FEHÉR FÜZET 2007 A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója
FEHÉR FÜZET 2007
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója
Felelõs kiadó: DR. KÁRPÁTI JÓZSEF Szerkesztette: IVÁNYI KLÁRA Esetleírásokat készítette: DR. MUHI ERIKA DR. URVARI MÁRTON IVÁNYI KLÁRA A MÁSSÁG ALAPÍTVÁNY kiadványa © MÁSSÁG ALAPÍTVÁNY, NEKI, FEHÉR FÜZET 2007, BUDAPEST
Tartalom
Elõszó ..................................................................................................................................................................... 7 Az év 2007-ben született bírósági ítéletek, illetve az Egyenlõ Bánásmód Hatóság döntései a NEKI által képviselt ügyekben I. Foglalkoztatással kapcsolatos ügyekben született ítéletek ...................................................................... 12 II. Személyhez fûzõdõ jogok megsértése ..................................................................................................... 19 III. Lakhatással kapcsolatos kérdésekben született ítélet ........................................................................... 21 IV. Egészségügyi ellátással kapcsolatos ítélet ............................................................................................. 22 V. Büntetõeljárásokban született döntések ................................................................................................ 23 Képzések, pályázati programok ..................................................................................................................... 27 Új ügyek Foglalkoztatással kapcsolatos ügyek Cs. Gyula ügye (B. város) .......................................................................................................................... 32 K.- né B. Ilona és társai ügyei (Sz. város) ................................................................................................... 35 B. Józsefné ügye (B. község) ....................................................................................................................... 37 R. Johanna ügye (M. város) ....................................................................................................................... 40 Közszolgáltatás körében elkövetett hátrányos megkülönböztetés K. Zsolt és társai ügye (B. város) ................................................................................................................ 46 L. Sándor és társai ügye (B. város) ............................................................................................................. 50 Oktatási diszkrimináció S. Udo ügye (D. város) ............................................................................................................................... 54 Büntetõeljárások során nyújtott jogi segítség Ifj. B. Csaba ügye (H. község) .................................................................................................................... 58 K. Gyuláné ügye (K. község) ...................................................................................................................... 61 Egyéb ügyek M. Pál és D. Zoltán ügye (B. város) ............................................................................................................ 64 A NEKI A szervezet ...................................................................................................................................................... 68 Vállalt tevékenységek ................................................................................................................................ 68 Alapelvek a vállalásokról ........................................................................................................................... 68 Munkamódszerek ....................................................................................................................................... 69 Diszkrimináció A diszkriminációról röviden ........................................................................................................................... 72 Támogatók 2007-ben .......................................................................................................................................... 75
Elõszó
A Másság Alapítvány Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Irodája (NEKI) közel másfél évtizede küzd a hátrányos megkülönböztetés, a társadalmi kirekesztés ellen. A szervezet 1995 óta minden évben megjelenteti éves beszámolóját, amelyben hírt ad legfontosabb ügyeirõl. Az utóbbi években a Fehér Füzetben azokat az eseteket ismertetjük, amelyeket stratégiai szempontból, a hazai jogalkotás és jogalkalmazás fejlõdése érdekében vállaltunk fel és kísérünk végig jogi képviselet formájában. A Fehér Füzet a rendszerváltás elsõ két évtizedének egyfajta kórtörténete: az elõítéletekrõl, a gyûlöletrõl, a kirekesztésrõl emlékezik. Figyelmeztet bennünket arra, hogy a megkülönböztetés, a kisebbségellenesség nem a Magyar Gárda megalapításával kezdõdött, hanem annak gyökerei sokkal mélyebbre és idõben távolabbra nyúlnak. Elgondolkodtat arról, hogy a diszkrimináció nem mérséklõdik, sõt új minõségben jelenik meg: kifinomultabb módszerekkel, erõsebb szervezettséggel munkálkodik, sajátságos ideológiai rendszerekbe áll össze. A 2007. évrõl szóló Fehér Füzetben igyekeztünk olyan ügyeket bemutatni, amelyek a klasszikus hátrányos megkülönböztetést példázzák. Ezeken belül is leginkább a szolgáltatás megtagadása és a foglalkoztatás területén történõ megkülönböztetés volt a jellemzõ. Egy esetben értünk el sikert oktatási diszkrimináció tárgyában. Az esetleírások között találunk két büntetõeljárást is: az egyikben romák sérelmére elkövetett bûncselekményrõl, a másikban pedig megítélésünk szerint rendõri túlkapásról számolunk be. Természetesen az igazságszolgáltatás mûködése körében a klasszikus diszkrimináció alig bizonyítható, mégis fontosnak tartottuk felhívni a figyelmet a rendõrség mûködése során tapasztalható anomáliákra. Végezetül egy ügyben a magyarországi német kisebbséghez tartozóknak nyújtottunk segítséget, mert esetükben a jogszabályi környezet fogyatékossága vagyoni hátrányhoz vezetett. Az elmúlt években megkezdett gyakorlatot folytatva beszámolunk a korábban ismertetett ügyeinkben hozott ítéletekrõl is. 14 döntést ismertetünk, ezek közül számunkra 9 ügyben született kedvezõ határozat, egy ügy zárult egyezséggel, egy esetben pedig az ítélet indokolását a fellebbviteli bíróság oly módon változtatta meg a javunkra, hogy az a megosztott bizonyítási kötelezettség értelmezésével lényeges jogfejlesztõ hatással bírhat. 2007-ben a Másság Alapítvány folytatta mûködési reformját is: számos tréninget tartottunk országosan a tolerancia erõsítés és az egyenlõ bánásmód követelményének témakörében, és részt vettünk a hazai bírák továbbképzésében is. DR.
`
7a
KÁRPÁTI JÓZSEF Igazgató
AZ ÉV
2006-ban született bírósági ítéletek, illetve az Egyenlõ Bánásmód Hatóság döntései a NEKI által képviselt ügyekben
FEHÉR FÜZET 2007
I. Foglalkoztatással kapcsolatos ügyekben született ítéletek I. 1. MÁV II. A másodfokon eljáró Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2007. június 12.-én kelt ítéletével1 helyben hagyta a Miskolci Munkaügyi Bíróság ítéletét,2 amely kötelezte a MÁV Zrt.-t,3 hogy fizessen meg fejenként ötszázezer forint nem vagyoni kártérítést hat, létszámleépítés során kiszervezett roma származású munkavállalójának. Az ítélet szerint a MÁV Zrt. a kiszervezés során közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott roma származású dolgozóival szemben. A jogerõs döntés szerint a munkaügyi bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és döntését az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelõen indokolta. Mint az korábbi beszámolóinkból már ismeretes,4 2004 folyamán egy kormányhatározat értelmében a MÁV Zrt.-nél nagyarányú létszámleépítést hajtottak végre. Ennek eredményeként kerültek kiszervezésre a Borsod megyei Sajószentpéter fõpályamesteri szakaszának munkavállalói is. Az eljárás során a karbantartók közül valamennyi roma származású dolgozót kiszerveztek, azaz átadtak egy, a feladatot ellátó másik cégnek. A kiszervezett dolgozók közül 2005-ben ketten irodánkhoz fordultak segítségért. A kihelyezett roma munkavállalók legtöbbje évtizedes munkaviszonnyal és szakképzettséggel rendelkezett, míg állományban maradhatott olyan nem roma személy, aki szarvasmarha-tenyésztõ illetve bútorasztalos képesítéssel rendelkezett, és akinek mindössze kétéves munkaviszonya volt. Az eljárás során több roma származású tanú erõsítette meg a felperesek azon nyilatkozatát, hogy a szóban forgó fõpályamesteri szakaszon a cigány származású dolgozók helyzete már a kiszervezés elõtt is jóval rosszabb volt nem roma kollégáikéhoz képest. A Miskolci Munkaügyi Bíróság 2005. november 28-án kelt elsõfokú ítéletében megállapította, hogy a kiszervezés során közvetlen hátrányos megkülönböztetés valósult meg a roma származású munkavállalókkal szemben. Önmagában az a körülmény érvelt a bíróság , hogy a kiválasztásnál a származás döntött anélkül, hogy a szakmai végzettséget, emberi alkalmasságot figyelembe vették volna, a felpereseket megalázta, és elzárta attól a lehetõségtõl, hogy a MÁV Zrt. alkalmazottai legyenek. Minderre tekintettel további bizonyítás nélkül is megállapítható, hogy az alperes felpereseknek kárt okozott. [
] Az egyenlõ bánásmód követelménye megsértésének következményeit megfelelõen orvosolni kell, mely jelen károkozás esetén [
] a nem vagyoni kártérítés alkalmazását jelenti. A kártérítés összegszerûségével kapcsolatban a bíróság értékelte azt a tényt, hogy indokolása szerint az alperes magatartása alkalmas lehet arra, hogy a felperesekben erõsítse azt a feltevést, hogy a kisebbséghez való tartozás gátolja a munka nem roma származásúakhoz képesti egyenlõ értékelését5. Az ítélet késõbb jogerõssé vált; ezt követõen kerestek meg bennünket a kiszervezett csoport további roma dolgozói azzal, hogy az õ érdekeiket is képviseljük a MÁV Zrt.-vel szemben. Tekintettel korábbi pernyertességünkre, peren kívüli megegyezésre felhívó ajánlattal kerestük meg a céget. Abban bíztunk, hogy a dolgozók sérelmét további pereskedés nélkül kompenzálni fogják, hiszen egy jogerõs bírósági ítélet már diszkriminatívnak találta a kiszervezés lebonyolítását. A cég azonban ezzel a lehetõséggel nem kívánt élni. Mivel a MÁV Zrt. egyezkedési ajánlatunkat elutasította, a kiszervezett brigád további hat roma dolgozójának nevében ismét peres eljárást kezdeményeztünk. Ahogy azt fent ismertettük, a MÁV Zrt.-t jogerõsen elmarasztalták az eljárásban, és ismét személyenként félmillió forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezték. A munkaügyi bíróság kifejtette, hogy az alperes bizonyítási kísérlete nem járt sikerrel. Az alperes arra hivatkozott, hogy megtartotta az egyenlõ bánásmód követelményét, mivel az elküldött dolgozókat nem roma származásuk miatt, hanem szakmai indokok alapján választották ki. Ezzel szemben az alpe1 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1. Mf.20.392/2007/3. számú ítélete. 2 Miskolci Munkaügyi Bíróság 6.M.1364/2006/4. számú ítélete. 3 Kiadványunkban teljes néven azokat az érintetteket jelenítjük meg, akikkel szemben kezdeményezett eljárásokban jogerõs bírósági döntés áll rendelkezésünkre. Azokban az ügyekben, amelyekben még az eljárások folyamatban vannak, illetve az ítéletek nem jogerõsek, az érintettek nevét csak rövidítéssel közöljük. 4 A MÁV kiszervezéssel kapcsolatos ügyekrõl beszámoltunk már korábban: Fehér Füzet 2005. MÁV Rt., 4045. o.; Fehér Füzet 2006. 5 Idézetek Miskolci Munkaügyi Bíróság 6. M. 1602005/17. sz. ítéletébõl. `
12 a
2007-BEN
SZÜLETETT ÍTÉLETEK ÉS DÖNTÉSEK A
NEKI
ÁLTAL KÉPVISELT ÜGYEKBEN
resnél maradó és a kiszervezett munkavállalók szakképesítését, iskolai végzettségét, munkaviszonyát, az alperesnél eltöltött szolgálati idejét összehasonlítva semmi nem támasztotta alá a szakmai szempontú kiválasztást, érvelt a bíróság. A felperesek az alperessel szemben bizonyítási kötelezettségüknek eleget tettek: roma származásukról nyilatkozatot tettek, a hátrány vonatkozásában pedig okiratokkal igazolták, hogy a MÁV Zrt.-nél maradt munkavállalókhoz képest milyen károk érik õket.6 Mivel a felperes bizonyítási kötelezettségének eleget tett, az alperes kimentése azonban nem járt sikerrel, a bíróság keresetünknek helyt adott. I. 2. Gy. Lászlóné ügye (Budapest) A Fõvárosi Bíróság 2007. november 7-én kelt ítéletében7 helybenhagyta a Fõvárosi Munkaügyi Bíróság döntését8, amely több mint félmillió forint elmaradt munkabér és ötvenhétezer forint kártérítés megfizetésére kötelezte az Atanázia Kft.-t volt munkavállalója, a roma származású Gy. Lászlóné számára. Gy. Lászlóné 2004 októbere óta dolgozott a cégnél üzletkötõ munkakörben. A cég médiahirdetések szervezésével, közvetítésével foglalkozott. A roma származású asszonnyal munkaszerzõdést csak két hónappal késõbb kötöttek, a munkabérrõl azonban rendelkezést a szerzõdés nem tartalmazott. Késõbb a szerzõdést úgy módosították, hogy a munkavállalónak havi 57 000 forint munkabér jár, arról pedig szóban állapodott meg vele a munkáltató, hogy a megkötött szerzõdések után jutalékot is fog kapni. Tekintettel arra, hogy Gy. Lászlóné és a cég között vita támadt a jutalékok kiszámításával kapcsolatban, 2005 júliusában a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntették. Az asszony azonban hiába kérte, a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos igazolásokat nem kapta meg, így késõbbi elhelyezkedési kísérletei is kudarcra voltak ítélve. Nem kapta meg a neki járó, még ki nem fizetett munkabért, illetve jutalékot sem. Mivel a cégnél Gy. Lászlóné volt az egyetlen roma származású dolgozó, a munkaviszony megszûnése megalázó körülmények között történt, elhelyezkedni munkáltatója jogellenes magatartása miatt az asszony nem tudott, érdekeit képviselni egyedül nem tudta, így irodánk jogi segítséget nyújtott számára. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes tanúkkal igazolta a cégnél zajló jutalékos rendszer meglétét, másrészt a bíróság köztudomású tényként fogadta azt el, hogy az üzletek szerzésével foglalkozó munkavállalókat jellemzõen jutalékos rendszerben foglalkoztatják, ezzel is ösztönözve õket minél több ügylet megszerzésére. Mivel a felperes azt is igazolta, hogy a munkaviszony megszûnését követõen több cégnél is azért nem alkalmazták, mert korábbi munkáltatójától a szükséges igazolásokat beszerezni nem tudta, a munkaviszony megszûnésekor kiadandó iratok kiadásának elmaradásával okozott kár tényét is megalapozottnak találta a bíróság. Idõközben a cég végelszámolási eljárást kezdeményezett maga ellen. Mivel az ítéletben foglaltakat nem teljesítette, végrehajtási eljárást kellett kezdeményezünk, amely jelenleg is folyamatban van. I. 3. T. Csaba ügye (Budapest) A Fõvárosi Bíróság 2007. április 26-án kelt ítéletében9 elutasította a BE-MA 2000 Bt. keresetét, amelyben az Egyenlõ Bánásmód Hatóság elmarasztaló döntését kérte a felperes hatályon kívül helyezni. A hatóság még 2006 januárjában marasztalta el a céget diszkrimináció miatt, és kötelezte hétszázezer forint bírság megfizetésére. A hatóság határozata10 szerint a cég a roma származású T. Csabát etnikai hovatartozása miatt nem alkalmazta szobafestõ munkakörben, és ezzel megsértette az egyenlõ bánásmód követelményét.11 Az eset érdekessége volt, hogy a hatóság a tényállás felderítése során elfogadta az irodánk által megszervezett telefonos tesztelés tapasztalatait. Ennek során tesztelõink elõbb egy közismerten romákra jellemzõ ve6 A jogutód munkáltatónál a dolgozók csak egyéves foglalkoztatási garanciát kaptak, ennek elteltével csak meghatározott mértékû végkielégítés járt nekik, szemben a MÁV Zrt. Kollektív szerzõdésében foglalt, ennél jóval kedvezõbb rendelkezésekkel. Elestek továbbá a MÁV-alkalmazottakat megilletõ szociális csomagtól, szabadjegytõl, alacsonyabb lett a bérfejlesztésük, kedvezõtlenebb munkarendben dolgozhattak tovább, és a munkavégzés helye is rosszabb lett. 7 Fõvárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 55.Mf.632.907/2007/4. sz. ítélete. 8 Fõvárosi Munkaügyi Bíróság 5.M.2053/2006/16. sz. ítélete. 9 Fõvárosi Bíróság 8.K.31.635/2006. sz. ítélete. 10 EBH/180/1/2006. 11 T. Csaba ügyérõl bõvebben lásd: Fehér Füzet 2005. T. Csaba ügye. 5154. o. `
13 a
FEHÉR FÜZET 2007
zetéknéven, majd egy hétköznapi vezetéknéven mutatkoztak be a munkáltató képviselõjének, és érdeklõdtek az állás iránt. Míg a romák közt gyakori néven bemutatkozó tesztelõvel a munkáltató képviselõje elutasító volt, hétköznapi néven bemutatkozó tesztelõnek a munkával kapcsolatban minden információt megadott, neki személyes találkozásra lehetõséget kínált fel. Az Egyenlõ Bánásmód Hatóság elmarasztaló döntését a cég megtámadta, és kérte a Fõvárosi Bíróságot, hogy azt helyezze hatályon kívül. Keresetében arra hivatkozott, hogy mint munkáltató több napon át folyamatosan hirdette az állást, voltak olyan idõszakok, amikor már valakivel személyes találkozót is megbeszélt, így joggal mondhatta azt a telefonba akár a panaszosnak, akár a tesztelõnek, hogy a hirdetés már nem aktuális. Sérelmezte azt is a cég, hogy a hatóság elutasította azon bizonyítási indítványukat, amely arra vonatkozott, hogy alátámasszák: rokonszenvvel viseltetnek a roma származású munkavállalókkal szemben, szívesen alkalmazzák õket. A cég eltúlzottnak találta a kiszabott bírság összegét is, hangsúlyozva, hogy annak befizetésével a társaság megszûnhet, egy család megélhetése kerül veszélybe, és további munkavállalók maradnak munka nélkül. A bíróság a felperes érvelését nem tartotta alaposnak. A keresetet elutasító ítélet indokolásában kifejtette, hogy a közigazgatási szerv határozatának felülvizsgálatát az ügyfél anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre, illetve a közigazgatási szerv téves jogértelmezésére hivatkozással kérheti.12 Az eljárási szabálysértés csak akkor eredményezheti a határozat hatályon kívül helyezését (megváltoztatását), ha az ügy érdemére is kiható olyan súlyos eljárási szabálysértés történt, amely a bírósági eljárásban nem orvosolható, érvelt a bíróság. Az indokolás szerint a perben rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy az Egyenlõ Bánásmód Hatóság a határozathozatalhoz szükséges mértékben eleget tett a tényállás-tisztázási kötelezettségének, minden, az ügyben releváns tényt, körülményt feltárt és értékelt. A bíróság fontos megállapítást tesz a tekintetben is, hogy a cég sérelmezte, nem volt lehetõség bizonyítani a hatóság eljárásában más roma munkavállalókkal kapcsolatos viszonyukat: Leszögezi a bíróság, hogy jelen perben csakis az adott esemény értékelhetõ, a hátrányos megkülönböztetést megvalósító magatartást a konkrét jogviszonyban kell vizsgálni [
] más hirdetõk hátrányos megkülönböztetést megvalósító magatartása egyébként sem mentesítené a felperest. Ugyancsak nem értékelhetõ jelen perben a felperes által meghallgatni kért személy tanúvallomása, akivel azt kívánta a felperes bizonyítani, hogy korábbi idõszak vonatkozásában alkalmazott roma származásúakat is a különbözõ építkezésein, tehát a tanúkihallgatás mellõzésével, azzal, hogy nem adott helyt a felperes ezen bizonyítási indítványának az alperesi hatóság, nem követett el eljárásjogi jogszabálysértést.13 A bírság mértékével kapcsolatban a bíróság kifejtette, hogy a közigazgatási iratok tanúsága szerint a bírság felsõ határához képest,14 a felperes vagyoni helyzetét is figyelembe véve a kiszabott összeg arányban állónak tekinthetõ az elkövetett cselekmény súlyával. Hangsúlyozta a bíróság, hogy a határozat jogszabálysértõ voltának bizonyítása a felperest terhelte,15 ilyen értékelhetõ, a keresetet alátámasztó bizonyítás azonban a perben nem történt. I. 4. K.-né B. Ilona és társai ügye (Sz. város) Az Egyenlõ Bánásmód Hatóság 2007. június 25-én kelt határozatában16 megállapította, hogy a Stampi 2002 Munkaerõ-kölcsönzõ Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. megsértette az egyenlõ bánásmód követelményét azzal, hogy K.-né B. Ilonát és két társát roma származásuk miatt nem közvetítette ki a képzettségüknek és végzettségüknek egyébként megfelelõ munkára. A határozat szerint a Benei és Társa Édesipari Termékgyártó és Forgalmazó Kft. is megsértette az egyenlõ bánásmód kötelezettségét, mivel õ utasította a Stampi 2002. Kft.-t, hogy roma munkavállalókat ne közvetítsen ki. A Stampi 2002. Kft.-t egymillió, a Benei és Társa Kft.-t kétmillió forint bírság megfizetésére kötelezte a hatóság. A roma származású K.-né B. Ilona és két társa egy újságban meghirdetett csomagolási munkára jelentkezett 2007 tavaszán. A roma asszonyok, miután telefonon egyeztettek a hirdetést közzé tevõ munkaerõ-kölcsönzõ cég képviselõjével, Budapestre utaztak további egyeztetés érdekében. Az egyeztetésen tájékoztatták 12 Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK. 31. sz. állásfoglalása. 13 Idézet az ítéletbõl. 14 Az Egyenlõ Bánásmód Hatóság ötvenezer forinttól hatmillió forintig terjedõ bírságot szabhat ki az egyenlõ bánásmód megsértése miatt, lásd Ebktv. 16. § (4) bekezdése. 15 Pp. 164. § (1) bek. 16 EBH/271/2007/26. `
14 a
2007-BEN
SZÜLETETT ÍTÉLETEK ÉS DÖNTÉSEK A
NEKI
ÁLTAL KÉPVISELT ÜGYEKBEN
õket, hogy a munkavégzésre Budapesten kerül sor, a 10 órás munkáért 2990 forintot kapnak majd naponta, azonban a dolgozóknak havi 1415 ezer forinttal kell hozzájárulniuk az utazási költségekhez. A nem túl kedvezõ lehetõségek ellenére a roma asszonyok a munkát vállalták, még azt is megígérték, hogy további embereket toboroznak ismerõsi körükbõl. Még aznap este azonban, ahogy az asszonyok hazaértek Sz. városba, telefonon közölték velük, hogy csak a magyar emberek mehetnek dolgozni, a cigányok nem kellenek. A roma asszonyok egyike telefonon kérdõre vonta a munkaerõ-kölcsönzõ cég képviselõjét, aki a felelõsséget a megbízóra hárította azzal, hogy kint járt annál a cégnél, ahová közvetítette volna az asszonyokat, és ott közölték vele, hogy romákat ne küldjön dolgozni. Mivel az elutasítás módja, különösen annak a származásra utaló indoka az asszonyokat rendkívül megalázta, kérték az Egyenlõ Bánásmód Hatóság eljárását. Az eljárás során több tanú megerõsítette, hogy a munkaerõ-kölcsönzõ cég a roma származású dolgozóknak azt üzente, hogy õket nem kívánja közvetíteni származásuk miatt. A megbízó cég arra hivatkozott, hogy a magyar ember kitétel alatt a magyar állampolgárokra gondoltak, mivel külföldieket nem tudnak foglalkoztatni, hivatkozását azonban a hatóság nem fogadta el a kimentési bizonyítás körében. A hatóság határozatának indokolásában kifejti, hogy a meghallgatott tanúk vallomásai, valamint a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok kétséget kizáróan alátámasztották, hogy mindkét cég közvetlen diszkriminációt alkalmazott a roma származású kérelmezõkkel szemben. I. 5. M. Ildikó (K. város) A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 2007. augusztus 6-án kelt ítéletében kötelezte a K. városi Sz. I. Általános Iskolát, hogy 15 napon belül fizessen meg 380 050 forintot annak kamataival együtt M. Ildikó roma származású pedagógus javára.17 A roma származású pedagógus 2003-ban helyezkedett el a szóban forgó általános iskolában, kifejezetten azzal a céllal, hogy az iskola eltérõ tantervû tagozatán tanuló, zömében roma gyerekekbõl álló osztállyal foglalkozzon. M. Ildikó, miután tapasztalta, hogy az oktatási intézményben a gondjaira bízott roma gyerekekkel megítélése szerint hátrányosabban járnak el, mint a nem roma származású gyerekekkel, a fenntartó, majd a kisebbségi ombudsman segítségét kérte. Fellépése miatt folyamatos konfliktusa lett az intézmény vezetõjével, és több atrocitás is érte: osztálya az egyik iskolai ünnepségen nem léphetett fel, alacsonyabb fizetési fokozatba sorolták be, utazási költségtérítési igényét elutasították, majd határozott idejû szerzõdését nem hosszabbították meg. A pedagógus nevében eljárást kezdeményeztünk, amelyben kértük, hogy a bíróság állapítsa meg a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét, a rossz fizetési besorolásból adódó bérkülönbség megfizetésre kötelezését, valamint a hátrányos megkülönböztetés, a megtorlás megállapítását. Álláspontunk az volt, hogy a tanárnõt azért érték hátrányok az iskola vezetése részérõl, mert õ több alkalommal fellépett az iskolában a roma tanulókat érõ rossz bánásmód miatt. Ezen fellépést torolta meg az iskola elõbb a rossz besorolással, majd azzal, hogy a korábbi ígéret és a rendelkezésre álló betöltetlen álláshely ellenére a pedagógus munkaszerzõdését nem hosszabbították meg, illetve azt nem alakították át határozatlan idejûvé.18 Az elsõ fokon eljáró bíróság megállapította, hogy a fizetési besorolás valóban téves volt a tanárnõ hátrányára, ugyanakkor a munkaviszony és a hátrányos megkülönböztetés tekintetében keresetünket elutasította. A bíróság szerint az a tény, hogy az iskola a tanárnõ szerzõdését meghosszabbította még azután is, hogy az ombudsmani vizsgálat már elkezdõdött, azt mutatja, hogy a foglalkoztatás késõbbi megszüntetése és a pedagógusnak a roma gyerekek érdekében kifejtett fellépése között nincs összefüggés. Az ítéletet irodánk és az iskola is megfellebbezte, így az nem jogerõs. I. 6. B. István (P. város) A Pécsi Munkaügyi Bíróság 2007. szeptember 13. napján kelt ítéletében19 elutasította B. István keresetét, amelyben arra kérte a bíróságot, hogy állapítsa meg: az országosan mûködõ õrzõ-védõ alperesi cég roma 17 Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 10. M. 1290/2005/33. sz. ítélete. 18 Az ügyrõl bõvebben lásd: Fehér Füzet 2005. M. Ildikó ügye. 48. o. 19 Pécsi Munkaügyi Bíróság 3.M.615/2006/16. `
