme, az örökkévalóság nagy gondolatja és ezekből kifolyólag égjen, lobogjon benne egy olthatatlan vágy az Isten-bírás, az örök boldog­ ság után. (Ez, átlagban a Krisztusban hívők lelkében megvan!) A közeli előkészület a ritkán áldozóktól nem kíván sokat. Nekik elég, ha gyónás után elvégzik a feladott elégtételt, és ha idejük engedi, ima­ könyvből vagy attól függetlenül csak lélekből valamit imádkozgatnak a szentáldozásig. De ha többet tesznek, ha buzgóbban és többet imádkoznak, világos, hogy több kegyelmet is nyernek. Búzdítani kell őket is a minél több áhítatra, de ha ez nem telik tőlük, a fent elsorolt is elég. A gyakori, vagy mindennapos áldozástól már többet kíván a jó Isten. («Akiknek több adatik, több kívántatik tőlük». De meg akik nagyobb

K r is z t u s ú tjá n .

109

szeleteire és tökéletességre igyekszenek, azoknak többet is kell tenniök, hogy céljukat elérjék. Azoknak szinte állandóan a legm. Oltáriszentségnek kell élniök. — Szent Alajosról olvashatjuk, hogy két szentáldozása között az időt két részre osztotta. Az első felét hálaadó érzelmek töltötték be, a másik felében meg készült a következőre. Meg is látszott a hatás! Az előkészületnek azonban nemcsak fohászokból, ellágyuló érzelmekből kell állania, — ezek is legyenek meg, — de egész életünk, cselekvéseink, gon­ dola Iáink, szavaink is igazodjanak a közelgő isteni Vendéghez, az Úr Jézushoz. Az egész keresztény életnek és így kiválóan a szentáldozásnak is az a célja, hogy az Úr Jézus útját járhassuk, hogy az Ö követőiként ön­ magunkban kialakíthassuk képmását. Amikor magukhoz vesszük Őt, ke­ gyelmének segítségével gondolatainkból, szavainkból, cselekedeteinkből, sőt érzéseinkből is kiküszöböljünk mindent, ami Vele nem egyezik és az ő tökéletes lényéből magunkba szívjunk mindent, ami az Ő szent Szíve szeretetéhez hasonlóvá tesz minket. Tehát már előre készítjük lelkünket, hogy amikor jön Isten és felebaráti szeretetben, hasonlóságot találjon ben­ nünk önmagához. Igyekszünk tehát a komoly erénygyakorlatokra . . . Igye­ keznünk kell az önmegtagadásra, a szeretetszolgálatra, a türelemre, az alázatosságra stb. szolgáló alkalmakat Iránta való szeretetből gyakorolni. . . Ez fontosabb, mint a merő érzelgősség, az üres fohászkodás. De ezzel nem akarom lebecsülni, mert nem is lehet, azokat a vágyódásokat, örömkitöréseket, miket a szentáldozás gondolata ébreszt a lélekben. Fontos ez is, hiszen a tiszta szeretet érzelmei csillannak fel bennük. Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy ne elégedjünk meg puszta ábrándozással és erőtelen sopánkodással, hanem teljes erőfeszítéssel, komoly akarattal igazítsuk egész valónkat a cselekvő Krisztusi példaképhez! Esti imánkban is lebegjen ott az a boldogító tudat, hogy holnap jön ö , az irgalmas, a jóságos, a csupa szeretet Istene, aki segíteni fog a liibák leküzdésében és az erények gyakorlásában, a szenvedések viselésében és általában a Neki való szolgálatban. Ha az esti lelkiismeretvizsgálat vala­ miről vádol: a keserítőt visszakeserítetted, a munkában türelmetlen voltál, vagy bármi más történt, ami nem az ő lelkét sugározta, a bánat és bocsánatkérés után igérd meg, hogy holnap minden másként lesz. Hiszen Ö is fog segíteni, mivel hozzád jön. Reggel alkudozás és vonakodás nélkül kelj fel a kitűzött órában. Hozd áldozatul Neki mindjárt az első p ercek et... Végezd dolgodat úgy, hogy benne öröme teljék. Minél nagyobb áldozatot kell hoznod, hogy Hozzá juthass, annál többet várhatsz viszont Tőle.. Aki otthon tunya, rendetlen, hogyan legyen ISála buzgó és rendezett, akiben Neki kedve telik! Ö a cselekvő Szeretet, igyekezzél ebben is Hozzá h asonlítani... Ez a jó előkészület!. . .

K a p rázni. Irta Kfillu.v Istv á n .

Vermes József görnyed te n rendezgette iratait egyik tavaszi délután a minisztérium irattárában. Mialatt gépiesen egyengette az irattömböket, mintegy hangosan gondolkozott. Tudta, hogy méltóságos főnöke ma nem jön a hivatalba, mert lakásán előkelő vendégek sereglenek össze, hogy őt kitüntetése alkalmából üdvözöljék. Vetmes kebléből mély sóhaj szakadt fel. — Könnyű neki — mondta — az ő fokán van a kitüntetés, az előléptetés, a jutalom. Nekem csak a megalázás, a durvaság jut. Dicséret, elismerés soha . . . Az akták porától kínosan krákogott, aztán tovább rakosgatta a kötegeket. — Lenne csak pénzem, vagyonom, — folytatta motyogását — majd megmutatnám é n . . . Elhallgatott. Körülnézett, mintha félne, hogvy valaki hallgatódzik. Hirtelenében maga sem tudta volna megmondani, hogy mit is mutatna meg, vagy mit tenne, ha vagyona volna. Mit tudott ő arról, hányféle módja van a vagyon pocsékolásának. Legfeljebb fehérebb kenyérre, új cipőre, esetleg finomabb dohányra gondolt. A pénzköltés túlfínomult módjaihoz nem értett. Egy dolog bizonyos volt előtte: fizetése legfeljebb az éhenhaláslól mentheti meg őt. Könnycseppet törült ki szeméből. Feleségére gondolt, aki hónapok óta feküdt betegen, félig serdült leánykájának gondozására hagyva, míg ő itt, ebben az utálatos hivatalban nyeli a port. Világháborús emlékek? vonultak el előtte. Pergőtüzes, rohamos látomások. Azután az erdélyi bércek, az a kis magyar falú, ahol addig tanítóskodott, amíg családjával együtt menekülni nem volt kénytelen. Hol vannak azok az idők! Édesanyja a lövétei temetőben porlad. Leányát nem tudja iskoláztatni, feleségét súlyos kór sorvasztja. Ö pedig itt nyeli a port, a díjnokok gyom orerősítőjét. . . Hirtelen kabátja zsebébe nyúlt s tárcáját vette elő, amelyből sors­ jegyet húzott ki Hosszasan nézegette. Nyolcad sorsjegy. Húzás — ma! — Istenem, ha bevágna! — • sóhajtotta, — mi minden megváltoznék akkor! Űr lennék ismét. Itt hagynám ezt a megalázó foglalkozást... Házat vehetnék... Kényelemben, gond nélkül élh etn ék... Feleségemet gyógyíitathatnám, leányomat iskoláztathatnám. . . Ebben a percben megszólalt a telefon. Fölrezzent m erengéséből és sietve kapta le a kagylót. ■ — H alló. . . igenis, én vagyok, Vermes. Igenis, méltóságos uram, itt maradok. Parancsol? esetleg éjfélig i s ? . . . Ho-hogyne, igenis, értettem ... Letette a kagylót. Szeme a festett íróasztalon álló orvosságos üvegre tévedt. — Most mit tegyek? Ezt az orvosságot haza kell vinnem! Leült íróasztala elé s arcát kezébe temette. Maradjak itt éjfélig, amíg ő be nem jön? — dohogott. — Még válaszomra se vá rt. . . Letette a kagylót. Felugrott s fel-alá járkált az irodában. Valaki kopogott. Az iroda­

^áprázat.

