FEHÉR FÜZET 2004 A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója
FEHÉR FÜZET 2004
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója
Felelõs szerkesztõk: DR. BODROGI BEA IVÁNYI KLÁRA Felelõs kiadó: DR. FURMANN IMRE Esetleírások: DR. BIHARY LÁSZLÓ DR. BODROGI BEA IVÁNYI KLÁRA DR. MUHI ERIKA DR. MAGYAR ELEMÉR DR. UDVARI MÁRTON VERESSNÉ DR. BOROVSZKY TÍMEA Vezetõ asszisztens: JAKAB MÁRIA Adminisztratív asszisztens: DARÓCZI ILONA Asszisztens: REGGEL JÓZSEF A MÁSSÁG ALAPÍTVÁNY kiadványa © MÁSSÁG ALAPÍTVÁNY, NEKI, FEHÉR FÜZET 2004, BUDAPEST
Tartalom
Elõszó ..................................................................................................................................................................... 7 Válogatás a NEKI 2004-ben érkezett ügyeibõl Munkaügyi diszkriminációk R. Norbert ügye .......................................................................................................................................... 12 Cs. Gyula ügye ........................................................................................................................................... 16 A. Kft. ........................................................................................................................................................ 19 B. István és társai ügye ............................................................................................................................... 22 B. József ügye .............................................................................................................................................. 25 L. Zsoltné ügye ........................................................................................................................................... 26 Vendéglátó-ipari diszkriminációk Debreceni panzió ....................................................................................................................................... 30 R. Ágnes ügye ............................................................................................................................................ 33 Önkormányzat által elkövetett jogsértések K. város ...................................................................................................................................................... 38 P. község ..................................................................................................................................................... 39 H. Aladárné ügye ....................................................................................................................................... 43 Kártalanítási, rendõrségi, ügyészségi eljárások V. Attila és V. Oszkár ügye ........................................................................................................................ 46 B. László ügye ............................................................................................................................................. 50 Sz. Jenõ ügye .............................................................................................................................................. 51 FTC-szurkolók ügye ................................................................................................................................... 54 Oktatási ügy Etika-tankönyv ....................................................................................................................................... 58 Panaszok az egészségügy területérõl B. Józsefné ügye .......................................................................................................................................... 64 B. Endre ügye ............................................................................................................................................. 66 Egyéb ügyek M. Ferenc ügye (sértetti képviselet) .............................................................................................................. 68 K. János ügye (személyiségi jog megsértése) .................................................................................................. 70 L. község (kölcsönök kölcsönbõl) .................................................................................................................. 72 A NEKI 2004-ben vitt egyéb programjaiból A magas színvonalú és esélyegyenlõséget biztosító közszolgáltatásokért (BM-program) ..................................... 77 Tényfeltáró program (Esélyegyenlõségi Kormányhivatal) .............................................................................. 86 A roma munkavállalók jogainak védelme és az ehhez kapcsolódó társadalmi párbeszéd elõsegítése (Phare Access 2001 program) ......................................................................................................................... 94 Az emberi jogok népszerûsítése és érvényesítése (Phare Access 2002 program) ............................................... 96 Statisztika a NEKI 2004-es ügyeibõl ................................................................................................................. 99 A diszkriminációról ........................................................................................................................................... 103 A NEKI ............................................................................................................................................................. 107
Elõszó
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda 10 éve, 1995 januárja óta jelenteti meg a Fehér Füzetet, amelyben a magyarországi romák elleni diszkriminációs jelenségekrõl és azok jogi orvoslásáról, vagy éppen az orvoslás lehetetlenségérõl tudósít. A bõ évtized alatt érezhetõ változás állott be a cigány kisebbség és a többségi magyar társadalom, valamint annak hatóságai és erõszakszervezetei közötti viszonyban. A 90-es évek a gyûlöletbeszéd évtizede volt Magyarországon, s ebbõl a romáknak átlagon felül jutott. A beszédnél is beszédesebbek azonban a tettek: az információgyûjtés ürügyén ártatlan családtagokra támadó kommandósok, a rendõrkutyával folytatott kihallgatás, egy másik rendõri kihallgatást követõen azonnal szükségessé vált sebészi beavatkozás eseteitõl a nyíltan diszkriminatív önkormányzati intézkedéseken át a mindennapi fasizmus társadalmi megnyilatkozásáig színes, gazdag és szomorú kép tárul elénk. Máig emlékezetes marad közülük a többgyermekes család ellen elkövetett skinhead-támadás, vagy egy tarló felgyújtása, rajta a megmaradt kukoricát gyûjtögetõ cigányokkal. A mostani Fehér Füzetben szerencsére nem találunk ilyen kirívó eseteket. A mai kép árnyaltabb, a hivatalos hangvétel körültekintõbb lett. A magyar közbeszédben megszûnõben van a cigányozás: új, civilizáltabb diskurzus vette kezdetét, a nyilvános, hencegõ megkülönböztetés egyre kevésbé szalonképes. Az állam részérõl kevesebb az atyáskodás: a miniszterelnök már nem üzeni a romáknak, hogy tanuljanak meg dolgozni és rekesszék ki soraikból az antiszociális elemeket. A hivatalosság hozzáállásának megváltozásában döntõ szerepet játszott az Európai Unió következetes nyomásgyakorlása. A nagy nyilvánosságot kapott évi országjelentések a csatlakozás pillanatáig erõteljesen hangsúlyozták a roma kérdés megoldatlanságát. A külsõ hatásra beindult érési folyamat azonban még csak az elején tart, a politikai felszín alatt a társadalom és a hatalom intézményei és gondolkodásmódja ma is elõítéletektõl átitatottak, és mindennapi életünkben állandó jelenség maradt a diszkrimináció. Errõl tanúskodik a 2004-es év roma sértettjeinek többnyire még folyamatban lévõ ügyeit bemutató új Fehér Füzet. Az egyik település óvodájának konyháján elõzetes felkérés ellenére sem alkalmazzák L. Zsoltnét. A polgármester azzal indokolja megváltozott álláspontját, hogy a helybéliek nem hajlandók cigány asszony kezébõl elfogadni az ételt. Az elõzetes telefon-megbeszélés értelmében hajnali 5-kor munkaruhában és munkaeszközökkel munkára jelentkezõ három roma fiatalasszonyt a cég ügyvezetõje azzal a kísérõmondattal bocsátotta útjára, hogy tegnap is itt volt egy ilyen lány, mint te, és õt is el kellett küldenem. Az egyik budapesti önkormányzat ügyfélszolgálatára a kiközvetítéssel megbízott vagyonvédelmi cég a roma származású R. Norbertet nem tartotta alkalmasnak, mert mint közölték vele, snájdig embert keresnek a posztra. P. község jegyzõje terhes cigányasszonyokkal végezteti a hólapátolást, Szabolcs-Szatmárban a megye leghíresebb diszkójába nem engedik be a roma fiatalokat, egy debreceni panzió pedig még az Esélyegyenlõségi Kormányhivatal képzési programjára érkezõ kisebbséghez tartozókat sem hajlandó fogadni. A közzétett 21 esettanulmány változatlanul tanúskodik a rendõrség, a bíróság és az ügyészség eljárásaiban tetten érhetõ diszkriminációról és elõítéletességrõl. Az engedelmesség elvére épülõ állam, az alattvalói az erõset tisztelõ, a gyengét megvetõ mentalitás és a kudarcokért a felelõsséget áthárító bûnbakkeresés a változó felszín alatt még sokáig fogják nyomasztani mindennapjainkat. Ahhoz, hogy ezek a jelenségek ne maradjanak rejtve, és hogy folytatódjanak az europaizáció és civilizálódás folyamatai, az angolul és magyarul megjelenõ Fehér Füzetek, valamint a Furmann Imre és csapata által végzett egyedülálló tényfeltáró és jogvédõ munka nélkülözhetetlen. Köszönet érte. Budapest, 2005. január 10.
MISZLIVETZ FERENC
7
VÁLOGATÁS A NEKI 2004-BEN ÉRKEZETT ÜGYEIBÕL
Munkaügyi diszkriminációk
FEHÉR FÜZET 2004
R. Norbert ügye
Budapest egyik kerületi önkormányzatának ügyfélszolgálatára biztonsági õrt kerestek. A megfelelõ személy kiközvetítésével megbízott vagyonvédelmi céghez 2004. októberében jelentkezett a roma származású R. Norbert. A férfi mind a vagyonvédelmi cég alvállalkozójának, mind pedig az önkormányzati ügyfélszolgálat vezetõjének megfelelt a személyes találkozó alkalmával. Rendelkezett a megfelelõ bizonyítványokkal és alkalmassággal, az állást mégsem kapta meg. R. Norbert 1999-ben végezte el a személy- és vagyonõr szakmai tanfolyamot. Korábban recepciósként dolgozott egy biztosító irodaházában nyolc évig, majd egy biztonsági cégnél három évig. Munkájával mindenütt meg voltak elégedve, legutolsó munkahelyérõl ajánlással is rendelkezett. Mivel korábbi munkahelye megszûnt, folyamatosan keresett új állást magának. Hiába rendelkezett azonban a szakképzettségét igazoló bizonyítvánnyal, és jelentkezett több meghirdetett vagyonõri állásra, nem sikerült elhelyezkednie. 2004. októberében az Express újságban megjelent hirdetés alapján kereste fel az ország egyik legnagyobb vagyonvédelmi cégének, a B. S. Kft.-nek a székházát, elõzetes telefonegyeztetést követõen. Itt a kft. egyik alvállalkozójának az irodájában járt, ahol a vezetõvel, Cs. Zoltánnal beszélt. A vezetõ akkor egy olyan állást tudott csak felajánlani számára, amely több órányira lett volna a lakóhelyétõl, így azt nem vállalhatta el. Ugyanekkor azonban Cs. Zoltán azt mondta, hogy megpróbálja elhelyezni a Rádió C-nél. Bár ez nem sikerült, nem sokkal késõbb felhívta azzal, hogy az egyik kerületi önkormányzatnál van egy állás, menjen be megbeszélni személyesen a részleteket. A telefonon történt megbeszélés alapján, 2004. október 20-án kereste fel R. Norbert a céget. Az irodában egy fiatal titkárnõ fogadta azzal, hogy Cs. Zoltán még nincs bent. A titkárnõ azonban felhívta telefonon a vezetõt, és tájékoztatta, hogy megérkezett a jelentkezõ az állás ügyében, és az irodában vár rá. Cs. Zoltán azt üzente vissza, hogy minden rendben a munkával, menjen el a férfi az önkormányzatra, ahol egy bizonyos B. úr fogja a továbbiak tekintetében eligazítani. Az önkormányzat épületében R. Norbertet tájékoztatták a munkával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról, és bemutatták az ügyfélszolgálat vezetõjének. Mint megtudta, az ügyféltérben kellett volna õrzõ-védõ szolgálatot ellátnia, ezenkívül szükség esetén az ügyfelek eligazítása is az õ feladata lett volna. Úgy tûnt, az ügyfélszolgálat vezetõjének nincs kifogása a személye ellen. Rendkívül szívélyesen viselkedett vele a találkozó során, majd visszaküldte a közvetítõ vagyonvédelmi céghez, hogy a szükséges papírmunkát elvégezzék. Amikor R. Norbert visszaérkezett a cég irodájába, a kolléganõn kívül már Cs. Zoltán is bent volt. Cs. Zoltán tájékoztatatta a munkával kapcsolatos tudnivalókról, és megbeszélték már a munkaruhával, munkakezdéssel kapcsolatos részleteket is. Úgy kezelték, mintha már fel lenne véve. A beszélgetés alatt bent tartózkodott a helyiségben egy idõsebb férfi is, akirõl késõbb kiderült, hogy a fõvállalkozó cég területi igazgatója. Mialatt a Cs. Zoltánnal folyó egyeztetés zajlott, a területi igazgató kiment az irodából, majd az ajtóban megállva magához szólította a kolléganõt. Körülbelül fél perces beszélgetést követõen a nõ visszajött, és közölte R. Norberttel, hogy bizonyos okok miatt a cég az õ területére mégsem alkalmazhatja, nagyon sajnálja. R. Norbert annyira megdöbbent, hogy kérdés feltevése nélkül távozott az irodából. Ahogy késõbb errõl beszámolt, érezte, hogy roma származása az a bizonyos ok, ami miatt nem alkalmazhatják, de olyan megalázó volt a szituáció számára, hogy szó nélkül sarkon fordult. A dolog azonban nem hagyta nyugodni, és este hat körül felhívta Cs. Zoltánt a mobiltelefonján. Bár megalázó volt számára, kérlelni kezdte, hogy beszéljen az igazgatóval, és bírja jobb belátásra. Nagyon számított ugyanis erre a munkára. Két kiskorú gyermeket tartott el, nem engedhette meg magának, hogy megfelelõ megélhetés nélkül legyen hosszabb ideig. De nagyon bántotta az is, hogy még az esélyt sem kapta meg
12
M UNKAÜGYI
DISZKRIMINÁCIÓK
arra, hogy bebizonyítsa, õ is van olyan jó munkaerõ, mint bárki más. Nem akart belenyugodni, hogy pusztán megjelenése alapján, ránézésre elküldhessék, fõleg azután, hogy már szinte mindenben megegyeztek. Tudta, hogy az önkormányzaton is szívesen látták volna, és érezte, hogy sem Cs. Zoltánnak, sem a kolléganõjének nem volt kifogása személye, illetve roma származása ellen. Cs. Zoltán a telefonbeszélgetés során megígérte neki, hogy beszélni fog az igazgatóval, és azt javasolta, másnap reggel hívja fel telefonon. Mivel R. Norbert nem volt abban biztos, hogy Cs. Zoltán elég hatékonyan fogja majd az érdekeit képviselni, másnap felkereste Irodánkat, hogy tanácsot kérjen. Mivel ekkor még volt némi remény arra, hogy a cég mégis alkalmazni fogja, azt javasoltuk, hogy hívjuk fel együtt Cs. Zoltánt, hátha neki már sikerült meggyõznie a területi igazgatót. A telefonbeszélgetés lebonyolítására az Iroda kihangosítható telefonján került sor, így a beszélgetésnek fültanúja volt a helyiségben tartózkodó munkatársunk is. Mivel a munkaügyi diszkrimináció tettenérése rendkívül nehéz, ezért a telefonbeszélgetés során Cs. Zoltánt nem tájékoztattuk arról, hogy az R. Norberttel folytatott beszélgetésnek tanúja is van. Cs. Zoltán a beszélgetés során közölte panaszosunkkal, hogy még nem sikerült az igazgatóval beszélnie, de tájékoztatta arról is, hogy érdekében telefonáltak már a kerületi önkormányzatról is. Azt javasolta, másnap ismét keresse telefonon. Ennek megfelelõen a következõ nap, a korábbihoz hasonlóan, kihangosítva hívta fel R. Norbert az alvállalkozó képviselõjét Irodánkból. A beszélgetés elõtt megállapodtunk abban, hogy annak eredménye szerint döntjük majd el, hogy milyen további lépéseket tegyünk. Bíztunk benne, hogy a panaszos mégis megkapja a munkát, és az ügy békésen rendezõdik. Cs. Zoltán azonban azt mondta, még mindig nem tudott a területi igazgatóval beszélni, de azzal bíztatta R. Norbertet, hogy a hétfõi vezetõségi ülésen biztosan fognak majd találkozni. Azt is elmondta, hogy õ alkalmazta volna a férfit, semmi kifogása nem volt a személye ellen, azonban az õ döntését a területi igazgató felülbírálhatja. R. Norbert megkérdezte a véleményét arról, mi lenne, ha személyesen bemenne az irodába, és megpróbálna õ beszélni az igazgatóval. Ezt Cs. Zoltán nem tartotta jó ötletnek, mondván, ha az igazgató akart volna mondani valamit az ügyben, azt már megtette volna. 2004. október 25-én, hétfõn jött be a panaszos harmadszor Irodánkba telefonálni. Ekkor Cs. Zoltán közölte vele, hogy beszélt az igazgatóval az érdekében, de nem járt sikerrel. R. Norbert kérdésére azt felelte, hogy a területi igazgató azért nem alkalmazta, mert snájdig embert akar felvenni. Arra a kérdésre, hogy ez mit jelent, azt a magyarázatot adta, hogy fiatal, jóképû, csinos kollégát akarnak alkalmazni. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy R. Norbert, mint említettük, roma származású, arcbõre sötét, átlagon felül magas termetû, és nagy súlyú. A telefonbeszélgetést követõen felkínáltuk a panaszosnak, hogy az Iroda nevében megkeressük a céget, és felhívjuk figyelmüket a jogszabálysértõ magatartásra, illetve megpróbáljuk peren kívüli egyezségként felszólítani õket arra, hogy mégis alkalmazzák.1 R. Norbert azonban ekkor már úgy érezte, annyira megalázták, hogy nem tudna ott emelt fõvel dolgozni, így az ügy jogi útra terelése mellett döntött. Elmondta, hogy munkájával mindig meg voltak elégedve a munkaadói, és egész életében azért küzdött, hogy az emberek ne roma származása alapján, hanem élete, tettei alapján ítéljék meg. Gyermekei iskoláztatására, elõmenetelére nagy hangsúlyt helyezett, elõttük annyira szégyellte, ami történt, hogy otthon el sem merte mesélni, milyen megaláztatásban volt része. Hosszan beszélt arról, milyen reménytelennek látja a kiemelkedést, és azt, hogy megtalálja helyét a világban. Úgy érezte, nem tartozik sem a cigánysoron élõ rokonai, sem a többségi társadalom jobb sorban élõ tagjai közé. Számkivetett érzését csak megerõsítette a vagyonvédelmi cég vezetõjének magatartása. Egy pillanatra megszakítva R. Norbert esetének ismertetését, meg kell jegyeznünk, hogy a férfi megaláztatásának napjaiban nyertünk meg elsõ fokon egy olyan munkaügyi pert, amelyben a bíróság egy másik vagyonvédelmi céget marasztalt el amiatt, hogy nem alkalmazta roma származású ügyfelünket, Cs. Gyulát. 2 A férfi három éve küzdött azért, hogy hivatalos fórumon marasztaljanak el legalább egy vagyonvédelmi céget azért, mert nem alkalmaz cigány származású biztonsági õröket. A férfi korábban számos céggel kapcsolatban nyújtott be hozzánk panaszt, azonban nem sikerült jogi eljárást kezdeményeznünk egy esetben sem, mert nem tudtunk bizonyítékot szolgáltatni a hátrányos megkülönböztetés igazolására. Egyéves szélmalom1 Irodánknak ugyanis nem célja minden ügyben, mindenáron pereskedni. Ha egy konfliktust meg lehet oldani egyezkedés útján, akkor ezt a megoldást preferáljuk. Volt példa arra is, hogy a már folyamatban lévõ peres eljárás alatt született megegyezés a felek között. 2 Lásd Fehér Füzet 2004, 1618. o. (Cs. Gyula ügye).
13
FEHÉR FÜZET 2004
harc után feladtuk a küzdelmet, Cs. Gyula azonban nem. Továbbra is folyamatosan jelentkezett az álláshirdetésekre, és diszkrimináció gyanújának esetén beadványokkal bombázta a szakmai kamarát, és a munkaügyi felügyelõséget. Egy esetben a bepanaszolt cég fel sem mérve, hogy állításának milyen következménye lehet elismerte a munkaügyi felügyelõség eljárása során, hogy roma származása miatt nem alkalmazta Cs. Gyulát. A cég képviselõje azzal érvelt, hogy õ hiába is venne fel cigány biztonsági õrt, a megrendelõk nem fogadnák el a személyét. A munkaügyi felügyelõség a védekezést nem fogadta el, és ha nem is nagy összeget, de százezer forint bírságot kiszabott a munkáltatóra. Cs. Gyula a felügyelõség határozatával kezében kereste meg ismét Irodánkat, és kérte, kezdeményezzünk peres eljárást nevében. Az ügyben elsõfokon eljáró bíróság megállapította, hogy a cég roma származása miatt hátrányos megkülönböztetésben részesítette ügyfelünket, mely sérelem részére nem vagyoni kártérítést alapoz meg. A bíróság ötszázezer forint megfizetésére kötelezte a céget. Az ügy nagy nyilvánosságot kapott, mind az írott, mind az elektronikus média Cs. Gyula esetétõl volt hangos. A férfi épp egy újságírónak adott interjút az ügyrõl Irodánkban, amikor R. Norbert becsengetett. Kiderült, hogy az R. Norbert által bepanaszolt cég Cs. Gyula elõtt sem ismeretlen, korábban két alkalommal is elutasították, vélhetõen õt is roma származása miatt. Mi is emlékeztünk rá, hogy próbáltuk a cég diszkriminációs gyakorlatát megfogni. Annak idején azonban nem sikerült megfelelõ bizonyítékokat gyûjtenünk a kft. ellen, így eljárás alá sem vonhattuk a törvénytelen eljárás folytatása miatt. 2004 decemberében R. Norbert ügyében már az új Esélyegyenlõségi törvényre3 (továbbiakban Esélytv.) alapozva nyújtottunk be keresetet a bíróságra, mivel álláspontunk szerint a férfi roma származása miatt hátrányos megkülönböztetésben részesült a munkaviszony létesítését megelõzõ eljárás során. A munkáltató nem végzettsége, alkalmassága, hanem pusztán megjelenése, bõrszíne, rasszjegyei alapján ítélte meg, és utasította el. Ezzel megalázta, és megsértette emberi méltóságát. Különösen sértõ és embertelen volt az alperes cég azon eljárása, hogy annak ellenére küldte el, hogy mind a kerületi önkormányzat, mind pedig a közvetítõ alvállalkozó cég alkalmazta volna, gyakorlatilag már a munkába állásának az idõpontja is ki volt tûzve. Az alperes cég R. Norbertet elzárta a többi esetleges jelentkezõvel azonos feltételek melletti alkalmazás lehetõségétõl, amikor anélkül utasította el, hogy sem szakmai végzettségét, sem emberi alkalmasságát nem vizsgálta. A diszkrimináció elleni védelemhez való jog olyan alapvetõ jog, amely Alkotmányunk egyik fontos eleme. Az Alkotmány szerint4 a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkoztatás szabad megválasztásához.5 A Munka törvénykönyve6 (továbbiakban Mt.) már az Esélytv. megszületése elõtt is rendelkezett a diszkrimináció tilalmáról, és egyedülálló módon a bizonyítási teher megfordításáról. Mégis, a gyakorlatban nem nagyon indultak munkaügyi perek a diszkrimináció tilalmának megsértése miatt, és tapasztalatunk szerint a bírói gyakorlat sem volt megfelelõen kialakult. Korábban, ahogy arra az elõzõ évek Fehér Füzeteiben is többször felhívtuk a figyelmet, a legtöbb energia annak a kérdésnek a tisztázására ment el, vajon a munkaviszonyt megelõzõ eljárások során megtörtént diszkrimináció vizsgálata a Munkaügyi Bíróság hatáskörébe tartozik-e, illetve vajon kinek, mit kell bizonyítania a bizonyítási teher megfordulása kapcsán. Kíváncsian várjuk, hogy az új törvényi szabályozás, melynek során a Mt. mellett az Esélytv. rendelkezései mentén kell a bíróságoknak eljárniuk, gördülékenyebbé teszi-e majd az eljárásokat. Bár Cs. Gyula esetében is a keresetet már ez alapján indítottuk, ott azonban a munkaügyi felügyelõség elmarasztaló határozata megkönnyítette a mi, illetve az eljáró bíróság helyzetét. Az Esélytv. hatálybalépését követõen az Mt. megfogalmazása úgy változott, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatban az egyenlõ bánásmód követelményét meg kell tartani.7 Az Esélytv. szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport va3 2003. évi CXXV. tv. 4 Alkotmány 70/A. § 5 Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés 6 1992. évi XXII. tv. 7 Mt. 5. § (1) bekezdés
14
M UNKAÜGYI
DISZKRIMINÁCIÓK
lós vagy vélt faji hovatartozása miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben lévõ személyhez vagy csoporthoz képest kedvezõtlenebb bánásmódban.8 A törvény szerint az egyenlõ bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelõzõ, azt elõsegítõ eljárással összefüggõ rendelkezésben.9 Az Mt. szerint az egyenlõ bánásmód követelménye megsértésének következményeit megfelelõen orvosolni kell, ami nem járhat más munkavállaló jogainak megsértésével, illetve csorbításával.10 Az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásban az alperest terheli annak bizonyítása, hogy az adott jogviszonyban megtartotta az egyenlõ bánásmód követelményét. 11 R. Norbert ügyében a fenti jogszabályokra hivatkozva kértük a bíróságot, hogy állapítsa meg az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése tényét, tiltsa el az alperest a további jogsértéstõl, kötelezze nem vagyoni kár címén nyolcszázezer forint, valamint ezen összeg törvényes kamatának megfizetésére, a jogsértés napjától az ítélet jogerõre emelkedéséig. R. Norbert jogi képviseletét dr. Bodrogi Bea ügyvéd látja el, az eljárás folyamatban van, tárgyalás kitûzésére még nem került sor.
8 Esélytv. 8. § 9 Esélytv. 21.§ (1) bekezdés a) és b) pontjai 10 Mt. 5. § (2) bekezdés 11 Esélytv. 19.§
15
FEHÉR FÜZET 2004
Cs. Gyula ügye
A roma származású Cs. Gyula biztonsági õrként éveken keresztül nem tudott elhelyezkedni. Számos céggel kapcsolatban nyújtott be Irodánkhoz panaszt, azonban egyikben sem sikerült jogi eljárást kezdeményeznünk, mert nem tudtunk bizonyítékot szolgáltatni a hátrányos megkülönböztetés igazolására. Egyéves szélmalomharc után feladtuk a küzdelmet, Cs. Gyula azonban nem. Továbbra is folyamatosan jelentkezett álláshirdetésekre, és diszkrimináció gyanújának esetén beadványokkal bombázta a szakmai kamarát és a munkaügyi felügyelõséget. Egy esetben a bepanaszolt cég, a D. Kft. vezetõje fel sem mérve, hogy állításának milyen következménye lehet elismerte a munkaügyi felügyelõség eljárása során, hogy roma származása miatt nem alkalmazta Cs. Gyulát. Miután a céget a felügyelõség megbírságolta, Irodánk képviseletében Cs. Gyula munkaügyi pert indított az új Esélyegyenlõségi törvény1 alapján. Cs. Gyula 1996-ban szerezte meg a biztonsági õr képzettséget igazoló oklevelet, emellett rendelkezik fegyverviselési engedéllyel, valamint megfelelt a pszichológiai alkalmassági vizsgán is. A szakmájában azonban rendkívül nehezen tudott elhelyezkedni. Az Express újságban megjelenõ álláshirdetéseket folyamatosan olvasta, és az aktuális hirdetésekre jelentkezett. Így történt 2002-ben és 2003-ban is, amikor a D. Kft. hirdetésére három alkalommal jelentkezett. A cég 35 év feletti biztonsági õröket keresett irodaházak és telephelyek õrzésére. Elõször 2002 õszén járt náluk. A személyes találkozást megelõzõen felhívta a céget, ahol egy hölgy közölte vele, hogy van munka, be kell menni személyesen az irodájukba, majd a szükséges kérdõíveket ki kell tölteni. Cs. Gyula még aznap bement a kft. irodájába, ahol kitöltötte a jelentkezõk számára összeállított kérdõívet. Az irodában egy hölgy azt a tájékoztatást adta számára, hogy a kérdõívek értékelése után majd telefonon jelentkeznek. Erre azonban nem került sor. Második alkalommal Cs. Gyula ugyanezen cég által az Express újságban, 2004 augusztusában közzétett hirdetésre jelentkezett. A telefonbeszélgetés során ugyanazt a tájékoztatást kapta, mint az elõzõ esetnél. A személyes találkozás alkalmával is a már ismert hölgy fogadta õt. Ezúttal azonban közölte vele, hogy ne is töltse ki a kérdõívet, mert biztosan nem fogják alkalmazni, ugyanis a megrendelõik nem foglalkoztatnak roma származású biztonsági õröket. Az irodában ekkor több jelentkezõ is tartózkodott arra várva, hogy elkezdhessék kitölteni a kérdõíveket. A hölgy kijelentése, miszerint roma származása miatt nem állnak szóba vele, rendkívül megalázó volt Cs. Gyula számára. Megszégyenülten távozott az irodából. A férfi harmadik alkalommal 2004 õszén hívta szintén újsághirdetés útján a céget. A korábbi két alkalomhoz hasonlóan telefonban azt a tájékoztatást kapta, hogy fáradjon be hozzájuk egy személyes találkozó végett. Ekkor egy férfi fogadta õt, aki hölgy kollégájához hasonlóan szintén arra kérte, hogy ne töltse ki a kérdõívet, mert úgysem fogják alkalmazni roma származása miatt. A beszélgetést többen hallották, hiszen 2-3 jelentkezõ éppen a kérdõíveket töltötte ki, s végig szem- és fültanúja volt az eseményeknek. Rendkívül megalázónak érezte panaszosunk ekkor is, hogy több ember elõtt emberi méltóságát megsértették, és még arra sem voltak kíváncsiak, hogy az elõírt követelményeknek megfelel-e. Cs. Gyula a cég eljárásával kapcsolatban panaszt tett a munkaügyi felügyelõségnél, és kérte a vizsgálat lefolytatását. Az eljárás eredményeképpen a felügyelõség megállapította, hogy a munkáltató Cs. Gyulát roma származására való tekintettel nem alkalmazta. Az eljárás során meglepõ módon a munkáltató elismerte a hátrányos megkülönböztetést. Mentségére hozta fel, hogy sajnálja a történteket, de õ a 1 2003. évi CXXV. törvény az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról
16
M UNKAÜGYI
DISZKRIMINÁCIÓK
megrendelõk kérése miatt kényszerül arra, hogy roma jelentkezõket ne alkalmazzon, hiszen a megrendelõk úgysem kívánnak roma munkavállalókkal együtt dolgozni. Az eljárás befejeztével a munkaügyi felügyelõség százezer forint bírság megfizetésére kötelezte a munkáltatót. A szankció alkalmazásánál enyhítõ körülménynek tekintette a felügyelõség a munkáltató beismerését és sajnálkozását, s mivel munkaügyi bírság kiszabására elõször került sor a cég életében, ezért a legkisebb összegû bírságot éppen hogy meghaladó összeget állapítottak meg számára. Bár a határozat mindenképpen üdvözlendõ, álláspontunk szerint az alkalmazott szankció hatékonysága és az elkövetõ elrettentése a további jogsértéstõl nem igazán fog megvalósulni ebben az esetben. Százezer forint kifizetése ugyanis egy jól mûködõ cég esetében nem jelenthet komoly terhet. A céggel kapcsolatban álló munkáltatók a jövõben is elõ fogják írni, hogy roma biztonsági õröket ne küldjenek ki, és a cég reputációja, valamint a megrendelõk iránti lojalitás, gazdasági érdek egyértelmûen arra ösztönzi a társaságot, hogy a diszkriminatív gyakorlatot tovább folytassa. Százezer forint kifizetése még inkább megéri a társaságnak, mint a potenciális ügyfelek elvesztése. A törvény szerint a munkaügyi bírság összegének megállapításakor figyelembe kell venni különösen a jogszabály megsértésével okozott jogellenes állapot idõtartamát, az okozott hátrány nagyságát, valamint az érintett munkavállalók számát.2 A felügyelõség bírságcsökkentõ tényezõként figyelembe vette, hogy a munkáltató együttmûködött az eljárás során, beismerõ vallomást tett. Arra az álláspontra jutott továbbá, hogy a munkáltató anyagi hátrányt nem okozott a munkavállaló részére, végül pedig, hogy a határozatban foglalt jogsértés alkalmanként állt fenn. Mivel Cs. Gyula Irodánkat a határozat ellen biztosított fellebbezési határidõ lejárta után kereste fel, a határozatot már nem tudtuk megfellebbezni. A határozattal kapcsolatos álláspontunkat azonban igyekszünk minél több fórumon, elõadáson, ezzel kapcsolatos írásainkban hangoztatni: bizonyított tény, hogy Cs. Gyula 2003-ban és 2004-ben összesen háromszor járt a cégnél, mindhárom alkalommal, ugyanazzal az ismert indokkal utasították el. A cég diszkriminatív gyakorlata legalább egy éven keresztül ezáltal bizonyított. Az sem vitás továbbá, hogy potenciálisan más roma származású biztonsági õr is jelentkezhetett az állásra. Önmagában az a tény, hogy az ügyben egyedül Cs. Gyula tett panaszt, nem zárja ki, hogy ugyanez az eset mással is elõfordult, illetve elõfordulhatott volna. A határozat azon indoklása, mely szerint a jogsértés alkalmanként állt fenn, teljesen értelmezhetetlen. Ennek megfelelõen természetesen felmerül a kérdés: a felügyelõség eljárása során mi számít gyakorlatnak? Az indoklás logikáját követve feltehetõ, hogy ez a szám ha létezik egyáltalán ilyen a hármas számot bizonyára meghaladja. Természetesen naivitás lenne azt gondolni, hogy a munkaügyi felügyelõségek eljárásától, a szankciók alkalmazásától drasztikusan csökkeni fog a munka világában elõforduló hátrányos megkülönböztetések száma, és a munkáltatók elõítéletessége egy elmarasztaló határozat miatt meg fog változni. Feltételezzük azonban, hogy szigorúbb bírság kiszabása esetén a munkáltatónak kevésbé fogja megérni a jövõben, hogy megsértse a diszkrimináció tilalmát elõíró jogszabályokat. A törvény ráadásul a felügyelõségek mérlegelésére bízza az összeg mértékének a megállapítását, amely elsõ alkalommal akár kétmillió forintig terjedhet. Végül, a szankciórendszer hatékonyságának vizsgálatakor mindenképpen érdemes megemlíteni azt a pozitív lépést, amelyre a 6/1996 számú munkaügyi miniszteri rendelet elfogadásával került sor. Ennek értelmében az a munkáltató, amellyel szemben munkaügyi bírság kiszabására kerül sor, a határozat jogerõre emelkedésétõl számított egy évig nem részesülhet foglalkoztatást elõsegítõ támogatásban.3 Mint említettük, a hatósági eljárás befejezését követõen kereste fel Irodánkat Cs. Gyula, hogy képviseljük õt a munkaügyi bíróság elõtt indítandó eljárásban. Nem volt kétséges számunkra, hogy a felügyelõség elmarasztaló határozata erõsíteni fogja pozíciónkat egy munkaügyi perben, hiszen a hatósági eljárást követõen rendkívül életszerûtlen lett volna a cég részérõl a bíróság elõtti teljes tagadás. A per mellett szólt továbbá az is, hogy Cs. Gyula emberi méltóságát egyedül a bíróság által megítélhetõ nem vagyoni kártérítés alkalmas kompenzálni, míg a hatóság által kiszabott bírságnak elsõsorban szankció jellegû hatása van,
2 A munkaügyi ellenõrzésrõl szóló 1996. évi LXXV. törvény 7.§ (5) bekezdése értelmében a munkaügyi bírság összegének megállapításánál figyelembe kell venni különösen a jogszabály megsértésével okozott jogellenes állapot idõtartamát, az okozott hátrány nagyságát, a megsértett jogszabályi elõírások számát és hatását, valamint az érintett munkavállalók számát. 3 A rendelet módosítására a kisebbségi biztos javaslatára került sor az 1998-ban végzett országos kutatása eredményképpen.
17
FEHÉR FÜZET 2004
amelynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a cégnek a jövõben ne érje meg az ilyen típusú cselekmények elkövetése. Cs. Gyula esetében sajnos csak szimbolikus jellegû szankcióról beszélhetünk. A fentiekben kifejtettekre való tekintettel munkaügyi pert indítottunk a cég ellen az új Esélyegyenlõségi törvény alapján.4 Keresetünkben kértük a bíróságtól, hogy állapítsa meg az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése tényét, és kötelezze a céget nem vagyoni kár címén 600 000 forint, valamint ezen öszszeg törvényes kamatának megfizetésére. Az eljárás tízéves mûködésünk történetében példa nélküli módon egyetlen tárgyalási napon befejezésre került. A panaszos meghallgatása, valamint a cég tulajdonosának ismételt beismerését követõen a bíróság megállapította a hátrányos megkülönböztetés tényét, és a céget 500 000 forint összegû nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte. Az ítélet még nem jogerõs. Cs. Gyulát a bíróság elõtt dr. Bodrogi Bea ügyvéd képviselte. Az ügy vitelét az Európai Unió támogatta a Phare Access 2001 program keretében.
4 A Munka törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény 5. § (1) bekezdése szerint a munkaviszonnyal kapcsolatban az egyenlõ bánásmód követelményét meg kell tartani. Az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt faji hovatartozása miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben lévõ személyhez vagy csoporthoz képest kedvezõtlenebb bánásmódban. A törvény 21. §-a szerint az egyenlõ bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelõzõ, azt elõsegítõ eljárással összefüggõ rendelkezésben (21.§ (1) bekezdés a) és b) pontjai). Az Mt. 5. § (2) bekezdése szerint az egyenlõ bánásmód követelménye megsértésének következményeit megfelelõen orvosolni kell, amiy nem járhat más munkavállaló jogainak megsértésével, illetve csorbításával. Az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásban az alperest terheli annak bizonyítása, hogy az adott jogviszonyban megtartotta az egyenlõ bánásmód követelményét.
18
M UNKAÜGYI
DISZKRIMINÁCIÓK
A. Kft.
B. Elek, felesége B. Csilla, és L. Mónika takarítási munkára jelentkezett egy céghez. A három fiatal roma vállalkozó telefonon megbeszélt minden részletet, a személyes találkozót követõen azonban a megbízást mégsem kapták meg. Mivel a cég nem akart romákat foglalkoztatni, a munkáltató képviselõje a panaszosokat elküldte. B. Elekné eredetileg virágkötõ, L. Mónika titkárnõ, szakmájukban azonban egyikõjük sem tud elhelyezkedni. Emiatt döntöttek úgy, hogy megpróbálkoznak valamilyen vállalkozói tevékenységgel. Takarítóeszközöket szereztek be, majd elkezdték figyelni a vonatkozó hirdetéseket. Több helyen is sikerült munkát találniuk, munkaadóik mindig meg voltak velük elégedve. 2004 februárjában interneten találtak rá egy takarítócég, az A. Kft. hirdetésére. A kft. e-mailben erõsítette meg, hogy van felvétel náluk. A céggel folytatott telefonos konzultáció során kiderült, hogy a Budapest Vásárközpont területén található iroda helyiségeinek takarítására kerestek munkaerõt. Az ügyvezetõnõt a telefonos egyeztetés során mindössze annyi érdekelte, hogy tudnak-e a jelentkezõk minden reggel jönni. Ahogy arról a panaszosok beszámoltak, úgy tûnt, a személyes találkozó elõtt jó benyomást tettek a cég képviselõjére. Olyannyira, hogy az ügyvezetõnõ a másnap reggeli találkozóval kapcsolatban arra kérte õket, hogy hozzák magukkal takarítószerszámaikat és munkaruhájukat is, mert azonnal be kellene állniuk dolgozni. Mint kiderült, az addigi takarítószemélyzetet elõzõ nap elbocsátotta a cég. Megbeszélték azt is, hogy napi 2 fõ takarítóra lesz szüksége a cégnek alvállalkozóként, és számla ellenében havi bruttó 45 000 Ft díjazást fizetnek fejenként. A takarítás reggel 5 órától 8 óráig tart majd, de utána ügyeletet kell tartani, hogy a 8 órás munkaidõt kitöltsék. Ügyfeleinknek másnap reggel 5 órára kellett a BNV épülete elé menniük. Mivel nem akartak elkésni, már reggel fél ötkor a megadott helyen várakoztak. Nagyon hideg volt, és mivel a cég képviselõje késett is, negyven percet vártak rá a szabadban. Amikor aztán az ügyvezetõnõ, Gy. Imréné megérkezett és meglátta õket, ahogy panaszosaink elõadták, nagyon riadt lett az arca. Nem akart kiszállni a kocsiból, majd amikor B. Elek odament hozzá, nem fogadta el a kéznyújtását. Nem köszönt, nem mutatkozott be, és mind a hármójukat letegezte, annak ellenére, hogy akkor látta õket elõször. Közölte végül, hogy ilyeneket nem alkalmaznak, mint õk. Ügyfeleink elõször nem akarván érteni a kijelentést, rákérdeztek, hogy kiket nem alkalmaznak, cigányokat? A válasz egyértelmû volt. Gy-né közölte, hogy igen, cigányokat. Hozzátette még L. Mónikának, hogy tegnap volt itt egy ilyen lány mint te, és õt is el kellett küldenem. Tovább magyarázva Gy. Imréné kijelentette még, hogy sem a cég, sem az ügyvezetõ nem alkalmaz cigányokat, mert egyszer egy éven keresztül foglalkoztattak egy roma származású személyt, de rosszul jártak vele. Ügyfeleink megszégyenülten távoztak a helyszínrõl. Ahogy elmondták, ekkora megaláztatás még nem érte õket. Lehetõséget sem kaptak arra, hogy dolgozhassanak, megmutassák, ugyanolyan jó munkaerõk, mint bárki más. Mivel roma származásúak, arra sem találta õket a cég alkalmasnak, hogy WC-t pucoljanak az irodájukban. A panaszosok meghatalmazása alapján Irodánk peres eljárást kezdeményezett a cég ellen. Mivel B. Elekéket vállalkozói szerzõdés keretében kívánták foglalkoztatni, jelen ügyben nem munkavállalómunkáltató között létrejövõ munkaviszonyról, hanem vállalkozói jogviszonyról beszélhetünk. A korábbi jogi szabályozás szerint erre a jogviszonyra kizárólag a Polgári törvénykönyv1 (továbbiakban Ptk.) megfelelõ rendelkezését lehetett alkalmazni, a Munka törvénykönyvét nem. Ez azért volt hátrányos, mert a Ptk.-ban nem szere1 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvrõl (Ptk.)
