EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA ERDŐ- ÉS FAGAZDÁLKODÁS

EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA ERDŐ- ÉS FAGAZDÁLKODÁS

FVM KÉPZÉSI ÉS SZAKTANÁCSADÁSI INTÉZET BUDAPEST, 2005

EU VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKÁJA ERDŐ- ÉS FAGAZDÁLKODÁS

Szerzők: Dr. Gerencsér Kinga Dr. Jáger László Dr. Lett Béla Dr. Mészáros Károly Dr. Varga Szabolcs Facskó Ferenc Hegedűs Attila Schiberna Endre Lektorok: Barátossy Gábor Dr. Marosi György Szerkesztő: Dr. Héjj Botond

Tartalomjegyzék I. Erdészet az EU-ban _____________________________________________________________ 6 1. Bevezetés ____________________________________________________________________ 6 2. Az Európai Unió fontosabb erdészeti paraméterei ____________________________________ 6 2.1. Erdőterület _______________________________________________________________ 6 2.2. Fafaj megoszlás ___________________________________________________________ 7 2.3. Az erdőterületek természetességi kategóriái, védett erdőterületek _____________________ 8 2.4. Élőfakészlet, folyónövedék és fakitermelés ______________________________________ 9 3. Az erdőre alapozott ipar (EAI) jellemzői ___________________________________________ 10 4. Az erdészet és a vidékfejlesztés kapcsolata az EU-ban ________________________________ 11 II. Nemzeti erdőprogram kialakítása ________________________________________________ 14 1. Történeti áttekintés ___________________________________________________________ 14 2. A Nemzeti Erdőprogram elemei _________________________________________________ 15 3. Megvalósítás kulcsterületei _____________________________________________________ 16 4. Kapcsolódás az egyéb nemzeti fejlesztési programokhoz ______________________________ 17 5. A Nemzeti Erdőprogram megvalósításának előnyei __________________________________ 17 III. Hazai és nemzetközi szervezetek a magán-erdőgazdálkodásban ______________________ 18 1. A magán-erdőgazdálkodás funkcionális szereplői ____________________________________ 18 1.1. Az erdőgazda ____________________________________________________________ 18 1.2. A bejelentett erdőgazdálkodó ________________________________________________ 18 1.3. A szakirányító ____________________________________________________________ 18 1.4. Az integrátori hálózat ______________________________________________________ 19 2. A magán-erdőgazdálkodási szektorban előforduló jellemző gazdálkodási formák ___________ 19 2.1. Egyéni erdőhasználat ______________________________________________________ 20 2.2. Közös megbízott __________________________________________________________ 20 2.3. Szövetkezet, erdőszövetkezet ________________________________________________ 20 2.4. Erdőbirtokossági társulat ___________________________________________________ 20 2.5. Gazdasági társaságok ______________________________________________________ 21 3. Érdekképviseleti szerveződések a magán-erdőgazdálkodásban _________________________ 21 IV. A megváltozott társadalmi igények hatása az erdőgazdálkodásra _______________________ 22 1. Az erdőrezervátumok kijelölése _________________________________________________ 22 2. A NATURA 2000 hálózat ______________________________________________________ 24 3. A természetvédelmi korlátozások miatti kártalanítás _________________________________ 26 4. Eredettanúsítás _______________________________________________________________ 27 4.1. A tartamos erdőgazdálkodás tanúsítása ________________________________________ 27 4.2. A faforgalmazási lánc tanúsítása _____________________________________________ 29 V. Új tendenciák az elsődleges fafeldolgozásban _______________________________________ 30 1. Új tendenciák a fűrésziparban ___________________________________________________ 32 3

2. Hulladékok illetve melléktermékek kezelése ________________________________________ 32 2.1. A megelőzés terén _________________________________________________________ 33 2.2. A hasznosítás terén ________________________________________________________ 33 2.3. Az ártalmatlanítás terén ____________________________________________________ 33 3. Termékekkel szemben elvárt követelmények: _______________________________________ 33 4. A feldolgozással szembeni követelmények _________________________________________ 33 VI. Az erdőt érintő EU-s jogi ismeretek ______________________________________________ 36 1. Az erdészeti jogalkotás fejlődése az Európai Unióban ________________________________ 37 2. Az erdészeti jogszabályok megjelenési formái ______________________________________ 38 3. Az EU erdészeti stratégiája _____________________________________________________ 39 4. A környezetvédelmi célú erdészeti jogalkotás az Európai Unióban ______________________ 40 5. A mezőgazdasággal kapcsolatos erdészeti jogalkotás az Európai Unióban _________________ 40 6. Az Európai Unió és trópusi erdők ________________________________________________ 40 6.1. Az illegális fakitermelés megakadályozásával kapcsolatos EU kezdeményezés _________ 41 VII. Az erdészeti adózás és támogatás jelenlegi és várható rendszere _______________________ 44 1. Az erdőgazdálkodás számviteli és adózási sajátosságai ________________________________ 44 1.1. Az erdővagyon és a vagyon változások adózása _________________________________ 45 1.2. A magán-erdőgazdálkodás, mint szakaszos üzem hozama, ráfordítása és adózása _______ 45 2. Az erdészeti támogatás az Európai Unióban, támogatásaink összehangolása az EU-val ______ 45 2.1. Erdészeti támogatásaink jogszabályi háttere és EU-s megítélése _____________________ 46 3. A magyar támogatások alakulása az átmeneti időszakban ______________________________ 47 3.1. Erdészeti központosított költségvetési bevételek, az erdőfenntartási járulék (EFJ) _______ 48 3.2. Az erdészeti közcélú feladatok ellátásának, az erdőfelújításának támogatása ___________ 48 3.3. A magán-erdőgazdálkodás támogatása _________________________________________ 49 3.4. Az erdő többcélú rendeltetése érvényesítésének támogatása 2004-ig _________________ 49 4. Az erdőtelepítés támogatásának harmonizálása az EU szabályokkal _____________________ 49 4.1. Erdőtelepítés, erdőszerkezet-átalakítás és fásítás támogatása - 2004-ig ________________ 49 4.2. Az erdőtelepítés szabályozásának módosítása 2004-ben ___________________________ 50 4.3. Az erdőtelepítés támogatásának mértéke Euro-ban _______________________________ 51 VIII. Hazai és külföldi információs források __________________________________________ 54 1. Keresés nyilvános on-line könyvtári katalógusban ___________________________________ 54 2. Keresés az interneten elhelyezett információk között _________________________________ 55 IX. Melléklet ____________________________________________________________________ 58 1. Ábrajegyzék _________________________________________________________________ 58 2. Táblázatok jegyzéke ___________________________________________________________ 58 3. Rövidítések magyarázata _______________________________________________________ 58

4

HEGEDŰS ATTILA

I. ERDÉSZET AZ EU-BAN 1. Bevezetés Az EU addig is heterogén erdészeti jellemzőit a 2004. május 1-jén csatlakozott 10 új tagállam még árnyaltabbá és sokoldalúbbá tette. Átlagos adatokkal ugyan jellemezhető az EU erdővagyona, erdősültsége és fafaj megoszlása, de ezen mutatószámokat nem szabad tényleges átlagadatoknak tekintenünk, az egyes tagállamokban ezektől jelentősen eltérő adatokkal találkozhatunk. Szem előtt kell tartanunk azt a tényt is, hogy az integráció bővülési folyamata nem állt le: az Unió jelenlegi álláspontja szerint 2007-ben újabb két ország, Bulgária és Románia (erdőterületük együttes nagysága több mint 10 millió hektár) is az EU tagországává válik. Jelen tanulmányrészben elsőként az Unióba csatlakozott új tagállamok (8) – köztük hazánk –, valamint két tagjelölt ország (Bulgária, Románia) és a korábbi EU-15-ök fontosabb erdészeti jellemzői kerülnek összevetésre, amelyet az erdőre alapozott iparágak (forest-based industry) összehasonlítása követ, végül az erdészet és a vidékfejlesztés kapcsolata kerül kiemelésre.

2. Az Európai Unió fontosabb erdészeti paraméterei 2.1. Erdőterület Az Európai Unióban a legutóbbi bővítést követően az erdő és egyéb fás területek nagysága több mint 160 millió ha, ami a teljes termőterület 35%-át teszi ki. Ebből 137 millió ha az erdő, melyből közel 117 millió ha a közvetlen faanyag ellátást szolgálja. Az 1. sz. táblázat tanúsága szerint az EU erdőterületének több mint 30%-a a skandináv térségbe koncentrálódik. Jelentős erdőterületek vannak még Spanyolországban, illetve Franciaországban is, de az újonnan csatlakozók közül nem szabad elhanyagolni Lengyelország erdőterületeit (9 millió ha). Az EU-hoz tartozó országok erdősültség adatai az átlagtól (35%) igen nagy eltéréseket mutatnak. Az erdősültség Finnországban 71,9%, Svédországban 66,8%, ezzel szemben Írországban csupán 8,6%. Az újonnan csatlakozott országok közül Szlovénia, Észtország és Lettország a három legerdősültebb ország. Hazánk az erdősültséget (20%) illetően az utolsó helyen szerepel. A tagországok eltérő erdősültségét Magyarország megyéihez lehetne hasonlítani: míg Békés 4,2%-kal a legkevésbé erdősült, addig Nógrád 37,1%-kal a legerdősültebb megye. A 1. sz. táblázatból látható, hogy az EU átlagos erdősültsége közel kétszerese a magyarénak. Ez a tény előrevetíti a 26-27%-os magyar erdősültség elérését, ami a mezőgazdasági termelésből felszabaduló területek egy részének racionális hasznosítási módja lehet. Az EUban az erdőterv szerint kezelt erdők aránya 85%, hazánkban ez a mutató 100%, azaz a teljes erdőterületen erdőterv szerint folyik a gazdálkodás.

6

ERDÉSZET AZ EU-BAN

1. Táblázat Erdőterület nagysága Ország

Erdő és egyéb fás terület Erdő

Ausztria Belgium Dánia Egyesült Királyság Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország EU-15 Ciprus Csehország Észtország Lengyelország Lettország Litvánia Magyarország Málta Szlovákia Szlovénia EU-25 összesen Bulgária Románia

3 924 672 538 2 489 22 768 16 989 6 513 339 591 89 10 740 10 842 3 467 25 984 30 259 136 204 280 2 630 2 162 8 942 2 995 2 050 1 811 0.347 2 031 1 166 160 271 3 902 6 680

Egyéb fás terület

Erdőterület

3 840 646 445 2 469 21 883 15 156 3 359 339 591 86 10 740 9 857 3 383 13 509 27 264 113 567 117 2 630 2 016 8 942 2 884 1 978 1 811 0,347 2 016 1 099 137 060 3 590 6 301

Faanyag ellátást szolgáló Ezer ha 3 352 639 440 2 108 20 675 14 470 3 094 314 580 86 10 142 6 013 1 897 10 479 21 236 95 525 43 2 559 1 932 8 300 2 413 1 686 1 702 0 1 706 1 035 116 901 3 124 5 617

Faanyag ellátást nem szolgáló 488 7 5 361 1 208 686 265 25 11 0 598 3 844 1 486 3 030 6 028 18 042 74 71 84 642 471 292 109 0 310 64 20 159 466 684

84 26 93 20 885 1 833 3 154 0 0 3 0 985 84 12 475 2 995 22 637 163 0 146 0 111 72 0 0 15 67 23 211 314 379

Forrás: TBRFA, 2000

2.2. Fafaj megoszlás Az EU-15-ök esetén a tűlevelű erdők aránya 57%, ezen belül két fafaj-csoportnak – Picea sp. és Pinus sp. – van domináns jelentősége. A csatlakozó tíz ország átlagában a fenyőerdők aránya 46%, a lombosoké 37%, a fennmaradó 17%-on elegyes erdők találhatók. A fafaj megoszlások elemzése alapján elmondható, hogy a fenyőerdők aránya a legnagyobb Lengyelországban, ahol az erdőterület 2/3-a fenyves. Északról déli irányba haladva érzékelhető, hogy folyamatosan csökken a fenyőerdők aránya a kontinensen. Így az Európai Unió ilyen szempontból két jól elkülöníthető csoportra oszlik: egyrészt egy északi blokkra (Skandináv országok, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország), ahol egyértelműen a tűlevelűek dominálnak. És egy déli egységre: (Franciaország, Spanyolország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Románia, Bulgária), ahol a lombos fajok jellemzőbbek, azzal a kiegészítéssel, hogy Szlovákia, Szlovénia és Románia esetén a 30%-os fenyőarány nem lebecsülendő.

7

HEGEDŰS ATTILA

2.3. Az erdőterületek természetességi kategóriái, védett erdőterületek Az erdők biodiverzitásának értékelésekor kulcs szerepet kap az erdők természetességének megítélése. A TBFRA három erdőkategóriát különít el: háborítatlan, természetközeli és ültetvény erdő. Az EU-15-ök országaiban kb. 5,8 millió ha háborítatlan erdő található, ami a teljes erdőterület 5%-át jelenti. A csatlakozó országokban mindössze 722.000 ha ilyen erdőterület van, ez az erdeik 2%-át érinti. Összehasonlítva ezt az értéket az EU-15-ök mutatószámaival látható, hogy az EU-15-ök háborítatlan erdeinek aránya a csatlakozó közép- és kelet európai országok hasonló arányainak több mint a duplája. Ugyanakkor, ha az EU-15-ök közül Finnország és Svédország háborítatlan erdőterületeit nem szerepeltetjük az összehasonlításban, a különbség a csatlakozó tíz ország és az EU-15-ök között kiegyensúlyozottá válik. A TBFRA adatbázisa szerint Csehországban, Észtországban és Magyarországon nincs háborítatlan erdő. A védett erdőterületek összehasonlítása a nemzetközileg elfogadott IUCN kategóriák alapján történik. A csatlakozó országok erdőterületének több mint 18%-a tartozik az IUCN I-VI védelmi csoportba. A térségből kiemelkedő értéket hordoz Románia: 397.000 ha erdő esik az IUCN I-II egységbe. Különleges helyzetben van Észtország, ahol a fokozottan védett erdők területe megháromszorozódott az elmúlt öt évben. Szlovákia és Bulgária erdőterületének közel 40%-a IUCN védelmi kategóriáinak valamelyikébe esik. Ezzel szemben Szlovéniában mindössze 78.000 ha (7,1%) erdőterület esik az IUCN védettségi kategóriákba. Ugyanakkor például Szlovákia és Szlovénia védett erdeinek pusztán számok alapján történő megítélése félreértésekre adhat okot. Míg Szlovákiában az éves bruttó növedék kb. 53%-át kitermelik, addig Szlovéniában csupán a 36%-át. Ezért nem igazán a védett erdőterületek kiterjedése, aránya a meghatározó, sokkal inkább az, hogy az adott ország mennyire rendelkezik határozott elképzeléssel arról, hogy milyen cél és eszközrendszert állít fel erdeinek megóvása érdekében (CSÓKA, 2004). Az EU-15-ök erdőterületeinek közel 17%-a (kb. 19 millió ha) tartozik IUCN védettségi kategóriába. Ez a mutató valamennyi tagjelölt ország felvétele után közel 25 millió hektárra növekszik. Így a bővülési folyamattal ez EU erdeinek biodiverzitása tovább gyarapszik.

8

ERDÉSZET AZ EU-BAN

2.4. Élőfakészlet, folyónövedék és fakitermelés 2. Táblázat Élőfakészlet, folyónövedék, fakitermelés és erdőtulajdonlás Ország Ausztria Belgium Dánia Egyesült Királyság Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország EU-15 Ciprus Csehország Észtország Lengyelország Lettország Litvánia Magyarország Málta Szlovákia Szlovénia EU-25 összesen Bulgária Románia

Élőfakészlet kéregben (millió m3)

1. Éves nettó 2. Fakiterfolyónövedék melés kéregkéregben (ezer ben (ezer m3) m3) 28 137 20 041 5 176 4 400 3 450 2 444 15 270 9 500

Fenyő

Lomb

Összes

909 65 31

188 77 24

190

127

1 097 141 55 317

1 589 1 035 85 30 40 .. 1 970 469 148 363 2 466 9 391 5 574 199 1 512 304 220 47 .. 241 155

351 1 856 67 25 4 .. 910 960 128 231 462 5 408 0 110 115 396 198 142 268 .. 270 156

1 940 2 892 152 54 44 20 2 880 1 429 276 594 2 928 14 819 5 684 315 1 908 502 363 315 .. 511 311

74 516 93 330 3 882 2 917 3 500 667 92 462 32 211 15 195 30 108 95 822 496 643 100 20 856 7 677 44 976 14 410 10 263 10 884 .. 13 858 6 395

12646

7 066

19 731

194 526

274 816

467 1 341

2./1. %

Tulajdonlás (%) Közösségi

Magán

71 85 71 62

18,1 43,0 28,4

81,9 57,0 71,6

43,1

56,9

54 300 60 174 1 748 2 150 2 330 340 48 584 10 101 11 500 15 863 67 766 311 241 60 16 355 4 028 32 212 8 150 5 750 6 449 .. 7 400 2 300

73 64 45 54 67 51 53 31 76 53 71 63 60 78 52 72 57 56 59 .. 53 36

29,7 24,9 81,9 51,0 66,2 46,7 53,6 34,0 7,7 21,6 20,3

70,3 75,1 19,1 49,0 33,8 53,3 46,4 66,0 92,3 78,4 79,7

57,9 84,1 91,5 83,3 56 82,1 64,5 .. 55,8 29,8

42,1 15,9 8,5 16,7 44 17,9 35,5 .. 44,2 70,2

626 062

393 945

63

11 973 31 878

4 852 13 600

41 43

100 94,6

0 5,4

Forrás: TBRFA, 2000

A tíz csatlakozó ország bruttó élőfa készlete 6,7 milliárd m3. Ugyanez a mutató az EU-15-ök esetén 14,8 milliárd m3, tehát az Unió élőfakészlete az eredeti állapothoz képest 45%-kal nőtt. Más megközelítésben, a csatlakozó országokban az átlagos élőfa készlet 202 m3/ha, míg az EU-15-ökben az érték mindössze 130,5 m3/ha. Lengyelországban a legnagyobb, míg Szlovéniában a legkisebb az élőfa készlet abszolút nagysága a csatlakozó országok között. Lengyelország rendelkezik a csatlakozó országok teljes élőfa készletének negyedével, Szlovénia pedig a 3%-ával. Figyelemre méltó, hogy Szlovéniában a legnagyobb az átlagos élőfa készlet (283 m3/ha). Magyarországon ez az indikátor 174 m3/ha, ami közepes értéket képvisel. A legalacsonyabb érték (130 m3/ha) Bulgáriában figyelhető meg. A csatlakozó országok viszonylag magas élőfa készletének egyik magyarázata lehet, hogy a térségben az erdőgazdálkodás hagyományaiból adódóan hosszú vágásfordulókat alkalmaztak. Egyes országok, például Szlovénia a jelenleg is magas átlagos élőfa készletét tovább kívánja emelni: legalább 300 m3/ha érték elérését tűzték ki célul (www.un.org). A csatlakozó tíz ország éves folyónövedéke kb. 130 millió m3, a legalacsonyabb érték Szlovéniában (6,3 millió m3), a legmagasabb Lengyelországban (44,9 millió m3) figyelhető meg. 9

HEGEDŰS ATTILA

Az egy hektárra eső folyónövedék a csatlakozó országokban (4,2 m3/ha) magasabb, mint az EU-15-ök (3,4 m3/ha) esetén. A legutóbbi bővítést követően Európai Unió éves folyónövedéke elérte a 626 millió m3-t (2. sz. táblázat). A fakitermelés vonatkozásában a csatlakozó országokban (10) évente összesen a TBRFA szerint 81 millió, az újabb kutatások szerint 121 millió m3-t termelnek ki, ez a mutató az EU-15ök teljes kitermelésének (kb. 300 millió m3) kb. 40%-át jelenti. A csatlakozó országok közül Lengyelország végzi el a teljes fakitermelés 28%-át, melyet Csehország követ 18%-kal, a sort végül Szlovénia zárja 2,2%-kal.

