Ézs 2,1-5 Prófécia az ezeréves királyságról „Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!” Bevezetés Az első részben láttuk azt, hogy Isten ítéletes Igéket szólt. Most pedig a második részben arról olvastunk, hogy Isten a jövőről ad kijelentést a prófétának, mégpedig csodálatos jövőről. Azt olvastuk az 1. versben, hogy Ézsaiásnak, Ámós fiának beszéde, amelyet látott Júda és Jeruzsálem felől. Érdekes, hogy Sámuel próféta könyvében olvassuk Sámuelről, amikor Saul és a szolgája kereste, úgy nevezték, hogy látó. És ott megjegyzi az Ige, hogy régen így hívták Izráelben a prófétát, hogy: a látó, aki látott. Látta Istent, munkáját, kijelentéseit előre. Még Mózes könyvében is azt olvassuk Bálámról, hogy aki látja leborulva, de nyitott szemekkel. Az előző órán olvastunk arról, hogy így imádkozik Pál apostol, hogy nyissa meg a szívünk szemeit, hogy lássunk. Ez egy belső látás, nem látomások, álmok, vagy az embernek a képzelődése, hanem mikor Isten megnyitja belülről a szellemünket, hogy lássuk, amit Isten kijelent, és amit közölni akar velünk. És most is ez a kérés van az én szívemben is, hogy nyissa meg Isten a szemünket, hogy lássunk, hogy lássuk, ami nekünk szól ebből az Igéből. Mikorra szól a prófécia? Az első kérdés, amit ide tennék, hogy milyen időre szól a prófécia, amit itt olvastunk. Mikor lesz az, amikor özönleni fognak az Úr hegyére a pogányok, vágyakoznak az Úr beszéde után, és ennek az Úr beszédének olyan hatása lesz az emberekre, hogy nem lesz többet háború, nép népre kardot nem emel, hadakozást többet nem tanul, dárdáikból metszőkéseket csinálnak, fegyvereikből kapákat? Itt, Ézsaiásnál nem mondja meg Istennek az Igéje, csak ennyit mond: lészen az utolsó időkben. Úgy gondolom, hogy talán a próféta sem tudta pontosan, mert nem jelentette ki Isten. Mert minden próféta csak annyit tudhat, amennyit Isten kijelent. Péter apostol levelében olvassuk: „A mely idvesség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, a kik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek: Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennök levő Lelke…” (1Pt 1,10-11). A próféták is nyomozódtak. Itt elsősorban Krisztus elvégzett váltság munkája felől, és a nyomán fakadó üdvösség felől. De amit Isten kijelentett, hogy mely vagy milyen időre, nekik is nyomozódni kellett utána. Azóta Isten már több prófétán és apostolon keresztül kijelentett ezekről az időkről újabb közlést, és ebből már tudjuk, hogy ez az idő az ezeréves királyságra vonatkozik. Most egy olyan korban élünk, ami a vége felé siet. Lezárul ez a korszak, a nagy kegyelemnek, Isten kegyelmének az ideje. Az elragadtatással ennek vége lesz. Utána jön egy következő korszak, az antikrisztusi kor, a nagy nyomorúság ideje. Azután következik ez az idő, amiről itt olvastunk, az ezeréves királyságnak az ideje.
