FELHÍVÁS! Felhívjuk tisztelt Elõfizetõink figyelmét a közlöny utolsó oldalán közzétett tájékoztatóra és a évi elõfizetési árainkra

CXIV. ÉVFOLYAM

ÁRA: 1239 Ft

12. SZÁM

AZ IGAZSÁGÜGYI

BUDAPEST,

ÉS RENDÉSZETI MINISZTÉRIUM

2 0 0 6. D E C E M B E R 3 1 .

HIVATALOS LAPJA

FELHÍVÁS! Felhívjuk tisztelt Elõfizetõink figyelmét a közlöny utolsó oldalán közzétett tájékoztatóra és a 2007. évi elõfizetési árainkra TARTALOM Oldal

TÖRVÉNYEK 2006: LXXXV. tv. a Magyar Köztársaság és Románia között a magyar–román államhatár rendjérõl, az együttmûködésrõl és a kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Bukarestben, 2005. október 20-án aláírt Szerzõdés kihirdetésérõl ......................................................................................

2483

2006: LXXXVII. tv. egyes törvények mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról .........................................................................

2489

2006: XC. tv. a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Kormánya között a terrorizmus, a kábítószer tiltott forgalma és a szervezett bûnözés elleni harcban történõ együttmûködésrõl szóló, Budapesten, 1996. április 21-én aláírt Megállapodás kihirdetésérõl........................................................................................................................................................................................................................

2491

2006: XCI. tv. a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a határokat átlépõ bûnözés megelõzésében és a szervezett bûnözés elleni harcban folytatott együttmûködésrõl szóló, Pozsonyban, 2006. október 2-án kelt Egyezmény kihirdetésérõl ...................................................

2494

2006: CXVII. tv. az egészségügyben mûködõ szakmai kamarákról ..........................................................................................................................

2508

KORMÁNYRENDELETEK 228/2006. (XI. 20.) Korm. r. a kábítószer elõállítására alkalmas növények termesztésének, forgalmazásának és felhasználásának rendjérõl szóló 162/2003. (X. 16.) Korm. rendelet módosításáról.................................................................................................................................................

2520

237/2006. (XI. 27.) Korm. r. a felsõoktatási intézmények felvételi eljárásairól.........................................................................................................

2522

A KORMÁNY TAGJAINAK RENDELETEI 28/2006. (XI. 9.) IRM–ÖTM e. r. az igazságügyi és rendészeti miniszter, illetve az önkormányzati és területfejlesztési miniszter irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek és az állami és hivatásos önkormányzati tûzoltóság hivatásos állományú tagjainak nyugellátása, hozzátartozói nyugellátása, valamint baleseti járadéka megállapításának eljárási rendjérõl ......................................................................................................

2539

25/2006. (XI. 9.) HM–IRM e. r. a katonák szabadságvesztésének, elõzetes letartóztatásának és pártfogó felügyeletének végrehajtásáról szóló 1/1979. (VIII. 25.) HM–IM együttes rendelet módosításáról ...............................................................................................................................

2543

8/2006. (XI. 23.) ÖTM r. az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellege igazolásának eljárási rendjérõl ..........................................................................................................................................................................................................

2544

UTASÍTÁSOK 8/2006. (IK 12.) IRM ut. a Rendõrtiszti Fõiskola alapító okiratának módosításáról .................................................................................................

2546

9/2006. (IK 12.) IRM ut. az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium fejezethez tartozó egyes költségvetési szervek középirányító szervként történõ elismerésérõl, a gazdálkodási jogosítványok megosztási rendjérõl ..............................................................................................................

2549

A tartalomjegyzék a 2482. oldalon folytatódik.

2482

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY

12. szám

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 60/2006. (XI. 9.) AB h. az Alkotmánybíróság határozata ..........................................................................................................................................

2552

61/2006. (XI. 15.) AB h. az Alkotmánybíróság határozata ........................................................................................................................................

2553


2564


2573

JOGEGYSÉGI HATÁROZATOK 3/2006. BJE sz. a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata ................................................................................................

2578

4/2006. BJE sz. a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata ................................................................................................

2580

TÁJÉKOZTATÓ 3/2006. (X. 16.) MÜK szab. az ügyvédek által készített végrendeletek (haláleseti rendelkezéseket tartalmazó okiratok) központi nyilvántartásáról

2583

JOGSZABÁLYMUTATÓ A Magyar Közlönyben 2006. november 1. napjától 2006. november 30. napjáig közzétett jogszabályok jegyzéke................................................

2584

SZERVEZETI HÍREK Kinevezések.................................................................................................................................................................................................................

2592

Közszolgálati jogviszony megszûnések ......................................................................................................................................................................

2592

Igazolvány érvénytelenítése ........................................................................................................................................................................................

2592

12. szám


Törvények

2483 I. Fejezet Általános rendelkezések

2006. évi LXXXV. törvény a Magyar Köztársaság és Románia között a magyar–román államhatár rendjérõl, az együttmûködésrõl és a kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Bukarestben, 2005. október 20-án aláírt Szerzõdés kihirdetésérõl* 1. § Az Országgyûlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság és Románia között a magyar–román államhatár rendjérõl, az együttmûködésrõl és a kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Bukarestben, 2005. október 20-án aláírt Szerzõdés (a továbbiakban: Szerzõdés) kötelezõ hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyûlés a Szerzõdést e törvénnyel kihirdeti. 3. § A Szerzõdés hiteles magyar nyelvû szövege a következõ:

„Szerzõdés a Magyar Köztársaság és Románia között a magyar–román államhatár rendjérõl, az együttmûködésrõl és a kölcsönös segítségnyújtásról A Magyar Köztársaság és Románia (a továbbiakban: Szerzõdõ Felek) – attól az óhajtól vezetve, hogy hozzájáruljanak kétoldalú kapcsolataik további fejlõdéséhez; – az európai integrációs törekvéseik szellemében; – figyelemmel a Magyar Köztársaság és Románia között Temesváron, 1996. szeptember 16-án aláírt, a megértésrõl, az együttmûködésrõl és a jószomszédságról szóló Szerzõdés rendelkezéseire; – figyelemmel továbbá a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Román Szocialista Köztársaság Kormánya között a magyar–román államhatár rendjérõl, a határkérdésekben való együttmûködésrõl és kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Budapesten, 1983. évi október hó 28-án aláírt Egyezmény alkalmazása során szerzett tapasztalatokra; – azzal a szándékkal, hogy megelõzzék, kivizsgálják és rendezzék a közös államhatáron a határrend-sértéseket; a következõkben állapodtak meg:

* A törvényt az Országgyûlés a 2006. október 30-i ülésnapján fogadta el.

1. cikk A jelen Szerzõdésben használt kifejezések jelentése a következõ: a) államhatár: azon képzeletbeli függõleges síkrészek összefüggõ sorozata, amely a Magyar Köztársaság államterületét Románia államterületétõl a légtérben, a földfelszínén és a föld mélyében elválasztja; b) határvonal: az államhatár és a földfelszín metszési vonala, amelynek adatait határokmányok rögzítik, s amelyet a terepen a határjelek jelölnek; c) határvíz: mindazon természetes vagy mesterséges álló- vagy folyóvíz, amelyen az államhatár vonala halad a határvonaltól a partokig terjedõ szélességben, valamint az államhatár által metszett vizek az államhatár vonalától számítva mindkét oldalon 50-50 méter távolságig; d) határellenõrzõ szervek: azok a szervek, amelyek az államhatár õrizetét, a határrend fenntartását és a határforgalom ellenõrzését végzik.

2. cikk (1) Határrend-sértésnek tekintendõk az egyik Szerzõdõ Fél területérõl kiinduló olyan cselekmények vagy mulasztások, amelyeket az államhatáron vagy annak közelében követnek el, és amelyek vagy azok következményei sértik, veszélyeztetik, vagy károsítják a másik Szerzõdõ Fél érdekeit, annak területét, környezeti állapotát, a területén tartózkodó személyek életét, testi épségét vagy egészségét, ezek jogos érdekeit, illetve az ott lévõ javakat. (2) A következõ határeseményeket a Szerzõdõ Felek nem tekintik határrend-sértésnek: a) személyeknek az államhatáron történõ áttévedése: az államhatár nem szándékos átlépése pl. a tájékozódás, a helyismeret hiánya, a nemzetközi vonaton történõ elalvás, az idõjárási viszonyok, vagy a beszámítási képesség hiánya miatt; b) háziállatoknak az államhatáron történõ átkóborlása: õrizetlenül hagy0ott vagy megriadt háziállatnak a másik Szerzõdõ Fél területére való átjutása; c) légi-, vízi jármûnek, egyéb úszó létesítménynek az államhatáron történõ átrepülése/átsodródása: légi-, vízi jármû, úszó létesítmény, illetve egyéb tárgyaknak elháríthatatlan ok vagy véletlen folytán a másik Szerzõdõ Fél területére történõ átkerülése.

2484

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY II. Fejezet A határrend-sértések kivizsgálása, az eljáró illetékes szervek 3. cikk

A Szerzõdõ Felek megtesznek minden szükséges intézkedést a magyar–román államhatáron a határrend megsértésének megelõzése, a következmények elhárítása, hatásuk mérsékelése és a bekövetkezett károk enyhítése érdekében.

4. cikk (1) A Szerzõdõ Felek a határrend-sértéseket a határrend-sértés helye szerint illetékes területi határellenõrzõ szerveik útján vizsgálják ki és rendezik. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott vizsgálatokban a határellenõrzõ szervek megkeresésére – a Szerzõdõ Felek jogszabályaiban foglaltaknak megfelelõen – közremûködhetnek más illetékes rendészeti, katonai, környezet- és természetvédelmi szervek. (3) A Szerzõdõ Felek központi határellenõrzõ szervei vizsgálják ki és rendezik azokat a határrend-sértéseket, amelyeket a területi határellenõrzõ szervek egyetértés hiánya miatt nem tudtak rendezni. (4) Diplomáciai úton kell kivizsgálni és rendezni azokat a határrend-sértéseket, amelyeket a Szerzõdõ Felek központi határellenõrzõ szervei egyetértés hiányában nem tudtak rendezni.

5. cikk (1) Bármelyik Szerzõdõ Fél határellenõrzõ szervei a tudomásukra jutott határrend-sértésekrõl és a határrenddel összefüggõ egyéb eseményekrõl (a továbbiakban együtt: határrend-sértés) haladéktalanul értesítik a másik Szerzõdõ Fél határellenõrzõ szerveit. (2) Az értesítés tartalmazza a határrend-sértés megnevezését, helyét, idejét, körülményeit, amennyiben rendelkezésre állnak, azok bizonyítékait, valamint a határrend-sértés körülményeinek közös kivizsgálására irányuló javaslatot. (3) Bármelyik Szerzõdõ Fél határellenõrzõ szervének kezdeményezésére a határellenõrzõ szervek közösen vizsgálhatják ki a határrend-sértéseket. (4) A Szerzõdõ Felek határellenõrzõ szervei minden esetben közösen vizsgálják ki az alábbi határrend-sértéseket: a) az államhatáron történõ átlövés, az átható robbantás. A jelen cikk értelmében:

12. szám

– az államhatáron átható robbantás: az olyan robbanás, amely légnyomás, repesz vagy szilánkhatás útján a másik Szerzõdõ Fél területén kárt okoz, illetõleg veszélyhelyzetet idéz elõ; – a lõfegyverrel történõ átlövés: amikor a lövedék a másik Szerzõdõ Fél területére jut, vagy azon áthalad, tekintet nélkül ennek következményeire; b) a fegyveres területsértés: az államhatár jogellenes, lõfegyverrel történõ átlépése a másik Szerzõdõ Fél területére, ha a személy onnan önszántából visszatér, vagy visszatérni szándékozik; c) az államhatáron történõ átkényszerítés: olyan erõszakos vagy fenyegetõ cselekmény, amely alkalmas arra, hogy a másik Szerzõdõ Fél területén a határ közelében tartózkodó személyeket, akaratuk ellenére az államhatár átlépésére késztesse; d) a szándékos légtérsértés: az államhatár engedély nélküli szándékos átrepülése; e) a környezetszennyezés: a Szerzõdõ Felek egyikének területén bekövetkezõ olyan cselekmény, amelynek következtében robbanó-, sugárzó, biológiai vagy vegyi anyagok, veszélyes hulladékok jutnak át a másik Szerzõdõ Fél területére, vagy ilyen anyagot engedély nélkül juttatnak át a másik Szerzõdõ Fél területére, és ennek következtében az emberek egészségét károsítják, vagy a másik Szerzõdõ Fél területét, épített és természeti környezetét szennyezik vagy károsítják; f) a tûzokozás: olyan cselekmény, amelynek következtében az egyik Szerzõdõ Fél területérõl a másik Szerzõdõ Fél területére a tûz átterjed, illetve azon keletkezik; g) a határjelrongálás: az államhatár megjelölésére szolgáló jel megsemmisülését, megrongálódását, jogellenes áthelyezését, elmozdítását, illetve eltávolítását eredményezõ cselekmény. (5) A Szerzõdõ Felek határellenõrzõ szervei közösen vizsgálják ki továbbá azokat a határrend-sértéseket is, amelyekkel összefüggésben halál vagy súlyosabb személyi sérülés következett be, avagy jelentõs anyagi kár keletkezett, illetve, ha azok közvetlenül veszélyeztették az emberi életet, a testi épséget, az egészséget, vagy más módon sértették a személyi szabadságot.

6. cikk (1) A határellenõrzõ szervek a határrend-sértések közös kivizsgálása során azon Szerzõdõ Fél jogát alkalmazzák, amelynek területén a közös vizsgálat történik. Ennek során helyszíni szemlét tarthatnak, tanúkat, szakértõket hallgathatnak meg, és egyéb intézkedéseket foganatosíthatnak a bekövetkezett esemény körülményeinek tisztázása és bizonyítékainak összegyûjtése érdekében. (2) A közös vizsgálat nem érinti a Szerzõdõ Felek igazságügyi, államigazgatási és más, eljárásra jogosult szerveinek hatáskörét.

12. szám


(3) A határrend-sértés közös kivizsgálását a Szerzõdõ Felek illetékes szervei magyar és román nyelven készült jegyzõkönyvekben rögzítik, amelyekhez csatolni kell a kivizsgálás során összegyûjtött bizonyítékokat.

2485

ségét, hogy a továbbiakban is eleget tegyenek a jelen Szerzõdésben vállalt kötelezettségeiknek.

8. cikk III. Fejezet Intézkedések határrend-sértés esetén, felelõsségi és kártérítési szabályok 7. cikk (1) Határrend-sértés esetén a Szerzõdõ Felek haladéktalanul intézkednek a határrend-sértést elõidézõ cselekmény abbahagyása iránt, amennyiben ez a cselekmény jellegére tekintettel lehetséges. Ugyanakkor a felelõs Szerzõdõ Fél megfelelõ biztosítékot nyújt a másik Szerzõdõ Félnek arra vonatkozóan, hogy a cselekmény nem fog megismétlõdni. (2) A határrend-sértésért felelõs Szerzõdõ Fél intézkedik az általa a jelen Szerzõdésbe ütközõ cselekménnyel a másik Szerzõdõ Félnek okozott sérelem jóvátétele érdekében. A jóvátétel magában foglal minden kárt, legyen az anyagi vagy erkölcsi. (3) A határrend-sértéssel okozott sérelem jóvátétele történhet az eredeti állapot helyreállítása, kártérítés vagy elégtétel formájában, ezek külön-külön, vagy együttes alkalmazásával, figyelemmel az alábbiakra: a) az eredeti állapot helyreállítása esetén a határrend-sértés elkövetése vagy bekövetkezése elõtti állapotot kell helyreállítani, feltéve és abban a mértékben, amennyiben a helyreállítás fizikailag nem lehetetlen; a kompenzáció helyett a helyreállítás választásával elérhetõ haszon az elszenvedett kárt nem haladhatja meg; b) amennyiben a határrend-sértésért felelõs Szerzõdõ Fél a másik Szerzõdõ Félnek okozott kárt az eredeti állapot helyreállítása útján nem tette jóvá, úgy köteles megtéríteni az okozott kárt. A kártérítés magában foglal minden anyagilag értékelhetõ kárt, ideértve a megállapítható elmaradt hasznot is; c) amennyiben a határrend-sértéssel okozott sérelem az eredeti állapot helyreállításával vagy kártérítés útján nem tehetõ jóvá, úgy a határrend-sértésért felelõs Szerzõdõ Fél köteles elégtételt adni a másik Szerzõdõ Félnek a cselekménnyel okozott sérelemért. Ez történhet a jelen Szerzõdésben foglalt kötelezettségszegés tényének elismerésével, megbánással, formális bocsánatkéréssel vagy más megfelelõ módon. Az elégtétel nem lehet aránytalan a sérelemhez képest; d) a jóvátétel meghatározásakor figyelembe kell venni a sértett Szerzõdõ Fél vagy bármely személy vagy szervezet, akinek a jóvátétel nyújtandó, szándékos vagy gondatlan közrehatását a sérelem keletkezésében. (4) A jelen cikk (1)–(3) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények nem érintik a Szerzõdõ Felek azon kötelezett-

(1) A jelen Szerzõdés 2. cikk (1) bekezdésben meghatározott és bekövetkezett határrend-sértésért a Szerzõdõ Felek felelõsségét az alábbi körülmények kizárják: a) a másik Szerzõdõ Fél beleegyezése, b) jogos önvédelem, c) vis maior, vagy elõre nem látható természeti esemény, d) végszükség, amennyiben a határrend-sértés elkövetõje vagy más személy élete más ésszerû módon nem menthetõ meg, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz a másik Szerzõdõ Fél területén azonos vagy nagyobb sérelmet, e) kényszer, feltéve, hogy az elkövetett cselekmény az egyetlen módja valamely súlyos és közvetlen veszély elhárításának, és a cselekmény nem okoz a másik Szerzõdõ Fél területén azonos vagy nagyobb sérelmet. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott, a felelõsséget kizáró körülmény fennállása nem mentesíti a Szerzõdõ Feleket az adott cselekménnyel okozott anyagi veszteségért való helytállás kötelezettsége alól.

9. cikk (1) Amennyiben a határrend-sértés következtében kár keletkezett, és a kár okozójának kiléte ismert, úgy a kártérítési igény – önkéntes teljesítés hiányában – bírósági úton érvényesíthetõ. (2) Az (1) bekezdésben említett kártérítési igényt a kár bekövetkezésének helye szerinti Szerzõdõ Fél illetékes bírósága bírálja el, saját belsõ joga alapján. (3) Azon károk esetében, amikor a károkozó kiléte nem állapítható meg, az a Szerzõdõ Fél biztosítja a kár megtérítését: a) amelynek területérõl a károkozó esemény kiindult, és b) a kár amiatt következett be, mert a Szerzõdõ Fél nem teljesítette az államhatár rendjével kapcsolatos, a jelen Szerzõdésben vállalt valamely kötelezettségét, továbbá c) a kár a határrend-sértés következtében keletkezett, és d) az érintett Szerzõdõ Fél felelõsségét elismerte, ennek hiányában azt diplomáciai úton vagy más módon a Szerzõdõ Felek közösen megállapították. (4) Azokat a jogerõs határozatokat és egyezségeket, amelyeket az (1)–(2) bekezdésben említett kártérítési igény tárgyában az egyik Szerzõdõ Fél illetékes bírósága hozott, illetõleg ilyen bíróság elõtt kötöttek, a másik Szerzõdõ Fél területén a két Szerzõdõ Fél között hatályos, a kölcsönös jogsegélyt szabályozó szerzõdés szerint végrehajtják.

2486


12. szám

(5) A Szerzõdõ Felek határellenõrzõ szervei az illetékes bíróságnak átadják a határrend-sértés kivizsgálásának jegyzõkönyvét, a bizonyítékokat tartalmazó dokumentumokkal együtt, amelyekbõl a káresemény okai, körülményei, valamint a kár mértékének elõzetes becslése megállapítható.

Igazolvánnyal léphetik át a magyar–román államhatárt. A felkért szakértõk és a segédszemélyzet a hivatkozott Egyezményben szabályozott névjegyzék alapján és személyazonosságot igazoló okmánnyal léphetik át a közös államhatárt. Az illetékes határellenõrzõ szervek kölcsönösen, közvetlenül értesítik egymást a határátlépés helyérõl és idõpontjáról.

IV. Fejezet

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt személyek a jelen Szerzõdésben meghatározott feladatok végrehajtása során a másik Szerzõdõ Fél területén nem foszthatók meg személyi szabadságuktól, jogosultak egyenruhájuk viselésére. Személyes tárgyaik, szolgálati irataik, technikai adathordozóik, jármûveik mentesek a vizsgálat és a lefoglalás alól, illetve a vám, az adó, az illetékek és egyéb pénzügyi terhek megfizetése alól. A felsorolt tárgyak a másik Szerzõdõ Fél területére visszaviteli kötelezettséggel, ideiglenesen vihetõk be, a gépjármûvek ellenõrzése alakiság nélkül történik.

A Szerzõdés végrehajtása 10. cikk (1) A jelen Szerzõdés végrehajtását – a Magyar Köztársaság részérõl: a Határõrség Országos Parancsnokságának, – Románia részérõl: a Határrendõrség Fõfelügyelõségének képviselõi szükség szerint, de legalább évente, a Szerzõdõ Felek területén felváltva tartandó munkaértekezlet keretében értékelik. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott szervek vezetõi a jelen Szerzõdés hatálybalépését követõ 30 napon belül, írásban értesítik egymást a jelen Szerzõdés 4. cikkében meghatározott illetékes területi és központi szerveik adatairól. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott szervek a jelen Szerzõdés hatálybalépésétõl számított 90 napon belül Együttmûködési Jegyzõkönyvben rögzítik a jelen Szerzõdés végrehajtásának részletes szabályait, különösen az alábbiakat: a) a határrend-sértések közös kivizsgálásának és rendezésének részletes szabályait; b) a személyek jelen Szerzõdés 12. cikk (2) bekezdése szerinti átadásának részletes szabályait; c) a háziállatok, tárgyak és dokumentumok átadásának, átvételének részletes szabályait; d) a személyes adatok átadása, átvétele, törlése során követendõ eljárás szabályait; e) a 20. cikk (2) bekezdésében foglalt átadás részletes szabályait; f) a 21–23. cikkekben meghatározott tájékoztatás és intézkedés szabályait.

11. cikk (1) A határellenõrzõ szervek tagjai a jelen Szerzõdésben meghatározott feladatok végrehajtása során a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Román Szocialista Köztársaság Kormánya között, a magyar–román államhatár szolgálati célú átlépéséhez szükséges határátlépési igazolványok egységesítésérõl szóló, Budapesten, 1982. március 18-án aláírt Egyezmény alapján kiállított Határátlépési

(3) A Szerzõdõ Felek határellenõrzõ szervei a határrend-sértések kivizsgálásában közremûködõ személyeknek segítséget nyújtanak a határrend-sértések okainak mielõbbi kivizsgálásához, a következmények elhárításához. Kérésükre, tartózkodásuk idejére, térítés nélkül közlekedési eszközöket és elhelyezést biztosítanak, valamint lehetõvé teszik a saját hatóságaikkal történõ összeköttetést.

V. Fejezet Személyek visszafogadása, háziállatok, tárgyak és dokumentumok átadás-átvétele 12. cikk (1) A közös államhatár jogellenes átlépése miatt elfogott személyeket a Szerzõdõ Felek – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – a Magyar Köztársaság Kormánya és Románia Kormánya között állampolgáraik és más személyek visszafogadásáról szóló, Bukarestben, 2001. december 10. napján aláírt Egyezmény rendelkezései alapján fogadják vissza területükre. (2) A közös államhatáron áttévedt személyeket, akiket az államhatár közelében fogtak el, a legközelebbi határátkelõhelyen haladéktalanul át kell adni azon Szerzõdõ Fél illetékes határellenõrzési szervének, amelynek területérõl az érintett személyek átléptek. (3) A Szerzõdõ Felek megtagadhatják a (2) bekezdésben meghatározott személyek átadását, amennyiben az érintett személy: a) azon Szerzõdõ Fél állampolgára, amelynek területén elfogták, vagy olyan hontalan, illetve menekült személy,

12. szám


akinek a szokásos tartózkodási helye ezen Szerzõdõ Fél területén található; b) az átadó Szerzõdõ Fél területén, annak törvényei szerint bûncselekményt követett el. (4) A (2) bekezdésben meghatározott személyek átadásával egyidejûleg – a Szerzõdõ Felek vámelõírásainak figyelembevételével – át kell adni azokat a tárgyakat, dokumentumokat és iratokat is, amelyek náluk voltak, és amelyeket bizonyíthatóan a másik Szerzõdõ Fél területérõl hoztak át.

13. cikk (1) Az államhatáron átkóborolt háziállatokról a Szerzõdõ Felek területileg illetékes határellenõrzõ szervei kölcsönösen értesítik egymást és megteszik a szükséges intézkedéseket azok felkutatására. Az átkóborolt háziállatokat – a Szerzõdõ Felek vám- és állategészségügyi elõírásainak figyelembevételével – rendszerint a megtalálás helyének közelében kell átadni. (2) A másik Szerzõdõ Fél területére elháríthatatlan ok (vis maior) vagy véletlen folytán átkerült tárgyakat – a Szerzõdõ Felek vámelõírásainak figyelembevételével, a legrövidebb idõn belül, a legközelebbi határátkelõhelyen – vissza kell adni azon Szerzõdõ Fél határellenõrzõ szervének, ahonnan azok átkerültek. (3) A közös államhatáron átkóborolt háziállatok tartásával, állategészségügyi ellátásával, a másik Szerzõdõ Fél területére átkerült tárgyak és dokumentumok õrzésével, szállításával, tárolásával kapcsolatos költségeket, ideértve a vámeljárás költségeit is, az átadó Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályainak megfelelõen kell megállapítani. (4) A (3) bekezdésben megállapított költségeket önként, vagy bírósági határozat alapján az átkóborolt háziállat, illetve az átkerült tárgy vagy dokumentum tulajdonosa téríti meg. (5) Az átkóborolt háziállatokért, az átkerült tárgyakért, amennyiben a felkutatásuk nem vezetett eredményre, kártérítés nem követelhetõ. (6) Az (1) és (3) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha a háziállat átkóborlását azonnal észlelik, károkozás nem történt, és a másik Szerzõdõ Fél területére a visszaterelés azonnal végrehajtható.

14. cikk A jelen Szerzõdés 12. cikkében említett személyek visszafogadását és a 13. cikkben meghatározott háziállatok és tárgyak visszavételét nem lehet megtagadni.

2487 VI. Fejezet A személyes adatok védelme 15. cikk

(1) A jelen Szerzõdés végrehajtása érdekében a Szerzõdõ Felek a következõ személyes adatokat adhatják át egymásnak: a) az átadott vagy a határrend-sértést elkövetõ személy (a továbbiakban: érintett személy) személyes azonosító adatait: családi név, esetleg a korábbi családi név, utónév, születési idõ és hely, lakóhely, nem, jelenlegi vagy esetleges korábbi állampolgárság, valamint egészségi állapot, amennyiben ez a visszafogadás végrehajtásához szükséges; b) az útlevél, a személyazonosságot igazoló okmány, vagy más, az érintett személynél lévõ okmány adatai: száma, kiállításának idõpontja, a kiállító hatóság megnevezése, a kiállítás helye, az érvényesség ideje; c) egyéb olyan adatok, amelyek az érintett személy azonosításához szükségesek; d) a határrend-sértés körülményeire vonatkozó adatok. (2) A személyes adatok védelmére a Szerzõdõ Felek hatályos jogszabályaiban foglaltak figyelembevételével, a következõ rendelkezéseket kell alkalmazni: a) a személyes adatok csak a Szerzõdés végrehajtásában illetékes hatóságoknak adhatók át. Az adatok további adása más hatóságnak csak ezen adatokat átadó Szerzõdõ Fél elõzetes, írásbeli hozzájárulásával történhet; b) az átadott adatok helyességéért és pontosságáért az átadó Szerzõdõ Fél tartozik felelõsséggel. Ha bebizonyosodik, hogy téves vagy át nem adható adatok is átadásra kerültek, akkor errõl a tényrõl az átvevõ Szerzõdõ Felet haladéktalanul értesíteni kell, amely azonnal intézkedik a téves adatok helyesbítésérõl, illetve az át nem adható adatok megsemmisítésérõl; c) az adat átadásával érintett személy számára – kérésére – felvilágosítást kell adni a személyével kapcsolatban kezelt adatokról és a tervezett felhasználás céljáról, valamint arról, hogy adatait kinek és milyen célból továbbították. A tájékoztatási kötelezettség csak akkor tagadható meg, ha ezt az átadó Szerzõdõ Fél joga lehetõvé teszi. Az érintett személy kérheti személyes adatainak helyesbítését vagy törlését, ha bebizonyosodik, hogy téves vagy át nem adható adatok is átadásra kerültek; d) a Szerzõdõ Felek biztosítják, hogy az érintett személyek adatvédelemmel kapcsolatos jogaik megsértése esetén, az adatkezeléssel érintett Szerzõdõ Fél joga szerint az illetékes bírósághoz fordulhassanak, valamint kártérítési igénnyel élhessenek; e) az átadó Szerzõdõ Fél a személyes adatok átadásakor közli a jogszabályaiban meghatározott, érvényes adattörlési határidõket. Az átvett adatokat törölni kell, ha az átvételkor megjelölt felhasználási cél megvalósult, az adatkezelést lehetõvé tevõ, az átadó Szerzõdõ Fél joga szerinti

2488


határidõ lejárt, vagy az adattörlést az átadó Szerzõdõ Fél kéri; f) a Szerzõdõ Felek kötelesek a személyes adatok átadásáról, átvételérõl és törlésérõl nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza az átadó, illetve átvevõ szerv és személy nevét, az átadás (átvétel) és az adattörlés tényét, idejét; g) a Szerzõdõ Felek kötelesek megtenni a szükséges szervezési és technikai intézkedéseket a személyes adatok hatékony védelmének biztosítása, az illetéktelen hozzáférés, megváltoztatás, megsemmisítés és nyilvánosságra hozatal ellen.

VII. Fejezet A határvizek használata 16. cikk

12. szám VIII. Fejezet

Egyéb tevékenységek az államhatáron 18. cikk A határvizeken lévõ hidak, gátak, zsilipek, töltések és más berendezések létesítése, használata, átépítése és eltávolítása külön nemzetközi szerzõdés alapján történik.

19. cikk Az államhatáron átvezetõ vasutakon, határutakon, a vízi utakon a közlekedés rendjét és a karbantartás szabályait, az államhatáron átvezetõ létesítmények építését és használatát külön nemzetközi szerzõdés tartalmazza.

IX. Fejezet

(1) A határvizeken a Szerzõdõ Felek hajói a fõ hajózó meder teljes szélességében, csónakjai az államhatár vonaláig, napkeltétõl-napnyugtáig közlekedhetnek.

Halászat, vadászat, gazdasági tevékenység és környezetvédelem az államhatár közelében

(2) A Szerzõdõ Felek határellenõrzési szerveinek, a rendõrség illetékes szerveinek, a vámhatóságoknak, a katasztrófavédelmi, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízgazdálkodási szerveinek szolgálati vízi jármûvei bármely idõpontban a határvizek teljes szélességében közlekedhetnek.

20. cikk

(3) Az egyik Szerzõdõ Fél vízi jármûvei a másik Szerzõdõ Fél területén csak veszély esetén, illetve segítségnyújtás céljából köthetnek ki. A vízi jármûért felelõs személy errõl haladéktalanul köteles tájékoztatni a másik Szerzõdõ Fél határellenõrzõ szervét. (4) A Szerzõdõ Felek (2) bekezdésben meghatározott hatóságainak vízi jármûvei a jelen Szerzõdés végrehajtásával összefüggõ szolgálati okokból kiköthetnek a másik Szerzõdõ Fél területén.

17. cikk (1) A Szerzõdõ Felek minden lehetséges intézkedést megtesznek a határvizek megóvása, és partjaik, illetve medrük megrongálásának megakadályozása érdekében. (2) A határvizek vízgazdálkodása a Szerzõdõ Felek között az e tárgyban létrejött nemzetközi szerzõdésben foglaltaknak megfelelõen történik. (3) A határvonal határokmányok szerinti helyzetének biztosítása érdekében a határvizek medrét, árterületét egyoldalúan nem lehet megváltoztatni. A határvizek mederkotrása az államhatárig végezhetõ.

(1) A határvizeken a halászat a határvonalig megengedett a Szerzõdõ Felek belsõ jogszabályai szerint. (2) A vadászat a határvonalig megengedett a Szerzõdõ Felek belsõ jogszabályai szerint. Tilos az államhatáron átlõni, és azon keresztül vadat üldözni. Az államhatár közelében, az egyik Szerzõdõ Fél területén meglõtt, de a másik Szerzõdõ Fél területén elhullott vadat vissza kell adni.

21. cikk Ha természeti erõ következtében vagy fakitermelés során fák esnek át az államhatár túloldalára, a Szerzõdõ Felek határellenõrzési szervei errõl kölcsönösen tájékoztatják egymást és intézkednek, hogy ezeket a fákat azon Szerzõdõ Fél területére szállítsák, ahonnan azok átestek. Ezekben az esetekben a fa államhatáron történõ visszaszállítása mentes minden vám, adó és illeték alól.

22. cikk (1) A Szerzõdõ Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy az államhatár közelében végzett gazdasági és egyéb tevékenységet úgy engedélyezik, hogy az a másik Szerzõdõ Fél területét, természeti és épített környezetét ne veszélyeztesse. Ennek érdekében a Szerzõdõ Felek minden szükséges intézkedést megtesznek.

12. szám


(2) Szilárdásvány-bányászati kutatás és kitermelés az államhatártól számított 20 méteren belül, a szénhidrogén kutatás és kitermelési tevékenység az államhatártól számított 100 méteren belül, polgári célú robbantási tevékenység a biztonsági távolságon, illetve az államhatártól számított 100 méteren belül, más veszélyes tevékenység pedig az államhatártól számított 100 méteren belül nem végezhetõ, a már mûködõ bányákat kivéve, illetve, ha ezt nemzetközi szerzõdés másként szabályozza.

23. cikk Amennyiben a közös államhatáron környezetszennyezõ anyagok jutnak át, vagy ennek veszélye fennáll, a Szerzõdõ Felek határellenõrzõ szervei haladéktalanul tájékoztatják egymást és az illetékes környezetvédelmi hatóságokat, és megteszik a károk elhárításához és következményeik mérsékeléséhez szükséges azonnal intézkedéseket.

2489

Készült Bukarestben, 2005. október 20-án, két eredeti példányban, magyar és román nyelven, mindkét nyelvû szöveg egyaránt hiteles. (aláírások)”

4. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követõ napon lép hatályba. (2) E törvény 2–3. §-ai a Szerzõdés 25. cikk (1) bekezdésében meghatározott idõpontban lépnek hatályba. (3) A Szerzõdés, illetve a törvény 2–3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását követõen a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekrõl a rendészetért felelõs miniszter gondoskodik.

X. Fejezet Záró rendelkezések 24. cikk A jelen Szerzõdés értelmezésébõl vagy alkalmazásából eredõ vitákat a Szerzõdõ Felek a jelen Szerzõdés 10. cikk (1) bekezdésében meghatározott illetékes szervei tárgyalások útján, ennek eredménytelensége esetén diplomáciai úton rendezik. 25. cikk (1) A jelen Szerzõdést a Szerzõdõ Felek belsõ jogszabályaival összhangban meg kell erõsíteni. A Szerzõdés a megerõsítésérõl szóló késõbbi diplomáciai jegyzék kézhezvételét követõ 30. (harmincadik) napon lép hatályba. (2) A jelen Szerzõdés határozatlan idõre szól. A Szerzõdést bármely Szerzõdõ Fél diplomáciai úton írásban felmondhatja. A Szerzõdés a felmondásról szóló értesítés kézhezvételét követõ 6 (hat) hónap elteltével veszti hatályát. (3) A jelen Szerzõdést a Szerzõdõ Felek közös megegyezéssel írásban módosíthatják vagy kiegészíthetik. Ebben az esetben az (1) bekezdés rendelkezései megfelelõen alkalmazandóak. (4) A jelen Szerzõdés hatálybalépésével egyidejûleg a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Román Szocialista Köztársaság Kormánya között a magyar–román államhatár rendjérõl, a határkérdésekben való együttmûködésrõl és kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Budapesten, 1983. október 28-án aláírt Egyezmény I. és III–VI. fejezete hatályát veszti.

2006. évi LXXXVII. törvény egyes törvények mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról* 1. § A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény 23. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „23. § (1) A legfõbb ügyészt és az ügyészeket az országgyûlési képviselõvel azonos mentelmi jog illeti meg. (2) A legfõbb ügyész mentelmi jogával kapcsolatos eljárásokra az országgyûlési képviselõk mentelmi jogával kapcsolatos eljárási szabályokat kell alkalmazni. A mentelmi jog felfüggesztése tárgyában az Országgyûlés dönt, a mentelmi jog megsértése esetén szükséges intézkedést az Országgyûlés elnöke teszi meg. (3) Az ügyész mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában a legfõbb ügyész dönt, mentelmi jogának megsértése esetén a szükséges intézkedést a legfõbb ügyész teszi meg.” 2. § (1) Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 14. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „14. § Az alkotmánybírákat az országgyûlési képviselõvel azonos mentelmi jog illeti meg.”

* A törvényt az Országgyûlés a 2006. október 30-i ülésnapján fogadta el.

2490


12. szám

(2) Az Abtv. 17. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, egyben a jelenlegi d) pont jelölése e) pontra változik: (Az Alkotmánybíróság elnöke) „d) az alkotmánybírák mentelmi jogának megsértése esetén megteszi a szükséges intézkedést,”

(4) Az ülnököt az igazságszolgáltatásban való részvételével összefüggõ cselekmény tekintetében az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 4. §-ában meghatározott tartalommal mentelmi jog illeti meg.”

(3) Az Abtv. 30. § (1) bekezdés g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: (Az Alkotmánybíróság teljes ülésén dönt a következõ ügyekben:) „g) az alkotmánybírák mentelmi jogának felfüggesztése;”

6. § A honvédelemrõl és a Magyar Honvédségrõl szóló 2004. évi CV. törvény 62. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „62. § (1) A Honvédelmi Tanács külön törvény alapján mentelmi joggal nem rendelkezõ tagját az e megbízatásával összefüggésben elkövetett cselekmények tekintetében az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 4. §-ában meghatározott tartalommal mentelmi jog illeti meg. (2) Rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács külön törvény alapján mentelmi joggal nem rendelkezõ tagját az országgyûlési képviselõvel azonos mentelmi jog illeti meg. (3) A Honvédelmi Tanács tagjai mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában rendkívüli állapot idején – függetlenül attól, hogy az õket e törvény vagy külön törvény alapján illeti meg – a Honvédelmi Tanács a jelenlévõ tagok kétharmadának a szavazatával dönt. A mentelmi jog megsértése esetén szükséges intézkedést a köztársasági elnök teszi meg.”

3. § Az Állami Számvevõszékrõl szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 9. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „9. § (1) Az Állami Számvevõszék elnökét és alelnökeit az országgyûlési képviselõvel azonos mentelmi jog illeti meg. (2) A mentelmi joggal kapcsolatos eljárásokra az országgyûlési képviselõk mentelmi jogával kapcsolatos eljárási szabályokat kell alkalmazni. A mentelmi jog felfüggesztése tárgyában az Országgyûlés a képviselõk kétharmadának a szavazatával dönt, a mentelmi jog megsértése esetén szükséges intézkedést az Országgyûlés elnöke teszi meg.” 4. § Az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Obtv.) 11. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „11. § (1) Az országgyûlési biztost az országgyûlési képviselõvel azonos mentelmi jog illeti meg. (2) A mentelmi joggal kapcsolatos eljárásokra az országgyûlési képviselõk mentelmi jogával kapcsolatos eljárási szabályokat kell alkalmazni. (3) A mentelmi jog felfüggesztése tárgyában az Országgyûlés a képviselõk kétharmadának a szavazatával dönt, a mentelmi jog megsértése esetén szükséges intézkedést az Országgyûlés elnöke teszi meg.” 5. § A bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 5. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „5. § (1) A hivatásos bírót az országgyûlési képviselõvel azonos mentelmi jog illeti meg. (2) A Legfelsõbb Bíróság elnöke mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában az Országgyûlés a képviselõk kétharmadának szavazatával dönt, a mentelmi jog megsértése esetén szükséges intézkedést az Országgyûlés elnöke teszi meg. (3) A hivatásos bíró mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a továbbiakban: OIT) elnökének javaslatára a köztársasági elnök dönt. A mentelmi jog megsértése esetén szükséges intézkedést az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének javaslatára a köztársasági elnök teszi meg.

7. § Az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 4. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „4. § (1) A képviselõ bíróság vagy más hatóság elõtt – megbízatásának ideje alatt és azt követõen – nem vonható felelõsségre leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. Ez a mentesség nem vonatkozik az államtitoksértésre, a rágalmazásra és a becsületsértésre, valamint a képviselõk polgári jogi felelõsségére. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott mentesség kiterjed a közhatalmat gyakorló személy vagy közszereplõ politikus sérelmére elkövetett becsületsértésre, valamint – amennyiben a képviselõnek nem volt tudomása arról, hogy a közlés a lényegét tekintve valótlan – rágalmazásra.” 8. § A büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 551. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „551. § (1) A külön törvényben meghatározott közjogi tisztséget betöltõ személyek ellen e tisztségük fennállása alatt csak a mentelmi jog felfüggesztése után indítható büntetõeljárás. (2) Az (1) bekezdés szerinti személyek gyanúsítottkénti kihallgatására csak a mentelmi jog felfüggesztése után kerülhet sor, és ezt megelõzõen az ilyen személlyel szemben – a tettenérés esetét kivéve – e törvény szerinti kényszerintézkedés nem alkalmazható.”

12. szám


9. § A szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény a következõ 137/A. §-sal és az azt megelõzõ következõ alcímmel egészül ki: „Közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség 137/A. § A külön törvényben meghatározott közjogi tisztséget betöltõ személy szabálysértési ügyében a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt – a szabálysértési hatóság megkeresése alapján – a legfõbb ügyész terjeszti elõ a mentelmi jog felfüggesztésére vagy – ha a külön törvény ilyet meghatároz – az arra való javaslat megtételére jogosult személyhez vagy szervhez.” 10. § (1) Az Európai Parlament magyarországi képviselõinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Epjtv.) 10. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) Az európai parlamenti képviselõt az országgyûlési képviselõvel azonos mentelmi jog illeti meg.” (2) Az Epjtv. 11. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „11. § Az európai parlamenti képviselõk választásán jelöltként igazolt személyt a mentelmi jog szempontjából úgy kell tekinteni, mintha európai parlamenti képviselõ lenne.” (3) Az Epjtv. 12. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) Az európai parlamenti képviselõ mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában az Európai Parlament dönthet. A mentelmi jog megsértése esetén szükséges intézkedést az Európai Parlament teheti meg.” 11. § E törvény a kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hatályba. 12. § (1) E törvénynek az Abtv.-t, az Állami Számvevõszékrõl szóló 1989. évi XXXVIII. törvényt, az Obtv.-t, a Bsz.-t, a honvédelemrõl és a Magyar Honvédségrõl szóló 2004. évi CV. törvényt és a Kjtv.-t módosító rendelkezései az e törvény kihirdetését követõ nyolcadik napon lépnek hatályba. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott idõpontban hatályát veszti a) a Kjtv. 8. § (3) bekezdésének elsõ mondatában az „1993. évi CX.” szövegrész, 14. § a) pontjában az „1995. évi XL.” szövegrész, 23. § c) pontjában az „1996. évi LVII.” szövegrész, b) az Obtv. 12–14. §-a, valamint c) az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 31. § (1) bekezdése. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott idõpontban a Kjtv. 3. § (1) bekezdésének második mondatában a „1996. évi LXXXVIII.” szövegrész helyébe „az egészségügyi hozzájárulásról szóló”, 8. § (4) bekezdésében a „a fegyveres erõk, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a rendõrség és a rendészeti szervek” szövegrész helyébe a „Magyar Hon-

2491

védség, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervek” szöveg, valamint a Bsz. 17. § (2) bekezdésében „az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a továbbiakban: OIT)” szövegrész helyébe az „OIT” szöveg lép. 13. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a) a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXX. törvény 6. §-a, b) a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXI. törvény 14. § (3) bekezdése, c) a Be. 552. § (3) bekezdésének elsõ mondatában az „ , illetõleg a hozzájárulás megadását” szövegrész, valamint e bekezdés második mondata, d) az Epjtv. 10. § (3) bekezdése, valamint 12. § (2), (3) és (6) bekezdése és 23. §-a. (2) A Be. 552. § (1) bekezdés elsõ mondatában és (2) bekezdés elsõ mondatában az „ , illetõleg a hozzájárulás megadására” szövegrész helyébe a „vagy – ha a külön törvény ilyet meghatároz – az arra való javaslat megtételére” szöveg lép.

2006. évi XC. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Kormánya között a terrorizmus, a kábítószer tiltott forgalma és a szervezett bûnözés elleni harcban történõ együttmûködésrõl szóló, Budapesten, 1996. április 21-én aláírt Megállapodás kihirdetésérõl* (A Megállapodás nemzetközi jogi hatálybalépésének napja: 2006. február 26.) 1. § Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Kormánya között a terrorizmus, a kábítószer tiltott forgalma és a szervezett bûnözés elleni harcban történõ együttmûködésrõl szóló, Budapesten, 1996. április 21-én aláírt Megállapodást e törvénnyel kihirdeti.

* A törvényt az Országgyûlés a 2006. november 6-i ülésnapján fogadta el.

2492


2. § A Megállapodás hivatalos magyar nyelvû szövege a következõ: „Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Kormánya között a terrorizmus, a kábítószer tiltott forgalma és a szervezett bûnözés elleni harcban történõ együttmûködésrõl A Magyar Köztársaság Kormánya és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Kormánya (a továbbiakban: a Felek) – attól a törekvéstõl vezérelve, hogy hozzájáruljanak kétoldalú kapcsolataik fejlõdéséhez; – abban a meggyõzõdésükben, hogy az együttmûködés a bûnözés, különösen a szervezett bûnözés, a kábítószerek tiltott forgalma és a terrorizmus elleni harcban, valamint ezek hatásos megakadályozásában lényeges jelentõséggel bír; – azzal a célkitûzéssel, hogy fokozzák közös erõfeszítéseiket a terrorizmus elleni harcban; – egyeztetni kívánva a nemzetközi szervezett bûnözés elleni akcióikat; a tárgyban meglévõ nemzetközi szerzõdésekre figyelemmel az alábbiakban állapodtak meg: 1. cikk (1) A Felek, országaik jogrendjének rendelkezéseit figyelembe véve, együttmûködnek a terrorizmus, a kábítószer tiltott forgalma és a szervezett bûnözés megakadályozásában, a bûnmegelõzésben és a bûnüldözésben. (2) A Felek különösen azokban az esetekben mûködnek együtt, amikor az egyik Fél információval rendelkezik arról, hogy a jelen cikk (1) bekezdésében szereplõ bûncselekmények elõkészülete vagy megvalósítása a másik Fél területén történik. 2. cikk A terrorizmus leküzdésére a Felek, országaik jogrendje alapján és ezen Megállapodás rendelkezéseinek figyelembevételével: 1. ismereteket és adatokat cserélnek a tervezett vagy elkövetett terrorakciókról, a részt vevõ személyekrõl, a végrehajtás módjáról és a végrehajtás során használt technikai eszközökrõl; 2. ismereteket és adatokat cserélnek azokról a terrorista csoportosulásokról, illetve azok tagjairól, amelyek a cselekményeiket a másik Fél országának területén, annak hátrányára, érdekei ellen tervezik, hajtják, illetve hajtották végre. Kicserélik továbbá azon ismereteiket és adataikat, amelyek a terrorizmus leküzdéséhez vagy a közbiztonságra súlyos veszélyt jelentõ bûncselekmények elhárításához szükségesek.

12. szám 3. cikk

A kábítószerek és pszichotróp anyagok, valamint prekurzorok tiltott termesztésének, kinyerésének, elõállításának, behozatalának, kivitelének és átszállításának, továbbá jogellenes forgalmazásának megakadályozására a Felek – országaik jogrendjének figyelembevételével – különösen: 1. közlik egymással a kábítószer tiltott elõállításában és kereskedelmében részt vevõ személyek, e személyek rejtekhelyeinek és szállítóeszközeinek adatait, elkövetési módszereit, a kábítószerek és pszichotróp anyagok származási és rendeltetési helyeit, valamint az ilyen bûncselekmények különleges részleteit, amennyiben ez a bûncselekmény megakadályozásához vagy a közrendet súlyosan veszélyeztetõ bûncselekmény elhárításához szükséges; 2. közlik egymással a tiltott nemzetközi forgalmazás szokásos módszereirõl szerzett és egyéb ide vonatkozó ismereteket; 3. kicserélik a kábítószer-kereskedelemre és a kábítószerekkel való visszaélésre vonatkozó kriminalisztikai és kriminológiai kutatási eredményeiket; 4. mintákat bocsátanak egymás rendelkezésére a visszaélésre alkalmas növényi vagy szintetikus eredetû kábítószerekbõl, pszichotróp anyagokból; 5. kicserélik egymással a kábítószerek, a pszichotróp anyagok és prekurzorok törvényes forgalmazásának ellenõrzésével kapcsolatos tapasztalataikat, tekintettel az azzal való visszaélés lehetõségére; 6. a Felek országaik jogrendje által megengedett, összehangolt rendõri intézkedéseket foganatosítanak a tiltott kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott elõállításának megakadályozására.

4. cikk A Felek együttmûködnek a bûnözés, különösen a szervezett bûnözés felderítésében, megakadályozásában. Ennek során: 1. közlik egymással a szervezett bûnözésben részt vevõk adatait, a tettesek kapcsolataira vonatkozó adatokat, a bûnözõ szervezetek és bûnözõ csoportok felépítésérõl szóló ismereteiket, a típusos tettes- és csoportmagatartást, a tényállásokat, különösen az elkövetés idejét, helyét, módját, a megtámadott objektumokat, a különleges körülményeket, valamint a megsértett büntetõ jogszabályokat és a megtett intézkedéseket, amennyiben ez a bûncselekmények megelõzéséhez, megakadályozásához szükséges; 2. megkeresésre olyan rendõri intézkedéseket foganatosítanak, amelyeket a megkeresett Fél országának joga megenged;

12. szám


3. a nyomozásnál együttmûködnek – ezen Megállapodással és a jogrendjükkel összhangban, a Felek országai által kötött hatályban lévõ kiadatási és bûnügyi jogsegélyegyezménynek megfelelõen – egyeztetett rendõri intézkedésekkel, személyi, tárgyi és szervezési támogatással; 4. adatokat és tapasztalatokat cserélnek a nemzetközi bûnözés elkövetési módszereirõl, új formáiról; 5. kicserélik a kriminalisztikai és kriminológiai, valamint egyéb bûnügyi vonatkozású kutatási eredményeket, kölcsönösen tájékoztatják egymást a nyomozások gyakorlatáról, munkamódszereik és eszközeik alkalmazásáról, azok továbbfejlesztése céljából; 6. kérelemre egymás rendelkezésére bocsátanak ismereteket vagy mintákat azokról a tárgyakról, amelyek bûncselekményekbõl származnak, továbbá amelyekkel bûncselekményeket követtek el; 7. a szervezett bûnözés elleni harc elõsegítése érdekében képzésre, továbbképzésre szakembereket küldenek egymás országaiba a magasabb szintû szakismeretek megszerzésére, a bûnözéssel szemben alkalmazott eszközök és módszerek, a kriminál-technika korszerû eredményeinek kölcsönös megismerése céljából; 8. szükség szerint munkatalálkozókat tartanak az összehangolt intézkedések elõkészítésére és végrehajtásuk elõsegítésére.

5. cikk A Felek együttmûködése kiterjed továbbá: 1. a Megállapodás 1. cikkében foglalt bûncselekményekkel kapcsolatos jogi szabályozással összefüggõ információk cseréjére; 2. a bûncselekménnyel szerzett haszonnal kapcsolatos információk cseréjére; 3. a külföldiekre, illetõleg a menekültek státuszára vonatkozó jogi szabályozás és tapasztalatok cseréjére; 4. azon információk cseréjére, amelyek a másik Fél számára az embercsempészés, valamint a munkaerõvel való tiltott kereskedelem elleni harchoz szükségesek.

2493 7. cikk

Az együttmûködés során átadott, személyre vonatkozó adatok védelmére mindegyik Fél országa hatályos jogszabályainak figyelembevételével a következõ feltételek érvényesek: 1. a fogadó Fél az adatokat csak az átadó Fél által megadott célra és az általa közölt feltételekkel használhatja fel; 2. az átadó Fél kérésére a fogadó Fél tájékoztatást nyújt az átadott adatok felhasználásáról és az ezáltal elért eredményekrõl; 3. a személyekre vonatkozó adatokat kizárólag a bûnüldözõ hatóságoknak és a terrorizmus, kábítószer és a szervezett bûnözés elleni harcban illetékes szerveknek szabad átadni. Az adatok továbbadása más hatóságoknak csak az átadó hatóság elõzetes engedélyével történhet; 4. az átadó Fél köteles az átadandó adatok helyességérõl meggyõzõdni, valamint arról, hogy az átadás szükségszerû-e és arányban áll-e az átadás céljával. Emellett meg kell tartani a másik Fél nemzeti joga szerint meghatározott adatok átadásának korlátozására vonatkozó elõírásokat. Ha bebizonyosodik, hogy téves vagy át nem adható adatok is átadásra kerültek, úgy errõl a tényrõl a fogadó Felet haladéktalanul értesíteni kell. A fogadó Fél köteles a helyesbítés átvezetésére, a téves vagy át nem adható adat azonnali megsemmisítésére; 5. a jogosult személy számára, kérésére, felvilágosítást kell adni a személyérõl meglévõ adatokról és azok tervezett felhasználásáról. Ez a felvilágosítási kötelezettség nem áll fenn, ha az adott ország joga nem teszi kötelezõvé. A személyi adatokról történõ felvilágosítás adásánál annak a Félnek a nemzeti joga az irányadó, amely az adatokat átadja; 6. az átadó Fél az átadáskor közli a saját jogrendjében érvényes adattörlési határidõket. Ezektõl függetlenül a közölt személyre vonatkozó adatokat a szükségesség megszûnésekor törölni kell. Az átvett adat törlésérõl annak okáról az átadó Felet azzal egyidõben értesíteni kell. Az átvett adatot a jelen Megállapodás megszûnésekor törölni kell; 7. mindkét Fél köteles a személyre szóló adatok átadásáról, átvételérõl és törlésérõl nyilvántartást vezetni;

6. cikk (1) A Felek felhatalmazott szervei saját hatáskörükben és illetékességi területükön e Megállapodásban foglaltak végrehajtása érdekében közvetlenül és operatív módon együttmûködnek, ennek során az együttmûködés konkrét területeit és a kapcsolattartás módját együttmûködési jegyzõkönyvben rögzíthetik. (2) Eltérõ megállapodás hiányában az együttmûködõ szervek közötti kapcsolat és információcsere angol nyelven történik.

8. a Felek kötelesek az átadott, személyre szóló adatokat hatásosan védeni az illetéktelen hozzáférés, változtatás és nyilvánosságra hozatal ellen.

8. cikk (1) A Felek biztosítják a bármelyik Fél által bizalmasnak minõsített adatok titkosságát, amennyiben azok az átadó ország jogszabályai értelmében titkosnak minõsülnek.

2494


(2) A Megállapodás értelmében átadott anyagok, adatok és technikai eszközök harmadik ország részére történõ továbbadása csak az átadó Fél illetékes szervének hozzájárulásával lehetséges.

9. cikk (1) A Felek a Megállapodásban szabályozott együttmûködés elõsegítésére és értékelésére vegyes bizottságot állítanak fel. A Felek a vegyes bizottság összetételérõl diplomáciai úton tájékoztatják egymást.

12. szám

Készült Budapesten, az 1996. év április hónap 21. napján, két eredeti példányban, magyar, bosnyák és angol nyelven, mindhárom nyelvû szöveg egyaránt hiteles. Eltérõ értelmezés esetén az angol nyelvû szöveg a meghatározó. (Aláírások)”

3. § (1) E törvény a kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hatályba. (2) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekrõl a rendészetért felelõs miniszter gondoskodik.

(2) A vegyes bizottság kétévente legalább egyszer ülést tart. További ülések megtartását szükség szerint bármely Fél kezdeményezheti. A bizottság a Magyar Köztársaságban és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaságban felváltva tartja üléseit.

10. cikk Bármelyik Fél a megkeresés teljesítését, támogatását, illetve az együttmûködési intézkedést részben vagy egészben megtagadhatja, vagy azt bizonyos feltételektõl függõvé teheti, ha az saját nemzeti jogát korlátozza, a biztonságát avagy más lényeges érdekeit veszélyezteti, illetõleg nemzeti jogrendjét sérti.

11. cikk Mindkét Fél kijelöl egy-egy személyt, aki a másik Fél országos hatáskörû szerveivel tartja a kapcsolatot.

12. cikk E Megállapodás rendelkezései nem érintik a Magyar Köztársaság és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság által kötött egyéb két- vagy többoldalú nemzetközi szerzõdéseket.

13. cikk (1) Ez a Megállapodás jóváhagyásra szorul. A Megállapodás a jóváhagyásáról szóló diplomáciai jegyzékek kicserélését követõ 30. napon lép hatályba. (2) A Felek ezt a Megállapodást határozatlan idõre kötik. A Megállapodást bármelyik Fél diplomáciai úton felmondhatja. A felmondás attól az idõponttól számított hat hónap elteltével lép hatályba, amikor az a másik Félhez megérkezett.

2006. évi XCI. törvény a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a határokat átlépõ bûnözés megelõzésében és a szervezett bûnözés elleni harcban folytatott együttmûködésrõl szóló, Pozsonyban, 2006. október 2-án aláírt Egyezmény kihirdetésérõl* 1. § Az Országgyûlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a határokat átlépõ bûnözés megelõzésében és a szervezett bûnözés elleni harcban folytatott együttmûködésrõl szóló, Pozsonyban, 2006. október 2-án aláírt Egyezmény kötelezõ hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyûlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. 3. § Az Egyezmény magyar nyelvû szövege a következõ: „Egyezmény a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a határokat átlépõ bûnözés megelõzésében és a szervezett bûnözés elleni harcban folytatott együttmûködésrõl A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság (a továbbiakban: Szerzõdõ Felek) abban a meggyõzõdésükben, hogy a súlyos bûncselekmények elleni küzdelemben alapvetõ jelentõsége van a nemzetközi együttmûködésnek, attól a szándéktól vezérelve, hogy elmélyítsék a bûnüldözõ szervek között a bûnfelderítés terén történõ együttmûködést és fejlesszék a határon átívelõ kapcsolatokat,


12. szám


azzal a céllal, hogy hatékonyabban lépjenek fel a nemzetközi szervezett bûnözés ellen, nemzetközi kötelezettségeik és saját jogrendjük által vezérelve, értékelve az eddigi együttmûködésük eredményeit, az alábbiak szerint állapodtak meg: I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. cikk Fogalmak meghatározása A jelen Egyezményben használt fogalmak jelentése a következõ: 1. bûnüldözõ szervek: a Szerzõdõ Felek belsõ jogszabályai szerint bûnmegelõzési és bûnüldözési feladatok végzésére feljogosított hatóságok, illetve szervek; a) a magyar Szerzõdõ Fél részérõl: a Rendõrség, a Határõrség, a Vám- és Pénzügyõrség bûnüldözési és bûnmegelõzési feladatot ellátó szervei, valamint a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata; b) a szlovák Szerzõdõ Fél részérõl: a Rendõri Testület, a Szlovák Köztársaság Vámigazgatósága, a Vasúti Rendõrség bûnüldözési és bûnmegelõzési feladatot ellátó szervei; 2. központi bûnüldözõ szerv: a Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályai szerint meghatározott országos hatáskörû bûnüldözõ szerv; 3. fedett nyomozó: a Szerzõdõ Felek belsõ jogszabályai alapján feljogosított, a bûnüldözõ szervek hivatásos állományának a titkos információgyûjtés keretében eljáró, kilétét leplezõ tagja; 4. ellenõrzött szállítás: a bûnüldözõ szervek olyan leplezett tevékenysége, amelynek során a nemzetközi együttmûködés keretében, folyamatos és fokozott ellenõrzés mellett, lehetõvé teszik a megfigyelés alatt álló személy által birtokolt dolognak a Szerzõdõ Felek területére történõ behozatalát, egy másik állam területére irányuló kivitelét, a Szerzõdõ Felek területén történõ átszállítását annak érdekében, hogy a bûncselekmények felderítése, illetve a bûncselekmények elkövetésében résztvevõ személyek azonosítása a lehetõ legszélesebb körben megvalósulhasson; 5. minõsített adat: minden olyan információ (dokumentum, tárgy, tevékenység), amely függetlenül megjelenésének formájától, keletkezésének módjától, olyan tartalommal rendelkezik, amely az illetéktelen megismeréssel szemben védelmet igényel, és amelyet a Szerzõdõ Felek bármelyike jogszabályaival összhangban minõsített;

2495

6. igazságügyi hatóságok: a) a magyar Szerzõdõ Fél részérõl: a bíróságok és az ügyészi szervek; b) a szlovák Szerzõdõ Fél részérõl: a bíróságok és az ügyészség; 7. központi kapcsolattartó szervek: a) a magyar Szerzõdõ Fél részérõl: – Országos Rendõr-fõkapitányság Nemzetközi Bûnügyi Együttmûködési Központ; b) a szlovák Szerzõdõ Fél részérõl: – Rendõri Testület Elnöksége Nemzetközi Rendõri Együttmûködési Hivatal; 8. határterület: a) a magyar Szerzõdõ Fél részérõl: – Gyõr-Moson-Sopron megye területe, – Komárom-Esztergom megye területe, – Pest megye területe, – Nógrád megye területe, – Borsod-Abaúj-Zemplén megye területe; b) a szlovák Szerzõdõ Fél részérõl: – a bratislavai (pozsonyi) kerület területe, – a trnavai (nagyszombati) kerület területe, – a nitrai (nyitrai) kerület területe, – a banská-bystricai (besztercebányai) kerület területe, – a kosicei (kassai) kerület területe.

2. cikk Az együttmûködés tárgya (1) A Szerzõdõ Felek erõsítik együttmûködésüket a közrend védelme érdekében mindkét Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályai alapján a legalább egy évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmények megelõzése, megakadályozása és felderítése (a továbbiakban: bûnüldözés) területén. (2) A Szerzõdõ Felek együttmûködése kiterjed továbbá a határmenti együttmûködésre a közrend védelme érdekében. (3) Bármelyik Szerzõdõ Fél részben vagy egészben megtagadhatja, vagy feltételektõl teheti függõvé az együttmûködést, ha az veszélyezteti, illetõleg sérti szuverenitását, biztonságát, közrendjét, vagy ha az ellentétes jogszabályaival. (4) Nem terjeszthetõ elõ, illetve nem teljesíthetõ olyan megkeresés, amely katonai vagy politikai bûncselekményekre vonatkozik. A cselekmény nem tekinthetõ politikai bûncselekménynek, ha annak elkövetésénél – figyelemmel az összes körülményre, így a bûncselekmény által elérni kívánt célra, a bûncselekmény indítékára, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy felhasználni kívánt eszközre – a bûncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikai jelleghez képest.

2496


12. szám

(5) A jelen Egyezményben szabályozott együttmûködés nem terjed ki a Szerzõdõ Felek igazságügyi hatóságainak hatáskörébe tartozó jogsegélyre. A jelen Egyezmény nem érinti a Szerzõdõ Feleknek az igazságügyi hatóságok között jogsegélyt szabályozó nemzetközi szerzõdésekbõl eredõ kötelezettségeit, valamint az igazságügyi hatóságaiknak az Európai Unió kötelezõ jogi aktusai alapján folytatott jogsegélyét.

szélyeztetné a megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve eljárásának sikerességét, a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve vagy központi kapcsolattartó szerve haladéktalanul tájékoztatja a megkeresõ Szerzõdõ Fél illetékes szervét a megkeresés teljesítéséhez szükséges határidõrõl.

II. Fejezet

(8) A megkeresések teljesítése során a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervei és a megkeresés teljesítésében résztvevõ más szervek a megkeresésben megjelölt szabályok, illetve technikai eszközök alkalmazásával járnak el, feltéve, hogy az nem ellentétes a megkeresett Szerzõdõ Fél belsõ jogával.

AZ EGYÜTTMÛKÖDÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI 3. cikk

(7) A megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve az (5)–(6) bekezdésben foglalt értesítést követõen nyilatkozik arról, hogy a fenti körülmények alapján kéri-e a megkeresés teljesítését.

Együttmûködés megkeresés alapján 4. cikk (1) A jelen Egyezményben foglaltak végrehajtása érdekében a Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei megkeresés alapján együttmûködnek, és segítséget nyújtanak egymásnak. A Szerzõdõ Felek közötti együttmûködésre belsõ jogszabályaikkal és nemzetközi kötelezettségeikkel összhangban, a jelen Egyezmény rendelkezései szerint kerül sor. (2) A megkereséseket és az arra adott válaszokat, ha a jelen Egyezmény eltérõ rendelkezést nem tartalmaz, a Szerzõdõ Felek központi kapcsolattartó szerveiken keresztül, írásban (ideértve a telefaxon és az elektronikus hírközlési hálózat útján történõ továbbítást is) küldik meg és fogadják. Sürgõs esetekben a megkeresés szóban is elõterjeszthetõ; a szóbeli megkeresést haladéktalanul írásban is meg kell erõsíteni. (3) Amennyiben a megkeresés megküldéséhez, illetve annak teljesítéséhez a Szerzõdõ Felek belsõ jogszabályai szerint az igazságügyi hatóságok engedélye, jóváhagyása, hozzájárulása, illetve egyetértése szükséges, a megkeresés megküldésére, vagy a teljesítésének megkezdésére csak ezen engedély, jóváhagyás, hozzájárulás, illetve egyetértés beszerzését követõen kerülhet sor. (4) Ha a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve nem rendelkezik hatáskörrel vagy illetékességgel a megkeresés teljesítésére, úgy a megkeresést továbbítja az eljárásra hatáskörrel rendelkezõ vagy illetékes szervhez, és errõl tájékoztatja a megkeresõ szervet. (5) Ha a megkeresésben foglalt feltételek szerint a teljesítés nem, vagy csak részben lehetséges, a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve vagy központi kapcsolattartó szerve errõl haladéktalanul tájékoztatja a megkeresõ szervet. (6) Ha a megkeresés megérkezésekor nyilvánvaló, hogy annak teljesítése az abban foglalt határidõben nem lehetséges, és a megkeresésnek a határidõ meghatározására vonatkozó indokolásából kitûnik, hogy a késedelem ve-

A megkeresés tartalma és az alkalmazandó nyelv (1) A jelen Egyezmény eltérõ rendelkezése hiányában a megkeresés legalább az alábbiakat tartalmazza: a) a megkeresõ bûnüldözõ szerv megnevezését; b) a megkeresés tárgyát; c) a megkeresés tárgyát képezõ cselekmény leírását és annak jogi minõsítését; d) a megkeresés teljesítésének határidejét, a sürgõsségi teljesítés indokait; e) ahol szükséges, az igazságügyi hatóságok engedélyét; f) a megkeresés teljesítése során a megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve tagjának részvételére irányuló kérelmet; g) a megkeresés teljesítéséhez szükséges mértékben az érintett személy személyazonosító adatait, amennyiben azok ismertek. (2) A Szerzõdõ Felek a jelen Egyezmény végrehajtása során a magyar és a szlovák nyelvet használják. A bûnüldözõ szervek a kapcsolattartás során más nyelv használatában is megállapodhatnak.

5. cikk A megkereséseket teljesítõ szervek (1) Kizárólag a Szerzõdõ Felek központi kapcsolattartó szervei teljesítik azokat a megkereséseket, amelyek olyan adatok átadásával járnak, amelyeket a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervei az adóhatóságtól, az elektronikus hírközlési szolgáltatótól, az egészségügyi és a hozzá kapcsolódó adatot, valamint gazdasági titoknak minõsülõ adatot kezelõ szervtõl szereztek be az igazságügyi hatóságok engedélyével a legalább két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmények felderítéséhez.

12. szám


(2) A megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervei az így átvett adatokat az (1) bekezdésben meghatározott bûncselekmények felderítéséhez használhatják fel. (3) A Szerzõdõ Felek diplomáciai úton, írásban haladéktalanul tájékoztatják egymást a bûnüldözõ szervekben, azok hatáskörében és a határterületben bekövetkezett változásokról. (4) A jelen cikk alkalmazásában gazdasági titok alatt a) a magyar Szerzõdõ Fél részérõl: banktitoknak, értékpapírtitoknak, biztosítási titoknak, pénztártitoknak, valamint egyéb, üzleti titoknak minõsülõ adatot, b) a szlovák Szerzõdõ Fél részérõl: banktitoknak, kereskedelmi titoknak és adótitoknak minõsülõ adatot kell érteni.

