Fedezzük fel a Közép-magyarországi Régiót Válogatás a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség támogatásával, a Localinfo Kft. gondozásában kiírt újságírói pályázatra beérkezett írásokból.
INFOVONAL
Tartalomjegyzék
Farkasné Fülöp Hajnalka
Miénk itt a tér
Hajós Dániel
Menedék Alapítvány, a segítő kéz
Kruppa Géza
Épül az ökológiai folyosó az ipolyon
Rácz Zoltán
Kartalon a faluképhez igazították a temetőt
Sengel Ferenc
Ceglédbercel - az óvodások Európába járnak
Szarvas György
Örkényi Huszka Hermina Általános Iskola
Szenvedi Zoltán
Lovasterápia uniós pénzből
Török Mónika
A másodikból a huszonegyedik századba
Vég Olga Noémi
Mennek, csinálják
Vidos Mihály
Természetvédelmi mintaprogram Budaörsön
Farkasné Fülöp Hajnalka Miénk itt a tér... Integrált helyi fejlesztési akciók ösztönzése címmel írták ki hazánkban az első, valamennyi régióra kiterjedő településfejlesztési programot. A 2002/2003-ban kiírt tendereken az európai uniós Phare-program keretében juthattak támogatáshoz többek között a települési önkormányzatok. A Közép-Magyarországi Régió egyik legdinamikusabban fejlődő városa, Veresegyház Város Önkormányzata ezen a pályázaton 3 547 611 €-t, vagyis 904 640 805 Ft-ot nyert, a települési város-központ és a városi utak szilárd burkolatának felújítására. A 2004 augusztusában kihirdetett eredmény részletes ismertetése szerint a város pályázata 579 365 € nyert az Európai Uniótól az utak építésére (ezen a Közút Kht-val, korábbi Pemákkal közösen, 50 - 50 %-ban osztoztak), és 2 968 246 €-t az épület és az új központi tér megépítésére, felszerelésére – közölte lapunkkal Lippainé Mogyorósi Éva, az önkormányzat pályázatírásért és fejlesztésekért felelős munkatársa. Forintosítva is írhatjuk: tehát a beruházás teljes költsége 1 200 000 000 Ft, ebből Európai Unió és a Magyar Köztársaság Phare programja támogatása: 950 000 000 Ft, Veresegyház Város hozzájárulása: 240 000 000 Ft. Az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság hozzájárulása: 10 000 000 Ft. A támogatási összeg lehívása több részletben, komoly, részletes elszámolás után történhetett meg, az európai uniós bürokrácia munkarendjének (lassúságának, körülményeskedésének) „megfelelően”. A száraz tények és keményen kopogó forintok azóta megvalósították a tervezők álmait, lássuk, hogyan! A projekt megvalósításával a 2007-re 14 ezres lakosságú város korábbi faluközpontjának eredeti, közösséget összefogó funkcióját kívánták visszaállítani, városközponttá fejleszteni. Az önkormányzat célja az épített környezet megújítása, gazdagítása volt, olyan köztér, közterület kialakítása a leromlott állapotú régi faluközpont és hetipiac helyszínén, amely kulturális, sport és egyéb rendezvények megtartására alkalmas lesz. A tervezési programot Pásztor Béla polgármester Zsigmond László, Ybl-díjas főépítésszel közösen állította össze, figyelembe véve a város vélt és valós igényeit. A terv szerint a ház a város civil közösségeit szolgálja, helyet biztosít sportéletnek, kulturális életnek – a gyerekek, fiatalok, idősek, sőt, kismama-tornával a még majd megszületők részére is –, a földszintre bérbe adható üzleteket, az emeletre önkormányzati funkciókat terveztek. A pályázati anyagot két hónap alatt „összelapátolták”- meséli Boross Zsuzsa, népművelő, a helyi közösség egyik „motorja”, a civil és kulturális élet egyik fő szervezője. Az önkormányzati Pályázatíró Iroda, az építészek, a polgármester és persze a civil és kulturális élet résztvevői már kész tervekkel, elképzelésekkel járultak hozzá a városközpont-rendezési projekthez. „- Minden közösség számára fontos, hogy legyen egy olyan hely, ahol az emberek összejönnek, amely helyet mindenki az átlagostól eltérően tisztel, ahol találkoznak. Ez a hely legtöbbször a város központja, a központi tér. A mostani fejlesztés megvalósításával elkezdődik Veresegyházán a városközpont kialakítása mely mindannyiunk számára nagy öröm.”- mondta Pásztor Béla, a várost több, mint negyven éve (!) irányító polgármester. A pályázat megnyerése után már „csak” a szerződéskötések, az igencsak bonyolult és hosszú közbeszerzési eljárás volt hátra, majd eredményt hirdettek: a Bayer Center nevű cég kapta a főbb építési feladatokat. Bár a munka gőzerővel megindult, a munkagépek felvonultak, régi épületeket elbontották, bekerítették az alakuló fő teret, a gyalogosoknak és az autósoknak sokáig kerülgetniük kellett a lezárt utcákat, háztömböket, hónapokig tartott az „ostromállapot”. A tervek szerint az elkészülő kulturális és sportlétesítményben olyan programokat is megrendezhetnek, amelyek alkalmasak lehetnek a szomszédos nagyobb városok (pl. Gödöllő, Vác) és a főváros kulturális területen érvényesülő elszívó hatásának ellensúlyozására. A városközpont működésének fontos feltétele a lakóterületek, az oktatási és kulturális intézmények, valamint a városközpont közötti forgalom biztosítása. Ehhez a kátyús, keskeny, hepehupás belső utak átépítése illetve felújítására volt szükség. A belvárosban a Fő úton keresztül átmenő forgalom gyorsítása az út állapotának javításával, az ún. „szőnyegező” aszfaltozással, és az útkapcsolatainak megépítésével valósult meg. Nem zárták le teljesen a város „fő ütőerét”, a helyi és távolsági buszok, az átmenő forgalom által is használt fő utat, hanem félpályás útlezárással oldották meg a helyzetet. Ezzel ugyan hosszú torlódások alakultak ki, de mindenki tudta, hogy megéri ezt is vállalni. Elkészült a városközpontot átszelő Fő út burkolatának javítása és az Eötvös és Hajó úti kereszteződésnél megépült a körforgalom. A Fő úttal párhuzamos Kálvin út teljes hosszában kiépült s kapcsolódott a Mogyoródi és a Fő utakhoz, valamint új burkolatot kapott a Köves út, a Nap és Kálvin út közötti szakaszán. Ezzel együtt megtörtént a Petőfi út átépítése, hogy a tervezett városközpontot észak-déli irányból is meg lehessen közelíteni. Együttesen 20 222 nm aszfaltburkolatú út épült meg. A közlekedés és összeköttetés javításától a helyi önkormányzat a vállalkozások, kiskereskedelmi tevékenység élénkítését, és ezzel együtt a lakossági jövedelmek és a helyi adóbevételek növekedését is reméli. A veresegyházi városközpontban lévő Köves utcába tervezték a városi és a veresegyházi kistérségi céljaira szolgáló szabadidős és gazdasági innovációs centrumot. A területen meglévő épületek L alakú, magas tetős saroképületek voltak, jó alapozással, megfelelő szerkezeti állapotban, az utóbbi években hozzátoldott kisebb, jelentéktelen melléképületekkel. A városközpont épületéhez ezeket az épületeket használták fel oldalirányú bővítéssel és emeletráépítéssel, a melléképületeket elbontották. Az épületegyüttes elemei építészetileg egy új főteret határolnak le. Bártfai-Szabó Gábor építész szemmel így látja az elkészült, és 2006 júliusában átadott új városközpontot: „Az utcaszintre könyvesbolt, kiülős-beülős, családbarát gyorsétterem, fodrászat és városszerte kedvelt, országszerte híres Sulyán-fagylaltos költözött, a hátsó szárnyban sportolást szolgáló terek – öltöző és tornatermek – kaptak helyet. A sportudvaron a gördeszkás-BMX-es fiatalok élhetik ki akrobatikus ügyeskedési hajlamaikat, nem kell lépcsőket, járdaszegélyeket, korlátokat és az azokon járókat veszélyeztetve ugrálniuk. Kosarazni, vagy csak
3
szaladgálni is remekül lehet az éjjel-nappal nyitott, aszfaltozott udvaron, amit még a hosszú nyár legforróbb napjaiban is folyamatosan látogatnak a helyiek. Az első emeleten kézműves termek, dráma-szoba, játszóház, nőket, családokat segítő civil csoport irodája, a kistérségi okmányiroda és szakköri termek vannak többek közt, míg második emeleten előadóterem, korszerű számítógépekkel felszerelt tanterem, az országgyűlési képviselő irodája kapott helyet. Itt rendezték be a város első, valóban bárki által használható, közösségi internethozzáférési helyét, az ún. Internet-pontot. És itt, ezen a ponton álljunk meg egy szóra! Több társadalmi informatikus is alátámasztja azt a megállapítást, hogy az infokommunikáció különösen fontos eleme a város életének újraszervezésének, mert bevonja a virtuális közösségi teret is a helyi „szomszédsági” együttlétbe, s összekapcsolja azt a tágabb közösségekkel, szolgáltatásokkal. A hálózat lehetőségei így közösségi élménnyé válhatnak (pl. a település történetének eseményeinek közös "újraélése"). A magyarországi vidéki és városi hagyományokban is még élnek a szomszédsági szokások (pletykapad, a kisbolt, mint információs központ, a játszóterek és kutyasétáltatás, mint szomszédság-szervező hely, ill. alkalom), de település- és közösség-szervezési megoldásként kevéssé vannak a figyelem központjában. A közösségi hozzáférési helyek szervezése lehetne egy "új hullám", amely erre az igényre is figyelemmel fejlődik tovább. Különösen ott, ahol jelentős közszolgáltatás-átvállaló, intézményhelyettesítő, közszolgáltatás-közvetítő szerepet kap a jövőben. A veresegyházi és kistérségi fiatalok számára mindenképpen vonzó és népszerű ez a hely, ahol fiatalok dolgoznak és segítenek a betérőknek. (Kajánul megjegyezhetjük, hogy az épület üzemeltetése még nem tökéletes, előfordult ugyanis, hogy az önkormányzat „elfelejtette” befizetni az internet-illetve telefonszámlát, és az irodák távközlési kapcsolat nélkül maradtak - mondta Csillag Gabriella, a munkavállalókat segítő, az épületben irodát bérlő KINCS Alapítvány vezetője. Csillag Gabriella azt is nehezményezte, hogy a kifejezetten civil társadalmat segítő céllal épült központban egy non-profit szervezetnek piaci alapon megállapított áron kell bérelnie helyiséget. ) Az Innovációs centrum gyönyörű, organikus épületének torony-sisakjai alatt pedig kamara- és kiállítóterem található, és egy hiánypótló konferencia-terem is helyet kapott. Az épület szabadon átjárható, a feltétlen védendő funkciókon (pl. gépészet, raktárak, okmányiroda) kívül nincsenek zárt ajtók, nincs biztonsági szolgálat. Az épület hasznos alapterülete: 2450 nm. Érdekesség, hogy az új épületet környezetkímélő és olcsó geotermikus energiával fűtik, egy másik pályázatból 2006-ra megvalósult ugyanis a helyi termálvízre alapuló komplex városi intézményi fűtési rendszer kialakítása. Az Innovációs Központhoz és a megépült főtérhez számos társművészeti alkotás készült. A torony alatti árkádot a Veresegyházon élő és alkotó Mizser Pál festőművész kazettás mennyezeti képei díszítik. Az új főtér közepén a családjával együtt itt élő Módi Péter faragott kő kútháza áll, az angyal és az épület kerámiadíszei Kun Éva keramikusművész munkái. Kun Éva szintén a város lakója. Az Angyalos-kút harangjátékkal is vonzza a sétálókat. A tér Fő utca felé eső végében egy padokkal körülvett zenélő-világító szökőkút áll. Ezek a műtárgyak és az udvar szorosan kötődik az új házhoz, Boross Zsuzsa népművelő szerint a ház a múlt századi „udvarház” funkcióit ötvözi. Tehát az udvar, a sétatér, a parkosított részek szorosan kapcsolódnak a kulturális és közösségi élethez. „- Jól látni, hogy az erre járók nem csak átvágnak a téren, vagyis nem „csupán” „közlekednek”, hanem sétálnak, együtt vannak, beszélgetnek, megpihennek.”