(Mk 1, 12–15)
2
FELSŐVÁROS
2015. február 22.
És a Lélek azonnal kivivé őt a pusztába. És vala a pusztában negyven nap és negyven éjjel, és megkísérteték a sátántól; és a vadállatokkal vala, és az angyalok szolgálának neki. Miután pedig kézbe adatott János, Galileába jöve Jézus, hirdetvén az Isten országa evangéliumát, és mondván: Mivelhogy betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa: tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumnak.
R
ÖGTÖN feltevődik a kérdés: mit jelent az a mai evangélium elején, hogy „azonnal kivivé őt”? Ehhez olvassuk el Márk evangéliumának első sorait, amelyek Krisztus Urunk megkeresztelkedéséről számolnak be. Az ● ● ● egyházatyák a két történés összefüggését egyfelől szimbolikusan, másfelől nagyon is konkrétan értelmezik. Krisztus Urunk ● ● ● életében nagy dolog történik megkeresztelkedése által. Kinyilvánul teljes embersége és teljes Istensége, amelyet az égi szózat igazol. Ugyanakkor emberként magára vállalja ugyanazt a szabályt, amely mindnyájunkra érvényes, részesül a bűnbánat keresztségében, és előre vetíti számunkra az Egyház bűnöket eltörlő keresztségét is, amely minden embernek újjászületés. Ez a megjelenés, ez az epifánia Krisztusnak, az Istennek emberek előtt való nyilvános megjelenése, bemutatkozása. S máris itt vagyunk most tárgyalt evangéliumi szakaszunknál, amelynek elején „a Lélek azonnal kivivé őt a pusztába”. Mit jelent az, hogy „azonnal”? Az egyházatyák szerint azt, hogy amint valami igazán jó dolog történik Krisztussal, amint a kegyelem áradása fokozódik, amint megnyilvánul a szenvedő emberiség számára a Megváltó, a Szabadító, az Üdvözítő, és kezdetét veszi az emberiség történetének legnagyobb eseménye, rögtön közbelép a Sátán. A nagy kegyelmet mindig nagy kísértés kíséri. Negyven nap és negyven éjjel volt Krisztus a pusztában, és kísértést szenvedett értünk. Vajon készek vagyunk-e erre a kísértésre mi is? Hiszen a lelki élet szabálya is ugyanez: amint az ember életében elkezd működni a kegyelem, amint határozott lépéssel Istenhez csatlakozik és az Ő utain jár, azonnal közbelép a Kísértő, hogy tönkretegye a megkezdett jót. Munkálkodása pedig folyamatos, mindig számíthatunk rá.
2015. február 22.
FELSŐVÁROS
3
A nagy szentek életük folyamán folyton küzdöttek a Sátán ellen, mert az, látva igyekezetüket és sikerüket, amelyet Isten segítségével értek el, ellenük tevékenykedett. Említhetjük Remete Szent Antalt, Keresztes Szent Jánost, Szent Pio atyát és még sokakat, akik az ördög támadásait, testi és lelki ütlegeléseit elviselték. Talán fel sem figyelünk a következő, mintegy mellékes félmondatra: „és a vadállatokkal vala, és az angyalok szolgálának neki”. Mindkét evangéliumi történés megjelenik a szentek életében is. Hány szentet ismerünk, akinek a vadállatok engedelmeskedtek? Szent Teklát, Pál apostol tanítványát az oroszlánok elé vetették, de a vadállatok a szűz lábai elé borultak és nyalogatni kezdték a lábát. Szent Jeromost szintén egy oroszlán kereste fel, akinek tövis szúródott a lábába. Miután a szent segített az állaton, az olyan hűségesen és szelíden követte, mintha csak a macskája lett volna. Egyiptomi Szent Máriát, a vezeklő asszonyt Zoszimász apát kérésére egy oroszlán temette el, mert az idős szerzetesnek nem volt elég ereje a föld kiásásához. Szent Ferencről számtalan történetet ismerünk,
4
FELSŐVÁROS
2015. február 22.
