evangélikus hetilap „Ha nem szerettetjük meg fiataljainkkal a több évszázados – esetenként másfél ezer éves – énekeinket, késõbb sem fogják szívesen énekelni õket.” f „Énekeljetek új éneket az Úrnak…” – csak „új” éneket? – 5. oldal
Ára: 180 Ft
72. évfolyam, 11. szám – 2007. március 18. – Böjt 4. vasárnapja (Laetare)
„Nem térdelnek az úrvacsoránál, és nem állnak fel az ige hallgatására, mert legtöbbször feküdni tudnak csupán, s van, hogy lábuk sincsen, amivel térdelhetnének, csak nézni tudnak.” f Fehéren, feketén – 7. oldal
„Arra gondoltam: miért ne lehetne bekeríteni szépen megmintázott kordonokkal az egyes pesti kerületeket is. Meg az egész várost is. Minden bevezetõ útnál és fontosabb közlekedési csomópontnál kapuk lennének, rendõrök ellenõriznék, ki mehet be, és ki nem.” f Képzelt szavak a szabadságról – 11. oldal
Gyermekek a gyermekekért f 4. oldal Interjú dr. Böröcz Enikõvel f 6. oldal Pásztorév a Gyimesekben f 7. oldal Móricz Árvácskája f 8. oldal Váratlan ajándék f 9. oldal Templomok és harangok az interneten f 11. oldal
FOTÓ: HORVÁTH-HEGYI OLIVÉR
Bizalmi elv lutheránus módra
Anyák mellett nagymamák is Szeretetotthon-szentelés Gödöllõn b Egyedülálló megoldással élt a gödöllõi Tessedik Sámuel Anya- és Gyermekotthon vezetõje, Roszík Gábor evangélikus lelkész, amikor a fiatal anyákat és gyermekeiket befogadó otthon fõépületét – kormányzati megszorító intézkedésekre reagálva – szeretetotthonná alakította. A régi-új intézmény szentelését március 11-én délután dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke végezte.
Az intézmény tizenhárom éven át anyaotthonként mûködött, az elmúlt évben azonban a kormányzati megszorító intézkedések következtében profilváltásra kényszerült. Bár az egyik épületben és a város szívében található családi házban negyven rászoruló anyát és gyermeket továbbra is el tudnak helyezni, emellett most már „lehetõség nyílt” arra is, hogy az idõsek otthonának átkeresztelt fõépületben ötven idõs embert lássanak el tizenhét felújított, korszerûen felszerelt szobában. f Folytatás a 3. oldalon
Négyszázötven éves a magyar evangélikus lelkészképzés Dies Academicus a hittudományi egyetemen b A magyarországi evangélikus lelkészképzés elindulásának négyszázötvenedik évfordulója alkalmából rendezték meg a hagyományos Dies Academicust, a tudomány napját az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Lelkészképek a 21. században címmel március 8-án az intézmény dísztermében. A konferencia fókuszában az egyházi és a lelkészi szolgálat legfontosabb területeinek és aspektusainak – a hivatás- és küldetéstudatnak, az igehirdetésnek, a lelkigondozásnak, a családi és a gyülekezeti élet kapcsolatának, az egyház társadalomra gyakorolt hatásának – a kérdései álltak.
A konferenciát dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) rektorhelyettese nyitotta meg. Bevezetõje elõrevetítette a lelkészképzéssel és az egyházi szolgálattal kapcsolatos témák aktualitását és sokszínûségét, amelyet a szervezõk megpróbáltak tükröztetni a konferencia elõadásainak tematikájában. Az elsõ elõadást Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke tartotta Küldetéstudat az egyházi szolgálatban címmel. Ebben három egyszerûnek tûnõ, de megkerülhetetlen alapkérdést vetett fel, amelyet minden lelkésznek tisztáznia kell magában: kinek a küldetésében járnak a lelkészek? Tudják-e, hogy kikhez küldettek? Tudják-e, hogy mivel és mire küldettek el, mi bízatott rájuk?
Gáncs Péter kitért arra is, hogyan alakult az egyház küldetéstudata az utóbbi évtizedekben. Korábban a társadalmi izolálódás veszélye fenyegetett, ma viszont a koncepció nélküli improvizálás, a parttalan ötletelés és kapkodás kísértését kell legyõzni. Az egyház nem önmagáért, hanem a világért van, a világba küldetett – errõl azonban az egyházi szolgák sokszor megfeledkeznek. A lelkészképzés összefüggésében a püspök rámutatott: az egyház jövõjét nem a munkanélküliség árnya, hanem a képzett, elkötelezett, „küldetéstudatos” munkások hiánya fenyegeti. (Az elõadás szerkesztett változata letölthetõ a kerület honlapjáról, a Déli Harangszóról: http://del.lutheran.hu.) A lelkészi szolgálat két pólusa: igehirdetés és lelkigondozás címû elõadásában Karsay Eszter református lelkész a parókusi szolgálat mindennapos példáival világította meg azokat a prédikációra való készülés és a pasztorális munka során jelentkezõ feladatokat és kihívásokat, amelyekkel egy lelkésznek meg kell birkóznia a gyülekezeti életben. Székely András közgazdász, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos munkatársa A népességfogyás pszichoszociális háttértényezõi – A vallásosság és a népességszám alakulásának kapcsolata címmel tartott prezentációt. Statisztikai adatok segítségével mutatta be, hogy milyen összefüggések fedezhetõk fel olyan társadalmi jelenségek között, mint a gyermekvállalás, az abortuszok száma és az iskolai végzettség, a vallásosság és az egészségi állapot, a fel-
gyorsult életforma és a manipulálható, „fogyasztói” embertípus megjelenése. Az adatok alapján Székely András arra a következtetésre jutott, hogy az egyházaknak kulcsszerepük van annak a stabil értékrendnek a közvetítésében, amely a fogyasztói társadalom diktátumaival szembeállítva elõsegítheti a kisközösségek és a családok megerõsödését, a gyermekvállalási kedv növekedését, valamint a társadalom fizikai és mentális egészségi állapotának javulását. A társadalom befolyásolása a tanításon, a példamutatáson, a különbözõ közéleti fórumokon való jelenléten keresztül és csak hosszú távú folyamat eredményeképpen valósulhat meg. Hogyan teremthetõ és õrizhetõ meg a családi élet és a gyülekezeti szolgálat közötti egyensúly a lelkészek számára? Kovácsné Tóth Márta evangélikus lelkész Egyéni, családi és gyülekezeti élet a lelkészi pályán címmel tartott személyes hangvételû elõadást, melyben saját családjának és gyülekezetének az életébõl hozott példákkal igyekezett érzékeltetni a fenti kérdés mögött rejlõ, a hétköznapokban a lelkészi és a magánemberi szerep összeütközésébõl adódó nehézségeket. A délelõtti programot az EHE Gyakorlati Teológiai Tanszéke által kiírt, A lelkészi és a hittanári hivatás jövõképe a 21. század elején címû pályázatnak az eredményhirdetése zárta. Az elbírált pályamunkák hangsúlyos témaköreit Johann Gyula, az EHE lelkésze, Szabóné Mátrai Marianna, a Gyakorlati Intézet vezetõje és dr. Varga Gyöngyi megbízott tanszékvezetõ ismertette. f Folytatás az 5. oldalon
Nagyon érdekes felfedezésekre tehetünk szert, ha odaszegõdünk azok mellé, akik tradicionális kötöttség nélkül, frissen és újonnan kerülnek evangélikus gyülekezeteink közelébe. Legtöbbször egyértelmûen csupán a kíváncsiság mozgatja õket: miben más ez a közösség, mint a többi? Már az elsõ pillanatokban is addigi életük rengeteg hiányát és elvárását vetítik rá egy-egy gyülekezetre. Hosszabb idõ eltelte után pedig az egész egyházra… Késõbb, ahogyan bátorodnak, sorra fedezik fel a különbségeket – pozitív és negatív irányúakat egyaránt – a korábban az egyházon kívül tapasztaltak és új tapasztalataik között. Az izgalmas kérdés az, hogy a folyamat eredményeként be tudnak-e majd épülni egy gyülekezetbe, vagy továbbállnak, mert nem volt elég bátorító erõ bennünk, mert nem találtak élettérre és otthonra nálunk. Azt gondolom, manapság még inkább oda kell figyelnünk rájuk mint nagyon értékes útitársainkra. Néha egészen furcsa módon csöppennek be hozzánk, érdekes kérdésekkel vizsgáztatnak minket. Fárasztónak tûnhetnek a véget nem érõ beszélgetések, nem mindig könnyû újragondolni és -fogalmazni számunkra megkérdõjelezhetetlen alapigazságokat, mégis, ha megadatik, becsüljük meg nagyon ezt a lehetõséget. Boldog lehet az a gyülekezeti közösség, amelyik gyakran szembetalálja magát ezzel a jelenséggel. Ez a találkozás egyszerû és nagyon hatásos módja annak a tevékenységnek, amely közösségeinket segíti épségben maradni, és amelyet szakkifejezéssel szupervíziónak nevezünk. Ezek a gondolatok akkor vetõdtek fel bennem, amikor a közelmúltban a bizalmi elvrõl tartottam elõadást a Déli Egyházkerület civil gyülekezetvezetõinek konferenciáján, Békéscsabán. Minden további pozitív élmény ismertetését megelõzve elõrebocsátom: egyszerûen jó volt látni és hallani a százharminc résztvevõ lelkesedését és aktivitását. A tapasztalatcsere pedig rövid idõ alatt hatékony munkamódszerünkké vált. A lelkészek nélküli konferenciai közösségben az egyik legfeltûnõbb közös tulajdonság volt a bizalmat tükrözõ, féltõ szeretet – éppen a távol lévõ lelkészek iránt. A tavalyi tisztújítás során jelentõs személycserék zajlottak közösségeinkben. Ennek ellenére a több évtizedes felügyelõi tapasztalattal bíró gyülekezetvezetõ és a tisztségét csak néhány hónapja betöltõ – esetenként nagyon fiatal – tisztségviselõ néhány perc után már nagy egyetértésben tárgyalta a leglényegesebb közös kérdéseket. Nagy szükségünk van új tagokra a mai gyülekezetekben – állapították meg –, az újonnan hozzánk érkezõkre, illetve azokra a lehetséges visszatérõkre, akik már hosszú évek óta nem lépték át a templom küszöbét. Nem egyszerûen azért, hogy szebb legyen a statisztika, hanem hogy örömmel átélhessük: életképesek vagyunk. Erre azonban csak akkor van esélyünk, ha gyülekezeti közösségünknek érezhetõ vonzereje van a környezetében. Ha a körön belül levõk kevesebbet foglalkoznak önmagukkal. Ha kevesebb energiát pazarolnak új és új szabályok megalkotására, kevésbé vannak elfoglalva csoportosulásokkal és a köztük lévõ feszültségekkel – inkább érdeklõdnek a környezetükben élõ sok-sok keresõ, vívódó ember iránt.
Hogy érdeklõdõket, vívódókat találjunk, ahhoz egyetlen gyülekezetünk környezetében sem kell hosszú utat megtenni. Ki tudja, hányszor hangzott el csak ezen a konferencián is a szokásos kérdés: de mi lehet az elsõ lépés ezen az úton? Van-e igazán hatásos módszer? „Megpróbáltunk mi már mindent!” – számoltak be többen is. „Hívogatás, gyülekezeti levelek, »szabályos« reklámtevékenység vagy profi színvonalú szervezés – sok-sok próbálkozás – van mögöttünk, de még így sem látjuk, melyik eredményezi a biztos növekedést.” Természetesen egy-egy megszólalás végén érezhetõ volt a felelõsségteljes fõ kérdés: kinek a kompetenciája felügyelni, értékelni a gyülekezeti élet egészségességét és aktivitását? Meddig terjed a világi vezetõk felelõssége, és hol van az a határ, amelyen belül egyedül marad a lelkipásztor Isten színe elõtt szolgálatával és lelki küzdelmeivel? Mikor szólaljon meg a civil vezetõ egy-egy mulasztással vagy problémával kapcsolatban? A lelkipásztorokat védõ és féltõ mondatok is izgalmasak lehetnek a közös gondolkodás számára: a mi lelkészeink mindent megtesznek, mindent elvégeznek, mégsem érezhetõ átütõ megújulás… Az ellenkezõ tapasztalat is jelen van azonban a gyülekezeteinkben: sok a felelõtlenség, kicsi az energiabefektetés, elõfordul a vezetõi pályán a megtorpanás vagy a súlyos erkölcsi botlás is. Újra kérdés, hogy kinek és meddig terjed a kompetenciája. Mire van jogosítványa a felügyelõnek és a gondnoknak egy mai gyülekezetben? A legjobb törvények és elõírások sem adnak elegendõ segítséget ezeken a pontokon. Valami belülrõl jövõ erõre és ösztönös bölcsességre lenne itt szükség. A demokratikus gyülekezetvezetés megvalósítása érdekében is szükség van a közös tanulásra, sõt fontos lenne a felkészülés a gyülekezeti tisztségviselõi választások elõtt, hogy tisztább, célravezetõbb és egyszerûbb módon lehessen irányítani a közösségeket, megvalósítani terveket és elérni célokat. Fontos lenne a tárgyszerû felkészülés, hogy mindenki már idõben lássa, mi is az, amire vállalkozik. Nem szerencsés, ha csupán törvénykönyvvel a kezünkben vagy elõírások tömegével a számítógépünkben próbálunk meg úrrá lenni sok-sok hétköznapi gyülekezeti problémán. Valami másra van szükség! Többre és emberibbre. Szükséges volna megtalálni azt a sajátos stílust, amely megfelel az egyházi, gyülekezeti ügyek intézésének. Nehéz meghatározni ezt a sajátos munkamódszert, mégis sokan érezzük fájó és egyre feltûnõbb hiányát. A keresztény közösséget sajátos bizalom tartja össze. Jézustól tanult és tõle kapott bizalom. A magatartásunk különleges irányítója ez, legyen szó becsületes munkavégzésrõl, hírek és információk kezelésérõl, lelkészek és civil vezetõk közötti kapcsolatokról vagy bármi másról. Ápolni és mélyíteni a bizalmat a saját szívünkben. Megteremteni a bizalmat az egyházon és gyülekezeten belüli kommunikációban, megajándékozni egymást a bizalommal: minden másnál nagyobb szükségünk volna erre a magatartásra. Épülni kezdene a béke a közösségen belül, növekedni kezdene a vonzerõ a közösségen kívül. Mindkettõre nagy szükségünk van. g Szabó Lajos
2
e
2007. március 18.
ÉLÕ VÍZ
Nem csak jó modor kérdése… Kérni, és utána megköszönni – ez nem csak illemtani kérdés. A jó modor külsõ dolog. Az emberek csak azt látják, hogy milyen jól nevelt vagy milyen neveletlen valaki. De Isten – 1Sám 16 szerint – nem azt nézi, ami a szem elõtt van, hanem ami a szívben van. Ismertem olyan embert, aki soha semmit nem köszönt meg – sõt nem is kért semmit. Õ nem kér. Õ nem alázkodik meg. Õ nem szorul rá senkire. Ezért aztán nem is köszönt meg semmit. Mi van emögött? Kemény, öntelt, gõgös szív. Nem köszönöm meg, nem fogok hálálkodni… A 103. zsoltár így figyelmeztet: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!” (2. vers) Az ember el akarja felejteni, hogy mindazt a jót, ami az életében van, Istentõl kapta. Gazdag vagyok, meggazdagodtam, nincs semmire szükségem – dicsekszik a laodiceai gyülekezet. Meggazdagodtam, vagyis nem másnak, hanem csak magamnak köszönhetem, amim van. Ez a gõgös ember gondolkodásmódja. Pál apostol viszont azt mondja: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7b) Jézus egyenesen arra biztat bennünket, hogy kérjünk. De figyeljünk arra is, hogy nem mindegy, miként kérünk. Pál arra szólít fel minket, hogy minden alkalommal hálaadással tárjuk fel kívánságainkat Isten elõtt. A kenyérszaporításkor Jézus már a csodatevés elõtt hálát adott. Vette az öt kenyeret meg a két halat, hálát adva megtörte és a tanítványoknak adta a kenyereket, akik pedig kiosztották az élelmet a sokaságnak. A hívõ elõre megköszöni, amit kér, mert tudja, hogy Jézus segíteni fog… Tehát látjuk, hogy ha kér is valaki valamit, nem mindegy, hogy miként teszi: hálát adva vagy keserûen, lázadozva, kételkedve? Tisztázni kell a kérés és a megköszönés dolgát – nemcsak Istennel, hanem az emberekkel kapcsolatban is. Különösen is aktuális ez ma a szülõ és a gyermek viszonyában. A legtöbb gyermek úgy gondolja, hogy a szülõ köteles mindent megadni neki – és ezért nem jár köszönet. Nagy baj, ha a szülõ ezt a hálátlanságot tudomásul veszi, és ráhagyja a gyerekre. Belõlük lesznek a követelõzõ, lázadó, elégedetlen gyerekek, majd felnõttek! Istenrõl pedig tudnunk kell, hogy mindig meghallgat bennünket, de csak azt adja meg, amire szükségünk van, és ami a javunkra van. Vagyis nincs meg nem hallgatott imádság. Meghallgatatlan imádsága csak annak van, aki nem imádkozik. És amit nem köszöntem meg, az még nem az enyém, azon soha áldás nem lesz. A jó modor szép, de kevés. Isten a szívet nézi. g Gáncs Aladár
SEMPER REFORMANDA
„Joggal nevezik ezt a szentséget a lélek eledelének, mert élteti és erõsíti az új embert. A keresztségben ugyanis elõször újonnan születtünk, de ahogyan mondtuk, mégis rajta marad az emberen a test és vér régi irhája, ezzel annyit akadékoskodik és kísért az ördög és a világ, hogy gyakran elfáradunk és ellankadunk, sõt nemegyszer meg is botlunk. Ez a szentség tehát mindennapi üdülésül és táplálékul adatott nekünk, hogy hitünk feléledjen és erõsödjék, ne lankadjon meg ebben a harcban, hanem egyre erõsebb legyen.” d Luther Márton: Nagy káté (Prõhle Károly fordítása)
forrás
B Ö J T 4 . V A S Á R N A P J A ( L A E T A R E ) – Jn 6,1–15
A VASÁRNAP IGÉJE
Jézus: kenyéradó Gazdánk Áldott emlékû, mélyen hívõ katolikus nagymamám mozdulata (aki hithû evangélikus gyermekeket nevelt fel a megélt ökumené legtermészetesebb módján) mind a mai napig elõttem van. Mielõtt megszegte, mindig keresztet rajzolt a kenyér aljára a kés hegyével. Kisgyerekként láttam, s megragadott az õsi mozdulat egyszerûsége. Talán értettem is, nem is, de rögtön megtanultam – s bevallom, ma is így teszek… Egyes családokban – bár oly sokat változott a világ – még ma is sokan õrzik a hálaadásnak ezt a formáját, jelezve, hogy a kenyér, amely az asztalunkra kerül, Isten adománya. (Amint kidobni sem volt szabad még a megmaradt kenyeret sem – vö. Jn 6,12!) Mikor arról gondolkodtam, hogy mit jelent ma a kenyér, annak adása, elfogadása, mit jelent a kenyeret hálával elvenni, „egy kenyéren lenni”, közösséget megélni – hiszen igénk az igazi, nagy, jézusi üzenet mellett annyira gazdag, sok más üzenetet is hordoz! –, belefutottam abba a tömegbe, amely fegyelmezetten sorakozott a Moszkva téren a szeretetszolgálat sátra elõtt egy darab kenyérre, egy tál meleg ételre várva. Kenyérre, amely nem egyenlõ a lisztbõl sütött étellel, hanem köze van a világban betöltött helyünkhöz, sõt még az önbecsülésünkhöz is, és amelynek köze van a jó szó-
hoz, a törõdéshez, a meghittséghez is, amelyre mindannyian vágyunk, amelyért kezünket nyújtjuk… Böjt negyedik vasárnapján mind a négy evangéliumból ismerõs történetet olvasunk. János evangéliumában különösen is fontos a kontextus, hiszen ez a fejezetben soron következõ, Kapernaumban elmondott, a mennyei kenyérrõl (6,26 kk.) és Jézusról, az élet kenyerérõl szóló (6,35 kk.) tanítás bevezetése. A jel, amelyet Jézus tesz az ötezerért és a tanítványokért – és értünk, hogy végre meglássuk õt –, nem csak egy csodálatos jóllakatás története, a kevés megmagyarázhatatlan megsokszorozása. A húsvét közelsége (6,4) az Egyiptomból való kivonulásra emlékezés ideje (vö. 2Móz 16, Izrael mannát kap Istentõl a pusztában); ezt a jelet a Messiás fogja majd csak megismételni a várakozás szerint. Jézust – és nem pusztán a jelet – ki látta meg? Igaz, felismerve benne a Mózeshez hasonló prófétát, királlyá akarják tenni. De nem tudják még, hogy õ nem annak rendje és módja szerint lesz királlyá, hanem passiója útján: tövisbõl kap koronát (19,2), Pilátus kihallgatja, a zsidók királyáról kérdezi (18,33 kk.), és végül táblát függesztenek feje fölé a golgotai kereszten (19,19). Az Isten szeretetét, hatalmát, a mindent adni akaró és tudó, az egész embe-
riséget, a legnyomorultabbat és a legmagabiztosabbat egyaránt magához ölelõ isteni kegyelmet ki ismerte fel vajon? Pedig õ kérdez, de a „talpraesett” tanítványok rögtön jelzik, hogy a szituáció reménytelen, nem is érdemes bajlódni a megoldásán. Hányszor értjük félre Jézust, hányszor látjuk kicsinek õt… Igen, igen: valamit mégiscsak akarunk tõle, valamit elfogadunk, kérünk, de nem õt magát, hanem a tõle eredõ, nekünk tetszõ részt…! A minden kenyér Ura hálát adva osztja a kenyeret kézbõl kézbe. Vendéglátó, kenyéradó Gazdánk õ, akinek a vendégei lehetünk. Örüljünk böjtben – Laetare! Hiszen elmondhatjuk: egy lehetek én is az „örök ötezer” közül, akikre van gondja, akik számára van eledele Jézusnak! Az élet kenyere önmagát osztja (vö. úrvacsora) – ennél ragyogóbb hír nincsen. Egy lehetek azok közül, akiknek ad, hogy kezünk tovább nyújtson. Megfogható és megfoghatatlan javakat egyaránt. Istentõl, az Atyától, élet és üdvösség forrásától származik minden lelki, szívbéli jó is; ha ennek elfogadói vagyunk, tanuljunk meg adni is. Amíg van éhség a világban – márpedig jelenleg van: minden hatodik percben éhen hal egy gyermek Afrikában –, addig van feladatunk, addig ne hagyjon „nyugodni” minket a kenyércsoda története; minket,
a diós, mogyorós, aszalt gyümölcsös kenyércsodák-csodakenyerek fogyasztóit (száznál is több a luxuskenyérrecept az interneten…). Jézus annyit adott az ötezernek, „amennyit kívántak” (11. vers). Egy falatra, egy karéjra vagy az egész „kenyérre” éhezünk? Felismerjük-e, hisszük-e, áldó mozdulatát figyelve követjük-e, szolgáljuk-e kenyéradó Gazdánkat, Urunkat, akitõl minden kenyér érkezik, amely testi létünk, életünk fenntartásához s meg nem érdemelt üdvösségünk elnyeréséhez szükséges? g Kõháti Dorottya
Imádkozzunk! Uram, Jézus, semmim sincs, amit ne tõled kaptam volna. Hálát adok neked mindenért, amivel méltatlanul, érdemtelenül, de napról napra megajándékozol. Kenyér nélkül élni még csak lehet, de a nélkül az élõ kenyér nélkül, amelyet te adsz a világnak, amely az élet kenyere, nincs értelme, célja, tartalma, jelene, jövõje a létnek. Add nekem önmagad, hiszen látod, feléd nyújtom a kezem. Tudom, észrevesz a tekinteted az „ötezerben” is, mert szeretett, egy, különleges, fontos vagyok számodra. Megváltott, akiért jöttél, akiért meghaltál, feltámadtál. Fel nem foghatom, csak hálával elvehetem. Éhezem és szomjazom rád, Uram. Tisztítsd meg lelkem böjt napjaiban, és tégy befogadóvá a húsvéti örömre. Ámen.
