BOHUMIL HRABAL - TÜKRÖK ÁRULÁSA IDÉN ROPPANT FORRÓ volt a nyár. A srácok a falra és a pinceablakok dróthálójára lõve, buzerával passzolták a labdát, és így szöktették egymást. A házmesterné bizalmasan közölte Mitánek úrral, hogy Valerián úr most már alighanem végképp a színészkedésre vagy táncosságra adta magát, vagy teljesen megbolondult, ugyanis lent a pincében egy másik emberrel ide-oda ugrándoznak egymással szemben, reggel óta üvegbõl vedelik az ürmöst, és közben biztatgatják egymást: "Rajta, rajta, rajta csak! Mindent bele!" Meg hogy Valerián úr egy hónappal ezelõtt egy teknõ kályhaagyagot hozatott, tegnapelõtt pedig egy habarcsládát, és hogy õ látta, amint félmeztelenül járkál a pincében, a mellén csak egy kutyabõrbõl való lábszõnyeg van, és hogy még egy másik férfi is mászkálgat ott vele, és az is csak egy olyan kutyabõr lábszõnyeggel a meztelen testén. És mindennap két nõ is megy oda, és mind a kettõ cseresznyével díszített kalapot visel. És a két férfi kis fejszékkel fenyegeti egymást, éppen olyan kõ fejszékkel, mint amilyen a Robinson Crusoe- nak volt. Mitánek úr levette önkéntes rendõri karszalagját, ugyanis ha szabadnapja volt, a villamosmegállónál az ugráló utasokat fogdosta és büntette. Idén roppant forró volt a nyár. - Hát én azt megnézem magamnak - mondta Mitánek úr. És kopogott a pinceajtón. A Szentháromság-templom falánál, fönt az építõállványon, egy kõmûves Szent Tádécska szobrát javítgatta, mert az idõ megette már a szobor térdét és szemét. A sekrestyés pedig azokat a megrozsdásodott csavarokat tördelte ki a templom falából, amelyekkel az egész templomfalat elborító fogadalmi táblácskák voltak fölerõsítve. - A hétszentségit ezeknek a kultuszoknak - szitkozódott a sekrestyés. - Sötét maradiság - helyeselt a kõmûves, és kivett az aktatáskájából egy homokkõ szemet meg egy térdet. - Kis híján letépte a körmöm - rázta a sekrestyés a kezét. - A maguk mennyországában a rangok is számítanak? - kérdezte a kõmûves, és a kezében levõ táblácskára mutatott: "Szent Tádé, köszönjük, hogy megsegítettél bennünket a viharban. Ing. K. H. és Dr. J. K." - Zománcozott ajánlott levelek és bádog expressz küldemények - csúfolódott tovább a kõmûves. - Ki kézbesíti ezeket odafönt? - A hétszentségit - szitkozódott újra a sekrestyés -, összesen kétszáztíz ilyen tábla van, és minden táblának négy csavarja, tehát összesen nyolcszáznegyven csavar, és hogy most én szedjem ki mind ezzel a kézzel, a franc ezekbe a kultuszokba. - Egy kis józan észre volna szükség - jegyezte meg a kõmûves, és beillesztette a homokkõbõl való nemes szobor új szemét. - De ez még nem is minden - sóhajtott fel a sekrestyés -, ha mindet leszedtem innen, akkor majd az összes lakkozott szövegecskét újra fel kell csavaroznom a túlsó oldalon, a templomban. Ezekkel az ujjacskákkal! - mutatta apró kezét. Újra nyolcszáznegyven sróf. Elõbb azonban ki kell vésni nyolcszáznegyven lyukat, és beleverni nyolcszáznegyven tiplit! És ezek a falak olyanok, mint a beton, a szentségit, hát az egyház mindent az örökkévalóságnak csinál? - Fáradjon beljebb, a mûvész nagynénje vagyok - invitálta a csontos kéz. - Én meg önkéntes rendõr vagyok - hajolt le Mitánek úr. És lement a pincemûterembe, ahol a kályhában lobogott a tûz, és Valerián mûvész úr gipszet kevert a habarcsteknõben, és a fekete ruhás tántija piszkavassal kotorászott a kályhában. - Rajta, rajta, rajta csak! Mindent bele! - kiáltott fel Valerián úr, és egy kicsit beleokádott a habarcsládába.