gondoljunk csak a Gubbio környékén garázdálkodó farkasra, akivel maga Ferenc kötött békét a város főterén. Ádám és Éva a természet elemi állapotában élt az édenkertben, a köznyelvben is szoktuk ezt paradicsomi állapotnak nevezni. Ott sétáltak körülöttük a vadállatok, csúsztak a kígyók, másztak a pókok, de nem bántották őket, mert a teremtett ember kezdeti belső tisztasága harmóniában volt a környezetével. Ugyanezt valósították meg az említett szentek, akik visszatértek a paradicsomi tökéletességhez. Krisztus, mint tökéletes Isten és tökéletes ember, szintén vadállatok társaságában volt a pusztában, és az angyalok szolgáltak neki. Mit jelent ez? A 33. zsoltárban ezt olvassuk: „Ott táborozik az Úr angyala az istenfélők körül, és megszabadítja őket”. (Zsolt 33, 7) A keresztény ember mindig számíthat Isten szolgáira, az angyalokra, akik követik lépéseit, és segítenek, ha szükséges. A 90. zsoltárban pedig ezt olvassuk (ez a keresztény ember lefekvés előtti zsoltára, amit az Egyház a completorium imaórában minden este imádkoztat): „Bizony meg fogod látni saját szemeddel, meglátod a bűnösök fizetségét. Mivelhogy az Úr a te menedékhelyed, és a Magasságbelit választottad oltalmadul, azért veszedelem nem érhet téged, és csapás nem közelíthet a te hajlékodhoz. Mert angyalainak parancsolt felőled, hogy megőrizzenek téged minden utadon. Kezükben hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat. Kígyókon és skorpión járhatsz, eltiprod az oroszlánt és a sárkányt.” (Zsolt 90, 8–13) Emlékezzünk vissza, hogy Máté evangéliumában az álnok Sátán ezzel az idézettel próbálja Krisztust rávenni arra, hogy vesse le magát a templom tetejéről (vö. Mt 4, 5–7). Ő azonban visszautasítja, hiszen az Istent kísérteni, játszani az ő irgalmával, provokálni jóságát nagy bűn. Talán így a nagyböjt elején jó lenne feltennünk magunknak a kérdést: hogyan olvasom a Szentírást? Milyen gondolatokkal, milyen hozzáállással? Mi számomra a Biblia szövege: ájtatos mondatok összessége, unásig ismételgetett evangéliumi történetek tömkelege? Vagy talán Isten élő, eleven szava, amely minden kétélű kardnál élesebb (vö. Zsid 4, 12)? Valóságosnak, igaznak tekintem ezeket a szavakat, ezt a könyvet, vagy egynek a világirodalom remekművei közül?
2015. február 22.
FELSŐVÁROS
5
Mert ha elkezdjük a Szentírást valóban komolyan olvasni és komolyan venni, világok nyílhatnak meg előttünk. Aranyosi-Vitéz Gellért
L
„A sokarcú hiúság”
ÉTRÁS Szent János egy kérdéssel kezdi következő fejezetét: „Kiben van a hiúság legyőzése után kevélység? „Csak annyi köztük a különbség, amennyi természetétől fogva különbség a fiú és a férfi, a búza és a kenyér között: az előbbi a kezdet, az utóbbi a vég.” A ● ● ● hiúság, a szerző szerint a természetes CLIMAX TOU rend felforgatása, erkölcseink eltorzítása. PARADEISOU „Minőségét tekintve erőpazarlás, kárba ● ● ● veszett verejték, kincsünk csalárd elárulása, a ΚΛΙΜΑΞ ΤΟΥ hitetlenség sarja, a gőg előfutára, hajótörés a kikötőben, hangya a szérűn, hiszen parányi, és ΠΑΡΑ ΕΙΣΟΥ mégis minden erőfeszítésünk összes termése ● ● ● ellen ármánykodik.” A hangya arra vár, hogy érjen a búza. A hiúság pedig arra, hogy gyűljenek az értékek. Az annak örül, ha dézsmálhat, ez pedig annak, ha pazarolhat. „A kétségbeesés szelleme örül a gonoszság felhalmozódása láttán, a hiúságé pedig az erény gyarapodásakor. Az előbbi bejárata ugyanis a sok sérülés, az utóbbié a sok fáradozás.” „Figyelj és meglátod, hogy sírig virul a szentségtelen: öltözettől, illatos olajtól, körmenettől, parfümtől és egyebektől.” A hiú ember – János szerint – hű bálványimádó, látszatra Istent tiszteli, ám embernek, nem Istennek akar tetszeni. Aki magát fitogtatja, az mind hiú. „A hiú ember böjtjének nincs jutalma, imája korcs, mert mindkettőt emberi elismerésért végzi. A hiú aszkéta kettős kárt szenved: testét elsorvasztja, jutalmat viszont nem kap.” Isten sokszor elrejti szemünk elöl még meglévő erényeinket is. Az viszont, aki szépeket mond, helyesebben szédít, dicséretével megnyitja szemünket, és ha az megnyílik, „vagyonunk már el is párolog”.
