(Jn 12, 20–33)
2
FELSŐVÁROS
2015. március 22.
Valának pedig némely pogányok azok között, kik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen. Ezek tehát Filephez menének, ki Galileának Betszaidájából vala, és kérék őt, mondván: Uram! látni akarnók Jézust. Elméne Filep, és megmondá ezt Andrásnak, András ismét és Filep megmondák Jézusnak. Jézus pedig felelé nekik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az ember Fia. Bizony, bizony mondom nektek: hacsak a földbe esett gabonaszem meg nem hal, egyedül marad; ha pedig meghal, sok termést hoz. Aki életét szereti, elveszti azt; aki életét gyűlöli e világon, az örökkévalóságra megtartja azt. Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, megtiszteli azt Atyám. Most az én lelkem megrendült; és mit mondjak? Atyám! szabadíts meg engem ez órától. De ezért jöttem ez órára. Atyám! dicsőítsd meg a te nevedet. Erre szózat jöve az égből: Meg is dicsőítettem, és ismét megdicsőítem. A sereg tehát, mely ott áll vala és ezt hallotta, mondá, hogy mennydörgés volt az. Mások mondák: Angyal szólott neki. Felelvén Jézus, mondá: Nem énérettem jött e szózat, hanem tiérettetek. Most van az ítélet a világ fölött; most e világ fejedelme kivettetik. És én ha felmagasztaltatom a földről, mindent magamhoz vonzok. (Ezt pedig mondja vala, jelentvén, minő halállal fog meghalni.)
M
IT mond a mi Urunk a mai evangéliumban? A keresztény élet talán legnagyobb titkáról beszél, arról a titokról, amelyet a legtöbb ember nem tud felfogni: „hacsak a földbe esett gabonaszem meg nem hal, egyedül ● ● ● marad; ha pedig meghal, sok termést hoz”. Ugye, milyen egyszerűen beszél? Ha a gabonaszem nem adja oda az életét, ● ● ● hanem önmagának őrzi, ha nem áldozza fel, akkor egyedül marad, s hagyja, hogy a földbe vessék, ott meghalva, elrothadva új életet terem, megsokszorozza önmagát. Nem így tesz az ember is hétköznapi dolgaival? Az édesanya, aki gyermekét saját anyatejével (azaz saját vérével!) táplálja, aki éjjel felkel csecsemőjéhez, aki görnyedve virraszt beteg gyermeke mellett, ugyanezt teszi. Az édesapa, aki tisztességgel elvégzi munkáját és a kapott bért családjára fordítja, aki fáradtsággal keresi kenyerét, aki vérét adja azért, hogy feladatait elvégezhesse, ugyanezt teszi. A
2015. március 22.
FELSŐVÁROS
3
nagyszülő, aki kis pénzéből félretesz, hogy gyermekeit és unokáit segítse, ugyanezt teszi. Mindenki, aki a másikért fárad , aki önmagát adja oda áldozatul a másik emberért, ugyanezt teszi. Ez az a szolgálat, amelyet a keresztény ember megtesz a másikért; azonban a fent felsoroltaknak eleget tenni minden embernek kötelessége. A keresztény embernek többet kell tennie a természetesnél, mert a természetes csupán a minimum (s hányan vannak, akik még ezt sem teszik meg…). A keresztény ember élete szolgálat. Szolgálat a családban, a munkahelyen, az iskolában, az utcán, a boltban, a vonaton, nyaralás közben, mindenütt. Aki szeret, az szolgál minden pillanatban. Éppen ezért nincs alantas vagy fennkölt munkahely, alantas vagy fennkölt feladat, csak szolgálat van. Minden élethelyzetben, minden munkakörben elérhető az életszentség, ha szolgálatként fogjuk fel. A társadalmi többség által kevéssé megbecsült munkákat az esetek nagy részében szentek végzik, akik zokszó nélkül végzik el a legpiszkosabb feladatokat, általában kevés pénzért. Őket kellene sokkal jobban becsülnünk: akik a közintézményekben és az utcákon a tisztaságot és rendet biztosítják, akik a parkokban felszedik más szemetét, akik rendszeresen kiürítik a kukáinkat, akik ápolják, forgatják, szállítják, tisztába teszik a betegeinket, akik gondoskodnak méltó eltemetésükről stb. Mert minden munka, ha jól végzik, szolgálat. „Aki életét szereti, elveszti azt; aki életét gyűlöli e világon, az örökkévalóságra megtartja azt. Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.” Hát, ez az első mondatocska már
4
FELSŐVÁROS
2015. március 22.
