EURACADEMY OBSERVATORY “AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS TECHNOLÓGIÁK ÁLTAL TÁMOGATOTT ÉLETHOSSZIG TARTÓ TANULÁS EURÓPAI OBSZERVATÓRIUMA A VIDÉKI EGYÉNI VÁLLALKOZÁSOK, MIKRO– KIS– ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK SZÁMÁRA”
WP2: Az IKT által támogatott tanuláshoz kapcsolódó politikák és gyakorlati tevékenységek áttekintése Vezetői összefoglaló Magyarország
Kukorelli Irén Tóth Péter MTA RKK NYUTI Győr 2007
Magyarország területének legnagyobb hányada rurálisnak tekinthető. Bár a tudományos életben sokáig folyt polémia arról, hogy az ország különböző jellegű területei miként csoportosíthatóak különböző kritériumok mentén, a végső lehatárolás alapját a fejlesztési programozáshoz felhasznált, kistérségi alapon működő és az OECD kritériumait figyelembe vevő rendszer képezi. Ez alapján elmondható, hogy az ország 96%-a vidéki térségnek minősül, ahol a népesség 74,5%-a él, kétséget kizáróan vidéki területen él a népesség 31,3%-a, mely az ország területének 58,3%át teszi ki. Bár a rurális területek aránya nagynak mondható, a KKV-k működési területe ennek ellenkezőjeként írható fel, a legnagyobb arányban ekkora méretű cégeket a fővárosban,
a
főváros
agglomerációjában,
a
nagyvárosokban
és
azok
agglomerációjában találhatunk. A KKV–k számát jócskán meghaladja mindenhol a mikrovállalkozások (10 főnél kevesebb alkalmazottal rendelkező vállalkozás) száma. Arányaiban 6-10-szer magasabb ezen vállalkozások száma. A vállalkozói kedv esetében elmondható, hogy a kelet-nyugat regionális megosztottság ebben az esetben jelen van, az ország nyugati része vállalkozóbb szellemű, magasabb az aktív
lakosság
aránya.
Nincs
még
pontos
meghatározása
a
KKV-knak
Magyarországon. Ami a KKV-k számítógépes ellátottságát illeti, ebben a magyar értékek nem sokkal maradnak el az európai értékektől. 2004-ben a 10 főnél több alkalmazottnál többel rendelkező vállalkozások 88%-nak volt számítógépe, de csak 78 %-uk rendelkezett internetkapcsolattal. Amennyiben ezen adatokat külön vizsgáljuk a kicsi, majd a közepes
méretű
vállalkozásoknál,
láthatóvá
válik,
hogy
közepes
méretű
vállalkozások ellátottsága minden tekintetben jobb az országos átlagnál. Magyarország az IT infrastruktúra kiépítettsége szempontjából jól áll. (2005 végéig a hazai települések 81%-ra elért a szélessávú rendszer.) A rendszerváltás óta eltelt másfél évtized elsőként az akadémiai, kutatási szféra, majd a közigazgatás, közoktatás és a közösségi elérések IT infrastruktúrájának fejlesztését hozta magával, miközben a piaci alapon működő infrastrukturális beruházásokra is sor került. Az ország területe kicsi, ezért az internet valamilyen formában a társadalom nagy hányada számára elérhető (otthon, munkahely, közösségi pontok). A használati arány azonban alacsony, ami azt jelenti, hogy a magyarországi internethasználók köre igen homogén: más kifejezéssel élve hazánkban igen jelentős digitális 2
megosztottság tapasztalható bizonyos változók mentén. Ezek közül a legfontosabb az életkor és az iskolai végzettség. Az internet Magyarországon napjainkban főként a fiatalok és fiatal felnőttek, valamint a magasan képzettek technológiája. Az internethasználat terjedése szempontjából a jövedelmi helyzet is fontos tényező: a magas jövedelműek használják nagyobb gyakorisággal ezt a technológiát. Az idősek, a kistelepüléseken élők, illetve a roma származásúak egyaránt kedvezőtlenebb helyzetben vannak IKT-elérés és -használat szempontjából az átlaghoz viszonyítva. A kutatások azonban az anyagi háttér mellett egyre nagyobb arányban a mentális okokat is kimutatják amikor arról van szó, hogy adott rétegek miért nem használják az új technológiákat. Az új technológiák elterjedése szempontjából az utóbbi pár évben egyfajta telítődés érzékelhető, ami a fejlődés stagnálását mutatja. Internet és számítógéphasználat számokban: –a háztartások számítógép-ellátottsága 31 és 54 százalék között, – a háztartások internetellátottsága 15 és 19 százalék között mozog, aminek a kétharmada szélessávot használ – a lakosság internethasználati mutatója 25 és 35 százalék között mozog – a magyar cégek 78%-a
