Eredeti közlemény
Babeş-Bolyai Egyetem, Pszichológia és Neveléstudományi Kar, Cluj-Napoca, Románia,1 Miskolci Egyetem, Egészségügyi Kar, Miskolc, Magyarország,2 Velkey László Gyermekegészségügyi Központ, Miskolc, Magyarország3
Erdélyi és magyarországi 2-es típusú cukorbetegek motivációjának összehasonlítása a cukoranyagcsere mentén Kálcza-Jánosi Kinga dr.,(1) Lukács Andrea dr.,(2) Szamosközi István dr.,(1) Barkai László dr.(2,3) Összefoglalás Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy milyen különbségeket találunk a cukorbetegséggel kapcsolatos ismeretek szintjén a kezelés motivációjában, és annak milyen szerepe van a glykaemiás kontrollra 2-es típusú erdélyi magyar kisebbségi és magyarországi betegeknél. A vizsgálatban összesen 298 fő 2-es típusú diabeteses beteg vett részt, 226 fő Romániából és 72 fő Magyarországról. Az önmenedzselés-motiváció elemzésére a Self-Determination Theory Questionnaire Packet for Diabetes kérdőívcsomagot használtuk. Eredményeink alapján a két ország között nincsenek olyan jelentős kulturális különbségek, amelyek hatással lennének az ismereteken és a motiváción keresztül a glykaemiás kontroll változására. ■■ Kulcsszavak: 2-es típusú diabetes, autonómia támogatása, autonómia, kompetencia
A comparative study of motivation in patients with diabetes from Transylvania and Hungary and their role in glycemic control Summary: In this study, we aimed to explore the possible intercultural differences of motivation for treatment and their role in glycemic control in patients with type 2 diabetes between the Hungarian ethnicity from Transylvania and patients from Hungary. A total of 298 patients with type 2 diabetes took part in this cross-sectional study, included 226 patients from Romania and 72 patients from Hungary. For analyzing the motivation to self-management, Self-Determination Theory Questionnaire Packet for Diabetes was applied. According to our results, there are not such significant cultural differences between our countries that could affect the change in glycemic control through the knowledge and motivation. ■■ Keywords: type 2 diabetes, autonomy support, autonomy, competence DIABETOLOGIA HUNGARICA 24 (№4) 269–276. 2016. december Rövidítések HbA1c: glikolizált hemoglobin; HCCQ: a társas közeg támogatását mérő skála / észlelt autonómiatámogatás (Health Care Climate Questionnaire); PCDS: észlelt kompetencia skála/ észlelt kompetencia (Perceived Competence for Diabetes Scale); RAI: relatív autonómia index / észlelt autonómia mutató/ autonómia; SDT: öndeterminációs elmélet (selfdetermination theory); TSRQ: kezeléssel szembeni önszabályozás skála (Treatment Self-Regulation Questionnaire)
A
kedvező életminőség elérése a diabetes kezelésnek egyik fontos egészségügyi célkitűzése, ahol az önmenedzselésnek jelentős szerepe van, és egyben nagy terhet ró a betegre. Több tanulmány is bemutatta, hogy a betegségre vonatkozó ismereteknek nem mindig van hatásuk az egészséggel kapcsolatos viselkedésre.