nem nagyon tetszik nekünk. Egész XXI. századi életünk az élet tiszteletére, szeretetére, megóvására, megmentésére épül. Virágzik az egészség megóvására épülő vitamin-biznisz, kapásból fel tudnék sorolni a városban 8-10 ilyen boltot. A mai ember számára csak az egészség és az egészséges ember értékes, betegségről és halálról hallani sem akar. Még a katolikus közbeszéd is erre a téveszmére alapul, hogy az élet olyan valami, amire nagyon kell vigyázni; ha nem hisszük, olvassuk el a vallásos újságokat. Értsük jól: az élet, mint Isten ajándéka, valóban védelemre szorul, de csak természetes keretek között. Amikor már semmilyen más célunk nincs, mint az életet védeni mindenáron, amikor az Egyház, Krisztus misztikus teste szociális és karitatív intézménnyé
2015. március 22.
FELSŐVÁROS
5
egyszerűsödik, amelynek egyetlen célja valamilyen mindennél fontosabb humanizmus, akkor óriási a baj. Jól mutatják ezt a tágabb értelemben vett Közel-Keleten zajló keresztényellenes történések és a rájuk adott tiltakozó egyházi válasz. Vessük ezt össze Antiochiai Szent Ignác életével, akit a Traianus-féle keresztényüldözés során Rómába hurcoltak, hogy a vadállatok elé vessék. Hosszú útja során hét levelet írt a helyi keresztény egyházaknak, melyekben könyörög, hogy ne avatkozzanak be, ne mentsék meg, ne próbálják kiszabadítani: „Minden egyháznak megírom és mindenkinek meghagyom, hogy önként halok meg Istenért, ha meg nem akadályozzátok! Kérlellek titeket, jószándékotokkal ne legyetek alkalmatlanok nekem! Hagyjátok, hogy a vadállatok eledele legyek, melyek által lehetséges számomra Isten elérése! Isten gabonája vagyok, akit a vadállatok fogai őrölnek meg, hogy Krisztus tiszta kenyerének bizonyuljak.” A 120. zsoltár így kezdődik: „Szemeimet a hegyekre emelem, honnét jőne segítség énnekem?” (Zsolt 120, 1) Krisztus az, Akibe minden reményünket helyezzük, Krisztus az, Aki a mi életünk és feltámadásunk, Benne élünk, Benne lélegzünk, s minden, ami tőle eltávolít, az életünket veszélyezteti. „Aki életét gyűlöli e világon, az örökkévalóságra megtartja azt.” Az evilági élet dolgai ugyanis olyanok, mint a drogok: minél többet kapunk meg belőlük, annál többre vágyunk, mert képtelenek kielégíteni testünket-lelkünket. Leláncolnak, börtönbe zárnak bennünket, ha hagyjuk, és Krisztus igazságát homályban tartják. „Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.” Krisztus követése nem egy minta lemásolása, nem egy recept felhasználása, egy tanács követése, hanem egzisztenciális azonosulás. Krisztussá kell válnunk, ahogy Ő is emberré vált, s így, ha Őt követjük, ott leszünk, ahol Ő. Ezt a mondatot szokás a jövőre, a mennybéli életre vonatkoztatni, de ugyanúgy érvényes a földi életre is, hiszen tökéletesen követve Krisztust, azonosulva ott leszünk, ahol Ő, azaz tökéletes szeretetben élhetünk a földön, ahol semmi sem lehet már kárunkra, mint ahogy neki sem volt kárára a halál. Nyilvánvaló a mai evangélium nagyheti tartalma: Krisztus szenvedése közeledik, a világ megváltása a küszöbön van. Ezt jelzi az égi szózat, amelyet a körülállók is hallhatnak, és amely arra is utal, hogy Isten már megdicsőült Krisztus földre jövetele által, és meg is
6
FELSŐVÁROS
2015. március 22.
