Ez világ, GALAVICS-KONYV.indb 2 GALAVICS-KONYV.indb :22: :22:16

„Ez világ,

GALAVICS-KONYV.indb 2

2011.01.18. 11:22:16

mint egy kert…” TANULMÁNYOK GALAVICS GÉZA TISZTELETÉRE

SZERKESZTETTE:

BUBRYÁK ORSOLYA

MTA MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÓINTÉZET GONDOLAT KIADÓ BUDAPEST 2010


2011.01.18. 11:22:17

Fatsar Kristóf

Carl Ritter tervezési programja a pozsonyi Bruckenau-kert átalakításához

A

nnak ellenére, hogy az utóbbi másfél évtizedben a magyarországi kerttörténetírás forradalmát éljük, a hazai kerteket megalkotó tervezők életének és művészetének feldolgozása tekintetében még jelentős hátrányt kell ledolgoznunk. Az egyes korszakokat áttekintő munkák között szerepel e tisztelgő kötet címzettjének, Galavics Gézának a magyarországi angolkerteket tárgyaló, alapvető fontosságú műve,1 amelyhez adalékokkal kívánok szolgálni egy kiemelkedő fontosságú szerző tervezői módszerébe történő bepillantás segítségével. Az egyes kertépítészek arcélének felvázolása többnyire csak levéltári aprómunkával lehetséges. Szerencsés esetben a kertek alkotója rendelkezett anynyi önérzettel és becsvággyal, hogy az általa létrehozott alkotásokkal, művészi módszerével, esetleg hitvallásával meg kívánta ismertetni a nagyközönséget is, örök emléket állítva önmagának és műveinek. Nagy öröm, hogy az e közlemény témáját adó kerttervező nem volt híján az ilyenfajta önbecsülésnek. Carl Ritter egyike az angol tájkerti mozgalom legjelentősebb magyarországi alkotóinak, és ezt a kĳelentést akkor is bátran megkockáztathatjuk, ha voltaképpen az alkotók közül csak keveset, és őket is kevéssé ismerjük. Ritter művei között azonban megtaláljuk a korszak legjelesebb, sokszor hivatkozott, emblematikus kertjeit is, és ez egyértelműen utal kiemelkedő megbecsültségére. Magyarországi tevékenysége a 19. század második negyedére esik, legalábbis ez derül ki a még hozzá sem túlzottan nagy számban kapcsolható alkotások sorából. Ritter nem tartozik az angol tájkerti stílus hazai meghonosítói közé. Az első generáció, a természetközeli tájak forradalmian új átalakításának gondolatát Magyarországra plántáló tervezők már a 18. század utolsó évtizedeiben megérkeztek. A “megérkezés” szó használata nem véletlen: mindannyian Európa nyugati feléből származtak, és többnyire még csak nem is a Habsburgok országaiból. A barokk geometriával, de legalábbis annak egy részével szakító első alkotók, a Párizsból jött Isidor Ganneval és a feltehetően a Velencei Köztársaságból való Giulio Pellegrini da Trieste már az 1770-es években szabálytalan kertrészeket hoztak létre,2 amelyek a barokk szerkezetbe ültetett nucleusokként kezdték szétfeszíteni a korábban megszokott geometrikus kereteket. Őket azonban még nem nevezhetjük tájkerti alkotóknak, hanem inkább az új stílus előfutárainak. Igazi áttörést a század utolsó évtizede hozott, amikor a tervezők első generációja, a pfalzi Bernhard Petri3 és a feltehetően csehországi Rudolf Witsch,4 majd 1

Galavics 1999. Mindkettejük kertművészeti jelentőségéről a vonatkozó irodalommal: Fatsar Kristóf: Magyarországi barokk kertművészet. Budapest 2008. 25–26. 3 Petri legnagyobb hatású műve a pesti Orczy-kert, de ő tervezte a hédervári Viczay-, a szomszédos rárói (Ásványráró) Sándor- és a vedrődi (Voderady, Szlovákia) Zichy-kastély kertjeit is. Galavics 1999. 56skk. 4 Witsch mérnökként állt Batthyány Tivadar szolgálatában, és így kapta Batthyány József esztergomi bíboros érsektől a pesti Városliget átalakításának feladatát, de ő tervezte az alsóludányi (Ludányhalászi) Ráday-kastélykertet és Tarcsán (Bad Tatzmannsdorf, Ausztria) a fürdő kertjét, de szinte biztosan köze volt két további jelentős angolkerthez, amelyek a galgóci (Hlohovec, Szlovákia) Erdődy- és a veszelei (később Vígvár – Veselé, Szlovákia) Mednyánszky-kastélyhoz tartoztak. Witschről monografikus feldolgozás készül a jelen dolgozat szerzőjétől. 2


2011.01.18. 11:25:17

280

Fatsar Kristóf

a hazánkba csak egy bő évtizeddel később érkezett kortársuk, a lübecki születésű Christian Heinrich Nebbien5 tevékenysége nyomán a hazai közönség megismerkedhetett az érett tájkerti stílus vegytiszta alkotásaival is. Műveikben már nyoma sincs a korszak kezdetén észlelhető bizonytalankodásnak, amely a geometrikus formavilágtól történő nehézkes elszakadásban, vagyis az úgynevezett irreguláris motívumokban volt tetten érhető. Ritter tehát – negyedszázaddal későbbi magyarországi fellépésével – egy még későbbi korszak alkotója, akit ezért nevezhetünk a második generáció képviselőjének. Sajnálatos viszont, hogy e korszak kerttervezőiről még kevesebbet tudunk, talán azért is, mert az angol tájkert “utazó nagyköveteiként” szereplő külföldi világfiak jobban szem előtt voltak, és így inkább az érdeklődés középpontjában szerepeltek. Utódaik, az uradalmi kertészetek vezetői számára viszont már inkább a kertek fenntartása maradt feladatként, ami mindig is kevésbé elismert tevékenység volt. Az érett korszakban ritkán történtek jelentős és látványos (értsd: barokk kompozíciót megváltoztató) átalakítások, amelyek korábban a tervezők számára különösen nagy sikert és elismerést hoztak. Ebből a korszakból jószerével csak a Tost kertészcsaládból származó, és József nádor alkalmazásában álló három kertész fivér ismert, de források híján egyelőre az ő egyéniségük megítélése sem lehetséges.6 Mindezek fényében Ritter gazdag szakirodalmi munkássága, amely az üvegházi kertészettől a díszkertészeti botanikai vonatkozásokon keresztül a tájépítészeti tervezésmetodikáig terjed, kiemelkedő lehetőséget nyújt pályájának megismeréséhez. A művészi önbecsüléséről fentebb írtakat azonban némiképp árnyalja, hogy a korban szokásos fennkölt szerénységnek álnév mögé rejtőzködési formáját ugyan nem követte, de műveinek felsorolásánál bizonytalanságban hagy bennünket, és csak elvétve nevezi meg munkáinak helyszínét. Az alábbiakban bemutatásra kerülő, a pozsonyi Bruckenau-kerthez készített tervezési program ezért még Ritter életművében is ritkaságnak, a magyarországi kertművészetben pedig kuriózumnak számít.7 Carl Ritter életének történetéről aránylag sok adatot ismerünk, amelynek egyik oka, hogy már saját korában is jelentékeny közéleti személyiségnek számított, a legfelsőbb körök egyik legtöbbet foglalkoztatott, legnagyobb jelentőségű kerttervezője volt. Ez indokolta, hogy egy kortárs életrajzi lexikon8 méltónak találta őt a nagyközönséggel megismertetni, de személye már a legújabb kori kerttörténetírás figyelmét is felkeltette.9 Habár élettörténete az előbbiek fényében jól ismert, magyarországi tevékenységének felfejtése tekintetében még csak a kezdeteknél járunk. Ritter 1797-ben született a Drezda melletti Lungkwitzben. Nemcsak apja, hanem már nagyapja is uradalmi kertész volt, sőt később öccse is az lett. Saját állítása szerint iskoláit eleinte Drezdában járta, majd a lipcsei egyetemen folytatta tanulmányait, bár ez utóbbi kétséges, mivel a lipcsei egyetem anyakönyvei-