Oratio œcumenica [Lelkész:] Mindenható Istenünk, mennyei Atyánk! Eléd visszük hálaadásunkat és könyörgésünket. Köszönjük, hogy gondod van reánk. Naponta táplálsz bennünket igéddel. Utat mutatsz, amikor már nem látunk kiutat; megelevenítesz, amikor fásultak és megfáradtak vagyunk. Atyánk, te, aki Jézus Krisztusban a legnagyobbat, az élet kenyerét ajándékoztad nekünk, add meg mindnyájunknak, hogy tiszta szívvel, irgalmadban bízva, kételkedés nélkül tudjuk eléd vinni imádságainkat. Jézus Krisztusért kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Élet Istene, könyörgünk egyházunkért, gyülekezetünkért és az egész kereszténységért. Hûtlenségünk, bûneink ellenére se vond meg tõlünk Lelkedet, hiszen nélküled semmik vagyunk. Kérünk, segíts, hogy azt az utat, amelyre elhívtál bennünket, a tõled kapott erõvel végig is tudjuk járni. Segíts, hogy tudjuk az élet
kenyerét vinni az emberek közé, mert hisszük, hogy gyógyulásra váró világunknak erre van szüksége. Jézus Krisztusért kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Vigasztalás Istene, könyörgünk a betegekért, a szenvedõkért, az elesettekért, a kiszolgáltatottakért. Enyhítsd fájdalmukat, oldd le terheiket, ajándékozd meg õket szabadításod örömével! Mutass utat a céltalanul bolyongóknak, ragyogtasd fel arcodat a téged keresõknek. Erõsítsd a megfáradtakat, vigasztald a szomorkodókat. Ajándékozz meg bennünket nyitott szemmel és szívvel, jézusi érzékenységgel, hogy észrevegyük és felismerjük mindazokat, akiknek különösképpen is szükségük van támaszra és segítségre. Jézus Krisztusért kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Békesség Istene, könyörgünk hazánkért
és az egész világért. Annyi szenvedés, harc, nyomorúság, békétlenség vesz körül bennünket! Egyedül nem tudunk változást munkálni. Szükségünk van a segítségedre. Ezért kérünk, áldd meg mindazokat, akik akaratodba simulva küzdenek az igazságért és a jóért. Szabj határt az emberi gyûlöletnek és az embertelen, pusztító indulatoknak, amelyek szétverik közösségeinket. Add meg, hogy az emberek, népek és nemzetek békességben éljenek egymással. Jézus Krisztusért kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk! Te, aki jól tudod, mire van szükségünk, add meg nekünk mindazt, ami tetszéseddel és akaratoddal egyezõ. Tarts meg minket az élet útján a végsõ napig, a mi Urunk Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen.
ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 20.
Gyülekezeti éneklésünk a 20. század elején – a Dunántúli énekeskönyv b Ez alkalommal és a jövõ héten egyházzenénk 20. századi történéseivel foglalkozunk. Mostani számunkban a 20. század eleji gyülekezeti éneklésrõl olvashatnak; legközelebb kortárs dallamszerzõkkel és szövegírókkal ismerkedhetnek meg. (E. Zs.)
A 19. század végén, a 20. század elején a kor embere a múltban keresett kapaszkodót, ott talált mintát. Régi, feledésbe merült korok szellemi irányzatai, mûvészeti értékei váltak újra fontossá és aktuálissá. Evangélikus egyházunkban ebben az idõszakban elevenedett meg a reformáció teológiája iránti érdeklõdés, a zenetörténetben pedig ekkor kezdték el újra kiadni a régi nagy mesterek mûveit összegzõ gyûjteményeket. Ez a folyamat tükrözõdik vissza a gyülekezeti éneklésben is: a Keresztyén énekeskönyvben vagy általánosan elterjedt nevén a Dunántúli énekeskönyvben. Az 1800-as évek énekeskönyveiben nemcsak az újjal való gazdagodást figyelhetjük meg, hanem az elszegényedést is: a klasszikus korálok és a refor-
máció elõtt született énekanyag egy részét elhagyták, másik részét pedig erõsen átdolgozták. Az 1811-es, úgynevezett nagy-gyõri énekeskönyvbõl például az Erõs vár a mi Istenünk is kimaradt. Száz évvel késõbb a Dunántúli énekeskönyv szerkesztõbizottsága már lépéseket tett a reformáció énekkincsének újbóli megismertetéséért. Ebben élen járt Payr Sándor (1861–1938) egyháztörténészprofesszor. Tudományos munkájának gerincét a hazai reformáció, a dunántúli pietizmus és a legjelentõsebb magyar evangélikus városok kutatása tette ki. Jelentõs énekfordító tevékenysége is: a Dunántúli énekeskönyvben hatvanöt fordítása található, két szöveg pedig az õ költése. Mai énekeskönyvünk öt fordítása mellett aratási hálaadásra írt saját szövegét közli (EÉ 490). Szintén kiemelt jelentõségû szövegíró Sántha Károly (1840–1928), aki sárszentlõrinci lelkészként vált korának ismert költõjévé. A Dunántúli énekeskönyv több mint száz saját költésû szövegét és csaknem nyolcvan fordítását közli. Mai énekeskönyvünkben található tizenkét fordítása és tizenegy saját éneke jellemzõ válogatás szerteágazó munkájából. Fordításaiban a gyülekezeti éneklés klasszi-
kus korszakaiból merített. Négy jeles középkori himnuszt ma is az õ magyar változatában énekelhetünk (EÉ 190, 358, 434, 495). De több fontos evangélikus korál fordítását is neki köszönhetjük, többek között Paul Gerhardt egyik legjelentõsebb énekének magyar formáját is (EÉ 342). Saját verseiben megszólal a teremtett világért való hálaadás (EÉ 64, 251), a próbákban való megállás (EÉ 353), a bûnbánat (311), és hangsúlyt kap az élet mulandóságára való figyelmeztetés (EÉ 523, 524). A Dunántúli énekeskönyv szerkesztésében és a szövegek írásában Zábrák Dénes (1852–1913) soproni lelkész is részt vett. Az 1911-es könyvben öt saját szövege és csaknem nyolcvan fordítása található meg. A mai énekeskönyv egy saját szövegét és négy fordítását közli. Õ készítette Luther egyik legfontosabb énekének (EÉ 318) a fordítását is. Nem mennyiségükkel, hanem erõs érzelmi töltésükkel hatnak ma is Kovács Sándor (1869–1942) püspök, egyháztörténész-professzor szövegei. Az 1911-es gyûjtemény kilenc versét és két fordítását tartalmazza, az 1982-es énekeskönyv pedig kilenc versét és egy fordítását. Nála az Istenbe vetett reménység (EÉ 66), a
CANTATE
Jézus iránti szeretet és bizalom (EÉ 390–392) és ennek a keresztény ember életére gyakorolt hatása (EÉ 458) kerül elõtérbe. A Keresztyén énekeskönyvet 1955-ben új résszel bõvítve adták ki. A szerkesztõbizottság fontos lépést tett az énekreform útján. A világ evangélikusságához és a magyarországi református felekezethez hasonlóan ritmikus formában, kottával közölte az új tételeket. Ezek alapvetõen két forrásból származtak: a reformáció korából és új – elsõsorban skandináv – énekanyagból. Ezzel tovább erõsödött a tiszta forrásból merítés szándéka, de egyúttal kifejezésre jutott a világ más evangélikus egyházaival való közösség is. Az 1955-ös új rész a hasonló szellemben összeállított más gyûjteményekkel (Cantate, Régi magyar istenes énekek) együtt elõkészítette a talajt ma használatos énekeskönyvünknek. g Finta Gergely
2007. március 18.
evangélikus élet
Békesség néktek! A paksi országos evangélikus találkozó üzenetérõl b A június 22–23-án tartandó 5. országos evangélikus találkozó témája a megbékélés, illetve a kiengesztelõdés lesz. Hetilapunk hasábjain több szempontból szeretnénk a konferencia témájához közelíteni. E számunkban a találkozó tartalmi kérdéseirõl szólunk.
Mindennapos tapasztalatunk, hogy különféle konfliktusok között élünk. Konfliktus van elõször is ember és ember között. Konfliktus a házasságban: ki diktál, a férj vagy a feleség? Konfliktus a családban, a gyermekek és a szülõk között: meddig tartozik engedelmesség-
gel a gyermek, mikortól válhat függetlenné? Konfliktus a munkahelyen a vezetõk és a beosztottak között: a fõnöknek vajon tényleg mindig igaza van? Konfliktus a társadalomban a politikai irányzatok és hatalmi erõk között: meddig kell a polgárnak engedelmeskednie a felsõbbségnek? Konfliktus a társadalmi többség és a kisebbségek között: azoknak lenne igazuk, akik többen vannak? Konfliktus az egyes keresztény felekezetek között: megoldhatók-e a felekezeti problémák a vegyes házasságokban? Konfliktus a népek és a nemzetek között: ki vagy milyen erõ akarja vagy tudja irányítani a világot? De nemcsak ember és ember között, hanem az ember és Isten között is konfliktus van.
Az Isten és az ember közötti eredendõ teremtésbeli jó viszony a bûneset következtében megromlott. Isten azonban választott emberei által újra és újra szövetséget kínált az embernek, de az ember újra és újra elrontotta az Isten által kezdeményezett szövetséget. A pogány vallásokban is megtalálható az az eszme, hogy az istennel való megromlott kapcsolatot, a bûnt rendezni kell. Ezért a pogány kultuszokban az ember különféle ajándékokkal próbál meg kedveskedni az istennek azért, hogy áldozattal kiengesztelje õt. Abban bízik, hogy különféle rítusok elvégzése következtében a haragvó isten majd „elnézi” a bûnét. Keresztény hitünk értelmében az ember nem tudja rendezni az Istennel való megromlott viszonyt. Az ember nem hozhat áldozatot a bûneiért. 2Kor 5,18-ban azt olvassuk, hogy Isten békéltette meg önmagával Krisztusban a világot. Vagyis nem egy haragvó Istent kell egy emberi vagy akár krisztusi áldozatnak „kiengesztelnie”, hanem Isten – drámai módon – maga hoz áldozatot az emberért, Krisztus kereszthalála által. A kereszt nem „mágikus eszköz”, mint néha a középkorban gondolták, hanem Isten ember iránti szeretetének, „halálos szerelmének” a megnyilvánulása. Krisztus kereszthalála teremti meg tehát egyedül a békességet az ember és Isten között. A feltámadott és gyõzelmet vett Krisztus így köszönti tanítványait: „Békesség néktek!” Az õ békessége nem olyan, mint amilyet a világ kínál. A Krisztust követõk ezért kapják Uruktól a békéltetés szolgálatát. A június végi paksi találkozón az igehirdetõk, az énekkari szolgálók, a zenészek, a színészek, a festõk mind azt az örömhírt fogják hirdetni és megjeleníteni, hogy Isten Krisztusban megbékéltette a világot, és ezáltal nekünk adta a békéltetés szolgálatát. A Krisztusban megbékéltek ugyanis valódi békességszerzõk lehetnek a családban, a munkahelyen, a társadalomban, a többség és a kisebbség, a különféle felekezetek és nemzetek között is. Errõl szól majd a teológusok között folyó, szombat délelõtti pódiumbeszélgetés, majd ezt a kérdést járják körül a különféle szekciókban zajló beszélgetések, s a másfél nap végén a találkozó csúcsaként a „megbékélés ünnepét” élheti meg minden résztvevõ a Duna-parti úrvacsorai istentiszteleten. Jöjjünk el, hogy az ország minden tájáról érkezõ testvéreink kezét elõször vagy ismét megszoríthassuk, s hogy a megbékélés ne csak a találkozó témája, hanem valóságos eseménye is legyen. Békesség néktek! g Ifj. Fabiny Tibor
f
Szeretetotthonszentelés Gödöllõn „Ahogyan Jézust befogadta Péter Kapernaumban, úgy fogadhatja be az idõs, talán ápolásra szoruló embereket a Tessedik Sámuel Evangélikus Idõsek Otthona. Ez a ház is Jézus látogatta otthon le-
házmegye esperese, valamint Albert Gábor gödöllõi lelkész is – a helyi zeneiskola elsõ–második osztályos növendékeinek kamarazenekara és az intézmény fenntartójának, a Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközségnek az énekkara szolgált. A fenn-
het, hiszen ennek az ötletnek is õ a mozgatórugója” – hangzott Fabiny Tamás tolmácsolásában az igehirdetés alapigéjének (Mt 8,14) magyarázata. Az intézmény aulájában tartott istentiszteleten – amelynek liturgiájában részt vett Mekis Ádám, az Észak-Pest Megyei Egy-
tartó képviseletében Deme Zoltán, az egyházközség egykori lelkésze köszöntötte a megjelenteket. A szentelést követõ szeretetvendégség során a mintegy százötven fõs gyülekezet megtekinthette az újjávarázsolt szobákat és közösségi helyiségeket. g HHO
e Folytatás az 1. oldalról
Második alkalommal tartottak félnapos megbeszélést az Északi Egyházkerület egyházmegyéinek elnökségei az egyházkerület püspöki hivatalában. A március 6-i kerekasztal-beszélgetés központi témája az elvált vagy családi nehézségekkel küszködõ lelkészek helyzetének kezelése volt, szó esett továbbá egy tavaszi egyházkerületi hajókirándulás és egy õszi egyházkerületi sportnap megszervezésérõl is. Az elnökségi találkozókat a tervek szerint az egyházkerület a jövõben rendszeresen, negyedévenként rendezi meg. g Horváth-Hegyi Olivér felvétele
Cirkusz vagy hajó P
üspöki szolgálatom során egymástól egészen különbözõ gyülekezeteket látogathattam meg az elmúlt napokban. A szembeszökõ eltérések mellett sok közös vonás is volt ezekben a közösségekben. Ezúttal nem az egyház Ágostai hitvallásban leírt jellemzõire gondolok, vagyis az evangélium tiszta tanítására és a szentségek helyes kiszolgáltatására, hanem a társadalmi jelenlétre. Éljünk bár egy fájdalmasan elnéptelenedõ borsodi faluban vagy a fõváros vonzáskörzetéhez tartozó, virágzó településen, a kérdés ugyanaz: keresztényként miként tudjuk megszólítani azokat az embereket, akikkel együtt élünk, akik közé küldettünk? A válasz megtalálásában sokat segít Kierkegaard dán filozófus példatörténete, amelyet az amerikai Harvey Cox elevenített fel néhány évtizeddel ezelõtti könyvében. Az elbeszélés szerint egy dán városkába vándorcirkusz érkezik. Mielõtt sor kerülhetne az elsõ elõadásra, tûz üt ki a sátor közelében. A bohóc próbálja fellármázni a közelben lakó helyieket: „Emberek, ég a cirkusz, segítsetek!” Az ott lakók a segélykérõ öltözékét látva azt gondolják, hogy amolyan ügyes reklámfogásról van szó, és csak nevetnek a bohócon. Mikor õ annál kétségbeesettebben jajveszékel – „Ez nem tréfa, tényleg nagy a baj!” –, a helyiek már a térdüket csapkodják jókedvükben, és ígérik, hogy majd elmennek az elõadásra. A bohóc hiába erõlködik, nem veszi õt komolyan
senki, és végül leég a cirkusz is és a városka is. Az egyház úgy van jelen a világban, mint a vándorcirkusz a városkában. Felállítjuk a sátrunkat, készülünk az elõadásra. Mutatványainkra igyekszünk becsülettel felkészülni. Némelyek lélegzetállító gyakorlatokra képesek a trapézon, csak úgy lebegnek ég és föld között. (A közönség talán el is felejti, hogy azért ott van a biztosítókötél.) Mások az idomításhoz értenek nagyon: még olyan elõadó is akad, aki fejét az oroszlán szájába meri hajtani – a nagyközönség legnagyobb ámulatára. (Azt kevesen érzékelik, hogy ez az oroszlán bizony fogatlan, nem úgy, mint évszázadokkal ezelõtti õsei a római Colosseumban.) A porondon mindig megjelennek a zsonglõrök is, hogy mutatványaikkal szórakoztassák a publikumot. (Hány és hány lelkészünk fejlesztette már szinte tökélyre a zsonglõrmutatványokat, feladatok sokaságával labdázva, hivatásuk megbillentett székein egyensúlyozva…!) Legtöbben pedig a bohóc miatt mennek a cirkuszba, hiszen színes öltözékén, piros orrán, legfõképpen pedig csetlésein-botlásain jókat lehet nevetni. (Vajon tudja-e a nagyérdemû, hogy a szíve mélyén minden bohóc mélységesen szomorú?) Szeretnénk, ha elõadásunkra minél többen betérnének. Úgy érezzük, színvonalas a produkciónk. Meg aztán számos régi geg szerepel a repertoárunkban, ezeket bármikor, különösebb ké-
ÉGTÁJOLÓ
szülés nélkül is elõ tudjuk adni. Végül is szeretjük hivatásunkat. Örömöt szeretnénk szerezni másoknak, no meg azért a szívünk mélyén elismerésre is vágyunk. Tapsra és sikerre. Már be is öltöztünk az elõadásra, rajtunk a bohócruha. Ám eggyé is váltunk öltözékünkkel. Nem tudjuk levenni a jelmezt. Hiába bizonygatjuk kétségbeesetten, hogy most nem szerepet játszunk, az emberek ezt várják tõlünk. Nem hisznek nekünk, hiába bizonygatjuk, hogy nagy a baj. Mert valóban nagy a baj. Az elvilágiasodott, egyháztól eltávolodott embereket nem lehet a régi módszerekkel megszólítani. Nem szabad hagynunk, hogy szolgálatunkat régi maszkokkal és jelmezekkel azonosítsák. Új, hiteles módszereket kell találnunk. Álarc nélkül és hiteles, közérthetõ szavakkal kell az emberekhez odalépnünk. A gyülekezetlátogatások során örömmel tapasztaltam, hogy sok lelkész érzékeli a gondokat, és szívesen keresi az új helyzet megkívánta új megoldásokat. A gyönyörû fekvésû, ám számtalan
szociális csapással sújtott észak-magyarországi régióban több tucat település tartozik egyik-másik lelkészhez, sõt beosztott lelkészhez. Itt aztán végképp nem szabad felvenni a bohócruhát. Azt viszont rendületlenül kiabálni kell, hogy tûz van, nagy a veszély. Állandóan úton kell lenni, keresve a híveket. A régieket, akikben még él egykori konfirmációjuk emléke, és az újakat, akik meg sincsenek keresztelve. Közös felelõsségünk, hogy mindeközben megoldást találjunk arra a szinte reménytelennek tûnõ helyzetre, amelyet az elnéptelenedõ falvakban maradt templomok siralmas állapota jelent. Úgy kell új formákat találnunk, hogy közben megbecsüljük az õsök templomépítõ hitét is. Álarc és jelmez nélkül kell keresni a híveket a fõváros vonzáskörzetében is, ahová az elmúlt évtizedekben tömegével költöztek ki családok. Itt többnyire nem az öreg templomok állapota, hanem éppen hogy az épületek hiánya jelenti a legnagyobb gondot. Szép feladat, hogy templom és gyülekezet együtt épüljön. A lelkészeknek és munkatársaiknak itt is nagyon ötletesnek és mindenekelõtt hitelesnek kell lenniük, hogy – Isten Szentlelkének segítségével – új, élõ gyülekezetek szervezõdjenek. Érden, Pesthidegkúton és Budaörsön immár mûködik ez a modell. Piliscsabán pedig egy újonnan létrejött missziói közösségben a „gyülekezetet álmodunk” mottó jegyében voltunk együtt a minap. Jó volt megtapasztalni, hogy milyen sok család
talál itt közösségre. Épül és növekszik a közösség. A lelkésznek szép számmal vannak segítõi, mind a fiatalok, mind az idõsebbek körébõl. Azt a mély bölcsességet értették meg, amelyet a francia író, Antoine de Saint-Exupéry így fogalmazott meg: „Ha hajót akarsz építeni, akkor ne azzal kezdd, hogy munkásokat toborzol, és fát gyûjtetsz velük, szerszámokat adsz nekik, kiosztod a feladatokat, és tervrajzot készítesz, hanem keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt.” A maga korában találónak számított a cirkusz képe az egyházzal kapcsolatban, de a bibliai eredetû metafora hajóról beszél. Miként lehetünk jelen hiteles szóval és élettel a társadalomban? Talán ha az „egyház cirkusza” helyett ismét az „egyház hajója” lesz valósággá. Mert a cirkuszból bizony elegük van az embereknek, de, hiszem, szívükben ott él az olthatatlan vágy a végtelen tenger iránt.
Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
3
e
2007. március 18.
keresztutak
Kérés Budapest rendõrfõkapitányához A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökségének megbízásából a szervezet elnöke, D. Szebik Imre nyugalmazott püspök és fõtitkára, dr. Bóna Zoltán lelkész március 15-e kapcsán levéllel fordult Gergényi Péter vezérõrnagyhoz, Budapest rendõrfõkapitányához. A levél – egyebek mellett – a következõket írja: „…tisztelettel és bizalommal kérjük, hogy bármilyen helyzet is adódjék – amelyet elõre nehéz kiszámítani –, azt csak a szituáció veszélyével arányos intézkedéssel, a cselekményben részt vevõk életének, testi épségének maradandó sérelme nélkül szíveskedjék megoldani. Kívánatos, hogy parancsának olyan rendõrök engedelmeskedjenek, akiknek személyazonossága egyértelmûen jelzett, s így a törvényesség, de legalább a törvény elõtti személyes felelõsség biztosított. Természetesnek tartjuk, hogy egyházaink hívei s a magyar társadalom túlnyomó többsége békés, embertársat tisztelõ, a jó rendet megõrzõ, az ünnep méltóságához illõ megemlékezésre vágyik és készül. Tisztelettel kérjük, hogy ennek biztosítását a rendvédelmi erõk a fentiekben leírtak szerint végezzék. Így remélhetõleg nemzeti ünnepünkön méltó módon emlékezhetünk a forradalom és szabadságharc hõseire. (…)”
Reménysugár világtalanok számára b Nehéz elképzelni, de egy vak ember akár még pénzbehajtó is lehet, mint ahogyan számítógépes ügyintézõi munkakört is betölthet – feltéve, hogy részt vesz a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány (NGYIK) által szervezett tanfolyamon. A magyar szakemberek által kidolgozott speciális képzési módszer után már külföldön is érdeklõdnek: Németországban, valamint Olaszországban a hazai tapasztalatok alapján oktatják a számítógép világára a vak embereket.
Nyugodtan mondjuk ki, egy „világtalan” ember számára lesújtó a jelenlegi helyzet: Magyarországon 44 ezer regisztrált látássé-
b A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet az idei évben is meghirdette az afganisztáni Petõfi-iskolát támogató felhívását. Az adománygyûjtés mellett összesen nyolcvan, Petõfi Sándorról elnevezett általános és középiskolában hallanak a diákok osztályfõnöki vagy történelemórák keretében a nálunk szegényebb országok megsegítésének szükségességérõl. Az alábbi „levelet” az aszódi evangélikus gimnáziumból kaptuk, amely elsõként létesített testvériskolai kapcsolatot a MÖSZ által épített afganisztáni Petõfi-iskolával.
b A Magyar Honvédség kontingense évek óta jelen van Afganisztánban. Katonáink azonban nem harcolnak: gyógyítanak, iskolákat, egészségügyi intézményeket létesítenek, utakat építenek, kutakat fúrnak, részt vesznek a kormányzati infrastruktúra fejlesztésében, az afgán nemzeti hadsereg és a rendõrség kiképzésében… Beszélgetõtársam, dr. Görög János fõorvos alezredes, a misszió sebésze nemrégiben tért haza a küldetésbõl.
Ebben a tanévben az Afganisztáni Petõfi Sándor Iskola számára szerveztünk egyhetes adománygyûjtõ programot. Célunk az volt, hogy elõsegítsük az ott tanuló gyerekek taneszközeinek, szemléltetõeszközeinek a gyarapítását. Az elõzõ évek hagyományait követve tevékenységekkel gyûjtöttünk pénzt. Ismét volt papír- és üveggyûjtés, büfé, bolhapiac, a szervezõ osztályok pedig kokárdákat készítettek eladásra. Az összegyûlt adomány a segélyszervezettõl erre a célra kapott urnába került. Az idei évben új kezdeményezések is voltak. Ilyen volt például az az ökumenikus istentisztelet, amelyen diákjaink, szüleik, tanáraink és dolgozóink együtt imádkoztak az afganisztáni gyerekekért és a békéért. Ennek az istentiszteletnek az offertóriuma is az urnába került. Az adomány ünnepélyes átadására március 10-én, a Petõfi-napok elnevezésû hagyományõrzõ rendezvényünk zárásakor került sor. Az idei tanévben két új osztály, a 9/a és 9/b osz-
Dr. Roncz Béla gimnáziumigazgató az ajándékba kapott márványtáblával nyokat. Tavaly a székelyföldi árvízkárosultak megsegítéséhez, idén pedig ismét az általunk a kezdetektõl fogva támogatott projekthez kapcsolódtunk. 2005-ben az ökumenikus segélyszervezet Afganisztánban felépítette kilencedik iskoláját, hatalmas segítséget nyújtva ezzel az ott élõ gyerekeknek, akiknek a tanulás az egyetlen esélyük a felzárkózásra, esélyeik javítására, jövõjük megalapozására. Az iskola alapításakor gimnáziumunk testvéri kapcsolatot vállalt a Petõfi Sándorról elnevezett, Samarkandyan településen található iskolával. Készítettünk számukra Petõfirõl szóló tablókat, amelyeket a segélyszervezet munkatársai – Kovács (Kokó) István jószolgálati nagykövet kíséretével – el is vittek nekik. Õk pedig küldtek nekünk népükre jellemzõ használati tárgyakat, illetve ruhákat, amelyeket nagy becsben õrzünk iskolánk múzeumában.
tály és osztályfõnökeik vették át az adománygyûjtõ hét lebonyolításának terhét az idén ballagó 12/a osztálytól. Az adomány átadása igazán rendkívüli eseménnyé vált, mert a MÖSZ elhozta hozzánk az általunk támogatott iskola két diákját, valamint a segélyszervezet afganisztáni képviselõjét, akik személyesen vették át az összegyûjtött 320 733 forintnyi támogatást. Ajándékként egy márványtáblát hoztak számunkra, amely a két távoli iskola barátságát örökíti meg. Jó érzés volt látni, hogy egy hét sok-sok munkájának gyümölcse jó helyre kerül. Olyanoknak adhattunk, akik nálunk jóval nehezebb életkörülmények között élnek. A legfelemelõbb pedig az volt, hogy gyermekek tettek gyermekekért. g Kalina Katalin, az Evangélikus Egyház Aszódi Petõfi Gimnáziumának és Kollégiumának tanára
rek szerte a világon, így Európában is nagyon gyorsan terjednek annak köszönhetõen, hogy egyre több cég tart telefonon és interneten keresztül kapcsolatot az
ügyfeleivel. Magyarország sem maradt le e téren; nálunk jelenleg 14 ezer operátor dolgozik ilyen munkahelyen. g Jezsó Ákos
Református Vakmisszió Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) akkreditációs fõosztálya ünnepélyes keretek között adta át a Magyarországi Református Egyház által mûködtetett Vakmisszió lelkipásztorának azt az alaptanúsítványt, amely lehetõvé teszi fogyatékosok hosszú távú foglalkoztatását. A hazai egyházak közül a református egyház Vakmissziója volt az elsõ olyan szolgálat, amely alaptanúsítványt kapott február végén az ÁFSZ-tõl annak érdekében, hogy fogyatékosokat alkalmazhasson rehabilitációs bértámogatással. A hat hét alatt lefolytatott és 200 ezer forint költséggel járó hatósági eljárás során a hivatal munkatársai fölkeresték a misszió debreceni, budapesti és nádasdladányi telephelyét. Különös figyelmet fordítottak az akadálymentes környezet kialakításának, a fogyatékosok munkavégzési feltételeinek és az alkalmazottak dokumentumainak a vizsgálatára. A tanúsítvány öt évre szól, és húsz fogyatékos alkalmazását teszi lehetõvé. d Forrás: Református Hírlevél
Interjú dr. Görög János fõorvos alezredessel
Gyermekek a gyermekekért Az Evangélikus Egyház Aszódi Petõfi Gimnáziuma és Kollégiuma ebben a tanévben is megrendezte immár hagyományossá vált adománygyûjtõ programját. Ez már a harmadik alkalom iskolánk életében, amikor a Magyarországi Ökumenikus Segélyszervezettel együttmûködve adományt gyûjtünk az arra rászorultaknak. Ezt a programsorozatot nagyon fontosnak tartjuk gimnáziumunk életében. Egyrészt mert az általunk képviselt keresztény értékrend egyik fontos sarokköve a szeretet és az ezen alapuló segítségnyújtás. Másrészt gimnáziumunk idén csatlakozott a kompetenciaalapú oktatáshoz, ennek keretében pedig új tantárgyat vezetünk be: a szociális, életviteli és környezeti kompetencia fejlesztését. Ehhez szervesen tartozik az empátiára és a tenni akarásra való nevelés. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel 2005-ben vettük fel a kapcsolatot, amikor a délkelet-ázsiai szökõár által sújtott területeken élõ emberek megsegítésére gyûjtöttünk adomá-
rült él, köztük mintegy 62 százalékra tehetõ a munkaképes korúak aránya, a munkaerõpiacon azonban mégis csak nagyjából 7 százalékuk van jelen. Több világtalan egyszerûen nem talál állást. Összehasonlításul: Németországban 155 ezer vak ember él, közülük a munkaképes korúaknak azonban 28 százaléka keresõképes. Nagyjából ez tükrözi is az európai uniós átlagot. Jócskán le vagyunk tehát maradva a közösség nálunk fejlettebb tagállamaitól. Ezen a helyzeten kíván javítani a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány által a látássérültek számára kidolgozott féléves tanfolyam, amely a számítógéppel támogatott telefonos lekérdezésre, azaz az úgynevezett call centerekben végzett ügyfélszolgálati munkakör ellátására teszi alkalmassá a hallgatókat. A call cente-
Afganisztáni felebarátok között
FOTÓ: FEKETE DÁNIEL
4
– Alezredes úr, kaptak-e valamiféle lelki felkészítést, mielõtt útnak indultak? – Szolnokon kaptunk felkészítést, emellett pedig az elõadások szünetében kérdeztük tapasztalataikról a missziót megjárt katonákat. A felkészítés része volt az is, hogy a misszióban részt vevõ családosok miként viszonyuljanak ehhez a helyzethez: például nem volt tanácsos semmilyen problémát magunkkal vinnünk hazulról. – Mibõl állt a munkája? – Egy tizenkét fõs csapat parancsnoka voltam Kabulban egy sátrakból és konténerekbõl álló német katonai kórházban. Büszkén állíthatom, hogy a magyarok szakmailag a felsõ kategóriát képviselik ott; az egészségügyet tekintve világszínvonalú munkát végeztünk. – Arról a vidékrõl mindig háborús híreket hallunk. Mi ennek az oka? – Afganisztánban mindig voltak háborúk. Nagy Sándortól kezdve ott minden hódító megfordult. Egy stratégiai pont, amit sokan meg akartak hódítani. Utoljára a szovjetek jártak ott, utánuk a tálibok, egy szélsõséges fundamentalista iszlám csoport tagjai vették át a hatalmat. Amióta „demokratikus” kormány van az országban, õk Pakisztánba menekültek. Most kezdenek visszaáramlani, és harcolnak mindenki ellen. – Az iszlám világban lehet egyáltalán demokráciáról beszélni? És nem ellentmondás az, hogy békefenntartóként vannak jelen a magyar katonák egy háborús övezetben? – Egy iszlám nép talán nem is tud mit kezdeni a nyugati világ demokráciájával. A mi kultúránk szerinti rendet akarunk ott teremteni, ami nem biztos, hogy mûködik. A jelenlegi demokratikus kormánnyal próbálunk együttmûködni. Az amerikaiak által vezetett szövetséges erõk fõként harci cselekményekkel vannak jelen, mi inkább építünk, gyógyítunk. Tudni kell, hogy a világon termelt kokain jelentõs része Afganisztánból származik, pedig az országnak csak tizenkilenc százaléka mûvelhetõ terület. A parasztoknak hatvanszoros árat fizetnek, ha mákot termesztenek a földjükön. Ezt minden mennyiségben átveszik tõlük. Kényszerpályán mozognak, mert a csa-
ládjukat el kell tartaniuk. Ha lenne más választásuk, akkor lenne megoldás a helyzetre. – A segélyszervezetek útján adományozók nem érezhetik joggal azt, hogy az adományuk értelmetlenné válik ilyen körülmények között? – Lehet globálisan gondolkodni arról, hogy minek mi az értelme. De nem csodálatos, amikor egy embert meg tudok menteni? Ha egy kisfiúnak sikerült visszaadni az egészségét, akit elütött egy teherautó, vagy egy szabályosan szétlõtt embert sikerült megmentenem, akkor már nem hiába voltam ott. Nemcsak az orvosi hivatás a fontos, hanem mindenkié, aki segít. – Nem érzett halálfélelmet? – Az utolsó itthon töltött éjjel felriadtam; akkor döbbentem rá, hogy mire készülök. A másik nehéz pillanatot a kölni repülõtéren éltem át. Lassú és fárasztó utazás után éjszaka egy katonai
– Érdekes dologra lettem figyelmes. Amikor kimentem, szinte beteg voltam. Mikor kijutottam, testben, lélekben egészséges lettem. Rájöttem az okára. Itt a mi kis világunkban együtt élünk a mindennapos döntésekkel. Állandó stresszben vagyunk, amire még rárakódik a politikai helyzet következménye, a nyugtalanság is. Minden okunk megvan rá, hogy kudarcosnak érezzük magunkat, és ebbe belebetegedjünk. Ott viszont euforikus nyugalom szállta meg az embert. Itt a problémámat úgy oldom meg, hogy az egy másikat generál. Ott azonban ez megszûnt, és az események tõlem függetlenül zajlottak. Az, hogy engem egy orvlövész lelõ-e, vagy aknára lépek-e, esetleg öngyilkos merénylõvel találkozom, tõlem független esemény. – Nehezebb a gyógyítás háborús körülmények között, mint itthon?
Mûtét közben a konténerkórházban mikrobuszban ültünk, várva a bebocsátásra. A sofõrök – akik valószínûleg soha nem voltak misszióban – egy háborús filmet néztek. Néztem én is, és láttam, hogy az operatõrön kívül gyakorlatilag mindenki meghal a filmben. Hirtelen olyan halálfélelmem lett, hogy kiugrottam a kocsiból. A stressz, akármennyire felkészül is rá az ember, mindenkibõl mást vált ki. Emlékszem még egy pillanatra, amitõl most is kiráz a hideg. Mivel kint mindig fegyvert kellett viselnem az oldalamon, megszoktam a súlyát. Amikor szabadságon voltam, és családommal a gyõri belvárosban sétáltunk, egyszerre sok ember lett körülöttem. Odakaptam, ahol megszoktam a fegyvert… Akkor egy pillanatra nagyon féltem. – A Gondviselés bizonyára sokkal életközelibbé válik egy háborús övezetben …
– Nem. Itthon sok kellemetlen és negatív hatású körülmény zavarja meg a gyógyítás csodáját, tisztaságát. Ott nincs ilyen. Gyógyítani kell, mert az ellátásra szoruló embernek szüksége van rá – ennyi. Soha senki nem kérdezte, hogy mi lenne, ha másnap mûtenénk, hogy belefér-e a beteg társadalombiztosításába, támogatja-e az OEP, meddig fog bent feküdni, van-e elég sebészfonal, miért kell ennyi röntgen, kell-e CT, miért kell bejönni asszisztálni… Ott akár éjjel kettõkor is bementünk. Társaim rögtön felajánlották a segítségüket a közös gyógyítás öröméért. Idehaza nem lehet reprodukálni ezt az érzést. Akit a misszió szele megcsapott, az visszavágyik. Én is. Egy dolog mégis visszatarthat: az, hogy ismét itt kellene hagynom a családomat… g Menyes Gyula
2007. március 18.
kultúrkörök
Dies Academicus a hittudományi egyetemen
A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT
Evangélium Színház DUNA PALOTA Budapest V., Zrínyi u. 5. 2007. április 1-jén, virágvasárnap este 7 órakor bemutatja
e Folytatás az 1. oldalról
Heltai Jenõ: Egy fillér Álomjáték három felvonásban szereplõk: István, a költõ O. Szabó István Jászai-díjas Márta, a felesége Forgács Szilvia Iván, az orvos Kárpáti Tibor Irén Szõlõskei Tímea Dóra, a színésznõ Martin Adél Károly, drámaíró Gyurin Zsolt Alfréd, vezérigazgató Farkas Tamás Margit nõvér, ápolónõ Szoboszlai Éva Wen-Hay, a Fekete Császár Lénárt László Taj-Kong, kínai koldus Mucsi Sándor 1. pokolbéli testõr Szabó Péter 2. pokolbéli testõr Medgyessy Pál
Bácskai Károly és Böröcz Enikõ doktori fogadalomtétele felnõttképzési munkáról és annak távlati céljairól. Dr. Csepregi Zoltán rektor zárszava után bemutatták az egyetemen berendezett Prõhle Károly-emlékszobát. Prõhle Károly családtagjai az egyetem rendelkezésére bocsátották a jelentõs teológiai munkásságot kifejtõ professzor hagyatékban maradt könyvtárát, amelyet katalogizálva tekinthettek meg a jelenlévõk. A tudomány napjának színvonalas programja doktori avatással ért véget. A Doktori és Habilitációs Tanács döntését
dr. Reuss András tanszékvezetõ egyetemi tanár ismertette: ennek értelmében Bácskai Károly budahegyvidéki lelkész, az EHE Újszövetségi Tanszékének oktatója és Böröcz Enikõ lelkész, az Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársa cum laude minõsítéssel vehette át doktori diplomáját. Bácskai Károly laudációját dr. Varga Gyöngyi, Böröcz Enikõét pedig dr. Szentpétery Péter docens, az EHE Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetõje mondta el. g Petri Gábor
Történik a költõ lakásán, Irénnél, az orvos rendelõjében és a pokolban Díszlet- és jelmeztervezõ Zenei szerkesztõ Maszk Rendezõ
Látogatás a Prõhle Károly-emlékszobában
„Énekeljetek új éneket az Úrnak…” – csak „új” éneket? „Énekeljetek új éneket az Úrnak…” (Zsolt 96,1) Sokan úgy gondolják: csak akkor felelnek meg a zsoltáríró felszólításának, ha csak új éneket énekelnek. Meggyõzõdésem, hogy tévednek. Tudom, sokszor terítékre került és sokat vitatott kérdése ez egyházi zenei életünknek. Számosan nyilatkoztak – köztük jelentõs szaktekintélyek – pró és kontra. Magam Wulfné Kinczler Zsuzsannával értek egyet, aki így tette fel a megdöbbentõ kérdést egy elõadásában: „Van-e még zenében is megnyilvánuló lutheránus önazonosság-tudat? (…) Vagy el tudunk képzelni lutheránus egyházat korálok nélkül?!” (Magyar Egyházzene, 2005/2006. 1–2. szám, 148.; 151. o.) Sajnos a kérdés nem költõi, nagyon is valóságos helyzetlátáson alapul. Kodálytól tanultuk, hogy a kisgyermeket elõször zenei anyanyelvünkkel kell megismertetnünk, késõbb erre épülhet rá más népek zenéje. Egyházunkban sem fordíthatjuk meg a sorrendet, hiszen evangélikus hitünk zenei anyanyelvét az óegyház gregorián dallamkincséhez csatlakozó korálok képezik. Ha nem szerettetjük meg fiataljainkkal a több évszázados – esetenként másfél ezer éves – énekeinket, késõbb sem fogják szívesen énekelni õket. Hallom a mindennapos válaszokat: „Az ifjúságot csak a gitáros új énekekkel lehet »megfogni«; hozzájuk közel álló, számukra könnyen emészthetõ dallamvilág az, amelyre pozitívan reagálnak, amellyel aktivizálhatók.”
De vajon ki kell-e szolgálnunk az õ igényeiket? „A gyerekeknek egyértelmû értékrendre lenne szükségük” – vallja az egyházzene szakavatott tudósa, Szendrei Janka (uott 145. o.). „…sokszor nem az játszik-e itt is szerepet, hogy nem ismerjük eléggé énekeskönyvünket, nem vagyunk az anyag birtokában? Azaz saját bizonytalanságunkat vetítjük ki a gyermekekre. A gyermekeknek az a vonzó, amit vonzó, hiteles módon »tálalnak«, kínálnak” (uott 149. o.). Aktív tanári pályámon tapasztaltam, hogy az elkötelezettség és a sok fáradozás meghozza az eredményt: kamasz fiúkkal is meg tudtam szerettetni „A csitári hegyek alatt…”, „Tavaszi szél vizet áraszt…” kezdetû népdalokat. Énekkarosaim Bach „Ím, jászlad mellett térdelek…” kezdetû korálját is szívesen énekelték, a hetvenes, nyolcvanas években „természetesen” nem Paul Gerhardt, hanem Lukin László szövegével. Sok évtizedes tapasztalat alapján kialakult meggyõzõdésem, hogy az értékálló, nem a pillanatnyi igényt kiszolgáló zenére – megfelelõ elõkészítõ munkával – fogadóképessé lehet tenni a fiatalokat. Megérinti õket énekeskönyvünk repertoárjából számos dallam és szöveg, mint például az „Áldunk téged, Istenünk…” (42); „Dicsérjük Istent!” (52); „Áldjad, én lelkem…” (57); „Öröm van nálad…” (364); „Hadd áldlak…” (93); „Ó, terjeszd ki…” (120); „Ó, jöjj, ó jöjj…” (133); „Hadd zengjen énekszó…” (151); „Fel útra, ti hívek…” (163); „Itt az Isten köztünk…” (280) kezdetû stb.
Ha nem így van, az nem a fiatalok, de nem is a korálkönyv hibája! Természetesen a tempó gyorsabb formában vonzó az ifjúság számára, mint amihez hozzászoktunk gyülekezeteinkben, ahol alkalmazkodnunk kell az idõsebb korosztályhoz is. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy egyházzenészeink közül valaki, aki erre késztetést érez, de még inkább egy munkaközösség vállalkozhatna olyan kiadvány összeállítására, amely könyvbõl és hangzó anyagból áll. A könyv egyrészt legértékesebb, teológiai, zenei és irodalmi szempontból is mértékadó énekeinkbõl adna válogatást, másrészt rövid, az Evangélikus Élet Cantate rovatához hasonló elemzésekkel segítené a lelkészeket, hitoktatókat. A hangzó anyag nemcsak az énekeket foglalná magába, hanem az egyházi zeneirodalom legjelentõsebb alkotásai közül – a gregoriántól a 20. századig – közölne részleteket. (Jó példa erre Pécsi Géza Kulcs a muzsikához címû kötetének egyházzenei fejezete.) Biztos vagyok abban, hogy sok fiatal értelmét, szívét, hitét ilyen módon megérintené egy-egy Bach-korál vagy Händel Hallelujája a Messiásból. Hitem szerint az szolgálná teljességben Isten dicsõségét, ha az ifjúsági alkalmakon, családi istentiszteleteken a gitáros énekek kiegészülnének korálokkal. Ezáltal korosztálytól függetlenül evangélikus identitásunk is folyamatos megerõsítést kapna. g Gerhát László nyugalmazott tanár, karnagy, kántor
Huros Anna Mária Pacher Gréti Lampé Anikó Udvaros Béla
további elõadások: április 8., vasárnap délután 3 óra április 28., május 19., 26., szombat délután 3 óra április 15., 22., május 13., június 3., vasárnap este 7 óra Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon, valamint hétfõ, szerda, péntek délután 14–18 óra között a Duna Palota portáján (tel.: 1/235-5500). Helyárak: 2200, 1700, 1400 forint.
