BELVÁROSI TANODA ALAPÍTVÁNY
FEJLESZTÉSI TERV
Készítette:
Győrik Edit
elnök, szakmai vezető Bp. 2009. május 16.
Tartalom 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Előzmények Szükséglet Fejlesztési cél Célcsoportok Nyilvánosság, disszemináció Hatások, eredmények Szükséges erőforrások
1. Előzmények 2007 április és 2008 december közti időszakban elvégeztük az országban működő hátrányos helyzetű fiatalokkal végzett jó gyakorlatok összegyűjtését, interjúkat készítettünk, nemzetközi anyagot gyűjtöttünk, s egy kutatásban összesítettük az adatokat és tapasztalatainkat. Ezek alapján megírtuk és kiadtuk a Komplex Ifjúságsegítő Modell módszertant, 6 filmmel kiegészítve. Megkezdtük a KIM- központ működésének kidolgozását, elkészítettünk egy a segítő-pedagógus képzési tervet és tananyagot, 20 intézményben interjút készítettünk a vezetővel, s végül ezen intézményeket hálózati találkozóra hívtuk. (lsd: www.youthopportunity.eu) A kutatás, az interjúk és a hálózati találkozón résztvevők egybehangzóan megállapították az alábbi problémákat, szükségleteket: • az iskolákban egyre inkább olyan hátrányos helyzetű tanulók jelennek meg, akik különböző tanulási, magatartási, beilleszkedési problémákkal küzdenek. miközben mindenhol problémát jelent kezelésük vagy módszertan, vagy ötletek, vagy a gyakorlat hiányoznak; • a pedagógusok szakmai magukra-hagyatottságról beszélnek; • az iskolák túlnyomó többsége nincs kapcsolatban más, hasonló tevékenységet végző intézménnyel; • több innovatív megoldásra lenne szükség, mert a hagyományos módszerek egyre inkább kudarcot vallanak, • a pedagógusképzésből szinte teljes mértékben hiányzik az egyéni bánásmódra való speciális felkészítés, • teljesen esetleges ma Magyarországon, hogy hol, milyen segítő intézményrendszer működik; • több helyen elfáradtak, kilátástalannak érzik a problémát a tanárok; • a növekvő tanulószámmal párhuzamosan csökken a normatíva; • egyes iskolákban nem álltak rá a pályázati vagy egyéb pénzforrásokra; • a normatíva rendszer bonyolult, nehézséget jelent az éves képességfejlesztési skála elérése, számos állami felügyelettel nehézkes az együttműködés; • a továbbképzések tapasztalatai nem mennek át minden esetben alkalmazásba; • a módszertanok, programok továbbadása utáni adaptációt nem követik maguk az intézmények sem; • rendkívül széles rétegek kerülnek életpályájuk korai szakaszán végleg a társadalom peremére. Ebben szerepet játszik az is, hogy az iskolarendszer által tömegesen kiszelektált vagy lemorzsolódott fiatalokat iskolarendszeren kívül is csak korlátozottan fogadja képző, fejlesztő, rehabilitáló rendszer. Annak ellenére, hogy az Equal programokban sok innovatív kezdeményezés valósult meg, s a program egyik fő célkitűzése volt az eredményes kezdeményezések bevezetése a szakpolitikába, ez a folyamat megszakadni látszik. Szervezetünk szemszögéből 4 év munkája, a belefektetett humán és anyagi források energiák elvesznek, ha megkezdett tevékenységünket nem folytatjuk. Ugyanakkor továbbra sincs olyan speciális szervező erő, központ, amely összefogná az országszerte esetlegesen lemorzsolódók reintegrációjával foglalkozó kezdeményezéseket, jó gyakorlatokat s nincs olyan módszertan, támogató intézmény sem, mely rendszerbe szervezné a területen dolgozó szakembereket illetve alternatívát kínálna, képzések révén az iskolákban dolgozó tanácstalan pedagógusoknak. A szerteágazó probléma kezeléséhez rugalmas megoldási stratégiákra, alternatívákra, volna szükség mind a formális mind a nem formális képzési-gondozási intézmény kínálat terén. Az igazi megoldás, egy valóban toleráns környezet, a másság elfogadásának szemléletmódja volna. Fejlesztési elgondolásunk egy ilyen gondolkodásmódú módszer és intézmény létrehozásának megalapozását és a módszer széleskörű terjesztését valósítja meg. A megkérdezett 24 iskola vezetői szerint: • van igény az új ismeretek elsajátítására;
2
• • •
tudnak szakembereket fogadni; felvállalnák a gyakorlóhelyként való működést; szívesen bekapcsolódnak a hasonló szolgáltatásokat nyújtó intézmények hálózati együttműködésébe.
