FEHÉR FÜZET A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója

feher_fuzet-2010:feher_fuzet_2008-kesz.qxd 6/2/2011 2:47 PM Page 1

FEHÉR FÜZET 2009–2010 A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója



FEHÉR FÜZET 2009–2010 A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója

Felelõs kiadó: DR. MUHI ERIKA Szerkesztette: IVÁNYI KLÁRA Esetleírásokat készítette: DR. BIHARY LÁSZLÓ • DR. KURTÁN ESZTER • DR. UDVARI MÁRTON • IVÁNYI KLÁRA A MÁSSÁG ALAPÍTVÁNY kiadványa © MÁSSÁG ALAPÍTVÁNY, NEKI, FEHÉR FÜZET 2011, BUDAPEST



Furmann Imre emlékére (1951–2010)



Tartalomjegyzék Előszó helyett ................................................................................................................................................... 9 Bevezetés ....................................................................................................................................................... 10 Meghalt Furmann Imre .................................................................................................................................. 12 Stratégiai ügyek 2009–2010-ben Foglalkoztatással kapcsolatos ügyek B. Lászlóné (S. város) ......................................................................................................................... 16 S. F. Kft. (B. város) ............................................................................................................................. 18 Közérdekű igényérvényesítések .......................................................................................................... 20 B. Norbert (B. város) .......................................................................................................................... 26 K. Mónika (B. város) .......................................................................................................................... 29 J. Kornél és társai (B. város) ............................................................................................................... 31 Szolgáltatás megtagadásával kapcsolatos ügyek Cafe del Rio (Budapest) ..................................................................................................................... 34 R. Kft. (Budapest) .............................................................................................................................. 36 O. M. Kft. (B. város) ........................................................................................................................... 39 C. Panzió (D. város) ........................................................................................................................... 42 B. István (Sz. város) ............................................................................................................................ 45 Gyűlölet-cselekmények Sajóbábony ......................................................................................................................................... 48 D. Imre (Ö. város) .............................................................................................................................. 53 Egyéb ügyek O. József (B. város) ............................................................................................................................. 56 H. Gyuláné (Ny. város) ...................................................................................................................... 59 D. Sz. Márta (B. város) ....................................................................................................................... 61 Tatárszentgyörgyi árnyékjelentés .......................................................................................................... 63 Korábbi években indult ügyeinkben született bírósági és hatósági döntések ........................................... 75 Pályázati és egyéb programjaink ................................................................................................................. 83 A szervezet ................................................................................................................................................... 90 A diszkriminációról röviden ....................................................................................................................... 93 Támogatók 2009–2010-ben ........................................................................................................................... 97

–

7—



Előszó helyett Leköszönt igazgatóként a NEKI kétéves jelentéséhez kellene előszót írnom, de úgy érzem – helyzetemnél fogva is –, a szervezet méltatása helyett az aktuális kérdésekkel és a jövővel is érdemes írásomban foglalkozni. Az ismertetett ügyek úgyis önmagukért beszélnek: közérthetően mutatják be, milyen területeken és kinek nyújtott szervezetünk segítséget a közelmúltban. 2010-ben olyan jelenséggel kellett szembenéznünk, amely az elmúlt években már előre látható volt, csak a mértéke lehetett kétséges: a Jobbik Magyarországért Mozgalom parlamentbe kerülése alapjaiban rajzolta át Magyarország politikai térképét. Az új parlamenti párt ugyanis közvetlen vagy közvetett kapcsolatban áll kisebbségeket rendszeresen fenyegető egyes félkatonai szervezetekkel, sőt, a Jobbik kifejezetten politikai népszerűségnövelés céljaira használ bizonyos milíciákat. A körülmények vészjósló alakulása, elsősorban a gyöngyöspatai helyzet eldurvulása alappal vetheti fel a kérdést: vajon meddig fajul a helyzet, képes lesz-e a kétharmados kormánypárt elejét venni a szélsőjobboldali szervezetek félelemkeltő akcióinak? A NEKI és más jogvédők határozott rendőri fellépést sürgetnek, mert az állami rendvédelem politikailag határozatlan, tétova magatartást tanúsít, és módszeresen hárítja át a felelősséget azokra, akik bármilyen kapcsolatba kerülnek a fenyegetett lakossággal, tekintet nélkül arra, hogy segítő vagy ártó szándékkal avatkoznak-e be az eseményekbe. Ilyen körülmények között átértékelődhet a jogvédők szerepe is, hiszen egyértelműek a radikalizáció jelei. Természetesen a gárdamozgalom megalakulását és a szélsőjobboldal parlamenti képviseletét kiváltó társadalmi-szociológiai tényezőket nem lehet pusztán a jog eszközeivel kezelni, sőt, a Kormány felelőssége a jelen helyzetben két okból is kiemelkedő: egyrészről nyomasztó parlamenti fölénye, másrészt a félkatonai szervezetek árnyékában létező párt országos képviselete kapcsán. Ugyanakkor a jogvédő szervezeteknek saját magukat is újra kell definiálni azon kérdés mentén: vajon milyen szerepük lehet a jövőben a kisebbségeket közvetlenül fenyegető erőszak megakadályozásában. Elegendő-e konkrét megkeresés alapján eljárni, és egyedi ügyekben ellátni képviseletet vagy elébe lehet-e menni az eseményeknek? Milyen szinten érdemes a jog eszközeivel fellépni: politikai pártot érdemes-e támadni vagy a jogsértő egyén szintjén kell jogkövetkezményekkel fenyegetni? Kétségtelen, hogy az elmúlt fél évben a jogvédők közéleti szerepvállalása nyomatékosabbá vált. Érdemes azonban óvatosnak lenni, mert már most látható, hogy a felelősök keresésekor a jogvédők is előkelő helyre kerültek a propagandagépezetben: pedig a gondokat nem a szélsőjobb kontra jogvédők felállásban kellene bemutatni. Tisztában kell lennünk azzal, hogy szervezeteinknek korlátos emberi és anyagi erőforrásai vannak, tudatában kell lenni, hogy az állami erőszakszervezet szerepét átvenni nem lehet. A jövőben az eddiginél is hangsúlyosabban lehet szükség a roma jogvédelemmel foglalkozó szervezetek együttműködésére, továbbra is előtérbe kell helyezni a stratégiai jogvédelmet, és még nagyobb figyelmet kell szentelni az ügyes kommunikációnak. Leköszönt igazgatóként kívánok a NEKI-nek bátorságot, erőt és sikereket munkája folytatásához. DR.

–

9—

KÁRPÁTI JÓZSEF


FEHÉR FÜZET 2009–2010

Bevezetés

A NEKI 1995 óta jelenteti meg éves beszámolóját, a Fehér Füzetet. Jelen kiadvány több szempontból is eltér a korábbi füzetektől. Finanszírozási okok miatt 2009-ben nem volt alkalmunk a kiadványt elkészíteni, így most, 2011-ben két évre tekintünk vissza. Mint látható, 2009-ben, de még 2010-ben is zömében olyan ügyekkel foglalkoztunk, amelyekben a romákat érő hátrányos megkülönböztetések „hétköznapi”, már-már „megszokott” megnyilvánulási formái jelennek meg, elsősorban a foglalkoztatás és a szolgáltatások területén (munkaügyi és vendéglátó-ipari diszkriminációk). Ugyanakkor 2010-ben már erőteljesen érezhető volt, hogy elindult egy olyan rasszista indíttatású erőszakhullám az országban, amely 2011-ben a gyöngyöspatai és hajdúhadházi eseményekbe torkollott, miközben ugyanebben az évben megkezdődött az ún. romagyilkosságok ügyében a tárgyalássorozat is. Míg 2009-ben a szervezet stratégiájának egyik iránya az volt, hogy a roma jogvédelem területén szerzett tapasztalatainkat egyéb kisebbségi csoportok érdekében másokkal is megosszuk, 2011-re világossá vált, hogy energiáinkat a különböző verbális és tettleges gyűlölet-cselekményekre kell irányítanunk. A jogvédő tevékenység finanszírozásában bekövetkező negatív tendenciák, valamint a romákkal szembeni rasszizmus egyre fenyegetőbb és erőszakosabb megnyilvánulási formái mind abba az irányba mozdítják szervezetünket, hogy – több mint másfél évtizedes korábbi gyakorlatunkkal szemben – az egyedi panaszosok jogi képviselete mellett, és egyre inkább a helyett, az egész kisebbségi közösséget érintő kérdésekkel foglalkozzunk közérdekű igényérvényesítések és rendszerszintű problémák általános, kampányszerű kezelése útján. Ebből következően nagy a valószínűsége annak, hogy jelen kiadványunk az utolsó abban a sorban, amikor még esetleírásainkban az egyedi ügyeken keresztül, konkrét személyek nevében indított eljárásokat ismertetjük. Ahogy azt olvasóink látni fogják, a 2009–2010-es éveket feldolgozó füzetben több olyan eset is ismertetésre kerül, amely nem a roma kisebbséghez tartozó személyek diszkriminációjával, hanem egyéb védett tulajdonságon alapuló hátrányos megkülönböztetésekkel foglalkozik. 2009-ben két olyan programunk is zajlott, amelyben egyrészt egy hazai melegszervezettel, másrészt egy a hazánkban élő menekültekkel, migránsokkal foglalkozó szervezettel működtünk együtt. Ezen együttműködések célja az volt, hogy tapasztalatainkat megoszszuk más jogvédő szervezetekkel, valamint a hazai antidiszkriminációs jogesetek köre bővüljön. 2009-ben kiemelten foglalkoztunk a munkaügyi diszkrimináció különböző megnyilvánulási formáival, ennek keretében egy tízezer álláshirdetés monitorozásával együtt járó kutatást is lefolytattunk. Ezen programunk keretében olyan eljárásokat is kezdeményeztünk, amelyek a nem és életkor alapú diszkrimináció területét érintették. Mint látható, jelen kiadvány a sokszínűség jegyében született, így némi fejtörést okozott számunkra, hogyan tudnánk eseteinket tematizálni. Egyrészt több védett csoport problémája jelenik meg a füzetben, ugyanakkor az esetek különböző problématerületeket érintenek (foglalkoztatás, szolgáltatás, személyhez fűződő jogok megsértése stb.). Egy másik megközelítés lehetett volna, ha eseteinket a jogszabályban felsorolt diszkrimináció-típusok alapján osztjuk fel, de akár azt az elvet is követhettük volna, hogy külön választjuk azon eseteinket, amelyekben jogi eljárás indult azoktól, amelyekben sikerült mediáció, peren kívüli egyeztetés útján, tárgyalóasztal mellett megoldást találni. Végül, maradva korábbi gyakorlatunk mellett, megpróbáltuk az alapján csokorba szedni az ügyeket, hogy azok mely problématerületről érkeztek hozzánk. Természetesen, mint minden évben, a jelenleg tárgyalt időszakban is voltak olyan esetek, amelyeket nem lehetett egy kategóriába sem sorolni, hiszen ahány ügy, annyi féle probléma. Közös talán mindegyikben az, hogy a NEKI által képviselt panaszos személy, vagy egy tágabb közösség a társadalmi előítéletektől és kirekesztéstől szenved, amelynek csökkentése szervezetünk alap célkitűzése. Korábbi gyakorlatunknak megfelelően jelen füzetben is valamennyi ügyet úgy ismertetünk, hogy azok jogi elemzése önmagában is érthető és teljes legyen. Mivel az esetleírások önállóan elérhetőek és letölthetők –

10 —


BEVEZETÉS

évek óta honlapunkról,1 igyekszünk megfelelni azon érdeklődők igényeinek is, akik csak egy-egy ügyet szeretnének megismerni, azt azonban a teljes jogi háttér elemzésével. Így, aki az egész füzetet végigolvassa, sok esetben találkozik majd ismétlésekkel ebben a vonatkozásban. Ez elkerülhetetlen, hiszen a sokféle konfliktust, a hátrányos megkülönböztetések különböző megjelenési formáit végül hasonló mederbe kellett terelni, azokat a rendelkezésre álló jogszabályi háttér, diszkrimináció-tényállások alapján kellett kezelnünk. Meg kell emlékeznünk végezetül arról, hogy 2010 különösen fájdalmas év volt szervezetünk számára: elhunyt dr. Furmann Imre, a hazai politikai közélet egyik hosszú időn át meghatározó személyisége, rendszerváltó politikus, mélyen elkötelezett emberi jogi aktivista, a NEKI volt igazgatója, kurátora. Furmann Imre tíz évig vezette a szervezetet, személyisége, munkássága erőteljes hatással volt nem csak az alapítvány arculatának megszilárdulására, de az egész hazai kisebbségi jogvédelem helyzetének, társadalmi megítélésének alakulására. Kiadványunkban őrá is emlékezünk, Andrassew Iván szavaival.

1 www.neki.hu

–

11 —



Meghalt Furmann Imre

Magyarország egyik legtisztességesebb embere picike volt, törékeny, soványka, de csak messziről látszott ilyennek. Akit az aurája közelébe engedett, érezte az erőt, nem mert gonosz lenni, hiszen tudta, hogy Imre átlát rajta, és nem lesz kegyelem. Amikor megtudtam, hogy halálos beteg, beszéltem vele. Akkor még reménykedett, azt hitte, hogy akár egykét évig is élhet. Keserű volt, azt mondta, talán lesz annyi ideje, hogy rendbe teszi a dolgait. Persze sehol se volt már a régi Imre, a fergeteges humora, az elképesztő irónia, amivel hentergésig tudta röhögtetni az embereket, ha alkalma nyílt arra, hogy így mutasson tükröt. Már akkor megroppant, amikor majdnem négy éve elvesztette csodálatos, okos, huszonhét éves fiát. Beszélgettünk erről is, hogy nem is értem, hogyan tudta túlélni. Azt mondta: sehogy. Pedig próbálkoztam, hogy kizökkentsem. Amikor a halálról beszéltünk, azt mondtam neki, hogy ha van Isten, és ő az ítélőszék elé jut, kérvényezi majd, hogy a pokolra mehessen, mert a Mennyek Országában mi dolga lenne. A jók között elemésztené az unalom. Azt mondta, lehet, és kicsit nevetett. Készültem, hogy meglátogatom. Nem akartam üres kézzel menni. Hetek óta mondogatom magnóra azt a verses füzetkét, amit még januárban küldött, amit feleségének - társának - Mártinak ajánlott. Gondoltam, talán így megérti, mennyire szeretem, és talán lesz egy kis öröme abban, ha kap egy olyan hangoskönyvet, amiből csak egy példány készül, és az minden szavában az övé. Elkéstem. Mentségemre: nehéz ilyen sorokat szépen kimondani: „Figyelem a fejleményeket magamban. Máj-rák feltéttel, bocsánat: áttéttel.” Arra gondoltam, ha meglátogatom, talán ráveszem, hogy egy jó nagy interjúban összefoglalja azt, amit búcsúzóul illik egy olyan embernek, akit azért szerettek azok, akik nem gyűlölték, mert elképesztően bátor volt, merészelt a legkirekesztettebbek, a legmegbélyegzettebbek, a cigányok védőügyvédje lenni. Az MDF alelnökei, a lakiteleki alapító atyák közül ő ezt az utat választotta, miközben egy másik megalapozta a politikai újnácizmust. Csurka nyert, Imre vesztett: mindaz, ami ellen harcolt, most ott feszít a parlamentben, fertőz és gyilkol szerte az országban. Nem csak a cigányok az áldozatai, hanem azok az önnyomorítók is, akikből kiöli a lelket a gyűlölet. Gúnyolták persze, amikor erre előre figyelmeztetett, eleve vesztesként is kérlelhetetlenül küzdött mindenféle kirekesztés ellen. Vannak ilyen vesztes típusok, akik tulajdonképpen megmagyarázhatatlan okból szembe mernek szállni az ember leghitványabb természetével. Végül is mindig ők győznek, vagy a példájuk viszi győzelemre a jóságot. Imrének már csak ez az esély marad. Nyomorúságában is boldog lehet az az ország, amelyiknek volt egy ilyen fia. ANDRASSEW (ANDRASEV) IVÁN

–

12 —


STRATÉGIAI ÜGYEK 2009–2010-BEN



Foglalkoztatással kapcsolatos ügyek



B. Lászlóné (S. város)

B. Lászlóné még 2008 végén keresett meg bennünket. A panaszos egyéni vállalkozóként különböző nagyáruházakban takarít egy nyolc-tízfős brigáddal. A brigádnak tagja O. Lajosné roma származású asszony is. A panaszos, aki egyébként nem roma származású, 2008-ban kötött megbízási szerződést egy közvetítő céggel, akik a fóti Metró Áruházba2 kerestek takarító brigádot. Annak ellenére, hogy a szóban forgó raktáráruház elégedett volt a brigád munkájával, ezen belül a roma takarítónővel, a közvetítő cég vezetője felszólította B. Lászlónét, hogy roma munkavállalóját küldje el. Mikor az asszony erre nem volt hajlandó, szerződést bontottak vele. Az ügy érdekessége, hogy a Metró Áruház igazgatója személyesen állt ki a roma munkavállalóját védő vállalkozó asszony mellett, és a később, közvetlen hátrányos megkülönböztetés és megtorlás miatt induló bírósági eljárásban is megjelent tanúként. B. Lászlóné 2008. októberében kötött megbízási szerződést a G. Kft.-vel, akik a fóti Metró Áruházba kerestek takarítóbrigádot. A Metro Áruház tehát nem állt szerződési viszonyban a panaszosunkkal, ott csak a munkát kellett elvégezni. A problémák akkor keletkeztek, amikor a G. Kft. területi képviselője megtudta, hogy a takarítónők között van egy cigány származású asszony is. A területi képviselő jelezte, hogy a roma asszonyt többet ne hozza B. Lászlóné takarítani, mert nem akarnak vele dolgozni. Arra hivatkozott, hogy „nem cigányosíthatják el a Metró Áruházat”. A területi képviselő követelése nem csak felháborította B. Lászlónét, de azt nem is értette, mivel a roma asszonnyal meg voltak elégedve az áruházban. B.né tehát nem tett eleget a kérésnek, sőt, arról tájékoztatta az áruház igazgatóját is. Az igazgató határozottan kiállt amellett, hogy az áruház senkit nem diszkriminál, és maguk részéről szívesen látják, ha a roma asszony tovább takarít náluk. Mivel munkájával maximálisan elégedettek voltak, még azt is kikötötték, hogy attól a naptól kezdve csak a roma asszony takaríthatja az igazgató irodáját. B. Lászlóné a szóban forgó áruház igazgatójának pozitív hozzáállását tapasztalva elmondta megbízójának, hogy ragaszkodik roma munkatársához. A megbízó erre válaszul megszüntette vele a vállalkozói szerződést, és amikor B. Lászlóné az indokok felől érdeklődött, a válasz a következő volt: „Mert nem tartotta be, amit kértünk magától”. Arra a kérdésre, hogy O. Lajosné miatt küldik-e el őket, már csak annyit válaszolt a megbízó képviselője, hogy „ne raboljuk egymás idejét”. Tekintettel a panaszosok kérésére, és arra, hogy a megbízó nem fizette ki B. Lászlónét, akinek tehát anyagi természetű követelései is voltak, bírósághoz fordultunk az ügyben A keresetlevelet 2009. januárjában nyújtottuk be a Pest Megyei Bíróságoz. Keresetünkben hivatkoztunk arra, hogy a kft. B. Lászlónéval szemben az egyenlő bánásmódról szóló törvényben szabályozott megtorlást3 követett el azzal, hogy felbontotta vele a vállalkozói szerződést, mivel az asszony kiállt roma munkavállalójának jogos érdeke mellett. O. Lajosnéval szemben álláspontunk szerint a kft. közvetlen hátrányos megkülönböztetést4 valósított meg, mivel roma származása miatt el akarta őt távolíttatni állásából, majd mikor ez nem sikerült, az egész brigádot, így őt magát is megfosztotta a megbízástól. A keresetben kértük megállapítani az egyenlő bánásmód követelménynek, ezen belül a megtorlásnak és a közvetlen hátrányos megkülönböztetés tényének megállapítását. Kértük továbbá a bíróságot, hogy vagyo2 Tekintettel arra, hogy az ügy sajtónyilvánosságot kapott a kezdetektől, kiírjuk az érintett cég nevét. Hangsúlyozzuk, hogy a jog-

sérelmet nem a Metro Áruház okozta. 3 Az egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 10. § (3) bekezdése szerint megtorlásnak minősül az a maga-

tartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. 4 Az Ebktv. 8. § e) paragrafusa szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a vele összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. –

16 —


FOGLALKOZTATÁSSAL

KAPCSOLATOS ÜGYEK

ni károkozás körében B. Lászlóné tekintetében 160.000 forint elmaradt munkabér, valamint 297 600 forint felmondási időre járó munkabér, O. Lajosné tekintetében pedig 99 200 forint felmondási időre járó munkabér megfizetésére kötelezze az alperesi kft.-t. A feleknek okozott lelki sérelem kompenzálására fejenként ötszázezer forint kártérítés megfizetésére terjesztettünk elő igényt.5 Kértük végezetül, hogy a bíróság kötelezze a kft.-t arra, hogy az kérjen bocsánatot a felperesektől. Az eljárás folyamatban van, a feleket DR. NÉMETH GYÖRGYI ügyvéd képviseli.

5 Az 1959. évi IV. törvény, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 84. § (1) bek. szerint akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől; c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását; e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.

–

17 —



S. F. Kft. (B. város)

A hazánkban élő, különböző státuszú külföldiek jogaiért tevékenykedő szervezet, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület munkatársa egy ügyfelének segített munkát keresni, amikor 2009 őszén egy újsághirdetés kapcsán felhívta a munkaerő kölcsönzéssel foglakozó S. F. Kft.-t. Amikor a beszélgetés során kiderült, hogy külföldinek keres munkát, egyből elutasításba ütközött. A diszkrimináció gyanúját erősítette, hogy a cég képviselője elutasította azt az iraki menekültet is, akit telefonos tesztelésre kért fel az egyesület. Mivel szervezetünk együttműködési megállapodást kötött a Menedék Egyesülettel egy közös antidiszkriminációs program lebonyolítására, az ügyben az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordultunk az egyesületet képviselve közérdekű igényérvényesítés keretében. Az eljárás egyezségkötéssel zárult: a cég a honlapján megjelentetett bocsánatkérő közleményen túl – a jövőbeni hasonló esetek elkerülése végett – speciális, antidiszkriminációs képzésben részesítette munkavállalóit. A Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület egy az Európai Unió és a Magyar Állam által támogatott program keretében azt vállalta, hogy felállít egy diszkriminációs jelzőrendszert, és az ezen, vagy akár más csatornán keresztül érkező panaszokat megvizsgálja, majd szükség esetén jogi eljárásokat kezdeményez abban az esetben, ha fennáll a diszkrimináció gyanúja. E program keretében több ügyet is a NEKI képviselt az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt. Az egyesülettel való együttműködésünk jól illeszkedett ahhoz az új stratégiánkhoz, amely szerint a roma kisebbségi jogvédelem mellett tevékenységünket egyedi esetekben és egyedi döntés alapján más védett csoportokra is fokozatosan kiterjesztettük az elmúlt két évben. A Menedék Egyesület egyik szociális munkása ügyfelének keresett munkát, amikor az Expressz hirdetési újság állás rovatában megtalálta a XIII. kerületi áru-összekészítői munkára vonatkozó hirdetést. A segítő szakember felhívta a hirdetésben megadott telefonszámot, és elmondta, hogy ügyfele, egy külföldi állampolgárságú fiatalember számára keres munkát. Erre azt a választ kapta, hogy külföldieket nem foglalkoztatnak. A válaszadó ezt akkor is fenntartotta, amikor a szociális munkás tájékoztatta arról, hogy a fiatalember alkalmazásának semmilyen jogi akadálya nincsen. A beszélgetés során a jelentkező magyar nyelvtudása, képzettsége, gyakorlata nem került szóba. Mivel feltételezhető volt, hogy a munkáltató diszkriminál a nem magyar származású vagy állampolgárságú személyekkel szemben, az egyesület tesztelés lefolytatása mellett döntött. Felkértek egy iraki állampolgárságú menekültet, hogy hívja fel a munkáltatót és érdeklődjön a munkalehetőségről. A férfi tört magyarsággal felhívta a hirdetőt, akitől azt a tájékoztatást kapta, hogy az állás már betelt. Ezt követően (öt perc elteltével) a projekt vezetője, egy magyar állampolgárságú és származású férfi is érdeklődött az állás felől, és az iraki tesztelővel ellentétben ő már kimerítő tájékoztatást kapott a munkáról. A kft. képviselőjétől megtudta, hogy két műszakról lenne szó, budapesti, kb. húsz éves fiatalembert keresnek, és kb. ötszáz forint bruttó órabért tudnak fizetni. A hirdető érdeklődött a telefonáló életkora, munkatapasztalata felől, valamint kérte, gondolja át, hogy ennyi pénzből meg tudna-e 37 évesen élni, végül mondták neki, hogy ha továbbra is fenntartja jelentkezését, telefonáljon újra. Az Egyenlő bánásmódról szóló törvény6 alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek mindősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport vélt vagy valós nemzetisége miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.7 A törvény szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a munkához való hozzájutásban, nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben.8 6 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.). 7 Ebktv. 8. § d) pontja. 8 Ebktv. 21. § a) pontja.

–

18 —


FOGLALKOZTATÁSSAL

KAPCSOLATOS ÜGYEK

Jelen esetben az iraki származású tesztelő védett tulajdonsággal rendelkezik, amely nevéből és tört magyarságából egyértelműen megállapítható volt. Őt hátrány érte azáltal, hogy a munkára való jelentkezés során egyértelmű elutasításban részesült állampolgárságával, „külföldi” státuszával összefüggésben. A fentiekből az is következik, hogy a hátrányos megkülönböztetés feltételezhetően nem csak a Menedék Egyesület tesztelőjét érintette, hanem valószínűsíthető, hogy a hazánkban tartózkodó, valamennyi külföldi állampolgár meg nem határozható nagyságú csoportját is, illetve a diszkrimináció veszélye ezen csoport tagjaira nézve fennállt. Mivel a jogszabály erre lehetőséget biztosít, a Menedék Egyesület közérdekű igényérvényesítés keretében indított eljárás az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt, irodánkat bízva meg a jogi képviseleti feladatok ellátásával.9 Az eljárás alá vont fél nyilatkozatában arra hivatkozott, hogy munkaerő-kölcsönző cégként a jogszabályi előírások alapján nincs lehetősége külföldieket foglalkoztatni, ami véleményük szerint az Ebktv. szerinti kimentési oknak minősül.10 Azzal érveltek továbbá, hogy munkaerő-kölcsönzőként nem szerezhetnek be munkavállalási engedélyt, hiszen azt csak konkrét munkaviszonyra tekintettel a munkáltatónak adják ki. Ők, mint közvetítők, erre nem jogosultak. A cég érvelésével ellentétben azonban a jogszabály szerint a menekültként, oltalmazottként vagy menedékesként elismert, valamint a bevándorolt és letelepedett jogállású személyek külön engedély nélkül foglalkoztathatóak.11 A Menedék Egyesület által képviselt személyek ezen felsorolt státuszok valamelyikével rendelkeznek, ezért próbálja segíteni a szervezet munkaerőpiaci integrációjukat. Jelen ügyben a panaszos és az érintett iraki származású tesztelő is menekültstátus birtokában van, így munkavállalási engedéllyel nem kell rendelkezniük. Ebből következően a kft.-nek nem kell az engedély benyújtásához szükséges törvényi feltételeket teljesítenie. A telefonos beszélgetés során az eljárás alá vont fél munkatársa egyébként nem is kérdezett rá a munkavállaló jogi státuszára. Elutasító válaszát azt követően is fenntartotta, miután az egyesület szociális munkása erre a kérdésre külön felhívta a figyelmét, és közölte, hogy nincsen jogi akadálya a fiatalember alkalmazásának. A hatóság előtti eljárás során felmerült az egyezségkötés lehetősége, amelynek keretében a cég felajánlotta, hogy saját költségén képzést biztosít munkatársai számára mind a vonatkozó jogszabályok, mind az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatosan. A kérelmező képviseletében nyilvános bocsánatkérő közlemény megjelentetését is kikötöttük.12 A tárgyalások eredményeképpen egy munkaügyi szakjogász tartott képzést az eljárás alá vont cég munkavállalóinak, illetve a kft. vállalta, hogy az általunk megszövegezett közleményt saját honlapján tíz napig közzéteszi. Bár a képzési tematikát rendelkezésünkre bocsátották, azt sajnálatosnak tartottuk, hogy a képzés szakmai színvonalára és mélységére rálátásunk nem volt. A képzésen nem tudtunk részt venni, mivel az az egyezség aláírását megelőzően már lezajlott, minket a cég csak utólag értesített. Mindezek ellenére úgy értékeltük, hogy az egyezségben foglaltak igazodtak a cég méretéhez és teljesítőképességéhez, valamint a jogsértés súlyához, ezen kívül hozzájárultak a hasonló esetek jövőbeni elkerüléséhez. Mint más esetekben is, itt is fontosnak tartottuk az egyezségre való törekvést, amelyet az eljárás sokkal hatékonyabb lezárásának tartunk, mint az államnak megfizetett bírságot. A „tevékeny megbánás” gyakorlása jelen esetben egy speciális képzéssel kiegészülve sokkal inkább szolgálja a társadalmi feszültségek, előítéletek csökkentését, és az antidiszkriminációs törekvések megvalósítását. Az esetet jelentősnek tartjuk az egyezségen túl amiatt is, hogy alkalmas volt új jogintézmények, mint a közérdekű igényérvényesítés, valamint a civil szervezet képviseleti joggyakorlásának alkalmazására. 9 Az Ebktv. 20. § (1) bekezdés c) pontja alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése eljárást indíthat a társadalmi

és érdek-képviseleti szervezet, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan tulajdonságon alapul, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti. 10 Az Ebktv. 19. § (2) b) bekezdése szerint az eljárás alá vont fél kimentheti magát azzal, ha az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve hogy az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. 11 A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, 2. §. (2) bekezdése szerint a menekültként, oltalmazottként vagy menedékesként elismert, továbbá a bevándorolt vagy letelepedett jogállású, valamint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyeket az e törvény és végrehajtási szabályai által tartalmazott jogokat és kötelezettségeket illetően a magyar állampolgárral azonos jogok és kötelezettségek illetik meg és terhelik. 12 „Az S-F. Kft. sajnálatát fejezi ki, hogy megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, amikor O. F. munkakeresése során a magyarországi munkavállalásra vonatkozó jogi státuszát illető további érdeklődés nélkül elutasította jelentkezését. Az S. F. Kft. a jövőbeni hasonló esetek elkerülése érdekében megfelelő képzésben részesítette munkavállalóit az egyenlő bánásmód követelménye és a kapcsolódó munkajogi szabályok tekintetében”. –

19 —



Közérdekű igényérvényesítések

Az Európai Unió és a Magyar Kormány által részben finanszírozott ún. „Civil szervezetek és az antidiszkriminációs törvény végrehajtása” című program során a 2009-es évben a munkaügyi diszkrimináció feltárására egy országos kutatást végeztünk, amihez kapcsolódóan hat kiemelt ügyben ún. közérdekű igényérvényesítési eljárásokat is indítottunk az Egyenlő Bánásmód hatóság előtt. Az eljárások több szempontból is stratégiai jelentőségűek voltak: a) az eljárások egy része álláshirdetések diszkriminatív szövege miatt indult, ezáltal tesztelni lehetett, hogy a hatóság hogyan viszonyul ahhoz a helyzethez, amikor maga a hátrány még csak valószínűsíthető egy hirdetés tartalma alapján, de még nem következett be; b) az eljárások egy másik része telefonos tesztelés alapján indult, amely alkalmas volt a tesztelési módszer hatósági elfogadásának vizsgálatára; c) egy kivétellel valamennyi eljárás közérdekű igényérvényesítés alapján indult, amely még mindig egy meglehetősen új jogintézmény hazánkban, ezért az ilyen jellegű ügyek felvállalása szükséges a jogalkalmazói gyakorlat kialakítása érdekében. Valamennyi eljárás az Egyenlő bánásmódról szóló törvény (Ebktv.)13 alapján indult, a jogszabály közérdekű igényérvényesítésre vonatkozó rendelkezései alapján. Közérdekű igényérvényesítésre irányuló eljárást indíthat valamely társadalmi vagy érdek-képviseleti szervezet is, „ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen veszélyes személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti”.14 Az eljárásokat minden esetben a Másság Alapítvány15 mint kérelmező kezdeményezte. Az ügyek kiválasztása újsághirdetések monitorozása útján történt. A program során tízezer Pest megyei és Szabolcs megyei álláshirdetést vizsgáltunk egyrészt azok tartalma, szövege alapján (tartalmaznak-e diszkriminatív kitételt), másrészt telefonos tesztelés segítségével (milyen a munkáltató attitűdje, ha az állásra jelentkező valamilyen védett tulajdonsággal rendelkezik).16 A kutatás során az egyik országos hirdetési napilapból választottuk ki azon hirdetéseket, amelyek valamilyen szempontból diszkriminatívnak voltak tekinthetők. Elsősorban azokra a hétköznapi hirdetésekre fókuszáltunk, amelyek tartalmaztak valami olyan megkülönböztetésre utaló elemet, ami révén valamely nagyobb csoport eleve kizárt volt a hirdetésre jelentkezők köréből. Ilyen volt például a „sörözőbe keresünk fiatal pultos hölgyet” típusú hirdetés, ami rendkívül elterjedt és gyakori, ugyanakkor a hirdetés egyrészt az életkor, másrészt a nem alapján hátrányos megkülönböztetéshez vezet, hiszen eleve nem teszi lehetővé az esetlegesen már magukat nem fiatalnak tekintő, idősebb női munkavállalók, valamint a bármilyen életkorú férfi munkavállalók jelentkezését. 1. Az első hirdetés, amely miatt az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordultunk az egyik országos terjesztésű hirdetési újság 2009. májusi számában jelent meg a következő szöveggel: „Pultos hölgyet, fiatalok előnyben keresünk […] sörözőbe”. Mivel a jogszabály egyértelmű a tekintetben, hogy ha valaki nyilvános hirdetést ad fel, köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, egyértelmű volt, hogy a hirdető már azzal jogszabályt sértett, hogy diszkriminatív kitételeket határozott meg a szóban forgó hirdetésben.17 A hatóságnak írt beadvá13 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmód követelményéről és az esélyegyenlőség előmozdításáról (Ebtv.). 14 Ebktv. 20. § 15 A NEKI-t, mint jogvédő irodát jogi személyként a Másság Alapítvány működteti. 16 A kutatási beszámoló letölthető honlapunkról. 17 Ebktv. 1. § (1) bekezdése: „Az egyenlő bánásmód követelménye alapján a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes sze-

mélyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben e törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni”. Az Ebktv. 5. § a) pontja szerint [Az egyenlő bánásmód követelményét] a 4. §-ban foglaltakon túl az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani] aki előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy ajánlattételre felhív. –

20 —


FOGLALKOZTATÁSSAL

KAPCSOLATOS ÜGYEK

nyunkban arra hivatkoztunk, hogy álláspontunk szerint a jogszabály tárgyi hatálya kiterjed a hirdetés feladójára, aki magatartásával közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg.18 Rámutattunk arra, hogy a hirdetés szövegét alapul véve a törvényben felsorolt védett tulajdonságok közül a nem, illetve az életkor azok a védett tulajdonságok, amelyekkel rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz a hirdetés, illetve akiket, vagy akik csoportjait a jogsértés közvetlen veszélye fenyeget. Kifejtettük, hogy álláspontunk szerint a hirdetés indokolatlanul és ésszerűtlenül szűkíti le az állásra felvehető személyek körét: a pultos (felszolgáló) munkakört nem kizárólag nők képesek betölteni, ezen túlmenően nem csak a fiatalabb személyek lehetnek alkalmasak az állás betöltésére. Rámutattunk, hogy jelen esetben nem hívható fel a törvény azon rendelkezése, ami szerint nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését „a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés”.19 Ilyen feltételek a munkakör alapján, illetve a munka jellege és természete alapján a sérelmezett hirdetés vonatkozásában nem határozhatók meg. Hivatkoztunk továbbá arra is, hogy a törvény szerint az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben.20 Kérelmünkben kifejtettük, hogy nem állapítható meg a jogszabályban megfogalmazott ún. „kimentési feltételek” egyike sem. E szerint az olyan rendelkezés nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos.21 Az adott esetben nyilvánvalóan nincs olyan alapvető jog, ami a korlátozást indokolná. Az előzőekben felsoroltakhoz nem tartozó esetekben nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az a rendelkezés, aminek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van.22 Megjegyeztük, hogy a pultos munkakör betöltését kizárólag női, illetve fiatalabb női munkavállalók részére meghirdetni nem ésszerű indok, hiszen a mondottak szerint nem áll fenn olyan körülmény, ami indokolná a nem fiatal nők vagy a férfiak kizárását a munkavállalásból. Indokoltuk azt is, miért jogosult a Másság Alapítvány az eljárás megindítására.23 Felhívtuk a figyelmet kérelmünkben arra, hogy a hirdető azzal, hogy a „fiatal” kitételt meghatározta a hirdetésben, olyan önkényes kritériumot határozott meg, ami által minden ésszerűséget nélkülöző, és minimálisan sem objektív megfontolás alapján dönthet a különböző életkorú jelentkezők között. Ez által önmagában a női munkavállalók között is olyan feltétel alapján dönthet önkényesen, amely feltétel nyilvánvalóan sérti az egyenlő bánásmód követelményét. Kértük, hogy a hatóság állapítsa meg a jogsértést, illetve tiltsa meg a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, rendelje el továbbá a jogsértést megállapító jogerős határozatának nyilvános közzétételét. Érdekes mozzanata volt az ügynek, hogy a hatóság – mint a későbbiekben részletesebben is kifejtjük – hiánypótlási eljárás keretében hívta fel az alapítványt az eljárás alá „vonandó” személy megjelölésére. A hatóság ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy – noha eredménytelenül megkísérelte – nincs jogi 18 Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az

egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne. 19 Ebktv. 22. § (1) bek. a) pontja. 20 Ebktv. 21. §. 21 Ebktv. 7. §. (2) bek. a) pontja. 22 Ebktv. 7. § b.) pont. 23 Az eljárás során hivatkoztunk az Ebktv. 20. §-ára, hangsúlyozva azt, hogy a Másság Alapítvány alapító okirata szerint nem kizárólag nemzeti és etnikai kisebbségek, hanem egyéb olyan személyek és csoportok emberi jogi jogvédelmét ellátja, akit vagy akiket emberi méltóságukban, egyéb alkotmányos alapjoguk vonatkozásában megsértettek. Kifejtettük, hogy az érintett ún. védett tulajdonságok (a nem és az életkor) olyan tulajdonságok, amelyek az egyes ember személyiségének lényeges vonásai: egyik tulajdonság sem a személy választásán alapul (most figyelmen kívül hagyva a nem esetében az esetleges választás lehetőségét), és olyan elválaszthatatlan jellemvonás, ami alapvetően határozza meg a személyt. Továbbá, a jogsértés bizonyosan személyek meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti: alappal feltehető, hogy nagy számú olyan jelentkezőt ért vagy érhet hátrány, akik a fentiekben megjelölt szűkítő feltételek okán nem jelentkeztek az állásra, holott képességük, képzettségük alapján annak betöltésére alkalmasak lennének vagy lettek volna. E jelentkezők nagy száma azáltal is megbecsülhető, miszerint a munkavégzésére alkalmas nem fiatal nők, illetve a férfiak feltehetően igen nagy számban fordulnak elő. –