19
FEHÉR FÜZET 2004
pelt diszkriminációellenes kitétel a vállalkozói jogviszony tekintetében. A Munka törvénykönyve tiltotta ugyan a hátrányos megkülönböztetést, ám azt csak a munkavállalómunkáltató közötti munkaviszonyokra lehetett alkalmazni. Az új Esélyegyenlõségi törvény2 hatályba lépése óta a diszkrimináció tilalma kiterjed minden munkavégzéssel összefüggõ egyéb jogviszonyra, tehát a vállalkozási szerzõdéssel létrehozott munkavégzésre is.3 Keresetünkben kifejtettük, hogy álláspontunk szerint a panaszos és a cég között annak ellenére létrejött a vállalkozási szerzõdés, hogy nem alkalmazták õket. A Ptk. rendelkezése alapján ugyanis akkor lehet megkötöttnek tekinteni a szerzõdést, ha a felek kölcsönös akarattal kötik azt meg, és minden lényeges kérdésben megállapodtak.4 A kölcsönös akarat jelen esetben mindkét oldalon megvolt, hiszen nemcsak abban állapodtak meg, hogy takarítói munkát végeznek a panaszosok a cégnél, hanem a másnapi munkakezdést is leszögezték. Ennek megfelelõen mind a két fél meg is jelent a megbeszélt idõpontban és helyen. A felek megegyeztek továbbá a fizetésben, a munkaidõben, a munkavégzés helyében, és abban is, hogy hány fõre lesz szükség. A munka megkezdése is megtörtént volna, ha a panaszosok utólag kiderült roma származása nem jelentett volna akadályt a cégnek. A Ptk. nem írja elõ kötelezõen a vállalkozói szerzõdés írásba foglalását, azt szóban is meg lehet kötni. Álláspontunk szerint ügyfeleink e-mail formájában szerzõdéskötési ajánlatot tettek a cégnek, majd telefonon is felvették a kapcsolatot5 annak képviselõjével. Ekkor újra megtették ajánlatukat, amit Gy. Imréné ügyvezetõnõ szóban elfogadott. Megállapodtak minden lényeges kérdésben, és elmentek a munkát megkezdeni, ami része volt a megállapodásuknak. Ezekre tekintettel tehát egy érvényes és hatályos vállalkozói szerzõdés jött létre. Az Esélyegyenlõségi törvény szerint az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését jelenti a közvetlen hátrányos megkülönböztetés mellett az erre adott utasítás is.6 A felek közötti beszélgetésbõl kiderült, hogy egyértelmû utasítás volt a cégen belül arra vonatkozóan, hogy romák nem takaríthatnak náluk. A törvény egyértelmûvé teszi, hogy nemcsak a munkakezdést követõen tilos a hátrányos megkülönböztetés, hanem az azt megelõzõ felvételi eljárás során is.7 Természetesen az Esélyegyenlõségi törvény alkalmazása esetén is a felpereseknek bizonyítania kell, hogy hátrány érte õket,8 mivel ez alapján lehet nem vagyoni kártérítésre igényt tartani. Bizonyítani kell továbbá azt is, hogy rendelkeznek a törvényben felsorolt olyan tulajdonsággal, amelynek alapján a védett csoporthoz tartoznak. Esetünkben ez a roma származás. A jelenleg hatályos törvényi rendelkezés szerint azt a személyt kell roma származásúnak tekinteni, aki annak vallja magát. Így a bizonyítás kimerül egy nyilatkozat megtétele formájában. Abban az esetben, ha felperesek bizonyítják, hogy roma származásúak és a foglalkoztatásuk elmaradása miatt hátrány érte õket, az alperesre hárul anak kötelezettsége, hogy bizonyítsa, megtartotta az egyenlõ bánásmód törvényi követelményét.9 2 Az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõségrõl szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban Esélyegyenlõségi törvény) 3 Az Esélyegyenlõségi tv. 21. §. b) pontja leszögezi, hogy az egyenlõ bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen a [
] munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelõzõ, azt elõsegítõ eljárással összefüggõ rendelkezések [
] meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor. Az Esélyegyenlõségi tv. 3. §. b) pontja szerint munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony a munkavégzésre irányuló vállalkozási és megbízási szerzõdés alapján létrejött jogviszony. 4 A Ptk. 205. §. (1) bekezdése leszögezi, hogy a szerzõdés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A (2) bekezdése pedig azt állapítja meg, hogy a szerzõdés létrejöttéhez a felek lényeges, valamint bármelyikük által lényegesnek minõsített kérdésekben való megállapodása szükséges. 5 A Ptk. 214. §. (1) bekezdése pedig megállapítja, hogy a szerzõdési nyilatkozat, ha azt szóban vagy szóbeli üzenettel tették, a másik fél tudomásszerzésével válik hatályossá. 6 Az Esélyegyenlõségi tv. 7. §. (1) bekezdése kimondja, hogy az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését jelenti a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás. 7 Az Esélyegyenlõségi tv. 21. §. b) pontja szerint az egyenlõ bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen a [
] munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelõzõ, azt elõsegítõ eljárással összefüggõ rendelkezések [
] meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor. Az 5. §. d) pontja pedig kimondja az egyenlõ bánásmód követelményét köteles megtartani a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggõ jogviszonyok tekintetében. 8 Az Esélyegyenlõségi tv. 19. § (1) bekezdés a) és b) pontja 9 Az Esélyegyenlõségi tv. 19. §. (2) bekezdése
20
M UNKAÜGYI
DISZKRIMINÁCIÓK
Leszögezhetjük, hogy önmagában hátrányt jelent, ha valakit nem alkalmaznak, még abban az esetben is, ha ez nem törvénysértõ. Ha pedig mindezt jogszabályellenesen teszi a munkáltató, ok nélkül, pusztán a leendõ munkavállaló származása miatt, akkor ez nemcsak törvénysértõ, hanem megalázó is. Így panaszosaink tekintetében a lehetséges munkabértõl való elesés mellett ami az anyagi jellegû károkozás körében értékelendõ , az emberi méltóságuk megsértése is jelentõs kárként jön számításba.10 Az alperes cég kijelentése, miszerint cigányokat nem alkalmaznak, alkalmas volt arra, hogy a felperesek becsületét, emberi méltóságát megsértse. Mivel a keresetkiesésbõl adódó vagyoni hátrány bizonyítása sok problémát vet fel, és bizonytalan a kimenetele, így kizárólag nem vagyoni kártérítés megállapítását kértük a bíróságtól. Az emberi méltóság megsértése, valamint a hátrányos megkülönböztetés miatt fejenként ötszázezer forint megfizetését kértük a felperesek részére. Kértük továbbá, hogy a bíróság a további jogsértéstõl való eltiltás mellett kötelezze a céget arra, hogy írásban kérjen bocsánatot a három panaszostól. Az eljárás jelenleg folyamatban van, a felpereseket dr. Bodrogi Bea ügyvéd képviseli.
10 A Ptk. 75. § (1) bekezdése kimondja, hogy a személyhez fûzõdõ jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok törvény védelme alatt állnak. A Ptk. 76. §-a pedig úgy folytatja, hogy a személyhez fûzõdõ jogok megsértését jelenti különösen az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. Az idefûzött kommentár leszögezi: a személyiség megvalósításának fontos feltétele, hogy a társadalom tagjait valóságos értékük szerint ítéljék meg. Ezt szolgálja a becsület és az emberi méltóság védelme.
21
F EHÉR FÜZET 2004
B. István és társai ügye
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ó. városban és a környezõ településeken élõ munkanélküli roma és nem roma férfiakat 2003 októberében megkeresték az N. Kft.-tõl. A cég kõmûves szakmunkásokat és kõmûves segédmunkásokat keresett különbözõ építkezésekre. A szakmunkásoknak napi hat-, a segédmunkások napi ötezer forint munkabért ígértek. Megállapodtak abban is, hogy a munkáltató biztosítja a szállást és napi ezer forint étkezési hozzájárulást. Az elsõ három hétben Gyõrben dolgoztak egy ipari park építésén, majd átkerültek Budapestre, ahol lakóházat építettek. A panaszosok közül öten több mint egy hónapot, öten pedig három hetet dolgoztak, fizetést azonban csak az elsõ turnus kapott, egyetlenegyszer, de akkor is jóval kevesebbet, mint ami a megállapodás szerint járt volna. Az ügyben munkaügyi pert kezdeményeztünk, mely jelenleg folyamatban van. B. István és négy társa 2003. október 30-án kezdte meg a munkát Gyõrben. Ekkor ugyan még nem írattak alá velük semmilyen dokumentumot, például munkaszerzõdést, és nem találkoztak a kft. ügyvezetõjével azaz a munkáltatóval sem, de nem aggódtak, hiszen a megbeszélések során minden részletet tisztáztak. Több napja dolgoztak már munkaszerzõdés nélkül , amikor egy délelõtt a brigádvezetõjük szólt, hogy hagyják el az építkezést, menjenek vissza a szállásra, és majd szólnak, ha folytathatják a munkát. Mint késõbb kiderült, munkaügyi ellenõrzés folyt, és õk, mivel nem voltak bejelentve, nem tartózkodhattak a helyszínen. Ezt követõen már határozottabban kérték a munkaszerzõdésüket, és azt, hogy találkozhassanak a munkáltató képviselõjével is, de erre ekkor még nem került sor. A felek között létrejött megállapodásban rögzítették azt is, hogy kéthetente kapnak fizetést, és akkor haza is utazhatnak. November 12-én este, indulás elõtt csak hosszas veszekedés után kapták meg a bérüket, de jóval kevesebbet, mint ami a megállapodások szerint járt volna. Elégedetlenkedésüknek hangot adva követelték, hogy beszélhessenek a cég vezetõjével, aki felkereste õket, és mindenkit megnyugtatott, hogy megkapják az elmaradt fizetésüket és a munkaszerzõdésüket is, visszatérésük után. Valóban kaptak még ötezer forintot, amikor újra munkába álltak, és ismét megnyugtatták õket, hogy néhány napon belül megkapják a teljes két hétre járó keresetüket. Akadt még probléma a napi ezer forintos étkezési hozzájárulásokkal is, elõfordult ugyanis, hogy nem kaptak pénzt, így napokig csak a legszükségesebb élelmiszereket tudták megvenni, az otthonról hozott kevés pénzükbõl. 2003. november 17-én újabb öt fõ kezdte meg a munkát Gyõrben, a korábbi munkavállalókkal azonos feltételekkel és ígéretekkel. A gyõri munka végeztével Budapestre utaztak, ahol egy lakóház építésén dolgoztak, fizetést azonban még ekkor sem kaptak, csak folyamatosan hitegették õket. Itt már a szállással is problémák adódtak, ugyanis mindannyiukat egy lakásban helyezték el, egyetlen szobában laktak, embertelen körülmények között. Miután többen tiltakoztak, átköltöztettették õket egy munkásszállóra. Egy hét elteltével azonban kiderült, hogy a cég a szállásköltséget elmulasztotta fizetni. A munkásszálló igazgatója tõlük követelte a díjat, és közölte velük, hogy amíg ki nem egyenlítik a tartozást, nem hagyhatják el az épületet. Aznap folyamatosan próbáltak kapcsolatba lépni az ügyvezetõvel, sikertelenül, így arra az elhatározásra jutottak, hogy hazamennek, hiszen ekkor már nyilvánvalóvá vált számukra, hogy félrevezették õket, és valószínûleg hiába várnak a fizetésükre. A hazautazás sem ment minden gond nélkül, hiszen a szállót csak egyesével tudták elhagyni, így az est leszálltával szó szerint megszöktek. Jobb híján egy kisbusszal indultak útnak, és volt, aki a csomagokon ülve tette meg a több mint száz kilométeres utat. Természetesen ezután is keresték telefonon a munkáltatót, aki újabb és újabb idõpontokat ígért a fizetésre. Végül december közepén valamennyien kaptak egy úgynevezett elszámolási lapot, amelyen csak a gyõri munkavégzések szerepelnek, a budapestiek nem, és a munkabérek sem a megállapodásoknak megfelelõen lettek kiszámítva. Levonták viszont azokat az elõlegeket, amelyeket korábban kifizettek, de jóval többet, mint amennyit az emberek ténylegesen megkaptak. Olyan összegeket is levontak elõleg címén, amelyek étkezési költségként ke
22
M UNKAÜGYI
DISZKRIMINÁCIÓK
rültek kifizetésre, és amelyek átvételét a mûvezetõ minden esetben aláíratta velük. A számítógépes elszámolások alatt, minden esetben szerepel egy kézzel írott feljegyzés is, a következõ szövegekkel: Figyelembe véve a Gyõri észrevételeket és a Bp.-i munkavégzést az ott felvett elõlegeket bruttó 10.000 ft kifizetendõ a munkaviszonyának megszûnéséig munkabérkén; vagy: Az F. Istvántól felvett elõleg alapján kiegyenlítettnek tekintem. A munkavállalók azonban még az így megállapított munkabért sem kapták meg, végül az ígéretek is elmaradtak, és a telefonhívásokra nem válaszoltak. Az elszámolással együtt valamennyien kaptak két, fénymásolt, ugyancsak kézzel írott feljegyzést is. Itt felsorolják azokat a hiányosságokat, amelyeket a gyõri munkavégzés során megállapítottak. Ezt természetesen figyelembe vették a munkabérek megállapításánál, és valószínûleg levonták, legalábbis erre lehet következtetni az elszámoláson szereplõ kézzel írott feljegyzésbõl. Mindez azonban csak utólag derült ki, ugyanis nekik ezt soha senki nem tette szóvá, semmilyen probléma nem merült fel a gyõri munkavégzésekkel kapcsolatban. Sõt a feladatuk a korábbi hibák kijavítása volt. A munkájukkal kapcsolatos hibákról, mulasztásokról a helyszínen nem készült jegyzõkönyv, nem hoztak róla kártérítési határozatot, egyszerûen elküldték a feljegyzéseket, és ezzel elintézettnek tekintették az ügyet. A munkáltató magatartása következtében tíz, családos ember maradt mindenféle jövedelem nélkül a karácsony elõtti idõszakban. A panaszosok a cigány kisebbségi önkormányzat javaslatára jutottak el a Vöröskereszt helyi szervezetéhez, ahonnan csomagot, kisebb ajándékokat kaptak, hogy egyáltalán legyen mit enniük. Irodánk 2004. január 21-én a Phare Access 2001 program keretében panasznapot tartott Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, amirõl a megye összes cigány kisebbségi önkormányzatát tájékoztattuk. Így a helyi kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére a panaszosok megkeresték munkatársainkat, és kérték segítségünket. A panasznap és az azt követõ tényfeltárás alapján úgy döntöttünk, hogy az elmaradt munkabér megfizetése érdekében munkaügyi pert kezdeményezünk a munkáltatóval szemben. A Munka törvénykönyve értelmében1 a munkaviszony munkaszerzõdéssel jön létre, amelynek írásba foglalásáról a munkáltató köteles gondoskodni. A panaszosok ugyan hiába kérték folyamatosan a munkáltatót, írásbeli szerzõdés nem jött létre a felek között. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne jött volna létre a munkaviszony, és ne járna munkabér az elvégzett munkáért.2 Ugyancsak a munkáltató kötelessége a munkabérrõl részletes, írásbeli elszámolást adni a munkavállalónak. Ennek, az úgynevezett bérjegyzéknek olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló a kiszámítás helyességét, a levonások összegét és helyességét ellenõrizni tudja.3 Ezt természetesen nem lehet azzal helyettesíteni, hogy postán elküldenek egy számítógéppel készített összesítést, kézírással kiegészítve, amely nem felel meg a valóságnak, többek között hiányzik belõle másfél hét ledolgozott idõ. A bérjegyzéket minden hónapban a fizetéssel együtt kell átadni a munkavállalónak, aki az átvételt aláírásával elismeri. Megállapítható tehát, hogy a munkáltató által elküldött elszámolások egyáltalán nem felelnek meg a jogszabályi követelményeknek, nem lehet belõlük azonosítani a munkaidõket és a béreket sem, ugyanis nem a megállapodásoknak megfelelõen számolták el a panaszosokat. Munkabér nemcsak azokra a napokra jár, amikor ténylegesen munkát végzett a munkavállaló, hanem például a hétvégékre is. Ezzel szemben az elszámolásból kimaradtak a hétvégék, nincs elszámolva a Gyõrbõl Budapestre történõ utazás, és nem szerepel benne a budapesti munkavégzés sem. Az elszámolás alapján megállapítható, hogy a felvett elõlegeken túl a munkáltató más levonásokat is végrehajtott a munkabérbõl. Az Mt. értelmében a munkabérbõl levonni csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján lehet.4 Jogszabály állapítja meg például a különbözõ társadalombiztosítási levonásokat, mint
1 Az 1992. évi XXII. törvény a Munka törvénykönyvérõl 76. § (1) bekezdése szerint a munkaviszony ha törvény másként nem rendelkezik , munkaszerzõdéssel jön létre. A (2) bekezdés értelmében a munkaszerzõdést írásba kell foglalni. A munkaszerzõdés írásba foglalásáról a munkáltató köteles gondoskodni. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerzõdés érvénytelenségére csak a munkavállaló a munkába lépést követõ harminc napon belül hivatkozhat. 2 Az Mt. 141. §-a alapján a munkavállalónak munkaviszonya alapján a munkáltatótól munkabér jár; az ettõl eltérõ megállapodás érvénytelen. 3 Az Mt. 160. §-a alapján a munkavállaló részére munkabérérõl részletes írásbeli elszámolást kell adni. Az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló a kiszámítás helyességét, valamint a munkabérbõl való levonások jogcímét és összegét ellenõrizni tudja; ettõl érvényesen eltérni nem lehet. 4 Az Mt. 161. § (1) bekezdése alapján munkabérbõl való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye; ettõl érvényesen eltérni nem lehet.
23
F EHÉR FÜZET 2004 például az egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék vagy a személyi jövedelemadó. Végrehajtható határozatot bíróság vagy valamilyen hatóság hozhat, de végrehajtható lehet a munkaáltató által hozott kártérítési határozat is, abban az esetben, ha megfelel az Mt.-ben foglalt követelményeknek, és a munkavállaló nem élt ellene jogorvoslattal. A panaszosok ügyében azonban nem született kártérítési határozat, hiszen csak a feljegyzés nevet viselõ hibajegyzékbõl derült ki, hogy nem voltak megelégedve a munkájukkal. Ezt azért is furcsállották, mert pont az õ feladatuk volt a korábbi hibák kijavítása, és azt tisztességesen el is végezték. Tehát a munkáltató nem vonhat le a munkabérbõl önkényesen semmit, fõleg úgy nem, hogy ezt egy utólagos feljegyzésben hozza a munkavállaló tudomására. A keresetlevél 2004. március 17-én került benyújtásra a Fõvárosi Munkaügyi Bírósághoz. Ebben kértük a bíróságot, hogy kötelezze az alperest a tíz felperes elmaradt munkabérének megtérítésére, ami összességében körülbelül egymillió forintot jelent. Csak a keresetlevél benyújtása után tudtuk meg, hogy az alperes hivatalos, adószámmal ellátott pecsétjén szereplõ cím nem székhelye a kft.-nek, így a bíróság áttette az ügyet az illetékességgel5 rendelkezõ Miskolci Munkaügyi Bírósághoz. Az elsõ tárgyalási napon derült ki, hogy a perbeli idõszakban az alperes nem foglalkoztathatott volna munkavállalókat építõipari munkákra, ugyanis ez ekkor még nem szerepelt a tevékenységi körei között. Ez pedig azt jelenti, hogy a cégbíróság komoly bírsággal sújthatja a céget. A felpereseket dr. Muhi Erika és dr. Bihary László ügyvédek képviselik. (A per vitelét az Európai Unió támogatta a Phare Access 2001 program keretében.)
5 A Polgári perrendtartás értelmében az illetékességet az alperes székhelye alapján kell megállapítani.
24
M UNKAÜGYI
DISZKRIMINÁCIÓK
B. József ügye
B. József roma származású panaszos egyéni vállalkozóként gázcsõfektetési munkálatokon dolgozott egy kft. megbízásából. Naponta átlagosan 8-10, szintén roma származású munkás dolgozott neki. A munkálatok elvégzése után azonban a fõvállalkozó megtagadta a fizetést, így B. József a mai napig nem kapta meg az elvégzett munka ellenértékét. A fõvállalkozó kft. ügyvezetõ igazgatója 2003 nyarán hívta fel B. Józsefet, hogy vegyen részt a munkálatokban, ugyanis félõ volt, hogy határidõre nem tudják azt befejezni. Megállapodtak a feltételekben, az elvégzendõ feladatokban, és a határidõkben is. Ennek megfelelõen B. József mindennap 8-10 roma származású embert vitt az építkezésre. A fõvállalkozó alkalmazottai naponta aláírásukkal hitelesítették a megjelent munkások létszámát. A munka elõrehaladtával azonban a fõvállalkozó fizetési képessége megkérdõjelezõdött, ezért azt javasolta, hogy vonjanak be egy másik alvállalkozó kft.-t is a fizetési láncolatba. Így B. József ettõl az utóbbi kft.-tõl lett jogosult a munka ellenértékét követelni, a köztük létrejövõ szerzõdésben foglaltak teljesítése után. A fõvállalkozó mindemellett azonban vállalta, hogy amennyiben a számla kifizetésére határidõn belül nem kerül sor, azt õ rendezni fogja. Megállapodásukat a felek írásba foglalták. Október végére B. József és munkásai elvégezték az elvállalt feladatokat. Az alvállalkozó cég képviselõjével megállapodás szerint elszámoltak, majd B. József kiállította az elvégzett munkáért járó összegrõl szóló számlát, melyet személyesen át is adott a vállalkozónak. A megállapodás ellenére az idõközben bevont kft. vezetõje azonban nem egyenlítette ki a számlát a megjelölt határidõn belül. Bár többször is azzal bíztatta B. Józsefet, hogy nyugodjon meg, mert fizetni mindenképpen fog, erre mégsem került sor. A munkálatok elvégzése utáni idõszakban B. Józsefet alkalmazottai többször felszólították, hogy fizesse ki a nekik járó bért. Az elkeseredett munkások végül már rendszeresen zaklatták, fenyegették, a férfi azonban nem tudott fizetni, hiszen még õ sem kapta meg a munka ellenértékéül járó összeget a fõvállalkozóktól. A zaklatások B. Józsefet és családját súlyosan megviselték, már otthon sem érezték magukat biztonságban. 2004 januárjában végül B. József megelégelte a fizetésre vonatkozó hitegetéseket, s fizetési meghagyás kibocsátását kérte a bíróságtól, immár a fõvállalkozó kft. ellen, hivatkozva a fentebb említett megállapodásra. Mivel a kft. a fizetést ismételten megtagadta, a fizetési meghagyásos eljárás perré alakult át. B. József ekkor fordult Irodánkhoz, hogy nyújtsunk számára jogi segítséget a per folyamán. Az alperes fõvállalkozó a bírósági eljárás során azzal védekezik, hogy felelõtlenül írta alá azt a megállapodást, miszerint cége fizetni fog az alvállalkozó nem teljesítése esetén, ugyanis nem ismerte az alvállalkozó és B. József között létrejött szerzõdés tartalmát. Megkérdõjelezte ezen túl az elszámolás helyességét, sõt azt is, hogy a munka egyáltalán el lett végezve. Álláspontunk szerint az a tény, hogy az alvállalkozó részletes elszámolás után átvette a számlát B. Józseftõl, azt mutatja, hogy a munkálatokat megfelelõen végezték el. A fõvállalkozó pedig kétségkívül aláírta azt a megállapodást, amelyben elvállalja a fizetést, ha azt az alvállalkozó nem tenné meg. A per jelenleg is folyamatban van, elhúzódásához sajnos hozzájárul az, hogy az alperes cég ügyvezetõ igazgatójának személye idõközben megváltozott, és a cég jogi képviselõt is váltott. A következõ és reményeink szerint az utolsó tárgyalási nap 2005. április 4-én lesz, amelyre további tanúkat idéztettünk meg, illetve egyéb olyan bizonyítékokat csatolunk be, melyek alátámasztják a B. József által elmondottakat. B. József jogi képviseletét dr. Muhi Erika ügyvéd látja el. (Az ügyet az Európai Unió támogatta a Phare Access 2001 program keretében.)
25
FEHÉR FÜZET 2004
L. Zsoltné ügye
A munkanélküli L. Zsoltnét otthonában kereste fel a helyi polgármesteri hivatal kézbesítõje 2004 nyarán, hogy arról tájékoztassa, a települési óvoda konyháján fogják foglalkoztatni közhasznú munka keretében a polgármester utasítása szerint. Az asszony nagyon örült a hírnek, mert egyrészt évek óta munka nélkül volt, másrészt nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy a romasorról bekerülhet a falu óvodájába. A településen nem volt még példa arra, hogy cigány asszony dolgozzon a konyhán, ahol több településre is fõznek. Mint késõbb kiderült, az ígéret ellenére L. Zsoltnénak sem sikerült az eddigi gyakorlatot megváltoztatnia. L. Zsoltné magyar anyanyelvû, félig roma, félig magyar származású szlovák állampolgár. 1992-ben házasodott össze a roma származású, Magyarországon élõ L. Zsolttal. Az asszony a házasságkötést követõen férje családjához költözött, Sz. község romasorára. Innentõl kezdve az egyébként teljesen fehér bõrû asszonyt a faluban romának tekintették, viszont ha munkát akart kapni, külföldinek számított. Három alkalommal próbált magyar állampolgárságot szerezni, de mindig elutasították, mondván, a megélhetése Magyarországon nem biztosított. Magyar anyanyelve, magyar állampolgárságú férje és férjével közös, magyar állampolgárságú gyermeke nem volt elegendõ. Mivel állampolgárságot az asszonynak nem sikerült szereznie, munkát sem vállalhatott, így tenni sem tudott azért, hogy saját maga és családja megélhetése biztosított legyen. Férje szintén tartós munkanélküli. Végzettség nélkül, egy válság sújtotta régió kistelepülésén, roma származásúként L. Zsoltnak nincs is sok esélye arra, hogy tartós foglalkoztatásban részesüljön. Visszatérve L. Zsoltnéra, az asszony identitását nemcsak a fentiek, de lakóhelye is meghatározza. Mivel férje családjánál lakik, a település teljesen elkülönült romasorán, a községben romaként tartják számon. Annak ellenére tekintik cigánynak, hogy a fehér bõrû fiatalasszonyról idegenben senki nem gondolná, hogy cigány származású lenne. Ahogy kezdetben megjelenése miatt munkatársaink is hitetlenkedve hallgatták, hogy vele származása miatt diszkrimináció történt volna. Panaszát csak akkor kezdtük komolyan venni, amikor személyesen utaztunk el a településre, és értünk ki a faluból a romák utcájába, a cigánysorra. A tipikus Cs-lakásokból álló telep teljes mértékben elkülönül a falutól, aki itt él, bõrszínétõl függetlenül cigánynak tekintendõ.1 Az asszony egyébként kérdésünkre azt felelte, hogy saját magára õ is romaként tekint. Az is tudvalevõ azonban, hogy diszkrimináció esetén általában a hátrányos megkülönböztetést alkalmazó fél látszat, azaz bõrszín, külsõ rasszjegyek alapján ítél. Biztosak vagyunk benne, hogy egy olyan településen, ahol L. Zsoltnét nem ismerik, nem tudják róla, hogy hol lakik, senki nem utasítaná el, ha egy alkalmasságának, végzettségének megfelelõ munkára jelentkezne. A család nehéz anyagi helyzetérõl a faluban mindenki, a polgármesteri hivatal is tudott. Az asszony elmondása szerint a polgármester korábban segítõkésznek bizonyult, és annak ellenére is próbálta foglalkoztatni, hogy õ hivatalosan nem is vállalhatott munkát. L. Zsoltné helyzete az ország Európai Unióhoz való csatlakozását követõen változott meg, amikor már szlovák állampolgárként is alkalmazhatták Magyarországon. Talán a megváltozott helyzet miatt is, 2004. június 30-án délelõtt felkereste a lakásán az asszonyt M. Istvánné, az önkormányzat hivatalos kézbesítõje, és közölte, hogy július 1-jétõl fel van véve közhasznú munkára az önkormányzat alkalmazásában. L. Zsoltné nagyon megörült a hírnek, hiszen rendkívül nagy szükségük volt minden fillérre. Még ugyanezen a napon a kézbesítõ ismét felkereste délután, és közölte, hogy másnap menjen fel a hivatalba, mert a helyi óvoda konyháján fog dolgozni. Ennek csak jobban örült az asszony, 1 Nem mintha azt állítanánk ezzel, hogy csak az számít romának, akinek barna a bõre. Tapasztalataink szerint azonban könnyebben válik diszkrimináció áldozatává az, akinek meghatározó rasszjegyek utalnak származására.
26
M UNKAÜGYI
DISZKRIMINÁCIÓK
hiszen úgy érezte, megtisztelõ számára, ha az óvodában dolgozhat. A településen ugyanis arra még nem volt példa, hogy valaki a cigánysorról az óvodába kerüljön. Ahogy L. Zsoltné elmondta, a faluban nincs éles ellentét a roma és nem roma lakosság között, azonban mindenki számon tarja, kinek hol a helye. Aki a cigánysorról jön, az közmunka keretében utcát seperhet vagy szemet szedhet, míg a jobb helyekre, mint a polgármesteri hivatal vagy a szóban forgó óvoda konyhája, kizárólag nem romák kerülhetnek. Ez köztudomású, ahogy az asszony magyarázta. Másnap reggel a kézbesítõ utasítása alapján felment a polgármesteri hivatalba, ahol a hivatal alkalmazottja, T. Nikolett utasította, hogy menjen el a háziorvoshoz, mert az óvodai munkát csak a megfelelõ egészségügyi papírok beszerzése után lehet megkezdeni. A háziorvosnál az asszisztens tájékoztatta arról, hogy milyen dokumentumokra lesz szüksége. A háziorvosi rendelõbe egyébként az önkormányzat gépkocsijával T. László, a hivatal alkalmazottja vitte fel az asszonyt. L. Zsoltné az egészségügyi vizsgálatok céljából saját költségén két alkalommal utazott E. városba, és egy alkalommal a megyeszékhelyre. Járt tüdõgondozóban, bõrgyógyászaton, és csináltatott laborvizsgálatokat is. Végül valamennyi lelettel a háziorvoshoz kellett visszamennie, hogy az egészségügyi kiskönyvet megkapja. Mivel a vizsgálatok több napig tartottak, július 1-jén még nem tudta a munkát felvenni. Egy alkalommal a polgármester meg is állította, és az asszony elmondása szerint sürgette azzal, hogy csinálja-e már a papírokat. Közben az egész településen gyorsan elterjedt a hír, hogy L. Zsoltné az óvoda konyháján fog dolgozni. Az utcán, a közértben többen megállították, és érdeklõdtek, hogy igaz-e a hír, hallották, hogy hol fog dolgozni. Õ mindenhol ezt megerõsítette, sõt büszkélkedett is a dologgal. Egyszer megállította az óvoda szakácsnõje is azzal, hogy nagyon várnak már rá, mert elkelne a segítség. Mivel a kézbesítõ annak idején azt mondta, hogy a konyhán szüksége lesz megfelelõ munkaruhára, saját költségén a fehér köpenyt és a papucsot is megvásárolta. Az asszonynak arról is tudomása volt, hogy a polgármester az óvoda vezetõnõjét is megkereste a munkanélküliek listájával, és kérte, hogy segítsen kiválasztani a megfelelõ személyt a konyhára. Az óvoda vezetõnõjének választása L. Zsoltnéra mint megfelelõ munkaerõre esett. Mialatt az asszony épp a megyeszékhelyen járt az egyik vizsgálaton, a polgármesteri hivatalban megállította a férjét M. Istvánné, a kézbesítõ, és közölte: mégsem kerül az óvodába a felesége, hanem az utcán fog szemetet szedni. L. Zsolt nagyon megdöbbent ezen, és azonnal felkereste a polgármestert, hogy magyarázatot kérjen. A falu vezetõje csak annyit felelt, hogy állítólag többen visszamondták az ebédet. Pillanatok alatt elterjedt azonban a faluban, több helyrõl is visszahallotta a család, hogy valójában azért nem kerülhetett L. Zsoltné az óvodába, mert többen jelezték, nem hajlandóak cigány asszony kezébõl elfogadni az ételt. Egy alkalommal az egyik falubeli asszony kereste meg azzal a családot, hogy hallotta, egyesek azt mondják a faluban, amennyiben cigány lesz az óvodában, vissza fogják mondani az ebédet. Tudni kell ugyanis, hogy a helyi óvodában nemcsak a gyerekek étkeznek, de innen oldják meg az idõsek étkeztetését is, illetve összesen három településre fõznek. L. Zsolt, felesége ügyében a helyi roma kisebbségi önkormányzat vezetõjével, H. Zsolttal felkereste a jegyzõnõt is, és panaszt tett. Õ azonban elutasította õket azzal, hogy az ügy nem tartozik a hatáskörébe, menjenek a polgármesterhez. Mivel a család anyagilag kiszolgáltatott helyzetben volt, két kiskorú gyermekrõl kellett gondoskodniuk, L. Zsoltné elfogadta az utcai munkát. Nagyon bántotta azonban a dolog, nem tudott napirendre térni felette. Úgy érezte, az egész falu elõtt meg lett alázva. Mivel Sz. község egy kis település, mindenki tud mindenrõl. Az is pillanatok alatt elterjedt, hogy az asszony a konyhán fog majd dolgozni, majd az is, hogy többen nem akarják, hogy az ételhez cigány asszony nyúljon. Ezt követõen látta mindenki, hogy az utcát sepri. Az eset óta L. Zsoltné és férje is szégyellik magukat; ahogy elmondták, nem tudnak emelt fõvel az utcán végigmenni. Úgy érzik mindketten, hogy a becsületükbe gázoltak, és alacsonyabb rendû emberekké degradálták õket. Különösen bántja az asszonyt, hogy annak ellenére nem került be az óvodába, hogy az óvoda vezetõnõje szívesen dolgozott volna vele. Az óvodában egyébként az asszonyt ismerik, mindenki jó véleménnyel van róla. Ide járatta mindkét gyermekét, és ahogy a vezetõnõtõl megtudtuk, aktív tagja volt a szülõi munkaközösségnek. A polgármester késõbb azzal védekezett, hogy soha nem akarta az asszonyt a konyhán alkalmazni, csupán azért csináltatta meg vele az egészségügyi papírokat, hogy ha úgy adódik, be tudjon ugrani bárki helyére. Ennek azonban ellentmond az, hogy tudomásunk szerint volt olyan alkalom, hogy beugrókat vittek az óvodába, mert több személyre kellett fõzni, azonban ilyenkor sem szólt neki senki, mindig nem roma asszonyt hívtak. Késõbb hosszú távra is egy nem roma asszonyt alkalmaztak a konyhára, és nem panaszosunkat.
27
FEHÉR FÜZET 2004
Az esetet követõen a család panaszával megkereste a kisebbségi ombudsman hivatalát és az Igazságügyi Minisztérium Antidiszkriminációs Ügyvédhálózatának helyi képviselõjét, dr. Kiss Éva ügyvédet is. Mialatt az ombudsman a panaszt továbbította Irodánknak per indításának esélyét látva , dr. Kiss Éva ügyvéd levelet írt a polgármesternek. Ebben felszólította, hogy az L. Zsoltné által elõadott ígéretnek megfelelõen hat hónapos idõtartamra2 foglalkoztassa az asszonyt az óvodában. A polgármester meglehetõsen nehezen értelmezhetõ válaszában kifejtette, valóban igaz, hogy utasítást kapott [L. Zsoltné] egészségügyi vizsgálatok elvégeztetésére (munkaidõ alatt), hogy szükség esetén bármikor fel tudja venni a munkát. A munkaruhát saját döntése alapján vásárolta meg, erre semmiféle utasítást nem kapott. A polgármester tagadta továbbá, hogy hat hónapos foglalkoztatást ígért volna az asszonynak. Arra, hogy a felszólítást követõen foglalkoztassa L. Zsoltnét az óvodában, nem is reagált. Dr. Kiss Éva ügyvéddel, majd a panaszossal történt egyeztetést követõen Irodánk vette át az ügy vitelét. Jelenleg vizsgáljuk, milyen eljárás keretében segíthetjük leghatékonyabban jogorvoslathoz L. Zsoltnét.
2 Hat hónapos foglalkoztatásra van szükség ahhoz, hogy a munkanélküli ellátásra jogosulttá váljon a munkanélküli személy.
28
Vendéglátó-ipari diszkriminációk
FEHÉR FÜZET 2004
Debreceni panzió*
Az Esélyegyenlõségi Kormányhivatal RomaWeb Szerkesztõsége évente több alkalommal szervez képzést regionális szerkesztõi számára. Az egyik képzés megtartására Debrecenben került volna sor 2004 áprilisában. K. Mihály, a hivatal debreceni munkatársa szervezõként telefonon megkereste a debreceni Centrum Panzió tulajdonosát, hogy árajánlatot kérjen a képzésen részt vevõ személyek elszállásolására. A telefonbeszélgetés során K. Mihály arra kérte a tulajdonost, hogy faxon küldjön számára árajánlatot az Esélyegyenlõségi Kormányhivatal, RomaWeb Szerkesztõség címére. Miután a panzió tulajdonosa meghallotta a címet, megkérdezte, hogy kisebbséghez tartozók is lesznek-e a társaságban. Miután K. Mihály tájékoztatta arról, hogy a kollégáinak több mint a fele roma származású, a tulajdonos határozott elutasítással közölte vele, hogy ebben az esetben sajnos nem tudnak szállást biztosítani. Az esetet követõen Irodánk tesztelést végzett a panzióban. Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk, a panzió tulajdonosa valóban hátrányos megkülönböztetést alkalmaz-e a roma származású vendégekkel szemben. A tesztelés keretében Irodánk megbízott két roma és két nem roma tesztelõt, hogy keressék fel a panziót, és kérjenek szállást egy éjszakára. A panasz bejelentését követõ héten a két roma tesztelõnk, V. István és H. Erika felkereste a panziót. Mivel a bejárati ajtó zárva volt, csengettek. Rövid idõ után kijött egy férfi, aki megkérdezte tõlük, hogy miben segíthet nekik. V. István közölte vele, hogy aznap este meg szeretnének megszállni. A férfi tájékoztatta õket, hogy aznap már telt ház van náluk, nem tud számukra szállást biztosítani, és különben sem ér rá velük foglalkozni. V. István azonban azt is mondta, hogy a késõbbiek során szeretnének egy cigány kisebbségi önkormányzat szervezésében tréninget tartani a panzióban, és érdeklõdnének a lehetõségekrõl, árakról. A férfi megkérte a két tesztelõt, hogy fél óra múlva menjenek vissza, addig befejezi a munkáját, és akkor majd tudnak részletesebben is beszélni a kérdésrõl. A két roma tesztelõ elhagyta a panziót, és a maradék fél órát a másik két nem roma tesztelõvel, V. Tamással és B. Évával töltötték el a közelben lévõ cukrászdában. A fél óra eltelte után a két roma tesztelõ viszszament a panzióba. Ez alkalommal már egészen a recepcióig beengedték õket, ahol a korábbi férfi, a panzió tulajdonosa fogadta õket. A tulajdonos ismételten megerõsítette, hogy aznap éjszakára már sajnos betelt minden hely, így nem tud számukra szállást biztosítani. Ajánlott azonban más szálláshelyeket, amelyeket érdemesnek tartott megkeresni, a város kevésbé frekventált részein. V. István tesztelõ ezt követõen arról érdeklõdött, hogy tudnak-e helyet biztosítani egy május 17-én kezdõdõ, cigány kisebbségi önkormányzati tagok számára megrendezésre kerülõ egyhetes tréningnek. A panzió tulajdonosa azonnal közölte velük, hogy egészen szeptemberig telt ház van náluk. Rövid beszélgetés után a tesztelõk illedelmesen elköszöntek, majd távoztak. A roma tesztelõk távozását követõen öt-tíz perccel késõbb a két nem roma tesztelõ kereste fel a panziót, és kértek szállást egy éjszakára. Õket is a tulajdonos fogadta. Néhány percet várakozniuk kellett, mivel a recepciónál éppen az elõttük érkezett vendégekkel foglalkoztak. A tesztelõk két különálló, kétágyas szobát kértek arra hivatkozva, hogy az este folyamán még várják a barátaik érkezését.
* Jelen esetben azért írjuk ki a város és a panzió teljes nevét, mert az ügy a nevek ismertetése mellett - nagy sajtóvisszhangot kapott annak idején.