Dorresteijn és mtsai nem találtak elég bizonyítékot arra, hogy a megfelelő tudás csökkenti a cukorbetegség szövődményeinek előfordulását.1 Ezt szem előtt tartva az egészségügyi szakemberek célja az egészségügyi ismeretek fejlesztése mellett elsősorban az énhatékonyság-érzet és a kezeléssel kapcsolatos motiváció növelése.2
269
DIABETOLOGIA HUNGARICA XXIV. évfolyam 4. szám
Edward L. Deci és Richard M. Ryan elmélete (Self Determination Theory, SDT) a motiváció és a személyiség kapcsolatát vizsgáló makroelmélet öt alelméletből tevődik össze, amelyek különböző motivációs aspektusokat foglalnak magukban.3 1. Deci és Ryan az alapvető pszichológiai szükségletek elmélete (basic psychological needs theory) alapján az autonómiát, a kompetenciát és az affiliációs szükségletet alapvető pszichológiai szükségletként határozza meg.4 Ezek kielégülése vagy az ebben való akadályozottsága nagyban befolyásolja az emberi élet minőségét. Az elmélet feltételezi, hogy ha megfelelő a szociális környezet, az ember folyamatos fejlődésre és adaptív működésre törekszik. Egy autonóm személyiség szabadon rendelkezik a saját testével, életével, maga alakítja ki az egyéni szokásait (étkezés, folyadékbevitel, testmozgás, pihenés, kapcsolatok ápolása stb.). Mindezt felelősséggel, jól megfontoltan teszi azok után, hogy kialakította saját véleményét, tisztában van az érzelmeivel és a lehetőségeivel. Az autonómia fogalma azt jelenti, hogy az egyének szabadon rendelkeznek az életük és magatartásuk azon elemeivel, amelyek önmagukra hatnak. Az autonómia nem a függetlenség szinonímája. Az autonóm motivációs viselkedés célravezetőbb, hatékonyabb, élvezetesebb, jobban internalizálható a személyes viselkedési repertoárba és az önérzékelésbe (sense of self). A nagymértékű autonómiával rendelkező személyek pozitívabb énképpel rendelkeznek, és olyan negatív érzelmi állapotok, mint szégyen, bűntudat, ellenségesség, szorongás kevésbé jellemző rájuk.5 A kompetencia azt a képességet feltételezi, hogy a személy hatással van a környezetére annak érdekében, hogy elérje a kitűzött célokat. A harmadik alapvető szükséglet a valahova tartozás, a kapcsolatok kialakításának és ápolásának igénye, amely a családtagokkal, társakkal, baráti körrel, ismerősökkel való kontaktus során elégül ki.6 2. A második alelmélet, az okság iránya elmélet (causality orientations theory) az egyéni viselkedésszabályozás és a mögötte meghúzódó szándékok közötti viszonyokat és kü-
270
Kálcza-Jánosi Kinga
lönbségeket taglalja. Egy személy általában bizonyos típusú környezeti imputokat részesít előnyben, függetlenül a kontextustól, például az emberek azokhoz a partnerekhez fordulnak támogatásért, akik segítik őket a pszichológiai szükségleteik – különösen az autonómia iránti igényük – kielégítésében.7 Az egyéni viselkedésszabályozás hátterében három különböző orientációjú motiváció fordulhat elő: autonóm motiváció, kontrollált motiváció és amotiváció. Amennyiben a cselekvés önmeghatározott, autonóm motivációról beszélünk, amelynek hatására a személy a belső értékeinek, érdekeinek megfelelően cselekszik. Jellemzői: belső motiváció, magas szintű énhatékonyság, az egyéni autonómiaszükséglet kielégítése, nagyfokú kreativitás.8 A kontrollált orientáció fogalma azokat a cselekvéseket foglalja magában, amelyek valamilyen külső jutalom elérését vagy éppenséggel a kellemetlen következmények elkerülését célozzák meg. Motivált állapotban, tőlünk független tényezők hatására cselekszünk (személytől független orientáció). A külsőleg szabályozott viselkedések a legkevésbé autonómak. 3. A kognitív kiértékelés elmélete (cognitive evaluation theory) a különböző jutalmak, büntetések, pozitív vagy negatív visszajelzések összesített hatását vizsgálja az intrinzik motivációra. Azok a külső hatások, amelyek növelik a kompetencia érzését, nagy valószínűséggel hozzájárulnak a belső motiváció megerősödéséhez.9 4. Az organikus integráció elmélete (organismic integration theory) a motiváció különböző típusait (intrinzik, extrinzik) és szintjeit vizsgálja, valamint a köztük levő kapcsolatot, a meghatározó faktorokat és a cselekvésben megmutatkozó várható kimenetelt.10 Az intrinzik motivációt a cselekvés öröme, az önjutalmazás és az érdeklődés tartja fenn, míg az extrinzik motiváció esetén a cselekvés külső, instrumentális cél elérésére irányul.11 A külső motiváció különböző szintjei: külső kontrollos, introjektált, identifikált és integrált. Ennek alapján a különböző emberi viselkedések motivációja egy kontinuum mentén ábrázolható, amelynek egyik végpontján