III. Fejezet AZ EGYÜTTMÛKÖDÉS FORMÁI 6. cikk Információcsere A Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei a bûnüldözés hatékonysága érdekében, megkeresés alapján, különösen az alábbi információkat adják át: a) a szervezett bûnözésben résztvevõk adatait, a tetteseknek a cselekmény elkövetésével összefüggõ kapcsolataira vonatkozó adatokat, a bûnözõ szervezetek és csoportok felépítésérõl szóló ismereteiket, a típusos tettes- és csoportmagatartásokra, az elõkészített, megkísérelt, illetve befejezett bûncselekményre vonatkozó információkat, különösen az elkövetés idejére, helyére, módjára, a megtámadott objektumokra vonatkozó adatokat, a különleges körülményekre vonatkozó ismereteket, és a megtett intézkedéseket, amennyiben ez a bûnüldözéshez szükséges; b) a nemzetközi bûnözés elkövetési módszereirõl, új formáiról szóló tájékoztatást; c) kriminalisztikai és kriminológiai, egyéb bûnügyi vonatkozású kutatási eredményeiket, a nyomozások gyakorlatáról, munkamódszereinek és eszközeinek alkalmazásáról, azok továbbfejlesztése céljából; d) ismereteket vagy mintákat azokról a tárgyakról, amelyekre a bûncselekményt elkövették, amelyek a bûncselekmény nyomait hordozzák, amelyeket bûncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy arra szántak, vagy amelyek a bûncselekmény elkövetése útján jöttek létre; e) a jelen Egyezmény tárgyát képezõ bûncselekményekkel kapcsolatos jogi szabályozást; f) a bûncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra vagy annak hasznára vonatkozó adatokat.

2497 7. cikk

A bûnüldözõ szervek közötti közvetlen információcsere (1) A Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei között a bûnüldözés hatékonysága érdekében a megkeresések továbbítása és teljesítése akkor történhet közvetlenül, ha a) az információt a határterületen illetékességgel rendelkezõ bûnüldözõ szervek kérik egymástól és a szolgáltatott információ kizárólag a határterülethez kapcsolódik, vagy b) az információcsere halasztást nem tûr, vagy a központi kapcsolattartó szerveken keresztül történõ információcsere a bûnfelderítés érdekeit súlyosan veszélyeztetné. (2) Az információ különösen akkor tekinthetõ a határterülethez kapcsolódónak, ha az adat a) a megkereséssel érintett olyan személyre vonatkozik, akinek lakóhelye, tartózkodási helye a határterületen van, vagy valószínûsíthetõ, hogy az érintett személy a megkeresés idõszakában ott tartózkodik; b) az érintett személynek a határterületen kifejtett tevékenységére vonatkozik; c) olyan dologra vonatkozik, amelyrõl valószínûsíthetõ, hogy a határterületen található; d) a jogi személynek a határterületen lévõ székhelyére, illetve tevékenységére vonatkozik. (3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti közvetlen információcsere az alábbi területekre terjed ki: a) a bûnüldözõ szervek számára hozzáférhetõ bûnügyi nyilvántartásokban szereplõ adatok szolgáltatása; b) személyazonosság, tartózkodási hely és lakcím megállapítása, illetõleg igazolása; c) vezetõi engedélyek, hajózási és repülési engedélyek meglétének, hitelességének, érvényességének és korlátozásainak vizsgálata; d) gépjármûvek egyedi azonosító adatainak (rendszám, alvázszám, motorszám) átadása; e) a közúti, vízi és légi jármûvek üzembentartója, vezetõje személyazonosságának megállapítása és felkutatása; f) lõfegyvertartási-engedély meglétének, hitelességének, érvényességének és korlátozásainak vizsgálata; g) elektronikus hírközlõ végberendezés tulajdonosának, elõfizetõjének és használójának megállapítása; h) tárgyak és minták utáni tudakozódás; i) különleges szakértelemmel rendelkezõ személy felkutatása.

8. cikk Intézkedések sürgõs esetekben (1) A Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei – belsõ jogszabályaik szerint – megkeresésre, a nyomok és bizonyítékok biztosítása érdekében a saját államterületükön igazolta-

2498


tást, nyilvános helyen fokozott ellenõrzést végezhetnek, a keresett személyt elfoghatják és elõállíthatják, épületet, építményt, helyszínt, ruházatot, csomagot és jármûvet átvizsgálhatnak. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedések végrehajtásáról a megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervét haladéktalanul tájékoztatni kell.

9. cikk Az információ átadása megkeresés nélkül A Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei megkeresés nélkül is átadhatnak olyan információkat, amelyek a másik Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervei számára szükségesek a bûnüldözéshez, illetve más, a közrendet fenyegetõ veszély elhárításához.

10. cikk A közrend és a bûnügyi helyzet elemzése A Szerzõdõ Felek rendszeresen átadják egymásnak a bûnügyi helyzetükre, a közrend helyzetére vonatkozó ismereteiket, elemzéseiket. Szükség esetén közösen elemzik a bûnügyi helyzetet, a bûnmegelõzés súlyponti kérdéseit, megvitatják és egyeztetik a szükséges teendõket.

11. cikk Személyek és tárgyak körözése (1) A Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei megkeresésre, belsõ jogszabályaiknak megfelelõen segítséget nyújtanak egymásnak az ismeretlen helyen lévõ személy vagy tárgy felkutatása, illetve ismeretlen személy vagy holttest személyazonosságának megállapítása érdekében. (2) A megkeresõ Szerzõdõ Fél kérelmére a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve körözést rendelhet el. Amennyiben a körözés elrendelésének feltételei bármely okból már nem állnak fenn, beleértve a (3) bekezdésben szereplõ elfogást is, haladéktalanul intézkedni kell a körözés visszavonására. (3) A megkeresõ Szerzõdõ Fél kérelmére elrendelt körözés alapján az érintett személynek a megkeresett Szerzõdõ Fél területén történõ elfogásáról haladéktalanul értesíteni kell a megkeresõ Szerzõdõ Fél központi kapcsolattartó szervét.

12. szám 12. cikk

A határon átnyúló megfigyelés (1) A Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei a saját államuk területén végzett felderítõ tevékenységük során jogosultak a szervezett bûnözõi csoportban résztvevõ vagy a legalább öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ szándékos bûncselekmény elkövetésével gyanúsítható, illetve a vele kapcsolatban álló, vagy kapcsolatba lépõ személy megfigyelését a másik Szerzõdõ Fél területén is folytatni, amennyiben ez utóbbi Szerzõdõ Fél központi kapcsolattartó szerve elõzetes megkeresés alapján ehhez hozzájárult. A hozzájárulás feltételhez köthetõ. (2) Amennyiben a határon átnyúló megfigyelést a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata és a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma Rendõri Testület felügyeleti egysége hajtja végre, a megkereséseket közvetlenül küldik meg egymásnak. (3) A Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei az (1) bekezdésben meghatározott bûncselekmények gyanúja esetén akkor figyelhetik meg az elkövetõvel kapcsolatban lévõ személyt, ha megalapozottan feltételezhetõ, hogy e személy az elkövetõ azonosításához vagy felkutatásához segítséget nyújthat, illetve az elkövetõhöz elvezethet. (4) A megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének kérésére a határon átnyúló megfigyelés további folytatását haladéktalanul át kell adni a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének. A Szerzõdõ Felek megkeresésre kölcsönösen segítséget nyújthatnak egymásnak a határon átnyúló megfigyeléshez. (5) A határon átnyúló megfigyeléshez adott hozzájárulás a Szerzõdõ Felek egész területére érvényes. A határon átnyúló megfigyelés során a Szerzõdõ Felek közös államhatárát a határátkelõhelyeken kívül és a nyitvatartási idõn túl is át lehet lépni. (6) Ha a késedelem veszéllyel jár, vagy a bûnüldözés érdekeit veszélyezteti, a határon átnyúló megfigyelés az (1) bekezdésben meghatározott elõzetes hozzájárulás nélkül is folytatható. Ebben az esetben az államhatár átlépésekor a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes bûnüldözõ szervét haladéktalanul értesíteni kell. A megkeresést utólag, haladéktalanul meg kell küldeni a megkeresett Szerzõdõ Fél központi kapcsolattartó szervének. A megkeresésben ismertetni kell az elõzetes hozzájárulás nélküli határátlépés okait is. (7) A jelen cikk (6) bekezdésének alkalmazásában illetékes bûnüldözõ szervek: a) a magyar Szerzõdõ Fél részérõl: – Országos Rendõr-fõkapitányság; b) a szlovák Szerzõdõ Fél részérõl: – Rendõri Testület Elnöksége.

12. szám


(8) A (6) bekezdés szerinti határon átnyúló megfigyelést haladéktalanul abba kell hagyni, ha a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve azt kéri, továbbá akkor, ha a határátlépést követõ öt órán belül a határon átnyúló megfigyeléshez szükséges hozzájárulás nem áll rendelkezésre. (9) A határon átnyúló megfigyelés kizárólag az alábbi feltételek szerint folytatható: a) a bûnüldözõ szerv határon átnyúló megfigyelést végzõ tagjára a jelen cikk rendelkezései és azon Szerzõdõ Fél belsõ joga vonatkozik, amelynek területén eljár; továbbá köteles a megfigyelés helye szerint illetékes bûnüldözõ szerv utasításai szerint eljárni; b) a (6) bekezdésben meghatározott esetek kivételével, a bûnüldözõ szerv határon átnyúló megfigyelést végzõ tagjának rendelkeznie kell a határon átnyúló megfigyeléshez szükséges hozzájárulással; c) a bûnüldözõ szerv tagjának bármikor igazolnia kell hivatalos minõségét; d) a bûnüldözõ szerv tagja magánlakásba vagy a nyilvánosság számára meg nem nyitott helyekre nem léphet be; a nyilvánosság számára nyitva álló munka-, üzemi- és üzlethelyiségekbe ezek nyitvatartási idején belül beléphet; e) a bûnüldözõ szerv tagjának jelentést kell készítenie a megkeresett Szerzõdõ Fél központi kapcsolattartó szerve részére; f) amennyiben a határon átnyúló megfigyelés végrehajtásához technikai eszközök is szükségesek, ezek abban az esetben alkalmazhatók, ha ezt a megkeresett Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályai lehetõvé teszik; az alkalmazásra kerülõ technikai eszközöket az (1) bekezdés szerinti megkeresésben meg kell jelölni; g) az igénybe vett jármûvek használata során a megkeresett Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályai alkalmazandók. (10) A Szerzõdõ Felek felhatalmazzák az illetékes minisztereiket, hogy a határon átnyúló megfigyeléssel kapcsolatban Végrehajtási Jegyzõkönyvben állapodjanak meg. Ennek keretében különösen az alábbi területeket szabályozhatják: a) a határon átnyúló megfigyelésre jogosult bûnüldözõ szervek és a kapcsolattartásra kijelölt szervek elérhetõségét; b) a kapcsolattartás módját, technikai feltételeit; c) az alkalmazott technikai eszközök közös használatának szabályait; d) a szolgálati jármûvek közös használatát; e) a határon átnyúló megfigyelés során felmerült költségek viselésének szabályait.

13. cikk Határon átlépõ üldözés (Forró nyomon üldözés) (1) A megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve a megkeresett Szerzõdõ Fél területén elõzetes jóváhagyás nélkül

2499

folytathatja azon személy határon átlépõ üldözését (a továbbiakban: üldözés), aki a megkeresõ Szerzõdõ Fél területén mindkét Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályai alapján legalább egy évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekményt követett el vagy kísérelt meg, és a) eközben tetten érték, vagy b) õrizetbõl, elõzetes letartóztatásból vagy szabadságvesztés büntetés végrehajtása elõl megszökött és a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve értesítésével járó késedelem az elkövetõ elfogását jelentõsen megnehezítené, illetve a bûnüldözési érdeket súlyosan veszélyeztetné, és ha valószínûsíthetõ, hogy a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve az üldözést megfelelõ idõben nem tudja átvenni. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben – amint az lehetséges, de legkésõbb az államhatár átlépésekor – a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes bûnüldözõ szervét haladéktalanul értesíteni kell. (3) A (2) bekezdésben meghatározott illetékes bûnüldözõ szervek a határátlépés helyétõl függõen: a) a magyar Szerzõdõ Fél részérõl: – a Gyõr-Moson-Sopron megyei Rendõr-fõkapitányság, – a Komárom-Esztergom megyei Rendõr-fõkapitányság, – a Pest megyei Rendõr-fõkapitányság, – a Nógrád megyei Rendõr-fõkapitányság, – a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rendõr-fõkapitányság; b) a szlovák Szerzõdõ Fél részérõl: – a Rendõri Testület Bratislavai (Pozsonyi) Kerületi Igazgatósága, – a Rendõri Testület Trnavai (Nagyszombati) Kerületi Igazgatósága, – a Rendõri Testület Nitrai (Nyitrai) Kerületi Igazgatósága, – a Rendõri Testület Banská Bystricai (Besztercebányai) Kerületi Igazgatósága, – a Rendõri Testület Kosicei (Kassai) Kerületi Igazgatósága. (4) Az üldözést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve azt kéri. (5) Ha azt a megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének üldözést végrehajtó tagja kéri, a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve az üldözött személyt személyazonosságának megállapítása érdekében vagy õrizetbe vétele céljából elfoghatja. (6) Ha a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve az üldözés megszüntetését nem kéri, és ezt a bûnüldözõ szerv megfelelõ idõben nem tudja átvenni, a megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének üldözést végrehajtó tagja az üldözött személyt a helyszínen visszatarthatja. Ezen intézkedésrõl a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes bûnüldözõ szervét haladéktalanul értesíteni kell.

2500


(7) Az üldözés a Szerzõdõ Felek teljes területén, idõbeli korlátozás nélkül az alábbi feltételek szerint folytatható: a) a bûnüldözõ szerv üldözést végrehajtó tagja a jelen cikk rendelkezései, valamint azon Szerzõdõ Fél belsõ joga szerint köteles eljárni, amelynek területén az üldözést végzi; b) az üldözés kizárólag szárazföldi úton lehetséges; c) a bûnüldözõ szerv üldözést végrehajtó tagja magánlakásba vagy más, a nyilvánosság számára meg nem nyitott helyiségbe az üldözés során nem léphet be; a nyilvánosság számára nyitva álló munka-, üzemi- és üzlethelyiségekbe ezek nyitvatartási idején belül beléphet; d) a bûnüldözõ szerv üldözést végrehajtó tagjának bármikor igazolnia kell hivatalos minõségét; e) az igénybe vett jármûvek használata során a megkeresett Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályai alkalmazandók; f) a bûnüldözõ szerv üldözést végrehajtó tagjának egyenruhája, vagy a jármûvön elhelyezett, annak felismeréséhez szükséges megkülönböztetõ jelzések révén egyértelmûen felismerhetõnek kell lennie; g) az elfogott személynél levõ tárgyakat az illetékes bûnüldözõ szervek megérkezéséig lehetõség szerint biztonságba kell helyezni; h) a bûnüldözõ szerv üldözést végrehajtó tagja az üldözés befejezését követõen haladéktalanul köteles az üldözés eredményérõl a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes bûnüldözõ szervénél vagy központi kapcsolattartó szervénél jelentést tenni; ennek során a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének kérésére, köteles személyesen jelen lenni az üldözés körülményeinek megfelelõ tisztázásához szükséges ideig; ezt akkor is alkalmazni kell, ha az üldözött személy elfogására nem került sor. (8) Az üldözés során elfogott személyt azon Szerzõdõ Fél illetékes bûnüldözõ szerve hallgatja ki, amelynek területén e személyt elfogták. Az elfogott személy személyes szabadsága az elfogás helye szerinti Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályai szerint korlátozható.

14. cikk Ellenõrzött szállítás (1) A Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei megkeresés alapján a jelen cikkben meghatározott feltételek szerint lehetõvé teszik az ellenõrzött szállítást saját államuk területén. (2) Az (1) bekezdés szerinti megkeresésnek a jelen Egyezmény 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott adatokon túl tartalmaznia kell: a) a szállítmány tartalmára, a várható útvonalára és idõtartamára, a szállítás módjára, a szállítóeszköz azonosítására vonatkozó adatokat; b) a kísérés módját;

12. szám

c) az alkalmazandó technikai eszközökre vonatkozó adatokat; d) a kísérésben a megkeresõ Szerzõdõ Fél részérõl résztvevõk számát, a fedett nyomozó részvételét; e) az ellenõrzött szállításban résztvevõk kapcsolattartásának módját; f) a szállítmány átadásának, átvételének körülményeit; g) az elfogás esetén alkalmazandó intézkedéseket; h) váratlan esemény esetén alkalmazandó intézkedéseket. (3) Ha a késedelem veszéllyel jár, vagy a bûnüldözés érdekeit veszélyezteti, az ellenõrzött szállításra irányuló megkeresést a Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei közvetlenül is megküldhetik, illetve fogadhatják. A megkeresést utólag, haladéktalanul meg kell küldeni a Szerzõdõ Felek központi kapcsolattartó szerveinek. A megkereséshez az ellenõrzött szállítást alátámasztó dokumentumokat is mellékelni kell. (4) A bûnüldözõ szervek az ellenõrzött szállítás idejében, módjában, közremûködésük mértékében esetileg állapodnak meg. A megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve az ellenõrzött szállítást korlátozhatja vagy elutasíthatja, ha az nem vállalható mértékben veszélyezteti az ellenõrzött szállításban résztvevõ személyeket vagy a közbiztonságot. (5) Az ellenõrzött szállítást a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervei irányítják; az irányítást végzõ személyérõl a megkeresõ Szerzõdõ Felet tájékoztatni kell. Az ellenõrzött szállítást úgy kell végrehajtani, hogy a szállítmány bármikor feltartóztatható legyen. Az átvételt követõen a megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervei a szállítmányt kísérhetik, hatósági jogosítványokat azonban nem gyakorolhatnak. Ennek során a megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervei a jelen cikkben meghatározottak, a megkeresett Szerzõdõ Fél jogszabályai és a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve vezetõjének utasításai szerint kötelesek eljárni. (6) A jelen Egyezményben foglalt feltételek fennállása esetén a Szerzõdõ Felek biztosítják egy harmadik államból induló és egy további államba érkezõ ellenõrzött szállítás végrehajtását is. Ebben az esetben az érintett államok elõzetes hozzájárulásáról a megkeresõ Szerzõdõ Fél gondoskodik, amely errõl tájékoztatja a megkeresett Szerzõdõ Felet.

15. cikk Fedett nyomozó alkalmazása (1) A Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei megkeresés alapján hozzájárulhatnak a megkeresõ Szerzõdõ Fél fedett nyomozójának saját államuk területén történõ alkalmazásához, amennyiben ez a megkeresõ Szerzõdõ Fél területén elkövetett vagy elõkészületben lévõ, szabadságvesztéssel

12. szám


2501

büntetendõ bûncselekmény eredményes felderítése érdekében szükséges, feltéve, hogy a bûncselekmény felderítése a fedett nyomozó alkalmazása nélkül nem lehetséges vagy lényegesen nehezebb lenne.

(10) A fedett nyomozó alkalmazásának befejezését követõen az alkalmazás eredményérõl a megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervét haladéktalanul, írásban tájékoztatni kell.

(2) A megkeresés teljesítésérõl minden egyes esetben a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes bûnüldözõ szerve a belsõ jogszabályai alapján határoz.

(11) A fedett nyomozó cselekményére a megkeresett Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályai az irányadóak, feltéve, hogy az nem ellentétes a megkeresõ Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályaival.

(3) A megkeresõ Szerzõdõ Fél kérésére a megkeresett Szerzõdõ Fél területén a megkeresett Szerzõdõ Fél fedett nyomozója is alkalmazható. (4) A fedett nyomozó alkalmazásához adott hozzájárulás mindenkor a Szerzõdõ Felek egész területére érvényes. (5) A fedett nyomozó alkalmazására irányuló megkeresésnek a jelen Egyezmény 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott adatokon túl tartalmaznia kell: a) a fedett nyomozó alkalmazásának idõtartamát; b) a fedett nyomozó alkalmazásának feltételeit; c) a fedett nyomozó jogait és kötelezettségeit; d) a fedett nyomozó leleplezõdése esetén alkalmazandó intézkedést; e) a fedett nyomozó büntetõjogi felelõsségét meghatározó belsõ jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit; f) a fedett nyomozó mûködési körében okozott károkért való felelõsségét meghatározó belsõ jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit. (6) A fedett nyomozó alkalmazása mindig egyedi esetre korlátozódik és meghatározott ideig, de legfeljebb hat hónapig tarthat. A fedett nyomozó alkalmazásának idõtartama legfeljebb két évig terjedõ idõtartamra meghosszabbítható. A fedett nyomozó alkalmazását a Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei egyeztetve készítik elõ. A fedett nyomozó a bûnüldözõ szervek eseti megállapodását és a 3. cikk (3) bekezdés szerinti engedély beszerzését követõen kezdheti meg tevékenységét. A megállapodásnak tartalmaznia kell az (5) és a (11) bekezdésben foglaltakat. (7) A fedett nyomozó irányítását a megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve végzi, amennyiben a fedett nyomozó a megkeresõ Szerzõdõ Fél megbízásából végzi munkáját a másik Szerzõdõ Fél területén. A Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei abban is megállapodhatnak, hogy a megkeresett Szerzõdõ Fél által rendelkezésre bocsátott fedett nyomozó a megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének megbízásából és irányítása szerint jár el. Indokolt esetben a Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei a fentiektõl eltérõen is megállapodhatnak. (8) A megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének kérésére a fedett nyomozó alkalmazását haladéktalanul fel kell függeszteni. (9) A megkeresett Szerzõdõ Fél a fedett nyomozó tevékenységéhez személyi, szervezési és technikai támogatást nyújthat. A megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve minden szükséges intézkedést megtesz a megkeresõ Szerzõdõ Fél fedett nyomozójának biztonsága érdekében.

16. cikk Együttmûködés a Védelmi Programban (1) A Szerzõdõ Felek illetékes szerveiken keresztül kérelmezhetik a büntetõeljárás során védett tanúknak, sértetteknek és terhelteknek, valamint rájuk tekintettel más személyeknek (a továbbiakban: védett személyek) a másik Szerzõdõ Fél területére történõ átköltöztetését, és ezt követõen védelemben részesítését. Ezen intézkedések a Szerzõdõ Felek területén folytatott büntetõeljárást nem akadályozhatják. A védett személy csak a megkeresett Szerzõdõ Félnek a tanúvédelemre vonatkozó belsõ jogszabályaiban meghatározott védelmi formáiban részesíthetõ. (2) Az (1) bekezdésben szereplõ megkeresésnek a jelen Egyezmény 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott adatokon túl tartalmaznia kell: a) a titoktartási kötelezettségre vonatkozó igényt; b) a védett személynek a büntetõeljárásban betöltött szerepét; c) a fennálló fenyegetettségre, valamint annak súlyosságára vonatkozó információkat; d) a védett személynek a megkeresett Szerzõdõ Fél területére történõ elhelyezésének okát; e) a védelem javasolt formáját, mértékét; f) a megkeresett Szerzõdõ Fél területén való elhelyezés szükséges idõtartamát, és ennek meghosszabbításának lehetõségét. (3) A megkeresés elfogadását követõen a Szerzõdõ Felek illetékes szervei írásban megállapodnak a védelem részleteirõl és a kapcsolattartás módjáról. Ennek keretében mérlegelik a védett személy tartózkodási helyére vonatkozó javaslatot, amely megállapodás mellékletét képezik a védelem ellátásához szükséges iratok. (4) A védett személyek átszállításával, egészségügyi biztosításával, társadalombiztosításával kapcsolatos költségeket a megkeresõ Szerzõdõ Fél fedezi. A megkeresett Szerzõdõ Felet terhelik a védett személyek védelmét ellátó, a védelmi szolgálat munkatársai munkabérének költségei. (5) Ha a védelem már nem biztosítható, arról a megkeresõ Szerzõdõ Fél illetékes szervét haladéktalanul tájékoztatni kell.

2502


(6) A védett személy köteles a megkeresett Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályait betartani. Ha a védett személy megsérti a megkeresett Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályait, vagy nem tartja be a számára megállapított, a védelmi programban meghatározott magatartási szabályokat, errõl a megkeresõ Szerzõdõ Fél illetékes szervét haladéktalanul tájékoztatni kell. (7) A védett személynek a védelem érdekeit vagy a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes szervének a védelem ellátására kijelölt munkatársait indokolatlanul és súlyosan veszélyeztetõ cselekménye esetén a megkeresett Szerzõdõ Fél illetékes szerve haladéktalanul kezdeményezi a védett személy visszaköltöztetését, melyet a megkeresõ Szerzõdõ Fél illetékes szerve köteles teljesíteni. (8) A jelen cikk alkalmazásában illetékes szervek: a) a magyar Szerzõdõ Fél részérõl: – Országos Rendõr-fõkapitányság; b) a szlovák Szerzõdõ Fél részérõl: – Rendõri Testület Elnöksége.

17. cikk Közös bûnfelderítõ-csoport létrehozása (1) A Szerzõdõ Felek központi bûnüldözõ szervei belsõ jogszabályaik alapján, eseti megállapodással közös bûnfelderítõ-csoportot hozhatnak létre a legalább egy évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmények felderítése érdekében, különösen, ha az Európai Unió több tagállamának területére kiterjedõ bûncselekmény felderítése különösen bonyolult, vagy ha a Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei felderítõ munkájának összehangolására van szükség. (2) A Szerzõdõ Felek a jelen Egyezmény hatálybalépését követõ harminc (30) napon belül diplomáciai úton kölcsönösen tájékoztatják egymást az (1) bekezdésben szereplõ központi bûnüldözõ szerveikrõl. (3) A közös bûnfelderítõ-csoportra vonatkozó, az (1) bekezdésben meghatározott megállapodásnak tartalmaznia kell: a) a bûncselekmény leírását, amelynek felderítésére a bûnfelderítõ-csoport létrejött; b) a mûködési területét, a mûködésének feltételeit, idõtartamát és meghosszabbításának feltételeit; c) összetételét és vezetõjének meghatározását; d) kihelyezett tagjainak kötelezettségeit és jogosultságait; e) a kihelyezett tagok büntetõjogi, valamint a mûködési körében okozott károkért való felelõsségük szabályairól szóló tájékoztatást; f) a szervezési intézkedéseket és a mûködés költségei viselésének szabályait.

12. szám

(4) Ha a megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnfelderítõ-csoportba kihelyezett tagjának a közös bûnfelderítõ-csoport meghatározott eljárásában való részvételéhez a megkeresett Szerzõdõ Fél belsõ joga szerinti engedélye szükséges, a részvételre csak az engedély beszerzését követõen kerülhet sor. (5) A megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve lehetõségei szerint biztosítja a közös bûnfelderítõ-csoport mûködéséhez szükséges feltételeket. (6) A megkeresõ Szerzõdõ Fél közös bûnfelderítõ-csoportba kihelyezett tagja a megkeresett Szerzõdõ Fél területén önálló intézkedés végrehajtására nem jogosult. (7) A megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének a közös bûnfelderítõ-csoportba kihelyezett tagja a birtokában lévõ, nem minõsített adatokat ugyanazon esetekben és ugyanolyan feltételekkel adhatja át a megkeresett Szerzõdõ Fél közös bûnfelderítõ-csoportban résztvevõ tagjainak, mint ahogy azokat a saját bûnüldözõ szerveinek átadhatná. (8) A közös bûnfelderítõ-csoport rendelkezésére bocsátott adatok kizárólag a következõ célokra használhatók fel: a) azon bûncselekmény felderítésére, amelyre a közös bûnfelderítõ-csoport létrejött; b) az adatot átadó Szerzõdõ Fél elõzetes hozzájárulásával más bûncselekmény felderítésére; c) a közbiztonságot közvetlenül és súlyosan veszélyeztetõ bûncselekmény megelõzése céljából, és a b) pont sérelme nélkül, amennyiben ennek alapján büntetõeljárás indul. (9) A megkeresõ Szerzõdõ Fél közös bûnfelderítõ-csoportba kihelyezett tagja mûködése során saját államának bûnüldözõ szervével együttmûködõ személyt vehet igénybe. (10) A Szerzõdõ Felek vállalják, hogy a (9) bekezdésben megjelölt együttmûködõ személyt, illetve az általa szolgáltatott adatot legalább olyan védelemben részesítik, mint amilyet államuk belsõ jogszabálya elõír a bûnüldözõ szerveikkel együttmûködõ személyek, illetve az általuk szolgáltatott adatok védelme esetében.

18. cikk Titkos információgyûjtés (1) A Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei a bûnfelderítés során megkeresésre és államuk belsõ jogszabályai alapján titkos információgyûjtést folytathatnak, amelynek eredményérõl kölcsönösen tájékoztatják egymást. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott megkeresésnek a jelen Egyezmény 4. cikke (1) bekezdésében meghatározott adatokon túl tartalmaznia kell: a) az eszköz vagy módszer megnevezését; b) a titkos információgyûjtés idõtartamát; c) a rögzítendõ és átadandó adatok körét;

12. szám


d) az adatok átadásának módját; e) a másik Szerzõdõ Fél területén folytatott titkos információgyûjtéshez nyújtandó segítség módját; f) annak igazolását, hogy a titkos információgyûjtést a megkeresõ Szerzõdõ Fél államában folyamatban lévõ bûnügy felderítéséhez kapcsolódóan szabályszerûen engedélyezték. (3) A megkeresett Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve a megkeresés teljesítését belsõ jogszabályai alapján, továbbá, ha a megkeresés teljesítéséhez igazságügyi hatóság engedélye szükséges, ennek beszerzését követõen kezdi meg.

19. cikk Közös határmenti járõrszolgálat (1) A Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei a közrend védelme, a bûncselekmények elleni fellépés céljából a közös államhatártól számított tíz (10) kilométeres távolságig közös járõrszolgálatot teljesíthetnek a határmenti térségben. A határmenti térséghez tartozónak kell tekinteni a tíz kilométeren belül található települést annak közigazgatási határáig abban az esetben is, ha az meghaladja ezt a távolságot. (2) A közös járõrszolgálat a jelen Egyezmény 2. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban, kiterjed továbbá a közös államhatár felügyeletére is. (3) A közös járõrszolgálatban a másik Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének tagjai is jogosultak a személyek személyazonosságát megállapítani, és õket – amennyiben ki akarják magukat vonni az ellenõrzés alól – feltartóztatni, azon Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályai alapján, amelynek területén a közös járõrszolgálatot teljesítik. (4) Egyéb intézkedésekre, valamint a kényszerítõ eszközök alkalmazására – a jelen Egyezmény 24. cikkének (3) bekezdésére figyelemmel – elsõdlegesen azon Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének tagjai jogosultak, amelynek államterületén a közös járõrszolgálatot teljesítik. (5) A jelen cikk alkalmazásában illetékes bûnüldözõ szervek: a) a magyar Szerzõdõ Fél részérõl: – Országos Rendõr-fõkapitányság, – Határõrség Országos Parancsnoksága, – Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága; b) a szlovák Szerzõdõ Fél részérõl: – Rendõri Testület Elnöksége, – a Szlovák Köztársaság Vámigazgatósága. (6) A Szerzõdõ Felek felhatalmazzák az illetékes minisztereiket, hogy a közös határmenti járõrszolgálattal kapcsolatban Végrehajtási Jegyzõkönyvben állapodjanak

2503

meg. Ennek keretében különösen az alábbi területeket szabályozhatják: a) a közös járõrszolgálat teljesítésének helyét, idejét; b) a közös járõrszolgálat vezetésének rendjét; c) a jelentéstételi kötelezettség rendjét; d) a kapcsolattartás módját és technikai feltételeit; e) szolgálati jármûvek közös használatát; f) a közös járõrszolgálat során felmerült költségek viselésének szabályait.

20. cikk Együttmûködés a közös kapcsolattartási szolgálati helyeken (1) A Szerzõdõ Felek a két állam közös államhatárának közelében, a bûnüldözõ szervek közötti információcsere és együttmûködés megkönnyítése érdekében közös kapcsolattartási szolgálati helyeket létesíthetnek, illetve a már mûködõ közös kapcsolattartási szolgálati helyek feladatai a jelen cikkben meghatározott feladatokkal kibõvíthetõk. (2) A közös kapcsolattartási szolgálati helyeken a Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szerveinek tagjai saját hatáskörükben, közös helyen teljesítik szolgálatukat. Ennek során közremûködnek a jelen Egyezményben meghatározott közvetlen információcserében, valamint támogatják a jelen Egyezmény szerinti együttmûködés összehangolását. (3) Az együttmûködés kiterjedhet a Szerzõdõ Felek között létrejött hatályos nemzetközi szerzõdések alapján a személyek átadásának és visszafogadásának elõkészítésére és az abban való közremûködésre is. (4) A bûnüldözõ szervek közös kapcsolattartási szolgálati helyeken szolgálatot teljesítõ tagjai a (2) és (3) bekezdésben meghatározottakon túl nem jogosultak intézkedésre, és nemzeti hatóságaik irányítási és fegyelmi jogköre alá tartoznak. (5) A Szerzõdõ Felek felhatalmazzák kormányaikat, hogy a közös kapcsolattartási szolgálati helyek létesítésének helyét, feltételeit, az együttmûködés módját és a költségviselés szabályait külön nemzetközi szerzõdésben szabályozzák. (6) A Szerzõdõ Felek megállapodhatnak abban, hogy a közös kapcsolattartási szolgálati hely munkájában harmadik állam bûnüldözõ szervének tagja is részt vehet.

21. cikk A jelen Egyezmény alkalmazásában a 19–20. cikk tekintetében megkeresett Szerzõdõ Félnek kell tekinteni azt a Szerzõdõ Felet, amelynek területén a bûnüldözõ szerv tagja a jelen Egyezmény végrehajtásából eredõ szolgálati feladatait végzi.

2504

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 22. cikk Összekötõ tisztviselõ

(1) Az egyik Szerzõdõ Fél a másik Szerzõdõ Fél központi bûnüldözõ szervének hozzájárulásával határozott idõtartamra összekötõ tisztviselõt küldhet annak rendõri vagy más bûnüldözõ szerveihez. (2) Az összekötõ tisztviselõ kiküldésének célja a Szerzõdõ Felek közötti, a jelen Egyezmény alapján megvalósuló együttmûködés meggyorsítása, valamint a folyamatos segítségnyújtás biztosítása: a) a bûncselekmények megelõzését és visszaszorítását szolgáló információcserében; b) a bûnügyi tárgyú megkeresések teljesítésében; c) az Európai Unió külsõ határainak védelmével és a visszafogadási szerzõdések végrehajtásával kapcsolatos együttmûködésben; d) a közrendet fenyegetõ veszélyek elhárításával megbízott hatóságok feladatai ellátásához szükséges információk átadásával. (3) Az összekötõ tisztviselõ a bûnüldözõ szerveket támogató, tanácsadó szerepet tölt be, bûnmegelõzési és bûnüldözési intézkedések önálló elvégzésére nem jogosult. (4) Az összekötõ tisztviselõ feladatait az õt küldõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve utasításai és az õt fogadó Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervével kötött megállapodásban foglaltak szerint látja el. Az összekötõ tisztviselõ tevékenységérõl rendszeres idõközönként tájékoztatja az õt fogadó Szerzõdõ Fél központi kapcsolattartó szervét. (5) A Szerzõdõ Felek illetékes miniszterei megállapodhatnak abban, hogy az egyik Szerzõdõ Fél harmadik államban tevékenykedõ összekötõ tisztviselõje – a jelen Egyezmény végrehajtása érdekében – eljár a másik Szerzõdõ Fél érdekeiben is ezen harmadik államban. (6) Az összekötõ tisztviselõ mûködésének részletes feltételeirõl a Szerzõdõ Felek illetékes miniszterei megállapodnak.

IV. Fejezet JOGVISZONYOK A MÁSIK SZERZÕDÕ FÉL TERÜLETÉN TÖRTÉNÕ ELJÁRÁS SORÁN 23. cikk A beutazás, a kiutazás és a tartózkodás szabályai (1) Ha a jelen Egyezmény másként nem rendelkezik, a Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szerveinek tagjai a jelen

12. szám

Egyezménybõl származó feladataik végrehajtása érdekében a másik Szerzõdõ Fél területére érvényes, fényképpel ellátott szolgálati igazolvánnyal léphetnek, és ott – külön engedély nélkül – a szolgálati feladat ellátásának idejéig tartózkodhatnak és kiutazhatnak. (2) A jelen Egyezmény 15. cikkében meghatározott fedett nyomozó külön engedély nélkül, fedõokirattal léphet a megkeresett Szerzõdõ Fél területére, és ott a szükséges fedõokiratokkal, a szolgálati feladat ellátása idejéig, de legfeljebb a jelen Egyezmény 15. cikke (6) bekezdésében meghatározott ideig tartózkodhat és kiutazhat. A fedõiratok mintapéldányait a Szerzõdõ Felek központi kapcsolattartó szervei kölcsönösen megküldik egymásnak.

24. cikk Az egyenruha viselésének, a kényszerítõ eszközök, a szolgálati fegyverek használatának és az elkövetõ elfogásának szabályai (1) A jelen Egyezmény eltérõ rendelkezése hiányában, a megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének tagja a megkeresett Szerzõdõ Fél területén jogosult: a) egyenruhát viselni; b) az általa bûncselekmény elkövetése során tetten ért vagy szökést megkísérlõ elkövetõt elfogni és visszatartani, de haladéktalanul köteles õt a megkeresett Szerzõdõ Fél területileg illetékes bûnüldözõ szervének átadni. (2) A megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének tagja a megkeresett Szerzõdõ Fél területén a jelen Egyezménybõl származó feladatai teljesítése, továbbá a szolgálati helyére történõ oda- és visszautazás során magával viheti a szükséges szolgálati felszerelést, és viselheti szolgálati fegyverét (sorozatlövésre nem alkalmas maroklõfegyver). A szolgálati fegyvert azonban csak jogos védelemi helyzetben, illetve végszükségben használhatja. (3) A megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének tagja a jelen Egyezménybõl származó feladatai során a megkeresett Szerzõdõ Fél területén, ezen állam belsõ jogszabályainak megfelelõen, az arányosság követelményének megfelelõen a következõ kényszerítõ eszközöket alkalmazhatja: testi kényszer, bilincs, vegyi vagy elektromos sokkoló eszköz, rendõrbot, illetve szolgálati kutya. (4) A Szerzõdõ Felek biztosítják, hogy a területükön eljáró, a másik Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének tagja a jelen cikkben meghatározott kényszerítõ eszközök alkalmazásának feltételeirõl kioktatásban részesüljön.

12. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 25. cikk

Szolgálati viszonyok és a bûnüldözõ szervek tagjainak védelme (1) A megkeresõ Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve tagjának szolgálati jogviszonyára, egyéb munkaviszonyára és fegyelmi felelõsségére saját államának jogszabályai vonatkoznak. (2) A megkeresett Szerzõdõ Fél a területén szolgálatot teljesítõ, a másik Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerve tagjának a jelen Egyezményben foglalt feladatai végrehajtása során ugyanolyan védelmet és segítséget nyújt, mint a saját bûnüldözõ szerve tagjának.

26. cikk Büntetõjogi felelõsség A bûnüldözõ szervek tagjai, akik a jelen Egyezmény alapján a másik Szerzõdõ Fél területén végzik tevékenységüket, az általuk vagy sérelmükre elkövetett bûncselekmények tekintetében azonos elbírálás alá esnek azon Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szerveinek tagjaival, amelynek területén tevékenységüket végzik.

27. cikk Kártérítési felelõsség (1) Amikor az egyik Szerzõdõ Fél bûnüldözõ szervének tagja a jelen Egyezmény rendelkezéseinek megfelelõen a másik Szerzõdõ Fél területén teljesíti feladatát, az általa az eljárása során okozott károkért az õt küldõ Szerzõdõ Fél azon Szerzõdõ Fél joga szerint felel, ahol a károkozás történt. (2) Az a Szerzõdõ Fél, amelynek területén az (1) bekezdésben említett kár bekövetkezett, a kárt ugyanolyan feltételek mellett téríti meg, mintha azt a saját bûnüldözõ szervének tagja okozta volna. (3) Az a Szerzõdõ Fél, amely bûnüldözõ szervének tagja a másik Szerzõdõ Fél területén harmadik személynek kárt okozott, teljes mértékben megtéríti ez utóbbi Szerzõdõ Félnek az általa a károsultnak vagy a károsult személy jogán a kártérítésre jogosult más személyeknek kifizetett kártérítés összegét. (4) Az (1) bekezdésben szabályozott esetben – harmadik személyekkel szemben fennálló jogai gyakorlásának sérelme nélkül és a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés kivételével – a Szerzõdõ Felek kölcsönösen lemondanak

2505

az olyan károk megtérítésének igényérõl, amelyeket a másik Szerzõdõ Féltõl szenvedtek el, kivéve, ha a kárt szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozták.

V. Fejezet ADATVÉDELEM 28. cikk Az átadható személyes adatok köre A jelen Egyezmény végrehajtása érdekében a Szerzõdõ Felek a következõ személyes adatokat adhatják át egymásnak: a) a bûncselekmények elkövetésében részt vevõ személyek és ezen személyeknek a bûncselekmény elkövetésével összefüggõ kapcsolataik személyes azonosító adatait: családi név, korábbi családi név, utónév, egyéb név (ál-, gúny-, ragadványnév), nem, születési idõ és hely, lakóhely, jelenlegi vagy esetleges korábbi állampolgárság; b) az a) pontban szereplõ személyek személyazonosságát igazoló okmány, útlevél vagy más úti okmány adatait (száma, kiállításának idõpontja, a kiállító hatóság megnevezése, a kiállítás helye, az érvényesség ideje, a területi érvényessége); c) a bûncselekmény elkövetésében részt vevõ személyek ujj- és tenyérnyomatára, DNS profiljára, illetve mintájára, személyleírására, fényképére vonatkozó adatokat; d) a jelen Egyezmény 7. cikkének (3) bekezdése szerinti információkban szereplõ személyes adatokat; e) valamint mindazon személyes adatokat, amelyeket az együttmûködõ Szerzõdõ Felek a jelen Egyezmény alapján gyûjtenek és adnak át egymásnak.

29. cikk Az adatkezelés szabályai A jelen Egyezményben meghatározott együttmûködés keretében a Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei – az Európa Tanács keretében létrejött, az egyének védelmérõl a személyes adatok gépi feldolgozása során, Strasbourgban, 1981. január 28. napján kelt Egyezményben, valamint a személyes adatok gépi feldolgozása során, Strasbourgban, 1981. január 28. napján kelt Egyezménynek a felügyelõ hatóságokról és a személyes adatok országhatárokat átlépõ áramlásáról szóló, Strasbourgban, 2001. november 8-án kelt Kiegészítõ Jegyzõkönyvében foglaltak figyelembevételével – az adatkezelésre vonatkozó alábbi rendelkezések szerint járnak el: a) a megkeresésben meg kell jelölni az átadandó adatok körét és felhasználásuk célját;

2506


b) az adatokat átvevõ Szerzõdõ Fél (a továbbiakban: átvevõ Fél) csak a jelen Egyezményben meghatározott célokra és az adatokat átadó Szerzõdõ Fél (a továbbiakban: átadó Fél) által meghatározott feltételekkel kezelheti a személyes adatokat. Az átadó Fél kérésére az átvevõ Fél tájékoztatást nyújt az átadott személyes adatok felhasználásáról; c) az adatok átadása elõtt az átadó Félnek, miután megállapította, hogy az adatok átadása szükséges a megjelölt célra és arányos azzal, valamint összhangban áll belsõ jogszabályaival, meg kell gyõzõdnie az átadandó adatok helyességérõl; d) az adatok átadásakor az átadó Félnek fel kell tüntetnie az adatok törlési és megsemmisítési határidejét a hatályos belsõ jogszabályoknak megfelelõen. Ha az átadó Fél az átvevõ Féllel speciális megõrzési határidõt közöl, úgy az átvevõ Fél köteles azt betartani; e) a személyes adatok kizárólag a jelen Egyezmény 1. cikkében megjelölt bûnüldözõ szerveknek adhatók át. Más szerveknek az adatok az átadó Fél elõzetes írásbeli hozzájárulásával továbbíthatók a c) pontban szereplõ feltételek vizsgálata alapján; f) a jelen Egyezmény alapján átadott és átvett adatokról az adatkezelõ szerveknek nyilvántartást kell vezetniük, amely legalább az adatszolgáltatás célját, tartalmát, az átvevõ szervet és az átadás idõpontját tartalmazza; g) az on-line adatszolgáltatást automatikusan kell nyilvántartani; h) a nyilvántartások legalább öt évig megõrizendõk, az átadott különleges adatokra vonatkozó nyilvántartás az ezen adatokra vonatkozó belsõ jogszabályokban meghatározott ideig õrizendõ meg; i) a nyilvántartás adatai kizárólag az adatvédelemre vonatkozó szabályok betartásának ellenõrzésére használhatók fel.

30. cikk Az érintett személy tájékoztatása Az átvevõ Félnek konzultálnia kell az átadó Féllel arról, hogy tájékoztathatja-e az érintett személyt a nyilvántartásában szereplõ személyes adatairól és felhasználásuk céljáról. Az átvevõ Félnek az átadó Fél erre vonatkozó állásfoglalása szerint kell eljárnia.

31. cikk Adatkezelés a másik Szerzõdõ Fél területén folytatott eljárás során (1) A jelen Egyezmény végrehajtása keretében, a másik Szerzõdõ Fél területén folytatott eljárás során megszerzett személyes adatok kezelésének ellenõrzése azon Szerzõdõ

12. szám

Fél illetékes hatóságainak a feladata, amelynek részére ezen személyes adatokat megszerezték. Az adatkezelés ezen Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályai szerint történik. Ennek során be kell tartani a személyes adatot átadó hatóság által meghatározott adatkezelésre vonatkozó elõírásokat. (2) A bûnüldözõ szervek azon tagjainak, akik a másik Szerzõdõ Fél területén teljesítik feladatukat, nem biztosítható közvetlen hozzáférés az ezen Szerzõdõ Fél gépi feldolgozású személyes adataihoz.

32. cikk Minõsített adatok átadása A jelen Egyezmény végrehajtása érdekében a Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei a minõsített adatokat tartalmazó megkereséseket és az arra adott válaszokat, valamint az együttmûködésük során keletkezett minõsített adatokat tartalmazó információkat – a jelen Egyezmény 3. cikkének (2) bekezdésében foglalt hatásköri szabályokra figyelemmel – közvetlenül küldik meg egymásnak, illetve cserélik ki.

33. cikk Minõsített adatok védelme (1) A Szerzõdõ Felek bûnüldözõ szervei a jelen Egyezmény végrehajtása során az átvett minõsített adatok védelmére az alábbi rendelkezéseket alkalmazzák: a) a minõsített adatot átadó Szerzõdõ Fél belsõ jogszabályai szerint minõsített adatokat ezen adatokat átvevõ Szerzõdõ Félnek ugyanolyan védelemben kell részesítenie és kezelnie, mint amilyenben a jelen Egyezmény mellékletét képezõ megfeleltetési táblázat alapján a saját belsõ jogszabályai szerinti minõsítési jelöléssel ellátott adatait részesíti, illetve kezeli. Ez a melléklet a jelen Egyezmény szerves részét képezi; b) a minõsített adatot átadó Szerzõdõ Félnek meg kell jelölnie az átadott minõsített adat érvényességi idejét; c) a minõsített adatot átadó Szerzõdõ Fél haladéktalanul, írásban tájékoztatja a minõsített adatot átvevõ Szerzõdõ Felet az adatokkal kapcsolatos változásokról, illetve a minõsített adatok jelölésének, érvényességi idejének módosításáról, a minõsítés megszüntetésérõl. A minõsített adatot átvevõ Szerzõdõ Fél ennek az értesítésnek megfelelõen módosítja a minõsítési jelölést, az érvényességi idõt, illetve megszünteti a minõsített adatként történõ kezelést; d) az átadott minõsített adatokat csak olyan célra lehet felhasználni, amilyen célból azokat átadták, és azokat csak azon személyek számára szabad hozzáférhetõvé ten-

12. szám


ni, akik a belsõ jogszabályok elõírásai szerint erre jogosultak; e) az átadott minõsített adatokat a jelen Egyezményben felsorolt szerveken kívüli szerveknek csak a minõsített adatot átadó Szerzõdõ Fél írásban adott hozzájárulása alapján lehet továbbadni; f) az átadott minõsített adatok védelmét szolgáló jogszabályoknak a minõsített adatot átvevõ Szerzõdõ Félnél történt bármilyen megsértésérõl haladéktalanul tájékoztatni kell a minõsített adatot átadó Szerzõdõ Felet. A tájékoztatásnak ki kell térnie a jogszabályok megsértésének körülményeire és ezek következményeire, valamint a következmények mérséklésére, és az elõírások jövõbeni megsértésének megelõzése érdekében hozott intézkedésekre; g) a jelen Egyezmény értelmében átadott minõsített adatok harmadik ország részére történõ továbbadása csak a minõsített adatot átadó Szerzõdõ Fél illetékes hatóságának írásbeli hozzájárulása esetén megengedett; h) a jelen Egyezmény 17. cikke alapján létrehozott közös bûnfelderítõ-csoport munkájához szükséges minõsített adatoknak a másik Szerzõdõ Fél kihelyezett tagja részére történõ hozzáférhetõvé tételét azon minõsített adatok esetében, amelyeket a jelen Egyezményben meghatározott együttmûködésben részt vevõ bûnüldözõ szervek minõsítettek, a közös bûnfelderítõ-csoportot létrehozó szerv vezetõje engedélyezi. Az együttmûködésben részt nem vevõ szervek által minõsített adatok átadásához be kell szerezni a minõsítõ hozzájárulását. (2) A jelen Egyezmény alapján átadott minõsített adatok védelmének felügyeletére kijelölt szervekrõl a Szerzõdõ Felek diplomáciai úton tájékoztatják egymást a jelen Egyezmény hatálybalépését követõ harminc (30) napon belül.

2507 35. cikk Költségviselés szabályai

A jelen Egyezmény végrehajtása során – a Szerzõdõ Felek központi kapcsolattartó szerveinek eltérõ megállapodása, vagy a jelen Egyezményben foglalt eltérõ rendelkezés hiányában – mindkét Szerzõdõ Fél maga viseli a saját bûnüldözõ szervei eljárása során felmerülõ költségeket.

36. cikk Más nemzetközi szerzõdésekhez való viszony A jelen Egyezmény rendelkezései nem érintik a Szerzõdõ Felek egyéb két- vagy többoldalú nemzetközi szerzõdéseiben szereplõ kötelezettségvállalásait.

37. cikk A viták rendezése (1) A jelen Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával esetleg felmerülõ vitákat a Szerzõdõ Felek a jelen Egyezmény 34. cikke alapján felállított Vegyes Bizottság keretében, tárgyalások útján rendezik. (2) Amennyiben a vitatott kérdésben a Vegyes Bizottság nem tud dönteni, a vitát diplomáciai úton rendezik.

38. cikk Az Egyezmény hatálybalépése és egyéb rendelkezések

VI. Fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 34. cikk Vegyes Bizottság (1) A Szerzõdõ Felek a jelen Egyezményben szabályozott együttmûködés elõsegítésére és értékelésére Vegyes Bizottságot hoznak létre. A Vegyes Bizottság összetételérõl diplomáciai úton tájékoztatják egymást. (2) A Vegyes Bizottság szükség szerinti gyakorisággal, a Magyar Köztársaságban és a Szlovák Köztársaságban felváltva tartja üléseit. (3) A Vegyes Bizottság a jelen Egyezmény alkalmazásával összefüggõ kérdések megoldására és az együttmûködés továbbfejlesztésére a Szerzõdõ Felek illetékes kormányzati szerveinek javaslatokat tehet.

(1) A jelen Egyezményt meg kell erõsíteni. A megerõsítésrõl szóló okmányokat a Szerzõdõ Felek Budapesten cserélik ki. A jelen Egyezmény – a 13. cikk kivételével – a megerõsítésrõl szóló okiratok kicserélését követõ hónap elsõ napján lép hatályba. (2) A jelen Egyezmény 13. cikke az Európai Unió Tanácsának a közös határokon a határellenõrzés fokozatos megszüntetésérõl 1985. június 14-én kelt Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, Schengenben, 1990. június 19-én kelt Egyezménynek (a továbbiakban: Schengeni Végrehajtási Egyezmény) és az azon alapuló, illetve azzal egyéb módon összefüggõ jogi aktusoknak mindkét Szerzõdõ Fél általi teljes körû alkalmazását jóváhagyó határozatainak hatálybalépésének napján lép hatályba. (3) A (2) bekezdésben meghatározott idõponttól kezdõdõen a határon átnyúló megfigyelés a Szerzõdõ Felek belsõ jogszabályai alapján legalább egy évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmények gyanúja esetén alkalmazandó.

2508


(4) A (2) bekezdésben meghatározott idõponttól kezdõdõen a jelen Egyezménynek – a Szerzõdõ Felek közös államhatárának a határátkelõhelyeken kívüli és a nyitvatartási idõn túli – a határon átnyúló megfigyelés keretében történõ – átlépésére, – a közös államhatár felügyeletével összefüggõ közös járõrszolgálatra, – a közös kapcsolattartási szolgálati helyeken történõ együttmûködésre vonatkozó rendelkezései csak a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott intézkedés esetén alkalmazandók. (5) A jelen Egyezmény határozatlan idõre szól, és azt bármelyik Szerzõdõ Fél diplomáciai úton, írásban bármikor felmondhatja, mely így a felmondásról szóló jegyzék kézhezvételét követõ 6. (hatodik) hónapot követõ napon hatályát veszti. (6) Mindkét Szerzõdõ Fél a jelen Egyezmény alkalmazását részben vagy egészben átmenetileg felfüggesztheti, amennyiben az sérti vagy veszélyezteti szuverenitását, biztonságát, közrendjét. Az ilyen intézkedések meghozataláról vagy visszavonásáról a Szerzõdõ Felek diplomáciai úton, írásban haladéktalanul tájékoztatják egymást. A jelen Egyezmény végrehajtásának felfüggesztése, illetve annak visszavonása az errõl szóló értesítésben megjelölt idõponttól lép hatályba. (7) A jelen Egyezmény nyilvántartásba vételérõl az Egyesült Nemzetek fõtitkárságán, az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. cikke szerint, a magyar Szerzõdõ Fél gondoskodik. A magyar Szerzõdõ Fél a nyilvántartásba vételrõl haladéktalanul tájékoztatja a szlovák Szerzõdõ Felet. Készült Pozsonyban, 2006. október 2. napján, két eredeti példányban, magyar és szlovák nyelven, mindkét nyelvû szöveg egyaránt hiteles. (Aláírások)

Melléklet a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a határokat átlépõ bûnözés megelõzésében és a szervezett bûnözés elleni harcban folytatott együttmûködésrõl szóló Egyezmény 33. cikke (1) bekezdéséhez A minõsített adatok jelölése és azok megfeleltetése A Szerzõdõ Felek – a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a határokat átlépõ bûnözés megelõzésében és a szervezett bûnözés elleni harcban folytatott együttmûködésrõl szóló Egyezmény 33. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakra figyelemmel – a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság belsõ jogszabályai

12. szám

alapján megállapítják, hogy a minõsített adatok alábbi minõsítési jelölései megfelelnek egymásnak: a Magyar Köztársaságban

a Szlovák Köztársaságban

angol nyelvû megfelelõje

„Szigorúan titkos!”

PRÍSNE TAJNÉ

TOP SECRET

„Titkos!”

TAJNÉ

SECRET

„Bizalmas!”

DÔVERNÉ

CONFIDENTIAL

„Korlátozott terjesztésû!”

VYHRADENÉ

RESTRICTED

” 4. § (1) E törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követõ napon lép hatályba. (2) E törvény 2. és 3. §-a az Egyezmény 38. cikkében meghatározott idõpontban lép hatályba. (3) Az Egyezmény, illetve e törvény 2. és 3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását követõen a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatában állapítja meg. (4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekrõl a rendészetért felelõs miniszter gondoskodik.

2006. évi XCVII. törvény az egészségügyben mûködõ szakmai kamarákról* Az Országgyûlés – hazánk hagyományait és az európai fejlett demokráciák gyakorlatát követve, ugyanakkor az utóbbi évtized tapasztalatait hasznosítva a szakmai kamarák mûködése kapcsán – elismeri az egyes egészségügyi szakmák gyakorlóinak jogát a szakmai önkormányzathoz. A szakmai önkormányzat lehetõvé teszi, hogy az egyes szakmák gyakorlói közvetlenül és az általuk választott testületek, tisztségviselõk útján demokratikusan – a törvények által meghatározott keretek között – önállóan intézzék szakmai ügyeiket, meghatározzák és a közérdekkel összhangban képviseljék szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekeiket, társadalmi súlyuknak, szellemi tõkéjüknek megfelelõ mértékben hozzájáruljanak az egészségpolitika alakításához, a lakosság egészségügyi ellátásának javításához. A szakmai önkormányzatiság azonban a szakma gyakorlóit nem korlátozhatja abban, hogy a megfelelõ, és különös szakmai érdekeikhez legközelebb álló szakmai


12. szám


szervezethez való tartozás kérdésében maguk dönthessenek, még kevésbé abban, hogy képesítésüknek megfelelõ tevékenységüket – a szakmai önkormányzásban való intézményes részvételükre tekintet nélkül – szabadon gyakorolhassák. Az Országgyûlés e célok elérése érdekében a következõ törvényt alkotja:

I. Fejezet AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZAKMAI KAMARÁK RENDSZERE 1. § (1) Az egészségügy területén mûködõ szakmai kamarák az orvosok és fogorvosok, gyógyszerészek, egészségügyi szakdolgozók önkormányzattal rendelkezõ szakmai, érdekképviseleti köztestületei. (2) Az egészségügy területén szakmai kamaraként a) Magyar Orvosi Kamara, b) Magyar Gyógyszerészi Kamara, c) Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara mûködik. (3) A szakmai kamarák feladataikat a) az alapszabály szerint létrehozott területi szervezeteik, valamint b) országos szerveik útján látják el. (4) A területi szervezetek és az országos szervek jogi személyek. (5) A szakmai kamarák mûködéséhez 60 fõ kamarai tag szükséges. Amennyiben a már mûködõ szakmai kamara taglétszáma a mûködés során a 60 fõt nem éri el, a szakmai kamara tevékenysége – a 2. § f), valamint j)–k) pontjaiban felsorolt feladatok ellátásán kívül – szünetel azzal, hogy új tag a kamarai nyilvántartásba a szünetelés idõtartama alatt is felvehetõ. A szünetelés idõtartama az e törvény, valamint az alapszabály szerint megválasztott kamarai szervek, illetõleg tisztségviselõk megbízatásának határozott idõtartamába nem számít bele azzal, hogy a szakmai kamara mûködésének két évet meghaladó szünetelését követõen a kamarai mûködés ismételt megkezdéséhez a kamarai szervek, illetõleg tisztségviselõk újraválasztása szükséges. A szünetelés a fennálló kamarai tagsági viszonyokat nem érinti. (6) A kamarai mûködés szünetelésének idõtartama alatt az (5) bekezdés szerinti feladatok ellátása érdekében a területi szervezetek ügyviteli szervezetei, illetõleg a 10. § szerinti országos ügyviteli szervezet folyamatosan mûködnek, illetõleg a szakmai kamara országos elnöksége ellátja a 16. § (4) bekezdése szerinti feladatát.

2509 II. Fejezet

A SZAKMAI KAMARÁK FELADAT- ÉS HATÁSKÖRE 2. § A szakmai kamara a) az egészségügyi hivatás gyakorlásával és az egészségügyi tevékenységgel összefüggõ kérdésekben képviseli és védi tagjainak érdekeit és jogait, és – külön jogszabályokban meghatározott keretek között – egyedi ügyekben is elõsegíti ezen jogok érvényesítését; b) megalkotja alapszabályát; c) az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott esetekben a tagjaival szemben etikai eljárást folytat le; d) véleményezési jogot gyakorol da) az egészségügyi dolgozók szakmai tevékenységét, anyagi helyzetét közvetlenül befolyásoló, illetõleg valamennyi, az egészségügyet egyéb módon érintõ jogszabály megalkotásánál, db) az egészségügyi tevékenység szervezeti vagy mûködési rendjét érintõ állami, egészségbiztosítási, helyi önkormányzati döntések meghozatalánál, dc) a képzés, a szakképzés, a szakmai továbbképzés követelményszintjének meghatározása tekintetében; e) felkérésre, kijelölt szerve útján szakértõként részt vesz az adott egészségügyi tevékenység végzésével járó egészségügyi szolgáltatások minõségi ellenõrzésében; f) nyilvántartást vezet a tagjairól; g) közremûködik a kötelezõ továbbképzések elveinek meghatározásában, azok betartásának ellenõrzésében és továbbképzést szervez; h) feladatkörében együttmûködik az egészségügy területén mûködõ társadalmi szervezetekkel, véleményének, illetve döntéseinek kialakításába – szükség szerint – bevonja az érintett egészségügyi érdek-képviseleti szerveket; i) ellátja azokat a további feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal, illetve azokat az érintettek megállapodása alapján átadott feladatokat, amelyek átvételét állami, helyi önkormányzati vagy egészségbiztosítási szervektõl jogszabály nem tiltja; j) az érintettek kezdeményezésére egyeztetõ eljárást folytat le tagjai körében az egészségügyi tevékenység gyakorlásával összefüggõ vitás kérdésekben; k) közzéteszi – a továbbképzési program, a továbbképzés teljesítéséért megszerezhetõ pontszám és a továbbképzést szervezõ megjelölésével – az elfogadott szakmai továbbképzések jegyzékét; l) feladatkörében megvizsgálja a nem egyetemi, fõiskolai szintû egészségügyi képzések, szakképzések és továbbképzések szakmai feltételeit, és azok megvalósulása tekintetében szükség szerint javaslatot tesz az adott képzésre jogosult intézménynek, az intézmény szakmai felügyeletét ellátó szervnek; m) külön törvény szerint közremûködik az egészségügyi dolgozókra kiterjedõ szakmai-etikai szabályzat kidolgozásában.

2510

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY III. Fejezet

12. szám

zásra jogosult jelenlévõk 2/3-ának egyetértõ szavazata szükséges.

A SZAKMAI KAMARÁK SZERVEZETE A területi szervezetek 3. § (1) Az e törvényben és az alapszabályban meghatározott feladatok ellátására az alapszabály szerint kamarai területi szervezeteket kell létrehozni.

5. § A küldöttközgyûlés kizárólagos hatáskörébe nem tartozó, törvényben, valamint az alapszabályban meghatározott feladatok ellátására a küldöttközgyûlés országos ügyintézõ szerveket és tisztségviselõket választ.

(2) A területi szervezetek megalakítására, szervezet rendszerére, tisztségviselõire és azok megválasztásának módjára, valamint feladataik ellátására – e törvény eltérõ rendelkezésének hiányában – az alapszabály rendelkezései irányadóak.

6. § (1) Országos ügyintézõ szervek: a) az elnökség, b) az etikai bizottság, c) a felügyelõbizottság, d) az etikai kollégium, e) az alapszabályban meghatározott más állandó bizottságok.

(3) A területi szervezeteket úgy kell létrehozni, hogy azok megfeleljenek az e törvény szerinti feladataiknak.

(2) Az országos elnökség tagjai: elnök, alelnökök, fõtitkár, titkárok.

Az országos szervek 4. § (1) A szakmai kamara legfõbb képviseleti szerve a területi szervezetek választott küldötteibõl álló küldöttközgyûlés, amelynek kizárólagos hatáskörébe tartozik a szakmai kamara alapszabályának, illetõleg etikai szabályzatának a megalkotása és módosítása, valamint – a 6. § (4) bekezdésére is figyelemmel – országos tisztségviselõinek, az országos etikai bizottság, valamint az országos felügyelõbizottság tagjainak megválasztása, továbbá az országos felügyelõbizottság éves beszámolójának elfogadása. Az alapszabály a küldöttközgyûlés részére más kizárólagos hatásköröket is megállapíthat. (2) A küldöttközgyûlés tagjai: a) az alapszabály szerint 4 évre, titkos szavazással választott küldöttek, szavazati joggal, b) a szakmai kamara országos elnökségének (a továbbiakban: országos elnökség) tagjai, tanácskozási joggal, c) a szakmai kamara országos etikai bizottságának, országos felügyelõbizottságának, valamint az alapszabály szerint létrehozott más, országos állandó bizottságok elnökei, továbbá az etikai kollégium elnöke, tanácskozási joggal. (3) A küldöttközgyûlést szükség szerint, de évente legalább egy alkalommal össze kell hívni. Az alapszabály rendelkezhet a küldöttközgyûlés gyakoribb összehívásáról, valamint meghatározhatja a kötelezõ összehívás további eseteit is. (4) A küldöttközgyûlés határozatképes, ha a küldöttek több, mint fele jelen van. A küldöttközgyûlésben idõközben megüresedett küldötti helyek betöltésére, illetõleg a határozatképtelenség esetén követendõ eljárásra az alapszabály rendelkezései irányadóak. (5) A küldöttközgyûlés a határozatait a szavazásra jogosult jelenlévõk többségének egyetértõ szavazatával hozza. Az alapszabály elfogadásához és módosításához a szava-

(3) A szakmai kamara országos tisztségviselõi az országos elnökség (2) bekezdésben meghatározott tagjain kívül az (1) bekezdés b)–c) pontjaiban meghatározott bizottságok, valamint az alapszabály szerint szervezett más állandó bizottság, továbbá az etikai kollégium elnökei, alelnökei. (4) Az országos elnökség tagjait, valamint a (3) bekezdésben szereplõ tisztségviselõk közül az országos etikai bizottság, az országos felügyelõbizottság, valamint az etikai kollégium elnökét és alelnökét a küldöttközgyûlés, a további országos tisztségviselõket az alapszabályban meghatározott kamarai szerv titkos szavazással választja 4 éves idõtartamra. (5) Az országos elnökség kizárólagos hatáskörébe tartozik a) a 16. § (4) bekezdésében meghatározott fellebbezések elbírálása, b) az alapszabály eltérõ rendelkezése hiányában a 2. § d) pontjában meghatározott véleményezési jogkörök gyakorlása, c) az alapszabályban meghatározott egyéb kamarai feladatok ellátása. (6) Az országos elnökség szükség szerint, de legalább havonta egy alkalommal ülésezik. Az alapszabály rendelkezhet az elnökség gyakoribb összehívásáról, valamint meghatározhatja az elnökség kötelezõ összehívásának további eseteit is. (7) Az országos elnökség a döntéseit egyszerû szótöbbséggel hozza. Határozatképességéhez a tagok több, mint felének a jelenléte szükséges. 7. § (1) Az országos etikai bizottság, valamint az országos felügyelõbizottság tagjait a küldöttközgyûlés az alapszabály szerinti létszámban választja meg, titkos szavazással. (2) Az országos felügyelõbizottság ellenõrzi a szakmai kamara mûködésére, gazdálkodására, pénzügyi-számviteli

12. szám


rendjére vonatkozó jogszabályok és belsõ szabályzatok érvényesülését. Az ellenõrzés során az országos felügyelõbizottságot megilletõ jogosultságokat az alapszabály határozza meg. (3) Az országos felügyelõbizottság évente egy alkalommal beszámol a küldöttközgyûlésnek. 8. § (1) A szakmai kamara a külön jogszabály szerinti, az egészségügyi dolgozókra kiterjedõ szakmai-etikai szabályzat tartalmát érintõ javaslatok kidolgozására etikai kollégiumot mûködtet. (2) Az etikai kollégium az alapszabály szerint választott tagokból, valamint a 6. § (4) bekezdése szerint megválasztott elnökbõl és alelnökbõl áll. (3) Az etikai kollégium az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 140/A. §-a szerinti Országos Etikai Tanáccsal (a továbbiakban: OET) az elvi állásfoglalások kiadása során együttmûködik. 9. § Ha e törvény másként nem rendelkezik, a szakmai kamara országos szervei és tisztségviselõi által ellátott kamarai feladatokat az alapszabály határozza meg. 10. § (1) Az országos képviseleti, illetõleg ügyintézõ kamarai szervek vagy azok valamely tisztségviselõjének kizárólagos hatáskörébe nem tartozó országos kamarai feladatok irányítását, illetve összehangolását az országos ügyviteli szervezet vezetõje (a továbbiakban: országos ügyviteli vezetõ) látja el. Az országos ügyviteli vezetõ az országos elnökséggel munkaviszonyban áll.

2511

ségre a kamarai tag legfeljebb két egymást követõ alkalommal választható meg. (2) A tisztségviselõk, illetõleg az ügyintézõ szervek nem tisztségviselõ tagjainak megbízatása a megszûnést eredményezõ esemény bekövetkeztének napján szûnik meg. (3) Ha a tisztségviselõnek vagy az ügyintézõ szerv nem tisztségviselõ tagjának a megbízatása az (1) bekezdésben meghatározott idõtartam lejárta elõtt szûnik meg, a választására jogosult szerv – a visszahívás tekintetében a 13. § (3) bekezdésében foglalt eltéréssel – a megbízatás megszûnésétõl számított 30 napon belül megválasztja az új tisztségviselõt, illetve az ügyintézõ szerv nem tisztségviselõ tagját. (4) Amennyiben a tisztségviselõnek vagy az ügyintézõ szerv nem tisztségviselõ tagjának megválasztása a küldöttközgyûlés hatáskörébe tartozik, a (3) bekezdésben meghatározott választás céljából a küldöttközgyûlést a megbízatás megszûnésétõl számított 30 napon belüli idõpontra össze kell hívni. 12. § (1) Összeférhetetlen a kamarai tisztséggel, ha a tisztségviselõ vagy az ügyintézõ szerv nem tisztségviselõ tagja az egészségügy irányításában vagy finanszírozásában ügydöntõ jelleggel vesz részt, valamint ha más, az egészségügy területén mûködõ érdekvédelmi szervezetben vagy politikai pártban tisztséget tölt be. (2) Kamarai tisztségviselõ a kamarai szervezetben más tisztséget nem tölthet be, ügyintézõ szerv nem tisztségviselõ tagja nem lehet.