111

szolga lépett be. Földije is volt s így ebben a rideg hivatalban egyetlen bizalmasa. Mentő ötlete támadt. János hazavihetné az orvosságot. Néhány sort vetett papírra, borítékba tette s az orvossággal együtt átadta a szol­ o d n a k , hogy hazafelémenet adja be utbaeső lakásába. A szolga elment s Vermes újra egyedülmaradt. Irattárát rendbehozta, aztán belepillantott az asztalán heverő délutáni újságba. Gondolatai azon­ ban nem ott jártak. Pénzre gondolt, sok pénzre. Százas bankók kölegeire, amelyeket, jó volna megnyerni a sorsjegyével. Lassankint besötétedett. Zsebéből egy darab barnakenyeret húzott elő. —• Sovány vacsora annak, akitől azt várják, hogy éjfélig a hivatalban rostokoljon -— dünnvögte. Lassanként elfogyasztotta kenyerét s utána egy pohár vizet hajtott Jel. Az épület kezdett mindinkább elhagyatottá válni. Aki csak tehette, elhagyta a hivatalt. Magára maradt. Lehúnyta szemét és úgy szőtte tovább gondolatait. ° * . . . K o p o g ta k !... Összerezzent. Ki jöhet ilyenkor? De már nyílt is az ajtó és egy jól öltözött férfi lépett be. Arca sugárzott és széles, szín­ padias mozdulattal adta tudtára, hogy sorsjegyén ''10,000 pengőt nyert. V következő percben már rakta is az asztalra a pénzt: négy köteg százast. A hüledező Vermes alig értette meg a jövevény kérését, hogy sorsjegyét adja át neki. Zavartan kotorászott tárcájában, nagy nehezen ráreszketett a keze a kihúzott sorsjegyre, átadta, az elismervényt aláírta s a bankhivatalnok hangos gratulál ások között, de arcán valami megmagyaráz­ hatatlan, szánakozó mosollyal távozott. Vermes a homlokát törülgette. Kiverte a veríték. Félt. Gondolatai mindinkább összekuszálódtak agyában. Valami üvöltésféle akart feltörni a torkából, de mire az ajkáig jutott, mindössze mély sóhaj, zihálás, hörgés lett belőle. Mi történt vele? Pénz, pénz, jólét, b o ld o gsá g ...? Ajka remegett s értelme, mintha felmondta volna a szolgálatot. Úgy érezte, hogy feje az asztal alá húzza, zúg, szédül, kábul. . . Amint így értelmetlenül maga elé meredt, egyszerre csak mozgást hallott a háta mögött. Hirtelen föltekintett. — Ki az? ■ — remegett ki a szó az ajkán. Ügy látta, mintha ugyanaz az alak jelent volna meg újra előtte, aki a nyereményt hozta az imént, de most olyanféle talár volt rajta, mint a bírákon szokott lenni. Karját keresztbefonta, mint aki valami nagy beszédbe akarna fogni. Nyoma sem volt rajta az előbbi mézes-mázos póznak. A bíró tekintélye lángolt belőle. -—- Akarod ismerni ennek a pénznek az eredetét? -— kérdezte. A következő percben egymásután négyen léptek a szobába. Megálltak az asztal előtt. Valami sajátságos merevség feszült mind a négynek az arcán. A százpengös bankjegykötegek ott sorakoztak a bíró előtt. — Álljon elő az első — dörgött a bíró. — Hogyan jutottál ehhez a pénzhez? Rámutatott az egyik kötegre. A megszólított körülnézett. Alig hall­ hatóan beszélt.

112

K á lla y István.

— Az az özvegyasszony aznap a fiától kapta a pénzt. Az asszony volt. Beléptem és — ott állt egy fejsze, — leütöttem őt. Aztán ezt a köteget a bankba vittem. Nézd a köteg széleit, még láthatók rajta a vérfoltok. Az özvegy vére . . . Vermest a hideg rázta. — Álljon elő az a másik, — mutatott a bíró a következőre. — Hogy került hozzád ez a pénz? — H o zzám ?... h á t... h e h e h e ... Munkások béréből tartottam vissza Persze, jogtalanul. Különféle levonások címén, amelyekkel senkisem bízott meg. Nem is ellenőriztek. íg y aztán megtartottam a levont pénzeket. Éveken át tettem, nem jött rá soha senki. H ehehe. . . — Csak én! — dörrent a bíró szava. — Állj félre! Lépjen elő a harmadik! Csúf, himlőhelyes öreg szipirtyó sántikált elő. Szemében gonoszság hunyorgott. Meg se várta a kérdést. — Az a píz a rámbízott árváé lett vóna. Beteg vót az istenatta. Nem lehetett hasznát venni. Meghótt — vinnyogta — meghótt, hirtelen. . . El­ temettem. Senkise kutatta, mitül hótt meg. Beteg v ó t. . . így oszt a píz az enyim maradt. A házamat vettem rajta a banktu. Hátra volt a negyedik vádlott. Alacsony, nyugtalan tekintetű alak. Vállát rángatta a bíró előtt. egyedül

— Ezt a pénzköteget a bankba helyezted. Micsoda pénz volt ez? Az ember hunyorgott. — A frontom szolgáltam. Sok titkot tudtam. Tervek is voltak nálam. Pénz kellett. Az ellenség pedig kínált. Elfogadtam s átadtam a terveket, meg — elmondtam, amit tudtam. Két ezred semmisült meg akk or. . . A bíró undorral nézett rajta végig és éppen mondani akart neki valamit, vagy talán az ítéletet akarta kihirdetni, amikor megszólalt a telefon. . . *

. . . Vermes felkapta fejét és — felébredt. Megdörzsölte szemét. Körül­ nézett. A kályhában fellobbant és pattogott a tűz. Az asztalon kézbesítőkönyvek meg vétívek sorakoztak . . . — Ah, a telefon! — kapott észbe hirtelen. Odaugrott és lekapta a kagylót. — Itt V e rm e s... Értettem méltóságos u r a m ... Nem kell várni? Majd r e g g e l? ... Itt leszek méltóságos u ra m ... Ó, igen, hálásan köszönöm a családom nevében i s . . . Parancsol? Hogy reggel jelentkezzem a nyug­ tával . . . Értettem, hálásan köszö. . . — Megint letette a kagylót — mormolta. — Száz pengő segélyt utalt k i . . . Mégis csak jó em ber. . . Kicsit nyers, de emberséges. . . m éltányos. . . Ki fogom fizetni az orvost meg a patikát. . . Lassan, kényelmesen fölvette kabátját, a villanyt lecsavarta, aztán elment. A kapus álmosan nyitotta ki a minisztérium kapuját. Amint ment hazafelé, tovább inorfondizált. — Sokat tan u ltam ... Pénz, pénz! Átok van minden b an kón ... Mennyi gyalázatos bűn tapadhat a p én zh ez!... Nem, nem kell a hirtelen

j^ét albán ferences.

113

-ött gazdagság! Nincs áldás azon a pénzen, amelyhez munka nélkül jut ■ a l ember. Aztán elgondolkozva folytatta: — Amennyi nekem kell, arról mindig gondoskodik a jó Isten. . . \niit pedig ő ad, ahhoz bizonnyal se vér, se szenny nem tapad.

jíé t albán ferences.

P. Prennushi Vincét, az albán ferences provinciának rendtar­ tományi főnökét a Szentszék Sapa (Észak Albánia) egyházmegye élére állította. P. Prennushit az egyházi és az albán nemzeti élet fellendítése érdekében kifejtett nagyarányú munkája ulán érte ez a magas kitüntetés. Alkotásai közül csak néhányat említünk: Skutariban megalapította a néprajzi múzeumot, a szépművészeti képcsar­ nokot és az albán nép viharos történelmének felkutatására megtette az alapvető lépéseket. Rendtársával, P. Fista Györgygyel egyetemben az albán irodalmi életnek vezetője és irányítója. Eredeti műveik és tudományos fordításaik az albán nép ünnepelt íróivá és költőivé avatták őket. Különben is Albánia és az albán nép kereszténysége és kul­ túrája elválaszthatatlan a ferencesektől. A többszázados török el­ nyomatás sem tudta a nép szeretetét elmosni a ferencesek iránt, akik hétszáz éve építői és hűséges őrei népük keresztény művelő­ désének. Igaz, hogy a török félholdnak rettenetes uralma sok mű­ vüket rombolta le és félműveltté tette a tengermenti hegyországnak a lakóit. A hála és szeretet így is eleven és kimeríthetetlen a „nép atyái“ iránt. így nevezik az albánok a ferencrendieket. a T is z te le t az E g y e s ü l t Á l l a m o k fe r e n c e s vé r ta n ú inak.

2-án tartották meg Santa Barbara városában az angol nyelvű ferences rendtartományok tanárai évenkint szokásos összejövetelüket. Ezen 16 provincia USA., Kanada, Angolország, Írország és Ausztrá­ liából képviseltette magát a konferencián,, amelynek idei megvita­ tandó tárgya „A ferencesek története Észak-Amerikában“ volt. A konferencia végén az egybegyűltek egyöntetűleg elhatározták, hogy Allegany N.Y. városban levő Szent Bonaventura kollégiumban fel­ állítják az amerikai ferencesek történelmi intézetét. Ennek az inté­ zetnek a hivatása lesz azután, hogy a ferences rendházak összes könyvtárait átkutassa és rendi történelmi tankönyvet adjon ki. P. Habig Marion 0. F. M. könyvéből megtudjuk, hogy a feren­ ceseknek Eszakamerikában összesen 109 vértanújuk van; ezekből 66 az Egyesült Államokra esik. Első vértanú P. Juan Padilla volt, akit 1542-ben öltek meg az indiánok. Kanada első vértanúja, P. Viel Miklós, 1623-ban szenvedett vértanuságot. A mártírok díszes sorát P. Heinrichts Leó zárja be, akit 1908-ban Denverben akkor terített le a gyilkos golyója, amikor miseközben híveit áldoztatta. A konferencián résztvett 51 tudós ferences atya kérvényt írt amelyben kérik a rend generálisát, hogy tegye meg a szüksé­ ges lépéseket az amerikai ferences vértanuk szenttéavatása iránt.

M a d T a lb o t. Ir ta P á lf f y E rz sé b e t g ró fn é.