BOTTA DÉNES FELVÉTELEI
Mind a négy nyertes pályázatot elsõéves hallgatók készítették: a harmadik díjat Orczán Ildikó, a megosztott másodikat Csizmadia Nóra és Kovács Katalin, az elsõ díjat pedig Somogyi Lilla vehette át az egyetem rektorhelyettesétõl. Az ebédszünet után a Magyarországi Evangélikus Egyház jelenleg mûködõ oktatási és diakóniai projektjeinek bemutatása következett. A Zsivora György Népfõiskolai Alapítványról és az azon belül mûködõ romamisszióról Kocsis István alapítványi titkár, Bakay Péter munkatárs, a romamisszió vezetõje és Karl Jánosné Csepregi Erzsébet sárszentlõrinci lelkész tartott elõadást. Diakónia a gyülekezetben és a városban címmel Gregersen Labossa György, a Johanneum Evangélikus Diakóniai Központ igazgató lelkésze mutatta be a szombathelyi szeretetintézményben folyó diakóniai munkát. A miskolcon elindított Alpha-kurzus nevû oktatási és missziói projekt részleteibe Sándor Frigyes lelkész vezette be a hallgatóságot. Utolsóként Lázár Zsolt, a SzarvasÓtemplomi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze és Benkóczy Péter, a Tessedikkel a XXI. Századba – Második Esély Népfõiskola képzési koordinátora számolt be a szarvasi népfõiskolán folyó
f
Huszadik századi jelentõs íróink közül újabb magyar drámaíró, Heltai Jenõ (1871–1957) szólal meg az Evangélium Színház színpadán. Hosszú élete során minden mûfajban remekmûveket alkotott. Versei könnyed hangvétele, játékos szellemessége különösen az 1904-ben alkotott János vitéz operett dalszövegeiben érvényesült. Nem mindennapi teljesítmény egy Petõfi mûve alapján készült zenés darabhoz dalszöveget írni. Látványos színpadi sikereit a Vígszínház mutatta be; ezek felhõtlen, könnyed, pesties humorral írt életképek, társalgási színdarabok – különösebb mélyebb mondanivaló nélkül (A Tündérlaki lányok, A kis cukrászda stb.). A sors iróniája, hogy mindmáig legsikeresebb színjátékát, A néma leventét a Vígszínház nem fogadta el, így a Magyar Színházhoz vitte. Ott több százszor játszották (Bajor Gizi, Törzs Jenõ, Bilicsi Tivadar). Mesés játékaival aratott még sikereket (Az ezerkettedik éjszaka, Szépek szépe). Írt humoros elbeszéléseket, regényeket, kabarétréfákat, operettet. Mint emlékezéseiben írja: „Hatvan évig ide-oda csapongó voltam. Éltem Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban…” Ironikusan, malíciával szemléli önmagát. Írók, színésznõk és más csirkefogók, Utazás énmagam körül címmel jelent meg elbeszéléskötete. Mûvei páratlan sikerét számtalan külföldi megjelenése jelezte. Gazdag, elismert író, hosszú, sikeres élet jutott osztályrészéül. Hetvenéves korában írta meg Egy fillér címû álomjátékát. Ez a mû élete legjobb színpadi alkotása. Mintegy önvallomása ez az életnek, az õ életének az értelmérõl. Õ a hõse, a könnyû sikerekért tehetségét áruba bocsátó költõ, aki a megalkuvás és a szabadulni akarás küzdelmében szenvedi pokoljárását. Az Egy fillér a drámában az a pénz, amelyért a tehetség eladta magát. Mementó, hogy a végjátékunkban számadással tartozunk! E gondolatok jegyében, húsvéti lélekerõsítésre mutatjuk be Heltai remekmûvét 2007 virágvasárnapján. g Udvaros Béla
Európai és nemzeti identitásunk tudatában b Európai identitás – nemzeti identitás címmel rendezett nemzetközi konferenciát a Reformáció és Közélet Társaság, valamint a Thomas More Intézet magyarországi tagozata. A március 10-i tanácskozásnak a Károli Gáspár Református Egyetem adott otthont.
Az egyetem hittudományi karának dísztermében dr. Borsi-Kálmán Béla, a történettudomány doktora, a Thomas More Intézet magyarországi tagozatának ügyvezetõ igazgatója köszöntötte a résztvevõket. Dr. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök rövid bevezetõje után neves magyar és külföldi elõadók tartották meg referátumukat. A Magyar Polgári Együttmûködés Egyesület elnöke, dr. Martonyi János volt külügyminiszter az uniós intézményi és jogi rendszer korszerûsítésének szükségességérõl beszélt, illetve kifejtette, hogy hazánknak szüksége van „külsõ jogállami kontrollra”. „Az az ország, amelyik nem tudja levonni a politikai következtetést egy kormányzat teljes gazdasági, erkölcsi kudarcából, az ön-
maga lábán nem tud megállni” – jelentette ki. Sajátosan közelített a tanácskozás témájához dr. Chantal Delsol filozófus, a Marne la Vallée-i egyetem tanára: referátumában különbözõ szerzõk – többségükben nem franciák – mûveibõl származó idézetek segítségével mutatta be, hogyan látják a franciákat kívülrõl. Dr. Herczegh Géza, a magyar Alkotmánybíróság volt bírája, a Hágai Nemzetközi Bíróság volt tagja az EU történetével kapcsolatos rövid áttekintést nyújtott a résztvevõknek. Õt a holland Van der Waal professzor követte; az Európai Parlament egykori tagja egyebek mellett arról beszélt, hogy a jelenlegi uniós alkotmány helyett egy újabb alapszerzõdésre lenne szükség. Az utolsó elõadó, hazánk volt UNESCO-nagykövete, a Thomas More Intézet magyarországi tagozatának elnöke, Fasang Árpád a kulturális identitással kapcsolatos gondolatait osztotta meg a jelenlévõkkel. A rendezvény záróakkordjaként a konferencia résztvevõitõl Papp Kornél, a Reformáció és Közélet Társaság elnöke búcsúzott. g G. Zs.
5
6
e
2007. március 18.
panoráma
Közelmúltunk kutatója Beszélgetés dr. Böröcz Enikõvel b Ordass Lajos második „aktív” püspöksége – A Magyarországi Evangélikus Egyház története az 1956. november 1-je és 1958. június 17-e közötti idõszakban címmel írta meg doktori értekezését Böröcz Enikõ lelkész, az Evangélikus Országos Levéltár (EOL) tudományos munkatársa. Amint lapunk is hírt adott róla, a disszertációt tavaly novemberben védte meg az Evangélikus Hittudományi Egyetemen „cum laude” minõsítéssel. A munka elkészítéséhez számos magyarországi levéltár mellett az Egyesült Államokban, Svájcban és Németországban is végzett kutatásokat. A szerzõt – aki doktori oklevelét múlt csütörtökön vehette át – „személyes indítékairól” és tízévnyi kutatómunkájának eredményeirõl kérdeztük.
– Mióta foglalkozik egyháztörténettel? – Gyermekkoromtól fogva érdekel a történelem, teológusként pedig az egyháztörténelem közelébe kerülhettem. Bázeli tanulmányaim idején akadt a kezembe Kurt Alandnak Az egyház története címû kétkötetes munkája, amely annyira megragadott, hogy csaknem szóról szóra lefordítottam. 1990-ben kerültem levéltárunkba, pár évvel késõbb tudományos munkatársként kiválasztottam az általam kutatni kívánt korszakot – egyházunk második világháború utáni történetét, egészen 1989-ig bezárólag. Muntag Andor és Fabiny Tibor professzorok bátorítottak arra, hogy pályázzak meg egy doktoriskolai helyet egyházunk egyetemén. – Az egyháztörténet mellett a teológiának melyik része áll közel a szívéhez? – Eredetileg a biblikus tárgyak, az egyháztörténeti kutatásokba való belemélyedéssel párhuzamosan pedig egyre jobban feltámadt az érdeklõdésem a rendszeres teológia iránt. Ma már azt vallom, hogy az egyház mindenkori története és tanítása szorosan egybetartozik. – Bizonyára vannak személyes vagy családi emlékei 1956-ról és a közvetlenül utána következõ idõkrõl… – 1956-ban harmadikos elemista voltam, egyben a szarvasi Luther Márton Evangélikus Árvaház lakója a nõvéremmel együtt. Jól emlékszem arra, hogy október 24-én az egyik osztálytársam közölte velem, hogy „Budapesten kitört a forradalom”. November 4-e után láttam az utcákon a szovjet tankokat, sõt nyilvános helyen kirakott képeket Budapesten meglincselt ávósokról, és érzékeltem az „utca emberének” megváltozott hangulatát is. A forradalom családunk egyesülését is magával hozta: édesapánk szibériai, majd magyarországi börtönöket, illetve munkatábort megjárva akkor szabadult ki. 1956 karácsonyán – nyolc év után – volt elõször együtt a család. – Ordass Lajos mellett kiket tisztel a korszak szereplõi közül, és kiket lát sötét színben? – A kutatásaim során találkoztam néhány olyan lelkésznek a nevével és sorsával, akiket vezetõ belsõ egyházi körök és az õ kiszolgálóik lehetetlenítettek
el. Az õ sorsukban egyszerre ragyog fel számomra az embereknek való kiszolgáltatottság minden nyomorúsága és az Istennek, Jézus Krisztusnak odaszánt tanítványi élet teljes tisztasága és szabadsága. Scholz László, idõsebb Zászkaliczky Pál, idõsebb Kendeh György, Danhauser László, Schulek Tibor és mások tartoznak ebbe a kategóriába. Úgy vélem, az õ hûségüknek sokat köszönhet az egyház.
A kérdés második felét illetõen az általam vizsgált idõszak – 1956–58 – „fekete lovasai” közé tartoznak mindazok, akik akár szabad elhatározásukból, akár zsarolásnak engedve hamis teológiát képviseltek, továbbá akkoriban jelentéseket adtak személyekrõl és az egyház szolgálatáról. Teológiailag fogalmazva ezek az emberek szembemeneteltek Istennek, Jézus Krisztusnak és a Léleknek a velük és egyházunkkal kapcsolatos terveivel, és helyette „egy másik történetbe” kényszerítették bele önmagukat és az egyházat. Azonban a velük való foglalkozás során különösen fontosnak tartom a teljes életpálya feltárását, a történet és a teológia egymásmellettiségét. – Mennyiben volt különleges az evangélikus egyház helyzete a „második Ordass-korszakban” a többi egyházhoz képest? – Kutatásaim során a másik két történelmi egyház – a római katolikus és a református – történetével foglalkoztam részletesebben. A legszembeötlõbb különbséget az idõbeliség és a tartalom síkján érzékeltem. Ami az elõzményeket illeti, a másik két történelmi egyházban korábbra lehet visszanyúlni, szinte az elsõ Nagy Imre-korszak kezdetéig, illetve annak a végéig. Miközben nálunk minden a központosításról szólt, a reformátusok 1955 tavaszán úgynevezett Hitvalló nyilatkozatot adtak ki, amelyben kemény kritikát és világos ajánlásokat fogalmaztak meg. A katolikus egyházban viszont Czapik Gyula egri érsek halála után Grõsz József került vissza mind
az érseki székbe, mind pedig a püspöki kar elnöki tisztségébe. Õ az államhatalom által megzsarolt egyházi személyek közé tartozott, akinek a vezetése alatt a katolikus egyház életét az államhatalom nagyon erõsen befolyásolta. Más kérdés, hogy végeredményben Grõsz nem rehabilitált emberként vezette az egyházat, és csak a rendszerváltás után rehabilitálták. Az evangélikus egyházban az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának galyatetõi ülését megelõzõen mozdult meg az addigi állóvíz mind Ordass körül, mind pedig magában az egyházban. Végeredményben az Ordass-ügy rendezetlenségének a felszámolására megkezdett lépések nyomán történt mindez. Annál is inkább, mert az egyházi vezetés egy darabig „béna kacsa” helyzetben volt, illetve a kulisszák mögött „szerencsétlenkedett”, ezzel viszont bátorította a többieket. Az ébredés akkori vezetõi a nagybaráti találkozón kiadták az Észrevételek címû iratot. Az Ordass-vonal – eleinte Ordass nélkül – a szeptemberi lelkészkonferenciákon hallatta elõször a hangját. Mindezek együtt eredményezték azt, hogy a forradalom kitörésének pillanatára az evangélikus egyházban már minden készen állt a vezetõségváltásra. Ettõl kezdve az evangélikus egyház – a változásokat illetõen – az utolsó helyrõl az elsõ helyre ugrott, és 1958. június 17-ig megõrizte ezt a helyét. Ami a tartalmi részt, illetve a befejezést illeti, a református és római katolikus egyházak akkori története párhuzamosan haladt a magyar forradalom gyõzelmével, majd leverésével, illetve ezek következményeivel. A református egyházban a Református Megújulási Mozgalom 1957 tavaszáig egyre nehezebb körülmények között folytatta munkáját, majd 1957 januárjának utolsó napjaiban a konventi elnökség letette a voksot az 1956. október 23-a elõtti status quo mellett. Ettõl kezdve innen is csak visszafelé vezetett az út. Mindszenty Józsefnek mindössze pár nap adatott a tájékozódásra és intézkedésre, ez alatt üzeneteket, segélykéréseket fogalmazott meg, békepapokat függesztett fel, és igyekezett egy új kezdet feltételeit megteremteni. November 4-e után az amerikai nagykövetségrõl már csak korlátozott mértékben, késõbb pedig egyáltalán nem tudott intézkedni. Ezt követõen a magyar állam és a Vatikán, illetve a magyar állam és a püspöki kar között egy darabig egyfajta iszapbirkózás folyt, majd fokozatosan, ha nem is változások nélkül – gondolok itt a békepapi mozgalom bizonyos átalakulására – visszaállt az állam számára kedvezõ helyzet. Az evangélikus egyházban a másik két történelmi egyházzal ellentétben új teológiai, személyi, közigazgatási megfontolások születtek, és ezek alapvetõ változásokat hoztak. Mindez az egyházkormányzás, a sajtó, a financiális ügyek, a lelkészképzés, a más egyházakkal való viszony és a külföldi ügyek területeire is hatással volt. Itt nemcsak arról volt szó, hogy ledolgozták az addigi hátrányokat, hanem alapvetõen új irányultság jelent meg.
Ugyanez mondható el az egyházpolitika, illetõleg az evangélikus egyház és a nemzet új viszonyáról is. És ha belegondolunk abba, hogy mindezt egyre nehezebbé váló belsõ egyházi helyzetben, illetve a magyar történelemben páratlan méretû terror, megtorlás közepette érték el, akkor még nagyobb elismeréssel kell szólnunk errõl a korszakról. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy 1957 januárjától az evangélikus egyházból nagy számban érkeztek jelentések az állambiztonsághoz. – Egy történészhez nem illõ, de mégis érdekes kérdés: lehetett volna másképp, meg lehetett volna õrizni 1956 vívmányainak nagyobb részét az egyházban 1958 után? – Ezzel kapcsolatban elõször a személyi következményekrõl kell szólni. Ezek egy része jóvátehetetlennek bizonyult. Ordass Lajost ezúttal nem nyolc évre tüntették el az evangélikus egyházból, hanem végleg. Õ maga ugyan azt mondta: „Egyénileg fölszabadulást érzek. Az egyház sorsa rám nehezedik.” Mindez azonban nem változtat azon, hogy az õ kiválásával és társai közül többeknek az ellehetetlenítésével olyan hátrányos helyzetbe hozta magát az evangélikus egyház, amelynek súlyos következményei lettek. Kutatásaim során több olyan adattal találkoztam, amelyek szerint Káldy Zoltán a maga püspökségének a kezdetén szeretett volna legalább akkora szabadságot kiharcolni az evangélikus egyház számára, mint amennyi szerinte akkoriban a római katolikus egyháznak jutott, a Vatikánnal való kapcsolata révén. Káldy a Lutheránus Világszövetség (LVSZ), sõt Vajta Vilmos segítségét szerette volna ehhez igénybe venni. Ebbe a Káldy által elgondolt „szabadságba” talán belefért volna valami az 1956–58-as korszakban elért eredmények közül. Az államhatalom azonban nem volt fogékony ezekre az elképzelésekre. A Belügyminisztériummal karöltve abban volt érdekelt, hogy az egyházban minél rosszabb legyen a belsõ helyzet. – Végezetül hallhatnánk a terveirõl? Milyen irányban folytatja a kutatómunkáját? – Jelenleg disszertációm könyv alakban való megjelentetése foglalkoztat, kiegészítve Ordass Lajos elsõ püspökségével, az 1945–48 közötti korszakkal. A másik dolog, amely a szívügyemmé lett, Anti Kukkonen finn teológus finn nyelvû magyar evangélikus egyháztörténetének a kiadása. A kéziratot genfi kutatásaim során találtam meg. Õ az 1966–67-es tanévben járt nálunk, nagy tisztelettel fogadták. Késõbb azonban mélyen elítélték a tevékenységét az akkori egyházvezetõk, illetve az ébredési vonalhoz tartozó személyek is. 2005-ben meghalt, de még megtudta, hogy foglalkoztat mûvének a kiadása. Szintén érdekelnek egyházunknak az 1945–89 közötti külügyi kapcsolatai, illetve az úgynevezett nemzetközi ÁEH- – állami egyházügyi hivatali – konferenciák; mindez általánosságban és részletekbe menõen is. A levéltári munka, az egyháztörténeti kutatások mellett továbbá szeretném folytatni a fordítást is, elsõsorban az evangélikus egyháztörténet és teológia területén. g Kertész Botond
Adj esélyt az esélynek! b Az Európai Bizottság a 2007. esztendõt – Egyenlõ esélyek mindenki számára elnevezéssel – az esélyteremtés évének nyilvánította. Még tavaly határoztak arról, hogy elindítanak olyan programokat, amelyekkel felhívhatják az öreg kontinens polgárainak figyelmét a diszkrimináció, a társadalom bizonyos csoportjait hátrányosan érintõ megkülönböztetés gyakorlatára. Az év célkitûzése, hogy az unión belüli tagállamok különösen is odafigyeljenek az emberi jogok, a társadalmi igazságosság érvényesülésére a kisebbségi közösségek, illetve a társadalom peremére szorultak érdekében.
„Az 1997. évi amszterdami szerzõdés révén a nõkön kívül ma már védelmet élveznek a fogyatékosságuk, fajuk vagy etnikai származásuk, koruk, vallásuk vagy meggyõzõdésük, illetve szexuális irányultságuk miatt hátrányt szenvedõk” – olvashatjuk a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján. Magyarországon e minisztérium Esélyegyenlõségi Fõosztálya vállalta az unió által megsza-
bott tematikájú európai év programjának a koordinálását, és különített el mintegy 130 millió forintot különbözõ projektek, rendezvények támogatására. (Ebbõl az „alapból” akár az egyházak gyülekezeti közösségei is megpályázhatnak kisebb-nagyobb összegeket programjaikhoz.) Hazánkban az „esélyév” hivatalosan március 5-én, a budapesti Mûvészetek Palotájába összehívott, Partnerkonferencia elnevezésû rendezvénnyel vette kezdetét. A több mint háromszáz résztvevõ az ország különbözõ civil szervezeteit képviselte az eseményen. Az elhangzott elõadások – beleértve Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter megnyitóbeszédét – mind-mind hangsúlyozták: bizony van tennivalónk a különbözõ társadalmi rétegek felzárkóztatása, az egyenlõ esélyek megteremtése terén! Egy, a tematikus évhez kapcsolódó felmérés szerint például a tagállamokban még mindig jelentõs a különbség a férfiak és a nõk fizetése között – utóbbiak átlagosan 15%-kal keresnek kevesebbet. Az unióban élõ idõs polgárok 69%-a érzékeli, hogy kora miatt hátrányok érik, a roma lakosság 79%-ának tapasztalata, hogy etnikumukkal szemben negatív diszkrimi-
náció érvényesül, a mozgáskorlátozottaknak pedig 77%-a véli úgy, hogy a társadalom nincs tekintettel rájuk és szükségleteikre. Ez az esztendõ tehát alkalmat ad arra, hogy hazánkban is felülvizsgáljuk a joggyakorlatot, erõsítsük a társadalmi érdekképviseletet, felismerjük és elismerjük a sokszínûség elõnyeit, azaz megtanuljuk tiszteletben tartani egymást. Ahogyan az Európai Unió is ebben a négy szóban fogalmazta meg az esélyév szempontjait: jogok, képviselet, elismerés, tolerancia.