Az Úr házának hegye Azt olvastuk még itt a 2. versben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, és eljönnek sok népek, mondván, gyertek, menjünk fel az Úr hegyére (3. vers). Az Úr hegye, az Úr házának a hegye. Mit jelent ez? Tudjuk azt, hogy az Úr háza, a jeruzsálemi templom egy hegyen épült. De ennek a kijelentésnek elsősorban szellemi tartalma van. Nem arról van szó, hogy fizikailag ez a hegy majd erősen fog állni, nem inog meg. Szellemi jelentése van. Mit jelent a hegy? A hegy az Igében nagyon sokszor jelent kormányzó hatalmat, és itt, ebben az összefüggésben egészen biztos, hogy ezt jelenti. Szeretném elolvasni Dániel próféta könyvéből, hogy miért jelenti ezt. Először Dániel próféta könyve, 2. részből, ahol arról van szó, amikor Nabukodonozor király látta azt az arany állóképet, ami az egymás után következő pogány birodalmakat jelenti. És aztán ezt olvassuk: „Nézed vala, a míg egy kő leszakada kéz érintése nélkűl, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek, mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, a mely leüté az állóképet, nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet” (Dán 2,34-35). És a magyarázat ugyanitt: „És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.Minthogy láttad, hogy a hegyrõl kõ szakad vala le kéz érintése nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme” (Dán 2,44-45). Az arany állókép négyfajta anyagból állt. Arany, ezüst, réz, és részint vas, részint cserép; négy világbirodalom. Az utolsó világbirodalom a római világbirodalom idején, ami most újból készül. Mikor Jézus Krisztus a földön volt, akkor volt először a római birodalom. Most, mikorra visszajön, újból feláll a római birodalom. Most készül a nagy Európa ház, a nagy európai egység. Minden nép szinte tülekedik be ebbe a házba. Nem tudják, mert nincs kijelentés, hogy a vesztükbe tülekedik minden nép. Ez egy rettenetes, borzalmas világbirodalom lesz, a legrettenetesebb az összes eddigi világbirodalom közül. Ha Hitler és a kommunizmus csinált valamit, az csak „valami” lesz ehhez képest. Ez borzalmas lesz. Ezt most nagyon szeretném hangsúlyozni, amíg még egyáltalán lehet róla beszélni. Eljön az idő, amikor nem is lehet már többet róla beszélni. Nagyon gondolja meg mindenki, azt mondja az Írás, hogy igen iszonyatos és rettenetes, le sem tudta írni a próféta, hogy milyen, amilyen majd lesz az antikrisztusi kor is. Persze, nem ilyennek mutatja most magát, de ilyen lesz, mert ezt a Sátán fogja felhasználni a maga céljai érdekében. Na, és amikor ez kiteljesedik majd, ez lesz a következő korszak, a nagy nyomorúság. Ott teljesedik ki. Krisztusé minden hatalom Ezeknek az idejében olvastuk itt, hogy „támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké. Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad vala le kéz érintése nélkűl, és szétzúzta a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.” Ezt a sátáni világbirodalmat nem tudja emberkéz megdönteni. Emberi kéz beavatkozása nélkül egy kő szakadt le az álom szerint, és ez ütötte le a lábáról, ez zúzta össze porrá, s ezt a port felkapta a szél. De ez a kő betöltötte, mint nagy hegy az egész földet. Mi ez a kő? Ez a kő, amit az építők megvetettek: Krisztus. Krisztus fog megjelenni ennek az iszonyatos birodalom végnapjaiban, és ahogy írja Pál apostol, ennek a birodalomnak a vezetőjét, az Antikrisztust megöli szájának a leheletével, és megsemmisíti az Ő megjelenésének feltűnésével. És akkor heggyé lesz, minden hatalom Neki adatik, és minden hatalmat kezébe vesz ezen a földön. Mert most Isten megengedte, hogy e világnak a