Istennel beszélgettem í

Matt lelki élete egyre jobban mélyült. Az ima számára most már nemcsak erőforrást, hanem gyönyörűséget, természetfeletti kapcsolatot je­ lentett. Egy-egy szentséglátogatása után a templomból az utcára lépve az emberek megfordultak utána, olyan sugárzó, békés, boldog mosoly áradt el az arcán. Amikor az Oltáriszentséget magához vette oly földöntúli őreim égett a szemében, hogy az áldoztató papoknak is feltűnt. Egyszer egyik jezsuita atya mondta társainak: ■ — Atyáim! egy szent jár hozzánk! Máskor meg a Megváltó-templom plébánosa figyelmeztette rá gyónógyermekét. — Látja ott azt a kopasz, idősebb munkást? Kérje meg, hogy imád­ kozzon a maga ügyéért. Amit ő kér, Isten mindig teljesíti. . . Tapasztalat­ ból tudom. Már többször kiimádkozott nekem egy-egy kegyelm et. . . Csakugyan így volt. Matt könyörgése mindig meghallgatásra talált Istennél. Mintha csak Isten nem tudott volna semmit se megtagadni hű­ séges fiától, aki nem tartott meg maga számára a földből mást, mint a munkát, a küzdelmet, az önfeláldozást, aki nem magáért élt, hanem az örökkévalóság szolgálatába állította lelkét és testét. Matt nem szomjúhozta a földi gyö­ nyörűségeket, örömöket, hisz’ ennél többet kapott. Egy-egy elejtett sza­ vából kiviláglott, hogy látomások gazdagítják szürke, köznapi életét. — Matt, hol jár az eszed, nem figyelsz arra, amit mondok — szólt rá egyszer nővére. Fölrezzent merengéséből. Hevesen megszorította Zsuzsanna kezét. — Óh, ha csak meg tudnám neked magyarázni, milyen boldog va­ gyok . . . ! Ma éjjel Istennel és a Szűzanyával beszéltem. . . N élkülözések.

Múllak az évek. Matt megöregedett. Az utóbbi időben gyakran szédülés fogta el. Ha nehezebb munkát végzett, fájdalmat érzett a szíve táján; bal karja elerőtlenedett és alig kapott levegőt. Zsuzsanna vette rá, hogy végre elmenjen a kórházba és megvizsgáltassa magát. — Kedves barátom, magának nagyon rossz a szíve — mondta az orvos szinte megdöbbenve. — Azonnal be kell feküdnie a kórházba. Matt még aznap ágvbakerült. Állapota annyira reménytelennek látszott, hogy az irgalmas nővérek papot hivattak az utolsó kenet szentségének fel­ adására. De aztán lassanként mégis megindult a javulás útján, úgy hogy 1923 decemberében elbocsátották a kórházból azzal a meghagyással, hogy még legalább egy évig nem szabad dolgoznia. Nyomorúságos napok virradtak rá. Megtakarított pénze nem volt, mert hisz’ mindenét szétosztotta. Kapott ugyan kb. húsz pengőnek meg­ felelő munkanélküli segélyt havonta, de később már csak a felét. Ebből

Matt talbot.

115

k e l l e t t lakásról, étkezésről, gyógyszerről gondoskodnia. Hihetetlenül sokat koplalt, nélkülözött. Egyszer Zsuzsanna oly legyöngült állapotban találta, hogy nem akart hazamenni, mert félt, nem éri meg a reggelt. — Menj, csak menj, kedves — mondta Matt szelíd mosollyal. — Mit is segíthetnél rajtam ? 11a meghalok, Jézus és Mária úgyis mellettem lesz­ nek. . .

A mennybe k é s z ü l..»

1925-ben ismét megkezdte a Martin cégnél a munkát. Boldog volt. Kezdetben ugyan nehezen ment, de később annyira erősnek érezte már

magát, hogy június 7-én este, amikor felvette heti bérét, a hogyléte után érdeklődő Martinnak nevetve válaszolta: — Oly jól vagyok mint talán még soha! Másnap, vasárnap reggel megáldozott, aztán otthon megreggelizett és újra útnak indult, hogy résztvegyen a körülbelül húsz percnyi távol­ ságban lévő Megváltó templomban a nagymisén. Feleúton összeesett egy bolt előtt, ahol gyakrabban vásárolt. A boltosné kiszaladt a fiával és bevitték a házba. — Szegény barátom, te most már a mennybe készülsz — mondta az asszony halkan. Matt felnyitotta szemét. Mosolygott. A fiú papért szaladt, de mire az megérkezett, már csak a halotti imádságot mondhatta el. A holttestet a közeli kórház halottasházába vitték. Amikor levetkőz­ tették, hogy megállapíthassák a halál okát, megdöbbenve látták, hogy teste láncokkal van körültekerve. Lánc volt az egyik lábán és karján is s a rozsdás vaskarikák a csípőn mélyen belenyomultak a testbe. A másik kar­ jára rá volt csavarva Szent Ferenc harmadikrendjének kordája. A z oltár felé . . .

A barna ferences rendiruhába öltöztetve ravatalazták fel a Xavéri Szent Ferenc templomban, amelyet életében annyira szeretett és június n -é n kísérték el a terciáriusok és a kongregánisták utolsó útjára a Glasne-vin temetőbe. Kilenc hónappal később már 120,000 példányban olvasták Matt Talbot, a dublini munkás egyszerű életét, amelyből hiányoztak a feltűnést Ivei tő hőstettek, világraszóló események, tömegmozgató eszmék, de Isten felé irányult minden küzdelmével, szenvedésével, gondolatával és cselek­ vésével. 1932-ben pedig megtörténtek a lépések Bómában, hogy a XX. századnak ez a szent munkása odakerüljön példaképnek az oltárok dicső­ ségébe.

A p r ó s á g o k X . P i n s pápáról.

Nagyszerűen ismerte a nép lelkét és tudta, hogy sok esetben többet lehet elérni valami jámbor csellel, mint kéréssel vagy beszéddel. Tomboloba nevezték ki káplánnak. A jó Constantini plébános igen szívesen fogadta és beszélgetés során mindjárt el is panaszko­ dott. micsoda visszás szokás fejlődött ki hívei körében. A Szentség­ gel való áldás után a hívek rögtön talpraugranak és elhagyják a templomot, ahelyett, hogy megvárnák, míg a Legszentebbet vissza­ helyezi a tabernákulumba. Már prédikált is róla, k'de hiába minden kérés, fenyegetődzés. — Soh’se bánkódjon plébános úr — vigasztalta az öregurat — majd rendbehozom én a dolgot I Hogy hozta rendbe? Igen eredeti módon. A tombolói plébániatemplomban egy régi Mária kegyképet őriz­ tek. Rendszerint függönnyel volt elfedve. Mióta egy Vigilius Serena nevű béna ember csodálatos módon visszanyerte előtte épségét, a nép különös tiszteletben részesítette a képet. A következő vasárnap, közvetlenül áldás előtt, Sarto káplán odalépett a Mária képhez és kezébe fogta a függöny zsinórját. Megtörtént az áldás. A plébános az oltár felé fordult. A tombolóiak, mint rendesen — nem várva be a Szentség eltételét — fel­ ugráltak és indultak kifelé. De egyszerre szinte varázsütésre vala­ mennyien újra letérdeltek és áhítatos arccal meredtek az oltárra. Mi történt? Csak annyi, hogy Sarto káplán áldás után rögtön félrehúzta a Mária kép függönyét és erre a jó tombolóiak kénytelenek voltak újra letérdelni, mert hát az ellenkezője megszentségtelenítés és tisztelet­ lenség lett volna! *

Amikor az egykori tomboló káplán püspök lett, XIII. Leó pápa kijelentette: — Ha a mantuai egyházmegye nem fogja szeretni új főpászto­ rát, annak a jele lesz, hogy egyáltalán nem tud szeretni, mert Sarto a püspökök legkedvesebbike! *

Parrocchi bíboros szentelte püspökké. Az új maniuai p ü s p ö k első útja a Szent Péter bazilikába vezetett. Szerette volna első p ü s p ö k i szentmiséjét a vatikáni grottában, Szent Péter sírja fölött elmondani. A fiatal sekrestyés nem ismerte fel és elég érdesen visszauta­ sította : — Elégedjék meg, hogy fent a bazilikában misézhet! Sarto püspök nem szólt egy szót sem, de a grotta lépcsőjén fölfeléjövet kissé szomorú mosollyal mondta papkísérőjének: — Meglátja, ha pápa leszek, az ilyesmi nem fog többé elő­ fordulni !

Apróságok X . Pius pápáról

117

Ebben a pillanatban bizonyára nem gondolt arra a szent elég­ tételre, amelyben a különféle nemzetek híveinek ezrei részesítik majd,.

amikor fölkeresik sírját ugyanabban a grottában, ahol püspökké szen­ telésének első napján olyan rosszul fogadták. *

— Legfőbb kívánságom teljesülne, ha Ont választanák meg pápának! — mondta egy velencei, de időközben Rómában letele­ pedett hölgy, a pápaválasztásra Rómába érkezett Sarto bíborosnak, akit még velencei pátriárka korából igen jól ismert. Sarto bíboros nevetni kezdett. — Már az is nagy kitüntetés, — felelte — ha a pápaválasztás­ hoz használ fel az Isten egy magamfajta embert. Ugyanekkor egy másik, a bíborossal ugyancsak jóbarátságban lévő személy azt az óhajtását fejezte ki, hogy a Szentlélek súgja m eg a bíborosoknak, szavazzanak Sartó bíborosra. — Hm, — mosolygott a kedvesarcú ősz főpap. — Önnek igen rossz véleménye van a Szentlélekről 1

A t e r c i á r i u s o k o lv a s s á k S ze n t F e r e n c éle tét.