3. Az erdőre alapozott ipar (EAI) jellemzői Az Európai Bizottság az alábbi ipari szektorokat tekinti erdőre alapuló, illetve ahhoz kapcsolódó iparágaknak: fafeldolgozás; cellulóz-, papírgyártás; papír-, és kartonfeldolgozás; nyomdaipar. A 3. és 4. sz. táblázat e szektorokról nyújt összefoglaló képet. 3. Táblázat Az EU-25-ök erdőre alapozott iparának 1 főbb mutatói 2001-ben I. Szektor EU-15 (Mrd €)

Fafeldolgozás Cellulóz-, papírgyártás Papír-, és kartonfeldolgozás Nyomdaipar EAI összesen Teljes termelés EAI/ teljes termelés (%)

Termelési érték EU-15 EU-10 (%) (Mrd €)

94,3 69,6 73,4 98,9 336,2 5 059,8 6,6

28,0 20,7 21,8 29,5 100,0

EU-10 (%)

9,1 3,6 3,4 4,5 20,6 280,0 7,4

2

44,1 17,5 16,5 21,9 100,0

EU-15 (Mrd €)

Hozzáadott érték EU-15 EU-10 (%) (Mrd €)

29,4 22,2 22,6 41,8 116,0 1 450,3 8,0

25,3 19,2 19,5 36,0 100,0

EU-10 (%)

3,0 1,2 1,1 1,7 7,0 84,4 8,3

42,9 17,1 15,7 24,3 100,0

Forrás: European Commission, 2004

4. Táblázat Az EU-25-ök erdőre alapozott iparának főbb mutatói 2001-ben II. Szektor

Erdészet Fafeldolgozás Cellulóz-, papírgyártás Papír-, és kartonfeldolgozás Nyomdaipar EAI összesen Teljes termelés EAI/ teljes termelés (%)

Foglalkoztatottak száma (ezer fő) EU-15 EU-10

248 873 223,4 429,3 931,3 2 705,0 28 350,6 9,5

139 315,4 30,9 58,1 107,2 650,6 5 655,2 11,5

Vállalatok száma (ezer db) EU-15 EU-10

n.a. 128,3 1,99 12,9 104,4 247,6 1 708,9 14,5

n.a. 62,2 0,3 3,3 21,1 86,9 467,5 18,6

Forrás: European Commission, 2004 (n. a. – nincs adat)

Az EU-15-ök tagállamai közül különösen a skandináv országokban meghatározó az erdőre épülő iparok szerepe a nemzetgazdaságban. Az erdőre alapozott iparágak termelési értéke 2001-ban meghaladta a 300 milliárd Eurót (3. sz. táblázat), a foglalkoztatottak létszáma pedig a 2,7 milliót, ezzel az ipar jelentős szektorát alkotják. Az újonnan csatlakozó országokban a termelési érték nem éri el a 21 milliárd Eurót, és mindössze 650 ezer embert foglalkoztatnak az erdőre alapuló iparágak (4. sz. táblázat). Ugyanakkor a teljes nemzetgazdasághoz viszonyítva az erdőre alapozott iparágakat elmondható, hogy lényeges különbség nincs a két országcsoport között. Az erdőre alapozott iparágakban tevékenykedő vállalatok többnyire magántulajdonban vannak, mind a régi, mind az újonnan csatlakozott országokban. A két országcsoportban a vállalatok műszaki színvonala és tőkeereje jelentős különbségeket mutat. Az újonnan csatlakozott 1 2

A táblázat a minimum 20 főt foglalkoztató vállalatok adatait tartalmazza. EU-10: A 2004. 05. 01-jén csatlakozott 10 ország, Bulgária és Románia adatai nélkül.

10

ERDÉSZET AZ EU-BAN

országok erdőre alapozó ipara ugyanis a gazdasági-politikai átalakulás időszakában nem fejlődött kellően, sőt inkább visszafejlődött. Mindkét országcsoportra jellemző, hogy az erdőre alapozott iparágak termék, vállalatméret, üzemméret, munkaerő-, energia felhasználás vonatkozásában széles skálán mozognak. A fafeldolgozást tipikusan mikro-, és kisvállalkozások végzik, amelyek az erdőben gazdag vidékekre települnek, így a vidéki lakosság foglalkoztatásában meghatározó szerepet töltenek be. A 4. sz. táblázat adatai ugyan nem tartalmazzák teljes mértékben ezt a kört, de a vidéki térségek gazdasági életében mindenképp említést érdemelnek. Ellenben a cellulóz-, és papírgyártás az EU-15-ök esetén néhány multinacionális óriásvállalat (pl. StoraEnso, UPM-Kymmene) kezében összpontosul. 1. ábra Hozzáadott érték alakulása az erdőre alapozott iparágakban (2001)

45

Hozzáadott érték EU-15

40

Hozzáadott érték EU-10

35 30 Mrd Euró

25 20 15 10 5 0

Fafeldolgozás

Cellulóz-, papírgyártás

Papír-, és kartonfeldolgozás

Nyomdaipar

Forrás: European Commission, 2004

A hozzáadott érték nagyságrendje vonatkozásában az 1. sz. ábra tanúsága szerint szembeötlő különbség látható az EU-15-ök és az EU-10-ek között. A régi tagállamok hozzáadott értéke a négy iparágban átlagosan 30 milliárd Euró, ez az érték az új csatlakozóknál a 2 milliárd Eurót sem éri el. Míg az EU-10-ek esetén a hozzáadott érték legnagyobb hányadát a fafeldolgozás (43%), legkisebb részét a nyomdaipar (24%) adja, addig az EU-15-ök esetén épp az ellenkezője érzékelhető: a hozzáadott értékben a nyomdaipar képviseli a legnagyobb (36%), a fafeldolgozás a legkisebb (25%) hányadot.

4. Az erdészet és a vidékfejlesztés kapcsolata az EU-ban Az Európai Unióban az erdészet a vidékfejlesztés szerves része. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a korábbi brüsszeli országjelentések is az erdészet és a vidékfejlesztés témakörét közösen tárgyalták. A 2000-2006 közötti programozási időszakban az EU-15-ök 4,8 milliárd Euro-t fordítanak erdészeti intézkedésekre az EMOGA büdzséjéből (Leader+ nélkül). Ez az összeg a teljes EMOGA vidékfejlesztési programjainak 9,7%-át jelenti. Különösen érdekes tény, hogy a fenti összeg közel 50%-a megy erdőtelepítésre, a másik 2,4 milliárd Euro egyéb erdészeti intézkedések (az erdők multifunkcionális szerepének fejlesztése, erdőtulajdonosok képzése, erdővédelem) keretében kerülnek elköltésre.

11

HEGEDŰS ATTILA

2. ábra Erdészeti intézkedések részesedése a vidékfejlesztési támogatásokból 2000-2006 között az EU-15-ök esetén

Portugália Spanyolország Írország Egyesült Királyság Dánia Olaszország Belgium Görögország Németország Franciaország Hollandia Finnország Ausztria Luxemburg Svédország 0

5

10

%

15

20

25

Forrás: European Commission, 2004

A 2. sz. ábra azt mutatja, hogy a legerdősültebb országok (Finnország, Ausztria) az EMOGA rendszerében kevésbé támogatják erdészeti ágazatukat, ugyanakkor például Portugália, Spanyolország jelentősebb pénzösszegeket különített el erdészeti intézkedésekre. A fenti ábra az EU szubszidiaritás elvének erdészetre alkalmazott gyakorlatát is elénk tárja, azaz az EU a tagországoknak adja az erdészettel kapcsolatos döntéseik meghozatalát. Tehát az egyes tagországok saját maguk döntötték el, hogy az EMOGA támogatási rendszerében, mely erdészeti intézkedéseket, milyen mértékben támogatnak. A SAPARD program (mint előcsatlakozási alap) a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés (az erdészet szerepeltetése nemzeti döntésen alapult) területén támogatott fejlesztési projekteket 2004. április 30-ig. Románia és Bulgária számára 2006-ig továbbra is nyitva áll ez a forrás. A SAPARD keretén belül a csatlakozó országok többsége juttat pénzügyi támogatást az erdészeti szektorba. A 6. sz. táblázat a SAPARD allokációját mutatja a csatlakozó országokban. Látható: Magyarország nem használta ki a SAPARD erdészeti lehetőségeit.

12

ERDÉSZET AZ EU-BAN

5. Táblázat Erdészeti intézkedések a SAPARD programon belül 2000-2006 között

Ország Észtország Lettország Litvánia Lengyelország Csehország Szlovákia Magyarország Szlovénia Románia Bulgária KKEO-10

Erdészet részesedése a Fő tevékenység SAPARD-ból millió Euró % 1,1-3,3 1-3 Erdészeti tevékenységek diverzifikációja 4,6 3 Erdészeti csemetekertek fejlesztése, erdőtelepítés 7,7 4 Erdészeti infrastruktúra fejlesztése, erdőtelepítés 0 0 0 0 9,7 8 Erdészeti csemetekertek 0 0 0 0 108,3 10 Erdészeti utak, erdőtelepítés, csemetekertek 30,0 8 Ültetvények, erdőtelepítés 167,5 5

Forrás: European Commission, 2004

Vidékfejlesztési politika 2006 után

2004 júliusában a Bizottság elfogadott egy javaslatot az EU vidékfejlesztési ágazati politikájának a megerősítésére és a végrehajtásának nagymértékű egyszerűsítésére. A Bizottság meg kívánja reformálni az EU vidékfejlesztési ágazati politikáját a polgárok környezetre, élelmiszer-biztonságra és minőségre irányuló igényeinek megfelelően, hogy az fontosabb szerepet játsszon az új, megreformált közös agrárpolitikában (KAP). A javaslat a 2007–2013-as időszakban évente 13,7 milliárd eurót szán vidékfejlesztésre. Az egységes finanszírozási és programozási eszköz létrehozásával az új politika irányítása és ellenőrzése sokkal könnyebb lesz. A következetesség, az átláthatóság növekedni fog. A tagállamoknak és a régióknak nagyobb szabadságuk lesz abban, hogy hogyan hajtsák végre programjaikat. Az új vidékfejlesztési politika főbb jellemzői: – Egységes finanszírozási és programozási eszköz, az Európai Vidékfejlesztési Alap (EVFA) – Egy valódi EU vidékfejlesztési stratégia, jobb összpontosításokkal az EU-prioritásokra – Megerősített ellenőrzés, értékelés és tájékoztatás. A számlák ellenőrzési rendszerét kiterjesztik a vidékfejlesztés minden részére – Megerősített alulról felfele irányuló megközelítés. A tagállamok, a régiók és a helyi tevékenységi csoportoknak több beleszólásuk lesz a programok helyi igényekhez igazításába. A három fő irányvonal (axis): 1. irányvonal: A mezőgazdaság és az erdészet versenyképességének növelése 2. irányvonal: Környezetvédelem és területigazgatás 3. irányvonal: Az életminőség és a diverzifikáció fejlesztése A fenti javaslat elfogadja az erdészet kiemelkedő szerepét a vidékfejlesztésben, és a jelentés számos intézkedést is tartalmaz a fenti 3 irányvonal mentén, amelyek erősítik a fenntartható erdőgazdálkodást, fejlesztik az erdővédelmet, népszerűsítik az erdők multifunkcionális szerepét az EU-ban, valamint hozzájárulnak az erdészet kedvezőbb integrációhoz a vidékfejlesztési programokban.

13

DR. MÉSZÁROS KÁROLY

II. NEMZETI ERDŐPROGRAM KIALAKÍTÁSA 1. Történeti áttekintés A XX. század végére a Földön a gazdasági, szociális és környezeti fejlődés olyan állapotot eredményezett, hogy az 1992-ben Rio de Janeiroban megrendezett UNCED (United Nations Conference on Enviroment and Development) az erdőpusztulás megállítása érdekében egy jegyzéket fogadott el AGENDA 21 néven. Ez előírja, hogy az aláíró országok dolgozzák ki az erdő fenntartását és az erdőgazdálkodás tartamosságát biztosító nemzeti akcióprogramjaikat (EGESTAD, P. S. 1998). Magyarország az egyezményt aláírta. Az MCPFE 2003-as Bécsi Határozat szerint a „…nemzeti erdőprogram (NEP) egy partnerségen alapuló, átfogó, ágazatok közötti és ismétlődő politikai tervezési folyamatot, nemzeti és/vagy nemzeten belüli szinten történő végrehajtást, megfigyelést és értékelést jelent annak érdekében, hogy a H1 Helsinki Határozatban megfogalmazott tartamos (fenntartható) erdőgazdálkodás további javítása irányába haladjunk, és hozzájáruljunk a fenntartható fejlődéshez”. (MCPFE Bécsi Határozat) Az MCPFE Bécsi Határozatát aláíró országok és az Európai Közösség kötelezték magukat, hogy: – „…pán-európai szinten tovább munkálkodnak az ágazaton túlnyúló kérdések jobb megértésén, meghatározzák a kulcsfontosságú kérdéseket, szerepélőket és a regionális öszszefüggésben figyelembe veendő közös cselekvést, és megerősítik az együttműködést és párbeszédet a megoldások felkutatásában – fokozzák az ágazatok közötti politika összehangolást az olyan mechanizmusok létrehozásával vagy javításával, amelyek az erdészeti ágazat és más fontos ágazatok közötti rendszeres kommunikációra vonatkoznak, hogy bővítsék az információcserét és a tanácskozások körét. A NEP folyamatának e dokumentumokban és tanácskozásokon elfogadott alapelvei a következők: – A nemzeti erdőprogramot valamennyi európai országban az erdészeti politika fontos eszközének tekintik. – A NEP a tartamosság legszélesebb értelemben való megvalósítását kell, hogy szolgálja. – A NEP a nemzeti sajátosságokat kell, hogy tükrözze. – Az európai programok fontos eleme kell, hogy legyen a folyamatban való széleskörű és nyílt részvétel lehetősége a partnerség elve alapján. – Az európai erdőprogramokat teljeségre törekvő (holisztikus) és ágazat-közi megközelítés jellemezze. – Az ágazatközi egyeztetés megfelelő koordinációs munkát igényel. – A NEP megalkotása nem egyszeri tervezést jelent, hanem egy olyan dinamikus folyamatot, amelynek során a politikát és a megvalósítást folyamatosan hozzáigazítják a jelentkező változásokhoz. – A korszerű értelemben vett tartamosság feltételeinek megvalósítása intézményi és eljárási-szakigazgatási reformokat is szükségessé tehet. – Az erdőgazdálkodás céljainak elfogadtatása a társadalommal és más ágazatokkal végül előfeltétele annak, hogy az erdészeti politika érvényesíthető legyen a társadalmi és politikai fórumokon. A nemzetközi folyamatokhoz illeszkedően Nemzeti Erdőprogram a magyar erdészeti politika egyik elsődleges feladatává vált. (MÉSZÁROS K., LENGYEL A. 2000), amelynek illeszkedő célkai: – Az erdőgazdálkodás tartamossága nemzetközi fejlődésével való lépéstartás biztosítása a hazai gyakorlatban az erdővagyon hosszú távú fennmaradása érdekében. 14

NEMZETI ERDŐPROGRAM KIALAKÍTÁSA

– Politikai keret nyújtása az erdőgazdálkodás középtávú fejlesztéséhez. – A megvalósításhoz szükséges speciális eszközök kidolgozásával az erdőtörvényen és lé-

tező erdőhöz kapcsolódó programokon kívül egyéb garanciák biztosítása a kívánt fejlődéshez. – Járuljon hozzá Magyarország EU-tagsága feltételei biztosításához egy az EU erdészeti stratégiájához illeszkedő középtávú program kidolgozásával. – A nyílt párbeszéd lehetőségének megteremtése a társadalom és az erdőgazdálkodás között a '90-es évek változásai után. A Nemzeti Erdőprogram egy átfogó erdészetpolitikai eszköz, amit a tartamos erdőgazdálkodás megvalósítása érdekében alkalmaznak országos és regionális szinten egyaránt. A nemzeti erdőprogramok szektorok közötti megközelítésen alapulnak, beleértve a célok megfogalmazását, a stratégia és akcióterv kidolgozását, a megvalósítás, ellenőrzés és értékelés fázisát is. Célszerűen az egyes országok tartamos gazdálkodással foglalkozó stratégiai terveibe, mint pl. gazdaságfejlesztés programja, földhasznosítási terv, agrárprogram...stb. illeszkednek, amelyek által az erdővel kapcsolatos erőfeszítések országos szinten egységes megközelítéssel tárgyalhatóak. Az egyes országok adottságaiknak megfelelően különbözőképpen fogalmazhatják meg Nemzeti Erdőprogramjaikat, ill. erdészeti stratégiájukatazonban a programok a következő eltérően hangsúlyozott elemeket tartalmazzák (IN PELKONNEN, P. 1999). Tartalmi elemek: – Az erdő managementje, növelése, védelme, használata. – Fatermék- és fapiac, elsődleges és másodlagos faipar, faenergetikai ipar. – Munkaerő-piaci, szociális, környezeti kihatások. – Kutatás és fejlesztés. – Országos, regionális és helyi szintek megjelenítése. – Nemzetközi vonatkozások. Szervezési, megvalósítási elemek: – Folyamat átláthatósága és széleskörű ráhatás lehetősége, társadalmi igények felmérése. – A fejlődés politikai kerete. – Harmonizáció más szektortervekkel, monitoring, visszacsatolás. – Kommunikáció a program résztvevői és a társadalom között. – A program finanszírozása. – A megvalósulás lehetséges alternatívái és esélyei.

2. A Nemzeti Erdőprogram elemei A Nemzeti Erdőprogram az erdőgazdálkodás fejlődési irányaira kell, hogy választ keressen széles szakmai és társadalmi közreműködéssel a nemzetközi követelmények figyelembevétele mellett. A NEP felépítése a következő: 1. Nemzeti Erdőnyilatkozat: tartalmazza az ország tartamos erdőgazdálkodás iránti elkötelezettséget a nemzetközi egyezmények betartásának értelmében. 2. Erdészeti szektor analízise: tartalmazza az erdőgazdálkodásnak a gazdaság egyéb ágaihoz való kapcsolata elemzését, ill. a nemzetgazdaság fejlődéséhez való illeszkedését. Ez az elem a program tervezett időtartama alatt folyamatos vizsgálatként van jelen. 3. A tartamos erdőgazdálkodás stratégiai fejlesztési terve: a stratégia az erdészeti politikán belül külön kérdéscsoportonként vizsgálja az erdő védelme, az erdészeti tervezés, a fatermesztés, fafelhasználás, a foglalkoztatás, a technológiai fejlesztés és az erdészeti PR tevékenység, infrastrukturális feladatok ellátásának kérdéseit. Az erdőgazdálkodás jogi, 15

DR. MÉSZÁROS KÁROLY

intézményi és finanszírozási rendszere az egyszerűsítés és a decentralizáció jelentőségének növelése igényével kerül tárgyalásra. Különös jelentősége van a szervezeti struktúrák nemzetközi környezetbe való illeszkedésének (Európai Unió) és konfliktus minimalizáló működésének. Kiemelt hangsúlyt kap a meglévő erdővagyon gazdálkodási és közérdekű erdőfenntartási funkciói zavartalan ellátása, illetve az erdőállomány extenzív növelésének (erdőtelepítés) kérdése. Minden feladatot olyan összefüggésben kell áttekinteni, hogy az erdőgazdálkodás és a környezet- és természetvédelem, mező- és vadgazdálkodás, vidékfejlesztés, energiaszektor stb. sajátos aspektusai kellő hangsúlyt kapjanak. Külön ki kell térni ezek pénzügyi összefüggés-rendszerére, tervezésére, amely során az állami és magán szektor, ill. a külföld szerepvállalása is meghatározandó. 4. Cselekvési program: a felsorolt konkrét tevékenységeknek regionálisan és országosan is illeszkedniük kell a feltárandó igényekhez és a kialakított stratégiához feladatkörönként is. 5. Beruházási program: az állami, magán és EU-beruházások lehetőségének vizsgálata, ideértve a megfelelő támogatási rendszerek kialakítását és reformját is (erdőfelújítás normatív támogatási rendszere, erdőtelepítés támogatási rendszere, szerkezeti támogatások pl.: birtokkoncentráció, az erdő hitelképessége vizsgálata az erdőértékelés fejlesztésén át). 6. Ellenőrző és értékelő rendszer felállítása: egy többszintű monitoring rendszer illesztése az agrárinformatikai rendszeren belül működő erdészeti informatikai rendszerhez, ami az erdőprogram végrehajtása elemzését, ill. a szükség szerinti visszacsatolást lehetővé teszi. 7. Koordináció: a program elkészítéséhez szükséges koordinációt, ill. átláthatóságának biztosítását az MTA EB-nak alárendelve a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdővagyongazdálkodási Intézete végzi. Az egyes stratégiai területek elemző munkájához független szakértői csoportok, ill. szervezetek ad-hoc bizottságai kerülnek felkérésre. A programot az FVM EH irányította az MTA EB tudományos koordinálásával.

3. Megvalósítás kulcsterületei Annak érdekében, hogy a Program kellően megvalósítható legyen a cselekvési programok három fő területével, úgy, mint: a védelemmel, a hasznosítással és a fejlesztéssel foglalkozó cselekvéssorozatokra kell koncentrálni. Ezen felül a Program időbeli és térbeli egységekre bontható és intézkedéseit ezen keretek között kell megvalósítani. 3 Célprogramok: – Állami erdőgazdálkodás fejlesztése – Magán-erdőgazdálkodás fejlesztése – Vidék-és területfejlesztés, erdőtelepítés – Természetvédelem az erdőkben – Modern erdővédelem – Fenntartható vadgazdálkodás – Racionális fahasznosítás – Az erdészeti igazgatás – Kutatás, oktatás és termelésfejlesztés – Az ember és az erdő viszonyának javítása érdekében hatékony kommunikáció az erdőről

3

Időbeli tervezési egységek: 2004-2006, 2007-2010,2011-2014. Térbeli tervezési egységek: Alföld, Dunántúl, Észak-Magyarország, országos hatáskör.