- néz ki emeleti irodája ablakából a népművelő, aki több szabadtéri programot is szervezett már a térre, pl. megelevenítették a múlt század eleji piaci életet, kézművesekkel, őstermelőkkel. Több generáció tudja itt eltölteni az idejét: a kisgyerekek szaladgálhatnak, kismotorozhatnak, még biciklizgethetnek is anélkül, hogy bárkit, vagy magukat veszélyeztetnék. A fiatalok a sportudvaron „vadulhatnak”, elvonulhatnak, de a téren összejöhet a társaság, vagy a párocskák, hogy innen induljanak bármerre tovább. A felnőttek leülhetnek egy kávét meginni, fagylaltozni, vagy akár egy egész napilapot is kiolvashatnak: pad van bőven, árnyék is akad, ahogy a nap halad. Az idősebbek bevásárlókocsit húznak, szatyrokkal teliaggatott biciklit tolnak a zöldségestől a pékségig, közben leülnek, gyönyörködnek az új épületben, aminek részleteit megint csak Bártfay Szabó Gábor bemutatója alapján írjuk le: „Bata Tibor, a központ építésze – aki manapság szokatlan módon még kézzel rajzolja végig terveit – álomvilágba kalauzolja a látogatót. A hódfarkú cserépfedésű magastető, a téglaburkolatos árkádsor, a fa és kerámiafedésű zárterkélyek, a hatalmas toronyépítmény akár felvidéki városaink főterein is megállná a helyét. Nem korszerű gondolatok ezek, ellentmondanak a technikai haladásnak. A sok kézműves részlet – a cégérek, korlátok, kerámiadíszek – az épületet és környezetét élhetővé, kellemessé teszik. Nincsenek kemény, egyenes vonalak, szigorú keretezések, ablaksávok, erőteljes burkolatosztás. Van ezzel szemben íves geometria, természetes anyagok sokasága, látszó fa fedélszék, emberléptékű környezet. A két kapuátjáró, a kis terek és térbővületek sora valódi kisvárosi hangulatot kelt. Az épület tehát él, birtokba vették, illetve elkezdték felfedezni a helyiek. Még talán nem ismerik eléggé – de hát van idő az összeszokásra. A ház vár! A tervezett épület egyelőre felemás módon zárja le az új főtér északi oldalát. A térsor másik falát parasztházak oldalhomlokzata adja. A tervezett fejlesztés szerint a tér másik fele is beépül, Lippainé Mogyorósi Éva, a pályázatíró iroda munkatársa szerint a tervezett folytatásban az ún. Héttorony üzletház megépítése várható, ami a jelenlegi bazársor területén lesz. A jelenlegi pavilonokat le fogják bontani, a következő beruházás pontos időpontja még bizonytalan.
4
Hajós Dániel Menedék Alapítvány, a segítő kéz 1978-ben kezdődött az alapítvány története, amikor a Kosztolányi téri csövesek közé mentek néhányan a Budafoki Baptista Gyülekezet tagjai közül, hogy személyes kontaktus felvételével próbáljanak tenni ezekért a társadalmi perifériára szorult fiatalokért. Ők javarészt alkohol és gyógyszerfüggőségben, a tudatmódosító szerek útvesztőiben botorkálva keresték a válaszokat az élet problémáira. Az akkor rendhagyó kezdeményezés indította útjára a - mára több regionális egységgel rendelkező - keresztény szellemű alapítványt, melynek hitvallása – „a Szentlélek ma is munkálkodik, bennünk, keresztyénekben él és betölt minket” – azóta is szerves részét képezi a tevékenységüknek. Elsősorban és elsőként a fiatalok megsegítését tűztük a zászlónkra, mert az ifjú, tapasztalatlan lelkekből lesznek a család, a társadalom tartó pillérei, tehát ha őket sikerül „megmenteni”, fontos lépést tettük azért, hogy megmentsük a világot – mondja a Menhely Alapítvány vezetője Kovács Zoltán, aki a kezdetek óta vesz részt a karitatív munkában. Nem volt és ma sincs könnyű dolgunk – szögezi le az alapítvány kurátora. A szenvedélybetegség, az alkoholizmus, a drogfüggőség ma még népszerűbb jelenség, mint volt évtizedekkel ezelőtt. Ráadásul megjelent, sőt tömeges méreteket öltött a hajléktalanság, ami egyre nagyobb és fájdalmasabb szakadást okoz az ország szociális hálóján. Ezeknek a tüneteknek az eredménye, következménye, hogy a családokon belül fokozatosan megnőtt az erőszakos cselekmények aránya. A poklokból pedig - kezükben szorongatva gyermeküket - szöknek el az anyák, biztonságos menedéket keresve. A kezdetben eseti, majd rendszeres segítségnyújtások révén egyre közelebb és közelebb kerültünk ezen társadalmi problémák gócpontjaihoz – vallja Kovács Zoltán - ami abba az irányba vitt minket, hogy nem dönthetünk, nem szakosodhatunk részfeladatokra, lehetőségeink határát túl feszítve mindenre kell hathatós megoldást találnunk. Az alapítvány tevékenységében, annak eredményességében kardinális szerepe van a segítőknek, a szociális dolgozóknak. Ezért a továbbképzésre mindig is komoly hangsúlyt fektetettek a kurátorok. Hiszen egy jól képzett, tájékozott segítő többet tud tenni a rászorultakért, mint egy olyan, aki nem részesült specifikus oktatásban. Jelenleg több, mint 200 állandó munkatárssal végzik az önként vállalt feladatokat, akik tovább képzését - mint a szervezet működtetését is – adományokból, támogatásokból és pályázatokból finanszírozzák. 2004-ben az Európai Regionális Fejlesztési Alap pályázatot hirdetett szociális dolgozók, önkéntesek humánerőforrás fejlesztésére. A „szociális szakembereinek képzése a hátrányos helyzetű ellátottak munkaerőpiaci beilleszkedésének elősegítése céljából” – című EFOP 2004/2/2-es program támogatását oktatások szervezésére, lebonyolítására, szállások, utazások, előadók térítésére lehetett igényelni, amit a Menedék Alapítvány megpályázott és sikeresen elnyert. Ennek köszönhetően 2005-től el is indult a két éves oktatási program. Ebben tíz témakör kerül feldolgozásra, négy ötnapos bentlakásos képzés, és hat kétnapos helyi képzés formájában. Az ötnapos képzéseken valamennyi résztvevő egy helyszínen, a kétnapos képzéseket három helyszínen - rotációs módszerrel - szervezték az ország különböző településein (Budapesten, BácsKiskun és Somogy megyében). Az oktatási projekt eredményeképp a résztvevők széleskörű, komplex ismeretanyagot kaptak, mellyel eredményesebben tudják elősegíteni a másodlagos célcsoport munkaerő-piaci (re)integrációját. A képzést elvégzők egyrészt hatékonyabban tudják a gondozottak személyes problémáit kezelni, másrészt pedig közvetíteni tudják feléjük a munka világába történő sikeres részvételhez elengedhetetlenül szükséges ismereteket. A témakörök előadói részben a Menedék Alapítvány munkatársai, részben pedig meghívott szakemberek voltak. A segítség -1984-ben néhány gyülekezeti tag a XXII. kerületben Tea Klub programot nyitott a magányosok és a szabadulásra vágyó szenvedélybetegek számára. Ide mindenkit befogadtak, aki szeretett volna beszélgetni, akinek szüksége volt bármilyen segítségre, hogy leküzdje a saját démonját. Az eltelt években több száz embert sikerült itt visszavezetni a fényre, akik közül sokan felelősségteljes pozíciókban dolgoznak a világ jobbá tételéért. - A Budafoki Fiúotthon 1985-ben kezdte meg működését. Néhány keresztény fiatalember támogató, és segítő szándékkal, az utcákon, tereken lézengő, de életvitelén változtatni akaró hajléktalant felkarolt, és megalakította a Lares Humán Szolgáltató Kisszövetkezet keretén belül a Menedék csoportot, majd a Menedék Alapítványt. A Budafoki Fiúotthon a mai napig a hajléktalan, de "menedékre" vágyó fiatal, többségében 18-30 éves emberek részére szállás biztosításával, és teljes ellátással segíti a helyreállást, majd a társadalomba való újbóli beilleszkedést. - Mamásotthon nevű Intézményünkbe - melynek címe érthető okokból titkos - általában fiatal, nehéz helyzetbe került, hajléktalanná vált asszonyok, és kisgyermekes anyukák nyernek felvételt. Ahol előzetes felvételi beszélgetés során próbálják meg megtalálni a problémákból való kivezető utat, és az eredményes együttműködés mikéntjét. Nevelési módszerünk a Biblia igazsága, amihez tanácsadóik személyes életpéldával is segítenek egy fegyelmezett takarékos életvitel elsajátítását. -Menedékváros nevű szolgálatunk a kiskunmajsai volt szovjet laktanya 21 hektáros területén helyezkedik el. A területen 30 lakás és különálló konyha, étkező valamint közösségi terem lett felújítva és használatba véve. Műhelyek, raktárak, istállók, állnak még rendelkezésükre. Segíteni tudunk a nehéz helyzetbe került családoknak, gyermekes anyukáknak. Mindenkinek biztosítanak napi elfoglaltságot, étkezést, ruházatot, életvezetési tanácsadást. A Menedékváros célja, hogy életvitelében, élethelyzetében a társadalom peremére került emberek számára az intézményben átmeneti elhelyezést biztosítsanak, illetve felkészítsék őket arra, hogy innen továbbjutva, az önálló életvitelre alkalmas helyet találjanak.