Ez az olvasmány elengedhetetlen a terciáriusoknak. Gyakran kell olvasniuk Szent Ferenc életét. A legkitűnőbb szerzők műveiben válogat­ hatnak. Vannak terciáriusok, akik sohasem olvasták Szent Ferenc életrajzát, vagy ha olvasták is, csak sietve és figyelem nélkül. Ezért aztán Assisi ¡Szegénykéjének élete nem gyújtott értelmükben különös világosságot és nem is rázta fel akaratukat. Hasonlók az ilyenek azokhoz a gyermekekhez, akik nem ismerik atyjukat és érzéketlenek maradnak a családi szellem indításaira. Senkisem válhatik igazi terciáriussá, ha nem gyökerezett meg szívében Szent Ferenc szeretete. Nem szerethetjük azt a valakit, akit nem ismerünk. Ez az oka annak, amiért olvasnunk kell Szeráfi Atyánk életrajzát. Ha tiszta források* hói oltjuk szomjúságunkat, új erőre kapunk; ha olvassuk és újra elolvassuk a Szeráfi Pátriárka cselekedeteit, tájékozódunk a ferences szellemről. Ne engedjétek tehát, hogy az év elmúljék anélkül, hogy el ne olvas­ nátok valamely olyan művet, amely Atyánk cselekedeteiről és erényeiről stól. Október hónapja legalkalmasabb ilyen olvasmányokra. Hírneves írók1) tesznek közzé csaknem naponta fontos műveket, amelyek szép megvilágí­ tásba helyezik Szent Ferencnek hagyományos arculatát. Nemkevésbé figye­ lemmel kell lennie a terciáriusnak a ferences szellem néhány nevezetesebb megvalósítója iránt is: így Szent Antal, Szent Paskál stb. iránt. *) A magyar ferences irodalom bőséges anyagot nyújt az olvasni vágyóterciáriusoknak. Kitűnő Szent Ferenc életrajzot írt dr. Balanyi György, továbbél 'Ordításban kapható Jörgensen kitűnő életrajza is.

A Hold. Szűz h é t ö r ö m é n e k rőzsaffizére. í r t a P . S za b a d o s A iizelm O. F. M.

(Befejezés.)

€U

E közleménnyel befejezzük cikksorozatunkat. Az eddigi mun­ kát újonnan feltárt bányához lehet hasonlítani. Midőn kifúrják az első tárnákat, csupán néhány érc, vagy szén érre akadnak. De ki tudja még, hogy mennyi kincs rejlik a négy táj felé, száz és száz méterrel lentebbi rétegekben. Gyarló módon és csupán néhány vonásban tudtam egy-egy titok szépségét, értékét és mélységét feltárni. Ezt érezve jeleztem mindjárt az első közleményben is: „Minden lélek másképpen és mást is láthat és én csak nagy vonásokban akarok adni vezérfonalat a jámbor lélek számára, hogy ennek szemmeltartásával megkönnyítsem az elmélkedést“. Most tehát az én kedves Testvéreimen a sor, hogy — amint már bizonyára eddig is tették — mind jobban mélyítsék el lelkűk­ ben a ferences „öröm-szellem“-et éspedig az örökségképpen nekünk adott szeráfi rózsafűzér lehetőleg napi elvégzésével. Csak így állhat meg a fenti hasonlat, hogy bánya-feltárást vé­ geztünk, s meg láthattuk, hogy máris bőséges kincsekre, kiapadha­ tatlan forrásokra, megbecsülhetetlen értékekre akadtunk. Rátaláltunk ugyanis Mária szeplőtelen, jézusi tűztől lobogó szívére. ízig-vérig ferences lelket el sem tudok képzelni ezen imádság­ gyakorlat legalább olykori elvégzése nélkül. Hogyan tudná ugyanis fogadalmát, a szegénység szellemét, a tisztaság és az önlegyőzés, az önfeláldozás és a nagylelkűség erényeit gyakorolni, ha legalább olykor nem nézne bele a legtisztább tükörbe: Mária leikébe ? És hogyan lehetnénk méltó „öröm-fiak“, ha a legtisztább öröm forrásához nem sietnénk és onnan túlcsordulásig megtöltött lelkün­ ket magunkkal hoznók? Éppen ez az, amit tőlünk vár a világ. És mit adhat az, akinek nincs? így teljesül majd rajtunk Jézus szava: „mindannak, akinek vagyon, adatik és bővelkedni fog: attól meg, akinek nincsen, amije van is, el fog vétetni“. (Lk. 19. 26.) Hosszú imádság ez, tehát erre képtelenek vagyunk; hiszen még alig jut időnk, — halljuk és mondjuk magunk is a kifogásokat: a rendi ima vagy a napi kötelező imádságok elvégzésére. De egy megoldás v a n : jobb időbeosztást; és meglátjuk, hogy nagyszerűen elfogjuk tudni végezni az ajánlott rózsafűzért is. — Igaz, hogy sok­ szor valóban lehetetlenséggel határos a 72 Udvözlégy elmondása, de valahogy ez ritka eset, legalább is ha követni fogjuk az alább leírt módozatokat. Elsősorban is elégséges, ha a titkot csupán a tized első sze­ ménél mondjuk ki és így végig elmélkedjük ennek szemlélete által az egész tizedet. Ez már nagy időnyereség és mégis tökéletesen eleget teszünk a kötelezettségnek és a .búcsúnyerés feltételének. Nem keíl hasonlóan a Hiszekegyet és a 3 Üdvözlégyet mondanunk, ha­ nem mindjárt kezdhetjük az első tized Miatyánkjával.

A Bold. Szűz hét örömének rózsafűzére.

119

Nagyszerűen lehet alkalmaznunk a titkokat egész napunk leg­ szentebb tényeinek bevezetéséhez. Például reggel elmondom szent­ m isém vagy szentáldozásom előtt: az első titkot. A Szentháromság jóságát és leereszkedését szemlélem. Hozzám is el küldi az Atya a z angyalt; a Fiú engem választ szentségtartójának, a Szentlélek ped ig felettem, sőt bennem van, hogy jósugallataival megszenteljen. T e h á t így készüljek fel egész napom eltöltésére. Ha ilyenkor van még időm, úgy a következő két titkot is el­ imádkozom, mert legalább újólag szemembe ötlik máriás hivatásom és az igénytelenség és egyszerűség a látogatás és a születés titkaiban. Nagyon ajánlatos a negyedik titkot, a 3 király imádásának fe n sé g e s jelenetét Szűz Mária lelkületével a szentáldozás után vé­ gezn i. Ilyenkor nyújthatjuk a mieinknek Jézust. . . adhatjuk nekik, a h o g y a legtisztább Édesanya isteni Fiát nyújtotta imádásra. Majd pedig úgy délfelé 3 percnyi időt szakítva elmondjuk a megtalálás titkát, aminek előzményét: Jézus elvesztését bizonyára mi magunk is fogjuk tapasztalni és fájlalni a félnap munkája alatt. De új erő és vigasz fog szállni lelkűnkbe: nem veszett el Jézus! 11 A franciskánus lelkület a déli 12 órától a d. u. 3 óráig egye­ sül a kereszten haldokló Krisztussal. Azért csak úgy délután vagy este elmondhatjuk a még hátralevő titkot, hogy így készüljünk saját életü n k alkonyára, illetve megdicsőülésünkre. Ha még mindehhez hozzákapcsoljuk a Szentírásból vett elmél­ kedéseket, a jelszót és a felajánlást, úgy bizonyára nagy lelki hala­ dást fogunk tenni, mert így önkéntelenül is önzetlenségre, erényes­ ségre egyszóval: katolikus lelkületre teszünk szert. Mert nagy pél­ dák állnak előttünk : a három isteni Személy . . . a legszentebb Szűz... a Szentek milliói, a földön élő hőslelkű Testvéreink. . . és mind felénk kiáltják: „Tedd ezt és élni fogsz“ ! A Szent Szűz a mező virágát többé nem adó ifjúhoz így szó­ lott : „ez a koszorú — azaz a szeráfi rózsafűzér — sokkal kedve­ sebb nekem, mint a hervadó virágok fűzére, amellyel, eddig meg szoktál tisztelni“. Nekünk pedig így kell szólnunk égi Édesanyánk­ hoz: „nekünk pedig legkedvesebb a Teáltalad nyújtott öröm-koszorú, add, hogy minél többször megtisztelhessünk vele!“ *

*

*

Ki tudja, hány ezer lelket örvendeztetett, vigasztalt meg ez az imádság? Hány könnyet törült, hány lélekbe adott új eszmét, gon­ dolatot, erőt és kitartást az élet nagy és nehéz küzdelmeiben . . . De méginkább a halál nehéz órájában, midőn láthatta, hogy a tövi­ sek közül hatalmas rózsacsokrot szedett. . . hervadhatatlan kincse­ ket gyűjtött. így tehát nem fog üres kézzel bejutni a ítélő Bíró elé... Ez nem lekicsinylendő, talán „asszonyi jámborság“-nak csúfo­ landó ájtatossági gyakorlat! Nem, mert magát a valóságos életet Magyarázza és szemlélteti, az örömöt és a bánatot; a munkát és a sikert; a vágyat és a teljesülést; a szenvedést és megdicsőülést tatja elénk a maga egyszerűségében.