- Ezt már szeretem hallani! - mondta Mitánek úr, és elnevette magát, amikor észrevette, hogy a tükörben még egy Valerián úr keverget a habarcsládában. - Valerián, tudod, mit? Megmelegítem neked a véres hurkát! - mondta a néni. - Az isten szerelmére, néni! Én ma alkotok! - mondta Valerián úr, és húzott egyet az ürmösbõl. - Mindannyian alkotunk, mert egy nagy család vagyunk - jegyezte meg Mitánek úr. - No de hát én csak ámulok - kulcsolta össze a kezét, s megállt egy életnagyságú kép elõtt. - Micsoda remekmû! Micsoda öröme telik majd ebben a nemzetnek! - Ugye? - kérdezte a néni, és megragadta a véres hurkát a pálcikájánál. - No de ugyanakkor nézze meg a mûvészt, hogy az viszont mennyire tönkrement a nemzetért! Nem eszik, nem iszik, és a nedvességtõl, látja, látja, hogy elkajcsosodik a lába? - Néni! - üvöltött fel Valerián úr. - Ne izélgess, az istenért, ne izélgess, mert... - és röptiben okádott egyet a habarcsládába, és keverte tovább a gipszet - mert csak rajta, rajta, rajta! Mindent bele! A sekrestyés, a bizonytalanul imbolygó pallókon állva, újra nekidõlt a csavarhúzónak, és a templom mellett most egy teherautó lassított, majd begördült a hulladékgyûjtõ udvarára, és a kõmûves az állványról nézte, amint meghozta és aztán kiszórta az a teherautó az ócskavashalomra a fehér feliratú piros táblácskákat, mindazon terek, parkok tábláit, amelyek a generális nevét viselték. És amikor ez az autó kijött, akkor a HÚSÉRT vállalat kocsija fordult be az udvarra, és a használt papírhalomra kiszórták belõle a vérrel bemocskolt dobozokat és papírokat, tele apró hús- és íncafatokkal. A kõmûves a szobor nemes szemhéjához emelte a homokkõ szemet tartó kezét, és látta, hogy a keze reszket. Aztán felnézett a magasba, és ameddig csak ellátott, azt a csõvázat látta, amely állványzatával és pallóival körülsáncolta a katolikus egyház Szentháromság-templomát, hogy parádés, dörgedelmes ünnepélyességet kölcsönözhessenek neki a munkáskezek. - Egy rendes elvtárs számára nem könnyû manapság a világon lenni - mondta a kõmûves. - Ezt már szívesen hallom, az ilyen harci jelszót - mondta Mitánek úr. - No de ez meg miféle meglepetés! Mit jelentsen ez? - Ez egy Jirásek-motívum - világosította fel a néni, és a véres hurkát visszatette a tepsibe. - A régi cseh mondákból mi ezt választottuk: Durynk egy égerfán lóg, amiért meggyilkolta a gyermeket... Hanem az igazi meglepetés ez lesz! - intett mutatóujjával a néni, majd megkopogtatott egy forgó korongon álló formát, s halkan énekelte: - Egy lukai harcos szobra készül ebben. - Mi az ördög! - villant Mitánek úr szeme. - Hát maguk itt a pincében a nemzet fölemelkedésén munkálkodnak? És Mitánek úr Durynk szemébe nézett, akinek a nyakán kötélhurok volt, aztán Valerián úrra pillantott, aki fölött a mennyezetrõl ugyanolyan hurok lógott, végül Valerián úr öltözetét vette szemügyre, s akkor észbe kapott. - Maga állt saját magának modellt is? - csapta össze a kezét Mitánek úr. Valerián úr azonban válasz helyett csak okádintott egy kevéskét a habarcs ládába. - Ne keverjek ki neki egy tojáskát? - kérdezte a néni. - Nézze, nézze, hogyan áldozza fel magát a mûvészet oltárán. Nézze azt a keszeg seggecskéjét. Mint amikor egy anyóka összekulcsolja a kezét, mint két összeragadt köménymag! - Kuss, néni, kuss! - üvöltött fel Valerián úr, és könnyek csorogtak az arcán. És kívül a járdán most ellépkedett egy férfinadrág, aztán valaki egy fürdõruhát vitt, majd megjelent az ablakban egy teljes kutya, és odacsõdültek a srácok, elõbb belerúgták a labdát a dróthálóba, aztán egymás sípcsontját rugdosták, s az ujjaikkal kapaszkodtak a dróthálóba. Mitánek úr kirontott az utcára, és harsogott: - A taknyos mindenségeteket! A mester odalent a ti jövõtökért alkot és dolgozik, és ti, ti mit csináltok itt? Zavarjátok! Durynkot rátok! A lukai harcost! A srácok azonban válaszképpen egy döngõ lövéssel megremegtették a pinceablak dróthálóját, aztán egyikük röplabdaütéssel Mitánek úr arcába kente a nedves labdát, de úgy, hogy az
