Ez már túl jó nekünk?!

Ez már túl jó nekünk?! Tudatos tudatlanság? Reflexiók a szegedi Biopiac látogatottságáról

Egyik szemem sír, a másik csak figyel... csalódott is vagyok, és nem is. A szívem csalódott, mert reménykedtem az emberi gondolkodás fejlıdıképességében, az eszem viszont más sokadjára konstatálja az emberi mőködés negatívabb oldalát. „Ahogy kint, úgy bent, s ahogy fent, úgy lent” Ha azt mondja valaki magáról, hogy tudatos életvezetéssel él, akkor arról feltétezhetjük, hogy a lelki-szellemi életében megélt tudatosságot, tudást a fizikai világba történı választásai, magatartása is megmutatja hitelesen. Azaz, nem mindegy számára, hogy mit tesz, mit mond, sıt, mit eszik. Nem mindegy számára hogyan bánik önmagával, emberi és természeti környezetével. Nem tudattalan szokások, reflexek rabja. Belsı-külsı világismerettel látja a dolgot menetét, a lényegét, és törekszik az egészségre, a rendre szellemi-lelki és testi értelemben egyaránt. Mert ha a szellemi-lelki szinten EGÉSZségorintált, harmóniát keresı, akkor ennek a fizikai világban is realizálódni kell, azaz kint is egészség- és környezettudatos életet kíván él. ELMÉLETILEG.... mindent megtesz ezért, mert ez számára a normális, a természetes, önazonos, ismétlem elméletileg! „Az vagy, amit megeszel” Közhely, de széleskörben mégsem megértett, hogy nem mindegy mivel tápláljuk magunkat szellemileg-lelkileg és testileg sem! Nem mindegy, hogy az, amit választunk, amit támogatunk a választásainkkal az milyen célokat, erıket, minıségeket szolgál1, annak milyen hatása van mindennapjaink minıségére, a teremtett világ állapotára. Tetteinkért felelısek vagyunk, és választásainkért is, fıleg, ha volt választásunk. Ezzel, talán egyet lehet érteni.... A fizikai táplálkozásnak nagyon sokrétő jelentısége van ezért. Mi van a táplálékban, amit megteremtünk, vagy megvásárolunk? Tudjuk? Nézzünk egy nagyon egyszerő példát, a búzát és abból a lisztet, de mondhatnánk egy almát is, vagy egy szem paradicsomot, egy tojást vagy egy csirkét (vagy mondjak inkább 1

http://www.szabadgondolat.hu/index.php?aid=52&cid=9

1

csirkehúst?). Amit magunkhoz veszünk, annak hihetetlen jelentıségő minıségi tartalma van, csupa információ és energia. Mondhatom, csak minısége van, mert a mennyiségnek önmagában nincs értelme, viszont a minıségnek része a mennyiség, mint ahogy a tartalomtól sem választható el a forma. Bár az emberek fejében ezt a szétválasztást már sikerült megtenni, ezt hívják igénytelenségnek. Mirıl mesél az ételem? Az életem-rıl! Csak egy betőcsere a különbség! (Az ét, mint elem-em.) Arról mesél, hogy én milyen utat választok? Milyen információ van a táplálékban? Az a lelkület, szellem, gondolkodásmód, értékrend, és identitás, viszonyulásmód is bele van kódolva, amivel elıállították. Mindennek információ tartalma van, hiszen mindennek jelentése, jelentısége van (ezt nem vitathatjuk). Benne van az a körülményi minıség, szellemiség, amiben megteremtıdött. A növénynek, állatnak már maga a fajtája, a fajtaválasztása is árulkodó, nemhogy a nevelési körülményei és forrása. És még nem a fizikai síkról beszélünk. Gondolom, senkinek nem kell elmagyaráznom milyen különbség van gazda és gazda között, emberi minıségben, és az élıhöz való viszonyulásban, de egyáltalán a hozzánk, mint vevıhöz való viszonyulásban. És azt sem kell elmondani, hogy milyen különbségek lehetnek termesztési-tenyésztési körülmények között, valamint fajta és fajta között. Menjünk tovább, a táplálék arról is üzen, hogy az a bizonyos emberi indítatással, értékrenddel, céllal kiválasztott fajta milyen tartalommal rendelkezik majd, amikor "beérik". A tartalom fontos? Mi más lenne a legfontosabb? Hiszen azért táplálék, mert a tartalma jelenti a mi tartalmi minıségünket! De a tartalmat nem csak a fajta határozza meg, hanem továbbmenve az, hogy milyen körülmények között nevelkedik: egy természetes, harmonikus életrendben, vagy egy mővi, mérgezett, diszharmonikus, egyensúlytalan mővi káoszban, amit az összeomlás szélén tartanak. A tartalomban benne van, vagy épp nincs benne az a változatosság és gazdagság, amire az egészséges embernek szüksége van, ezt hívják beltartalomnak. És benne van szintén a rezgésben, az a negatív minıség, amilyen természetellenesen, esetleg állati szenvedéssel, és emberellenes módon azt elıállították. Benne van esetlegesen olyan a negatív emberi minıség, mint kapzsiság, önzés, kegyetlenség, beszőkültség, félelem, jellemtelenség, erkölcstelenség, ostobaság, sötétség, stb. Benne van ez a lelki deficit mérgezı rezgés