fejedelme az ördög legyen. De akkor magához veszi a hatalmat ezen a földön is. Ahogy olvassuk a Jelenések könyvében, hogy a mennyei sokaság dicsőítette, hogy hatalmadat kezedbe vetted. Az egész világon övé lesz a hatalom, a kezébe veszi! Ahogy az Úr Jézus tanított imádkozni, hogy jöjjön el a te országod, és legyen meg a te akaratod, ezen a földön úgy, ahogy a mennyben. Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ez akkor valósul meg, ebben az időben. Tehát, amikor itt azt olvassuk, Ézsaiás hegye, vagy az Úr házának a hegye, ez azt jelenti, hogy az Úré lesz minden hatalom ezen a földön, és Ő fog uralkodni az ezeréves királyságban. Igék az Úr hatalmáról Ézsaiás próféta könyvében végig vonul ez a kifejezés, hogy az Úr hegye, vagy az Úr házának hegye, máshol is az Igében, de Ézsaiás könyvében különösen. Szeretnék egy néhányat ebből elolvasni, hogy mi minden kapcsolódik ehhez, hogy az Úré lesz a hatalom. Nem olvasom el persze az összes Igét Ézsaiás könyvéből sem, csak néhányat. „És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlánkölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat. A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét. [Ez mind, szó szerint, fizikailag is beteljesedik. És most nézzük a 9. verset] Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén [tehát abban a birodalomban, abban az uralomban, ami Krisztusé lesz, nem lesz ártalom és pusztítás.], mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ézs 11,6-9). Aztán egy másik Ige: „És szerez a seregek Ura minden népeknek a hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból; S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket” (Ézs 25,6-7). Tudjuk, még Izráelt is lepel takarja el a szeme elől, nem ismerik fel Krisztust. De sok népek se, mert csak egyesek ismerték fel, akiket elhívott az Úr. De azt mondja, elveszi a fátyolt, leveszi a takarót. És akkor mi lesz? „Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról, és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott” (Ézs 25,8). Még egy másik Igét is Ézsaiástól: „És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljőnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiűzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben” (Ézs 27,13). Fizikailag is jönnek, de a szellemi tartalma a fontosabb: leborulnak az Úr előtt. „És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, a ki sípolva megy az Úr hegyére, Izráel kőszálához” (Ézs 30,29), Krisztushoz, akik most még nem ismerik. Még egyet olvasok: „Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvidámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon [az előző részben éppen arról volt szó, hogy utálom áldozataitokat, nem kedves előttem, terhemre van, elfáradtam viselni. Azt mondja, hogy kedvesek lesznek.]; mert házam imádság házának hívatik minden népek számára!” (Ézs 56,7). És így tovább lehetne sorolni még, 57. rész, 13. vers, 65. rész, 11. vers, és a legutolsó, 66. rész, 20. verse, de most nem olvasom el ezeket. Talán egy zsoltárból olvasok még az Úr hegyéről, mert ez nagyon biztató a mi számunkra: „Grádicsok éneke. A kik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, a mely meg nem inog, örökké megáll” (Zsolt 125,1). Lesz egy idő, amikor fizikailag minden hegy és halom eltűnik. Még a föld is és az ég is eltűnik. Mi az a Sion hegye, ami nem inog meg, és örökké megáll? Isten hatalma. Mert az ezeréves királyság beletorkollik az örökkévaló isteni országba, az örökkévalóságba. És azt mondja itt az Ige, és ezt szeretném ma mindannyiunk szívére helyezni, hogy akik benne bíznak, pont olyanok, mint a Sion hegye, ami nem inog meg. Aki