felemelt kézzel tántorgott tõle az ajtót tapogatva, ahonnan kiszaladt érte a néni, és levezette az önkéntes rendõrt a mûterembe. - Huligán lesz mind - mondta Mitánek úr, és szipogott. - De mi lesz Valeriánból? - mutatta a néni mindkét kezével. - Nézze, no nézze, hogy tönkretette a mûvészet. Hiszen biztos, hogy tíz centiméterrel alacsonyabb már, mint volt, összement az alkotástól, mint egy zsugorított helyzetben eltemetett õsember! Én ugyanis éjszaka a Nemzeti Múzeumban õrzöm a majmokat meg a páviánokat meg a zsugorítottakat és a csontvázakat, és így tovább. - A nemzetért - jelentette ki Mitánek úr, és egy homokszemet pislogott ki a szemébõl - mindig is éppen a legjobb erõk áldozzák fel magukat. Én is, kérem. Arra nevelem a nemzetet, hogy ne ugráljon a mozgó villamosról. - No - mondta Valerián mûvész úr, és belegázolt a szénporhalomba, és belehányt, és kiabált, és rázta a kezét -, rajta, rajta, rajta csak! Mindent bele! A kitûzött cél - újra öklendett, majd könnyben úszva befejezte - elûzi a fáradtságot. És a Lazarská utcából most elõbukkant egy svájcisapkás anyóka, aprócska csomagot cipelt, átment a csõállványok alatt, nem vette észre az ott álló kis kétkerekû taligát, szépecskén felgyalogolt a taligára, a taliga átbillent, az anyóka leszaladt róla, és a térdére esett, de tüstént fel is állt, és egyre csak Szent Tádé arcába nézett, akinek az ölében a kõmûves ült, és az új szemet illesztgette. És az anyóka összekulcsolta a kezét, és imádkozott, hajának egy õsz tincse kilógott a svájcisapka alól, és õ csak nézett, nézett a szent arcába, a kõmûves pedig csak illesztgette a homokkõ szemet, míg el nem takarta szépen a szobor kõ szemöldöke, de az anyókát zavartalanul és mélységesen összekapcsolta imája az égi felépítménnyel. És a templom mellett most újra elgördült egy teherautó, tele szobrokkal, mellszobrokkal és dombormûvekkel, és be akart fordulni a hulladékgyûjtõ udvarára, de a kapuból kirohant a hulladékgyûjtõ vezetõje, és kiabált: - Hová hoznák ide! Egyenesen az olvasztóba! És felugrott a kocsiba, elõvett egy krétát, és mindegyik fejre egy számot írt, s amikor már teleirkálta a generális összes fejét, oldalvást leugrott, és nevetett: - Nehogy megint eladjon valamit a Színesfémnek! És a teherautó elindult. Valerián úr egy kõmûveskanalat megmerített a habarcsláda fehér folyadékában, aztán tartalmát beleöntötte a lukai harcos feje fölötti lyukba. A néni aggodalmasan beletúrt Valerián úr hajába, és rémüldözött: - Látja? Látja? Kihull a haja, de még hogy! - Néni, az ég kegyelmére, ne izélgess - kiáltott fel a mûvész -, csak rajta, rajta, rajta csak! Mindent bele! De a lukai harcos megrepedt abban az õ terpeszállásában, és a tejes gipsz kakastolla a cementpadlót verdeste. - Néni - üvöltött fel Valerián úr -, dugd gyorsan a mancsod a harcos lába közé! - Én templomba járó voltam - vetette ellen a néni. - Kuss! Az utolsó filléreidet adtad a gipszre. Gyorsan, vagy elfolyik az egész harcos! És a néni megtörülte a kezét a szoknyájában, aztán bedugta az ujjait, és eldugaszolta a harcos terpeszében keletkezett lyukat. És Mitánek úr most a tükörbe nézett, és megdöbbent. Ebben a pincehelyiségben minden kettõzve volt. - Gyorsan, a harcosnak megrepedt a háta is! - üvöltött fel Valerián úr, és lehajolt, és kõmûveskanállal merített a folyékony gipszbõl. Mitánek úr rátette tenyerét a harcos formájának a hátára, s érezte, ahogy eltömte tenyerével a repedéseket. - Egy rendes elvtárs számára nem könnyû manapság a világon lenni - mondta a kõmûves, és leült a pallókra a habarcsláda mellé. Közvetlenül az anyóka feje mellett hintáztatta a lábát, az anyóka azonban csak imádkozott tovább. A kõmûves megállította a lábát az anyóka feje felett,
cipõzsinórja könnyedén megérintette a kék svájcisapkát, de az anyóka továbbra is erõs biztosítótûvel volt az ég hierarchiájához kapcsolva. A tükör a pincemûteremben a cementpadlótól egészen a mennyezetig ért, és Mitánek úr végre megértette, miért adott a házmesterné zavaros jelentéseket arról, hogy a pincében mindig ketten vannak, de még sohasem látott két embert kijönni, elmenni mindig csak egy ment el. És a sarokban Mitánek úr nem egy fehérnemû-mángorló masinát fedezett fel, hanem egy óriási présnyomó gépet, csaknem két méter hosszú hengerekkel, s az egész vaskos tölgygerendákon és tartókon nyugodott. - Ez aztán egy szép példány, mi? - kérdezte a néni. - Megrendelést viszont bosszantóan keveset kapunk. Valerián majdnem ráment az újévi üdvözlõlapokra. Kapott egy megrendelést, hogy azt mondja: a kártyán egy hét hónapos fiúcska fotográfiája legyen, s lóháton üljön a fiúcska, és a kezében egy feliratot tartson: Boldog karácsonyi ünnepeket kíván a Kocourek család. Három üveg ürmöst ivott meg, mire elkészült vele, félóránként dobott el mindent, de amikor meggondoltuk, hogy kétezer koronát kapunk érte, hát akkor újra csak leakasztotta a falról a hét hónapos fiúcska meg a ló fényképét, és újra a szemébe nyomta az órásnagyítót, és úgy másolta azt a gyereket meg a lovat, mert hasonlítaniuk kellett... - És mik ezek a kis bélyegek itt a falon, vagy ezek valami gyufacímkék? - kíváncsiskodott Mifánek úr. - Dehogyis - felelte a néni -, egy megrendelést kaptunk pillangók meg kis bogarak metszetrajzaira. Elektromos motorral mûködõ masina ez, irtózatos lármát csap, tizenegy mázsát nyom! És milyen kedves az, amikor a hengerek túlsó oldaláról kiesik egy kis bogár aprócska portréja, ahogy mondja, nem nagyobb, mint egy gyufacímke. - Hallgass, néni! - üvöltött fel Valerián, s tovább öntötte a habarcskanállal a gipszet. - Odaég a véres hurka - jegyezte meg a néni. - Néni, egy lépést se innen! - bömbölte Valerián úr, de a forma most a nyakrésznél repedt el. Gyorsan kiöntötte az utolsó kanál gipszet, s aztán két kézzel ragadta meg a harcos torkát. A templom elé egy kikárpitozott teherautó érkezett, alján selyemdunyhák és takarók közé csomagolva egy ötméteres aranykereszt feküdt, és a daru kampója már el is indult feléje, és két munkás párnát rakott óvatosan a daru kötelére, majd a kereszt aranyozását végzõ Safina nemzeti vállalat munkásai gyöngéden, mint egy betegnek, a kereszt hóna alá nyúltak, és aztán az egyik munkás átszaladt a túloldali járdára, és jelt adott a darusnak, és a kereszt most egyméternyire lógott a levegõben a kõmûvestõl, aki fölegyenesedett, és megtántorodott, és beleült Szent Tádé ölébe, és átölelte a nyakát, és rémülten nézte az aranykeresztet, és nézte a hulladékgyûjtõ udvarában a fel sem vágott könyvek ezreit, nézte az ócskavashalmot, tetejében a prágai utcák, terek és parkok leszedett táblácskáival, és halkan felsóhajtott: - Ennyitõl más már beszarna. És a srácok berúgták a labdát a zsákutcába. - Martinek, Martinek! - üvöltötte Valerián úr. - Gyere le! És a gyerek letérdelt, és behajolt a pinceablakba. - Mi van, Valerián úr? - kérdezte lihegve. - Martinek, nagyon szeretnék rágyújtani, gyere le, ott van az asztalon a cigaretta, végy ki egyet, nyomd a számba, látod, nem mozdulhatok el innen - mutatta Valerián úr az állával. És az ajtó kinyílt, és a pincébe elõbb két legyûrt harisnya, aztán egy kihevült kölyök szaladt le. - Ott, az asztalon... Nincs? Akkor biztosan itt van a nadrágzsebemben - mondta Valerián úr, és az állával a nadrágjára mutatott. És a gyerek az égõ, csupasz villanykörte alá ment, és kezét bedugta a mûvész zsebébe. - Martinek! - sivított fel egy nõi hang, és az ablakban Karásková asszony riadt, õrjöngõ szemmel nézte fiacskája kezét, mely most már a gyufa után kotorászott Valerián úr zsebében. - Tudja isten - mondta a sekrestyés -, de a legszívesebben a levegõbe röpíteném ezt a templomot - és levette az elsõ táblácskát, beletette egy ruháskosárba, s aztán hosszan rázogatta a kezét, hogy serkentse vézna ujjacskáiban a vérkeringést. - A franc ezekbe a kultuszokba. És a kõmûves már nem is csodálkozott, amikor a hulladékgyûjtõ udvarára újra begördült egy autó, nézte csak, de már nem csodálkozott, amikor kosárszámra hányták le róla a
papírhulladék dombjára a levélkéket, rá azokra a véres papírokra és dobozokra, amelyeket a HÚSÉRT vállalattól hoztak, nem csodálkozott, amikor megtudta, hogy hét mázsa van ezekbõl a levélkékbõl, s hogy ezek azok a levélkék, amelyeket a prágai gyermekek a rádió Hogyan virágoztassuk fel hazánkat? címû pályázatára írtak. Aztán bebattyogott a hulladékgyûjtõ udvarára a svájcisapkás anyóka is, letette azt a kis csomagot a mérlegre, és a vezetõ lemérte a kis csomagot, aztán a papírhalom közepébe hajította, és azt mondta: - Öt kiló az egész, itt van érte egy korona. - Egy korona! - kezdett óbégatni az anyóka. - De hiszen még azok a levelek is ott vannak köztük, amelyeket a szeretõim írtak! - Néni, ez nem árverés, ha ide olyan leveleket hoz, amelyeket maga Valentino írt, akkor is tökugyanaz! Egy kiló húsz fillér, tehát öt kiló egy korona, ajne króne! - kiabált a vezetõ, de az anyóka már ott állt térdig süppedve a papírhalomban, és mint egy hóeke kotorta félre a makulatúrákat, és vinnyogott közben a fájdalomtól, és csak kotort, kotort, a keze véres lett azoktól a mészárszéki papíroktól, de õ nem adta fel, míg végül ki nem kecmergett a halomból a kis csomagocskával, sakkor kibontotta, és mutatta: - Itt vannak, itt vannak, kérem, a levelek, amelyeket egy ulánus hadnagy írt nekem, aztán itt van egy attól, aki elsikkasztotta miattam a kasszát, és Spandauban végezte, itt pedig... - Néni, ez hulladékgyûjtõ! De maga megbabonázott engem! Itt van öt korona tõlem, de most aztán már menjen! - kiabált a vezetõ, és elrohant onnan, és rugdosta a levegõt, és dörzsölgette utána a lábikráját. - A tükrök nem hazudnak! - kiáltott fel Mitánek úr. - Hazudnak vagy nem hazudnak, de hát maguknak az a film, hogy Fényes nappal történt, kevés