Az olvasóban mindazonáltal felvetõdhet a kérdés: jó, jó, de mi közünk nekünk ehhez? Miért nem hagyjuk meg a politikai szlogeneket a szekuláris médiának? Mi közük az egyházaknak az esélyteremtés évéhez? Nos, nem volna bölcs dolog szemet hunyni afelett, hogy az EU a veszélyeztetettek között említi azokat a közösségeket, amelyeket vallásos meggyõzõdésük miatt érhet hátrány… Jóllehet Krisztustól tanulható szelídséggel, mégis határozottsággal mindenkor ki kell állnunk meggyõzõdésünkért, ta-
nításunkért, nekünk természetesen ebben az esztendõben sem az lesz a dolgunk, hogy magunkért protestáljunk. Most valójában arra kapunk esélyt, hogy keresztény hitünkrõl tanúságot tegyünk. Hiszen valljuk, hogy Isten igéje éppen az „esélyegyenlõségrõl” szól. A Teremtõ adott méltóságot az embernek, amikor képmására alkotta, kiemelte a többi teremtmény közül, és rábízta, hogy uralkodjon „a földön mozgó minden élõlényen” (1Móz 1,28). Az esélyév kulcsszavai – tisztelet, elismerés, tolerancia – olyan fogalmak, amelyeknek gyökere az a tudás, hogy a másikban Isten arcát ismerem fel. A kiszolgáltatottakról, az elesettekrõl, a diszkrimináltakról mondja Jézus a kisgyermekek példáján keresztül: „Aki (…) egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” (Mk 9,37) És hozzá kell tennünk: a másikban azt az istenképû bûnöst, megváltásra szoruló embert ismerhetem fel, aki hozzám hasonlóan – Luther szavát idézve – kegyelemért kuncsorgó koldus… Élünk-e az esélyteremtés évében a hitvallástétel esélyével? g B. Pintér Márta
2007. március 18.
panoráma
Pásztorév a Gyimesekben Találkozás Bakay Péterrel
– Mi késztette arra, hogy erre a meglehetõsen szokatlan döntésre szánja el magát? – Kilenc esztendõn keresztül tanítottam hittant a békéscsabai evangélikus gimnáziumban. Emellett egyfajta mûvelõdésszervezõ is voltam az iskolában, valamint a Békéscsabai Keresztyén Ifjúsági Egyesület egyik vezetõje is. Szóval, nem unatkoztam. – Netalántán egyenesen a kiégés veszélye fenyegette?… – Nem szeretem ezt a szót, de valami hasonlót éltem át, azt hiszem… – Más ebben az esetben talán csak lassított volna egy kicsit, Ön úgy döntött, erdélyi juhpásztor lesz. Miért éppen ezt az utat választotta? – Úgy gondolom, hogy az ember negyvenéves kora körül – ha van rá szabadsága – váltson. Én válthattam, és meg is tettem. És azért a pásztorkodást választottam, mert annak ellenére, hogy városi vagyok – Kecskeméten nevelkedtem, késõbb Békéscsabán éltem –, mindig is vonzott a falusi világ, a természet közelsége. És mivel valami gyökeresen mást akartam csinálni, mint addig, a Gyimesek mellett döntöttem, hogy megtudjam, milyen érzés az, ha ki vagyok téve a természet erõinek, ha „nomádként” élek. Ezenkívül nagyon kíváncsi voltam az ott élõ egyszerû emberek életére, gondolkodásmódjára is. Valamint reméltem, hogy jobban megérthetem, mit is rejt magában a bibliai kép, a Jézus által többször is használt pásztor és nyája hasonlat. – Barátai, ismerõsei hogyan fogadták a döntését? – Volt, aki úgy vélte, csak magamra gondolok, önzõ ötletnek tartotta. Más egyenesen „bolondnak” titulált, vagy épp irigykedett rám, amiért ilyen nagyszerû vállalkozásba vághattam a fejszémet, és elutaztam Erdélybe. A célom Gyimesközéplok, Sötétpataka, Bodorvész volt, itt voltam 2003 õszétõl 2004 nyaráig. – Hogyan választott „tanítómestert” magának? – A helyi plébánosnak elmondtam, ki vagyok, miért jöttem, és kértem, hogy segítsen. Õ irányított el egy pásztorhoz, aki rövid „felvételi vizsgának” vetett alá: megállt elõttem, méregetett, majd azt kérdezte: „Medvétõl, farkastól fél-e?” „Nem jobban, mint más” – válaszoltam. Aztán kezet fogtunk, és megbeszéltük, hogy októberben kezdek. – Pásztorként hogyan telt egy napja? – Elõre kell bocsátanom, hogy semmiképp sem olyan „romantikus” egy pásztor élete, amint az a jól ismert népdalban áll, mely szerint: „A juhásznak jól van dolga, / Egyik dombról a másikra / Terelgeti nyáját, fújja furulyáját, / Bú nélkül éli világát.” Nehéz kenyér ez. Hajnali öt óra felé, napfelkeltekor keltünk. A pásztorok száma változó volt, általában kettõ és nyolc között mozgott. Mindig meg volt beszélve, hogy kik mennek el megfejni az állato-
kat, és az is, hogy ki marad a szálláson, hogy vizet hozzon, és elkészítse a reggelit. Utána tereltük az állatokat, ez nem volt mindig könnyû, néha sokat kellett gyalogolni hegyre föl, völgybe le, hogy legelõre leljünk. Ráadásul számítani lehetett arra, hogy megjelenik a farkas vagy a medve. Egyébként amíg néhányan legeltettek, valaki a szálláson maradt, hogy sajtot készítsen, ebédet fõzzön. Ebéd után megint meg kellett fejni az állatokat, kicsit pihentünk, aztán megint mentünk legeltetni. Este megint fejés következett, vacsoráztunk, és nyolc óra körül mentünk lefeküdni.
járást beszélik, szép, archaikus magyar nyelvet. Más a mondatok hangsúlya, dallama. Nagy örömömre a gyermekek is ezt tanulják a szüleiktõl, így nem merül feledésbe ez a kincs. Egyébként az általam használt szavakat értették, csupán egy-két esetben kellett körülírnom, mire gondolok. Nekem viszont annál inkább voltak kérdéseim. – Kérem, említsen néhány példát. – Kedvesen mulatságosak például az olyan szavak, mint a „kerembábálózik” vagy a „csulil”. Mindkettõnek két jelentése van: a „kerembábálózik” azt is jelenti, hogy a varjak keringenek a levegõben, de ezt használják akkor
volt kellemetlen testszaga, ezt talán az ottani levegõ teszi. „Érdekes” volt az is, hogy olyan házakban aludtunk, ahol rések voltak a falakon, ki-be járt a levegõ ott is, és az ajtón keresztül is, ami mindig nyitva volt. Télen volt úgy, hogy arra ébredtem, a fejem mellé havat hordott a szél. – Vélhetõen nemcsak a hétköznapjaik térnek el a miénktõl, hanem a vasár- és ünnepnapok is. Hogyan jellemezné az ott élõk hitvilágát? – A római katolikus egyház szokásai szerint élik meg a hitüket, ugyanakkor nagyon erõsen babonásak, hisznek a rontások, a gurucsálás vagy más szóval fermekálás erejében. Számukra a
Bakay Péter (jobbra) Gábor András (Balán) báccsal, azaz számadó juhásszal – Házigazdái mit szóltak, hogy városi ember létére egy ideig pásztorkodni szeretne? – Félteni féltettek, úgy is neveztek, „finom ember”. Nem végezhettem el minden munkát, amit õk, de azért, azt hiszem, nem lehetett rám panasz, szó
sárkányok, boszorkányok létezése éppoly természetes, mint az, hogy vannak lüdércek – vagyis lidércek, akiket az ortodox pap által megszentelt puskagolyóval lehet leteríteni –, aztán vámpírok vagy úgynevezett szépasszonyok, azaz tündérek.
FOTÓ: BAKAY PÉTER
b „Tûzoltó leszel s katona! Vadakat terelõ juhász! Látod, elalszik anyuka. – Aludj el szépen, kis Balázs” – olvashatjuk József Attila ismert versében. Ha vadakat nem is, de juhokat és szarvasmarhákat azért terelhetett beszélgetõtársam, Bakay Péter hittantanár, aki felnõtt fejjel pásztorbotot vett a kezébe, és csaknem egy esztendõt töltött Csángóföldön…
Bodorvészi látkép nélkül hajtottam az állatokat a „fejõlik”-ba, és legeltettem én is. – Nehezen barátkozott meg a megszokottól lényegesen eltérõ életkörülményekkel? – Ellenkezõleg: könnyen, hiszen „akartam” alkalmazkodni. Így elfogadtam, hogy ott fenn a hegyen nincs vízöblítéses toalett, nincs villany, csak petróleumlámpa, és a vízért is – ami ott igen nagy kincs – gyalogolni kell hajnalonta. És persze a miénktõl eltérõek a higiénés körülmények is. Mosakodni mosakodtunk ugyan minden reggel, de egy-egy alapos fürdésre csupán hetentekéthetente volt lehetõség. Ennek ellenére valahogy senkinek nem
– A nyelvhasználatuk is más, mint a miénk? – Igen, adódott is ebbõl néhány félreértés. Az ottani emberek a felcsíkihoz hasonló nyelv-
Az Evangélikus Élet szerkesztõségének vendégeként Bakay Péter vetített képes elõadást tart a Gyimesekben pásztorként töltött hónapjairól március 29-én, csütörtökön 18 órától az Üllõi úti székház utcáról nyíló termében (1085 Budapest, Üllõi út 24.). A részvétel ingyenes. Az alkalom perselypénze az interjúban olvasható emlékirat megjelentetését szolgálja.
is, amikor a gyermekek összevissza futkosnak. Egy ló akkor „csulil”, amikor idegesen hátracsapja a fülét; amikor pedig egy férj rámordul feleségére: „Ne csulilj!”, akkor azt várja tõle, hogy ne grimaszoljon. – Úgy tudom, nemcsak a maga kedvére gyûjtögette az anyagokat, hanem másokkal is szeretné megosztani a nyelvi kincseket, amelyekre rábukkant. – Esténként azon a vidéken mesélnek egymásnak elalvás elõtt. Egyszer például az egyik pásztorember csodálatos állattörténeteket osztott meg velem. Késõbb megtudtam, hogy ilyen típusú elbeszéléseket néprajzosok itt még nem gyûjtöttek össze, ezért magnófelvételeket készítettem; jó lenne, ha egyszer ezeket kiadnák. Egy másik, reménység szerint elõbb megvalósuló terv egy pásztornõ, a már sajnos elhunyt Tankó Mónus Berta néni emlékiratainak megjelentetése. Õ megtisztelt azzal, hogy nekem ajándékozta a naplóját, és azt mondta, hogy tegyem vele azt, amit jónak látok. Szeretném, ha mások is olvashatnák ennek az egyszerû, bölcs asszonynak a gondolatait, aki ötvenhét esztendõn keresztül pásztorkodott. Emellett „járom a gyülekezeteket”, szívesen megyek mindenhová, ahová csak hívnak, és beszélek a tapasztalataimról, élményeimrõl, a gyimesi csángó emberek életérõl és szokásairól. Örömmel osztom meg másokkal azt, hogy a természethez közeli mindennapok, a kicsiséget és kiszolgáltatottságot magában hordozó életvitel ajándékaként közelebb kerülhettem Istenhez, és sokat tanulhattam önmagamról is ezen a világon keresztül. Azóta is rendszeresen visszajárok, mert szívemen viselem az ott élõk sorsát. Amiben csak tudok, segítek nekik, ha máshogy nem, legalább azáltal, hogy ahol csak tehetem, elmondom, kik õk, hogyan élnek. Tartozásom van: többet kaptam tõlük, mint amennyit bármikor is adhatok nekik. g Gazdag Zsuzsanna
f
Fehéren, feketén Amikor 1995-ben lelkésszé avattak, megannyi kérdés és határtalan tenni akarás munkálkodott bennem. A kérdésekre lassan válaszok érkeztek „odaföntrõl”, a tenni akarás pedig különbözõ hullámokban a mai napig elér. Lelkészként meg kellett tanulnom azt, hogy mit jelent titkot tartani, mit jelent mások életébõl ízelítõt kapni egy-egy lelki beszélgetés alatt, mit jelent gyermekekkel, fiatalokkal és idõsekkel foglalkozni. Az elmúlt években pedig egy egészen új területen próbálja meg Isten az életemet és a hitemet. Beteg emberek között szolgálok. Nem úgy, ahogyan minden lelkész teszi, amikor alkalomszerûen kórházi látogatásra megy egy-egy buzgó testvér mellé, hanem „hivatalból” vagyok a betegágyak között. Oroszlányi szolgálatom utolsó évében a helyi ápolási intézet mentálhigiénés munkatársa voltam. Találkoztam olyan beteg idõsekkel, akik csupán ápolást igényeltek (gyógyszerezés, kezelés, gyógytorna); mentálisan sérültekkel, akikkel nem volt olyan, hogy „elég”, ami a beszélgetések hosszát illette; s a halál révén állókkal, akik várták a buzdítást: lépj tovább a „fény” felé… Megtapasztaltam, mit jelent csupán vegetálni, „csont-bõr életet” élni, de élni; mit jelent várni valakinek a gyógyulására, s mit jelent a szeretõ családdal azért imádkozni, hogy „legyen meg a te akaratod”. Csodálatos érzés lehet egy-egy élet indulásánál jelen lenni. Ezt tapasztalják meg a nõvérek és az orvosok a szülészeteken, de ugyanilyen misztikus és felemelõ – még ha ez furcsának tûnik is – valakinek az elmenetelénél jelen lenni, kezét fogni, segíteni az utolsó szinuszritmusig. 2005-ben az életem és a szolgálatom Miskolcon (Diósgyõrben) folytatódott. S jött a felkérés: vállaljam el a kórházlelkészi szolgálatot. Megalakult ugyanis a Borsod-AbaújZemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház területén az intézményi lelkészi szolgálat, s 2005 karácsonyán átadták az Isteni Irgalmasság ökumenikus kápolnát is. A szolgálat négytagú; egy római katolikus atya (Tóth Béla), egy görög katolikus parókus (Mosolygó Tibor), egy református lelkész-pszichológus (Gecse Attila) és e sorok írója, evangélikus lelkész alkotja. Valamennyiünknek volt ápolásban eltöltött „elõéletünk”, de egy több ezer fõt foglalkoztató kórházban (amely gyermekkórházat is magába foglal, és az iparáról híres megye legnagyobb munkaadója!), ahol körülbelül háromezer beteg fekszik, minden tapasztalat kevésnek bizonyult. Amikor dr. Csiba Gábor fõigazgató fõorvos elõször beszélt velünk, felhívta a figyelmünket a dolgozók lelkigondozására is. Így indult egy éve a szolgálat a betegek, orvosok, ápolók, látogatók, hozzátartozók végeláthatatlan tengerében. Beosztás alapján mindennap van istentisztelet (kedden evangélikus), állandó ügyeletet tartunk az irodában, ahol személyesen vagy üzenetrögzítõn fogadjuk az osztályokról ér-
kezõ hívásokat. Felosztottuk a kórházat, az épületeket, az osztályokat egymás között. Áramoltatjuk a híreket, címet-nevet egyeztetünk, ha véletlenül ráakadunk egy más vallású betegre. Hadd gondozzon mindenkit a maga papja! Éjszakánként egy-egy sürgõs hívás után autóba pattanunk, hogy el ne késsünk „valamirõl”; megyünk, mert valaki éppen akkor fogja megvallani bûneit az Úrnak a nagy találkozás elõtt… Küldött elénk Isten fiatal tumoros anyukát, aki négy gyermekét hagyta odahaza; balesetes fiatalembert, akit a kórteremben hagyott el a menyasszonya; kopaszra nyírt kisfiút, aki mindenkitõl fél; rossz házasságban élõ ápolónõt, aki keresi az Urat; egykori beteget, aki ma beteghordóként vezekel – szavai szerint „korábbi bûnei miatt”. Hogy milyen felkészítést kaptunk mindehhez a munkához? Emberi válaszok helyett az Ige felel. „Egymás terhét hordozzátok…” (Gal 6,2a) Nincs több kérdés, nincs elmélkedés a felkészítés-felkészülés hatékonyságáról; menni kell, mert a fehér köpeny zsebében ott lapul a cédula a beteg nevével s a kórházi osztály rövidítésével. Én így hordozom nap mint nap. A feleségem esténként megkérdezi: „Mi volt a kórházban?” S én sokszor nem tudom, mit feleljek. Születtek, meghaltak, jobban lettek, vigasztalást nyertek, vagy még jobban elkeseredtek. Ez történik mindennap. Van, hogy sikerül segíteni, útra indítani, erõt adni, Jézust jól hirdetni, s van, hogy a lelkigondozó csendben marad, Isten csendje beszél helyettünk. Sokan kérdezik, hogy milyen ez a szolgálat. A válasz, mint mindig, ez esetben is összetett, mert ugyanolyan, mint minden más szolgálat: segíteni kell. Isten Szentlelke által, a feltámadás hitével. S közben összehasonlíthatatlanul mások a külsõ feltételek. Nálunk nem szól a harang, az orgona, helyette a nõvérhívó sípol kíméletlenül. A hívek nem jól öltözöttek, hanem pizsamában vannak. Nem térdelnek az úrvacsoránál, és nem állnak fel az ige hallgatására, mert legtöbbször feküdni tudnak csupán, s van, hogy lábuk sincsen, amivel térdelhetnének, csak nézni tudnak. „Úgy.” Olykor gumikesztyû, maszk van rajtunk meg lábzsák, s a folyosón velünk szembejövõ nem is tudja, hogy pappal találkozott, ezért nem köszön: „Erõs vár a mi Istenünk!” Itt nincs egyházadó, adomány, nincs hivatalos idõ. Van azonban helyette más, ami hiányzik mindenhonnan: van idõ mindenre. Itt senki nem siet, nem nézi az óráját, nem zavar a mobil. Itt nemcsak a hívõ beteg, hanem az ateista is legtöbbször az Istent keresi. Itt nincs társadalmi rang, beosztás, mert a kórházi textil egyformává tesz. Emberré. Aki vágyik az Úristen erejére, olyan életre, amelyben mindent új alapokra helyezve fel lehet építeni. Most már tudom, hogy élet-halál mezsgyéjén szolgálni a legtöbb, amit a mennyei Atya nekem ajándékul adhatott. Hát így élek, szolgálok én, néha „fehéren”, s van, hogy „feketén”. g Molnár József
7
8
e
2007. március 18.
fókusz
MÓRICZ ÁRVÁCSKÁJA „Kedves bácsika, én is olyan vagyok, mint a Jézus, mert nekem is az Állam ad sebeket a kezeimre és a fenekemre, mer az Állam adott oda Zsabamárinak, hogy verjen.” Az Árvácska címû kisregény alapján készült film bizonyos jeleneteit e sorok írójának szûkebb pátriájában, Domoszló és Kisnána határán forgatták. A templomi jelenetet a kisnánai templomban vették fel. E sorok szerzõje elõször filmen látta az Árvácskát, s amikor késõbb többször is elolvasta, majd késõbb, magyartanárként gyöngyöspatai diákjaival elolvastatta, mindig Czinkóczi Zsuzsi nagyszerû és megrázó alakítása, felejthetetlen gyermekarca lebegett a szeme elõtt. Az Árvácska címû kisregény jézusi vonatkozásaira a gyöngyöspatai hetedikesek hívták fel a figyelmet. Móricz az „abszolút kezdet” és „abszolút végzet” között feszülõ kisregényében az emberi szenvedések infernális mélységeit járatja meg kis hõsével. A kezdet genezis, a végzet apokalipszis, ám a kezdet és vég között húzódó valóság mentes mindenféle transzcendenciától. Brutális, nyers valóság, ismétlem: valóság… Sajnos… Akár Állami Árvácskáról szól, akár Csörérõl, akár Csibérõl, Litkei Erzsikérõl, rólam, rólad.