30
V ENDÉGLÁTÓ-IPARI
DISZKRIMINÁCIÓK
A tulajdonos szívélyesen foglalkozott velük, és többféle lehetõséget ajánlott számukra, hiszen tájékoztatása szerint többféle szoba közül lehetett aznap választani. A tesztelõk végül az eredetileg tervezett két különálló kétágyas szobát foglalták le. Miután kitöltötték a szükséges papírokat, kimentek a városba, hogy találkozzanak a roma tesztelõ párral, akiket a délután során kikísértek a vasútállomásra. Késõ éjjel érkeztek vissza a panzióba az idõközben megérkezett barátaikkal. Másnap reggel, az indulást megelõzõen a nem roma tesztelõk ismét találkoztak a panzió tulajdonosával, akinek kifizették a szállásdíjat. V. Tamás ennek során mondta a tulajdonosnak, hogy május közepén, 17-tõl egy egyhetes képzést szerveznek, és még nem találtak a konferencia, valamint a résztvevõk számára szálláshelyet. A tulajdonos sajnálattal közölte, hogy éppen arra a hétre jelentkezett egy csoport, de amennyiben egy héttel késõbbre tudnák tenni a képzést, akkor szívesen ajánlja magukat, és fogadja õket. Megegyeztek, hogy a késõbbiekben még keresik egymást telefonon, mert akkorra kiderül, hogy a május 17-én kezdõdõ hét szabad lesz-e a panzióban. A megbeszéltek szerint V. Tamás elektronikus levelet küldött a panzió címére, amelyben a szükséges formanyomtatványokat kitöltötte a szálláshely lefoglalására. A tulajdonos még aznap faxon árajánlatot küldött V. Tamás nevére. Mivel ezen nem szerepelt az idõpont, B. Éva tesztelõ még aznap telefonon felhívta a panziót, hogy pontosítsák az idõpontot. A tulajdonos ekkor közölte, hogy május 17-tõl, valamint május 24-tõl is van szabad hely náluk. A beszélgetés során a panzió tulajdonosa arról érdeklõdött, hogy milyen nemzetiségûek lesznek a résztvevõk. Miután B. Éva közölte vele, hogy a résztvevõk magyarok lesznek, a tulajdonos konkrétan rákérdezett, hogy de cigányok ugye nem lesznek? Mindemellett közölte, hogy az elmúlt idõben cigányok valami konferenciát akartak tartani a panziójában, és csak a biztonság kedvéért kérdezte ezt meg. A tesztelés eredménye egyértelmûvé tette számunkra, hogy a tulajdonos nemcsak egyszeri alkalommal alkalmazott hátrányos megkülönböztetést a vendégei között, hanem általános gyakorlatról van szó. Ezt támasztja alá a roma tesztelõk indokolatlan elküldése, valamint a B. Éva tesztelõvel történt telefonbeszélgetés is, amelyben a tulajdonos elõre tisztázni kívánta a konferencia résztvevõinek származását. Az ügyben panasszal fordultunk Debrecen jegyzõjéhez, valamint a Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelõséghez. A hatóságokhoz írt levelünkben kifejtettük, hogy Jogvédõ Irodánk tízéves mûködése során számos olyan ügyben járt el és indított jogi eljárást, amelyben valakit nemzeti vagy etnikai származása miatt ért megkülönböztetés, jogsérelem. Felhívtuk a hatóság figyelmét arra, hogy tapasztalatunk szerint az utóbbi idõben feltûnõen elszaporodtak a hasonló incidensek, egyre több roma panaszos érkezik hozzánk ilyen típusú bejelentéssel. Erre való tekintettel kértük, hogy kellõ szigorral lépjenek fel a nevezett panzió tulajdonosának jogsértõ tevékenységével szemben. Bejelentésünket alapos kivizsgálás és eljárás követte mindkét hatóság részérõl, amelynek keretében a panzió tulajdonosa is kifejthette álláspontját. A tulajdonos arra hivatkozott, hogy nem emlékszik a történtekre, hiszen naponta rendkívül sok vendég fordul meg náluk. Védekezésül elõadta, hogy gyakran elõfordul a panzióban, hogy percrõl percre változik a szobahelyzet, lemondások miatt lehetnek hirtelen üresedések, és jelen esetben is errõl lehetett szó, amikor néhány perccel a roma tesztelõk távozását követõen a nem roma tesztelõk kaptak szobát náluk. A fogyasztóvédelmi felügyelõség a tulajdonos védekezését nem fogadta el. Határozatában kifejtette, hogy a panziót mûködtetõ P. Betéti Társaság hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, amikor jogosulatlanul megtagadta a szálláshely szolgáltatás nyújtását a roma származású vendégek részére. Indokolásában továbbá az alábbi szempontokra hivatkozott: Nem fogadható el az a hivatkozás, hogy szobafoglalások váratlan lemondása miatt lett hely a panzióban, amikor a nem roma vendégek érdeklõdtek szállás iránt. A tesztelés körülményeirõl a részt vevõ személyek adatlapot vezettek, melyen rögzítették, hogy 12.10 órakor jártak a roma személyek a panzióban, a nem roma tesztelõk pedig 12.25 órakor. A szobafoglalások visszamondására becsatolt nyilatkozatok szerint a lemondások 12.00 óráig megtörténtek, tehát ekkor már lett volna kiadható szoba. A szolgáltatásnyújtás jogosulatlan megtagadását támasztja alá az is, hogy a roma személyek részére sem aznapra, sem késõbbi idõpontra nem adtak szállást, a májusi rendezvényre vonatkozóan semmilyen egyéb idõpontot nem ajánlottak fel a panzió részérõl, sõt arra hivatkoztak, hogy szeptemberig telt házzal üzemelnek, ugyanakkor a magyarok által ugyanarra vagy késõbbi idõpontra biztosították volna helyzet és a szállást [
]. A B. Évával folytatott telefonbeszélgetés során a panzió tulajdonosa által feltett kérdések is
31
FEHÉR FÜZET 2004
megerõsítik azt a gyakorlatot, hogy roma származású vendégeknek nem adnak ki szobát a panzióban tartalmazza a határozat indokolása. A fogyasztóvédelmi hatóság indokolása rendkívül lényeges, hiszen a hatóság a NEKI által évek óta sikeresen alkalmazott tesztelési eljárást teljes értékû bizonyítékként fogadta el, és kizárólag arra hivatkozva állapította meg a jogsértés megtörténtét.1 A tesztelési eljárást Irodánk több éve alkalmazza a vendéglátó-ipari és a munkaügyi diszkriminációs panaszok kivizsgálásakor. A tesztelõket szigorú szabályok kötik a munkájuk során, amelyeket az Iroda által tartott tesztelési képzés során tanulnak meg, és amelyek betartását minden egyes tesztelési eljárás alkalmával figyelemmel kísérjük. Ilyen többek között a tesztelési adatlap pontos kitöltése, a tesztelõ semleges és nem kirívó viselkedése, titoktartási kötelezettség az eljárás vonatkozásában, tanúként való megjelenés az esetleges jogi eljárásokban. Az elmúlt évek során indított jogi eljárásokban az a tapasztalatunk, hogy a diszkrimináció bizonyítására szolgáló tesztelési eljárást a bíróságok, hatóságok elfogadják, és a tesztelõk vallomását gyakran a diszkrimináció megtörténtét igazoló egyedüli bizonyítékot ügy- és perdöntõnek veszik a döntés meghozatalakor. A debreceni panziós ügyében az eljáró fogyasztóvédelmi hatóság 100 000 forint bírság megfizetésére kötelezte a tulajdonost. A határozat indokolásában a hatóság kifejtette, hogy a bírság kiszabásánál figyelembe vette a jogsértõ magatartás többszöri tanúsítását, ami a bírság összegét növelte, enyhítõ körülményként pedig azt értékelte, hogy a panzióval szemben korábban még nem kellett bírságot kiszabnia. Bár a Fogyasztóvédelmi törvény2 nem rendelkezik a hatóság által kiszabható bírság legkisebb és legmagasabb összegérõl, az Országos Fogyasztóvédelmi Felügyelõség illetékes munkatársától megtudtuk, hogy a törvény megsértése esetén a felügyelõség akár többmilliós bírságot is kiszabhat, hiszen törvényi felhatalmazás alapján a hatóság mérlegelésére van bízva az összeg meghatározása.3 Irodánk az alkalmazott szankciót tekintettel a bírság alacsony összegére alkalmatlannak tartotta arra, hogy az elkövetõt elrettentse a hasonló jogsértések elkövetésétõl, ezért a sajtó útján közleményben emeltünk kifogást a túl enyhe intézkedés ellen. Ebben többek között kifejtettük, hogy véleményünk szerint a fogyasztóvédelmi felügyelõség munkatársainak gondolkodásában, illetve értékrendjében még nem tudatosult megfelelõen az emberi jogok és az emberi méltóság védelme, és értéke. A debreceni ügyben kiszabott százezer forintos bírság inkább bátorítólag hathat a hátrányos megkülönböztetés elkövetõire vagy leendõ elkövetõire, mintsem bármilyen visszatartó erõvel bírna
Ahogy azt már említettük, az ügyben a fogyasztóvédelmi hatóság eljárásával párhuzamosan bejelentéssel éltünk Debrecen jegyzõjénél is. Õ az ügyet áttette a polgármesteri hivatal szabálysértési csoportjához. A szabálysértési eljárás során a kereskedelemre vonatkozó szabályok megsértése miatt a maximálisan kiszabható 50 000 forint pénzbírság megfizetésére kötelezték a panzió tulajdonosát. Az ügy kezelését igyekeztünk a média nyilvánossága elõtt folytatni, mivel álláspontunk szerint a belõle levonható tanulságok mind a hasonló ügyekben érintett hatóságok, mind a közvélemény számára rendkívül fontosak.
1 A tesztelésben szerzett sikereinket bizonyítja továbbá az is, hogy 2004 nyarán megkereste Irodánkat a Fõvárosi Fogyasztóvédelmi Felügyelõség, hogy nyújtsunk számukra szakmai segítséget egy budapesti szórakozóhely tesztelése során. A felügyelõséget a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyûlési Biztosának Hivatala kereste meg, miután panaszbejelentést kapott, hogy a szóban forgó szórakozóhelyre roma származású személyeket nem engednek be. Irodánk a Fogyasztóvédelmi Felügyelõség rendelkezésére bocsátott két a tesztelési eljárásban képzett és gyakorlott roma származású tesztelõt, hogy a hatóság a szórakozóhely ellenõrzését elvégezhesse. Az eljárást figyelemmel kísérte egy jogász munkatársunk is. Mivel a tesztelés eredménye megerõsítette azt a gyanút, hogy az adott szórakozóhelyre nem engednek be roma fiatalokat, a Fogyasztóvédelmi Felügyelõség a szórakozóhelyet fenntartó céget bírsággal sújtotta, illetve kezdeményezte az illetékes jegyzõnél, hogy idõlegesen függessze fel a szórakozóhely mûködését. 2 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemrõl 3 1997. évi CLV. törvény 48. §
32
V ENDÉGLÁTÓ-IPARI
DISZKRIMINÁCIÓK
R. Ágnes ügye
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei N. városban élõ roma fiatalok, R. Ágnes, H. Gábor, és H. Hajnalka, illetõleg R. Ágnes nem roma származású barátja, T. Lénárd 2004. húsvét nagyszombatján szórakozni kívántak a megye egyik leghíresebb szórakozóhelyén, a településükön mûködõ diszkóbárban. A bejáratnál álló biztonsági õr azonban megakadályozta belépésüket azzal az indokkal, hogy nem törzsvendégek. A fiatalok ezt nagyon furcsállották, ugyanis rajtuk kívül mindenki mást beengedtek. A bejáratnál sem láttak kifüggesztve zártkörû rendezvényre utaló kiírást. Az Irodánk által késõbb lefolytatott tesztelés eredménye alapján megállapítottuk, hogy a szórakozóhelyen bárki lehet törzsvendég, kivéve a romákat. Az ügyben személyhez fûzõdõ jogok megsértése miatt polgári pert kezdeményeztünk a diszkó üzemeltetõje ellen. A szóban forgó szórakozóhelyen csak szombati napokon tartanak diszkót, a hét többi napján vendéglõként, cukrászdaként üzemel. A sérelmezett napon a biztonsági õr mögött ott állt a tulajdonos is, aki a panaszosok füle hallatára utasította alkalmazottját, hogy ne engedje be R. Ágneséket. A sorban egyébként többen álltak, azonban egyedül a roma fiatalokból álló társaság esetén merült fel, hogy törzsvendég státuszukat vizsgálják. A fiatalok ugyanúgy viselkedtek, mint a többi vendég, ugyanolyan ruhát viseltek, nem hangoskodtak, nem voltak ittas állapotban, nem adtak tehát okot a megkülönböztetõ eljárásra. A panasz kivizsgálására az Irodánk által évek óta használt módszert, a tesztelést alkalmaztuk.1 A tesztelés módszerével feltárható a nehezen tetten érhetõ, rejtett formában megjelenõ diszkrimináció is. A módszert akkor alkalmazzuk, amikor a roma panaszos feltehetõleg a származása miatt részesül más elbánásban, mint a hozzá hasonló tulajdonságokkal, adottságokkal rendelkezõ, de nem roma származású személyek. Az eljárás lényege, hogy a panaszossal azonos kisebbségi csoporthoz tartozó tesztelõ, és egy másik, a kisebbségi csoporthoz nem tartozó, de vele egyébként azonos releváns képességekkel és tulajdonságokkal rendelkezõ személy ugyanazzal a céllal, kérdésekkel, kéréssel keresi fel a bepanaszolt szórakozóhelyet. A tesztelõk külön-külön érkeznek a vizsgálni kívánt közszolgáltatást nyújtó intézményhez. Elõször a roma tesztelõ próbál meg bejutni a szórakozóhelyre, vendéglõbe, majd nem sokkal utána a nem roma tesztelõ. Fontos, hogy a nem roma tesztelõ lehetõleg szem- és fültanúja legyen a roma tesztelõ és a szórakozóhely alkalmazottai között lezajlott beszélgetésnek. Függetlenül attól, hogy a roma tesztelõt beengedik-e vagy sem, a nem roma tesztelõ mindenképpen bemegy a szórakozóhelyre, és ott mint vendég viselkedik. A tesztelõk a tesztelést követõen azonnal kitöltenek egy-egy tesztelési kérdõívet, melyek összehasonlítása során kimutatható különbségek bizonyítékul szolgálnak a hátrányos megkülönböztetésre. Természetesen a tesztelési szituációt mindig úgy tervezzük meg, hogy figyelembe vesszük az adott ügy körülményeit, a szórakozóhely beengedési gyakorlatát. Jelen esetünkben a tesztelés napján éjjel fél tizenegykor elõször a panaszosok és Irodánk két roma tesztelõje próbált meg bejutni a szórakozóhelyre, míg a két nem roma tesztelõnk mögöttük állt a sorban, hogy figyelemmel kísérhessék a bejáratnál történteket. A roma társaság fiú tagjai mentek elöl, mögöttük a lányok. A pénztárnál állt a roma társaság, amikor kilépett egy biztonsági õr, és közölte velük, hogy csak törzsvendégek mehetnek be. Roma tesztelõnk erre R. Ágnesékhez fordult azzal, hogy ugye, ti törzsvendégek vagytok? A lány helyett azonban a biztonsági õr válaszolt, amikor közölte, hogy nem, õk nem törzsvendégek. Pillanatok alatt megjelent a tulajdonos is, és érdeklõdött, hogy mi a gond, illetve felszólította a roma fiatalokat, hogy ne tartsák fel a sort. Hogy közlésének nyomatékot adjon, a biztonsági õr háta mögött kinyúlva meg1 A tesztelésrõl részletesebben lásd Fehér Füzet 1998, új módszerekrõl: Fehér Füzet 1999, B. Lajos esetleírása.
33
FEHÉR FÜZET 2004
lökte T. Lénárdot. Roma tesztelõnk azon kérdésére, hogy miért nem lehet itt szórakozni?, csak anynyit felelt, hogy nem lehet, menjetek innen. Más választásuk nem lévén, a társaság megszégyenülve távozott a helyszínrõl, de azt még hallották, amikor a tulajdonos idegesen megkérdezte a biztonsági õrtõl, hogy mit akarnak ezek itt? Irodánk két nem roma tesztelõje ugyanekkor gond nélkül bejutott a szórakozóhelyre. Senki nem firtatta, vajon törzsvendégek-e. A tulajdonos és a biztonsági õr magatartása rendkívül megalázó volt a panaszosok és a roma tesztelõk számára is. Nem szolgáltattak ugyanis okot az emberi méltóságukat sértõ intézkedésre, rendkívül kellemetlen volt, amikor a többi vendég szeme láttára, megszégyenülten távozniuk kellett. Panaszosaink különösen fel voltak zaklatva, hiszen másodszorra alázták meg õket szülõvárosukban. Leginkább az bántotta õket, hogy tudták, a jó nevû diszkóba sokszor az ország másik részérõl is érkeznek vendégek szórakozni, õk azonban, akik a településen nõttek fel, ott élnek, nemkívánatos személyek. A panaszosokkal egyeztetve polgári peres eljárást kezdeményezünk a diszkót üzemeltetõ társaság ellen, mivel megsértették az egyenlõ bánásmód követelményét és a panaszosok emberi méltóságát. Hasonló ügyben korábban is indítottunk pereket a Polgári törvénykönyv 2 (Ptk.) rendelkezései alapján, személyhez fûzõdõ jogok megsértése miatt. Az eljárásokat azonban rendkívül megnehezítette, hogy a Polgári perrendtartás3 alapján ránk hárult annak bizonyítása, hogy etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés történt. Mivel 2004. január 27. napjától hatályos az új Esélyegyenlõségi törvény,4 R. Ágnesék ügyében már ennek a rendelkezéseire alapítottuk keresetünket. A törvény lehetõvé teszi az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése esetén polgári per indítását. Álláspontunk szerint jelen ügyünkben a szórakozóhely tulajdonosa a panaszosokat roma származásuk miatt hátrányosan megkülönböztette, amikor máshogyan bánt velük, mint az ugyancsak szórakozni vágyó nem romákkal, köztük Irodánk két nem roma tesztelõjével is.5 A törvény hatálya kiterjed a közszolgáltatást biztosító létesítményekre, köztük a vendéglátó-ipari egységekre és egyéb szórakozóhelyekre is. Az egyenlõ bánásmód követelményét köteles megtartani az, aki valamilyen szolgáltatást nyújt a nagyközönség számára, jelen esetben diszkót üzemeltet, ahol bárki szórakozhat.6 A törvény meghatározza azokat a magatartásokat, amelyek az egyenlõ bánásmód követelményének a megsértését jelentik. Ide sorolható az az eset is, amikor megtagadják egy szórakozás céljára létrehozott intézményben a szolgáltatás nyújtását valamely védett csoport tagjai számára.7 A hátrányos megkülönböztetés miatt indult eljárásokban a diszkrimináció tényének bizonyítása a legnehezebb, ezért a törvény hatálya alá tartozó esetekben megfordul a bizonyítási teher. A sérelmet szenvedett félnek csak azt kell bizonyítania, hogy õt sérelem érte, és a jogsértéskor rendelkezett a törvényben meghatározott sajátos tulajdonsággal, azaz valamely védett csoport tagja volt.8 Ennek értelmében tehát csak anynyit kell bizonyítanunk a per során, hogy a felperesek roma származásúak, és valóban nem engedték be õket. Ha ezen két tényt sikerült igazolnia a jogsérelmet szenvedett félnek, akkor a további bizonyítás a sérelem 2 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvrõl 3 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 4 2003. évi CXXV. törvény az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elmozdításáról (Esélyegyenlõségi törvény) 5 A törvény értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az a magatartás, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt nemzeti vagy etnikai hovatartozása miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben lévõ személyhez vagy csoporthoz képest más bánásmódban. 6 A törvény 5. §-a alapján az egyenlõ bánásmód követelményét köteles megtartani, aki többek között az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt vagy árut forgalmaz. 7 Az Esélyegyenlõségi törvény 30. § (1) bekezdése alapján az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését jelenti a törvényben meghatározott tulajdonság alapján az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben, így különösen a vendéglátó-ipari, kereskedelmi, valamint a mûvelõdés és a szórakozás céljára létrehozott intézményekben megtagadni vagy mellõzni szolgáltatások nyújtását vagy áru forgalmazását. 8 A 19. § (1) bekezdése szerint az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekû igényérvényesítésre jogosultnak kell bizonyítania, hogy a) a jogsérelmet szenvedõ személyt vagy csoportot hátrány érte, és b) a jogsérelmet szenvedõ személy vagy csoport a jogsértéskor ténylegesen vagy a jogsértõ feltételezése szerint rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal.
34
V ENDÉGLÁTÓ-IPARI
DISZKRIMINÁCIÓK
okozóját terheli. Neki azt kell bizonyítania, hogy megtartotta az egyenlõ bánásmód követelményét, vagy hogy az adott jogviszonyban nem kellett megtartania azt.9 Mivel ma Magyarországon az roma, aki annak vallja magát, a származás bizonyítása nem jelenthet különösebb gondot. A hátrányt, azaz a szórakozóhelyrõl való kiutasítást a tesztelés eredményével tudjuk alátámasztani. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy bár T. Lénárd nem roma származású, mivel egy roma társasággal próbált meg bejutni a szórakozóhelyre, a romákra alkalmazott megkülönböztetés õt is sújtotta. Nyilvánvaló, ha egy nem roma társasággal ment volna szórakozni, feltehetõleg senki nem állította volna meg a bejáratnál. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bírósághoz 2004 októberében benyújtott keresetünkben kértük megállapítani, hogy a diszkót üzemeltetõ társaság megsértette az egyenlõ bánásmód követelményét, és megsértette a felperesek emberi méltóságát. Kértük azt is, hogy a bíróság az alperest tiltsa el a további jogsértéstõl, és kötelezze megfelelõ elégtétel adására, oly módon, hogy az ítélet rendelkezõ részét, a diszkóbárban, mindenki által jól látható helyen, két hónapra függessze ki. A négy felperes részére fejenként 300 000 forint nem vagyoni kártérítést kértünk megállapítani. A bíróságtól azt is kértük, hogy egymillió forint közérdekû bírság megfizetésére kötelezze az alperest.10 Álláspontunk szerint ugyanis nemcsak az általunk képviselt fiatalok a diszkó jogsértõ mûködésének a kárvallottjai, hanem az egész roma közösség. Mint az a tesztelés során is kiderült, ha valakinek sötétebb a bõre, nemkívánatos vendég a szórakozóhelyen. Tudjuk azt is, hogy ez a gyakorlat évek óta folyik a településen, ráadásul egy rendkívül jól menõ vállalkozásról van szó. Megítélésünk szerint az egymillió forint közérdekû bírság a felpereseknek járó kártérítések megfizetésén túl elengedhetetlen ahhoz, hogy az alperes cég komolyan mérlegelje a jövõben a jogszabályok betartását. Jelen ügyünkben a felperesek nem ügyvédnek adtak meghatalmazást a perbeli képviseletre, hanem az Esélyegyenlõségi törvény adta új lehetõséggel élve, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Irodának és az Európai Roma Jogok Központjának.11 A Polgári perrendtartás kimondja, hogy perben meghatalmazottként eljárhat az is, akit külön jogszabály erre feljogosít,12 azaz a polgári peres eljárás szabályait megállapító törvény is megengedi, hogy az Esélyegyenlõségi törvény a társadalmi és érdekképviseleti szerveket perbeli képviseleti joggal ruházza fel. A bíróság azonban ezzel a lehetõséggel úgy tûnik nincs tisztában, ugyanis végzésben szólított fel minket arra, hogy közöljük, mi a jogi, jogszabályi alapja annak a meghatalmazásnak, mely szerint a felpereseket személyhez fûzõdõ jogok megsértése miatt indított perükben a bíróság elõtt képviselhetik.13 A bíróság kérésének eleget téve várjuk, hogy tárgyalás kitûzésére kerüljön sor. A felpereseket dr. Muhi Erika ügyvéd képviseli.
9 A 19 § (1) bekezdésben foglaltak bizonyítása esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a) megtartotta, vagy b) az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlõ bánásmód követelményét. 10 Közérdekû bírságot akkor állapíthat meg a bíróság, ha a jogsértés nagysága nem áll arányban a kifizetett kártérítés összegével. 11 Az Esélyegyenlõségi törvény 18. § (1) bekezdése szerint az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban a társadalmi és érdekképviseleti szervezet a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján törvény eltérõ rendelkezése hiányában képviselõként járhat el. 12 Az 1953. évi III. törvény a Polgári perrendtartásról 67. § (1) bekezdése j) pontja szerint a perben meghatalmazottként eljárhat többek között, akit erre külön jogszabály feljogosít. 13 Részlet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2004. november 8-án kelt végzésébõl.
35
Önkormányzat által elkövetett jogsértések
FEHÉR FÜZET 2004
K. város
2004 júniusában K. város egyik településrészének mûvelõdési házában a helyi nyugdíjas klub falunapot szervezett. A roma lakosokat azonban nem engedték be, azzal az indoklással, hogy a rendezvény zártkörû. A cigány kisebbségi önkormányzat tiltakozására a településrész önkormányzata képviselõ-testületi ülést tartott, hogy a történteket megvitassák. A hagyományosan június elsõ szombatján megrendezésre kerülõ településrészi falunapot ebben az évben az újonnan alakult K.-i Nyugdíjas Egyesület szervezte a mûvelõdési házzal közösen. A helyi médiában több alkalommal népszerûsítették az eseményt, amely a településrész egyik kiemelkedõ rendezvényének számít. A falunapi programok 17 órakor kezdõdtek, a rossz idõjárási viszonyok miatt azonban a résztvevõknek be kellett menniük a mûvelõdési ház épületébe, így a programok nagy részét, valamint a legtöbb érdeklõdõt vonzó, koncerttel egybekötött utcabált is bent kellett megtartani. A rendezvényre érkezõket azonban a nyugdíjas egyesület szervezõi csak válogatva engedték be, így nem mehettek be a roma származásúak, illetve a nem történelmi településrészi lakosok. A mûvelõdési ház vezetõje és a nyugdíjas egyesület egyik tagja megpróbálták orvosolni a kialakult helyzetet, eredményt azonban nem tudtak elérni, mivel véleményükkel kisebbségben maradtak a rendezvényszervezõk között. A helyzetet mentve a mûvelõdési ház vezetõje az épület egyik ajtajánál válogatás nélkül beengedte a vendégeket, azonban a másik kijáratnál a romákat továbbra is elküldték. Az intézményvezetõ még aznap feljegyzést készített a történtekrõl, s emellett több roma lakos is panaszt tett a cigány kisebbségi önkormányzatnál. A rendezvényt követõen a helyi cigány kisebbségi önkormányzat felkérte a településrészi önkormányzat képviselõtestületét, hogy foglaljon állást a történtekkel kapcsolatban, és ítéljék el a szervezõk magatartását. A képviselõtestület ülésére a kisebbségi önkormányzat meghívta Irodánkat is. Jelen volt továbbá az ülésen a mûvelõdési ház vezetõje, és természetesen a nyugdíjas egyesület képviselõi is, már csak azért is, mert köztük voltak képviselõ-testületi tagok is. A részönkormányzati ülésen minden érintett beszámolt a történtekrõl, illetve elõadta álláspontját. A nyugdíjas egyesület szervezõi azzal védekeztek, hogy a rendezvény zártkörû volt, habár ennek ellentmond az, hogy a sajtóban megjelent hirdetésekben ezt egyszer sem említették, s hagyományosan is egy nyitott, mindenki által látogatható rendezvényként ismerte mindenki a falunapot. Azt is elmondták a szervezõk, hogy tûzrendészeti elõírások határozzák meg az épületben tartózkodók számát, és ezért nem engedtek be mindenkit. A többi résztvevõ elmondása szerint azonban az érdeklõdõk száma nem érte el a meghatározott keretet, és a tûzrendészeti elõírás egyébként sem jogosította volna fel a szervezõket, hogy válogatva engedjék be az érdeklõdõket. A történtek tisztázása után a településrészi önkormányzat képviselõ-testülete határozatot fogadott el, amelyben elítélt minden olyan jelenséget, illetve törekvést, amely többek között bõrszínnel, származással vagy lakóhellyel kapcsolatos hátrányos megkülönböztetésre irányul. Felkérte továbbá a nyugdíjas egyesületet, hogy nyílt rendezvényein biztosítsa azt, hogy a diszkrimináció gyanúja se merülhessen fel, illetve kérjen nyilvánosan bocsánatot azoktól, akiket a falunapon kirekesztõ tevékenységével megsértett. Ennek eredményeképpen a nyugdíjas egyesület elnöke a határozat keretében elnézést kért mindazoktól, akiket a rendezvényen sérelem ért. A konfliktus tehát helyi szinten, a cigány kisebbségi önkormányzat, illetve Irodánk bevonásával sikeresen megoldódott, a sajtón keresztül az érintettek is tudomást szereztek a történtek tisztázásáról, illetve a bocsánatkérésrõl. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a képviselõ-testület gyorsan és eredményesen intézkedett a panaszok megvizsgálásáról, s elejét vette annak, hogy a konfliktus tovább növekedjen, ide értve az esetleges jogi eljárások indítását is.
38
Ö NKORMÁNYZAT
ÁLTAL ELKÖVETETT JOGSÉRTÉSEK
P. község
Ahogy arról a tavalyi Fehér Füzetben már beszámoltunk, P. község önkormányzata ellen több bejelentés érkezett Irodánkhoz a 2003-as év során.1 A panaszosok szerint az önkormányzat jogszabályellenes módon utasított el segélykérelmeket, továbbá a vonatkozó törvényben nem szereplõ feltételekhez kötötte egyes támogatások kifizetését. Gyakran megalázó módon végeztetett nehéz fizikai munkákat, elsõsorban roma asszonyokkal, azzal fenyegetve õket, hogy amennyiben nem mûködnek együtt, az addig folyósított segélyt elvonja. 2004-ben, egyéves tényfeltárást követõen Irodánk bírósághoz fordult hét panaszos ügyében P. község önkormányzata mint alperes ellen, illetve büntetõeljárást kezdeményeztünk hivatali visszaélés miatt ismeretlen tettesek ellen. Két ügyfelünk, M. Erzsébet és H. Zsuzsanna azért kérte a segítségünket annak idején, mert az önkormányzat képviseletében eljáró jegyzõ arra utasította õket, hogy árkot tisztítsanak és buszmegállót takarítsanak, ellenkezõ esetre a szociális segély megvonását helyezve kilátásba. Az utasításkor mindkét panaszos elõrehaladott terhes volt. A buszmegálló-takarítás során ki kellett üríteniük a kukákat, össze kellett szedniük a cigarettacsikkeket és a szemetet. Végig kellett menniük az egész falun az út mindkét oldalán. A szemeteszsákokat az akkor már hatodik és hetedik hónapban járó kismamák a hátukon cipelték. Amikor egy zsák megtelt, elvitték az önkormányzathoz, ahol kaptak egy újat, amivel visszamentek a soron következõ megállóhoz. Több kilométert tettek meg naponta oda-vissza, közben a beérkezõ buszok utasainak figyelmétõl kísérve nagy hassal hajolgattak, sepregettek, zsákot hordtak.2 Két negyven év feletti asszonnyal, M. Károlynéval és H. Lászlónéval a téli idõszakban rendszeresen havat lapátoltatott a jegyzõnõ, annak ellenére, hogy férfi közhasznú munkások is voltak a településen. Amennyiben az asszonyok nem vállalták volna a felajánlott munkát, akkor a részükre megállapított segélyt elvonta volna az önkormányzat. A hóeltakarítás közben védõitalt nem kaptak, nem mehettek be melegedni, rokonaik vittek nekik meleg teát. H. Lászlóné egyébként a helyi kisebbségi önkormányzat vezetõje. Megtörtént, hogy éppen iskolai ünnepségre volt hivatalos, amikor berendelték havat lapátolni. Ünnepi ruhájában az iskola felé tartott, amikor a jegyzõnõ megállította az utcán, és közölte: menjen haza, öltözzön át, és ragadjon lapátot. Az asszonyok embertelen foglalkoztatása ellen a település polgármestere is eredménytelenül szólalt fel.3 Irodánk a két kismama, valamint a hólapátoló asszonyok nevében személyhez fûzõdõ jogok megsértése miatt polgári peres eljárást indított.4 Álláspontunk szerint az önkormányzat megsértette a felperesek emberi méltóságát azzal, hogy megalázó körülmények között, nehéz fizikai munkát végeztetett velük. Az önkormányzat visszaélt a felperesek kiszolgáltatott helyzetével, amikor segély megvonásával fenyegetette õket arra az esetre, ha nem végzik el a kiszabott munkát. Jogellenes módon állandó készenlétben tartotta a felpereseket, elvárva tõlük, hogy a felszólítást követõ egy-két órán belül munkába álljanak. Keresetünkben kifejtettük továbbá, hogy az önkormányzat munkaszerzõdés nélkül vagy utólagos munkaszerzõdéssel foglalkoztatta õket. Készenléti díjat pedig egyik esetben sem fizetett. 1 Kiszolgáltatva sorsnak, jegyzõnek (P. község), Fehér Füzet 2003, 26. o. (www.neki.hu). 2 Uo. 3 Uo. 4 Az 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvrõl ( Ptk.) 75. § (1) bekezdése kimondja, hogy a személyhez fûzõdõ jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A Ptk. 76. §-a pedig úgy folytatja, hogy a személyhez fûzõdõ jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.
39
FEHÉR FÜZET 2004
Hivatkoztunk továbbá arra, hogy az alperes megsértette a felperesek testi épséghez, egészséghez való jogát.5 Az állapotos kismamák védõfelszerelés és megfelelõ szerszámok nélkül takarítottak buszmegállókat és árkot, veszélyeztetve ezzel saját és magzatuk testi épségét, egészségét. Ugyanígy a hólapátolók sem kapták meg a szükséges felszerelést, védõitalt. Mind a négy felperes olyan nehéz fizikai munkát végzett, amelyet aszszonyokkal, különösképpen állapotos és idõs asszonyokkal végeztetni nem lehetett volna. Mindkét ügyben megtörtént az elsõ tárgyalás, ahol meghallgatták a felpereseket, és az alperes is elõadta védekezését. Az általa becsatolt iratokból kiderült, hogy M. Károlynét hónapokon keresztül alkalmazták mindenféle szerzõdés nélkül, akkurátus módon ugyanis jelenléti ívet aláírattak vele. Az fontos volt tehát, hogy õk tudják, az asszony dolgozott, az azonban nem, hogy vele szemben jogszerûen járjanak el. Ugyancsak a jelenléti ívekbõl derült ki az is, hogy a hólapátolással megbízott asszonyok még karácsony napján is dolgoztak. A kismamák esetében pedig kiderült, hogy a velük kitisztíttatott árok csak 160 centi mély volt, ami ugye azt jelenti, hogy egy alacsonyabb mint például H. Zsuzsanna embert teljes egészében ellep. A tárgyalások a tanúk meghallgatásával folytatódnak, a felpereseket Dr. Muhi Erika ügyvéd képviseli.
* Három másik panaszos, K. Szilvia, B. István és B. Istvánné ügyében államigazgatási jogkörben okozott kár miatt kezdeményeztünk peres eljárást az önkormányzattal szemben. Az alperes önkormányzat úgy utasította el ugyanis ügyfeleink rendszeres gyermekvédelmi támogatás iránti igényét, hogy a törvényben elõírt jogosultsági feltételeknek megfeleltek.6 Arra is volt példa, hogy valakinek megállapította az ellátást, azonban helytelen idõponttól folyósította azt. Keresetünkben arra kértük kötelezni az önkormányzatot, hogy az 5 éves elévülési határidõn belül minden felperesnek fizesse meg a helytelen idõponttól folyósított támogatás következtében fennmaradó különbözetet. Kértük továbbá, hogy a jogszabályba ütközõen elutasított kérelmek esetében a bíróság állapítsa meg az elutasító határozat jogsértõ voltát, és kötelezze az alperest az adott idõszakra vonatkozó rendszeres gyermekvédelmi támogatás összegének megfizetésére. Mivel az elutasító határozatok indoklása nemcsak törvénytelen, de álláspontunk szerint emberi méltóságot sértõ is volt, ezért személyhez fûzõdõ jogok megsértésére is alapítottuk keresetünket az államigazgatási jogkörben okozott kár mellett. Az önkormányzat annak idején ugyanis azzal indokolta a kérelmek elutasítását, hogy a szülõk nem tesznek meg mindent gyermekeik eltartása érdekében. Az alperes indoklásában közölte a felperesekkel, hogy nem tartja felelõs felnõtt állampolgárnak õket, mivel még gyermekeik eltartása érdekében sem hajlandóak munkát vállalni. Ezen következtetését arra alapozta, hogy a kérelem benyújtásának idõpontjában egyik vagy mindkét szülõ munkanélküli volt. Az alperes önkormányzat határozatában arra próbálta kötelezni a felpereseket, hogy két munkahelyrõl vigyenek igazolást annak bizonyítására, hogy valóban kerestek munkát, és önhibájukon kívül nem dolgoznak. Álláspontunk szerint az önkormányzat megsértette a felperesek személyiségi jogait azzal, hogy a gyermekvédelmi támogatást kérvényezõ szülõket elutasító határozatában gyakorlatilag munkakerülõknek nevezi, akiket folyamatos felügyelettel és külsõ nyomással lehet csak rábírni, hogy dolgozzanak. Az eljárás során az önkormányzat elismerte az államigazgatási jogkörben okozott kárt, és a megállapított összeget egy egyezségi megállapodás keretében kifizette a felpereseknek. A személyiségi jog megsértése vonatkozásában a per tovább folytatódik.
* 5 A Ptk. 76. § alapján a személyhez fûzõdõ jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. 6 A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gytv.) 19. § (2) bekezdése kimondja, hogy a települési önkormányzat képviselõ-testülete a gyermeket rendszeres támogatásban részesíti, ha a gyermeket gondozó családban az egy fõre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét (a továbbiakban: az öregségi nyugdíj legkisebb összege) és a családban történõ nevelkedés nem áll a gyermek érdekével ellentétben, feltéve, hogy a települési önkormányzat rendelete alapján elrendelt vagyoni helyzet vizsgálata során az egy fõre jutó vagyon értéke nem haladja meg külön-külön vagy együttesen a (7) bekezdésben meghatározott értéket.
40
Ö NKORMÁNYZAT
ÁLTAL ELKÖVETETT JOGSÉRTÉSEK
A peres eljárások mellett Irodánk büntetõ feljelentést is tett ismeretlen tettes ellen hivatali visszaélés bûntettének7 gyanúja miatt. Álláspontunk szerint az önkormányzat azzal a céllal, hogy csökkentse szociális kiadásait, törvénytelen eszközöket használt fel a segélykérelmek elutasítására és a segélyezettek jogszabályellenes foglalkoztatására. Az önkormányzat segélyeket vont meg olyan kérelmezõktõl, akiknek járt volna az ellátás. További, és egyben nem teljesíthetõ feltételekhez kötötte egy-egy támogatás megítélését, túllépve ezzel a törvényes kereteit. Nem megfelelõ idõponttól folyósította a segélyeket, és ezt minden esetben a kérelmezõ hátrányára tette. Gyakran nem hozott határozatot a benyújtott kérelmek ügyében, így nem kellett segélyt folyósítania. Azonnali munkakezdésre kötelezte az embereket, segélyelvonással fenyegetve meg õket. A törvényi elõírásoknak nem megfelelõ módon bocsátott el embereket, majd a segélyüket is elvonta azzal, hogy nem együttmûködõk az önkormányzattal. Mindezek álláspontunk szerint megalapozzák a hivatali visszaélés bûntettének alapos gyanúját. A helyszíni tényfeltárások során fedeztük fel, hogy egyik panaszosunk helyett valaki más vette fel a kiegészítõ családi pótlékot, és írta alá az õ nevében. Az iratok között fellelhetõ volt továbbá olyan határozati kézbesítés, amelyen a feladónál szereplõ aláírás, valamint az átvevõnél szereplõ aláírás feltehetõleg ugyanattól a személytõl származik. Emiatt magánokirat-hamisítás vétségének8 a gyanúja miatt is feljelentést tettünk. A nyomozás során a feljelentésben Irodánk által megnevezett sértetteknek és tanúknak csak egy részét hallgatták meg, nem mindenkit idéztek be, hiába indítványoztuk. Többek között a polgármestert sem, aki a konkrét bûncselekményekkel kapcsolatban tájékoztatni tudta volna a hatóságot a lehetséges elkövetõ személyérõl, illetve magáról a bûncselekményrõl. A nyomozó hatóság pár tanúvallomás felvétele után megszüntette a nyomozást azzal az indokkal, hogy az általunk leírt cselekmény nem bûncselekmény. Indokolásában kifejtette, hogy az önkormányzatnál egyetlen vizsgálat sem állapított meg etnikai származástól függõ megkülönböztetést, illetõleg a munkaszerzõdés nem lehet formális, nem szolgálhat egyfajta munka nélkül szerzett segélyként.9 A hatóság értelmezésébõl tehát egyrészt arra lehet következtetni, hogy a hivatali visszaélés bûncselekményének törvényi tényállási elemét, a célzatot a sértettek romaságában látta.10 Mi azonban soha nem állítottuk, hogy etnikai motívumú bûncselekmény történt volna, csak azt mondtuk, hogy zömmel romákat érint az ügy. Hiszen õk azok, akik nagyobb számban kapnak segélyt a településen. Mint ahogy azóta már kiderült, P. községben a nem romák is hasonló bánásmódban részesültek, a cél ugyanis egyértelmûen az volt, hogy jelentõsen csökkenjenek az önkormányzat kiadásai. Ha ehhez törvénytelen eszközöket kellett igénybe venni, akkor úgy. Mi ezt írtuk le a feljelentésünkben is, és ezt támasztotta alá a tanúk vallomása is. A rendõrség azonban úgy tûnik más színben akarta feltüntetni az ügyet. A megszüntetõ határozat másik kijelentése is teljességgel érthetetlen, hiszen segély és munkabér két egymástól teljesen különbözõ fogalmak. Vagy segélyt kap valaki, vagy munkabért. Soha senki nem akart P. községben munka nélkül pénzhez jutni, de ha már munkát végeztettek vele, akkor munkaszerzõdést kellett volna kötni vele, nem pedig a segély megvonásával fenyegetni. A határozat kézhezvétele után panaszt nyújtottunk be az ügyészséghez, melyben sérelmeztük, hogy a nyomozó hatóság nem hallgatott meg minden sértettet, sõt olyan tanúkat sem, akik releváns információkat tudtak volna adni. Hiányos volt továbbá a nyomozó hatóság által megállapított tényállás is. Olyan fontos, a feljelentésben szereplõ tények kivizsgálását mulasztották el, amelyek a bûncselekmény elkövetésének megállapítása szempontjából döntõ jelentõségûek lehetnek. Az ügyészség helyt adott a panasznak, és a nyomozó hatóságot kötelezte az eljárás továbbfolytatására, és a tényállás teljes körû feltárására. 7 A Büntetõ törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 225. §-a szerint az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan elõnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. 8 A Btk. 276. §-a szerint aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszûnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ, vétséget követ el és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ. 9 Részlet a 2004. június 2-án kelt nyomozást megszüntetõ határozatból. 10 A hivatali visszaélés célzatos bûncselekmény, azaz csak egyenes szándékkal követhetõ el, ami azt jelenti, hogy az elkövetõnek kifejezetten akarnia kell a hátrány bekövetkeztét.
41
FEHÉR FÜZET 2004
A nyomozás során lefolytatott tanúmeghallgatások azonban nem zajlottak zökkenõmentesen. Az ügyben eljáró vizsgáló álláspontunk szerint nem megfelelõen jegyzõkönyvezte a tanúk által elmondottakat, számos fontos információt kifelejtett. Megtörtént, hogy csak az általa feltett kérdésekre adott választ írta le, de azt is lerövidítve. A tanúk hozzáfûzött magyarázatát nem volt hajlandó leírni a felszólítás ellenére sem. Egy esetben elõfordult, hogy arra hivatkozva, hogy a nyomtató hibás, nem javította ki a helytelenül felvett jegyzõkönyvet, melyet a tanú ilyen formában nem akart aláírni. Még a kihallgatás elõtt feltette azt a kérdést ügyfeleinknek, hogy miért erõltetik ezt a nyomozást, miért nem elégszenek meg a polgári peres eljárással. Elmondta azt is, mennyire sajnálja a jegyzõ asszonyt, és a kihallgatás megkezdésekor közölte a tanúkkal, hogy a nyomozást meg fogja szüntetni, semmi értelmét nem látja annak, hogy ezt az eljárást lefolytassa. A fentiek miatt Irodánk ismételten panasszal fordult az ügyészséghez, melyben kértük, hogy utasítsa a nyomozó hatóságot az elfogulatlan és alapos nyomozás lefolytatására. Jelenleg a büntetõeljárás folyamatban van, melyben sértetti képviseletet látunk el. A település jegyzõje azóta lemondott, arra való hivatkozással, hogy a személye elleni támadások miatt nem tudja tovább folytatni az eddigi munkáját.
42
Ö NKORMÁNYZAT
ÁLTAL ELKÖVETETT JOGSÉRTÉSEK
H. Aladárné ügye
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei E. városban élõ roma asszony 2004 tavaszán ápolási díj iránti kérelemmel fordult a települési önkormányzathoz. A szociális bizottság megállapította, hogy az ápolási díj igénylésének idején a panaszos nem állt munkaviszonyban, azt nem kellett megszüntetnie, nem kellett fizetés nélküli szabadságot kivennie, így a helyi rendelet értelmében nem jogosult erre az ellátási formára. A panaszos érdekében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatalhoz fordultunk. A hivatal megállapította a törvénysértést, és indítványozta annak megszüntetését a képviselõ-testületnél. A panaszos évek óta ápolja a vele együtt élõ édesanyját, aki nem tudja magát ellátni, folyamatos ápolásra, gondozásra szorul. Úgy gondolta tehát, hogy ápolási díj iránti kérelemmel fordul a képviselõ-testülethez. A kérelem benyújtásakor hatályos helyi rendelet értelmében ápolási díj csak annak a nagykorú hozzátartozónak állapítható meg, aki 18. életévét betöltött, tartósan beteg személy gondozását végzi, és az ápolás céljára és idõtartamára fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe, vagy munkaviszonya az ápolási díj igénybevétele miatt szûnt meg, ettõl eltérni csak rendkívül indokolt esetben lehet. Mivel H. Aladárné nem felelt meg ennek a feltételnek, a kérelmét elutasították. 1 A szociális törvény értelmében az ápolási díj a hozzátartozónak nyújtott ellátás, ha önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre szoruló tartósan beteg személy gondozását végzi. 18. életévét még be nem töltött személy gondozása esetén a törvény erejénél fogva jár ez az ellátási forma, míg felnõtt korú, tartósan beteg személy gondozása esetén csak akkor, ha azt az önkormányzat helyi rendeletében szabályozza. Ezt tehát azt jelenti, hogy az önkormányzat dönthet úgy is, hogy felnõttek esetében egyáltalán nem állapít meg ápolási díjat. Az ellátásnak véleményünk szerint az a rendeltetése, hogy állandó jövedelemhez juttassa azt a hozzátartozót itt elsõsorban feleséget, gyermeket, szülõt kell érteni , aki a súlyosan beteg családtagot gondozza, ápolja. Nem véletlen tehát, hogy az ápolási díj folyósításának idõtartama szolgálai idõre jogosít, azaz a késõbbiek során beszámít a nyugdíj alapját jelentõ szolgálati idõbe. Ebbõl a szempontból az ápolási díj a munkabérhez hasonlatos, hiszen egy beteg ember állandó ápolása, gondozása egész napos elfoglaltságot jelent, folyamatosan, pihenõnapok és ünnepnapok nélkül. A felnõttek gondozása esetére megállapítható ápolási díj tehát az önkormányzatok döntési kompetenciájába tartozik. Ebben az esetben lehetõsége van a képviselõ-testületnek arra, hogy a jogosultság megállapításánál figyelembe vegye a családban az egy fõre jutó havi jövedelem összegét, a díj azonban nem lehet kevesebb, mint az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege.2 A döntési szabadság azonban nem jelenti azt, hogy olyan feltételeket is megállapíthatnak, amelyek ellentétesek a szociális törvénnyel, mint ahogy az álláspontunk szerint a panaszos ügyében történt. A munkaviszonytól tenni függõvé az ellátási formát súlyosan méltánytalan azokra az ápolást végzõ személyekre nézve, akik folyamatosan gondozásra szoruló beteget ápolnak, de közvetlenül az igénylést megelõzõen nem volt munkaviszonyuk. 1 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról 2 A Szociális törvény 41. § (4) bekezdése szerint a települési önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek esetén ápolási díj állapítható meg annak a hozzátartozónak, aki 18. életévét betöltött tartósan beteg személy gondozását végzi. A jogosultság megállapítása szempontjából figyelembe vehetõ egy fõre számított havi családi jövedelemhatárt az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni, hogy az az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, egyedülálló esetén annak 150%-ánál alacsonyabb nem lehet.
