ERGONÓMIA 5.1
Ergonómiai beavatkozások: tanulni kell az egészségvédelemtől Tárgyszavak: ergonómia; egészségvédelem; változás; beavatkozás; munkaszervezés.
Az ergonómiai szakember számára mindig az a cél, hogy az emberi kapcsolatokat eszközökkel és közérzeti változtatásokkal javítsa meg. Tevékenységük alapelve az emberközpontú megközelítés. Ennek megvalósítására az alkalmazottakat be kell vonni a változtatásokba vagy meg kell változtatni a munkaszervezés jelenlegi rendszerét. Az ergonómiai szakember a problémákat a meglévő szervezeti keretek között igyekszik megoldani. Sajnos ez az eset gyakoribb, mint az, amikor az ergonómus zöldmezős beruházások kialakításában vesz részt. A hangsúly ez utóbbinál a foglalkozás-egészségügyi és munkabiztonsági kérdéseken van, bár a központi problémák között a munkahelyi komfort és teljesítmény más kérdései is szerepelhetnek. A foglalkozás-egészségügy és a munkabiztonság javítása során az ergonómiai szakemberek gyakran igyekeznek elérni azt, hogy a munkahelyen elfogadják a változásokat, az újabb, az eddigiektől eltérő munkamódszereket és a különböző magatartási formákat. Ennek sikerét befolyásolja, hogy akiknek az ergonómus tanácsot ad, azok megértsék a kérdést, és hogy mi a véleményük a felajánlott megoldásokról. A gyakorló ergonómusok informális úton fel tudják mérni ezeket a tényezőket, de ezeknek a felméréseknek a pontossága nem ismert. Régóta ismeretes, hogy az ergonómiai megoldások alkalmazásának útja nehéz. Az ügyfelek nem mindig azt teszik, amit a szakember tanácsol nekik (1. táblázat). Megállapították, hogy az ergonómia sok előnyre tehet szert, ha a szakemberek megfelelő módon becsülik fel az adott munkahelyen tapasztalható viselkedést és hiedelmeket. Mindezek alapján kimondható, hogy a foglalkozás-egészségügy és munkabiztonság tökéletesítése hasonló az egyes közösségekben végzett egészségtámogatási tevékenységhez, és ezért itt is használhatók ennek a területnek a tapasztalatai. Az egészségtámogatás az 1980-as évek elején alakult ki annak az elgondolásnak az alapján, hogy meg kell vizsgálni miért teszik az emberek azt amit tesznek, és milyen módon lehetne rávenni őket az egészséges életmódra. Az egészségvédelem pszichológiája hasonló módon alakult ki.
1. táblázat Esettanulmányok Példa
Projekt
Eredmény
Első eset
Elektronikai üzemben a termelő munkát végző munkások között sok mozgásszervi probléma fordult elő. A hivatalos állami ellenőrző szervek hívták fel a figyelmet az ergonómiai vizsgálatok szükségességére. Ekkor a tünetek már a dolgozók 50%ánál olyan súlyosak voltak, hogy munkaképtelenséget okoztak. A cég saját szakembereinek vizsgálata nem találta meg a probléma megoldását, és az ipar jellegével való összefüggésére hivatkozva nem foglalkozott tovább vele.
Az ergonómiai szakemberek által kezdetben javasolt munkahelyi változtatásokat csak részben hajtották végre. A további ergonómiai ténykedések a figyelem felkeltésére és a befolyással rendelkező dolgozók megértésének elérésére már sikerrel jártak. Például a munkahelyi körülmények javításába és az eredmények értékelésébe bevonták a gépkezelőként dolgozó munkásokat, és az ő segítségükkel mutatták be a szükséges változásokat.
Második eset A postai kézbesítők között számos elesés fordult elő. A balesetek megelőzése során elsősorban a padozatot és a lábbeliket vizsgálták, és nem fordítottak figyelmet az épületen kívüli körülményekre. Az esetek vizsgálata során számos járulékos tényezőre derült fény. Ezek egyik része a dolgozók magatartásával volt kapcsolatos. Például menetközben válogatták szét a leveleket vagy túlságosan nehéz táskát vittek. A járulékos tényezők másik része a munkaszervezéssel függött össze. Ilyen volt pl. az a felfogás, hogy a dolgozó minél hamarabb végezze el a munkáját és utána siessen haza. Ez a felfogás rohanásra, kapkodásra késztette a dolgozókat. Hasonló járulékos tényező volt a nem megfelelő lábbeli viselése és az, hogy nem voltak tekintettel az időjárási viszonyokra.
A menedzserek elfogadták a megfelelő lábbeli viselésére és a dolgozók oktatására vonatkozó, de kevésbé fogadták meg a munkaszervezésre vonatkozó tanácsokat (ami a vizsgálók szerint több eredménnyel járt volna). A vizsgálók úgy vélik, ez utóbbi annak tudható be, hogy a menedzserek számára nehézséget jelentett annak a megértése, hogy milyen összefüggés van a munkaszervezés és az elesések előfordulása között. Ezen kívül nehezükre eshetett a hosszú ideje folytatott munkahelyi gyakorlat megváltoztatása is.