5

Nebbien először a Prónayak tóalmási kastélykertjének kialakításánál, majd a Brunswick család számára dolgozott Alsókorompán (Dolná Krupá, Szlovákia), Martonvásáron és Soborsinban (Săvârşin, Románia), de felbukkant az Andrássyak betléri (Betliar, Szlovákia) kastélykertjénél, és több kertet tervezett a Bánságban is. Legjelentősebb műve a pesti Városliget áttervezése 1816-ban. Galavics 1999. 76skk. 6 Galavics 1999. 96. 7 Igazi tervezési programként csak Heinrich Nebbiennek a pesti Városligethez készített munkáját (Nebbien 1981), valamint Rudolph Witsch-nek a veszelei plébániatemplom környezetének rendezésére vonatkozó, eddig még nem közölt kerttervét (OSzK Térképtára, TK 1057) említhetjük, a többi ismert leírás megvalósulás utáni állapotot mutat be, tehát beszámolónak tekintendő. 8 Czikann—Gräffer IV. 1836. 393–394. 9 Pályafutásának történetét alapos forráskutatásra alapozva adja Jan Mokre (Mokre 1998), aki nemcsak az előző jegyzetben idézett életrajz, hanem az annak részben szó szerinti átvételét, de néhány kiegészítést is tartalmazó Wurzbach-féle életrajz adatait is felülvizsgálta. Wurzbach, Constantin von: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich, XXVI. Wien 1874. 185–187.


2011.01.18. 11:25:17


281

ben neve nem szerepel.10 Még Drezdában, a királyi kertekben szentelte magát a kertművészetnek, amellyel kiérdemelte Albert szász herceg, a későbbi I. Albert szász király (1827–1836) kegyét, de eme állítására sincs bizonyíték, mint ahogy arra sem, miszerint szülőhazájának uralkodója ajánlotta volna Ferenc császár figyelmébe.11 Művészi tapasztalatait ugyanis utazásokkal kívánta továbbfejleszteni, ezért 1817-ben Bécsbe utazott, és ott – mindenesetre nem kellően szavatolt – ajánlásának hatására kapott kertészsegédi állást a Hofburg télikertjében. Bécsben szorgosan képezte magát tovább, használta a császári könyvtárat és természettudományi gyűjteményt, nyelveket és rajzolni tanult, saját herbáriumot gyűjtött, továbbá a bécsi egyetemen is csiszolta magát különböző természettudományi ismeretekben, köztük természetesen botanikában is. Az alig 22 éves fiatalember 1819 decemberében csatlakozott egy Haitire induló expedícióhoz, hogy a császár által fizetett természettudományi szakértőként a császári kertek, állatkert és természettudományi gyűjtemény számára gyűjtést végezzen.12 A rendkívül kalandos útról jelentős, élő és preparált állatokat és növényeket egyaránt tartalmazó zsákmánnyal tért vissza Bécsbe 1821 júliusában. Sikere nem maradt elismerés nélkül, még a császári család is fogadta, pénzjutalmat kapott, és egyúttal megbízták az általa gyűjtött növényeknek a rennwegi császári magánkertbe13 ültetésével és további felügyeletével. Megbízatásának példás teljesítése ellenére továbbra is kertészsegédi beosztásban szolgált, amelynek fő oka az volt, hogy császári alkalmazása során felettesei mindvégig előnytelen jellemzést adtak róla. Az uralkodói figyelemnek köszönhetően 1826-ban fősegédi állást kapott ugyan a szem előtt lévő Augartenben, de a bizalmat nem érdemelte ki, mert továbbra is panaszok érkeztek tevékenységére, különösen kertészeti szakértelmére és szorgalmára vonatkozóan. Ritter végül 1832 májusában egészségügyi okokra hivatkozva kérte felmentését a szolgálat alól, és mivel e kezdeményezése minden felettesének tetszésével és megelégedésével találkozott, Ritter befejezte kertészi pályafutását,14 és a későbbiekben kertépítészként folytatta karrierjét. Még az udvartól történt elbocsátásának évében lépett Széchényi Lajos (1781– 1855) szolgálatába kertészeti igazgatóként. Pályájának e szakasza tette lehetővé jelentékeny szakírói munkásságát, amelyre már császári szolgálatában is késztetést érzett, de akkor nem kapott rá engedélyt.15 Először az üvegházi kertészetről írt műve16 jelent meg 1834-ben, majd második kiadásban a következő évben, amely a császári kertészetben szerzett tapasztalatait egyesítette a kurrens szakirodalom fordításával. Megvalósult kertművészeti alkotásainak kőnyomatos illusztrációival 1836-ban látott napvilágot az a füzet,17 amely több magyarországi kertjének egyszerűsített és ortogonális alaprajzúvá torzított tervét mutatja be kísérőszöveggel együtt. A mű – az ugyanekkor és ugyanott kiadott haiti útleírás bővített változatával18 együtt – Stuttgartban jelent meg. A következő évben egy 10

Mokre 1998. 229. Jan Mokre nem emeli ki, hogy az 1836-ban kiadott életrajzi lexikon adatai magától Rittertől származnak, ami nemcsak kézenfekvő, de bizonyított is azáltal, hogy olyan művek címét tette közzé, amelyek olykor csak évekkel később láttak napvilágot. 11 Mokre 1998. 240/16., 18. és 19. jegyzet. 12 Az útról Ritter először egy folyóiratban folytatásokban (Ritter, Carl: Vorläufiger Bericht einer naturhistorischen Reise nach St. Domingo [Hayti]. Archiv für Geschichte, Statistik, Literatur und Kunst 1 [1823] 71. sz., 365–367; 72–73. sz., 373–375; 74. sz., 381–383; 75–76. sz., 393–395; 77. sz., 397–399; 78. sz., 409–410; 79–80. sz., 416–418 és 84–85. sz., 437–441), majd jóval később részletesen és összefoglalóan is beszámolt (Ritter 1836a). 13 Mokre 1998. 241/32. jegyzet. 14 Ritter kertészkénti vesszőfutását Mokre 1998. 233–236. érzékletesen, a jellemzések szövegével illusztrálva mutatja be. 15 Mokre 1998. 236. 16 Ritter, Carl: Die künstlichen Treibereien der Früchte, Gemüse und Blumen zu ungewöhnlicher Jahreszeit, nach sechsjährigen eignen Erfahrungen, und nach Nicol aus den Englischen mit vielen Bemerkungen vermehrt. Wien 1834. 17 Ritter 1836b. 18 Ritter 1836a.