Benne bízik, abban a hatalomban bízik, abban az Istenben, aki soha nem inog meg. Olyan, mint Ő. Aki bízik Benne. Miért tudatta Isten ezeket előre? Akár Izráel népével, Ézsaiás idejében, akár most velünk. Azért, hogy senki ne gondolja azt, hogy Izráelt végképpen elvetette Isten, mert sokan gondolják ezt. Maguk közül az Izraeliták közül is, de a kereszténység legnagyobb része is így gondolkozik. Isten már elvetette Izráelt, most már a kereszténység foglalta el Izráel helyét. Nem foglalta el. A kereszténységet egész másra hívta Isten, nem az, hogy Izráel helyét foglalja el. Az igazi kereszténység, aki nem névleges keresztény, nemcsak vallásos, hanem, aki igazán krisztusi, annak mennyei elhívása van. Izráelnek a földi elhívása pedig megmarad végig, és be is fogja Isten teljesíteni, itt olvastuk. Ne gondolja senki, hogy elvetette Isten az Ő népét? Írja is a Római levélben, hogy „Távol legyen!” A másik, hogy lássa mindenki, hogy akárhogy növekszik a gonoszság, akárhogy tombol a Sátán, nem az övé lesz az utolsó szó. Mert Krisztus az első, és Ő az utolsó is. A végső szó Istené. A hatalom mindörökké az Ő kezében marad. Miért mennek az Úr hegyére? Azt olvastuk itt Ézsaiás könyvében, hogy mikor állni fog az Úr házának hegye, hegyeknek felette magasabb lesz a halmoknál. Ugye, most is vannak hegyek, vannak különböző hatalmak. Halmocskák is vannak, nagyobb halmok, hegyek is vannak. Az ördög is, maga is ilyen, mint egy hegy, de ez magasabb lesz minden hegynél és minden halomnál. Akkor özönleni fognak hozzá minden pogányok, eljönnek sok népek, mondván: menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira. Miért özönlenek majd oda a pogányok? Mi vonzza őket Istenhez? Megtanítson az Ő útaira, járjunk az Ő ösvényein. Tehát nem csak hallgatják az Istennek a beszédét, nem csak úgy van, mint például Ezékiel próféta írta, ezt elolvasom szó szerint: „És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat” (Ez 33,32). Bizony, nem csak Ezékiel próféta idejében, meg Ézsaiás idejében, meg máskor, a mi időnkben is sokszor ilyen Istennek a beszéde. Így veszik sokszor: Szép. De jól prédikált! Hogy megsirattuk. De szépen mondta, milyen igazat mondott! Aztán el is felejtette, mikor kiment. De azt olvassuk, hogy nem ezért jönnek az Úr hegyére. Hanem miért jönnek? Még egyszer elolvasom: hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein. Mi hogyan hallgatjuk az Igét? Az Ige nem színházi előadás, amin utána lehet beszélgetni, hogy neked tetszett? Nekem tetszett. Nekem nem tetszett. Ezért nem tetszett, azért nem. Az Ige, az nem ilyen. Az Ige nem olyan, amit azért kell hallgatni, hogy megkritizáljuk. Mit mondott jól, mit mondott a szájunk íze szerint, mit nem jól mondott. Az Ige nem olyan, amivel a fejünket tömjük, hogy minél többet tudjunk a Bibliából, hogy aztán felvértezve ezzel a tudással, tudjunk vitatkozni. Nem. Nem erre való az Ige. Az Ige arra való, amit itt olvastunk. Erre való, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein. Mint amikor Pál apostolnak megjelent Krisztus. Azt kérdezte, hogy: mit akarsz, hogy cselekedjem? Azért szól hozzánk Istennek az Igéje, hogy mi gondolkozzunk el a szívünkben, mi az, amit másképpen kellene tenni? Mi az, ami nem jó az életünkben? Mi az, ami jó, akkor arra vigyázzunk. Melyik úton kell járni? Jó úton járunk? Mi az Isten akarata? Előző órán hallottunk erről, az Úr Jézus Krisztus is megtanulta azokból, amiket szenvedett, hogy engedelmeskedjen az Isten akaratának. Bár Isten Fia volt. És ezért, mert engedelmes volt, magasztalta fel Isten, és „ajándékozott neki olyan nevet, ami minden név fölött való”. Az Ige ezért hangzik, hogy legyen valami következménye cselekedeteinkben, gondolkozásunkban, eljárásainkban, mindennapi életünkben. Ezért hangzik az Ige, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein.
