Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja

Bicske Bicske Mór Mór Gárdony Gárdony Székesfehérvár Székesfehérvár Dunaújváros Dunaújváros

Enying Enying

Sárbogárd Sárbogárd

Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja

Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Székesfehérvár, 2001.

Készítők

Tartalom Bevezetés .......................................................................................7 Európai Uniós alapelvek, követelmények .....................................9 A regionális politika fejlődése és alapelvei ............................................................................. 9 A tervezés tartalmi és formai követelmények....................................................................... 11 A külső környezet.........................................................................13 Változások az EU regionális politikájában............................................................................ 13 Vision Planet ........................................................................................................................ 14 Hazai és helyi dokumentumok ............................................................................................. 16 A területfejlesztés intézmény- és eszközrendszere.............................................................. 19 A vizsgált térségek lehatárolása, településszerkezete..............20 Kistérségek, kistérségi társulások........................................................................................ 20 Településszerkezet, térszerkezet......................................................................................... 22 Kistérségenkénti áttekintés ....................................................................................................................... 22 Bicskei kistérség............................................................................................................... 22 Dunaújvárosi kistérség ..................................................................................................... 22 Enyingi kistérség .............................................................................................................. 23 Gárdonyi kistérség............................................................................................................ 23 Móri kistérség................................................................................................................... 24 Sárbogárdi kistérség ......................................................................................................... 24 Székesfehérvári kistérség ................................................................................................. 25 A megye települési rendszere................................................................................................................... 26

Táji, természeti adottságok .........................................................29 Kistérségenkénti áttekintés .................................................................................................. 29 Bicskei kistérség........................................................................................................................................ 29 Dunaújvárosi kistérség .............................................................................................................................. 30 Enyingi kistérség ....................................................................................................................................... 30 Gárdonyi kistérség .................................................................................................................................... 31 Móri kistérség............................................................................................................................................ 32 Sárbogárdi kistérség ................................................................................................................................. 32 Székesfehérvári kistérség ......................................................................................................................... 33

Megyei helyzetkép ............................................................................................................... 34 Mezőföld.................................................................................................................................................... 35 A Vértes és a Velencei hegység ............................................................................................................... 36

Demográfia, humán infrastruktúra ..............................................37 Kistérségenkénti áttekintés .................................................................................................. 37 Bicskei kistérség........................................................................................................................................ 37

Dunaújvárosi kistérség .............................................................................................................................. 37 Enyingi kistérség ....................................................................................................................................... 38 Gárdonyi kistérség .................................................................................................................................... 39 Móri kistérség............................................................................................................................................ 40 Sárbogárdi kistérség ................................................................................................................................. 41 Székesfehérvári kistérség ......................................................................................................................... 42

Megyei helyzetkép ............................................................................................................... 43 Gazdasági szerkezet, vállalkozások, foglalkoztatottság ...........48 Kistérségenkénti áttekintés .................................................................................................. 48 Bicskei kistérség........................................................................................................................................ 48 Dunaújvárosi kistérség .............................................................................................................................. 48 Enyingi kistérség ....................................................................................................................................... 49 Gárdonyi kistérség .................................................................................................................................... 50 Móri kistérség............................................................................................................................................ 50 Sárbogárdi kistérség ................................................................................................................................. 51 Székesfehérvári kistérség ......................................................................................................................... 51

Megyei helyzetkép ............................................................................................................... 52 Gazdasági szerkezet, ipar......................................................................................................................... 52 Foglalkoztatás, vállalkozások.................................................................................................................... 53

Infrastruktúra, ellátási rendszerek..............................................56 Kistérségenkénti áttekintés .................................................................................................. 56 Bicskei kistérség........................................................................................................................................ 56 Dunaújvárosi kistérség .............................................................................................................................. 56 Enyingi kistérség ....................................................................................................................................... 57 Gárdonyi kistérség .................................................................................................................................... 58 Móri kistérség............................................................................................................................................ 59 Sárbogárdi kistérség ................................................................................................................................. 60 Székesfehérvári kistérség ......................................................................................................................... 61

Megyei helyzetkép ............................................................................................................... 62 Közlekedési infrastruktúra......................................................................................................................... 62 Lakáshelyzet, ellátási rendszerek ............................................................................................................. 64 Gazdasági infrastruktúra ........................................................................................................................... 66

Az agrárgazdaság helyzete ..........................................................71 Kistérségenkénti áttekintés .................................................................................................. 71 Bicskei kistérség........................................................................................................................................ 71 Dunaújvárosi kistérség .............................................................................................................................. 72 Enyingi kistérség ....................................................................................................................................... 72 Gárdonyi kistérség .................................................................................................................................... 73 Móri kistérség............................................................................................................................................ 74 Sárbogárdi kistérség ................................................................................................................................. 74 Székesfehérvári kistérség ......................................................................................................................... 75

Megyei helyzetkép ............................................................................................................... 76 Növénytermesztés..................................................................................................................................... 76

Állattenyésztés .......................................................................................................................................... 77 Vadgazdálkodás, vadászat, halászat, öntözés ......................................................................................... 78 Élelmiszeripar............................................................................................................................................ 78

Idegenforgalom, turizmus ............................................................80 Kistérségenkénti áttekintés .................................................................................................. 80 Bicskei kistérség........................................................................................................................................ 80 Dunaújvárosi kistérség .............................................................................................................................. 80 Enyingi kistérség ....................................................................................................................................... 81 Gárdonyi kistérség .................................................................................................................................... 82 Móri kistérség............................................................................................................................................ 84 Sárbogárdi kistérség ................................................................................................................................. 84 Székesfehérvári kistérség ......................................................................................................................... 85

Megyei helyzetkép ............................................................................................................... 87 Vonzerő analízis........................................................................................................................................ 87 Vendégforgalom és jövedelmezőség ........................................................................................................ 88 A megye idegenforgalmának funkcionális területei ................................................................................... 90

Környezeti állapot ........................................................................92 Táj- és természetvédelem.................................................................................................... 92 Környezetvédelem ............................................................................................................... 96 Levegőszennyezés.................................................................................................................................... 96 A vizek védelme ........................................................................................................................................ 97 Talajminőség, talajvédelem....................................................................................................................... 98 Hulladékkezelés ........................................................................................................................................ 99 Zaj és rezgés........................................................................................................................................... 100

Környezeti konfliktusok kistérségenként ............................................................................ 101 A helyzetértékelés összefoglalása ............................................103 Kistérségenkénti áttekintés ................................................................................................ 103 Bicskei kistérség...................................................................................................................................... 103 Dunaújvárosi kistérség ............................................................................................................................ 103 Enyingi kistérség ..................................................................................................................................... 103 Gárdonyi kistérség .................................................................................................................................. 103 Móri kistérség.......................................................................................................................................... 103 Sárbogárdi kistérség ............................................................................................................................... 103 Székesfehérvári kistérség ....................................................................................................................... 103

A megye SWOT analízise .................................................................................................. 104 Fejér megye stratégiai programja .............................................106 A stratégia fő célja (jövőképe) és elsődleges eszköze ....................................................... 106 A stratégia egészét átható elemek ..................................................................................... 108 Alapelvek................................................................................................................................................. 108 Stratégiai célok........................................................................................................................................ 110 A megvalósítást támogató feltételrendszer ............................................................................................. 111

Prioritások, a stratégia szerkezete ..................................................................................... 113 Humán erőforrások fejlesztése................................................................................................................ 118 Indoklás .......................................................................................................................... 118 Általános célok ............................................................................................................... 121 Hatásindikátorok ............................................................................................................ 121 Intézkedések ................................................................................................................... 122 Környezetfejlesztés ................................................................................................................................. 123 Indoklás .......................................................................................................................... 123 Általános célok ............................................................................................................... 125 Hatásindikátorok ............................................................................................................ 125 Intézkedések ................................................................................................................... 125 Gazdaságfejlesztés................................................................................................................................. 127 Indoklás .......................................................................................................................... 127 Általános célok ............................................................................................................... 129 Hatásindikátorok ............................................................................................................ 129 Intézkedések ................................................................................................................... 130

Forrásösszetétel................................................................................................................. 132 Mellékletek .................................................................................133 Részlet az EU 2000. évi országértékeléséből.................................................................... 133 A Közép-dunántúli Régió területfejlesztési koncepciója stratégiai célkitűzései .................. 135 Fejér megye területfejlesztési koncepciója stratégiai célkitűzései...................................... 136 Fejér megye agrárstruktúra- és vidékfejlesztési stratégiai programja ................................ 137 A stratégia szerkezete............................................................................................................................. 137 A kistérségi megbeszéléseken felvetett problémák ................................................................................ 138

Fejér megye településeinek besorolása Magyarország kistájainak katasztere szerint....... 145

Bevezetés Fejér Megye Önkormányzata a megyei Területfejlesztési Tanácshoz benyújtott sikeres pályázata nyomán a Székesfehérvári Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítványt bízta meg azzal, hogy készítse el a Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programját. Bár az elmúlt években valamennyi kistérség elkészítette saját fejlesztési koncepcióját, emellett megyei és regionális szinten is különböző tervdokumentumok születtek és születnek, jelen munka mégis indokolttá és időszerűvé teszik az alábbiak: ♦ A különböző anyagokban megfogalmazott célrendszer nem egyforma mélységben és struktúrában fogalmazza meg a feladatokat. Egyesek inkább a fejlesztések sürgető volta miatt konkrét projektjavaslatokat vázol fel, mások az átfogóbb koncepcionális célok szintjén maradnak. Estenként tapasztalható a területi és az ágazati szemléletből adódó eltérések is. ♦ Az eddig elkészült anyagok keletkezési ideje meglehetősen széles időskálát ölel át. Az első kistérségi anyagok már a területfejlesztési törvény elfogadása előtt, mások azt követően készültek. Mindezek mellett jelenleg is folyamatban van olyan tervdokumentumok kidolgozása, amelyek meghatározó jelentőségűek lehetnek akár a fejlesztési irányokat, akár a megnyíló forrásokat tekintve. Részben a fentiek miatt, részben az EU-hoz való csatlakozásunk belátható közelségbe kerülése miatt is indokolt tehát az eddig készült anyagok újbóli feldolgozása, aktualizálása, illetve ezeken alapulva a már elfogadott megyei területfejlesztési koncepció „továbbvitele”, egy megyei stratégiai program kidolgozása. Mindezek alapján a feladat a következők szerint összegezhető: a kistérségi koncepciók felülvizsgálata és egységes szempontú feldolgozása, illetve továbbfejlesztése olyan módon, hogy: ♦ Az megfeleljen az Európai Unió programozási gyakorlatának, ♦ Egységes szerkezetű és azonos részletességű programelemek kerüljenek kidolgozásra, ♦ Vegye figyelembe a különböző szintű területi egységek fejlesztési koncepcióit, megteremtve azok összhangját és egymásra épülését ♦ Ez az összhang biztosítsa, hogy az elkészült dokumentum ne csak a kistérségek fejlesztési igényeit jelenítse meg, hanem egyúttal a nemzeti (és regionális) fejlesztési terv megyei komponenséhez is alapul szolgáljon. A fentiek egyúttal meghatározzák a készítés módszertanát is, ami természetesen ezúttal sem nélkülözheti az alulról építkezést és a társadalmasítást, azonban figyelembe véve az előzményeket, ezúttal azonban a szokásosnál nagyobb súlyt kap a szakértői munka, a meglévő dokumentumok elemzése, „összedolgozása”. A munka során alapdokumentumként használtuk fel: ♦ Fejér megye területfejlesztési koncepcióját ♦ A megye vidékfejlesztési és agrárstruktúra átalakítási (SAPARD) programját ♦ Ugyanezen dokumentumok kistérségi, illetve regionális megfelelőit

♦ A megye területrendezési terve egyeztetési változatát ♦ A megyeszékhely stratégiai tervdokumentumait (gazdaságfejlesztés, humán erőforrás fejlesztés, innováció) ♦ A regionális anyagokhoz készített megyei részanyagokat (ÁFT, adatszolgáltatás a regionális stratégiához) ♦ A megyére (és a régióra) vonatkozó KSH kiadványokat ♦ Az EU programozással kapcsolatos módszertani útmutatóit A végleges dokumentáció három részből tevődik össze, aminek jelen kötet az első, helyzetértékelő része. A helyzetértékelés során a fent mondottak szerint törekedtünk a korábbi dokumentumokban feltártak ellenőrzésére, szükség szerinti korrekciójára, illetve aktualizálására, amihez legtöbb esetben a KSH jelenleg rendelkezésre álló legfrissebb (1999-es) adatait használtuk. A címnek megfelelően a helyzetértékelésben törekedtünk egyrészt a kistérségenkénti elemzésre (ugyanazon szempontok szerint), másrészt a megyei helyzetkép felvázolására. A megyei helyzetképben azonban természetesen megjelennek azok a tényezők is, amelyek kistérségi szinten nem, vagy csak nehezen értelmezhetők, elemezhetők, illetve amelyek kistérségi szintű kezelése nem indokolt (pl. a gazdasági infrastruktúra, illetve a környezetvédelmi problémák számos eleme).

Európai Uniós alapelvek, követelmények A regionális politika fejlődése és alapelvei Már az Európai Unió legrégebbi alapdokumentumában, a Római Szerződésben (1957) is megfogalmazódik, hogy az integráció nem képzelhető el a regionális különbségek mérséklése nélkül, hiszen a területi egységek közötti jelentős fejlődésbeli eltérések akadályozzák az alapvető szabadságokat, az áruk, a szolgáltatások, a tőke és munkaerő szabad áramlását. A hatvanas évek erőteljes gazdasági növekedésében azonban a területi kérdések még nem kerültek előtérbe. A területi különbségek problémája a Közösség bővítésének előkészítésekor kerültek igazán felszínre, hiszen az új csatlakozó országokban (Nagy-Britannia, Írország, Görögország) jelentős regionális különbségekkel kellett számolni. A folyamatban mérföldkőnek tekinthető az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) létrehozása 1975-ben, amelynek célja, hogy pénzügyi segítséget adjon a régiók fejlődéséhez. Az alap forrásaiból másfél évtized alatt 873 ezer munkahely létesült vagy maradt fenn Nyugat-Európában. A fejlesztések 80 %-át infrastrukturális beruházások tették ki. A regionalizmus előtérbe kerülését erősítette az a tény is, hogy a tömegtermelés és a tömegfogyasztás összekapcsolására kiépült korábbi termelési modell a 70-es évekre elvesztette belső tartalékait, emiatt az olyan új kihívásokra, mint az energiaválság, a környezetvédelem, az informatika stb. nem tudott megfelelő választ adni. A gazdaság egy központból kiinduló és döntően ágazati jellegű fejlesztése fokozatosan működésképtelenné vált, ezért azt felváltotta a helyi fejlesztés igénye és a komplex, integrált megközelítés. Mindezek eredményeként a központi kormányok gazdaságpolitikájának homlokterébe a gazdasági szerkezetváltozás került, ami egyúttal az addigi regionális politika átértékelését is kikényszerítette. A hagyományos megoldások (magas fokú állami szerepvállalás, centralizált regionális politika, felülről lefelé irányuló ösztönzési rendszer, tőkeberuházások stb.) elveszítették korábbi gazdasági és politikai indokoltságukat, új regionális stratégiák körvonalai bontakoztak ki. E folyamat eredményeként a 70–80-as évtized fordulóján szinte valamennyi nyugat-európai ország új területfejlesztési jogszabályt alkotott, vagy jelentősen módosította korábbi törvényeit, és ezzel párhuzamosan változások mentek végbe a regionális politika intézményrendszereiben is. Ennek, illetve a további bővítések (Spanyolország, Portugália 1986) eredményeként került sor a regionális politika reformjára 1988-ban. A regionális politika céljaként a gazdasági és szociális kohézió erősítését jelölték meg. Megemelték továbbá az ERDF összegét, és elhatározták, hogy a területi folyamatok alakításához felhasználható további alapok között erősítik a koordinációt. Az együttesen Strukturális Alapoknak nevezett pénzügyi források fontos jellemzője, hogy nem az egymástól független projekteket, hanem az átfogó programokat támogatják.

Az 1992-es Maastrichti Szerződés (1992) a regionális politika általános céljait az előbbieken (a gazdasági, valamint a szociális kohézió erősítése) túl a kiegyenlített és hosszú távú gazdasági és szociális fejlődés biztosításában, a belső határok nélküli gazdasági tér megteremtésében határozta meg, amelyek alapján konkrét célokat fogalmazott meg a területfejlesztés számára is: ♦ a különféle régiók fejlettségi szintjei közötti különbségek csökkentése, különösen a kedvezményezett és a vidéki térségek hátrányainak mérséklése érdekében, ♦ a transzeurópai hálózatok kiépítése és fejlesztése (közlekedés, energia és telekommunikáció), ♦ a környezet minőségének megőrzése és javítása, ♦ a természeti erőforrások racionális és körültekintő felhasználása, ♦ a nemzeti és regionális sokszínűség megóvása, ♦ a minőségi oktatás és képzés fejlesztése. Az EU alapelveiben szereplő regionális politikai célok hosszú távon érvényesülnek, s azok nem csak az Unió országainak területfejlesztési célkitűzéseit határozzák meg, hanem a csatlakozásra váró országokét is. A Magyarország számára is megnyíló előcsatlakozási alapok (SAPARD, ISPA) – amellett, hogy jelentős addicionális forrásokhoz juttatják a régiókat, kistérségeket – egyik fontos célja, hogy egyfajta tanulási folyamat keretében felkészítsék a hazai regionális fejlesztés szereplőit a fenti EU-s források fogadására, működési mechanizmusuk elsajátítására, és arra, hogy képesek legyenek megfelelni az e támogatásokat meghatározó alábbi alapelveknek: ♦ A szubszidiaritás és decentralizáció az EU regionális politikájának elsődleges alapelvei, amivel nem csak az érhető el, hogy a helyi szintek felelőssége növekszik, hanem az is, hogy a fejlesztésekben a lokális akarat és igény jelenik meg, és ebből fakadóan minél több helyi erőforrás aktivizálható. ♦ A partnerség elve értelmében – ami tulajdonképpen az előbbieknek is feltétele – a hatóságok, önkormányzatot, gazdasági szereplők, civil szervezetek folyamatos párbeszéde és együttműködése kell hogy érvényesüljön a tervezésben, az előkészítésben, a finanszírozásban éppúgy, mint az utólagos értékelésben. ♦ A koncentráció és addicionalitás annak a követelménynek próbál érvényt szerezni, hogy a forrásokat az elaprózottság helyett a célokban megjelölt területekre és feladatokra – a gazdasági növekedést és a szerkezetátalakítást szolgáló prioritásokhoz igazodva – kell koncentrálni. Az EU által biztosított pénzügyi forrásokhoz a területi szinteknek, illetve a területfejlesztés szereplőinek hozzá kell járulniuk saját forrásaikkal. Általában elvárás, hogy az adott program finanszírozásának legalább a felét (elmaradottabb országoknál minimum 20 %-át) a tagország vállalja. ♦ A programozás elvében az fejeződik ki, hogy az egyedi és elszigetelt projektek helyett komplex programokat – a területrendszer egészének vagy annak meghatározott alrendszerének fejlődését befolyásoló célkitűzések sorozatát – támogatnak, aminek alapja az alulról építkező stratégiai és operatív tervezés. A fejlesztési stratégia tartalmazza a szereplők által kitűzött jövőbeli célok rendszerét, amelyben megjelennek a magasabb területi egységek elképzelései is, így a regionális és a nemzeti szintek. A területfejlesztési stratégia számára olyan

célrendszert kell kidolgozni, amely egyik oldalról a makrogazdaság prioritásaihoz kapcsolódik, a másik oldalról viszont az adott területi egység fejlesztési elképzeléseit jeleníti meg.

A tervezés tartalmi és formai követelmények A fenti alapelvekből fakadóan határozhatók meg a területi programozás módszertani és tartalmi követelményei is. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy a programozás egy olyan célorientált folyamat, amelyben a lépések szigorú sorozata követi egymást a célkitűzéstől a megvalósításig. Egy konkrét tervdokumentum készítésénél abból kell kiindulni, hogy az adott területi szinten és az adott időszakban melyek az aktuális célok és prioritások. Ezt követően meg kell határozni, hogy milyen komplex/integrált (stratégiai) programok megvalósításával lehetséges és kívánatos az adott célok elérése, illetve ezek milyen akciók, operatív programok sorozatával valósítható meg. Így tehát a stratégiai programok többsége olyan komplex ágazatközi program, amely a végrehajtáskor (operatív programok, vagy azok alprogramjai szintjén) válik esetenként ágazativá. A programokat azon a szinten kell megvalósítani, amelyiken a feladat leghatékonyabban ellátható. Ez a folyamat az alábbi fázisokra bontható: ♦ Helyzetértékelés, diagnózis, amelynek végterméke általában egy SWOT analízis, és az ez alapján felvázolható stratégiai helyzetkép. ♦ Koncepcióalkotás, amely során egyrészt megfogalmazásra kerül a jövőkép, a célok és a prioritások, illetve maga a stratégiai program. ♦ A cselekvési terv keretében történik meg az operatív program kidolgozása. ♦ A végrehajtás feladata a konkrét intézkedések, akciók realizálása. ♦ A monitoring feladata a visszacsatolás, a végrehajtás figyelemmel kísérése, annak értékelése, hogy sikerült-e a célokat – a meghatározott kereteken belül maradva – elérni. Maga a stratégia tehát elsődlegesen fejlesztési célkitűzésekből áll, amikhez hozzárendelhetők a megvalósítás konkrét elemei, a programok. A programok aztán „materializálhatók”, azaz meghatározhatók pl. a létrehozandó létesítmények, az érintett szervezetek, s mindezekhez hozzárendelhetők a megvalósítók (kivitelezők) és a források (finanszírozók) is. A tervezés fontos eleme az is, hogy kimutatassuk, milyen területi hatások, eredmények érhetőek el a megvalósítással (monitoring). Ehhez elengedhetetlen, hogy a különböző szinten megfogalmazott célokhoz olyan mutatókat, indikátorokat rendeljünk hozzá, amivel a közvetlen eredmények és a hosszabb távú célok (hatások) egyaránt ellenőrizhetők.

Input (források, ráfordítások)

Hatás (hosszú távú, átfogó)

Hosszú távú, átfogó cél

Eredmény (közvetlen és azonnali hatás)

Közvetlen célok, alcélok

Output (előállított termék, szolgáltatás

Operatív célok

Célhierarchia

Program végrehajtás

Ez a rendszerezés és rendszerezettség lehetőséget nyújt a források alapos áttekintésére, koordinálására, azok időbeli ütemezésére s a felhasználási szakaszhoz kapcsolódó ellenőrzésekre, ezért jelen anyagunkban is ezt az alapstruktúrát kívánjuk megvalósítani.

A külső környezet Változások az EU regionális politikájában Az EU regionális politikájában egyfajta mérföldkőnek tekinthető az 1994-99 közötti költségvetési időszak lezárulása. Ezen időszak elsődleges jellemzője volt, hogy – a Maastrichti Szerződés szellemében – kidolgozták és alkalmazták az egységes belső piac kialakításában komoly szerepet játszó, a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad mozgását szorgalmazó regionális politika elveit, eszköz- és intézményrendszerét. Az Unió regionális politikájának reformja az Európai Területfejlesztés Perspektívái (European Spatial Development Perspective – ESDP) c. tanulmány alapján kezdődött meg, amely az ezredforduló utáni Unió regionális politikájának főbb irányait vázolja fel. A tanulmány szerint a jövőben meghatározónak tekinthető a városrendszerek és hálózatok fejlesztése, az infrastruktúra és a tudásanyaghoz jutás biztosítása, valamint a természeti és a kulturális örökség fokozott védelme, ennek a területi/regionális folyamatokba való integrálása, s végül az integrált területfejlesztés, amely az európai szintű – transznacionális (nemzetek közötti) és multiregionális (több ország egymással érintkező régióit összekötő) – stratégiák kialakítását szorgalmazza. Ezek a fejlesztési irányok azt jelzik, hogy mind határozottabban folyik az európai gazdasági térség erősítése. Az elkövetkezendő évek célkitűzései között szerepel az átfogó hálózati rendszerek további fejlesztése, a regionális szintű együttműködés bővítése, ami a helyi/területi erőforrások jobb hasznosítására adhat új megoldásokat. Az új reformcsomag főbb alapelveit az Európai Bizottság 1997-ben kiadott, és ma már hivatalosan jóváhagyott Agenda 2000 c. dokumentuma körvonalazza. Ennek egyik sarkalatos pontja az EU-n belüli gazdasági és szociális kohézió erősítése, a strukturális (támogatási) politikák pénzügyi koncentrációjának, hatékonyságának növelése. A felhasználás koncentrációját, illetve a támogatások összegének növelését az Unió keleti bővítése is indokolja, mivel az jelentősen megnöveli a tagállamok közötti és az országokon belüli különbségeket. Ezt a koncentrációt tükrözi, hogy az Európai Tanács döntése szerint a strukturális politikák területén a korábbi hat célkitűzést háromra csökkentik: ♦ Az 1. célkitűzés tekintetében nincs változás, az továbbra is a legelmaradottabb régiók támogatását szolgálja. Ezek azok a NUTS 2. Régiók, amelyekben az egy főre jutó GDP nem éri el a közösségi átlag 75%-át – ami jelenleg Magyarország valamennyi régiójára fennáll. Ide tartoznak továbbá a legtávolabb fekvő régiók, illetve a rendkívül alacsony népsűrűségű régiók (a korábbi 6. célkitűzés) ♦ A 2. célcsoportba a gazdasági, társadalmi átalakulás alatt lévő, strukturális nehézségekkel küzdő régiók kerülnek, amelyek gazdasága szerkezeti problémák miatt hanyatlik, illetve ide sorolandók a depresszió sújtotta városi térségek. ♦ A 3. célkitűzés az oktatás, képzés és foglalkoztatás rendszerének és politikáinak modernizációját támogatja az előző két kategóriába be nem került, de a munkaerő minősége miatt problematikus térségben. Minden egyes tagállam százalékos

formában részesedik az e célra szánt összegből, a területén élő érdekelt célcsoportoknak az uniós egészhez viszonyított aránya alapján. A strukturális politikák finanszírozására a 2000–2006 közötti költségvetési időszakban 213 milliárd eurót különítettek el, ami a korábbi periódus évi átlagos támogatási intenzitásának fenntartását biztosítja. A 213 milliárd euróból 195 milliárd euró jut a Strukturális Alapokra és 18 milliárd euró a Kohéziós Alapra. A Strukturális Alapok forrásainak mintegy kétharmada (136 milliárd euró) fordítható az 1. célkitűzés céljainak támogatására. A fennmaradó összeg nagyobb része közel azonos arányban oszlik meg a másik két célkitűzés között. A közösségi támogatás aránya az 1. célkitűzés esetében általános szabályként a projekt összes költségének legfeljebb 75%-a, 2. és a 3. célkitűzés esetében 50%-a lehet. Nem várható változás a Kohéziós Alap formájában és volumenében, az továbbra is a transzeurópai közlekedési hálózatok fejlesztését és környezetvédelmi programokat finanszírozza a jelenleg is támogatott négy ország részvételével. A kedvezményezett országok támogatási jogosultságának felülvizsgálatára 2003-ban kerül sor. A Kohéziós Alapból nyújtott maximális közösségi támogatás elérheti a projektköltség 80–85%-át is. A korábbi 13-ról háromra csökken a közösségi kezdeményezések száma, ezek az INTERREG (határokon átnyúló és régiók közötti nemzetközi együttműködés), az EQUAL (határokon átnyúló együttműködés a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek és diszkrimináció megszüntetésére) és a LEADER (vidékfejlesztés) programok. Ezek forrása a Strukturális Alapok összköltségvetésének 5 %-a. Az INTERREG lehetőségeinek bővítése kapcsán az EU hangsúlyozottan szól a bővítésből fakadó feladatokról, kiemelve a tagjelölt országokkal kialakított, határokon átnyúló együttműködés fejlesztésének fontosságát. Az új programozási időszakban várhatóan erősödik majd a hatékonysági szempontok szerepe a támogatások megítélésében és a végrehajtott programok értékelésében. A Strukturális Alapok új szabályozásában a versenyképességet növelő tevékenységek (kutatás és fejlesztés, információs hálózatok fejlesztése, technológiai transzferek) ösztönzésének kiemelt jelentőséget tulajdonítanak. A gazdasági és a szociális különbségek mérséklésében a támogatási források és a megalapozott regionális fejlesztési programok mellett az Unió a jövőben nagy jelentőséget tulajdonít a decentralizált partneri kapcsolatok fejlesztésének. A tovább egyszerűsítendő döntési mechanizmusban a fejlesztés szereplői között egyértelmű munkamegosztást kell kialakítani, illetve a döntéseket erőteljesen decentralizálni kell.

Vision Planet A regionális politika fentiekben jelzett új irányai tükröződnek az 1999-ben született Vision Planet c. dokumentumban is, amely a közép-európai, a Duna-menti és az adriai térség integrált területfejlesztési stratégiája. A dokumentum INTERREG II C projekt keretében került kidolgozásra az EU tagállam Ausztria, Németország és Olaszország kezdeményezésére. A résztvevő nem EU tagállamok Bulgária, a Cseh Köztársaság, Horvátország, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia és Szlovénia. A projekt célja, hogy közös stratégiákat, irányelveket és intézkedéseket

fogalmazzon meg e térség területfejlesztése számára. A dokumentumot kidolgozó munkacsoportban magyar részről a VÁTI Kht. és az MTA RKK NYUTI vett részt. A Vision Planet megerősíti, hogy a területi tervezés és regionális politika alapcéljai a térség egészére nézve közösek, és egybeesnek a többi európai ország és térség céljaival. Eszerint a területfejlesztési politikának hozzá kellene járulnia: ♦ egy hatékonyabb, dinamikusabb és szilárdabb gazdasági és társadalmi fejlődéshez (a versenyképesség, a hatékonyság és a növekedés célkitűzése) – a gazdaság és az infrastruktúra térszerkezetének versenyképességének fejlesztésével; ♦ egy kiegyensúlyozottabb gazdaság- és társadalmi szerkezet létrejöttéhez (a kiegyensúlyozott fejlődés és a kohézió célkitűzése) – az országok közötti és az országokon belüli gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítésével, illetve az elmaradottság, vagy a strukturális átalakulás problémáival szembenézni kénytelen régiók támogatásával; ♦ a természeti és kulturális örökség megőrzéséhez, a fejlődés, az erőforrás felhasználás fenntarthatóságához, valamint a környezet megóvásához a jövő generációja számára (a környezet védelmének, a természeti és kulturális örökség megóvásának célkitűzése); ♦ Az előbbi célkitűzéseket azonban ebben a térségben sajátos feltételek között kell megvalósítani, ami az érintett országok átalakulásából, a tervgazdaságból piacgazdaságba történő átmenet sajátosságaiból fakad. Ez a fentieken túl a területi integráció is az alapcélok között jelenik meg, aminek érdekében a területfejlesztési politikának hozzá kell járulnia az interakciók és kapcsolatok számára az államhatárok minél jobb átjárhatóságához, a régiók és a városok egymáshoz való közelebb hozásához, a közös, vagy kapcsolódó feladatok együttes és kooperáción alapuló megoldásához. A területi politikának az adott gazdasági és társadalmi feltételek mellett kell követnie a fentebb felvázolt alapvető célkitűzéseket. A dokumentum abból indul ki, hogy – a meglévő szerkezetek determináló hatását, az országok többségében a csökkenő népességszámot, és a gazdasági erőforrások korlátozott elérhetőségét figyelembe véve – a fejlesztést nagymértékben a jelenlegi térszerkezetre kell helyezni. A meglévő regionális és település struktúrában nem várható radikális változás, azok inkább a régiók és települések belső szerkezetében fognak végbe menni. Ebből következően a térszerkezet fejlesztésének legfontosabb feladatait az alábbiakban jelöli meg: ♦ egy új vidéki-városi kapcsolat kialakítása az integrált fejlődés, a strukturális átalakulás és – a városi központokban, illetve azok vonzáskörzetében – a szolgáltatás kínálat javítása érdekében; ♦ a felmerülő regionális egyenlőtlenségek kezelése egy átfogó regionális politika keretében azáltal, hogy az erőforrásokat a fejlődésben elmaradott, vagy komoly strukturális válsággal küzdő térségekre fókuszáljuk, de anélkül, hogy veszélyeztetnénk a dinamikus vezető régiók fejlődését, hiszen ezek a nemzeti versenyképesség és növekedés hordozói; ♦ a periférikus helyzetből származó akadályok és hátrányok csökkentése még több határátkelőhely megnyitásával, a határon átnyúló együttműködés élénkítésével és a közlekedési hálózat megfelelő fejlesztésével;

♦ a monokulturális agrártérségek és az egyoldalú „egyvállalatú városok” gazdasági és foglalkoztatási szerkezetének változatosabbá tétele a kis- és középvállalkozások támogatásával, az endogén erőforrások kiaknázásával, és a gazdaságpolitika különböző intézkedéseinek kombinálásával; ♦ a tudás és az információ jobb elérhetőségének biztosítása minden térségben az oktatási, kulturális és kutató intézetek megfelelő telepítésével és kialakításával, ezen intézmények hálózatba szervezésével, és a legújabb információs technológiák felhasználásával. A térszerkezet fejlesztése mellett a célok megvalósításához rendelt további alapvető tevékenységi területek: ♦ A települések és a városok belső fejlődésének formálása ♦ A vidéki térségek átalakítása ♦ A közlekedés és a telekommunikáció fejlesztése ♦ Környezetvédelem, a természeti és kulturális örökség kezelése

Hazai és helyi dokumentumok A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény nyomán az országgyűlés 1998-ban határozatban fogadta el az Országos Területfejlesztési Koncepciót. A koncepció mint átfogó távlati fejlesztéseket megalapozó terv, meghatározza a területek hosszú távú (10-15 év) fejlesztési céljait, a legfontosabb fejlesztési irányokat. Ezekbe a célokba és fejlesztési irányokba beépültek a megyei területfejlesztési tanácsokkal, a megyei önkormányzatokkal, a megyei jogú városokkal, a gazdasági kamarákkal és számos társadalmi és szakmai szervezetekkel való többszöri egyeztetés eredményei is, ezen túlmenően pedig a koncepció hasznosítja az EU tagországainak tapasztalatait, igazodik az Unió regionális politikájának állásfoglalásaihoz. Bár a dokumentum kiinduló tézise a regionális és megyei szintű területfejlesztési koncepciók és programok kimunkálásának, azonban nem tartalmaz „címzett” vagy kötelezően előírt feladatokat sem a megyék, sem egyes települések számára. Céljait és feladatait ezért a több megyét átfogó régiókra, illetve – komplex statisztikai mutatók által lehatárolt – beavatkozási térségtípusokra, valamint a településhálózat fő alkotóelemeire (településtípusokra) jelöli meg. Ezáltal a decentralizált területi tervezõ tevékenységhez ad orientációt, anélkül, hogy azt megkötné, determinálná. E megközelítésből adódóan a koncepcióban a területfejlesztés céljai egyrészt általános, az ország minden térségére érvényes, másrészt egyedi, az ország bizonyos funkciójú térségeire érvényes célokként vannak megfogalmazva. Ennek megfelelően az átfogó célok: ♦ az ország egészén: - a polgárok és a nemzet kulturális, anyagi jólétének megteremtése, - a szociális piacgazdaság kiépítésének elősegítése,

-

-

a tartós gazdasági növekedés, a versenyképesség javítása, és a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése, az innováció térbeli terjedésének elősegítése, a települések, a megyék, a régiók forrásszervező erejének növelése, továbbá a fejlesztésekhez hozzájárulási képességük növelése, a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítása, az ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejlődésének elősegítése;

♦ a területi egyenlőtlenségek mérséklése - a régiók, - a megyék, - a főváros és a vidék, - a városok és a községek között, - a fejlett és az elmaradott térségek illetve települések, továbbá Kelet- és NyugatMagyarország között, az életkörülményekben, a gazdasági, az oktatási, a kulturális, az egészségügyi, a szociális és az infrastrukturális feltételekben, illetve - a további válságterületek kialakulásának megakadályozása, a társadalmi esélyegyenlőség biztosítása érdekében. A koncepció – valamint a kapcsolódó későbbi kormányrendeletek (19/1998. sz. rendelet a hátrányos helyzetű kistérségek besorolásáról) Fejér megyében az Enyingi és a Sárbogárdi kistérségeket sorolja társadalmi gazdasági szempontból elmaradott térségek közé, de a Sárbogárdi térség további két szempontból is kedvezményezettnek minősül (tartós munkanélküliséggel sújtott, illetve mezőgazdasági vidékfejlesztés térsége).1 A koncepció közép-dunántúli régióra vonatkozó fejlesztési javaslatainak döntő része Fejér megyére is értelmezhető (iparfejlesztés, beszállítói kapcsolatok, ipari parkok és inkubátorok, mezőgazdasági és feldolgozó és értékesítő integrációk, felsőoktatás fejlesztése, infrastrukturális – főleg közlekedési – fejlesztések, turizmus és idegenforgalmi kínálat fejlesztése stb.), néhány esetben pedig a megye (illetve egyes térségei, települései) nevesítetten is szerepelnek2. Természetesen ezeket jelen dokumentum készítése során figyelembe vettük. Külön is említést érdemelnek az országos koncepciónak az innovációról, a területi innovációs rendszer fejlesztéséről szóló megállapításai és fejlesztési javaslatai. Ezek szerint a regionális innovációs centrumokban (pl. Veszprém), az ottani egyetemekre épülve tudományos-technológiai parkok szerveződése kívánatos, de a területi innovációs rendszer fontos elemeként említi az ipari újjáépítés területei csomópontjait is (köztük Dunaújvárost, Székesfehérvárt, Tatabányát). Ezek a gondolatok és törekvések 1

A 180/1999 sz. kormányrendelet a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékéről a megyéből hét települést sorol fel: Alap, Alsószentiván, Igar, Mezőszentgyörgy, Mezőszilas, Szabadhídvég és Vajta. Az Aktív Foglalkoztatási Célelőirányzat felhasználása kapcsán kedvezményezett – a gazdasági szerkezetátalakításban érintett – területnek minősül a Bicskei és a Móri kistérség is. 2 A megyei területfejlesztési koncepció részletesen felsorolja az OTK Fejér megyét érintő programjait és azokat a fejlesztéseket is, amelyek az OTK-ban nem szerepelnek ugyan, de kormányzati szerepvállalást igényelnek.

kapnak hangsúlyt és erősödnek fel a Közép-dunántúli Régió területfejlesztési koncepciójában (1999), amely a régió jövőképét, küldetését az eddigi fejlődési irányok és adottságok alapján abban jelöli meg, hogy az váljon az innováció régiójává. Ennek legfontosabb feladatát az innováció feltételrendszerének javításában jelöli meg (A részletes programstruktúra a mellékletben található.) Ehhez igazodva a célok három fő csoportját határozza meg: ♦ az innovációs környezet fejlesztését, ♦ a humán erőforrások fejlesztését és ♦ a régióépítést Az innováció gondolata már az 1997 végén elfogadott megyei területfejlesztési koncepcióban is megjelenik, de nem magát az innovációt, hanem az innovációs tengelyekhez való kötődést megteremtő kapcsolatrendszer állítja a középpontba. Kiinduló feltétele az, hogy a megye az Észak-Dunántúl, illetve az országhatáron túlra is mutató nagytérség, Felső-Pannónia kapuja. Ebből a kiindulva a koncepció a területfejlesztés alapfeladatát, alapcélját abban határozza meg, hogy „intenzív és célirányos együttműködésekkel bővíteni és szélesíteni kell a megye kapcsolódásait a nemzetközi és hazai innovációs tengelyekhez, centrumokhoz, s mindezekkel növelni a megyén belüli összetartozást (kohéziót), a vidéki térségek felzárkóztatását”. A jövőépítés érdekében négy fő programcsoportot határoz meg (részletes programstruktúrája ugyancsak a mellékletben található): ♦ a területi gazdaság működési feltételeinek javítása, ♦ humán erőforrások fejlesztése, ♦ vidékfejlesztés: a déli térségek felzárkóztatása ♦ a megye és a nagyvárosok aktív szerepvállalása a regionális együttműködésekben Jelenleg van folyamatban a megye területrendezési tervének elkészítése, amely a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően meghatározza: ♦ a megyei területfelhasználás rendszerét, ♦ a megyei jelentőségű infrastruktúra hálózatok és létesítmények rendszerét, ♦ a megyei települési hálózat térbeli elemeit. A területrendezési program az előbbiekben is említett regionális és megyei területfejlesztési koncepció mellett támaszkodik az 1999-ben készült és elfogadott megyei agrárstruktúra és vidékfejlesztési (SAPARD) programra, a Velencei-tó–Vértes kiemelt üdülőkörzet területfejlesztési koncepciójára és programjára, valamint a megye kistérségeinek 1994-1998 között készült területfejlesztési programjaira. Mindezeket azért is érdemes kiemelni, mert számos hazai elemzés, értékelés rámutat arra a tényre, hogy – részben jogszabályi hiányosságok miatt – nem mindig tapasztalható kellő összhang a területfejlesztési és a területrendezési programok között. Fejér megye esetében a fentiek ennek az összhangnak a garanciáját jelentik, mint ahogy az is, hogy jelen munka készítői is messzemenően figyelembe vették a területrendezési terv jelenleg rendelkezésére álló egyeztetési változatát.

A területfejlesztés intézmény- és eszközrendszere A fent említett valamennyi dokumentum fontos kérdésként foglalkozik a területfejlesztés intézmény- és eszközrendszerével. A kérdés azért is jelentős, mert mind az EU-s országértékelések, mind a hazai szakértői elemzések ebben jelölik meg a továbblépés egyik legfontosabb feladatát. Másrészt Fejér megyében talán példaértékűnek is nevezhető lépések történtek ez ügyben, amikor elkészült és elfogadták a térségfejlesztési központok modelljéről és annak kistérségenkénti adaptációjáról szóló dokumentumokat. Az említett megyei anyagok részletes elemzését adják a kérdéskör európai uniós, hazai és helyi vonatkozásainak, illetve megfogalmazzák a fejlesztés kívánatos irányait, amelynek érdekében a közelmúltban konkrét lépések, szervezeti átalakítások is történtek a megyei önkormányzat, illetve a Területfejlesztési Tanács munkaszervezetében. Ezzel kapcsolatban itt mindenekelőtt az emelhető ki, hogy – a területfejlesztési törvény módosításából és egyéb kormányzati, szakma, politikai törekvésekből leszűrhető tapasztalatok alapján – a továbblépés egyik fontos eleme a kistérségi szint megerősítése, mindenek előtt a szervezetfejlesztés terén. Erre mutat rá ár az OTK is, amikor megállapítja, hogy „a kistérségi társulások jelentik a területfejlesztési politika alapegységeit, amelyek a települési önkormányzatok kezdeményezése mentén formálódnak, de célszerű, ha szervezik a kistérségi fejlesztésben érdekelt valamennyi szereplő tevékenységét”. Ehhez a helyi erőforrások mozgósításán túl további kormányzati támogatásra is szükség van. Nemcsak a kistérségi szint, hanem az intézményrendszer egésze szempontjából is problematikus a működéshez szükséges eszközrendszer, információs háttér biztosítása. Ezen belül külön is kiemelhető az EU-s követelmények szempontjából is fontos monitoring-rendszer kérdése (hiánya), illetve a szakmai-szolgáltatási háttér elégtelensége. Végezetül említést kell tenni a megyei önkormányzat, illetve a megyei területfejlesztési tanácsok szerepéről. Az OTK szerint pl. „a megyei területfejlesztési tanácsok a regionális politika kulcsszereplői, működésük minőségén múlik döntően a decentralizált területfejlesztési gyakorlat bevezetésének sikere”. Bár mind az önkormányzati törvény, mind a területfejlesztési törvény módosításai lényeges módosításokat hoztak a megyei szint súlyát, szerepét és funkcióját illetően, az ezzel kapcsolatos szakmai és politikai viták – egyebek között a régiók és a megye viszonyát illetően – még ma sem jutottak nyugvópontra. Ez pedig hosszabb távon lényegesen befolyásolja a különböző szintek közti munkamegosztást, a döntési kompetenciákat a rendelkezésre álló források elosztását stb.

A vizsgált térségek lehatárolása, településszerkezete Kistérségek, kistérségi társulások Az 1990-es önkormányzati törvényt követő folyamatok az önkormányzatok „atomizációját” eredményezték. Felbomlottak a közös tanácsok és társközségek együttesei, a korábbi települési integrációk, és létrejött több mint 3000 települési önkormányzat. Ez a nagymértékű atomizáció rövid időn belől rávilágított az önkormányzati szabályozás hiányosságaira, ami így egy új integrációs folyamatok igényét hozta létre. Az önkormányzatok együttműködését ösztönözték az olyan külső források megszervezésének a lehetőségei is, amelyek csak településszövetségek, térségi szerveződések számára voltak elérhetők (OFA, PHARE). Mindezek eredményeként már az 1996-os területfejlesztési törvényt (illetve az önkormányzatok társulását, együttműködését szabályozó 1997. évi törvényt) megelőzően is nagy számban jöttek létre kistérségi társulások, szövetségek, többségében kifejezetten területfejlesztési céllal. Ezen belül is döntően a komplex gazdaságfejlesztést, de emellett a környezetvédelmet, a turizmust vagy az infrastrukturális fejlesztéseket tekintették elsődlegesnek. Indíttatásukból fakadóan ezek a szövetségek valamilyen „természetes” kapcsolatrendszer alapján jöttek létre (természetföldrajzi adottságok, gazdasági vagy intézményi kapcsolatok, kulturális és néprajzi hagyományok stb.). Egyes szakértői értékelések szerint egyfajta mozgalom alakult ki, amelynek jelentősége az alulról jövő helyi kezdeményezések kibontakozásában, a helyi társadalom szerepvállalásában, az identitástudat erősödésében, a települési önkormányzatok összefogásában, a helyi erőforrások koncentrálásában és mindezek szinergikus hatásában jelölhető meg. Éppen ezek a kezdeményezések tették lehetővé, hogy a törvény ezen a szinten is intézményesítse a területfejlesztési tevékenységet, sőt éppen a kistérségi szint tekinthető a területi politika alapegységének, a területfejlesztés legfontosabb szintjének. Fejér megyében is létrejöttek a kistérségi településfejlesztési társulások (néhány település egyikhez sem csatlakozott, mások két társulásnak is tagjai), amelyek 1994 és 1998 között kidolgozták saját területfejlesztési programjaikat: ♦ Dunamenti és Mezõföldi Önkormányzatok Kistérség Területfejlesztési Társulása ♦ Mezõföldi Önkormányzatok Társulása ♦ Tókörnyéki Területfejlesztési Önkormányzati Társulás ♦ Mór Kistérségi Társulás ♦ Sárbogárd és Környéke Önkormányzatainak Területfejlesztési Társulása ♦ Székesfehérvár és Vonzáskörzete Önkormányzati Területfejlesztési Társulás ♦ Vértesaljai Területfejlesztési Társulás Mindezekkel párhuzamosan a KSH is kidolgozott egy közlekedési, ellátási kapcsolatokon alapuló besorolási rendszert, amely alapján az országot – a

megyehatárokon belül maradva 138 kistérségre osztotta fel, s amit 1994. január 1-jétől vezette be. Ezt a besorolást sok kistérség vitatta – a korábban létrejött társulások nyilván nem igazodtak ehhez a lehatároláshoz. A KSH ezért a KTM-mel egyetértésben 1997 augusztusától egy új, 150 kistérségből álló statisztikai besorolási rendszert alkalmaz3. Tekintettel arra, hogy az adatok nagy része ezen a szinten áll rendelkezésre, jelen anyagban is ezt a besorolást vettük alapul. Az időközben elindult vidékfejlesztési (SAPARD) programok keretében helyenként újból másfajta együttműködések alakultak ki, amelyek között a megyehatárokat átlépő együttműködések is kialakultak (Mór-Zirc-Kisbér), de mindezek mellett megtalálhatók a kisebb területi egységekre vonatkozó mikrotérségi szerveződések is (Sárvíz).

Fejér megye KSH kistérségei és önkormányzati társulásai

Fejér megye KSH kistérségei és SAPARD térségei

A már említett megyei területrendezési tervet készítő VÁTI Kht. a program készítése során önkormányzati interjúk alapján feltérképezte a települések között kialakult kistérségi kapcsolatokat – idegenforgalom, gazdaság, munkahely, oktatás, egészségügy, kultúra, hulladék-elhelyezés és kezelés, közműfejlesztés és üzemeltetés, temetõ üzemeltetés, körjegyzőségi együttműködés témakörben. Megállapításaik szerint a 3

Meg kell még említeni, hogy a KSH a települések közti kapcsolatok alapján további 23 településegyüttest is megkülönböztet (agglomeráció, agglomerálódó térség stb.). Ezek közül Fejér megyébe tartozik a Székesfehérvári nagyvárosi településegyüttes, amely a megyeszékhely mellett 16 települést foglal magába.

városokon túl a legtöbb települési kapcsolattal rendelkezők településekhez sorolható Bakonycsernye, Bodajk, Csákberény, Csókakő, Kisapostag, Magyaralmás, Mezőfalva, Mór, Nagyvenyim és Söréd. Velük szemben kevés számú települési kapcsolat jellemzi a következő településeket: Bodmér, Csór, Etyek, Gánt, Pátka, Vértesacsa, Vértesboglár. Ezen belül is kiugróan alacsony Csór és Pátka kapcsolatainak száma. A városok közül legalacsonyabb kapcsolatszámú Gárdony, a legmagasabb Székesfehérvár.

Településszerkezet, térszerkezet Kistérségenkénti áttekintés Bicskei kistérség A kistérség Fejér megye észak-nyugati részén található, a Vértes és a Gerecse hegység nyúlványain, a Váli völgyön, a Zámolyi medence peremén, a Bicskei medencén és a Mezőföld egy részén helyezkedik el. A kistérség életében meghatározó a főváros közelsége. A Bécs-Budapest közti nemzetközi vasútvonal, illetve az M1 autópálya jó közlekedési kapcsolatokat biztosít mind Budapest, mind pedig Tatabánya felé, a 811-es út pedig a Székesfehérvárral való kapcsolatot teremti meg. A kistérség 16 településének összterülete 633 km2, ami a megye településeinek 15 %-a, összterületének 14 %-a. A megye lakosainak azonban csak mintegy 8,7 %-a (37 ezer) él a kistérségben, így a megyei átlagtól jelentősen elmaradva a legkisebb népsűrűségű kistérségek közé tartozik (58 fő/km2). A térség egyetlen városában (Bicske) lakik a népesség közel egyharmada. Településnagyság szerint az egyik legheterogénebb kistérség: két település (Bodmér és Újbarok) 500 fő alatti, további három település 500 és 1000 fő közötti, 9 település pedig az 1000-5000 lélekszámú kategóriába esik. A települések átlagos népessége 2312 fő, ami a megyében a legalacsonyabb.