Az Equal TH munka termékét a Komplex Ifjúságsegítő Modell könyvet 2008. ápr. 28-án rendezett konferencián mutattuk be. Már ekkor megfogalmaztuk a hálózat, és regionális bázisok megszervezésének gondolatát. Különféle adatbázisokból országos lefedettséggel kiválasztottunk 24 szakiskolát, ahol interjút vettünk fel az intézményvezetőkkel. Feltérképeztük az adott iskola hátrányos helyzetű fiatalokkal végzett munkáját, segítő szolgáltatásait, rákérdeztünk problémáikra, felvetettük a hálózat gondolatát, megkérdeztük milyen igényeik vannak a hálózattal szemben, s hogy megosztanák-e szakmai anyagaikat, tapasztalataikat, miben igényelnek segítséget, mit tudnak ők beleadni a közös munkába. A 24 interjúzott intézményt hálózati találkozóra hívtuk 2009. 01- 15-én a Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnáziumba. Itt nem csak abban állapodtunk meg, hogy működtetni és bővíteni fogjuk szakmai hálózatunkat, de összefoglaltuk közös igényeinket is: • ne csak intézmény vagy módszertani bemutatkozás történjen, hanem a legjobb gyakorlatok, szakmai anyagok cseréje, adaptációja, értékelése; • a szakmai munka segítésén túl bizonyos iskolák bevonása a forrásteremtő együttműködésbe - ez segíthetne pénzforrások felkutatásában, pályázati menedzsmentben is; • személyes szakmai találkozók, beszélgetések, motiváció visszanyerése; • gondot jelentenek az állami rendszerek, törvények, rosszul működő hatóságok, érdek képviselet, lobbizás, szakvélemények készítése, oktatásügyi rendelkezések befolyásolása lenne szükséges; • egymás közötti szakember/diákcsere; • probléma megbeszélés, közös fórum; • az SNI fiatalok törvényi hátterének visszásságai ügyében közös „lobby” kigondolása; • téma szerinti problémafelvetés, közös gondolkodás; • folyamatos kapcsolattartás levelező listán, fórumon; • javaslatként hangzott el, hogy vonjuk be a hálózatba az SZFP 1. és 2. projektekben részt vett projekt lezárultával gondozatlanul maradt iskolákat. A Belvárosi Tanoda Alapítvány vállalta a hálózat koordinálását, a forrásteremtést.
2. Szükséglet A Modell terjesztésével az alábbi – kutatásainkban, intézményekkel és szakemberekkel készített interjúinkban is igazolt – problémákra, szükségletekre tudunk válaszolni: • A korai iskolaelhagyás és a fiatalok munkanélkülisége az EU összes tagállamában problémát jelent, miközben nagy különbségek vannak a probléma mértékében az egyes országok között. Az OECD - országokkal összehasonlítva Magyarországon az alacsony iskolai végzettségűek (alapfokú vagy alsó középfokú végzettségűek) 37%-os foglalkoztatási rátája a legalacsonyabbak közé tartozik. Ennek egyik oka a lemorzsolódás: a középfokú oktatásban jelentős azok aránya, akik elkezdenek valamilyen iskolát, de nem fejezik be. • Egyre emelkedik azon fiatalok száma, akiknek támogatás nélkül társadalmi marginalizálódottsága állandósul, s ily módon társadalmilag hasznos tevékenységet nem tudnak folytatni, életvezetésük kriminalizálódik. • A közoktatás intézményrendszerének fejlődése nem a tolerancia, a másság kezelése, az egyéni adottságokat, képességeket figyelembe vevő, személyközpontú gondolkodásmód, hanem a teljesítmény-orientáltság irányába tolódott el, s így a középiskolákból kimaradó fiatalok száma évről évre nő.
3
•
•
• •
• •
•
•
•
•
A közoktatás intézményeiben természetesen megjelennek mindezek a problémák - egyre több a problémás viselkedésű fiatal -, de az iskolák megelőzés vagy beavatkozás/kezelés helyett eltávolítják a diákot, amely gyakorlat elsősorban a pedagógusok módszertani hiányosságából és a tehetetlenség félelméből fakad. A pedagógusképzésből szinte teljes mértékben hiányzik a deviancia-problémára való speciális felkészítés, valamint az a napjainkban már nélkülözhetetlen szemlélet, miszerint minden pedagógusnak segítő foglalkozású szakembernek kell lennie. A pedagógusok deviancia-problémára való felkészítéséhez hiányoznak a megfelelő feltételek (tananyag, szakkönyvek, tanulmányok, gyakorlóhelyek stb.). A kimaradók helyzete szinte kilátástalan, iskolai pályafutásuk gyakorlatilag lezárul, mentálhigiénés ellátásuk is