A regény kezdetén a teremtés szimbolikus képei jelennek meg, naturálisan és deszakralizáltan. Ég és föld, örök nap, tyúktojás, pusztaság. Archetipikus teremtéstablót profanizál ez a genezis. A regény vége apokaliptikus tabló mindent és mindenkit fölemésztõ és egyenlõvé tevõ tûzzel. Eljön a pankrátor, hogy a világot lángokban ítélje: „Elmúlt a rosszaság és a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekbõl üszök lett, a sértegetésekbõl füst és pára.” A pusztaság mást jelent a keleti hagyományokban, és mást jelent nekünk, magyaroknak, egy magyar versben, novellában vagy regényben. A puszta a keleti, zsidó–arab gondolkodásban szakrális, nyitott, végtelenre táguló tér; Jézus nyilvános mûködése elõtt a pusztában „lelkigyakorlatozik”. A sátán ott ajánlja föl neki a világ minden pompáját, ahol fizikai és biológiai értelemben szinte semmi sincs, mégis tele van transzcendenciával, termékeny magánnyal, Isten csendjével, a megtisztulás lehetõségével. Jól tudták ezt a sivatagi remeték is a kereszténység hajnalán. A nyugati keresztény spirituális gondolko-
Krisztus és Csöre Keresztény megfontolások Móricz Zsigmond Árvácska címû kisregényének újraolvasásához dásban a puszta fizikai, nyers valósága a lélek belsõ pusztájává, a lélek sivatagává szublimálódott. A magyar népi emlékezetben viszont a puszta ezzel a szemlélettel erõs kontrasztban áll. Petõfinek, patrióta lojalitástól fûtve, még sikerült a magyar puszta képét romantizálni és mitizálni, ám ebben a tekintetben Petõfi unikum. Ady és Móricz már azt a képet ábrázolja a magyar pusztáról, amely mindannyiunkban él. A puszta a szellemi nyomor, elbutulás, bestiális vadság, elmaradottság helye. (Lásd: Móricz: Barbárok, Ady: A Hortobágy poétája, A magyar Ugaron stb.) A magyar puszta a huszadik század elején elmaradott, emberhez méltatlan, animális világ. Csöre sorsa pedig szociográfiai valóság, és bizonyítéka annak, hogy a század eleji Magyarországon még létezett a rabszolgaság, ráadásul annak is a legaljasabb formája, a gyermekrabszolgaság. S hogy az Árvácskában megrajzolt világ mennyire nem csak az írói fantázia terméke, bizonyíték rá nemcsak Litkei Erzsike sorsa, hanem a gyermek József Attila Öcsödön töltött idõszakának dokumentumai is. A párhuzam nem véletlen, adatok tanúskodnak arról, hogy Móriczot élénken foglalkoztatta a gyermek József Attila sorsa, különösen az öcsödi idõszak. A legélesebb párhuzam: a menhelyi vagy állami gyermeknek a pusztán még neve sincs. Árvácskát mindig más néven nevezik alkalmi gazdái (Csöre, Pösze), József Attila pedig nem használhatta az Attila nevet, mondván, hogy Attila név nem létezik, így öcsödi nevelõszülei Pistának nevezték. Állami Árvácskának sincs állandó neve. Maga sem tudja, ki is õ valójában. Õ a kozmikussá növesztett árvaság. A nevek, melyeket alkalmi gazdái ráaggatnak, valójában inkább állatnevek (Csöre, Pösze). Még a tehénnek, Borisnak is emberibb neve van. Az Állami Árvácska elnevezés is tulajdonképpen szublimált gúnynév, melyet egy lelketlen állami hivatalnok ad neki. A profanizált teremtés és végítélet közötti történéseket a szerzõ zsoltároknak nevezett fejezetekre osztja. A regényben szereplõ zsoltárok a mû leghatározottabb biblikus utalásai. Errõl a vonatkozásról több elemzés is született már. Figyelemre méltó Balassa Péter Miért a zsoltár? címû írása. Idõnként a regény lineáris tipográfiáját áldozza fel a szerzõ a „zsoltárosság” kedvéért. A második „zsoltárban” felhangzó, Csöre sebeirõl szóló, némileg ritmizáló, megszólítással kezdõdõ átok-panasz zsoltár így hangzik „kedvesanyám” szájából: „te átok te jajte gyere te, hadd kössem be te, nem elég nekem az én bajom, még evvel is, hogy megvert engem az istenem, jaj te!” A regény hét zsoltárból áll. A hetes a legerõsebb szimbolikus szám a keresztény hagyományban
(hétnapos teremtés, a szentségek hetes száma, a hetedik pecsét stb.). Árvácska hétéves a regény elején és a hetedik gyermek Dudáséknál. Krisztus-szimbólumok: Árvácska húsvétkor megy elõször templomba, és karácsonykor ér véget a történet. Mintha valami fordított sorrendû profanizált
Részlet Móricz Zsigmond Árvácska címû regényébõl Fogta kezét az öreg bácsika, mentek a hosszú úton a templom felé, de Csöre csak a menõket nézte, mindenki cipõben van, õ meg hiába mosta meg a lábát, már megint tiszta por. Szép, napos húsvét volt, a régi cipõt nem lehetett felhúzni, mert minden lábaujja ki volt belõle. Meg lehetett volna csinálni, de Zsabamári arra nem is gondolt. Milyen jó, hogy napos idõ van, ha rossz idõ lenne, nem is vihette volna el az öreg bácsika a templomba szegénykét. Mingyár felvitte a kórusra, és Csöre látott mindent. Mindent. Mindent látott, mi a templom, hogy mit csinálnak ott. Papot látott meg misét meg a sok népet meg az oltári szentséget meg a Krisztus testét és a sebeit, és ezen nagyon elcsodálkozott, hogy egy olyan nagyúr, mint a Jézus Krisztus, aki a legnagyobb király, királyok királya, ilyen sebekkel fekszik, akkor sírni kell, hogy õ semmi seb nélkül is panaszkodik, de nem is panaszkodik, csak saját magában panaszolja el bánatát. Meddig beszél még az a marha? – kérdezte a bácsikától, s rámutatott a papra. A bácsika megrántotta a karját: ne beszélj hangosan, olyan gorombán. Õ megijedt, elhallgatott, õ nem tudta, hogy az gorombaság, hogy marhának mondta a fejéringes bácsit, mit szólana a bácsika, ha mindent kimondana, amit Zsabamári szokott mondani õrá. Eccer csak megmozdult a sok nép, mentek kifelé, õk is lementek a kórusból, azért még egyszer visszavitte õtet a bácsika a kórusba, és nézték és vártak, és míg vártak és nézték a sok embert, úgy érezte, meghasad a szíve a nagy boldogságtól, mert õ a legboldogabb a világon, és látta Zsabamárit is a sok ember közt, megismerte a kendõjérõl, meg is mondta hangosan: Né a Zsabamári, né. – Nem hallgatsz, nem szabad beszélni – de olyan világos, kockás kendõje volt, meg kellett ismerni. Azután látni akarta a Jézus bácsi sebeit, és a bácsika el is vitte oda, s megcsókolhatta a Jézus édes kezeit és arcát és a sebeket. Mikor lassan mentek az úton, azt mondta: – Kedves bácsika, én is olyan vagyok, mint a Jézus, mert nekem is az Állam ad sebeket a kezeimre és a fenekemre, mer az Állam adott oda Zsabamárinak, hogy verjen. – Fiam – mondta az öreg ember –, akinek az Állam a dajkája, annak kétszer is meg kell gondolni, ha meg akar születni. Minek jöttél te a világra az Állam nyakára, te is, te kis bolond. (Hatodik zsoltár)
evangéliumot olvasnánk. Húsvétkor a templomban találkozik elõször Krisztus sebeivel, a stigmákkal, s itt szembesül elõször saját sorsával, önnön krisztusi áldozat mivoltával. Ez a krisztusi áldozat teljesedik be a regény végén egy apokaliptikus, teljesen elégõ áldozatban. Csomor bácsi, az öreg takács: õ az Atyaisten szimbóluma, „Jóisten” figura a regényben. Õ viszi elõször templomba Árvácskát, õ nyilatkoztatja ki számára a keresztény misztériumokat. A bácsikával folytatott párbeszédben ébred rá Árvácska önmaga krisztusi mivoltára. Bácsika mutatja meg neki Krisztus sebeit, a stigmákat. Móricz a regényben egy helyütt „vén istennek” nevezi Csomor bácsit. Zsabamári is ezekkel a szavakkal kéri vissza a mérgezett bögrét: „…a begrét, amit a vén istennek vittél húsvétkor.” A halált hozó bögrét éppen húsvétkor, Krisztus halálakor küldi, az „Atyaistent” (bácsikát) és a „Fiúistent” (Árvácskát) egyaránt ki akarja végezni, ám Árvácska megmenekül a haláltól, mivel nem szereti a tejet. A tej szerepe is nagyon erõteljes. Gyermek, aki nem szereti a tejet. A tej az anyához való kötõdés szimbóluma. A tej elutasítása: az árvaság, anyanélküliség manifesztációja. Csomor bácsi halála húsvétkor pedig profán körülmények közé helyezett rituális istengyilkosság. A bácsika és Árvácska rokonlelkek. Mindkettõjüket kisemmizték és megalázták, szolgaságba taszították. A stigma motívuma: húsvétkor találkozás Krisztus sebeivel, melyeket a bácsika mutat meg Árvácskának. „Kedvesapám” által Árvácska tenyerébe égetett parázs. Stigmatizáció, Krisztus tenyerébe ütött szeg. Krisztust megfosztják ruháitól: Árvácskát még az állami pecséttel ellátott, megalázó rabruhájától is megfosztják, hogy megalázottsága, kifosztottsága és kiszolgáltatottsága totális legyen. Krisztus megostorozása: Verõné (beszélõ név) ütlegei prakterrel, porolóval. Töviskorona: Zsabamári olvasóval, majd szegedi papuccsal veri Árvácska fejét annyira, hogy az beszakad. Lúggal mossa, amitõl a „töviskorona” okozta sebek még fájdalmasabbak, és elvarasodnak. Árvácska legnagyobb szenvedése a befogadó közösség hiánya, mely annál inkább fáj, minél inkább ráébred ennek tudatára. Õ egyrészt a kozmikus magánynak, másrészt minden ártatlan kozmikus szenvedésének jelképe. Társtalansága totális. A regény elsõ szakaszában csupán Boris, a tehén érez iránta részvétet, a „betlehemi jászol” jámbor állata. A regény végére Árvácska egyetlen reményt táplál csak szívében. Az édesanyjával való találkozás reményét. Árvácska számára az anyakép is kozmikussá növesztett, szublimált. Az az utolsó kívánsága, hogy „mennyei” édesanyja vigye el magával a fényességbe, az örök boldogságba. Árvácska sorsa mindannyiunk elé tükröt tart. A szereplõk az õ kis törékeny, ártatlan lényében saját aljaságukat gyûlölik. Árvácska kiáltó jel, aki figyelmeztet mindannyiunkat önmagunk igazabb emberségére. Kérdés, hogy van-e közöttünk esélye az életre egy teljesen védtelen, kiszolgáltatott kis teremtménynek, aki úgy érkezik közénk, mint a bárány a farkasok közé. Van-e esély közöttünk olyasvalakinek, aki minden védekezésre képtelen, akit nem véd sem jog, sem szociális háló, sem ólmeleg megtartó emberi közösség? A kérdésre magunknak kell megkeresnünk a választ. g Bozók Ferenc
A te apád Móricz Zsigmond b Irodalomtörténeti szenzációval rukkol elõ a Kairosz Kiadó az idei Nemzetközi Könyvfesztiválra. Hamar Péter Móricz Zsigmond utolsó szerelme címû könyve eddig csak részben ismert forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy az író fogadott lányaként számon tartott Csibe valójában az Árvácska írójának kedvese volt. Úgy véljük, e körülmény az Evangélikus Élet – irodalmi értékekre és erkölcsi kérdésekre egyaránt fogékony – olvasói számára sem érdektelen életrajzi adalék…
Az eddigi életrajzok azt állították – elsõsorban az író lányának, Móricz Virágnak a monográfiájára alapozva –, hogy Csibe (Litkei Erzsébet) és Móricz elõször 1936 õszén találkozott a Ferenc József hídon, amikor a tizenéves lány épp a Dunába készült ugrani. Az író szóba elegyedett az elkeseredett, apátlananyátlan árvával, pártfogásába vette, is-
kolába íratta, majd örökbe fogadta. Csibe vált aztán Móricz utolsó éveinek múzsájává, az õ élményei alapján írta az Árvácska címû regényét is. Most ez a kép megdõlni látszik. „Nagyon valószínû, hogy nem az 1936. õszi találkozás volt az elsõ” – meséli M. Tóth Katalin, a kötet felelõs szerkesztõje. Sõt az is igazoltnak látszik, hogy Csibe fia, akit Móricz szintén örökbe fogadott és a nevére vett, valójában az író gyermeke. Hamar Péter forrásai között szerepel Móricz naplója. Az író szinte percre pontosan rögzítette gondolatait, ám nem füzetbe írta, hanem indigóval és írógéppel különálló lapokra. Móricz részletesen beszámol Csibével való kapcsolatáról, és ebbõl egyértelmûen kiderül, hogy szerelmi viszonyt folytattak. Az író lányai bizonyára ismerték a napló vonatkozó részleteit, ám azt teljes egészében soha nem adták közre. Sõt a Petõfi Irodalmi Múzeum tulajdonába kerülõ kézirat sok helyen töredékes, nyilvánvaló, hogy bizonyos lapok hiányoznak belõle. Hamar Péter további forrásai közé tartozik Csibe
naplója, amelyet a lány Móricz kérésére írt, illetve Csibe és az író levelezése. Érdekes megfigyelésekkel szolgál kettejük kapcsolatáról Kálmán Kata fotográfus, aki férjével együtt jó barátságban volt Móriczcal, és egy kívülálló szemszögébõl rögzítette az idõs író és a gyermeklány kapcsolatának alakulását. Hamar Péter amellett, hogy tisztázza ezt a viszonyt, teljes Csibe-életrajzot ad, és hozzájárul ahhoz, hogy átértékelõdjön Móricz utolsó éveinek megközelítése is. Ráadásul elõször hangzik el, hogy a ma is élõ Móricz Imre Móricz Zsigmond vér szerinti gyermeke. Litkei Erzsébet soha nem beszélt fiának arról, hogy ki is az igazi apja. Móricz Imre mesélte, hogy egyszer nevelõapját, Keresztes Károlyt – akihez az író halála után Csibe feleségül ment – apának szólította, mire anyja félrevonta, és azt mondta neki: „Ne hívd õt édesapádnak, mert a te apád Móricz Zsigmond.” Ezt persze lehetett úgy is érteni, hogy õ az, aki a nevére vette. Hamar Péter könyve elégtétel lehet Móricz Imre számára, hiszen végre ne-
vén nevezi a dolgokat, és magyarázatot ad arra is, hogy miért is hasonlít a fogadott fiú annyira az íróra. Bizonyára akadnak majd irodalomtörténészek, akik elutasítják ezt az elméletet – mondja M. Tóth Katalin. Nehéz felrúgni a hagyományokat, de ha a sok mozaikdarabkából
Móricz Zsigmond és Csibe, azaz Litkei Erzsébet
ez a kép áll össze, azt nehéz lesz cáfolni. A Kairosz Kiadó április 10-e tájára tervezi a könyv bemutatóját. Az újabb adatok ismeretében mindenesetre az Árvácska olvasói közül néhányan bizonyára szegényebbek lesznek – egy illúzióval. g Jánosi Vali
2007. március 18.
élõ víz
Futott, ahogy a lába bírta, igazán nem is figyelve, hogy hová, merre visz az útja. Mikor végre megállt, és felnézett, õ maga lepõdött meg a legjobban. A szülei háza elõtt állt. „Mit keresek én itt?” – kérdezte magától. Sarkon akart fordulni, de valahogy egyszerûen nem volt képes rá. Csengetett. Az anyja nyitott ajtót. „Magdolna…” – mondta meglepetten. „Szervusz, anya” – válaszolt a lány. „Bemehetek?…” „Hát persze, gyere csak nyugodtan…” Zavarban voltak mind a ketten. Leültek a nappaliban, anyja narancslével kínálta. Miközben kortyolgatta, arra gondolt, hogy nem tud mit kezdeni ezzel a szituációval. Valószínûleg az anyja is így lehetett ezzel, mert csak ültek, és nagyokat hallgattak. „Hogy vagytok?” – kérdezte egy idõ után Magdolna, remélve, hogy ezzel javít a helyzeten. „Jól” – felelte az anyja. „Apád most egy üzleti vacsorán van. Néha fáj a háta. Én megvagyok, köszönöm” – tette hozzá. „És te? Te jól vagy?” – fordult a lányához. „Igen…” – felelte az. És ekkor Magdolnát, maga sem értette, miért, egyfajta szeretethullám öntötte el. Nézte a vele szemben ülõ idõsebb nõt, az anyját. „Hogy megöregedett… Milyen fáradt! Milyen szomorú a szeme… Szegény…” – gondolta. Hirtelen felállt, hozzálépett. Kezébe fogta a kezét, a szemébe nézett, és így szólt: „Igazából csak azért jöttem, hogy megmondjam, szeretlek benneteket…” Aztán sarkon fordult, és elment, sietve maga mögött hagyva megdöbbent anyját és riadt önmagát. Menekült a saját zavara elõl. Az utcai levegõ lassan lehûtötte izgalomtól kipirult arcát, amelyen most végre csendben le-legördülhetett az öröm egy-egy apró könnycseppje. g GaZsu
Meditációs ösvény a budavári gyülekezet barlangjában
Kedves Gyerekek!
Hallottatok már Görbefalváról? Nem? Ez egy nagyon piciny falucska – a fõtéren körben összesen kilenc ház, a templom és a posta épülete áll. Amire nagyon büszkék a görbefalviak, az a szép templomuk, amelynek a harangja minden este dallammal búcsúztatja a lemenõ napot. Emellett arra is büszkék az ott lakók, hogy mindegyiküknek olyan bibliai neve van, mint amilyen nevû emberek Jézussal is találkoztak, vagy valahogyan kötõdtek hozzá. Az arra járó idegeneknek mindig mesélnek is róluk.
5. A sors úgy hozta, hogy Görbefalván Márta szomszédságában lakik Lázár gazda, bár õk nem testvérek, mint a bibliai Márta és Lázár. A gazda így mesél az arra járóknak: – Én büszke vagyok arra, hogy Jézus a bibliai névrokonomon megmutatta: õ valóban Úr a halál felett, és képes feltámasztani a halottakat. El is mondom, hogy történt mindez. Mártának és Máriának a testvére, Lázár egy nap nagyon beteg lett. Nõvérei megüzenték ezt Jézusnak, aki két nap múlva elindult hozzájuk. Lázár eközben meghalt, és eltemették. Sokan elmentek, hogy együtt gyászoljanak a két nõvérrel. Amikor Jézus már közel volt a faluhoz, hírül adták érkezését Mártának, így õ gyorsan eléje sietett, és azt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy nincs elõtted lehetetlen. Amit csak kérsz az Istentõl, megadja neked.” Jézus így válaszolt neki: „Feltámad a testvéred!”
GYERMEKVÁR
Rovatgazda: Boda Zsuzsa
Mária is elébe jött Jézusnak, és zokogva kísérte õt a sírhoz. Jézus könnyekre fakadt, amikor odaértek. Az ott lévõk pedig látták, mennyire megrendült. Lázárt egy barlangsírba tették, és egy követ tettek a bejárathoz. Ekkor Jézus megparancsolta, hogy vegyék el a követ. Majd imádkozott az Atyához, és így szólt: „Lázár, jöjj ki!” És ekkor csoda történt: Lázár feltámadt, és kijött a sírból. Az emberek ámulva figyelték, majd hálát adtak a csodáért. Lázár neve nem véletlenül jelenti azt, hogy Isten a segítõm.
ket jó ideje magam elõtt is rejtve hordoztam” – hangzott egy másik vélemény. A meditáció középpontjában ezúttal Krisztus kereszten mondott szavai állnak. A barlang több nyelven, minden korosztály számára érthetõ formákban igyekszik bemutatni a Krisztus ezen szavai által ihletett gondolatokat. A magányos elmélkedés után a látogatók egymás számára is üzenhetnek az ösvény végén elhelyezett lapokon, hogy ezáltal – ismeretlenül is – társaknak érezhessék egymást.
rövid írások, illetve képek a mintegy negyedórás út megtétele során olyan bensõséges hangulatot teremtenek a résztvevõkben, amely valóban segíti õket az Istenre figyelésben, hangjának meghallásában. „A spiritualitásra, elcsendesedésre igény van az emberekben, bennem is. Ahogy végigjártam az ösvényt, úgy éreztem, hogy egyre közelebb von magához Isten” – mondta a kijáratnál az egyik résztvevõ karácsonykor. „A feltöltõdésre, az elcsendesedésre mai világunkban is nagyon nagy szükség van, és kevés olyan alkalom kínálkozik, ahol ezt ilyen magától értõdõ természetességgel kaphatom meg” – vélekedett másvalaki. „Olyan érzések törtek felszínre bennem, amelye-
A barlang három héten keresztül, az utolsó héten mindennap nyitva lesz. Böjt negyedik vasárnapján, március 18án a 18 órakor kezdõdõ budavári istentisztelet után lehet elõször végigjárni. Március 20-án, 22-én, 27-én és 29-én (keddi, illetve csütörtöki napok) 15 órától 19 óráig lesz nyitva a barlang; 24-én és 31-én (szombati napok) délelõtt 10-tõl 12-ig, illetve 15 és 18 óra között lesz látogatható. Április 2-a és 7-e között, a nagyhéten mindennap a szombati nyitva tartás szerint, azaz délelõtt és délután is megtekinthetõ a meditációs ösvény. Csoportoknak elõzetes egyeztetés alapján (20/824-8726) akár más idõpontokban is alkalmuk nyílik a spirituális ösvény végigjárására.
H E T I Ú T RAVA LÓ Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24)
Hogyan tud hazamenni a feltámadt Lázár Mária és Márta házához?
RAJZ: JENES KATALIN
b Nyolc hete indult, kilencrészes sorozatunkban Görbefalva lakóival ismerkedhettek meg. Minden részben találtok egy rejtvényt is. A helyes megfejtést küldjétek el szerkesztõségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24.); a borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A megoldásokat egyben összegyûjtve is postára adhatjátok, jutalmul a végén ajándékcsomagot kaptok.
Harmadik alkalommal nyílik meditációs ösvény a budavári evangélikus gyülekezet épületei alatt húzódó barlangban. A természetes sziklaüreg atmoszférája már önmagában elcsendesedésre hív, a szövegek, képek, installációk pedig irányt is szabnak a gondolatoknak. A tavalyi évben elõször böjtben, majd karácsonykor haladhattak végig az érdeklõdõk egy-egy elgondolkodtató, a keresõ embereket Istenhez vezetõ útvonalon. A föld alatti csend, a különleges fények, a meditatív, Krisztusra mutató
FOTÓ: PELIKÁN ANDRÁS
alábbis mindössze ennyi volt csak, amire emlékezett. Magdolna jól ismerte magát. Tisztában volt vele, hogy mindig is ki volt éhezve szülei szeretetére, nagyon vágyott a kedves, õszinte és közvetlen gesztusokra. És ahogy egyre idõsödött, úgy erõsödött benne az érzés, hogy bizonyos szavak, mondatok után is éppúgy sóvárog. Anyjától például nagyon szerette volna hallani: „Büszke vagyok rád!” Apjától pedig ezt: „Szeretlek, kislányom!” De az évek múltával már belenyugodott, hogy minden hiába. Fázott, vacogott a lelke a két ember mellett, akik – a sors akaratából, valami furcsa véletlen folytán – a szülei voltak. De bármennyire is szerette volna, nem tudta szavakba önteni, mire is vágyik igazán. Ahányszor csak nekiveselkedett, valahogy mindig torkán akadt a szó. Ezért hát alig várta, hogy betöltse a tizennyolcadik évét, és elköltözhessen otthonról. Azóta egyedül élt. Pontosabban egy ideje már Szerénnel. Hétköznapjait a munka töltötte ki, nem volt ritka, hogy a nyolc helyett napi tíz-tizenkét órán keresztül is benn volt az irodában. De legalább megfizették… „Bár lehet, hogy inkább kevesebbet kellene dolgozni, és többet járni emberek közé…” – gondolta most. Ki tudja, akkor talán még az is lehetne, hogy nem egyedül, a négy fal között töltené a harmincadik születésnapját… Ezek az átkozott születésnapok! Újra elevenné vált benne a régi évek minden keserûsége és magánya. Egyre élesebben. A fájdalma hirtelen annyira elviselhetetlennek tûnt, hogy felugrott, és sietve öltözködni kezdett, mert úgy érezte, tovább egyetlen percig sem bírna maradni.