fog dicsőülni halála és feltámadása által. Krisztus Urunk legyőzi a Sátánt, e világ fejedelmét, és megszabadítja népét. Legyen dicsőség Neki mindörökké! Aranyosi-Vitéz Gellért
„A szenvedélyek veszte, a szellemi érzékekben táplált legmagasztosabb alázat”
E
BBEN a fejezetben Szent János olyan kincset kínál kutatásunk tárgyául, amely cserépedényben, vagyis a testben van biztonságba helyezve, és amelynek mivolta minden magyarázat ellenére ismeretlen marad. ● ● ● „Csak felül van rajta egy felfoghatatlan felirat, mely végtelen, fáradságos kutatást követel CLIMAX TOU azoktól, aki ésszerűen vizsgálják. Ez a felirat PARADEISOU szövege: szent alázat.” ● ● ● „Mindenki, akit Isten Lelke vezet, jöjjön ΚΛΙΜΑΞ ΤΟΥ el velünk együtt ebbe a bölcs szellemi tanácsba, hozzon magával Isten írta tudománnyal ΠΑΡΑ ΕΙΣΟΥ megszerkesztett táblákat. Össze is jöttünk, ● ● ● meg is vitattuk, vizsgálat tárgyává is tettük a becses felirat értelmét. És egyikünk ezt mondta róla: Teljesítményeink folytonos feledése. Egy másik: Mindenkinél alábbvalónak és bűnösebbnek tartani magunkat. Más valaki: Saját gyarlóságunk és tehetetlenségünk tudatos elismerése. Ismét más: Mikor sértegetnek, megelőzni, és elsőként oszlatni el az indulatot. Megint más: Az isteni kegyelem és könyörület ismerete. Ismét más: A megtört lélek élménye, és önakaratunk megtagadása.” János mindezt meghallgatta, magában megfontolta, józanul átvizsgálta, de saját bevallása szerint képtelen volt az alázat áldott élményét hallásból megtapasztalni.
2015. március 22.
FELSŐVÁROS
7
„Ezért legutolsóként, kutya gyanánt azoknak a tudós, szent atyáknak az asztaláról lehulló morzsákból válogatva erre vonatkozólag a következő megállapításra jutottam: Az alázat a lélek kimondhatatlan kegyelme, melynek csak az a megmondhatója, aki már tapasztalta, kifejezhetetlen kincs, Istentől való név, vagyis adomány. Hiszen: ’Tanuljatok’ mondja, - nem angyaltól, nem embertől, nem könyvből, hanem ’tőlem’ vagyis abból, hogy én bennetek lakom és világítok és működöm, ’mert szelíd vagyok és alázatos szívű’ azaz gondolkodású, lelkületű, s ’megtaláljátok lelketek nyugalmát’ mármint a zaklatásoktól, és a megkönnyebbülést a bűnre hajló gondolatoktól.”(Mt 11,29) János úgy gondolja, hogy ez a szent szőlőtő más színben tűnik fel még a szenvedélyek telén, másban a termés tavaszán és másban az erények nyarán, noha minden megjelenése egyetlen vidám szürethez segít, úgyhogy termésének mintegy sajátos ismertetőjelei vannak.
8
FELSŐVÁROS
2015. március 22.