megoldatlan. Az iskolarendszer által tömegesen szelektált, lemorzsolódott vagy szakképzettséget szerzett szakiskolásokat később az iskolarendszeren kívül is csak korlátozottan fogadja az általában civil szervezetek által működtetett képző, fejlesztő, rehabilitáló rendszer. Ilyenek Magyarországon az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány által támogatott fiatalok munkaerő-piaci integrációját célzó kísérleti programok, mint a tranzitfoglalkoztatási és KID - programok, amelyek később a HEFOP 2.3. intézkedései vagy az EQUAL - program keretében valósultak meg, illetve a TÁMOP 1.4.1-ben - csökkentett szakmai tartalommal - lesznek megvalósítva. A hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatásának, ellátásának kérdése, végrehajtási szinten nem megoldott a Társadalmi Megújulás Operatív Programokban (pl. TISZK) A hátrányos helyzetű fiatalok komplex ellátásával foglalkozó intézmények hovatartozása nem egyértelmű, tárcaközinek minősíthető. A szűkösen és esetlegesen rendelkezésre álló pályázati források mellett szükség van a költségvetés állandó részét képező normatív finanszírozásra és rendezett jogi helyzetre. A kallódó, deviáns fiatalokat ellátó speciális intézményrendszer területileg hiányos, kevés a hozzáértő szakember, akiknek felkészültsége eltérő szakmai szintű, a programokat megvalósító intézmények pénzügyileg instabilak. Emiatt a programok magas szakmai színvonalú működtetése, a felkészült szakemberek megtartása nem biztonságos, a programfinanszírozás miatt a folyamatos működés nem biztosított, így programok fenntarthatósága esetleges. Továbbra sincs olyan speciális szervező erő, központ, amely összefogná az országszerte esetlegesen lemorzsolódók reintegrációjával foglalkozó kedeményezéseket, jó gyakorlatokat s nincs olyan módszertan, támogató intézmény szervezet sem, mely segítené, rendszerbe szervezné a területen dolgozó szakembereket illetve alternatívát kínálna, képzések révén az iskolákban dolgozó tanácstalan pedagógusoknak. Teljesen esetleges ma Magyarországon, hogy hol, milyen segítő intézményrendszer működik. Ez az intézményrendszer ott van, ahol arra alkalmas emberek létrehozták, s igyekeznek működtetni. Ha szerencséjük van, pályázati forráshoz jutnak, s talán talpon maradnak. Ha nem, vagy nem állnak stabil lábakon, felmorzsolódhatnak. Megítélésünk szerint bizonytalan pályázati alapokra helyezni egy olyan rendszert, amelynek működtetése a társadalom feladata kell, hogy legyen, teljességgel abszurd. Az érintett szakterületen komoly szellemi tőke van jelen, olyan tőke, amely már egy-másfél évtizede halmozódik, s amely képes volt arra, hogy bizonytalan financiális körülmények között is stabilnak látszó szervezeteket építsen ki. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy fontos feladatokat látott, látnak el a szervezetek, megbízható színvonalon. A civil szervezetek megjelenése ezen a területen nem csak azt jelentette, hogy szükségképpen rájuk hárult egy olyan feladat, amit az állami-önkormányzati intézményrendszer nem, vagy csak gyenge színvonalon
4
•
volt képes ellátni, hanem azt is jelenti egyben, hogy ez a megközelítés sokkal inkább alkalmas a speciális helyi igények kielégítésére. A marginalizálódott, kallódó fiatalokat ellátó speciális intézményrendszer ill. szakemberkínálat szûkös és a gyermek- és ifjúságvédelmi szakmán belül pont olyan perifériális helyzetben van, mint klienseik. Jól igazolja ezt az állítást – többek között az a tény, hogy pl. a Belvárosi Tanoda Ügyeletén megforduló fiatalok 47 százaléka a szubkultúrájukban lévő kortársak tanácsára fordul hozzánk, nem pedig az intézményesített csatornák közvetítésével. Olyan fiatalokat is ellátunk, akikkel a hagyományos intézményi keretek között mûködő segítő rendszerek egyáltalán nem kerülnek kapcsolatba, illetve együttmûködésük sikertelen volt. A közoktatás intézményeiben természetesen megjelennek mindezek a problémák, de az iskolák megelőzés vagy beavatkozás/kezelés helyett rendszerint eltávolítják a diákot. Ez a megoldás elsősorban a hozzá nem értésből és tehetetlenség félelméből fakad.