2011.01.18. 11:25:17

282

Fatsar Kristóf

1823-as munka bővített kiadásaként Bécsben adtak ki kertépítészeti mintagyűjteményt Ritter tervrajzaival.19 Ritter legátfogóbb tájépítészeti munkája20 1839ben Bécsben jelent meg, és habár néhány további mű kiadását is tervezte,21 ezek megjelenéséről nem tudunk. A felsorolt művek és későbbi karrierje mindenesetre azt bizonyítják, hogy Ritter nem volt képzetlen a kertészet terén, így császári szolgálatának ellehetetlenítésében a túl fiatal és ráadásul idegen származású ifjú ambícióit ferde szemmel néző pályatársak szakmai féltékenysége is jelentős szerepet játszhatott. Úgy tűnik, hogy 1836-ban Ritter már nem állt Széchényi alkalmazásában, mert az abban az évben megjelent művei egyikének címlapján önmagát pozsonyi, a másikon magyarországi kertigazgatónak nevezi. Lehetséges az is, hogy úgy vélte, a németországi közönség számára Széchényi neve kevesebbet mondott volna, mindazonáltal utoljára az üvegházi kertészetről kiadott műve második kiadásában, tehát az előző évben címezte magát Széchényi kertészeti igazgatójának. Utolsó, 1839-ben megjelent művében már a magyarországi utalás is elmaradt a kertigazgatói cím mellől. Életének más eseményei azonban azt valószínűsítik, hogy az öndefiníciók változása nem véletlen. Ritter ugyanis 1835 júniusában a pozsonyi városi tanácshoz fordult álláskérelmével, tehát valószínűleg szakított, vagy szakítani volt kénytelen korábbi pozíciójával. Ugyanekkor, tehát 1835 nyarán hosszabb nyugat-európai utazásra indult, és ennek során szakmai tapasztalatszerzésként meglátogatta Svájc, Németország, Franciaország és Anglia kertjeit.22 Elutazása is arra utal, hogy szabadságfoka megnövekedett ekkortájt. A pozsonyi városvezetés két hónappal később, 1835 augusztusában létrehozta a Ritter által kért oktatói állást a város kertészeti iskolájában az egzotikus növények tanítására.23 A szerény javadalmazás ellenére Ritter alighanem elfogadta a munkakört, és ezért írta magát a következő évben Stuttgartban kiadott műveiben pozsonyi, illetve magyarországi kertigazgatóként, ami a körülmények ismeretében mindenképp nagyzolás, bár természetesen az sem kizárt, hogy egy újabb munkahelyvagy munkakörváltást takart. Utolsó, 1839-ben kiadott munkájában már csak egyszerűen kertigazgatónak címezte magát, és ekkorra már valóban elhagyta Magyarországot, hiszen ugyanez év közepén Ferdinand von Lobkowitz herceg észak-csehországi birtokainak építészeti és kertigazgatósági tanácsadójaként működött,24 majd 1842-ben Johann Adolf zu Schwarzenberg herceg vette igénybe szakértelmét dél-csehországi kastélykertjeinek átalakításánál.25 Életének későbbi alakulásáról nem tudunk, halálának helye és időpontja sem ismert.26 Ritter meglehetős szabadságot élvezett Széchényi Lajos kertigazgatójaként, mert azokban az években számos magyarországi kert tervezőjévé és létrehozójává vált. Ezek közül kiemelkedik a pozsonyi Bruckenau-kert 1832-ben végzett átalakítása. Ritter elmondása szerint ott korábban egy mocsaras vadon feküdt mindössze néhány egyenes sétánnyal, amiből ő a város lakóinak örömére a legkellemesebb parkot alakította ki mintegy csodaütésre, ráadásul csekély költséggel.27 Ha a kert korábbi állapota és a Ritter hatása közti kontraszt túlzó is, a 19

Mokre 1998. 237–238. Ritter, Carl: Anleitung zur Verschönerung der Landgüter und Landschaften nebst der Bepflanzungsmethode der Felder, Äcker und Wiesen nach englischen Art. Das nützliche mit dem Schönen vereinigend. Wien 1839. 21 Czikann—Gräffer IV. 1836. 394. 22 Czikann—Gräffer IV. 1836. 394. Életrajzírója ugyan csak angliai és franciaországi útjáról számolt be, de Ritter egyik tervezett műve a másik két országot is megnevezte mint kertutazások helyszínét. 23 Mokre 1998. 236. 24 Mokre 1998. 237. 25 Mokre 1998. 239. 26 Mokre 1998. 236. 27 „…besonders der Volkspark in Preßburg so gelungen ausfiel, und den er mit geringen Kosten, wie durch einen Zauberschlag, wo vormahls nichts als eine sumpfige Wildniß war, in der ein Paar 20


2011.01.18. 11:25:18


283

sikeres munka a tervezőre irányította a magyarországi főrangúak figyelmét, és sokfelé hívták tervezni, vagy akár a kert kivitelezését is vezetni. Az ország legjelentősebb kertjei tartoznak ezek közé, a Ritter közléseiből táplálkozó kortárs életrajz28 a királyfai (Kráľová pri Senci, Szlovákia) Pálffy-kertet,29 és a Csallóközben fekvő gombai (Hubice, Szlovákia) kertet30 említi meg. Ritter saját leírásából azt is tudjuk, hogy a tatai Esterházy-kastély mellé is tervezett kertet (ami nem azonos a tóvárosi ún. Angolkerttel),31 továbbá természetesen Széchényi Lajos sopronhorpácsi kastélykertjének átalakítását is vezette.32 Nem meglepő, hogy Széchenyi István (1791–1860) is számított szakértelmére, mert egy évvel azután, hogy a kertépítész bátyjának alkalmazásába állt, Ritterrel együtt utazott Nagycenkre, minden bizonnyal az ottani kastélykert szépítése kapcsán.33 Pozsony városának legjelentősebb közkertje, a Bruckenau Ritter kertépítészi pályájának legelső ismert műve, amelyet talán még Széchényi-féle alkalmazása előtt hozott létre. Tervezési programja Gyurikovits György34 anyaggyűjtésének részeként maradt fenn, aki egy végül kéziratban maradt várostörténeti munkán is dolgozott. Gyurikovits hagyatékának Pozsony városára és annak környezetére vonatkozó kötete35 nagyrészt a kutatásai során feltárt dokumentumok saját kezű átirataiból állnak, és a korabeli beszámolókkal36 ellentétben igen eltérnek a sajtó alá rendezett állapottól. Az átiratok és saját kezű fogalmazványok mellett akadnak mástól származó eredeti iratok is, ezek egyike Ritter feltehetően saját kezű,37 1832. szeptember 1-jén kelt tisztázata (1. függelék), amelyet a Bruckenau-kerthez készített, de egyelőre nem ismert tervének mellékletéül szánt, és amely egyaránt tartalmaz küldetési nyilatkozatba illő és műszaki leírásként értelmezhető részeket is.38 A Duna déli, a várostól átellenes partja melletti szigeten terült el a Bruckenau (sosem használt magyarítással: Hídliget), amelyet repülőhídon keresztül lehe-