(2) Az országos ügyviteli vezetõ felett a munkaviszony létesítésével és megszüntetésével kapcsolatos jogokat az országos elnökség, az egyéb munkáltatói jogokat az elnök gyakorolja.

(3) Ugyanazon szakmai kamara bármely ügyintézõ szervének tagjai nem lehetnek egymásnak a Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozói és munkakörükben egymás alá- és fölérendeltjei.

(3) Az országos ügyviteli vezetõ képesítési követelményeit az alapszabály határozza meg.

(4) Az érintett megválasztásakor nyilatkozik arról, hogy esetében fennáll-e az (1)–(3) és (6) bekezdésekben meghatározott valamely összeférhetetlenségi ok. Az ilyen okot az érintett a megválasztásától számított 30 napon belül köteles megszüntetni, és arról a megválasztására jogosult testületet tájékoztatni.

(4) Az országos ügyviteli vezetõ gyakorolja az irányítása alá tartozó – az alapszabály szerint létrehozott – országos kamarai ügyviteli szervezetnél foglalkoztatott munkavállalók felett a munkáltatói jogokat. (5) Az országos ügyviteli vezetõ feladatait – az 1. § (6) bekezdésére is figyelemmel – az alapszabály határozza meg.

IV. Fejezet A TERÜLETI SZERVEZETEK ÉS AZ ORSZÁGOS SZERVEK TISZTSÉGVISELÕINEK VÁLASZTÁSA, VISSZAHÍVÁSA 11. § (1) A tisztségviselõket és az ügyintézõ szervek nem tisztségviselõ tagjait a szakmai kamara tagjai közül négyéves idõtartamra, titkosan választják. Azonos tiszt-

(5) Ha az érintett az összeférhetetlenségi okot a (4) bekezdés szerinti határidõben nem szünteti meg, illetve ha az összeférhetetlenség megállapítását az érintett megválasztására jogosult testülettel azonos szintû vagy az országos etikai bizottság, felügyelõbizottság kezdeményezi, az összeférhetetlenség kimondásáról az érintett megválasztására jogosult testület határoz. (6) Az alapszabály az (1)–(3) bekezdésekben meghatározottakon kívül az összeférhetetlenség más eseteit is megállapíthatja. 13. § (1) A tisztségviselõ, illetve az ügyintézõ szerv nem tisztségviselõ tagjának megbízatása megszûnik: az érintett

2512


12. szám

halálával, lemondásával, visszahívásával, kamarai tagságának megszûnésével, az összeférhetetlenség kimondásával, valamint a 11. § (1) bekezdésében meghatározott idõtartam lejártával.

ségügyi tevékenységgel összeférhetetlennek minõsítenek, e tevékenység folytatásának megszüntetéséig, c) aki cselekvõképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll.

(2) A tisztségviselõnek és az ügyintézõ szerv nem tisztségviselõ tagjának a visszahívását az õt megválasztó testület tagjainak egytizede, valamint a területi szervezet tisztségviselõje, ügyintézõ szervének nem tisztségviselõ tagja esetén a területi szervezet felügyelõbizottsága, továbbá – bármely tisztségviselõ és ügyintézõ szerv nem tisztségviselõ tagja esetén – az országos felügyelõbizottság kezdeményezheti írásban, a kezdeményezést indokolva.

15. § (1) A szakmai kamara tagjának joga, hogy a) az alapszabályban meghatározottak szerint küldöttnek, ügyintézõ szerv tagjának, tisztségviselõnek válasszák; b) a szakmai kamara e törvény szerinti jogosultságán alapuló, illetve az alapszabály szerinti, vagy egyedi döntéssel meghatározott szolgáltatását, tevékenységét igénybe vegye.

(3) A visszahívásról – titkos szavazással – az a testület dönt, amelyik az érintett személyt megválasztotta, és visszahívás esetén egyidejûleg megválasztja az új tisztségviselõt, illetve az ügyintézõ szerv nem tisztségviselõ tagját. A döntésre jogosult testületet a visszahívás kezdeményezésétõl számított 30 napon belüli idõpontra össze kell hívni.

V. Fejezet TAGSÁGI VISZONY 14. § (1) A szakmai kamara tagja lehet az, aki a) magyar oktatási intézményben a választott kamarai tagság szerinti egészségügyi képesítést, szakképesítést megszerezte, vagy akinek külföldön szerzett, egészségügyi képesítést, szakképesítést igazoló bizonyítványát, oklevelét honosították, vagy egyenértékûvé nyilvánították, illetõleg egészségügyi szakképesítését elismerték, b) az egészségügyi képesítésének, szakképesítésének megfelelõ alapnyilvántartásban szerepel, c) Magyarország területén a választott kamarai tagságnak megfelelõ egészségügyi képesítéshez, szakképesítéshez kötött tevékenységet folytatott, folytat vagy kíván folytatni, d) az alapszabályban meghatározott módon a kamarai tagdíjat megfizeti, és e) az alapszabályban foglaltakat magára nézve kötelezõen elismeri. (2) Azt a személyt, aki az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelel, a szakmai kamara tagjai közé – kérelmére – fel kell venni. A felvétel kizárólag a (3) bekezdés szerinti okból tagadható meg. (3) Nem vehetõ fel a szakmai kamara tagjai közé, a) akinél olyan – a 17. § (1) bekezdés b) pontjában, illetve a 18. § (2) bekezdésében meghatározott – ok áll fenn, amely miatt kamarai tagságát fel kellene függeszteni, illetõleg õt a kamarából ki kellene zárni, b) aki olyan tevékenységet folytat, amit jogszabály, illetõleg a szakmai kamara etikai normái az adott egész-

(2) A szakmai kamara tagjának kötelezettsége, hogy a) megfizesse a tagdíjat; b) megtartsa az alapszabályban, a szakmai kamara más belsõ szabályzatában meghatározott, vagy választott tisztségébõl eredõ kötelezettségeket. 16. § (1) Az érintett azon területi szervezetnél kérheti tagfelvételét, amelynek az alapszabály szerint meghatározott illetékességi területén a választott kamara szerinti egészségügyi tevékenységet folytat, illetve kíván folytatni. Az a személy, aki a választott kamara szerinti egészségügyi tevékenységet nem folytat és nem is kíván folytatni, tagfelvételét annál a területi szervezetnél kérheti, amelynek illetékességi területén ilyen tevékenységet korábban bármikor folytatott, vagy ahol a kérelem benyújtásának idõpontjában lakóhelye van. (2) Az a személy, aki több területi szervezet illetékességi területén folytatott, folytat, illetõleg kíván folytatni egészségügyi tevékenységet, maga dönti el, hogy melyik illetékes területi szervezetnél kéri felvételét. (3) A területi szervezet a tagfelvétel tárgyában a felvételi kérelem benyújtásától számított 15 napon belül dönt. Ha a kérelmezõt a szakmai kamara tagjai sorába felveszi, bejelenti a kamarai nyilvántartásba és kiadja számára a tagsági igazolványt. (4) A tagfelvételt elutasító döntést írásbeli, indokolt határozatba kell foglalni és a határozat meghozatalától számított 3 napon belül a kérelmezõ részére meg kell küldeni. A kérelmezõ az elutasító határozat ellen a kézhezvételtõl számított 15 napon belül fellebbezhet az országos elnökséghez, amely azt a benyújtástól számított 30 napon belül elbírálja. A másodfokú elutasító határozat ellen a kérelmezõ a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok szerint keresetet nyújthat be a bírósághoz. (5) A kamara elsõ- és másodfokú tagfelvételi eljárásában nem vehet részt az, akitõl az ügy elfogulatlan megítélése nem várható el. A másodfokú kamarai tagfelvételi eljárásban nem vehet részt az sem, aki az elsõfokú döntés meghozatalában részt vett. (6) Ha a kamarai tag egészségügyi tevékenységének helyét megváltoztatja, és az másik területi szervezet illeté-

12. szám


kességi területén van, a tevékenység folytatásának új helye szerint illetékes területi szervezet az érintettet tagjai sorába felveszi és értesíti a felvételrõl a kamarai nyilvántartást. (7) A tagfelvételi eljárásban részt vevõ kamarai szerv tagja köteles bejelenteni, ha vele szemben az (5) bekezdésen alapuló kizárási ok áll fenn. Kizárási okot a tagfelvételt kérelmezõ is az eljárás bármely szakaszában bejelenthet. A kizárási ok bejelentésére és az eljárásból történõ kizárásról való határozathozatalra egyebekben az alapszabály rendelkezései irányadóak. 17. § (1) A területi szervezet írásbeli indokolt határozattal felfüggeszti a tagsági viszonyát annak, a) aki ezt kéri, b) akit a kamarai tagságának alapjául szolgáló foglalkozástól jogerõs ítélettel határozott idõre eltiltottak, az eltiltás idõtartamára, ha a kamarából a 25. § (1) bekezdés e) pontjában szereplõ etikai büntetésként nem zárták ki, c) aki a 25. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott jogerõs etikai büntetésben részesült. (2) A felfüggesztés ideje alatt a tagsági viszonyból eredõ valamennyi jog és kötelezettség szünetel. (3) Az (1) bekezdés a) pontja alapján felfüggesztett tagsági viszonyt a területi szervezet a tag kérésére írásbeli határozattal helyreállítja, a b)–c) pontok alapján felfüggesztett tagsági viszony pedig a jogerõs bírói ítéletben, illetve etikai határozatban megállapított idõ lejártát követõ napon helyreáll. 18. § (1) Megszûnik a tagsági viszonya annak, aki a) a tagsági viszonyáról lemondott, b) nem felel meg a 14. § (1) bekezdésében meghatározott tagsági feltételeknek, c) a 25. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott jogerõs etikai büntetésben részesült, d) a 14. § (3) bekezdése szerint a szakmai kamarába nem lenne felvehetõ. (2) Ki kell zárni a szakmai kamarából azt, akit jogerõsen a) egy évet meghaladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, b) a kamarai tagság alapjául szolgáló foglalkozástól végleges hatállyal eltiltottak. (3) Az (1) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott esetben a területi szervezet írásbeli, indokolt határozattal rendelkezik a tagsági viszony megszüntetésérõl. A határozat elleni jogorvoslatra a 16. § (4)–(5) és (7) bekezdéseiben foglaltak az irányadóak. (4) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben a határozathozatalra és a jogorvoslatra – a 26. §-ra is figyelemmel – az etikai eljárásra vonatkozó szabályok irányadóak. (5) Azt a személyt, akinek a tagsági viszonya az (1) bekezdés a) pontja alapján megszûnt, kérelmére a tagfelvé-

2513

telre egyébként illetékes területi szervezet ismét felveszi a kamara tagjai közé. (6) Ha a tagsági viszony az (1) bekezdés b)–d) pontjai alapján szûnt meg, a kérelmezõ a kamara tagjai közé ismét felvehetõ. A kérelem benyújtásával egyidejûleg a kérelmezõnek igazolnia kell, hogy a megszüntetés oka már nem áll fenn, szabadságvesztés büntetését kitöltötte, illetõleg õt a bíróság foglalkozásának gyakorlására ismételten alkalmasnak találta. Az egészségügyi tevékenység jogszabályban meghatározott idõtartamot meghaladó megszakítása esetén igazolni kell az ilyen esetre elõírt vizsga sikeres letételét is. 19. § A tagsági viszony felfüggesztésérõl, illetõleg megszüntetésérõl szóló döntést hozó szerv a jogerõs határozatát megküldi az érintett személy egészségügyi tevékenységének megfelelõ mûködési nyilvántartást vezetõ szervnek.

VI. Fejezet FELELÕSSÉGI SZABÁLYOK 20. § (1) A szakmai kamara etikai vétség gyanúja esetén etikai eljárást folytat le. E törvény alkalmazásában etikai vétség: a) a külön törvény szerint meghatározott szakmai-etikai szabályok vétkes megszegése, kivéve, ha ezen szabályok vétkes megszegése esetében az etikai eljárásra a külön törvényben meghatározott szerv jogosult, b) az alapszabályban, illetõleg a szakmai kamara más belsõ szabályzatában foglalt vagy a választott tisztségbõl eredõ kötelezettségnek a vétkes megszegése. (2) Nem minõsül és nem minõsíthetõ az (1) bekezdés b) pontja szerint vétségnek az a cselekmény, amely esetében az (1) bekezdés a) pontja alapján kell az eljárást lefolytatni. 21. § (1) A közalkalmazotti, közszolgálati jogviszony keretében egészségügyi tevékenységet végzõvel szemben felmerült, fegyelmi eljárás alapjául is szolgáló etikai vétség alapos gyanúja esetén az azt észlelõ kamarai szerv írásban kezdeményezi a munkáltatónál a fegyelmi eljárás lefolytatását. (2) A munkáltató, ha annak külön törvényben meghatározott feltételei fennállnak, az (1) bekezdés szerint kezdeményezett fegyelmi eljárást lefolytatja, ellenkezõ esetben a kezdeményezést visszautasítja és a visszautasítás indokáról a kezdeményezõt tájékoztatja. (3) A munkáltató – a (2) bekezdésben foglalt rendelkezéstõl függetlenül is – a kamarai taggal szembeni fegyelmi eljárás megindításáról és annak eredményérõl minden esetben értesíti a területi szervezetnél mûködõ etikai bizottságot.

2514


(4) Ha az egészségügyi tevékenység szakmai szabályai, illetõleg a külön törvény szerint meghatározott szakmai-etikai szabályok megszegésének alapos gyanúját a szakmai kamara valamely szerve észleli, a kamarai szerv – amennyiben az etikai eljárás lefolytatására nem rendelkezik hatáskörrel – az eljárásuk megindításának alapjául szolgáló tényekrõl tájékoztatja a külön jogszabály szerint illetékes Megyei Etikai Tanácsot, illetve további intézkedések megtétele érdekében az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak (a továbbiakban: ÁNTSZ) az – az egészségügyi szolgáltató mûködési engedélye szerint – illetékes megyei intézetét. 22. § (1) Etikai ügyben a területi szervezet etikai bizottsága jár el. (2) Az etikai eljárást etikai vétség alapos gyanúja esetén meg kell indítani, és az annak megindításától számított 30 napon belül le kell folytatni. Az etikai eljárás megindításáról az érintettet – az eljárás megindításával egyidejûleg – írásban tájékoztatni kell. (3) Nem indítható meg az etikai eljárás, ha a cselekménynek az elsõfokú etikai bizottság tudomására jutásától 3 hónap, vagy a cselekmény elkövetése óta 3 év eltelt. (4) Ha az etikai vétségnek is minõsülõ ügyben büntetõvagy szabálysértési eljárás indult, az eljárás jogerõs befejezésétõl számított 3 hónapon belül az etikai eljárás akkor is megindítható, ha a (3) bekezdésben meghatározott határidõ eltelt. A 3 hónapos határidõ a jogerõs határozat területi szervezettel történt közlésétõl számít. (5) A bíróság vagy a szabálysértési hatóság határozatát a kamara kérelmére, vagy – amennyiben az érintett személy kamarai tagsága a bíróság, eljáró hatóság elõtt ismert – hivatalból, a jogerõre emelkedést követõ 30 napon belül megküldi az illetékes kamarai szervnek. 23. § (1) Az etikai bizottság az etikai felelõsség tárgyában hozott döntését írásbeli, indokolt határozatba foglalja és megküldi az eljárás alá vont személynek, illetõleg az etikai eljárás megindítását kezdeményezõnek, továbbá annak a külön törvény szerinti Megyei Etikai Tanácsnak (a továbbiakban: MET), amely az adott ügyben az eljárás alá vont személy kamarai tagságának hiányában eljárt volna. (2) A 20. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti etikai vétség esetében az elsõfokú határozattal szemben az érintett, valamint az etikai eljárás megindítását kezdeményezõ a kézbesítéstõl számított 15 napon belül fellebbezhet az országos etikai bizottsághoz. A 20. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti etikai vétség esetében az elsõfokú határozattal szemben az érintett, valamint az etikai eljárás megindítását kezdeményezõ, továbbá az (1) bekezdés szerinti MET a kézbesítéstõl számított 15 napon belül fellebbezhet az OET-hez.

12. szám

(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérõen, amennyiben a 20. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti etikai vétség esetében az elsõfokú határozatnak kizárólag a kamarai tagsági viszonyt érintõ etikai büntetést kiszabó (felfüggesztés, kizárás) rendelkezésével szemben nyújtottak be fellebbezést, a fellebbezés tárgyában a kamara országos etikai bizottsága jár el. (4) A 20. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti etikai vétség esetében a másodfokú etikai bizottság a fellebbezés tárgyában írásbeli, indokolt határozatot hoz, és azt megküldi az eljárás alá vont személynek, az etikai eljárást kezdeményezõnek, valamint az elsõ fokon eljáró etikai bizottságnak. E határozatot a fellebbezés benyújtásától számított 30 napon belül kell meghozni. (5) Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, a kamarai etikai bizottság határozathozatalára a közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. (6) A (4) bekezdés szerinti másodfokú határozat ellen a kézbesítéstõl számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kereset terjeszthetõ elõ. 24. § (1) Szükség esetén az elsõ- és a másodfokú etikai eljárásban bizonyítási eljárást kell lefolytatni, amelynek során az etikai vétség elkövetésével gyanúsított személy meghallgatását lehetõvé kell tenni. (2) Az elsõ- és másodfokú etikai eljárásban nem vehet részt az, akitõl az ügy elfogulatlan megítélése nem várható, a másodfokú etikai eljárásban nem vehet részt az sem, aki az elsõfokú határozat meghozatalában részt vett. (3) Akivel szemben a (2) bekezdésben meghatározott kizárási ok áll fenn, köteles azt bejelenteni. Kizárási okot az eljárás alá vont személy, illetõleg az etikai eljárást kezdeményezõ is az eljárás bármely szakaszában bejelenthet. A kizárási okot az etikai bizottság elnökének, a területi etikai bizottság elnökével szembeni kizárási okot az országos etikai bizottság elnökének, az országos etikai bizottság elnökével szembeni kizárási okot az országos elnökség elnökének kell bejelenteni, akik határoznak az eljárásból való kizárás tárgyában. 25. § (1) A 20. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti etikai vétség esetében a kiszabható etikai büntetések: a) a figyelmeztetés, b) a megrovás, c) a mindenkori legkisebb kötelezõ munkabér havi összegének tízszereséig terjedõ pénzbírság, d) a tagsági viszony 1–6 hónapig terjedõ felfüggesztése, e) a 18. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben a kizárás. (2) Az (1) bekezdés d)–e) pontjában szereplõ etikai büntetések az (1) bekezdés c) pontja szerinti etikai büntetéssel együttesen is alkalmazhatók.

12. szám


(3) A 20. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti etikai vétség esetében az elsõfokú etikai eljárásban az Eütv. 140/E. § (2) bekezdése szerinti etikai büntetések is alkalmazhatók. (4) Az elsõ- és a másodfokú etikai bizottság akkor határozatképes, ha az ülésen legalább 5 tagja jelen van. Az etikai bizottság érdemi határozatot a jelenlévõ tagjainak szótöbbségével hoz a) az etikai felelõsség tárgyában, b) az (1) bekezdés a)–c) pontjában szereplõ etikai büntetések alkalmazása tekintetében, c) bármely jogerõs marasztaló határozatnak az alapszabályban meghatározott módon való közzétételérõl. (5) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti etikai büntetés alkalmazásához a bizottság tagjainak kétharmados szótöbbsége szükséges. (6) Az etikai felelõsség megállapítása esetén az etikai bizottság határozatában kötelezheti az elmarasztalt személyt az eljárás költségeinek részben vagy egészben történõ megfizetésére. (7) Az (1) bekezdés d)–e) pontjaiban megjelölt etikai büntetés jogerõs kiszabásáról értesíteni kell az érintett személy egészségügyi tevékenysége szerinti mûködési nyilvántartást vezetõ szervet. 26. § A 25. § (1) bekezdés e) pontjában szereplõ kizárás büntetés alkalmazásáról az etikai bizottság hivatalból – meghallgatás és tárgyalás tartása nélkül – határoz.

VII. Fejezet A SZAKMAI KAMARÁK ÁLLAMI FELÜGYELETE 27. § (1) Az egészségügyért felelõs miniszter (a továbbiakban: miniszter) törvényességi felügyeletet gyakorol a szakmai kamarák mûködése felett. Ebben a jogkörében ellenõrzi, hogy az alapszabály jogszerû-e, továbbá más kamarai szabályzatok, illetve a kamarai szervek és tisztségviselõk határozatai nem sértik-e a jogszabályokat, illetõleg az alapszabályt. A törvényességi felügyelet nem terjed ki az olyan ügyekre, amelyekben munkaügyi vitának, illetõleg egyébként bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásnak van helye. (2) Amennyiben a miniszter azt állapítja meg, hogy az alapszabály jogszabálysértõ, illetve más kamarai szabályzat vagy kamarai szerv, illetve tisztségviselõ határozata jogszabálysértõ vagy alapszabály-ellenes (a továbbiakban együtt: jogsértõ), megfelelõ határidõ kitûzésével felhívja az érintett kamarai szervet, tisztségviselõt a jogsértés megszüntetésére. A kamarai szerv (tisztségviselõ) köteles – a miniszter felhívásában megadott határidõn belül – a jogsértést megszüntetni vagy egyet nem értésérõl a minisztert tájékoztatni.

2515

(3) Ha az érintett kamarai szerv (tisztségviselõ) a jogsértést nem szüntette meg, a miniszter – a felhívásban megadott határidõ lejártától számított 30 napon belül – a polgári perrendtartásról szóló törvénynek a közigazgatási perekre irányadó szabályai szerint bírósághoz fordulhat. A keresetlevelet országos kamarai szerv vagy tisztségviselõjének jogsértése esetén az országos kamarai szervvel, területi szervezet, illetõleg tisztségviselõjének jogsértése esetén az illetékes területi szervezettel szemben kell benyújtani. (4) Ha a bíróság a (3) bekezdés alapján indított eljárás eredményeként a jogsértést megállapítja, a) a jogszabálysértõ alapszabályt, a jogsértõ más szabályzatot vagy határozatot, illetve annak jogsértõ részét hatályon kívül helyezi, és új döntés meghozatalát rendeli el, b) a mûködés törvényességének helyreállítása céljából elrendelheti a jogsértés orvoslására vagy a jogsértõen mûködõ kamarai szerv (tisztségviselõ) választására jogosult kamarai szerv összehívását, c) a jogsértõ kamarai szerv (tisztségviselõ) tevékenységét felfüggesztheti, vagy a kamarai szerv ellenõrzésére – a kamarai tagok közül – felügyelõbiztost rendelhet ki, ha a mûködés törvényessége másként nem biztosítható. (5) A (4) bekezdésben meghatározott intézkedések közül a bíróság az adott esetben leginkább megfelelõ bármely intézkedést alkalmazhatja, illetve több intézkedés együttes alkalmazását is elrendelheti. (6) A (4) bekezdés c) pontja szerinti felügyelõbiztos – szükség esetén – köteles a mûködés törvényességének helyreállítása céljából haladéktalanul összehívni a küldöttközgyûlést. A felügyelõbiztost kirendelõ bíróság a jogszerûség helyreállítására határidõt szabhat, a felügyelõbiztos feladatait meghatározhatja, szükség szerint – a felügyelõbiztos felmentésével vagy anélkül – új felügyelõ biztost rendelhet ki. (7) A felügyelõbiztos tevékenységérõl és annak eredményérõl tájékoztatja a kirendelõ bíróságot és a minisztert. A felügyelõbiztos költségtérítését a bíróság állapítja meg, és az ellenõrzött kamarai szerv viseli. (8) Nem rendelhetõ ki felügyelõbiztosként az, aki a szakmai kamarában tisztséget nem viselhet, valamint az sem, akit az ellenõrzött kamarai szerv közvetlenül irányít. A felügyelõbiztos e jogkörében végzett tevékenysége során, azzal összefüggésben nem utasítható, illetõleg e tevékenységéért vele szemben hátrányos kamarai jogkövetkezmény nem alkalmazható. (9) Az országos kamarai szervek az üléseik jegyzõkönyvét és a meghozott határozataikat hivatalból, a tisztségviselõk döntéseit pedig felhívásra – az elfogadástól, illetõleg a felhívástól számított 15 napon belül – törvényességi ellenõrzés céljából a miniszter rendelkezésére bocsátják.

2516

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY VIII. Fejezet EGYÉB TÖRVÉNYEK MÓDOSÍTÁSA

Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítása 28. § (1) Az Eütv. 112. §-ának (4) bekezdése a következõ i)–j) pontokkal egészül ki: [A mûködési nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:] „i) az egészségügyi dolgozó szakmai kamarai tagságának ténye, a tagság kezdete és megszûnése; j) az egészségügyi dolgozóval szemben az e törvény szerinti eljárás keretében kiszabott jogerõs büntetés ténye, a büntetést kiszabó határozat jogerõre emelkedése napjának egyidejû megjelölésével;” (2) Az Eütv. 112. § (6) bekezdésének felvezetõ szövege helyébe a következõ rendelkezés lép: „(6) Hivatalból – az a)–e) pontok szerinti adatok keletkezését, változását követõ 30 napon belül – értesíti a mûködési nyilvántartást vezetõ szervet” (3) Az Eütv. 112. §-ának (6) bekezdése a következõ d)–e) pontokkal egészül ki: „d) az illetékes szakmai kamara a (4) bekezdés i) pontja szerinti adatokról, e) a 140/B. §-ban meghatározott, jogerõs határozatot hozó etikai bizottság a (4) bekezdés j) pontja szerinti tényekrõl.” (4) Az Eütv. 112. §-ának (8) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: „(8) A mûködési nyilvántartást a külön jogszabályban meghatározott szerv vezeti.” (5) Az Eütv. 112. §-a a következõ (13) bekezdéssel egészül ki: „(13) A mûködési nyilvántartást vezetõ szerv a (4) bekezdés j) pontja szerinti adatot a határozat jogerõre emelkedésétõl számított két év után a nyilvántartásból hivatalból törli.” (6) Az Eütv. a 140. §-át követõen a következõ alcímmel és 140/A–140/E. §-okkal egészül ki: „Az egészségügyi dolgozókra vonatkozó felelõsségi szabályok 140/A. § (1) Az orvosi, gyógyszerészi, egészségügyi szakdolgozói foglalkozás általános szakmai, illetõleg etikai (a továbbiakban együtt: etikai) szabályainak kidolgozására, meghatározott esetekben az orvosokkal, gyógyszerészekkel, egészségügyi szakdolgozókkal (a továbbiakban ezen alcím alkalmazásában együtt: egészségügyi dolgozók) szemben szakmai-etikai (a továbbiakban: etikai) eljárás lefolytatására Országos Etikai Tanács (a továbbiakban: OET) mûködik és az egészségügyi dolgozókkal szemben

12. szám

etikai eljárás lefolytatására Megyei Etikai Tanácsok (a továbbiakban: MET) mûködnek. (2) Az OET jogi személy, gazdálkodására a részben önállóan gazdálkodó költségvetési szerv gazdálkodására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Tevékenységét az ÁNTSZ-re irányadó általános szabályok szerint az egészségügyért felelõs miniszter irányítja. (3) Az OET titkársági feladatait az ÁNTSZ az Országos Tisztifõorvosi Hivatal útján látja el. Az OET és a MET-ek mûködtetésének tárgyi és személyi feltételeirõl az Országos Tisztifõorvosi Hivatal gondoskodik. (4) A MET-ek az ÁNTSZ illetékes megyei intézeteinek szervezeti keretében mûködnek. (5) Az OET teljes ülésén, a tagok minõsített többségével megalkotott, az egészségügyi dolgozókra kiterjedõ szakmai-etikai szabályzatot (a továbbiakban: Rendtartás) az egészségügyért felelõs miniszter elé jóváhagyás céljából fel kell terjeszteni. A jóváhagyott Rendtartást a miniszter rendeletében hirdeti ki. Az OET az etikai gyakorlat egységességének biztosítása érdekében elvi állásfoglalásokat adhat ki. Az elvi állásfoglalás magatartást etikai vétséggé nem nyilváníthat, és etikai vétséghez etikai büntetést vagy büntetéstípust nem rendelhet. (6) A Rendtartás, valamint módosításai, továbbá az elvi állásfoglalások tervezetét az OET véleményezés céljából megfelelõ határidõ tûzésével megküldi a szakmai kamarák részére. (7) A Rendtartás tartalmára a szakmai kamara – a (6) bekezdés szerinti véleményezési jog gyakorlásától függetlenül – évente legfeljebb egy alkalommal javaslatot tehet. Az OET a) a rendtartás tervezetének elõkészítése során a javaslatot köteles mérlegelni; b) a javaslat figyelmen kívül hagyása, vagy részleges figyelembevétele esetén ennek okairól az egészségügyért felelõs minisztert a Rendtartás jóváhagyás céljából történõ felterjesztése során írásban tájékozatja; c) a b) pontban foglaltakról a kamarát a javaslat beérkezését követõ 60 napon belül írásban tájékoztatja. (8) Az OET tagja: a) az Országos Tisztifõorvosi Hivatal – országos tisztifõorvos által kijelölt – 3 képviselõje, akik közül 1 orvos, 1 gyógyszerész, 1 egészségügyi szakdolgozó, b) az egészségügy területén mûködõ szakmai kamarák országos elnöksége által delegált 1-1 személy, c) az Egészségügyi Minisztérium 1 képviselõje, d) az Egészségügyi Tudományos Tanács Elnökségének tagja, e) a szakmai kollégiumok elnöksége által delegált egy tag. (9) A megyékben és a fõvárosban mûködõ MET-ek tagjai: a) az ÁNTSZ illetékes megyei intézetének – a megyei tisztifõorvos által kijelölt – 3 képviselõje, akik közül 1 orvos, 1 gyógyszerész, 1 egészségügyi szakdolgozó,

12. szám


b) az egészségügy területén mûködõ szakmai kamarák illetékes területi szervezete által delegált 1-1 képviselõ, c) a szakmai kollégiumok elnöksége által delegált egy tag, d) a megye területén mûködõ egészségügyi szakellátást nyújtó közszolgáltatók közül a gyógyintézetek da) 1-1 képviselõje, db) fenntartóinak/tulajdonosainak – ideértve az egyetemi centrumokat és klinikákat mûködtetõ egyetemek képviselõit is – 1-1 képviselõje, függetlenül az adott megyében általuk fenntartott/tulajdonolt gyógyintézetek számától. (10) Az OET, illetve a MET tagja ugyanazon személy nem lehet. (11) Az OET, illetve a MET-ek tagjait öt évre jelölik azzal, hogy megbízatásuk ismételten meghosszabbítható. (12) Az OET, illetve a MET tagjának megbízatása megszûnik: a) a meghatározott idõ leteltével, b) halálával, c) lemondásával, d) visszahívásával. A megbízatás megszûnését követõ 15 napon belül az arra jogosult szerv gondoskodik új tag állításáról. 140/B. § (1) Az egészségügyi dolgozók által elkövetett, a Rendtartásban foglalt etikai szabályok vétkes megszegése esetén elsõ fokon az egészségügyi dolgozó tevékenységének helye szerint illetékes MET – háromtagú bizottságban eljárva – etikai eljárást folytat le (a továbbiakban: elsõfokú etikai bizottság). Kamarai tagok tekintetében az elsõfokú etikai bizottság az érintett szakmai kamara külön törvény szerinti etikai szerve, amely eljárását az e törvény szerinti eljárási szabályok és jogkövetkezmények megfelelõ alkalmazásával folytatja le. Az etikai ügyben eljáró szerv hatáskörének meghatározása tekintetében az etikai vétség elkövetésének, illetve elkövetése megkezdésének idõpontja az irányadó. (2) Az etikai eljárást az etikai szabályok vétkes megszegésének alapos gyanúja esetén meg kell indítani, és az annak megindításától számított 30 napon belül le kell folytatni. Az etikai eljárás megindításáról az egészségügyi dolgozót – az eljárás megindításával egyidejûleg – írásban tájékoztatni kell. (3) Nem indítható meg az etikai eljárás, ha a cselekménynek az elsõfokú etikai bizottság tudomására jutásától 3 hónap, vagy a cselekmény elkövetése óta 3 év eltelt. (4) Az elsõfokú etikai bizottság eljárásában – amennyiben az adott etikai bizottságban bizottsági tagként eljár ilyen személy – az ügy tárgya szerinti szakterületen jártas tag részt vesz. Ennek hiányában az ügy szakterület szerinti megítélésére alkalmas személy szakértõkénti meghallgatását az eljárás során biztosítani kell. 140/C. § (1) Az elsõfokú etikai bizottság az etikai felelõsség tárgyában hozott döntését indokolt, írásbeli határozatba foglalja és megküldi az érintett egészségügyi dolgo-

2517

zónak, illetõleg az etikai eljárás megindítását kezdeményezõnek. (2) Az elsõfokú határozattal szemben az érintett egészségügyi dolgozó, valamint az etikai eljárás megindítását kezdeményezõ, továbbá, ha az elsõfokú etikai határozatot az érintett szakmai kamara külön törvény szerinti etikai szerve hozta, az a MET, amely az adott felelõsségi ügyben az eljárás alá volt személy kamarai tagságának hiányában eljárt volna, a kézbesítéstõl számított 15 napon belül fellebbezhet az OET-hez. A fellebbezés alapján az OET öttagú bizottságban eljárva (a továbbiakban: országos etikai bizottság) folytatja le a másodfokú etikai eljárást. (3) A másodfokon eljáró országos etikai bizottság a fellebbezés tárgyában írásbeli, indokolt határozatot hoz, és azt megküldi az érintett egészségügyi dolgozónak, az etikai eljárást kezdeményezõnek, valamint az elsõ fokon eljáró etikai bizottságnak. E határozatot lehetõleg a fellebbezés benyújtásától számított 30 napon belül kell meghozni. Az eljárásra a 140/B. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket is megfelelõen alkalmazni kell. A másodfokon eljáró országos etikai bizottság az elsõ fokú határozatot a 140/E. § (2) bekezdése szerinti, a kamarai tagokkal szemben kiszabható, a kamarai tagsági viszonyt érintõ etikai büntetést érintõ részében nem változtathatja meg. E szankciók alkalmazása tekintetében – a felülvizsgált határozat egyéb részei vonatkozásában hozott döntésétõl függõen – a másodfokon eljáró országos etikai bizottság az elsõ fokú határozatot e részében megsemmisíti és az elsõ fokon eljárt kamarai etikai szervet új eljárásra utasíthatja. (4) Ha törvény eltérõen nem rendelkezik, az etikai eljárás során történõ határozathozatalra, a jogorvoslatra és a határozat végrehajtására a közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. (5) A másodfokú határozat ellen – a (2) bekezdésben meghatározottak szerint – a kézbesítéstõl számított 30 napon belül a közigazgatási perekre (Pp. XX. fejezet) irányadó szabályok szerint kereset terjeszthetõ elõ. 140/D. § (1) Az elsõ- és szükség esetén a másodfokú etikai eljárásban bizonyítási eljárást kell lefolytatni, amelynek során a Rendtartásban foglalt etikai szabályok vétkes megszegésével gyanúsított egészségügyi dolgozó meghallgatását lehetõvé kell tenni. (2) Az elsõ- és másodfokú etikai eljárásban nem vehet részt az, akitõl az ügy elfogulatlan megítélése nem várható, a másodfokú etikai eljárásban nem vehet részt az sem, aki az elsõfokú határozat meghozatalában részt vett. (3) Akivel szemben a (2) bekezdésben meghatározott kizárási ok áll fenn, köteles azt bejelenteni. Kizárási okot az eljárás alá vont egészségügyi dolgozó, illetõleg az etikai eljárást kezdeményezõ is az eljárás bármely szakaszában bejelenthet. A kizárási okot az eljáró etikai bizottság elnökének, az elnökkel szembeni kizárási okot az OET elnökének, az OET elnökével szembeni kizárási okot az egészségügyért felelõs miniszternek kell bejelenteni, akik határoznak az eljárásból való kizárás tárgyában.

2518


140/E. § (1) Kiszabható etikai büntetések: a) a figyelmeztetés, b) a megrovás, c) a mindenkori legkisebb kötelezõ munkabér havi összegének tízszereséig terjedõ pénzbírság. (2) Amennyiben elsõfokú etikai bizottságként a külön törvény szerinti kamarai etikai szerv jár el, ezen etikai szerv – az (1) bekezdésben szereplõ etikai büntetés alkalmazásával egyidejûleg, mellékbüntetésként – kiszabhatja a következõ etikai büntetések valamelyikét: a) a kamarai tagsági viszony 1–6 hónapig terjedõ felfüggesztése, b) a kamarából történõ kizárás, a külön törvény szerinti, a kamarából történõ kötelezõ kizárás eseteiben. (3) Az elsõ- és másodfokú etikai bizottság érdemi határozatot tagjainak szótöbbségével hoz. (4) Az etikai felelõsség megállapítása esetén az etikai bizottság határozatában kötelezheti az elmarasztalt személyt az eljárás költségeinek részben vagy egészben történõ megfizetésére. (5) Az (1) bekezdés szerinti etikai büntetés jogerõs kiszabásáról a megfelelõ további intézkedések megtétele és eljárás megindítása érdekében – a határozat megküldésével – értesíteni kell a) az érintett személy munkáltatóját, b) az ÁNTSZ-nek az egészségügyi szolgáltató mûködési engedélye szerint illetékes megyei intézetét. (6) Az (1) bekezdés szerinti etikai büntetés jogerõs kiszabásáról a határozat megküldésével tájékoztatni kell az egészségügyi dolgozó tevékenysége szerinti mûködési nyilvántartást vezetõ szervet is. (7) Az OET, illetve a MET-ek, valamint azok tagjai egyedi ügyekben lefolytatott etikai eljárásaik során sem irányítási, felügyeleti jogkörben, sem az adott szervbe delegálási, kijelölési jogkörrel rendelkezõ szerv által nem utasíthatóak.”

IX. Fejezet VEGYES ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK 29. § (1) A szakmai kamara mûködésének költségeit a) a tagjai által befizetett tagdíj és egyéb díjbevételek, b) a törvényben meghatározott vagy a megállapodással átvett közfeladatok ellátásához a központi költségvetéstõl átvett pénzeszközök, c) alapítványi és más támogatások, d) szolgáltatási, vállalkozási tevékenységbõl származó bevételek, e) pályázat útján elnyert pénzösszegek, f) nemzetközi vagy hazai együttmûködésbõl származó pénzösszegek fedezik.

12. szám

(2) Etikai büntetésként kiszabott pénzbírság összegének felhasználásáról az alapszabály rendelkezik. (3) Amennyiben közfeladat ellátására az arra egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ szervvel vagy más személlyel kötött megállapodás alapján válik a szakmai kamara jogosulttá, a feladat átadásáról szóló megállapodás tartalmazza az elvégzéséhez szükséges pénzügyi fedezet biztosítását is. 30. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 2007. április 1. napján lép hatályba. Az e törvény és az alapszabá0ly szerinti új kamarai szervek és tisztségviselõk a 32. § (3) bekezdése szerinti alapszabály alapján történõ megválasztásuk napjától kezdik meg mûködésüket. (2) E törvény 31–32. §-ai, valamint 34. §-ának (2) bekezdése 2007. január 1. napján lépnek hatályba. 31. § (1) A Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Gyógyszerész Kamara, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (a továbbiakban együtt: Kamara) etikai, etikai-fegyelmi bizottsága a 2007. január 31-én folyamatban lévõ etikai eljárást annak további folytatása nélkül 2007. február 28-ig megszünteti. (2) Az orvosi, gyógyszerészi, szakdolgozói foglalkozás szakmai szabályainak megszegésével összefüggésben indított etikai eljárás megszüntetésekor, de legkésõbb 2007. április 30-ig – amennyiben a Kamara eljárása során a szakmai szabálysértés alapos gyanúja beigazolódott – az ÁNTSZ eljárása megindításának alapjául szolgáló tényeket és iratokat a Kamara és a perben eljáró bíróság megküldi az ÁNTSZ-nek az egészségügyi szolgáltató mûködési engedélye szerint illetékes megyei intézetéhez további intézkedések megtétele érdekében. (3) A 2007. január 1-je elõtt kiszabott jogerõs etikai büntetés és bírósági ítélet az arra vonatkozó szabályok szerint évül el. 32. § (1) Valamennyi, e törvény hatálya alá tartozó szakmai kamarai tag 2007. január 1. és március 31. napja között – a kamarai országos elnökséghez intézett – egyoldalú, írásbeli nyilatkozattal fenntarthatja kamarai tagsági viszonyát. A tagsági viszonyt fenntartó nyilatkozattétel hiányában a kamarai tagsági viszony 2007. április 1. napján megszûnik. A tagságot fenntartó nyilatkozat érvényességéhez a Kamara külön elfogadó nyilatkozata nem szükséges. A tagsági viszonyukat fenn nem tartó kamarai tagok személyes adatait a kamarai tagsági nyilvántartásokból haladéktalanul törölni kell. (2) A kamarai országos elnökségek a (4) bekezdés szerinti feladataik ellátása céljából az új országos elnökségek megválasztásáig, de legkésõbb 2007. május 31-éig továbbmûködnek. Az (1) bekezdéstõl eltérõen az elnökségi

12. szám


tagok tagsági viszonya fenntartási nyilatkozat hiányában 2007. június 1. napján szûnik meg. (3) A Kamara 2007. június 1. napjáig – soron kívüli kamarai választások során – alakuló országos küldöttközgyûlést választ, amelynek megbízatása az alakuló küldöttközgyûlés által elfogadott alapszabály szerinti idõtartamig szól. 2007. április 1. napján – az országos elnökség kivételével – a 2007. március 31-én hivatalban lévõ kamarai szervek, illetõleg tisztségviselõk megbízatása megszûnik. (4) A (3) bekezdés szerinti soron kívüli kamarai választásokon azok a kamarai tagok választhatnak, illetve választhatóak meg küldöttnek, akik a választás napján az érintett kamarai országos elnökség által az önkéntes kamarai tagokról vezetett nyilvántartásban (tagjegyzékben) szerepelnek tagsági jogviszonyuk (1) bekezdés szerinti fenntartása vagy új tagsági viszony létesítése következtében. Az alakuló küldöttközgyûlésbe való küldött ajánlás módját, illetve a küldöttek megválasztásának rendjét az országos elnökségek 2007. április 15-ét követõen a nyilvántartásban szereplõ kamarai tagok létszáma alapján határozzák meg azzal, hogy a létszám meghatározásakor a 2007. április 1-jét követõen létesített új tagsági viszonyokra is figyelemmel kell lenni. (5) A (4) bekezdés szerinti küldöttnek az választható meg, aki nyilatkozik arról, hogy küldötté választása napján kamarai tagsági viszonyban áll, továbbá tagsági viszonyának megszüntetése nincs folyamatban. Megválasztását követõen küldöttként csak az járhat el, aki eljárása napján kamarai tagsági viszonyban áll. 33. § E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a) az önálló orvosi tevékenységrõl szóló 2000. évi II. törvény 1. § (2) bekezdésének c) pontjában a „Magyar Orvosi Kamara” szövegrész helyébe „az ÁNTSZ illetékes megyei intézetének tisztifõorvosa”, b) az Eütv. 110. §-a (16) bekezdésében az „Az illetékes szakmai kamara” szövegrész helyébe az „A mûködési nyilvántartást vezetõ szerv” szöveg lép. 34. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a) a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény, valamint b) a Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi LI. törvény, c) a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráról szóló 2003. évi LXXXIII. törvény,

2519

d) a külföldiek önálló vállalkozóként történõ gazdasági célú letelepedésérõl szóló 1998. évi LXXIII. törvény 4–5. §-ai,* e) az egészségügyet, illetõleg a gyógyszerellátást érintõ egyes törvények módosításáról rendelkezõ 1999. évi LIII. törvény 1–31. §-ai, továbbá 48. § (1) bekezdésének a)–b) pontjai és (4) bekezdése, f) az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintõ egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény 4–6. §-ai, valamint 42. §-a (1) bekezdésének a) pontja, g) a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésérõl szóló 2001. évi C. törvény 72. §-a, h) a gyógyszerészetet érintõ egyes törvények módosításáról szóló 2002. évi XIV. törvény 2. §-a és 3. § (3) bekezdése, i) az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2004. évi XXVI. törvény 35. §-a, 92–93. §-ai, valamint 94. §-a (4) bekezdésének l) pontja, j) az emberi alkalmazásra kerülõ gyógyszerekrõl és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény 30. §-a, k) az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseirõl szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 5. §-a (1) bekezdésében az „a szakmai kamarák által kidolgozott” szövegrész. (2) Felhatalmazást kap az egészségügyért felelõs miniszter, hogy az egyes egészségügyi dolgozók általános szakmai-etikai szabályait, valamint a vétkes megszegésük esetén alkalmazandó jogkövetkezmények alkalmazásának általános rendjét tartalmazó Rendtartást rendeletében kiadja. 35. § (1) Az Eütv. e törvény 28. § (6) bekezdésével megállapított 140/A. §-a szerinti Országos Etikai Tanács ülését elsõ alkalommal az e törvény hatálybalépését követõ 60 napon belüli idõtartamra össze kell hívni. Az Országos Etikai Tanács az egészségügyi dolgozókra kiterjedõ etikai-fegyelmi szabályzatot legkésõbb 2007. március 31-ig az egészségügyi miniszter elé terjeszti. (2) A Megyei Etikai Bizottságok – az ÁNTSZ megyei intézeteinek szervezeti keretei között – 2007. március 31-ével megkezdik mûködésüket. * Helyesbített szöveg. A hivatkozott törvény számot a Magyar Közlöny 2006. évi 147. számában kézirathiba miatt helyesbítették.

2520


Kormányrendeletek A Kormány 228/2006. (XI. 20.) Korm. rendelete a kábítószer elõállítására alkalmas növények termesztésének, forgalmazásának és felhasználásának rendjérõl szóló 162/2003. (X. 16.) Korm. rendelet módosításáról1 Az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án, Bécsben kelt Egyezmény kihirdetésérõl szóló 1998. évi L. törvény, a New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény kihirdetésérõl szóló 1965. évi 4. törvényerejû rendelet, valamint az Egységes Kábítószer Egyezmény módosításáról és kiegészítésérõl szóló, Genfben, 1972. március 25-én kelt Jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló 1988. évi 17. törvényerejû rendelet végrehajtása érdekében a Kormány a kábítószerek elõállítására alkalmas növények termesztésének, forgalmazásának és felhasználásának szabályozására a következõket rendeli el: 1. § A kábítószer elõállítására alkalmas növények termesztésének, forgalmazásának és felhasználásának rendjérõl szóló 162/2003. (X. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. §-ának a)–c) pontjai helyébe a következõ rendelkezés lép: „a) ipari mák: az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet (a továbbiakban: OMMI) által a Nemzeti Fajtajegyzékben, valamint az Európai Bizottság által a Közösségi Fajtajegyzékben közzétett olyan magas alkaloid tartalmú Papaver somniferum L. faj és rokon fajainak fajtái (a továbbiakban: mákfajta), amelyben a kábítószernek minõsülõ ópium alkaloidok (morfin, tebain, kodein) összes hatóanyag koncentrációja a légszáraz állapotú kifejtett máktokban 2009. december 31-ig átlagosan 0,7%, 2010. január 1-jétõl átlagosan 0,2% feletti; b) étkezési mák: az OMMI által a Nemzeti Fajtajegyzékben, valamint az Európai Bizottság által a Közösségi Fajtajegyzékben közzétett olyan alacsony alkaloid tartalmú mákfajta, amelyben a kábítószernek minõsülõ ópium alkaloidok (morfin, tebain, kodein) összes hatóanyag koncentrációja a légszáraz állapotú kifejtett máktokban 2009. december 31-ig átlagosan 0,7%, 2010. január 1-jétõl átlagosan 0,2% vagy ez alatti; c) díszítõ mák: virágkötészeti célra elõállított étkezési mákfajta mákszára és máktokja;”

12. szám 2. §

A Korm. rendelet 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) Kender vetéséhez kizárólag fémzárolt vetõmag használható fel. A termesztõnek a vetõmaggal kapcsolatos bizonylatokat és számlákat legalább a tenyészidõszak végéig meg kell õriznie.” 3. § (1) A Korm. rendelet 10. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(4) A mákszalmát a díszítõ mák termesztõje a) felajánlhatja az ipari mákot termesztetõnek átvételre; vagy b) virágkötészeti céllal értékesítheti, amennyiben 1. a kábítószernek minõsülõ ópium alkaloidok (morfin, tebain, kodein) összes hatóanyag koncentrációja a légszáraz állapotú kifejtett máktokban 0,2% vagy az alatti, vagy 2. a mákszalmát kábítószerként való felhasználást megnehezítõ eljárással (így különösen festéssel, lakkozással, fehérítéssel) kezelték, vagy 3. a Magyar Köztársaság területén kívülre történõ értékesítés esetében a fogadó állam importõre írásos nyilatkozatban vállalja, hogy a mákszalmát a 2. pont szerint, illetve saját nemzeti elõírásainak megfelelõen kezelni fogja, és a nyilatkozatot a kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal végezhetõ tevékenységekrõl szóló kormányrendelet szerinti export engedély iránti kérelemhez csatolják.” (2) A Korm. rendelet 10. §-ának (6) és (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a § jelenlegi (7) bekezdése (8) bekezdésre változik: „(6) A díszítõ mák virágkötészeti célra fel nem használt mákszalmáját a termesztõ felajánlhatja az ipari mákot termesztetõnek átvételre, aki a mákszalma elfogadása esetén az elszállításról saját költségén gondoskodik, továbbá a nyilvántartás érdekében jegyzõkönyvvel dokumentálja az elszállítást, és a jegyzõkönyv másolatát megküldi az EKH-nak. (7) A fel nem ajánlott, továbbá át nem vett, valamint virágkötészeti célra nem értékesített díszítõ mák mákszalmáját égetéssel vagy talajba forgatással azonnal meg kell semmisíteni. A megsemmisítés idõpontjáról a 8. § (2) bekezdése szerinti bejelentésre kötelezett termesztõ legalább 7 nappal korábban értesíti az FM Hivatalt, amely a megsemmisítést a helyszínen ellenõrzi, és errõl jegyzõkönyvet állít ki.” 4. §

1

Igazságügyi Közlöny 2003. évi 11. száma.

(1) A Korm. rendelet 13. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

12. szám


[Az engedély iránti kérelemhez mellékelni kell] „b) a kérelmezõ üzemének, illetve érintett üzemrészének és raktárának vázlatos tervrajzát (amelyen fel kell tüntetni a telepített biztonságtechnikai eszközök helyét és a biztonságtechnikai rendszer mûködõképességét igazoló kivitelezõi szakvéleményt),” (2) A Korm. rendelet 13. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(6) Az engedélyt az EKH a Minisztérium, valamint az Országos Rendõr-fõkapitányság Központi Kábítószerrendészet (a továbbiakban: ORFK KKR) elõzetes szakhatósági állásfoglalása alapján adja meg. Az EKH az engedély egy-egy példányát megküldi az ORFK KKR és a Minisztérium részére.” 5. § (1) A Korm. rendelet 1. számú melléklete a következõ 9. ponttal egészül ki: „9. Az elõzõ évi betakarított terület nagysága” (2) A Korm. rendelet 4. számú melléklete helyébe e rendelet melléklete lép.

2521 7. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetését követõ 15. napon lép hatályba, egyidejûleg a Korm. rendelet 13. §-a (5) bekezdésének c) és d) pontja, valamint a kábítószer elõállítására alkalmas növények termesztésének, forgalmazásának és felhasználásának rendjérõl szóló 162/2003. (X. 16.) Korm. rendelet módosításáról szóló 58/2006. (III. 21.) Korm. rendelet hatályát veszti. (2) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg a Korm. rendelet a) a 11. § (4) bekezdésében az „Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal” szövegrész helyébe „az EKH”, b) 14. §-ának „hozzájárulása” szövegrésze helyébe „állásfoglalása” szövegrész lép. (3) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg a kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal végezhetõ tevékenységekrõl szóló 142/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet 4. §-ának (1) bekezdésében a „mákszalma” szövegrész helyébe a „máknövény” szövegrész lép.

6. §

8. §

Az e rendeletben meghatározott technikai jellegû elõírásoknak – a rendelet 1. §-a, valamint 3. §-ának (1) bekezdése kivételével – nem kell megfelelnie az olyan mákfajtának, illetve mákmagnak, amelyet az Európai Unió valamely tagállamában vagy Törökországban állítottak elõ, illetve hoztak forgalomba, vagy az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes valamely EFTA-államban állítottak elõ, az ott irányadó elõírásoknak megfelelõen, feltéve, hogy az irányadó elõírások a közrend, a közbiztonság, valamint az emberi egészség és élet védelme tekintetében az e rendeletben meghatározottal egyenértékû védelmet nyújtanak.

A rendelet tervezetének a mûszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, – a 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított – 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8–10. cikkében elõírt egyeztetése megtörtént.

Gyurcsány Ferenc s. k., miniszterelnök

Melléklet a 228/2006. (XI. 20.) Korm. rendelethez „4. számú melléklet a 162/2003. (X. 16.) Korm. rendelethez Étkezési mákra vonatkozó adatszolgáltatás 1. A termesztõ neve, címe: .............................................................................................................................................. 2. A vetett termõterület nagysága, helye, hrsz.-a: ........................................................................................................... 3. A termesztett fajta neve, vetõmag fémzár száma: ....................................................................................................... 4. Virágkötészeti célból termesztett mák esetén az exportáló, illetve a belföldi forgalmazó neve, címe: ...................... ....................................................................................................................................................................................... 5. Az elõzõ évi betakarított terület nagysága: ................................................................................................................. Kelt: ............................................... ...................................................... termesztõ”

2522


12. szám

A Kormány 237/2006. (XI. 27.) Korm. rendelete a felsõoktatási intézmények felvételi eljárásairól

járás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szerinti hatóságként jár el.

A Kormány a felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: felsõoktatási törvény) 153. § (1) bekezdésének 2–3., 5., 7–15., 18. és 20. pontjaiban foglalt felhatalmazás alapján – a 47. § (3) és (5) bekezdéseinek tekintetében a Magyar Rektori Konferencia egyetértésével – a következõket rendeli el:

(3) Az adatszolgáltatás határideje a) a februárban induló képzésekre vonatkozó közlemények tekintetében a képzés indítását megelõzõ év augusztus 15. napja, b) a szeptemberben induló képzésekre vonatkozó közlemények tekintetében a képzés indítását megelõzõ év szeptember 15. napja.

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

(4) Az OFIK a Tájékoztatót a) a februárban induló képzésekre vonatkozóan a képzés indítását megelõzõ év október 15. napjáig, b) a szeptemberben induló képzésekre vonatkozóan a képzés indítását megelõzõ év december 15. napjáig jelenteti meg.

A felvételi eljárás célja 1. § A felsõoktatási felvételi eljárás célja a felsõfokú tanulmányok folytatására legalkalmasabb jelentkezõk kiválasztása.

A rendelet hatálya 2. § (1) E rendelet hatálya – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – a felsõoktatási törvény 3. §-ában meghatározott természetes és jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetekre, valamint az általuk folytatott tevékenységre terjed ki. (2) E rendelet hatálya nem terjed ki az egyházi felsõoktatási intézmények által folytatott hitéleti képzésekre.

ALAPKÉPZÉS, EGYSÉGES, OSZTATLAN KÉPZÉS ÉS FELSÕFOKÚ SZAKKÉPZÉS

(2) Az adatszolgáltatásért a felsõoktatási intézmény vezetõje a felelõs.

(5) Az OFIK a Tájékoztatóban megjelentetett felvételi hirdetményeket kiegészítõ, módosító közleményt legkésõbb a jelentkezési határidõt 15 nappal megelõzõen tehet közzé. (6) Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) és az OFIK a Tájékoztató teljes tartalmát hivatalos honlapján mindenki számára hozzáférhetõ formában közzéteszi. (7) A minisztérium és az OFIK – amennyiben ilyen megjelenik – a Tájékoztató kiegészítését tartalmazó közleményt teljes terjedelemben, hivatalos honlapján mindenki számára hozzáférhetõ formában közzéteszi.

4. § A Tájékoztató tartalmazza az új belépõknek Kormány által – képzési területenként, a képzés munkarendje szerint – meghatározott államilag támogatott hallgatói létszámkeretét az alapképzésben, az egységes, osztatlan képzésben, valamint a felsõfokú szakképzésben.

A Felsõoktatási felvételi tájékoztató 5. § 3. § (1) A felsõoktatási intézmények adatokat szolgáltatnak a Felsõoktatási felvételi tájékoztató (a továbbiakban: Tájékoztató) összeállításához, továbbá a felvételi kérelemhez kapcsolódó eljáráshoz és ennek keretében a központi nyilvántartás létrehozásához az Országos Felsõoktatási Információs Központ (a továbbiakban: OFIK) számára. Az OFIK a felvételi eljárás során a közigazgatási hatósági el-

(1) A Tájékoztatóban megjelenõ felvételi hirdetmény tartalmazza azt a maximális hallgatói létszámot, amelyet a felsõoktatási intézmény – a különbözõ finanszírozási formákban együttesen, figyelembe véve a rendelkezésére álló személyi és tárgyi feltételeket – képzési területenként és a képzés munkarendje szerint meghirdethet. (2) A Tájékoztató a felsõoktatási intézmény által meghirdetett minden egyes felsõfokú szakképzésre, alapkép-

12. szám


zési szakra és egységes, osztatlan képzésre vonatkozóan tartalmazza a) az adott szak munkarendjére, a képzés szervezésére, finanszírozási formájára (államilag támogatott vagy költségtérítéses) vonatkozó információkat, b) a képzés indításának tervezett idõpontját (õszi, tavaszi félév), valamint a képzés idõtartamát tanulmányi félévekben kifejezve, c) az intézmény székhelyét, telephelyét, székhelyen kívüli képzési helyét, d) a képzés során megszerzendõ kreditek számát, e) a képzésen belül a választható szakirányokat, külön megjelölve az önálló szakképzettséghez vezetõ szakirányokat, f) az államilag támogatott formában tanulmányokat folytató hallgatók által fizetendõ díjakkal, költségekkel, illetve a nekik nyújtható juttatásokkal kapcsolatos információkat, g) a költségtérítéses formában tanulmányokat folytató hallgatók által fizetendõ díjakkal, költségekkel, illetve a nekik nyújtható juttatásokkal kapcsolatos információkat, h) a jelentkezési laphoz csatolandó mellékletek felsorolását, i) a jelentkezõk rangsorolásának elveivel, a rangsorolás módjával kapcsolatos információkat, j) a képzés nyelvét, amennyiben az nem magyar, k) a pontozási rendszerrel és a többletpontokkal kapcsolatos információkat. (3) A felvételi hirdetmény az intézmény döntése alapján a meghirdetett képzéseket intézményenkénti vagy karonkénti bontásban tartalmazza. (4) A felvételi követelmények sajátosságaira tekintettel az egyes meghirdetett képzések felvételi követelményeinek tartalmi ismertetése a felvételi eljárás általános szabályaitól és a jelentkezésre vonatkozó információktól elválasztva – erre történõ külön utalás mellett – más kiadványban is megjelentethetõ. (5) A Tájékoztató tartalmazza a felsõoktatási intézmény azon postai címét, ahova a felvételi kérelmet be kell küldeni.

6. § (1) A Tájékoztató az adott intézmény által meghirdetett felsõfokú szakképzésre vonatkozóan tartalmazza az adott felsõoktatási intézmény által a felvétel feltételéül meghatározott a) érettségi vizsgatárgyakat és a vizsga szintjét, a szakképesítést, b) egészségügyi, pályaalkalmassági követelményeket, a szakmai alkalmassági vizsga követelményeit.

2523

(2) A Tájékoztató az adott intézmény által meghirdetett alapképzési szakokra és az egységes, osztatlan szakokra vonatkozóan tartalmazza a) az adott képzési területen képzést folytató felsõoktatási intézmények által az esedékesség évét legalább két évvel megelõzõen a felvétel feltételéül közösen meghatározott – a minisztérium és az OFIK honlapján és kiadványaiban nyilvánosságra hozott – érettségi vizsgatárgyakat és a vizsgák szintjét, b) az adott képzési területen képzést folytató felsõoktatási intézmények által a felvétel feltételéül a 20. §-ban foglaltak figyelembevételével meghatározott többletpontokat, c) az adott intézmény által meghatározott egészségügyi, pályaalkalmassági követelményeket, szakmai alkalmassági vizsgakövetelményeket, gyakorlati vizsgakövetelményeket, figyelembe véve az 1. számú mellékletben foglaltakat.

7. § (1) A Tájékoztató oly módon tartalmazza a felvételi lehetõségekrõl szóló hirdetményt, hogy az az adott évre vonatkozóan teljes körû információt nyújtson a jelentkezõknek az államilag támogatott és költségtérítéses képzésekrõl, azok szintjérõl, valamint formáiról. (2) A Tájékoztatóban az adott felvételi eljárásra vonatkozóan csak a regisztrációs központ által – a 3. § (3) bekezdés a), illetve b) pontjában meghatározott idõpontig – nyilvántartásba vett szak, szakképzés hirdethetõ meg. (3) A felsõoktatási intézmény a Tájékoztatóban megjelentetni tervezett közleményében az általa meghirdetett szakok minõséghitelesítésére vonatkozóan teljes körû információt ad. Ennek keretében a felsõoktatási intézmény köteles feltüntetni azt is, ha a szak indítását korlátozással engedélyezték. (4) A felsõoktatási intézmény a Tájékoztatóban nyilvánosságra hozza azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a meghirdetett szakot nem indítja. (5) A Tájékoztató nem tartalmazza a kizárólag külföldi állampolgárok számára hirdetett, idegen nyelven folyó képzésekre vonatkozó információkat. Ezek közzétételérõl a felsõoktatási intézmény a szabályzatában meghatározottak szerint gondoskodik.

A felvételi eljárások 8. § (1) Minden évben két felvételi eljárás hirdethetõ: a) a februárban induló képzésekre történõ jelentkezés határideje – minden képzési szintre vonatkozóan – a képzés indítását megelõzõ év november 15. napja,

2524


b) a szeptemberben induló képzésekre történõ jelentkezés esetén a jelentkezés határideje a képzés indítása szerinti év február 15. napja. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott felvételi eljárásokat követõen, az oktatási és kulturális miniszter (a továbbiakban: miniszter) a felvételi eljárás eredménye alapján – a felsõoktatási intézmények képzési sajátosságaira is tekintettel – pótfelvételi eljárást engedélyezhet. (3) A pótfelvételi eljárás során a) a meghirdetett szakokat, jelentkezési határidõt és feltételeket a minisztérium és az OFIK honlapján kell a felvételi döntés kihirdetését követõ egy héten belül nyilvánosságra hozni, b) a jelentkezési határidõ a meghirdetést követõ 15. nap, c) az a személy nyújthat be jelentkezést, aki az adott felvételi eljárásban nem nyert felvételt, d) a jelentkezõ kizárólag egy felsõoktatási intézmény egy képzésére adhat be jelentkezési kérelmet, e) a jelentkezést az OFIK által kibocsátott jelentkezési lapon, közvetlenül a felsõoktatási intézménybe kell benyújtani, f) nem vehetõ fel az a jelentkezõ, akinek az összpontszáma nem éri el az (1) bekezdésben meghatározott felvételi eljárás során ugyanazon a szakon, munkarendben hirdetett képzésre megállapított ponthatárt, g) a felsõoktatási intézmény a felvételrõl vagy az elutasításról a jelentkezési határidõt követõ 20. napig döntést hoz, melyrõl értesíti a jelentkezõt, h) a jelentkezésekrõl és a döntésekrõl a felsõoktatási intézmény a g) pontban meghatározott határidõ leteltét követõ harmadik munkanapig tájékoztatja az OFIK-ot. (4) A felsõoktatási intézmény szabályzatában a kizárólag külföldi állampolgárok számára hirdetett, idegen nyelven folyó képzések esetében az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõ határidõt is megállapíthat.

A felvételi kérelem 9. § (1) A felvételi eljárás a jelentkezõ kérelmére indul. (2) A kérelmet a) az erre a célra rendszeresített, az OFIK által elõállíttatott és kereskedelmi forgalomba hozott, kitöltött, postai úton beküldött nyomtatványon, vagy b) az OFIK által mûködtetett informatikai rendszer segítségével kitöltött elektronikus nyomtatványt ba) kinyomtatva, aláírva, postai úton beküldve, vagy

12. szám

bb) a Ket. X. fejezetében meghatározott azonosítási eljárás (ügyfélkapu) segítségével hitelesítve elektronikus úton beküldve lehet benyújtani. A szükséges mellékleteteket – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – a jelentkezõ választása szerint postai vagy elektronikus úton nyújtja be. (3) A kérelem benyújtásakor a készpénzátutalási megbízás eredeti feladóvevényének vagy a banki átutalás eredeti igazolásának mellékelésével igazolni kell az alapdíj és a kiegészítõ díj befizetését. (4) A felsõoktatási intézménybe szóló felvételi kérelmet az elsõ helyen rangsorolt felsõoktatási intézménybe kell benyújtani. A kérelmet feldolgozás céljából a felsõoktatási intézmény haladéktalanul továbbítja az OFIK részére. (5) A kizárólag külföldi állampolgárok számára hirdetett, idegen nyelven folyó képzések esetében a felvételi kérelmet a felsõoktatási intézménynek kell megküldeni, amelyik gondoskodik a felvételi eljárás lebonyolításáról, továbbá a jelentkezõk adatairól és a felvételi eredményekrõl a képzés indításáig tájékoztatja az OFIK-ot.

10. § (1) A jelentkezõ egy felvételi eljárásban – függetlenül a korábban megszerzett végzettségeitõl és szakképzettségeitõl – több különbözõ képzési szintre, illetve ugyanazon képzési szinten belül több felsõoktatási intézménybe, karra, szakra, képzési helyre, és ezeken belül különbözõ munkarendre, finanszírozási formára jelentkezhet. (2) Amennyiben a jelentkezõ az (1) bekezdésben meghatározott lehetõséggel élni kíván, a felvételi kérelem benyújtásakor fel kell tüntetnie, hogy a) mely felsõoktatási intézményekbe, karokra, illetõleg szakokra – ha van, mely önálló szakképzettség megszerzését lehetõvé tevõ szakirányra, mely képzési helyre, illetve képzési nyelvre –, mely képzési formára, teljes (nappali), részidõs képzésre (esti, levelezõ tagozatra) vagy távoktatásra, továbbá milyen finanszírozási formára jelentkezik, és b) milyen sorrendben kéri felvételi jelentkezéseinek elbírálását. (3) A jelentkezõ az általa meghatározott jelentkezési sorrendet a felvételi eljárás során a felvételi döntés idõpontját megelõzõ 14. napig terjedõ határidõn belül – írásban vagy elektronikus úton – egy alkalommal módosíthatja.

11. § Az adatfeldolgozás során – a kérelem hiányos benyújtása esetén – az OFIK legkésõbb a jelentkezés beérkezését követõ 30. napig a jelentkezõt hiánypótlásra szólítja fel.

12. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY A jelentkezõk központi nyilvántartása

2525

Pontszámítás a felsõfokú szakképzésre, az alapképzésre és az egységes, osztatlan képzésre történõ jelentkezés esetén

12. § 14. § (1) A jelentkezési lapokon feltüntetett és az azok mellékleteként beküldött adatok alapján az OFIK létrehozza a jelentkezõk központi nyilvántartását. (2) Az OFIK a felsõoktatási intézmény számára továbbítja a) legkésõbb a jelentkezési határidõt követõ 40. napig az adott felsõoktatási intézménybe jelentkezett pályázók személyi (név, születési név, anyja születési neve, születési idõ és hely) és elérhetõségi adatait (postázási cím), b) legkésõbb a jelentkezési határidõt követõ 90. napig az adott intézménybe a jelentkezõ által benyújtott, felvételi kérelme elbírálásához szükséges, a központi nyilvántartásban rögzített adatait. (3) A felvételi kérelem elbírálásához szükséges azon adatokat, igazolásokat, okiratokat, amelyek a jelentkezési lap benyújtásakor még nem álltak a jelentkezõ rendelkezésére, az adatfeldolgozáshoz kapcsolódóan az OFIK-hoz kell benyújtani, a felvételi döntés idõpontját megelõzõ 14. napig terjedõ határidõn belül. (4) A mellékletek a felvételi eljárásban egyszerû másolatban benyújthatók, azonban a hallgatói jogviszony létesítésének feltétele a felsõoktatási intézménybe történõ beiratkozáskor az eredeti igazolások, okiratok bemutatása. (5) A felvételi eljárás során a felsõoktatási intézmény, illetve az OFIK a felvételi kérelem elbírálásához szükséges további adatokat, igazolásokat kérhet a jelentkezõtõl.

13. § (1) Az OFIK – a jelentkezõk központi nyilvántartásának létrehozása után – a jelentkezõt legkésõbb a jelentkezési határidõt követõ 60. napig írásban tájékoztatja a felvételi nyilvántartásban rögzített adatairól. (2) A jelentkezõ kérelmére a róla nyilvántartott adatokba való betekintést, szükség esetén az adatok 8 munkanapon belül történõ javítását az OFIK az eljárás minden szakaszában köteles biztosítani. (3) Ha a felsõoktatási intézmény a beiratkozáskor – a jelentkezéshez benyújtott egyszerû másolatok eredeti példányának vizsgálatakor – megállapítja, hogy a felvételi eredményének megállapítását befolyásoló valótlan adatszolgáltatás történt, a felsõoktatási intézmény vezetõje a felvételrõl szóló döntést megsemmisíti.