Harmadik eset
A menedzserek és munkafelügyelők által ígért együttműködés a gyakorlatban nem valósult meg. A felső vezetők elutasították a tanácsokat, és akadályozták a változásokat a munkaszervezésben. Úgy látszott, hogy ennek oka az, hogy állandóan harcolniok kellett az előírt munkahelyi feladatok teljesítésért, amit a nagyon gyakori betegállomány nehezített. A gépkezelők viszont érdeklődtek a projekt iránt, részt vettek a munkakörülmények felmérésében és javaslatokat tettek azok javítására.
Egy nagykereskedelmi áruházban egy államilag támogatott projekt keretében vizsgálták a hát- és derékfájással kapcsolatos problémák megoldásának lehetőségeit. A projekt indulásakor a menedzserek és a munkafelügyelők kifejezték a vizsgálattal való együttműködés iránti elkötelezettségüket. A dolgozók kételkedtek abban, hogy a projektből bármilyen előny származna. Az elvégzett vizsgálatok során gyakori betegállományról, jelentős számú hát- és derékfájásos panaszról, valamint rossz közérzetről számoltak be. Az áruházban gyakori volt a kézi anyagmozgatás.
A menedzserek, munkavezetők és munkások foglalkozással kapcsolatos véleményeinek kialakítását, magatartását és tevékenységét a háttérben álló is
meretek, attitűdök és hiedelmek befolyásolják. Ebből adódóan ezeknek a tényezőknek jelentős befolyása van arra, hogy az ergonómiai szakemberek mit tudnak elérni. Azt állítják, hogy az egyes beavatkozások esetén nagyobb siker várható akkor, ha azok célzottak, vagyis tekintettel vannak az egyes egyénekre, a közösséget motiváló tényezőkre és az emberek szándékaira. Ennek elérésére kellett kifejleszteni az ergonómiai folyamat elméletét. Ennek az elméletnek a gyakorlatban való alkalmazásához megfelelően értékelt módszerek, a szervezet és az egyének felmérésére szolgáló eszközök, valamint megfelelő stratégia szükségesek.
A munkahelyi egészség és biztonság A munkahely egészségügyi és biztonsági helyzetét a berendezések és eszközök, a dolgozók, munkafelügyelők és menedzserek magatartása, tevékenysége és döntései befolyásolják. E tényezők között bonyolult kölcsönhatás van. A megrendelők általában azt várják el az ergonómiai szakemberektől, hogy a munkahely emberi és fizikai szempontjaival foglalkozzanak, és gyakran meglepődnek, amikor azok a munkaszervezés és a közösségi kapcsolatok után érdeklődnek. Mivel a berendezések kialakítása és működtetése a fontos a munkásoktól elvárt feladatok teljesítése szempontjából, a munka megtervezése a viselkedést motiváló tényezőkkel együtt, együttesen gyakorolnak hatást a kockázatokra. Az egyének tevékenységét ismereteik, képességeik, alkatuk és vágyaik befolyásolják, amelyeket pszichológiai és szociális tényezők mozgatnak. Ha egy ergonómiai fejlesztés sikere egy áttervezett gépen dolgozó vagy egy új tevékenységi formát alkalmazó gépkezelőn múlik, ennek a gépkezelőnek meg kell értenie az új helyzetből származó előnyöket, akarnia kell a változásokat és ebben az elképzelésében kell őt képzéssel, bátorítással és visszajelentéssel segíteni. Nehezebb a helyzet, amikor az ergonómiai szakember csoportban dolgozó emberekkel foglalkozik, ahol az együttműködés még bonyolultabb. Ilyen esetekben az emberek motivációját és szükségleteit a velük együtt dolgozók véleménye is befolyásolja, és ennek mind pozitív, mind negatív hatása lehet a munkahelyi rendszer teljesítményére. Megemlítenek olyan eseteket, ahol a pénzügyi meggondolások gátolták a megoldást, a gépkezelők zavartak és gyanakvók voltak a rájuk nehezedő teljesítmény kényszere miatt, a munkafelügyelők és menedzserek csak kisfokú empátiát éreztek a rájuk bízott munkaerő irányában és a megértés vagy az idő hiánya miatt nem ismerték fel a munkahelyi zavarok háttérokait. Az akaratnak, a bizalomnak és tiszteletnek ilyen körülmények között kialakuló hiánya egyaránt következménye a fennálló helyzetnek, és oka a következő problémának.