Dunaújvárosi kistérség A kistérség Fejér megye keleti részén, a Mezőföld dél-keleti szélén a Duna mentén található. A területet három országos főútvonal is érinti, a 6-os sz. főút hosszanti irányban szeli át a kistérséget és gyakorlatilag hosszabb rövidebb csatlakozással valamennyi települést feltárja. Figyelembe véve, hogy a 6-os sz. út Fejér megye egyik térszerkezeti fővonala megállapítható, hogy a közelében fekvő települések potenciális fejlődési lehetőség birtokában vannak. Ugyancsak érintik a térséget a 61. és 62. sz. főutak is. A távlati közútfejlesztési tervek is érintik a térséget, a tervezet s8-as út valamint a dunaújvárosi közúti híd is tovább javítja a jövőben a kistérség gazdasági lehetőségeit. A kistérség 16 települése a megye településeinek 15 %-át teszi ki, ezek összterülete 751 km2, ami a megye összterületének 17 %-a. Mivel a megye összlakosságának mintegy negyede él a térségben, ez a legnagyobb népsűrűségű kistérség (146 fő/km2), a népsűrűség jelentősen meghaladja az országos átlagot is. A mintegy 55 ezer lakosú (ami a térség népességének kb. fele) térségközpont Dunaújváros megyei jogú város, melynek

vonzáskörzete főként dél-nyugati irányban terjed. A vonzáskörzet északi és északnyugati irányú kiterjedését Budapest, illetve Székesfehérvár közelsége, a keletre eső Bács-Kiskun városhiányos területei felé pedig a Duna-híd hiánya korlátozza. A kistérség településszerkezetéből hiányoznak az 1000 fő alatti kistelepülések. A települések fele 2000-5000 fő közötti. A Dunaújváros utáni két legnagyobb település – Ercsi (8 ezer fő) és Pusztaszabolcs (6 ezer fő) korlátozottan térségközponti funkciókat is ellát. A települések átlagos népessége 6425 fő, a megyében a legnagyobb.

Enyingi kistérség A megye déli részén a Mezőföld nyugati szélén elhelyezkedő kistérség. A kistérség földrajzi elhelyezkedése alapján – a Balaton közelsége, ipari centrumok elérhetősége – látszólag kedvező helyzetben van. Azonban annak ellenére, hogy a területet északnyugat-délkelet irányban átszeli a 64. sz. főút, északkeleten pedig érinti az M7 autópálya és a 70-es sz. főút, mégis perifériális helyzetben van. A megyei és az országos meghatározó térszerkezeti vonalak elkerülik, a 64. sz. főúttól északra és délre belső perifériák alakulnak ki, amely fokozza a kistérség hátrányos helyzetét. A térségközpont, illetve a Balatonhoz viszonylag közel fekvő települések esélye lehet a szorosabb kapcsolódás az üdülőterülethez, amihez viszont a közlekedési kapcsolatok fejlesztésére lenne szükség. A kistérség tartozó 10 településének (a megye településeinek 9 %-a) összterülete 481 km2 (a megye területének 11 %-a), amivel a megye második legkisebb térsége. 24 ezret valamivel meghaladó népességszámát tekintve azonban a legkisebb térség. Ezekből adódóan népsűrűsége is igen alacsony (51 fő/km2), megyei viszonylatban is ritkán lakott kistérségről van szó. A kistérség településszerkezetében a térségközpont Enying domináns 7200 lakosával, ami a kistérség népességének közel harmadát teszi ki. 500 fő alatti település nincs, 500 és 1000 fő közé esik Mátyásdomb és Szabadhidvég népessége. A települések fele 20005000 fő közötti. Az átlagos településnagyság 2468, a második legalacsonyabb a megyében.

Gárdonyi kistérség A kistérség a Mezőföld északi peremén a megye középső részét foglalja el. Igen kedvező a térség fekvése, hiszen közepén halad keresztül a Budapest-SzékesfehérvárBalaton vonal és az M7-es autópálya, amelyik mellett nem csak a megye, de az ország egyik legfontosabb térszerkezeti fővonala is. A 70-es sz. főút ugyancsak átszeli hosszirányban a területet. A jó megközelítés nem csak közúton, de vasúton is biztosított, hiszen Nyugat-Magyarország és a Balaton irányába haladó vasúti fővonalak egyaránt a kistérség területén haladnak át. A térség idegenforgalmi potenciálja miatt a jó megközelítésnek kiemelkedő jelentősége van. Mindez egyúttal azt jelenti, hogy a térség az ország egyik legforgalmasabb idegenforgalmi folyosója mentén található. Idegenforgalmi szempontból – a Velencei-tó mellett – meghatározó a Balaton és Budapest közelsége is. A főváros közelsége gazdasági hatása miatt itt fontos, különösen a térség északkeleti részén.

A gárdonyi kistérség 13 települése a megye településeinek 12 %-át, a települések 379 km2-nyi területe a megye 9 %-át adja, ezzel a megye második legkisebb területű térsége. 33 ezer főnyi népessége is hasonló arányt (8 %) tesz ki, így népsűrűsége megközelíti a megyei átlagot (88 fő/km2). A kistérség egyetlen városa a 8 ezer fős Gárdony, egyben a térség központja. A térség településszerkezete a Bicskei térséghez hasonlóan meglehetősen heterogén. Legkisebb települése a mindössze 400 fős Nadap, de Sukoró lélekszáma is 1000 fő alatti, Zichiújfalu pedig éppen a 1000 fős határon van. Nemcsak a népességszám, hanem a tudományos és kulturális életben betöltött szerepe miatt is említést érdemel a térség második legnagyobb települése, Martonvásár, amelyet a fővároshoz is szoros gazdasági kapcsolatok fűznek. Említést érdemel, hogy a kistérség lakosságának mintegy felel a közvetlen tóparti települések lakója.

Móri kistérség A kistérség Fejér megye észak-nyugati részén, a Bakony déli nyúlványain és a Vértes oldalában, a Móri árok területén helyezkedik el. Domborzati viszonyai meghatározóak a vasúti és közúti közlekedési kapcsolatok terén. Meghatározó szerepet tölt be a térséget északnyugat-délkelet irányban átszelő 81. sz főút, amely jelentős nemzetközi tranzitforgalmat is kiszolgál. A térség településeinek számát és azok területét tekintve a megye legkisebb, népességszámát tekintve a második legkisebb térsége, ennek ellenére jelentős és dinamikusan fejlődő ipari központ. A 8 település 295 km2-nyi összterülete a megye területének nem egészen 7 %-át teszi ki, 28 ezres népessége pedig hasonlóan, a megye lakóinak 6,6 %-át adja. Ebből adódóan népsűrűsége (96 fő/km2) gyakorlatilag a megyei átlaggal egyező. A térségközpont Mór a térség egyetlen városa, itt él a népesség fele, ami jelzi a város meghatározó szerepét. Munkaerőpiaci vonzáskörzete mintegy 30 km sugarú körzetre terjed ki. A térséget a települések kis száma ellenére viszonylag heterogén településszerkezet jellemzi: Mór kivételével a települések azonos arányban oszlanak meg az 500-1000, az 1000-2000 és a 2000-5000 fős településkategóriák között. 500 fő alatti kistelepülés nincs a térségben. Mór meghatározó szerepe miatt az átlagos településnagyság 3517 fő, ami ugyan a Székesfehérvári és a Dunaújvárosi térség után a harmadik, de a megyei átlagtól elmarad.

Sárbogárdi kistérség A térség a Mezőföld közepén, a Sárvíz-völgy kistáján helyezkedik el a megye déli részén. Településszerkezetét meghatározza a Sárvíz mocsaras területe és a magasabban fekvő lösszel borított füves puszta. A területet három országos főútvonal is átszeli, a 61. sz., 63. sz. és a 64. sz. főútvonalak kereszteződései is a kistérségben találhatóak. A Budapest-Pécs-Kaposvár vasútvonal gócpontja Sárbogárd. Ennek ellenére a megye meghatározó térszerkezeti fővonalait elkerülik, ami a térség gazdasági elmaradottságában is megmutatkozik.

A Sárbogárdi térséghez 12 település tartozik, ezek összterülete 654 km2, ami a megye területének 15 %-a, ezzel a megye harmadik legnagyobb területű térsége. Népessége (30 ezer fő) azonban csupán 7 %-a a megye lakosságának, s így a legritkábban lakott térség, népsűrűsége (46 fő/km2) csupán fele a megyei átlagnak. A térség legnagyobb települése és egyben az egyetlen városa a térségközpont Sárbogárd, közel 17 ezer lakossal, ami a térség népességének 45 %-a. A kistérség településszerkezete a móri kistérségéhez hasonló: Sárbogárd mellett egyenlő számban oszlanak meg az 1000 fő alatti, az 1000-2000 fő közötti és a 2000-5000 fő közötti települések. Aprófalvas 500 fő alatti települések nincsenek a térségben. Az átlagos településnagyság (2526) tekintetében a megyei átlagtól lényegesen elmarad.

Székesfehérvári kistérség A székesfehérvári kistérség északon a Bakony és a Vértes nyúlványain, délen a Mezőföldön, középen pedig a Sárréten terül el. Területe és népessége alapján nemcsak a megyének, hanem a közép-dunántúli régiónak is a legnagyobb kistérsége. A megyeszékhely Székesfehérvár fontos vasúti és közlekedési csomópont, a megye szinte valamennyi jelentős főútvonala és vasútvonala itt találkozik. Földrajzi adottságai, megközelíthetősége, kiépített infrastruktúrája stb. alapján az ország egyik legdinamikusabban fejlődő ipari központjává vált, amelynek gazdasági és egyéb hatása a megyehatárokon is túlmutat. A megyei illetékességű államigazgatási szervek székhelye – egy kivétellel – Székesfehérváron van, mely így egyben a megyei közigazgatás centrumának is tekinthető. A kistérség 31 településből áll, ami a megye településeinek közel harmada. A magas településszám miatt talán itt a legnehezebb a kistérség lehatárolása, amit az is jelez, hogy a KSH is használ egy szűkebb, 16+1 településből álló besorolást (nagyvárosi településegyüttes). De eltér a KSH besorolástól az önkormányzati társulás, továbbá a vidékfejlesztési program keretében létrejött társulás is.4 A 31 település 1181 km2-nyi összterülete a megye területének több mint negyede (27 %), 163 ezer főnyi népessége pedig a megye lakóinak 38 %-a. 138 fő/km2 népsűrűsége a megyei átlagot jóval meghaladja (az országosat is), de a megyében némileg elmarad Dunaújvárosi térség mögött. A megyeszékhely Székesfehérvár nemcsak a megye, hanem az országban is a legnagyobb városok közé sorolható, a közép-dunántúli régió egyetlen 100 ezer fő feletti települése. 105 ezer lakosa a megye lakóinak negyedét, a kistérség népességének viszont 64 %-át teszi ki. A térség másik városa – a 6000 főt valamivel meghaladó – Polgárdi társközpont funkciókat tölt be a térségben. A népességnagyságot tekintve további 8 település a 2000-5000 fős kategóriába, a települések fele pedig az 1000-2000 fős kategóriába esik. Összesen 7 település népessége 1000 fő alatti, ezen belül 3 település Bakonykúti, Moha és Söréd 500 fő alatti kistelepülés (Bakonykúti egyúttal a megye legkisebb települése).

4

Említést érdemel az is, hogy a kistérség több települése – az Enyingi és a Sárbogárdi térségek mellett – érintett a Sárvíz kistérségi társulásban is, amely külön területfejlesztési koncepciót is kidolgozott saját területére.

A megye települési rendszere Fejér megye az ország közepes nagyságú megyéi közé tartozik, területe az ország területének nem egészen 5 %-át, népessége 4,2 %-át teszi ki. Az 1977-ben készült területfejlesztési koncepció arra hívja fel a figyelmet, hogy bár Fejér „az ország azon öt megyéjéhez tartozik, amelynek nincs országhatára, azonban földrajzi fekvése, területi elhelyezkedése, kapcsolatai az európai területi fejlődés egyik XXI. századi innovációs tengelyéhez kötik, amelyet nevezhetünk a "közép-európai fejlődési banánnak", s azon belül a látványosan kibontakozó Bécs-Budapest innovációs zónának”. Ebből a szempontból is kiemelendőek a megye meghatározó térszerkezeti vonalai, az M7-es, és a 7. sz. fõút, a 6. sz. fõút, illetve a 63. és a 81. sz. fõutak, amelyek mentén a beépített területek egymáshoz közeledve sűrűsödnek. Ilyen településhálózat alakult ki a 7. sz. út mentén Gárdony-Velence településeknél, a 63. sz. fõút mentén CeceSárbogárd-Aba között, a Duna mentén különösen Adony és Dunaújváros térségében. A térszerkezeti vonalak közül kiemelhető az M7-es autópálya térsége, amely országos viszonylatban is innovációs tengelynek tekinthető. Potenciális innovációs tengely formálódik a Duna mentén, illetve maga a Duna is számos lehetőséget rejt magában. Végül a megye középső és déli térsége még ma is belső perifériának tekinthető, ahol gyenge a centrumok funkciója, kedvezőtlen a gazdasági szerkezet, foglalkoztatási gondok vannak jelen stb.

A megye településszerkezete viszonylag stabilnak tekinthető, az elmúlt évtizedben nagyarányú változás nem történt. 1990-ben a települések száma 104, amely 2000-ig

107-re módosult. A változások között a kiválással létrejött új települések domináltak – Csabdi (Bicske, 1990), Kulcs (Rácalmás, 1994), Zichyújfalu (Gárdony, 1997), Óbarok (Bicske, 2000) –, Szárliget pedig 1999 közepétől Komárom-Esztergom megyéhez csatlakozott. A megye településsűrűsége az országos átlagtól eltérően viszonylag ritka, 100 km2-re 2,4 település jut, szemben az országos 3,4-del. Településhiányos területek Pusztaszabolcs és Gárdony, valamint Sárbogárd és Dunaújváros közötti térségek. A 107 településből 88-ban működik önálló polgármesteri hivatal, emellett 9 település körjegyzőségi székhely, amelyhez további 10 település csatlakozik. Az elmúlt évtized várossá nyilvánításai eredményeként – Enying (1992), Polgárdi (1997) és Ercsit (2000) – a megye települési rendszerében a városok közel egyenletesen helyezkednek el, de a Sárbogárd-Dunaújváros-Gárdony közötti háromszög, valamint a Zámolyi-medence városhiányos térségnek tekinthetõ. A két megyei jogú város (Székesfehérvár és Dunaújváros) mellett a megyében 7 város van. Ezzel – a városok arányát tekintve – Fejér megye megfelel az országos átlagnak. A városok a megye településszerkezetében meghatározó szerepet töltenek be, különösen a megyeszékhely és Dunaújváros, a kisvárosok közül Mór és Bicske. A városok szerepe ugyan az elmúlt években némileg felértékelődött, de továbbra is Székesfehérvárnak van a legnagyobb vonzáskörzete. A kisvárosok jelenthetnék a városhiányos térségekben az urbanizációs központokat, de közlekedési kapcsolatuk, infrastrukturális fejletlenségük miatt nem mindenben tudnak eleget tenni ennek a funkciónak, azonban a középfokú ellátást minden település számára megfelelő színvonalon biztosítani képesek. A településsűrűséggel függenek össze a népsűrűség térbeli különbségei is. Ahogy már kistérségek áttekintésénél is látható volt az országos átlagot is meghaladó népsűrűség a Székesfehérvári és a Dunaújvárosi térségekre jellemző, de a megyei átlaghoz közeli a Gárdonyi és a Móri térségeké is. A megyei átlag azonban némileg elmarad az országostól, azonban a Budapest nélkül számolt átlagot meghaladja. Összefügg ez azzal a ténnyel is, hogy a megye az országban szinte egyedülálló módon 1990-hez képest nemcsak megtartotta, hanem kissé növelni is tudta a népességét (a megyén kívül csak Pest megye tudott növekedést felmutatni), ami a bevándorlásnak köszönhető. A vándorlás célterületei az országos tendenciákhoz hasonlóan a városkörnyéki települések voltak, s a Gárdonyi térségben volt a legnagyobb. Az 1999-es adatok szerint a megye lakosságának valamivel több mint fele (52 %) él a városokban, amelyek azonban területe a megye területének csak 19 %-át teszik ki. Ebből adódóan a városok népsűrűsége 264 fő/km2, míg a községeké mindössze 58 fő/km2.

Térség

Település

Ebből város

Terület (km2)

Népesség (ezer fő)

Átlagos településnagyság (fő)

Népsűrűség (fő/km2)

Székesfehérvár

31

2

1 181

162,9

5 255

138

Dunaújváros

17

1

751

109,2

6 425

146

Bicske

16

1

633

37,0

2 312

58

Enying

10

1

481

24,7

2 468

51

Gárdony

13

1

379

33,3

2 562

88

8

1

295

28,1

3 517

96

Mór

Sárbogárd

12

1

654

30,3

2 526

46

Megye

107

8

4 373

425,5

3 977

97

K-D Régió

406

26

11 236

1 107,2

2 727

99

3131

218

93 030

10 043,2

3 208

108

Ország

Forrás: KSH, Fejér megye statisztikai évkönyve, 1999

A megye településeit népességnagyság szerint vizsgálva megállapítható, hogy az az országosnál némileg kiegyenlítettebb struktúrát mutat. Mindössze 6 település népessége marad 500 fő alatt, míg országosan a települések harmada esik ebbe a kategóriába. Ez az 1000 fő alatti településekkel együtt sem haladja meg a 20 százalékot, szemben a régiós és az országos értékkel, ahol a települések kissé több, mint fele nem éri el az ezres népességszámot.

Térség

500999

-499

10001999

20004999

50009999

1000049999

5000099999

100000 -

Össz.

Székesfehérvár

3

4

14

8

1

-

-

1

31

Dunaújváros

-

-

5

9

2

-

1

-

17

Bicske

2

3

5

4

1

1

-

-

16

Enying

-

2

2

5

1

-

-

-

10

Gárdony

1

1

5

5

1

-

-

-

13

Mór

-

2

2

3

-

1

-

-

8

Sárbogárd

-

3

4

4

-

1

-

-

12

db

6

15

37

38

6

3

1

1

107

%

5,6%

14,0%

34,6%

35,5%

5,6%

2,8%

0,9%

db

117

92

94

68

17

13

3

%

28,9%

22,7%

23,2%

16,8%

4,2%

3,2%

0,7%

db

1033

688

657

483

138

115

12

%

33,0%

21,9%

21,0%

15,4%

4,4%

3,7%

0,4%

Megye K-D Régió Ország

Forrás: KSH, Fejér megye statisztikai évkönyve, 1999

népsűrűség térkép - települési

0,9% 100,0% 1

405

0,2% 100,0% 9

3135

0,3% 100,0%

Táji, természeti adottságok A megye területén belül a táji adottságok ismerete alapvető a táj potenciális lehetőségeinek kihasználása, az optimális tájhasználat megvalósítása érdekében. Magyarország kistáj-kataszterében a természeti erőforrások értékrendjét meghatározó természeti tényezők oly módon vannak közreadva, mely megadja a lehetőségét azok térbeli eloszlásának számszerű jellemzéséhez. Magyarország természeti tájainak módszertani felosztása szerint az országot 6 nagytáj, 33 középtáj és 230 kistáj fedi le. A tájalkotó természeti tényezők térbeli jellege, kapcsolódása és egymásra hatása révén megalkotott országos tájkataszter szerint a megyéhez tartozó településeket vizsgálva megállapítható, hogy azok két nagytáj 5 középtájának 26 kistáján helyezkednek el.

Kistérségenkénti áttekintés Bicskei kistérség Tájbesorolás

A kistájakhoz tartozó települések

5. Nagytáj (makrorégió): Dunántúli-Középhegység 5.3.21. Kistáj: Etyeki-dombság

Alcsútdoboz, Etyek, Felcsut, Tabajd

5.3.22. Kistáj: Zsámbéki-medence

Bicske

5.2.33. Kistáj: Lovasberényi-hát

Bodmér, Gánt, Szár, Újbarok, Vál, Vértesacsa, Vértesboglár

5.3.13. Kistáj: Keleti-Gerecse

Csabdi

5.3.31. Kistáj: Zámolyi-medence

Csákvár

5.2.13. Kistáj: Móri-árok

Mány

A kistérség a Dunántúli-Középhegység nagytájon belül érinti a Vértes-Velenceihegyvidék és a Dunazúg-hegyvidék 3-3 kistáját. A kistérség két legjellemzőbb (a legtöbb települést érintő) kistája a Lovasberényi-hát és az Etyeki-dombsg. A Lovasberényi-hát a Vértes és a Velencei-hegység között nyúlik el. A kistáj a Velencei-tó háttérterülte és ezért annak kiránduló terülte is. Keleten a Váli-völgy, szaknyugaton a Zámolyi-medence, nyugaton a Császár-víz völgye határolja. A kistáj déli része száraz éghajlati típusú. Zömmel szántók, de rét-legelő, szőlő és gyümölcsös is található a területen. Az Etyeki-dombság korábban a gerecsei hegylábfelszín szerves tartozéka volt. Mérsékelten tagolt dombság, bőven rendelkezik építési nyersanyagokkal. A jó expozíciójú területeken gazdaságos szőlő- és gyümölcstermesztés folyik, de főként a kisebb vízigényű szántóföldi és kertészeti kultúráknak kedvez az éghajlat. Nyugatról a Váli-víz, keletről a Benta-patak határolja, míg a Szent-László víz keresztezi. A kistáj jelentős szőlőültetvénnyel és erdőterülettel rendelkezik.

Dunaújvárosi kistérség Tájbesorolás

A kistájakhoz tartozó települések

1. Nagytáj (makrorégió): Alföld 1.1.21. Kistáj: Csepeli-sík

Adony, Kulcs

1.4.11. Kistáj: Érd-Ercsi-hátság

Ercsi, Ráckeresztúr

1.4.12. Kistáj: Váli-víz síkja

Beloiannisz, Besnyő, Iváncsa

1.4.23. Kistáj: Közép-Mezőföld

Baracs, Dunaújváros, Előszállás, Kisapostag, Mezőfalva, Nagykarácsony, Nagyvenyim, Perkáta, Pusztaszabolcs, Rácalmás

A kistájak részletes agro-ökológiai elemzése kimutatja, hogy a kistérség természetföldrajza kevésbé összetett. Érinti az Alföld nagytáján belül a Mezőföld középtáj (mezorégió) három kistáját és a Dunamenti-síkság középtáj egy kistáját. A Csepeli-sík kistáj – a Duna melléke a Rácalmásig terjedő szakaszon – Bács-Kiskun, Fejér és Pest megye területén helyezkedik el. 31 településéből a kistérségben csupán kettő fekszik. A kistájon át éri el a Dunát a Szent László-patak és a Váli-víz. A kistáj mérsékelten meleg, száraz éghajlatú. Legjelentősebb tavai a Líviai-halastavak. (205 ha) A Váli-víz síkja Fejér megye területén helyezkedik el. 9 településéből 6 a Gárdonyi, 3 a Dunaújvárosi kistérségben helyezkedik el. Éghajlata száraz és mérsékelten meleg. A kevés csapadék a meghatározó a növénytermesztésben. Az uralkodó szélirány északnyugati. A Közép-Mezőföld mérsékelten meleg, száraz vidék, de a középső területek már a mérsékelten száraz éghajlati övhöz vannak közel. Leggyakoribb az észak-nyugati szélirány, amely főként tavasszal, a talajmunkák idején sokszor felkavarja a finom lösztakarót. Északon a kevésbé hőigényes kultúráknak kedvez az éghajlat. Dunaújváros és Székesfehérvár környékén a kevés csapadék miatt az öntözés indokolt. A terjedelmes kistájnak csak kisebb vízfolyásai vannak, mint pl. a Nagyvenyim-Baracsi-ér, Nagykarácsonyi-vízfolyás, Perkátai-vízfolyás, Adonyi főcsatorna, Szent László patak, Váli-víz. A kistérség meghatározó kistája, hiszen a kistáj 29 településéből 10 település található ebben a kistérségben.

Enyingi kistérség Tájbesorolás

A kistájakhoz tartozó települések

1. Nagytáj (makrorégió): Alföld 1.4.31.Kistáj: Enyingi-hát

Enying (Alsótekeres, Balatonbozsok, Kabókapuszta)

1.4.32. Kistáj: Káloz-Igari löszhát

Lepsény, Kálóz, Kisláng, Lajoskomárom, Mezőszentgyörgy, Mátyásdomb, Dég

1.4.33. Kistáj: Sió-vögy

Mezőkomárom, Szabadhídvég

A kistájak részletes agro-ökológiai elemzése itt azt mutatja, hogy a kistérség természetföldrajza kevésbé összetett. Érinti az Alföld nagytáján belül a Mezőföld középtáj három kistáját. A táblázatban jelzettek közül Balatonbozsok, Kabókapuszta,

Les-hegy és Alsótekeres Enying városhoz tartozik. Ugyanígy Lajoskomárom Középbogárddal és Külső-sáripusztával együttesen értendő. A Enyingi-hát mérsékelten meleg, mérsékelten száraz éghajlatú kistáj. Leggyakoribb az észak-nyugati szélirány, amely sokszor felkavarja a finom lösztakarót. A közepes hőigényű kultúráknak kedvez az éghajlat. A térség kifejezetten jó agráradottságú terület. A vízigényes kultúrák (szántóföldi zöldség, burgonya) termesztése miatt az öntözés indokolt. A táj meghatározó vízfolyása a Sió-csatorna és a Kabóka patak. A kistájnak öt állóvize van. Az enyingi tároló rendszer meghatározó jelentőségű (93 ha). A Káloz-Igari löszhát Fejér és Veszprém megye területén helyezkedik el. A kistáj 15 településéből hét található az Enyingi kistérségben. A kistáj déli része mérsékelten meleg, mérsékelten száraz éghajlatú. Leggyakoribb az észak-nyugati szélirány, ami a száraz lösztakarót gyakran felkavarja. Kisláng és Dég területének jelentős része talajvédelem tekintetében a Nemzeti Agrár Környezetvédelmi Program lehetséges célterülete (talajvédelem kb. 5500 ha). Ugyanakkor Lepsény és Mezőszentgyörgy vízvédelemre szorul (5200 ha). A kistájnak nyolc természetes tava van. A hat mesterséges tároló- és halastó összesen 141 ha vízfelületű. A Káloz melletti a legnagyobb, de ez nem a kistérséghez területéhez tartozik. A Sióhoz folyik le egyetlen vízfolyása, a Bozók-patak. Adottságai kertészeti növénytermesztésre is kiválóan alkalmasak.

Gárdonyi kistérség Tájbesorolás

A kistájakhoz tartozó települések

1. Nagytáj (makrorégió): Alföld 1.4.12.Kistáj: Váli-víz síkja

Baracska, Gyúró, Kajászó, Martonvásár, Tordas, Pettend (Kápolnásnyék)

1.4.21. Kistáj: Közép-Mezőföld

Zichyújfalu

1.4.22. Kistáj: Velencei-medence

Gárdony, Agárd és Dinnyés (Gárdony), Kápolnásnyék, Velence

5. Nagytáj (makrorégió): Dunántúli-Középhegység 5.2.33. Kistáj: Lovasberényi hát

Pázmánd

5.2.34. Kistáj: Velencei-hegység

Nadap, Pákozd, Sukoró

A kistérség természetföldrajza igen összetett. Érinti az Alföld nagytáján belül a Mezőföld középtáj három kistáját, továbbá a Dunántúli-Középhegység nagytáján belül a Vértes-Velencei-hegyvidék középtáj két kistáját. A Váli-víz síkjához tartozó kilenc településből hat a Gárdonyi kistérségben helyezkedik el. Éghajlata száraz és mérsékelten meleg. A kevés csapadék a meghatározó a növénytermesztésben. Két nevezetes vízfolyása a Dunába folyó Váli-víz és az abba torkolló Szent László patak. Martonvásár mellett található a kistáj legnagyobb víztározó tava (34,5 ha). A kistáj hasznosítható nyersanyaga a löszhöz kapcsolódó agyag. A Velencei-medence a kistáj teljes területe a kistérséghez tartozik. Éghajlata mérsékelten meleg. A mérsékelten száraz és a száraz éghajlati öv határán elterülő kistáj. Az uralkodó észak-nyugati szélirány a nyugati medencében inkább nyugati, a keleti

medencében északi szél formájában jelenik meg. Az éghajlat inkább a kevésbé hőigényes kultúráknak kedvez. A Velencei-tó szűkebb környékére kiterjedő kistáj mellékvizei a Császár-víz és a Vereb-Pázmándi vízfolyás. A tó vízgyűjtő-területe a kistáj terültét többszörösen meghaladja. A tó vízfelszíne 160 cm-es vízállásnál 25,3 km2. Lefolyása a Dinnyés-Kajtori csatorna. A Velencei-tó a térség egyik legjelentősebb természeti, táji értéke. Déli partján Agárdon 1977-ben termálvizet tártak fel. A Velencei-hegység kistáj teljes területe a kistérséghez tartozik. A DunántúliKözéphegység dél-keleti előterében elhelyezkedő alacsony tönkröghegység. A gránit kőzetminőségi különbségek következtében kialakult különböző lepusztulás formák legjellegzetesebb területe a pákozdi Sár-hegy (240 m) és a sukorói Csöntér-hegy (224 m). Mérsékelten hűvös-száraz éghajlatú kistáj. A jó expozíciójú területek (déli kitettségű domboldalak) szőlő- és gyümölcstermesztésre kiválóan alkalmasak. Az éghajlat elsősorban nem vízigényes kultúráknak kedvez. Szántóként inkább a kistáj déli részét hasznosítják. A kistáj közúton jól megközelíthető települései a magyar történelem közismert emlékhelyei. A térség védett természeti értékekben bővelkedik.

Móri kistérség Tájbesorolás

A kistájakhoz tartozó települések

5. Nagytáj (makrorégió): Dunántúli-Középhegység 5.1.43. Kistáj: Keleti-Bakony

Balinka

5.1.53. Kistáj: Súri-Bakonyalja

Bakonycsernye, Nagyveleg

5.2.12. Kistáj: Által-ér-völgy

Pusztavám

5.2.13. Kistáj: Móri-árok

Bodajk, Mór

5.2.21. Kistáj: Vértes –fennsík

Csákberény

5.2.22. Kistáj: Vértes peremvidéke

Csókakő

A kistérség a Dunántúli-Középhegység nagytájon belül érinti a Bakonyvidék két kistáját és a Vértes-Velencei-hegyvidék négy kistáját. A Bakonyt a Vértestől elválasztó Móri árok a Dunántúli-középhegység legnagyobb és legbonyolultabb fejlődésmenetet átélt szerkezeti völgye. A kistérség energiahordozókban és építőipari nyersanyagban bővelkedik. A kedvező kitettségű lejtők szőlőtermesztésre alkalmasak. A területen általában a nem túl hő- és vízigényes növények számára kedvező az éghajlat. A kistáj települései jól megközelíthetőek, kultúrtörténeti és természetvédelmi értékekkel rendelkezik. A Súri-Bakonyalja Bakony karsztos fennsíkjához északon kapcsolódó aprólékosan felszabdalt, laza üledékből épült hegység előtéri dombság. A kistáj uralkodóan erdő- és mezőgazdasági hasznosítású. A szántóföldi haszonnövényeknek és a nem hőigényes kertészeti kultúráknak megfelelő az éghajlat.

Sárbogárdi kistérség Tájbesorolás

A kistájakhoz tartozó települések

1. Nagytáj (makrorégió): Alföld 1.4.22. Kistáj: Közép-Mezőföld

Alsószentiván, Hantos, Nagylók, Sárbogárd, Sárkeresztúr, Sárszentágota

1.4.24. Kistáj: Sárvíz-völgy

Sáregres

1.4.25. Kistáj: Dél-Mezőföld

Alap, Cece, Vajta

1.4.32. Kálóz-Igari löszhátak

Igar, Mezőszilas

A kistájak részletes agro-ökológiai elemzése kimutatja, hogy a kistérség természetföldrajza kevésbé összetett. Érinti az Alföld nagytáján belül a Mezőföld középtáj négy kistáját, ezen belül meghatározó a Közép-Mezőföld. A települések abban a kistájban szerepelnek, ahová területük legnagyobb része esik. Nagyhörcsök, Rétszilas, Sárhatvan a Sárvíz-völgy kistáj települései. Közigazgatásilag Rétszilas, Kislók Nagyhörcsök (Pusztaegres, Hatvanpuszta) Sárbogárd városhoz tartozik. Igarhoz tartozik Vámpuszta és Vámszőlőhegy. A Közép-Mezőföld kistájnak a Dunaújvárosi térség kapcsán már bemutatott adottságai mellett meg kell említeni a térség vízfolyásait, mint pl. a Sárosd- Seregélyesi vízfolyás, Lóki patak. A táj meghatározó vízfolyása a Sárvíz, Sárvíz-Malomcsatorna. Hantos, Nagylók területén található a kistérség felszíni vizeinek egy része. A Sárvíz-völgy Fejér és Tolna megye területén helyezkedik el. A körülbelül 90x4-5 kmes sávban elhelyezkedő kistáj középső részén fekszik Sáregres és Rétszilas; ezek területén, illetve területének határán folyik a Sárvíz és a Sárvíz-Malomcsatorna. A kistérség tavainak jelentős része a Sárvíz-völgyben található (nagyhörcsöki, őrspusztai, rétszilasi, pusztaegresi halastavak stb.) A Dél-Mezőföld kistáj Fejér és Tolna megye területén helyezkedik el. Futóhomokkal, illetve lösszel fedett hordalékkúp síkság. A fenti táblázatban is jelzett három település a kistérség északi részében helyezkedik el. A termőföld közel kétharmadának agráralkalmassági értékszáma az országos átlag és az átlag 80 %-a közé esik. A kistáj éghajlata északon száraz, máshol mérsékelten száraz. Fő vízfolyásai a Sárvíz és az Alap-Cecei vízfolyás. A lakosság jelentős része ma is a mezőgazdaságból él. Termékei közül különösen híres a cecei paprika és a görögdinnye. Cece jelentős gyepterülettel és erdővel rendelkezik. A megye legdélibb települése Vajta, különleges értéke a vonzó környezetben fekvő, ásványi anyagokban gazdag hévízfürdő.

Székesfehérvári kistérség Tájbesorolás

A kistájakhoz tartozó települések

1. Nagytáj (makrorégió): Alföld 1.4.22. Kistáj: Közép-Mezőföld

Aba, Sárosd, Seregélyes, Szabadegyháza, Füle, Jenő, Kőszárhegy, Nádasdladány

1.4.23. Kistáj: Sárrét

Polgárdi, Sárkeszi, Sárszentmihály, Úrhida, Székesfehérvár

1.4.24. Kistáj: Sárvíz-völgy

Soponya, Szabadbattyán, Tác

1.4.32. Kálóz-Igari löszhátak

Csősz

5. Nagytáj (makrorégió): Dunántúli-Középhegység

5.1.43. Kistáj: Keleti-Bakony

Csór, Iszkaszentgyörgy, Bakonykuti, Isztimér

5.2.13. Kistáj: Móri-árok

Moha, Sárkeresztes, Fehérvárcsurgó, Kincsesbánya

5.2.31. Kistáj: Zámolyi-medence

Zámoly

5.2.32. Kistáj: Sörédi-hát

Magyaralmás, Kisfalud (Székesfehérvár), Söréd

5.2.33. Kistáj: Lovasberényi-hát

Pátka, Vereb, Lovasberény

A megye legnagyobb kistérségének agro-ökológiai jellemzése egyértelműen azt mutatja, hogy a kistérség természetföldrajza igen összetett. Érinti az Alföld nagytájon belül a Mezőföld középtáj számos kistáját (4), továbbá a Dunántúli-Középhegység nagytáj Bakonyvidék középtájának kistáját (1), illetve a Vértes-Velencei-hegyvidék középtájának kistájait (4). Az említett két nagytáj közötti választóvonal nagyjából a Velencei-tó vonalában helyezkedik el. A Közép-Mezőföld korábban említett adottságain belül kiemelendő, hogy Székesfehérvár környékén a kevés csapadék miatt az öntözés indokolt. A terület vízszegénységéhez viszonyítva elég sok az állóvíz. (Pl. Sárkeresztúri Sárkány-tó 27,6 ha vízfelületű.) A kistáj a viszonylagos csapadék szegénység ellenére is a térség kifejezetten jó adottságú területe, ahol elsősorban a szántóföldi növénytermesztés és az ehhez kapcsolódó állattartás lehetőségei kedvezőek. A Sárrét két megye területén helyezkedik el. A száraz és mérsékelten meleg éghajlat meghatározó a szántóföldi és kertészeti termelésben. A közeli iparvidék valamennyi vízfolyását erősen szennyezi. A szántó művelési ág mellett jelentős a rét-legelő terület magas aránya. A Nemzeti Agrár-Környezetvédelmi Program alkalmazása szempontjából figyelmet érdemel, hogy a sárréti síkláptalajok a talajtípusok közel egynegyedét teszik ki. A Sárrét területének 5,6 %-a védett. A Keleti Bakony kistáj 10 településéből csak a keleti részén elhelyezkedő 4 település tartozik a kistérséghez. Éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz. A kistáj területének legnagyobb hányadát a kistérség leggyengébb talajai fedik: extenzív gazdálkodás célterületei. Ebben a kistérségben a legkevesebb a szántó (26,2 %) kiemelkedő nagyságú az erdő (49,4 %) és a gyep (17,6 %) területe. Az erdőgazdálkodás mellett itt található a legtöbb kert a kistérségben. A székesfehérvári kistérségben itt e legkevesebb a vízfelszín, (0,1 %) de az Iszkaszentgyörgy melletti három halastó több, mint 90 ha. felszínű. A Móri árok a kistérség legkisebb kistája. Déli részének éghajlata mérsékelten hűvös, száraz. A szántó művelési ág mellett jelentős a rét-legelő aránya. Talajainak fele erdő, illetve réti talaj. A táj vízbázis jellege folytán kiemelt vízminőség-védelmet igényel. A kedvező kitettségű lejtők szőlőtermesztésre alkalmasak. A székesfehérvári kistérségben itt a legnagyobb a szőlőterület aránya az összterülethez viszonyítva.

Megyei helyzetkép A kistérségek fenti bemutatása is megerősíti, hogy Fejér megye természetföldrajza igen összetett. Ahogy az az előbbiekből is kitűnik, a megye településeinek jelentős része

(mintegy 84 %-a) két középtájhoz – a Mezőföldhöz (62 település) és a Vértes-Velenceihegyvidékhez (28 település) – tartozik.

Dunazug Dunazug hegyvidék hegyvidék

Vértes-Velencei Vértes-Velencei hegyvidék hegyvidék Bakony Bakony vidék vidék

Duna Duna menti menti síkság síkság Mezõföld Mezõföld

Fejér megye középtájai

Mezőföld A Mezőföld lösszel borított (pliocénkorú) pannóniai táblás vidék jellegzetes darabja. Délen futóhomokos területe is van. A háromszög alakú, egyenes völgyekkel kissé feltagolt, szelíd hajtású tájat a Duna-Sió-Balaton vonal és a Dunántúli-középhegység határolja. Szerkezeti alapja az agyagból, homokból és homokkőből álló pannóniai tengeri üledék. Rétegei északon vékonyak, a terület déli részén elérik a több száz méter vastagságot. A sakktáblaszerűen feldarabolt, kezdetben élénk domborzatú tájat a jégkorszak folyamán betakarta a lösz. A jórészt hullóporból származó lösztakaró a Mezőföld nyugati és északi részén vékonyabb. A Mezőföld löszvölgyei a gyakran törésvonalak mentén mozgó talajvíz hatására hosszanti irányban szakadnak be. A szakadékos völgyeket a felszíni csapadékvíz mélyíti tovább. A lösz könnyen támadható felületén – ha növénytakarója nem elég sűrű – a heves záporok vize pillanatok alatt árkot ás. A fellazított anyagot nem annyira a szél hordja el, hanem a víz. Hatására mindig mélyedő sikátorszerű löszmélyutak alakulnak ki. A Mezőföld nagyformái a völgyek és a közöttük húzódó hátak. Rajta a felszín, a szerkezet és a hidrográfiai hálózat szoros kapcsolata figyelhető meg.

Konzekvensen futó patakjai (a Benta-patak) a Váli-víz, a Szent László-víz és egy sereg kisebb vízfolyáson kívül a Sió meg a Sárvíz. Az ötvennél is több mezőföldi folyó és patak között a Sárvíz (Nádor- és Malom-csatorna a leghosszabb, 111 km. A Mezőföld éghajlatát az Alföld központi tájaitól a szélsőségek némi enyhülése különbözteti meg Annak ellenére, hogy a Dunántúli-Középhegység szélárnyékában fekszik, évi csapadékmennyisége eléri a 600 mm-t, csupán a Duna mentén csökken 500 mm-re. Lösztábláin és kötött homokján értékes mezőségi talajok állanak a növénytermelés rendelkezésére. A jó természeti adottságok és az emberi munka ezt a tájat az ország egyik leggazdagabb mezőgazdasági körzetévé fejlesztette. A Mezőföld a budapesti élelmiszerpiacok és más ipari gócok egyik fő ellátója. Központi városa Székesfehérvár. A Duna mellett a lösztábla magas peremén áll Dunaújváros.

A Vértes és a Velencei hegység A két különálló és különböző szerkezetű hegység a Zámolyi-medence két ellentétes oldalán helyezkedik el. ♦ A Vértes hegység a Dunántúli-Középhegységnek a Móri-árok és a Tata-váli árok közé eső darabja; rögös szerkezetű mészkő- és dolomithegység. A móri földrengés bizonysága szerint a Vértes rögei ma is mozognak. A hegység üledékes táblái hirtelen, meredek lejtőkkel szöknek a magasba a Móri-árok felett. Távolról egyetlen egyenes fennsíknak látszanak. Legmagasabb tetői az ellenállóbb vagy jobban kiemelt rögökön álló Körtvélyes (480 m) és a csupán az egy méterrel alacsonyabb Csókakő. A Vértes átlag négyszáz méter magas fennsíkját bükkös erdő borítja, szinte megszakítás nélkül. Egymást keresztező vetősíkokon fakad fel a mohai Ágnes-forrás szénsavas vize, közel a hegység lábához. Északnyugati előterében, a Vértesalja nevű hegylábi vidéken húzódik a Tatabányai-szénmedence (pl.: Pusztavám). A hegység másik oldalán Gánt közelében bauxitbányák vannak. ♦ A Mezőföld löszös burkolatából szelídebb lejtőkkel kiemelkedő alacsony Velenceihegység hegység az ókori kristályos alaphegység felszínen lévő kis röge. A változatos felépítésű ókori tönk legkiemelkedőbb része a Meleg-hegy (351 m). A Sukoró község határában található sok ilyen érdekes maradékformát ingókövek és glaciális kőtengerek egészítik ki. A Velencei-hegység tetejéről tágas kilátás nyílik a nádasokkal tarkított Velencei-tóra, a lankás szőlőhegyekre és a tetőkön felkúszó lomboserdőkre.

Demográfia, humán infrastruktúra Kistérségenkénti áttekintés Bicskei kistérség A Bicskei kistérség lakónépessége 37 ezer fő. A térség lélekszáma az utóbbi években fogyott, de a lakónépesség 1990. év végéhez képest 1999-re 3 %-kal növekedett, ezt a megyében csak a Gárdonyi kistérség előzi meg. Az élveszületések száma 1000 lakosra számítva 9,8, a megyei és régiós átlag feletti. A halálozások száma szintén a megyei és régiós átlag feletti (13,6). Csak három településen Mányon, Újbarokon és Vértesacsán haladta meg a születések száma a halálozásokét, de kedvezően értékelhető, hogy a települések kétharmadán a vándorlási különbözet pozitív. A kistérségben az 1990-98 közötti időszakban a vándorlási különbözet évi átlaga 1000 lakosra 2,8, ami jóval magasabb, mint a megyei átlag (1,6). Nagyobb arányú volt az elvándorlás a bevándorlásnál a térségközpontban, a kis lélekszámú Bodméron, továbbá Etyeken és Vértesbogláron. Az idős korú népesség aránya 17,8%, kisebb a régió egészéhez viszonyítva, közel azonos a megyei átlaggal. A térségben az egészségügyi ellátást 22 háziorvos biztosítja. Négy településen rendelési napokkal oldják meg a betegellátást a közeli települések orvosai. Az egy háziorvosra jutó lakosok száma 1682, a megyében a legmagasabb. A térségben önálló kórház nem működik, Csákváron van a Székesfehérvári Szent György Kórház Gyógyintézete, mely TBC-s betegek ellátását biztosítja, rehabilitációs feladatokat lát el, és részt vesz a térség járóbeteg ellátásában is. A gyógyintézet foglalkoztatottsági szempontból is jelentős. Az idősek klubja férőhelyeinek száma 1000 hatvan éves és idősebb lakosra vetítve 13, a megyei átlagnál magasabb, de a régiós adatnál alacsonyabb érték. A térségben két településen sem iskola, sem óvoda nem működik, a többi település17 általános iskolájába 3800 tanuló jár, az egy osztályra jutó tanulók száma 20, a megyei átlagnál (22) alacsonyabb. Két középiskola található Bicskén, a középiskolai tanulók száma 1000 lakosra az egyik legalacsonyabb a megyében.

Dunaújvárosi kistérség A kistérség a megye legsűrűbben lakott területe, a régió átlagát is jóval meghaladja. Népessége 110 ezer fő, mely 0,4 %-kal magasabb az 1990 évi adatokhoz képest, azaz csak igen mérsékelt növekedés következett be. A kistérséghez tartozó települések közül 13 sorolható a növekvő népességűek közé. Ugyanakkor a termékenységi mutatók romlása miatt lassú öregedési folyamat figyelhető meg, mérséklődött a gyermekkorúak, nőtt az időskorúak aránya. Az 1000 lakosra jutó élveszületések száma 8,7, míg a halálozások száma 11,5. A térség legutóbbi adatok szerinti vándorlási egyenlege is negatív (a megyében itt a legnagyobb az elvándorlás), és hosszú távon is csupán 0,7-es

éves vándorlási többletet tudott felmutatni (éves átlagban, 1000 főre), ami a megye átlag felét jelenti. A térségben található települések több mint fele 3000 fő feletti nagyközség (Adony, Baracs, Előszállás, Ercsi, Mezőfalva, Nagyvenyim, Perkáta, Pusztaszabolcs, Rácalmás). Ezek népessége 1990 óta mintegy 1,3 %-kal növekedett, ezzel szemben a térségközpont Dunaújváros népessége erősen csökkent. Dunaújváros kialakulásának jellegzetességei még ma is megfigyelhetők a város demográfiai jellemzőiben: népesség-összetételt illetően „fiatal” városról van szó, demográfiai mutatói alapján elkülönül környezete elöregedési tendenciáitól. Ugyanakkor a tendenciák erősen figyelmeztetőek: a város népességnövekedése leállt, sőt a ’80-as évek derekától jelentős számú elköltözés is megfigyelhető. Az elköltözés a 90-es években is folytatódott, főként a környező kistelepülésekre: Kisapostag, Nagyvenyim, Rácalmás szívó hatása érződik. Ezt a folyamatot a természetes szaporodás nem tudta ellensúlyozni. 1999-ben a város vándorlási veszteség meghaladta a 900 főt, a természetes fogyás pedig közel 150 fő. Ezek eredményeként a népesség korösszetétele romlott, a fiatalok aránya csökkent, 1998-ban a 14 éven aluliak aránya 17%-ot képviselt. Említést érdemel a város igen magas népsűrűségi mutatója (1045 fő/km2), ami a hasonló népesség-nagyságú városok országos átlagát is meghaladja. Az orvosi és egészségügyi ellátás a térségben megoldott, részben a településeken működő háziorvosok, részben a térségközpontban lévő ellátó kapacitások eredményeként. A kistérség egészségügyi ellátásában résztvevő háziorvosra és házigyermekorvosra 1999-ben 1560 lakos jutott, mely a megyei átlagot (1565) közelíti. A térségben minden település rendelkezik háziorvosi ellátással. A járóbeteg szakellátást biztosító intézmény és kórházi fekvőbeteg-ellátás a térség központjában van. A szociális ellátás területén is az elsők között található a kistérség, az idősek klubja férőhelyeinek száma (1000 lakosra) alapján a kistérségben a 17 fővel a legmagasabb értéket regisztrálhattuk 1999-ben. Az oktatási intézmények kapacitása és abszolút számai alapján a kistérségben 31 általános iskola található, egy osztályteremre átlagosan 22 tanuló jutott (amely a megyében a legmagasabb). A térségben 9 középiskola és felsőfokú oktatási intézmény is található. A kistérségben a szakképzettségi szint a megyei átlag feletti, az elvégzett átlagos osztályszám alapján a megyében a második helyen áll. A humán erőforrások fejlesztése területén nagyon fontos a Dunaújvárosi Főiskola, amely szellemi bázis és térségi (megyei) kisugárzása is van. Kiemelkedő a kistérségben a civil szerveződések aktivitása, szervezettsége, a kultúra, községfejlesztés, sport, borkultúra, oktatási és szociális területeken.

Enyingi kistérség Az Enyingi kistérség lakónépessége közel 25 ezer fő, ezzel a megye legkisebb lélekszámú térsége. Lakosainak egyharmada a központban, Enyingen él. Ellentétben az országos demográfiai folyamatokkal, a kistérség lakónépessége 1990 és 1999 között 1,1 %-kal emelkedett, ami a megyei átlagot is meghaladja. Az élveszületések száma 1990 óta folyamatosan csökken, 1000 lakosra 1999-ben 10,7 születés – ez a megyében a

legmagasabb –, és 13,7 halálozás jutott. A kistérséget 1995-től kezdődően pozitív vándorlási egyenleg jellemezte, amely kiegyenlíti a negatív természetes szaporodási egyenleget. Ugyanakkor 1999-ben és az 1990-99 közötti időszakra számolt éves átlagos vándorlási különbözet egyaránt negatív (1000 főre -0,9, illetve -0,7). A térség igen alacsony népsűrűségével elmarad a Közép-Dunántúli és a megyei átlagtól, azt a mezőváros jellegű, szétterülő, nagyhatárú Enying népsűrűség mutatója sem éri el (87 fő/km2); ez a hasonló népesség-nagyságú városok országos átlagánál is alacsonyabb. A korösszetétel a régió átlagához hasonló, mivel a 60 éves és idősebbek aránya az állandó népességből 18,2%. Az elöregedéssel is veszélyeztetett települések – Lajoskomárom, Mezőkomárom és Szabadhídvég – népessége csökkent. E három település mellett Mezőszentgyörgy és Mátyásdomb az elnéptelenedéssel leginkább veszélyeztetett települések a kistérségben. Az orvosi ellátás a kistérségben megoldott, de csak 5 településen található gyógyszertár. Az egy háziorvosra és házi gyermekorvosra jutó lakosok száma 1645, a megyei átlag fölötti érték. A szociális ellátás területén a kistérségben az idősek klubja férőhelyeinek száma 1999ben 1000 lakosra 15 fő, ez a régiós átlag (19) alatti, de a megyei átlagnál (12) magasabb érték. A bölcsődei férőhelyek számát és a nappali ellátást biztosító idősek klubja tekintetében csak Enyingen találhatók ellátó kapacitások a térségben. Általános iskola minden településen van (11) és egy középiskola is található a kistérségben. Az egy osztályteremre jutó általános iskolai tanulók számát vizsgálva a kistérségben az egyik legkisebb a mutató (20 fő) a megyében. Az enyingi kistérség legtöbb településén igen erős a civil szerveződés, elsősorban a kultúra, hagyományőrzés, művelődés és a sport területén működik sok egyesület, illetve csoport.