5
- A Bodrogi Oktatási Központ története 1985-ben kezdődött. Ekkor vásárolták meg a romos Nádasdy-kastélyt Bodrogon, Somogy megye egy 500 lélekszám alatti kisközségében. Itt Nevelőcsaládok fogadtak be állami gondoskodásban lévő gyermekeket, hogy nevelésüket szerető otthonukban végezzék, kellemes környezetben, egymással közösséget gyakorolva. Egyedülálló munkatársak is segítik az építő-nevelő munkát - 1999-ben megalakult országos nevelőszülői hálózatuk is: a Nevelőcsaládok Közössége (NECSAK). A Nevelőcsaládok Közössége a Menedék Alapítvány által működtetett nevelőszülői hálózat. Jelenleg hét családban nevelkednek vér szerinti gyerekek mellett fogadott gyermekek Bodrogon és Tordason. A Védett Otthonban nevelkedő gyermekek énekeiből eddig három gyermekkazettát adtak ki. - Bölcsesség Kezdete Óvoda, Általános Iskola, Zeneiskola Oktatási intézményük keresztény szellemiségű, világnézetileg elkötelezett, ezen belül azonban felekezetközi; nem kötődik kizárólagosan egyik egyházhoz sem. A változások után az ország elsőként megnyíló keresztyén óvodája 1989 szeptemberétől itt kezdett el működni, a létszám 25 fő körül alakul. Az általános iskola 1994 szeptemberében nyitotta meg kapuit 1-4. osztályban 16 gyermekkel. Két évvel később az évfolyamok száma az 5-6. osztállyal bővült, illetve ezekben a tanévekben van folyamatban még a 7-8. évfolyam beindítása is. Integráltan foglalkoznak tanulási nehézségekkel küszködő, illetve tanulásban akadályozott gyermekekkel is. Így az iskola jelenleg 8 évfolyamos, létszáma kb.75 fő. - 1995-ben kezdte meg hivatalos működését a zeneiskola. A helybeli és más helységekből ideutazó zenetanárok 5 tanszakon tanítják a környék gyermekeit. Jelenleg közel 100 zeneiskolásuk van, és egyre növekszik az igény a zeneoktatás iránt. Hármas oktatási intézményünk kistérségi feladatokat lát el, mivel tanulóinak jelentős része a környező településekről jár hozzánk. - A Menedék Alapítvány falugondnoki szolgálatot is működtet Bodrog kisközségben, mellyel a falubeliek szociális és egészségügyi ellátását segítjük, illetve tanulóink szállítását oldják meg a környező településekről. Elsősorban az Alapítvány, valamint három konzorciumi partner önkormányzat szakemberei és önkéntesek vettek részt az Európai Unió által finanszírozott képzéseken, összesen 100 fő. Óriási előnyt jelentett, hogy a partner önkormányzatokkal már korábban kialakult jó viszony ezen a 2 éves programsorozaton tovább erősödhetett – mondja a kurátor. - A képzéseken átadott szakmai ismeretek mellett a kapcsolatok építése, intézmények viszonyának erősítése, különböző tematikák ill. módszerek bemutatása is jelentős segítséget nyújtott. Azonban a projekt megvalósításában óriási nehézséget okozott a hatóságok részéről való késlekedés. Átlagosan 6-7 hónapos kifizetési csúszások történtek, melyek nemcsak az alapítvány anyagi tartalékait merítették ki teljes mértékben, hanem jelentős feszültségeket is okoztak. Jelenleg a pályázat pénzügyi és szakmai elszámolása van folyamatban, amit sajnálatosan az jellemez, hogy a januárban leadott elszámolások pénzügyi teljesítését sem kaptuk még meg….
6
Kruppa Géza Épül az ökológiai folyosó az Ipolyon Szabadon úszhat a márna, a mennyhal és a paduc az Ipolyon, befejezéséhez közeledik ugyanis az ökológiai folyosó helyreállítása, az úgynevezett hallépcsők kiépítése. Ipolytölgyesnél és Ipolyszakállosnál pedig akár a szárazról, szabad szemmel is meg lehet majd tekinteni a halak áramlással szembeni felúszását. A’60-as években az Ipoly szabályozása során több duzzasztóművet helyeztek üzembe a folyó szlovákiai és magyarországi szakaszán is. A Pest megyei szakaszon két olyan duzzasztómű található, amelyekhez azonban nem épült hallépcső; csupán átvágták az egykori medreket, amelyek mára rendkívül rossz állapotba kerültek. Mindezek miatt a halak nem tudtak szabadon vándorolni, s eljutni az Ipoly felső szakaszán lévő természetes ívóhelyükhöz. Olyan értékes és különleges halfajok szaporodása vált emiatt veszélyeztetetté, mint például a fent említett márna, a menyhal, a paduc és a különféle keszegek. Ez sajnálatos módon meg is látszik a halállomány jelenlegi méretén, ami igencsak megcsappan az elmúlt évtizedekben, s a tápláléklánc is megsérült. Pályázat határon átnyúló összefogással Az ökológiai folyosó helyreállítását – az úgynevezett revitalizációt – a magyar-szlovák határvízi bizottság Ipoly halbizottsága határozta el, s 2005-ben az eurorégióval, Esztergom Város Önkormányzatával, az Ipoly Unió Egyesülettel és a besztercebányai vízügyi igazgatósággal nyújtották be a közös pályázatukat az INTERREG IIIA pályázatára. Jeles dátumként marad meg a hallépcsők megvalósításában több mint tíz esztendeje tevékenykedők számára 2005. december 1-e. E napra keltezett az az értesítés, amelyben az INTERREG Magyarország-Szlovákia-Ukrajna határokon átnyúló együttműködésének keretein belül támogatásra méltónak ítélte meg a benyújtott programot. A pályázó konzorciumnak, amelyben magyar és szlovák partnerek is résztvesznek, kétszázmilló forintos támogatást sikerült elnyernie az uniós pénzügyi keretből. Az építkezés 2006 óta zajlik párhuzamosan az Ipoly két szakaszán, Tésa és Ipolyszakállos, illetve Ipolytölgyes és Kiskeszi között. A munkálatok során a folyómeder alján kétméteres szintkülönbséget kell kiegyenlíteni, hogy a halak és más vízi élőlények ismét akadálytalanul úszhassanak a Dunába, illetve az Ipolyban évezredek óta meglévő ívóhelyekhez. Tésánál a terveknek megfelelően, sőt a vártnál gyorsabb ütemben folynak a munkálatok. A Kiskeszinél épülő lépcső esetében egy kisebb határprobléma adódott, de úgy tűnik, a két ország közti területcsere megoldást fog jelenteni, és ez a létesítmény is időre elkészül. Az elképzelés szerint az ipolytölgyesi hallépcsőnél földbe süllyesztett megfigyelőhelyet is kialakítanak, ahonnan üvegfalon át - mint egy élő akvárium - szemügyre lehet venni a halak mozgását. Növekvő turisztikai vonzerő Ez az egyszerű ötlet komoly turisztikai vonzerőt jelenthet majd a térség természeti értékekben rendkívül gazdag, ámde többszörösen hátrányos helyzetű besorolásba tartozó térségben. „Errefelé kevés a munkaalkalom és az egyik fő kitörési pont éppen az ökoturizmus megélénkítése lehet az itt élők számára” – nyilatkozott érdeklődésemre Papanek László projektmenedzser, a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság osztályvezető-helyettese. A hallépcsőkhöz második ütemként tanösvények, pihenők kialakítását is tervezik, amiből profitálhatnak az Ipoly menti kistelepülések, Ipolytölgyesen például szeretnének kempinget létrehozni. A víziturizmus népszerűbbé válhat a légiesülő határok miatt is, hiszen április 1-től bizonyos pontokon szabadon átjárhatók a határvizek és a kikötést sem gátolja semmi. Magyarországon eddig egyedül a szigetközi Denkpálon működik hallépcső, az Ipolyon kiépülő lesz a második ilyen létesítmény, aminek nyomán nemcsak az Ipoly, hanem a Duna halállománya is gazdagabbá válhat. Évtizedes vita végére tesznek pontot az új hallépcsők Az ökológiai folyosó, azaz a folyó hosszirányú átjárhatósága, a határszakaszon lévő duzzasztóműveknél (Kiskeszi/Malé Kosihy) és Ipolyszakállos/Ipel'sky Sokolec) nem volt biztosított. A szlovák vízgazdálkodási szervezet már 1995-ben elkészített egy, a hallépcsők építésére vonatkozó tervdokumentációt. A kész terveket a magyar fél részére is átadták. A Magyar-Szlovák Határvízi Bizottság LX. ülésszakán a magyar fél bejelentette, hogy a környezetvédelmi szervek az elkészült terv egyik változatával sem értenek egyet. A szlovák tagozat bejelentette, hogy a tervezett hallépcsőknek a szlovák területen történő elhelyezését, bár megvizsgálták, de támogatni nem tudják. Megállapodás született arról, hogy a Kiskeszi (Malé Kosihy) és Ipolyszakállos (Ipel'sky Sokolec) melletti holtágak revitalizációjára és a hallépcsők megépítésére a felek további lehetőségeket keresnek. 2000-ben a Magyar-Szlovák Határvízi Bizottság LXI. ülésszakán, a magyar tagozat bejelentette, hogy elviekben elfogadható lenne az ökológiai folyosónak az Ipoly felhagyott medrében történő megvalósítása is. A 2003-as év végére elkészültek a Kiskeszi (Malé Kosihy) és Ipolyszakállos (Ipel'sky Sokolec) térségében megvalósuló hallépcsők tervei, melyek már a holtágak revitalizációját is előirányozták. 2004-2005-ben az illetékes szervek végül jóváhagyták a terveket. A HVB Ipoly albizottság 2005 tavaszán, Besztercebányán (Banská Bystrica) elfogadta az „Ökológiai folyosó helyreállítása Kiskeszi (Malé Kosihy) és Ipolyszakállos (Ipel'sky Sokolec) térségében" nevet viselő tervet. Megállapodás született arról, hogy az együttműködő vízügyi szervezetek az Ister-Granum Eurorégióval, Esztergom városával és az Ipoly Unióval együtt közösen pályázatot nyújtanak be az INTERREG III/A keretein belül, az ökológiai folyosó helyreállítására. Ugyanabban az évben közös pályázat beadásra került sor.