2

formájában, és benne van a méreg kémiailag, vegyszer formájában. (Persze az üzleti szféra által szponzorált állam hivatalai által megállapított határértékek alatt.) Ennek fı mondanivalója, hogy a fizikai, azaz természeti táplálék minıségében benne van biológiai táplálékon kívül a lelki-szellemi táplálék szintje. A hiányok és mérgek mőködésünk szintjeire is hatnak, mint hiánybetegségek és mérgek felhalmozódásának testi-lelki-szellemi, azaz egészségi tünetei. De benne van úgy is, hogy a fizikai táplálékkal, az abban rejlı fentebb bemutatott összes rezgést, lelkiséget, szellemiséget, mérget, szenvedést vagy szeretetet, negatívumot vagy pozitívumot (információ és energia) is magunkba vesszük. Ez a tükrünk is! Benne van, hogy mi milyen minıséget választunk, támogatunk. A lényeget kisporoló, anyagias, kicsinyes, egoista, embereket és természetet kizsákmányoló mentalistást, vagy a morálon, szereteten, tudáson, odafigyelésen, aktivitáson, hagyományon, renden, harmónián alapuló, élettisztelı és adni vágyó gazdálkodást? Földmővelés vagy mezıgazdaság? Nos, eljutottunk oda, hogy mi is a különbség az ipari, kicsinyes gazdálkodás, és a természetalapú ökologikus gazdálkodás között, és ez még csak a felszín. Az ipari gazdálkodás azontúl, hogy otromba, kulturálatlan, agresszív, kizsákmányoló és embertelen, még mérhetetlenül ostoba, kreativitás és alkalmazkodó képesség nélküli, ismeretei pedig a technológiára szorítkoznak, önismeretük és természetismeretük minimális. A természet erejét fordítja a természet rendje ellen. Ezzel szemben a természetes folyamatokra építkezı, azokkal együtt áramló, együtt élı ökologikus gazdálkodási formák élıbbé, szebbé teszik a tájat, a természetet az emberi szellem által feljebb emelik, azaz mővelik. Ehhez azonban jellemes, tartással rendelkezı ember kell, ehhez önismeret-természetismeret és technikai tudás kell, ehhez kreativitás, hit, alázat kell, ami jellemet feltételez, jellemet formál. Magyarán magasabb emberi minıséget jelent, és így valódi Kultúrát teremthet. A választás mindig arról szól, hogy igazából csak két választásunk van, mindig csak két lehetséges út van szimbolikusan, lefelé vagy felfelé, ugyanígy befelé vagy kifelé. A következmények lényegesen mások, ellentétesek. Az egyik következménye az emberi kultúra, a másiké, pedig a sötét összeomlás. Mindkettıre szükség van a megértéshez, és mindkettı meg is mutatkozik. A lényeg az, hogy az egyes ember mit választ, mit szolgál. Szimbolikusan mélyebb tartalommal és tükörrel is rendelkezik a természet számukra, mint, ahogy a termıföld, a természet elemeinek és lényeinek tisztelettel teli