Más üzemekben a helyzet nyugodtabbnak tűnt. Azonban az a tény, hogy nem érzékelik megfelelően a probléma fontosságát azzal a tévhittel együtt, hogy az adott helyzetben semmit sem lehet tenni oda vezet, hogy a kulcspozícióban lévő vezetők nem tartják fontosnak az ergonómus munkáját. Ennek hatása a helyzet elemzésekor és az ergonómiai szakember javaslatainak megismerése esetén egyaránt megmutatkozik. Az ergonómiai szakember nehézsége az, hogy már a munka korai időszakában tisztáznia kell, hogy milyen problémákkal foglalkozik. Sokszor a súlyos problémák nyilvánvalóak, de más fontos kérdések rejtve maradnak és nehéz feltárni azokat. Biztonsági kultúra és biztonsági klíma A munkabiztonsági kultúra és klíma azok a kifejezések, amelyeket akkor használunk, ha együttesen akarjuk tárgyalni a veszély és a kockázat jelenlétét befolyásoló szervezeti és funkcionális szempontokat. Ezen a területen azonban számos meghatározást használnak. A két fogalom megkülönböztetésére Cox 1996-ban a személyiség és a hangulat közötti különbség analógiáját ajánlotta. Amíg a munkabiztonsági kultúra mélyebb gyökerű, addig a munkabiztonsági klíma átmeneti állapot, amelyet a külső hatások jobban befolyásolhatnak. Ezeknek a fogalmaknak a használata a 80-as évek második felében a csernobili katasztrófa és Clapham-i vasúti baleset után terjedt el. A munkabiztonsági kultúra és klíma fontosságának felismerése eljutott odáig, hogy a vállalatok ma már képesek munkabiztonsági kultúrájuk javítására, és ehhez a megfelelő eszközök is rendelkezésre állnak. A biztonsági kultúrával kapcsolatos hiedelmekkel, attitűdökkel és motivációkkal való foglalkozás egyértelműen beletartozik e munka tárgykörébe. Az elméletek alkalmazásának módja azonban eltér az aktív ergonómiai tevékenység támogatásától, amelyet e munka tárgyal. Részvételen alapuló ergonómia A részvételen alapuló ergonómia elve az utolsó évtizedekben jelent meg. A széles körben támogatott elképzelés szerint ha az érintetteket bevonják az ergonómiai munka keretében végzett elemzésekbe, fejlesztésekbe és az eredmények alkalmazásába, akkor ez kialakíthatja a dolgozókban a tulajdonosi gondolkodást, és az ergonómiai megoldások iránti elkötelezettséget. Ennek mértéke természetesen attól függ, hogy az ergonómiai szakember kikkel dolgozik. Sokan vannak ugyanis, akik egyáltalán nem kívánnak ilyesmiben részt venni. Természetesen a folyamatban való részvétel függ a problémák megértésének igényétől és a résztvevők motiváltságától is. Ezek hiányában számos ergonómiai projektben keletkeztek súlyos nehézségek. Hasznosnak látszik, ha a részvevők ismereteit és viselkedését a szakemberek a projekt indulásakor felmérik és ehhez igazítják a résztvevők szerepét.
A magatartás megváltoztatása Az ergonómiai szakmában eltérő vélemények vannak a magatarást módosító programoknak a munkabiztonságban betöltött szerepéről, annak ellenére, hogy sok kísérleti adat bizonyítja hatásosságukat. Ezek a megközelítések az oktatásnak, a képzésnek, a célok kitűzésének, a megfigyelésnek, a mérésnek és a visszajelzésnek a kombinációját használják azzal a céllal, hogy rávegyék az embereket a biztonságos magatartásra. Ezek a módszerek kulcs szerepet játszanak a munkahelyi balesetek további csökkentésében, mivel hatásosan hívják fel a figyelmet azokra a rendszerekre, amelyek már elérték teljesítőképességük felső határát. Az ergonómiai szakemberek tapasztalatai szerint széles körben észlelhetők ezeknek a megközelítéseknek a hiányosságai. Az egyén és a közösség viselkedése természetesen befolyásolja a munkahelyi kockázatot. A probléma azonban az, hogy csak a magatartást módosító módszerekkel foglalkoznak, azokat magukban, elkülönítve használják anélkül, hogy a munka szervezett rendszerének más problémáival is foglalkoznának. Ahol ezeket a módszereket más munkahelyi problémák megoldásával együtt alkalmazták, ott értékeseknek bizonyultak. A részvételen alapuló ergonómiai módszerekhez hasonlóan a magatartást megváltoztató program egyes részeit is annak a csoportnak a jellemzőihez kell igazítani, amellyel a szakember foglalkozik. Jelenleg ennek elősegítésére csak kevés módszertani lehetőség áll rendelkezésre.
Az egészségtámogatás modelljei A szakirodalomban számos olyan felfogás jelent meg, amely szerint a munkahelyen végzett foglalkozás-egészségügyi és munkabiztonsági beavatkozások használható módon extrapolálhatók az egészséggel kapcsolatos magatartás elméleti modelljeiből. Ezek gyakorlati megvalósításáról azonban idáig csak néhány beszámoló jelent meg. Egyik ilyen megközelítés Urlings és munkatársai nevéhez fűződik, akik olyan modellt alakítottak ki, amely a szociálpszichológián és információelméleten alapul, és a viselkedésnek, ill. magatartásnak az információ segítségével történő megváltoztatásával foglalkozik. Ezt a modellt eredetileg a dohányzásról való leszoktatás céljára fejlesztették ki. A modell hat szakaszból áll: 1. felhívni a figyelmet az információra, 2. megértetni az információt, 3. megváltoztatni a viselkedést, 4. megváltoztatni a szándékokat, 5. megváltoztatni a magatartást, 6. az új magatartás megerősítése.