(Kutatási anyagunk elérhető: http://www.youthopportunity.eu/kim/tart.htm) 3. Fejlesztési cél Alapítványunk fejlesztésének stratégiai eleme a Komplex Ifjúságsegítő Modell terjesztése, s ennek alapján a Konzultációs- és Képző Központ megvalósítása; Az Equal Tematikus Hálózati project támogatásával megírt könyvben 19 éves munkánk eredményeit, tapasztalatait összegeztük. Érzékeljük és tapasztaljuk, hogy az összefogás elengedhetetlen a területen, ezt bizonyították saját kutatásaink is az Equal projekt végrehajtása során. A BTA fejlődésében az alábbiakat várjuk: • a szervezet szolgáltatásrendszere bővül (2-3 új szolgáltatás); • újabb képzéseket tudunk akkreditálni (2-3 képzési terv); • a szervezet kapcsolatrendszere országos viszonylatban bővül; • humán erőforrásunk fejlődik ; • új szakterületekkel ismerkedünk meg, adaptáljuk azokat; • módszertani repertoárunk bővül; • a jogi környezet közös befolyásolása esetén saját iskolánk számára is új lehetőségeket tudnk biztosítani. A Belvárosi Tanoda Alapítvány folyamatosan végzett tevékenységei mellett 2009-re ill. hosszú távra az alábbi fejlesztést szándékozik megvalósítaniTávlati célunk a lemorzsolódott fiatalok segítésével foglalkozó programokban az évek során felhalmozódott tudáson alapuló, az azonos módszertani elemeket szintetizáló, a szakemberek számára gyakorlati segítséget nyújtó Komplex Ifjúságsegítő Modellt alkalmazó intézményhálózat kialakításának első lépéseként egy, a célcsoport gondozásában, képzésében és munkaerőpiaci reintegrálásában gazdag tapasztalatokat szerzett szervezetek bázisán működő Konzultációs- és Képző Központ létrehozása. A hálózati elven működő központ a lemorzsolódás, elkallódás problémáját egységesen, és együttműködésben dolgozva kezelő intézményi rendszert fog össze, mely fejleszti a pedagógusok hozzáértését a sajátos szükségletű és nevelési igényű diákok tanítása és gondozása tekintetében, alternatív megoldásokat kínál a célcsoport elérésére, gondozására s képzésére, ezáltal hosszú távon szignifikánsan növeli az érintett (16-25 év közötti) korosztály munkaerőpiaci integrációjának esélyét. A BTA törekszik a hasonló tevékenységet végző civil szervezetek, intézmények ellátási hálózatba szervezésére. Jelenlegi célunk azon módszerek, jó gyakorlatok és intézmények összefogásának, fejlesztésének, tudáscseréjének és egységes fellépésének rendszerbe foglalása, melyek hatékonyan foglalkoznak a fiatalkori leszakadás és az
5
iskolákban megjelenő problémás viselkedés kezelésével. Ennek érdekében kívánjuk megszervezni és irányítani azt az országos szakmai hálózatot, valamint kialakítani, nyilvánossá és adaptálhatóvá tenni azt az élő tudásbázist, melyek révén elérhető a területen dolgozó pedagógusok, ifjúsági munkások és a célcsoporttal foglalkozó más szakemberek folyamatos fejlődése, tudáscseréje, érdekképviselte és együttműködése. Szervezetünk e hálózati munka és konzultációs rendszerű képzés bázis szervezetévé kíván válni, s párhuzamosan minta gyakorlóhelyet működtetni; megtalálni azt a 7 régiós bázis intézményt, mely saját körzetében ellátja ezt a feladatot; megvalósítani a problémás fiatalokkal való foglalkozás hatékony és naprakész képzésének rendszerét. Rövid távú célunk kialakítani és megkezdeni a hálózati és gyakorlóhely működés, a tudáscsere és a kölcsönös konzultációs képzés rendszerét és feladatait azokkal az önként csatlakozó intézményekkel/szervezetekkel, melyek tudásuk és gyakorlatuk alapján elfogadják és alkalmazzák a Komplex Ifjúságsegítő Modell elemeit és módszereit. Kiemelten fontosnak tartjuk a modell megjelenítését a középfokú oktatási intézményekben, mert ez lehet a kulcsa a megelőzésnek, az időben történő beavatkozásnak. Helyzeténél fogva a közoktatás intézményrendszere a fő helyszíne a lemorzsolódás észlelésének. A tankötelezettség érvényesülésével ezek azok az intézmények, ahol a tárgyalt korosztály biztos, hogy (problémáival együtt) megjelenik. A lemorzsolódás jeleinek felismerése, kezelése így azoknak a pedagógusoknak a feladata, akik folyamatos kapcsolatban vannak az érintett korosztállyal. Nekik biztos, hogy módjukban áll a fiatalok hosszabb életszakaszainak részeseiként a kallódó létforma kialakulását észlelni, s megfelelő tudással és segítő szemléletmóddal felvértezve részt vállalni annak megakadályozásában. Ehhez a pedagógusok eszköztárában meg kell jelenjen a problémás fiatalok támogatásának, segítésének, megtartásának attitűdje és technikái. Ezt olyan képzéssel lehet csak megvalósítani, amely gyakorlati tapasztalatokon keresztül építi be szakmai munkájukba a problémás fiatalokkal való egyéni bánásmód eljárásait. 