16

NEMZETI ERDŐPROGRAM KIALAKÍTÁSA

4. Kapcsolódás az egyéb nemzeti fejlesztési programokhoz – A Nemzeti Erdőprogram ágazatközi egyeztetése során a következő nemzeti szintű fej-

lesztési programokra és folyamatokra kell tekintettel lenni: – Nemzeti Fejlesztési Terv vonatkozó fejezetei (pl. AVOP) – Nemzeti Környezetvédelmi Program - Nemzeti Természetvédelmi Alapterv – Nemzetei Vidékfejlesztési Terv – Nemzeti Területfejlesztési Koncepció – Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program – Vásárhelyi Terv – Nemzeti Alaptanterv A kormány 1110/2004(X. 27) kormányhatározatban az előterjesztést elfogadta azzal, hogy a megvalósítás időszaka 2006-2015-ig tart és a program végrehajtásához szükséges pénzügyi eszközöket 2006-tól kell az erdőgazdálkodás rendelkezésére bocsátani.

5. A Nemzeti Erdőprogram megvalósításának előnyei A Nemzeti Erdőprogram elfogadásával és a széles előkészítő munkával a társadalom elkötelezettségét nyilvánítja az erdő ügyében. Annak minden érintett véleményét tükröző elfogadása után, társadalmi konszenzussal indulhat meg az erdőgazdálkodás ágazati fejlődési pályára állítása és kommunikáció alakul ki a szakmai és egyéb erdő iránt érdeklődő érdekcsoportok között. Evvel lehetőség nyílik az erdőgazdálkodást érintő belső és külső konfliktusok megelőzésére, ill. a létezők oldására. Az erdő ismét közüggyé válik. A társadalom közös erőfeszítései és a szakemberek együttes tevékenysége lehetőséget ad az akut erdőgazdasági problémák távlati kezelésére, megoldására és a program biztosítja a folyamatos visszacsatolás melletti végrehajtást.

17

SCHIBERNA ENDRE

III. HAZAI ÉS NEMZETKÖZI SZERVEZETEK A MAGÁN-ERDŐGAZDÁLKODÁSBAN 1. A magán-erdőgazdálkodás funkcionális szereplői Az erdőgazdálkodási tevékenység négy funkcionális részre bontható, melyek a magán-erdőgazdálkodás alapösszetevőit jelentik, és jellemzően nem egyetlen szereplő kezében egyesülnek. A magán-erdőgazdálkodás funkcionálisan elkülönült szereplői: – erdőgazda (az erdő hasznainak szedése és a gazdálkodás kockázatainak vállalása) – bejelentett erdőgazdálkodó (törvényi előírásoknak való megfelelés) – szakirányító (szakismeretek alkalmazása) – kivitelező vállalkozó (az erdőgazdálkodási munkák tényleges végrehajtása) A gazdálkodás (a javak hasznosítása), az igazgatási követelményeknek való megfelelés (törvényi kötelezettségek teljesítése) és a szakirányítási feladatok ellátása (a szakértelem bevonása) együtt jelentik az erdőgazdálkodást, mint tevékenységet. Ez a funkcionális felbontás azonban csak arra világít rá, hogy a részterületek ellátása nem feltétlenül ugyanazon szereplő feladata. Az erdészeti munkák kivitelezésére a legkézenfekvőbb megoldás kivitelező vállalkozó alkalmazása, azonban a kisebb volumenű, és speciális eszközöket nem igénylő munkákat általában a tulajdonosok is el tudják végezni. 1.1. Az erdőgazda A tulajdonos a hasznok szedését és annak kockázatait önmagánál tarthatja, vagy átadhatja. Az első esetben a tulajdonos, a másodikban pedig a gazdálkodást átvevő az erdőgazda. Osztatlan közös tulajdon esetén a gazdálkodás körülményeit a tulajdonosi közösség szótöbbséges határozattal állapítja meg, míg a használat átadásához (használat átadásának a használatba vagy haszonélvezetbe adás minősül, a bérlet vagy megbízás nem) egyhangú egyetértés szükséges. 1.2. A bejelentett erdőgazdálkodó Az erdőgazdálkodási tevékenységgel szemben törvényi követelmények állnak fenn, amelyek teljesítését minden erdőtulajdon esetében valakinek vállalnia kell. A kötelezettségeket vállaló személyt, vagy szervezetet az Állami Erdészeti Szolgálat nyilvántartásba veszi, ezért bejelentett erdőgazdálkodónak nevezzük. A bejelentett erdőgazdálkodó feladata, hogy kapcsolatot tartson az Állami Erdészeti Szolgálattal, vállalja az erdőgazdálkodói kötelezettségeket, és gyakorolja az erdőgazdálkodói jogokat. Az általa vállalt kötelezettségeknek anyagi és jogi vonzatai vannak, amiből következik, hogy a vállalásának fejében nem csak ellentételezés illeti meg, hanem garanciákra is szüksége van és megfelelő eljárási jogkörre ahhoz, hogy a vállalt kötelezettségeknek megfeleljen. Ezért az erdőgazda és a bejelentett erdőgazdálkodó bár személyében eltérhet, de a tényleges döntések meghozatalát csak ésszerű mértékben lehet ilyen esetben szétválasztani. 1.3. A szakirányító Az Erdőről és az erdő védelméről szóló törvény (Evt.) X. fejezete(Evt. 86. § (1)) alapján az erdőgazdálkodó köteles az erdőgazdálkodási munkák szakszerűségének biztosítása érdekében a jogszabályban előírt végzettséggel rendelkező un. szakirányító közreműködését igénybe venni. A szakirányítást végző un. szakszemélyzetet eskütétel után az Állami Erdészeti Szolgálat nyilvántartásba veszi, és felruházza az Evt.-ben meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel. A szakirányítás egy speciális esete az integrátori státusz. Az integrátor olyan 18

HAZAI ÉS NEMZETKÖZI SZERVEZETEK A MAGÁN-ERDŐGAZDÁLKODÁSBAN

szakirányító, aki eléri a mindenkori agrártámogatási rendeletben meghatározott minimális üzemi és szakirányítói területet, valamint teljesíti az ott megfogalmazott további előírásokat is. 1.4. Az integrátori hálózat A magán-erdőgazdálkodási szektor működésének és fejlődésének egyik legnagyobb akadálya az információhiány. Az új tulajdonosok tájékozatlanok kötelezettségeikről, jogaikról és lehetőségeikről, a szektor motorjának tekinthető szakemberek pedig nem juthatnak hozzá az erdőtulajdonosok adataihoz, így a kapcsolatot sem tudják felvenni velük. A szakigazgatás is nehezen birkózik meg a rengeteg tulajdonos felszólításával és az erdőgazdálkodási bírságok és az erdőfenntartási járulék teljes adminisztrációjával. Az erdőgazdálkodási szakismeret alkalmazása és egyben az erdőgazdálkodóknak, az erdőgazdálkodási szakirányítás igénybevételére vonatkozó kötelezettségének (Evt. 86. § (1)) könnyebb teljesíthetősége érdekében létrehozták az integrátori státuszt. Az integrátorok olyan szakirányítók –magánszemélyek, vagy szervezetek- akik a szakirányítókkal szemben támasztott törvényi feltételek mellett együttesen teljesítik az alábbi feltételeket is (a 25/2004. (III. 3.) FVM rendelet alapján): – legalább 200, de legfeljebb 4000 hektár magántulajdonú erdőterület jogszerű használója, és az erdészeti hatóság erdőgazdálkodóként nyilvántartásba vette, – legalább 200 hektár erdőterületet szerződés alapján szakirányít, – legalább 50 hektár fahasználati és erdőművelési (fakitermelés, erdősítés és ápolás alá vont terület) munkára vonatkozó szerződése van, – nettó árbevétele az 500 millió forintot nem haladja meg, melynek legalább 75 százaléka erdőgazdálkodásból (TEÁOR 02.0) származik, és erről a kérelem benyújtásával egyidejűleg nyilatkozott, – elfogadja a miniszter által kiadott kényszerkezelői megbízást abban az erdőtervezési körzetben, amelyikben gazdálkodik vagy szakirányítást végez, – tagja a Magánerdő-tulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének. Az integrátorok hálózatának kialakítása az első lépés volt abba az irányba, hogy a magán-erdőgazdálkodási szektorban megjelenjenek a szakismereteket, a vállalkozói képességeket és tőkét is egyesítő vállalkozások, amelyek képesek a szektor szerveződését elősegíteni azáltal, hogy az erdőtulajdonosok változatos igényeinek megfelelő szolgáltatásokat nyújtanak. 3. ábra Erdőgazdálkodási integrátorok elhelyezkedése Magyarországon 2003-ban

Forrás: METH 2003.

2. A magán-erdőgazdálkodási szektorban előforduló jellemző gazdálkodási 19

SCHIBERNA ENDRE

formák 2.1. Egyéni erdőhasználat Egyéni erdőhasználatra jogosult az az erdőtulajdonos, aki a kizárólagos tulajdonában, haszonélvezetében, vagy vagyonkezelésében levő, és az erdészeti hatóság által önálló gazdálkodásra alkalmasnak minősített erdőterületen maga gazdálkodik. (Etv. Vhr. 16.§) A kisterületű magán-erdőgazdálkodásnak ez a legkívánatosabb formája mind a gazdálkodó, mind pedig a hatósági irányítás szempontjából. Sajnos azonban már a privatizációs folyamatban alkalmazott eljárások sem segítették elő azt, hogy földrészletenként önálló tulajdonosok jöjjenek létre, az azóta eltelt időszakban pedig az öröklések folytán egyre nagyobb a földrészleten belül kialakuló tulajdonosi közösségek aránya. 2.2. Közös megbízott A közös megbízott olyan bejelentett erdőgazdálkodó, aki az adott földrészletnek maga is tulajdonosa, és a tulajdonosi közösség őt többségi szavazattal megbízta az erdőgazdálkodói feladatok ellátására. Ez a jogi konstrukció a gyakorlatban nagyon nagy jelentőséggel bír az osztatlan tulajdonosi közösségek jogszerű működésének megtartásában, de sajnos sok a tisztázatlan kérdés is vele kapcsolatban. A bejelentett erdőgazdálkodó ugyanis egy személyben vállalja az Evt.-ben nevesített erdőgazdálkodói kötelezettségeket, pedig a Ptk. a megbízónak egyfajta felelősségátvállalás nélküli közvetítő szerepet szán, tevékenysége során a megbízott csak azért felelős, hogy a magbízatását gondosan lássa el. A gyakorlatban kialakult módszer az, hogy a közös megbízott irányítja az erdőterületen folyó gazdálkodást, erre vonatkozóan szerződéseket köt, számlákat állít ki, illetve fogad be. A gazdálkodás eredményével a tulajdonostársak felé elszámol, és az átadott nyereséget ráfordításként veszi figyelembe, azaz a saját adózásában a tulajdonostársakra jutó nyereséget nem kell figyelembe vennie, azzal minden tulajdonos a saját adóalanyisága szerint adózik. Gyakorta előfordul, hogy az osztatlan tulajdonon a tulajdonosok elkülönült gazdálkodást folytatnak, de az erdészeti hatóság felé akkor is egy személyben a közös megbízott vállalja a felelősséget. 2.3. Szövetkezet, erdőszövetkezet A szövetkezetek működést az 1992. évi II., és a 2000. évi CXLL törvények szabályozzák. Az erdőszövetkezet olyan szövetkezet, amely kizárólagosan erdőgazdálkodással, és ahhoz szorosan kapcsolódó tevékenységgel foglalkozik. A szövetkezet legjellemzőbb ismérve, hogy a tagok, tagi részesedésük mértékétől függetlenül azonos szavazattal bírnak. A korábbi erdőszövetkezetek közül egyre többen alakulnak át más gazdálkodási formába főként amiatt, mert a nagyszámú és eltérő tulajdoni hányaddal rendelkező tagok nem érzik igazságosnak a tulajdoni hányad és a szavazati jog szétválasztását, ezért szerepük a magánerdőgazdálkodásban egyre csökkenő. 2.4. Erdőbirtokossági társulat Az erdőbirtokossági társulat erdőtulajdonosok által létrehozott társulat, aminek elsődleges célja az erdőtulajdon hasznosítása, szabályozása az 1994. évi XLIX. tv alapján történik.. Megalakulása szerződéssel, vagy az alakuló közgyűlés határozatával lehetséges, ami alapján a cégbíróságon bejegyzésre kerül. A tulajdonosok erdőtulajdonukat a társulat használatába adják és az alapszabályban pontosan meghatározzák a gazdálkodás körülményeit: az erdei ha20

HAZAI ÉS NEMZETKÖZI SZERVEZETEK A MAGÁN-ERDŐGAZDÁLKODÁSBAN

szonvételek módját és szabályait. A tagok társulati vagyonból való részesedését és szavazati jogát a társulati érdekeltség fejezi ki. A társulati érdekeltség csak a tulajdonjoggal együtt ruházható át, azaz a társulatnak nem lehet olyan tagja, akinek nincs a társulat használatában levő erdőtulajdona. Ez nem zárja ki, hogy a társulat kívülállók erdőtulajdonát is használatba vegye. 2002 július 19.-ig az erdőbirtokossági társulat nem csak az erdőtulajdonosok erdeit vehette használatba, hanem erdőtulajdonos is lehetett akár tagi apport révén, vagy későbbi vásárlás útján. Számuk 1300 körüli és jelenleg még növekszik. 2.5. Gazdasági társaságok A gazdasági társaságok az 1997. évi CXLIV törvény alapján működő szervezetek. A mai magán-erdőgazdálkodásban a betéti társaságtól a részvénytársaságig minden forma megtalálható. Alapításukat az állam egyelőre nem támogatja, számuk ennek ellenére fokozatosan gyarapodik. Ennek oka az lehet, hogy maga az erdő nem válik a jelenlegi jogszabályok szerint a társaság tulajdonává, de az irányítás és az elosztás vagyonarányosan történik. Ma még az egyesülés és a közös vállalati forma nem szerepel a magán-erdőgazdálkodás szervezetei között, de a birtok és a tevékenység koncentrációjában még szerepük lehet. 6. Táblázat: Az erdőgazdálkodói típusok gazdálkodási területe és darabszáma 2004.01.01 állapot

Terület

ha % Darabszám db % Fajlagos terü- ha/db let

Egyéni Közös Erdőbirtokosság Gazdasági Szövetkezetek Összesen használat megbízott i társulat társaság 103 665 173 505 122 650 91 168 40 595 531 583 20 32 23 17 8 100 11 400 10 100 1 100 800 290 23 690 48 43 5 3 1 100 9 ha 17 ha ~110 ha 22 ha

(Forrás: FVM 2004.)

3. Érdekképviseleti szerveződések a magán-erdőgazdálkodásban A magán-erdőgazdálkodás fontos szereplője a megfelelő érdekképviselet. A Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség (FAGOSZ) a kezdetektől felkarolta a magán-erdőgazdálkodás ügyét, föderatív tagjává fogadta a magán erdőtulajdonosok frissen alakult szövetségét, elnökségébe választotta annak elnökét és elvállalta a nemzetközi erdőtulajdonosi szervezetben (CEPF) a képviseletet is. A kifejezetten magán-erdőgazdálkodási érdekeket képviselő szövetség 1994. évben jött létre Társas Erdőgazdálkodók Országos Szövetsége néven, majd felismerve, hogy minden magán erdőtulajdonos képviseletét el kell látnia, rövidesen megváltoztatta a nevét Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége (MEGOSZ) névre. Hazai vonatkozásban tagja a rendszerváltással vagyonhoz jutott agrárszereplők által 2001. évben bejegyzett Magyar Mező- és Erdőgazdasági Érdekképviseletek Tanácsa tömörülésnek, nemzetközi téren pedig a Európai Erdőtulajdonosok Szövetségének (CEPF). A MEGOSZ non-profit alapú szervezet – cégbíróságon bejegyzett, regionális és megyei tagolódású. 1994-ben 37 taggal alakult és került bejegyzésre. 2002-ben 780 önálló gazdálkodó, 84 erdőbirtokossági társulat és 43 egyéb társulás a tagja volt. Mintegy 25.000 erdőtulajdonost képvisel, kb. 150.000 ha erdővel, amely az összes magánerdő csaknem 20%-a. Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) is a magánerdő egyik jelentős képviselete és külön szakosztály illetve alelnök került nevesítésre a magánerdők megjelenése óta. 2003. decemberétől a MEGOSZ és az OEE kölcsönös együttműködési megállapodás értelmében egymás elnökségébe tagot delegál, evvel erősítve az információáramlást és a közös fellépést. 21

DR. VARGA SZABOLCS

IV. A MEGVÁLTOZOTT TÁRSADALMI IGÉNYEK HATÁSA AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSRA

Hazánk erdőgazdálkodását már az elmúlt néhány évtizedben is az elsődleges és kizárólagos fakitermelési cél szem előtt tartása helyett az erdők hármas funkciójának, a többcélú szolgáltatásnak a fokozott figyelemmel kísérése határozta meg. Ez a teljes erdőgazdálkodási vertikumra jellemző szemléletváltással járt együtt, mely folyamat napjainkban is az útkeresés stádiumában van. Az alapvető ok, amely a korszerű, természetközeli erdőgazdálkodás terjedésének határt szab: a társadalom az erdők közcélú szolgáltatásait nem tudja (nem kívánja) a tulajdonosnak (erdőgazdálkodónak) anyagiakkal elismerni. A megoldást sok területen az erdők, erdőtársulások védelem alá helyezésével, a gazdálkodás jogszabályi korlátozásával, a kitermelt faanyag termelési folyamatának eredetének, tanúsításával kívánják megoldani. A hagyományos értelemben vett természetes erdő – mint a fejlett gazdasággal rendelkező országok zömében - hazánkban sem létezik. Mint azt a közelmúltban elfogadott Nemzeti Erdőprogram és Erdőstratégia is leszögezi: A jövő nem a magára hagyott, emberi beavatkozás nélküli fejlődő, hanem a természeti törvények és az ökológiai adottságok szerint művelt faállományú erdőké. Az erdőművelésre, az erdők kezelésére tehát a továbbiakban is szükség van. A korábbi emberi beavatkozásokkal átalakított erdők kezelés nélkül, a természeteshez közelítő erdőművelési eljárások alkalmazása nélkül csak hosszú évszázadokon keresztül jutnának el a kívánatos természetközeli állapotba. A természetközeli erdőgazdálkodás alapvető jellemzője, hogy valamennyi emberi beavatkozás a természeti törvényekhez igazodik úgy, hogy egyszersmind megvalósítja az erdő rendeltetésének megfelelő gazdasági, vagy más elsődleges célokat. E gazdálkodás során is követelmény, hogy csak annyi, és olyan mértékű emberi beavatkozás történjen a faállományokba és ezen keresztül az erdő életébe, amennyi a célok érdekében feltétlenül szükséges. Sem a jelenben, sem a jövőben nem lehet cél az őserdei állapot általános létrehozása, az erdő „magára hagyása”. Az erdők fenntartásának, megőrzésének nélkülözhetetlen előfeltétele az erdők művelése, amely magában foglalja az erdők védelmét a biotikus és az abiotikus károsítókkal szemben is. Erdőgazdálkodásunk tehát nem csak az EU csatlakozás, hanem a megváltozott társadalmi igények, a gazdálkodásban bekövetkezett szemléletváltás, a természetközeli gazdálkodásra való áttérés miatt is átalakulóban van. A befolyásoló tényezők közül e fejezetben az erdőrezervátumok kialakítását, a Natura 2000 programot, és az erdők, a kitermelt fa eredettanúsítását ismertetjük.