Urlings a mozgásszervi panaszokkal való foglalkozás során úgy találta, hogy a munkahelyi változások szempontjából hasznos ha a szervezeten belül a menedzserek és a dolgozók viselkedése megváltozik. Ennek megvalósítása céljából szerintük fel kell mérni, hogy a szóban forgó menedzserek és dolgozók milyen képzettségi és gondolkodási szinten állnak. Ennek megvalósítására hasznos lehet az interjúk, a kérdőíves módszerek, a direkt és indirekt (videofelvétel, fénykép) megfigyelési módszerek alkalmazása. Amikor ez a szint ismertté vált, akkor a megszerzett információt fel lehet használni a következő, magasabb szintek elérésére szolgáló folyamat elősegítéséhez. Ezt a megközelítést mutatta be egy holland, Brüsszelben végzett esettanulmány, ahol a menedzsereket arra biztatták, hogy a kárpitosműhelyben a dolgozók székein alkalmazzanak borítást. Ez az esettanulmány bizonyítja a módszer használhatóságát, bár formális kiértékelés nem történt. Nemrégiben áttekintették az egészséggel kapcsolatos magatartásra vonatkozó modelleket azzal a céllal, hogy megvizsgálják a munkahelyi önvédő magatartás kialakításában való alkalmazhatóságukat. Megállapították, hogy a vizsgált modellek és a munkahelyi önvédő magatartás közötti nyilvánvaló kapcsolat ellenére kevés figyelmet fordítottak arra, hogy lehetne ezeket a modelleket a munkahelyi egészségi és biztonsági veszélyekre alkalmazni. Ennek alapján sémát dolgoztak ki az önvédő magatartás kialakítására, amely 4 szakaszból áll: a veszély megismerése, a döntéshozatal, a bevezetés, és a rögzítés. Ezeken a szakaszokon belül öt, elsődleges vagy másodlagos fontosságú elemet lehet megkülönböztetni: 1. a fenyegetettséggel kapcsolatos hiedelmek (a veszély lehetőségére és súlyosságára vonatkozó hiedelmek), 2. a saját képességbe vetett hit (az egyén hite abban, hogy sikeresen be tudja tartani a biztonsági előírásokat), 3. a válaszreakció hatékonysága (a rendelkezésre álló biztonsági eszközök hatékonyságának észlelése), 4. a körülmények javulásának elősegítése (korlátozások és támogatások az önvédő viselkedés elsajátításához), 5. a biztonsági légkör (a szociális és szervezeti tényezők kapcsolata). Mind a négy szakaszban ismételten megvalósították a célzott beavatkozást, de rávilágítottak arra is, hogy figyelembe kell venni az adott helyzetben jelenlévő környezeti és helyi tényezőket is. Ez szükségtelen lenne olyan ergonómiai szakember esetében, akinél a szerszámok, berendezések, az egyéni védőeszközök, a fizikai környezet és a munkaszervezés vizsgálata rutin tevékenység lennének. Ennek alapján úgy látszik, hogy az ajánlott megközelítés olyan elemeket is tartalmaz, amelyek más modellekkel összehasonlítva feleslegesek az ergonómiai tevékenységben.