2009-ben fenti cél elérése érdekében az alábbi tevékenységeket tervezzük elévégezni, amennyiben az e témában beadott pályázatunk támogatásban részesül: Fiatalok Hálózat szervezése és működtetése – 25 olyan szakiskolával kezdjük el a hálózat kiépítését, melyeket a project előző szakaszában már elértünk, velük interjúkat készítettünk. Első lépésként megismerkedünk egymás munkájával és közösen megfogalmazzuk a Hálózat lehetséges feladatait, kidolgozzuk annak működési módját. Minden tag a saját térségében további partnereket keres, annak a szempontrendszernek az alkalmazásával, amit közösen dolgozunk ki, s mely a hálózathoz való csatlakozás kritériumrendszere lesz. A futamidő alatt a tagok közül kiválasztunk legalább 3 olyan intézményt, amely a későbbiekben régiós bázissá válhat. Elkészítjük a bázis intézmény feladat leírását, és a gyakorlóhellyé válás kritérium rendszerét. Felkészítjük az intézmény munkatársait a gyakorlóhely és régiós bázis feladatok ellátására úgy szakmai, mint szervezeti tekintetben. E célból a kiválasztott intézmények munkatársai számára lebonyolítjuk azt a 30 órás gyakorlattal egybekötött segítő-pedagógus tréninget, melyet programunk előző szakaszában dolgoztunk ki. Ez a tréning a Komplex Ifjúságsegítő Modell alapján készült és képessé teszi a pedagógusokat a segítő szemléletű, személyközpontú pedagógiai és segítő munkára, problémás fiatalok iskolai keretek közötti gondozására. A felkészítés eredményeképpen az intézmény szakemberei képessé válnak a tanulás iránti érdeklődésüket elveszítő, az iskolákkal szembeforduló tanulók attitűdjeinek megváltoztatására, a tanulás iránti viszonyuk átalakítására. Műhelytalálkozókat tartunk változó helyszínen. Ezeken elsősorban szakmai problémáinkat és jó megoldásainkat osztjuk meg egymással. A beszélgetéseket, konzultációkat online fórumon folytatjuk és tesszük nyilvánossá a Hálózat weblapján, melynek működéséről a lehető legszélesebb körben informáljuk az érintett intézményeket és szakembereket, így is invitálva őket a csatlakozásra, részvételre. 6
A bázis intézmények gyakorlóhellyé válásának és a modell széleskörű kiterjesztésének érdekében folyamatosan minta gyakorlóhelyet működetünk a Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnázium és Szakközépiskolában, ahol fogadjuk a pedagógus, szociális munkás és ifjúságsegítő képzésben résztvevő hallgatókat, egyéni mentorálásban részesítjük őket. A segítő-fejlesztő pedagógiát kizárólag gyakorlati tapasztalatokon alapuló, saját élményű tanulással érdemes elsajátítani. Ehhez szükséges olyan bázis intézmények működése, ahol az elsődleges tevékenység hátrányos helyzetű, lemorzsolódott fiatalok komplex ellátása. Az ott dolgozó segítő-pedagógusok vállalják a kiképzést a modell továbbadására, terjesztésére. E működés teszi lehetővé, hogy tapasztalati alapon dolgozzuk ki a bázis gyakorlóhelyek működésének kritériumait. Elkészítünk még 2 új akkreditálható képzési tervet, tematikát, mely szintén a Modell alkalmazásának egyes elemeit hivatott megtanítani, a team működésről és az egyéni fejlődési terv alkalmazásáról. A módszer széleskörű terjesztése érdekében Intézmény- és módszer bemutatókat tartunk érdeklődő szakembereknek szakmai rendezvényeken, konferenciákon ill. a BTAG folyamatosan fogadja a látogatókat a helyszínen beavatva őket ebbe a módszerbe. Egyéni és csoportos módszertani konzultációkat biztosítunk a területen dolgozó szakembereknek, intézményeknek. A folyamatos kapcsolattartás, a naprakész és nyilvános tudás és annak megosztása, az állandó konzultáció lehetőségének megteremtése érdekében működtetjük a Fiatalok Hálózat weblapját, melyen a project menetén és a fórumon kívül létrehozzuk a szakterület Módszer –Tárát. Gyűjtjük, lektoráljuk és elérhetővé tesszük a jó gyakorlatokat, módszertani leírásokat, szakmai információkat. Nyilvánosságot teremtünk minden hálózati tagnak, és szakmai kapcsolatot kínálunk minden szakembernek, aki a területen dolgozik. 4. Célcsoportok Elérni • • •
szándékozunk: középfokú oktatási intézmények, intézményvezetők ifjúságsegítő intézmények, szervezetek gyakorló és tanuló pedagógusok, szociális munkások, ifjúságsegítő szakemberek