15 a
FEHÉR FÜZET 2007
származása nem alkalmazta õt. Az ítélet indokolása szerint a cég sikeresen bizonyította, hogy nem B. István származása volt az alapja annak, hogy õt nem alkalmazták. Amint arról már korábban is beszámoltunk, B. István 2005 májusában szerzett tudomást arról, hogy az õrzõ-védõ cégnél üresedés van, ezért bement annak pécsi kirendeltségéhez.20 A kirendeltség vezetõje megerõsítette, hogy valóban keresnek munkaerõt értékszállítói pozícióban, és miután tisztázták, hogy B. István rendelkezik a megfelelõ képesítéssel, ígéretet tett rá, hogy alkalmazni fogják, amennyiben a munkába álláshoz szükséges követelményeknek eleget tesz (regisztráció a Személy- Vagyonvédelmi- és Magánnyomozói Kamarában, egészségügyi alkalmassági és pszichológiai vizsgálat elvégzése, bankszámla-nyitás). Miután azonban B. István nem kevés idõ és pénz ráfordításával megszerezte a szükséges dokumentumokat, telefonon közölték vele, hogy nem tudják alkalmazni. A férfit nagyon meglepte a megváltozott hangnem, így személyesen is érdeklõdött az elutasítása indokáról. A kirendeltség vezetõje ekkor közölte vele, hogy a budapesti központ nem hagyta jóvá a felvételét. Mivel B. István nem tudott másra gondolni, ezért megkérdezte, hogy roma származása miatt utasították-e el, amire azt a választ kapta, hogy nem jár messze az igazságtól. Az elsõfokú bírósági eljárása során az õrzõ-védõ cég azzal védekezett, hogy 2005. június 1. napjától az egész országra kiterjedõ létszámstopot vezettek be náluk, amelyrõl májusban a kirendeltség vezetõje még nem tudott, ezért is tett ígéretet B. Istvánnak, hogy felveszik. A cég több alkalmazottja is ezzel egyezõen nyilatkozott az eljárás során, és okirati bizonyítékot is tudtak csatolni a létszámstopról. Ezzel szemben B. István állításait csak saját elmondása, és közvetett bizonyítékok támasztották alá. Mindezek ellenére irodánk az ítélet ellen fellebbezést nyújtott be, tekintettel arra, hogy a bíróság indokolása véleményünk szerint téves megállapítást tartalmazott a bizonyítási teher vonatkozásában. Az ítélet leszögezte ugyanis, hogy a bíróság álláspontja szerint az esélyegyenlõségi törvényben foglaltak értelmében a felperesnek azt kell bizonyítania, hogy az elszenvedett hátrány összefüggésben volt a származásával. Ez a megállapítás azonban ellentétes az Ebktv.21 vonatkozó rendelkezéseivel, amely szerint a felperesnek csak azt kell valószínûsítenie, hogy hátrány érte, illetve hogy rendelkezett valamely, a törvényben felsorolt védett tulajdonsággal.22 Amennyiben a felperesnek még azt is bizonyítani kellene, hogy az elszenvedett hátrány öszszefüggésben volt a védett tulajdonságával, a megosztott bizonyításnak a felperes perbeli helyzetét megkönnyítõ hatása nem érvényesülhetne. A fenti érveléssel megegyezõ álláspontra helyezkedett az Egyenlõ Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testülete is egy korábbi állásfoglalásában, amelyben leszögezte, hogy az eljárás alá vont személy akként mentesülhet a felelõsség alól azaz akkor mentheti ki magát ha bizonyítja, hogy [a hátrány és a védett tulajdonság] közt nincs oksági összefüggés: ebben az esetben azt igazolja sikeresen, hogy az egyenlõ bánásmód követelményét megtartotta.23 Az Ebktv. bizonyításra vonatkozó speciális szabályainak központi eleme épp az oksági összefüggés megléte vagy meg nem léte. A Pécsi Munkaügyi Bíróság okfejtésével azonos tartalmú megállapítások az Ebktv. téves értelmezéséhez vezethetnek, és az ezirányú bírósági gyakorlatra is káros hatással lehetnek, ezért is fontosnak tartottuk, hogy az ítélet ellen fellebbezést nyújtsunk be, kérve a jogszabállyal ellentétes indokolás megváltoztatását. A megyei bíróság döntése az Ebktv. értelmezése tekintetében kulcsfontosságú, mert az Egyenlõ Bánásmód Tanácsadó Testületének a bizonyítási kötelezettség megosztása tárgyában hozott állásfoglalásának a bírói gyakorlatba épülését szolgálta. I. 7. R. Norbert (Budapest) A Fõvárosi Bíróság 2007. április 13-án kelt ítéletével24 helybenhagyta a Fõvárosi Munkaügyi Bíróság döntését,25 amely kötelezte a Bross Security Vagyonvédemi Kft.-t, hogy fizessen háromszázötvenezer forint nem vagyoni kártérítést R. Norbert26 felperes számára. A bíróság által megállapított tényállás szerint az 20 Fehér Füzet 2005, 52. o. 21 Az Egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, továbbiakban: Ebktv. 22 Ebktv. 19. § (1) bekezdés. 23 EBH Tanácsadó Testületének 10.007/1/2006. TT. sz. állásfoglalása. 25 Fõvárosi Munkaügyi Bíróság 29.M.5804/2005/18. sz. ítélete. 24 Fõvárosi Bíróság 55.Mf.635.873/2006/3. sz. ítélete. 26 R. Norbert ügyérõl bõvebben lásd: Fehér füzet 2004. R. Norbert ügye. 1216. o. `
16 a
2007-BEN
SZÜLETETT ÍTÉLETEK ÉS DÖNTÉSEK A
NEKI
ÁLTAL KÉPVISELT ÜGYEKBEN
õrzõ-védõ tevékenységgel foglalkozó társaság képviselõje azzal utasította el a roma felperest, hogy megbízója egy snájdig, jóképû, csinosabb fiatalembert kíván alkalmazni. Az R. Norbert képviseletében benyújtott keresetünkben kértük a bíróságot, hogy az alperes fõvállalkozó céget nyolcszázezer forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezze, mivel az megsértette az egyenlõ bánásmód követelményét azzal, hogy szakmai alkalmassága ellenére a roma származású felperest nem alkalmazta. Az egyenlõ bánásmód megsértését elsõsorban a roma származással összefüggésben kértük megállapítani, azonban az eljárás során felmerült adatok fényében benyújtott keresetmódosításunkban vagylagosan kértük a felperes külleme mint egyéb helyzete alapján történõ diszkrimináció megállapítását is. (A felperes amellett, hogy szembetûnõ roma rasszjegyekkel rendelkezik, átlagon felüli testsúlyú és magasságú.) Az Ebktv. nemcsak az Európai Unió által védett hat alapvetõ tulajdonságot ismeri el oltalmazandónak, hanem az összesen 19 különbözõ helyzet vagy tulajdonság mellett az ún. egyéb helyzetet is.27 Az ügyfél, illetve a kereset elutasításának elkerülése érdekében, mintegy tudatos óvatosságból jelöltük meg az egyéb helyzet alapú diszkriminációt vagylagos kereseti kérelemként. Az alperes védekezése során elõször arra hivatkozott, hogy a felperes nem rendelkezett kamarai tagsággal, késõbb pedig azt hozta fel kimentésként, hogy tekintettel a testalkatára nem tudtak volna számára megfelelõ méretû munkaruhát biztosítani. Ahogy a bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, az eljárás során megállapíthatóvá vált, hogy az alperes az általa õrzött objektumon megüresedett álláshelyre biztonsági õrt keresett, a felvételi eljárás során a felperes jelentkezését pedig elutasította. A felperes az eljárás során bizonyította, folytatta a bíróság, hogy roma származású és külleme olyan, a személyiség lényeges vonásának tekinthetõ, amely az Esélyegyenlõségi törvényben felsorolt körbe vonható. A perben ezt követõen az alperesre hárult annak bizonyítása, hogy megtartotta, vagy az adott jogviszony keretében nem volt köteles megtartani az egyenlõ bánásmód követelményét. Ennek bizonyítására az alperesnek, érvelt a bíróság, a jogviszonnyal összefüggõ, objektíven igazolható indokot kellett volna bizonyítania. Az alperes azonban nem hozott fel olyan objektív okot, amely az elutasítást igazolta volna, a felperes jelentkezését alkalmasságának, képzettségének vizsgálata nélkül, külleme alapján utasította el. Az alperes továbbá nem hivatkozott semmilyen olyan indokra sem, amely miatt az adott munkakörben a küllemnek kifejezett jelentõsége lett volna. A bíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy arra nézve, hogy a felperest az alperes roma származása miatt nem alkalmazta, adat nem merült fel a perben, maga a felperes is úgy nyilatkozott, hogy azt »érezte«, hogy az elutasításnak »más oka nem lehetett«, mint a származása. 27 Ebktv. 8. §: Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt a) neme, b) faji hovatartozása, c) bõrszíne, d) nemzetisége, e) nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, f) anyanyelve, g) fogyatékossága, h) egészségi állapota, i) vallási vagy világnézeti meggyõzõdése, j) politikai vagy más véleménye, k) családi állapota, l) anyasága (terhessége) vagy apasága, m) szexuális irányultsága, n) nemi identitása, o) életkora, p) társadalmi származása, q) vagyoni helyzete, r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidõs jellege, illetve határozott idõtartama, s) érdekképviselethez való tartozása, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzõje (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül kedvezõtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levõ személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. `
17 a
FEHÉR FÜZET 2007
Az eljárást végig figyelemmel követve valóban pusztán az volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy a panaszost külleme miatt nem alkalmazták. Tekintettel arra, hogy a kereseti kérelmünk az etnikai származás és az egyéb helyzet tekintetében vagylagos volt, fellebbezésünkben pusztán a nem vagyoni kártérítés öszszegszerûsége miatt kértük az ítélet megváltoztatását. Indokolásunkban kifejtettük, hogy a felperest a hátrányos megkülönböztetés nagyon megviselte, állandó munkahelye azóta sincs. Súlyos jogsértésnek minõsíthetõ, hogy az alperes a munkához való jutástól zárta el a felperest, amely cselekedet alkalmas lehet arra, hogy erõsítse benne azt a feltevést, hogy külseje gátolja a munkavállalásban, megélhetése biztosításában. Hivatkoztunk arra is, hogy az utóbbi évek bírói gyakorlata a hasonló tényállású ügyekben többlettényállású elem nélkül is nagyobb összegû kártérítést tart indokoltnak.28 Ennek megfelelõen a kártérítés összegét ötszázezer forintra kértük felemelni. Az ügyben eljáró fellebbviteli bíróság 2007. április 13-án kihirdetett ítélete azonban helybenhagyta az elsõfokú bíróság döntését a kártérítés összegének tekintetében. Ítéletének indokolásában a bíróság kifejtette: A másodfokú bíróság az ítélet döntéséhez kapcsolódóan emeli ki, hogy a felperes kereseti érvelése közül az elsõdleges, a súlyosabb hátrányt jelentõ indok [roma származás miatti megkülönböztetés] nem nyert bizonyítást az alperes terhére, amely körülményt a felperesi keresettel érvényesített nem vagyoni kártérítés összegszerûségét érintõen az elsõfokú bíróság megfelelõen értékelt. Látható, hogy az ítélet indokolásában ismét megjelenik az a bizonyítással kapcsolatos probléma, amire már többször felhívtuk a figyelmet: a bíróság továbbra is a felperestõl, a diszkrimináció áldozatától várta volna, hogy a származás és a megkülönböztetés közti okokozati összefüggést bizonyítsa, noha az Ebktv. bizonyítási szabályai nem ezt a logikát követik. (Pusztán az ítélet indokolása ellen a Legfelsõbb Bírósághoz további jogorvoslatért nem lehet fordulni.)
28 A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 8. Mf. 28.024/2004/3. sz. ítéletével jogerõre emelkedett Pest Megyei Munkaügyi Bíróság által I. M. 471/2004/3. sz. ítéletében a bíróság egy vagyonvédelmi céget ötszázezer forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezett, mivel az nem alkalmazta a roma származású felperest etnikai hovatartozása miatt vagyonõri munkára. (Az esetrõl bõvebben lásd: Fehér Füzet 2004. Cs. Gyula ügye. 1619. o.) `
18 a
2007-BEN
SZÜLETETT ÍTÉLETEK ÉS DÖNTÉSEK A
NEKI
ÁLTAL KÉPVISELT ÜGYEKBEN
II. Személyhez fûzõdõ jogok megsértése II. 1. K. János (B. község) A Fõvárosi Bíróság 2007. január 31-én kelt ítéletében kötelezte a Cement Info újság kiadóját és felelõs szerkesztõjét, a Strabag Zrt.-t és Zimmermann Ottót, hogy fizessenek meg százezer forint nem vagyoni kártérítést K. Jánosnak, mivel a Cement Info címû újságban megsértették a roma férfi emberi méltóságát, jó hírnevét és becsületét. 2004 tavaszán a Strabag Zrt. kampányt folytatott B. községben egy cementgyár létesítésének érdekében. A faluban aláírásgyûjtés kezdõdött a létesítendõ gyár ellen, amelyet az egyik helyi civil szervezet kezdeményezett. A Strabag Zrt. az aláírásgyûjtést nehezményezve gúnyolódó cikket jelentetett meg Pepita kalandjai címmel, amelyben az egyesület egyetlen roma tagjának, K. Jánosnak a személyét használta fel a cementgyárat ellenzõk lejáratására. A cikk szerzõje a roma férfit szûk körben használt becenevén emlegeti, és állításait a társadalomban a romákkal szemben élõ sztereotípiákra alapozza. Többek között azzal vádolja meg K. Jánost, hogy az adófizetõk pénzén, közmunka ideje alatt, ahelyett, hogy munkáját végezte volna, gyûjtötte az aláírásokat.29 A bíróság ítélete szerint az alperesek megsértették K. János emberi méltóságát, jó hírnevét és becsületét azzal, hogy õt Pepitának nevezték, és valótlanul olyan színben tüntették fel, mintha az aláírásgyûjtést munkaidõben, ellenszolgáltatás fejében, arról sem tudva végezte volna, hogy a cementgyár mellett vagy ellene gyûjti-e az aláírásokat. A százezer forintos kártérítés megfizetése mellett a bíróság kötelezte az alpereseket, hogy saját költségükön az ítélet rendelkezõ részét tegyék közzé a helyi újságban. Az alperesek azon érvelésére, hogy a Pepita elnevezés a faluban ismert és mások által is használt volt K. János kapcsán, a bíróság kifejti, hogy még ha egy kis településen valakit a ragadványnevén szólítani általánosan elfogadott is lenne, a ragadványnevet a sajtónyilvánosság elé tárni az érintett tudta és beleegyezése nélkül nem lehet. A cikk állításaival kapcsolatban az alperes a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva próbált mentesülni a felelõsségre vonás elõl, ezen érvelését sem fogadta azonban el a bíróság. Az ítélet indokolása szerint tekintettel arra, hogy a vizsgált cikk felperes személyiségét sértõ valótlan tényállításokat adott közre, a bíróság nem látott jogalapot arra, hogy az alperesek a véleménynyilvánítás szabadságára alapítottan mentesüljenek. Ezen kérdés kapcsán külön is ki kell emelnie a bíróságnak azt is, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos elismerése nem vezethet a személyiségi jogok védelmezõ elõírások félretételéhez.30 A nem vagyoni kártérítés mértékének megállapítása során a bíróság azt vette figyelembe, hogy a sérelmezett cikk két településen megjelenõ újságban jelent meg, így olvasói olyan emberek voltak, akik a felperes munkáját, emberi magatartását személyes ismeretségük során szerzett tapasztalataikból már ismerték. Mindez pedig a bíróság jogi álláspontja szerint alkalmas a valótlan megállapítások által okozott sérelem enyhítésére. Az általunk kért háromszázezer forint helyett a bíróság ezen érvelése alapján mindössze százezer forint megfizetésére kötelezte a kiadót és a szerkesztõt. Az ítélet ellen az újság kiadója és szerkesztõje fellebbezést nyújtott be, a Fõvárosi Ítélõtábla 2007. október 30-án kelt ítéletével31 helyes indokainál fogva helybenhagyta a döntést. II. 2. H. Sándor (V. város) Megegyezéssel zárult az az eljárás, amelyet H. Sándor és édesanyja nevében indítottunk személyhez fûzõdõ jogok megsértése miatt egy lízingtársaság és egy vagyonvédelmi cég ellen. A lízingtársaság által megbízott vagyonvédelmi cég H. Sándor vagyoni körülményeinek felmérése során a munkalapra a férfi édesanyjánál 29 K. János ügyérõl bõvebben lásd: Fehér Füzet 2004. K. János ügye. 70. o. 30 Idézet az ítéletbõl. 31 Fõvárosi Ítélõtábla 2.Pf.20.697/2007/2. sz. ítélete. `
19 a
FEHÉR FÜZET 2007
tett látogatást követõen a következõ szöveget írta: Az ügyfél lakcíme a v.-i cigánysor egyik putrija, az anyuka full dakota. H. Sándor egy nagy értékû személygépkocsi lízingelése kapcsán került pénzügyi vitába a lízingcéggel még 2005-ben. Mivel a személygépkocsiról kiderült, hogy súlyos mûszaki problémák vannak vele, H. Sándor a felvett hitel törlesztését megszüntette, ugyanakkor a cég feljelentést tett ellene közokirat-hamisítás gyanúja miatt. A feljelentést követõen a roma származással összefüggõ dehonesztáló kifejezéseket tartalmazó munkalap is becsatolásra került a bûnügyi iratok közé, amit a roma férfi és az ügyrõl csak késõbb értesülõ édesanyja rendkívül sérelmezett.32 A munkalap emberi méltóságot sértõ, megalázó kijelentései miatt elõbb a hitelt folyósító pénzintézet ellen kezdeményeztünk eljárást, azonban mint késõbb kiderült, a felmérést a G. B. Vagyonvédelmi Kft. munkatársa végezte el, a pénzintézet lízingcégének a megbízásából. Az alperesi pozícióba került két cég az eljárás során egyezségi ajánlatot tett, amelyet H. Sándor és édesanyja elfogadott. Az egyezség szerint a személyiségi jogi perben a felek álláspontjaikat kölcsönösen közelítve egymáshoz, mindkettõ fél érdekeinek maximálisan megfelelõ egyezséget kötöttek és kérték közösen a per megszüntetését.
32 Az ügyrõl bõvebben lásd: Fehér Füzet 2005. H. Sándor ügye. 81. o. `
20 a
2007-BEN
SZÜLETETT ÍTÉLETEK ÉS DÖNTÉSEK A
NEKI
ÁLTAL KÉPVISELT ÜGYEKBEN
III. Lakhatással kapcsolatos kérdésekben született ítélet III. 1. Budapest II. kerület A Fõvárosi Bíróság 2007. július 4-én, megismételt eljárásban született elsõfokú ítéletében33 fejenként százezer forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte a Fõváros II. Kerületi Önkormányzat alperest. A 2002-re visszanyúló ügyben a Fõvárosi Ítélõtábla hozott részben jogerõs döntést, részben pedig új eljárás lefolytatására kötelezte az elsõfokú bíróságot. A Fõvárosi Ítélõtábla 2006. szeptember 13-án kihirdetett részítélete34 helybenhagyta az elsõfokú bíróság ítéletét35 a tekintetben, hogy a Fõvárosi II. Kerületi Önkormányzat megsértette a felperesi jogcím nélküli lakáshasználók emberi méltóságát, amikor embertelen körülmények között lakoltatta ki õket tartózkodási helyükrõl. Abban a kérdésben azonban, hogy a kilakoltatott családokat mekkora összegû nem vagyoni kártérítés illeti meg az elszenvedett sérelmekért, az ítélõtábla új eljárás lefolytatását látta indokoltnak. Az évekig húzódó eljárások egy 2002. augusztusában, Budaligeten történt tömeges kilakoltatás miatt indultak. A kilakoltatási akció következtében közel negyven fõ, köztük két állapotos asszony és húsz kisgyermek került egyik napról a másikra utcára.36 Az önkormányzat anélkül lakoltatta ki az egyébként jogcím nélkül a bérleményekben tartózkodó családokat, hogy a jogszabályban elõírt eljárásokat velük szemben lefolytatta volna, így megfosztotta õket a jogorvoslat lehetõségétõl is. Az ügyben elsõ fokon eljáró Fõvárosi Bíróság ítélete azért elvi jelentõségû, mert kifejti, hogy az eljárás hiánya eleve jogsérelmet jelentett a felperesek számára. Ez a sérelem pedig az egyenlõ elbánás alkotmányos kívánalmának megszegése. [
] A perbeli esetet figyelembe véve a felperesek emberi méltósága megsérült azzal, hogy velük szemben az alperes nem kezdeményezett ugyanolyan eljárást, mint más állampolgárokkal szemben, hanem a terület elhagyására határozott és igazolt felhívást csak szóban, a sérelmezett birtokhelyzet megszüntetésének napján tett. [
] Úgyszintén megalázónak minõsíthetõ az is, hogy a felperesek kénytelenek voltak a területen álló felépítmények felszámolását végignézni. Függetlenül attól, hogy valamely ember ideiglenes lakásául szolgáló bármely építmény birtokolására jogot tud-e igazolni, az életének bizonyos idõre teret adó környezet elpusztulásának látványa jelentõs lelki sérelemmel jár, hiszen az ember alapvetõ szükséglete lakhatásának megfelelõ biztosítása.37 A bíróság ítéletének rendelkezõ részében kötelezte az alperesi önkormányzatot, hogy tizenöt napon belül fizessen személyenként százezer forintot nem vagyoni kártérítés címén mind a tizenkilenc felperes számára. A másodfokon eljáró ítélõtábla részítéletében kifejtette, hogy az elsõfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerû értékelésével helytállóan állapította meg, hogy az alperes tulajdonában álló ingatlanon huzamosan jogcím nélkül tartózkodó felperesek kényszerû kiköltöztetésének alkalmazott módja a felperesek emberi méltóságát sértette. Kifogásolta azonban a bíróság, hogy az elsõfokú eljárásban a felperesek nem terjesztettek elõ bizonyítási indítványt a nem vagyoni kártérítés mértékére vonatkozóan, és az elsõfokú ítélet ennek hiányában személyenként egységesen százezer forint állapított meg. A rendelkezésre álló adatokból kitûnõen az elsõfokú bíróság a felpereseket nem tájékoztatta arról, folytatta az ítélõtábla, hogy a nem vagyoni hátrány bekövetkeztét bizonyítaniuk kell. A megismételt eljárásban, ahogy azt kifejtettük, a bíróság a százezer forintos nem vagyoni kártérítést ismételten megállapította 2007. július 4-én. A bíróság indokolásában kifejti, hogy a bíróság a felperesek által igényelt nem vagyoni kártérítés mértékét olyannak ítélte, mely a köztudomás szerint is arányban áll az okozott sérelemmel. Ezen túlmenõen a bírói gyakorlat is igazolja az ilyen mértékû kárpótlás szükségességét. Megjegyzi a bíróság, hogy a kiskorúak esetében is indokoltnak tartotta a nem vagyoni kártérítés mértékét, mert az elszenvedett jogsérelemnek rájuk nézve is közvetlen hatásai voltak, melyet tapasztaltak, ha tudatilag nem is úgy érzékeltek, mint a felnõttek. Az alperes fellebbezése folytán az ítélet nem jogerõs. 33 Fõvárosi Bíróság ítélete 26.P.24.502/2006/10. 34 Fõvárosi Ítélõtábla 7.Pf.20.742/2006/3. sz. ítélete. 35 Fõvárosi Bíróság 26.P.24.118/2005/7. sz. ítélete. 36 Bõvebben lásd: Fehér Füzet 2002. Budapest II. kerület (Személyiségi jogok megsértése az önkormányzat által). 37 Idézetek az ítéletbõl. `
21 a
FEHÉR FÜZET 2007
IV. Egészségügyi ellátással kapcsolatos ítélet IV. 1. B. Éva (Budapest) A Fõvárosi Ítélõtábla, mint másodfokú bíróság, 2007. március 13-án kelt ítéletében38 helybenhagyta a Fõvárosi Bíróság elsõfokú, elutasító ítéletét.39 Ahogy arról korábban beszámoltunk, a roma származású B. Éva fogorvosi ügyeletre ment 2005 áprilisában, ahol elmondása szerint kezelését az ügyeletes orvos trágár, durva hangnemben megtagadta, miután kiderült, hogy hepatitis C vírussal fertõzött.40 Az asszony nevében indított kereseti kérelmünkben annak megállapítását kértük, hogy az egészségügyi intézmény megsértette az egyenlõ bánásmód követelményét, amikor a roma származású, hepatitis C vírussal fertõzött beteget nem látta el. A Fõvárosi Bíróság elsõfokú ítéletében kérelmünket elutasította azzal, hogy nem bizonyosodott be, hogy az orvos véglegesen megtagadta volna B. Éva kezelését. A bíróság elfogadta az orvos és a tanúként meghallgatott asszisztens azon hivatkozását, hogy õ csak arra kérte az asszonyt, hogy az ügyeleti idõ végén jöjjön vissza, ahogy azt a szakmai protokoll fertõzõ beteg esetén elõírja. Az elsõfokú ítélet ellen irodánk fellebbezéssel élt, elsõsorban azért, mert álláspontunk szerint a Fõvárosi Bíróság nem alkalmazta megfelelõen jogszabály megosztott bizonyítási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit.41 Ezen szabályok szerint ugyanis a bizonyítás terhe megoszlik a felek között, és a sérelmet szenvedett félnek csak annyit kell bizonyítania (illetve a törvény jelenlegi változata szerint valószínûsítenie), hogy õt hátrány érte, illetve rendelkezett a törvényben felsorolt védett tulajdonságok valamelyikével. Az eljárás során B. Éva nyilatkozott roma szármázásáról, illetve az sem volt vitatott, hogy súlyos fertõzõ betegségben szenved. Nyilatkozott arról is, hogy a kezelése elmaradt, azaz hátrány érte, amit egy barátnõje támasztott tanúként alá, aki az ügyeletre aznap elkísérte. Ezen körülmények bizonyítása után az ellenérdekû félnek kellett volna a bíróságot meggyõznie arról, hogy az egyenlõ bánásmód követelményének megfelelõen járt el, azaz a beteget ellátta, vagy ha nem látta el, az nem függ össze az asszony védett tulajdonságaival. A Fõvárosi Bíróság azon következtetése, hogy a bíróság szerint a jogsértés bekövetkezését a felperes tartozik bizonyítani,42 álláspontunk szerint ellenkezik az Ebktv. bizonyítási szabályaival. A Fõvárosi Bíróság érvelése logikai szempontból úgy lett volna helyes, ha arra hivatkozik, hogy az egyenlõ bánásmód sérelmét azért nem lehetett megállapítani, mert az alperes egészségügyi intézmény sikeresen kimentette magát azzal, hogy bizonyította: az egészségügyi protokoll szerint járt el, és a kezelés késõbbre tételére hívta csak fel a beteget. Sajnálatos módon a fenti hibát a Fõvárosi Ítélõtábla sem korrigálta, ugyanis a másodfokú ítéletében szintén elmulasztotta alkalmazni az egyenlõ bánásmód megsértése miatt indult eljárásokban alkalmazandó speciális bizonyítási szabályokat. Hasonlóan a Fõvárosi Bíróság ítéletéhez, az ítélõtábla is azzal indokolta döntését, hogy a felperes nem tudta minden kétséget kizáróan igazolni, hogy ellátását az alperesi intézményben véglegesen megtagadták. Álláspontunk szerint azonban a fentebb ismertetett speciális szabályok miatt nem is kellett ezt megtennie, hanem az alperesnek kellett volna azt bizonyítania, hogy az egyenlõ bánásmód követelményét nem sértette meg. Az ítélõtábla döntése azért lehet veszélyes az antidiszkriminációs jogfejlõdés szempontjából, mert irányadó jogalkalmazóként egy olyan téves indokolási és értelmezési gyakorlatot támogathat, illetve alakíthat ki, ami jelentõsen megnehezíti a késõbbi jogérvényesítést.