43
FEHÉR FÜZET 2004
Orvos által kiállított igazolásra3 van szükség ahhoz, hogy az ápolási díjat meg lehessen állapítani. Az orvosi igazolás hivatott ugyanis alátámasztani azt, hogy szükség van egy olyan családtagra, aki folyamatosan felügyeli az ápolásra szorulót, aki folyamatosan vigyáz rá, gondoskodik róla. Egy ilyen feladat ellátása mellett lehetõsége sincs a hozzátartozónak, hogy munkaviszonyban álljon, vagy azt létesítsen. Érdemben aközött sincs különbség álláspontunk szerint, hogy az ápolást a hozzátartozó a munkaviszonyának megszüntetésével végzi, vagy úgy, hogy korábban nem volt munkaviszonya. Mindaddig, amíg a hozzátartozó ápolást végez, munkát egyáltalán nem tud vállalni, sõt az is lehetséges, hogy épp azért nem állt munkaviszonyban korábban a kérelmezõ, mert már akkor is ápolta beteg családtagját, csak ezért nem kapott díjazást. Az ügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal vezetõjét kerestük meg azzal, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva4 állapítsa meg, hogy az önkormányzat rendelete megfelel-e a jogszabályi elõírásoknak, és jogszerû-e olyan feltételhez kötni az ellátást, hogy az illetõnek korábban munkaviszonnyal kellett rendelkeznie. A közigazgatási hivatal válaszában kifejtette, hogy felvetésünk alapos, így felszólította az önkormányzat képviselõ-testületét, hogy gondoskodjon a törvénysértés megszüntetésérõl. Javasolta továbbá, hogy a panaszos újra terjessze elõ a kérelmét az önkormányzatnál.
3 A Szociális törvény 43. § (1) bekezdése szerint az ápolási díj megállapítása iránti kérelemhez csatolni kell a háziorvos igazolását arról, hogy az ápolt súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg, és szakvéleményét arra vonatkozóan, hogy az ápolt önmaga ellátására képtelen, ezért állandó és tartós felügyeletre, gondozásra szorul. 4 A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi CXV. törvény 98. § (2) bekezdése szerint a közigazgatási hivatal vezetõje a fõvárosban és a megyében ellátja a helyi önkormányzatok, a helyi kisebbségi, valamint a kisebbségi települési önkormányzatok törvényességi ellenõrzését, a mérlegeléssel hozott önkormányzati döntésnek pedig kizárólag a jogszerûségét vizsgálhatja.
44
Kártalanítási, rendõrségi, ügyészségi eljárások
FEHÉR FÜZET 2004
V. Attila és V. Oszkár ügye
2003 júliusában egy rablás elkövetésének gyanújával letartóztattak öt roma fiatalembert, akik közül az egyikükben a sértett felismerni vélte támadóját. Az eljárás késõbbi szakaszában két gyanúsítottat szabadlábra helyeztek, majd velük szemben az eljárást megszüntették, míg a másik három roma férfivel szemben vádat emeltek a Budai Központi Kerületi Bíróságon. A vádlottak mindvégig elõzetes letartóztatásban voltak. A bíróság a három vádlottat végül felmentette. A felmentettek közül ketten akiket az Irodánk által megbízott ügyvédek képviseltek kártalanítási igényt terjesztettek elõ a magyar állammal szemben elõzetes fogvatartásuk miatt. 2003. július egyik késõ éjszakáján, a Gellérthegyen több férfi állt körbe egy padon ülõ fiatal párt. Az egyik férfi kikapta az éppen telefonáló fiú kezébõl a telefont, miközben egy másik társa a lánytól elvette a táskáját, és abban kutatni kezdett. A lány félelmében annyit tudott mondani, hogy nincs a táskájában semmi, mire támadója megjegyezte: Kell a kés?, majd társához fordult: Add a zsilettet! A halálra vált fiatalok ettõl kezdve semmilyen ellenállást sem tanúsítottak. A fiúnak a mobilját, a lánynak a CD-lejátszóját vitték el. A fiú táskáját, illetve pulóverét késõbb eldobták, azokat a helyszínelés során a rendõrök megtalálták. A fiatal pár azonnal értesítette a rendõrséget, akik nagy erõkkel kezdték meg bejelentés alapján a roma férfiak keresését. A kirabolt pár még az éjszaka során vázlatos személyleírást adott a támadóikról, amelyben említést tettek arról, hogy az elkövetõk romák voltak, vagy legalábbis volt közöttük roma személy. Elmondásuk szerint hat vagy hét férfi támadta meg õket. A rendõrség ez alapján kezdte meg kizárólag roma személyek keresését. A pesti oldalon az Apáczai Csere János utcában felfigyeltek öt romára, akik éppen beszélgettek. Megkezdték az igazoltatásukat, közben értesítették a keresésben szintén részt vevõ egyik felettesüket, aki intézkedett a sértettek átszállításáról az igazoltatás színhelyére. A sértettek megérkezésekor az öt férfit sorba állították, majd az autóban ülõ lány rámutatott egyikükre. A fiú ugyan megjegyezte, hogy õ a sorban állók közül egyiket sem véli felismerni, ennek ellenére mind az öt roma férfit elõállították a rendõrkapitányságra. Az elõállítottak mindegyike tagadta, hogy a bûncselekményt elkövették volna, illetve mindannyian elmondták, hogy hol jártak aznap éjjel. Hozzá kell tenni, hogy az öt férfi két irányból érkezett: míg ketten az Apáczai Csere János utca elején találkoztak nem sokkal feltartóztatásuk elõtt, addig a másik három az egész estét együtt töltötte, majd késõbb így öten az Apáczai utcában találkoztak. O. Lászlót és K. Bélát a találkozás elõtt már két ízben is igazoltatták a rendõrök. Az igazoltatások idõpontjára vonatkozó iratokat az eljárásban beszerezték. Ezen idõpontoknak a késõbbiekben perdöntõ jelentõsége volt. Az elõállított öt roma férfi közül V. Attila és V. Oszkár elmondták a rendõrségen, hogy egy vidéki rokonukkal töltötték az egész estét, mindvégig együtt voltak, és nem jártak a budai oldalon. Elõadásukat az eljárás késõbbi részében megerõsítette egy éjjel-nappali bolt eladója, akinél aznap éjjel jártak, valamint egy taxis, akivel együtt kávéztak a boltban. A két tanú elõadása, habár kisebb momentumok tekintetében ellentmondtak a gyanúsítottak vallomásainak, mégis alátámasztani látszottak azt a védekezést, miszerint V. Attila, V. Oszkár és rokonuk egész este együtt sétáltak a városban. A gyanúsítottak nem tagadták, hogy valóban találkoztak O. Lászlóval és K. Bélával, a csapat másik két tagjával, de csak elfogásuk elõtt néhány perccel, az Apáczai utcában. Elmondták azt is, hogy feltartóztatásukat követõen az intézkedõ rendõrök nem közölték velük, hogy milyen okból igazoltatják õket, mi több, a sértettek megérkezéséig úgy tûnt, hogy el is hagyhatják a helyszínt. Az öt férfi egyike, K. Béla gépkocsival érkezett az elfogás helyszínére. Ezt a kocsit a helyszínen a rendõrök megvizsgálták, de abban rablásból, egyéb bûncselekménybõl eredõ árut nem találtak. Ennek el
46
KÁRTALANÍTÁSI, RENDÕRSÉGI, ÜGYÉSZSÉGI ELJÁRÁSOK
lenére a nyomozó hatóság, késõbb pedig az ügyészség álláspontja is az volt az üggyel kapcsolatban, hogy a bûncselekményt autóval követték el a gyanúsítottak. Hozzá kell tenni, hogy nemcsak a kocsiban, de sem az elfogás helyszínén a gyanúsítottaknál, sem a késõbbi házkutatások során nem találtak meg semmit az eltulajdonított tárgyak közül. Az átvizsgált autóban sem ujjnyomokat, sem szagmintát nem rögzítettek a rendõrök. Az események menetének tárgyalását érdemes egy kis kitérõ erejéig megszakítani. A Zsaru Magazinban ugyanis egy olyan valótlan tartalmú cikk jelent meg az esettel kapcsolatban (az érintettek monogramjának feltüntetésével, de az eset a leírásból jól azonosítható volt), amelyben többek között azt állították, hogy az elkövetõk egymásra vallottak a kapitányságon. Az esethez kapcsolódóan továbbá egy hosszabb írás is napvilágot látott, amelyben a rendõrség egyik vezetõje nyilatkozott arról, hogy 2003 nyarán megszaporodtak a vagyon elleni bûncselekmények a Gellérthegyen. Az említett júliusi éjszakán azonban letartóztattak öt személyt; a rendõrség fellélegzett, és ezzel megoldódni látszott a helyzet. Néhány nappal késõbb azonban újabb rablás történt a Gellérthegyen, ráadásul nagyon hasonló elkövetési módszerrel. Az elkövetõk egyike megkérdezte a sértettektõl, hogy Kell a kés?, majd nagyobb nyomatékul az egyik társához fordulva így szólt: Add a zsilettet! Késõbb számolt be errõl is a rendõri vezetõ ezt a csoportot is sikerült elfogni, román származású személyekrõl volt szó. A letartóztatásban lévõ V. Attila és V. Oszkár érdekében az eljárás alatt több ügyvéd is eljárt. A terheltek hozzátartozói a nyomozás lezárását követõen, már a vádemelés után fordultak Irodánkhoz. Panaszukban hivatkoztak többek között az elõbb említett cikkekre azzal, hogy a két fiú nem követhette el a bûncselekményt, hiszen elfogásukat követõen ugyanazon a helyen, hasonló jellegû elkövetés történt. Ezen túlmenõen az iratok átvizsgálása során több olyan ellentmondó sértetti nyilatkozat is a felszínre került, ami azt látszott alátámasztani, hogy a terheltek nem követték el a bûncselekményt. Figyelemre méltó volt továbbá, hogy a sértettek a felismerésre bemutatás1 alkalmával olyan fényképeket láthattak, amelyeket a gyanúsítottakról ugyanabban a ruhában készítettek, amelyben elfogták õket. Ezen túlmenõen nagyobb erõfeszítés nélkül megállapítható volt, hogy a gyanúsítottak a fényképeken másképp vannak elhelyezve a többiekhez képest: míg a kontrollcsoport 2 tagjai többé-kevésbé azonos módon voltak lefotózva, általában nyaktól felfelé, addig a terheltek többségének látszott a válla, ujjatlan pólóban fényképezték le õket, vagy egyéb olyan jellegzetesség tûnt fel a képen, ami a felismerõ figyelmét erre terelheti. Álláspontunk szerint teljes mértékben sérti az eljárási szabályokat az, hogy a felismerésre bemutatottat a felismerõk esetünkben a sértettek egy ízben már látták ugyanabban a ruhában, amelyben a fényképen is szerepelnek. Másrészrõl az is jogszabálysértõ, ha a bemutatottak fényképei nem azonos beállítás, elhelyezkedés szerint készültek, vagy netalán olyan, feltûnõen eltérõ tulajdonságú személyeket válogatnak össze, aminek révén a csoport egy tagját valamely tulajdonsága kiemeli a többiek közül.3 A már említettek szerint a nyomozás eredményei nem tûntek meggyõzõnek abban a vonatkozásban, hogy a gyanúsított roma férfiak valóban elkövették volna a bûncselekményt. Ennek abból a szempontból is jelentõsége volt, hogy Irodánk egyáltalán vállalhatja-e a terheltek jogi képviseletét, védelmét. Az eljárás ada1 Az 1998. évi büntetõeljárásról szóló XIX. törvény 122. §-a a felismerésre bemutatás jogintézményét az alábbi módon szabályozza: (1) A bíróság, illetõleg az ügyész felismerésre bemutatást rendel el és tart, ha az személy vagy tárgy felismerése céljából szükséges. A terheltnek vagy a tanúnak felismerésre legalább három személyt vagy tárgyat kell bemutatni. A terheltnek vagy a tanúnak ha más lehetõség nem áll rendelkezésre felismerésre személy vagy tárgy fényképen, illetõleg más adathordozón rögzített kép-, illetõleg hangfelvétele is bemutatható. (2) A felismerésre bemutatás elõtt azt, akitõl a felismerés várható, részletesen ki kell hallgatni arról, hogy a kérdéses személyt vagy tárgyat milyen körülmények között észlelte, milyen kapcsolata van vele, milyen ismertetõjeleirõl tud. (3) Személyek bemutatása esetén az ügytõl független és a felismerést végzõ által nem ismert, továbbá a kérdéses személlyel a fõ ismertetõjegyekben megegyezõ tulajdonságú - így különösen vele azonos nemû, hasonló korú, testalkatú, bõrszínû, ápoltságú és öltözetû - személyeket kell a kérdéses személlyel egy csoportba állítani. Tárgyak bemutatása esetén a kérdéses tárgyat hasonló tárgyak között kell elhelyezni. A kérdéses személynek vagy tárgynak a csoporton belüli elhelyezkedése a többitõl jelentõsen nem térhet el, és nem lehet feltûnõ. (4) A bemutatást több felismerõ személy esetében is külön-külön, egymás távollétében kell végezni. (5) Ha a tanú védelme szükségessé teszi, a felismerésre bemutatást úgy kell végezni, hogy a felismerésre bemutatott a tanút ne ismerhesse fel, illetõleg ne észlelhesse. Ha a tanú személyi adatainak zárt kezelését rendelték el, errõl a felismerésre bemutatásnál is gondoskodni kell. 2 Azaz azok a személyek, akik nem hozhatók összefüggésbe az adott üggyel, szerepeltetésük pusztán azt célt szolgálja, hogy a felismerõnek egy csoportból kell tudnia kiválasztania az elkövetõt. Ha olyan személyt választ több ízben is, akinek az ügyhöz nincs köze az nyilvánvalóan arra utal, hogy nem ismeri fel a terheltet. 3 Ilyen lehet, ha például a bemutatott átlagos személyek mellett helyezik el egy túlsúlyos személy fényképét; fehér bõrszínû csoportban egyetlen roma személy szerepel; borotvált arcú csoportba egyetlen szakállas személyt helyeznek stb.
47
FEHÉR FÜZET 2004
tai, a terheltek hozzátartozóinak elõadása, illetve a terheltekkel való személyes találkozó azonban arról gyõzött meg bennünket, hogy vállalhatjuk az ügyben a részvételt.4 Az említettek szerint az öt gyanúsított közül már csak három személyt vádolt meg az ügyészség a rablás elkövetésével. Két gyanúsítottal szemben a nyomozást, illetve az elõzetes letartóztatást megszüntették, elsõsorban azért, mert egyiküket sem ismerte fel a két sértett, sem a fényképekrõl, sem a szembesítésen. Ezzel szemben a másik három férfival szemben az ügyészség vádat emelt, annak ellenére, hogy mindegyikõjük felismerése meglehetõsen kétséges volt, hiszen a három férfi közül is csak az egyiket vélte felismerni az egyik sértett. A másik két férfi esetében pedig a sértettek meglehetõsen bizonytalanok voltak, kétség nélkül egyikük vonatkozásában sem tudtak nyilatkozni. A vádirat szerint V. Attila, V. Oszkár és K. Béla követték el a rablást ismeretlen társaikkal. Ezen túlmenõen a vádhatóság kitartott a gépkocsival való elkövetés verziója mellett, ezt a bíróság mint elméleti hipotézist elfogadhatónak is találta. A védõi hivatkozások szerint azonban sem autóval, sem gyalog nem lett volna ideje a vádlottaknak a Gellérthegytõl az Apáczai utcába eljutni kb. fél óra alatt. A bíróság három tárgyalási napon folytatta le a bizonyítási eljárást, amelynek eredményeképpen a vádlottak teljes felmentésére került sor. A vádlottak meghallgatásukkor lényegében a nyomozati vallomásukkal egyezõen adták elõ védekezésüket. A tárgyaláson az ún. terhelõ tanúk5 meghallgatása konkrét eredményeket nem hozott, ugyanis a vádban foglaltak bizonyítását nem szolgálták. A tárgyalás érdemi részét valójában a sértettek meghallgatása jelentette. Mint a bírósági ítélet indokolásából kiderül, a bíróság a sértettek elõadása alapján került abba a helyzetbe, hogy aggálytalanul kialakíthassa az ügyrõl alkotott álláspontját. A sértettek vallomásaikban a rablási cselekmény lefolyására nézve teljes mértékben elfogadható elõadásokat nem tudtak tenni. A sértettek közül a fiatal hölgy volt az, aki már korábban is úgy nyilatkozott, hogy V. Attilát határozottan felismerte. A tárgyaláson azonban azt is elõadta, hogy a helyszínen a rossz megvilágítás, az izgatottság miatt valójában csak a mellette álló férfi hangjára, beszédstílusára, illetve nagy vonalakban testi adottságaira tud visszaemlékezni. A bíróság azonban indokolásában kiemelte, hogy a sértett V. Attila legszembetûnõbb jellegzetességét, a mindkét karján lévõ tetoválást csak az Apáczai utcában észlelte, azaz a helyszínen nem figyelt fel ilyesmire. Tekintettel arra, hogy az Apáczai utcában ahol egyébként jobb fényviszonyok között figyelhették meg a sértettek a gyanúsítottakat V. Attila ugyanolyan ruhában volt, mint a fényképeken, feltehetõ, hogy a sértett az ekkor szerzett benyomásait látta igazoltnak a késõbbi alkalmakkor, amikor fel kellett ismernie támadóját. Hasonlóan, mind a hölgy, mind barátja a többi, általuk felismerni vélt személy kapcsán elsõsorban a ruházatot, testalkatot, egyéb általános jellemzõket jelöltek meg a felismerés alapjaként. Az ítélet indokolása is megjegyzi, hogy ezek nem adtak kellõ alapot a vádlottak bûnösségének igazolására. A bíróság indokolásában megállapította továbbá, hogy a bûnösség bizonyítására mindössze a sértettek vallomásai álltak rendelkezésre. Az esetleírás elején már említettek szerint sem a nyomozó hatóság, sem késõbb az ügyészség nem gondoskodott arról, hogy az ügy kellõen legyen felderítve, a lehetõ legtöbb bizonyíték álljon rendelkezésre, és lehetõleg már a nyomozati szakban eldönthetõ legyen, hogy kit, illetve kiket lehet vagy érdemes megvádolni, azaz bûnösségét vagy ártatlanságát a bíróság elõtt bizonyítani. Az ügyészség felelõssége ebben a tekintetben is óriási, hiszen vádhatóságként õk döntenek abban a kérdésben, hogy bíróság elé vigyék-e az adott ügyet vagy sem. Megítélésünk szerint ez esetben rosszul döntöttek, és az éppen általuk oly sokszor hangoztatott presztízsveszteség-veszély ellenére vitték bíróság elé az ügyet.6 Talán az is alátámasztja vélekedésünket, hogy az ügyészi fellebbezést visszavonták, ezzel az ítélet jogerõre emelkedett. A büntetõügyben a vádlottak védelmét dr. Bihari László és dr. Furmann Imre ügyvédek látják el.
* 4 Ez azért érdemel külön kiemelést, mert a NEKI az esetek többségében nem biztosít és nem lát el védelmet büntetõeljárásban. 5 Ez a közkeletû elnevezés egyébként helytelen, hiszen a büntetõeljárás csak a tanú fogalmát ismeri, azon belül nem tesz különbséget terhelõ és mentõ tanúk között, hiszen a tanúvallomás tartalmának ekként való értelmezése nyilvánvalóan a bíróság feladata. 6 Ez azt jelenti, hogy egy adott ügyben (pl. a bizonyítékok elégtelensége, csekély száma miatt stb.) azért nem emelnek vádat, mert ezzel nem pusztán az érintett személyt tehetik ki súlyos hátrányoknak vélhetõen alaptalanul, hanem az ügyészségnek is nagy presztízsveszteséget jelent az ügy elbukása.
48
KÁRTALANÍTÁSI, RENDÕRSÉGI, ÜGYÉSZSÉGI ELJÁRÁSOK
A büntetõeljárás jogerõs befejezését követõen V. Attila és V. Oszkár kártalanítási eljárást kezdeményeztek a magyar állammal szemben. Keresetüket mindenekelõtt a fogvatartás miatt keletkezett nem vagyoni káruk vonatkozásában terjesztették elõ, amit 2 millió forintban határoztak meg fejenként. Ezen túlmenõen az elõzetes letartóztatás ideje alatt munkát sem végezhettek, holott elõzõleg alkalmi munkákat végeztek, így jelentõs a kiesett jövedelmük is. A büntetõeljárás után indult kártalanítási eljárásban a panaszosokat dr. Bihary László ügyvéd képviseli.
49
FEHÉR FÜZET 2004
B. László ügye
B. László közel öt hónapot töltött elõzetes letartóztatásban, egy erõszakos közösülés miatt indult nyomozás gyanúsítottjaként. A rendõrség azonban a nyomozást vele szemben késõbb megszüntette, majd ennek megfelelõen a fogvatartásból is elengedték. B. László a magyar állam ellen kártalanítás miatt indított eljárást, melyhez Irodánk segítségét kérte. 2002 júniusában egy budapesti nevelõotthon udvarán ismeretlen tettes fojtogatta, majd közösülésre kényszeríttette az otthon egyik lakóját. A nyomozás során a gyanú B. Lászlóra terelõdött, akit 2002 szeptemberében elõzetes letartóztatásba helyeztek. A nyomozás során azonban a rendõrség szakértõi véleményekre támaszkodva megállapította, hogy a bûncselekményt nem a gyanúsított követte el. Erre tekintettel 2003 februárjában B. Lászlót az elõzetes fogvatartásból elengedték. A jogszabályok szerint a fenti esetben az elõzetes letartóztatásba helyezett személy kártalanítási igénnyel fordulhat a magyar állam ellen, a fogvatartással kapcsolatban keletkezett kárainak megtérítése érdekében.1 B. László szabadulása után Irodánktól kért segítséget, hogy a kártalanítás eljárásban biztosítsunk számára jogi képviseletet. A roma férfi fogvatartása elõtt igen szegény körülmények között, albérletben élt Sz. városban. Mivel a bérlõ számára bizonytalan volt B. László távolmaradásának ideje, az albérletet idõközben felmondta, ezért szabadulás után a férfi az utcára került, hajléktalanná vált. Vitathatatlan, hogy a börtönviszonyok nagyon megviselik az embert, ügyfelünknek azonban még azt a tudatot is el kellett viselnie, hogy olyan bûncselekmény miatt tartják fogva, amelyet el sem követett. Ezen túlmenõen azzal is szembe kellett néznie, hogy esetleges elítélése során akár nyolc éves börtönbüntetést is kaphatott volna. Ráadásul olyan bûntett árnyéka vetült rá, melyet a társadalom igen mélyen elítél. A társadalom részérõl megnyilvánuló megvetést saját bõrén is érezte B. László. Lakóhelyén ugyanis elterjedt a híre az ellene folyó büntetõeljárásnak és az elõzetes letartóztatásnak. Fogvatartását követõen ismerõsei, rokonai elfordultak tõle, illetve sokan megvetéssel tekintettek rá. Elvált feleségének és lányának el sem merte mondani, hogy milyen bûncselekmény elkövetésével gyanúsították meg, annyira megalázónak érezte az elkövetésnek csupán a gyanúját is. A fentiekre tekintettel keresetünkben azt kértük a bíróságtól, hogy kötelezze 1 000 000 Ft kártérítés fizetésére a magyar államot az elõzetes letartóztatásban eltöltött közel öt hónap következtében keletkezett, fentebb részletezett ún. nem vagyoni károk (lelki sérülés, presztízsveszteség stb.) megtérítése érdekében. Az ügyben eddig egy érdemi tárgyalás megtartására került sor, melyen a bíróság személyesen meghallgatta B. László felperest. A következõ tárgyalás 2005 áprilisában lesz, ahol további bizonyítékokat terjesztünk elõ a B. Lászlót ért sérelmek alátámasztására. A per folyamán a férfi jogi képviseletét Dr. Muhi Erika ügyvéd látja el. 1 A Büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 580584. §-a rendelkezik a kártalanítás szabályairól. A törvénynek jelen esetünkre is alkalmazandó alapvetõ rendelkezése szerint kártalanítás jár az elõzetes letartóztatásért és az ideiglenes kényszergyógykezelésért, ha I. a nyomozást azért szüntették meg, mert a) a cselekmény nem bûncselekmény, b) a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható bûncselekmény elkövetése, c) nem a gyanúsított követte el bûncselekményt, illetve a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható, hogy a bûncselekményt a gyanúsított követte el, d) büntethetõséget kizáró ok állapítható meg, e) az eljárás elévülés miatt nem folytatható, f) a cselekményt már jogerõsen elbírálták.
50
KÁRTALANÍTÁSI, RENDÕRSÉGI, ÜGYÉSZSÉGI ELJÁRÁSOK
Sz. Jenõ ügye
A 2002-es és a 2003-as Fehér Füzetben is beszámoltunk már a beregi árvizes családok történetérõl, akiket nem engedtek beköltözni roma származásuk miatt Gy. községbe.1 Mivel a rendkívül kusza ügy elsõsorban az eljáró hatóságok hozzáállása, vagy csak tenni nem akarása következtében a mai napig folyik, ismét teret szentelünk neki. Tesszük ezt azért is, mert a probléma nem oldódott meg, sõt újabb fejleményekkel bõvült. Még 2002-ben keresett meg minket Gy. községbõl K. Csaba családja azzal, hogy életük a településen pokollá vált, mert egy árvízkárosult roma családnak akarták eladni a házukat. Mint kiderült, a település polgármestere és jegyzõje a falugyûlés szervezéstõl elkezdve a közvetlen fenyegetésekig semmitõl sem riadt vissza, hogy az eladókat eltántorítsa szándékuktól. A település vezetõinek és felhergelt lakosainak jelszava az volt, hogy fõutcára cigányok nem költözhetnek. A faluban eluralkodó lincshangulat miatt a roma vevõ, N. Bertalanné szándékától elállt, és valahol máshol, egy jóval rosszabb minõségû lakást vett magának. Az eladó egyébként nem roma K. Csaba és családja elköltözni azóta sem tudott, életük azonban végképp ellehetetlenült. Az ügyben feljelentést tettünk nemzeti és etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erõszak bûntette2 és hivatali visszaélés büntette3 miatt ismeretlen tettesek ellen. Emellett polgári peres eljárást kezdeményeztünk államigazgatási jogkörben okozott kár és személyiségi jogok megsértése miatt a település önkormányzata, illetve polgármestere és jegyzõje ellen. A polgári peres eljárást jogerõsen elvesztettük, a büntetõeljárást a nyomozó hatóság megszüntette. Miután minden fórumon kudarcot vallottunk, jelentkezett Sz. Jenõ és családja, akikkel, mint kiderült, ugyanebben a faluban, hasonló eset történt. Az állami kárpótlásból õk is lakást akartak venni, azonban a polgármester és a jegyzõ fenyegetéseinek hatására szándékuktól elálltak. Sz. Jenõék már a szerzõdést is megkötötték T. Endre és felesége házára, a faluban uralkodó ellenséges hangulat, illetve a település vezetõinek folyamatos fenyegetése miatt, anélkül, hogy az eladókkal ezt közölték volna, elálltak a szerzõdéstõl, és máshol vettek maguknak házat. Az eladók jelen esetben pert indítottak a roma család ellen, hiszen lakásukat ezt követõen csak jóval rosszabbul tudták értékesíteni, így jelentõs kárt szenvedtek. A perben Sz. Jenõt és feleségét Irodánk képviselte. Késõbb az eljárást a felperesek kérték szüneteltetni, mint kiderült, õk elsõsorban a polgármesteren és a jegyzõn szerettek volna elégtételt venni. Mivel az eljárás folytatását aztán senki nem kérte, így az megszûnt. A perben azonban eddig ismeretlen, Gy. község polgármesterére és jegyzõjére nézve terhelõ nyilatkozatok, adatok, láttak napvilágot mindkét peres fél, illetve a tanúk részérõl. Ez indokolttá tette, hogy Irodánk az információkat a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fõügyészség tudomására hozva kérje, hogy a korábban K. Csaba, illetve Sz. Bertalanné ügyében a település vezetõi ellen megszüntetett nyomozást folytassák. Egyben jeleztük beadványunkban, hogy amennyiben a nyomozás folytatására az ügyészség nem lát lehetõséget, akkor beadványunkat tekintse új feljelentésnek, és rendeljen el nyomozást az ügyben. 1 N. Bertalanné (lakhatási diszkrimináció, önkormányzati jogsértés), Fehér Füzet 2002, 21. o.; Hivatali visszaélés (Sz. Jenõék), Fehér Füzet 2003, 40. o. (www.neki.hu). 2 Az 1978. évi IV. törvény a Büntetõ törvénykönyvrõl (Btk.) 174/b. § (1) bekezdése szerint, aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoporthoz való tartozása vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetõleg erõszakkal vagy fenyegetéssel arra k ényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltûrjön, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. 3 A Btk. 225. §-a szerint az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan elõnyt szerezzen, hivat ali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bûntettet követ el, és három évig terj edõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
51
FEHÉR FÜZET 2004
Beadványunkat a Legfõbb Ügyészség a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fõügyészségre tette át. A fõügyészség nyilvánvalóan nem kellõ figyelemmel olvasva a beadványt értesített minket, hogy a panasz nem alapos, azaz a lezárt nyomozás nem folytatható. Mi észrevételeztük, hogy a beadvány teljes és alapos olvasata szerint bûncselekmény elkövetése miatti feljelentést is tartalmaz, így az ügyészségnek e körben két lehetõsége van: vagy alakszerû határozattal elutasítja a feljelentést, vagy elrendeli a büntetõeljárás megindítását.4 Azt kértük tehát, hogy a fõügyészség ennek megfelelõen tegye meg intézkedését, azaz vagy hozzon határozatot a feljelentés elutasításáról,5 vagy ha ennek nincs alapja, akkor rendelje el a nyomozást. A NEKI észrevételeinek nyomán a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fõügyészség vezetõje 2003. november 24-én értesítette az Irodát arról, hogy hivatali visszaélés bûntette miatt elrendelte a nyomozást, és annak lefolytatásával a V. Városi Rendõrkapitányságot bízta meg. Kerülve annak látszatát, hogy folyamatos elégedetlenségünknek adnánk hangot, halkan csak annyit kérdeznénk meg, hogy vajon miért kell az ügyészségnek hetekig, hónapokig várnia olyan intézkedések megtételével, amelyek jogi alapja világosan és egyértelmûen megmutatkozik az eljárási rendelkezésekben. A fõügyészség tájékoztatása alapján tehát hivatali visszaélés miatt indult nyomozás. Csakhogy az eddig keletkezett iratok, adatok, bizonyítékok kétségtelenül utaltak arra, hogy a hivatali visszaélés bûncselekménye mellett az etnikai csoport tagja elleni erõszak bûncselekménye is megvalósult. Erre felhívtuk a fõügyészség vezetõjének figyelmét, aki azonban azzal söpörte félre ismételt akadékoskodásunkat, hogy nem lehet vélelmezni egy bûncselekmény alapos gyanúját,6 az vagy megvalósult az adatok szerint, vagy nem. Megnyugtatott bennünket afelõl, hogy amennyiben erre a bûncselekményre utaló információk kerülnek napvilágra, a nyomozóhatóság megteszi a szükséges intézkedéseket. A V. Városi Rendõrkapitányság több ízben hallgatta meg Sz. Jenõt és feleségét, továbbá tanúként meghallgatta T. Endrét és T. Endrénét is. A tanúk mindegyike a korábbi polgári peres eljárásban7 megtett nyilatkozatát ismételte meg. Azaz valamennyien egybehangzóan megerõsítették, hogy a polgármester és a jegyzõ nap mint nap járt mindkét családhoz azzal a szándékkal, hogy az ingatlan adásvételét meghiúsítsák. T. Endréné egy olyan hivatalos iratot is a hatóság rendelkezésére bocsátott, amelyben Gy. község polgármestere a következõket adta írásba: Alulírott [
] polgármester ígérem, hogy mindent elkövetek annak érdekében, hogy abból a környezetbõl, ahol T. Endre és családja lakik, kikerüljön. Fenti ígéretet annak fejében adom, hogy T. Endre és neje visszalép a mai napon meglévõ Sz. Jenõ J. községbeli lakossal kötött szerzõdéstõl. Az okirat Nyilatkozat megnevezéssel készült, dátummal, a polgármester és a T. házaspár aláírásaival, a polgármesteri hivatal bélyegzõjével ellátva. Az okirat álláspontunk szerint olyan bizonyítéknak tekinthetõ, amely az eljárás alapjául szolgáló tényállás megállapítását nagy mértékben megkönnyíthette volna. A polgármester ezzel a nyilatkozattal maga szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy tevékenyen közremûködött hivatalos személyként abban, hogy egy magánszemélyek közötti jogügylet ne mehessen teljesedésbe. A V. Városi Rendõrkapitányság ezt követõen a nyomozást nem zárta le, hanem áttette a SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Rendõr-fõkapitányságra. Arra az álláspontra helyezkedett ugyanis, hogy nem hivatali visszaélés, hanem nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erõszak bûntette állapítható meg az adatok alapján. E bûncselekmény nyomozása pedig a megyei rendõr-fõkapitányságok hatáskörébe tartozik.8 Az ügy áttételét követõen dr. Bihary László ügyvéd, Sz. Jenõ és feleségének jogi képviselõje megkereste a megyei rendõr-fõkapitányságot azzal, hogy a nyomozás irányát terjesszék ki a hivatali visszaélés bûntettének vizsgálatára is. A jogi képviselõ és a NEKI álláspontja ugyanis az volt, hogy a két bûncselekmény megvalósulása elviekben nem zárja ki egymást, az eljárás adatai pedig arra engednek következtetni, hogy mindkét bûncselekményt megvalósították a terheltek. 4 A 1998. évi XIX. törvény a büntetõeljárásról: a feljelentés elutasításáról a 174. § (1) bekezdése, a nyomozás megindításáról a 170. § rendelkezik 5 Amely ellen természetesen jogorvoslatnak van helye. 6 Érdekes, hogy az ügyészség készséggel fennakad konkrét kifejezéseken akkor, ha a megfogalmazás nem szerencsés. Ehhez képest érthetetlen, hogy az olyan, a jogi nyelvben mindennaposnak számító kifejezések, mint feljelentés, határozat elkerülik az ügyészség figyelmét. 7 Ennek részletes leírása szintén olvasható a Fehér Füzet 2003-as számában. 8 15/1994. (VII. 14.) BM-rendelet 1. sz. melléklet III. cím
52
KÁRTALANÍTÁSI, RENDÕRSÉGI, ÜGYÉSZSÉGI ELJÁRÁSOK
A büntetõeljárás tehát új irányt vett: míg korábban a hivatali visszaélés miatt elrendelt nyomozásban amellett érvelt a NEKI, hogy az etnikai csoport tagja elleni erõszak is megvalósult, addig a fordulat beálltát követõen az alapbûncselekménynek tekinthetõ hivatali visszaélés miatti nyomozást kértük. Érthetetlennek látszott ugyanis, hogy az eddig feltárt adatok alapján miért nem látja mindkét bûncselekményt megvalósultnak a rendõrség és az ügyészség. A jogi képviselõ ezt követõen a fõkapitánysághoz intézett beadványában arra mutatott rá, hogy a nyomozás jelenlegi állása szerint érthetetlen, hogy a korábban hivatali visszaélésnek minõsített bûncselekmény anélkül minõsíthetõ át etnikai csoport tagja elleni erõszak bûncselekményének, hogy eközben a hivatali visszaélés tényállási elemei elenyésznek, tehát annak megvalósulását nem is vizsgálja a hatóság. A megyei rendõr-fõkapitányság (feltehetõen az ügyészséggel egyeztetve) azonban kitartott abbéli álláspontja mellett, hogy a nyomozást csak az etnikai csoport tagja elleni erõszak bûntette miatt folytatja le és fejezi be, majd küldi át az iratokat vádemelési javaslattal. Tegyük hozzá, hogy az évek óta húzódó eljárásban, eljárásokban már ezt is nagy eredménynek könyvelhettük el. Említésre méltó momentum az ügyben, hogy a gyanúsítottak a nyomozás során megtagadták a vallomástételt az ügyben. A V. Városi Ügyészség vádemelését követõen a V. Városi Bíróság tárgyalást tûzött ki, ám még a tárgyalási szak megkezdése elõtt az ügynek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságra való áttételérõl rendelkezett. Ez feltehetõen annak volt köszönhetõ, hogy a városi bíróság bírája az ügy iratait, a NEKI beadványait áttanulmányozva végre arra a következtetésre jutott, hogy a két bûncselekmény (hivatali visszaélés és az etnikai csoport tagja elleni erõszak) egymás mellett is megvalósulhat, amint az álláspontunk szerint az adott ügyben meg is valósult. Tekintettel arra, hogy a hivatali visszaélés is a tényállás részét képezi, a városi bíróság hatáskörének hiányát állapította meg, és a megyei bíróságra tette át az ügyet. Tárgyalás tartására a megyei bíróságon 2004. december 8-án került sor. A vádlottak ekkor vallomást tettek, amelyben tagadták a bûncselekmény elkövetését. Elõadásuk ugyanakkor nem volt tárgyszerû, általánosságokat tartalmazott, és mindketten igyekeztek azt a benyomást kelteni a bíróságban, hogy az ellenük zajló eljárásokat alaptalanul a NEKI gerjeszti. Meghallgatták Sz. Jenõt, Sz. Jenõnét, T. Endrét, valamint feleségét, akik változatlan formában fenntartották a korábban tett nyilatkozataikat. A J. község polgármestere, alpolgármestere, a kisebbségi önkormányzat vezetõje, továbbá a katasztrófavédelem munkatársa által tett nyilatkozatok annyiban voltak érdemiek, hogy a vádlottak részérõl elhangzott fenyegetésekrõl nem tettek említést. Az ügyészség képviselõje a vádat nem módosította, azaz hivatali visszaélés miatt dacára a városi bíróság végzésének vádat nem kíván emelni. Ezzel igen érdekes jogi helyzet állt elõ: amíg ugyanis a városi bíróság, a NEKI, illetve a sértettek képviselõje álláspontja szerint a tényállási elemek alkalmasak arra, hogy a vádlottak vonatkozásában a hivatali visszaélés bûncselekménye is megállapításra kerüljön, addig a megyei ügyészség egyelõre azon a véleményen van, hogy nincs szükség a vád módosítására, hiszen csak az etnikai csoport tagja elleni erõszak bûntette valósult meg. Ez azért is különös, mert a nyomozás kezdetén éppen a megyei ügyészség volt az, amely hivatali visszaélés miatt utasította nyomozás lefolytatására a rendõrséget. Érdekes mozzanat az is, hogy ilyen álláspont mellett akár a vádiratot benyújtó városi ügyészség, akár a vádat képviselõ megyei ügyészség vajon miért nem élt jogorvoslattal a városi bíróság áttételt elrendelõ végzése ellen. A tárgyalást folytató megyei bíróság ilyen helyzetben csak a vádmódosítás lehetõségét közölheti az ügyésszel, de arra nincs lehetõsége, hogy erre õt fel is hívja, vagy ez irányban egyéb lépéseket tegyen. Ebbõl következõen a jelenlegi vádirati tényállás mellett a megyei bíróság olyan ügyet tárgyal, amelyre elméletileg nincs is hatásköre, hiszen az etnikai csoport tagja elleni erõszak miatti eljárás helyi bíróság hatáskörébe tartozik. A tárgyalást a bíróság 2005. január 10-én folytatja.
53
FEHÉR FÜZET 2004
FTC-szurkolók ügye
A H. Városi Ügyészség B. József, B. Róbert és B. László roma származású fiatalok ellen társtettesként elkövetett súlyos testi sértés büntette, csoportosan elkövetett garázdaság bûntette és rongálás büntette miatt emelt vádat 2003. december 15. napján. A vádlottak azonban azt állítják, õk voltak azok, akiknek otthonába egy társaság behatolt, majd õket és családjuk több tagját bántalmazott. A vádirati tényállás szerint P. János és M. Attila sértettek, valamint B. László 2003. május 3-án koradélután személygépkocsijukkal a 31. számú fõúton közlekedtek. H. város egyik utcájában kerékpárral szabálytalanul elébük kanyarodott az egyik vádlott, akivel ezen összevitatkoztak.1 A vád megfogalmazása szerint a szóban forgó vádlott oldalán megjelent a másik két vádlott, valamint a nyomozás során fel nem derített társaik. Az ismeretlen társak kövekkel kezdték dobálni a sértettek gépkocsiját, akik ezért a vitát félbehagyva a helyszínrõl távoztak. A vádlottak és ismeretlen társaik gépkocsival követték a sértetteket, majd amikor a közeli településen, D. községben utolérték õket, megállásra kényszerítették, és ásóval, lapáttal, vasvillával a kezükben ütlegelni kezdték a sértettek gépkocsiját, majd késõbb a sértetteket is. A személygépkocsiban közel 500 000 Ft kár keletkezett, míg a gépkocsi utasai közül M. Attila 8 napon túl gyógyuló singcsonttörést, ficamot, P. János Csaba pedig 8 napon belüli gyógytartamú zúzódásokat, vérömlenyeket, az arccsont zúzódását, orrának repesztett sérülését szenvedte el. A vádlottak Irodánkat azzal keresték meg, hogy nyújtsunk számukra jogvédelmet, mivel az események elmondásuk szerint egyáltalán nem úgy történtek, ahogy azokat a H. Városi Ügyészség vádirata tartalmazza. Szerintük a sértettek hatoltak be erõszakkal, baseballütõkkel minden ok nélkül a vádlottak egyik rokonának lakására, ahol a bejárati ajtót a helyérõl kiszakították és eldobták. Az udvaron egy gyermekkerékpárt és egy másik kerékpárt a falhoz, illetõleg hozzájuk vágtak. Az ott lakók közül az asszonyok és gyerekek bemenekültek a lakásba. Ezután a jövevények a háziakkal és az idõközben helyszínre érkezõ szomszédokkal dulakodni, verekedni kezdtek. A háziak és az egyre növekvõ számú segítõk végül megfutamodásra késztették a támadókat. A vádiratban állítottakkal ellentétben senki sem ment a sértettek után gépkocsival a közeli D. községbe. Késõbb, a vádlottak és a környéken lakó roma emberek által elmondottak, valamint már a nyomozati iratok alapján is az eseményeknek több olyan körülménye is a felszínre került, amelyeket a vádirat nem tartott szükségesnek megemlíteni. A sértettek, és egy másik gépkocsiban ülõ barátaik az adott idõpontban Debrecenbe igyekeztek, a DebrecenFTC futballmeccsre. Valamennyien az FTC rendezõi voltak, P. János tárgyalási vallomása szerint biztonsági szolgálatot látunk el a Fradinál, vigyázunk a rendre.2 A vádirat nem tett említést arról sem, hogy a H. városban történtek után a helyszínelõ rendõrök, akik egyébként az eseményeket követõ kb. tíz percen belül kiértek, olyan körülményeket tártak fel, amelyek arra utaltak, hogy a sértettek valóban bent jártak az egyik helyi roma lakásának udvarán. Oda erõszakos módon, az ajtó leszakításával jutottak be, és ott különféle tárgyakkal köztük egy gyermekkerékpárral dobálóztak. A helyszíni szemle során megtalálták a helyébõl kiszakított ajtót és az udvaron a szétdobált kerékpárokat. Az ügy nyomozati irataiból megállapítható volt az is, hogy a rendõrség a húsz-huszonöt év körüli életkorú sértettek gyanúsítotti kihallgatását tervezte, õket le is priorálták,3 ám a gyanúsításuktól végül mégis elálltak. 1 Idézet a vádiratból. 2 Idézet a tárgyalási jegyzõkönyvbõl. 3 Megvizsgálták, voltak-e már korábban büntetve.