6
FELSŐVÁROS
2015. február 22.
János szerint a hízelgő démonoknak dolgozik: „kézen fogva vezeti a kevélységet, szétzúzza a töredelmet, tönkreteszi erényeinket, tévútra vezet.” Izaiás is azt mondja: „Kik boldognak mondanak, megtévesztenek” Kitűnő ember kell a gyalázat elviseléséhez, de dicséreten sértetlenül túljutni szentekhez illő feladat. János ezért a következőket tanácsolja: „Ha azt hallod, hogy embertársad vagy barátod távol vagy jelenlétedben ócsárol, akkor azzal mutasd meg szeretetedet, hogy őt dicséred! Nagy dolog az emberi dicséretet lerázni a lélekről, ám a démonit elhárítani még nagyobb. Ha az égiek tetszésére pályázunk, igyekezzünk megízlelni az égi dicsőséget, mert ha abba belekóstolunk, utána már minden földi
2015. február 22.
FELSŐVÁROS
7
dicsőséget megvetünk. Nem is tudom, vajon az utóbbit képes e semmibe venni az, aki az előbbit nem ízlelte.” János úgy gondolja, hogy amikor a hiúság kifoszt bennünket, mi magunk egy ügyesebb fordulattal azt fosztjuk ki. Látott már olyat, hogy némelyek hiúságból fogtak egy lelki programhoz, és jóllehet hibás alapot vetettek, az eredmény dicséretre méltó volt, mert megváltoztatták szándékukat. Aki természetes adottságaira büszke (pl. éles eszére, tanulékonyságára, olvasottságára, szépségére, vagy bármi olyanra, ami erőfeszítés nélkül sajátja), az soha sem kap természetfölötti javakat – állítja János. „Ne higgy a hiúságodat legyezgetőnek, mikor arra késztet, hogy hallgatóid úgynevezett lelki hasznára erényeidet fitogtasd. Semmin sem épülnek úgy, akik azt látják, mint a szerény, őszinte viselkedésen és keresetlen beszéden. Mert ez másokat arra segít, hogy sohase fuvalkodjanak fel. Mi számítana ennél nagyobb haszonnak?” Egy éles látású szerzetes a következőt mesélte el Jánosnak: „Gyűlésen voltam – mondotta – amikor odajött a hiúság meg a kevélység démona, és két oldalról mellém ültek. Az egyik oldalba bökött, hiú ujjával, és arra bíztatott, hogy beszéljek valami látomásról, vagy gyakorlati cselekvésről, amit a pusztában végeztem. Ahogy ezt a következő szavakkal leráztam: „Hátráljanak meg, valljanak szégyent, akik bajt kívánnak nekem!”, a baloldalon levő rögtön ezt mondta a fülembe: „Jól van, jól tetted. Nagy voltál, legyőzted arcátlan anyámat.” Ennek persze a zsoltárvers következő szavával válaszolva tüstént így szóltam: „Hátráljanak azonnal megszégyenülve, akik azt mondják nekem: Úgy van, jól tetted!” Mikor aztán ugyanattól megkérdeztem „Hogyan lehet a hiúság anyja a kevélységnek?”, ő így válaszolt: „A dicséret fennhéjázóvá, felfuvalkodóvá tesz. Ha már a lélek fennhéjazó, akkor a kevélység fogja, az égig emeli, majd pedig a mélybe buktatja.” Van dicsőség, amely az Úrtól jön – állítja János: „Aki megdicsőít engem – mondja az Írás –, azt én is megdicsőítem”, de van ám olyan is, amely ördögi áskálódásból ered, hiszen írva van: „Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek!”(Lk 6,26.) Világosan felismerjük az előbbit, ha azt kárnak számítva mindenképpen elhárítjuk, és bárhova
8
FELSŐVÁROS
2015. február 22.
megyünk, elrejtjük életmódunkat. Az utóbbit pedig, ha még közönséges tetteket is azért végezzük, hogy feltűnjünk az emberek előtt. „Azt ajánlja az aljas, hogy olyan erényt színleljünk, amely nincs meg bennünk, hisz egyébként írva van: Úgy világítson világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket!”(Mt 5,16.) Az Úr a hiúkat gyakran véletlen gyalázat által vezeti el a szerénységre. A szent szerző szerint a szerénység kezdete a következő: „Lakatot tenni a szánkra, és szeretni a lebecsülést. Középső foka: „tartózkodás minden hiúságból fakadó szellemi tevékenységtől.” A
2015. február 22.