(1) A jelentkezõ középiskolai teljesítményét és érettségi vizsgaeredményeit pontszámmal kell értékelni. (2) A középiskolai tanulmányi eredmények alapján pontszámot csak osztályzatból lehet képezni, a következõk szerint: a) öt tantárgy: a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a matematika, egy választott tárgy, valamint egy választott idegen nyelv (vagy nemzetiségi nyelv és irodalom) utolsó tanult két év végi érdemjegyeinek – az (5)–(6) bekezdésre figyelemmel megállapított – összege, valamint b) az érettségi érdemjegyek átlagának kétszerese, egész számra kerekítve. (3) Az (1)–(2) bekezdés alapján számított pontok az úgynevezett tanulmányi pontok, amelyeknek az összértéke legfeljebb 60 pont lehet. (4) A felsõoktatási intézmény szabályzatában úgy is rendelkezhet, hogy a jelentkezés évében érettségizõk esetében a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott tantárgyakból a 12. (illetve 13.) évfolyamon az év végi helyett a félévkor kapott osztályzatokat kell figyelembe venni. (5) Magyar nyelv és irodalomból (vagy nemzetiségi nyelv és irodalomból) évente a két osztályzat átlagát kell számolni, majd azok összegét egész számra kell felkerekíteni. (6) Amennyiben a jelentkezõnek a (2) bekezdés a) pontjában felsorolt tantárgyak valamelyikébõl nincs osztályzata, a nem tanult tárgy helyett – választása szerint – egy másik, legalább két évig tanult tantárgyból elért osztályzatait kell figyelembe venni. (7) Az érettségi érdemjegyek átlagának kiszámításakor az érettségi bizonyítványt, illetve azokat a tanúsítványokat kell figyelembe venni, amelyeket a jelentkezõ e rendeletben meghatározott módon a jelentkezési lapjához mellékel. (8) Amennyiben a jelentkezõ külföldön vagy külföldi rendszerû középiskolában folytatott tanulmányokat követõen jelentkezik felsõoktatási intézménybe és ezért a (2)–(7) bekezdésben meghatározott módon pontszáma nem állapítható meg, a felsõoktatási intézmény dönt a tanulmányok során szerzett osztályzatok tanulmányi pontként való figyelembevételérõl.

15. §

(1) A felvételi eljárás során a felsõoktatási intézmények által a képzési területenként meghatározott érettségi vizs-

2526


gatárgyak alapján kiszámolt pontok (a továbbiakban: érettségi pontok) összértéke legfeljebb 60 pont lehet. (2) Az érettségi vizsgán vizsgatárgyanként elért százalékos eredményeket 60, illetve 30 érettségi pontra kell átszámítani annak függvényében, hogy a felsõoktatási intézmény egy, illetve két tárgyat határoz meg kötelezõ vagy választható vizsgatárgyként. Az érettségi pontokat a vizsgatárgyak százalékos eredményeibõl a közép- és az emelt szintû érettségi vizsga esetén azonos módon a 2. számú mellékletben foglaltak szerint kell ki számítani. (3) Az érettségi vizsgatárgyak százalékos eredményének átszámításakor az érettségi bizonyítványt, illetve azokat a tanúsítványokat kell figyelembe venni, amelyeket a jelentkezõ e rendeletben meghatározott módon a jelentkezési lapjához mellékel. (4) A kétszintû érettségi vizsga bevezetése elõtt tett tantárgyi érettségi vizsga eredményeinek átszámításáról külön jogszabály rendelkezik. (5) A felsõoktatási felvételi eljárás során a jelentkezési feltételként meghatározott emelt szintû érettségi vizsga teljesítését nem helyettesíti a nyelvvizsga-bizonyítvány alapján kiadott érettségi bizonyítvány. (6) Amennyiben a jelentkezõ külföldön vagy külföldi rendszerû középiskolában folytatott tanulmányokat követõen jelentkezik felsõoktatási intézménybe és ezért az (1)–(5) bekezdésben meghatározott módon pontszáma nem állapítható meg, a felsõoktatási intézmény a tanulmányi teljesítmények alapján dönt az érettségi pontok megállapításáról.

16. § (1) Az alapképzés felvételi eljárása során az 1. számú mellékletben meghatározottak szerint a felsõoktatási intézmény szabályzatában meghatározott módon a) szakmai alkalmassági vizsga (egészségügyi, pályaalkalmassági vizsgálat), b) gyakorlati vizsga, c) a nem magyar állampolgárok számára magyar nyelvi alkalmassági vizsga szervezhetõ.

12. szám 17. §

(1) A rangsorolás alapjául szolgáló eredményt 120 pontos rendszerben – maximum 24 többletpont hozzáadásával – pontszámban kell kifejezni. (2) A felvételi összpontszámot – a (4)–(6) bekezdésben és a 23. § (1)–(2) bekezdésében foglaltak kivételével – a következõképpen kell meghatározni: a) a tanulmányi pontok és az érettségi pontok összegzésével és a többletpontok hozzáadásával, vagy b) az érettségi vizsgatárgyak alapján számított érettségi pontok megkettõzésével és a többletpontok hozzáadásával. (3) A felvételi összpontszámot a (2) bekezdésben meghatározott lehetõségek közül minden esetben a jelentkezõ számára kedvezõbb módon kell meghatározni. (4) A felsõfokú szakképzésre történõ jelentkezés esetén a felvételi eredményt a tanulmányi pontok megkettõzésével kell meghatározni. (5) A felsõoktatási intézmény szabályzatában rendelkezhet úgy, hogy a mûvészeti, a mûvészetközvetítõ és a sporttudományi képzési területre jelentkezõk esetében a felvételi összpontszámot kizárólag a gyakorlati vizsga alapján kell megállapítani. Ekkor a felvételi összpontszámot a gyakorlati vizsga pontszámának – melynek maximális értéke 60 pont – megkettõzésével és a többletpontok hozzáadásával kell meghatározni. (6) A felsõfokú szakképzés befejezését követõen szakirány szerinti jelentkezés esetén azon alapképzési szakon, amelyen a szakképzés ismeretanyaga beszámítható, a felvételi összpontszámot – amennyiben az a jelentkezõ számára kedvezõbb – a képzés négy félévének tanulmányi átlagából számított átlageredmény 24-szereseként – egész számra kerekítve – kell meghatározni. (7) A szakmai alkalmassági vizsgán, valamint a nem magyar állampolgár számára szervezett magyar nyelvi alkalmassági vizsgán ,,nem megfelelt” minõsítést kapott jelentkezõ összpontszáma az adott képzés esetében 0 pont.

18. §

(2) A szakmai alkalmassági vizsga, valamint a nem magyar állampolgárok számára szervezett magyar nyelvi alkalmassági vizsga értékelése „megfelelt” vagy „nem felelt meg” minõsítés lehet.

(1) A jelentkezõ a felvételi eljárás során a képzési területnél jelentkezési feltételként kötelezõen elõírt, illetve választható módon meghatározott érettségi vizsgatárgyakból az emelt szinten teljesített, legalább közepes érdemjegyû érettségi vizsgáért – a (2)–(3) bekezdésben meghatározott feltételek figyelembevételével – többletpontra jogosult.

(3) A mûvészeti, mûvészetközvetítõ és a sporttudományi képzési területbe tartozó egyes szakokon gyakorlati vizsga szervezhetõ. A gyakorlati vizsga követelményeit a felsõoktatási intézmény határozza meg, amelyeket közzé kell tenni a Tájékoztatóban. Az értékelés pontszámok meghatározásával és rangsorolással történik.

(2) Az adott alapképzési szakon, egységes, osztatlan képzésben többletpont legfeljebb két emelt szinten teljesített érettségi vizsgatárgyért adható. (3) Többletpont az emelt szintû érettségiért csak abban az esetben adható, ha a jelentkezõ e vizsgaeredmény alapján kéri érettségi pontjai megállapítását.

12. szám


(4) Ha a jelentkezõ – az (1)–(3) bekezdés alapján – jogosult az emelt szintû érettségi vizsgáért járó többletpontra és olyan alapképzési szakra, egységes, osztatlan képzésre jelentkezik, ahol két érettségi vizsgatárgy alapján számolják ki az érettségi pontjait, emelt szintû érettségi vizsgatárgyanként 7-7 többletpontot kap. Amennyiben olyan alapképzési szakra, egységes, osztatlan képzésre jelentkezik, ahol egy vizsgatárgyból számolják ki az érettségi pontjait, 14 többletpontra jogosult.

19. § (1) A felsõoktatási intézmény legfeljebb két államilag elismert vagy azzal egyenértékû nyelvvizsgáért nyelvvizsgánként a) középfokú C típusú nyelvvizsga esetén 7 pontot, b) a felsõfokú C típusú nyelvvizsga esetén 10 pontot ad. Államilag elismert középfokú A vagy B típusú, illetve felsõfokú A vagy B típusú vagy azzal egyenértékû nyelvvizsgával rendelkezõnek akkor ad 7, illetve 10 többletpontot a felsõoktatási intézmény, ha a jelentkezõ sajátos nevelési igénye miatt – igazoltan – nem tudja a C típusú nyelvvizsgát letenni. (2) Amennyiben a jelentkezõ egy adott idegen nyelvbõl egyidejûleg lenne jogosult emelt szintû érettségi többletpontra és nyelvvizsga alapján járó többletpontra, akkor a többletpontokat csak egyszer, a számára kedvezõbb pontszámot biztosító jogcímen kapja meg.

20. § (1) Szakiránynak megfelelõ jelentkezés esetén azok a jelentkezõk, akik a versenykiírásnak megfelelõen az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen és a Szakmacsoportos Szakmai Elõkészítõ Érettségi Tárgyak Versenyén emelt szintû érettségi eredménynek megfelelõ helyezést értek el, 24 többletpontra jogosultak. Ebben az esetben a felvételi összpontszámot ennek figyelembevételével kell meghatározni. (2) A felsõoktatási intézmény a szabályzatában – figyelembe véve a 6. § (2) bekezdésének b) pontját – a felvételi eljárás során, jogcímenként egyszer további többletpont adásáról rendelkezhet az alábbi szabályok figyelembevételével: a) az Országos Képzési Jegyzékben szereplõ emelt szintû vagy felsõfokú szakképesítésért, amennyiben az a felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelet 6. számú melléklete szerint szakiránynak megfelelõ továbbtanulásnak minõsül, illetve a szakirányú technikusi képesítõ bizonyítványért 7 pont, b) az eredmény elérésekor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által szervezett olimpiai játékokon, a FIDE által szervezett Sakkolimpián, 1984-tõl kezdõdõen a Paralim-

2527

pián vagy Siketlimpián szereplõ sportágban legfeljebb egy eredményért: világ- és Európa-bajnokságon elért legalább 3. helyezésért 5 pont, országos bajnokságon elért legalább 3. helyezésért 3 pont, c) az Országos Ifjúsági Tudományos Innovációs Versenyen elért legalább 3. helyezésért 5 pont, d) a Középiskolai Tudományos Diákkörök Országos Konferenciája versenyein elért helyezés alapján a nagydíjasoknak legfeljebb 5 pont, az elsõ díjasoknak 3 pont, e) a minisztérium által meghirdetett és anyagilag támogatott Országos Mûvészeti Tanulmányi Versenyeken elért legalább 3. helyezésért 5 pont.

Elõnyben részesítés 21. § (1) A hátrányos helyzetû jelentkezõ minden jelentkezési helyén 4 többletpontra jogosult. (2) További 4 pontra jogosult az a hátrányos helyzetû jelentkezõ, akinek törvényes felügyeletét ellátó szülõje, illetve szülei – az iskolai felvételi körzet megállapításával összefüggésben a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint vezetett nyilvántartás alapján készült statisztikai adatszolgáltatás, a gyermeket, tanulót megilletõ szolgáltatás megállapításához a szülõ nyilatkozata szerint – legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be, fejezték be sikeresen, vagy az a jelentkezõ, akit tartós nevelésbe vették. (3) A fogyatékossággal élõ jelentkezõ minden jelentkezési helyén 8 többletpontra jogosult. (4) Az a jelentkezõ, aki a jelentkezési határidõ és a felvételi döntés közötti idõszakban gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon lévõ, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesül, 8 többletpontra jogosult. (5) Az (1)–(4) bekezdések szerinti jogosultságot (a kedvezményre jogosító feltételek meglétét) a 12. § (3) bekezdésében meghatározott határidõig kell igazolni.

22. § A 18–21. §-ok alapján adható többletpontok összege legfeljebb 24 pont lehet. A jelentkezõ számára abban az esetben is csak 24 pontot lehet figyelembe venni, ha a különbözõ jogcímek alapján elért többletpontjainak az összege ezt meghaladná. 23. § (1) A Nemzetközi Olimpiai Bizottság által szervezett olimpiai játékokon, a FIDE által szervezett Sakkolimpián,

2528


1984-tõl kezdõdõen a Paralimpián vagy Siketlimpián 1–3. helyezést elért jelentkezõk felvételi összpontszáma bármely általuk választott intézményben, tagozaton, szakon 144 pont. (2) Az államközi megállapodás alapján Magyarországon tanulmányokat folytató személyek felvételi összpontszáma 144 pont. Ezeknek a személyeknek a körérõl a miniszter által meghatározott szervezet tájékoztatja a felsõoktatási intézményeket. (3) Fel kell venni költségtérítéses képzésre azt, aki megfelel a felvételi követelményeknek, és akit a felsõoktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján gazdálkodó szervezet megjelöl – feltéve, hogy a felsõoktatási intézmény az adott szakot indítja.

24. § Felsõoktatási intézménybe – a felsõfokú szakképzés kivételével – csak az a jelentkezõ vehetõ fel, akinek az emelt szintû érettségiért járó többletpontokkal együtt, de a más jogcímen adható többletpontok nélkül számított pontszáma eléri a 78 pontot. Felsõfokú szakképzésre felvehetõ az a jelentkezõ is, akinek a többletpontok nélkül számított pontszáma eléri a 72 pontot.

A felvételi döntés 25. § (1) A felvételi döntést a) a februárban induló szemeszterre történõ jelentkezés esetén legkésõbb a képzés indítása szerinti év január 15. napjáig, b) a szeptemberben induló szemeszterre történõ jelentkezések esetén legkésõbb a képzés indítása szerinti év augusztus 1. napjáig meg kell hozni. (2) Egyazon felvételi eljárásban a jelentkezõ csak egy helyre vehetõ fel.

12. szám

delkezésére álló személyi és tárgyi feltételeket – az indítani tervezett évfolyamon vállalja, c) a regisztrációs központ által megállapított intézményi kapacitást, és d) a Kormány által az adott évre meghatározott, országosan felvehetõ államilag támogatott hallgatók létszámkeretét. (5) A jelentkezõkrõl egységes rangsorolás alapján ponthatár alkalmazásával kell dönteni. A ponthatár alatti eredménnyel senki nem vehetõ fel, aki a ponthatárt elérte vagy meghaladta, kötelezõ felvenni.

26. § (1) A felsõoktatási intézmény a felvételrõl vagy a felvétel elutasításáról szóló döntését – jelentkezésenként külön határozatban – írásban közli a jelentkezõvel. (2) A határozatnak tartalmaznia kell a) a felsõoktatási intézmény nevét, intézményi azonosítóját, b) a jelentkezõ által választott szak pontos megnevezését, c) a jelentkezõ nevét, lakóhelyét, oktatási azonosítóját, d) a felvételrõl vagy a felvétel elutasításáról szóló döntést, e) az igénybe vehetõ jogorvoslat lehetõségére vonatkozó tájékoztatást, f) a hallgatói jogviszony létesítésére szóló felhívást, illetve a beiratkozás elmulasztásának következményeire történõ figyelmeztetést, g) azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a felsõoktatási intézmény a döntést hozta, h) a döntéshozatal helyét és idejét, a döntés kiadmányozójának nevét, hivatali beosztását. (3) A határozat tartalmazhatja a) a hallgatói jogviszony létesítésére vonatkozó további információkat, b) a nem magyar állampolgárságú jelentkezõk számára az elõkészítõ évfolyamra történõ felvétel felajánlását.

(3) A felsõoktatási intézmény a felsõfokú szakképzésre, az alapképzésre, és az egységes, osztatlan képzésre a jelentkezõ felvételérõl képzési áganként vagy szakonként (önálló szakképzettséget adó szakirányonként, képzési helyenként) egységes – a mesterképzésre jelentkezõk esetében intézményi – rangsor alapján dönt.

(1) A jelentkezõk a felvételi eljárás során tett egyes cselekményeket elektronikusan is végezhetik.

(4) A jelentkezõk rangsorba állításakor figyelembe kell venni a) a 10. §-ának (2) bekezdés b) pontja alapján a jelentkezõ által meghatározott jelentkezési sorrendet, beleértve a mesterképzésre benyújtott jelentkezést is, b) azt a maximális hallgatói létszámot, amelynek a képzését a felsõoktatási intézmény – figyelembe véve a ren-

(2) Az elektronikus ügyintézést támogató információs rendszer létrehozásáról és üzemeltetésérõl az OFIK gondoskodik oly módon, hogy a rendszerben elvégzett minden egyes mûveletre – különösen az adatok módosítására – vonatkozóan ellenõrizhetõ legyen a mûvelet elvégzésének idõpontja és megállapítható legyen a mûveletet végzõ személye.

Elektronikus ügyintézés a felvételi eljárás során 27. §

12. szám


(3) Az OFIK teljes körû tájékoztatást ad a jelentkezõk és a felsõoktatási intézmények számára az elektronikus ügyintézés feltételeirõl, módjáról, illetve teljes körû útmutatást ad a rendszer szolgáltatásairól, funkcióiról, használatáról. 28. § (1) A felsõoktatási intézmények a Tájékoztató összeállításához szükséges adatszolgáltatást és a felvételi eljárás teljes folyamatát az OFIK által rendelkezésre bocsátott elektronikus rendszeren keresztül intézik. (2) Az adatszolgáltatás teljesítéséhez szükséges feladatokat a felsõoktatási intézmény vezetõje vagy általa erre feljogosított személy végzi.

2529 MESTERKÉPZÉS 31. §

(1) A miniszter a felvétel esedékességét megelõzõ év szeptember 15-éig határozza meg azokat a pályázati feltételeket, amelyek alapján a felsõoktatási intézmények államilag támogatott helyeket igényelhetnek mesterképzésre. (2) A miniszter az (1) bekezdésben meghatározott pályázatot legkésõbb október 1-jéig meghirdeti és a pályázat közzétételétõl számított egy hónapon belül határoz arról, hogy az egyes felsõoktatási intézmények képzési területenként hány államilag támogatott helyet hirdethetnek meg mesterképzésre a Tájékoztatóban.

29. §

(3) A mesterképzést hirdetõ intézmények, illetve a mesterképzésre jelentkezõk tekintetében a 3–30. §-okat a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(1) Az OFIK a jelentkezõk központi nyilvántartását elektronikus formában hozza létre és vezeti.

Tájékoztatás

(2) A felsõoktatási intézmények a jelentkezõk adataiban bekövetkezett, hozzájuk bejelentett változásokat kötelesek haladéktalanul regisztrálni. (3) A 14–16. §-ban, valamint a 18. §-ban meghatározott adatokat az OFIK – a személyes adatok kezelésére vonatkozó jogszabályok keretei között – a közoktatási intézménytõl, az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközponttól vagy a Közoktatási Információs Irodától elektronikusan szerzi be. Az így beszerzett adatok valódiságáért az azt szolgáltató szerv felel.

Fogyatékossággal élõkre vonatkozó rendelkezések 30. § (1) A felvételi eljárás lebonyolítása során az OFIK és a felsõoktatási intézmények kötelesek biztosítani a fogyatékossággal élõ jelentkezõ számára a felvételi eljárásban való részvétel feltételeit. (2) A fogyatékossággal élõ jelentkezõt a felvételi eljárás során ugyanazok a kedvezmények illetik meg, mint amelyek a közoktatásról szóló jogszabályok alapján megillették. (3) Amennyiben a felsõoktatási intézmény a felvétel feltételéül egészségügyi, pályaalkalmassági, szakmai alkalmassági követelményt határoz meg, a fogyatékossággal élõ jelentkezõt a felsõoktatási intézmény szabályzata szerint illethetik meg kedvezmények, illetve felmentések. (4) Az (1)–(3) bekezdések alapján nyújtott kedvezménynek vagy mentesítésnek a fogyatékosság jellegéhez kell igazodnia, és nem vezethet a felvételhez szükséges alapvetõ tanulmányi követelmények alóli teljes felmentéshez.

32. § (1) A Tájékoztatóban közzé kell tenni az államilag támogatott mesterképzésre felvehetõ hallgatói létszám – miniszter által meghatározott – intézmények közötti elosztását. (2) A Tájékoztató az adott intézmény által meghirdetett mesterszakokra vonatkozóan tartalmazza a) azon alapszakokon szerzett alapfokozatok, illetve korábbi végzettségek és szakképzettségek megjelölését, amelyeket az intézmény a mesterszakra történõ jelentkezés, illetve felvétel feltételéül meghatároz, b) az államilag támogatott és a költségtérítéses formában felvehetõ keretszámot, c) az alapképzésben, mesterképzésben, illetve a korábbi egyetemi vagy fõiskolai képzésben nyújtott teljesítmény értékelésének módját, elveit, d) a tanári mesterszakra történõ jelentkezés, illetve felvétel speciális szabályait, e) az intézmény szabályzatában meghatározott felvételi feltételek, követelmények körét, ezek figyelembevételének módját, feltételeit.

Felvételi eljárások, felvételi kérelem, nyilvántartás 33. § (1) A felvételi eljárásokra a 8. §-ban foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 8. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott jelentkezések esetén mesterképzésre március 15. napjáig is lehet jelentkezni. (2) A felvételi kérelemre a 9–13. §-ban foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy amennyiben a jelent-

2530


kezõ a február 15-i határidõben jelentkezett és az elõzõ bekezdésben foglalt lehetõséggel is élni kíván, a képzésekre a két különbözõ határidõig benyújtott jelentkezéseket egységes rangsorba kell állítania.

A jelentkezõk rangsorolása 34. § A felsõoktatási intézmény a mesterképzésre jelentkezõk rangsorolásakor a felsõoktatási törvény 43. § (4) bekezdése szerint jár el.

Pontszámítás a mesterképzésben 35. § (1) A 14–15. §, 17–22. §, 24. §-ban foglaltak a mesterképzésre történõ jelentkezésre nem alkalmazhatók. (2) A jelentkezõ teljesítményét 100 pontos rendszerben kell értékelni. (3) A (2) bekezdésben meghatározott 100 ponton belül a többletteljesítményekért adható többletpontok jogcímeit, mértékét, megállapításának rendjét az intézmény a szabályzatában határozza meg.

12. szám

SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉS 37. § (1) A miniszter a képzés indítását megelõzõ év szeptember 15-éig határozza meg azokat a pályázati feltételeket, melyek alapján a felsõoktatási intézmények államilag támogatott helyeket igényelhetnek szakirányú továbbképzésre. (2) A miniszter az (1) bekezdésben meghatározott pályázatot legkésõbb október 1-jéig meghirdeti és a pályázat közzétételét követõ egy hónapon belül határoz arról, hogy az egyes felsõoktatási intézmények képzési területenként hány államilag támogatott helyet hirdethetnek meg szakirányú továbbképzésre a Tájékoztatóban. (3) A szakirányú továbbképzést hirdetõ intézmények, illetve a szakirányú továbbképzésre jelentkezõk tekintetében a 3–30. §-okat a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Tájékoztatás 38. §

(4) A felvételi követelményeket és a rangsorolás módját a felsõoktatási intézmény a szabályzatában határozza meg.

(1) A 3–7. §-ban foglaltak szerinti adatszolgáltatás határideje szakirányú továbbképzések tekintetében a képzés indításának idõpontját megelõzõ év szeptember 15. napja.

(5) A mûvészeti, mûvészetközvetítõ és sporttudományi képzési területre jelentkezõk esetében a jelentkezõk teljesítményét kizárólag a gyakorlati vizsga alapján is meg lehet állapítani.

(2) A szakirányú továbbképzésekre vonatkozó Tájékoztatót az OFIK a képzés indítását megelõzõ év december 15. napjáig jelenteti meg.

(6) A 21. §-t a mesterképzésre jelentkezõk esetében azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy azok a pályázók, akiket elõnyben kell részesíteni, a felsõoktatási intézmény által meghatározott mértékû, de legfeljebb 10 többletpontra jogosultak.

Felvételi eljárások, felvételi kérelem, nyilvántartás

A felvételi döntés

(1) A szakirányú továbbképzésre történõ jelentkezés határidejét, módját a felsõoktatási intézmény határozza meg.

36. § (1) A 25. §-t az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni: a) a felsõoktatási intézmény a mesterképzésre jelentkezõ felvételérõl szakonként egységes rangsorolás alapján dönt, b) mesterképzés esetén a felsõoktatási intézmény köteles figyelembe venni a miniszter által meghatározott, az adott intézménybe felvehetõ államilag támogatott hallgatók létszámkeretét. (2) Amennyiben a jelentkezõ adott be jelentkezési lapot a 25. § (3) bekezdésében meghatározott képzésekre is, a felvételi döntés során azok sorrendjét is figyelembe kell venni.

39. §

(2) A felsõoktatási intézmény az elindított képzésekrõl és a felvettekrõl az OFIK-nak az általa meghatározott formában statisztikai adatot szolgáltat.

A jelentkezõk rangsorolása, a felvételi döntés 40. § (1) A szakirányú továbbképzésre jelentkezõk eredményeinek összesítését, a jelentkezõk rangsorolását a felsõoktatási intézmény végzi el.

12. szám


(2) A felvételi követelményeket és a rangsorolás módját a felsõoktatási intézmény a szabályzatában határozza meg.

2531

Felvételi eljárások, felvételi kérelem, nyilvántartás 43. §

DOKTORI KÉPZÉS 41. § (1) A miniszter a felvétel esedékességét megelõzõ év szeptember 15-éig határozza meg – az Országos Doktori Tanács véleményét kikérve – azokat a pályázati feltételeket, melyek alapján a felsõoktatási intézmények államilag támogatott helyeket igényelhetnek doktori képzésre. (2) A miniszter az (1) bekezdésben meghatározott pályázatot legkésõbb október 1-jéig meghirdeti és a pályázat közzétételétõl számított egy hónapon belül határoz arról, hogy az egyes felsõoktatási intézmények tudományterületenként, illetve mûvészeti áganként hány államilag támogatott helyet hirdethetnek meg doktori képzésre a Tájékoztatóban. (3) A doktori képzést hirdetõ intézmények, illetve a doktori képzésre jelentkezõk tekintetében a 3–30. §-okat a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(1) A doktori képzésre történõ jelentkezés határidejét, módját a felsõoktatási intézmény szabályzata határozza meg. (2) A felsõoktatási intézmény az elindított képzésekrõl és a felvettekrõl az OFIK-nak az általa meghatározott formában statisztikai adatot szolgáltat.

A jelentkezõk rangsorolása, a felvételi döntés 44. § (1) A doktori képzésre jelentkezõk eredményeinek összesítését, a jelentkezõk rangsorolását a felsõoktatási intézmény köteles elvégezni. (2) A felvételi követelményeket és a rangsorolás módját a felsõoktatási intézmény a szabályzatában határozza meg.

ELJÁRÁSI DÍJAK Tájékoztatás 45. § 42. § (1) A 3–7. §-ban foglaltak szerinti adatszolgáltatás határideje doktori képzések tekintetében a képzés indításának idõpontját megelõzõ év szeptember 15. napja. (2) A doktori képzésekre vonatkozó Tájékoztatót az OFIK december 15. napjáig jelenteti meg. (3) A Tájékoztatóban közzé kell tenni az államilag támogatott doktori képzésre felvehetõ hallgatói létszám – miniszter által meghatározott – intézmények közötti elosztását. (4) A Tájékoztató az adott intézmény által meghirdetett doktori programokra vonatkozóan tartalmazza a) azon mester szakon szerzett szakképzettségek, illetve a felsõoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvényben meghatározott egyetemi szintû szakképzettségek megjelölését, amelyeket az adott intézmény a doktori programra történõ jelentkezés, illetve felvétel feltételéül meghatároz, b) az államilag támogatott és a költségtérítéses formában felvehetõ keretszámot, c) a felsõoktatási intézmény szabályzatában meghatározott felvételi feltételek, követelmények körét, ezek figyelembevételének módját, feltételeit.

(1) A felvételi eljárás során a jelentkezõnek alapdíjat, kiegészítõ díjat, – valamint amennyiben az intézmény szabályzata így rendelkezik – intézményi eljárási díjat, külön eljárási díjat kell fizetnie. (2) Felsõfokú szakképzésre, alapképzésre, osztatlan, egységes képzésre és mesterképzésre történõ jelentkezés esetén a jelentkezõknek felvételi eljárási alapdíjat kell fizetniük, amelynek összege 9000 forint. A felvételi eljárás alapdíja egyidejûleg három képzésre irányuló felvételi kérelem benyújtására jogosít. (3) Az alapdíjból képzésenként 1000-1000 forint illeti meg azokat a felsõoktatási intézményeket, ahová a jelentkezõ kérelme szerint jelentkezik. (4) A (2) bekezdésben meghatározott három képzésre irányuló jelentkezést követõ minden újabb jelentkezésért további 2000-2000 forint kiegészítõ díjat kell fizetni, amelybõl képzésenként 1000-1000 forint az érintett felsõoktatási intézményt illeti. (5) Szakirányú továbbképzésre és doktori képzésre történõ jelentkezés esetén a felsõoktatási intézmény intézményi eljárási díjat határozhat meg azzal, hogy ennek mértéke jelentkezésenként legfeljebb 9000 forint lehet.

2532


(6) Gyakorlati, egészségügyi alkalmassági, pályaalkalmassági és nyelvi alkalmassági vizsga esetén a felsõoktatási intézmény a vizsga megszervezésével és lebonyolításával kapcsolatos költségei fedezésére külön eljárási díjat határozhat meg azzal, hogy annak mértéke jelentkezésenként legfeljebb 4000 forint lehet. (7) A felvételi eljárás alapdíját és a kiegészítõ díjat az OFIK-hoz, az intézményi díjat és a külön eljárási díjat az azt megállapító felsõoktatási intézményhez kell befizetni. (8) Az alapdíj és a kiegészítõ díj felsõoktatási intézményt illetõ részét az OFIK a jelentkezési határidõt követõ 60 napon belül utalja át az intézménynek. (9) Az (1)–(8) bekezdésben meghatározott díjak befizetésének módját, a nyugtaadás szabályait, a visszaigénylés szabályait a Tájékoztatóban közzé kell tenni. (10) A felvételi eljárás alap- és kiegészítõ díja biztosítja a felvételi eljárásokkal összefüggõ állami és intézményi feladatok ellátásának, valamint a felvételi eljárásokat támogató szolgáltatások megszervezésének anyagi fedezetét. (11) A 8. § (3) bekezdésében szabályozott pótfelvételi során 5000 Ft eljárási alapdíjat kell fizetni, amelybõl 3000 Ft a felsõoktatási intézményt, 2000 Ft az OFIK-ot illeti meg. (12) A kizárólag külföldi állampolgárok számára hirdetett, idegen nyelven folyó képzésre történõ jelentkezés esetén a felsõoktatási intézmény intézményi eljárási díjat határozhat meg azzal, hogy ennek mértéke jelentkezésenként legfeljebb 9000 forint lehet. A díjat a felsõoktatási intézmény részére kell befizetni és teljes egészében a felsõoktatási intézményt illeti meg.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 46. § (1) Ez a rendelet – a (3)–(4) bekezdésben foglaltak kivételével – 2006. december 1-jén lép hatályba. Rendelkezéseit elsõ alkalommal a 2007 szeptemberében induló képzésekre kell alkalmazni. (2) A 2007 februárjában induló keresztféléves képzések felvételi eljárásaira a felsõoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet szabályait kell alkalmazni. (3) 2008. január 1-jén a 14–24. § helyébe a következõ rendelkezések lépnek: „14. § (1) Alapképzésre és egységes, osztatlan képzésre történõ jelentkezés esetén a jelentkezõ teljesítményét felvételi pontszámmal kell értékelni, amelyet az alábbiak szerint kell számítani: a) a középiskolai teljesítmény alapján kapott pontok (a továbbiakban: tanulmányi pontok) és az érettségi ered-

12. szám

mények alapján kapott pontok (a továbbiakban: érettségi pontok) összeadásával, vagy b) az érettségi pontok kétszerezésével, mindkét esetben az esetleg szerzett érettségi többletpontok és egyéb többletpontok hozzászámításával. (2) Az (1) bekezdés szerinti két számítási mód közül azt kell alkalmazni, amelyik a jelentkezõ számára elõnyösebb. (3) A felvételi eljárásban a jelentkezõ összesen a) a középiskolai osztályzatai és az érettségi vizsgákon elért százalékos eredményei átlaga alapján legfeljebb 200 tanulmányi pontot, b) a jelentkezés feltételéül meghatározott érettségi vizsgaeredményei alapján legfeljebb 200 érettségi pontot, c) az emelt szinten teljesített érettségiért legfeljebb 80 érettségi többletpontot, d) egyéb többletteljesítményért a 19–20. §-okban meghatározott többletpontokat, e) a 22. § (1)–(4) pontjaiban meghatározottak alapján legfeljebb 50 többletpontot szerezhet. (4) A (3) bekezdés c)–e) pontjai alapján adható többletpontok összege legfeljebb 80 pont lehet. A jelentkezõ abban az esetben is csak 80 pontra jogosult, ha a különbözõ jogcímek alapján elért többletpontjainak összege ezt meghaladná. 15. § (1) A tanulmányi pontokat a jelentkezõ középiskolai érdemjegyeibõl és az érettségi vizsgatárgyak százalékos eredményeibõl a következõ módon kell kiszámolni: a) öt tantárgy: a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a matematika, egy legalább két évig tanult választott idegen nyelv (vagy nemzetiségi nyelv és irodalom), valamint egy legalább két évig tanult választott tárgy utolsó két (tanult) év végi érdemjegyeinek – a (2) és (3) bekezdésekre figyelemmel megállapított – összegét kettõvel meg kell szorozni, b) az érettségi vizsgabizonyítványban szereplõ vizsgaeredmények közül a négy kötelezõ és egy szabadon választott érettségi vizsgatárgy százalékos eredménye átlagát egész számra kell kerekíteni. (2) Magyar nyelv és irodalomból, illetve nemzetiségi nyelv és irodalomból évente a két osztályzat számtani átlagát kerekítés nélkül kell figyelembe venni. (3) Amennyiben a jelentkezõnek az (1) bekezdés a) pontjában felsorolt tantárgyak valamelyikébõl nincs osztályzata, a nem tanult tárgy helyett – a jelentkezõ választása szerint – egy másik, legalább két évig tanult tantárgyból elért osztályzatait kell figyelembe venni. (4) Amennyiben a jelentkezõ külföldön vagy külföldi rendszerû középiskolában folytatott tanulmányokat követõen jelentkezik felsõoktatási intézménybe és ezért az (1)–(3) bekezdésben meghatározott módon pontszáma nem állapítható meg, a felsõoktatási intézmény dönt a tanulmányok során szerzett osztályzatok tanulmányi pontként történõ figyelembevételérõl.

12. szám


16. § (1) A érettségi pontokat az azonos képzési területen képzést folytató felsõoktatási intézmények által a képzési területre vonatkozóan meghatározott két érettségi vizsgatárgy, vagy az így meghatározott érettségi vizsgatárgyak listájából a jelentkezõ számára legkedvezõbb két érettségi vizsgatárgy eredményei alapján kell kiszámolni. (2) Az érettségi pontok száma – a közép- és az emelt szintû érettségi vizsga esetén egyaránt – egyenlõ az érettségi vizsgán az adott vizsgatárgyból elért százalékos eredménnyel. (3) Az érettségi vizsgatárgyak százalékos eredményét az érettségi bizonyítvány, illetve a tanúsítványok alapján kell figyelembe venni. (4) Amennyiben ugyanabból a tárgyból a jelentkezõ több, különbözõ eredménnyel is rendelkezik, a számára elõnyösebb eredményt kell figyelembe venni. (5) A kétszintû érettségi vizsga bevezetése elõtt tett tantárgyi érettségi vizsga eredményeinek átszámítását külön jogszabályban meghatározottak szerint kell elvégezni. (6) Azon érettségi vizsgaeredmény alapján, amelynél ezt jogszabály kizárja, érettségi pont nem számítható. (7) A nyelvvizsga-bizonyítvány alapján megállapított érettségi eredmény nem vehetõ figyelembe abban az esetben, ha az emelt szintû érettségi az adott nyelvbõl felvételi feltétel. (8) Amennyiben a jelentkezõ külföldön vagy külföldi rendszerû középiskolában folytatott tanulmányokat követõen jelentkezik felsõoktatási intézménybe és ezért az (1)–(7) bekezdésben meghatározott módon pontszáma nem állapítható meg, a felsõoktatási intézmény dönt az érettségi pont megállapításáról. 17. § (1) Az alapképzés felvételi eljárása során az 1. számú mellékletben meghatározottak szerint a felsõoktatási intézmény szabályzatában meghatározott módon a) szakmai alkalmassági vizsga, b) gyakorlati vizsga, c) a nem magyar állampolgárok számára magyar nyelvi alkalmassági vizsga szervezhetõ. (2) A szakmai alkalmassági vizsga, valamint a nem magyar állampolgárok számára szervezett magyar nyelvi alkalmassági vizsga értékelése ,, megfelelt” vagy ,,nem felelt meg” minõsítés lehet. (3) A mûvészeti és mûvészetközvetítõ képzési területre történõ jelentkezés esetében a 14–16. §-ban meghatározottakat e paragrafusban foglalt eltéréssel kell alkalmazni. (4) A felsõoktatási intézmény szabályzatában rendelkezhet úgy, hogy a mûvészeti és a mûvészetközvetítõ képzési területre jelentkezõk esetében a felvételi összpontszámot kizárólag a gyakorlati vizsga alapján kell megállapítani. Ekkor a felvételi összpontszámot a gyakorlati vizsga pontszámának – melynek maximális értéke 200 pont – megkettõzésével és a többletpontok hozzáadásával kell meghatározni. 18. § (1) Amennyiben a jelentkezõ érettségi pontjait az emelt szinten teljesített vizsga alapján számítják, a jelentkezõ az emelt szinten teljesített legalább 30 százalékos eredményû érettségi vizsgáért érettségi többletpontra jogosult.

2533

(2) Ha a jelentkezõ az elõzõ bekezdés alapján jogosult az érettségi többletpontra, emelt szintû érettségi vizsgatárgyanként 40 érettségi többletpontra jogosult. 19. § (1) A jelentkezõ az államilag elismert vagy azzal egyenértékû nyelvvizsgáért nyelvenként a) középfokú C típusú nyelvvizsga esetén 35 többletpontra, vagy b) felsõfokú C típusú nyelvvizsga esetén 50 többletpontra jogosult. (2) Ha a jelentkezõ a többletpontokra több nyelvvizsga alapján is jogosult lenne, javára akkor is összesen legfeljebb 50 többletpontot kell figyelembe venni, ha a különbözõ nyelvvizsgák alapján elérhetõ többletpontjainak összege ezt meghaladná. (3) Államilag elismert középfokú A vagy B típusú, illetve felsõfokú A vagy B típusú vagy azzal egyenértékû nyelvvizsgával rendelkezõ akkor jogosult 35, illetve 50 többletpontra, ha a sajátos nevelési igénye miatt – igazoltan – nem tudja a C típusú nyelvvizsgát letenni. (4) Amennyiben a jelentkezõ egy adott idegen nyelvbõl egyidejûleg lenne jogosult emelt szintû érettségi többletpontra és nyelvvizsga alapján járó többletpontra, akkor a többletpontokat csak egyszer, a számára kedvezõbb pontszámot biztosító jogcímen kapja meg. 20. § A jelentkezõ a felsõoktatási intézmény szabályzatában meghatározottak szerint a felvételi eljárás során, figyelembe véve e rendelet 6. § (2) bekezdésének b) pontját a) az eredmény elérésekor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által szervezett olimpiai játékokon, a FIDE által szervezett Sakkolimpián, 1984-tõl kezdõdõen a Paralimpián vagy Siketlimpián szereplõ sportágban legfeljebb egy eredményért: világ- és Európa-bajnokságon elért legalább 3. helyezésért 20, országos bajnokságon elért legalább 3. helyezésért 10 többletpontra, b) legfeljebb egy, a minisztérium által meghirdetett és anyagilag támogatott Országos Mûvészeti Tanulmányi Versenyeken elért 1–3. helyezésért 20 többletpontra, c) tárgyanként legfeljebb egy, a ca)–cb) pontok szerinti tanulmányi versenyeken elért eredmény alapján, ha a jelentkezõ a versenyeredményt azon tárgyak valamelyikébõl érte el, amelyeket a felsõoktatási intézmények a 16. § (1) bekezdése alapján érettségi pontot adó tárgyként a szakra vonatkozóan meghatároztak, ca) az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen és a Szakmacsoportos Szakmai Elõkészítõ Érettségi Tárgyak Versenyén elért 1–10. helyezésért 80, 11–20. helyezésért 50, 21–30. helyezésért 25 többletpontra, cb) a Középiskolai Tudományos Diákkörök Országos Konferenciája versenyein elért helyezés alapján a nagydíjasoknak 30, az elsõ díjasoknak 15 többletpontra, d) az Országos Ifjúsági Tudományos Innovációs Versenyen elért legalább 3. helyezésért 25 többletpontra, e) az Országos Képzési Jegyzékben szereplõ emelt szintû vagy felsõfokú szakképesítésért, amennyiben az a felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes

2534


12. szám

rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelet 6. számú melléklete szerint szakiránynak megfelelõ továbbtanulásnak minõsül, illetve szakirányú technikusi képesítõ bizonyítványért 30 többletpontra jogosult. 21. § (1) A Nemzetközi Olimpiai Bizottság által szervezett olimpiai játékokon, a FIDE által szervezett Sakkolimpián, 1984-tõl kezdõdõen a Paralimpián vagy Siketlimpián 1–3. helyezést elért jelentkezõk felvételi összpontszáma bármely általuk választott intézményben, tagozaton, szakon 480 pont. (2) Az államközi megállapodás alapján Magyarországon tanulmányokat folytató személyek felvételi összpontszáma 480 pont. Ezeknek a személyeknek a körérõl a miniszter által meghatározott szervezet tájékoztatja a felsõoktatási intézményeket.

(2) A felsõfokú szakképzésre történõ jelentkezés esetén a jelentkezõ teljesítményét az alábbiak szerint kiszámított felvételi pontszámmal kell értékelni: a) a tanulmányi pontok kétszerezésével, vagy b) a tanulmányi pontok és az érettségi pontok összeadásával, vagy c) az érettségi pontok kétszerezésével, mindhárom esetben az esetleg szerzett érettségi többletpontok és egyéb többletpontok hozzászámításával. (3) A (2) bekezdés szerinti három számítási módszer közül azt kell alkalmazni, amelyik a jelentkezõ számára elõnyösebb. (4) Felsõfokú szakképzésre csak az a jelentkezõ vehetõ fel, akinek az emelt szintû érettségiért járó többletpontokkal együtt, de a más jogcímen adható többletpontok nélkül számított pontszáma eléri a 140 pontot.”

(3) Fel kell venni költségtérítéses képzésre azt, aki megfelel a felvételi követelményeknek, és akit a felsõoktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján gazdálkodó szervezet megjelöl – feltéve, hogy a felsõoktatási intézmény az adott szakot indítja.

(4) 2008. január 1-jén e rendelet a) 35. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) A 14–16. §, 18–21. §, 23–24. §-ban foglaltak a mesterképzésre történõ jelentkezésre nem alkalmazhatók.” b) 35. § (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(6) A 22. §-t a mesterképzésre jelentkezõk esetében azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy azok a pályázók, akiket elõnyben kell részesíteni, maximum 10 többletpontot kaphatnak.” c) 2. számú melléklete hatályát veszti.

Elõnyben részesítés 22. § (1) A hátrányos helyzetû jelentkezõ minden jelentkezési helyén 25 többletpontra jogosult. (2) További 25 pontra jogosult az a hátrányos helyzetû jelentkezõ, akinek törvényes felügyeletét ellátó szülõje, illetve szülei – az iskolai felvételi körzet megállapításával összefüggésben a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint vezetett nyilvántartás alapján készült statisztikai adatszolgáltatás, a gyermeket, tanulót megilletõ szolgáltatás megállapításához a szülõ nyilatkozata szerint – legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be, fejezték be sikeresen, vagy az a jelentkezõ, akit tartós nevelésbe vették. (3) A fogyatékossággal élõ jelentkezõ minden jelentkezési helyén 50 többletpontra jogosult. (4) Az a jelentkezõ, aki a jelentkezési határidõ és a felvételi döntés közötti idõszakban gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon lévõ, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesül, 50 többletpontra jogosult. (5) Az (1)–(4) bekezdések szerinti jogosultságot (a kedvezményre jogosító feltételek meglétét) a 12. § (3) bekezdésében meghatározott határidõig kell igazolni. 23. § Alapképzésre, egységes, osztatlan képzésre csak az a jelentkezõ vehetõ fel, akinek az emelt szintû érettségiért járó többletpontokkal együtt, de más jogcímen adható többletpontok nélkül számított pontszáma eléri a 160 pontot. Pontszámítás a felsõfokú szakképzésre történõ jelentkezés esetén 24. § (1) A felsõfokú szakképzésre történõ jelentkezés esetén a 14–23. §-ban foglalt rendelkezéseket a jelen §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

47. § (1) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a) a felsõoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet, valamint az ezt módosító 187/2002. (VIII. 29.) Korm. rendelet, 37/2003. (III. 27.) Korm. rendelet, 246/2003. (XII. 18.) Korm. rendelet, 234/2004. (VIII. 6.) Korm. rendelet, 69/2005. (IV. 19.) Korm. rendelet, b) az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet módosításáról szóló 338/2004. (XII. 18.) Korm. rendelet 13. §-a, c) a felsõoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet, illetve a pedagógus-továbbképzésrõl, a pedagógus-szakvizsgáról, valamint a továbbképzésben részt vevõk juttatásairól és kedvezményeirõl szóló 277/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet módosításáról szóló 239/2005. (X. 25.) Korm. rendelet 1. §-a, 2. §-ának (1) és (3) bekezdése, 3. §-a és 5. §-a, valamint 8. §-ának (2) bekezdése, d) a felsõoktatási felvételi eljárási díj összegérõl szóló 9/2005. (IV. 1.) OM rendelet. (2) Nem lép hatályba a felsõoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet, illetve a pedagógus-továbbkép-

12. szám


zésrõl, a pedagógus-szakvizsgáról, valamint a továbbképzésben részt vevõk juttatásairól és kedvezményeirõl szóló 277/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet módosításáról szóló 239/2005. (X. 25.) Korm. rendelet 2. §-ának (2) bekezdése és 4. §-a. (3) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg a felsõoktatási alap- és mesterképzésrõl, valamint a szakindítás rendjérõl szóló 289/2005. (XII. 22.) Korm. rendelet a) 2. számú mellékletében az „élelmiszer-minõségi és -biztonsági mérnöki” szövegrész helyébe az „élelmiszerbiztonsági és -minõségi” szövegrész, a „kertészettudományi mérnöki” szövegrész helyébe a „kertészmérnöki” szövegrész, a „gyógyszermérnöki” szövegrész helyébe a „gyógyszervegyész-mérnöki” szövegrész, az „infrastruktúra-építõ mérnök” szövegrész helyébe az „infrastruktúra-építõmérnöki” szövegrész, a „szerkezet-építõ mérnöki” szövegrész helyébe a „szerkezet-építõmérnöki” szövegrész, az „ipari termék- és formatervezõ mérnöki” szövegrész helyébe az „ipari terméktervezõ mérnöki” szövegrész, az alapképzési szak oszlopban az „építõmûvész” szövegrész helyébe az „építõmûvészet” szövegrész, az „üvegtervezõ” szövegrész helyébe az „üvegtervezés” szövegrész, a „fémmûves” szövegrész helyébe a „fémmûvesség” szövegrész, a „formatervezõ” szövegrész helyébe a „formatervezés” szövegrész, a „textiltervezõ” szövegrész helyébe a „textiltervezés” szövegrész, a „tervezõ grafikus” szövegrész helyébe a „tervezõ grafika” szövegrész, a „fotográfus” szövegrész helyébe a „fotográfia” szövegrész, az „alkalmazott látványtervezõ” szövegrész helyébe az „alkalmazott látványtervezés”, az „animációs tervezõ” szövegrész helyébe az „animációs tervezés” szövegrész lép, b) 2. számú mellékletének elsõ, képzési terület oszlopa a nemzetvédelmi és katonai képzési terület alatt kiegészül a „gazdaságtudományok” szövegrésszel, a gazdaságtudományok képzési területen a harmadik oszlopa a „közgazdasági elemzõ”, valamint alatta a „gazdaság-matematikai elemzõ” szövegrészekkel, c) 2. számú mellékletének második oszlopa a jogi és igazgatási képzési területen kiegészül a „rendészeti igazgatási”, alatta az „igazgatásszervezõ” szövegrésszel, harmadik oszlopa a „rendészeti vezetõ4 ”, alatta a „közigazgatási” szövegrésszel, ötödik oszlopa a „120”, valamint alatta a „120” szövegrésszel, d) 2. számú mellékletének második oszlopa az orvosés egészségtudomány képzési területen kiegészül a „szociális munka” szövegrésszel, harmadik oszlopa az „egészségügyi szociális munka4 ”, alatta az „orvosi biotechnológia” szövegrésszel, ötödik oszlopa a „120” szövegrésszel, e) 2. számú mellékletének harmadik oszlopa a bölcsészettudomány képzési területen, a magyar alapképzési szakhoz kapcsolódóan kiegészül a „színháztudomány” szövegrésszel, az ötödik oszlop a „120” szövegrésszel, f) 2. számú mellékletének harmadik oszlopa a mûszaki képzési területen, a gépészmérnöki alapképzési szakhoz kapcsolódóan kiegészül a „gépészeti modellezés” szövegrésszel,

2535

g) 2. számú mellékletének harmadik oszlopa az informatika képzési területen kiegészül az „info-bionika” szövegrésszel, h) 2. számú mellékletében az informatika képzési területen az „egészségügyi mérnökinformatikus” szövegrész hatályát veszti. (4) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg a Felsõoktatási Regisztrációs Központról és eljárásának részletes szabályairól szóló 51/2006. (III. 14.) Korm. rendelet mellékletének helyébe e rendelet 3. számú melléklete lép. (5) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg a felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelet a) 31. §-a kiegészül a következõ (3) bekezdéssel: „(3) A magán felsõoktatási intézmény a felsõoktatási törvény 138. § (1) bekezdése második mondata szerinti tevékenység alapító okiratban történt feltüntetése hatálybalépését megelõzõ napra – mint a számviteli törvény 11. §-a szerinti üzleti évre – a számviteli törvény szerinti beszámolót készít. A tevékenység hatálybalépésének napjával új üzleti év kezdõdik, amely a naptári év utolsó napjáig tart és amelynek nyitóadatai megegyeznek az e bekezdés szerinti beszámoló megfelelõ záróadataival.” b) 36. §-a (3)–(4) bekezdése helyére a következõ rendelkezés lép: „(3) A felsõoktatási információs rendszert 2007. május 1-jéig létre kell hozni. A felsõoktatási intézmények e rendelet szerinti elsõ adatközlésüket a felsõoktatási információs rendszer üzemeltetõje felé 2007. május 1. és június 30. között teljesítik, az üzemeltetõ által meghatározott rendben. Ez az adatközlés kiterjed azokra is, akik a felsõoktatási törvény hatálybalépésekor a felsõoktatási intézménnyel hallgatói, illetve oktatói jogviszonyban álltak. (4) A felsõoktatási intézmények hallgatói és oktatói részére a hallgatói, oktatói azonosító számot 2007. június 30-ig kell kiadni.” c) 37. §-a hatályát veszti, d) 4. számú mellékletének az „A felvehetõ maximális hallgatói létszám a magyar nyelven folyó államilag támogatott és költségtérítéses képzésekre vonatkozik.” rendelkezése helyébe az „A felvehetõ maximális hallgatói létszám az államilag támogatott és költségtérítéses képzésekre vonatkozik.” rendelkezés lép, e) 10. számú mellékletének „IX. A jogviszony igazolás” címû részének 5. pontja a következõ mondattal egészül ki: „Az elõre gyártott nyomtatványok a 4. pontban leírtaktól eltérõen sorfolytonos számozásúak.” f) 10. számú mellékletének „X. A záróvizsga jegyzõkönyv, szakmai vizsga jegyzõkönyv” címû része 2. pontjának utolsó mondata hatályát veszti.

2536


(6) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg a felsõoktatási hallgatók juttatásairól szóló 175/2006. (VIII. 14.) Korm. rendelet a) 7. §-ának (2) bekezdése második mondatának helyébe a következõ rendelkezés lép: „A doktorandusz hallgatók részére a 4. §-ban e jogcímre megállapított támogatás egy fõre jutó összegét kell biztosítani.” b) 8. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) A sporttevékenységek támogatásáról a felsõoktatási intézmény térítési és juttatási szabályzatában meghatározott szerv – a felsõoktatási törvény 78. § (2) bekezdése alapján – a hallgatói önkormányzat egyetértésével dönt.” c) 9. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) A kulturális tevékenységek támogatásáról a felsõoktatási intézmény térítési és juttatási szabályzatában meghatározott szerv – a felsõoktatási törvény 78. § (2) bekezdése alapján – a hallgatói önkormányzat egyetértésével dönt.” d) 29. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki: „(5) Az egyes normatívák év közbeni változása esetén súlyozott átlagszámítást kell alkalmazni.” e) 30. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki: „(7) Az egyes normatívák év közbeni változása esetén súlyozott átlagszámítást kell alkalmazni.” f) 33. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(5) E rendelet alkalmazásában közismereti tanári szakok: magyar nyelv és irodalom szakos tanár; történelem szakos tanár; idegen nyelv szakos tanár; matematikatanár; informatikatanár, számítástechnika szakos tanár; természetismeret szakos tanár; fizikatanár; biológiatanár; kémiatanár; földrajztanár; ének-zene tanár; rajztanár; rajz- és vizuális nevelõ tanár; technika és életvitel szakos tanár; technikatanár; testneveléstanár; gazdaságismeret tanár; háztartásökonómia-életvitel szakos tanár; etika, ember- és társadalomismeret szakos tanár; filozófia szakos tanár; filmelmélet és filmtörténet szakos tanár; mûvészettörténet szakos tanár; pszichológia szakos tanár; egészségtan tanár; ügyvitel szakos tanár, továbbá az a képzés, amelyen 2006. szeptember 1-je elõtt a hallgató – második közismereti tanári képzés alapján – mentesült a költségtérítés megfizetése alól.” g) 33. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(6) Azoktól a hallgatóktól, akik a 2000/2001-es és a 2001/2002-es tanévben létesítettek hallgatói jogviszonyt és államilag finanszírozott képzésben kezdték tanulmányaikat, de már nem számítanak államilag támogatott hallgatónak, amennyiben a megkezdett képzés legfeljebb nyolc féléves volt, a megkezdett képzésben további két féléven keresztül, egyéb esetekben három féléven keresztül költségtérítési díj nem szedhetõ. Ezen hallgató-

12. szám

kat – amennyiben a képzésben 2007. szeptember 1-jéig költségtérítés fizetésére nem voltak kötelezve – ezt követõen a további félévekben csak a felsõoktatási intézmény szabályzatának ilyen értelmû kifejezett rendelkezése esetén lehet költségtérítés fizetésére kötelezni.” h) 36. §-ának (9) bekezdése hatályát veszti.

1. számú melléklet a 237/2006. (XI. 27.) Korm. rendelethez Azon alapképzési szakok és egységes, osztatlan mesterképzési szakok felsorolása, amelyek esetében a felsõoktatási intézmények egészségügyi, pályaalkalmassági követelményeket írhatnak elõ, illetve gyakorlati vizsgát szervezhetnek I. Egészségügyi vizsgálat írható elõ a következõ szakokon: Jogi és igazgatási képzési terület: bûnügyi igazgatási és rendészeti igazgatási; Mûvészeti képzési terület: minden szakon; Mûvészetközvetítõ képzési terület: minden szakon; Nemzetvédelmi és katonai képzési terület: minden szakon; Orvos és egészségtudományi képzési terület: ápolás és betegellátás, egészségügyi gondozás és prevenció, egészségügyi szervezõ, orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikus; Pedagógusképzés: minden szakon; Sporttudományi képzési terület: minden szakon. II. Pályaalkalmassági vizsgálat tartható a következõ szakokon: Agrár képzési terület: tájrendezõ és kertépítõ mérnöki; Jogi és igazgatási képzési terület: bûnügyi igazgatási és rendészeti igazgatási; Mûszaki képzési terület: építõmérnöki, építész, építészmérnöki, ipari termék és formatervezõi; Mûvészeti képzési terület: minden szakon; Mûvészetközvetítõ képzési terület: minden szakon; Nemzetvédelmi és katonai képzési terület: minden szakon; Pedagógusképzés: minden szakon; Sporttudományi képzési terület: minden szakon. III. Gyakorlati vizsga tartható a következõ szakokon: Mûvészeti képzési terület: minden szakon; Mûvészetközvetítõ képzési terület: minden szakon; Sporttudományi képzési terület: minden szakon – csak 2007-ben.

12. szám


2. számú melléklet a 237/2006. (XI. 27.) Korm. rendelethez A középszintû, illetve az emelt szintû érettségi vizsga százalékos teljesítményeinek átszámítása érettségi ponttá Az érettségi vizsga százaléka

Érettségi pont tantárgyanként (két tárgy esetén)

Érettségi pont (egy tantárgy esetén)

90%–100%

30

60

85%–89%

29

58

80%–84%

28

56

75%–79%

27

54

70%–74%

26

52

65%–69%

25

50

60%–64%

24

48

55%–59%

23

46

50%–54%

22

44

45%–49%

21

42

40%–44%

20

40

35%–39%

19

38

30%–34%

18

36

25%–29%

17

34

20%–24%

16

32

0%–19%

0

0

3. számú melléklet a 237/2006. (XI. 27.) Korm. rendelethez [Melléklet az 51/2006. (III. 14.) Korm. rendelethez] A Felsõoktatási Regisztrációs Központ által a kötelezõ adatszolgáltatás keretében nyilvántartott adatok I. A felsõoktatási intézményekrõl 1. az alapító okiratban szereplõ és ahhoz kapcsolódó adatok: a) az intézmény hivatalos neve, rövidített neve, székhelye, OM azonosítója, honlapjának címe, gazdálkodási rendje, gazdasági tanács mûködtetésének ténye, b) a fenntartó(k) neve, címe, képviselõje,

2537

c) a felsõoktatási intézmény jogelõdjeinek OM azonosítója, megnevezése, d) a tisztségviselõk (rektor, gazdasági fõigazgató vagy igazgató, belsõ ellenõrzés vezetõje, gazdasági tanács elnöke és tagjai, elõkészítõ testület elnöke és tagjai karok vezetõi, igazgatási feladatot ellátó hivatal vezetõje), továbbá a tisztségviselõk feladatait átmenetileg ellátók neve, címe, elérhetõsége, e) alaptevékenység; kiegészítõ tevékenység; alaptevékenységhez kapcsolódó egyéb feladatok, f) azok a képzési területek, tudományterületek, mûvészeti ágak, képzési szintek, ahol képzést folytat(hat) a székhelyen, g) azok a képzési területek, tudományterületek, mûvészeti ágak, képzési szintek, ahol képzést folytat(hat) a székhelyen kívül (a székhely megjelölésével), h) felsõfokú szakképzés szakmacsoportjai, ahol az intézmény képzést folytathat, i) ellátott közoktatási feladatok (a közoktatási intézmény OM azonosítója, megnevezése, típusa, gyakorlóintézményi jellege), j) közmûvelõdési, közgyûjteményi, egészségügyi, agrár- és vidékfejlesztési, más feladatok (megnevezés, típus, engedélyezés, gyakorlóintézményi jelleg), k) szakképzési, felnõttképzési, pedagógus továbbképzési tevékenység (megnevezés, engedélyezés), l) vállalkozási tevékenységek (megnevezés, besorolás, tevékenység kezdete és vége), m) székhely címe; telephelyek címe; székhelyen kívüli képzés címe és elérhetõsége (telefon, telefax, e-mail), n) a kollégium hivatalos neve, rövidített neve, székhelyének címe, szakkollégiumi jellege, férõhelyeinek száma komfortfokozat szerint, a kollégium vezetõjének neve és elérhetõsége, o) szervezeti tagolás elvei, p) használt ingatlanvagyon (az ingatlan címe, helyrajzi megjelölése, a rendelkezés módja és mértéke), q) maximális hallgatói létszám, r) képzéssel kapcsolatos együttmûködési megállapodásokról az együttmûködõ szervezet típusa, hivatalos neve, azonosítója, székhelyének címe, honlapjának címe, vezetõjének neve és elérhetõsége (telefon, telefax, e-mail), a megállapodás célja, kelte, kezdete és tervezett vége, s) kutatási alaptevékenység tudományterületei és fajtái; 2. az intézmény által bejelentett képzések (felsõfokú szakképzések, alapszakok, mesterszakok, doktori iskolák, szakirányú továbbképzések, egyetemi és fõiskolai szintû szakok) adatai: a) megnevezés, b) esetleges szakirányok, c) megszerezhetõ végzettség(ek) és szakképzettség(ek),

2538


12. szám

d) a képzés folytatásához szükséges határozat(ok) adatai, e) nyilvántartásba vétel ideje, f) meghirdetés kezdetének ideje, g) meghirdetés végének ideje, h) szakfelelõs oktató neve, oktatói azonosítója, i) esetleges képzési együttmûködések, j) a képzés helye, k) a képzés közös képzés keretében történõ megvalósítására vonatkozó adatok, l) a képzés végén az oklevelet (bizonyítványt) kiállító intézmény adatai;

3. A Magyarországon mûködtetni kívánt intézmény megnevezése, 4. A magyarországi mûködési forma, 5. A külföldi mûködési engedélyre, illetve az akkreditációra vonatkozó adatok, 6. A felsõoktatási intézményt külföldön felsõoktatási intézménnyé minõsítõ jogszabály azonosító száma/egyéb megjelölése, 7. Az intézmény magyarországi képzéséért felelõs vezetõjének neve és elérhetõsége, 8. Intézmény magyarországi képviselõjének neve és elérhetõsége.

3. a közhasznúsági nyilvántartás keretében kezelt adatok: a) közhasznúsági fokozat, b) a közhasznúsági fokozat megszerzésének, módosításának és törlésének idõpontja;

B) A képzés: 1. A képzés megnevezése (honos nyelven/magyar nyelven), 2. A képzés szintje, szintjének ISCED besorolása, 3. A képzési idõ (tanulmányi félévekben), 4. A képzés elvégzését követõen megszerezhetõ végzettség, 5. A képzés elvégzését követõen megszerezhetõ szakképzettség, 6. Az egyenértékûnek tekintett magyarországi végzettség/szakképzettség.

4. a nyilvántartott adatok bejelentésének idõpontja, tudomásul vevõ intézkedés száma.

II. A diákotthonokról az alapító okiratban szereplõ és ahhoz kapcsolódó adatok: a) az intézmény hivatalos neve, rövidített neve, székhelye, OM azonosítója, honlapjának címe, gazdálkodási rendje, telephelyeinek száma, b) fenntartó(k) neve, címe, képviselõje, képviselõjének elérhetõsége (telefon, telefax, e-mail), típusa, statisztikai számjele (a Magyar Állam kivételével), c) az intézmény jogelõdjeinek OM azonosítója, megnevezése, d) a diákotthon vezetõjének neve, címe, elérhetõsége, szakkollégiumi jellege, férõhelyeinek száma komfortfokozat szerint, e) ingatlanvagyon (az ingatlan címe, helyrajzi megjelölése, birtokolt terület és annak aránya az összterületben, a rendelkezés módja), f) a felsõoktatási intézményekkel kötött megállapodásokról az érintett felsõoktatási intézmény azonosítója, az együttmûködés célja, keretei, kezdete és vége, az együttmûködési megállapodás kelte.

IV. A felsõfokú képzésekrõl: 1. megnevezése, 2. szintje és annak ISCED szerinti besorolása, esetleges típusa, 3. besorolása képzési terület, képzési ág vagy tudományterület vagy szakmacsoport szerint, 4. megszerezhetõ képzettség és szakképzettség, 5. képzési idõ félévekben, 6. képzés során megszerzendõ kreditek száma, 7. képzési és kimeneti követelménye, 8. a képzés azonosítója, 9. a képzés létrejöttével kapcsolatos határozatok, jogszabályok adatai.

V. III. Magyarországon engedéllyel mûködõ külföldi felsõoktatási intézményekkel kapcsolatban kötelezõen nyilvántartandó adatok: A) Az intézmény: 1. Az intézmény hivatalos neve, 2. Az intézmény székhelye, postacíme,

A Magyar Felsõoktatási Akkreditációs Bizottság, a Felsõoktatási és Tudományos Tanács, a Magyar Rektori Konferencia és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája esetében: 1. szervezet neve, 2. szervezet hivatalos rövidítése, 3. szervezet székhelye, 4. vezetõ tisztségviselõje.

12. szám


A Kormány tagjainak rendeletei Az igazságügyi és rendészeti miniszter, valamint az önkormányzati és területfejlesztési miniszter 28/2006. (XI. 9.) IRM–ÖTM együttes rendelete az igazságügyi és rendészeti miniszter, illetve az önkormányzati és területfejlesztési miniszter irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek és az állami és hivatásos önkormányzati tûzoltóság hivatásos állományú tagjainak nyugellátása, hozzátartozói nyugellátása, valamint baleseti járadéka megállapításának eljárási rendjérõl A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 342. §-a (2) bekezdésének m) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következõket rendeljük el: A rendelet hatálya 1. § (1) A rendelet hatálya – a büntetés-végrehajtási szervezet kivételével – az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, valamint az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium hivatali szervezeteire, ezen minisztériumok hivatali tevékenységét segítõ szervezetekre, az érintett miniszterek irányítása alá tartozó önálló szervezetekre, a hivatásos katasztrófavédelmi szervekre és az állami és hivatásos önkormányzati tûzoltóságokra és a velük szolgálati viszonyban lévõ hivatásos állomány tagjaira, valamint hozzátartozói nyugellátásra jogosult hozzátartozóikra terjed ki. (2) E rendeletben foglaltakat az (1) bekezdésben meghatározott szervek szerzõdéses állományú tagjaira és hozzátartozóira is alkalmazni kell a Hszt. rájuk vonatkozó elõírásai szerint.

2539

a) a szolgálati viszony megszûnésének jogcímét, b) a szolgálati viszony megszûnésének idõpontját, c) a nyugállományba helyezett szolgálati helyét, rendfokozatát és beosztását, d) a ténylegesen hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött idõt, e) a társadalombiztosítási szabályok szerinti szolgálati idõt. (2) A nyugállományba helyezésrõl szóló parancshoz mellékelni kell az (1) bekezdés e) pontja szerinti idõtartamokról készült részletes kimutatást.

3. § A – folyósítás nélküli – rögzített szolgálati nyugdíj megállapításánál a szolgálati idõt a Hszt. 182. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szolgálati idõ elérésének napjával kell lezártnak tekinteni. A rögzítés idõpontja az ezt követõ naptári nap.

4. § (1) A Hszt. 182. §-a (4) bekezdésének a) pontja szerinti egészségi, pszichikai, illetve fizikai alkalmatlanság tényét az illetékes orvosi felülvizsgáló bizottság (a továbbiakban: FÜV) határozatban, a b) pontja szerinti munkaképesség-csökkenés mértékét pedig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Orvosszakértõi Intézetének (a továbbiakban: OEP OOSZI) illetékes orvosi bizottsága szakvéleményben állapítja meg. (2) A Hszt. 182. §-ának (5) bekezdése szerinti teljes összegû szolgálati nyugdíjat az 50. életév betöltése, illetõleg az 50%-os munkaképesség-csökkenés bekövetkezésének napjától kell megállapítani és folyósítani. (3) A munkaképesség-csökkenés bekövetkezésének napjáról az OEP OOSZI illetékes orvosi bizottsága szakvéleményben nyilatkozik. Ha az orvosi bizottság a munkaképesség-csökkenés bekövetkezésének napjáról nem nyilatkozott, az általa kiadott orvosi szakvélemény kelte az irányadó.