Kreuzalleen sich vorfanden, jetzt in den anmuthigsten Park zum Vergnügen aller Bewohner dieser königl. Freystadt umgeschaffen hat.” Czikann—Gräffer IV. 1836. 394. 28 Czikann—Gräffer IV. 1836. 394. 29 Fényes Elek szerint „egy gyönyörű angol kert is tartozik [a kastélyhoz], sok különös ritka növényekkel, fákkal, sétáló helyekkel, üvegházakkal, halastóval, mesterséges víz-rohanással s a t.” Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, II. Pest 1851. 220. 30 Ismét Fényes Elek szerint az itt is „gyönyörű” angolkert „ámbár csak nem régiben rendeztetett el, mégis ritka külföldi növényeivel, üvegházaival, s más elrendeztetésével, minden mostanság a megyében kitetsző kerttel vetélkedik.” Uo. II. 51. 31 Ritter kerttervét már Jan Mokre is közölte (Mokre 1998. 236. és 5–6. kép), de azonosítania nem sikerült. Alföldy Gábornak azonban igen, az ő segítségével Borsodi Zsófia elemezte Ritter munkáját. Borsodi Zsófia: A tatai Eszterházy-kastély kertjének története és helyreállítási terve. Műemlékvédelem 51 (2007) 4. sz., 265–266. 32 Ritter első kertművészeti tárgyú közleményének (Ritter 1836b) VIII. metszetét Dankowszky Dórának sikerült azonosítania a sopronhorpácsi kert egy nagyobb részletével. Ezúton is köszönöm, hogy készülő munkájába betekintést engedett. 33 „…mit Ritter (Gärtner) nach Zinkendorf” – írta Széchenyi naplójába 1833. május 10-én. Gróf Széchenyi István naplói, IV. Szerk. Viszota Gyula. Budapest 1934. 377. 34 Gyurikovits György (1783–1848) jogász és történész, 1832-től az Akadémia levelező tagja, Pozsony város országgyűlési követe 1825–1839 között. Életéről a legújabb, leginkább követi működésére vonatkozó – részben Tóth Árpád adataira támaszkodó – összefoglalás: Pálmány 2005. 344–346. Életéről és gazdag irodalmi munkásságáról további adatokat Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, IV. Budapest 1896. 167–174. közölt, aki nyomtatásban megjelent közleményeit is ismertette. 35 OSzK Kézirattára, Fol. Lat. 3801/III. 36 Czikann—Gräffer II. 1835. 453. 37 A dokumentum végén szerepel ugyan a sajátkezűségre utaló mp. rövidítés, de ezt a jelölést átiratoknál is szokásos volt alkalmazni, és ezt nem volt módom Ritter kézírásával összevetve ellenőrizni. Mindazonáltal az irat bizonyosan nem Gyurikovitstól származik. 38 OSzK Kézirattára, Fol. Lat. 3801/III., fol. 73–76. A Pozsony város történetét és topográfiáját tartalmazó kötetben a Topographie der Umgebungen (fol. 67–235.) szereplő nagyobb részen belül szerepel a Duna ligeteiről („Von den Auen”), tehát a szigetekről gyűjtött anyag (fol. 71–89.). Gyurikovits e munkájának kritikai kiadása megkezdődött.


2011.01.18. 11:25:18

284

Fatsar Kristóf

1. Müller Ignác–Assner Lipót: A pozsonyi Bruckenau látványa a város felől, 1776. Rézmetszet Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok, ltsz. 53898

tett elérni.39 A sziget Pozsony városához tartozott, és a városi polgárok 1775-ben elhatározták, hogy ott egy közkertet hoznak létre (1. kép). A megformálás természetesen a kor divatjához igazodott: a kert fő térszervező eleme a barokk jellegű csillagsétány volt, amelynek előképéül az 1766ban létrehozott bécsi Prater szolgált.40 A kert ebben az állapotában vészelte át a napóleoni háborút és több jelentős áradást is. A város 1809-es ostroma során a francia hadak hajóhidat hoztak létre, amely 1809 szeptemberétől 1810 januárjáig állt, és a közkert fennállása óta az első állandó öszszeköttetést jelentette a két part között.41 A háború után ismét a repülőhíd biztosította a forgalmat, amíg az 1825 és 1827 között tartott országgyűlés jobb infrastrukturális kiszolgálása érdekében a király 1825-ben azzal a feltétellel ajándékozta meg a várost (és a nemzetet) egy új hajóhíddal, hogy az mindig köteles lesz azt fenntartani.42 Az országos esemény apropóján építették a szigeten a kávéházat is a következő évben,43 majd a színházi előadásoknak helyet adó Arénát 1828-ban. Maga a kert azonban nem változott létrehozása óta, és az eltelt fél évszázad még jó karbantartás mellett is indokolta volna a kertművészet új divatja szerinti átalakítást. A kert képének közvetlenül Ritter beavatkozása előtti állapotát egy leírás és egy térkép (2. kép) is rögzítette számunkra. A leírás egy évvel az átalakítások előtt jelent meg, és ugyan nem tükrözi Ritternek a terület mocsarasságára vonatkozó tételét, de a közkert elvadultsága azért kiolvasható belőle: “A’ Dunának ez a’ két ága egy szigetecskét formál, mellyet Poson városa bir és Stadt-Grundnak neveznek az itt való Németek, a’ hoszsza mintegy ezer kétszáz, a’ hol legszélesebb a’ szélessége hatszáz, a’ hol legkeskenyebb pedig négyszáz öl, most egészlen bé van nőve bokrokkal és magas fákkal, mellyeknek a’ közepén egy kerek hely van kitisztitva, mellyen deszkákból készült sátorok vagynak, mellekben nyáron enni és inni valókat árulnak, körülöttök kuglizó helyek, padok, asztalok, tánczolásra készült leveles szin, két magas fák között hinta ‘s t. e. f. vagynak. Innep és vasárnapokon a’ posoni köznép ide szok járni magát mulatni: ettől a’ kerek helytől csillag módjára mindenfelé alleek visznek széljel, mellyekben padok vagynak a’ leülésre, az alleek végeiknél a’ Dunának Engeraunál béjövő ága foly, melylyen túl rétekből álló térség nyulik el. Az egész csere kies mulató hely…”44

Az 1828-ban készült, a leírást minden tekintetben alátámasztó térképet45 Gyurikovits György legidősebb, 1812-ben született fia, Gyurikovits Sándor ké39

A kert történetének legalaposabb feldolgozása Sisa 1998, újabb összefoglalása: Sisa, József: Städtische Parkanlagen in Ungarn 1867–1918. In Stadtparks in der österreichischen Monarchie 1765– 1918. Hg. von Hajós, Géza. Wien 2007. 121–164 (a Bruckenau-ról szóló rész – „Städtischer Aupark” – a 150–154. oldalakon). A városrész történetére általában Fogarassy László: Ligetfalu és a pozsonyi hídfő története. Pozsony 1995. 40 Sisa 1998. 214. 41 Király 1890. 148. A Gyurikovits-gyűjtés anyagában szerepel egy térkép, amely ezt a hidat felülés oldalnézetben is ábrázolja. (OSzK Kézirattára, Fol. Lat. 3801/III., fol. 197.) A térképet Gyurikovits Ferenc rajzolta Franz Mayer von Schönenberg után, dátum nem szerepel rajta, így a rajzoló lehet Gyurikovits György fia, vagy a család egy másik tagja is. 42 Király 1890. 149–152. 43 Mindszenthy 1831. 58. 44 Mindszenthy 1831. 57. Szlovák fordításban közölte Sisa 1998. 216–217. 45 OSzK Kézirattára, Fol. Lat. 3801/III., fol. 199., „Karte / der / Bruck-Aue / zu Preßburg. / gezeichnet von / Alexander Gyurikovits / 1828.”, 40 x 96,5 cm, színezett toll, 120 (öl) = 157 mm.