38 Fõvárosi Ítélõtábla 2. pf.20.575/2006/3. sz. ítélete. 39 Fõvárosi Bíróság 19.P.630.545/2005/8. sz. ítélete. Az ítéletrõl bõvebben lásd: Fehér Füzet 2006. Egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel kapcsolatban indított eljárásokban született ítéletek. 18. o. 40 B. Éva ügyérõl bõvebben lásd: Fehér Füzet 2005. B. Éva ügye. 74. o. 41 Ebktv. 19. § (1). bekezdés. 42 Idézet az ítéletbõl. `
22 a
2007-BEN
SZÜLETETT ÍTÉLETEK ÉS DÖNTÉSEK A
NEKI
ÁLTAL KÉPVISELT ÜGYEKBEN
V. Büntetõeljárásokban született döntések V. 1. L. Sándor (T. város) A Debreceni Ítélõtábla 2007. január 17-én kelt ítéletével43 megváltoztatta a megyei bíróság elmarasztaló döntését, és felmentette F. István, V. Krisztián és K. László rendõr vádlottakat a társtettesként elkövetett kényszervallatás, illetve a társtettesként elkövetett könnyû testi sértés vétségének vádja alól. Ahogy arról korábban már beszámoltunk, az ügyben eljáró elsõ fokú bíróság 2006. március 21-én kihirdetett ítéletében44 megállapította, hogy F. István, V. Krisztián és K. László rendõrök bûnösök egy rendbeli kényszervallatás bûntettében mint társtettesek, és egy rendbeli könnyû testi sértés bûntettében mint társtettesek. A bíróság ezért a vádlottakat halmazati büntetésül egy-egy évi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását két-két évi próbaidõre felfüggesztette. L. Sándor45 roma származású fiatalembert 2004. december 28-án otthonában keresték fel a vádlott rendõrök, hogy berendeljék a kapitányságra. Mint az másnap reggel kiderült, egy húslopással kapcsolatban akarták elszámoltatni, õ azonban tagadta a bûncselekmény elkövetését. Ahogy az a bíróság ítéletébõl kiderül, a vádlott rendõrök azért gondolták, hogy az eltulajdonított hal- és birkahúst a sértett lopta el, mert a helyi cigánytelepen élõ társadalmi kapcsolatuk közölte, hogy látta, amint L. Sándor lakására húst vittek, köztük halat is. Ennek az információnak az I. rendû vádlott azért tulajdonított jelentõséget, mert tudomása szerint a cigány személyek általában nem esznek halat.46 A sértett elmondása szerint a vallomás kikényszerítése céljából az eljáró rendõrök õt többször megütötték. Közölték vele azt is, hogy a 26 000 forintos segélybõl nem lehet megélni, ezért biztos, hogy õ követte el a lopást. Erre a sértett kérdezte, hogy azért mert szegény vagyok, azért bûnözõ is vagyok?47 Ekkor a vádlottak, az ítéletben foglalt tényállás szerint, közölték vele, hogy vállalja magára a bûncselekmény elkövetését, mert tekintettel büntetlen elõéletére csak egy húszezer forintos pénzbüntetést fog kapni. A sértett a bántalmazás és a lelki ráhatás ellenére következetesen tagadta a bûncselekmény elkövetését, ellenben a két és fél órás procedúrát követõen feljelentette bántalmazóit, akik ellen kényszervallatás és más bûncselekmények miatt emeltek vádat. A bíróság ítéletében megállapította, hogy a vádlottak egymás tevékenységérõl tudva közösen azért bántalmazták a sértettet, hogy az vállaljon magára egy lopást. A bántalmazásukkal a sértettnek 8 napon belül gyógyuló sérüléseket okoztak. A Debreceni Ítélõtábla azonban úgy ítélte meg, hogy az elsõfokú bíróság a tényállást nem derítette fel kellõen, és a megállapított tényekbõl téves következtetéseket vont le. Az ítélõtábla a bántalmazott roma férfi terhére rótta azt, hogy a vallomásában ellentmondások voltak, nem emlékezett pontosan arra, mennyi ideig ütlegelték, és a kórházba is csak másnap ment el látleletet vetetni sérüléseirõl. Az ítélõtábla a három rendõrt végül bizonyítékok hiányában mentette fel. Az ügyben szerettünk volna további jogorvoslattal élni, akár nemzetközi fórum elõtt eljárást kezdeményezni, mivel álláspontunk szerint az elsõfokon eljáró bíróság ítélete volt helyes, amely megállapította a kényszervallatás és a könnyû testi sértés büntettétek elkövetését. L. Sándor azonban arra való hivatkozással, hogy retteg a három rendõrtõl, akik a felmentõ ítéletet követõen õt megfenyegették, nem kívánt további jogi lépéseket tenni. V. 2. S. Ernõ (Budapest) A Fõvárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 2007. február 7-én kelt ítéletével48 hatályon kívül helyezte a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét, és az elsõfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Egy43 Debreceni Ítélõtábla Bf.II.325/2006/13. sz. ítélete. 44 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság B.432/2005/16. sz. ítélete. 45 L. Sándor ügyérõl bõvebben lásd: Fehér Füzet 2005. L Sándor ügye. 9195. o. 46 Idézetek az ítéletbõl. 47 Idézet az ítéletbõl. 48 Fõvárosi Bíróság 24.Bf.VII.8916/2006/28 sz. végzése. `
23 a
FEHÉR FÜZET 2007
ben S. Ernõ és A. László vádlottak elõzetes letartóztatását azonnali hatállyal megszüntette, és elrendelte szabadlábra helyezésüket. A csoportosan elkövetett rablás bûntettével vádolt, és az elsõfokú eljárásban négy-négy év börtönbüntetésre ítélt két roma fiatalember másfél évet töltött elõzetes letartóztatásban. A büntetlen elõéletû, rendezett családi körülmények között élõ, munkával rendelkezõ S. Ernõ és A. László mindvégig kitartott amellett, hogy ártatlanul ítélték el õket, a szóban forgó bûncselekményt nem õk követték el.49 S. Ernõ jogi képviseletét irodánk arra való tekintettel vette át az elsõfokú eljárásban egyébként kimagasló munkát végzõ jogi képviselõtõl, mert kirívóan súlyos kétségek támadtak az eljárás jogszerûségét illetõen. Az elsõ fokon eljáró bíróság a roma fiatalemberek védõinek bizonyítási indítványait sorozatosan utasította el, majd annak ellenére ítélte négy-négy év börtönbüntetésre a terhelteket, hogy a bûncselekmény elkövetésének idejére több tanú által megerõsített alibijük volt. S. Ernõ a tett helyszínétõl háromszáz kilométerre egy roma rendezvényen zenélt, míg A. László családja körében töltötte az éjszakát. A fiatalemberek kálváriája 2005 augusztusában kezdõdött, amikor egy ittas férfi és élettársa jelentették a fõvárosi VII. kerületi rendõrségen, hogy kirabolták õket a Keleti pályaudvarnál. A járõrök másnap egy környékbeli téren a sértettek által adott személyleírás alapján igazoltatták a roma fiatalokat, majd több mint egy hónap elteltével õrizetbe vették õket. Az ismeretlen elkövetõk által okozott kárt a nyomozás során kirendelt igazságügyi tárgyszakértõ 114 400 forintban állapította meg. Az akkor 22 éves, büntetlen elõéletû S. Ernõ egy roma alapítványi iskola gondnoka, több zenekarban játszik, a fõvárosi cigány kulturális közélet népszerû személyisége, mindvégig tagadta, hogy köze lenne a rabláshoz. A rendõrség egyetlen bizonyítéka ellene az volt, hogy az egyik sértett felismerni vélte egy fotón. Az eljárás során egyébként a sértettek többször is módosították álláspontjukat és ellentmondó állításokat tettek. S. Ernõ ugyanakkor alibit is tudott igazolni. Többen is tanúsították, hogy a rablás éjjelén az EuroRoma karaván demecseri rendezvényén volt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahonnan hajnalban harmadmagával jött Budapestre autóval. Az autó utasait a védelem indítványa ellenére a bíróság tanúként nem hallgatta meg. A. László pedig több tanúval azt igazolta, hogy a rablás elõtti estén hazatért, és végigaludta az éjszakát. Mindezt azonban az elsõfokú bíróság figyelmen kívül hagyva, az ítéletben kizárólag a két ittas áldozat és tanúik nyilatkozatára alapozva négy év letöltendõ börtönbüntetést szabott ki a vádlottakra. Az elsõ fokon eljáró bíró az ítélethozatalkor így nyilatkozott: a bíróságnak szemernyi kétsége sem maradt, hogy a rablást önök követték el. A Fõvárosi Bíróság több szempontból megalapozatlannak találta az elsõfokú ítéletet. Az errõl szóló végzés indoklása szerint számos fontos részletet nem értékelt az elsõfokú bíróság a tárgyalás során, így nem vizsgálta kellõen a vádlottak alibijét sem. A Fõvárosi Bíróság hangsúlyozta, hogy bár a nyomozóhatóság kétségkívül felderített számos olyan tényt és körülményt, amelyek ugyan a vádlottak ellen szóltak, de amelyek az ítéleti bizonyosság szintjéhez nem elegendõek, és a bizonyítási eljárás végén is a gyanú szintjén maradtak.50 A bíróság szerint az elsõfokú eljárásban, különösen a sértetti tanúvallomások tekintetében számos olyan ellentmondás volt felfedezhetõ, amelyek feloldása nélkül az ügyben megalapozott döntést hozni nem lehet. Nem tisztázták, hogy a rablást pontosan hányan, milyen életkorú és nemû személyek követték el. A sértetti vallomások ugyanis eltérõ tartalmúak voltak: két férfi és egy nõ vagy három férfi vagy három felnõtt és két gyerek került elkövetõként említésre. Arra is merült fel adat, hogy az elkövetõk között több gyerek volt, és az egyik gyerek volt az, aki többek között a sértetteket bántalmazta. Felmerült annak a gyanúja is, hogy az egyik tanú az elkövetéskor nem is volt jelen a helyszínen. A bíróság felhívta a figyelmet arra is, hogy a sértettek maguk is elmondták, hogy erõsen ittas állapotban voltak a cselekmény elkövetésekor, amit a késõbb intézkedõ rendõrök is alátámasztottak, így felmerül a gyanú, hogy a történtek élethû felidézésére alkalmatlan állapotban voltak. A Fõvárosi Bíróság megítélése szerint az elsõfokú bíróság elmulasztotta tisztázni a bûncselekmény elkövetésének pontos idejét is. Az elkövetés idejének ugyanakkor rendkívüli a jelentõsége, hiszen S. Ernõ alibije, miszerint õ a bûncselekmény elkövetésekor nem tartózkodott a fõvárosban, ezen állhat vagy bukik. Amennyiben elfogadható a rendõri jelentések, valamint a sértett és a tanúvallomások alapján, hogy a bûncselekmény elkövetésére 3 óra környékén került sor, ez azt jelenti, hogy S. Ernõ I. rendû vádlottnak mintegy két óra hossza alatt kellett egy 20 éves Mercedes típusú gépkocsival és három utassal Budapestre felérnie. 49 Az ügyrõl bõvebben lásd: Fehér Füzet 2006. S. Ernõ ügye. 67. o. Lásd még: Miklósi Gábor: Szemernyi kétség: S. Ernõ és A. László a bíróság elõtt. Magyar Narancs, 2006. július 6. szám (www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=13335). 50 Idézet a végzésbõl. `
24 a
2007-BEN
SZÜLETETT ÍTÉLETEK ÉS DÖNTÉSEK A
NEKI
ÁLTAL KÉPVISELT ÜGYEKBEN
A Budapest, Keleti pályaudvar és Demecser, Iskola utca között a távolság 254 kilométer, ebbõl az útból 166 kilométer autópálya és nyolc településen halad át az út, majd a végén Budapesten kell néhány kilométert megtenni. Tisztázandó éppen ezért, hogy az éjszakai órákban ilyen távolságot az I. r. vádlott személygépkocsijának mûszaki állapotát is figyelembe véve megtehetett-e.51 Mivel a Fõvárosi Bíróság úgy ítélte meg, hogy a bizonytalan adatok tisztázása a másodfokú bírósági eljárás kereteit meghaladó bizonyítást tesz szükségessé, iránymutatásként írta elõ az elsõfokú bíróság számára, hogy az valamennyi helyszíni releváns tanút hallgasson meg még egyszer minden részletre kiterjedõen, különös tekintettel az idõpontokra. Elõírta továbbá, hogy vonjon be az elsõfokú bíróság közlekedési szakértõt arra nézve, hogy S. Ernõ felérhetett-e a bûncselekmény idõpontjára a helyszínre, illetve távközlési szakértõt annak tisztázására, hogy cellapozíciók és telefonhívások alapján a vádlott mikor hagyta el Demecsert. A megismételt eljárásban 2007. évben ítéletet nem hoztak.
51 Idézet a végzésbõl. `
25 a
Képzések, pályázati programok
FEHÉR FÜZET 2007
2007 februártól májusig a nyíregyházi székhelyû SzocioEast Egyesület felkérésére három alkalommal tartottunk egyenként háromnapos képzést Szerencsen, a régió szociális szférájában tevékenykedõ szakembereknek. A tréning célja a tolerancia-erõsítés és érzékenyítés volt, illetve a hazai antidiszkriminációs jogi környezet megismertetése a résztvevõkkel. Amellett, hogy irodánkat a régióban jobban megismerték, illetve a visszajelzések szerint sikerült érdekes, figyelmet lekötõ tréningsorozatot tartanunk, alapítványunk saját bevételhez is jutott a vállalkozás kapcsán. Lényegesen kisebb volumenû, de szintén említésre érdemes az a próba-program, amit a NEKI a SzabolcsSzatmár-Bereg megyei Esélyek Házával együttesen valósított meg. A 2007 márciusában lebonyolított egynapos vasmegyeri tréningen 30 helyi érdekvédelemmel és érdekképviselettel foglalkozó szervezet, továbbá több kisebbségi önkormányzat aktivistáit képeztük ki arra, miként lehet felismerni a diszkriminációt, valamint a diszkrimináció áldozatainak miként lehet valós segítséget nyújtani. 2007 nyarán a Konszenzus Alapítvány Budapesti Szervezete megnyert egy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által kiírt közbeszerzési eljárást, amelynek alapján július és augusztus hónapban negyvenórás antidiszkriminációs képzéseket kellett lebonyolítaniuk civil szervezetek képviselõi számára. Bár a tréningsorozat nem a NEKI szervezésében zajlott, három munkatársunk trénerként vett részt a programban, illetve társzerzõi voltak a projekt keretében elkészült antidiszkriminációs kézikönyvnek. 2007 õszén bonyolítottuk le azt a pályázati programot, amelyet a Szociális és Munkaügyi Minisztérium finanszírozott az Egyenlõ Esélyek Mindenki Számára Európai Év keretében. A projekt során négy alkalommal tartottunk egynapos antidiszkriminációs képzést Szabolcs-Szatmár-Bereg megye négy kistelepülésén, a megyei Esélyek Háza pályázati partnerünk segítségével. A képzéseken elsõsorban a helyi önkormányzatok dolgozói, esetenként a jegyzõ és a polgármester, valamint civil szervezetek képviselõi vettek részt. A program során négyszáz példányban jelentettünk meg és osztottunk szét egy közérthetõ nyelven írt, mindenki számára könnyen használható útmutatót az Egyenlõ bánásmódról szóló törvényhez. A kiadványt hangoskönyv formájában is elkészítettük a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének segítségével, hogy a nem- vagy gyengénlátók is hozzáférjenek az abban szereplõ információkhoz. Szintén õsszel került sor Budapesten egy egynapos bíróképzésre a Bíróképzõ Akadémián. A képzés az OIT által szervezett hivatalos bíróképzés részeként került lebonyolításra. Az egésznapos program során személyiségi jogi és munkaügyi perekben eljáró bírák részére tartottunk esetfeldolgozásokkal gazdagított interaktív képzést az Egyenlõ bánásmódról szóló törvény, illetve annak alkalmazása kapcsán. A Fõvárosi Szociális Közalapítvány támogatásával zajlott még egy pályázati programunk 2007-ben, amelynek keretében 400 példányban jelentettünk meg egy kiadványt, amely az Egyenlõ bánásmódról szóló törvény rendelkezéseit és az Egyenlõ Bánásmód Hatóság eljárását ismerteti nagyon egyszerû, közérthetõ formában. A kiadvány sikerességét mutatja, hogy a 400 példány kb. két hét alatt elfogyott.
`
28 a
ÚJ ÜGYEK
2007-ben irodánkba 112 panaszos bejelentés érkezett. 10 stratégiai jelentõségû ügyben kezdeményeztünk jogi eljárást, a többi esetben ingyenes jogi tanácsadásban részesítettük a hozzánk forduló panaszosokat, amelynek esetenként része volt, hogy egy-egy kérelem megírásában konkrétan segítséget nyújtottunk, illetve telefonon vagy személyesen közvetítettünk, hatóságokkal leveleztünk. Egyéni elbírálás esetén jogi képviseletet biztosítottunk olyan személyeknek, akiknek az ügye bár nem stratégiai jelentõségû volt, azonban a panaszos körülményei indokolttá tették a jogi segítségadást. Az ÚJ ÜGYEK fejezetben azokat az eseteket mutatjuk be, amelyeket az év során beérkezõ ügyek közül a nemzeti és etnikai kisebbségek jogvédelmének szempontjából stratégiai jelentõségûnek tartunk.52 Az esetleírások általában az eljárás 2007. december 31-i állapotát tükrözik. Ettõl az elvtõl esetenként az ügy érthetõbb bemutatása érdekében eltértünk. Tekintettel arra, hogy az egyes ügyek önmagukban is értelmezhetõek legyenek, a vonatkozó jogszabályi háttér minden esetben ismertetésre és elemzésre kerül.
52 Irodánk stratégiai jelentõségûnek azokat az ügyeket tekinti, amelyek alkalmasak a meglévõ antidiszkriminációs jogintézmények tesztelésére, jogfejlesztõ hatásúak, illetve a diszkriminációs szempontjából hangsúlyos problématerületeket érintenek. Ez alapján preferáljuk a foglalkoztatás, lakhatás, közszolgáltatás területét érintõ eseteket, illetve minden évben vállalunk olyan ügyeket, amelyekben rendõrség vagy egyéb hivatalos szerv érintett.
Foglalkoztatással kapcsolatos ügyek
FEHÉR FÜZET 2007
Cs. Gyula ügye (B. város)
2007. február elején kereste meg irodánkat Cs. Gyula roma származású fiatalember azzal a panasszal, hogy nem vették fel biztonsági õrnek egy irodaházba. A személyes jelentkezés alkalmával neki azt mondták, hogy nincs jelenleg irodaházi állás, a panaszos kérésére másnap telefonáló barátnak mégis azt a tájékoztatást adták, hogy betöltetlen az állás, és menjen be egy személyes megbeszélésre. Az ügyben elõször megkerestük a munkáltatót, és egyeztetést kezdeményeztünk. A cég nem válaszolt ajánlatunkra, így az Egyenlõ Bánásmód Hatósághoz fordultunk. Az eljárás jelenleg folyamatban van. Cs. Gyula biztonsági õr végzettséggel rendelkezik, és 2007 januárjában munkát keresett. Január 31-én az Expressz újság 10. oldalán talált egy hirdetést, amelyben biztonsági õröket kerestek irodaházak õrzésére 24, 14, 16 órás munkakörbe. A hölgy, akivel ekkor beszélt, arról tájékoztatta, hogy van irodaházi munka, 24/48 órás szolgálatot kellene ellátni. Ezek után megállapodtak abban, hogy másnap reggel kilenc órakor szermélyesen találkoznak a cég irodájában. Ügyfelünk a személyes találkozó alkalmával épp végzett a felvételi lap kitöltésével, amikor megérkezett B. Edit, akirõl kiderült, hogy elõzõ nap vele beszélt Cs. Gyula telefonon. B. Edit, amikor meglátta a jelentkezõt, közölte, hogy jelenleg nincs irodaházi munka, csak egy zöldségüzletben tudná Cs. Gyulát elhelyezni. Végül abban maradtak, hogy hívják, ha lesz számára megfelelõ munkájuk. Cs. Gyulát, már korábban is érte hátrányos megkülönböztetés a származása miatt,53 és gyanús volt neki az elutasítás; megkérte egy barátját, Ö. Pétert, hogy másnap hívja fel a megadott telefonszámot, és érdeklõdjön, van-e irodaházi munka 24/48-as szolgálatban. Mint utóbb kiderült, Ö. Péter is B. Edittel beszélt. A hölgy igen választ adott a kérdésre, és tájékoztatta a fiatalembert a munka feltételeirõl. Végül még azt is megkérdezte, nem baj-e, hogy az I. K Kft.-nek kell munkát végezni. Ezt követõen pedig megállapodtak abban, hogy Ö. Péter másnap bemegy egy személyes találkozóra. Nyomban ezután Cs. Gyula is hívta ugyanazt a telefonszámot, és õ is érdeklõdött, hogy van-e már irodaházi munka. A hölgy emlékezett rá, és azt válaszolta, hogy nekik magas, erõs, kigyúrt férfira van szükségük, mert az I. K. Kft.-nek mint megbízónak ez a kívánsága. A panaszos számára teljesen érthetetlen volt, hogy miért kell egy irodaházban kigyúrt biztonsági õrnek lennie, hiszen ott a feladat az érkezõ ügyfelek tájékoztatása arról, hogy az általuk keresett cégeket hol, melyik emeleten találják meg. Úgy gondolta, hogy egy irodaházban inkább valamiféle recepciós feladatokat kell ellátni, amihez nincs szükség komoly fizikai erõre, bár azzal neki sem volt gondja, hiszen hosszú évekig versenyszerûen karatézott. Mivel meggyõzõdése volt, hogy az elutasítás valódi indokát kívánta leplezni a fenti magyarázattal a munkáltató, vagyis azt, hogy a roma származása miatt nem akarja irodaházban alkalmazni, úgy döntött, jogi útra tereli a kérdést. Az ügyben a bizonyítékok beszerzése után a következõ tényeket lehetett megállapítani: A P. Kft. hirdetésben keresett irodaházi munkára biztonsági õröket. Cs. Gyula jelentkezett az állásra, és rendelkezik az állás betöltéséhez szükséges végzettséggel. Kitöltött egy felvételi lapot, de azt a tájékoztatást kapta, hogy jelenleg nincs irodaházi munka. Másnap a barátja is jelentkezett az állásra, neki azt mondták, hogy van irodaházi munka. Cs. Gyula rögtön ezután szintén érdeklõdött, õt azonban különbözõ ürügyekkel testalkat, megjelenés elutasították. 53 Cs. Gyulának volt már egy ügye, amelyben jogi képviseletet biztosítottunk számára, szintén munkafelvételi eljárás során történt hátrányos megkülönböztetés miatt. Az ügyben a fiatalember pernyertes lett, ötszázezer forint kártérítést fizetett számára a diszkrimináló munkáltató. Az ügyrõl részletesen lásd: Fehér Füzet 2004. `
32 a
FOGLALKOZTATÁSSAL
KAPCSOLATOS ÜGYEK
A jogszabály szerint akkor beszélhetünk közvetlen hátrányos megkülönböztetésrõl, ha a védett tulajdonsággal rendelkezõ személy emiatt a tulajdonsága miatt részesül kedvezõtlenebb bánásmódban, mint a vele öszszehasonlítható helyzetben lévõ más személy.54 Az Ebktv. a foglalkoztatás tekintetében további olyan magatartásokat is nevesít, amelyek sértik az egyenlõ bánásmód követelményét. Ezek értelmében tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkához való hozzájutásban, illetõleg a foglalkoztatási jogviszony létesítése esetén.55 A Munka törvénykönyve pedig úgy rendelkezik, hogy az egyenlõ bánásmód követelményét a munkaviszonnyal kapcsolatban meg kell tartani.56 Az Ebktv. bizonyítási szabályai szerint a sérelmet szenvedett félnek az eljárás során azt kell valószínûsítenie, hogy a sérelem megtörténtekor rendelkezett a védett tulajdonsággal, és hogy hátrány érte. Cs. Gyula roma származású, azaz a védett tulajdonsága az etnikai kisebbséghez való tartozás.57 A hátrány pedig abban áll, hogy nem vették fel irodaházi biztonsági õri munkára. Miután a sérelmet szenvedett fél eleget tett a törvényben foglalt bizonyítási kötelezettségének, a sérelem okozóját terheli annak a bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett által valószínûsített körülmények nem álltak fenn: például Cs. Gyula nem roma, vagy nem is járt a munkáltatónál, õk soha nem is találkoztak, így közöttünk semmiféle jogviszony nem jött létre. Amennyiben mégis sor került a jelentkezésre, úgy azt kell igazolnia a cégnek, hogy az egyenlõ bánásmód követelményét megtartotta, vagy az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles azt megtartani.58 Jelen ügyen csak egyetlen a köznyelvi megfogalmazás szerint kimentési indokot hozhat fel a munkáltató, nevezetesen azt, hogy az elutasítás oka nem Cs. Gyula származása volt, hanem valami más, ettõl különbözõ, a munka jellegével vagy természetével összefüggõ objektív indok. Ezekbõl következõen a sérelmet okozó fél kimentési bizonyítása csak akkor vezethet eredményre, ha sikeresen bizonyítja, hogy a védett tulajdonság semmilyen módon nem játszott közre a hátrány okozásában, azzal nem függött össze. Amennyiben a kimentési bizonyítás kétséget hagy afelõl, hogy a védett tulajdonság szolgálhatott-e akár más okok mellett is alapjául a hátránynak, a kimentési bizonyítást nem lehet sikeresnek tekinteni. A tényfeltárást követõen úgy döntöttünk, hogy a jogi lépések megtétele elõtt mindenképpen megpróbálunk valamilyen békés megoldást találni az ügyben, hiszen a célunk elsõsorban az volt, hogy Cs. Gyula munkához jusson, nem pedig a mindenáron való pereskedés. Elsõ lépésként megkerestük mind a hirdetést feladó P. Biztonsági Szolgáltató Kft.-t, mind pedig az állítólagos megbízót, a I. K. Biztonsági Kereskedelmi Szolgáltató Kft.-t, és egyeztetést kezdeményeztünk. Az I. K. Kft. válaszában kifejtette, hogy õk nem adtak fel hirdetést, nem kerestek munkavállalókat, így tehát ügyfelünk nem is vehetett részt felvételi elbeszélgetésen. Álláspontjuk szerint az I. K. Kft.-t nem terheli felelõsség az alvállalkozóik által alkalmazott eljárásért, õk semmilyen jogviszonyba nem kerültek Cs. Gyulával. A P. Kft. ezzel szemben nem reagált a megkeresésünkre, így 2007. június 1. napján az Egyenlõ Bánásmód Hatósághoz fordultunk, és kértük, hogy az állapítsa meg: az eljárás alá vont munkáltató a P. Kft. megsértette az egyenlõ bánásmód követelményét, amikor roma származása miatt nem alkalmazta a kérelmezõt. A hatóság meghallgatta a panaszost, az eljárás alá vont munkáltató részérõl pedig B. Editet, akirõl kiderült, hogy a társaság ügyvezetõje. Tanúként beidéztettük Ö. Pétert, aki a barátja kérésére kvázi tesztelõként lépett fel az ügyben. Az eljárás alá vont munkáltató azzal kívánta magát kimenteni, hogy azért nem alkalmazta Cs. Gyulát, mert nem jött létre az õ cégük és a fõvállalkozó között a megbízási szerzõdés. Már önmagában ez az állítás, de az ügyvezetõ egyéb nyilatkozatai is számos ellentmondást tartalmaznak. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy amennyiben valóban nem jött létre a biztonsági cégek között a megállapodás, akkor a kérelmezõ jelentkezése után egy nappal vajon miért mondta B. Edit ügyvezetõ Ö. Péter tesztelõnek, hogy megvan még az irodaházi munka, menjen be személyes elbeszélgetésre. 54 Ebktv. 8. §. 55 Ebktv. 21. § a) és c) pont. 56 1992. évi XXII. törvény a Munka törvénykönyvérõl (továbbiakban: Mt.) 5. § (1) bekezdés. 57 Ebktv. 8. § e) pont. 58 Ebktv. 19. § (2) bekezdés. `
33 a
FEHÉR FÜZET 2007
Nyilatkozott arra vonatkozóan is az ügyvezetõ, hogy nem kapta meg a fõvállalkozótól a részletes munkafeltételeket, így nem tudta pontosan tájékoztatni a jelentkezõket, ez is lehetett az oka annak, hogy nem tudott elég embert küldeni a fõvállalkozóhoz, és nem jött létre a megbízás. Késõbb arra is hivatkozott, hogy a feltételek között szerepelt, hogy nem lehet kopasz és nem lehet tetovált a jelentkezõ. Ezzel szemben a kérelmezõt mégis azzal utasította el a második telefonhíváskor, hogy a megbízó magas, kigyúrt embereket keres. B. Edit elmondta azt is, hogy a személyes megjelenéskor kitöltetnek egy ûrlapot a jelentkezõvel, majd a találkozó azzal folytatódik, hogy egyeztet egy idõpontot a fõvállalkozó és a jelentkezõ közötti személyes találkozás céljából. Az idõpont-egyeztetés a személyes beszélgetés során történik. Cs. Gyula esetében azonban nem került sor erre a telefonbeszélgetésre, sõt azt mondta neki, hogy nincs irodaházi állás. Az ügyvezetõ meghallgatása után a jogi képviselõ több bizonyítási indítványt is elõterjesztett, többek között tanúmeghallgatásokat kért, így a tárgyalást a hatóság elhalasztotta. Az õsz folyamán többször kísérelt meg tárgyalást tartani a hatóság, azonban a tanúk nem jelentek meg, így az ügy jelenleg határozathozatal elõtt áll. Cs. Gyula ügyével a biztonsági õröket foglalkoztató cégek gyakorlatát kívántuk mintegy megtesztelni. Ez az egyébként tipikusnak is tekinthetõ eset megmutatta számunkra, hogy a roma biztonsági õrök alkalmazási gyakorlatával kapcsolatos probléma a megnyert és a sajtóban is visszhangot kapott ügyek ellenére a mai napig élõ, a hátrányos megkülönböztetés továbbra is jelen van ezen a munkaterületen is. Érdekessége továbbá az ügynek, hogy Cs. Gyulát valószínûleg felvette volna biztonsági õrnek a munkáltató, csak nem arra a munkakörre, amelyre õ jelentkezett, hanem egy alacsonyabb presztízsû munkakörbe. Cs. Gyulát a hatóság elõtt DR. MUHI ERIKA ügyvéd képviseli.