Gárdonyi kistérség Ellentétben az általános demográfiai folyamatokkal, a Gárdonyi kistérség településeinek népessége 1990 és 1999 között 6,4 %-kal emelkedett, nyilvánvaló összefüggésben a székesfehérvári térségben megvalósult gazdasági fejlődéssel, valamint az idegenforgalom fellendülésével. A térség népessége 1999-ben kissé meghaladta a 33 ezer főt, ennek kb. negyede (8 ezer fő) él a térségközpont Gárdonyban A kistérség településeinek többségét pozitív vándorlási egyenleg jellemzi, amely kompenzálni tudta a negatív természetes szaporodási egyenleget. A beköltözések nagy része az idegenforgalmi övezetekbe irányul. Az 1000 lakosra jutó vándorlási többlet a Gárdonyi kistérségben kiemelkedően a legmagasabb a megyében nemcsak a legutóbbi adatokat, hanem a hosszabb távra számított éves átlagot tekintve is. 1990 óta éves átlagban az 1000 főre eső vándorlási többlet 10,3, ami több mint hatszorosa a megyei átlagnak. A kilencvenes években a megyéhez hasonlóan a kistérségben is csökkent az élveszületések száma, míg a halandósági viszonyok nem javultak. Az élveszületések

száma 1000 lakosra 9,4, míg a halálozások száma 12,6. A térségben az elnéptelenedéssel leginkább veszélyeztetett települések Sukoró, Kajászó és Gyúró. A kistérségre az országos és a megyei tendenciákkal egyezően az elöregedés is jellemző, a 60 éves és idősebb népesség aránya az állandó népességből 18,7%. Az elöregedéssel veszélyeztetett települések: Kápolnásnyék, Nadap, Pázmánd, Sukoró és Velence. A kistérség egyetlen városának, Gárdonynak a helyzete jelentősen eltér a megye többi kisvárosának sajátosságaitól, a 80-as évektől napjainkig vándorlási többlet jellemzi, amelyet döntően az idegenforgalom fellendülése, valamint a megyeszékhely közelsége magyaráz. A kistérség egészségügyi ellátásában résztvevő háziorvosra és házi gyermekorvosra jutó lakosok száma 1999-ben átlagosan 1448 fő, a megyében a legkevesebb. A térségben Nadap és Zichyújfalu kivételével minden település rendelkezett háziorvosi ellátással. Járóbetegellátást biztosító intézmény a kistérségben Gárdonyban található. Az idősek klubja férőhelyeinek száma 1000 hatvan éves és idősebb lakosra számolva (7) alig több, mint a megyei átlag (12) fele. Az általános iskolai, óvodai férőhelyek tekintetében a kistérség helyzete megfelelőnek ítélhető, a térségben 14 általános iskola és 2 középiskola található. A térségben 1998ban bölcsődei férőhely nem volt. A kistérségben a néprajzi, kultúrtörténeti hagyományok csak elvétve lelhetőek fel, a hagyományőrző civil szervezetek száma (dalkörök, néptánccsoportok) kevés, ugyanakkor más területeken a civil szerveződés erőteljes, elsődlegesen egyesületi és alapítványi formában működnek. A civil szervezetek különösen a kulturális, oktatási, sport és érdekképviseleti területeken tevékenykednek, de a gazdakörök és nyugdíjas klubok száma is jelentős.

Móri kistérség A Móri kistérség lakónépessége 28 ezer fő, ezzel a megye második legkisebb (településszámát és területét tekintve pedig a legkisebb) térsége. Lakóinak száma az 1990. évhez viszonyítva a megyei átlagot meghaladóan nőtt minimálisan (1,4 %). A kistérség központjában, Móron él a lakónépesség fele (14 ezer fő), a többi település nagysága igen változó, 600 főt alig meghaladó Nagyvelegtől a 4 ezres Bodajkig. Az élveszületések száma 1000 lakosra számolva 1999-ben a megyei átlaghoz hasonló (9,2), a halálozások száma a megyei átlag alatt van (11,8). A kistérség összes településén a lakosság a születések és halálozások egyenlegeként fogyott, az odatelepülések miatt viszont Mór és Bakonycsernye kivételével mindenütt a növekedés a jellemző 1998-ban. A vándorlási különbözetből adódó lélekszám növekedés a legnagyobb Bodajkon és Pusztavámon. A vándorlási egyenleg 1000 főre a kistérség egészére 1998-ban 1,7, 1999-ben azonban már -0,7, és ennyi a hosszú távra számított éves átlag is. Az időskorú népesség aránya 17 %, ami a régió egészéhez (18,1%) és a megyéhez (17,7%) viszonyítva is kissé kedvezőbb.

A kistérség egészségügyi helyzete a Móron működő körzeti ellátást nyújtó kórház következtében jó, ezen kívül Bakonycsernyén és Bodajkon 2-2, a többi településen – Csókakő kivételével, ahol nincs háziorvos – egy orvos működik. Az egy háziorvosra jutó lakosok száma 1563, szinte azonos a megyei átlaggal (1565). Az idősek klubja férőhelyeinek száma 1000 hatvan éves és idősebb lakosra vetítve 14, a megyei átlagnál magasabb, de a régiós adatnál alacsonyabb érték. A térségben 10 általános iskola és két középiskola működik. Az egy osztályra jutó általános iskolai tanulók száma 23, magasabb a megyei átlagnál.

Sárbogárdi kistérség A 30 ezres Sárbogárdi kistérség a megye legritkábban lakott térsége, népsűrűsége a megyei átlagnak csupán felét sem éri el. A térség lakónépességének valamivel kevesebb mint fele a központban, Sárbogárdon él (közel 13 ezer fő), ezzel a város népsűrűsége 72 fő/km2, ami még mindig a megyei átlag alatti, és különösen elmarad a városok átlagos népsűrűségétől. A kistérségben 1990-98. között 1,8%-kal nőtt a lakónépesség száma. A kistérség települései közül az 1990-99 közötti időszakban viszonylag jelentős (közel 4 %-os) népességnövekménye volt Sárbogárdnak, a települések mintegy felének stagnált, vagy kismértékben növekedett (Alap, Cece, Mezőszilas, Sáregres), másik felének pedig csökkent (Alsószentiván, Hantos, Igar, Nagylók, Vajta) a népessége. A térség egészére jellemző népességnövekedést – ami 1990-hez képes 1,4 %-os – a természetes szaporodás idézte elő, mivel az elvándorlás jelentős a kistérségben. E tekintetben az utóbbi években változás mutatkozik, mivel a vándorlási különbözet éves átlaga 1000 lakosra számolva 1990-99 között -0,7 volt, ezzel szemben 1998-ban 8,9, 1999-ben pedig 1,2, azaz pozitív a vándorlási egyenleg. Az 1000 főre jutó születések száma a megyében itt a legmagasabb (1999-ben 11,1), azonban a halálozások számát tekintve méginkább kiemelkedik a megye többi kistérsége közül (16,1, a megyei átlag 12,5). A népesség öregedési folyamata az országoshoz hasonlóan a Sárbogárd kistérségben is tapasztalható. E tendencia állandósulását jelzi, hogy a legfiatalabb korosztály, a 15 év alatti népesség aránya csökken. Bár a 60 éves és idősebb korosztály aránya is enyhén csökkenő ennek ellenére itt a legmagasabb a megyében (19,1 %). A települések közül a fiatal és az idős korú népesség arányát vizsgálva megállapítható, hogy Igar elöregedéssel veszélyeztetett település. A kistérség egészségügyi ellátása az 1 háziorvosi körzetbe jutó lakosok száma alapján nagy eltéréseket mutat, a kistérség egészére 1263 fő, ami a megyében a legalacsonyabb. Gyógyszertárral a települések csupán fele rendelkezik. A szociális ellátás területén a térségben 1000 60 éves és idősebb lakosra jutó idősek klubja férőhely 1997-ben 14 volt, amely a megyei kistérségei között a középmezőnybe foglal helyet.

A kistérség minden településen van óvoda és általános iskola. A térségben 15 általános iskola és 1 középiskola található. Az óvodai férőhelykihasználtság a térségben 100 % vagy e feletti értéket mutat, egy pedagógusra 11-15 gyerek jut, kivételt Alsószentiván jelent, ahol ez az arány 20. Az általános iskolában 1 pedagógusra átlagosan 10-15 tanuló jut. Az egy tanteremre jutó tanulók száma a kistérségben 20, a megyei átlag (22) alatti. Ezt az adatot illetően, a kép elég változatos: míg Sárbogárdon (23) Cecén (24) tanuló jut egy tanteremre, addig Vajtán és Sáregresen 9 tanuló. A térségre korábban jellemző népszokások és ősi kézműves mesterségek (gyékényfonás, kosárkötés, hálókötés, seprűkötés, fafaragás, hímzés stb.) kihaltak, ma oktatással próbálják egyes településeken (például: Sáregres) a régi mesterségeket újra honosítani.

Székesfehérvári kistérség A Székesfehérvári kistérség a Közép-Dunántúli Régió legnagyobb kistérsége mind területe, mind pedig népességszáma (163 ezer fő) alapján. A kistérség központja a megyeszékhely Székesfehérvár – ide koncentrálódik a térség lakóinak mintegy kétharmada, a megye népességének negyede. Az 1997-ben városi rangot nyert és ezzel automatikusan társközponttá vált Polgárdi lakosainak száma hatezer. A térsége a megyeszékhely dinamikus gazdasági fejlődése ellenére is népességcsökkenés jellemzi – ezzel a megyében egyedülálló –, 1990 óta 0,4%-kal csökkent lakóinak száma. Ezen belül Székesfehérvárt közel 4 %-os népességcsökkenés jellemezte, míg Polgárdi 6 %-kal növelni tudta lakosainak számát. A népességfogyást elsősorban a természetes csökkenésből adódik, amit nem tudott ellensúlyozni a mérsékelt bevándorlás. Az 1999-es adatok szerint az élveszületések 1000 lakosra jutó arányát (8,9) tekintve a megyei rangsorban az utolsó kistérség, igaz, a halálozási arányt (11,6) tekintve is alatta marad a többi kistérségnek. A vándorlási különbözet éves átlaga 1000 lakosra számítva 1990-99 között 1,2, míg az 1999-as érték ennek háromszorosa (3,9). A vándorlás elsősorban a Székesfehérvár környéki településekre irányul, ahogy az általában is jellemző. Közrejátszanak ebben a város magas ingatlanárai, az életmód megváltozása stb. amelyek eredményeként a munkaerőnövekedés a vonzáskörzetben realizálódott. A népesség korösszetétele a régió és a megye átlagánál jóval fiatalosabb, a 60 éves és idősebb népesség aránya 17,2 %, a megyében (a Móri térséggel együtt) a legalacsonyabb. A szociális és egészségügyi ellátást jellemző mutatók a térség egészére a megyei átlaghoz hasonló képet mutatnak, de a települések között jelentős különbségek tapasztalhatók. A települések közül természetesen minden tekintetben kiemelhető Székesfehérvár. Ugyanakkor a települések majdnem harmadában nincs házi- és gyermekorvos, így együttesen az egy orvosra jutó lakosok átlagos száma 1999-ben 1629, ami meghaladja a megyei átlagot, de alatta marad a székesfehérvárinak. Szakrendelést 9 településen vehetnek igénybe a betegek; az egy szakrendelésre jutó esetek száma 2 körül ingadozik, a legalacsonyabb Polgárdiban, a legmagasabb Pátkán.

Kórházi fekvőbeteg ellátás a térség központjában van, a Fejér Megyei Szent György Kórház ellátási területe túllép a kistérség határán. A térségben összesen 51 általános iskola és 25 középiskola működött 1999-ben. A körzetközpont Székesfehérvár hagyományos iskolaváros, ahol nemcsak a helyi, de a környék diákjai számára is lehetőség van továbbtanulásra, egészen a felsőfokú végzettség megszerzéséig. A városban két műszaki, illetve egy nyelvi és gazdasági képzést nyújtó főiskolán folyik felsőfokú oktatás, de ezek mellett további kihelyezett tagozatok is működnek.

Megyei helyzetkép

halálozás

vándorlási különbözet

60 éves és idősebb népesség (%)

8,9

11,6

3,9

17,2

0,4

9,1

12,0

–6,1

18,4

37,0

3,0

9,1

13,7

7,3

17,9

Enying

24,7

1,1

10,7

13,7

–0,9

18,2

Gárdony

33,3

6,4

9,3

13,0

14,3

18,8

Mór

28,1

0,0

9,2

11,8

–0,7

17,1

Sárbogárd

30,3

1,4

11,1

16,1

1,2

19,1

425,5

0,8

9,3

12,5

1,7

17,9

1 107,2

–0,6

8,9

12,8

1,0

18,2

10 043,2

–3,2

9,4

14,2

–

19,7

Térség

Népesség (ezer fő)

Változás 1990-hez (%)

Székesfehérvár

162,9

–0,4

Dunaújváros

109,2

Bicske

Megye K-D Régió Ország

1000 lakosra jutó élveszületés

Forrás: KSH, Fejér megye statisztikai évkönyve, 1999

Fejér megye az ország közepes népességnagyságú megyéi közé tartozik, de a régió legnagyobb megyéje. Népessége 1999 végén meghaladta a 425 ezret, ami a régió népességének több, mint harmada, az ország lakosságának kissé több, mint 4 %-a. A megye az országban egyedülálló módon az elmúlt évtizedben nemcsak megtartotta, hanem kissé növelni is tudta a népességét (hasonló tendencia csak Pest megyében tapasztalható). A közép-dunántúli régió egészét tekintve a népességnövekedése a hetvenes évek végén szakadt meg, azóta a lélekszám folyamatosan csökken. A nyolcvanas években a népesség fogyása még jórészt az elvándorlások miatt következett be. Az utóbbi években azonban már a természetes népességfogyást a meghatározó, amit csak Fejér megyében tudott pótolni a bevándorlás olyan mértékben, hogy a fent említett népességnövekedést eredményezte. A népesség gyarapodása a Székesfehérvári kivételével valamennyi térségre jellemző, ezen belül különösen a Gárdonyi kistérségben kiemelkedő, de a Bicskei kistérségben is

számottevő. Az egy évvel korábbi (1998-as) adatok szerint a régióban a várpalotai és a veszprémi térségekben volt még kismértékű növekedés tapasztalható. Régiós szinten a népességszám csökkenése különösen a gyermekkorúak esetében jelentős; a gyermekek aránya 21%-ról 18%-ra csökkent, míg a 60 évesnél idősebb népesség aránya 16%-ról 18%-ra emelkedett. Fejér megye e tekintetben a régiónál valamivel jobb mutatókkal jellemezhető (az öregedési index több mint 10 %-kal alacsonyabb az országos átlagnál), azonban a születések számát tekintve az országoshoz hasonló adatok jellemzik. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a természetes szaporodásban jelentkező kedvezőtlen tendenciák a megyében ugyanúgy érvényesülnek, mint országosan, még akkor is, ha a jelenlegi mutatók még kissé kedvezőbbek az országosnál (pl. az alacsonyabb halálozási arány, kedvezőbb korstruktúra). Ahogy a táblázat adataiból látható, a természetes szaporodás 1999-ben a megye minden térségében negatív, bár a különbözet valamivel kisebb a régiós és az országos átlagnál. A népességnövekedés, ahogy fentebb is jeleztük döntően a vándorlási nyereség eredménye. A vándorlás növekedése a régió egészében a 90-es évek közepétől tapasztalható, célterülete elsősorban a fejlődő városok vonzáskörzete, illetve az idegenforgalmi területek. Utóbbit jelzi a Gárdonyi kistérség igen magas vándorlási egyenlege is (hasonlóan magas vándorlási pozitívum jellemzi a balatonfüredi és a balatonalmádi kistérséget). Elsősorban a vándorlásnak köszönhető, hogy a megye népességnövekedése jellemzően a községekben jelentkezett, hiszen ezek lakossága 1990-hez képest 6 %-kal növekedett, míg a városoké 4 %-kal csökkent. A városok között csak Enying, Sárbogárd és Polgárdi tud népességnövekedést felmutatni. Ugyanakkor a községek természetes fogyása valamivel kedvezőtlenebb, mint a városoké. Említést érdemel, hogy a népesség anyanyelv és nemzetiség szerinti megoszlására vonatkozó legutóbbi egzakt adatokat tartalmazó felmérés – az 1990. évi népszámlálás – szerint a nemzetiségek részaránya a megye lakosságán belül 1 %.

Térség

Egy háziorvosra és jutó lakos

Működő kórházi ágy 1000 lakosra

Egy osztályra jutó ált. isk. tanuló

Középiskolai tanuló 1000 lakosra

Felsőokt. int. nappali tag. hallg. 1000 lakosra

Székesfehérvár

1629

96

23

59

14

Dunaújváros

1560

77

23

36

23

Bicske

1682

94

20

8

–

Enying

1645

–

20

8

–

Gárdony

1448

–

21

7

–

Mór

1563

69

23

16

–

Sárbogárd

1263

–

20

9

–

Megye

1565

69

22

35

11

K-D Régió

1523

75

21

36

10

Ország

1490

84

21

38

17

Forrás: KSH, Fejér megye statisztikai évkönyve, 1999

Fejér megyében a lakosság egészségi állapota – az országos tendenciákhoz hasonlóan – romló képet mutat. A halálozási statisztikában a keringési rendszer betegségei állnak az első helyen. Ahogy az általában is jellemző az egészségügy ellátó központjai a megyeszékhelyen (illetve a térségközpontokban) koncentrálódik. A székesfehérvári Szent György Kórház egyben a régió legnagyobb befogadóképességű intézménye. A megyében emellett még Dunaújvárosban és Móron található kórház. A székesfehérvári és a dunaújvárosi kórházakban – ahol jól működő diagnosztikai centrumok is vannak (CT, MRI, izotóp) – esetenként regionális feladatokat is ellátnak. Az alapellátást végző háziorvosok és házi gyermekorvosok mintegy fele a városokban praktizál, 28 községben nincs önálló háziorvosi szolgálat. Az egy háziorvosra jutó lakosságszám tekintetében a legrosszabb helyen a Bicskei térség áll (1682), nemcsak a megyében, hanem régiós szinten is. A megye egészét tekintve nemcsak a régiós, hanem az országos átlagtól is elmaradás tapasztalható. Az egészségügyi ellátás második szintje a szakorvosi ellátás, amelynek járó-beteg ellátást végző részét a szakrendelők és a kórházi szakambulanciák jelentik. A megyében 10 járóbeteg-ellátási intézmény található, de az egyes szakrendelések különböző mutatói jelentős eltéréseket tükröznek. A községekben szinte kizárólag fogászati szakrendelés működik, így az itt élők a szakorvosi ellátást csak utazással érik el. Az 1998 évi szakrendelési ellátottság – 1000 lakosra számított rendelési óraszáma 1022, ami az országos átlagtól jelentősen, a régiós átlagtól kisebb mértékben elmarad. A kistérségek közül a sárbogárdi rendelkezik a legrosszabb mutatóval (a megyei átlag fele). Kiemelhető ugyanakkor a fogászati ellátás, ami megyei szinten jól kiépült, és hosszú távon is megfelel az elvárásoknak A megyében a szociális alap- és szakellátó rendszer, a gyermekvédelmi struktúra reformja egyenetlenül valósult meg. A legjelentősebb fejlődés a gyermekvédelem területén tapasztalható: a gyermekjóléti szolgálatok a települések 80 %-ában már működnek, de a gondot az jelenti, hogy többségében egyetlen személy látja el a feladatokat. Ma már az állami gondoskodásra szoruló gyermekek 70 %-a nevelőszülőknél vagy családi házas lakásotthonokban él. Ugyanakkor egyre sürgetőbb feladat a kiskorú fogyatékosok részére is megteremteni a gyermekotthoni körülményeket, és megoldásra vár a növekvő létszámú deviáns fiatal gondozása, a szenvedélybeteg ifjak intézményes ellátásának megszervezése, bővítése. A megoldást nehezíti, hogy a régión belül a megyék együttműködési készségének alacsony szintű, holott a. szenvedélybetegek otthonait vagy a deviancia kezelését régió szinten létrehozott intézményi struktúrában lenne érdemes működtetni. A felnőttvédelemben még mindig a segélyezés orientáltság és a hatósági beavatkozásra épülő gyakorlat a domináns. A szűkös anyagi források miatt csak szerény mértékben épültek nappali és átmeneti gondozást nyújtó otthonok, hiányoznak a sok esetben jó szolgálatot tenni tudó gondozási központok is. A szociális intézményrendszer az évek óta tartó erőfeszítések ellenére sem képes kielégíteni a jelentkező igényeket. A megyében a tízezer 60 éven felüli lakosra jutó

bentlakásos intézményi férőhely szám 265 (az országos átlag 280). Az otthonok döntő többségét az önkormányzatok működtetik – közülük néhány igen korszerűtlen, rossz állagú, zsúfolt –, az egyházi intézmények aránya 10,7 %, a magánintézményeké 3,2 %. Az intézményhálózat leggyengébb pontja az időskorúak otthon rendszere, ahol több férőhelyre és differenciáltabb ellátásra lenne szükség. A fogyatékossággal élő személyek elhelyezési, gondozási körülményei az elmúlt években javultak. A megyében a középületek 95 %-a nem biztosít akadálymentes közlekedést a rászorulóknak. Kevés a fogyatékkal élő emberek részére biztosított védett munkahely, rehabilitációs program. Fejér megyében a közoktatási intézmények5 fenntartói 95 %-ban az önkormányzatok. Az egyházi és magántulajdoni intézmények megjelenése mellett a középfokú intézményrendszert több szerkezeti változás érte. Az elmúlt esztendőkben a megyei iskolaszerkezet erőteljesen differenciálódott, megyei-régiós közoktatási stratégia a gyakorlatban alig érzékelhető. Az általános iskolai tanulók aránya az utóbbi években kismértékben növekedett, ugyanakkor a megye településeinek 20 %-ában 100 fő alatti a tanulólétszám. A középfokú iskolaszerkezet átalakulásával összhangban a szakképzés mellett a gimnáziumi képzés aránya növekvő tendenciájú, de a középiskolai tanulók 70 %-a szakközépiskolában vagy technikumban tanul, ami meghaladja mind az országos, mind a megyei átlagot. A legtöbb középiskola régiós viszonylatban is Székesfehérváron működik (itt a tanulók mintegy fele naponta vidékről jár be). A szakiskolai képzésben 1999-ben 12,5 %-kal kevesebben vettek részt, mint az előző évben. A megye középfokú intézményei között a szakképző intézmények aránya 87,9 %, így az ország fejletlenebb megyék sorában helyezkedik el. Az országos mutatók alapján az iskolaszerkezet további átalakítása szükségszerű feladat. A megye közoktatási intézményeinek épületeinek állapota, az intézmények tárgyi és eszközfelszerelése erősen differenciált. A felsőfokú képzésben résztvevők száma növekedett, különösen a Dunaújvárosi Főiskolán a Kodolányi János Főiskola – amely az ország első államilag elismert alapítványi felsőoktatási intézménye – bővülő képzéseivel. Bár Székesfehérváron további két felsőfokú oktatási intézmény működik, e területen a megye adottságai lényegesen elmaradnak a kívánatostól. Mind a felsőoktatás, mind a kutatás-fejlesztés terén a régió egésze is igen gyenge mutatókkal jellemezhető országos viszonylatban; jellemző pl., hogy a GDP arányos K+F ráfordítás Fejérben mindössze 0,25 %-os (régiós szinten is csupán 0,3 %) az országos 0,8 %-kal szemben. Számos közelmúltban született elemzés és dokumentum rámutat arra, hogy amennyiben e téren nem következik be fejlődés, a megye és a régió jelenleg meglévő versenyképessége veszélybe kerülhet. A megye lakosságának iskolázottsága – az 1996-os mikrocenzus adatai szerint – az alacsonyabb iskolai végzettségeket tekintve jobb, a magasabb iskolai végzettségűek arányát illetően viszont rosszabb az országos átlagnál. A humán erőforrás gazdálkodás és a jövőbeni fejlődés szükségletei szempontjából figyelmeztető a középfokú végzettek arányának 5 %-os, a felsőfokú végzettek kb. 2 %-os elmaradása az országos átlagtól.

5

A megye közgyűlése 1997-ben elfogadta a Fejér megye közoktatási feladatellátási és intézményhálózatműködtetési fejlesztési tervét, amely a közoktatás átfogó elemzése mellett meghatározza az 1997-2002 időszak feladatrendszerét is.

A felnőttképzés, átképzés, továbbképzés intézményrendszerén belül kiemelkedő szerepet tölt be az 1992-ben alapított Székesfehérvári Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ, amelynek bázisintézményei a megyén kívül is megtalálhatók. A megyében élők közművelődési igényeit a könyvtárak, kultúr-, vagy művelődési házak, múzeumok, levéltárak, mozik szolgálják. A városokban és nagyobb községekben ezek többsége megtalálható. A kisebb településeken – elsősorban anyagi okok miatt – egyre kevesebb a könyvtár, s több helyen működik faluház jelleggel a művelődési ház. Fejér megy intézményi ellátottsága jobb, mint az aprófalvas településű megyékben. Átlagban minden településen működik egy-egy művelődési ház és könyvtár, Dunaújvárosban 3, Székesfehérváron 9 a művelődési házak száma. Szakszervezeti, alapítványi működtetésű intézmény csak a városokban található. A megyében a településeknek 14 %-ában nincs művelődési ház, 3,8 %-ában könyvtár. A hagyományos művelődési otthon formájú intézményrendszeren kívül a megyében két helyen működik népfőiskola: Hantoson és Dunaújvárosban. A civil szervezetek léte és tevékenysége a helyi lakosság aktivitását, főbb érdeklődési és kötődési pontjait, az alapítványok, egyesületek száma „a társadalmi innováció” egyik meghatározó elemét, a helyi társadalom megújulását jelzi. A legtöbb alapítvány az oktatásra, a kultúra, a művészetek támogatására szerveződött. Az egyesületek száma az elmúlt időszakban az 1990-es évek nagy fellendülését követően nem nőtt nagymértékben. A megyék rangsorolásában Fejér megye a középmező alatt áll. A megye településein az egyesületek nagy része a művelődési házakban található. Épület, infrastruktúra hiányában csak azok az egyesületek érezhetik magukat biztonságban, amelyek mögött intézmények állnak és segítik munkájukat. Az egyre nagyobb hangsúlyt kapó információs társadalom kialakulása mellett az információhoz jutás szempontjából is igen fontos szerepet töltenek be a teleházak, amelyek száma országosan jelenleg 120 körüli. Ezekből 16 működik a régióban. Megyénkben hét településen, Csákberényben, Soponyán, Abán, Sárkeresztes, Isztimér, Bodajk, Zámolyon hoztak létre teleházat, de több helyen tervezik továbbiak létrehozását.

Gazdasági szerkezet, vállalkozások, foglalkoztatottság Kistérségenkénti áttekintés Bicskei kistérség A bicskei kistérségben 1999. évben közel kétezer vállalkozás működött, ennek alig egyharmada tevékenykedett a térségközpontban. Az 1000 lakosra számított érték 52, mely a megyei átlag (69) alatti. A vállalkozások alig több mint egyharmada tevékenykedett a térségközpontban. A vállalkozások háromnegyede egyéni vállalkozásként működik. A kistelepüléseken jellemzőek a családi vállalkozások, melyek megalapításának nagy részét a munkalehetőségek hiánya – mely a mezőgazdasági nagyüzemek és a térségre jellemzően a bányák megszűnése miatt alakult ki – indokolta. A térségközpont súlya kisebb a megye többi kistérségéhez képest (inkább Csákvár köré szerveződik a kistérség), az aktív keresők nagy hányada Bicskéről eljár dolgozni, a főváros közelsége miatt nagyarányú a Budapest irányába történő ingázás, emellett jellemző a Tatabánya felé való vonzódás is. A szektorok közötti megoszlást vizsgálva, az iparban és építőiparban dolgozók aránya kisebb a régiós átlagnál, a szolgáltatásban és a kereskedelemben dolgozók aránya a régiós átlagnak megfelelő. A kistérségben a munkanélküliek aránya kedvezően alakul, 1999 év végén a megyei átlag (5,2%) alatti 4,1%, mivel az ingázás lehetősége a legtöbb településen fennáll. A tartósan munkanélküliek aránya 1,3%, ami ugyancsak kisebb a régió és a megye átlagánál. A munkalehetőségeket bővíti majd a térségben Bicskén kialakított ipari park.

Dunaújvárosi kistérség A megye működő vállalkozásainak mintegy negyede a kistérségben található, a vállalkozások többsége, közel kétharmada Dunaújvárosban tevékenykedik. A kistérségben az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma 64, a régió és a megye átlagánál alacsonyabb. Dunaújvárosi kistérségben 1990-től kezdődően jelentős gazdasági átrendeződés ment végbe. Jelentős mértékben csökkent az építőipar és a mezőgazdaság létszáma, de gazdasági struktúráját továbbra is az ipar, a vaskohászat határozza meg. A kistérség, illetve Dunaújváros a megye második ipari centruma. 1997-ben az ezer lakosra jutó iparban alkalmazásban állók száma 120 fő volt, a régió és a megye átlagánál magasabb. A kistérség foglalkoztatási helyzetére erős befolyást gyakorol a Dunai Vasmű, amely privatizációja során a vállalatcsoportba osztrák, német és dél-koreai tőkét is bevontak, de további fejlesztések szükségesek a cég talpon maradásához. A térségben a munkanélküliek száma 1990-1993 között 15-20-szorosára növekedett. Az 1990 óta bekövetkezett változások a csúcspontján 5 ezer főt meghaladó

munkanélküliség megjelenése természetesen legalább azonos arányban csökkentette az aktív keresők számát. Ugyanakkor a térségben nem következett be a székesfehérvárihoz hasonló nagyvállalati összeomlás, leépítési sorozat. Ennek eredményeként a térségre az 1990-ben tapasztalt foglalkoztatási struktúra nagyjában és fő arányaiban ma is jellemző. A munkanélküliek aránya 1998. decemberi adatok szerint 5,1%, a megyei átlaggal közel azonos (5,2%). A munkanélküliségi mutatót elsősorban Beloiannisz, Ercsi és Perkáta települések átlagosnál nagyobb munkanélkülisége növeli meg. A munkanélküliség időtartamát vizsgálva kedvezőtlen, hogy a munkanélküliek több mint fele tartós munkanélküli. Az 1996-98-ig terjedő időszakot vizsgálva ez az érték mindig a megyei átlag fölötti. Dunaújváros munkaerővonzása elsősorban a szűkebb munkaügyi-foglalkoztatási körzetére terjed ki (Adony, Baracs, Előszállás, Kiasapostag, Mezőfalva, Nagykarácsony, Nagyvenyim, Perkáta, Rácalmás). A térség (Dunaújvároson kívül) abszolút munkaerőkibocsátó, az aktív keresők nagy része a lakóhelyén kívül, elsősorban Székesfehérváron és Dunaújvárosban dolgozik. A térségben és elsősorban Dunaújvárosban jól képzett munkaerő áll rendelkezésre, amelynek szakmai ismeretei főként a térség és a város kialakult termelési struktúrájához és kultúrájához kapcsolódnak.

Enyingi kistérség A kistérség gazdaságában hagyományosan domináló szerepet játszik a növénytermesztés és az állattenyésztés – ezek eredményei országosan is kiemelkedőek –, ehhez szolgáltatói tevékenység kapcsolódik még. A kistérség jó termőhelyi adottságú talajain 75-90%-ban szántóművelés folyik. A térség iparilag fejletlen, döntően rurális terület, a halmozottan hátrányos kategóriába tartozik. Jellemző, hogy 1990-ben az aktív keresők kétötöde a mezőgazdaságban és közel egyharmada a szolgáltatások terén tevékenykedett. A kistérségben a megyei és a régiós átlaghoz képest is alacsonyabb a vállalkozói aktivitás, 1000 lakosra csak 39 vállalkozás jutott (ez a megyei átlagnak csupán 57%-a), amelyből négyötöd a kis tőkeigényű egyéni vállalkozás. A kistérség a régió munkanélküliséggel legjobban sújtott területei közé tartozik. A mezőgazdasági kombinát és termelőszövetkezetek polarizálódása az álláshelyek számának jelentős csökkenést okozta, ennek következtében 1998 decemberében a munkanélküliek aránya a munkavállalási korú népességhez viszonyítva már 8,4%-os volt. A megye iparosodottabb térségeivel szemben – ahol a munkanélküliség a korábbi évek gyors emelkedését követően csökkenő tendenciát mutat –, az inkább mezőgazdasági jellegű Enyingi kistérségben a munkanélküliség mértéke továbbra is magas. A munkanélküliek között jelentős a tartósan munka nélkül lévők aránya, a Sárbogárdi kistérséget követően a második legmagasabb a megyében. A kistérségben a munkanélküliek kb. fele a városra koncentrálódik, bár számuk az elmúlt években fokozatosan mérséklődik.

Gárdonyi kistérség A kistérség a Velencei-tó–Vértes kiemelt üdülőkörzetbe tartozik, ezért gazdaságának fő meghatározója az idegenforgalom. Az idegenforgalom fogadóképessége a Balatoni, Dunakanyari üdülőkörzetek után a legmagasabb az országban. Ugyanakkor a kistérség északkeleti részén már erősen érvényesül Budapest gazdasági hatása. A térségben termelőipar nincs, a szolgáltatóipar nem jelentős. A mezőgazdaságra a nagyszámú egyéni gazdaság jellemző. A kistérségben 1999-ben a működő vállalkozások száma 1000 lakosra számítva 70, ami a megyei átlagnak megfelelő. A mintegy 2300 vállalkozás közel egyharmada Gárdonyban működött, többségük a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatban folytatta tevékenységét. A megyeszékhely közelsége miatt a térségben a munkanélküliség – a korábbi évek gyors emelkedését követően – csökkenő tendenciát mutat, 1999. év végén a megyei átlag alatti, 4,2% a megyei 5,2%-kal szemben. A munkaerőpiacon továbbra is magas az elhelyezkedni nem tudó, fél évnél hosszabb ideje munkát keresők aránya, bár még így is a megyei átlag alatt van. Közülük – a megyei tendenciákhoz hasonlóan – különösen az idősebb korosztály, az alacsony iskolázottságúak és a szakképzettséggel nem rendelkezők elhelyezkedési esélyei romlottak.

Móri kistérség A móri kistérség Fejér megye harmadik fejlődő ipari központja. A beruházók főleg a kistérségi központba, Mórra települtek, ahol az autóalkatrész gyártás, a járműiparhoz kapcsolódó ágazatok fejlesztése tapasztalható. A térségközpont dinamikus fejlődésére jellemző, hogy 30 kilométeres körzetből járnak oda a munkavállalók. A fejlődésnek köszönhető, hogy a térség korábbi jelentős ágazata – a bányászat (Bakonycsernye, Balinka, Bodajk) – megszűnésekor felszabaduló létszám is munkahelyet talált az ipari üzemekben. Így a munkanélküliek aránya a régió és a megye egészét tekintve itt a legkisebb (3,9%), ebből a tartósan munkanélkül maradók aránya 2,1%. A lakónépességnek a régiós átlagot (44,5 %) jelentősen meghaladó rész (56,3 %) az iparban és az építőiparban tevékenykedik. A mezőgazdaságban az erdőgazdálkodás és a szőlő-gyümölcs ültetvények művelése a vezető ágazat. A bortermelés tette híressé a móri borvidéket, amelybe a térség minden települése beletartozik. A kistérségben 1999-ben közel 1400 vállalkozás működött, számuk 1992-hez viszonyítva több mint kétszeresére emelkedett, bár az 1000 lakosra számított vállalkozások száma (50) így is alacsonyabb a megyei átlagnál.

Sárbogárdi kistérség A megye második halmozottan hátrányos kistérsége gazdaságában a kedvező természeti adottságok hatására hagyományosan meghatározó szerepet játszik a növénytermesztés és állattenyésztés és az ehhez szorosan kapcsolódó szolgáltatói tevékenység. A gazdaságban a 90-es évek elejét jellemző általános recesszió a kistérség gazdasági életére is kihatott. A gazdasági hátrányt tükrözi az alacsony vállalakozói aktivitás is, az 1000 lakosra számított működő vállalkozások száma (42) az Enyingi kistérség után a második legalacsonyabb a megyében, ezen belül az egyéni vállalkozások aránya a megyei átlagot meghaladóan több több mint 80 %. A döntően rurális térségben, a nagyobb foglalkoztatók megszűnése (Mannesmann, honvédség) válsághelyzetet idézett elő, és még nem vagy csak részben láthatók azon vállalkozások, amelyek átveszik a foglalkoztatást. Fentiek miatt a kistérség nemcsak a megye, hanem a régió egészének is a munkanélküliséggel legjobban sújtott területei közé tartozik. 1998 decemberében a munkanélküliek aránya a munkavállalási korú népességhez viszonyítva 8,4%-os, 1999 decemberében 8,8%-os (a megyében a legmagasabb) volt. A kistérség jelenlegi munkanélküliségi rátája 60 %-kal meghaladja a megyei mutatót. Az állásnélküliek 4,2%-a tartósan (180 napon túl) nem rendelkezett munkahellyel, ami a munkaerő kereslet és kínálat strukturális feszültségeit mutatja. Bár a kistérség munkanélküliségi rátájában hosszabb távon csökkenő tendencia figyelhető meg, az kevésbé a helyben foglalkoztatás lehetőségeinek növekedéséből, sokkal inkább a szomszéd térségek – elsősorban Székesfehérvár – megindult fejlődéséből következett be.

Székesfehérvári kistérség A gazdaságban az 1990-es évek elejét jellemző általános recesszió a székesfehérvári kistérség gazdasági életére is hatott. A térség ipari központja Székesfehérvár azonban kihasználva kedvező földrajzi adottságait, a kiépített infrastruktúrát, az itt található képzett munkaerőt, és az országban az elsők között állt talpra. A város hatékony gazdaságfejlesztő politikájának köszönhetően multinacionális cégek sora jelent meg befektetőként az iparban (Ford, Philips, IBM, ALCOA, General Plastic, DENSO, stb.), amit aztán kereskedelmi cégek is követtek (TESCO, Interspar, stb.). A megyeszékhelyen a kereskedelem és a szolgáltatás területén regionális hatókörű cégek is kialakultak, azonban mindezekkel együtt is az ipari foglalkoztatottság dominál. A termelői ipar Székesfehérvárra koncentrálódik, a környék településeiben kis- és közepes vállalkozások jelentek meg (pl. Tác, Soponya, Nádasdladány, Kisláng, Szabadbattyán). A mezőgazdasági termékek feldolgozása is Székesfehérváron történik, a kistérség településeinek 90%-a beszállító. A letelepült multinacionális cégek jelentős szerepet játszottak abban, hogy a foglalkoztatottság, munkanélküliség terén jelentős javulás következett be. 1999 decemberében a térségben a munkanélküliségi ráta 5,0% volt, alacsonyabb a régió és a megye átlagánál. A megyei átlag körüli a hosszú távon munkanélküliek aránya: a térségben a regisztrált munkanélküliek 43%-a több, mint fél éve nem tud elhelyezkedni

(különösen jellemző a kistérség nyugati és keleti határára). A munkaerőpiac keresletkínálati viszonyai miatt egyre növekszik a munkanélküliek átlagos életkora. A kistérségben 1999-ben a régiós és a megyei átlaghoz képest is igen magas, mintegy 14 ezer volt a működő vállalkozások száma, ami 1000 lakosra vetítve 89 vállalkozást jelent. A vállalkozások többsége (kb. 80%) Székesfehérváron folytatja tevékenységét.

Megyei helyzetkép Az elmúlt évtizedben végbement változások alapvetően átrajzolták az ország gazdaságának térszerkezetét. A változásokból „nyertesen” kikerülő térségek a nyugati országrész dinamikus fejlődési tengelyei – a Budapest-Győr-Mosonmagyaróvár-Sopron és a Budapest-Székesfehérvár-Balaton vonal – mentén helyezkednek el. E változások eredményeként a közép-dunántúli régió és ezen belül Fejér megye az ország gazdaságilag legfejlettebb térségei közé tudta felküzdeni magát, nem utolsó sorban adottságainak és termelési hagyományainak, munkakultúrájának, a humán erőforrások mennyiségi és minőségi kínálatának köszönhetően. Ez a fejlettség azonban megyén belül is jelentős területi eltéréseket, egyenlőtlenségeket takar, amit az elmúlt évtized beruházásai, fejlesztései sem tudtak felszámolni. A gazdaság szerkezetének, a foglalkoztatottak ágazati megoszlásának területi alakulása alapvetően nem változott meg 1990 óta. Bár a korábban már említett kistérségi besorolások (30/1997. ogy. határozat) „érvényességi ideje” már lejárt, a KSH 1998-as adatok alapján készített új kategóriarendszere6 a megyén belül a korábbihoz hasonló eltéréseket mutat. Eszerint a megye kistérségei közül csupán a Székesfehérvári tartozik a dinamikusan fejlődő kategóriába, Dunaújváros, Gárdony és Mór a fejlődőbe, Bicske a felzárkózóba, Enying és Sárbogárd a stagnálóba. Lemaradó kistérség nemcsak Fejérben, hanem a régióban sincs. Ez azt is jelenti, hogy a megye gazdasági potenciálja is döntően az első három kistérségre, ezen belül is elsősorban a három városra, és mindenekelőtt Székesfehérvárra koncentrálódik. A megye mezőgazdasági monokultúrával rendelkező déli térségei és észak-keleti része erősen lemaradott, a mezőgazdasági művelésre alkalmas termőföldön kívül gyakorlatilag egyéb gazdasági potenciállal nem rendelkezik.

Gazdasági szerkezet, ipar A megye egészét vizsgálva megállapítható, hogy az hagyományosan a magyar ipar híradástechnikai, számítástechnikai és nehézipari központja. Az ipar mellett fejlett a megye mezőgazdasága és élelmiszeripara is, ami elsősorban a Mezőföld jó adottságain alapul. Jelentős idegenforgalmi vonzerőt jelentenek a Velencei tó rekreációs lehetőségei, Székesfehérvár műemlékei, a megye borvidékei (Mór, Etyek) valamint a Duna nyújtotta sportolási lehetőségek. Mutató 6

Egység

Érték v.

Helye a megyék

A besorolás alapja a munkavállalók munkaerőpiaci és jövedelmi helyzete, a külföldi tőke jelenléte, a vállalkozói aktivitás, a vándorlási egyenleg , illetve a személygépkocsi és a telefonellátottság.

mennyiség GDP*

526

3.

ezer Ft

1.234

2.

Nettó kereset

Ft

49.058

2.

Nettó kereset indexe 99/98

%

110,1

18.

Munkanélküliek száma

fõ

14.542

13.

Munkanélküliségi ráta

%

7,9

15.

milliárd Ft

1.340

2.

Ipari termelés volumenindexe 99/98

%

113,3

6.

Építõipari termelés volumenindexe 99/98

%

103,9

15.

1 fõre jutó GDP*

Ipari termelés értéke

Milliárd Ft

rangsorában

Export

ezer USD

4.514.969

2.

Import

ezer USD

3.413.909

3.

Mûködõ gazdasági szervezet

db

31.869

10.

Épített lakások száma

db

645

9.

Kiskereskedelmi üzletek száma

db

5.831

12.

Forrás: KSH, 1999. * 1998. évi adat

A gazdaság fejlettségének fokmérőjeként használt mutatók tekintetében a megye előkelő helyet foglal el a megyék rangsorában: az egy főre jutó GDP vonatkozásában csak Budapest előzi meg, ez az érték a Budapest nélkül számított országos átlag másfélszerese; Fejér megye adja az országos GDP 5,2 %-át. Hasonlóan kiemelkedő a gazdasági szervezetek beruházásait jelző mutató, amelynek egy lakosra jutó értéke a megyében 212 ezer Ft, szemben az országos 182 ezer Ft-tal. E téren a megyék rangsorában Fejér a 4. Ha a beruházások ágazati összetételét is figyelembe vesszük, kitűnik a megye erősen iparosodott gazdasági szerkezete, indusztriális jellege, amit más mutatók is alátámasztanak. 1999-ben a megye adta az ország ipari termelésének 15,1 %-át, ami gyakorlatilag a budapesti részesedéssel azonos, a többi megyére (Győr-Sopron-Moson és Pest megye kivételével) ez az érték ennek a felét sem éri el. 1999-ben az előző évhez képest az ipari termelés közel 30 %-kal növekedett – miközben az alkalmazásban állók növekedése a szektorban csupán 7 %-os volt (a legalább 50 főnél többet foglalkoztató vállalkozásokra vonatkozóan). Az értékesítésből – ami szintén 30 %-kal nőtt – több mint háromnegyed az export aránya (országosan 52 %). A megye iparának szerkezete az országostól eltérően alakul, a gépipar súlya közel kétszerese, a kohászat és fémfeldolgozásé háromszorosa az országosnak. Ezekkel szemben lényegesen elmarad az országostól az élelmiszeripar, a vegyipar, de ide sorolható szinte minden más iparág is (pl. bányászat, energia stb.).

Foglalkoztatás, vállalkozások Az ipari jelleget tükrözi az alkalmazottak összetétele is: az alkalmazásban álló közel felét (46 %) az ipar (ezen belül döntően a feldolgozóipar) foglalkoztatja. Ez megegyezik az 1990-es részaránnyal, de ezen belül, ahogy fentebb is jeleztük, lényeges átstrukturálódás ment végbe. Jelentősen pl. csökkent az építőiparban, és különösen a

bányászatban foglalkoztatottak száma. Ezzel szemben a 90-es évek eleje óta jelentősen, mintegy felére csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, ez 1999-ben 7 %, szemben az 1990-es 15 %-kal. Mindez – az előbbiekkel együtt jelzi a szolgáltatások, illetve a tercier szektor viszonylagos elmaradottságát a megyében. A kilencven évek szerkezeti változásai, a hagyományos nagyüzemek piacvesztése eredményeként Fejér megyében a munkanélküliségi ráta az országos átlag fölött alakult. Néhány térség, mindenekelőtt a megyeszékhely dinamikus fejlődése következtében mára a negatív tendenciák megálltak, részben visszafordultak – meghagyva ugyanakkor a jelzett területi különbségeket. A munkaerőpiac a 93-94-es évekre stabilizálódott, azóta a munaknélküliség folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Az 1999. év végi KSH adatok szerint a munkaképes korú népességen belül 5,2 %-os a regisztrált munkanélküliek aránya, ezen belül a legalacsonyabb a Móri térségben (3,9 %), de a Sárbogárdi és az Enyingi kistérségben megközelíti a 9 %-ot. A munkanélküliek 43 %-a tartósan (180 napon túl) munkanélküli. Szakértői becslések szerint megyei viszonylatban nem várható a munkanélküliség további jelentős csökkenése, sőt, egyes térségekben egyre erőteljesebb munkaerőhiány jelentkezik. Az ebből fakadó problémák mellett kedvező hatásként kezd érvényesülni a bérek emelkedése; a megyében az alkalmazásban állók 1999. évi bruttó átlagkeresete (77.900 Ft/hó) Budapestet nem számítva a legmagasabb az országban, 17 %-kal meghaladja a főváros nélkül számított országos átlagot. Ez mindenekelőtt az iparban foglalkoztatottak viszonylag magas keresetéből fakad, ahol az előbbinél is erőteljesebb eltérés mutatkozik az országos átlaghoz képest. A munkaerőhiánnyal kapcsolatos gondok kezelése csak térségi szemléletben lehetséges (pl. migráció elősegítése, munkásszállítás), illetve a foglalkoztatottsági szint növelése, az atipikus foglalkoztatási formák ösztönzése (ami jelenleg még az országoshoz hasonlóan elhanyagolható mértékű) és a munkanélküliek újbóli munkába állítása terén vannak lehetőségek. Utóbbit azonban nehezítik azok a negatív tendenciák, amelyek a megye munkaerőpiacán már hosszabb ideje jelen vannak, és mindenképpen hosszú távú kezelést igényelnek (pl. a munkanélküliség időtartamának, a munkanélküliek átlagos életkorának növekedése). Foglakoztatási és a gazdasági eredmények szempontjából is meghatározó a vállalkozások szerepe. A megyében 1999-ben 4.857 jogi személyiségű vállalkozás és 25.120 jogi személyiség nélküli vállalkozás volt, amelyből 18.489 egyéni vállalkozást tartottak nyilván. A vállalkozói aktivitást jelző mutatót tekintve Fejér megye a középmezőnyben található – 1000 lakosra 26 társas és 43 egyéni működő vállalkozás jut, országosan 33, illetve 47 – ami jelzi a nagyvállalkozások, multinacionális cégek jelenlétét. A vállalkozások néhány adata kistérségenként, 1999 Működő vállalkozás Térség össz. Székesfehérvár

14 532

Működő társas vállalkozás

1000 lakosra 89

Működő egyéni vállalkozás

ebből össz. 5887

10 fő alatti 91 %

ebből

keresk., javítás 28 %

össz. 8645

10 fő alatti 99,6%

keresk., javítás 22,0%

Dunaújváros

7 040

64

2844

90 %

22 %

4196

99,3%

24,1%

Bicske

1 922

52

530

88 %

20 %

1392

99,8%

23,5%

Enying

972

39

188

90 %

27 %

784

99,7%

27,3%

Gárdony

2 342

70

826

90 %

24 %

1516

99,3%

21,4%

Mór

1 393

50

427

88 %

28 %

966

99,5%

25,1%

Sárbogárd

1 278

42

224

85 %

26 %

1054

99,5%

29,3%

Megye

29 479

69

10 926

90 %

26 %

18553

99,5%

23,3%

K-D Régió

80 396

73

27 983

..

25 %

52 413

..

..

802 218

80

334 705

..

29 %

467 513

..

..

Ország

Forrás: KSH, Fejér megye statisztikai évkönyve, 1999

A tendenciákat értékelve megállapítható, hogy a jogi személyiség nélküli társas vállalkozások közül a betéti társaság a legnépszerűbb forma, részaránya 90-on felüli. A regisztrált egyéni vállalkozások száma az utóbbi években folyamatosan csökkent, de a működő egyéni vállalkozások száma kismértékben emelkedett. A gazdasági társaságok közül 90 % körüli a 10 főnél kevesebbet foglalkoztató. A 9.610 társaság közül 731 a 10 és 50 fő közötti és 209 az 50 főnél többet foglalkoztató vállalkozás (KSH 1999.). A számok alapján megállapítható, hogy dinamikusan nő a kis és középvállalkozások szerepe a foglalkoztatásban. A társas vállalkozásokhoz hozzákapcsolva az egyéni vállalkozásokat még markánsabban jelentkezik ez a tendencia. A vállalkozások szektorális megoszlását vizsgálva a megyében is az országos tendenciák érvényesültek, ennek megfelelően a legtöbb vállalkozás a kereskedelem, illetve az ingatlanügyletek és egyéb gazdasági szolgáltatások területén működik. Külön is szólni kell a külföldi befektetõkről, amelyek nemcsak a privatizációban játszottak szerepet, hanem a megye kedvezõ ipari adottságaira támaszkodva több zöldmezõs beruházást is megvalósítottak. A külföldi érdekeltségű vállalkozások közül a kizárólag külföldi tulajdonú vállalkozások száma nőtt, a többségében külföldi és a többségében belföldi tulajdonú vállalkozások száma csökkent, amely összességében az elmúlt években egy 400 körüli külföldi érdekeltségű vállalkozásban stabilizálódott. A megyében a külföldi érdekeltségű vállalkozások jegyzett tőkéje 1999-ben (a KSH előzetes adatai szerint) 101 milliárd Ft – ezzel a megyék rangsorában a 4. –, aminek 86 %-a a külföldi részesedés.