21 —



lehetősége az eljárás alá vont személy kilétének a felderítésére. Tekintettel egyrészt arra, hogy a jelen ügyben sikerült felderítenie az alapítványnak a munkáltatót, illetve, hogy más ügyekben viszont a munkáltató kilétére nem derült fény, ezért ezt a jogi problémát a későbbiekben tárgyaljuk. Az ügyben a kérelmezett munkáltató beadványt juttatott el a hatósághoz. Ebben lényegében nem vitatta a jogsértést, azonban előadta, hogy semmilyen módon nem kívánt másokat hátrányosan megkülönböztetni, vagy megsérteni. Lényegében azzal indokolta a hirdetés szövegét, hogy „egy pultos állás betöltésére a legalkalmasabb egy erős állóképességgel és fizikummal rendelkező személy, aki jól bírja a terhelést”. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a „jövőben több figyelmet fordít […] arra, hogy az életkorra és nemiségre utaló jelek semmilyen formában ne szerepeljenek az álláshirdetés[ben]”.24 A munkáltató fenti hivatkozása nyomán közvetlenül levélben fordultunk a gazdasági társaság ügyvezetőjéhez, amiben tájékoztattuk az ügyvezetőt céljainkról, valamint javaslatokat tettünk a jövőre nézve a hirdetési és alkalmazási feltételek kialakítása tekintetében. A hatóság 2009. szeptember 18-án hozott határozatában megállapította, hogy „az eljárás alá vont […] Kft. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy álláshirdetésében diszkriminatív feltételeket alkalmazott, önkényesen és indokolatlanul zárta ki az általa meghirdetett pultos pozícióra jelentkezésből az idősebb és/vagy a férfi nemhez tartozó jelentkezőket, s ezzel az [Ebktv.] 21. § a) pontja szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott”.25 A hatóság megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását és elrendelte a határozat nyilvános közzétételét. A hatóság bírságot nem állapított meg. A határozat indokolása többek között megállapította, hogy a Másság Alapítvány mint kérelmező igazolta eljárási jogosultságát, majd pedig eleget tett bizonyítási kötelezettségének. Ehhez képest a kérelmezettnek azt kellett volna igazolnia, hogy a „bepanaszolt álláshirdetésben az életkorra és nemre vonatkozó feltételnek tudja-e jogszerű, és a munka jellegével, természetével összefüggő indokát adni”. Azaz: „kimentése érdekében azt kellett bizonyítania, hogy az általa alkalmazott feltételek alapvető vagy szükséges elemei a »pultos« munkakör ellátásának, azok hiányában a munka nem, vagy nem azonos minőségben látható el”.26 A határozat hivatkozik az Európai Unió Bíróságának egy döntésére,27 ami szerint, ha a munkáltató nyilvánosan olyan kijelentést tesz, hogy meghatározott etnikai vagy faji származású munkavállalókat nem vesz fel, azzal a munkafelvétel során közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmaz. A hatóság e döntésből azt a következtetést vonta le az előtte folyamatban volt ügyre, miszerint „a diszkriminatív feltételeket tartalmazó álláshirdetés alkalmas volt arra, hogy eltántorítsa azokat a jelentkezőket, akik vagy a női nemhez tartozás és/vagy a „fiatal” megjelölésnek nem feleltek meg”.28 A hatóság leszögezte, hogy nem volt szükséges az sem a jogsértés megállapításához, hogy konkrét sérelem megállapítható legyen: a közérdekű igényérvényesítési ügyekben a jogsértés közvetlen veszélyének fennállása elegendő, illetve „az Európai Bíróság döntése értelmében sem szükséges a hasonló ügyekben az, hogy a hatósághoz forduló kérelmező jelentkezését a munkáltató ténylegesen elutasítsa”. Ez által – szögezte le a hatóság – „[mivel] a diszkriminatív feltételek egyértelműen kizártak meghatározott, a védett tulajdonságokkal rendelkező személyeket az állás betöltéséből, a jogsértés megállapíthatósága szempontjából nem volt releváns, hogy a feltételeknek meg nem felelés ellenére adtak-e be jelentkezést az állásra, vagy sem”.29 Érdekes fejtegetésbe bocsátkozott a hatóság ezt követően – hatáskörén is „túlmutatóan” – arról, hogy a „vendéglátó-helyek látogatottsága általánosságban mennyiben függ a felszolgáló személyzet életkorától, nemétől vagy megjelenésétől”. E körben a hatóság megállapította, hogy ugyan az eljárás alá vont társaság gazdasági érdekre hivatkozott, azonban nem tudott e tekintetben egyetlen bizonyítékot sem csatolni vagy felhozni. Továbbá, a hatóság megítélése szerint egy adott vendéglátóhely látogatottsága tekintetében amennyiben van is szerepe a „kedvességnek” (amire a kérelmezett hivatkozott), e körülmény nem függ sem az életkortól, sem a nemiségtől. Megjegyezte továbbá a hatóság, hogy jóllehet indokolt lehet bizonyos munkakörök esetén a jó fizikum, állóképesség elvárása, azonban ez közvetlenül nem azonosítható a „fiatal” megjelöléssel, nem mutatható ki közvetlen összefüggés az erőnlét és az életkor között. A hatóság hangsúlyozta: „[Ha] a meghirdetett feladat ellátáshoz bizonyos erőnlét szükséges, úgy annak a hirdetésben való megjelenítése 24 25 26 27 28 29

Idézet a munkáltató írásbeli beadványából. EBH/1054/9/2009 Részletek a határozatból. Centrum voor gelijkheid van kansen en voor racismebestrijding v. Firma Feryn NV (C-54/07.) Részlet a határozat indokolásából. Részlet a határozat indokolásából. –

22 —


FOGLALKOZTATÁSSAL

KAPCSOLATOS ÜGYEK

indokolt lehet. A munkáltató azonban semmilyen formában nem vonhat le következtetéseket a jelentkezők kedvességére vagy erőnlétére vonatkozóan pusztán nemük vagy életkoruk alapján.” A határozat jogerős, az eljárás alá vont kft. azt tudomásul vette. 2. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt indított további ügyeket célszerű egyben bemutatni, tekintettel arra, hogy ezen ügyekben, ugyanazon indokkal a hatóság nem hozott érdemi döntést, hanem az eljárást megszüntette. A szóban forgó ügyek egyikében a sérelmezett hirdetés szövegét tekintve diszkriminatív volt, kettő további ügyben pedig a kérelem azon alapul, hogy az irodánk által megbízott tesztelőkkel lebonyolított tesztelés során a hirdetéseket közzé tevő munkáltató a védett tulajdonsággal rendelkező jelentkezőket diszkriminálta. 2.1. 2009. március 19-én az Expressz hirdetési újság „24 óra – a legfrissebb hirdetések” rovatában „állást kínál” címszó alatt a következő hirdetés jelent meg: „Biatorbágy közelében vagyonőröket keresünk raktárakba”. Ebben az esetben a hirdetés maga semmilyen diszkriminatív kitételt nem tartalmazott, azonban mi úgy döntöttünk, hogy a hirdetés feladóját megvizsgáljuk abból a szempontból, hogy a meghirdetett pozícióra történő jelentkezések alkalmával megtartja-e az egyenlő bánásmód követelményét. Ezen oknál fogva telefonos tesztelésnek vetettük alá a hirdetőt, azt vizsgálva, hogy a hirdetésre jelentkező potenciális munkavállalók roma vagy nem roma származásuktól függetlenül azonos elbírálás alá esnek-e. A tesztelést négyen végezték, az alábbiak szerint: – az első tesztelő nő roma származás megemlítése után azt a választ kapta a képviselőtől, hogy ez – vagyis a származás – probléma, és meg kell kérdeznie a főnököt, hogy ezzel a feltétellel lehetséges-e az állás betöltése; – a második tesztelő származását nem említő nőtől a képviselő már egyenesen megkérdezte, hogy roma származású-e, mert megbízójának különleges elvárásai vannak; – a harmadik tesztelő férfinál a származásra nem esett utalás (származást nem említett); – a negyedik tesztelő nőnek ismét közvetlenül tették fel a kérdést, hogy roma származású-e, mert több jelentkező volt, és a megbízóik komolyak. A telefonos beszélgetések során egyértelműen kiderült, hogy a roma származás hátrányt jelent a munkáltató számára. Az ügyben 2009. április elején kerül sor a kérelem benyújtására az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, közérdekű igényérvényesítés útján. 2.2. Az Expressz hirdetési újság 2009. május 13-i számában megjelent, „Fotóüzletbe gyakorlott eladót felveszünk” szövegű hirdetés volt a másik ügy, amelyben tesztelés útján derült fény a diszkriminatív gyakorlatra. Szövegét tekintve megfelelt az egyenlő bánásmód követelményének a hirdetés, csak a gyakorlat meglétét jelölte meg követelményként. A tesztelés során azonban azokkal tesztelőkkel szemben, akik ún. közismert roma családneveken mutatkoztak be (pl. Kolompár), a hirdetésben megjelölt számon felhívott kapcsolattartó elutasítóan viselkedett, az állás betöltöttségére hivatkozott, míg a „semleges” néven bemutatkozókat tájékoztatta a munkáról, a fizetésről, egyesektől önéletrajzot is kért. Az ügyben a fentiekhez hasonlóan az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordultunk, mivel álláspontunk szerint az a tény, hogy a roma néven telefonálókkal azt közölte a munkáltató, hogy az állás már betelt, míg a később átlagos névvel telefonálók felé ilyesmit nem jelzett, azt valószínűsíti, hogy nem kívántak roma kisebbséghez tartozó személyt foglalkoztatni a nyilvánosan meghirdetett munkakörben. Mindezt azonban az egyéb körülmények (elsősorban a kontrollszemélyek azt megelőző és követő jelentkezései az álláshirdetésre, a hozzáállásbeli különbségek, a megadott tájékoztatások tartalma stb.) még inkább alátámasztották. 2.3. Az Express hirdetési újság 2009. április 8-i számának harmadik oldalán jelent meg a „XIV. kerületi sörözőbe felszolgáló fiút keresek” kezdetű álláshirdetés, amely miatt indított közérdekű igényérvényesítési ügyben nemi diszkrimináció miatt nyújtottunk be a kérelmet az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. Mindhárom fenti ügyben közös tapasztalat volt, hogy a hirdetők adatainak megszerzése kapcsán érdekes jogvitába kerültünk a hatósággal, ami fontos szakmai tapasztalatok szerzésére adott lehetőséget. A hatóság az említett ügyekben hiánypótlási felhívást bocsátott ki felénk, mint kérelmező felé, amiben kérte, hogy szolgáltassunk adatot arra nézve, hogy pontosan ki a kérelmezett, azaz kivel vagy mely jogi személlyel szemben kell az eljárást megindítani. –

23 —



Tekintettel arra, hogy az újságban közzétett hirdetések a hirdető nevét, elérhetőségét nem tartalmazták, és nem állt rendelkezésre olyan jogi lehetőség, hogy ezt az adatot beszerezzük, a hatóság felszólításának nem tudtunk eleget tenni. Jogi álláspontunk egyébként az volt, hogy az Ebktv. és a közigazgatási eljárás szabályairól szóló törvény (Ket.)30 alapján folytatandó eljárásban nem kötelezhető a kérelmező ilyen jellegű adatszolgáltatási tevékenységre. Mindhárom ügyben azzal érveltünk, hogy az Ebktv. csak és kizárólag bizonyos körben ír elő valószínűsítési kötelezettséget a kérelmezőnek,31 azonban sem az Ebktv., sem a Ket. alapján nem kötelezhető arra, hogy az eljáró hatóság helyett adatot szerezzen be, illetve adatot szolgáltasson. A kérelmező korábban csatolta az álláshirdetést, amely tartalmazta a hirdetéshez tartozó telefonszámot. Indítványozta, hogy a hatóság, mint közigazgatási szerv a tényállás-felderítés körében keresse meg a hirdetési újság kiadóját az adatok kiadása végett. A hatóság azonban nem fogadta el ezt az érvelést, és az eljárást megszüntető végzést hozott.32 Ez utóbbi elnevezés azért is különös, mert közigazgatási jogi értelemben a hatóság az eljárást meg sem indította, hiszen a kérelmezett személye tisztázatlan maradt. A végzés a közigazgatási eljárás szabályaira utalt, miszerint a közigazgatási hatóság az eljárást végzéssel megszüntetheti, ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget, és az erre megállapított határidő meghosszabbítását sem kérte, ill. nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását.33 Ennek ellenére a végzéssel szemben az alapítvány valamennyi ügyben a bírósághoz fordult. Jogi álláspontunk az volt, hogy az Ebktv. valószínűsítési kötelezettséget ró a kérelmezőre, ráadásul nem az eljárás megindításának feltételeként, hanem a bizonyítás szabályai tekintetében.34 (Az eljárás ugyanis közigazgatási jogi értelemben már a kérelem benyújtásával megindul, tehát téves az a jogértelmezés, hogy az eljárás megindításához lenne szükséges adatszolgáltatás.) Fontos azt is kiemelni, hogy a bizonyítás szintjét illetően a valószínűsítést írja elő a fenti jogszabályhely, nem pedig a közigazgatási jogban egyébként szokásos kétséget kizáró bizonyítottságot. A fentiek által meghatározott feltételeknek kérelmünk eleget tett, megjelöltük a védett tulajdonságot is. Az Ebktv. fentiekben utalt rendelkezéseiből, de más rendelkezésből sem következik, hogy a kérelmezőnek kellene pontosan, azonosíthatóan megjelölnie a jogsértő személyt vagy szervet, vagy a pontos azonosítás érdekében neki kellene adatot szolgáltatnia. Ez a kötelezettség még a hátrány bekövetkezése (vagy annak közvetlen veszélye) bizonyítására vonatkozó kötelezettségből sem vezethető le, különösen, hogy amint utaltunk erre, az előírt bizonyítási kötelezettség a valószínűsítés, amely fogalmilag kizárja, hogy a beazonosíthatóságra elégséges konkrét adatokat lenne szükséges megjelölni a személy vagy szervezet kilétét illetően. A fentiekből az is nyilvánvaló, hogy az Ebktv. nem telepít különböző bizonyítási terhet az egyéni sérelem alapján kérelmet benyújtóra és a közérdekű igényérvényesítés alapján kérelmezőre, így a hatóság ebből a szempontból sem hivatkozhat arra, hogy a kérelmezőt a végzésében kifejtettek szerinti többlet-bizonyítási kötelezettség terhelné. Nyilvánvaló továbbá megítélésünk szerint az is, hogy ha el is fogadnánk, hogy a hatóság számára valamely okból kifolyólag nem lehetséges a jogsértésben közvetve érintettek (a hirdetési újság kiadója, illetve a távközlési szolgáltató) megkeresése, akkor sem telepítheti át a tényállás-felderítési kötelezettséget a kérelmezőre, ha annak nincsen jogszabályi alapja (azaz a Ket. vagy az adott ügytípusra alkalmazandó speciális jogszabály nem írja elő, hogy a kérdéses adatot a kérelmet benyújtónak kell szolgáltatnia). Nem megalapozott a hatóság végzéséből kiolvasható következtetés, amely szerint amennyiben számára nem lehetséges a 30 Közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény. 31 A kérelmezőnek azt kell valószínűsítenie, hogy rendelkezik védett tulajdonsággal, valamint hátrány érte. Közérdekű igényér-

vényesítés esetén a kérelmező társadalmi szervezetnek igazolnia kell eljárás indítási jogosultságát, és azt kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő csoportot hátrány érte, vagy ennek közvetlen veszélye fenyeget, ill. a csoport rendelkezik védett tulajdonsággal (Ebktv. 19. § (1) a), b)). 32 EBH/1076/2009/4.; EBH917/6/2009. 33 Ket. 31. § (2) bekezdése. 34 Ebktv. 19. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a) a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és b) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. –

24 —


FOGLALKOZTATÁSSAL

KAPCSOLATOS ÜGYEK

tényállás tisztázása vagy egyéb jogszabályi kötelezettségének a teljesítése, akkor ez a probléma jogszerűen a kérelmezőre hárítható át. Mindezek alapján álláspontunk szerint az alperesi hatóság lényeges mértékben elmulasztotta a tényállásfelderítési kötelezettségének teljesítését, ugyanis a Ket. szabályai szerint megállapítható volt, hogy a hatóság kötelessége az azonosításhoz szükséges intézkedések megtétele.35 Hozzá kell tenni, mint érdekes mozzanat, hogy a hatóság – mint utóbb kiderült – megkereste a hirdetési újság kiadóját, azonban az adatszolgáltatást a kiadó megtagadta. Ennek tényéről azonban a hatóság a kérelmezőt hivatalosan nem értesítette, tulajdonképpen véletlenül jutott tudomásunkra. A bírósághoz benyújtott beadványokban megjelöltük azokat a rendelkezéseket, amelyek alapján álláspontunk szerint a hatóság hozzájuthatott volna az adatokhoz, illetve amelyek igazolják, hogy az adatbeszerzés a hatóság kötelezettsége.36 Mivel a jogsértés valószínűsített elkövetőjének – azaz a hirdetés megrendelőjének – kiléte legfeljebb a személyes adat, vagy az üzleti titok kategóriájába tartozhat (azaz jogszabályban meghatározott védett adatnak minősül), a kiadó megítélésünk szerint az adatszolgáltatást nem tagadhatta volna meg. A fenti jogszabályhely az adatok megismerését nem korlátozza az ügyfél adataira, azaz, ha abból is indulnánk ki, hogy a hatóság eljárásában csak a jogsértés valószínűsített megvalósítója vonható eljárás alá és/vagy minősülhet ügyfélnek, az ennek a jogszabályi rendelkezésnek az érvényesülését nem befolyásolja. A fenti érvelésünket azonban a bíróság nem osztotta, és helyben hagyta a határozatokat. A bíróság gyakorlatilag mindenben a hatóság megközelítésével és jogértelmezésével értett egyet. E szerint elfogadta a bíróság azt az érvet, miszerint a hatóság nem jogosult ún. előzetes nyomozati cselekmények elvégzésére, így nem köteles, illetve nincs is arra lehetősége, hogy az eljárás megindítását megelőzően, amennyiben az eljárás alá vont személy megjelölésre nem került, bárkit meghallgasson, hiszen ez utóbbiaknak még nincs eljárásjogi pozíciója. A bíróság hangsúlyozta, hogy „az eljárás alá vonandó személy konkrét ismerete nélkül nem kerülhet sor az eljárás megindítására, annál is inkább, miután a kérelemre indult eljárásban az érintett ügyfelet a kérelem beérkezéséről, és ezen túlmenően egyéb eljárásjogi cselekményekről értesítenie kell a […] hatóságnak”.37 Meg kell említenünk, hogy az egyik ügyben, amelyben egy vendéglátó-ipari helyre kerestek pultost, az alapítvány egyébként megjelölte a hirdetés feladóját (egy természetes személyt), és vele szemben kérte az eljárás lefolytatását, a hatóság azonban közölte, hogy a hirdetést feladó magánszemély nem feltétlenül azonos a munkáltatóval, különösképpen amiatt nem, hogy a szórakozóhelyeket elsősorban jogi személyek szokták üzemeltetni. Mi azzal érveltünk e körben, hogy természetes személy is lehet a munkáltató (üzemeltető), hiszen egyéni vállalkozó is üzemeltetheti a vendéglátóhelyet, az egyéni vállalkozó márpedig nem jogi, hanem természetes személy. Ugyanakkor a hatóság ezt az okfejtést sem fogadta el, a bíróság pedig ebben a vonatkozásban is egyetértett a hatósággal. Mind a hatóság, mind a bíróság okfejtése teljesen érthetetlen abból a szempontból is, hogy az Ebktv. tárgyi hatálya kiterjed a természetes személyek körére is abban az esetben, ha valaki szerződéskötésre ajánlatot tesz, ajánlattételre felhív (azaz, ha pl. egy nyilvános álláshirdetést ad fel).38 Ennek ellenére a fentiek alapján úgy tűnik, hogy a jogérvényesítés olyan akadályokba ütközik, amelyek szinte lehetetlenné teszik egy eredményes eljárás végig vitelét, sőt, egyáltalán a megindítását. Tanulságos, hogy jelen esetben egy jogvédő iroda sem jutott el odáig, hogy a hatóság az eljárást lefolytassa, illetve egyáltalán elindítsa. Felmerül a kérdés, hogyan várható el akkor egy magánszemélytől, aki egy sérelmes hirdetés kapcsán kezdeményezne eljárást, hogy valamilyen módon kinyomozza, ki lehetett a hirdetés feladója, vajon a hirdetés feladója-e álláshirdetés esetén a munkáltató-e, és mindezen adatokat a hatóságnak prezentálja. Álláspontunk szerint, amennyiben a joggyakorlat ebben az irányban marad, a diszkrimináció áldozatainak jogérvényesítési lehetősége gyengül, illetve hirdetések tekintetében gyakorlatilag elvész.

35 Ket. 50. § (1) bekezdés alapján. 36 Így pl. a Ket. 17. § (4) bekezdése szerint „a hatóság – hatáskörének keretei között – jogosult a feladatai ellátásához szükséges,

jogszabályban meghatározott védett adat, továbbá törvényben meghatározott esetben személyes adat megismerésére és kezelésére. E jogát törvény korlátozhatja.” 37 Fővárosi Bíróság 8.Kpk.45.948/2009/6. sz. végzése. 38 Ebktv. 5. § a) pontja. –

25 —



B. Norbert (B. város)

2009 decemberében kereste meg irodánkat B. Norbert azzal, hogy őt munkahelyén zaklatás érte szexuális orientációja miatt. Bár szervezetünk a nemzeti, etnikai diszkrimináció ellen küzd és lép fel, alapszabályunk rögzíti az emberi jogok védelmét is mint fő célkitűzést. Ebből következően, összhangban új stratégiai elveinkkel39 a fiatalember panaszával érdemben foglalkoztunk, és a munkáltatót egyeztetési szándékkal kerestük meg, eredménytelenül. A munkáltató nem járt jól azzal, hogy az általunk felajánlott mediációval nem kívánt élni, az Egyenlő Bánásmód Hatóság ugyanis eljárása során megállapította a diszkriminációt, és kétmillió forint bírságot szabott ki. B. Norbert 2009. február 2-án létesített munkaviszonyt az egyik hazai távközlési szolgáltató kft.-vel, frontline operátor munkakörben. Közvetlen felettese P. László volt, aki minőségellenőrként dogozott. A munkaviszony kezdetén barátságos volt a légkör, kezdetben főnökével is jó viszonyt ápolt, így a fiatalember maga vallotta be P. Lászlónak, hogy a meleg kisebbséghez tartozik. Bár a bejelentést felettese látszólag jól fogadta, később azonban kiderült, hogy P. László a munkatársaknak több esetben gúnyos megjegyzést tett a fiatalemberre, nevetség tárgyává tette szexuális orientációja miatt a háta mögött. B. Norbertet később egyre gyakrabban kinevették, megszégyenítették munkahelyén. P. László többször is használta a „kis buzi” és „más fiú” kifejezéseket vele kapcsolatban kollégái előtt. A fiatalember munkahelyén egyre rosszabbul érezte magát, helyzete ellehetetlenült. 2009. december 1-jén elektronikus levélben terjesztett elő panaszt arra vonatkozóan, hogy közvetlen felettese és több kollégája többször nevetség tárgyává tették szexuális irányultsága miatt. Mivel panaszát nem vették komolyan, az elviselhetetlen légkör miatt beadta felmondását, amelyet azonban főnökei nem fogadtak el, mivel helyettesítését akkor nem tudták mással megoldani. B. Norbert azt is különösen sérelmezte, hogy felettese, P. László egyik este az éjszakai műszak alatt látszólagos panaszosként felhívta, majd a beszélgetés végén árulta el kilétét, kinevette és közölte, hogy csak teszthívás volt. B. Norbert kérte a hanganyag visszahallgatását, ami azonban állítólag eltűnt a rendszerből, P. László pedig letagadta a beszélgetést. A belső konfliktusok végül oda vezettek, hogy már neki akartak felmondani, ekkor viszont B. Norbert érezte azt, hogy eltávolítása igazságtalan. A munkaviszony végül közös megegyezéssel szűnt meg, de főnöke utalt rá, hogy amennyiben nem írja alá az ezzel kapcsolatos iratokat, akkor nem kap jó minősítést és megfelelő referenciát. B. Norbert még aznap ügyvédi segítséget kért, majd keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságra, később ügyével megkereste az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, illetve szervezetünket is. Bár irodánk alapító okirata szerint abban az esetben nyújt jogi segítséget, ha valakit nemzeti, etnikai hovatartozása miatt ér diszkrimináció, B. Norbert ügyét egyedi elbírálás alapján amiatt vállaltuk, mert fontosnak tartottuk, hogy a hazai antidiszkriminációs esetjog olyan ügyekkel bővüljön, amely ügyekben más védett tulajdonság miatt indul az eljárás. Tekintettel arra, hogy szervezetünk évek óta több közös programot valósított meg a Háttér Társaság a Melegekért jogvédő szervezettel, úgy gondoltuk, hogy B. Norbert ügye olyan fontos kérdéseket vet fel, amelyek miatt érdemes számára képviseletet biztosítanunk. Az eset nem csak azért volt jelentős, mert hazánkban meleg kisebbség kapcsán nagyon ritkán indul antidiszkirminációs eljárás, hanem amiatt is, mert az is rendkívül ritka, hogy valaki munkahelyi (vagy egyéb területen megvalósuló) zaklatás40 miatt kérjen 39 Irodánk legutolsó elfogadott stratégiai terve szerint a nemzeti, etnikai kisebbségek védelme mellett egyedi elbírálás alapján

elvállalunk olyan ügyeket is, amelyekben valakit egyéb tulajdonsága, különösen életkora, neme, szexuális orientációja miatt ért diszkrimináció. Ennek célja, hogy a nemzeti, etnikai kisebbségi jogvédelem során szerzett szakmai tapasztalatainkat más kisebbségi csoportok védelme érdekében transzportáljuk. Célja továbbá, hogy az antidiszkriminációs hazai esetjog minél szélesebb körű legyen. 40 Az egyenlő bánásmód követelményéről szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 10. § (1) bek. szerint zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magtartás, amely az érintett személynek a jogszabályban meghatáro–

26 —


FOGLALKOZTATÁSSAL

KAPCSOLATOS ÜGYEK

jogorvoslatot. A legtöbb ilyen jellegű sérelem következmények nélkül marad, hiszen a zaklatás áldozata általában fél attól, hogy egy esetleges eljárás során további megszégyenítésnek lesz kitéve, és nem bízik abban sem, hogy hatékonyan lehet fellépni az ilyen és ehhez hasonló sérelmek ellen. Az ügy külön érdekessége, hogy a későbbi eljárás során kiderült, a bepanaszolt cégen belül nem csak a meleg kisebbséghez tartozó fiút érte zaklatás, de több női munkavállaló is szexuális zaklatásnak volt kitéve. Mint látni fogjuk, a hatóság aztán elmarasztaló döntésében ezt is figyelembe vette. Azt követően, hogy B. Norbert irodánk segítségét kérte, levélben kerestük meg a céget azzal, hogy felajánljuk közvetítői tevékenységünket egy békés egyeztetéshez.41 Ekkor a fiatalemberben még volt hajlandóság arra, hogy tárgyalóasztal mellett rendeződjön az ügy. A kft. ugyanakkor hosszas hallgatás után egy pár soros levélben utasította el a mediációs lehetőséget. Mivel az egyeztetés nem járt sikerrel, arra sor sem kerülhetett a cég elzárkózása miatt, az Egyenlő Bánásmód Hatóság folytatta le eljárását. Védekezésében a hatóság előtt a cég kifejtette, hogy a társaság több homoszexuális munkavállalót is foglalkoztat, és nem alkalmaz hátrányos megkülönböztetést egy munkatárssal szemben sem. Azt állították, hogy B. Norbert kérelmezőtől nem szexuális irányultsága, hanem munkavégezése miatt váltak meg. P. László, a fiatalember volt felettese a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint baráti légkör alakult ki közte és B. Norbert között. Elismerte, hogy a kérelmező szexuális irányultsága valóban téma volt a munkahelyi szünetekben, arról többször beszélgettek a kollégák, de ezek a beszélgetések véleménye szerint nem voltak bántóak vagy zavaró jellegűek. Elmondta, hogy a kérelmezőn kívül az adott időszakban dolgozott a cégnél két leszbikus munkatárs is, akik nem voltak célpontjai gúnyos megjegyzéseknek. A hatóság több tanút hallgatott meg az ügyben, valamennyien a kérdéses időszakban kollégái voltak B. Norbertnek. A tanúk többsége megerősítette, hogy a fiatalember szexuális irányultsága szóbeszéd tárgya volt, az egyik tanú felidézett egy konkrét esetet is, amikor ő szólt már rá P. Lászlóra, hogy „ne poénkodjon” kollégájuk „szexuális másságán”. Egy másik tanú, aki egyébként magát leszbikusnak vallotta, megerősítette, hogy ő is tudott az obszcén megjegyzésekről és többször tanúja volt, ahogy P. László „buzinak” titulálta a kérelmezőt, többnyire a háta mögött. Elmondta, hogy őt személyesen nem érték ilyen atrocitások, de ezek a megjegyzések őt is sértették. Egy másik női tanú elmondta, hogy egyrészt hallotta egy alkalommal, ahogy P. László szemtől szembe „lebuzizza” kollégáját, emellett ő maga is kapott obszcén szexuális tartalmú megjegyzéseket. A tanú szerint előfordult a munkahelyen többször, hogy a női alkalmazottaknak szexuális jellegű „viccelődéseket”, megjegyzéseket kellett elviselniük, amit volt, aki rosszul élt meg, volt, aki csak tréfának tekintett. Azt, hogy P. László gyakran „viccelt” nem csak B. Norberttel, hanem a női kollégákkal is, amely viccek egyértelműen szexuális tartalmúak voltak, egy másik tanú is megerősítette. Az eljárás során a cég védekezése egyrészt arra irányult, hogy B. Norbert munkavégzése nem volt megfelelő színvonalú, másrészt azzal próbálta magát a kft. kimenteni, hogy mivel több meleg kisebbséghez tartozó személyt is foglalkoztatnak, nyilvánvaló, hogy B. Norbert szexuális orientációjával sem lehetett problémájuk. A cég arra is hivatkozott, hogy egy munkatársuk (P. László) esetleges „viccelődései” miatt ők nem vállalhatják munkáltatóként a felelősséget.42 A hatóság nem osztotta a cég érvelését, és eljárása során megállapította az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, ezen belül a zaklatás megvalósítását. Határozatában43 a hatóság kifejtette, hogy a személyiségi jogok megsértése nem az egyén szubjektív érzete alapján következik be, hanem akkor, amikor annak a külvilág felé is kézzelfogható egyértelmű nyomai vannak. A munkahelyi zaklatás egyik jellemzője, hogy a hierarchia magasabb fokán álló vezető zott (8. §) tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. 41 Abban az esetben, ha a panaszos ezt kéri, vagy nem zárkózik el kategorikusan előle, szervezetünk előnyben részesíti a konfliktusok peren kívüli megoldásának keresését. Mediációra akkor van lehetőség, ha valamennyi érintett ahhoz hozzájárul, és abban önként részt vesz. A mediáció során szervezetünk képzett mediátora, mint független közvetítő ahhoz segíti hozzá a feleket, hogy azok együttesen találják meg azt a megoldást, amellyel mindkét fél elégedett lehet. A mediáció előnye, hogy jóval gyorsabb, mint egy évekig húzódó jogi eljárás, és alkalmas arra, hogy egyfajta elfogadáshoz, belátáshoz vezessen, amely preventív hatással van egy esetleges későbbi hasonló konfliktus kialakulására. 42 Az Ebktv. bizonyítási szabályai szerint azt követően, hogy a kérelmező valószínűsítette, hogy rendelkezik védett tulajdonsággal (meleg kisebbséghez való tartozás), illetve azt, hogy őt munkahelyén sérelem érte (gúnyolódások, megszégyenítő környezet kialakítása, munkaviszony megszűnése), az eljárás alá vont cégre hárult annak bizonyítása, hogy az adott jogviszonyban megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, illetőleg a jogsérelemre hivatkozott fél által valószínűsített követelmények nem álltak fent (Ebktv. 19. § (1) – (2) bekezdései). 43 EBH/49/20/2010. –

27 —



visszaél helyzetével. A zaklatás definíciója nem kíván meg szándékosságot, így a viccelődés, sértegetés alkalmas volt olyan környezet kialakítására, ami az emberi méltóságot sértette, érvelt a hatóság. Ezek után azt kellett vizsgálni, áll a határozat indokolásában, hogy ebben az adott helyzetben kialakult-e ilyen légkör. A hatóság leszögezi, hogy a munkáltató felelőssége ilyen esetben – amikor a munkahelyi légkör sérti az emberi méltóságot – mulasztásban nyilvánul meg. Nem fogadható el tehát az a kifogás a cég részéről, hogy egyetlen munkavállaló sértő megnyilvánulása miatt a munkáltató nem viselhet teljes felelősséget. Bizonyítást nyert az is, hogy a sértő megjegyzések nem egyetlen munkavallótól származtak. A hatóság kiemeli, hogy lényeges körülmény az is, hogy a szexuális tartalmú megjegyzések több női alkalmazottat is értek. A hatóság szerint az eljárás alá vont társaságnak azt kellett volna bizonyítania, hogy a kérelmező által előadott körülmények nem álltak fenn, illetve annak kialakulásában mulasztás nem terheli. Erre az eljárás alá vont védekezése azonban nem volt elégséges az indokolás szerint. A munkáltató akkor menthette volna ki magát sikerrel, ha bizonyítja, hogy a sértő viccek nem hangoztak el, vagy ha el is hangoztak a munkáltató megtette a szükséges intézkedéseket. Fontos eleme a határozatnak, hogy a hatóság rámutatott: a megalázó légkör kialakításának nem feltétele a szándékosság. Az eljárás alá vont társaság azzal sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, hogy a kialakult helyzet rendezése érdekében nem tett semmit, a megalázó környezetet nem számolta fel, és nem biztosított befogadó munkahelyi környezetet, áll a határozatban. A határozat nyomatékosan hívja fel a cég figyelmét arra, hogy a munkáltatónak az emberi méltóságot sértő munkahelyi légkör felszámolása érdekében tevékenyen részt kell vállalnia a munkavállalói, különösen a vezetői tisztséget betöltő munkavállalók tájékoztatása, képzése terén, hogy mindenki számára biztosított legyen a befogadó és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő munkahelyi környezet. A hatóság a kérelem munkaviszony megszűnésére vonatkozó részét elutasította, mivel a munkaviszony megszűnése nem állt összefüggésben a kérelmező szexuális irányultságával. A hatóság a jogsértő céget eltiltotta a jövőbeni hasonló jogsértésektől, és kiemelkedően magas összegű bírságot szabott ki, kétmillió forint értékben. A cég nem csak a magas összegű bírság miatt járt rosszul, hogy nem vállalta annak idején az egyeztetést, hanem azért is, mert B. Norbert a hatósági eljárást követően kifejezte szándékát, hogy kártérítésre is igényt tart. Emiatt 2010. nyarán a Fővárosi Bíróság előtt terjesztettünk elő keresetet, amiben kértük egymillió forint nem vagyoni kártérítés megállapítását, valamint azt, hogy a bíróság kötelezze a céget bocsánatkérésre. B. Norbertet DR. BIHARY LÁSZLÓ ügyvéd képviseli, az eljárás folyamatban van.