`
34 a
FOGLALKOZTATÁSSAL
KAPCSOLATOS ÜGYEK
K.- né B. Ilona és társai ügyei (Sz. város)
B. Ilona, testvére és egy harmadik roma származású társuk nem roma jelentkezõkkel együtt egy budapesti cégnél szerettek volna újsághirdetés alapján munkát vállalni. A személyes találkozó alkalmával a munkaerõ-kölcsönzõ cég vezetõjével meg is beszéltek minden lényeges feltételt. Késõbb azonban a cég képviselõje értesítette a jelentkezõket, hogy közülük a roma származásúak nem mehetnek dolgozni, mert a munkaadó cég nem kívánja õket foglalkoztatni üzemében. 2007. február végén az Sz. városban élõ roma származású B. Ilona és nõvére munkát keresve egy újságban találtak rá az elsõ látásra megfelelõnek tûnõ hirdetésre. A hirdetés szerint budapesti munkavégzésre kerestek csomagolási munkára embereket. A hirdetésben szereplõ telefonszámon egy munkaerõ-kölcsönzõ cég vezetõje jelentkezett be. A panaszosok megállapodtak egy személyes találkozó idõpontjában a cég képviselõjével, és vállalták azt is, hogy szerveznek még ismeretségi körükbõl olyanokat, akik dolgoznának a megjelölt munkakörben. Néhány nap múlva el is indult hét ember egy bérelt kisbuszon Budapestre, hogy személyesen találkozzanak a munkaerõ-kölcsönzõ cég vezetõjével. A hét emberbõl B. Ilona, testvére és még egy munkakeresõ volt roma származású. A megbeszéltek szerint találkoztak a jelentkezõk a cég vezetõjével, aki tájékoztatta õket a munkavégzés feltételeirõl. Annak ellenére vállalta volna mindenki az állást, hogy naponta több órát kellett volna utazniuk lakóhelyük és Budapest között, illetve hogy az utazás költségeihez saját maguknak is hozzá kellett volna járulniuk. A cég vezetõje a jelen lévõ sofõrrel is megbeszélte, hogyan alakulnának a munkába járás költségei. Végül úgy váltak el a felek, hogy megbeszélték, ha még néhány embert össze tudnak szedni, akkor jövõ héten el is kezdhetik a munkát. A nehéz feltételek ellenére minden jelentkezõ, különösen a szervezõk, B. Ilonáék örültek, hogy sikerült munkát találniuk. Annál nagyobb volt a megdöbbenése a jelentkezõk egyik nem roma származású tagjának, amikor még aznap este telefonon kereste a munkaerõ-kölcsönzõ cég vezetõje, és közölte vele, hogy a roma jelentkezõk ne menjenek dolgozni, egyébként minden maradhat a megbeszéltek szerint. A cég vezetõje azzal indokolta ezt, hogy beszélt a munkaadóval, akinél a csomagolási munkát ténylegesen végezni kellett volna, és õ utasította arra, hogy roma származású munkavállalókat ne közvetítsen ki hozzá. A hírt B. Ilonéák társuktól csak másnap tudták meg, õ ugyanis nagyon kellemetlenül érezte magát: ismerte õket, tudta, hogy akartak és tudtak is volna dolgozni, ha lehetõségük lett volna rá. B. Ilonáékat a hír nagyon lesújtotta, úgy érezték, hogy a lelkükbe gázoltak az elutasítással, hiszen õk mindent megtettek, hogy el tudjanak helyezkedni, azonban még az esélyét sem kapták meg annak, hogy bizonyítsák rátermettségüket. Különösen megalázó volt számukra, hogy csupán származásuk ténye miatt zárták ki õket a jelentkezõk közül, holott õk voltak azok, akik a hirdetést felfedezték, illetve a Budapestre utazást megszervezték. A roma származású jelentkezõk eldöntötték, hogy nem hagyják annyiban a dolgot, ezért az Egyenlõ Bánásmód Hatósághoz fordultak, hogy az vizsgálja ki, megállapítható-e, hogy a munkaerõ-kölcsönzõ, illetve a munkaadó cég diszkriminatívan jártak el. Miután beadványukat elküldték a hatóságnak, B. Ilonáék irodánkat is megkeresték, hogy a jogi eljárás során nyújtsunk számukra jogi képviseletet. Irodánk megítélése szerint mindkét cég roma származása alapján hátrányosan megkülönböztette B. Ilonát, testvérét és harmadik társukat. Az Ebktv. szerint ugyanis közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeképpen egy személy vagy csoport vélt vagy valós nemzeti, etnikai kisebbséghez való tartozása miatt részesül kedvezõtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévõ személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.59 59 Ebktv. 8. § e) pont. `
35 a
FEHÉR FÜZET 2007
A hatóság az eljárás során meghallgatta az érintetteket, illetve a tanúkat. A hatóság által megtartott tárgyaláson a jelentkezõk közül megjelent és tanúvallomást tett az a nem roma származású jelentkezõ is, akit telefonon értesített a munkaerõ-kölcsönzõ cég vezetõje, hogy B. Ilonáék nem mehetnek dolgozni. Tanúvallomást tett a bérelt kisbusz sofõrje is, aki szintén jelen volt, amikor a jelentkezõk személyesen találkoztak a munkaerõ-kölcsönzõvel, aki késõbb õt is felhívta, hogy elmondja: a roma származású jelentkezõk nem mehetnek társaikkal a megbeszélt munkahelyre. A munkaerõ-kölcsönzõ cég vezetõje azzal védekezett az eljárás során, hogy õ azt mondta telefonon mindenkinek, hogy magyar munkavállalók jöhetnek csak, és ezt mindenki félreértette, arra gondolva, hogy romák nem mehetnek. Ennek ellentmond az a körülmény, hogy a tanúk (a sofõr és a nem roma jelentkezõ) kifejezetten emlékeztek rá, hogy nekik a cég vezetõje azt mondta, hogy cigányok ne jöjjenek. A munkaadó cég tagadott mindenféle feltételezést a diszkriminációval kapcsolatban, azonban a tanúvallomások az õ esetében is megcáfolják ezt, hiszen ezek megegyeznek abban, hogy a munkaerõ-kölcsönzõ cég vezetõje azt említette, hogy a munkaadó nem akar romákat foglalkoztatni a munkahelyén. Az Ebktv. alapján az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínûsítenie, hogy õt hátrány érte, illetve hogy rendelkezett a jogszabályban meghatározott valamely tulajdonsággal. Ezen körülmények valószínûsítése után a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által elõadott körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlõ bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles azt megtartani.60 Az eljárás során beszerzett bizonyítékok alapján a hatóság úgy ítélte meg, hogy sem a munkaerõ-kölcsönzõ, sem a munkaadó cég nem tudott sikeresen eleget tenni a fenti bizonyítási kötelezettségnek. A hatóság ezért megállapította, hogy mindketten megsértették az egyenlõ bánásmód követelményét, amikor roma származásuk miatt kizárták B. Ilonát és társait a munkára jelentkezõk közül. A döntés szerint a munkaerõkölcsönzõ cég azzal követett el jogsértést, hogy nem közvetítette ki a roma jelentkezõket a képzetségüknek egyébként megfelelõ munkavégzésre, míg a munkaadó cég azon kérése volt diszkriminatív, hogy romák ne legyenek a munkavállaló között. A jogsértés megállapításán túl a hatóság a munkaerõ-kölcsönzõ céget egy-, a munkaadó céget kétmillió forint bírság megfizetésére is kötelezte. Bár a hatóság döntése közigazgatási eljárásban nem fellebbezhetõ meg, mindkét cég élt azon törvényes lehetõséggel, hogy a döntést bíróság vizsgálja felül. A bírósági felülvizsgálat jelenleg is folyamatban van. Irodánk az ügyet azért vállalta el, mert az ügyfelek elmondása alapján amelyet késõbb a hatósági eljárás is alátámasztott a diszkrimináció nyílt, kimondott formája valósult meg, egy olyan fontos területen, mint a munkához való hozzájutás. B. Ilonáék valóban el akartak helyezkedni, még az ingázás pénzügyi és fizikai terheit is vállalták volna. Mindent meg is tettek ennek érdekében, azonban kizárólag arra való tekintettel, hogy roma származásúak, elutasították õket. Mindezeken túl a foglalkoztatás irodánk stratégiai szemléletének egyik kiemelt területe, ahol tapasztalataink szerint szükséges a joggyakorlat fejlesztése. Az ügy arra is lehetõséget adott, hogy az Egyenlõ Bánásmód Hatóság eljárását figyelemmel kísérjük, esetjogát fejlesszük. Véleményünk szerint ugyanis a diszkriminációt tiltó jogszabályok akkor nyernek értelmet, ha azt a valóságban is az erre hivatott szervek (hatóságok, bíróságok) alkalmazzák. Ehhez azonban az kell, hogy ezen szervek elõtt konkrét ügyek induljanak, amelyek kapcsán megmutatkozik a jogalkalmazás hatékonysága és a jogszabályok gyakorlati alkalmazhatósága. Mivel a jelen ügyben a hatóság döntését bíróság vizsgálja felül, lehetõség van arra is, hogy tapasztalatokat szerezzünk ezen speciális eljárás tekintetében is, és hosszabb távon arra is választ kaphatunk, hogy mennyire állják meg a hatóság döntései a helyüket a bírói felülvizsgálat során. Jelentõs eredménynek tartjuk azonban az ügynek ebben a szakaszában is azt, hogy a hatóság kimondta a hátrányos megkülönböztetés tényét, mégpedig mindkét céggel kapcsolatban, tehát megerõsítést nyert az, hogy hasonló esetekben mind a diszkriminatív utasítást adó munkaadó, mind az ezen utasításnak eleget tevõ munkaerõ-kölcsönzõ cég felelõsséggel tartozik az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt. A bírság összege is példaértékûnek mondható, hiszen a döntés meghozataláig a hatóság hasonló nagy öszszegû bírságot még nem szabott ki.
60 Ebktv. 19. § (1)-82) bekezdés. `
36 a
FOGLALKOZTATÁSSAL
KAPCSOLATOS ÜGYEK
B. Józsefné ügye (B. község)
B. Józsefné H.-i roma asszony tanyagondnokként dolgozik a Baranya megyei B. község önkormányzatánál, több mint nyolc éve. Az asszony munkájával kapcsolatban korábban semmi gond nem merült fel, a 2006-os választásokat követõen beiktatott új polgármester azonban 2007 januárja óta folyamatosan megpróbálja valamilyen indokkal megszüntetni a munkaviszonyát. B. Józsefné 2007 októberében megkereste az Egyenlõ Bánásmód Hatóságot, és egyúttal irodánkat is, mert úgy érezte, hogy az ellene irányuló igazságtalan támadások többek között roma származásával állnak összefüggésben. Ügyében a hatóság az egyenlõ bánásmód megsértésének gyanúja miatt indított eljárást, ami jelenleg is folyamatban van. A tanyagondok feladata, hogy a rászoruló, elsõsorban idõs és beteg embereknek nyújtson segítséget. A tanyagondnok közremûködik az étkeztetésben, a házi segítségnyújtásban, a közösségi és szociális információk szolgáltatásában, az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás biztosításában.61 Tanyagondokság olyan településen mûködtethetõ, ahol a lakosság száma nem haladja meg a négyszáz fõt, és a házak, telkek elszórtan, egymástól messze helyezkednek el, nehezen lehet megközelíteni a közszolgáltatást nyújtó intézményeket. A panaszos mint közalkalmazott dolgozik B. község önkormányzatánál. Munkáltatója a helyi önkormányzat képviselõ-testülete, de közvetlen felettese a település polgármestere. Tudomásunk szerint közalkalmazotti jogviszonyban rajta kívül más roma munkavállaló nem dolgozik a településen. A 2006-os választásokat megelõzõen soha nem volt probléma az asszony munkájával, 2005-ben például a Baranya Megyei Falugondnokok Egyesületének ajánlására miniszteri kitüntetésben részesült. A 2006-os választásokat követõen azonban új polgármestere lett a településnek. A panaszos elmondása szerint az új polgármester több alkalommal is kifejezte vele szemben az ellenszenvét, többször elõfordult, hogy üvöltözött vele, sértegette a munkatársak és az ügyfelek elõtt is. 2007 januárjában a polgármester úgy döntött, hogy a panaszos nyolcórás munkaidejét lecsökkenti hat órára, mert úgy ítélte meg, hogy a munkát hat órában is el lehet végezni, és még pénzt is lehet így megtakarítani. Ahhoz azonban, hogy a munkaidõt jogszerûen csökkenteni lehessen, a közalkalmazotti jogviszony módosítására van szükség, amely csak a felek közös megegyezésével történhet meg.62 Mivel B. Józsefné nem egyezett bele a módosításba, így továbbra is nyolcórás munkarendben dolgozott. A polgármester próbálkozása azért is értelmetlennek tûnt, mert a tanyagondnokokat az állam fizeti úgynevezett céltámogatás formájában, ami azt jelenti, hogy a pénz fölött nem rendelkezhet a helyi önkormányzat, így azzal takarékoskodni sem tud. 2007 áprilisában a polgármester szóban, majd késõbb írásban is felajánlotta B. Józsefnének, hogy közös megegyezéssel szüntessék meg a határozatlan közalkalmazotti viszonyát. A megszüntetésnek különösebb indokát nem adta, azonban az általa felajánlott végkielégítés összegét a panaszos nem fogadta el. 2007. május 7-én a polgármester fegyelmi eljárást kezdeményezett az asszony ellen a képviselõ-testületnél, mert állítása szerint B. Józsefné 2007. április 11-én és 12-én szóbeli utasítása ellenére hazavitte a tanyagondnoki autót. Az autó hazavitelét B.-né nem tagadta, viszont arra hivatkozott, hogy engedélyt kért rá az 61 A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 60. § (1) bekezdése szerint a falugondnoki, illetve tanyagondnoki szolgáltatás célja az aprófalvak és a külterületi vagy egyéb belterületi, valamint a tanyasi lakott helyek intézményhiányából eredõ hátrányainak enyhítése, az alapvetõ szükségletek kielégítését segítõ szolgáltatásokhoz, közszolgáltatáshoz, valamint egyes alapszolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása, továbbá az egyéni, közösségi szintû szükségletek teljesítésének segítése. A (3) bekezdés szerint a tanyagondnoki szolgáltatás legalább hetven és legfeljebb négyszáz lakosságszámú külön jogszabályban meghatározott külterületi vagy egyéb belterületi lakott helyen mûködtethetõ. Amennyiben a helyi sajátosságok alapján a tanyagondnoki szolgáltatás több tanyagondnok közremûködésével valósítható meg, a tanyagondnokok által ellátandó körzetek határait a fenntartó települési önkormányzat rendeletében határozza meg figyelemmel a lakosságszám korlátra azzal, hogy új tanyagondnoki szolgáltatás négyszáz lakos fölött szervezhetõ meg. 62 1992. évi XXII. törvény a Munka törvénykönyvérõl (Mt.) 82. § (1). `
37 a
FEHÉR FÜZET 2007
alpolgármestertõl. A panaszos által vezetett munkanaplóból az is kiderül, hogy szükségszerûségbõl döntöttek így az alpolgármesterrel, ugyanis mindkét alkalommal délután óvodásokat kellett a megyeszékhelyre szállítania, és mire visszaért B. községbe, már olyan késõ volt, hogy nem tudott volna busszal hazamenni. Megkérte ezért az alpolgármestert, hogy vigye õt haza, mire azt a választ kapta, hogy menjen haza a tanyagondnoki autóval. A helyi önkormányzat 2007. június 6-án kelt határozatában úgy döntött, hogy a fegyelmi eljárást nem folytatja le, és B. Józsefnét fegyelmi büntetésben nem részesíti, mert bár valóban elkövette a kötelezettségszegést, de az olyan csekély súlyú volt, hogy nem indokolt az eljárás lefolytatása. Mindeközben a panaszos 2007. április közepétõl augusztus elejéig táppénzen volt, mert a munkahelyén történtek megviselték, szívritmuszavar jelentkezett nála. Munkába való visszatérését követõen a polgármester azzal fogadta, hogy megtiltotta számára a szolgálati gépkocsi vezetését, mivel arra szerinte egészségügyileg alkalmatlan. Ennek a döntésnek az lett a következménye, hogy B., Józsefnének gyalog kellett ellátnia a munkáját, bár kapott egy kerékpárt, de az használhatatlan volt. B. község olyan település, ahol nagyon szétszórtan helyezkednek el a házak, így a panaszosnak több kilométert kellett naponta megtennie ahhoz hogy a munkáját elláthassa, és mindeközben még cipekednie is kellett, hiszen többek között élelmiszert, konzerveket hordott ki az idõs embereknek. Ez idõ alatt egy közmunkás vezette a tanyagondoki autót, a panaszost pedig elküldték orvosi alkalmassági vizsgálatra is, ahol megállapították, hogy háromhónapos idõtartamra valóban alkalmatlan az autóvezetésre. A panaszos eközben maga is felkeresett egy munkaalkalmassági szakrendelést, ahol pedig azt állapították meg, hogy alkalmas a vezetésre, azonban a polgármester továbbra sem engedte vezetni, azt követõen sem, hogy a másik szakértõ által megállapított háromhavi idõtartam letelt. 2007. október 8-án hétfõn reggel a polgármester a falunapot követõen a sportpályára küldte a panaszost, hogy takarítsa össze az elõzõ napon otthagyott szemetet annak ellenére, hogy a tanyagondnok munkakörébe a sportpálya tisztántartása nem szerepel, ennek a feladatnak az ellátása az ún. pályagondok feladata. Közben B. Józsefné váll- és karfájdalmai miatt orvoshoz ment, aki megállapította, hogy a folyamatos cipeléstõl ízületi gyulladást kapott, így az asszony ismét táppénzes állományba került. Ugyanezen a napon kelt levelében a polgármester értesítette B. Józsefnét arról, hogy falugondnoki jogviszonyának megszûnése után lehetõsége van egy másik, betöltetlen munkakör ellátására, és két napon belül nyilatkozzon, hogy azt elfogadja-e, igaz, az nem volt benne a levélben, hogy milyen másik munkakört kell betöltenie. Arról sem kapott értesítést a panaszos, hogy mikor és milyen okból fog megszûnni a közalkalmazotti jogviszonya. A polgármester levelében a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény egyik rendelkezésére hivatkozott,63 amely szerint a munkáltatón belüli átszervezés, létszámcsökkentés vagy a munkáltatónál megszûnõ tevékenység esetében a munkáltatónak kötelessége másik, betöltetlen munkakört felajánlani a közalkalmazottnak.64 Mivel azonban a tanyagondnoki szolgálatot nem akarták megszüntetni a településen, így B. Józsefné 2007. október 10-én kelt válaszában nem fogadta el a felajánlást. Az októberi eseményeket követõen döntött úgy a panaszos, hogy jogi segítséget kér, ugyanis addigra anynyira elmérgesedett a viszony közötte és a polgármester között, hogy az a munkájára is rányomta a bélyegét. Ekkor már a hivatal alkalmazottai sem álltak vele szóba, ellenségesen viselkedtek vele szemben. A polgár63 1993. évi XXXIII. törvény a Közalkalmazottak jogállásáról (Kjt) 30/A. §. 64 A Kjt. 30/A. § (1) A 30. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetben, valamint, ha a 30. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt alkalmatlanság egészségügyi ok következménye feltéve, hogy a közalkalmazott e törvény alkalmazása szempontjából nem minõsül nyugdíjasnak , a munkáltató a közalkalmazottat írásban tájékoztatja a) a munkáltatón belül, b) a munkáltató irányítása alatt álló másik munkáltatóhoz, illetve c) a munkáltató fenntartója által fenntartott más, e törvény hatálya alá tartozó munkáltatóhoz az iskolai végzettségének és szakképzettségének, szakképesítésének, továbbá egészségügyi alkalmatlanság esetén egészségi állapotának megfelelõ másik betöltetlen munkakör felajánlásának lehetõségérõl. A közalkalmazott a tájékoztatás közlésétõl számított két munkanapon belül írásban nyilatkozik a munkakör-felajánlási lehetõség igénybevételérõl. Ha a közalkalmazott a határidõ leteltéig a nyilatkozattételt elmulasztja, azt úgy kell tekinteni, mintha a munkakör-felajánlási lehetõséget nem igényelte volna. A munkakör-felajánlási lehetõség igénybevételekor a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történõ megszüntetésére csak akkor kerülhet sor, ha az a)c) pontban foglalt munkáltatónál a közalkalmazott az iskolai végzettségének és szakképzettségének, szakképesítésének, továbbá egészségügyi alkalmatlanság esetén egészségi állapotának megfelelõ másik betöltetlen munkakör nincs, vagy ha a közalkalmazott az ilyen munkakörbe történõ áthelyezéshez, illetve kinevezése módosításához nem járul hozzá. `
38 a
FOGLALKOZTATÁSSAL
KAPCSOLATOS ÜGYEK
mester még a hivatalból is eltávolította B. Józsefnét, adminisztrációs munkáit ezt követõen nem a hivatal helyiségében, hanem a szemben lévõ közhasznú társaság épületében, egy sarokban lévõ íróasztalon végezhette el. A panaszos szerint az õt ért zaklatások célja egyértelmûen az volt, hogy kérje a közalkalmazotti jogviszonyának a megszüntetését. Az asszony szerint azért õ lett a polgármester célpontja, mert õ az egyetlen roma származású hivatali dolgozó, illetõleg ahogy azt a faluban beszélik valaki mást szeretne a falu vezetõje a tanyagondnoki feladatokkal megbízni. Az Egyenlõ Bánásmód Hatóságnak az ügyben azt kell eldöntenie, hogy a polgármester eljárása sértettee az egyenlõ bánásmód követelményét, és ha igen, az milyen formában valósult meg. Az Egyenlõ bánásmódról szóló törvény öt típusát határozza meg a hátrányos megkülönböztetésnek, ezek közül a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, illetve annak egy speciális formája, a zaklatás valósulhatott meg jelen esetben álláspontunk szerint. Az Ebktv. szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport a törvényben felsorolt valamely tulajdonsága miatt részesül kedvezõtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levõ személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. A jogszabály zaklatásnak nevezi azt az emberi méltóságot sértõ, szexuális vagy egyéb természetû magatartást, amely az érintett személynek a törvényben meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítõ, ellenséges, megalázó, megszégyenítõ vagy támadó környezet kialakítása.65 Ügyfelünket 2007 januárjától folyamatosan érik támadások munkáltatója képviselõjének a részérõl, amelyek következtében munkahelyén a légkör megromlott, az asszony emberi méltósága több esetben sérült. A rendelkezésre álló adatok alapján a polgármester folyamatos kifogásai mögött szakmai indokok nincsenek, az asszony mellett kiállnak az általa évek óta gondozott idõs emberek is, korábban a polgármesteri hivatal munkatársaival sem volt ellentéte. Az Egyenlõ Bánásmód Hatóság eljárása során az önkormányzatot képviselõ polgármester akkor tudja magát sikeresen kimenteni, ha azt bizonyítja, hogy a panaszos elleni folyamatos munkáltatói intézkedések szakmailag indokoltak és megalapozottak voltak, azokat a munkavállaló munkavégzése során esetlegesen elkövetett mulasztások, problémák indokolták. Amenynyiben a munkáltató nem tudja magát kimenteni, és az eljárást kezdeményezõ B. Józsefné valószínûsíti, hogy õ a roma kisebbség tagja, illetve az általa kifogásolt körülmények fennállnak, a hatóság meg kell hogy állapítsa az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését. A polgármester 2007. december 7-én kelt tájékoztatójában kifejtette, hogy valóban megromlott a viszony a hivatal dolgozói és a panaszos között, azonban ez kizárólag a panaszos magatartására vezethetõ viszsza, aki szerinte ellenséges és bizalmatlan mindenkivel szemben. Kifejti azt is, hogy a kérelmezõt soha nem érte hátrány a származása miatt, és több roma munkavállaló is dolgozik az önkormányzatnál. B. Józsefné esetében úgy ítéltük meg, hogy az önkormányzat az Ebktv. szerinti zaklatást66 valósította meg, azaz a panaszossal szemben kialakult egy olyan ellenséges, megalázó környezet a roma származása miatt, amely sérti emberi méltóságát. Mindezen túlmenõen az egyenlõ bánásmódot sértõ magatartás közel egy éve folyamatos, hiszen egy éve próbálkozik különbözõ módszerekkel elmozdítani az állásából a panaszost a település polgármestere, amely módszerek ugyan eredményre nem vezetettek, de az ellenséges, megalázó környezet kialakítására alkalmasak voltak. Az Egyenlõ Bánásmód Hatóság nagyon kevés olyan ügyben döntött, ahol zaklatás valósult volna meg, így az ügy alkalmas arra is, hogy azon keresztül a hatóság eljárási gyakorlatát megvizsgáljuk. A hatóság elõtt a kérelmezõt DR. MUHI ERIKA ügyvéd képviseli, a tárgyalás kitûzésére még nem került sor.