Erdélyi és magyarországi 2-es típusú cukorbetegek motivációja
a teljes motiválatlanság, másik végén pedig a belsőleg irányított motiváció helyezkedik el. Az önmeghatározottság folyamatát és szakaszait ábrázolja az amotiváltságtól a szelfbe beépülő intrinsic motivációig (önmeghatározottságig).12 5. Az egyéni célok minőségét vizsgáló alelmélet (goal contents theory) a különböző célok hatását térképezi fel a fizikai és lelki jóllétre és egészségre.13 Például, ha egy cukorbeteg személy azt tapasztalja, hogy a diéta betartása nehézségekbe ütközik társas helyzetekben, akár úgy, hogy a barátok, kollégák nem veszik figyelembe az ő egyéni étkezési (vagy életmódbeli) szükségleteit, akár úgy, hogy éttermekben nem jut hozzá a számára megfelelő ellátáshoz, dönthet úgy, hogy a kockázatot vállalva szociális helyzetekben eltekint a számára optimális életmódtól, és dönthet úgy is, hogy kerüli a társas kapcsolatokat, ami hos�szú távon elmagányosodáshoz vezet. Az elméletet számos területen alkalmazzák, mint például: egészségvédő magatartások, önmenedzsment, kapcsolatok, tanulás, munka, pszhichopatológia és pszichoterápia. A modell sikeresen alkalmazható a cukorbeteg populációnál, mivel az autonómiatámogatás, az észlelt kompetencia és az autonómia is egyaránt prediktívek az önmonitorizására és a cukoranyagcserére.14 Az önmeghatározás elmélete azt a folyamatot mutatja be, ahogyan egy személy átveszi, majd integrálja
Eredeti közlemény
a környezetből érkező motívumokat, aminek eredményeképpen kialakítja a viselkedése szabályozásához szükséges kompetenciákat. A betegség kimenetele a betegséggel kapcsolatos ismeretek mellett elsősorban a beteg hozzáállásától függ. A tudás hiánya is lehet befolyásoló tényező a betegséggel szembeni nem megfelelő attitűd kialakulásáért. Egyes szerzők arról számoltak be, hogy a kultúrának van igazán döntő szerepe az egészségmagatartásra, amely befolyásolja a betegség kezelését.15,16 A jelen tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy milyen különbségeket találunk a cukorbetegséggel kapcsolatos ismeretek szintjén, a kezelés motivációjában, és annak milyen szerepe van a glykaemiás kontrollra 2-es típusú erdélyi magyar kisebbségi és magyarországi betegek esetében.
Anyag és módszer A vizsgálatban részt vevő betegek A keresztmetszeti vizsgálatban összesen 298 fő 2-es típusú diabeteses beteg vett részt, 226 fő Romániából (Hargita, Kovászna, Kolozs, Szatmár és Maros megye) (átlagos életkor: 55,79±7,22 év, a diabetes időtartama: 8,02±5,10 év, a legutolsó HbA1c-érték: 7,21±1,22%, 50,4%-a nő) és 72 fő Magyarországról (Miskolc) (átlagos életkor: 59,15±5,42 év, a diabetes időtartama: 9,14±4,31 év, a legutolsó HbA1c-érték: 7,27±0,92%, 65,3% nő). A vizsgált csoportok nemi és élet-
1. táblázat. A vizsgált betegek demográfiai adatai Életkor (év)
n
Iskolázottság/iskolai évek száma
Nem (%)
Min
Max
M
SD
Férfi
Nő
M
SD
Erdély
226
35
65
55,79
7,22
49,6
50,4
9,42
2,32
Magyarország
72
47
72
59,15
5,42
34,7
65,3
11,60
2,90
2. táblázat. A vizsgált csoportok betegségmutatói n Erdély Magyarország
226 72
Betegség időtartama (év) M SD 8,02 5,10 9,14 4,31
HbA1c M 7,21 7,27
SD 1,22 0,92
Társbetegségek (%) Van Nincs 57,5 42,5 61,1 38,9
271
DIABETOLOGIA HUNGARICA XXIV. évfolyam 4. szám
kori eloszlását az 1. táblázat szemlélteti. Mivel a két csoport nem homogén a nemi és életkori eloszlás tekintetében, az ös�szehasonlító elemzéseknél mint kovariáns kerültek be a statisztikai próbáknál. A vizsgált csoportok betegségmutatóit a 2. táblázat szemlélteti.