2011.01.18. 11:25:18


szítette, aki ekkor tehát mindössze 16 éves volt.46 A – déli tájolású! – helyszínrajz jól érzékelteti a barokk kori szerkezetet, amelyet a csillagsétány határoz meg. A hajóhíd fejénél állt az újonnan épített elegáns kávéház (Kaffehaus),47 mellette egy angol stílusban kialakított kertecskével és egy ételt-italt árusító kisebb épülettel (Tractaer). A kávéháztól nyugatra (jobbra) áll a város régi fogadója (Gasthaus),48 a köztük lévő területen, a sziget belseje felé pedig egy faiskola (Baumschule) terült el. A vendégfogadótól a gát átellenes oldalán, a sziget északi partjánál és a hídhoz közel állt egy őrépület (Zwinger), továbbá a sziget keleti végében (a térképen balra) az Aréna (Theater). Ezeken kívül csak kisebb, a kevésbé elegáns közönség számára ételt és italt árusító bódék álltak a szigeten.49 A terület tehát meglehetősen elhanyagolt képet mutatott, és habár a hajóhíd és a kávéház megépülése már az elegánsabb látogatókat is a kertbe vonzotta, az alapvetően továbbra is a köznép szórakozóhelye maradt. Amint a leírás és a térkép is mutatja, a Bruckenau térszerkezete még az 1775-ben kialakított állapotot őrizte, amikor Ritter megbízást kapott a kert angol stílusban történő átalakítására. A tervezési program – a korban szokásos módon – a minden nemzetre érvényes természetszeretetről, a munka utáni felüdülés gazdagra és szegényre egyaránt vonatkozó igényéről szóló felütéssel kezdődik.50 Ritter természetesen nem mulasztja el, hogy mégoly rövid bevezetésében udvaroljon a pozsonyiaknak a szép kertek iránti fogékonyságuk kapcsán, és itt külön utal a város népszerű sétahelyére, a városi színház előtti Promenade-ra, ami a kortárs városleírásokban is kitüntetett helyet foglalt el.51 Sokkal nagyobb lehetőséget lát azonban a Bruckenau szigetének modern díszkertté alakításában, és ezzel a véleményével ma is egyetérthetünk. A Duna túlpartján fekvő, a város zajától és szennyétől távoli, de a városra a legjobb kilátást nyújtó terület valóban a legalkalmasabb

285

2. Gyurikovits Sándor: A pozsonyi Bruckenau térképe, 1828. Budapest, Országos Széchényi Könytár Kézirattár, Fol. Lat. 3801/III. fol. 199.

46

Pálmány 2005. 344. A Gyurikovits-gyerekek tanulmányairól további adalék: Tóth Árpád: Polgári stratégiák. Életutak, családi sorsok és társadalmi viszonyok Pozsonyban 1780 és 1848 között. Pozsony 2009. 148. 47 „…csinos casino épült a’ híd végéhez ezen szigetben, melly a’ pallérozottabb vendégek számokra készülvén, már most azok is jobban használhatják a’ szigetben való mulatást…” Mindszenthy 1831. 58. 48 „A’ Dunaparton a’ hidon fellyül, ahoz közel van Poson városának egy meglehetős épületü vendégfogadója, mellyre ezelőtt mig repülő hid járt itt a’ Dunán, valóban nagy szükség volt, mert sokszor vagy ollyankor érkezte ide az utasok estve későn, mikor már a’ hid nem járt, vagy nappal is a’ nagy szelek miatt nem járhatott…” Mindszenthy 1831. 58. 49 „…csak a köznép számára épült fa korcsmák voltak…” Mindszenthy 1831. 58. 50 Vö. Nebbien 1981. 23skk. 51 Moshammer 1843. 25.


2011.01.18. 11:25:18

286

Fatsar Kristóf

közkert kialakítására, és a sziget közönséget vonzó korábbi létesítményei sem véletlenül találták meg helyüket a Bruckenaun. A sziget akkori állapota a legjobb lehetőségeket kínálta a tervező számára: Ritter kiemeli a sziget festői partját és azokat a facsoportokat, amelyek a sziget fő ékességei lehetnének, de a túlzottan elburjánzott növényzet52 nem engedi kiteljesedni szépségüket. Ritter itt részben felkopaszodásukra is gondolhatott, leírása mindenesetre olyan sűrű koronaszintről ad képet, amelynek hatására az aljnövényzetet csak a rútnak nevezett bozót alkotja. A fasorok elöregedettek, egyes fákat betegségek támadtak meg, és a túlnövés miatt a sétányok túl szűkek lettek. Ez természetesen nem meglepő egy barokk eredetű fasor esetében, ahol a sétányok bár nagyon tágasnak tűnhettek eredetileg a geometrikus viszonyok között, mégsem nyújthattak elegáns, széles átlátást a távolabbi tájak felé, amint az egy klasszikus tájkertben elvárható lett volna. Ritter a levegő rossz állapotára is többször hivatkozik. Ez különösen hatékony érv lehetett a nagy országos kolerajárvány éveiben, amikor a fertőzés okaként a miazmaelmélet alapján a kórokozókat tartalmazó levegőt tették felelőssé.53 A kert tervezett állapota egy szelíd természeti képet utánzó, nagyvonalú és változatos látványokat nyújtó tájat kívánt megjeleníteni. A kert levegőssé tétele szerepelt fő tennivalóként, amit Ritter a nagy növénytömegek ritkításával (köztük természetesen üde gyepfelületekkel) kívánt elérni. Hangsúlyt fektetett a szoliter fák elhelyezésére, hogy azok a sötét lombtömegek hátterében jelenjenek meg. Ez természetesen a különleges fák elhelyezésének egyre terjedő divatját mutatja, és Ritter kétségtelen botanikai ismereteihez is jól igazodott. A nagyvonalú, finoman ívelő vonalakkal megrajzolt sétányok sűrűbb, erdőszerű ültetéseken keresztül és szoliter fák között váltakozva kanyarogtak volna a tervező elképzelése szerint. A kert közepén, körülbelül ugyanott, ahol korábban a csillagsétány összefutott, társasági találkahelyet indítványozott létrehozni, egy olyan kör alaprajzú teret, amelyet fasorok vesznek körül. E rondó körül sétálva nézhetnék és láthatnák egymást a nemes közönség tagjai, hasonlóképpen a pesti Városligethez.54 Ugyancsak Nebbien tervét idézi az az elgondolás, hogy a középtéren itt is egy sátrat vagy pavilont állítanának fel a frissítők árusításához, amelyet rózsaágyások vennének körül. Az átalakítás költségeit a kitermelt fa, a fenntartást pedig a majdani évenként háromszori kaszálásból származó széna fedezte volna, a kert létrehozását Ritter teljesen ráfordításmentesen képzelte el. A Bruckenaun már akkor is fellelhető faállomány fajgazdagsága pedig a változatos kerti képek kialakítása miatt volt költségkímélő tényező. Ritter a területet szabdaló, a Gyurikovits-féle térképen (2. kép) is jól látható mocsaras árkok, egy egykori Duna-ág holt medrei tekintetében is a lehető legökonomikusabban járt el. Véleménye szerint a mocsarak lecsapolása sok ezer fuvar föld betermelését jelentené, ami nemcsak komoly költség, hanem ráadásul semmiféle előnnyel nem járna, hiszen a beavatkozás később nem lenne észlelhető. Ritter sokkal jobb ötlettel állt elő, olyasvalamivel, amit a tervezők többsége ma is tenne: az árkokat ki kell tisztítani, vagyis medrüket kotorni, és vízfelületet hagyni benne. Az így kialakított vizesárkok elmocsarasodása azonban még az akkor gyakorta árvízjárta Bruckenaun is felettébb valószínű volt, és Ritter aligha végzett számításokat a talajvíz hatására, ezért az egyetlen fenntartható megoldásra tett javaslatot, miszerint az árkon a Dunából kell csatornán keresztül a vizet átvezetni, hogy mindig tiszta vízfelület legyen benne. A közönség szórakoztatását néhány hattyú idetelepítésével gondolta még tovább erősíteni.

52

Gyurikovits leírása szerint a szigetet az ártéri erdők jellemző fafajai, szilek, fűzek, nyárak és égerek borították. OSzK Kézirattára, Fol. Lat. 3801/III. fol. 77. 53 Aujeszky Aladár: A kolera magyarországi centenáriuma. Természettudományi Közlöny 63 (1931) 12. sz., 377–381. 54 Vö. Nebbien 1981. 47skk. és 96.