54
KÁRTALANÍTÁSI, RENDÕRSÉGI, ÜGYÉSZSÉGI ELJÁRÁSOK
Érdekes a mai napig nem tisztázott körülménye az ügynek, hogy egy a nyomozati iratoknál elfekvõ rendõri jelentés szerint a H. városban történtekrõl a helyi rendõrség az ország másik végében lévõ Gy. városi rendõrkapitányság vezetõjétõl szerzett tudomást, aki a H. város szóban forgó utcájában lévõ lakóháznál történt rendzavarásról tett bejelentést röviddel a történtek után. Õt azonban ebben az eljárásban senki sem hallgatta ki késõbb sem arra nézve, hogy az említett értesüléseit honnan, hogyan, milyen minõségében szerezte, esetleg a rendzavarásnak szemtanúja volt-e. Az ügyben a H. Városi Bíróság eddig két ízben tartott tárgyalást, 2004. május 26-án és október 4-én. Azokon a roma vádlottak minden esetben megjelentek, míg a sértettek közül csupán P. János jött el az elsõre. M. Attila elõbb azért maradt távol, mert állítólag az autója elromlott, a második esetben pedig arra hivatkozott, hogy mûtétre jegyezték elõ Achilles-ínszakadás miatt. B. László elõször arra hivatkozott, hogy a munkahelyén nem tudják nélkülözni, egyébként is cukorbeteg. A második alkalommal a cukorbetegsége és a munkahelyi nélkülözhetetlensége miatt már azt is megemlítette, hogy a bíróságon való megjelenésével személyes biztonságát veszélyben látná. (Az elsõ tárgyaláson megjelenõ P. János sértett a tárgyalás szünetében egy közeli presszóban kedélyes tegezõdéssel kávéra hívta volna a vádlottakat és ügyvédjüket, amit az érintettek nem fogadtak el, azt udvariasan elhárították.) A tárgyalásokon egyébként a vádlottak, tanúk vallomásaiból kiderült az is, hogy a sértettek amikor a magánlakásba erõszakkal behatoltak, azt kiabálták: megdöglötök, cigányok! Kiderült továbbá a közeli benzinkutas vallomásából, hogy a vádlottak nem vehették üldözõbe a sértetteket, és ezért õket nem is bántalmazhatták a közeli településen. Ezt erõsítette meg a kihallgatott s a h.-i rendzavarásra kiérkezõ rendõr tanúk vallomása is, akik állították, hogy a vádlottak a helyszínen tartózkodtak tehát nem lehettek ugyanabban az idõben a közeli másik településen, D. községben. Tény, s ezt a bírósági tárgyalások adatai is megerõsítették, hogy valakik összeverekedtek a szóban forgó közeli településen a helyi italbolt közelében, de a helyi lakos szemtanúk nem ismertek fel senkit, viszont többen azt állították, hogy az ott verekedõk között cigányokat nem láttak. A tárgyalásokon eddig egyedüliként megjelent sértett P. János Csaba vallomása szerint azt nem tudja, õt D. községben kik bántalmazták. Nem tudott magyarázatot adni arra, hogy ha a futballmeccsre menet bántalmazták õket és okoztak jelentõs kárt a gépkocsijában, akkor miért csak a meccs után jóval késõbb, késõ este tettek feljelentést, illetõleg mentek el orvoshoz. (Egyébként a bíróság kihallgatta tanúként a sértett feleségét is, aki úgy nyilatkozott, hogy aznap este a férje semmilyen õt ért atrocitásról nem tett említést, és rajta sérüléseket nem látott.) Miután M. Attila sértett eddig még egy tárgyaláson sem jelent meg, azt sem lehetett tõle megkérdezni, miért mondta azt a sérüléseirõl látleletet készítõ orvosnak, hogy a mérkõzésrõl hazafelé ismeretlen tettesek bántalmazták. Az ügyben legközelebb 2005. január 19-én tart a bíróság tárgyalást. A vádlottakat dr. Magyar Elemér ügyvéd képviseli.
55
Oktatási ügy
F EHÉR FÜZET 2004
Etika-tankönyv
A tankönyvpiacon olyan, 1314 éves gyerekeknek szóló, tankönyvnek szánt kiadványt jelentetett meg egy kiadó, amelynek romákról szóló fejezete tartalmilag, szemléletmódjában és megfogalmazását tekintve is mélyen bántó, megalázó a cigány származású emberekre nézve. A kiadó nem elõször nyúl a témához úgy, hogy annak eredménye egy elõítéleteken alapuló, a gyermekek gondolkodását károsan befolyásoló oktatási anyag legyen. Az írott és elektronikus sajtó is hírt adott arról, hogy az Apáczai Kiadó gondozásában megjelent Etika könyv a roma kisebbséget sértõ, megalázó kijelentéseket tartalmaz. A kiadó már 2000-ben felhívta a közvélemény figyelmét magára azzal, hogy Ember és társadalom címmel kiadott segédtankönyvében szintén a cigányságot megalázó állításokat fogalmazott meg. Akkor az oktatási jogok miniszteri biztosa vizsgálta az ügyet, aki megállapította, hogy a könyv sérelmezett fejezete alkalmas a cigány kisebbséghez tartozók, különösen a roma tanulók emberi méltóságának megsértésére.1 Úgy tûnik, az akkori botrány nem vette el a kedvét a kiadónak attól, hogy a kérdéssel foglalkozzon. Ami önmagában még nem hiba, azonban elvárható lett volna, hogy okulva a korábban megfogalmazott kritikákból, a témához nagyobb szakértelemmel és felelõsséggel nyúlnak. A jelenlegi Etika könyvvel kapcsolatos híradásokat követõen, bár a kiadó úgy nyilatkozott, hogy a boltokból a könyvet visszavonja, Irodánknak három példányt is sikerült vásárolni belõle. Az inkriminált fejezetet elolvasva magunk is arra a következtetésre jutottunk, hogy a gyermekek oktatására szánt kiadvány alkalmas arra, hogy a roma kisebbséggel szemben kialakított elõítéletet erõsítse, illetve a romákkal szembeni diszkriminatív viselkedést megmagyarázhatóvá tegye a társadalomban. Álláspontunk szerint a könyv hangvétele és állításai a romákkal szemben élõ sztereotípiákon nyugszanak, és egyértelmûen megállapítható romaellenes szemléletmódot tükröznek. Egyes mondatokat, állításokat érdemes alaposabb vizsgálatnak is alávetni. A cigányság hagyományos foglalkozásainak ismertetése során a szerzõk a muzsikusság és bádogos tevékenység mellett megemlítik, hogy a cigány asszonyok pedig vásárokon jósoltak a hiszékeny embereknek. Azaz, ahogy a könyv sajátos megfogalmazásával sugallja, a cigány asszonyok tulajdonképpen abból éltek, hogy becsapták az embereket. A romák lakhatásával kapcsolatban, bár megemlíti a könyv, hogy léteznek bizonyos elõítéletek is, úgy fogalmaz, hogy a romák a cigány mentalitásból eredõen kiszorultak a falvak és városok elhanyagolt részére. A szerzõk szerint létezik tehát egy olyan mindenképpen negatív cigány mentalitás, amely az összes magyarországi roma származású emberre jellemzõ, és amely okot ad a romák rendkívül korszerûtlen, civilizáltnak alig nevezhetõ életkörülményeinek kialakulására. A szerzõk figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a történelem során számos állami beavatkozás történt, ami aztán a romák lakóhelyi szegregációjához vezetett, egyéb társadalmi, földrajzi tényezõkrõl nem is beszélve. A könyv mégis a romák nagy részét érintõ súlyos lakhatási problémák magyarázataképpen a cigány mentalitást tartja a leghangsúlyosabbnak. Valószínûleg nem Irodánk volt az egyetlen, akinek ezen kijelentéseket olvasva az a gyakran hangoztatott romaellenes szólásmondás jutott eszébe, miszerint a romák az összkomfortos lakásban feltüzelik a parkettát, és a nappaliban fektetik le a lovat aludni. A roma gyerekek iskolai kudarcainak feltárása során is hamar megtalálják a szerzõk az elõidézõ okok magyarázatát. A cigány szülõk egy részének iskolázatlansága, sokszor hanyagsága miatt nagyon sok jobb sorsra érdemes cigány gyerek hiányos tudással végzi el már az általános iskolát is, vagy be sem fejezi azt. Így sajnos újratermelõdik az iskolázatlan, képzetlen roma gyerekek sokasága. A könyv szerint tehát a roma szülõk olyan hanyagok, hogy saját 1 Az üggyel akkor Irodánk is foglalkozott, errõl beszámoltunk a 2000-es Fehér Füzetben Ember és társadalom címû segédtankönyv címmel.
58
O KTATÁSI
ÜGY
gyermeküknek sem akarnak jobb sorsot biztosítani annál, mint ami nekik jutott. A roma gyermekek iskolai sikertelenségeinek kérdéséhez úgy nyúlnak a szerzõk, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a probléma összetettségét (roma gyerekek iskolai szegregációja, kisegítõ iskolába történõ átirányítása, anyanyelvi problémák stb.). A bûnbakképzés mechanizmusával élve kizárólag a hanyag és tanulatlan roma szülõket teszik felelõssé a kialakult helyzetért. A mondat második fordulata pedig (roma gyerekek sokasága) azokat az irracionális félelmeket mozgósítja, amelyek a közvélemény egy részében élnek a cigányok térhódításával, túlszaporodásával kapcsolatban. A cigány mentalitás és hanyag roma szülõk után már nem is csodálkozunk, amikor elérkezünk a cigánybûnözés kérdésköréhez. Szerzõink szerint, ha a romáknak nincs pénzük megélhetésre, akkor pedig kísért a megélhetési bûnözés, amelynek többen bizony nem tudnak ellenállni. Cesare Lombroso itáliai jogtudós azon vitatott és megcáfolt állítása jut eszünkbe, mely szerint némely ember bûnözõnek születik, ami már a külsõ jegyek alapján elõre, a bûncselekmény elkövetése elõtt megállapítható. Az Etika könyvbõl kiderül, a roma származású emberek közül is többen nem tudnak ellenállni a bûnözésnek, cigány származásuknál fogva. Nem kell sokat törni a fejünket, hogy eljussunk odáig: a roma emberek veleszületett tulajdonsága a bûnözési hajlam. A segédtankönyv tanácsokkal is szolgál, kinek mit kell tennie annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzeten változtatni lehessen. Ezek szerint az állam feladata többek között, hogy az iskolában a roma gyerek kapjon ingyenes napközis ellátást. Ez nagyon szép kezdeményezés, de mi történik azokkal a szegény sorsú gyerekekkel, akik, bár nem romák, mégis éheznek, miközben a tehetõs cigány gyerek azért valószínûleg az országban ilyen is van ingyenes ellátásban részesül, hiszen roma. Arról lehet inkább szó, hogy a szerzõk véleménye szerint minden roma gyerek szegény, akinek szülei nem képesek kifizetni a napközis ellátást, így az állam vagyis az adófizetõk támogatására szorulnak. Természetesen egy országban nemcsak az államnak kell feladatokat teljesítenie, az állampolgároknak, így a romáknak is vannak kötelességeik. A könyv szerint a roma szülõk tehát rendszeresen járassák iskolába gyermekeiket! Az fel sem merül, hogy esetleg van olyan cigány szülõ, aki ezt felszólítás nélkül is megteszi, hiszen a könyv valamennyi roma szülõt megszólítja. Ha egy roma család lakást vagy hitelt kap, akkor becsülje meg, éljen, és ne viszszaéljen vele. Szerzõk tehát tényként kezelik, és diákoknak tanítják azt a társadalomban élõ sztereotípiát, hogy a cigányok visszaélnek az állami támogatással. Rendkívül sértõ továbbá az a megfogalmazás, mely szerint egy roma ember a lakását sem megbecsülni nem tudja, sem élni nem tud benne. A szerzõk jó tanácsokkal szolgálnak a roma munkanélküliség megoldására is. Eszerint ha egy roma felnõtt munkát kap, akkor megértéssel fogadja, és használja ki a lehetõséget, és dolgozzék, ne pedig a munkanélküli segélybõl akarjon megélni, a társadalom, az adófizetõk terhére. Talán bennünk van a hiba, de a mondat azon részét, mely szerint megértéssel kell fogadnia a roma felnõttnek a felajánlott munkát, nem tudtuk értelmezni. Jelentheti azt, hogy a roma munkavállaló legyen megértõ azzal a munkaadóval szemben, aki roma származása ellenére munkát kínál neki. De jelentheti azt is, hogy bármilyen jellegû munkát kínálnak neki, akár végzettségéhez nem méltót vagy egészségi állapotának nem megfelelõt, legyen megértõ, és fogadja azt el. Egyik értelmezés sem kevésbé sértõ és megalázó a cigány származású emberekre nézve. A mondat második fordulata tényként közli, hogy minden roma származású ember szívesebben él a munkanélküli segélybõl munkavégzés helyett. Léhának és munkakerülõnek tünteti fel a cigány származású munkaképes állampolgárokat, amivel megsérti személyiségi jogaikat. Természetesen az állam és a roma szülõk után sorra kerülnek a roma gyerekek is, hiszen nekik is vannak feladataik. A könyv szerint a következõket kell számon kérni a roma gyerekektõl: Miért hiányoznak az iskolából? Míg a roma származású gyermekektõl tehát számon kell kérni a hiányzásuk okát, a nem roma származású gyermekkel szemben ezt nem állítja fel követelményként az oktatási anyag. Álláspontunk szerint azonban a fenti kérdés általánosító, feltevése pedig önmagában megalázó, hiszen azt sugallja, kizárólag a roma gyermekek azok, akik rendszeresen indokolatlanul hiányoznak az iskolából. A roma gyerekek következõ feladata, hogy a kapott tankönyveket, tanszert, cipõt, ruhát, becsüljék meg! Ezen kijelentéssel szerzõk azt a sértõ és hamis látszatot keltik, mintha minden roma tanuló ingyenesen kapott tankönyvbõl, tanszerbõl tanulna, amit még megbecsülni sem képes. Ráadásul ruháját, cipõjét is az iskola vagy az állam veszi, és nem a szülei, amin annyira nem is lehet csodálkozni, hiszen azt már megtudtuk, hogy a roma szülõk hanyagok. Az utolsó jó tanács a cigány gyerekek számára: tudatosodjon bennük, hogy csak megalapozott általános iskolai mûveltséggel lehetnek megbecsült tagjai annak az országnak, melyben élnek és dolgoznak! Érthetetlen és álláspontunk szerint rendkívül bántó, hogy a szerzõk a roma gyermekekkel kapcsolatban Magyarországot nem a hazájukként említik, hanem csak egy országként, ahol élnek és dolgoznak.
59
FEHÉR FÜZET 2004 A könyv mindenképpen igazságos abban a tekintetben, hogy a magyar gyerekek is megkapják saját feladataikat. E szerint mindenekelõtt legyenek türelmesek!, valószínûleg a roma gyerekekkel szemben. Adjanak hálát [
], ha megoszthatják javaikat a környezetükben élõ roma társaikkal. Ne várjanak érte köszönetet, mert az igaz szeretet csak ad, soha nem követel. A könyv azt sugallja, mintha minden roma kisgyermek olyan negatív tulajdonsággal bírna, amit csak hosszú és áldozatos külsõ segítséggel, nagy türelem gyakorlása mellett lehetne megváltoztatni. Ám ezen fáradságos munkáért a magyar gyerekek köszönetet ne várjanak, mert roma társaik a köszönet nyilvánításra úgysem képesek. A szerzõk szerint a magyaroknak az a sors jutott, hogy viszonzatlanul adjanak a romák részére. A szerzõk végezetül játékos formában, már az osztályterem falai között igyekeznek a feltételezett romanemroma feszültségeket feloldani. A gyerekeknek a következõ feladat végrehajtását javasolják: Ha az osztályotokban van roma származású tanuló, akkor cseréljetek szerepet! A roma tanuló »védje meg« a »magyar álláspontokat«, ti pedig vállaljátok el a roma gyermekek érveit, és úgy vitatkozzatok. A szerzõk eleve feltételezik tehát, hogy az osztályban létezik roma álláspont és magyar álláspont, amelyek ellentétesek egymással. Azt feltételezik továbbá, hogy a magyar álláspont kedvezõtlen a romákra nézve, hiszen annak megvédésére szólítanak fel. Álláspontunk szerint sértõ, megalázó és kegyetlen az a bánásmód, melynek során egy cigány származású gyereket arra szólítanak fel, hogy védje meg azt az álláspontot, amely õt, családját és azon roma közösség tagjait, amelyhez tartozik, bántja, megalázza, becsmérli. Csak remélni tudjuk, hogy nincs olyan iskola az országban, ahol a szerzõk tanácsát megfogadva e bájos szerepjátékot az osztály roma és nem roma tanulóival a pedagógusok eljátszatták. A szerzõk a kiadványban egyébként folyamatosan cigány gyerek és magyar gyerek kifejezéseket használnak, ahelyett, hogy ha már a roma kérdésrõl akarnak írni a roma, nem roma megfogalmazást alkalmaznák. A cigánymagyar szembeállítással álláspontunk szerint a cigányokat kirekesztik a magyar állampolgárok körébõl, ezzel is tudatosítva bennük, hogy nem egyenrangúak. Bár az Etika könyv nem szerepel a hivatalos tankönyvlistán, olyan kiadvány, amelybõl ha az iskola a szülõk egyetértésével úgy dönt oktatni lehet. Álláspontunk szerint a szóban forgó könyvbõl történõ oktatás azonban alkalmas egy romaellenes, a roma gyermekekkel szemben ellenséges indulatú, megalázó környezet kialakítására. Jelen estben nem csupán egy könyvrõl van szó általában, melyben a szerzõk saját gondolataikat, véleményüket fogalmazzák meg, hanem egy olyan tankönyvnek szánt, etikával foglalkozó kiadványról, melyen keresztül a legfogékonyabb korban lévõ általános iskolás gyermekek erkölcsi fejlõdését kívánják befolyásolni. Az általános iskolás gyermekeknek nincs választási lehetõségük a tekintetben, hogy tanulnak-e a szóban forgó könyvbõl, vagy sem. Koruknál és tanulói státuszuknál fogva önálló döntéssel nem rendelkeznek. Ha egy roma gyerek megalázónak tartja is a kiadványban talált téziseket, akkor sem tehet ellene semmit, hiszen kiszolgáltatott helyzetben van. De ugyanez vonatkozik arra a nem roma gyerekre is, akit esetleg bánt, hogy roma társáról, talán barátjáról milyen hangnemben ír a könyv, amelybõl tanul. Azt követõen, hogy számos sajtótermék foglalkozott a könyv romákkal kapcsolatos állításaival, a kiadó sajtóközleményt adott ki. Sajnálattal olvastuk a közleményben, hogy olyan, magát közoktatási szakértõként aposztrofált személy is megszólal az ügyben, aki szerint amit a könyv leír a romák egy részének iskolázatlanságáról, az valós társadalmi helyzet. Ezt nem lehet letagadni. A könyv írója segélykiáltásnak szánja, amit ebben a fejezetben leír. Mert etikát tanít. Etikán belül pedig szociális érzékenységre tanít. A közoktatási szakértõvel vitatkozva azonban az Etika könyv álláspontunk szerint épp ellenkezõleg, nem szociális érzékenységre tanít, hanem a legérzékenyebb, legfogékonyabb korban lévõ gyerekekben a romákkal kapcsolatos elõítéleteket erõsíti meg. Ahelyett, hogy egymás elfogadására bátorítana, a roma, nem roma gyerekek között ellentétet szít, és a roma gyerekeket nem roma társai elõtt megalázza. Alkalmas arra, hogy a társadalomban a romákkal szemben élõ sztereotípiákat erõsítse, ahelyett, hogy a felvetett társadalmi problémák valós hátterét vizsgálná, és azok megismerésére ösztönözne. Egy olyan társadalomban, amely az esélyegyenlõség megteremtését, a másság elfogadását és a diszkrimináció megszüntetését vagy legalábbis csökkentését tûzi ki zászlajára, gyermekek kezébe adni egy ilyen tankönyvet minimum felelõtlenség. Az MTA ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja 2001-ben vizsgálatot végzett, melynek keretében a hazai történelem és társadalomismeret tankönyveit vette szemügyre abból a szempontból, hogy azok mekkora teret szentelnek a legnagyobb hazai kisebbség, a cigányság bemutatására. Vizsgálta továbbá, hogy ezen tankönyvek romákkal kapcsolatos tartalmai alkalmasak-e arra, hogy hozzájáruljanak a roma másság politikailag korrekt felfogásának kialakulásához a tanuló ifjúság körében. Terestyéni Tamás a kutatás ismertetése során utal arra, hogy a tankönyvek nem egyszerûen tudást adnak át, hanem egyúttal értékeket mutatnak fel, normákat köz
60
O KTATÁSI
ÜGY
vetítenek, mintát adnak, mértéket szabnak meg.2 Terestyéni idézi Angelusz Róbert azon okfejtését, mely szerint a tankönyv [
] ha nem is képes gyökereinél fogva elfojtani az elõítéleteket, és nem is képes megakadályozni az elõítéletes gondolkodás lappangását, azt mindenképpen tudatosíthatja a tanulókban, hogy az intézményi kánon szerint mi a nyilvánosságban, a közbeszédben elfogadott, uralkodó felfogás. Ha kiderülne, hogy már a tankönyvek, mint a kanonizált tudásnak és magatartásmintáknak a gyûjteményei és persze az általuk támogatott iskolai oktatás és nevelés egésze sem hirdetik, vagy legalábbis teszik érzékelhetõvé, hogy az elõítéletes vélemény és magatartás nincs elfogadva, akkor a frissen szocializálódó generációk számára már az iskola intézményi tekintélye sem kezdené ki a cigányellenes közérzületet, és azt az általánosan elterjedt feltételezést, hogy a cigányellenes elõítéletek kimondásának [
] csekély a kockázata. 3 Sokan felhívták már a figyelmet arra, milyen problémát jelent, ha az iskolákban elõítéletes tankönyv kerül a diákok kezébe. A fenti kutatás eredményei is azt mutatták, hogy a roma közösség kultúrájával, hagyományaival, történelmével a ma forgalomban lévõ tankönyvek csak felületesen foglalkoznak, gyakran téves információk közvetítése mellett. Megfelelõ minõségû népismereti oktatás hiányában az iskolás gyerekek jó része kizárólag ilyen forrásokból tájékozódik a romákat illetõen. Irodánk álláspontja, hogy az Apáczai Kiadó gondozásában megjelent Etika könyvbõl történõ oktatás ártalmas mind a roma, mind a nem roma gyerekekre, illetve az egész társadalomra nézve. A könyv által közvetített etika nem a befogadó, esélyegyenlõségen alapuló, toleráns társadalom etikája. Irodánk eszközei ahhoz természetesen nem elegendõek, hogy a megfelelõ népismereti, társadalomismereti oktatás helyzete javuljon. A témára érzékeny oktatási szakértõk, etnográfusok, történészek, szociológusok, tankönyvkiadók összefogására lenne ehhez szükség. Mi kizárólag a jog és a figyelemfelhívás eszközeivel tudunk küzdeni az esélyegyenlõség megteremtésért. Jelenleg vizsgáljuk, hogy a jog milyen mozgásteret nyújt számunkra a konkrét ügy kezelésére.
2 Terestyéni Tamás: Fekete pont. A középiskolai történelem és társadalomismeret tankönyvek tartalmai, Beszélõ, 2004/5. 3 Angelusz Róbert: A cigányellenesség és a pluralizmus ignoranciája, JEL-KÉP, 1996/1.
61
Panaszok az egészségügy területérõl
FEHÉR FÜZET 2004
B. Józsefné ügye
B. József azzal kereste meg 2004 áprilisában Irodánkat, hogy segítsünk neki tisztázni, vajon feleségének halálát a nem megfelelõ orvosi ellátás okozta-e. Mindenekelõtt orvosszakértõi véleményt szerettünk volna készíttetni, azonban néhai B. Józsefné orvosi dokumentációjának másolatát az illetõ háziorvos fél éven át nem volt hajlandó rendelkezésünkre bocsátani. B. József elmondása szerint felesége 2004 márciusában felkereste háziorvosát, hogy a szokásos gyógyszereit felírassa. Egyben kérte az orvost, hogy mérje meg vérnyomását, mert magasnak érzi. Az orvos egy nyelv alá rakható gyógyszert akart adni neki, mivel õ is magasnak találta a vérnyomását. Az asszony állítólag kérte, hogy inkább injekciót adjon, mert a pirulától rosszul szokott lenni, az orvos mégis az elszopogatható gyógyszer mellett döntött. Ezt bevéve az asszony elindult a gyógyszertárba, hogy a felírt orvosságokat kiváltsa. A patikába érve B. Józsefné azonban rosszul lett. A kihívott háziorvos, annak ellenére, hogy az asszony tiltakozott, megint a nyelv alá helyezhetõ gyógyszert alkalmazta. Az ellátást követõen B. Józsefné még egy félórát pihent a gyógyszertárban. Közben férje is megérkezett, így együtt mentek le a rendelõbe vérnyomásmérésre. Miután az orvos megvizsgálta, otthonába bocsátotta. Az asszonyon azonban férje elmondása szerint látszott, hogy rosszul van, hiszen imbolyogva járt. Közben megérkezett két rokona is a rendelõbe, akik beültették autójukba, hogy azzal vigyék haza. Az autóban azonban, alighogy elhagyták a rendelõt, B. Józsefné a fejéhez kapott, és eldõlt. A család azonnal visszavitte az orvoshoz, aki mentõt hívott. B. Józsefné a megyei kórházban még egy hetet élt, mûtéten is átesett, életét azonban nem sikerült megmenteni. Annak érdekében, hogy eldönthessük, van-e alapja egy jogi eljárás megindításának, feltétlenül orvosszakértõi véleményt kellett beszereznünk. Ehhez azonban szükségünk volt az asszony valamennyi orvosi dokumentációjának másolatára. A B. József által adott meghatalmazás birtokában 2004 májusában megkerestük a háziorvost, a megyei mentõszolgálatot és a megyei kórházat. A kórház és a mentõszolgálat három héten belül elpostázta B. Józsefné valamennyi általunk kért egészségügyi dokumentációjának másolatát, a háziorvos azonban, jó egy hónap múltán, csak egy pár soros levelet küldött a következõ szöveggel: T. Ügyvéd Nõ! Ez év 05. 25-én kelt levelére, melyben néhai B. Józsefné orvosi dokumentációjába szeretne betekinteni, az alábbiakat tudom válaszolni: az orvosi titoktartás kötelezettsége megakadályozza, hogy a dokumentumokat az Ön részére kiadjam. Maradok tisztelettel: Dr. K. Gábor, háziorvos. Dr. Bodrogi Bea ügyvéd, B. József jogi képviselõje telefonon kereste meg az orvost, azonban nem kapott magyarázatot az elutasításra. Az orvos csak annyit közölt, hogy küldjük át neki azt a jogszabályt faxon, amelynek alapján õ köteles lenne az orvosi papírokat rendelkezésünkre bocsátani, illetve közölte azt is, hogy konzultálni fog az ügyvédjével. Mivel a telefonos egyeztetés nem járt sikerrel, a megyei ÁNTSZ1 vezetõjéhez nyújtottunk be panaszt a háziorvos eljárása miatt. Az ÁNTSZ megkereste az orvost, és utasította, hogy a vonatkozó jogszabályokat2 tartsa be, s tegye lehetõvé, hogy B. József, illetve meghatalmazott képviselõje néhai B. Józsefné orvosi papírjaiba betekinthessen. A tisztiorvosi szolgálat az intézkedésérõl Irodánkat is értesítette. 1 Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat 2 Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyrõl rendelkezik a betegjogokról. A 24. § (11) bekezdése szerint a beteg halála esetén törvényes képviselõje, közeli hozzátartozója, valamint örököse írásos kérelme alapján jogosult a halál okával összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelõzõ gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni, az egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról saját költségére másolatot készíteni.
64
PANASZOK
AZ EGÉSZSÉGÜGY TERÜLETÉRÕL
Az idõ egyre múlt az ÁNTSZ intézkedését követõen is, anélkül, hogy a háziorvostól most már várva várt iratok megérkeztek volna. Október végén újabb megkereséssel éltünk mind az ÁNTSZ, mind a háziorvos felé. Az orvos figyelmét felhívtuk arra, hogy legyen szíves a tisztiorvosi szolgálat utasítását végrehajtani, a tisztiorvosi szolgálatot pedig tájékoztattuk arról, hogy az orvos továbbra sem hajlandó a jogszabályoknak megfelelõ módon eljárni. A háziorvos néhány napon belül a következõképpen reagált megkeresésünkre: Tisztelt Ügyvéd Nõ! Ez év 10. 27-én kelt levelére, melyben néhai B. Józsefné orvosi dokumentációjába szeretne betekinteni, az alábbiakat tudom válaszolni. A megyei tisztifõorvos valóban felszólított, hogy a vonatkozó jogszabályoknak megfelelõen járjak el. Ennek megfelelõen továbbra sem tudom a dokumentumokat az Ön részére kiadni. Maradok tisztelettel: Dr. K. Gábor háziorvos. A fenti levelet követõen az ÁNTSZ vezetõje arról tájékoztatott minket, hogy neki elárulta az orvos, miért is nem küldi el számunkra az immár fél éve kért papírokat. Tudomása van ugyanis arról Dr. K. Gábornak, hogy B. József, bár egy háztartásban élt B. Józsefnével, mint férj és feleség, papíron nem házasok, ugyanis néhány évvel ezelõtt elváltak. Az új információ birtokában azonnal kapcsolatba léptük ügyfelünkkel, aki elmondta, papíron már valóban nem voltak házasok feleségével, de õ azt nem is gondolta, hogy ennek bármilyen jelentõsége lenne, hiszen mindenki férjfeleségként tartotta õket számon a faluban. Ekkor megegyeztünk abban, hogy B. József és Józsefné egyik törvényes, felnõtt korú gyermekétõl kérünk meghatalmazást, és ennek birtokában keressük meg újra a háziorvost. Az új meghatalmazással alátámasztott megkeresésünkre az orvos kb. egy hónapig nem reagált, ezért telefonon is felhívtuk. Ekkor közölte mintha az elmúlt fél évben mi sem történt volna , hogy természetesen azonnal küldi a kért papírokat. December elején azok végre meg is éreztek, így eljuttathatjuk azokat vizsgálat céljából az orvosszakértõnek. A szakértõi vélemény birtokában döntünk a további lépésekrõl.
65
FEHÉR FÜZET 2004
B. Ernõ ügye
2004 nyarán B. Ernõ lakásában rosszul lett. Mellkasi fájásra panaszkodott, ezért felesége kihívta a mentõket. Mivel a férje egyre rosszabb állapotba került, a feleség az este folyamán még négy alkalommal telefonált a család lakásától 13 km-re lévõ mentõállomásra, hogy jöjjenek azonnal. A harmadik hívás után a mentõsök kiküldtek a beteghez egy helyi orvost, aki az elsõ híváshoz képest több mint egy órával késõbb érkezett meg a családhoz. Ellátta a beteget, majd 5-10 perc vizsgálat után eltávozott. Ekkor a beteg még életben volt, beszélgetett is az orvossal. Az orvos jelenlétében az asszony ismételten hívta a mentõket, hogy megsürgesse õket. Végül a mentõsök másfél óra után megérkeztek, azonban a férfit már a klinikai halál állapotban találták. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei T. községben élõ roma férfi egy teljes körû orvosi vizsgálaton esett át ez év áprilisában. Az orvosok egészségesnek és egyben alkalmasnak találták a villamosvezetõi munka elvégzésére. A férfi 2004. június 17-én azonban rosszul lett a családi otthonban. Mellkasi fájdalmakra, valamint légzési rendellenességre panaszkodott, ezért felesége este hat órakor telefonált a mentõknek. A mentõsök nem tudtak azonnal kimenni, majd miután a feleség még háromszor rájuk telefonált, akkor a településen ügyeletet ellátó orvost küldték ki a beteg férfihoz. Az orvos este hét óra körül megérkezett, majd megvizsgálta a beteget. Néhány perces ott tartózkodás során az orvos egy légzést elõsegítõ sprayvel befújt a férfi szájába, amitõl az állapota idõlegesen javult. Az orvos azonban nem várta meg a mentõsök megérkezését, hanem röviddel kiérkezése után eltávozott. Pontosan fél nyolckor, az elsõ telefonhívást követõ másfél órával késõbb érkezett meg a mentõ, ekkor azonban a férfi állapota már válságos volt. A mentõorvos két órán keresztül próbálta a férfi életét megmenteni, segíteni azonban már ez sem tudott. A család elmondása szerint a mentõsök nem közölték velük a halál tényét, hanem úgy viselkedtek, mintha a férfi élete még megmenthetõ lett volna, és ezért úgy döntöttek, hogy elszállítják õt a megyei kórházba. A feleség elmondása szerint férje ekkor már halott volt, és a mentõsök nem merték közölni a családdal a szomorú tényt, ugyanis idõközben a szomszédok és a rokonok is átjöttek a hírre, és feszült hangulat alakult ki az orvosok és a rokonok között. Ez nem meglepõ, hiszen mindenki mérges volt a másfél órás várakozás miatt. A mentõ elindulásával párhuzamosan a feleség és még három rokonuk szintén kocsiba szálltak, hogy kövessék a beteget a kórházba. Néhány kilométer megtétele után azonban a mentõsök félrehúzódtak az országúton, megálltak, és ekkor közölték a halál beálltának a tényét a családdal. A feleség néhány hónappal az események után kereste fel Irodánkat, és kért minket arra, hogy vizsgáljuk ki az esetet. Irodánk orvosszakértõi vélemény birtokában dönt a további lépésekrõl.
66
Egyéb ügyek
FEHÉR FÜZET 2004
M. Ferenc ügye (sértetti képviselet)
2003. december 23-án az éjszakai órákban a muzsikus M. Ferenc hazafelé tartott, miután a zenélést befejezte D. város szórakozóhelyein. Útközben azonban egy férfi megtámadta, több alkalommal bántalmazta õt, majd a hegedûjét is elvette tõle. M. Ferenc a történtek után feljelentést tett a rendõrségen. A nyomozás során a sértett férfi számára jogi képviseletet biztosítottunk, a bírósági eljárásban azonban Irodánk már nem lehetett jelen, mivel az eljáró bíróság tárgyalás mellõzésével hozott ítéletet az ügyben. M. Ferenc a rendõrségen elmondta, hogy az ügynek van némi elõzménye, hiszen az elkövetõ az éjszaka folyamán már belekötött az egyik szórakozóhelyen. Ekkor kiderült, hogy a fia összetûzésbe került a bántalmazóval, aki a jelek szerint rajta is meg akarta bosszulni vélt vagy valós sérelmeit. Aznap este emellett az elkövetõ M. Ferenc másik fiát is megtámadta, õ azonban el tudott menekülni. Az idõsebb M. Ferencnek nem volt ilyen szerencséje, ugyanis az elkövetõ ugyanazon az estén két alkalommal is bántalmazta õt. Elsõ alkalommal a gépkocsijából kiugorva egy láncos bottal ütötte meg többször a férfit. A bántalmazás következtében M. Ferenc elejtette a hegedûjét, amelyet a támadó késõbb betett a saját jármûvébe. Miután M. Ferenc elindult a helyszínrõl, az elkövetõ autóval üldözni kezdte õt, majd miután utolérte, többször mind a láncos bottal, mind ököllel ismét megütötte. Az ütlegelésnek az vetett véget, hogy az autóban megcsörrent a támadó mobiltelefonja, mire az autójába beszállva elhajtott a helyszínrõl. Ekkor már a sértett felesége is megjelent a helyszínen, mivel a második bántalmazás M. Ferencék házának közelében zajlott le. A történtek után M. Ferenc orvoshoz ment, hogy sérüléseit ellássák, majd a rendõrségen is feljelentést tett a támadója ellen. Az ügyben rablás bûncselekményének gyanúja miatt1 indított nyomozást a rendõrség, melynek során Irodánk sértetti képviseletet nyújtott a roma férfi számára. A bûncselekmény megtörténtét a sértett elmondásán túl alátámasztotta egy férfi vallomása is, aki látta M. Ferenc elsõ bántalmazását, és azt is, hogy a támadó a hegedût kocsijába betette. Ez utóbbit a sértett felesége is megerõsítette a kihallgatások során, ugyanis õ is felfigyelt a támadó autójában a hangszerre.2 A rendõrség vádemelési indítvánnyal küldte meg az ügyet az ügyészségnek, amelyet sem a sértettnek, sem jogi képviselõjének nem állt módjában megismerni, mivel nem rablás, hanem garázdaság3 és könnyû testi sértés4 bûncselekmények alapján, tárgyalás mellõzésével hozott ítéletet a bíróság az ügyben. Irodánk álláspontja szerint azonban a rablás gyanúja fennállt. Rablás bûncselekménye akkor valósul meg, ha az elkövetõ erõszakot alkalmaz annak érdekében, hogy mástól a tulajdonát elvegye. Jelen esetben M. Ferencet a támadó többször bántalmazta, és hegedûjét is eltulajdonította. Ezért is olvastuk meglepetés1 1978. évi IV. törvény a Büntetõ törvénykönyvrõl (továbbiakban: Btk.) 321. § (1) bekezdése szabályozza a rablás alapesetét. Ennek megfelelõen, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégbõl valaki ellen erõszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, illetõleg valakit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. 2 Az ügy érdekessége, hogy a bántalmazást követõen jó két héttel egy férfi jelentkezett a rendõrségen, azzal, hogy egy hegedût amely késõbb M. Ferenc hangszerének bizonyult talált egy árokban. Mivel a jogszabályok szerint idegen talált dolgot nyolc napon belül kell a hatóságoknak átadni, így e férfi ellen is nyomozás indult jogtalan elsajátítás vétsége miatt. 3 A Btk. 271. § (1) bekezdése szerint aki olyan kihívóan közösségellenes, erõszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ. 4 A Btk. 170. § (1) bekezdése szerint aki más testi épségét vagy egészségét sérti, ha a sérülés vagy a betegség nyolc napon belül gyógyul, a könnyû testi sértés vétségét követi el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.
68
EGYÉB
ÜGYEK
sel a P. Városi Bíróság végzését, amely szerint M. Ferenc támadóját garázdaság és könnyû testi sértés vétsége miatt marasztalta el tárgyalás tartásának mellõzésével , és harmincezer forint pénzbüntetést szabott ki. Mindez azt jelenti, hogy az ügyészség rablás helyett csupán garázdaság és könnyû testi sértés miatt emelt vádat, holott a rendõrségi nyomozás is mindvégig rablás bûncselekménye miatt folyt. Kifogásunk az ügyészség eljárásával szemben, hogy a rablás jóval súlyosabb bûncselekmény, mint a könnyû testi sértés és a garázdaság. Büntetési tételeik is jelentõsen eltérnek: rablás esetén kettõtõl nyolc évig terjedhet, könnyû testi sértés és garázdaság esetén pedig egyaránt két év. Véleményünk szerint több körülmény (erõszak többszöri alkalmazása, a hegedû elvétele) is a rablás megvalósulását támasztotta alá, így indokolt lett volna ezen bûncselekmény miatt vádat emelni a támadó ellen. Ebben az esetben tárgyalás mellõzésének sem lett volna helye.5 Azzal, hogy az ügyészség indítványozta a tárgyalás mellõzését, kizárta annak lehetõségét, hogy a sértett észrevételeit közölje a bírósággal, s így befolyással legyen a támadó ellen folyó eljárásra. A fentiek miatt úgy véljük, tekintetbe véve az elkövetés brutális jellegét is, hogy az ügyészség nem kellõ szigorral bár kétség kívül törvényesen kezelte az elkövetett cselekményt, amikor az említett rendelkezéseket alkalmazta. A tárgyalás mellõzésével hozott végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, hanem tárgyalás tartását lehet kérni, a sértett azonban nem élhet ezzel a lehetõséggel. Így a meghozott végzés ellen M. Ferenc semmilyen lépést nem tudott tenni. Álláspontunk szerint az elkövetés körülményei (a sértett többszöri bántalmazása, autóval való üldözése) indokolttá tették volna súlyosabb szankció alkalmazását, mint amit jelen esetben a bíróság megállapított, még akkor is, ha az elkövetõ büntetlen elõéletû volt, és tettét elismerte. Észrevételeinket közöltük a P. Városi Ügyészséggel, valamint a Tolna Megyei Fõügyészséggel is, azonban mindkét hatóság úgy állapította meg, hogy az eljáró vádhatóság megfelelõen járt el.
5 A tárgyalás mellõzését a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény részletesen szabályozza az 543550. §-okban. Ennek megfelelõen a bíróság az ügyész indítványára magánvádas ügyben hivatalból a szabadlábon lévõ vádlottal szemben tárgyalás mellõzésével végzésben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést, pénzbüntetést, illetõleg önálló büntetésként foglalkozástól eltiltást, jármûvezetéstõl eltiltást, kiutasítást katonával szemben lefokozást, szolgálati viszony megszüntetését is , további intézkedésként próbára bocsátást, megrovást alkalmaz a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendõ bûncselekmény esetén, ha a) a törvény a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését, pénzbüntetés kiszabását, a próbára bocsátást, illetõleg a mellékbüntetés önálló büntetésként alkalmazását lehetõvé teszi, b) a tényállás egyszerû, c) a vádlott a bûncselekmény elkövetését beismerte, d) a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhetõ. (Lásd bõvebben az eljárási rendelkezésekrõl a törvény 543550. §-ait.)