szeres testmozgást. A szabályozás kérdése két témára terjed ki: az egyik a gyógyszerszedés/inzulinadagolás, a másik a diéta betartása. A kérdőív a viselkedés mögötti motivációra kérdez rá, oly módon, hogy a válaszlehetőségek többféle szabályozási stílusra utalnak.
Mérőeszközök
A kérdőív 19 tételt tartalmaz, amelyek a következők: A. Azért veszem be a gyógyszereket, adom be az inzulint és ellenőrzöm a cukorszintemet, mert: 1. Más személyek haragudnának rám, ha nem ezt tenném. 2. Személyes kihívásnak értékelem ezt. 3. Én hiszek abban, hogy ha vigyázok a cukorszintemre, akkor az egészségi állapotom is javul. 4. Vétkesnek érezném magam, ha nem követném az orvosom utasításait. 5. Azt akarom, hogy az orvosom jó betegnek tartson. 6. Rosszul érezném magam, ha nem ezt cselekedném. 7. Érdekes megpróbáltatás a cukorszintet a normál határok között tartani. 8. Nem akarom, hogy más személyek csalódjanak bennem B. Azért diétázom és végzek rendszeres testmozgást, mert: 9. Más személyek haragudnának rám, ha nem ezt tenném. 10. Én magam is úgy gondolom, ezek a dolgok fontosak ahhoz, hogy egészséges maradjak. 11. Szégyellném magam, ha nem ezt tenném. 12. Könnyebb azt tenni, amit mások mondanak, mint hogy én gondolkozzam rajta. 13. Alaposan végiggondoltam a diétámat és a testmozgást, amit végzek, és azt hiszem, ez a legjobb megoldás. 14. Szeretném, ha mások is látnák, hogy be tudom tartan a diétát és jól érzem magam. 15. Én csak azért teszem, mert ezt mondta az orvosom. 16. Úgy érzem, hogy egy jól kontrollált diéta és a testmozgás a legjobb megoldás. 17. Vétkesnek érezném magam, ha nem tartanám be a diétát és nem végeznék testmozgást. 18. A rendszeres testmozgás és a diéta betartása az én döntésem, amelyeket tényleg szeretnék betartani. 19. Kihívást jelent számomra megtanulni, hogyan lehet élni a cukorbetegséggel.