65 Ebktv. 8. §. 66 Az Ebktv. 10. § (1) bekezdése értelmében Zaklatásnak minõsül az az emberi méltóságot sértõ, szexuális vagy egyéb természetû magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítõ, ellenséges, megalázó, megszégyenítõ vagy támadó környezet kialakítása. `
39 a
FEHÉR FÜZET 2007
R. Johanna ügye (M. város)
R. Johanna hónapok óta keresett már munkát, amikor jelentkezett egy iskolai étkeztetéssel foglalkozó cég hirdetésére. Telefonon, majd személyesen is megkereste a munkáltató képviselõjét, aki azonban elutasította azzal, hogy mivel nincs konyhai gyakorlata, nem tudják alkalmazni. Nem ez volt az elsõ alkalom, hogy a lányt álláskeresés közben csalódás érte, jelen esetben azonban az állásinterjú légköre, a munkáltató képviselõjének magatartása olyan érzést keltett benne, hogy az elutasítás valódi indoka nem a gyakorlat hiánya, hanem roma származása lehetett. Gyanúját megerõsítette a pár napon belül elvégzett tesztelés: a nem roma tesztelõt annak ellenére alkalmazni kívánták, hogy konyhai gyakorlattal õ sem rendelkezett. Az M. városban élõ roma származású R. Johanna középfokú végzettséggel rendelkezik, szakmája kertész. Korábban különbözõ munkahelyeken dolgozott, legutóbbi munkahelyérõl létszámleépítés miatt küldték el. A munkanélkülivé vált lány folyamatosan tartotta a kapcsolatot egy helyi egyesülettel, amely többek között a munkaerõpiacon hátrányos helyzetûnek számító fiataloknak próbál meg segítséget nyújtani az elhelyezkedésben. 2007. augusztus 31-én az egyesület egyik munkatársa telefonon értesítette arról, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat honlapján megjelent egy hirdetés, amely szerint egy étkeztetéssel foglalkozó cég konyhalányt keres. A hirdetés szerint a jelentkezõnek általános iskolai végzettséggel kellett rendelkeznie, és határozatlan idejû munkaviszony keretében, teljes munkaidõben kívánták volna foglalkoztatni. R. Johanna még aznap délelõtt az egyesület irodájából felhívta a céget azzal, hogy jelentkezni szeretne az állásra. A telefonbeszélgetés során megtudta, hogy a meghirdetett pozíció még betöltetlen, közölték vele azt is, hogy délután személyesen menjen be a megadott címre. A személyes találkozó során egy hölgy fogadta, aki a konyhai részlegbõl egy irodába kísérte. R. Johanna elmondása szerint az illetõ hölgy be sem mutatkozott neki, a 2-3 percig tartó találkozás során lekezelõen beszélt vele. Átfutotta az önéletrajzát, majd anynyit kérdezett, hogy van-e konyhai gyakorlata. A nemleges választ követõen közölte, hogy ez esetben nem tudják alkalmazni, majd az ajtóra mutatott, és kitessékelte. Mivel az állásinterjú légköre, hangneme R. Johanna megítélése szerint eleve elutasító volt, a lány úgy érezte, hogy valójában roma származása miatt nem adtak neki lehetõséget, hogy bizonyítsa, gyakorlat nélkül is megállja a helyét a konyhában. A lányt korábban is érte már számtalan elutasítás, de soha nem érezte még azt, ahogy õ fogalmazott, hogy a munkáltató képviselõje ennyire ne vegye emberszámba. Az állásinterjút követõen rendkívül rosszul érezte magát, úgy érezte, megalázó volt, ahogy vele bántak, amilyen félvállról kezelték. A találkozót követõen a diszkriminációval kapcsolatos gyanúját a panaszos elmondta az álláskeresésben segítséget nyújtó egyesület munkatársainak, akik úgy döntöttek, utána járnak a történteknek. Az egyesület ekkor lépett kapcsolatba irodánkkal, majd egy közösen egyeztetett tesztelési eljárást folytattunk le annak kiderítésére, hogy vajon a felvételi eljárás során a munkáltató képviselõje betartotta-e az egyenlõ bánásmód követelményét a jelentkezõvel szemben. A tesztelés során 2007. szeptember 3-án N. Mónika nem roma származású személy egyébként az egyesület munkatársa telefonon felhívta a hirdetésben megadott számot azzal, hogy érdeklõdik az állás iránt. A telefonbeszélgetés során kiderült, hogy a meghirdetett munkakör még nincs betöltve. Már a telefonbeszélgetés alkalmával sor került annak tisztázására, hogy N. Mónikának van-e szakmai gyakorlata. A munkáltató képviselõje annak ellenére, hogy a tesztelõ közölte, nincs szakmai gyakorlata, behívta a személyes interjúra. Ahogy az késõbb kiderült, mind R. Johanna, mind a tesztelõ a személyes találkozón ugyanazzal az illetõvel került kapcsolatba. A tesztelõ 2007. szeptember 5-én kora délután kereste fel a konyhát, ahol az interjút készítõ személy R. Johanna esetével ellentétben bemutatkozott, kezet fogott vele, és leültette a beszélgetés során. Mint a bemutatkozásból kiderült, a konyhavezetõ folytatta le a felvételiztetést. A panaszossal történtekkel szemben `
40 a
FOGLALKOZTATÁSSAL
KAPCSOLATOS ÜGYEK
ez a találkozó jóval tovább, kb. negyed óráig tartott. A tesztelõ pontos információkat kapott a munkáltató személyére, a munka jellegére, a munkaidõre és a munkabérre vonatkozóan, a megbeszélés hangneme barátságos volt, a konyhán is körbevezették. A szakmai gyakorlat kérdése ekkor is felmerült, a tesztelõ ezúttal is közölte, hogy azzal nem rendelkezik, korábban konyhán még nem dolgozott. A munkáltató képviselõje azonban neki nem mondta, hogy ez probléma lenne, és úgy váltak el, hogy értesíteni fogják. 2007. szeptember 10-én hívta fel a munkáltató képviselõje azzal, hogy felvették az állásra. A tesztelõ azonban természetesen a munkát nem kezdte meg, hiszen jelentkezésének célja a munkáltatói gyakorlat vizsgálata volt, így közölte, hogy számára már nem aktuális a dolog. Mind a panaszos, mind a tesztelõ a felvételi eljárás során szerzett tapasztalatait egy tesztelési kérdõíven rögzítette. A kérdõívre adott válaszok közötti különbségek jól mutatják a munkáltató eltérõ gyakorlatát, viszonyulását a roma és a nem roma jelentkezõvel kapcsolatban. Míg a roma jelentkezõ esetében a találkozás két-három percig tartott, addig a nem roma jelentkezõ kb. negyed órát töltött el a munkáltatónál. Az olyan apróságok megléte vagy hiánya, mint a bemutatkozás, kézfogás érkezéskor és távozáskor, körbevezetés a munkahelyen is jól érzékeltetik az eltérõ bánásmódot az állásinterjú során. Mind a két jelentkezõ egyébként szakmunkás végzettséggel rendelkezik, azonos nemûek, életkoruk hasonló, a munka jellege és annak elvégzéséhez szükséges feltételek, adottságok szempontjából nincs köztük számottevõ eltérés. A különbség a két jelentkezõ között etnikai hovatartozásukban van, egyikük roma származású, amire külsõ megjelenése egyértelmûen utal. A két jelentkezõ közül annak ellenére döntött a nem roma származású munkavállaló mellett a munkáltató, hogy annak lakhelye vidéken van, így az õ alkalmazása további anyagi terhet jelentett volna a helybeli roma jelentkezõvel szemben, hiszen, ahogy azt a tesztelõ elmondta, a munkáltató képviselõjének tájékoztatása szerint a bérletköltség nyolcvan százalékát megtérítették volna számára. A tesztelés eredményei számunkra egyértelmûen a diszkrimináció gyanúját támasztották alá. Egyeztetve a panaszossal, mielõtt jogi útra tereltük volna az ügyet, peren kívüli egyezséget ajánlottunk fel. Tekintettel arra, hogy hasonló jellegû korábbi ügyeinkben félmillió forintos kártérítést már több esetben ítélt meg a bíróság ügyfeleink számára (illetve egy esetleges elmarasztalás az Egyenlõ Bánásmód Hatóság részérõl ötvenezer forint és hatmillió forint közötti bírság kiszabásával járhat), R. Johanna részére kétszázezer forint kártérítés megfizetését kértük annak fejében, hogy elállunk a további jogi lépésektõl. Egyeztetési ajánlatunkra a cég jogi képviselõje útján reagált. Kifejtették, hogy álláspontjuk szerint nem történt diszkrimináció, sõt, irodánk volt az, aki nem a jóhiszemûség és tisztesség követelményeinek megfelelõen járt el a tesztelés során. A cég válaszában elsõsorban arra hivatkozott, hogy amikor a hirdetést közzétették, mindenképpen gyakorlattal rendelkezõ jelentkezõt vártak. A konyhán ugyanis olyan minõségi és higiéniai elvárások vannak, amelyekkel az ott dolgozóknak tisztában kell lenniük. Emellett az volt a tapasztalatuk, hogy a fizikailag megterhelõ munkát kevesen bírják, nagy a lemorzsolódás, ezért olyan személyt akartak felvenni, aki tisztában van a körülményekkel, és ennek tudatában vállalja a munkát. Amikor R. Johannával találkoztak, akkor még egy hetük volt az iskolai étkeztetés beindulásáig, ezért bíztak abban, hogy lesz még olyan jelentkezõ, aki gyakorlott, így a lányt elküldték. A tesztelõ jó pár nappal késõbb jelentkezett, amikor a nagyobb konyhai munkálatok elkezdõdtek, így kénytelenek voltak a gyakorlattal kapcsolatos szempontjaikat háttérbe szorítani, és felvenni a gyakorlat nélkül jelentkezõk közül azt, akit a legrátermettebbnek tartottak. Ehhez kapcsolódik a cég hivatkozásának másik része, ami szerint a tesztelõ magatartásával megtévesztette õket, és hamis eredményt provokált ki. Míg a cég képviselõje szerint a roma jelentkezõ semmilyen lelkesedést vagy érdeklõdést nem tanúsított az állás iránt, meg sem próbálta meggyõzni a konyhavezetõt arról, hogy szakmai gyakorlata hiánya ellenére meg fogja állni a helyét, addig a tesztelõ már az elsõ perctõl kezdve alkalmasságáról próbálta meggyõzni a konyhavezetõt. A tesztelõ állítólag többször elõadta, hogy az édesanyja is konyhán dolgozott, így tudja, mivel jár a dolog, õ maga is egyébként szívesen fõz otthon, szereti az ilyen jellegû munkát. Hivatkozott a cég még arra is, hogy már csak azért is távol áll tõlük mindenfajta diszkrimináció, mert mind a múltban, mind jelenleg is van roma származású alkalmazottjuk. A cég válaszát követõen a tesztelés objektív eredményével kapcsolatosan egyeztetést folytattunk a tesztelõvel, illetve újra kielemeztük a kérdõíveket. Annak ellenére, hogy mint minden tesztelés elõtt, jelen esetben is felhívtuk a tesztelõ figyelmét arra, hogy mindenfajta provokációtól mentesen, átlagosan viselkedjen az interjún hiszen nem valamifajta eredmény kikényszerítése a cél , N. Mónika valóban adott olyan információkat a munkáltatónak, amelyek túlterjeszkedtek tesztelõi szerepén. Ahogy a tesztelõ errõl `
41 a
FEHÉR FÜZET 2007
beszámolt, túlságosan beleélte magát a szerepbe, és szerette volna magát minél kedvezõbb színben feltüntetni. Az eset ezen vonatkozása felhívta a figyelmünket arra, mennyire fontos egy-egy ügyben a tesztelõk megfelelõ felkészítése, illetve az esetleges hibák, csapdák elõrejelzése, kielemzése. N. Mónika magatartása a tesztelés eredményét mindenképpen torzította, mindemellett annak eredményét teljes egészében elvetni nem tudtuk. Az ugyanis továbbra is megállta a helyét, hogy az állásinterjú légkörében, a rendelkezésre álló idõ tekintetében, a munkáltató képviselõjének attitûdjében kézzel fogható különbségek voltak, amelyek magyarázatot adhatnak arra is, hogy a két jelentkezõ miért viselkedett másképp. Míg a tesztelõnek egy barátságos bemutatkozás után legalább egy negyed órája volt arra, hogy alkalmasságáról a munkáltatót meggyõzze, addig a roma jelentkezõt két perc után gyakorlatilag kitessékelték, így esélyt sem kapott arra, hogy magáról információt adjon, a meghirdetett munkáról információt kérjen, illetve lelkesedést mutasson. A cég azon érvelését, hogy R. Johanna nem volt eléggé motivált, nem mutatott elég lelkesedést, a fentieken túl más okokból sem tudtuk elfogadni. Az a tény, hogy a lány a meghirdetett állásra telefonon jelentkezett, a személyes találkozóra még aznap elment, fényképpel ellátott részletes önéletrajzot vitt, elõtte az elhelyezkedést segítõ egyesülettel kapcsolatot tartott, velük folyamatosan egyeztetett, mind azt mutatják, hogy elhelyezkedési szándéka komoly volt. Megtett mindent, ami tõle mint munkavállalótól elvárható ahhoz, hogy az állásinterjún õt komoly jelentkezõként kezeljék. A panaszos egyébként nem sokkal késõbb egy a konyhai munkánál jóval alacsonyabb presztízsû, fizikailag legalább annyira megterhelõ munkát vállalt el: a helyi vasútállomáson kezdett el perontakarítóként dolgozni, azóta véglegesítették, munkájával felettesei meg vannak elégedve. Mivel a cég az egyeztetési kísérletünket elutasította, 2007. november 26-án az Egyenlõ Bánásmód Hatósághoz fordultunk, és kértük az eljárás lefolytatását az ügyben. Kérelmünkben elsõsorban az Ebktv. szabályaira hivatkoztunk. A jogszabály szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport a törvényben felsorolt valamely tulajdonsága miatt részesül kedvezõtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levõ személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.67 A törvény szerint különösen az egyenlõ bánásmód követelményének sérelmét jelenti, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben.68 A munkaviszonnyal kapcsolatban az egyenlõ bánásmód követelményét a Munka törvénykönyve szerint is meg kell tartani.69 A hatóság az ügyben tárgyalást tartott, amely során a cég hivatkozott arra, hogy õk kimondottan gyakorlott konyhalányt kerestek, a tesztelõt csak azért vették volna fel gyakorlat nélkül, mert az látszólagos lelkesedésével megtévesztette õket. Hivatkoztak még arra, hogy R. Johanna korán jelentkezett, amikor még bíztak abban, hogy lesz gyakorlott jelentkezõ, ezért õt azonnal el is küldték, ahogy kiderült, hogy konyhán még nem dolgozott. Hivatkoztak végezetül arra, hogy a múltban, de jelenleg is dolgozik náluk roma munkavállaló. A cégnek a romákkal kapcsolatos pozitív attitûdjét azzal is próbálták alátámasztani, hogy becsatoltak egy egyházi igazolást arra vonatkozóan, hogy az állásinterjú lebonyolító konyhavezetõ egy roma kislány bérmaszülõje. A cég képviselõje azt is kifejtette, hogy R. Johanna mellett több nem roma jelentkezõt is elutasítottak. R. Johannának, mint kérelmezõnek, az Ebktv.-ben megállapított bizonyítási kötelezettségek alapján egyrészt azt kellett valószínûsítenie, hogy rendelkezik a jogszabályban felsorolt valamely védett tulajdonsággal, másrészt õt hátrány érte.70 A panaszos arról írásban és személyesen is nyilatkozott, hogy magát roma származásúnak vallja, illetve nyilatkozott arról is, hogy az eljárás alá vont cég által meghirdetett állásra jelentkezett, az interjún megjelent, oda önéletrajzot vitt, az állást azonban nem kapta meg. Az álláskeresésben segítséget nyújtó egyesület tanúként meghallgatott munkatársa megerõsítette, hogy R. Johanna folyamatos kapcsolatot tartott velük annak érdekében, hogy mielõbb munkát találjon, az egyesület hívta fel a figyelmét az eljárás alá vont kft. által közzétett álláshirdetésre, illetve a tanú segített személyesen a lány önélet67Ebktv. 8. §. 68 Ebktv. 21. § (a). 69 Mt. 5. § (1) bekezdés. 70 Ebktv. 19. §. `
42 a
FOGLALKOZTATÁSSAL
KAPCSOLATOS ÜGYEK
rajzának elkészítésében, majd az állásra történõ telefonos jelentkezésnek is fültanúja volt. Azt egyébként, hogy R. Johanna a meghirdetett állásra jelentkezett, az interjún személyesen megjelent, maga az eljárás alá vont fél sem vitatta. Álláspontunk szerint R. Johanna a fentiek alapján a törvényben elõírt bizonyítási kötelezettségének eleget tett. Eleget tett azoknak a követelményeknek is, amelyek egy átlagos munkavállalótól egy állásra való jelentkezés során elvárhatók: a munkáltatóval telefonon kapcsolatba lépett, önéletrajzot készített, az interjún a megbeszélt idõben, kulturáltan felöltözve megjelent, önéletrajzát magával vitte. A meghirdetett pozíció betöltéséhez speciális iskolai végzettségre, szakképzettségre nem volt szükség. Az Ebktv. speciális bizonyítási szabályai szerint abban az esetben, ha a diszkriminációra hivatkozó fél valószínûsíti, hogy rendelkezett a jogszabályban felsorolt valamely védett tulajdonsággal, és õt hátrány érte, az eljárás alá vont felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínûsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlõ bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.71 A törvény általános kimentési szabályai mellett a munkáltató ágazatspecifikus kimentéssel is élhet: nem jelenti ugyanis az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehetõ minden lényeges és jogszerû feltételre alapított arányos megkülönböztetés.72 A törvényben megfogalmazott kimentési szabályok alapján az eljárás alá vont kft. azon hivatkozásait, melyek szerint van illetve volt roma munkavállalójuk, és az elutasított jelentkezõk között nem roma is volt, álláspontunk szerint a hatóságnak el kell utasítania. Az eljárás során ugyanis a hatóságnak az adott jogviszony tekintetében kell vizsgálnia, hogy a kft. megtartotta-e az egyenlõ bánásmód követelményét, így az eljárás alá vont nem mentheti ki magát sikerrel azzal, hogy egyébként más roma személyeket alkalmazott, más roma személyekkel személyes kapcsolatban áll. Ugyanígy nem mentheti ki magát sikerrel a kft. azzal sem, hogy egyébként más jelentkezõket is elutasított. Az Egyenlõ Bánásmód Hatóság több hasonló ügyben született határozatában is rámutatott már arra, hogy a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy egyébként alkalmaz védett csoporthoz tartozó személyeket, illetve védett tulajdonsággal nem rendelkezõket is elutasított,73 mert a jogsértést, így a kimentést is az adott jogviszony tekintetében kell vizsgálni. A cég azon kimentése, hogy a kérelmezõ az állásinterjún nem volt elég lelkes és érdeklõdõ, megítélésünk szerint nem értékelhetõ sem az általános, sem a speciális kimentés körében. A lelkesedés nem tartozik azon tulajdonságok közé, amelyeket a munka jellege, természete alapján a munkáltató a jelentkezõtõl elvárhat, illetve amely alapján a jelentkezõk között különbséget tehet. Meg kívánjuk jegyezni azt is, hogy két-három perc alatt, amit R. Johanna jelentkezésére a munkáltató képviselõje szánt, különösebb lelkesedést és érdeklõdést mutatni lehetetlen. Az állásinterjú kapcsán a konyhavezetõ egyébként a tárgyaláson határozottan azt állította, hogy látta R. Johanna önéletrajzát, amiben az volt feltüntetve, hogy a jelentkezõ végzettsége virágkötõ. Ezzel szemben a panaszos végzettsége kertész, az önéletrajza is ezt tartalmazta. Az, hogy a konyhavezetõ a jelentkezõt virágkötõnek nézte, véleményünk szerint azt bizonyítja, hogy a lány szinte semmi figyelmet nem kapott a munkáltató képviseletében eljáró személytõl az interjún: az önéletrajzát nem olvasták el figyelmesen, egyetlen kérdést tettek fel neki, majd elutasították. Valójában tehát a munkáltató képviselõje volt az, aki nem mutatott a roma jelentkezõvel szemben valódi érdeklõdést. Azzal, hogy a kérelmezõ az állásra telefonon és személyesen is jelentkezett, az interjún megjelent, önéletrajzot vitt, bizonyítja motiváltságát. Az elsõ tárgyalást követõen pontosítottuk a hatósághoz benyújtott kérelmünket. Kértük a hatóságot, hogy állapítsa meg: az eljárás alá vont kft. megsértette az egyenlõ bánásmód követelményét a kérelmezõvel szemben a munkaviszonyt megelõzõ eljárás során azzal, hogy nem tette lehetõvé számára, hogy azonos körülmények között bizonyítsa a meghirdetett állásra való alkalmasságát; az eljárás alá vont kft. megsértette az egyenlõ bánásmód követelményét azzal is, hogy a fentiekbõl következõen nem kerülhetett sor a roma származású kérelmezõ alkalmazására. Az eljárás jelenleg folyamatban van, döntés még nem született. 71 Ebktv. 19. § (2) bek. 72 Ebktv. 22. § (a). 73 Lásd. pl. az EBH 310/2007. sz. vagy az EBH 314/2006 sz. jogesetét: www.egyenlobanasmod.hu/zanza/314-2006.pdf. `
43 a
FEHÉR FÜZET 2007
Az ügy számos tanulsággal szolgált, mind a tesztelési eljárással, mind az eljárás alá vont cég kimentési bizonyításával kapcsolatban. A cég bizonyításának egyik eleme annak a nem roma tesztelõnek a lelkes viselkedése volt, akihez viszonyítva roma ügyfelünk kevésbé lelkesnek és motiváltnak tûnt. A tesztelési eljárás során fokozottabb figyelemmel kell tehát ezentúl megbizonyosodnunk afelõl, hogy a tesztelõ megértette-e: a tesztelési szituáció során teljesen átlagos, semleges viselkedést várunk tõle. A tesztelõ a vizsgálat során nem mutathat az átlagtól, illetve az eredeti roma panaszostól feltûnõen eltérõ viselkedési, magatartásbeli, érzelmi reakciókat. Ilyen esetben ugyanis a tesztelés eredménye nem lesz kellõen objektív. A cég kimentési bizonyítása az ügyben eljáró hatóságot is feladat elé állítja: el kell dönteni, hogy egy munkaviszony létesítésének megtagadása során vajon a munkáltató által nem kellõ mértékûnek ítélt munkavállalói lelkesedés elegendõ érv-e ahhoz, hogy az eljárás alá vont munkáltató sikerrel kimentse magát. Amennyiben a cég kimentése nem jár sikerrel, a közvetlen hátrányos megkülönböztetés tényét kell megállapítani.