A megcélzott szakmaterület és a kidolgozott Komplex Modell célcsoportja azok a hátrányos helyzetű 16-25 éves fiatalok, akik életük során az alábbi akadályokkal kerülnek szembe: • Oktatási akadályok • tanulási problémákkal küzdő fiatalok, az oktatást korán elhagyók, kimaradók, olyan fiatalok, akik nem találják helyüket az oktatási rendszerben, eltérő kulturális/nyelvi háttérrel, kevés információval rendelkeznek a képzési, pályaválasztási lehetőségekkel kapcsolatban stb.; • Munkaerő-piaci akadályok • alacsony szintű vagy elavult, nem piacképes iskolai végzettségűek, kevés információval rendelkeznek a munkaerőpiacról, állásinformációkról, munkakörökről, kevés vagy nincs munkatapasztalatuk, gyakorlatuk, nem rendelkeznek az állás keseréséhez és az állásmegtartásához szükséges kulcsképességekkel, másodgenerációs munkanélküli családból származnak, motivációs problémáik vannak stb. • Szociális akadályok • (nemi, etnikai, vallási okok, szexuális orientáció, fogyatékosság miatt) diszkrimináltak, korlátozott szociális készségekkel vagy antiszociális magatartással bíró fiatalok, pártfogói felügyelet alatt álló, szabadságvesztésre ítélt (vagy onnan szabadult), gyógyult (vagy gyógyulófélben lévő) szenvedélybetegek, fiatal és/vagy egyedülálló szülők, árvák, csonka családokból származók, gyermekvédelmi gondoskodás alatt állók (vagy onnan kikerültek), stb.; • Gazdasági akadályok
7
alacsony életszínvonalon élők, keresettel nem, vagy csak alacsony keresettel rendelkezők, szociális segélyre szorulók, hosszú ideig munkanélküli, hajléktalanok,illetve olyan fiatalok, akiknek adósságaik vagy egyéb anyagi problémáik vannak stb.; • Fogyatékosság • mentális (intellektuális, kognitív, tanulást érintő), fizikai, érzékelésbeli vagy egyéb fogyatékossággal bíró fiatalok; • Egészségi problémák • krónikus betegségek, átmeneti egészségromlásban, súlyos betegségben szenvedők, vagy pszichiátriai kezelésre szorulók, mentális egészségi problémákkal küzdők, stb.; • •
Kulturális akadályok nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók, nyelvi vagy kulturális téren beilleszkedési nehézségekkel küzdő fiatalok, akik nem rendelkeznek a szabadidő tartalmas eltöltéséhez szükséges készségekkel, stb.;
• •
Földrajzi akadályok periférikus területeken élő fiatalok, problémás városnegyedekben élők, alacsony szintű szolgáltatásokkal ellátott területeken élő fiatalok (pl. rossz közlekedés, elhagyatott falvak, szűkös lehetőségek) stb.
Rendszerint fenti akadályok együttesen jelentkeznek az adott személy életében, egymást váltják ki és/vagy egymás hatását fokozzák. Ezek az akadályok megfosztják a fiatalokat a formális és nem - formális oktatásban való részvételtől, a mobilitástól, és attól, hogy részt vegyenek a társadalom életében, hogy a társadalom részének érezzék magukat. Tehát a célcsoportba tartoznak mindazok, akik segítség és felkészítés nélkül csak nehezen tudnak elhelyezkedni, és akik összetett szolgáltatásrendszert igényelnek ahhoz, hogy el tudjanak helyezkedni a munkaerőpiacon. Mindazokat az intézményeket, szervezeteket és szakembereket bevonjuk, akik vállalják, hogy saját intézményükben alkalmazzák és terjesztik a modell módszereit, vagy annak elemeit. Elsősorban azokra számítunk, akik saját intézményükben készek bevezetni, alkalmazni az egyéni bánásmódon alapuló tanítási-gondozási-reintegrációs ejárásokat és gondolkodásmódot. Akik elkötelezettséget, felelősséget éreznek a környezetükben élő fiatalok sorsának, életútjának alakulásáért és fejleszteni kívánják személyiségüket és tudásukat a fiatalok minőségibb támogatásának érdekében. Elgondolásunk fontos, központi vezérelve és egyedisége az a megközelítés, miszerint NEM A PROBLÉMA ÉRDEKES, HANEM AZ EMBER. Sok szakma foglalkozik a hátrányos helyzetű, lemorzsolódó, kallódó fiatalokkal. Az őket jellemző problémák szinte minden szeletére kialakult egy-egy szakág: szegénység, szocializációs problémák, kábítószer fogyasztás, tanulási képességek fejletlensége, szociális kompetencia hiányok, betegségek, magatartás zavarok, stb. A valóságban ez azt is jelenti, hogy az egyén, a fiatal elveszik a problémákat egymástól függetlenül kezelő és megközelítő, szakmák, szakemberek és intézmények között. Ezzel szemben a hatékony gyakorlati megoldások sajátja, pont az egyéni bánásmód, a személyközpontú megközelítés, aminek lényege, hogy nem a problémára, hanem a személyre reagál, annak minden problémájával együtt. A problémás fiatalok egy őket megértő emberben tudnak megbízni. Ez a