FELSŐVÁROS
9
végső határa pedig „(ha ugyan van a mélységnek határa) gyalázatunkat gyarapító gyakorlatokat sokak előtt mit sem érezve végezni.” Amikor mi magunk keressük a dicsőséget, vagy amikor kéretlenül mások közvetítésével lesz osztályrészünk, vagy hiúságból vállalkozunk bizonyos gyakorlatok végzésére, jusson eszünkbe bánkódásunk és a magunkban imádkozva érzett áhítat. Akkor, ha valóban törődünk az igazi imával, okvetlenül megszégyenítjük a szemtelen hiúságot. János azt javasolja, hogy legalább a jó hírrel járó szégyentől tartsunk, „mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik”(Lk 18,14). Valahányszor hízelgők (hitegetők) kezdenek minket dicsérni, törvénytelen tetteink jussanak tüstént eszünkbe. Úgy majd méltatlannak találjuk magunkat arra, amit mondanak vagy tesznek. „Sokszor a lárva, ha kifejlődik és szárnya nő, a magasba emelkedik. A hiúság is, ha fejlett, kevélységet szül, amely minden rossz eleje és kiteljesedése.” „Huszonegyedik fok: Akit ez nem fog el, az nem lesz istenellenes, oktalan kevélység áldozata.” Összeállította Ótott József
A
SSISI Szent Ferenc egyházhűségétől indíttatva idén, nagyböjt első vasárnapján arról is megemlékezünk, hogy április 22-e Szent Péter Apostol székfoglalásáról is szól. Péter, jó pásztor, halld meg esdeklő szavunk, ● ● ● bűneink láncát oldozd meg, hisz Jézusunk rád bízta egykor a mennyország kulcsait: szavaddal nyithatsz, zárhatsz eget, poklot is. Külön ezt az ünnepet Rómában már a ● ● ● IV. században megülték, hogy kifejezzék Péter apostol elsőségét. Azt ünnepelték, hogy az Úr őt az egész keresztény Egyház fejévé emelte szavaival: „Te Péter vagy, azaz kőszikla, és erre a sziklára építem Anyaszentegyházamat.” Nagy Szent Leó pápa tanítása:
10
FELSŐVÁROS
2015. február 22.
„Krisztus az egész emberiségből az egy Pétert választja ki, hogy a hitre meghívott minden népnek, sőt minden apostolnak, és az Egyház összes elöljárójának is élére álljon. Ezt pedig azért tette, hogy – bár Isten népében sok pap és sok pásztor van – mégis Péter kormányozza igazában mindazokat, akiken elsődlegesen Krisztus uralkodik.” Krisztus Pétert választotta, holott tudta, hogy árulója lesz egyszer. Ennek az árulásnak jelképe a kakas. Mégis alkalmassá tette. Lk 22,31-34: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet.” „Uram, tört ki az, készen vagyok, hogy börtönbe, sőt halálba mennyek veled.” Ő azonban így válaszolt: „Péter mondom neked, mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogod tagadni, hogy ismersz.” Péter tagadása nem a „végső szó”. Jézus szeretete, közelsége a döntő. Ó, te boldog Péter, akinek láncait, csodás Krisztus töri szét vasbilincseit, bárányaid őre, Egyház tanítója, nyájad hű pásztora, juhaidnak aklát farkasok dühétől pásztorságod óvja. Bármi, amit megkötsz idelent a földön, oldatlan marad az ott fönt is örökkön. Amit meg föloldasz idelent a porban, oldott lesz az végleg a mennyei korban; az utolsó napon ítélsz majd Krisztussal. dr. Albert Vilmos
2015. február 22.