Infrastruktúra, ellátási rendszerek Kistérségenkénti áttekintés Bicskei kistérség A kistérség életében meghatározó a Budapest-Hegyeshalom-Bécs vasúti fővonal közelsége, mely a nemzetközi közlekedés részeként a térség északi részén halad át. Az M1-es autópálya a főváros és a tatabányai térség irányába biztosítja a jó közlekedési kapcsolatot. A Váli völgyön keresztül pedig az M7-es autópályával kerül összeköttetésbe. A 811. sz. főút pedig északnyugat-délkelet irányban a települések egymás közötti kapcsolatához járul hozzá, és ily módon van kapcsolata Székesfehérvárral is. A térség jelentősebb közútjai, mint a Bicske-Lovasberény, vagy a Bicske-Csákvár-Zámoly útvonal fejlesztése által Székesfehérvár, Mór, Gárdony közlekedési kapcsolata javítható. Az erőteljes Budapesti és a Tatabányai kötődést a közlekedési kapcsolatok fejlesztésével (a kisebb településeket bekapcsoló alsóbbrendű utak) is célszerű lenne elősegíteni. A térségben önálló kerékpárút kialakítása indokolt, hiszen jelenleg a Vértes kerékpáros turizmusa a közutakon folyik. A Csákváron található térségi repülőtér használatát a természetvédelem korlátozza, a fejlesztési tervek szerint csak időszakos sportrepülés céljára vehető használatba. A térség lakásállománya 13461, melyből az 1990-99 között épültek aránya 8 %, ami a megyei átlagnál magasabb. A vízhálózatba bekötött lakások aránya 50-100 % között szóródik. A lakások 63 %-a gázzal ellátott. A csatornázottság aránya 22 %, a megyei átlag felét sem éri el, a térségközpont is ennél csak 10%-kal jobban ellátott. A térségben kevés kiskereskedelmi üzlet működik, 1000 lakosra jutó számuk csupán 12, amivel a megye kevésbé ellátott térségei közé tartozik. Ezek harmada élelmiszer jellegű üzlet. A bicskei kistérségben 1000 lakosra 209 személygépkocsi és 297 távbeszélő fővonal jutott, mindkét adat a megyei átlag alatti. A személyi jövedelemadó egy állandó lakosra 45 268 Ft, ami ugyancsak a megyei átlag alatti.

Dunaújvárosi kistérség A kistérség közúti kapcsolatát a 6. sz. főút (Budapest és Horvátország felé) és a 62. sz. főút (Székesfehérvár felé) biztosítja. Előbbi a több megyét érintő regionális együttműködés szempontjából is jelentős területfejlesztési hatással bír. Utóbbi jó elérhetőséget tud biztosítani, de zsúfolt, indokolt lenne a szélesítése. Hiányos illetve fejlesztésre vár a Dunaújvárosnak Sárbogárddal, valamint Gárdonnyal való kapcsolata. Autóbusz közlekedés terén hátrányban van Adony, Perkáta és Pusztaszabolcs. Ez utóbbi azonban a térség vasúti közlekedésének csomópontja.

A burkolt utak aránya kedvező, a legtöbb településen az ingatlanok megközelítését szolgáló valamennyi út burkolt. Önálló kerékpárúttal csak Dunaújváros rendelkezik, fejlesztési cél a Duna menti kerékpárút létesítése. A Duna potenciális lehetőségeket rejt magában, közlekedési, kereskedelmi, logisztikai szerepét a térségben erősíteni szükséges. Több dunamenti település rendelkezik személyszállító hajók kikötési feltételeivel. A közlekedési és gazdasági kapcsolatokat egyaránt korlátozza a Duna-híd hiánya. A Kisapostag melletti sportrepülőtér csak a kategóriájának megfelelő nagyságú gépek fogadására alkalmas. A kistérség lakásállomány 1999-ben 41.989 db volt. 1999-ben 129 új otthont (ennél többet csak a megyeszékhelyen) építettek. 100 lakásra 206 lakos jutott, a lakások átlagos alapterülete 110,9 m2 volt. Ezek a mutatók a megyei átlagnál kedvezőbbek. A kistréség infrastrukturális helyzete a megyében és a régióban jónak mondható. Különösen igaz ez a villamos energia és gázellátás területén. A térségben a vezetékes gázt fogyasztó lakások aránya 86,2 %, amely a megyében a 3. legjobb arányt képviselte 1999-ben, és a régió átlagánál is kedvezőbb, bár ez elsősorban a térségközpont Dunaújváros jobb infrastrukturális helyzetéből adódik. Minden települést bekapcsoltak a közüzemi vízhálózatba. A csatornázottság mértéke a régió átlagához áll közel, a közüzemi szennyvízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 56,4%, a megyei átlagnál kedvezőbb. A térségben működik a megye kiskereskedelmi üzleteinek negyede, ennek ellenére az 1000 főre jutó üzletek számát tekintve elmarad a megyei átlagtól. Az 1000 lakosra jutó személygépkocsik száma 196, a távbeszélő fővonalaké 313, mindkét érték elmarad a megyei átlagtól. Az egy főre jutó SZJA alapján viszont a kistréség a megyében a második legkedvezőbb helyzetben van.

Enyingi kistérség A kistérség közlekedésében meghatározó szerepe van a személygépkocsinak és az autóbusz-közlekedésnek, ennek ellenére az autóbusz járatok sűrűsége alacsony. A települések közötti összekötő úthálózat jelentős fejlesztéseket igényel, bár a fő probléma a térség szempontjából, hogy a főközlekedési utak elkerülik a térséget (az M7-es és a 70. sz. főút északon érinti csupán), így a gazdasági vérkeringésbe a bekapcsolódásuk nehezen valósítható meg. A térség közúti tengelye a 64. sz. út, mely Enyinget, Simontornyát és a Balaton-partot kapcsolja össze. Ugyanakkor a Balaton déli háttértelepüléseivel hiányzik a kapcsolat. A vasúti közlekedés szempontjából meghatározó a Budapest-Siófok-Nagykanizsa vasútvonal, ugyanakkor problémát jelent, hogy a Lepsény-Dombóvár vonalon Mezõhidvégtõl megszűnt a vasúti forgalom. Az enyingi térség a megyén belül a sárbogárdi térség után a mutatókat összevontan vizsgálva a legelmaradottabb. Az infrastrukturális hiányok miatt a térség az ipari befektetők számára kevésbé vonzó.

A kistérségben 8852 lakás található, amely a megye kistérségei közül a legkevesebb, a megyei lakásállománynak csak mintegy 6 %-a. A 100 lakásra jutó lakosok tekintetében a kistérség 279-es adattal a megyében a legmagasabb. Az 1999-ben épített lakások a térségben 32 db volt. A lakások átlagos alapterülete 72,2 m2, amely a sárbogárdi térség után a megyében a második legkisebb. A közműellátás szempontjából a kistérség részlegesen ellátott. A vízellátás 100%-os, de a a közüzemi szennyvízcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások aránya. 1999-ben mindössze 1,5 %, ami országos viszonylatban is kirívó. A térségben található 1 km vízhálózatra jutó csupán 12 m szennyvízcsatorna jut. A vezetékes gázt fogyasztó háztartások aránya (a lakásállomány százalékában) a megyében itt a legalacsonyabb (60,6%), ezen belül Dégen, Lepsényben és Mátyásdombon a legmagasabb, Mezőkomáromban a legalacsonyabb. A vezetékes vízhálózatba a térség településein az arány 95%, a megyei átlaggal megegyező. Az enyingi térség telefonellátottsága a megye átlagtól jelentősen elmarad, 1000 lakosra 259 telefon jutott 1999-ben, szemben a megyei 334-es adattal. A megye kistérségei között ez az arány a Sárbogárdi kistérség után a legrosszabb. Az 1000 lakosra jutó személygépkocsik száma a térségben 161 db. A kiskereskedelmi üzletek száma ebben a térségben a legalacsonyabb, mindössze 300, és a lakosságarányos számukat tekintve is átlag alatti. Ugyancsak itt a legalacsonyabb a vendéglátóhelyek száma is. Utóbbin belül feltünő, hogy azok közel fele a bár, borozó kategóriába tartozik (a másik fele étterem, cukrászda), szemben a megyei 30 %-os aránnyal. A kistérségben az egy főre jutó személyi jövedelemadó 1999-ben 32 978 Ft, a megyében a legalacsonyabb. A kistérségben a megyén belüli rossz vagyoni és jövedelmi helyzetet a magas munkanélküliség és a vállalkozáshiány is magyarázza.

Gárdonyi kistérség A kistérség közepén halad át kelet-nyugati irányú, Budapest-Székesfehérvár országos főútvonal (az M7-es autópálya és a 7. sz. főút. Ennek előnyei mellett – a nagy átmenő forgalom miatt kellemetlen hatásai is jelentkeznek (zaj, szennyezés). Az M7-es fizetővé tétele várhatóan jelentősen megnöveli a 7. sz. főút terhelését, ami további problémák forrása lehet. Ugyanakkor egyes települések közötti kapcsolatok (pl. KápolnásnyékBesnyő, Gyuró-Vál-Vereb útvonalon) hiányosak. A térségen halad át a BudapestSzékesfehérvár-Murakeresztúr-Szombathely nemzetközi vasútvonal. A Velencei tó körüli kerékpárúthálózat további fejlesztésre szorul, amire tervek, pályázatok is léteznek. A vízi közlekedést mindenekelőtt a sporthajók, sétahajók közlekedése jelenti. A térség közműellátottsága jónak minősíthető. 1999-ben a térségben 117 új otthont építettek, amegyei átlagot meghaladó 106,6 m2-es átlagos alapterülettel. Az év végi lakásállomány 12318, a száz lakásra jutó lakosok száma 270 fő, a megyei átlag körüli érték (268). Szembetűnő, hogy a térségben épült a megyében a legtöbb új lakás a

lakásállomány százalékában 1990-99 között (11,5 %). A vezetékes gázt fogyasztó lakások aránya a megyében kiemelkedő, a régió átlagánál is jóval kedvezőbb. A lakásállomány 96,3 %-a volt bekapcsolva a vízhálózatba, de a közüzemi szennyvízcsatorna hálózatba csak a lakások 38,6% volt a bekapcsolva 1999-ben. A kistérség kiskereskedelmi ellátottsága jónak mondható, az 1000 főre jutó kiskereskedelmi üzletek száma meghaladja a megyei átlagot. A vendéglátóhelyek számát (kb. 400) tekintve a megyében csak a Székesfehérvári térség előzi meg, bár ezek jelentős része csak szezonálisan üzemel. A megyén belül a kistérség jó helyzetét jelzi a telefon ellátottság is (a megyén belül a legmagasabb, 445 fővonal 1000 lakosra). Az 1000 lakosra jutó gépkocsik száma (246 db), a megyében a Székesfehérvári kistérség után a legmagasabb, az egy főre jutó SZJA alapján (55 216 Ft) pedig a megye középmezőnyébe helyezkedik el.

Móri kistérség A kistérséget átszelő Székesfehérvár-Győr irányú 81. sz. a települések lakott részét csak helyenként érinti. Ennek ellenére az út forgalma zsúfolt, mivel a dunántúli kamionforgalom észak-déli irányban és a balatoni forgalom egy része is ezen az úton halad. A térség településeinek megközelíthetősége jónak mondható, bár a belső közúti kapcsolat a települések között hiányos, és vannak zsáktelepülései is. Az utak korszerűsítése, a 81. sz. főút szélesítése, nem csak a zsúfoltság, hanem a balesetveszély csökkentése miatt is kívánatos. A vasúti közlekedési kapcsolatokat a Székesfehérvár-Gyõr vasútvonal jelenti. A vasúti közlekedés nem mondható korszerűnek, minősége a hosszabb távolságokra való szállítást nem teszi lehetővé. Oroszlány felé nincs is összeköttetés. Jelentős kerékpárút-hálózattal nem rendelkezik a térség, holott a kerékpáros turizmus fejlesztésére volnának lehetőségek. A kistérség lakásállománya 10 559, mely a régiós átlagnál kisebb mértékben gyarapodik. Az 1000 lakosra jutó épített lakások száma 1999-ben 1,0, míg a megyei átlag 1,5. A lakások átlagos alapterülete viszont a megyében itt a legmagasabb (111,1 m2). A lakások fele (50,8 %) vezetékes gázt fogyaszt (a megyei átlag alatti), 96,9% vízzel ellátott. A szennyvízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 45,7% (megyei átlag közeli érték). A térségben a kiskereskedelmi üzletek száma alacsony (350 körüli), népességarányos számukat tekintve a megye legrosszabbul ellátott térségei közé tartozik. A vendéglátóhelyek száma is csupán 86, aminél csak az Enyingi kistérségé alacsonyabb. A településeken 210 személygépkocsi és 334 telefonfővonal jutott 1000 lakosra, ami megfelel a megyei átlagnak. A kistérségben az egy lakosra jutó jövedelem (70 593 Ft) a közép-dunántúli régió 23 kistérsége közül a negyedik, a megye kistérségei közül a harmadik legnagyobb.

Sárbogárdi kistérség A sárbogárdi térség a mutatókat együttesen vizsgálva halmozottan hátrányos helyzetű, társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, tartós munkanélküliséggel sújtott, és mezőgazdasági vidékfejlesztés keretében is támogatandó térség. A térség közúti és vasúti ellátottsága jó, ám az infrastruktúra területén (csatorna, úthálózat, telefon) jelentős elmaradásokkal küzd. Az Enyingi kistérséghez hasonlóan – az alacsony népsűrűségből fakadóan – problémát jelent az infrastruktúra kiépítésének magas fajlagos költsége, továbbá az, hogy a nagy nemzetközi főútvonalaktól távol esik. Megoldást jelenthetne a M8-as fejlesztése, a Sárbogárd felé vezetett útvonal. A térségen halad keresztül a Székesfehérvár-Szekszárd irányú 63. sz. főút, de a térség megközelíthető a 61. és 64. sz. főútvonalak mentén is. Kelet-nyugati irányból jó a mellékútvonal rácsatlakozás Dunaújváros, Enying és a környező települések felől. Az átmenő forgalomnak jelentős a környezetszennyező hatása. Sárbogárd a Budapest-PécsKaposvár vasútvonal gócpontja, emellett a Budapest-Dombóvár-Gyékényes nemzetközi vasútvonal is keresztül megy a térségen. Az autóbusz közlekedést tekintve gyakoribb járatsűrűség lenne kívánatos. Helyi jellegű kerékpárút több településen is van. A kerékpárturizmus számára a Sárvízvölgye kiváló lehetőségekkel bír. A sárbogárdi térség településein az 1999. évi lakásállomány 11 471, amely a teljes megyei lakásállomány 7,2 %-át tette ki. A 100 lakásra jutó átlagos lakószám (264) a megyei átlagnál (268) kissé alacsonyabb. A 90-es években a lakásépítés intenzitása az elmaradott térségben volt a legalacsonyabb. 1990-1999 között épült lakások az 1999. évi lakásállomány 4,6 %-át tették ki a sárbogárdi térségben, amely a megyei átlagtól (6,3 %) jelentősen elmarad. Az 1999-ben épített lakások átlagos alapterülete (83,1 m2) csak 80 %-a a megyei átlagnak. A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 88,5 %, a megyében a legalacsonyabb. A közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 14,6 %, mélyen a megyei átlag (46,8 %) alatti. A térségben a vezetékes gázfogyasztó a lakások aránya csak 50,4 % volt, amely szintén lényegesen elmarad a megyei átlagtól (79,6 %). A kiskereskedelmi üzletek lakosságarányos számát tekintve a megyei átlagnál jobb a helyzet; a közel 450 üzlet negyede élelmiszerüzlet. A megye vendéglátóhelyeinek 6 %-a működik a térségben. A sárbogárdi térségben a telefonellátottság a megyében a legalacsonyabb, 1000 lakosra 250 telefonvonal jutott szemben a megyei 334-es átlaggal, és hasonlóan alacsony az 1000 lakosra jutó személygépkocsik száma is (161), ami nem éri el a megyei átlag háromnegyedét. Az egy főre jutó SZJA 35 811 Ft/fő volt 1999-ben, alig valamivel több, mint a megyei átlag fele. Ahogy az Enyingi térségben, úgy itt is a munkanélküliség és a vállalkozáshiány magyarázza a megyén belüli rossz jövedelmi és vagyon helyzetet.

Székesfehérvári kistérség Közlekedési szempontból a régió legkedvezőbb adottságú kistérsége, ezen belül is kiemelkedő a megyeszékhely helyzete. A várost érinti az M7-es autópálya, amely gyakorlatilag kettészeli a megyét. A települések a Fehérvárra bevezető sugaras úthálózatok mentén helyezkednek el. A város fontos közúti és vasúti csomópontként mind a megye, mind a régió életében jelentős szerepet tölt be. Több országos jelentőségű főút mellett (M7, 7. és 8. sz., illetve a 61., 62., 63., 64. és 81. sz. főutak) a 811. sz. főútnak a megyei közlekedésben van kiemelkedő szerepe. Mindegyik községnek jó autóbusz kapcsolata van a várossal. Az úthálózat kedvező adottságai mellett a tranzit főutak mentén elhelyezkedő települések lakói számos negatív hatást (szennyezettség, zaj, zsúfoltság) kénytelenek elviselni. A belső úthálózat minősége összességében kívánnivalót hagy maga után, többnyire a csatornázási munkálatok miatti útfelbontások miatt. Székesfehérvár vasúti csomópont: Budapest, Veszprém, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Győr és Szombathely irányába országos jelentőséggel bír. A térségben önálló kerékpárutak találhatók Seregélyesen, Székesfehérváron, Kőszárhegyen és Lepsényben. A Börgöndi reptér a közelmúltban elindult fejlesztés lehetőségét figyelembe véve várhatóan jelentős szerepet játszhat a térség közlekedésében és gazdaságában is. Közlekedési (és gazdaságfejlesztési) szempontból fontos lenne a megyeszékhely déli elkerülő útjának megépítése, illetve a 8-as és a 81-es sz. utak fejlesztése (négynyomúsítása, illetve szélesítése), a logisztikai központok megközelíthetőségének javítása. A kistérség 1999. évi lakásállománya 60 242. Ez a megye teljes lakásállományának mintegy 40 %-a. A 100 lakásra jutó átlagos lakószám 270 a megyei átlagnál (268) kissé magasabb. A lakásállomány 240 új otthonnal gyarapodott 1999-ben, ami a legmagasabb megyei értéknek felel meg. Az újonnan épített lakások átlagos alapterülete (107,9 m2) is meghaladja a megyei átlagot. A lakások döntő része (95,8 %) közüzemi vízvezetékkel ellátott, míg a közcsatornával való ellátottság – bár a megyében a legjobb – csak 60,4 %-os. A térség valamennyi településén működik a vezetékes gázellátás. A vezetékes gázt fogyasztó lakások aránya 86,8 %; a megyei átlagnál kedvezőbb. A Székesfehérvári kistérségben található a megye kiskereskedelmi üzleteinek valamivel több, mint 40 %-a, illetve vendéglátóhelyeinek mintegy harmada. Az üzletek lakosságarányos számát tekintve a megyei legjobban ellátott kistérsége. A térség telefonellátottsága jó, minden település be van kapcsolva a távbeszélő hálózatba. Az 1000 lakosra jutó fővonalak száma 362, a személygépkocsik száma 258, mindkét mutató itt a legmagasabb a megyében. Az átlagos személyi jövedelemadó 78 900 Ft, ami ugyancsak jelentősen meghaladja a megyei átlagot.

Megyei helyzetkép Egy-egy terület, régió infrastrukturális ellátottsága szoros összefüggésben van a gazdasági fejlődéssel. Éppen ezért ennek fejlesztése kiemelkedően fontos feladat, mivel az elmaradott térségek felzárkóztatásához járulhat hozzá. Másrészt egy jól kiépített, korszerű infrastruktúra a külföldi tőke számára is vonzó tényező.

Közlekedési infrastruktúra Ahogyan az egész országra jellemző, Fejér megye meghatározó térszerkezeti vonalai is a főváros irányába rendeződnek és a fő közlekedési vonalak mentén rajzolódnak ki. Pest megyét leszámítva – ahol az ország sugaras struktúrájából adódóan a fő közlekedési utak összefutnak – csak Fejér megyéről mondható el, hogy területét két autópálya is átszeli, emellett az egy számjegyű főútvonalak közül több is áthalad rajta. Figyelembe véve emellett, hogy a megye keleti határát – a víziközlekedés tekintetében még mindig kiaknázatlan lehetőségeket nyújtó – Duna alkotja, elmondható, hogy közlekedésföldrajzi szempontból a megye kiemelkedő adottságokkal rendelkezik. Ennek ellenére számos olyan fejlesztés indokolt, amely egyrészt a megye térségeinek javítja a kapcsolatát a környező kistérségeivel (pl. a tatabánya-esztergomi vagy a kisbérkomáromi térségekkel), másrészt a belső közlekedési hálózatok is fejlesztésre, korszerűsítésre szorulnak. A fejlesztések egyaránt érintik a közúti, a vasúti, a vízi és a légi közlekedést. A megye országos közúthálózatának hossza 1304 km, amely mintegy 4,5 %-a a közel 30 ezer km-es teljes országos közúthálózatnak. A külterületi utak hossza 934 km, a kiépítetlen utaké 9,5 km. A 100 km2-re jutó úthossz mintegy 6 %-kal kisebb az országos átlagnál, az 1000 lakosra eső fajlagos úthossz pedig megegyezik vele. Az önkormányzati utakkal együtt a teljes úthossz megközelíti az 5000 km-t, aminek valamivel több mint fele belterületi út, kiépítettsége kb. 70 %-os. A teljes úthálózatot tekintve mind a kiépítettség, mind a lakosságszámra vetített ellátottság magasabb az országos átlagnál. Az önkormányzati és az országos utak minőségében azonban jelentős különbségek vannak. A közúthálózat rendkívüli tranzit forgalmat bonyolít le. Az egyre növekvő szállítási igényeket és megnőtt utasforgalom terhét a leromlott, felújításra szoruló M7-es autópálya – különösen a nyári időszakban – egyre nehezebben bírja. A teljes autópálya megyére eső szakasza 60 km. Ez év végére kellene elkészülnie az autópálya Balaton felé vezető oldalának teljes felújításával, a Balatonaliga-Zamárdi közötti 22 km-es szakasz hiányzó fél pályájának megépítésével és a Budapest-Székesfehérvár szakasz harmadik sávjának kialakításával. Az M1 autópálya 20 km-es szakaszának állapota kielégítő és megfelelő kapacitású. A dinamikusan fejlődő tranzit-forgalmat az első és másodrendű utak vezetik le. Észak-déli irányban a főváros felé és az onnan induló forgalmat a 6-os és a 8-as sz. főutak bonyolítják le. Ez irányba a 7. sz. főút is jelentős szereppel bír. A nyugat-keleti irányú forgalom a 81., 62. és 63. sz. főutakon bonyolódik le. A korszerű közlekedési feltételeknek azonban nem igazán felelnek meg.

Az alsóbbrendű állami kezelésű utak sok tekintetben fejletlenek és korszerűtlenek. Az egyes települések közötti közlekedést nehezíti, hogy nincsen közvetlen közúti kapcsolat közöttük, az eljutás csak kerülők megtétele árán lehetséges. Hiányoznak a forgalom gyors, zavarmentes lebonyolításhoz szükséges utak. Az utak nagy része zsúfolt és balesetveszélyes. A megyei országos közúthálózat burkolata az országos átlaghoz viszonyítva jobb. Ennek ellenére közel kétharmaduknál felújításra lenne szükség. Kedvezőbb helyzetet – ami a burkolatszélességet illeti – csak a városokban tapasztalni. Az úthálózat fejlesztése során prioritást kell kapnia a nemzetközi és országos viszonylatban is fontos közlekedési főirányok létesítményei rekonstrukciójának, bővítésének és fejlesztésének, a „Helsinki folyosók” megyei szakasza megvalósításának. Emellett a megyei tervek prioritásként jelölik meg az alábbiakat: ♦ Az M7 jelű autópálya felújítása és bővítése; az M6 jelű autópálya megyei szakaszának kivitelezésének megkezdése. ♦ A dunaújvárosi új Duna híd megvalósításáig a 8-as főút megyei szakasza négynyomúsításának befejezése, valamint a 62. sz. út korszerűsítését és kapacitásának bővítése, illetve a 81. sz.út egyes szakaszainak négynyomúsítása. ♦ A mellékút-hálózat fejlesztésében a megye belső kapcsolati rendszerének hiányából adódó szükségletek a meghatározók. Ide sorolhatók a településeket elkerülő utak, korszerűtlen csomópontok és műtárgyak. A személy-és teherforgalom jelentős része közúton történik és egyre több állampolgár rendelkezik személygépkocsival is. A megyében az 1000 főre jutó gépkocsik száma meghaladja megegyezik a régiós átlaggal (221) és meghaladja a Budapest nélkül számított országos átlagit (209). Ezen belül a Székesfehérvári és a Gárdonyi térségben a megyei átlag fölötti a személygépkocsi-ellátottság (258 és 246), a legrosszabb helyzetben pedig e téren is az Enyingi és a Sárbogárdi kistérségek vannak (161).

Területi egység

Országos közút (km)

autóbusz

Személygépkocsi összesen

Motorkerékpár

1000 lakosra

összesen

10 000 lakosra

Fejér megye

1 404

973

93 675

221

3 559

84

K-D. régió

3 967

2 321

245 063

221

9 479

86

30 267

17 733

2 255 526

225

87573

87

Ország

Forrás: KSH, Fejér megye statisztikai évkönyve, 1999

Autóbuszjárat gyakorlatilag a megye valamennyi települését érinti. E téren elsősorban a járatsűrűség, a csatlakozások, illetve a vasúti és az autóbusz menetrendek összehangolásában szükséges előrelépés. A közlekedéssel együtt jár a zajterhelés és a légszennyezettség. A rossz infrastruktúrás ellátottság (elkerülő utak és hidak hiánya) nagymértékben hozzájárul a szennyezettség magas fokához. Kialakulatlan a tömegközlekedési kultúra és nem elterjedt a kerékpáron való közlekedés sem, pedig ez lehet az egyik rövid távon is elérhető megoldás. A

környezetkímélő közlekedési infrastruktúra záloga a kerékpárút-hálózat fejlesztése és újak létrehozása. A vasúti közlekedés terén is rendelkezik a megye nemzetközi főiránnyal. Korszerűnek a Budapest-Bécs vasútvonal mondható. A Páneurópai V-ös korridor kialakulása – a szlovén kapcsolat megteremtése után – további jelentős fejlesztésekre lesz szükség. Emellett az alsóbbrendű megyei vasútvonalak terén is szükséges bizonyos indokolatlan kiépítetlenségek és kapcsolathiányok pótlása. Előrelépést jelent a Duna-menti vasútvonal korszerűsítése, valamint a Székesfehérvár-Mór-Oroszlány térség összekapcsolása. A vízi közlekedésben a Duna által biztosított megyei adottságok teher- és áruszállításra vonatkozó részbeni kihasználása a meghatározó. A kikötők és kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések, és a kikötői kapacitások fejlesztése eredményeként ezen adottság lényegesen jobban lenne hasznosítható. A feltételek mind az áru-, mind a személyszállítás számára adottak. A légi közlekedés tekintetében a legutóbbi fejlemények a Börgöndi reptér hasznosítási lehetőségeinek adnak realitást, ami gazdasági, foglalkoztatási szempontból is nagy jelentőséggel bír.

Lakáshelyzet, ellátási rendszerek Térség

100 lakásra jutó lakos

Az épített lakások

Száma

Átlagos alapter. (m2)

1990-1999 Vezetékes Közüzemi Közüzemi között gázt vízszennyvíz épült fogyasztó hálózatba -csatorna lakások az háztartás hálózatba 1999. évi a lakásbekapcsolt lakás állomány lakás(%) állomány %-ában %-ában

Székesfehérvár

270

240

107,9

6,2

86,8

95,8

60,4

Dunaújváros

260

129

110,9

5,4

86,2

94,5

56,4

Bicske

275

77

96,8

8,0

63,0

96,2

22,0

Enying

279

32

72,2

4,7

60,6

95,0

1,5

Gárdony

270

117

106,6

11,5

106,0

96,3

38,6

Mór

266

28

111,1

5,6

50,8

96,9

45,7

Sárbogárd

264

22

83,1

4,6

50,4

88,5

14,6

Megye

268

645

104,5

6,3

79,6

95,0

46,8

K-D Régió

262

1 458

..

..

..

95,5

52,0

Ország

247

19 287

..

..

..

91,4

49,1

Forrás: KSH, Fejér megye statisztikai évkönyve, 1999

Fejér megye lakásállománya az 1990-1999-es időszakban közel 7 %-kal növekedett, ezen belül a Gárdonyi kistérségben a 10 %-ot is meghaladta. Az 1999-ben épült lakások több mint harmada a Székesfehérvári kistérségben található, e tekintetben a kistérség régiós viszonylatban is az első helye áll. Az új lakások átlagos alapterülete valamivel

100 m2 feletti, ezen belül a legnagyobb a Móri, legkisebb az Enyingi térségben. A népességarányos lakásépítések tekintetében azonban a megye elmarad az országos átlagtól és a 100 lakásra jutó lakosok száma (268) is magasabb az országosnál. A megye közművekkel való ellátottsága az országos átlagnál kedvezőbb, de kistérségi szintre lebontva jelentős eltérések vannak a közműellátás és fogyasztás területén; különösen az egyéb tekintetben is elmaradott déli térségek (Enying, Sárbogárd) mutatnak jelentős lemaradást. A közüzemi ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások száma az utóbbi 2-3 évben megnőtt. A lakossági ellátottság 100 %-osnak nevezhető. A közműves ivóvízhez való hozzájutás minden településen biztosított. Ugyanakkor a szennyvízelvezetésben és szennyvíztisztításban alacsony szinten áll a megye, ezért a szennyvíz csatornázottság jelentős beruházásokat igényel. A településeknek csupán harmada csatornázott, a bekapcsolt lakások aránya 47 %. Az 1 km vízhálózatra jutó szennyvízcsatorna hossza megyei átlagban 348 m, de az Enyingi kistérségben kirívóan alacsony, csupán 12 m, s itt a lakások mindössze 1,5 %-a van a közüzemi szennyvízcsatorna hálózatba bekapcsolva. A legtöbb településen még mindig szippantással gyűjtik össze a szennyvizet. A hiányosságok miatt a talajszennyeződés jelentős méreteket ölt. A jelentős technológiai újítások bevezetése és alkalmazása ellenére is még sok a tennivaló. A szennyvíziszap kezelésé, ártalmatlanítása nem megoldott, a szennyvíztisztítók módszerei elavultak. A vezetékes gáz gyakorlatilag minden település számára hozzáférhető, e tekintetben az országos átlagnál kedvezőbb a helyzet. A háztartások ellátottsági aránya eléri a 80 %-ot. A vezetékes háztartási gázfogyasztók népességhez viszonyított száma régiós szinten is kiemelkedő a székesfehérvári, a dunaújvárosi és a gárdonyi kistérségben. A hulladék gazdálkodás területén is kedvező a kép. A szilárd hulladék tárolása a térségi lerakóhelyeken rendezett. A szállítást megyei, helyi, esetleg megyén kívüli vállalkozások, szervezetek látják el, amelyek járműparkja esetenként már elavult. Megoldásra vár azonban az illetékes szemétlerakók és a környezetvédelmi előírásoknak nem megfelelően működök felszámolása. Az elektromos energia ellátottság is tejes körű, ám sok településen nem gazdaságos és színvonalában is hagy kívánnivalót maga után. Környezetbarát energiatermelésre és megújuló energiaforrások kiaknázására még nincs igazán lehetőség. Az utóbbi évek dinamizmusának köszönhetően a települések távközlés-ellátottsága gyakorlatilag teljes körű. Az ellátottság általában is sokat javult az üdülőkörzetekben, amit jelez, hogy az 1000 főre jutó fővonalak száma a gárdonyi térségben közel 450, ami jelentősen meghaladja minden más kistérség hasonló mutatóját. A megyében ezen ellátás folytonos fenntartása és az újabb igények kielégítése a jövőbeni feladat. A fentiekből kitűnik, hogy a szennyvízelvezetés és tisztítás kivételével az üzemelő hálózatok, rendszerek korszerűsítése, rekonstrukciója jelenti a fő feladatot. Tervszerű fejlesztéssel, rekonstrukcióval a megye egészében az európai normáknak is megfelelő ellátottság és minőség érhető el.

Gazdasági infrastruktúra Fejér megye az elmúlt 10 évben jelentős gazdasági átalakuláson ment keresztül. Az ipari szerkezetátalakítás szükségességét, már a 90-es évek elején jelezte a nagyvállalatok piacvesztése. A konszolidáció legjelentősebb pillére a privatizáció volt, amely a tulajdonosváltozáson keresztül emelte a cégek hatékonyságát és új piacokat, termékeket és szervezési módszereket honosított meg. A piacgazdaságra történő átállás, a vállalkozásösztönzést helyezte előtérbe, többek között a vállalkozások számára telephelyek biztosítását, a vállalkozástámogató intézményrendszer kiépítését és piacnövelő programok beindítását tette lehetővé. Az ipari parkos kezdeményezésekben élenjárt a Nyugat-Magyarország, hiszen Győr és Székesfehérvár modell értékű fejlesztéseket hajtott végre ezen a területen. Az országban az 1997. évtől minősítik az ipari parkos kezdeményezéseket, az első évben 28 ipari park címmel rendelkező helyi kezdeményezést regisztráltak, amely 2000. évre elérte a 133-at és teljesen lefedte az ország területét. Az ipari parkok nagy száma ellenére jelentős területi különbségeket figyelhetünk meg a működésükben. A termelési érték 80 %-át, a beruházási érték 60 %-át hét (dunántúli) ipari park adja. Fejér megyében az 1997. évben 4 ipari park kapta meg a címet (3 Székesfehérváron, 1 Dunaújvárosban), amelyet 1999-ben Bicske-Nagyegyháza területén a megyehatáron további kezdeményezés követett, 2000-ben pedig Székesfehérváron a Készpénz Rt. Déli Ipari Parkja kapta meg a címet. Az említett minősített kezdeményezéseken túl ipari park szerűen működik a Móri Ipari Zóna és Székesfehérvár nyugati határában a Városkapu Ipari Zóna is. A közeljövőben ipari terület előkészítését határozta el még Martonvásár, Polgárdi, Enying és Sárbogárd is, amely legfőbb indoka a helyben foglalkoztatás növelése. A megyei és régiós ipari parkok is két húzóágazat üzemeit koncentrálják, ezek a járműgyártás és az elektronika. A Dunaújvárosi Ipari Park beruházásának megkezdéséről 1995-ben határozott Dunaújváros önkormányzata. Megvalósítása érdekében Magyarország legnagyobb kohászati vállalatcsoportjával, a Dunaferr Dunai Vasmű Rt.-vel és a Dunaújvárosi Főiskolával közösen megalapította az INNOPARK Közhasznú Társaságot, amelynek fő feladata a befektetők felkutatása és igényeik kielégítése. A park közvetlenül a város széle és a Duna között fekszik. Budapest és a Ferihegyi nemzetközi repülőtér közúton 80 percen belül elérhető. A városban található, nagy kapacitású, iparvágánnyal ellátott kikötő mindössze 2 kilométerre fekszik a parktól. A park északi területe 22 hektár, déli terület: 233 hektár, a még rendelkezésre álló szabad terület 19, illetve 233 hektár. A lehetséges beépítési arány 40 %. A közműellátottság az északi területen teljes, a déli területen igény szerint rövid időn belül kiépíthető. A Sóstói Ipari Park (Székesfehérvár) 250 hektáron, a volt szovjet katonai bázis helyén létesült. Az amerikai LORANGER Co. és a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet közös vállalkozásaként jött létre. A parkban ipari, kereskedelmi, szolgáltatási, oktatási és lakóövezet egyaránt található, több mint 30 épület számára van hely 19, egyenként 2,418 hektáros zöldmezős parcellán. Az itteni ipari park program célja nagy területű,

elsősorban stratégiai jellegű nagy- és középvállalkozások komplex, magas fokú szolgáltatásokkal integrált együttesének a kialakítása. Az ALBA Ipari és Kereskedelmi Zóna (Székesfehérvár) a város keleti iparterületén található, ahol a Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a külföldi befektetők közösen hozták létre az ALBA Ipari Zóna Kft-t, amely a 62 hektáros területen az infrastruktúra-előkészítő munkáit elvégezte. A zóna a város keleti ipari övezetéhez kapcsolódik, ahol már számos nagy cég működik. Az ALBA Ipari Zóna esetében részben önerőből, részben hitelből és önkormányzati támogatásból jelentős beruházást végeztek. Az ipari park első ütemű fejlesztési területe gyakorlatilag betelt, folyamatban van a bővítés. A VIDEOTON Ipari Park (Székesfehérvár, 93 hektár) elsődlegesen ipari-gazdasági rehabilitációs programként – egy meglévő nagyüzem technológiai transzferrel és nemzetközi gazdasági integrációval egybekötött korszerűsítéseként – tekinthető. A VIDEOTON Holding külföldi bérmunka és termelési kooperáció céljára bérbe adja a területén belüli üzemcsarnokokat, azzal, hogy a technológiát a bérbevevő biztosítja, az infrastruktúrát és a munkaerőt pedig a VIDEOTON adja. Ily módon több projekt is fut, amelyekben mintegy 8 ezer fő dolgozik, a teljes termelési érték több mint 18 milliárd forint. A VIDEOTON mellett épült fel a FORD gyár, amely csak korlátozottan támaszkodik a VIDEOTON szolgáltatásaira. Ugyancsak a VIDEOTON szervezésében valósul meg itt az IBM projekt. Az IBM számára a VIDEOTON épített üzemeket, ahol 1997 közepétől 2000 fő dolgozik, a beruházás értéke 200 millió USD. A Móri Ipari Zóna első ütemének nagysága 25 hektár, ami jelenleg mintegy 80 százalékos beépítettségű. A 81-es főút és a Székesfehérvár-Komárom Vasútvonal által határolt iparterület környezetbarát ipari, illetve intézményi, kereskedelmi és szolgáltató tevékenységek folytatására kínál lehetőséget. A területen eddig hat zöldmezős beruházás valósult meg. Mindegyik cég személygépkocsi alkatrészgyártásra szakosodott, és kizárólag nyugati piacra termelnek. Az város önkormányzata a területtől északra további 35 hektárt jelölt ki a második ütemű fejlesztésre. A Városkapu Ipari és Kereskedelmi Zóna (Iszkaszentgyörgy) közvetlenül a megyeszékhely nyugati határánál, a Veszprém felé vezető 8-as főút mentén fekszik, összesen 27 hektáron. A viszonylag kis méretű telkeken döntően hazai kisvállalkozások letelepítését célozták meg. A terület elsősorban raktározási, szolgáltatási, kereskedelmi, illetve nem szennyező ipari tevékenységre (pl. összeszerelő ipar) alkalmas. A területen már hat hazai vállalkozás létesített telephelyet és a következő években további beruházások is várhatóak.

A Fejér megyei ipari parkok főbb adatai Alba Ipari Zóna Székesfehérvár Az ipari park nagysága (ha)

Sóstó Ipari Park Székesfehérvár

VIDEOTON Székesfehérvár

Dunaújvárosi Innovációs Centrum

Móri Ipari Terület

Városkapu Ipari és Kereskedelmi Zóna

Déli Ipari Park Székesfehérvár

62

250

93

255

25

27

23,1

3

20

57

6

8

21

1

A tervezett betelepülők száma

20

30

65

15

20

33

30

A foglalkoztatottak jelenlegi száma

600

4000

9650

200

4500

60

2

1500

5000

12000

600

5500

550

800

A betelepült vállalkozások jelenlegi száma

A tervezett foglalkoztatotti létszám Az ipari park arculata

Műanyagipar, gépgyártás, konfekció, könnyűipar

híradástechnika, gépgyártás, édesipar, szórakoztató elektronika

elektronika, számítástechnika, gépgyártás, műanyagipar

acélgyártás, gépipar,

gépgyártás, műanyagipar, járműipar

szolgáltatás, kereskedelem, építőipar

Logisztika, kereskedelem, elektronika, gépipar

A telephelybiztosítás másik támogatott módja az ún. inkubátorház létesítése. A vállalkozások elindulásában, a vállalkozóvá válás támogatásában alkalmazták a fejlett gazdaságokban sikeresen ezt a módszert. Az országban 2001. márciusában mintegy 30 inkubátorház működik és még legalább ennyi létesítését tervezik, döntően a minősített ipari parkokban. A módszer adaptációjának eredményeként a megyében az első és ezidáig egyetlen ilyen kezdeményezés Székesfehérváron jött létre (Székesfehérvári Vállalkozói Központ). Az inkubátorház a Székesfehérvári Önkormányzat támogatásával jött létre és azóta is sikeresen működik. Az országban több helyen is alkalmazott vállalkozásfejlesztési módszer a megyében nem terjedt el. Az ipari parkos szolgáltatások, az innováció előtérbe kerülésével viszont ismételten lendületet kaphat a mozgalom. A székesfehérvári inkubátorházon kívül felvetődött még Velencén és Sárbogárdon is ilyen kezdeményezés, illetve Székesfehérváron az Alba Ipari Zónában terveznek innovációs inkubátorházat. A gazdasági fejlődés, és többek között ipari parkos fejlesztések eredményeképpen jelentősen megnőtt az áruk mennyisége. a raktározás és a szállítás hatékonyságának javítására az ipari parkokra épülve logisztikai központok és alközpontok jöttek létre. Az országos logisztikai központok telepítésének helyszínei között Székesfehérvár és körzete is szerepel. A tervezett 10 központ teljesen lefedi az ország területét és a KözépDunántúli körzet (III.) határai Ajka, Mór, Velencei-tó, Dunaföldvár, Tamási és Balatonlelle. A fejlesztés megvalósítására létrejött Logisztikai Központ Székesfehérváron a Sóstói Ipari parkban található, és ez integrálhatja a rendszerbe Dunaújvárost is, ahol logisztikai alközpont létesíthető. A logisztikai fejlesztéseknek új perspektívát adhat a Székesfehérvár és Aba határában található Börgöndi repülőtér polgári célú hasznosítása is. A vállalkozói telephelybiztosítás mellett a vállalkozásfejlesztési intézményrendszer kialakítása, a szervezeti keretek bővítése volt megfigyelhető az 1993-1998 közötti időszakban. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és hálózata az ország szinte minden kistérségében jelen volt, és a vállalkozóknak tanácsadási, oktatási és támogatott pénzügyi (mikro-hitel) programokat közvetített a PHARE program keretében. Fejér megyében irodát működtetett Móron, Bicskén (Csákváron), Ercsiben, Martonvásáron, Dunaújvárosban, Sárbogárdon és Enyingen is, ezek azonban forráshiány miatt az utóbbi időben bezárni kényszerültek. A vállalkozások érdekképviseletének erősítése érdekében létrejövő kamarák szintén területi alapon szerveződtek, a Kereskedelmi és Iparkamara, a Kézműves Kamara és az Agrárkamara is lefedte területileg (kistérségenként) a megyét. A kamarák mellett még vállalkozástámogató intézmények az Ipartestületek és a KISOSZ is, amely szintén rendelkezett megyei hálózattal. A PHARE program támogatásának csökkenésével, illetve átalakulásával, továbbá a kötelező kamarai tagság eltörlésével az elmúlt 2 évben megfigyelhető volt, hogy a vállalkozástámogató intézményrendszer területi kirendeltségeit csökkentette, illetve megszüntette. Szerepét egyrészt a területfejlesztési intézményrendszer próbálja átvenni, másrészt a Gazdasági Minisztérium és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési

Minisztérium megyei szervezeteinek hatáskörét és szervezetét bővítik ki, miközben a helyi kezdeményezések (általában forráshiány miatt) háttérbe szorulnak. Új szereplője a vállalkozásfejlesztési intézményrendszernek napjainkban a Regionális Fejlesztési Holding Rt.-hez tartozó Közép-Pannon Fejlesztési Rt., amely átmenetet képez gazdaságfejlesztési és pénzügyi intézmény között. A KPF Rt. kockázati tőkét helyez ki a kis- és közepes vállalkozásokhoz, illetve a GM gazdaságfejlesztési programjait közvetíti részükre. A Regionális Holding Rt.-hez tartozó cégek regionális alapon szerveződtek meg, amely már az Európai Uniós követelményeket veszik figyelembe. A pénzügyi szervezetekre (kereskedelmi bankok, takarékszövetkezetek) az 1995-1999 közötti időszakban szintén a dinamikus szervezetfejlesztés volt a jellemző, bár a fiókokat döntően a megyeszékhelyeken és a nagyobb városokban hozták létre. Ez alól csak a nagy lakossági ügyfélkörrel rendelkező bankok és az állami többségi tulajdonú bankok voltak a kivételek (OTP, Kereskedelmi bank RT, Magyar Hitel Bank RT). A takarékszövetkezetek területi (térségi) alapon jöttek létre, bár közelebb voltak a vidéki vállalkozókhoz és a lakossághoz, a tőkeerejük, a szolgáltatásuk színvonala és kínálata nem érte el a kereskedelmi bankokét. Az elmúlt 1-2 évben a pénzügyi szolgáltató szervezetek jelentős átalakuláson mentek (mennek) keresztül és a hatékonyság növelése érdekében a megyében is összeolvadások figyelhetők meg a kereskedelmi bankok körében. Creditanstalt Rt. és a Hypobank Rt., az ABM AMBRO és a Kereskedelmi Bank Rt., a Postabank és a Földhitel és Jelzálogbank Rt., a Mezőbank Rt. és az Agroker Rt. összeolvadása mind-mind ezt a folyamatot bizonyítja. A másik jellemző átalakítási szempont a szektoron belül a regionális szintre szerveződés, bár ezen a területen nem lehet egységes tendenciát megfigyelni, a statisztikai régiónál kisebb és nagyobb egységbe is szerveződnek a kereskedelmi bankok.

Az agrárgazdaság helyzete Kistérségenkénti áttekintés Az egyes művelési ágak területének megoszlása területi egységek szerint (ország 100 %) Területi egység Bicskei kist. Dunaújvárosi kist. Enyingi kist. Gárdonyi kist. Móri kist. Sárbogárdi kist. Székesfehérvári kist. Fejér megye Közép-Dunántúl

Szántó 0,58 1,20 0,94 0,64 0,18 0,79 1,52 5,84 11,65

Kony- Gyümö hakert lcsös 0,60 0,43 1,39 0,17 1,01 0,02 0,56 0,73 0,24 0,28 1,44 0,09 2,34 0,70 7,58 2,42 12,68 4,80

Szőlő 0,94 0,16 0,69 0,26 0,66 0,16 0,54 3,40 11,30

Gyep 0,58 0,70 0,40 0,27 0,19 0,56 1,40 4,11 10,94

Erdő 0,08 0,09 0,07 0,08 0,03 0,06 1,32 1,74 9,77

Nádas 0,26 0,45 0,70 2,44 0,07 0,44 1,70 6,06 7,35

Halas- Termő tó 0,05 0,46 0,97 0,87 0,28 0,67 0,03 0,47 0,02 0,15 0,49 0,58 2,22 1,45 4,07 4,66 8,73 11,04

Forrás: KSH, ÁMÖ 2000

Bicskei kistérség A kistérség tájhasználata változatos. A szántók, a gyepterületek, a gyümölcsök, a szőlők a peremvidékeken, hátakon, dombságon, medencékben a jellemzők. Jelentős erdőgazdálkodás a hegységeken folyik. A kistérségben a szőlő-, gyümölcs- és a gyepterület aránya a megyei átlagot meghaladja. A Bicskei kistérségben található az ország összes gazdaságában művelt szőlőterületének közel 1 %-a (a megyei 27 %-a). A művelési ágak átlagos területe szántó tekintetében 2,91 ha (alacsony) az egyéni gazdaságok esetében, gazdasági szervezetekre vetítve viszont 909,01 ha (az egyik legmagasabb a megyében). A kistérség területének 25 %-ának agráralkalmassági értékszáma nem éri el az országos átlag 80 %-át. A szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezete az összes gazdaságra vetítve; kalászos gabona 45,01 %, kukorica 31,63 %. Az ipari és a takarmánynövények területének aránya a megyei átlagot meghaladja. Az állatállománya – ami nem jelentős nagyságú – 64 %-át gazdasági szervezetek tartják. Fejér megye szarvasmarha állományának 8,7 %-át, sertés állományának 2,6 %át a kistérségben tartják. A kistérség libaállománya igen jelentős. A 100 hektár mezőgazdasági területre jutó állatállomány a megyei átlagot nem éri el (szarvasmarha 17,6; sertés 26,1; juh 16,1 db.). Az 1000 hektár mezőgazdasági területre jutó eszközállomány a tehergépkocsit kivéve megyei átlagértéket meghaladja. A mezőgazdasági tevékenységet folytatók által használt összes földterület 65 %-át gazdasági szervezetek művelik. A kistérség összes népességéből 8500 fő folytat mezőgazdasági tevékenységet, ami a megye mezőgazdasági tevékenységet folyatatóinak kb. 10 %-a. A kistérségben 34 gazdasági szervezet és 4157 egyéni gazdaság

tevékenykedik. Az egy gazdaságra jutó mezőgazdasági termék termelési értéke 301-500 ezer forint közötti.