1. Az erdőrezervátumok kijelölése Az erdőrezervátum a természetes, vagy a természetközeli erdei életközösség megóvását, a természetes folyamatok szabad érvényesülését, továbbá azok kutatását szolgáló erdőterület. Az erdőrezervátum céljára alkalmas területek kijelölése már 1994-ben megkezdődött. A 2000. év folyamán 49 területet 9.731 ha-on nyilvánítottak erdőrezervátummá, és jelenleg további 14 erdőrezervátum-terület védetté, illetve erdőrezervátummá nyilvánításának előkészítése folyik. Az erdőrezervátum fogalma, célja Horváth - Borhidi (szerk.) (2002): A hazai erdőrezervátumkutatás célja, stratégiája és módszerei, TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest alapján: Erdőrezervátum az olyan törvényi oltalom alatt álló erdőterület, amelynek jól meghatározott részén – az ún. magterületen – engedélyezett kutatás kivételével minden emberi tevékenységet beszüntettek annak érdekében, hogy az erdő természetes fejlődési folyamatai hosszú távon szabadon érvényre juthassanak, és tanulmányozhatóvá váljanak. A magterületet övező védőzóna a környező területeken fellépő közvetlen emberi behatások ellen véd, emiatt az erdőrezervátumnak nélkülözhetetlen része. A természetvédelmi oltalom az erdőrezervátum 22

A MEGVÁLTOZOTT TÁRSADALMI IGÉNYEK HATÁSA AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSRA

létrehozásának és fenntartásának nem végső célja, hanem előfeltétele. Az erdőrezervátumot elsősorban az különbözteti meg a természeti értékek megőrzését szolgáló más védett erdőterületektől, hogy a védelem nyújtotta feltételek között a természetes erdőfejlődés megismerését szolgáló hosszú távú megfigyelések színtere. Ideális esetben az erdőrezervátumokat kiterjedt erdőtömb belsejében elhelyezkedő, kellően nagy területű és hosszú ideje bolygatatlan, őserdőszerű állományokban kellene kijelölni. Ennek azonban Európa változatos és kizsákmányoló jellegű tájhasználati múltjából adódóan nincs már realitása, hiszen az eredeti erdőállományok jelentős része teljesen elpusztult, a megmaradt erdők legtöbbje fragmentálódott, összetételében és szerkezetében erősen kiélt és átalakított, illetve eljellegtelenített. Az erdő természetes fejlődési folyamatainak ismerete lehetővé teszi, hogy a korszerű erdőgazdálkodás a mai gyakorlatnál jobban építsen a természet folyamataira. Az erdőrezervátum tehát egyfajta tanulóműhelyként szolgál. A tanulást szolgálhatja az is, ha az erdőrezervátum bolygatatlan területén végzett megfigyeléseket a hasonló termőhelyi viszonyokkal és hasonló faállománnyal jellemzett állományokban végrehajtott erdőművelési kísérletek egészítik ki. Ilyen kísérletekre többek között a magterületet körülvevő ún. védőzóna erdőterületei is lehetőséget adnak. Az erdőrezervátumoknak fontos kapcsolatuk van a múlttal, gyakran alapvető erdőtörténeti, tájhasználati állapotokat őriznek. Egyesek jól mutatják a természetes, emberi beavatkozástól mentes erdők képét, ezért alkalmasak a természetes erdők sajátságainak és az erdők természetességének tudományos alapokon nyugvó meghatározására. Mások még élő tanúi régebbi, ma már elfelejtett erdőhasznosítási, gazdálkodási formáknak, amelyeknek nyomait és következményeit különleges erdőszerkezeti formákban észlelhetjük. Némely területen a hagyományosan elterjedt erdőgazdálkodás felhagyása után megindult természetes erdőfejlődés képét mutatják. A spontán erdőfejlődés által létrehozott erdőszerkezeti elemek megléte és bizonyos védendő élőlénycsoportok megjelenésének, fennmaradásának kapcsolatait feltáró vizsgálatok a hatékony természetvédelmi kezelések kidolgozásához is nélkülözhetetlen tudományos ismereteket szolgáltathatnak. Az európai erdőrezervátum-hálózat létrehozásának igénye 1992-ben fogalmazódott meg a Wageningenben tartott “European Forest Reserves Workshop” című konferencia záródokumentumában. Azt a célkitűzés és a program szorgalmazói is elismerik kezdettől fogva, hogy a programban kitűzött hosszú távú célok megvalósulását jogi eszközökkel, a szükséges szervezeti, személyi és anyagi feltételek megteremtésével, a hosszú távú kutatási koncepció következetes érvényesítésével és az eredmények széles körű bemutatásával érhetjük csak el. A jogi eszközök, az anyagi feltételek azonban nem elsősorban az erdőtulajdonosok, az erdőkezelők többletköltségeinek, termelési érték kiesésének megtérítéséről szólnak. A magyar országgyűlés a 132/2003. (XII. 11.) OGY határozatában rögzíti: Megvalósult 63 erdőrezervátum-terület kijelölése 13.101 ha-on. Szakmai szempontból a hálózat további bővítése indokolt. Erdeink faállomány-összetétele igen változatos. Az őshonos fafajokból álló természetközeli erdők mellett jelentős az idegenföldi fafajokból álló kultúrerdők és ültetvények aránya is, ez az arány az erdőtelepítésekkel vélhetően még növekedni fog. Mindennek ellenére, hazánkban a biológiai sokféleség megőrzésének egyik legfontosabb színterei az erdők. Természetvédelmi szempontból a hazai erdők kezelésének, az erdőkkel való gazdálkodásnak a legfontosabb feladata az erdőkben zajló természetes erdődinamikai folyamatok megőrzése és segítése, és ezzel a biológiai sokféleség fenntartása és növelése. A biológiai sokféleség megőrzése mellett erdeink fontos szerepet töltenek be a környezeti elemek védelmében (talaj-, levegőtisztaság-, víz-, zajvédelem stb.), a lakosság közjóléti igényeinek kielégítésében (turizmus, üdülés), valamint azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az erdőkből kikerülő faanyag fontos megújítható természeti erőforrás. 23

DR. VARGA SZABOLCS

Az erdőrezervátum-hálózat kialakításával megteremtődtek az erdőkben zajló természetes folyamatok szabad érvényesülésének és ezek megfigyelésének, kutatásának feltételei. A kutatás célja az erdődinamikai és hosszú távú erdőökológiai folyamatok, az erdőfelújulás, a természetes bolygatások mechanizmusainak megismerése. A legalkalmasabb kezelési módszerek kialakítása érdekében folytatni kell a védett természeti területeken alkalmazható természetközeli erdőkezelési, erdőgazdálkodási módszerek egyes kísérleti területeinek kijelölését, az ezzel kapcsolatos kutatások támogatását. Az alföldi, hegy- és dombvidéki erdőssztyepp területek megőrzése, rehabilitációja érdekében meg kell kezdeni a területeken zajló erdő-sztyepp dinamika működésére és az itt folytatandó természetvédelmi kezelési eljárások, erdőfelújítási lehetőségek és folyamatok megismerésére irányuló kutatásokat. A kutatásokra, az erdőrezervátumok kijelölésére vonatkozó munkák esetében az országgyűlési határozatban csak a létrehozás, a kísérleti területek kijelölésének, az ezzel kapcsolatos kutatások támogatásának a nyomai találhatók meg, a gazdálkodó, az erdőtulajdonos többletköltségei, anyagi hátrányai említésre sem kerülnek.

2. A NATURA 2000 hálózat Az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 egy olyan összefüggő európai ökológiai hálózat, amely a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához. A Natura 2000 hálózat az Európai Unió két természetvédelmi irányelve alapján kijelölendő területeket - az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv végrehajtásaként kijelölendő különleges madárvédelmi területeket és az 1992-ben elfogadott élőhelyvédelmi irányelv alapján kijelölendő különleges természetmegőrzési területeket - foglalja magába. Az erdőgazdálkodást ezek közül az élőhelyvédelmi irányelv érinti nagyobb mértékben, a madárvédelmi helyi korlátozásokat jelent általában. Az élőhelyvédelmi irányelv fő célkitűzése a biológiai sokféleség megóvása, a fajok és élőhelytípusok hosszú távú fennmaradásának biztosítása, természetes elterjedésük szinten tartásával, vagy növelésével. Az irányelv írja elő az európai ökológiai hálózat, a Natura 2000 létrehozását, melynek a madárvédelmi irányelv rendelkezései alapján kijelölt területek is részei. A különleges természet-megőrzési területeket a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok - amelyeket az eltűnés veszélye fenyeget, vagy kicsi a természetes elterjedésük, vagy egy adott biogeográfiai régión belül jellemző sajátosságokkal bírnak -, és a közösségi jelentőségű - veszélyeztetett, sérülékeny, ritka vagy endemikus - állat- és növényfajok védelmére kell kijelölni. Azok az élőhelytípusok és fajok, melyek fennmaradását csak azonnali intézkedéssel lehet biztosítani kiemelt jelentőségűek, és az unióban elsőbbséget, élveznek. Hazánk csatlakozásával az EU eddigi területén található 6 biogeográfiai régió kiegészül a pannon régióval, amely legnagyobb részt Magyarország területén található. A pannon biogeográfiai régióban számos olyan faj és élőhelytípus található, amely a 15 tagú unió területén nem fordul elő. A csak hazánk területén előforduló élőhelytípusok és fajok ún. „pannonikumok” esetében különösen nagy a felelősségünk abban, hogy a kijelölt területek megfelelő nagyságúak legyenek az adott élőhelytípus, illetve faj országos állományának vonatkozásában, hiszen fennmaradásuk az unión belül elsősorban hazánkon múlik. Ilyen a pannon régióra jellemző élőhelyek a fás élőhelyek közül pl.: a pannon gyertyános tölgyesek, és pannon homoki borókás-nyárasok. A területek kijelölése szempontjából figyelembe veendő fajok nagy részét a hazai természetvédelem már a korábbiakban is megkülönböztetetten kezelte, és a védett természeti területek kijelölésénél azok előfordulási helyei fontos szerepet játszottak. Ugyanakkor az irányelvek 24

A MEGVÁLTOZOTT TÁRSADALMI IGÉNYEK HATÁSA AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSRA

mellékletein szerepel jó néhány olyan faj is, melyek Nyugat-Európában megritkultak, de Magyarországon még erős állományuk létezik, és a korábbi védetté nyilvánítások során nem szolgáltak a kijelölés szempontjául pl.: a szarvasbogár, pannon gyertyános-tölgyes. A Natura 2000 hálózat területeit az EU tagállamok jelölik ki. A területek kijelölésénél kizárólag szakmai szempontok vehetők figyelembe, gazdasági-társadalmi megfontolások nem játszhatnak szerepet. A területjavaslatokat a korábban említett adatgyűjtés eredményeinek figyelembe vételével – az adott faj vagy élőhelytípus állománynagysága, állománysűrűsége, hazai elterjedése, hazai és nemzetközi védelmi helyzete, élőhelyigénye szerint – a 10 nemzetipark-igazgatóság munkatársai dolgozták ki az irányelvek mellékletein szereplő, hazánkban előforduló 46 élőhelytípus, 36 növény-, 105 állatfaj, valamint 91 madárfaj elterjedése és állománya alapján. A kijelölt Natura 2000 területek – a különleges madárvédelmi területek és a különleges természet-megőrzési területek – mintegy 1,95 millió hektárt tesznek ki, mely az ország területének 21%-a. A két területtípus átfedése közel 42%. A Natura 2000 hálózat részben a védett természeti területek már meglévő hálózatára épül: ez a jelölt területek 39%-a, de eddig még nem védett területek is részét képezik. A Natura 2000 területek jogi hátterét a kijelölés előkészítési eljárását szabályozó, valamint a Natura 2000 területekre vonatkozó részletes szabályozást tartalmazó kormányrendelet tartalmazza. A Natura 2000 területek kihirdetése után a tagállamok meghozzák a szükséges védelmi intézkedéseket. A Natura 2000 terület kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, vagy elérése érdekében hozott intézkedéseket vagy korlátozásokat a természetvédelmi hatóság a területről készítendő kezelési tervben határozza meg. Az Élőhelyvédelmi Irányelv egyértelműen kifejezi, hogy a Natura 2000 területek kijelölésével nem a gazdasági fejlődés leállítása, nem zárt rezervátumok létrehozása a cél, ahol minden tevékenység tiltott. A gazdálkodás bizonyos formái a területen továbbra is folytathatók, ha az összeegyeztethető a védelemmel. A védelmet kizárólag azon fajok és élőhelytípusok szempontjából kell biztosítani, amelyek alapján a területet kijelölték. A területek védelmének megvalósítását az EU a tagállamokra bízza. Ez megvalósulhat jogszabályi tiltással, de emellett hatósági vagy a gazdálkodókkal kötött szerződéses megoldás is alkalmazható, ha a terület kedvező természetvédelmi helyzete ezáltal is megőrizhető. A hatósági védelem esetében a Natura 2000 területeken meghatározott tevékenységekhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. Ilyen lehet például a növényvédő-szerek felhasználása vagy bármely vadászati, halászati és turisztikai tevékenység. A gazdálkodóval kötött szerződés esetében a tulajdonos vállalja, hogy a területen a gazdálkodást a kezelési tervben foglaltak szerint végzi, például egy kaszáló esetében a kaszálást csakis a kezelési tervben meghatározott időpontokban végzi el. A védelem, szerződés útján történő érvényesítésére a többi tagországban számos példa van. Hazánkban azonban a gazdákkal való szerződéskötés feltételrendszerének kialakítása még nem történt meg, sőt a kijelölés során kötelezően előírt egyeztetés sem történt meg. A tulajdonos, a kezelő - mindenekelőtt a magánerdő tulajdonosok – legfeljebb a helyi önkormányzatnál kifüggesztett hirdetményből értesülhettek arról, hogy tulajdonukat védelem, ezzel együtt gazdálkodási korlátozás alá vonták. Az irányelvek a Natura 2000 területekre monitorozási és kutatási feladatokat is előírnak. A közösségi jelentőségű fajok és természetes élőhelyek védelmi helyzetének rendszeres ellenőrzése céljából azok állományát, hazai elterjedését és természetvédelmi állapotát rendszeresen ellenőrizni kell, és különleges figyelmet kell fordítani a közösségi jelentőségű fajok és élőhelytípusok kutatására. A monitorozás tekintetében még nincsenek egységesített előírások és módszerek. Hazánkban az 1997 óta működő Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer 25

DR. VARGA SZABOLCS

keretében kidolgozott mintavételi eljárások alapján tervezik a Natura 2000 területek monitorozását. A kormányrendelet alapgondolata szerint a Natura 2000 hálózat jelentős mértékben hozzá fog járulni a vidék fenntartható fejlődéséhez, a vidéki munkaerő foglalkoztatásának növelésével, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek teremtésével, a vidék turisztikai vonzerejének növelésével, biotermékek kereskedelmével és az agrár-környezetvédelmi intézkedésekkel.

3. A természetvédelmi korlátozások miatti kártalanítás 2004. október 16-án az erdészeti politika által régóta hiányolt kormányrendelet lépett hatályba: a 276/2004. (X. 8.) rendelet a természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról. A kártalanítás lehetőségét már a természetvédelmi törvény, az 1996. évi LIII. Tv. A Természet Védelméről eredeti törvényszöveg 72. § (1) bekezdése is tartalmazta: A védett természeti területeken természetvédelmi érdekből – az e törvény hatálybalépését követően – elrendelt mező- és erdőgazdasági korlátozás, illetve tilalom esetén, vagy a termelésszerkezet jelentős megváltoztatásának előírása következtében a tulajdonos tényleges kárát meg kell téríteni. A természeti kár megelőzése és megakadályozása érdekében jogszerűen előírt korlátozás vagy tilalom kártalanítási igényt nem keletkeztet. A kártalanítás részletes szabályait kormányrendeletben kellett volna megállapítani, ez azonban csak nyolc éves késéssel történt meg. Valószínű, hogy a hiányolt rendelet korábbi megalkotása esetén is nehézségekbe ütközött volna, mivel a törvényben nem vette figyelembe a jogalkotó az erdőgazdálkodás és a mezőgazdaság termőföld-hasznosítási viszonyait. A kártalanításra kizárólag a tulajdonos volt jogosult. Az állami erdőgazdálkodóknál gyakorlatilag a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak, később a Nemzeti Földalapnak kellett volna a kártalanítási igényt érvényesítenie, a 21 állami erdőgazdasági részvénytársaság, erdőrészlet szinten keletkezett káráért. Ennek megfelelően a kártalanítás is őket illette volna, nem a gazdálkodókat. Mindamellett az igényérvényesítést lehetetlenné tette a részletes szabályozást tartalmazó kormányrendelet hiánya. A 2004. évi LXXVI. törvény módosította, és pontosította a 72. paragrafust: kiterjesztette a kártalanításra jogosultak alanyi körét a terület jogszerű használójára is. Meghatározta, hogy a Tvt. 72. § (1) bekezdésében meghatározott védett természeti területen elrendelt korlátozás, tilalom, illetve kötelezés esetében mit takar a természeti kár fogalma. Védett területek esetén a fő kérdés az, mikor mentesül a kártalanítási kötelezettség alól a hatóság, mikor alkalmazható a Tvt. 72. § (2). bekezdése? Mivel legtöbb esetben a természetvédelmi alapon elrendelt korlátozásokat a megelőzési cél és az előzetes elrendelés jellemzi, a természeti kár bekövetkezésének kockázatát kell vizsgálnunk. Azaz fenn áll-e a természeti kár bekövetkezésének objektív veszélye a korlátozás elrendelése nélkül? A veszélynek valósnak és konkrétnak kell lennie, és ok-okozati kapcsolatban kell állnia a tilalmazott korlátozott művelettel. A természeti kár bekövetkezésének veszélyére a hatóságnak hivatkozni kell a korlátozást, tiltást elrendelő határozatában is. Összességében a kormányrendelet megalkotásával és a Tvt. vonatkozó paragrafusainak módosításával régi adósságát pótolta a természetvédelmi jogalkotás, ami hozzájárulhat az erdőgazdálkodás-természetvédelem problémakör egyikének feloldásához. Remélhető, hogy a régóta hiányolt rendelet nem az eddigi konfliktusok elmélyülését, hanem megoldásukat fogja szolgálni. Még csak javaslat szinten olvasható a kiadvány szerkesztése során az Európa Tanács rendelettervezete az Európai Vidékfejlesztési Mezőgazdasági Alapból (EVFMA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról. A rendelet, és az EU újdonsága, hogy egységesen kezeli a 2007-2013. 26

A MEGVÁLTOZOTT TÁRSADALMI IGÉNYEK HATÁSA AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSRA

programozási időszakban a mezőgazdaságot és az erdészetet, mint a vidékfejlesztés letéteményeseit. A tervezet szerint az EU támogatást nyújt a mezőgazdasági, és nem mezőgazdasági területek erdősítéséhez, az agrár-erdészeti rendszerek a kiváló minőségű fa- és egyéb erdészeti termékek előállításához, a biológiai sokféleség megőrzése érdekében erdészeti-környezetvédelmi kifizetéseket kell bevezetni. Támogatást kell nyújtani a természeti katasztrófák helyreállításához. Támogatják az erdőben az érintett területek rekreációs értékének növeléshez szükséges beruházásokat, az erdőbirtokosoknak a nem megtérülő beruházásokat, melyek az erdészetikörnyezetvédelmi kötelezettségvállalások teljesítéséhez szükségesek. A földhasználattal kapcsolatosan az alábbi intézkedések szerepelnek a tervezetben: Támogatás adható az erdészeti földterületek alábbi révén történő fenntartható használatát célzó intézkedésekre: – a mezőgazdasági földterület első erősítése, – agrár-erdészeti rendszerek első létrehozása a mezőgazdasági földterületeken, – nem mezőgazdasági terület első erdősítése, – NATURA 2000 kifizetések, – erdészeti-környezetvédelmi kifizetések, – az erdészeti termelési potenciál helyreállítása és megelőző intézkedések bevezetése, – nem termelő beruházások támogatása. A támogatás nem szektorsemleges, „….csak a magántulajdonosok vagy azok társulásai, illetve az önkormányzatok és azok társulásai tulajdonában álló erdők és fás területek részesülhetnek támogatásban. Ez a korlátozás nem vonatkozik az itt megemlített a), f), g) pontjában előírt támogatásra.” Ez azt jelenti, hogy csak az a), f), g) támogatások illetik meg az állami tulajdonú erdőket. Vagyis a NATURA 2000 kifizetéseket az állami tulajdonú erdőkre nem terjeszti ki!