A cukoranyagcserét az utolsó mért glikolizált hemoglobin (HbA1c) értékkel mértük. Az önmenedzselés-motiváció elemzésére az Öndeterminációs kérdőív cukorbetegek számára (Self-Determination Theory Questionnaire Packet for Diabetes) eszközt használtuk. Ez a csomag három kérdőívet tartalmaz: Az első a 6 tételes Health Care Climate Questionnaire (HCCQ)17 felméri, hogy a cukorbetegek hogyan észlelik a családi, baráti és tágabb társas közeg támogatását. Az önmeghatározottság elméletének alapelvei szerint a szociális kontextusok befolyásolják a motivációt, a teljesítményt és a jó közérzetet. Az autonómia támogatása a szociális környezet által kiváltja az egyének önmeghatározott motivációját, egészséges fejlődését és optimális működését. A kérdőív négy tételt tartalmaz, amelyek a következők: 1. Úgy érzem, megértenek az emberek a cukorbetegségemmel kapcsolatosan. 2. Az ismerőseim ösztönöznek engem a szükséges változtatásokra a cukorbetegségem ellenőrzésével kapcsolatosan. 3. A családom és közeli barátaim figyelnek rám, meghallgatják a véleményemet a cukorbetegségem kezelésével kapcsolatosan. 4. A családom és a közeli barátaim megpróbálják megérteni, hogy én hogyan látom a cukorbetegségemet, mielőtt új javaslatokat adnának. A válaszokhoz 7 pontos Likert skálát alkalmaztunk, ahol az 1 – egyáltalán nem igaz, a 4 – valamennyire igaz, a 7 – erősen igaz. A maximálisan összegyűjthető pontszám 28. Az ös�szegyűjtött pontszámok átlagát vesszük figyelembe, a 7-es jelzi a teljes támogatottság észlelését. A második a 19 tételes Treatment Self-Regulation Questionnaire (TSRQ)18 két alskálát tartalmaz, az autonóm szabályozás és a kontrollált szabályozás alskálát, ezek különbségéből kiszámolható a relatív autonómiaindex (RAI). Az általunk alkalmazott skála a (TSRQ-D) a diabeteses betegek számára készült. Sok oka lehet annak, hogy miért veszik be a cukorbetegek a gyógyszert, vagy adják be az inzulint, ellenőrzik vércukorszintjüket, miért diétáznak és végeznek rend-
272
Kálcza-Jánosi Kinga
A válaszokhoz 7 pontos Likert skálát alkalmazunk, ahol az 1 – egyáltalán nem igaz, a 4 – valamennyire igaz, a 7 – erősen igaz. A harmadik kérdőív pedig a 4 tételes Perceived Competence for Diabetes Scale (PCDS),14 a személy egészségmagatartásával kapcsolatos érzelmeit, képességeibe vetett bizalmának mértékét méri. Az észlelt kompetencia skála (Perceived Competence Scale – PCS)14 a személy egészségmagatartásával
Erdélyi és magyarországi 2-es típusú cukorbetegek motivációja
kapcsolatos érzelmeit, képességeibe vetett bizalmának mértékét kutatja. A kérdőív a betegség menedzselésére való képességgel kapcsolatos kontrollhitre kérdez rá, valamint közvetett módon a kezelési program követésére való hajlandóságot is mutatja. Ennek hátterében az áll, hogy minél kompetensebbnek érzi magát valaki, annál biztosabban végre tudja hajtani a szükséges változásokat. A kérdőív négy tételt tartalmaz, amelyek a következők: 1. Biztosan tudom, hogy képes vagyok kezelni a cukorbetegségemet. 2. Most már képes vagyok a cukorbetegségem kezelésére. 3. Most már képes vagyok követni a saját megszokott diabetesgondozásomat. 4. Úgy érzem, képes vagyok megfelelni a kihívásnak, hogy ellenőrizzem a cukorbetegségem. A kérdőívcsomagot 2014-ben adaptálták magyar nyelvre Kálcza-Jánosi és munkatársai.19
Eredmények és megbeszélés
Eredeti közlemény
Kultúrközi különbségek a motivációs komponensekben A romániai betegek szignifikánsan magasabb észlelt autonómiatámogatással rendelkeztek a magyar betegekhez képest az életkori különbségek (F(1, 298)=28,636; p<0,001) és a nemi eloszlás kontrollálása után is (F(1, 298)=30,043, p <0,001), ami azt jelenti, hogy a külső környezet részéről több támogatást érzékeltek a betegségüket illetően. A kompetenciát vizsgálva – azaz mennyire érzik a betegek magukat kompetensnek a betegségük kezelésében – nem találtunk szignifikáns különbséget a csoportok között sem az életkori különbségek (F(1, 298)=3484; p=0,063), sem a nemi eloszlás kontrollálása után (F(1, 298)=1517; p=0,219). Ezzel szemben az autonómiai érzés a magyarországi betegeknél volt szignifikánsan magasabb az életkori különbségek (F(1, 1052)=20,995, p<0,001) és a nemi eloszlás kontrollálása után is (F(1, 1052)=25,500; p<0,001).