120

A szent hallgatásról.

Tehát nincs más szavunk, minthogy végezzük minél többen, minél többször, mind bensőbb és mélyebb máriás-ferences lelkülettel, hogy az öröm fénye és világossága fonja be a keresztet, amelylyet hordoznunk kell, amelyet le nem tehetünk, de amely örök öröm forrása és záloga számunkra. A szent h a llg a tá s ró l.

A hallgatás, a szent hallgatás nagy erény és ritka erény. A hall­ gatás művészet és pedig, miként P. Lacordaire a híres francia dominikánus egyházi szónok mondta, a beszéd művészete után a legnagyobb művészet. Mint erény, a hallgatás oly módon szabályozza a rendetlen beszédvágyat, hogy az ember nemcsak a meg nem engedett, de még a megengedett beszédtől is tartózkodik, felsőbb indító okokból. Ebből következik, hogy nem minden hallgatás mondható erénynek. Azt mondhatjuk, hogy mindazon esetekben, melyekben a beszéd szent kötelesség, ott a hallgatás bűnné válik. Ha például szent hi­ tünknek, vagy az Egyház jogainak védelméről van szó, kell beszél­ nünk és nem szabad hallgatnunk. Ha az elöljáró alárendeltjeinek kötelességmulasztásai alkalmával, amelyeket meg akar akadályozni, nem avatkozik be, hanem csendben elnézi, bizonyára nem helye­ sen cselekednék. Akkor sincsen szó erényekről, ha valaki érzékeny­ kedésből, vagy sértődöttségből, elkeseredésből marad néma és hall­ gatag. A szent hallgatás nem fejlődhetik a duzzogásból. A szent hallgatás erényét meg kell tanulni. Aki ennek jelentő­ ségére, valamint arra az áldásra gondol, amely belőle kiárad, az nem fog visszariadni azoktól a nehézségektől, amelyek megtanulásá­ hoz kapcsolódnak. A szent hallgatás a benső élet őre.

Miközben egy hittudós lelkivezetőt keresett, egy fekélyekkel borított koldusra akadt, akit ő barátságos „Jó napot kedves Test­ vér“ köszöntéssel üdvözölt. A koldus így szólt: „Nem volt nekem soha egy rossz napom se!“ „Akkor adjon neked Isten még sokkal jobb napot.“ „Mindig a lehető legjobb sorsom volt.“ „Hogyan lehetséges ez? Hiszen sebekkel és fekélyekkel vagy tele!“ „Ez igaz, de ezeket a sebeket és fekélyeket a jó Isten küldte reám. Ha a nap ragyog, örülök a sugarainak; ha vihar tombol, gyönyörködöm a süvöltésében.“ „Ki vagy te ?“ „Király vagyok.“ „Hol van az országod?“ „Lelkem az én királyságom. Ebben soha sincsen felkelés és lázadás.“ „És hogyan jutottál ehhez a hatalomhoz?“ „Addig kerestem, míg meg nem találtam.“ „Aztán mikor és hol találtad meg?“ „Akkor találtam rá, amikor kiszakítottam magam a külső világtól.“ (Folytatjuk.)

^gissziő Damaszkusziban.

A város és környéke. A

Ferences

Mária

Missziónárius-nővérek

1911-ben

telepedtek

le

D am aszkuszban. Északon az Antilibanon, nyugaton a Hermon hóval födött orm ai által uralt és homoktengertől övezett emez oázis nem egyéb, mint óriási gyümölcsös kert: dió-, füge-, barackfák ágai fonódnak egymásba.

1tt—olt illatos bokrokon déli gyümölcs; narancs, citrom, gránátalma érik. V szőlő egyik fáról a másikra kúszik. E zöldelő lombok alatt pedig vizek csobogása hallatszik. A városnak a nemzetek Apostola idejében se kupolája, se mecset'ornva nem volt, csak fehér házak csillogtak benne épúgy, mint manapság. A 'árost körülvevő síkságnak ugyanaz volt az ékessége. Damaszkusz már akkoi olyannak mutatkozott, amilyennek az arabok éneklik: «Smaragd szőnyegre hintett gyöngy». E költői leírás nagyonis megfelel a valóságnak, A begyről lejőve, amelynek oldalához támaszkodik a városrész, ahol a Ferences Mária Missziónárius-nővérek zárdája fekszik, csodálattal veszi észre az ember, hogy az imént elhagyott csupasz, kopár hegyek után, alig fordul meg, búján tenyésző növényzet gyönyörű zöld tengerére bukkan. A város négyfelé nyúlik mieg s elég szabályos keresztet alkot, amelyet a muzulmán «buzgóság» jeléül — sajnos — számtalan mecset pontoz ki. Damaszkusz, miként különben a francia fönnhatóság alatt álló egész Szíria, már eléggé európaiassá vált, főképpen az a városrész, ahol a rezidencia, a francia misszió irodái, a hadikórház és távolabb a kaszárnya van. Mindazonáltal a keleti jellegét nagyonis megőrizte, főképen a bazárakban, amelyeket «souk»-nak neveztek. Minden mesterségnek, minden­ fajta árucikknek meg van a maga szöglete. Az ember mindenütt lefátyolo­ zott -asszonyokkal, gazdag öltözetű, büszke és szilajábrázatú beduinokkal találkozik össze, továbbá bokáig érő nadrágban járó falusi asszonyokkal, akiket világos színű fátyolok takarnak. A gyalogjárókat a szamarak lökdösik lépten-nyomon, ezeket pedig a végeláthatatlan sorban lépkedő, fával terhelt nehéz tevék, amelyeknek bosszú nyakába nagy kolomp van kötve, hogy ezzel jártukat jelezzék. Mindezek fölött sült húsnak és birka zsírnak szaga vegyül bele az erős parfümbe, amellyel férfiak, nők magukat illatosítják. A nagy főmecset eredetileg szép, Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templom volt, amelyet a törökök alakítottak át, amikor a várost elfoglalták. Belsejében még ma is mutogatják a muzulmánok Kér. Szent János sírját, akit ők egyébként époly jól ismernek, mint Jézus Krisztust, jóllehet ők a m i Urunkat is, meg legnagyobb prófétáinkat is jóval Mohamed alá helyezik. Azt is állítják, hogy birtokukban van Kér. Szent János feje, amelyet azonban senki sem látott. . . A missziónárius-nővérek iskoláját -— lévén zárdájuk teljesen török városrészben — eléinte több muzulmán, mint keresztény leány látogatta. I'^gy időben azonban fanatikus mozgalmak a Korán hűséges híveit arra bírták, hogy leányaik nevelését ne bízzák «Jézus Krisztus Nővéreire», ahogy egyikük a nővéreket nevezte.

122

Misszió Damasskuszban.

A druzok. A nevelőintézetben van a többi között egy kis muzulmán leány, fekete, mint a néger és ravasz, akárcsak a róka! Atyja révén egyébként egy híres fajhoz, jobban mondva felekezethez — a druzokéhoz — tartozik. Ez egy egész különös szekta a törökök között, amelynek lényegét senki sem ismeri, mivel a beavatottak soha sem árulták el a titkot. Számuk körülbelül i 5 o,ooo-re rúg. A Libanon hegyének mélyeiben és Ilaurán cserjéseiben laknak, amelyet ennélfogva országszerte «Djebel-Durzi»-nak neveznek. A druzok nevüket alapítójuktól, egy Durzi melléknevű töröktől vették, aki a X. században Ilakkem kalifa minisztere lévén, akinek uralnia alá Szíria tartozott, azt híresztelte, hogy ura megtestesült istenség, maga pedig az ő prófétája. Bennfentesei egész biztosan valami alvilági istenséget választottak, amelyiktől maguk is sokat szenvedtek, mert ez a szultán (szerencsétlenségre keresztény nőnek a fia) egész életében a legvérszom­ jasabb szeszélyeinek adta át magát. Végül azonban, megrémülve a zsarnok túlkapásaitól, ellenségei — akikhez Ilakkem tulajdon nővére is csatlako­ zott — megölték egy hegy tetején, ahová reggelente elvonulni szokott, hogy híveinek tetszelegjen és — amint ő mondá — isteni természetét újra fölvegye. — A druzok' azt állítják, hogy ő nem halt meg és várják, hogy egy szép napon újabb fönséges megtestesülésében majd újra meg­ jelenik, hogy őket a világ uraivá tegye és javaiban részesítse. Kis növendékünk Aziza a nagy vakációról visszajőve, elmesélte az ő kis néger» nyelvén egyik nagybátyja (Salim pasa, a druzok vezére) temetését, aki éppen akkor halt meg. «Halálakor — mondá — !\o ágyú­ lövés dördült el». A druzok, akik a lélekvándorlásban, hisznek, — ■nem azt mondják, hogy egy ember meghalt, hanem hogy elment Kínába. Éppenséggel nem viseltetnek tisztelettel halottaik iránt, akiknek testét temetetlenül dobják el a hegyen. Vezéreiknek, azaz az elhúnyt nagyapjának és apjának sziklába vájt sírjuk volt. ő t is oclavitték tehát és a szokás szerint a törzs minden lovagja és katonája — finom arab lovakon ügetve, szablyáikat forgatva — elvonult a sír előtt. Mindegyiknek őrült mozdulattal kell lengetnie szablyáját, amelyet csak akkor ismernek el igazi harcosának, ha az az első rohamnál összetör. Az elhúnyt pasa tiszteletére így sok szablva tört össze egymás után, amelyeknek darabját leteszik a sírra. A druzok beduinok azaz a pusztaságban és a hegyekben élő arabok, A legtisztább irodalmi arab nyelvet beszélik, amelyik igen szóvirágos, és akik használják, versben szokták beszélni. így fogadták a Salim pasához menekülő egyik francia tisztet is a nyers kinézésű beduinok: «Bárki légy is, ha Salim barátja vagy, üdvözlégy; mivel hozzá tartasz, fogadjon be mindenütt; ha veszély fenyeget, azt az istenségek távolítsák el utadról, és még ha leszakadó kőszikla akarna is rád zuhanni, mondd meg, hogy Salimhoz mész s akkor az kitér az ú tad b ól» ... Ez mutatja, hogy hívei mennyire szeretik Salimet. Az ottani szokás szerint csupán a pasa fiának van joga az örökségre és a vagyonra. Mivel az elhúnytnak csak egy kis leánya volt, ezt meg­ fosztották mindentől s egyik unokatestvére örökölte a pasa aranyát és méltóságát.