7
Rácz Zoltán Kartalon a faluképhez igazították a temetőt Európai uniós pénz segítette a rekonstrukciót Ez az utolsó otthonunk, hát ez ne legyen szép? - szegezte nekem a kérdést egy idős kartali asszony, Erzsike néni, miközben férje sírját rendezgette a sírkertben. Nos, a Pest megyei nagyközség lakói joggal lehetnek büszkék: európai színvonalú ravatalozó, rendezett nyughelyek, kovácsoltvasból készült padok, viakolor sétányok, és sok-sok fa várja az elhunytak hozzátartozóit. Mindez annak a SAPHARD-pályázatnak köszönhető, amelynek segítségével Kartal a közelmúltban 60 millió forintot fordíthatott a temető felújítására. Aki az Aszóddal szomszédos, hatezres lélekszámú településre látogat, hamar megállapíthatja, a környezetére igencsak sokat adó népség a kartali. A község főutcája ritkaságszámba menően széles, úgyhogy az e mellett lakóknak van mit rendben tartani a portájuk és az aszfaltcsík között. Mégis szinte mindenütt gondozott virágágyásokon, de legalábbis rendben tartott gyepen pihentethetjük meg a szemünket. És akkor még nem szóltunk a takaros házakról! A frissen épített ingatlanok között a régebbiek is jól megférnek: a főleg Budapestről beköltözők ízlésesen újították föl azokat. De nem maradnak el az önkormányzati intézmények sem: az utóbbi években renoválták a község óvodáit, az általános iskola alsó és felső tagozatos épületét, nemrégiben adták át az új sportcsarnokot, megfelelő pályázatra vár a faluközpont építési terve. Úgyhogy be kellett lássam, helytálló Erzsike néninek a temetőre vonatkozó megjegyzése. A falunkban mindig is kultusza volt a temető gondozásának – tudom meg Gergely Lászlótól, a település egyik fideszes önkormányzati képviselőjétől, korábbi alpolgármestertől, aki nem titkolja, sikertörténetnek tartja a nagyközség szóban forgó beruházását. - A nagyapámtól tudom, hogy a faluban évszázadokon át hagyomány volt, hogy a mindenkori sírásó végigjárta a portákat, és hozzájárulásokat gyűjtött a temető fenntartására. Szinte mindenki adott, pedig akkoriban nem volt kötelező ehhez hozzájárulni. A sírkert rendben tartáshoz valószínűleg elégnek bizonyult az adományként kapott összeg, ám a ravatalozó karbantartására már nem. Az épületet megrágta az idő vasfoga. Azt, hogy a kartaliaknak fontos a végső tisztesség megfelelő helyszínen történő megadása, jól mutatja, hogy az 1997-es időszaki polgármester választáson az egyik jelölt, Klúber László azzal nyert, hogy beírta a programjába: fél éven belül felújíttatja az épületet. Az újdonsült polgármester szavatartó ember volt, így 1998ban tényleg megszépült az épület, olyannyira, hogy a szomszédos falvak polgármesterei, lakói is csodájára jártak. Sőt mi több, a kartali példa felújítási folyamatot is elindított, sorra szépült meg a környék több településének ravatalozója. – Az akkori felújítást csak első lépésnek tekintettük, úgyhogy a SAPHARD pályázatok 2003-as megjelenésekor egyöntetűen úgy foglalt állást a képviselő-testület, a temető teljes rekontsrukciója is szerepeljen a meghatározandó célok között – emlékezett vissza Kartal jelenlegi, szocialista polgármestere Kovács László. A SAPHARD-kiírásokkal kapcsolatban jó ideig csak arról lehetett hallani, hogy alig van pályázó. No, ezt hallva alaposan felbuzdultunk, és tizennégy pályázatot készítettünk, amelyek között – játszótér felújítás, útfelújítás, a felszíni csapadékvíz-elvezetésének kiépítése stb. - a szóban forgó projekt is szerepelt. Mindenképpen azt szerettük volna elérni – ez volt a vezérlő elvünk – , hogy a településünk összképe javuljon. Sajnos arra nagyon hamar rá kellett jönnünk, hogy az uniós pályázatoknak nem könnyű megfelelni. Folyamatosan történtek a hiánypótlások, az egyes részletek módosításai, átdolgozásai, ám a végén be kellett látnunk, nagy valószínűséggel csak két pályázatunk felel meg minden tekintetben a szigorú szabályozásoknak: a felszíni csapadékvíz elvezetésének és a temető felújításának projektje. Ettől kezdve csak erre a kettőre koncentráltunk és ez végül meghozta a gyümölcsét: mindkettő nyert. Kartal temetőrekonstrukciójának megvalósítását 48 millió forint európai uniós pénz segítette, ehhez kellett 12 millió forint önrészt biztosítani. A pénzből teljesen elkerítették a temetőt – korábban csak egy részét védte kerítés –, kicserélték a kapukat, és rengeteg fát, köztük hatszáz fenyőt, cserjét telepítettek. Térkőburkolattal látták el a temető valamennyi útját – ez négyezer négyzetméter díszburkolat lerakását jelentette -, a sírkert nyolc helyére helyeztek el vízcsapot, kilenc helyre telepítettek hulladéklerakó helyet, tizennégy kovácsoltvas padot vásároltak a megfáradtaknak. Korszerűsítették a közvilágítást is, a régi lámpaoszlopokat igényes kandeláberek váltották föl. Minderről személyesen is meggyőződhettem. Mégis az fogott meg leginkább, ahogyan a régi, már menthetetlennek gondolt fáknak új funkciót adtak: nyolc ilyen fát mintegy két méter magasságban elfűrészeltek. Ezek lettek a munkadarabjai aztán annak az erdélyi fafaragó házaspárnak, akik új életre keltették a törzseket. Munkájuk nyomán Mária-szobrok, kopjafák váltak a sírkert díszeivé. Ezekben gyönyörködtem éppen, amikor alkalmi beszélgetőtársam jogos büszkeséggel jegyezte meg: – Ugye, nem látni mindenhol ilyet? Miután Erzsike néni az idősek szokásos kíváncsiságával kiszedte belőlem jövetelem célját, a saját családját mutatta be. Így tudtam meg, hogy nyolc hónapja jár ki sűrűbben a temetőbe, mert – ahogy ő mondta – a Papa meghalt. – Tudja, korábban együtt jöttünk ki a szeretteinkhez, hiszen mindkettőnknek itt fekszenek a hozzátartozói. Így a megújítás szinte minden mozzanatát figyelemmel kísértük. Sajnos a végén a Papa már többször gyöngélkedett, ágynak dőlt. Aztán mégis sikerült együtt kijönnünk. Megállt, végignézett a temetőn, aztán azt mondta: Erzsi, ez olyan szép, mint amilyen a mennyország lehet. Gyönyörű helyre kerülök, ha majd meghalok. A kartaliak előrelátók. Az 1923-ban megnyitott temető lassan megtelik, alig nyolcvan szabad sírhely van még. Az önkormányzat azonban már tíz évvel ezelőtt megvett a szomszédságában lévő területből tíz hektárt, amit azóta már hivatalosan is a temető részévé nyilvánítottak. A bővítés lehetősége tehát adott. De más változás is lesz rövidesen, mivel egyre nagyobb az igény a kolumbáriumos és a kriptás temetkezésre. Ezek lehetőségét szintén megteremti a község, saját erőből. A minőségi szint pedig immáron nagyon magas. Tudják, az új résznek is olyan szépnek kell lennie, mint amilyen a mennyország lehet.
8
Sengel Ferenc Ceglédbercel – az óvodások Európába járnak A 2004-es uniós csatlakozást követő első munkanapon beadták a pályázatot az új gyermekintézmény létrehozására Kisebbfajta csoda - vagy tényleg csak kitartás kell, és mindenki hozzájuthat a sóvárogva vágyott euforrásokhoz? Mindenkinek megvan a maga története. Egy biztos, az alig 5000 lelket számláló Ceglédbercelen 229 milliós beruházás eredményeként /5 százalék önrész (!) mellett/ új, XXI. századi óvoda nyitotta meg a kapuit 2006 tavaszán. A sikerhez sok minden kellett, többek között egy üres irattartó szekrény, hogy elférjen a 2004-2006 között végzett munka megannyi dokumentációja, amit 2013-ig mindenképpen megőriznek – addig ugyanis bármikor ellenőrizheti Brüsszel a pénzfelhasználást. A Regionális Fejlesztés Operatív Program (ROP) keretében 2007 első hónapjaiig 530 pályázat esetében került sor szerződéskötésre több mint 105 milliárd forint értékben. Ezt a közismert adatot azonban, ha tételekre bontjuk, meglepő következtetésre juthatunk: az uniós társfinanszírozás segítségével megvalósuló pályázatok több mint 20 százaléka óvodai és alapiskolai fejlesztésről szól. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség listája az alábbiak szerint alakult: az összes beruházásból 137 turisztikai, 82 útfejlesztési, 36 város-rehabilitációs, 127 óvodai, alapfokú oktatási intézmény-fejlesztési, 148 pedig képzési, foglalkoztatási projekt. Úgy fest, hogy az állam 2004 óta a magyar költségvetési források terhére visszavonult az óvodai és alapiskolai fejlesztésekből, ugyanakkor gőzerővel támogatja a településeket, ha azok ilyen célra, uniós pénzekre pályáznak. Ez történt a délkelet-pest megyei faluban, Ceglédbercelen (lásd. keretes írásunk) is, ahol úgyszólván létérdek volt a meglévő három magánházban működő óvodai ellátórendszer összevonásával párhuzamosan egy modern, XXI. századi intézmény létrehozása. A berceliek nem vártak a sült galambara, s ahogy Török József polgármester mondta: Magyarország 2004-ben történő uniós csatlakozását követő első munkanapon postázták a ROP-hoz pályázatukat, amelynek célja egy új óvodai komplexum létrehozása volt. A 95 százalékban brüsszeli forrást, 5 százalékban önrészt megjelelő projekt végösszege 228 millió 786 ezer 500 forint – a számszaki precizitás nem mellékes szempont, mert ez, vagyis általában a pontosság és az utolsó fillérig való elszámolni tudás alapkészség kell, hogy legyen egy uniós pályázat lebonyolításának sikeréhez, ugyanis a brüsszeli adminisztráció 2013-ig bármikor, szúrópróbaszerűen ellenőrizheti a pénz felhasználását. A ceglédberceli beruházás befejezéséig egy teljes szekrény megtelt a különböző dokumentációkkal, így azoknak a településeknek, akik „éheznek” az uniós sikerre, mindenképpen érdemes beszerezni egy üres irattartó szekrényt – ezt már a polgármesteri hivatal egyik munkatársa jegyezte meg mindenféle malícia nélkül. A polgármester ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy tulajdonképpen különösebb nehézségek nélkül értek révbe. S ez nem mellékesen a berceli-modellnek köszönhető. Azokon a kistelepüléseken, ahol legfeljebb egy tucat ember működteti a hivatalt, nincs lehetőség eu-szakértő felfogadására, tehát a projekteken való indulást, és a menedzselést meg kell tanulni. Ceglédbercelen, a csapat magja: a jegyző, az épület tervezője, a szakintézmény (az óvoda) munkatársai és természetesen a polgármester, akik egy korábbi még Orfeus néven futó, csatlakozás előtti kiíráson történő sikeres forrásszerzéssel – amit a Művelődési Központ felújítására fordítottak – átestek a tűzkeresztségen. Török József elmondásából kiderült: a berceli-modell abból áll, hogy az Orfeus-pályázatnál szerződtek egy külsős céggel, aki aktívan közreműködött a lebonyolításban, ugyanakkor az útközben megszerzett tapasztalatokat és tudást a hivatal apparátusa kamatoztatja. Ennél a pályázati munkánál a ceglédberceliek igyekeztek mindent megtanulni, így mára nincs szükségük külsős sikerdíjas ügynökség alkalmazására, eltekintve a tervezőtől, ami természetesen elkerülhetetlen. És itt érünk egy további javaslat-csomaghoz, amelyet a község első embere megfontolásra javasol minden kistelepülés vezetőjének. Török József szerint, ha valaki sikeres eu-pályázatra aspirál legalább három szempontra ügyeljen: 1. Legyen konkrét elképzelése; ne csak általában akarjon infrastruktúrát fejleszteni, intézményt felújítani, építeni. Tudja azt, hogy mit szeretne, hol szeretné, és az nagyjából mennyiből valósítható meg. 2. A hivatal és a testület építsen ki állandó kapcsolat egy tervezővel, aki mindig készen áll az együttgondolkodásra. 