3

szeretete, szakrális imádata egy kép, lényegileg az anya szeretete, a bennünk lévı nıi – befogadói princípium, lényeg megélése. A földmővelés, a gazdálkodás tisztelettel teli szeretete, szakrális imádata az atyánk szeretete, a bennünk lévı férfi - alkotói princípium, lényeg megélése. A tiszta, egész-séges termés és jószág szeretete, igénye ez az önmagunkon keresztül is megszületı, megnyilvánuló élet szeretetének, létünk teljességének alázatos áhítata, tudata, igénye, megélése. Mindezek hiánya pedig ezen részeink elfedését, hiányát teremtik, aminek lélektani, szellemi és társadalmi következményeit ismerjük. Talán nem kell mondani, hogy melyik gazdálkodási forma esetén van arra esély, hogy ez utóbbi zuhanás megteremtıdjön. Talán nem kell mondani, hogy melyik személet és gondolkodásmód milyen világot teremt bennünk és körénk, mint életminıség, létminıség. Emel, vagy lefelé húzz. A hír: Megalakult a megye elsı biopiaca!2 Konkrét aktualitása is van annak amiért most írok. Mikor az ASA-ram Alapítvány3 áldozatos munkával, önkéntesen elkezdte szervezni a megye egyetlen biológiai-ökológiai úton elıállított termékeket biztosító piacának létrejöttét, akkor azt gondoltam erre biztosan óriási igény lesz! Miért? Mert mindenki azon panaszkodik, hogy „milyen szennyes ez a világ, minden szennyezett, nem tudok tisztán, egészségesen élni, pedig szeretnék, de hát nem lehet, muszáj ezt a mocskot támogatnom, ennem.” Annyian nevezték magukat egészségvagy környezettudatosnak, hogy gondoltam, akkor ez is egy megvalósítási formája lesz ennek. Én kis naiv…, de aztán rá kellett jönnöm, hogy mindez csak önámító, önigazoló sznobizmus. Miért? Amióta a biopiac elindult a magyar biogazdák minıségi termékeivel, azóta folyamatosan kérdezem a szervezıket, hogyan alakul a piac látogatottsága. A helyzet az, hogy a piac látogatottsága nem nı egy ideje, úgy tőnik beállt egy a térség nagyságához képest méltatlanul alacsony szintre. Természetesen a Mars-téri és a Nagybani piac is fontos, de sajnos mindkettıben ott vannak a kereskedık, a spekulánsok, és az ipari gazdálkodás termékei, és ezekben lévı minıség. A Mars-tér pedig tele van ıstermelıi igazolvánnyal igen, de földdel nem rendelkezı kereskedıkkel, kupecokkal, akik fillérekért felvásárolják a helyi, vagy esetleg a külföldi árúkat, és úgy árulják, mintha helyi, saját árú lenne, és nem riadnak vissza attól sem, hogy idıs emberekkel árusítsanak szolidaritást ébresztve. Ezek még mindig jobbak annál, mintha valaki a bevásárló központokban, kereskedelmekben vásárolna, de sajnos azt kell mondjam, ehhez a piachoz képest rosszabb. 2