volt? - jajdult fel az anya, és megrázta a dróthálót, és nagy ártatlanságában lába széttárult, ahogy ott guggolt, hogy jobban lelásson a pincébe, ahonnan most kifutott Martinek, a fia. - Én önkéntes rendõr vagyok - mondta Mitánek úr -, ne csináljon itt nekem közbotrányt, Karásková asszony. Karásková asszony azonban csak csépelte a gyermekét, és a sírás-bömbölés lassan távolodott. A srácok újra rárúgták a labdát a dróthálóra, és buzerából passzolták a labdát, és így szöktették egymást. - Nem tûnt fel önnek - kérdezte a néni -, hogy Valeriánnak eláll a füle a mûvészettõl? Valahogy elvékonyodott, mintha már haldoklana... És az orra is olyan kékes és áttetszõ... - Néni, a szentségit! - üvöltött Valerián úr. - Én így fojtalak meg! - és a lukai harcos formáján mutatta. - Én beajánlhatnám magát a tanács üdültetési osztályán. Nagy befolyásom van ott - mondta Mitánek úr, és elmosolyodott, mert arra gondolt, hogy ki tudja, egyszer ha írnak majd e zsákutcai pincehelyiség mûvészérõl, talán az õ neve is szerepel majd ott. - Nem kell nekem semmi, csak az, hogy... - mondta Valerián úr, és hányt egyet a vállán át -, hogy segítsen elszállítani majd azt a képet... És az anyóka összetört ágacskaként kilépett a kapun, vitte a kezében azokat a leveleket, átment Tádécskához, aztán fölemelt egy fényképet a magasba, és mutatta a szentnek, és egyáltalán nem zavarta, hogy a fényképet a kõmûvesnek mutatja, aki most a habarcsláda mellett ült. - Aranyos Tádécska, látod? Ez voltam én. Cléo, a táncosnõ. Ez a fénykép Lájpcigban készült, ott szöktek meg a tigriseink, én a ketrecben táncoltam velük, megszöktek, bizony, és az emlékmûnél szépen Bulába álltak, mind a nyolc, ezen a képen viszont az látszik, amint üldözõbe vettek egy villamost, és az emberek elájultak, de a tigrisek újra szépen csoportba álltak, mert azt hitték, hogy ez is a programhoz tartozik, itt meg, látod, vízzel fecskendezték õket, és a tigrisek szépen átugrálták a vízsugarakat, mert azt hitték, hogy ez is a produkció része, úgyhogy a végén kénytelenek voltak lelõni õket, itt vannak a képek, ahogy a rendõrség lefényképeztette magát a döglött tigrisekkel, itt meg az, hogy amikor a szelídítõjük
megérkezett, és látta halomra lõve kedvenceit, hát szintén agyonlõtte magát... aranyos Tádécska, ugye látod, ugye elhiszed már, hogy bennem van, mint egy dobozban, Cléo, a táncosnõ? Valerián mûvész úr és Mitánek önkéntes rendõr úr egy óriási aranyliliomokkal díszített kovácsoltvas kapu elõtt állt. Az aranyszínû homokkal felöntött kis ösvény most elkanyarodott velük, és a díszkert végében egy palota bukkant elõ. Mentek az ösvényen, és látták, hogy a palota elõtt egy szék van, és a széken szétvetett lábbal ül a portás, és meredten a vörös szõnyegre bámul, mely úgy nyúlt ki a palotából, mint egy óriási nyelv. És ott, a szõnyegen, most egy ember dülöngélt lefelé, kezét maga elé nyújtotta, és sápadt volt és öklendezett. A kapus felállt, a bukszusbokrok mellõl gyorsan felkapott egy vödröt, aztán a fogójánál fogva a dülöngélõ nyakába akasztotta, s mialatt az okádott, a portás egy ronggyal letörölgette a mellét. Amikor az illetõ már kihányta magát, újra elindult, s a szemében könnyek csillogtak, és egyre csak csuklott, és halkan zokogott. Aztán elment Mitánek és Valerián úr mellett az ösvényen, és megtántorodott, és éppen csak hogy kitalált azon a gyönyörû kapun. - Úgy látszik, valami bankettje van a zsûrinek - mondta Mitánek úr, és megdörzsölte a kezét. - Hát mi szépet hoznak? - kérdezte a portás, és letette a vödröt meg a rongyot a bukszusbokor mögé. - Jirásek-motívumot - mondta Mitánek úr, és a lepedõvel letakart két méter magas képre mutatott. - Akkor vigyék az elsõ emeletre, a földszint már tele van, no, találják ki, mivel? - kérdezte a kapus. - Vasík! én lecsatolom a szíjat! - kiáltott fel hirtelen. - Jan Kozina az akasztófa alatt - felelte Valerián úr. - Szóval maguk Kozinát hoznak? kérdezte a kapus, és úgy tett, mintha lecsatolná a szíját. - Ejnye, Vasík, ne szórj homokot Ferdácek szemébe, mert lecsatolom a szíjat! - Kozinát - felelte Valerián úr. - Akkor rendben van - mondta a kapus. - Mindenki azt hitte, hogy a másik Kozinát csinál, így aztán Kozinából csak huszonöt van, de kapaszkodjanak meg! - nevetett a kapus. - Durynkból, az áruló és gyilkos Durynkból, a mai napig, hogy ne hazudjak maguknak - mondta, és behajolt a kapusfülkébe, s csak aztán folytatta: -, kilencvenhatot hoztak. - Hát akkor még szerencse - kopogta le Valerián úr -, hogy én Kozinát hozok. A kõmûves leugrott a pallóról, a sekrestyés megnézte az óráját, aztán mindketten