3. Miután folyamatosan jelennek meg a pályázati kiírások, érdemes 2-3 hónapot foglalkozni az előkészítéssel és ügyelni az alaki, formai pontosságra. Az óvoda-projektet is ezek a szempontok jellemezték. Az önkormányzat 2004 év elején eldöntötte, hogy a 3 meglévő intézmény közöl melyik ingatlan alkalmas a fejlesztésre. A kiválasztott ingatlan az lett, ahol lehetőség volt – vásárlás révén – a telekbővítésre. A tervdokumentációk előkészítése 2004 februárjában indult, a pályázatot a legelső májusi munkanapon eljuttatták a kiírónak. 2004. június 23-án érkezett a faxüzenet a Váti Kht-től, hogy a ceglédberceliek zöld jelzést kaptak. Az engedélyeztetési eljárások, illetve a tervek véglegesítése októberig tartott, és 2005. január 7-én született meg a támogatási szerződés. Az építkezés kezdőidőpontja ugyanakkor néhány hónapot csúszott, így az első kapavágás 2005. júliusában történt. A csúszást azonban sikerült behozni, és annak ellenére, hogy a téli
9
építkezés – az energiaigény, illetve más kalkulálhatatlan többletkiadások miatt – nem éppen a legideálisabb, 2006 tavaszára elkészült az új óvodai komplexum. Az új intézmény átadásával a gyerekek a három lakásóvodából egy helyre költözhettek, mégpedig olyan intézménybe, ahol a legmodernebb feltételek között lehetnek, akár az épületben, akár az udvaron. A teljesen akadálymentesített óvodában új melegkonyhát működtet az intézmény; a fejlesztéssel az eddigi 115-120 helyett 160 gyermek elhelyezését biztosítja az önkormányzat. - Ez a fejlesztés egyik legfontosabb célja, hiszen nem mindegy egy akkora településnél, mint Ceglédbercel, hogy a gyermekeket hová járatják a szüleik, elviszik-e máshová, ahol jobbak a körülmények, vagy ugyanezt megtalálják a saját falujukban is – fejtegette a polgármester. Török József szerint, bár még nincs egy teljes pénzügyi év az intézmény mögött, azt már most lehet látni, hogy a fajlagos működtetés egy új intézménynél jóval kedvezőbb, mint a korábbi három, toldozásra-foltozásra szoruló lakásóvoda esetében. Ráadásul azok a szülők, akik eddig máshova vitték a gyermekeiket, egyre többen döntenek Ceglédbercel mellett, így a normatívát is a település kapja, ami az egyik záloga az óvoda biztos jövőjének. Céglédbercel ugyanakkor a sikeres eu-pályázatok nyomán most nagyobb fába vágta a fejszéjét. A meglévő 1-8. osztályos általános iskolát szeretnék 8-900 millió forintból rekonstruálni, és erre már be is nyújtott aktuális pályázatukat. - Az intézménybe tanuszodát is álmodtunk, és ha ne adj Isten most nem sikerül, akkor a következő kiírásoknál tovább próbálkozunk, mert hiszem, hogy kell jutni abból sok ezer eu-milliárból erre a célra is – összegzi a ceglédberceliek ars poeticaját Török József. CEGLÉDBERCEL Ceglédbercel község – Pest megyében - Budapesttõl délkeletre hatvan kilométerre fekszik Albertirsa és Cegléd között. A községet átszeli a 40-es út, a falu határában pedig a térség legnagyobb tranzitútvonala, a 4 számú főközlekedési út. A község 294 ha 5547 m2-en fekszik. A településen mintegy 1600 ingatlan található, lakóinak jelenlegi száma 4509 lakos. A Községi Önkormányzat mellet Német Kisebbségi Önkormányzat is működik A faluban teljesen kiépült a közműrendszer (víz, csatorna, gáz, telefon, kábel tv rákötési lehetőség). A településen élő aktív korú népesség zöme ingázik. Budapesten, Cegléden, illetve Szolnokon vállal munkát, tekintettel arra, hogy a faluban az önkormányzat és intézményein kívül más munkahely nem sok található. Iparral a település nem rendelkezik.
10
Szarvas György Örkényi Huszka Hermina Általános Iskola – ROP, HEFOP pályázatok nyertese Az ír, vagy a görög példa a követendő inkább – erről folyt gyakran késhegyig menő vita már uniós csatlakozásunk előtt is. Vagyis, hogy mire is fordítsuk a majdan érkező uniós támogatásokat, az oktatásba fektessük, mint tették azt az írek, igencsak sikeresen, vagy tegyük az infrastruktúrába, követve a kevésbé sikeres görög példát. Örkény városa, igaz csak kicsiben, az előbbit választotta. Valamivel kevesebb, mint 250 millió forintból felújították a város egyik általános iskoláját, és megújították az iskolában folyó oktatást. Szándékaik szerint a jövőbe fektettek be, majd meglátjuk az idő őket igazolja-e. KÖRNYEZETTANULMÁNY A Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság, közismertebb nevén a VÁTI tavaly közzétett adatainak tanúsága szerint a dabasi kistérség nem tartozik az ország különösebben elmaradottabb térségei közé. A városiasodás mértéke ambíciózus, a kistérség lakóinak fele a térség két városában, Dabason, és Örkényben lakik. A dabasi kistérséget magába foglaló Pest megye hozzájárulása a nemzeti össztermékhez, egy főre vetítve az uniós átlag valamivel több, mint felét teszi ki. A régió ezzel a hazai középmezőny megbecsült tagja, olyan megyékkel tartozik egy társaságba, mint Zala, Veszprém és Fejér. Náluk csak az ország nyugati, északnyugati megyéi - és természetesen a főváros – mondhatják el magukról, hogy nekik az átlagnál jobban megy, míg a tiszántúli területek, és az ország déli, délnyugati megyéi csak álmodhatnak a „jobb” létről. Ezekben a megyékben ugyanis az egy főre jutó nemzeti össztermék (GDP) az unió átlagának mindössze negyven százalékát éri el. A dabasi kistérség sem társadalmi-gazdasági, sem vidékfejlesztési, sem pedig ipari szerkezetátalakítási szempontból nem tartozik az úgynevezett területfejlesztési szempontból kedvezményezett térségek közé. Ugyanígy – legalább is a statisztikai adatok tükrében – nem található a kistérségben egyetlen olyan település sem a tíz közül, amely társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott településnek számítana, és így területfejlesztési szemszögből nézve igényt támaszthatna a kedvezményezett település titulusra. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a dabasi kistérség munkanélküliségi rátája majdnem fele az országos adatoknak, három és négy százalék között mozog; a legfőbb civilizációs mérőfoknak tekintett csatornázottság, és az ivóvíz hálózaba való bekötöttség aránya pedig majdnem megegyezik az országos átlaggal. Fentről nézve tehát még meg is lenne az ország Örkényben a legóvatosabb becslések szerint is minden tizedik potenciális munkavállaló állás nélkül van; a munkanélküliségi ráta mintegy 4-5 százalékkal haladhatja meg a hat százalékos országos átlagot. A munkanélküliség talán még inkább sújtja az örkényi lakosság ötödét kitevő roma népességet. Körükben a becsült munkanélküliség elérheti akár a húsz százalékot is. A városba, amióta felbomlott a termelőszövetkezet, nem települt komolyabb munkaerőlétszámot foglalkoztatni és felszívni képes cég. Helyben elsősorban a közszféra, az önkormányzat, az iskola a legnagyobb foglalkoztatók, de a munkavállalók nagy része eljár hazulról; Dabas, Hernád és természetesen a közeli főváros, az ottani cégek a legnagyobb munkaadók. Örkény évente hozzávetőlegesen egymilliárd forintból gazdálkodik, helyi bevétele alig van, állami normatíva annál inkább, a település százmilliós hiánnyal zár évről, évre, a mínuszt hitelfelvételekkel próbálják betömni, ami hosszú távon előrevetíti a település eladósodását. KITÖRÉS Jelenleg Örkény város egyik legégetőbb gondja a lakosság alacsony általános képzettségi színvonala. Ez nem csak a közép-, és felsőfokú végzettségűekre vonatkozik, hanem az általános iskola 8 osztályát végzőkre is. A munkaerőpiacon való érvényesülésüket, általában is az elhelyezkedés esélyeit – ahogy azt a fentebbi munkaerőpiaci adatok is mutatják – mindez egyértelműen rontja. Az uniós pályázatban érintett Huszka Hermina Általános Iskola tanulói létszáma 530 fő, a tanulók fele roma származású. A ballagó romák száz százaléka ugyan tovább tanul, vagy helyben, vagy Dabason, ám körükben a lemorzsolódás már komoly méreteket ölt, többségük kimarad a középfokú oktatásból – mondja Zsigmond Árpád, az Örkényi Cigány Kisebbségi Önkormányzat első embere. Az általános iskola 8 osztályát többségük elvégzi, csak elhanyagolható létszámban kerülnek ki közülük magántanulók. Örkény város Önkormányzata, valamint az Örkényi Cigány Kisebbségi Önkormányzat felismerte, hogy a hátrányos helyzetű, többségében roma származású lakosság munkaerő-piaci reintegrációját elsősorban a képzés fejlesztésével lehet elősegíteni. Az uniós forrásból megvalósult, illetve jelenleg is futó projekt célja kettős volt: egyrészt az iskolaépület műszaki állapotának korszerűsítése, egy az európai normáknak, és a XXI. század követelményeinek is megfelelő oktatási intézmény létrehozása, másrészt az oktatás minőségében meglévő különbségek csökkentésével és az integrált oktatás minőségének javításával a hátrányos helyzetű, elsősorban roma diákok esélyegyenlőségének biztosítása, felzárkózásuk feltételeinek megteremtése. A Pályázat Örkény város önkormányzata 2004. áprilisában nyújtotta be a Pro-Régió Regionális Fejlesztési Ügynökséghez pályázatát a Regionális Operatív Program 2.3-as intézkedésére, magyarul az alapfokú nevelési, oktatási
11
