A Miskolci Egyetem Közleménye, B sorozat, Kohászat, 36. kötet (2010)
FARKAS OTTÓ szerepe az Ózdi Kohászati Üzemek nyersvasgyártásának fejlesztésében PÓCZOS JÓZSEF AZ OAM ÓZDI ACÉLMŰVEK KFT. (MAX AICHER VÁLLALATCSOPORT) MŰSZAKI IGAZGATÓJA
Farkas Ottó professzor emeritus és rektor emeritus 80. születésnapjának méltó megünneplésével annak a szellemiségnek az erejét is szimbolizáljuk, mely a vaskohász szakmának és tudománynak a gazdaságot, országot, s így jövőt is építő, nélkülözhetetlen és pótolhatatlan jelentőségét, meggyőződéssel és töretlenül hirdeti. A fél évszázadot meghaladó időtartamú alkotó munkájával jubilánsunk is ezt a szellemiséget képviseli, gazdagítja és erősíti. Ez irányú törekvése, a kiemelkedő felkészültség és alkotóvágy birtokában, többek között az Ózdi Kohászati Üzemek nyersvasgyártási folyamatának permanens fejlesztési munkájában vállalt kutatási tevékenységeiben is érvényre jutott csakúgy, mint a kohómérnökutánpótlás nevelésében, képzésében és továbbképzésében. A nyersvasgyártás egyetemi oktatójának kutatói bekapcsolódása az ózdi nyersvasgyártás korszerűsítési folyamataiba arra az időszakra esett, amikor az itt működő – négy kohóból álló – nagyolvasztómű teljes rekonstrukciója (az elegytér gépesítésével együtt) 1962-ben befejeződött, s a fő feladat a kohókban, adott betétviszonyok és technikai körülmények között lejátszódó metallurgiai folyamatok hatékonyságának növelése volt. További kutatási feladatok vártak megoldásra 1971 után, amikor a Borsodi Ércelőkészítő Mű teljes kapacitása üzembe helyezését követően, az ózdi nagyolvasztókban 70-72%-kal nőtt az előkészített vasércek, azaz a vasérczsugorítványok kohósítása, ami nagymértékű nyersvastermelésnövekedést és fajlagos tüzelőanyagfogyasztás-csökkenést vont maga után. A kapcsolódó metallurgiai fejlesztés aktuális, majd permanens folyamatában Farkas Ottó tanár úr az alább felsorolt ipari, kutatási feladatokat dolgozta ki, illetve oldotta meg, a nagyolvasztó mű szakembereinek és egy tanszéki kollegájának közreműködésével:
53
Póczos József
-
Optimális fizikai és kémiai tulajdonságú nagyolvasztó-salakok összetételének kidolgozása a nyersvas minimális S-tartalma érdekében. (1963) - A vasérczsugorítványok lágyulási tulajdonságai és a nagyolvasztóban végbemenő tapadékképződési folyamatok összefüggéseinek kutatása. (1967) - Zsugorítvánnyal működő nagyolvasztó metallurgiai vizsgálata. (1970) - BÉM-zsugorítvánnyal dolgozó nagyolvasztó optimális paraméterértékeinek kutatása. (1972) - Redukciós viszonyok és a tapadékképződés összefüggéseinek vizsgálata. (1975) - Az I. számú kohó térfogatbővítésével kapcsolatos metallurgiai problémák megoldása. (1977) - Nagyolvasztójárat szabályozása térnyomás különbségek és kerületi gázösszetétel alapján. (1976) - A torokgáz H2-koncentrációjának változása a földgázmennyiség és a fúvószél paraméter értékek változásának hatására. (1976) - A P-redukció mértékének izotópos vizsgálata a nyersvasban és a salakban. (1975) - A nyersvasgyártás fajlagos kokszfogyasztását csökkentő technológiai lehetőségek kutatása. (1980) - A nagyolvasztó-salak összetételének optimalizálása a fajlagos salakmennyiség csökkenése érdekében, változatlan kéntelenítő-képesség mellett. (1980) - A nagyolvasztói gázkihasználás törvényszerűségeinek kutatása különböző üzemi feltételek között, vertikális, többfunkciós szonda segítségével, az OKÜ 3. számú nagyolvasztójában. (1971-1972) - A nagyolvasztó hőtechnikai és metallurgiai viszonyainak vizsgálata különböző technológiai viszonyok mellett. (1975) - A hazai Mn-ércvagyon gazdaságosabb kohósítását szolgáló vizsgálatok. (1978) A kutatások jelentős része iránt más hazai nagyolvasztóművek is érdeklődtek, míg a vertikális szondázással végzett kísérleteink szovjetuniói és kassai nagyolvasztóművek figyelmét is felkeltették. 54