Kultúrközi különbségek a cukoranyagcserében
A kultúra módosító hatásának vizsgálata a motiváción keresztül a glykaemiás kontrollra
A glykaemiás kontrollban nem találtunk szignifikáns eltérést az erdélyi és a magyarországi csoportok között. Mivel a két minta nem volt homogén a nemi és az életkori eloszlás tekintetében, ezért one-way ANCOVA statisztikai próbát használtunk (SPSS 20), ahol mint kovariáns került be mindkét változó, hogy kontrollálni tudjuk a két minta közti különbséget. Az elemzések azt mutatták, hogy a glykaemiás kontrollban nem volt szignifikáns eltérés a két csoport között sem az életkori különbségek (F(1, 298)=0,303; p=0,582), sem a nemi eloszlás kontrollálása után. (F(1, 298)=0,452; p=0,502).
Regressziós elemzések során kiderült, hogy az észlelt autonómia csak a magyarországi mintában volt negatív előrejelzője a glykaemiás kontrollnak (R2=0,133, β=−0,364, t=−3,272, p=,002). A kompetencia mindkét mintában negatív előrejelzője volt a glykaemiás kontrollnak (R2=0,127, β=−0,356; t=−5698; p<0,001 az erdélyi betegeknél és R2=0,126, β=−0,355; t=−3,176; p=0,002 a magyarországi betegeknél). Ugyanúgy az autonómia érzése is negatív előrejelzője volt a glykaemiás kontrollnak mindkét csoportnál (R2=0,052, β=−0,229, t=−3,518, p=0,001 az erdélyi betegek-
3. táblázat. A moderátorelemzés szintézise A modell szintézise Lépés 1
Prediktor HCCQ Kultúra
R
2
0,021
ANOVA
Regresszió
R Change
Sig. F Change
F
p
0,021
0,044
3157
0,044
2
HCCQ 2
Kultúra Kultúra×HCCQ
0,027
0,007
0,161
2770
0,042
Béta
t
p
–0,150
–20,477
0,014
–0,022
–0,371
0,711
–0,399
–2,132
0,034
–0,053
–0,827
0,409
–0,254
–1,405
0,161
273
DIABETOLOGIA HUNGARICA XXIV. évfolyam 4. szám
kontroll (HbA1c) kapcsolatára vonatkozóan az erdélyi és a magyarországi diabeteses csoportoknál. A moderátorelemzések azt mutatták, hogy a kulturális környezetnek nincsen befolyásoló hatása a kompetencia és a glykaemiás kontroll kapcsolatára (R2 Change=0,003, Sig. F Change=0,305) (4. táblázat). A 2. ábra szemlélteti, összegzi a kapott eredményeket a motiváció, a kompetencia és a glykaemiás kontroll (HbA1c) kapcsolatára vonatkozóan az erdélyi és a magyarországi diabeteses csoportoknál. A moderátorelemzések azt mutatták, hogy a kulturális környezetnek nincsen befolyásoló hatá-
HbA1c (%)
HbA1c (%)
nél és R2=0,167, β=−0,408, t=−3,743, p<0,001 a magyarországi betegeknél), viszont a magyarországi csoport esetében a glykaemiás kontroll varianciájának 16,7%-át jelzi elő, szemben az erdélyi csoporttal, ahol csak 5,2%-ot. A moderátorelemzések azt mutatták, hogy a kulturális környezetnek nincsen befolyásoló hatása az autonómiatámogatás és a glykaemiás kontroll kapcsolatára (R2 Change=0,007, Sig. F Change=0,161) (3. táblázat). Az 1. ábra szemlélteti, összegzi a kapott eredményeket az autonómiatámogatás és a glykaemiás
Kálcza-Jánosi Kinga
10,0
10,0
8,0 8,0
6,0 6,0 Románia (R2=0,008, β=−0,088) Magyarország (R2=0,133, β=−0,364)
4,0 3,0
4,0 5,0 6,0 7,0 HCCQ-D – Észlelt autonómiatámogatás