intézmények infrastrukturális fejlesztésére – ismertet meg a kezdetekkel Bordás Klára, Örkény Város Önkormányzatának külső szakértője, a projekt menedzsere. Az őszi támogató döntést követően 2005. január 8-án már alá is írják a szerződést a Huszka Hermina Általános Iskola felújítására és egy új sportcsarnok létesítésére. A beruházó, amelyet a szükséges közbeszerzési eljárás keretében választanak ki, egy lajoszsmizsei cég, a Gomép Kft. A munkálatok 2006. januárjában fejeződnek be. Az iskola állapota közepesnek volt mondható a pályázat beadásakor. Elavult fűtésrendszere jelentős költségtöbblettel működött, az épületrészeket nem lehetett szakaszolni. A folyosók és tantermek komoly felújítást igényeltek. Az informatikai képzés csekély számú gépparkkal zajlott egy túlzsúfolt tanteremben. Az akadály-mentesítés nem volt megoldva az épületben. A testnevelési órákat nehezen lehetett megtartani, hiszen csupán egy-egy osztály befogadására alkalmas tornaterme, illetve egy kis alapterületű tornaszobája volt az iskolának. Ez főleg a téli időszakban jelentett gondot. Az „Együtt Európába” című pályázat megvalósítására mintegy 230 millió Ft vissza nem térítendő támogatást nyert el a ROP keretében Örkény Város Önkormányzata. A felújítás során az iskolaépület közel kétharmada, mintegy 2300 négyzetméternyi tér, teljes egészében megújult. Az összes nyilászárót kicserélték, megtörtént az épület fűtésének korszerűsítése, az akadálymentesítés, a tantermek teljes belső felújítása, festése, burkolása. Megépült az iskola 1070 négyzetméteres új sportcsarnoka, és egy aszfaltos kézilabdapálya az udvaron. Egy teljes informatikai hálózat épült ki az iskolában, egy 68 négyzetméter alapterületű informatikai teremmel, és egy tökéletesen új szerverrel. Mivel azonban az iskola számítógépparkja teljesen elavult, szükség volt ennek megújítására is. Így a beruházás önkormányzati forrásból 12 új multifunkcionális számítógép, és hálózati nyomtató beszerzésével egészült ki. Mivel a ROP projekt költségtervébe csak minimális összeget tudtunk volna az oktatás-, és tananyagfejlesztésre fordítani – mondja Bordás Klára, projektmenedzser, így Kovács István polgármester egyéb források bevonást kezdeményezte. 2005-ben készítettük el a HEFOP (Humánerőforrás Operatív Program) 3.1.3., a Kompetencia alapú nevelés-oktatás bevezetése az általános iskolában programra pályázatunkat, melyre 2006-ban mintegy 18 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyertünk. A program jelenleg is zajlik. A program keretei között a kompetencia alapú oktatás alapjait teszik le a pedagógusok, megújul a pedagógiai program, 7 fő informatikai képzésen és módszertani tanfolyamokon vesz részt. A ROP program informatikai fejlesztését tovább erősítettük a HEFOP program keretében beszerzett 5 darab projektorral, laptoppal és 5 interaktív táblával. Az emberi tényező A gyerekeket meg kell tanítani tanulni, azt azonban először a pedagógusoknak kell megtanulniuk, hogy ezt hogyan tegyék – magyarázza Bartucz Istvánné, Sallai Ilona, a Huszka Hermina Általános Iskola igazgatója, miért is volt arra szükség, hogy náluk is megkezdjék a kompetencia alapú, azaz a tanulók képességeire, készségeire alapozó pedagógiai módszer fokozatos bevezetését. A másfél éves képzésen a projekt vezetőjét, jelen esetben az iskola igazgatóját leszámítva, hat pedagógus vett részt, és ők azt tanulták meg, hogyan juttassák érvényre a gyermekekben szunnyadó alapkészségeket már az alsó tagozatban is, majd később hogyan zárkóztassák föl a lemaradókat, hogyan bontakoztassák ki a tehetségeket, és hogyan fejlesszék a gyerekek szociális kompetenciáit. Azaz hogyan tanítsák meg a gyerekeket arra, amire valóban szükségük is lesz majd az életben. Minden szaktanár a saját tantárgyára adaptálja a módszert; idén már e szerint indítottak el három első osztályt, és egy ötödikest, a későbbiekben pedig felmenő rendszerben vezetik be az egész iskolában. Bartucz Istvánné azon is gondolkodik, hogy a későbbiek során hogyan lehetne bevonni a most folyó pedagógiai kísérletbe egy roma származású pedagógust is, ugyanis, mint mondja, a mostani pályázat erre nem adott lehetőséget. Tovább az uniós úton A ROP 2.3 program volt az első, mely uniós forrást hozott Örkény városába. A sikeres programot követően, újabb lehetőségeket célzott meg a település. A tavalyi év végén zárt a Phare Orpeus programja, mely három település, az egyház és az UKIG partneri közreműködésével közel 800 milliós fejlesztést eredményezett a térségben. Jelenleg is zajlik két uniós projekt, a már említett HEFOP program, mely 18 milliós támogatást eredményez, valamint a hátáron átnyúló INTERREG program, mely szlovák – magyar együttműködés keretében modell értékű távmunka program és távmunka-ház kialakítását célozza 42 milliós beruházás keretében Örkény városában.
12
Szenvedi Zoltán Lovasterápia uniós pénzből A segítséggel élők számára épült központ vezetője ismét fejlesztene Szolgáltatásainak bővítését újra uniós forrásból kívánja megteremteni a Pest megyei Páty községben található Budahegyvidéki Lovasterápiás és Lovasturisztikai központ. Az ötvenmillió forint támogatást kapott vállalkozás célja a fogyatékkal élők terápiás segítése, amelyet a profitot hozó bérlovaglással és bértartással finanszíroznak. A Zsámbéki–medence délkeleti részén található, Budapesttől alig 20 kilométerre fekvő Páty község festőien szép dombvidékei között, 33 hektáron helyezkedik el a Budahegyvidéki Lovasterápiás és Lovasturisztikai központ. A harmincas éveiben járó tulajdonos, Schweigel Tamás tizenhárom éves kora óta foglalkozik a lovakkal, felnőtt fejjel, amikor anyagi lehetőségei engedték, elhatározta, hogy egy saját lovardát alapít. Igaz, ezzel sem elégedett meg, mert az intézmény fő céljának a fogyatékkal élők lovasterápiás segítését tűzte ki. Ehhez azonban a megfelelő körülményeket kellett kialakítani. Az első ütemben, 2004-ben, az egyik fedett, 1200 négyzetméteres lovarda és egy 23 boxos istálló készült el. A következő évben írták ki az uniós pályázatot, amelyből 2006 tavaszán több, mint ötvenmillió forint jutott a vállalkozáshoz. Ebből a pénzből egy újabb 23 helyes istálló, egy másik fedeles lovarda, a csaknem 2400 négyzetméteres szabadtéri lovas pálya, illetve egy 400 négyzetméteres állatsimogató készült el. Mindezeken kívül egy hat állásos lójártató gépet, valamint nyolc terápiás és hobbylovat vásároltak. A fogyatékkal élők segítése általánosságban csak a „pénzt viszi”, profitot nem termel, ezért a vállalkozást a fiatalember úgy alakította ki, hogy a bértartás és a bérlovaglás tartsa el a lovasterápiás területet. Csaknem háromszáz lovas jár hozzájuk rendszeresen. Arról nincs pontos adatuk, hogy honnan érkeznek a kikapcsolódni vágyók, de Schweigel Tamás szerint a nagy része az agglomeráció kis falvaiből kerül ki. Az ebből és a bértartásból befolyó összeg nagy része kerül a lovasterápia fejlesztésére. Jelenleg nyolc terápiás ló, huszonhat hátasló és nyolc munkatárs dolgozik a telepen. – Idén jutottunk el oda, hogy van egy állandó lovasterápiás munkatársunk, aki az intézmény dolgozója – fejtette ki a tulajdonos. Ez nagy előrelépést jelent számunkra hiszen az országban mindössze egy tucat ilyen felkészült és végzett oktató dolgozik. A hét minden napján van lovasterápiás foglalkozás: egyéni és csoportos. Az ügyfelek nagy része a fogyatékkal élők valamely intézménye, amely egyszerre 8-10 fővel érkezik. Az intézmények általában pályázatok útján jutnak el a foglalkozásokra, de Schweigel Tamás hosszú távú terveiben szerepel egy saját tőkealap létrehozása, amelynek segítségével náluk lehetne pályázni a terápiára. – Egy terápiás óra jelenleg 8500 Ft-ba kerül, amely az igénylők számára nagyon sok pénz jelent – jegyezte meg Schweigel. Ennek, szeretnénk legalább a felét pályázat útján megfinanszírozni. Sőt, a Budahegyvidéki Lovasterápiás és Lovasturisztikai központ nemsokára új szolgáltatással bővül: bentlakásos terápiás lehetőséget kívánnak nyújtani. Azaz vendégházat építenek majd, ahol akár egy hétig is maradhatnak a használók. Ez azért fontos, mert így nemcsak Budapestről és környékéről érkezhetnek a terápiára, hanem messzebbről is. – Az új beruházásra is uniós pályázati pénzt kívánunk felhasználni, hiszen egyrészt nemzeti pályázatok nincsenek, másrészt pedig az uniós projectet nagyon gyorsan és sikeresen vittük végig. A pályázatot lezáró vizsgálatok is mindent rendben találtak, úgyhogy ma ez a legjobb lehetőség a fejlesztésre. Amikor a vállalkozás pályázott az uniós forrásra, Páty jegyzője támogatólevélben állt melléjük. Ezért elmondható, hogy az intézménynek korrekt a viszonya az önkormányzattal. Persze ebben szerepet játszhat az is, hogy javult a térség turisztikai fogadóképessége és lovasturisztikai kínálata. Hosszú távon pedig a projekt nagy szerepet játszhat a térség további turisztikai fejlesztéseinek generálásában. Ez pedig mind Páty, mind a vállalkozás közös érdeke. A tulajdonost személyes motivációjáról is kérdeztük. Elmondta, még öt-tíz éve is azt látta az országban, hogy a lovakat mostoha körülmények között tartották: fészerekben, gyárcsarnokokban, elhagyatott téeszmajorokon. Ha valaki lovagolni akart, az kultúrálatlan körülményeket talált egy-egy lovardában, ahol mondjuk a WC luxusnak számított. A fedeles lovardák pedig – ahol például télen is lehet lovagolni – még most is sok helyütt hiányoznak. Többek mellett ez is oka volt annak, hogy saját lovardát alapított a fiatalember. A lovasterápiáról Schweigel elmondta, hogy az állat szerepe aktív, tehát a használó a ló hátára kerül, nemcsak az állat jelenléte az, ami segíthet. Például egy gyermek, aki életében soha sem járt és felül a ló hátára, csodálkozva tapasztalja, hogy az állat lépdel és halad, nem olyan mint egy kerekes szék, amely gurul. A lépésnek, a járásnak a mozgáselemei "visszaérezhető" a ló hátán, így ez egy kicsit olyan, mintha a használó maga is járna. Ezen kívül az egyensúlyi szerveket is stimulálja a lovaglás, illetve az izmok is fejlődnek. Schweigel Tamás szerint óriási mozgáskoordinációs fejlődést lehet elérni a lovasterápiával. A szellemi fogyatékosok, illetve az autisták kezelésében is rendkívül jó eredményeket produkálnak a foglalkozások. A tulajdonos elmondta: a ló egy hatalmas termetű állat, de szelíd, nincs rosszindulat bennük, az utasításokat végrehajtja, tehát együttműködő. Ettől a gyerekek megnyílnak, s tulajdonképpen a ló segítségével a terapeuta sokkal tovább tud lépni a gondozásukban. Érdekes, a lovaknak van egy hatodik érzékük, amikor megérzik, hogy sérült, fogyatékkal élő ember ül a hátán. Ilyen esetben úgy viselkedik az állat, mint egy vakvezető kutya: tudja, mit mikor kell csinálni. – Jár ide egy vak srác is, aki segítség nélkül, egyedül lovagol – fűzte hozzá Schweigel. Sok helyütt tönkrement, alkalmatlan, kiszuperált lovakról állítják, hogy az majd jó lesz a terápiára. Nos, ez Schweigel Tamás szerint tévedés, mert a terápiára kifejezetten speciális ló szükségeltetik. A kiválasztáskor fontos szempont, hogy a mozgásában nem lehet semmilyen hiba, nagyon nyugodt természetűnek kell lennie. – Nekünk nagyon bevált a tiroli Haflinger fajta, amely egy nagyobb termetű póniló – fejtette ki a tulajdonos, majd azt is hozzáfűzte, hogy az állatok kiképzését is a központban végzik.