Dunaújvárosi kistérség A Dunaújvárosi kistérségben kimagaslóan magas a szántóterület aránya; mezőgazdasági hasznosítású földterület 87,33 %-a szántó, mely a megyei átlagot (79,25 %) meghaladja. Hasonlóan jelentős a konyhakert és a halastó részaránya. A gyümölcs, szőlő, gyep, erdő részaránya a megyei átlag alatti. A szántóterület földminőségét vizsgálva megállapítható, hogy a gyengébb földminőségű osztályok részaránya nem jelentős, a szántó területének mindössze 3,53 %-át teszi ki, nagyobbrészt Adony, Ercsi, Mezőfalva és Előszállás területére korlátozódik, s 1856 ha területet érint. A művelési ágak átlagos területe szántó tekintetében 4,07 ha az egyéni gazdaságok esetében, gazdasági szervezetekre vetítve 786,46 ha. Mindkét mutató meghaladja a megyei átlagot. A szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezete az összes gazdaság tekintetében; kalászos gabona 42,20 %, kukorica 28,8 %, jelentős a burgonya, a cukorrépa és az ipariés a takarmánynövények aránya, a zöldségféléké viszont csekély. Kiemelkedő jelentőségű a vetőmag és a burgonyatermesztés. A gyümölcstermesztésnek nincs hagyománya a térségben. Az állattenyésztés jelentősége meghatározó nagyságú; a 20.457 számosállat 74,1 %-át gazdasági szervezetek tartják. Fejér megye szarvasmarha állományának 26,3 %-át, sertés állományának 22,7 %-át a tartják kistérségben. A kistérség jelentős baromfi, házinyúl és méhcsaláddal rendelkezik. A 100 hektár mezőgazdasági területre jutó állatállomány (szarvasmarha 27,6, sertés 116,7, juh 23,4 db) tekintetében a megyei átlagot meghaladja (20,9; 102,5 és 21,6 db.). Az 1000 hektár mezőgazdasági területre jutó eszközállomány a megyei, a regionális átlagot semmilyen tekintetben nem éri el. A kistérségben a mezőgazdasági tevékenységet folytatók által használt földterületből 34,6 ezer hektárt a gazdasági szervezetek 20,2 ezer hektárt az egyéni gazdaságok használnak. A kistérségben 16.500 fő folytat mezőgazdasági tevékenységet. A megyében 344 gazdasági szervezet és 40.906 egyéni gazdaság működik, míg a kistérségben 71 gazdasági szervezet és 7.785 egyéni gazdaság található. Az egy gazdaságra jutó mezőgazdasági termék értéke 301-500 ezer forint. A helyi gazdaság kedvezőtlen adottsága a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek és értékesítő szervezetek hiánya.

Enyingi kistérség A kistérség területén tájhasználat szempontjából egyoldalú szántó művelési ág érvényesül – a mezőgazdasági hasznosítású földterület 88,79 %-a –, tekintettel a földterület magas aranykorona értékére. Itt található az ország összes gazdaságában

művelt szántóterületének közel 1 %-a. A termőterületből a szőlő részaránya a megyei átlagot meghaladja, a többi művelési ág átlag alatti. Megyei vonatkozásban a szántóterület 15 %-át, a szőlőterület 20 %-át a kistérségben művelik. A gyümölcsös területe elenyésző. A művelési ágak átlagos területe szántó tekintetében 3,87 ha az egyéni gazdaságok esetében (megyei átlagérték körüli), gazdasági szervezetekre vetítve 978,81 ha (a régióban a legmagasabb). A szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezete az összes gazdaság tekintetében: kalászos gabona 39,31 %; kukorica 31,80 %. A megye egyik legjelentősebb cukorrépa és burgonya termőterülete itt található. Az ipari és takarmánynövények, zöldségfélék területének aránya átlagos szintű. Az állatállománya jelentős nagyságú, az 14020 számosállat 71 %-át gazdasági szervezetek tartják. Itt található Fejér megye szarvasmarha állományának 17,7 %-a, sertés állományának 18,4 %-a. A 100 ha mezőgazdasági területre jutó állatállomány a szarvasmarha esetében 24,1; a sertésnél 115,3 db, ami a megyei átlagot meghaladja. A termelési szerkezet alapvetően a mezőgazdasági alaptevékenységre épül. A gabona és az ipari növények termesztése mellett a sertés, szarvasmarha és a juhtenyésztése jelentős. Az 1000 ha mezőgazdasági területre jutó eszközállomány a kis teljesítményű traktorállomány tekintetében megyei átlag feletti, egyéb esetekben megyei átlag alatti. A mezőgazdasági tevékenységet folytatók által használt összes földterület 64 %-át gazdasági szervezetek művelik. Az összes gazdaság által használt földterület nagysága 42,2 ezer ha. A kistérségben 10.800 fő folytat mezőgazdasági tevékenységet; 32 gazdasági szervezet és 4932 egyéni gazdaság működik. Az egy gazdaságra jutó mezőgazdasági termék értéke 301-500 ezer forint közötti.

Gárdonyi kistérség A kistérség tájhasználatában meghatározó a turisztikai célú erdőgazdálkodás. Jelentős tájalkotó elem a Velencei-tó nádasa. A mezőgazdasági hasznosítású földterület 85,1 %a szántó. A gyümölcsös részaránya a megye és a régió összes gyümölcsöséhez képest kiemelkedő, a megyei átlag háromszorosa. A művelési ágak átlagos területe szántó esetében 3,38 ha, gyümölcsös tekintetében 0,64 ha az egyéni vállalkozók esetében, míg a gazdasági szervezetekre vetítve 630,96 ha, illetve 39,62 ha. A szántóterületen belül a gyengébb földminőségi osztályok a Velenceihegység, illetve a Velencei-medence kistájak településein nagyobb arányúak. A szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezete: kalászos gabona 41,73 %; kukorica 25,02 %. Az ipari növények termesztése, területének aránya kiemelkedő regionális szinten is, emellett a vetőmagtermesztés is meghatározó jelentőségű. Az állattenyésztés közepes jelentőségű, a 12.758 számosállat 82,5 %-át gazdasági szervezetek tartják. A megye szarvasmarha állományának 12,3 %-át, sertés állományának 20,3 %-át a kistérségben tartják. Jelentős a kistérség baromfitartása is. A

100 hektár mezőgazdasági területre jutó állatállomány (szarvasmarha 24,3; sertés 196,7 db) a megyei és a regionális átlagot jóval meghaladja. Az 1000 hektár mezőgazdasági területre jutó eszközállomány megyei szinten átlagos. A kistérségben a mezőgazdasági tevékenységet folytatók által használt földterület 82 %át gazdasági szervezetek használják. A kistérségben 6.600 fő folytat mezőgazdasági tevékenységet, mellettük 52 gazdasági szervezet és 3.087 egyéni gazdaság tevékenykedik. Az egy gazdaságra jutó mezőgazdasági termék értéke 301-500 ezer forint közötti.

Móri kistérség A kistérségben a tájhasználatra az erdő-, szőlő- és gyümölcsös- és a gyepművelés a jellemző. A mezőgazdasági hasznosítású földterület 74,65 %-a szántó, ami a megyei átlag alatti. Ezzel szemben a gyümölcsös és a szőlő részaránya a megyei átlag 3, illetve 6-szorosa. A szőlőterület részaránya a megye részarányának 19,4 %-a. A Móri történelmi borvidék rehabilitációja megkezdődött. A művelési ágak átlagos területe szántó tekintetében 1,35 ha (a megyében a legalacsonyabb) az egyéni gazdaságok esetében, gazdasági társaságokra vetítve 395,30 ha. Mindkét mutató jóval a megyei átlag terület alatti. A kistérség területének 34,5 %-a agráralkalmassági érték száma nem éri el az országos átlag 80 %-át, de a terület további 50,9 %-ánál is az átlag alatti. A szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezete: kalászos gabona 43,55 %; kukorica 33,27 %; burgonya 0,30 %. A zöldségfélék termesztése elenyésző. A kistérség állattenyésztése nem jelentős. Az állatállomány 60,5 %-át gazdasági szervezetek tartják. Fejér megye szarvasmarha állományának csupán 3,2 %-át, sertés állományának csupán 0,9 %-át tartják a kistérségben. A 100 hektár mezőgazdasági területre jutó állatállomány megyei átlag alatti. A kistérségben a mezőgazdasági tevékenységet folytatók által használt földterület 61,2 %-át gazdasági szervezetek használják. A kistérségben 5600 fő folytat mezőgazdasági tevékenységet és 18 gazdasági szervezet, valamint 2657 egyéni gazdaság tevékenykedik. Az egy gazdaságra jutó mezőgazdasági termék értéke 300 ezer forint alatti.

Sárbogárdi kistérség A Sárbogárdi kistérség a megyei iparilag gyengén fejlett, alapvetően mezőgazdasági jellegű területe. A mezőgazdasági hasznosítású földterület 85,45 %-a szántó, mely a megyei átlagot jelentősen meghaladja. Itt található az ország összes szántóterületének 0,79 %-a. A termőterülethez viszonyítva az erdőterület aránya a legalacsonyabb a megyében. A kistérség jelentős nagyságú konyhakerttel és halastóval rendelkezik. A művelési ágak átlagos területe szántó tekintetében 5,96 ha (a megyében, a régióban a legmagasabb) egyéni gazdaságok esetében, gazdasági szervezetek tekintetében 392,43

ha (a megyében a legalacsonyabb). A szántóterületből a gyengébb földminőségi osztályok magasabb aránya Cece, Vajta, Alsószentiván illetve Mezőszilas térségére jellemző. (kb. 3600 hektár). A szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezete az összes gazdaságot figyelembe véve; kalászos gabona 30,39 %; kukorica 53,01 % (a megyében, a régióban a legmagasabb a részaránya). Jelentős a zöldségfélék termesztésének aránya. A nagyüzemi zöldségtermesztés megszűnt, átkerült a háztáji gazdaságokba. Az állattenyésztés közepes jelentőségű: nagysága 9.397 számosállat; 70,5 %-át az egyéni gazdaságok tartják. A megye szarvasmarha állományának 7,7 %-a, sertés állományának 13,1 %-a található a kistérségben. A kistérség jelentős baromfi állománnyal rendelkezik. A 100 hektár mezőgazdasági területre jutó állatállomány: szarvasmarha 12,0 ; sertés 99,9 ; juh 36,3 db. A megyei átlagot csak a juhok száma haladja meg. Az 1000 hektár mezőgazdasági területre jutó gép- és eszközellátottság a megyei átlagot meghaladja. A kistérségben 12.900 fő folytat mezőgazdasági tevékenységet, illetve 32 gazdasági szervezet és 5.947 egyéni gazdaság működik. A mezőgazdasági tevékenységet folytatók által használt összes földterület 72,1 %-át egyéni gazdaságok használják. Az egy gazdaságra jutó mezőgazdasági termék értéke 501-700 ezer forint közötti.

Székesfehérvári kistérség A kistérségben az összes gazdaság által használt földterület 91,4 ezer ha, ennek 65,1 %át gazdasági szervezetek használják. A mezőgazdasági hasznosítású földterület 66,15 %-a szántó, a legkisebb arányú a megyében, annak ellenére, hogy itt található az ország összes szántóterületének 1,5 %-a. Kimagasló a konyhakert, a gyümölcsös, gyep és az erdő részaránya; az erdőterületé a megyében a legmagasabb; 21,09 %. Úgyszintén jelentős a halastó részaránya. A művelési ágak átlagos területe szántó tekintetében 3,40 ha (megyei átlaghoz közeli) az egyéni gazdaságok esetében, gazdasági szervezetekre vetítve 550,37 ha (régiós átlaghoz közeli). A szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezete az összes gazdaság tekintetében: kalászos gabona 42,32 %; kukorica 34,78 %. A vetetlen területek aránya ebben a kistérségben a legjelentősebb. A kistérség területének mezőgazdasági alkalmasságát vizsgálva megállapítható, hogy területének 16,3 %-a agráralkalmassága országos átlag alatti. A kistérség északi és keleti részén a védett területek a mezőgazdasági tevékenységet korlátozzák. A Mezőföldön jelentős vetőmag és vetőgumó termesztés folyik. A kistérség állattenyésztése jelentős nagyságú; 22.076 számosállat; 62,3 %-át gazdasági szervezetek tartják. A megye szarvasmarha állományának 24,0 %-a sertés állományának 23,0 %-a, juh állományának 28,6 %-a a kistérségben található. A kistérségben tartják a megye baromfiállományának (tyúk) felét. Úgyszintén jelentős nagyságú a méhcsaládok száma. A 100 hektár mezőgazdasági területre jutó állatállomány szarvasmarha 18,7 ; sertés 88,3; juh 23,1; tyúkféle 1003,4 db (megyei átlagérték 20,9; 102,5; 21,6; 542,3 db).

Az 1000 hektár mezőgazdasági területre jutó gép- és eszközellátottság traktorállomány tekintetében nem éri el a megyei átlagot. A kistérségben 24.500 fő folytat mezőgazdasági tevékenységet. A kistérségben 105 gazdasági szervezet és 12.431 egyéni gazdaság folytat mezőgazdasági tevékenységet. A kistérségben az egy gazdaságra jutó mezőgazdasági termék értéke 301-500 ezer forint közötti.

Megyei helyzetkép Növénytermesztés A megye adottságainak megfelelően alakul a növénytermesztés szerkezete. A szántóterület nagy részén gabonát termesztenek. A szántóföldi növénytermesztés az 1996. év előtti időszakhoz képest jellegét tekintve nem változott, némiképp módosult a vetésszerkezet. Az egyes növényfajok vetésterületében, valamint megoszlásában kismértékű arányeltolódás következett be hosszabb távon, elsősorban az ipari növények javára. A termesztett két fő növény továbbra is a búza és a kukorica. Kisebb területeken termesztenek napraforgót, lucernát, a silókukoricát, cukorrépát és repcét. Fejér megye az ország egyik legfontosabb minőségi búzatermő területe. Az 2000. évben 76 029 ha-on, a szántóterület 29,1 %-án termesztettek őszi búzát. A 90-es évek első felében évente közel 13 ezer hektáron termesztettek a megyében őszi árpát. Az állatállomány csökkenésével együtt járt az árpa vetésterületének erőteljes csökkenése 2000-ben 9189 ha vetésterületen folyt a termesztése. A megye kiváló adottságával a tavaszi árpa termesztésének déli határán fekszik. Ennek ellenére jelentős a söripari alapanyagként való termesztése, valamint a vetőmag-előállítás. Dunaújvárosban található az Albadomu Maláta Bt., mely biztos piaca a megtermelt sörárpának. A zab vetésterülete összefüggésbe hozható a lótartás népszerűségének növekedésével, mely az elmúlt években a 90-es évek vetésállományához viszonyítva megduplázódott. Fejér megye kukorica vetésterülete 2000-ben 85 415 hektár volt, a szántóterület 32,7 %a. 2000. évben a megyei termésátlag 4 475 kg/ha volt. Az országban egyedülálló a szabadegyházi Hungrana Kft., ahol évente mintegy 350 000 t kukorica kerül feldolgozásra, melyből folyékony cukrot, alkoholt, keményítőt és takarmányokat állítanak elő. 2000-ben a megye szántóterületének 8,3 %-án, 21 627 ha-on termesztettek napraforgót. Jelentőségét és vetésterületét tekintve a harmadik helyet foglalja el a vetésszerkezetben. A megtermelt termés 97 %-a olajipari feldolgozásra kerül, a fennmaradó rész madáreleség és étkezési napraforgó. 2000-ben 1 821 ha-on termesztettek cukorrépát 46,1 t/ha termésátlaggal. A borsó vetésterület 3 313 ha volt. A repcetermesztés szempontjából az elmúlt év gyenge volt. 8 961 ha-on 1 767 kg/ha átlagtermés realizálódott. A búza- és a kukoricatermesztés eredményéhez nagyban hozzájárul a martonvásári MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete. Az Intézet eredményes nemesítői munkáját jelzi,

hogy az államilag elismert fajták közül több mint 30 kukorica hibrid, 22-23 búzafajta jelenleg is a köztermesztésben van. A Cerbona Rt. Magyarország egyik meghatározó malomipari vállalkozása. Gabonatárolóinak befogadóképessége meghaladja a 150 000 tonnát. A másik jelentős megyei gabonaipari feldolgozó a Cornexi Rt. Az újonnan nemesített fajták vetőmag-előállítása és termesztése a megye gazdaságaiban történik. Vetőmagtermesztésre a klimatikus adottságok kedvezőek. Évek óta Fejér megye állítja elő az ország vetőmagszükségletének 11-12 %-át. A biológiai alapok megőrzését a növénytermesztésben a vetőmag előállítás, elsősorban a hibridkukorica vetőmag, a kalászosok és egyre inkább az egyéb ipari növények szaporító anyagainak termesztése és vetőmagüzemben történő feldolgozása indokolja. A megtermelt vetőmag döntő része a martonvásári és mezőfalvai hibridüzemben kerül feldolgozásra. Jelentős az Enyingi Agrár Rt-ben, a Mezőmag Kft. Lepsényi telepén, valamint a vetőmag szaporító gazdaságok feldolgozóiban kiszerelt vetőmag is. A megye ökológiai adottságai a kertészeti kultúrák termeléséhez kedvezőek. A szőlőültetvények területe csökkent az elöregedett ültetvények kivágása miatt. Az elmúlt években állami támogatással összesen több mint 200 ha szőlő és megközelítőleg 1100 ha gyümölcsös telepítése történt. A szőlőültetvények döntő hányada a Móri és az Etyeki borvidékről származik, ahol a fehér borszőlő termelése a jellemző.

Állattenyésztés Az elmúlt évtizedekben a megyét fejlett és intenzív állattartás jellemezte és jellemzi jelenleg is. Az állattenyésztésen belül a legnagyobb volument a szarvasmarha tenyésztés képviseli. Az Enyingi Agrár Rt. Kiscséri-pusztai Tehenészeti telepe az ország egyik legnagyobb szarvasmarha tartó üzeme. Állatállománya közel 4000 db, ezen belül közel 1800 db a többségében Holstein-fríz állomány. A szarvasmarha mellett a sertés-, és a baromfitenyésztés a meghatározó, de nem elhanyagolható a juhtartás sem a megyében. Az ágazatokhoz kapcsolódó ugyancsak fejlett a premix- és keveréktakarmány gyártás is. A legjelentősebb üzem Zichyújfaluban működő Agrokomplex Central Soya, ahol az elmúlt évben 121 456 t készterméket állítottak elő. 1990. és 1999. között a szarvasmarha ágazatban egy nagyobb mértékű állománycsökkenés következett be. Ez a folyamat a belső fogyasztás nagymértékű csökkenésének volt köszönhető. A szarvasmarha állomány létszáma 56 273 volt 2000. január 1-jén, melyből 25 524 volt a tehén. A megye átlagos laktációs tejtermelése 5 202 l volt. Az előállított tej nagy hányada a Fejértej Parmalat székesfehérvári gyárában kerül feldolgozásra. Jelenleg az állomány 50 %-a gazdasági társaságok, 34 %-a szövetkeztek és 16 %-a egyéni gazdálkodók tulajdonában van. Húsmarha ágaztunk exportorientált, bár Nyugat-Európában csak alacsony költségekkel lehetünk versenyképesek. Kedvező ökológiai adottságaink lehetőséget nyújtanának húsmarha létszámunk jelentős növelésére.

A sertéságazat a lakossági fogyasztásban, az agártermelésben és az exportban meghatározó jelentőségű, ezért sajátos és megkülönböztetett kezelést kíván. A megyében a sertésállomány 315 227 db, melyből a koca 24 193 db volt 2000 január 1jén. A növekedés elsősorban az egyéni gazdálkodók köréhez kapcsolódott. A megyében az állomány 43 %-a volt egyéni gazdaságok, 26 %-a szövetkezetek és 31 %-a gazdasági társaságok tulajdonában. A baromfiágazat évtizedek óta kiemelt jelentőségű, annak ellenére, hogy fokozott takarmány- és energiaigénnyel bír, sőt átmeneti értékesítési gondok is előfordulnak. A broylertartás a piachoz való rugalmas alkalmazkodása miatt, mind a nagyüzemek, mint pedig a magángazdák körében elterjedt. Az utóbbi öt évben a pulykahízlalás is teret hódított, ami éves viszonylatban 300 ezer db pulyka kibocsátást jelent. A megye tojástermelése messze meghaladja a helyi lakosság szükségletét. A juhtenyésztés és ezen belül kiemelten a vágójuh- és juhtej-termelés hagyományosan exportorientált ágazat. 1994-től a nőivarú támogatásoknak és a nyugat-európai exportnak köszönhetően a létszám ismét növekedésnek indult. Az elmúlt évben a megyében 46974 juh volt, melynek 98 %-a egyéni gazdálkodók kezében van.

Vadgazdálkodás, vadászat, halászat, öntözés Fejér megye az országos átlag alatti erdőterületekkel rendelkezik, és a meglévő faállomány sem képvisel átlagon felüli minőséget. Az erdőterületek növelésében a VADEX Mezőföldi Rt. tölt be fontos szerepet. Mintegy 2000 ha-on új erdőt telepíteni elsősorban a nagyvárosok és a Velencei-tó üdülőövezet térségében. A potenciálisan jó termőhelyeken továbbra is a fatermelés lesz az elsőrendű cél. A kevésbé alkalmas területeken a vadgazdálkodást fejlesztette és kívánja folytatni. A megyében a Magyarországon őshonos illetve telepített nagyvadfajok teljes skálája megtalálható. A trófeák minőségi jellemzőit tekintve sikeres képet mutat az elmúlt évek, évtizedek trófearangsorában elfoglalt hely. A természetes apróvad létszám alacsony, ezen a területen jelentősek az elvégzendő vadgazdálkodási feladatok. A megyében a vadászterületek száma 67. A vadgazdálkodás mellett említésre méltó a megye halászatilag hasznosított vízterülete, melynek nagysága 9400 ha. Természetesvizi halászat 3800 ha-on, tógazdálkodási haltermelés mintegy 2200 ha-on működik. Az öntözésre berendezett terület kb. 13 %-án folyik tényleges öntözés. A termelési biztonság növelése, az áruminőség javítása és a kárérzékenység csökkentése érdekében a ténylegesen öntözött területek növelése szükségszerű.

Élelmiszeripar Az élelmiszeripari üzemek kistérségi és iparágankénti megoszlása Ipar

Kistérség

Bicske Baromfiipar

5

Borpalackozó

1

Dunaújváros

Enying

Gárdony

Mór

Sárbogárd

1

Székesfehérvár 4

1

1

2

Cukoripar

1

Édesipar

1

3

1

6

1

1

12

Gabonaipar

2

1

2

2

2

2

7

Húsipar

5

11

10

9

1

6

15

1

6

1

9

Hűtőipar Konzervipar

1

Növényolajipar

2

1 3

4 2

5

Söripar

2

4

Sütőipar

9

19

Száraztészta ipar

2

9

11

6

8

6

Tejipar

2

3

1

2

Üdítőital-ipar

8

21

10

9

10

8

28

Egyéb

2

7

3

3

1

2

12

53

89

39

54

41

41

157

Szeszipar

Összesen

3

3

1

10

8

6 10

1

23 3

12

10

20 4

Az 2000. évben nyilvántartott élelmiszer előállító hely közül 33 nagyüzemnek, 65 középüzemnek tekinthető a többi egység (376) kisüzem. A legnagyobb számban az üdítőital a szesz- és a sütőipar képviselteti magát. A nagyüzemek elsősorban a gabonaipar, az édesipar, a tejipar, a snack-gyártás a cukoripar, és hűtőipar területein működnek, még a sütőiparban, húsfeldolgozásban inkább a kisüzemek dominálnak. A kistérségi megoszlást tekintve megállapítható, hogy a legtöbb élelmiszeripari feldolgozó üzem a két megyei jogú város térségében koncentrálódik, (157 és 89), míg az Enyingi Sárbogárdi kistérségekben legalacsonyabb a feldolgozó üzemek száma – 39 illetve 41 –, tehát ezen térségekben a legindokoltabb a jövőben a feldolgozási szint javítása.

Idegenforgalom, turizmus Kistérségenkénti áttekintés Bicskei kistérség A kistérség a Vértes és a Velencei-hegyvidék valamint a Dunazug-hegyvidék találkozásánál található, kiemelkedő természeti értékekkel rendelkezik, amelyek nagyobb részét felöleli a Vértes Tájvédelmi Körzet. A tájvédelmi terület mellett több további országos és helyi védettségű természeti érték is található a térségben, melyek közül kiemelendő az etyeki történelmi borvidék, a Császár-patak, a Váli-víz és a László-patak mentén húzódó ökológiai folyosók. A kistérség déli irányban csatlakozik a velencei-tavi üdülőkörzethez, annak környezetvédelmi és idegenforgalmi szempontokból mintegy pufferterületét is képezi. A természeti értékek mellett jelentős számú építészeti emlékkel is rendelkezik a terület. A kastélyok, templomok, kúriák, egyedi faluképek (Vérteskozma) rehabilitációja részben megtörtént, részben folyamatban van, ami lehetővé teszi későbbi turisztikai célú hasznosításukat. A kistérségre jelenleg elsődlegesen a mezőgazdasági tevékenység a jellemző, az idegenforgalom nem számottevő. Ennek egyik oka, hogy a fogadási feltételek nem épültek ki, a térség nem rendelkezik e téren hagyományokkal. A szállásférőhely kínálat mind kapacitásban mind pedig minőségben fejlesztésre szorul, a turisztikai infrastruktúra hiányos, a lakosság nem rendelkezik turisztikai ismeretekkel. Nincs a turizmus területén hatékony koordináció, marketingtevékenység. A kistérség adottságainál fogva alkalmas lenne a természetközeli, a falusi-, (pl. Csákvár, Gánt, Tabajd, Szár, Vál stb.) a kerékpáros-, a vadászturizmus (Csákvár, Gánt stb.), a természetjárás fejlesztésére. A déli területeken, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a velencei-tavi üdülőkörzethez, a szorosabb együttműködés további lehetőségeket rejt magában. Az itt fekvő települések a Vértes-hegység és a Velencei-tó közötti idegenforgalmi közvetítő szerepből profitálhatnak. A csákvári reptér – bár használata természetvédelmi okok miatt erősen korlátozott – ugyancsak potenciális lehetőség a hobbi turizmus, rendezvények fejlesztésére. Kedvező idegenforgalmi szempontból, hogy több település erős nemzetiségi hagyományokkal és kapcsolatokkal rendelkezik. Egyes településeken az idegenforgalom már jelentős tényező (Csákvár, Alcsútdoboz), azonban a települések többségében a turizmus lehetőségei kihasználatlanok.

Dunaújvárosi kistérség A térségközpont Dunaújváros nem rendelkezik kiemelkedően jelentős vonzerőkkel. Az ipari környezet, a még ma is jelentős légszennyezés nem kedveznek a turizmusnak. Jelentősebb vonzerőt nemzetközi és országos jelentőségű sportversenyei (motorcsónak VB., EB, stb.) képviselnek, azonban ezek rövid időtartama elsősorban az egynapos, lökésszerű kirándulóturizmusnak kedvez.

A kistérség Fejér megye keleti részén, a Duna mentén, illetve azzal párhuzamosan helyezkedik el. A térség arculatát döntően a több mint 50 km hosszú Duna-szakasz határozza meg, holtágaival, szigeteivel, ártereivel. A másik jellemző tájalakulat a Mezőföld keleti pereme, délen erdőkkel, északabbra pedig tavakkal, rétekkel, nádasokkal. A legjelentősebb természeti érték a Duna, amelyik – egyes dunaújvárosi szakaszait kivéve – szabályozatlanul, vagy természetbarát védművekkel szabályozott medrében, holtágait, szigeteit, ártereit megőrizve, szinte ősállapotában alkotja a kistérség és a megye keleti határát. A folyóparti árterek, ártéri erdők, holtágak vadban és halban gazdag területek, nagyrészt érintetlen növényvilággal. Rácalmás és Adony körzetében természetvédelmi területek találhatóak. A turisztikai programokat és kínálatot is döntően a Duna-szakasz nyújtotta természeti és táji adottságokra lehet alapozni a vízi-, kerékpáros-, öko-, hobbi-, és a falusi turizmus vonatkozásában. Ahhoz, hogy ezek az értékek valós turisztikai vonzerővé váljanak, olyan fejlesztések szükségesek, amelyek következtében „fogyasztható” turisztikai termékké alakulnak át a potenciális adottságok. (Kerékpárutak, parkolók, higiénés létesítmények, csónakkikötők, ellenőrzött strandok stb.) Az építészeti emlékek között Dunaújvárosban adottság a szocialista-realista építészet által kialakított kétes értékű, de kétségtelenül egyedi városkép, míg a kistérség más településein műemlék és műemlék jellegű építmények elsődlegesen barokk templomok formájában maradtak fenn, önálló vonzerőként nem számottevőek. A népi építészet megőrzésre érdemes építményei, utca és településképei Rácalmáson érdemelnek említést, más településeken csak egy-egy épület lelhető fel. Számottevő szervezett és egyéni turizmus csak a rendezvényekhez kapcsolódóan tapasztalható. Ennek okai, hogy kevés a valós turisztikai vonzerővel bíró turisztikai termék, ugyanakkor a természeti erőforrások turisztikai célú hasznosításának vannak korlátai is, hiszen a Duna szennyezettsége a rekreációs igénybevételt csak korlátozottan teszi lehetővé. Ennek ellenére a Kulcs, Rácalmás, Kisapostag, Baracs stb. magánüdülői népszerűek és jelentős látens férőhelyet jelenthetnek. Egyre több külföldi is ingatlant vásárol e településeken.

Enyingi kistérség A megye dél-nyugati részén fekvő kistérség megközelítése mind közúton, mind pedig vasúton erősen korlátozott. A közlekedési kapcsolatok hiánya következtében nem számottevő az átutazók száma sem. A kistérség Balatonhoz való közelsége potenciáli lehetőségeket rejt magában az idegenforgalom vonatkozásában, amelynek azonban gátja jelenleg a települések hiányos infrastruktúrája, a hulladékkezelés, a szennyvíz-elvezetés és tisztítás megoldatlansága, a Balaton irányába a közúti és kerékpárút kapcsolatok kiépítetlensége, a vonzó, rendezett településképek, a minősített falusi és egyéb szállásférőhelyek, programok hiánya. A turizmusban potenciálisan számba vehető természeti erőforrások között említhető a Lajoskomárom, Mezőkomárom, Szabadhídvég térségében a föld mélyében található

termálvíz, amelynek a kitermelése és hasznosítása komoly tőkebefektetést igényelne. Említésre méltó továbbá a szőlőtermesztési és borászati kultúra, amely termékké fejlesztve ugyancsak a turisztikai kínálatot bővíthetné. Sokatmondó tény, hogy a KSH 1999. évi adatai alapján hivatalosan regisztrált kereskedelmi szállásférőhely csak Dégen található a kistérségben. A statisztikában rögzített adatok mellett a falusi turizmus keretében szálláshelyet Enyingen, Lepsényban, Lajoskomáromban és Mezőkomáromban üzemeltetnek. A terület legnagyobb potenciális értéke a Balatonhoz való közelség, amely lehetővé teszi háttértelepülési funkciók ellátását, amennyiben kiépülnek az ehhez szükséges infrastrukturális és kínálati feltételek. E területen elsősorban az aktív és a hobbi turizmus térségi hagyományokra épülő fejlesztését (pl. lovaglás és kapcsolódó rendezvények, versenyek, borutak, falusi gasztronómia stb.) célszerű ösztönözni. Elősegítheti a feltételek kialakulását a kistérségre jellemző igen erő civil szerveződés, amelyek jelentős hányada közvetve vagy közvetlenül az idegenforgalomhoz is kapcsolódik. Figyelemre méltó, hogy Enying város évek óta tourinform irodát működtet a városban, ami alapinformációkkal látja el az érdeklődő vendégeket, turistákat. Más kérdés, hogy az iroda csak a meglévő programokról és szálláshelyekről tud tájékoztatást adni, márpedig ebben a vonatkozásában a kínálat igen szerény.

Gárdonyi kistérség A megye legjelentősebb turisztikai vonzerővel rendelkező területe, amelynek természetföldrajzi adottságai kiemelkedőek, nemcsak országos, de nemzetközi viszonylatban is érdeklődésre tarthatnak számot. Köszönhető ez kedvező fekvésének jó megközelíthetőségének és annak, hogy itt található a Velencei-tó. A tó sajátos mikroklímájával, ásványi sókban gazdag vizével, sokszínű élővilágával méltán vonzza mind a külföldi, mind pedig a hazai turistákat. A kistérség turisztikai természeti erőforrását a természeti, táji értékek összessége biztosítja. A legnagyobb természeti erőforrás és vonzerő az ország második legnagyobb természetes állóvize a Velencei-tó. A tó északi oldalán húzódó velencei-hegység egyedülálló klímát biztosít a tónak, emellett geológiai képződményei, gazdag történelmi múltja és emlékei, szőlő és borkultúrája jelentős idegenforgalmi értéket képviselnek. A tó jelenlegi kiépítettségében elsősorban a vízparti üdülés termékcsoportba tartozó terméktípusokat – vagyis a családi üdülés, gyermeküdülés, ifjúsági turizmus, kempingezés, vízi sportok, horgászat – biztosítja, de a háttértelepülésekkel kiegészülve a kistérség alkalmas falusi turizmus, valamint az „aktív wellness” termékek iránti kereslet, mint a természetjárás, kerékpáros-, sportturizmus, lovaglás, vadászat, fogadására is. A velencei-tavi madárrezervátum és a dinnyési fertő természetvédelmi területek Európában egyedülálló ornitológiai és botanikai ritkaságai rétegigények kiszolgálását teszik lehetővé.

A kistérség számottevő termálvízkinccsel is rendelkezik, amelyet Agárdon már feltártak és gyógyvízzé minősítése is megtörtént, de Velencén is található a mélyben termálvíz, amelyet szakvélemény és kutatófúrás is igazolt. Az Agárdon megépült termálfürdő és kemping jelenlegi formájában a minőségi turizmus fogadására nem, a gyógy-turizmus fogadására korlátozottan alkalmas, de Gárdony város és a kistérség idegenforgalmi fejlesztésének legnagyobb potenciális lehetősége, mind a kínálatbővítés és vevőkörátalakítás, mind pedig a szezon meghosszabbítása vonatkozásában. A kistérség több településén található műemléki vagy műemlék jellegű épület, építmény elsősorban kastélyok vagy templomok formájában, amelyek egy része látnivalóként szolgál az arra járó turistáknak, de önálló vonzerővel jelenlegi formájukban nem rendelkeznek. Kivétel ez alól a sukorói református templom és a martonvásári Brunszvik kastély és kastélypark, amelyek zenei rendezvényei az ország határain túlról is vonzanak látogatókat. A népi építészet emlékei nagyobb számban csak egy-két településen (Sukoró, Pákozd, Velence) maradtak fenn, de ezek is elszigetelten, nem pedig utcaképek, házsorok formájában. A faluképek legalább részbeni rehabilitációja, a korabeli építészeti stílusok segítségével újjáépített épületek, épületegyüttesek megvalósulásával csak Sukorón figyelhető meg, holott erre más településeken vagy azok egyes részein is lenne lehetőség. (pl. Pákozd, Velence). A kistérségben a néprajzi hagyományok kevésbé a kultúrtörténeti hagyományok viszont egyes településeken (pl. Martonvásár) erőteljesen jelen vannak és tudatosan ápoltak. A Fejér megyébe látogatók többsége a velencei-tavi üdülőkörzetet keresi fel – amit a statisztikai adatok is alátámasztanak –; a vendégéjszakák vonatkozásában a kistérség a megyei forgalom 60 %-át adta. (KSH,1999.) Az 1000 lakosra jutó szállásférőhelyek száma tízszerese a megyei átlagnak (KSH,1999.), ami egyértelműen jelzi, hogy a turizmus a kistérség életében meghatározó jelentőségű, különösen a közvetlen tóparti településeken. Ugyanakkor a szállásférőhelyek nagyobb része a 70-es, 80-as években épült ki, így a szállásférőhelyek struktúrája és komfortja összességében kedvezőtlen, nagyrészt a tömegigények alacsonyabb színvonalú kiszolgálására létesült. Fejlesztésük, komfortosabbá tételük feltétlenül indokolt lenne, ennek akadálya az üzemeltetők forráshiánya és a rövid szezon miatti hosszú megtérülési idő. Kedvezőtlen a szállásférőhely struktúra is, a kempingek és a fizetővendéglátás magas aránya csökkenti a jövedelmezőséget. A kistérség vendégforgalmára a rendkívül erős szezonalitás a jellemző. A vendégforgalom több mint 53 %-a, ezen belül a külföldi vendégforgalom mintegy 51 %-a, a vendégéjszakák 61 %-a, a külföldi vendégéjszakák 72 %-a július, augusztus hónapokban realizálódott. (KSH,1999.) A szállásférőhelyek kapacitása és színvonala mellett a turizmus fogadásának és kiszolgálásának másik fontos tényezője a kereskedelmi és a szolgáltatási infrastruktúra kiépítettsége. Ezen a területen jelentős lemaradás tapasztalható az EU-ban vagy a nemzetközi vonzerejű üdülőhelyeken elvárt színvonalhoz és kínálathoz képest. Az üzletek és szolgáltatások nagy része – különösen igaz ez a vendéglátó egységekre – nem elégítik ki a kultúrált vendéglátás feltételeit, nem érvényesül az árakban a szolgáltatásminőség összhangja.

A vendégek szabadidő eltöltésének megszervezése terén az utóbbi két-három évben jelentős előrelépés történt, elsősorban Velence, Gárdony, Sukoró és Pákozd valamint tóparttól távolabb Martonvásár települések jóvoltából. Továbbra is hiányzik azonban az a koordináció és rendezvényszervezés, amelynek segítségével akár ismétlődő rendezvényekkel, többirányú igényeket kielégítő folyamatos programok lennének legalább főszezonban a tó körül. A sport, fitness feltételei kiépülőben vannak, a kistérségben több helyen lehet lovagolni, azonban több jól karbantartott teniszpályára, fallabda pályára lenne szükség, nagyon hiányzik a tó körüli kerékpárút.

Móri kistérség A móri kistérség a Bakony nyúlványaihoz valamint a Vértes-Velencei-hegyvidékhez tartozik, ebből következően felszíne változatos, erdőkben gazdag. A táj nagy része védelem alatt áll (Vértesi Tájvédelmi Körzet, Csókakői Természetvédelmi terület). A területen folyik át a Galya-patak és az Által-ér, továbbá több kisebb-nagyobb mesterséges tó is található a térségben, amelyek zömében horgászati, halászati célokat szolgálnak. Itt található a móri történelmi borvidék, amelynek ültetvényei ugyan részben elöregedettek, de a rendszerváltás utáni felújításuk, újratelepítésük megkezdődött, az új alapokra helyezett borászat és borkultúra – nagyrészt a civil szerveződéseknek is köszönhetően – a minőségi termékek előállításának irányába fejlődik. Egyre több termelő ismeri fel a turizmusban rejlő lehetőségeket és kapcsolódik be aktívan a vendégfogadásba. Védett építészeti örökség Móron (Lamberg-kastély), Csókakőn (Csókakői vár) és Bodajkon (kastély) található, a népi építészet formajegyei nagyobb számban Pusztavámon és Nagyvelegen lelhetőek fel. A kistérség adottságai a természetjárás, bor-, falusi-, lovas-, horgász- és a rendezvényturizmus fejlesztését indokolják. A fogadóképesség csak részben kiépített, a működő szálláshelyek több mint 80%-a alacsony komfortfokozatú turistaszállás. A robbanásszerű ipari fejlődés, a külföldi tőkebefektetések, a nemzetiségi kapcsolatok, hagyományok, a magas átmenő forgalom a jelenleginél jóval erőteljesebb vendégforgalmat indokolna. Ennek megvalósulását az idegenforgalmi alapinfrastruktúra fejlesztése és a hatékony marketingtevékenység segítheti elő.

Sárbogárdi kistérség A sárbogárdi kistérségben a kedvező fekvés biztosította jelentős átmenő forgalom ellenére a turizmus alacsony szinten van. A kistérség összességében számottevő idegenforgalmi vonzerővel rendelkezik, hiszen a Sárvíz-völgye természetes élőhelyei, gazdag növény és állatvilága, a vajtai és mezőszilasi termálvíz, régészeti lelőhelyek, lovaglási, horgászati, vadászati lehetőségek mind az idegenforgalmi kínálat alapját képezhetik. A természeti értékek, minta Sárvíz-völgye ökológiai folyosó és a Mezőföld szélfújta homokformái, síkságai, valamint vadban gazdag erdői, a Rétszilasi –tavak, a Bozót-

patak völgye, a több kisebb-nagyobb horgásztó összessége biztosítja a lehetőséget a turizmus fejlesztésére, amely ugyan ma is jelen van a kistérségben, azonban jövedelem termelő képessége nem számottevő. A turisztikai programokat és kínálatot éppen ezekre a nagyrészt még érintetlen természeti és táji adottságokra lehet alapozni az ökoturizmus (madár, vadmegfigyelés, fotó-szafari, kerékpáros, természetjáró turizmus, tematikus táborok) és a hobby és aktív turizmus (lovaglás, horgászat, vadászat, rekreáció stb.) valamint a falusi (szelíd turizmus) vonatkozásában. A természeti értékekre alapozott kínálatot jól kiegészíti a vajtai és a mezőszilasi termálvíz, amely önmagában is vonzerőt jelent. A termálfürdő fejlesztésében rejlő lehetőségekből a környező települések is profitálhatnak helyi idegenforgalmi infrastruktúrájuk kiépülése és vonzó programok szervezése esetén. A kistérség települései rendkívül gazdag történelmi múltra tekintenek vissza, azonban a korábbi népszokások és ősi kézműves mesterségek, mint a gyékényfonás, kosárkötés, hálókötés, seprűkötés, fafaragás, hímzés, stb. sajnos szintén kihaltak. Ma oktatással próbálják egyes településeken (pl. Sáregres) a régi mesterségeket újra honosítani. Vajta és Hantos község példája bizonyítja, hogy megfelelő neveléssel, motiválással és feltételek megteremtésével a fiatalság körében újra honosíthatóak a táncegyüttesek és dalkörök, és a népi hagyomány egyéb formái. A kistérség 12 településéből ötben található kereskedelmi szállásférőhely, panzió, kemping, nyaralóház formájában. A viszonylag jó szállásférőhely-ellátottság és a vonzerők ellenére számot tevő szervezett és egyéni turizmus csak Vajtán és Mezőszilason alakult ki. A panziók többsége a jelentős tranzitforgalom kiszolgálására létesült. A falusi vendéglátás csak az idegenforgalmi múlttal rendelkező településeken lelhető fel, azonban a Vajtán regisztrált magán szálláshelyek is elsődlegesen a termálfürdőre alapozva működnek, tulajdonképpen fizető vendéglátó jelleggel. Az idegenforgalmi alapinfrastruktúra és az eladható turisztikai termékek gyakorlatilag még nem alakultak ki. A kistérségi marketing tevékenység jelenleg elsősorban a sárvíz menti települések – kistérségen átívelő – szoros együttműködésében és közös programalkotásában, fellépésében testesül meg, ismételten bizonyítva, hogy a turizmus funkcionális, és együttműködési területei, egységei nagyon ritkán igazodnak a megyei és a statisztikai kistérségi határokhoz.

Székesfehérvári kistérség A székesfehérvári kistérség idegenforgalmának súlypontja a térségközpontban Székesfehérváron található, ahol a város turizmusának meghatározó vonzerejét a kulturális örökség – ezen belül is elsősorban az építészeti és a muzeális - vonzerők jelentik. A városban a természeti vonzerők jelentősége idegenforgalmi szempontból nem számottevő. A székesfehérvári kistérség ugyanakkor változatos természeti, táji adottságokkal rendelkezik. Míg északon a Bakony lába húzódik Iszkaszentgyörgy, Moha, Sárkeresztes vonalában, addig dél felé haladva a Sárrét, Sárvíz-völgye, és a Mezőföld jellegzetes

tájképei, alakulatai terülnek el. A Sárréti Tájvédelmi Körzet gazdag és különleges növény, madár és állatvilágával, valamint a Bakonytól a gemenci erdőig húzódó Sárvíz Völgye Tájvédelmi Körzet ökológiai folyosó sok-sok kisebb-nagyobb tavával, nádasaival, madár és állatvilágával a Mezőföld védett vadban gazdag erdőterületei (Soponya és Sárszentágota között)számtalan látnivalót kínálnak és sok program szervezésére nyújtanak lehetőséget. A települések bővelkednek műemléki és műemlék jellegű épületekben is. Országos jelentőségű történelmi érték az egykori római Pannonia Provincia nagyrészt feltárt kereskedő városa Gorsium, ahol szabadtéri múzeum és kulturális rendezvények fogadják a látogatókat. A térségben több, zömében barokk stílusú műemlék kastély található, amelyekhez legtöbb esetben értékes, védett kastélypark is kapcsolódik. Sajnos e kastélyok közül jelenleg kevés látogatható (Seregélyes, Nádasdladány, Iszkaszentgyörgy), azok is csak korlátozottan és nagyrészt attraktív programok nélkül. Fontos lenne, hogy a jelenleg felújítás alatt vagy üresen álló kastélyok (Soponya, Iszkaszentgyörgy, Lovasberény), a későbbiekben ne csak passzív résztvevői legyenek az idegenforgalmi kínálatnak. A kistérség idegenforgalma, az idegenforgalom jövedelemtermelő képessége ma jóval a potenciális lehetőségek alatt marad. Ennek oka, hogy a térségre az átutazó, kiránduló turizmus (városnézés, kirándulások, bevásárlás) a jellemző, amelynek fajlagos hozama alacsony. A vonzerők attraktív hasznosítás nélkül nem emelkednek ki az ország más történelmi városai és természeti adottságokkal rendelkező tájegységei által nyújtott gazdag kínálatból. Korszerűtlen a szállásférőhely struktúra, Székesfehérváron összesen három eredetileg is e célra épült szálloda üzemel (Alba Regia Szálloda, Magyar Király Szálló, Jancsár Hotel). E szállodákból hiányoznak a kiegészítő szolgáltatások, komfortfokozatuk is alacsony, legfeljebb közepesnek mondható. E tény, valamint a korszerű konferencia termek hiánya az oka, hogy a színvonalas, magas költségvetésű és hozamú konferenciáknak, rendezvényeknek a város nem tud otthont adni, pedig ez lehetne az egyik útja a vonzerők „csomagban”, magasabb fajlagos hozammal történő értékesítésének. Minőségi változást hoz e téren a Pannonia Hotels Rt. Novotel típusú szállodájának idei megépülése, ahol a megcélzott piaci szegmens az üzleti és a konferencia turizmus. A Székesfehérvár közelében Seregélyesen működő kastélyszálló hangulatával, a kastélyparkkal alkalmas magasabb igények kielégítésére, azonban itt is hiányoznak a kiegészítő szolgáltatások. A falusi turizmusnak a kistérségben nincsenek nagyobb időtávú hagyományai, ezért hiányoznak a falusi vendégfogadás minősített feltételei, valamint kevés a konkrét programajánlat, programcsomag, amely egy-két vagy többnapos kikapcsolódásra nyújtana ajánlatot különböző érdeklődésű egyéneknek csoportoknak. Fokozottabban törekedni kellene a nagyvárosi gyarapodó polgárság, valamint az üzleti turizmus résztvevőinek városkörnyéki településekre csábítására, a szabadidő eltöltésére, elsősorban a hobby, az aktív turizmus és egészséges életmód, a népi és hagyományőrző programok bővítésével.

Megyei helyzetkép Vonzerő analízis Fejér megye számos természeti, kulturális, történelmi és építészeti vonzerővel rendelkezik, ennek ellenére a megye vonzerő kínálata – adottságok és színvonal vonatkozásában – országos viszonylatban közepesnek mondható, mivel vonzerői könnyen helyettesíthetőek más megyék kínálatával. Hatókörük és ismertségük elsődlegesen az ország határain belül érvényesül, kivétel ez alól a Velencei-tó, amely az ország határain túl is ismert. A kínálatban meghatározó a természeti, valamint a kulturális örökség vonzerők aránya. A megye kistérségei kivétel nélkül ép és ritka természeti környezetükre (Velencei-tó, Vértes-, Bakony-hegység, Sárvíz völgye, Sárrét, Duna-mente, történelmi borvidékek) alapozva szeretnének nagyobb arányban részesedni az idegenforgalmi bevételekből. A turizmus trendjei visszatükrözik ezeket a törekvéseket, mert a nemzetközi és a hazai turizmusban egyaránt megfigyelhető a fokozódó igény a természet közeli, egészséges pihenés, szabadidő eltöltés iránt, azonban ép természeti környezet Európa valamennyi országában és Magyarország szinte valamennyi megyéjében található és szinte mindegyik turisztikai térség szép táji környezetet és érintetlen természeti környezetet ígér. E területen a verseny egyre élesebb, és amíg az országnak az azonos profilban erősödő Csehországgal, Szlovéniával, Szlovákiával, és Romániával kell versenyre kelnie, addig a megyének az országhatáron belül – már a szomszédos megyékben is – kell erős konkurenciával számolnia. A megyei természeti vonzerők nem képviselnek az országon belül olyan unikális értékeket – és ez alól még a Velencei-tó sem kivétel – amelyek valamelyik másik megyében ne lennének fellelhetőek. Kulturális örökségek vonatkozásában hasonló a helyzet. Székesfehérvár többségében barokk és copf stílusú műemlékei, a város kiemelkedő történelmi jelentősége, az épülő Nemzeti Emlékhely, vagy a Tác-Gorsiumi és Intercisa ásatások, a történelmi kastélyok Magyarországon máshol is fellelhetőek és több helyen sokkal attraktívabb formában, élővé varázsolt belvárosokkal (Eger, Sopron, Pécs), vagy látványosabb kivitellel (Ópusztaszer, Mohács). A kiélezett versenyben a termékkínálat, a minőség és a hatékony marketingtevékenység döntik el, ki milyen mértékben részesedik a várhatóan egyre bővülő és mindinkább jövedelmezőbb idegenforgalmi piacból. Összegezve: A megye turisztikai vonzerői közepesek, természeti vonzerők nagyobb hányada jelenlegi formájában nem képez turisztikai terméket, míg a hasznosított hányad erősen szezonális. A kulturális örökség hasznosítása kirándulások, várostúrák keretében történik, amelyeknek fajlagos hozama rendkívül alacsony. A megyében több napos tartózkodásra csábító turisztikai célterület egyedül a Velencei-tó közvetlen környezete, míg a lokális vonzerők (műemlékek, ásatások, rendezvények, történelmi emlékhelyek, borvidékek, programok) általában csak a már itt tartózkodó turistákra vannak hatással.

Vendégforgalom és jövedelmezőség Fejér megye vendégforgalmára a kiránduló turizmus, a városnéző túrák és a rendkívül erős szezonalítás a jellemző. Az összes turisztikai vendégéjszaka 61 %-át a Velenceitavi üdülőkörzetben töltik el, további 14 %-át pedig Székesfehérváron. A megyébe irányuló turizmus 75 %-a e két helyszínen realizálódik, tehát gyakorlatilag a megye egyéb területein a szálláshely igényes idegenforgalom, mint számottevő tényező nincs jelen. Vendégéjszakák száma a kereskedelmi és magánszálláshelyeken, 1999. 700 000 600 000 500 000 400 000 300 000 200 000 100 000 0 Fejér megye

Velencei-tó

Forrás: KSH FM-i Évkönyv 1999

Fejér megye az ország területének 4,7 százalékát teszi ki, azonban a turizmusból – annak ellenére, hogy adottságai nem rosszabbak más megyéknél és az ország egyik kiemelt üdülőkörzete itt található – a vendégek számát tekintve csak 2 %-ban, a vendégéjszakák vonatkozásában szintén 2,0 %-ban részesül. Ezzel a megyék rangsorában a 14. ill. 12. helyet foglalja el. (KSH Idegenforgalmi Évkönyv 1999.) Figyelemre méltó adat, hogy amíg 1999-ben országosan 2-2 százalékkal nőtt a vendégek, és a vendégéjszakák száma, addig a megyében a vendégek, illetve a vendégéjszakák száma 24-24 százalékkal (a Velencei-tónál 14 illetve 31 százalékkal) csökkent. A velencei-tavi adatokból az is kiolvasható, hogy az ide érkező vendégek is mintegy 1 nappal rövidebb ideig tartózkodtak az üdülőkörzetben, ami az átlagos 3,4 napos tartózkodási időt (1999) tekintve jelentős csökkenés. Az egyenlőtlen területi eloszlás mellett kiugróan magas a szezonalítás. Éves szinten a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák 45 %-a július és augusztus hónapokra esik.