Még valamit megjegyeznék. Úgy olvastuk itt, hogy tanítson az Ő útaira. Azt mondta az Úr Jézus a tanítványoknak, hogy tegyetek tanítványokká minden népeket. Vajon tanítvány-e most minden nép? Nem. Minden nép közül vannak neki tanítványai, de minden nép nem tanítvány. Akkor viszont minden nép tanítvány lesz. Nem unszolni kell őket, ők maguk jönnek, hogy megtanítson minket az Ő útaira. Ha megtanította, akkor pedig járjunk az Ő ösvényein. A béke korszaka Azt olvastuk tovább itt az Igében, 4. vers közepétől: dárdáikból metszőkéseket, fegyvereikből kapákat készítenek. Nép népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Béke korszaka lesz ez a királyság, az Isten királysága. A fegyverből kapa lesz, dárdából metszőkés. Nem lesz háború, nem tanítják többet a hadakozást. De minek a következménye lesz ez? Hogy valósul meg ez a béke? Eddig még mindenki, aki valami változást akart egy ország életében, politikusok, stb., mindenki azt ígérte, hogy majd mi elhozzuk a békét és a jólétet. Ez nem olyan lesz. Mert látjuk, hogy milyen békét, és milyen jólétet hoztak. Anyagilag biztos, hogy sokkal jobban élünk. Majd a következő igeversekben lesz is róla szó, hogy milyen az, amikor tele van arannyal meg ezüsttel, drágaságokkal és kincsekkel az ember. Milyen? De mi van a szívében, mi van a lelkében, milyen üresség? Szóval ez a béke nem úgy születik, hogy a legerősebb nép legyőzi a többieket, és ráerőlteti az akaratát, és aztán elhallgat mindenki, és a temetőnek a békéje lesz. Ez nem olyan béke lesz. Nem is olyan béke lesz, hogy leülünk, és megtárgyaljuk béketárgyalásokkal, hogy emberek, hát nem jobb a békesség? Nem ilyen lesz. Nem is olyan lesz, hogy az emberek megnemesednek, és már ez után nem akarnak háborút. Nem is olyan lesz, hogy az emberek értelmileg rájönnek arra, hogy hát jobb békében élni, mint háborúzni. Értelmileg most is tudják. De van egy hatalom, ami rabságban tartja az embert: z ördög, aki emberölő volt kezdettől fogva, És nem enged békességet. Ez a béke olyan béke lesz, amit Isten és Krisztus hoz létre, a kő. Aki a békességnek a Fejedelme. Hogyan teremti meg ezt a békét? Figyeljük meg, olvasom ismét a 3. verstől: „És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” (3-4. vers). Két jelentős dolgot van, aminek a hatására ez a béke létrejön. Először is Isten Igéje által - ez nagyon lényeges. Amikor hallgatják a népek Istennek az Igéjét, szívükbe hatol Istennek a beszéde, elfogadják, és a szerint akarnak járni. Úgy hallgatják, hogy az Ő útain járjunk. Bizony, ha most is elfogadnák az emberek az Isten beszédét, akkor békesség lenne. Mert először megbékélnének Istennel, aztán megbékélnének embertársaikkal, aztán megbékélnének önmagukkal. Ahogy írva van az Igében, hogy Ő a mi békességünk, aki eggyé tette a két nemzetséget, lerontotta a közbevetett választófalat az Ő testében. Aki most befogadja Isten beszédét, már most ebben a békességben élhet. Nem hiába volt az, amikor az Úr Jézus születését így jelentette be az angyal a betlehemi mezőn, hogy: hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész népnek öröme lesz. Született nektek ma a megtartó, aki az Úr Krisztus a Dávid városában. És akkor azt énekelte az angyalsereg, hogy e földön békesség. Ha a Dávid királyi székében ül, békesség lesz. Ha akkor ott ült volna, béke lett volna. De akinek most a szívében trónon ül, béke van. És amikor feltámadott az Úr, és megjelent a tanítványok között, azt mondta: békesség nektek. Pál is így kezdi minden levelét: kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