`
44 a
Közszolgáltatás körében elkövetett hátrányos megkülönböztetés
FEHÉR FÜZET 2007
K. Zsolt és társai ügye (B. város)
K. Zsolt barátnõjével, és egy másik baráti párral 2007. június 24-én egy nagyváros egyik felkapott szórakozóhelyén szerette volna az estét eltölteni. A roma társaságból ketten már jártak ott korábban, amikor nem engedték be õket, így aggódtak amiatt, vajon aznap bejutnak-e. Mint késõbb kiderült, félelmük nem volt megalapozatlan, a roma fiatalok aznap este is máshol kényszerültek végül szórakozni. A négytagú társaság két nõi tagja nézte ki a R. C. szórakozóhelyet már korábban, mivel több mûsorújságban is látták, hogy latin salsa-est lesz aznap este. Nagyon szerettek volna a rendezvényen részt venni, annak ellenére, hogy négyük közül két személyt már korábban, elõzõ nyáron elzavartak a szórakozóhely biztonsági õrei, vélhetõen roma származásuk miatt. Miután volt bennük egy elõzetes aggodalom, úgy beszélték meg, hogy K. Zsolt lesz az, aki elöl megy, és adott esetben kommunikálni is õ fog az õrökkel. A szórakozóhely elé érve öt-hat személyt láttak a bejáratnál, akik mivel egymáshoz hasonló fekete ruházatban voltak valamennyien biztonsági õrnek tûntek. A fiatalok késõbb úgy rekonstruálták a történteket, hogy addig, amíg õk nem értek a bejárathoz, az érkezõ vendégek akadálytalanul jöttek ki és be, amikor azonban õk megközelítették a szórakozóhelyet, az õrök sorfalszerûen összezártak elõttük. A megbeszéltek szerint K. Zsolt lépett elõre, és megkérdezte, hogy belépõs-e a rendezvény, mivel azt gondolta, azért állják el az útját, hogy belépõjegyet kérjenek. Az õrök egyike erre azt felelte, hogy hogy is mondjam, valami olyasmi. A fiatalok, mivel a biztonsági õrök fellépése határozott, és számukra félelemkeltõ volt, illetve látták, hogy egyedül õket állították meg, mások továbbra is akadálytalanul jutnak be, nem vitatkoztak, hanem félreálltak. Az õrök fellépését, tekintettel arra, hogy a nem roma vendégek közül senkit nem állítottak meg, úgy értékelték, hogy roma származásuk miatt õk nem szívesen látott vendégek. Egy ideig azonban még álldogáltak a bejáratnál, hátha történik valami, az õrök azonban, bár látták õket, rájuk sem hederítettek többé. A társaság végül a kocsijukhoz ment, ahol T. Erika, akivel ehhez hasonló korábban még nem történt, zokogni kezdett a megaláztatás miatt, majd felhívta édesanyját, és neki is elmondta, hogy nem engedték be õket a szórakozóhelyre. A társaság egyébként rendkívül jól szituált fiatalokból állt, az egyik fiatalember egy közkedvelt roma zenekar tagja, a másik fiatalember joghallgató egyetemista, mellette õ és barátnõje is felelõs beosztásban dolgozik, a negyedik lány pedig egy képzõmûvészeti iskolában tanul. Mivel az eset megrázta õket, T. Erika biztatására úgy döntöttek, panaszt tesznek az Egyenlõ Bánásmód Hatóság elõtt, arra való tekintettel is, hogy ketten már nem elõször kerültek hasonló helyzetbe ugyanennél a szórakozóhelynél. A fiatalok már az elsõ meghallgatásuk során hangot adtak annak, hogy a történteket nem tudták feldolgozni, és különösen K. Zsolt és T. Erika nagyon tartanak a biztonsági õrök esetleges utólagos bosszújától. Mivel erre a jogszabályok lehetõséget adnak, a fiatalok megnyugtatása érdekében az eljárás során kértük a személyes adataik zártan kezelését.74 Egy alkalommal, amikor T. Erika és az egyik õr a folyosón összetalálkoztak, a lány már ettõl is a félelemtõl rosszul lett, indítványoztuk a nyilvánosság kizárását is.75 Azt követõen, hogy a hatóság megindította eljárását, az üzemeltetõ, illetve a biztonsági szolgálatot ellátó cég belsõ vizsgálatot folytatott le. A belsõ vizsgálat során az aznap szolgálatot ellátó õrök kifejtették, hogy a bejáratnál hat fõ nem állhatott, mert a két kapunál két-két õr lát el feladatokat, ez így volt aznap este is. 74 A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 68. § (3) bekezdése alapján az ügyfél az adatok konkrét megjelölésével kérheti az ellenérdekû ügyfél irat-betekintési jogának kizárását személyes adatainak, valamint üzleti és más méltányolható magánérdekének védelmében. 75 Az Egyenlõ Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól szóló 362/2004. (XII. 26) Kormányrendelet 10. § (3) bekezdése szerint a hatóság az ügyfél kérelmére a nyilvánosságot kizárhatja a tárgyalásról. A hatóság tárgyalása egyébként fõszabályként nyilvános: 10. § (1) bek. `
46 a
KÖZSZOLGÁLTATÁS
KÖRÉBEN ELKÖVETETT HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS
A konkrét eseménnyel kapcsolatban egyikük úgy nyilatkozott, hogy õ volt az, aki a fiatalokat megállította, pusztán abból a célból, hogy megkérdezze, rajta vannak-e a VIP-listán. A VIP-listán szereplõ személyek ugyanis belépõjegy nélkül mehettek be, míg a többieknek jegyet kellett váltaniuk. Az õr elmondása szerint a panaszosok ekkor szemmel láthatóan elbizonytalanodtak, és válasz nélkül félreálltak a bejárattól. Itt pár percen keresztül halkan beszélgettek, sugdolóztak egymással, majd anélkül, hogy az õrökhöz visszamentek volna, elhagyták a helyszínt. A szóban forgó biztonsági õr hangsúlyozta, hogy számára úgy tûnt, a panaszosok valójában be sem akartak jutni, hiszen a párbeszéd elhangzása után gyakorlatilag minden elõzmény nélkül távoztak, további kérdéseket nem tettek fel, és a belépési szándékukat sem fejezték ki. [
] A panaszosok a szórakozóhellyel kapcsolatos erõs, negatív elõítélettel és prekoncepcióval érkeztek a helyszínre és gyakorlatilag elég volt számukra egyetlen olyan félreértett gesztus, amelybõl helytelenül azt a következtetést vonták le, hogy nem szívesen látott vendégek a szórakozóhelyen. [
] A ténylegesen elhangzott kérdésbõl, illetve viszontkérdésbõl nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy a panaszosok nem léphetnek be a szórakozóhelyre, fõleg nem a bõrszínük vagy etnikai származásuk miatt. [
] Ez az állítás a történtek félreértése és elferdítése.76 A belsõ vizsgálat jegyzõkönyvében szerepel továbbá az is, hogy a vezetõ biztonsági õr a roma fiatalok hatósági jegyzõkönyvbe mondott panaszában sértõnek érzi a rá és az általa felügyelt emberekre vonatkozó pejoratív felhangú kifejezéseket, mint például: »a bejáratnál 5-6 zord kinézetû, nagytermetû biztonsági õr állt
« illetve »nagyon izmosak, kigyúrtak voltak
« stb.77 A biztonsági õrök vezetõje szerint ezen kifejezések alkalmazásával a panaszosok a külsõ jegyek alapján különböztetik meg õket más emberektõl és vonnak le ebbõl negatív következtetéseket ugyanúgy, ahogy az EBH elõtti eljárásban õt és az embereit »vádolják« hasonló cselekményekkel.78 Ahogy az a fentiekbõl is már látszik, az eljárás alá vont cég nagyon érdekes és egyedülálló kimentéssel próbálkozott az eljárásban. Egyrészt arra hivatkoztak, hogy a bejáratnál történtek pusztán egy félreértés eredményeként alakultak így. Másrészt a roma fiatalokat vádolták meg azzal, hogy õk voltak azok, akik már eleve elõítéletekkel érkeztek a biztonsági õrökhöz, és aztán amikor, mint egy önbeteljesítõ jóslat, nem tudtak bejutni, a hatóság elõtti eljárásban az õröket sértõ, bántó kifejezésekkel illeték. A panaszosok voltak tehát tulajdonképpen azok, akik saját negatív elõítéleteik mentén a biztonsági szolgálat tagjaihoz rosszul viszonyultak. A belsõ vizsgálat során meghallgattak még két további õrt, akik elmondták, hogy a panaszosok rendezett öltözéket viseltek, és látszólag sem alkohol, sem kábítószer hatása alatt nem álltak, viszont már eleve nem a belépés szándékával érkeztek a szórakozóhely elé, hanem ott csak érdeklõdtek, majd néhány perc után távoztak. Az õrök megjegyezték azt is, hogy nekik feltûnt, hogy a panaszosok esetleg valamit félreérthettek, de álláspontjuk szerint nekik nem az a feladatuk, hogy a vendégeket mindenáron az általuk õrzött helyre betérésre ösztönözzék.79 Az eljárás során az üzemeltetõ védekezése alapvetõen a tévedésen alapult, azon, hogy a panaszosok félreértették az õröket, és nem tettek meg semmit annak érdekében, hogy ez tisztázva legyen, hanem fogták magukat és elmentek. A cég jogi képviselõje elõadta azt is, hogy a történeti tényállás egyes elemeit, illetve a panaszosok által vázolt logikai láncolatot csak feltételezések kötik össze, illetve az a néhány sajnálatos eset, ami a múltban feltehetõen valóban megtörtént velük. A cég oldalán meghallgatott tanúk érveltek azzal is, hogy a panaszosok nem emlékeztek pontosan, illetve eltérõen emlékeztek az ajtóban álló biztonsági õrök számát és ruházatát illetõen. A panaszosok, bár elmondásaikban néhány apró részlet esetenként eltért, abban következetesek voltak végig, hogy a biztonsági õrök viselkedését, attitûdjét egyértelmûen csak úgy lehetett értékelni, hogy õk a szórakozóhelyre nem mehetnek be. Mindenesetre a hatóságnak nem volt könnyû dolga a tényállás tisztázása során, illetve, amikor azt kellett megvizsgálnia, hogy az eljárás alá vont cég bizonyítása megfelel-e a jogszabályban elõírt bizonyítási szabályoknak. Az Ebktv. alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport vélt vagy valós nemzeti, etnikai kisebbséghez való tartozása miatt részesül kedvezõtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévõ személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.80 76 Részletek a belsõ vizsgálat jegyzõkönyvébõl. 77 Részletek a belsõ vizsgálat jegyzõkönyvébõl. 78 Részlet a belsõ vizsgálat jegyzõkönyvébõl. 79 Részletek a belsõ vizsgálat jegyzõkönyvébõl. 80 Ebktv. 8. § e) pont. `
47 a
FEHÉR FÜZET 2007
A törvény szerint az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen a jogszabályban meghatározott tulajdonság alapján az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben, így különösen a vendéglátó-ipari, kereskedelmi, valamint a mûvelõdés és a szórakozás céljára létrehozott intézményekben megtagadni vagy mellõzni szolgáltatások nyújtását vagy áru forgalmazását.81 Az Ebktv. alapján az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekû igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínûsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedõ személyt vagy csoportot hátrány érte vagy közérdekû igényérvényesítés esetén ennek közvetlen veszélye fenyeget, és a jogsérelmet szenvedõ személy vagy csoport a jogsértéskor ténylegesen vagy a jogsértõ feltételezése szerint rendelkezett a jogszabályban meghatározott valamely tulajdonsággal. Ezen körülmények valószínûsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekû igényérvényesítésre jogosult által valószínûsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlõ bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.82 Jelen esetben a kérelmezõk nyilatkoztak arról, hogy magukat roma származásúnak vallják, illetve arról, hogy a kérdéses estén az eljárás alá vont cég által üzemeltetett szórakozóhelyre szerettek volna bejutni, ami azonban az õrök magatartása miatt meghiúsult. Ezzel valószínûsítették védett tulajdonságukat, illetve az általuk elszenvedett hátrányt, nevezetesen azt, hogy más vendégekkel ellentétben a szolgáltatást igénybe venni nem tudták. Azt az eljárás alá vont fél sem vitatta, hogy a fiatalok aznap este a szórakozóhelyhez odamentek, és a bejáratnál az õrök egyikével egy rövid párbeszédet folytattak le. A panaszosok és a cég tanúinak nyilatkozatai megegyeztek abban is, hogy a fiatalok a szórakozóhelyre nem mentek be, lényeges eltérés volt azonban abban, hogy ennek mi volt az oka: félreértés vagy rasszista indíték. Az Ebktv. speciális bizonyítási szabályai alapján a védett tulajdonság és az elszenvedett sérelem közötti okozati összefüggést a kérelmezõknek nem kellett bizonyítania. A hatóság végül a cég azon védekezését, hogy a fiatalok pusztán félreértették az õrök viselkedését, elvetette. A belépõs-e valami olyasmi tartalmú párbeszédbõl a kérelmezõk a hatóság szerint joggal vonták le azt a következtetést, hogy számukra »kívül tágasabb«. Az pedig nem értékelhetõ a kérelmezõk terhére, hogy nem léptek fel ezt követõen határozottabban, nem szálltak vitába és nem kérték az üzletvezetõ intézkedését. Kérelmezõket külsõ megjelenésük, rasszjegyeik, vagyis bõrszínük alapján a biztonsági õrök a roma kisebbséghez tartozó személyeknek vélték, és ez alapján, ránézésre döntöttek arról, hogy beengedik-e õket, vagy sem.83 A hatóság 2008. február 21-én kelt határozatában foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogyan lehet értékelni azt, hogy a kérelmezõk tanúvallomásaikban valóban nem egybehangzóan nyilatkoztak a biztonsági õrök számáról és ruházatáról, illetve hogy erre vonatkozóan a cég tanúi által más jellegû adatok merültek fel.84 Ezzel kapcsolatban a hatóság kifejtette, hogy az ügy érdemi elbírálása szempontjából nincs jelentõsége annak, hogy a kérelmezõk a biztonsági õrök ruházatáról pontos leírással nem szolgáltak, illetve utóbb azt részben megváltoztatták. [
] A hatóság álláspontja szerint az ügyfelek az eljárás során mindvégig olyan magatartást tanúsítottak többen közülük még több hónap távlatban is csak felindultan, zaklatottan tudtak beszélni az esetrõl, tartottak bejelentésük esetleges következményeitõl, kérték a nyilvánosság kizárását , hogy nem merült fel a kétség az ügyfelek nyilatkozatainak valódiságát illetõen. A kérelmezõk nem fordultak a nyilvánossághoz, egyéb jogi úton nem kezdeményeztek eljárást, mindezek arról gyõzték meg a hatóságot, hogy eseményszerû nyilatkozataik alapján nem lehetett más oka a biztonsági õrök magatartásának, mint az, hogy roma származásuk miatt utasították el õket.85 Még az eljárás során a cég egyezségi ajánlattal élt, amely szerint egy kötelezettségvállaló nyilatkozatban fejezték volna ki általánosságban a sajnálkozásukat, és vállalták volna, hogy a jövõben mindent megtesznek a hátrányos megkülönböztetés felszámolásáért. A cég a nyilatkozatban úgy fogalmazott, hogy az eljárás alap81 Ebktv. 30. § (1) bekezdés a) pont. 82 Ebktv. 19. § (1), (2) bekezdés. 83 Részletek az Egyenlõ Bánásmód Hatóság EBH/610/2007. sz. határozatából. 84 A cég szerint kapunként két-két õr lát el szolgálatot, míg a panaszosok minimum öt egyenruhás emberre emlékeztek, a cég szerint minden õr sötét öltönyben van, míg a kérelmezõk fekete nadrágra és pólóra, ill. volt, aki ingre emlékezett. Az is kiderült az eljárás során, hogy az õrök mellett ún. hosstok is elláttak szolgálatot feladatuk a VIP-vendégek bekísérése volt , akik szintén ugyanolyan fekete ruhában vannak általában, mint az õrök, így külsõ szemlélõ számára nehezen megítélhetõ, ki az õr, ill. a hosst. 85 Részletek az Egyenlõ Bánásmód Hatóság EBH/610/2007. sz. határozatából. `
48 a
KÖZSZOLGÁLTATÁS
KÖRÉBEN ELKÖVETETT HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS
ját képezõ vélelmezett jogsértést szándékosan nem követte el, ugyanakkor sajnálja, ha az õ megbízásából vagy alkalmazásában álló bármely személy nyilatkozata vagy magatartása ezzel ellentétes látszatot keltett, és ezzel sértette a kérelmezõk jogát és jogos érdekét. A cég vállalta volna, hogy a közte és a biztonsági szolgálatot ellátó cég között létrejött megbízási szerzõdést módosítják, és az esélyegyenlõség megteremtésére és a hátrányos megkülönböztetés leküzdésére vonatkozó kötelezettségvállalásaikat a szerzõdésük részévé teszik. A négy panaszos közül hárman megelégedtek volna azzal, ha a cég a nyilatkozatot aláírja, vállalva, hogy a jövõben tartózkodnak mindenfajta diszkriminatív gyakorlattól, a negyedik panaszos azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a hatóság az eljárást folytassa le. Tekintettel arra, hogy az egyezség így nem jött létre, a hatóság az eljárást lefolytatta, majd 2008. február 21-én határozattal zárta le. A határozat szerint a fent már többször hivatkozott illetve idézett indokok alapján a hatóság megállapította az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését, és megtiltotta, hogy az eljárás alá vont cég a jövõben hasonló magatartást folytasson. A hatóság ez esetben bírságot nem szabott ki, ugyanis érvelése szerint egyezségi ajánlatával értékelni kell [a cég] azon törekvését, hogy intézkedéseket kíván tenni és kötelezettséget vállal aziránt, hogy a jövõben az ilyen és hasonló eseteket elkerülje. Erre való tekintettel a hatóság elégségesnek találta jogkövetkezményekhez fûzõdõ megelõzõ, visszatartó hatás eléréséhez a jogsértõ magatartás további folytatásának megtiltását.86 A panaszosokat élve az Ebktv. azon lehetõségével, hogy az eljárásban társadalmi szervezetek is eljárhatnak képviselõként87 a Másság Alapítvány képviseli. A gyakorlatban ez azt jeleni, hogy a panaszosok az alapítványt hatalmazzák meg a képviseletre, és az alapítvány vezetõje aztán meghatalmazza egyik munkatársunkat a képviselet ellátására. Az ügy tipikus példája a mai napig sajnos komoly problémát jelentõ vendéglátó-ipari diszkriminációnak. A panaszosoknak nemcsak a konkrét jogsérelem orvoslása okán nyújtottunk segítséget, hanem azért is, mert az érintett szórakozóhelyrõl már régóta érkeztek hozzánk olyan információk, hogy a beengedési gyakorlat sok esetben diszkriminatív. Míg korábban nem volt olyan sértett, aki vállalta volna a jogi eljárással együtt járó nehézségeket, jelen esetben mind a négy fiatal határozott szándékát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az eset ne maradjon következmények nélkül.
86 Részletek az Egyenlõ Bánásmód Hatóság EBH/610/2007. sz. határozatából. 87 Az Ebktv. 18. § (1) bekezdése szerint az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban a társadalmi és érdek-képviseleti szervezet, valamint a hatóság a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján törvény eltérõ rendelkezése hiányában képviselõként járhat el. `
49 a
FEHÉR FÜZET 2007
L. Sándor és társai ügye (B. város)
L. Sándor és társai 2007. február 25-én a J. P. szórakozóhelyen szerettek volna egy estét eltölteni, a biztonsági õrök azonban megakadályozták belépésüket. Elõbb arra hivatkoztak, hogy a társaságban többen fiatalkorúak, majd arra, hogy nincs VIP-jegyük. Késõbb, amikor L. Sándor édesapja, és annak nem roma élettársa a helyszínre érkezett, és megpróbálták az õröket jobb belátásra bírni, a nem roma élettárssal közölték: menjen szépen a roma barátaihoz. L. Sándor, aki maga is zenész, nõvérével, barátnõjével és két barátjával, akik szintén zenészek, 2007. február 25. napján a J. P. szórakozóhelyen megrendezésre kerülõ Jam Session88 elnevezésû nyilvános rendezvényen szerettek volna részt venni. A társaság egyik tagja délután telefonon hívta fel asztalfoglalás céljából a vendéglátó-ipari egységet, és azt a tájékoztatást kapta, hogy szabad asztal már nincs, de biztatták, hogy jöjjenek el ennek ellenére, mert állóhely még van, szívesen látják õket. A fiatalok este 21 óra 45 perc körül érkeztek a bejárathoz. Belépni azonban már nem tudtak, mert az ajtóban szolgálatot ellátó biztonsági õr megállította õket azzal, hogy oda nem mehetnek be. Kérdésre azt felelte, hogy azért nem jöhetnek be, mert nincsenek felírva. Hozott egy papírt is, amit megmutatott azzal, hogy csak az jöhet be, aki fel van írva. A fiatalok csodálkoztak, hiszen délután telefonon még azt a tájékoztatást kapták, hogy a rendezvény nyilvános, feliratkozási kötelezettségrõl nem esett szó. Mivel L. Sándor ismerte a szórakozóhelyen gyakran elõadó egyik zenészt, aki most is bent tartózkodott, engedélyt kapott az õröktõl arra, hogy egy percre bemenjen, és beszéljen vele. Ez a férfi a beszélgetést követõen intett is az õröknek, hogy engedjék be a fiatalokat, õk azonban ezt ismét megtagadták. Ezúttal arra hivatkoztak, hogy azért nem mehetnek be, mert fiatalkorúak. L. Sándor egyébként valójában tizenkilenc, a nõvére húszéves, tehát már nem fiatalkorúak. A társaság másik három tagja valóban fiatalkorú volt (tizenhat illetve tizenhét évesek), errõl azonban a biztonsági õröknek ismerete nem lehetett, hiszen igazoltatásra nem került sor, de még arra sem, hogy megkérdezte volna õket bárki arról, hogy hány évesek. Az életkorral kapcsolatos kifogást azért is elfogadhatatlannak találták a kérelmezõk, mert látták, hogy körülöttük szemmel láthatóan egyidõs, vagy akár fiatalabb személyek gond nélkül lépnek be a szórakozóhelyre. Mivel az ajtóban zajló beszélgetés egyre megalázóbbá kezdett válni, és az is nyilvánvaló volt, hogy az õröket a beengedésrõl meggyõzni nem lehet, a társaság arrébb állt, majd L. Sándor telefonon értesítette édesapját id. L. Sándort arról, hogy mi történt velük. Az édesapa kérte, hogy várják meg õt a helyszínen, és ígéretet tett, hogy odamegy és utánajár annak, mi történt. Mialatt a fiatalok az utcán, a szórakozóhely mellett várakoztak, szemtanúi voltak annak, hogy egy másik roma társaságot is elzavarnak a biztonsági õrök. Azt is észlelték, hogy mások, nem roma vendégek számára életkortól függetlenül szabad a ki- és bejárás. A szintén elzavart roma társaság egyik tagja egy roma énekes lány volt, aki maga is a Jam Session rendezvényen szeretett volna részt venni. L. Sándor és társai is egyébként valamenynyien jól szituált roma fiatalok, zenélnek, iskolába járnak, maga L. Sándor 2007 szeptemberétõl egy hollandiai zeneakadémián tanult tovább ösztöndíjjal, édesapja, id. L. Sándor szintén elismert zenész. A szórakozóhelyhez 22 óra 30 perc körül érkezett meg id. L. Sándor nem roma élettársával, és annak három nem roma barátnõjével. Míg az édesapa a fiatalokkal beszélt, a négy nem roma személy megpróbált a szórakozóhelyre bemenni. A bejáratnál gond nélkül átengedték õket, sem életkorukra nem volt senki kíváncsi, sem arra, fel vannak-e írva bármilyen listára. A biztonsági õrök udvariasan köszöntötték õket, javasolták, hogy tegyék le a kabátjaikat, majd szórakozzanak jól. A nem roma személyek rövid idõ után viszszatértek a társasághoz, azt azonban õk is látták, hogy odabent szemmel láthatóan kiskorú, nem roma személyek is szórakoznak. 88 A Jam Session rendezvény során nemcsak a meghívott hivatásos elõadómûvészek, hanem a vendégek is felmehetnek a színpadra, és ott hangszerükön elõadhatnak. Mivel a kérelmezõk maguk is zenét tanulnak, ill zenészek, szerettek volna élni a rendezvény adta lehetõséggel. `
50 a
KÖZSZOLGÁLTATÁS
KÖRÉBEN ELKÖVETETT HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS
A fentieket követõen id. Lakatos Sándor ment oda az õrökhöz, és magyarázatot kért arra, miért nem engedik be két gyermekét, illetve a társaságukban lévõ barátaikat. A biztonsági õrök azt felelték kérdésére, hogy azért nem jöhetnek be a fiatalok, mert kiskorúak. Rövid vitát követõen álláspontjukat arra változtatták, hogy egyébként sem mehetnének be, mert nincs VIP-jegyük. Hivatkoztak még egy rendeletre, amely szerint fiatalkorúak csak este 23 óráig tartózkodhatnak nyilvános szórakozóhelyen, és erre a rövid idõre már nem érdemes bemenniük, hiszen hamarosan jöhetnének is ki. Közben odaérkezett a bejárathoz mindenki, a kérelmezõk és a négy nem roma ismerõs is. A társaságból id. L. Sándor nem roma élettársa, K. Anna próbálta az õröket meggyõzni, vele kapcsolatban azonban egyikük csak annyit jegyzett meg gorombán és gúnyosan, hogy ügyvéd akar lenni a picsa. A biztonsági õrök hangneme egy idõ után egyre durvábbá vált, közölték azt is, hogy a tulajdonos a szórakozóhelyre azt enged be, akit akar. Mivel ezzel K. Anna vitába szállt, közölték vele, hogy na, akkor menjél szépen a roma barátaidhoz. A szórakozóhely elõtt történtek a társaság valamennyi résztvevõjét megviselték, a biztonsági õrök hangneme, viselkedése megalázó volt számukra, õket emberi méltóságukban sértette. A helyszínt elhagyva egy másik szórakozóhelyre ültek be, ahol a történteket átbeszélték. K. Anna biztatta a fiatalokat, hogy ne törõdjenek bele abba, ami történt. Ekkor döntötték el, hogy eljárást kezdeményeznek. Mivel kártérítésre nem tartottak igényt, pusztán az volt számukra fontos, hogy a történtek ne maradjanak következmények nélkül, illetve a jövõben lehetõleg más roma fiatalokkal hasonló ne történhessenek meg, az Egyenlõ Bánásmód Hatóság eljárását választották. A hatóságot 2007. április 12-én kerestük meg az üggyel. Beadványunkban kértük, hogy a hatóság állapítsa meg az egyenlõ bánásmód megsértésének tényét, rendelje el a jogsértõ állapot megszüntetését, hozza nyilvánosságra határozatát, és szabjon ki bírságot a jogsértõre. Kértük továbbá, hogy a bírság összegének megállapítása során vegye figyelembe, hogy a jogsértést több fiatalkorú illetve fiatal felnõttkorú személlyel szemben követték el, abban az életszakaszban, amikor egy ilyen, a származással összefüggõ sérelem károsan befolyásolhatja a sérelmet elszenvedett személy önmagához és a környezetéhez fûzõdõ késõbbi viszonyát. A jogszabály szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport vélt vagy valós nemzeti, etnikai kisebbséghez való tartozása miatt részesül kedvezõtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévõ személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.89 A törvény szerint az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen jogszabályban meghatározott tulajdonság alapján az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben, így különösen a vendéglátó-ipari, kereskedelmi, valamint a mûvelõdés és a szórakozás céljára létrehozott intézményekben megtagadni vagy mellõzni szolgáltatások nyújtását vagy áru forgalmazását.90 Az Ebktv. alapján az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekû igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínûsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedõ személyt vagy csoportot hátrány érte vagy közérdekû igényérvényesítés esetén ennek közvetlen veszélye fenyeget, és a jogsérelmet szenvedõ személy vagy csoport a jogsértéskor ténylegesen vagy a jogsértõ feltételezése szerint rendelkezett a jogszabályban meghatározott valamely tulajdonsággal. Ezen körülmények valószínûsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekû igényérvényesítésre jogosult által valószínûsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlõ bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.91 Mivel L. Sándor és társai a kérelemben nyilatkoztak arról, hogy valamennyien a roma kisebbséghez tartoznak, illetve õket hátrány érte azzal, hogy a szóban forgó estén a szórakozóhelyre megalázó körülmények között bejutni nem tudtak, a szórakozóhely üzemeltetõjére hárult annak bizonyítása, hogy az egyenlõ bánásmód követelményét megtartotta, illetve azt jelen jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. Az eljárás alá vont cég kimentheti magát akkor is, ha bizonyítja, hogy a kérelmezõk által elõadott körülmények nem álltak fenn. A szórakozóhely nevében eljáró biztonsági õrök azon kifogásai, melyeket a belépés megtagadásának indokaként annak idején felhoztak, nem valósak, hiszen nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a kiskorúak nyilvános szórakozóhely-látogatását tilalmazná az esti órákban. Olyan jogszabály 89 Ebktv. 8. § e) pont. 90 Ebktv. 30. § (1) bekezdés a) pont. 91 Ebktv. 19. § (1), (2) bekezdés. `
51 a
FEHÉR FÜZET 2007
sincs, amely felhatalmazná a nyilvános szórakozóhely tulajdonosát/üzemeltetõjét arra, hogy bármilyen lista, VIP-névsor alapján szelektálhasson a szórakozni vágyó vendégek között. Ellenkezõleg, a közforgalom számára megnyitott helyiségben megrendezett nyilvános rendezvény tekintetében az üzemeltetõ/tulajdonos köteles az egyenlõ bánásmód követelményét megtartani. Természetesen arra van lehetõsége az üzemeltetõnek, hogy valamilyen konkrét esemény miatt zártkörûen bonyolítson le egy rendezvényt (esküvõ, születésnap stb.), ezt azonban úgy kell megszerveznie, hogy az mindenki számára egyértelmû legyen, és mindenkire egyformán vonatkozzon. A zártkörû rendezvényre figyelmeztetõ táblát, kiírást jól láthatóan ki kell helyezni a bejárathoz, és a vendégek szelektálása során azt mindenkire alkalmazni kell. Az eljárás során a hatóság meghallgatta a kérelmezõket és a tanúkat is, akik egybehangzó vallomásokat tettek a kérdéses estén történtekkel kapcsolatban. Az eljárás alá vont cég részérõl azonban hosszú ideig nem jelent meg senki a tárgyalásokon, majd az ügyvezetõ, aki hónapokkal késõbb eljött, érdemi nyilatkozatot nem tett, mivel elmondása szerint már nem õ vezeti az üzemeltetõ céget. Újabb levelezést követõen sikerült meghallgatni az új ügyvezetõt, aki azonban minden kérdést azzal hárított el, hogy õ most vette át a céget, összefoglalóan: fogalma sincs semmirõl. A hatóság határidõ megjelölésével felhívta arra, hogy tegyen érdemi nyilatkozatot, ez azonban nem történt meg. Idõközben kiderült, hogy a biztonsági szolgálatot egy másik cég látja el megbízásban, így a hatóság az eljárást rájuk is kiterjesztette. Ezen cég képviselõje elõbb úgy nyilatkozott, hogy írásban fogják kimentésüket a hatóság elé tárni, ez azonban szintén nem történt meg. Mivel az eljárás alá vont cégek érdemi nyilatkozatot nem tettek, magukat kimenteni meg sem próbálták, a hatóságnak a rendelkezésre álló adatok alapján kellett döntenie. Ezzel kapcsolatban a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy ha az ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik amihez egyébként joga van , a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.92 A jogszabály ezen rendelkezésének, és alkalmazásának azért is van jelentõsége, mert ellenkezõ esetben a bepanaszolt fél jelen ügyhöz hasonló hozzáállása miatt az ügy beláthatatlan ideig húzódhatna, ami a közigazgatási eljárások hatékonyságának garanciáit kérdõjelezné meg, illetve ásná alá. Nem véletlen, hogy az Egyenlõ Bánásmód Hatóság eljárását szabályozó kormányrendelet 75 napot állapít meg elintézési határidõként. A diszkrimináció áldozatainak ugyanis az az érdeke, hogy az õket ért megalázó, emberi méltóságukat sértõ intézkedésekkel, gyakorlatokkal szemben minél hamarabb jogorvoslatot nyerjenek. A hatóság 2008. március 12-én kelt határozatában megállapította, hogy mind az üzemeltetõ, mind a biztonsági szolgálatot ellátó cég megsértette az egyenlõ bánásmód követelményét. A két céget öt-ötszázezer forint bírság megfizetésére kötelezte, eltiltotta õket a jogsértõ gyakorlat jövõbeni folytatásától, és elrendelte a határozat 90 napra történõ nyilvánosságra hozatalát.93 A hatóság a határozat indokolásában kifejtette, hogy az üzemeltetõ cég külön felhívás ellenére sem tett érdemi nyilatkozatot sem szóban, sem írásban. A biztonsági szolgálatot ellátó céggel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a nyilatkozat megtételére elégséges és ésszerû idõtartam eredménytelenül telt el, ugyanakkor a rendelkezésre álló ügyféli nyilatkozatok és tanúvallomások, valamint a rendelkezésre álló dokumentumok alapján megállapítható volt, hogy a kérelem alapos. A panaszosokat élve az Ebktv. azon lehetõségével, hogy az eljárásban társadalmi szervezetek is eljárhatnak képviselõként94 a Másság Alapítvány95 képviseli. A gyakorlatban ez azt jeleni, hogy a panaszosok az alapítványt hatalmazzák meg a képviseletre, és az alapítvány vezetõje aztán meghatalmazza egyik munkatársunkat a képviselet ellátására. Az ügyben két ok miatt is képviseletet nyújtottunk a sértetteknek: a vendéglátó-ipari diszkriminációt olyan problémának tekintjük, amelyet tömeges elõfordulása okán feltétlenül kezelni kell, ráadásul jelen esetben olyan életkorban érte a sérelem az érintett fiatalokat, amikor az ezzel járó lelki trauma, megaláztatás hosszú távra meghatározhatja az önmagukról és a környezetükrõl kialakított képüket.