M
FELSŐVÁROS
11
INT a plébánia gazdasági gondnoka és a templomfelújítás koordinátora, hadd reagáljak írásban a Kedves Hívek legutóbbi felvetésére, amely a templom fűtésének mielőbbi bevezetésére irányul. Az egyházközségi képviselőtestület ● ● ● februári ülésén a Kedves Hívek kérésére tárgyaltuk ezt a kérdést, és arra jutottunk, hogy informálódunk ez ügyben, érdeklődünk, ● ● ● kalkulációkat készítünk stb., hogy érdemi tudásunk legyen a fűtésről. Más döntés nem született. Azt gondolom, hogy a fűtésre teljes körű megoldást a templom felújítása nyújthat. A tervezési folyamat minden részletre kiterjed majd, a szakemberek sokéves tapasztalat alapján javaslatot fognak tenni arra, hogy ebben a templomtérben melyik a leghatékonyabban alkalmazható fűtési mód. Ezt laikusok nem tudják eldönteni. Ami egy másik templomban jól bevált, az a mi templomunkban nem feltétlenül alkalmazható. Helytelennek tartom, hogy a fűtést ilyen ötletszerűen vezessük be. A templomfelújítás során eljön annak is az ideje, amikor a fűtést be lehet szerelni, és ezt az időt meg kell várni. Előre szaladni nem szabad, mert azzal kárt okozunk, nem hasznot. Templomunk jelenlegi belső képe éppen az ilyen hozzáállásnak köszönhető. Ötletszerű beavatkozások sora biztosítja számunkra, hogy templomunk régi, egységes és szép képe helyett szent összevisszasággal találkozunk. Az utóbbi évtizedekben sokan avatkoztak be jól-rosszul a templom belső rendjébe. Ez vonatkozik a mellékoltárok elrendezésére, a falak színére, a szentély berendezésére, az ide-oda aggatott kisebb-nagyobb képekre stb. A templomfelújítás során igyekezni fogunk rendezni ezt a kérdést is, hogy templomunk újra visszakapja belső rendjét, liturgikus letisztultságát. A fűtés bekerülési költségéről: több szakemberrel egyeztettünk már, ezek közül egyvalaki küldte meg árajánlatát. A templom teljes elektromos fűtésének kivitelezési költsége eszerint kb. 8,5 millió Ft. Mindennek megvan a maga ideje. Egyházközségünknek és a Kedves Híveknek is az az érdeke, hogy hosszú távú, takarékos és minden tekintetben optimális megoldás szülessen. A templomban hideg van, nagyon hideg, ezt senki nem vitatja. A jelenlegi körülmények között azonban fűtést készíttetni a templomba felelőtlen tett volna, mert még nincs itt az ideje. Én nem támogatom. Aranyosi-Vitéz Gellért
12
FELSŐVÁROS
2015. február 22.
1. A mai vasárnap perselyadományait a katolikus iskolák javára gyűjtöttük. 2. Pénteken 17:15-től keresztutat végzünk a templomban. Szeretettel várjuk a Kedves Híveket! 3. Köszönjük Híveinknek azokat az adományokat, amelyeket az előző években adójuk 1+1%-ának felajánlásával adományoztak a Katolikus Egyház ill. plébániánk alapítványa számára. Kérjük, ha tehetik, idén is támogassák egyházunk és plébániánk szolgálatát! Rendelkező nyilatkozat az újságos asztalon és a plébániai irodában elérhető. 4. Plébániánk nagyböjti gyűjtést szervez Böjte Csaba ferences atya nagyszalontai gyermekvédelmi központja számára. Nagyszalontán jelenleg 97 gyermeket nevelnek a Szent Ferenc Alapítvány munkatársai. Az ő számukra gyűjtünk tartós élelmiszert, mosószert, tisztítószereket. Kérjük a Kedves Híveket, hogy ruhaneműt, játékot ne hozzanak, ezeket nem tudjuk továbbítani! Az adományokat a plébániai irodába vagy a sekrestyébe várjuk március 15-ig. 5. Előre hirdetjük, hogy Szerzetesek a szerzetességről előadássorozatunk keretében március 7-én, szombaton vendégül látjuk a tihanyi bencés testvéreket. A testvérek 18 órakor szentmisét mutatnak be ill. megtartják a hagyományos előadást rendjük életéről, működéséről. A testvérek szeretnének ízelítőt adni az érdeklődőknek kolostori termékeikből is. Szeretettel várjuk a Kedves Híveket az ígéretes estére! 6. Tartós-élelmiszer adományaikat továbbra is várjuk a kihelyezett kosárba.