SAJÁT JOGÚ NYUGELLÁTÁSOK A szolgálati nyugdíj megállapítása Szolgálati nyugdíj (A Hszt. 182. §-ához)

(A Hszt. 183. §-ához)

2. §

5. §

(1) A szolgálati viszony nyugállományba helyezéssel történõ megszüntetését írásban, parancs, határozat (a továbbiakban együtt: parancs) formájában kell elrendelni, amelynek tartalmaznia kell

(1) A szolgálati nyugdíj alapjául szolgáló jövedelem megállapításánál a Hszt. 183. §-a alapján a nyugdíjazás kezdõ napját megelõzõ 12 hónap – 365 nap (szökõév esetében 366 nap) – alatt, a szolgálati jogviszony keretében

2540


elért és a nyugdíj alapjául szolgáló, a számított személyi jövedelemadóval csökkentett illetményt és illetmény jellegû juttatást kell figyelembe venni. (2) Amennyiben a nyugdíjalap számításának idõszaka – az (1) bekezdés szerinti 12 hónapon belül – két naptári év hónapjait (napjait) érinti, úgy az ún. tört évekre esõ illetmény és illetmény jellegû juttatás összegét naptári évenként külön-külön kell megállapítani, és ezek együttes összegének 1/12-ed része képezi a nyugdíjalapot. (3) A nyugdíj alapjául szolgáló illetmények közé az elsõ hónapra csak teljes naptári hónapra kifizetett illetményt lehet felvenni. (4) Ha a szolgálati jogviszony megszûnése elõtt a jogosult más szervnél is teljesített szolgálatot, akkor a nyugellátás megállapításánál – erre az idõszakra – a vezénylés, berendelés helyén elért, nyugdíjalapba beszámítható juttatásokat kell figyelembe venni. (5) A Hszt. 182. § (8) bekezdése szerinti szolgálati nyugdíj megállapításakor a szolgálati nyugdíj rögzítésének idõpontját megelõzõ 12 hónapra – 365 napra (szökõév esetében 366 napra) – elért illetményt és illetmény jellegû juttatást kell figyelembe venni az (1) bekezdésben foglaltak szerint.

6. § (1) A Hszt. 183. §-ának (2) bekezdése szerinti korlátozásoknak megfelelõen, a nyugdíjalap megállapításánál az e rendelet 5. §-a szerinti illetmény és illetmény jellegû juttatások közül csak azokat lehet figyelembe venni, amelyekbõl a járulékfizetés – törvényben szabályozott – felsõ határának figyelembevételével nyugdíjjárulékot vontak, és azokat is csak a társadalombiztosítási jogszabályok szerinti degresszív (sávosan csökkenõ) mértékben. (2) A szolgálati nyugdíj megállapítására és annak részbeni vagy teljes összegû folyósítására jogosult személy az ellátásra a szolgálati viszony megszüntetését követõ naptól, a Hszt. 192. §-ának (1) bekezdése szerinti kéthavi ellátás figyelembevételével jogosult.

Rokkantsági nyugdíj (A Hszt. 185. §-ához) 7. § (1) A rokkantsági nyugdíjra való jogosultság megállapításához a munkaképesség-csökkenés mértéke tekintetében az OEP OOSZI orvosi bizottságának véleménye szükséges.

12. szám

(2) Az állomány azon hivatásos vagy szerzõdéses tagja, akinek munkaképesség-csökkenését az OEP OOSZI illetékes orvosi bizottsága 67%-ban vagy azt meghaladó mértékben állapította meg és szolgálati viszonyát a Hszt. 56. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján felmentéssel megszüntették, a rokkantsági nyugdíj folyósítására a szolgálati viszony megszüntetését követõ naptól, a Hszt. 192. §-ának (1) bekezdése szerinti kéthavi ellátás figyelembevételével jogosult. (3) A rokkantsági nyugdíj alapját képezõ havi illetményátlag megállapításánál a szolgálati nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni. (4) Az ideiglenesen rokkanttá nyilvánítottak esetében, ha az OEP OOSZI által elvégzett ismételt (soros) felülvizsgálat során a munkaképesség-csökkenés mértéke nem éri el a 67%-ot, a rokkantsági nyugdíj folyósítását az arról szóló határozat keltét követõ második hónap elsõ napjától határozattal kell megszüntetni. (5) A megszüntetett rokkantsági nyugdíj helyett, ha a hivatásos állomány tagja a Hszt. 185. § (3) bekezdése szerinti szolgálati nyugdíjra való jogosultságot megszerezte, olyan összegû szolgálati nyugdíjat kell számára megállapítani a rokkantság ideje alatti nyugdíjemelések összegével megemelve, mint amilyen a megszüntetés idõpontjában a jogosultat a rokkantság harmadik csoportjában megillette, vagy megillette volna. (6) A megszüntetett rokkantsági nyugdíj helyett határozattal megállapított szolgálati nyugdíjat a jogosult részére a rokkantsági nyugdíj megszüntetése napját követõ naptól teljes összegben kell folyósítani.

8. § (1) Ha az ismételt (soros) orvosi felülvizsgálat során a rokkantság fennállása mellett annak csoportja megváltozik – az állapotváltozásnak megfelelõen – a rokkantsági nyugdíj összegét is módosítani kell. (2) Az állapotváltozás idõpontja az állapotváltozásnak a jogszabályban meghatározott orvosszakértõi szervek által megállapított napja, ennek hiányában az orvosi vizsgálat – állapotrosszabbodás esetén azonban legkorábban az állapotrosszabbodás bejelentésének – napja. (3) Az emelt összegû rokkantsági nyugdíjat – állapotrosszabbodás esetén – az ismételt (soros) felülvizsgálat hónapját követõ hónap elsõ napjától, a csökkentett összegû rokkantsági nyugdíjat – állapotjavulás esetén – pedig a felülvizsgálat idõpontját követõ második hónap elsõ napjától kell folyósítani. (4) A hivatásos szolgálat felsõ korhatárának betöltése után a rokkantsági nyugdíj összegét állapotváltozás miatt módosítani nem lehet.

12. szám

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY BALESETI ELLÁTÁSOK (A Hszt. 186. §-ához) Baleseti rokkantsági nyugdíj 9. §

(1) A hivatásos állomány tagja baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultságának megállapításához a) az állományilletékes parancsnok által kijelölt szervnek a baleset (megbetegedés) szolgálati kötelmekkel való összefüggését minõsítenie kell, valamint b) az OEP OOSZI illetékes orvosi bizottsága a munkaképesség-csökkenés mértékét orvosszakértõi véleményben állapítja meg, továbbá kimondja, hogy a munkaképesség-csökkenés a szolgálati kötelmekkel összefüggõ balesetbõl ered. (2) A szolgálati kötelmekkel összefüggõ baleset (betegség) minõsítésének szabályait külön rendelet tartalmazza.

2541

bekövetkezése napjától számított három éven belül, illetve a foglalkozási megbetegedés megállapítását követõ egy éven belül lehet a kérelem benyújtásával érvényesíteni. (2) A baleseti járadékra vonatkozó igényt az állományilletékes parancsnok – a pénzügyi és egészségügyi szerv adatszolgáltatási kötelezettsége mellett – a személyügyi szerv útján köteles felterjeszteni a nyugdíjmegállapító szervhez, ha az orvosszakértõi vélemény szerint a szolgálati kötelmekkel összefüggõ balesetbõl (megbetegedésbõl) eredõ munkaképesség-csökkenés mértéke a 16%-ot eléri vagy meghaladja. (3) Az igénybejelentéshez mellékelni kell az eredeti a) baleseti jegyzõkönyvet, b) a munkaképesség-csökkenés mértékét megállapító, az OEP OOSZI által kiadott orvosszakértõi véleményt, c) szolgálati kötelmekkel összefüggõ balesetet minõsítõ határozatot, a baleset részletes körülményeinek leírását tartalmazó indokolással, d) a baleseti ellátás megállapításához szükséges illetményigazolásokat és a nyugdíjjárulék levonását igazoló járulék-elszámolási nyilvántartó lapot.

10. § 12. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíjat a szolgálati viszony megszüntetését követõ naptól, a Hszt. 192. § (1) bekezdése szerinti kéthavi ellátás figyelembevételével kell folyósítani. (2) A baleseti rokkantsági nyugdíj alapját képezõ havi illetményátlag megállapításánál a szolgálati nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni. (3) Amennyiben a baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülõ egészségi állapotának változása miatt más rokkantsági csoportba kerül, a baleseti rokkantsági nyugdíjat a 8. § (2)–(3) bekezdésében foglaltak szerint kell módosítani. (4) Az ideiglenesen baleseti rokkanttá nyilvánítottak esetében, ha az OEP OOSZI által elvégzett ismételt (soros) felülvizsgálat során a munkaképesség-csökkenés mértéke nem éri el a 67%-ot, a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósítását a 7. § (4)–(6) bekezdése szerint kell megszüntetni. (5) Szolgálati kötelmekkel összefüggõ baleset, sérülés vagy szolgálati eredetû betegség alapján folyósított baleseti rokkantsági nyugdíj megszüntetése esetén vizsgálni kell a baleseti járadékra való jogosultságot.

Baleseti járadék 11. § (1) A baleseti járadék megállapítására igénybejelentés alapján, a jogosult kérelmére kerül sor. A baleseti járadék iránti igényt a szolgálati kötelmekkel összefüggõ baleset

(1) A baleseti járadékra való jogosultság a szolgálati kötelmekkel összefüggõ baleset napjától, a szolgálatból eredõ betegség következtében megállapított baleseti járadék esetén az ebbõl származó munkaképesség-csökkenés megállapítása hónapjának elsõ napjától kezdõdik. (2) A baleseti járadék alapját – az 5. §-ban foglalt rendelkezések figyelembevételével – a szolgálati kötelmekkel összefüggõ baleset idõpontját, megbetegedés okozta munkaképesség-csökkenés esetén annak orvosi szakvéleményben megállapított idõpontját megelõzõen elért illetmény, kereset alapján kell megállapítani. (3) A szolgálati kötelmekkel összefüggõ újabb baleset (betegség) esetén a következményeket együttesen kell figyelembe venni. Az együttes következmények alapján a baleseti járadék összegét újból meg kell állapítani, ha a járadékos az újabb baleset (betegség) következtében magasabb baleseti fokozatba kerül.

13. § (1) Amennyiben az ismételt orvosi felülvizsgálat során a munkaképesség-csökkenés mértéke a 16%-ot nem éri el, az erre vonatkozó orvosi szakvéleményben megállapított idõpontot követõ második hónap elsõ napjától kell a baleseti járadék folyósítását határozattal megszüntetni. (2) Ha a munkaképesség-csökkenés két éven belül újból eléri a 16%-ot, a baleseti járadékra való igény újból megnyílik.

2542


(3) A (2) bekezdésben meghatározott két évet attól a naptól kell számítani, amelytõl az I. fokozatba tartozó baleseti járadékot megállapították.

HOZZÁTARTOZÓI NYUGELLÁTÁS Özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülõi nyugdíj (A Hszt. 187–188. §-aihoz) 14. § A hivatásos állomány elhunyt tagjának az elhalálozásakor vele nem közös háztartásban élõ, nyugellátásra jogosult hozzátartozói részére megállapított ellátást az elhunyt halála napjától, a jogosultság késõbbi bekövetkezése esetén pedig a bekövetkezés napjától kell folyósítani.

15. § Akinek szolgálati nyugdíját a felsõ korhatár elérése elõtt nem, vagy csökkentett mértékben folyósították, elhalálozása esetén a hozzátartozók ellátását a teljes összegû szolgálati nyugdíj alapján kell megállapítani.

A NYUGELLÁTÁS MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK ELJÁRÁSI RENDJE (A Hszt. 191. §-ához) 16. § (1) A Hszt. 191. § (1) bekezdése alapján járó nyugellátásokat az Országos Rendõr-fõkapitányság nyugdíjmegállapító szervezeti egysége (a továbbiakban: nyugdíjmegállapító szerv) határozattal állapítja meg. A megállapított nyugellátást az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága folyósítja. (2) A nyugdíjmegállapító szerv a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelõen a 17. § (2) bekezdése szerint megküldött okmányok alapján hivatalból hoz határozatot a) a szolgálati nyugdíjról, b) a rokkantsági nyugdíjról, c) a szolgálati nyugdíj Hszt. 182. § (8) bekezdése szerinti megállapításáról és rögzítésérõl. (3) A nyugdíjmegállapító szerv kérelemre bírálja el és hoz határozatot a) a baleseti járadékról; b) minden egyéb nyugdíjigény tárgyában, így különösen

12. szám

ba) a szülõi nyugdíjigények elbírálásáról, bb) a hivatásos és szerzõdéses állomány elhunyt tagjának özvegye (élettársa) és árvái nyugellátásáról, bc) az elvált vagy különélõ házastárs özvegyi nyugdíjigénye elbírálásáról, bd) az OEP OOSZI illetékes orvosi bizottsága által kiadott szakvélemény alapján a rokkantsági nyugdíj és a baleseti járadék összegének módosításáról, illetve azok folyósításának megszüntetésérõl, továbbá a családtagok rokkantság alapján folyósítható ellátásáról, be) a nem folyósított vagy csökkentett mértékben folyósított szolgálati nyugdíj teljes összegben való folyósítására irányuló igényrõl, bf) a feltételek hiányában megszüntetett rokkantsági nyugdíj, illetve baleseti járadék ismételt megállapítására irányuló igényekrõl, bg) a munkaképesség-csökkenés megállapított mértékével kapcsolatban benyújtott kérelem elbírálásáról, bh) a Hszt. hatálybalépése után nyugállományba helyezettek esetében az 50. életév betöltésekor a teljes összegû nyugdíj folyósításáról. (4) A nyugellátásra vonatkozó határozatot meg kell küldeni a nyugellátásra jogosultnak, illetve az igénylõnek, valamint az állományilletékes parancsnoknak. A nyugellátásra (baleseti ellátásra) vonatkozó végrehajtható határozatot meg kell küldeni az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatóságának.

17. § (1) A 16. § (2) és (3) bekezdésében felsorolt nyugdíjigényeket – a nyugdíjrögzítés kivételével – az erre a célra rendszeresített, az igénylõ aláírásával, továbbá az állományilletékes parancsnok aláírásával és bélyegzõjével ellátott adatlapon kell bejelenteni, és az igény elbírálásához szükséges eredeti dokumentumokkal együtt a nyugdíjmegállapító szervhez kell felterjeszteni. A hivatásos állomány tagja magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén az igénylõ adatlaphoz csatolni kell a magán-nyugdíjpénztári belépési nyilatkozat, illetve visszalépés esetén a visszalépést igazoló dokumentum eredeti vagy hitelesített másolati példányát. (2) Az állományilletékes parancsnok a szolgálati viszony megszûnését, illetve a 3. § szerinti jogviszonyban töltött idõ elérését követõ 15 napon belül köteles gondoskodni a nyugdíjjogosultságot elértek, a hivatásos állományból nyugállományba helyezettek, illetõleg elhunytak hozzátartozói nyugellátásának elbírálásához elõírt okmányoknak – a személyügyi és a pénzügyi szervek adatszolgáltatási kötelezettsége mellett – a nyugdíjmegállapító szervhez történõ megküldésérõl. (3) A – folyósítás nélküli – rögzített szolgálati nyugdíj megállapítása határozattal történik, amelynek egy példányát – számfejtési melléklettel – az érintett részére kell

12. szám


megküldeni. A határozat egy-egy példányát a jogosult személyi anyagába, illetve a nyugdíjmegállapító szervnél kell irattárba helyezni. (4) Ha mulasztás miatt az ellátás megállapítására – és folyósítására – késedelmesen kerül sor, úgy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 80. §-ában meghatározott késedelmi kamatot a mulasztást elkövetõ szerv köteles megfizetni. (5) A megállapított és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által megelõlegezett késedelmi kamatot a mulasztásért felelõs szerv gazdasági vezetõje az errõl szóló értesítés megérkezésétõl számított 60 napon belül a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság szolgáltatási számlájára köteles átutalni.

18. § A nyugdíjmegállapító szerv által hozott határozat ellen a Hszt. 191. §-ának (2) bekezdése szerinti fellebbezést a Hszt. 2. § g) pontjában megjelölt miniszterhez címezve, a nyugdíjmegállapító szervhez kell benyújtani. A nyugdíjmegállapító szerv a fellebbezést – elõkészítõ irattal együtt – 8 napon belül köteles felterjeszteni. A másodfokon meghozott határozatot az érintett részére az elsõ fokú nyugdíjmegállapító szerv küldi meg.

A NYUGDÍJJOGOSULTSÁGRA VONATKOZÓ EGYÉB SZABÁLYOK

2543

(4) A szolgálati nyugdíj rögzítésérõl szóló határozatban a magán-nyugdíjpénztári tagságtól függetlenül kerül megállapításra a szolgálati nyugdíj összege. Csak a tényleges nyugállományba vonulásról szóló határozat veszi figyelembe a szolgálati nyugdíj összegének megállapításakor a magán-nyugdíjpénztári tagság tényét. (5) A szolgálati nyugdíj rögzítésérõl szóló határozatban a nyugdíjat terhelõ tartozások elbírálására is ugyanez vonatkozik.

Záró rendelkezések 20. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követõ 5. napon lép hatályba azzal, hogy a hatálybalépés elõtt indult eljárásokban a határozatot a 16. § (1) bekezdésében megjelölt nyugdíjmegállapító szerv hozza meg. (2) A nyugdíjmegállapító szerv az 1. §-ban megállapított személyi hatály alá tartozó ügyek tekintetében az 58/2005. (XII. 9.) BM rendelettel kijelölt, a Belügyminisztérium nyugdíjmegállapító szervének jogutódja. (3) A rendelet hatálybalépésével egyidejûleg a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek és az önkormányzati tûzoltóság hivatásos állományú tagjainak nyugellátása, hozzátartozói nyugellátása, valamint baleseti járadéka megállapításának eljárási rendjérõl szóló 58/2005. (XII. 9.) BM rendelet hatályát veszti.

Átmeneti ellátás (A Hszt. 192. §-ához) A honvédelmi miniszter, valamint az igazságügyi és rendészeti miniszter 25/2006. (XI. 9.) HM–IRM együttes rendelete a katonák szabadságvesztésének, elõzetes letartóztatásának és pártfogó felügyeletének végrehajtásáról szóló 1/1979. (VIII. 25.) HM–IM együttes rendelet módosításáról2

19. § (1) A Hszt. 192. §-a szerinti kéthavi illetmény nyugellátásnak minõsül. Amennyiben a kéthavi nyugdíjat helyettesítõ illetmény egy hónapra esõ része kevesebb a megállapított nyugellátás összegénél, úgy annak kéthavi különbözetét a munkáltató utólag köteles a jogosultnak kifizetni. (2) Ha a hivatásos vagy a szerzõdéses állomány tagja meghalt, a kéthavi illetményt az elhalttal annak haláláig együtt élõ, nyugellátásra jogosult hozzátartozóknak – házastárs, élettárs, gyermek, szülõ sorrendben – kell kifizetni. Ebben az esetben a kéthavi illetmény az özvegyi nyugdíj elsõ kéthavi összegét helyettesíti. (3) A kéthavi illetményt a hivatásos állomány tagjának a hivatásos szolgálati jogviszony utolsó napján, a (2) bekezdés szerinti hozzátartozóknak pedig tizenöt napon belül kell kifizetni.

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet (a továbbiakban: Bv.tvr.) 127. §-a (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a katonák szabadságvesztésének, elõzetes letartóztatásának és pártfogó felügyeletének végrehajtásáról szóló 1/1979. (VIII. 25.) HM–IM együttes rendeletet (a továb-

2

Igazságügyi Közlöny 2005. évi 7. száma.

2544


biakban: R.) – a legfõbb ügyésszel és a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszterrel egyetértésben – a következõk szerint módosítjuk: 1. § Az R. 10. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „10. § A szabadságvesztés végrehajtását félbe kell szakítani, ha a félbeszakítást a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 413. §-a (1) bekezdése, vagy a Be. 423. §-a (6) bekezdése alapján a bíróság elrendelte, illetve a végrehajtást a Be. 574. §-a (3) bekezdésében meghatározott esetben a bíróság, a Be. 598. §-a (2) bekezdése szerinti esetben az igazságügyi és rendészeti miniszter felfüggesztette.”

2. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követõ harmadik napon lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell. (2) A hatálybalépéssel egyidejûleg az R. bevezetõ részében, az R. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, az R. 11. §-a (1) bekezdésében, az R. 41. §-a (2) bekezdésében, az R. 58. §-a (1) bekezdésének nyolcadik francia bekezdésében, az R. 60. §-a (3) bekezdésének c) pontjában a „Tvr.” megjelölési szövegrész helyébe a „Bv.tvr.” szövegrész, az R. 1. §-a (3) bekezdésében „Budapesti Katonai Kerületi Parancsnokság” szövegrész helyébe a „Magyar Honvédség Budapesti Helyõrségparancsnokság”, a „Magyar Honvédség parancsnoka” szövegrész helyébe pedig a „Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar fõnök” szövegrész, az R. 11. §-a (3) bekezdésének b) pontjában az „Igazságügyi Minisztérium Büntetés-végrehajtási Ügyosztályának” szövegrész helyébe az „Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium büntetés-végrehajtási feladatokat ellátó szervezeti egységének” szövegrész, az R. 31. §-a (1) bekezdésében az „Igazságügyi Minisztérium Büntetés-végrehajtási Ügyosztályához” szövegrész helyébe az „Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium büntetés-végrehajtási feladatokat ellátó szervezeti egységéhez” szövegrész, az R. 47. §-a (2) bekezdésében a „Magyar Honvédség parancsnoka” szövegrész helyébe a „Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar fõnök” szövegrész, az R. 5. §-a (4) bekezdésében, valamint az R. 17. §-ában a „Belügyminisztérium Bûnügyi Nyilvántartó Osztályát” szövegrész helyébe a „Központi Adatfeldolgozó és Nyilvántartó Hivatal Bûnügyi Nyilvántartó Osztályát” szövegrész, az R. 51. §-a (1) bekezdésében az „[1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 43. §-a (2) bekezdés c) pont]” szövegrész helyébe a „[Be. 43. §-a (2) bekezdés c) pont]” szövegrész lép.

12. szám

Az önkormányzati és területfejlesztési miniszter 8/2006. (XI. 23.) ÖTM rendelete az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellege igazolásának eljárási rendjérõl Az igazságügyi szakértõi tevékenységrõl szóló 2005. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) 31. § (8) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következõket rendelem el:

1. § (1) Az igazságügyi szakértõi szakterületekrõl és az ahhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekrõl szóló 9/2006. (II. 27.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 11. számú mellékletének 13. pontjában meghatározott ingatlan-értékbecslés szakterületen, valamint az R. 1. számú melléklet 3. pontjában meghatározott ipari baleset-megelõzési igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellegének igazolására irányuló eljárás során e rendelet szabályait kell alkalmazni. (2) E rendelet alkalmazásában kérelmezõ az a természetes személy, aki a Szaktv. 3. § (5) bekezdésében foglaltak alapján az igazságügyi ingatlan-értékbecslõ, valamint az ipari baleset-megelõzési szakértõi tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellegének igazolása iránt kérelmet (a továbbiakban: kérelem) nyújt be.

2. § (1) A szakterületen szerzett szakmai gyakorlat szakirányú jellegének igazolása kérelemre történik. (2) A kérelmet a) az ingatlan-értékbecslés tekintetében az önkormányzati és területfejlesztési miniszterhez (a továbbiakban: miniszter), b) az ipari baleset-megelõzés tekintetében az Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatósághoz kell benyújtani.

3. § (1) A kérelem tartalmazza: a) a kérelmezõ aa) személyazonosító adatait (név, születési hely és idõ, anyja neve, lakcíme),

12. szám


ab) az R. szerinti felsõfokú végzettségét, szakképesítését igazoló oklevelének számát és keltét (szak, kar feltüntetésével), ac) szakképesítésének megnevezését, ad) tudományos fokozatát (amennyiben ilyennel rendelkezik), ae) jelenlegi foglalkozását, beosztását, munkakörét; b) az engedélyezni kért igazságügyi szakértõi szakterület(ek) megnevezését. (2) A kérelem tartalmazhatja a szakmai mûködés és a szaktudás megítéléséhez szükséges egyéb adatokat (különösen: a szakmai publikációk témáját, megjelenésének idõpontját és helyét). (3) A kérelemhez csatolni kell: a) a képesítést igazoló okirat hiteles másolatát (honosított okirat esetében a magyar nyelvû fordítás hiteles másolatát); b) a szakmai önéletrajzot, mely tartalmazza a kérelmezõ szakmai tevékenységének részletes leírását, a kérelmezõ által betöltött munkakörök pontos naptári idõtartam szerinti meghatározásával; c) a szakmai mûködésrõl az e rendelet 4. §-a szerinti igazolásokat.

4. § (1) Az R.-ben elõírt gyakorlati idõ meglétének igazolására a) munkaviszony, köztisztviselõi, közalkalmazotti, hivatásos szolgálati jogviszony keretében végzett tevékenység esetén a munkáltató, b) megbízási jogviszonyban végzett tevékenység esetén a megbízó, c) gazdasági társaság tagjaként, illetõleg alkalmazottjaként végzett tevékenység esetén a gazdasági társaság, d) igazságügyi szakértõi intézményben vagy szervezet keretében szakértõjelöltként dolgozó kérelmezõ esetén az intézmény vagy szervezet vezetõje által kiállított igazolás kérelemhez csatolása szükséges. (2) Az (1) bekezdésben említett igazolás tartalmazza: a) a kérelmezõ személyazonosító adatait (név, születési hely és idõ, anyja neve); b) a kérelmezõ által betöltött munkakör megnevezését; c) a jogviszony fennállásának pontos naptári idõtartamát (naptári év, hónap, nap szerinti megjelöléssel); d) az (1) bekezdés d) pontja szerinti kérelmezõ esetén az igazságügyi szakértõi intézmény vagy szervezet nyilatkozatát arról, hogy a kérelmezõ legalább napi 6 órás idõtartamban végzi tevékenységét. (3) Egyéni vállalkozó kérelmezõ esetén hatósági bizonyítvány szükséges annak igazolására, hogy az egyéni vál-

2545

lalkozó tevékenységi köre mely idõponttól terjed ki az igazolni kívánt szakirányú tevékenységre. (4) Szakmai gyakorlat idõtartamát közszolgálati, közalkalmazotti, hivatásos jogviszonyban vagy munkaviszonyban álló kérelmezõ esetén a munkáltató részletes leírása igazolja, amely a foglalkoztatástól függõen a kérelmezõ jelenlegi, illetve korábbi munkáltatójától származhat. A szakmai gyakorlat idõtartamát más foglalkoztatás esetén igazolható munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyról szóló szerzõdéssel vagy egyéb, a munkavégzés igazolására alkalmas és a szakmai gyakorlati idõtartamát alátámasztó dokumentummal kell igazolni.

5. § (1) Szakmai gyakorlati idõn az R. által elõírt szakiránynak megfelelõ egyetemi (fõiskolai) végzettség, valamint a további szakképesítés megszerzése után, a kérelem benyújtását megelõzõen fennálló, a megjelölt szakterületen eltöltött gyakorlati idõt kell érteni. (2) Szakmai gyakorlati idõként az e rendelet 4. § (1) bekezdés d) pontja szerinti szakértõjelölt esetében az alkalmazotti vagy más jogviszonyban, legalább napi 6 órás idõtartamban végzett tevékenységet kell figyelembe venni. (3) A szakmai gyakorlati idõbe nem számítható be a megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó fizetés nélküli és rendkívüli szabadság, a szülési szabadság, illetve a gyermekgondozási díj és – a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 21. §-a szerinti keresõtevékenység kivételével – a gyermekgondozási segély folyósításának idõtartama.

6. § (1) Az R. által elõírt szakmai gyakorlati idõ szakirányú jellegének megléte esetén a kérelem benyújtásától számított tizenöt napon belül a) az ingatlan-értékbecslés tekintetében a miniszter, b) az ipari baleset-megelõzés tekintetében az Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság hatósági bizonyítványt állít ki. (2) A hatósági bizonyítványt az e rendelet mellékletében meghatározott módon és tartalommal kell kiállítani.

7. § Ez a rendelet a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba.

2546

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY Melléklet a 8/2006. (XI. 23.) ÖTM rendelethez

Eljárásra jogosult hatóság megnevezése: Ügyiratszám: Ügyintézõ neve: HATÓSÁGI BIZONYÍTVÁNY Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium igazságügyi szakértõi névjegyzékbe történõ felvételre irányuló eljárásának lefolytatásához a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 83. §-ának (1) bekezdése alapján igazolom, hogy ............................................................................. (név) .................................................. (születési helye, ideje) .................................................................. (anyja neve) jogszabályban meghatározott idõtartamú szakirányú szakmai gyakorlatot szerzett az .............................................. .................................................................... szakterületen. Budapest, ............ év .................... hó ......... nap P. H. ................................................................ döntés kiadmányozójának neve, hivatali beosztása

Utasítások Az igazságügyi és rendészeti miniszter 8/2006. (IK 12.) IRM utasítása a Rendõrtiszti Fõiskola alapító okiratának módosításáról

12. szám

ra. Küldetésének megfelelõen 1971-tõl a rendõrség, a büntetés-végrehajtás, 1991-tõl a határõrség, a vám- és pénzügyõrség, 2004-tõl a katasztrófavédelem, 2006-tól a civil biztonsági szféra részére képez fõiskolai végzettségû szakembereket. Feladata olyan, a korszerû ismereteket hatékonyan alkalmazni képes szakértelmiség képzése és nevelése, akik szolgálatba állásukat követõen, a szükséges vezetési készségek birtokában, jogszabályokban meghatározott feladatokat látnak el az ország belsõ rendjének és biztonságának alakításában és megõrzésében. 1. Az intézmény hivatalos neve: Rendõrtiszti Fõiskola Rövidített megnevezése: RTF Angol nyelvû megnevezése: Police College Intézményi (OM) azonosító: FI 64680 2. Az intézmény alapítója: a Magyar Köztársaság Országgyûlése 3. Az intézmény fenntartójának, alapítói jogok gyakorlójának (felügyeleti szervének) megnevezése: Igazságügyi És Rendészeti Minisztérium Címe: 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 4. 4. Az intézmény székhelye: 1121 Budapest, Farkasvölgyi út 12. 5. Az intézmény gazdálkodási jogköre: a felügyeleti szerv fejezetében meghatározott címbõl önállóan gazdálkodó, teljes jogkörrel (ingatlanvagyon tekintetében vagyonkezelõi jogosultsággal) rendelkezõ központi költségvetési szerv. 5.1. Számlavezetõ: Magyar Államkincstár 5.2. Elõirányzat felhasználás keretszámla száma: 10023002-01451447-00000000 5.3. Adóigazgatási szám: 15720845-2-51 5.4. PIR törzsszám: 720849 6. Az intézmény szakági besorolása: 803020, fõiskolai oktatás.

1. § A Rendõrtiszti Fõiskola 5/2006. IK 10. számú alapító okiratát az utasítás mellékletében meghatározottak szerint módosítom. 2. § Ez az utasítás a közzétételének napján lép hatályba.

Melléklet a 8/2006. (IK 12.) IRM utasításhoz Alapító okirat Az intézmény az 1971/72. tanévvel kezdõdõen az 1970. évi 39. számú törvényerejû rendelettel került megalapítás-

7. Az intézményhez részben önállóan gazdálkodó költségvetési szerv nem tartozik. 8. Az intézmény tevékenységi körei: 8.1. Az intézmény állami feladatként ellátott alaptevékenysége: Az intézmény tevékenységeinek tevékenységi körök szerinti (TEÁOR) részletes felsorolása: 73.20 humánkutatás, fejlesztés 80.30 felsõoktatás 80.42 máshova nem sorolt felnõtt- és egyéb oktatás 92.51 könyvtári, levéltári tevékenység – Szakirányú továbbképzést folytat, s e képzésben oklevelet ad ki. – A képzéshez kapcsolódó képzési területeken, tudományterületeken, alap- és alkalmazott kutatásokat és fej-

12. szám


lesztéseket, tudományszervezést, valamint az oktatást támogató egyéb kutatásokat végez. 8.1.1. Képzési terület: jogi és igazgatási Képzési szint: alapképzés 8.1.2. Felsõfokú szakképzés szakmacsoportja, amelyben az intézmény szakképzést folytat, illetve folytathat székhelyen, telephelyen: nincs az intézménynek. 8.2. Az intézmény az alaptevékenységén belül kiegészítõ tevékenység végzésére jogosult. Ilyen tevékenységek elsõsorban: – a Felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvényben (a továbbiakban Ftv.), a szakképzésrõl szóló 1993. évi LXXVI. törvényben, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben és a felnõttképzésrõl szóló 2001. évi CI. törvényben foglaltak szerint részt vesz a közoktatási, továbbá a felsõoktatásnak nem minõsülõ szakképzési és az ágazati törvényekben meghatározott egyéb képzési feladatok megvalósításában; – továbbképzést és vezetõképzést folytat, az erre vonatkozó külön jogszabály rendelkezései szerint; – a hallgatók számára olyan képzés, illetve szolgáltatás nyújtása, amely közvetlenül nem kapcsolódik a képesítési követelményekhez és a tantervekben foglalt tanulmányi kötelezettségek teljesítéséhez; – felvételi elõkészítõ (alkalmassági) és egyéb tanfolyamok tartása; – felnõttképzési tevékenység; – az Országos Képzési Jegyzékben szereplõ, szakképesítést nyújtó iskolarendszeren kívüli szakképzés folytatása; – a rendvédelem szakterületeihez tartozó munkakörökhöz iskolarendszeren kívül és tanfolyami keretben szervezett szakképzés és továbbképzés; – a képzéshez kapcsolódó tudományágban, a rendvédelmi szervek igényei szerinti kutatás és fejlesztés, tudományszervezés; – az intézményi infrastruktúra szabad kapacitásainak hasznosítása, a munkahelyi vendéglátás, a sportlétesítmények, és az oktatást szolgáló helyiségek, valamint a szállói helyek bérbeadása. – A nemzeti és az egyetemes kultúra közvetítésével, mûvelésével és fejlesztésével, az anyanyelvi és az idegen nyelvi ismeretek fejlesztésével hozzájárul a hallgatóknak az értelmiségi létre történõ felkészítéséhez. – A rendészeti életpályára történõ felkészítés érdekében az oktató és nevelõmunka részeként közvetíti és érvényesíti a sajátos testületi normákat, elvárásokat. – Az oktatás és a kutatás színvonalas ellátásához szükséges nemzetközi kapcsolatait fejleszti és ápolja, rendszeres kapcsolatot tart a külföldi társintézményekkel. – Az alaptevékenységi körbe tartozó hallgatók részére saját szervezetében tankönyv- és jegyzetellátást, könyvtári és laboratóriumi szolgáltatást, szállón történõ elhelyezést, kulturális és sportolási lehetõséget nyújt, továbbá olyan szolgáltatásokat, amelyek a hallgatók beilleszkedését, egészséges életvitelét és egészségügyi ellátását szolgálják. – A vonatkozó jogszabályok szerint az alkalmazásában lévõ hivatásos állományú és közalkalmazottak ellátásával kapcsolatos feladatokat végez.

2547

– Az intézmény infrastruktúrájának fenntartásával és folyamatos fejlesztésével kapcsolatban saját szervezésében lát el feladatokat. – Feladatai teljesítése érdekében igazgatási, szervezési, pénzügyi, gazdasági, mûszaki és más szolgáltató szervezeti egységeket mûködtet. Az intézmény tevékenységeinek tevékenységi körök szerinti (TEÁOR) részletes felsorolása: kiegészítõ tevékenységek: 80.22 középfokú szakképzés 80.42 alapfokú szakképzés 80.42 nyelvi képzés és vizsgafelkészítés 55.23 egyéb szálláshely-szolgáltatás 8.3. Az intézmény vállalkozási tevékenységet nem folytat. 9. Az intézmény szervezeti tagolásának elvei az 1. számú mellékletben meghatározottak. 9.1. Az intézményben az oktatási és a tudományos kutatási tevékenység szervezésére tanszékek, tanszéki jogállású központ illetve intézet mûködik. 9.2. Az intézményben informatikai, sport, könyvtári feladatokat ellátó, szálláshelyet mûködtetõ szervezeti egységek mûködnek. 9.3. Az intézmény mûködtetési feladatainak ellátásához gazdasági funkcionális szervezeti egységként gazdasági igazgatóságot, igazgatási szervezeti egységként fõtitkárságot és tanulmányi igazgatóságot mûködtet. Az intézmény szervezeti felépítését, tagolását az egyes oktatási, tudományos kutatási, szolgáltató és funkcionális szervezeti egységeket és mûködésük rendjét részletesen a Szervezeti és Mûködési Szabályzat határozza meg. Az intézmény vezetését, a vezetõk megbízását, illetve felmentését, valamint hatásköröket az Ftv., a katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézmények vezetõinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény és az intézmény Szervezeti és Mûködési Szabályzata határozza meg. 10. Az intézmény ingatlanállománya A Magyar Állam tulajdonában lévõ ingatlan, amely az intézmény vagyonkezelésében van a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal kötött 110114/1998/0100 számú alapszerzõdés, a 110114/1999/0101számú módosított vagyonkezelési szerzõdéssel. (2. számú melléklet) Az intézmény tulajdonában lévõ ingatlanok: Az intézmény tulajdonában nincs ingatlan. 11. Az intézmény hallgatói létszáma: – az Ftv-ben meghatározottak szerint felvehetõ maximális hallgatói létszám 630 fõ, amely számított hallgatói létszámként 430 fõ. 12. Az intézményi hozzájárulással vagy közremûködéssel létrehozott, illetve mûködtetett társaságok, egyesületek, alapítványok és egyéb szervezetek jegyzéke és alapító okiratai, illetve az alapítással összefüggõ más dokumentumai a Szervezeti és Mûködési Szabályzat mellékletét képezik.

2548

1. számú melléklet Az RTF szervezeti felépítése

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY 12. szám

12. szám


2549 2. számú melléklet

A Rendõrtiszti Fõiskola vagyonkezelésében lévõ ingatlanok felsorolása

Ingatlan pontos címe helyrajzi száma

Rendeltetési célja

Területnagyság m2

Nettó értéke E Ft-ban (1997. dec. 31-i mérleg szerint) földterület

épületek+építmények

221 953

613 594

Bp. XII., Farkasvölgyi út 12

9240/10

oktatás

107 599

Bp. XII., Pinty u. 1.

9158/4

oktatás

3 998

–

–

Bp. XII., Pinty u. 5.

9158/5

oktatás

2 158

–

–

Az igazságügyi és rendészeti miniszter 9/2006. (IK 12.) IRM utasítása az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium fejezethez tartozó egyes költségvetési szervek középirányító szervként történõ elismerésérõl, a gazdálkodási jogosítványok megosztási rendjérõl Az államháztartás mûködési rendjérõl szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ámr.) 13. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az alábbi utasítást adom ki: 1. §

a) elemi és kincstári költségvetésekhez a fejezet által megállapított keretszámok elosztása, összesítése, a beszámolók felülvizsgálatot követõ visszaigazolása; b) a költségvetések felhasználására vonatkozó irányelv meghatározása, beleértve a létszámmal és a személyi juttatásokkal való gazdálkodást is; c) a szakmai feladatok végrehajtásához szükséges pénzügyi, anyagi feltételek szervezése, irányítása és ellenõrzése; d) a gazdálkodás részletes rendjének meghatározása, amelynek keretében a középirányító szerv belsõ eljárásrendjének megfelelõen utasításokat, intézkedéseket, körleveleket stb. adhat ki; e) az önállóan és a részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervek közötti munkamegosztás és felelõsségvállalás rendjét rögzítõ megállapodás vagy az azt helyettesítõ okirat jóváhagyása a felügyeleti szerv véleményének kikérésével.

(1) Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium fejezethez tartozó költségvetési szervek közül középirányító szerv: a) Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, 3. § b) Országos Rendõr-fõkapitányság, c) Határõrség Országos Parancsnoksága, d) Központi Gazdasági Fõigazgatóság, (1) A 2. § a) pontjában meghatározott jogok gyakorlása e) Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, során a középirányító szerv f) Oktatási Fõigazgatóság. a) a felügyeleti szerv által megállapított kincstári költségvetés alapján kincstári ügyfelekre lebontva elkészíti az (2) A középirányító szervek irányítása alá a mellékletben irányítása alá tartozó költségvetési szervek kincstári költfelsorolt költségvetési szervek tartoznak. ségvetését, és számszaki ellenõrzés után megküldi azt a felügyeleti szervnek; b) a költségvetési törvény elfogadását követõen a fel2. § ügyeleti szerv által megállapított keretszámok és szemponAz Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, mint fel- tok figyelembevételével belsõ eljárásrendjének megfelelõügyeleti szerv a következõ jogokat az e rendeletben megha- en utasításokban, intézkedésben, körlevélben rögzíti a tertározott módon a középirányító szervre ruházza át az annak vezés során kötelezõen érvényesítendõ általános és speciális követelményeket, elõírásokat; irányítása alá tartozó költségvetési szervek tekintetében:

2550


c) a felügyeleti szerv által megállapított keretszámok és a tárgyévi gazdálkodáshoz rendelkezésre álló információk – a költségvetési engedélyezett és a tényleges létszám várható alakulása, a tervezési irányelvek, a feladatváltozásokhoz kapcsolódó finanszírozási kérdések – alapján elkészítteti az irányítása alá tartozó költségvetési szervek elemi költségvetéseit, amelyeket ellenõrzés és a megfelelõ összesítések elvégzését követõen jóváhagyás és további feldolgozás céljából megküld a felügyeleti szerv részére; d) a felügyeleti szerv által visszaigazolt elemi költségvetéseket megküldi az irányítása alá tartozó költségvetési szervek részére; e) a költségvetési elõirányzatok felhasználásáról és a gazdálkodásról a jogszabályokban elõírtak alapján, valamint a felügyeleti szerv iránymutatásának megfelelõen elkészítteti a féléves, éves költségvetési beszámolókat, valamint az idõközi mérlegjelentéseket. A szükséges ellenõrzéseket – így különösen a számszaki egyezõséget és a fõkönyvi kivonattal való egyezõséget – és összesítéseket követõen azt jóváhagyás és további feldolgozás céljából megküldi a felügyeleti szerv részére; f) az éves költségvetési beszámoló és elõirányzat-maradvány felügyeleti szervi jóváhagyását követõen gondoskodik a költségvetési szervek beszámolójának és elõirányzat-maradványának visszaigazolásáról. (2) A 2. § c) pontjában meghatározott jogok gyakorlása során a középirányító szerv: a) elõkészíti a felügyeleti hatáskörbe tartozó elõirányzat-módosításokat, gondoskodik a központilag kezelt elõirányzatok évközi átadásáról, rendszeresen tájékoztatja az elõirányzat-módosításokról a költségvetési szerveket; b) javaslatot tesz a felügyeleti szerv részére az évközi elõirányzat-módosítások, zárolások költségvetési intézményi szintre történõ lebontásáról, jóváhagyás után gondoskodik az érintett szervek értesítésérõl; c) gondoskodik az idõarányostól eltérõ többletkifizetések miatti elõirányzatkeret-elõrehozatali kérelmek koordinálásáról, a felügyeleti szerv részére történõ továbbításról és a költségvetési szervek értesítésérõl; d) ellenõrzi a havi elõirányzat-felhasználási keretnyitásokat; e) nyilvántartja a költségvetési szervek saját hatáskörben végrehajtott elõirányzat-módosításait, és arról tájékoztatja a felügyeleti szervet; f) a költségvetési szervek likviditási helyzetét folyamatosan figyeli, elemzi, értékeli, likviditási problémák esetén megteszi a szükséges intézkedéseket, tájékoztatást ad a felügyeleti szerv részére; g) az arra felhatalmazott középirányító szerv lebonyolítja a központi beruházási munkákat, figyelemmel kíséri az elõirányzatok és elõirányzat-felhasználások alakulását, jelentést készít a felügyeleti szerv részére a beruházások készültségérõl;

12. szám

h) az arra felhatalmazott középirányító szerv mûködteti a központi bérszámfejtõ rendszert, a személyi és/vagy munkaadókat terhelõ járulékok elõirányzat feletti jogosultsággal nem rendelkezõ intézmények részére lebonyolítja és koordinálja a személyi juttatásokkal kapcsolatos elszámolásokat és közteherfizetéseket; i) teljesíti a – jogszabályban, illetve a felügyeleti szerv által elõírt – adatszolgáltatásokat, elvégzi a szükséges összesítéseket, ellenõrzéseket; j) a szakmai feladatokkal kapcsolatosan iránymutatásokat, intézkedéseket ad ki, figyelemmel kíséri az azokban bekövetkezõ változásokat; k) átfogó pénzügyi, gazdasági valamint szakmai ellenõrzéseket hajt végre, a tapasztalatokról összefoglaló jelentést küld a felügyeleti szerv részére; l) folyamatosan figyelemmel kíséri a megállapított költségvetési keret és a szakmai feladatok ellátásának összhangját, szükség esetén a felügyeleti szerv felé jogszabály-módosítást kezdeményez.

4. § A középirányító szerv az irányítása alá tartozó költségvetési szerv tekintetében kezdeményezheti a felügyeleti szervnél a részben önállóan gazdálkodó költségvetési szerv meghatározott pénzügyi-gazdasági feladatait ellátó önállóan gazdálkodó költségvetési szerv kijelölését, illetve az önállóan gazdálkodó költségvetési szerv szervezeti egységének részjogkörû költségvetési egységgé minõsítését. A kezdeményezésre abban az esetben kerülhet sor, ha az átminõsítendõ költségvetési szerv megfelel az Ámr. 14. és 15. §-ában elõírt feltételeknek.

5. § (1) Ez az utasítás 2007. január 1-jén lép hatályba.

Dr. Petrétei József s. k., igazságügyi és rendészeti miniszter

Melléklet a 9 /2006. (IK 12. )IRM utasításhoz a) Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, mint középirányító szerv irányítása alá tartozó költségvetési szervek 1. Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet 2. Balassagyarmati Fegyház és Börtön 3. Baracskai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet

12. szám


4. Budapesti Fegyház és Börtön 5. Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete (Tököl) 6. Kalocsai Fegyház és Börtön 7. Márianosztrai Fegyház és Börtön 8. Nagyfai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet 9. Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet 10. Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön 11. Sopronkõhidai Fegyház és Börtön 12. Szegedi Fegyház és Börtön 13. Váci Fegyház és Börtön 14. Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 15. Baranya Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 16. Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 17. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 18. Fejér Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 19. Fõvárosi Büntetés-végrehajtási Intézet 20. Gyõr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 21. Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 22. Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 23. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 24. Somogy Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 25. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 26. Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 27. Vas Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 28. Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 29. Zala Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 30. Büntetés-végrehajtás Központi Kórház (Tököl) 31. Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézet 32. Büntetés-végrehajtás Továbbképzési és Rehabilitációs Központja (Igal) 33. Büntetés-végrehajtás Továbbképzési és Konferencia Központja (Pilisszentkereszt) 34. Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézete (Kecskemét) 35. Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézete (Szirmabesenyõ) 36. Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézete (Pécs) 37. Büntetés-végrehajtási Szervezet Oktatási Központja

2551

4. Békés megyei Rendõr-fõkapitányság 5. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rendõr-fõkapitányság 6. Csongrád megyei Rendõr-fõkapitányság 7. Fejér megyei Rendõr-fõkapitányság 8. Gyõr-Moson-Sopron megyei Rendõr-fõkapitányság 9. Hajdú-Bihar megyei Rendõr-fõkapitányság 10. Heves megyei Rendõr-fõkapitányság 11. Jász-Nagykun-Szolnok megyei Rendõr-fõkapitányság 12. Komárom-Esztergom megyei Rendõr-fõkapitányság 13. Nógrád megyei Rendõr-fõkapitányság 14. Pest megyei Rendõr-fõkapitányság 15. Somogy megyei Rendõr-fõkapitányság 16. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rendõr-fõkapitányság 17. Tolna megyei Rendõr-fõkapitányság 18. Vas megyei Rendõr-fõkapitányság 19. Veszprém megyei Rendõr-fõkapitányság 20. Zala megyei Rendõr-fõkapitányság 21. Rendészeti Biztonsági Szolgálat 22. Köztársasági Õrezred 23. Nemzetközi Bûnügyi Együttmûködési Központ 24. Nemzeti Nyomozó Iroda

c) A Határõrség Országos Parancsnoksága, mint középirányító szerv irányítása alá tartozó költségvetési szervek 1. Gyõri Határõr Igazgatóság 2. Szombathelyi Határõr Igazgatóság 3. Nagykanizsai Határõr Igazgatóság 4. Pécsi Határõr Igazgatóság 5. Kiskunhalasi Határõr Igazgatóság 6. Orosházi Határõr Igazgatóság 7. Nyírbátori Határõr Igazgatóság 8. Miskolci Határõr Igazgatóság 9. Balassagyarmati Határõr Igazgatóság 10. Budapesti Határõr Igazgatóság

d) A Központi Gazdasági Fõigazgatóság, mint középirányító szerv irányítása alá tartozó költségvetési szervek b) Az Országos Rendõr-fõkapitányság, mint középirányító szerv irányítása alá tartozó költségvetési szervek 1. Budapesti Rendõr-fõkapitányság 2. Baranya megyei Rendõr-fõkapitányság 3. Bács-Kiskun megyei Rendõr-fõkapitányság

1. Pilis Üdülõszálló, Dobogókõ 2. Aranypart üdülõszálló, Siófok 3. Park Üdülõszálló, Balatonlelle 4. Kastély Üdülõszálló, Balatongyörök 5. Bûnügyi Szakértõi és Kutató intézet

2552


12. szám

e) Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, mint középirányító szerv irányítása alá tartozó költségvetési szervek

INDOKOLÁS

IRM BÁH menekülteket Befogadó Állomása, Békéscsaba IRM BÁH menekülteket Befogadó Állomása, Bicske IRM BÁH menekülteket Befogadó Állomása, Debrecen

A Heves Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõje indítványában kezdeményezte Bodony Község Önkormányzata Képviselõ-testületének a települési szilárd hulladékkal összefüggõ, szervezett hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételének szabályairól szóló 12/1998. (V. 17.) önkormányzati rendeletének (a továbbiakban: Ör.) – a 15/2005. (XII. 14.) számú önkormányzati rendelet 2. § (3) bekezdésével megállapított – 8. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, mert törvényességi észrevételét a képviselõ-testület nem fogadta el. Az indítványban kifogásolt rendelkezés a szemétszállítást „kéthetenkénti” gyakorisággal határozza meg a község területén. A hivatalvezetõ szerint ez a rendelkezése ellentétes a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekrõl szóló 16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet (a továbbiakban: EüM. r.) 5. § (2) bekezdésével, amely alapján az ilyen településen a bomló szerves anyagot tartalmazó hulladékot legalább hetente egyszer el kell szállítani. Az indítványozó szerint az Ör.-nek a szemétszállítás gyakoriságát meghatározó rendelkezése ellentétes magasabb szintû jogszabállyal, ezért sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.

f) Oktatási Fõigazgatóság, mint középirányító szerv irányítása alá tartozó költségvetési szervek 1. Adyligeti Rendészeti Szakközépiskola 2. Miskolci Rendészeti Szakközépiskola 3. Szegedi Rendészeti Szakközépiskola 4. Körmendi Rendészeti Szakközépiskola 5. Nemzetközi Oktatási Központ

Alkotmánybírósági határozatok Az Alkotmánybíróság 60/2006. (XI. 9.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következõ határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Bodony Község Önkormányzata Képviselõ-testületének a települési szilárd hulladékkal összefüggõ, szervezett hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételének szabályairól szóló 12/1998. (V. 17.) önkormányzati rendelete 8. § (3) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2006. december 31. napjával megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

I.

II. Az indítványban megjelölt jogszabályok: 1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése: „44/A. § (2) A helyi képviselõtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal.” 2. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) felhívott rendelkezése: „1. § (1) A jogalkotó szervek a következõ jogszabályokat alkotják: a) az Országgyûlés törvényt, b) c) a Kormány rendeletet, d) a miniszterelnök és a Kormány tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet, e) f) az önkormányzat rendeletet. (2) E rangsornak megfelelõen az alacsonyabb szintû jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal.”

12. szám


3. Az országos településrendezési és építési követelményekrõl szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.): „10. § (1) (...) (2) A lakóterület lehet: 1. nagyvárosias (sûrû beépítésû és 12,5 m feletti megengedett legnagyobb építménymagasságú), 2. kisvárosias (sûrû beépítésû és 12,5 m-t meg nem haladó megengedett legnagyobb építménymagasságú) lakóterület, 3. kertvárosias (laza beépítésû és 7,5 m-t meg nem haladó megengedett legnagyobb építménymagasságú) lakóterület, 4. falusias (7,5 m-t meg nem haladó – a lakóterületre vonatkozó – megengedett legnagyobb építménymagasságú) lakóterület.” 4. EüM. r. megjelölt rendelkezése: „5. § (2) A bomló szerves anyagot tartalmazó hulladékot az országos településrendezési és építési követelményekrõl szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 10. §-a (2) bekezdésének 1. és 2. pontja szerinti nagyvárosias és kisvárosias lakóterületen hetente legalább kétszer, egyéb lakóterületen hetente legalább egyszer, illetõleg szükség szerint nagyobb gyakorisággal el kell szállítani.” 5. Az Ör. kifogásolt rendelkezése: „8. § (3) A szolgáltató a települési szilárd hulladék elszállítását kéthetente, keddenként végzi. A szolgáltatás kezdetének dátuma 2006. január 3.”

III. Az indítvány megalapozott. A helyi önkormányzatok rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) szabályozza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselõ-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint a képviselõ-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat rendeletet. A Jat. 1. § (1) bekezdése meghatározza a jogalkotó szerveket, az általuk alkotható jogszabályokat. A felsorolás egyben meghatározza a jogszabályok rangsorát is, amely alapján a legalacsonyabb szintû jogszabály az önkormányzati rendelet. A Jat. 1. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdésben meghatározott rangsornak megfelelõen az alacsonyabb szintû jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabályokkal.

2553

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 21. § (1) bekezdése a települési önkormányzatok feladatává teszi a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezését és fenntartását. A Hgt. 23. §-a felhatalmazza a települési önkormányzatokat, hogy rendeletben állapítsák meg – többek között – a helyi közszolgáltatás tartalmát, a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelõ díjfizetési kötelezettséget, a díj megfizetésének rendjét. A hulladékszállítási közszolgáltatás ellátásának rendje és módja szabályozásakor is figyelemmel kell lenni a képviselõ-testületeknek a magasabb jogszabályok elõírásaira. Ezek körébe tartozik az EüM. r. is, amelynek 5. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a bomló szerves anyagot tartalmazó hulladékot a Korm. r. 10. §-a (2) bekezdésének 1. és 2. pontja szerinti nagyvárosias és kisvárosias lakóterületen hetente legalább kétszer, egyéb lakóterületen hetente legalább egyszer, illetõleg szükség szerint nagyobb gyakorisággal el kell szállítani. E rendelkezés szerint „kéthetente” történõ szemétszállításról egy önkormányzat sem határozhat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. kifogásolt rendelkezése, amely kéthetenkénti hulladékszállítást határoz meg, ellentétes az EüM. r. 5. § (2) bekezdésével, emiatt sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, mely szerint az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintû jogszabállyal. Ezért az Alkotmánybíróság az Ör. 8. § (3) bekezdését alkotmányellenessé nyilvánította és 2006. december 31. napjával megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezés megsemmisítésének határidejét úgy állapította meg, hogy a képviselõ-testületnek kellõ idõ álljon rendelkezésre az új, alkotmányos tartalmú szabályozás megalkotására. Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben történõ közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.

Az Alkotmánybíróság 61/2006. (XI. 15.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában – dr. Bragyova András, dr. Holló András és dr. Kiss

2554


László alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következõ határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a házipénztáradóról szóló 2006. évi LX. törvény alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. A megsemmisítés következtében a törvény nem lép hatályba. Ezt a határozatát az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS I. 1. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a házipénztáradóról szóló 2006. évi LX. törvény (a továbbiakban: Hpt.) alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjérõl és annak közzétételérõl szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján – tárgyi azonosságukra figyelemmel – az indítványokat egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. Az egyik indítványozó azért kérte a Hpt. megsemmisítését, mert véleménye szerint az több alkotmányi rendelkezéssel is ellentétes. Álláspontja szerint a törvényalkotó a Hpt. megalkotásával túlterjeszkedett az Alkotmány 70/I. §-ában biztosított adóztatási jogán akkor, amikor a társas vállalkozások „rosszhiszemû” (adóelkerülõ) magatartását megakadályozandó, szûk kivétellel minden társas vállalkozást „adónak nevezett adminisztratív szankcióval” sújtott. Az indítványozó érvelése szerint a Hpt.-n keresztül valójában nem jövedelem, illetve vagyon adóztatására kerül sor, hanem egy adminisztratív korlátozás érdekében alkalmazott „kvázi szankcióra”. Ez azt eredményezi, hogy a házipénztáradó (az adófizetési kötelezettség) olyan mértékben függetlenedik az Alkotmány 70/I. §-ában meghatározott alkotmányos alapoktól, amely már alkotmányellenes. Az indítványozó nézete szerint a Hpt. ellentétes az Alkotmány 13. §-ával is, mert „nem vagyont adóztatva elvonja a hitelezõk követeléseinek fedezetét, ezen keresztül azok potenciális vagyonát”, ami lényegében az Alkotmány 13. § (2) bekezdésében foglalt alkotmányos garanciát mellõzõ „kisajátítás”. Az indítványozó az Alkotmány 9. §-a (gazdasági verseny szabadsága) sérelmét is állította a Hpt. szabályozásával összefüggésben, mivel véleménye szerint azzal, hogy „csak a pénzintézetbe történõ befizetéssel lehet elkerülni a házipénztáradó fizetését”, a törvényalkotó egy általa kiválasztott „vállalkozói csoportot” elõnyben részesített a töb-

12. szám

bi vállalkozóval szemben, figyelemmel arra, hogy a banki mûveletek (készpénz befizetés, illetve felvét) tranzakciós költségei a bankokat illetik. Az Alkotmány 70/A. §-a is sérül az indítványozó nézete szerint, mert a Hpt. az adófizetési kötelezettség tekintetében indokolatlanul hátrányos megkülönböztetést tesz a társas vállalkozások között a szerint, hogy a házipénztárban lévõ készpénzt „milyen típusú vállalkozó birtokolja”, illetve az „milyen tevékenységet végzõ társasági adóalanynál áll rendelkezésre.” Az indítványozó a Hpt.-ben foglalt adófizetési kötelezettséggel összefüggésben azt tekintette a diszkrimináció alkotmányos tilalmába ütközõnek, hogy a társasági adó hatálya alá tartozó adózók dönthetnek osztalék jóváhagyásáról (osztalékfizetés elrendelésérõl) és arról, hogy a jóváhagyott osztalék kifizetésére milyen idõpontban kerüljön sor, míg „az egyéni vállalkozónak az adóév végén minden esetben meg kell fizetni az adót, nem dönthet arról, hogy a (vállalkozói) osztalékot kifizeti-e, vagy sem.” Az indítványozó nézete szerint a Hpt. az alkotmányellenes diszkriminációt a társasági adóalanyok körén belül is fenntartja, mivel nem adóztatja meg a pénzintézetek házipénztárát, illetve azokat a társasági adóalanyokat (társadalmi szervezetek, alapítványok, nonprofit szervezetek, egyéb szervezetek), amelyek „a törvény erejénél fogva nem fizethetnek osztalékot”. Az indítványozó érvelése szerint a törvényalkotó nem a valós jogalkotói célt jelölte meg a Hpt. bevezetõ rendelkezésében; a valós jogalkotói cél a „vagyonnak nem minõsülõ házipénztár összeg (készpénz) kvázi »osztalékadóztatása« volt” „a (...) törvényben biztosított osztalékfizetés halasztásával élõ adóalanyoknál.” A valós jogalkotói cél helyett egy nem valós jogalkotói cél törvényben történõ megjelenítése az indítványozó szerint ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt demokratikus jogállamisággal. Egy másik indítványozó szintén több alkotmányi rendelkezéssel tartotta ellentétesnek a Hpt.-t. Kifejtette, hogy a törvényalkotó a Hpt. bevezetõ rendelkezésében szereplõ jogalkotói célt úgy kívánja az adózás eszközével elérni, hogy olyan forgóeszközt (házipénztári pénzkészlet) vont adózás alá, amely nem tekinthetõ vagyonnak, illetve jövedelemnek. Kifogásolta továbbá, hogy a jogalkotó a szabályozás megalkotása során figyelmen kívül hagyta a piacgazdaság tényleges viszonyait, annak során a „rosszhiszemû” vállalkozói magatartás vélelmébõl indult ki, és nem vette figyelembe azt, hogy a kifogásolt szabályozás kiknek és milyen mértékben okoz joghátrányt. Az indítványozó szerint mindez ellentétes az Alkotmány 2. §-ában foglalt alkotmányi rendelkezésekkel. A Hpt. az indítványozó vélekedése szerint az alkotmányos oltalom alatt álló szerzõdési szabadságot kívánja korlátozni olyan eszközzel (házipénztári pénzkészlet adóztatása), amely a cél elérésére alkalmatlan, olyan jogalkotói cél érdekében (készpénzforgalom visszaszorítása), amely

12. szám


nem tekinthetõ sem alkotmányos alapjognak, sem alapvetõ alkotmányos szabadságnak. Mindezek az indítványozó szerint a vállalkozáshoz való alkotmányos jog, továbbá az alkotmányi oltalom alatt álló szerzõdéses szabadság jogának alkotmányellenes korlátozását valósítják meg. Az indítványozó kifejtette továbbá, hogy a Hpt. az Alkotmány 70/A. §-ába ütközõ hátrányos megkülönböztetést idéz elõ az egyéni és a társas vállalkozások között. Az indítványozó szerint az alkotmányellenes különbségtétel azért áll fenn, mert „az egyéni vállalkozásokat érintõ hasonló célú és súlyú különadó nincs”. Egy több indítványozó által közösen elõterjesztett indítványban az indítványozók a Hpt.-t az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt közteherviselés arányosságának alkotmányi rendelkezéseivel tekintették ellentétesnek. Az indítványozók szerint a házipénztáradó bevezetésével a jogalkotó jogalkotói hatalommal való visszaélést valósított meg, és így a Hpt. ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányi rendelkezésével. Kifejtették, hogy a közteherviselés alapját nem képezheti az a „rosszhiszemû” jogalkotói vélelem, hogy a társas vállalkozások adóelkerülési célzattal, rendeltetésellenesen használják a házipénztári készpénzállományt. Ez a vélelem sok esetben arra vezet, hogy ténylegesen az adóalanyok által meg nem szerzett jövedelem megadóztatására kerülhet sor. A 31/1998. (VI. 25.) AB határozatra hivatkozással kiemelték, hogy a Hpt. nem lehet alkotmányos eszköze az adóelkerülést célzó vállalkozói magatartás visszaszorításának. Az Alkotmány 70/I. §-át az indítványozók két okból is sérülni látták. Érvelésük szerint a törvényalkotó az „új adónem hipotetikus alapjává az említett rosszhiszemû vélelmet tette”, általános szabállyá emelve ezzel azt. Ez – az indítványozók vélekedése szerint – ellentétes az Alkotmánybíróság 57/1995. (IX. 15.) AB határozatában leszögezett, az adóeljárásban alkalmazott törvényes vélelemhez kapcsolódó azon követelménnyel, hogy vélelem alkalmazására csak kivételes esetben és többletgaranciák mellett kerülhet sor. A Hpt. alapjául fekvõ vélelem – az indítványozók szerint – az említett kivételesség követelményének nem felel meg. Az Alkotmánybíróság 666/B/1992. AB határozatában kifejtettekre utalva, az indítványozók hivatkoztak továbbá arra is, hogy a Hpt.-ben foglalt adófizetési kötelezettség – a házipénztár rendeltetésére és mûködésére tekintettel – „nem áll közvetlen összefüggésben az adózó jövedelmi és vagyoni viszonyaival, helyzetével”. A házipénztárt rendeltetésszerûen mûködtetõ adózót aránytalanul terheli a házipénztáradó megfizetése, mivel az adó alapjául szolgáló adótárgy nem képezi a jövedelme, illetve vagyona részét. Ez pedig szintén sérti az Alkotmány 70/I. §-át.

2555

Egy további indítványozó a Hpt. egészének a megsemmisítését kérõ indítványában szintén több alkotmányi rendelkezés sérelmét állította a támadott törvényi szabályozással összefüggésben. Álláspontja szerint a Hpt. „általánosan korlátozza a tulajdon feletti jogot”, „a készpénz használatát”. Ezt meghaladóan „ellentétben áll az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével, mert gátolja a vállalkozás (mint tevékenység) jogát, és a gazdasági verseny szabadságát.” Az indítványozó szerint a kifogásolt törvény ellentétben áll továbbá az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel, és a 35. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakkal. Az indítványozó – hiánypótlásra történt felhívást követõen elõterjesztett – indítvány-kiegészítésében a sérelmet szenvedett alkotmányi rendelkezések között az Alkotmány 11. §-át és 13. § (1) bekezdését is megjelölte. Kifejtette, hogy véleménye szerint a Hpt. szabályozása ellentétes az „önálló felelõs gazdálkodás elvével”, továbbá megismételte azt a véleményét, hogy a támadott törvény – „a készpénz mennyiségének adminisztratív úton történõ meghatározásával” – „káros mértékben korlátozza” a tulajdonhoz való jogot a „bankszféra javára”. Az Alkotmánybíróság az ügyeket egyesítette, és az indítványokat egységes eljárásban bírálta el. Az Alkotmánybíróság eljárása során beszerezte az igazságügyi és rendészeti miniszter, valamint a pénzügyminiszter véleményét.

II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvetõ jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlõ védelemben részesül. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.” „11. § Az állam tulajdonában álló vállalatok és gazdálkodó szervezetek a törvényben meghatározott módon és felelõsséggel önállóan gazdálkodnak.” „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekbõl, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” „35. § (1) A Kormány a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek jogait; (...)”.

2556


„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.” „70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni.” 2. A Hpt. rendelkezései: „A készpénzforgalom visszaszorítása érdekében az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja. Általános rendelkezések 1. § (1) A 2. § rendelkezései szerint meghatározott személy (adóalany) e törvényben elõírt adóalap után különadó fizetésére kötelezett, ha az adóévben az átlagos napi készpénz záróegyenlege az elismert pénzkészletet meghaladja. (2) A különadóból származó bevétel a központi költségvetést illeti meg. (3) Az az adóalany, amelynek az adóéve eltér a naptári évtõl, az adókötelezettséget az adóév elsõ napján hatályos szabályok szerint teljesíti. (4) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben értelemszerûen alkalmazni kell az adózás rendjérõl szóló 2003. évi XCII. törvény rendelkezéseit. A házipénztárral összefüggõ adókötelezettség 2. § (1) A társas vállalkozás 20 százalék mértékkel különadót állapít meg és fizet az adóévi könyvviteli nyilvántartása alapján a (2) bekezdésben meghatározottak szerint megállapított adóalap után. (2) Az adó alapja az átlagos napi készpénz záróegyenleg elismert pénzkészlettel csökkentett pozitív összege. (3) Az (1) bekezdés szerinti adót az adóév utolsó napját követõ 150. napon kell megfizetni és a társasági adóbevallásban bevallani. Fogalmak 3. § E törvény alkalmazásában 1. társas vállalkozás: a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény hatálya alá tartozó adózó, kivéve a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény hatálya alá tartozó hitelintézetet és pénzügyi vállalkozást, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezetét, a közhasznú társaságot, a közhasznú, kiemelkedõen közhasznú jogállással rendelkezõ nonprofit gazdasági társaságot, a vízitársulatot, az alapítványt, a közalapítványt, a társadalmi szerve-

12. szám

zetet, a köztestületet, az egyházat (ideértve e szervezetek alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is), a lakásszövetkezetet, az iskolai szövetkezetet, a szociális szövetkezetet, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárat és a felsõoktatási intézményt (ideértve az általa létrehozott intézményt is), továbbá a diákotthont; 2. átlagos napi készpénz záróegyenleg: a házipénztár napi záróegyenlegei együttes összegének és a napi záróegyenlegek számításánál figyelembe vett napok (kivéve azokat a napokat, amelyeken pénztári forgalom nem volt) számának a hányadosa, azzal, hogy az átlagos napi készpénz záróegyenleg meghatározásánál a napi záróegyenleg csökkenthetõ a szerencsejáték szervezési tevékenység céljából tartott pénzkészlettel; 3. elismert pénzkészlet: az adóalany adóévi elszámolt éves összes bevételének 0,8 százaléka, de legalább 300 000 forint; 4. elszámolt éves összes bevétel: az adóévre vonatkozó beszámolóban – ide nem értve az összevont (konszolidált) beszámolót – kimutatott (ennek hiányában az adóév utolsó napjára vonatkozó könyvviteli zárlat alapján megállapított) összes bevétel. Hatályba léptetõ és átmeneti rendelkezések 4. § E törvény 2007. január 1-jén lép hatályba.”

III. Az indítványok megalapozottak. 1. Az Alkotmánybíróság elõzetesen megvizsgálta azt a kérdést, hogy hatáskörébe tartozik-e az indítványozók által támadott, kihirdetett, de hatályba még nem lépett törvény vizsgálata. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 42. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság gyakorlata az, hogy a kihirdetett, de hatályba még nem lépett törvény (törvényi rendelkezés) is képezheti utólagos absztrakt normakontroll tárgyát. Ha a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenessége megállapítást nyer, az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapításának a következményeként a hatálybalépés elmaradását mondja ki. [28/1993. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1993, 220, 225.; 19/1999. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1999, 150, 158.; 14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 114.] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Hpt. alkotmányossági vizsgálatát az egyesített indítványok alapján lefolytatta. 2. Az Alkotmánybíróság elsõként azokat az indítványozói kifogásokat vizsgálta meg, amelyek a Hpt.-nek az Alkotmány 70/I. §-ával fennálló ellentétét állították, és erre tekintettel kérték az alkotmányellenesség kimondását.