69
FEHÉR FÜZET 2004
K. János ügye
(személyiségi jog megsértése)
2004 tavaszán a Strabag Rt. kampányt folytatott Bükkösd községben egy cementgyár létesítésének érdekében. A faluban aláírásgyûjtés kezdõdött a létesítendõ gyár ellen, melyet a helyi civil szervezet, a Zöld Völgyért Egyesület kezdeményezett. A Strabag Rt. az aláírásgyûjtést nehezményezve gúnyolódó cikket jelentett meg Pepita kalandjai címmel, melyben az egyesület egyetlen roma tagjának, K. Jánosnak a személyét használta fel a cementgyárat ellenzõk lejáratására. A cikk szerzõje a roma férfit gúnynevén emlegeti, és állításait a társadalomban a romákkal szemben élõ sztereotípiákra alapozza. K. János Bükkösdön született, a település sorsát mindig szívén viselte. A férfi a cementgyár létesítése körüli küzdelem idején a települési önkormányzat alkalmazásában dolgozott közhasznú munkásként. Annak ellenére, hogy a lakosok szerint az önkormányzat inkább a cementgyár létesítése mellett foglalt állást, K. János csatlakozott a munkaadójával ellentétes véleményt megfogalmazó társadalmi szervezethez. Úgy gondolta, szabadidejében õt is megilleti az az állampolgári jog, hogy az õt és lakóhelyét érintõ kérdésben véleményt formáljon, és azt különbözõ fórumokon képviselje is. Ennek megfelelõen vett részt az aláírásgyûjtési akcióban, annak ellenére, hogy munkahelyén ezt nem nézték jó szemmel. Természetesen az aláírásokat munkaidõ után, illetve hétvégén gyûjtötte. A lakosságon belül megoszlottak a vélemények a tekintetben, hogy a cementgyár létrejöjjön-e vagy sem. Voltak, akik úgy gondolták, a falu hasznára válik majd, ha új munkahelyek létesülnek a gyárban. A többség szerint azonban a környezetet, a gyönyörû tájat, a tiszta levegõt és mindazt, ami Bükkösd vonzereje, tönkretette volna a létesítmény. A Strabag Rt. hangsúlyt helyezett arra, hogy külön meggyõzze a helyi romákat is, hogy a gyár mellett szavazzanak. Ennek érdekében egy alkalommal K. János elmondása szerint megkereste õt személyesen Z. Ottó a cég képviseletében, és megpróbálta rávenni, hogy beszéljen a helyi romákkal a gyár létesítése érdekében. K. János azonban ezt a feladatot nem vállalta, mert számára fontosabb volt a település sorsa, melyet az üzem létrejötte által veszélyeztetettnek látott. 2004. májusában épp munkahelyére, a polgármesteri hivatalba tartott, amikor megállította K. Zita, a Bükkösdért Természetvédõ és Emberi Jogi Egyesület elnöke azzal, hogy híres lett. A férfi nem értette, mire utal az elnöknõ, mire az kezébe adta a Strabag Rt. által kiadott Cement info elnevezésû újságot. Az újság hátlapján Pepita kalandjai címmel egy egész oldalas cikk foglalkozott a cementgyár építése körüli viharról, melyben rendkívül sértõ, és megalázó módon írtak személyérõl is, ráadásul a cikk írója, Z. Ottó folyamatosan gúnynevén emlegette. Mivel K. János bõrén születése óta pigmenthiányból eredõen foltok látszanak, a faluban az ismerõsei, barátai Pepitának szokták nevezni. A férfi a hozzá közel álló emberek részérõl ezt már nem veszi sértésnek, ugyanakkor felháborította, hogy egy számára idegen személy, egy újságcikkben csak Pepitaként aposztrofálja. Úgy érezte, a gúnyolódó cikk rá vonatkozó részének egyetlen célja van, hogy õt lejárassa és kifigurázza, illetve rajta keresztül mindazokat, akik a cementgyár létesítése ellen foglaltak állást. Különösen megalázó volt számára, hogy személyét eszközként használták fel egy kommunikációs manipuláció végrehajtásához. Valószínû, hogy szándékosan K. Jánost célozták meg a cikkben, hiszen õ volt az egyesület leggyengébb láncszeme: roma származású, munkanélküliként az önkormányzat foglalkoztatja közhasznú munka keretében, bõrén pigmenthiányból fakadóan foltok látszanak. Õ volt a legvédtelenebb és a legkiszolgáltatottabb, ráadásul könnyen nevetségessé is tudták tenni. Ez volt a legegyszerûbb az újság számára, könnyebb, mint mondjuk az egyesület magasan iskolázott, jó társadalmi pozícióban levõ vezetõit, szóvivõjét megtámadni. Az újságcikk K. Jánosra vonatkozó része a gúnyolódó hangnem mellett azt is sugalmazta, hogy a férfi munkaidejében, az adófizetõk pénzén járt aláírásokat gyûjteni. (Azt már nehéz lenne kideríteni, hogy Pepita
70
EGYÉB
ÜGYEK
aznap teljesítette-e azt a feladatát, amellyel közvetlen fõnöke megbízta, vagy a teljes munkaidejében a Zöld Völgyért dobogott a szíve.) A cikk szerzõje ezen kijelentésével álláspontunk szerint azt a társadalomban élõ romaellenes sztereotípiát lovagolta meg, mely szerint a cigány emberek az állam, azaz az adófizetõk pénzén élõsködnek. A cikk vonatkozó része továbbá úgy állítja be K. Jánost, mintha annyira ostoba lenne, hogy azt sem tudná eldönteni, valami ellen vagy valami mellett gyûjtsön aláírásokat. (Egy szép napon Pepita, a népszerû helyi közhasznú munkás elindult, hogy a Zöld Völgyért Egyesület megbízásából aláírásokat gyûjtsön a cementgyárért, vagy a cementgyár ellen.) A szöveg azt sugalmazza, hogy egy roma közhasznú munkásról feltételezni sem lehet, hogy mint bármely más állampolgár, él azon jogával, hogy tagja lesz egy társadalmi szervezetnek, és véleményt nyilvánít az õt, illetve lakókörnyezetét érintõ kérdésekben. Erõs a gyanúnk, hogy megint csak K. János roma származása folytán enged meg magának ilyen kijelentést a szerzõ. Hiszen köztudomású, hogy a romákkal kapcsolatban hangoztatják gyakran azt a sztereotípiát a társadalomban, hogy buták, nincs önálló véleményük, illetve azt is, hogy szavazatuk megvásárolható. Ez utóbbit látszik alátámasztani a cikk azon része is, mely szerint már azt is a feledés jótékony homálya fedi, hogy vajon kapott-e munkájáért külön jutalmat, vagy a Zöld Völgyért egyesület bükkösdi tagjai betudták az õ áldásos tevékenységét annak, hogy Pepita hivatalos nyolc óráját így is, meg úgy is az adófizetõk forintjaiból fizetik. Mindemellett a cikk címe eleve félrevezetõ, hiszen a Pepita kalandjai azt üzeni az olvasóknak, mintha az írás kizárólag róla szólna. Ezzel ellentétben a szerzõ K. János személyének kigúnyolásával foglalja keretbe a Strabag Rt. álláspontját a tervezett cementgyár építésérõl. A szóban forgó újság Bükkösd és Hetvehely községekben jelenik meg, havonta kb. 5-600 példányban. Az újságért fizetni nem kell, azt ingyen bedobják minden család postaládájába. A cikk megjelenését követõen K. János rendkívül kínosan érezte magát, hiszen tudta, gyakorlatilag a faluban mindenki olvashatta az írást, és nevethetett rajta. Elõfordult, hogy amikor este lement a falubeli presszóba, az emberek összesúgtak a háta mögött, nevettek, vagy gúnyos megjegyzést tettek rá. Korábban a településen ismert ember volt, köztiszteletnek örvendett a nem romák körében is. Ezért is nagyon bántotta, hogy a cikkben még csak nem is a nevén szólítják, hanem egyszerûen csak lepepitázzák, és folyamatosan burkolt célzást tesznek roma származására, gúnyolódva. Az újság megjelenése után sokáig szégyellte magát a faluban, rossz volt a közérzete, azt érezte, teljesen nevetségessé vált lakóhelyén. Álláspontunk szerint a Strabag Rt. által kiadott és terjesztett CEMENT info hírlevélben megjelent cikk hangneme és állításai sértik K. János emberi méltóságát és becsületét, ezáltal a férfi személyhez fûzõdõ jogait. A Polgári törvénykönyv1 (továbbiakban Ptk.). értelmezése szerint a személyiség megvalósításának fontos feltétele, hogy a társadalom tagjait valóságos értékük szerint ítéljék meg. Ezt szolgálja a hírnév, a becsület és az emberi méltóság védelme. A becsület nem más, mint a személy társadalmi megítélése. Ennek mikénti alakulásában egyebek mellett jelentõs szerepe van az egyes polgárok egyénrõl alkotott véleményének. Ez kifejezésre juthat szóbeli, írásbeli formában és bármilyen más értékelést hordozó magatartásban. Olyankor, amikor ezek a megnyilvánulások nem valósak, hanem torzak vagy következetlenek, illetve kifejezésmódjukban alkalmasak arra, hogy az egyén társadalmi elismertsége kedvezõtlenül megváltozzék, sértik a személy becsületét is. Hivatkozva a Ptk. vonatkozó rendelkezésére,2 keresetet nyújtottunk be 2004. november 23-án a Strabag Rt. mint kiadó, és Z. Ottó szerzõ ellen becsület és emberi méltóság megsértése miatt. A bíróságot arra kértük, állapítsa meg K. János személyhez fûzõdõ jogainak megsértését. Kértük továbbá, hogy tiltsa el az alpereseket a további hasonló jogsértésektõl, illetve kötelezze õket arra, hogy K. Jánostól a CEMENT Info nevû újságban kérjenek bocsánatot. Végezetül kértük a bíróságot, hogy kötelezze az alpereseket hatszázezer forint nem vagyoni kár, és annak törvényes kamatai megfizetésére. Az ügyben K. Jánost dr. Bodrogi Bea ügyvéd képviseli, tárgyalás kitûzésére még nem került sor.
1 1959. évi IV. törvény 2 A Ptk. 76. § alapján a személyhez fûzõdõ jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.
71
FEHÉR FÜZET 2004
L. község
(kölcsönök kölcsönbõl)
A Nógrád megyei L. község roma lakosainak többsége kölcsönt vett fel a megyében mûködõ takarékszövetkezettõl a kilencvenes évek második felében. A pénzintézet helyi alkalmazottai ugyanis arra ösztönözték a roma lakosokat, hogy vegyék igénybe ezt a lehetõséget. A kölcsönszerzõdések azonban nem minden esetben voltak jogszerûek. Volt olyan szerzõdés, amelybõl hiányzott az ügyleti kamat mértéke, vagy más esetekben olyanok vállaltak kezességet, akik maguk is vettek fel kölcsönt. Így egyszerre adós és kezes is volt mindenki. Az emberek többsége azonban egy idõ után nem tudta a bank által meghatározott ütemben fizetni a részleteket. A takarékszövetkezet helyi alkalmazottai erre is megtalálták a megoldást. Újabb hiteleket vetettek fel az adósokkal, amibõl visszafizettették a régebbi kölcsönöket. 2000-ben új vezetés került a takarékszövetkezet élére. Ekkor elbocsátották a pénzintézet helyi kirendeltségének alkalmazottait, és elkezdték a kintlévõségeket behajtani. Irodánk huszonkilenc panaszos ügyében folytat tényfeltárást, miközben folynak a takarékszövetkezet által elindított végrehajtási eljárások is. A kölcsönök összege 200 000 forinttól 500 000 forintig terjedt, egytõl öt évig tartó futamidõkkel, míg az ügyleti kamat mértéke általában 32 százalékot tett ki. Ilyen magas kamat mellett a futamidõ végén az adósoknak a felvett tõke több mint a dupláját kellett volna visszafizetniük. O. Tamás és felesége például 1999 októberében 200 000 forint kölcsönt vett fel, egy évvel késõbb a lejárt tartozások összege már 435 018 forintot tett ki. O. Tibor esetében azonban nem pusztán az általa felvett összeget követeli vissza a bank, hanem a kezességvállalás miatti tartozásokat is. A törvény alapján a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, helyette õ fog teljesíteni a jogosultnak.1 A kezességnek két fajtája ismert, az egyik az egyszerû, a másik a készfizetõ kezesség.2 Az egyszerû, vagy más néven sortartásos kezességnél a jogosult mindaddig nem követelheti a kezestõl a neki járó tartozást, ameddig az az eredeti kötelezettõl behajtható. A készfizetõ kezességnél azonban nincs ez a sortartási kötelezettség, a jogosult a kezestõl és a kötelezettõl együtt követelheti a tartozást. A bankok által kötött személyi kölcsönöknél minden esetben készfizetõ kezességvállalást kötnek ki, ahogyan ez ebben az ügyben is történt. Számos esetben elõfordult, hogy az adós nem tudta fizetni a kölcsönt, illetõleg nem a szerzõdésben meghatározott összeget fizette. A problémát úgy oldották meg a takarékszövet alkalmazottai, hogy újabb kölcsönt vetettek fel az adóssal, és ebbõl az új hitelbõl kifizették a korábbi kölcsönszerzõdés alapján még fennálló tartozást. A panaszosok elmondása szerint már a korábbi kölcsönök esetében sem volt hitelbírálat, azaz nem nézték meg, hogy fizetõképes-e az adós, egyszerûen csak kihelyezték a hiteleket. A második esetben pedig a ki- és a befizetésekrõl csak egy pénztári bizonylatot állítottak ki. A rossz hitelkihelyezés gyakorlatát bizonyítják továbbá a kezességvállalások is, hiszen szinte minden adós kezes is volt egyben. Ugyancsak 1 Az 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvrõl 272. § (1) bekezdése szerint kezességi szerzõdéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. 2 A Ptk. 274. § ( 1) bekezdése értelmében a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a követelés a kötelezettõl és az olyan kezesektõl, akik õt megelõzõen, reá tekintet nélkül vállaltak kezességet, behajtható. Ez a szabály a kötelezett és a kezesek együttes perlését nem gátolja. A (2) bekezdés szerint a kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést elõször a kötelezettõl hajtsa be (készfizetõ kezesség), ha a) a felek így állapodtak meg, b) a kezességet kár megtérítéséért vállalták, c) a kezességet bank vállalta.
72
EGYÉB
ÜGYEK
komoly problémákra utal, hogy a kölcsönszerzõdéseken nem szerepel az ügyleti kamat mértéke, holott az a hitelfelvételek idején több mint évi harminc százalék volt. Így alaposan feltehetõ, hogy az adósokat senki nem tájékoztatta arról, hogy mekkora összeget kell visszafizetniük a futamidõ végéig. A panaszosok továbbá azzal sem voltak tisztában, hogy a havi törlesztõ részletet az elsõ idõszakban jóformán csak az ügyleti kamatra fizetik, és ezért csak minimális mértékben csökken a tõketartozásuk. A pénzintézet alkalmazottai ezt nem közölték velük, csak egyszerûen szóltak nekik, hogy lehet kölcsönt felvenni, és aki szeretne, az menjen szerzõdést kötni a pénzintézettel. A korábbi gyakorlat 2000-ben változott meg, amikor új vezetõsége lett a takarékszövetkezetnek. Ekkor elkezdték felülvizsgálni a hiteleket, s ennek következtében 2003-ban már sorban érkeztek a fizetési felszólítások az adósoknak, és természetesen a kezeseknek is. Nem fizetés esetén pedig megindultak a bírósági eljárások. A peres eljárás során az adósok elmondták, hogy több esetben nem írták jóvá azokat az összegeket, amelyek már korábban befizetésre kerültek, illetõleg azt is, hogy a kamat mértékérõl senki nem tájékoztatta õket. A bíróság végül egyedül a kamat tekintetében fogadta el az adósok védekezését, így ítéletében csak a törvényben meghatározott kamatot3 ítélte meg a takarékszövetkezet javára. A fizetési felszólításokkal egy idõben az érintettek többsége felkereste Irodánkat, hogy az ellenük folyó eljárásokban nyújtsunk jogi segítséget számukra. 2004 szeptemberében huszonkilenc panaszos képviseletében egyeztetési tárgyalást kezdeményeztünk a takarékszövetkezet vezetõjével, valamint jogi képviselõjével. Mivel a megbeszélés nem vezetett eredményre, pénzügyi szakember segítségét vesszük igénybe a jogi stratégiánk kidolgozásához az ügyben.
3 A perbeli idõszakban a Polgári törvénykönyvben meghatározott kamat 20% volt.
73
A NEKI 2004-BEN VITT EGYÉB PROGRAMJAIBÓL
A magas színvonalú és esélyegyenlõséget biztosító közszolgáltatásokért (BM-program)
A Belügyminisztérium által támogatott pályázati program keretében Irodánk a rendõrség központi, helyi és területei szervei és az Országos Cigány Önkormányzat, annak területi képviselõi, valamint más roma civil szervezetek, cigány kisebbségi önkormányzatok közötti együttmûködési megállapodásokat vizsgálta. Kutatásunk elsõsorban a megállapodások szövegének elemzésére terjedt ki, amelynek során a rendõrség, valamint a roma szervezetek vállalásait vizsgáltuk meg, illetve hasonlítottuk össze. A program során beszereztük az összes hozzáférhetõ megállapodást a megyei rendõr-fõkapitányságok útján. A program elõkészítõ fázisában megbíztunk egy jogász szakértõt a programterv véleményezésével, valamint azzal, hogy a vizsgálat alapjául szolgáló szempontrendszer elõkészítésében, véleményezésében közremûködjön. Ez a szempontrendszer elsõsorban a megállapodások kiértékelésében játszott szerepet. A szempontrendszert igyekeztünk úgy összeállítani, hogy annak alapján a megállapodások fõbb pontjaira, a bennük rejlõ problémákra, de természetesen a pozitívumokra is rá tudjunk világítani. A pályázat keretében két helyszínen tényfeltárást végeztünk. A tényfeltárásokon a megyei rendõr-fõkapitányságok, illetve a városi kapitányságok ezzel a területtel foglalkozó szakembereivel beszéltük át a témára vonatkozó leglényegesebb kérdéseket. A helyszíni kutatások eredményeképpen átfogóbb képet alkothattunk a megállapodások alapján ténylegesen mûködõ rendszerrõl, a tényleges együttmûködésekrõl. A részünkre megküldött együttmûködési megállapodásokból általánosságban azt a következtetést vonhattuk le, hogy a kormányzati, minisztériumi, illetve a rendõrség felsõ vezetésének szintjén kialakított átfogó elképzeléseket nevezetesen azt az igényt, hogy a helyi sajátosságok figyelembe vételével történjen a megállapodások megkötése nem sikerült maradéktalanul megvalósítaniuk az egyes rendõri szerveknek. A megállapodások mindenekelõtt túlzottan általános síkon kerültek megfogalmazásra, a legtöbb esetben a konkrét ügyekben való együttes fellépést tulajdonképpen kizárták, ezzel pedig azt a lehetõséget is, hogy a kisebbségi önkormányzat egy adott ügyben hatékonyan felléphessen az érintett, cigány kisebbséghez tartozó személy védelme vagy jogainak megóvása érdekében. Természetesen e vonatkozásban is akadnak kivételek, elsõsorban azokon a helyeken, ahol az együttmûködés a kötelezõen elõírt megállapodás megkötése elõtti években is már körvonalazódott, vagy ki is alakult. Ezen utóbbi esetekben a rendõrség és a roma vezetõk közötti szakmai kapcsolatok is magasabb szinten állnak, ebbõl eredõen a kapcsolattartás és az együttmûködés fórumai is mûködõ- és életképesebbek. A program során szerzett tapasztalatainkról a pályázat lezárásaként egy átfogó tanulmányt készítettünk, amelyet megküldtünk a pályázat kiírójának és támogatójának, a Belügyminisztériumnak. A tanulmányban a NEKI munkatársai összegezték a pályázat eredményeit, illetve véleményezték a megállapodásokat. A tanulmány részét képezi ezen túlmenõen a programban részt vett szakértõ által jegyzett tanulmány, amely átfogóan elemzi az együttmûködési megállapodások elvi kérdéseit, tükrözi szakmai véleményét. Célunk a tanulmánnyal most sem más, mint hogy a pályázatot kiíró minisztérium a programban áttekintett rendõrségi tevékenységi területet, mindenekfelett annak finanszírozási, a személyi állományban és a szervezetrendszerben elfoglal helyének kérdéseit átgondolja, esetleg át is szervezze. Azt ugyanis most is megállapíthattuk, hogy a rendõrség, azon belül is a megyei fõkapitányságok és a városi kapitányságok a számukra elõírt feladatokat, az ezzel járó tevékenységet lehetõségeikhez, anyagi helyzetükhöz mérten jól oldották meg. Azokért a nehézségekért, amelyek az együttmûködési megállapodásokhoz általános síkon kapcsolódnak, ezek a szervek nem tehetõk felelõssé. Ezen problémák megoldása, az együttmûködés elvi és gyakorlati lehetõségeinek továbbfejlesztése és az ezzel járó felelõsség mindaddig, amíg a konkrét megállapodások megkötését és tartalommal való megtöltését elõ nem írják és lehetõvé nem teszik ugyanúgy a kormányzati, minisztériumi szinteken döntést hozók vállán nyugszik.
*
77
FEHÉR FÜZET 2004
Szakértõi vélemény a rendõrség szervei és a cigány kisebbségi szervezetek közötti megállapodásokról 1. Az elõzményekrõl A célok, az intézmények és az eredmények (valamint a mellékhatások) megítéléséhez világosan kell látni, hogy a most vizsgált megállapodások döntõen nem helyi kezdeményezésre, hanem alapvetõen központi akaratból jöttek létre. Kivételek vannak, ilyen például a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendõr-fõkapitányság és az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat (a továbbiakban: OCÖ) között 1998-ban megkötött együttmûködési megállapodás. Egyértelmûen megállapítható, hogy az 1999-tõl elterjedt megállapodási gyakorlat egyfajta reagálás azokra a hazai és nemzetközi jelentésekre, amelyek hazánkat elmarasztalták a rendõri brutalitás megnyilvánulásai és a romák diszkriminációja miatt, nem egy esetben összekapcsolva a két negatívumot. A kormány 2023/1999 (II.12) határozatával elfogadott jelentésben az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményéhez kapcsolódóan egyebek mellett a következõket olvashatjuk: Elmondható, hogy a rendõrség ellen irányuló panaszok száma továbbra is viszonylag magas, a központi intézkedések hatására azonban kedvezõ irányú tendenciák elsõ jelei is megfigyelhetõk. A különbözõ megyei fõkapitányságok és az Országos Rendõr-fõkapitányság lépéseket tettek a cigány önkormányzatokkal és civil szervezetekkel való konzultatív kapcsolatrendszer kiépítésére, illetve a »másik oldal« által kezdeményezett hasonló akciókkal szemben többnyire nyitottnak mutatkoztak. Ezzel sikerült elérni, hogy a rendõrség és a cigányság közötti »bizalmi válság« nem mélyült tovább. A keretegyezmény megvalósulásának vizsgálatára kiküldött európa tanácsi bizottság 2000. szeptember 22-én elfogadott jelentése már nem volt ennyire derûlátó ebben a kérdésben. Az értékelés kimondta, hogy aggodalomra adnak okot azok a jól dokumentált esetek, amikor romákkal szemben fizikai támadások, fenyegetések történtek, és amikor ezeknek az eseteknek a kivizsgálása és üldözése nem élvezett kellõ prioritást. Ezen a téren az aggályokat még összetettebbé teszik a rendõri brutalitásról és a rendõrség körében létezõ romaellenes érzelmekrõl szóló jelentések. A Miniszterelnöki Hivatal észrevételeket tett a bizottság megállapításaira. Ezek között kiemelte, hogy a rendõrségen belüli elõítéletek oldására folyamatosan születnek különbözõ intézkedések. Ezen intézkedések közül kiemelendõ, hogy az Országos Rendõr-fõkapitányság együttmûködési megállapodást kötött az Országos Cigány Önkormányzattal. Ezen megállapodás alapján valamennyi regionális rendõri szerv további együttmûködést kezdeményezett a cigányság megyei képviseletét ellátó szervezetekkel. A megállapodások elsõdleges célja a rendõrcigány konfliktusok megelõzése, a cigányság mint kisebbség védelme, az áldozattá és bûnözõvé válás megelõzése.
2. A megállapodások tartalma, alapvetõ célok és vállalások Ezekre a problémákra reagált korábban a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendõr-fõkapitányság és az OCÖ Megyei Irodája között 1998-ban létrejött megállapodás is. Álláspontunk szerint helyesen rögzítette, hogy visszatérõen, meghatározott rendszerességgel szakmai oktatás tárgyává kell tenni a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról és a kisebbségek jogairól szóló jogszabályokat, kiemelten kezeli (véleményünk szerint helyesebb lett volna fokozott érzékenység-et írni) a cigány etnikum esetében az emberi jogokat és a törvények betartatását. A legfontosabb és leginkább célravezetõ rendelkezésnek a megállapodás 1.3. pontját tekintjük, amely kimondja, hogy az OCÖ Megyei Irodája tudomására jutott sérelmes intézkedéseket a rendõrség soronkívül kivizsgálja, és ebbe bevonja az ügy jellegétõl függõen a helyi kisebbségi önkormányzatok kijelölt képviselõit is. Mindezeken túlmenõen számos más rendelkezést is tartalmaz ez a dokumentum. Érdemes ezzel összehasonlítani az ORFK és az OCÖ képviselõi által 1999. szeptember 16-án aláírt megállapodást. Már a legfelületesebb egybevetés is elárul valamit a lényegrõl: a nyíregyházi anyagban a fõkapitányság 12 pontban vállal meglehetõsen pontosan és kellõ részletességgel megfogalmazott kötelezettségeket, az ORFK a saját megállapodásában mindössze 3 vállalást rögzít. Ezek pedig részben nem érdemiek, részben megfoghatatlanul általánosak, meghatározott körben pedig problematikusak.
78
A NEKI 2004-BEN
VITT EGYÉB PROGRAMJAIBÓL
Az elsõ vállalás (4. pont) ugyanis a megállapodással kapcsolatban felmerült kérdések koordinálásáról, annak személyi-szervezeti megoldásáról szól, ami fontos ugyan, de nyilvánvalóan csak az érdemi rendelkezések végrehajtását szolgálja, ilyenek pedig a megállapodásban alig vannak. Ebben az esetben viszont az igen csekély számú érdemi rendelkezés részbeni kiváltása történt ennek a végrehajtási rendelkezésnek a megállapodás látszólag tartalmi részében való elhelyezésével. Sarkosabban fogalmazva: meglehetõsen kisüt a 4. pontból az egész kontextusában az a tipikus bürokrata-elkenõ hozzáállás, amely bármely felmerülõ problémára bizottság felállításával vagy a majd megvizsgáljuk rutin-válasszal reagál. A második ORFK-vállalás (5. pont) arról szól, hogy az anyagi lehetõségek függvényében fokozatosan beépítik a személyi állomány továbbképzésébe a cigányságra vonatkozó ismereteket. Az ORFK folytatja a toleranciavizsgálatot és elõkészíti a rendõri vezetõk számára konfliktusmegoldó tréningek szervezését. Ez a törekvés véleményünk szerint helyes. Szembeötlõ éppen ezért a kétszeres óvatoskodás (az anyagi lehetõségek függvényében, fokozatosan), ami azt sugallja, mintha valami igen nagyszabású, nagy erõforrásokat lekötõ tervrõl volna szó. Ezzel szemben tény, hogy a továbbképzés intézményes és anyagi keretei a rendõrség számára biztosítottak voltak. Az oktatóknak egyébként is munkaköri kötelessége a tananyag szükség szerinti korszerûsítése, szükség szerinti változtatása. Egyidejûleg 1997-tõl rendelkezésre állt a Szöveggyûjtemény a kisebbségi ügyek rendõrségi kezelésének tanulmányozásához címû kötet, amelyet az Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet (COLPI) a Belügyminisztériummal együttmûködve éppen ebbõl a célból, oktatási segédletként állított össze. Az egészen speciális továbbképzéseket leszámítva gyakorlatilag nincs olyan program, amelybe ne lehetett volna akár azonnal beépíteni a cigánysággal kapcsolatos ismereteket. A stratégiai fejlesztés elhatározásának egyidejû rögzítése mellett tehát semmi akadálya nem lett volna annak, hogy a megállapodás konkrétan rögzítse: a továbbképzésbe beépítenek ilyen ismereteket. A toleranciavizsgálatok folytatása helyeselhetõ, de ez nem új vállalás. A konfliktuskezelõ tréningekre vonatkozóan ismét az elõkészíti szó szerepel a megszervezi vagy valami hasonló, konkrét elhatározás helyett. Az ORFK harmadik saját ígérete elvileg szintén üdvözlendõ, azonban egy kötelezõ intézkedés végrehajtásának vállalása aligha tekinthetõ a cigányság és a rendõrség kapcsolatainak javítását szolgáló megállapodás lendületet adó elemének. Van azonban más gond is ezzel a rendelkezéssel. A kisebbségvédelmi keretegyezmény végrehajtásának értékelése során a kiküldött bizottság egyebek mellett hangsúlyozta, hogy különös figyelmet kell fordítani a roma nõk helyzetére (19. pont). Ettõl függetlenül is tény, hogy a cigányság helyzetét fokozottan rontják azok az egyéb negatív körülmények, amelyek a társadalom egészében fellelhetõk, de amelyek halmozott hátrányokat eredményeznek az amúgy is diszkriminált etnikai csoport számára. Nyilvánvalóan ilyen a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a megállapodás 6. pontjában vállalt kötelezettség (a 25/1996. számú ORFK-intézkedés folyamatos végrehajtására) lényegében egy nyíltan diszkriminatív döntés megvalósítását szolgálja. A hivatkozott intézkedés ugyanis anyagi támogatást biztosít cigány származású középiskolás fiatalok rendõrré válásának elõsegítésére. A dokumentum 1. pontja szó szerint a következõket mondja ki: A támogatást fokozatosan, az 1996/97-es tanévben regionálisan, négy [
] megyében korlátozott létszámmal (húsz fiatal, ebbõl négy lány) kell bevezetni. Hangsúlyozni kell, hogy az intézkedés kiadásának idõpontjában nem volt és azóta sincs olyan szabályozás, amely nõket kizárna a rendõri munka bármely területérõl. Hölgyek dolgoznak kommandósként és minden más fontos, férfias munkakörben. Ebben a megközelítésben nem szorul mélyebb indokolásra, hogy a húsz fiatal, ebbõl négy lány kitétel durván diszkriminatív. Ennek az egyébként számára amúgy is kötelezõ intézkedésnek a végrehajtását vállalta az ORFK a harmadik, érdeminek tekintett pontban (a megállapodás 6. pontja). Az OCÖ vállalásai közül az elsõ (megállapodás 7. pont) arról szól, hogy a szervezet együttmûködik a rendõrséggel a megelõzési programok szervezésében és az esetlegesen kialakult konfliktusok feloldásában. Ez a megfogalmazás azért nem szerencsés, mert egyébként a megállapodás még az általánosság szintjén sem említ ilyen programokat vagy konfliktus-feloldási módozatokat. AZ OCÖ tehát arra vállal kötelezettséget, ami a megállapodásból egyáltalában nem következik. A 8. pont a rendõrséggel szembeni elõítéletek csökkentésére való törekvést rögzíti az OCÖ részérõl annak érdekében, hogy az esetleg kifogásolhatóan fellépõ rendõrökkel szemben felmerülõ ellenérzés ne vetítõdjön a jogszerûen eljárókra. Ez önmagában helyes törekvés, azonban rá kell mutatni arra, hogy az eredeti probléma a rendõrségnek a cigánysággal szembeni elõítélete és az ahhoz kapcsolódó gyakorlat volt. Ehhez képest az ORFK vállalásaiból (a cigánysággal kapcsolatos ismeretek oktatása) legfeljebb következtetni lehet az elõítéletességgel szembeni fellépésre, itt viszont meglehetõsen nyíltan megfogalmazódik ennek a negatí
79
FEHÉR FÜZET 2004
vumnak a léte a kisebbség oldaláról. Hangsúlyozni kell ezzel szemben, hogy az egész megállapodásrendszer létrejöttének közvetlen kiváltó oka nem a rendõrök kifogásolható kezelése a romák részérõl, hanem fordítva. Az ebben a pontban írt és hangsúlyozzuk: az egész kontextusból kiszakítva egyébként helyeselhetõ cél logikusan úgy érhetõ el, ha a cigányság és mások elõtt is világossá válik: kik a kifogásolhatóan fellépõ rendõrök, mert velük szemben az ellenérzés a megállapodás szövege szerint is legitim. A kérdés tehát az: honnan lehet tudni, hogy a rendõrség állományából ki lépett fel kifogásolhatóan, mi a kifogásolhatóság alapja, hogyan jártak el velük szemben. Erre viszont a megállapodás nem ad választ. A 9. pont arról szól, hogy az OCÖ népszerûsíti a 25/1996-os ORFK-intézkedésben foglalt programot a cigányság körében. Ez azonban a kifejtettek értelmében a nemek közötti nyílt diszkrimináció elfogadását és népszerûsítését is magában foglalja. A probléma nem teoretikus, hiszen tudjuk, hogy az általános rendõrképzésben is magas a nõi jelentkezõk aránya, az OCÖ-nek tehát arra is magyarázatot kell adnia, hogy a gyengébb nem képviselõinek részvételét miért kell 20%-ra szorítani. Itt említi a dokumentum azt is, ami a továbbképzésekkel kapcsolatban szintén fölvetõdik: az 5. pontban kijelölt feladat megvalósításához az OCÖ segítséget nyújthat. Ez tipikusan olyan ügy, ami összekapcsolhatja az együttmûködõ feleket. Az ORFK vállalásának túlzottan óvatoskodó megfogalmazása már csak azért sem indokolt, mert az OCÖ-nek nyilvánvalóan vannak olyan tapasztalatai és kapcsolatai, amelyek révén hathatósan hozzájárulhat a cél megvalósításához. Érdekes ehhez képest, hogy a megállapodás az OCÖ hozzájárulásánál is kifejezetten utal a cigány szervezet anyagi lehetõségeire. Ebbõl okszerûen következtethetünk arra, hogy az ORFK valószínûleg elsõsorban pénzt szeretne kapni, hiszen például elõadók biztosításával egyébként külön anyagi eszközök felhasználása nélkül is lehetne együttmûködni. Határozottan állítjuk, hogy kitûnõ szakemberek akár díjazás nélkül is vállalnák egyegy óra erejéig a közremûködést, nem beszélve arról, hogy a rendõrségnek egyébként van pénze elõadók díjazására, hiszen a továbbképzéseknek van költségvetése, az óraszámok pedig nem növelhetõk határok nélkül. A közös feladatok (1020. pontok) többsége a kapcsolattartás formáival foglalkozik, érdemi kérdéseket legfeljebb a tájékoztatás körében tartalmaz a megállapodás. Az ORFK és az OCÖ között létrejött dokumentum és a helyi megállapodások között intézményesen létezik egyfajta hierarchikus kapcsolat: a legfelsõbb szintû egyezmény 13. pontja kifejezetten elõírja a hasonló kezdeményezéseket megyei szinten, kikötve, hogy a területi megállapodások a központitól csak pozitív irányban térhetnek el. Nem egészen világos, mit kell a pozitív irányon érteni. Valószínûsíthetõen további feladatok vállalását. Kérdés azonban, hogy például a konkrét ügyekbe való beavatkozás tilalmán (1. pont) változtathatnake a megyei (és egyéb) szervek, lehetõvé téve például a szabolcsi mintához hasonlóan a kifogásolt esetek kivizsgálásában való részvételt a jogszabályok keretein belül. A további megállapodások ismeretében arra a következtetésre kell jutni, hogy errõl nincs szó, a mozgástér tematikailag bõvíthetõ, a kapcsolatból eredõ felhatalmazások azonban nem. Nem meglepõ, hogy a megyei és a települési megállapodások alapvetõen követik a központi dokumentum iránymutatásait, számos esetben annak szövegét is. Mindamellett kétségtelenül érzékelhetõ az említett pozitív irányú eltérés lehetõségének kihasználása, esetenként a feladatok pontosabb rögzítése. Példaképpen említhetõ a Gyöngyösi Rendõrkapitányság és a Gyöngyösi Roma Kisebbségi Önkormányzat között 2002. június 13-án kötött megállapodás, amely konkretizálja például az oktatásban, képzésben és továbbképzésben megvalósuló együttmûködést, utalva például a központi dokumentumból hiányzó elõítéletesség, diszkrimináció témakörére is. Konkrétnak nevezhetõ a konfliktusok megelõzése és kezelése érdekében elõírt kölcsönös tájékoztatási kötelezettség és az a vállalás, amely szerint a feszültségek kezelésére való képtelenség esetén külsõ közvetítõ bevonását kezdeményezik. Más kérdés, hogy éppen Gyöngyösön 2002. november 1-jén valóban súlyos konfliktus alakult ki a kórházban elhunyt hozzátartozójukat gyászoló romák és a rendõrség között. Az üggyel összefüggésben nem csupán a rendõrség fellépését érte bírálat, hanem a konfliktus kezelésének módját is. A megfogalmazás pontatlanságától eltekintve jó példának tartjuk a Debreceni Rendõrkapitányság és a Debreceni Cigány Kisebbségi Önkormányzat 2000. május 2-án aláírt megállapodásának a közös vállalásokra vonatkozó része 3. pontját, amelyben rögzítik, hogy igény szerint tájékoztatást adnak (értelemszerûen a rendõrség részérõl, vagy arról is) azokban az ügyekben, amelyeknek sértettjei vagy elkövetõi cigány személyek voltak. Ily módon így a megállapodás személyesen gyõzõdhetnek meg arról, hogy a rendõrségi eljárásban nem történt a sérelmükre hátrányos megkülönböztetés [vagy történt B. J., Sz. I.]. Ezt követõen már logikus annak az igénynek a felvetése, hogy a Cigány Kisebbségi Önkormányzat a lehetõségeihez képest csökkentse a rendõrséggel szemben kialakult elõítéleteket.
80
A NEKI 2004-BEN
VITT EGYÉB PROGRAMJAIBÓL
3. Általános rendelkezések Az ORFK és az OCÖ közötti megállapodás viszonylag terjedelmes bevezetõvel kezdõdik. Véleményünk szerint már ebbõl kiderül, hogy valójában a lényeges kérdéseket megkerüli a szöveg, és egyfajta emberi jogi mázzal leöntött mellébeszélést tartalmaz. A bevezetõ mondat A nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog az egyetemes emberi jogok része arra enged következtetni, mintha e jog érvényesülése forogna kockán. Ez azonban nem így van. Amennyiben az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményére utalt ez a megfogalmazás, úgy sokkal inkább annak 4. cikkét lett volna indokolt felidézni, a törvény elõtti egyenlõség biztosítását megkövetelve. Az alkotmánynak a pozitív diszkriminációra vonatkozó rendelkezése szintén fontos, a rendõrség és a cigányság viszonyában azonban nem ez jelentette a gondot sem a keretegyezmény értékelése, sem azt megelõzõen és azt követõen a rendõri brutalitást és diszkriminációt kifogásoló jelentések és anyagok összeállítása során. Teljesen egyértelmû, hogy az alapprobléma a klasszikus, negatív értelemben vett diszkrimináció, a hátrányos megkülönböztetés, valamint a rendõrség részérõl egyes esetekben megnyilvánult törvénysértések elõfordulása, utóbbi nem kizárólag a kisebbségre vonatkozóan, de ott más negatív körülményekhez hasonlóan halmozott hátrányos helyzetet vagy annak érzetét okozva. Ezzel szemben a rendõri, a belügyi vezetés, de még a kormányzat részérõl sem történt határozott fellépés, sõt még igazán egyértelmû nyilatkozat sem. Kétségtelen tény, hogy a központi megállapodás bevezetõjében hivatkozott kormányhatározat szelleme nem kívánta meg a radikálisabb megoldások bevezetését, de még ott is szó volt arról, hogy a cigány kisebbséghez tartozókkal kapcsolatos rendõri magatartás jogszerûségét folyamatosan figyelemmel kell kísérni (5.2. pont). Ebben (is) segítséget tudtak volna nyújtani a megállapodások partnerei, a rendõrség vezetõsége azonban úgy tûnik nem tartott rá igényt. Problematikus a megállapodás 1. pontja, amely az alacsonyabb szinten kötött egyezmények döntõ többségében visszaköszön (a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei RFK és az OCÖ közöttiben nem, de ott is utalás van az országos megállapodásra mint az együttmûködés alapjára). A meghatározás szerint a megállapodás, valamint az annak alapján létrejött programok és rendezvények nem érintik a büntetõeljárási, valamint az államigazgatási eljárási törvényben és egyéb jogszabályokban szabályozott konkrét eljárások kapcsán felmerült kérdéseket, nem adnak alapot az egyedi ügyekbe történõ beavatkozásra. Ezzel lényegében a megállapodás ki is zárta, hogy az OCÖ és más kisebbségi önkormányzatok valóban meggyõzõdhessenek arról, kik azok a rendõrök, akik kifogásolható módon járnak el és kik azok, akikre nem szabad kiterjeszteni a szabálytalanságok miatti ellenérzéseket. Konkrétumok hiányában pedig a propaganda aligha vezet eredményre, hiszen az emberek az egyes esetek kapcsán alkotnak véleményt, például a rendõri beavatkozás során bekövetkezett halálesetek és sérülések körülményeinek jogszerûségérõl. Sajnálattal meg kell állapítani, hogy a megállapodás ebben a tekintetben nem elõre-, hanem visszalépést eredményezett. A büntetõeljárás ugyanis nem titkos, a rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény, valamint a bûnügyi és az igazságügyi tájékoztatásról szóló 10/1986. (IX.1.) IMBM-rendelet alapján pedig a rendõrségnek joga sõt általánosságban kötelezettsége is van még a szélesebb nyilvánosság számára is tájékoztatást adni az egyes bûncselekményekrõl. Ebbõl következõen helytelen az a felfogás, amely szerint az ilyen tájékoztatás eleve kizárt volna. Sajnálatos módon mégis lényegében erre az álláspontra helyezkedett még a rendõrség és a cigányság kapcsolatainak alakulásáról szóló belügyminisztériumi értékelés is: Tájékoztattuk a cigány kisebbségi önkormányzatok képviselõit, hogy a büntetõeljárás megindításáról való értesítés és az eljárás alá vont személy képviselete nem az együttmûködõ felek szándékán, hanem a büntetõeljárásról szóló törvény elõírásain alapul. A Be. meghatározza, hogy a nyomozás elrendelésérõl, a személyi szabadságot korlátozó intézkedésekrõl a rendõrség mely szerveket, illetve személyeket köteles értesíteni, továbbá, hogy az eljárás alá vont személy képviseletében ki járhat el (Önkormányzati tájékoztató, 2003/10. szám). Aligha szorul bõvebb kifejtésre, hogy az értesítési kötelezettség szûkebb körre korlátozása egyáltalában nem zárja ki az értesítési jogosultságot (természetesen a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok betartása mellett, fõ szabályként az érintett hozzájárulásával vagy kérelmére). Más kérdés az eljárás alá vont személy képviselete, ebben a tekintetben azonban a kisebbségi önkormányzatok nem a személynek, hanem érdekeinek képviseletére kértek lehetõséget, ami álláspontunk szerint még konkrét büntetõeljárásokban sem kizárt, különösen akkor, ha a személy érdekei esetleg másokéval, legalább a büntetõeljárásban részt nem vevõ családjáéval is összefüggnek (például éppen a tájékoztatásra vonatkozóan). Megjegyezzük, hogy mindez nem csupán elvi lehetõség, a hivatkozott kormányhatározatnak megfelelõ, de még azon is túlmutató együttmûködés kialakítására nem csupán elvileg lett volna mód, hanem már a gya
81
FEHÉR FÜZET 2004
korlatban is léteztek ilyen intézményesített kapcsolatok. Példaképpen említjük az országos rendõrfõkapitány közbiztonsági helyettesének 3/0996. számú körlevelét, amely szerint a Magyar Helsinki Bizottság tagja a megbízólevelében feltüntetett megyei, illetõleg Budapesti Rendõr-fõkapitányság mûködési területéhez tartozó objektumokba a fogvatartás körülményeinek ellenõrzése céljából elõzetes bejelentés nélkül, idõbeni korlátozás nélkül beléphet és ott tartózkodhat. Még inkább kifogásolható a beavatkozás tilalmának a közigazgatási eljárásokra való kiterjesztése. Kétségtelen, hogy a szöveg csak a megállapodással összefüggésben szól errõl, ha azonban egy szorosabb együttmûködést, nagyobb nyitottságot feltételezõ kapcsolatrendszerben szûkítik a törvény által biztosított lehetõségeket, akkor a megállapodás nem fogja szolgálni rendeltetését. Ebbõl a szempontból fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a Legfelsõbb Bíróság 1/1999. számú közigazgatási jogegységi határozata nyomán a rendõrség közbiztonság-védelmi tevékenységének zöme egyértelmûen közigazgatásnak, az ezzel összefüggõ jogviszonyok pedig az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) hatálya alá tartozónak tekintendõk. Márpedig az Áe. 2. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy A közigazgatási szervek feladataikat a lakosság tevékeny közremûködésével látják el. Az államigazgatási eljárás a hatóság, az ügyfelek, továbbá az eljárásban részt vevõ más szervek és személyek hatékony együttmûködésére épül. A 3. § (4) bekezdése pedig rögzíti, hogy Ügyfél az a magánszemély, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ más szervezet, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. Az ügyfél jogai megilletik azt a szervet, amelynek feladatkörét az ügy érinti. Ilyen megvilágításban az a kitétel, hogy az együttmûködés nem ad alapot az egyedi ügyekbe történõ beavatkozásra, kifejezetten jogkorlátozó jellegû. Az ügyféli jogállás az Áe. 2. §-ában írt rendelkezéssel összhangban éppenséggel megengedi, sõt feltételezi az egyedi ügyekbe való konkrét beavatkozást, amennyiben az legalább a szerv feladatkörét érinti, az OCÖ pedig vitathatatlanul szerv-nek tekinthetõ, hiszen a közhatalom része, bár társadalmi szervezetek sincsenek kizárva a részvétel lehetõségébõl (lásd a Magyar Helsinki Bizottság esetét). Aggályos a központi megállapodás 3. pontja is, amely az ORFK-val történõ kapcsolattartásban a cigányság érdekében történõ hivatalos fellépésre, a cigányság hivatalos képviseletére az OCÖ, illetve az általa meghatalmazottak kizárólagos jogosultságát állapítja meg. Nem vitatjuk, hogy ez a rendelkezés a rendõrség számára legalábbis kényelmes helyzetet teremt, különös tekintettel a roma szervezetek viszonylag nagy számára, de a közöttük kétségkívül gyakran meglévõ torzsalkodásra is. Tény másfelõl, hogy a megállapodás semmiféle hivatalos eljárásban történõ képviseletre nem ad feljogosítást, az ilyen tartalmú jogszabály (Áe.) alkalmazását pedig korlátozza. A megállapodás a kifejtettek szerint olyan jogokat biztosít, amelyek egy demokratikus jogállamban a civil társadalom bármely tagját és szervezetét megilletik, a közhatalom intézményei számára pedig kötelezettségként jelentkeznek. A megfogalmazástól függetlenül, illetõleg éppen arra tekintettel a 3. pontnak egyszerûen fogalmazva az az értelme, hogy a rendõrség csak az OCÖ képviselõivel áll szóba a cigányságot érintõ problémák kezelése során. Ez azonban a rendõrségrõl szóló törvény, az Áe., de még az annak szellemében hozott kormányhatározat elõírásaival is ellentétes, hiszen például e legutóbb említett dokumentum 5.5. pontja is egyértelmûen rögzíti: A cigányság érdekérvényesítési lehetõségének javítása, valamint a hátrányos megkülönböztetés megelõzése és megszüntetése érdekében a jogvédõ, valamint konfliktusmegelõzést és -kezelést végzõ szervezetek, intézmények tevékenységét támogatni szükséges. Nyilvánvaló, hogy ez a rendelkezés a cigányság érdekében fellépõ szervezetek pluralitásából indul ki, helyes értelmezése mellett a kisebbség hivatalos képviseletének korlátozása nem megengedhetõ. Valószínûsíthetõ egyébként, hogy az adott idõszakban egyetlen szervezet (Lungo Drom) által dominált OCÖ számára ez volt az üzlet a már említett rendõri kényelmi szempontokon túlmenõen. Tartalmi oldalról azt is meg kell jegyezni, hogy a kisebbségi önkormányzatok létezésének és mûködésének törvényességét általánosságban nem, de társadalmi értelemben vett legitimitásukat és a megállapodás által kitûzött (és kitûzni elmulasztott) célok szempontjából való hasznosságukat meg lehet kérdõjelezni, legalábbis egyes esetekben (pl. Jászladány ma). Tény ugyanis, hogy a cigány kisebbségi önkormányzatokat nem, illetõleg nem kizárólag a kisebbség tagjai választják.