„Mert mihelyt kivirít bennünk ennek a szent erénynek a fürtje, üggyelbajjal megutálunk minden emberi dicsőséget és dicséretet, s száműzzük magunkból a dühöt és a haragot” Ezután már – állítja a szent szerző – utálat tárgyának tekintjük minden tettünket. Ekkor kezdjük fölfogni, hogy minden egyes napon javaink esztelen szétszórásával, a nem jól felhasznált kegyelmek elfecsérelésével csak gyarapítjuk terhünket, és méltatlanná válunk azokra. „Ezen az úton elménk már sértetlen marad, mert biztonságba helyezte magát az alázat reteszével. Csupán a zsiványok dörömbölését és incselkedéseit hallja, de egyikük sem árthat neki, mert az alázat bevehetetlen kincstár.” „Ennyiben mertünk tehát néhány gyatra szóval értekezni e fonnyadhatatlan gyümölcs virágzásáról és rövid fejlődéséről.” Az, hogy mi a szent alázat jutalma, az Úrtól kell kérdeznünk, hiszen az Úrhoz tartozunk. Mert ennek az erénynek a mértékéről beszélni képtelenség, mivoltáról pedig még kevésbé lehet szólni. Próbáljunk hát meg János elgondolása szerint a jellegéről tárgyalni. „Az alapos bűnbánat, a minden szennytől megtisztult bánkódás és másrészt a kezdők szentséges alázata úgy különböztethető meg egymástól, mint a liszt és a kovász a kenyértől. A lélek ugyanis megtörik és kifinomul a tiszta bűnbánattól, majd egyesül, vagyis hogy úgy mondjam, összeáll Istennel az őszinte bánkódás könnyei által, amiből aztán az Úr tüzén sülve kenyérré lesz, azaz megszilárdul az áldott alázat, melyben nincs kovász, nincs felfuvalkodás.” Az áldott alázat három tulajdonságát emeli ki a szent szerző: az első a megvetés tökéletes elfogadása. A második tulajdonsága a harag teljes kiirtása és annak lecsillapultával a teljes szerénység. A harmadik, a legkiválóbb pedig a magunk erényei iránt érzett megbízható bizalmatlanság és az állandó tanulásvágy. Az egyik legtudatosabb testvérnek szemmel láthatólag megjelentek a démonok, és magasztalták. A bölcs férfiú azonban így szólt hozzájuk: „Ha nem dicsértek tovább bensőleg gondolatokkal, távozásotokból megértem, hogy derék ember vagyok, de ha tovább dicsértek, dicséreteitekből sejtem tisztátalanságomat, hiszen „minden gőgős ember utálat az Úr előtt”. Vagy távozzatok tehát, és máris derék ember vált belőlem,
2015. március 22.
FELSŐVÁROS
9
vagy dicsérjetek, és általatok nagyobb alázatosságra teszek majd szert!” Mire azok a fogas kérdésen hirtelen megdöbbenve eltűntek. János másnak tartja alázatosnak lenni, másnak alázatosságra törekedni és másnak az alázatosokat dicsérni. Az első ugyanis a tökéletesek sajátsága, a második az igazán engedelmeseké, a harmadik pedig minden hívőé. Az örök emlékű atyák azt állították, hogy az erre vezető út és alkalom a test fáradságos gyötrése. A szent szerző ezzel szemben azt állítja, hogy az engedelmesség és az egyenes szív, hiszen ezek már természetüknél fogva is ellenkeznek az önhittséggel. „Aki belsőleg alázatos, azt nem árulja el az ajka, mert ami nincs a kincseskamrában, az nem is jön ki az ajtón.” János szerint ennek az erénynek a tulajdonságai a szegénység, az idegen élet vállalása, tudásunk észrevétlen eltitkolása, mesterkéletlen beszédmód, nemes származásunk elhallgatása, bizalmaskodás száműzése, bőbeszédűség eltávolítása. „Mert semmi úgy meg nem alázhatja a lelket, mint a szegény sor, a koldusok életmódja. Mert akkor látszik meg, hogy törekszünk a tökéletességre, s hogy szeretjük Istent, ha előmenetelre volna ugyan lehetőségünk, de azt határozottan elkerüljük.” „Ha valaha fegyvert ragadsz bármi szenvedély ellen, ezt nyerd meg szövetségesül!” „Az alázat mennyei mágnes, mely a bűnök mélységéből fölránthatja lelkünket egészen az égbe. Egyszer valaki saját szívében szemlélte ennek a
10
FELSŐVÁROS
2015. március 22.