2011.01.18. 11:25:20


Ritter saját maga kívánta kivitelezni tervét, leszögezvén, hogy csak az képes erre, akit saját érzései, vagyis a terv teljes megértése vezet. Mindazonáltal az említett – feltehetően saját készítésű – kerttervet egyelőre nem ismerjük. Egy Albert Hoffmann által készített helyszínrajz (3. kép) viszont bemutatja az 1832-es beavatkozások eredményeképpen létrejött állapotot,55 ami megfelel Ritter leírásának. A 19. század közepe előtti magyarországi kertművészet tanulmányozásánál már az is szerencsének számít, ha az egyes kertekről tervvel vagy helyszínrajzzal rendelkezünk. Még ritkább, ha nemcsak a teljes kertre vonatkozó rajz, hanem részletterv, sőt az ahhoz tartozó leírás (2. függelék) is fennmarad. Tervezőnk – úgy tűnik – ezzel is megörvendeztetett bennünket, ugyanis a kertművészeti téralakításról és növényhasználatról szóló művének56 egyik kőnyomatos rajza (4. kép) a Bruckenauhoz kötődik, mégpedig a kávéház kertjének tűnik. Erre utal az épület homlokzatának hossza, tájolása és alaprajza, de a kert mérete is, amely bár nem trapéz alakú, mint ahogyan a kert helyszínrajzán (3. kép) láthatjuk, de Ritter a megjelenítés egyszerűségének kedvéért más terveit is így, ortogonális formára torzítva adta közre. Az azonosítás további indokául szolgálnak a kertben elhelyezett társasági helyszínek, mint az asztalok és székek, valamint a növényültetésekkel elzárt tekepálya és kerti szalon (a kert végében), továbbá a hinta (a kert bal szélén) is. A korábbi növényzetből csak az akáccsoportok erősen lecsökkentett tömegei maradtak meg, és Ritter a kert középrészén egy szellős, átlátható teret alakított ki. A kert nyugati oldalán (jobbra) húzódó fal elé – egyetlen haszonkerti elemként – őszibaracksort ültetett. Ritter a kertben számos virágos cserjét használt fel, az épület előtti gyepfelületben pedig rózsaágyásokat helyezett el. A növényanyag gondos kiválasztása kertészeti és botanikai szakértelmét egyaránt tükrözi, így kertje jelentős mértékben járulhatott hozzá a kávéház vonzerejéhez. A bruckenaui kert Carl Ritter átalakítási munkái után a város legnépszerűbb szórakozóhelyévé vált.57 Elegáns, jó karban tartott helylyé (5. kép), amely a város egyik büszkeségének számított. Ezt az állapotot az 1847. február 21-én lezúduló tragikus árvíz szüntette meg.58 A növényállomány nagy része teljesen elpusz-

287

3. Albert Hoffmann: A pozsonyi Bruckenau 1832-ben létrehozott kertjének helyszínrajza, 1832 után. Pozsony, Archív mesta Bratislavy Zbierka máp a plánov, č. 214.

4. Carl Ritter: A pozsonyi Aukaffee kertjének terve, 1835. In RITTER 1836b; Taf. 5.

55

Sisa 1998. 4. kép. Ritter 1836b. 57 Moshammer 1843. 25. 58 Rakovszky István: Adatok Pozsony történetéből. In Pozsony és környéke. Pozsony 1865. 72; Portisch, Emil: Geschichte der Stadt Pressburg, II. Pressburg/Bratislava 1933. 443. 56


2011.01.18. 11:25:20

288

Fatsar Kristóf

tult, a padokat is elsodorta a jeges ár.59 A kertet Námer Antal polgármester60 a lehető leghamarabb helyreállíttatta, és az újra régi szépségében tündökölt.61 Úthálózata a Ritter által meghatározott formában még sokáig fennmaradt, de kerti tereinek rendszere és növényzete részben már ekkor megváltozott, és később még kevésbé őrizte a klasszikus tájkert ideálját.62 A pozsonyi közkert ma is létezik a már a városhoz tartozó Pozsonyligetfalu (korábban Engerau, ma Petržalka) település részeként, bár csökkentett területtel és erősen átalakított állapotban. Központi magjának ligetes karaktere talán még most is felidézi azt a látványt, melyet Ritter kívánt megvalósítani.

5. Sebastian Maisch: A pozsonyi Bruckenau kertjének középrésze, 1845. Pozsony, Galéria mesta Bratislavy, inv. č. A 321.

1. függelék Prospectus Zu einer neuen Volks-Promenade in der Bruck-Au bei Preßburg. Alle Nationen sind für Naturschönheiten empfänglich. Der Reiche wie der Arme sucht nach verrichteten Geschäfte eine Erhohlung in seinem Garten, oder in der freien Natur. Allein noch eine andere Art von Erhohlungs-Ort der Art sind die öffentlichen Volksgärten und Volkspromenaden. Hier will sich die Menge gegenseitig sehen, begegnen, oder sich in Maße unterhalten. Solche Volksgärten und Volkspromenaden besitzen bereits alle größeren und kleineren Städte, und daß das Preßburger Publicum hierfür nicht unempfindlich ist, beweisen die mit so vielen schönen Gärten gezierten Umgebungen, besonders aber die öffentliche Promenade der Stadt. Preßburg besitzt aber noch einen Platz der Art, welchen keine Stadt der Monarchie aufzuweisen hat, und der als öffentliche Volkspromenade der erste in seiner Art werden dürfte: dieß ist die Bruck-Au. Man darf nur die mahlerischen Ufer betrachten, wie die herrlichen Baumgruppen zum Genuß einladen, und die ganze Landschaft verschönern. Diese mahlerischen Baumgruppen setzen sich durch die ganze Au fort, sie sind aber theils durch die zu dichten Massen, die bereits in die Höhe gegangen, und veraltet sind, ungenußbar gemacht, wodurch eine feuchte dumpfige Luft entsteht, die auch deßhalb der Aufenthalt einer Menge Inseckten begünstigt. Die nackte entblößte Erde, vergönnt wegen Mangel an Luft und Sonn keinem anderen als wilden garstigen Gestrippe das Daseyn. Die Alleen sind bereits überständig, wurmstichig, und zu eng geworden.

59

Gyurikovitsnak feltehetően közvetlenül az árvíz után lejegyzett sorai megdöbbentõ képet mutatnak: „Der Eisgang hat 1847. am 20. Febr. einen unermesslichen Schaden in dem schönen Parke der Brückenau gestiftet. Es ist unmöglich, alle Einzelnheiten anzuführen, wie viel Bäume das entfesselte Element entwurzelt, zerknickt, zusammengedrückt, und bis an das Mark abgeschält sind, wie die Spatziergänge verwüstet und verunstaltet sind.” OSzK Kézirattára, Fol. Lat. 3801/III. fol. 72v. 60 Námer Antal 1839–1848 között volt a város polgármestere. Sas Andor: A koronázó város a bécsi kongresszustól a nagy márciusig 1818–1848. Bratislava 1973. 123, 127. 61 OSzK Kézirattára, Fol. Lat. 3801/III. fol. 68. 62 Sisa 1998. 218skk.