13
Török Mónika A másodikból a huszonegyedik századba A szentendrei Castrum "Beruházás a XXI. századba" címmel tartott fórumot a szentendrei Castrum területén elindult tervezési folyamatokról tavaly Pest Megye Önkormányzata. Az idén nyilvánosságra hozott Dumtsa Jenő Városfejlesztési Stratégiában van egy-egy rész az okos város és a kulturált város koncepciójáról. De miért e hirtelen feltámadt érdeklődés az ősi városrész iránt? Meghiúsulhat a szentendrei belváros rekonstrukciója, amely eddig az EU-ból pénzt váró kiemelt projektek listáján szerepelt. A kiemelt lista szigorításával azonban lehet, hogy Szentendre és Pest megye közös projektjének pályáznia kell, amin ha elbuknak, nem lesz keret a felújításra. Bár Pest Megye Önkormányzatának honlapján egy június 29-i bejegyzés tényként közli, hogy megszépül Szentendre belvárosa, és ezt a megyei közgyűlés 200 millió forinttal támogatja, a szentendrei polgármesteri hivatalban már csak "távlati tervekről" beszélnek. Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere a Független Hírügynökségnek elmondta: a város az uniós forrásokra számítva több terv összevonásával állította össze az Óváros-programot, amiben benne foglaltatik a belváros felújítása. Ez a csomag 5,2 milliárd forintos költségvetésű. Ugyanakkor a Pest Megyei Önkormányzat is készült az uniós pénzek lehívására: az ő Castrum-programjukban egy Szentendrén megvalósuló római kori téma- és pihenőpark mellett a Ferenczy Múzeum (és az azzal egy épületben működő megyei múzeumigazgatóság) új épületbe költöztetése szerepel, összesen 2 milliárd forintból. Pest megyének azért egyre égetőbb a Ferenczy Múzeum épületének elhagyása, mert azt 2011-ig vissza kell adniuk a szerb egyháznak. Megújuló belváros A megye és a város ezt a két programot azért vonta össze, mert az Unió szívesebben támogat olyan projekteket, amelyeknek több résztvevője is van - tájékoztat Dietz Ferenc. A Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács (KMRFT, amelynek tagja Dietz Ferenc és Szűcs Lajos, a Pest Megyei Közgyűlés elnöke is) végül a kiemelt projektek listáján biztosított helyet a programnak. Ennek előnye, hogy az ide kerülő projektek biztosan számíthatnak uniós támogatásra, nem kell pályázniuk. Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter és az uniós támogatási igényeket elbíráló szakmai zsűri azonban időközben szigorított a kiemelt projektek listájának kritériumain - folytatja Szentendre polgármestere. Eszerint olyan projekt nem lehet kiemelt, amelynek témájában a hagyományos rendszerben is kiírtak uniós pályázatot. A belváros felújítása annak a kiemelt listás feltételnek sem felel meg, hogy a bekerülési költségnek 1 milliárd forint fölött kell lennie (a bekerülési költség a projekt összértékének 10 százaléka, vagyis Szentendre részéről 520, Pest megye oldaláról 200 millió, összesen 720 millió forint). Dietz Ferenc Szentendre polgármestere a Független Hírügynökségnek elmondta: eddig még nem kapott hivatalos értesítést, hogy projektjük lekerült volna a kiemelt listáról, így azt sem tudni, hogy ha pályázniuk is kell, akkor azt továbbra is Pest megyével közösen, vagy külön fogják megtenni. Kultúrterek Kriaszter Attila, az Új Kulturális KHT. frissen kinevezett igazgatója úgy nyilatkozott, támogatja a városfejlesztési stratégia célkitűzéseit, és szellemi műhelye, tervező központja szeretnének lenni azok megvalósításának. Egyelőre csak röviden: fontos lenne, hogy Szentendrén újra legyen egyetem, a filmes terjeszkedés ki is jelölheti ezt az irányt. Meg kell épülnie egy rendezvénycsarnoknak, a pap-szigeti szállodának és a konferenciateremnek, az uszodának. Meg kellene épülnie mihamarabb a Castrum központnak, megújulnia a PMK épületének, fel kellene újítani a Dunaparti Művelődési Házat, immár az eredeti épület teljességében és be kellene fejezni a MűvészetMalmot. Jó lenne, ha a Malom előtti lerobbant Bogdányi utcai épület is kulturális célokat szolgálna, csakúgy mint a ma még többségében szükséglakásként funkcionáló belvárosi értékes ingatlanok. Egy kis történelem Szentendre a római korban Ulcisia Castra, ill. a 4. században Castra Constantia néven szerepel a korabeli leírásokban, térképeken. Aquincumtól észak felé haladva itt található a Duna menti első auxiliaris (segédcsapat) tábor. A 2. század elején, a legelsők között épült kőbe Ulcisia Castra tábora, a Bükkös patak menti dombháton, a mai Paprikabíró u. és Dunakanyar körút közti területen. Alaprajza a szokásostól eltérően trapéz alakú, mely a domborzat adottságait követi. Kettős sáncárok övezte. A kapukat négyszögletes kaputorony védte, a sarkokon befelé ugró trapéz alakú saroktornyokkal. A 2. század végén egy 1000 fős szír íjászalakulat lesz az új megszálló csapat Szentendrén. Ez a szír cohors építette kőbe Caracalla császár uralkodása alatt a tábor belső épületeit, valamint a négyzet alakú kiugró oldaltornyokat is. A 4.században épültek a patkó alakú oldal- ill. legyező alakú saroktornyok s a Duna felé néző kapu kivételével elfalazták a bejáratokat. A leletanyag tanúsága szerint a tábor a 4-5. század fordulójáig fennállt.
14
Egy kis futurológia A huszonegyedik században pedig Lévai Tamás tervei szerint új életre kelhet a Castrum. A terv romantikus megoldást javasol, karéjban elhelyezett épületeket egy befelé forduló terecske védelmében, melynek közepén szökőkút áll. A múzeum és a romok elkülönülnek, a terv gyaloghidat javasol, mely összeköt néhány új idegenforgalmi épületet a romok felett. Az elképzelés a helyiségprogramot szétbontva, a kiállítási területeket egy központi épületben, a kiszolgáló funkciókat az azt körülvevő önálló kubusokban helyezi el. A főtömegben az egyes kiállítószinteket a felülvilágított központi térben vezetett rámpákon lehet megközelíteni, az egyes kiállítások így folyamatos egymásutánban és külön-külön is látogathatók. Az egyes termek a kiállított tárgyaknak megfelelő mesterséges fényt kapnak, ezt - az épülettömeget szépen strukturáló - közvetett fénybevezető nyílások egészítik ki. Az egyes épülettömegek három finoman komponált külső teret hoznak létre, egyet a 11-es úton érkezők felé, egy olyan városi teret, mely egy oldalán mellvéddel határolt és a teljes castrum-terület átlátható róla, és egy harmadik, intim rendezvényteret. A castrum területét a terv egységes városi kertként definiálja, mely növényzetével és az időben változó ásatásokat illetve azok eredményét flexibilisen megközelíteni tudó gyalogossáv-rendszerével Szentendre valódi pihenőparkja lehet, mely kapcsolódik a szomszédos múzeum-együtteshez és annak főterével fizikai és vizuális kapcsolatban van, azonban a terv filozófiájához túl merev a castrum és a múzeumi tér között alkalmazott elválasztás. Hogyan tovább? A terv szép, az ötlet jó – hogy végre pont kerülhet egy igen régóta húzódó kezdeményezés végére, az is alátámasztja, hogy vissza kell adni a Szerb Ortodox Egyháznak a Ferenczy Múzeum és a múzeumi irodák Görög utcai épületét. Ám ami még ennél is fontosabb: most akad pénz is a megvalósításra – európai uniós forrásokból. Gulyás József megyei alelnök szerint szüksége van Szentendrének egy új múzeumra, olyanra, amely megélhető építészeti megoldást, az idelátogató turistáknak izgalmas látnivalót, Szentendrének új vonzerőt nyújt. A tervpályázatra 28 mű érkezett, a világ különböző tájairól: ezek közül nyerte el a szakmai zsűri tetszését a magyar terv, Lévai Tamásé. Szabó Imre megyei elnök elmondta, hogy úgy lehet eséllyel pályázni az európai uniós pénzekre, ha már 2007 elejére készen áll az engedélyezési terv. Dr. Dietz Ferenc polgármestere pedig leszögezte: Szentendre városa kész a tárgyalásokra Pest Megye Önkormányzatával a további egyeztetések végett.