Henrii élei.

A

J Á S Z D Ö Z S A I terciárius községnek van 3o fogadalraas s 5 újonc tag ja. E z év augusztus havában volt fogad alo m tétel, amikor 9 testvér tette Ír a fogadalmat s lett Szent Ferenc A tyánkn ak követője. A havi gyűléseken pontosan résztvesznek, példás buzgósággal járulnak nap-nap után a szentáldozáshoz. Huzgólkodnak a Szeráfi Atya lelkületének éle tükbe való átültetésén. n ,ost

Pomoházy Gyula elöljáró. A S A J Ó V Á R K O N Y I terciárius község iingv buzgalommal és mindig szélesebb és szélesebb keretek között folytatja léIckformáló tevékenységét. Jelenleg 38 tag­ j a van, akikhez m ég a filiális Bánszállás 8 tagú kis csoportja is járul. — A lelkes kis gárda sem időt, sem fáradságot, í^am pedig anyagi áldozatokat nem sajnál, ami­ kor Krisztus ügyéről van szó. llavonkint kétszer tartanak gyűlést a templomban s egyszer «megbeszélést» az iskolában. A gyűléseket Eged János káp­ lán úr vezeti. A tagok buzgón áldoznak s mialatt saját lelkűk üdvét munkálják, m in feledkeznek el arról sem, hogy má­ sokat Istenhez vezessenek. A Ferences Közlönyt ití példányban já ­ ratják, a Szentföld c. kis folyóiratból pedig 5o példány fogy el. A Szív-újságot s/.intén járatják és terjesztik. Minden vallásos, szociális, karitatív megmozdulás­ nál vezetőszerepet visznek. A betegláto­ gatás meg van szervezve. A betegeket, elhagyatottakat meglátogatják, segítik s előkészítik a szentgyónásra és áldozásra. Télen, különösen karácsony táján g y ű j­ teni szoktak a szegények számára. Az elmúlt karácsonykor is i 5 szegényt lát­ tak el. Most pedig, miután a szegénygondozás intézményesen történik, a hí'i'kre kivetett inség-adót a terciárius test­ ve rek szedik be és ezzel is kimutatják az U r Jézus, a köz- és a szegények iránti nagy szeretetüket. A templomot ők díszítik. A templom számára csináltattak 1 karinget, 3 új oltárterítőt, 1 vélumot, az áldo/.tatórács-

hoz pedig térdeplőt. E gyik testvér pedig, özv. Endrész Jánosné, ajándékozott egy Szent Ferenc szobrot, egy szőnyeget, egv oltártakarót, egy pár stólát s csináltatott egy kis Betlehemet. — De ezeken kívül alig van a templom számára olyan új beszerzés, amelynek költségeihez a buzgó testvérek hozzá ne járulnának. Óhajuk és törekvésük: A drága Szívnek és Szent Ferenc Atyánknak minél több örömet szerezni. A D E B 11E C E N 1 R E N D IK Ö Z S É G N E K 03 tagja van az újoncokon felü l. A tagok igen áldásos működést fejtettek ki az irgalmasság lelki és testi cselekedeteinek gyakorlásában. Szükségben szenvedő rendi tagjainak és más szegényeknek 80 eset­ ben nyújtott reggelit, 207 esetben ebédet és 88 esetben vacsorát. Ezenkívül főként karácsonykor és Szent Antal napján fé r fi, női gyermek és csecsemőruhákat, cipőt, csizmát, valamint élelmiszereket, tüzelő­ anyagot és kisebb-nagyobb pénzsegélyeket osztott ki. A pénzsegély karácsonykor 72.39 pengő, Szent Antal napján p.edig 28 pengő volt. A kínai misszió számára két esetben küldött a rendiközség csomagot, össze­ sen 19 kg. súlyban, amely rózsalevelek­ ből, narancshéjból, ezüstpapírból, gyertya­ törmelékből, üvegkúpokból és 6,000 drb. használt levélbélyegből állott. i 5 esetben figyelm eztettek jegyespá­ rokat vallásbeli kötelességeikre, 82 eset­ ben látogattak betegeket. A rend élő és megholt tagjaiért 74 esetben mondattak szentmisét. Kórházi betegeket lelkiolvas­ mányokkal láttak el. E célra 1 1 7 Szív ú j­ ságot és 5 imakönyvet osztottak ki köz­ tük, 7 beteget rózsafüzérrel láttak el és l 4 esetben áttérésnél működtek közre. A lapterjesztéssel megbízott tagok el­ adtak ig .7 0 9 Szív újságot, 5o 3 Ferences Közlönyt, 443 Isten Dalosait, 109 K atoli­ kus Missziót, 70 Katolikus Figyelőt, 1^2 Szent Terézke Rózsakertjét, i 5o Szent Antal naptárt, 2 17 Papok szombatját és egyéb propagandafüzeteket. 193C. január 12-én teadélutánt, május

124 hóban pedig műkedvelő előadást rendez­ tek, részben az otthon helyiségében, rész­ ie n a katolikus otthonban, szép erkölcsi és anyagi sikerrel. A tiszta bevételt, 33.84 pengőt, 5o pengőre kiegészítve a «kínai misszió javára küldték be. Március hóban dr. vitéz P. Gerárd csiksomlyói házfőnök atya járt D ebre­ cenben, amely alkalomból a rendi elöl­ járó kérésére a rendet is meglátogatta és 5 estén át lelkigyakorlatot tartott, amelyen a testvérek hozzátartozóikkal és ismerőseikkel együtt igen szép számban jelentek meg. Kegyelettel emlékezik meg a rend há­ rom elhunyt testvéréről, névszerint Vincze Istvánnéról, Gajzágó Annáról és Lovász Jánosnéról. Nyugodjanak békében. Január 2 4-én három nővér tett foga­ dalmat, három pedig beöltözött. Ebből az alkalomból az igazgató atya lélek­ emelő beszédben buzdította Szent Ferenc A tyánk új gyerm ekeit a szeráfi Atya nyomdokainak követésére; m ajd utána szép, családias jellegű teadélután volt, amelyet néhány áldozatos rendi tag fára­ dozása és áldozatkészsége tett lehetővé. A rendiközség a plébániai templom tatarozásának költségeihez 200 pengővel járult. Vígh János titkár. A P É C S I R E N D IK Ö Z S É G Isten bősé­ ges kegyelmével az i g 36. évben is f e ­ rences szellemben vállvetve igyekezett meg­ feleln i célkitűzéseinek lelkiekben és társa­ dalmi munkában egyaránt. Egész éven át megállapított ügyrend szerint folytak le az újoncoktatások, elöl­ járósági értekezletek, teremi és templomi gyűlések. Buzgóság és törekvés hatotta át rendiközségünk minden Sgyes tagját, hogy mindenki a szent .eszme szolgálatában való munkálkodásaiban tehetsége szerint a le­ hető legjobbat nyújthassa. A rendi - lelki­ gyakorlatok a szigetvári házfőnök Borsányi Balázs atya rendezésében X II. 1-8ig terjedő időben folytad le, mindenkor zsúfolásig megtelt templomban. Szeplőte­ len Fogantatás ünnepén 8 nővér vette föl Szent Ferenc alázatos ruháját s ugyan­ ekkor t 1 nővér tette le szent fogadalmát. Az örvendetes gyarapodás mellett fájó szívvel jelen tjük veszteségeinket is. Az Úrban elhúnyt 4 nővér, kizártunk 1 nő­