4. Eredettanúsítás Az elmúlt évtizedekben jelentősen felgyorsult az emberiség létszámának növekedése, és ezt meghaladó ütemben emelkedett a gazdasági teljesítmény. Nőtt a természeti környezetünkre nehezedő civilizációs nyomás, aminek természetes következményeként a társadalom egyre érzékenyebben figyeli az ebben a körben zajló tevékenységeket. Az erdőgazdálkodásra, és az innen kikerülő piaci termékekre is fokozott figyelem irányul. Egyre erőteljesebb az elvárás, hogy a fa, mint környezetbarát nyersanyag úgy álljon rendelkezésre, hogy az azt adó erdő naturális- és értékmutatói se csökkenjenek. Ezen követelménynek a teljesítését kívánja bizonyítani a fa eredettanúsítás rendszere. A fa eredettanúsítás fogalma magában foglalja: – az erdő(gazdálkodás) tanúsítását a tartamos erdőgazdálkodás követelményeinek való megfelelés szempontjából, és a – faforgalmazási lánc tanúsítását, tekintettel az azonosításra és a nyomon követésre. 4.1. A tartamos erdőgazdálkodás tanúsítása Magyarországon a tartamos erdőgazdálkodásnak sok eleme már régóta a mindennapi gyakorlat része. Rendelkezünk megfelelő erdőtörvénnyel, az ezekben foglalt alapelvek megvalósítását biztosító hatályos miniszteri rendeletekkel, és alacsonyabb szintű jogszabályokkal. Az erdőgazdálkodás megfelelő intézményi feltételei – rendszeres erdőtervezés, állami erdőfelügyelet, különböző szintű erdészeti oktatás és kutatás stb. – is megvannak. 27

DR. VARGA SZABOLCS

Ugyanakkor Magyarországon is megfigyelhető - és a társadalom egyre inkább követeli -, hogy ne csak a hagyományos értelemben vett, a fatermesztéssel kapcsolatos tartamossági követelményeknek feleljen meg az erdőgazdálkodás, hanem mindazon pótlólagos ökológiai, szociális, kulturális, környezetvédelmi és egyéb feltételeknek is, amelyek az utóbbi években, évtizedekben jelentek meg elvárások formájában. A társadalom nálunk is – mint sok helyen a világon – igényli, hogy az erdőgazdálkodási ágazat munkájáról, végső soron pedig az erdők egyre inkább fontosnak tekintett egészségi állapotáról és jövőbeni sorsáról ne maguk az erdőgazdálkodók mondjanak véleményt, hanem olyan, szakmai hozzáértéssel rendelkező intézmény, amely semlegesen és tárgyilagosan tudja ellenőrizni azt, hogy mi történik az erdőkben és az erdőkkel. Ennek a rendszernek központi eleme egy olyan szabvány, amely biztosítja az erdők minél több szempont szerinti fenntartható kezelését, és amelynek igazolt betartása esetén egy erdőgazdálkodó tanúsítványt kap. A tanúsítvány az erdőgazdálkodók számára olyan bizonyíték, amelyet azok felhasználhatnak partnereikkel való kapcsolataik során, és ami által a partnerek - végső soron a társadalom - nyugodtak lehetnek abban, hogy az erdők a kívánt állapotban maradnak. A tanúsítványt az erdőgazdálkodótól, és a fafelhasználótól is független szervezet adja ki. Az erdőtanúsítás középpontjában a tartamos erdőgazdálkodás (sustainable forest management) áll. Ennek lényegét az 1998-as Liszaboni Erdészeti Miniszteriális Konferencia fogalmazta meg: „A tartamos erdőgazdálkodás az erdők és erdős területek gondozása és használata oly módon és olyan mértékben, amely fenntartja azok biodiverzitását, produktivitását, regenerációs képességét, vitalitását és azt a potenciált, hogy az erdők releváns ökológiai, ökonómiai és szociális funkciói érvényesüljenek most, és fennmaradjanak a jövőben helyi, nemzeti és globális szinteken úgy, hogy e gazdálkodás során nem keletkezik kár más ökoszisztémákban”. Ez a definíció elég általánosan és tág értelemben kezeli a fogalmat ahhoz, hogy az erdőgazdálkodás valamennyi főbb aspektusát lefedje, de túl általános olyan értelemben, hogy a gyakorlatban is alkalmazható segédeszköz legyen. A gyakorlatban is alkalmazható erdőtanúsítás szabványának alapja egy olyan kritériumrendszer kell legyen, amely kiterjed az erdőgazdálkodás valamennyi fontosabb körülményére, termékeire és hatásaira, s amely a fenntarthatóság fenti definíciójából indul ki. A világon több ilyen kritériumrendszer is működik. A velük szemben támasztható fontosabb követelmények az alábbiak: – A tanúsítási eljárás nem tehet megkülönböztetést az erdő típusa, tulajdonformája és területi elhelyezkedése tekintetében. – Az eljárásnak illeszkedni kell a nemzeti erdészeti politikához és szabályozáshoz. Az eljárásrend kidolgozása során teljesörű konszenzusra kell törekedni az összes érdekelt és érintett tekintetében. – Az erdőtanúsítási eljárás olcsó, könnyen átlátható és ismételhető kell, hogy legyen. – Tartalmaznia kell a felállított teljesítmény szabványok értékelésével kapcsolatos részletes eljárási rendet, ami fejleszthető, módosítható. Európában két rendszer alapján történik erdőtanúsítás: az egyik a Pán-európai Erdőtanúsítási Rendszer – Pan European Forest Certification (PEFC), amásik a Forest Stewardship Council (FSC). A PEFC alkalmazásának feltétele a nemzeti szabvány. Ennek alapján történik a tanúsítás. A PEFC-ben az erdőállomány-gazdálkodás minősítése a tartamos erdőgazdálkodás szempontjából a pán-európai kritériumokon alakul, amelyek a következők: 1. Kritérium: Az erdővagyon, és a világ szén körforgalmához való hozzájárulásának fenntartása, illetve célszerű növelése. 28

A MEGVÁLTOZOTT TÁRSADALMI IGÉNYEK HATÁSA AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSRA

2. Kritérium: Az erdei ökoszisztémák egészségének és életképességének fenntartása. 3. Kritérium: Az erdők termelő funkcióinak (fa- és másodlagos termékek) fenntartása, serkentése. 4. Kritérium: A biológiai sokféleség (biodiverzitás) fenntartása, megőrzése és helyes mértékű növelése az erdei ökoszisztémákban. 5. Kritérium: Az erdőgazdálkodás védelmi szerepének (különös tekintettel a talaj- és vízvédelemre) fenntartása és célszerű növelése. 6. Kritérium: Az egyéb társadalmi- és gazdasági feladatok kielégítése. Az egyes kritériumoknak való megfelelést a hozzájuk kapcsolódó indikátorok értékelése alapján lehet eldönteni. Az indikátorokat mérhető és leíró mutatók teszik értelmezhetővé. A PEFC alapján lehetőség van egy erdőgazdálkodó, vagy ezek meghatározott csoportjának, illetve egy terület erdőgazdálkodóinak (regionális) együttes tanúsítására is. Az FSC nem feltételezi nemzeti szabvány meglétét. A nemzetközileg egységes elveket az alkalmazás során igyekeznek az adott körülményekre értelmezni. Az FSC 10 értékelési szempontja: 1. Megfelelés a törvényeknek és az FSC elveinek. 2. A jogok és felelősségek birtoklása és használata. 3. A bennszülött emberek jogai. 4. A közösségi kapcsolatok és a dolgozók jogai. 5. Az erdőből származó hasznok. 6. A környezetre gyakorolt hatások. 7. Ütemterv megléte. 8. Megfigyelés és értékelés rendszere. 9. A jelentős értékű erdők megőrzése. 10. Az ültetvényekben való gazdálkodás. Az FSC alapján egyedi gazdálkodó értékelhető. 4.2. A faforgalmazási lánc tanúsítása A tartamosan kezelt erdőből kikerülő faanyagon és/vagy az azt kísérő papírokon feltüntetik a tanúsítvány tényét. A faforgalmazás során ez a „logó” kíséri a fát egészen a végső felhasználásig. Ez bizonyítja a vevő számára azt, hogy az általa vásárolt termék tartamosan kezelt erdőből származik, és ezért „az elfogyasztása” nem veszélyezteti a természeti környezetet.

29

DR. GERENCSÉR KINGA

V. ÚJ TENDENCIÁK AZ ELSŐDLEGES FAFELDOLGOZÁSBAN Füldünk 26%-át borítja erdő, melyből évente 1,3 millárd m3 termelnek ki, és kb 800 millió m3 alapanyagot dolgoznak fel a Föld több, mint 150 ezer fűrészüzemében. 7. Táblázat Fűrészárutermelés Földrészenként

Földrész Európa SZU utód államai Afrika É-Amerika D-Amerika Ázsia Ausztrália és Óceánia Összesen

Fűrészáru Részarány termelés % Ezer m3/év 77 942 20.5 98 313 25.9 6 580 1.7 81 707 21.5 25 687 6,8 83 805 22.1 5 751 1.5 379 785 100.0

Fűrészüze m db 31611 32500 1766 9163 13546 60625 2104 151315

8. Táblázat Európa fűrészárutermelése

Ország Belgium és Luxemburg Bulgária Csehország és Szlovákia Németország Finnország Franciaország Nagy-Britannia Olaszország Jugoszlávia utód államai Norvégia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Svédország Svájc Spanyolország Magyarország Egyéb országok ÖSSZESEN SZU utód államai EGYÜTT

30

Fűrészáru termelés Ezer m3/év 639 1 324 4 954 11 930 8 316 5 759 1 541 2 604 4 424 2 100 5 899 4 968 1 870 4 137 10 720 1 840 2 387 761 1 769 77 942 98 313 176 255

Fűrészüzem db 376 138 472 3 405 8 500 4 600 533 350 205 400 2 342 475 1 230 274 2 611 1 300 3 600 370 630 31 611 32 500 64 111

Részarány % 20.8 21.5 1.2 6.0 9.0 40.1 1.4 100.0

Átlagos termelés m3/üzem/év 4797 5885 7249 17348 3689 2689 5318 4883

ÚJ TENDENCIÁK AZ ELSŐDLEGES FAFELDOLGOZÁSBAN

A Fűrészüzemek kapacitásuk szerint hat csoportba sorolhatók. 9. Táblázat A fűrészüzemek csoportosítása kapacitás szerint

Megnevezés Mini üzem Kisüzem Kisebb középüzem Nagyobb középüzem Nagyüzem Óriásüzem

Kapacitás hengeresfa m3/év -1 000 1 001-5 000 5 001-15 000 15 001-40 000 40 001-100 000 100 001-

Megnevezés kis üzem közép üzem nagy üzem

Ezt a csoportosítást alapul véve, az Unióban szokásos üzemnagyságokat és azok%-os arányát láthatjuk a 11. táblázatban. 10.Táblázat A nyugateurópai országok fûrészipari kapacításszerkezete (az adatok%-ban)

Ország Ausztria Norvégia Svédország Finnország Svájc Luxemburg Dánia Franciaország NSZK Görögország Anglia Olaszország Spanyolország Magyarország

-10.000 92,3 79,0 89,2 97,5 9,71 90,0 82,0 80,0 67,0 98,0 93,6 96,0 97,4 25,8

Kapacitás hengeresfa m3/év 10-50.000 6,9 18,7 9,1 1,5 2,8 10,0 15,0 20,0 31,0 2,0 6,0 3,7 2,5 47,6

50.0000,8 2,3 1,7 1,0 0,1 3,0 2,0 0,4 0,3 0,1 26,6

Magyarországon a kisüzemek össztermelése rendkívül alacsony ellentétben a nyugateurópai országokkal. Pedig ezek az üzemek kis rezsiköltséggel, a piaci változások gyorsabb követésével, egyedi igényű lokális vevőkörükkel, pontos minőségi munkával, a termékek készültségi fokának növelésével, járulékos szolgáltatások biztosításával (impregnálás faanyagvédõ és égéskésleltetõ vegyszerekkel, kiegészítõ termékek biztosítása, felhasználástechnológiai tanácsadás ) képesek fennmaradni a gazdasági versenyben. A középüzemek össztermelése viszont magas, jóval meghaladja a nyugateurópai átlagot. A középüzemekben nehéz gazdaságosan termelni, mert a magas rezsiköltségeket nem ellensúlyozza a volumen, mint a nagy üzemeknél, ahol a nagy sorozatszám, az azonos technológia és a korszerû technika alkalmazása kedvezõen hat a feldolgozási költségek alakulására. Összehasonlítva a nyugateurópai országokkal nálunk a lombosfafaj aránya a legmagasabb. Magas még a lombos fafajarány Dániában és Franciaországban, ahol a kemény lombosfa a domináns, míg Olaszországban a lágylombos. A lombosanyag feldolgozása nehezebben gépesíthető a sokféle termék és méret miatt. A hazai fűrészüzemekben feldolgozott fűrészipari alapanyag fafajösszetételét mutatja a 4.ábra. 31

DR. GERENCSÉR KINGA

4. ábra A hazai fűrészüzemekben feldolgozott fűrészipari alapanyag fafajösszetétele

Mindezek alapján megállapítható, a magyar fűrészipar egyedi és nehéz helyzetben van. Ezt a nehéz helyzetet fokozza még a gazdasági recesszió, a fizetőképes kereslet drasztikus csökkenése, aminek következtében a feldolgozás nyereségszintje nagyon lecsökkent. Ebből a helyzetből való kilábalást segítik a következőkben ismertetett új tendenciák.

1. Új tendenciák a fűrésziparban – Értékesítési és marketing tevékenység fejlesztése olyan szintre, hogy már az értékesítő

–

–

–

– –

mondja meg a termelésnek, hogy mit termeljenek, mire van szükség a piacon (ha kell termékbővítés). Gyorsabb alkalmazkodó képesség feltételeinek biztosítása, a technológiák kialakításánál, olyan többfunkciós gépek beszerzése, melyek segítségével, kis változtatással gyorsan át lehet állni a piacon megjelenő új termék gyártására. Magasabb készültségi fokú, szárított, gyalult termékek gyártási feltételeinek biztosítása, pl. hibakiejtéssel, szélességi és hossztoldással alacsonyabb minőségű alapanyagból értékesebb termék előállítása. Korszerű szerszámtechnológia alkalmazása, a fűrészelési folyamatok dinamikus egyensúlyának optimalizálása, tesztvágásokon keresztül az adott fűrészüzem részére legkedvezőbb lapkonstrukció kidolgozása, fűrészelés alatti folyamatok műszeres ellenőrzése (a lap feszítés stabilitása, vágási sebesség optimalizálása stb.) Mennyiségi termelésről a minőségi termelésre való átállás. Hatékonyság (befektetés nélküli eredményjavulás a belső tartalékok mozgósításával) növelésére való törekvés, amely az állásidők csökkentésével, az anyagáramlás racionalizálásával, a vágástervezés optimalizálásával, az anyagi érdekeltség minden dolgozóra való bevezetésével, és az üzemek helyi viszonyainak figyelembevételével egy hatékonyságnövelő intézkedéssorozat kidolgozásával valósítható meg.

2. Hulladékok illetve melléktermékek kezelése Az átfogó faipari hulladékgazdálkodási illetve melléktermék gazdálkodási célok eléréséhez az alábbi stratégiai jellegű feladatok előkészítése, majd megvalósítása szükséges.

32

ÚJ TENDENCIÁK AZ ELSŐDLEGES FAFELDOLGOZÁSBAN

2.1. A megelőzés terén A technológia- és termékfejlesztés; anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény, illetve zártkörű technológiák bevezetése, környezetkímélő tartós vagy többször felhasználható, hulladékká válásukat követően "jól" kezelhető, a termelésbe visszafordítható termékek elterjesztése, a nehezen kezelhető vagy hulladékként a környezetre nagy kockázatot jelentő termékek kiváltása, az ezekhez szükséges piackonform gazdasági ösztönző eszközök alkalmazása, valamint a környezettudatos fogyasztói és termelői magatartás kialakítása a nevelés és az oktatás eszközeivel. 2.2. A hasznosítás terén Biztosítani kell, hogy a már kisajátított természeti erőforrás, feldolgozott anyag, létrehozott termék - mint alap- vagy nyersanyag, alkatrész, energiaforrás - minél tovább a termelésfogyasztás körforgásában maradjon, minél teljesebben hasznosuljon funkciójában vagy anyagában. Szorgalmazni kell a korszerű hasznosító technológiák kifejlesztését és alkalmazását, meg kell teremteni ezek gazdasági hátterét, ösztönözni kell a hagyományos technológiákban is a hulladék-anyagok fokozottabb felhasználását. 2.3. Az ártalmatlanítás terén Törekedni kell a fizikai, kémiai és biológiai módszerek minél szélesebb körű, egyenkénti vagy kombinált alkalmazására. A másképp nem ártalmatlanítható hulladékok hőhasznosítással egybekötött - termikus ártalmatlanítását kell előtérbe helyezni a lerakással szemben, és csak ezek után fennmaradó, a szükség által meghatározott minimumra kell korlátozni a hulladékok - megfelelő természetes és műszaki védelem mellett végzett, a táji, természeti adottságok és értékek figyelembevételével történő - lerakásos ártalmatlanítását.

3. Termékekkel szemben elvárt követelmények: A nyugati országokban már előnyt élveznek az olyan termékek, amelyeknek az ökológiai mérlege kedvező. Felállították a termékekkel szemben elvárt követelmények listáját, és ott az első helyen a környezetvédelmi szempontok állnak. – Ökológiai mérlege jó legyen – Megjelenése esztétikus legyen – Olcsó legyen – Haszonnal lehessen termelni – Karbantartása igénytelen legyen – Szabványosítható legyen

4. A feldolgozással szembeni követelmények Nemcsak a termékkel szemben követelmény az ökológiai mérleg vizsgálata, hanem a feldolgozás körülményeit is meg kell vizsgálni, és el kell készíteni az ökológiai mérlegét. A következőkben bemutatjuk egy közepes méretű fűrészüzem ökológiai mérlegét.

33

5. ábra Egy fűrészüzem ökológiai mérlege

Alapanyag 20732 m3 Benzin

Por kibocsátás 0,138 kg/h

Gázolaj 18600 l

Kazán kibocsátás I. CO: 0,83 KG/H NOX: 0,25 kg/h Korom: 0,007 kg/h Pernye: 0,07 kg/h

Villamos energia 475582 kWh

Üzem

Fűtés 1833 m3

Egyéb szennyező anyagok

Segédanyagok

Fűrészáru 358 m3

Segédanyagok:

34

Hidraulika olaj Motorolaj Kenőzsír Faanyagvédő szer

Termék 7827 m3

960 l 600 l 240 kg 20 l

Darabos 6691 m3

Kéreg 1711 m3

Fűrészpor 4145 m3

Egyéb szennyező anyagok: Fáradt olaj Akkumulátor Olajos rongy

210 l 110 kg 230 kg

DR. JÁGER LÁSZLÓ

VI. AZ ERDŐT ÉRINTŐ EU-S JOGI ISMERETEK Az Európai Unió lényegéből adódóan számos területen a közösségi jog és a tagállamok joga egyaránt hatályosul. Ebből következően a két jogalkotási terület egymáshoz viszonyított súlya más és más az egyes jogterületek esetében. közösségi jog Uniós jogalkotás hiánya

EU ------------- tagállamok joga

példa büntetőjog

Eseti jogalkotás alapszerződésben rögzített felhatalmazással Uniós stratégiai kialakítása

erdők tűzvédelme

Uniós politika

mezőgazdasági politika külker. egyezmények

Uniós jog kizárólagossága

erdészeti stratégia

Az EU erdészeti jogalkotásának megismerésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy egy önálló ország, illetve egy olyan képződmény, mint az Európai Unió, jogalkotási gyakorlata eltérő. Egy állam bármely jogalkotási terület teljes lefedésére törekszik, és ezt a jogszabályok koherens rendszerével valósítja meg. Az alapvető rendelkezések az Alkotmányban találhatók, amellyel minden törvénynek, így az erdőgazdálkodást szabályozó központi jogszabálynak is összhangban kell állnia. A részterületek rendeleti úton kerülnek szabályozásra, míg a kapcsolódó területek, például vadászati törvény, környezetvédelmi és természetvédelmi törvények által a teljes ágazati szabályozás megtörténik. A szabályozás kialakítása során fontos cél a joghézagok megszüntetése: a jogalkotás lefedi a lehetséges teljes gazdálkodási területet. Az EU jogalkotása nem ezt a logikát követi. Egyrészt a felhatalmazások korlátozzák a lehetséges jogalkotási területeket, másrészt a jogélet területén is csak azon szabályok megalkotására kerül sor, amelyekben az egységes, harmonizált szabályozás elengedhetetlen. Ez a kör természetesen fokozatosan bővül, de jelenleg még hiába keresnénk egységes EU szintű erdőtörvényt vagy vadászati törvényt. Az EU jog, s így az EU erdővel kapcsolatos jogalkotása is több szempont szerint tagolható 4 : – egyrészt vizsgálható az elsődleges és másodlagos jog szerinti megkülönböztetésben, ahol az elsődleges jog a tagállamok által alkotott jog (elsődlegesen az alapszerződések), míg a másodlagos jog a jogalkotásra felhatalmazott intézmények által alkotott jog, (elsősorban rendeletek direktívák és határozatok); – másrészt vizsgálható a szabályozási területet, amely főként az alábbi területekhez kapcsolódhat: • környezetvédelem • mezőgazdaság • természetvédelem • illetőleg megjelenhet kizárólag az erdészethez kötődő jogszabályokban is, mint pl. az erdészeti szaporítóanyag-normák.