bementek a toronyba, s elindultak fölfelé a csigalépcsõn. - Dinamittal robbantják? - kérdezte a kõmûves. - Se nem dinamittal, se nem ekrazittal, hanem donarittal - fordult hátra a sekrestyés, és rohant tovább fölfelé a lépcsõkön, s a toronyablakokon át látni lehetett, hogy már elhagyták a tetõket. Aztán felértek egészen oda, ahol a harang lógott. A gótikus ablakból kilátás nyílt a városra. A túloldali hegyen egy szobor állt, teljesen besraffozva a csõállványzattól. - A németek felajánlották, hogy egy speciális fûrésszel felszabdalják a szobrot, de hogy nem pénzt kémek érte, hanem Karlovy Vary-i kaolint. Mi erre állítólag azt mondtuk nekik, hogy megvennénk tõlük azt a fûrészt. A németek azonban azt válaszolták, még mit nem, egy ilyen fûrész nem eladó. Így aztán egy svájci cég kapta meg - mondta a sekrestyés, és felült a gótikus ívû ablakba, az ölébe tette a messzelátót, és a szellõ meglobogtatta egy tincsét. - Összesen ezerhatszáz lyukat fúrtak bele. Most, amikor a mérnök majd jelt ad, bekapcsolják a kontaktusokat, és az egész szobor fokozatosan leomlik. - Hát igen - sóhajtotta a kõmûves, és a hangja elfúlt. Terpeszben állt ott, a szél lobogtatta fehér munkanadrágját és zubbonyát, s õ két karját a magasba emelte, és száraz tenyerével a gótikus ablak mészkõ kávájának támaszkodott. És mereven egyre csak a túloldali dombot nézte. - Az építése közben összesen hét ember lelte a halálát - folytatta a sekrestyés. - Az elsõ maga a szobrász volt, aki tervezte, az utolsó egy segédmunkás, aki hétfõn reggel még másnaposan állt munkába, fönt a hatodik emeleten félrelépett a pallón, és fejjel lezuhant, s agyonverte magát a szobor lábujján.
Valerián és Mitánek úr belépett a palotába, aztán elindultak fölfelé a vörös szõnyegen, és mindegyikük a kép egy-egy végét fogta, s így úgy festettek, mint amikor a kisgyerekek malacot rajzolnak. Amikor felértek, nekitámasztották a képet az arannyal díszített, faburkolatú falnak. - Hátha csak hülyéskedett a portás - jegyezte meg Mitánek úr. És Valerián úr felment az elsõ emeletre, s mintha álomban járna, úgy ment a falhoz támasztott képek mellett; mintha tükörbõl tükörbe lépne, úgy lépett egyik képbõl a másikba, mintha Durynknak volna öltözve, úgy ment ott, és kilencvenhatszor ment be és jött ki ugyanabból a képbõl, míg végül újra ki nem ért a folyosóra az aranycsillárok és balluszterek alá. - Nem hülyéskedett - mondta Mitánek úr. Valerián úr ezek után tiszteletlenül megragadta a képet, húzta és vontatta maga után a mûalkotását egyenesen a vécére, és nagy szükségét végezni bezárkózott vele. Mitánek úr, hogy ne váljék feltûnõvé, egyfolytában megjátszotta, hogy a kisdolgát végzi, felkészülve arra, hogy bejön valaki. Kisvártatva különös hangot hallott, elõször azt hitte, hogy Valerián úrnak hasmenése van, de aztán már tisztán kivehetõ volt, hogy vászonrecsegést hall. Amikor kinyílt az ajtó, Valerián úr a kép nélkül jött ki. Egy darab vásznat nyújtott Mitánek úrnak. - Ezt fogadja el emlékül tõlem - mondta, és mosolyogni próbált. A szomorú Durynk kivágott szeme volt azon a darabon, egy késsel kimetszett szem, mint egy szem a kulcslyukban. És Mitánek úr észrevette, hogy ez a festett szem ugyanolyan, mint amilyen Valerián úr szeme most, s hogy Valerián úr szeme a mûteremben még nem volt ilyen. És Valerián úr csuklani kezdett, és elsápadt, kinyújtotta maga elé a kezét, és kinyújtott kézzel végigrohant a vörös szõnyegen, és kitántorgott a napsütésbe, ott csak a portás sötét alakját látta, aztán maga alatt, mint egy mély kutat, egy nagy vedret, amelybe Valerián úr beleokádott, és közben hallotta, amint a veder fogója, az a félkörív átfordul és a nyakára illeszkedik, és úgy érezte magát, mint egy sörösló, amelyiknek a kocsis zaboszsákot akasztott a nyakába. - Lám, lám, de hiszen maga becsapott engem - mondta együttérzéssel a kapus, és törölgette a ronggyal Valerián úr mellét. - Maga is Durynkot hozott, igaz? Valerián úr csak bólintott, és a könnyeit potyogtatta. És a kaviccsal felhintett ösvénykén most a szállítási vállalat két munkása jelent meg, s gurtnin valami állati bõrökbe öltözött és fejszéjét ütésre emelõ harcos szobrát cipelte, és amikor a lépcsõkön lépegettek felfelé, ügyesen csosszantották a talpukat, és úgy vitték föl a gurtnin a szobrot, amelytõl Valerián úr újra öklendezni kezdett, mivel azonban már nem volt mit hánynia, hát csak bõgött a vederbe, mintha vadászkürtöt fújna. A portás a gurtnikon vitt távolodó szobor után nézett, aztán füttyentett. - Ojjé, ugye maga is csinált valami harcost, vallja be, ugye csinált?! - unszolta