bizalom pedig az első lépés bármely irányú gondozásukban. Ezért hívjuk segítőnek azt a személyt, aki a problémás fiatalok esetében kulcsszemély, ő az aki kiépíti a bizalmat, a segítő kapcsolatot, s ennek alapján ő az, aki igénybe vesz, a fiatal köré szervez más szakembereket, a valódi, egyéni szükséglet feltérképezése után. Ezek a kulcsszemélyek elsősorban a pedagógusok lehetnek, mivel sajnálatos módon a szélsőséges magatartásformák először mindig az iskolában jelennek meg. Itt, megfelelő gondozás, hozzáállás alkalmazásával még van mód a kihullás, a kirekesztődés, a devianciák felé sodródás megállítására, megelőzésére. Ezért szándékozunk elsősorban iskolákkal és pedagógusokkal dolgozni, megkezdeni a munkát és hálózatba szervezni a célcsoporttal foglalkozó intézményeket,természetesen nem kizárva azokat a bármely érintett területről 8
érkező intézményeket és szakembereket, akik a célcsoporttal dolgoznak és önként csatlakoznak munkánkhoz. 5. Nyilvánosság, disszemináció Fontos tevékenységünk és célunk a disszemináció és nyilvánosság, hiszen a lehető legszélesebb körben szeretnénk ismertté tenni a Komplex Ifjúságsegítő modellt és bevonni annak alkalmazásába a célcsoportot. Az alábbi tevékenységek szolgálják ennek elérését: • prezentációk – meghívásra, felkérésre, ill. általunk szervezve intézményünkben ill. az ország területén bármely helyszínen, középfokú oktatási intézményekben, szakmai konferenciákon, műhelyeken, találkozókon (ennek szervezésében segítségünkre lesz az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány és az ELTE Pedagógiai- Pszichológiai Intézet) • szakmai látogatók folyamatos fogadása a Tanodában – saját élményű tapasztalatszerzés egyénileg és csoportosan • tanórák tartása a pedagógus-, szociális munkás- és gyógypedagógus képzésben (együttműködve az ELTE PPK, és a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolával) • naprakész, a működéseseményeit, menetét, termékeit, eredményeit folyamatosan rögzítő projekt weblap működtetése • szóróanyagok terjesztése. 6. Hatások, eredmények Tervezett tevékenységünk a hátrányos helyzetű, lemorzsolódó fiatalok képzésereintegrációja terén a következő többleteredményeket indíthatja el és eredményezheti a KIM Központ kimunkálásával és létrehozásával: • rendszerbe szervezi és könnyen hozzáférhetővé teszi az érintett szakterületen felhalmozódott komoly szellemi tőkét és működő jó gyakorlatokat; • regionális központok révén teszi a célcsoport számára könnyen hozzáférhetővé a szolgáltatásrendszert; • a hálózatba szerveződés átjárást biztosít a rászoruló fiatalok számára; • nem új intézmények, szolgáltatások létrehozását szorgalmazza, hanem a közoktatási intézmények belső fejlesztésén keresztül igyekszik a lemorzsolódást csökkenteni; • több szakember lesz alkalmas és képes egy komplex reintegrációs program és módszer alkalmazására; • felhasználja az elmúlt évek uniós pályázati projektjeinek elért, de nem felhasznált eredményeit; • a marginalizálódás esélye csökken; • a résztvevő partnerek munkájának minősége fejlődik; • fejlődik és terjed az a szemléletmód, mely szerint az egyéni bánásmód megvalósítása egy komplex megközelítést és módszertani repertoárt igényel; • meghonosodhak terjedhet a személy- és emberközpontúbb gondolkodásmód a szakmában; • a célcsoport ellátottsága javul, munkaerőpiaci reintegrációjuk esélye növekszik; • a személyre szabott tanulási folyamat csökkenti a lemorzsolódást, hiszen személyenként találhatók megoldások a fiatalok tanulási és egyéb problémájára • a fiatalok kapcsolati hálója bővül. Kapcsolatteremtési, kommunikációs képességeik fejlődnek. Kreativitásuk, alkotóképességük nagyobb teret kap; • valódi gyakorlati megoldás alakul ki az integrált képzés és gondozás területén; • az oktatási rendszer fejlődik, az abból kimaradókért való felelősségvállalás szintjében és ellátásuk mértékének fejlsztésében;
9
• • • • • • •
megtörténik a figyelem felhívása a probléma súlyosságára és megoldatlanságára, kivezető utak megfogalmazása kínálása; fejlődik a helyi ellátás, fejlődnek az intézmények; egy gyakorlati szemléletű együttműködés alakul ki; az integrációs szemlélet fejlődik; bővül az ellátó rendszer repertoárja; az új intézmény hiánypótló funkciót tölt be a jelenlegi magyarországi intézményrendszerben; az összefogással és egyyüttműködéssel reményeink szerint erőteljesebb hatásokat lehet elérni a szakmapolitikában és érdekérvényesítésben is.