http://ujszegedibiopiac.hu/kezdolap

3

http://www.asa-ram.shp.hu/hpc/web.php?a=asa-ram

4

Az újszegedi biopiacon csak a tanúsítottan fenntartható, természetes módon elıállított tartalmas és tiszta élelmiszerek vannak, azokat maguk a szomszédos megyékbıl jövı alföldi gazdák, vagy azok megbízottjai árulják. Azért jöttek ilyen messzirıl, hogy terjesszék ezt a gondolkodásmódot, legyen itt a megyeszékhelyen is biopiac, ne csak békés megyében, vagy a fıvárosban. Az ügyért itt töltik a vasárnapjukat, sokszor nullszaldósan. Erre mi a válasz „tılünk” „egészség- és környezettudatosoktól”?! (tisztelet a kivételnek) ….. Inkább nem írom le, amit most ide gondolok hirtelen felindulásból! A piac beállt egy alacsony látogatottsági szintre, ez még nem indított volna írásra, hiszen akkor csak jobban kell propagálni. Viszont, amikor olyannal kellett szembesülnöm, - hogy olyanok se tudják, hogy van a piac, vagy ha tudják is, még egyszer se mentek ki, akik a leghangosabbak a célokat, igényeket, panaszokat illetıen, akik elméletileg leglényegesebbnek tartják ezeket a különbségeket, - szóval itt azért el kellett egy kicsit gondolkodnom. Mi van itt?! Ez most komoly?! Viszonylag látom a dolgok menetét felfordult világunkban, és fejben nem szoktam már semmin sem meglepıdni, de azért sok mindenhez lelkileg hozzá kell szoknom. Nem kell... de miért?! Megkérdeztem egyszerően: Miért? Jött egybıl a gondolkodás nélküli válasz: „Hol is van?” Ezek szerint a hír nem ütötte át az ingerküszöböt anno. Egy másik válasz másoktól, szintén reflexbıl jött a válasz: „Drága…” Jó, akkor menjünk le erre a lépcsıfokra, kezdjük innen! Felnıtt emberek vagyunk ugyebár, elméletileg tudatosak is, tartsunk egy kis önvizsgálatot! Mikor szoktak az emberek, ilyen sematikus válaszokat adni, fıleg, ha még egy lépést sem tettek? Amikor hárítanak, védekeznek, racionalizálnak, magyarázkodnak, a háttérben pedig egészen más ok áll. Mi ez az ok? Ez a tudatos életvezetés hiánya, a változtatástól való idegenkedés, a szokások, a rutin tudattalan mechanizmusához, és látszólagos biztonságához való ragaszkodás, és ezek általi sodródás, valamint ezekbıl fakadóan a belsı egyensúlytalanságból, nyugtalan zizegésbıl szemlélve egy magasabb szintő, harmonikus minıségtıl, erıtıl való távolságtartás tudattalanul: „Ez már túl jó nekünk”. Fel kellene vállalni felelısséggel, hogy igen, ez nekem tényleg fontos nem csak dumálok. A lépés mindig nehezebb, mint a szöveg, mert az valódi belsı rendezettséget, fókuszálást, erıt igényel. Egy kis pszichológiai oknyomozás után nézzük mi is a piaci realitás, a többi pedig mindenkire magára van bízva, merre is viszi az életét, mit támogat felelısséggel. Valóban a „szegedi milliomos elit piaca” ez? A májusban indult újszegedi Biopiacon szinte minden hazailag termeszthetı zöldség és gyümölcs megtalálható, és számos tejtermék, és gabonatermék is, a választék pedig tovább