4

Az EU jogforrási rendszere tagolható aszerint is, hogy melyik együttműködési pillérre vonatkozik, de jelen esetben az erdészeti szabályok kimondottan az első pillérhez (közösségek joga) kapcsolódnak. Megjegyzendő, hogy a második pillér a közös kül-, és biztonságpolitika, míg a harmadik pillér a bűnügyi együttműködéshez kapcsolódik. 36

AZ ERDŐT ÉRINTŐ EU-S JOGI ISMERETEK

1. Az erdészeti jogalkotás fejlődése az Európai Unióban Az Európai Unió története 1957-ben kezdődött, a Római szerződés aláírásával hat ország közötti gazdasági együttműködés kialakításával. Az alapszerződés második fejezetének II. címe (38-47. cikk) foglalkozik a mezőgazdasági piac szabályozásával, melyen belül a közös agrárpolitika célkitűzései a következők: – a) a mezőgazdasági termelékenység növelése – b) a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása – c) a piacok stabilizálása; – d) az ellátás hozzáférhetőségének biztosítása; – e) a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásának biztosítása; A Római szerződésben nem jelenik meg sem a környezet, sem a természet, sem az erdő kifejezés. Az erdőgazdálkodással kapcsolatos szabályok tehát csak közvetve jelenhetnek meg a Közösség rendelkezéseiben. Ebből kifolyólag ebben az időben erdőtörvény vagy erdészeti politika elfogadása nem is lett volna lehetséges, a felhatalmazás hiányában. 1971-ben történt meg Nagy-Britannia, Írország és Dánia csatlakozása. Ebben az időben elsődleges folyamat a piac egységesülése, és a környezetvédelem fontosságának felismerése. A környezetvédelmi problémák elkülönült, lokális kezelése helyett kezd megjelenni a komplex szemlélet. Ezt az első környezetvédelmi akcióprogram megjelenése is jelzi. A környezetvédelem fontosságának növekedése az erdők fokozódó fontosságát is jelzi. Ennek ellenére az évtized elsősorban a piac egységesülésének évtizede. Így a környezetvédelmi szabályok is elsősorban piachomogenizációs szabályként jelennek meg. Az erdészeti jogalkotásban ez hasonlóan jelentkezik, nagyszámú jogszabály foglakozik az erdészeti (és főként mezőgazdasági) traktorok szabványosításával. Szintén ekkor valósul meg az erdészeti csemeték és szaporítóanyag szabványainak egységesítése is. (66/404/EGK) Az 1980-as évtized magával hozza a dél-európai bővítést. Görögország 1981-től, Spanyolország és Portugália 1986-tól válik a közösség tagjává. A déli országok erdészeti sajátosságai a jogalkotás is tükrözi: ekkor fogadják el az erdők erdőtűz elleni védelméről szóló rendelkezéseket (3529/86 Tanácsi rendelet). 1986-ban fogadják el az erdők légköri eredetű szennyezésének csökkentését célzó Tanácsi rendeletet is. Az erdők fokozódó jelentősége a jogalkotásban is megjelenik. Az évtized végére a TANÁCS 1989. május 29-I 89/367/EGK határozata az Állandó Erdészeti Bizottság létrehozásáról intézményesíti a tagállamok erdészeti együttműködését. Ennek a határozatnak a preambuluma már kitér az erdőtelepítésnek a mezőgazdasági túltermelés csökkentésében játszott szerepére és az erdőt érő káros hatások csökkentésére. Mivel a döntések megalapozásához információkra van szükség, a Tanács létrehozza az európai erdészeti információs rendszert (EFICS). 1989-ben már Tanácsi döntés foglalkozik az üvegházhatással, a környezeti kockázatokkal is. A kilencvenes évtized nagy újítása a vidékfejlesztés, amely a mezőgazdasági szektor elkülönült vizsgálata helyett a kapcsolódó ágazatok, a lakosság és vidéki életfeltételek komplex vizsgálatát helyezi előtérbe. Ezt követően a különböző regionális programok már az erdőgazdálkodást is érintik. Ettől kezdődően alakul át a mezőgazdasági támogatási rendszer, nagyobb teret adva a különböző erdészeti támogatásoknak is. Az 1995-ös bővítés (Ausztria, Svédország, Finnország) jelentősen átalakítja egyrészt az Európai Közösség erdészeti statisztikáit, erdősültségét, valamint a jogalkotás erdőhöz való viszonyát. Mivel a csatlakozó országok számára az erdő stratégiai iparág, valamint környezetvédelmük hagyományosan magas színvonalú, kikényszerítik az erdővel kapcsolatos kérdések magas szintű kezelését. A csatlakozásuk következménye az EU Erdészeti stratégiájának megfogalmazása 1998-ban.

37

DR. JÁGER LÁSZLÓ

Ebben az időben jelenik meg a trópusi erdők védelme is az EU jogalkotásában, amely a trópusi erdők tartamos használatát célozza, és importkorlátozást vezet be a trópusi eredetű fatermékekre. Az étized végétől a kelet-európai bővítés, a jogharmonizáció elősegítése, és a különböző előcsatlakozási alapok említhetők meg, melyek az erdőgazdálkodást is érintették. Ilyen volt például a még most is futó SAPARD program, melyben Magyarország az erdőgazdálkodás fejlesztési lehetőségeit, az erdőtelepítési programokat nem emelte a kiválasztott célterületek közé. A csatlakozás következtében az EU erdészeti politikájának ismételt változása várható. A kelet-európai régiók felzárkóztatásában, a lakosság vándorlás csökkentésében vélhetően a korábbiaknál nagyobb szerepet fog kapni az erdőgazdálkodás, erdőtelepítés, amely erdőknek ezeken a területeken nem elsősorban a mezőgazdasági túltermelés csökkentését és nem is közjóléti funkciókat kell szolgálniuk.

2. Az erdészeti jogszabályok megjelenési formái Az erdészeti jogszabályokat áttekintve feltűnhet, hogy a magyarországi jogszabályi formáktól (törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet) eltérő formákat találunk. Az EU jogszabályok formái elsődlegesen a rendelet (regulation), irányelv (direktíva) és határozat (decision). Mivel az Európai Unióban elsődlegesen jogalkotással felruházott szerv, a Tanács átruházhatja jogalkotási feladatát a bizottságra, ezért a jogszabályok között, eredetüket tekintve tanácsi és bizottsági jogszabályok is megkülönböztethetők. A bizottságra való átruházást elsősorban jogtechnikai okok indokolják, különösen azokon a területeken, ahol nagy tömegű, viszonylag gyorsan avuló jogszabályra van szükség, mint az agrárrendtartás esetén, mivel a bizottság jogalkotása gyorsabb, a tanácsi jogalkotás átfutási idejéhez képest. Jogtechnikai kérdés még az Uniós normák "erőssége". Mint azt az Európai Bíróság is többször kifejtette, az Uniós normák a tagállami jogszabályok felett helyezkednek el. Ez egy rendkívül összetett kérdés, mivel felveti a tagállami Alkotmányok és az Uniós normák viszonyát is, mint azt a német Legfelsőbb Bíróság is kifejtette SOLANGE I, II döntésében is. Erdészeti kérdésekben azonban e kérdés jelentősége csekélyebb. A fentiek alapján tehát a különböző erdészeti jogszabályok megjelenési forma szerint a következők: – Tanácsi rendelet: A rendelet közvetlenül hatályosul, tagállami jogalkotást nem igé-

nyel, mindenkire nézve kötelező. Ilyen szabályozási forma jellemzi például a TANÁCS 1992. július 23-i 2158/92/EGK rendeletét a Közösség erdeinek tűzvédelméről. Végigolvasva a rendeletet azt tapasztaljuk, hogy nem az elvárt erdőművelési, erdőhasználati szabályokat taglalja, hanem a tűzvédelmet célzó programok anyagi hátterét teremti meg. – Tanácsi irányelv: a direktíva a tagállamoknak szóló kvázi utasítás, hogy a direktívában

szereplő szabályokat a megadott határidőig építsék bele jogrendszerükbe. Ebből következően ennek a jogalkotási formának közvetlen hatálya külön jogtechnikai kérdés, melyet itt nem részletezünk. Ilyen szabályozás tárgya például az erdészeti szaporítóanyag forgalmazásáról szóló, már nem hatályos 66/404 Tanácsi irányelv. – Tanácsi határozat: a határozat egyedi döntés, azokra, akikre vonatkozik, kötelező erő-

vel bír. Ilyen egyedi döntés alapján hozta létre a TANÁCS 1989. május 29.-i 89/367/EGK határozatával az Állandó Erdészeti Bizottságot. A Bizottság által alkotott jogszabályok elsősorban technikai jellegűek, számos esetben végrehajtási rendeletként működnek. – Bizottsági rendelet: pl. 2000/115 határozathoz kapcsolódó 1444/2002. bizottsági ren-

delet a mezőgazdasági farmok szerkezetét felmérő vizsgálat definícióit, kivételeit, körzeteket és régiókat határozza meg. 38

AZ ERDŐT ÉRINTŐ EU-S JOGI ISMERETEK

– Bizottsági határozat: számos esetben ad felmentést pl. korábbi szabályok alól, mint az

számos esetben tapasztalható erdészeti szaporítóanyagokra vonatkozó előírások alól, egyedi állami támogatások elbírálása során, vagy gazdasági versenyszabályoknak való megfelelésről való döntés esetén. A döntési formák változásával a korábbi jogszabályi formák mellett megjelennek újabb változatok is, elsősorban a Parlament szerepkörének bővülésével. Ilyen pl. a hatodik kutatási keretprogramról szóló 1513/2002 határozat, amelyet a Parlament és a Tanács együttesen fogadott el. Áttekintve az EU joganyagait, közel 500 különféle jogszabályban találkozhatunk erdővel kapcsolatos utalással. Az alábbiakban a leglényegesebb szabályozókat emeljük ki. Az EU erdőgazdálkodással kapcsolatos fontosabb jogszabályainak megismerési lehetősége jó, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) Erdészeti Hivatal (EH) honlapján (www.fvm.hu) magyar nyelven olvashatók a legfontosabb előírások

3. Az EU erdészeti stratégiája 1964 és 1988 között az Európai Közösség tett ugyan néhány kezdeményezést az erdőgazdálkodási ágazat fejlesztése érdekében, ám ezekből hiányzott a szisztematikus megközelítés és mindig közvetlenül a közös agrárpolitikához kötődtek, elsősorban a mezőgazdasági struktúrák fejlesztéséhez. Ezek a kezdeményezések a jogharmonizációra, az erdők és az erdőgazdálkodás fejlesztésére, az erdők a légszennyezéstől és a tűztől való védelmére valamint az erdőgazdálkodással kapcsolatos kutatásokra vonatkoztak. 1988 szeptemberében az Európai Bizottság a Tanács elé terjesztette javaslatát egy közösségi erdőgazdálkodási stratégiát és egy erdőgazdálkodási cselekvési programot illetően. Ezt a Tanács 1989-ben hagyta jóvá. A korábban csak részterületeket érintő jogalkotásban elvi jelentőségű előrelépés volt az Erdészeti stratégia megalkotása 1998-ban. Az EU erdészeti stratégiájának akcióprogramja a következő intézkedéseket foglalja magában – 1. Erdővédelem – 2. Térségfejlesztés: erdőállapot javítása – 3. Közös Agrárpolitikához kapcsolódó intézkedések – 4. Európai Erdészeti Információs és Kommunikációs Rendszer – 5. Az erdők genetikai értéke – 6. Az erdészethez kapcsolódó tudományos kutatás – 7. Erdészeti Állandó Bizottság A közös erdészeti stratégia lényeges elemeinek összefoglalása: – a fenntartható erdőgazdálkodás biztosítása, – a szubszidiaritás elve, – az erdők többrendeltetésű szerepének felismerése, – a nemzetközi kötelezettségek megvalósítása nemzeti eszközökkel, – aktív részvételt az erdészeti ágazattal kapcsolatos nemzetközi folyamatokban, – a koordináció, kommunikáció és együttműködés javításának szükségessége, – a biológiai sokféleség megőrzése és fokozása, – faanyag felhasználásának előmozdítása a nyílt piaci szabályoknak megfelelően; – az erdészet és kapcsolódó iparok hozzájárulását a jövedelemhez, a foglalkoztatáshoz, – integrált megközelítés az erdők és a többi politika között, – aktív részvétel, tulajdonosok bevonása, – egyedi megközelítések szükségessége, – a stratégia folyamat-jellegének felismerése.

39

DR. JÁGER LÁSZLÓ

4. A környezetvédelmi célú erdészeti jogalkotás az Európai Unióban A környezetvédelem az EGK megalakulása idején még nem volt olyan jelentőségű probléma, hogy az megjelenjen a jogalkotás terén. A környezet állapotának romlását ebben az időben csak elszigetelt módon kezelték, annak nemzetközi dimenziója csak a hetvenes évektől vált nyilvánvalóvá. Az 1972-es párizsi konferencián fogalmazódott a környezetvédelemmel kapcsolatos akcióprogram kidolgozásának igénye. Az erdők védelme az európai uniós szabályokban két további szempontból jelenik meg: A légköri szennyezés elleni védelmet tartalmazza a 3528/86/EEC rendelet. A légköri szenynyezés ellen természetesen ilyen szűkített hatáskörű szabályozással nem lehet fellépni. Ehelyett a rendelet valójában a károsodások megfelelő nyilvántartásának megteremtését tűzi ki célul. Emellett minta-programokat és felméréseket szervez, annak érdekében, hogy a légköri szennyezés hatásait megfelelően tanulmányozni, a felméréseket javítani lehessen. Az erdők tűz elleni védelmét a 2158/92/EEC rendelet fogja keretek közé. A célkitűzés az erdőtüzek lehetőségének és hatásainak csökkentését tűzi ki célul. Megteremti a tűzvédelem rendszerét, amelyhez anyagi alapokat is nyújt. Az eszközök között szerepel a kockázatok felmérése, a rendelkezésre álló eszközök rendszerezése is.

5. A mezőgazdasággal kapcsolatos erdészeti jogalkotás az Európai Unióban A mezőgazdasági területekkel kapcsolatos erdészeti jogalkotás elsősorban az erdőtelepítés szabályozása során jelenik meg. Ezek alapján támogatásban részesül a mezőgazdasági területek erdősítése, amennyiben a telepítés alkalmazkodik a helyi körülményekhez és megfelel a környezeti feltételeknek. A támogatás a telepítési költségeken túlmenően az alábbiakat tartalmazhatja: – erdősített területek után a gondozás költségeinek fedezésére ötéves időszakra járó hektáronkénti éves juttatás , – az erdősítésből eredő jövedelemkiesés fedezésére az erdősített területek után legfeljebb húsz évig járó hektáronkénti éves juttatás olyan gazdálkodók, illetve azok társulásai számára, akik az erdősítést megelőzően az érintett földterületen gazdálkodtak, vagy bármely más magánjogi személy számára. 31(4) Maximális éves összeg az erdősítés miatt elmaradt jövedelem pótlására — gazdálkodók vagy azok tárulásai számára 725 euro/ha — minden egyéb magánjogi személy számára 185 euro/ha 32(2) Minimális összegű kifizetés 40 euro/ha Maximális összegű kifizetés 120 euro/ha Az erdősítési támogatásra – az 1257/1999/EK rendelet 31. cikke értelmében – jogosult mezőgazdasági földterületet a tagállam határozza meg, és az különösen olyan szántóföldre, füves területre, állandó legelőre, és évelő növények termesztésére használt területre terjed ki, amelyeken rendszeres gazdálkodás folyik.

6. Az Európai Unió és trópusi erdők Az Európai Bizottság COM(89) 410 tájékoztatója az alábbi célkitűzéseket határozta meg: – a trópusi fafajtákból készülő faanyagokat termelő fejlődő országokkal való együttműködés erősítése; – több pénz biztosítása a trópusi erdők megóvása érdekében; – a faanyag-kereskedelem szabályozására hozott intézkedések támogatása; 40

AZ ERDŐT ÉRINTŐ EU-S JOGI ISMERETEK

– segítség azoknak a problémáknak a megoldásához, amelyek közvetett hatással vannak a

trópusi erdőkre; – az erdőgazdálkodási kutatások támogatása és összehangolása; – részvétel a trópusi erdőkre irányuló nemzetközi kezdeményezésekben. A trópusi erdők védelmére folyósított közösségi támogatás elsősorban a fejlesztési együttműködési programokon keresztül valósult meg. Vagy külön költségvetési tételként tették hozzáférhetővé - Latin Amerika és Ázsia esetében - vagy az Európai Fejlesztési Alapon keresztül A COM(89) 410 számú bizottsági tájékoztató kiadásával fontos lépés megtételére került sor egy átfogó stratégia kialakítása érdekében. Ez részletesen megvizsgálta a trópusi erdők pusztulásának okait és lépéseket javasolt a probléma kezelésére. A Tanács 1995. december 20-án fogadta el a 3062/95 (EK) rendeletet, amely meghatározta a közösségi szintű akciók célkitűzéseit és eljárásrendjét, kiegészítve a tagállamok tevékenységeit, hogy hozzájáruljon a trópusi erdők megőrzéséhez és fenntartható hasznosításához 6.1. Az illegális fakitermelés megakadályozásával kapcsolatos EU kezdeményezés Az elmúlt években fokozódó nemzetközi figyelem fordult az illegális fakitermelések és egyéb környezetkárosító erdőgazdasági gyakorlatok felé. Ez a probléma elsősorban a szegényebb afrikai és ázsiai országokban jelentkezik, de a fejlett államok mint a faanyag vásárlói szintén aktív részesei lehetnek a problémák kezelésének. A probléma nemzetközi szinten először a 1998-ban, a G8 találkozón jelent meg, Birmingham-ban. Ezt követően fokozódó nemzetközi aktivitás mellett egyre több fórumon jelent meg a probléma kezelésének szándéka. Az Európai Unió 2003-ban akciótervet dolgozott ki az illegális fakitermelések visszaszorítása érdekében, amelynek keretében áttekintésre kerültek a probléma kezelésének jogi, gazdasági és szociális vetületei. Az illegális fakitermelések és kapcsolódó kereskedelem visszaszorítása érdekében hamarosan jogi lépések megtétele is megtörténik, azaz különböző jogszabályokat fogadnak el, amelyek a faanyag tanúsításán, kereskedelmén keresztül lehetővé teszik az illegális kereskedelem visszaszorítását. 11. Táblázat Az EU fontosabb erdészeti jogszabályai 1986 1989 1992 1992 1994 1994 1998 1998 1999 1999 1999

A TANÁCS 1986. november 17-i 3528/86/EGK RENDELETE a Közösség erdőinek légköri szennyezéssel szembeni védelméről A TANÁCS 1989. május 29-i 1615/89/EGK RENDELETE az Európai Erdészeti Információs és Kommunikációs Rendszer (Efics) létrehozásáról A TANÁCS 1992. július 23-i 2158/92/EGK RENDELETE a Közösség erdeinek tűzvédelméről egységes szerkezetben a 308/97-es rendelettel A TANÁCS 1992. július 23-i 2157/92/EGK RENDELETE a Közösség erdőinek légköri szennyezéssel szembeni védelméről szóló 3528/86/EGK rendelet módosításáról A BIZOTTSÁG 1994. április 11-i 804/94/EK RENDELETE a Tanács 2158/92/EGK rendelete az erdőtűz információs rendszerekre történő alkalmazásának bizonyos részletes szabályairól A TANÁCS 1994. február 21-i 400/94/EK RENDELETE a Tanács az Európai Erdészeti Információs és Kommunikációs Rendszer (Efics) létrehozásáról szóló 1615/89/EGK rendeletének kiegészítéséről A TANÁCS 1998. december 15-ei ÁLLÁSFOGLALÁSA az Európai Unió erdészeti stratégiájáról (1999/C 56/01) A TANÁCS 1998. május 25-i 1100/98/EK RENDELETE az európai erdészeti információs és kommunikációs rendszer (EFICS) létrehozásáról szóló 1615/89/EGK rendelet módosításáról Az Európai Parlament állásfoglalása a Bizottságnak az EU erdőre alapozott és ahhoz kapcsolódó iparága versenyképességének a helyzetéről szóló közleményéről (COM(1999) 457 C5-306/2000/2159 (COS)) Erdők és a fejlődés: az EK megközelítése (COM (1999) 554 végleges) COM(1999) 457 záró A Bizottság Közleménye a Tanács, az Európai Parlament, a Gazdasági 41

DR. JÁGER LÁSZLÓ

1999 1999 1999 1999 1999 2000 2000 2000 2002

42

és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága Részére az EU erdőre alapozott és ahhoz kapcsolódó iparágainak a helyzete versenyképesség szempontjából A TANÁCS 1999. május 17-i 1257/1999/EK RENDELETE az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és bizonyos rendeletek módosításáról és hatálytalanításáról A BIZOTTSÁG 1999. július 23-i 1750/1999/EK RENDELETE a vidékfejlesztés részére az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtott támogatásról szóló 1257/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról A BIZOTTSÁG 1999. július 28-i 1727/99/EK RENDELETE a Közösség erdőinek tűz elleni védelméről szóló 2158/92/EGK tanácsi rendelet alkalmazásához egyes részletes szabályok megállapításáról A BIZOTTSÁG 1999. június 23-i HATÁROZATA, mely az 1999-2002 időszakra elfogadja az Európai Erdészeti Információs és Kommunikációs Rendszert (EFICS) létrehozó munkaprogramot A BIZOTTSÁG 1999. október 21-i 2278/1999/EK RENDELETE a Közösségben található erdők légköri szennyezés elleni védelméről szóló 3528/86/EGK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE az "Európai Unió erdészeti stratégiájáról" (2000/C 51/23) A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A VÉLEMÉNYE 'a Bizottságnak az Európai Unió erdészeti stratégiájáról a Tanács, az Európai Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága részére kiadott közleményéről'(2000/C 57/16) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2000. november 7-i 2494/2000/EK RENDELETE a trópusi erdők és egyéb, fejlődő országokban lévő erdők megőrzését és fenntartható kezelését elősegítő intézkedésekről A BIZOTTSÁG 2002. február 26-i 445/2002/EK RENDELETE az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1257/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról

PROF. DR. LETT BÉLA

VII. AZ ERDÉSZETI ADÓZÁS ÉS TÁMOGATÁS JELENLEGI ÉS VÁRHATÓ RENDSZERE Erdészeti adózásunk és támogatásunk az EU csatlakozás után, az átalakulások folyamatában, a 2005. évi változások közepette magán viseli a korábbi „nemzeti” és az új „EU-konform” megoldások jegyeit. Az adórendszer ágazat és szektor-semleges, a költségvetési bevétel mintegy felét a fogyasztáshoz kapcsolt adók adják, ezt követik a lakossági befizetések (19%), a társasági adó jelentősége kicsi (8%). A társadalombiztosítás főösszege kb. 3000 Mrd Ft, amelynek kb. kétharmada a munkáltatók befizetése, a munkavállalók közvetlen hozzájárulása 16%. Az erdészeti támogatás az agrárérdekeltségű erdőtelepítést kedvezményezi.