szépségét, és ámulatba esve tudakolta a nemzője nevét, mire az derűs, nyugodt mosollyal így szólt hozzá: Hogyhogy a nemzőm nevét igyekszel megtudni? Hisz névtelen! Nem is mondom meg neked, míg el nem jutsz Istenhez. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen. „A forrás anyja a mélység, a belátás forrása pedig az alázat.” Összeállította Ótott József
J
ÉZUS, amikor elítélték és a keresztúton végighaladt, a latrok kíséretében érkezett a Golgota hegyére. S amikor fölérkezett, a nehéz keresztre ráfektették a mi Urunkat, és a pribékek, a hóhérok fölfeszítették az ő szent tagjait – kezét és ● ● ● lábát –, mérhetetlen kínok között. Még csak elgondolni is rettenetes, hogy a mi Urunk kezébe azok a vasszögek belehatolnak, az ő lábán átfúródnak és a ● ● ● kereszthez szorítják. És amikor felállították a keresztet, akkor – beleesvén a kereszt fájának ásott gödörbe –, egy nagyot bukott az a fa, amint beleesett a gödörbe és a helyére állott, akkor megrendült az egész test és meghúzódtak a sebek, és a mi Urunk Jézus Krisztusunk a keresztre feszítésnek első kínjait élte. De ott álltak körülötte az írástudók és a farizeusok, és gúnyolódva kiabáltak feléje: „Az Istenben bízott, szabadítsa meg most, ha akarja, mert azt mondotta, az Isten Fia vagyok.” Ilyen rettenetes nagy káromlással hívták tanúul az eget az Úr Jézus Krisztus ellen, és az ég hallgatott. Jézus lelkére ráborul az egész világnak bűne és a bűnnek minden szennye. Az azelőtti világnak is, az akkorinak is, és a mi mostani világunknak is minden bűnözöne beleáradt az ő szívébe és lelkébe, és a két kitárt karral átölelte az egész földgolyót. És magára ölelve érezte a bűnnek rettenetes súlyát… És ekkor a kereszten az ő végrendeletét hét szóban fejezte ki. Felkiáltott a mi Urunk velőtrázó kiáltással, és Jézustól, a fönséges nyugalmú Jézustól szinte szokatlan módon – amint a Zsidókhoz írt levél mondja –, nagy kiáltozás és könnyhullatás
2015. március 22.
FELSŐVÁROS
11
között kiáltotta világgá: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Ez volt az első szava a mi Urunknak. Belon Gellért püspök írásából
2015
MÁRCIUS 7-én, szombaton jeles esemény történt plébániánkon. Egyházközségünk meghívására a Tihanyi Bencés Apátság perjele, Korzenszky Richárd atya megbízásából négy tihanyi bencés testvér ● ● ● érkezett hozzánk: Kiss Domonkos OSB, Gergely Gellért OSB, Barkó Ágoston OSB és Mihályi Jeromos OSB. Domonkos atya ● ● ● celebrálta az esti szentmisét. Prédikációjában (a jeruzsálemi templom megtisztítása kapcsán) részletesen elemezte a jeruzsálemi templom korabeli helyzetét, és rámutatott az evangéliumi tanításra, amelyből sokat tanulhattunk. A szentmise után szokás szerint átvonultunk a rendház nagytermébe, ahol a bencés atyák megtartották Szerzetesek a szerzetességről előadássorozatunk nyolcadik előadását. A bemutatkozás egy filmmel kezdődött, amelyet általában a Tihanyba érkező turistáknak vetítenek le. A rövidfilm bemutatta Tihany történetét, az itt élő szerzetesek életét, a monostor művészeti emlékeit, és betekintést engedett a szerzetesek belső életébe, pl. a zsolozsma végzésébe is. A vetítést követően Ágoston atya beszélt a magyar bencés szerzetességről, ezen belül Tihany történetéről. Domonkos atya a monostorba lépésről és a növendéknevelésről számolt be. Gellért atya mesélt a testvérek lelkipásztori tapasztalatairól, szolgálati helyeikről ill. saját működési területéről, a gyógyfüvek gyűjtéséről, termesztéséről és feldolgozásáról is. Jeromos atya ismertette a bencés testvérek munkaterületeit: Tihanyban egyedülálló módon általános iskolát tartanak fent, gyertyaöntő műhelyt működtetnek, gyógyfüveket értékesítenek, kiterjedt szolgáltatásokkal segítik az érkező turistákat, könyveket adnak ki stb.