9
Megváltónk szavai a kereszten
Váratlan ajándék Alig lézengtek a bevásárlóközpontban. Nem is csoda, hiszen – ha közeledett is a hétvége – hétköznap volt, péntek este hét óra. Magdolna is fáradtan tolta maga elõtt a bevásárlókocsit. Igazából csak egy csokor virágért, egy tortáért és a hozzá való néhány szál gyertyáért ugrott be hazafelé menet. A legkisebb méretûbõl akart venni egyet, magának. Végtére is születésnapja van… Hazaérve beköszönt Szerénnek. A cirmos macska unottan nézett vissza gazdájára, majd hatalmasat nyújtózkodott. Magdolna letette a konyhában a tortát az asztalra, levette a kabátját, és kilépett fekete magas sarkú cipõjébõl. Miután kibújt szürke kiskosztümjébõl és fehér blúzából, kényelmes otthoni ruhát és papucsot húzott. A konyhából a szobába vitte és az olvasólámpa melletti kisasztalra tette a tortát; rögtön beletûzött egy szál gyertyát is. Mielõtt meggyújtotta volna, még egyszer fordult: kivette a hûtõbõl a vörösbort, töltött egy keveset magának, és csak utána ült le a karosszékébe. „Isten éltessen! Boldog születésnapot, Magdi!” – mondta félhangosan, csak úgy magának, majd Szerén felé fordulva felhajtotta a pohár tartalmát. Aztán már csak ült, és merengett egy darabig. „Milyen gyorsan múlik az idõ! Megint eltelt egy év…!” – morfondírozott. Becsukta a szemét. Felvillantak elõtte a régi születésnapok. Úgy érezte, mindig minden ugyanolyan szörnyû volt, mint most. Csak akkor épp nem egyedül volt egy szobában, hanem ott volt még az apja, az anyja és rengeteg ajándék is. Csupán két dolog hiányzott: a szeretet és a szó. Egy-egy kötelezõ, idegen és ismeretlen ölelés, kényszeredetten az arcára adott puszik, ez volt minden. Leg-
f
Böjt negyedik hetében az Útmutató reggeli s heti igéi a böjti öröm forrásáról szólnak: a földbe esett búzaszem, az élet kenyere, Krisztus áldozata Isten irántunk megnyilvánuló kegyelmes szeretetét hirdeti. „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Jézus az õ életét adta értünk.” (1Jn 3,16; LK) Örülhetünk Jeruzsálemmel, „mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16)! Az „arany evangélium” ismeretében a görögök és mások is nyílt kapukat döngetnek kérésükkel: „Uram, Jézust szeretnénk látni.” (Jn 12,21) Jézust mindennél és mindenkinél, önmagunknál is jobban kell szeretnünk. „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyûlöli az életét e világon, örök életre õrzi meg azt.” (Jn 12,25) Luther szerint „az öröm titka ez: tartsa magát az ember teljes szívvel az igéhez, vigasztalván magát Krisztus drága ígéretével, hogy õ az Atyával együtt velünk marad”. Pál így ad hálát (velünk együtt?!) a vigasztalásért: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket…” (2Kor 1,3–4) Isten a testté lett Igét, az élet kenyerét ajándékozza népének, és mindenkor „mannával táplált, amelyet nem ismertél… (…) Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal, ami az Úr szájából származik.” (5Móz 8,3) Jób ismeri a teremtõ Istent, s elismeri hatalmát: „Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.” S tudja: „…õ nem ember, mint én…” (Jób 9,15.32) Az Úr Jézus örömének forrása az Atyával való állandó szeretetközösség, és õ azt akarja, „hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen” (Jn 15,11). Pál erõsen bízott az Úr Istenben, ezért mondhatta: „Hittem, azért szóltam.” (2Kor 4,13) S ha már mi is közösségbe kerültünk az élet kenyerével, és hiszünk õbenne, szóljunk errõl bátran, az Agenda felszólítását is komolyan véve: „Testvéreim! Menjetek, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását! Tanúskodjatok szeretetérõl!” S hogy miért tegyük? „…hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsõségére.” (2Kor 4,15) Jézus Urunk engedelmesen teljesítette az Atyától kapott küldetést: önként letette s ismét visszavette életét. Senkit sem tart bizonytalanságban a saját kilétét illetõen: „Megmondtam nektek, de nem hisztek.” (Jn 10,25) Böjti örömünk forrása a húsvéti üres kereszttõl ered: „…de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.” (Jn 14,19–20) Ezt a titokzatos közösséget és egységet egy gyarló, emberi hasonlat a tûzben lévõ piszkavas példájával szemlélteti; mert nemcsak a vas van a tûzben, hanem a tûz is a vasban van. Részesei is lehetünk ennek az úrvacsorában: „Jézus, életnek kenyere, / Szeretetnek mély tengere, / Táplálj, üdíts vacsoráddal…” (EÉ 308,6) g Garai András
10
e
2007. március 18.
krónika
Õrzik a bonyhádi diákból lett világhírû nyelvész emlékét A Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban két évvel ezelõtt az intézmény egyik leghíresebbé vált hajdani diákjáról, Lotz János nyelvészprofesszorról elnevezett anyanyelvi szakkör kezdte meg mûködését. A csoport munkáját három tanár irányítja: dr. Antoni Judit nyelvészeti témákkal foglalkozik, Hecker Henrietta a kutatómunkában segít, míg Lenczné Vrbovszki Judit vezetésével a fiatalok filmet készítenek Lotzról. Az ismeretterjesztõ videofilm Lotz János életének bemutatásával állít példát a mostani diákság elé. A gimnazisták rögzítettek már interjút dr. Kolta László helytörténésszel, aki 2000-ben tanulmányt írt a nyelvész bonyhádi diákéveirõl; Antoni Judittal a legjelentõsebb Lotz-mûrõl, a Das ungarische Sprachsystem
címû könyvrõl; Szépe György professzorral a tudóscsereprogramról és a világhírû nyelvész Columbia Egyetemen eltöltött éveirõl; illetve Petõfi S. János professzorral, aki Lotz-emlékérmet vehetett át. A szakköri tagok ellátogattak Somogyvámosra is, ahol Lotz János hétéves korától nevelkedett. A filmmel a szakköri tagok beneveznek az Arany János tehetséggondozó program (AJTP) 9. évfolyamosok számára megrendezett mûvészeti fesztiváljára, az AJTP keretében meghirdetett interjúpályázatra, valamint az iskolai versenyre is. A bonyhádi gimnáziumban tavaly emléktáblát avattak a nyelvészprofesszor tiszteletére, és megjelent egy könyv is Lotz János útja címmel. g M. R.
Lotz János, a szegény sorsú somogyvámosi parasztcsalád gyermeke rendkívüli adottságainak és szorgalmának köszönhetõen tízéves korától tanulhatott ingyenesen a bonyhádi gimnáziumban, 1923 és 1931 között volt az intézmény diákja. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–angol–német szakra iratkozott be. Késõbb felvették az Eötvös-kollégiumba, itt különösen Gombocz Zoltán nyelvészprofesszor, a kollégium igazgatója hatott rá. Miután doktorált, külföldi ösztöndíjat kapott, germanisztikai és filozófiai felkészültségének elmélyítése céljából a stockholmi egyetemen folytathatta tanulmányait. A Stockholmi Magyar Intézet mindjárt lektornak alkalmazta, a svéd fõváros egyetemén a magyar nyelvet tanította. Huszonhárom éves korában kinevezték a magyar intézet igazgatójának, e tisztségét 1957-ig megtartotta. Munkásságának egyik központi fejezete a magyar hangrendszer vizsgálata volt. Elsõ stockholmi éveiben írta meg akkoriban igen újszerû mûvét, a Das ungarische Sprachsystem címû, strukturális szemléletû grammatikáját. 1947-ben vendégprofesszori meghívást kapott a Columbia Egyetemre. 1949-tõl az általános és összehasonlító nyelvészet professzora, majd az egyetem ural-altáji intézetének igazgatója lett. 1967-ben felkérték a Washingtonban szervezett, Center for Applied Linguistics nevû nyelvészeti kutatóintézet vezetésére. Lotz János – Teller Ede mellett – a George Washington-díj kitüntetettje volt 1969-ben. 1973ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának választotta. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság õt tekinti egyik szellemi elõfutárának, ezért róla nevezte el a magyarságtudomány kiemelkedõ színvonalú mûvelésének elismeréséért alapított emlékérmet.
HIRDETÉS
Meghívó Mire kaptam még idõt? címmel nyugdíjas papnék országos találkozóját tartjuk március 31-én 9.30-tól a Budapest-Deák téri gyülekezet elsõ emeleti termében. Az alkalomra nyugdíjas és özvegy papné testvéreket várunk, de a nyugdíjba készülõ vagy még aktív papnék is hivatalosak. Program: • 9.30: Gyülekezés, köszöntés • 10.00: Úrvacsorai istentisztelet – Gáncs Péter püspök • 10.45: Idõnk van egymásra – bemutatkozás • 11.15: Mire kaptam még idõt? – Sárkány Tiborné elõadása • 12.30: ebéd • 13.30: Amíg idõnk van… – csoportbeszélgetés • 15.00: Záróáhítat – Takácsné Kovácsházi Zelma lelkész Jelentkezni lehet március 23-ig levélben az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalánál (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24.), illetve az 1/3942335-ös számon vagy mobilon: 20/824-3441 (Szebik Imréné).
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2007. március 18. – Budapest Böjt 4. vasárnapja (Laetare). Liturgikus szín: lila. Lekció: Ézs 54,7–10; Gal 4,21–31. Alapige: Jn 6,1–15. Énekek: 360., 365. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Tóth-Szöllõs Mihály; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) Koczor Tamás; du. 4. (vecsernye) Koczor Zoltán; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., szuplikáció) Tóth Károly; du. 6. (úrv., ifjúsági) Gerõfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Lukáts Miklós; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Kinczler Irén; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Pintér Gyõzõ; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Kinczler Irén; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Orosz Gábor Viktor; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (szuplikáció); Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (szuplikáció); Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (szuplikáció); Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (szuplikáció); Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikõ; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikõ; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (szuplikáció) Galambos Ádám; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza.
g Összeállította: Boda Zsuzsa
Egy jeles Paul Gerhardt-kortárs: Johann Rist b Négyszáz esztendõvel ezelõtt, 1607. március 8-án látta meg a napvilágot, és háromszáznegyven éve, 1667. augusztus 31-én hunyt el Johann Rist német költõ, evangélikus lelkész. Rist, aki számos világi versnek és hatszáznál több egyházi ének szövegének a szerzõje, több mint harminc évig szolgált lelkipásztorként Wedel városában. A helységben 2007ben, a Johann Rist-év keretében jó néhány rendezvénnyel emlékeznek meg róla születésének négyszázadik évfordulója alkalmából.
Johann Rist Ottensenben (Hamburg mellett) született, Caspar Rist lelkész és Margarethe Ringemuth fiaként. Teológiai tanulmányait Rintelnben és Rostockban végezte. 1633-ban házitanító lett Heidében; ugyanabban az esztendõben eljegyezte Elisabeth Stapelt. Menyasszonya bátyjának a segítségével lett 1635-ben az akkor Dániához tartozó Wedel pásztora. Röviddel iktatása után feleségül vette jegyesét; öt gyermekük született, közülük kettõ korán elhunyt. Házastársát 1662-ben veszítette el. Két évvel késõbb újranõsült; barátja, Johann Philipp Hagedorn özvegyét, Annát vette el. Íróként már életében hírnévre tett szert. A sokoldalú lelkész és verselõ köl-
tõi és nyelvészeti társaságok tagja volt, emellett matematikával, botanikával, kémiával, orvostudománnyal és zenével is foglalkozott. III. Ferdinánd császár 1653-ban nemesi rangra emelte, és a megtisztelõ Poeta laureatus címet adományozta neki. Költeményei közül több mint százat barátja, Michael Jakobi kántor zenésített meg. Ezekrõl az alkotásokról tudni kell, hogy nem a nyilvánosság számára készültek, hanem „csupán” házi használatra. Rist, amíg élt, nem adott engedélyt arra, hogy templomában általa szerzett dalokat énekeljenek. Evangélikus énekeskönyvünk öt Rist-szerzeményt – EÉ 112, 186, 210, 368, 418 – tartalmaz. g GaZsu
Elhunyt Ormos Elek nyugalmazott mohácsi lelkész A gyülekezet tisztelete és megbecsülése méltóképpen jutott kifejezésre azon a templomi gyászszertartáson, amelyen a mohácsi hívek kilencvenhat évet élt nyugdíjas lelkészüktõl, Ormos Elektõl búcsúztak. A kétyi, majd magyarbólyi segédlelkészi évek után Ormos Elek hetven évig volt jelen a mohácsi gyülekezet életében. Szervezõ lelkészként került Mohácsra 1936-ban, s életét, gondolatait ez a feladat mindvégig lekötötte. Jó szervezõ volt. Errõl tanúskodik a háborús években felépített otthonos, szép templom és a hittantáborok sora, amelyeket a nehéz idõkben is megtartottak nyaranta. Szolgálatának nagyon fontos területe volt a gyülekezet tagjaival való személyes kapcsolatépítés és -tartás. Ezért nagyon sokat látogatott, és mindenkit számon tartott. Sokszor volt távol otthonától, de jó idõbeosztással végezte munkáját. Igehirdetéseire folyamatosan készült. Írógépe mindig az íróasztalánál volt, s ha hét közben olyan gondolatai támadtak, amelyeket az igehirdetésbe illeszthetõnek tartott, azonnal leírta õket. Mondanivalójának érthetõbbé tétele végett szívesen használt személyes tapasztalatából vett példákat.
Nyitott szívû ember volt. Nemcsak mások gondját akarta megérteni és hordozni, hanem önmagáról, saját gondjairól és örömeirõl is nagyon õszintén beszélt. A paplak falai az õ esetében valóban üvegbõl voltak. A második világháborút követõ évtizedek szegénysége és politikai viszonyai visszahúzódóvá tették a lelkészcsaládot. Az alacsony lelkészi fizetést német nyelv tanításával és saját otthonuk egy részének a bérbeadásával egészítették ki. Az ezzel járó kellemetlen-
ségeket is viselniük kellett a családtagoknak. Ormos Elek lelkészi szolgálatához felesége nyújtott biztos hátteret, aki mindenben segítette férje szolgálatát, és szerény anyagi helyzetük ellenére készségesen ültette asztalához a szórványokból templomba jövõ gyülekezeti tagokat is. Négy gyermeket neveltek fel. Lányaik édesanyjuktól tanulták meg a gyülekezetért végzett szolgálat fontosságát. Az utolsó két évtizedben idõs családtagok gondozása kötötte le és tette próbára a család életét. Elõször idõs nõvére és feleségének szülei szorultak ápoló gondoskodásra, majd haláluk után felesége lett hosszú évekig ágyhoz kötött beteg. Az õ elhunyta után már maga is fokozott, gondoskodó figyelmet igényelt. Egyre jobban megerõtlenedõ élete felett Anikó lánya õrködött példaadó, féltõ szeretettel. Gyermekeinek meg kellett tanulniuk, hogy a lelkészcsalád és a gyülekezet élete szorosan összefonódik. A szolgálat terhe az egész családra hárul, és csak türelmes szeretettel és áldozatvállaló élettel lehet végezni. Ezt a szeretetet és áldozatos életet köszönte meg a mohácsi gyülekezet aggkort megért lelkészének. g Magyar László
Sümeghy Józsefre emlékezünk 1920–2007 Sümeghy József 1920. június 2-án született Rábcakapin. Az általános iskolát Rajkán és Tokodaltárón végezte. Egy esztendeig a fasori evangélikus gimnázium, majd a soproni líceum diákja volt. Gimnáziumi évei alatt elszenvedett súlyos betegsége és az Isten gazdag kegyelmébõl való gyógyulás határozta meg pályaválasztását: az orvosi pálya helyett a lelkészi szolgálat felé indult, a soproni evangélikus teológia hallgatója lett. 1943. július 25-én szentelte õt pappá Kapi Béla püspök az enyingi gyülekezetben. Rövid siófoki segédlelkészség után 1943-tól két ízben is a líceum diákotthonában munkálkodott nevelõlelkészként; e szolgálatát a háború többször megszakította. A köztes idõben Sárszentlõrincen volt segédlelkész. 1945 januárjában a vadosfai anyagyülekezet kisfaludi filiájába került részben gyülekezeti, részben pedig nevelõlelkészi szolgálatra az Ajkay családhoz. 1949-ben elõször Gyõrben mûködött hitoktatóként, majd a soproni líceum vallástanári állását töltötte be. 1950 õszén a gyõri diakonisszaanyaház igazgató lelkésze lett. Miután az anyaház az államosítások következtében megszûnt, 1953 júliusában a va-
dosfai evangélikus gyülekezet hívta meg lelkészének, ahol negyvennégy éven át végezte lelkészi szolgálatát. Építõ lelkésze volt gyülekezetének a szó szoros és átvitt értelmében is. A Vadosfán 1971-ben felszentelt új parókián kívül az õ szolgálatával épült 1966-ban a potyondi templom az egykori evangélikus iskola épületébõl. 1968-ban – szinte egyedülálló módon – egy új telken új templomot épített Magyarkeresztúron. 1987-ben a visszakapott egy-
kori mihályi evangélikus iskola épületét építette át templommá. Nyugdíjba vonulása elõtt, 1997-ben szentelték fel az új kisfaludi templomot. Lelkeket építõ lelkész is volt. A mindvégig iskolákban tartott hittanórák és egyéb gyülekezeti szolgálatok lelkiismeretes végzése mellett kiterjedt levelezést folytatott a gyülekezetben. Ennek csak egy szelete, hogy minden olyan házaspárt, amely a huszonötödik, a negyvenedik vagy az ötvenedik házassági évfordulóját ünnepelte, személyes hangú levélben köszöntött. Bárhol járt, mindig volt ideje arra, hogy az utcán sétálókat megszólítsa, beszélgessen velük, és érdeklõdjön családtagjaikról… Istentõl kapott képessége révén név szerint ismerte a több mint ezerfõs gyülekezet majd minden egyes tagját. Életüket igyekezett mindig nyomon követni, és ha szükség volt rá, minden esetben örömmel és szívesen segítette a gyülekezet tagjait. Sümeghy József március 5-én, életének nyolcvanhetedik évében hunyt el. A vadosfai gyülekezet hûséges és mindig Istenhez vezetõ lelkipásztorát gyászolja benne a családdal együtt. g Rác Dénes
2007. március 18.
mozaik
Templomok és harangok az interneten b Tudta, hogy egyetlen honlap segítségével virtuális kirándulást tehet a történelmi Magyarország kétszáz keresztény templomában? A www.templom.hu honlapra az elmúlt hetekben került fel a kétszázadik templom.
Magánkezdeményezésként, amolyan személyes gyûjteményként indult útjára mint kicsiny, ismeretlen honlap, s a Templomok és harangok honlapja nevet viselte. A gyûjtemény, amely hosszú évek óta avval a céllal bõvül, hogy az interneten kalandozóknak részletes és igényes ismeretanyagot nyújtson hazánk templomairól, idõközben egyre nagyobb népszerûségre tett szert. Évek alatt – a technikai változásoknak is köszönhetõen – nagy olvasótáborral rendelkezõ oldallá vált. A kezdetben egyszerkesztõs honlapot az utóbbi években lelkes segítõtársak támogatják saját képeikkel és történeti kutatómunkájukkal, így kisebb templomtörténeti mozgalom indulhatott el. A www.templom.hu weboldal a világháló keresztény kulturális kínálatát szándékozik bõvíteni, színesebbé tenni. A templomok mind Isten házai, de alig találunk köztük két egyformát. Hûen tárják elénk az adott felekezet és a templomépítési korstílus jellemzõ vonásait. Némelyiket túldíszített, beszédes volta, némelyiket harmonikusan egyszerû vagy éppen puritán volta miatt érdemes megcsodálni. Egyes templomok magukon viselik a történelem nyomait, míg mások napjaink újszerû megoldásaival kápráztatnak el bennünket. Nem egy templomon végigkövethetjük az évszázadok során végzett átépítéseket, míg másoknak éppen eredetiségük adja az értéküket. A honlapon kiemelt hangsúlyt kapnak a tornyokban függõ harangok. A harangok, melyeknek hangját halljuk, melyek Isten házába hívnak, hirdetik az örömöt és a bánatot, régmúlt történeteket mesélnek, de amelyekrõl mégis oly keveset tudunk. Kevesen tudják, hogy nagyjából mekkora egy harang, hogy hazánk legnagyobb – kilenctonnás! –
harangja a budapesti Szent István-bazilika tornyában van, a világban a legnagyobb pedig a moszkvai Kreml kétszáz tonnás harangja… Kevesen tudják – vagy rosszul tudják –, hogy mibõl készülnek a harangok, milyen feliratok gyakoriak rajtuk, vagy hogy kik a neves harangöntõk, s miként vannak felszerelve alkotásaik. Kevésbé köztudott az is, hogy nem a harang nyelve, hanem a palástja mozog, amikor a harang szól. De azért a templomok titkait fejtegetve nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ezeket az épületeket az különbözteti meg más építményektõl, hogy köveik élõ kövek. Felépülésük a
EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ
Rovatgazda: Erdélyi Károly
lom.hu oldalon ezt is megteheti. A honlap szerkesztõje és segítõtársai a templomismertetõk mellett ugyanis esztétikai élményt is szándékoznak nyújtani a látogatóknak; ilyenek a templomképekbõl készült igés képeslapok, amelyek magáncélra szabadon felhasználhatók.
Levél Svédországból Édesapám, Koltai Rezsõ svédországi magyar nyugalmazott evangélikus lelkész államfõi kitüntetésérõl szeretnék hírt adni. 2006. december 14-én a stockholmi magyar nagykövetségen Iklódy Gábor nagykövet nyújtotta át a Magyar Köztársaság elnöke által adományozott Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést és emléklapot. Gyenge egészségi állapota miatt mint legközelebbi hozzátartozója vehettem át édesapám nevében a szép kitüntetést. Az ünnepélyes fogadáson Iklódy Gábor nagykövet „a svédországi és észak-európai magyar menekültek lelkigondozásáért, anyanyelvének megõrzéséért végzett sokoldalú tevékenységéért”, példamutatásának kihangsúlyozásával méltatta Koltai Rezsõt. A megtisztelõ alkalmon a nagykövetség fõkonzulja, valamint keresztapám, Strivelius-Szücs Kálmán, a magyar gyülekezet volt országos ellenõre is jelen volt. Családunk élete mindmáig összefonódott a svédországi magyar gyülekezettel; pályaválasztásomat édesapám küldetése mellett ez a kedves kapcsolat inspirálta. A szûkebb család örömében sokak szeretettel osztoznak: testvéreink a skandináviai magyar gyülekezetekben, a nyugat-európai evangélikus lelkészi munkaközösségek, a nyugat-európai evangéliumi ifjúsági konferenciák, cserkésztáborok résztvevõi és szívében hordozott pesterzsébeti anyagyülekezete. Áldáskívánó szeretettel: Koltai Margaréta, a Diakónia Ökumenikus Szeretetszolgálat ázsiai ügyintézõje (Svédország)
Ó, áldott hazám, drága Magyarország, Nélküled pokol az élet, nem mennyország. A föld, a fa, a víz, az étel Egyedül itt ízlik mindenképpen. Gondok gyötörte, háborúk verte Európa öklömnyi szíve. Nélküled mégis kevesebb szín lenne… Milyen szenvedés formált ilyenre? Milyen viharok tarolták fáid, Törték össze a koronáid? Hogy hajt ki rajtad újra a virág, Ha nem törõdik veled a világ? Kicsiny ország is nagyot alkothat, Gazdagíthat és gyarapodhat, Ha hittel, érzéssel, értelemmel Van benne telve minden ember.