1. Az erdőgazdálkodás számviteli és adózási sajátosságai 12. Táblázat A magyar erdészet a szervezeti és tevékenységi formának megfelelően adózik, fizet járulékot:

Megnevezés

Erdőtulajdonos Erdőgazdálkodó Erdészeti termelő

Osztalék SZJA Bérlet SZJA Illeték vállal- Bérlet SZJA Illeték

Erdészeti munkavállaló SZJA

Magánszemély

SZJA

SZJA

Egyéni kozó

SZJA VSZJA VOSZJA

SZJA VSZJA VOSZJA

SZJA

TA

TA

SZJA

ÁFA (AM)

–

Gazdálkodó szervezet

–

ÁFA

Bérlet ÁFA (AM) ÁFA (AM)

Nybj, Ebj, Eho, Nybj, Ebj, Eho, Nybj, Ebj, Mvj, Maj, Szakképz. Maj, Szakképz.

Bérjárulékok Helyi adók

Helyi adók

Helyi adók

Rövidítések: SZJA – Magánszemélyek jövedelemadója Osztalék SZJA (25%), Bérlet SZJA (25%, 0%) VSZJA – Vállalkozási SZJA (16%) VOSZJA – Vállalkozói osztalékalap SZJA (25%) TA – Társasági adó (16%) ÁFA – Általános forgalmi adó (25%, 15%) AM – Alanyi mentes Nybj – Nyugdíjbiztosítási járulék (18%, 8,5%, 0,5%) Ebj – Egészségbiztosítási járulék (11%, 4%) Eho – Egészségügyi hozzájárulás (3 450 Ft/hó) Maj – Munkaadói járulék (3%) Szakképz. – Szakképzési hozzájárulás (1,5%) Mvj – Munkavállalói járulék (1%)

44

Helyi adók

Helyi adók

AZ ERDÉSZETI ADÓZÁS ÉS TÁMOGATÁS JELENLEGI ÉS VÁRHATÓ RENDSZERE

1.1. Az erdővagyon és a vagyon változások adózása Az erdővagyon értékét általában elemeiből, az erdőföldből és a faállományból származtatjuk. A számvitel az „ökonómiai (szabályos) erdő” esetén az erdőt olyan befektetett eszköznek, ingatlannak sorolja be, amelynek (bekerülési értéke) után nincs értékcsökkenés (szakszerű gazdálkodás mellett termőképessége nem csökken.) Ekkor nem erdőrészlet mélységű azonosságról van szó, hanem időbeni folytonosságról. A magánerdő-gazdálkodást azonban gyakran a szünetelő vagy szakaszos üzemmód jellemzi, ezért megbízható képet az egyedi vagyonváltozások figyelembe vételével nyerhetünk. Az erdőállomány belső értékváltozása jelentős mértékben a természeti folyamatok következménye. Az erdőtulajdonosok magánszemélyek, így az SZJA szabályok a meghatározók. 1.2. A magán-erdőgazdálkodás, mint szakaszos üzem hozama, ráfordítása és adózása A 25,5 ezer erdőgazdálkodó a szervezeti formának megfelelően vagy az SZJA (23 ezer) vagy a társasági adó hatálya alá (2,5 ezer) tartozik. A statisztikából megállapítható, hogy a gazdálkodók egy része egyes években veszteséges. Ennek a veszteségnek az elhatárolását a következő, illetve az előző évek nyereségéből mindenképpen fontos biztosítani, hogy tőkekivonás ne történjen a gazdálkodásból. (Ez a jelenleg hatályos szabályok szerint automatikusan nem történhet meg, mert évenként a költség 50%-nyi árbevétele kellene.) Megbízás esetében a megbízott elszámol a tulajdonosra eső bevételekkel és ráfordításokkal, amely mind a pénzügyi bonyolítás, mind az adózás alapját képezi. Az ÁFÁ-nál a fatermék mint környezetbarát anyag, előállítása kedvezményt érdemelne. Jelenleg az általános forgalmi adóban kedvezményezettek (15%): az erdészeti termékértékesítés közül az élő fa és egyéb növény, hagyma, gumó, gyökér stb., illetve a tűzifa, az erdészeti szolgáltatások közül a mezőgazdasági, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatások, a mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási és halászati szakmai tervezés, szakértés (kivéve: trófeabírálat), az állat- és növénykertek, védett természeti értékek bemutatása. Az élőmunka igényes erdőgazdálkodásban probléma a társadalombiztosításai járulék mértéke.

2. Az erdészeti támogatás az Európai Unióban, támogatásaink összehangolása az EU-val Az Európai Unió költségvetésében a mezőgazdaság a meghatározó, de az erdészet nem tartozik az EU közös agrárpolitikájába. Az EU Tanácsa megalkotta az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1257/1999/EK rendeletét. Magyarország a csatlakozás után jogosult a támogatási formák igénybevételére, amely az erdészetet is érinti. Intézkedés

Feltételrendszer

Szakmai képzés Erdőgazdálkodás

Ismeretek, továbbképzés Külön részletezve

Vidéki térségek alkalmazkodása, fejlődése

Egyéb pl.: természetközeli erdőgazdálkodás

Finanszírozási Alap Cél EMOGA Erdőtelepítés EMOGA Garancia Egyéb erdészet EMOGA

Agrár érdekből az erdőtelepítés kiemelt eleme az intézkedéseknek, az erdészet a végrehajtó. Erdészettel kapcsolatos támogatások (1257/1999/EK, 445/2002): 45

PROF. DR. LETT BÉLA

– Beruházások az erdőkbe, azok gazdasági, ökológiai és szociális értékének növelésére. – Az erdészeti termékek feldolgozásának, kereskedelmének racionalizálására, fejlesztésé-

re. – A faanyag, mint nyersanyag felhasználásával kapcsolatos korlátozott tevékenységeket

szolgáló beruházások, az ipari méretű felhasználást megelőzően. – Új termékek, megoldások támogatása az erdészeti feldolgozásban és kereskedelemben. – Erdőtulajdonosok és gazdálkodók társulásainak támogatása, hogy a tagjaik fejleszthes– –

–

–

sék erdőgazdálkodási ismereteiket. Az erdészeti termelőképesség helyreállítása természeti katasztrófák, tűzvészek után, valamint megelőző intézkedések bevezetése. Az erdők ökológiai stabilitásának fenntartása és fokozása, amikor ezeknek az erdőknek a védelmi és az ökológiai szerepe közérdeknek minősül, valamint a tűzvédelmi gátak, pászták fenntartása mezőgazdasági eszközökkel. Erdők, erdőtelepítések, egyéb hatásai: pl. erózió elleni védelem, akác esetén méztermelés, gomba, vadgyümölcsök, gyógynövények termeléséhez, falusi turizmushoz háttér, „hozzájárulás a vidéki tevékenység diverzifikálásához”, vadgazdálkodás. A megtermelt faanyag felhasználása, mint megújítható nyersanyag és energiaforrás. (Az EU-ban 2010-re meg akarják duplázni a megújítható erőforrások felhasználását.)

2.1. Erdészeti támogatásaink jogszabályi háttere és EU-s megítélése Az EU és Magyarország erdészetének költségvetési kapcsolati rendszerét összevetve lényeges különbségek voltak tapasztalhatók, fokozottan az EU-ban is ismeretlen, speciális magyar erdőfelújítási finanszírozásnál. Az erdészeti támogatásokat alapvetően a törvény deklarálja, de ennek folyósítása az éves költségvetési keretektől és az agrártámogatási pályázatoktól függ. 1996. évi LIV. „erdő” törvény

FVM rendelet (2004. évre)

3.§(4) Társult erdőgaz- Erdőbirtokossági társulat dálkodás és erdőszövetkezet 34.§(2) Erdőtelepítés Erdőtelepítés 44.§(2) Erdőszerkezet át- Erdőszerkezet átalakítás alakítása 47.§(4) Erdővédelmi költségtérítés Erdőkárok elhárítása 48.§(5) Erdőkárok 57.§(2) Káros hatások 86.§(4) Szakszemélyzet Erdészeti szakember alkalmazás Szaktanácsadás Szaktanácsadás Erdőfelújítás Erdőfelújítás Agrár- támo- Erdészeti szaporítóanyag gatásban az Gazdálkodási kockázat csökkent erdészet Fiatalok, pályakezdők Agrárberuházások

Állami

EU szabály 1257/1999

Hazai

EU

Hazai

EU

-

-

9

9

II, VIII/30

9

Erdősítés

9

9

9

∅

9

9

II, VIII/30,31 II, VIII/30,32

9

9

9

∅

9 9 9 9 9 9

∅ – ∅ ∅ ∅ ∅

Jelmagyarázat: 9 : támogatható, ∅ :nem támogatható, – : nem értelmezhető

46

Magán

9

9

II, VIII/30,32

9

9

II, III/9

9 9 9 9 9 9

9 – 9 ∅ 9 9

II, III/9 – II, VIII/30 II, VIII/30 II, VIII/30

AZ ERDÉSZETI ADÓZÁS ÉS TÁMOGATÁS JELENLEGI ÉS VÁRHATÓ RENDSZERE

Az erdőfelújítás finanszírozásában (erdőfenntartási járulék és erdőfelújítás normatív támogatása) alapvető a különbség az EU és hazánk között. Az erdőfelújítás finanszírozási rendszere – az alapszerű működés megszűnése miatt is – egyre nagyobb problémákkal küzd (a befizetés és a támogatás jogi és pénzügyi különválása, nem emelkedő támogatások, tulajdonosok közötti átcsoportosítások stb.), de az indokolt támogatások új módszere még nem alakult ki. Téma Erdőfelújítás

EU Magyarország Normatív támogatás nem jellemző Kedvezményezettek Szektor semlegesen mindenki. Támogatás Elvonás, átcsoportosítás, támogatás. – forrás Erdészeti, törvényben előírt elvonás (EFJ), mint központosított bevétel. – mérték Országosan egységes, normatív. Őshonos keménylombos fafajok (T, B) a lényegi finanszírozók. Hatás Vagyon és jövedelem erdészeti átcsoportosítása. Az erdőtelepítésnél jelentős EU támogatással, társfinanszírozással számolunk, ezért itt az egyébként is kisebb eltérések feloldhatók, a szabályozás lényegi elemeit már alkalmazni kell, amelyeket átveszünk. Téma EU Erdőtelepítés Kedvezményezettek Elsősorban magán – önkormányzat Támogatás – prioritás Mezőgazdasági terület csökkentése hosszú távra erdőtelepítéssel. Lomb – fenyő arányban visszaállítás. – forrás Össztársadalmi, nincs erdészeti külön teher. – mérték EU + Nemzeti (regionális) szabály

Magyarország Szektor semlegesen mindenki. Nem művelt területekre is. Őshonos keménylombos fafajok előnyben részesítése. Össztársadalmi, nincs erdészeti külön teher. Országosan egységes, normatív, fafajpolitika által differenciált. A kisebb költségű erdőtelepítés támogatása magasabbra nőtt, mint az erdőfelújítás támogatása.

3. A magyar támogatások alakulása az átmeneti időszakban Az Operatív Programokban az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) átlagos prioritású, de az erdészet nem érintett benne. Az AVOP a 2005. évi költségvetésben nem a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnál szerepel. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetésében az erdészet csekély forráshoz jut, annak is döntő hányada vagy saját befizetés (központosított bevétel) vagy a mezőgazdasági használatból erdőtelepítéssel történő végleges kivonást kedvezményez. Az erdőtelepítés támogatása 2005. évben nem a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervbe (NVT) van besorolva, hanem az EU integrációhoz. A központosított bevételekből finanszírozott erdészeti feladatok támogatása évek óta csökken. A „Forest Focus” program EU támogatással bír, de a 2005. évi kiadások többsége fejlesztési jellegű. Központosított bevételek és az ebből folyósított támogatások az FVM költségvetésében: 47

PROF. DR. LETT BÉLA

Millió Ft Központosított bevételek Központosított bevételből támogatások 2004. évi 2005. évi 2004. évi 2005. évi Megnevezés Megnevezés előirányzat előirányzat előirányzat előirányzat Erdőfenntartási já4 100,0 3 950,0 Erdészeti felada5 850,0 4 750,0 rulék tok (-) Erdővédelmi és 150,0 300,0 erdőgazd. bírság A központosított bevételekhez és kiadásokhoz tartoznak az egyéb agrártémák (földvédelem, lovászat, halászat, vadászat stb.) 2005. évi összes bevétel 10,7 és támogatás 8,2 Mrd Ft. 3.1. Erdészeti központosított költségvetési bevételek, az erdőfenntartási járulék (EFJ) Az erdőfenntartási járulék-kötelezettséget az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény szabályozza. Az erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság engedélye alapján kitermelt bruttó fatérfogat mennyisége (m3) után a véghasználatok, valamint a növedékfokozó gyérítések esetében az alábbi erdőfenntartási járulékot köteles befizetni: Ezer Ft/bruttó m3 Tölgy, Bükk

Akác

Cser

0,8 - 1,3

0,4 - 0,55

0,4 - 0,6

Többi kemény Lágy lombos lombos 0,6 - 0,7 0,45 - 0,6

Fenyők 0,4 - 0,8

3.2. Az erdészeti közcélú feladatok ellátásának, az erdőfelújításának támogatása Mesterséges erdőfelújítások talaj-előkészítéssel együtt

Ezer Ft/hektár

Tölgy

Bükk

171-205

168-173

280-320

255-293

Célállománytípus Egyéb Nemes Akác kemény nyár lombos Egyéves 83-91 126-167 97 Befejezett felújítás 120-133 185-240 133

Egyéb lágy lombos

Fenyők

112-112

110-137

172-172

146-185

A differenciálás a terepen lejtése és géppel járhatósága szerint történik. A támogatások rendeltetése az erdők természetes, illetőleg mesterséges felújítása, valamint az erdők ápolásának és nevelésének támogatásával az erdők területének (mennyiségének), természeti egyensúlyának, és egészségi állapotának (minőségének) megőrzése. A támogatást az erdőgazdálkodó veheti igénybe. A befejezett erdősítések ápolása, illetve a fiatal erdő nevelése további támogatásban részesülhet. Az erdőgazdálkodó továbbá támogatást kaphat többek között: – az elhúzódó kárpótlási és részarány tulajdon átadási folyamatokban keletkezett rontott erdőállomány-szerkezet helyreállításához, – az erdőgazdálkodási üzemterv, üzemtervi kivonat készítéséhez; – az erdészeti hatóság javaslata alapján a miniszter által elrendelt közérdekű erdővédelmi munkák költségeinek fedezetéhez, az erdőkárok elhárításához, 48

AZ ERDÉSZETI ADÓZÁS ÉS TÁMOGATÁS JELENLEGI ÉS VÁRHATÓ RENDSZERE

– a kijelölés alapján végzett erdőgazdálkodási tevékenység többlet költségeinek fedezeté-

hez, – a jóléti és a parkerdő fenntartásához, az erdei vasutak működtetéséhez, – a magán-erdőgazdálkodás területén erdészeti szakirányú oktatás végzéséhez. 3.3. A magán-erdőgazdálkodás támogatása A magán-erdőgazdálkodók működésének költségeire támogatást igényelhet – A bejegyzett egyéni erdőgazdálkodó, erdőbirtokossági társulat, ha erdőterülete nem haladja meg a kettőezer hektárt, a saját és a megbízásos szakirányított erdőterület nagysága együttesen eléri a kettőszáz hektárt. – Az erdőgazdálkodási integrátor, aki/amely több feltételnek együttesen megfelel. A támogatás mértéke: a szakirányított terület után hektáronként 2000 Ft, az üzemi terület után hektáronként 1000 Ft. Az erdőbirtokossági társulat valamint egyéb, a gazdálkodói együttműködést segítő szervezetek (az erdőgazdálkodási integrátorok) támogatást vehetnek igénybe megalakulásukhoz, működési költségeihez. A támogatás mértéke: – Az alapítás számlával igazolt költségeinek 80%-a, legfeljebb 400 ezer Ft. – Az erdőbirtokossági társulat, erdőszövetkezet forgóeszköz-feltöltéséhez és működési költségeinek részbeni megtérítéséhez igénybe vehető támogatás összege hektáronként 5000 Ft, legfeljebb 5 millió Ft, de nem haladhatja meg a számlával igazolt, ténylegesen elszámolt működési közvetlen költségeinek 50%-át. – Az erdőgazdálkodási integrátor forgóeszköz feltöltéséhez és működése közvetlen költségeinek részbeni megtérítéséhez igénybe vehető támogatás összege hektáronként 5000 Ft, legfeljebb 10 millió Ft, de nem haladhatja meg az erdőgazdálkodási tevékenységből származó nettó árbevétel 10%-át. Évközi szerződéskötés esetén a támogatás időarányosan vehető igénybe. 3.4. Az erdő többcélú rendeltetése érvényesítésének támogatása 2004-ig Az ország erdeinek védelmi, gazdasági, egészségügyi-szociális, turisztikai, oktatási-kutatási céljainak fejlesztése érdekében pályázat alapján, egyedi költségvetés alapján fejlesztési célú támogatás vehető igénybe – a törzsültetvények, géngyűjtemények (klónarchívumok) külön rendelet szerinti létesítéséhez, korszerűsítéséhez azok termőre fordulásáig, – a csemetekert létesítéséhez, – az erdőállományok telepítését és védelmét szolgáló műszaki berendezések tervezéséhez, létesítéséhez és felújításához, valamint különleges jellegű erdősítési munkákhoz, – a szociális, üdülési, turisztikai, oktatási és ismeretterjesztési célt szolgáló műszaki létesítmények és berendezések tervezéséhez, létesítéséhez és felújításához, – a korlátlan közhasználatú arborétumok, élőfa- és cserjegyűjtemények, botanikus kertek tervezéséhez, létesítéséhez és felújításához.

4. Az erdőtelepítés támogatásának harmonizálása az EU szabályokkal 4.1. Erdőtelepítés, erdőszerkezet-átalakítás és fásítás támogatása - 2004-ig Az ország erdőterületének mennyiségi növelése, minőségi javítása és közérdekű védelmi funkciójának fejlesztése érdekében pályázat alapján fajlagos fejlesztési célú támogatás vehető igénybe. Az összefüggő erdőtelepítés támogatása: 49

PROF. DR. LETT BÉLA

Ezer Ft/ha Célállomány-típus Egyéb kemény Egyéb lágy Tölgy, bükk Akác nemes nyár lombos lombos Egyéves erdőtelepítés 350-460 170-220 290-360 170 220-290 Többéves erdőtelepítés 370-490 190-280 300-370 190280-350 Befejezett erdőtelepítés 540-710 230-300 420-530 250 300-370 A differenciálás a terepen lejtése és géppel járhatósága szerint történik.