A változási modell szakaszai Az előző modellek meghatározó előzménye volt egy 1982-es (Prochaska és DiClement) a változtatás kereteiben lévő szakaszokról szóló tanulmány. Ez a modell nagy érdeklődést váltott ki az egészségvédelemnek a magatartás egyes formáival – úgymint a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a testgyakorlás – foglalkozó kutatók között. Ennek a modellnek a központjában az az elképzelés áll, hogy az emberek az egészséggel kapcsolatos magatartásukat előre jelezhető szakaszokon keresztül igyekeznek megjavítani. A modell feltételezi, hogy a magatartás megváltozása egy dinamikus folyamat, amely elkülöníthető szakaszokból áll, ezek a szakaszok a következők: 1. a megfontolás előtti szakasz (az érintett személy nem gondolja át a viselkedését), 2. a megfontolás szakasza (gondolkodik azon, hogy megváltoztassa a viselkedését), 3. az előkészületi szakasz (az érintett személy határozott terveket készít a változtatásra), 4. a cselekvés (valóban változtat a viselkedésén) és végül 5. a fenntartás szakasza (azon dolgozik, hogy megelőzze a visszaesést és újabb eredményeket érjen el). Az egyes szakaszok meghatározzák, hogy az érintett személy mennyire fogadja el az egészségnevelési beavatkozásokat. A megfontolás előtti szakaszban lévők valószínűleg az egészséget érintő kockázatokkal kapcsolatos információk iránt érdeklődnek, amíg a gyakorlati képzés és a hozzátartozó tanácsok azok számára érdekesek, akik a további szakaszokban vannak, tehát eldöntötték hogy változtatnak életmódjukon. Az életmód megváltoztatására irányuló szándék támogatásának három fontos eleme van: 1. a magatartás megváltoztatásához szükséges bizalom és motiváció kialakítása, fenntartása, 2. az egészséget érintő kockázat és határterületeinek megfelelő mértékű megismerését szolgáló nevelés, 3. a magatartás megváltoztatása után értékessé váló technikákra és képességekre való képzés. A magatartás megváltoztatásának hívei azt ajánlják, hogy az egyes beavatkozásoknak meg kell felelniük annak a szakasznak, amelyben a vizsgált személy az adott időpontban van, és konkrét hatások elérésére kell irányulniuk. A megfontolás előtti szakaszban lévőket rá kell beszélni arra, hogy itt egészségi problémáról van szó. Ehhez határozott üzenetek kellenek, amelyekhez megfelelő képanyagot is használnak. Azoknak, akik már eldöntötték magatartásuk megváltoztatását olyan információt kell biztosítani, amely erősíti motivációjukat és fokozza figyelmüket abban az irányban, hogy mit kell tenniük
a biztonságos viselkedés kialakításához. Ekkor lehet például oktatni a relaxációs technikákat mint a stressz leküzdésének eszközeit. Azok számára, akik már úton vannak magatartásuk megváltoztatása felé megfelelő tanácsot, gyakorlati képzést, az eredményekről való visszajelentést, valamint támogatást kell biztosítani. Prochaska és DiClemente modelljét (1982) sikerrel alkalmazták különböző közösségi egészségi problémákban, és az volt az eredmény, hogy a célzott beavatkozások jobb eredményekkel jártak, mint a kevésbé szervezett beavatkozások. A modell egyszerűsége rokonszenvesnek tűnik a belőle származott modellekkel összehasonlítva. Új-Zélandon a Baleseti Kártérítési Társaság korlátozott formában foglalkozási problémákkal kapcsolatosan is alkalmazta a modellt. Ebben az esetben a programot egy olyan – 1996–1997 között lebonyolított – program elemzésének kereteként használták fel, amelynek célja a szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó mezőgazdasági dolgozók baleseteinek megelőzése volt. 12 hónap alatt 1500 farmerrel és farmon dolgozóval készítettek interjút és különbséget észleltek a magatartásváltozás szakaszainak megfelelően a baleset-megelőzési program hatásában. A videofilmek és szóróanyagok hatásosabbak voltak a megfontolási, előkészületi szakaszokban, mint a cselekvési és fenntartási szakaszok idején, amikor a helyi rendezvényeknek volt a legnagyobb hatása a részvevők motiválásában. Ennek egyik lehetséges magyarázata az, hogy ezek a rendezvények több embert mozgósítottak, nagyobb lehetőséget adtak a személyes együttműködésre és az egyes személyekre szabott tanácsok adására.
Az ergonómia alkalmazása Számos ergonómiai terv sikere attól függ, hogy az ügyfelek, menedzserek, munkafelügyelők és gépkezelők hajlandóak-e az ergonómusok tanácsai szerint dolgozni. Ugyanúgy, mint a dohányzás és az italfogyasztás esetén számos oka van annak, hogy az egyes egyének miért nem hajlandóak elismerni a munkahelyi veszély fennállását és annak súlyosságát. Hiányozhatnak az adott munkahelyi veszélyre vonatkozó ismereteik, vagy tájékoztatták ugyan őket az adott veszélyről, de nem hisznek a tájékoztatás forrásának. Egy ilyen bizalmatlanság vagy tévhit jöhet belülről vagy más külső tényezők következményeként, gyakori ilyen jellegű helyzet a termelés és biztonság közötti konfliktus. Időnként a kényszer(helyzet) háromszögének nevezett jelenség jön létre. Ebben az esetben a betegállomány miatt csökken a termelés, ami elveszi a menedzserek és a dolgozók idejét és energiáját, akik ezért nem akarnak az alapvető problémával foglalkozni. Mivel az okok továbbra is fennállnak, a hiányzások száma fokozódik mindaddig, amíg egy szerencsétlen egyensúlyi helyzet ki nem alakul.