5

bıvülne, ha lenne IGÉNY. Bizonyos növények, termékek máshol nem is kaphatóak Szegeden. Az árakat megismerheti mindenki, aki hajlandó elindulni a piac irányába. Aki pedig ezt sem teszi meg, és mégis árakról beszél, az önmagát sem veheti komolyan. „Ki tudja azt megfizetni?!” Egy összehasonlítást tettem egyszer a „Piac vagy szupermarket” írásomban4, és sok dilemma, mérlegelés, szempont5 itt is érvényes egy másfajta gondolkodásmód alapján. A legfontosabbakat itt is meg kell említeni. Az „ár” tekintetében a valóság az, hogy van olyan termék, ami ugyan olyan árban van, mint a konvencionális piacon, és van, ami drágább érthetı okokból. Hiszen a konvencionális attól olcsó, hogy mindarra nem áldoz, amire normális esetben áldozni KELL! A hiányzó árat pedig a hiányok kompenzálásában szintén mi fizetjük majd meg, akár a saját életünkben, vagy adók formájában a rendbehozatalhoz, vagy majd gyermekeink a jövıben! Ha tovább gondoljuk az árarányokat, van itt egy másik reláció is. A nagyobb és gazdagabb beltartalmú élelmiszerbıl kevesebb kell, mert kevesebb is tápláló. Az egészségesebb élelmiszer egészségesebbé tesz, erısíti az immunrendszert, és kevesebbet kell tölteni a beteg állapotban szenvedéssel, és anyagilag gyógyszerre. Végül még egy szempontként minden háztartásban van némi rugalmasság, érdemes áttekinteni, mi az ami kevésbé fontos dolog és kiadással jár, és elhagyható feláldozható az értékesebb minıségi élelmiszerért. Mi éri meg? Saját magunk és gyermekeink egészsége szempontjából relatív, hogy mi a „drága”. Vagy inkább gondolkozzunk rövidtávon, ahogy eddig is, most ebben a szőklátókörő pillanatban „occsó oszt jó!” Csak addig nyújtózkodj…, de addig nyújtózkodj! Vegyük persze komolyra, ami „drága”, az drága, ha nincs pénz, akkor nincs. Mi tehetünk? Akkor is legalább menjünk ki és nézzük meg tényleg drága-e! A piac nem a városközpontban van igaz, de azért annyira nem is messze. Ha a termelı más megyébıl eljön hozzánk, akkor talán mi is megtehetünk néhány buszmegállót, vagy néhány száz métert a fenti célokért! Célravezetı önvizsgálat: „Héjj, Lusta vagyok?! Sietek, már megint hová?! Gyerekeim otthon hagytam. Miért hagyom ıket ki már ebbıl is?!” … Igen , ott vagyunk, szétnézünk, kérdezhetünk, 4

http://www.eletharmonia.hu/?q=node/84

5

http://tudatosvasarlo.hu/cikk/valoban-megeri-draga-bioelelmiszert-vasarolni

6

beszélgethetünk …. itt lehet … ez egy ilyen piac … próbálja ki, itt nem harapják le a fejét egy morgással, mint sokszor a konvencionális piacon, ha mer valamit kérdezni a termékrıl! Itt vagyunk, de mit tegyünk, ha szők a költségvetésünk? Bölcs ember, aki gondolkodik az nem mindent, vagy semmi alapon, fekete-fehérben gondolkodik! Nem azt mondja, van, ami drága ezen a piacon, hát ki se megyek, vagy igaz nincs pénzem, de akkor is mindent itt veszek! A bölcs ember lépcsızetesen, folyamatosan változtatja meg életvezetését, nem egyik pillanatról a másikra erıszakolja meg önmagát új életformával. Ez azt jelenti, hogy amit úgy érzékelünk, hogy anyagilag megengedhetjük magunknak, mert nem annyira drágább, vagy egyáltalán nem drágább a konvencionálistól, azt itt vesszük meg, a többit pedig máshol, mondjuk a Mars-téren, nagybanin, vagy beszerezzük ismerıstıl, akinek van földje, stb. Késıbb, pedig vehetünk mást is itt, hiszen az árak változnak. Számomra ez azt jelenti, hogy nem csak elméletileg okoskodom, hanem mindent következetesen teszek, hitelesen, úgy ahogy gondolom. Ha nem is minden táplálékom, de legalább egy része ilyen forrásból, magasabb minıségben szerzem be. Több mint a semmi, már több! Az elsı lépcsıfok. Ha ezt sem teszem meg, akkor komolytalan ember vagyok,… akkor másról van szó! És mit jelentenének az ilyen bölcs emberek, „tudatos vásárlók” a biopiaci árak szempontjából? Gondolkodjunk, „gondol-gondol”, ahogy Micimackó inspirálja magát! Ha egyre több vevı jelenik meg a piacon, és azok egyre többet vásárolnak: •

A termelık csökkenteni tudják az áraikat, mert a bevétel növekedésével, a költségek megtérülnek, a haszon realizálódik, és megengedhetik a csökkentést. Ha mégsem, akkor is:

•

Látván, hogy a piac mőködik, azok a termelık is belépnének, aki eddig az alacsony látogatottság miatt távol maradtak, így a termelık egymás árait nyomják majd le.