beismerésre a portás Valerián urat, és a hátát veregette. - Hányadik harcost hozzák ma már? - kiáltott az elõcsarnokba a portás. - A tizennegyediket! - kiáltotta vissza az egyik szoborcipelõ. - Micsoda adag - jegyezte meg a portás, és óvatosan leemelte Valerián úr tarkójáról a vedret, újra megtörülte a mellét, s aztán visszatette a vedret a bukszusbokor mögé. - Vasík! Én lecsatolom a szíjat! Mit szórod tele Ferdácek szemét homokkal! - És hány olyan harcost hoztak... összesen? Csak úgy érdekelne - szólalt meg Mitánek úr. - Száztízet - válaszolta a portás -, és éppen ezért hagyjanak nekem békét a mûvészettel! Ez az igazi! - mondta, és fölemelt egy könyvet, s meglobogtatta. - Hol van itt, kérem, mindenki Einsteintõl! Ez az igazi olvasmány: mint egy detektívregény; hagyjanak nekem békét a mûvészettel! Mindent megjósolt, minden fantáziálást bebizonyított, vagyis tönkretett. Azt mondta, hogy a világûrben sötét van, és kiderült, valóban sötét van. Vasík, én lecsatolom! mozdult fenyegetõn egyet, mintha csakugyan leoldaná a szíját, de közben áradozón folytatta: " Einstein kiszámította, hogy a föld kúpos, és kiderült, hogy valóban kúpos, kiszámította, hogy a légüres térben a fény olyan sebességgel terjed, amely független a fényforrástól - Vasík! Olyan az, mint amikor a fecske röptében megérinti szárnyával a víz színét... Einstein megállapította a sebesség szélsõ határát, úgyhogy semmilyen jel sem terjedhet gyorsabban, mint a fény - te
Vasík, ez már több a soknál! - gurult dühbe a portás, és lecsatolta a szíját, és ugrott egyet, s aztán a bokornál a térdére fektetett egy fiúcskát, jól elnáspángolta a szíjjal a fenekét, miközben egy másik fiúcska ülve maradt a homokban, és keservesen bömbölt. A kõmûves elõregörnyedt. - És belül az egész szobor elõrefeszített betonból van, speciális vastraverzekkel alátámasztva, amelyeknek az alapozása egészen a Sparta-pálya alá nyúlik. Harminc napot terveznek a lebontására. - Igen - mondta a kõmûves, és köhintett. - Hogy ezeket a prágai szobrokat nem hagyják békén - fûzte tovább a szót a sekrestyés, és elõvette a messzelátót, és az órájára nézett. - Mennyi szobor halmozódott volna fel már Prágában az elmúlt ezer év alatt! Ha részegen tartana hazafelé az ember, hát még csak el se tudna vágódni, mert minduntalan megtámaszkodhatna egy márvány- vagy homokkõ kézben, annyi volna itt a szobor. A portás visszacsatolta a szíját, és lihegett. A fecske megérinti szárnyával a víz színét folytatta -, és a vízben hullámkörök támadnak, de terjedési sebességük független attól, hogy milyen gyorsan repült az a fecske, értenek engem? - kérdezte Mitánek úrtól. - Értem - felelte Mitánek úr, és az álldogáló fiúcskára nézett. - De ezt Valerián úrnak mondja, õ a mûvész, én csak önkéntes rendõr vagyok. Hanem mondja, mi van a maga gyereke lapockájával? - Ja az! Nem, az semmi - legyintett a portás. - Tudják, õ teljesen össze van törve, mert tovább volt az anyja hasában, úgyhogy az anyaméhben össze kellett elõbb törniük ahhoz, hogy világra tudják kényszeríteni, el kellett törniük a lapockáját. De hétéves korában újra eltörik majd neki, s akkor aztán már végérvényesen rendbe teszik. No de tudja, mit akartam én azzal az Einsteinnel mondani? Összehasonlítva ezzel a pályázattal? - Tudom - mondta Valerián úr. - De azért csak rajta, rajta, rajta csak! Mindent bele! - Igen - mondta a portás, és a rikítóan vörös szõnyeget nézte a lépcsõn, aztán felvette a bukszusbokor mellõl a vedret és a rongyot. - Egy újabb lukai harcos! - kiáltotta, és eliramodott az elõretartott vederrel. És Valerián úr még hányt egy csöppecskét a pázsitra, aztán futva elindult Mitánek úrral a díszkert ösvényén, amelyre most két mûvész lépett, s az õ vásznuk is lepedõvel volt letakarva. Aztán egy sötét robbanás hangzott fel, a csõállvány-konstrukció kellõs közepén fény villant, és egy felhõpamacs pöffent, s valami láthatatlan erõ szétvetette az állványzatot, könnyedén fölemelte az elsõ emeletet, és a konstrukcióból sûrûn röpködtek a magasba a csövek, egyre magasabbra és magasabbra, és amikor gyengülni kezdett az az erõ, amely ezeket a kopjákat kivetette, a csövek megálltak a levegõben, aztán megfordultak, és sûrûn hulltak a környékre, s ágbogas fák keletkeztek a kopjákból, és a konstrukció fele összeomlott, a másik fele meg elvált a szobortól, mint egy síugrósánc állt, habozott egy kis ideig, aztán mégsem dõlt le. És a szobor most lemeztelenítve állt ott, még erõsebben és még hatalmasabban, mint bármikor, egy kicsit elõrehajolt, mintha fenyegetné a várost, melynek tetõi fölött most átsuhant a