Másik helyzet, amellyel gyakran lehet találkozni az, amikor az ergonómiai szolgálatot a dolgozók megkeresik valamely problémával, de ezzel valahol a szervezeten belül mások nem értenek egyet. Egyes esetekben a motivációk és szándékok, különösen a menedzsereké és felügyelőké szemmel láthatóak és nyilvánvalóak. Más esetekben a helyzet kevésbé átlátható. Az ügyfelek viselkedésének és hiedelmeinek felbecslése nélkül a leglényegesebb szempontok is hatástalan benyomást alakítanak ki a tanácsadókban. Prochaska és DiClemente megközelítése, amely a változás szakaszain alapul, alapot ad ezeknek az utaknak a felbecsülésére és leírására, valamint a beavatkozás felépítésének kidolgozására. A modellnek intuitív hatása van és számításba veszi az attitűdök és a magatartás változásainak dinamikus jellegét. Elméletileg a célzott beavatkozásoknak növelni kell az eredményességet azzal, hogy kiiktatja a helytelen információkat, gyakorlatokat és hatásokat.
A szakaszspecifikus megközelítés alkalmazása a gyakorlatban Az ismertetett modell fontos gyakorlati előnye, hogy egyből alkalmazható. Az egészséggel kapcsolatos magatartást érintő közösségi helyzetekben való alkalmazásának feltétele, hogy egyszerű kérdésekkel ellenőrizhető legyen az, hogy a részvevők az életmódváltozás folyamatának mely szakaszában vannak. Ezt a tényt ma már számos tapasztalat igazolja. Minta forgatókönyv A következő illusztráció, amely a tárgyak emelése és hordozása miatt kialakult hátsérülések kockázatával foglalkozik, alkalmazható lenne a foglalkozással kapcsolatos problémák vizsgálatában. A hátfájás súlyos foglalkozásegészségügyi probléma, amellyel kapcsolatban a korábbi vizsgálatok tisztázták az egyéni és szervezeti attitűdök fontos szerepét, és a vele kapcsolatos hiedelmeket és tevékenységeket. Előre látható, hogy a munkásoknak, a fontos felügyelőknek és menedzsereknek a változás egyes szakaszaiban elfoglalt helyét már a projekt korai szakaszában fel kell mérni. Ez megtörténhet a projektről szóló tárgyalások során, a kívánt ergonómiai segítség meghatározásának a részeként. A közösségi egészségügyi programok módszereinek a kézi szállítással kapcsolatos direkt alkalmazása lehetővé teheti a helyzetnek néhány rövid kérdés segítségével való felmérését, mint például : a) Úgy gondolja, hogy ennél a tevékenységnél fennáll a hát sérülésének kockázata? b) Tesz Ön valamit ennek a kockázatnak a csökkentésére?
Ha a válasz mindkét kérdésre „nem”, akkor az érintettet a megfontolás előtti szakaszba sorolják be, ami azt jelenti, hogy olyan beavatkozásra van szükség, amely ráveszi a feleletet adót az egészségi kockázattal való foglalkozásra. Ebbe beletartozhatnak a komoly és határozott üzenetek a hát sérülésének az egyénre vonatkozó valószínűségéről és jelentőségéről (a munkás számára) vagy annak a termelékenységre és a nyereségre gyakorolt hatásáról (a felügyelőknek és a menedzsereknek célozva). Az hallgatólagosan elfogadott, hogy olyan megközelítés, amely ennél tovább megy, például tanácsokat ad a munkamódszerekkel, a munkahellyel kapcsolatosan vagy gyakorlati képzést végez, mielőtt a felelős emberek a problémát felismernék, a vártnál kevesebb eredménnyel fog járni. Az egyáltalán nem szokatlan, hogy a menedzserek figyelmen kívül hagyják a munkahelyi és munkaszervezési változtatásokra vonatkozó javaslatokat vagy a munkások a gyakorlatban nem alkalmazzák a képzésen tanultakat. Az a) kérdésre adott „igen” és a b) kérdésre adott „nem” válasz esetén a válaszadó a megfontolási vagy az előkészületi szakaszba sorolható be. Ebben a helyzetben az egészségi kockázat hangsúlyozása elvárható lehet, de azt mérsékelt hangnemben kell előadni. Ekkor arról kell tájékoztatni az adott személyt, hogy milyen változások fognak történni, hogy haladnak ezek, és hogy kell ezeknek a gátjait leküzdeni. Ezek a gátak lehetnek fizikaiak (a munkahelyen lévő fizikai korlátok) vagy pszichológiaiak (ezek a munka elvégzésével kapcsolatosak). Ha a megkérdezett személy mindkét kérdésre „igen” választ ad, az arra utal, hogy a magatartás-változások már folyamatban vannak. Ebben az esetben a „cselekvést” a berendezések és a munkahely megváltoztatásával, képzéssel és visszajelentéssel kell támogatni. Ezalatt az idő alatt az ergonómiai tanácsadó folyamatos jelenléte elvárható. Miként az egyes egyéneknek a dohányzásról való leszokás, a diéta és a kábítószerről való leszokás terén tett erőfeszítései során, a „visszaesések” előfordulása valószínű, a munkahelyi beavatkozások esetében is befolyásolni fogja a változások sikeres eléréséhez vezető utat. Lehetőséget kell biztosítani, hogy azok is tanácsot kapjanak, akik ilyen helyzetben vannak, mert ebben a helyzetben különösen szükség van a folyamat támogatását biztosító tanácsokra és képzésre.