És akinek ez nem kell? Van itt egy másik is: akinek nem kell Istennek az Igéje. Hadd mondjam meg, úgy látszik a Bibliából, hogy még az ezeréves királyságban is lesznek olyanok, akiknek nem kell Istennek az Igéje. A többségnek kell, de lesznek, akiknek nem kell. Azt mondja a 4. versben, hogy „ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett”. És igazságosan, jól bíráskodik, és hatalommal bíráskodik. Olyan bíró lesz, aki szeretettel bíráskodik. Nem elfogultan bíráskodik, de ítéletet tesz sok nép között. És amikor ezt elmondja a próféta, akkor ezt olvassuk: „Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!” (5. vers). Abban a korban élő saját népéhez szól itt a próféta. Vagyis, azt mondja nekik: eljön majd egyszer az az idő, hogy a pogány népek feljönnek Jeruzsálembe, hogy hallják az Isten beszédét, azért, hogy megcselekedjék, és az Ő útain járjanak. Eljön ez az idő, és ennek olyan áldott következményei lesznek, mint az ezeréves királyság, a békességnek, az áldásnak az ideje. Akkor Jákób háza, ti már régóta hallottátok az Istennek az Igéjét. Hát járjunk ennek a világosságában! Jákób háza gyertek, járjunk az Úrnak a világosságában. Miért vetitek meg, mikor ilyen nagy, jó hatása lenne, mint ahogy lesz majd az összes népre? Miért vetitek meg? Testvérek, ezt mondhatnánk most is. Isten népe! Hát járjunk akkor az Úr Igéje szerint. Így fogadjuk az Isten Igéjét, mint akkor fogadják majd a népek. Járjunk az Úr világosságában! Hogyan éljünk, hogyan járjunk? Megfigyelhetjük szinte mindenhol Istennek az Igéjében, hogy Isten először ad egy kijelentést, feltár titkokat (akár a szívében elrejtett titkokat, akár a jövőre vonatkozó titkokat), és amikor ezt feltárja, akkor a Szentírás utána mindig azt a következtetést vonja le, hogy akkor tehát ennek a fényében, hogy járjunk most? Hogy éljünk most? Mi ennek a következménye most a mi életünkre? Például az előző órán szó volt az Efézusi levélről. Az Efézusi levélnek az elején igen nagy titkokat tár fel az Úr. Hadd olvassak ezekből a titkokból fel csak egy keveset. „A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte […] És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette őt a maga jobbjára a menynyekben [...] És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste, teljessége Ő néki, a ki mindeneket betölt mindenekkel” (Ef 1,4.19-20.22-23). És így tovább a 2. és 3. részben. E nagy titkok és kijelentések után 4. résztől ilyeneket mond: „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatástokhoz, melylyel elhívattatok, Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében” (Ef 4,1-2). Vagy 25. vers: „Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. A ki oroz vala, többé ne orozzon” (Ef 4,25-28). És így tovább, hogy járjunk a mindennapi életben. Vagy például az 1. Thessalonikai levélben, amikor elmondja azt a nagy titkot, hogy majd leszáll az Úr riadóval, arkangyal szózatával, isteni harsonával az égből. Először feltámadnak, akik a Krisztusban haltak meg, utána, akik a Krisztuséi, és még ebben a testben élnek átváltoznak, és elragadtatnak együtt az Úr elé a levegőégbe. Elmondja ezt. És elmondja utána az 5. részben, hogy nem is szükség, hogy az időkről és az időszakokról írjak, hogy fog eljönni az Úr napja. Miután ezeket elmondja, akkor a következőképpen folytatja: „De ti, atyámfiai nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajmódra lephetne meg titeket. [...] Ne is aludjunk, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. [...] Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe” (1Thessz 5,4.6.8). És akkor utána (nem akarom elsorolni, mert