12
FELSŐVÁROS
2015. március 22.
A találkozás második felében a résztvevők kérdéseket tehettek fel, és választ kaphattak a felmerül gondolatokra. Ezután a vendégek lepték meg a vendéglátókat: minden résztvevőnek saját készítésű mártott viaszgyertyát ajándékoztak a Domonkos atya által vezetett műhely termékeként, Gellért atya pedig ízletes ízelítőt nyújtott gyógytea-keverékéből, melynek „gerince” a galagonya volt, de tartalmazott jellegzetes tihanyi levendulát, zsályát, mentát, izsópot és sok minden mást is. A teázás után vásárlási lehetőség is volt: tihanyi kiadványokat hoztak a testvérek, így többen kedvező áron jutottak hozzá pl. a Tihanyt bemutató képes albumhoz. A nyilvános program után vendégül láttuk az atyákat szerény vacsorával, amelyet áldozatos hívek keze készített. Bár késő este volt, a testvérek még aznap hazautaztak, mert vasárnap reggel mindegyiküket várta a templomi szolgálat Tihanyban és a környező településeken. A kisfilmben Richárd atya így köszöntötte a nézőket: „Béke az érkezőnek, áldás a távozónak!” Hadd köszöntsük most mi is így bencés testvéreinket! Nagyon köszönjük, hogy eljöttek hozzánk, biztos vagyok benne, hogy maradandó élménnyel gazdagodtak mindazok, akik eljöttek ezen az estén plébániánkra. Aranyosi-Vitéz Gellért
1. A Katolikus Karitász nagyböjti tartósélelmiszer gyűjtése során templomunk híveinek adományaiból 27 élelmiszercsomagot állított össze és osztott ki plébániánk Karitász-csoportja. Köszönjük híveinknek a jószívű adakozást! 2. A mai vasárnap fejeződik be plébániánk nagyböjti lelkigyakorlata Zatykó László ferences atya vezetésével. Aki még nem tudott bekapcsolódni, ma még megteheti a de. 11 órai és az este 6 órai szentmisén. Szeretettel várjuk a Kedves Híveket az értékes nagyböjti elmélkedésekre! 3. Szerdán, március 25-én lesz Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony) főünnepe. Templomunkban reggel 7 és este 6 órakor lesz szentmise. 4. Pénteken 17:15-től keresztutat végzünk a templomban. 5. Jövő vasárnap Virágvasárnap, az Úr jeruzsálemi bevonulásának emléknapja, a nagyhét kezdete. Felhívjuk Híveink figyelmét, hogy ezen a napon a délelőtti szentmisék rendje változik: a reggel 7 órai szentmisét megtartjuk, a 9 órai szentmise elmarad. A nap főmiséje 10:30-kor (fél 11-kor) kezdődik
2015. március 22.
FELSŐVÁROS
13
barkaszenteléssel, majd körmenettel, passióval folytatódik. Kérjük Híveinket, figyeljenek a változásra! 6. A lourdesi kilenced imádságos könyve, a Lourdesi aranykincs újra megrendelhető A5-ös méretben, puha fedéllel 600 Ft-os áron. Kérjük a Kedves Híveket, rendeléseiket adják le a sekrestyében és a plébániai irodában nevük és telefonszámuk megadásával. 7. Böjte Csaba ferences atya nagyszalontai gyermekvédelmi központja számára sok adomány érkezett. A héten összesítettük az adományokat: 37 kg liszt, 41 kg cukor, 22 liter olaj, 21,5 kg tészta, 18 kg rizs, 7 kg kakaó, 34 kg konzerv, 65 db szappan, különféle élelmiszerek (levespor, puding, fűszerek, tea, lencse, keksz stb.), 26 liter folyékony mosószer, 31 kg mosópor, különféle tisztítószerek (súrolópor, folyékony szappan, fertőtlenítőszer stb.) érkezett. Hálásan köszönjük a Kedves Testvérek nagylelkű adományait! Az adományokat a következő hetekben autóval visszük el Nagyszalontára.