82
A NEKI 2004-BEN
VITT EGYÉB PROGRAMJAIBÓL
4. A megállapodások jogi természete, a végrehajtás biztosítékai Tekintettel arra, hogy a megállapodások nem konkrét közigazgatási ügyek intézésére vonatkoznak (éppen ellenkezõleg, az ilyeneket gyakorlatilag kizárják), de még általánosabb szinten sem igazgatási feladatok ellátása céljából jöttek létre, a magunk részérõl egyértelmûnek tartjuk, hogy nem közigazgatási, hanem a polgári jog által szabályozott szerzõdésekrõl van szó. Mivel a megállapodások többsége konkrét, ellenõrizhetõ kötelezettséget alig tartalmaz, inkább valamiféle kölcsönös szándéknyilatkozatnak tekinthetõ, véleményünk szerint nem az a probléma, hogy a garanciák és a jogiasabb elemek hiányoznak vagy legalábbis elnagyoltan vannak jelen a legtöbb dokumentumból. Egy általános utalás azért a dolog komolyságának alátámasztására szükséges lett volna, mint ahogyan azt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendõr-fõkapitányság által 2000. február 11-én megkötött egyezmény záró rendelkezése a Ptk.-ra hivatkozással tartalmazza is. Jogi szempontból nyilvánvalóan gondot okoz, hogy a rendõrség szervezetében a megyei fõkapitányságok rendelkeznek önállósággal és döntési lehetõséggel (a helyi kapitányságok ezek önálló feladatkörû szervei), míg a cigány kisebbségi önkormányzatok esetében éppen a megyei szint hiányzik. Ez azonban a feladatok jelzett általánossága miatt áthidalhatatlan nehézséget nem okoz. Ugyanakkor a jogi formák olyan fellazítása már nem fogadható el, mint például a Hajdú-Bihar Megyei Rendõr-fõkapitányság által kötött egyezmény esetében, ahol egyszerûen nem lehet megállapítani, hogy ki a megállapodás alanya kisebbségi oldalról. A szöveg egyszerûen Cigány Kisebbségi Önkormányzatról beszél, az aláíró az országos önkormányzat megyei képviselõje, az egyes feladatok címzettje azonban tényleg nem, vagy legfeljebb bonyolult értelmezési mûvelettel azonosítható. Említést érdemel, hogy a Bács-Kiskun megyei fõkapitányság a központi megállapodás 13. pontjának ellentmondóan (ott ugyanis csak az OCÖ szerveivel kötendõ egyezmények megkötésének lehetõsége szerepel) a Bács-Kiskun Megyei Cigány Érdekképviseleti Szervezettel (CÉSZ) írta alá az együttmûködési okmányt, amely e szervezetnek biztosítja az országos szinten az OCÖ-nek kijáró kizárólagosságot a hivatalos képviseletre. Ez a megoldás legalábbis indokolásra szorult volna még akkor is, ha Kolompár Orbán személyében felfedezhetõ az összekötõ kapocs az OCÖ és a CÉSZ között. Ugyancsak érdemes megjegyezni, hogy a Nógrád megyei megállapodás (a rendelkezésünkre álló példányon dátum nincs, adataink vannak viszont arra, hogy a kezdeményezés 1996-ra nyúlik vissza) négy alany között jött létre. Az NMRFK és az OCÖ képviselõjén kívül aláírta a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselõk és Szószólók Szövetségének, valamint a Nógrád Megyei Bûnmegelõzési és Közbiztonsági Kisebbségvédelmi és Etnikai Munkacsoportjának képviselõje is. Az adott körülmények között ez helyeselhetõ, hiszen nyilvánvaló, hogy minden említett szervezetnek van teendõje a megállapodási célok elérése érdekében, az együttmûködés szükségessége nem igényel mélyebb magyarázatot.
5. A hivatalos értékelés Amint arra utaltunk, a Belügyminisztérium Felügyeleti és Ellenõrzési Hivatala 2003-ban értékelte a megállapodások végrehajtását. Az Önkormányzati tájékoztató 2003. évi 10. számában közzétett jelentés valójában szélesebb kört ölel fel, hiszen a hivatal a dokumentumokban nem szabályozott területeken is vizsgálta a rendõrség munkáját, a romákkal szembeni konfliktusok gyakoriságát, okait, valamint a helyzet rendezésére tett intézkedéseket. Közvetlenül a megállapodásokra vonatkozóan (annak ellenére, hogy van olyan vélemény is a megállapodás résztvevõi részérõl, hogy annak elfogadása és alkalmazása óta javult a kisebbség és a rendõrök közötti viszony) inkább a kritikai megjegyzések dominálnak az anyagban, amelyek zömével egyet is értünk. A következõket kívánjuk kiemelni: Az együttmûködési megállapodások ismeretében megállapítható, hogy azok összességükben a területi, helyi sajátosságokra tekintet nélkül, azonos feladatokat állapítottak meg. A néhány kivétel a mi véleményünk szerint nem minden esetben és feltétlenül üdvözlendõ. Közli például a jelentés, hogy a Baranya Megyei RFK vállalta, hogy segítséget nyújt a cigány lakosság önszervezõdéseinek megalakulásához. A magunk részérõl az ilyen jellegû segítséget nem tartjuk szerencsésnek. Hasonlóképpen nem igazán a rendõrségre tartozó vállalás, hogy az önkényes lakásfoglalókról környezettanulmányt készítenek a kilakoltatásról szóló döntés elõtt
83
FEHÉR FÜZET 2004
(Budapest, VII. kerület). A polgárõrség megalakításához való segítség (Hajdú-Bihar), de mindenekelõtt a konfliktusok kezelésében való közvetlen együttmûködés (Szabolcs-Szatmár-Bereg) már egyértelmûen pozitívan értékelhetõ azzal együtt, hogy maga a szándék nyilván az elõzõ két esetben is méltánylandó, a feladat azonban az, hogy minden résztvevõ a maga szerepkörének megfelelõen járuljon hozzá a közös cél megvalósulásához (az adatok a jelentésbõl, az értékelõ megjegyzések tõlünk: B. J. Sz. I.). A rendõri szervek az együttmûködés megvalósításába csak elvétve vonták be a lakosságot, társadalmi szervezeteket, hivatkozva arra, hogy a rendõrség és a cigány kisebbség között folyamatosan javuló viszony nem indokolta a lakosságnak az együttmûködésben való aktív szerepvállalását. A vizsgált idõszakban a rendõrség és a cigány kisebbségi önkormányzat közötti együttmûködés helyzetét, a megkülönböztetés ellen tett rendõri intézkedéseket a BRFK, Zala MRFK, Hajdú-Bihar MRFK, Fejér MRFK és Pest MRFK kivételével vezetõi értekezlet keretében a fõkapitányságok nem tárgyalták, diszkriminációellenes programot nem dolgoztak ki. A panaszok vizsgálatába a rendõri szervek a cigány kisebbségi önkormányzatokat nem vonták be, illetve a vizsgálat elrendelésérõl, illetve annak eredményérõl kizárólag Borsod-Abaúj-Zemplén MRFK és szervei tájékoztatták a helyi cigány kisebbségi önkormányzatokat.
6. A mi értékelésünk Különbözõ célokat követõ, különbözõ státusú szervek között együttmûködés kialakításának akkor van értelme, ha a célok legalább részben közösek, azok megvalósítása érdekében pedig az erõket össze lehet adni, esetleg meg lehet sokszorozni. Álláspontunk szerint a központi megállapodásban rögzített elvi alapok és célok önmagukban nem helytelenek, de szemben például a korábban létrejött szabolcsi megállapodással elhallgatják a legsúlyosabb gond és legsürgetõbb feladat: a diszkrimináció, illetõleg az ellene való fellépés szükségességét. A jelenség kölcsönös konfliktusokra, kétoldalú elõítéletekre való redukálása egyszerûen félrevezetõ. A központi megállapodás az önazonossághoz való jogot és a pozitív diszkrimináció indokoltságát emeli ki az alapul szolgáló normákból. A Belügyminisztérium 2003-ban végrehajtott ellenõrzése már egyértelmûen a diszkrimináció elleni fellépés, az emberi jogok tiszteletben tartása szempontjait hangsúlyozta. A problémák lényegében innen adódnak. A rendõri diszkrimináció visszaszorítása szükségességének elhallgatása nem csupán a megállapodások szövegére, de azok tartalmára is hatással volt. Hiányzik a rendõri panaszok kivizsgálásában, a kifogásolt esetek közös értékelésében megnyilvánuló, esetleg bár nem szükségszerûen az üggyel kapcsolatos közös álláspont kialakítását célzó együttmûködés. Ennek hiányában pedig az összes további rendelkezés hasznosságának elismerése mellett is csupán hiteltelen, erõtlen, a pótcselekvés látszatát keltõ, esetenként valóban pótcselekvést megvalósító kooperáció lehetséges. A megállapodásoknak a központi dokumentum 1. pontjában írt, a konkrét ügyekben való együttmûködést az egyezmények végrehajtása körében lényegében kizáró rendelkezése nem a közös tevékenységben rejlõ erõk mozgósítása irányában hatott, hanem éppen ellenkezõleg ismét a korábban létrehozott, a valóságos problémákra konkrétabban reagáló szabolcsi anyagra gondolunk , a már kialakulóban lévõ gyakorlathoz, de még a hatályos törvényekhez képest is korlátozta a közös munka lehetõségeit. Nem helyesen hivatkozik az ORFK és az OCÖ megállapodásának bevezetõje a rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 2. §-ának (2) bekezdésére mint a célokat meghatározó normára. A szöveg ugyanis említés nélkül hagyta a törvény hivatkozott szabályának az állami és helyi önkormányzati szervekkel való együttmûködésrõl szóló részeit, és a társadalmi szervezetekrõl, az állampolgárokról, valamint azok közösségeivel fenntartandó kooperáció elvárására utalt. Az OCÖ nem társadalmi szervezet az Alkotmány és az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény értelmében, hanem a közhatalom része. Nagyobb baj, hogy ezek a társadalmi kapcsolatok a BM értékelése szerint, de a megállapodás logikájából adódóan is visszafejlõdtek, de legalábbis nem alakultak a törvény elvárásai szerint. Ennek a megállapodásokban rejlõ oka pedig az OCÖ-nek adott kizárólagosság. A megállapodások végrehajthatók, hiszen azok olyan feladatokat fogalmaznak meg, amelyek egyébként is terhelik a rendõrséget, az OCÖ és szervei részérõl pedig a mûködés természetes részét képezik. Zökkenõk a BM értékelése szerint is a kapcsolattartásban lehetnek, ezek azonban többnyire nem érdemi jellegûek.
84
A NEKI 2004-BEN
VITT EGYÉB PROGRAMJAIBÓL
A rendõri feladatok oldaláról az információigény kielégítésének megállapodásokkal is erõsíthetõ biztosítása fogalmazható meg közvetlenebb szakmai érdekként. A megállapodások ebben a tekintetben is inkább korlátozóak, hiszen a források mind a konkrét ügyekben való együttmûködés kizárásával, mind pedig az OCÖ kizárólagosságának garantálásával leszûkültek. A kifejtetteknek megfelelõen csekély jelentõséget és szerepet tulajdonítottak a felek a megállapodás jogi alapjainak és garanciáinak. Nem a megállapodások hatásának tulajdonítható tehát, hogy helyenként például Pest megyében valóban elismerésre méltó kezdeményezések történtek az elõítéletek csökkentése és a romarendõr kapcsolatok javítása érdekében. Tekintettel arra, hogy szerintünk és a BM értékelése szerint sincs elvi, illetõleg lényeges tartalmi különbség az ORFKOCÖ-megállapodás és a késõbbi alacsonyabb szintû egyezmények között, a mélyebb összehasonlításnak nem tulajdonítunk nagy jelentõséget. Mindazonáltal az összehasonlítás szempontjaira vonatkozóan a következõ javaslatokat tesszük: 1. Az ORFKOCÖ-megállapodást megelõzõen létrehozott megegyezések tartalmaznak-e olyan elemeket, amelyekkel azt követõen már nem találkozunk? 2. Milyen pozitív irányú eltérésekkel, azaz milyen feladatbõvüléssel találkozunk az alacsonyabb szintû megállapodásokban? 3. Kiolvasható-e bármilyen utalás az alacsonyabb szintû megállapodásokban a helyi sajátosságokra? 4. Összhangban vannak-e a célok az eszközökkel? 5. Milyen ellenõrzési, visszacsatolási szabályokat tartalmaznak a megállapodások? Budapest, 2004. 12. 13.
DR.
85
BÓLYAI JÁNOS DR. SZIKINGER ISTVÁN
FEHÉR FÜZET 2004
Tényfeltáró program
(Esélyegyenlõségi Kormányhivatal)
2004. január és június között Irodánk a Miniszterelnöki Hivatal Roma Ügyekért Felelõs Politikai Államtitkársága megbízásából egy problémafeltáró programot bonyolított le. Ennek célja az ország különbözõ településein élõ romanem-roma lakosság, illetve a roma lakosság és a helyi hivatalok közötti konfliktusok feltérképezése volt. Szerettük volna feltárni azt is, hogy a településen élõk helyi szinten milyen megoldási lehetõségeket látnak a gondok kezelésére. A program lebonyolítása során öt magyarországi megyében kiválasztott településen munkatársaink modellértékû tényfeltárásokat végeztek. A tényfeltárások során arra kerestük a választ, hogy a település meghatározó vezetõi, legfontosabb hivatalainak munkatársai milyen, a roma lakosságot érintõ napi problémákkal találkoznak. Szerettük volna összegyûjteni ötleteiket, javaslataikat ezen konfliktusok kezelésére, illetve megtudni azt is, hogy ehhez milyen állami beavatkozásra, forrásokra lenne szükségük. A tényfeltárások további célja a települések szociális, egészségügyi, foglalkoztatási gondjainak feltérképezése, eszköz- és erõforrásigények felmérése volt.
Módszertan Az elmúlt tíz év során Irodánkba az ország szinte minden részébõl érkeztek diszkriminációs panaszok. A beérkezõ ügyek kapcsán munkatársaink legtöbbször a helyszínre utaztak, ahol tényfeltárás keretében meghallgatták valamennyi érintett felet, beszerezték az elérhetõ dokumentumokat. E tényfeltárások során egy-egy konkrét ügyben, meghatározott panaszos megbízása alapján jártunk el, azonban a tényfeltárás mindig rámutatott arra, hogy az adott településen mennyi egyéb, szociális, egészségügyi, foglalkoztatási problémát kellene megoldani, orvosolni. Természetesen erre sem kapacitásunk, sem lehetõségünk nincsen. Ráadásul amikor egy-egy településen megjelenünk, nagyon élesen kirajzolódnak a határvonalak a helyi intézmények és közöttünk, hiszen valamennyi ügyünkben egy roma panaszos nevében lépünk fel, és gyûjtünk adatokat. Jelen problémafeltáró program során azonban nem az volt a cél, hogy egy-egy önkormányzat vagy hivatal ellen fellépjünk, eljárásokat kezdeményezzünk, hanem szerettük volna minden oldalról körbejárni, ki milyen problémával találkozik. Hol vannak azok a csomópontok, amelyek a településen a konfliktusokat, feszültségeket gerjesztik. Mindenekelõtt arról kellett a települések életének fõszereplõit meggyõzni, hogy jelen esetben nem mint jogvédõk lépünk fel, hanem elfogulatlan szemlélõként ahhoz kérjük a segítséget, hogy megtaláljuk, feltárjuk a bajok gyökerét. Arra voltunk kíváncsiak, milyen megoldásokat lehet ezekre helyi szinten találni, illetve hol van az a határ, ahol már kormányzati beavatkozásra van szükség. A programban részt vevõ települések kiválasztásánál az egyik fõ szempont az volt, hogy ne menjünk olyan helyre, ahol korábban az illetékes önkormányzattal vagy egyéb hivatallal peres ügyünk volt, hiszen ott az elfogulatlanságunk alapvetõen megkérdõjelezõdik. Egy település esetében tettünk kivételt ez alól: itt korábban eljárást indítottunk az önkormányzat ellen; azonban azóta új polgármestere van a falunak, aki egy egészen más szellemiséget hozott a település életébe. Itt éppen arra voltunk elsõsorban kíváncsiak, vajon mennyire hat ki a településen élõ romák helyzetére egy ilyen típusú vezetõváltás. Az is szempont volt, hogy nézzünk meg kisebb, falu nagyságú települést és egy-egy várost is. Elõször arra gondoltunk, olyan helyeket keresünk fel, amelyek híresek arról, hogy nagyon sok konfliktus van a roma és a nem roma lakosság, illetve a helyi hivatalok között. Ezt azonban késõbb elvetettük, tekintettel arra, hogy a tényfeltárásoknak modellértékûeknek kellett lenniük, nem választhattuk ki a legkirívóbb eseteket, hiszen országos szinten akartunk következtetéseket levonni.
86
A NEKI 2004-BEN
VITT EGYÉB PROGRAMJAIBÓL
Az öt helyszín, ahol végül a program lezajlott, egy Pest megyei község, egy Nógrád megyei nagyváros, egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisváros, egy Tolna megyei kisváros és egy Baranya megyei kisváros volt. Valamennyi helyszínre két-két munkatársunk utazott, ahol három napot eltöltöttek, és interjúkat készítettek a település életének fõszereplõivel. Az interjúalanyok kiválasztása során az volt a szempontunk, hogy hallgassuk meg azokat a személyeket, akik a foglalkoztatás, szociális helyzet, egészségi állapot, oktatás, családgondozás témájában közvetlen kapcsolatba kerülnek a településen élõ roma lakossággal. Természetesen mindenhol találkozni akartunk a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetõjével, illetve ahol erre volt lehetõség, más olyan roma vezetõvel, aki esetleg nincs benne a CKÖ-ben, de a roma lakosság valamilyen okból vezetõként, szószólóként tekint rá. Munkatársaink az interjú mellett mindenhol helyszíni bejárást végeztek a roma telepeken, illetve romás lakóhelyeken, amirõl külön feljegyzést készítettek. A konkrét interjúalanyokat végül egy elõzetesesen kiküldött kérdõív alapján választottuk ki. A program lebonyolítása során az volt a tapasztalatunk, hogy romanem-roma oldalon mindenki egyaránt készségesen együttmûködik munkatársainkkal. Érdekes volt, hogy a nem roma interjúalanyok inkább bíztak abban, hogy a programnak lesz valódi haszna, a felmerülõ problémák meghallgatásra találnak, mint a romák. A roma vezetõk, illetve a program során megkérdezett cigány családok részérõl sokkal inkább a bizalmatlanság, hitetlenség sugárzott. Õk azok, akik már nem bíznak a különbözõ kormányzati intézkedésekben, és abban, hogy az ilyen-olyan felméréseknek konkrét, érezhetõ haszna lesz. Az interjúk elkészítése során maximális segítõkészség és teljes együttmûködés jellemezte az önkormányzatok dolgozóit, iskolák igazgatóit, háziorvosokat, védõnõket stb. Általános tapasztalatunk az volt, hogy ebben a kényesnek tûnõ témában, mint a romanem-roma lakosság, illetve hivatalok kapcsolata, nagyon jól mûködik az elfogulatlan, szemlélõdõ interjús technika. Valamennyi településen megkerestük a polgármestert vagy alpolgármestert, lehetõség szerint a jegyzõt, a szociális iroda vezetõjét, a gyermekjóléti szolgálat vagy gyámhivatal munkatársát. Beszéltünk iskolaigazgatóval, óvodavezetõvel, védõnõvel, háziorvossal, rendõrkapitánnyal, a helyi roma kisebbségi önkormányzat vezetõjével. Ahol volt erre lehetõség, interjút készítettünk olyan helyi vállalkozóval, aki nagyobb számban foglalkoztat romákat, illetve a közhasznú, közcélú foglalkoztatást szervezõ kht. vezetõjével. Az elkészült interjúkat egy összefoglaló tanulmányban dolgoztuk fel a program végén, melyet eljuttatunk a megrendelõ Miniszterelnöki Hivatal Roma Ügyekért Felelõs Politikai Államtitkárságnak.
Eredmények A kutatás eredményei csak megerõsítették a már eddig is ismert tényt, hogy a roma lakossággal kapcsolatban a foglalkoztatás, a lakhatás és az oktatás területén van a legnagyobb szükség megoldásokra, intézkedésre. Megfogalmazódtak még problémák a helyi kisebbségi önkormányzatok kompetenciahiányával kapcsolatban is, és sok szó esett arról, hogy roma interjúalanyaink miben várnának más hozzáállást, változást egyrészt települési szinten, másrészt kormányzati szinten az illetékesektõl. Természetesen mindenhol pénzhiányra panaszkodtak elsõsorban, mert hiába voltak ötleteik, ha nincs forrás, amibõl megvalósítsák õket.
Lakhatás Valamennyi településen találkoztunk vagy teljesen elkülönült roma teleppel, vagy olyan romás lakóhellyel, ahol a romák aránya meghaladta az 50-60 százalékot. Valamennyi telepen és kifejezett romás lakóhelyen a romák kimagaslóan rossz körülmények között élnek. Külön ki kell emelni a Szabolcs megyei kisváros telepét, amely a várostól három kilométerre, teljesen elkülönülten, minden elemi infrastruktúra hiányában mûködik. A telepen nincs élelmiszerbolt, nincs nyilvános telefon, az út járhatatlan, nincs gáz, sem csatorna. A telepen lakó gyerekek mindennap együtt, külön iskolabusszal, egy roma iskolakoordinátor kíséretében mennek az iskolába, és jönnek haza. Ehhez a telephez hasonló, bár nem ennyire elszeparált telepek léteznek a Pest megyei községben és a Nógrád megyei nagyvárosban is. Valamennyi településen a cigány lakosság legalább hatvan százaléka emberi lakhatásra már nem alkalmas, legtöbbször önkormányzati lakásban él. Több helyen léteznek olyan romás lakóhelyek, melyek dögkút, szeméttelep mellett találhatók, a lakásokban mindennapos a patkány, rágcsálók, az utcákon beoltatlan, kóbor kutyák. Az itt felsorolt lakó
87
FEHÉR FÜZET 2004
helyek legtöbbje teljes felszámolást igényel. A telepek és romás szegénynegyedek felszámolásával kapcsolatban az alábbi szempontok figyelembevételét ajánlottuk a kormányzati megrendelõnek: Hiába akar az önkormányzat, illetve a képviselõtestület lépéseket tenni a telepek felszámolására, ha a település lakossága ennek ellenáll. A Pest megyei kutatási helyszín példája annak, hogy bár a polgármester tenni akart a roma lakosságért, a falu ellenében nem tudta terveit végrehajtani. Egyes településeken sem a lakosság, sem az önkormányzat nem érdekelt abban, hogy a romák lakóhelyi szegregációja megszûnjön. A településen lévõ viszonylagos nyugalom záloga a cigány lakosság teljes elszeparálása. Ennek jó példája volt a Szabolcs megyei kisváros, ahol bár sajnálkoztak a telepen uralkodó állapotok felett az interjúalanyok, alapvetõen úgy gondolták, a romák is együtt szeretnek élni, nem kell ezt bolygatni. Meg kell vizsgálni, hogy amennyiben telepfelszámolásra kerül sor, hová kerül átköltöztetésre a roma lakosság. A Pest megyei községben például az a terület, ahol az önkormányzat az új építési telkek helyét kijelölte, egy új telep létrejöttét fogja eredményezni. Megvizsgálandó ezen község polgármesterének azon felvetése, vajon mi az elsõdleges cél: a roma lakosságnak akár egy helyen, de emberi lakhatást, körülményeket biztosítani, vagy mindenáron a faluban szétszórva, a nem roma lakossággal keveredve a családokat elhelyezni. Felhívtuk a figyelmet arra is, hogy több helyen találkoztunk azzal a gyakorlattal, hogy az önkormányzat a teljesen lakhatatlanná vált, a falu képét is elcsúfító portákat a roma lakóktól megvásárolta, miközben arra biztatta õket, hogy a pénzbõl akár más településen vegyenek maguknak új lakást. Az önkormányzat ezzel a problémát áthárítja egy másik településre, az új helyre bevándorolt roma családnak pedig meg kell küzdenie a gyütt-ment, beköltözõ szereppel is. A tanulmányban bemutatott telepek, romás lakóhelyek az ország legtöbb olyan településén megtalálhatók, ahol nagyobb számban él roma kisebbség. Általánosságban elmondható, hogy a telepi lét újratermeli a szegénységet, az alacsony iskolázottságot, a munkanélküliséget, és sokszor a deviáns magatartásformákat. Megszüntetésük az ország elemi érdeke. Az ezzel kapcsolatos intézkedések során azonban kizárólag a helyi specialitások figyelembevétele mellett, a helyi erõviszonyok felmérésével, és mindenekelõtt a település nem roma lakosai irányába folytatott megfelelõ kommunikációval lehet eljárni. Munkatársaink tapasztalata az volt, hogy az adósságkezelési program, ahol van, jól mûködik. Nagyon hasznos intézmény, érdemes tartanánk megvizsgálni, hogyan lehetne ösztönözni azokat az önkormányzatokat a bevezetésére, ahol még ilyen nincsen. Felhívtuk a figyelmet arra is, hogy azoknak a családoknak érdemes több segítséget adni, amelyek önerõbõl is próbálnak lakásviszonyaikon javítani. Ez nem feltétlenül jelent pénzügyi segítséget, lehetne õket támogatni építõanyaggal, faanyaggal, cseréppel. Lehetne kamatmentes kölcsönt is nyújtani azoknak, akik esetleg komolyabb felújításba kezdenének.
Foglalkoztatás Valamennyi településen a roma lakosság minimum 60-70 százaléka munkanélküli volt. Aki dolgozik, az is feketén, különbözõ idénymunkákban, vagy lakóhelye és egy nagyváros, legtöbbször a fõváros között ingázva keresi kenyerét. A romák munkanélküliségének magas aránya mögött egyrészt az alacsony iskolázottság, szakképzettség hiánya, másrészt a régiótól függõen a munkahelyek hiánya, és nem utolsósorban a munkaügyi diszkrimináció áll, ahogy erre számos szakember már korábban is rámutatott. A roma munkanélküliek kilencven százaléka tartós munkanélküli, sokaknak nyolc-tíz éve egyáltalán nincs bejelentett munkája. Amire elsõként felhívtuk a kormányzati megrendelõ figyelmét, hogy a cigány lakosság foglalkoztatásában a rendszerváltozás óta gyakorlatilag számottevõ elmozdulás nem történt. Ezt támasztják alá a legutolsó kutatások eredményei is,* de ennek megfelelõen nyilatkoztak interjúalanyaink is. Szükség lenne átképzési programokra, de csak olyannak van értelme, amely piacképes szakmát ad, figyelembe véve a helyi igényeket is. Több helyen utaltak rá az interjúalanyok, hogy nagy szükség lenne szakképzett kõmûvesre, festõre, ácsra, valamennyi, építõiparban hasznosítható szakmunkásra. A Baranya megyei kisváros szociális irodájának vezetõje hívta fel a figyelmünket arra, hogy van olyan segélyezettje, akinek már öt szakma van a kezében különbözõ átképzések révén, mégsem sikerül elhelyezkednie. Minden felnõttképzési, átképzési prog*
2003. évi cigánykutatás, KeményJanky
88
A NEKI 2004-BEN
VITT EGYÉB PROGRAMJAIBÓL
ram finanszírozása elõtt érdemes helyi szinten tájékozódni a késõbbi lehetõségekrõl, mert egyébként a ráfordított támogatás ablakon kidobott pénz is lehet. Újra kell gondolni a közhasznú, közcélú foglalkoztatás rendszerét. Rengeteg kritika érte gyakorlatilag minden megkérdezett részérõl. Ami leggyakrabban elhangzott, hogy megalázó a munkára kötelezettek számára, hogy ideig-óráig foglalkoztatják õket nevetségesen alacsony pénzért, s ezért sokszor nagyon kemény, jóval magasabb bérezést kívánó munkát kell végezni. Ez az oka annak is, hogy sokan visszautasítják a munkát, hiszen hasonló feladatért, feketén egy-egy vállalkozó mellett két hétvégén megkeresik a havi bért. Az a tény, hogy a szociális törvény módosításakor a jogalkotó összekapcsolta a rendszeres szociális segély és a közmunkavégzés fogalmát, számos problémát vet fel. Mivel a segélyt megállapító államigazgatási szerv és a közmunka során a munkáltató egyazon önkormányzat, a kérelmezõk, segélyezettek rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Ha a rendszeres szociális segélyre igényt benyújtó visszautasítja a neki felajánlott munkát, elesik a szociális támogatástól is. Amennyiben a munkát elvállalja, de az önkormányzat ki akar vele tolni, megszüntetheti valamilyen indokkal a munkaviszonyát, majd megvonhatja tõle a segélyt is, arra való hivatkozással, hogy nem együttmûködõ. Mivel az önkormányzatok általában iskolai végzettséget nem kívánó munkákat tudnak felajánlani (ároktisztítás, parkrendezés, hóeltakarítás stb.), elõáll az a helyzet, hogy az alacsony iskolai végzettségûeknek munkát kell végezniük nagyon alacsony bérezésért, ha késõbb segélyt akarnak igényelni, azonban a jobban kvalifikáltabbaknak anélkül jár a rendszeres szociális segély, hogy bármit kéne érte tenniük, lévén, hogy részükre az önkormányzat nem tud foglalkoztatást biztosítani. Sokan ezt úgy élik meg, hogy a cigányoknak sepregetniük kell, ha segélyt akarnak, a magyarok viszont, ha nem csinálnak semmit, akkor is megkapják a pénzt. Az egyik interjúalany hívta fel a figyelmet arra, hogy lelkileg nem tesz jót az embereknek, ha egy-két hónapig dolgozhatnak, majd amikor az önkormányzatnak elfogy a pénze, megint munkanélkülinek, segélyezettnek kell magukat érezniük. A kérdés másik oldala, hogy állandó konfliktusforrás a településen: kik azok, akik mehetnek a közmunkára, akikkel hosszú szerzõdéseket is kötnek, és kik azok, akik mindig kimaradnak. Az egész rendszert érdemes újragondolni, mert számos elemében lehet megalázó, gyakran pedig diszkriminatív. Az pedig, hogy a közmunkavégzés a rendszeres szociális segélyezéssel össze van kapcsolva, visszaélésekre ad lehetõséget az önkormányzat számára. Kiszolgáltatott helyzetbe hozza a rászorulókat, és egy meglehetõsen erõteljes paternalista, nevelõ célzatú hozzáállást tükröz. A közcélú, közhasznú foglalkoztatás fent megfogalmazott kritikája mellett nem hagyhatjuk azért figyelmen kívül azt sem, hogy sok helyen sikerrel mûködik egy-egy program, az önkormányzatok rendszeresen pályáznak forrásokra, és minden olyan pénz, amit aztán emberek foglalkoztatására lehet fordítani, rendkívül hasznos, valamennyi településen hatalmas rá az igény. Érdemes terjeszteni azt a modellt, amelyre a Nógrád megyei nagyvárosban láttunk példát. Ennek során a városba települõ multinacionális céggel az önkormányzat megállapodást köt arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos százalékban kötelesek legyenek romákat foglalkoztatni. Úgy gondoljuk, ki kell azonban dolgozni azt az ellenõrzõ, illetve szankciórendszert, amely a megállapodás be nem tartása esetén hatékonyan mûködhet. Amíg a kormány nem változtat gyökeresen adó- és járulékpolitikáján, nem lehet gátat szabni a feketén való foglalkoztatásnak, amely a romákat nagyon nagy számban érinti. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a feketén foglalkoztatott munkavállalók rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak, sokszor embertelen körülmények között dolgoznak. Gyakori, hogy a munka végeztével a kialkudott munkabérüknél kevesebbet kapnak, vagy azt egyáltalán nem kapják meg. A munkáltató nem fizet utánuk sem egészségügyi, sem nyugdíjjárulékot. Meg kell jegyezni, hogy a feketemunkások általában felveszik a különbözõ szociális segélyeket is, ami rendkívül demoralizáló. A munkaügyi központok tevékenységét a megkérdezettek általában nem tartották hatékonynak. Sikeres kiközvetítésekre nem hallottunk példát, az átképzésekkel kapcsolatban pedig az a tapasztalat, hogy nincs megfelelõ információáramlás, illetve sokszor felesleges, a késõbbiekben nem konvertálható tudást biztosító tanfolyamokra megy el a pénz.
Segélyezés Az általunk megvizsgált öt településen a rendszeres szociális támogatások 60-70 százalékát romák részére fizetik ki. Önmagában ez a tény állandó konfliktusforrás a településeken, fõleg az olyan helyen, ahol az önkormányzat egyébként is forráshiányos. A Nógrád megyei város például évi kétszázmillió forintot fizet ki
89
FEHÉR FÜZET 2004
szociális támogatásokra úgy, hogy annak állítólag egyes források szerint 90, mások szerint 60-70 százaléka romáknak van kiutalva. Mindemellett az önkormányzat ellen pillanatnyilag csõdeljárás van folyamatban, mert egymilliárd forinthoz közelítõ hiányt halmozott fel. Kapcsolódva a foglalkoztatás témájához, el kell érni, hogy a roma lakosság visszataláljon a munka világába. Az a tény, hogy egy település cigány lakosságának több mint fele a segélyeknek legyen kiszolgáltatva, elviselve közben a nem romák efelett érzett felháborodását és sokszor megvetését, minden szempontból rendkívül káros. A Tolna megyei kisvárosban akadtunk a hivatali eljárást megkönnyítõ olyan módszerre, amely országos szinten is bárhol jól beválhatna. A különbözõ segélyfajták és azok feltételrendszere különbözõ színû kis tájékoztató lapokon van feltüntetve, mely lapok ki vannak helyezve a polgármesteri hivatal aulájába. A rendszer a megkérdezettek szerint nagyon jól bevált a városban, csökkent a hivatalban a tumultus. Nincs szükség azóta arra, hogy a kérelmezõket állandóan hiánypótlásokra hívják fel, és mára már mindenki csak olyan támogatási formára ad be igénylést, amilyenre valóban jogosult. Már a kutatást megelõzõen is az volt saját tapasztalatunk, hogy nagyon sok, az önkormányzat által elkövethetõ visszaélésnek, sokszor szándékos diszkriminációnak elejét lehetne venni, ha a lakosok tisztában lennének azzal, pontosan milyen támogatási formákra jogosultak, milyen feltételrendszer mentén. Ugyanakkor az önkormányzat is megkímélné magát számos konfliktustól, ha megfelelõen tájékoztatná a potenciális igénylõket. E témában akár azt is el tudjuk képzelni, hogy pályázatot írna ki az illetékes minisztérium önkormányzatok részére ahhoz, hogy azok kidolgozzanak egy hatékony, a lakosság jogérvényesítõ képességének fejlõdését elõsegítõ programot, vagy elkészítsenek tájékoztató kiadványokat, szórólapokat. Úgy tûnik, nagyobb keret szükséges a rendkívüli segélyre, mert egy-egy betegség, kórházi kezelés esetén errõl hallottunk a legtöbb példát a megszorult családnak uzsorakamatra kell pénzt kölcsönkérnie, mivel az önkormányzat nem tudja kisegíteni. A szabolcsi település CKÖ-je szeretett volna létrehozni egy pénzalapot, amelybõl a valóban szorult helyzetbe került családot rendkívüli támogatásban részesítette volna, megelõzve, hogy uzsorakamatra kérjen kölcsön. Bár a kezdeményezés elhalt hiszen a kisebbségi önkormányzatok ilyen pénzalapot nem mûködtethetnek , érdemes végiggondolni, milyen más formában lehetne megoldást találni a kérdésre.
Egészségügy A romák egészségi állapotával kapcsolatban csak ismételni tudtuk a fent már elhangzottakat. Legnagyobb gondot az egészségtelen, sokszor embertelen lakhatási körülmények okoznak, a tartós munkanélküliségbõl adódó rossz lelkiállapot számos pszichoszomatikus betegségnek ágyaz meg, a szegénység miatt rossz a táplálkozás stb. Felmerült az is, hogy sok roma olyan telepen lakik, ahová rossz idõ esetén nem hogy a háziorvos, de a mentõ sem tud behajtani. De ez sem elsõsorban egészségügyi kérdés. Számos egyéb körülmény összejátszásából adódik, hogy a végén a roma beteg nem jut idõben orvoshoz, esetleg kórházba. Sok helyen panaszkodott például a védõnõ arra, hogy bizonyos utcákba egyszerûen nem mer elmenni a sok beoltatlan, kóbor kutya jelenléte miatt. Szintén a fenti témákhoz kapcsolódik, amit minden helyszínen, szinte valamennyi megkérdezett elmondott, hogy a cigány családoknak nincs pénzük kiváltani a felírt gyógyszereket. A romák egészségi állapotának javítását célzó intézkedéseket, elképzeléseket a fentiek alapján tehát nem lehet elválasztani az egyéb, szociális-lakhatási-foglalkoztatási kérdésektõl. A Nógrád megyei nagyváros megkérdezett háziorvosa hívta fel a figyelmet arra, hogy a közgyógyellátási listát frissíteni kellene. Szerinte sokszor elavult, nem olyan jó hatóanyagot tartalmazó gyógyszereket tartalmaz. Panaszkodott arra: hiába tudja, hogy egy-egy adott betegségre már van egy jobb, korszerûbb készítmény, ha a betegnek nincs pénze kiváltani. A Szabolcs megyei kisváros háziorvosa vetette fel, hogy az egészségügyi intézmények dolgozóiban tudatosítani kellene, hogy a romáknak más a hozzáállása, érzelmi reakciója halál vagy súlyos betegség esetén. Az egészségügyi intézménynek figyelembe kell venni a betegek esetleg más szokásait, habitusát, és azt is, hogy tapasztalata szerint a romák szemérmesebbek és ahogy fogalmazott büszkébbek. A legtöbb háziorvos és védõnõ szerint a roma családok sokkal jobban megijednek betegség esetén, nem tudják, mi kell csinálni, ha a gyerek lázas, és nagyon sokszor indokolatlanul hívják ki az orvost vagy keresik fel a rendelõt. Ilyenkor, ha az orvos csak megnyugtatja õket, de nem ír gyógyszert, konfliktus alakulhat ki. Szerintük az sem jó viszont, ha a legenyhébb betegségekre is azonnal gyógyszer után nyúl a beteg.
90
A NEKI 2004-BEN
VITT EGYÉB PROGRAMJAIBÓL
A fentiekhez is kapcsolódva, nagyon sok helyen felmerült, hogy szükség lenne olyan tanfolyamokra, programokra, melyek egészségnevelést vagy gyógynövényismeretet, házi beteggondozást oktatnának a roma családoknak. Az egyik településen felhívták a figyelmet arra, hogy régebben nagy kultúrája volt a gyógynövények gyûjtésének, felhasználásának a romák körében, és ma sem lenne haszontalan, ha egy-egy kisebb megbetegedés esetén az anyák tudnák, milyen fõzetet adjanak a gyereknek. Sokszor olcsóbb, hatékonyabb és kevesebb mellékhatással jár, mint a gyógyszerszedés.