Farkas Ottó szerepe az Ózdi Kohászati Üzemek nyersvasgyártásának…
A kutatások eredményei jelentősen hozzájárultak a nyersvas Startalmának számottevő csökkenéséhez, a salak/fém reakciók kedvezőbb kinetikai feltételeihez; a P-megoszlás mértékének és az azt meghatározó hatástényezők megismeréséhez; az önjáró bázikusságú zsugorítványok – tapadékképződésre gyakorolt – legkárosabb hatásának feltárásához; a térnyomáskülönbségek legnagyobb hatástényezőjének megállapításához, illetve ezáltal az egyenletes kohójárat biztosítások rendszerének kidolgozásához (a II. sz. nagyolvasztónál); az elgázosított C-mennyiség és CO-kihasználás, a H2 és a CO-kihasználás, valamint a fajlagos szénhidrogén-felhasználás és a torokgáz H2-tartalma közötti összefüggések meghatározásához; az oxigéndúsítás termelésre, tüzelőanyagfogyasztásra és az oxidációs zóna kiterjedésére gyakorolt hatásainak feltárásához; a nagyolvasztói ferromangán-gyártáshoz szükséges mangánérc-zsugorítvány legkedvezőbb bázikusságának meghatározásához; a fajlagos salakmennyiség csökkenését – változatlan nyersvaskéntartalom mellett – eredményező salakösszetétel kialakításához; valamint a CO-kihasználás növekedéséhez, s ezáltal a fajlagos kokszfogyasztás csökkenéséhez. Az elért eredmények arról tanúskodnak, hogy Farkas Ottó professzor úr kiterjedt kutató munkája összességében a nyersvas minőségének javulását, a termelés növekedését, a kohójárat egyenletességének fokozódását és a fajlagos energiafogyasztás csökkenését egyaránt és eredményesen szolgálta. Minthogy a kutatási feladatok megoldása többnyire üzemi vizsgálatokat, méréseket, megfigyeléseket és folyamatos konzultációt igényelt, a tanár úr az Ózdi Kohászati Üzemeknek – főleg az 1962-1982 közötti két évtizedben – igen gyakori, szívesen látott és várt vendége volt, majd munkatársukká vált. Ahogy ő fogalmazott „Valahányszor az Ózdi Kohászati Üzemekbe jövök, mindig úgy érzem, hogy otthonról haza érkezem”. A III. számú kohónál folyt, vertikális szondás méréssorozat egyik alkalmával, a kohó tetején, 22 m magasságban kétszer is kisebb gázmérgezést kapott, s az elsősegélynyújtás helyére kellett szállítani. Négy óra múlva ugyanott folytatta megfigyelő munkáját. A két évtized szoros és gyümölcsöző kutatási együttműködése kialakított az egyetem Vaskohászattani Tanszékén belül Farkas Ottó tanár úr és az ózdi Nagyolvasztó Mű vezető szakemberei között egy olyan 55
Póczos József
szakmai-baráti konzultációs csoportot, amely – az adott kutatási feladatok megoldásán túl – számos, aktuális nyersvasgyártási probléma megoldási lehetőségeit megvitatva, értékes javaslatokat fogalmazott meg. A csoport ózdi tagjai mindig meghívást kaptak az egyetem, illetve a Vaskohászattani Tanszék, vagy a MTA Metallurgiai Bizottságának szakmai-tudományos rendezvényeire, melyeken aktív közreműködéssel részt vettek. Szakmai-tudományos irányító munkája hozzájárult több „Műszaki Doktor”-i cím megszerzéséhez a nagyolvasztóműi mérnökök között. Az OKÜ számára nagy öröm és egyben elismerés is, hogy Farkas Ottó professzor úrnak mind a „műszaki tudomány kandidátusa” tudományos fokozat megszerzéséhez készített értékezésének („A nyersvas kéntelenítési folyamatának reakció-kinetikai vizsgálata és az optimális tulajdonságok nagyolvasztósalakok összetételének kialakítása”, 1965), mind pedig a „műszaki tudomány doktora” tudományos fokozat elnyeréséhez benyújtott értekezésének („A gáz kémiai kihasználásának törvényszerűségei a nagyolvasztóban”, 