2011.01.18. 11:25:21


289

Welch’ viel einen reicheren Genuß würde diese Au gewähren, wenn die großen Holzmassen theils gelichtet, mit schönen Wasenteppichen wechselten, auf welchen sich die dunkeln Schattierungen einzelner schöner Bäume abdrücken, und das Ganze nach dem Muster der natürlichen Gartenkunst gestaltet würde. Wenn sanfte breite Spazierweege sich bald durch große Massen, bald durch einzelen Bäume, mit schönen Perspectiven wechselnd, sich im großartigen Schwung fortbewegten. Dadurch würde die Luft rein, die Parthinen anmuthig, und für das Auge gefällig, nemlich durch die grünen Wasenflächen, und durch die Durchsichten die den Spaziergehenden beschäftigen. Dieß wäre sonach gleichsam als ein Holzschlag nach den Regeln der Gartenkunst zu betrachten; der früher oder später immer erfolgen muß, als das Holz überständig wird. Dieß wäre sonach nun ein günstiges Ergebniß, als die sehr unbedeutenden Unkosten der Planirung, welche dadurch verursacht würden, durch den Holzschlag überflüßig gedeckt sind, und sonach die Anlage nichts kostet; ohne den bedeutenden Nutzen in Erwägung zu ziehen, der durch die bedeutenden Gräsereien gewonnen wird, die durch feuchten und guten Boden begünstigt, den üppigsten Graswuchs bilden müßen. Es ist nicht meine Sache, mich in Diskussionen einzulassen, wie bedeutend der Nutzen dieser Gräsereien seyn dürfte, auf einem Platze wo bereits in diesen Betreff gar kein Nutzen hervorgeht, allein solch’ ein Raum dürfte wenigstens des Jahres dreimal gemäht werden. Die Gränze dieser Anlage macht wie der Plan ausweiset, der Damm aus; da es in größerer Ausdehnung zwek widrig wäre, und die Spazierwege führen durch die Baumgruppen der inneren Massen. Hinsichtlich der einigen Sumpfgräben, welche sich vorfinden, möchte ich folgendes Vorschlagen: Diese Sümpfe auszutrocknen, möchte wohl viele tausend Fuhren Erde kosten, und dieß wäre eine Arbeit, die wenn sie gemacht ist, die Anlage um nichts vorgerückt hat, die auch kaum bemerkt wird. Ich möchte deßhalb vielmehr anempfehlen, daß man diese Gräben reinige, nemlich von den Pflanzen-Stoffen, und das Wasser in ein unter bestimmten Formen geleitetes Bette hineintrüge, etwa in Form wie es der Plan zeigt. Noch beßer wäre es, wenn man einen Kanal von laufenden Wasser hereinführen könnte, damit solches durchlaufen würde, und sonach ein reines Wasser bildete. Wasser ist immer die Seele einer Anlage, es könnten als denn hier selbst einige Schwäne das Publikum amüsiren. Da wo z. B. das Wasserbecken zu tief werden dürfte, könnte der Boden etwas abwärts gegen das Wasser planirt werden, wodurch nicht allein Boden für die Aufführung der Wege gewonnen wird; sondern das Wasserbecken an Tiefe bedeutend verliert. Bedeutende Massen von Gehölzen, welche andere Anlagen so sehr an Kostenaufwand erhöhen, wären hier ganz überflüßig nach dem Gehölzgattungen aller Art vorhanden sind. In der Mitte der Au habe ich in meinem Plan auf einen Gesellschaftsplatz angetragen, wo sich das noblere Publikum in einen Kreis, in einer runden Allee umherbewegen kann, um gesehen zu werden; auch kann hier ein Zelt oder kleines Gebäude, mit einem kleinen Rosenparterrn umgeben, für Erfrischungen angebracht seyn. Oder noch kann solch’ ein Platz in der Folge für ein Gebäude, oder was immer bestimmt werden. Man muß indessen nicht glauben, daß es gleichviel sey, wer einen Plan ausführt, weil nur das eigene Gefühl leiten kann, und ein Plan nur die Wege und die Plätze anzeigen, die erschaffen werden sollen. Sonach könnte die zweite Stadt Ungarns und KrönungsStadt der Könige, eine Volks-Promenade ohne Kosten erlangen, der in der Monarchie nir-


2011.01.18. 11:25:22

290

Fatsar Kristóf

gends seines Gleichen gefunden würde, nemlich an Großartigkeit und Naturschönheit seiner glücklichen Lage. Von dem hochgräflich Louis Széchényschen Garten-Director Carl Ritter mp. Preßburg am 1. Sept. 1832.

2. függelék Tafel V. enthält die Darstellung einer der niedlichsten Anlagen mit allen Erfordernissen, dem eigentlichen Zwecke eines Hausgärtchens möglichst vollkommen zu entsprechen. Ich kann mich der ersten Begründung und Einrichtung dieser Anlage nicht rühmen: zum großen Theile, und unter sehr günstigen räumlichen Verhältnissen, bestand sie schon früher und erfuhr neuerdings nur nach des Besitzers und meiner Anordnung einige Veränderungen. Der Garten, 50 Schritt Länge und eine gleiche Breite umfassend, lehnt sich an ein großes Gebäude, A, und dessen inneren Hof. Durch diesen oder den linken Seitenflügel, Aa, des Hauses, welcher einen passend decorirten Sommersalon enthält, gelangt man zunächst auf einen freien Platz b des Gärtchens, den man mit Baumgruppen unschlossen und mit Stellagen zur Aufnahme exotischer Gewächse versehen findet. Kleine Tische und Stühle haben dazwischen geeigneten Platz. Weiterhin bildet sich eine freundliche Baumgruppe, c, aus Akazien (in der Mitte) Cytisus laburnum (seitwärts), deren unteren Raum Paeonien, Iris und andere Sommerblumen ausfüllen. An diesen Gruppen vorüber führt der Weg rechts auf den Gesellschaftsplatz d und links zu einer mit Gebüsch umschlossenen Schaukel, e, von dort aber an die äußerste Gränze des Gartens, woselbst hinter dichten Baum- und Strauch-Massen, g, aus Acer und (am Rande) Syringa vulgaris, eine Kegelbahn, und für diese der kleine Salon f angelegt ist. Die Gruppe bei h, von dunkeln Fichten gebildet, schattirt angenehm diesen Raum, während von da zurück, zur äußersten Rechten, die gegen die Morgensonne gelegene Seitenwand mit einem Pfirsichspalier, i, garniert ist, den Reihen von Erdbeeren umgränzen. / Auf dem vorderen Parterre finden sich noch eine dichte Akazien-Gruppe, l, zur übrigen Ausfüllung dieser Gegend Massen von Syringa persica, Spiraea crenata und gemischten Gehölze, so wie mehrere Centifolien-Rosen, und endlich auf der andern Seite 3 Juniperus virginiana, m, einige hochstämmige Rosen, Schneeballen (viburnum), mehrere Cytisus, noch eine Gruppe von Monat-Rosen und kleine Blumen-Massen, n, in freundlichen Gruppirung. Der erste Seitenflügel des Gebäudes verlängert sich innerhalb des Gartens, bei o, zu einem Glashause, welches bestimmt ist, den Winter hindurch die zarteren Gewächse aufzunehmen, die im Freien nicht durchkommen würden.


2011.01.18. 11:25:22


291

Rövidítve hivatkozott irodalom Czikann—Gräffer I–VI. Czikann, Johann Jacob Heinrich—Gräffer, Franz: Oesterreichische 1835–1838 National-Encyklopädie, I–VI. Wien 1835–1838. Galavics 1999

Galavics Géza: Magyarországi angolkertek. Budapest 1999.

Király 1890

Király János: A pozsonyi nagy-dunai vám- és révjog története. Pozsony 1890.

Mindszenthy 1831

Mindszenthy Antal: Kisétálás Posonból az austriai határra. Sas – Vegyes tárgyú iratok az olvasni és tudni méltó minden ágaiból 1 (1831) 7. sz., 29–58.