–

28 —


FOGLALKOZTATÁSSAL

KAPCSOLATOS ÜGYEK

K. Mónika (B. város)

K. Mónika egy állami szervezet esélyegyenlőségi irodájának volt a roma származású munkatársa, amikor munkahelyi zaklatás és megtorlás ügyében kereste meg irodánkat 2010 folyamán. Bár a panaszos a zaklatás miatt benyújtott kérelmét később visszavonta, munkahelyén olyan újabb atrocitások érték, amik miatt később új eljárást indított, megtorlásra hivatkozva. Roma származású ügyfelünk több, magát roma származásúnak valló személlyel együtt dolgozott egy a roma kisebbség oktatási helyzetének javításán fáradozó esélyegyenlőségi irodán. Az egyébként állami fenntartású iroda felvállaltan célul tűzte ki, hogy elsősorban roma munkavállalókat foglalkoztasson, ezzel is elősegítve azt a társadalmi célkitűzést, amelyért a szervezet maga tevékenykedik. Ügyfelünk és roma kollégái ugyanakkor több olyan eltérő bánásmódra utaló jelenséget észleltek, amelyek kizárólag őket, cigány származású dolgozókat érintették hátrányosan (folyamatos túlóra, munkakörön túli feladatok rendszeres végzése). Azt is nehezményezték, hogy a romák integrációjáért dolgozó szervezeti egységbe, a szervezet hivatalos felvételi politikájával ellentétben nem roma származású személyeket vesznek fel. Mindezeken túlmenően K. Mónika birtokába jutott egy olyan elektronikus körlevél, amelyet bár a nem roma kollégáknak szántak, véletlenül azonban kiküldtek az egyik roma munkavállalónak is. A körlevél olyan vicceket tartalmazott, amelyek sértőek és megalázóak voltak a roma személyekre nézve. Bár a szóban forgó, romákat sértő elektronikus körlevélről a munkáltató is értesült, az esetnek különösebb következménye nem lett azon kívül, hogy elkészült egy belső etikett azzal kapcsolatban, hogyan kell helyesen a belső, céges levelezést a munkatársaknak folytatniuk. Mivel a munkáltató reagálását a panaszos kevésnek találta, úgy döntött, hogy eljárást kezdeményez az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt zaklatás44 miatt. Elmondása szerint a hatóságnál kezdetben bátorították is a kérelem beadására, amikor előadta problémáját. Később azonban, amikor roma származású kollégái is megjelentek a hatóság előtt, hogy csatlakozzanak a kérelem beadásához, a hatóság munkatársa megítélésük szerint nem sok jóval kecsegtette őket, állítólag azt mondta nekik, hogy nem sok esély van megnyerni az eljárást, mert nehézkes bizonyítani, hogy roma ellenes attitűd állna a belső konfliktusok hátterében. Erre valamennyien elbizonytalanodtak és viszszavonták a kérelmet. Időközben a felettesek tudomást szereztek arról, hogy K. Mónika megkereste a hatóságot, és köztudottá vált, hogy az asszony „feljelentést tett” ellenük. Mint említettük, időközben a roma viccek küldözgetésének problémáját úgy oldották meg, hogy belső hírlevélben küldtek ki egy „etikettet” a céges levelezésre vonatkozólag. Az irodavezető felajánlotta, hogy tartsanak az üggyel kapcsolatban megbeszélést – ez meg is történt –, hivatalos belső vizsgálat azonban nem indult, és felelősségre sem lett vonva senki. Amikor kiderült azonban, hogy ügyfelünk a hatósághoz fordult (az nem, hogy a kérelem visszavonásra került), az irodavezető utasítására letiltották a belső levelezőrendszerhez való hozzáférését. Egy kollégája látta az erről szóló informális e-mailt, amelyben az irodavezető állítólag azt írta zárásképpen: „jobb félni, mint megijedni! ☺”. K. Mónika ezzel egy időben tartós táppénzes állományba került, mivel gyermeket várt, a letiltásról így otthon értesült. Úgy érezte, a letiltás a hatósághoz benyújtott kérelem következménye, ezért újabb eljárást indított megtorlás45 miatt. Érdekes, hogy K. Mónika lépése kapcsán azonnal vizsgálóbizottság alakult a munkáltatónál, míg a roma viccek küldözgetése tárgyában ilyen lépést nem tartottak szükségesnek. 44 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról (Ebktv.) 10. § (1): Zaklatásnak minő-

sül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. 45 Ebktv. 10. § (3): Megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. –

29 —



Az eljárás már előrehaladott szakaszban volt, amikor Mónika megkeresett minket, így képviselőként csak ekkor tudtunk bekapcsolódni az ügybe. Az eljárás során beidéztettünk több tanút is, akik az ügyfelünkhöz hasonlóan tartós betegállományban voltak, email-hozzáférésük mégsem lett egyből letiltva. Az eljárás alá vont munkáltató először ugyanis arra hivatkozott, hogy a letiltás minden inaktív munkavállalónál megtörténik, ezért ez egy objektív kimentési ok. Az eljárás későbbi szakaszában azonban már igyekeztek úgy beállítani ügyfelünket, mint hanyag, gondatlan munkavállalót, aki nem adta át tartós betegszabadság előtt a munkát a kollégájának, és nem vett részt a leltárkészítésben. Ügyfelünk tájékoztatása szerint erre ő készen állt, nem miatta hiúsult meg az átadás. Az ügy érdekessége, hogy az eljárás alá vont szervezet több alkalommal munkakapcsolatban állt a hatósággal, különböző esélyegyenlőségi programok lebonyolítása kapcsán. A panaszos állítólag tudomást szerzett arról, hogy az érintett esélyegyenlőségi iroda vezetője többször is járt bent a hatóságnál, és ügyfelünk úgy hallotta, próbált is érdeklődni az ellenük beadott kérelem felől. A fentiek ellenére a hatóság elutasította a kérelmet,46 mivel azt nem találta megalapozottnak. Az indokolás szerint az eljárás alá vont sikeresen mentette ki magát, amikor arra hivatkozott, hogy a tartósan munkát nem végző munkavállalók munkahelyi levelezési rendszere felfüggesztésre kerül, különösen, ha munkát nem kell végeznie, erre utasítást nem kapott. A határozat szerint a munkáltató azt követően döntött a felfüggesztésről, miután meggyőződött arról, hogy a kérelmező gyermekvállalás miatt huzamosabb ideig nem fog munkát végezni. A tanúk egyike ugyan nyilatkozott arról, hogy a táppénz elején még otthonról belépett a levelezési rendszerbe, de arra vonatkozólag nem tudott nyilatkozni, hogy a hozzáférést később felfüggesztették-e (ügyfelünk hozzáférését rögtön a táppénzes állomány legelején felfüggesztették). Arra a tényre nézve, hogy rendszeresen előfordult, hogy otthon, munkaidőn kívül kellett munkát végezni és a levelezőrendszert használni, a harmadik tanúnk nyilatkozott, a határozat azonban ezt a tényt meg sem említette. Mindösszesen annyi szerepel vele kapcsolatban, hogy „arra nem emlékezett, hogy a munkáltatótól olyan utasítást kapott volna, hogy táppénz alatt otthonról munkát végezzen”. Ez a válasz azonban csak az eljárás alá vont azon kérdésére hangzott el, miszerint írásban kapott-e arra utasítást, hogy otthon dolgozzon. Ez természeten nem történt meg, de nem is lett volna életszerű, hogy nap, mint nap, írásban kapjanak utasítást. A tanú azt is elmondta, hogy rendszeresen elvárás volt velük szemben, hogy betegszabadság alatt otthon is dolgozzanak, annyi feladatot kaptak, sőt vele előfordult az is, hogy december 24-én kellett otthon befejeznie a munkát, annyi feladatot kapott nagyon rövid határidővel. A tanúvallomás e része sem szerepel a határozatban. Az ügyet irodánk azért kezelte különös figyelemmel, mert egy olyan, az állam által alapított közhasznú szervezet volt érintett benne, amely kiemelten foglalkozik a romák esélyegyenlőségével, TÁMOP (Társadalmi Megújulás Operatív Program) programok megvalósításában kifejezetten roma munkavállalókat alkalmaztak. Álláspontunk szerint megengedhetetlen, hogy egy ilyen helyen a nem roma származású munkavállalók „cigányozós vicceket” küldözgessenek egymásnak, és több esetben nyíltan romákra nézve sértő utalásokat tegyenek. Erre példa az az eset, amikor egy munkahelyi lopás ügyében olyan kijelentések hangzottak el, hogy az „illető biztos nem idén nyáron barnult”, illetve egy nem roma kolléga felvetette, hogy meg kellene nézni a biztonsági kamera felvételén, hogy a feltételezett elkövető körme piszkos-e, mert akkor biztos, hogy roma. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ilyesmi előfordulhat egy esélyegyenlőséggel foglalkozó állami szervezetnél, amely a különböző programok megvalósítása során az Egyenlő Bánásmód Hatósággal is együttműködik. Megítélésünk szerint az ügy túlmutat egy „átlagos” munkahelyi zaklatás, megtorlás keretein is, és a hazai állami antidiszkriminációs és esélyegyenlőségi törekvésekbe vetett alapvető bizalmat ingatja meg. Sajnálatosnak tartjuk ugyanis azt, hogy míg az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkatársa ügyfelünk elmondása szerint kétszer is arra ösztönözte, bátorította őt, hogy indítson eljárást, később azonban olyan előzetes szóbeli véleményt fogalmazott meg („gyenge lábakon áll a bizonyítás”), amellyel a kérelem visszavonásához járult hozzá, végül a megtorlás kapcsán benyújtott kérelmet, mint alaptalan elutasította. Ügyfelünk azt állítja, hogy ő kifejezetten csak a hatósági munkatárs tájékoztatása miatt indította meg a második eljárást, magától erre nem gondolt volna, hiszen nem járatos a vonatkozó jogszabály rendelkezéseiben. Mivel a határozat helytelen következetések levonásával jutott el a kimentés elfogadásáig, és az ügy súlya is ezt indokolja, ellene bírósági felülvizsgálatot kezdeményeztünk, mely jelenleg folyamatban van. 46 EBH/664/1010./28. számon, 2010. november 08-án kelt határozat.

–

30 —


FOGLALKOZTATÁSSAL

KAPCSOLATOS ÜGYEK

J. Kornél és társai (B. város)

2010 nyarán egy pályamunkásokból álló csoport amiatt kérte segítségünket, mert elmondásuk szerint rendszeresen hátrány éri őket a munkahelyükön. Több éves munkaviszonyuk alatt azt tapasztalták, hogy a pályamesteri szakaszon hátrányos megkülönböztetésben részesülnek roma származásuk miatt. Leginkább az érintette őket hátrányosan, hogy az úgynevezett baleseti készenlét rendszerében szinte kizárólag a nem roma származású munkavállalók kerülnek kijelölésre. Az ügyben egyeztetési kísérletek zajlottak az általunk képviselt felek és a munkáltató között, ezek azonban nem vezettek sikerre. Időközben több érintett, akik megfélemlítve érezték magukat, visszalépett. Azok nevében azonban, akik kitartottak álláspontjuk mellett, az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordultunk. A roma munkavállalók által sérelmezett baleseti készenlét egy hétre történő kijelöléssel jár (péntektől péntekig) és fizetési többletet jelent, ami esetenként 25-30 ezer forintot is elérhet havonta. Ügyfeleink anyagi körülményeik miatt jelentősen rászorulnának erre a kiegészítésre, többen közülük több gyermekes családot tartanak el minimálbér közeli összegből. A készenléti ügyeletben való részvételhez megfelelő egészségi állapot és különféle, elsősorban gépkezeléssel kapcsolatos végzettség szükséges. Míg a panaszosok többsége – elmondásuk szerint – megfelel ezen kitételeknek, a rendszeresen beosztásra kerülő nem roma munkavállalók közül többen nem. Mikor a beosztásra panaszkodtak, több alkalommal kapták azt indokul, hogy „ti, romák hülyék vagytok”. A panaszosok azt is sérelmezték, hogy munkahelyükön roma származásukkal összefüggésben több esetben is megalázó, sértő, ledegradáló megjegyzések hangzottak el, elsősorban feletteseik részéről. Egyiküknek, R. István munkavezetőnek szolgálati autó is járna, amellyel a munkatársai szállítását is megoldhatná helyben, ennek ellenére munkáltatója egy sofőrt alkalmaz, aki B-ről hozza el a gépjárművet és szállítja a munkavállalókat a telephelyre. Amikor R. István rákérdezett, hogy miért nem kaphat szolgálati autót, holott az beosztásánál fogva neki is járna, azt a választ kapta, hogy mert a „cigány maszekolna az autóval”. J. Kornél panaszos is megerősítette, hogy hasonló kijelentések mellett tiltják meg a gépjárműhasználatot a többi roma munkavállalónak is. Cs. Károly panaszos Budapesten vett részt egy szakmai továbbképzésen, amikor értesült arról, hogy édesanyja meghalt. A tanfolyamot azért nem tudta befejezni, mert haza kellett mennie a temetést intézni, ezt a tanfolyam szervezőivel is megbeszélte. Ennek hallatán felettese, állítólag mások előtt azt a kijelentést tette, hogy „na, a hülye cigány is otthagyta az iskolát, mert meghalt az anyja, máskor nem is küldöm sehova”. Az ilyen és ehhez hasonló kifejezések, valamint az igazságtalannak tartott ügyeleti beosztás miatt fordultak végül a csoport tagjai irodánkhoz, és végül hatan adták be kérelmezőként panaszukat az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. Az eljárásban a NEKI jogi képviseletet látott el. Álláspontunk szerint az Ebktv. szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek47 mindősül az, hogy a roma munkavállalók csak elvéteve kerülnek beosztásra az ügyeleti rendszerbe. A törvény szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, a munkafeltételek megállapításában és biztosításában, valamint a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján járó juttatások megállapításában és biztosításában.48 Szintén az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti, ha a munkáltató a munkvállalóval szemben, annak védett tulajdonságával 47 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmód követelményéről és az esélyegyenlőség előmozdításáról (Ebktv.) 8. § e) pontja

értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport vélt vagy valós nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. 48 Ebktv. 21. § e), f) pontja. –

31 —



összefüggésben, ellenséges, megalázó, megszégyenítő környezetet alakít ki, amely magatartást a törvény zaklatásként49 definiálja. A fentiek alapján úgy ítéltük meg, hogy a munkáltató diszkriminatív gyakorlatot folytat az adott szakaszon dolgozó roma származású munkavállalókkal szemben a munkaszervezés során, valamint a megalázó környezet kialakításával zaklatást is megvalósít velük szemben. A kérelemben arra kértük a hatóságot, hogy állapítsa meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, tiltsa el az eljárás alá vont céget a jövőbeni jogsértésről és szabjon ki vele szemben bírságot. Az eljárás alá vont cég a hatósághoz benyújtott nyilatkozatában arról tájékoztatott, hogy az ügyben vizsgálatot tartottak, részletesen kikérdezve valamennyi érintett munkavállalót és helyi vezetőt. Az alapos vizsgálatot mindenképpen üdvözlendőnek tartottuk, ezért felajánlottuk az egyezségkötés lehetőségét, amelyet a hatóság is támogatott. Elképzeléseink szerint a mediációval egybekötött egyezségkötési eljárás során tisztáztuk volna a fennálló feszültségeket és problémákat, és a munkáltató olyan intézkedési csomagot dolgozhatott volna ki, amely hosszútávon kiküszöböli azokat. Az egyeztetés megkezdése előtt azonban sajnálatos módon olyan híreket kaptunk a kérelmezők szószólójává vált J. Kornéltól, hogy a helyzet az eljárás megindítása óta sokkal rosszabb lett, elsősorban őt érik napi szinten támadások. A nem roma munkavállalók és a helyi vezetők részéről megnyilvánuló ellenérzések egyértelműen az eljárás megindításával álltak összefüggésben. Mivel J. Kornél folyamatosan felmelte szavát a megkülönböztetések és sértések ellen, így hamarosan ő lett a munkahelyi közösségen belül felbújtónak és lázítónak kinevezve. Novemberben egy szokásos munkanapon betonaljak lepakolására vezényleték ki a munkatársakkal együtt. A közel 160 kilós rudakat kézzel kellett ledobálniuk (lebillenteniük) a vasúti szerelvényekről, amelyek egy idő után mozgásban is voltak. A munkabiztonsági szempontból is kérdéses munkafolyamat során J. Kornél az édesapjával együtt dolgozott párban. Már egy ideje dolgoztak, amikor a lába beszorult két betonoszlop közé. Édesapja segített neki, szétfeszítette az oszlopokat egy vassal. Ezt követően a férfi leszállt a szerelvényről, hogy levegye a cipőjét és ellenőrizze, nem sérült-e meg súlyosabban. A munkavezető azonnal rászólt, hogy menjen vissza dolgozni, majd amikor ő a sérülésre hivatkozott, azt kérdezte „mi ez, munkamegtagadás?”, noha egyértelmű választ kapott, miért akar szünetet tartani beosztottja. Az esetről jegyzőkönyvet vettek fel, amelynek aláírását J. Kornél megtagadta, hiszen annak tartalmát nem ismerte el. Ugyanakkor, többszöri határozott kérés ellenére sem vettek fel jegyzőkönyvet a sérüléséről, még akkor sem, amikor két nap múlva orvosi papírt hozott róla. Másnap felfüggesztették és fegyelmi eljárást indítottak ellene, amelynek eredényeképpen decemberben rendkívüli felmondással megszüntették a munkaviszonyát. Irodánk álláspontja az volt, hogy az események ilyen fordulata semmiképpen sem választható el az általunk képviselt hatósági eljárástól, sőt annak folyománya. Ezért úgy döntöttünk, hogy J. Kornél képviseletét a munkaügyi perben is ellátjuk, hiszen a rendkívüli felmondás jogszerűtlenségének megállapítására pert indított. A keresetben ezen túlmenően megtorlás50 megállapítását is kértük a bíróságtól, mivel úgy véljük, a munkaviszony megszüntetésére az EBH eljárás megindítása, illetve az abban való részvétel miatt került sor. A hatóság előtti eljárásban 2011 januárjában volt az első tárgyalás, a keresetlevél is januárban került beadásra. A hatósági, majd azt követő bírósági képviseletet azért vállaltuk el, mert egy egész munkavállalói csoportot ért hátrányos megkülönböztetés etnikai származásuk miatt, amely nemcsak a nekik előnytelen munkaszervezésben mutatkozott meg, hanem sértő, megalázó hangvételű kommunikációban is. A helyzetet tovább súlyosbította a tény, hogy a kérelmezőket képviselő, az igazságtalanságokért felszólaló J. Kornél munkaviszonyát ezt követően megszüntették, amely még akkor is aránytalan szankció lett volna, ha valóban indokolatlanul tagadja meg tíz percre a munkát. Egy jogvédő iroda számára különösen súlyos eset az, ha ügyfelüket, aki emberi jogi sérelmek miatt indít eljárást, ilyen retorzió sújtja. J. Kornélt a munkaügyi eljárásban DR. ÉLIÁS SÁRA ügyvéd képviseli.

49 Ebktv. 10. §. (1). Bek. 50 Ebktv. 10. § (3): Megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifo-

gást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. –

32 —


Szolgáltatás megtagadásával kapcsolatos ügyek



Café del Rio51

A menekülteket segítő Menedék Egyesület az elmúlt évek során több panaszt kapott fekete bőrű szórakozni vágyóktól a népszerű szórakozóhely diszkriminatív gyakorlata miatt, így egy 2009-ben lebonyolított projekt keretében teszteléses eljárás segítségével győződött meg a bejelentések megalapozottságáról. Az ügyben irodánk jogi képviselőként járt el a későbbi eljárásban, illetve szakmai segítséget nyújtott a tesztelések lebonyolításához az egyesülettel kötött együttműködési megállapodás alapján. A Menedék Migránsokat Segítő Egyesület még 2008-ban felkérte irodánkat, hogy nyújtson segítséget számára a hazánkban élő menekülteket, migránsokat érő hátrányos megkülönböztetés elleni tevékenységükben. Mivel a Másság Alapítvány egyik fő célkitűzése szintén a diszkrimináció elleni küzdelem, ezért indokoltnak tartottuk, hogy a NEKI hosszú évek alatt felhalmozott tapasztalatait hasznosítsuk olyan esetekben is, amikor a hátrányos megkülönböztetés áldozatai nem romák, vagy valamilyen nemzeti kisebbség tagjai, hanem színes bőrű menekültek. Az együttműködés részeként még 2009 év elején képzést tartottunk a Menedék Egyesület munkatársai, aktivistái számára a tesztelés módszeréről, az év során pedig vállaltuk, hogy olyan ügyekben nyújtunk jogi képviseletet a Menedék Egyesület által feltárt diszkriminációs ügyekben, ahol az egyesület közérdekű igényérvényesítés keretében indít eljárást. A két szervezet tevékenységének hasonlóságán túl a jogi képviselet azért is illeszkedett a NEKI stratégiájába, mert ezeken az eseteken keresztül is figyelemmel követhettük az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárását, és értékes tapasztalatokat szerezhettünk a közérdekű igényérvényesítés jogintézménye, valamint a társadalmi szervezet képviseleti jogának lehetőségei tekintetében. A Menedék Egyesülethez több alkalommal érkezett fekete bőrszínű menekültektől panasz a Cafe del Rio szórakozóhely ellen, annak diszkriminatív eljárása miatt, ezért az egyesület 2009. májusában tesztelést végzett azok megalapozottságának ellenőrzése érdekében. Az eljárás alátámasztotta a diszkrimináció gyanúját, hiszen a fekete bőrű tesztelőt a biztonsági őrök nem engedték be arra való hivatkozással, hogy nincsen tagsági kártyája, míg a másodpercekkel később érkező fehér bőrű tesztelőt minden kérdés nélkül hagyták bemenni, neki nem kellett tagsági kártyát felmutatni. A diszkriminatív gyakorlatot támasztotta alá az a bejelentés is, miszerint Oluwamuyiwa B. és Amoran O. nigériai származású, hazánkban tanulmányokat folytató egyetemisták 2009 áprilisában egy kenyai származású barátjukkal szerettek volna a szórakozóhelyre bemenni, azonban azt mondták nekik, hogy privát parti van, ezért nem engedik be őket. Eközben azonban tapasztalták, hogy számos nem fekete bőrű vendég bemehetett a szórakozóhelyre, anélkül, hogy bármilyen módon igazolniuk kellett volna belépési jogosultságukat. Ezek után felhívták fehér bőrű barátaikat, akiket szintén minden vizsgálat vagy kérdés nélkül beengedtek. A Menedék Egyesület ezek után – a Másság Alapítvány által képviselve – eljárást indított az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt a szórakozóhely diszkriminatív gyakorlata miatt. Az eljárásban a tesztelők, és a tesztelési koordinátor, valamint a nigériai származású bejelentők is előadták az általuk tapasztaltakat. A Café del Rio tulajdonosainak természetesen módjukban állt volna védekezésüket előadni, a tanúk által elmondottakra reagálni, azonban ezt a hatóság többszöri felszólítására sem tették meg. Ennek következményeként a hatóság megállapította, hogy a Café del Riót üzemeltető cég megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy 2009 áprilisában és májusában az érdeklődők egy részét bőrszíne és faji hovatartozása miatt nem engedte be, és a szolgáltatást megtagadta tőlük. A hatóság példaértékűen nagy, ötmillió forint összegű bírságot szabott ki a cégre, és eltiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanú51 Az esetleírásban érintett szórakozóhely nevét ezúttal azért írjuk ki, mert az ügyben már jogerős döntés született, valamint arról

a sajtó is hírt adott korábban: http://www.magyarhirlap.hu/belfold/pardon_a_birsagokat_toroltuk.html. –

34 —


SZOLGÁLTATÁS

MEGTAGADÁSÁVAL KAPCSOLATOS ÜGYEK

sításától, valamint elrendelte a jogsértést megállapító határozat 12 hónapra történő nyilvánosságra hozatalát is.52 Az ügy érdekessége továbbá, hogy a Cafe del Rio annak ellenére folytatott diszkriminatív gyakorlatot, hogy 2008-ban a NEKI által kezdeményezett eljárásban egyszer az Egyenlő Bánásmód Hatóság már elmarasztalta a szórakozóhelyet, akkor azért, mert roma származású személyeket nem engedtek be.53 Habár a hatóság döntése ellen nincs helye közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek, a döntés felülvizsgálata kérhető a Fővárosi Bíróságon, amely lehetőséggel élt is az elmarasztalt társaság. A bíróság azonban 2010 júniusában meghozott ítéletével a keresetet elutasította, az Egyenlő Bánásmód Hatóság döntését pedig hatályában fenntartotta.

52 EBH 1306/17/2009. 53 Az ügyről bővebben lásd: Fehér Füzet 2008, K. Zsolt és társai ügye, 19. o., elérhető: http://neki.hu/attachments/418_

feher_fuzet_2008.pdf –

35 —



R. Kft. (Budapest)

A hazánkban élő, különböző státuszú külföldiek jogaiért tevékenykedő szervezet, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület54 diszkriminációs jelzőrendszerén beérkezett panaszok alapján, irodánkkal való együttműködés keretében több tesztelést folytatott le fővárosi szórakozóhelyeken a 2009-es év folyamán egy az Európai Unió és a Magyar Kormány által támogatott program keretében. Az egyesület által lefolytatott tesztelés igazolta a diszkriminatív gyakorlatot több fővárosi szórakozóhelyen, köztük az A. Sörözőben: a színes bőrű tesztelő kiszolgálását – főnöki utasításra hivatkozva – megtagadták. A vendéglátó-ipari intézményben korábban irodánk is folytatott tesztelés, amely hasonló eredményre vezetett, az ügyben jelenleg bírósági eljárás van folyamatban. Jelen ügyben az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapította az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, eltiltotta az eljárás alá vont céget a jövőbeni jogsértéstől és ötszázezer forint összegű bírság megfizetésére kötelezte. A Menedék Migránsokat Segítő Egyesület – a korábban már említett – diszkriminációs hálózatán keresztül érkezett panaszok alapján 2009. június 10-én tesztelést tartott egy fővárosi sörözőben. A vendéglátó-ipari intézmény már korábban is látókörünkbe került, hiszen 2008-ban két alkalommal nem szolgáltak ki színes bőrű fiatalokat. A második alkalommal jelen volt egy újságíró is, aki az esetről cikket írt a Nők Lapja 2008. október 1-jei számában, „Bújtatott (?) rasszizmus magyar vendéglátóhelyeken” címmel.55 A NEKI a panaszokat követően tesztelést folytatott le, amely igazolta, hogy színes bőrű személyeket nem szolgálnak ki. Irodánk peres eljárást kezdeményezett az ügyben, amely jelenleg is folyamatban van a Fővárosi Bíróság előtt.56 A fentiekre tekintettel különösen fontosnak tartottuk az ügyet, hiszen hasonló diszkrimináció miatt polgári peres eljárás volt folyamatban az üzemeltető ellen, mégis változatlanul folytatták a színes bőrűek kiszolgálásának megtagadását. Jelen esetben a közérdekű igényérvényesítés keretében eljárást indító Menedék Egyesület képviseletét láttuk el az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtti eljárásban. Az egyesület által lebonyolított tesztelésen két fehér bőrű munkatársuk és egy újságíró vett részt, valamint egy fekete bőrű tesztelő, aki látszólag külön érkezett a helyiségbe és egyenesen a pulthoz ment. A fehér bőrű társaság a közelében állt a pultnál, hogy fültanúi lehessen az eseményeknek. A csapos hölgy egyből őket szolgálta ki, a színes bőrű fiatalemberhez oda sem fordult, csak amikor az egy narancslevet kért. A hölgy közölte, hogy „feketéket nem szolgálnak ki”. A tesztelő kérdésére azt a magyarázatot adta, hogy „sajnálja, ő sem tudja, de ez a főnök utasítása”. Utalt még arra is, hogy korábban „egy fekete társaság” verekedett a sörözőben és azóta nem szolgálnak ki feketéket. A tesztelő kérte a panaszkönyvet, amelybe francia nyelven beleírta, hogy nem szolgálták ki. A csapos hölgy magatartása udvarias volt, és többször is elmondta, hogy „a maga részéről sajnálja a történteket, de neki a főnök utasítása szerint kell eljárnia”. Amikor az egyesület munkatársai és az újságíró megkérdezte tőle, mi történt, azt felelte, hogy „a főnök utasítására nem lehet feketéket kiszolgálni”. A fentieken túl a rendszeres diszkriminatív gyakorlatot támasztja alá irodánk már említett korábbi tesztelése, és az emiatt folyamatban lévő peres eljárás. Mivel a közvetlen hátrányos megkülönböztetés a hazánkban tartózkodó színes bőrű személyek előre meg nem határozható nagyságú csoportját érintette, és a diszkrimináció veszélye ezen csoportra nézve a jövőben is fenn állt, közérdekű igényérvényesítés57 keretében indult meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti eljárás. 54 www.menedek.hu. 55 http://nagymamiblog.nlcafe.hu/ezvan/20081001/fekete_na_ne_-_bujtatott_rasszizmus_68598/. 56 Fehér Füzet 2008, 40. old. Laure M. és társai ügye (B. város) http://neki.hu/index.php?option=com_content&view=article&id

=434:laure-m-es-tarsai-uegye-b-varos-2008&catid=16:aruk-forgalma-es-szolgaltatasok-igenybevetele&Itemid=79. 57 Az egyenlő bánásmód követelményéről és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 20. § (1) c). –

36 —


SZOLGÁLTATÁS


Az Egyenlő Bánásmód Hatóság elé beterjesztett kérelmünkben előadtuk, hogy a jogszabály alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan gyakorlat, amelynek eredményeképpen egy személy vagy csoport vélt vagy valós faji hovatartozása, bőrszíne miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyeztben lévő személy, vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.58 A törvény külön nevesíti azt az esetet, amikor az ügyfélforgalom számára nyitva álló vendéglátóipari intézményben tagadják meg vagy mellőzik a szolgáltatás nyújtását.59 Jelen ügyben a hátrány elszenvedése (kiszolgálás megtagadása) egyértelmű volt, amely megvalósította a törvényben megjelölt jogsértést. Az érintettek védett csoporthoz való tartozása szintén nem volt vitás, hiszen az ránézésre is megállapítható volt. Ezen körülmények valószínűsítése esetén az eljárás alá vont félnek kellett bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, vagy az adott esetben, jogszabály alapján nem volt köteles megtartani. A kimentési bizonyítás körében a cég korábbi, „fekete társasághoz” köthető incidensekre hivatkozott, női vendégek zaklatására, „európai szintet meg nem ütő viselkedéskultúrára”. Állításuk szerint igyekeztek kiszűrni a korábban problémát okozó személyeket a hétvégén napi 600-700 vendéget kiszolgáló sörözőben. Üzletpolitikájuk szerint nem szolgálják ki azt, aki „korábban balhézott”. Arra vonatkozóan, hogyan azonosítják be ezeket a személyeket, az eljárás alá vont annyit közölt, hogy személyleírásokat adnak a személyzetnek, kit ne szolgáljanak ki. Az ilyen személyleírásokra példaként említették a következőket: „170-180 cm magas, vékony arcú, középkorú, fekete bőrű, rövid hajú férfi”; „Ilyen-olyan lánca van, kigombolt ingben jár stb.”; „nagydarab, kapucsínót iszik”. Természetesen a tesztelő korábban sosem volt a sörözőben és semmilyen incidensben nem vett részt. A hatóság kezdeményezésére megpróbáltunk egyezséget kötni az üzemeltetővel. Ajánlatunkban bocsánatkérő közlemény háromszori közzétételét kértük egy ingyenesen megjelenő programfüzetben. A hirdetések költségvonzatát az eljárás alá vont sokallta, így az egyezség nem jött létre. A hatóság ugyanakkor 2010. május 25-én kelt határozatában60 megállapította, hogy a sörözőt üzemeltető R. Kft. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy „olyan gyakorlatot folytatott, hogy a nem törzsvendégnek számító, az adott egységbe betérő személyektől bőrszínük alapján megtagadta a szolgáltatás nyújtását”. A határozatban megtiltotta a fent leírt magatartás jövőbeni tanúsítást és a kft.-t ötszázezer forint összegű bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a kérelem és a tanúvallomások alapján megállapítható volt, hogy a fekte bőrű tesztelő kiszolgálását megtagadták, amelynek indoka összefügg védett tulajdonságával, azaz bőrszínével. A jogsértés bekövetkezésének lehetősége összefügg a személyiség lényeges vonásával, és így az valamennyi színes bőrű személyt érinthette. Az eljárás alá vont kimentési indokát, miszerint egy korábbi incidens miatt történt a szolgáltatás megtagadása, a hatóság nem fogadta el, mivel a megtagadó kijelentés differenciálás nélkül említette a színes bőrű társaság fogalmát, vagyis nem konkrét személyekre vonatkozott. Egyébként a kiszolgálást végző személyzet sem azonosította be a tesztelőt, mint a korábbi incidens résztvevőjét, érvelt a hatóság: „a »fekete társaság« megjelölés mindenfajta differenciálás nélkül alkalmas eszköz az általánosításra, logikailag pedig összefügg a »feketéket nem szolgálunk ki« kijelentéssel”. A kiszolgálás megtagadása során nem került megemlítésre az eljárás alá vont kft. által említett személyleírások egyike sem, sőt arra még utalás sem történt. A hatóság nem vitatta a vendéglátó-ipari intézmények azon jogát, hogy a rendbontó vendégeket valamilyen módon kiszűrje, az alkalmazott módszer olyan vendégek hátrányos megkülönböztetését is eredményezte, illetve eredményezhette volna, akikkel szemben a szolgáltatás megtagadása indokolatlan, így ez a módszer nem felel meg a szükségesség-arányosság követelményének. A hatóság a fentiekre tekintettel arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eljárás alá vont által tanúsított magatartás, amelyet alátámasztott a Menedék Egyesület tesztelése, alkalmas minden, a sörözőbe betérő, nem törzsvendégnek számító, szám szerint meg nem határozható színes bőrű személy emberi méltóságának megsértésére és hátrányos megkülönböztetésére. Az ügyet azért is kezeltük kiemelt fontosságúként, mert irodánk korábbi tesztelése már kimutatta az emberi méltóságot súlyosan sértő, bőrszín alapján történő hátrányos megkülönböztetést, amellyel kap58 Ebktv. 8. § b) és c) pontja. 59 Ebktv. 30. § (1) a) pontja. 60 EBH/416/6/2010. számú határozat.

–

37 —



csolatban polgári peres eljárás van folyamatban ugyanezen céggel szemben. Minden olyan ügyet kiemelten kezelünk, ahol ismétlődő, visszatérő jogsértést tapasztalunk. Jelen esetben a korábbi tesztelés, és az ennek eredménye miatt is elindult bírósági eljárás sem volt elegendő ahhoz, hogy visszatartsa az üzemeltetőt az újabb jogsértéstől. A hatósági eljárás eredménye fontos momentuma lehet a korábban, más panaszosok nevében indított folyamatban lévő bírósági pernek. Jelen ügyben a hatóság később tájékoztatta irodánkat, hogy az eljárás alá vont önként befizette a bírságot, így a határozat bírósági felülvizsgálatára így nem került sor.

–

38 —


SZOLGÁLTATÁS


O. M. Kft. (B. város)

A hazánkban élő, különböző státuszú külföldiek jogaiért tevékenykedő szervezet, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület61 diszkriminációs jelzőrendszerén beérkezett panaszok alapján, irodánkkal való együttműködés keretében két tesztelést folytatott le egy fővárosi szórakozóhelyen. A tesztelés, illetve az azt követő jogi eljárás egy 2009 folyamán, az Európai Unió és a Magyar Kormány által támogatott program során zajlott, szervezetünkkel való együttműködés keretében. A tesztelések kimutatták a diszkriminatív beengedési gyakorlatot, a fekete bőrű tesztelők egy esetben sem jutottak be a megvizsgált szórakozóhelyre. A tesztelési eredményt erősítette, hogy érkezett egy egyedi panasz is, amely szerint egy magyar állampolgár fekete bőrű férjét nem engedték be ugyanide a közelmúltban. A két tesztelés, valamint az egyéni panasz alapján közérdekű igényérvényesítés keretében indított eljárást a Menedék Egyesület, amely eljárásban szervezetünk, mint jogi képviselő lépett fel. Az ügy példa nélküli egyezségkötéssel zárult. A Menedék Migránsokat Segítő Egyesület migránsok, menekültek, menedékesek és bevándorlók társadalmi képviseletére, jogaik védelmére létrejött civil szervezet. A szervezet munkatársaival kapcsolatban álló külföldiek közül többen jelezték, hogy egy népszerű fővárosi szórakozóhely diszkriminatív beengedési gyakorlatot folytat, ezért az egyesület 2009. március 25-én és 31-én tesztelést folytatott le a helyszínen. Az első alkalommal a szervezet két, fehér bőrű munkatársa érkezett először a helyszínre, és mindketten gond nélkül bejutottak. Őket követte egy fekete bőrű tesztelő, akit a biztonsági őrök azonnal megállítottak a bejáratnál. Közölték vele, hogy zártkörű rendezvény zajlik, ezért nem mehet be. A tesztelő ezt nem hitte el, ezért kitartott amellett, hogy be szeretne menni és kérte a panaszkönyvet (vásárlók könyve). Az egyik őr erre azt felelte, hogy a panaszkönyvbe csak a bent lévő vendégek írhatnak, és mivel ő nem mehet be, így a panaszkönyvet sem kaphatja meg. A három tesztelő a helyszín elhagyása után egy kérdőívet töltött ki, illetve tapasztalataikról beszámoltak az egyesület munkatársainak. A második tesztelés során a fehér bőrű tesztelő ismét probléma nélkül bejutott, a fekete bőrű tesztelő (az első tesztelésben nem ő vett részt) ismételten kívül maradt. Őt előbb azzal tartóztatták fel az őrök, hogy csak személyi igazolvány bemutatásával lehet bemenni, (megjegyezzük, ilyet a fehér bőrű tesztelőtől nem kértek), majd miután ezt felmutatta, klubtagsági igazolványt kértek tőle. Mindeközben egy fehér bőrű vendég érkezett a bejárathoz, akitől szintén kérték a személyi igazolvány felmutatását, klubtagsági igazolványt azonban nem, őt anélkül beengedték. A fekete bőrű tesztelő erre megkérdezte, őt miért engedték be klubtagsági nélkül, mire az egyik őr közölte: „ő bemehetett, te nem”. A tesztelésen kívül a rendszeres diszkriminatív gyakorlatot támasztotta alá az is, hogy 2009. áprilisában mind a Menedék Egyesületet, mind irodánkat megkereste egy asszony, akinek ghánai állampolgárságú, fekete bőrű férjét szintén nem engedték be a szórakozóhelyre. A házaspár egy magyar barátjukkal együtt, 2009 áprilisában szeretett volna bejutni, a bejáratnál álló biztonsági őrök azonban közölték velük, hogy „a hölgyek bemehetnek, az úriember marad”. Az asszony megpróbált szót érteni az őrökkel, közölte, hogy házastársak, amit kész igazolni is. Az egyik őr erre gúnyosan megjegyezte, hogy „gratulálunk”, azonban a férjét továbbra sem engedték be. Mikor az asszony további kérdéseket tett fel, hogy miért nem mehet be, előbb azt állították, hogy zártkörű rendezvény van. Az asszony megkérdezte, hogy lehetséges az, hogy ők ketten bemehetnek, illetve miért sincs sehol sem feltüntetve a zártkörű rendezvény. Mindeközben más vendégek gond nélkül ki-be léptek a helyiségbe. Az őrök ekkor új magyarázattal álltak elő, miszerint a férfi ruházata nem megfelelő (egyszerű farmert, pólót, dzsekit viselt). A szóváltás a bejáratnál, számtalan járókelő és vendég előtt zajlott, ami miatt az egész eljárás különösen megalázó volt a házaspár számára. Végül csalódottan és megalázva elhagyták a helyszínt. 61 www.menedek.hu.