12. szám


Az indítványok tartalma alapján megállapítható, hogy az indítványozók lényegében azonos indokokkal tekintették az Alkotmány 70/I. §-ába ütközõnek a Hpt.-t. Az indítványozók szerint a Hpt. szabályozása elszakad az adó megfizetésére kötelezett társas vállalkozások (Hpt. 3. § 1. pont) jövedelmi, illetve vagyoni viszonyaitól, és az adóalanyok által ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet, illetve vagyont adóztat. Az indítványozók másrészt azzal is érveltek, hogy álláspontjuk szerint a Hpt.-ben, illetve annak miniszteri indokolásában megjelenõ jogalkotói célok szolgálatába állított házipénztáradó a társas vállalkozások széles körét sújtó „kvázi szankció”, amely olyan mértékben függetleníti az adót az Alkotmány 70/I. §-tól, ami már alkotmányellenességre vezet. 3. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/I. §-ának sérelmét állító indítványozói kifogások elbírálásához áttekintette a Hpt. törvényi szabályozását, melynek lényege az alábbiakban összegezhetõ. A törvényalkotó az új adónem bevezetésének céljaként a Hpt. bevezetõ rendelkezésében a készpénzforgalom visszaszorítását jelölte meg. A törvényhez kapcsolódó részletes, illetve általános miniszteri indokolásból az is kitûnik, hogy a törvényalkotó a társas vállalkozások saját átlagos napi készpénzforgalmát jelentõsen és hosszú idõn keresztül meghaladó nagyságú házipénztári készpénzállományt nem a mûködéshez szükséges készpénz állománynak, hanem a vállalkozások vagyonának, és „legtöbb esetben” a vállalkozások tagjai által személyes célra felhasznált jövedelemnek tekinti. Ebbõl következõen nem pusztán a készpénzforgalom visszaszorítása, de kétség kívül a házipénztári készpénzállomány társas vállalkozások tagjai általi személyes célra történõ felhasználásának megelõzése is a Hpt. megalkotásához kapcsolódó jogalkotói célként értékelhetõ. A Hpt. az új adó fizetésére – szûk kivétellel (Hpt. 3. § 1. pont) – a társas vállalkozásokat kötelezi. A házipénztáradó a törvényben meghatározott adóalap után fizetendõ különadó (vagyoni típusú adó), amelyet az adóalanyok akkor kötelesek megfizetni, ha az adóévben az átlagos napi készpénz záró egyenlegük a törvényben meghatározott elismert pénzkészletet meghaladja. A társas vállalkozás az adóévi könyvviteli nyilvántartása alapján a Hpt. 2. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint megállapított adóalap után 20 százalék mértékben állapítja meg és fizeti be a különadót, amely a központi költségvetés bevételét képezi. A különadó alapja a társas vállalkozás átlagos napi készpénz záró egyenlegének (Hpt. 3. § 2. pont) a törvény szerint elismert pénzkészlettel (Hpt. 3. § 3. pont) csökkentett pozitív összege. A különadót az adózó a társaságiadó-bevallásában vallja be, és az adóév utolsó napját követõ 150. napon kell azt megfizetnie. [Hpt. 2. § (3) bekezdés.]

2557

4. Az Alkotmánybíróságnak – az indokolás 2. pontjában ismertetett indítványozói kifogások, továbbá annak 3. pontjában bemutatott törvényi szabályozás alapján – abban az alkotmányossági kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Hpt.-vel bevezetett új különadó nem függetlenítette-e olyan mértékben az adó jogintézményét annak az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos alapjaitól, amely már a kifogásolt törvény alkotmányellenességére vezet. A jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak azt is vizsgálnia kellett, hogy ha a Hpt.-ben a törvényalkotó a készpénzfizetés adminisztratív eszközzel történõ korlátozása mellett döntött, akkor az adó, mint jogintézmény „kvázi szankcióként” (jogkövetkezményként) lehet-e alkotmányos eszköze az említett korlátozás (jogalkotói célok) gazdasági kényszerrel való érvényre juttatásának. Az Alkotmánybíróság már számos korábbi határozatában vizsgálta az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt közteherviseléssel kapcsolatos alkotmányi rendelkezés érvényesülésének szempontjait. Az Alkotmánybíróság a lefolytatott alkotmányossági vizsgálat során áttekintette az Alkotmány 70/I. §-hoz kapcsolódó korábbi határozatait, és azok jelen ügyben is irányadó elvi jellegû megállapításait az alábbiakban foglalja össze. Az Alkotmánybíróság már 1991-ben kimondta, hogy az Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok alapvetõ jogai között szabályozza a közteherviselés kötelezettségét, és annak alkotmányos korlátait, ami megfelelõen irányadó a jogi személyekre is. [62/1991. (XI. 22.) AB határozat, ABH 1991, 466, 467.] Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy az Alkotmány maga nem határozza meg a „közteher” fogalmát, ám kétséget kizáróan ide sorolhatók az államháztartásról szóló törvény szerint az állam javára elõírható befizetések, amelyek az állam gazdasági tevékenységének, intézményei mûködtetésének a fedezetét szolgálják, az állam bevételi forrását jelentik. Az Alkotmány 70/I. §-a tehát egyfelõl minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet számára kötelezõvé teszi a közterhekhez való hozzájárulást, másfelõl alkotmányi felhatalmazást ad az állam számára ilyen célú kötelezések, befizetések törvényi szinten történõ elõírására. (821/B/1990. AB határozat, ABH 1994, 481, 486.) A jogalkotó széles keretek között mérlegelhet akkor, amikor a közteher mértékét megállapítja, és nagy szabadsággal rendelkezik abban a kérdésben is, hogy mit határoz meg a közteher tárgyaként, a közteherviselési kötelezettség kiinduló pontjaként milyen gazdasági forrást választ ki. (620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539, 541.) Az Alkotmánybíróság a 448/B/1994. AB határozat indokolásában ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a jogalkotás szabadsága az adófizetés kiindulópontjaként szolgáló gazdasági forrás kiválasztása és az adó tárgyának ez alapján történõ meghatározása során nem korlátlan; az

2558


Alkotmány 70/I. §-ában foglalt közteherviselési kötelezettséget elõíró alkotmányi rendelkezés értelmében annak a jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz kötöttség keretei között kell maradnia. (ABH 1994, 724, 727.) Az Alkotmány a közterhekhez való hozzájárulás tekintetében a jogalkotóval szemben egyetlen követelményt fogalmaz meg, azt, hogy az adott fizetési kötelezettség feleljen meg az alanyi kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyainak, azaz álljon azzal arányban. (1558/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 506–507.) A közteher és az annak viselésére kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyai közötti kapcsolatot vizsgálva az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy a közterhekhez való hozzájárulási kötelezettségnek közvetlen összefüggésben kell állnia, arányosnak kell lennie az állampolgárok (alanyi kötelezettek) jövedelmi és vagyoni viszonyaival, helyzetével. (66/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 735, 737.; 544/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 893, 898.) Az Alkotmánybíróság a szövetkezeti ingyenes értékpapír adózására vonatkozó szabályozás alkotmányossági vizsgálata során a 3/1993. (II. 4.) AB határozat indokolásában rámutatott arra is, hogy az állampolgár által ténylegesen meg nem szerzett jövedelem nem kezelhetõ adóköteles jövedelemként (ABH 1993, 41, 45.) A vizsgált esetben az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/I. §-a alapján az alanyi kötelezettek jövedelmi helyzete (viszonya) és a fizetendõ közteher között fennálló kapcsolatot vizsgálta, és ez alapján mondta ki azt, hogy amennyiben a személyi jövedelemadóztatásban a jogalkotó bizonyítható módon olyan jövedelmet von adókötelezettség alá, amelyet az adóalany ténylegesen meg sem szerzett, akkor átlépi az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányi korlátot. Az alanyi kötelezett által ténylegesen meg nem szerzett jövedelem esetében a közteher (adó) és az alanyi kötelezett jövedelmi helyzete (viszonya) között semmilyen kapcsolat nem mutatható ki, s ez ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselés alkotmányi rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság – az indítványozók által is felhívott – 31/1998. (V. 25.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta azt a kérdést, hogy amennyiben a törvényhozás a készpénzfizetés adminisztratív korlátozása mellett dönt, úgy az adó felhasználható-e a korlátozás gazdasági kényszerrel való érvényre juttatására olyan módon, hogy a korlát átlépése esetén az alanyi kötelezettek (adózók) számára az adófizetési kötelezettség joghátrányként, „kvázi szankcióként” jelentkezik. Határozata indokolásában az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutatott rá: „a törvényhozó hatalom dolga – és egyben politikai felelõssége – megítélni, hogy Magyarországon egyfelõl adottak-e a feltételek a készpénzfizetés radikális visszaszorításához, ez nem okoz-e aránytalan hátrányt a gazdasági élet egyes szereplõi számára, másfelõl hogy ennek érdekében elengedhetetlen-e az adminisztratív korlátozás, nem célravezetõbb-e az anyagi ösztönzés mind

12. szám

az állam, mind a pénzintézetek részérõl. Ezt tehát – mint gazdaságpolitikai mérlegelés körébe tartozó kérdést – az Alkotmánybíróság nem vizsgálta. (...) Noha az államnak a piacgazdaság viszonyai között is megvan az a joga, hogy jogszabályok segítségével beavatkozzék a gazdasági folyamatokba, ez irányú joga nem korlátlan. Az semmiképpen sem tartozik bele, hogy a piacgazdaság tényleges viszonyait figyelmen kívül hagyva, a rosszhiszemûség vélelmébõl kiindulva, tetszése szerint szabályozza a gazdasági életet, tekintet nélkül arra, hogy a kellõen át nem gondolt szabályozás kiket és milyen mértékben sújt joghátránnyal. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az adó jogintézményének adminisztratív korlátozás megszegéséhez kapcsolódó »kvázi szankcióként« való alkalmazása a vizsgált három törvényben az adót olyan mértékben függetlenítette az Alkotmány 70/I. §-ától, hogy a sérelmezett rendelkezések nincsenek összhangban a jogalkotói felhatalmazással való visszaélésnek az alaptörvény 2. § (1) bekezdésébõl levezethetõ, a demokratikus jogállamokban általánosan elfogadott tilalmával; s valójában a sérelmezett rendelkezések mindhárom adónem esetében ténylegesen meg nem szerzett jövedelem adóztatását jelentik. Ezért az Alkotmánybíróság a sérelmezett törvényi rendelkezéseket a rendelkezõ részben foglaltak szerint megsemmisítette.” (ABH 1998, 240, 247, 249–250.) 5. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/I. §-ához kapcsolódó, fent idézett határozataiban megfogalmazott elvi tételeire, valamint az Abh.-ban foglaltakra is figyelemmel a jelen ügyben az Alkotmány 70/I. §-ának sérelmét állító indítványokhoz kapcsolódóan az alábbiakat állapította meg. Az Alkotmány 70/I. §-a alkotmányos felhatalmazást biztosít a törvényalkotónak arra, hogy az Alkotmány 70/I. §-ában meghatározott jogalanyok (alanyi kötelezettek) számára a közterhekhez való arányos hozzájárulás biztosítása érdekében új adónem törvényi úton történõ bevezetésével adófizetési kötelezettséget írjon elõ. Az új adónem formájában megjelenõ, az alanyi kötelezettek oldalán elõírt adófizetési kötelezettségnek az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt egyetlen alkotmányi korlátja az, hogy az új adónem nem szakadhat el az adó, mint jogintézmény alkotmányos funkciójától (közterhekhez való arányos hozzájárulás), nem függetlenedhet az alanyi kötelezettek vagyoni és jövedelmi viszonyaitól, helyzetétõl. Az Alkotmánybíróság a jelen ügy elbírálása során is tekintettel volt arra, hogy az Alkotmány 70/I. §-a nem határozza meg a jövedelem, illetve a vagyon alkotmányi fogalmát, ezeket a fogalmakat az egyes anyagi adójogszabályokban a jogalkotó határozza meg. Ebbõl következõen az Alkotmánybíróságnak az alkotmányossági vizsgálat alá vont konkrét adójogszabály rendelkezései alapján esetrõl esetre, a szabályozás – így különösen az adótárgy – összes sajátosságának a figyelembevételével kell döntést hoznia abban a kérdésben, hogy a jogalkotó az Alkotmány 70/I. §-ában meghatározott jövedelmi és vagyoni viszo-

12. szám


nyokhoz való kötöttség keretei között maradt-e a szabályozás kialakítása során. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is megerõsíti a korábbi határozataiban már kifejtett azon álláspontját, hogy a törvényalkotó új adónem törvényi szabályozása során széles körben mérlegelhet abban a kérdésben, hogy milyen gazdasági forrást választ az adó alapjául, illetve, hogy miként határozza meg az adóalapot. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt egyetlen alkotmányi korlát valamennyi, a jogalkotó által szabályozott adó esetében fennáll, függetlenül attól, hogy milyen típusú adóról van szó, illetve, hogy a konkrét anyagi adójogszabály milyen adótárgyat adóztat. 6. A házipénztáradót a törvényalkotó vagyoni típusú különadóként szabályozta, azaz adóztatandó gazdasági forrásként az alanyi kötelezettek vagyonát jelölte ki. Ebbõl következõen az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben azt kellet vizsgálnia, hogy a házipénztáradó – mint vagyoni típusú különadó – megfelel-e az Alkotmány 70/I. §-ban foglalt arányos közteherviselésre vonatkozó alkotmányi kötelezettségnek, az új adó szabályozása során – a házipénztár rendeltetésére és a szabályozás összes sajátosságára figyelemmel – a törvényalkotó nem lépte-e át az említett alkotmányi rendelkezésben meghatározott alkotmányi korlátot. Az Alkotmánybíróság a házipénztár rendeltetésének vizsgálata során abból indult ki, hogy az az adó megfizetésére kötelezett társas vállalkozások gazdálkodásához (mûködéséhez) szükséges készpénz rendelkezésre állását hivatott biztosítani, továbbá figyelembe vette, hogy a házipénztári pénzkészlet a társas vállalkozás mérlegében annak az eszközei között kimutatott olyan forgóeszköz, amely hektikusan változó összegû, és különféle jogcímeken befizetett készpénzbõl áll, és forrását tekintve nem homogén (a társas vállalkozás saját forrásain kívül idegen forrásokból származó készpénzt is tartalmazhat). Az Alkotmánybíróság azt is figyelembe vette, hogy a házipénztári készpénzállomány aktuális mértékét a társas vállalkozások által végzett gazdasági tevékenység jellege is meghatározza, és a házipénztárban elhelyezett készpénz nem felhalmozási, hanem a gazdasági tevékenység során és ahhoz kapcsolódóan felmerülõ és készpénzben teljesítendõ bevételek, illetve kiadások teljesíthetõségét (a zavartalan készpénzforgalmat) biztosító forgóeszköz. Az Alkotmánybíróság a Hpt. szabályozását áttekintve megállapította, hogy az új vagyoni típusú adó nem áll közvetlen összefüggésben az alanyi kötelezettek (adó fizetésére kötelezett társas vállalkozások) jövedelmi, illetve vagyoni viszonyaival (helyzetével), ebbõl következõen az új adónem olyan mértékben eltávolodott az adó jogintézményének az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos alapjaitól, hogy ezzel alkotmányellenességet idézett elõ. A Hpt. bevezetõ rendelkezéseibõl és annak miniszteri indokolásából is kitûnõen a törvényalkotó nem az adó al-

2559

kotmányos funkcióját, ennek érvényesülését tekintette elsõdleges jogalkotói célnak, hanem részben egy adminisztratív korlátozást (készpénzforgalom visszaszorítása), részben pedig a házipénztári készpénzállomány rendeltetésellenes használatának a megelõzését (visszaszorítását) kívánta elérni az adóztatás eszközével. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a fent említett, és egyébként legitimnek tekinthetõ jogalkotói célok elérésének az adó jogintézménye (az új adónem bevezetése) nem lehet alkotmányos eszköze; a házipénztáradó „kvázi szankcióként” nem lehet az adminisztratív korlátozás megszegésének az adójogi jogkövetkezménye. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a házipénztáradó a társas vállalkozások által nem realizált, ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet, illetve vagyont von adókötelezettség alá. Az adóalap meghatározása során a törvényalkotó adóköteles vagyonnak tekinti a társas vállalkozás átlagos napi készpénz záróegyenlegének a törvényalkotó által elismert pénzkészlettel csökkentett pozitív összegét. Az adóalapot képezõ – a Hpt. 2. § (3) bekezdése szerint megállapított – házipénztári készpénzállomány azonban az Alkotmány 70/I. §-a alapján nem tekinthetõ az alkotmányi arányos közteherviselés alapját képezõ, a társas vállalkozások által ténylegesen megszerzett jövedelemnek, illetve vagyonnak. A Hpt. alapján házipénztáradó fizetésére kötelezett társas vállalkozások házipénztári készpénzállománya, illetve ennek bármely idõpontban fennálló aktuális összege nem áll közvetlen összefüggésben az említett adóalanyok tényleges, és az alkotmányos közteherviselés alapjául fekvõ jövedelmi, illetve vagyoni viszonyaival, helyzetével. Az adóalap meghatározása során a törvényalkotó figyelmen kívül hagyta továbbá azt a tényt, hogy az adófizetésre kötelezett társas vállalkozások közül számos vállalkozás tevékenységébõl (üzletmenetébõl) eredõen hosszabb távon a Hpt.-ben elismert pénzkészletnél nagyobb házipénztári készpénzállományt tart fenn úgy, hogy a házipénztárt rendeltetésszerûen, céljának (a folyamatos mûködés biztosítását szolgáló készpénzállomány rendelkezésre tartása) megfelelõen használja. Az említett vállalkozások esetében a házipénztáradó alkotmányos indok nélkül korlátozza azok vállalkozási tevékenységét, mindennapi üzletmenetét és jogszerû magatartáshoz kapcsol számukra hátrányos adójogi jogkövetkezményt. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is irányadónak tekinti az Abh. indokolásában már kifejtett azon álláspontját, hogy a törvényalkotó az adó jogintézményét kizárólag az Alkotmány 70/I. §-ában meghatározott alkotmányi rendeltetésének megfelelõ célra használhatja fel, az ettõl eltérõ jogalkotói célokat szolgáló, az adminisztratív törvényi korlátozás gazdasági eszközökkel történõ kikényszerítését „kvázi szankciós” céllal biztosító adó az Alkotmány 70/I. §-ába ütközik, s mint ilyen, alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság a vizsgált törvényi szabályozáshoz kapcsolódóan megjegyzi, hogy a Hpt.-ben, illetve annak miniszteri indokolásában foglalt jogalkotói célok ter-

2560


mészetszerûleg lehetnek a törvényhozó által kijelölt legitim célok, és alkotmányosan az sem kifogásolható, ha a törvényalkotó – adópolitikai megfontolásokat követve – az adó eszközével kívánja befolyásolni az adózók magatartását. E célok és megfontolások eléréséhez azonban a törvényalkotó kizárólag olyan alkotmányos eszközöket vehet igénybe, amelyek nem sértik az arányos közteherviselés alkotmányi rendelkezését. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az adó kizárólag addig tekinthetõ ilyen alkotmányos eszköznek, amíg az alkotmányi rendeltetésének megfelelõ célt (arányos közteherviselés) szolgálja, és az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz kötöttség keretei között marad. Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá azt is, hogy az adóigazgatási eljárás ellenõrzési szabályai lehetõséget biztosítanak a házipénztárat rendeltetésellenesen használó társas vállalkozások „kiszûrésére”, és a jogellenes magatartások szankcionálására. A készpénzforgalom visszaszorítására – amennyiben az a jelenlegi piacgazdasági viszonyok között indokolt – az adón kívül más gazdasági és pénzügyi szabályozók (ösztönzõk) is rendelkezésre állnak. (A jogalkotó tehát a legitim jogalkotói célok és adópolitikai megfontolások megvalósítását szolgáló eszközök megválasztásában is széles körben mérlegelhet, ám ha az adó eszközét választja, akkor köteles az Alkotmány 70/I. §-ban foglalt alkotmányi kereteken belül szabályozni, köteles az ebben foglalt alkotmányi korlátot betartani.) Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Hpt. szabályozása ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselés alkotmányi rendelkezésével, ezért az Abtv. 42. § (2) bekezdése értelmében a kihirdetett, de hatályba még nem lépett törvény tekintetében kimondta, hogy az 2007. január 1-jén nem lép hatályba. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a Hpt. alkotmányellenességét az Alkotmány 70/I. §-a alapján megállapította – állandó gyakorlatának megfelelõen – az indítványokban felhívott további alkotmányi rendelkezésekkel fennálló ellentétet már nem vizsgálta. [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 213.; 4/2004. (II. 20.) AB határozat, ABH 2004, 66, 72.; 9/2005. (III. 31.) AB határozat, ABH 2005, 627, 636.] A határozat közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.

Dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye Nem értek egyet a többség által elfogadott határozattal. Ennek oka elsõsorban az Alkotmány 70/I. §-ának a többségtõl eltérõ értelmezése. A határozat szerint ugyanis a házipénztáradóról szóló 2006. évi LX. törvény (Htv.)

12. szám

sérti a közteherviselés arányosságának az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos szabályát. Szerintem viszont az Alkotmány 70/I. §-a másként értelmezendõ; ennek alapján a Htv. nem alkotmányellenes. Az Alkotmány 70/I. §-a szerint „minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni”. Az elsõ kérdés, amit ennek kapcsán vizsgálni kell, hogy mi a közteher, és mi minõsül a közteher viselésének. Közterhek az állam kiadásai, amelyek a (tágan értett) közösségi szolgáltatások fedezésére szolgálnak; ezek mértékét az állami költségvetés állapítja meg. A közteher viselése az állami kiadások egy adott idõszakra (a pénzügyi évre) esõ összegének a jogalanyok közötti felosztása, amelyet az állam az adókötelezettség feltételeinek és mértékének meghatározása útján, az adótörvényekben határoz meg. (Az állam egyébként kiadásait hitelbõl is fedezheti – jövõbeli adójövedelem terhére. Az állam hitelbõl fedezett kiadásai tehát – az adott pénzügyi évben – nem tartoznak a „viselendõ közterhek” közé.) A közteherviselés alapvetõ jogi formája az adófizetési kötelezettség. Otto Mayer klasszikus definíciója szerint (Deutsches Verwaltungsrecht. 3. Auflage, Leipzig 1924. II. köt., 316.) az adó az államnak nyújtandó pénzbeli szolgáltatás, amelyet a közhatalom a neki „alárendelt” természetes és jogi személyek részére szab ki az állami bevételek növelése érdekében, általánosan szabályok alapján. E fogalommeghatározás alapján az adó fõbb ismérvei a következõk: (1) ellenszolgáltatás nélküli; (2) pénzbeli szolgáltatás; (3) természetes vagy jogi személyeket, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkezõ szerveket egyaránt kötelez; (4) az állam bevételi forrása; valamint (5) törvényben megállapított. Amellett, hogy a közteherviselést szolgáló különleges kötelezettségek alkotmányos alapját adja, az Alkotmány 70/I. §-a az adóigazságosság elvét is tartalmazza. Még megfogalmazásában is hasonlít Adam Smith elsõ adózási elvéhez [An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations, V. ii. b (Oxford, 1976. II. köt., 825.)], amely szerint: „Minden állam alattvalói amennyire csak lehetséges képességeik arányában járuljanak hozzá a kormányzat költségeihez; vagyis az állam védelme alatt szerzett jövedelmük arányában. [...] Ezen elv megtartásában vagy elhanyagolásában áll, amit az adózás egyenlõségének vagy egyenlõtlenségének nevezünk.” Az adóigazságosság azt kívánja meg, hogy az adóalanyok terhelése egyenlõ legyen, vagyis az adófizetéssel az adóalanyok azonos mértékû áldozatot hozzanak. Az adóigazságosságot az adórendszer egészének kell megvalósítania. Ezért az egyes adónemek (vagy adószabályok) alkotmányosságának vizsgálatakor a 70/I. § alapján mindig figyelembe kell venni az adórendszerben elfoglalt helyét, esetleg szerepét is. A többségi vélemény szerint az Alkotmány 70/I. §-ából levezethetõ, hogy az adófizetésre kötelezett jövedelmi és vagyoni viszonyai, valamint a megfizetendõ adó között

12. szám


közvetlen kapcsolatnak kell fennállnia. Szerintem ilyen közvetlen kapcsolatot az Alkotmány nem kíván, annál kevésbé, mert ez a követelmény szigorúan véve csak az egyenes adók esetén érvényesülhet. A 70/I. § sokkal inkább az Alkotmányon alapuló adókötelezettség speciális korlátjaként értelmezendõ, amely azt követeli meg, hogy az adókötelezettség a gazdasági adóalany fizetési és teherviselési képességeihez igazodjék, azaz ne legyen számára aránytalanul súlyos gazdasági teher. Ennek megítélése nyilván számos tényezõn múlik. Az Alkotmány a „jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelés” mércéjét tartalmazza, amibõl következik, hogy az adóterhelés elosztásában a törvényhozónak az adóalanyok gazdasági áldozatvállalásának egyenlõségét kell elérnie, ami nyilván nem azonos az adókötelezettség mértékének egyenlõségével. Ez különösen igaz az egyenes adók esetében, ahol az adó tárgya az adóalany megszerzett jövedelme vagy meglévõ vagyona. Nehezebben mondható meg, mi minõsül a gazdasági teherviselõ képesség szempontjából „megfelelõnek” a közvetett adók (pl. áfa, fogyasztási adók, vámok stb.) esetében, ahol az adó gazdasági alanya és az adó megfizetésére kötelezett nem azonos. Ebben az esetben az adót az értékesítõ szedi ugyan be, de ténylegesen a végsõ felhasználó, a fogyasztó, a vásárló fizeti meg. Ebbõl következik, hogy a közvetett adó megfizetését a kötelezett el tudja kerülni azáltal, hogy az adófizetési kötelezettséget keletkeztetõ ügyletet (tipikusan szerzõdést) nem köti meg. A közvetett adók esetében az adó gazdasági alanya soha nem köteles az adófizetési kötelezettséget keletkeztetõ tényállás megvalósítására, az adóteher viselése így döntése eredményeként fogható fel. A közvetlen adók esetén az arányosság vizsgálatánál a legfõbb problémát az okozza, hogy az Alkotmány 70/I. §-a a közterhekhez való hozzájárulás, vagyis az adó – illetve más vele egyenértékû járulék – és a jövedelmi, vagyoni viszonyok arányosságát követeli meg. Az arányosság ebben az esetben, mint fentebb kifejtettem, az adóalany teherviselõ képességét jelenti. Az elõbbivel függ össze az adó arányosságának kérdése. Ez az adó tárgya és az adó mértéke közötti viszonyt fejezi ki. A közvetett adók esetében ez pusztán annyit jelent, hogy az adó mértéke általánosan kerüljön megállapításra, mert az adót közvetlenül megfizetõ alany maga dönt arról – mivel az adó az ügyleti ellenérték része –, hogy az megfelel-e a vagyoni és jövedelmi viszonyainak, vagyis meg tudja-e azt fizetni. A modern államok adórendszere, mint köztudott, az állami bevételek biztosítása mellett számos gazdaságpolitikai és társadalmi célt is szolgál. Az adópolitika az egyes államok gazdaság- és társadalompolitikájának egyik legfontosabb eszköze. Az Alkotmánybíróság mindeddig, az Alkotmány gazdaságpolitikai semlegességét elfogadva, következetesen elismerte a törvényhozó hatalom szabadságát a gazdaságpolitika alakításában. Az adópolitika a gazdasági szereplõk magatartásának szabályozása, befolyásolása az adófizetési kötelezettség feltételeinek és mértékének meghatározásával. Az ilyen adófajták az állami bevé-

2561

tel biztosítása mellett adóalany (nem feltétlenül csak) gazdasági magatartását kívánják módosítani. Az állam a szabályozó adó útján befolyásolni kíván valamilyen gazdasági magatartást azzal, hogy az adó gazdasági alanyát az adóterhelés csökkentésével vagy növelésével (vagy feltételei és mértéke meghatározásával) az állam által kívánatosnak tartott magatartásra ösztönzi, a nem kívánatostól pedig visszatartani törekszik. Az ilyen adó a jogilag megengedett magatartások közül egyeseket költségesebbé, másokat kevésbé költségessé tesz, ami – a törvényhozó elgondolása szerint – módosítja az adóalanyok gazdasági viselkedését; a cél elérése azonban az adóalanyok döntésétõl függ. A regulatív adó sajátossága ugyanis, hogy más adóktól eltérõen – ahol az adó megfizetésére kötelezett alanynak nincs lehetõsége az adófizetési kötelezettség törvényes elkerülésére – a jogalkotó választást kínál az adó gazdasági alanya számára, az állam által nem kívánatosnak tartott magatartástól való tartózkodás és az adófizetési kötelezettség elkerülése vagy csökkenése között. A szabályozó adók a törvényhozó által elõsegíteni kívánt az ösztönzött magatartás szempontjából kedvezménynek, az elkerülendõnek tartott magatartás szempontjából viszont többlet adóterhelésnek tekinthetõk. A szabályozó adók választási lehetõséget kínálnak, az adóterhet egyáltalán nem, illetõleg kisebb mértékben viselõ magatartás, és a nagyobb adóteherrel járó magatartás – pl. a dohányzás vagy a nem dohányzás – között. Ebbõl következik, hogy a szabályozó adók nagyon nehezen lehetnek az Alkotmány 70/I. §-a alapján az adó kötelezettje szempontjából alkotmányellenesek, mivel ha céljukat elérik nem (vagy kisebb mértékben) keletkezik adókötelezettség, amiért is ilyenkor az adóalany aránytalan megterhelése fogalmilag kizárt. A házipénztáradó is a szabályozó adók csoportjába tartozik. A törvény célja preambuluma szerint a készpénzforgalom visszaszorítása. E szabályozási cél elérését szolgálja a törvényben meghatározottnál magasabb összegû házipénztári készpénzkészlet után fizetendõ adó, amely a társas vállalkozások számára többletterhet jelent. A jogalkotó ennek az új adónak a bevezetését azzal indokolta, hogy a vállalkozások saját átlagos napi készpénzforgalmát jelentõsen és hosszú idõn keresztül meghaladó házipénztár léte, már nem a vállalkozás mûködéséhez szükséges készpénzállománynak tekintendõ, hanem sokkal inkább a vállalkozás saját vagyonának, sõt legtöbb esetben személyes célra felhasznált jövedelemnek. Annak eldöntése, illetve megítélése, hogy ez a szabályozás hatékony eszköz-e a kívánt cél eléréséhez, a jogalkotó kompetenciájába tartozik. Alkotmányjogi szempontból kizárólag azt lehet értékelni, hogy a törvényhozó célja megvalósítására a választott eszköz alkalmas-e. Erre a kérdésre igenlõ válasz adható, mivel a házipénztáradó költségesebbé teszi a készpénzforgalmat, mint a pénz- és elszámolásforgalom, valamint a pénzfeldolgozás szabályairól szóló 9/2001. (MK 147.) MNB rendelkezés 13. §-ában meghatározott, belföldi forgalomban alkalmazható egyéb fizetési módokat, vagyis a bankszámlák közötti fizetések, vagy a készpénz-helyettesítõ fi-

2562


zetési eszközök alkalmazását. Ez a tény pedig egyértelmûen bizonyos fizetési eszközök alkalmazására ösztönzi a pénztulajdonosokat. A szabályozás nem tiltja a készpénzzel történõ fizetést, de a velejáró magasabb adóköltségek révén a törvényhozó szerint kívánatosnak ítélt magatartásra, vagyis a készpénzfizetés elkerülésére ösztönöz. A készpénzfizetés visszaszorítása ugyanakkor adóigazgatási célként is elfogadható, mivel a készpénzzel bonyolított tranzakciók ellenõrizhetetlenségük miatt az adóelkerülõ árnyékgazdaság (más szóval „fekete gazdaság”) számára kedvezõ lehetõséget kínálnak. Befejezésül érdemes megemlíteni, hogy az adótörvények alkotmányosságának nem egyetlen alkotmányos mércéje az Alkotmány 70/I. §-a. Az adótörvények (mint minden törvény) ellentétesek lehetnek az Alkotmány bármely más, nem az adózásról, illetve a közteherviselésrõl szóló rendelkezésével is, olyannyira, hogy az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában legtöbbször – egy esetet kivéve – nem a 70/I. § alapján találta alkotmányellenesnek az egyes adójogi szabályokat. Egy adótörvény lehet alkotmányos a 70/I. § alapján, de alkotmányellenes az Alkotmány más normáiba ütközés miatt. Az adójogi törvények tartalma alapján legtöbbször az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése, a jogállami klauzula [2. § (1) bekezdés] és a tulajdonjog védelme (13. §) lehet egyes adótörvények alkotmányellenességének alapja. A többségi határozatban követett 31/1998. (VI. 25.) AB határozatban foglalt megsemmisítés is meggyõzõbben indokolható lett volna a 70/A. § (1) bekezdésével, mint a 70/I. § alapján.

Dr. Holló András alkotmánybíró különvéleménye* A határozatnak sem a rendelkezõ részével, sem az indokolásával nem értek egyet. 1. A határozat egyrészt arra alapítja a házipénztáradóról szóló 2006. évi LX. törvény (a továbbiakban: Hpt.) alkotmányellenességének megállapítását, hogy a törvényhozó nem az Alkotmány 70/I. §-ában meghatározott alkotmányi rendeltetésének megfelelõ célra, hanem adminisztratív törvényi korlátozás kikényszerítésére „kvázi szankcióként” szabályozta a házipénztáradót. Ezen érvelés megalapozásaként precedensként a 31/1998. (VI. 25.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) megállapításaiból indult ki. Álláspontom szerint ebben az ügyben az Abh.-t nem lehet precedensnek tekinteni. Az Alkotmánybíróságnak abban az ügyben egészen más jellegû szabályozás alkotmányosságáról kellett döntenie. Az Abh.-ban elbírált szabályozás az adózót egyébként az adójogszabályok alapján alanyi jogként megilletõ költségek elszámolásának lehetõségébõl, illetõleg az Áfa levonásának lehetõségébõl zárta

* A különvéleményhez csatlakozott dr. Kiss László alkotmánybíró.

12. szám

ki akkor, ha a jogszabályban meghatározott értékhatár felett készpénzzel fizetett. Azaz a készpénzfizetés tényéhez fûztek adójogi következményeket. Az Abh. egyértelmûen úgy veti fel az alkotmányossági problémát, hogy amennyiben a törvényhozás a készpénzfizetés adminisztratív korlátozása mellett dönt, adójogi jogkövetkezmények „kvázi szankcióként” alkalmazhatók-e erre a célra. A vitatott szabályok értelmezése alapján arra a következtetésre jut, hogy azok „jogellenesség nélkül, „kvázi szankcióként” olyan alanyi jogától fosztják meg az adóalanyt, amely egyébként a szóban forgó adónem jogi természetébõl szükségképpen folyó jogként megilletné.” Ezt a szabályozást minõsítette alkotmányellenesnek. A Hpt.-ben foglalt szabályozás alapjaiban tér el az Abh.-ban elbírált szabályozástól, nem a készpénzfizetés ténye az adójogi szabályozás alapja, és nem már meglévõ adójogi szabályozás által biztosított alanyi jogosultságokat von meg a jogi szabályozás, hanem egy önálló adónemet statuál, a vállalkozás vagyonának egy elemére, a házipénztárban levõ készpénzre állapít meg adófizetési kötelezettséget. Álláspontom szerint a házipénztáradó nem tekinthetõ „kvázi szankció”-nak. A házipénztáradó, mint minden közteher alapvetõen közkiadások fedezésére, állami bevételi célokat szolgál, ugyanakkor olyan adónem, amelyet gazdaságpolitikai célokra, az adózói magatartás befolyásolására is felhasznál az állam. Az adójogi szabályozás nem klasszikus hatósági eszközökkel – hatósági tilalmakkal, gazdasági magatartások jogellenessé nyilvánításával és szankcionálásával – kívánja elérni a nem kívánatos adózói magatartás visszaszorítását, hanem választást enged a vállalkozónak. A vállalkozó gazdasági érdekeinek mérlegelése alapján választhat: a törvényben meghatározott mértékre csökkenti a házipénztárban tartott készpénz összegét, vagy vállalja a többlet után az adó megfizetését. Amennyiben a vállalkozó gazdasági érdekeit mérlegelve nem az állam által kívánatosnak tartott magatartást választja, azt nyilvánvalóan azért teszi, mert számára gazdaságilag hasznos, s az állam az adón keresztül részesedik a vállalkozó számára egyéni hasznot hajtó gazdasági törekvés eredményébõl. Az adó tehát ebben az esetben nem szankcióként funkcionál. Ellenkezõleg, éppen arról van szó, hogy – jogszabályi tilalom és szankció alkalmazása helyett – az adózók gazdasági magatartását gazdasági eszközzel befolyásolja az állam. A modern állam a gazdálkodó szervezetek gazdasági magatartásának befolyásolásában gyakran alkalmazza – a gazdasági döntések befolyásolására a klasszikus hatósági eszközöknél alkalmasabb és a gazdálkodó szervek gazdasági döntési lehetõségeit kevésbé korlátozó – adójogi eszközökkel való igazgatást. [A német jogban az adók egyik fajtájaként különböztetik meg ezeket az adókat (Lenkungsteuer). Alkotmányjogi megközelítésére lásd Josef Insensee und Paul Kirchhof: Handbuch des Staatsechts 88. § Paul Kirchhof: Staatliche Einnahmen 53–62 pontok 111–116. oldal.]

12. szám


2. A Hpt. alkotmányellenessége megállapításának másik indoka, hogy – mivel a társas vállalkozások által nem realizált, ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet, illetõleg vagyont von adókötelezettség alá – a házipénztáradó nem áll közvetlen összefüggésben az adófizetésre kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyaival, ebbõl következõen eltávolodott az adó jogintézményének az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos alapjaitól. Az Alkotmánybíróság 16 éves adójogi gyakorlatának elvi kiinduló pontja az volt, hogy a költségvetés bevételi forrásainak meghatározása az alkotmányos államban az Országgyûlés hatásköre, s a gazdaságpolitika alakításáért a Kormányt terheli a felelõsség. Az Alkotmány 70/I. §-ának alkotmánybírósági értelmezése következetesen az Alkotmány gazdaságpolitikai semlegességén nyugodott. Az Alkotmány 70/I. §-ának az Alkotmány gazdaságpolitikai semlegességén nyugvó értelmezése alapján az Alkotmánybíróság folyamatosan hangsúlyozta, hogy a törvényhozónak az adójogi szabályozásban a 70/I. § alapján rendkívül széles az alkotmányos mozgástere. Határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az adójogi szabályozásban megnyilvánuló jogalkotói mérlegelés megítélésére a gazdaságpolitikailag semleges Alkotmány csak korlátozott mértékben ad lehetõséget. A gazdaságpolitika meghatározása, ezen belül egyes tevékenységek támogatása, befektetések ösztönzése vagy éppen háttérbe szorítása önmagában nem alkotmányossági kérdés. Alkotmányossági kérdéssé az akkor válik, ha a gazdaságpolitika konkrét jogszabályi megvalósítása alkotmányos jogot sértõ, vagy diszkriminatív módon történik. [620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 542.; 59/1995. (X. 6.) AB határozat, ABH 1995, 300.; 963/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 440.; 26/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 398, 429.] Ez az álláspont jelenik meg a tervezet indokolásában alapul vett Abh.-ban is: „az adó elsõdleges rendeltetése, hogy az adófizetés révén a természetes és jogi személyek az Alkotmány 70/I. §-a szerint jövedelmi és vagyoni viszonyaiknak megfelelõen hozzájáruljanak a közterhekhez, azaz megteremtsék a pénzügyi fedezetet az állami szervek fenntartásához, illetõleg – az állami újraelosztás révén – a különbözõ közérdekû feladatok ellátásához. Emellett azonban az adó – bár másodlagosan, de egyáltalán nem elhanyagolhatóan – az állami gazdaságpolitikának is fontos eszköze, amelynek segítségével a törvényalkotó direkt vagy indirekt módon orientálni tudja a gazdasági élet szereplõit azáltal, hogy bizonyos dolgokat vagy tevékenységi fajtákat adókötelezettség alá von, illetõleg nem von, továbbá adókedvezményben részesít vagy nem részesít. E tekintetben a törvényalkotó, alkotmányos mozgástere’ rendkívül széles.” [31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 240, 246.] Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes volt abban is, hogy az Alkotmány 70/I. §-ából nem következik, hogy a közteherviselési kötelezettség alapja csak valamilyen jövedelem vagy vagyon lehet. Több határozatában ki-

2563

fejtett álláspontja szerint az Alkotmány e rendelkezése nem azt határozza meg, hogy a jövedelmet és a vagyont kell, illetve lehet közteherviselési kötelezettség alapjává tenni, hanem azt írja elõ, hogy a közterhek viselésének a jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz igazodóan, arányosan kell megtörténnie. [448/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 724, 726.; 44/1997. (IX. 19.) AB határozat, ABH 1997, 304.; 1103/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 916, 918.; 1/2005. (II. 4.) AB határozat, ABH 2005, 31, 52.] A közteherviselési kötelezettség forrásának meghatározásával kapcsolatosan az Alkotmánybíróság következetesen úgy foglalt állást, hogy mivel az Alkotmány 70/I. §-a nem rendelkezik arról, hogy az állam milyen jogcímen írhat elõ fizetési kötelezettséget, ezért a törvényalkotó nagy szabadsággal rendelkezik a tekintetben, hogy a közteherviselési kötelezettség kiindulópontjaként milyen gazdasági forrást választ és ennek alapján mit jelöl ki a közteher tárgyának. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 666/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 735, 737.; 821/B/1990. AB határozat, ABH 1994, 481, 487.; 620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539, 540–541.; 574/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 628, 629.; 44/1997. (IX. 19.) AB határozat, ABH 1997, 304, 306–307.; 522/D/1992. AB határozat, ABH 2001, 755, 758.; 1106/B/1997. AB határozat, ABH 2003, 1018, 1021.] Az Alkotmánybíróság szinte minden adójogi határozatában rámutatott arra, hogy az Alkotmány 70/I. §-a alapján az adónak a kötelezett jövedelmi és vagyoni viszonyainak kell megfelelnie, azzal arányban kell állnia. A 70/I. § e tényállási eleme alapján a közteher forrásának megválasztása tekintetében a kötelezett adófizetési képessége volt az alkotmánybírósági megítélés alapja. Ebbõl kiindulva nem tekintette alkotmányellenesnek azt a szabályozást, amely a kötelezett tulajdonából kikerült vagyontárgy után is elõírta a közteher megfizetésének kötelezettségét (73/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 608, 609.; 777/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 749, 751.; 662/B/1996. AB határozat, ABH 2001, 880, 885.), és ebbõl kiindulva ítélte meg úgy, hogy az Alkotmány e rendelkezésébõl nem következik az, hogy adófizetési kötelezettséget a jövedelemadók szempontjából veszteségesnek tekintendõ vállalkozóknak elõírni nem lehet. (122/B/1996. AB határozat, ABH 2002, 737, 746.; 56/B/2001. AB határozat, ABH 2001, 1504, 1510; 630/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 798, 801.; 682/B/2002. AB határozat, ABH 2005, 1089, 1091–1092.) Az Alkotmánybíróság a gazdasági forrás, az adótárgy megválasztása tekintetében eddig egyetlen követelményt állított, mégpedig azt, hogy a közteherviselést elõíró alkotmányos szabály értelmében annak a jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz kötöttség keretei között kell maradnia. A kiválasztott gazdasági forrásnak összefüggésben kell állnia a jövedelemmel, illetõleg vagyonnal. (66/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 735, 737.; 448/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 724, 727.; 357/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1321, 1326.; 905/B/2000. AB határozat, ABH 2003,

2564


1633, 1637.; 952/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1445, 1453.) Ilyen összefüggés hiányában állapított meg alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság akkor, amikor a törvényhozó az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségét, mint adó jellegû fizetési kötelezettséget a személyi igazolvánnyal való rendelkezés tényéhez, illetõleg ahhoz kötötte, hogy jogszabály szerint azzal rendelkezni kell. A fizetési kötelezettséget olyan feltétel alapján írta elõ, amelynek a jövedelmi és vagyoni viszonyoknak való megfelelés szempontjából nincs relevanciája. [37/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 234, 242.] Ugyanebben a határozatában ugyanakkor nem minõsítette alkotmányellenesnek az egészségügyi hozzájárulásnak azt a szabályozását, amely a közteher alapjául szolgáló forrásként önmagában a vállalkozás tényét, a foglalkoztatást, mint „potenciális gazdasági forrást”, jogi státust határozta meg. (ABH 1997, 234, 242–243.; megerõsítette a 60/B/1998. AB határozat, ABH 2001, 976, 979.; 952/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1445, 1454.) Az Alkotmánybíróság a ténylegesen meg nem szerzett jövedelemre hivatkozással az Alkotmány 70/I. §-a alapján jövedelemadó típusú adók esetében állapította meg egyes adójogi rendelkezések alkotmányellenességét. [3/1993. (II. 4.) AB határozat, ABH 1993, 41, 45.; 57/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 284, 286.; 5/1997. (II. 7.) AB határozat, ABH 1997, 55, 62.; 31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 240, 249–250.] A 448/B/1994. AB határozatában ugyanakkor az Alkotmánybíróság nem minõsítette alkotmányellenesnek azt a szabályozást, amely adóalapot növelõ tényezõként kiadás, kamatfizetési kötelezettség figyelembevételét írta elõ. E határozatában az Alkotmánybíróság a következõképpen érvelt: „A jogalkotó ebben az esetben az adóalanyok által alkalmazott megoldást olyan gazdasági elõnynek látta, mellyel kapcsolatban az állam – adóbevételeinek védelme céljából – adókötelezettséget létesített. A létesített adókötelezettség mértékének meghatározása során a jogalkotó az Alkotmánybíróság álláspontja szerint megtartotta az Alkotmány rendelkezéseit, az adó mértéke sem nyilvánvalóan túlzottnak, sem aránytalannak nem tekinthetõ, minthogy a saját tõke négyszeresét meghaladó kölcsön kamatáról van szó. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor rámutat arra, hogy a jogalkotás szabadsága az adófizetés kiindulópontjaként szolgáló gazdasági forrás kiválasztására és az adótárgynak ennek alapján történõ meghatározására nem korlátlan és a jövedelmi, valamint vagyoni viszonyok alapján történõ közteherviselést elõíró alkotmányos szabály értelmében kiadásnak, kifizetett kamatnak az adóztatása általánosan nem elfogadható megoldás. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban a jelen ügy tárgyává tett rendelkezés megmarad az arányosság és a jövedelmi, vagyoni viszonyokhoz kötöttség keretei között és aránytalannak azért sem tekinthetõ, mert vele szemben éppen az adókötelezettség alóli kibúvás lehetõsége áll.” (ABH 1994, 724, 726.)

12. szám

A Hpt. a társas vállalkozások vagyonának egy részét, a házipénztárban lévõ készpénznek az elismert pénzkészletet meghaladó részét vonja adófizetési kötelezettség alá, amely forrásától függetlenül a vállalkozás rendelkezése alatt áll, a vállalkozás gazdasági céljainak megvalósítását szolgálja. Ennek alapján közvetlen összefüggése a vállalkozás vagyoni viszonyaival nem vitatható. Mindezekre tekintettel álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak a törvényhozó által az adó gazdasági forrásának a megválasztásával összefüggésben kialakult – ismertetett – gyakorlata alapján a Hpt. alkotmányellenessége az adózó jövedelmi és vagyoni viszonyaival való összefüggés hiánya miatt az Alkotmány 70/I. §-a alapján nem állapítható meg.

Az Alkotmánybíróság 62/2006. (XI. 23.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványok, továbbá alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következõ határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Országgyûlés az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sértõ, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elõ azáltal, hogy a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 196. §-ában az ellenvetés intézménye, továbbá a X. Fejezetben a vádemelési határidõ szabályozásánál nem nyújtott hatékony jogvédelmi eszközt a büntetõeljárásban részt vevõ személyeknek a nyomozó hatóság és az ügyész számára megállapított törvényi határidõk túllépése ellen. Az Országgyûlés jogalkotói feladatának 2007. március 31. napjáig köteles eleget tenni. 2. Az Alkotmánybíróság a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 216. § (1) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 3. Az Alkotmánybíróság elutasítja azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványt, amely szerint a törvényalkotó alkotmányellenes helyzetet idézett elõ azzal, hogy a nyomozó hatóság és az ügyész eljárása ellen a büntetõeljárásról

12. szám


szóló 1998. évi XIX. törvény IX. fejezete IV. Címében nem biztosította a bírósági jogorvoslatot. 4. Az Alkotmánybíróság a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 216. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott határidõk túllépéséhez kapcsolódó jogkövetkezmények megállapítására és a rendelkezések kiegészítésére irányuló indítványt visszautasítja. 5. Az Alkotmánybíróság a Budapesti V. és XIII. kerületi Ügyészség B. 6210/2004/I-III. számú, valamint a B. 6210/2004/2-II. számú tájékoztatása ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja. Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS I. A nyomozó hatóság és az ügyész részérõl elkövetett eljárási szabálysértések jogkövetkezményeinek, illetve a bírósági jogorvoslat hiányának egyes kérdéseivel összefüggésben több indítvány, valamint egy alkotmányjogi panasz érkezett. Ezeket az Alkotmánybíróság – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjérõl és annak közzétételérõl szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) (a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján – egyesítette és együttesen bírálta el. 1.1. Az indítványozó eredetileg a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: 1973. évi Be.) 145. § (1)–(6) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt fordult az Alkotmánybírósághoz. A rendelkezések szerint a nyomozó hatóság a nyomozás befejezésétõl számított 8 napon belül volt köteles az iratokat az ügyésznek megküldeni, akinek 30 napon belül kellett eldöntenie, hogy vádat emel, pótnyomozást rendel el, a nyomozást felfüggeszti vagy megszünteti. A határidõt kivételesen 30 nappal lehetett meghosszabbítani. Az indítványozó álláspontja szerint a 145. § sértette az Alkotmány 55. § (1) bekezdését, mivel a jogszabályhely a személyi szabadságtól megfosztásra irányuló eljárás tekintetében „joghézagot” tartalmazott, továbbá ellentétes volt az 1973. évi Be. 9. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, amely szerint bírósági eljárás csak törvényes vád alapján indulhatott. Az indítványozó a joghézagot abban látta, hogy az 1973. évi Be. 145. §-a nem rendelkezett arról, „milyen eljárás követendõ, illetve melyik szerv által, és milyen eljárási cselekmények foganatosíthatók abban az esetben, amennyiben az ebben a szakaszban meghatározott intézkedések megtételére elõírt szigorúan záros határidõk már

2565

elteltek”. Álláspontja szerint „a joghézag miatt a kérdéses jogszabályhelyben meghatározott cselekmények ügyészség általi megtételére elõírt határidõk elmulasztásával az ügyészség elvesztette a hatáskörét és az illetékességét az adott ügyben történõ további eljárásra, tehát az eljárási jogosítványa automatikusan érvényét veszíti”. Sérelmezte, hogy az 1973. évi Be. 145. §-ának egyetlen szabálya sem rendezte: „a harminc napon túli jogvesztés bekövetkezésekor melyik az a hatóság, amely kimondja azt, hogy jogvesztés következett be, és ennek következtében idõn túliság miatt az eljárás nem folytatható.” Ezért kérte a „joghézag miatt alkotmányellenes jogszabály” megsemmisítését, illetõleg a joghézag megszüntetését. 1.2. Az indítványozó a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) hatálybalépését követõen az indítványt a Be. 216. § (1) és (3) bekezdése tekintetében tartotta fenn. Az indítvány kiegészítéseként – az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján az eljárási garanciák és a jogállamiság összefüggéseire, valamint az Alkotmány 57. § (2) bekezdése alapján a büntetõ hatalom gyakorlásának állami kockázatára hivatkozva – az Alkotmánybíróságtól annak megállapítását kérte, hogy a Be. 216. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott határidõk elmulasztása jogvesztõnek minõsül, a határidõn túli ügyészi vádemelés nem felel meg a törvényes vád követelményeinek, így a határidõn túl benyújtott vádemelés folytán megindított bírósági eljárás – a törvényes vád hiánya miatt – törvénysértõ, azaz jogellenes. 1.3. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 21. § (2) bekezdésének, valamint 37. §-ának rendelkezéseire hivatkozva csak a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát és a megjelölt jogszabályhely megsemmisítését kérte. Az Alkotmánybíróság – következetes gyakorlata szerint – eljárásában az indítvány tartalmát és nem elnevezését tekinti irányadónak. Mivel az indítvány tartalmilag mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására és megszüntetésére is irányult, az Alkotmánybíróság ebbõl a szempontból is elbírálta. 1.4. Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyminiszter véleményét az indítványról. 2.1. A másik indítványozó a nyomozó hatóság, illetve az ügyész számára az 1973. évi Be.-ben elõírt „ügyintézési” határidõk túllépése elleni hatékony jogorvoslat hiányával összefüggõ, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte. Az indítványozó az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jog sérelmének tartotta azt, hogy az 1973. évi Be. az érintettek számára nem nyújtott hatékony jogvédelmi eszközt arra az esetre, ha az ügyészség és a nyomozó hatóság elmulasztja a törvényben elõírt „ügyintézési” határidõket. Az indítványozó hivatko-

2566


zott a 72/1995. (XII. 15.) AB határozat megállapítására, miszerint „[a] jogbiztonság és a jogállamiság alkotmányos követelménye sérül ezért ama törvényhozói mulasztás miatt, mely az egyébként tételesen elõírt ügyintézési határidõk – a közigazgatási szerv mulasztásából eredõ – be nem tartása ellen nem nyújt hatékony jogvédelmi eszközt az ügyfél számára.” (ABH 1995, 351, 354–355.). 2.2. Az 1973. évi Be. hatályon kívül helyezését követõen az indítvány módosításával kapcsolatos alkotmánybírósági felhívásra az indítványozó nem nyilatkozott. Az Alkotmánybíróság a hatályát vesztett jogszabály alkotmányellenességét – az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz kivételével – nem vizsgálja. Ugyanakkor, ha az indítványban megjelölt jogszabály idõközben hatályát veszti, de a helyébe lépõ jogszabály azonos rendelkezési környezetben szintén tartalmazza a sérelmezett rendelkezést, akkor az új rendelkezés tekintetében folytatja az eljárást. (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 1271/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1183, 1185.) Ez irányadó a jelen ügyben is, mivel a Be. sem változtatta meg az indítványban sérelmezett szabályozási helyzetet. 3. A harmadik indítványozó azt kifogásolta, hogy a Be. IX. Fejezet IV. Címe – 195–199. §: „Jogorvoslat a nyomozás során” – a „nyomozó-vádhatóság” eljárási szabálysértései esetén nem ad jogorvoslati lehetõséget a bíróság elõtti felülvizsgálatra. Álláspontja szerint ez sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését (bírósághoz fordulás joga) és 57. § (5) bekezdését (jogorvoslathoz való jog). Ezért az Abtv. 1. § e) pontja alapján – figyelemmel a 49. § (1) bekezdésre – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére tett indítványt. Az indítványozó ezen túlmenõen az Abtv. 1. § d) pontja alapján – figyelemmel a 48. § (1) bekezdésre – alkotmányjogi panasszal élt a Budapesti V. és XIII. kerületi Ügyészség B. 6210/2004/I–III. számú, valamint a B. 6210/2004/2-II. számú – általa határozatként megjelölt – tájékoztatása ellen. Véleménye szerint a Be. 195. § (4) bekezdésének második mondatában és a 196. §-ban foglalt azon rendelkezések, amelyek az ügyészi határozat elleni jogorvoslat elbírálását csak az ügyészi szervezeten belül teszik lehetõvé, sértik az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogát, ezért kérte e rendelkezések megsemmisítését. Kérte továbbá e rendelkezések „alkalmazhatósága kizárását a Nyom 154/2002. sz., KÜNYH, Legfõbb Ügyészség elõtti nyomozati eljárás, illetve a XI.B. 1521/2004 sz PKKB elõtt büntetõeljárás tekintetében, a KÜNYH Nyom. 154/2002 2004. április 14-én kelt vádirat, továbbá a Bp.i V-XIII: kerületi Ügyészség B. 6210/2004/I-III. sz. Bp. június 17-én, illetve B. 6210/2004/2-II.sz. 2004 szeptember 22. keltû határozatai tekintetében.”

12. szám II.

Az Alkotmánybíróság az indítványok elbírálásánál a következõ rendelkezéseket vette figyelembe: 1. Az Alkotmány rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.” „57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság elõtt mindenki egyenlõ, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. [...] (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerû idõn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” 2. A Be. rendelkezései: „2. § (1) A bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. (2) Törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetõ törvénybe ütközõ cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.” „3. § (3) Ha e törvény kivételt nem tesz, a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság határozatai, valamint az ügyész és a nyomozó hatóság intézkedései ellen, illetõleg, ha e törvény azt lehetõvé teszi, az ügyész és a nyomozó hatóság intézkedésének elmulasztása miatt jogorvoslatnak van helye.” „64. § (1) Az egyes eljárási cselekmények teljesítésére nyitva álló idõtartamot (határidõ), illetve azt az idõtartamot, amelynek két eljárási cselekmény között el kell telnie (idõköz), a törvény határozza meg, és a határidõt a törvény alapján a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság állapítja meg. A határidõt órákban, napokban, hónapokban vagy években kell megállapítani.” „195. § (1) Akire nézve az ügyész vagy a nyomozó hatóság határozata rendelkezést tartalmaz – ha e törvény kivételt nem tesz –, a határozat ellen a közléstõl számított nyolc napon belül panasszal élhet. [...] (3) A panasznak – ha e törvény kivételt nem tesz – nincs halasztó hatálya. Kivételesen indokolt esetben a határozatot hozó, illetõleg a panaszt elbíráló a határozat végrehajtását a panasz elbírálásáig felfüggesztheti.

12. szám


(4) Ha a határozatot hozó a panasznak három napon belül nem ad helyt, köteles azt haladéktalanul felterjeszteni az elbírálásra jogosulthoz. Az ügyész határozata elleni panaszt a felettes ügyész, a nyomozó hatóság határozata elleni panaszt az ügyész a hozzá érkezésétõl számított tizenöt, megszüntetõ határozat esetén harminc napon belül határozattal bírálja el. (5) A panasz elbírálásáról a panaszt tevõt – a határozat hatályon kívül helyezése, illetõleg a megváltoztatása esetén azokat is, akikkel a határozatot közölték – értesíteni kell. A panaszt elbíráló határozat ellen további jogorvoslatnak – a (6) bekezdés eseteit kivéve – nincs helye. (6) A 149. § (3) bekezdése, a 150. § (2) bekezdése, a 151. § (4) bekezdése, valamint a 153. § (2) bekezdése szerinti határozat, továbbá a 151. § (2) bekezdése szerinti ügyészi határozat elleni panaszt elutasító határozat ellen a kézbesítéstõl számított nyolc napon belül a határozatot hozó ügyészségnél felülbírálati indítvány terjeszthetõ elõ, az ügyészség a felülbírálati indítványt az iratokkal és indítványával együtt három napon belül megküldi a bíróságnak. [...] (8) A törvényben kizárt, az elkésett és a nem jogosulttól származó panaszt indokolás nélkül el kell utasítani. 196. § Az, akit az ügyész vagy a nyomozó hatóság intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása érint, e törvény eltérõ rendelkezése hiányában ellenvetést tehet. Ha az ellenvetés megalapozott, a szükséges és indokolt intézkedéseket az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság megteszi.” „216. § (1) Az ügyész, ha a 193. § (1) bekezdése szerinti eljárási cselekményt maga végezte, ennek megtörténte után, ha pedig azt a nyomozó hatóság végezte, az iratok hozzá érkezését követõ harminc napon belül az ügy iratait megvizsgálja, és ennek eredményéhez képest a) további nyomozási cselekményt végezhet, vagy az elvégzésérõl rendelkezhet, b) a nyomozást felfüggesztheti, c) a nyomozást megszüntetheti, d) vádat emel vagy határoz a vádemelés részbeni mellõzésérõl, illetõleg a vádemelés elhalasztásáról. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt határidõt az ügyészség vezetõje kivételes esetben harminc nappal meghosszabbíthatja. Nagy terjedelmû ügyben az ügyészség vezetõjének javaslatára a felettes ügyész kivételesen ennél hosszabb – legfeljebb kilencven napos – határidõt is engedélyezhet. A határidõt az (1) bekezdés a) pontjában szabályozott esetben a nyomozási cselekmény elvégzésétõl kell számítani.” „228. § (1) Akire nézve az ügyész e fejezet szerinti eljárásában hozott határozata rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstõl számított nyolc napon belül panasszal élhet. (2) Ha az ügyész a panasznak három napon belül nem ad helyt, azt haladéktalanul köteles felterjeszteni a felettes ügyészhez.

2567

(3) A felettes ügyész a panaszt a hozzáérkezésétõl számított tizenöt napon belül határozattal bírálja el. A felettes ügyész – ha a panaszt alaposnak találja – a határozatot megváltoztathatja, vagy hatályon kívül helyezheti, és a határozatot hozó ügyészt új határozat hozatalára utasíthatja, ellenkezõ esetben a panaszt elutasítja. A panaszt el kell utasítani akkor is, ha az elkésett vagy nem jogosulttól származik. (4) A panasz elbírálásáról a panaszt tevõt – a határozat hatályon kívül helyezése, illetõleg a megváltoztatása esetén azokat is, akikkel a határozatot közölték – értesíteni kell. A panaszt elbíráló határozat ellen további panasznak nincs helye. (5) Vádemelés miatt nincs helye jogorvoslatnak.”

III. Az indítványok részben megalapozottak.

A) Az Alkotmánybíróság mindenekelõtt megállapította, hogy a Be. 195. § (4) bekezdésben „[a]z ügyész határozata elleni panaszt a felettes ügyész [...] bírálja el” szövegrész, továbbá a 196. § alkotmányellenességére alapozott alkotmányjogi panasznak az Abtv. 48. §-ában meghatározott feltételei hiányoznak. Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetõségeit már kimerítette, illetõleg más jogorvoslati lehetõség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panaszt a jogerõs határozat kézbesítésétõl számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A rendelkezésre álló iratokból az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó által megjelölt, a B u d a p e s t i V. é s XI I I . k e r ü l e t i Ü g y é s z s é g B . 6210/2004/1-III. s z á mú , v a l a mi n t a B. 6210/2004/2-II. számú levele nem ügyészi határozat, hanem csupán tájékoztatás, hogy a vádemeléssel az ügy bírósági szakaszba jutott, és az indítványozó beadványát továbbították a bírósághoz. Az alkotmányjogi panaszban sérelmezett szabályokat ténylegesen nem alkalmazták, az ügyészségi tájékoztatás nincs összefüggésben sem azzal, hogy az ügyész határozata elleni panaszt a felettes ügyész bírálja el [Be. 196. § (4) bekezdés], sem azzal, hogy az, akit az ügyész intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása érint, ellenvetést tehet, és az ellenvetés alapján a szükséges és indokolt intézkedéseket az ügyész teszi meg (Be. 196. §). Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.