•

Valamint, ha azt látják a gazdák, hogy inkább az olcsó termékeket viszik, és a drága rajtuk marad, akkor a megnövekedett bevétel miatt, megengedhetik, hogy azok árait is lejjebb viszik.

Mindannyiunk érdeke, hogy több vevı legyen! Azért is bízhatunk ebben a piaci mechanizmusban, mert ismerve ezeket a kertészeket, gazdákat emberileg, nem az extraprofit a fı motivációjuk, ahogy fentebb is írtam. Tudniillik, aki az ilyen „nehezebb”(látszólag), de jobb gazdálkodási formára adja a fejét, az csak szívbıl végezheti, az nem anyagi szemlélető ember, a kettı nehezen fér össze egy jellemben (persze kivétel erısíti a szabályt, de egyáltalán nem ez a jellemzı ebben a körben).

7

Önhitelesség – következetesség! Mit jelent a magam szempontjából, ha még ezeket a kis lépéseket sem teszem meg egy mások által, szívbıl nyitott lehetıségben? Nem nevezhetem magam sem tudatosnak, mert azt mutatom, nekem nincs igényem erre a minıségre, szellemiségre: „Valójában minden jó van így, ahogy eddig volt”. Azt is jelenti, hogy a környezet-társadalom- és egészségromboló gazdálkodási és kereskedelmi módszereket támogatom. Komoly kijelentés ez, de igaz! Ha nem a fenntarthatót támogatom, akkor azzal szemben a fenntarthatatlant támogatom, nincs más választás! Ennek felelıssége elvitathatatlan, mert van választásunk! A piac szempontjából, pedig azt jelenti, hogyha minden így marad, akkor a piacon az árak csak egyre magasabbak lesznek, végül a termelık megunják a közönyt, és lelépnek, a piac megszőnik. Az ügy, a kiútkeresés megbukik, a lehetıség megszőnik! Ennyi volt. Mi közünk hozzá?! Csak nekünk van közünk hozzá! Ez nem reklám! Engem nem érdekel, hogy sokaknak a biotermékek vásárlása csak sznob „egészségegoista” megnyilvánulás. Ismert, hogy számomra fontos, hogy mivel tápláljuk magunkat szellemileg-lelkileg-testileg, ezért egy ilyen ügyért írok itt. Most nem érezzük a súlyát, de, amikor betegek vagyunk, vagy rossz a közérzetünk, vagy amikor majd általánosan növekednek az élelmiszer árak a fenntarthatatlan „gazdálkodás” (garázdálkodás) miatt, akkor érezzük majd a másik választott út valódi súlyát és még lejjebb húzó minıségét. Nem a világ megváltásról van szó, hanem az ilyen pici kis tudatos, hiteles mozzanatokról, elsısorban önmagunkból, önmagunkért. Ez az írás nem azt mondja, válaszd a biopiacot! Azt kívánja, lásd, nem mindegy mit gondolsz, mit mondasz és mit választasz, és ez a döntés legyen következetes! Kell most korunkhoz hően az ilyen és az olyan minıség melletti választás is, ezt is el kell fogadni. Azonban, ezen a szinten a te választásod, amiért vállalod a felelısséget. Én választottam, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a táplálékunk nagy részét a kertünkben biológiai módon megtermeljük magunknak, önellátóan. Amit nem sikerül, azt is biológiai, ökológiai módon gazdálkodóktól törekszünk beszerezni. Személyes tapasztalom, hogy az egész egy folyamatos tanítás, … a természet tanít, … ha hagyjuk. Bár egyik szemem, ha sír is, … a másik még remél…

Szeged, 2010. november Kotogán Róbert Életharmónia Alapítvány

8