92 A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 51. § (1) bek.). 93 A hatóság a nyilvánosságra hozott határozatokat a www.egyenlobanasmod.hu honlapon teszi közzé. 94 Az Ebktv. 18. § (1) bekezdése szerint az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban a társadalmi és érdek-képviseleti szervezet, valamint a hatóság a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján törvény eltérõ rendelkezése hiányában képviselõként járhat el. 95 A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda (NEKI) a Másság Alapítvány önálló jogi személyiséggel nem rendelkezõ, ügyintézõ szerve. `
52 a
Oktatási diszkrimináció
FEHÉR FÜZET 2007
S. Udo ügye (D. város)
A tizenhét éves, középiskolás S. Udo 2007 októberében azért kérte segítségünket, mert elmondása szerint gyakorlati hely hiányában az a veszély fenyegette, hogy tanulmányait nem tudja befejezni. Mint kiderült, nem volt olyan hely a városban, ahol szívesen látták volna gyakorlatra a vendéglátó eladó szakon tanuló roma fiút. S. Udo 2007. július 19-én kötött jelentkezési szerzõdést96 egy középiskolával, amelyben vállalta azt is, hogy elfogadja, hogy a gyakorlati hely akár a szomszédos városban legyen biztosítva. A képzés szeptemberben indult, a tanulóknak minden hónapban két hét gyakorlati és két hét elméleti oktatáson kellett részt venniük. A gyakorlati oktatásra olyan közszolgáltatást, vendéglátást nyújtó helyeken került sor, ahol az adott cég vezetõje vállalta a tanulók fogadását. S. Udo elmondása szerint, míg osztálytársainak az iskola biztosított gyakorlati helyet, õt nem tudták kiközvetíteni sehová, és a probléma megoldásában többszöri kérés ellenére sem nyújtottak hathatós segítséget. A fiatalember számos helyi vendéglátó-ipari egységet felkeresett, de míg a telefonos egyeztetések során biztatták, hogy jöjjön be, amikor a személyes találkozásra sor került, és szembesültek roma származásával, különbözõ indokokra hivatkozva elküldték. Az egyébként árva S. Udo és gyámja, M. Ildikó többször is kérte az iskola segítségét, hiába. Az oktatási intézmény képviselõje, illetve osztályfõnöke azon az állásponton volt, hogy a fiúnak magának kell megoldania a problémát, az iskola nem tud és nem is köteles segítséget nyújtani számára. Mivel a tanulónak szeptember óta havi két hetet gyakorlaton kellett volna folyamatosan töltenie, így október közepén már az is veszélybe került, hogy tanulmányait egyáltalán be tudja-e fejezni, hiszen elõírt iskolai kötelezettségeit nem tudta teljesíteni. Az S. Udóval történt egyeztetést követõen magunk is megkerestük az iskolát, azonban bár mind az oktatási iroda vezetõje, mind az osztályfõnök sajnálkozását fejezte ki azzal kapcsolatos álláspontjuk, hogy segítséget nyújtani nem tudnak, nem változott. Határozottan állították, hogy a probléma megoldása elsõsorban a tanuló, és nem az õ feladatuk. Az osztályfõnök, bár érzékelte a probléma súlyát, úgy gondolta, nincs mit tenni, ha egy cégvezetõ nem kíván roma tanulót látni az általa üzemeltetett étteremben, szórakozóhelyen. Irodánk jogi álláspontja azonban ezzel ellentétes volt, amit aztán alátámasztott az Oktatási Minisztérium Szakképzési Osztálya is, amelytõl az üggyel kapcsolatban véleményt kértünk. A hatályos jogszabályok szerint az egyenlõ bánásmód követelménye kiterjed minden olyan nevelésre, oktatásra, képzésre, amely államilag jóváhagyott vagy elõírt követelmények alapján folyik, vagy amelynek megszervezéséhez az állam közvetlen normatív költségvetési támogatást nyújt.97 A jogszabály szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt, a törvényben felsorolt védett tulajdonsága miatt részesül kedvezõtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévõ személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne.98 A közoktatásról szóló törvény99 szerint a közoktatás szervezésében, irányításában, mûködtetésében, feladatainak végrehajtásában közremûködõk a gyermekkel, tanulóval kapcsolatos döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor az egyenlõ bánásmód követelményét kötelesek megtartani.100 A szakképzésrõl szóló törvény101 úgy rendelkezik, hogy a tanulószerzõdés megkötésekor, mó96 A jelentkezési szerzõdésben a képzõ intézmény azt vállalja, hogy megfelelõ létszám esetén állami finanszírozású, nappali szakiskolai képzés keretében szerezhet a hallgató vendéglátó eladó képesítést. 97 Ebktv. 27. § (1) bekezdés (a) és (b) pontjai. 98 Ebktv. 8. §. 99 A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kotv.). 100 Kotv. 4/A § (1) bekezdés. 101 1993. évi LXXVI. törvény. `
54 a
O KTATÁSI
DISZKRIMINÁCIÓ
dosításakor, továbbá a gyakorlati képzés során tilos a hátrányos megkülönböztetés. A hátrányos megkülönböztetés tilalmára, következményeinek orvoslására a közoktatási törvény elõírásait kell alkalmazni. A hátrányos megkülönböztetés tilalmát megszegõ gazdálkodó szervezetet102 az illetékes területi gazdasági kamara a gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttmûködve egytõl öt évig terjedõ idõtartamra eltilthatja a gyakorlati képzésben való részvételtõl. Ugyanekkor a tanulószerzõdés megkötésében a tanuló, kiskorú tanuló esetén a szülõ, illetõleg a gyám kérésére az illetékes szakképzõ iskola képviselõje közremûködik. Ha a közremûködés eredményeként sem kerül sor tanulószerzõdés megkötésére, akkor a szakképzõ iskola az illetékes területi gazdasági kamara közremûködésével gondoskodik annak a tanulónak a gyakorlati képzésérõl, aki egyébként a szakképzés megkezdéséhez szükséges feltételeknek megfelel.103 Figyelembe véve a fenti törvényi rendelkezéseket, álláspontunk szerint egyértelmû, hogy az iskola nem vonhatta volna ki magát abból, hogy S. Udo gyakorlati képzése megvalósuljon. Az iskola tehát nem járt el jogszerûen akkor, amikor azt a tájékoztatást adta a fiatalembernek, hogy az õ dolga, hogy magának gyakorlati helyet szerezzen anélkül, hogy ebben segítséget nyújtottak volna neki. Álláspontunk szerint azt követõen, hogy az iskola tudomást szerzett róla, hogy tanulója etnikai hovatartozása miatt folyamatosan megalázó, emberi méltóságát sértõ diszkriminatív helyzetekbe kerül a különbözõ szóba jöhetõ gazdálkodó szervek részérõl, aktív közvetítõ szerepet kellett volna vállalnia a gyakorlati hely létrejötte érdekében a felek között, a tanuló érdekeit képviselve. Az iskolának módjában állt volna közvetlen kapcsolatfelvétel útján közvetítenie, egyeztetnie a gazdálkodó szervek képviselõvel, akár arra is felhíva a figyelmet, hogy az egyenlõ bánásmód megsértése esetén eljáró Egyenlõ Bánásmód Hatóság a megállapított diszkrimináció esetén hatmillió forintig terjedõ bírságot szabhat ki a diszkrimináló félre.104 Célszerû lett volna akár az is, hogy az iskola az illetékes gazdasági kamarát is bevonja a probléma kezelésébe, már csak azért is, mert a szakképzésrõl szóló törvény hátrányos megkülönböztetés esetén külön nevesíti a gazdasági kamarát, amely a diszkrimináló gazdálkodó szervezettel szemben felléphet. Jogi álláspontunk kialakítását követõen ismét beszéltünk a tanuló osztályfõnökével, aki ezúttal nem volt elutasító, ugyanakkor többször hivatkozott arra, hogy tehetetlennek érzi magát az ügyben, nincs ötlete, mit lehetne tenni, továbbra is úgy gondolta, a szóba jöhetõ cégek képviselõi megtehetik, hogy akár származási alapon válogassanak a jelentkezõk között, még ha ezt maga is elítélendõnek tartja. Ekkor abban maradtunk, hogy keresni fog bennünket, sikerült-e valamit intéznie, ez azonban nem történt meg, a fiú viszont többször telefonált azzal, hogy újabb és újabb elutasítások érik a különbözõ lehetséges gyakorlati helyekrõl. 2007 novemberében az eredménytelen telefonos egyeztetéseket követõen írásban kerestük meg a szakiskola igazgatóját, aki elõtt ismertettük a problémát, és kértük, lépjen fel nyomatékosan az ügy megoldása érdekében. Javasoltuk továbbá, hogy az ügyben érintettek (tanuló, iskola, gazdálkodó szervezetek képviselõi, gazdasági kamara képviselõje, fenntartó képviselõje) bevonásával üljünk össze egy olyan egyeztetésre, melynek során feltárhatók azok az okok, amelyek visszatartják az érintetteket attól, hogy roma származású tanulóknak gyakorlati helyet biztosítsanak, és kidolgozhatnánk közösen egy olyan megoldást, amely mindenki megelégedésére szolgálna. Mivel az ügyet akkor láttuk volna sikeresen megoldottnak, ha S. Udo gyakorlati helyhez jut, és tanulmányait sikeresen befejezi, nem láttuk célszerûnek hatóság vagy bíróság elé terelni az ügyet. Bíztunk benne, hogy az egyeztetés célravezetõ lesz. Az iskola igazgatója levelünk kézhezvételét követõen azonnal telefonon hívott bennünket, és felháborodásának adott hangot. Kifejtette, hogy iskolájában számos roma diák tanul, rengeteg roma diákot juttattak szakmához, és távol áll tõlük mindenfajta diszkrimináció. A szóban forgó ügyet egyébként, mint kiderült, nem ismerte. A beszélgetés azzal zárult, hogy ígéretet kaptunk az ügy kivizsgálására, és arra, hogy az osztályfõnök megpróbál személyesen közbenjárni annak érdekében, hogy a tanuló gyakorlati oktatása megoldódjon, valamelyik gazdálkodó szervezet helyet biztosítson a számára. Ezt követõen az osztályfõnök valóban rendszeresen egyeztetett velünk, illetve S. Udóval, és személyesen beszélt több szóba jöhetõ vendéglátó-ipari egység vezetõjével. Míg a fiú majdnem két hónapig eredménytelenül próbált magának helyet találni, azt követõen, hogy az iskola valóban aktívan, jogszabályi kötelezettségeinek eleget téve közvetíteni kezdett 102 Gazdálkodó szervezet jelen esetben az a cég, amely a szakképzésben résztvevõ tanulót gyakorlatra fogadja az oktatási intézménnyel kötött szerzõdés keretein belül. 103 Szakképzésrõl szóló tv. 27. § (2), (3), (4) bekezdések. 104 Ebktv. 16. § (4) bekezdés. `
55 a
FEHÉR FÜZET 2007
az érintettek között, kb. két hét alatt a probléma megoldódott, a tanuló gyakorlati helyet kapott. Szerencsésnek tartjuk, hogy az iskolával sikeresen lehetett a problémáról egyeztetni, és nem kellett hosszadalmas, és a fiú érdekeit kevésbé szolgáló jogi eljárásokba bonyolódni. Az egyeztetés útján történõ problémakezelést azért is tartjuk célravezetõbbnek, mert ez esetben a megoldás mindenki számára elfogadható, és az érintettek közvetlenül részt vesznek abban a folyamatban, ami során a konfliktus megoldódik, nem egy kívülálló harmadik fél dönt a sorsuk felõl. Az ügy álláspontunk szerint két síkon is diszkriminatív gyakorlatra utalt: a különbözõ gazdálkodó szervezetek elutasították a roma tanuló gyakornokként történõ alkalmazását, míg az oktatási intézmény mulasztása miatt a roma fiúnak az oktatáshoz fûzõdõ jogai is sérültek. Irodánk a munkaügyi és oktatási diszkrimináció problémáját kiemelt stratégiai területnek tekinti, hiszen a munka és a tanulás az egyén társadalmon belüli helyét, egzisztenciáját, jövõjét meghatározó mértékben befolyásolja.
`
56 a
Büntetõeljárások során nyújtott jogi segítség
FEHÉR FÜZET 2007
Ifj. B. Csaba ügye (H. község)
2007. június 16-án este ifj. B. Csaba, L. Jenõ, S. Zsolt és V. Attila H.-i roma fiatalok a szomszédos V. településre voltak hivatalosak egy zártkörû rendezvényre, ahol õk voltak egyedül roma meghívottak, és a többi vendég között például ott volt V. község polgármesterének két fia és a környékbeli tûzoltók is. Körülbelül hajnali két óra környékén egy szóváltást követõen többen rátámadtak a roma fiatalokra, megverték õket, és ifj. B. Csaba autóját is megrongálták. B. Csaba az eset következményeként agyrázkódást, koponyazúzódást szenvedett, L. Jenõ pedig az arcán és a fején sérült meg, míg az autóban több százezer forint kár keletkezett. Az ügyben csoportosan elkövetett garázdaság alapos gyanúja miatt folytat eljárást Gy. városi rendõrkapitányság bûnügyi osztálya. L. Jenõ, és a buliban résztvevõ fiatalok közül M. Norbert együtt fociztak a V. község focicsapatában, ifj. B. Csaba pedig szurkolni járt le a hétvégi meccsekre. A bulira L. Jenõt hívták meg azzal, hogy ha gondolja, vihet néhány barátot is. A fiatalok tíz óra körül érkeztek meg a helyszínre, ahol akkor már egy körülbelül harminc fõbõl álló nem roma társaság szórakozott, akikrõl kiderült, hogy tûzoltók és M. Norbert munkatársai. Mivel autóval érkeztek, ifj. B. Csaba nem ivott alkoholt az est folyamán, így õ volt az, aki a késõbbi történéseket többé-kevésbé pontosan rekonstruálni tudta. Hajnali két óra körül kezdett feszülté válni a helyzet, amikor a már italos vendégek beszólogattak B. Csabának és társainak. Folyton azt kérdezgették a vendéglátótól, hogy mit keresnek itt cigányok. B. Csaba igyekezett mindezt megbeszélni a rendezvényt szervezõ M. Norberttel, többször felálltak, hogy elmennek onnan, azonban M. Norbert marasztalta õket. Az indulatok akkor szabadultak el, amikor L. Jenõt mert tánc közben véletlenül a lábára lépett megütötte az egyik nem roma vendég, és B. Csaba szólt a fiatalembernek, hogy legalább bocsánatot kérhetne a történtek miatt. Erre azonban már nem került sor, mert eddigre többen kiértek a szórakozóhely elé, és elkezdték bántalmazni a roma fiatalokat. L. Jenõt egy székkel fejbe ütötték, aki ettõl egy rövid idõre elveszette az eszméletét is. B. Csabát többen bántalmazták, rugdosták, kézzel-lábbal ütötték. A verekedés elején a szervezõ M. Norbert igyekezett csitítani a társait, majd azonban õ is, és a testvére, M. Szabolcs is bekapcsolódott a verekedésbe. B. Csabát elmondása szerint legalább öten-hatan ütötték egyszerre, többeket nem ismert fel, abban azonban bizonyos volt, hogy a támadók között volt a V. község polgármesterének két fia, Sz. Attila és Sz. Csaba is. Miután L. Jenõ is magához tért, és B. Csabának is sikerült kiszabadulnia a támadók gyûrûjébõl, igyekeztek eljutni az autóhoz, hogy minél hamarabb elmenekülhessenek. Épp indultak volna, amikor a támadók az autót kezdték el rongálni. Egy éles tárggyal betörték a hátsó szélvédõt, letörték mindkét külsõ visszapillantó tükröt, megrongálták a mûszerfalat és az autó jobb oldalát, illetve kiszúrták mindkét jobb oldali kereket is. A sértettek pontosan nem tudták megfigyelni, hogy kik vettek részt a rongálásban, B. Csaba abban azonban teljesen biztos abban, hogy a vendéglátó M. Norbert törte be a hátsó szélvédõt a buszmegállót jelzõ tábla élével. Miután az autó kerekekeit is kiszúrták a támadók, a fiatalok közel egy óra alatt tették meg a két falu közötti néhány kilométeres utat úgy, hogy az autót vezetõ L. Jenõ útközben elájult, így végül B. Csabának kellett vezetnie. Miután hazaértek, B. Csaba szédülésre panaszkodott, így a szülõk bevitték a kórházba, ahol két napig feküdt agyrázkódás miatt. Az ügyben a Gy. városi rendõrkapitányság indított eljárást ismeretlen tettes ellen csoportosan elkövetett garázdaság bûncselekményének alapos gyanúja miatt.105 A rendõrség B. Csaba sértettet már másnap a 105 Az 1978. évi IV. törvény a Büntetõ törvénykönyvrõl (továbbiakban: Btk.) 271. § (1) bekezdés értelmében a garázdaság vétségét az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erõszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el és két évig terjedõ `
58 a
BÜNTETÕ
ELJÁRÁSOK SORÁN NYÚJTOTT JOGI SEGÍTSÉG
kórházban kihallgatta, aki már akkor elmondta, hogy a tömegbõl egyértelmûen a polgármester két fiát tudta beazonosítani mint bántalmazót. Két hónappal késõbb folytatólagos kihallgatásán M. Norbertet is megnevezte, mint azt a személyt, aki betörte az autója hátsó szélvédõjét. L. Jenõt is kihallgatják a nyomozók mint sértettet, azonban õ viszonylag kevés használható információval rendelkezett, egyrészt, mert a fejét ért ütés következtében elveszette az eszméletét, másrészt, mert ittas állapotban volt az események bekövetkezésekor. B. Csaba azonban L. Jenõ bántalmazói között is felismerte Sz. Attilát és Sz. Csabát, illetõleg a vendéglátó M. Norbert testvérét, M. Szabolcsot. A másik két roma fiatal közül V. Attila elszaladt a helyszínrõl, csak akkor került elõ, amikor elindultak az autóval, így õ nem volt tanúja a történteknek. S. Zsolt pedig B. Csabát igyekezett menteni, és elvinni a helyszínrõl. Irodánk a Magyar Televízió Roma Magazin címû mûsorából értesült a cselekményrõl, amelyben a család azért kérte a nyilvánosság segítségét, mert úgy érezték, az õket ért atrocitás következmények nélkül marad. Mivel a sértettek, akiket súlyosan bántalmaztak, csak romák, az ügyben eljáró nyomozóhatóság a család érzése szerint nem járt el kellõ körültekintéssel a tények felderítése során. Az elkövetõi oldalon ráadásul a település legbefolyásosabb emberének, a polgármesternek a gyermekei, illetõleg köztiszteletben álló tûzoltók állnak. A riportból az is kiderült számunkra, hogy a bántalmazásban jelentõs szerepet játszott a sértettek roma származása is. Bár tény, hogy eredetileg együtt mulatott a társaság, azonban az éjszaka elõrehaladtával, az elfogyasztott italok számának növekedésével már nem lehetett a romákkal szemben általában a vendégekben élõ indulatokat, elõítéleteket megfékezni, amelyek végül a bántalmazáshoz vezettek. A helyszínen végzett tényfeltárást, illetve az érintettekkel és a családtagokkal történt beszélgetést követõen elvállatuk a sértettek jogi képviseletét, hiszen irodánk tapasztalata is az, hogy hasonló ügyekben kifejezetten segít, ha a roma sértett mellett képviselõ jelenik meg az eljárásban. Az eljárás során Sz. Attilát és Sz. Csabát meggyanúsították a bûncselekmény elkövetésével, õk azonban tagadták a terhükre rótt cselekményt, azt állították, hogy a bántalmazáskor õk már nem voltak a helyszínen, ugyanis hajnali egy óra körül hazamentek. Gyanúsítottként nem, csak tanúként hallgatta meg a nyomozó hatóság M. Norbertet és M. Szabolcsot. M. Norbert és az ügyfeleink között szembesítésre is sor került, amely szembesítésen M. Norbert ugyanazt állította, mint az eljárás két gyanúsítottja, nevezetesen, hogy õ az események bekövetkeztekor már nem volt a helyszínen, így nem is vehetett részt a bántalmazásban. Azt nem tagadta, hogy korábban együtt futballozott L. Jenõvel, nem tagadta azt sem, hogy õ volt a zárkörû buli szervezõje, azt azonban tagadta, hogy meghívta volna a roma társaságot. Arra viszont nem tudott válaszolni, hogy akkor miért engedték be a hívatlan vendégeket a rendezvényre, illetõleg, hogy lehet az, hogy körülbelül négy órát el is töltöttek együtt a szórakozóhelyen. A sértettek és M. Szabolcs között is sor került a szembesítésre, amely ahogyan a testvére esetében is történt eredményre nem vezetett. Õ is azt állította, hogy éjjel fél egy, egy óra körüli idõben elhagyta a szórakozóhelyet, így már nem volt ott, amikor az események történtek. Elmondta azt is, hogy nemcsak õ nem volt jelen, de a többiek sem, akiket a mi ügyfeleink a bûncselekmény elkövetésével vádolnak, ugyanis õk együtt jöttek el a buliból. Nyilvánvaló, hogy vagy a tanúk, vagy a sértettek nem mondanak igazat, azonban ennek eldöntése a hatóságok dolga. Furcsaság a dologban, hogy pont az a négy fiatalember ment haza korábban, akiket a sértettek egyértelmûen megneveztek mint elkövetõket. Furcsa az is, hogy az összejövetel szervezõje is hazament korábban, míg a többiek még szórakoztak. Érdekes, hogy bár nem hívták meg a sértetteket, õk mégis hajnali háromig együtt voltak a társasággal. Az elmúlt évek folyamán irodánk egyre kevesebb olyan ügyet vállalt, amelyben a bûnvádi eljárásokban sértettek képviseletét látjuk el. Ebben az ügyben mégis úgy ítéltük meg, hogy szükség van a segítségünkre, hiszen ahogy azt már korábban kifejtettük az elkövetõi oldalon igen befolyásos emberek állnak, akik szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ. A (2) bekezdés értelmében pedig már bûntett miatt felel az elkövetõ és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ, ha a garázdaságot a) csoportosan, b) a köznyugalmat súlyosan megzavarva követik el. A Btk. 137. § 13. pontja értelmében akkor beszélhetünk a büntetõjogszabályok szerint csoportos elkövetésrõl, ha a cselekményben legalább három személy vesz részt. `
59 a
FEHÉR FÜZET 2007
ennek következtében komoly érdekérvényesítõ képességgel is rendelkeznek, így velük szemben csak akkor tud fellépni hatékonyan a roma származású sértett, ha jogi képviselõ támogatja. Ez a megállapítás igaz akkor is, ha egyébként a nyomozás mint B. Csaba ügyében is valóban alapos és mindenre kiterjedõ, hiszen az egyensúly a felek között csak így teremthetõ meg. Az ügyben a nyomozás jelenleg folyamatban van, a sértetteket DR. MUHI ERIKA ügyvéd képviseli.