–

39 —



A két tesztelés és az ezektől független bejelentés együtt alátámasztotta a fekete bőrű vendégekkel szemben kialakított diszkriminatív gyakorlatot. Irodánk az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, közérdekű igényérvényesítés keretében eljárást kezdeményező Menedék Egyesület képviseletét látta el az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt.62 Mivel mind a tesztelés, mind az egyéni panasz egy állandó diszkriminatív beengedési gyakorlatra utalt, amely a védett tulajdonsággal rendelkező személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját (valamennyi hazánkban tartózkodó, ide érkező fekete bőrű személy) érinti, így éltünk a törvényi lehetőséggel. Az Ebktv. alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, ha egy személy vagy csoport vélt vagy valós faji hovatartozása, bőrszíne miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesült, részesül, vagy részesülne.63 A törvény kifejezetten megemlíti, mint az egyenlő bánásmód követelményének különös megsértését, ha az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben (vendéglátó-ipari intézményben) megtagadják vagy mellőzik szolgáltatás nyújtását.64 Az ügyben egyértelmű volt, hogy a tesztelők, illetve az egyéni bejelentő férje bőrszínük és faji hovatartozásuk miatt részesültek eltérő bánásmódban, mint a fehér bőrű vendégek egy ügyfélforgalom számára nyitva álló vendéglátó-ipari intézményben. A közvetlen diszkrimináció ténye nem egyedi esetként merült fel, hanem feltételezhető volt a szándékos, kirekesztő gyakorlat. Kértük a hatóságot tehát, hogy állapítsa meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, rendelje el a jogsértő állapot megszüntetését, szabjon ki bírságot és hozza nyilvánosságra határozatát. A tesztelők, valamint ez egyéni bejelentők is tanúvallomást tettek az eljárás során. A szórakozóhely üzemeltetője írásban adta elő észrevételeit a kérelemmel kapcsolatban. Állításuk szerint a szórakozóhely nem alkalmaz biztonsági őröket, csak „hosztokat”. Hivatkoztak korábbi rendbontásokra, alkalmazottaik zaklatására, amelyet állítólag a színes bőrű tesztelők követtek el, ezért nem engedték be őket, „a többi vendég nyugodt szórakozását sértő esemény megakadályozására”.65 Az egyéni panasszal kapcsolatban kifejtették, hogy csak tisztán („tiszta ruhában, tiszta testfelülettel”)66 megjelenő személyeket várnak és engednek be. Az üzemeltető állításaival ellentétben természetesen a színes bőrű tesztelők korábban sosem keveredtek semmilyen rendbontásba a helyen, így nem lehettek nem kívánatos személynek nyilvánítva. A tesztelésben egy felkészítést követően vettek részt. A felkészítés fontos része, hogy a tesztelőt kioktatjuk arra, hogy a tesztelés során alkohol és más bódító szer hatása alatt nem állhat, tiszta és kulturált öltözékben jelenjen meg, kihívó és közösségellenes magatartást nem tanúsíthat. Tisztázzuk azt is, korábban jártak-e már a megtesztelni kívánt szórakozóhelyen. Az egyéni panaszos férje szintén megfelelt az elvárt normáknak, megjelenése nem hagyott kifogásolni valót maga után, incidense neki sem volt korábban senkivel. Az eljárás során, a hatóság által felajánlott egyezségkötés lehetőségével élve tárgyalásokat kezdtünk egy megfelelő egyezség kidolgozására. Olyan jóvátételt szerettünk volna elérni az eljárás alá vont részéről, ami közvetlenül kihatna valamely védett csoport helyzetének javítására. Így végül a Menedék Egyesület által menekült gyermekek számára hagyományosan megszervezett nyári tábor szponzorálásához, és egy bocsánatkérő közlemény nyilvános megjelentetéséhez kötöttük a kérelem visszavonását és az eljárás megszüntetését. Az eljárás alá vont az egyezségi ajánlatot elfogadta, és megjelentette az általunk megszövegezett közleményt67 egy nagy példányszámban megjelenő ingyenes kiadványban, valamint támogatási szerződést kötött az egyesülettel, vállalva, hogy a szórakozóhely fennállása alatt évente százötvenezer forint vissza nem térítendő támogatást nyújt a gyermekek táboroztatásához. 62 Az Ebktv. 20. § értelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt társadalmi és érdekvédelmi szervezetek bíróság előtt személyiségi jogi pert, valamint munkaügyi pert indíthatnak, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti. 63 Ebktv. 8. § b) és c) pontja. 64 Ebktv. 30. § (1) a) pont. 65 Részlet az eljárás alá vont védekezéséből. 66 Részlet a védekezésből. 67 „Az O. M. Kft. sajnálatát fejezi ki azon személyekkel szemben, akiket az O. M. szórakozóhelyre elfogadható indok nélkül nem engedtek be. A Menedék Migránsokat Segítő Egyesület színes bőrű munkatársainak belépését 2009. március 25-én és 31-én tagadták meg, M. Zsuzsanna magyar állampolgár és afrikai származású férje M. Mubarak bejutását pedig 2009. április 18-án tagadták meg. Az üzemeltető elnézését kér az érintettektől emberi méltóságuk megsértése miatt és kijelenti, hogy a jövőben kiemelt figyelmet fordít az egyenlő bánásmód követelményének betartására, és hasonló esetek elkerülésére.”

–

40 —


SZOLGÁLTATÁS


Az egyezség azért is volt példaértékű az Egyenlő Bánásmód Hatóság gyakorlatában, mert anyagi juttatást is tartalmazott. Emellett nem a hatóság hagyta jóvá, hanem az egyezségben foglaltak teljesítését követően kértük az eljárás megszüntetését, így a hatóság végzésében már csak erről, azaz a megszüntetésről döntött. Felmerült az egyezkedés során ugyanis a dilemma, hogy a jóváhagyott egyezség után kétségessé válhat az eljárás alá vont önkéntes teljesítése, amelyre akkor már nem lenne ráhatása a hatóságnak. Ezért irodánk ragaszkodott hozzá, hogy csak a közlemény megjelentetése, és az első évi adomány átutalása utána vonjuk vissza a kérelmet, amelyre a fenti körülmények teljesülése esetére kötelezettséget vállaltunk. Az eset számunkra több szempontból is egyedülálló volt. A jogi eljárást, és annak előkészítését egy másik civil szervezettel bonyolítottuk le, egy az Európai Unió és a Magyar Állam által támogatott program keretében. Irodánk ezúttal nem egy roma kisebbséghez tarozó személy ügyében járt el, hanem egy másik szervezet által kezdeményezett közérdekű igényérvényesítésben láttunk el jogi képviseletet. Az eset alkalmas volt több új jogintézmény, mint a közérdekű igényérvényesítés, illetve a civil szervezet képviseleti jogának alkalmazására, tesztelésére. Az ügyet azért is vállaltuk el, mert egy népszerű fővárosi szórakozóhely nyíltan raszszista beengedési gyakorlata az egyik legsúlyosabb emberi jogi jogsértést valósítja meg. Örvendetesnek tartjuk, a fent említett egyezségkötési megoldáson túl, hogy az ügyben egy nagy forgalmú szórakozóhely nyilvános közleményben kért elnézést az érintettektől az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, valamint hosszú távú kötelezettséget vállalt egy civil szervezet programjának anyagi támogatására.

–

41 —



C. Panzió (D. város)

2009 folyamán a NEKI egy közös képzési programban vett részt a Háttér Társaság a Melegekért68 szervezettel. A projekt célja az LMBT kisebbséghez69 tartozó személyek tudatosításának növelése és antidiszkriminációs ismeretek átadása volt. A képzések több esetben vidéken zajlottak. Az egyik vidéki helyszín leszervezése során megkeresett D. városbeli panzió tulajdonosa, miután kiderült, hogy egy meleg szervezet szeretne náluk termet foglaltatni, visszalépett korábbi ajánlatától. Mivel alapos volt a gyanú, hogy a visszalépés hátterében a meleg kisebbséghez tartozók elutasítása állt, az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordultunk. Az ügy érdekessége, hogy ugyanezen panzió ellen már korábban szervezetünk indított eljárást, amely eljárás során az üzemeltetőt elmarasztalták. Akkor roma személyeket diszkrimináltak úgy, hogy nem adtak ki számukra szobát, ahogy az az eljárás során is megállapításra került, származásuk miatt.70 Az LMBT képzés szervezéséért felelős munkatárs, amikor megkereste teremfoglalási szándékával a panziót, nem tudta, hogy a cég korábban már volt elmarasztalva diszkrimináció miatt. Csak később, amikor irodánknak beszámolt róla, hogy furcsállja a visszautasítást, derült fény rá, hogy ugyanarról a panzióról van szó. Az Európai Unió, valamint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából, illetve finanszírozása által a Háttér Társaság több nagyvárosban szervezett antidiszkriminációs tréningeket 2009 tavaszán. A tréningsorozat célja az LMBT személyek tudatosságának növelése, antidiszkriminációs ismeretek átadása volt. A tréningeket a Háttér Társaság és a NEKI trénerei közösen tartották. A tréningek kétnaposak voltak, amelyek során a résztvevők számára az adott városban a szervezők olyan szállodai szolgáltatásokat kerestek, ahol megfelelő terem, illetve ellátás volt biztosítva. A helyszínek megszervezésével a Háttér Társaság egyik aktivistája, egyben a program koordinátora, P. T. Tamás volt megbízva. P. T. Tamás 2009. május 13-án és 14-én több alkalommal beszélt telefonon a D. városbeli C. Panzió alkalmazottjával az ügyben, hogy egy kétnapos tréning lebonyolításához keres megfelelő termet, illetve a résztvevők számára ellátást. A telefonos megbeszélések alkalmával a szervező nem beszélt arról, hogy a tréning résztvevői az LMBT kisebbség tagjai. A szálloda nevében eljáró személy telefonon azt mondta, hogy a kérdéses 2009. május 23–24-i napokban van üres termük, és az étkeztetést is meg tudják oldani. Kérte ugyanakkor, hogy e-mailben küldjenek számára egy hivatalos, írásos megrendelést. P. T. Tamás 2009. május 14-én este kereste meg ajánlatkéréssel a panziót, amely e-mailhez csatolt egy fejléces levelet is. Ebből vált nyilvánvalóvá, hogy a megrendelő az egyik hazai melegszervezet. A panzió a megkeresésre azonnal reagált egy elutasító levélben, amelyben arra hivatkoztak, hogy a „telefonos ajánlatkérést követően, de jelen emailjét megelőzően, a különtermet a T. Cím által kért időpontra és más időpontokra is egy cég (több időpontos tanfolyami továbbképzés céljából) lefoglalta és az összeg kifizetésére is intézkedett”. Közölték még azt is, hogy „többéves gyakorlatunk szerint azon megrendelőket részesítjük előnyben, amelyek az adott ajánlatunkat hamarabb elfogadják és a megrendelést az azonnali kifizetéssel aktualizálják. Fentiek alapján sajnálatunkra a termet nem tudjuk biztosítani. Ennek alapján az ebédeltetés ügyében sem intézkedtünk.”71 Tekintettel arra, hogy a telefonbeszélgetés és az e-mail váltás során mindössze néhány óra telt el, P. T. Tamás gyanúsnak találta, hogy ilyen rövid időn belül ugyanarra a két napra egy másik cég megrendelést foganatosított, és a szolgáltatást előre már ki is fizette. Később derült ki az is, hogy a szóban forgó panziót korábban már marasztalták el diszkrimináció miatt. 2004-ben a NEKI kezdeményezett eljárást az üzemeltető ellen, mivel az nem biztosított lehetőséget az akkori Esélyegyenlőségi Kormányhivatal munkatársai 68 www.hatter.hu. 69 Leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek. 70 Az esetről bővebben lásd: Fehér Füzet 2004, Debreceni panzió, http://www.neki.hu/index.php?option=com_

content&task=view&id=71&Itemid=36. 71 Részletek a levélből. –

42 —


SZOLGÁLTATÁS


számára egy roma résztvevőkből álló tréning megtartására. A diszkrimináció gyanúját akkor a NEKI sikeres teszteléssel támasztotta alá.72 Az ügyben indult eljárás során 2004. június 16-án kelt határozatában a HajdúBihar Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége százezer forint bírság megfizetésére kötelezte a panzió üzemeltetőjét, mivel az hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, amikor jogosulatlanul megtagadta a szálláshely szolgáltatás nyújtását roma származású vendégek részére.73 A fentiek alapján alaposnak találtuk tehát annak a gyanúját, hogy jelen esetben az üzemeltető azért utasította el a Háttér Társaság ajánlatkérését, mert nem kívántak helyszínt biztosítani egy olyan kétnapos tréning lebonyolításához, amely tréning résztvevői ezúttal az LMBT kisebbség tagjai. Az Egyenlő bánásmódról szóló törvény (Ebktv.) szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek mindősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport vélt vagy valós szexuális irányultsága, illetve nemi identitása miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.74 A törvény szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti a jogszabályban meghatározott tulajdonság alapján az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben, így különösen a vendéglátó-ipari, kereskedelmi, valamint a művelődés és a szórakozás céljára létrehozott intézményekben megtagadni vagy mellőzni szolgáltatások nyújtását vagy áru forgalmazását.75 A fentiek alapján az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordultunk, amely eljárásban a Háttér Társaság mint a diszkriminációt elszenvedő kérelmező részére nyújtottunk jogi képviseletet.76 A törvény bizonyításra vonatkozó szabályai szerint az eljárásban valószínűsítenünk kellett, hogy a szervezetet hátrány érte, valamint kérelmezőként rendelkezik a jogszabályban felsorolt valamely védett tulajdonsággal.77 A Háttér Társaságot jelen esetben nyilvánvalóan hátrány érte, hiszen az előzetes telefonbeszélgetések ellenére az írásbeli ajánlatkérést a panzió elutasította, így más helyszínt kellett keresni, az utolsó pillanatban. A Háttér Társaság a hazai LMBT kisebbség képviseletére létrejött szervezet, így rendelkezik olyan védett tulajdonsággal, amely alapján jogosult az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a hatóság előtt eljárás kezdeményezésére. Beadványunkban kértük a hatóságot, hogy keresse meg a C. Panzió üzemeltetőjét azzal, hogy a panzió dokumentumokkal (megrendelés, megrendelés visszaigazolása, számlamásolat a szolgáltatás ellenértékének kifizetéséről, telefonos híváslista) igazolja, hogy 2009. május 14-én délután négy óra (az utolsó telefonbeszélgetés időpontja, amikor még azt az információt kapta P. T. Tamás, hogy szabad a terem) és 2009. május 14. este fél nyolc (P. T. Tamás írásos megkeresésének időpontja, azaz a Háttér Társaság szerződésre vonatkozó ajánlata között) részükre valóban – ahogy arra elutasító levelükben hivatkoztak, érkezett megrendelés a május 23–24-i időpontokra, a megrendelés visszaigazolásra került, és ahogy azt az üzemeltető a levélben állította, kifizetésre is került. A hatóság megkeresésére P. István üzemeltető előadta, hogy a különtermet azért nem tudta a Háttér Társaság részére biztosítani a képzés időpontjában, mert a megrendelésre vonatkozó e-mailt megelőzően a termet egy régebbi partnerük lefoglalta mérlegzáró közgyűlés céljára. P. István arra is hivatkozott, hogy a szóban forgó cég régi üzleti partnerük, minden évben náluk tartják a közgyűlésüket, ezért minden esetben előnyben részesítik a megrendeléseiket. P. István reagálásával kapcsolatban felhívtuk a hatóság figyelmét arra, hogy az eljárás során általunk becsatolt e-mailek tanúsága szerint, ahogy azt fent már ismertettük, 2009. május 14-én P. István azzal a kifogással utasította el a meleg szervezetet, hogy a telefonos ajánlatkérést követően, de az e-mail-t megelőzően, a különtermet a Háttér Társaság által kért időpontra és más időpontokra is „egy cég (több időpontos tan72 Míg két roma tesztelők szobafoglalási szándékát a panziós visszautasította azzal, hogy nincs szabad hely már náluk, a félórával

később érkező nem roma tesztelő párnak több szabad szobát is felajánlottak, akik aznap este meg is szálltak a hotelben. Az esetről bővebben: Fehér Füzet 2004, Debreceni panzió, http://www.neki.hu/index.php?option=com_content&task=view&id =71&Itemid=36. 73 Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőség 4096/2004. (0408F-00226) számú, 2004. június 16-án kelt határozata. 74 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmód követelményéről és az esélyegyenlőség előmozdításáról bktv. 8. § m) és n) pontjai. 75 Ebktv. 30. § (1) bekezdés a) pontja. 76 Az Ebktv. lehetővé teszi, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértés miatt indult eljárásokban a társadalmi és érdekképviseleti szervezet is ellásson jogi képviseletet: Ebktv. 18. § (1) bek. 77 Ebktv. 19. § (1) a), b). –

43 —



folyami továbbképzés céljából) lefoglalta és az összeg kifizetésére is intézkedett”. A 2009. szeptember 10-én kelt beadványban P. István ezzel szemben arra hivatkozott, hogy azért részesítették előnyben az általa hivatkozott kft.-t, mert azokkal évek óta fennálló jó üzleti és baráti kapcsolatuk van. Ugyanakkor a májusi, fent már idézett e-mailben arra hivatkoztak, hogy az előnyben részesítés oka az azonnali fizetési teljesítés volt („többéves gyakorlatunk szerint azon megrendelőket részesítjük előnyben, amelyek az adott ajánlatunkat hamarabb elfogadják és a megrendelést az azonnali kifizetéssel aktualizálják. Fentiek alapján sajnálatunkra a termet nem tudjuk biztosítani”). Ahogy arra a hatóság figyelmét felhívtuk, nem volt világos tehát, hogy P. István két különböző kimentése közül melyik felel meg a valóságnak: a Háttér Társaság képzésének időpontjában ez a bizonyos kft. tartott mérlegzáró közgyűlést, vagy egy másik, eddig ismeretlen cég „több időpontos tanfolyami továbbképzést”. Mivel 2009. május 14-én, amikor a felek közötti egyeztetés zajlott, P. István a korábban már idézett, más cég által lebonyolított tanfolyami továbbképzésre vonatkozó kifogással hárította el a Háttér Társaság megrendelését, álláspontunk szerint akkor tudta volna magát az eljárás alá vont sikeresen kimenteni, ha számlával és a terem lefoglalására vonatkozó megrendeléssel tudja igazolni, hogy ez a cég valóban megrendelte, és P. T. Tamás e-mailje előtt kifizette a szolgáltatást. A 2009. szeptember 10-én kelt beadvány mellé P. István sem számlát, sem egyéb okirati bizonyítékot nem csatolt, így sem májusi, sem szeptemberi, egymásnak is ellentmondó állításait nem tartottuk megalapozottnak, azokat kimentésként megítélésünk szerint nem lehetett értékelni. Az ügyben a hatóság tárgyalást rendelt el, amelynek során meghallgatta P. T. Tamást. Ugyanakkor az eljárás alá vont P. István nem jelent meg, így neki kérdéseket feltenni sem a hatóságnak, sem nekünk nem állt módunkban. Jogi képviselője útján az általunk felvetett ellentmondásokra úgy reagált, hogy becsatolt egy kinyomtatott elektronikus levelezést, amely közte és az általa hivatkozott kft. vezetője között zajlott a szóban forgó terem lefoglalása ügyében. Ebben a kinyomtatott e-mailben valóban arról folyt egyeztetés a felek között, hogy a kft. igénybe venné mérlegzáró közgyűlés céljából a termet. Természetesen azt megállapítani nem lehetett, hogy a hatósághoz eljuttatott levelezés vajon mikor született, a kérdéses időpontban, vagy utólag. Később az eljárás során meghallgatta a hatóság a kft. vezetőjét is, aki megerősítette P. István állítását, és egy jegyzőkönyvmásolattal is igazolta, hogy a közgyűlés a panzióban került lebonyolításra, abban az időpontban, amikor a Háttér Társaság a tréninget tartotta volna ugyanebben a helyiségben. A fentiekre tekintettel a hatóság kérelmünket elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy „a hatóság az elutasítás szexuális irányultsággal való összefüggésére utaló bármely bizonyíték hiányában még a szolgáltató egymásnak ellentmondó nyilatkozatai – melyek közül az egyik végül okiratokkal és tanúvallomással nyert alátámasztást – ismeretében sem állapíthatja meg, hogy az eljárás alá vont hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, pusztán azon az alapon, hogy az elutasítás indokolásában való következetlensége a szavahihetőségét megkérdőjelezte. A hatóság az eljárás alá vont által csatolt okiratok eredetiségét nem vonhatta kétségbe, azok tartalmát nem vitathatta, így a bennük foglaltakat a jogsértés alóli kimentésként elfogadta.”78 Tekintettel arra, hogy – amint arra a hatóság is utalt indokolásában – nem volt eszközünk a panziós védekezésének megcáfolására, a határozat ellen jogorvoslattal nem éltünk. Bár az eljárás alá vont P. István tanúvallomással és okirattal igazolta az eljárás során, hogy a kérdéses időpontban régi üzleti partnere használta a termet, a korábban általunk felvetett ellentmondásokat megítélésünk szerint nem oldotta fel. Ugyanakkor nem láttunk további lehetőségét annak, hogy az ügyben bármilyen további, eredményes eljárást kezdeményezzünk.

78 Az EBH/195/4/2010. sz. határozata.

–

44 —


SZOLGÁLTATÁS


B. István (Sz. város)

A roma származású B. István sógorával együtt szerette volna igénybe venni egy fitneszterem szolgáltatását Sz. városban. Jegyvásárlási szándékukat különböző – a beszélgetés során változó – indokokkal (klubtagnak kell ajánlania őket, elfogyott a jegy stb.) utasította el a tulajdonos. Az ügyben az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapította, hogy a tulajdonos megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, amikor nyilvánvalóan roma származásúkra tekintettel nem engedte be őket, és kétszázezer forint bírságot szabott ki. A hatóság határozatát követően B. István kártérítési pert is indított az ügyben a cég ellen. B. István és sógora 2009 novemberében tért be a családi házban működő kondicionáló terembe, amely mellett egy mezőgazdasági bolt is működik (mindkettőt az eljárás alá vont cég üzemelteti). A bejáratnál a tulajdonos fogadta őket, akitől napi jegyet szerettek volna vásárolni. Kérésükre azt az információt kapták, hogy a termet csak azok használhatják, akiket egy klubtag beajánlott. A roma fiatalemberek erre egy ismerősükre hivatkoztak, aki rendszeresen jár edzeni az említett terembe, és akinek az ajánlására jöttek ők is. A tulajdonos azonban erre azt közölte, hogy havi bérletet kell venniük. B. István és sógora erre is hajlandóak lettek volna, ám ekkor kiderült, hogy a havijegy „elfogyott”, majd jött az újabb kifogás: tulajdonképpen ez egy zárt klub, ahova akárki nem járhat. A panaszos és sógora átlagos öltözékben jelentek meg, és végig a kulturált viselkedés szabályainak megfelelően tárgyaltak a tulajdonossal. Mivel őket valóban a napi-, illetve havijegy vásárlására vonatkozó szándék vezérelte, nem értették, miért nem vásárolhatják meg azokat. Ezen felül az ismerősük, aki rendszeresen jár a kondicionáló terembe, úgy informálta őket, hogy semmilyen tagsági vagy ajánlási kötelezettség a helyen nincs, csak jegyet kell vennie a vendégeknek. A fiatalemberek a visszautasítást egyértelműen roma származásuknak tudták be, és megalázónak érezték a helyzetet. Később tudomásukra jutott, hogy más, szintén roma származású ismerőseik is hasonlóképpen jártak ugyanitt. Irodánk elvállalta a panaszos jogi képviseletét az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtti eljárásban, hiszen az Egyenlő bánásmódról szóló törvény (továbbiakban Ebktv.) alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek mindősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport vélt vagy valós nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.79 A törvény szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen – a jogszabályban meghatározott tulajdonság alapján – az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben, megtagadni vagy mellőzni szolgáltatások nyújtását vagy áru forgalmazását.80 A fentiek alapján kértük, hogy a hatóság állapítsa meg, hogy a Z. M. Kft. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a kérelmezőt roma származása miatt nem engedte be általa működtetett kondicionáló terembe; kértük továbbá, hogy tiltsa meg a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását és szabjon ki bírságot a jogsértőre. Az eljárás során a kérelmező jogszabályi bizonyítási kötelezettsége alapján valószínűsítette, hogy őt hátrány érte (megtagadták számára a szolgáltatást), és nyilatkozott védett csoporthoz való tartozásáról.81 Ezt követően az eljárás alá vont kft.-re hárult annak bizonyítása, hogy a kérelmező által előadott tények nem történtek meg, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve nem volt köteles azt megtartani. Az eljárás alá vont cég a hatósághoz beterjesztett válaszában arra hivatkozott, hogy a kondicionáló terem nem nyilvánosan működik, csak a családtagoknak, barátoknak tartják fent azt. Ezt a tényt azonban nem79 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § e) pontja. 80 Ebktv. 30. § (1) bekezdés a) pontja. 81 Ebktv. 19. § a) alapján a sérelmet szenvedett fél az osztott bizonyítási szabálya alapján azt valószínűsíti, hogy rendelkezik a jog-

szabályban felsorolt valamely védett tulajdonsággal, és őt hátrány érte. –

45 —



csak az cáfolta, hogy a helyszínen ez a kifogás el sem hangzott – csak jegyvásárlási kötelezettségre hivatkozott a tulajdonos, illetve arra, hogy elfogyott a bérlet –, hanem az is, hogy a kft. cégnyilvántartásba vett tevékenységei között szerepelt az „egyéb sporttevékenység” és a „fizikai közérzetet javító szolgáltatás” is. A kérelmező nem roma származású ismerőse, aki a helyet ajánlotta, szintén nem tartozik a tulajdonos családi, baráti köréhez, mégis rendszeresen igénybe vette a szolgáltatást. A hatóság határozatában később kifejtette, hogy az eljárás alá vont az általunk előadottakat csak annyiban vitatta, hogy nem a roma származás miatt tagadta meg a szolgáltatás igénybevételét. A cég védekezésében arra hivatkozott, hogy „a gazdasági társaság által működtetett fitneszterem nem túl nagy, azt kizárólag ismerősei használják, illetve azok, akiknek magatartásáért az ismerősök kezeskednek, amelynek megfelelően baráti társaságként »zártkörűen működnek«. Így lehet ugyanis azt biztosítani, hogy a fitneszterem kihasználtsága optimális legyen, ne történjen baleset, illetve olyan jogellenes cselekmény, mint például lopás.” A hatóság azonban azzal utasította el ezt a védekezést, hogy jogszerűen csak a hagyományápolás, kulturális és önazonosság fenntartását szolgáló szűkebb közönség részére nyitva álló létesítménybe korlátozható a belépés (tagsághoz, feltételhez köthető),82 zártkörűen működő üzleti vállalkozás fogalma nem létezik. A határozat szerint tehát a „baráti alapon” történő üzemeltetés tényszerűen nem állja meg a helyét.83 A hatóság hivatkozott arra is, hogy az üzemeltető a biztonságos üzemeltetés szabályainak betartásáért, valamint a szolgáltatást igénybe vevők értéktárgyaiban bekövetkezett károkért a Polgári törvénykönyv előírásai szerint közvetlen felelősséggel tartozik.84 Ennek megfelelően „az eljárás alá vont által »önszabályozásnak« minősített életszerűtlen helyzetet, amelyben az új tagok beléptetését, valamint a személy és vagyonbiztonság biztosítását maguk a fizető vendégek, mint »barátok« végzik, a jog nem ismeri” – mondta a hatóság. „A már említett törvényi kivétel (hagyományápolás, kulturális és önazonosság fenntartását célzó létesítmény) pedig jelen esetben értelemszerűen nem alkalmazható” – írja a határozat. A fentiekre tekintettel a hatóság úgy döntött, hogy az „eljárás alá vont által előterjesztett kimentési bizonyítás a fentiekben részletezett okok miatt nem volt elfogadható, a hatóság arra a meggyőződésre jutott, hogy a szolgáltatásból történő kizárás valódi indoka a kérelmező roma származása volt”.85 Az előterjesztett kimentés tehát nem volt sem elégséges, sem ésszerű okokra visszavezethető, így a hatóság megállapította az egyenlő bánásmód követelményének megsértését és kétszázezer forint bírság megfizetésére kötelezte az eljárás alá vont céget. Az eljárás alá vont fél a hatóság döntését a bíróságon megtámadta, az eljárás folyamatban van. A hatóság előtti eljárás befejezését követően a kérelmező és sógora (ő a hatóság előtti eljárásban nem vett részt) polgári pert kezdeményezett a bíróság előtt, mert így nyílt lehetőségük kártérítést is követelni emberi méltóságuk megsértése miatt. A személyiségi jogi perben mind B. István, mind sógora másfél millió forint kártérítést és személyes bocsánatkérést kért az alperestől. Irodánk DR. BIHARY LÁSZLÓ ügyvéd személyében jogi képviselőt biztosított a perhez, a peres eljárás estleges egyéb költségeit (teljes vagy részleges perveszteség esetén perköltség) az ügyfél viseli. B. István ügye jól illeszkedik a közszolgáltatások területén rendszeresen tapasztalt diszkriminációs esetek sorába. A fővárosi szórakozóhelyeken tapasztalt, az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző beengedési gyakorlattal szemben itt egy alacsony forgalmú, kisvárosi fitneszteremről volt szó, ahol a vendégek közötti szelektálás még feltűnőbb volt. Az eljárás során a bizonyítást nagyban megkönnyítette, hogy a beengedést több, különféle okra hivatkozva tagadták meg, és ésszerű indokát nem adták annak, hogy B. István miért nem vehetett jegyet vagy bérletet. A zártkörűen működő vállalkozásra történő hivatkozás pedig értelemszerűen szintén nem minősült érdemi védekezésnek.