Rendi élet. vért b végül kilépett 3 nővér. Bensőséges szép ünnepet tartott rendi családunk no­ vember 22-én, amikor a családfőt, lelki vezetőjét és szeretett igazgatóját, Jagicza Juvenál atyát áldásos papi és szerzetesi működésének 2 5. évfordulója alkalmából örömmel és lelkesen ünnepelhette. A rend a társadalmi téren m indig a Pax et Bonum jegyében működött, hogy min­ denüvé a szeráfi jóságot, a békét és áldást vigye. Főmunkaköreik voltak: a szegények gondozása és a missziók segítése. A város egész területén a rendi nővérek végezték a szegénypénz gyűjtését. Szegénygondozással 18 nővér foglalkozott; a jó Isten segítsé­ gével i 57 szegényt rendszeresen gondoz­ tak. Jóságos Szent Antal napján 1200 szegényt vendégeltek meg, karácsonyi ün­ nepek alkalmával pedig 36o szegény ka­ pott tüzelőt, ruhaneműt és élelmet. Ugyan­ ekkor a szegény iskolás gyermekek közt kiosztásra került 6g pár cipő, 34 darab ruha és 19 kabát. 5 nővér foglalkozott ernyedetlen buzgalommal a szegények ru­ háinak készítésével, alakításával és javítá­ sával. Jelentős erkölcsi és anyagi siker je ­ gyében záródott a missziós szövetség mű­ ködése is. Különösen nagy lendületet adott az ügynek a Kínából hazatért P. Gábris Grácián missziós előadás sorozata. A szövetség 2422.34 P. összegű jövedelr met tudott kimutatni. Dicséretes szorgalommal buzgólkodtak a nővérek a szeráfi kollégium szegény nö­ vendékeinek megsegítésén is. M unkájuk szép eredményeképpen i 348 P . összeget gyűjtöttek e nemes célra. Más téren is jó eredményről adhatunk számot. A z egyházi ruhakészítő műhelyben 1 5 rendi nővér és 21 renden kívül álló nő tevékenykedett nagy lelkesedéssel és ügyszeretettel. Készült 6 16 drb. új és 272 drb. javításos munka. Következnek végezetül a III. rendi pénztár és könyvtár jelentések. A z össz­ bevétel 54o 6.73 P. volt, az összkiadás pedig 5 ,3 7 4 -i6 P. összeget tett ki. A könyvtár forgalm a 2497 kötet volt. Mi­ kor a beszámoló visszatekint a múltra, legyen .egyúttal erőforrás a jövőre, hogy a jó Jézus további kegyelmével meg­ oldhassuk a m ég reánk váró feladatokat.

Hen
S P A N Y O L F E R E N C E S , M IN T A VÖ ­ RÖ S B A R B Á R S Á G Á L D O Z A T A . Szent. Ferencnek rendje, amely egész Spanyol országban el van terjedve, rendkívül sokat szenvedett a mostani időkben. Kataloniában, Vich-ben összerombolták a noviciusok kolostorát, és pompásan beren­ dezett nyomdáját. A szerzetesek sorsa még ismeretlen. Bergában ugyanígy bántak el a teológusok intézetével. Itt 2 papot, 1 laikus testvért és 3 fiatal teológust gyil­ koltak meg. V Marcalban Baylon Szent Paszkál tetemét égették el. Valenciában a Chelvában lévő novicius kolostor benn­ lakóit mészárolták le, köztük P . Peluso fíichárdot is, aki jeles egyházi író volt. Sajnos, a fentiekkel a szomorú soro­ zat nincs befejezve . . . N Á P O L Y . A nápolyi Szent Klára ne­ véről nevezett felső ferences intézet az akadémiai év megkezdése alkalmából nagy előadási tartott, amelynek szónoka: P. Zelante, rektor rendkívül időszerű kér­ déssel foglalkozott: «A pápaság nemzetek fölöttisége és a lateráni egyezmények» címmel. A «FR A T E F R A N C E SC O » c. magas színvonalú olasz ferences lap megemlé­ kezik Horthy Miklós és neje olaszországi fogadtatásáról. Mióta Szent István király hűséget fogadott és hitet tett keresztény vallásáról, századok óta nem lépte át az Apostolok Fejedelm e kriptájának küszö­ bét magyar uralkodó. Egyedül a pápa és Magyarország élték át dicsőségesen ezt az ezer esztendőt! Pártfogók, barátok, ellenségek és üldözők eltűntek. Eltűnt az ozmán császárság, eltemették nyugat csá­ szárságát is. A félhold eltűnt. Csak a római Rocca és a Duna legszélső bás­ tyája élte túl őket. A Pokol kapui nem .vettek érőt r a j t u k . . . Horthy kormányzónak a pápápánál telt látogatása nem csupán nemzetének hó­ dolatát jelentette Krisztus földi helytar­ tója előtt, hanem megerősítése volt annak az eszményi összhangnak is, amely nem szakadt m eg soha. Magyarország mindig hű volt a pápasághoz, amelynek olyan rendkívül sokat köszönhet. P. B E N IG N O M IG L IO R IN I ferences atyát a pápa Angelo Maria Dolci bíboros mellé Palestrinába segédpüspökké nevezte: ki.

Rendünk világkrónikája.

lüt)

A harmadikrend helyzete Litvá­ niában. A Ütvén köztársaság 1,900.000 katolikusa között 4tó2 férfi és 44,553 női terciárius 402 rendiközséyben. H á­ rom szemináriumban 115 teológus a harmadikrendhe*. tartozik. A terciárius papok száma 300, köztük 2 püspök, 3 prelátus, 8 kanonok. Előkelő állású terciárius (hivatalnok stb.) alig akad 20. Jelentékenyen nagyobb az előkelő hölgytagok száma. Ifjúsági csoport ke­ vés van, de leánycsoportot 30-at alapí­ tottak. A terciáriusok tevékenysége fő­ leg a katolikus sajtóban, valamint a karitász terén nyilvánul. Terciárius ház­ tartási alkalmazottakat még a nemkato­ likusok is szívesebben alkalmaznak. Eddig négy terciáriusnapot tartottak. A linzi teológus harmadikrendi köz­ ségekről. A Szentatya szavai szerint a harmadikrend legyen a katolikus moz­ galmak alapja; mert ez lényegében laikus rend. Aki a harmadikrend sza­ bályait ebből a szempontból veszi te­ kintetbe, fentiekről mindjobban meg fog győződni. A harmadikrend egészséges népaszkézisre nyújt alkalmat minden állapotra és életkorra. A szabályok szelleme az Evangélium szelleme. A linzi papi szeminárium terciáriusainak (163 növendék között 41 terciárius) egész törekvése azt a célt szolgálja, hogy bennünket a harmadikrend esz­ méje számára lelkesítsen, Szent Ferenc szellemében. Ezen a réven Szent Fe­ renc istenszeretetének egy szikrácskájét

óhajtjuk magunk számára megszerezni, azután példával és szóval vezetői aka­ runk lenni a kereső és tévelygő embe­ reknek Ezt a célt szolgálták összejöveteleink. Az összejövetelek középpontjában ezidőszerint a pápai enciklikák közelebbi tárgyalásai és magyarázatai állanak, hogy a bennük lévő útmutatásokat meg­ értsék azok, akik hivatva vannak a magén, valamint a nyilvános és népi életet kereszténnyé alakítani (v. ö. rendi szabály 1. §). Saját bensőnkben való megvalósításra adnak ösztönzéseket. Az összejöveteleken szép egyházi éne­ keket adnak elő, melyek annyira von­ zóak, hogy gyakran nem terciáriusok is látogatják ezeket, mert bárki meg­ jelenhetik ezeken az üléseken. Eddig a következő enciklikákat tárgyal­ ták m eg: XV. Benedek biblia-enciklr kaja. azután a katolikus akcióra vonat­ kozó körlevél (Terciáriusok apostolkodása lj, XIII. Leó, XV. Benedek és XI. Pius körlevelei a harmadikrendről a keresztény ifjúság neveléséről szóló enciklika; a böjti időben a bűnről és vezeklésről szóló „Caritate Dei" kezdetű enciklikát tárgyalták. Hogy az egyházi évet Szent Ferenc szellemében is jobban átéljék, időnként teljes nyilvánosságú ünnepi órákat is tartanak, így pld. nagyhéten,, adventben. November 12-én Linzben pap-terciárius gyűlés volt. Nagyarányú szegény­ élelmezési akciót is szerveztek.