`
60 a
BÜNTETÕ
ELJÁRÁSOK SORÁN NYÚJTOTT JOGI SEGÍTSÉG
K. Gyuláné ügye (K. község)
Egy hatósági intézkedés során kiérkezõ rendõrök a környék roma lakóit trágár, cigányellenes szavak kíséretében zavarták be házaikba, majd K.-ék portájára be is hatoltak, és lefújták gázsprével a családot. Késõbb K. Gyuláné ellen büntetõeljárás indult, mert állítólag megkísérelt erõszakot alkalmazni a rendõrök ellen. Ugyanakkor a rendõri intézkedés miatt tett feljelentés alapján indult nyomozást az ügyészség megszüntette. 2006 októberében, az esti órákban a rendõrség nagy erõkkel szállt ki a falu romák lakta utcájába, egy rendbontás kezelésére. Az utcában lakók, köztük K. Gyuláné is felfigyelt a rendõri intézkedésre, és kiment a házuk elé, hogy megnézze, mi történik. Azt látta, hogy legalább húsz rendõr tartózkodik a helyszínen, akik közül többen azzal voltak elfoglalva, hogy a nézelõdõ embereket beküldték a házaikba, meglehetõsen erõszakos stílusban. K. Gyulánéék portájához is odament két rendõr és trágár szavak, cigányozás közben bezavarták õt a lakásába. Az asszony bent elmondta a férjének aki a település cigány kisebbségi önkormányzatának vezetõje , hogy milyen minõsíthetetlen hangnemben intézkedtek a rendõrök, és hogy részükrõl cigányozás folyik. A férje azt javasolta, hogy menjenek vissza az utcára, és vegyék fel diktafonra az elhangzottakat, mivel elfogadhatatlan, hogy hivatalos személyek intézkedés közben ilyen hangnemben beszéljenek az emberekkel, nem beszélve arról, hogy csak saját házuk elõtt szemlélték az eseményeket, és semmilyen módon nem volt közük az azt megalapozó rendbontáshoz. Idõközben még több rendõr érkezett az utcára, és állt a család házának közelében. Az utcára kilépõ K.-ékat, akikhez idõközben csatlakozott kiskorú lányuk is, a rendõrök újfent trágár szavak kíséretében beküldték az udvarra, illetve a házba. Közben azonban észrevették a K. Gyuláné kezében lévõ diktafont, amire nagyon feldühödtek. Több rendõr egy rendõrkutyával berontott a család udvarára, ahol lefújták gázsprével a hozzájuk közelebb álló K. Gyulát és lányát, megrongálták az udvaron álló kerékpárokat, valamint a rendõrkutyát is ráuszították a család kölyökkutyájára. A történtek hatására K. Gyuláné rettenetesen megijedt, és elszaladt az udvarról a kertje felé. Attól tartott, hogy fizikailag is bántalmazzák a rendõrök amiatt, hogy hangfelvételt készített az intézkedésrõl. Közben K. Gyula és lánya is elindultak a lakásba, hogy a gázsprét kimossák a szemükbõl. Amikor azonban a kislány látta, hogy a rendõrkutya az õ kutyájának támadt, hirtelen lehajolt és egy kisebb kõdarabot a kutya felé dobott, ami azonban nem találta azt el, hanem a kerítésnek csapódott. Ezután még több rendõr özönlött az udvarra, és K. Gyulánét próbálták megtalálni, de miután az asszony nem került elõ, elhagyták egy idõ után az udvart. Az események az egész családot megviselték. A legjobban az döbbentette meg õket, ahogy a rendõrök az utcán, udvaron nézelõdõ emberekkel köztük velük is bántak, annak ellenére, hogy az eredeti intézkedésre nem miattuk került sor. A rendõröknek semmi okuk nem volt arra, hogy az udvarukra bejöjjenek, az pedig felháborította õket, hogy értékeiket megrongálták, õket lefújták gázsprével, kutyájukat pedig bántalmazták. A lányuk által hirtelen elhatározásból felkapott és elhajított kõdarab semmilyen komoly sérülés veszélyét nem hordozta magában, az incidensnek azonban késõbb komoly következménye lett K. Gyulánéra nézve. A lány csak a kutyájának a sérüléseit látva reagált így, végig sem gondolva a következményeket. (Az állat egyébként pár nap múlva belepusztult a sérülésekbe, amit a rendõrkutya okozott neki.) A történtek miatt mind az illetékes rendõrség, mind K.-ék feljelentést tettek. A rendõri intézkedés miatt K. Gyula által tett feljelentés alapján hivatali visszaélés106 miatt indult nyomozást, azonban az eljáró nyomozó ügyészség késõbb megszüntette azt, anélkül, hogy bárki ellen is vádat emeltek volna. A diktafonnal készített hangfelvételen rögzítetteket az ügyészség nem tudta figyelembe venni, mert a nyomozást 106 A Btk. 225. § paragrafusa szerint hivatali visszaélést követ el az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan elõnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél. A bûncselekmény bûntettnek minõsül, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. `
61 a
FEHÉR FÜZET 2007
megszüntetõ határozat szerint nem volt értékelhetõ a felvétel. Ez nagyon meglepõ volt K.-ék számára, hiszen elõzetesen több családtagjukkal együtt többször is meghallgatták azt, és az ügyészség számára is azért bocsátották rendelkezésre, mert tudták, hogy a feljelentésüket alátámasztja. Amikor visszakapták a lefoglalt kazettát, akkor nagy meglepetéssel észlelték, hogy több helyen hiányos a felvétel, tulajdonképpen az öszszes érdemi rész eltûnt róla. Irodánk megvizsgáltatta a kazettát egy szakértõvel, aki megállapította, hogy legalább öt helyen töröltek bele a hanganyagba. A szakértõ véleménye szerint stúdiókörülmények között meghallgatva megállapítható, hogy a beletörölt hiányzó részeken hallható egy átlagos szoba vagy iroda háttérzaja, egy másik esetben pedig az állapítható meg, hogy a készülék mikrofonjához értek hozzá ujjal. Ilyen módon a legfontosabb bizonyítékot tartalmazó hangfelvétel használhatatlanná vált. Mivel K.-ék csak a nyomozás megszüntetése után vették fel irodánkkal a kapcsolatot, a nyomozás megszüntetése elleni panaszunkat nem lehetett idõben benyújtani az ügyészséghez, így az ellen további jogorvoslatnak nincs helye. A fenti eljárás mellett nyomozás indult K. Gyuláné ellen is, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erõszak bûntettének kísérlete miatt.107 A rendõrségi eljárás ez esetben vádemeléssel záródott. A vádirat szerint K. Gyuláné az utcán elhaladó rendõröket trágár szavakat használva szidalmazta, majd az udvaron felvett egy betondarabot, és azt az intézkedõ rendõrök felé dobta, és csak a szerencsének köszönhetõ, hogy egy rendõr sem sérült meg. A hivatalos személy elleni erõszak bûntettnek minõsül, és alapesetben is három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. Ha felfegyverkezve követik el, akkor a büntetési tétel súlyosabb, öt évig terjedõ szabadságvesztéssel szankcionálható. Mivel a vádirat szerint K. Gyuláné egy betondarabot dobott a rendõrök felé, ezért úgy minõsülhet, hogy tettét felfegyverkezve követte el. A bírósági büntetõeljárás jelenleg is folyamatban van. Az objektív értékítéletet nehezíti az a körülmény, hogy a szomszédok közül senki nem tanúskodik, vélhetõen az esetleges következményektõl tartva, így a tanúk többségében az intézkedõ rendõrök közül kerültek ki. Irodánk jogi segítséget nyújtott K. Gyulánénak a megszüntetett büntetõeljárásban, és megbízott egy ügyvédet, DR. KÓNYA ZSUZSÁT, hogy a jelenleg folyó eljárásban is elássa a védelmét az asszonynak. Miután a két ügy szorosan összefügg egymással, úgy gondoltuk, hogy nem hagyhatjuk magára K. Gyulánét az ellene folyó büntetõeljárásban sem. K. Gyuláné korábban nem volt büntetve, és meggyõzõdésünk szerint jelen esetben is csak elszenvedõje volt az eseményeknek. A történések elindítója az volt, hogy megpróbálta rögzíteni az intézkedõ rendõrök trágár, sértõ megjegyzéseit. A hangfelvétel készítését érthetõ okok motiválták, és fontos körülmény az is, hogy a rendõri intézkedést nem akadályozta sem õ, sem családja, csak megfigyelték azt. Bár a rendõrök feszült viselkedése egy intézkedés során talán érthetõ lehet, semmilyen körülmények között nem elfogadható az, hogy hivatalos személyek mások származására tegyenek sértõ megjegyzéseket, vagy egyéb önkényes intézkedéseket foganatosítsanak. Irodánk nagy jelentõséget tulajdonít a rendõrséggel kapcsolatos panaszok kivizsgálásának, hiszen rendkívül súlyos jogsértésnek tartjuk azokat az eseteket, amikor hivatalos személyek, hivatali eljárás során követnek el bûncselekményeket. Sajnálatos módon tapasztalataink szerint ezekben az ügyekben a legnehezebb eredményt elérni. Ahogy azt például a 2006-os Fehér Füzetben is kifejtettük rendõrséggel kapcsolatos ügyeink elemzése során, rendkívül ritka az, hogy a rendõrök ellen tett panaszoknak, feljelentéseknek megfelelõ súlyú következményei legyenek. Legtöbb alkalommal, ahogy a jelen esetben is, az eljárást már a nyomozati szakaszban megszüntetik. Ilyen körülmények között nehezen lehet azt állítani, hogy a rendõri munka megfelelõ jogi garanciák mellett mûködne. Ettõl függetlenül illetve pontosan emiatt irodánk a jövõben is stratégiai fontosságúnak tartja a jogi segítségnyújtást a hasonló ügyekben, hiszen egy esetleges felelõsségre vonás nagy áttörést jelentene, ami a joggyakorlat változására is hatással lehetne.
107 A Btk. 229. § paragrafusa alapján hivatalos személy elleni erõszakot követ el az, aki hivatalos személyt jogszerû eljárásában erõszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetõleg emiatt bántalmazza. `
62 a
Egyéb ügyek
FEHÉR FÜZET 2007
M. Pál és D. Zoltán ügye (B. város)
Évekkel ezelõtt egy budapesti kerületi német kisebbségi önkormányzat képviselõit jogellenes módon távolítottak el tisztségeikbõl, azonban az ezen okból részükre ki nem fizetett honoráriumukat a mai napig nem kapták meg. Igényérvényesítésüket nehezíti, hogy a kisebbségi önkormányzat azóta megszûnt. M. Pál és D. Zoltán még a 2002-ben rendezett kisebbségi önkormányzati választások alkalmával lettek a budapesti kerületi német kisebbségi önkormányzat tagjai. A választások után M. Pált a kisebbségi önkormányzat elnökévé, D. Zoltánt ellenjegyzõvé választották a képviselõk. A kisebbségi önkormányzat tisztségviselõiként tiszteletdíjra is jogosultak lettek, amelynek az összegét szintén a kisebbségi önkormányzat határozta meg. A kisebbségi önkormányzat tagjai között fennálló ellentétek 2005 elején oda vezettek, hogy a képviselõk egy része egy testületi ülés alkalmával leváltotta M. Pált és D. Zoltánt tisztségeikbõl. A kisebbségi önkormányzat szervezeti és mûködési szabályzata (SZMSZ) szerint a jelentõsebb elõterjesztéseket a testületi ülést megelõzõen írásban kell benyújtani az elnök részére, aki napirendi pontként felveszi azt az ülés programjába, és legkésõbb három nappal az ülés kezdete elõtt errõl a képviselõket értesíti.108 Ebben az esetben azonban az egyik képviselõ csupán a testületi ülésen, szóban indítványozta, hogy váltsák le az elnököt, és válasszanak új tisztségviselõket. M. Pál közölte, hogy a fenti szabályok miatt ilyen módon tisztségviselõ leváltását nem lehet végrehajtani, azonban ennek ellenére három képviselõ mégis megszavazta az elnök leváltását, és új elnököt, valamint ellenjegyzõt is választottak. A közigazgatási hivatal megvizsgálta a tisztségviselõ-váltás körülményeit, és megállapította, hogy jelentõs eljárási hiba történt, amikor elõzetes írásbeli elõterjesztés nélkül váltották le az elnököt és az ellenjegyzõt. Mindezek miatt törvényességi észrevétellel fordult a kisebbségi önkormányzathoz, és felhívta azt, hogy a törvénysértõ határozatokat helyezzék hatályon kívül. A közigazgatási hivatal tájékoztatása szerint a törvényes eljárás az lett volna, ha az SZMSZ rendelkezéseinek megfelelõen írásban, az ülés elõtt indítványozzák a képviselõk az elnök leváltását. Ha erre nem lett volna hajlandó az elnök, akkor az önkormányzatokról szóló törvény rendelkezésének értelmében a képviselõk legalább egynegyede rendkívüli ülés tartását kezdeményezhette volna.109 Amennyiben az elnök ezen kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a közigazgatási hivatal vezetõje lett volna jogosult az ülés összehívására.110 Miután a már törvénytelenül megválasztott tisztségviselõkkel mûködõ testület nem tett eleget a közigazgatási hivatal törvényességi észrevételében foglaltaknak, sõt a jogellenes helyzetet megerõsítette, a hivatal bírósághoz fordult, hogy a törvénysértõ határozatokat helyezze hatályon kívül. 2006 augusztusában a bíróság a keresetnek eleget is tett, és az M. Pált, valamint D. Zoltánt tisztségeikbõl eltávolító határozatokat hatályon kívül helyezte. Mindezek ellenére a törvényes rend nem állt helyre a kisebbségi önkormányzatban, mert a törvénytelenül megválasztott tisztségviselõkkel mûködõ testület tagjai a bíróság jogerõs határozatáról tudomást szerezve lemondtak tisztségükrõl, és így a kisebbségi önkormányzat is megszûnt. A kialakult helyzetben M. Pál és D. Zoltán törvényellenes leváltásuktól a kisebbségi önkormányzat megszûnéséig a részükre járó 19 havi tiszteletdíjat nem kapták meg, habár az megillette volna õket, mivel bíróság is megállapította, hogy az õket tisztségüktõl megfosztó határozatokat semmisnek kell tekinteni. A helyzetet bonyolítja, hogy a 2006. évi választások alkalmával nem jött létre a kerületben kisebbségi önkormányzat, így a még 2005-ben megszûnt testület vagyona a hatályos jogszabály rendelkezéseinek megfe108 SzMSz 25. § (3) bekezdés és 22. § (2) bekezdés. 109 A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény az önkormányzatokról (Ötv.), 12. § (1) bekezdés. 110 Ötv. 98. § (2) f) pont. `
64 a
EGYÉB
ÜGYEK
lelõen a kerületi önkormányzat ideiglenes kezelésébe került.111 Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat a következõ kisebbségi önkormányzat megalakulásáig a kezelésébe vett vagyont nem idegenítheti el, illetve nem terhelheti meg.112 A kerületi önkormányzat jegyzõje elzárkózott M. Pál és D. Zoltán követelésének teljesítésétõl, arra hivatkozva, hogy az elmaradt tiszteletdíjakat nem neki kell kifizetnie, azokat a törvénytelen elnökleváltásban részt vevõ képviselõktõl kell követelni. Álláspontunk szerint azonban a jogszabály fentebb idézett rendelkezései alapján a kisebbségi önkormányzat megmaradt vagyonából kell kifizetni az elmaradt tiszteletdíjakat. Mivel ezt a vagyont jelenleg az önkormányzat kezeli, így tõle kell kérni az összeg kifizetését, természetesen csak a megmaradt kisebbségi önkormányzati vagyonának erejéig. Nem is beszélve arról, hogy sokkal komplikáltabb és bizonytalanabb a három volt kisebbségi önkormányzati képviselõ ellen pereskedni, hiszen az õ felkutatásuk nem egyszerû feladat, és még egy nyertes per esetén is kétséges, hogy ki tudnának-e magánvagyonukból fizetni egy összesen többmilliós összeget. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyûlési Biztosának (ombudsman) Hivatala is arra az álláspontra helyezkedett állásfoglalásában, hogy az elmaradt tiszteletdíj az önkormányzattól követelendõ. Más lehetõség híján keresetet nyújtottunk be az önkormányzat ellen, hogy az elmaradt tiszteletdíjakat, illetve azok egy részét a kisebbségi önkormányzat megmaradt vagyonából fizesse ki ügyfeleinknek. A per jelenleg is folyamatban van, M. Pált és D. Zoltánt irodánk állandó megbízott ügyvédje, DR. MUHI ERIKA képviseli az eljárás folyamán. Irodánk azért vállalta fel, hogy az ügyben jogi segítség nyújt, mert bár kifejezett diszkrimináció csak közvetve történt, M. Pált és D. Zoltánt nyilvánvalóan nemzeti kisebbséghez való tartozásukkal kapcsolatban érte súlyos jogsérelem. Az ügy így szélesíti azoknak a körét, akiknek irodánk nemcsak származásuk, hanem a kisebbségi jogok gyakorlása kapcsán ért sérelmek miatt nyújt jogi segítséget.
111 Nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (Nektv. ) 60. § (2) bekezdés. 112 Lásd Nektv. 60. § (3) bekezdés. `
65 a
A NEKI
FEHÉR FÜZET 2007
A szervezet
A Másság Alapítvány által mûködtetett Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda (NEKI) a Magyarországon élõ nemzeti és etnikai kisebbségek jogiért, az elõítéletek csökkentéséért, a diszkrimináció-mentes társadalom megteremtéséért küzdõ közhasznú szervezet. A mûködés kezdete: 1994. január. Jogi státus: a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Irodát mûködtetõ MÁSSÁG Alapítvány önálló jogi személy, közhasznú szervezet. A szervezet független az államtól, pártoktól, politikai szervezetektõl és más civil szervezetektõl. Kuratórium: Tiszteletbeli elnök: BÍRÓ ANDRÁS; elnök: DR. ÉLIÁS SÁRA, tagok: DR. BODROGI BEA, FURMANN IMRE, DR. KÁRPÁTI JÓZSEF, DR. MISZLIVETZ FERENC, DR. NAGY BOLDIZSÁR
DR.
Felügyelõ bizottság: CZÖVEK JUDIT, FERENCZHALMY ZSÓFIA, VARGA ILONA Az Iroda munkatársai: DR. KÁRPÁTI JÓZSEF igazgató, DR. MUHI ERIKA ügyvéd, DR. UDVARI MÁRTON jogi referens; IVÁNYI KLÁRA szociális referens; JAKAB MÁRIA vezetõ asszisztens, BALOGHNÉ KISS HAJNALKA technikai asszisztens, FARKASNÉ RÁKÓ ANNA pénztáros Külsõ munkatársak, partnerek: EDIT ügyvéd
DR.
BIHARY LÁSZLÓ ügyvéd; DR. KÓNYA ZSUZSANNA ügyvéd; DR. LÉVAY
Vállalt tevékenységek jogvédelem olyan esetben, amelyben valamely magyarországi nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó személyt a kisebbségi csoporthoz való tartozása miatt hátrányos megkülönböztetés ér; egyedi elbírálás esetén jogvédelem más védett csoportok elleni diszkrimináció esetén; képzések, tréningek az emberi jogok, kisebbségi jogok, diszkrimináció tilalma, tolerancia erõsítése témakörökben; kutatás az emberi és kisebbségi jogok, illetve a diszkrimináció tilalmának érvényesülése területén; ajánlások, állásfoglalások megfogalmazása jogalkotók és jogalkalmazók felé.
Alapelvek a vállalásokról Irodánk minden esetben az elvállalt ügyet végigköveti, függetlenül attól, hogy a jogi eljárás meddig tart. Szükség esetén nemzetközi bíróságokat is megkeresünk, amennyiben a hazai eljárások nem vezettek eredményre. Az irodába érkezõ bejelentések közül tényfeltárást követõen azokban a diszkriminációs esetekben nyújtunk jogi képviseletet, amelyek alkalmasak a hazai antidiszkriminációs jogintézmények tesztelésére, az ügyben indított eljárások jogfejlesztõ hatásúak, valamely új jogintézmény monitorozására alkalmasak. A stratégiai pereskedés mellett azokban az ügyekben, amelyekben jogi képviseletet nem áll módunkban nyújtani, egyszerûbb ügyintézés, tanácsadás formájában nyújtunk segítséget.
`
68 a
A NEKI
Eleve elutasítjuk azokat az eseteket, amikor családon belüli, vagy roma és egyéb kisebbségi személyek vagy szervezetek közötti konfliktusról van szó. Ha a jogvédõ munka során kiderül, hogy az adott eset nem vezethetõ vissza etnikai diszkriminációra, de jelentõs emberi jogi (vagy eljárásjogi) problémákat vet fel az ügy, és más szervezet nem foglalkozik vele, a NEKI egyedi elbírálást követõen elvállalhatja az ügyet. Csak akkor hozzuk nyilvánosságra az ügyfelek nevét (és az érintettek felismerhetõségét elõsegítõ adatokat), ha azt az ügyfél kifejezetten kéri, és ha ez az ügyfél érdekeit elõreláthatóan nem sérti.
Munkamódszerek Tényfeltárás: szükséges iratok beszerzése, interjú a panaszossal és az ügyben érintett személyekkel, helyszíni bejárás, vonatkozó jogszabályok és jogesetek elemzése, sajtófigyelés. Jogi eljárások: sértetti képviselet büntetõeljárásban, jogi képviselet polgári peres és közigazgatási eljárásokban. Szakértõk bevonása: az ügy jellegétõl függõen szükség esetén orvos, pszichológus, építész, pedagógus, stb. szakértõk véleményét szerezzük be. Konfliktusmegoldó tevékenység: nem tartozik a NEKI vállalásai közé, de egyrészt a helyszíni tényfeltárások alkalmával a felek nézõpontjainak kölcsönös megismertetésekor spontán oldódhat a feszültség, másrészt szükség esetén javaslatot teszünk az irodánkkal kapcsolatot tartó szakemberek bevonására, vagy az ügyeket megfelelõ szervezetekhez tesszük át. Bizonyos esetekben, amikor a peres eljárás nem tûnik célravezetõnek és az ügyfél azt kifejezetten kéri, egyezségi ajánlatot teszünk a diszkrimináló fél felé. Együttmûködés a kisebbségi ombudsmannal és más jogvédõ szervezetekkel.
`
69 a
DISZKRIMINÁCIÓ
FEHÉR FÜZET 2007
A diszkriminációról röviden
A diszkrimináció olyan megkülönböztetést jelent, amelyet szándékosan vagy tudatosan erre irányuló szándék nélkül bizonyos csoportokkal, vagy az azokhoz tartozó emberekkel szemben alkalmaznak. Ez a megkülönböztetés nem az egyénnek az ügy szempontjából releváns tulajdonságain alapul, hanem a kisebbségi csoportról alkotott véleményen. A figyelembe vett kisebbségi (vagy védett) csoport közös jellemzõje leggyakrabban a faj, az etnikum, a nemzetiség, az állampolgárság, a nem, a szexuális irányultság, a betegség, a társadalmi réteg. Diszkrimináció alatt hátrányos megkülönböztetést értünk. A már meglévõ hátrányok kiküszöbölését célzó megerõsítõ intézkedéseket (az amerikai szakirodalomban: affirmative action), vagy az ezekre alapuló politikát korábban Magyarországon gyakran pozitív diszkriminációnak nevezték, jelenleg az elõnyben részesítés a jogilag és köznyelvi értelemben is helyes szóhasználat. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának elõfeltétele volt, hogy jogszabályait harmonizálja az Unió jogrendszerével. Ennek keretében az uniós irányelveket követve készült el a 2004. január 27. napján hatályba lépett, Az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény. A diszkrimináció típusait az Esélyegyenlõségi törvény az alábbiak szerint határozza meg: Közvetlen diszkrimináció Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport neme, faji hovatartozása, bõrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyõzõdése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, egyéb helyzete, tulajdonsága, vagy jellemzõje (együttesen: tulajdonsága) miatt részesül kedvezõtlenebb bánásmódban mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévõ személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Közvetett diszkrimináció Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minõsülõ, látszólag az egyenlõ bánásmód követelményének megfelelõ rendelkezés, amely a törvényben felsorolt tulajdonságokkal rendelkezõ egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévõ személy vagy csoport volt, van, vagy lenne. Zaklatás Zaklatásnak minõsül az az emberi méltóságot sértõ szexuális vagy egyéb természetû magatartás, amely az érintett személynek a törvényben felsorolt valamely tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítõ, ellenséges, megalázó, megszégyenítõ vagy támadó környezet kialakítása. Jogellenes elkülönítés Jogellenes elkülönítésnek minõsül az a magatartás, amely a törvényben felsorolt tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévõ személyektõl vagy személyek csoportjától anélkül, hogy azt a törvény kifejezetten megengedné elkülönít. Megtorlás Megtorlásnak minõsül az a magatartás, amely az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelõ, eljárást indító vagy az eljárásban közremûködõ személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. `
72 a
D ISZKRIMINÁCIÓ
A diszkrimináció egyéb megközelítései, fogalmai Történelmi diszkrimináció (historical discrimination): fõleg az amerikai szakirodalomban használt fogalom. A korábbi diszkriminatív jogszabályok, hatósági intézkedések, vagy magánszemélyek akkor jogszerû diszkriminatív aktusai következtében a történelem során felhalmozódott hátrányoknak vagy a köztudatban élõ elõítéletnek a következménye, ami a ma élõ kisebbségek számára a jogszabályokban biztosított egyenlõség ellenére hátrányos helyzetet teremt. Aránytalan hatás (disparate impact): az a jelenség, amikor egy jogszabály, intézkedés vagy feltétel látszólag semleges, de a történelem során felhalmozódott hátrányos helyzet miatt a belõle potenciálisan fakadó hátrány jelentõsen nagyobb mértékben jelentkezik a védett csoportok esetében, vagyis az hatásában rontja az adott csoport helyzetét, vagy nagyobb terhet jelent számukra, ami miatt pl. nem tudnak munkát vállalni vagy magasabb pozícióhoz jutni. Aránytalan bánásmód elve (disparate treatment): az a fajta diszkrimináció, amikor magánszemélyek, jogi személyek vagy állami szervek nem egyenlõ módon bánnak a kisebbségekkel, ennek elismerése (és esetleg felismerése) nélkül. Mivel ez az a fajta rejtett diszkrimináció, amelyet nehezen lehet bizonyítani, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a statisztikai adatokat is felhasználják az ilyen esetek bizonyítása során. Az USA-ban, ha a felperes bizonyítani tudja, hogy õ (a) védett csoporthoz tartozik, (b) jelentkezett egy (lakás- vagy munkaügyi) hirdetésre, (c) jelentkezését elutasították, (d) ezt követõen elfogadták egy nem védett csoport tagjának a jelentkezését, aki az ügy számára releváns tulajdonságokban vagy képességekben nem különbözik a felperestõl, akkor az alperes részérõl fennálló jogellenes diszkriminációs célzatot a bírói gyakorlat bizonyítottnak tekinti. A már korábban említett, és az Európai Unió keretirányelvein alapuló hazai bizonyítási rendszer a napjainkban ehhez hasonló megoldást alkalmaz. Szándékos diszkrimináció (intentional discrimination): az az eset, amikor egy látszólag semleges törvényt szándékosan diszkriminatív módon alkalmaznak. De jure diszkrimináció (de jure discrimination): az a jogszabály, amely mind megfogalmazásában, szellemében, mind alkalmazási lehetõségeiben semleges, de hatályba lépése a gyakorlatban mégis diszkriminációt okoz.
`
73 a
TÁMOGATÓK 2007-BEN
BELÜGYMINISZTÉRIUM NEMZETI FEJLESZTÉSI ÜGYNÖKSÉG EURÓPAI UNIÓ EUROPEAN ROMA RIGHTS CENTER FÕVÁROSI SZOCIÁLIS KÖZALAPÍTVÁNY MAGÁNSZEMÉLYEK MAGYARORSZÁGI CIGÁNYOKÉRT KÖZALAPÍTVÁNY MIGRATION POLICY GROUP NEMZETI CIVIL ALAPPROGRAM OPEN SOCIETY INSTITUTE SOROS ALAPÍTVÁNY SZERENCSEJÁTÉK ZRT. SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM
`
75 a
NEKI Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda Másság Alapítvány Postacím: 1447 Budapest, Pf. 510. Telefon/fax: (06-1) 303-8973; (06-1) 314-4998 Internetes honlapunk: www.neki.hu E-mail:
[email protected] A szervezet adószáma: 18051922-1-42 Bankszámlaszám: OTP Bank NyRt.: 11711034-20810629 OTP Bank Rt. Központi Deviza Fiók: 11763055-24746012 Nyomdai elõkészítés: RÁCIÓ Kft. (www.racio.hu) Sokszorosítás: mondAt Kft. Budapest (www.mondat.hu)