82 83 84 85

Ebktv. 30.§ (2) bekezdés. Az EBH/684/6/2010. sz. határozata. Ptk. 339. §, illetve 471.§. Részlet a határozatból. –

46 —


Gyűlölet-cselekmények



Sajóbábony86

2009 őszén a szélsőséges nézeteiről ismert Jobbik Magyarországért Mozgalom gyűlést szervezett Sajóbábony településre. Mint az a sajtóból ismeretes, a gyűlés kapcsán a szervezet résztvevői és a helyi roma közösség között elszabadultak az indulatok. Az esetet követően a mozgalom résztvevőivel szemben büntetőeljárás nem indult, ugyanakkor azóta is előzetes letartóztatásban van több olyan helyi roma lakos, akiket azzal vádolnak, hogy a Btk. 174/B §-ában szabályozott rasszista motivációjú gyűlölet-bűncselekményt követték el. Amellett, hogy a rendőrségi eljárás álláspontunk szerint számos momentumában elfogult és megkérdőjelezhető volt, elfogadhatatlan az is, hogy egy a kisebbségek védelmére létrehozott büntetőjogi tényállást alkalmaznak roma származású személyekre, akik ellen saját településükön vonult fel a szélsőséges nézeteiről híres Jobbik Magyarországért Mozgalom, illetve annak a bíróság által egyébként feloszlatott Magyar Gárda egyenruháját viselő aktivistái, félelmet keltve mindenkiben. 2009 novemberében a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajóbábonyban az indulatok elszabadulása tragikus fordulatot vett egy lakossági gyűlést követően. A Jobbik Magyarországért Mozgalom által meghirdetett lakossági fórumnak a helyi általános iskola adott otthont, a rendezvényt szórólapokon hirdették a lakosság körében, bár ez a romák lakta részre nem jutott el. Ők a helyi CBA üzlet boltvezetőjétől, aki egyébként helyi MSZP-s képviselőnő volt, kaptak szóbeli tájékoztatást az időpontról. A helyi cigány közösség elmondása szerint a képviselő asszonytól azt az információt kapták, hogy 5-6 ember jön a településre, akik a Jobbik programját ismertetik majd. A képviselőnő tájékoztatásában arra utalt, hogy arról lesz szó, hogyan tegyenek rendet Sajóbábonyban. A helyi romák este hat óra körül mentek fel a városközpontba. Elmondásuk szerint a rendezvényre érkező Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz tartozó aktivisták mellett gárdisták érkeztek a településre, gépkocsikkal. Az egyik helyi iskolához vonuló gárdisták fekete egyenruhát viseltek, különböző uszító tartalmú dalokat énekeltek, és többek között azt kiabálták, hogy „büdös cigányok”, „meghaltok cigányok”, majd ezt követően sorfalat álltak az általános iskola bejáratánál. Több roma be szeretett volna jutni a lakossági fórumra, de az ott strázsáló gárdisták ezt nem engedték. Volt olyan roma asszony, aki kérdőre vonta őket, hogy miért nem mehetnek be az épületbe. A kérdésre azt a választ kapta, hogy „azok mehetnek be, akiknek ők megengedik”. A romák elmondása alapján ebben az időpontban a helyszínen négy rendőr teljesített szolgálatot. Nekik látniuk kellett, hogy a helyi cigány embereket a gárdatagok nem engedik be az intézménybe, valamint hallaniuk kellett a gárda tagok kiabálásait („büdös cigányok” „meghaltok cigányok”). A roma telepen élők elmesélése alapján az MSZP-s képviselőnő kint állt a gárdistákkal az iskola előtt, és azt mutogatta, hogy „akik a közelben állnak, azok rendes cigányok, akik az út másik oldalán, azok a putris népség, azokat kellene megverniük”. Valószínűsíthető, hogy a szolgálatot teljesítő rendőrök erősítést kértek, mert nem sokkal később három busz érkezett készenléti rendőrökkel a városközpontba. A rendőrök sorfalat álltak a romák és az iskola bejáratánál álló gárdisták közé, arccal a romák felé, majd elkezdték az utóbbiakat kiszorítani, előbb a park felé, majd az ott található buszmegálló felé, ahol a rendezvény befejezéséig maradtak. A településen a feszültség ezt követően sem csökkent, a roma lakosságon eluralkodott a félelem. Az előző napi történések miatt másnap néhányan szóváltásba keveredtek a CBA üzletvezetőjével. Ezt, valamint a Jobbik Magyarországért Mozgalom helyi vezetője, Bencs Gábor állítólagos megfenyegetését87 követően ismételten gárdisták jelentek meg a településen. Vasárnap estefelé a rendőrök hazaküldték az embe86 Tekintettel arra, hogy a Sajóbábonyban történtek széles nyilvánosságot kaptak a médiában, a település neve kiírásra kerül, és

az esetleírást is ezzel a címmel tesszük közzé, épp a beazonosíthatóság elősegítése érdekében. 87 Állítólag halálos fenyegetést kapott a helyi romáktól, ezért siettek a védelmére a szimpatizánsok. –

48 —


GYŰLÖLET-CSELEKMÉNYEK

reket és lezártak utcákat, hogy a romák által sűrűbben lakott részbe gárdisták ne tudjanak bejutni. A romák körében egyre nőtt a félelem, tüzeket gyújtottak a házaik mellett, rémhírek kaptak lábra, hogy a gárdisták meg fogják támadni őket. A rendőri intézkedések ellenére néhány autó mégis a romák által lakott városrészbe hajtott, ahol a Jobbik szimpatizánsai le-föl kocsikáztak. Az egyik bekötőútnál egy csoport roma személy gyűlt össze. Az első gépkocsi a helyszínen tartózkodó rendőr határozott tiltása ellenére közéjük hajtott, állítólag el is sodort egy 17 éves fiút, de személyi sérülés nem történt. A helyszínre érkező romák erre feldühödtek és a gépkocsinak estek, botokkal, baltával, és egyéb eszközökkel azt ütni kezdték. A helyszínre érkező miskolci készenléti rendőrök vetettek véget az incidensnek, a kocsiban ülő személyek sérülést nem szenvedtek, ami csak a szerencsén múlott. A rendőrség állítása szerint az elkövetők azt kiabálták, hogy „meghaltok büdös magyarok!” A letartóztatások másnap kezdődtek el. Kizárólag a körzeti megbízott személyleírásai alapján vettek őrizetbe romákat, azonban mind a bűncselekmény elkövetésének idején, mind másnapi intézkedések során olyan szakmailag megkérdőjelezhető döntések születtek, hogy egy esetben például összekevertek két embert, és ez alapján tartózottak le egy állítólagos elkövetőt. A szombati rendezvényen a betiltott Magyar Gárda egyenruháját viselő, cigányellenes kifejezéseket („büdös cigányok”, meghaltok cigányok”) kiabáló személyek azonosítására, cselekményeik vizsgálatra semmilyen intézkedés nem történt. Úgyszintén következmények nélkül maradt a kifejezett rendőri felszólítás ellenére a tömegbe hajtó gépkocsi vezetőjének tette. A történtekről értesülve a NEKI, az Európai Roma Jogok Központja,88 a Társaság a Szabadságjogokért89 és az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány90 munkatársai a helyszínre utaztak tényfeltárásra. A tanúk, a letartóztatott és kihallgatott személyek, valamint hozzátartozóik meghallgatása után nyilvánvaló volt, hogy a szakszerű rendőri intézkedés már a kezdetektől megkérdőjelezhető volt. Kezdve a romák rendőri sorfallal történő kiszorításától a bűncselekmény megelőzésén át az elkövetők azonosításáig. Egy férfi például több tanúval tudja igazolni, hogy otthon tartózkodott az események megtörténtekor, csak a kiabálásokra szaladt ki a házból, ahonnan nem is lehetett rálátni a bekötőútra. Másnap mégis gyanúsítottként hallgatták ki. A fair eljárás biztosítása érdekében mindenképpen szerettünk volna megfelelő jogi védelmet biztosítani a roma személyek számára. Ehhez az anyagi hátteret a Nyílt Társadalom Intézet biztosította számunkra. Segítségükkel végül négy személy védelmét látják el az irodánk által megbízott ügyvédek, DR. FARKAS LILLA, DR. FAZEKAS TAMÁS, DR. BOÓS TIBOR, mert a többi terhelt esetében, az egymásra tett terhelő vallomások miatt nem tudtuk a képviseletet ellátni. A megindult büntetőeljárások igazolták a tényfeltárás nyomán már megszületett aggodalmainkat, hiszen a megbízott védők többször szembesültek akadályoztatással, nem egy esetben eljárásjogi szabálysértéseket is észleltek. A terheltek szabadlábra helyezése iránti kérelmeket minden esetben elutasították, noha több személy esetében annak törvényi hátterei nem álltak fent. A legnagyobb problémát azonban az elkövetett bűncselekmény minősítése okozta, hiszen a rendőrség a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 174/B szakaszában szabályozott, közösség tagja elleni erőszak miatt indított nyomozást, majd az ügyészség emiatt emelt vádat 2010. augusztusában.91 Valamennyi emberi jogi jogvédelemmel foglalkozó szervezet megdöbbenéssel értesült a minősítésről, hisz ez a döntés egyértelműen a kisebbségi csoportok védelmére rendelt jogi szabályozás megcsúfolása, eredeti rendeltetésének kifordítása. Érdekes, hogy míg más esetben, amikor valamely kisebbségi csoport ellen követnek el feltehetően a kisebbségi csoporthoz való tartozás miatt bűncselekményeket, a hatóság vonakodik alkalmazni a Btk. 174/B. §-át, addig itt egy állítólagos bekiabálás kapcsán megalapozottnak találták az erre vonatkozó gyanút. Ez a hozzáállás nemcsak veszélyes, de szembe megy valamennyi nemzetközi emberi jogi ajánlásokkal. A NEKI már egy 2001-es ügy kapcsán is, amikor egy roma családot ért erőszakos támadás, felhívta a figyelmet arra, hogy abban az esetben, amikor az áldozat roma, a jogalkalmazó nem gondol arra, hogy az eljárást közösség tagja elleni bűncselekmény miatt indítsa.92 De 88 89 90 91

www.errc.org. www.tasz.hu. www.cfcf.hu. A Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 174/B. § (1) szerint, aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetőleg erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 92 Fehér Füzet 2003, Etnikai csoport tagja elleni erőszak, http://neki.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=202: etnikai-csoport-tagja-elleni-erk&catid=23:romak-serelmere-elkoevetett-egyeb-bncselekmenyek&Itemid=88. –

49 —



garázdaság miatt indított eljárást a rendőrség a 2009-es Meleg Méltóság Menet után megvert nő ügyében is.93 Érdekes tehát, hogy míg olyan esetben, amikor az áldozat kisebbségi csoport tagja, és gyanítható, hogy az elkövetőt a kisebbségi csoport tagjával szembeni gyűlölet motiválta, garázdaság vagy testi sértés miatt indul eljárás, addig esetünkben a roma elkövető – „magyar” áldozat esetén alkalmazásra kerül a közösség tagja elleni erőszak bűntettének tényállása. Legsajnálatosabb azonban az, hogy a jogalkalmazók ilyetén való hozzáállása nem egyedi eset. Nemrégiben hirdetett ítéletet a miskolci bíróság egy hasonló ügyben, ahol több év börtönbüntetésre ítéltek el roma személyeket szintén a Btk. 174/B §-ára hivatkozva.94 Az üggyel kapcsolatban megkerestük a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosát is, vizsgálat indítását kérve. Végső jelentésében95 a biztos kezdeményezte, hogy az országos rendőrfőkapitány ismételten tekintse át az országgyűlési biztosnak a rendőrség eljárását vagy annak elmulasztását érintő hatáskörét, tekintettel arra, hogy vizsgálata során több, nagy jelentőségű dokumentumot nem bocsátott az ombudsman rendelkezésére a rendőrség. A jelentés ajánlást is megfogalmazott a rendőrség felé, amelyben az országgyűlési biztos kérte az országos rendőrfőkapitányt, hogy „tekintse át és értékelje a sajóbábonyi rendőri intézkedések általánosítható tapasztalatait, különös hangsúlyt helyezve a szükségesség és arányosság követelményének érvényesülésére, és ezeket a megállapításokat vitassa meg egy olyan állománygyűlésen, ahol a megyei rendőrkapitányok, rendőri vezetők mellett meghívást kapnak a rendészettudomány hazai elismert képviselői, valamint a jogvédő szervezetek is”. Ugyancsak ajánlásban kérte az országgyűlési biztos a rendőrfőkapitányt, hogy „dolgozza ki annak módszertanát, hogyan vehetők igénybe a rendészeti eszközök mellett más technikák (elsősorban közvetítés, mediáció, kommunikáció) a helyi – elsősorban etnikai jellegű – konfliktusok kialakulásának megelőzésére, megszakítására, a megsértett rend helyreállítására”. Az országos rendőrfőkapitány válaszában kifejtette, hogy a biztosi vizsgálatra nem volt jogi lehetőség, mivel annak feltétele, hogy a panaszos kimerítse a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket, illetve, ha az a hatóság tájékoztatási kötelezettségének elmulasztása miatt hiúsul meg. Véleménye szerint jelen esetben egyik sem valósult meg. A jelentéshez további észrevételeket is fűzött, miszerint Sajóbábonyban a rendőrség megítélése szerint a Jobbik szimpatizánsait meg kellett védeni a helyi roma lakosságtól. A főkaptány úgy ítélte meg, hogy a rendőrség mindent megtett a konfliktushelyzet kezelésére és enyhítésére, kisebbségi közvetítők és vajdák bevonásával, ezen túlmenően pedig minden tekintetben jogszerűen és a szakmai előírásoknak megfelelően jártak el. Az országgyűlési biztos nem találta a választ kielégítőnek, ezért változatlanul fenntartotta az álláspontját, amely szerint nem szükséges konkrét, rendőrség elleni panaszeljárás a biztosi vizsgálat megindításához. Kitért arra is, hogy a nyilvánvaló konfliktushelyzet ellenére csak egy körzeti megbízott volt jelen a gépjármű megtámadásakor. Az újabb főkapitányi válasz a jövőbeli együttműködés fontosságát hangsúlyozta, az alapkérdésben azonban továbbra sem közeledtek az álláspontok. A 2010. augusztus 3-án kelt vádiratban az ügyészség mind a kilenc, előzetes letartóztatásban lévő terhelt tekintetében indítványozta az előzetes letartóztatás meghosszabbítását az ügydöntő határozat kihirdetéséig. Arra hivatkoztak, hogy a szökés vagy elrejtőzés veszélyére tekintettel, vagy más okból megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a gyanúsítottak jelenléte másképp nem biztosítható. Megalapozottan feltehető az ügyészség szerint az is, hogy szabadlábon hagyásuk esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítanák, megnehezítenék, vagy veszélyeztetnék a bizonyítást; szabadlábon hagyásuk esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinnék, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követnének el.96 Valamennyi terheltet felfegyverkezve, csoportosan elkövetett közösség tagja elleni erőszak bűntettével vádoltak, egyiküket bűnsegédként, a többieket társ93 http://tasz.hu/gyulekezesi-jog/nem-garazdasag-kozosseg-tagja-elleni-eroszak-rendorseghez-fordul-tasz-megvert-no-ugy. 94 A miskolci esetről bővebben: „Rá volt írva, hogy halál a magyarokra”. Index, 2010. 10. 29. http://index.hu/

video/2010/10/29/ra_volt_irva_hogy_halal_a_magyarokra/?s=miskolc. „Rasszizmusért elítélt miskolci romák – Az önmaga ellen fordult törvény”. Magyar Narancs 2010. 12. 10. http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=22703. Közösség tagja elleni erőszak bűncselekményének alkalmazása – A NEKI kommentárja a miskolci ítélet kapcsán: http://neki.hu/ index.php?option=com_content&view=article&id=451:miskolci-varosi-birosag-itelete&catid=1:friss-hk&Itemid=64. 95 http://www.kisebbsegiombudsman.hu/word/07-28-2010_11_07_10/18_sajobabonyi_jelentes.htm. 96 Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 129. § (2) b, c és d pontjaira való hivatkozás. –

50 —



tettesként. Ezen felül az egyik vádlottat lőfegyverrel visszaélés bűntettével,97 míg egy másikat közlekedés biztonsága elleni bűntettel is vádoltak. Utóbbi vonatkozásában ismételten hangsúlyozzuk, hogy a rendőri felszólítás ellenére a tömegbe hajtó gépjármű vezetőjével szemben semmilyen eljárást nem indítottak. A vádirat szerint a „Jobbik szimpatizánsok” az út szélén beszélgettek, amikor a megvadult romák rájuk támadtak. Az egész ügy előzményének tekinthető, a médiában is részletesen ismertetett lakossági gyűlés és az ott történtek így jelennek meg az ügyészség leírásában: „2009. november 14. napján a Jobbik helyi szervezete lakossági fórumot szervezett Sajóbábonyban. A fórum megtartását a helyi közösség tagja provokációnak tartották, ezért az összejövetelnek helyt adó általános iskola előtt nagyobb létszámban összegyűltek és a rendezvény tagjait szidalmazták, illetve megöléssel fenyegették.” A valóságtól teljesen elrugaszkodott leírás elfelejti megemlíteni a sorfalat álló gárdaegyenruhás személyeket, akik „büdös cigányok”, „meghaltok cigányok” kiáltásokkal fogadták a bejutni kívánó (és ebben általuk megakadályozott) roma lakosokat. Az előzetes letartóztatásban lévő roma gyanúsítottakkal szemben a speciális motiváció vonatkozásában ugyanakkor az alábbiak szerepelnek a vádiratban: „A kereszteződésnél összegyűlt, helyi romákból álló tömeg folyamatosan azt kiabálta, hogy »megdöglötök, büdös szemét magyarok«, »meghaltok magyarok!«, illetve »megölünk benneteket!«” A későbbiekben még olvasható, hogy a „meghaltok gárdisták” kiáltás is elhangzott az egyik vádlott részéről. Ezen kívül ugyanakkor semmilyen más érvelés, bizonyíték, indokolás nem foglalkozik az előítéletes motiváció meglétének kérdésével, ami kulcsfontosságú lenne az ügyben, és ezen kellene alapulnia a minősítésnek is. Az elhangzott bekiabálások ténye is csak a tanúk vallomására alapul, semmilyen más bizonyíték nem támasztja azt alá. A „megölünk benneteket” kifejezés használatának életszerűsége mellett kiemeljük, hogy az előző nap a gárdisták „büdös cigányok, meghaltok cigányok” skandálásai teljes mértékben elkerülték a rendőrség jelen lévő tagjainak figyelmét. Ez különösen igaz a helyi körzeti megbízottra, akinek a megfigyelőképessége másnap már sokkal jobb volt. Az üggyel kapcsolatban – más jogvédő szervezetekhez hasonlóan – komoly aggályaink merültek fel mind a rendőrség eljárása, mind a büntetőjogi minősítés tekintetében. A november 14-i események során, a helyszínen lévő rendőrök nem foganatosítottak intézkedéseket, amikor a „gárdisták” (az iskola épülete előtt felsorakozott személyek) kizárólag a helyi, roma származású lakosokat nem engedték be a lakossági fórumra. Információink szerint nem indult nyomozás a Büntető törvénykönyv 174/B szakaszának alapján a gárdistákkal szemben, holott ez megítélésünk szerint indokolt lett volna. A hivatkozott paragrafus szerint ugyanis büntetendő, ha valaki „mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt […] erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön”.98 A feketébe öltözött, paramilitáris jelleget mutató, nagy létszámú csoport, az általuk bekiabált cigányellenes kifejezések, valamint a tény, hogy a belépni szándékozó romáknak egyszerűen útjukat állták, együttesen alkalmasak lehettek a fenyegetés légkörének megteremtésére. A helyszínen elhangzott súlyos romaellenes bekiabálások más bűncselekmények (közösség elleni izgatás) gyanúját is felvethetik, nem beszélve a jogerős bírósági határozattal betiltott Magyar Gárda tagjainak felvonulásáról, szerepléséről (egyesülési joggal való visszaélés). Aggályosnak tartjuk azt is, hogy a rendőrség egyértelműen és kizárólagosan a roma lakosok kiszorítására, leválasztására törekedett, mintegy védelmet nyújtva a „gárdistáknak” és a rendezvény szervezőinek. Ez az egyoldalú intézkedés felveti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, illetve egy igen káros, a társadalmi feszültségeket mélyítő rendőrségi gyakorlat kialakításához vezethet. A gépjármű megtámadását közvetlenül megelőzően a helyszínen jelen lévő körzeti megbízott megpróbálta megelőzni az autósok és a helyi romák összecsapását (keresztbe állt gépjárművével), a később megtámadott piros Suzuki azonban két ízben is kikerülte, ellenszegülve így a rendőri intézkedésnek. Információink szerint ezzel kapcsolatban sem indult szabálysértési eljárás. Kérdésként merül fel továbbá, hogy a helyszínen miért nem tartóztattak le senkit, aki a támadásban részt vett. Nem világos továbbá, hogy a másnap kezdődő letartóztatások során milyen bizonyítékok alapján vették őrizetbe a konkrét személyeket. Az említett személyek közül többen állítják, hogy tanúkkal is tudják igazolni, hogy a kérdéses időpontban (kocsi megtámadása) otthon tartózkodtak. 97 A védői tájékoztatás szerint a nyomozás során fegyverszakértő bevonása során és tanúval is bizonyították, hogy a vádlottnak arról volt tudomása, hogy a házkutatás során tőle lefoglalt két gázpisztoly és két flóbert pisztoly (ezeket a fegyvertartási engedéllyel rendelkező sógorától kapta és dekorációként szolgáltak) működésképtelen (valóban azok). 98 Btk. 174/B §.

–

51 —



Összességében elmondható, hogy ebben az ügyben ismét kirajzolódik az elmúlt időszakban feszültséggel terhes viszony a többségi társadalom és a roma kisebbség között. A rendőri intézkedés során megvalósuló diszkrimináció, a helyi etnikai jellegű konfliktusok kezelésének csődje és a gyűlölet-bűncselekmény emberi jogok doktrínájával teljesen ellentétes alkalmazása a jogállami garanciákat veszélyezteti. A NEKI évek óta kiemelten kezeli a gyűlölet-bűncselekmények nyomozását és kezelését, bár elsősorban olyan esetekre koncentrálva, ahol a roma kisebbség áldozatként szerepel. A hatóság részéről tapasztalt passzivitás a speciális motívum megállapítása tekintetében nagy problémát jelent a jogvédőknek, továbbá ellentétes a Magyarországgal szembeni nemzetközi elvárásoknak. A problematikus jogszabály ilyen kifordított alkalmazása azonban még ennél is súlyosabb jelenség, ezért a NEKI az első pillanattól kezdve kiemelt ügyként kezelte a Sajóbábonyban történteket. Az ügyben 2011 januárjában kezdődnek a bírósági tárgyalások, a roma érintettek jelenleg is előzetes letartóztatásban vannak.

–

52 —



D. Imre (Ö. város)

2010. március 16-án az Új Magyar Gárda99 és a Jobbik közterületi rendezvényt tartott Ö. város művelődési házában. Ügyfelünk, D. Imre a helyszínen észlelte, hogy számos résztvevő a betiltott Magyar Gárda egyenruháját viseli, közöttük az egyik fő szervező, K. Róbert, aki egyben a gárda főkapitánya is. Állampolgári bejelentés alapján hamarosan megjelent a rendőrség is a helyszínen, nekik D. Imre jelezte, hogy véleménye szerint jogsértés történt, hiszen a Magyar Gárda egyenruhájának viselése szabálysértés,100 ezért feljelentést szeretne tenni. Erre azonban aznap nem adtak neki lehetőséget, állítása szerint csak akkor mondták neki, hogy jöjjön be a kapitányságra másnap, amikor különféle jogvédő szervezeteknek kezdett el telefonálni. A rendőrség megjelenésére egyébként az egyenruhát viselő személyek K. Róbert kivételével elhagyták helyszínt. A gárda főkapitánya – saját állítása szerint – több tucat hasonló rendezvényen vett már részt szintén egyenruhában, úgy, hogy a jelen lévő rendőrök soha nem intézkedtek. A szabálysértéssel kapcsolatos feljelentés megtételére másnap került sor D. város kapitányságán. A szabálysértési eljárásban májusra tűzték ki a tanúmeghallgatásokat, ahová K. Róbertet is beidézték mint eljárás alá vontat. Tekintettel az ügy jelentőségére (irodánk kiemelt témaként kezeli a betiltott szervezet rendezvényeinek, illetve egyenruha viselésének jogi megítélését, és az ezzel kapcsolatos hatósági fellépést) DR. FARKAS LILLA személyében ügyvédet biztosítottunk D. Imre képviseletére. A tanúmeghallgatáson K. Róbert újfent gárdaegyenruhában jelent meg (fekete nadrág, mellény, árpádsávos címer, sapka a vállára tűzve, bakancs) vallomást tenni. Amikor a tanú, D. Imre jogi képviselője feltette a kérdést a rendőrségen, miszerint K. Róbert egyenruhában jelent-e meg a kihallgatáson, a hatóság képviselője kitérő választ adott („azt kellene tisztázni, mi az egyenruha és azután azt, hogy ki, mikor és milyen körülmények között viseli”). Ezen túlmenően a kérdéssel nem foglalkozott. D. Imre ugyanakkor tanúként megerősítette, hogy az eljárás alá vont K. Róbert ugyanebben egyenruhában volt jelen a rendezvényen is. Az eljárás alá vont K. Róbert védekezésének egyébként két fő eleme az volt, hogy a rendezvény zártkörű volt, tehát nem nyilvános, illetve, hogy a mozgalom nem bejegyzett szervezet, nem azonos a betiltott Magyar Gárdával. Kifejtette azt is, hogy eddig kb. 60 másik rendezvényen vett részt, ahol az elmondása alapján a jelenlévő rendőri szervek nem intézkedtek, mindent jogszerűnek elismerve voltak jelen. Érvelése szerint az, hogy a rendőri szervek nem jártak el vele szemben az egyes esetekben, azt erősítette meg benne, hogy cselekedete jogszerű. 99 „A Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület és az általa létrehozott Magyar Gárda Mozgalom a Jobbik Magyarországért mozgalomhoz kapcsolódó szervezetek voltak. 2007. augusztus 27-én alakultak, a bíróság 2009. július 2-án oszlatta fel őket. 2009. július 25-én hasonló tagsággal, vezetéssel és célokkal megalakult az Új Magyar Gárda Mozgalom. A Magyar Gárda deklarált célja a „magyarság fizikai, lelki és szellemi önvédelme”. A bíróság azonban többek között megállapította, hogy az egyesület és a mozgalom tényleges tevékenysége nem volt összhangban a célkitűzéseikkel, éppen e tény volt feloszlatásuk egyik oka. Árpádsávos címerrel ellátott fekete-fehér egyenruhája, és sokak szerint pártmilíciára emlékeztető jellege, illetve a magyarországi cigánysággal kapcsolatos megnyilvánulásai miatt heves vitákat váltott ki. Az egyesület elnöke Vona Gábor, a Jobbik elnöke volt. A mozgalom megalakulása után nem sokkal két részre szakadt, a Jobbikhoz közelebb álló, jelentősebb létszámú csoport Kiss Róbertet, míg a magát Őrző Magyar Gárda Mozgalomnak (korábban Magyar Gárda Mozgalom Őrzők szárnyának, illetve Független Magyar Gárda Mozgalomnak) nevező csoport Lukács Krisztiánt tekinti főkapitánynak. A közvélemény és a média nagy része a Kiss Róbert vezette Mozgalmat tartotta „hivatalosnak, míg a bírósági feloszlatás után alakult Új Magyar Gárda Mozgalom alatt már csak ők értendők.” http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_G%C3%A1rda 100 A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (továbbiakban Szabs. tv.) 152/B § (2) alapján elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki a) a bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet működésében a feloszlatás után részt vesz, b) nyilvános rendezvényen a bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet egyenruháját vagy formaruháját viseli, továbbá aki nyilvános rendezvényen olyan egyenruhát vagy formaruhát visel, amelyről – annak jellegzetes tulajdonságai miatt – bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet egyenruhája, formaruhája ismerhető fel.

–

53 —



Ezzel szemben áll az, hogy a sajtóban is közzétett információk szerint K. Róbert Gárdakapitánnyal szemben korábban büntetőeljárást indítottak, és 2010 nyarán vádat is emeltek egyesülési joggal való visszaélés, törvény vagy hatóság rendelkezés elleni izgatás miatt egy 2009-es Gárda rendezvényen tanúsított magatartása kapcsán.101 A tanúmeghallgatás tapasztalatai után levélben kerestük meg D. város rendőrkapitányát, és felhívtuk a figyelmét arra, hogy a betiltott Magyar Gárda egyenruhájának viselése is szabálysértés, és az eljáró szerveknek ezt kellő körültekintéssel kellene vizsgálnia a nyilvános rendezvényeken. Szóvá tettük azt is, hogy az eljárás alá vont a tanúmeghallgatásra is egyenruhában jelent meg, amiről a tanú, D. Imre egyből megállapította, hogy a nyilvános rendezvényen ugyanezt látta rajta. Ennek ellenére a rendőrségi előadó ezzel a kérdéssel nem foglalkozott, fényképet nem készített. Levelünkre érkezett válaszában a kapitányságvezető közölte, hogy a kérdéses szabálysértést csak nyilvános rendezvényen lehet elkövetni, a meghallgatáson való egyenruha viselés nem valósítja meg a tényállást.102 Természetesen ezzel mi is tisztában voltunk, azonban az általunk felhozott érvek az eljárás körültekintő, alapos és tárgyilagos lefolytatására vonatkoztak. Véleményünk szerint az eljárás során egyenruhában való megjelenés igenis relevanciával bír, és mint bizonyítékot rögzíteni kellett volna, tekintettel arra, hogy a tanú kijelentette, hogy ebben az öltözetben látta az eljárás alá vontat a nyilvános gyűlésen is. Az általunk felvetett kérdésekre azonban sajnálatos módon nem kaptunk választ. Mivel az ügyben eljáró rendőrség nem azt a képet erősítette bennünk, hogy komolyabb vizsgálatra számíthatnánk, megkerestük mind az Országos Rendőrfőkapitányt, mind a Legfőbb Ügyészt. Mindkét szervtől azt kértük, tájékoztassák irodánkat arról, milyen intézkedéseket tettek, tesznek a szóban forgó szabálysértésekkel szembeni egységes, következetes és hathatós fellépés kialakítása érdekében. Megkeresésünkre az ORFK azt válaszolta, hogy a rendőrségen belül, „jogászok és jogvédők szakmai véleményére támaszkodva egységes intézkedési gyakorlat alakult ki. […] Vezetői értekezleteken meghatározott iránymutatások és parancsnoki eligazítások alapján lépnek fel a fent említett bűncselekmények és szabálysértések megakadályozására.” Arról nincs információnk, milyen jogvédő szervezetek állásfoglalásaira támaszkodtak, illetve D. város rendőrkapitánysága az említett egységes iránymutatásoknak megfelelően járt-e el a fent leírt módon. Sajnálatos módon nem tudtuk meg azt sem, vajon mit is tartalmaz ez a bizonyos egységes iránymutatás és protokoll. A Fővárosi Ügyészség (hozzájuk került a megkeresésünk) válasza hasonló tartalmú, és egyértelműen elhárító volt. Az ügyészségi levél szerint a Magyar Gárda Egyesületet feloszlató ítélet nem oszlatta fel a Mozgalmat, a másodfokú bírósági ítélet mondta ki, hogy az ítélet hatálya arra szükségszerűen kiterjed. Az ügyészség arra is hivatkozott, hogy az Új Magyar Gárda nem bejegyzett szervezet, ezért a felett törvényességi jogkört nem gyakorolhat. Tájékoztattak továbbá, hogy az ügyészségnek konkrét, egyedi ügyekben eljáró jogalkalmazó szervek felé a jogszabályok értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos, kötelező erejű általános jogi iránymutatás kiadására hatásköre nincsen. Ugyancsak nem vonhatja el az ügyészség a szabálysértési hatóság tényállás tisztázási hatáskörét. Ezen okokból nem látták törvényes lehetőségét ügyészi intézkedésre ügyünkben. A fentieket nem vitatva megjegyezzük, hogy megkeresésünkben egységes szakmai állásfoglalást és nem kötelező iránymutatást, vagy konkrét ügyekben történő hatáskörelvonást kértünk az ügyészségtől. Az eset arra példa, hogy az ügyészség elzárkózik a civil jogvédő szervezettekkel történő hatékony együttműködéstől, a szakmai javaslatok megtétele, a különböző problémafelvetések, segítségkérés hiábavaló próbálkozásnak minősült. A jelentős társadalmi problémát jelentő, feszültséget szító, szélsőséges és félkatonai szervezetek tevékenységnek jogi megítélésével kapcsolatban álláspontunk szerint igenis szükség lenne olyan felső szintű állásfoglalásra, amely elejét veszi olyan eseteknek, mint a D. városban történtek. A körzeti megbízott vagy a kapitánysági előadó kezelje kellő körültekintéssel a Magyar Gárda (régi vagy új formában megjelenő) tagjainak megjelenését, tevékenységét, és ne maguk döntsenek arról, „mi egyenruha és mi nem”. Úgy tűnik, igenis szükség lenne olyan állásfoglalásra, amely segíthet a rendőrség tagjainak annak eldöntésében, hogy a mi tekinthető egyenruhának és mi nem. Véleményünk szerint ez a fajta szabálysértés, és a hozzá kapcsolódó bűncselekmények103 kivizsgálása jóval több odafigyelést igényel, mint egy tilosban parkolás vagy egy közúti baleset. Az ügy ismételten rávilágított arra is, milyen nehézkes viszony és együttműködés áll fenn a jogvédő szervezetek és a rendőrség, ügyészség között. 101 http://www.hirado.hu/Hirek/2010/09/09/05/Birosag_ele_all_a_volt_gardakapitany.aspx 102 Szabs. tv. 152/B §. (2) b). 103 Pl. a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 212/A. § (1) bekezdésében szabályozott egyesülési joggal való visszaélés.

–

54 —


Egyéb ügyek



O. József (B. város)

Irodánkat 2009 tavaszán kereste meg O. József roma származású egyetemista azzal, hogy őt diáktársa, B. László roma származásával összefüggésben személyesen, és nagy nyilvánosság előtt is becsmérelte. Mivel mindkét érintett erre hajlandó volt, előbb mediáció keretében próbáltunk segítséget nyújtani a konfliktus rendezéséhez. Bár az egyeztetési folyamat kezdetben sikeres volt, később a roma fiatalember a peres eljárás mellett döntött. Az ügy érdekessége, hogy a felek végül mégis egyezséget kötöttek, a bíróság előtt. Az egyébként egyházi fenntartású egyetem hallgatója, B. László a 2009-ben történt ún. Cosma-gyilkosság104 hatására az iwiw közösségi portál üzenő falán egy a roma kisebbséget sértő, megalázó, durva hangvételű írást jelentetett meg. Tekintettel a közösségi portál látogatottságára, valószínűsíthető volt, hogy az uszító hangnemű írás az egyetem diákjait széles körben érte el. Ezért O. József személyes levélben kereste meg B. Lászlót, amelyben felháborodásának adott hangot, illetve felhívta diáktársának figyelmét arra, hogy egy embercsoport kapcsán általánosítani, a negatívumokat kiterjeszteni a csoport minden tagjára nem helyénvaló. B. László a privát levélre 2009. február 24-én az iwiw közösségi portálon válaszolt O. Józsefnek, amelyben szidalmazta, becsmérelte őt, roma származása miatt sértegette. A levelet ugyanezen a napon B. László azonos tartalommal feltette a közösségi lap üzenőfalára is, aminek következtében a személyiségi jogokat, ezen belül O. József emberi méltóságát, jó hírnevét sértő üzenetet 469 személy olvashatta. (Mint ismeretes, a közösségi portálon az üzenőfalra kitett üzeneteket azok láthatják, akik az üzenet szerzőjének ismerősei, B. László esetében ez 469 személy.) Mivel B. László ismerősei közül többen szintén hallgatói az egyetemnek, így az üzenet közösségi oldalon való megjelenésének ténye, illetve annak tartalma az intézmény diákjainak meg nem határozható nagyságú körében is elterjedt, így értesült O. József is a történtekről. A levél rendkívül sértő hangneme mellett O. Józsefet különösen az bántotta, illetve háborította fel, hogy B. László megvádolta, hogy egyetemi tanulmányai során elért eredményeit nem saját szorgalmának, hanem kizárólag etnikai hovatartozásának köszönheti. Az üzenőfalra kitett levél a következőket tartalmazta: „Kedves O. József! Múltbéli megnyilatkozásodra elfelejtettem reagálni, bár igazából el sem olvastam (ennek is megvan az oka, majd a végén megérted… bár valószínűleg nem fogod, mert egy olyan faj tagja vagy, AMI…)! Szóval az a lényeg, hogy: az ne védje a CIGÁNYokat, aki úgymond maga is cigánykodás árán jutott előbbre egyetemi tanulmányaiban, hamisan megvádolva oktatóinkat azzal, hogy téged hátrányosan megkülönböztettek (egyébként érthető lett volna, hiszen CIGÁNY vagy!!!) De nem szapullak tovább (pedig megérdemelnéd), de tudd (még ha szíved mélyén »nemes« CIGÁNY is vagy), hogy a te fajtád egy kaptafa, bármit is ér el közületek az életben, nem számít, mert a fajtádon rajta van a bélyeg, mint egy lepráson a csengettyű, mint kolera által fertőzött házon a vörös x: te és a te fajtád örökre csaló, hazug, ingyenélő, mocskos, tolvaj, paraszt… CIGÁNYOK lesztek!!!! Szép napot és üdvözlettel: B. László P.S. Szívből gyűlölöm a mocskos cigány FAJTÁD!!!”

104 Mint ismeretes, 2009-ben Marian Cosma román sportoló életét vesztette egy szórakozóhelyen kirobbant konfliktus során.

A gyilkosságot feltehetően roma származású személyek követték el. –

56 —


EGYÉB

ÜGYEK

O. József, tekintettel arra, hogy az őt ért megaláztatás egy diáktársa részéről történt, megkereste az oktatási intézmény hallgatói önkormányzatát, valamint a rektort is, és segítségüket kérte. A rektor megpróbált a felek között egy egyeztetést kezdeményezni, időközben azonban, más okok miatt, B. László hallgatói jogviszonya megszűnt, és a fiatalember hazaköltözött vidéki szüleihez. Tekintettel arra, hogy a fiatalember elérhetőségét nem tudtuk, az egyetem közreműködésével sikerült eljuttatnunk hozzá levelünket, amelyben felajánlottuk, hogy irodánkban mediáció keretében kerüljön a konfliktus megoldásra. B. László levelünkre telefonon reagált, közölve, hogy hajlandó személyesen az egyeztetésen megjelenni. 2009. május 19-én mindkét érintett megjelent irodánkban azzal a szándékkal, hogy egymással leüljenek tárgyalni. O. József elmondta, hogy egyrészt személyesen nagyon rosszul élte meg a történteket, másrészt elvi okokból is azon a véleményen van, hogy nem maradhat következmények nélkül B. László cselekedete, mert az nem csak rá nézve volt káros, de az egyetemi roma közösségre, és szélesebb értelemben az egész hazai roma kisebbségre. O. József hangsúlyozta, hogy a szóban forgó üzenet azért is érintette súlyosan, mert egyrészt egy diáktársától érkezett, akivel egy egyetemre járnak, másrészt az országban jelenleg uralkodó kiélezett, romaellenes közhangulatban történt az incidens. Elmondta azt is, hogy korábban egyébként már nagyon sok rossz élmény érte őt roma származásával összefüggésben, így most úgy érezte, ezúttal nem nyeli le a sértést. B. József előadta, hogy amikor az üzenetet megfogalmazta, feldúlt lelkiállapotban volt, mivel egy utcai támadás érte, aminek az elkövetői megítélése szerint roma származású személyek voltak. Előadta még, hogy tisztában van azzal, hogy a szóban forgó üzenet sértő és megengedhetetlen, emiatt szégyelli magát, és sajnálja a történteket. O. József ragaszkodott ahhoz, hogy számára nem hiteles B. László sajnálkozása, és százötvenezer forint nem vagyoni kártérítésre tart igényt, mivel az eset nagyon súlyosan érintette, a történteket feldolgozni nehezen tudta, illetve tudja. Roma származású felesége szintén az egyetem hallgatója, mindketten nagyon nehéz, hátrányos családi háttérrel rendelkeznek, hatalmas erőfeszítésükbe került, hogy tanulmányaikat sikeresen befejezzék, és felsőoktatási intézmény hallgatóivá váljanak. Mindkettőjük számára megalázó és bántó volt, ami a közösségi portál üzenő falára kikerült B. László nyomán. B. László előadta, hogy hajlandó a történtek miatt nyilvánosan is bocsánatot kérni, illetve hajlandó egyéb jóvátételre is, fizetni azonban nem tud, mivel munkanélküli. Elmondta azt is, hogy őt is sok megaláztatás érte már életében, amiatt, hogy szegény családból származik, és például nem tud olyan divatos, márkás ruhákat vásárolni magának, mint számos diáktársa. Az egyeztetés során felmerült, hogy az anyagi jóvátétel helyett B. László meghatározott idejű önkéntes munkát vállalna egy O. József által megjelölt, romák érdekében tevékenykedő társadalmi szervezetnél. Az egyeztetésen végső közös megoldás, amely mindkét fél számára maradéktalanul elfogadható lett volna, végül nem született. Több ponton érezhető volt, hogy a felek kölcsönösen közelednek egymás felé, és enyhül a feszültség, ugyanakkor O. József álláspontja merev és következetes volt a tekintetben, hogy B. László „nem úszhatja meg túl egyszerűen” az ügyet. Az egyeztetést követően O. József telefonon jelezte a jogvédő irodának, hogy a történteket újragondolva továbbra is az az álláspontja, hogy részére kizárólag a vagyoni kártérítés nyújtana megfelelő kompenzációt. Erről tájékoztattuk B. Lászlót, aki azonban közölte, hogy társadalmi munkát elvállalt volna, azonban fizetni nem hajlandó. Bár sajnáltuk, hogy az ügy rendezése nem sikerült peren kívül, ugyanakkor irodánknak O. József érdekeit kellett szem előtt tartania, mindemellett magunk is elítéltük és károsnak tartottuk B. László cselekedetét. Mivel a mediáció sikertelen volt, keresetet terjesztettünk elő a Fővárosi Bíróság előtt, amelyben kértük, hogy a bíróság kötelezze B. Lászlót arra, hogy nyilvánosan, az iwiw közösségi portál üzenő falán kérjen bocsánatot O. József felperestől, valamint fizessen százötvenezer forint nem vagyoni kártérítést.105 Az ügy aztán 2 Az 1959. évi IV. törvény, a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 84. § (1) bek. szerint akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől; c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását; e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.