7. Szükséges erőforrások A végrehajtásához rendelkezésünkre álló erőforrásaink: • kimunkált, kipróbált és működő módszertan, szaktudás; • 19 éves tapasztalat a kimaradók oktatásba és munkaerőpiacra való visszaillesztése terén; • sok éves tapasztalat a pedagógusokkal és segítő szakemberekkel való konzultáció és képzés terén; • széleskörű – hazai és nemzetközi –kapcsolatrendszer, partnerségi munka • felkészült szakemberek (segítő-pedagógusok, mentor-tanárok); • elkészült szakmai anyagok (országos kutatás a jelenlegi helyzetről, kidolgozott módszertan, képzési terv és módszer, jó gyakorlatok tára, intézményi adatbázis) • együttműködő partnerek: Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnázium és Szakközépiskola, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, Mobilitas Ifjúsági Szolgálat, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Europien Assosiation of Cities, Institutions and Second Chance Schools. • 15 éves gyakorlóhely működtetési tapasztalat; • terepgyakorlóhely működési terv; • tereptanárokkal kapcsolatos elvárások rendszere; Biztosítani tudjuk, hogy a gyakorlatok személyközpontúsága megvalósuljon. Egyéni megállapodások alapján fogadni tudunk terepgyakornokokat, hospitálókat, szakmai látogatókat. Módszer bemutatókat tartunk. Különböző időtartamú kurzusokat kínálunk. Egyéni konzultációkat biztosítunk pedagógus, szociális munkás, ifjúságsegítő hallgatóknak, iskolavezetőknek, érdeklődő szakembereknek. Iskolavezetőknek coach szakembert biztosítunk. A Belvárosi Tanoda Alapítvány sok hazai és nemzetközi projekt tapasztalattal és számos innováció megvalósításával rendelkező szervezet. E munka során a BTA menedzsmentje professzionális szaktudásra tett szert a projekt lebonyolítások terén. Egy olyan összeszokott és hosszú ideje együtt dolgozó team alakult ki, melyben jól szervezett feladatmegosztással dolgozunk. E fejlesztés és hosszú távú stratégia megvalósításához pályázati forrásokat és állami támogatást kívánunk keresni és találni. A fejlesztés teljes körű lebonyolítását – logisztika, koordináció, szervezés, szakmai és pénzügyi adminisztráció, dokumentáció, PR és kommunikációs feladatok, a tevékenységek hátterének megteremtése, organizálása és biztosítása, kapcsolattartás a partnerekkel, közreműködőkkel, szereplőkkel, pénztár, könyvelés, weblap működtetése, szóróanyagok tervezése és gyártása – teambe szerveződött menedzsment végzi el, mely heti rendszerességgel tart megbeszélést az aktuális feladatokról. A lebonyolító team tagjai: 1 fő szakmai vezető, 1 fő gyakorlóhely vezető, 1 fő hálózati koordinátor, 1 fő titkár-adminisztrátor-ügyintéző, 1 fő pénzügyi menedzser, 1 fő könyvelő, 1 fő
10
rendszergazda, 1 fő PR és kommunikációs felelős, 1 fő nemzetközi koordinátor, kapcsolódó-közreműködő szakértők. Biztosítani szükséges a folyamatosan működő gyakorlóhely működtetésének költségeit a tereptanárok díjazását. A lebonyolítás költségeihez tartozik az iroda bérlés és rezsi költség, telefon, internet használat, irodaszerek, fénymásoló-, weblapok működtetése, posta költség, úti-és szállás költség- Szükséges kommunikációs és anyag költség is.
Szakpolitikai elkötelezettség Számítunk rá, hogy nem könnyű a pedagógusokat bevonni, meggyőzni a segítőpedagógia alkalmazására; nem a szándék, hanem az energia hiányzik. A pedagógiai gondolkodásmód túlságosan teljesítményorientált, ami csak részben a pedagógusok hibája, s ezt nehéz megváltoztatni, pedig közvetetten okozója a lemorzsolódásnak. A szakma presztizse olyan alacsony, hogy erőteljesen megtépázta a pedagógusok önbecsülését, s már-már elfeledni látszanak azt a szakértelmet, ami pusztán abból a tényből fakad, hogy igen hosszú ideig követik nyomon egy-egy gyermek, fiatal sorsát, akik életében ily módon meghatározó személlyé, segítővé válnak, válhatnak. A szakpolitika, és a mérhetetlen mennyiségű adminisztratív elvárás sem tesz jót a pedagógiának, amit már az elnevezés is jelez: már régóta nem pedagógiáról, vagy nevelésről és pedagógusokról, hanem oktatásról és tanárokról beszélünk. Ez szintén okozója a nagymértékű kimaradásnak, elkallódásnak. Az iskola nem azért unalmas és érdektelen a célcsoport számára, mert ők érdektelenek, hanem mert valóban unalmas, rigid, nem életszerű. Valójában a segítő-pedagógia elterjesztése és bevezetése szakmapolitikai érdek is lenne, de kétséges, hogy a teljesítményorientáltság visszafordítható-e ember-orientáltsággá. Holott a megoldás egyik kulcsa ez. Számítunk arra, hogy a Hálózat munkája adott esetben döcögős lehet, a túlterheltség és fásultság miatt. Fontos lenne, hogy ne átmenetileg, pl. egy projekt idejére legyen csak támogatás, hanem hosszú távra is, de eddigi szakmapolitikai tárgyalásaink nem voltak túl bíztatók. Eredményeink, úgy tűnik, nem elegendők a szakpolitikai meggyőzéshez, több hatékonyan működő intézmény, program van veszélyben. Összefogással talán jobban tudjuk képviselni az általunk gondozott fiatalokat, s a jól működő intézmények, programok fennmaradásának ügyét.
11