1978) alapkísérletei az OKÜ nagyolvasztóiban (a kémiai elemzéseket végző laboratóriumunk bevonásával), igen gondos munkával mentek végbe, meghonosítva egyben a tudományos kutatást nagyolvasztóművünkben is. A professzor úr munkásságát méltatva szólni kell azon segítőkészségről amit az ózdi acélgyártás továbbélésének elősegítése érdekében az 1980-as évek végén tett. Részese volt az E.O.F. acélgyártási technológia Ózdon történő megvalósítására tett törekvéseknek. A technológia brazíliai tanulmányozása alkalmával, hasznos javaslatokkal szolgált a részvénytársaság tulajdonosainak. Farkas professzor úr ózdi kapcsolatai természetesen nem merültek ki a kutatás-fejlesztési együttműködésekben. Egyetemi hallgatóit évente legalább egyszer, tanulmányút keretében elhozta nagyolvasztóművünkbe, s a nyersvasgyártás témakörben diplomaterv-feladatot készítőket pedig a szükséges gyakorisággal. Arra is törekedett, hogy a miskolci egyetem vezetői és más szakterületet (bányászat, gépészet) művelő vezetői is megismerjék a vasés acélgyártás technológia rendszerét. Így például – a Kohómérnöki Kar dékánjaként – kezdeményezte és megszervezte, hogy az egyetem felső szintű vezetői – az akkori rektor vezetésével, s az OKÜ vezérigazgatójának fogadásában –, kapcsolatépítő, üzemlátogatáson vegyenek 56
Farkas Ottó szerepe az Ózdi Kohászati Üzemek nyersvasgyártásának…
részt (1985). Az egész napos találkozást együttműködési megállapodási szerződés zárta. A kapcsolatépítő folyamatokat segítette, hogy a nagyolvasztómű akkori néhány vezetője és az ÖKÜ vezérigazgatója is, Farkas professzor úr egykori tanítványa volt. Az egyetem Vaskohászattani Tanszéke 1972-ben ünnepelte selmecbányai alapításának 100. évfordulóját. Az Ózdi Kohászati Üzemek jubileumi ajándéka – Farkas professzor úr javaslatára – egy akkor korszerűnek tekintett, új tanszéki előadóterem kialakítása volt, mely ma is eredeti felszereltségében látja el. Ma már többnyire tanszéken kívüli feladatait. Az „Ózdi Acélmű Részvénytársaság”-gá, azaz OART-tá változott – korábban OKÜ – műben a nyersvasgyártást (gyakorlatilag az SMacélgyártással közel egyidőben) 1991. május 16-án reggel megszüntették. Az erről szóló hírt aznap 10 óra 20 perckor kapta professzor úr, aki az ózdi gyártól kapott dolgozószobai falióráját abban a pillanatban megállította. Az óra, ebben az állapotában áll jelenleg is mementóként a tanszéki szobájában. A kialakult helyzet természetéből fakadóan, a kifejlődött, közös érdekeltségű, gyümölcsöző szakmai-tudományos együttműködés automatikusan megszűnt. De az elért kutatási-fejlesztési eredmények gazdagítják a nyersvasmetallurgia ismeretanyagát, az oktatás tananyagát – s a keletkezett szakirodalmi közlemények révén – a tudomány véráramát. A kialakult kollegális kapcsolatok természetesen tovább élnek. Néhány héttel korábbi baráti szakmai rendezvényünkön bámulattal és csodálattal hallgattuk professzor úr hozzászólásában azokat a messzemenően lényeglátó, emlékeztető gondolatokat, amelyekre sokan, lényegesen fiatalabbak sem igen emlékezünk már, ezek a mondatok azonban akkor is az együttérzés, a szakmaszeretet, a szakma iránti hűség és alázat, a baráti kapcsolatok, a segíteni akarás és a remény elemeit villantották fel bennünk. Kívánom a magam, és jó néhány, még Ózdon dolgozó, a professzor úr szárnyai alatt nevelkedett, már nem tinédzserkorú kollégám nevében, hogy még sokáig legyen közöttünk, sokáig emlékeztessen közös élményeinkre, és továbbra is sugározza felénk a kar – megítélésünk szerint – utolsó emblematikus vaskohász professzoraként az alma mater igazi szellemét.
57
Póczos József
Ózdi nagyolvasztók az 1970-es években
58