–

57 —



meglepő fordulatot vett, az első tárgyalási napon mindkét fél kifejezte a bíróság felé, hogy hajlandóak megegyezni. B. László ismét kifejezte sajnálkozását, és felajánlott ötvenezer forint kártérítést, amelyet O. József elfogadott.

–

58 —


EGYÉB

ÜGYEK

H. Gyuláné (Ny. város)

H. Gyuláné 22 hetes ikerterhességgel, komplikációk miatt került M. város kórházába 2008 februárjában. Erősödő vérzése miatt császármetszés műtétet rendeltek el, ennek előkészítése során aláírattak vele egy beleegyező nyilatkozatot, amely kizárólag a császármetszésre vonatkozott. Az asszony csak később, a zárójelentésből értesült arról, hogy a műtét során sterilizálták is. A 2008 februárjában végrehajtott műtét során az asszonyon császármetszést végeztek, eltávolították az időközben sajnálatosan elhalt magzatokat, valamint a zárójelentés szerint „a beteg írásos kérésére mindkét oldali tubát Madlener szerint” sterilizálták. Ügyfelünk szerint a sterilizálásról őt előzőleg nem tájékoztatták, beleegyezését nem kérték. A sterilizálás tényéről csak később, a zárójelentésből és férjétől értesült. H. Gyuláné ekkor megkérdezte a főorvost, hogy sterilizálták-e, mert a férje váltig állította, hogy őt is csak a műtét után tájékoztatták. A főorvos ügyfelünk szerint azt válaszolta, „hogy gondol ő ilyet, hogy a férje beleegyezése nélkül ilyen műtétet elvégeznek rajta, és majd két hónap múlva megy a férj reklamálni”. H. Gyuláné határozott álláspontja szerint a műtétet megelőzően csak egy alkalommal került egyáltalán szóba a sterilizáció lehetősége, de akkor is csak általánosságban, a beavatkozásról és annak következményeiről részletes tájékoztatást nem kapott. Mindazonáltal határozottan állítja, hogy sem ezen tájékoztatáskor, sem azelőtt, sem azt követően nem nyilatkozott sem szóban, sem írásban akként, hogy a sterilizáció elvégzéséhez hozzájárul. Irodánk beszerezte az asszony valamennyi egészségügyi dokumentumát, ezek között a kórház megküldött részünkre egy, „kérelem és beleegyező nyilatkozat” elnevezésű dokumentumot is ügyfelünk aláírásával. H. Gyuláné ezen okirattal kapcsolatban elmondta, hogy azt valóban ő írta alá, azonban semmiképpen nem a sterilizáció elvégzésével összefüggésben (azaz nem olyan körülmények között, amelyek során a sterilizációról egyáltalán szó esett volna), és semmiképpen nem az ahhoz történő hozzájárulás céljából. Az iraton egyébként semmilyen utalás nincs arra nézve, hogy az egyáltalán a sterilizáció elvégzése kapcsán került kiállításra, arra pedig végképp nem, hogy az a sterilizáció elvégzéséhez történő írásbeli hozzájárulásnak tekinthető. Az irat második oldalán a kifejezett hozzájárulás megadására vagy elutasítására vonatkozó rész nincsen kitöltve, tehát egy üres, biankó adatlap lett aláíratva, amit még utólag sem töltöttek ki. Ugyanígy tanúk sem kerültek rögzítésre (míg a császármetszéshez hozzájáruló nyilatkozaton igen), így az irat keletkezési körülményei eleve kétségesek. H. Gyuláné nem roma származású, de férje igen, ezért elmondása szerint legtöbbször őt is annak tekintik, akként kezelik. Véleménye szerint emiatt történt, hogy a kórházban is szegregált szobába került, és elmondása szerint lekezelően bántak vele végig. Az asszony egyébként korábban már többször szült ugyanebben a kórházban, minden esetben olyan szobába tették, ahol rajta kívül mindenki roma származású volt. Irodánk először a kórházi dokumentáció beszerzésére és a kórházzal történő egyeztetésre kapott megbízást, ami azonban nem vezetett sikerre. Az ügyben előzetesen kért orvosszakértői vélemény szerint a kórház nem megfelelően járt el a sterilizációs műtétet megelőző tájékoztatás és beleegyező nyilatkozat beszerzése során, így megalapozottnak találtuk az ügyfél kártérítési igényét, ezért a kórház ellen keresetet nyújtottunk be. A per költségeit az Európai Roma Jogok Központja által nyújtott támogatás fedezi. A keresetben arra kértük a bíróságot, állapítsa meg, hogy az alperes azzal, hogy az általa működtetett egészségügyi intézményben az ügyfelünk előzetes tájékoztatása és tájékozott beleegyezése nélkül elvégezték művi meddővé tételét, megsértette az önrendelkezéshez való jogát, szabad gyermekvállaláshoz fűződő jogát, valamint magánélethez fűződő jogát. Kértük továbbá, hogy az alperes levélben fejezze ki sajnálatát a felperes felé, és a jogellenes magatartásával okozott személyiségi jogi sérelmekből fakadóan a felperesnek két és félmillió forint nem vagyoni kárt térítsen meg. A bizonyítási nehézségek miatt a vélt roma származáson alapuló diszkrimináció ténye nem került említésre a keresetben önálló jogalapként, csak „háttérinformáció”-ként, illetve lehetséges „motiváció”-ként utaltunk rá az orvosok eljárása kapcsán. –

59 —



Az ügyben eljáró ügyvéd, DR. GYŐZŐ GÁBOR elsőként megpróbált peren kívül megegyezni a kórházzal, ennek kudarca után azonban a per elindult és megkezdődtek a tárgyalások. Sajnálatos, hogy időközben ügyfelünk házassága megromlott, az asszony elmondása szerint elsősorban a történtek miatt. Noha az asszonynak volt hét gyereke, a férje nem tudott belenyugodni felesége terméketlenségébe, további gyermekeket szeretett volna. A konfliktus végül válással végződött, és a férj ügyfelünk ellen fordult az eljárás során, tanúként azt nyilatkozta, hogy az asszony maga kérte a sterilizációt, mert nem akart több gyermeket. Állítása szerint az asszony a pert csak pénzszerzési szándékkal indította. Az első tárgyaláson a tanúként meghallgatott orvosok némileg ellentmondó tanúvallomásokat tettek, ugyanakkor azt elismerték, hogy az egyébként kitöltetlen és tanúk nélküli beleegyező nyilatkozat, amit megkeresésünkre azzal küldtek el, mint a sterilizációhoz hozzájáruló nyilatkozatot, csupán egy általános beleegyező nyilatkozat, amit mindenkivel aláíratnak a terhespathológiára történő befogadáskor. A diszkriminációs elemre a bíróság nem volt nyitott, az erre utaló bizonyítékok, mint az elkülönített kórházi elhelyezés, nagyon nehezen bizonyíthatóak. Ahogy említettük, időközben a házaspár elvált, és a viszony rendkívül ellenségessé vált közöttük. Az a férj, aki annak idején munkatársunk kérdéseire megerősítette felesége valamennyi állítását a sterilizációval kapcsolatban, a most zajló perben ellentétesen nyilatkozik, és arra használja fel az ügyet, hogy volt házastársán bosszút álljon. A legutóbbi tárgyaláson (2010. november) a férfi már egyenesen azt állította, hogy nem a sterilizáció tényén vesztek össze, hanem azon, hogy a felesége túl sokat internetezett, azt keresve, hogyan tudna minél több pénzt „leszedni” a kórházról. Tagadta azt is, hogy az asszony korábbi terhességei során szegregált körülmények között lett volna elhelyezve. Ugyanakkor H.-né fia is vallomást tett, aki apjáról úgy nyilatkozott, hogy az alkoholista, aki rendszeresen verte őket, ezért kellett az éj leple alatt szinte elszökniük otthonról. Megerősítette, hogy az édesanyja az összes korábbi szülésekor „színtiszta roma” kórteremben volt elhelyezve. A peres eljárás folyamatban van. Bár az ügy sajnálatos fordulatot vett a volt házastársak közötti csatározás miatt, ugyanakkor az kétségtelen, hogy a kórház a mai napig nem tudott olyan belegyező nyilatkozatot prezentálni, amiből az derülne ki, hogy az asszony a megfelelő felvilágosítást és tájékoztatást a műtét kapcsán megkapta, és ennek tudatában a sterilizációhoz valós beleegyezését adta volna. Az ügyet nemcsak a kényszer-sterilizáció miatt tartottuk kiemelten fontosnak, hanem azért is, mert rávilágít arra, hogy a roma származású nők fokozottan vannak kitéve annak, hogy az egészségügyi ellátás során esetenként hátrányosan megkülönböztessék őket. A „roma” kórterem, szülőszoba nem egyedi jelenség hazánkban, még ha nehéz is azt bizonyítani, hiszen egyetlen nő sem vall szívesen orvosok, illetve egészségügyi intézmények ellen. Fontosnak tartjuk azt a momentumot is megemlíteni, hogy az ügyfelünk maga nem roma származású, de férje etnikai hovatartozása miatt őt is romaként kezelték, és ekként részesült az általa sérelmezett bánásmódban.

–

60 —


EGYÉB

ÜGYEK

D. Sz. Márta (B. város)

2009 nyarán egy nem roma házaspár meglepő kéréssel kereste meg irodánkat. Segítségünket kérték abban, hogy roma albérlőikkel kialakult konfliktusukban közvetítőként járjunk el, mivel szerették volna elkerülni, hogy a roma család ellen jogi eljárást kelljen indítaniuk. Bár irodánk abban az esetben nyújt segítséget, ha valakit származása miatt ér diszkrimináció, méltányoltuk, hogy egy nem roma pár egy roma családdal szembeni jogvitáját békés úton, egy jogvédő szervezet közvetítése mellett szeretné rendezni. A fiatal pár 2008 februárjában adta ki az asszony, D. Sz. Márta tulajdonában álló ingatlant a roma származású K. Edinának és J. Jánosnak. A felek abban egyeztek meg, hogy a bérlők vállalják a 40 négyzetméteres lakás kifestését, valamint havi harmincezer forint bérleti díj és a rezsi megfizetését. A lakásfestés fejében a bérbeadók eltekintettek a kaució megfizetésétől, és háromhavi albérleti díj megfizetésétől. A tulajdonos azért ment bele a bérlőkre nézve kedvező feltételekbe, mert segíteni szerettek volna a roma család lakásgondjain. A felek között a kapcsolat kezdetben megfelelően működött, bár a bérlők csak a lakás felét festették ki, azonban kezdetben fizettek rendszeresen. Később a fizetések rendszertelenné váltak, majd megszűntek, így 2009 nyarára több mint kétszázezer forint összegű bérletidíj- és rezsihátralékkal rendelkeztek. A bérbeadók több alkalommal próbálták a helyzetet békés úton rendezni, és kérték a bérlőket, hogy a lakásból költözzenek ki. D. Sz. Márta szervezetünket azzal a kéréssel kereste meg, hogy békés egyeztetés, mediáció útján segítsünk a konfliktus rendezésében. A mediáció olyan konfliktuskezelési eljárás, amelynek során egy kívülálló, független harmadik fél abban nyújt segítséget a vitás feleknek, hogy azok olyan egyezségre jussanak, amely mindkettőjüket elégedettséggel tölti el. Sikeres mediáció esetén elkerülhető a hosszadalmas és költséges jogi eljárás, és olyan megoldás születhet, amely során egyik fél sem érzi vesztesnek magát. A mediáció alkalmas arra is, hogy a folyamat során a vitában állók egymás iránti elfogadása erősödjön, így egyfajta preventív hatása is van a további esetleges konfliktusok kialakulására. D. Sz. Márta és férje tudomásul vették, hogy a NEKI a bérlők elhelyezésében segítséget nyújtani, illetve bármilyen jogi eljárást indítani nem tud (tekintettel arra, hogy az ügy nem diszkriminációs jellegű), ugyanakkor határozottan kifejezték azon szándékukat, hogy részt vegyenek egy mediációs eljárásban. Tájékoztattuk őket arról, hogy erre abban az esetben kerülhet sor, ha az érintett család elfogadja a közvetítésünket, és hajlandóak a folyamatnak önként alávetniük magukat. Telefonos megkeresésünket a roma házaspár pozitívan fogadta, így irodánkban néhány napon belül létrejött a személyes találkozás valamennyi érintett részvételével. Az egyeztetés során K. Edina és J. János nem vitatták a tulajdonosok által már korábban is előadott problémákat, és közölték, hogy a lakásból hajlandóak kiköltözni, és szeretnék a fennálló tartozást rendezni. Mint elmondták, súlyos anyagi problémáik voltak eddig, ezért halmozódott fel a tartozás. Vállalták azt is, hogy a hátramaradt festési munkálatokat is befejezik. Az egyeztetés során a felek részmegállapodást kötöttek, amely szerint K. Edina családjával 2009. július 12-én kiköltözik, a lakáskulcsokat átadja. Vállalták továbbá, hogy július 2-án tizenötezer forintot fizetnek meg előlegként annak fejében, hogy a lakást a kiköltözésig még használhatják. A festés és a fennálló tartozás tekintetében megállapodás nem született. Megegyeztek ugyanakkor abban is, hogy július 12-ig csak abban az esetben maradhatnak a bérleményben, ha a tizenötezer forintot kifizetik. A részmegállapodás alapján a roma család végül kiköltözött a lakásból, a tartozást azonban tudomásunk szerint nem egyenlítették ki. Bár az ügy minden szempontból eltért alapstratégiánktól, a közvetítői szerepet végül azért is vállaltuk, mert a másik érintett egy hátrányos helyzetű roma család volt, akiket egy hatósági eljárás különösen rosszul érintett volna. Irodánk méltányolta azt a humánus hozzáállást is, amelyet a nem –

61 —



roma pár végig tanúsított. Kiemelten fontosnak tartottuk továbbá, roma és nem roma személyek közötti konfliktus tárgyalóasztal mellett oldódjon meg. Bár a végeredmény nem lett teljes siker, hisz a család a tartozását végül nem fizette meg, a jogi eljárás és egy azzal együtt járó kilakoltatási procedúra elkerülhetővé vált.

–

62 —


Jelentés a 2009. február 23-án, Tatárszentgyörgyön történt kettős gyilkosság körülményeiről és az eljáró hatóságok munkájáról Budapest, 2009. május 7. Európai Roma Jogok Központja (ERRC) Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) Társaság a Szabadságjogokért (TASZ)



Előszó

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI), a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) jogvédő szervezetek közös helyszíni tényfeltáró munkát végeztek annak érdekében, hogy a Tatárszentgyörgyön, 2009. február 23. napján történt kettős gyilkosság körülményeiről pontosabb képet kapjanak, és elemezzék a helyszínen jelen lévő hatóságok eljárásának jogszerűségét. A jogvédő szervezetek aggasztónak tartják, ahogyan hatóságok a helyszínen eljártak, ahogyan sajtónyilatkozataikban kezelték az ügyet, valamint, hogy a lakosságot a mai napig nem tájékoztatták használható, érdemi információkkal az üggyel kapcsolatosan. Nyugtalanítónak tartják azt is, hogy az eset kapcsán, a bűnügyi osztályvezető és a tűzvizsgáló ellen utólag megindított fegyelmi eljárásokról, azok eredményeiről, egyéb intézkedésekről szintén nincsen információ, holott a fegyelmi eljárások elrendelése óta már közel két hónap telt el. Minden magyar állampolgár szempontjából kifogásolható az is, hogy ilyen súlyos – vélhetően etnikai indíttatású – gyűlölet-bűncselekmény megtörténte után a rendőrség nem ad semmiféle tájékoztatást arról, hogy milyen konkrét megelőző intézkedést/programot dolgoz ki és alkalmaz annak érdekében, hogy több ilyen jellegű bűncselekmény ne történhessen meg. A jelentés elkészítéséhez a jogvédő szervezetek munkatársai a családtagoktól, szomszédoktól és helybéliektől a helyszínen gyűjtött adatokat, a hatóságok sajtó-nyilatkozatait, valamint a vonatkozó jogszabályokat használták fel.

–

64 —


TATÁRSZENTGYÖRGYI

ÁRNYÉKJELENTÉS

I. A tények, azaz mi történt Tatárszentgyörgyön a 2009. február 23-ára virradó éjszakán? A jogvédő szervezetek által lefolytatott tényfeltárás eredményeként a családtagok és szomszédok közvetlen elmondása alapján a következő események rajzolódnak ki: Éjfél után 2009. február 22-éről 23-ára virradóra az otthon pihenő J. Renáta éles durranásokat hallott. Mint később kiderült, ezek a házukra hajított molotovkoktélok hangjai voltak. Először két éles becsapódás hangját észlelte, majd a harmadikat már akkor, amikor már kirohant a házból kisfiával, Mátéval. Az első két durranás után J. Renáta élettársa, Cs. Róbert felkapta a két nagyobbik gyermeküket, Robikát és Biankát, Robikát a melléhez szorította, Biankát az oldalán vitte ki a házból. Menekülés közben rájuk lőttek, és valószínűleg ekkor Cs. Róbert Biankát letette vagy elejtette, a kislány pedig visszafutott a házba. Ezt követően, amikor J. Renáta a harmadik gyermeküket, Mátét vitte ki a házból, a kislány is átjutott a szomszédhoz. Az egyik szomszéd, P. Mártonné három lövést hallott 0 óra 15 perc körül. A nő kinézett az ablakon, de nem látott semmit, mivel sötét volt. (A közvilágítás az áldozatok szüleinek illetve nagyszüleinek, az idősebb Cs. családnak a házánál ér véget. Az ifjabb Cs. család háza a következő volt, itt már nincs lámpaoszlop.) P. Mártonné a három lövés után nem sokkal sikolyokat hallott, felkapcsolta a házuk külső világítását. Ekkor ért oda a házukhoz Cs. Csabáné, a lelőtt Cs. Róbert édesanyja, és J. Renáta, akik bevitték hozzá Robikát és a másik két gyereket. Robika arcán, homlokán, ajkán vérző sérüléseket láttak. A sebek alapján akkor nem volt felismerhető, hogy azok lövésnyomok lennének, de erre nem is gondoltak, mivel korábban soha nem láttak még lőtt sérülést. A kisfiút Cs. Richárd, az édesapa testvére találta meg. Cs. Csabáné azt is tapasztalta, hogy az ő házuknál elment az áram, feltehetően a tűz miatt. Éjfél után találták meg a fiát, Cs. Róbertet, őt a nagyszülők házába vitték be. A mentőket, rendőröket és tűzoltókat P. Mártonné és Cs. Csaba hívták telefonon, P.-né mobiljának adatai szerint 00 óra 40-kor. Először a rendőrök érkeztek fél kettő körül (a dabasi tévések előbb ott voltak, mint a rendőrök), utána a tűzoltók. Több mint öt rendőr érkezett a helyszínre. Legvégül, 2 óra tájékán megérkeztek a mentősök is egy járművel. P.-né a hívásnál mondta, hogy rohamkocsit küldjenek, mert több sérült van. Az elsőként kiérkező mentő műszeres felszereltsége minimális volt, a személyzet egy mentőápolóból (vagy mentőtisztből) állt. A mentőápoló (vagy mentőtiszt) megnézte Robikát, mondta, hogy elmegy az orvosi táskájáért a mentőhöz, majd átment a másik házba a sérült édesapához, és csak kb. 20 perc múlva ment vissza a gyerekhez, rokonok szerint ekkor kezdte újraéleszteni kb. 5-6 percig, majd megállapította, hogy a kisfiú meghalt. Cs. Csabáné elmondása szerint fia is élt még, amikor a mentősök megérkeztek, lélegzett, de már nem volt eszméleténél. Cs. Róbertet a mentősök kivitték a mentőautóba, ott halt meg, ezt követően le akarták tenni a nagyszülők háza mellé a földre. Kértek egy plédet az idősebb Cs. családtól, hogy letakarhassák, de ők mondták, hogy inkább vigyék őt vissza a házba. Később érkezett még egy mentő és egy orvosi személygépkocsi, háziorvos nem volt a helyszínen, hanem az örkényi ügyeletes orvosnő. Végül Biankát és Mátét szállították el a mentősök. Cs. Róbertnél és Robikánál a halál beálltát állapították meg, őket nem a mentősök szállították el. A mentősök levetkőztették a sérülteket, látták a sebeket. A családnak azt mondták, hogy a halál oka fulladás, füstmérgezés. Égési sérülés senkin nem volt. Az ügyeletes orvosnő azt mondta a családnak, hogy nem zárható ki az idegenkezűség, de ennek a halott-vizsgálati bizonyítványon nincs nyoma, csak annyi, hogy a „hatósági eljárást tart szükségesnek” rovatot jelölte meg. A rendőrök megnézték a sérülteket, a helyszínre érkezett Kocsis István is, a Dabasi Rendőrkapitányság vezető helyettese. Ő is látta az áldozatokat, és azt mondta a családnak, hogy nem lövés, hanem a tűz miatti robbanás okozta a sérüléseket. P.-né mondta a rendőröknek és a tűzoltóknak, hogy lövéseket hallott, de a tűzoltók azt válaszolták neki, hogy biztos összekeverte a tűz miatti robbanások zajával. Megjegyzendő, hogy a leégett házban legfeljebb a gázpalack robbanhatott volna fel, de azt a tűzoltók épségben kihozták az épületből. P.-né azt is elmondta a tűzoltóknak, hogy a környéken gyakran van katonai lőgyakorlat, így megismeri a lövés hangját, azt megítélése szerint más zajjal nem téveszthette össze. –

65 —



A dabasi rendőrök csupán a kiégett házban helyszíneltek, hajnali hat körül távoztak, és csak egy, a ház mellett talált benzineskannát vittek el. Akkor tértek vissza Tatárszentgyörgyre, amikor reggel 8 körül Cs. Csaba telefonált nekik, hogy mikor kivilágosodott, töltényeket találtak a ház körül. A rendőrök egy gépkocsival tértek vissza, Cs. Csaba mutatott nekik csikkeket és lábnyomokat a háztól távolabb, mire az egyik rendőr belevizelt a lábnyomba, és azt mondta, hogy biztos a család tette oda a töltényhüvelyeket. Ez a magatartás bűncselekmény gyanúját veti fel. Mondták a rendőröknek azt is, hogy Bianka ruházatában sörétet találtak, de ezzel sem foglalkoztak. A visszaérkező dabasi rendőrök a helyszínt csak akkor zárták le szalagokkal, amikor Mohácsi Viktória európai parlamenti képviselő is megjelent a háznál 9:30 körül, és számon kérte a rendőrökön az intézkedést. Kocsis István ekkor is a helyszínen volt, Mohácsit arról akarta meggyőzni, hogy nem gyilkosság történt, hanem a tűz miatt leeső tárgyakból kiálló szög okozhatta a sérüléseket. Mohácsi Viktória felhívta a Nemzeti Nyomozó Irodát (NNI), kérte az intézkedésüket. A nyomozók azonnal kimentek két kisbusszal a helyszínre, és átvették a dabasiaktól a helyszínelést, egész nap ott tartózkodtak, és éjszaka fejezték be a nyomrögzítést. A ház körül kb. 15 méteres körzetben zárták le a helyszínt. Megtalálták a molotovkoktélos üvegeket (ezeket már éjszaka is látták), söréteket, töltényhüvelyeket. A tűzoltókat újra kirendelték, csak ekkor gyűjtöttek össze a tűzvizsgálathoz anyagokat, vittek el egyebek mellett a deszkákat. Másnap ismét kimentek a helyszínre NNI nyomozói, akkor a ház környékét, a ház mögött kezdődő kiserdőt vizsgálták át. A helyszínen jegyzőkönyvet tanúmeghallgatásokról nem vettek fel, de még 2009. február 23-án, a helyszínelést követően kihallgatták az NNI nyomozói az örkényi rendőrörsön a történtekről részben tudomással bíró H. Lídiát, a helyi Cigány kisebbségi Önkormányzat képviselőjét és D. Józsefet. A család elmondása szerint az adatgyűjtés során a háztól távolabbi faluszéli szomszédokat nem hallgatták meg, pedig ők is észlelhették a történteket. Többen említették, hogy a gyilkosság előtt többször láttak a környéken egy fekete BMW X5-ös típusú terepjárót, a gépkocsi várakozott, megítélésük szerint a terepjáró utasai valamit vagy valakit figyeltek. A leégett házra korábban biztosítást kötöttek. A család a helyi önkormányzattól és az Országos Cigány Önkormányzattól is kaptak anyagi támogatást a temetésre. A család úgy tudta, hogy az áldozatvédelmi szolgálatról nem kaptak felvilágosítást, ezért segélyt sem kértek tőlük. A jogvédő szervezetek látogatásuk után eljuttatták a jogosultakhoz az ezzel kapcsolatos nyomtatványokat, amelyekkel felkeresték a Bács-Kiskun Megyei Áldozatvédelmi Szolgálatot Kecskeméten, ahol kiderült, hogy korábban a szolgálat Pest megyei irodájától már kaptak azonnali segélyt, a kárenyhítés folyamatban is van. Az erre irányuló kérelmet vélhetően kivitték az érintetteknek Tatárszentgyörgyre, és az önkormányzatnál segítettek nekik ebben, ezt a család úgy értelmezhette, hogy önkormányzati segítséget kaptak.

A család rendelkezésére álló orvosi iratok: Zárójelentések Cs. Mátét a Heim Pál Kórházba szállították lakástűz miatti füstmérgezés gyanújával, megfigyelésre bent tartották, de a gyanú nem igazolódott. (Heim Pál Kórház zárójelentése, 2009. 02. 24.) Cs. Biankát is a Heim Pál Kórházba vitték, zárójelentés szerint lőtt seb, jobb kéz gyűrűsujj és a medence sérült. Műtét után bárányhimlő mutatkozott, ezért átszállították a Szent László Kórházba. (Heim Pál Kórház zárójelentése, 2009. 02. 23.) J. Renátát „ismeretlen eredetű robbanás” következtében elszenvedett enyhe füstmérgezés diagnózissal a Péterffy Sándor utcai kórház sürgősségi osztályára vitték, 3 órát volt ott, gyógyszert nem kapott, állítása szerint nem volt füstmérgezése, mint ahogyan a két kisgyermeknek sem. Ezután Máté és Bianka mellett volt a kórházban, ezalatt egy szem Algopyrint kapott az orvosoktól, mert panaszkodott, hogy fáj a feje. Semmilyen nyugtató adása nem merült fel, még akkor sem, amikor a Heim Pál Kórházban már egyértelműen lőtt sebet rögzítettek az orvosi dokumentációban Biankánál, és már világossá vált, hogy az asszony egyik gyermekét és –

66 —


TATÁRSZENTGYÖRGYI

ÁRNYÉKJELENTÉS

élettársát megölték. Az egészségügyi intézményekben nem merült fel, hogy pszichológusi segítséget kellene felajánlani az anyának, legalábbis az anya erről számol be, és az orvosi dokumentációban sincs nyoma ennek. (Heim Pál Kórház zárójelentése, 2009. 02. 23.)

Halottvizsgálati bizonyítványok Cs. Róbert Boncolás után rögzítette dr. C. Imre orvos (dátum nincs): Halál közvetlen oka „vérvesztéses shock”, „szív és tüdő lőtt sérülése”, „idegenkezű lövési sérülés sörétes lőfegyverrel”. Boncolás előtt halottvizsgálatot végző orvos (dr. B. Beáta Ileana) a vizsgálat indokaként azt rögzítette: „lakástűzben elszenvedett halál. Bal felső testrészen kb. 0,5 cm széles, bőrön áthatoló sérülések.” Hatósági eljárást tart szükségesnek. Cs. Robika Boncolás után szintén dr. C. Imre orvos: Halál közvetlen oka „vérvesztéses shock”, „agyroncsolódás”, „koponya lőtt sérülései”, „idegenkezű lövési sérülés sörétes fegyvertől”. Halottvizsgálatnál (dr. B.): „lakástűzben elszenvedett halál, állán, felső ajkán, homlokán sérülések, mellkason, bal kézen”.

–

67 —



II. Az eljáró hatóságok munkájának értékelése

Rendőri intézkedések értékelése Jogszabályi háttér A rendőr köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. (Rtv. 13. § (1) bekezdés). Tehát az intézkedési kötelezettség nem csak bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén áll fenn. A rendőr jogosult megtiltani, illetőleg megakadályozni, hogy valamely bűncselekmény, szabálysértés, baleset, egyéb esemény helyszínét megváltoztassák. (Rtv. 43. §) A helyszínbiztosítás az a rendőri tevékenység, amelyet a rendőr bűncselekmény vagy egyéb esemény (pl. baleset) helyszínén, a helyszíni szemle előtt, annak során, szükség esetén azt követően a helyszín őrzésére, lezárására, a nyomok biztosítására foganatosít. A helyszínt biztosító rendőr a tanúkat visszatartja, és az illetéktelen személyeket a helyszínről eltávolítja, a helyszínt körülhatárolja, eredeti állapotában megőrzi, az eseményt közvetlen parancsnokának azonnal jelenti. (Szolgálati szabályzat 22. §) Terület lezárására kell intézkedni többek között bűncselekmény, baleset esetén. (Szolg.Szab. 27. §) A rendőr a nyilvános helyen bekövetkezett halálesetről, illetve a magánlakásban bekövetkezett rendkívüli halálesetről azonnal jelentést tesz a rendőri szerv ügyeletesének, gondoskodik a helyszín biztosításáról mindaddig, amíg a rendőrhatóságtól a szemlebizottság megérkezik. (Szolg. szab. 32. §)

A 2009. február 23-i rendőri fellépés A rendőrség értesítésekor a hívó tűzről és sérültekről számolt be. A rendőrségnek a helyszínre érkezésekor arról volt információja, hogy egy családi ház tetőszerkezete ég, több súlyos sérült van, közülük ketten a rendőri intézkedés időtartama alatt elhunytak, mindkettőjükön vérző sebek voltak. A harmadik sérült gyermekkorú személy. Az áldozatokat nem a házban, hanem a bejárati ajtótól 6-8 méterre találták meg a hozzátartozók, rajtuk égési sérülések nem voltak láthatóak. Kiérkezést követően a rendőrök tudomására hozták, hogy a szomszédok lövéseket hallottak. Az áldozatokat ellátó egészségügyi személyzet nem tudta pontosan megmondani a sérülések okát. A tűzvizsgáló szerint a tűz a tetőtérben keletkezett. A rendőrök a kiégett házban elvégezték a helyszínelést, az udvarból lefoglaltak egy benzineskannát, de a bejárati ajtó mellett talált üvegtörmeléket – benne parafa dugóval –otthagyták. A helyszínelést a ház környezetében nem végezték el. A helyszínen lévő rendőr csak a tűzoltó véleményét, de nem a tűzvizsgálat eredményét ismerhette meg. A rendőr intézkedése szempontjából lényegtelen, hogy a tűzoltó nem vélelmez bűncselekményt, illetve mit mond a tűz okáról. A tűzoltó helyszínen mondott véleményét csak abban a körben lehet figyelembe venni tűzvizsgálat nélkül, hogy az oltást követően az objektumba be lehet-e már lépni, fennáll-e életveszély. Mindezek alapján a rendőrségnek a helyszínre érkezést követően kötelessége lett volna a területet, és nem csak a házat lezárni, a helyszínt biztosítani, annak ellenére, hogy a tűzoltók állítólag a helyszínen a tűz keletkezési okaként elektromos tüzet jelöltek meg. Ennek elrendelése általában a központ felé jelentést követően az ügyeletes tiszt feladata, vagy a helyszínen lévő egységparancsnoké. Nem lehetett kizárni bűncselekmény – emberölés – elkövetését, így a helyszínbiztosítás és a tanúkutatás és adatgyűjtés haladéktalan elrendelése és elvégzése is rendőri kötelezettség lett volna. Abban az esetben is, ha az eseményeket „csak” balesetnek gondolták, a helyszínt akkor is biztosítani kellett volna. Ez nem történt meg. –

68 —


TATÁRSZENTGYÖRGYI

ÁRNYÉKJELENTÉS

A helyszínbiztosítás során a rendőr ítéli meg, hogy mekkora terület lezárása szükséges. Életellenes bűncselekmény gyanújakor a helyszín adottságait figyelembe véve kell a lezárandó körzet nagyságát meghatározni. A lezárt körzetbe senki nem mehet be, csak a helyszíni szemle vezetőjének engedélyével, és a jegyzőkönyvben rögzíteni kell, hogy oda kik léptek be. A helyszíni szemlét csak nyomós okból lehet megszakítani. Lőtt sérüléseknél fel kell kutatni a lövés leadásának helyét. Bizonyítékok, nyomok rögzítésekor valamennyi lőszermaradványt fel kell kutatni, ezeket nem lehet a helyszínen hagyni. Amikor a család reggel újra telefonált a rendőrségre, hogy lőszereket találtak, és a dabasi rendőrség ismét kivonult, továbbra is késlekedtek a helyszín biztosításával, és utána nem kellő nagyságú körzetben zárták le a területet. Tatárszentgyörgyön a 10-15 méteres körzet-lezárás irreálisan kevés, alkalmatlan pl. arra, hogy a tetteseknek a helyszínre érkezéséből származó nyomait rögzítsék. Minimum 100 méteres körzetben indokolt lett volna biztosítani a helyszínt, indokolt lett volna a helyszínre vezető földutak lezárása és átvizsgálása. Igénybe lehetett volna venni nyomkereső kutyát a ház felgyújtásához használt anyag odaszállításának követésére, és lehetett volna a helyszínről légi felvételeket készíteni a nyomok optikai rögzítésére, mindez a rendelkezésre álló adatok szerint nem történt meg. Nincs információnk arról, hogy történt-e hivatalos jelentés a dabasiak részéről a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság felé az életellenes cselekmény gyanújáról, vélhetően nem, mivel a helyszínen Kocsis István kapitányságvezető-helyettes úgy nyilatkozott a töltények megtalálása után is, hogy nem történt bűncselekmény. Ha halálesettel kapcsolatban bűncselekmény gyanúja merül fel, ezt azonnal jelenteni kell a megyei rendőr-főkapitányságnak. (A helyszín Dabasnak jelent, Dabas jelent az illetékes megyének, a megye pedig jelent ORFK-nak.) Emberölés nyomozása megyei hatáskörbe tartozik. Még az NNI kiérkezése után sem 100 méteres vagy nagyobb körzetben zárták le a helyszínt. Tudomásunk szerint az NNI helyszíni szemléjének befejezése után újságírók még találtak a ház környéki bokrokban sörétgolyókat, ebből is az következik, hogy a nyomrögzítés nem volt megfelelő.

Tűzoltók, mentősök, ügyeletes orvos eljárásának értékelése A családtól származó és a sajtóban megjelent információk szerint a tűzoltók félrevezető tájékoztatást adtak a helyszínen a tűz okáról. A rendőrség kommunikációjában utóbb, amikor az igazságügyi boncolás emberölést állapított meg, a felelősséget részben erre hivatkozva próbálta elhárítani magától. Velikovszki Zoltán dabasi tűzoltóparancsnok 2009. február 23. esti nyilatkozata szerint az első vizsgálat alapján „vélelmezetten elektromos energia jöhet számításba”, és a tűzoltók tévedése miatt burkoltan a családot okolta: „bosszant bennünket, hogy találtunk egy 10 literes benzines kannát az épület mellett, de nem tudtam információt kapni, hogy ez a tulajdonosnak a saját kannája, vagy pedig ez előzőleg nem volt a helyszínen”. (RTL Klub Híradó Este) Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivőjének szintén aznapi tájékoztatása szerint estig „nem érkezett olyan egyéb más információ, ami az őáltala (dabasi tűzoltóság) kezdeményezett keletkezési okokat kizárná a vizsgálat folyamatából”. (MTV Kékfény) Tehát a tűzoltóság kommunikációjában az „elektromos zárlat okozta a tüzet” kijelentés „nem zárható ki az elektromos tűz” megfogalmazássá szelídült. A mentőszolgálat tevékenységével kapcsolatban megállapítható, hogy indokolatlanul hosszú idő alatt értek a helyszínre. Ezzel kapcsolatban az Országos Mentőszolgálat szóvivője egy műsorban annyit mondott, hogy „ahogy tudtak, siettek…” (TV2 Tények éjszaka 2009. 02. 24.) Győrfi Pál szóvivő tájékoztatása szerint a „mentőkocsi, illetve esetkocsi mentőtiszttel érkezett ki” (MTV Kékfény 2009. 02. 23.). Ebből az következik, hogy egyik mentőn sem volt orvos. A halottszemlét a kiérkező ügyeletes orvos 3 óra körül kezdte meg, az áldozatok teljes ruházatban voltak, ez felveti annak lehetőségét, hogy a mentősök a sérültek ruháját nem vették le, így testfelületüket, esetleges sérüléseiket nem vizsgálták meg. Az ügyeletes orvos a halottvizsgálati bizonyítványon a sérüléseket valóban leírta, azonban a vizsgálat indokaként lakástűzben elszenvedett halált tüntetett fel. Hatósági eljárást tartott szükségesnek, ami jogszabály szerint rendkívüli halálesetnél előírás. Ebbe a körbe tartozik többek között, ha a halált baleset vagy mérgezés okozta, vagy pl. nem álltak rendelkezésre olyan adatok, amelyekből megalapozottan következtet–

69 —



ni lehetne a halál bekövetkezésének körülményeire, de ezt írásban az orvos külön nem jelölte meg. Amennyiben a halottvizsgálatot végző orvos szerint bűncselekmény elkövetésének gyanúja merül fel, nem hatósági eljárást, hanem a büntetőeljárás szabályai szerinti igazságügyi orvosi boncolást kell elrendelni (1997. évi CLIV. törvény 217–218. §). A halottvizsgálati bizonyítványon a halál okát megállapító patológus neve szerepel az igazságügyi orvosszakértők névjegyzékében, így az igazságügyi orvosi boncolás időben megtörtént.