Fenyő 230-300 300-370 350-460

4.2. Az erdőtelepítés szabályozásának módosítása 2004-ben Az erdőtelepítés szabályait a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) alapján az EU által társfinanszírozott mezőgazdasági területek erdősítéséhez nyújtott támogatás igénybevételének részletes szabályairól szóló 132/2004. (IX. 11.) FVM rendelet határozza meg. A jogosult mezőgazdasági terület: az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből (EMOGA) támogathatónak minősül, és legalább a támogatási kérelem benyújtását közvetlenül megelőző két egymást követő évben mezőgazdasági művelés alatt állt, és az erdőtelepítés nem kezdődött meg. A támogatás célja a mezőgazdasági területek erdősítésével: – a mezőgazdasági szerkezetátalakítás elősegítése, – az ország erdőterületének hosszú távon való mennyiségi növelése, minőségi javítása, – az erdő közérdekű védelmi funkciójának fejlesztése. A rendelet alapján a jogosult mezőgazdasági terület erdősítéséhez kapcsolódóan vissza nem térítendő normatív támogatás vehető igénybe – erdőtelepítési első kivitelhez, – az ápolásához, valamint – erdőtelepítés miatti jövedelem kiesés pótlásához. Nem vehető igénybe támogatás: a karácsonyfa- és díszítőgally-telep létesítésére, az egy vágásfordulóra létesített faültetvény, valamint a gyorsan növő fafajokkal, rövid vágásfordulóra (15 évnél rövidebb) telepített faállományok telepítésére. Az erdőtelepítési első kivitelhez nyújtott támogatás alap és kiegészítő támogatásból áll. Az alaptámogatás magában foglalja: a tervezést, a talaj-előkészítést, a szaporítóanyag beszerzését, az ültetést, a növényvédelmi munkálatok elvégzését, a 20%-os természetes csemetepusztulás következtében szükségessé váló pótlást. Erdőtelepítési első kivitelhez nyújtott támogatás minimálisan támogatható területnagysága egy hektár (legalább 0,3 ha terület támogatása erdőterülettel közvetlenül határosan). A támogatást a jogszerű használó veheti igénybe (a Magyar Állam tulajdonánál a használó csak az első kivitelhez jogosult a támogatásra). Az erdőtelepítés miatt kieső jövedelem pótlására, legfeljebb húszéves időtartamon keresztül, erdőtelepítési jövedelempótló támogatás vehető igénybe. A támogatási kérelmet postai úton vagy személyesen, egy példányban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) formanyomtatványán, az MVH nevében eljáró Állami Erdészeti Szolgálat (ÁESZ) területileg illetékes igazgatóságánál kell benyújtani – 2004. évben szeptember 15-től október 15-ig (2004. őszre és 2005. tavaszra), – 2005. évben június 1-jétől július 31-ig (2005. őszre és 2006. tavaszra), – 2006. évben június 1-jétől július 31-ig. 50

AZ ERDÉSZETI ADÓZÁS ÉS TÁMOGATÁS JELENLEGI ÉS VÁRHATÓ RENDSZERE

Az erdőtelepítési első kivitelhez nyújtott támogatás a sikeres telepítést követően kerül kifizetésre, amennyiben megtörtént a termőföld erdőművelési ágba történő átsorolása, illetve a támogatásra jogosultat az erdészeti hatóság erdőgazdálkodóként nyilvántartásba vette. Az ápolási támogatás kifizetése két részletben történik, a harmadik és az ötödik évben. A kifizetési kérelmet valamennyi támogatási forma esetén az MVH által rendszeresített formanyomtatványon, az MVH nevében eljáró erdészeti hatóságnál kell benyújtani 2005. évben február 1-jétől június 15-ig, 2006. évben február 1-jétől június 15-ig. A támogatási kérelem formanyomtatványai beszerezhetők az Állami Erdészeti Szolgálat területileg illetékes igazgatóságain, az MVH megyei kirendeltségein, valamint letölthetőek a www.mvh.gov.hu, a www.aesz.hu weboldalról. 4.3. Az erdőtelepítés támogatásának mértéke Euro-ban Az első kivitel normatív alaptámogatásának mértéke nem védett mezőgazdasági területeken Célállomány-típus Tölgy, Bükk

Egyéb kemény lombos

Egyéb lágy lombos

Akác

Nemes nyár

Fenyő

Minimális vágási ciklus – év 70

25 25 20 Min. csemete * - db/ha 8000 8000 4500 4500 600 erdőtelepítés támogatása nem védett mezőgazdasági területen - €/ha 1979-2564

60

1348-1769

1221-1600

1053-1348

1137

45 8000 1221-1600

erdőtelepítés támogatása védett mezőgazdasági területen - €/ha 2148-2780

1474-1937

1348-1727

842-1095

927

969-1263

* Magvetés esetében az előírt csemeteszámnak megfelelő mennyiségű magot kell vetni.

A differenciálás a terepen lejtése és géppel járhatósága szerint történik. Az első kivitel normatív alaptámogatásának mértéke a védett mezőgazdasági területeken fafajonként erőteljesebben differenciált. Az ápolás normatív támogatásának mértéke (a telepítést követő öt évben - €/ha) Célállomány-típus Tölgy, Bükk

Egyéb kemény lombos

Egyéb lágy lombos

Akác

358-463

253-337

168-221

126-168

Nemes nyár 168

Fenyő 211-274

A differenciálás a terepen lejtése és géppel járhatósága szerint történik. Az erdőtelepítési jövedelempótló támogatásra jogosult időszak években, célállományonként:

Időszak (év)

Tölgy, Bükk 20

Célállomány Egyéb keEgyéb Akác mény lombos lágy lombos 20 15 10

Nemes nyár

Fenyő

10

10

Erdőtelepítési jövedelempótló támogatás mértéke: €/ha/év 51

PROF. DR. LETT BÉLA

Szántó és egyéb művelési ág

Megnevezés

kedvezőtlen

Gazdálkodók vagy azok társulásai Minden egyéb magánjogi személy

187,93 46,97

Gyep (rét, legelő) művelési ág

átlagos kedvezőtlen adottságú terület 281,90 55,50 70,45 13,86

átlagos 95,14 23,77

13. Táblázat Mezőgazdasági területek erdősítése támogatásának változása a NVT-ben

Ezer Ft/ha Megnevezés

Tölgy, Bükk

- 25/2004. FVM (2004-ig) Befejezett 540 - NVT (132/2004. FVM) Erdőtelepítés 945 Mg. jövedelem 5 évre 150 Összesen 1095 Megjegyzés: Árfolyam: 250 Ft/Euró,

Egyéb kemény lombos

Akác

Nemes nyár

Egyéb lágy lombos

Fenyő

420

230

250

300

350

652 150 802

423 150 573

494 150 644

515 150 665

570 150 720

Mg. jövedelem/év: 30 ezer Ft/ha (minden fafajra felvéve) Megállapítható, hogy a hazai erdőtelepítés pénzügyi motivációi erősödtek, és az erdőtelepítések támogatottsága növekszik, amely az egyéb körülmények (lejtés, védett terület, kiegészítő támogatás és az átlagos szántó) között tovább fokozható. Az erdészeti 2005. évi támogatások pályázati felhívásai áprilisban megjelentek. Az EU csatlakozást követően az erdészet támogatási lehetőségi folyamatosan változnak, és a szakmának már most fel kell készülnie a 2007-2013 közötti EU pénzügyi időszak finanszírozására, a II. Nemzeti Fejlesztési Tervbe kerülésre, a vidékfejlesztésben játszott szerep növelésére és elismertetésére.

52

FACSKÓ FERENC

VIII. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI INFORMÁCIÓS FORRÁSOK Samuel Johnson XIX. századi angol lexikonszerkesztő kijelentése szerint: „Kétféle ismeret van: magunk rendelkezünk a szükséges információval, vagy tudjuk, hogy az hol lelhető fel.” Korunkat nem véletlenül nevezik az információ korszakának. Naponta új információkkal terhelnek bennünket, képtelenség megjegyezni azokat a lényeges dolgokat amelyek napi munkánkat segítik. Arra sincs lehetőség – anyagi korlátok, helyszűke miatt –, hogy a házi könyvtárunkban felhalmozzuk ezeket az információkat. Szerencsére az információs korszak szimbóluma a számítógép, és a számítógépes világhálózat rengeteg információt a közelünkbe tud hozni. A – valamilyen formában – rögzített adatokhoz kétféleképpen juthatunk hozzá: – tudjuk, hogy az hol található – ebben az esetben felkeressük az ismert fizikai vagy virtuális helyet; – nem tudjuk, hogy hol van az az adat, amire szükségünk van – ilyenkor valamilyen katalógushoz vagy keresőszolgálathoz fordulunk, és ezek segítségével keressük meg a lelőhelyet.

1. Keresés nyilvános on-line könyvtári katalógusban A szakmai információk fontos fellelési helyei a könyvtárak, szakkönyvtárak. Egy civil kezdeményezés eredménye, hogy bizonyos anyagok digitális formában elérhetők, letölthetők, szabadon használhatók. A Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) eredeti helyéről a http://www.mek.iif.hu/ címről lassan átköltözik az Országos Széchenyi Könyvtár weboldalára: http://www.mek.oszk.hu/. Az „elektronikus polcokon” hierarchikus módon vannak elrendezve az elérhető dokumentumok: többszörös altéma kiválasztása után juthatunk hozzá a kívánt tételhez. A dokumentumok digitális formába konvertálása rendkívül erőforrás-igényes, és a szerzői jog sem engedi meg bármely mű szabad, hálózaton keresztüli elérhetését. A nem digitalizált kiadványokhoz könyvtárakban férhetünk hozzá. A publikáció fellelésének esélyét növeli, hogy egyre több könyvtár szervezi számítógépes adatbázisba a katalógusát, és az adatbázist interneten keresztül is elérhetővé teszi. Hazai szempontból legjelentősebb a NyugatMagyarországi Egyetem könyvtára, mert országos feladatkörű szakkönyvtárként nem csak a helyi és regionális szakmai feladatok kielégítése a feladata, hanem az erdészet, faipar, geodézia, környezet- és természetvédelem illetve vadgazdálkodás területén országos szakmai és információs központ. A könyvtár honlapja a http://ilex.efe.hu/ címen található. A katalógus a fenti oldalról kiindulva is megtalálható, a közvetlen címe: http://lib.nyme.hu:8080/. Az adatbázisból nemcsak az egyetem könyvállománya, de a szakfolyóiratok cikkei és az Országos Erdészeti Egyesület könyvtárának könyvei is megtalálhatók. A katalógusban a keresés egyszerű. Az első három mező általánosan használható: begépeljük a keresett szót, kifejezést, nevet vagy annak töredékét, majd kiválasztjuk azt, hogy az a könyvleírás melyik részében szerepeljen: szerző, cím, tárgyszó, … Ha egynél több mezőt használtunk, akkor meg kell jelölnünk, hogy a keresési feltételek milyen viszonyban állnak egymással: az ÉS kapcsolat azt jelenti, hogy csak olyan publikációkat talál meg az adatbáziskezelő, amelyekre a megadott feltételek együttesen teljesülnek; VAGY reláció esetén akkor van találat az adatbázisban, ha legalább az egyik kereső-feltétel igaznak bizonyul. Ha például az első mezőben megadjuk GÁL-t, a másodikban TÓTH-ot szerzőkként, és a VAGY műveletet használtuk, akkor olyan könyvek jelennek meg a találati listában, amelyeknek szerzőjeként legalább az egyik személy szerepel; természetesen találatként fog megjelenni az is, amelyet közösen írtak. Ha az ÉS relációt használjuk a keresési föltételek összekapcsolására, akkor csak azok a publikációk olvashatók a találatok között, amelyeknek mindkét személy szerzője. A keresési űrlap alsó részén található mezők értelmezése kötött, illetve mindig ÉS relációval 54

HAZAI ÉS KÜLFÖLDI INFORMÁCIÓS FORRÁSOK

kötődnek a többi keresési feltételhez. Ha a keresett kifejezést valamilyen ok miatt nem akarjuk teljes hosszában beírni, akkor a% jellel kell befejezni a keresőkérdésünket. Ez utóbbi lehetőséget azért is fontos ismerni, mert a magyar nyelvben a toldalékok miatt gyakran előfordul, hogy megváltozik a szavak alakja: ilyenkor csak a biztosan változatlan karaktersorozatig írjuk le a keresett címet, majd a%-kal jelezzük a keresőmodulnak, hogy bármilyen betűk jöhetnek ezek után. A megfelelő keresési feltételek megadása, kiválasztása után a [Keresés] nyomógombot kell használnunk az akció elindításához. A találati lista oldalai között a [<<] és [>>] gombokkal lapozhatunk. A találati lista rövid összefoglalót mutat azokról a publikációkról, amelyekre a keresési föltételek illenek. Ha valamelyik kiadvány részletes leírására van szükségünk, akkor azt kiválasztjuk a tétel előtt található jelölőmezőben, majd [hosszú] nyomógombra kattintunk. Újabb keresést a [keres] nyomógombbal indíthatunk.

2. Keresés az interneten elhelyezett információk között Néhány olyan hazai és külföldi webcím, amit érdemes ismerni: – Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium: http://www.fvm.hu/; – az erdészettel foglakozó oldalak kezdőcíme: – http://www.fvm.hu/main.php?folderID=1378; – a vadászattal foglalkozó oldalak kezdőcíme: – http://www.fvm.hu/main.php?folderID=1477; – Állami Erdészeti Szolgálat: http://www.aesz.hu/; – Erdészeti Tudományos Intézet: http://www.erti.hu/; – MEGOSZ: http://www.pointernet.pds.hu/megosz/; – FAGOSZ: http://www.fagosz.hu/; – Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Faipari Mérnöki Kar: http://www.nyme.hu/; – EU hivatalos honlapja: http://www.europa.eu.int/; – ezen belül a mezőgazdasággal foglalkozó oldalak: http://www.europa.eu.int/pol/agr/index_hu.htm; – FAO: http://www.fao.org/; – European Forestry Institute: http://www.efi.fi/; – IUFRO: http://www.iufro.org/; – USDA Forest Service: http://www.fs.fed.us/. Ha tanulmányozzuk a fenti címeket, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy közülük némelyek egyszerűek, logikusak, míg másokról ez nem mondható el. A legtöbb esetben a kívánt információ nem a főoldalon, hanem valamelyik kapcsolódó almenüben található meg, ami hosszú, bonyolult cím beírásával nyitható mag legközelebb. Emiatt érdemes a gyakran fölkeresni kívánt lapokat a Kedvencek közé elmenteni, így legközelebb egy-két egérkattintással meg tudjuk nyitni. Gyakran fordul elő olyan eset, hogy nem tudjuk hol található meg az interneten az az információ, amire kíváncsiak vagyunk, csak azt tudjuk, hogy milyen szavaknak, kifejezéseknek kell szerepelniük (vagy esetleg nem szabad szerepelniük) a dokumentumban, ami a figyelmünkre érdemes lehet. Ebben az esetben valamilyen információkereső-szolgáltatásra hagyatkozva próbálhatjuk megkeresni. Az információkeresés és -osztályozás szempontjából a keresőszolgáltatások két fő típusa létezik: – internet-katalógusok – szintetikus tartalom-feldolgozás; – indexelő („keresőgépes”) szolgáltatások – analitikus tartalmi feldolgozás. Számos szolgáltatásban egyre inkább mindegyik típussal találkozhatunk. Az internet-katalógusok a hagyományos szakkönyvtári katalogizálás szellemiségén alapulva jöttek létre. Meghatározott számú, könnyen áttekinthető főosztályból állnak, s azokon belül számos alosztály található. Jellemző az alá-fölérendeltségi kapcsolat. Ezeket a katalógusokat 55

FACSKÓ FERENC

szakemberek állítják össze, az egyes webhelyek tanulmányozása után. Ennek az a következménye, hogy viszonylag kevés dokumentum található meg ezekben a listákban és a frissítésük is lassú, de a besorolásuk biztos, hogy tökéletes. Tipikus ilyen magyar szolgáltató a HuDir: http://www.hudir.hu/. Hasonló szolgáltatást nyújt, de más elrendezésben a http://www.lap.hu/. Ez utóbbi civil „mozgalomként” működik, tartalma bővebb. Altémái is részletesebbek, a témánk szempontjából érdekesek lehetnek: – http://erdogazdalkodas.lap.hu/, – http://fa.lap.hu/, – http://fafeldolgozas.lap.hu/, – http://erdeiiskola.lap.hu/, – http://vadaszat.lap.hu/, – http://kornyezetvedelem.lap.hu/, – http://termeszetvedelem.lap.hu/. Az indexelőszolgáltatások a keresőrobotok működésén alapulnak. Ezek a keresőprogramok állandóan és automatikusan pásztázzák a hálózatot a web-dokumentumok csatolóin keresztül, és indexelik a dokumentumokat. Egy részük a teljes szöveget, más részük csak meghatározott számú (például az első 20-25) sort indexelnek. Léteznek olyanok is, amelyek a böngésző ablakában nem látható, úgynevezett metaadatokat is figyelembe veszik. A szervergépen adatbázisban tárolják a begyűjtött adatokat, s lekérdezni az indexek alapján lehet. A keresőhelyek „figyelési körzete”, indexelési stratégiája különböző, ebből következően az adatbázisuk más-más adathalmazt tartalmaz. Ha keresésünkre biztos találatot szeretnénk kapni, akkor több keresőoldalon is „kérdezősködnünk” kell. Bár az egyes keresőmotorok hasonló keresési műveletekre képesek, hasonló szolgáltatásokkal rendelkeznek, de a kérdésfeltevés szabályai különböznek, és ezekre a – néhol nüansznyi – különbségekre a kérdésfeltevésnél nekünk kell figyelni. A problémára megoldást jelentenek a metakeresők. Az ilyen keresőoldalak több indexelő keresőszolgáltatást kapcsolnak össze, s így a felhasználónak nem kell több szolgáltatást is igénybe vennie, ha a lehető legnagyobb teljességre törekszik. A metakeresők a kijelölt indexelő szolgáltatásokat a keresőkérdések alapján párhuzamosan fésülik át, majd közös találatok kiszűrése után egyetlen listában jelenítik meg az eredményt. Kényelmes, magyar nyelvű kezelőfelülettel rendelkezik, de nem csak magyar keresőmotorokat használja a http://www.ariadnet.hu/ oldal. Az oldal megnyitása után érdemes az Összetett keresés-t választani, mert itt pontosabban fogalmazhatjuk a kérdésünket. A Mindegyik szerepeljen mezőben azokat a szavakat kell egymástól szóközzel elválasztva megadni, amelyeknek mind szerepelniük kell majd a megtalált oldalon – egyenértékű a logikai ÉS művelettel. A Valamelyik szerepeljen mezőben szereplő szavak akkor adnak eredményt, ha közülük legalább egy előfordul a megtalált oldalon – egyenértékű a VAGY művelettel. A Szó szerint szerepeljen mezőbe kifejezést írhatunk be, tehát a megadott szavaknak egymás mellett kell állniuk a keresett oldalon. Ez abban különbözik a Mindegyik szerepeljen mezőtől, hogy az ott felsorolt szavak bárhol, bármilyen sorrendben lehetnek a megtalált dokumentumban. A Ne szerepeljen mezőben megadott szavakkal kizárjuk azokat az oldalakat a találatból, amelyeken előfordulnak az itt megadott szavak. Az eredményes művelethez az első három mezőből egyet legalább ki kell töltenünk. Csak önmagában a Ne szerepeljen mezővel nem dolgozhatunk. A keresési feltételek után kiválasztható, hogy melyik magyar illetve külföldi keresőprogramokhoz forduljon az Ariadnet.

56

IX. MELLÉKLET 1. Ábrajegyzék 1.

ábra Hozzáadott érték alakulása az erdőre alapozott iparágakban (2001)___________ 11

2.

ábra Erdészeti intézkedések részesedése a vidékfejlesztési támogatásokból 2000-2006 között az EU-15-ök esetén _______________________________________________ 12

3.

ábra Erdőgazdálkodási integrátorok elhelyezkedése Magyarországon 2003-ban _____ 19

4.

ábra A hazai fűrészüzemekben feldolgozott fűrészipari alapanyag fafajösszetétele ___ 32

5.

ábra Egy fűrészüzem ökológiai mérlege ____________________________________ 34

2. Táblázatok jegyzéke 1.

Táblázat Erdőterület nagysága_____________________________________________ 7

2.

Táblázat Élőfakészlet, folyónövedék, fakitermelés és erdőtulajdonlás ______________ 9

3.

Táblázat Az EU-25-ök erdőre alapozott iparának főbb mutatói 2001-ben I. ________ 10

4.

Táblázat Az EU-25-ök erdőre alapozott iparának főbb mutatói 2001-ben II. ________ 10

5.

Táblázat Erdészeti intézkedések a SAPARD programon belül 2000-2006 között ____ 13

6.

Táblázat: Az erdőgazdálkodói típusok gazdálkodási területe és darabszáma 2004.01.01 állapot_______________________________________________________________ 21

7.

Táblázat Fűrészárutermelés Földrészenként _________________________________ 30

8.

Táblázat Európa fűrészárutermelése _______________________________________ 30

9.

Táblázat A fűrészüzemek csoportosítása kapacitás szerint ______________________ 31

10. Táblázat A nyugateurópai országok fûrészipari kapacításszerkezete (az adatok%-ban) _ 31 11. Táblázat Az EU fontosabb erdészeti jogszabályai_____________________________ 41 12. Táblázat A magyar erdészet a szervezeti és tevékenységi formának megfelelően adózik, fizet járulékot: ________________________________________________________ 44 13. Táblázat Mezőgazdasági területek erdősítése támogatásának változása a NVT-ben __ 52

3. Rövidítések magyarázata EMOGA

Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap

EU

Európai Unió

IUCN

International Union for Conservation of Nature and Natural Resources

KKEO

Közép és Kelet Európai Országok

SAPARD

Special Accession Program for Agriculture and Rural Development

TBFRA

Temperate and Boreal Forest Resources Assessment

58