15
Vég Olga Noémi Mennek, csinálják Óvodafelújítás Ceglédbercelen A fővárostól távolodva a kilométerek számával egyenes arányban növekszik az óvodák gondja: hogyan töltsék fel a meglévő férőhelyeiket jelentkezőkkel. Budapesttől hatvan kilométerre, a négy és félezer lelket számláló Ceglédbercelen ugyanakkor azért főtt a városatyák feje, hogy megfelelő épület híján hol helyezzék el az óvodás korú gyerekeket. A megoldást a ROP pályázata jelentette. A Magyarországra – és tegyük hozzá, az egész Nyugat-Európára jellemző – folyamatos népességfogyás miatt mindez „édes tehernek” tűnik, hiszen örüljünk, hogy annyi gyerek születik. Pest megye népessége az országban a legfiatalabb, itt születik a legtöbb gyermek, ám a kép csalóka. Ezt a rendkívül szépnek tűnő átlagot gyakorlatilag az agglomeráció településein élők szaporodási kedvének köszönheti a megye. Ez a különbség a főváros és környéke, valamint a Pest megyei települések, a „periféria” között az infrastruktúrával való ellátottságban még halmozottabban jelentkezik, hatalmas feladatot róva ezzel a fővárostól távolabb eső települések vezetőire. Ceglédbercel Dél-keleti irányban mintegy hatvan kilométerre fekszik Budapesttől Cegléd és Albertirsa között. Aki járt már ezen a négy és félezer fős Pest megyei településen, könnyen az „egy utcás sváb falu” bélyegét sütné rá. Valóban, aki végig sétál a község három kilométer hosszú főutcáján, jó eséllyel találkozik még sokszoknyás, kosaras sváb asszonyokkal. Mindazonáltal nem csak a hagyomány, de a nemzetiségi identitás is kopóban van: a legutóbbi népszámláláskor alig 170-en vallották magukat a német kisebbséghez tartozónak. Az óvoda felújítása mindenképpen sikertörténet, amely jó példa lehet az Eu-s forrásból való településfejlesztésnek a még húzódozó falvak-városok előtt. A pályázatot hazánk uniós csatlakozása utáni első munkanapon nyújtotta be Ceglédbercel önkormányzata – és nyert. Ehhez több körülmény is szerencsésen megvolt a faluban – mondta Török József polgármester. Először is már 2004. elején megismerkedtünk az Operatív Programok által nyújtani kívánt lehetőségekkel. A községünk gyakorlatilag 2002. óta rendelkezik egy, a képviselő-testület által elfogadott településfejlesztési stratégiával – vagyis tudtuk, hogy mit akarunk, ezt kellett összehozni a lehetőségekkel – tette hozzá a polgármester. Az óvoda felújítása-kibővítése mintegy 229 millió forintos költséggel valósult meg, aminek 95%-át a pályázaton nyerte el Ceglédbercel. Ahhoz, hogy a szükséges önrészt fel tudja mutatni egy olyan önkormányzat, amelynek a mérleg főösszege 6-700 millió forint, és a költségvetéséből szinte csak a kötelező feladatok ellátására telik, igen okos döntésre volt szükség: a helyi iparűzési adót leszállították kettőről másfél százalékra. Ezzel mindazok a vállalkozások, amelyek ideiglenesen és több telephelyen – köztük Ceglédbercelen is folytatták tevékenységüket, nyilvánvalóan itt akarták befizetni a fél százalékkal kevesebb iparűzési adót. Az így képződött bevételt azután diszkont kincstárjegybe fektették, ami azóta is kamatozik a falunak. Erre a tőkére – és az óvoda felújítás sikerére alapozva azóta is lelkesen pályázik a község. Következő lépésként az iskola felújítására és az óvoda játszóudvarának kialakítására nyújtottak be pályázatot, mert ez még hiányzik. A tavaly év közepén lezárult projektnek köszönhetően lett azonban modern óvódaépület a régi, vert falú parasztház helyett. A felújítás-kibővítés előtt az óvoda három épületben működött a faluban szétszórva, most minden berceli, sőt néhány Cegléd-külterületi és Albertirsai kisgyerek is egy, a falu közepén működő, természetesen Eu-normák szerint átépített épületbe jár. Az épület természetesen akadálymentes, ami egyelőre, rászorulók híján nem létkérdés, ugyanakkor mindenképpen figyelmes dolog azokkal a szülőkkel szemben, akik a babakocsis kisebb testvérrel érkeznek az óvodába. A tárgyi feltételek mellett az óvoda szakmai színvonala is jelentősen javult. Az integrált csoportokban együtt járnak a nemzetiségi, a speciális nevelési igényű, az enyhén fogyatékos és a hátrányos helyzetű gyerekek – ugyanakkor csoportonként, sőt egyénenként is a szükségletekhez szabják a foglalkozásokat, megteremtve ezzel az esélyegyenlőség lehetőségét. A projekt sikerének másik két fontos tényezője a polgármester szerint a képviselő-testület, amely mentes a pártpolitikai csatározásoktól. Ebben a ciklusban egy MDF-es képviselőtől eltekintve valamennyi képviselő, ahogy a polgármester is, függetlenként indult. - Mindenkinek magánügye, hogy politikailag hová húz a szíve. Itt a testületben egy szempont van: hogy jó-e a településnek amit akarunk, vagy nem jó – foglalta össze Török. Emellett mindenki, aki él és mozog, nézi a pályázatokat, figyeli, hogy mibe lehetne belevágni, mi az, ami illeszkedik a településfejlesztési stratégiánkba. Az óvodapályázatnál kialakult egy nagyon jó csapat, most is velük dolgozunk. Itt nem volt profi pályázatíró, mindenki tette a dolgát, csinálta, amihez a legjobban értett, a térségi menedzserektől az óvodapedagógusokon át a szülőkig. Amikor elkészült az új épület, a szülők odajöttek, és két nap alatt berendezték az egészet. Volt, aki függönyt varrt, volt, aki a fákat ültette el a kertben – tette hozzá a polgármester. Török szerint ez jelenti a falu megtartóerejét is. Ceglédbercelen nincs jelentős ipar, mezőgazdaság, sem idegenforgalom, a lakosság Budapestre vagy Ceglédre jár dolgozni, ingáznak. Hozzászoktak. Ahogy a falu állandó fejlődéshez, a kiváló infrastruktúrájához, és ahhoz is, hogy ha összefogásra van szükség, akkor mennek, csinálják.
16
Vidos Mihály Természetvédelmi mintaprogram Budaörsön A természeti értékeik felmérésére és bemutatására szövetkezett két testvér-település, a Pest megyei Budaörs és a szlovákiai Kisújfalu. A két település egy Európai Uniós pályázatnak köszönhetően sikeresen végre is hajtotta tervét: különféle projekteken keresztül ismertették meg jobban a gyerekekkel környezetük értékeit és hívták fel a figyelmüket a természet védelmének fontosságára. A két település más szempontból is jól járt: megismerhették az uniós pályázatok mikéntjét, illetve a brüsszeli pályázatírók is megismerhették őket. Két éve már, hogy Budaörs és felvidéki testvérvárosa Kisújfalu elhatározta, hogy a jövő nemzedékek számára feltérképezik a két település természeti értékeiket. Ez azért volt fontos, mert bár mindkét település festői környezetben fekszik, ahol számtalan természeti érték található, ezeket még senki sem vette számba hiánytalanul. A feladat megvalósítására kitűnő alkalmat teremtett az Európai Unió Interreg III/A programja, amely a határon túli együttműködéseket hivatott támogatni. A pályáztatás során nagy előnynek számított, hogy a brüsszeli döntéshozók nem nézték, melyik település milyen fejlettségi szinten áll, ugyanis Budaörs, a Központi Statisztikai Hivatal 2005-ös jelentése alapján Magyarország legfejlettebb településének számított, emiatt sok pályázaton esélye sem volt indulásra. A tenderezés 2005 végén indult, s a sikeres elbírálás után a következő év októberében elindulhatott maga a program. A projekt megvalósítására a két testvértelepülés majd 16 millió forintnyi uniós forrást kapott, de ezt mindkét önkormányzat kiegészítette egy-egy millió forinttal. A program megvalósításában természetesen nemcsak a két helyi hatóság dolgozott, hanem iskolák, óvodák, illetve Budaörsről a Tanoda és a Városvédő Egyesület is segédkezett. A program során Budaörs és Kisújfalu akkoriban még újnak számító, határon átnyúló természetvédelmi együttműködést hozott létre, amely során mindkét település más-más szemszögből mérte fel természeti értékeit. Előnyt jelentett, hogy a közös munka a pályázati program megkezdése előtti időkre nyúlik vissza, illetve magához a pályázathoz kapcsolódóan is tartottak közös előkészítő tanácskozást a két ország szakembereinek részvételével. Ennek során meghatározták, hogy ki, milyen területen kezdi el a felmérést, majd később, ezen adatok alapján úgynevezett tájérték katasztert – tehát adatbázist – hoztak létre. Ebben lejegyezték, lefényképezték az ismert és kevésbé ismert állatfajokat, növényeket. Hogy ezeket a természeti értékeket bárki megismerhesse, új túraútvonalakat is létrehoztak, amelyeken, ha figyelmesen járunk, mindez láthatóvá válik. Ugyancsak fontos része volt a programnak, hogy a témában konferenciákat rendeztek, oktatási anyagokat és turistacsalogató ismertetőket készítettek. Ezen belül is kiemelkednek az iskolások számára szervezett konferenciák, illetve a természetvédelmi és környezetszeretet bemutató képzőművészeti kiállítások. Ezek iránt a programok iránt, mindkét településen nagy volt az érdeklődés, sok gyerek látogatta a tanácskozásokat, illetve kiállításokat is. Ezeknek köszönhetően a két település lakói megismerhették egymás eltérő problémáit, de legalább ugyanilyen fontos volt, ha nem fontosabb, hogy a gyermekek a természet és környezet megismerésén túl annak védelmét is megtanulták. A pályázat talán legfontosabb eredménye az volt, hogy a szervezők az óvodáskortól a felnőtt lakosságig meg tudták szólítani a települések lakosságát, be tudták mutatni és maradandóan prezentálni természeti értékeiket, tankönyveket és munkafüzeteket készítettek a gyermekek részére, és ugyancsak elsőrendű szempont, hogy kifejezetten a saját városuk, falujuk bemutatásával. Ezen túl a szervezők szerint a gyermekeknek a budaörsi városházán tartott képzőművészeti kiállítása bizonyította, hogy megértették a természetvédelem jelentőségét. Így megtanulták, hogy mit védenek meg azzal, ha szétválogatják a szemetet, vagy ha nem égetik el, hanem inkább komposztálják ősszel a zöldhulladékot. Ennek megfelelően a gyerekek úgymond az életük részévé tették a természetvédelmet, amelyet a kiállításon bemutatott a rajzok, fotók, installációk is bizonyítanak. Ezek a munkák ma is megtekinthetőek a helyi iskolákban és óvodákban, mivel a projekt során lényeges szempont volt, hogy ne csak az akkori programokon résztvevők, hanem a jövő nemzedékek is tanulhasson belőle, illetve azok is, akiknek nem volt lehetősége ott lenni az oktatáson. Ennek megfelelően a két település iskolái, tankönyv formájában és CD-n is megkapták a természeti értékek anyagát. Ugyancsak segíti a tájékozódást, hogy a városok honlapjain is megtekinthető az egész program, közte a több túraútvonal leírásával is. A környezettudatos gondolkodásmód fejlesztése mellett, a településeknek az is fontos volt, hogy ezeket az adatokat, eredményeket a jövőben is hasznosíthassák, vagy legalábbis megnyíljon erre a lehetőség. A természeti értékeket pedig úgy lehet igazán a nagyközönség számára is bemutatni, ha idevonzzák a látogatókat, vagyis további célként a turizmus fejlesztése is megjelent. Az érdeklődés megvan, hiszen évente több csoport is végighalad ezeken a túraútvonalakon, közelebb kerülve a természethez – és természetesen gazdasági hasznot is hajtva a programban résztvevő településeknek. Bár természetesen ezek is fontos célok, nem volt mellékes a pályázat más szemszögből sem, hiszen az uniós csatlakozás után egy évvel sikerült megalapozni a nemzetközi pályázati felkészülést és lehetőség nyílt a nemzetközi bemutatkozásra is. Ennek előnyeit később mindkét település érezhette, hiszen a később megnyíló uniós forrásokra - ami létfontosságú mindkét település életében – sokkal könnyebben, gyorsabban tudtak pályázni, mint esetleg azok a települések, amelyek még sosem tendereztek brüsszeli pénzekre. Az is előnynek számított, hogy ők már mint sikeres, megbízható pályázók léphetnek fel a későbbi tendereken, ami akár előnyt is jelenthet az elbírálásnál. A programnak – bár végleges döntés még nincs – lehet folytatása, hiszen a környezetvédelem egyre inkább megjelenik a közgondolkodásban és a politikában. Idén pedig ismét lehet pályázni határon átnyúló együttműködésre az Interreg program keretében.
17