1. ábra. A kulturális környezet befolyásoló hatása az észlelt autonómiatámogatáson keresztül a glykaemiás kontrollra
Románia (R2=0,103, β=−0,321) Magyarország (R2=0,126, β=−0,355)
4,0 1,0
2,0
3,0
4,0 5,0 6,0 7,0 PCDS – Észlelt kompetencia
2. ábra. A kulturális környezet befolyásoló hatása a kompetencián keresztül a glykaemiás kontrollra
4. táblázat. A moderátorelemzés szintézise A modell szintézise Lépés 1
Prediktor PCDS Kultúra
R
2
0,104
ANOVA
Regresszió
R Change
Sig. F Change
F
p
0,104
> 0,001
17.124
> 0,001
2
PCDS 2
Kultúra Kultúra×PCDS
274
0,107
0,003
0,305
11.771
> 0,001
Beta
t
p
–0,323
–5,836
> 0,001
–0,005
–0,099
0,921
–0,175
–1,135
0,257
–0,234
–1,021
0,308
0,289
1,028
0,305
Erdélyi és magyarországi 2-es típusú cukorbetegek motivációja
Eredeti közlemény
5. táblázat. A moderátorelemzés szintézise A modell szintézise Lépés 1
Prediktor RAI Kultúra
R
2
0,068
ANOVA
Regresszió
R Change
Sig. F Change
F
p
0,068
> 0,001
10.769
> 0,001
2
RAI 2
Kultúra
0,070
0,002
0,379
7,432
Következtetés Eredményeink azt mutatják, hogy az erdélyi és a magyarországi cukorbeteg csoportok között nincs különbség a cukoranyagcserében. A motivációs komponensek, valamint az önszabályozó motivációs stratégiák nagyjából hasonlók mindkét vizsgált csoportban. A legtöbb motivációs komponens az önrendelkezés elmélete alapján a glykaemiás kontroll negatív indikátorának bizonyult, vagyis minél magasabb az autonómia támogatásának érzése, a kompetencia és az autonómiaérzés, annál alacsonyabbak a HbA1c-értékek, vagyis annál jobb a cukoranyagcsere. Az eredményeink megerősítik az önszabályozó (öndetermináció) elmélet (Self-Determination Theory) gyakorlati alkalmazását, vagyis az egyén megfelelő glykaemiás kontrolljának egyik meghatározó tényezője a motiváció. Eredményeink viszont nem támasztják alá a kulturális környezet befolyásoló hatását sem a cukorbetegséggel kapcsolatos ismeretekre, sem a motivációra, sem a glykaemiás kontrollra, azaz a két ország között nincsenek olyan jelentős kulturális különbségek, melyek hatással lennének az ismereteken és motiváción keresztül a glykaemiás kontroll változására.
HbA1c (%)
t
p
–0,271
–4,621
> 0,001
0,100
1,707
0,089
–0,446
–2,146
0,033
0,120
1,910
0,057
–0,178
–,880
0,379
> 0,001
Kultúra×RAI
sa az autonómia és a glykaemiás kontroll kapcsolatára (R2 Change=0,002, Sig. F Change=0,379), vagyis a kulturális különbségek nem befolyásolják a motiváción keresztül a glykaemiás kontrollt (5. táblázat). A 3. ábra szemlélteti, összegzi a kapott eredményeket az autonómia és a glykaemiás kontroll (HbA1c) kapcsolatára az erdélyi és a magyarországi diabeteses csoportoknál.
Beta
10,0
8,0
6,0
Románia (β=−0,229, p=0,001) Magyarország (β=−0,408, p<0,001)
4,0 −2,0
0,0
2,0
4,0 RAI – Autonómia
3. ábra. A kulturális környezetnek befolyásoló hatása kaz észlelt autonómiatámogatáson keresztül a glyk miás kontrollra
Közlésre érkezett: 2016. május 30. Közlésre elfogadva: 2016. november 10.