Értékelés A változás szakaszaira vonatkozó modell alkalmazása a foglalkozási problémákban A modellnek a munkahelyi változtatásokban történő alkalmazására idáig csak kevés próbálkozás történt. Jelenleg még nem világos, hogy a változás szakaszainak a modellben elvárt becslése megfelelő tájékoztatást ad-e az er
gonómiai gyakorlat számára. Mivel a manuális rakodómunka felbecslésével kapcsolatosan fentebb ajánlott kérdések nagyon nyersnek tűnnek, ennek a megközelítésnek alapvető elve, hogy egy ilyen korlátozott becslés is javítani fogja a célzott beavatkozások színvonalát. Az is bizonytalan, hogy a módszer bonyolultabbá tétele mennyire fogja segíteni a beavatkozás sikerét. Egyaránt szükség van a célzott ergonómiai beavatkozás elméletének és gyakorlatának finomítására és fejlesztésére. Más kérdések is felmerülnek a modellnek a foglalkozási problémák területén való alkalmazásával kapcsolatosan. A befolyás forrásai és a részvevők válaszaival kapcsolatos nehézségek több szempontból is eltérnek a két alkalmazás területén. A munkahelyen kívül az embereket befolyásolják a családtól, barátoktól és ismerősöktől, a médiából és az egészségügyi szakemberektől kapott információk. A munkahelyen az egészséggel kapcsolatos magatartást szintén befolyásolják a kollégákkal és a felettesekkel való kapcsolatok, vannak egyes dolgok, amelyek a menedzserek hatáskörébe tartoznak és nekik van joguk alárendeltjeiket utasítani (azonban nem mindig sikerrel). A foglalkozásegészségügy és a munkabiztonság javításával foglalkozó különböző hivatalos szervek és a szakszervezetek is rendelkeznek bizonyos befolyással. A modell finomítása és használata során erre is tekintettel kell lenni. Habár a modellt egyénekre vonatkozóan fejlesztették ki, érdekes módon a szervezet állapotának leírására is használható. Ez azzal van összefüggésben, hogy a szervezetnek van egy kollektív személyisége, csoportnormái és kultúrája, amelyet a benne levők elsajátítanak. Amint már említés történt róla, az ezeket támogató attitűdök, hiedelmek és ismeretek továbbterjednek a szervezeten belül a személyzet különböző szintjei között és az idő múlásával is. Különbség tehető azonban a változás szakaszait érintő megközelítés, és a biztonsági kultúra vagy légkör koncepciója között. A biztonsági kultúra vagy biztonsági légkör alapul szolgál a munkabiztonsági menedzsment adott időpontban nyújtott teljesítményének a leírásához. Miközben a változás szakaszaival foglalkozó megközelítés szintén igyekszik ezt bizonyos vonatkozásokban elvégezni, ez kisebb mértékben történne és kifejezetten az egészségi és biztonsági körülményeket megváltoztató folyamat irányítását szolgálná. Az, hogy a szervezet státuszát hogy lehet a változás szakaszairól szóló modellel felmérni, valamint az ergonómiai gyakorlat haszna további megfontolást igényel. Az ergonómiai szakma reakciói A jelen munkában leírtakat ergonómiai konferenciákon ismertették, és azokra vegyes válaszokat kaptak. Egyfelől a változás szakaszaival foglalkozó modell világossága és alkalmazásai számos szakembernél visszhangra találtak és a szerző figyelemmel van az e modell alapján tervezett újabb beavatkozásokra. Ezek közé tartoznak: az olajfinomítás szervezésének a modell segítségével való felmérése a munkabiztonsági és egészségügyi körülmények
javítása céljából, a felsővégtag-sérülések megelőzésének kidolgozása és a vegyi anyagok által okozott veszélyek megértetésére és az információk által kiváltott reakciók felmérésére. Mások azonban gyanakvónak tűntek a modell egyszerűsége miatt. Világos, hogy az egészséggel és munkabiztonsággal kapcsolatos magatartást befolyásoló tényezők komplexek és összefüggőek. Ennek ellenére csak néhányan mondhatják, ha elérhető egy adott helyzethez alkalmazott irányítás, valószínűleg több hasznot hoz, mint az általános megközelítések. A modell haszna az, hogy olyan módszert biztosít, amelyet a gyakorlatban előadódó helyzetekben használni lehet a kulcskérdések felmérésére és az azonnali válaszra. Nem az a célja, hogy minden részletről teljesen érthető leírást adjon. Az ergonómia számos más területén elfogadják a redukcionista megoldásokat. Ilyenek pl. a test egyes területeinek vizsgálata a diszkomfortérzés ellenőrzésére vagy nedves gömbbel mért index a meleg munkahelyek ellenőrzésére. Ebben a két esetben a hosszabb ideig tartó, bonyolult mérés eredményeinek értékelése nehezebb