A 2009. február 23-án történtek kapcsán indult vizsgálatok értékelése Dr. Ármos Sándor, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője 2009. február 26-án fegyelmi eljárást rendelt el a forrónyomos parancsnok és a helyszíni szemlebizottság vezetője ellen szakszerűtlen munkavégzés miatt. A Kormány vizsgálatot rendelt el a rendőrség, tűzoltóság és mentőszolgálat munkájának értékelésére, az ezzel kapcsolatban három minisztérium közreműködésével készült jelentésről 2009. március 11-én adott tájékoztatást a kormányszóvivő. Eszerint a tűzoltók és a helyszínre érkező mentők szakszerűen jártak el, bár mindkét mentőegység az elvárhatónál hosszabb idő alatt tette meg az utat, hogy ez miért történt, annak megállapítására az egészségügyi miniszter vizsgálatot kezdeményezett. A tájékoztatás szerint a tűzvizsgálóval szemben is fegyelmi eljárást kezdeményeztek, ugyanis vélhetően nem kellő körültekintéssel, még a tűzvizsgálat lezárulta előtt állapította meg, azaz vélelmezte a tűz keletkezési okát, és csak két nappal később rendelt ki független tűzvédelmi szakértőt. A jelentés szerint a dabasi bűnügyi osztályvezető megszegte a helyszínelés szabályait. A jelentés szövegét nem hozták nyilvánosságra.

A rendőrségi kommunikáció értékelése 2009. február 23-án reggel a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság rövid közleményt adott ki, mely szerint Tatárszentgyörgyön az elsődleges tűzvizsgálói vélemény szerint elektromos zárlat okozta a tüzet, melyben ketten életüket vesztették. A boncolás eredményének ismeretében délután már az állt közleményükben, hogy „a 28 éves Cs. Róbertre és a karjában lévő 4 éves kisfiára feltehetően vadászfegyverrel lőttek rá, miközben égő családi házukból menekültek”. Pár nappal később már arról szóltak a tudósítások, hogy a Dabasi Rendőrkapitányság munkatársai hibát követtek el az ügyben, és emiatt fegyelmi eljárás is indult. A rendőrség ekkor már nem hivatkozott a tűzoltók és a halottvizsgálatot végző orvos félrevezető tájékoztatására, azonban a tűzoltók saját felelősségüket nyilvánosság előtt mindvégig hárították, hibát nem ismertek el. A fegyelmi vizsgálatok elrendeléséről tájékoztatták a nyilvánosságot, azonban azok tényleges eredményéről nem. A mai napig nem tudjuk pontosan a tűz keletkezési okát. A mai napig nem tudjuk, hogy miért tartott az elvárhatónál hosszabb ideig a mentők kiérkezése, és hogy miért nem volt mentőorvos a helyszínen. A mai napig nem tudjuk, hogy mi lett a tűzvizsgáló elleni fegyelmi vizsgálat eredménye. A mai napig nem tudjuk, hogy bárkit felelősségre vontak-e mulasztásáért.

Egyéb észrevételek A jelentést készítő civil szervezetek egyike a Független Rendőrségi Panasztestület előtt J. Renáta által korábban folyamatba tett eljárásban – meghatalmazás alapján – 2009. április 1-jén azt kérte, hogy a Panasztestület a tényállás felderítésének érdekében szerezze be és küldje meg az illetékes hatóságoktól a Dabasi Rendőrkapitányság és a Nemzeti Nyomozó Iroda által a 2009. február 22–23-án történt események –

70 —


TATÁRSZENTGYÖRGYI

ÁRNYÉKJELENTÉS

után készült helyszíni szemle jegyzőkönyveit, továbbá a Dabasi Rendőrkapitányság és a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai által 2009. február 22–23-án történt események kapcsán készített rendőri jelentéseket. A rendelkezésre álló információink szerint a rendőrség ezt a kérést a Panasztestület első felkérésére megtagadta. A Panasztestület második kérésére a mai napig nem érkezett válasz.

–

71 —



III. A jelentést készítő civil szervezetek ajánlásai a hatóságok felé 1. A hatóságok több tekintetben jogszabálysértő eljárása után elvárjuk, hogy az ügy kapcsán utólag indított fegyelmi eljárások eredményei kerüljenek nyilvánosságra, a hatóságok tegyék egyértelművé, hogy milyen lépéseket tettek annak érdekében, hogy az elkövetett rendkívül súlyos szakmai és eljárási hibák okait feltárják, és megvalósítóit felelősségre vonják. Nyújtsanak továbbá információt arra vonatkozóan is, hogy az elrendelt egyéb intézkedések (pl.: továbbképzés szervezése a mentésirányítóknak a bejelentőkkel való hatékonyabb kommunikáció érdekében, kötelező képzés a halottvizsgálatot végzőknek) tekintetében milyen lépések történtek 2. Elvárjuk, hogy a lakosság érdemi és tényszerű tájékoztatást kapjon az eset körülményeiről, a lehetséges elkövetői körről. A rendőrség alakítson ki egy világos elkövetői profilt, és azt hozza nyilvánosságra annak érdekében, hogy a lakosságot is be tudja vonni az elkövetők mihamarabbi kézrekerítésébe. 3. Elvárjuk, hogy a nyomozás során a rendőrség ne zárja ki, hanem vegye figyelembe a rasszista, romaellenes indíték valószínűségét. A rendőrség ismerje meg és a nyomozás során használja a rasszista indíttatású bűncselekmények felderítéséhez kapcsolódó nemzetközi alapelveket, protokollokat, jó tapasztalatokat, melyek összefoglalását a Jelentés melléklete tartalmazza. Elvárjuk, hogy a rendőrség, a nemzetközi alapelvek alapján a rasszista indíttatású bűncselekmények vizsgálatára megfelelő eljárásrendet dolgozzon ki, és azt nyomozásai során alkalmazza.

–

72 —


TATÁRSZENTGYÖRGYI

ÁRNYÉKJELENTÉS

Melléklet

a rasszista indíttatású bűncselekményekhez kapcsolódó nemzetközi alapelvekről, jó tapasztalatokról

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) vonatkozó döntései a gyűlölet-bűncselekmények hatékony feltárásáról. A strasbourgi bíróság több ügyben is elmarasztalta az eljáró államokat (Nachova and Others v Bulgaria no. 43577/98 és 43579/98., Secic v. Croatia no. 40116/02; Cobzaru v. Romania no. 48254/99), és kimondta, hogy az erőszakos bűncselekmények felderítésénél a hatóságoknak kötelességük megtenni minden ésszerű lépést annak érdekében, hogy az esetleges rasszista motivációt felfedjék, illetve megállapítsák, hogy az elkövetésben szerepet játszott-e etnikai alapú gyűlölet vagy előítélet. A bíróság hangsúlyozta, hogy a rasszista alapon előidézett erőszaknak és brutalitásnak olyan esetekkel azonos módon történő kezelése, amelyeknek nincs rasszista töltete, azt jelentené, hogy szemet hunyunk azon cselekedetek különleges természete fölött, amelyek az alapvető jogok szempontjából különösen romboló hatásúak. Az Európa Tanács keretein belül működő Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) 11. sz. általános ajánlásában106 a rendőröknek a rasszista bűncselekményekkel szembeni küzdelemben és a raszszista incidensek monitorozásában játszott szerepét illetően, többek között, a következő ajánlásokat fogalmazta meg a részes államoknak: – biztosítsák, hogy a rendőrség alapos nyomozást folytasson a rasszista bűncselekmények esetében, többek között azáltal is, hogy a közönséges bűncselekmények faji indítékait teljes mértékben figyelembe veszik; – hozzanak létre és működtessenek olyan rendszert, amely nyilvántartja és nyomon követi a rasszista incidenseket, valamint azt, hogy ezek az incidensek milyen mértékben kerülnek az ügyészek elé, és milyen mértékben minősítik végül rasszista bűncselekményeknek azokat; – bátorítsák a rasszista incidensek sértettjeit és tanúit, hogy ezekről az incidensekről bejelentést tegyenek; – fentiek céljából a rasszista incidens tág meghatározását vezessék be: az ajánlás céljából rasszista incidens: „bármely incidens, amit a sértett vagy bármely más személy rasszistának érzékel”. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) a 2003-ban elfogadott maastrichti megállapodásban, valamint a 2005-ös cordobai nyilatkozatban is megerősíti a részes államok kötelezettségét arra nézve, hogy a gyűlölet-bűncselekmények hatékony feltárásához szükséges nemzetközi előírásoknak megfelelő módszertant, adatgyűjtést és monitorozási rendszert dolgozzák ki és valósítsák meg. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) számos publikációjában107 kiemeli a nyomozóhatóságok munkájának fontosságát a gyűlölet-bűncselekmények elleni hatékony fellépés részeként. Amennyiben a gyűlölet-bűncselekményeket a nyomozó hatóság közönséges bűncselekményekként kezeli, elmulasztja a gyűlölet-bűncselekményre utaló bizonyítékok felkutatását, figyelembe vételét, így a speciális indíték a büntetési tétel kiszabásánál sem jelenik meg. Számos ország szorosan együttműködött az EBESZszel olyan útmutató kidolgozásában amely, iránymutatást nyújt az adott ország rendőri szervei számára arról, hogyan ismerjék fel, és hogyan nyomozzanak gyűlölet-bűncselekményeknél. Az EBESZ szintén tartott speciális képzéseket számos részes országban. Ilyen tréningen a magyar rendőri szerv tagjai is részt vettek 2005-ben. Számos gyakorlati példa is létezik a hatékony fellépésre: Az Egyesült Királyságban a Metropolitan Police felállított ún. Közösségi Biztonsági Egységeket (Community Safety Unit), amelyek kifejezetten gyűlölet-bűncselekmények felderítésével és nyomozásával foglalkoznak. Az egységek munkájuk során – mind a megelőző intézkedések, mind a nyomozás, mind pedig az áldozatvédelem során – együttműködnek civil szervezetekkel, valamint a lakossággal. Az egységekben 106 http://www.europatanacs.hu/pdf/ECRI_Rec11.pdf. 107 Ilyen például a Gyakorlati útmutató a gyűlölet-bűncselekmények jogi szabályozására; EBESZ Tréning Program Rendőri szer-

veknek a gyűlölet-bűncselekmények elleni harcban való fellépésért. –

73 —



szolgáló rendőrök különleges kiképzést kapnak – ideértve helyi kulturális ismeretséget is – azért, hogy azonnal, speciális szakértelemmel és hatékonyan tudják kezelni a gyűlölet-bűncselekményeket. Az FBI szintén felállított kifejezetten gyűlölet-bűncselekménnyel foglalkozó munkacsoportokat (Hate Crimes Working Groups), amelyek átfogó szintű protokollt dolgoznak ki az egyes államok részére. Az egyes államokbeli, helyi rendőröket az FBI képezi ki, látja el szakértelemmel egyes ügyekben is. Az FBI és a helyi rendőri szervek is szorosan együtt dolgoznak a helyi és nemzeti civil szervezetekkel. Az amerikai Anti-Defamation League is egy ilyen civil szervezet, amely együttműködik az FBI szerveivel a gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépés érdekében. A szervezet L.E.A.R.N. programja108 keretében a rendőrségnek nyújt tréninget, amelynek fő területei: a gyűlölet-bűncselekmények meghatározása, jelek és szimbólumok ismertetése, elkövetők profilja, a bűncselekmény elemei, a gyűlölet-bűncselekmény kritériumai, a közösségre gyakorolt hatása, a hatóság elsődleges válasza vélhetően gyűlölet-bűncselekmény bejelentése után, az áldozatvédelem, interjúztatás, jelentéstétel, nyomozati stratégiák, gyakran előforduló hibák ismertetése.

108 http://www.adl.org/learn/default.htm,; ADL’s Law Enforcement Agency Resource Network.

–

74 —


KORÁBBI ÉVEKBEN INDULT ÜGYEINKBEN SZÜLETETT BÍRÓSÁGI ÉS HATÓSÁGI DÖNTÉSEK



D. Éva ügye (kártérítés orvosi műhiba miatt) A Fővárosi Ítélőtábla 2009. február 4-én kelt jogerős közbenső ítéletében a Fővárosi Bíróság egy évvel korábban született első fokú ítéletét helyben hagyta, amelyben a bíróság megállapította a Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház és Rendelőintézet kártérítési felelősségét.109 D. Éva roma származású fiatalasszony 2001. július 1-re várta második gyermeke születését. A vajúdás során erősen vérzett. Orvosai fájáserősítő infúziót kötöttek rá, aminek következtében elviselhetetlen fájdalmai lettek. Folyamatosan kérte, hogy az orvosok segítsenek rajta, ők azonban tovább erőltették a hüvelyi szülést. A jelenlévő szülésznő ordibálva közölte vele, hogy „nem is akarja maga igazán megszülni ezt a gyereket, nem értem, hogy minek van ez a gyerek a hasában, ez a gyerek ki akar jönni, nyomja, nyomja, ész nélkül nem lehet szülni”. A szülés császármetszéssel fejeződött be. Mint kiderült, D. Éva méhe az előzetes császármetszés hegében átszakadt, és a magzat a hasüregbe került. Ennek következtében a magzat a szülés során fellépő oxigénhiány miatt súlyosan károsodott, illetve az asszony méhét is el kellett távolítani.110 A megkésett császármetszés következtében D. Éva huszonhárom éves korában elvesztette a méhét, több gyermeket nem szülhet. Orvosszakértői vélemény alátámasztotta, hogy egy időben elvégzett császármetszés megakadályozhatta volna, hogy az asszony és gyermeke maradandó fogyatékosságot szenvedjen. Az asszony irodánk segítségével kártérítési pert indított a kórház ellen, vagyoni és nem vagyoni kár megfizetését követelve. A jogerős ítélet leszögezi, hogy az első fokú bíróság a tényállást minden részletre kiterjedően feltárta, és abból helyes következtetést vont le, amikor megállapította az alperes felelősségét. Ügyfelünk esetében nem néma hegszétválás történt, ahogy azt az alperes kórház állította, hanem teljes méhrepedés, amelynek mindig heveny, jellegzetes tünetei vannak, és ezeket a tüneteket nem észlelte az alperes. „Ezzel a súlyos mulasztással az alperes maga teremtett olyan helyzetet, hogy nem rendelkezett elegendő információval a szülés módjának megválasztásához és így nem adta meg az I-II. rendű felperesek számára a lehetőséget arra, hogy a bekövetkező súlyos sérüléseiket elkerüljék”111 – hangsúlyozza a másodfokú bíróság. Az ügyben jelenleg a kártérítés összegének megállapítása iránt folyik tovább a per.

M. Ildikó ügye (munkaügyi eljárás) Jogerős döntés született M. Ildikó, roma származású pedagógus ügyében, aki éveken át pereskedett volt munkáltatójával, a K. községbeli polgármesteri hivatallal. A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 2009. január 20. napján kelt ítéletében több mint négyszázezer forint elmaradt munkabért ítélt meg számára, amelyet kamatokkal együtt kellett megfizetnie az alperesi iskolát fenntartó önkormányzatnak. Az alperes fellebbezésére tekintettel az elmaradt munkabér összegét jogerősen – helyben hagyva az első fokú döntést – a Pest Megyei Bíróság állapította meg 2010. február 8. napi ítéletében. M. Ildikót még 2003 decemberében kereste meg a Pest megyei K. község alpolgármestere, és a segítségét kérte, egyben állásajánlatot tett a számára. Az ajánlat a helyi általános iskola speciális tagozatára vonatkozott, ahol gyakorlatilag csak roma gyerekek tanultak. M. Ildikó cigány oktatási szakértő, emellett közoktatás-vezetői képesítéssel is rendelkezik. Hosszú évek óta foglalkozik hátrányos helyzetű, elsősorban roma gyerekek felzárkóztatásával. Budapest nyolcadik kerületének egyik, szinte kizárólag roma tanulókból álló iskolájának igazgatója is volt, emellett vezetője egy a roma gyerekek oktatási sikertelenségei ellen küzdő alapítványnak. M. Ildikó főiskolai diplomával, többéves szakmai gyakorlattal és gyógypedagógiai végzettséggel is rendelkezik. Az asszony 2004. február 1-jén azzal az ígérettel kezdett el dolgozni, hogy határozott idejű kinevezését a nyár folyamán határozatlan idejűvé változtatják. Az első szerződéskötés idején, február 1-jén G fizetési osztályba, 6-os fizetési fokozatba sorolták. Ezt a következő kinevezésekor – újabb határozott idejű – azonban megváltoztatták, és visszaminősítették G1-es besorolásba, indokolás nélkül, álláspontunk szerint minden jogszabályi alapot nélkülöző módon. A tanárnő az iskolában tapasztalt visszásságok miatt még 2004 márciusában levél útján a fenntartóhoz fordult. Ebben rámutatott arra, hogy a speciális tagozaton a meglévő problémák miatt lehetetlen a taní109 10.P. 631 115/2003/42. 110 Fehér Füzet 2003, 56. old. 111 Részlet a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletéből.

–

76 —


KORÁBBAN

INDÍTOTT ÜGYEINKKEL KAPCSOLATOS BÍRÓSÁGI ÉS HATÓSÁGI DÖNTÉSEK

tás. Felhívta a fenntartó figyelmét arra is, hogy a speciális osztályok szegregált körülmények között működnek az iskolában. A személyét ért sorozatos támadások miatt M. Ildikó 2005 februárjában hosszabb betegállományba került. A tanárnő álláspontja szerint a fizetési fokozatban történő visszasorolásnak és a határozatlan idejű kinevezés elmaradásának az volt az oka, hogy az iskola igazgatója mindenképpen el akarta távolítani őt az intézményből. A második határozott idejű kinevezés letelte után a tanárnő keresetet nyújtott be a Pest Megyei Munkaügyi Bírósághoz. Ebben kérte annak megállapítását, hogy a közalkalmazotti jogviszonya határozatlan idejűvé vált, mivel az első kinevezése alkalmával a határozott idő letelte után továbbfoglalkoztatták. Kérte továbbá a hibás besorolás miatti bérkülönbözet megtérítését, és a hátrányos megkülönböztetés megállapítását is. A keresetben M. Ildikó vagyoni és nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igényt is előterjesztett. Irodánkat a kereset benyújtása után kereste meg, és kérte a segítségünket. A Pest Megyei Munkaügyi bíróság 2007. június 15-én kelt ítéletében112 részben helyt adott M. Ildikó keresetének. A bíróság ítéletében a jogellenes jogviszony megszüntetés megállapítása tekintetében a keresetet elutasította, a besorolás miatti bérkülönbözetre való igényét azonban alaposnak találta, és kötelezte az alperest annak megtérítésére. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt előterjesztett kártérítési igényt a bíróság elutasította azzal, hogy a M. Ildikó ismételt kinevezése cáfolja, hogy vele szemben megtorlást alkalmaztak volna, illetve a hátrány elsősorban diákjait érte, nem őt magát. M. Ildikó az ítélet ellen fellebbezést nyújtott be a másodfokon eljáró Pest Megyei Bírósághoz. A másodfokú bíróság 2008. február 18-án született jogerős közbenső ítéletében113 megállapította, hogy a közalkalmazotti jogviszonyt jogellenesen szüntették meg, és második, határozott idejű kinevezése részben semmis volt, mivel a határozott idejű kinevezés törvényi feltételei nem voltak adottak. Kimondta továbbá a bíróság, hogy M. Ildikó közalkalmazotti jogviszonya 2008. február 18-án szűnt meg, és eddig az időpontig jár neki a munkabér. Az elmaradt munkabér összegének a meghatározása tekintetében új eljárásra utasította a megyei bíróság a munkaügyi bíróságot. A jogerős döntés ellen az iskola felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz. A Legfelsőbb Bíróság 2009. július 8-án kelt ítéletében a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak, tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a felperes határozott idejű kinevezését jogellenesnek tekintette.

M. Pál és D. Zoltán ügye (kisebbségi képviseleti jogok gyakorlása kapcsán elmaradt tiszteletdíj miatt indított eljárás) A Fővárosi Bíróság 2009. április 1. napján kelt jogerős ítéletében helyben hagyta az első fokon eljárt Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság ítéletét.114 A kerületi bíróság elutasította M. Pál és D. Zoltán keresetét, amelyben arra kérték a bíróságot, hogy kötelezze az alperes kerületi önkormányzatot, hogy részükre a korábban megszűnt Kispesti Német Kisebbségi Önkormányzat fennmaradt vagyonából az elmaradt tiszteletdíjukat megfizesse. A Fővárosi Bíróság még 2006-ban hatályon kívül helyezte az M. Pált valamint D. Zoltánt kisebbségi önkormányzati tisztségükből eltávolító határozatokat. A törvényes rend azonban ennek ellenére sem állt helyre a kisebbségi önkormányzatban, amely így azonos évben megszűnt. Ügyfeleink elmaradt tiszteletdíjukat a volt önkormányzati vagyont kezelésébe vevő – és ideiglenesen elkülönített számlán kezelő – kerületi önkormányzattól követelték, amely azonban annak kifizetését megtagadta. Az önkormányzat véleménye szerint a tiszteletdíjak elmaradása a kisebbségi önkormányzat három volt képviselőjének törvénytelen eljárása következtében merült fel, így azt tőlük kell követelni. M. Pál és D. Zoltán nevében keresetet nyújtottunk be az önkormányzat ellen. Ebben azt kértük, hogy a bíróság kötelezze az önkormányzatot arra, hogy az elmaradt tiszteletdíjakat illetve azok egy részét ebből a megmaradt vagyonból fizesse ki számukra. Irodánk a nemzeti kisebbséghez való tartozással kapcsolatban bekövetkezett 112 10.M.1290/2005/33. 113 8.Mf.24.854/2007/7. 114 Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 3.P.XIX.22.521/2007/6. számú ítélete.

–

77 —



jogsérelem, valamint a nemzeti kisebbségi önkormányzat jogutódlásával és vagyonával való rendelkezéssel összefüggő joghézag problémája miatt vállalta az ügyet.115 A bíróság a keresetet elutasító ítélet indokolásában kifejtette, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény értelmében116 a kisebbségi és a helyi települési önkormányzat két különálló és önálló jogi személy. A megszűnt kisebbségi önkormányzatnak a települési önkormányzat nem jogutódja, a jogutódlásra akkor kerül sor, ha új kisebbségi önkormányzat alakul. A jogutódlás bekövetkeztéig a települési önkormányzat csak a vagyon ideiglenes kezelésére jogosult, azzal tulajdonosként nem rendelkezhet, a megszűnt kisebbségi önkormányzattal szemben fennálló követelések elismeréséről és teljesítéséről nem dönthet. Mindezek értelmében „a bíróság sem kötelezheti a települési önkormányzatot az ideiglenes kezelésébe vett kisebbségi önkormányzati vagyonból történő kiegyenlítésre”.117 Alperes marasztalására a fent említett törvény alapján akkor kerülhetne sor, „hogyha az alperes a kisebbségi önkormányzattal kötött megállapodásban kötelezettséget vállalt volna a kisebbségi önkormányzat tartozásaiért”.118 A felek között kötött együttműködési megállapodás azonban ilyen kötelezettségvállalást nem tartalmaz. M. Pál és D Zoltán képviseletében a NEKI fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen a Fővárosi Bíróságon. A fellebbezésben kiemeltük, hogy nem általános jellegű kötelezettségvállalást kértünk a települési önkormányzattól, hanem azt, hogy az ideiglenesen kezelt vagyonból, annak erejéig teljesítse a tiszteletdíjakra vonatkozó követeléseket. A másodfokú bíróság a jogerős ítéletben kifejti, hogy valóban kezelési és elszámolási kötelezettsége van a kisebbségi önkormányzat vagyonával kapcsolatban a helyi önkormányzatnak, „de ez nem a felperesekkel szemben, hanem a majdan megalakuló kisebbségi önkormányzattal szemben áll fenn”.119 H. György ügye (kártérítés orvosi műhiba miatt) A roma származású H. Györgynek és feleségének 2006 decemberében született meg negyedik gyermeke. A komplikációmentes szülést követően a csecsemő normálisan fejlődött, betegsége nem volt. Még kéthónapos kora előtt erősen köhögni kezdett, az őt ellátó gyermekorvos azonban csak megfázást diagnosztizált és köptetőt írt fel. A gyermek két nappal később légzési elégtelenség és tüdőgyulladás következtében meghalt. Az ügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság előtt indult kártérítési per a vizsgálatot végző orvosnővel szemben. A Szegedi Ítélőtábla 2010. december 7-én hozott jogerős ítéletében az első fokú ítéletet helyben hagyta, amelyben a megyei bíróság a keresetet elutasította, és megállapította, hogy a csecsemőt vizsgáló orvos mindenben a szakmai szabályoknak megfelelően járt el, így a terhére nem állapítható meg a kártérítési felelősség. A bírósági eljárás során mind a felperes, mind pedig az alperes csatolt magán orvosszakértői véleményt, amelyek egymásnak ellentmondóak voltak, így a bíróság is kirendelt egy szakértőt. A kirendelt szakértő a kórszövettani leletek értékelése alapján kétséget kizáró bizonyossággal megállapította, hogy a kialakult tüdőgyulladást még nem lehetett észlelni az orvosi vizsgálat időpontjában. Ebből következően helyesen járt el az alperes, amikor az általa észlelt tünetek alapján részesítette kezelésben a gyermeket, azaz köptetőt és orrcseppet rendelt neki heveny orr- és garatgyulladásra. Mindezek alapján az első fokú bíróság megállapította, hogy az alperes magatartása és a bekövetkezett halál között nincs okozati összefüggés, és a keresetet elutasította. Az ügyben fellebbezést nyújtottunk be, és kértük az ítélet megváltoztatását, és a keresetben foglaltak szerinti marasztalását az alperesnek. Álláspontunk szerint ugyanis a bíróság számos olyan tényt nem vett figyelembe, amely az orvos mulasztását támasztja alá. Többek között nem értékelte a bíróság azt a tényt, hogy a kirendelt szakértő által sem vitatottan a csecsemő tüdőgyulladása 1-2 naposnak felelt meg, azaz a vizsgálatkor már fennállt, hiszen a halál két nap múlva következett be. Ezen túlmenően a következetesen érvényesített bírói gyakorlat szerint az orvos a legnagyobb gondosság követelménye alapján köteles eljárni. Ebből tehát az következik, hogy kötelessége lett volna a gyermeket visszarendelni, főleg annak tudatában, hogy 115 116 117 118 119

Fehér Füzet 2007, 64. old. Nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVIII. tv (Nektv.), elsősorban 60. §. Idézet az ítélet indokolásából. Idézet az ítélet indokolásából. Részlet a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletéből. –

78 —


KORÁBBAN


egy kéthónapos csecsemőnél a tüdőgyulladás igen gyors lefolyású, és hamar kialakulhat. Az ítélőtábla azonban nem osztotta érvelésünket, és a keresetet jogerősen elutasította.

Cafe del Rio (vendéglátó-ipari diszkrimináció miatt indított eljárás) Az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2009. december 9. napján meghozott határozatával megállapította, hogy a Dream Work Kft. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy az általa üzemeltetett Café del Rio nevű szórakozóhelyre 2009 áprilisában és májusában az érdeklődők egy részét bőrszíne, valamint faji hovatartozása miatt nem engedte be, megtagadva tőlük a szolgáltatást.120 A hatóság szankcióként kötelezte a céget ötmillió forint összegű bírság megfizetésére, megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, valamint elrendelte a jogsértést megállapító határozatának 12 hónapra történő nyilvánosságra hozatalát mind a hatóság, mind a szórakozóhely honlapján. A hatóság döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs, azonban a Fővárosi Bíróság előtt az eljárás alá vont keresetet indíthat a határozat bírósági felülvizsgálata iránt. A Dream Work Kft. élt is ezzel a lehetőséggel, azonban a Fővárosi Bíróság 2010. június 5. napján hozott ítéletével a keresetet elutasította, és megállapította, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság határozata jogszerű volt.

T. Csaba ügye (munkaügyi diszkrimináció miatt indított eljárás) A Ceglédi Városi Bíróság 2010. január 22. napján kelt ítéletében elutasította az alapítványunk által képviselt T. Csaba keresetét, aki hátrányos megkülönböztetés miatt indított kártérítési pert.121 A férfi ügyében az Egyenlő Bánásmód Hatóság (a továbbiakban: a hatóság) már egyszer megállapította, hogy diszkriminálták, amikor 2005 júliusában jelentkezett telefonon egy újsághirdetésben megjelent álláshirdetésre.122 A Ceglédi Városi Bíróság azonban úgy találta, hogy T. Csaba keresete nem alapos, mivel a kártérítést megalapozó jogsértést nem tudta bizonyítani.123 A bíróság ítélete rögzíti, hogy a hatóság határozatával megállapította az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, és utalt arra is, hogy ezen döntést a Fővárosi Bíróság is helyben hagyta az annak felülvizsgálata iránt indult közigazgatási perben. Utalt a polgári perrendtartás azon rendelkezésére is, amely szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.124 Az ítélet végkövetkeztetésként azért állapította meg, hogy a fenti rendelkezésnek a felperes nem tett eleget, mert a 2005-ös jogsértés tanúi a per során nem jelentek meg, illetve csak közvetetten volt tudomásuk az esetről. Az ítélet ellen fellebbezést nyújtottunk be, mert álláspontunk szerint a városi bíróság nem vette figyelembe, hogy a hátrányos megkülönböztetés miatt indult eljárásokban nem a polgári perekre vonatkozó általános bizonyítási szabályokat kell alkalmazni, hanem az Egyenlő bánásmódról szóló törvény (a továbbiakban: Ebktv.) speciális szabályait. Ezen szabályok alapján a jelen perben a jogsérelmet szenvedett félnek csak azt kellett valószínűsítenie, hogy őt hátrány érte, és a jogsértéskor rendelkezett az Ebktv. által védett tulajdonsággal, ami ebben az esetben a roma származás. Ezek valószínűsítése után az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta. Véleményünk szerint a hatóság döntése feltétlenül elegendő volt ahhoz, hogy a fenti körülményeket valószínűsítse, hiszen a döntés egy jogszerű eljárás keretében született, és annak törvényességét még a Fővárosi Bíróság is megvizsgálta, illetve megállapította. Így az alperesen lett volna a sor, hogy olyan bizonyítékokat terjesszen elő, ami megcáfolja a hatóság döntését, és alátámasztja azt, hogy hátrányos megkülönböztetést nem valósított meg. Következésképpen, a helyes döntés az lett volna, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az alperes ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, és kötelezte volna a nem vagyoni kártérítés megfizetésére. 120 121 122 123 124

EBH 1306/17/2009. Az ügyről bővebben lásd: Fehér Füzet 2008, T. Csaba ügye. Az ügyről bővebben: Fehér Füzet 2005, T. Csaba ügye. A Ceglédi Városi Bíróság 5.P.21.203/2008/29.sz. ítélete. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, 164. § (1) bekezdés. –

79 —



A fellebbezést elbíráló Pest Megyei Bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, azonban nem érdemi okokra hivatkozva, hanem azért, mert álláspontja szerint az ügy munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik, tekintettel arra, hogy annak tárgya egy munkaviszonyt megelőző eset. A megyei bíróság ezért új eljárás lefolytatását is elrendelte, amelyre a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságot jelölte ki.125 A per tehát tovább folytatódik, reményeink szerint az új eljárást lefolytató bíróság alkalmazni fogja az Ebktv. különleges szabályait, illetve az Egyenlő Bánásmód Hatóság határozatának nagyobb bizonyító erőt fog tulajdonítani.

M. Anita ügye (foglalkoztatás során történt személyiségi jogok megsértése miatt indított eljárás) A Heves Megyei Bíróság személyiségi jog megsértése miatt indított perben megállapította, hogy az alapítványunk által megbízott dr. Bihary László ügyvéd által képviselt M. Anita emberi méltósághoz való jogát megsértette az Őszikék 2005. Nyugdíjasotthon Szociális Ellátó Közhasznú Nonprofit Kft. elsőrendű és a Tipand Kft. másodrendű alperes.126 Az alpereseknek 150 000 forint kártérítést kell fizetniük ügyfelünknek.127 M. Anita egy közhasznú társaság által működtetett idősek otthonában dolgozott nővérként, Gy. városban. Az asszony már mintegy másfél éve állt alkalmazásban, a nővérek között ő volt az egyedüli roma származású munkavállaló, munkájával mindig elégedettek voltak. 2008-ban egy munkahelyi lopás kapcsán főnökei poligráfos vizsgálaton való részvételre kötelezték azzal, hogy ha nem vesz részt a vizsgálaton, elbocsátják. A vizsgálatot követően a vizsgálatot végző cég véleményt adott, amely véleményben azt valószínűsítették, hogy a roma asszony követtel el a lopást. M. Anita tagadta, hogy bármi köze lenne a szóban forgó cselekményhez, és úgy érezte, azért vádolják őt, mert ő volt az egyedüli roma származású munkavállaló az otthonban. Annak ellenére, hogy munkáltatója őt vádolta a lopás elkövetésével, feljelentést az egyébként nagy értékű bűncselekmény miatt nem tett. Az eset kapcsán nem csak M. Anita, de számos további nővér is felmondott a munkahelyen. Az ügyben személyhez fűződő jogok megsértése miatt bírósághoz fordultunk. A bíróság elmarasztalta a céget, amely döntését azzal indokolta, hogy poligráfos vizsgálaton való részvételre csak büntetőeljárás keretében, és törvényben foglalt alkotmányos garanciák biztosítása mellett van lehetőség. Jelen ügyben ezek a feltételek a bíróság szerint nem teljesültek. Az alperes azon védekezését, hogy a felperes a vizsgálatba beleegyezett, a bíróság azért utasította el, mert a felek között alá-fölérendeltségi viszony állt fenn, sőt M. Anita, mint feketén dolgozó munkaerő, még inkább okkal tarthatott attól, hogy a beleegyezés megtagadása esetén hátránynak teszi ki magát. Mindezek miatt, azzal, hogy a cég kötelezte őt a hazugságvizsgálaton való részvételre, megsértette az emberi méltóságát. M. Anita keresetében kérte azt is, hogy állapítsa meg a bíróság, hogy az alperesek megsértették az egyenlő bánásmódhoz való jogát is azzal, hogy a poligráfos vizsgálatot követően az elsőrendű alperes képviselője roma származására sértő megjegyzést tett. A kereset ezen részét azonban a bíróság nem találta alaposnak, így e tekintetben nem marasztalta el az alpereseket. Az ítélet elleni fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla hozott másodfokú ítéletet.128 Ebben a bíróság az ügy érdemi kérdéseit tekintve helyben hagyta az elsőfokú ítélet megállapításait, így azok jogerőssé váltak. A bíróság kifejtette, hogy az emberi méltóság megsértésének megállapítása indokolt volt, mert az alperesek a felperest akaratával ellentétes magatartásra kötelezték. Az ítélőtábla azt is megállapította, hogy a perben – az elsőfokú ítéletben megállapítottaknak megfelelően – nem került alátámasztásra, hogy az alperesek M. Anita roma származásával kapcsolatban sértő megjegyzést tettek volna.