A levelezésért felelős szerző: Dr. Kálcza-Jánosi Kinga Babeş-Bolyai Egyetem, Pszichológia és Neveléstudományi Kar 1989 Kolozsvár, Románia, December 21 sugárút 128. E-mail:
[email protected]
275
Eredeti közlemény
Irodalom 1. Dorresteijn JA, Kriegsman DM, Valk GD: Complex interventions for preventing diabetic foot ulceration. Cochrane Database of Systematic Reviews 2010; 1: CD007610. doi: 10.1002/14651858.CD007610.pub2 2. Leea Y-J, Shinb S-J, Wangc R-H, Lind K-D, Leee Z-L, Wangf Y-H: Pathways of empowerment perceptions, health literacy, self-efficacy, and self-care behaviors to glycemic control in patients with type 2 diabetes mellitus. Patient Educ Couns 2016; 99: 287-294. 3. Deci EL, Ryan RM (eds.): Handbook of self-determination research. Rochester, NY: University of Rochester Press, 2002. 4. Deci EL, Ryan RM: The “what” and “why” of goal pursuits: Human needs and the self-determination of behavior. Psychol Inq 2000; 11: 23-34. 5. Hmel BA, Pincus AL: Meaning of autonomy. J Pers 2002; 70: 277-309. 6. Milyavskaya M, Gingras I, Mageau GA, Koestner R, Gagnon H, Fang J, et al.: Balance across contexts: importance of balanced need satisfaction across various life domains. Pers Soc Psychol Bull 2009; 35: 1031-1045. 7. Ryan RM, Lynch MF, Plant RW: Psychological needs and threat to safety: Implications for staff and patients in a psychiatric hospital for youth. Prof Psychol Res Pr 2005; 36: 415-425. 8. Liu D, Chen XP, Yao X: From autonomy to creativity: a multilevel investigation of the mediating role of harmonious passion. J Appl Psychol Advance online publication. doi: 10.1037/a0021294 9. Vallerand RJ: Deci and Ryan's self-determination theory: a view from the hierarchical model of intrinsic and extrinsic motivation. Psychol Inq 2010; 11(4): 312-318. 10. Vallerand RJ, Reid G: On the causal effects of perceived competence on intrinsic motivation: a test of Cognitive Evaluation Theory. J Sport Psychol 1984; 6: 94-102.
276
11. Ryan RM, Deci EL: Intrinsic and extrinsic motivations: classic definitions and new directions. Contemp Educ Psychol 2000; 25: 54-67. 12. Kálcza Jánosi K: Teză de doctorat. Corelatele cognitive şi motivaţionale ale diabetului zaharat. Universitatea Babeş-Bolyai. Facultatea de Psichologie şi Ştiinţe ale Educaţiei, Şcoala Doctorală Psichodiagnostic şi Intervenţii Psichologice Validate Ştiinţific. 2013. 13. Deci EL, Ryan RM: Intrinsic motivation and self-determination in human behavior. Plenum Press, New York, 1985. 14. Williams GC, McGregor HA, Zeldman A, Freedman ZR, Deci EL: Testing a selfdetermination theory process model for promoting glycemic control through diabetes self-management. Health Psychol 2004; 23: 58-66. 15. Rafique G, Shaikh F: Identifying needs and barriers to diabetes education in patients with diabetes. J Pak Med Assoc 2006; 56: 347-352. 16. Sowattanangoon N, Kotchabhakdi N, Petrie KJ: The infuence of Thai culture on diabetes perceptions and management. Diabetes Res Clin Pract 2009; 84: 245-251. 17. Williams GC, Grow VM, Freedman Z, Ryan RM, Deci EL: Motivational predictors of weight loss and weight-loss maintenance. J Pers Soc Psychol 1996; 70: 115-126. 18. Williams GC, Freedman ZR, Deci EL: Supporting autonomy to motivate glucose control in patients with diabetes. Diabetes Care 1998; 21: 1644-1651. 19. Kalcza-Janosi K, Williams GC, Niemic C, Szamoskozi S: Validation study of the self-determination theory motivation measures for diabetes. Adaptation to the Hungarian population in Transylvania, Romania. Transylvanian Journal of Psychology 2004; 2: 157-184.