Mik az általános feloldozás feltételei a gyónást és áldozást illetően ? Az egyik terciárius igazgatót újoncokta­ tás alkalmával megkérdezték, mik az általános feloldozás feltételei a gyónást és áldozást illetően. Következőképpen válaszolt: „Járuljatok csak szorgalma­ san a szentségekhez, akkor aztán nincs más tennivalótok e tekintetben“. Most a következő kérdések merültek fel: a) Melyek az általános feltételek a búcsúnál a gyónást és áldozást illetően ? b) Mi van érvényben a gyónásra és áldozásra nézve az általános (eloldo­ zásnál ? c) Mit szólhatunk a fenti rendi igaz­ gató válaszához ? Válasz: a) A búcsúk általános feltételei a

gyónásra és áldozásra nézve a 931. Kánonban találhatók. A gyónás érvé­ nyes, ha legfeljebb nyolc nap előtt tör­ tént, az áldozás azonban csak az előző napról számít, mindkettő a következő teljes nyolcadon belül. A búcsú maga csak az utóbbi feltétel betartásával te­ kinthető befejezettnek. Aki 14 naponként gyónik, vagy csak­ nem naponta, (hetenként kb. ötször) járul szentáldozáshoz, annak nincs szüksége külön gyónásra és áldozásra a teljes búcsú elnyeréséhez. Aki azonban e két feltétel e g y i k é t sem tölti be, annak nyolc napon belül elnyerendő búcsúhoz a szentségeknek csak egyszeri vételére van szüksége^ de a nyolc nap eltelte után e l n y e r h e t ő

127

K ö n y v k r itik a .

búcsúhoz újból kell gyónnia és áldoz­

nia

b) Ugyanazok a feltételek érvényesek 0Z általanos (eloldozáshoz is. Ehhez a gyónásra és áldozásra nézve az a nap az irányadó, amikor az általános (eloldozást tényleg megadjak, nem pe¿\g az a nap, amelyre meg van állapílva. Például: ha az általános feloldozás február 2-án esedékes, de a rendi­

igazgató csak a rákövetkező vasárnap adja meg, akkor az az áldozás érvé­ nyes, amely az előző szombaton, vagy az illető vasárnapon és az elkövetkező hét valamely napján végeztelett; ugyan­ ez áll a gyónásról is az előző vagy a következő hétre. c) A fentemlített rendi igazgató vála­ sza tehát felületes és határozatlan volt.

jtö n y vk ritik a .

A mi Urunk Jézus Krisztus Kínszenvedése. Emmerich Anna Katalin látomásai. Miként a könyv elején lévő figytlmezletés is hangsúlyozza, csupán a szoká­ sos emberi hiten alapul mindaz a sok rendkívüli dolog, amit Emmerich Anna Katalin lálomásaiként elmónd, mindaddig, amíg az Apostoli Szeniszék ítéletet nem mondott A látomás sok helyen szinte megdöbbentően aprólékos. Mindenesetre megnyugtató, hogy a Szenlírás leírásaival lényegében sehol sincsen ellentmondásban. Akik sze­ retik a részleteket és Kriíztus kínszenvedéseit plasztikus körülményességgel akarják átélni, bizonyára nagy izgalommal fogják lapozni ezt a gördülékeny magyarsággal (ordított, szép kiállítású könyvet. Szt. István társulat kiadása. Ára (űzve 3'60 P.

Az ezermester száz mesterműve. Irta Orbán Dezső. Ki ne emlékeznék Tóm Tit száz és száz kísérletére, amelyek annyi gyönyö­ rűséget és egyben okulást nyújtottak a természettudomány titkaira nézve, serdülő ifjúságunknak. A mai ifjúság talán még sokkal inkább érdeklődik a „segíts maga­ don 1“ elve iránt s így bizonyára kapni fog Orbán Dezső kitűnő és életrevaló gon­ dolatoktól hemzsegő könyvén. A mű a Szent István-társulat kiadáséban jelent meg.

Fabiola, vagy A katakombák Egyháza. Irta Wiseman Miklós bíboros, westminsteri érsek. A Quo Vadis és Ben Húr után talán a legolvasottabb őskeresztény regény. A keresztényüldözés vége felé, Diocletian császár uralkodása alatt történő cselek­ mény keretében elvonulnak előttünk Szent Ágnes, Szent Pongrác, Szent Sebestyén. Színié magunk előtt látjuk az akkori szenvedő Egyházat, az őskeresztények benső­ séges életét, a katakombák meghaló világét. A gondosan átdolgozott mű mindvégig lebilincsel. Jegyzeteiben ligyelmesen magyaráz meg minden olyan kifejezést, ame­ lyet a római világ mindennapi életének ismeretében járatlan olvasó nem értene meg. Ennek a könyvnek egyetlen katolikus család asztaláról sem szabad hiányoz­ nia, Szent István-társulat kiadása. Ara kötve 5'20 P.

A Boldogságos Szűz. Irta Spirago Ferenc. . .. Nagyjából ugyanazt mondhatjuk erről a könyvről is, mint Emmerich Anna könyvéről. Az Apostoli Szentszék itt sem döntött még, tehát csak emberi tekintély tulajdonítható neki. Egyébként ugyanolyan részletességgel beszél a Szűzanya életér°l. mint Emmerich Anna Urunk kínszenvedéséről. A könyv megragadó érdekes­ séggel írja le Szűz Mária életét, ami annyival is inkább érdekelhet minden kato1,us olvasót, mert a Szűzanyáról az evangéliumokban nagyon kevés közvet en öc ,jlot találunk. Aki ezt a könyvet megszerzi, kitűnő segédkönyvhöz jut a májusi 1 atossógok idejére. Ugyancsak a Szent István-társulat kiadása. Ára fűzve 3 P.

A selyemcipő. Irta Paul Claudel. hat \ v\/f° ^híresebb alkotása. Szinte látomásszerűen, mondhatnánk filmszerűen úi :l \r- ■sz®za£lban történik s résztvesz cselekményében csaknem az egész ó- és 1ag Végigvezet a palotáktól a kéteshírű bűntanyákig minden társadalmi rétegen. Pri Z(lS ’ ^ser^ők titkai, kalózkalandok váltakoznak a regényben. Hőse Donna c '^ze, aki el akar szakadni férjétől, cstknem a bűn útjára lép, de selyempapuS7(i a Szűzanya kezébe teszi le, hogy lába soha félre ne léphessen. Elragadóan ;ei p vasmány, ne mulasszuk el az elolvasását! A Vigilia könyvek sorozatában nt meg. Ara fűzve 3, kötve 4‘ P. K" Ky.

S ze rk e sztő i ü zen etek.

K érjük kedves olvasóinkat, a Ferences Kfzlöny befizetési lapján (51581) csak a Ferences Közlönyre vonatkozó pénzküldeményeket adják fel. Így megkimélik a kiadóhivatalt a sokféle küldözgetéstől, és a félreértésektől is, de a fölösleges kiadástól is. M ikor kedves olvasóink e sorokat megkapják, szerkesztő atyánk már Szent­ földön zarándokol az egyik szentélyből a másikba, és imáiba foglalja előfizetőinket és jó munkatársainkat. Mi is imádkozzunk értük, hogy szerencsésen érkezhessenek haza I A Szenvedők Kilencedét nagyfokú elfoglaltsága miatt csak jelen számunk­ hoz csatolhatta a nyomda husoéti ajándékul. Hisszük, hogy olvasóinknak tetszik a szép kilenced és igyekeznek terjeszteni. Ára 20 fillér. Lapunkat márc. 12-én fejeztük be. Ha tehát itt-ott valami kimaradt, részben ennek tudható be. Májusi számunkban folyiatjuk. Több helyről rendelték meg „Jézus háromórás haláltusáját“. Sajnos, kifo­ gyott, és azért nem szállíthattuk. A Terciárius Vezérkönyvet egyre jobban kedvelik, mert látják, hogy biztos útmutató nemcsak a terciárius élet kialakításában, hanem a terciárius község korm ányzásában is. Ára a Ferences Közlöny kiadóhivatalában Budapest 1. Heinrich istván-u, 5. sz. vászoríkötésben 1'40 P. A ki a legéletrevalóbb ötleteket küldi be a terciárius szellem fejlesztésére és ezzel kapcsolatban az Eucharisztikus Világkongresszus sikerének előmozdítá­ sára vonatkozólag, az megkapja jutalmui a Francishanizmus c szép művet. Lehel­ nek részletes kidolgozások is. A pályázat ideje ápr. 31-ig tart. A terciárius diplom a kedves emlék a fogadalom letevéséről, és egyúttal buzdítólag hat másokra is, hogy ők is kövessék Szt. Ferencet. A szép diploma ára 60 (hatvon) fillér. Kapható- kiadóhivatalunkban. (Bp. 1. Heinrich István-u. 5. sz.)

Gemelli :

Franciskanizmus 4'50 P.

& r u n k h a h n

szövetei kjüzAtetloma.gycur&óí

Pálffy Erzsébet grófné:

Bayloni Szt. Paskál élete 4'50P.

IV. PROHASZKA OTTOKÁR-U. 8. VI. TERÉZ-KÖRUT 6. V lD EKQ í MEG MA KÉRJE SZÖVETMINTÁINKAT/ Á p o l j a k a j é zenét!

Terciárius diploma 60 fillér. Terciárius Vezérkönyv 140 P. Zene

Közism ert

II a r in ó

ápolás

—

lelki

és

a

legjobb

ii

i

ii

ápolás

in o li

nem es orgonahanggal h ázi h aszn álatra, iskolák-, dalárdák-, templomoknak. M agyarországban vezető harm ónium cég, legnagyobb harm ónium raktár:

Hörl Nándor Budapest, Telefon: 516-52

—

II., T ö r ö k - u t c a 8 . s z á m . Fizetéskedvezm ény!

—

S ürgönyeim : Harmonhörl.

A szerkeszlesert es a kiadásért felelős: P. M AJSAI M Ó R O. F. M. szentföldi biztos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, I., Heinrich István-utca 5. Kiadótulajdonos: A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett lerences rendtartomány Kapisztrán-nyomda Vác.

Printed in Hungary.

Művezető: Farkass Károly.