A megye vendégforgalmának szezonalitása, 1999. 100 000 90 000 80 000 70 000 60 000 50 000 40 000 30 000 20 000 10 000 0 jan

vendég

feb

már

ápr

külföldi vendég

máj

jún

júl

aug

vendégéjszaka

szep

okt

nov

dec

külföldi vendégéjszaka

Forrás: KSH FM-i Évkönyv 1999.

A megyében a turizmus jövedelemtermelő ereje országos viszonylatban is alacsony. Ennek oka elsődlegesen a turisztikai infrastruktúra színvonala továbbá a vonzó programok hiánya. A megyében egyetlen 4-5 csillagos szálloda sem található az idén átadásra kerülő négy csillagos Novotel szálló az utóbbi évek legnagyobb jelentőségű idegenforgalmi beruházása, amelynek hatására kedvezően változhat Székesfehérvár idegenforgalma. A Velencei-tó körül, ahol a legtöbb vendégéjszakát töltik el, meghatározó a kempingek és a fizető vendéglátás aránya, ezáltal a megyei szállásférőhely struktúra is igen kedvezőtlen. Szállásférőhelyek megoszlása turistaszállás 10%

szervezett fizetővendéglátás 22%

szálloda 19% nyaralóház 3% panzió 4%

kemping 42%

Forrás: KSH FM-i Évkönyv 1999.

A kedvezőtlen szállásférőhely struktúra az egyik oka az alacsony fajlagos költésnek, ezáltal az alacsony jövedelmezőségnek. Ma Magyarországon éves szinten a 4-5 csillagos szállodákban az átlagos bevétel férőhelyenként 1,9 MFt, ugyanakkor egy

kemping férőhely átlagos éves bevétele 22 eFt. A megyében csak 1-3 csillagos szállodák találhatóak, azonban a szállásférőhely típusok fajlagos bevételei közötti jelentős különbségek itt is jól megfigyelhetőek. Az alábbi táblázat alátámasztja azt a megállapítást is, hogy a megyei turizmus jövedelmezősége elmarad az országos átlagtól. Szállástípus

Férőhelyek száma a megyében

Szállásdíj bevétele/férőhely/év (eFt) országos átlag

megye

Szálloda (4-5 csillagos)

–

1.904

–

Szálloda (1-3 csillagos)

3.215

295

156

883

107

181

1.643

36

23

670

88

39

6.784

22

9

Panzió Turistaszállás Nyaralóház Kemping

Forrás: Idegenforgalmi Évkönyv 1999., KSH Fm-i Évkönyv 1999

A szállásférőhely struktúra kedvezőtlen hatással van a szezonalitásra is. A szezonalitás ugyanis a szállodákban (különösen a 3-5 csillagosokban) kevésbé jelentkezik, mint egyéb szálláshelyeken. Igaz ez a megyére vonatkoztatva is, pedig itt csak 1-3 csillagos szállodák találhatóak Az alacsony jövedelmezőség fentieken túl az alternatív szórakozási, szabadidő eltöltési lehetőségek, a minőségi szolgáltatások és színvonalas programok korlátozott számára vezethető vissza. Összegezve: Fejér megye vendégforgalmát az egyenlőtlen területi eloszlás, az átutazó és kirándulóforgalom magas aránya, a rendkívüli szezonalitás, az alacsony fajlagos költés, és az országos trendtől eltérően az utóbbi két évben a csökkenő vendégszám jellemzik. A megye szállásférőhely struktúrája kedvezőtlen, a szállásférőhelyek korszerűtlenek, alacsony komfortfokozatúak és hiányoznak a kiegészítő szolgáltatások. A felsorolt összetevők együttes hatásának eredménye a megye idegenforgalmának alacsony jövedelemtermelő ereje.

A megye idegenforgalmának funkcionális területei A tanulmány a statisztikai kistérségek alapján épül fel, amit praktikus okok támasztanak alá, mint a jelenlegi statisztikai adatgyűjtés, az EU előírások, stb., azonban különösen a turizmus területén a megyében is jól tetten érhetőek a kölcsönös érdekek, a tájegységi adottságok, a megyén kívüli kapcsolódási pontok alapján létrejött, illetve alakuló turisztikai kistérségek, tájegységek. Az együttgondolkodás, a kidolgozott programok, a tervek alapján hat, karakterében eltérő fejlesztési célterületet határozhatunk meg. Székesfehérvár a megye kulturális történelmi örökségének központja, erőteljes történelmi imázzsal, amelyet régión belüli kapcsolatokkal (Veszprém, Esztergom) erősít, emellett kialakulóban van az intenzívebb Velencei-tavi együttműködés is. A gazdag kulturális, történelmi örökség turisztikai vonzereje jelenleg csekély, ezért e területen a fejlesztéseknek elsődlegesen a turisztikai attraktivitás növelését kell célozni. A magasabb fajlagos költés a hosszabb tartózkodási idő érdekében törekedni szükséges a konferencia turizmus tárgyi feltételeinek kiépítésére és folyamatos fejlesztésére.

A Velencei-tó-Vértes turisztikai térségben a vonzerő a Velencei-tó, ezért a tavat és környezetét célszerű minél vonzóbbá varázsolni, a szállásférőhely struktúrát fokozatosan átalakítani, a szolgáltatások mennyiségét és minőségét, a programok számát gyarapítani a fajlagos költésszint emelkedése a jövedelmezőség növelése érdekében. A Vértes-hegység déli települései és egyéb háttérterületek jól kiegészíthetik a tavi program kínálatot, de a térségbe érkező turisták célpontja a jövőben is a tópart lesz. Az idegenforgalmi fejlesztések a vízparti családi üdülést, a termálturizmust, az aktív és hobbi turizmust, valamint a háttérterületeken a falusi turizmust célozzák, a szállásférőhely struktúra fokozatos minőségi átalakításával. A sárvízi mikrotérséget a Sárvíz mentén kialakult ökológiai folyosó, a Rétszilasi tavak, és a Bozót patak völgye természetvédelmi területek, a Mezőföld vadban gazdag erdői, a kisebb-nagyobb horgásztavak e tájegységet kiemelten alkalmassá teszik a falusi turizmus és a természet közeli öko turizmus fogadására. A tájegység déli részén működő termálfürdők (Vajta, Mezőszilas) fejlesztése tovább erősítheti a turisztikai pozíciókat. A jövőbeni fejlesztések a termálvíz kincsre és a természeti adottságokra alapozott természet közeli, egészséges életmódot, aktív pihenést szolgáló vidéki turizmus fejlesztését irányozzák elő. Dunaújváros és a Duna-menti területek a Duna és mellékágai, holtágai, a szigetek, a természet viszonylagos érintetlensége, az uniformizált fejlesztéseket elkerült faluképek a turizmus fejlesztésének potenciális alapjait képezik. A korabeli Duna-parti üdülőövezet hangulatának visszaállítása a Dunára és a természeti értékekre alapozott természet közeli, aktív turisztikai termékek kifejlesztése új turisztikai célterület kialakítását eredményezi a megyében, amelyik a jövőben az ország két térszerkezeti fővonalának metszéspontja mellett található. A jövőbeni fejlesztések a Duna és mellékágainak, holtágainak hasznosításával a vízi turizmus feltételeinek kiépítését, a sport és hobbiturizmust, a falusi turizmust és az üdülőterületek kialakulását célozzák. Mór és környezete, ahol az azonos adottságú, megyén kívüli területekkel (Zirc, Kisbér) erősödik az együttműködés. A Bakony és a Vértes nyúlványai, a vadban gazdag erdők, a tiszta levegő, a történelmi borvidék és az erős nemzetiségi, hagyományőrző kötődések határozzák meg a tájegység fejlesztési irányait. A fejlesztések a fogadási feltételek kiépítésére, a borturizmus, a lovas turizmus, a vadásztatás, az aktív pihenés és a nemzetiségi kapcsolatokhoz, hagyományokhoz kötődő látogató turizmus fejlődésére kell irányuljanak. A megye dél-nyugati peremterülete, amelynek fejlesztése a Balatonhoz való közelségben rejlő potenciális lehetőségek kihasználását célozza. A fejlesztések a háttér települési, programtérségi funkciók, a hagyományokkal rendelkező lótenyésztéshez kapcsolódó lovas, továbbá a helyi szőlőtermesztésre és feldolgozásra alapozott borturizmus erősítését kell elősegítsék.

Környezeti állapot Táj- és természetvédelem Fejér megye tájhasználatát a térség természetföldrajzi adottságai határozzák meg. Területe két nagytájba tartozik. Míg a Dunántúli Középhegységbe tartozó északi területrész morfológiailag és tájhasználat szempontjából is változatosabb, magába foglalja a Velencei-hegységet, a Vértes és a Bakonyalja jelentős részét, az Etyekidombságot a közbezárt medencékkel együtt (Zámolyi-medence, Gánti-medence, Zsámbéki-medence), valamint a Móri-árok vonulatát, az ettől délre eső, és a megye nagyobb területi hányadát kitevő alföldi táj, zömében a Mezőföld, morfológiailag kiegyenlítettebb, síkvidéki jellegű térség, homogénebb tájhasználati jellemzőkkel. A megye területének döntő része (67%-a) mezőgazdasági művelés alatt áll. Az ökológiai szempontból értékes, a biológiai sokféleséget hordozó természetes és természetközeli területek jelentős része a megye északi, hegyvidéki erdős területeire koncentrálódik, melyek képesek voltak ellenállni a mezőgazdaság egyre növekvő térhódításának. A megye középső és a déli területeinek löszdombjait birtokba vette a mezőgazdaság, rajtuk a természeti értékek csak rendkívül szórtan, mozaikosan tudtak fennmaradni. Ami megmaradt az a nagyobb vízfolyások mentén kialakult mocsárréti, üde réti vegetáció, a szikfoltok, a meredek löszvölgyek oldalai és a déli szélek homoki vegetációja a hozzájuk kapcsolódó állatvilággal. A megyében jelenleg 13 országos jelentőségű természetvédelmi terület és 25 helyi értékként nyilvántartott természetvédelmi terület található. A védett területek nagysága 28.622 ha, ebből az országos jelentőségűek területe 24.936 ha, a helyi jelentőségűeké pedig 3686 ha. Magyarország területének 9 %-a, mintegy 800.000 ha áll valamilyen természetvédelmi oltalom alatt. A megye terültéhez viszonyítva ez az arány 6,9 %. Az elmúlt években jelentős mértékben megnőtt a védett területek nagysága, hiszen összességében 11.000 ha került oltalom alá. A védett területek döntő többsége a megye északi részére koncentrálódik. Északon található a Vértes, a Velencei-hegység, a Bakony keleti nyúlványa, melyek képesek voltak ellenállni a mezőgazdaság egyre növekvő térhódításának. A megye középső és déli területeinek löszdombjait birtokba vette a mezőgazdaság, rajtuk a természeti értékek csak rendkívül szórtan, mozaikosan tudtak fennmaradni. Ami megmaradt az a nagyobb vízfolyások mentén kialakult mocsárréti, üde réti vegetáció, a szikfoltok, a meredek oldalai és a déli szélek homoki vegetációja a hozzájuk kapcsolódó állatvilággal. Ennek eredménye, hogy a megye természetvédelmi területeinek nagy része hegységekben és a vizes élőhelyek mentén kerültek kialakításra.

Fejér megye országosan védett természeti területei Terület jellege

Neve

Jellemzői

Terület jellege Tájvédelmi körzetek

Országos jelentőségű természetvédelmi területek

Neve

Jellemzői

Vértesi Tájvédelmi Körzet

Alapítva a 19/1976. OTvH határozattal, majd bővítve a 6/1990. (VI.18.) KÖM rendelettel. A TK összterülete 15.035 ha, ebből 1.466 ha Komárom-Esztergom megyébe nyúlik át. A TK a hegység legjellemzőbb természeti értékeit foglalja magába. A felsorolt élőhelyek legértékesebb részeinek és a hozzájuk kapcsolódó állatvilágnak a kiemelt védelmét szolgálják a TK-ban kialakított fokozottan védett területek, melyek össznagysága 1.213 ha.

Sárréti Tájvédelmi Körzet

Alapítva a 3/1986. (III.9.) OKTH rendelettel. A TK területe 2211 ha, ebből fokozottan védett 419 ha.

Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet

A több mint 3600 ha-os TK a Sárvíz-völgyében Táctól Sárszentágotáig helyezkedik el. A mozaikos terület összekötő kapocsként működik a Sárréti TK és a Rétszilasi-tavak TT között. A védett területbe beolvadnak az országos jelentőségű Sárkeresztúri Sárkány-tó TT és a helyi jelentőségű Sárszentágotai Sós-tó TT jelenleg is védett területei. Alapítva 26/1997. (VIII. 1.) KTM rendelettel.

Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet

A 2394 ha-os TK a Közép-Mezőföld és a Dél-Mezőföld Kistájon terül el. Terültéből 437 ha fokozottan védett. Alapítva 11/1999. (X. 29.) KöM rendelettel.

Pákozdi Ingókövek TT

Alapítva az 592/1951. OTT határozattal, területe 44 ha, természetvédelmi kezelője HM Lovasberényi Erdészet.

Alcsúti Arborétum TT

Alapítva a 344/1952. OTT határozattal, területe 40 ha.

Martonvásári kastélypark TT

Alapítva a 118/1953. OTT határozattal, területe 70 ha, természetvédelmi kezelője MTA Növénytermesztési Kutató Intézet.

Velencei-tavi Alapítva a 165/1958. OTT határozattal, területe 420 ha. A teljes Madárrezervátum TT terület fokozottan védett, nem látogatható. Dinnyési-Fertő TT

Alapítva az 1667/1966. OTvH határozattal, módosítva a 3/1985. (X.21.) OKTH rendelkezéssel. Jelenlegi területe 539 ha, mely teljes terjedelmével fokozottan védett.

Sárkeresztúri Sárkány-tó TT

Alapítva a 137/1975. (XI. 19.) Fm. Tanácsa VB. Határozatával, országos jelentőségű a 2/1987. (VII.10.) OKTH rendelkezés alapján. Területe 46 ha, fokozottan védett.

Adonyi TT

Alapítva a 3/1987. (VII. 10.) OKTH rendelkezéssel, területe 1 ha. A terület védelem alá helyezésének célja a hazánkban csak néhány helyen előforduló fokozottan védett gyapjas csüdfű termőhelyének megóvása.

Székesfehérvári Homokbánya TT

Alapítva a 2/1990. (XI.21.) KTM rendelettel, területe 121 ha. Székesfehérvár szélén, az egykori homokbánya felhagyott hepehupás felszínén a lebegő hínár vegetációtól a puhafa ligetekig sokféle növénytársulás telepedett meg.

Rácalmási-szigetek TT

Alapítva az 5/1996. (IV.17.) KTM rendelettel, kiterjedése 382 ha. A természetvédelmi terület feladata, hogy megőrizze a Duna mellett mára csak foltokban megmaradt ártéri keményfa- és puhafa ligeterdőket, a rájuk jellemző növény és állatvilággal együtt.

Rétszilasi-tavak TT

Alapítva a 25/1996. (X.9.) KTM rendelettel, területe 1495 ha. A Rétszilasi-tavak a Sárvíz-völgyében kialakult ökológiai zöldfolyosó legdélibb és egyben az egyik legjelentősebb tagja.

A felsoroltakon túl a megye területén további jelentős kiterjedésű területek védelem alá helyezése várható. Az országos védelemre tervezett területek közül kiemelendő a Vértesi Tájvédelmi Körzet bővítése, valamint két új tájvédelmi körzet (Velencei Tájvédelmi Körzet, Keleti-Bakony Tájvédelmi Körzet) létesítése, amelyek vagy egészben, vagy részben érintik a megye területét. Emellett további országos védelemre tervezett területek a Székesfehérvári pókbangós rét és a Belsőbárándi-löszvölgy (természetvédelmi terület).

Fejér megye helyi jelentőségű védett természeti területei Neve

Jellemzői

Fehérvárcsurgói Gaja-szurdok TT

Alapítva az 1405/1954. OTT határozattal, területe 130 ha.

Sukorói „Gyapjaszsák” TT

Alapítva a Fm Tanács VB 1975-ben hozott határozatával, nagysága 2 ha.

Meleghegyi gránitsziklák TT

Alapítva a 688/1951. OTT határozattal, területe 29 ha.

Pázmándi Kvarcit sziklák TT

Alapítva a 167/1978. (XI.15.) Fm. Tanács VB. Határozattal, területe 13 ha.

Alcsúti gyertyános TT

Alapítva a 756/1956. OTT határozattal, területe 10,5 ha.

Alcsúti platánfasor TT

Alapítva a 40.190/1941. FM rendelettel, kiterjedése 1 ha.

Alcsútdobozi TT

Alapítva a 9/1995. (X.10.) Alcsútdoboz Önkormányzat Képviselőtestületének rendeletével, összterülete 26 ha.

Sárszentágotai Sós-tó TT

Alapítva a 137/1975. (XI.19.) Fm Tanács VB határozattal, eredeti nagysága 116 ha, jelenlegi kiterjedése 70 ha.

Dégi Bozót-patak völgye TT

Alapítva az 5/1983. Fm. Tanács VB. Rendelettel, területe 43 ha.

Dégi kastélypark TT

Alapítva a 115/1976. (VII.28.) Fm. Tanács VB. Határozattal, területe 27 ha.

Líviai halastavak TT

Alapítva a 147/1977. (XII.23.) Fm. Tanács VB: határozattal, kiterjedése 160 ha.

Székesfehérvár megyei jogú város védett fái, fasorai

Alapítva az 1/1988. Fm. Tanács VB: rendelettel, majd módosítva a 30/1992. (XI.26.) Székesfehérvár megyei jogú város önkormányzatának rendeletével

Soponyai kastélypark TT

Alapítva a 90/1978. (VII.12.) Fm. Tanács VB. határozattal, területe 37 ha.

Sárszentmihályi kastélypark TT

Alapítva a 21/1977. (II.23.) Fm. Tanács VB. határozattal, területe 25 ha.

Fehérvárcsurgói kastélypark TT

Alapítva a 114/1976. (VII.28.) Fm. Tanács VB. határozattal, területe 44 ha.

Nádasdladányi kastélypark TT

Alapítva a 8/1975. OTvH határozattal, módosítva a 18/1977. OTvH határozattal, területe 20 ha.

Szabadbattyányi Cifra-kert TT

Alapítva a 183/1978. (XII.19.) Fm. Tanács VB. határozattal, területe 7 ha.

Csalapusztai tájképi kert TT

Alapítva a 3/1983. Fm. Tanács VB. Határozattal, területe 31 ha.

Vörösmarty emlék-múzeum parkja TT

Alapítva a 76/1980. Fm. Tanács VB. Határozattal, területe 1 ha.

Csákvári Kastélypark TT

Alapítva a 15/1993. Csákvár Nagyközség Önkormányzatának rendeletével, területe 85 ha.

Neve

Jellemzői

Észak-Vértes TT

Alapítva 1994-ben hat település közös kezdeményezésére. Fejér megyében Gánt, Szár és Szárliget községeket érinti. Területe összesen 6500, ebből a megyében 2738 ha található.

Csókakői jóléti erdő TT

A helyi önkormányzat által 1994-ben védetté nyilvánított, 8 ha kiterjedésű terület védelmének célja a község belterületének szomszédságában található természetes jellegű erdőterület és a kísérő növényzet megóvása a falu közössége számára

Burok-völgyi TT

Alapítva Isztimér Önkormányzat rendeletével, területe 1260 ha. A védett területen belül erdőrezervátum található.

Helyi jelentőségű védelemre tervezett területek ezek mellett: Zámolyi-medence Természetvédelmi Terület és Székesfehérvári Sós-tó Természetvédelmi Terület. A védett természeti területeken belül az alapító okiratokban kijelölésre kerültek annak legértékesebb, legérzékenyebb, fokozott védelmet igénylő területei. Ide soroltak a fokozottan védett területek, erdőrezervátumok és a Ramsari területek. Jelentős részük a tájvédelmi körzeteken belül helyezkedik el, de két országos és egy helyi védett területet is érintenek. A megye területén ezek az alábbiak: ♦ fokozottan védett területek: - Vértesi Tájvédelmi Körzet területén - Sárréti Tájvédelmi Körzet területén - Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet területén - Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet területén - Keleti-Bakony Tájvédelmi Körzet területén - Velencei-tavi Madárrezervátum TT - Dinnyési-Fertő TT ♦ erdőrezervátumok: - Keleti-Bakony Tájvédelmi Körzet területén - Vértesi Tájvédelmi Körzet területén ♦ nemzetközi jelentőségű vadvizek: - Velencei Madárrezervátum TT - Dinnyési-Fertő TT - Rétszilasi-halastavak TT

1255 ha 419 ha 157 ha 437 ha 128 ha 420 ha (tervezett 215 ha) 539 ha 426 ha 200 ha 420 ha 539 ha 1495 ha

Területükre – ami a turizmus-idegenforgalom és a beépíthetőség szempontjából is „zárt” területként kezelendő – a védett területeknél szigorúbb területrendezési szabályozást kell érvényesíteni. A táj- és természetvédelem szempontjából igen fontosak a különböző nem védett természeti területek és értékek Felmérésük, behatárolásuk, kialakításuk az elmúlt években folyamatosan készült. Ezek közé tartoznak a védőövezetek, természeti területek, ökológiai hálózat (országos és térségi jelentőségű ökológiai folyosók, zöldfolyosók).

Az általános tájvédelem szempontjából feltétlenül említést érdemelnek a bányászati tevékenységből eredő tájhasználati konfliktusok (külszíni fejtésből eredő tájsebek, zaj, légszennyezés stb.) megnyilvánulása. A tájrehabilitációt, az újrahasznosítás módját a természetvédelem prioritásaival szükséges végrehajtani, figyelembe véve a térség üdülőkörzeti szerepét.

Környezetvédelem Levegőszennyezés Az ÁNTSZ mérési adatai alapján a megye levegőminősége – a 3 jelentősebb iparral rendelkező város (Székesfehérvár, Dunaújváros, Mór) kivételével – megfelelő. Dunaújvárosban az ülepedő por és szálló por okoz állandó szennyezettséget, Székesfehérváron a szálló por rendszeresen magas értékei és a fűtési időszakban megnövekedő nitrogén-dioxid koncentrációk jeleznek kedvezőtlen települési levegőminőséget. A legnagyobb légszennyező források: az ipar, a fűtés, illetve a közlekedés. Jelenleg Fejér megyének nincs egységes információs rendszere, információbázisa. A különböző hatóságoknál szétszórtan találhatók az adatok, nehézkes, vagy egyáltalán nem lehetséges a hozzáférés. A hozzáférhető adatok nem mindig megbízhatóak, az ellenőrzésre nincs mód. Az országos felmérések adataira alapozva megállapítható, hogy Fejér megye kén-dioxid kibocsátása országos viszonylatban nem jelentős, a nitrogén-oxidok kibocsátása tekintetében közepes kibocsátásúnak minősül. A szilárd anyag emittálása területén Fejér megye az igen nagy kibocsátásúak közé tartozik, míg szén-monoxid tekintetében a többi megyéhez viszonyítva a kibocsátás közepesen nagy. Általánosítható tapasztalat, hogy a helyhez kötött légszennyező pontforrások kén-dioxid, szén-monoxid, szilárd anyag kibocsátása lényegesen nagyobb, mint a gépjárművek kibocsátása. Több éves adatokat elemezve megállapítható, hogy a kén-dioxid, szén- monoxid és nitrogén-oxidok kibocsátásában jelentős változás nem állt be. Szilárd (nem toxikus) por kibocsátás tekintetében igen nagy mértékű csökkenés tapasztalható, mely annak az eredménye, hogy a Dunaferr vállalatcsoport tagvállalatainál az 1990-es évek közepétől több jelentős környezetvédelmi célú beruházást hajtottak végre, amely légszennyező források igen magas értékű poremisszióját, illetve a porképződési helyen a diffúz por emissziót volt hivatott csökkenteni. A megyében levegőtisztaség-védelmi szempontból elsősorban az alábbi területek igényelnek beavatkozást: ♦ a határértéket meghaladó technológiai kibocsátások megszüntetése (Székesfehérvár: IKARUS, ALCOA-KÖFÉM, VIDEOTON, MÁV, Vasöntöde és Nehézfémöntöde, ÉDÁSZ Fűtőmű; Dunaújváros: DUNAFERR és a Papírgyár). ♦ a forgalmas útszakaszok közlekedési eredetű légszennyezettségének mérséklése a kibocsátások lehetséges csökkentésével, elkerülő utak építésével (Székesfehérvár, Dunaújváros, Gárdony, Martonvásár, Velence, Mór, Polgárdi, Sárbogárd, Ercsi stb.).

♦ az egyes tevékenységekből (állattartás, hígtrágya és szennyvíziszap elhelyezés) eredő, lakossági panaszokkal járó bűzterhelések megszüntetése műszaki, beavatkozásokkal.

A vizek védelme Felszíni vizek tekintetében Fejér megye viszonylag kevés, kisvízhozamú, ingadozó vízjárású vízfolyással rendelkezik. A felszíni vízfolyások szennyezettsége – a vízhasználatok jelentős csökkenése ellenére – alig mérséklődött; a szennyvizeket befogadó felszíni vízfolyások erősen szennyezettek (Nádor-csatorna, Gaja) vagy szennyezettek (Duna, Váli víz, Sárvíz, stb.). Gondot jelent, hogy a vízfolyások többségének vízminőségét alapvetően a megyén kívüli terhelések befolyásolják (pl. Duna, Nádor-csatorna: Fűzfő, Pét, Várpalota) határozzák meg. Ugyanakkor a kiemelt bányavizek mennyiségének csökkenése több vízfolyás minőségét is kedvezőtlenül érinti (Gaja patak, a Szent László víz és a Váli víz), míg a vízhiányos időszakok a ZámolyPátkai tározóknál, és így a Velencei-tónál okoz mennyiségi és minőségi gondokat. 1999-ben a megye települései közül 105 rendelkezett közüzemi vízellátással, a szennyvízcsatorna hálózattal rendelkező települések száma azonban csak 35. A közcsatorna hálózaton elvezetett szennyvíz mennyisége mintegy 16,7 millió m3/év, amelynek 55 %-a a háztartásokból elvezetett szennyvíz. Fejér megye a szennyvíz csatornázottság területén jelentős beruházásokat igényel. A megyében keletkező szennyvizek túlnyomó része ipari eredetű, annak nagy része nem megfelelő tisztítás után kerül a befogadóba. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben jelentős technológiai fejlődés ment végbe az iparban, a megye vizeinek szennyezettsége alig mérséklődött. A megyében a két fő ipari központ mellett több kisebb városban is jelentős ipar-telepítésre került sor (Mór, Bicske, Ercsi, Sárbogárd), melyek nagyfokú terhelés többletet okoznak, annak ellenére, hogy a szennyvíz kezelés megoldására jelentős összegeket áldoztak. A szennyvíz ülepítéséből keletkező szennyvíziszap kezelése, ártalmatlanítása is megoldatlan. Ennek fő oka, hogy a korábbi évtizedekben létesült szennyvíztisztító telepeken alkalmazott iszapkezelési módszerek elavultak, illetve meg sem valósultak. A közüzemi szennyvíztisztító telepek jelentős része túlterhelt. Fejér megyében az ivóvízigények kielégítésében a felszín alatti vizek fajtái közül elsősorban a réteg-, karsztvíz, továbbá a partiszűrésű- és talajvíz vesz részt. A partiszűrésű víznek a legmagasabb a kitermelhető készlete, de abszolút értékben a legalacsonyabb a kihasználtsági százaléka. A bányászati tevékenység (szén, bauxit) jelenlegi csökkenésével a felszabaduló készlet a karsztvíz visszatöltődésére, szintjének emelkedésére és ivóvízellátás céljára hasznosul. Karsztvíz szempontjából legjelentősebbnek tekinthető a K-i Bakony, Vértes térsége, Mór-Oroszlány térsége és Polgárdi környéke. A pannóniai korszak kőzetei víztermelés szempontjából jelentősek a megye területén. A többnyire nyomás alatti feltáró kutakból nyert vizek szennyeződésre kevésbé érzékenyek, a bennük található ammónia és szulfát réteg eredetű, nem szennyezés hatására került a vízbe. A megye területének keleti részén (Ercsi-Adony) a Duna vonala mentén jelentős a partiszűrésű vízadók

igénybevétele. Ezen a területen a különböző korszakokba sorolt teraszokban tárolt és a jelenlegi Dunával is hidraulikai kapcsolatban lévő vízadó réteget leginkább a szennyezettsége, illetve könnyen szennyezhetősége következtében víztermelésbe csak külterületen egyedi épületek vízzel való ellátása céljából, valamint öntözésre használják fel, leginkább ásott kutakból. A víztermelés során a rétegeredetű vas a kutakra kiválik, ezzel rontja a kitermelés hatásfokát. A talajvizek a megye területén szinte teljesen elszennyeződtek a csatornázatlanság, a helytelen mezőgazdasági vegyszerhasználat és az ipari szennyezések következtében. A talajvízkészletek tartós szennyezettségére jellemző, hogy a kutak közel 60 %-ának vize bakteriológiailag (62 %) és/vagy kémiai összetevők (37 %) alapján kifogásolt, így ivóvízellátásra alkalmatlan. Kedvezőtlen, hogy a vízműveknél is a víznyerőhelyekről származó vizek 34 %-a kifogásolt. Fokozott veszélyt jelent a felszín alatti vizekre az is, hogy a megye területének jelentős része felszíni szennyeződésre erősen érzékeny (karszt, magas talajvízállású területek, dunai kavicsterasz). Emellett a fajlagos vízfogyasztás elmúlt években bekövetkezett csökkenésével a szennyvize koncentráltabbakká válva kerülnek ki a környezetbe.

Talajminőség, talajvédelem Fejér megye alapvetően kedvező talajtani adottságokkal rendelkezik. A talajok minőségét azonban különböző degradációs folyamatok csökkenthetik (pl. erózió, savanyodás, elvízenyősödés). A vízerózió elsősorban az erősebben lejtős területeket érinti, így a megyében erodálódott, illetve erózió veszélyeztetett területek főleg az északi részeken találhatóak (Velencei-hegység, Vértes, Bakony). A megyének csak viszonylag kis területét borítják a gyengén savanyú kémhatású talajok, melyeknél fennáll a veszélye a savanyúság növekedésének. A savanyodásban közrejátszhatnak a légköri savas ülepedések (savas esők), a savanyító hatású műtrágyák használata, egyéb savanyú kémhatású anyagok felhalmozódása. Az elvizenyősödés, belvíz, káros vízbőség létrejöhet a talajvíz megemelkedése következtében, de akkor is, ha rossz vízgazdálkodású, a felszín közelében vízzáró réteggel rendelkező területre nagy mennyiségű csapadék vagy öntözővíz kerül. Fejér megyében nagy, összefüggő belvíz-veszélyeztetett területek nincsenek. Ilyen jelenségek elsősorban a mélyfekvésű, réti, réti csernozjom és öntés talajok körzetében fordulnak elő, főleg a Séd-Nádor vízrendszer mentén. Jelentős minőségrontó tényező lehet a talajszennyezettség. Talajszennyezések közé tartoznak a természetidegen anyagok talajba jutása (juttatása), illetve különböző kémiai anyagok szakszerűtlen felhasználásából, tárolásából eredő szennyezések (pl. szemétlerakás, olajszennyezés, nitrátfelhalmozódás, növényvédőszer maradékok). Fejér megye mezőgazdasági művelt területein jelentősebb szennyezésről nincs tudomásunk. A talaj védelménél kiemelt szerepet kap a termőtalaj – mint megújuló természeti erőforrás –, valamint a talajfelszín, mint szennyezésre érzékeny felület fokozott védelme

a területhasználatoknál, a terhelő/szennyező anyagok kibocsátásánál, elhelyezésénél, ártalmatlanításánál. A talajok minőségének romlásánál a talajdegradáció, ezen belül az erózió, defláció kiterjedt területeket érint a megyében: erősen erodált mintegy 30 ezer ha, ahol a talajpusztulás mértéke a termőréteg több mint 70 %-át érintette; középfokú erózió tapasztalható mintegy 46 ezer ha területen, ahol a termőréteg 30-70 %-a már lepusztult; szélerózió is tapasztalható 4 400 ha területen, Sárbogárd-Alap és Előszállás térségének talajain. A szélerózió az Enyingi kistérségben is igen jelentős szántóterületeket érint. A talajok kitüntetett szerepet kapnak a szennyező anyagok fogadásában, lebontásban is. Ezért a jelenlegi tevékenységek és távlati területhasználatok miatt is fokozott jelentőségű a területek felszíni szennyezésre való érzékenysége. A felszíni szennyezésre erősen érzékeny, karsztos képződmények 26 ezer ha kiterjedésben fordulnak elő, döntően a Bakony-Vértes térségében. A felszíni szennyezésre érzékeny, porózus képződmények 157 ezer ha ter ületen találhatók, döntően a megye főbb vízfolyásainak völgyében, tágabb környeztében (pl. Sárvíz, Váli-víz és a mélyebb fekvésű, vízállásos területek). Kedvezőtlen, hogy a megye területének döntő részén a talajvíz átlagos szintje viszonylag magas (a Sárvíz , a Móri víz völgyében, a Velencei-tó és a Duna mentén a talajvíz a felszín alatt már 0-1 m között megjelenik), ami korlátozza a területhasználatokat, fokozza a szennyeződésveszélyt.

Hulladékkezelés Fejér megye hulladékgazdálkodási helyzete a települési szilárd hulladékok elhelyezése tekintetében kedvezőbb az országos átlagnál. Fejér megyében keletkező kommunális hulladékok adatai (laza m3-ben) Kistérségi körzet

Települések száma

Összesen

Háztart.

Közületi

Térségi

Körzeti

Székesfehérvár

31

419.229

308.980

110.249

392.528

16.922

9.779

8

47.546

37.474

10.072

40.026

600

6.920

Gárdony

12

58.350

51.795

6.555

54.910

2.440

1.000

Bicske

16

53.565

40.153

13.412

48.315

500

4.750

Enying

10

19.250

15.236

4.014

770

-

18.4801

Sárbogárd

12

40.508

29.923

10.585

25.2003

-

15.3082

Dunaújváros

17

305.608

218.830

86.778

263.488

-

42.120

241.665

4

20.462

98.357

Mór

Összesen

106

Elszállított hulladék

944.056

702.391

Ártalmatlanítás lerakón

825.237

Helyi

Megjegyzés: 1/ további + 2.300 m3 „egyéni” szállítással 2/ további + 3.200 m3 „egyéni” szállítással 3/ Megyén kívül 12.355 m3 4/ ebből 23.000 m3 potenciális térségi lerakón (Golder Associates, GA-20/96. - Fejér Megyei Települési Hulladékgazdálkodás Középtávú Koncepció)

Az évi közel 1 millió m3 laza hulladék keletkezési és elhelyezési súlypontja Székesfehérvár-Mór térsége (49,4 %), illetve Dunaújváros és körzete (32,4 %). A fennmaradó 22 % közel azonos arányban oszlik meg Gárdony, Bicske és SárbogárdEnying körzete között. A hulladékok szezonális ingadozása elsősorban a vízparti üdülőtelepülésekben jelentkezik, ez a Velencei-tó térségében nyári-téli félév arányában 70-30 %, az egyéb településekben – a gázfűtés következményeként – kisebb mértékű. Az ártalmatlanítás módja a természetben történő hulladéklerakás, amely a megyében jelenleg 6 térségi – Székesfehérvár, Polgárdi, Mór, Velence, Bicske, Dunaújváros – továbbá Sárbogárdon, mint potenciális térségi és 4 körzeti, 37 helyi és négy megyén kívüli lerakóhelyen történik. A megyében nem megoldott a környezetvédelmi követelményeknek nem megfelelő hulladéklerakók felszámolása, hulladékudvarok, átrakó állomások, szelektív gyűjtést szolgáló megoldások bevezetése. A termelési hulladékokról adataink nincsenek. Amennyiben ezen hulladékokat kommunális lerakóra szállítják, úgy az előzőekben tárgyalt hulladékok között szerepelnek, ha más módon kezelik, akkor arról nincs információnk. A megyében keletkező termelési hulladékok ártalmatlanítása környezetvédelmi problémák forrása, mivel a kisebb társaságok termelési hulladékaikat a lakossági hulladéklerakókon helyezik el, a nagyobb társaságok által létesített lerakók pedig – nem megfelelő kialakításuk miatt – szennyezik a talajt és a felszín alatti vizeket. A Magyarországon összesen keletkező veszélyes hulladék tekintetében Fejér megye közel 5 %-al részesül. A megyében keletkező kb. 100.000 t/év veszélyes hulladék mennyiség több mint 90 %-a Dunaújvárosban és Székesfehérváron keletkezik. A mezőgazdasági termelésre jellemző hulladékok mértéke az összes veszélyes hulladék mennyiség kb. 5-7 %-a. A megyében körzeti kezelő/ártalmatlanító telep nem üzemel, létesítése nem is tervezett, ezért a termelők egyrészt önmaguk, másrészt erre szakosodott szervezetekkel ártalmatlanítják a keletkező veszélyes hulladékaikat, a környezetvédelmi hatóság által engedélyezett és ellenőrzött módon Az állattartásnál mintegy 6-800 m3/ év nagyságrendűre tehető állati tetem keletkezik; ennek döntő része rendszeres gyűjtésre és feldolgozásra kerül (ATEV Solt és Győr, mátyásdombi húsliszt üzem), míg 150-200 m3/év a települési dögkutakba kerül. A telepített gyűjtőhelyek és dögkutak, dögterek döntő többségének elhelyezése környezeti szempontból megfelelőnek, állapotát tekintve már kevésbé elfogadhatónak, felülvizsgálandónak minősíthető. A szakosított állattartó telepek a települési környezetben okoznak környezeti gondokat; főként a hígtrágyás sertéstartási mód az ami fokozott terheléssel, szennyezéssel jár (bűz, talaj- és vízszennyezések). Ezeknél a kevésbé terhelő állattartási módra való áttérés és a trágyakezelés, elhelyezés környezetkímélő megvalósítása megoldást igényel, összhangban a környezetkímélő mezőgazdasági termelési módok meghonosításával

Zaj és rezgés A zajforrások szabályozási rendszerüket tekintve három jól elkülöníthető csoportra oszthatók: ipari zajforrások, közlekedési zajforrások, egyéb zajforrások.

♦ Az ipari zajforrások zajkibocsátásából származó zajterhelés az utóbbi évek iparfejlesztési politikájának eredményeként (iparterületek kijelölése, ipari parkok létrehozása) fokozatosan visszaszorult. ♦ Az M7 autópálya a vonalvezetése alapján a megye területén kevésbé jelent zajvédelmi problémát. Ezzel szemben a többi főútvonal forgalma jelentős zajterhelést okoz a nyomvonal mentén fekvő településeken. Az utóbbi években végzett műszeres vizsgálatok szerint átlagosan 10 dB körüli, de előfordul ennél nagyobb határérték túllépés is a beépítettségtől függően. A közúti közlekedésen kívül számos jelentős forgalmú vasúti fővonal is terheli Fejér megye zajhelyzetét: Budapest-Pécs, Budapest-Balaton, Budapest-Szombathely, illetve az északi részen Budapest-Hegyeshalom vasúti fővonalak. Ezek környezetében nem ritka a 10-15 dB határérték túllépés. Mind a közúti, mind a vasúti közlekedés szempontjából a legjelentősebb gócpont a megyeszékhely, Székesfehérvár, ezért a forgalom zajhatása itt okozza a legtöbb problémát. Nem elhanyagolható a kérdés azonban egyéb, kisebb településeken sem (pl. Velence-tavi települések). ♦ A harmadik zajforrás csoportba a szolgáltató jellegű, a kulturális és szórakoztató létesítmények tartoznak. Helyi szinten ezek is számos zajvédelmi problémát, lakossági panaszt vetnek föl, kezelésük meglehetősen nehézkes.

Környezeti konfliktusok kistérségenként A megye főbb környezeti terheléseinek, a terhelő forrásoknak és terhelt területeknek a figyelembe vétele alapján az egyes kistérségekben a következő táblázat szerinti környezeti konfliktusok megoldása szükséges.

Fejér megye főbb környezeti konfliktusai kistérségenként Kistérség

Levegő

Bicske Dunaújváros

Dunaújváros

Enying Gárdony

Felszíni víz

Felszín alatti víz

Váli víz

Vértes

Duna

Ercsi-Adony

Nádor-Malom csatorna Velencei-tó vízgyűjtő

Mór

Gaja

Vértes, Ki Bakony

Sárbogárd

Nádor-Malom csatorna Székesfehérvár

Gaja, NádorMalom csatorna, Velencei-tó vízgyűjtő

Vértes

Velencei-tó vízgyűjtő, Polgárdi

Élővilág

Hulladék

Zaj

Vértes Duna

Nádor-Malom csatorna

Velencei-tó

Székesfehérvár

Velencei-tó üdülőkörzet

Talaj

Nádor-Malom csatorna

Lepsény térsége

Velencei-tó, Dinnyési Fertő Vértes

Vértes, Ki Bakony

Nádor-Malom csatorna

Nádor-Malom csatorna

Nádor-Malom csatorna, Vértes

Nádor-Malom csatorna, Vértes

Velencei-tó üdülőkörzet Mór térsége

A helyzetértékelés összefoglalása Kistérségenkénti áttekintés Bicskei kistérség Dunaújvárosi kistérség Enyingi kistérség Gárdonyi kistérség Móri kistérség Sárbogárdi kistérség Székesfehérvári kistérség

A megye SWOT analízise Erősségek

Gyengeségek




Természetföldrajzi vonzerő




Szezonalítás, átutazó turizmus jellemző




Történelmi, kulturális, vallási örökség







Jó megközelíthetőség (turisztikai tényező)

Hosszabb tartózkodásra jellemző programok hiánya




Nemzetközi kapcsolatok




Szálláshelyek hiánya (mennyiség és struktúra)




Az országosnál kedvezőbb termőhelyi adottságok főként szántóföldi növénytermesztésre. A Mezőföld agroökológiai adottságai kiválóak. A megye területének 78,8 %-a agráralkalmassági értékszáma az országos átlagot meghaladja







Borvidékek és bortermőhelyek megléte,
hagyományai. A szőlőtermesztés kedvező adottságait (borászat) és a kistérségek turisztikai, idegenforgalmi hasznosítását a településeken élő vállalkozók, önkormányzatok stb. igyekeznek összekapcsolni Növénytermesztés és nemesítés hagyományai,


Alacsony erdősültség. A megye területére komplex erdőtelepítési terv készült, mely 3500-4000 ha erdő telepítését szorgalmazza az erodált talajokon és a felhagyott állami területeken. Számítások szerint a megye erdősültségét a jelenlegi 12 %-ról 15-16 %-ra célszerű növelni




az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete jelenléte. Kiváló termőképességű és jó minőséget adó fajtáinak vetőmag előállítása és termesztése először (részben) a megye gazdaságaiban történik







Tradíciókon alapuló speciális termékszerkezet arányainak bővítése (fűszerpaprika, gyökérzöldség, dinnye, hagyma, gabona, burgonyatermesztés stb.)




Természetvédelmi területek aránya nő, de még az országos átlag alatti. 13 országos
jelentőségű természetvédelmi terület és 25 helyi értékként nyilvántartott természetvédelmi terület. A megye területének 6,9 %-a valamilyen természetvédelmi oltalom alatt áll országos átlag 9,0 %)




Távközlési ellátás teljes körű




Kiemelkedő ipari fejlettség




Átlag alatti munkanélküliség (differenciált!)




Komplex munkaerő-piaci programok




Jelentős külföldi tőkebefektetések




Gazdasági infrastruktúra (közlekedéslogisztika, vasút, ipari park)

Lehetőségek


Régión és megyén belüli együttműködések,

A felszíni vízfolyások többsége erősen szennyezettnek tekinthető, így ezek mezőgazdasági hasznosításra csak korlátozottan alkalmasak. A szennyeződés többnyire megyén kívüli eredetű Élelmiszeripari feldolgozási kapacitás kicsi, és a városokra koncentrálódik. A feldolgozó kapacitás több mint fele a Dunaújvárosi és a Székesfehérvári kistérséghez (ezen belül a két megyei jogú városhoz) kötődik A szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés területi részaránya alacsony, az országos átlag alatti annak ellenére, hogy a megye ökológiai adottságai a kertészeti kultúrák termeléséhez kedvezőek. A fogyasztási szokások változása, a jövedelmezőség, a foglalkoztatás bővítése stb. a terület növelését indokolná A komplex termelésszervezés, az integrációkegyüttműködések hiánya, megoldhatatlansága az agrárgazdaság fejlődését és fejlesztését nagymértékben hátráltatja. Hiányzik a megyei (regionális) agrármarketing koncepció, bár elkészítése igényként felmerült




Az ellenőrzés, szankcionálás hiányosságai folytán szinte minden település kül- vagy belterületén előfordul általában háztartási hulladék, építési törmelék jogellenes lerakása, ami szennyezi környezetet, rontja a települések összképét




Az infrastrukturális hiányok (szennyvízelvezetés és tisztítás, összekötő utak) egyes kistérségekben (településeken) akadályozzák a gazdaságfejlesztési elképzelések megvalósítását




Lakáshoz jutás nehéz (hiány)




Települési zöldövezet kevés




Felsőoktatás „hiányos”




Képzés, szakképzés, átképzés hiányai

Veszélyek


A megye turisztikai kínálata helyettesíthető,

csökken a vendégszám

„híd” szerep


Európai Uniós és Széchenyi Terv lehetőségei




Innovációs és gazdasági központi szerep, rendezvényturizmus




Logisztikai központ (pl. reptér) lehetőségei; Központi szerep a mezőgazdaságban is (Székesfehérvár és Dunaújváros). A raktározás, szállítás. lehetőségeinek megteremtése elősegíti
a piacrajutást




Ökológiai gazdálkodás és extenzív állattartás feltételei, elterjesztésének lehetőségei adottak (EU-s források, illetve intézményi háttér: Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Kht., Fejér Megyei Agrárkamara, FVM Megyei Földművelésügyi Hivatala)




Öntözés fejlesztése: A megyében több mint 11.000 hektárnyi vízjogi engedéllyel felruházott öntözésre berendezett terület található. Az aszályra hajlamos időjárás és a szántóföldi zöldségtermesztés és az intenzív gyümölcstermesztés térhódítása miatt az öntözhető területek bővítése, az öntözhető területek kihasználtságának javítása mindenképpen kívánatos, a minőségi árutermelés záloga




Információs rendszer kialakítása




A környezetünk megóvása és gazdaságossági megfontolásból is fontos a szelektív hulladékgyűjtés megyei szintű kiterjesztése a feldolgozás egyidejű megoldásával




Kiemelten kell kezelni (támogatni) a környezetbarát energiaforrások beruházóit, felhasználóit (szél és napenergia, biomassza, biobrikett stb.), amihez külső támogatások is igénybe vehetők




Kerékpárút (környezetkímélő közlekedési infrastruktúra)




Erdőtelepítés és vadgazdálkodás EU-s és hazai támogatottsága: A hegyvidéki területeken és a Sárrét-Sárvíz vidékén megfelelő mennyiségű és minőségű a vadállomány. A vadgazdálkodás (vadászat-vadfeldolgozás stb.) jelentősége az élőhelyi feltételek megteremtésével bővítésével a megye többi területén is fokozható




A mezőgazdasági vállalkozások megerősítése a befektetések ösztönzésével Agrár innovációs komplex program megvalósításán belül a vidék gazdasági teljesítményének és jövedelemtermelő képességének fokozása (minőségi árutermelés)




Belvízveszély (Sárrét, Sárvíz), csapadékvízelvezetés megoldatlan A Cece-Ősi, Ercsi, Iváncsa és Adony térségekben húzódó ártéri öblözetekben évrőlévre jelentkeznek a belvízes problémák. A megye településeinek egy részénél a csapadékvíz elvezetése részben megoldatlan. Kiszámíthatatlan gazdasági szabályzók nehezítik a mezőgazdasági fejlesztéseket. Minél előbb meg kell kezdeni az EU rendtartási szabályok átvételét és alkalmazását. A jelenlegi kedvezőtlen tendenciák veszélyeztetik az agrárium sikeres Európai Uniós csatlakozását




Jövedelmi viszonyok miatt a tercializálódás lassú és minősége is gyenge




Ipari munkaerőhiány




Az EU csatlakozásból adódóan egyes területeken felerősödik a verseny, a meglévő versenyelőnyök veszélybe kerülhetnek.

Fejér megye stratégiai programja A stratégia megfogalmazásánál az alábbi alapelvekből indultunk ki: ♦ A stratégia igazodjon a helyzetértékelésben feltártakhoz, a megye adottságaihoz, a SWOT elemzésből levezethető stratégiai alternatívákhoz. Ennek röviden összegezhető lényege, hogy Fejér megye összességében országos összehasonlításban is kedvező adottságokkal és lehetőségekkel rendelkezik, bár e mögött esetenként erőteljes strukturális és főként területi egyenlőtlenségek húzódnak meg. Mindezek alapvetően egy offenzív stratégia megvalósítását teszik indokolttá. ♦ A stratégia a meglévő és széleskörű társadalmi konszenzuson alapuló korábbi fejlesztési programokból, mindenekelőtt a megye területfejlesztési koncepciójából építkezzen. Ezeken csak ott és annyiban szükséges változtatni, ahol és amennyiben azt az időközben bekövetkezett – elsősorban környezeti változások – indokolják. Ezek közé sorolható mindenekelőtt az EU csatlakozással is összefüggő és időközben elkészült regionális és nemzeti programok (előzetes regionális fejlesztési terv, előzetes nemzeti fejlesztési terv), a vidékfejlesztési stratégiák és a Széchenyi terv. Ezek egyrészt orientációt adnak a megyei stratégia számára, másrészt bizonyos programelemeket más programok hatókörébe is átemelnek, ezzel bizonyos hangsúlyváltozásokat eredményezve. Előre kell bocsátani, hogy a megye területfejlesztési koncepciójában megfogalmazott célrendszer alapvető változtatása nem indokolt, annak inkább egyfajta átstrukturálásáról van szó. ♦ A stratégia illeszkedjen az Európai Unió strukturális politikájának, a Strukturális Alapok felhasználásának (és ezzel együtt az előző pontban említett hazai dokumentumok) alapelveihez, struktúrájához és célrendszeréhez, megkönnyítve ezzel a megye regionális (esetenként országos) szerepkörének megerősítését, kapcsolatainak építését, és a külső forrásokhoz való hozzájutást.