2568

IGAZSÁGÜGYI KÖZLÖNY B)

Az Alkotmánybíróság megállapította: a jogalkotót nem terheli alkotmánysértõ mulasztás a miatt, hogy a Be.-ben a nyomozó hatóság és az ügyész számára a nyomozás és a vádemelés szakaszára meghatározott eljárási határidõk túllépéséhez nem fûz büntetõeljárási jogkövetkezményeket, továbbá nem alkotmányellenes, hogy az ügyészi vádemelésre elõírt határidõ nem jogvesztõ. 1. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elõ. Az Alkotmánybíróság nemcsak akkor állapít meg alkotmányellenes mulasztást, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen jogszabály nincs, hanem akkor is, ha az adott kérdésben van ugyan szabályozás, de alapvetõ jogok érvényesüléséhez szükséges garanciák hiányoznak, illetve, ha a hiányos szabályozás alapvetõ jogok érvényesítését veszélyezteti. [A gyakorlat összegezése pl. 17/2005. (IV. 28.) AB határozat, ABH 2005, 175, 194.; 40/2005. (X. 19.) AB határozat, ABH 2005, 427, 443–444.; 12/2006. (IV. 24.) AB határozat, ABK 2006. április, 274, 281.] A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításához tehát két feltételnek kell együttesen megvalósulnia: a jogalkotó mulasztásának és az ennek folytán elõidézett alkotmányellenes helyzetnek. 2. A Be. 64. § (1) bekezdése a határidõt az egyes eljárási cselekmények teljesítésére nyitva álló idõtartamként definiálja. Az Alkotmánybíróság elsõként azt vizsgálta, hogy történt-e alkotmánysértõ mulasztás a nyomozási, illetve a vádemelési szakaszban meghatározott törvényi eljárási határidõk túllépésének szankcionálásánál. 2.1. A büntetõ igazságszolgáltatást érintõ alkotmánybírósági döntések elvi alapja, hogy demokratikus jogállamban a büntetõhatalom az állam alkotmányosan korlátozott közhatalmi jogosítványa a bûncselekmény elkövetõinek felelõsségre vonására. A bûncselekmények a társadalom jogi rendjének sérelmét jelentik, és a büntetés joga kizárólag az államot mint közhatalmat illeti. A büntetõ igazságszolgáltatás állami monopóliumából a büntetõ igény érvényesítésének kötelezettsége következik. [42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 517–518.] Az Alkotmánybíróság határozataiban megfogalmazott alkotmányos követelmények érvényesülése szempontjából garanciális jelentõségû, hogy a törvényalkotó a büntetõ hatalom tényleges gyakorlására feljogosított és kötelezett szervezetek: a nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság számára milyen határidõket állapít meg, és azokhoz milyen következményeket fûz. A hatóságok eljárási cselekményeinek teljesítésére meghatározott idõtartamok többféle, a jogállamhoz, a tisztességes eljáráshoz, a személyi szabadsághoz és a védelem jogához tartozó alkotmá-

12. szám

nyos értéket szolgálnak. Ezek: a büntetõeljárás folyamatosságának és mielõbbi befejezésének ösztönzése, az igazság kiderítését elõsegítõ eljárási alapelvek érvényesítése, az eljáró hatóságok cselekvésének kiszámíthatóvá tétele, az alkotmányos alapjogokat korlátozó eljárási cselekmények idõbeli korlátozása, illetve szükségességének idõszakonkénti felülvizsgálata. Az eljárási határidõk garanciális jelentõségének hangsúlyozása nem ellentétes azzal, hogy a nyomozó hatóság és az ügyész eljárási cselekményeire megállapított határidõk túllépésének – fõszabályként – nincs büntetõ eljárási jogi következménye, azaz nincs jogvesztõ vagy a megkésett eljárási cselekményt érvénytelenítõ hatása, sõt a mulasztó hatóság köteles a szükséges eljárási cselekményt mielõbb pótolni. 2.2. Az Alkotmánybíróság nem tekinti alkotmánysértõ mulasztásnak, hogy a nyomozási szakaszban a törvényalkotó nem szankcionálta (jogvesztés, érvénytelenség) a Be.-ben a nyomozó hatóság és az ügyész határidõ-túllépését. Az Alkotmánybíróság a 72/1995. (XII. 15.) AB határozatban elutasította azt az indítványt, amely sérelmezte, hogy az államigazgatási eljárásról szóló akkor hatályos törvényben megállapított ügyintézési határidõk nem jogvesztõ jellegûek (ABH 1995, 351.). A határozat kifejtette: a törvényhozót nem terheli mulasztás az ügyintézési határidõ túllépését jogvesztõ hatállyal nem sújtó szabályozási megoldás miatt. Az államigazgatási szerv vagy az államigazgatási ügy intézésére feljogosított más szerv az ügyfelek jogait és kötelezettségeit megállapítani hivatott hatóság. A törvényhozónak a jogbiztonság követelményét a szabályozás során feltétlenül szem elõtt kell tartania. Sértené a jogbiztonság alkotmányos követelményét, ha a határidõt – akár objektív okból, akár elbírálói mulasztás miatt – túllépõ hatóság döntését nem lehetne érvényesnek tekinteni, ugyanis vitás jogviszonyok tömege – sem köz-, sem magánérdekkel meg nem indokolhatóan – lezáratlanul maradna. (ABH 1995, 351, 352.) A jelen ügyben a mulasztás megítélésénél szintén relevánsak azok a tételek, amelyeket a jogállamiság, ezen belül a jogbiztonság és az eljárási garanciák összefüggésére általánosságban a 9/1992. (I. 30.) AB határozatban (ABH 1992, 59, 65.), a büntetõ hatalomra speciálisan pedig a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban (ABH 1992, 77, 84–85.) fogalmazott meg az Alkotmánybíróság. Megállapította, hogy az Alkotmány nem biztosít alanyi jogot az anyagi igazság érvényesülésére. Ezek a jogállam céljai és feladatai. Az Alkotmány az anyagi igazság érvényre juttatásához szükséges – és az esetek többségében alkalmas – eljárásra ad jogot. A büntetõ igény érvényesítésének eljárási módjával, a büntetõeljárással szemben azonban alapvetõ követelményként jelentkezik az igazság megállapítása a bûncselekmény elkövetése, az elkövetõ személye és büntethetõsége tekintetében. Ez alapvetõ feltétele annak, hogy a büntetõjogi felelõsség kérdésében igazságos bíró-

12. szám


sági döntés szülessen. [14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 266.] Az Alkotmánybíróság több határozatában következetesen képviselte azt az álláspontot, hogy a büntetõ igény érvényesítésének kockázata az államot terheli. A jogállamban a bûnüldözésnek szigorú anyagi jogi és eljárási jogi korlátok között kell folynia, a bûnüldözés sikertelenségének kockázatát pedig az állam viseli. Ez a kockázatelosztás az ártatlanság vélelmének alkotmányos garanciája [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1990, 59, 70.]. A büntetõ igény elévülési szabályai visszamenõleges módosítására irányuló törvényhozói törekvések kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította: nem hárítható az elkövetõre annak terhe, hogy az állam mulasztása miatt a büntetõeljárás ideális célja, az igazságos és rendeltetését betöltõ büntetés kiszabása nem teljesülhet. Ennek az alkotmányos teherelosztásnak a szempontjából közömbös, hogy az állam rosszul vagy egyáltalán nem érvényesítette a büntetõ igényét, és közömbös az is, hogy milyen okból [11/1992. (III. 5.) AB határozat ABH, 1992, 77, 92.]. Ezekbõl az alkotmányos tételekbõl azonban nem következik, hogy az alkotmányos büntetõjog garanciarendszere teljesen kizárja az olyan eljárási megoldásokat, amelyek csökkentik a büntetõ igény érvényesítése kudarcának állami kockázatát [14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 254–255.]. Az Alkotmánybíróság ilyen kockázatcsökkentõ megoldásnak tekinti, hogy a nyomozó hatóság, valamint az ügyész határidõ-túllépését a Be. nem szankcionálja jogvesztéssel vagy érvénytelenséggel. Az eljárási határidõk hatósági túllépése ugyanis nem érinti az érvényesítendõ büntetõ igényt; az állam büntetõ hatalma alapján a konkrét ügyekben eljáró hatóságok – objektív okokra visszavezethetõ vagy vétkes – késedelme, tétlensége a büntethetõségre megállapított elévülési idõn belül nem akadályozhatja meg a büntetõ felelõsségre vonás folyamatának elõre haladását. Az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak az Alkotmányból és a hivatalból való eljárás alapelvébõl fakadó kötelessége, hogy a büntetõeljárást megindítsa és folytassa, illetve megindításától és folytatásától elzárkózzon, ha annak törvényi feltételei fennállnak (Be. 6. §), függetlenül attól, hogy a törvényben az eljárási cselekményre elõírt idõtartam már eltelt. A Be. szabályozása megakadályozza, hogy az eljárási cselekményeknek (pl. feljelentés elutasítása, nyomozás megszüntetése, vádemelés) az elõírt határidõn túli, így alakilag hibás teljesítése érvénytelenné tegye a hatóságok eljárását, holott azt sem az objektív igazság megállapítása, sem az eljárásban részt vevõ személyek jogainak védelme nem indokolja. A törvényalkotói mulasztás vizsgálatánál figyelembe kell venni azt is, hogy a konkrét büntetõeljárás a büntetõ hatalom gyakorlására feljogosított állami szervezetek tagjainak gyakorlati mûködése, amelyre nemcsak a Be., hanem a szervezeti és szolgálati viszonyokat szabályozó más törvények is érvényesek. Az eljárási határidõk túllépése a nyomozó hatóság tagjainak, illetve az ügyészeknek olyan

2569

eljárási szabálysértése, amelyet a büntetõ eljárási jog rendszerén kívül, a foglalkoztatási jogviszony, illetve a fegyelmi és/vagy a büntetõjogi felelõsség körében kell szankcionálni. A törvényalkotó a nyomozó hatóság tagjaira vonatkozó szabályokat a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényben, az ügyészre irányadókat pedig az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvényben határozta meg. Amennyiben az eljárási határidõk túllépése bûncselekményt, pl. hivatali visszaélést, jogellenes fogvatartást, bûnpártolást, vesztegetést valósít meg, a nyomozó hatóság tagját, illetve az ügyészt a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény szabályai alapján kell felelõsségre vonni. Az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tagja büntetõ törvénybe ütközõ eljárási kötelességszegése – a felelõsség jogerõs megállapítása után – alapot adhat rendkívüli büntetõeljárási jogorvoslati eszköz, a perújítás igénybevételére (408. §). 3. A 2. pontban kifejtettek indokok alapján az Alkotmánybíróság azt sem tekinti jogalkotói mulasztásnak, illetve alkotmányellenes helyzetnek, hogy az ügyész vádemelésére a Be. 216. § (1) és (3) bekezdésében megállapított határidõk túllépése nem jogvesztõ, továbbá nincs kihatással a bíróság eljárásának alapját jelentõ és kereteit meghatározó vád „törvényességére”. 3.1. Nem ellentétes a jogállamiság alapvetõ elemét képezõ jogbiztonsági követelményekkel, hogy az ügyész számára nyitva álló eljárási határidõn túl történõ vádemelés is törvényes, alkalmas a bírósági eljárás megalapozására, érvényességének nem feltétele a határidõ megtartása. A jogbiztonság az egyes jogintézmények mûködésének kiszámíthatóságát kívánja meg, a jogintézmények csak az eljárási normák megtartása mellett mûködnek alkotmányosan. A jogbiztonság elve azonban tág mérlegelési és döntési lehetõséget hagy nyitva a jogalkotó számára, hiszen a jogállamiság más elvek érvényesülését is megköveteli, és ezek a jogbiztonság követelményével ütközhetnek [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. Az Alkotmány az igazságszolgáltatást, a bûncselekmény elkövetõinek megbüntetését a bíróság funkciójaként határozza meg [45. § (1) bekezdés, 50. § (1) bekezdés]. A funkció teljesítésének – fõszabályként – elengedhetetlen feltétele, hogy az ügyészség teljesítse a közvádlói jogállásból adódó alkotmányos feladatát [51. § (1) és (2) bekezdés]. Az elévülési idõn belül az állami büntetõ igény érvényesítését – ha ennek feltételei a nyomozás alapján fennállnak – nem hiúsíthatja meg az, hogy az eljáró ügyész a vádemelésre meghatározott 30, illetve 60, nagy terjedelmû ügyben kivételesen 90 napos határidõt túllépi. Az ilyen következmény kockázatot jelentene magára a jogbiztonságra is. A vádemelés – mind büntetõeljárási, mind alkotmányossági szempontból – kiemelkedõ mozzanata a büntetõ felelõsségre vonás rendjének. Ugyanakkor – az állam büntetõ igényének érvényesítésével kapcsolatban a 2. pontban

2570


kifejtett érvekre tekintettel indokoltan – a vádemelésre elõírt határidõ elmulasztása nem valósít meg kiemelt eljárási szabálysértést, jogkövetkezményei azonosak az eljárás nyomozási szakaszában a nyomozó hatóság, illetve az ügyész számára elõírt határidõk túllépésének következményeivel. Az ügyészség alkotmányos feladatainak teljesítéséhez fûzõdõ érdekek indokolják, hogy a határidõ-túllépés ne a büntetõ igény érvényesíthetõségére legyen kihatással, hanem a büntetõeljáráson kívül, az ügyészi szolgálati viszony jogi szankcióit, ezen belül a vétkesség esetén a fegyelmi felelõsséget, bûncselekmény elkövetésekor pedig a büntetõjogi felelõsségre vonást vonja maga után. 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a Be. 216. § (1) és (3) bekezdés rendelkezései nem állnak alkotmányosan értékelhetõ összefüggésben az Alkotmánynak a személyi szabadságot garantáló 55. § (1) bekezdésével, valamint az ártatlanság vélelmét rögzítõ 57. § (2) bekezdésével. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 216. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. 3.3. Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmányban és az Abtv.-ben rögzített hatásköre nem terjed ki jogszabályok alkotására, így a Be. 216. § (1) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések kiegészítésére. Ezért az erre irányuló indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.

12. szám

nem kötött jogorvoslat, s ennek alapján a szükséges és indokolt intézkedéseket a nyomozó hatóság, illetve az ügyész megteszi”. A vádemelési szakaszban az ügyész mulasztása ellen – a Be. 228. §-ának megfelelõen – nincs helye ellenvetésnek, vagy más jogi eszköznek. Az intézkedés elmulasztása körébe tartozik az eljárási cselekményekre a törvényben rendelkezésre álló határidõ túllépése. A Be. 196. § szabálya alapján az ezt sérelmezõ ellenvetés elbírálása annak a feladata, aki nem tartotta meg a határidõt. A Be. e rendelkezését érintõ, az ügyészi, illetve nyomozó hatósági feladatokat meghatározó végrehajtási szabályok alapján az ellenvetést ahhoz kell továbbítani, akinek mulasztását az érintett sérelmezi. Az ellenvetést maga az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tagjának mulasztása esetén, a nyomozó hatóság vezetõje bírálja el. A törvényalkotó a büntetõeljárásban a bírósági eljárás elhúzódása miatt a „kifogás” jogintézményének – 2006. április 1. napjától hatályos – bevezetésével megteremtette azt a jogorvoslati eszközt, amivel a vádlott, a védõ és a magánfél a bíróság számára megállapított törvényi határidõ elmulasztása ellen felléphet. A kifogást – a Legfelsõbb Bíróság kivételével – a mulasztó bíróságnál egy fokkal magasabb bíróság bírálja el. [Be. 262/A–262/B. §]

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatív tartalommal rögzített jogállamiságból a büntetõ hatalom gyakorlására irányadó követelményeket és a jogbiztonságot sértõ mulasztást állapított meg, mivel a Be. 196. §-ában meghatározott „ellenvetés” nem jelent hatékony jogvédelmet a büntetõeljárás résztvevõi (Be. V. fejezet) számára a nyomozó hatóságot és az ügyészt – a nyomozási szakaszban – kötelezõ eljárási határidõk túllépése ellen. A hatékony jogvédelem hiányát okozza továbbá az, hogy a vádemelésre a törvényben meghatározott határidõ túllépését az érintettek egyáltalán nem – még ellenvetés útján sem – kifogásolhatják. Az Alkotmánybíróság a hatékony jogvédelem kérdését – az indítványnak megfelelõen – a jogorvoslathoz való joggal, valamint a jogállamisággal és a jogbiztonsággal összefüggésben vizsgálta.

1.2. Az Alkotmánybíróság határozataiban sokféle szempontból fejtette ki a jogorvoslati jog alkotmányos tartalmát. Az Alkotmány a különbözõ eljárásokra vonatkozó törvényi szabályozásra bízza a jogorvoslati formák megjelölését, a jogorvoslatot elbíráló fórumok megállapítását, valamint annak meghatározását, hogy hány fokú jogorvoslati rendszer érvényesülhet (1437/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 453, 454.). Az Alkotmány alapjogként azonban csak a hatósági döntések ellen biztosítja a jogorvoslati jogot. Az alapjog lényegi tartalma a jogalkotótól csak azt követeli meg, hogy a hatóságok érdemi, ügydöntõ határozatai tekintetében tegye lehetõvé a valamely más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetõségét [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.]. Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapította: az alkotmányossági megítélés szempontjából az ellenvetés nem jogorvoslat, az Alkotmány 57. § (5) bekezdése a hatóságok mulasztása ellen alapjogként nem biztosít jogorvoslatot. Ennek következtében nem sérti a jogorvoslathoz való jogot az ellenvetés Be. 196. § szerinti szabályozása, továbbá az sem, hogy a vádemelésre megállapított törvényi határidõ túllépése ellen az érintettek egyáltalán nem léphetnek fel.

1.1. A Be. az alapvetõ rendelkezések között rögzíti, hogy „ha e törvény azt lehetõvé teszi, az ügyész és a nyomozó hatóság intézkedésének elmulasztása miatt jogorvoslatnak van helye”. [Be. 3. § (3) bekezdés.] A törvény 196. §-a a nyomozási szakaszban, a nyomozó hatóság és az ügyész mulasztása ellen jogorvoslatként az „ellenvetést” teszi lehetõvé. A Be. 196. §-hoz fûzött indokolás szerint az „ellenvetés informális, alakszerûséghez és határidõhöz

2.1. Az Alkotmánybíróság a közigazgatás „hallgatásáról” szóló 72/1995. (XII. 15.) AB határozatban megállapította: az államigazgatási eljárást szabályozó, akkor hatályos törvények nem biztosítottak sem jogorvoslati lehetõséget, sem más hatékony jogi eszközt az ügyfélnek arra, hogy a közigazgatási határozat meghozatalát – a jogszabályokban elõírt elintézési határidõ huzamos idejû elmulasz-

C)

12. szám


tása okán – kikényszeríthesse. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a törvényhozói mulasztás a jogállamiság tartalmi elemét képezõ jogbiztonság alkotmányos követelményét sértette, mivel a vizsgált szabályozás alapján rendelkezésre álló eszközök (a közigazgatási szervek kártérítési felelõssége, illetve a felettes szervhez fordulás lehetõsége) nem nyújtottak hatékony jogvédelmet (ABH 1995, 351, 354–355.). A jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak azt kellett értékelnie, hogy az ellenvetés szabályozása, illetve a vádemelésre az ügyésznek adott határidõ túllépése elleni fellépés lehetõségének hiánya – a jogállamiság és az alkotmányos büntetõjog követelményei tükrében – milyen hatással van a büntetõeljárásban részt vevõ személyek jogvédelmének hatékonyságára. Ennek megítéléséhez szintén a jogállamiság, a jogbiztonság és az eljárási garanciák összefüggésére vonatkozó tételek az irányadóak. Az Alkotmánybíróság gyakorlatának releváns lényege, hogy az eljárási garanciák alapvetõ jelentõségûek az egyes jogintézmények mûködésének kiszámíthatósága szempontjából [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. A megfelelõ eljárási garanciák nélkül mûködõ eljárásban sérelmet szenved a jogbiztonság. A jogállamiságból, ezen belül a jogbiztonságból következõ követelmény, hogy a jogalkotó az eljárási szereplõk jogait és kötelezettségeit hatékony biztosítékok mellett szabályozza. A jogbiztonság szempontjából különösen fontosak az olyan jogszabályi rendelkezések, amelyek garantálják, hogy megfelelõ alappal lehessen számítani a törvény elõírásait megtartó jogalkalmazói magatartásra, a jelen esetben a nyomozó hatóság és az ügyész feladatainak törvényi határidõ szerinti teljesítésére. Az Alkotmánybíróság már mûködése kezdetén rögzítette: „A jogállamiság egyik alapvetõ követelménye, hogy a közhatalommal rendelkezõ szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított mûködési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhetõ és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket.” [56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 454, 456.] 2.2. A jogállamiság, valamint az alkotmányos büntetõjog követelményei megkívánják, hogy az állam a büntetõ hatalmát olyan szabályok szerint gyakorolja, amelyek egyensúlyt teremtenek az egyéneket az állammal szemben védõ garanciális rendelkezések, ezen belül elsõsorban a büntetõeljárás alá vont személy alkotmányos jogainak védelme és a büntetõ igazságszolgáltatás megfelelõ mûködésével kapcsolatos társadalmi elvárások között [42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 518.]. Az Alkotmány nem rendelkezik szövegszerûen a büntetõ igény „ésszerû” idõn belül való elbírálásának követelményérõl. Az Alkotmánybíróság azonban a büntetõeljárás egyszerûsítését szolgáló jogintézmények alkotmányossági vizsgálata kapcsán megfogalmazta, hogy a szabályozással szemben a jogállamiság normatív tartalmából és a tisztes-

2571

séges eljáráshoz való alkotmányos alapjogból levezethetõ alkotmányos követelmény az állami büntetõ igény megfelelõ idõn belüli érvényesítése és elbírálása. Ezekben a döntésekben hangsúlyt kapott az a tapasztalat, hogy a büntetõjogi felelõsségre vonás elhúzódása károsan befolyásolja a büntetõ igazságszolgáltatás mûködését és tekintélyét. A büntetõeljárás késedelme jelentõsen megnehezíti a bûncselekmény elkövetésének és az elkövetõ kilétének bizonyítását, kedvezõtlen hatással van a sértett jogaira és érdekeire, továbbá arra a nemkívánatos következményre vezet, hogy idõben igen távolra kerül egymástól a bûncselekmény elkövetése és a büntetés megállapítása [14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 254.]. 2.3. A büntetõ ügyekben eljáró hatóságok eljárási szabályszegései az alkotmányosság sérelme szempontjából különbözõ súlyúak, bizonyos eljárási szabálysértések az alkotmányos garanciák sérelmével járhatnak [vö.: 49/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 372, 377.]. A nyomozó hatóság és az ügyész részérõl a törvényi határidõ túllépése, ennek következményeként a nyomozás, illetve a vádemelés kérdésében való késedelmes döntés az érintett személyeknek jelentõs hátrányt okozhat. A büntetõeljárás elhúzódása a terhelt számára önmagában sérelmes, még akkor is, ha nincs korlátozva a személyi szabadságában (pl. vagyoni jogok korlátozása a lefoglalás, zár alá vétel vagy biztosítási intézkedés útján). A büntetõ hatóságok késedelme a sértetteket, illetve a vagyoni jogaikban korlátozott egyéb érdekelteket is hátrányosan érintheti. Az Alkotmánybíróság a 42/1993. (VI. 30.) AB határozatban fejtette ki részletesen, hogy a büntetõeljárás folyamata lehetõséget teremt az egyén alapvetõ alkotmányos jogainak: szabadságának (Alkotmány 55. §), szabad mozgásának és tartózkodási helye szabad megválasztásának, a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jognak [58. § (1) bekezdés], a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adat védelméhez való jognak [59. § (1) bekezdés] a korlátozására. A lehetséges korlátozások nem csupán a büntetõeljárás alá vont személyt érintik, hanem érinthetik az eljárásban tanúként részt venni köteles, vagy a bizonyítékok megszerzése érdekében alkalmazott eljárási cselekményeket (szemle, lefoglalás, házkutatás, motozás stb.) eltûrni köteles „kívülálló” személyek alkotmányos alapjogait is. (ABH 1993, 300, 305.) A nyomozási és a vádemelési határidõk megtartása a bûncselekmények következtében sérelmet szenvedett személyek jogainak és érdekeinek védelmét közvetlenül is szolgálja: számíthatnak rá, hogy a törvényben meghatározott idõkeretben élhetnek eljárási jogaikkal (Be. 51. §), továbbá érvényesíthetik a bûncselekménnyel összefüggõ kártérítési igényüket (Be. 54. §). A büntetõ bíróság jogerõs ítéletének megfelelõ idõben történõ megszületéséhez is közvetlen érdekük fûzõdik, mivel a döntés kötelezõ erõvel rendelkezik a bûncselekmény elkövetésének és az elkövetõ személyének tekintetében, ha a bûncselekménybõl származó vagyoni jogi igények felõl polgári bíróság dönt.

2572


2.4. Az Alkotmánybíróság – mérlegelve egyrészrõl a nyomozó hatóság és az ügyész határidõ-túllépésébõl, az eljárás emiatti elhúzódásából az alkotmányos alapjogokra, illetve alkotmányosan védett érdekekre háramló hátrányos következmények súlyát, másrészrõl az ellenvetés szabályozását, illetve a vádemelésre rendelkezésre álló határidõ túllépése elleni fellépés lehetõségének hiányát – megállapította, hogy a büntetõeljárás nem hatósági résztvevõi számára a törvényhozó nem biztosított hatékony jogvédelmet. Mivel a hatósági határidõ-túllépésnek – a határozatban korábban kifejtett indokok alapján – nincs önálló büntetõeljárási szankciója, a jogállamiság–jogbiztonság érvényesülése megköveteli, hogy az érintettek a büntetõeljárásnak a bírósági szakaszt megelõzõ folyamatában is rendelkezzenek olyan jogvédelmi eszközzel, amely részükrõl is megfelelõ ráhatást biztosít a hatóságoknak meghatározott eljárási határidõk megtartására. A büntetõeljárásban részt vevõ, a hatóságok késedelme által hátrányosan érintett személyeknek olyan „felszólamlási” lehetõséget kell kapniuk, amely megfelelõ védelmet nyújt az eljárásnak a nyomozó hatóság és az ügyész határidõ-túllépésébõl, illetve a vádemelési határidõ elmulasztásából adódó elhúzódása ellen. A vádemelési szakaszban semmilyen eszköz nincs a határidõ-túllépés jelzésére, a nyomozási szakaszban igénybe vehetõ ellenvetés pedig nem tekinthetõ hatékonynak. Mivel az ellenvetést maga a mulasztással vádolt ügyész, illetve az állítólagosan mulasztó nyomozó hatóság vezetõje bírálja el, nincs biztosítva, hogy a sérelmezett határidõ-túllépésrõl a nyomozó hatóság vezetõjének értékelése az ügyész, az ügyész részérõl történt elbírálás pedig a felettes ügyész tudomására jusson. E nélkül a szabályozás nem garantálja a mulasztás objektív, elfogulatlan megítélését, azt, hogy a mulasztó hatóság a történtek indokolására kényszerüljön, lehetõség legyen a szükséges intézkedések felsõbb szintû meghatározására, továbbá az esetlegesen indokolt fegyelmi és büntetõjogi jogkövetkezmények kezdeményezésére. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a hatékony jogvédelem hiánya miatt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet megállapította, és az Abtv. 49. §-a (1) bekezdésének megfelelõen, határidõ tûzésével felhívta a törvényhozót jogalkotási kötelezettségének teljesítésére.

D) Az Alkotmánybíróság megállapította: a törvényalkotót nem terheli az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdését sértõ, így alkotmányellenes mulasztás a tekintetben, hogy a Be. IX. fejezet IV. Címének rendelkezései a nyomozás során igénybe vehetõ jogorvoslatok között nem biztosítják a nyomozó hatóság és az ügyész eljárási szabálysértésének bírósági felülvizsgálatát. 1. A büntetõ felelõsségre vonás Be.-ben kialakított eljárási modelljének alapja az eljárási funkciók megosztása

12. szám

és a vádelv (Be. 1. és 2. §). Az eljárási modell az Alkotmány rendelkezésein alapul, tükrözi a hatalmi ágak elválasztását, az állam büntetõ hatalmát gyakorló szervezetek, az ügyészség és a bíróság alkotmányos jogállását (197/D/2000. AB határozat, ABK 2006. március, 225, 228.). A legfõbb ügyész és az ügyészség alkotmányos jogállását, közjogi helyzetét értelmezõ 3/2004. (II. 17.) AB határozat (ABH 2004, 48.) megállapította, hogy az ügyészség – szemben a bíróságokkal – nem önálló hatalmi ág, de önálló alkotmányos szervezet (ABH 2004, 48, 58.). Az ügyészséget a – szélesebb értelemben vett – igazságszolgáltatás rendszerében az Alkotmányban meghatározott jogok illetik meg és meghatározott feladatokat köteles ellátni. A közvádlói funkciójából következõen a közvádra üldözendõ bûncselekmények esetén a vádemelésrõl vagy annak elejtésérõl – a pótmagánvád törvényben meghatározott eseteit kivéve – kizárólag az ügyészség dönthet; ezt a döntését más szerv nem vizsgálhatja, és nem kényszerítheti az ügyészséget a vádemeléssel vagy a vád elejtésével kapcsolatos döntésének megváltoztatására. (ABH 2004, 48, 57–58.) Az ügyészség és a legfõbb ügyész független, tevékenysége, eljárása során kizárólag az Alkotmánynak és más jogszabályoknak van alárendelve, nincs másik olyan szerv, amely felügyeleti, ellenõrzési, irányítási vagy utasítási jogot gyakorolhatna felette. Az, hogy a konkrét ügyben rendelkezésére álló tényeket, adatokat stb. az ügyész milyen módon értékeli, abból milyen következtetéseket von le, az ügyész szabad mérlegelési jogkörébe és szakmai felelõsségébe tartozik. (ABH 2004, 48, 62.) A büntetõeljárási funkciómegosztás alkotmányossági kérdéseit vizsgáló 14/2002. (III. 20.) AB határozat az Alkotmánybíróság gyakorlatából kiemelte, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság egyik alkotó elemébõl, a hatalommegosztás alkotmányi elvébõl következõen „a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos szerkezetében a bírói hatalom függetlenségének kitüntetett szerepe van.” [17/1994. (III. 29.) AB határozat, ABH 1994, 84, 85.] A hatalommegosztás elvébõl következik a bíróságnak az Alkotmány 45. § (1) bekezdésében meghatározott igazságszolgáltatási monopóliuma, amely végsõ soron az egyedi ügyekben, a 46. § (1) bekezdésében rögzített ítélkezési tevékenység kizárólagosságában ölt testet. A folyamatában vizsgált büntetõ igazságszolgáltatás rendszerében a bíróságon kívül más szervezetek és személyek is részt vesznek. A részt vevõ szervezetekhez (rendõrség, ügyészség, bíróság) a büntetõeljárás egyes szakaszaiban eltérõ feladatok kapcsolódnak, amelyek teljesítésében az eljárási és a rájuk vonatkozó szervezeti törvények által meghatározott jogszabályi kereteken és elveken belül önállóak. A büntetõ igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó egyes funkciókat az Alkotmány is elkülöníti, s a már említett ítélkezési tevékenységen kívül az 51. § (2) bekezdésében nevesíti az ügyészség vádmonopóliumát, az 57. §

12. szám


(3) bekezdésében pedig a védelemhez való jogot. Az eljárási funkciómegosztás elvének tehát közvetlenül alkotmányi alapja van. A vádrendszerû és kontradiktórius eljárás lényegébõl fakadó követelmény, hogy az igazságszolgáltatás monopóliumával rendelkezõ bíróság és a közvádlói hatalmat kizárólagosan birtokló ügyészség hatásköre, tevékenysége, mozgástere egyaránt átlátható, kiszámítható legyen. Az Alkotmány rendelkezéseibõl az következik, hogy az ügyész közvádlói monopóliumának éppúgy töretlennek kell lennie, mint ahogyan az ítélkezésben a bírói függetlenséget és a pártatlanságot megtestesítõ állásfoglalásnak kell kifejezésre jutnia. (ABH 2002, 101, 112–113.) 2. Az Alkotmánybíróság határozataiban kifejtett fenti tételeknek nem mond ellent, hogy a bíróságnak már a nyomozás és a vádemelés szakaszában is van feladata. A nyomozási bíró, illetve a vádemelést megelõzõ eljárásban közremûködõ magasabb szintû bíróságok feladat- és hatáskörének egy része az alkotmányos alapjogok védelmét biztosítja a vádemelést megelõzõ eljárási szakaszban (Be. 207. §). Az alkotmányos alapjogok fokozott védelmét szolgálja, hogy a nyomozás során igénybe vehetõ jogorvoslatok között a Be. szabályozza a felülbírálati indítványt, amely a nyomozó hatóság, illetve az ügyész hatáskörébe tartozó házkutatás, motozás, lefoglalás eseteiben az érintettek panaszát elutasító ügyészi határozat ellen további jogorvoslatot biztosít a bírósághoz [Be. 195. § (6) bekezdés]. A törvényalkotó ugyancsak e szabályok között helyezte el azt a sértettek jogállását erõsítõ rendelkezést, amely szerint a vádemeléstõl történõ ügyészi elzárkózás bizonyos eseteiben lehetõségük van a pótmagánvádra (Be. 199. §). A vádemelést megelõzõ bírósági hatáskör azonban nem jelenti a nyomozó hatóság és az ügyész tevékenysége feletti „törvényességi” felügyeletet. Ilyen bírósági jogkör nem vezethetõ le sem az Alkotmánynak a bíróság feladatait rögzítõ rendelkezéseibõl – sõt azzal ellentétes lenne –, sem a bírósághoz fordulás jogát alapjogként biztosító 57. § (1) bekezdésbõl. A nyomozás és a vádemelés ura az ügyész marad, akinek teljes szakmai kompetenciával és felelõsséggel kell teljesítenie a bûnüldözéssel és a közvádlói szereppel összefüggõ, az Alkotmány 51. § (1) és (2) bekezdésén alapuló feladat- és jogkörét. A Be. IX. fejezet IV. Címében meghatározott, a nyomozás során rendelkezésre álló jogorvoslatok nem sértik az Alkotmány 57. § (5) bekezdését sem, mivel biztosítják a nyomozó hatóság és az ügyész érdemi határozatai ellen a más szervhez, illetve az ugyanazon szervezeten belül a magasabb fórumhoz fordulás lehetõségét. Fenti indokokra tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. IX. fejezet IV. Címével összefüggõ, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására és megszüntetésére irányuló indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság a rendelkezõ rész 1. pontjára tekintettel rendelte el a határozat Magyar Közlönyben való közzétételét.

2573 Az Alkotmánybíróság 64/2006. (XI. 24.) AB határozata

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság kormányrendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következõ határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közigazgatási informatikai feladatok irányításában szükséges azonnali változtatásokról szóló 144/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenes, ezért azt e határozat kihirdetése napjával megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság a közigazgatási informatikai feladatok irányításában szükséges azonnali változtatásokról szóló 144/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS I. Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett, melyben az indítványozó kérte a közigazgatási informatikai feladatok irányításában szükséges azonnali változtatásokról szóló 144/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 1. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítását és a Kr. említett rendelkezésének a kihirdetése napjára visszamenõleges megsemmisítését. Az indítványozó a Kr. 1. § (2) bekezdés b) pontját jelölte meg, de az általa ismertetett és alkotmányellenesnek tartott jogszabályszöveg a (2) bekezdés a) pontjában található. Az Alkotmánybíróság emiatt az indítványt a Kr. 1. § (2) bekezdés a) pontjának vizsgálatára irányulóként kezelte. Az indítványozó álláspontja szerint a Kr. kiadására az Alkotmány megsértésével került sor. A Kr. említett rendelkezése szerint ugyanis a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter átveszi a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) irányítását. A miniszter irányító hatásköre alóli kivételként a Kr. a Hivatalnak az önkormányzati és területfejlesztési miniszter által irányított választási tevékenységét és a személyiadat- és lakcímnyilvántartással kapcsolatban az igazságügyi és rendészeti minisztert megilletõ szakmai irányítási jogot állapítja meg. Az indítványozó szerint ez a szabályozási megoldás több törvénnyel is ellentétes, amikor a

2574


Hivatal általános, a szervezet irányítását is magában foglaló irányítási jogkörét a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter hatáskörébe utalja. Ellentétes egyrészt a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvény (a továbbiakban: Mintv.) azon rendelkezésével, mely szerint a személyiadat- és lakcímnyilvántartással kapcsolatos feladatok és jogkörök címzettje, a Belügyminisztérium és a belügyminiszter jogutódjaként az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, illetve az igazságügyi és rendészeti miniszter. Sérti még ez a rendelkezés a központi államigazgatási szervekrõl, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvénynek (a továbbiakban: Kátv.) az államigazgatási szervek irányításáról rendelkezõ szabályait, és ellentétes a Kr. vizsgált rendelkezése a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvénynek (a továbbiakban: Szatv.) a személyiadat- és lakcímnyilvántartás országos illetékességû önálló központi hivataláról és annak a belügyminiszter általi irányításáról rendelkezõ 9–10. §-aival. Összességében megállapítja az indítványozó, hogy a Kr. vizsgált rendelkezése részben elvonja, illetve megosztja a Hivatal feletti, a törvényekben szabályozott irányítási jogköröket, ezáltal ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdésével, sérti az Alkotmány jogállamiságról rendelkezõ 2. § (2) bekezdését és azt az alkotmányos rendelkezést is, mely szerint a Kormány rendelete nem lehet ellentétes törvénnyel. Az indítványozó a vizsgált rendelkezésen túl az egész Kr. megsemmisítését is indítványozza. Ezt arra alapozza, hogy a Jat. 7. §-ával ellentétben a Kr. nem jelölte meg, hogy annak kiadására a Kormány saját jogalkotó hatáskörében vagy törvény felhatalmazása alapján került sor.

II. Az Alkotmány érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.” A Jat. hivatkozott rendelkezései: „1. § (1) A jogalkotó szervek a következõ jogszabályokat alkotják: a) az Országgyûlés törvényt, b) c) a Kormány rendeletet, d) a miniszterelnök és a Kormány tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet,

12. szám

e) f) az önkormányzat rendeletet. (2) E rangsornak megfelelõen az alacsonyabb szintû jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal.” „7. § A Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, illetõleg törvényben vagy törvényerejû rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet.” A Mintv. érintett rendelkezései: „2. § Ahol e törvény hatálybalépését megelõzõen kiadott törvény vagy rendelet a) Belügyminisztériumot, valamint belügyminisztert említ, ott [...] ab) a közbiztonság, valamint az élet- és vagyonbiztonság védelmével, az államhatár õrizetével és a határforgalom ellenõrzésével, a magyar állampolgársággal, az anyakönyvvel, a külföldiek beutazásával és tartózkodásával, a menedékjoggal, továbbá a személyiadat- és lakcímnyilvántartással kapcsolatos feladatok tekintetében Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, valamint igazságügyi és rendészeti minisztert, [...] kell érteni.” A Kátv. hivatkozott rendelkezései: „Irányítás és felügyelet 2. § (1) Ahol jogszabály államigazgatási szerv irányítását említi, azon törvény eltérõ rendelkezése hiányában a következõ hatáskörök együttesét kell érteni: a) az államigazgatási szerv alapítása, átszervezése (ideértve a más szervvel való egyesítését, a szétválasztását, alapító okiratának módosítását is), valamint a szerv megszüntetése, b) az államigazgatási szerv vezetõjének kinevezése, felmentése, a vele kapcsolatos egyéb munkáltatói jogok gyakorlása, c) az államigazgatási szerv tevékenységének törvényességi, szakszerûségi, hatékonysági és pénzügyi ellenõrzése, d) az államigazgatási szerv szervezeti és mûködési szabályzatának jóváhagyása, e) az államigazgatási szerv döntésének megsemmisítésére, szükség szerint új eljárás lefolytatására való utasítás, f) a költségvetési törvény keretei között az államigazgatási szerv költségvetési elõirányzatának és létszámkeretének meghatározása, g) jogszabályban meghatározott esetekben az államigazgatási szerv döntéseinek elõzetes vagy utólagos jóváhagyása, h) egyedi utasítás kiadása feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására, i) jelentéstételre vagy beszámolóra való kötelezés.

12. szám


2575

(2) Ha törvény kivételt nem tesz, az irányítási hatáskör gyakorlója az irányított államigazgatási szerv hatáskörét nem vonhatja el és döntését nem változtathatja meg.”

sára és irányítására vonatkozó általános és speciális törvényi szabályokat, majd azokat egybevetette a Kr.-ben írtakkal, vagyis az irányítási jogkörök részbeni megosztásával.

Az Szatv. rendelkezései: „9. § (1) A személyiadat- és lakcímnyilvántartás adatkezelõje országos illetékességgel a belügyminiszter irányítása alatt álló önálló központi hivatal (a továbbiakban: Hivatal).” „10. § A belügyminiszter: a) irányítja és ellenõrzi a nyilvántartás szerveinek a nyilvántartással összefüggõ államigazgatási, valamint technikai, informatikai és pénzügyi feladatai ellátását; b) meghatározza a nyilvántartás központi rendszere üzemeltetésének szervezeti kereteit; c) irányítja a Hivatalt, kinevezi annak vezetõjét, és jóváhagyja szervezeti és mûködési szabályzatát; d) ellenõrzi a személyes adatok védelmének érvényesülését; e) megállapítja az adatvédelmi felelõsök [30. § (2) bekezdés] feladat- és hatáskörét; f) meghatározza a nyilvántartás mûködési szabványait.”

2. Az alkotmányossági vizsgálat megkezdésekor az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kormányzati és központi közigazgatási szervek szervezetének általános kialakítási rendjérõl, a már kialakított szervek megváltoztatásának feltételeirõl és e szervek irányításáról az Országgyûlés a korábbi helyzettõl eltérõen törvényt alkotott (e törvény a Kátv.), így ez már nem törvényi szabályozáson kívüli terület. A Kátv. megalkotásakor a jogalkotót az átfogó, „kódex-szerû” szabályozás igénye vezette. Az Országgyûlés elnökéhez T/60-as számon benyújtott törvényjavaslathoz fûzött indokolás szerint e törvény célja az volt, hogy egységesen határozza meg a Kormányra, a központi kormányzati szervezetre és az állami vezetõkre vonatkozó alapvetõ rendelkezéseket, és ezáltal „a modern kormányzati szervezet kódexe legyen”. A Kátv. a Kormány szervezetalakítási szabadságának érvényesülése mellett megfelelõ kereteket kívánt adni ahhoz, hogy átlátható központi kormányzati szervezet jöjjön létre, amely biztosítja a különbözõ államigazgatási feladatok hatékony ellátására alkalmas szervezeti feltételeket. A törvény elvégezte a központi államigazgatási szervek körének meghatározását, valamint irányításuk és vezetési módjuk általános jellegû szabályozását. A Kátv. a magyar jogrendszerben elsõként meghatározta a jogalkotásban és a közigazgatási jogi szaknyelvben általánosan használt két fogalom, az irányítás és a felügyelet pontos tartalmát. Miközben a Kátv. e fogalmakat törvényi szinten tartalommal tölti meg, rögzíti, hogy külön törvényben marad mód a törvényben meghatározottaktól eltérõ tartalommal irányítási, illetve felügyeleti jogkörök telepítésére. Az indokolás szerint is az irányításhoz tartozó hatáskörcsoportok az irányított szervvel kapcsolatos alapvetõ szervezeti, személyi és költségvetési jogköröket (alapítás, átszervezés, megszüntetés, a vezetõvel kapcsolatos személyi jogkörök, szervezeti és mûködési szabályzat jóváhagyása, a költségvetési elõirányzat és a létszámkeret meghatározása), a szerv tevékenységével kapcsolatos jogköröket (ellenõrzési jog, jelentéstételre vagy beszámolóra kötelezés), valamint egyedi ügyekkel kapcsolatos hatásköröket (döntésmegsemmisítés, feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására vonatkozó utasítás, jogszabály által elõírt körben a döntések jóváhagyása) foglalnak magukban. Az irányítás részét képezõ, az irányított szerv döntéseinek értékeléséhez kapcsolódó jogkörök közös jellemzõje, hogy azok gyakorlása esetében az irányított szerv által figyelembe vett szempontok nem korlátozódnak a tevékenység törvényességének vizsgálatára, hanem annak szakszerûségét, szakmai és pénzügyi hatékonyságát is figyelembe veszik. A hatáskör elvonására az irányítási jogkör csak tör-

A Kr. vizsgált rendelkezése: [(2) A miniszter átveszi] „a) a Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal irányítását a Hivatal – önkormányzati és területfejlesztési miniszter által irányított – választási tevékenysége, valamint a személyiadat- és lakcímnyilvántartással kapcsolatban az igazságügyi és rendészeti minisztert megilletõ szakmai irányítási jog kivételével; és”

III. Az indítvány részben megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában egy kormányrendelet és több törvény közötti ellentétet vizsgált. A Kormány rendelete sajátos szabályozási tárgykörben tartalmaz rendelkezést: egy törvénnyel létrehozott központi államigazgatási szerv (a Hivatal) feletti irányítást szabályozza újra. Az indítványban felvetett alkotmányossági probléma lényege abban ragadható meg, hogy ellentétes-e a Hivatal feletti irányítási jogkör törvényben szabályozott módjával az irányítási jogkör kormányrendelettel történõ megosztása vagyis az a szabályozási megoldás, mely szerint a Hivatal feletti általános irányítási jogkör a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ minisztert, míg két különbözõ szakterület (a választási tevékenység és a személyiadat- és lakcímnyilvántartás) szakmai irányítása külön-külön két másik minisztert illet meg. E kérdés megválaszolásához az Alkotmánybíróság elsõként áttekintette a Hivatal jogállá-

2576


vény kifejezett, ezt megengedõ rendelkezése esetében terjedhet ki. A fentiekben leírtakból is egyértelmûen megállapítható, hogy a Kátv.-ben bevezetett új szabályozás egyik fõ jellemzõje, hogy az irányítási jogkörök Kátv.-ben rögzített tartalmától csak másik törvényben lehet eltérni. Az Országgyûlés e törvény megalkotásával tehát nemcsak egységesítette a központi államigazgatási szervek irányítására vonatkozó hatásköröket, nemcsak jogviszonnyá alakította az irányítási viszonyt, hanem egyben korlátozta is a Kormány szabályozási hatáskörét, amikor törvényi szabályozás számára engedi csak meg az általánostól eltérõ tartalmú irányítási jogkörök meghatározását. Az pedig a Kátv.-nek a jelen határozat Indokolása II. pontjában ismertetett rendelkezéseibõl és a törvényjavaslathoz fûzött indokolásból is egyértelmûen megállapítható, hogy a Kátv. valamely szerv irányítása alatt a törvényben felsorolt irányítási jogkörök együttesét érti. Ettõl eltérni, vagyis a felsoroltaknál több vagy kevesebb hatáskört utalni az irányító szervhez, vagy az irányítói hatásköröket megosztani csak más törvényben lehet. 3. A Hivatal feletti irányítási jogköröknek meghatározott miniszterhez utalását illetõen az Alkotmánybíróság a következõket állapította meg: A Hivatal létrehozása óta a belügyminiszter irányítása alatt áll, bár elnevezése többször megváltozott, jelenlegi elnevezését (Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal) 1999-ben állapította meg a 13/1999. (II. 1.) Korm. rendelet. A Szatv.-nek a Kátv. hatálybalépésekor hatályos rendelkezései szerint a személyiadat- és lakcímnyilvántartás adatkezelõje országos illetékességgel a belügyminiszter irányítása alatt álló önálló központi hivatal [9. § (1) bekezdés]. A Szatv. 10. §-a a belügyminiszter feladatai között (tehát az irányító oldaláról) is meghatározza, hogy a miniszter irányítja a Hivatalt, kinevezi annak vezetõjét és jóváhagyja szervezeti és mûködési szabályzatát [c) pont]. A Szatv. itt ismertetett szabályaival és a minisztériumok új elnevezésével összhangban rendelkezett úgy a Mintv., hogy ahol a hatálybalépését megelõzõen kiadott törvény Belügyminisztériumot, valamint belügyminisztert említ, ott a személyiadatés lakcímnyilvántartással kapcsolatos feladatok tekintetében Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, valamint igazságügyi és rendészeti minisztert kell érteni [Mintv. 2. § a) pont, ab) alpont]. E rendelkezésekbõl egyértelmûen megállapítható, hogy a Kátv. hatálybalépésekor hatályos Szatv. a Hivatal irányításával összefüggõ, a Kátv.-ben felsorolt valamennyi jogkör együttesét a belügyminiszter jogutódjaként az igazságügyi és rendészeti miniszterhez telepítette. 4. Az Alkotmánybíróság azt is megvizsgálta, hogy az Alkotmány szabályai nem tették-e lehetõvé a Kr. vizsgált

12. szám

rendelkezésének megalkotását, vagyis azt, hogy egy törvénnyel létrehozott és a törvénnyel egy meghatározott miniszter irányítása alá sorolt központi közigazgatási szerv feletti irányítás jogkörét egy másik miniszterhez sorolja át egy kormányrendelet, ráadásul úgy, hogy egyes irányítási részjogköröket más minisztereknek hagy meg. Az Alkotmány 40. § (3) bekezdése szerint „A Kormány jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonni, és erre külön szerveket létesíteni.” A Kátv.-vel egyidejûleg megalkotott és hatályba léptetett, az Alkotmányt módosító 2006. évi LIV. törvény az Alkotmány 34. §-át új (2) bekezdéssel egészítette ki. Eszerint: „Törvény minisztérium, miniszter vagy közigazgatási szerv megjelölésére vonatkozó rendelkezését a jelenlévõ országgyûlési képviselõk több mint felének szavazatával elfogadott törvény módosíthatja.” Az Alkotmány 19. § (2) bekezdése szerint az Országgyûlés a népszuverenitásból eredõ jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. Az Alkotmány 40. § (3) bekezdése alapján a Kormányt megilletõ nagyfokú szervezetalakítási szabadság, melyet az 50/1998. (XI. 27.) AB határozat is megerõsített [ABH 1998, 404, 405.] az Országgyûlés által, a kormányzás szervezetének meghatározásával összefüggésben megalkotott törvényei között érvényesül. E törvények minimális alkotmányos tartalma, amint az 569/E/2001. AB határozat is említi, az államszervezet kiépítését és mûködését szolgáló legfontosabb kérdések szabályozása [ABH 2002, 1316, 1318.]. Az Országgyûlés a Kátv. megalkotásával azonban részletesen szabályozta a központi közigazgatási szervek irányításával összefüggõ kérdéseket és ennyiben csökkentette a Kormány önálló jogalkotási hatáskörét, szabályozási önállóságát. Az Alkotmány idézett, új rendelkezése is mindössze annyit enged meg, hogy a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazati arányával elfogadott törvénynek minisztérium, miniszter vagy közigazgatási szerv megjelölésére vonatkozó rendelkezését a jelenlévõ országgyûlési képviselõk több mint felének szavazatával elfogadott törvény módosíthatja. 5. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta még a Kr. bevezetõ részében hivatkozott, az elektronikus hírközlésrõl szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 182. §-a (1) bekezdésének c) pontjában kapott felhatalmazást. Maga a Kr. is rögzíti, hogy ez a felhatalmazás a Kr. 1. § (1) bekezdésének (a Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hivatal feletti irányítási jogkör megváltoztatásának) megalkotásához szolgált felhatalmazással. A Htv. 182. § (1) bekezdés c) pontja alapján a Kormány arra kapott felhatalmazást, hogy a frekvenciagazdálkodással kapcsolatban rendelettel állapítsa meg a nem polgári célú frekvenciagazdálkodási feladatokat ellátó hatóság szervezetét és mûködését, irányítását, feladatait és finanszírozását, a nem polgári célú frekvenciagazdálkodás rendjére vonatkozó

12. szám


részletes szabályokat, valamint a nem polgári célú frekvenciagazdálkodás körébe tartozó szervezeteket. E felhatalmazás tehát nem terjedt ki a Hivatal feletti irányítási jogkör törvénytõl eltérõ szabályozására. E szabályok áttekintése után megállapítható, hogy a Kormánynak az Alkotmányban biztosított szervezetalakítási vagy irányítási jogköre nem terjed addig, hogy törvényben létrehozott szerv feletti, törvényben meghatározott irányítási jogköröket a törvénytõl eltérõen szabályozzon. A Kr. vizsgált rendelkezése ezt teszi, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kr. kifogásolt rendelkezése törvénybe ütközik, ezért az Alkotmány 35. § (2) bekezdésével való ellentéte miatt alkotmányellenes. 6. Az indítványozó kérte, hogy az alkotmányellenesség megállapítása esetén az Alkotmánybíróság a Kr. vitatott rendelkezését a kihirdetése napjára visszamenõleges hatállyal semmisítse meg. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 40. §-a értelmében, ha az Alkotmánybíróság a jogszabály, illetõleg az állami irányítás egyéb jogi eszközének alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét teljesen vagy részben megsemmisíti. A 42. § (1) bekezdése szerint ebben az esetben a határozat közzétételének napján veszti hatályát a megsemmisített jogszabály vagy a megsemmisített jogszabályi rendelkezés, és minõsül visszavontnak az állami irányítás egyéb jogi eszköze vagy annak rendelkezése. A 43. § (1) bekezdés értelmében a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatában megsemmisít, az errõl szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése ugyanakkor lehetõvé teszi, hogy az Alkotmánybíróság az elõbbiekben ismertetett idõponttól eltérõen is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történõ alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményezõ különösen fontos érdeke indokolja. E rendelkezés nyomán van arra lehetõség, hogy az Alkotmánybíróság jövõbeni idõpontot jelöljön meg határozatában (pro futuro megsemmisítés) vagy éppen a határozata közzétételét megelõzõ, korábbi idõpontban jelölje meg az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történõ alkalmazhatóságát (ex tunc megsemmisítés). A jelen eljárásban vizsgált esetben a jogbiztonság érdeke nem teszi szükségessé az indítványozó által kért visszamenõleges hatályú megsemmisítést, hiszen a megsemmisítés következtében a Kr.-ben érintett irányítási viszonyok helyébe a korábbi, a törvényekben meghatározott irányítási viszonyok (vagyis az igazságügyi és rendészeti miniszternek a Hiva-

2577

tal feletti irányítási jogkörei) lépnek, a Hivatal feletti miniszteri irányítás aszerint minõsül és mûködik majd. A Kr. érintett rendelkezésének visszamenõleges hatályú megsemmisítése sem tenné (tehetné) meg nem történtté a Kr. hatálybalépése óta tett irányítási döntéseket vagy érvénytelenné az irányítási aktusokat. Éppen az okozna jogbizonytalanságot, ha a megsemmisítés visszamenõleges hatállyal történne, hiszen akkor egyúttal visszamenõlegesen rendelkezni kellene a 2006. július 1. óta eltelt idõszakról, az abban hozott irányítási döntésekrõl. Mindez az államigazgatási szervezet egészében és egyúttal a Hivatal mûködésében is felesleges és szükségtelen zavarokat okozhatna. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság tartózkodott a norma visszamenõleges hatályú megsemmisítésétõl. 7. Az indítványozó kérte még a rendelet egészének megsemmisítését. Ezt a kérelmét arra alapította, hogy a Jat. 7. §-ával ellentétben a Kr. nem jelölte meg, hogy annak kiadására a Kormány saját jogalkotó hatáskörében vagy törvény felhatalmazása alapján került sor. Az Alkotmánybíróság a Jat. 7. §-át megvizsgálva megállapította, hogy az a kormányrendeletek két fajtáját, az úgynevezett eredeti jogalkotó hatáskörben kiadott kormányrendeleteket (melyeket a Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében), illetõleg a felhatalmazás alapján kiadott kormányrendeleteket (melyeket a Kormány törvényben vagy korábban törvényerejû rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki) nevesíti. Mindez csak annak megismétlése, hogy a „Kormány a maga feladatkörében [Alkotmány 35. § (2) bekezdés] ‘saját jogon’ bocsáthat ki rendeleteket, illetõleg ‘végrehajtási karakterû’ jogalkotói hatalommal rendelkezik”. [1/2001. (I. 17.) AB határozat, ABH 2001, 35, 37.] Az indítványozó által felvetett követelmény a jogszabályszerkesztésrõl szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendeletben (a továbbiakban: IMr.) jelenik meg, a jogszabályszerkesztés fõ szabályai között. Az IMr. 4. § (1) bekezdése rendelkezik úgy, hogy „ha a jogszabály kiadására magasabb szintû jogszabály felhatalmazása alapján kerül sor, a felhatalmazást adó jogszabályt és a felhatalmazást tartalmazó rendelkezést (a §, bekezdés, illetõleg pont megjelölésével) a jogszabály bevezetõ részében fel kell tüntetni”. Az IMr.-nek ez a szabálya – mint a Kr.-nél alacsonyabb szintû jogforrásban kiadott jogi norma – nem tekinthetõ olyan érvényességi elõírásnak, melynek megsértése magával vonná a magasabb szintû Kr. egészének alkotmányellenességét. Ráadásul a Kr. egyes rendelkezéseit a Htv. alapján alkotta meg a Kormány, és erre a tényre a bevezetõ részében pontosan utalt is. Emiatt az Alkotmánybíróság a Kr. egészének megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.

2578


Jogegységi határozatok A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata 3/2006. BJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Legfelsõbb Bíróság Büntetõ Jogegységi Tanácsa Budapesten a 2006. évi június 14. napján tartott ülés, július 12. és október 6. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következõ jogegységi határozatot: A büntetõeljárási törvény 2006. június 30. napjáig hatályos rendelkezése értelmében az elsõfokú ítéletet – a vádon túlterjeszkedés miatt – tévesen hatályon kívül helyezõ másodfokú határozat eljárási okból törvénysértõ; de feltétlen eljárási szabálysértést nem, csupán relatívat valósít meg, ezért felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható.

INDOKOLÁS A csalás bûntette és más bûncselekmények miatt B. T. ellen az Ózdi Városi Bíróság és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság elõtt folyamatban volt bûnügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fõügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be a másodfokú bíróságnak az elsõ fokú ítéletet hatályon kívül helyezõ végzése ellen. Ennek elbírálása során a Legfelsõbb Bíróság B.II. tanácsa jogkérdésben el kívánt térni a Legfelsõbb Bíróság B.I. tanácsának 2005. február 15-én meghozott Bfv.I.779/2004/5. számú határozatától, ezért a 2006. február 9-én kelt Bfv.II.914/2005/6. számú végzésével jogegységi eljárást kezdeményezett és a jogegységi határozat meghozataláig a büntetõeljárást felfüggesztette. A végzés indokolása szerint az alapügyben meghozott másodfokú határozat tévesen állapította meg, hogy az elsõfokú bíróság túlterjeszkedett a vádon, ennek következtében az elsõfokú ítélet törvényes vád hiányával indokolt hatályon kívül helyezése törvénysértõ volt. A határozat azonban nem a büntetõ anyagi jog szabályait, hanem a vádelv eljárásjogi szabályait sértette meg, s mivel a törvényben a felülvizsgálati okok között ez nem szerepel, a törvénysértõ határozat felülvizsgálatára nincs lehetõség. A Legfelsõbb Bíróság B.I. tanácsának az említett korábbi határozata a hasonló törvénysértést a büntetõ anyagi jog szabályai megsértésének, vagyis felülvizsgálati oknak tekintette, a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte, s a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította. A Legfõbb Ügyészség a B.1135/2006. számú átiratával úgy nyilatkozott, hogy a Legfelsõbb Bíróság B.II. tanácsá-

12. szám

nak álláspontjával egyetért, s annak megfelelõ határozat meghozatalát indítványozta. A jogegységi tanács megállapította, hogy a jogegységi eljárás lefolytatásának a Be. 439. §-a (1) bekezdés b) pontja szerinti elõfeltétele megvalósult, mert a Legfelsõbb Bíróság B.II. tanácsa jogkérdésben kívánt eltérni a másik ítélkezõ (B.I.) tanács Bfv.I.779/2004/5. számú határozatától. Az eldöntendõ jogkérdés az, hogy a B.II. tanács által felfüggesztett eljárásban, valamint általános érvénnyel is kimondva, a vázolt törvénysértés esetén van-e helye felülvizsgálatnak. Az alapügyben az Ózdi Városi Ügyészség vádirata a következõ tényállást tartalmazta: B. T. terhelt 2002. október elején megbízta egyik ismerõsét, A. I.-t a tulajdonában lévõ Citroen ZX 1,4 típusú személygépkocsi értékesítésével. A gépkocsival átadott neki egy általa már aláírt kész adásvételi szerzõdést is, amelyet már csak a vevõ adataival kellett utólag kitölteni. A gépkocsit 2002. november 7-én A. I. közvetítésével Sz. L. megvásárolta. A szerzõdés aláírása után A. I.-nak kifizette a 380 000 Ft vételárat, az pedig átadta neki a gépkocsi forgalmi engedélyét. A terhelt A. I. elõtt eltitkolta, hogy a gépkocsit 80 000 Ft és annak járulékai erejéig végrehajtási jog terheli, és azt is, hogy az R. Bank Rt. javára elidegenítési tilalmat és elõvásárlási jogot jegyeztek be. A leplezés érdekében a forgalmi engedély 3. lapját, amelyre az elidegenítési tilalmat bejegyezték, kitépte, s az engedélyt már így adta át A. I-nak. Sz. L. annak érdekében, hogy a gépkocsit a saját nevére írathassa, az azt terhelõ 95 689 Ft tartozást a végrehajtónak kifizette, az elidegenítési és terhelési tilalom miatt azonban így sem tudta a gépkocsit átíratni. A cselekményével a terhelt a sértettnek 475 689 Ft kárt okozott. A tényállás alapján az ügyészség csalás bûntette és közokirattal visszaélés vétsége miatt emelt vádat; az ügyész a tárgyaláson a tényállást és a vádat fenntartotta. Az Ózdi Városi Bíróság a 2004. november 16-án meghozott B.468/2003/23. számú ítéletével a terheltet bûnösnek mondta ki csalás bûntettében, 6 hó börtönre és 1 év közügyektõl eltiltásra ítélte; a közokirattal visszaélés vádja alól pedig felmentette. Az ítéleti tényállás szerint a terhelt a gépkocsit 2002. május 22-én a mezõkövesdi T. Kereskedelmi és Szolgáltató Bt.-tõl vásárolta, s május 24-én 640 000 Ft összegre kölcsönszerzõdést kötött az R. Bank Rt.-vel. A szerzõdésben vállalta, hogy a törlesztõ részleteket az esedékesség napjáig kifizeti, s biztosítékul a gépkocsira elidegenítési és terhelési tilalom került bevezetésre. A terhelt a futamidõ alatt befizetést nem teljesített, ezért a bank 2002. október 7-én a szerzõdést felmondta, élt a vételi jogával, és megbízást adott a H.-K. Kft.-nek a gépkocsi visszaszármaztatására. A terhelt 2002. október elején 380 000 Ft kölcsönt vett fel A. I.-tól, s ennek fejében a gépkocsit és az arról szóló

12. szám


aláírt adásvételi szerzõdést adta át neki. A gépkocsit Sz. L. – A. I. közvetítésével – november 7-én 380 000 forintért megvásárolta, s annak forgalmi engedélyét is átvette. A terhelt A. I. elõtt eltitkolta, hogy a gépkocsit idegen jogok terhelik. e bejegyzett jogok miatt Sz. L. nem írathatta át a nevére a megvett gépkocsit, a terhelt cselekménye folytán 475 689 Ft kára keletkezett. Az eljárás során nem nyert bizonyítást, hogy a forgalmi engedélyt a terhelt csonkította meg; a felmentõ rendelkezés elsõ fokon jogerõre emelkedett. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 2005. június 8-án meghozott 7.Bf.1984/2004/13. számú végzésével az ítélet vagyon elleni cselekményre vonatkozó részét hatályon kívül helyezte. A végzés indokolása szerint az elsõfokú bíróság olyan tényeket is megállapított, amelyek a vádban nem szerepeltek. Ilyen tény, hogy a terhelt milyen módon került a gépkocsi birtokába, miért terhelték azt idegen jogok, valamint az is, hogy a terheltnek munkahelye, jövedelme nem volt, a felvett hitelbõl semmit nem törlesztett, az A. I.-tól felvett kölcsönt sem fizette vissza, s hogy erre lehetõsége sem volt. Ezen tények a vádhoz képest olyan többletet tartalmaznak, amelyek nélkül a terhelt haszonszerzésre irányuló célzatát, a károkozási szándékát, így a csalás elkövetését nem lehetett volna megállapítani. Az elsõfokú bíróság törvényes vád nélkül járt el, ezért az ítéletét a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontja értelmében hatályon kívül kellett helyezni. A végzés ellen a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fõügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be, az indítványát a Legfõbb Ügyészség fenntartotta. Az ügyészi álláspont szerint a vádirat minden olyan tényt tartalmaz, amelynek alapján a büntetõjogi felelõsség megállapítható. A vádon túlterjeszkedés nem valósult meg, viszont a téves végzés miatt az elõterjesztett vád nem lett elbírálva, ezért azt az anyagi jogszabály megsértése miatt hatályon kívül kell helyezni, s a megyei bíróságot új eljárásra kell utasítani. A Legfelsõbb Bíróság B.II. tanácsa egyetértett az ügyészi állásponttal annyiban, hogy a megyei bíróság álláspontjával ellentétben az Ózdi Városi Bíróság nem terjeszkedett túl a vád tényein, az ítéletnek a hatályon kívül helyezése törvénysértõ. Úgy ítélte meg azonban, hogy a megyei bíróság nem az anyagi, hanem az eljárásjogi szabályokat sértette meg, s mivel ez a szabálysértés a törvényben meghatározott felülvizsgálati okok között nem szerepel, a végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak. A jogegységi tanács a B.II. tanács végzésében kifejtett álláspontját – és a legfõbb ügyész ezzel egyezõ tartalmú indítványát – helyesnek, illetve alaposnak találta. A megyei fõügyészség azért indítványozta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság végzésének felülvizsgálatát, mert – álláspontja szerint – az Ózdi Városi Bíróság nem terjeszkedett túl a vád keretein, hanem „kizárólag a megvádolt terhelt büntetõjogi felelõsségérõl határozott”, ezért a megyei bíróság másodfokú eljárásában követett el anyagi jogszabálysértést, amikor az elsõfokú ítélet-

2579

nek a vagyon elleni bûncselekményben bûnösséget megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte. A rendkívüli perorvoslat tehát azt a másodfokú végzést támadta, amely döntését a büntetõeljárási törvény 2006. június 30-ig hatályban volt 373. §-ának (1) bekezdés III. pontjában megjelölt okból hozta meg. A fõügyészség felülvizsgálati indítványát ezért eljárási okra alapozta, de tévesen a Be. 405. § (1) bekezdés a) pontját hívta fel, amely anyagi jogszabálysértés esetén alkalmazható. Az indítvány ugyanis a hatályon kívül helyezést támadta, amely az eljárási törvény rendelkezéseinek hibás alkalmazásával valósult meg, és nem valamely büntetõ anyagi jogszabály megsértésével. A felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértéseket a Be. (2006. június 30-áig hatályos) 405. § (1) bekezdés c) és d) pontjai sorolják fel. Ezek közül a 405. § (1) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének II–IV. pontjaiban meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A felülvizsgálati indítvánnyal érintett másodfokú határozat azért helyezte hatályon kívül az elsõfokú ítélet egyik rendelkezését, mert értékelése szerint az elsõfokú bíróság törvényes vád hiányában állapította meg a terhelt bûnösségét a vagyon elleni bûncselekményben. Döntésének jogi indokolásában is a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontját jelölte meg törvényes okként. Eszerint: „a másodfokú bíróság tanácsülésen hatályon kívül helyezi az elsõfokú bíróság ítéletét, ha az elsõfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el”. A megyei fõügyészség az indítványt azonban nem emiatt nyújtotta be, hanem azért, mert ezt az idézett hatályon kívül helyezési okot a másodfokon eljáró megyei bíróság tévesen állapította meg. A Be. 405. §-a azonban az ilyen okból hibás határozat orvoslására nem ad (adott) módot. Miként azt a Bfv.II.914/2005/6. számú – eljárást felfüggesztõ – végzés indokolása helyesen tartalmazza: „Bár ez az abszolút hatályon kívül helyezési ok szerepel a Be. felülvizsgálatról szóló XVII. Fejezetében [Be. 405. § (1) bekezdés c) pont], a szabályozásból kitûnõen a vádon való túlterjeszkedés, mint eljárási szabálysértés a felülvizsgálati eljárásban a jogerõs ítélet hatályon kívül helyezését csak akkor eredményezheti, ha maga a megtámadott ítélet tartalmazza ezt az eljárásjogi hibát, aminek következménye a terhelt büntetõjogi felelõsségének a vádelv sérelmével történõ megállapítása. Jelen esetben azonban nem errõl, hanem ennek „fordítottjáról” van szó. Az elsõfokú bíróság a terhelt büntetõjogi felelõsségét nem törvényes vád hiányában, hanem törvényes vád alapján állapította meg. A másodfokú bíróság értelmezte tévesen a Be. 2. §-ában megfogalmazott vádelvet, és alkalmazta helytelenül a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontját, és ezen eljárási szabálysértéssel hozott határozatával idézett elõ olyan helyzetet, hogy a terhelt büntetõjogi felelõsségérõl nem született bírósági döntés. A Be. 405. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazása tehát ez esetben szóba sem jöhet.”

2580


12. szám

A Legfelsõbb Bíróság ítélkezõ tanácsának – a korábbi Bfv.I.779/2004/5. számú végzésben jogkérdésben kifejtettõl eltérni kívánó – álláspontját tartalmazó indítványa tehát nem a vádelv sérelmének, hanem annak értelmezésére irányult, hogy a vádelv sérelmét helytelenül megállapító és emiatt hatályon kívül helyezést kimondó másodfokú határozat milyen szabályt sért, s az felülvizsgálattal orvosolható-e. A kifejtettekbõl következik a Bfv.II.914/2005/6. számú határozatban adott jogértelmezés helyessége, tehát az, hogy a másodfokon eljárási okból téves hatályon kívül helyezés nem anyagi, hanem eljárási szabálysértés. Mivel ezt a Be. 2006. június 30-ig hatályban volt rendelkezései feltétlen eljárási szabálysértésként nem tartalmazták, felülvizsgálatát a törvény nem engedte meg. Megjegyzést érdemel, hogy a 2006. június 30-áig hatályban volt eljárási szabályok alkalmazásával a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontjára alapított azon hatályon kívül helyezés, amely nem rendelkezett a büntetõeljárás megszüntetésérõl, a Be. 257. §-ának (1) bekezdésében meghatározott körben nem ügydöntõ bírósági határozat, tehát az ilyen végzés felülvizsgálatát a törvény ez okból is kizárta. A Legfelsõbb Bíróság jogegységi tanácsa ezért helyt adott a jogegységi indítványnak és elvi álláspontját a rendelkezõ részben foglaltak szerint összegezte.

alapján – a legfõbb ügyész indítványa tárgyában – meghozta a következõ

A jogegységi tanács az indítvány elbírálásakor a büntetõeljárási törvény 2006. június 30-ig hatályban volt rendelkezéseire alapozta döntését, és az elvi iránymutatást azokra figyelemmel adta meg. A 2006. évi LI. törvény 2006. július 1-jétõl hatályos rendelkezései megváltozott helyzetet eredményeznek a Be. 373. § (1) bekezdés II./e) pontjának bevezetésével, mert ez a törvényhely az I. pontban meghatározott valamely ok törvénysértõ megállapítása miatt az eljárás megszüntetését is a feltétlen eljárási szabálysértések közé emelte.

I.

A Legfelsõbb Bíróság jogegységi tanácsa határozatát a Bsz. 32. § (4), illetve a Be. 445. § (2) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.

A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata 4/2006. BJE szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságának Büntetõ Jogegységi Tanácsa Budapesten, a 2006. év szeptember hó 27. napján és október 6. napján tartott nyilvános ülés

jogegységi határozatot: I. A Büntetõ Törvénykönyv 67. §-ának (1), 68. §-ának (1) és 89. §-ának (1)–(3) bekezdése értelmében kizárt, hogy a végrehajtásában próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztés és pénzbüntetés elévülése a próbaidõ tartama alatt bekövetkezzen. A próbaidõ tartama alatt a büntetés végrehajtását elrendelõ bírósági határozat jogerõre emelkedése a büntetés elévülésének a kezdõ idõpontja. II. A felfüggesztett büntetés elévülése a próbaidõ leteltének napján kezdõdik. A büntetés elévülését – a próbaidõ letelte után – a felfüggesztett szabadságvesztés (pénzbüntetés) végrehajtását elrendelõ jogerõs bírósági határozat szakítja félbe. Ebben az esetben a büntetés elévülésének tartamába a próbaidõ leteltétõl a végrehajtást elrendelõ bírósági határozat jogerõre emelkedéséig eltelt idõ – a Büntetõ Törvénykönyv értelmében – nem számít be.