Mokre 1998

Mokre, Jan: Karl Ritter – ein sächsischer Gärtner in Wien. Anmerkungen zur Karriere eines „zudringlichen Ausländers” in den Wiener kaiserlichen Hofgärten zu Beginn des 19. Jahrhunderts. Die Gartenkunst 10 (1998) 2. sz., 229–242.

Moshammer 1843

Mosha(m)mer, J(oseph) A(lois): Die Donaureise von Wien bis Pesth. Wien 1843.

Nebbien 1981

Nebbien, Heinrich: Ungarns Folks-Garten der Koeniglichen Frey-Stadt Pesth (Pest 1816). Hg. von Nehring, Dorothee, München 1981.

Pálmány 2005

Pálmány Béla: A reformkor pozsonyi követei. In Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel. Szerk. Czoch Gábor—Kocsis Aranka—Tóth Árpád. Pozsony 2005. 338–359.

Ritter 1836a

Ritter, Karl [Carl]: Naturhistorische Reise nach der westindischen Insel Hayti auf Kosten Sr. Majestät des Kaisers von Oesterreich. Stuttgart 1836.

Ritter 1836b

Ritter, Carl: Schlüssel zur praktischen Gartenkunst, oder gemeinfaßliche Lehre von der Anlegung und Umgestaltung kleiner Hausgärten nach bestehenden Originalen. Stuttgart 1836.

Sisa 1998

Sisa, József: Mestský park (Aupark) v Bratislave. Ars 32 (1998) 1–3. sz., 214–225.

KRISTÓF FATSAR

Carl Ritters Konzept zur Umgestaltung des Stadtparks Bruckenau in Pressburg Zusammenfassung Carl Ritter war einer der wichtigsten Vertreter der englischen Landschaftsgartenbewegung in Ungarn und unter seinen Werken finden sich Gärten und Parks, die als symbolische Beispiele dieser Richtung zu bezeichnen wären. Wie seine (nicht in großer Zahl) bekannten Schöpfungen zeigen, fällt seine Tätigkeit in Ungarn in das zweite Viertel des 19. Jahrhunderts. Zur besseren Kenntnis seines Lebenswerkes steht aber auch ein reicher literarischer Nachlass zur Verfügung, in dem hauptsächlich folgende Themen behandelt wurden: Gartenbau in Gewächshäusern, Botanik in den Ziergärten und Planungsmethodik in der Landschaftskunst. Das in diesem Aufsatz dargestellte Entwurfsprogramm für die städtische Parkanlage Bruckenau in Pressburg ist allerdings eine seltene Ausnahme im Ritters Schaffen. Die Insel Bruckenau liegt gegenüber der Stadt Pressburg (Bratislava, Pozsony) am südlichen Donauufer, sie war im 19. Jahrhundert nur über eine fliegende Brücke erreichbar. Die Bürger der Stadt haben 1775 beschlossen, auf dieser Insel eine öffentliche Parkanlage anzulegen. Das Gelände war schon damals nach der Mode der Zeit von einer barocken Sternpromenade (Abb. 1) beherrscht. Diese Raumstruktur befand sich noch im Originalzustand, als Ritter 1832 beauf-


2011.01.18. 11:25:22

292

Fatsar Kristóf

tragt wurde den großräumigen Garten in englischem Stil umzugestalten. Die Neugestaltung konnte mit dem nicht mehr zeitgemäßen Alter trotz Instandhaltung und der langjährigen Vernachlässigung gut begründet werden. Dem Gestalter standen auf der Insel viele Möglichkeiten offen: Ritter unterstrich die Bedeutung des malerischen Ufers und befreite die schönsten Baumgruppen – die als Schmuckstücke dieses Gebietes galten – vom Wildwuchs. Als Vorbild dieses Parks schwebte Ritter eine sanfte Naturlandschaft vor mit abwechslungsreichen und großzügigen Blickachsen. Er wollte den Park weiträumig mit ausgedehnten Rasenflächen beleben, was er durch die Auslichtung des dichten Pflanzenbestandes erreichen konnte. Viel Bedeutung kam dabei den Baumsolitären zu, die er vor dem Hintergrund der dunklen Laubenwände positionierte. Die großzügig geführten und sorgfältig angelegten Promenaden waren – nach der Vorstellung des Schöpfers – zwischen den üppigen waldartigen Baumdickichten und den freistehenden Bäumen geschlängelt. Für die Mitte des Parks, etwa an der Stelle wo früher das Herzstück der Sternpromenade lag, hat Ritter eine Art von gesellschaftlichem Treffpunkt vorgesehen, einen von Baumreihen begrenzten kreisförmigen Platz. Um dieses Rondell herum spazierend konnte sich die hohe Gesellschaft bewundern lassen und in der Mitte von Rosenbeeten umgebend, war ein Zelt oder ein Pavillon für Erfrischungsgetränke aufgestellt. Ritter beabsichtigte den Park in Bruckenau fast ohne Aufwand anzulegen: Die Kosten der Umgestaltung sollten durch Erlöse aus Holzeinschlag, die Unterhaltung und Pflege durch den Gewinn aus Heuverkauf gedeckt werden. Hinsichtlich der sumpfigen Gräben, die das in einem Totarm der Donau gelegene Gelände durchzogen (Abb. 2), wurde ebenfalls ökonomisch vorgegangen. Diese sollten ausgebaggert und als Teiche angelegt werden. Die Schwäne waren für das Vergnügen der Spaziergänger vorgesehen. Ritter wollte seinen Entwurf selbst ausführen, denn – wie er meinte – dafür sei nur derjenige geeignet, der von den eigenen Gefühlen geleitet den ursprünglichen Plan vollkommen versteht. Dieser Plan ist allerdings nicht bekannt. Auf einem Situationsplan (Abb. 3) nach den Eingriffen im Jahr 1832 kann man jedoch Ritters Konzept ganz gut erkennen. Auf einer Lithographie im Ritters Buch über Raumgestaltung und Pflanzenverwendung in der Gartenkunst erscheint auch Bruckenau auf einer Abbildung (Abb. 4), die den engeren Gartenbereich des Cafehauses zeigt. Von der früheren Anlage sind nur mehr manche Akaziengruppen erhalten und im Zentrum der Parkanlage ist ein weiträumiger, übersichtlich gestalteter Platz vorhanden. Überall sind Blütensträucher gepflanzt, auf der Rasenfläche vor dem Gebäude erscheinen Rosenbeete. Die Pflanzenauswahl zeugt von Ritters guten gartenpflegerischen und botanischen Kenntnissen; diese erhöhten die Attraktivität des Cafehausumfeldes. Nach der Neugestaltung des städtischen Parks Bruckenau gehörte diese Anlage zu den beliebtesten Vergnügungsorten der Stadt Pressburg. Elegant und gut gepflegt war sie der Stolz der Bürgerschaft (Abb. 5). Die Parkstruktur blieb in der von Carl Ritter entworfenen Form noch lange unverändert erhalten. Die Anlage besteht nach wie vor, zwar verkleinert und stark umgestaltet, heute als Bestandteil der Vorstadt Petrzalka (Pozsonyligetfalu/Engerau, Slowakei). Das Kernstück des Parks konnte trotz aller Veränderungen seinen Aucharakter bewahren und es ruft noch immer den Gestaltungswillen seines Schöpfers in Erinnerung.


2011.01.18. 11:25:22

Ez világ, GALAVICS-KONYV.indb 2 GALAVICS-KONYV.indb :22: :22:16

Recommend Documents