A stratégia fő célja (jövőképe) és elsődleges eszköze A következőkben kifejtett stratégia értelmezéséhez szükségesnek véljük, hogy annak egyfajta „filozófiai” hátterét is megvilágítsuk. Szükséges ez azért is, mert bizonyos terminológiákat a szokásostól némileg eltérő értelmezésben használunk. E filozófia háttere, hogy a megye (és különösen a megyeszékhely Székesfehérvár) a rendszerváltással járó gazdasági, társadalmi megrázkódtatást nemcsak túlélte, hanem – ahogy azt a legújabb kutatások és területi elemzések is megerősítik – a „nyertesek” közé tudta magát felküzdeni, mégha ez a fejlettség jelentős területi differenciáltsággal terhelt is. Ma már szinte közhelyszámba megy, hogy ezeket a sikereket a kedvező természeti, gazdasági, infrastrukturális adottságai mellett elsősorban a humán erőforrásoknak, a megfelelő mennyiségben és minőségben rendelkezésre álló munkaerőnek, a meglévő magas színvonalú termelési- és munkakultúrának köszönheti. A siker kulcsa emellett abban az innovációban ragadható meg, amely örvendetes módon egyre szélesebb körben kezd elfogadottá és prioritássá válni nemcsak a területi tervezéssel foglalkozó és a közvetlenül érdekelt szakemberek, hanem a döntéshozók körében is.

Nem véletlen, hogy éppen az innováció került a regionális stratégia középpontjába is, de megjelenik a megyei területfejlesztési koncepció alapcéljában is: „intenzív és célirányos együttműködésekkel bővíteni és szélesíteni kell a megye kapcsolódásait a nemzetközi és hazai innovációs tengelyekhez, centrumokhoz, s mindezekkel növelni a megyén belüli összetartozást (kohéziót), a vidéki térségek felzárkóztatását”. Mint látható, e felfogásban – amit jelen stratégiával is erősíteni kívánunk – az innováció nem öncélú, hanem a megye kapcsolatrendszerén keresztül megvalósuló eszköze a megyeépítésnek (kohéziónak) és a felzárkóztatásnak. Azt is hangsúlyozni kell, hogy itt az innováció igen tág értelmezéséről van szó, amit nem lehet leszűkíteni pusztán műszaki fejlesztésre, vagy K+F-re. A megye fejlődésének, versenyképessége megőrzésének kulcsa az innovációnak ez a tág értelmezése lehet, vagyis annak ki kell terjednie a gazdasági valamennyi területére (az iparra, turizmusra, mezőgazdaságra), de ezeken túl a társadalmi élet minden területére, beleértve a humán erőforrások minőségének az emelését is. Az innováció ezáltal válhat elsődleges eszközévé annak, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődés hatása erőteljesen jelentkezzen az élet minőségének az alakulásában. Az innovációnak ez a tág értelmezése kitágítja a humán erőforrás fogalmának értelmezését is. Az ember ugyanis nem csak mint termelési tényező, és nem is csak mint fogyasztó jelenik meg (és mint a fejlesztés egyik alanya), hanem a fejlesztés célja, középpontja. Az ember ugyanis igények megtestesítője, a fejlődés végső célja pedig nem más, mint ezen igények minél magasabb szintű kielégítése. (Ebben a megközelítésben akár a „humanista stratégia” kifejezést is használhatnánk.) Az emberi erőforrások fejlesztésének kérdése egy sokdimenziós probléma, aminek egyaránt vannak mennyiségi és minőségi összetevői. Beletartozik a népesség számszerű alakulása és struktúrája, a foglalkoztatottság, az oktatás és képzés rendszerei és azok és kínálata. A foglalkoztatás- és oktatáspolitikai aspektuson túl azonban a népesség megfelelő élettereinek kialakítását, életkörülményeinek megteremtését is jelenti, ami magába foglalja az épített és a természeti környezet fejlesztését, a lakáshelyzetet, a települések intézményi és infrastrukturális ellátottságát, az egészségi (és mentális) állapotot, az életmódot, a kultúra és művelődés lehetőségeit, a rekreációt stb. Mindez természetesen nem jelenti, hogy a gazdasági fejlődés, illetve a területi fejlődés más aspektusaira kevesebb figyelmet kellene fordítani a megyében. A két dolog nagyon is szoros összefüggést mutat: az emberi erőforrásoknak domináns szerepe van a területi fejlődést meghatározó tényezők között. A gazdasági lemaradás, a térségek leszakadása az elmúlt évtizedben ott volt jellemző, ahol a munkaerő képzettsége egyoldalú, a munkakultúra egysíkúnak tekinthető, az infrastrukturális ellátottság kedvezőtlen, és hiányoztak a képzés, oktatás intézményei, illetve azok funkciói a korábbi gazdasági szerkezetet jelenítették meg. Innovációs zónák ezzel szemben ott jönnek létre, ahol fejlettebb a munkakultúra, képzettebb a munkaerő, sokirányú tapasztalattal rendelkezik a népesség. Az oktatás és képzés centrumai kedvező körülményeket nyújtanak az innováció befogadására, előrevivő szerepet játszanak a modernizációs folyamatokban. E megállapítások igazolásának egyik példája éppen Fejér megye fejlettségbeli kettészakítottsága. A humán erőforrások kérdése mindezeken túl az EU csatlakozás, az integráció a kapcsolatépítés szempontjából is prioritást élvező feladat. Egyrészt azért, mert meg kell

ismerni, és el kell sajátítani az „Európi Unióságot” – intézmények és működési mechanizmusok megismerése, az azokhoz való hoz való igazodásban, azok átvételében vagy adaptálásában. Másrészt kulcsszerepet játszik a gazdaság és a társadalom változó igényeire való felkészítésben, a versenyképesség növelésében, az EU-s alapelveknek és normáknak való megfelelésben, azaz magának az integrációnak a kiteljesedésében7. Az integráció révén pedig a régió befogadója és közvetítője tud lenni az általános (globális) fejlődés élet minőséget javító elemeinek. Ha a fentieket egy mondatba kívánjuk sűríteni, akkor tulajdonképpen a stratégia alapcélját kapjuk, amely következőkben összegezhető: A gazdaság minden szférára kiterjedő innovációvezérelt megújítása, az innováció kiterjesztése a gazdaság mellett a társadalom és a környezet fejlesztésére, ezáltal a megyében élők életminőségének folyamatos fejlesztése, igényeinek minél magasabb szintű kielégítése.

A stratégia egészét átható elemek Alapelvek A stratégia alapelvei azokat az általános „szabályokat” sűrítik magukba, amelyek egyrészt a végrehajtás eredményességét és hatékonyságát biztosíthatják, másrészt egyfajta garanciát jelenthetnek az „EU kompatibilitásra”. Különösen az utóbbi miatt nem tartjuk indokoltnak, hogy alapvetően új és egyedi alapelveket fogalmazzunk meg, ehelyett inkább a bevezetésben is említett említettek értelmezését és alkalmazását tartjuk indokoltnak. ♦ A szubszidiaritás elve szerint „egy magasabb szintű szerveződés sohasem sajátíthat ki olyan funkciókat, amelyeket kielégítően tud ellátni egy alacsonyabb szintű szerveződés is”. Az elv lényege tehát az, hogy a döntési folyamatokban minél közelebb kell jutni polgárokhoz, a lakossághoz, hogy a fejlesztési döntések ott szülessenek, ahol leginkább érdekeltek és érintettek, továbbá ahová a felelősség is telepíthető, illetve ahol helyi erőforrások is mozgósíthatók. Összecseng ez a megye eddigi gyakorlatával is, mely szerint a kistérségi szint képezi a területfejlesztés alapelemét. Ez jelenik meg e dokumentum címében (és természetesen felfogásában) is, amely szerint nem egy „önálló” megyei stratégiáról van szó, hanem a „kistérségek összehangolt stratégiája jelenik meg megyei stratégiaként. Ez azt is jelenti, hogy ahol az indokolt, a forrásokat is a kistérségi fejlesztésekre kell koncentrálni, illetve szakmai és egyéb segítséget nyújtani ahhoz, hogy a kistérségek e funkciójukat betölthessék. A fejlesztési programokban a kistérségek (vagy az azon belüli szerveződések), mint a területfejlesztés tényleges egységei kerülnek egymással közvetlen kapcsolatba, a magasabb szintek (megye, régió, nemzeti szint) egy másik összefüggésben, a finanszírozásban, szakmai és információs támogatásban jelenik meg és segíti a területi egységek céljainak megvalósítását. E 7

Az Európai Közösséget „létrehozó” Jean Monnet gyakran idézett mondata – “Ha újra lehetne kezdeni, az oktatással kezdeném” – is arra az Unió története során egyre erősödő felismerésre utal, hogy a humán erőforrások fejlesztése, ezen belül az oktatás, a gazdaságnál hatékonyabb eszköze lehetne az integráció felgyorsításának.

tekintetben – mindenekelőtt mindezek intézményi, szervezeti feltételeinek biztosításában – az utóbbi időben fontos előrelépések történtek a megyében. ♦ Az előbbiekkel szorosan összefügg a partnerség elve, vagyis az, hogy az önkormányzatok, a gazdasági szereplők, civil szervezetek folyamatos párbeszéde és együttműködése kell hogy érvényesüljön a programok tervezésben, az előkészítésben, a finanszírozásban éppúgy, mint az utólagos értékelésben (horizontális együttműködés). A partnerségnek emellett a különböző szintek szereplői között is érvényesülni kell (vertikális együttműködés), ahol az alsóbb szintnek inkább a kezdeményező szerepe érvényesül, a magasabb szinten pedig az orientáció és koordináció jelenik meg. Az ilyen együttműködés egyik legutóbbi példája a Székesfehérvár és vonzáskörzete között kibontakozó partnerség a humán erőforrások fejlesztése terén. A vertikális és horizontális együttműködés egyik fókuszpontja a megye, illetve a megyei területfejlesztési tanács és a területfejlesztési főosztály lehet. Egyrészt az elképzelések gondozása, azok kidolgozása, a fejlesztési koncepció ápolása révén verseny-semleges szereplőként közvetíthet a résztvevők között, másfelől a közös érdekek határozott érvényesítésével, a fejlesztések elosztása eszközeivel „döntnökként” léphet fel a megvalósítók között.

Vertikális partnerség

Nemzeti szint

Régió

Munkáltatók

Szakmai szervezetek

MEGYE

Civil szervezetek

Munka– vállalók

Kistérségi társulás Helyi önkormányzat Horizontális partnerség

♦ A koncentráció elve értelmében a forrásokat az elaprózottság helyett a célokban megjelölt területekre és feladatokra – a következőkben megfogalmazott prioritásokhoz igazodva – kell koncentrálni. Ezt az egyik oldalról biztosítja, hogy a stratégiában igyekeztünk minél teljesebb mértékben közelíteni a regionális stratégiához annak érdekében hogy a tervezett fejlesztésekhez az ott megnyíló források is hozzáférhetők és felhasználhatók legyenek. Másrészt a területfejlesztés megyei forrásainak elosztásakor (pályázatok értékelésekor) is figyelembe kell venni a stratégiában megfogalmazott prioritásokat és célrendszert, amihez egy koherens és következetesen alkalmazott értékelései szempontrendszer kidolgozása lenne célszerű. A támogatásoknak ezzel együtt azt is biztosítani kell, hogy olyan fejlesztések és tevékenységek juthassanak kedvezményekhez, amelyek e támogatás

nélkül nem, vagy csak kisebb léptékben valósulhatnának meg. Másképpen fogalmazva a támogatás kiegészítője a helyi (önkormányzati, vállalkozói stb.) forrásoknak, ami tulajdonképpen az addícionalitás elvének érvényesülését jelenti. ♦ Az esélyegyenlőség elve mindenekelőtt azt szolgálja, hogy a fejlesztéseknek nemre, etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül bárki, bármely csoport haszonélvezője lehessen. Az esélyegyenlőség adott esetben pozitív diszkriminációban is megnyilvánulhat, ami nemcsak az előbb jelzett társadalmi csoportokra irányulhat, hanem egyes elmaradott térségekre is, ily módon szolgálva pl. a vidékfejlesztés általános célrendszerét. ♦ Tulajdonképpen a fenti alapelvek mindegyike alárendelhető a fenntarthatóság követelményének, ami a társadalom, a gazdaság és a környezet hármasának összehangolt fejlesztésében jelenik meg. Ezáltal biztosítható, a megye belső erőforrásainak (ezen belül a természeti erőforrások) olyan kihasználása, amely egyszerre szolgálja ezen erőforrások megóvását, ugyanakkor a stratégia fő céljaként megfogalmazott életminőség folyamatos javítását. A fenntartható fejlődés tehát nem valamiféle vég nélküli növekedést (még kevésbé gazdasági növekedést jelent), hanem tulajdonképpen a stratégiai célrendszer legáltalánosabb szintjeként értelmezhető.

Stratégiai célok A stratégiai célok azokat a hosszabb távú célkitűzéseket, vezérelveket jelentik, amelyek az alapelvekhez hasonlóan a stratégia egészét áthatják. Tulajdonképpen a célhierarchia felső szintjeként is tekinthető, hiszen azokban a megye hosszú távú céljait, a megvalósítandó programok hosszú távon várt hatását fogalmazzák meg. Hogy a következők fejezetben részletezendő célrendszerből mégis kiemelésre kerültek, annak oka, hogy az egyes fejlesztési programok, intézkedések nem egy-egy hosszú távú célnak vannak alárendelve, hanem valamennyi fejlesztési akció, ha nem is egyforma mértékben, de mindegyik stratégiai cél megvalósulásához hozzájárul. Tehát a célok mentén nem lehet széttagolni a stratégiát, hanem az annak egy másfajta metszetét jelenti. Az eddigieket figyelembe véve három stratégiai célkitűzés körvonalazódott: ♦ A megye gazdasági élenjáró szerepének megerősítése és kiterjesztése A megye gazdasági fejlettségét jelző kedvező mutatói döntően az ipari fejlettségből adódnak, ami a fejlettség mellett problémákat is jelez. Ilyen probléma a megye túlzottan iparosodott gazdasági szerkezet, illetve az, hogy az iparon belül sem érzékelhető a tudásigényes, innovációvezérelt gazdaság irányába való elmozdulást. Hosszabb távon ez a kivívott versenyképességet is veszélyeztetheti. Emiatt indokolt a versenyképesség megőrzése és megerősítése, illetve kiterjesztése nemcsak a gazdaság más szektoraira (pl. idegenforgalom, mezőgazdaság), kihasználva a megye meglévő kedvező adottságait. ♦ A belső periféria felszámolása Míg az előbbiek inkább a strukturális problémák kezelésére hívják fel a figyelmet, addig ez a meglévő erőteljes területi differenciáltság csökkentését célozza. Ezen belül is mindenekelőtt a déli térségek felzárkóztatása a cél, hiszen ezek már huzamosabb ideje gyakorlatilag minden szempontból a megye átlagos fejlettségi szintje alatt maradnak, s e helyzetből érdemi elmozdulást mindmáig nem sikerült elérni annak ellenére sem, hogy azt mind a kistérségi, mind a megyei korábbi

tervdokumentumok célul tűzték ki. Ez is indokolja, hogy ezt a részcélok közül a stratégiai célok szintjére emeljük. Természetesen a tágan értelmezett innovációnak e cél megvalósításában is kulcsszerepe van. ♦ Külső és belső integrációk és együttműködések fejlesztése A külső kapcsolatok építését egyebek között jól szolgálják azok a közlekedési, földrajzi adottságok, amelyek – ahogy az a megyei koncepcióban is szerepel – a megyét egyfajta „híd” szerepre predesztinálják, és ami a hazai és a nemzetközi innovációs tengelyekhez való kapcsolódás lehetőségét adják. Megerősíti ennek jelentőségét az EU csatlakozás belátható közelségbe kerülése csakúgy, mint pl. a Széchenyi tervben is prioritásként kezelt régióépítés. Ezek mellett azonban akár a gazdasági integrációk (beszállítói hálózatok, klaszterek), akár a belső kohézió, akár a kistérségi (vagy mikrotérségi) együttműködéseket tekintjük, az előbbivel azonos szinten támogatandó, és azzal szorosan összefüggő stratégiai célhoz jutunk.

A megvalósítást támogató feltételrendszer Bármely stratégia sikerének kulcsa, hogy a stratégiai menedzsment az alábbi tevékenységekre koncentráljon: ♦ A stratégiai elemzések célja, hogy feltárja azokat a kulcsfontosságú tényezőket, amelyek meghatározzák a térség jelenlegi és jövőbeni feltételeit, stratégiai pozícióit. Az elemzésnek ki kell terjednie a külső környezet veszélyeire és lehetőségeire, a szervezet belső adottságaira, illetve a különböző érdekeltek elvárásaira. ♦ Az elemzésekre alapozva lehet megfogalmazni azokat a követendő stratégiai irányokat, amelyek körülhatárolják a lehetséges fejlesztési irányokat, területeket. ♦ A megvalósítás feltételrendszerének kialakítása kettős feladatot jelent: az előzőek szerint megválasztott és megalapozott stratégiát programokká, akciókká, projektekké kell formálni (operatív terv), illetve biztosítani kell a megvalósítás anyagi, szervezeti, technikai stb. feltételeit – beleértve a megvalósítás figyelemmel kíséréséhez, illetve folyamatos ellenőrzéséhez (és az esetleg szükségessé váló korrekciós lépések megtételéhez) elengedhetetlen monitoring rendszer, az ösztönzési rendszer, a kommunikációs és koordinációs eszközök megtervezését is. A fenti három csomópontnak gyakorlatilag e dokumentum három fő része (helyzetelemzés, stratégia, operatív terv) felel meg. Emellett azonban indokoltnak tartjuk a harmadik elem, a megvalósítás feltételrendszerének néhány lényeges pontját külön is kiemelni. Ezek bizonyos elemei a későbbiekben részletezett intézkedések között is fellelhetők lesznek, ezért itt elsősorban azokra hívjuk fel a figyelmet, amelyek ezeknél átfogóbb, megyei szinten kezelendő, és a stratégia egészére hatással levő kérdéseket jelentenek. Mindenekelőtt azt szükséges hangsúlyozni, hogy a stratégiai tervezés és menedzsment nem egyszeri és lineáris folyamat, hanem a folyamatos mérés és értékelés (monitoring) olyan visszacsatolás kiindulópontja, amely alapján a folyamat minden pontján újból- és újból be kell avatkozni, el kell végezni az esetleg szükségessé vált korrekciókat. Ennek megfelelően szükséges a stratégia rendszeres felülvizsgálata, az előrehaladás, az elért eredmények és hatások értékelése, szükség esetén a célok és prioritások módosítása.

A küldetés, jövőkép meghatározása

A stratégiai és alacsonyabb rendű célok meghatározása

A stratégia kialakítása (tevékenység, eszközök stb.)

A stratégiai terv bevezetése és végrehajtása

A tevékenység értékelése, monitoring

Mindez intézményi, szervezeti kérdéseket is felvet, hiszen maga a megvalósítás és annak átfogó figyelemmel kísérése, a szükséges döntések meghozatala a Megyei Területfejlesztési Tanácsra, az önkormányzati társulásokra, illetve ezek munkaszervezeteire egyaránt ró feladatokat. Úgy ítéljük meg, hogy e téren jelentős elmozdulás történt az utóbbi időben, aminek alapvető irányait a 2000-ben, illetve 2001ben elején elfogadott tervdokumentumok (A térségfejlesztési központok létrehozásának modellje és azok kistérségenkénti adaptációja) határozták meg. E dokumentumok megerősítik, hogy a területfejlesztés intézményrendszerének sok tekintetben kiemelkedő jelentőségű elemeit képezik a kistérségi társulások, szövetségek, és meghatározzák azokat a konkrét személyi, technikai feltételeket a megye minden egyes kistérségére, amelyek e szerepük betöltéséhez elengedhetetlenül fontosak. Összecseng ez a területfejlesztési törvény módosításából és egyéb kormányzati, szakma, politikai törekvésekből leszűrhető tapasztalatokkal is, amelyek szerint a továbblépés egyik fontos eleme éppen a kistérségi szint megerősítése, mindenek előtt a szervezetfejlesztés terén. Ehhez a helyi erőforrások mozgósításán túl további kormányzati támogatásra van szükség, amiben szintén történtek kedvező változások (kistérségi megbízottak, vidékfejlesztési menedzserek). A fejlesztés alapvetően kettős célt kell, hogy szolgáljon: ♦ Egyrészt az önkormányzati társulási formát alkalmassá kellene tenni arra, hogy a nem önkormányzati szereplőket is bekapcsolja a területfejlesztési feladatokba, képes legyen velük partnerséget kialakítani. ♦ Másrészt a társulásoknak olyan munkaszervezetekre van szüksége, amelyek a tervezés, a forrásszerzés és a projektvégrehajtás feladatait egyaránt magas színvonalon képes ellátni. Fontos eleme a továbblépésnek a különböző szintek közti koordináció és kapcsolatrendszer erősítése is, mindenekelőtt a kistérségi, megyei és regionális szintek között. Ennek egyik meghatározó jelentőségű lépése volt a Területfejlesztési és Koordinációs Főosztály létrehozása, amelynek a koordináción, a külső és belső kapcsolatépítésen, a kistérségeknek nyújtott szakmai segítségen túl a kistérségekre le nem bontható – köztük az alábbiakban említett – feladatok ellátásában van meghatározó szerepe. Mindezek úgy összegezhetők, hogy a stratégia megvalósításának intézményi keretei, az intézményrendszer fejlesztésének meghatározó irányai alapvetően kialakultak a megyében, a feladat ennek az intézményrendszernek a megerősítése, a működési mechanizmusok kidolgozása és finomítása, működésük feltételeinek biztosítása. A szervezeti és koordinációs feladatok mellett a stratégia sikerének másik meghatározó eleme a megfelelő információs és kommunikációs rendszerek működtetése,

mindenekelőtt a stratégia megvalósulását, az intézkedések hatékonyságát mérő monitoringrendszer kialakítása. Az előbb említett dokumentumok erre vonatkozóan is fogalmaznak meg feladatokat, javasolva a Dunaújvárosi Híd Egyesület által kidolgozott Kistérségi Információ Rendszer megvalósítását, kistérségenkénti adaptációját, ezáltal egy egységes és összehangolt információs rendszer létrehozását. A rendszer lényege, hogy a kistérségek az önkormányzatok együttműködése a jövőben meghatározóvá váljék, célja a kistérségek gazdasági fejlődésének és integrációs folyamatainak támogatása. Az egységes információs rendszer bevezetésének a kistérségi menedzserek munkáját is segíti abban, hogy teljes körű, naprakész, az egész térséget illetően egységes információkkal tudják ellátni a környezetüket. Mindezen túl azonban elengedhetetlen egy olyan megyei szintű rendszer kialakítása is, amely a már többször hangsúlyozott monitoring feladatok ellátásához is segítséget nyújt oly módon, hogy eközben kapcsolatot biztosít mind a kistérségek rendszerével, mind pedig a regionális és országos információs bázisokkal (pl. TeIR). Hangsúlyozni kell, hogy az előbbiek nem kizárólag számítástechnikai fejlesztéseket jelentenek, hanem olyan megoldások intézményesítését és rendszeresítését is, mint a különböző koordinációs és tájékoztató fórumok, értekezletek, a hagyományos szóbeli és írásos kommunikációs formák alkalmazása, megyei tervtár (ahol a különböző szintű és tematikájú tervdokumentumok hozzáférhetők) kialakítása stb. Ebből a megközelítésből a kommunikáció is tágan értelmezett feladatot jelent, ami magába foglalja a marketingkommunikációs feladatokat is. A megyemarketing, térségmarketing, ugyanis nem csupán a stratégia egyik részfeladata, hanem a stratégia egészének megvalósulását segítő eszköz is, amelyből ezen a szinten elsősorban a kommunikációval, PR-rel kapcsolatos feladatok jelennek meg. Ennek kétirányúnak kell lennie. Egyik célcsoportja a megye lakossága, vállalkozásai, civil szervezetei, intézményei stb., esetükben az elsődleges cél a stratégiával való azonosulás, a megvalósításhoz szükséges helyi erőforrások mozgósítása, a partnerség kialakítása, amelyek alapja a megyetudat, a helyi területi identitás, az összetartozás érzésének erősítése. E belső PR mellett a külső PR feladata a megye ismertségének növelése, hazai és külföldi kapcsolatainak erősítése, ezáltal regionális szerepkörének erősítése. Ezen belül külön is érdemes kiemelni a koordinált befektetésösztönzés szükségességét, amelynek célja, hogy az érdeklődők ne csak egy-egy kistérség vagy település konkrét lehetőségeit (és hiányait) ismerjék meg, hanem átfogó képet kapjanak a megyéről, a települések és vonzáskörzetük egymást kiegészítő adottságairól, legyen módjuk különböző alternatívák közül választani, ezzel lehetőleg a megyén belül tartva őket.

Prioritások, a stratégia szerkezete A jövőkép, illetve a stratégiai célok mentén három fő területre célszerű összpontosítani az erőforrásokat. A három elsőbbséget élvező prioritás további két-két intézkedéscsoportra (azon belül pedig további intézkedésekre) bomlik az alábbiak szerint: ♦ Humán erőforrások fejlesztése - Humán infrastruktúra fejlesztése - A foglalkoztatottság szintjének és hatékonyságának növelése ♦ Környezetfejlesztés

-

Vonalas infrastruktúra, ellátórendszerek fejlesztése, hiányok pótlása Természeti és épített környezet védelme és fejlesztése

♦ Gazdaságfejlesztés - Gazdasági infrastruktúra minőségi fejlesztése - Vállalkozások fejlesztése, gazdasági kooperációk ösztönzése Hangsúlyozni kell, hogy az egyes prioritások és alcélok áthatják egymást, nem határolhatók el mereven: pl. az infrastrukturális fejlesztések az életminőség javításához, a környezetfejlesztéshez is hozzájárulnak, ugyanakkor gazdasági célokat is szolgálnak, ugyanígy a szakképzés, a kutatás-fejlesztés vagy a felsőoktatás hatásai a humán erőforrás fejlesztés és gazdaságfejlesztés prioritásaihoz is hozzájárulnak. Az egyes intézkedéseket ahhoz a prioritáshoz soroltuk be, ahol a legjellemzőbb, ahol hatásuk elsődleges. Az egyes intézkedések részletezése, az intézkedés keretében támogatandó projektek behatárolása, a megvalósítás módja és feltételrendszere stb. jelen anyag harmadik fejezetésben, az operatív tervben kerül kifejtésre.

A stratégiai program struktúrája

A GAZDASÁG MINDEN SZFÉRÁRA KITERJEDŐ INNOVÁCIÓVEZÉRELT MEGÚJÍTÁSA, AZ INNOVÁCIÓ KITERJESZTÉSE A GAZDASÁG MELLETT A TÁRSADALOM ÉS A KÖRNYEZET FEJLESZTÉSÉRE, EZÁLTAL A MEGYÉBEN ÉLŐK ÉLETMINŐSÉGÉNEK FOLYAMATOS FEJLESZTÉSE, IGÉNYEINEK MINÉL MAGASABB SZINTŰ KIELÉGÍTÉSE A MEGYE GAZDASÁGI ÉLENJÁRÓ SZEREPÉNEK

A BELSŐ PERIFÉRIA FELSZÁMOLÁSA

KÜLSŐ ÉS BELSŐ INTEGRÁCIÓK ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSEK FEJLESZTÉSE

Környezetfejlesztés

Gazdaságfejlesztés

MEGERŐSÍTÉSE ÉS KITERJESZTÉSE

Humán erőforrások fejlesztése Humán infrastruktúra fejlesztése • Intézményfejlesztés • Közösségi és kulturális értékek megőrzése, erősítése • Felsőoktatási és kutatói intézményi bázis fejlesztése • Egyének és szervezetek innovációs készségének erősítése

A foglalkoztatottság szintjének és hatékonyságának növelése • A szakképzés fejlesztése, koordinációja • Munkahelyteremtés és -megőrzés támogatása • A munkanélküliek visszasegítés a munkaerőpiacra • Megváltozott munkaképességűek reintegrációja

Vonalas infrastruktúra, ellátórendszerek fejlesztése, hiányok pótlása •

Természeti és épített környezet védelme és fejlesztése •

Gazdasági infrastruktúra minőségi fejlesztése • Az ipari parkok külső és belső együttműködéseinek támogatása, a parkok szolgáltatásainak bővítése • Logisztikai fejlesztési program • Az innováció ösztönzése a gazdaságban, innovációs infrastruktúra fejlesztése

Vállalkozások fejlesztése, gazdasági kooperációk ösztönzése • Beszállítói kapcsolatok, klaszterek, hálózati együttműködések, integrációk támogatása • A vállalkozások támogatása különös tekintettel a piacra jutásra és a finanszírozása • A turizmus megújítása, a turisztikai infrastruktúra minőségi fejlesztése • A környezetorientált agrárgazdasági fejlesztések ösztönzése, a hozzáadott érték növelése az ágazatban

• A családi gazdaságok fejlesztése a mezőgazdaságban

Humán erőforrások fejlesztése Indoklás A megyében a nemzetközi szintű munka- és termelési kultúra, az oktatás, képzés, át- és továbbképzés meglévő intézményrendszere olyan erősségeket jelentenek, amelyek önmagukban is indokolják, hogy egy offenzív jellegű stratégiában a humán erőforrások további fejlesztése a megye egyik prioritásaként fogalmazódjon meg. Tovább erősíti ezt, hogy a humán erőforrások – ezen belül különösen az oktatás-képzés – fejlesztése kulcsszerepet játszik a gazdaság és a társadalom változó igényeire való felkészítésben, a versenyképesség növelésében, a foglalkoztatottság javításában. A piacgazdasági körülmények és követelmények, az általános technológiai fejlődés – és különösen az innováció gondolatának középpontba kerülése –, az uniós csatlakozásra való felkészülés, a régió gazdasági szerkezetében bekövetkezett és várható további változások új ismereteket, mentalitást, képzettségeket és képességeket követelnek. A humán erőforrások előzőekben kifejtett tágabb értelmezéséből fakadóan azonban ki kell emelni, hogy e prioritás foglalkoztatás- és oktatáspolitikai kérdésként való kezelése csak a probléma egyik összetevőjét jelenti. E tágabb értelmezés alapján az előbbieken túl ide soroljuk a népesség egészségi állapotának, az egészségügyi és szociális ellátás intézményrendszerének a fejlesztését, továbbá a kultúrával, a közművelődéssel, és általában a közösségfejlesztéssel összefüggő feladatokat is. A megye helyzete, adottságai az egyik oldalról jó alapot biztosítanak arra, hogy érdemes legyen az erőforrásokat a humán erőforrások fejlesztésére koncentrálni. A mások oldalról viszont a helyzetelemzésben jelzett negatív demográfiai és munkaerőpiaci tendenciák, illetve az egyes területeken tapasztalható elmaradások és egyenlőtlenségek is indokolják e kérdés kiemelt kezelését. Fejér megyében a lakosság egészségi állapota – az országos tendenciákhoz hasonlóan – romló képet mutat. Bár a háziorvosi ellátás rendszere a megyében jól kiépült, és az orvosok szakképzettségi mutatói is kedvezőek, az egy háziorvosra jutó lakosságszám tekintetében a megye az országos átlagtól elmarad, 28 községben pedig nincs önálló háziorvosi szolgálat. Az egyik legfontosabb feladat az alapellátásban e „fehér foltok” felszámolása. A megye 10 járóbeteg-ellátási intézményének különböző mutatói jelentős eltéréseket tükröznek, a szakrendelések 1000 lakosra számított óraszám az országos átlagtól jelentősen elmarad. Szükséges a szakrendelések mennyiségi és minőségi fejlesztése, a vidéki rendelőintézetek (Sárbogárd, Bicske, Enying) korszerűsítése, a gazdaságos működés tárgyi és személyi feltételeinek megteremtése. A lakosságarányos kórházi ágyszám tekintetében ugyancsak az országos átlag alatti mutatóval rendelkezik a megye. Szükséges lenne az intézményi struktúra rugalmasabb alkalmazkodása az effektív szükségletekhez. A megye egészségügyi ellátását fenyegető kihívás a jól képzett szakdolgozók elvándorlása. A dolgozók postgraduális képzése sem a megyén, sem a régión belül nem biztosított. Még ma sem kap kellő figyelmet a betegségek megelőzése, az egészségmegőrzés, az egészség-kultúra. Nincsenek megyei és helyi egészségtervek, hiányoznak az egészségügyi ellátó-rendszer fejlesztéséhez feltétlenül szükséges, megbízható alapadatok. A szociális és gyermekvédelmi ellátás terén az alapellátásra kell koncentrálni és fordítani az anyagi és szellemi erőfeszítéseket, e területen még sok a megyében fehér folt. Családsegítés csak a megye városaiban és néhány faluban működik, és ugyancsak

rendkívül hiányos az átmeneti gondozást nyújtó megyei intézményrendszer. Igen nagy és regionális szinten is összehangolt tervező és szervező munkára van szükség a szakellátásban, ezáltal egy kisebb, de olcsóbban és humanizáltabban működő rendszer jöhet létre a megyében. Az önkormányzati szociális intézmények esetében elengedhetetlen a rekonstrukció, a zsúfoltság megszüntetése, a jogszabályi elvárásoknak való megfelelés biztosítása, a szakmai normatívák alapján történő differenciált fejlesztés mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. Fejleszteni szükséges a szociális ellátásban, a családvédelemben dolgozók képzettségét, szakirányú továbbképzését (ma a szakdolgozók mintegy felének nincs szakképesítése), a koordinációs munkát, valamint az alap- és szakellátás információs rendszerét. A megyében nem megoldott a középületek mozgássérültek általi megközelíthetősége, és kevés a fogyatékosok számára biztosított védett munkahely, rehabilitációs program is. Sajátos ellentmondást jelez a megye kulturális és közművelődési helyzetét jellemző mutatók összevetése a gazdasági állapotával. A szakértői vélemények is megerősítik, hogy a gazdaságilag dinamikusan fejlődő megye kulturális és közművelődési intézményeinek, e terület szakmai munkájának fejlesztésére nem fordított akkora súlyt, ami a megye és Székesfehérvár megkülönböztetett történelmi szerepéből, idegenforgalmi lehetőségeiből, művelődéstörténeti hagyományaiból elvárható lenne. Hiányoznak azok a szellemi műhelyek, amelyek köré – más megyéhez hasonlóan – folyóiratok, kiadványok, rendezvények szerveződhetnének, hogy karakterisztikusabbá tegyék a megye kulturális arculatát. Ez részben a főváros közelségével, a felsőoktatás hiányaival, és az önkormányzatok anyagi forrásinak korlátozottságával magyarázható. A megye gazdasági potenciáljához képest kevés az egyesületek, alapítványok száma, és kevés azon pályázati lehetőségek száma is, amelyek ösztönzően hatnának az intézményekre, az új kezdeményezésekre. A minőségi munkavégzést a szakember ellátottság hiánya is nehezíti, a kistelepüléseken a szakmai munkát végzők létszáma minimálisan csökkent. A megyei intézmények (könyvtár, levéltár) fejlesztése mellett mindenekelőtt a közösségi művelődés, a kultúra és ismeret közvetítés céljait szolgáló intézmények (hagyományos „művelődési otthon” típusú közművelődési intézmények, települési könyvtárak, teleházak) működési és infrastrukturális feltételének kialakítása az elsődleges, amelyek a civil szervezetek számára is színteret biztosítanak. A közoktatásban az elmúlt években megyei stratégia a fenntartói önállóság miatt nem érvényesülhetett, de egyéb objektív tényezők is a széttagoltság irányába hatottak, amit tovább erősített a magániskolák és az egyházi fenntartású intézmények megjelenése is. Ennek eredményeként az iskolaszerkezetben, továbbá az intézmények állapotában, felszereltségében erős differenciálódás tapasztalható. Demográfiai és finanszírozási okok miatt a fenntartó önkormányzatok esetenként iskolabezárásokra, összevonásokra kényszerültek, ami egyrészt feszültségeket kelt az érintett lakosság körében, másrészt kedvezőtlenül hat a színvonalasabb oktatási munka feltételeire is. Ennek ellenére elmondható, hogy a megyében működő önkormányzatok képzés-érzékenysége kedvező. A megyében 148 általános iskola működik, melyből 6 iskolában összevont osztályok működnek, 4 iskola osztatlan tagiskolát működtet, 8 településen kevesebb, mint 8 évfolyammal működik általános iskola. 30 iskolában (20%) 100 fő alatti a tanulólétszám. Intézményirányító önkormányzati társulás a megyében nincs. Az általános iskolai képzésben a lemaradók aránya növekszik, a községi intézményrendszer további erodálása folytatódik, ezért fontos cél a vidéki és városi képzési szint közötti különbségek elmélyülésének megakadályozása.

Középfokon növekedett a gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók aránya, de a középfokú végzettségűek aránya a lakosságban elmarad az országostól. A nemzetközi programokhoz kapcsolódó intézmények korszerű eszközállománnyal rendelkeznek, a többi iskolára ez nem áll fenn. Néhány kivételtől eltekintve a felújítások, karbantartások sem tudták követni a szükségleteket. A középfokú oktatásban és a szakképzésben egyértelmű Székesfehérvár és Dunaújváros dominanciája, a megyeszékhely oktatási vonzáskörzete lényegesen túlmutat saját városi vonzáskörzetén, ami itt a kollégiumi fejlesztést is indokolja. Az egyéb települések intézményeinek többsége megye fenntartású, a kisvárosok fokozatosan kivonulnak a középfokú intézményfenntartásból. A szakképzéssel kapcsolatban még ma is az egyik legjellemzőbb probléma a képzési szerkezet és a gazdaság igényei között tapasztalható eltérés, az ennek felszámolását segítő információs és koordinációs mechanizmusok hiánya. Az eltérő képességűek szakmatanulási lehetőségei korlátozottak. Fejleszteni szükséges a pályaorientáció és a pályamódosítás (szakmaváltás) intézményeit is, ezzel összefüggésben az átképzés és továbbképzés rendszerét, általánossá kell tenni az élethosszig tartó tanulásra való alkalmasságot. Ezek egyik bázisa a Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ lehet, de az oktatási rendszer más szereplőire is ró feladatokat, beleértve a felsőoktatást is. A kor követelményeinek megfelelően ugyancsak minden iskolatípusban – és az iskolán – kívüli képzési formákban is – szükséges a nyelvi és számítástechnikai ismeretek bővítése, a speciális képzések (pl. EU ismeretek, gazdasági, vállalkozási ismeretek) fejlesztése és a korszerű oktatási formák (távoktatás, e-learning) elterjesztése. Az utóbbi években a megye felsőoktatásában jelentős változások történtek. Ez részben strukturális változásokat jelent (integráció, illetve a dunaújvárosi főiskola önállóvá válása), részben mennyiségi és minőségi fejlődés következett be (hallgatói létszámnövekedés, minősített oktatók száma, új szakok és képzési formák indítása). Ennek ellenére a megye felsőoktatási intézmények száma csekély, egyes szakterületek hiányoznak a képzési kínálatból (pl. jog, egészségügy, agrár), más területeken további létszámnövekedés volna kívánatos (pl. főiskolai szintű műszaki képzés), de az egymás közti együttműködési lehetőségek is kihasználatlanok. A felsőfokú oktatásban résztvevők aránya alatta marad az országos átlagnak, amiben az előbb említetteken túl szerepe van a megye foglalkoztatási szerkezetének (különösen az iparon belül a betanított munkások magas arányának). A felsőoktatásra összességében elmondható, hogy elmarad attól a szinttől, ami a megye gazdasági fejlettsége, szerkezete és jövőképe alapján indokolt lenne. Részben a felsőoktatással összefüggő, de azon túlmutató kérdés a kutatás-fejlesztés, illetve az innovációs infrastruktúra elmaradottsága, amely a legtöbb mutató esetében (pl. GDP arányos ráfordítás, kutató-fejlesztőhelyek és kutatóintézetek száma) egyértelműen kimutatható. Bár a megyében több szervezet, intézmény keretein belül megtalálhatók az innováció hídképző elemeinek szereplői, illetve a technológia transzferben szerepet játszó intézmények, ezek jellemzően résztevékenységként vállalnak fel közvetítő feladatokat, másrészt a közvetítés, információhoz jutás terén jelentkező feladatok összességéből csupán részterületekkel foglalkozik. Az egyes szervezetek között csupán kezdetleges kapcsolat alakult ki. A probléma egyik kulcskérdése – egyúttal az egész stratégia egyik sarkalatos pontja lehet –, a vállalkozások, ezen belül a betelepült külföldi többségi tulajdonú, multinacionális

nagyvállalatok innovációs szerepvállalásának és hatásának erősítése, a helyi vállalkozások innovációs készségének fokozása, aminek együttműködési (koordinációs), finanszírozási (kockázati tőke, támogatások), befektetésösztönzési, foglalkoztatási aspektusai egyaránt vannak. Foglalkoztatás tekintetében a megyét egyfajta kettősség jellemzi: egyrészt ma is magas munkanélküliség jellemzi egyes térségeket, máshol azonban a munkaerőhiány is kezd a gazdasági fejlődés további gátjává válni. Mindezeket együttesen kezelve, a foglalkoztatás mennyiségi és minőségi (struktúra, képzettség) kérdéseire egyaránt figyelmet kell fordítani, figyelembe véve az említett demográfiai, illetve a munkanélküliek összetételében mutatkozó kedvezőtlen tendenciákat, továbbá a megváltozott munkaképességűek, fogyatékosok, hátrányos helyzetűek foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését is. A foglalkoztatásban növekvő szerepe van a kis- és közepes vállalkozásoknak (új munkahelyek létrehozása), ami a munkanélküliséggel sújtott területeken továbbra is támogatandó. A probléma kezelésében szerepe van továbbá a munkahelymegtartásnak, ezen belül növekvő a munkában állók átképzéseknek jelentősége. A munkaerőpiaci képzések ezen túl alapvető eszközét jelentik a munkanélküliek újbóli munkába állításának, emellett természetesen figyelembe kell venni a foglalkoztatási törvény többi lehetősége is (bértámogatás, közhasznú munka, önfoglalkoztatás stb.). A leginkább hátrányos helyzetű munkanélküliek (50 év körüliek, megváltozott munkaképességűek, pályakezdők, romák, tartósan munkanélküliek, stb.) összetett problémáinak kezelésére komplex munkaerőpiaci programok szükségesek. A munkaerőpiaci képzések (és a szakképzés) hatékonyságának fokozására, illetve a munkaerőpiaci folyamatok pontos követésére elengedhetetlen a koordinációs és információs mechanizmusok (monitoring rendszer) működtetése. A munkaerőhiány (és egyes strukturális problémák) kezelésére a migrációt segítő támogatások mellett a népesség foglalkoztatási szintjének emelése adhat megoldást (eltartottak munkába vonása, magasabb képzettségi szintek elérése, a részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztése, új foglalkoztatási formák segítése, idősebb munkavállalók foglakoztatásának ösztönzése, megváltozott munkaképességűek elhelyezkedésének támogatása stb.)

Általános célok A prioritás hosszú távú célja a belső kohézió erősítése; kiegyensúlyozott szociális és gazdasági struktúrák létrehozása; az életkörülményekben, az élet minőségében fellelhető (területi és a különböző társadalmi csoportok közti) különbségek feloldása; a tudásalapú, innováció-vezérelt gazdaság irányába való elmozdulás humán erőforrás feltételeinek megteremtése – és mindezek fenntarthatóságának biztosítása.

Hatásindikátorok ♦ Az egyes térségek népességmegtartó képességének növelése (népességszám, vándorlás, korstruktúra) – forrás: KSH, ♦ Az egészségügyi és szociális ellátás alapvető mutatóinak javulása, az ellátatlan területek csökkenése, a hiányzó ellátási formák megjelenése – forrás: KSH,

♦ A települések intézményi (sport, kulturális, közművelődési, információs stb.) ellátottságának javulása, a szolgáltatásokat igénybevevők számának növekedése – forrás: KSH, települési önkormányzatok, kedvezményezettek adatszolgáltatása, ♦ A népesség és a munkavállalók iskolai végzettségének (ezen belül a felsőfokú végzettségűek arányának) növelése – forrás: KSH, munkaügyi statisztikák, ♦ A foglalkoztatottsági szint emelése, a foglalkoztatási struktúra módosulása (elsősorban a tercier és kvaterner szektor arányának növekedése), a munkaerő mobilitásának (szakmaváltás) erősödése, speciális célcsoportok bekapcsolása a foglalkoztatásba – forrás: KSH, munkaügyi statisztikák, ♦ A gazdálkodó szervezetek és a képzők együttműködéseinek erősítése, a képzési struktúra (szakképzés, felsőoktatás) módosulása – forrás: kedvezményezettek és intézményfenntartók adatszolgáltatása,

Intézkedések ♦ Humán infrastruktúra fejlesztése - Intézményfejlesztés Az intézkedés az egészségügyi és szociális intézmények, alsó és középfokú oktatási intézmények, közösségi létesítmények bővítését, felújítását, korszerűsítését, infrastrukturális és eszközfejlesztését és szervezeti fejlesztését (együttműködéseit) támogatja. Célja egyrészt a meglévő hiányok csökkentése, másrészt a térségközpontok (mikrotérségeké is) térségszervező, integrációs funkcióinak erősítése, egyebek között a társulási formák ösztönzésével. Az intézkedés az önkormányzati fenntartású intézmények fejlesztése mellett a civil és a privát szféra fokozottabb bekapcsolódását is támogatja a humán szolgáltatásokba. - Közösségi és kulturális értékek megőrzése, erősítése A hagyományőrző szervezetek, kulturális egyesületek, rendezvények, helytörténeti kiadványok, népfőiskolák, testvértelepülési kapcsolatok támogatása a közösségszervező és településmarketing funkciókon keresztül hozzájárul az identitástudat erősödéséhez, a települések népességmegtartó erejének növeléséhez, ugyanakkor kapcsolatokat is épít a megyén belül és azon kívül is. - Felsőoktatási és kutatói intézményi bázis fejlesztése A megye felsőoktatásának, kutatóintézeteinek mennyiségi és minőségi fejlesztése egyaránt szükséges. Az intézmények adottságainak, kapacitásainak jobb kihasználása, illetve a meglévő képzési (és szolgáltatási) hiányok mérséklése elsősorban az egymás közti és a nemzetközi kooperációban, illetve az intézmények és a vállalkozások közti együttműködésekben rejlő lehetőségek kihasználásával erősíthető. Az intézkedés hozzájárul a diplomások és a tudományos minősítéssel rendelkezők számának gyarapodásához, ami a megyéből elkerülő fiatal szakemberek visszatelepülésének támogatásával is ösztönözhető. Kívánatos a szellemű műhelyek, tudományos fórumok, konferenciák, kiadványok megyei meghonosítása is. - Egyének és szervezetek innovációs készségének erősítése Az innováció egyik kulcstényezője az információk befogadási és feldolgozási képességének erősítése a társadalmi és gazdasági élet minden területén, ami szorosan összefügg az élethosszig tartó tanulás általánossá (életszemléletté)

válásával. Ez feltételezi egyrészt az információs és kommunikációs kultúra fejlesztését, az információs társadalom kihívásainak való megfelelést (információszolgáltatások, adatbázisok, illetve ezekhez való hozzáférés, informatikai fejlesztések), másrészt a korszerű képzési formák és tartalmak elterjesztésének ösztönzését (módszertani fejlesztések, minőségbiztosítás, távoktatás, e-learning, számítástechnikai és nyelvi képzések, EU ismeretek stb.). ♦ A foglalkoztatottság szintjének és hatékonyságának növelése - A szakképzés fejlesztése, koordinációja Az intézkedés egyrészt a meglévő szakképzési, át- és továbbképzési kínálat bővítését (pl. hiányszakmák csökkentése), másrészt a gazdaság és a foglalkoztatók igényeihez való rugalmasabb adaptációját, az ahhoz igazodó képzési formák elterjesztését (képzési programok előkészítését, kidolgozását, lebonyolítását) támogatja, ide értve a térségspecifikus képzéseket (pl. turisztikai, agrár, kézműves szakmák), illetve a gazdaságban és a vállalkozásokban közvetlenül alkalmazható ismereteket is (vállalkozási ismeretek, marketing, menedzsment). - Munkahelyteremtés és -megőrzés támogatása Az intézkedés a megye foglalkoztatottsági helyzetének tartósan magas szinten tartása mellett a területi különbségek mérséklését eredményezheti az aktív foglalkoztatási eszközök igénybevételével. A munkanélkülieket és az alkalmazottakat egyaránt érinti, és a ma még kevéssé jellemző foglalkoztatási formákat is támogatja (pl. távmunka, nyugdíj melletti foglalkoztatás stb.), amivel újabb csoportok vonhatók be a foglalkoztatásba. - A munkanélküliek visszasegítés a munkaerőpiacra A munkanélkülieken belül egyes célcsoportok (fiatalok, nők és elsősorban a tartós munkanélküliek – alacsony képzettségűek, romák) újbóli munkábaállítása olyan speciális komplex projekteket igényel, amelyben a rendelkezésre álló eszközök kombinációjával a munkanélküliek munkához jutását (a foglalkoztató megtalálásáig) segíti elő. - Megváltozott munkaképességűek reintegrációja Az intézkedés keretében mindenekelőtt a megváltozott munkaképességűek részére új munkahelyek teremtése, a bentlakásos foglalkoztatás ösztönzése, továbbá a pályaalkalmassági vizsgálatok, és a speciális képzési programok kapnak támogatást.

Környezetfejlesztés Indoklás Ahogy a stratégia bevezetéséből is látható, a környezetfejlesztés köztes helyet foglal el a humán erőforrások fejlesztése és a gazdaságfejlesztés között. Ugyanis az infrastrukturális fejlesztések vagy a környezeti állapot védelme a megye lakosságának életminőségét, komfortérzetét javító tényezőkhöz éppúgy hozzátartozik, mint a gazdasági fejlődést, a turizmust, mezőgazdaságot elősegítő intézkedésekhez. A prioritás ezen értelmezése is rávilágít arra, hogy itt nem csupán a szűkebben vett környezet- és tájvédelmi feladatok jelennek meg, hanem mindazok a programelemek, amelyek egyrészt a lakosság életkörülményeit, másrészt a gazdaság különböző szektorainak működési környezetét meghatározzák. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a gazdasági bázis

megújításához elengedhetetlen mind a humán erőforrások fejlesztése, mind pedig a környezeti fejlesztés, az élettér megújítása – ami egyúttal a vidékfejlesztés szempontjából is meghatározó jelentőséggel bír. A települési alapinfrastruktúra kiépítésének befejezése (szennyvíz, hulladékelhelyezés), illetve az új igényeknek megfelelő infrastrukturális fejlesztések beindítása (kábel TV, telekommunikáció), a térségek és települések megközelíthetőségének javítása (összekötő utak) nemcsak a gazdasági aktivitását fokozza, hanem hozzájárulnak a vidéki emberek életkörülményeinek, életminőségének javulásához. A vonalas infrastrukturális hálózatok (víz, gáz, elektromos áram) kiépítése Fejér megyében nagyrészt befejeződött, viszont a szennyvíz tekintetében a megye lényegesen elmarad a régiós és az országos átlaghoz képest is. Ez különösen szembetűnő a déli területek (Sárbogárd, Enying) vonatkozásában, ahol szinte teljesen hiányzik a szennyvízcsatorna, amelyet egyrészt a kedvezőtlen besorolás, másrészt a településszerkezet és a „saját erőt viselő képesség” alacsony foka magyaráz. A telekommunikáció és az információs rendszerek fejlesztése, a következő években jelentős fejlesztési igényt indukál, a térségek versenyképességének megőrzése szempontjából ez a terület válik a legfontosabbá. A megközelítés, a közlekedési kapcsolatok biztosítása az erőcentrumok irányába a gazdasági fejlődés egyik összetevője. Kulcskérdés lehet a déli területek felzárkóztatásában, az országos és nemzetközi jelentőségű főutak fejlesztése, a tervezett nyomvonalak közötti választás. Az M8-as út, az M81-es, az M7-es és az M6 és 65-ös utak következő 10 éves fejlesztése alapvetően meghatározza a megye közlekedési kapcsolatait, és ez adhat új lendületet a gazdaság fejlődéséhez. A főútvonalak fejlesztése mellett a mellékúthálózat korszerűsítése, illetve fejlesztése is elengedhetetlen. A megyei felmérések szerint (2000. évi) 52 db olyan közúti kapcsolat hiányzik, amelynek megléte a közúti közlekedés feltételeit javítaná, és megszüntetné a települések bezártságát, zsáktelepülés jellegét. A közlekedési kapcsolatok fejlesztése egyúttal a helyközi autóbusz közlekedés javításának feltételeit is megteremthetik. Közlekedésbiztonság (felújítások) Kerékpárút építés A vasúti fejlesztések vonatkozásában a Tatabánya- Székesfehérvár kapcsolat megteremtése, a Mór-Oroszlány nyomvonalon a gazdaság számára fontos lehet, illetve a vasúti fejlesztések indokoltak a logisztikai központok környezetében, illetve azok összekötésére. (A vízi és légi közlekedés fejlesztése logisztikai szempontból is különös jelentőséggel bír, ezért e kérdések a gazdaságfejlesztésen belül jelennek meg.) A környezetfejlesztés részeként indokolt, az infrastrukturális rendszerek és a közlekedési hálózatok mellett, a természetes és épített környezet fejlesztésére kiemelt figyelmet fordítani.