INDOKOLÁS

1. A legfõbb ügyész BF.2679/2005. szám alatt a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 440. §-a (1) bekezdése a) pontjának második fordulatára hivatkozással, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében, elvi kérdésben jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. A jogegységi indítvány szerint a bíróságok eltérõen ítélik meg, hogy a Btk. 68. §-ának (4) bekezdése értelmében félbeszakítja-e a büntetés elévülését az elsõfokú bíróságnak a korábban kiszabott felfüggesztett büntetés végrehajtását elrendelõ ítélete. 2. A jogegységi indítvány az eltérõ álláspontok szemléltetésére a következõ bírósági határozatokat hozta fel. a) A Budai Központi Kerületi Bíróság az 1996. május 9. napján meghozott és jogerõre emelkedett 2.B.I.52/1995/51. számú ítéletével a terheltet orgazdaság bûntette miatt, mint különös visszaesõt 10 hónapi – végrehajtásában 3 évi próbaidõre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2004. március 4. napján kelt 7.B.VI.1568/1999/59. számú ítéletével ugyanezen terheltet – az 1998. február 18. napján elkövetett – sikkasztás bûntette miatt 7 hónapi börtönbüntetésre ítélte, és egyben – a Btk. 91. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján – elrendelte a Budai Központi Kerületi Bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtását. A Fõvárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2004. szeptember 23. napján kelt 22.Bf.7447/2004/3. számú íté-

12. szám


letével a PKKB ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését mellõzte, mert álláspontja szerint – figyelemmel a Btk. 67. §-a (1) bekezdésének d) pontjára és 68. §-ának (1) bekezdésére – a BKKB 2.B.I.52/1995/51. számú ítéletével kiszabott börtönbüntetés 2004. május 8. napján elévült, ezért már nem hajtható végre. b) A Budai Központi Kerületi Bíróság a 2005. május 6. napján (a Be. 572. §-a szerinti különleges eljárás során) meghozott 2.Bk.I.761/2005/2. számú végzésével a BKKB 2.B.I.52/1995/51. számú ítéletével kiszabott – végrehajtásában 3 évi próbaidõre felfüggesztett – 10 hónapi börtönbüntetés végrehajtását elrendelte. A Fõvárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2005. június 28. napján meghozott 22.Bkf.7149/2005/2. számú végzésével a BKKB (elsõfokú) határozatát megváltoztatta, és a próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelésére irányuló ügyészi indítványt elutasította. A Fõvárosi Bíróság kifejtette, hogy a Btk. 68. §-ának (4) bekezdése szerint a büntetés végrehajthatóságának elévülését félbeszakítja az elítélt ellen a büntetés végrehajtása iránt tett intézkedés. A felfüggesztett büntetés a jogintézmény lényegébõl adódóan nem végrehajtható. Ebbõl az következik, hogy végrehajtása érdekében csak akkor lehet intézkedni, ha végrehajthatóvá vált. A felfüggesztett büntetés azt követõen válik végrehajthatóvá, hogy a végrehajtását jogerõs határozat elrendeli, e jogerõs határozatot pedig nyilvánvalóan szintén a felfüggesztett büntetés elévülési idején belül kell meghozni. Az elévülés szempontjából tehát a felfüggesztett büntetés végrehajtásának elrendelése, és a végrehajtás érdekében tett intézkedés a Btk. helyes értelmezése szerint egymással össze nem mosható fogalom. Az ügyészség értelmezése szerint a felfüggesztett büntetés végrehajtásáról a törvény ellenére rendelkezõ nem jogerõs határozat az elévülést akkor is félbeszakítja, ha a jogerõs határozat e rendelkezést már mellõzi. Ugyanerre az eredményre vezet az is, ha az elsõfokú bíróságnak a felfüggesztett büntetés végrehajtásáról rendelkezõ határozatát a másodfokú bíróság utóbb hatályon kívül helyezi. A Fõvárosi Bíróság szerint az ügyészség és az elsõfokú bíróság által követendõnek vélt ilyen gyakorlat egyúttal a tisztességes eljárás és jogbiztonság alkotmányos követelményének a sérelmét is jelenti, hiszen ezzel nem egyeztethetõ össze, hogy egy jogerõre nem emelkedõ és ezért ténylegesen sohasem hatályosuló rendelkezés következtében a terhelt hátrányosabb helyzetbe kerüljön. c) A Legfelsõbb Bíróság a Bfv.I.1560/2002/8. számú – felülvizsgálati eljárásban hozott, s a Pesti Központi Kerületi Bíróság 7.B.33966/1996/87., illetõleg a Fõvárosi Bíróság 24.Bf.5737/2001/25. számú ítéletét hatályában fenntartó – végzésében a felülvizsgálati indítványt – a korábban kiszabott (végrehajtásában próbaidõre felfüggesztett) börtönbüntetés végrehajtásának alapügyben történt elrendelését kifogásoló részében is – alaptalannak tartotta. A Legfelsõbb Bíróság e körben utalt arra, hogy az alap-

2581

ügyben eljáró elsõfokú bíróság a próbaidõ tartama alatt rendelte el a szabadságvesztés végrehajtását, mely rendelkezés – a másodfokú ítélettel – kétségtelenül a próbaidõ letelte után emelkedett jogerõre. A Legfelsõbb Bíróság ugyanakkor kifejtette, hogy „– a törvény helyes értelmét tükrözõ bírói gyakorlat szerint – az elsõfokú bíróságnak a korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelõ ítélete a felfüggesztett szabadságvesztés elévülését félbeszakítja, s így az elsõ fokú ítélet kelte irányadó annak eldöntésénél, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását el kell-e rendelni (BJD 3698).” (BH 2003/487.) d) A Legfelsõbb Bíróság a Bfv.I.2.529/2003/5. számú – felülvizsgálati eljárásban hozott, s a Budakörnyéki Bíróság 13.B.288/2001/30., illetõleg a Pest Megyei Bíróság 2.Bf.77/2002/5. számú ítéletét hatályában fenntartó – végzésében a felülvizsgálati indítványt a korábban kiszabott (végrehajtásában próbaidõre felfüggesztett) börtönbüntetés végrehajtásának alapügyben történt elrendelését kifogásoló részében is alaptalannak tartotta. A Legfelsõbb Bíróság utalt arra, hogy az alapügyben a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának nem jogerõs elrendelése, majd ezen ítéleti rendelkezés helybenhagyása kétségtelenül a próbaidõn túl történt. A Legfelsõbb Bíróság ugyanakkor ebben az ügyben is kifejtette, hogy – a vonatkozó törvényi rendelkezések értelmében – a próbaidõ tartama alatt az elévülés nem folyik, az csak a próbaidõ leteltének napjával kezdõdik el; a megindult elévülést azonban megszakította az elsõ fokú nem jogerõs ítélet kihirdetése, majd a határozat jogerõre emelkedése, amelyek a töretlen gyakorlat szerint elévülést megszakító, egyben újra indító hatósági aktusoknak számítanak (BH 2004/446). 3. A jogegységi indítvány szerint kétségtelen, hogy a büntethetõség és a büntetés elévülésénél a törvény a megszakító cselekmények körét eltérõen jelöli meg, mert a büntethetõség elévülése esetében a hatósági aktus okát, a büntetés elévülése esetében pedig a célját jelöli meg, azonban az elévülést félbeszakító intézkedések fogalmi ismérve egységes. A Legfelsõbb Bíróság (felhozott döntésekkel szemléltetett) gyakorlata azon a törvényértelmezésen alapul, mely szerint a próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásáról rendelkezõ nem jogerõs ítélet a büntetés elévülését félbeszakítja, szemben a Fõvárosi Bíróság álláspontjával. Mindezek alapján – a jogegységi indítvány szerint – a Fõvárosi Bíróság tévesen értelmezi a törvényt, amikor olyan gyakorlatot folytat, hogy csak a jogerõsen végrehajtani rendelt büntetés végrehajtása végett tett intézkedés szakítja félbe a büntetés elévülését. A jogegységi indítvány szerint a Btk. 68. §-ának (4) bekezdése nem a jogerõs bírói ítéletet, hanem az elítélt ellen, a büntetés végrehajtása iránt tett intézkedést tekinti az elévülés félbeszakítását eredményezõ eljárási cselekménynek.

2582


A jogegységi indítvány utal arra, hogy a jogerõ valóban nélkülözhetetlen feltétele a végrehajthatóságnak, azonban a Btk. 68. §-ának (4) bekezdése szempontjából a felfüggesztett büntetés végrehajtását elrendelõ ítélet jogereje közömbös. A törvény egyéb rendelkezéseibõl is félreérthetetlenül következik, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása végett tett intézkedésnek – történjék az akár ítélettel is – anyagi jogerõhatása nincs. Az ilyen rendelkezés törvénysértõ voltát a bíróság a Be. 572. §-a alapján hivatalból is orvosolni köteles; a Be. 6. §-a (3) bekezdésének d) pontja pedig ezt a szabályozást kivonja a többszöri eljárás tilalma alól.

II. Az eldöntendõ elvi kérdés, hogy a Büntetõ Törvénykönyvnek a büntetés elévülésére és végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezései alapján a végrehajtásában próbaidõre felfüggesztett büntetés végrehajtásának nem jogerõs elrendelése a büntetés elévülését félbeszakítja-e. Kétségtelen, hogy a legfõbb ügyész által megjelölt jogkérdést a bíróságok eltérõen értelmezik, ezért az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében – a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve a Be. 439. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti okból – jogegységi határozat meghozatala szükséges. A Legfelsõbb Bíróság a Be. 440. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, a jogegységi indítvány érdemi elbírálása végett – a Be. 442. §-a (3) bekezdése szerint – nyilvános ülést tartott, melyen a legfõbb ügyész képviselõje a jogegységi indítványt fenntartva, az abban foglaltakkal egyezõ tartalommal szólalt fel.

III. A jogegységi indítvány – eltérõ indokokkal – alapos. 1. a) Az eldöntendõ elvi kérdés – értelemszerûen – kizárólag olyan büntetésre (illetve büntetési nemre) vonatkozik, amely végrehajtásának felfüggesztését a Btk. lehetõvé teszi. A Btk. 89. §-a értelmében ilyen a szabadságvesztés és a pénzbüntetés. A Btk. 38. §-a (1) bekezdésének 1. pontja alapján a szabadságvesztés, a 3. pontja alapján pedig a pénzbüntetés a kiszabható fõbüntetés neme. Ezért a Btk. 66. §-ának b) pontja és 67. §-ának (1) bekezdése értelmében mindig a szabadságvesztés, illetve a pénzbüntetés évül el, s e tekintetben közömbös a végrehajtás próbaidõre történõ felfüggesztése. b) A Btk. 68. §-a (1) bekezdése elsõ mondatának elsõ fordulata értelmében a végrehajtandóként kiszabott szabadságvesztés és pénzbüntetés elévülésének kezdõ idõ-

12. szám

pontja a büntetést kiszabó határozat jogerõre emelkedésének napja; ha pedig a végrehajtást felfüggesztik, akkor – a Btk. 68. §-a (1) bekezdése elsõ mondatának második fordulata alapján – a próbaidõ leteltének a napja. c) A Btk. 67. §-a (1) bekezdésének és a Btk. 89. §-a (1)–(3) bekezdésének egybevetett értelmébõl az következik, hogy fõszabályként szabadságvesztés esetében a legrövidebb elévülési idõ megegyezik a leghosszabb próbaidõvel, míg pénzbüntetés esetében a próbaidõ az elévülési idõnél rövidebb. Ehhez képest a Btk. 89. §-ának (4) és (5) bekezdése két olyan esetrõl rendelkezik, amikor a próbaidõ meghosszabbodik. d) E törvényi rendelkezések értelmében kizárt, hogy a büntetés elévülése a próbaidõ alatt bekövetkezzen, mert – amellett, hogy fõszabályként a próbaidõ nem haladhatja meg a legrövidebb elévülési idõt – a próbaidõ (illetve annak esetlegesen meghosszabbodott tartama) alatt az elévülés (figyelemmel annak kezdõ idõpontjára vonatkozó rendelkezésre) meg sem kezdõdik. 2. A végrehajtás próbaidõre történõ felfüggesztésének nem az elévülési idõ tartama, hanem az elévülés kezdõ idõpontja miatt van jelentõsége, mert a végrehajtást – így annak elrendelését – az zárja ki, ha az adott szabadságvesztés vagy pénzbüntetés Btk. 67. §-a (1) bekezdése elsõ mondatának második fordulata szerinti (a próbaidõ leteltének napján kezdõdõ) elévülési ideje már letelt. 3. A bíróság végrehajtást elrendelõ határozatának jogerõre emelkedésével válik a – korábban végrehajtásában próbaidõre felfüggesztett – szabadságvesztés vagy pénzbüntetés végrehajthatóvá. 4. A büntetés elévülését félbeszakítja – a Btk. 68. §-a (1) bekezdésének második mondata alapján, ha az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása alatt megszökik, s az elévülés tartama a szökés napjával újra kezdõdik; – a Btk. 68. §-ának (4) bekezdése alapján az elítélt ellen a büntetés végrehajtása végett tett intézkedés, s a félbeszakítás napjával az elévülés határideje ismét elkezdõdik. A Btk. 68. §-a (1) bekezdésének második mondata – értelemszerûen – arra vonatkozik, amikor a bíróság által jogerõsen kiszabott végrehajtandó büntetés, vagy a próbaidõre felfüggesztett büntetés végrehajtásának jogerõs elrendelése esetén a végrehajtást foganatosították. A Btk. 68. §-ának (4) bekezdése pedig arra az esetre vonatkozik, ha a próbaidõre felfüggesztett büntetés végrehajtását a bíróság jogerõsen elrendelte és a végrehajtás végett történik intézkedés. 5. a) A bíróság – próbaidõ alatt hozott – végrehajtást elrendelõ határozata azért nem a Btk. 68. §-ának (4) bekezdése értelmében vett (az elévülést félbeszakító) intézke-

12. szám


dés, mert a Btk. 68. §-a (1) bekezdése elsõ mondatának második fordulata értelmében a próbaidõ alatt a büntetés elévülése nem kezdõdik meg. A próbaidõ alatt hozott ilyen határozat jogerõre emelkedésének idõpontjában kezdõdik a büntetés elévülése. b) A bíróság – próbaidõ letelte után hozott – végrehajtást elrendelõ nem jogerõs határozata pedig azért nem a Btk. 68. §-ának (4) bekezdése értelmében vett (az elévülést félbeszakító) intézkedés, mert bár a határozat meghozatala elõtt a büntetés elévülése [a Btk. 68. §-a (1) bekezdése elsõ mondatának második fordulata alapján] már megkezdõdött, azonban a kiszabott büntetés a végrehajtást elrendelõ határozat jogerõre emelkedéséig nem tekinthetõ végrehajthatónak. 6. Ha a bíróság végrehajtást elrendelõ határozata a próbaidõ letelte elõtt jogerõre emelkedik, s ezáltal a büntetés végrehajthatóvá válik, akkor e határozat jogerõre emelkedésének az idõpontja az elévülés kezdõ idõpontja. A végrehajtást elrendelõ határozat próbaidõ leteltét követõ jogerõre emelkedésével a Btk. 68. §-a (1) bekezdése elsõ mondatának második fordulata alapján elkezdõdött elévülés viszont értelemszerûen félbeszakad. Ezt követõen – a már jogerõsen végrehajthatóvá vált büntetés elévülése tekintetében – a Btk. 68. §-ának (4) bekezdése alkalmazható, illetve alkalmazandó. 7. A Btk. 68. §-a nem a büntetés elévülésének nyugvásáról, hanem félbeszakításáról, illetve kezdõ idõpontjairól rendelkezik. Ezért amennyiben a korábban kiszabott – és végrehajtásában próbaidõre felfüggesztett – szabadságvesztés, illetve pénzbüntetés végrehajtását jogerõsen elrendelik, akkor az adott büntetés elévülésének – Btk. 67. §-ának (1) bekezdése szerinti – tartamába a próbaidõ leteltétõl a végrehajtást elrendelõ bírósági határozat jogerõre emelkedéséig eltelt idõ nem számít be.

IV. A fentiek alapján a jogegységi tanács a Bírósági Határozatokban 2003. évben közzétett 487. és 2004. évben közzétett 446. számú döntésekben kifejtett jogértelmezést a jövõben nem tartja irányadónak. Ekként a Legfelsõbb Bíróság Büntetõ Jogegységi Tanácsa – a Be. 443. §-ának (1) bekezdése szerint – a Bsz. 29. §-a (1) bekezdésének a), illetve a Be. 439. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Be. 443. §-ának (2) bekezdése alapján a jogegységi indítványnak – eltérõ indokokkal – helyt adott és a rendelkezõ rész szerint határozott. A jogegységi tanács a határozatát – a Bsz. 32. §-ának (4) bekezdése, illetve a Be. 445. §-ának (2) bekezdése alapján – a Magyar Közlönyben közzéteszi.

2583

Tájékoztató A Magyar Ügyvédi Kamara 3/2006. (X. 16.) MÜK szabályzata az ügyvédek által készített végrendeletek (haláleseti rendelkezéseket tartalmazó okiratok) központi nyilvántartásáról Bevezetés A Magyar Ügyvédi Kamara 4/2005. (VI.25.) Szabályzata az elektronikus cégeljárásról szóló 2003. évi LXXXI. törvény 13. §-nak (2) bekezdésével módosított ügyvédekrõl szóló 1998. évi XI. törvény 12. § (2) bek. alapján a Magyar Ügyvédi Kamara országos irattárának alapításáról rendelkezett. A megalkotott irattár nyilvántartási rendszere alkalmas az ügyvédek által készített írásos magánvégrendeletek (öröklési szerzõdések, halál esetére szóló ajándékozási szerzõdések, a továbbiakban egységesen: Végrendeletek) központi nyilvántartására és õrzésére. Ennek érdekében a Teljes Ülés – a végrendelkezõk akaratának minél szélesebb körû érvényre juttatása, a végrendeletek biztonságos õrzése céljából, valamint azért hogy a végrendeletek léte és tartalma ismertté válhasson a közjegyzõk és bíróságok elõtt – az alábbi Szabályzatot alkotja: Végrendelet készítésekor az ügyvéd köteles a jelen Szabályzat rendelkezései szerint eljárni. I. (1) Végrendelet készítésére vonatkozó megbízás elfogadásakor az ügyvéd a megbízási szerzõdésben köteles a végrendelkezõt írásban arról tájékoztatni, hogy lehetõsége van a Végrendeletet a Magyar Ügyvédi Kamara Irattárában elhelyeztetni, ahol azt a Központi Végrendeleti Nyilvántartásba bevezetik. A megbízási szerzõdésben az ügyfél aláírásával hozzájárul ahhoz, hogy a végrendelkezõ személyes adatai bírósági és közjegyzõi megkeresésre hozzáférhetõvé váljon. A tájékoztatás kiterjed arra is, hogy a Központi Nyilvántartás semmiben nem korlátozza az ügyfél késõbbi végrendelkezési szabadságát, új végrendelet alkotására, a letett végrendelet módosítására, megsemmisítésére. (2) Amennyiben a végrendelkezõ írásbeli nyilatkozatában kijelenti, hogy Végrendeletének Központi Végrendeleti Nyilvántartásba történõ felvételét kéri, a végrendeletet készítõ ügyvéd annak egy eredeti példányát köteles lezárt borítékban elhelyezni. A lezárás megtörténtét az okiratban rendelkezõ ügyfél (ügyfelek), valamint saját aláírásával és bélyegzõ lenyomatával ellátott módon a végrendeletet készítõ ügyvéd igazolja.

2584


(3) Az így lezárt borítékot – a nyilvántartó lappal együtt – az okirat keltezésétõl számított 48 órán belül köteles a Magyar Ügyvédi Kamara Irattárának a Központi Végrendeleti Nyilvántartásba történõ felvétel céljából személyesen átadni vagy tértivevényes levélben megküldeni. (4) A nyilvántartásba vétel elõfeltétele, hogy az okiratot szerkesztõ ügyvéd a Szabályzat mellékletét képezõ Nyilvántartó lapot kitöltse, mely tartalmazza azon adatokat, melyek a Végrendelet alkotójának központi nyilvántartásához szükségesek. Egyidejûleg köteles a nyilvántartásba vétel díját befizetni.

II.

12. szám IV.

(1) A végrendelkezõ jogosult tájékoztatást kérni személyi adatai kezelésérõl, illetve – változás esetén – kérheti személyes adatai helyesbítését. (2) A Központi Végrendeleti Nyilvántartásba történõ felvétel díjköteles, a mindenkori díj mértékérõl a MÜK Elnöksége határoz. (3) A Magyar Ügyvédi Kamara a fenti Szabályzat hatályba lépését követõen megkeresi a Magyar Országos Közjegyzõi Kamarát, hogy a nyilvántartásról a közjegyzõi kar tagjait tájékoztassa. A tájékoztatás terjedjen ki arra is, hogy az eljáró közjegyzõ miként tekinthet be a Központi Végrendeleti Nyilvántartás adataiba.

(1) A Magyar Ügyvédi Kamara Irattára a szabályszerûen megküldött Végrendeletet számítógépes nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásnak rögzíteni kell a rendelkezõ ügyfél nevét, valamint a nyilvántartási lapon szereplõ további adatait. Az ügyvédet a nyilvántartásba vételrõl 48 órán belül az Irattár köteles értesíteni. Ezen értesítésnek tartalmaznia kell a regisztráció sorszámát is. Mindezekrõl az ügyvéd írásban haladéktalanul tájékoztatja az ügyfelét.

(4) Jelen Szabályzat az Igazságügyi Közlönyben történõ közzététel napján lép hatályba. Rendelkezéseit a hatályba lépés napját követõen készített Végrendeletek tekintetében kell alkalmazni.

(2) A nyilvántartásba vétel tényérõl kizárólag a) az okiratot szerkesztõ ügyvéd, b) a végrendelkezõ ügyfél, illetve annak jogi képviselõje, c) a hivatalból eljáró közjegyzõ, valamint d) a bíróság részére adható felvilágosítás.

Jogszabálymutató

(3) A lezárt borítékban lévõ okiratot csak a hivatalból eljáró közjegyzõ vagy a bíróság megkeresésére köteles az Irattár megküldeni. (4) Az Irattár köteles a borítékot megõrizni és annak sértetlenségét biztosítani.

III. (1) Amennyiben a végrendelkezõ személy a Központi Végrendeleti Nyilvántartásba vétel érdekében megküldött, de nyilvántartásba még nem vett végrendeletére vonatkozóan a nyilvántartásba vétel iránti nyilatkozatát írásban visszavonja, a végrendeletet vissza kell küldeni a végrendeletet készítõ ügyvéd részére. A Központi Végrendeleti Nyilvántartásba felvétel céljából megküldött Végrendeletet a nyilvántartásba vételt követõen a nyilvántartásból nem lehet törölni. A Központi Végrendeleti Nyilvántartásba történt felvétel nem érinti a végrendelkezõ végrendelet visszavonására, módosítására, megsemmisítésére – a Ptk. szabályai szerint – biztosított jogát. (2) A korábbi nyilvántartásba vétel nem akadálya annak sem, hogy ugyanazon személy újabb végrendeletet alkosson és annak a Központi Végrendeleti Nyilvántartásba történõ nyilvántartásba vételét – azonos módon – kérhesse.

A Magyar Közlönyben 2006. november 1. napjától 2006. november 30. napjáig közzétett jogszabályok jegyzéke 77/2006. (XI. 3.) FVM r. a vágóállatok levágásának és leölésének állatvédelmi szabályairól szóló 9/1999. (I. 27.) FVM rendelet módosításáról.............................................................

134

76/2006. (XI. 3.) GKM r. a közúti jármûvek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának mûszaki feltételeirõl szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet módosításáról...... 134/I-II 10/2006. (XI. 3.) MeHVM–SZMM–FVM– GKM–KvVM–PM e. r. az Európai Unió strukturális alapjaiból, valamint Kohéziós alapjából származó támogatásokhoz kapcsolódó költségvetési elõirányzatok felhasználásának részletes szabályairól szóló 6/2005. (III. 23.) TNM–FMM–FVM–GKM– KvVM–PM–TNM együttes rendelet módosításáról.............................................................

134

11/2006. (XI. 3.) MeHVM–GKM e. r. a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program végrehajtásában közremûködõ szervezetek kijelölésérõl szóló 15/2004. (II. 16.) GKM– IHM–OM–PM–TNM együttes rendelet módosításáról ......................................................

134

12. szám


2585

194/2006. (XI. 3.) KE h. kitüntetés adományozásáról ............................................................

134


134


134


134


134


134


134


134


134


134


134


134


134


134

134


134

134


134

134


134

134

3/2006. BJE sz. a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata .............

134

134

4/2006. BJE sz. a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi határozata .............

134

134

552/2006. (X. 30.) OVB h. az Országos Választási Bizottság határozata ................................

134

134


134

134


134


134


134


134

28/2006. (XI. 6.) PM r. a prémiumévek programmal, valamint a különleges foglalkoztatási állománnyal kapcsolatos egyes munkáltatói költségek költségvetési megtérítésének eljárási szabályairól szóló 8/2005. (II. 8.) PM rendelet módosításáról ...................................

135

201/2006. (XI. 3.) KE h. kitüntetés adományozásáról ............................................................ 202/2006. (XI. 3.) KE h. kitüntetés adományozásáról ............................................................ 203/2006. (XI. 3.) KE h. kitüntetés adományozásáról ............................................................ 204/2006. (XI. 3.) KE h. kitüntetés adományozásáról ............................................................ 205/2006. (XI. 3.) KE h. kitüntetés adományozásáról ............................................................ 206/2006. (XI. 3.) KE h. kitüntetés adományozásáról ............................................................ 207/2006. (XI. 3.) KE h. kitüntetés adományozásáról ............................................................ 208/2006. (XI. 3.) KE h. kitüntetés adományozásáról ............................................................ 209/2006. (XI. 3.) KE h. kitüntetés adományozásáról ............................................................ 210/2006. (XI. 3.) KE h. kitüntetés adományozásáról ............................................................

134 134


134


134


134

2586


224/2006. (XI. 6.) KE h. bíró felmentésérõl ...... 225/2006. (XI. 6.) KE h. államtitkár kinevezésérõl ...................................................................

135 135

12. szám

60/2006. (XI. 9.) AB h. az Alkotmánybíróság határozata .......................................................

136


136

136

1105/2006. (XI. 6.) Korm. h. a 2006. szeptember-októberi fõvárosi demonstrációkkal, utcai rendzavarásokkal és rendfenntartó intézkedésekkel kapcsolatos eseményeket elemzõ szakértõi munkacsoport létrehozásáról ..........

135

69/2006. (XI. 6.) ME h. központi tiszt cím megszûnésének megállapításáról ..........................

135

23/2006. (XI. 9.) KüM h. a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet Alapszabályának, valamint a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet Huszadik Ülésszakán, 2005. június 30-án elfogadott módosításának kihirdetésérõl szóló 89/2006. (IV. 18.) Korm. rendelet 5. és 6. §-ainak hatálybalépésérõl ..................

70/2006. (XI. 6.) ME h. az Országos Statisztikai Tanács elnökének és tagjának megbízásáról..

135

558/2006. (XI. 6.) OVB h. az Országos Választási Bizottság határozata ................................

136


136


136


136


136

Tárgymutató a 2006. október hónapban kihirdetett jogszabályokról, illetve a közzétett határozatokról és közleményekrõl ........................

136

2006: LXXXII. tv. a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerzõdés III. cikk (1) és (4) bekezdésének végrehajtásáról szóló biztosítéki megállapodás és jegyzõkönyv, valamint a megállapodáshoz csatolt kiegészítõ jegyzõkönyv kihirdetésérõl...........

137

2006: LXXXIII. tv. az Európai Védelmi Ügynökség és annak személyzete részére biztosított kiváltságokról és mentességekrõl szóló, az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésezõ képviselõi határozatának kihirdetésérõl ....................................

137

2006: LXXXIV. tv. a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a közös államhatár láthatóságának biztosításáról és az ezzel összefüggõ kérdések szabályozásáról, a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság által 1964. október 31-én aláírt és 1987. április 29-én módosított és kiegészített Szerzõdés módosításáról és kiegészítésérõl szóló, Budapesten, 2002. április 8-án aláírt Szerzõdés kihirdetésérõl ...........................................

137

217/2006. (XI. 9.) Korm. h. az Európai Közösséget létrehozó Szerzõdés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképrõl szóló 85/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet módosításáról ................................... 218/2006. (XI. 9.) Korm. r. a Magyar Köztársaság által az Európai Unióhoz történõ csatlakozást követõen alkalmazandó munkaerõpiaci viszonosság és védintézkedés szabályairól szóló 93/2004. (VI. 27.) Korm. rendelet módosításáról ...................................................... 219/2006. (XI. 9.) Korm. r. a Magyar Köztársaság Kormánya és az Osztrák Szövetségi Kormány között az államhatáron átvezetõ turistaútvonalakon történõ államhatár-átlépésrõl szóló Megállapodás kihirdetésérõl................. 25/2006. (XI. 9.) HM–IRM e. r. a katonák szabadságvesztésének, elõzetes letartóztatásának és pártfogó felügyeletének végrehajtásáról szóló 1/1979. (VIII. 25.) HM–IM együttes rendelet módosításáról ...................................

136

136

136

136

28/2006. (XI. 9.) IRM–ÖTM e. r. az igazságügyi és rendészeti miniszter, illetve az önkormányzati és területfejlesztési miniszter irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek és az állami és hivatásos önkormányzati tûzoltóság hivatásos állományú tagjainak nyugellátása, hozzátartozói nyugellátása, valamint baleseti járadéka megállapításának eljárási rendjérõl ....

136

49/2006. (XI. 9.) OGY h. az Országgyûlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselõinek és tagjainak megválasztásáról szóló 14/2006. (V. 31.) OGY határozat módosításáról ...................................................................

136

12. szám


2006: LXXXV. tv. a Magyar Köztársaság és Románia között a magyar–román államhatár rendjérõl, az együttmûködésrõl és a kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Bukarestben, 2005. október 20-án aláírt Szerzõdés kihirdetésérõl.............................................................

2587

221/2006. (XI. 15.) Korm. r. a Felsõoktatási Minõségi Díjról ..................................................

139

137

29/2006. (XI. 15.) PM r. a Vám- és Pénzügyõrségrõl szóló törvény végrehajtásáról szóló 24/2004. (IV. 23.) PM rendelet módosításáról

139

137

50/2006. (XI. 15.) OGY h. az agrárgazdaság 2005. évi helyzetérõl szóló jelentés elfogadásáról................................................................

139

2006: LXXXVII. tv. egyes törvények mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról................................................................

137

51/2006. (XI. 15.) OGY h. az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységérõl szóló beszámolóról ........................................

139

2006: LXXXVIII. tv. a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerrõl ...............................................

137

52/2006. (XI. 15.) OGY h. az Országgyûlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselõinek és tagjainak megválasztásáról szóló 14/2006. (V. 31.) OGY határozat módosításáról ...................................................................

139


139

228/2006. (XI. 15.) KE h. kitüntetéses doktorrá avatásról .........................................................

139


139

1106/2006. (XI. 15.) Korm. h. a korkedvezményes nyugdíjrendszerrel összefüggõ egyes feladatokról ....................................................

139

1107/2006. (XI. 15.) Korm. h. a Magyary Zoltán Felsõoktatási Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról ..........................................

139

71/2006. (XI. 15.) ME h. a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) 2006. november 6–24. közötti Meghatalmazotti Értekezletén történõ részvételrõl és a záró okirat létrehozására adott felhatalmazásról ....................................

139

72/2006. (XI. 15.) ME h. szakállamtitkár kinevezésérõl ........................................................

139

73/2006. (XI. 15.) ME h. központi tiszt cím megszûnésének megállapításáról ...................

139

2006: LXXXIX. tv. az Európai Unióról szóló szerzõdés K.3 cikke alapján létrehozott, a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és együttmûködésrõl szóló, Brüsszelben, 1997. december 18-án kelt Egyezmény kihirdetésérõl..............................

140

2006: LXXXVI. tv. a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosításáról .................................................

11/2006. (XI. 10.) OKM r. a nevelési-oktatási intézmények mûködésérõl szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet, a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjérõl szóló 23/2004. (VIII. 27.) OM rendelet és a nevelési-oktatási intézmények névhasználatáról szóló 31/2005. (XII. 22.) OM rendelet módosításáról............ 227/2006. (XI. 10.) KE h. nyugállományú dandártábornoki kinevezésrõl .............................. 41/2006. (XI. 13.) EüM r. a társadalombiztosítási támogatással rendelhetõ, illetve kölcsönözhetõ gyógyászati segédeszközökrõl, a támogatás összegérõl és mértékérõl, valamint a rendelés, forgalmazás, kölcsönzés és javítás szakmai követelményeirõl szóló 19/2003. (IV. 29.) ESZCSM rendelet módosításáról .... 77/2006. (XI. 13.) GKM r. a Gazdasági Minisztérium vállalkozási célelõirányzatainak szabályozásáról szóló 1/2001. (I. 5.) GM rendelet módosításáról ............................................ 78/2006. (XI. 13.) GKM r. a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium egyes támogatási programjainak részletes szabályairól szóló 19/2004. (II. 27.) GKM rendelet módosításáról ...................................................................

137 137

138

138

138

43/2006. (XI. 13.) KvVM r. a Kámoni Arborétum Természetvédelmi Terület bõvítésérõl és határainak módosításáról szóló 20/2003. (XII. 16.) KvVM rendelet módosításáról.......

138

220/2006. (XI. 15.) Korm. r. az ENSZ Biztonsági Tanácsa Líbiával kapcsolatos 883 (1993) számú határozata végrehajtásáról szóló 164/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezésérõl ..........................................

139

2588


2006: XC. tv. a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Kormánya között a terrorizmus, a kábítószer tiltott forgalma és a szervezett bûnözés elleni harcban történõ együttmûködésrõl szóló, Budapesten, 1996. április 21-én aláírt Megállapodás kihirdetésérõl .................................... 2006: XCI. tv. a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a határokat átlépõ bûnözés megelõzésében és a szervezett bûnözés elleni harcban folytatott együttmûködésrõl szóló, Pozsonyban, 2006. október 2-án kelt Egyezmény kihirdetésérõl.............................. 2006: XCII. tv. a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény módosításáról ....... 2006: XCIII. tv. a légi közlekedésrõl szóló 1995. évi XCVII. törvény módosításáról ....... 222/2006. (XI. 17.) Korm. r. a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a közös kapcsolattartási szolgálati helyeken történõ együttmûködésrõl szóló megállapodás kihirdetésérõl............

223/2006. (XI. 20.) Korm. r. a nemesfémtárgyak ellenõrzésérõl és jelölésérõl szóló, Bécsben, 1972. november 15. napján aláírt Egyezmény kihirdetésérõl .................................................

141

224/2006. (XI. 20.) Korm. r. a nyugellátások és a baleseti járadék emelésérõl .........................

141

225/2006. (XI. 20.) Korm. r. a nyugdíjszerû rendszeres szociális ellátások emelésérõl ......

141

140

226/2006. (XI. 20.) Korm. r. a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények ágazati azonosítójáról és országos nyilvántartásáról ......................................

141

140

227/2006. (XI. 20.) Korm. r. a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökrõl ....................................................

141

228/2006. (XI. 20.) Korm. r. a kábítószer elõállítására alkalmas növények termesztésének, forgalmazásának és felhasználásának rendjérõl szóló 162/2003. (X. 16.) Korm. rendelet módosításáról .................................................

141

229/2006. (XI. 20.) Korm. r. a 2007. évre vonatkozó Országos Statisztikai Adatgyûjtési Program módosított és új adatgyûjtéseirõl.....

141

230/2006. (XI. 20.) Korm. r. miniszterek feladat- és hatáskörérõl szóló kormányrendeletek módosításáról ...........................................

141

6/2006. (XI. 20.) ÖTM r. a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok készenlétben tartandó legkisebb gépjármû és technikai eszköz állományáról szóló 7/2006. (II. 10.) BM rendelet és a tûzoltóság tûzoltási és mûszaki mentési tevékenységének szabályairól szóló 1/2003. (I. 9.) BM rendelet módosításáról ..................

141

230/2006. (XI. 20.) KE h. rendõr dandártábornok szolgálati viszonyának megszüntetésérõl és szolgálati nyugállományba helyezésérõl ...

141

1108/2006. (XI. 20.) Korm. h. a 2007-ben a felsõoktatásban felvehetõ, államilag támogatott hallgatói létszámkeretrõl ................................

141

1109/2006. (XI. 20.) Korm. h. a helyi önkormányzatok 2007. évi új címzett támogatásáról ...................................................................

141

140

140

140

78/2006. (XI. 17.) FVM r. a növényegészségügyi feladatok végrehajtásának részletes szabályairól szóló 7/2001. (I. 17.) FVM rendelet módosításáról .................................................

140

79/2006. (XI. 17.) FVM r. a Magyar Élelmiszerkönyv közösségi elõírások átvételét megvalósító kötelezõ elõírásairól szóló 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet módosításáról...........

140

26/2006. (XI. 17.) HM r. a Honvédelmi Minisztérium fejezetéhez tartozó szervezetek állománya élelmezési pénznormáinak és térítési díjainak megállapításáról ............................... 44/2006. (XI. 17.) KvVM r. a Szeghalmi Kék-tó természetvédelmi terület országos jelentõségû védett természeti területté történõ átminõsítésérõl és természetvédelmi kezelésérõl...... 5/2006. (XI. 17.) ÖTM r. a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok technikai eszközeinek belvízi, árvízi védekezés miatti pótlására, javítására vonatkozó támogatás juttatásának részletes szabályairól szóló 48/2005. (X. 31.) BM rendelet módosításáról ............................

12. szám

140

140

140

24/2006. (XI. 20.) KüM h. a Magyar Köztársaság Kormánya és az Olasz Köztársaság Kormánya közötti, Rómában, 2003. május 21-én aláírt tudományos kutatás és a technológiai

12. szám


fejlesztés területén megvalósítandó együttmûködési megállapodás kihirdetésérõl és kötelezõ hatályának elismerésérõl szóló 170/2005. (IX. 1.) Korm. rendelet. 2–3. §-ainak hatálybalépésérõl..................................... 263/2006. (XI. 13.) OVB h. az Országos Választási Bizottság határozata ................................

141 141


141


141

2006: XCIV. tv. a tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl és a tûzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény módosításáról .................. 2006: XCV. tv. az Országos Területrendezési Tervrõl szóló 2003. évi XXVI. törvény, valamint a Balaton Kiemelt Üdülõkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosításáról.............................................................

142

142

2006: XCVI. tv. az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról ........................................................

142

231/2006. (XI. 22.) Korm. r. a lakosság energiafelhasználásának szociális támogatásáról ......

142

80/2006. (XI. 23.) FVM r. a cukoripar szerkezetátalakítási támogatásának egyes kérdéseirõl ................................................................... 79/2006. (XI. 23.) GKM r. az autópályák használatának díjáról szóló 110/2005. (XII. 23.) KGM rendelet módosításáról ......................... 7/2006. (XI. 23.) ÖTM r. a Riasztási és Segítségnyújtási Tervrõl, a hivatásos önkormányzati és az önkéntes tûzoltóságok mûködési területérõl, valamint a tûzoltóságok vonulásaival kapcsolatos költségek megtérítésérõl szóló 57/2005. (XI. 30.) BM rendelet módosításáról.............................................................

143

143

2589


143


143

232/2006. (XI. 23.) KE h. Kõrösi Csaba rendkívüli és meghatalmazott nagykövet megbízás alóli felmentésérõl....................................

143

233/2006. (XI. 23.) KE h. Alföldi László rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri kinevezésérõl.....................................................

143

234/2006. (XI. 23.) KE h. Bóta Zsolt rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri kinevezésérõl ............................................................

143

235/2006. (XI. 23.) KE h. Dvorzsánszki Zsigmond rendkívüli és meghatalmazott nagykövet megbízásáról ............................................

143

236/2006. (XI. 23.) KE h. dr. Huszár János rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri kinevezésérõl .................................................

143

237/2006. (XI. 23.) KE h. Mátyus Sándor rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti kinevezésérõl ............................................................

143

238/2006. (XI. 23.) KE h. dr. Mészáros Sándor rendkívüli és meghatalmazott nagykövet megbízásáról ..................................................

143

239/2006. (XI. 23.) KE h. Tóth József rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti kinevezésérõl és megbízásáról ........................................

143

240/2006. (XI. 23.) KE h. Váradi Lajos rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri kinevezésérõl.....................................................

143

241/2006. (XI. 23.) KE h. dr. Varga Koritár Pál rendkívüli és meghatalmazott nagykövet megbízásáról ..................................................

143

242/2006. (XI. 23.) KE h. Zimonyi Attila rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri kinevezésérõl .................................................

143

232/2006. (XI. 24.) Korm. r. a Területpolitikai Kormányzati Hivatal megszüntetésérõl és jogutódlásáról.................................................

144

233/2006. (XI. 24.) Korm. r. az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól szóló 281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról........

144

143

8/2006. (XI. 23.) ÖTM r. az igazságügyi szakértõi tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú jellege igazolásának eljárási rendjérõl ..................................

143


143

2590


234/2006. (XI. 24.) Korm. r. a magánnyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási tevékenységérõl szóló 282/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról ................................... 235/2006. (XI. 24.) Korm. r. az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyezõ pénztárak egyes gazdálkodási szabályairól szóló 268/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet módosításáról............................................................. 236/2006. (XI. 24.) Korm. r. a pénztárak központi nyilvántartásával összefüggõ egyes feladatokról, a pénztáraknak, valamint a foglalkoztatóknak a pénztártagokra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségérõl szóló 172/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról ................................................................... 21/2006. (XI. 24.) MNB r. a pénzforgalom lebonyolításáról..................................................... 22/2006. (XI. 24.) MNB r. a jegybanki információs rendszerhez szolgáltatandó információk körérõl, a szolgáltatás módjáról és határidejérõl ................................................................... 81/2006. (XI. 24.) FVM r. a Magyar Méhészeti Nemzeti Program alapján 2006/2007. évi végrehajtási idõszakban nyújtható méhészeti támogatások igénybevételének részletes szabályairól ......................................................... 80/2006. (XI. 24.) GKM r. a villamosenergia-termelõi engedélyes által értékesített, közüzemi célra lekötött villamos energia legmagasabb hatósági árainak megállapításáról . 9/2006. (XI. 24.) ÖTM r. a Turisztikai Célelõirányzat felhasználásának és kezelésének részletes szabályairól szóló 14/2002. (XI. 16.) MeHVM rendelet módosításáról.................... 64/2006. (XI. 24.) AB h. az Alkotmánybíróság határozata ....................................................... 65/2006. (XI. 24.) AB h. az Alkotmánybíróság határozata ....................................................... 1110/2006. (XI. 24.) Korm. h. a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékérõl szóló 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat módosításáról ...................................................... 1111/2006. (XI. 24.) Korm. h. a Magyar Mozgókép Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról ......................................................

144

144

12. szám

74/2006. (XI. 24.) ME h. az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Bizottsága elnöke és tagja megbízatásának meghosszabbításáról, valamint új tagok megbízásáról.........

144

75/2006. (XI. 24.) ME h. a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács tagjának megbízásáról ............................................................

144

76/2006. (XI. 24.) ME h. fõiskolai rektor megbízásáról ............................................................

144


144


144


144


144


144


144


144


144


144


144


144


144

237/2006. (XI. 27.) Korm. r. a felsõoktatási intézmények felvételi eljárásairól .....................

145

81/2006. (XI. 27.) GKM r. a Magyar Polgári Repülésért Érdeméremrõl...................................

145

243/2006. (XI. 27.) KE h. bíró felmentésérõl ....

145

244/2006. (XI. 27.) KE h. bírák felmentésérõl és bírák kinevezésérõl ........................................

145

144 144

144

144

144

144 144 144

144

144

12. szám



145

246/2006. (XI. 27.) KE h. kitüntetéses doktorrá avatásról .........................................................

145

25/2006. (XI. 27.) KüM h. az 1949. augusztus 12-én aláírt Genfi Egyezmények egy további megkülönböztetõ jelvény elfogadásáról szóló, a Magyar Közlöny 2006. évi 129. számában kihirdetett Kiegészítõ Jegyzõkönyvének (III. Jegyzõkönyv) hatálybalépésérõl ......

145

26/2006. (XI. 27.) KüM h. a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedõ levegõszennyezésrõl szóló 1979. évi Genfi Egyezményhez kapcsolódó, a savasodás, az eutrofizáció és a talaj közeli ózon csökkentésérõl szóló, 1999. december 1-jén, Göteborgban aláírt Jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló 195/2006. (IX. 25.) Korm. rendelet 2–3. §-ainak hatálybalépésérõl .....................................................

145

2006: CXVII. tv. az egészségügyben mûködõ szakmai kamarákról .......................................

146

2006: XCVIII. tv. a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól..............................................

146

238/2006. (XI. 29.) Korm. r. nemzeti gyász kihirdetésérõl.....................................................

146

82/2006. (XI. 29.) FVM r. a baromfihús- és tojáságazat rendkívüli piactámogatási intézkedéseirõl szóló 64/2006. (IX. 11.) FVM rendelet módosításáról ............................................ 53/2006. (XI. 29.) OGY h. a géntechnológiai tevékenységgel, annak mezõgazdasági és élelmiszer-elõállítási alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekrõl és az ezeket érintõ magyar stratégiáról .....................................................

146

146


146


146

1112/2006. (XI. 29.) Korm. h. egyrészrõl az Európai Közösség és tagállamai, másrészrõl a Marokkói Királyság között létrejött euro-mediterrán légiközlekedési Megállapodás szövegének végleges megállapításáról, kihirdetésérõl és ideiglenes alkalmazásáról ..............

146

2591

77/2006. (XI. 29.) ME h. központi tiszt cím megszûnésének megállapításáról ...................

146

27/2006. (XI. 29.) KüM h. a szerzõdéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, Rómában, 1980. június 19-én aláírásra megnyitott egyezmény és jegyzõkönyvei, valamint az azokat módosító egyezmények, továbbá a Ciprusi Köztársaságnak, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Szlovák Köztársaságnak és a Szlovén Köztársaságnak az említett egyezményhez és jegyzõkönyveihez történõ csatlakozásáról szóló, Brüsszelben, 2005. április 14-én aláírt egyezmény kihirdetésérõl szóló 2006. évi XXVIII. törvény 2–5. §-ainak hatálybalépésérõl ......................

146

2006: XCIX. tv. a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról .............

147

239/2006. (XI. 30.) Korm. r. a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások 2007. évi irányított területi kiegyenlítési rendszerérõl....................................................

147

240/2006. (XI. 30.) Korm. r. a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentõsen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékérõl........................................

147

241/2006. (XI. 30.) Korm. r. a Magyarország folyóin 2006 tavaszán kialakult rendkívüli árvíz, valamint az ország egyes területein ezen év elsõ hónapjaiban bekövetkezett jelentõs belvíz miatt keletkezett károk enyhítésérõl szóló 155/2006. (VII. 26.) Korm. rendelet módosításáról .................................................

147

42/2006. (XI. 30.) EüM r. a mentésrõl szóló 5/2006. (II. 7.) EüM rendelet módosításáról ..

147

83/2006. (XI. 30.) FVM r. a zöldség-gyümölcs termelõi értékesítõ szervezetek nemzeti szabályozásról szóló 60/2005. (VII. 1.) FVM rendelet módosításáról ...................................

147

1113/2006. (XI. 30.) Korm. h. a hágai Nemzetközi Bíróság bõs-nagymarosi vízlépcsõrendszerrel kapcsolatos döntésébõl adódó kormányzati feladatokról szóló 1122/2003. (XII. 21.) Korm. határozat módosításáról ......

147

2592


1114/2006. (XI. 30.) Korm. h. az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság Versenyeztetési Szabályzatának jóváhagyásáról szóló 1057/1996. (V. 30.) Korm. határozat módosításáról ...........................................

12. szám

a rendészeti szakállamtitkár

147

dr. Alics Andrea fõtanácsost az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium a Rendészeti Igazgatási Fõosztály Rendészeti Kontrolling Osztályáról a Humán Tervezési és Irányítási Osztályra áthelyezte.

1115/2006. (XI. 30.) Korm. h. a lóversenyzés helyzetének rendezésérõl ...............................

147

78/2006. (XI. 30.) ME h. az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Zrt. Igazgatósága elnökének kinevezésérõl .......................................

147 Közszolgálati jogviszony megszûnések Közszolgálati jogviszonya megszûnt végleges közigazgatási áthelyezéssel

Szervezeti hírek

Bartos Józsefné igazságügyi és rendészeti minisztériumi fõmunkatársnak, dr. Bozzay Erika igazságügyi és rendészeti minisztériumi fõosztályvezetõ-helyettesnek,

Kinevezések lemondással Az igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár dr. Kiss Katalin budapesti lakost az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Büntetés-végrehajtási Osztályára vezetõ-fõtanácsosnak kinevezte.

A közjogi szakállamtitkár Szántóné Híz Ildikó uri lakost az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Állampolgársági, Kegyelmi és Hatósági Fõosztály Igazgatási Osztályára határozott idõre fõelõadónak

dr. Harangozó Tamás igazságügyi és rendészeti minisztériumi politikai tanácsadónak,

felmentéssel Bánfalvi Zsófia igazságügyi és rendészeti minisztériumi fõosztályvezetõ-helyettesnek, dr. Drégelyi Viktória Laura igazságügyi és rendészeti minisztériumi tanácsosnak, Rózsa Éva Mária igazságügyi és rendészeti minisztériumi vezetõ-fõtanácsosnak.

kinevezte.

A kabinetfõnök Scharnbeck Éva ügykezelõt az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Miniszteri Kabinet állományából a Jogi Szakvizsga Osztályra,

Igazolvány érvénytelenítése Dr. Kiss Attila részére kiállított 000046. sorszámú jogtanácsosi igazolvány elveszett. Az igazolvány érvénytelen.

12. szám


A Magyar Hivatalos Közlönykiadó kiadásában – a Kreátor Info Kft. szervezésében – megjelent a

„Helyi önkormányzati rendeletalkotás és jogalkalmazás az Alkotmánybíróság és az Európai Bíróság döntéseinek tükrében” címû kiadvány A két kötetbõl álló kiadvány célja, hogy az egyes részterületeket sorra véve bemutassa, hogy melyek azok a leggyakoribb hibák, amelyeket a helyi önkormányzatok a rendeleteik megalkotásánál elkövetnek, mégpedig a jelentõsebb alkotmánybírósági határozatok tükrében. Mindezen túl egy önálló kötet tartalmazza az Európai Bíróság azon ítéleteit, amelyekben helyi vagy regionális önkormányzatok, illetve helyi vagy regionális hatóságok voltak érintettek, vagy ellenük folyt az eljárás. E kiadvány olyan fontos információk gyûjteménye, melyet a helyi önkormányzatok felhasználhatnak majd a helyi jogalkotás elõkészítésénél. A „Helyi önkormányzati rendeletalkotás és jogalkalmazás az Alkotmánybíróság és az Európai Bíróság döntéseinek tükrében” címû könyvben tematikus sorrendben kerül rendszerezésre az egyes témakörök szempontjából fontos AB határozatok rövid, kivonatolt tartalma, amely minden jegyzõ és helyi döntéshozó számára – az önkormányzati rendeletalkotáshoz – szükséges és elengedhetetlen jogforrás. E mellett az egyes önkormányzati rendeletalkotási tárgykörökre vonatkozóan az önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazást adó hatályos jogszabályok, az egyes rendeletek fõbb tartalmi elemeinek és ezen elemekhez kapcsolódó AB döntések ismertetésére is sor kerül. Az AB határozatok lényegi kérdéseinek felvázolása mellett a megsemmisített rendeletek, szakaszok helyett helyes megoldásokra is utal a kiadvány a célból, hogy segítséget nyújtson a jegyzõ számára a helyi jogalkotási problémák megoldásához. A kötet fõ gerincét alkotják a következõ önkormányzati témákban alkotott alkotmánybírósági döntések: a helyi jogalkotás általános kérdései és a jogi alapelvek érvényesülése az önkormányzati rendeletekben, a helyi adó, a hatósági ár, a szociális támogatások, gyermekvédelmi ellátások, lakás- és helyiséggazdálkodás, hulladékgazdálkodás, állattartás, közterület-használat, vásárok és piacok rendje, építésügy, önkormányzati vagyon, költségvetés, útépítési és közmûépítési díj, az önkormányzat szervezete és mûködése. Külön érdekessége a kiadványnak, hogy a szerzõk olyan alkotmánybírósági határozatokat is bemutatnak, amelyek idõközben a magyar jogszabályok módosítása, illetve a közösségi jognak való megfelelés okán nem alkalmazhatók, ezzel ugyanis elkerülhetõ, hogy adott esetben a jogalkotó olyan határozatra hivatkozzon a szabályozás során, amely okafogyottá vált. Magyarország uniós csatlakozása óta kiemelt jelentõsége van a közösségi elõírások betartásának is mind a helyi önkormányzati rendeletek alkotása, mind pedig a helyi önkormányzatok törvényes mûködésének biztosítása során. Így a kiadvány az Európai Bíróság ítéleteinek rövid ismertetése mellett az adott helyzetben alkalmazandó közösségi jogszabály hivatkozását, a helyes értelmezést és a követendõ magatartást is tartalmazza. Más tagállamok önkormányzatainak negatív tapasztalatai nagy segítségül szolgálhatnak a jegyzõk számára a közösségi jogszabályok helyes alkalmazásához és a közösségi jogsértések elkerüléséhez.

2593

2594


12. szám

A „Helyi önkormányzati rendeletalkotás és jogalkalmazás az Alkotmánybíróság és az Európai Bíróság döntéseinek tükrében” címû kötet szerzõi a magyar önkormányzati rendszer és az Európai Unió joganyagának kiváló ismerõi: Dr. Gyergyák Ferenc fõtanácsadó (Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága) Dr. Orova Márta fõosztályvezetõ-helyettes (ÖTM, Közigazgatási Hivatali, Jegyzõi és Hatósági Fõosztály) Sárközyné dr. Szabó Piroska, jegyzõ Dr. Zöld-Nagy Viktória közigazgatási jogász (ÖTM, Közigazgatási Hivatali, Jegyzõi és Hatósági Fõosztály) A Magyar Hivatalos Közlönykiadó a „Helyi önkormányzati rendeletalkotás és jogalkalmazás az Alkotmánybíróság és az Európai Bíróság döntéseinek tükrében” címû kiadványt ajánlja az ország valamennyi jegyzõjének, körjegyzõjének, fõjegyzõjének, a polgármestereknek, megyei közgyûlési elnököknek, a képviselõ-testületek tagjainak, valamint a helyi jogalkotás elõkészítésében részt vevõ hivatali munkatársaknak. A 384 oldalterjedelmû kiadvány ára: 3948 Ft áfával Példányonként megvásárolható a Közlönykiadó Jogi Könyvesboltjában (1085 Budapest, Somogyi B. u. 6. Tel./fax: 318-8411), valamint a Budapest VII., Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán) szám alatti Közlöny Centrumban (tel.: 321-5971, fax: 321-5275, e-mail: [email protected]), illetve megrendelhetõ a kiadó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-mail: [email protected]) vagy a www.mhk.hu/kozlonybolt internetcímen. ..........................................................................................................................................................

MEGRENDELÕLAP Megrendelem a „Helyi önkormányzati rendeletalkotás és jogalkalmazás az Alkotmánybíróság és az Európai Bíróság döntéseinek tükrében” címû kiadványt (ára: 3948 Ft + postaköltség), ..................... példányban, és kérem juttassák el az alábbi címre:

A megrendelõ (cég) neve: ............................................................................................................... Címe (város, irányítószám): ............................................................................................................ Utca, házszám: ............................................................................................................................... Ügyintézõ neve, telefonszáma: ....................................................................................................... A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: ......................................................................................... A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára átutalom. Keltezés: ………………………………………

……………………………………… cégszerû aláírás

12. szám


2595

FELHÍVÁS A Magyar Hivatalos Közlönykiadó 2005 december közepén jelentette meg Szále László: Ha Isten nem volna Egyház és állam másfél évtizede a Magyar Köztársaságban címû interjúkötetét. A kiadvány õszinte beszélgetéseket tartalmaz a keserû múltról, vitázó jelenrõl és a beláthatatlan jövõrõl. Egy könyv, amely nem tiszteli a tabukat. Jó kérdések – töprengõ válaszok. Egyház és politika – eredmények és ellentmondások. Taktika és tisztesség. Együtt, vagy egymás ellen. Egy könyv, amely üzen hívõnek és hitetlennek, vallásosnak és vallástalannak, egyszóval: a gondolkodó embernek. A 328 oldal terjedelmû, B/5 formátumú kötet függelékében 1990-bõl és 1991-bõl két meghatározó törvény, valamint a Magyarországon bejegyzett több mint másfélszáz egyház és vallásközösség címlistája található. Példányonként megvásárolható a Közlönykiadó Jogi Könyvesboltjában (1085 Budapest, Somogyi B. u. 6. Tel./fax: 318-8411), valamint a Budapest VII., Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán) szám alatti Közlöny Centrumban (tel.: 321-5971, fax: 321-5275, e-mail: [email protected]), illetve megrendelhetõ a kiadó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-mail: [email protected]) vagy a www.mhk.hu/kozlonybolt internetcímen.

MEGRENDELÕLAP Megrendeljük Ha Isten nem volna Egyház és állam másfél évtizede a Magyar Köztársaságban címû kiadványt (ára: 3780 Ft áfával) ..................... példányban, és kérjük juttassák el az alábbi címre: A megrendelõ (cég) neve: ........................................................................................................ Címe (város, irányítószám): ..................................................................................................... Utca, házszám: ......................................................................................................................... Ügyintézõ neve, telefonszáma: ................................................................................................ A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: .................................................................................. A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára átutaljuk. Keltezés: ……………………………………… ………………………………………

cégszerû aláírás

2596


12. szám

A Magyar Hivatalos Közlönykiadó megjelentette a Közlöny Könyvek sorozatának újabb köteteként a

A POLGÁRI PERRENDTARTÁSRÓL SZÓLÓ 1952. évi III. TÖRVÉNY MAGYARÁZATA I–III. címû könyvet. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) e magyarázata elkészítésének fontos szempontja volt, hogy ne csak a jogászi szakma gyakorlói, de a laikus jogkeresõ közönség számára is megfelelõen forgatható kiadvány készüljön el. Elegendõ arra gondolni, hogy a polgári igazságszolgáltatásban az elmúlt másfél évtizedben – a rendszerváltást követõen a bírósághoz fordulás emberi és alkotmányos jogával élõ polgároknak köszönhetõen – jelentõsen megnövekedett mind a peres, mind a nemperes ügyek száma, és új pertípusok (mint a közigazgatási perek vagy a társasági perek) keletkeztek. A kommentár – amelynek szerzõi nemcsak oktatják, de a gyakorlatban is jól ismerik a polgári eljárás szabályait – célja, hogy a folyamatosan módosuló, és egyre gazdagodó bírósági gyakorlattal értelmezett, illetve egyre több európai uniós szabályt felvonultató Pp. szabályait közérthetõ formában mutassa be. A Polgári perrendtartás magyarázata – a törvény fejezeteit követve – három kötetre tagolódik. A kiadvány egyenlõ súlyt helyez az egyes rendelkezések értelmezésére és magyarázatára, az elméleti alapokra, valamint a bírósági gyakorlat bemutatására, hogy e három pillérre helyezve a lehetõ legteljesebb képet mutassa be az élõ polgári eljárásjogról. Az 1544 oldal terjedelmû, háromkötetes kiadvány ára 4893 Ft áfával. Példányonként megvásárolható a Közlönykiadó Jogi Könyvesboltjában (1085 Budapest, Somogyi B. u. 6. Tel./fax: 318-8411), valamint a Budapest VII., Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán) szám alatti Közlöny Centrumban (tel.: 321-5971, fax: 321-5275, e-mail: [email protected]), illetve megrendelhetõ a kiadó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-mail: [email protected]) vagy a www.mhk.hu/kozlonybolt internetcímen. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

MEGRENDELÉS Megrendelem a

A POLGÁRI PERRENDTARTÁSRÓL SZÓLÓ 1952. évi III. TÖRVÉNY MAGYARÁZATA I–III. címû, 1544 oldal terjedelmû háromkötetes kiadványt. (ára: 4893 Ft áfával) ........... példányban, és kérem juttassák el alábbi címemre: A megrendelõ (cég) neve: ................................................................................................................................ Címe (város, irányítószám): ............................................................................................................................. Utca, házszám: ................................................................................................................................................. Ügyintézõ neve, telefonszáma: ........................................................................................................................ A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül átutaljuk a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára vagy postai úton a fenti címre. Keltezés: ........................................

............................................... cégszerû aláírás

12. szám


2597

A Magyar Hivatalos Közlönykiadó megjelentette a Közlöny Könyvek sorozatának újabb köteteként a

A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVÉRÕL SZÓLÓ 1992. ÉVI XXII. TÖRVÉNY MAGYARÁZATA I–II. címû könyvet. A Munka Törvénykönyvének kommentárja az 1992-ben született törvény hatályos szövegét és az azokhoz fûzött jogirodalmi magyarázatokat közli, végigkövetve az elmúlt tizennégy év törvénymódosításait, különös figyelemmel az Európai Unió munkajogi intézményeinek átvételére és a jogalkalmazói gyakorlatra.

A szerzõk szándéka szerint a kötetet haszonnal forgathatják a jogszabály értelmezését keresõ, a jogalkalmazói gyakorlat felõl érdeklõdõ elméleti és gyakorlati szakemberek egyaránt. A kommentár a gyakorlatban való hasznos alkalmazhatóság érdekében az egyes jogintézményekhez összefoglalja a kapcsolódó jogirodalmi munkákat, jogszabályokat, a Legfelsõbb Bíróság Munkajogi Kollégiumának állásfoglalásait. A kötet szerzõi a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Munkajogi és Társadalombiztosítási Jogi Tanszékének munkatársai: dr. Kiss György egyetemi tanár, dr. Berke Gyula egyetemi docens, dr. Bankó Zoltán egyetemi adjunktus, valamint dr. Gyulavári Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékének egyetemi docense. A 736 oldal terjedelmû, kétkötetes kiadvány ára 3192 Ft áfával. Példányonként megvásárolható a Közlönykiadó Jogi Könyvesboltjában (1085 Budapest, Somogyi B. u. 6. Tel./fax: 318-8411), valamint a Budapest VII., Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán) szám alatti Közlöny Centrumban (tel.: 321-5971, fax: 321-5275, e-mail: [email protected]), illetve megrendelhetõ a kiadó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-mail: [email protected]) vagy a www.mhk.hu/kozlonybolt internetcímen. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

MEGRENDELÉS Megrendelem a

A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVÉRÕL SZÓLÓ 1992. ÉVI XXII. TÖRVÉNY MAGYARÁZATA I–II. címû, 736 oldal terjedelmû kétkötetes kiadványt. (ára: 3192 Ft áfával) ........... példányban, és kérem juttassák el alábbi címemre: A megrendelõ (cég) neve: ................................................................................................................................ Címe (város, irányítószám): ............................................................................................................................. Utca, házszám: ................................................................................................................................................. Ügyintézõ neve, telefonszáma: ........................................................................................................................ A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül átutaljuk a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára vagy postai úton a fenti címre. Keltezés: ........................................

............................................... cégszerû aláírás

2598


12. szám

A MAGYAR HIVATALOS KÖZLÖNYKIADÓ megjelentette Hargitai József

Jogi fogalomtár címû kiadványát. A jogi fogalomtár a magyar jog szakmai fogalmainak gyûjteménye és részben magyarázata. Közel 15 000 szócikkben, a jogforrásra hivatkozva, tartalmazza a magyar jogban használt fogalmakat, és ahol indokolt, magyarázza a fogalom jelentésének tartalmát. Átfogja valamennyi jogág, az európai jog, valamint a nemzetközi jog által használt fogalmakat is. Elemzi azokat a fogalmakat, amelyeket a jogágak, valamint az egyes jogágakon belül is, egymástól eltérõ tartalommal használnak (pl. alkalmatlan, elévülés, arányosság, elismerés), vagy azokat a fogalmakat, amelyekre nézve több eltérõ tartalmú legáldefiníció is létezik (pl. közeli hozzátartozó, engedélyes, lakóhely). Megmagyarázza azokat a mozaikszavakat, amelyek EU-csatlakozásunkkal kerültek a jogrendszerbe. („DNS-profil”, „EMOGA”, „EUROPOL”, „FIFO-módszer”, „EINECS” stb.) A könyv nemcsak a jogalkotóknak és jogalkalmazóknak, valamint a jogi pályára készülõknek hasznos kézikönyv, hanem azoknak is, akik a mindennapi életben szeretnének eligazodni egy szakmai nyelv dzsungelében. A kiadvány 1712 oldal terjedelmû. Ára: 8399 Ft áfával. Példányonként megvásárolható a Közlönykiadó Jogi Könyvesboltjában (1085 Budapest, Somogyi B. u. 6. Tel./fax: 318-8411), valamint a Budapest VII., Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán) szám alatti Közlöny Centrumban (tel.: 321-5971, fax: 321-5275, e-mail: [email protected]), illetve megrendelhetõ a kiadó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-mail: [email protected]) vagy a www.mhk.hu/kozlonybolt internetcímen.

MEGRENDELÉS Megrendeljük a Jogi fogalomtár címû kiadványt (ára: 8399 Ft áfával) ................. példányban, és kérjük juttassák el az alábbi címre: A megrendelõ (cég) neve: .................................................................................................................... Címe (város, irányítószám): ................................................................................................................. Utca, házszám: ..................................................................................................................................... Ügyintézõ neve, telefonszáma: ............................................................................................................ A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: .............................................................................................. A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára átutaljuk. Keltezés: ……………………………………… ……………………………………… cégszerû aláírás

12. szám


2599

2600


12. szám

Tisztelt Elõfizetõk! Tájékoztatjuk Önöket, hogy a kiadónk terjesztésében levõ lapokra és elektronikus kiadványokra szóló elõfizetésüket folyamatosnak tekintjük. Csak akkor kell változást bejelenteniük a 2007. évre vonatkozó elõfizetésre, ha a példányszámot, esetleg a címlistát módosítják, vagy új lapra szeretnének elõfizetni (pontos szállítási, név- és utcacím-megjelöléssel). Az esetleges módosítást szíveskedjenek levélben vagy faxon megküldeni. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a lapszállításról kizárólag az elõfizetési díj beérkezését követõen intézkedünk. Fontos, hogy az elõfizetési díjakat a megadott 10300002-20377199-70213285 sz. számlára utalják, illetve a kiadó által kiküldött készpénz-átutalási megbízáson fizessék be. Készpénzes befizetés kizárólag a Magyar Hivatalos Közlönykiadó ügyfélszolgálatán (1085 Budapest, Somogyi B. u. 6.) lehetséges. (Levélcím: Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 1394 Budapest, 62. Pf. 357. Fax: 318-6668).

A 2007. évi elõfizetési díjak Magyar Közlöny Hivatalos Értesítõ Határozatok Tára Önkormányzatok Közlönye Az Alkotmánybíróság Határozatai Bányászati Közlöny Belügyi Közlöny Egészségbiztosítási Közlöny Egészségügyi Közlöny Ellenõrzési Figyelõ Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítõ Gazdasági Közlöny Hírközlési Értesítõ Honvédelmi Közlöny Igazságügyi Közlöny Jogtanácsadó

(Az árak az áfát tartalmazzák.) 99 792 Ft/év Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítõ 15 372 Ft/év Közlekedési Értesítõ 22 932 Ft/év Kulturális Közlöny 5 544 Ft/év Külgazdasági Értesítõ 18 900 Ft/év Munkaügyi Közlöny 4 788 Ft/év Oktatási Közlöny 25 452 Ft/év Pénzügyi Közlöny 22 176 Ft/év Sportértesítõ 27 720 Ft/év Statisztikai Közlöny 3 528 Ft/év Szociális Közlöny 18 396 Ft/év Turisztikai Értesítõ 23 436 Ft/év Ügyészségi Közlöny 6 552 Ft/év Nemzeti Kulturális Alap Hírlevele 18 648 Ft/év Pénzügyi Szemle 15 876 Ft/év L'udové noviny 6 804 Ft/év Neue Zeitung

15 120 Ft/év 24 696 Ft/év 18 900 Ft/év 20 160 Ft/év 15 372 Ft/év 21 924 Ft/év 30 492 Ft/év 5 040 Ft/év 13 104 Ft/év 15 624 Ft/év 11 844 Ft/év 6 552 Ft/év 5 040 Ft/év 19 908 Ft/év 3 780 Ft/év 4 788 Ft/év

Cégközlöny CD A Cégközlöny hatályos és hiteles céginformációs – az üzleti életben részt vevõk számára nélkülözhetetlen, naprakész – adatbázisát tartalmazó, heti rendszerességgel lemezen megjelenõ lap formátuma 2007. október 1-jétõl várhatóan megújul. Erre tekintettel a CD a 2007. évben január 1-jétõl szeptember 30-ig fizethetõ elõ. A háromnegyed éves elõfizetés díja a 20%-os áfával: 106 272 Ft. Közbeszerzési Értesítõ A hetente több száz, minden szakterületre kiterjedõ közbeszerzési felhívás részletes leírását és feltételeit tartalmazó Közbeszerzési Értesítõ címû hivatalos lap révén az elõfizetõk a leggyorsabban, autentikus forrásból értesülhetnek a pályázatokról. Az Értesítõ – a tervezett formátumváltás miatt – a 2007. évben fél évre fizethetõ elõ. A féléves elõfizetés díja áfával: 55 062 Ft. A HIVATALOS JOGSZABÁLYTÁR (CD) hatályos jogszabályok hivatalos számítógépes gyûjteményének 2007. évi éves elõfizetési díjai: (Áraink az áfát nem tartalmazzák.) Önálló változat 72 000 Ft 25 munkahelyes hálózati változat 5 munkahelyes hálózati változat 130 000 Ft 50 munkahelyes hálózati változat 10 munkahelyes hálózati változat 160 000 Ft 100 munkahelyes hálózati változat

260 000 Ft 340 000 Ft 590 000 Ft

2006. december 31-ig történõ 2007. évi teljes éves elõfizetés esetén az önálló változat díja: 69 000 Ft. Az EU-JOGSZABÁLYTÁR (CD) Az Európai Unió Jogszabályai gyûjteményének 2007. évi éves elõfizetési díja (Áraink az áfát nem tartalmazzák.) Önálló változat 72 000 Ft 25 munkahelyes hálózati változat 5 munkahelyes hálózati változat 130 000 Ft 50 munkahelyes hálózati változat 10 munkahelyes hálózati változat 160 000 Ft 100 munkahelyes hálózati változat

260 000 Ft 340 000 Ft 590 000 Ft

9 770133 764056

06012

Facsimile Magyar Közlöny. A hivatalos lap 2006-os évfolyama jelenik meg CD-n az eredeti külalak megõrzésével, de könnyen kezelhetõen. Ára: 12 000 Ft + áfa.

Szerkesztésért felelõs: dr. Oros Paulina Kiadja: Magyar Hivatalos Közlönykiadó (1085 Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6.) Felelõs kiadó: dr. Kodela László elnök-vezérigazgató. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Hivatalos Közlönykiadó a Fáma Rt. közremûködésével. Telefon/fax: 266-6567. Elõfizetésben megrendelhetõ a Magyar Hivatalos Közlönykiadó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-mail: [email protected]) vagy a www.mhk.hu/kozlonybolt internetcímen, 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6., 1394 Budapest 62. Pf. 357. Információ: tel./fax: 317-9999, 266-9290/245, 357 mellék. Példányonként megvásárolható a Budapest VII., Rákóczi út 30. (bejárat a Dohány u. és Nyár u. sarkán) szám alatti Közlöny Centrumban (tel.: 321-5971, fax: 321-5275, e-mail: [email protected]). 2006. évi éves elõfizetési díj 14 364 Ft áfával. Egy példány ára: 1239 Ft áfával. 2007. évi éves elõfizetési díj: 15 876 Ft áfával. A kiadó az elõfizetési díj év közbeni emelésének jogát fenntartja.

HU ISSN 0133–7645 06.4056 – Nyomja a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Lajosmizsei Nyomdája. Felelõs vezetõ: Burján Norbert vezérigazgatóhelyettes.

FELHÍVÁS! Felhívjuk tisztelt Elõfizetõink figyelmét a közlöny utolsó oldalán közzétett tájékoztatóra és a évi elõfizetési árainkra

Recommend Documents