HMMM…
Képzelt szavak a szabadságról Tiszteletem, Uram! Köszönöm, hogy meghallgat. Tudja, szoktam olvasni az írásait. Na persze nem mindenben értünk egyet. De azért szeretném mindig tudni, miként vélekedik a másik oldal. Hát hogy képben legyek, hisz tudja! Csak szeretném Önnel megosztani, mire is jutottam a minap. Hátha megírja, és ez jó kis reklám lehet nekem. Tudja, Pesten jártam, mivel ott akadt dolgom. Hamarabb végeztem, így volt még idõm a vonatindulásig. Gondoltam, miért ne nézném meg, amit ugye a tévében is olyan sokat mutogatnak, meg már a vízcsapból is az folyik. Na szóval, úgyis tudja, mire gondolok. Hát arra a kordonra, ott a Parlament körül. Na hát hallja, az tényleg úgy van, ahogyan a tévében mutatják! Jó erõs vasrács, összesrófolva, hogy ne lehessen könnyedén szétkapni. Megnéztem a tévészékházat is. Már kifestették, nem mondom, szép munka, a park is rendben. És ott is ott a kordon, nehogy bárki emberfia csak úgy egyszerûen odamehessen. Meg látom, hogy kordon veszi körül az amerikai nagykövetséget is meg a szovjet hõsi emlékmûvet. Ezt biztosan a miatt a pesti betyár – valami Budaházy nevezetû – miatt van, ha netán elõjönne az illegalitásából. Nem is tudom, miért akarta lerombolni azt a szép, nagy emlékmûvet, amire olyan szépen van fölírva, hogy „vecsnaja szláva” – tudja, én még tanultam ám oroszul. Na szóval, ahogyan ott nézegetem azt a sok-sok kordont, látom ám, mennyi külföldi turista fényképezi a szép vasrácsokat. Olyan ferde szemû emberek, talán japánok, még meg
is kértek, hogy fényképezzem le õket a Parlament elõtt, a kordonnal. Hogy tudok-e japánul? Uram, hát mutogattak, hol nyomjam meg. Mármint a gombot. Vendégszeretõ, jó magyar ember vagyok én, miért ne tettem volna? Hát megnyomtam, benne lesz nekik a kordon is, mind a két sor. Voltak ám ott mindenféle népek, csak kapkodtam a fejem a sok külföldi szó hallatán. S ahogy ott bámészkodom, támadt egy hatalmas ötletem. Ezt akarom Önnek elmesélni. Mert szerintem nagyon jó ötlet, és biztosan föllendítené a nemzetgazdaságot. Hát az jutott az eszembe, hogy ha már ennyi turistát vonz ez a kerítés, akkor miért ne lehetne belõle még többet csinálni? Mondjuk be kéne keríteni a minisztériumokat is, a képviselõk irodaházát is. Azt hiszem, azt hívják „fehér háznak”, tudja, arra a Margit híd felé. S ha már így vagyunk, szerintem izgalmas lenne bekeríteni az Operaházat is, meg az új Nemzeti Színházat is, meg minden nevezetes épületet. Ott sétálgatna a sok turista, és a kordonokon keresztül fényképezné ezeket a szép házakat. És más haszna is volna a dolognak: az ott dolgozó emberek, politikusok és mûvészek biztonságban mehetnének be a munkahelyükre. Külön kis folyosókat lehetne kialakítani nekik, azokon csak õk közlekedhetnének. Aztán, ahogy így szárnyaltak a gondolataim – még a tenyerem is nyirkos lett az izgalomtól –, arra gondoltam: miért ne lehetne bekeríteni szépen megmintázott kordonokkal az egyes pesti kerületeket is. Meg az egész várost is. Minden bevezetõ útnál és fontosabb közlekedési csomópontnál kapuk lennének, rendõrök ellenõriznék, ki mehet be, és ki nem. Így meg lehetne akadályozni mindenféle rendbontást is,
mindjárt a turisták után egy másik haszna is lenne a dolognak. Mi tagadás, én még kordonnal keríteném be a Demszky úr KRESZ-tábláit is, tudja, azokat a traktorosokat, mert ilyen más országban nincs, talán még a világörökség részévé is lehetne nyilvánítani õket. És akkor már nem bírtam magammal. Elképzeltem, hogy kordonnal kerítenénk be a megyéket is, meg a városokat és a falvakat is. Hogy ne lehessen csak úgy összevissza grasszálni, tüntetni meg félpályás útlezárásokat tartani. Vasárnap este kivittem a gyereket az állomásra a hatórás vonathoz, hát mit látok? Kígyózik a hosszú sor a jegypénztár elõtt. Azt mondja, azért, mert sok diák ezzel a vonattal utazik? Lehet, de most már ott álltak sorban nálunk a szomszédos településekrõl is, a keceliek meg az öregcsertõiek és a kalocsaiak is. Hogy miért? Hát mert feléjük már nincs vonat, minek az nekik, tegnap ment el az utolsó, így most itt veszik meg a jegyet. Áthozza õket az apjuk kocsival, így legalább föllendül a benzinfogyasztás is. Az állomásra is elkelne egy kordon, hogy ne csak úgy összevissza álljanak ott sorba. Én bizony még az országhatárra is kordont állítanék! Milyen szép is lenne, ahogy a sok osztrák meg más külföldi ott állna a kordon másik oldalán, és fényképezné a mi hazánkat. Most jut eszembe, ez azért mégsem olyan jó ötlet, bekeríteni az országot. Mert akkor hogy jönnének ide a turisták? A nevemet kérdi? Bocsánat, az elején kellett volna. Tessék, itt a névjegyem: Rács Béla kerítés-, tüskésdrót- és kordonkészítõ vagyok. – Vagy fogjak inkább valamiféle idegenforgalmi vállalkozásba??? g Lejegyezte: Lupták György
Március 21-én hajnali 1 óra 7 perckor a Nap áthalad az égi egyenlítõn, és bekövetkezik a tavaszi napéjegyenlõség. Így ezen a napon egyforma hosszúságú a nappal és az éjszaka, központi égitestünk pontosan keleten kel, és nyugaton nyugszik – a március 1-jei meteorológiai után csillagászati értelemben is megkezdõdik végre a várva várt tavasz. A nap és az éj csaknem egyenlõ hoszsza órákban és percekben is jól mérhetõ: a nappali idõszak 12 óra 8 perces, míg az éjszakai – minimális különbséggel – 11 óra 50 percig tart. A nappalok tehát egyre hosszabbodnak, hiszen gondoljunk csak a december 22-ei téli napfordulóra, amikor a világos órák száma mindössze 8 óra 26 perc volt, míg 15 óra 34 percen át sötétség borult ránk. A tavaszi napéjegyenlõség már a régmúlt korok emberének is fontos esemény volt. Ekkortól számíthatjuk az igazi tavasz kezdetét; a természet felébred téli álmából, a föld újra termékennyé válik, a növények kihajtanak. Már az ókor – sõt nagy valószínûséggel az õskor – népei is ekkor ünnepelték a természet újjászületését. Az egyiptomiak által a Kr. e. 3. évezred közepe táján épített gízai piramisoknak az alapélei mind pontosan észak–dél, illetve kelet–nyugat irányba néznek, így segítségükkel a Nílus mentén élõk pontosan ki tudták számítani a tavaszi és az õszi napéjegyenlõség idejét. Az április 8-án beköszöntõ húsvét is szorosan a tavaszi napéjegyenlõséghez kapcsolódik. Az ókori zsidó hagyományokon nyugvó, a keresztény egyház által 325-ben bevezetett egységes gyakorlat alapján ugyanis ezt az ünnepet a tavaszi napéjegyenlõséget követõ holdtölte utáni vasárnapon kell megtartani. Ennek a régmúltba nyúló, de máig elõ hagyománynak megfelelõen várjuk mi is Jézus Krisztus feltámadásának ünnepét a 2007. esztendõben is! g Rezsabek Nándor
Megrendelõlap Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet egy hónapra: 780 forintért
fél évre: 4680 forintért
három hónapra: 2340 forintért
egy évre: 9360 forintért
Név: Cím: A fenti elõfizetési díjak belföldre érvényesek! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETÛKKEL töltse ki, és küldje vissza az alábbi címre: Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24. (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Elõfizetés”.) A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az elõfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon.
Mottó: „A szabadság a szeretetben ölt testet. Nincs szabadság szeretet nélkül.” (Samuel Vollenweider berni teológus)
Itt a tavasz!
Istentõl rendelt helyemrõl énekelek
A honlapon bemutatott épületek nemcsak kívülrõl és belülrõl, hanem most már felülrõl is megtekinthetõk a légi fotós cégek által felajánlott, kiváló minõségû felvételek segítségével, továbbá készül az oldal angol nyelvû változata a külföldi érdeklõdõk számára. A honlapra bármely keresztény templom felkerülhet, felekezeti és egyéb megkötések nélkül. Bárki, akit érdekelnek a templomok, és szeretné gazdagítani a honlap tartalmát, fényképes és/vagy szöveges ismertetõt küldhet a honlapon található e-mail címre, s ezáltal bekapcsolódhat a templomtörténeti adatgyûjtésbe. Látogasson el hozzánk: http://www.templom.hu! g Bajkó Ferenc
11
EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL
Deméné Smidéliusz Katalin
keresztény emberek áldozatkészségét mutatja. A templom szimbolikája többrétû: jelképezi az Istenhez vezetõ utat, hiszen tornyával az ég felé mutat, és felhívja a figyelmünket, hogy a mennybe vezetõ út egyedül Krisztus; másrészt jelképezi az embernek Istennel való kapcsolatát; harmadrészt pedig jelképez egy közösséget, amelynek lelki otthona. Jelenleg ez az egyetlen olyan, templomokat bemutató portál, amely kifejezetten ökumenikus keresztény szemlélettel készül. Ezt hangsúlyozzák a templomleírások közötti igék és versek, melyeknek száma a tervek szerint bõvülni fog az elkövetkezendõkben. Küldött már ismerõsének virtuális templomos képeslapot? A www.temp-
f
Elõfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a
[email protected] címre küldheti el.
12
e
2007. március 18.
HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK Tisztelettel és szeretettel hívom a GyõrMosoni Evangélikus Egyházmegye megválasztott felügyelõjének, Sólyom Tibornak az ünnepélyes beiktatására a mosonmagyaróvári evangélikus templomba március 18-ára. Az iktatás szolgálatát a 17 órakor kezdõdõ istentiszteleten Kiss Miklós esperes végzi. Igét hirdet Ittzés János püspök. Zenés áhítat lesz a pestszentlõrinci evangélikus templomban (Budapest XVIII., Kossuth tér 3.) március 25-én, vasárnap 18 órakor. Közremûködik Alföldi Csaba, a békéscsabai Nagytemplom orgonistája, igét hirdet Kondor Péter esperes. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!
Vasárnap
HIRDETÉS
A Csillaghegy–Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség szeretettel hívja az érdeklõdõket békásmegyeri templomába (1038 Budapest, Mezõ u. 12.; tel.: 1/3686118) március 18-án vasárnapra, az összegyülekezés napjára. Délelõtt 10 órakor az istentiszteleten Koczor Tamás hirdeti az igét. Délben közös ebédre várjuk vendégeinket. Délután 14 órakor Papp Oszkár festõmûvésszel és Kertész Ákos íróval, a Táncsics Mihály Alapítvány életmûdíjas kitüntetettjeivel beszélgetünk. Közremûködik: Pál Diana (orgona) és Tóth Balázs (brácsa). A délutáni program keretében zárjuk be Schéner Mihály Kossuth-díjas festõmûvész templomtárlatát. 16 órakor a vecsernyén Koczor Zoltán prédikál. Az alkalomra a belépés ingyenes, de önkéntes adományokat jó szívvel fogadunk.
Nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? Róm 2,4 (Ez 18,32; Jn 12,20–26; 2Kor 1,3–7; Zsolt 84) Nem fenyegetõ kötelesség, hanem létünk nagy lehetõsége, hogy visszatérjünk oda, ahonnan valók vagyunk, s ahhoz, akihez tartozunk. A mennyei Atya hazavár. A megtérésre hívó szótól tehát nem félnünk kell, hanem várnunk és hallgatnunk kell rá – minden új napon. Hiszen új nap, új kegyelem; új lehetõség az életre s az örök életre. Még hangzik a hívó szó.
Hétfõ Lenézett az Úr a mennybõl a földre, hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. Zsolt 102,20–21 (Mt 9,36; 5Móz 8,2–10; Róm 10,14–21) Isten nem a büntetõbíró gyanúsító pillantásával tekint le ránk, hanem az Atya féltõ szeretetével. Ez azonban nem a sajnálkozó tekintete vagy csupán a szánalom hozzáállása, hanem a felemelõ, megmentõ, megújítani próbáló Úr figyelme. Így élhetünk: figyel ránk az Isten, lát minket, hallja hangunkat, és kész segíteni.
Kedd
A Páratlanklub következõ alkalmát március 27-én, kedden 18 órai kezdettel tartjuk a Magyarországi Evangélikus Egyház országos irodájának földszinti termében (1085 Budapest, Üllõi út 24.). Vendégünk Szeverényi János országos missziói lelkész lesz. Az alkalom témája: Fókuszban a felekezetköziség. Minden 25–45 év közötti egyedülálló fiatalt – nemre, felekezetre való tekintet nélkül – sok szeretettel várunk! Az alkalomról érdeklõdni a 20/824-2791-es mobilszámon, valamint a
[email protected] e-mail címen lehet. A Páratlanklub ötletgazdái és a Magyarországi Evangélikus Egyház Nõi Missziói Szolgálata Ott voltál, mikor megfeszítették õt? – Emberek a kereszt körül címmel nagyheti evangélizációs sorozat indul április 1–4. között a Bécsi kapu téri evangélikus templomban (Budapes I., Táncsics u. 28.). Minden este 18 órakor Balicza Iván igehirdetését hallgathatják meg az érdeklõdõk. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk!
Új nap – új kegyelem
Krisztus testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa õt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. Zsid 5,7 (Zsolt 42,7; Jób 9,14–23.32–35; Róm 11,1–10) Jézus Krisztus, a valóságos Isten és valóságos ember hozzánk hasonló mélypontokat élt meg. Szenvedésében azonban nem távolodott el a mennyei Atyától. Éppen ellenkezõleg! Megmutatta számunkra az egyedüli menekülési utat: rá kell magunkat bíznunk arra az Istenre, aki mindenható, aki nagyobb minden ránk leselkedõ veszélynél. Nála van kiút a bajból, nála van megoldás a problémákra.
Szerda Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élõ sem igaz elõtted! Zsolt 143,2 (1Pt 3,18; Jn 15,9–17; Róm 11,11–16) Pont fordított a valóság, mint ahogy mi gondolnánk. Mi úgy érezzük, perelhetünk az Istennel, számon kérhetjük, mit miért tett vagy nem tett. Pedig egyetlen helyes pozíció létezik: letérdelni (fizikailag vagy lelki értelemben), és örömmel hálát adni azért, hogy nem perbe von bennünket az Isten, hanem odaadta Krisztust helyettünk és értünk, hogy rendezõdjenek a dolgaink, és megoldódjon életünk legnagyobb baja: mulandóságunkat felülírja az a tény, hogy nyitva áll az örök élet kapuja.
Csütörtök Telefonszám-változás. A Várpalotai Evangélikus Egyházközség vezetékes telefonszáma és faxszáma megváltozott. Az új szám: 21/3812976, mobilszám: 20/824-3478.
Következõ számunkban: Közösségépítés kesztyûs kézzel, avagy bokszolni tanít a lelkipásztor
APRÓHIRDETÉS Vallását megélõ, leinformálható, fiatalos, középkorú hölgy rugalmasan, délutáni-esti órákban gyermekfelvigyázást vállalna. Sztehlo Edit (1/284-1310) Kõbányai, Oltó utcai magasföldszinti, vízórás, 54 m2-es, 2 szobás, távfûtéses lakásomat eladom. Tel.: 20/454-8464.
VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból március 18-tól március 25-ig VASÁRNAP
HÉTFÕ
KEDD
SZERDA
8.30 / Civil rádió Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 9.55 / mtv Örömhír. Az evangélikus egyház mûsora (ism.: m2, 12.55) (26') 10.04 / Kossuth rádió Istentisztelet közvetítése Egerbõl, a református templomból. Igét hirdet Kádár Zsolt esperes. (56') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (26') 19.30 / Duna II. Autonómia Szerelmes földrajz Szegen csengõ – Berecz András ének- és mesemondó (ismeretterjesztõ magazin) (31') 20.00 / cinemax 1984 (angol filmdráma, 1984) (105')
13.15 / tv2 A pacsirta dala (amerikai film, 2001) (108') 13.30 / Kossuth rádió Krisztus közöttünk! A görög katolikus egyház félórája 14.05 / Bartók rádió Két zöld ász Tersánszky Józsi Jenõ regénye folytatásokban, 1. rész (53') 20.00 / Duna Tv Vámos Miklós Klub (2007) Vámos Miklós Klub az Alexandra Pódiumon (50') 20.37 / Kossuth rádió „…mi lesz ebbõl…” Részletek Kánya Emília önéletírásából, 1. rész (21') 21.35 / Kossuth rádió Értsünk szót! (25')
5.20 / mtv és m2 A Hajnali gondolatok mai adásában Tamásy Tamásné evangélikus lelkészt hallhatjuk. 8.30 / Duna Tv Isten kezében (ism.) (26') 15.04 / Kossuth rádió Hangos recept Ne hagyjuk, hogy fájjon, avagy hogyan csillapítsuk testi és lelki fájdalmainkat? (56') 15.10 / Duna Tv Fülesek és fejszések között Sütõ András naplójából (magyar dokumentumfilm, 2006) (45') 20.00 / Duna Tv Simon Menyhért születése (magyar játékfilm, 1954) (91') 21.05 / Kossuth rádió Nemzetközi vallási híradó (30')
10.20 / Duna II. Autonómia A meghódított Kárpát-medence (magyar ismeretterjesztõ film, 1998) (51') 13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 15.00 / Filmmúzeum Lila akác (magyar vígjáték, 1934) (72') 15.40 / Bartók rádió Hitélet és történelem Ötéves a Budapest Misszió Beszélgetés Mezey Tibor református lelkésszel (20') 18.30 / Petõfi rádió Kerengõ (30’) 19.25 / Film+ Iris – Egy csodálatos nõi elme (angol–amerikai film, 2001) (87')
CSÜTÖRTÖK
PÉNTEK
SZOMBAT
VASÁRNAP
8.30 / Duna Tv Élõ egyház (ism.) (26') 9.30 / Duna Tv …a kenyérben a lelkünk is benne van… (magyar dokumentumfilm, 2005) (19') 13.25 / PAX Vox Nova 2006 (61') 18.40 / HBO Narnia krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (amerikai film, 2005) (134') 20.00 / Filmmúzeum Címzett ismeretlen (magyar játékfilm, 1935) (88') 21.06 / Kossuth rádió Kopogtató (49') 23.30 / Duna Tv Epstein éjszakája (német–osztrák–svájci játékfilm, 2001) (82')
12.00 / Duna II. Autonómia Nagyasszonyok. Kistelepülések nagyasszonyai (magyar dokumentumfilm, 2003) (25') 12.25 / Duna II. Autonómia Gyógyító szeretet (magyar dokumentumfilm, 2002) (31') 13.30 / Kossuth rádió Az Úr közel! A baptista egyház félórája 14.40 / Duna Tv Becsöngettek. 6/1. rész: Óvodai nevelés (magyar dokumentumfilm-sorozat, 2005) (60') 18.05 / Bartók rádió Mi újság a régi és a kortárs zene világában? (50') 19.00 / PAX Jubál 2005 Morgenfunk-koncert (ZMC – 30')
6.03 / Petõfi rádió A szeretet közösségei Dvorák Gábor és pantomimtársulata (27') 7.30 / Rádió C (FM 88,8) Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 8.06 / Kossuth rádió Kopogtató Beszélgetés Boldizsár Ildikó mesekutatóval (47') 9.45 / PAX Istentisztelet (ZMC – 26') 12.15 / Duna Tv Isten kezében Mátraverebély-Szentkút (26') 16.00 / PAX Kerékpártúra egyháztörténeti utakon Erõs vár a mi Istenünk (ZMC – 28')
9.50 / mtv Örömhír. A református egyház mûsora (26') 10.00 / PAX Bibliai házassággondozás A kommunikáció (50') 12.15 / Duna Tv Élõ egyház (26') 15.00 / Bartók rádió Beszélgetés az egyházzenérõl (60') 15.15 / Duna II. Autonómia Mondottam, ember, küzdj, és bízva bízzál – A tragédia értelmezési lehetõségei (magyar dokumentumfilm, 2002) (40') 15.40 / Petõfi rádió Memoriter. Pilinszky János költészete (20') 16.00 / m2 Álomkeringõ (magyar film, 1942) (86')
Pál írja: Ha bármely módon, akár színlelésbõl, akár meggyõzõdésbõl Krisztust hirdetik, én ennek örülök. Fil 1,18 (Zsolt 71,15; 2Kor 4,11–18; Róm 11,17–24) Életünk értelme, hogy tudatosan vagy öntudatlanul Isten nagy tetteirõl tanúskodjunk. Lehet ez életforma, és lehet szavakban megfogalmazott bizonyságtétel. Ne feledjük: ez a mi felelõsségünk. Ha mi nem hirdetjük õt, ki fog beszélni róla? Isten képes a kövekbõl is hírnököket támasztani, fantáziája határtalan, számtalan eszközt be tud vetni. Mégis minket hív és bíz meg, a gyermekeit, a tanítványokat: „…tanúim lesztek…” (ApCsel 1,8)
Péntek Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. ApCsel 5,29 (4Móz 22,18; Jn 10,17–26; Róm 11,25–32) Rendezõelvek, prioritások nélkül nem lehet élni. Ha megpróbáljuk, összekuszálódik minden. Mint gyermekkorunkban a fizikakísérletben: ha nincs mágnes, összevissza állnak a vasreszelék szemcséi. Ha van, minden beáll a (jó) irányba. Életünk rendezõelve Isten jósága és szeretete. Ez néha kemény útmutatásban, máskor vigasztaló szóban vagy az örömhír simogató hangjában nyilvánul meg. Nem érdemes kerülõutakat tenni, nem érdemes pótmegoldásokat keresni. Isten szava életünk mércéje. Ez a mérték pedig mûködõképes és életképes!
Szombat Az élõ Isten megment és megszabadít. Dán 6,28; Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élõkön uralkodjék. Róm 14,9 (Jn 14,15–21; Róm 11,33–36) A hét igazi összefoglalása és nagyszerû útravaló a böjt ötödik vasárnapjával kezdõdõ hétre. Kihez tartozunk? Ahhoz az Istenhez, aki megment és megszabadít minket életünk kényszerpályáitól, zsákutcáitól. S mindez nem a megfoghatatlan általánosságban hangzik, hanem életesen-halálosan komolyan: Krisztus az életünk Ura. Nem politikai vagy gazdasági hatalmak, nem emberek és nem az ördögi folyamatok, nem a sors, nem a végzet, hanem az értünk meghalt és értünk feltámadt Krisztus. Él és uralkodik! g Hafenscher Károly (ifj.)
HIRDETÉS
Pasztorálpszichológiai szimpóziumot rendez a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Pletyka – mobbing – pszichoterror címmel április 19–20-án a posztgraduális pasztorálpszichológiai képzés végzett hallgatóinak kibocsátása alkalmából a Debreceni Református Kollégium dísztermében (4026 Debrecen, Kálvin tér 16.). Minden érdeklõdõt szeretettel várunk. Jelentkezési határidõ: április 10. További információ: http://www.drhe.drk.hu; 52/516-866;
[email protected].
A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail:
[email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel:
[email protected] Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa (
[email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit (
[email protected]). Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly (
[email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor (
[email protected]). Korrektor: Huszár Mariann (
[email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence (
[email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna (
[email protected]). Rovatvezetõk: dr. Ecsedi Zsuzsanna – Cantate (
[email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica (
[email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem (
[email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje (
[email protected]). Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302
Kiadja a Luther Kiadó (
[email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter (
[email protected]). Nyomdai elõállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelõs vezetõ: Máthé Sándor vezérigazgató E-mail:
[email protected] Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2340 Ft, fél évre 4680 Ft, egy évre 9360 Ft, szomszédos országba egy évre 31 900 Ft (123 euró), egyéb külföldi országba egy évre 37 200 Ft (143 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az
[email protected], a hirdetéseket a
[email protected] címre várjuk.