Az Európai Unióban is alkalmazott módszer, miszerint a vidék népességmegteremtő képességét, az életkörülmények és az életminőség javításával lehet hosszabb távon megőrizni. Alapvető ezért a kistérségeken és a településeken ezen témákkal kiemelten foglalkozni. Az Európai Unió előcsatlakozási alapja a SAPARD program tervezése (stratégiai és operatív) kapcsán elkészültek a megye kistérségeinek fejlesztési programjai, amelyekben a természetes és épített környezet megújítása a prioritások között szerepel. A prioritásban szereplő intézkedéseknek kezelni kell a településképek a falvak megújítását, a műemlék és helyi védettségű épületek felmérését, átlagmegvalósulását, a környezetvédelmet és az alternatív energiaforrások kiépítésének ösztönzését is.

Általános célok A vidék népességmegtartó képességeinek megőrzése, az életkörülmények és életminőség javítása a megye településein.

Hatásindikátorok • A megye településein a zöldfelületek nagysága (Forrás: önkormányzati adatszolgáltatás) • A műemlék és helyi védettségű épületek felújítására fordított összeg (Forrás: Műemlékvédelmi Felügyelőség, Önkormányzatok) • A megye településein migrációs folyamatok (Forrás: KSH) • Az elnéptelenedéssel veszélyeztetett települések száma (Forrás: KSH) • A megye településeinek megközelíthetőségének változása (Forrás: az útfejlesztésre fordított összeg nagysága) • Az infrastrukturális ellátottság változása a megye kistérségeiben (Forrás: KSH)

Intézkedések Település zöldfelület Lakásprogram Árvíz, belvízvédelem Közlekedési hálózat és közlekedésbiztonság Települési alapinfrastruktúra (út, víz, Szennyvízelvezetés, gáz, hulladék + új igények: kábelhálózat) Környezetgazdálkodás Ökogazdálkodás ♦ Vonalas infrastruktúra, ellátórendszerek fejlesztése, hiányok pótlása - A szennyvízcsatorna fejlesztése a megyében, különös tekintettel a déli térségekre.

-

-

A megye régiós és országos viszonylatban is rosszabb helyzetben van szennyvízcsatorna ellátottság tekintetében. Különösen a déli területek vannak lemaradva (sárbogárdi, enyingi térségek) az alapinfrastruktúra kiépítésében. A lakosság életkörülményeinek javítása, a környezetvédelem és a befektetők vonzása tekintetében is fontos, hogy a megyében befejeződjön a szennyvízcsatornahálózat kiépítése. A telekommunikációs és információs rendszerek fejlesztése Az információs és telekommunikációs rendszerek fejlesztése a megyében fontos feladat a versenyképességünk megtartása tekintetében. Az információáramlás fejlődésének üteme a következő 10 évben a legfontosabb területté emeli a kommunikációs és információs rendszerek kiépítését. Igaz ez a gazdaság, a közigazgatás és a lakosság vonatkozásában is, ezért kiemelten kell kezelni a megyében a területet. A megye közlekedési kapcsolatainak fejlesztése, kapcsolódva az országos útfejlesztésekhez A megye országon belüli elhelyezkedése, az összekötő szerepe a Dunántúl és az Alföld között is érzékelteti a közlekedési kapcsolatok fontosságát. Az országos közútfejlesztési koncepcióban a 8-as számú főút, a 6-os számú főút és az M7-es autópálya a 81-es út fejlesztése is kiemelten szerepel. Az országos útfejlesztési koncepcióban a megye területfejlesztési prioritásainak megfelelő változatot kell támogatni és fontos feladat még a főutakhoz kapcsolódó megllékúthálózat fejlesztése a bezártság és a zsáktelepülés jelleg megszüntetése.

♦ Természeti és épített környezet védelme és fejlesztése - Települések megújítása, a zöldfelületek növelése Az életkörülmények és az életminőséghez kapcsolódóan a településképek javítása a falvak „komfortosabbá” tétele is jelentős feladat a következő években jelenti a települési zöldfelületek megújítását, az épített környezet felújítását is. A zöldfelületek növelése, fejlesztése a lakosság egészségesebb életterét is jelentheti és részét képezi a környezetvédelmi feladatoknak. - A természeti környezet védelme környezetbarát gazdálkodási módok elterjedésének ösztönzése A belterületek zöldfelületfejlesztési programja mellett a külterületeken is kiemelt figyelmet kell fordítani a természetvédelemnek. A védett területek nagyságának a növelése, a mezőgazdaságban a környezeti tényezőknek megfelelő gazdálkodási módszerek és természetszerkezet kialakítása hozzájárulhat a természeti környezet állapotának javításához. - Műemlék és helyi védettségű épületek felmérése, felújítási programok készítése A településeken a műemlék jellegű és helyi védettségű épületek felmérése, kataszter készítés lehet a kiinduló pont a falvak épített környezetének megújításához. Az épített környezet állapota egyrészt életminőség kategória, másrészt települési vonzerő is, amely a turizmus fejlesztéséhez járulhat hozzá. Fontos feladat még a védett épületekre felújítási tervek készítése is. - Külterületek hasznosítási terveinek elkészítése, területhasználati mintaprogramok A belterületekre a településszerkezeti tervek elkészítése mellett a külterületek hasznosítási és rendezési tervét is el kell készíteni a megyében. a külterületeken a javasolt gazdálkodási módokra kell programot készíteni, úgy, hogy először egy

kisebb területre (település, kistérség) készül a a program, ezt lehet kiterjeszteni a megyére.

Gazdaságfejlesztés Indoklás Az elmúlt évtizedben a gazdaság területén Fejér megyében megtörténtek azok a szerkezetváltások, amelyek megfelelő alapot teremtenek egy sikeres gazdaságfejlesztési stratégia megvalósításához. Ez az átmenet azonban feszültségekkel és megrázkódtatásokkal volt terhes; Fejér megye gazdasága az ipari termelés dominanciája miatt, az elsők között tapasztalta a piacgazdaságra való áttérés nehézségeit. A megye korábbi gazdasági bázisa a nagyvállalatokra épült, amelyek privatizációja (Videoton, Köfém, Ikarus stb.) elősegítette a világpiaci folyamatokba a bekapcsolódást, és orvosolni tudta keleti piacok elvesztéséből eredő negatív hatásokat. A privatizált nagyvállalatok mellett a megyében jelentős zöldmezős beruházások is megvalósultak, s az így megjelent nagyvállalati körhöz fel tudott zárkózni egy jelentős hazai kis és középvállalkozói réteg is, biztosítva a gazdasági szerkezet versenyképességét. Szerencsésnek tekinthető a megye az ipar ágazati megoszlása tekintetében is, hiszen jelentős részben a világpiacon is húzóágazatnak tekinthető gépipar és elektronika reprezentánsai települtek be a térségbe, és viszonylag gyorsan tudták kezelni a gazdasági szerkezet átalakítása miatt felmerülő foglalkoztatási problémákat. Ennek ellenére az eddigi ipari fejlődés nem párosult az innováció, a fejlesztések és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások fejlődésével, sőt, e téren a megye mutatói az országos átlagtól is lényegesen elmaradnak, ezért az ipar fejlődési dinamikájának és foglalkoztatási potenciáljának fenntartása mellett mindenekelőtt az ilyen irányú változások ösztönzése szükséges. Fejér megyén belül természetesen térségenként eltérő módon történt meg az előbbiekben jelzett átmenet, a piacgazdaságra való áttérés, ami sok tekintetben konzerválta, illetve újratermelte azokat a területi egyenlőtlenségeket, amelyek csökkentése ma is aktuális feladatként jelentkezik. A hagyományosan ipari bázisként felfogható területeken (Székesfehérvár, Dunaújváros, Mór) gyorsan és viszonylag zökkenőmentesen zajlottak le ezek a folyamatok, míg a rurális területeken (Sárbogárd, Enying) elhúzódó és akkut jellegű problémák merültek fel. Ezek orvoslása érdekében változatlanul kívánatos a megye vidéki térségeiben az ipari termelés feltételeinek javítása, ami az infrastrukturális feltételek, a telephelyi kínálat javítása mellett a beszállítói kapcsolatok és egyéb gazdasági kooperációk területi kiterjesztésével, a jelenleg a térségközpontokban működő vállalkozások újabb beruházásainál a vidéki telephelyek létrehozásának ösztönzésével is segíthető. A területi elkülönülést nemcsak az ipari fejlődés területi különbözőségei eredményezték, hanem ahhoz hozzájárultak a mezőgazdaság tartós válságjelenségei is. Még napjainkig sem sikerült az ágazat jövedelemteremtő képességének csökkenését megállítani. A mezőgazdaságban a privatizációs folyamatok elhúzódtak, amelyhez hozzájárult a külső körülmények kedvezőtlen alakulása és a piaci és a támogatási viszonyok kiszámíthatatlansága is. A termelés és a feldolgozás struktúrájának megújítása nem történt meg, alacsonynak mondható a termékek feldolgozottsági szintje, a feldolgozóipari kapacitás pedig nagyrészt a megye két nagyvárosára koncentrálódik.

Mindez különösen figyelmet érdemel azért is, mert a megye sok tekintetben az átlagosnál jobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik. A belső adottságok és a környezeti tényezők tehát a mezőgazdaságon belül is egy innovatív szemléletet igényelnek (termelési szerkezet megújítása, új típusú együttműködési formák kialakítása, termelési hagyományok felújítása, termékfejlesztések stb.), ami – figyelembe véve az EU közös mezőgazdasági politikáját is – a kulcsa lehet a jelenlegi helyzetből való kitörésnek. Az elmúlt időszakban a kereskedelem és a szolgáltatások területén alakult a legtöbb kis és középvállalkozás, amelyet főként ezen ágazatok a relatíve alacsonyabb tőkeigénye, illetve a kereskedelmi ellátás és a szolgáltatások színvonala magyaráz. Napjainkban a kereskedelem területén is egyre inkább jellemző a multinacionális cégek megjelenése, ezt a növekvő piacok és kereskedelmi rendszerünk fejlettsége (az alacsony mértékű koncentráció) okozza. A szolgáltatások területén van még lehetőség a kis- és középvállalkozásoknak a fejlődésre; csökkentve ezzel a megye gazdaságának túlzottan indusztriális jellegét, hiszen ezen ágazat súlya a magyar gazdaságban az EU-s országokhoz képest, de a megyén belül az országos átlagtól is elmarad. A megye turisztikai helyzete az országos átlagnál jobbnak mondható, de ez területileg meglehetősen koncentrált, főleg a Velencei tóhoz kapcsolódó tömeges vízparti turizmusnak köszönhető. Az erőteljes szezonalitás mellett problémát jelent az is, hogy mindez csak korlátozott vásárlóerővel bíró, keveset költő, az idegenforgalmi infrastruktúra és szolgáltatások vonatkozásában „igénytelen” vendégkört jelent, amely egyrészt nem képes érdemben hozzájárulni a beruházásokhoz szükséges forrás megteremtéséhez, továbbá és nem funkcionál húzóerőként új típusú turisztikai termékek bevezetése, a megfelelő szolgáltatások színvonalának növelése vonatkozásában sem. Bár a megye számos természeti, kulturális, történelmi és építészeti vonzerővel rendelkezik, vonzerő kínálata – részben azok adottsága és színvonala miatt – könnyen helyettesíthető más megyék kínálatával. Hiányoznak azok az egyedi, unikális értékek, kínálati csomagok és infrastrukturális háttérfeltételek amelyek a tartós versenyképesség megteremtéséhez és megerősítéséhez szükségesek, ezért az idegenforgalom fejlesztése is egyfajta minőségi váltást igényel. A gazdaságban a versenyképesség szempontjából a 2000. év végére új helyzet teremtődött. Az 1990-es években a multinacionális cégek a szakképzett munkaerő és a relatíve alacsony bérszínvonal miatt jelentős gyártási kapacitásokat telepítettek a megyébe. A cégek a beruházásaikat nagyrészt az ipari parkokban hozták létre, ahol biztosítva voltak a telepítés járulékos feltételei (pl. infrastruktúra, szolgáltatások, kedvezmények). A megye a gazdaságfejlesztés infrastruktúrájának kiépítésében az országon belül élen járt az elmúlt évtizedben. Ezt bizonyítja az ipari parkokon túl a kisés középvállalkozói szektor fejlesztését segítő inkubátorház létrehozása, a logisztikai központ kialakítása és regionális repülőtér fejlesztésének megkezdése is – amelyek továbbfejlesztése indokolt. A következő években gazdaságfejlesztésnek az innovációra kell összpontosítani, amit nemcsak az iparban, hanem a gazdaság többi ágában – mindenekelőtt a mezőgazdaságban és a turizmusban – is előtérbe kell helyezni, de jelenti ez az innovációs szolgáltatások és infrastruktúra fejlesztését is. A gazdasági szerkezetváltás után elsősorban a gazdaság hatékonyságának javítását kell megcélozni, amit a helyi kisés közepes vállalkozások támogatásával, innovációs készségük erősítésével, az

innovációvezérelt gazdaságfejlesztési eszközök használatával lehet elérni. A gazdaságfejlesztésen belül – a stratégiai célokkal összhangban – a már elért eredményeket ki kell terjeszteni a megye egész területére, előmozdítva ezzel a belső periférián lévő két kistérség felzárkóztatását. A gazdaságfejlesztés meghatározó komponense a vállalkozói szektor fejlesztése, amit a hálózati gazdaság, a piacfejlesztés mentén lehet elképzelni, és a beszállítói kapcsolatokat, a klaszterek létrejöttét és működését kell támogatni. A szolgáltatás részarányának növelését szintén a kis- és középvállalkozói szektor fejlesztésével oldható meg, ezáltal érhető el a fejlett piacgazdaságokban megfigyelhető ágazati megosztás. Ebből adódóan a vállalkozásfejlesztés intézményrendszerének megújítása, új pénzügyi konstrukciók kidolgozása szintén a megye gazdaságfejlesztéseinek részét kell képezzék a következő években.

Általános célok A prioritás hosszú távú, átfogó célja a megye gazdasági fejlődésének fenntartása, a versenyképesség erősítése és megőrzése, a gazdasági fejlődés kiegyensúlyozottabbá tétele ágazati és területi vonatkozásban egyaránt. Ennek elsődleges útja az innováció elmélyítése az iparban, illetve kiterjesztése a gazdaság más szektoraira is – új termékek, szolgáltatások, együttműködési formák, piacok stb. ösztönzésével. A prioritás célja ezen belül, hogy ösztönözze az innováció, a kutatás-fejlesztés eredményeinek megjelenését és alkalmazását a vállalkozásokban, és megteremtse az ehhez szükséges intézményesszervezeti feltételeket, elősegítve ezzel a helyi vállalkozások innovációs képességének erősödését, javítva termékstruktúrájukat és termelékenységüket

Hatásindikátorok ♦ A megyéhez kötődő K+F ráfordítás volumenének és GDP-hez viszonyított arányának növekedése – forrás: KSH, OMKFHÁ ♦ A megyében megtermelt bruttó hazai termék növekedése – forrás: KSH, OMKFHÁ ♦ A szolgáltatás és a turizmus GDP-hez viszonyított arányának, és a foglalkoztatottságban betöltött szerepének növekedése – forrás: KSH, MNB ♦ A megyei kis- és közepes vállalkozások piaci részesedésének változása – forrás: KSH ♦ A Fejér megyében megtermelt hozzáadott érték növekedése – forrás: KSH ♦ A befektetések (beleértve a helyi vállalkozások fejlesztéseit is) szektorális és területi megoszlásának kiegyenlítettebbé válása – forrás: KSH és önkormányzatok. ♦ Az agrárgazdaságba történő beruházások nagysága a megyében, a vállalkozói együttműködések számának változása – forrás: KSH és a projektmonitoring keretében ♦ A prioritás keretében támogatott vállalkozások forgalmának és eredményességének változása – forrás: a kedvezményezettek által szolgáltatott adatok

Intézkedések ♦ Gazdasági infrastruktúra minőségi fejlesztése - Az ipari parkok külső és belső együttműködéseinek támogatása, az ipari parkok szolgáltatásainak bővítése A megye gazdaságfejlesztésének elsődleges eszközei az ipari parkok voltak az elmúlt évtizedben. A befektetésösztönzés és a gazdasági szerkezetátalakítás szimbólumává váló kezdeményezések jelenleg biztosítják azt a „teret” amely szükséges a gazdaságfejlesztéshez. A jövőben a megyeszékhely és a környező térségek kapcsolatrendszerét (beszállítói illetve klaszter program), az ipari parkok egymás közötti, illetve a parkok és környezetük együttműködéseit, az ipari parkos szolgáltatások fejlesztését kell ösztönözni, annak érdekében, hogy a megye gazdaságának versenyképessége fennmaradjon, és a parkok fejlesztő hatása területileg is mind szélesebb körben érvényesüljön. - Logisztikai fejlesztési program A gazdaság fejlődése az áruforgalom bővülése megköveteli, hogy az áruk eljuttatását a termelőtől a fogyasztóig is megújítsuk. Az ország logisztikai fejlesztési koncepciójával összhangban Székesfehérváron regionális logisztikai központ épül, de a Duna lehetőségeinek kihasználása és a Börgöndi reptér fejlesztése is komplex megközelítést igényel a logisztika területén. A logisztikai fejlesztések – ami a közlekedési, szállítási, raktározási stb. fejlesztés mellett informatikai, kommunikációs igényeket is magukban foglalnak – új lendületet adhatnak a megye gazdaságfejlesztésének. - Az innováció ösztönzése a gazdaságban, innovációs infrastruktúra fejlesztése A Közép-Dunántúli Régió, amelyben Fejér megye szerepe meghatározó, az innovációvezérelt gazdaságfejlesztést tekinti a hosszabb távú céljai között az elsődlegesnek. A megye országon belüli gazdasági vezető szerepeinek megőrzése csak a gazdaság vállalkozásokon keresztüli megújításával képzelhető el. Ennek érdekében ösztönözni kell a multinacionális vállalatok és a helyi vállalkozások fejlesztési tevékenységét, támogatni kell azokat a „hídképző” szervezeteket, amelyek a K+F tevékenység eredményeit a vállalkozások felé közvetítik, illetve számukra ilyen jellegű szolgáltatásokat nyújtanak. - Üzleti információs és tájékoztató rendszerek fejlesztése Az EU-s csatlakozás, illetve az információs társadalom térhódítása a megye vállalkozásai számára új piaci helyzetet teremt. A csatlakozásból eredő lehetőségek és kötelezettségek ismerete nélkül nem lehetnek sikeresek a vállalkozások. A kereskedelmi folyamatok átalakulása, az e-bussines elterjedése is új követelményeket támaszt, újszerű technikákat és szemléletet igényel a vállalkozásoktól. Az intézkedés célja, hogy a megye vállalkozásai minél nagyobb számban legyenek képesek mindezeknek megfelelni, de hozzájárulhat a lakosság tájékoztatásához, információhoz jutásuk javításához is. ♦ Vállalkozások fejlesztése, gazdasági kooperációk ösztönzése - A beszállítói kapcsolatok, klaszterek, hálózati együttműködések, integrációk támogatása A megye gazdaságának jelenlegi fejlettségét csak a vállalkozói kapcsolatok fejlesztésével, a kis- és középvállalkozói szektor megerősítésével lehet elképzelni. A következő években a gazdaságfejlesztésnek a hatékonyságot, a termelékenységet, a hozzáadott érték növelését kell támogatni. Igaz ez a vállalkozások minden területére (ipar, kereskedelem, szolgáltatás,

-

-

-

-

mezőgazdaság). Ezt lehet egy újfajta megközelítéssel, a klaszter alapú fejlesztések előtérbe helyezésével, az egymást kiegészítő tevékenységet végzők közti kooperáció ösztönzésével lehet elérni. A vállalkozások támogatása különös tekintettel a piacrajutásra és a finanszírozása A megye vállalkozásfejlesztési súlypontjait át kell alakítani és az eddigi mennyiségi növelés helyett elsősorban a vállalkozások növekedési problémáit kell kezelni. Ennek a legmarkánsabb területei a piacrajutás és a finanszírozás. E két területen kell beindítani új vállalkozásfejlesztési programokat, úgy hogy a vállalkozástámogató intézmények között a koordinációt és a munkamegosztást is meg kell teremteni. A vállalkozáshiányos területeken továbbra is cél az új vállalkozások létrejöttének támogatása. A turizmus megújítása, a turisztikai infrastruktúra minőségi fejlesztése A turizmus fejlesztésének, a turisztikai vállalkozások támogatásának a minőségi turizmus megteremtése irányába kell mutatni. A jelenlegi infrastrukturális feltételeket meg kell újítani, a minőségi szállásférőhelyek számát, a megye egyes térségeinek adottságaihoz igazodó turisztikai ágazatok (gyógy-, termál-, falusi, vízi-, sport-, kulturális-, vadász turizmus, kastélyprogram stb.) feltételeit, az aktív pihenést szolgáló fejlesztéseket kell támogatni. A turizmusban sem képzelhetők el a fejlesztések együttműködések és koordináció nélkül, amelyek önkormányzatok, vállalkozások és szakmai szervezetek, intézmények között kell, hogy megvalósuljanak. A környezetorientált agrárgazdasági fejlesztések ösztönzése, a hozzáadott érték növelése az ágazatban Az agrárgazdaság fejlesztése nélkül nem lehet „egészséges” gazdasági szerkezetet kialakítani a megyében. Az ágazat problémáinak jelentős része nem megyei vagy régiós ügy. A fejlődés irányait és az EU-s tendenciákat figyelembe véve az ágazat fejlesztésénél a környezeti hatások vizsgálatát, a környezetorientált gazdálkodási formák elterjesztését és azok versenyképessé tételét, illetve a magasabb feldolgozottsági szint elérését kell előtérbe helyezni. A családi gazdaságok fejlesztése a mezőgazdaságban Az ágazat megújítása és a versenyképességének növelése megköveteli, hogy a szervezetek között a családi gazdaságok fejlesztésének kiemelt támogatását. A piacorientált és megfelelően felszerelt (gépesített) gazdaságok jelenthetik az ágazat minőségi megújításának szervezeti alapját, és erre lehet építeni az együttműködéseket és az új típusú termelési és értékesítési szövetkezéseket.

Forrásösszetétel

Intézkedésekhez: Szakképzés intézkedés célja: Az iskolarendszerű és az azon kívüli képzési rendszer – beleértve az át- és továbbképzéseket is – rugalmasságának, a gazdaság igényeihez való gyors alkalmazkodási képességének erősítése, a gazdaságban és a vállalkozásokban közvetlenül alkalmazható ismeretekre vonatkozó képzési kínálat bővülése, a régió képzési rendszerében és foglalkoztatási struktúrájában meglévő hiányok mérséklése. Indokláshoz, illetve leíráshoz: Mindezek háttérfeltételeként szükséges a két szféra közti koordináció és információáramlás intézményeinek a megteremtése (a foglalkoztatók igényeinek pontos és folyamatos követése, a képzésből kikerülők „nyomon követése”), továbbá a pályaválasztási, pályaorientációs és -korrekciós rendszer intézményeinek fejlesztése és kibővítése. Az intézkedés az iskolarendszerű és az azon kívüli képzésekre egyaránt vonatkozik. Munkahelyteremtés és megőrzés: a munkában maradási esélyek javítása (szakmai ismeretek megújításával; további inaktív csoportok bevonásával (atipikus foglalkoztatás) a munkaerőhiány mérséklése

Mellékletek Részlet az EU 2000. évi országértékeléséből 21. fejezet: Regionális politika és a strukturális eszközök koordinációja Az 1999-es Éves Jelentés óta bizonyos haladás történt ezen a területen. Noha a területi beosztást illetően előrelépést nem jeleztek, a Strukturális Alapok végrehajtására vonatkozó jogi kereteket kiigazították. A Területfejlesztésről és Területrendezésről szóló törvény 1999. októberi módosítása megerősítette a 7 NUTS II. szintnek megfelelő Regionális Fejlesztési Tanács létrehozását és meghatározta feladataikat a programkészítés és a regionális fejlesztési programok végrehajtása folyamatában. A Regionális Fejlesztési Ügynökségeknek, a Tanácsok munkaszervezeteinek további erősítésére került sor létszám és képzés biztosításával. Magyarország a programozás kapcsán számos kezdeményezést tett: nemzeti szinten a Gazdasági Minisztérium elkészítette a gazdaságfejlesztést szolgáló Széchenyi tervet. 2000. áprilisban a Kormány jóváhagyta az Előzetes Nemzeti Fejlesztési Tervet (PNDP). A terv az első lépést jelenti egy átfogó és részletes, a Strukturális Alapok alapelveinek megfelelő Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozásához. A következő lépésben az elemzések és a javaslatok közötti kapcsolódásokat szükséges erősíteni. Ugyanez a koordináció szükséges a Széchenyi tervvel való jobb összehangolás érdekében. A PNDP három célrégiót jelöl meg (a NUTS II. szintnek megfelelően), melyek a Phare programból, továbbá központi és helyi forrásból kaptak támogatást integrált regionális fejlesztési programok végrehajtásához és a Strukturális Alapokra való felkészüléshez. A három célrégió a következő: Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld. Ezen túlmenően a kormányzat egyéb programozási dokumentumokat állított össze az ISPA infrastruktúra fejlesztésekhez a közlekedés és a környezetvédelem területén, továbbá a vidékfejlesztésről szóló SAPARD tervet. (Lásd A.b rész: Az Európai Unió és Magyarország közötti kapcsolatok). A gazdasági miniszter kapott megbízást a regionális politika átfogó koordinációjára. Az új Regionális Politika Államtitkárságot 2000 elején hozták létre, feladata a belső gazdasági kohézió és a regionális fejlesztési politika közötti megfelelő kapcsolat biztosítása. A Strukturális Alapokkal és a Kohéziós Alappal kapcsolatos ágazati felelősség megoszlik a érintett minisztériumok között. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak ebben az összefüggésben fontos szerepe van az Európai Regionális Alap (ERDF) fogadásával kapcsolatos felkészülésben. A tárcaközi koordináció megerősítésére létrehozták a Fejlesztéspolitikai Tárcaközi Bizottságot. A Bizottság felügyeli és koordinálja az Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozásával kapcsolatos feladatokat. A helyi önkormányzatok szintjén, a közigazgatás korszerűsítése keretében folytatódik a köztisztviselők EU integrációs képzése. A Kormány 2 millió eurót különített el arra a célra, hogy a kis önkormányzatokat un. kistérségekbe integrálja. Ennek jelentősen növelnie kell a hatékonyságot és hozzá kell járulnia az igények és a szükséges

intézkedések egyértelmű azonosításához a regionális fejlesztés tervezési folyamatával összefüggésben. A helyi és a regionális szint, továbbá a gazdasági és szociális partnerek az Országos Területfejlesztési Tanács, valamint a hét Regionális Fejlesztési Tanács tevékenységén keresztül kapcsolódnak be a programok tervezésébe és végrehajtásába. A regionális fejlesztés finanszírozását illetően a 2000. évi költségvetési törvény új pénzügyi eszközöket vezetett be a területfejlesztés (44 millió euró) és a vidékfejlesztés (14 millió euró) számára. A központi költségvetés támogatja a legelmaradottabb megyéket (Borsod, Nógrád, Szabolcs, Békés, Somogy). 2000-ben a ágazati támogatások 20%-át e területek kapták. A Kormány ugyancsak döntött arról, hogy azok a régiók amelyek nem tartoznak az Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv célterületei közé, azokkal azonos támogatásban részesülnek 2001-től. A támogatás felhasználása a PNDP eljárása szerint történik. (Lásd még: 28. fejezet: Pénzügyi ellenőrzés és 29. fejezet: Pénzügyi és költségvetési előírások). Általános értékelés Összességében Magyarország jelentős haladást ért el a csatlakozást követően rendelkezésre álló Strukturális Alapok kezeléséhez szükséges intézményi struktúra fejlesztése során. Néhány területen azonban további intézkedések szükségesek. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium végrehajtási kapacitását tovább kell fejleszteni, meg kell erősíteni a tárcaközi koordinációt. A NUTS II. szintnek megfelelő régiók szerepét egyértelműen meg kell határozni. Összességében a módosított Területfejlesztésről és Területrendezésről szóló Törvény pozitív és negatív elemeket egyaránt tartalmaz a Strukturális Alapok jövőbeni kezelésével összefüggésben. A módosítások megnövelték a NUTS II. szintnek megfelelő régiók fontosságát és egyértelműbbé tették a különböző intézmények szerepét. A regionális döntéshozatali keretek azonban komoly aggodalomra adnak okot a hatékony döntéshozatali képesség és a programozási alapelvek figyelembe vétele vonatkozásában. Az Előzetes Nemzeti Fejlesztési Tervet tovább kell fejleszteni és összhangba kell hozni a strukturális politikával és a Magyarország által nemzeti/szektorális szinten tett kezdeményezésekkel. Ebben az összefüggésben közép és hosszú távú stratégiai álláspont kialakítására van szükség a szektorpolitikák és a regionális operatív programok jövőbeni szerepéről. A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap működtetéséhez szükséges végrehajtói kapacitások mind központi, mind regionális szinten további jelentős fejlesztéseket igényelnek, a már említett stratégiai álláspont figyelembevételével. A pénzügyi ellenőrzés rendszerét regionális szinten is tovább kell fejleszteni. Az 1. Célkitűzés és az INTERREG igénybe vételére való jogosultság megállapításához szükséges regionális statisztikai adatok rendelkezésre állnak. Igen fontos azonban, hogy az ex-ante értékelés igényeinek teljesítéséhez szükséges adatszolgáltatást még biztosítani kell. NUTS II. szinten például csak igen korlátozott mértékben állnak rendelkezésre adatok a szociális indikátorokhoz és a strukturális üzleti statisztikához.

A Közép-dunántúli Régió területfejlesztési koncepciója stratégiai célkitűzései

Az innováció régiója

1.

Innovációs környezet fejlesztése

2.

Humán erőforrások fejlesztése

3.

Régióépítés

1.1. A gazdaság innovációs miliőjének erősítése

1.2. A középés felsőoktatási bázis fejlesztése

3.1. A kommunikációs és közlekedési hálózatok fejlesztése

1.2. Környezetorientált vidékfejlesztés

2.2. A szakképzés, az átés továbbképzés koordinációja

3.2. Kapcsolatépítés a szomszédos térségekkel

1.3. A régió adottságaira épülő turizmus élénkítése

2.3. Erőforrás-koordináció a régió K+F tevékenységében

3.3. A régiótudat erősítése

2.4. Az egészségügyi és szociális helyzet javítása

Fejér megye területfejlesztési koncepciója stratégiai célkitűzései FEJÉR MEGYE FELSŐ-PANNÓNIA KAPUJA

Gazdaságfejlesztés

Humán erőforrások és szellemi bázis fejlesztése

Vidékfejlesztés

Regionális együttműködés

A gazdasági infrastruktúra és telephelykínálat fejlesztése

A megyei közoktatási feladatellátás és intézményhálózat működtetési fejlesztési terv érvényesítése

A települési infrastrukturális rendszerek kiépítésének támogatása

Közép-dunántúli nagytérség fejlesztési koncepciója kidolgozásának támogatása

A megyén belüli gazdasági kooperáció fejlesztése

A felsőoktatási bázis együttműködési rendszereinek kiépítése, „Vissza Fejérbe” program beindítása

A megye és a térségek közlekedési hálózatának és létesítményeinek fejlesztése

Kapcsolatépítés a szomszédos megyékkel, azok területfejlesztési intézményeivel

A mezőgazdasági termékek feldolgozottsági szintjének növelése, a megyei termékprogram

Kutató-fejlesztő, technológiai transzfer centrumok létesítése

Kistérségi együttműködések és helyi gazdaságfejlesztés támogatása

A megyetudat erősítése, térségmarketing

A turizmus adottságainak kiszélesítése

Szakképzés fejlesztése, át- és továbbképzés szélesítése, koordinációja

Térségszervező központok funkcióinak bővítése

A szociális feszültségek folyamatos figyelemmel kísérése

Környezetgazdálkodás és természetvédelem, településértékek megóvása

Fejér megye agrárstruktúra- és vidékfejlesztési stratégiai programja A stratégia szerkezete Jövőkép, küldetés: A vidék népességmegtartó képességének megőrzése, a vidéki életminőség javítása Prioritások, programok: ♦ Ésszerű erőforrás-gazdálkodáson alapuló gazdaságfejlesztés, a vidék gazdasági teljesítményének és jövedelem termelőképességének fokozása - Agrár-innovációs komplex program - Mezőgazdasági és halászati termékfeldolgozás - Környezetvédelmi funkciót ellátó mezőgazdasági módszerek és modellek kidolgozása - Különböző szintű integrációk, együttműködések létrehozása - A gazdaság diverzifikációja a nem mezőgazdasági célú tevékenységek fejlesztése - A turizmus jövedelemteremtő és foglalkoztatási képességének növelése - Agrármarketing program - Tájjellegű termékek előállítása – tájtermesztés - A mezőgazdasági termékszerkezet átalakítása - A szociális típusú mezőgazdaság problémájának kezelése ♦ A vidéki életkörülmények javítása - A települési infrastrukturális rendszerek kiépítése - A közlekedési kapcsolatok javítása, fejlesztése - A szolgáltatások fejlesztése a településeken - Közösségi célú épületek, intézmények felújítása, fejlesztése - Fiatalok otthonteremtésének támogatása ♦ A falvak, vidéki települések megújítása, arculatának javítása - Térségfejlesztési központok hálózatának kialakítása - Információs csatornák és információs pontok kialakítása - A települések épületeinek felújítása, a felújítások támogatása - Település és térségmarketing - A települési rendezési tervek felülvizsgálata ♦ A vidék szellemi felzárkóztatása, a közösségi és kulturális értékek megőrzése - Az oktatási intézményhálózat térségi együttműködésének átgondolása - A fiatal szakemberek visszatelepülésének támogatása - A vidéki népesség szélesebb körű bevonására módot adó képzési módszerek kidolgozása - Hagyományápolás, hagyományőrző programok kialakítása - Testvértelepülési kapcsolatok hasznosítása

A kistérségi megbeszéléseken felvetett problémák Bicskei térség Készült: 1999. március 30.-án a Vértesacsai Polgármesteri Hivatalban a Vértesalja Kistérségi Területfejlesztési Társulás ülésén. 1. Elfogadva aktualizálva Fejér Megye Területfejlesztési Koncepciójában megfogalmazottak. 2. A Sapard Vidékfejlesztési Program prioritásainak áttekintése. 3. Az 1997-ben elkészült Vértesaljai Területfejlesztési Társulás Területfejlesztési programjának aktualizálása, Sapardosítása. A munkaértekezleten többek között az alábbi felvetések kerültek megvitatásra: ♦ Plató program (a flamandok által finanszírozott program kidolgozása folyamatban van). ♦ A csákvári polgármester úr felvetette a falusi túrizmus több településre kiható közös koncepciójának szükségességét (Velencei-tó – Vértes térség). ♦ Vértesboglár: - nem tudott a túrizmus igazán meghonosodni, - sok a kihasználatlan legelő és gyepterület, - célszerű lenne az extenzív állattartás fejlesztése, - problémás a tömegközlekedés, - a megyeszékhely nem közelíthető meg tömegközlekedési eszközzel. ♦ Etyek: megfogalmazódott a kistérség településmenedzselés szükségessége. ♦ Pázmánd, Lovasberény; csatornázás, szennyvíztisztítás mielőbbi megoldása létkérdés.

Dunaújvárosi térség Készült: 1999. április 1-jén a Rácalmási Polgármesteri Hivatalban, a Dunamenti Kistérségi Társulás ülésén. 1. Elfogadva aktualizálva Fejér Megye Területfejlesztési Koncepciójában megfogalmazottak. 2. A Sapard Vidékfejlesztési Program prioritásainak áttekintése. 3. A Dunamenti Kistérségre készült kistérségi fejlesztési program aktualizálása. 4. Stratégiai programtervek prioritásai a kistérségben. a) A piaci értékesítés infrastruktúrájának fejlesztése, ipari – mezőgazdasági hajókikötő létesítése a Salbert szigeten, decentralizált logisztikai központ létrehozása (4 régiót érintene). b) Vidéki infrastruktúra fejlesztése, csatornázás, szennyvíztisztítás, belvíz elleni védelem. c) Diverzifikáció, idegenforgalom fejlesztése, munkahelyteremtés. d) Környezet- és tájvédelem, a dunai holtágak, mellékágak megmentése. e) Mezőgazdasági termékek feldolgozottsági fokának növelése. f) Termelési integráció, zöldség-gyümölcstermesztés, öntözésben rejlő lehetőségek jobb kihasználása. g) Kistérségi információs rendszer kidolgozása, (iroda működtetés).

Enyingi térség Készült: 1999. március 17.-én a Lepsényi Polgármesteri Hivatalban, az Enyingi Kistérségi Területfejlesztési Társulás ülésén. 1. Elfogadva, aktualizálva Fejér Megye Területfejlesztési Koncepciójában megfogalmazottak. 2. A Sapard Vidékfejlesztési Program prioritásainak áttekintése. 3. Az 1994-ben az enyingi régióra elkészült kistérségi fejlesztési program aktualizálása, Sapardosítása. 4. Stratégiai programtervezet: ♦ Vidéki infrastruktúra fejlesztése és korszerűsítése - Bekötő utak létesítése - Székesfehérvár közelebb hozása, forgalmas enyingi csomópont elkerülése (70-es), - Dég – Káloz összekötőút, – Szabadhídvég – Ádánd közötti összekötőút lerövidíti a Siófokra való jutást. - Csatornázás, szennyvíztisztítás fejlesztése. - Állati tetemek tárolásának megoldása. - Belvíz elleni védelem javítása. ♦ Mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztése - Belvízhelyzet megoldása – víztároló, halastó létesítése - A Sió és az enyingi patak szabályozása – öntözés fejlesztése – kertészeti kultúrák termesztése ♦ Erdősítés, véderdők telepítése ♦ Környezet- és tájvédelem, diverzifikáció ♦ Vasúti szárnyvonal fejlesztése ♦ Kastélyprogram (Dég) – turizmus ♦ Bedolgozóipar fejlesztésének felkarolása ♦ Szociális otthon férőhelyeinek bővítése (Mezőszilas) ♦ Mezőgazdasági termékek értékesítése; nagybani piac létesítése (Enying).

Gárdonyi térség Készült: az 1999. március 23-án megtartott kistérségi egyeztetésen Martonvásáron a Községháza nagytermében. ♦ Mezőgazdaság és élelmiszeripar - mezőgazdasági vállalkozásfejlesztés - mezőgazdasági és halászati tevékenység - termelési csoportok létrehozása - erdészet, erdőépítés - mezőgazdasági vízgazdálkodás ♦ Környezetvédelem - tájkímélő termelési módszerek - föld (talaj) javítás - infrastruktúra fejlesztés - falumegújítás ♦ Egyéb célkitűzések - a gazdasági tevékenység diverzifikációja - oktatás, felnőttképzés - informatikai szolgáltatás

Móri térség Készült: az 1999. március 25-én megtartott Móri Városi Önkormányzat kistermében tartott kistérségi polgármesteri értekezletről ♦ A Mór-Kisbér-Zirc kistérségekre készülő program találkozik a megyei program elképzeléseivel. A statisztikai kistérségi határvonalat nem lehet elfogadni, mert így 6 település kiesik. Ezt rendbe kellene tenni. ♦ Az agrárágazattal kapcsolatban sok meglévő és működő rendszert szét kellett bomlasztani, amit most újra helyre kell állítani. pl. móri borvidék szétesése. Javasolja a hegyközségnek, hogy a jövőre vonatkozóan ezt gondolják át és próbálják meg néhány vállalkozó kezébe adni a szőlőterületeket, egy kis helyen megtartva a kisparcellás területeket. ♦ Az idegenforgalom a jövő lehetősége a kistérségeknek, amelyhez a kistérség rendelkezik az ehhez szükséges természeti adottságokkal. ♦ Informatikai rendszer – szükséges egy szervezetet létrehozni, amely az információáramlást segítené elő. ♦ A bánya bezárásával kapcsolatos munkanélküliség növekedésének veszélyei fennállnak. Az így felszabaduló munkaerőt szakmai átképzéssel szükséges segíteni az újbóli munkába álláshoz. ♦ A kistérségen belül jelentős részt képvisel a móri borvidék. Erre a vidékre döntő többségben a kistermelők jellemzők. Ha a jövedéki adó egyértelműen a kistermelőkre hárul, akkor ez a borvidék tönkretételét eredményezi. Fontos lenne a kistermelők piacra jutásának segítése. Javasolták kispalackozó létrehozását, amely kizárólag a kistermelőket érintené. ♦ Csákvár: szürke-marha állományának további növelése ♦ Bogyós gyümölcs (fekete szeder, bodza) kertek létrehozása, melyekre az erdő széli területek kiválóan alkalmasak. ♦ Iparral kapcsolatban a kis közösségekben célszerű lenne mini bedolgozó iparhálózatot létrehozni a nagyüzemek számára külföldi gépekkel, technológiával. ♦ A megszűnt állami gazdaság helyett most a szőlő 25-30 %-át vásárolják csak fel. Mi lesz azokkal a termelőkkel, akik előállítják termékeiket és nem tudják továbbadni. A szállítási távolságok óriásiak. Nem kifizetődő a termelőknek ilyen messzire a terméket elszállítani. Javasolja, helyben létrehozni egy feldolgozó integrátori rendszert. Jó lenne kb. 20-30 ezer hl-es feldolgozó megépítése. Turisztikai szempontból csatlakoznak a bor utak programjához. ♦ Szükség lenne egy tejfeldolgozó megépítésére

Sárbogárdi térség Készült: 1999. március 26.-án a Cecei Polgármesteri Hivatalban, a Sárbogárdi Kistérségi Területfejlesztési Társulás ülésén. 1. Elfogadva aktualizálva Fejér Megye Területfejlesztési Koncepciójában megfogalmazottak. 2. A Sapard Vidékfejlesztési Program prioritásainak áttekintése. 3. Elfogadva, aktualizálva a kistérségi fejlesztési program Sárbogárdi Régió területfejlesztési programjában megfogalmazottak. (1994-ben készült anyag „Sapardosítása”) 4. Stratégiai programtervezettel kapcsolatos felvetések. ♦ Sáregres: elkészült a Dél-Mezőföldi Területfejlesztési Program vázlata, SárvízMalom-csatorna völgyének kiemelt térséggé nyilvánítása, egységes faluközpont kialakítása, csatornázás, szennyvíztisztítás, belvíz elleni védelem, ♦ Sárbogárd: elkerülő út építése, turizmus fejlesztése, belvíz elleni védelem, közösségi létesítmények létrehozása (sportcsarnok, tanuszoda), közparkok létesítése, ipari park létrehozása. ♦ Káloz: kastélyprogram, minőségi turizmus, infrastruktúra fejlesztése, csatornázás, szennyvíztisztítás, belvíz elleni védelem, Dég-Káloz összekötő út létesítése, közösségi létesítmények korszerűsítése. ♦ Vajta: diverzifikáció; idegenforgalom fejlesztése (hévízfürdőre alapozva), mezőgazdasági termékek feldolgozottsági fokának növelése, zöldséggyümölcstermelés fejlesztése, falufelújítás, kulturális örökség megőrzése, csatornázás, belvízvédelem. ♦ Hantos: Kishantosi Vidékfejlesztési Központ teljes kialakítása, szennyvíz-belvíz probléma megoldása, közösségi létesítmények felújítása. ♦ Alap, Cece, Sáregres, Vajta, Alap: szennyvíztisztító beruházás, belvíz elleni védelem, közösségi létesítmények felújítása, kulturális örökségek megőrzése. ♦ Igar: mezőgazdasági termékek feldolgozásának fejlesztése, ♦ Alsószentiván: környezetvédelem ♦ Mezőszilas: tájkímélő mezőgazdasági módszerek kidolgozása, alkalmazása, mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztése, (öntözés, halastó stb.) új típusú szövetkezetek, TÉSZ-ek létrehozása, falufelújítás, infrastruktúra fejlesztés és korszerűsítés. ♦ Nagylók: csatornázás, szennyvíztisztítás falufelújítás, mezőgazdasági termékek feldolgozásának növelése, közösségi létesítmények fejlesztése-felújítása, bekötő utak létesítése, vízgazdálkodás fejlesztése, birtokrendezés.

Székesfehérvári térség Készült:1999. március 19.-én a Szabadbattyáni Polgármesteri Hivatalban, a Székesfehérvári Kistérségi Társulás ülésén. 1. Elfogadva, aktualizálva Fejér Megye Területfejlesztési Koncepciójában megfogalmazottak. 2. A Sapard Vidékfejlesztési Program prioritásainak áttekintése. 3. Elfogadva, aktualizálva a Székesfehérvári Kistérség területfejlesztési programjában megfogalmazottak. (1998-ban készült anyag Sapardosítása.) 4. Stratégiai programtervezet: ♦ Gazdasági tevékenység fejlesztése és diverzifikációja. - Nem mezőgazdasági célú tevékenység fejlesztése – idegenforgalom: Kárpátia Park, kistérség, megye, régió országos programban való megjelenítése. - Kastélyprogram, minőségi turizmus. ♦ Kerékpárút, üdülés, turizmus (vadász-halász) fejlesztése: Füle, Polgárdi, Balatonfőkajár stb. ♦ Egészségügyi centrum létesítése (Polgárdi) ♦ Vidéki infrastruktúra fejlesztése - Csatornázás, szennyvíztisztítás (Úrhida, Sárszentmihály, Zámoly, Sárkeszi). - Belvíz elleni védelem javítása, közcélú vízfolyások karbantartása. - Elkerülő utak létesítése (Székesfehérvár). Budapest – Velencei-tó – Balaton kerékpárút létesítése. - Összekötő utak létesítése: Jenő – Úrhida, Zámoly – Pátka. ♦ Mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztése - Víztározók, halastavak létesítése (Sárvíz településein) Sárosd, Polgárdi. - Gaja patak rendezése és folyamatos vízellátása. ♦ Gazdasági tevékenység fejlesztése és diverzifikációja - Ipari parkok létrehozása: Zámoly, Polgárdi Reptér hasznosítása: Zámoly. ♦ Szociális intézményfejlesztés (Polgárdi) és intézménybővítés (Sárosd). ♦ Volt szovjet laktanya sorsának tisztázása, funkciójának kialakítása ♦ Szakmai képzés javítása: Polgárdi (középfokú szakképzés) ♦ Falvak felújítása és fejlesztése - Közösségi létesítmények létrehozása, korszerűsítése (Polgárdi) - Közparkok korszerűsítése: Szabadbattyán – Cifra kert. - Intézményfejlesztés, épületfelújítás. ♦ Környezet és tájvédelem Vízbázis-védelem a Velencei-tó – Vértes kiemelt térségen kívül is. ♦ Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozása

-

halfeldolgozó (Polgárdi), savanyítás, régi, helyi jellegű élelmiszer-előállítás feltérképezése, vágóhíd és termék feldolgozás (Szabadbattyán), hűtőház / tároló létesítése.

A megbeszélés során felvetődött, hogy a kistérség településeinek egy része súlyos foglalkoztatási problémákkal küzd, melyet önerőből képtelen megoldani: Zámoly, Pátka, Sárosd stb. kisebbségeinek helyzete. A stratégia kialakítása során külön figyelembe szükséges venni a tájvédelmi körzetek, és a nyolcak elképzeléseit.

Fejér megye településeinek besorolása Magyarország kistájainak katasztere szerint Tájbesorolás

A kistájakhoz tatozó települések száma

Nagytáj

1.

Alföld

Középtáj

1.1.

Dunamenti-síkság

Kistáj

1.1.21.

Csepeli-sík

Középtáj

1.4.

Mezőföld

Kistáj

1.4.11.

Érd-Ercsi-hátság

2

1.4.12.

Váli-víz síkja

7

1.4.21.

Közép-Mezőföld

1.4.22.

Velencei-medence

4

1.4.23.

Sárrét

9

1.4.24.

Sárvíz-völgy

4

1.4.25.

Dél-Mezőföld

3

1.4.31.

Enyingi-hát

1

1.4.32.

Kálóz-Igari löszhátak

1.4.33.

Sió-völgy

Nagytáj

5.

Dunántúli-középhegység

Középtáj

5.1.

Bakonyvidék

Kistáj

5.1.43.

Keleti-Bakony

5

5.1.53.

Súri-Bakonyalja

2

Középtáj

5.2

Vértes-Velencei hegyvidék

Kistáj

5.2.12.

Által-ér-völgy

1

5.2.13.

Móri-árok

7

5.2.21.

Vértes-fennsík

1

2

20

10 2

5.2.22.

Vértes peremvidéke

1

5.2.23.

Gánti-medence

1

5.2.31.

Zámolyi-medence

2

5.2.32.

Sörédi-hát

2

5.2.33.

Lovasberényi-hát

10

5.2.34.

Velencei-hegység

3

Középtáj

5.3.

Dunazug-hegyvidék

Kistáj

5.3.11.

Nyugati-Gerecse

1

5.3.13.

Keleti-Gerecse

1

5.3.21.

Etyeki-dombság

4

5.3.22.

Zsámbéki-medence

1

Forrás: Magyarország kistájainak katasztere, MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, 1990.

Korábbi kistérségi anyagok projektjavaslatai