Oktatás A megkérdezett iskolaigazgatók mindenhol elsõként a roma gyerekek korai nemi érésével kapcsolatba hozható iskolai lemorzsolódást, a korai férjhez menést, gyerekszülést jelölték meg legnagyobb problémaként. További általános probléma az alacsony továbbtanulási arány, és az, hogy ennek az iránya szinte kizárólag a szakiskolák és a szakmunkásképzõ intézmények. Az iskolaigazgatók szerint a roma szülõk nem megfelelõen motiváltak, hiányolták az együttmûködést, érdeklõdést. Érdekes volt, hogy az interjúk készítése során találkoztunk elkötelezett integrációpárti iskolaigazgatóval, és olyan kisegítõ iskola vezetõjével, aki súlyos kritikákat fogalmazott meg a mostani integrációs elképzelésekkel kapcsolatban. Még mindig elõfordul, hogy sok roma gyerek úgy kerül be az elsõ osztályba, hogy a magyar nyelvvel problémái vannak. Több helyen is megfogalmazódott, hogy ez gond, de egyetlen olyan helyen sem jártunk, ahol akár az óvoda, akár az iskola ezzel a problémával bármit kezdeni tudott volna. Találkoztunk olyan iskolával, ahol vannak gyerekek, akik az egész napot végigéhezik, mert a szülõk nem tudják befizetni az ebédet, és ennivalót sem hoznak magukkal. Érthetetlennek találtuk, hogy ilyen esetekben a gyerekjóléti szolgálat miért nem tesz lépéseket. Az integráció kontra szegregáció vitával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ott, ahol eddig is integráltan tanultak a gyerekek, pozitív a fogadtatása a mostani integrációs politikának és a normatíva bevezetésének. A hangsúly, úgy tûnik, nem is az integrációs politikán van az ilyen pozitív szemléletû iskolákban sem, hanem azon, hogy a diákok felé a pedagógus szeretettel, és törõdéssel forduljon. Ahol nincs meg az integrált oktatásnak a múltja, háttere, érdemes figyelembe venni a megfogalmazott kritikákat is. Többen panaszkodtak arra, hogy a kormány fenyegetésben tartja a szakértõi bizottságokat, aminek következtében azok sokkal óvatosabban jelölik majd ki a speciális intézményeket a tanulók számára. Szerintük ennek következtében a korábbi 70-es IQ körüli tanulói teljesítményt és tudást elsõsorban már az integrációs tevékenységet felvállaló intézményekhez javasolják és delegálják, ugyanakkor a hagyományos kisegítõ iskolák át fognak alakulni a magatartászavaros, nagyon problémás, alacsonyabb IQ-jú tanulókat nevelõ-oktató iskolákká. Az ezen a véleményen lévõ interjúalanyok szerint a jelenlegi általános iskolák nincsenek felkészülve az alacsonyabb IQ-jú, tanulási problémákkal küzdõ gyerekek fogadására, nincsenek meg a megfelelõen felkészült pedagógusok. Amit nagy hibának tartanak többen is, hogy szerintük az új integrációs politika egyáltalán nem akar építeni a térségekben korábbi évek alatt létrejött gyógypedagógiai központokra, tehát a hagyományos kisegítõ iskolák szakmai, módszertani tapasztalataira. Úgy gondolják többen, hogy figyelmen kívül van hagyva az itt felhalmozódott tudás és érték, s tulajdonképpen belekényszerítik a gyereket a helyi integrációba, feltételek nélkül. A Nógrád megyei nagyváros felkeresett iskolájának vezetõje szerint az általános iskolák nagyon sokszor formailag vállalják csak fel az integrációt, a megfelelõ szaktudás, pedagógiai módszerek, tapasztalatok megléte nélkül. Az integrációs normatívával kapcsolatban elhangzott, hogy az önmagában nem kecsegtetõ, mert nem fedezi a többletkiadásokat. A jelenlegi integrációs politika ellenzõi is hangsúlyozták, hogy elítélik, ha valaki az álfogyatékosságot arra használja, hogy a roma gyerekeket elkülönítse nem roma társaitól. Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy vannak olyan tanulási és képességbeli problémák, melyek mindenképpen speciális megsegítést igényelnek. Ehhez szerintük egy normál általános iskolában ma még nem fog hozzájutni a gyerek. Azzal egyetértenek, hogy ami nem jól mûködik és diszkriminációt eredményez, azt valóban meg kell szüntetni, de az olyan helyeket, ahol valóban érdemi szakmai munka folyik, nagy hiba szétverni.
91
FEHÉR FÜZET 2004
Az integráció témájához kapcsolódik az a felvetés is, hogy meg kell kezdeni az ebben járatos, megfelelõ módszerekkel felvértezett pedagógusok képzését, mert enélkül az új rendszer még több kárt fog okozni. Felhívták a figyelmet az iskolaigazgatók arra is, hogy a törvényi elõírás betartatása óraszámban, eszközökben, többlet-megsegítésben a helyi jegyzõ feladata. Õ azonban sokszor ellenérdekelt, hiszen a saját fenntartójával vagy a saját munkáltatójával kellene szembeszállnia azért, hogy a sajátos nevelési igényû gyerek megkapja a neki járó szolgáltatásokat. A roma iskolakoordinátor rendszere, ahol ilyen van, úgy tûnik, nagyon jól mûködik. Arra azonban mindenképpen érdemes odafigyelni, hogy amennyiben létesítenek ilyen státuszt az oktatási intézményben, ne rá hárítson automatikusan az iskola minden, romákkal kapcsolatos kérdést. Minden eszközzel segíteni kell, hogy a roma gyerekek lehetõleg hároméves kortól óvodába járjanak. Egyrészt pénzügyi segítséget kell adni az olyan településnek, ahol azért nem tud a gyerek óvodába járni, mert nem elég nagy az épület, ahogy azt a szabolcsi kisvárosban láttuk. Valószínû, hogy nem ez az egyetlen ilyen település az országban, ahol az igény meglenne a roma családokban, de nincs meg a kapacitás több gyerek fogadására. Fel kell mérni, hol van még ilyen probléma az országban, és oda mindenképpen állami segítséget kell adni. Amit minden óvónõ nagyon hasznosnak lát, hogy ingyenes legyen az óvodai étkeztetés már hároméves kortól. Látványosan megnõtt a szülõk érdeklõdése az óvoda iránt ott, ahol a gyerek ingyen ellátásban részesül. Ki kell dolgozni egy átfogó programot arra, hogyan lehet csökkenteni a roma gyerekek iskolai hiányzását, lemorzsolódását. Bár számos aggály merült fel azzal a rendszerrel szemben, ahol a családi pótlékot a gyerek iskolába járatásához kötötték, ugyanakkor a megkérdezett igazgatók, családsegítõ szolgálatok munkatársai valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy akkor legalább valamennyi gyerek az iskolapadban ült. Meg kell találni annak a módját, hogyan motiválható a szülõ jobban arra, hogy odafigyeljen a gyerek hiányzásaira. Javasoltuk annak megvizsgálását, milyen szinten avatkozhat be az állam, az önkormányzat a rendszeres gyermeknevelési támogatás felhasználásába. Egyrészrõl az emberek érzékenységét sérti, ha nem dönthetik el, mire költik a kapott támogatásokat, ugyanakkor az is megengedhetetlen, hogy a gyerek egész nap gyakorlatilag éhezzen az iskolában. Mind az oktatási intézmények, mind a családsegítõ szolgálatok panaszkodtak a rossz infrastrukturális körülményeikre, a státusz hiányra, illetve a szupervízió hiányára. Fõleg a gyerekjóléti szolgálatok, családsegítõ intézmények érzik úgy, hogy õk az állam mostohagyermekei, mert munkájukhoz sem a megfelelõ eszközrendszert, sem az anyagi megbecsülést nem biztosítják.
Kisebbségi önkormányzatok A kisebbségi önkormányzatok képviselõi leginkább arra panaszkodtak, hogy túlságosan ki vannak szolgáltatva a települési önkormányzatnak. Ahol a települési önkormányzat jóindulatú, ott van elég mozgástere, lehetõsége a kisebbségi önkormányzatoknak, de ahol más a hozzáállás, ott nagyon megnehezül az életük. Ami feltûnõ volt, hogy minden településen a kisebbségi önkormányzat vezetõje nem az átlag cigány családok közül került ki, hanem általában vagyonosabb vállalkozó, aki már bent lakik a település nem romás részén, és idõnként volt olyan érzésünk, hogy lojálisabb a települési önkormányzattal, mint a cigány lakossággal. Amire a legtöbben panaszkodtak, hogy nincsenek pontosan kijelölve a kompetenciahatárok, az emberek sokszor többet várnak tõlük, mint amire igazából lehetõségük van. Hiába van sok ötletük, javaslatuk, ha nincs rá pénzük, illetve ha a települési önkormányzat támogatását nem sikerül megszerezniük. Sok helyen a kisebbségi önkormányzatok energiája jórészt a napi politizálásra megy el, nagyok az ellentétek a kisebbségi önkormányzat tagjai között, és ha van a településen más roma szervezet is, akkor egymás között is. Amire konkrét igény lenne mindenhol, pénzügyi forrás olyan adminisztrátor alkalmazására, aki járatos a pályázatok figyelésében, megírásában, és az elszámolások elkészítésében. Sok programról, pályázatról azért csúsznak le a kisebbségi önkormányzatok, mert nem értesülnek idõben a kiírásról, vagy formai hibák miatt már az elsõ körben elutasítják õket. Felmerült az igény arra is, hogy a kisebbségi önkormányzat tagjai részére induljanak képzések, bár erre azért már elég sok lehetõség van az országban, de úgy tûnik, további igények mutatkoznak.
92
A NEKI 2004-BEN
VITT EGYÉB PROGRAMJAIBÓL
Egyéb általános megjegyzések, javaslatok Minden településen élõ probléma volt az uzsorakölcsönzés rendszere. A szegénységbõl fakadó kiszolgáltatottság sokszor olyan mértékû, hogy egyes családok száz százalékos kamatra kérnek kölcsön, aztán már hó elején elesnek valamennyi pénzüktõl, mert az uzsorás keményen behajtja a kamatos tartozást rajtuk, és a kör kezdõdik elölrõl. Úgy tûnik, a jelenséggel szemben egyelõre mindenki tehetetlen. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a roma lakosság egy-egy településen eltérõ etnikai és társadalmi öszszetételû. Nem biztos, hogy jó ötlet például egy beás családgondozó alkalmazásának erõltetése olyan körzetben, ahol mondjuk lovári családok élnek. Hasonlóképpen kell viszonyulni a roma kultúra, nyelv oktatásával kapcsolatos elképzelésekhez is. Sok helyen egyáltalán nincs igény ilyesmire, sõt a roma lakosság rossz néven veszi ennek erõltetését. Mivel a romák jó része egyelõre általában egy elég jól körülhatárolható településrészen él, érdemes lenne egy-egy ilyen körzetben felnõtt- és gyerekklubok létrehozását támogatni, ahol a gyerekek a tanuláshoz, illetve a szabadidõ jó eltöltéséhez kaphatnának segítséget. A felnõtteknek életvezetési, egészségügyi, háztartási ismereteket oktathatna a szociális munkás, a védõnõ vagy a családgondozó. Bármilyen romákkal kapcsolatos intézkedés, programcsomag csak akkor lehet sikeres, ha nem központilag történik a végrehajtása, hanem figyelembe veszi a helyi jellegzetességeket, felméri a helyi viszonyokat, erõvonalakat. Ahogy azt már hangsúlyoztuk, a települések intézményeinek munkatársai segítõkészek és együttmûködõek voltak. Általában úgy tûnt, hogy nyitottak a romákat érintõ problémák kezelésével kapcsolatos együttgondolkodásra. Valószínû tehát, hogy bármilyen elképzelést, intézkedést pozitívabban fogadna egy-egy település vezetõsége, hivatalainak munkatársa, ha az nem központi utasítás alapján történne, hanem területi koordinátorok közvetítésével, õket is bevonva az ötletek kidolgozásába, végrehajtásába.
93
FEHÉR FÜZET 2004
A roma munkavállalók jogainak védelme és az ehhez kapcsolódó társadalmi párbeszéd elõsegítése (Phare Access 2001 program)
2003. július 1. és 2004. július 31. között Irodánk az Európai Unió támogatásában a roma munkavállalók jogainak védelme és a társadalmi párbeszéd elõsegítése érdekében egyéves programot bonyolított le. A Phare Access 2001 program alapvetõ célkitûzése a roma származású munkavállalók helyzetének javítása a munkaerõpiacon, és az esélyegyenlõség elõmozdítása volt. Úgy láttuk, az egyik lehetõség arra, hogy ez megvalósuljon, ha a cigány származású munkavállalók is megismerik alapvetõ jogaikat, törvény adta lehetõségeiket. Szerettük volna továbbá felhívni a figyelmet azokra a társadalmunkban élõ kirekesztõ mechanizmusokra, amelyek a kisebbséghez tartozó munkavállalókat érik munkakeresésük, valamint elhelyezkedésük során. Munkánk során azt tapasztaljuk, hogy gyakran sem a munkavállalók, sem a munkáltatók nincsenek tisztában a vonatkozó törvényi szabályozás legalapvetõbb kérdéseivel sem. Ezen hiány pótlására a program elsõ lépéseként elkészítettünk egy közérthetõ nyelven megfogalmazott kiadványt, Jogi útmutató munkavállalóknak címmel. Az Útmutatóba a munkajog területének legfontosabb szabályai, így a munkaviszony létesítésére, megszüntetésére, a munkanélküliekre és az önkormányzatok által szervezett közcélú, közhasznú munkára vonatkozó szabályok kerültek. Igyekeztünk feltüntetni a kiadványban a munkajogi jogsértések esetén eljáró állami szerveket, illetve azon civil szervezeteket, amelyekhez meghatározott esetben a panaszosok fordulhatnak. A kiadvány tízezer példányban készült el. Küldtünk belõle több példányt az ország valamennyi cigány kisebbségi önkormányzatának, a tizenkilenc megyei munkaügyi központnak, és a romák által sûrûbben lakott megyékben a munkaügyi kirendeltségeknek is. Letölthetõ továbbá honlapunkról is. 1 Annak érdekében, hogy munkaügyi diszkriminációs eseteket gyûjtsünk, panasznapokat szerveztünk az ország három megyéjében. A helyszínek kiválasztásánál az a szempont vezérelt minket, hogy olyan településeket keressünk fel, melyek körzetébõl korábban is már sok bejelentés érkezett Irodánkhoz. Mivel munkatársaink voltak azok, akik a helyszínre utaztak, olyan személyek is igénybe vehették segítségünket, akik a nagy távolság vagy az információ hiánya miatt egyébként nem jutottak volna el hozzánk. 2003 októberében, novemberében és 2004 januárjában Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben bonyolítottuk le a panasznapokat. Ennek során munkatársaink általában a helyi kisebbségi önkormányzat irodájában vagy a mûvelõdési házban hallgatták meg a panaszosokat. Sok esetben elég volt csak tanácsot nyújtani, egyes ügyekben azonban késõbb peres eljárásokat kezdeményeztünk. A program során öt munkaügyi peres eljárás kezdeményezését és képviseletét vállalta az Iroda. Ennek megfelelõen három ügyben munkaügyi pert kezdeményeztünk, két ügyben pedig polgári peres eljárás van jelenleg is folyamatban.2 Igyekeztünk olyan ügyeket kiválasztani, amelyek más-más oldalról világítanak rá a munka világában a romákat érõ hátrányos megkülönböztetés formáira, illetve arra, hogy milyen jogorvoslati lehetõségek vannak. A program lezárásaként adtuk ki az Esélytelenül. Faji alapú megkülönböztetés a munkaerõpiacon címmel azt az összefoglaló tanulmánykötetet, amelyben a munkaügyi diszkriminációs esetek kezelése során szerzett tízéves tapasztalatunkat, illetve a program lebonyolítása során szerzett benyomásainkat foglaltuk össze. Az összefoglaló kötetben röviden áttekintést adunk a romák munkaerõ-piaci helyzetének elmúlt több évtizedes alakulásáról, a munkaügyi diszkrimináció formáiról, ennek feltárási lehetõségeirõl. Ismertetjük a tesztelési módszert, amelyet Irodánk amerikai minta alapján dolgozott ki a hazai viszonyokra, és sikerrel al1 www.neki.hu 2 Cs. Gyula ügye, A. Kft., B. István és társai ügye, B. József ügye, lásd Fehér Füzet 2004; Munka megrokkanásig (F.-né T. Terézia), lásd Fehér Füzet 2003.
94
A NEKI 2004-BEN
VITT EGYÉB PROGRAMJAIBÓL
kalmaz évek óta a rejtett diszkrimináció tettenérésére. Elemezzük a munkaügyi szabályozás általunk észlelt problémáit, a közigazgatási és peres eljárások nehézségeit, buktatóit, és végezetül bemutatjuk az új esélyegyenlõségi törvény legfontosabb rendelkezéseit. A tanulmánykötet az internetrõl letölthetõ. 2004. június 8-án egy országos munkaügyi konferenciával zártuk a programot, amelyre meghívtuk a megyei munkaügyi központok, munkaügyi felügyelõségek, valamint a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium érintett munkatársait. Elhívtunk még munkajoggal foglalkozó szakembereket, jogi egyetemek munkajogi tanszékeinek oktatóit, illetve a romák jogvédelmével foglalkozó civil szervezetek munkatársait. Az egésznapos konferencián ismertettük az egyéves Phare-program tapasztalatait, illetve elõadást tartott a Munkaügyi Minisztérium munkatársa, a Fõvárosi Munkaügyi Bíróság elnökhelyettese, a témában jártas szociológus, és Irodánk egyik munkatársa. Igyekeztünk lehetõséget biztosítani arra is, hogy a témában érintett szakemberek, a hatóság munkatársai, illetve a civil szervezetek képviselõi tapasztalataikat kicserélhessék, és egy esetleges jövõbeni együttmûködés alapjait kidolgozhassák. Mivel lehetõségünk volt arra, hogy a programot egy hónappal meghosszabbítsuk, szúrópróbaszerû ellenõrzéseket végeztünk egy gyorsétteremhálózatnál. Olyan információk érkeztek ugyanis Irodánkhoz az elmúlt egy év során, melyek alapján alaposan feltételezhetõ volt, hogy a hálózat éttermeiben nem alkalmaznak romákat. 2004 júliusában hat étterembe jelentkeztek munkára roma és nem roma tesztelõink. A tesztelés azonban végül nem igazolta a diszkriminációval kapcsolatos elõfeltevéseinket. Volt olyan étterem, ahová a roma és a nem roma tesztelõket is felvették volna, és volt olyan, ahol egyáltalán nem alkalmaztak senkit, függetlenül a jelentkezõ származásától.
95
FEHÉR FÜZET 2004
Az emberi jogok népszerûsítése és érvényesítése (Phare Access 2002 program)
Az Európai Unió Phare Irodája az emberi jogok népszerûsítése és érvényesítése céljából írt ki pályázati programot. A pályázat egyik nyerteseként 2004. július 15-én kezdtük meg saját programunk lebonyolítását. Ennek során arra vállalkoztunk, hogy oktatás keretében ismertetjük meg a roma kisebbségi jogvédõ irodákkal és kisebbségi önkormányzatokkal az új, Egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló törvény (továbbiakban Esélyegyenlõségi törvény)1 adta lehetõségeket, illetve peres eljárásokat kezdeményezünk, az új jogszabályra alapítva a keresetet. 2004. január 27-én lépett hatályba az Esélyegyenlõségi törvény. A jogszabály számos olyan új lehetõséget tartalmaz, amely a magyar joggyakorlatban példa nélküli. Természetesen Alkotmányunk eddig is tilalmazta a hátrányos megkülönböztetést, azonban az ágazati jogszabályok nem voltak alkalmasak a hatékony jogvédelemre. Ez alól talán egyedüli kivételt a Munka törvénykönyve2 (továbbiakban Mt.) jelentett, amely rendelkezett a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalmáról is, és lehetõséget adott a fordított bizonyítási teher alkalmazására. A gyakorlatban azonban még az Mt. szabályai sem tudtak kellõképpen hatékonyak lenni, számos olyan hiányossága volt a joganyagnak, amelynek kimunkálása a gyakorlatra, azaz a magyar bíróságokra várt volna. A bíróságok azonban nagyon nehezen mozdultak el a Polgári perrendtartásban3 meghatározott szabályoktól, elvárták például a jogaiban sértett féltõl, hogy minden kétséget kizáróan õ bizonyítsa a vele szemben elkövetett diszkriminációt. Ez rendkívül megnehezítette a felperesek dolgát. Még egy személyiségi jogi perben sem egyszerû azt bizonytani, hogy azért nem engedtek be valakit a diszkóba, mert roma származású, még nehezebb egy munkaügyi perben, ahol tanúk sincsenek, hiszen senki nem megy csoportosan állásinterjúra. Az új jogszabály olyan hiányokat pótol, mint például a közvetlen hátrányos megkülönböztetés definíciója, vagy a védett csoportok meghatározása. Ezen túlmenõen olyan, a magyar jogban eddig ismeretlen eszközöket ad a jogvédelemmel foglalkozó szervezetek kezébe, amelyek talán elõsegíthetik majd a hatékonyabb jogérvényesítést. Ide sorolható például az, hogy ezentúl a felperes képviseletében társadalmi szervezet is eljárhat, vagy a bizonyítási teher megfordítása, melynek következtében az alperesnek kell majd bizonyítania a szükséges feltételek teljesülése esetén , hogy eljárásával nem sértette meg az egyenlõ bánásmód követelményét. További új, fontosabb eleme a törvénynek az úgynevezett actio popularis, azaz a közérdekû igényérvényesítés intézménye. Korábban csak személyesen lehetett igényt érvényesíteni, még akkor is, ha személyek pontosan meg nem határozható nagyobb csoportját érintette a jogsértés. Ma már nem kell megerõszakolni az ügyet, egyszerûen a társadalmi szervezet pert indíthat sértett nélkül is, a nagyobb csoportot érintõ jogsértõ cselekmény miatt. Született tehát egy olyan jogszabály, amely alkalmas arra, hogy különbözõ hátrányos helyzetû csoportok bíróság, hatóság elõtti fellépését segítse. Újszülött még a törvény, kicsit idegen is a magyar gyakorlattól, így arra vállalkoztunk, hogy megnézzük, hogyan tud érvényesülni a gyakorlatban, hogyan reagálnak a jogszabály alapján indított perekre a bíróságok. Megvizsgáljuk, vannak-e olyan hiányosságai, amelyek gátolják a hatékonyságát, és azt is, hogy szükségesek-e változtatások a joganyagban. Bár elõfeltevéseink már most is vannak, a válaszokat kérdéseinkre majd a gyakorlat fogja megadni. Az Esélyegyenlõségi törvény csak akkor fogja betölteni célját, ha a társadalmi és érdek-képviseleti szervek képesek lesznek eljárások kezdeményezésére és hatékony jogi képviselet ellátására. Meg kell tehát ismerniük a törvényt, tudniuk kell, mikor és hogyan lehet azt alkalmazni. 1 2003. évi CXXV. törvény 2 1992. évi XXII. törvény 3 1953 évi III. törvény a Polgári perrendtartásról
96
A NEKI 2004-BEN
VITT EGYÉB PROGRAMJAIBÓL
A Phare Access 2002 program végrehajtása során öt olyan megyére Szabolcs-Szatmár-Bereg, HajdúBihar, Nógrád, Baranya és Pest fókuszálunk, ahol romák nagy számban élnek, és ahonnan az elmúlt évek során számos diszkriminációs panasz érkezett Irodánkhoz. A kiválasztott megyékben elõzetes adatgyûjtést végeztünk, hogy kiválaszthassuk azokat a jogvédõ szervezeteket, kisebbségi önkormányzatokat, amelyek számára képzést szeretnénk nyújtani. Elõzetes kérdõívvel próbáltuk felmérni a képzés tematikájára vonatkozó egyéni igényeket, elképzeléseket. A képzések háttéranyagaként Jogvédelem a gyakorlatban címmel képzési segédkönyvet készítettünk, amelyben igyekeztünk összegyûjteni az elmúlt tíz év során szerzett tapasztalatainkat. Próbáltunk olyan ismeretanyagot az oktatásban résztvevõ szervezetek rendelkezésére bocsátani, amely elsõsorban a gyakorlati kérdésekre összpontosít. Természetesen külön fejezetben foglalkozunk az új Esélygyenlõségi törvénnyel és a jogszabály adta lehetõségekkel. 2004. december 1-jén került sor az elsõ, Pest megyei képzésre Budapesten, a többi négy megyébe 2005 tavaszán utaznak munkatársaink. A képzések lebonyolítása mellett vállaltuk, hogy hat diszkriminációs ügyben az Esélyegyenlõségi törvény alapján pert kezdeményezünk. Jelenleg két ügyben folytatunk tényfeltárást, melyekben már az új törvény alapján nyújthatunk be keresetet. A pályázati programban vállaltuk azt is, hogy 2005. január 1-jét követõen hatósági eljárást indítunk a törvényben meghatározott esélyegyenlõségi hatóság elõtt. A program lezárásaként jövõ májusában elkészül egy összefoglaló tanulmány, amelyben összegezzük az egy év során szerzett tapasztalatainkat. Célunk, hogy az esélyegyenlõségi törvényt a középpontba állítva, eredményeinket megosszuk azokkal a szervezetekkel, amelyek a védett csoportok jogvédelmével foglalkoznak, ezzel segítve munkájukat a diszkrimináció elleni küzdelemben.
97
STATISZTIKA A NEKI 2004-ES ÜGYEIBÕL
FEHÉR FÜZET 2004 2004-ben a NEKI-hez összesen 127 kérelem, írásos panasz érkezett. A 127 panaszból 21 esetben állapította meg az Iroda, hogy hátrányos megkülönböztetés történt.
Az ügyek megoszlása EGÉSZSÉGÜGY: KÁRTALANÍTÁS, RENDÕRSÉG, ÜGYÉSZSÉG: MUNKAÜGY: OKTATÁS: ÖNKORMÁNYZAT: VENDÉGLÁTÓ-IPAR: EGYÉB: ÖSSZESEN:
2 4 6 1 3 2 3 21
Egészségügy Kártalanítás, rendõrség, ügyészség Munkaügyi Oktatás Önkormányzat Vendéglátóipar Egyéb
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
Az ügyek állása BÍRÓSÁGI SZAKBAN: EGYÉB HATÓSÁG ELÕTT: PER ELÕTTI SZAKBAN: BEFEJEZETT ÜGYEK SZÁMA: ÖSSZESEN: EBBÕL EREDMÉNYESEN BEFEJEZETT:
11 2 5 3 21 3 Bírósági szakban
Egyéb hatóság elõtt Per elõtti szakban Befejezett ügyek száma
1
2
3
4
5
6
7
100
8
9
10
11
STATISZTIKA
A
NEKI 2004-ES
ÜGYEIBÕL
Megyék szerinti statisztika BÁCS-KISKUN MEGYE: BARANYA MEGYE: BAZ MEGYE: BUDAPEST: FEJÉR MEGYE: HAJDÚ-BIHAR MEGYE: HEVES MEGYE: NÓGRÁD MEGYE PEST MEGYE: SOMOGY MEGYE: SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE: ÖSSZESEN:
1 1 6 4 1 1 1 1 1 1 3 21
Bács-Kiskun megye Baranya megye BAZ megye Budapest Fejér megye Hajdú-Bihar megye Heves megye Nógrád megye Pest megye Somogy megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
AZ ELÕZÕ ÉVBEN INDULT ÉS MÉG FOLYAMATBAN LÉVÕ ÜGYEK SZÁMA: 17
101
A DISZKRIMINÁCIÓRÓL
FEHÉR FÜZET 2004
A diszkrimináció A diszkrimináció olyan megkülönböztetést jelent, amelyet bizonyos csoportokra vagy az azokhoz tartozó emberekre szándékosan vagy erre tudatosan irányuló szándék nélkül alkalmaznak. Ez a megkülönböztetés nem az egyénnek az ügy szempontjából releváns tulajdonságain alapul, hanem a kisebbségi csoportról alkotott véleményen. A figyelembe vett kisebbségi (vagy védett) csoport alapja leggyakrabban a faj, az etnikum, a nemzetiség, az állampolgárság, a nem, a szexuális irányultság, a betegség, a társadalmi réteg. Diszkrimináció alatt általában hátrányos megkülönböztetést értünk. A már meglévõ hátrányok kiküszöbölését célzó megerõsítõ intézkedéseket (az amerikai szakirodalomban: affirmative action), vagy az ezekre alapuló politikát Magyarországon gyakran pozitív diszkriminációnak nevezik.1 Ez utóbbi elnevezés véleményünk szerint megtévesztõ, mert azt sugallja, hogy valamely csoportnak többet adnak, és nem azt, hogy az intézkedés célja a meglévõ hátrányok kiküszöbölése. Magyarország Európai Unióhoz (EU) való csatlakozásának elõfeltétele volt, hogy jogszabályait harmonizálja az EU jogrendszerével. Ennek keretében, az uniós irányelveket követve készült el a 2004. január 27. óta hatályos, Az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény. A diszkrimináció típusait az új Esélyegyenlõségi törvény az alábbiakban határozza meg:
Közvetlen diszkrimináció Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport neme, faji hovatartozása, bõrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyõzõdése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzõje (együttesen: tulajdonsága) miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben lévõ személyhez vagy csoporthoz képest kedvezõtlenebb bánásmódban.
Közvetett diszkrimináció Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minõsülõ, látszólag az egyenlõ bánásmód követelményének megfelelõ rendelkezés, amely a közvetlen diszkrimináció fogalmánál meghatározott tulajdonságokkal rendelkezõ egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévõ személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz.
Zaklatás Zaklatásnak minõsül az az emberi méltóságot sértõ magatartás, amely az érintett személynek a diszkrimináció fogalmánál meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítõ, ellenséges, megalázó, megszégyenítõ vagy támadó környezet kialakítása.
Jogellenes elkülönítés Jogellenes elkülönítésnek minõsül az a magatartás, amely a diszkrimináció fogalmánál ismertetett tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját másoktól tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerû indok nélkül elkülönít. 1 Az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló törvény az elõnyben részesítés kifejezést használja.
104
A
DISZKRIMINÁCIÓRÓL
Megtorlás Megtorlásnak minõsül az a magatartás, amely az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelõ, eljárást indító vagy az eljárásban közremûködõ személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul, vagy azzal fenyeget.
A diszkrimináció egyéb megjelenési formái Történelmi diszkrimináció (historical discrimination): fõleg az amerikai szakirodalomban használt fogalom. A korábbi diszkriminatív jogszabályok, hatósági intézkedések vagy magánszemélyek akkor jogszerû diszkriminatív aktusai következtében a történelem során felhalmozódott hátrányoknak vagy a köztudatban élõ elõítéletnek a következménye, ami a ma élõ kisebbségek számára a jogszabályokban biztosított egyenlõség ellenére hátrányos helyzetet teremt. Aránytalan hatás2 (disparate impact): az a jelenség, amikor egy jogszabály, intézkedés vagy feltétel látszólag semleges, de a történelem során felhalmozódott hátrányos helyzet miatt a belõle potenciálisan fakadó hátrány jelentõsen nagyobb mértékben jelentkezik a védett csoportok3 esetében, vagyis az hatásában rontja az adott csoport helyzetét, vagy nagyobb terhet jelent számukra, ami miatt például nem tudnak munkát vállalni vagy magasabb pozícióhoz jutni. Az aránytalan bánásmód elve (disparate treatment): az a fajta diszkrimináció, amikor magánszemélyek, jogi személyek vagy állami szervek nem egyenlõ módon bánnak a kisebbségekkel, ennek elismerése (és esetleg felismerése) nélkül. Mivel ez az a fajta rejtett diszkrimináció, amelyet nehezen lehet bizonyítani, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a statisztikai adatokat is felhasználják az ilyen esetek bizonyítása során. Az USA-ban, ha a felperes bizonyítani tudja, hogy õ a) védett csoporthoz tartozik, b) jelentkezett egy (lakás- vagy munkaügyi) hirdetésre, c) jelentkezését elutasították, d) ezt követõen elfogadták egy nem védett csoport tagjának a jelentkezését, aki az ügy számára releváns tulajdonságokban vagy képességekben nem különbözik a felperestõl, akkor az alperes részérõl fennálló jogellenes diszkriminációs célzatot a bírói gyakorlat bizonyítottnak tekinti. Szándékos diszkrimináció (intentional discrimination): az az eset, amikor egy látszólag semleges törvényt szándékosan diszkriminatív módon alkalmaznak. De jure diszkrimináció (de jure discrimination): az a jogszabály, amely mind megfogalmazásában, szellemében, mind alkalmazási lehetõségeiben semleges, de hatályba lépése a gyakorlatban mégis diszkriminációt okoz.
2 Szinonimája a szakirodalomban: nagyobb teher elve. 3 A kisebbségek kifejezés helyett védett csoportok fogalmát használja, mert ez véleményünk szerint hívebben fejezi ki a csoport helyzetét és státuszát a jogvédõ tevékenységben, illetve általában a demokráciában.
105
A NEKI
FEHÉR FÜZET 2004
I. A szervezet
A vállalt tevékenység: jogvédelem minden olyan magyarországi ügyben, ahol nemzetiségi vagy etnikai diszkrimináció történt. Jogvédelem: tényfeltárás, majd jogi eljárás kezdeményezése és végigvitele ügyvéd és szakértõk biztosításával bármely magyarországi nemzetiségi/etnikai csoporthoz tartozó személy sérelmére elkövetett ügyben; etnikai diszkrimináció: etnikai hovatartozás alapján történõ jogsértõ, hátrányos megkülönböztetés. Megállapítása alapos tényfeltárást igényel. A mûködés kezdete: 1994. január Jogi státusz: a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Irodát mûködtetõ MÁSSÁG Alapítvány jogi személy. Magánalapítvány, a Bíróság közhasznú szervezetté nyilvánította. A szervezet független az államtól, pártoktól, politikai szervezetektõl és más civil szervezetektõl. Kuratórium: Tiszteletbeli elnök: BÍRÓ ANDRÁS; elnök: DR. ÉLIÁS SÁRA, tagok: MISZLIVETZ FERENC, DR. NAGY BOLDIZSÁR, DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ.
DR.
FURMANN IMRE,
DR.
Felügyelõ bizottság: CZÖVEK JUDIT, FERENCZHALMY ZSÓFIA, VARGA ILONA. Az iroda munkatársai: DR. FURMANN IMRE igazgató; DR. BODROGI BEA, DR. MUHI ERIKA, DR. BIHARY LÁSZLÓ ügyvédek; DR. UDVARI MÁRTON, VERESSNÉ DR. BOROVSZKY TÍMEA jogi referensek; IVÁNYI KLÁRA szociális referens; JAKAB MÁRIA vezetõ asszisztens; DARÓCZI ILONA adminisztratív asszisztens; REGGEL JÓZSEF technikai asszisztens. Önkénteshálózat: ügyvédek, jogászok, pszichológus, fotósok, filmesek, szociológusok, szociális munkások, pedagógusok és más önkéntesek.
Alapelvek a vállalásokról Irodánk minden elvállalt esetben az ügyet végigköveti, függetlenül attól, hogy a jogi eljárás meddig húzódik. Nem utasítja el a kevésbé látványos eseteket, akkor sem, ha ezeknek a sajtó vagy más nyilvános fórum nem tulajdonít jelentõséget. Nem vállalja azokat az eseteket, amelyekben a jogsértés nem vezethetõ vissza etnikai diszkriminációra; eleve elutasítja azokat az eseteket, amikor családon belüli, vagy roma illetve cigány szervezetek közötti konfliktusról van szó. Ha a jogvédõ munka során kiderül, hogy az ügy nem vezethetõ vissza etnikai diszkriminációra, de jelentõs emberi jogi (vagy eljárásjogi) problémákat vet fel, és más szervezet nem foglalkozik vele, a NEKI elvállalhatja az ügyet. Csak akkor tesszük közzé az ügyfelek nevét (és az érintettek felismerhetõségét elõsegítõ adatokat), ha azt az ügyfél kifejezetten kéri, és ha ez az ügyfél érdekeit elõreláthatóan nem sérti.
108
A NEKI
Munkamódszerek Tényfeltárás (levelezés, ügyfelek fogadása, helyszíni interjú (magnófelvétel, fotó, film, sajtófigyelés). Jogi munka az ügyvédek bevonása elõtt (a NEKI jogászai az ügyeket elõkészítik az ügyvédnek, saját tényfeltárásukat elvégzik, az iratokat beszerzik, elemzéseket végeznek, alternatívákat dolgoznak ki, hazai és nemzetközi szakanyagokat gyûjtenek). Ügyek megoldása csak jogi eszközökkel. Jogi elõkészítés után eljárások indítása, ügyvéd meghatalmazása, az eljárások figyelemmel követése (részvétel a bírósági tárgyalásokon), kapcsolattartás az ügyféllel és az ügyvédekkel. Szakértõk bevonása (a szakértõi vélemények beszerzése a jogászi háttérmunka fontos része, az eljárások kimenetele múlhat rajta orvosi, építési, pszichológusi, mûszaki stb. szakértõi vélemények). Konfliktusmegoldó tevékenység (nem tartozik a NEKI vállalásai közé, de egyrészt a helyszíni tényfeltárások alkalmával a felek nézõpontjainak kölcsönös megismertetésekor spontán oldódhat a feszültség, másrészt szükség esetén javaslatot teszünk az Irodánkkal kapcsolatot tartó szakemberek bevonására, vagy az ügyeket megfelelõ szervezetekhez tesszük át).
109
FEHÉR FÜZET 2004
II. A jogvédelemrõl
A NEKI a Magyarországon élõ nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelmét tûzte ki célul. Nemcsak azért tartjuk ezt a tevékenységet fontosnak, mert történelmi tapasztalatok szerint egy ország demokráciájának és belsõ egyensúlyának egyik legfontosabb mutatója a kisebbségek helyzete, hanem azért is, mert hazánkban a rendszerváltás után olyan problémákkal kell szembenézniük a kisebbségeknek, amelyek eddig részben rejtve voltak, s amelyek elõtt a többségi társadalom is sokszor értetlenül áll. Az elmúlt években egyre nyilvánvalóbbá vált feszültség objektív megismertetéséhez és a helyzet megoldásához a NEKI úgy igyekszik hozzájárulni, hogy a megtörtént diszkriminációkat alapos feltárásuk után jogi útra tereli, a sértetteket hozzásegíti a jogorvoslathoz, miközben gyakran a jogrendszer vagy a joggyakorlat hiányára is rámutat. Sokszor nem könnyû bizonyítani egy-egy intézkedés diszkriminatív jellegét. A döntési pozícióban lévõk könnyen hivatkoznak az általuk kirekesztettek saját hibáira. Az intézkedõ rendfenntartó szervek pedig olyan szabályokkal vagy szabálytalanságokkal járnak el, amivel kiszolgáltatottság-érzetet idéznek elõ. Ilyenkor, úgy véljük, kilátástalan helyzetbe kerülnek a kisebbségek, ha nem áll mellettük olyan társadalmi szervezet, amely tudatában van az országban élõk jogainak, s egyszersmind az õ speciális adottságaiknak. Olyan adottságoknak is, mint a történelem során korábban elszenvedett diszkriminációk máig érezhetõ hatásai, amelyek, ha megismétlõdnek, tovább mélyítik a szakadékot a többség és kisebbség között. Ha pedig e különbségek vagy ellentétek súlyosbodnak, az nemcsak a védett kisebbségre, hanem a többségre is ártalmas. A NEKI az elsõ ilyen jellegû jogvédõ iroda volt Magyarországon. Az idõközben létrejött és jelentõs tevékenységet kifejtõ más jogvédõ irodák sem tették azonban feleslegessé a szervezet további mûködését: szükségességét mutatják egyrészt az egyre erõsebben és a társadalom egyre szélesebb rétegeinél megnyilvánuló diszkriminációs hajlamok, másrészt az Iroda azon specialitása, hogy szigorúan jogi munkát végez. A budapesti irodánk 2004-ben már két fõállású jogásszal és három állandó megbízott ügyvéddel mûködik. Három ügyvédünk szakvizsgája elõtt két, illetve három évig a NEKI-ben fõállású jogászként szerzett tapasztalatokat. A munkát segítik az ország egész területérõl bevonható ügyvédek és más szakemberek. Nemcsak földrajzi, hanem szakmai értelemben is a minél alaposabb és szélesebb körû jogvédelemre törekszünk: az egyetemi hallgatóktól kezdve nemzetközi jogi szakemberekig, külföldi szakértõket is ideértve, számos jogászt és más szakembert vonunk be tevékenységünkbe. Az évente megjelentetett Fehér Füzetekben csak néhány eset bemutatására nyílik alkalom. A valóságban sokkal több üggyel foglalkozunk. Az eltelt 11 év alatt jelentõs mennyiségû, több mint ezer panasz beérkezésérõl számolhatunk be. A NEKI megalakulása óta nem változtatta meg tehát célját, és munkamódszereinek lényegét sem. Változott azonban az ügyek kezelésének stratégiája, miután azt tapasztaltuk, hogy számos esetben nemcsak a megtörtént diszkrimináció okozza a sérelmet: tovább súlyosbítják a sértettek helyzetét az eljárási hibák és joghézagok. A jogi tényállást ezért sokszor az országra kötelezõ nemzetközi egyezményekbõl és természetesen az Alkotmányból kiindulva közelíti meg az Iroda. Kiteljesedett viszont tevékenységünk többek között azzal, hogy a 11 év tapasztalatait összefoglaló tanulmányokban összegezzük, és ezeket a tanulmányokat letesszük a döntéshozók asztalára. A NEKI filozófiája mindezzel együtt az maradt, hogy a kisebbségek jogainak országon belüli védelme mindenkinek érdeke.
110
TÁMOGATÓK 2004-BEN
SOROS ALAPÍTVÁNY NYÍLT TÁRSADALOMÉRT INTÉZET (OSI) NEMZETI CIVIL ALAPPROGRAM EURÓPAI UNIÓ FORD ALAPÍTVÁNY ESÉLYEGYENLÕSÉGI KORMÁNYHIVATAL MAGYARORSZÁGI CIGÁNYOKÉRT KÖZALAPÍTVÁNY NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI HIVATAL INFORMATIKAI ÉS HÍRKÖZLÉSI MINISZTÉRIUM BELÜGYMINISZTÉRIUM EURÓPAI ROMA JOGOK KÖZPONTJA (ERRC) MIGRATION POLICY GROUP SZERENCSEJÁTÉK RT. MAGÁNSZEMÉLYEK
NEKI NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI JOGVÉDÕ IRODA Másság Alapítvány Postacím: 1537 Budapest 114., Pf.: 453/269 Telefon/fax: (06-1) 303-8973; 314-4998 Internetes honlapunk: www.neki.hu e-mail:
[email protected] A szervezet adószáma: 18051922-1-42 Bankszámlaszáma: OTP Bank Rt.: 11711034-20810629 OTP Bank Rt. Központi Deviza Fiók: 11763055-24746012 Nyomdai elõkészítés: RÁCIÓ Kft. (www.racio.hu) Sokszorosítás: Mondat Kft.