125 126 127 128

A Pest Megyei Bíróság 2.Pf.20.902/2010/6. sz. jegyzőkönyvben foglalt végzése. M. Anita ügyéről bővebben lásd: Fehér Füzet 2008. A Heves Megyei Bíróság 5.P.20.273/2008/45. sz. ítélete. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.145/2010/3. sz. ítélete. –

80 —


KORÁBBAN


C. B. G. Kft. és E. K. szórakozóhely (vendéglátó-ipari diszkriminációs miatt indított eljárás) Az Egyenlő Bánásmód Hatóság egymillió forint bírság megfizetésére kötelezte a C. B. G. Kft.-t abban az általunk közérdekű igényérvényesítés keretében indított eljárásban, amelyet vendéglátó-ipari diszkrimináció miatt kezdeményeztünk még 2007-ben.129 Mint arról korábban már beszámoltunk, 2007. augusztus 26-án a TV2 Napló című műsora bemutatatta azt a rejtett kamerával készített felvételt, amely budapesti szórakozóhelyek működésének tesztelését rögzítette. A televízió munkatársai roma fiatalok segítségével azt vizsgálták, hogy a felkeresett szórakozóhelyek beengedtetési gyakorlata diszkriminatív-e. A tesztelés során két szórakozóhelyen is a roma fiatalokat a bejáratnál megállították, belépésüket megakadályozták. Irodánk egy pályázati program keretében a szórakozóhelyek ellen közérdekű igényérvényesítés keretében indított eljárást. Az egyik eljárásban a hatóság megállapította, hogy a C. B. G. Kft. által foglalkoztatott biztonsági őrök megsértették az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy megtagadták a tesztelés során a bejárathoz érkező roma fiatalok szórakozóhelyre történő belépését. Az ügy külön érdekessége volt, hogy a szórakozóhely üzemeltetője, miután a televíziós műsor nyomán értesült a történtekről, a biztonsági céggel kötött megbízási szerződést a diszkriminatív cselekmény miatt azonnali hatállyal felmondta. Sok éves tapasztalataink alapján ez volt az első eset, hogy egy szórakozóhely üzemeltetője azonnali lépéseket tett az általa megbízott cég diszkriminatív gyakorlatának megszüntetése érdekében. Erre való tekintettel a hatóságnak javasoltuk, hogy az üzemeltető ellen az eljárást szüntesse meg, és azt csak a biztonsági szolgálatot biztosító kft. ellen folytassa le. A kft. egyébként az eljárás során nem működött együtt, a tárgyalásokon nem jelentek meg, és érdemi védekezést sem terjesztettek elő. A hatóság végül megállapította az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, és egymillió forint bírságra kötelezte a céget 2009. október 6-án kelt határozatában.130 A fent már említett tesztelés során diszkriminatív gyakorlaton tetten ért másik szórakozóhely ellen szintén közérdekű igényérvényesítés keretében indítottunk eljárást. Az eljárás során az E. K. szórakozóhely tulajdonosa a fenti kft.-vel szemben együttműködő volt, olyannyira, hogy végül sikeres egyezséget kötöttünk. Az egyezségben az üzemeltető cég egyrészt kifejezte sajnálatát a diszkrimináció miatt, elnézést kért az érintett tesztelőktől, valamint felajánlott tíz darab páros belépőjegyet az általa üzemeltetett interaktív kiállításra a roma és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek megsegítésére létrejött Ferencvárosi Tanoda (Dzsumbuj Egyesület) részére. A felajánlás érdekessége, hogy a kiállítás az azóta bezárt szórakozóhely helyén került kialakításra, és témája, illetve célja a nem látó kisebbséghez tartozó személyek iránti érzékenyítés. Az egyezségben a cég kötelezettséget vállalt arra is, hogy amennyiben a jövőben az E. K. szórakozóhelyhez hasonló szolgáltatást kívánnának nyújtani, akkor kiemelt figyelmet fognak fordítani alkalmazottaik képzésére, és arra, hogy ők az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatos előírásokkal tisztában legyenek, a hasonló esetek elkerülése érdekében. Az egyezséget a hatóság határozattal131 hagyta jóvá. S. Ernő ügye (kártalanítási eljárás) 2009. november 12-én a Fővárosi Bíróságon egyezség született abban a kártalanítási eljárásban, amelyben a korábban rablással vádolt S. Ernő pert indított vagyoni és nem vagyoni kárainak megtérítése iránt a Magyar Állammal szemben. A büntetlen előéletű roma fiatalember több mint 16 hónapot töltött előzetes letartóztatásban ártatlanul, míg később jogerősen felmentették egy még 2005-ben elkövetett rablás vádja alól. A fiatalembert az első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság 2006 júniusában négy év börtönbüntetésre ítélte. A másodfokú bíróság később az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezte, amely új eljárásban végül a rablás vádja alól jogerősen felmentették. A kártalanítási eljárásban született egyezség értelmében a Magyar Állam ötmillió forintot fizet a részére.132

129 130 131 132

Az esetről bővebben: Fehér Füzet 2008., Közérdekű igényérvényesítések vendéglátó-ipari diszkrimináció miatt; www.neki.hu. EBH/148/2009. sz. határozat. EBH/161/17/2009. sz. határozat. Az esetről bővebben: Fehér Füzet 2006, S. Ernő ügye. –

81 —



PÁLYÁZATI ÉS EGYÉB PROGRAMJAINK



1. Általános jogsegélyszolgálat A Fővárosi Szociális Közalapítvány támogatása tette lehetővé számunkra, hogy a 2010-es évben, egy fő új jogász foglalkoztatása mellett általános jogsegélyszolgálatot működtessünk. A program során 81 üggyel foglakoztunk érdemben. A jogsegélyszolgálat abban a tekintetben vált el antidiszkriminációs jogvédő tevékenységünktől, hogy itt olyan panaszosoknak nyújtottunk elsősorban tanácsadás, egyszerűbb ügyintézés formájában segítséget, akiknek ügye nem volt alkalmas stratégiai pervitelre, azonban az érintettek alacsony jog- és érdekérvényesítő képességük okán segítségre szorultak. A panaszok többsége elsősorban telefonon érkezett. A telefonos tájékoztatást követően több esetben szükség volt arra, hogy a panaszos nevében megfogalmazzunk egy-egy beadványt, kérelemmel forduljunk különböző szervekhez, szolgáltatókhoz. Sok esetben már a beszélgetés során kiderül, hogy nem áll módunkban segíteni (hatáskör, anyagi forrás hiánya, vagy jogilag kizárt), ilyenkor csak tájékoztatással szolgáltunk, vagy más szervezetekhez irányítottuk a panaszost. A beadványok tartalmát tekintve kirívóan magas volt az önkormányzatok és a rendőrség elleni panaszok száma. Több panaszos büntetés-végrehajtási intézetből keresett meg minket. Az egyszerű telefonos tájékoztatással, beadványszerkesztéssel járó ügyek közül az alábbiakat, azok bonyolultsága és precedens jellege miatt érdemes kiemelni: 1. 1. B. Mónika munkanélküli azzal keresett meg minket, hogy a rendszeres szociális segélyért folyamodott. Az önkormányzati tisztviselő rá akarta beszélni, hogy vonja vissza a kérelmét és majd a következő hónapban adja azt be, mert akkor már jogosult lesz. Ő nem hagyta annyiban a dolgot és az elutasító határozatot kérte, amelyet sosem kapott meg. Nem sokkal később mégis megkapta a segélyt, de azzal akarták csak odaadni neki, hogy egy kitöltetlen (biankó) lemondó nyilatkozatban lemond a fellebbezési jogáról a határozat vonatkozásában. Panasszal fordultunk a regionális államigazgatási hivatalhoz és az önkormányzathoz is. Az államigazgatási hivatal sem tudott az ügyben segíteni, de szerencsére a panaszos, közbenjárásunknak is köszönhetően azóta kapott munkát az önkormányzatnál, így a probléma sikeresen megoldódott. 1. 2. Cs. Andrea négy gyermekét (kettő tartósan beteg) egyedül nevelő édesanya, aki lakcím nélkül lakik egy önkormányzati bérlakásban. Önhibáján kívül lett jogcím nélküli, a korábbi bérlő halála előtt próbált bérlőtársi jogviszonyt szerezni, de az ügyintéző erről lebeszélte. Nagybátyja halála után ezt már nem is sikerült elintézni. A lakbért megemelték, nem tudta fizetni, tetemes elmaradása van. Ki akarták lakoltatni, amikor hozzánk fordult. Több levélben kértük a helyi jogszabályokra hivatkozva a bérlői jogviszony rendezését, időközben szerzett pénzt is a tartozás kifizetésére. Végül a polgármestert is megkerestük, aki úgy tűnik, nyitottnak mutatkozott arra, hogy segítsen. Az ügy még függőben van. 1. 3. Egy interneten (elsősorban jobboldali fórumokon) nagy publicitást kapott ügy érintettje keresett meg minket. A bejelentő fia 11 éves, tanuló. Összeverekedett egy osztálytársával, akire már korábban is volt panasz, összeférhetetlen természete miatt (szülők aláírást gyűjtöttek az áthelyezéséért). Aznap két másik gyerek is megverte az összeférhetetlennek minősített fiút. A megvert fiú anyja kórházba vitte gyermekét, majd feljelentést tett a rendőrségen, noha ügyfelünk személyesen kért tőle bocsánatot. Ezt követően a bántalmazott fiú édesanyja a panaszos háza előtt cirkált kocsival, megfenyegette őket azzal, hogy ő „Jobbikos kapcsolatokkal” rendelkezik stb. Ezt követően különféle szélsőjobboldali honlapokon megjelent a történet, „ájultra verte fiamat a cigány” címmel, a Jobbik sajtó-tájékoztatót tartott, a tévében is szerepelt az ügy, a panaszos állítása szerint eltorzítva. (a fiú nem ájult el, erre a tanárok is tanúk). A szülő rágalmazás miatt feljelentést szeretetett volna tenni. A feljelentést megírtuk a panaszos nevében, ezen felül tájékoztatást, tanácsadást kapott. Végül a panaszos úgy döntött, hogy nem küldi el a feljelentést, mert nem akart több konfliktust az iskolában. 1. 4. S. Angéla öt évig egy német kisebbségi óvoda vezetője volt. Az új intézményvezetői pályázatra rajta kívül egy másik személy is jelentkezett. Az intézmény alkalmazotti köre, valamint az óvodával jogviszonyban álló –

84 —


PÁLYÁZATI

ÉS EGYÉB PROGRAMJAINK

gyermekek szülei éltek a pályázatokkal kapcsolatos véleményezési jogukkal és mindkét kör egyhangúan ragaszkodott a panaszos személyéhez. A helyi Német Kisebbségi Önkormányzat szintén véleményezte a pályázatokat és az öttagú testület szintén egyhangúlag őt támogatta. Ennek ellenére az önkormányzat a másik jelentkezőt nevezte ki. Az ügyben volt egy meghallgatás, de a döntés nem változott. A törvény értelmében a kisebbségi önkormányzat hozzájárulása nélkül nem lehetett volna kinevezni a vezetőt, és bizottságot kellett volna létrehozni az ügy tisztázására (nem történt meg). A panaszos bírósághoz fordult, keresetét azonban elutasították. Az ügyben egyeztetve és együttesen próbáltunk segíteni az Ombudsman Hivatalával, végül a jogosultak nem fellebbeztek, így a jogi eljárás nem folytatódott. 1. 5. A. Gábor budapesti panaszosnál 2010. nyarán az ELMÜ mérőóra-cserét hajtott végre. Az első alkalommal az áramszolgáltató munkatársa részben szétszerelte az órát majd azzal távozott, hogy másnap visszamegy és befejezi. Ez nem történt meg, így a panaszos betelefonált az ELMÜ ügyfélszolgálatához, és kérte a segítségüket. Végül mégis megtörtént az óracsere, és a szerelő azt állította, hogy szabálytalan áramvételezés történt. Mindezek alapján az ELMÜ több, mint 1.000.000 Ft-ot követelt a panaszostól. Közreműködésünk eredményeképpen sikerült a feleket leültetni egymással, és végül 300 000 Ft elmaradt díjat kell a panaszosnak részletekben megfizetnie. 1. 6. B. Mária egy közvélemény-kutató cég alvállalkozójának munkavállalójaként dolgozott. Munkaviszonyának megszűnésekor a munkáltató nem fizette ki a járandóságait, ő pedig hiába kérte többször, csak elutasító választ kapott. Sms-ben is többször megkereste az őt alkalmazó hölgyet, aki válaszaiban roma származására tett dehonesztáló kifejezéseket. Felszólító levélben megkerestük a munkáltatót, válasz még nem érkezett. 1. 7. Az egyik egyházi fenntartású felsőoktatási intézmény diákja, Cs. Annamária azzal kereste meg irodánkat, hogy őt a kollégiumban egy poloskafertőzés kapcsán sérelem érte, feltételezése szerint származásával összefüggésben. A panaszos elmondása szerint a kollégiumi poloskafertőzés miatt lezajlott megbeszélés során őt a kollégium vezetője azzal gyanúsította meg, hogy a fertőzést otthonról, családja köréből hozta be az intézménybe. Ez a feltételezés Cs. Annamária szerint összefüggésben állt azzal, hogy ő és családja roma származásúak. Az ezzel kapcsolatos procedúra a panaszost sértette, megalázónak találta a feltételezést, nem csak saját magára, de családjára nézve is. Cs. Annamária arra kérte szervezetünket, hogy az ügyben közvetítsünk közte, illetve az intézmény vezetősége között. Megkeresésünkre az iskola vezetősége hajlandó volt részt venni a mediációs ülésen, amely sikeresen zárult. Cs. Annamáriától bocsánatot kértek, és az ügyet olyan súlyúnak tekintették, hogy a kollégium vezetőjét egy másik beosztásba helyezték át. Az ügyet azért tartottuk jelentősnek, mert egyrészt lehetőséget láttunk a mediáció alkalmazására, másrészt a sérelem egy olyan személyt ért, aki roma származásúként került be egy felsőoktatási intézménybe, ahol őt származásával összefüggésben méltatlan bánásmód érte.

2. Kutatási projekt: álláshirdetési és kiválasztási gyakorlat monitorozása Az Európai Unió és a Magyar Állam támogatásával bonyolítottuk le 2009-ben azt a kutatást, amelynek során 15 000 álláshirdetés tartalomelemzésére került sor. A kutatás során fővárosi és Szabolcs-SzatmárBereg megyei hirdetőújságokat vizsgáltunk. A programban a TÁRKI két munkatársával, valamint a Szabolcs megyei Esélyek Házával működtünk együtt. Az álláshirdetések tartalomelemzése mellett száz, véletlenszerűen kiválasztott hirdetést telefonos tesztelés módszerével is megvizsgáltunk. Míg a monitorozott hirdetések 20, a tesztelt hirdetések 27 százaléka tartalmazott diszkriminatív kitételt. A Budapesten rögzített hirdetések 30, a nyíregyháziak 13 százalékában találtak diszkriminatív tartalmat, feltehetően az eltérő kiválasztási gyakorlat miatt. Budapesten mind a nyomtatott, mind az internetes forrásokat tekintve jelentősen magasabb volt a diszkriminatív hirdetések aránya, mint Nyíregyházán A tesztelt hirdetések esetében nem találtunk szignifikáns különbséget a Budapesten és Nyíregyházán előforduló diszkriminatív tartalom arányában (a Budapestre és környékére vonatkozó tesztelt hirdetések 28 szá–

85 —



zalékában, a Nyíregyházára vonatkozók 33 százalékában találtunk diszkriminatív tartalmat). A kutatási eredményeket egy kiadványban (Középkorú férfiak esélytelenül? Egy diszkriminációkutatás különös tapasztalatai) tettük közzé, valamint konferencián és sajtótájékoztatón tártuk a nyilvánosság elé.133

3. Esélyegyenlőség a munka világában Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatta azt a programot 2009-ben, amelynek keretében a munkaügyi diszkrimináció csökkentése érdekében három területen fejtettünk ki tevékenységet. A projekt során 10 000 példányban jelentettünk meg munkavállalók részére egy jogi útmutató kiadványt, amelyet a fővárosi munkaügyi kirendeltségek ügyfélszolgálatain terítettünk szét. 500 példányban jelentettünk meg egy munkaadók részére szóló kiadványt, amelyben egyrészt a munkahelyi sokszínűséget népszerűsítettük, valamint a diszkrimináció megelőzésére és kezelésére vonatkozóan nyújtottunk tájékoztatást. A kiadvány terjesztésével közvetlen kapcsolatot teremtettünk foglalkoztatókkal egy a kiadványban szereplő kérdőív, valamint képzési tájékoztató formájában. Bízunk abban, hogy a kapcsolatfelvételnek ez a formája a jövőben megtérül különböző megbízások formájában. Szintén a projekt része volt az a kétnapos antidiszkriminációs képzés, amelyet foglalkoztatók HR munkatársi részére tartottunk. A tréningen a piaci, az állami és a civil szektor is képviseltette magát, jelen volt két minisztérium munkatársa, valamint olyan nagy munkáltatók képviselői, mint a BKV vagy a Vodafon Zrt.

4. Diszkrimináció csökkentése, hatékony kommunikáció Szintén a Fővárosi Szociális Közalapítvány a Norvég Civil Alap forrásából támogatta azt a projektet, aminek a keretében lehetőségünk nyílt arra 2009 folyamán, hogy a honlapunkon közzétett diszkriminációs esetjog a nyilvánosság számára hozzáférhetőbbé és kutathatóvá váljon. A programban a szervezet ahhoz kapott támogatást, hogy a honlapján közzé tett diszkriminációs esetgyűjteményt olyan formában feldolgozza, illetve átstrukturálja, hogy az az érdeklődők számára könnyebben kezelhetőbb, kutathatóbb legyen. A szervezet honlapján több mint tizenöt évnyi diszkriminációs esetjog, antidiszkriminációs tartalmú jelentések, tanulmányok találhatók. Szükségessé vált a több száz diszkriminációs eset kezelése, feldolgozása, egy egyszerűbb struktúrába való helyezése. Ennek keretében alapvető változtatásokat hajtottunk végre honlapunk struktúrájában, illetve a fent található eseteket egy új kategóriarendszerbe helyeztük el, amely kategóriák már megfelelnek a hazai antidiszkriminációs jogi fogalmaknak. A program során 200 példányban jelentettünk meg egy összefoglaló kiadványt, amelyben a szervezet több mint másfél évtizedes jogvédelmi eljárásokban szerzett tapasztalatait dolgoztuk fel.134

5. Az alapítvány 15 éves születésnapja A Másság Alapítvány 2009-ben ünnepelte megalakulásának 15 éves évfordulóját. Az esemény kapcsán szervezetünk a fővárosi Tűzraktérben egésznapos eseménysorozattal várta az érdeklődőket. Roma témájú filmvetítésekkel, koncerttel és közös ünnepléssel emlékeztünk meg az évfordulóról.

6. Bemutató és oktatófilm a NEKI-ről A Társaság a Szabadságjogokért szervezet segítségével elkészült egy olyan oktatófilm 2009-ben szervezetünkről, amely nem csak alapítványunkat mutatja be az érdeklődőknek, de a DVD néhány perces oktatófilmeket is tartalmaz ügyeinkről, illetve a diszkrimináció különböző területeiről. A DVD több száz példány133 A kiadvány elérhető honlapunkon: http://massagalapitvany.hu/attachments/086_kozepkoru_ferfiak_eselytelenul.pdf. 134 Bizonyítva. A magyar joggyakorlat elemzése a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) egyes diszkriminációs ügyei

alapján. Másság Alapítvány, NEKI, Budapest, 2010. www.neki.hu. –

86 —


PÁLYÁZATI


ban jelent meg, alkalmas arra, hogy tréningjeinken oktatási célból felhasználjuk, illetve arra is, hogy bemutatkozó anyagként azt szponzoroknak eljutassuk.

7. A MAMOKA létrejötte, intézményi és program-akkreditációk Még a 2008-ban megkezdett stratégiai tervezés nyomán 2009-ben létrehoztuk új intézményi egységünket, a Másság Alapítvány Módszertani és Oktatási Központot (MAMOKA). Az új intézményi egység önálló honlapot kapott (www.mamoka.hu), legfontosabb feladata a szervezet, mint felnőttképzési intézmény intézményi akkreditációjának lebonyolítása, valamint képzési programjaink akkreditálása volt. A Norvég Civil Alap támogatásának köszönhetően 2010-re a Másság Alapítvány megkapta az intézményi akkreditációs minősítést, tréningprogramjainkat pedig szintén sikeresen minősíttettük a pedagógus, a közigazgatási, valamint a szociális szakmai továbbképzés rendszerében. A MAMOKA feladata, hogy az alapítvány által működtetett NEKI mint jogvédő szervezet mellett, attól elkülönülten az oktatási tevékenységünket koordinálja.

8. Képzések 2010-ben Az intézményi akkreditációnak is köszönhetően 2010 áprilisában kapott a szervezet egy komolyabb képzési megrendelést, amely saját bevételt hozott az alapítványnak. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Esélyek Háza a Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából egy helyi esélyegyenlőségi program keretében arra kért fel minket, hogy hat alkalommal különböző megyei kórházak dolgozóinak tartsunk antidiszkriminációs képzést. 2010. július 14-én egy kisebb képzési megbízást kaptunk a Telekom Rt.-től, majd 2010 októberében az alsózsolcai önkormányzat kért fel bennünket egy kétnapos tolerancia-erősítő képzés lebonyolítására. Szintén a 2010-es évben zajlott az a program, aminek a keretében több civil szervezettel való együttműködés keretében emberi jogi oktatást tartottunk középiskolás diákok részére. Munkatársaink hat alkalommal tartottak összevont osztályfőnöki órák keretében a diákoknak érzékenyítő tréningeket.

Nemzetközi együttműködések keretében lebonyolított programjaink 1. Nemzetközi együttműködést elősegítő összefogás 2010-ben az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (Fundamental Rights Agency of the EU, FRA) magyar szakértői csoportja részére szerveztünk találkozókat, amelyen részt vettek a szakértői csoport tagjai, illetve a szakértői csoport munkájának koordinálását végző Másság Alapítvány és az osztrák European Training and Research Center (ETC) szervezetek képviselői. A program eredményeképpen megszületett egy együttműködési keretrendszer, amely segítségével a magyar szakértői csoport munkáját hatékonyabban tudja végezni. A program során két találkozót bonyolítottunk le, egyet Budapesten, egyet Grazban. A találkozók célja az volt, hogy a két szervezet által végrehajtott projekt eddigi tapasztalatait összegezzük, a jó gyakorlatokat, módszereket átadjuk egymásnak annak érdekében, hogy a jövőben még eredményesebben tudjunk együttműködni. Ezen túl az ETC-vel megállapodtunk abban is, hogy évek óta tartó együttműködésünket a jövőben is folytatni fogjuk, és meghatároztuk az együttműködés lehetséges területeit is. 2. FRALEX program Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) FRALEX szakértői programja ebben az évben is folytatódott a NEKI koordinálásával. Ebben az évben négy emberi jogi hírlevelet és két tanulmányt készített el az szakértői csoport az FRA felkérésére.

–

87 —



3. Az Amnesty International jelentése Az Amnesty International (AI) nemzetközi emberi jogi szervezet 2010 márciusában megkereste a NEKI-t, hogy nyújtsunk nekik segítséget a közelmúlt romák elleni erőszakos támadásait, illetve a nyomozó hatóságok munkáját vizsgáló tanulmányuk elkészítéséhez tapasztalataink, ügyeink megosztásával. A jelentés elkészülte során az AI több ízben konzultált a NEKI-vel. A tanulmányt a szervezet 2010. november 10-én hozta nyilvánosságra angol és magyar nyelven. 4. EBESZ-küldöttség Az EBESZ választásokat felügyelő munkacsoportja (Election Assessment Mission) a 2010. áprilisi országgyűlési választások előtt Magyarországon járt, hogy a hazai emberi jogi helyzetről tájékozódjon. A NEKI-t a romák helyzetével kapcsolatban keresték meg, egy konzultáció keretében osztottuk meg a szervezet képviselőivel tapasztalatainkat. 5. PILI ösztöndíjasok A Public Interest Law Institute (PILI) budapesti székhelyű nemzetközi emberi jogi szervezet Magyarországon tartózkodó ösztöndíjasai látogatták meg a NEKI-t, hogy megismerkedjenek a munkánkkal. A találkozó nagyszerű alkalom volt arra is, hogy az ösztöndíjasok, akik maguk is emberi jogi szervezetek képviselői, beszámoljanak a saját tapasztalataikról, azokról a problémákról, amikkel ők találkoznak. Az ösztöndíjasok olyan változatos helyekről érkeztek, mint Kína, Oroszország, Kamerun, Nigéria, Nepál. 6. A rasszizmus ellen küzdő európai civil szervezetek hálózata A francia SOS-Racisme jogvédő szervezet kezdeményezésére 2010 első felében elindult egy olyan ernyőszervezet létrehozása, amely a rasszizmus ellen küzdő európai civil szervezeteket tömöríti. Az SOS Racisme képviselője személyesen is meglátogatta a NEKI-t, hogy a megalakítandó szervezetről, a lehetséges feladatairól, mandátumáról egyeztessen velünk. Végül 2010 novemberében egy nemzetközi konferencia keretén belül Párizsban megalakult az EGAM (European Grassroots Antiracist Movement). A konferencián a NEKI is képviseltette magát. Az EGAM a tervek szerint közös európai akciókat fog szervezni a tagok bevonásával. Magyarországot a NEKI és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviseli a hálózatban. 7. Jogi tréning Az Equinet, az egyenlő bánásmód követelményének betartását ellenőrző szervezetek európai hálózata 2010. október 11–12-én Pozsonyban jogi tréninget tartott az ilyen szervezeteknél dolgozó ügyintézők számára. A NEKI jogászát a szervezet felkérte, hogy tartson előadást a tesztelés módszerének alkalmazásáról, illetve moderálja a tréningnek ehhez a témához kapcsolódó részét. 8. Árnyékjelentés az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 2010 szeptemberében a NEKI a Minority Rights Group Internationallel és a budapesti Szerb Intézettel együtt a hazai emberi jogi helyzetről árnyékjelentést készített az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága (Human Rights Committee) részére. A Bizottság tagjai független szakértők, akik a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya megvalósulását vizsgálják az egyes országokban. Magyarországot e tekintetben jelenleg is vizsgálja a Bizottság, ennek keretében pedig civil szervezetektől is fogadnak árnyékjelentéseket annak érdekében, hogy a magyar helyzetről minél átfogóbb képet kapjanak. 9. Jelentés az ENSZ egyetemes időszakos felülvizsgálati mechanizmusa (UPR) részére 2010. novemberben az emberi jogokkal foglalkozó jelentősebb hazai civil szervezetek, köztük a NEKI is, egy jelentést készítettek az ENSZ UPR mechanizmusa számára, amelyben összefoglalták a főbb magyarországi emberi jogi problémákat. Az Egyetemes Időszakos Felülvizsgálat az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (Human Rights Council) sajátos új eszköze arra, hogy valamennyi ENSZ-tagállam emberi jogi helyzetét 4 évente áttekintse. Az egyes országok helyzetének áttekintéséről jelentés készül, amely tartalmazza a szervezet ajánlásait is. A jelenlegi 6. ülésszakon Magyarország emberi jogi helyzetét is vizsgálja a Tanács.

–

88 —


PÁLYÁZATI


10. FRA találkozó Az Európai Unió Alapjogi Ügynökség vezetője 2010 novemberében Magyarországra látogatott, hogy az ország emberi jogi helyzetéről tájékozódjon. Ennek keretében találkozott magas rangú állami vezetőkkel, és a jelentősebb civil szervezetek képviselőivel. A civil szervezetek találkozójára a NEKI is meghívást kapott, és beszámolt a rasszizmushoz, romaellenességhez kapcsolódó hazai helyzetről.

–

89 —



A szervezet

A Másság Alapítvány a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek jogaiért, az emberi és kisebbségi jogok érvényesüléséért, az előítéletek csökkentéséért, a diszkrimináció-mentes társadalom megteremtéséért küzdő közhasznú szervezet. A Másság Alapítvány által működtetett Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) jogi segítséget nyújt a diszkrimináció áldozatainak, valamint közérdekű igényérvényesítés keretében saját nevében lép fel a kisebbségi csoportokat érintő, elsősorban etnikai diszkriminációs gyakorlatokkal szemben. Az alapítvány a jogvédő tevékenység mellett oktatással, kutatással is foglalkozik, ezen tevékenységek koordinálására hozta létre 2010-ben új szervezeti egységét a Másság Alapítvány Módszertani és Oktatási Központot (MAMOKA). A

MŰKÖDÉS KEZDETE:

1994. január.

JOGI STÁTUSZ: a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodát működtető MÁSSÁG Alapítvány önálló jogi személy, közhasznú szervezet. A szervezet független az államtól, pártoktól, politikai szervezetektől és más civil szervezetektől. KURATÓRIUM: Tiszteletbeli elnök: BÍRÓ ANDRÁS; elnök: DR. ÉLIÁS SÁRA, tagok: DR. BODROGI BEA, FURMANN IMRE, DR. KÁRPÁTI JÓZSEF, DR.MISZLIVETZ FERENC, DR. NAGY BOLDIZSÁR. FELÜGYELŐ

BIZOTTSÁG:

DR.

CZÖVEK JUDIT, FERENCZHALMY ZSÓFIA, VARGA ILONA.

AZ IRODA MUNKATÁRSAI: DR. KÁRPÁTI JÓZSEF igazgató, DR. MUHI ERIKA ügyvéd, DR. UDVARI MÁRTON jogi referens; DR. KURTÁN ESZTER, jogi referens, IVÁNYI KLÁRA oktatási és szociális referens; JAKAB MÁRIA vezető asszisztens; BALOGHNÉ KISS HAJNALKA technikai asszisztens, FARKASNÉ RÁKÓ ANNA pénztáros. KÜLSŐ MUNKATÁRSAK, ÜGYVÉDEK: DR. BALTAY LEVENTE; DR. BIHARY LÁSZLÓ; DR. BOÓS TIBOR; DR. FARKAS LILLA; DR. FAZEKAS TAMÁS; DR. GYŐZŐ GÁBOR; DR. KÓNYA ZSUZSANNA; DR. KOSZA YVETTE, DR. LÉVAY EDIT, DR. NÉMETH GYÖRGYI, DR. RAKACZKY HAJNALKA; DR. VAJNA VIRÁG VÁLLALT TEVÉKENYSÉG: • jogvédelem olyan ügyekben, amelyben valamely magyarországi nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó személyt a kisebbségi csoporthoz való tartozása miatt hátrányos megkülönböztetés ér; egyedi elbírálás esetén jogvédelem más védett csoportok elleni diszkrimináció esetén, közérdekű igényérvényesítés nagyobb csoportot érintő, elsősorban etnikai diszkriminatív gyakorlat ellen; • képzések, tréningek az emberi jogok, kisebbségi jogok, diszkrimináció tilalma, tolerancia erősítése témakörökben; • kutatás az emberi és kisebbségi jogok, illetve a diszkrimináció tilalmának érvényesülése területén; • ajánlások, állásfoglalások megfogalmazása jogalkotók és jogalkalmazók felé. ALAPELVEK A VÁLLALÁSOKRÓL: • Irodánk az elvállalt ügyet minden esetben végigköveti, függetlenül attól, hogy a jogi eljárás meddig tart. Szükség esetén nemzetközi bíróságokat is megkeresünk, amennyiben a hazai eljárások nem vezettek eredményre. • Az irodába érkező bejelentések közül tényfeltárást követően azokban a diszkriminációs esetekben nyújtunk jogi képviseletet, amelyek alkalmasak a hazai antidiszkriminációs jogintézmények tesztelésére, az ügyben indított eljárások jogfejlesztő hatásúak, valamely új jogintézmény monitorozására alkalmasak. –

90 —


A

SZERVEZET

A stratégiai pereskedés mellett azokban az ügyekben, amelyekben jogi képviseletet nem áll módunkban nyújtani, egyszerűbb ügyintézés, tanácsadás formájában nyújtunk segítséget. • Eleve elutasítjuk azokat az eseteket, amikor családon belüli, vagy roma és egyéb kisebbségi személyek vagy szervezetek közötti konfliktusról van szó. • Ha a jogvédő munka során kiderül, hogy az adott eset nem vezethető vissza etnikai diszkriminációra, de jelentős emberi jogi (vagy eljárásjogi) problémákat vet fel, és más szervezet nem foglalkozik vele, a NEKI egyedi elbírálást követően elvállalhatja az ügyet. • Csak akkor hozzuk nyilvánosságra az ügyfelek nevét (és az érintettek felismerhetőségét elősegítő adatokat), ha azt az ügyfél kifejezetten kéri, és ha ez az ügyfél érdekeit előreláthatóan nem sérti. MUNKAMÓDSZEREK: • Tényfeltárás: szükséges iratok beszerzése, interjú a panaszossal és az ügyben érintett személyekkel, helyszíni bejárás, vonatkozó jogszabályok és jogesetek elemzése, sajtófigyelés. • Jogi eljárások: sértetti képviselet büntetőeljárásban, jogi képviselet polgári peres és közigazgatási eljárásokban. • Szakértők bevonása: az ügy jellegétől függően szükség esetén orvos, pszichológus, építész, pedagógus, stb. szakértők véleményét szerezzük be. • Konfliktusmegoldó tevékenység: bizonyos esetekben, amikor a peres eljárás nem tűnik célravezetőnek és az ügyfél azt kifejezetten kéri, egyezségi ajánlatot teszünk a diszkrimináló fél felé. • Együttműködés a kisebbségi ombudsmannal és más jogvédő szervezetekkel.

–

91 —



A DISZKRIMINÁCIÓRÓL RÖVIDEN



A diszkrimináció olyan megkülönböztetést jelent, amelyet – szándékosan vagy tudatosan erre irányuló szándék nélkül – bizonyos csoportokkal, vagy az azokhoz tartozó emberekkel szemben alkalmaznak. Ez a megkülönböztetés nem az egyénnek az ügy szempontjából releváns tulajdonságain alapul, hanem a kisebbségi csoportról alkotott véleményen. A figyelembe vett kisebbségi (vagy védett) csoport közös jellemzõje leggyakrabban a faj, az etnikum, a nemzetiség, az állampolgárság, a nem, a szexuális irányultság, a betegség, a társadalmi réteg. Diszkrimináció alatt hátrányos megkülönböztetést értünk. A már meglévõ hátrányok kiküszöbölését célzó megerõsítõ intézkedéseket (az amerikai szakirodalomban: affirmative action), vagy az ezekre alapuló politikát korábban Magyarországon gyakran pozitív diszkriminációnak nevezték, jelenleg az „elõnyben részesítés” a jogilag és köznyelvi értelemben is helyes szóhasználat. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának elõfeltétele volt, hogy jogszabályait harmonizálja az Unió jogrendszerével. Ennek keretében az uniós irányelveket követve készült el a 2004. január 27. napján hatályba lépett, Az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény. A diszkrimináció típusait az Esélyegyenlõségi törvény az alábbiak szerint határozza meg: Közvetlen diszkrimináció Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport neme, faji hovatartozása, bõrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyõzõdése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, egyéb helyzete, tulajdonsága, vagy jellemzõje (együttesen: tulajdonsága) miatt részesül kedvezõtlenebb bánásmódban mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévõ személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Közvetett diszkrimináció Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minõsülõ, látszólag az egyenlõ bánásmód követelményének megfelelõ rendelkezés, amely a törvényben felsorolt tulajdonságokkal rendelkezõ egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévõ személy vagy csoport volt, van, vagy lenne. Zaklatás Zaklatásnak minõsül az az emberi méltóságot sértõ szexuális vagy egyéb természetû magatartás, amely az érintett személynek a törvényben felsorolt valamely tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítõ, ellenséges, megalázó, megszégyenítõ vagy támadó környezet kialakítása. Jogellenes elkülönítés Jogellenes elkülönítésnek minõsül az a magatartás, amely a törvényben felsorolt tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévõ személyektõl vagy személyek csoportjától – anélkül, hogy azt a törvény kifejezetten megengedné – elkülönít. Megtorlás Megtorlásnak minõsül az a magatartás, amely az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelõ, eljárást indító vagy az eljárásban közremûködõ személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.

–

94 —


A

DISZKRIMINÁCIÓRÓL

A diszkrimináció egyéb megközelítései, fogalmai Történelmi diszkrimináció (historical discrimination): fõleg az amerikai szakirodalomban használt fogalom. A korábbi diszkriminatív jogszabályok, hatósági intézkedések, vagy magánszemélyek – akkor jogszerû – diszkriminatív aktusai következtében a történelem során felhalmozódott hátrányoknak vagy a köztudatban élõ elõítéletnek a következménye, ami a ma élõ kisebbségek számára a jogszabályokban biztosított egyenlõség ellenére hátrányos helyzetet teremt. Aránytalan hatás (disparate impact): az a jelenség, amikor egy jogszabály, intézkedés vagy feltétel látszólag semleges, de a történelem során felhalmozódott hátrányos helyzet miatt a belõle potenciálisan fakadó hátrány jelentõsen nagyobb mértékben jelentkezik a védett csoportok esetében, vagyis az hatásában rontja az adott csoport helyzetét, vagy nagyobb terhet jelent számukra, ami miatt pl. nem tudnak munkát vállalni vagy magasabb pozícióhoz jutni. Aránytalan bánásmód elve (disparate treatment): az a fajta diszkrimináció, amikor magánszemélyek, jogi személyek vagy állami szervek nem egyenlõ módon bánnak a kisebbségekkel, ennek elismerése (és esetleg felismerése) nélkül. Mivel ez az a fajta rejtett diszkrimináció, amelyet nehezen lehet bizonyítani, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a statisztikai adatokat is felhasználják az ilyen esetek bizonyítása során. Az USA-ban, ha a felperes bizonyítani tudja, hogy õ (a) védett csoporthoz tartozik, (b) jelentkezett egy (lakás- vagy munkaügyi) hirdetésre, (c) jelentkezését elutasították, (d) ezt követõen elfogadták egy nem védett csoport tagjának a jelentkezését, aki az ügy számára releváns tulajdonságokban vagy képességekben nem különbözik a felperestõl, akkor az alperes részérõl fennálló jogellenes diszkriminációs célzatot a bírói gyakorlat bizonyítottnak tekinti. A már korábban említett, és az Európai Unió keretirányelvein alapuló hazai bizonyítási rendszer a napjainkban ehhez hasonló megoldást alkalmaz. Szándékos diszkrimináció (intentional discrimination): az az eset, amikor egy látszólag „semleges” törvényt szándékosan diszkriminatív módon alkalmaznak. De jure diszkrimináció („de jure” discrimination): az a jogszabály, amely mind megfogalmazásában, szellemében, mind alkalmazási lehetõségeiben semleges, de hatályba lépése a gyakorlatban mégis diszkriminációt okoz.

–

95 —



TÁMOGATÓK 2009–2010 EUROPEAN ROMA RIGHTS CENTER FŐVÁROSI SZOCIÁLIS KÖZALAPÍTVÁNY MAGÁNSZEMÉLYEK NEMZETI CIVIL ALAPPROGRAM NEMZETI FEJLESZTÉSI ÜGYNÖKSÉG NORVÉG CIVIL TÁMOGATÁSI ALAP OPEN SOCIETY INSTITUTE (OSI) ORSZÁGOS FOGLALKOZTATÁS KÖZALAPÍTVÁNY ROTSCHILD ALAPÍTVÁNY



NEKI Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda Másság Alapítvány Postacím: 1447 Budapest, Pf. 510. Telefon/fax: (06-1) 303-8973; (06-1) 314-4998 Internetes honlapunk: www.neki.hu e-mail: [email protected] A szervezet adószáma: 18051922-1-42 Bankszámlaszáma: OTP Bank NyRt.: 11711034-20810629 OTP Bank Rt. Központi Deviza Fiók: 11763055-24746012 Nyomdai előkészítés: Ráció Kft. (www.racio.hu) Sokszorosítás: mondAt Kft. • www.mondat.hu


FEHÉR FÜZET A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója

Recommend Documents