használ internetet (ha az ötven főnél többet
foglalkoztatókat nézzük, akkor ez az arány 90%) és 40%-uknak van weboldala Az elmúlt évek során az infrastruktúra fejlesztések mellett a társadalom érzékenyítésére, az IT eszközök használatának elterjesztésére és mindennapi használattal kapcsolatos ismeretek átadására fókuszáltak a témával foglalkozó állami szervezetek. (OM, IHM) A beavatkozás legfontosabb terepe a témára koránál fogva legfogékonyabb korosztály a közoktatásban és a felsőoktatásban részt vevő diákok voltak. Ezen a téren az infrastruktúra-fejlesztés mellett már oktatási tartalomfejlesztés és módszertani fejlesztés is történt. A fejlesztések nagy hányada azonban csupán a közoktatást érintette, aminek hatásai csak lassan sugároznak ki az oktatás további területeire. Az IKT alapú oktatás a magyar oktatási rendszer több évszázados hagyományai – poroszos, frontális oktatáson alapuló rendszer- miatt nehezen tud elterjedni. Az új technológiák használatára és a módszertan kidolgozására a 70-es évek óta folynak kísérletek, az IKT alkalmazásával kapcsolatos ismeretek tanítása azonban napjainkig nem jelent meg a pedagógus-képzésben. 3
Az IKT eszközöket elsőként a rendszerváltás után a liberalizált oktatási piacra belépő magáncégek használták, vagy azért, mert nyugat-európai anyacégüknél már kidolgozottak voltak a módszerek, vagy mert pénzügyileg megérte nekik alkalmazni az új módszereket. Elsőként a nyelvoktatásban, majd a különféle tréningcégeknél jelent meg az IKT alapú oktatás. Az
e-learning
használatára
alkalmas
keretrendszerek
fejlesztése
pályázati
pénzekből, átfogó koncepciók nélkül kezdődött meg Magyarországon a 90-es évek közepén, aminek hatására széttöredezett és átjárhatatlan rendszerek alakultak ki egymás mellet és kialakult a témával foglakozó intézményi háttér is. Az e-learning használata ekkor terjedt el a magyar felsőoktatásban (a távoktatásban) ahol az elnevezés a lehető legkülönfélébb technológiákat és módszereket tartalmazza. Ezen a szinten a rendszer működőképes, azonban a színvonal nagyon változó, sok esetben csak papíron létezik a rendszer. Az IKT alapú képzések legnagyobb felvevői azok a nagy cégek, amelyek nem rendelkeznek külön oktatási divízióval. (Azon multinacionális cégek, ahol létezik ilyen csoport, példaként szolgálnak a kisebb oktatási cégeknek.) Az oktatási cégek nagy hányada a piacról él. Amennyiben erre módja nyílik különböző támogatásokat igénybe véve szervez képzéseket hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknak (munkanélkülieknek, rurális területeken élőknek, itt működő KKV-k alkalmazottainak). Az így elkészített oktatási anyagok nem egy hosszútávú koncepció részei, nem a fenntartható fejlődést szolgálják, csupán egyedi lehetőséget ragadnak meg, amely a támogatás megszűnésével nem működnek tovább. Témánk és kutatásunk szempontjából fontosabbak a közösségi tudatfomálás különböző formái, ezen belül a jobbára közpénzből vagy uniós támogatásból finanszírozott kísérleti programok érdemelnek nagyobb figyelmet. Ezekben az esetekben jelennek meg legmarkánsabban azok a csoportok, akiknek kutatására vállalkoztunk. Ezen programok támogatások nélküli túlélése azonban több szempontból is kérdéses. Másik fejlesztési irány a tartalomfejlesztés, aminek célja olyan új, hasznos és más módon nem elérhető IKT tartalmak létrehozása, amik továbbmozdítói lehetnek mind az internetpenetráció növekedésének mind az oktatás fejlődésének.
4
A hazai IKT alapon működtetett LLL rendszerről összefoglalásként elmondható, hogy sem módszertani alapjai sem a stratégiák szintjén megfogható kezdeményezések, törvényi keretei és minőségbiztosítása nem adottak. A digitális írástudatlanság magas szintje a magyar társadalomban és az IKT használatától való ódzkodás, félelem
nagyban
megnehezíti
az
oktatási
szervezetek
helyzetét.
Az
internethasználók amúgy is kis rétegének is csak 20%-a használja tanuláshoz, interaktív oktatóprogramok működtetésére a számítógépét a KSH felmérései szerint.
5