lenne, ezért kellett valamely használható módszert alkalmazni, amely előrejelzi a helyzetet. A magatartás-változás szakaszairól szóló modell eredetéhez visszatérve egy másik szempontra kell felhívni a figyelmet. Nyilvánvaló, hogy a dohányzás vagy a heroinfogyasztás abbahagyásához nem elég azt tudni, hogy ezek károsak az egészségre, és hogy az érintett személy meg akarja szakítani ezek fogyasztását. Nagyon érdekes az, hogy ez a két előfeltétel nem elég a sikeres változás biztosításához. Természetesen ugyanez történik az ergonómia esetében is. Ha éppen a cég és a dolgozó elkötelezték magukat a probléma megoldására, a más jellegű gátló tényezők miatt a helyzet megjavítása akkor is nehéz lehet. Az alapkérdés az, hogy a probléma megértése és a megoldására való elkötelezettség alapvető feltételei egy sikeres végeredménynek, és ezek valahol a héttérben sokszor hiányoznak. Ha munkahelyi változásokat vagy képzést ajánlunk és folyamatos rábeszélésre van szükség ahhoz, hogy az elsőízben megtörténjen, akkor az erőfeszítések kevésbé lesznek sikeresek. A megértés és az elkötelezettség szempontjait figyelembe véve, meglepő, hogy ezt a módszert sokan nem tartják kellőképpen kifejlettnek. Sokan hangsúlyozzák, hogy szükség van az értékelhető és megbízható módszerekre, amelyek megfelelnek az adott helyen ható attitűdöknek és hiedelmeknek és a gyakorlatban történő felhasználásra is alkalmasak. Habár számos ismert technika, így pl. a RULA (McAtamney és Corlett, 1992) rávilágítanak az attitűdök és a motiváció fontosságára, a program mégis csak általános elveket közöl ezeknek a felbecslésére. Mások hangsúlyozzák a projekt iránti elkötelezettség fontosságát, ami azonos a modellben az ügyfélnek az egyes fázisok közötti haladásra való késztetésével. Ez a megközelítés, amelyet az ergonómiai szakemberek többsége megerősítene, nem tartalmaz javaslatot az elkötelezettség mérésére vagy annak elérésére. Hasonlóképpen, ahogy a részvételen alapuló ergonómia egyik hasznos hatása az, hogy kiala
kítja az elkötelezettséget, a megértést és azt, hogy az érintettek a megoldás szükségességét magukénak érezzék, ennek a hatásnak a kezdeti értéke az egyes projektek esetében eltérő lehet. Miközben a korábbi szociotechnikai tervezési módszerek, mint például az ETHICS (Mumford munkája, 1983) részletesen foglalkoznak a munkaszervezés rendszerében meglévő célokkal és értékekkel, ezek a módszerek széles körben nem terjedtek el, mert bonyolultak és időigényesek voltak. Hasonlóképpen a szervezeten belüli körülmények elemzésére alkalmazott megközelítés (vizsgálat, interjúk, nyelvi és tartalomelemzés) nem használható az ergonómiai gyakorlatban. A cikk szerzője az utolsó azoknak a sorában, akik hangsúlyozzák, hogy megéri tovább elemezni a változás szakaszait vizsgáló megközelítést.
Következtetések Hihetőnek tűnik, hogy a munkahelyi ergonómiai beavatkozások akkor a leghatásosabbak, ha felismerik az egyének és a szervezet változtatásra való készségét, és ennek megfelelően figyelemmel vannak az információra. Egyensúlyt kell kialakítani a kézzel fogható problémákkal való foglalkozás és a felelősöknek a problémákkal való foglalkozásra való rábeszélése között. A felelősöket valószínűleg két dologról kell meggyőzni: arról, hogy van egy aktuális probléma és arról, hogy a javasolt megközelítés ennek a legjobb megoldása. A Prochaska és DiClemente által kidolgozott, a változás szakaszait vizsgáló modell egy keretet nyújt a kísérletezők és a gyakorlati szakemberek számára a szerkezet kifejlesztéséhez és a felhasználó adottságainak megfelelő beavatkozások alkalmazásához, és ennél fogva valószínűleg elősegíti a fejlődést. További vizsgálatok szükségesek annak meghatározásához, hogy lehet ezt a modellt a gyakorlatban a legjobban alkalmazni, és az ajánlott előnyök milyen határok között jöhetnek létre. (Dr. Megyeri Miklós) Haslam, R. A.: Targeting ergonomics interventions – learning from health promotion. = Applied Ergonomics, 33. k. 3. sz. 2002. máj. p. 241–249. Westgaard, R. H.: Work-related musculoskeletal complaints: some ergonomics challenges upon the start of a new century. = Applied Ergonomics, 31. k. 7. sz. 2000. nov. p. 569–580. Bentley, T. A.; Haslam, R. A.: Identification of risk factors and countermeasures for slip, trip and fall accidents during the delivery of mail. = Applied Ergonomics, 32. k. 2. sz. 2001. ápr. p. 127–134.