robbanás légnyomása, és könnyedén megzengette a harangot, és a kõmûves ruhája úgy lobogott tõle, mint egy zászló. - Ezért megint fizetni fog valaki - mondta a sekrestyés. - Összegabalyodhattak nekik a kontaktusok. Ahogy nézem - tette hozzá kisvártatva, és levette szemérõl a messzelátót -, a szobornak éppen a szemét, a váll-lapját és a térdét tépték le, szóval ugyanazt, ami hiányzik a Tádéból is, amelyet javítasz. A kõmûves kihajolt, látta, amint a daru fogójában a Safina nemzeti vállalat által aranyozott kereszt lassan emelkedik fölfelé, látta, hogy állványozók munkáskeze állította fel a hétemeletes konstrukciót a generális szobra körül, látta, hogy õ, a kõmûves meg a többi munkás és a többi munkáskéz volt az, amely légfúró gépekkel ezerhatszáz kereszttel megjelölt helyen megfúrta a szobrot, és hogy õ, amint a munka elõrehaladt, õ, a kõmûves, elõbb megfúrta a generális két szemét, aztán belefúrt a kõbe ott, ahol életnagyságban és a valóságban a szív van, mintha a saját szívébe fúrna, mert a generális a kõmûves szerelme volt, a kõmûves szerette a generálist, hitt benne, õáltala élt, de most nemcsak hatalmas szobrának lerontásán kellett dolgoznia,
hanem még hallania kellett azt is, hogy a generális képét is ki kell radíroznia a szívébõl, azt a képet, amely az õ számára drága volt, és amely nélkül már nem tudott élni. És visszagondolt arra a másik képre is, amely éjszaka rémlett fel elõtte, s most beteljesedett: hogy ugyanazok az állványozók, mint valami artistacsoport, egyik a másik vállán állva, adják ma kézrõl kézre a csöveket és a pallókat mindaddig, amíg körül nincs pólyázva velük az egész Szentháromság temploma, ahol õ ma hozzábetonozza a katolikus szoborhoz azt a homokkõ térdet meg az idõjárás és az idõ által elmállott régi szem helyére az újat, amelyet reggel hozott magával az aktatáskájában, szalámival és zsemlével. Hogy a katolikus templom körül emelt konstrukcióval újra visszaállítsák az egyház dörgedelmes pompáját. Idén roppant forró volt a nyár. Valerián és Mitánek úr miután lementek a mûterembe, lehûltek. - Ugyanolyan, mintha a szabadalmi hivatalba mentünk volna, és ott bejelentettem volna találmányomként a biciklit - mondta Valerián úr a pincében a lukai harcos gipszszobra elõtt, amely gipsz kõbaltájával elõrelendülve kilépett a formából. - Milyen gyönyörû ez - mondta Mitánek úr. Valerián úr húzott egyet az ürmösbõl, aztán felragadott egy baltát, és egyetlen ütéssel levágta a lukai harcos kezét fejszéstül, aztán kettészelte a fejét, majd elnyírta derékban. Akkor hosszan álldogált a tükör elõtt, vizsgálgatta magát benne, itta az ürmöst, és beszélt, beszélt, és minden mondat után okádott. - A tükrök elárultak - mondta, és szétvert a baltával minden tükröt, minden tükörben mindig saját magát, a saját tükörképét. - Maga tehát nem ismeri el a színes nyomatok létjogosultságát - kiáltott fel Mitánek úr -, maga nem ismeri el, hogy én mint önkéntes rendõr este leülhetek, és jelentést írhatok errõl az egészrõl? Így fenyegette Mitánek úr Valerián urat, és járt a nyomában, miközben Valerián úr a lukai harcos egyik darabját a másik után hordta ki a szemétbödönbe, míg csak bele nem dobta a lábát is, de a bödön fedelét nem lehetett lecsukni, mert kimeredt belõle a harcos bokája és talpa. A zsákutca sarkán megjelent a néni, egy kis kannában levest és egy kendõbe kötve egy lábast hozott. - Nem rémlik önnek, hogy Valeriánnak vízfeje van? - Hallgass, néni - szólt rá Valerián úr, és lement a pincébe, aztán összegömbörödve belefúrta magát a szénporkupacba, és halkan dünnyögte -: de csak rajta, rajta, rajta csak. Mindent bele... - és elsírta magát, mint egy kisgyerek. - Melóskáim - mondta halkan a kõmûves -, ez egy rettenetes renonsz. Aztán kihajolt, és lenézett a hulladékgyûjtõ udvarába, és arra gondolt, hogy ha õ egy igazi jellem volna, akkor most, mint valami trambulinról, kiugrana a harangtoronynak ebbõl az ablakából, nekifutással és magasba vetett fejjel, hogy a konstrukció valamennyi emeletén minden munkás lássa: ez nem baleset, ez nem valami véletlen... és aztán egy billenéssel, kinyújtott kézzel az udvarba zuhanna, áttörne az ócskavashalmon, a generálisról elnevezett körutak, utcák, terek és parkok tábláin, és ha szerencséje volna, akkor eljutna a makulatúradombig, és ott gebedne meg abban a hét mázsa levélkében, amelyeket a prágai gyerekek írtak a rádió Hogyan virágoztassuk fel hazánkat? címû pályázatára. Idén roppant forró volt a nyár, a srácok a zsákutcában a falnak rúgva, buzerával passzolták a labdát, és így szöktették egymást. Hosszú Ferenc fordítása