szó volt a Thessalonikai levélből), hogy hogyan viszonyuljunk egymáshoz, elöljáróinkhoz. „Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek… Mindenkor örüljetek… Mindenben hálát adjatok” És így tovább. Vagy Péter apostol, amikor arról beszél a levelében, hogy az Úr napja majd úgy jön el, mint a tolvaj. Amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek megolvadva felbomlanak, akkor így folytatja: milyeneknek kell lenni nektek szent életben és kegyességben? Akik várjátok és sóvárogjátok az Úr napjának eljövetelét. Titkokat szeretünk hallani. De vajon, nem csak azért, mert viszket a fülünk? Valami újat hallani, valami, ami megmozgatja az ember fantáziáját. Akkor nem jól hallottuk az Igét. Ha titkokat hallunk, akkor annak mindig az a következménye, amit itt a próféta mondott: Jákób háza, Isten népe! Járjunk az Úrnak világosságában! Legyen a mindennapi életünk akkor ehhez méltó. Járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén, és növekedvén az Úr megismerésében. Mit üzen most ez a prófécia? Befejezésül arról szeretnék szólni, hogy mit jelent ez most a mi életünkben, ami ebben a béke országban lesz, hogy fegyverekből kapákat, dárdákból metszőkéseket kovácsolnak, és nem emel többet a nép a másik népre kardot, és nem tanulnak hadakozást? Ma, hogyha halljuk Isten szavát, akkor ez arra biztat bennünket, ahhoz ad erőt nekünk, hogy tegyük le a fegyvereinket, amellyel Isten és az emberek ellen harcolunk. Tegyük le, ne hadakozzunk! Ne gyűlölködjünk! De ez még nem elég. Mert nem csak ennyit mond az Ige, hogy leszerelés. Az emberek ezt mondják: le kéne szerelni az embereket. Ezt sem tudják megtenni, de nem elég, hogy letesszük a fegyvert. Azt mondja, hogy ebből a fegyverből kapákat és metszőkéseket kell csinálni. Vagyis, legyen a fegyver helyett a kezünkben kapa és metszőkés. Mire valók ezek? Evvel a kertben kell dolgozni, gyümölcsfák között, a szőlő között és egyéb helyeken. Miért kapálnak, és miért metszenek? Hogy jobb gyümölcs legyen, több, ízletesebb gyümölcs legyen. Tehát legyenek olyan eszközök a kezünkben, amelyek a gyümölcstermést fokozzák. A kapa azért kell, hogy kivágjuk vele a gyomnövényeket, meg a kemény talajt fellazítsuk. A metszőkés azért kell, hogy a vadhajtásokat levágjuk. De, ugye, normális esetben mindenki a maga kertjében csinálja ezt. Ne a másikról akarjuk levágni a vadhajtást! Magunkról kell. Ne a másik kemény szívét akarjuk mi felkapálni, hanem a magunkét. Ne a másik életéből akarjuk a gyomokat kiirtani, hanem a magunkéból. Mert ha a másikéból akarjuk, úgy járunk, hogy a másik szemében meglátjuk a szálkát, a magunkéban nem vesszük észre a gerendát. Magunk felé fordítsuk ezeket. Befejezés Most még egyszer elolvasnám ugyanezt az Igét Mikeás próféta könyvéből. Nagyon érdekes, hogy szinte szóról szóra ugyanez ki van jelentve Mikeásnál is. „És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből. És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak. És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott. Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké” (Mik 4,1-5). Most csak erre az utolsó versre szeretnék kitérni ebből, mert ez különbözik attól, ahogy Ézsaiás prófétánál olvastuk. Azt mondja, minden nép a maga istenének nevében jár. És mire
jutottak a népek a maguk istenével? Mi a magyarok istenével mire jutottunk, más nép meg a maga istenével? Azt mondja: de nekünk is van Istenünk. Ez az Isten az igazi Isten. Ehhez az Istenhez jön majd minden nép. Egyszer majd mindenkinek ez az Isten lesz az Istene, mert felismerik. De mi már most, amikor még a többi népek bálványok után mennek, és más istenek után, mi már most a mi Istenünk nevében járhatunk. És ugye mégsem más, mint amit Ézsaiás prófétánál mond az Úr, ugyanaz. Jákób háza! Isten népe! Jertek, járjunk az Úrnak a világosságában! Ámen. Debrecen, 2002. október 27.
